Szellemidézések II.
EMBEREKHEZ KAPCSOLÓDÓ SZELLEMEK
2012.01.08
Emberekhez
kapcsolódó szellemek
Már lassan mindenki tudja, aki olvasott szellemekről, hogy az Univerzum törvényei szerint a lelkek (szellemek)többféle módon maradhatnak itt. Lehetnek helyhez kötöttek, vándorlók, megszállók, segítségre szoruló jó szándékúak, vagy romlott gonoszok... Viszont lehetnek olyan szellemek is, akik rokonaiknak, barátaiknak, volt párjuknak segítenek a túlvilágról. Ők is lehetnek az itt rekedtek közül, de általában inkább visszajárók.
Az itt rekedt szellemek gyakorta kapcsolódnak rokonokhoz. Vannak az itt maradottak közül olyanok, akiknek tudásából hiányzik a földi lét utáni szabályok ismerete.
Nem engedik megnyugodni szeretett halottjuk szellemét. Amíg ugyanis a szellem nem látja az itt maradottak megnyugvását, addig nem tud eltávozni a túlvilágra. Húzza a lelkét az itt maradottak fájdalma. Lelkiismeret furdalásuk van.
Nehéz a lelkük, nem tudnak emelkedni a túlvilági létsíkok felé. Amikor néhány hónap, vagy év múlva megnyugodtak az itt maradottak, már késő. A halott szellem nem tud távozni, mert a fénykapuja, ami mindig saját személyre szóló, 48 nappal a halála után bezárult.
Az itt rekedt szellem hozzákötődik az őt marasztaló földi emberhez. Van úgy, hogy a szellem azért nem megy el, mert nem tudja, hogy mi az a fényes alagút, fényes folyosó, ami várja.
Legnagyobb megdöbbenése még is az öngyilkosoknak van, hiszen Ők maguk akarják a végüket, és leírhatatlan fájdalommal hasít beléjük a tudat, hogy öngyilkosságukat követően is örökké élnek, mivel életet csak Isten adhat, és Ő vehet el. Rádöbbennek, hogy bármikor újra leszületnek, újra abba az élethelyzetbe kerülnek, amiért véget akartak vetni életüknek. Nem kívánnak újra leszületni, de azt a személyt, akire rátapadnak, saját beteg gondolataival itatják.
A meggyilkoltak szellemei is gyakorta itt maradnak. Tudatni kívánják a gyilkosaik kilétét. Nagyon nagy energiákkal bírnak. Gyakran tárgyakat is mozgatnak.
Azok a szellemek, akik emberekhez kapcsolódnak, számukra idegen élő embert is választhatnak, akiket soha addig nem ismertek. Néhány hónap után kiismerik gazdájuk gondolkodását, érzelemvilágát és gyenge pillanataiban elkezdik vezérelni. Átruházzák rá saját érzéseiket, tulajdonságaikat, gondolataikat, szokásaikat, szenvedélyeiket. Az az ember, akivel szellem van, gyakorta meg is jegyzi:
Egy ideje nem vagyok önmagam
Gyakran előfordul, hogy a személy, akire szellem kapcsolódott, elkezd inni ( mert a szellem inni akar, és általa tud csak), dohányozni, különös, addig nem megszokott dolgokat csinálni.
Volt olyan illető nálam, aki egyik napról a másikra nem vonzódott a másik nem iránt. Maga sem értette mi történt. Évekkel később hallott a szellemek különös erejéről. Kiderült nála, hogy férfi létére egy női szellem kötődött hozzá, és a női szellem férfiakat vonzott be. A szellem elengedését követően az illető élete rendbejött. Ma barátnője van már újra.
Narkotikumok rabjává is gyakorta vállnak a szellemek által vezéreltek. A megszálló szellem elengedésével újra önmagává válhat az ember, ha lelki örömeit, és szellemi gazdagságát is igyekszik lelki és szellemi tanításokkal gazdagítani.
Gyakorta szerencsejátékok rabjai lesznek a szellem által megszállottak. Gyerekeknél megmagyarázhatatlan tanulmányi eredményromlás, kezelhetetlenné válás.
Itt kell elmondanom, hogy vannak olyan szellemszintű emberek, akik rabjaik szenvedélyeiknek. Maguktól olyanok, amilyenek. Őket nem lehet azzal helyrehozni, hogy elengedjük róluk a szellemet, hiszen nem a szellemből, hanem önmagából fakad a gond.
A jel, hogy valószínű szellem okozza a gondot, hogy egy pozitív személyiségű ember jelleme egyszer csak megváltozik. Gyakran a környezet figyel fel erre, de olykor saját maga is felismeri a megszállott.
Az elmebeteg embernek – tehát nem szellemi megszállottnak – jellemzője, hogy nincs betegség tudata.
A kapcsolódó szellem mérhető, érzékelhető, olykor látható is. Megfigyelés, hogy házi állataink, a kutya és a macska jól látják a szellemeket és kísérik őket a tekintetükkel, amerre járnak. Gyakorta követik, vonzódnak a szellemekhez. Ezt úgy veszik észre az emberek, hogy a szomszéd kutyusok bátran odaszaladnak hozzájuk. Szellem elengedés után ugyanazok a kutyák soha nem közelednek az illetőhöz többé.
Többen elmondták, hogy kutyájuk mindig előttük járt. Kórházi műtétre kerültek, ezt követően a kutyájuk viszonya teljesen megváltozott. Csak utánuk volt hajlandó kullogni, mert látták a műtét közben, altatáskor rátapadt szellemet. A szellem elengedését követően a kutya újra előtte, a megszokott rendben haladt.
Van, aki szellemileg beteg, és van, akin szellem van. A mai pszichiátria a két fogalom között nem tud különbséget tenni. Sajnos a szellemek által vezérelt embert is úgy kezelik, mint a szellemileg betegeket.
Vannak olyan emberek is, akik szellemileg betegek és szellem is van hozzájuk tapadva. Megvizsgálásukkor megállapítható, hogy a szellem mikor tapadt hozzájuk és az idő óta megváltozott állapotukon lehet segíteni, de az alap problémájukon nem.
Nyugtatókon, antidepresszánsokon, kedélyjavítókon élők és a szenvedélybetegek elfojtják a lelki, szellemi fájdalmaikat, nem hajlandók változtatni érzéseiken, gondolataikon, kapcsolataikon. Ezzel csak időt veszítenek, hiszen semmi nem változik körülöttük, csak az idő megy. Az idő soha nem jön el, az idő csak elmegy. A fájdalom rákényszerít bennünket a változtatásra, döntésre. A fájdalom elfojtása, lefedése fájdalomcsillapítókkal, drogokkal, önbecsapás, sehová nem vezet.
Azok, akik nem foglalkoznak lelkükkel, szellemükkel, lelki betegek és szellemi nyomorékok. Azok, akik lelki és szellemi lényüket is felismerik, dédelgetik, lelki gazdagságban és szellemi boldogságban élnek.
Azok az emberek, akik a lét valóságaival nincsenek tisztában, potenciális áldozatai lehetnek a lelki és szellemvilágnak. Azok, akik ismerik, élvezői. A lelki és szellemi örömök, csodák az emberi teremtmények legmagasabb szintű érzései.
Kellemes mozgás, vagy finom étel milyen jó testi érzést ad. A mozgástalanság elernyedést vagy lemerevedést. Az éhezés testi kínokat. Energiától duzzadók és környezetük élvezik kisugárzásukat. Az energiában szegények enerváltak és környezetük is lehűl, legyengül jelenlétükben.
Egy kedves szó, egy szép táj látványa, állatok gondtalan játéka, egy simogatás érzelmi örömöt ad. A szótlanság, goromba szavak, sivár érzelmek, érzelmi gondokat okoznak.
A jó gondolatok új távlatokat nyitnak. A rossz gondolatok kilátástalan gonoszságokat, irigységeket szülnek.
A szerelem szárnyakat ad, a kezelhetetlen kapcsolatok fojtogatnak. A kapcsolatokat meg lehet próbálni megváltoztatni, de amennyiben csak az egyik oldalról van meg a változtatás igénye, egyedüli megoldás a kapcsolatból való kilépés.
/fenyportal.hu/
SZELLEMEK PEDIG VANNAK 1.
2012.01.07
Szellemek
pedig vannak 1.
Szeretném megosztani Önökkel az alábbi történetet, amelyet saját megtapasztalásom által vetettem papírra, hátha tanulságként szolgál valaki számára.
Talán több mint tíz évvel ezelőtt történt, amikor úgy döntöttem, hogy a gyerekek nélkül menjünk el egy hosszú hétvégére, Orfűn kötöttünk ki.
Mivel augusztus huszadika volt, a szálláshelyek zöme már betelt.
Egyetlen szabad szobát, ami aránylag központi helyen volt, egy kis temető mellett álló panzióban találtunk.
Nem tartottam jó ötletnek ezt a helyet, de mivel más lehetőség nem adódott, nem jó érzéssel, de kénytelen voltam bele menni ebbe a megoldásba.
A nap folyamán különösebb dolog nem történt, ez a nap az érdekességét éjszakára tartogatta.
Semmi jelentős dolog nem történt, időben elaludtam. De egész éjjel forgolódtam, nem aludtam jól. Éjfél körül lehetett, mikor arra ébredtem, mintha valami erősen nyomná a mellkasom, amitől alig kaptam levegőt.
Azonnal kinyitottam a szemem, körülnéztem, de közvetlen az ágyam mellett senkit sem láttam. De aztán észrevettem, hogy ágy végénél egy fiatal nő sejtelmes szellemalakja körvonalazódik ki. Régi szabású szürke ruhát viselt, úgy tűnt mintha egy régi korból ragadt volna itt.
Megdöbbentem, nem tudtam mire vélni ezt a dolgot. Láttam a szürke ruhás nőt és mindent megértettem, amit telepatikusan közvetített felém.
Gondolati úton azt kérte, hogy adjam vissza neki az elveszített gyermekét.
Bevallom, nem tudtam mire vélni a kialakuló helyzetet, és azt sem tudtam hirtelen, hogy mit kellene tennem.
Aztán hirtelen eszembe jutott a könyv, amit aznap olvastam.
Arra gondoltam, hogy nem véletlenül olvastam ma pont azt a könyvet, megpróbálok a könyvben leírtak szerint segíteni az asszonyon.
Próbáltam a körülményekhez képest ellazulni.
Behunytam a szemem, vettem egy pár mély lélegzetet, megpróbáltam ráhangolódni a helyzetre és segíteni a szürke ruhás nőnek megkeresni a gyermekét.
A mostani tapasztalatommal már tudom, hogy borzalmasan naiv és felelőtlen voltam egyben, de a tanuló leckét mindenkinek meg kell fizetnie.
A szürke ruhás hölgy hozzám kapcsolódott, vagyis velem tartott...
Én akkor úgy gondoltam, hogy az egészet csak képzelem, erősen akarom, mert nagyon szeretnék rajta segíteni.
„Képzeletben” egy temetőben jártunk és a sírokat nézegettük. Rövid időn belül egy kis tisztásra értünk még a temetőn belül, ahol egy sír mellett megtorpant, tekintetét mereven rá szegezte, és nem akart elmozdulni onnan. Keservesen felzokogott, leborult a sírra, úgy tűnt megtalálta akit keresett.
Hiába kérleltem, hogy jöjjön el onnan, nem tudtam kimozdítani őt abból az állapotból, ami érthető, ha egy anya ily módon szembesül gyermeke elvesztésével.
Pontosan már nem emlékszem rá, hogy mit csináltam, de azt tudom, hogy kértem az Égiek segítségét.
Egy kis idő után fentről egy Fénycsatorna nyílt hídként a két világ közt.
A fenti világ kapujában egy gyönyörű kicsiny fiúgyermek állt, kezével hívogatóan integetett felénk.
Kérleltem az asszonyt, hogy vegye észre a gyermeket, aki már a Fényben él. Azóta sem tudom honnan vettem a bátorságot,(egyetlen lehetséges magyarázatom az akkori tudatlanságom), hogy elkísérjem őt a Fényfolyosó végén lévő Fénykapuig.
Csodálatos és egyben nagyon megható érzés volt, mikor szülő és az elveszettnek hit gyermek egymásra találtak.
Ott maradtak a Fénykapujában összeölelkezve, de még nem lépték át teljesen a Fénybe.
Úgy éreztem mintha egy pillanatra megállt volna az idő. De aztán a következő érzésem az volt, hogy én egyre lejjebb és távolabb kerülök tőlük, - mintha egy mágneses spirál tolt volna fentről lefelé.
Utoljára még egyszer hátra pillantottam, mindketten integettek.
Az anya átlépve a Fénykapuján ölében gyermekével integetett, és azzal búcsúzott el tőlem, hogy - Áldjon meg az Ég!
Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el. Olyan volt az egész mint egy álom, vagy mintha a képzeletem játszott volna tréfát velem, valójában nem tudtam megállapítani mi belőle a valóság, - de akkor nagyon is valóságosnak tűnt a dolog.
Egy biztos, borzalmasan kifárasztott a dolog, utána egyhuzamban aludtam reggelig. Másnap hazafelé lelassítottunk a temető előtt.
Kíváncsi voltam, hogy a képzeletem szüleménye-e az a kis tisztás, vagy valójában létezik. És a látvány megdöbbentett, ugyanaz volt a hely, és minden pont úgy helyezkedett el ahogy éjjel láttam.
Gondolhatják, hogy megdöbbentem a felismeréstől, mert ezek szerint nem a képzeletem szüleménye volt ez az egész dolog.
Valójában úgy tekintettem vissza az elmúlt éjszakára mintha egy filmet néznék, csak éppen én voltam benne a főszereplő.
Nem tudtam hová tenni ezt a dolgot, főleg nem tudtam megbeszélni a történetemet érdemben senkivel.
A valódi beavatás még csak hazaérkezésünk után kezdődött, de ezt majd a második részben mesélem el.
A szellemi világ lényeit sokféleképpen érzékelhetünk.
A fátyol mögé belátni, amely a látható és a láthatatlan világot választja el egymástól, nem mindig tartozik a legkellemesebb dolgok közé.
Főleg abban az esetben nem, amikor ez felkészületlenül ér bennünket, egyik pillanatról a másikra történik. Ha nincs mellettünk egy szakavatott ember, aki segítséget tudna nyújtani, igen kellemetlenné válhat a helyzet.
Léteznek olyan láthatatlan erők, és jelenségek, ami a fizikai szem számára láthatatlan, és csak érzéken túli érzékeléssel láthatjuk őket. A körülöttünk létező valóság 99%-át, különböző lények sokasága tölti be, aminek mindegy 1%-át, látjuk valójában. Ezt az 1%-ot, nem csak magas rezgésű Fénylények töltik be, hanem olyan alacsony rezgésű lények is (nevezzük őket földhöz kötött szellemeknek, halottaknak), akik a haláluk után nem találták meg a fénybe vezető utat.
Ennek többféle oka lehet:
1. A legtöbbjük azt sem tudja, hogy meghalt. (például egy tragikus baleset által váltott létformát).
2. Sok esetben kötődnek az itt hagyott szeretteikhez, otthonaikhoz. Vannak olyan esetek, amikor nem tudja elengedni hozzátartozóját, vagy éppen fordítva, és ilyenkor a szellem a földi szférában bolyong.
3. Függőséget alakítottak ki az itteni világban (drog, alkohol, kábítószer), és továbbra is ennek kiélésére törekszenek.
Legtöbbjük látja a halálakor elébük siető szellemi segítőket, elhunyt rokonokat, akik szeretnének segíteni az átmenetben, de félnek elfogadni azt, mivel nincsenek tudatában, hogy milyen világba kapnak belépést.
Általában az itt maradottak is megnehezítik a fénybe lépést, mivel az erős kötődés, itt tarthatja a haza készülő lelket. Erős hit, és nagy lelki erő kell hozzá, hogy elengedjük szeretteinket, és az Úr kegyelmébe ajánljuk Őket.
A legtöbb, amit tehetünk, imádkozunk értük, hogy minél előbb találják meg a Fénybe vezető utat.
Ezt szolgálja a gyász, amely a zsidó hagyomány szerint:
- A fájdalom három napját
- A gyász hét napját
- A gyászból fokozatos talpra állásának 11 hónapját foglalja magába.
A gyász hatását az eltávozottakra kitűnően példázza ez a kis történet:
A könny korsócska
„Élt egyszer egy anya, és gyermeke. Az anya teljes szívéből szerette ezt az egyetlen gyermekét, nélküle nem tudott sem élni, sem létezni.
Az Úr azonban nagy betegséget küldött a Földre. Ez a gyermekeket sújtotta, és utolérte ezt a gyermeket is, aki ágynak esett, és halálosan megbetegedett.
Anyja három nap és három éjjel virrasztott, és sírt, imádkozott szeretett gyermeke mellett, de az meghalt.
Ekkor hatalmas és kimondhatatlan fájdalom ragadta el az anyát, aki most egyedül maradt ebben az egész világban. Nem evett, nem ivott, három napon és három éjszakán át szüntelenül sírt, a gyermekét szólongatta.
Amint fájdalommal eltelve így ült azon a helyen, ahol gyermeke meghalt, szinte félájultan a fájdalomtól, és kimerülten a sírástól, csöndben kinyílt az ajtó.
Az anya megrettent, mert elhunyt gyermeke állt előtte. Boldog Angyalka lett belőle, mosolygott, - édesen, ártatlanul és gyönyörűen, - mintha megdicsőült volna.
Kezében azonban egy korsócskát tartott, amely színültig volt.
A gyermek megszólalt:
Drága anyám, ne sírj többet értem! Nézd, ebben a korsócskában a könnyeid vannak, amit értem ontottál, - A gyász Angyala gyűjtötte össze őket ebben az edénybe.
Ha csak egyetlen csepp könnyet is ejtesz még értem, kicsordul a korsócska, és akkor nem lesz nyugalmam a sírban, sem boldogságom az égben.
Ezért drága anyám ne sirass engem tovább, mert fölvétettem az égben, boldog vagyok, és az Angyalok a játszótársaim.
Ezzel eltűnt a halott gyermek, anyja pedig ettől fogva nem siratta, hogy ne zavarja nyugalmát és mennyei békéjét.”
Áldás!
ÁhimRé
http://lendvaykati2.gportal.hu
Szeretném megosztani Önökkel az alábbi történetet, amelyet saját megtapasztalásom által vetettem papírra, hátha tanulságként szolgál valaki számára.
Talán több mint tíz évvel ezelőtt történt, amikor úgy döntöttem, hogy a gyerekek nélkül menjünk el egy hosszú hétvégére, Orfűn kötöttünk ki.
Mivel augusztus huszadika volt, a szálláshelyek zöme már betelt.
Egyetlen szabad szobát, ami aránylag központi helyen volt, egy kis temető mellett álló panzióban találtunk.
Nem tartottam jó ötletnek ezt a helyet, de mivel más lehetőség nem adódott, nem jó érzéssel, de kénytelen voltam bele menni ebbe a megoldásba.
A nap folyamán különösebb dolog nem történt, ez a nap az érdekességét éjszakára tartogatta.
Semmi jelentős dolog nem történt, időben elaludtam. De egész éjjel forgolódtam, nem aludtam jól. Éjfél körül lehetett, mikor arra ébredtem, mintha valami erősen nyomná a mellkasom, amitől alig kaptam levegőt.
Azonnal kinyitottam a szemem, körülnéztem, de közvetlen az ágyam mellett senkit sem láttam. De aztán észrevettem, hogy ágy végénél egy fiatal nő sejtelmes szellemalakja körvonalazódik ki. Régi szabású szürke ruhát viselt, úgy tűnt mintha egy régi korból ragadt volna itt.
Megdöbbentem, nem tudtam mire vélni ezt a dolgot. Láttam a szürke ruhás nőt és mindent megértettem, amit telepatikusan közvetített felém.
Gondolati úton azt kérte, hogy adjam vissza neki az elveszített gyermekét.
Bevallom, nem tudtam mire vélni a kialakuló helyzetet, és azt sem tudtam hirtelen, hogy mit kellene tennem.
Aztán hirtelen eszembe jutott a könyv, amit aznap olvastam.
Arra gondoltam, hogy nem véletlenül olvastam ma pont azt a könyvet, megpróbálok a könyvben leírtak szerint segíteni az asszonyon.
Próbáltam a körülményekhez képest ellazulni.
Behunytam a szemem, vettem egy pár mély lélegzetet, megpróbáltam ráhangolódni a helyzetre és segíteni a szürke ruhás nőnek megkeresni a gyermekét.
A mostani tapasztalatommal már tudom, hogy borzalmasan naiv és felelőtlen voltam egyben, de a tanuló leckét mindenkinek meg kell fizetnie.
A szürke ruhás hölgy hozzám kapcsolódott, vagyis velem tartott...
Én akkor úgy gondoltam, hogy az egészet csak képzelem, erősen akarom, mert nagyon szeretnék rajta segíteni.
„Képzeletben” egy temetőben jártunk és a sírokat nézegettük. Rövid időn belül egy kis tisztásra értünk még a temetőn belül, ahol egy sír mellett megtorpant, tekintetét mereven rá szegezte, és nem akart elmozdulni onnan. Keservesen felzokogott, leborult a sírra, úgy tűnt megtalálta akit keresett.
Hiába kérleltem, hogy jöjjön el onnan, nem tudtam kimozdítani őt abból az állapotból, ami érthető, ha egy anya ily módon szembesül gyermeke elvesztésével.
Pontosan már nem emlékszem rá, hogy mit csináltam, de azt tudom, hogy kértem az Égiek segítségét.
Egy kis idő után fentről egy Fénycsatorna nyílt hídként a két világ közt.
A fenti világ kapujában egy gyönyörű kicsiny fiúgyermek állt, kezével hívogatóan integetett felénk.
Kérleltem az asszonyt, hogy vegye észre a gyermeket, aki már a Fényben él. Azóta sem tudom honnan vettem a bátorságot,(egyetlen lehetséges magyarázatom az akkori tudatlanságom), hogy elkísérjem őt a Fényfolyosó végén lévő Fénykapuig.
Csodálatos és egyben nagyon megható érzés volt, mikor szülő és az elveszettnek hit gyermek egymásra találtak.
Ott maradtak a Fénykapujában összeölelkezve, de még nem lépték át teljesen a Fénybe.
Úgy éreztem mintha egy pillanatra megállt volna az idő. De aztán a következő érzésem az volt, hogy én egyre lejjebb és távolabb kerülök tőlük, - mintha egy mágneses spirál tolt volna fentről lefelé.
Utoljára még egyszer hátra pillantottam, mindketten integettek.
Az anya átlépve a Fénykapuján ölében gyermekével integetett, és azzal búcsúzott el tőlem, hogy - Áldjon meg az Ég!
Nem tudom, hogy mennyi idő telhetett el. Olyan volt az egész mint egy álom, vagy mintha a képzeletem játszott volna tréfát velem, valójában nem tudtam megállapítani mi belőle a valóság, - de akkor nagyon is valóságosnak tűnt a dolog.
Egy biztos, borzalmasan kifárasztott a dolog, utána egyhuzamban aludtam reggelig. Másnap hazafelé lelassítottunk a temető előtt.
Kíváncsi voltam, hogy a képzeletem szüleménye-e az a kis tisztás, vagy valójában létezik. És a látvány megdöbbentett, ugyanaz volt a hely, és minden pont úgy helyezkedett el ahogy éjjel láttam.
Gondolhatják, hogy megdöbbentem a felismeréstől, mert ezek szerint nem a képzeletem szüleménye volt ez az egész dolog.
Valójában úgy tekintettem vissza az elmúlt éjszakára mintha egy filmet néznék, csak éppen én voltam benne a főszereplő.
Nem tudtam hová tenni ezt a dolgot, főleg nem tudtam megbeszélni a történetemet érdemben senkivel.
A valódi beavatás még csak hazaérkezésünk után kezdődött, de ezt majd a második részben mesélem el.
A szellemi világ lényeit sokféleképpen érzékelhetünk.
A fátyol mögé belátni, amely a látható és a láthatatlan világot választja el egymástól, nem mindig tartozik a legkellemesebb dolgok közé.
Főleg abban az esetben nem, amikor ez felkészületlenül ér bennünket, egyik pillanatról a másikra történik. Ha nincs mellettünk egy szakavatott ember, aki segítséget tudna nyújtani, igen kellemetlenné válhat a helyzet.
Léteznek olyan láthatatlan erők, és jelenségek, ami a fizikai szem számára láthatatlan, és csak érzéken túli érzékeléssel láthatjuk őket. A körülöttünk létező valóság 99%-át, különböző lények sokasága tölti be, aminek mindegy 1%-át, látjuk valójában. Ezt az 1%-ot, nem csak magas rezgésű Fénylények töltik be, hanem olyan alacsony rezgésű lények is (nevezzük őket földhöz kötött szellemeknek, halottaknak), akik a haláluk után nem találták meg a fénybe vezető utat.
Ennek többféle oka lehet:
1. A legtöbbjük azt sem tudja, hogy meghalt. (például egy tragikus baleset által váltott létformát).
2. Sok esetben kötődnek az itt hagyott szeretteikhez, otthonaikhoz. Vannak olyan esetek, amikor nem tudja elengedni hozzátartozóját, vagy éppen fordítva, és ilyenkor a szellem a földi szférában bolyong.
3. Függőséget alakítottak ki az itteni világban (drog, alkohol, kábítószer), és továbbra is ennek kiélésére törekszenek.
Legtöbbjük látja a halálakor elébük siető szellemi segítőket, elhunyt rokonokat, akik szeretnének segíteni az átmenetben, de félnek elfogadni azt, mivel nincsenek tudatában, hogy milyen világba kapnak belépést.
Általában az itt maradottak is megnehezítik a fénybe lépést, mivel az erős kötődés, itt tarthatja a haza készülő lelket. Erős hit, és nagy lelki erő kell hozzá, hogy elengedjük szeretteinket, és az Úr kegyelmébe ajánljuk Őket.
A legtöbb, amit tehetünk, imádkozunk értük, hogy minél előbb találják meg a Fénybe vezető utat.
Ezt szolgálja a gyász, amely a zsidó hagyomány szerint:
- A fájdalom három napját
- A gyász hét napját
- A gyászból fokozatos talpra állásának 11 hónapját foglalja magába.
A gyász hatását az eltávozottakra kitűnően példázza ez a kis történet:
A könny korsócska
„Élt egyszer egy anya, és gyermeke. Az anya teljes szívéből szerette ezt az egyetlen gyermekét, nélküle nem tudott sem élni, sem létezni.
Az Úr azonban nagy betegséget küldött a Földre. Ez a gyermekeket sújtotta, és utolérte ezt a gyermeket is, aki ágynak esett, és halálosan megbetegedett.
Anyja három nap és három éjjel virrasztott, és sírt, imádkozott szeretett gyermeke mellett, de az meghalt.
Ekkor hatalmas és kimondhatatlan fájdalom ragadta el az anyát, aki most egyedül maradt ebben az egész világban. Nem evett, nem ivott, három napon és három éjszakán át szüntelenül sírt, a gyermekét szólongatta.
Amint fájdalommal eltelve így ült azon a helyen, ahol gyermeke meghalt, szinte félájultan a fájdalomtól, és kimerülten a sírástól, csöndben kinyílt az ajtó.
Az anya megrettent, mert elhunyt gyermeke állt előtte. Boldog Angyalka lett belőle, mosolygott, - édesen, ártatlanul és gyönyörűen, - mintha megdicsőült volna.
Kezében azonban egy korsócskát tartott, amely színültig volt.
A gyermek megszólalt:
Drága anyám, ne sírj többet értem! Nézd, ebben a korsócskában a könnyeid vannak, amit értem ontottál, - A gyász Angyala gyűjtötte össze őket ebben az edénybe.
Ha csak egyetlen csepp könnyet is ejtesz még értem, kicsordul a korsócska, és akkor nem lesz nyugalmam a sírban, sem boldogságom az égben.
Ezért drága anyám ne sirass engem tovább, mert fölvétettem az égben, boldog vagyok, és az Angyalok a játszótársaim.
Ezzel eltűnt a halott gyermek, anyja pedig ettől fogva nem siratta, hogy ne zavarja nyugalmát és mennyei békéjét.”
Áldás!
ÁhimRé
http://lendvaykati2.gportal.hu
SZELLEMEK PEDIG VANNAK 2.
2012.01.07
Szellemek
pedig vannak 2.
Az első rész ott fejeztem be, hogy a valódi beavatás hazaérkezésünk után kezdődött, mivel otthon vettem csak észre, hogy hozzánk csapódott egy pár „potyautas”.
A segíteni akarásom ettől a naptól fogva hónapokig pokollá tette az életünket. Rendszeressé vált, hogy minden éjjel arra ébredtem fel, hogy segítséget kérő lelkek állnak az ágyam mellett. Kérleltek segítsek nekik ebben és ebben a dologban, vezessem haza őket a Fénybe.
Gondolhatják milyen kellemes érzés volt éjjel kettőkor vagy éppen háromkor arra ébredni, hogy már megint nem stimmel valami körülöttem.
Bevallom őszintén először nagyon megijedtem és féltem tőlük.
Nemcsak szelíd lelkek kérték a segítséget, hanem néha megjelentek nagyon haragosak is, akik iszonyú energiákat mozgattak meg.
A Fénybe indulók közt sok olyan lélek volt, akit röghöz kötött szellemként emlegetnek, mert bent ragadt az idő fogságában, és nem tudott átkelni a Fénybe. Többségük a régi korok viseletes öltözékében jelent meg előttem. Némelyik iszonyúan nézett ki, megsebesülve, a ruhája cafatokban lógott rajra. Érzésem szerint azt ruhát viselte amelyben a halálát lelte.
Sebesülten, tele félelemmel, kereste a helyét, valójában azt sem tudta, hogy hol van, de azt sem, hogy már nagyon régen befejte a földi életét.
Többnyire ilyen formában jelentek meg előttem, és könyörögtek, hogy segítsek neki. Nem tudtam mit tenni, ahogy tudtam segítettem.
Minden egyes alkalommal Mihály Arkangyal segítségét kértem, hogy vezesse őket haza a Fénybe. A kérésem után rövid idő múlva megnyílt a Fénycsatorna a két világ között, és ők beléptek a Fénybe. De sokan voltak közülük olyanok, akik nagyon féltek, őket szintén el kellett kísérnem a Fénykapuig.
Pár nap alatt odáig jutott a dolog, hogy a lakásom már egy átjáróhoz hasonlított leginkább. Nemhogy elfogytak volna a lelkek, hanem inkább megszaporodtak, mintha valahonnan neszét vették volna a többiek is, hogy itt segítséget kaphatnak.
Egyik megdöbbentő élményem közé tartozik a következő eset.
Az egyik vendégemnek pár hónappal azelőtt hunyt el a tizennyolc éves fia, aki egyik éjszaka felvette velem a kapcsolatot. Kérte, hogy adjak át egy üzenetet az édesanyjának. Bevallom őszintén nagyon megrázott kapcsolatfelvétel. Nehéz volt átélni, ahogy elmesélte mi történt vele. És azt a fájdalmat is elviselni, ami még akkor a részét képviselte.
Mert tudják, amikor kapcsolatot teremtünk egy lélekkel aki befejezte a földi életét, a benne lévő fájdalmak, és érzések még jelen vannak, és ezeket az érzéseket automatikusan mi is megérezzük.
Az Angyalok segítségét kellett kérnem először a fájdalmai feloldására, és utána kértem csak, hogy vezessék őt a Fénybe.
A neheze viszont csak ezután következett. Hiszen tolmácsolnom kellett az elhunyt gyermek üzenetét az édesanyának. De hála Isten az Égiek ebben a segítségemre siettek.
Abban az időben még az eredeti szakmámat gyakoroltam, a fodrászatot.
A Sors úgy intézte, hogy az édesanya, az eset után pár nappal jött hozzám hajat csináltatni. Nagy kihívás volt számomra közölni a tényeket, mivel nem tudtam mennyire nyitott ebben az irányban, és egyáltalán mennyire fogadja el a szellemvilág létezését.
Szívszorító érzés volt szembesülni az anya fájdalmával. A fia által kapott üzenetet elfogadta, sőt, több pontban visszaigazolta gyermeke szokásait, és megígérte hogy amit kért tőle, megpróbálja minél előbb betartani.
A történtek után valójában nem tudtam ki az akinek segítettem.
A gyermeknek aki hazatért a Fénybe, vagy talán a szülőnek?
Vagy talán mindkettőnek?
Most ha visszanézek az akkori időszakomra, nagy hasonlóságot érzek az én történéseim és a Szellemekkel suttogó film között.
Ezután az eset után, több ízben szembesültem közvetlen környezetemben a halál fogalmával. Nem igazán tudtam mire vélni az egészet, és főleg azt, hogy mit tudok tenni ilyenkor.
Mit kíván tőlem Isten ebben az esetben?
A vendégeim családtagjai közül is ebben az időszakban néhányan elhunytak.
Ilyenkor az ember automatikusan kifejezi részvétét, és ennek hatására elindult egy párbeszéd. Elég volt annyi a legtöbb esetben, hogy adtam a figyelmemet az illetőnek, ő pedig kibeszélte magából a fájdalmát, és már ez is egy kis könnyebbséget jelentett számára. De olyanra is volt példa, aki nyitottabb volt ebben az irányban, hogy a tapasztalataimat megosztottam vele, és egy reményt adott számára, hogy a földi sík elhagyásával nem fejeződik be az élet.
Ez a folyamat számomra elég hosszú ideig eltartott, vagy csak a kellemetlensége miatt tűnt annak, igazából már nem is tudom.
De visszakanyarodva a saját otthonomra, ott még mindig nem állt helyre a nagybetűs rend.
Az ismerősök, a szakavatottak többféle praktikákat ajánlottak a „rendtételhez”, de egyikkel sem mentem sokra.
A nyár hátra lévő része így telt el, de közben folyamatosan kértem az Égiek segítségét, hogy találjam meg a megfelelő megoldást a fennálló helyzetre, ami már tarthatatlannak tűnt számomra.
Egy alkalommal aztán az akadémián ajánlott könyvet kerestem az Elixír könyves boltban, mikor megakadt a szemem Szabó Judit: Belső érzékelés kézikönyvén. Ahogy kinyitottam a könyvet tudtam, hogy a kezemben van a megoldás. És valóban így volt, mert rövid időn belül sikerült helyre állítani a rendet.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek aki szellemi útra lép. És óva intek mindenkit, hogy felkészületlenül bele avatkozzon a szellemvilág dolgaiba, még ha a segítő szándék is vezérli tetteit.
Tudomásul kell vennünk, hogy a beavatást mindig az élet adja, az akkori tudatállapotunknak megfelelően.
Én sem véletlen kaptam betekintést ebbe a világba is, ahol szembesülnöm kellett saját félelmeimmel és kétségeimmel, de mindebből tapasztaltam, és ezt a tapasztalást tovább tudom adni.
Később aztán az akadémián tanultak hatására szembesültem vele, hogy szellemi segítőim mekkora védelemben részesítettek ebben az időszakban az alacsony rezgésű szellemi lényekkel szemben.
Tudnunk kell, hogy mindennapjainkban, a szellemi erők hatással vannak az emberekre, „fentről és lentről”egyaránt.
Többnyire segítő szándékkal, támogatással fordulnak felénk, de bizony vannak, akik egy idő után haragossá válnak és támadnak.
Ha körülnézünk a világunkban, és nagyobb figyelmet fordítunk azokra a tényezőkre és erőkre, amik hatással vannak életünkre,- észre vehetjük, hogy mindennap az előbbre jutásunk, és fejlődésünk érdekében meg kell küzdenünk „a háttér világgal,” akik különböző helyekről befolyásolnak minket.
Sugallják a jót, avagy a másik oldalról a bennünket gyengítő dolgokat.
Általában az érzéseinken, a lelkünkön keresztül tudnak a legjobban hatni ránk.
Itt kap nagyon fontos szerepet a pozitív gondolkodás, és nem utolsósorban a hit.
Mennyi, és mi az, amit beengedünk magunkba?
Mit fogadok el, és kitől?
Kihez fordulok, ha szükségem van segítségre?
Ha az embernek megvan az Istenbe vetett hite, és imáival hozzá fordul, ebben az esetben tudnak a mellé rendelt Fény Erői segítséget nyújtani. De ne felejtsük el, ezt minden esetben kérnünk kell!
Írta: ÁhimRé
http://lendvaykati2.gportal.hu
Az első rész ott fejeztem be, hogy a valódi beavatás hazaérkezésünk után kezdődött, mivel otthon vettem csak észre, hogy hozzánk csapódott egy pár „potyautas”.
A segíteni akarásom ettől a naptól fogva hónapokig pokollá tette az életünket. Rendszeressé vált, hogy minden éjjel arra ébredtem fel, hogy segítséget kérő lelkek állnak az ágyam mellett. Kérleltek segítsek nekik ebben és ebben a dologban, vezessem haza őket a Fénybe.
Gondolhatják milyen kellemes érzés volt éjjel kettőkor vagy éppen háromkor arra ébredni, hogy már megint nem stimmel valami körülöttem.
Bevallom őszintén először nagyon megijedtem és féltem tőlük.
Nemcsak szelíd lelkek kérték a segítséget, hanem néha megjelentek nagyon haragosak is, akik iszonyú energiákat mozgattak meg.
A Fénybe indulók közt sok olyan lélek volt, akit röghöz kötött szellemként emlegetnek, mert bent ragadt az idő fogságában, és nem tudott átkelni a Fénybe. Többségük a régi korok viseletes öltözékében jelent meg előttem. Némelyik iszonyúan nézett ki, megsebesülve, a ruhája cafatokban lógott rajra. Érzésem szerint azt ruhát viselte amelyben a halálát lelte.
Sebesülten, tele félelemmel, kereste a helyét, valójában azt sem tudta, hogy hol van, de azt sem, hogy már nagyon régen befejte a földi életét.
Többnyire ilyen formában jelentek meg előttem, és könyörögtek, hogy segítsek neki. Nem tudtam mit tenni, ahogy tudtam segítettem.
Minden egyes alkalommal Mihály Arkangyal segítségét kértem, hogy vezesse őket haza a Fénybe. A kérésem után rövid idő múlva megnyílt a Fénycsatorna a két világ között, és ők beléptek a Fénybe. De sokan voltak közülük olyanok, akik nagyon féltek, őket szintén el kellett kísérnem a Fénykapuig.
Pár nap alatt odáig jutott a dolog, hogy a lakásom már egy átjáróhoz hasonlított leginkább. Nemhogy elfogytak volna a lelkek, hanem inkább megszaporodtak, mintha valahonnan neszét vették volna a többiek is, hogy itt segítséget kaphatnak.
Egyik megdöbbentő élményem közé tartozik a következő eset.
Az egyik vendégemnek pár hónappal azelőtt hunyt el a tizennyolc éves fia, aki egyik éjszaka felvette velem a kapcsolatot. Kérte, hogy adjak át egy üzenetet az édesanyjának. Bevallom őszintén nagyon megrázott kapcsolatfelvétel. Nehéz volt átélni, ahogy elmesélte mi történt vele. És azt a fájdalmat is elviselni, ami még akkor a részét képviselte.
Mert tudják, amikor kapcsolatot teremtünk egy lélekkel aki befejezte a földi életét, a benne lévő fájdalmak, és érzések még jelen vannak, és ezeket az érzéseket automatikusan mi is megérezzük.
Az Angyalok segítségét kellett kérnem először a fájdalmai feloldására, és utána kértem csak, hogy vezessék őt a Fénybe.
A neheze viszont csak ezután következett. Hiszen tolmácsolnom kellett az elhunyt gyermek üzenetét az édesanyának. De hála Isten az Égiek ebben a segítségemre siettek.
Abban az időben még az eredeti szakmámat gyakoroltam, a fodrászatot.
A Sors úgy intézte, hogy az édesanya, az eset után pár nappal jött hozzám hajat csináltatni. Nagy kihívás volt számomra közölni a tényeket, mivel nem tudtam mennyire nyitott ebben az irányban, és egyáltalán mennyire fogadja el a szellemvilág létezését.
Szívszorító érzés volt szembesülni az anya fájdalmával. A fia által kapott üzenetet elfogadta, sőt, több pontban visszaigazolta gyermeke szokásait, és megígérte hogy amit kért tőle, megpróbálja minél előbb betartani.
A történtek után valójában nem tudtam ki az akinek segítettem.
A gyermeknek aki hazatért a Fénybe, vagy talán a szülőnek?
Vagy talán mindkettőnek?
Most ha visszanézek az akkori időszakomra, nagy hasonlóságot érzek az én történéseim és a Szellemekkel suttogó film között.
Ezután az eset után, több ízben szembesültem közvetlen környezetemben a halál fogalmával. Nem igazán tudtam mire vélni az egészet, és főleg azt, hogy mit tudok tenni ilyenkor.
Mit kíván tőlem Isten ebben az esetben?
A vendégeim családtagjai közül is ebben az időszakban néhányan elhunytak.
Ilyenkor az ember automatikusan kifejezi részvétét, és ennek hatására elindult egy párbeszéd. Elég volt annyi a legtöbb esetben, hogy adtam a figyelmemet az illetőnek, ő pedig kibeszélte magából a fájdalmát, és már ez is egy kis könnyebbséget jelentett számára. De olyanra is volt példa, aki nyitottabb volt ebben az irányban, hogy a tapasztalataimat megosztottam vele, és egy reményt adott számára, hogy a földi sík elhagyásával nem fejeződik be az élet.
Ez a folyamat számomra elég hosszú ideig eltartott, vagy csak a kellemetlensége miatt tűnt annak, igazából már nem is tudom.
De visszakanyarodva a saját otthonomra, ott még mindig nem állt helyre a nagybetűs rend.
Az ismerősök, a szakavatottak többféle praktikákat ajánlottak a „rendtételhez”, de egyikkel sem mentem sokra.
A nyár hátra lévő része így telt el, de közben folyamatosan kértem az Égiek segítségét, hogy találjam meg a megfelelő megoldást a fennálló helyzetre, ami már tarthatatlannak tűnt számomra.
Egy alkalommal aztán az akadémián ajánlott könyvet kerestem az Elixír könyves boltban, mikor megakadt a szemem Szabó Judit: Belső érzékelés kézikönyvén. Ahogy kinyitottam a könyvet tudtam, hogy a kezemben van a megoldás. És valóban így volt, mert rövid időn belül sikerült helyre állítani a rendet.
Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek aki szellemi útra lép. És óva intek mindenkit, hogy felkészületlenül bele avatkozzon a szellemvilág dolgaiba, még ha a segítő szándék is vezérli tetteit.
Tudomásul kell vennünk, hogy a beavatást mindig az élet adja, az akkori tudatállapotunknak megfelelően.
Én sem véletlen kaptam betekintést ebbe a világba is, ahol szembesülnöm kellett saját félelmeimmel és kétségeimmel, de mindebből tapasztaltam, és ezt a tapasztalást tovább tudom adni.
Később aztán az akadémián tanultak hatására szembesültem vele, hogy szellemi segítőim mekkora védelemben részesítettek ebben az időszakban az alacsony rezgésű szellemi lényekkel szemben.
Tudnunk kell, hogy mindennapjainkban, a szellemi erők hatással vannak az emberekre, „fentről és lentről”egyaránt.
Többnyire segítő szándékkal, támogatással fordulnak felénk, de bizony vannak, akik egy idő után haragossá válnak és támadnak.
Ha körülnézünk a világunkban, és nagyobb figyelmet fordítunk azokra a tényezőkre és erőkre, amik hatással vannak életünkre,- észre vehetjük, hogy mindennap az előbbre jutásunk, és fejlődésünk érdekében meg kell küzdenünk „a háttér világgal,” akik különböző helyekről befolyásolnak minket.
Sugallják a jót, avagy a másik oldalról a bennünket gyengítő dolgokat.
Általában az érzéseinken, a lelkünkön keresztül tudnak a legjobban hatni ránk.
Itt kap nagyon fontos szerepet a pozitív gondolkodás, és nem utolsósorban a hit.
Mennyi, és mi az, amit beengedünk magunkba?
Mit fogadok el, és kitől?
Kihez fordulok, ha szükségem van segítségre?
Ha az embernek megvan az Istenbe vetett hite, és imáival hozzá fordul, ebben az esetben tudnak a mellé rendelt Fény Erői segítséget nyújtani. De ne felejtsük el, ezt minden esetben kérnünk kell!
Írta: ÁhimRé
http://lendvaykati2.gportal.hu
SZELLEMEKKEL SUTTOGÓK
2010.
október 29.
Mindnyájunkban
bennünk rejlenek azok a pszichikus képességek, amik a
racionalitáson túli világ észlelését segítik, és egy kis
„edzéssel” bárki képes lehet magában kifejleszteni azt a
fokozottabb lelki aktivitást, ami a szellemvilág érzékeléséhez
szükséges.
Mindig
ámulva figyeltem azokat, akik kapcsolatot tudtak teremteni a
túlvilággal. Én is meg akartam próbálni.
Harmincöt éve találkoztam személyesen a putnoki halottlátóval. Mindenáron le akartam „leplezni”, mint akkoriban oly sokan, én is azt gondoltam, szemfényvesztés, amit csinál. Aztán amikor kilépett a kertbe, ahol vagy húszan vártak rá, rám nézett, mellém lépett, és azt kérdezte: „Te miért vagy itt, neked nincs is halottad?” Bevallottam: leskelődni jöttem. Tudni szeretném, mit lát, hogy látja, akit lát, hogyan teremt vele kapcsolatot? Nem tudtam megfejteni a titkát, de hogy nem csalt, azt a hozzá érkezők visszaigazolásából tudtam. Jolánka azt mondta: ő már így született. Ő mindig látta a halottak szellemét. És csak azokét, akiknek lezáratlan ügyeik voltak az itt maradottakkal.
Harmincöt éve találkoztam személyesen a putnoki halottlátóval. Mindenáron le akartam „leplezni”, mint akkoriban oly sokan, én is azt gondoltam, szemfényvesztés, amit csinál. Aztán amikor kilépett a kertbe, ahol vagy húszan vártak rá, rám nézett, mellém lépett, és azt kérdezte: „Te miért vagy itt, neked nincs is halottad?” Bevallottam: leskelődni jöttem. Tudni szeretném, mit lát, hogy látja, akit lát, hogyan teremt vele kapcsolatot? Nem tudtam megfejteni a titkát, de hogy nem csalt, azt a hozzá érkezők visszaigazolásából tudtam. Jolánka azt mondta: ő már így született. Ő mindig látta a halottak szellemét. És csak azokét, akiknek lezáratlan ügyeik voltak az itt maradottakkal.
A LÉLEK ÍRT
De
jó néhány évvel ezelőtt találkoztam egy olyan asszonnyal, aki
„megtanulta” a szellemidézést. Háromlábú asztalkája
segítségével társalgott velük. A megidézett lélek pedig írt,
írt… És csupa olyat, amit a médium nem tudhatott. Leírta az
eltávozott becenevét, ahogy csak az szólította, aki most kérdezni
akart tőle valamit. Leírta azt a dátumot, amikor először
találkoztak, és az étterem nevét is, ahol találkoztak. Zsuzsa
azt mondta: ez megtanulható.
Halottak szellemével társalogni csak az tud, aki egy bizonyos rezgésszámot képes elérni. Van, akinek ez az adottsága tényleg születésétől megvan, de legtöbbünkben inkább csak szunnyad ez a képesség.
Halottak szellemével társalogni csak az tud, aki egy bizonyos rezgésszámot képes elérni. Van, akinek ez az adottsága tényleg születésétől megvan, de legtöbbünkben inkább csak szunnyad ez a képesség.
Hirdetés
Mindenesetre én vettem egy háromlábú asztalkát, és próbáltam kapcsolatba lépni legalább egy kóbor szellemmel. Napokig, hetekig azzal teltek az estéim, hogy ott ültem az asztalkára tett kézzel és kértem, ha itt van, jelezzen. Semmi. Az asztalka meg se mozdult. Aztán vagy egy hónap várakozás után az asztal megmozdult. Ettől úgy megijedtem, hogy azonnal bezártam a dobozába, és azóta se próbálkoztam vele. Még nem vagyok eléggé felkészülve a szellemek fogadására. Talán majd egyszer. De most már tudom, milyen az, amikor az én kérésemre érkezik…
KAPU A MÁSIK VILÁGBA
Csak
sok-sok gyakorlás, meditálás és a saját lelkünk teljes
áthangolása szükséges ahhoz, hogy megnyissuk a kaput abba a másik
világba. Jóllehet, a belső érzékelésben való jártasságra
gyakorlással lehet csak szert tenni, mint ahogyan olvasni is
mindannyiunknak meg kell tanulni, vannak, akiknek könnyebben megy,
másoknak nehezebben.
Az angyalokkal, szellemekkel, halottakkal történő kommunikáció egyidős az emberiséggel. Delphoi jósdája volt a legismertebb ókori hely, ahol ezt gyakorolták. A szakadékból gőz párolgott föl, Apollón szentélyében Pythia papnő a párálló gőztől transz-szerű állapotba esett, és választ adott olyan kérdésekre, amikről egyébként fogalma sem volt. A sámánok, indián varázslók is különféle tudatmódosító szerek segítségével voltak képesek a szellemvilággal kapcsolatot, a kereszténység azonban elítélte az efféle „ördögi praktikákat”, és máglyára küldte boszorkányság vádjával, aki mégis a szellemekkel kommunikált – mert nem tanulmányozták kellőképpen a Biblliát, és elkerülte a figyelmüket, hogy Jézus maga is beszélgetett Mózessel és Éliással, Péter, Jakab és János apostolok előtt!! (Máté 17: 1-8.) És ez csak egy a sok hivatkozásból és utalásból.
Az angyalokkal, szellemekkel, halottakkal történő kommunikáció egyidős az emberiséggel. Delphoi jósdája volt a legismertebb ókori hely, ahol ezt gyakorolták. A szakadékból gőz párolgott föl, Apollón szentélyében Pythia papnő a párálló gőztől transz-szerű állapotba esett, és választ adott olyan kérdésekre, amikről egyébként fogalma sem volt. A sámánok, indián varázslók is különféle tudatmódosító szerek segítségével voltak képesek a szellemvilággal kapcsolatot, a kereszténység azonban elítélte az efféle „ördögi praktikákat”, és máglyára küldte boszorkányság vádjával, aki mégis a szellemekkel kommunikált – mert nem tanulmányozták kellőképpen a Biblliát, és elkerülte a figyelmüket, hogy Jézus maga is beszélgetett Mózessel és Éliással, Péter, Jakab és János apostolok előtt!! (Máté 17: 1-8.) És ez csak egy a sok hivatkozásból és utalásból.
CSAK KOMOLYAN KÖZELÍTSÜNK HOZZÁJUK
A
nem fizikai szférákkal való kapcsolat óhatatlanul elvonja a tudat
összpontosítását a fizikai világról. Ezért olyan fontos
mindenfajta szellemvilági kapcsolat esetében az, hogy megmaradjunk
középpontunkban és közben „földelve” legyünk – olvasható
Ted Andrews a „Találkozás a szellemvilág lényeivel” című
könyvében, mely magyarul is megjelent néhány éve az Édesvíz
Kiadó gondozásában. Ha komolyan és józan ésszel közelítünk
hozzájuk, sikerrel járunk. A félelem blokkolhatja az
energiaáramlást, megakadályozva ezzel a kapcsolat létrejöttét,
vagy kiteljesítését. Ha anyagi hasznon reményében, vagy az egónk
érvényesülési vágyával lépünk kapcsolatba a szellemvilág
lényeivel, akkor nagy valószínűséggel komoly problémáink
támadnak” – figyelmeztet ugyancsak Ted Andrews, aki sok-sok
gyakorlati tanácsot ad a szellemvilághoz közeledni
kívánóknak.
Először mindenképpen meg kell tanulnunk a tudat fókuszát a külsőről a belsőre irányítani. Ezután azt kell elsajátítanunk, hogy belülről ismét kívülre helyezzük át. E folyamat közben könnyen felborulhat az energia-egyensúlyunk. Elengedhetetlenül fontos a fizikai állapot jó karban tartása, a relaxálás magas fokú elsajátítása, a ritmikus légzés megtanulása, a rezgésszint emelésének technikája. Akinek erős és sértetlen az aurája, magas a rezgésszáma, az könnyen megtalálja a kapcsolatot a szellemvilággal. De szükséges a vizualizáció tökéletesítése, és – az agykontrollból már ismert – szellemi vezető választása. Először a szellemi vezetővel való kapcsolat kialakításán legyen a hangsúly. Válaszait elsősorban intuitív módon tapasztaljuk, de automatikus írás segítségével is rögzíthetjük.
Először mindenképpen meg kell tanulnunk a tudat fókuszát a külsőről a belsőre irányítani. Ezután azt kell elsajátítanunk, hogy belülről ismét kívülre helyezzük át. E folyamat közben könnyen felborulhat az energia-egyensúlyunk. Elengedhetetlenül fontos a fizikai állapot jó karban tartása, a relaxálás magas fokú elsajátítása, a ritmikus légzés megtanulása, a rezgésszint emelésének technikája. Akinek erős és sértetlen az aurája, magas a rezgésszáma, az könnyen megtalálja a kapcsolatot a szellemvilággal. De szükséges a vizualizáció tökéletesítése, és – az agykontrollból már ismert – szellemi vezető választása. Először a szellemi vezetővel való kapcsolat kialakításán legyen a hangsúly. Válaszait elsősorban intuitív módon tapasztaljuk, de automatikus írás segítségével is rögzíthetjük.
Az
ihletett vagy automatikus írás egyébként a legjobb módja a
szellemvilág üzenetének rögzítéséhez is. A quija tábla olyan
sima deszkalap, amin betűk és számok vannak, illetve szerepel az
igen és a nem szó. Egy kis mutatót kell ide-oda tologatni, de
rengeteg energiát igényel, és alacsonyabb lényeket is bevonzhat,
ezek pedig könnyen okozhatnak problémát.
Az írótábla sokkal hatásosabb. A sima deszkalapra nagy méretű fehér lapot helyezünk, és kérdéseket teszünk fel a szellemnek, vagy vezetőnknek, a választ pedig megérzéseink alapján, csukott szemmel, automatikusan írjuk. Ne nyisd ki a szemed írás közben, akkor se, ha aggódsz, hogy az írás olvashatatlanra sikeredik. Törekedj fenntartani a módosult tudatállapotot. Némi gyakorlattal később nyitott szemmel is sikerül majd megcsinálni.
Az írótábla sokkal hatásosabb. A sima deszkalapra nagy méretű fehér lapot helyezünk, és kérdéseket teszünk fel a szellemnek, vagy vezetőnknek, a választ pedig megérzéseink alapján, csukott szemmel, automatikusan írjuk. Ne nyisd ki a szemed írás közben, akkor se, ha aggódsz, hogy az írás olvashatatlanra sikeredik. Törekedj fenntartani a módosult tudatállapotot. Némi gyakorlattal később nyitott szemmel is sikerül majd megcsinálni.
HOGYAN HÍVD?
Relaxálás,
teljes ellazulás után, egy ima elmondása következzen, majd az
alábbi kérdéssort érdemes feltenni:
Megérintenél? (ilyenkor többnyire hűvös érzésed támadhat, mintha szellő libbenne át a szobán, akkor valóban érkezett „valaki”).
Nő vagy férfi vagy?
Gyakran vagy a közelemben?
Mikor tudlak könnyebben érzékelni?
Mi a feladatod, szándékod velem?
Életem mely területén tudsz segíteni?
Mi a neved?
Van olyan illat, szín vagy hang, amellyel könnyen magamhoz tudlak vonzani?
Meg tudnád mutatni magad nekem? Belső látással, érzéseimmel magam elé szeretnélek képzelni.
Van valami fontos, amit e pillanatban tudnom kell?
Mit tehetek azért, hogy ez a kapcsolat fennmaradhasson köztünk?
Van-e valamilyen üzeneted számomra?
Miután a kapcsolat kialakult, számunkra is érzékelhető, sajátos módon fog bejelentkezni máskor is a szellem, vagy a szellemi vezető. Amikor az előre megszabott idő lejár, egy rövid, lezáró műveletet kell végezni. Ajánlj fel egy imát köszönetképpen azoknak a vezetőknek, akik meglátogattak, akár felismerted őket, akár nem. Aztán zárd be az „aurád”, azaz földeld magad ismét.
Lehet, hogy először a szabályos betűk helyett hullámvonalakat, köröket vagy hegyes cikk-cakkokat ír a kezed, akkor a rajzokból fog majd feltűnni valami, ami ismerős, amiben benne lesz az üzenet. Nagyon fontos, hogy ne erőlködj, ne akard túl görcsösen se a kapcsolatot, se a jelek értelmezését. Hagyatkozz teljes mértékben a megérzéseidre!
Megérintenél? (ilyenkor többnyire hűvös érzésed támadhat, mintha szellő libbenne át a szobán, akkor valóban érkezett „valaki”).
Nő vagy férfi vagy?
Gyakran vagy a közelemben?
Mikor tudlak könnyebben érzékelni?
Mi a feladatod, szándékod velem?
Életem mely területén tudsz segíteni?
Mi a neved?
Van olyan illat, szín vagy hang, amellyel könnyen magamhoz tudlak vonzani?
Meg tudnád mutatni magad nekem? Belső látással, érzéseimmel magam elé szeretnélek képzelni.
Van valami fontos, amit e pillanatban tudnom kell?
Mit tehetek azért, hogy ez a kapcsolat fennmaradhasson köztünk?
Van-e valamilyen üzeneted számomra?
Miután a kapcsolat kialakult, számunkra is érzékelhető, sajátos módon fog bejelentkezni máskor is a szellem, vagy a szellemi vezető. Amikor az előre megszabott idő lejár, egy rövid, lezáró műveletet kell végezni. Ajánlj fel egy imát köszönetképpen azoknak a vezetőknek, akik meglátogattak, akár felismerted őket, akár nem. Aztán zárd be az „aurád”, azaz földeld magad ismét.
Lehet, hogy először a szabályos betűk helyett hullámvonalakat, köröket vagy hegyes cikk-cakkokat ír a kezed, akkor a rajzokból fog majd feltűnni valami, ami ismerős, amiben benne lesz az üzenet. Nagyon fontos, hogy ne erőlködj, ne akard túl görcsösen se a kapcsolatot, se a jelek értelmezését. Hagyatkozz teljes mértékben a megérzéseidre!
forrás:
www.astronet.hu
AZ ÖRDÖG BÚJT BELÉD?
2010.
október 26.
Kevesen
tudják, hogy a 21. század elején nagyon is létező szakma az
ördögűzés, és semmi jel nem utal arra, hogy hamarosan kihalna.
Egyes források szerint hozzávetőleg kétezer ember foglalkozik
vele, többnyire keresztény lelkipásztorok, papok. A huszonegyedik
század fordulóján a Vatikánban még maga a pápa is létrehozott
egy öttagú ördögűző testületet.
A
romániai Tanacuban 2005-ben egy fiatal apácát lánccal keresztre
feszítettek és halálra kínoztak, hogy kiűzzék belőle az
ördögöt. A zárdafőnök ugyanis csak azzal tudta magyarázni a
fiatal apáca sorozatos rosszullétét, rohamait, hogy a gonosz
szállta meg. (A megyei orvosok szerint az apáca epilepsziához
hasonló pszichikai jellegű betegségben szenvedett, és gyógyszeres
kezeléssel talán meggyógyítható lett volna.) A hivatásos
ördögűzők szerint a kolostorban nem szakszerűen végezték az
exorcizmust (ördögűzést), azért végződött tragédiával.
AZ ÖRDÖGŰZÉST IS TANULNI KELL?
S
hogy a 21. században a római pápai egyetemen e témában is indult
továbbképzés 2005-ben, amiről a római hírügynökségek is
tudósítottak. Kell-e ennél ékesebb bizonyság arra, hogy az
ördögűzés praktikái nem
haltak ki a középkorral, hogy avatott ördögűzőknek napjainkban
is akad munkájuk, sőt, hogy jóval több szakavatott ördögűzőre
volna szükség, mint ahányan pillanatnyilag ténykednek. Persze,
gyakran megtörténik, hogy a riasztás csak vaklárma.
A párizsi egyházkerület hivatásos ördögűzője egyszer elmondta a Paris Match tudósítójának, hogy az esetek kilencven százalékában nem ördögről van szó, így hát minden tíz ügyfélből kilenc hiába fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában valódi ördöggel kerül szembe a delikvens, illetve az ördögűző.
A párizsi egyházkerület hivatásos ördögűzője egyszer elmondta a Paris Match tudósítójának, hogy az esetek kilencven százalékában nem ördögről van szó, így hát minden tíz ügyfélből kilenc hiába fordul hozzájuk. Ám ez azt is jelenti, hogy az esetek tíz százalékában valódi ördöggel kerül szembe a delikvens, illetve az ördögűző.
Hirdetés
HIHETETLEN, UGYE?
De
az ezzel foglalkozó szakírók, hivatásos ördögűzők –
többnyire ugyancsak katolikus papok – azt állítják, hogy a
lakosság tíz százaléka biztosan nem képzelődik, őket valóban
a Gonosz érintette, s gyakran vagy időlegesen a hatása alá
kerülnek. Olaszországban és Franciaországban praktizál olyan
ördögűző pap, akinél az ügyfelek sorban állnak!
Morand plébános püspöki engedély birtokában űzte az ördögöt, és állítja, a sátán természetesen nem valami fekete, szőrös patás állat. Nincs szarva, nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is csak mesék. Viszont a létezése nagyon is reális, és a veszély elsősorban azokat fenyegeti, akik átadják magukat a fehér vagy fekete mágiának, a spiritizmusnak, a jóslásnak, és más efféle titkos praktikáknak, ezek ugyanis elveszejtik a lelküket.
Senki nem tudja, hányan jelentkeznek ördögi tünetekkel az elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek olyan tünettel szakemberhez, ami nem azonos a betegséggel, csak annak látszik. A kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak. A megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen fura állapotban jelentkezik nála.
Morand plébános püspöki engedély birtokában űzte az ördögöt, és állítja, a sátán természetesen nem valami fekete, szőrös patás állat. Nincs szarva, nem hány tüzet, és a kénszagról szóló történetek is csak mesék. Viszont a létezése nagyon is reális, és a veszély elsősorban azokat fenyegeti, akik átadják magukat a fehér vagy fekete mágiának, a spiritizmusnak, a jóslásnak, és más efféle titkos praktikáknak, ezek ugyanis elveszejtik a lelküket.
Senki nem tudja, hányan jelentkeznek ördögi tünetekkel az elmegyógyászati rendeléseken és kórházi osztályokon, és hányan kerülnek olyan tünettel szakemberhez, ami nem azonos a betegséggel, csak annak látszik. A kétféle baj tünetei ugyanis gyakran megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak. A megszállottság külső jegyeit igen nehéz egymástól elválasztani, megkülönböztetni. Az orvos biztosan a saját esetének tekinti azt, aki ilyen fura állapotban jelentkezik nála.
MIK A TÜNETEK?
Az
ördögűző ismerősnek tekinti, ha a páciens egy, addig általa
soha nem ismert – nyelven beszél, vagy meglepő fizikai erőről
tesz tanúbizonyságot. Ha ismer addig nem tudott múltbeli
történéseket, és előre lát meg jövőbeni eseményeket. És
biztosan az ördög mutatkozik abban, aki irtózik a szenteltvíztől,
a szentek képmásától. Abban viszont egyetértenek a
papok, ördögűzők,
pszichiáterek és
parapszichológusok, hogy ha valaki hosszan depressziós, vagy ha
olyan érzése van, hogy semmit sem tehet magáért, sorsa
változtatásáért, mi több: úgy érzi: valaki más (egy idegen
erő) lakozik benne, akkor eljött az ördögűzők ideje, merthogy
rájuk van szükség.
Sok társadalomban hitték – és részben hiszik ma is -, hogy az őrültek, az epilepsziások, a vallási eksztázisban szenvedők, transzba esők, sőt még a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át. Még a legtöbb nyelv is követte ezt a gondolatsort, így született az a kifejezés, hogy „megszállott”, illetve az a mondás, hogy „belebújt az ördög”.
Richard Cavendish A mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című alapművében mindenféle belső pszichikai kényszert a megszállottság kategóriájába sorol, bár maga is elismeri, hogy ezzel „sok tudósnak és sarlatánnak ad kenyeret”. Amikor az Ördögűző című filmet bemutatták – amit később több hasonló követett -, rengetegen jelentkeztek orvosuknál, hogy tapasztalták magukon is a filmbeli tünetek egy részét. Fejfájás, álmatlanság, túlérzékenység, hiperaktivitás, hirtelen harag, étvágytalanság – csak úgy sorjáztak a filmben is említett jelek.
Sok társadalomban hitték – és részben hiszik ma is -, hogy az őrültek, az epilepsziások, a vallási eksztázisban szenvedők, transzba esők, sőt még a költői ihlettől megáldottak is éppen valami ilyesmit élnek át. Még a legtöbb nyelv is követte ezt a gondolatsort, így született az a kifejezés, hogy „megszállott”, illetve az a mondás, hogy „belebújt az ördög”.
Richard Cavendish A mágia, okkultizmus és parapszichológia lexikonja című alapművében mindenféle belső pszichikai kényszert a megszállottság kategóriájába sorol, bár maga is elismeri, hogy ezzel „sok tudósnak és sarlatánnak ad kenyeret”. Amikor az Ördögűző című filmet bemutatták – amit később több hasonló követett -, rengetegen jelentkeztek orvosuknál, hogy tapasztalták magukon is a filmbeli tünetek egy részét. Fejfájás, álmatlanság, túlérzékenység, hiperaktivitás, hirtelen harag, étvágytalanság – csak úgy sorjáztak a filmben is említett jelek.
FILM ÉS VALÓSÁG
Persze,
nem kell azt hinni, hogy a film nyomán az „ördög” is
hiperaktív lett és tömegesen szállta meg a mit sem sejtő
embereket. Hozzáértők szerint többféle tudat lapul bennünk, és
előfordul, hogy soha nem ismerjük azt a másikat, vagy azokat a
másikakat. Éljük egyszerű életünket, aztán egyszer csak
(esetleg egy műtét előtti altatás ) felébreszti bennünk a másik
ént, azt, amelyik majd az ördögi megszállottság jeleit
provokálja ki belőlünk.
A törzsi varázslók és sámánok feltehetően képesek megváltoztatni tudatállapotukat, és ebben az állapotban képesek meglátni a jövőt, „természetfeletti” módon gyógyítanak, paraképességet mutatnak. Mégis nehéz lenne bebizonyítani a démon, a sátán, az ördög létezését. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy mindenkiben bujkál valami rossz, gonosz, amit mindenkinek magának kell legyőznie. Vagyis: a legjobb ördögűző mindig az ember saját maga. Ha őszintén, igazán meg akar szabadulni a „rossztól”.
A törzsi varázslók és sámánok feltehetően képesek megváltoztatni tudatállapotukat, és ebben az állapotban képesek meglátni a jövőt, „természetfeletti” módon gyógyítanak, paraképességet mutatnak. Mégis nehéz lenne bebizonyítani a démon, a sátán, az ördög létezését. Azt viszont senki sem tagadhatja, hogy mindenkiben bujkál valami rossz, gonosz, amit mindenkinek magának kell legyőznie. Vagyis: a legjobb ördögűző mindig az ember saját maga. Ha őszintén, igazán meg akar szabadulni a „rossztól”.
Szerző: Nemere
István
forrás:www.astronet.hu
SZELLEMVILÁG – TALÁLKOZÁSOK
2011.
április 19.
Egy
hideg januári napon, amikor a naplómat írogattam, elsuhant
mellettem egy hideg árny. Megborzongtam.
Érdekes
módon az jutott eszembe, hogy most azonnal felkelek és kimegyek
főzni egy teát. Aztán jött egy másik hang: nem is akartam én
teát inni.
Hm. Ennek ellenére feltápászkodtam, kisétáltam a konyhába, azon tűnődve, vajon mi suhant el előbb. Amúgy is eléggé népszerű ez a környék, sok a szellem. Néha megfordul az is a fejemben, hogy itt a házban a közel 100 lakásban körülbelül tíz ember él. Velem együtt. A többi pedig valami kísértet lakta odu. És az egyik ilyen hozzám közel lakó lény bejött egyet teázni. Mivel neki nincs teste, ezért az enyémen keresztül igyekezett beleszürcsölni a forró nedűbe.
Amíg ezen kattogtak az agytekervényeim, észrevettem, hogy percek teltek el, mehetek is szűrni. Kis méz, kis citromfacsarás, majd enyhe kézmosás, mert már megint rám ragadt a citrom héjáról az a ragacs.
Beültem a szobám egyik sarkába, gondoltam így csupán előttem jöhet bármi. Nem érhet meglepetés. Közben a két tenyerem melegítette a bögre. Kellemes volt.
Ekkor bevillant egy férfi arca, majd fehéres szétmosott lepedőre emlékeztető fátyol teste. Először majdnem félrenyeltem, de időben sóhajtottam egyet: „na igen, a teázós ember”.
Megállt előttem 2 méterre és ijedten figyelt.
Abbahagytam a kevergetést. Furcsa hangulat lett rajtam úrrá. Azt éreztem, mintha bizonyos tőlem idegen érzések kerítenének hatalmukba. Legalábbis erősen próbálkoztak. Be akart hatolni a tudatomba. Valamit a tudtomra akart hozni.
Nem lehet ezt másképp csinálni??? – régen sem kedveltem, amikor erőszakkal a fejembe akar mászni akár élő, akár holt.
Figyelmeztettem, hogy ezt hagyja abba és amit akar, azt közölje más formában.
Elárulta, hogy mindig is itt fog kísérteni mellettem, mint egy árny. Egészen addig, ameddig nem segítek neki abban, hogy eltávozhasson innét.
Előbb sem voltam épp a nyugalom hős szobra, de most aztán pláne elkezdett növekedni a pulzusszámom, a vérem az agyam felé áramlott. Gondolom ezt a szellemfigura is elkezdte érzékelni, mert érezhetően forrongott a légkör.
Helyben vagyunk! Ki vele, mit akarsz tőlem? – próbáltam lenyugtatni magam, mert mint mondtam nem szeretem, ha zaklatnak, erőszakkal. Ez pedig erőteljesen verte ezt a mércét.
Még mindig semmi. Csak csend. A szeme viszont egyre ismerősebbé vált, kezdett körvonalazódni, hogy mit akar ez az ember itt tőlem. Egy „szellem” a múlt időkből, még ebből az életemből. Ráadásul ez az ember még él. Döbbent hallgatás lett úrrá rajtam.
Hogy lehetséges, hogy egy régi ember lenyomatával beszélgetek? Megőrültem, vagy mi történt? – gondoltam magamban, miközben a figura láthatóan elkezdett örülni és bólogatni.
Na. Még a gondolataimba is belelát.
Erről eszembe jutott egy régi fotó, ami ezt a helyzetet ábrázolta. Volt egy férfi és közben a nyakában ült egy másik férfi szelleme. Hogy miért? Azért, mert a régi ember lénye nem hagyta nyugodni az újat. Valamilyen formában megoldatlanságot mutat...
Na, de kanyarodjunk csak vissza rám. Ez a férfi szellem nem hozzám kapcsolódik, hanem a feleségemhez, mégis rajtam ül. Ez azt is jelentheti, hogy nekem van megoldandó dolgom, illetve azt is, hogy neki van, de az én lelkemet és szívemet nyomja.
A szellemlény csak vigyorog itt nekem, szinte már az az érzésem támad, hogy legszívesebben orrba nyomnám. Persze ez itt nem lehetséges és nem is oldaná meg a dolgot.
– Segítenél nekem, hogy mit tehetnék veled? Te segítesz nekem? Vagy nekem kéne segíteni neked? Hogy van ez... Mivel te kerestél engem, ezért erre a kérdésre igazán felelhetnél! – kezdtem végül a csevejt. Persze először olyan érzésem támadt, mintha a falnak beszélnék. Szinte elkezdtem röhögni magamban, hogy ŐRÜLET. Itt dumálok egy szellemmel, aki halálosan csendben van, kiröhög, mosolyog nekem és meg nem szólalna.
Szellemes vagy – gondoltam...
A „falnak beszélek” szindróma később sem változott. Így maradt a saját ötletem, hogy magamba nézek. Hiszen az ilyen lények sokszor csupán a saját belső világunk kivetülései. Idelebegett elém egy bennem élő történet. Megelevenedett egy figura. Szép. Ideje helyére tenni a régi emberek csontvázait. Aki meghalt, az mehet a temetőbe, és gyújtok egy gyertyát nekik. Aki pedig még él, annak adok friss virágot. De a kettőt nem jó összemosni, mert akkor ide fognak járkálni a számomra halott személyek és még virágot is kapnak... Na nem. Nem hagyhatom.
Elővettem pár gyertyát, természetesen fehéret. A teázáshoz éppen passzolt. Majd azt kívántam, hogy menjen el békével és találja meg boldogságát. Közben gyújtottam 3 gyertyát.
Meglepve vettem észre, hogy a kép elkezdett halványulni, arcomra mosoly ült, szívembe béke költözött és újra csend lett. Rájöttem magamtól is: csinálhatnék teát, sűrűbben :)
Tanulság:
Csontvázakat a temetőbe, élőket az élő színre... különben a rólad készült fotókon ott lesz egy kis fehér szellemfolt, ami mindig kísérteni fog. Vagy kísérni? Hátborzongató.
Hm. Ennek ellenére feltápászkodtam, kisétáltam a konyhába, azon tűnődve, vajon mi suhant el előbb. Amúgy is eléggé népszerű ez a környék, sok a szellem. Néha megfordul az is a fejemben, hogy itt a házban a közel 100 lakásban körülbelül tíz ember él. Velem együtt. A többi pedig valami kísértet lakta odu. És az egyik ilyen hozzám közel lakó lény bejött egyet teázni. Mivel neki nincs teste, ezért az enyémen keresztül igyekezett beleszürcsölni a forró nedűbe.
Amíg ezen kattogtak az agytekervényeim, észrevettem, hogy percek teltek el, mehetek is szűrni. Kis méz, kis citromfacsarás, majd enyhe kézmosás, mert már megint rám ragadt a citrom héjáról az a ragacs.
Beültem a szobám egyik sarkába, gondoltam így csupán előttem jöhet bármi. Nem érhet meglepetés. Közben a két tenyerem melegítette a bögre. Kellemes volt.
Ekkor bevillant egy férfi arca, majd fehéres szétmosott lepedőre emlékeztető fátyol teste. Először majdnem félrenyeltem, de időben sóhajtottam egyet: „na igen, a teázós ember”.
Megállt előttem 2 méterre és ijedten figyelt.
Abbahagytam a kevergetést. Furcsa hangulat lett rajtam úrrá. Azt éreztem, mintha bizonyos tőlem idegen érzések kerítenének hatalmukba. Legalábbis erősen próbálkoztak. Be akart hatolni a tudatomba. Valamit a tudtomra akart hozni.
Nem lehet ezt másképp csinálni??? – régen sem kedveltem, amikor erőszakkal a fejembe akar mászni akár élő, akár holt.
Figyelmeztettem, hogy ezt hagyja abba és amit akar, azt közölje más formában.
Elárulta, hogy mindig is itt fog kísérteni mellettem, mint egy árny. Egészen addig, ameddig nem segítek neki abban, hogy eltávozhasson innét.
Előbb sem voltam épp a nyugalom hős szobra, de most aztán pláne elkezdett növekedni a pulzusszámom, a vérem az agyam felé áramlott. Gondolom ezt a szellemfigura is elkezdte érzékelni, mert érezhetően forrongott a légkör.
Helyben vagyunk! Ki vele, mit akarsz tőlem? – próbáltam lenyugtatni magam, mert mint mondtam nem szeretem, ha zaklatnak, erőszakkal. Ez pedig erőteljesen verte ezt a mércét.
Még mindig semmi. Csak csend. A szeme viszont egyre ismerősebbé vált, kezdett körvonalazódni, hogy mit akar ez az ember itt tőlem. Egy „szellem” a múlt időkből, még ebből az életemből. Ráadásul ez az ember még él. Döbbent hallgatás lett úrrá rajtam.
Hogy lehetséges, hogy egy régi ember lenyomatával beszélgetek? Megőrültem, vagy mi történt? – gondoltam magamban, miközben a figura láthatóan elkezdett örülni és bólogatni.
Na. Még a gondolataimba is belelát.
Erről eszembe jutott egy régi fotó, ami ezt a helyzetet ábrázolta. Volt egy férfi és közben a nyakában ült egy másik férfi szelleme. Hogy miért? Azért, mert a régi ember lénye nem hagyta nyugodni az újat. Valamilyen formában megoldatlanságot mutat...
Na, de kanyarodjunk csak vissza rám. Ez a férfi szellem nem hozzám kapcsolódik, hanem a feleségemhez, mégis rajtam ül. Ez azt is jelentheti, hogy nekem van megoldandó dolgom, illetve azt is, hogy neki van, de az én lelkemet és szívemet nyomja.
A szellemlény csak vigyorog itt nekem, szinte már az az érzésem támad, hogy legszívesebben orrba nyomnám. Persze ez itt nem lehetséges és nem is oldaná meg a dolgot.
– Segítenél nekem, hogy mit tehetnék veled? Te segítesz nekem? Vagy nekem kéne segíteni neked? Hogy van ez... Mivel te kerestél engem, ezért erre a kérdésre igazán felelhetnél! – kezdtem végül a csevejt. Persze először olyan érzésem támadt, mintha a falnak beszélnék. Szinte elkezdtem röhögni magamban, hogy ŐRÜLET. Itt dumálok egy szellemmel, aki halálosan csendben van, kiröhög, mosolyog nekem és meg nem szólalna.
Szellemes vagy – gondoltam...
A „falnak beszélek” szindróma később sem változott. Így maradt a saját ötletem, hogy magamba nézek. Hiszen az ilyen lények sokszor csupán a saját belső világunk kivetülései. Idelebegett elém egy bennem élő történet. Megelevenedett egy figura. Szép. Ideje helyére tenni a régi emberek csontvázait. Aki meghalt, az mehet a temetőbe, és gyújtok egy gyertyát nekik. Aki pedig még él, annak adok friss virágot. De a kettőt nem jó összemosni, mert akkor ide fognak járkálni a számomra halott személyek és még virágot is kapnak... Na nem. Nem hagyhatom.
Elővettem pár gyertyát, természetesen fehéret. A teázáshoz éppen passzolt. Majd azt kívántam, hogy menjen el békével és találja meg boldogságát. Közben gyújtottam 3 gyertyát.
Meglepve vettem észre, hogy a kép elkezdett halványulni, arcomra mosoly ült, szívembe béke költözött és újra csend lett. Rájöttem magamtól is: csinálhatnék teát, sűrűbben :)
Tanulság:
Csontvázakat a temetőbe, élőket az élő színre... különben a rólad készült fotókon ott lesz egy kis fehér szellemfolt, ami mindig kísérteni fog. Vagy kísérni? Hátborzongató.
Szerző: Takács
János
forrás:
www.astronet.hu
SZELLEMEK
2011.04.20
Szellemek
Önök hogyan reagálnának, ha mondjuk egyik éjszaka, hirtelen felébredés után látnának, mondjuk az ágyuk mellett, vagy annak közvetlen közelében egy rémisztő fehér ködszerű alakot? Ugye meglepődnének? Vagy mégsem? A sötét középkorból rengeteg írásos feljegyzés létezik ezekkel a különös jelenségekkel kapcsolatban. Ilyenkor általában mindenki szellemekre, kísértetekre gyanakszik, ami nem megalapozatlan, hiszen rengeteg szemtanú, fénykép sőt videó felvétel támasztja alá ezen beszámolóknak az igazát. A kísértet nem más mint az adott elhunyt személy test nélküli szelleme, lelke, ami valami okból kifolyólag nem távozott el a túlvilágba, vagy esetleg onnan jött vissza. A föld számos pontján észleltek már különféle kísérteteket – nevezze mindenki úgy ahogy neki tetszik - azonban hogy hol látták őket, az már cseppet sem mindegy. Kísértetek szinte bárhol előfordulhatnak: erdők mélyén, tavak partján, házakban, de főként régi házakban, valamint ódon királyi kastélyokban, no meg persze természetesen temetőkben is. A kísérteteket tevékenységük szerint három csoportba sorolhatjuk. Vannak az ún. helycentrikus kísértetek, amelyek kötődnek egy adott helyhez, térhez, vagyis csak ott az adott közegben jelennek meg. Ezek teljesen ártalmatlanok. Aztán vannak postmortem kísértetek, amelyek kizárólag egy rokon, családtag, vagy ismerős halála után jelentkeznek. Ezeket nem lehet egyetlen hellyel vagy eseménnyel összekötni. Végül léteznek a krízis jelenések, amikor olyan személy jelenik meg, akit a valóságban valamilyen nagyon kellemetlen, megrázó hatás ért, és így kísértet formában most ismét visszatért.
Erről az észlelő mit sem sejt. Természetesen olyan extrém esetek is előfordultak, illetve előfordulnak amikor a kísértet megjelenését egyébként okkal összekapcsolják pusztán a szellemidézéssel vagy egy régi átokkal, amelyet fekete mágia révén hívtak életre. Emberek szellemeiről sokat hallani, de mi a helyzet az állatkísértetekkel?
Az állatoknak is vannak szellemeik, akik meglátogatják az embert? Bármilyen hihetetlenül hangzik is, de az állatoknak is vannak szellemeik, hiszen nem egy fénykép, illetve beszámoló tanúskodik erről. Az állatszellemekről vajmi keveset tudunk, de egy biztos: tevékenységük, szerepük és viselkedésük nem azonos az emberi kísértetek magatartásával.
Valószínű - elsősorban házi kedvenceinknél –, hogy megjelenésüket az ember illetve a gazda iránt érzett hűség és szeretet motiválja, amelyet megjelenésével kicsit sem hagy elhalványulni.
De térjünk vissza az emberi kísértetekhez‌ A kísértetek megjelenéséhez különböző, és merőben sokszínű kísérőjelenségek, ún. szimptómák társulnak: Rejtélyes körülmények közepette bútorok mozdulnak meg, tárgyak esnek le, illetve törnek össze, elektromos zavarok( pl.: áramkimaradások) keletkeznek, órák állnak meg, megmagyarázhatatlan hangok és tompa puffanások hallatszanak, aztán végül árnyak suhannak el az ember mellett, amelyből már következtethetünk, hogy nem az egyik családtagunk űz velünk gonosz tréfát. Hirtelen lehűl a levegő, megváltozik a légnyomás és a föld mágneses tere stb‌
Tapasztalatok bizonyítják, hogy az állatok sokkal jobban és kifinomultabban érzékelik a szellemek jelenlétét mint az emberek, mert az ember eleinte csak némi nyugtalanságot érez.
A kísértet jelenlétét az ember csak eleinte érzi, a kutya viszont már látja és hallja is, de mivel az állatok velünk emberi nyelven nem tudnak kommunikálni, nem tudhatjuk ki, vagy mi tartózkodik az adott helyiségben. Fontos még tudni azt, hogy a kísértetek leggyakrabban éjjel aktívak (a maguk módján). Nappali időszakban csak ritkán lehet velük találkozni.
A másik ugyancsak fontos dolog az, hogy kísértetek nem csak egyedül, hanem csoportosan is előfordulnak, vagyis egyszerre több kísértet megjelenésére is számítani lehet, bár leggyakrabban magányosan hívják fel magukra a figyelmet. Egyébként a csoportos kísértet megjelenésekhez tartoznak a szellemcsaták is.
Régi csatajelenetek élednek újra amikor megjelennek ezek a szellemek, és újra átélik az egyik leginkább emlékezetes csatajelenetet.
Az ember azt gondolja, hogy a kísértetek mind emberi szemmel láthatók, és ha látnak majd egyszer egy kísértetet az a találkozás majd szemtől szembe fog megtörténni. Ám ez koránt sincs teljesen így, hiszen a kísértetek többségét szabad szemmel nem látjuk, és még, ha látnánk is egyet az a találkozás sem szemtől szembe, hanem a szemünk sarkából következne be.
Felmérések bizonyítják, hogy a kísértetekkel történő találkozások 80-90%-ában az ember a szeme sarkából veszi észre a kísértet megjelenését. Azonban, hogy ennek és a fentebb említett motívumoknak mi az oka, azt egyenlőre még nem tudjuk. Lehetséges hogy nem is fogjuk megtudni? Egyesek olyan rejtélyes eseményeket, mint például a poltertgeist jelenségeket is a láthatatlan szellemek számlájára írnak, hiszen rengeteg olyan jellemzője van ennek a szörnyű jelenségnek, ami megegyezik a szellemek által kreált szimptómákkal.
Mások szerint viszont a poltergeist jelenség nem a szellemek inkább az emberhez, annak pszihokinetikus képességeihez kapcsolódnak. Ez még bizony a jövő kutatóira vár, hogy megoldják.
A történelem viharai során, szinte minden kultúra, köztük az európai is elfogadta a szellemek létezését, valahol ez volt a vallás egyik ékköve, alapja. Nos, ez mára már gyökeresen megváltozott, de úgy néz ki, hogy vissza akar állni ez a trend, no nem vallási értelemben, hanem a mindennapokban, mint általánosan elfogadott vélemény.1889-ben Angliában közvélemény kutatást végeztek szellemügyben. A 17 ezer megkérdezett ember közül körülbelül 10 % állította, hogy látott, hallott vagy érzett olyan dolgot, illetve jelenséget, amit nem tudott racionálisan megmagyarázni. Azért ne ijedjünk ám meg, ugyanis a kísértetek többsége teljesen ártalmatlan az emberre nézve .Egyes felmérések szerint a szellemeknek 75%-a pozitív vagy semleges magatartást tanúsít az emberek iránt. Mindössze 25%-ra tehető azon szellemeknek a az aránya amelyek valamilyen ismeretlen okból ellenségesen, néha erőszakosan viselkednek velünk szemben. Léteznek olyan szellemek, amelyek keresik az ember társaságát, és léteznek olyanok, amelyek tartózkodnak ezen közeledéstől. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a kísértetek az elektromágnesesen nyugodt környezetet kedvelik. Azok a kísértetek, amelyek nem keresik az ember társaságát, olyan visszajáró lelkek, aki nem fejezték be előző életeikben dolgaikat.
Önök hogyan reagálnának, ha mondjuk egyik éjszaka, hirtelen felébredés után látnának, mondjuk az ágyuk mellett, vagy annak közvetlen közelében egy rémisztő fehér ködszerű alakot? Ugye meglepődnének? Vagy mégsem? A sötét középkorból rengeteg írásos feljegyzés létezik ezekkel a különös jelenségekkel kapcsolatban. Ilyenkor általában mindenki szellemekre, kísértetekre gyanakszik, ami nem megalapozatlan, hiszen rengeteg szemtanú, fénykép sőt videó felvétel támasztja alá ezen beszámolóknak az igazát. A kísértet nem más mint az adott elhunyt személy test nélküli szelleme, lelke, ami valami okból kifolyólag nem távozott el a túlvilágba, vagy esetleg onnan jött vissza. A föld számos pontján észleltek már különféle kísérteteket – nevezze mindenki úgy ahogy neki tetszik - azonban hogy hol látták őket, az már cseppet sem mindegy. Kísértetek szinte bárhol előfordulhatnak: erdők mélyén, tavak partján, házakban, de főként régi házakban, valamint ódon királyi kastélyokban, no meg persze természetesen temetőkben is. A kísérteteket tevékenységük szerint három csoportba sorolhatjuk. Vannak az ún. helycentrikus kísértetek, amelyek kötődnek egy adott helyhez, térhez, vagyis csak ott az adott közegben jelennek meg. Ezek teljesen ártalmatlanok. Aztán vannak postmortem kísértetek, amelyek kizárólag egy rokon, családtag, vagy ismerős halála után jelentkeznek. Ezeket nem lehet egyetlen hellyel vagy eseménnyel összekötni. Végül léteznek a krízis jelenések, amikor olyan személy jelenik meg, akit a valóságban valamilyen nagyon kellemetlen, megrázó hatás ért, és így kísértet formában most ismét visszatért.
Erről az észlelő mit sem sejt. Természetesen olyan extrém esetek is előfordultak, illetve előfordulnak amikor a kísértet megjelenését egyébként okkal összekapcsolják pusztán a szellemidézéssel vagy egy régi átokkal, amelyet fekete mágia révén hívtak életre. Emberek szellemeiről sokat hallani, de mi a helyzet az állatkísértetekkel?
Az állatoknak is vannak szellemeik, akik meglátogatják az embert? Bármilyen hihetetlenül hangzik is, de az állatoknak is vannak szellemeik, hiszen nem egy fénykép, illetve beszámoló tanúskodik erről. Az állatszellemekről vajmi keveset tudunk, de egy biztos: tevékenységük, szerepük és viselkedésük nem azonos az emberi kísértetek magatartásával.
Valószínű - elsősorban házi kedvenceinknél –, hogy megjelenésüket az ember illetve a gazda iránt érzett hűség és szeretet motiválja, amelyet megjelenésével kicsit sem hagy elhalványulni.
De térjünk vissza az emberi kísértetekhez‌ A kísértetek megjelenéséhez különböző, és merőben sokszínű kísérőjelenségek, ún. szimptómák társulnak: Rejtélyes körülmények közepette bútorok mozdulnak meg, tárgyak esnek le, illetve törnek össze, elektromos zavarok( pl.: áramkimaradások) keletkeznek, órák állnak meg, megmagyarázhatatlan hangok és tompa puffanások hallatszanak, aztán végül árnyak suhannak el az ember mellett, amelyből már következtethetünk, hogy nem az egyik családtagunk űz velünk gonosz tréfát. Hirtelen lehűl a levegő, megváltozik a légnyomás és a föld mágneses tere stb‌
Tapasztalatok bizonyítják, hogy az állatok sokkal jobban és kifinomultabban érzékelik a szellemek jelenlétét mint az emberek, mert az ember eleinte csak némi nyugtalanságot érez.
A kísértet jelenlétét az ember csak eleinte érzi, a kutya viszont már látja és hallja is, de mivel az állatok velünk emberi nyelven nem tudnak kommunikálni, nem tudhatjuk ki, vagy mi tartózkodik az adott helyiségben. Fontos még tudni azt, hogy a kísértetek leggyakrabban éjjel aktívak (a maguk módján). Nappali időszakban csak ritkán lehet velük találkozni.
A másik ugyancsak fontos dolog az, hogy kísértetek nem csak egyedül, hanem csoportosan is előfordulnak, vagyis egyszerre több kísértet megjelenésére is számítani lehet, bár leggyakrabban magányosan hívják fel magukra a figyelmet. Egyébként a csoportos kísértet megjelenésekhez tartoznak a szellemcsaták is.
Régi csatajelenetek élednek újra amikor megjelennek ezek a szellemek, és újra átélik az egyik leginkább emlékezetes csatajelenetet.
Az ember azt gondolja, hogy a kísértetek mind emberi szemmel láthatók, és ha látnak majd egyszer egy kísértetet az a találkozás majd szemtől szembe fog megtörténni. Ám ez koránt sincs teljesen így, hiszen a kísértetek többségét szabad szemmel nem látjuk, és még, ha látnánk is egyet az a találkozás sem szemtől szembe, hanem a szemünk sarkából következne be.
Felmérések bizonyítják, hogy a kísértetekkel történő találkozások 80-90%-ában az ember a szeme sarkából veszi észre a kísértet megjelenését. Azonban, hogy ennek és a fentebb említett motívumoknak mi az oka, azt egyenlőre még nem tudjuk. Lehetséges hogy nem is fogjuk megtudni? Egyesek olyan rejtélyes eseményeket, mint például a poltertgeist jelenségeket is a láthatatlan szellemek számlájára írnak, hiszen rengeteg olyan jellemzője van ennek a szörnyű jelenségnek, ami megegyezik a szellemek által kreált szimptómákkal.
Mások szerint viszont a poltergeist jelenség nem a szellemek inkább az emberhez, annak pszihokinetikus képességeihez kapcsolódnak. Ez még bizony a jövő kutatóira vár, hogy megoldják.
A történelem viharai során, szinte minden kultúra, köztük az európai is elfogadta a szellemek létezését, valahol ez volt a vallás egyik ékköve, alapja. Nos, ez mára már gyökeresen megváltozott, de úgy néz ki, hogy vissza akar állni ez a trend, no nem vallási értelemben, hanem a mindennapokban, mint általánosan elfogadott vélemény.1889-ben Angliában közvélemény kutatást végeztek szellemügyben. A 17 ezer megkérdezett ember közül körülbelül 10 % állította, hogy látott, hallott vagy érzett olyan dolgot, illetve jelenséget, amit nem tudott racionálisan megmagyarázni. Azért ne ijedjünk ám meg, ugyanis a kísértetek többsége teljesen ártalmatlan az emberre nézve .Egyes felmérések szerint a szellemeknek 75%-a pozitív vagy semleges magatartást tanúsít az emberek iránt. Mindössze 25%-ra tehető azon szellemeknek a az aránya amelyek valamilyen ismeretlen okból ellenségesen, néha erőszakosan viselkednek velünk szemben. Léteznek olyan szellemek, amelyek keresik az ember társaságát, és léteznek olyanok, amelyek tartózkodnak ezen közeledéstől. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy a kísértetek az elektromágnesesen nyugodt környezetet kedvelik. Azok a kísértetek, amelyek nem keresik az ember társaságát, olyan visszajáró lelkek, aki nem fejezték be előző életeikben dolgaikat.
forrás:
www.jakabulesasuke.hupont.hu
SZELLEMEK - PARANORMÁLIS JELENSÉGEK A HÉTKÖZNAPOKBAN
2011.04.15
Léteznek
szellemek? Ha igen, miért vannak köztünk? Láthatjuk őket? Rossz,
vagy jó szándékúak? Sokakat borzongással tölt el, ha
szellemekről beszélünk. De tulajdonképpen mi a szellem? Kell-e
tőle félni és egyáltalán felvehető-e a kapcsolat vele?
Mint minden természetfeletti témakörnek, így ennek is megvannak a szkeptikusai, akik nem hisznek benne, nem látták, nem hallották és nem érezték soha szellemek jelenlétét és állításuk szerint a jövőben sem fogják.
A szellemnek, mint jelenségnek két magyarázata lehet:
Az egyik, hogy magát a jelenséget az agyunk állítja elő különböző külső elektromos ingerek, vagy anomáliák hatására. Minthogy az agysejtek apró elektromos jelekkel kommunikálnak, ez az érzékeny rendszer könnyen megzavarható hasonló frekvenciájú rezgés, vagy áram segítségével. Ebben a felfogásban a jelenséget, mint hallucinációt értelmezzük, ebből az következik, hogy nincsenek szellemek.
A másik magyarázat, hogy a szellem egy valaha élt ember, vagy állat entitása (vagyis lelke), amely nem lépett át a halála után a következő létezési szintre, hanem itt ragadt köztünk, természetesen test nélkül, információ, rezgések, elektromágneses erőterek formájában. Ilyenkor a "halott" személy tulajdonképpen nem is tudja magáról, hogy halott és megpróbálja ugyanúgy folytatni életét, mint azelőtt. Ez az, amit természetfelettinek hívunk.
Hogy vannak-e szellemek, azt az dönti el, melyik elgondolás bizonyul helyesnek.
Aki még nem látott szellemet és ezért kételkedik a jelenlétükben, érdemes elgondolkodnia a második magyarázat helyességén. Lehetséges-e, hogy egy tudat rezgések, és elektromágneses hullámok formájában legyen jelen köztünk? A technológia még nem áll rendelkezésünkre, hogy mindezt bizonyítsuk, de egyesek szerint ahhoz már megvan, hogy ellenőrizzük, láthatóvá tegyük, mérjük a szellemek jelenlétét.
A legegyszerűbb módszer, ha digitális fényképezőgéppel, vaku használatával befényképezünk egy sötét szobába. Ha szerencsénk van, az elkészült képen láthatunk olyan dolgokat, amik nem oda valók, vagy nem tudjuk megmagyarázni mibenlétüket. Láthatunk például úgynevezett "gömbjelenséget", ami a szellemvadászok szerint idegen entitás jelenlétére utal. A lényege, hogy kis átlátszó fehér körök jelennek meg a képen, a körök belseje nem homogén, utalva ezzel az általuk hordozott információra. A szkeptikusok a köröket a fényképezőgép lencséjének a vaku hatására valamely tárgyról visszaverődő képével magyarázzák.
Kíváncsi voltam, hogy én is le tudok-e fényképezni egy gömbjelenséget és tettem egy kísérletet. Először sötét szobával próbálkoztam, de semmi eredménye nem volt. Próbáltam az ablakról visszaverődő vakuhatást, de így sem jártam sikerrel. Végül teljesen véletlenül a családi képek között bukkantam rá az ominózus körökre. Karácsonyi képek voltak és nagyon érdekes, hogy körök csak azokon a képeken jelentek meg, amelyek idősebb családtagokról készültek.
Mint minden természetfeletti témakörnek, így ennek is megvannak a szkeptikusai, akik nem hisznek benne, nem látták, nem hallották és nem érezték soha szellemek jelenlétét és állításuk szerint a jövőben sem fogják.
A szellemnek, mint jelenségnek két magyarázata lehet:
Az egyik, hogy magát a jelenséget az agyunk állítja elő különböző külső elektromos ingerek, vagy anomáliák hatására. Minthogy az agysejtek apró elektromos jelekkel kommunikálnak, ez az érzékeny rendszer könnyen megzavarható hasonló frekvenciájú rezgés, vagy áram segítségével. Ebben a felfogásban a jelenséget, mint hallucinációt értelmezzük, ebből az következik, hogy nincsenek szellemek.
A másik magyarázat, hogy a szellem egy valaha élt ember, vagy állat entitása (vagyis lelke), amely nem lépett át a halála után a következő létezési szintre, hanem itt ragadt köztünk, természetesen test nélkül, információ, rezgések, elektromágneses erőterek formájában. Ilyenkor a "halott" személy tulajdonképpen nem is tudja magáról, hogy halott és megpróbálja ugyanúgy folytatni életét, mint azelőtt. Ez az, amit természetfelettinek hívunk.
Hogy vannak-e szellemek, azt az dönti el, melyik elgondolás bizonyul helyesnek.
Aki még nem látott szellemet és ezért kételkedik a jelenlétükben, érdemes elgondolkodnia a második magyarázat helyességén. Lehetséges-e, hogy egy tudat rezgések, és elektromágneses hullámok formájában legyen jelen köztünk? A technológia még nem áll rendelkezésünkre, hogy mindezt bizonyítsuk, de egyesek szerint ahhoz már megvan, hogy ellenőrizzük, láthatóvá tegyük, mérjük a szellemek jelenlétét.
A legegyszerűbb módszer, ha digitális fényképezőgéppel, vaku használatával befényképezünk egy sötét szobába. Ha szerencsénk van, az elkészült képen láthatunk olyan dolgokat, amik nem oda valók, vagy nem tudjuk megmagyarázni mibenlétüket. Láthatunk például úgynevezett "gömbjelenséget", ami a szellemvadászok szerint idegen entitás jelenlétére utal. A lényege, hogy kis átlátszó fehér körök jelennek meg a képen, a körök belseje nem homogén, utalva ezzel az általuk hordozott információra. A szkeptikusok a köröket a fényképezőgép lencséjének a vaku hatására valamely tárgyról visszaverődő képével magyarázzák.
Kíváncsi voltam, hogy én is le tudok-e fényképezni egy gömbjelenséget és tettem egy kísérletet. Először sötét szobával próbálkoztam, de semmi eredménye nem volt. Próbáltam az ablakról visszaverődő vakuhatást, de így sem jártam sikerrel. Végül teljesen véletlenül a családi képek között bukkantam rá az ominózus körökre. Karácsonyi képek voltak és nagyon érdekes, hogy körök csak azokon a képeken jelentek meg, amelyek idősebb családtagokról készültek.
Gömbjelenség
egy családi fotón, amely az eredeti kép fekete hátterében
tökéletesen látható.
A
képeket kinagyítottam, megfigyeltem a körök mintázatait, de
jelenlétükre nem találtam magyarázatot. Lehet, hogy egy
szemüvegről visszaverődő lencse fényfolt, vagy valóban egy
halott személy, aki íly módon volt jelen a család meghatározó
összejövetelén? Ha az utóbbi a helyes, abba beleborsózik az
ember háta, ugyanis a tudat, hogy egy szellem járkál a lakásban,
aki egy egykori családtag is lehet, felfoghatatlan és félelmetes.
Mindemellett azért fontos azt is kiemelnünk, hogy egyre fokozódó
elektroszmogban élünk, lakásunk falai vezetékekkel behálózottak,
a háztartási gépek, a számítógép, vagy a televízió igazi
elektromos gócpontok, ahonnét rengeteg hullám bombáz minket nap,
mint nap. Ebben a környezetben nagyon is gyakoriak lehetnek az
anomáliák. Mondok is egy példát: az olyan szobában ahol
digitális fényerő-szabályozós villanykapcsoló van, ott bármikor
egy hálózati áramingadozás hatására felkapcsolódhat a lámpa,
valamint a fényerőssége is változhat külső beavatkozás
nélkül.
Vannak, nincsenek? Mindenki válasszon egy lehetőséget, a döntés a sajátja. Egy dolog viszont aggodalomra adhat okot: nem lehetünk biztosak sem az egyikben, sem a másikban, a megoldás egyelőre rejtély marad.
Vannak, nincsenek? Mindenki válasszon egy lehetőséget, a döntés a sajátja. Egy dolog viszont aggodalomra adhat okot: nem lehetünk biztosak sem az egyikben, sem a másikban, a megoldás egyelőre rejtély marad.
forrás//spontareality.blogspot.com
Nagyon
jó oldal ajánlom figyelmetekbe.
UTIKALAUZ AZ ALVILÁGHOZ
UTIKALAUZ AZ ALVILÁGHOZ
Megmutatom,
hogy egyes népek és vallások hogyan is ábrázolják az alvilágot.
Kezdjük
azzal hogy ki mit ért alvilág alatt: néhányan egy olyan helyet,
ahol csupa kín és kínszenvedés az létezés, és azért kerültek
oda mert "rosszul" viselkedtek az életükben, lsd:
Ábrahámita vallások. Némelyik vallás viszont úgy gondol rá
mint egy másik élet, ahol mást kell megtanulnia mint a fizikai
létben. Mások pedig egy örömteli helyre gondolnak, ahol végre
nyugodalmat lelhetnek és békében, szeretetben lehetnek az
Istenekkel együtt.
Minden
vallás másképp ábrázolja az alvilágot, valaki nagyon véresen,
és nagyon gonoszan mások viszont egy örömteli helyként
ábrázolja, lássunk néhány példát:
1./
Kezdjük az elején, Egyiptommal...
Egyiptomi
alvilág
itt
amikor meghalt az ember, Anubis és Thot elé kellett járulnia, hogy
ők döntsék el milyen életet élt... Ha elég könnyűnek
bizonyult a lelke a Ba, akkor léphetett át a túlvilágra, ahol az
Istenek körében lehetett... ha nem akkor egy krokodil fejű kutya
elfogyasztotta a lelkét így teljesen megsemmisült.
2./
Ahogy haladunk a történelemben a Görögök korában érkezünk,
ahol a következő alvilági kép fogad minket:
Stix
folyó
A
görögök úgy tartják, miután meghaltak egy folyón kelnek át,
melynek a neve Styx, majd Hádész elé kellett járulniuk, hogy
számot adjanak mit is tettek az életükben majd olyan helyre
kerülhetnek az elkövetkezendő létében ahol jól érzik magukat,
vagy felfalja őket a háromfejű kutya Kerberus.
Most
lássuk az alvilág urát a kutyájával:
3./
A Római mitológiában így jelenik meg az alvilág: (szerintem
tudni kell erről hogy a római Istenek meglepően hasonlatosak a
görög Istenekhez ),
és
az alvilág ura Pluto (aki a görög mitológiában Hádésznek lehet
megfeleltetni) ebben a mitológiában.
4./
A keresztény vallásban ami akkor erősödött fel, így képzelték
el a pokol kapuját...
és
magát a pokolt...
5./
De hogy más tájakra és más mitológiába is elkalandozzunk,
lássuk hogy ábrázolta az alvilágot a Thai hitvilág...
és
a Kínai hitvilág...
6./
A Voodoo vallásban
egy személy testesíti meg az alvilág fogalmát... ő Baron Samedi
a tanító (Guédé) loák házából...
7./
A Nordikus hitvilágban, az alvilág az Yggdrasil alján helyezkedik
el, hiszen mikor meghalnak a hősök és az emberek akkor két út
van előttük: vagy felmennek a hősök csarnokába (Valhalla) és
boldogok lesznek, vagy találkoznak Hel-el aki az alvilág és a
holtak úrnője.
Pogány
alvilág
8./
Na persze Pogány-wicca szemmel másképpen tekintünk az alvilágra.
Mi úgy nevezzük, hogy átlépünk Nyárföldre ahol ránk vár a
végtelen boldogság és szeretet, az Istenek közelsége. De ha úgy
gondolják az Istenek, hogy még dolgunk van lent a fizikai síkon,
akkor újra leszületünk és éljük tovább az életünket...
Életünk
utolsó részében az öreg Istennő, nevezzük most Hecate-nak ,
vigyáz ránk és egyengeti utunkat amelyeken lépkedünk...
Tehát
minden vallás egy kicsit másképp láttatja az alvilágot, és már
csak rajtunk múlik melyiket érezzük hitelesnek és elfogadhatónak
számunka.
De
ne felejtsük el, mindig van egy út a lelkünk sötét oldalához...
és
ha már ott vagyunk az alvilág kapujában, akkor legyünk merészek
és lépjünk be rajta... hiszen csak úgy láthatjuk meg igazán kik
és mik vagyunk!
(forrás:
Mistro)
A FÁLYOL MÖGÖTTI VILÁG
2011.04.15
Mindannyian
rengeteg történetet ismerünk kísértet-járta házakról,
szellemekről, angyali jelenésekről, és számtalan jelenleg
megmagyarázhatatlan találkozásról, amelyek valamilyen titokzatos,
nem e világi lénnyel kapcsolatosak. Ezen kis eszmefuttatás célja,
hogy megpróbáljon egyfajta mankóul szolgálni, és segítse az
eligazodást az ezekhez a lényekhez kapcsolódó fogalmak között.
Kísértetek
A
kísértetek, és jelenések közös jellemzője, hogy általában
egy helyhez kapcsolódnak. Véleményem szerint a szó, hagyományos
értelmében, itt nem úgynevezett túlvilági jelenségekről van
szó, hanem inkább egy adott esemény vagy személy
visszatükröződéséről. Közös jellemzője a kísértet-járta
helyeknek, hogy a kísértetjelenség, mindig valamilyen tragikus
eseményhez köthető, és hosszabb ideje monoton módon ismétlődik.
Külső megfigyelővel általában a kísértetek nem kerülnek
közvetlen fizikai kapcsolatba, és sokan úgy emlékeznek vissza a
jelenésre, mintha egy filmet néztek volna.
Szerintem
a legtöbb kísértet-járta hely, hasonlóan működik, mint egy
kondenzátor. Az esemény bekövetkeztekor "felszabaduló"
energiát csapdába ejtik („beleég a falakba”) és tárolják,
mint egy negatív lenyomatot. A legtöbb ember eleve azzal a
várakozással megy ilyen helyekre, hogy kísértetet lásson, és
szerintem az elvárásból adódó "gondolati" energia az
ami "megnyomja" azt a bizonyos "play" gombot,
felszabadítva a tárolt képeket. Én ezeket nevezem klasszikus
értelemben vett jelenéseknek, azaz kísérteteknek.
Szellemek
Ha
elfogadjuk, azt a feltételezést, hogy a lélek képes itt ragadni,
amennyiben befejezetlen dolga van még a földön, vagy valamit még
tudatni kell a hozzátartozóival, vagy nincs tudatában, hogy már
semmi keresnivalója itt, akkor beszélhetünk szellemről.
Mirtill
A
szellem sem más, mint egy energiamintázat, ami adott esetben az
elhunyt képét tükrözi, a halál bekövetkeztekor, viszont, ahhoz
hogy a fizikai síkon ezt fenntartsa, és adott esetben látható
legyen, maradjon, energiára van szüksége, amit a legkönnyebben a
környezetéből tud elvonni. Erre lehet jó példa, amikor valaki,
úgy érzi, hogy megérintették, de nincs ott semmi, vagy a
rejtélyes "hideg" pontok, illetve kis területen
jelentkező, elektromágneses anomáliák. (Ezek azok, amikre a
szellemvadászok vadásznak) Ebben az esetben akár élőktől is
vonhatnak el energiát azaz "életerőt".
A
szellemekhez tartozik az EVP jelensége is (Electronic Voice
Phenomena= Elektromos Hang Jelenség), ami lényegében arról szól,
hogy az elhunytak szellemei képesek üzenni nekünk, tv, magnó, és
egyéb képi, illetve hang rögzítésére szolgáló tárgyakon
keresztül. Ez még hihetőnek is tűnik, figyelembe véve, hogy
minden ilyen készülékünk, energiából alakítja vissza számunkra
a képet, illetve a hangot. Ezt a jelenséget dolgozta fel a Fehér
Zaj című film is, és rengeteg kutatási anyag elérhető az
interneten a témában.
A
szellemek kapcsán említést kell tennünk egy speciális
fajtájukról: a kopogó szellemről, azaz a poltergeistről. A
poltergeist jelenség során furcsa zajok, tárgyak rejtélyes
elmozdulása, és számos egyéb furcsa jelenség tapasztalható. A
megfigyelések, és a dokumentumok alapján 3 kategóriába
sorolhatóak:
1.
Tényleges szellem (a fentiek alapján)
2.
Pszichokinetikus tevékenység által előidézett jelenség
(Valamelyik mai lakó váltja ki tudat alatt, a saját tudatával a
jelenséget)
3.
A hely saját energiamezője, folyamatos konfrontációban van a
lakók energiamezőjével, mint egy mágnes két ellentétes pólusa,
és ez az ellenállás "taszító erő" okozza a
jelenséget.
Ők
a klasszikus értelemben vett szellemek, akikkel a médiumok is
megpróbálnak, kapcsolatba kerülni
Magasabb rangú entitások
Entitások
Az
entitások a legfejlettebb energiaformák. Különlegesek abból a
szempontból, hogy "tudattal" rendelkeznek, tehát önálló,
független létezőknek tekinthetjük őket. Ők azok, akikkel az
idéző mágiával kapcsolatban találkozhatunk. A különböző
vallások és kultúrák sok névvel illeték már őket. Angyalok,
démonok, dzsinnek, stb.
Közös
tulajdonságuk, hogy hívásuk, és esetleges megjelenítésük,
rengeteg energiát igényel a hívótól, különösen, ha
megjelenésre is szeretnénk bírni őket. Nem véletlen, hogy az
idéző mágiára adott esetben hetekig, sőt néha hónapokig is
készültek, összegyűjtve a szükséges energiát, és
koncentrációt.
Amennyiben
sikeres volt a hívás, ezek a lények szintén a környezetükből
származó energiát veszik el, vagy "megszállás" esetén,
a megszállt személy tartalékait kezdik felélni. Természetesen
nem minden ilyen lény képvisel pozitív mintázatot, ezért nem
tanácsos például "démonidézéssel" játszadozni.
Fontos, hogy a hívó tisztában legyen azzal is, hogy az adott lényt
el is kell küldenie, tehát célszerű, ha erre tartalékol
valamennyit a saját erejéből, leginkább ugyanannyit, mint
amennyit a híváshoz használt fel.
(Phaeton
Chairon)
VAJON TÉNYLEG LÉTEZNEK SZELLEMEK?
|
Mik
a szellemek?
A szellemek nem mások, mint ugyanolyan élőlények, mint amilyenek mi vagyunk, de nekik nincs ilyen durva anyagi elemekből lévő testük. Csak finom anyagi elemekből vannak. Mivel ezeknek a finom anyagi elemeknek a rezonanciája sokkal magasabb, mint amit a mi durva szemünk látni képes, így a tudatunk azt sugallja, hogy az nincs, nem is létezik. Mindenki, akinek durva anyagi elemekből lévő teste van, rendelkezik egy finom anyagi testtel is, és amikor eljön a halál pillanata, akkor a durva anyagi test életképtelenné válik, mert elhagyja a finom fizikai test. Ennek a finom fizikai testnek a látványát hívják szellemnek. Vagyis, tulajdonképpen nincs is halál, mert a tudatosság az nem semmisül meg, csak nem rendelkezik már durva anyagi testtel, azzal, amivel mi egy másik személyt azonosítottunk. Ezért van az, hogy akik látnak szellemeket, azok tudnak beszélni és kommunikálni velük, mert a beszéd az nem a durva fizikai száj tulajdonsága, csupán egy eszköze. beszélni lehet a száj nélkül is. Még itt a durva világban is. Hiszen egy „beszédes szem”, a szerelmeseknél, mindennél többet jelenthet. Igaz? A szemmel is nagyon sok mindent el lehet mondani, ki tudjuk fejezni érzelmeinket, vágyainkat. Tehát a szellem nem más, mint egy másik valaki, egy másik élőlény, aki nem rendelkezik durva anyagi testtel. "Ez tudományosan is bebizonyítható"? Volt régen egy orosz tudós - házaspár, úgy hívták őket: Kirlián. Ők felfedeztek valamit, ami a modern tudomány által is bizonyított, dolgot eredményezet. Ezt hívják a tudományban: Kirlián effektusnak. Ők olyan fotóeljárást és technikát hoztak létre, amivel képesek voltak lefényképezni a finom fizikai formát. vagyis azt a formát, amit általánosan szellemnek hívnak. Ez egy nagyon nagy és érdekes téma, sok képpel, ha érdekel, néz utána. Szóval, szellemek vannak, csak képessé kell tenni a látásunkat arra, hogy érzékelni is tudjuk őket. Az egy más világ, más dimenzió. Mások a fizikai törvényszerűségek, mások az életfeltételek és körülmények. Az egy magasabb és színesebb világ. Nem olyan rémisztő, amilyennek a szellemtörténetekben állítják, nem kell félni attól a világtól, mert nagyon sokat lehet tanulni, sőt, mondhatnánk azt is, sok minden onnan jön, sok minden onnan nyilvánul meg. Vagy bolondnak bélyegezzük azokat akik szilárdan hisznek a túlvilágban , vagy megadjuk magunkat az egyre sokasodó és máshogy nem bizonyítható jelenségeknek, adatoknak: szellemek márpedig vannak.
És
ha már itt vannak, nem tétlenkednek. Jönnek és
kíváncsiskodnak, kommunikálni szeretnének, és ennek érdekében
bármit megtesznek: mozgatják
a bútorokat, igyekeznek fizikai testet ölteni,
és valahogy meggyőzni minket a jelenlétükről. Sokan üzenni
szeretnének, bármelyik arra vevő földlakón keresztül:
szeretteiket akarják elérni valahogy.
A közvetítőA médiumok olyan személyek, akik rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kapcsolatba kerüljenek halott személyek lelkével, angyalokkal, vagy más test nélküli entitásokkal. Sok hétköznapi ember természeténél fogva képes erre, az érzékelés nem csak fizikai látás vagy hallás lehet. Ha egy szellem kommunikálni akar, tudni fogja, kik azok, akik érzékelik őt. Ezt különböző módokon teszik, van, akinek állítólag a testébe költözik a megidézett lélek, mások valamilyen eszköz segítségével kommunikálnak – mint a toll és papír, amikor a szellem a médium kezével ír - de van, aki egyszerűen csak figyel, és elmondja, amit lát/hall, ezek között mindig szerepel olyan bizonyíték, adat, amit a médium nem tudhat, csak a szellem és az idézője. Bizonyos esetekben a médiumok (valószínűleg a szellemek segítségével) paranormális jelenségeket is képesek produkálni, mint a szellemek anyagi formában való megjelenítése, a tárgyak mozgatása, vagy a lebegés. Testet öltött szellemekA médiumoknak van egy olyan csoportja, akikjelenlétében fizikai tárgyak, vagy hús-vér embernek tűnő szellemek keletkeznek, majd eltűnnek. Ezt hívjuk materializációnak, és a szellemvilág egy (vagy több) képviselőjére, a médiumra, és a láthatatlan életerőre, másnéven ódra van hozzá szükség. Az életerő egy teljesen szellemi dolog, ami fizikai energiaként nyilvánul meg, és képes annyira sűrűsödni, hogy a részecskék szilárd, körvonalakkal határolt erdeményt adjanak ki. A szellemvilág adja a szükséges ód nagy részét, a másik része pedig a médiumból, illetve a jelenlevőkből származik. A rendelkezésre álló ód mennyiségétől függően a megnyilvánulni kívánó szellemlény egész alakját, vagy csak egy testrészét jeleníti meg úgy, hogy az ód sűrűsödni kezd, és hamarosan láthatóvá válik fehéres köd formájában, majd anyag keletkezik. BIZONYÍTOTT TÉNY
A
médium ilyenkor laboratóriumi mérések szerint néhány perc
alatt 40 kg-ot is veszíthet testsúlyából. Az így leadott ód
és anyag kapcsolatban marad a médiummal, és a materializáció
végeztével visszaáramlik a médium testébe.
Ha a megtestesülés olyan erős, hogy a szellem földi emberhez hasonlít, akkor nem elegendő a médium ódja. Ilyenkor testének anyagából is elvonnak, és ód formájában használják fel a materializációhoz. A materializáció legfeljebb egy órát tart, hiszen rengeteg energia szükséges hozzá, azután eltűnik. Az így létrejött testet felveszi a szellem, és ezen keresztül képes kommunikálni: a legkülönbözőbb nyelveket megértik, néha képesek beszélni is azokat. Teljes materializálódás esetén a testnek mérhető a pulzusa, légzése is. Kik ezek a szellemek?A hitelesnek tekinthető szellem-idésések, vagy megjelenések legtöbbször az akkoriban elhunyt személyekhez köthetők. Ez nem véletlen: a test halála után a lélek vagy szellem – tehát a személy maga – ugyanúgy létezik tovább, csak más játékszabályok szerint. A legtöbben előre implantált program alapján mennek a fehér fény felé, onnan pedig egy új testbe születnek, a szerencsésebbek egyből lestoppolnak egy gömbölyödő pocakot, és végül szinte mindenki elkezdi a következő életet. Sokan azonban – főleg a hirtelen, balesetben elhunyt emberek – nem szívesen szakadnak el szeretteiktől, vagy épp lezáratlan ügyeik nyomasztják őket. Az ilyen szellemek jelenléte általában nem zavaró, sokszor inkább megnyugtató. Vannak azonban vicces kedvű lények, akik abban lelik „örömüket”, hogy poltergeist-jelenségeket produkálnak idegenek otthonában: ajtókat, ablakokat csapkodnak, bútorokat tologatnak, vagy csak simán ijesztgetnek. Mit tegyünk a szellemekkel?Általában oka van annak, ha egy szellem kapcsolatot keres. Ha érzékeljük a jelenlétét, próbáljuk megtudni, mi a helyzet, aztán határozottan tessékeljük arrébb, akár rá is kiabálhatunk. A gyerekek különösen érzékenyek a test nélküli lények jelenlétére. Higgyük el, ha ilyesmiről panaszkodik, és segítsük útjukon továbbhaladni a szellemeket. LÉTEZNEK SZELLEMEK?
A
Wikipédia meghatározása szerint a szellem (kísértet)
egy "elhunyt személy testetlen lelke, ami a Földön marad a
halál után". Ez a definíció többé-kevésbé megfelel az
emberek hiedelmeinek, abban legalábbis mindenképp egyezik velük,
hogy valamilyen módon az emberi (állati) lélekhez köti a
szellemek létezését. Ahhoz tehát, hogy eldöntsük, léteznek-e
szellemek, a lélek létezésének kérdésén keresztül vezet az
út. Ha nincs lélek, nem létezhetnek a fenti értelemben vett
szellemek sem.
Bár a szellemekkel kapcsolatban is vannak tudományos kutatások, ezek többnyire csak negatív jellegűek: erről-arról a jelenségről kijelentik, hogy az nem szellemek műve, vagy pszichológiai okokkal magyaráznak bizonyos fajta szellemészleléseket. A lélekről ezzel szemben pozitív jellegű ismereteink is vannak, hiszen több évszázada kutatjuk, és számtalan ismeretet halmoztunk már fel vele kapcsolatban. A középkori természetfilozófia is foglalkozott már a lélek létezésével. Az ő lélekfogalmuk nagyrészt megfelelt egy szellemekhez szükséges lélekfogalomnak - a lélek valamilyen nem anyagi, láthatatlan szubsztancia volt, ami a gondolkodásunkért, érzelmeinkért felelt, és valamilyen módon irányította fizikai testünket. Ez az irányítási mód idővel egyre több kérdést vetett fel: milyen nem anyagi dolog képes irányítani az anyagot? Honnan az energia, ami az anyag mozgatásához szükséges? Ha a lélek valamilyen természetfeletti dolog, sérti a fizika egyik legalapabb törvényét, az energiamegmaradás elvét. Ha viszont nem sérti, maga is valamilyen fizikai dolog kell, hogy legyen. A pszichológia és az idegtudományok fejlődésével a lélek fogalma idővel átalakult, és lassan a tudat szinonímája lett. Sorra derültek ki a léleknek tulajdonított dolgokról, hogy azokért az agyunkban játszódó kémiai folyamatok felelősek. Vagy ami még rosszabb, kiderült, hogy amit mi egységes léleknek érzékelünk, az sok apró, sérülékeny folyamat együttese. A színlátásért felelős agyterület sérülése esetén például nem csak nem látjuk, hanem elképzelni sem tudjuk a színeket (forrás: Oliver Sacks: Antropológus a Marson (Osiris kiadó, 2004.)). A beszédképzésért és beszédértésért felelős területek sérülése úgy befolyásolhatja a beteg viselkedését, hogy az egyes szavak helyett azzal rímelőt vagy vele szemantikailag kapcsolatban lévőt mondjon (forrás: Steven Pinker: A nyelvi ösztön (Typotex kiadó, 1999.)). A memóriáért felelős terület kiiktatása után a beteg folyton a jelenben él, például újra és újra bemutatkozik az orvosának (forrás: Alan Baddeley: Az emberi emlékezet (Osiris kiadó)). Ugyanilyen módon kiiktatható a félelem, a pánik, az előre tervezés, a kezdeményezés, és még megannyi személyiségvonás, melyet az ember hajlamos volt a testetlen lelkének működéséhez kötni. Mi marad vajon, halálunkkor, ha az egész agyunk hasonló módon sérül, majd elenyészik? Egy emlékezni, kezdeményezni, gondolkodni képtelen tudat? És ha igen, ha a tudatért nem az agy fizikai megtestesülése felel, vajon miképpen lehetséges az, hogy ezt a tudatot kémiai úton ki tudjuk kapcsolni egy altató tablettával? A testetlen lélek létezését nem csak az ehhez hasonló kísérleti eredmények miatt vetette el idővel a tudomány. Az evolúcióelmélet történeti magyarázatot is nyújtott az egyes agyi régiók, a gondolkodásunk és viselkedésünk okaival és kifejlődésének módjaival kapcsolatban. Evolúciós magyarázat van például arra, hogy miért van szeretet, miért azokat és úgy szeretjük, akiket és ahogyan, mikor és miért támadunk, vagy éppen miért esik nehezünkre bizonyos fajta számításokat véghezvinni, miközben az agyunk tudattalanul ezeknél jóval komplikáltabb számításokat is használ, például amikor el akarunk kapni egy felénk dobott tárgyat és ki kell számolnunk, hogy pontosan hova fog érkezni. Ezek a magyarázatok mind az agy változásáról szólnak. Egy olyan agy változásáról, amely régebbi, másfajta módon működő és más képességekkel rendelkező agyakból fejlődött ki, amik szintén maguknál egyszerűbb agyakból, amiket a múltban tudatosság nélküli agyak előztek meg. E helyen nincs kapacitásunk arra, hogy mindezen tudományos eredményeket végigbeszéljük (akit érdekel a téma, a cikk végén talál könyvajánlatot a kiinduláshoz), annyit azonban láthatunk, hogy a fizika, a kémia, a biológia, a pszichológia, az idegtudományok, illetve más tudományágak is egyértelműen arra utalnak, hogy a testetlen, minket irányító lélek létezését el kell vetnünk. A modern tudomány szerint ilyen értelemben nincs lélek, és ha lélek nincsen, akkor bizony szellemek sem létezhetnek. Ezoterikus beállítottságú embereknél előfordul, hogy visszautasítják a tudomány egyes eredményeit. E tekintetben számukra is a mellékelt ajánlott olvasnivalót tudom ajánlani. Mivel az oldalon található többi cikk nem épít az itt vázolt eredményekre, ők is találhatnak a lapon érdekes információkat. Ez az oldal arra hivatott, hogy magyarázattal szolgáljon a különböző szellem történetek, szellem képek, és ehhez kapcsolódó jelenségek létére: ha nincsenek szellemek, de ezek a jelenségek valósak, mik lehetnek a mögöttük meghúzódó fizikai okok? Ajánlott olvasnivaló a tudattal/lélekkel kapcsolatban:Stephen Pinker: Hogyan működik az elme? Szellem okozta az álmatlanság -- alvászavar gondjaimatAgresszív szellem dorbézolt a lakásbanA lavinaáldozat szelleme a testvéréhez kötődöttAutóbaleset okozta süketség csodálatos gyógyulásaKovács Magyar András a szellemvilágrólÁtállította az órát a szellemKovács - Magyar András: Szellemünk örökké él - Szellemvilág szabáKovács - Magyar András: Szellemünk örökké él - A halál fogalmaFeketén Fehéren Kovács Magyar András Kölcsey TvKovács - Magyar András szembetegséget gyógyít az Esti Frizbiben |
Kovács - Magyar András Szellemi Iskolája III. - Teremtési kódok
Kovács - Magyar András Szellemi Iskolája IV. - Intuitív grafológia
A szellemvilág üzeneteinek közvetítője -- Kovács-Magyar András, tál
Kovács Magyar András a gyógyító
Kovács - Magyar András: Pszichoszomatika számítógép bemutatása
Kovács - Magyar András: Szent helyek - Szent idők
A látó gyerekek * Kovács - Magyar András filmje
Élet a síron túl 4 éves gyermek a mennyben
Szülők kiválasztása és az első időszak velük
A sátán karmaiból egy próféta segítségével
Feltámadás a halálból!
Nyugtalan
holtak
Megszállottság – a
hagyományos megfogalmazás szerint azt jelenti, amikor valaki
fanatikusan véghez akar vinni valamit. De vajon döntéseinket
mennyire tudhatjuk a magunkénak, és mennyire lehetünk biztosak
abban, hogy tudtunkon kívül nem valami vagy valaki más akarata
szerint cselekszünk-e időnként?
KIK A KOPOGÓ SZELLEMEK?
Számtalanszor hallottuk, olvastuk már, hogy egyes házakban szellemek kísértenek. Ha az élő személy nagyon ragaszkodott a lakókörnyezetéhez, akkor előfordulhat, hogy annyira kötődik hozzá még halála után is, hogy nem hajlandó azt elhagyni. Lelke továbbra is ott tartózkodik, s nem hagyja békén az ott élő embereket. Leginkább azoknak okozhat kellemetlenséget, akik odaköltöznek. Bizonyára ismerős jelenség lehet az ajtócsapkodás, az ijesztő hangok, rejtélyes kopogások. Komolyabb esetekben a szellem fizikailag bántalmazhatja az embereket: letaszítja őket a lépcsőn, megrántja hajukat, elmozdít bizonyos tárgyakat, lelöki a polcról a könyveket, kávéscsészéket, vagy más erőszakos cselekedethez folyamodhat. Akár még az ember álmába is beférkőzhet – ekkor beszélünk rémálmokról. Ezen kívül fel is riaszthatja az embert alvás közben. Az ilyen kísérteteket nevezik kopogó szellemeknek, vagy poltergeist jelenségnek.
Tulajdonképpen az a céljuk, hogy elüldözzék azokat, akik a házban laknak. Az ilyen házakra gyakran kerül ki az eladó tábla, mivel a lakók félnek a háztól, félnek ott élni. Ezek az emberek azt sem tudják, hova fordulhatnak segítségül. Sok ilyen történetet hallhatunk Angliából, Skóciából, ahol gyakran múzeumként funkcionálnak egyes kastélyok. Ilyen például a londoni Tower, vagy a Glamis kastély. A turisták előszeretettel látogatják ezeket a helyeket.
 |
|
Szellemlakta
Glamis kastélyA
kép forrása: commons.wikimedia.org
|
REJTÉLYES KÖTŐDÉS
A szellemek azonban nem csak házakhoz, helyekhez kötődhetnek, hanem személyekhez is. Vegyünk néhány példát: Van egy férj, aki egész életében nagyon féltékeny volt a feleségére. Ez a férj halála után is kísértheti feleségét azzal, hogy folyamatosan ellenőrzi, mit csinál, kivel van, hova megy. Vagy egy meghalt rokon is kísértheti szeretteit azzal, hogy még mindig nagyon ragaszkodik hozzájuk. Ez esetben a kísértetek azt gondolhatják, még mindig van küldetésük, még mindig vannak feladataik bolygónkon. Ha egy házban paranormális jelenségeket tapasztalunk, tanácsos szakértőket vagy médiumokat hívni. Ezek az emberek a spiritualitással foglalkoznak, ez a szakterületük. Ők a megfelelő eljárást követően meggyőzik a kísértetet, hogy neki már nincs itt semmi keresnivalója. A másik eset az, amikor a kísértet segítségre szorul, mert nem hajtott végre egy adott feladatot, még amikor élt, vagy valamilyen üzenetet szeretne küldeni a még élőknek. Ebben az esetben a szakértők teljesítik a szellem kívánságát, levéve róla karmikus terheit. Ezt követően a szellem számára megnyílik a fényfolyosó, mely által, ha szükséges, a későbbiekben új életet választhat magának.
 |
|
A
KÉP FORRÁSA: COMMONS.WIKIMEDIA.ORG
|
A TÖBBSZÖRÖS SZEMÉLYISÉGEK HALOTTAI
Létezik a skizofréniának egy olyan fajtája, amelyet többszörös személyiségnek nevezünk. Ez egy ritka, de nagyon izgalmas pszichiátriai betegség. Olyan emberekről van szó, akikben egyszerre több személyiség létezik. Az ő viselkedésük sokszor igen meghökkentő, hiszen hol az egyik, hol a másik (harmadik, stb.) személyiség irányítja cselekedeteiket, és az egyes énrészek általában nem tudnak a többiről, így gyakran nem emlékeznek arra, mit csináltak, akkor, amikor éppen egy másik személyiségük uralkodott felettük. Többszörös személyiség alakulhat ki olyan gyermekeknél, akiket súlyos trauma, zaklatás, bántalmazás ért. Az új énrész kialakításával a sérült személyiség leválasztja magáról azokat az élményeket, melyekkel nem képes megbirkózni, és egy másik, sokszor erősebb lelkületű személyiségre bízza az esemény feldolgozását.
Az egy testben lakozó személyiségek olyannyira különbözhetnek egymástól, hogy egyes alapvető képességek az egyikben jelen lehetnek, míg a másikban (vagy a többiben) nem. Például az egyik személyiség jól tud kosárlabdázni, míg a másik ügyetlen ebben a sportban, vagy az egyik énrész beszél egy nyelvet, míg a másik nem. A betegek vizsgálata során kiderült, hogy az egyik személyiség sajátjaként értelmezte a hallottakat, ilyenkor az agy érzelmekért felelős területei mutattak fokozott aktivitást. A másik személyiség azonban nem ismerte fel tudatosan, hogy a történet vele esett meg, ezekben az esetekben szélesebb körű agyi aktivitás volt megfigyelhető, amely során az éntudat régiói kerültek izgalomba. Ezek a régiók nem aktivizálódtak olyan egészséges egyéneknél, akiknek másokról szóló történeteket olvastak fel. A kutatók szerint az agy ilyenkor aktívan elfojtja a traumás információkat, és egyes agyi területek mintegy kiradírozzák a kínos történéseket az egyén memóriájából.
ELMEBETEGSÉG
VAGY MEGSZÁLLOTTSÁG?
Feltehetjük azonban a kérdést, hogy vajon tényleg az agy helytelen működésére vezethető-e vissza a dolog? E teljesen különböző személyiségek egy testben ugyanis több tudatot feltételez. Mit lehet olyankor tenni, ha valakit vélhetően megszálltak? A tünetek a következők: az áldozat személyisége kicserélődik, memóriája romlik, időkiesései vannak. Rászokhat az italra, cigarettára, és olyan dolgokat csinálhat, amilyeneket előtte nem. Olyasmiket vásárol, amikre semmi szüksége, és még magának sem tudja megmagyarázni, hogy miért tette. Depresszió, gyakori hangulatváltozások tapasztalhatók nála, és minden ok nélkül fellépő testi problémák jelentkeznek.
Előfordul, hogy hallucinál, paranoiás lesz és ok nélkül félelemérzet uralkodik el rajta. Sajnos, környezete a legtöbb esetben nem tudja felismerni a bajt, az illetőt elmegyógyintézetbe utalják, és ott, az orvosságok hatására, csak konzerválódik az állapota. Ugyanakkor határozottan ki kell jelenteni, hogy különbség van az elmebetegség és a megszállottság között, bár a hosszú ideig tartó megszállottság elmebetegséget okozhat. Sokan felvetik azt a kérdést is, hogy, hogy vajon az asztrálutazás élménye valódi-e vagy csak hallucináció, valamilyen rendellenes elmetevékenység? A spirituális érzékelés, és az ideg- elmeproblémák között csupán egy hajszál húzódik! Nehéz a megkülönböztetés, de nem lehetetlen.
A
SZELLEM ELKÜLDÉSE
Ha megbizonyosodtunk arról, hogy valakit megszálltak, és a biológiai tényezők ki vannak zárva, hozzá kell kezdeni az áldozat megszabadításához. A megszabadítás azt jelenti, hogy elküldjük a testben lakozó szellemet. Ezt nem úgy kell csinálni, mint ahogy azt klasszikus ördögűző filmekben láttuk. Ez egy rendkívül összetett dolog. Először is: miért szállnak meg valakit? Csak azért, hogy a kísértet táplálkozzon? Ez így túl egyszerűnek tűnik. Annak, hogy valakit megszálltak, okai vannak. Az okok a szellem korábbi életének személyiségében keresendőek. Feltételezhetjük, hogy nem vitt véghez valamit korábbi életében, és akit megszállt, arra akarja használni, hogy véghezvigye a szellem kívánságait. Ilyenkor annak a kiderítése a fontos, hogy a szellem milyen célokkal maradt itt a földön.
Az Ouija tábla kitűnő tárgy szellemvilággal való kommunikációhoz. Ez az eszköz segítségül szolgálhat annak kiderítésére, miért rekedt itt. Az okokat vizsgáljuk, ne a következményeket. Csak így segíthetünk a kóbor lelkeken. Felesleges sablonszövegeket használni arra vonatkozólag, hogy menjen el, mert úgysem fog, amíg meg nem győzzük. Csak úgy győzhetjük meg, ha együttműködünk vele, illetve ő velünk és elhárítjuk az okokat, melyek miatt itt ragadt. A megszabadított személyre egy ideig oda kell figyelni, hogy vissza ne essen. A megszabadítás után a páciens életében új fejezet nyílik, mintha újjászületett volna. Ha ezt a lehetőséget kihasználja, rendbe tudja tenni életét, és pótolni tudja azt az erőt, ami kiesett az életéből. Ha már semmilyen orvosi terápia, gyógyszer nem segít a rosszkedven, ha azt vesszük észre, hogy néha olyan dolgokat tesz családtagunk, ismerősünk, ami teljesen idegen tőle, akkor kezdhetünk gyanakodni.
HOGY
NÉZ KI A KÍSÉRTET?
Elvethetjük
az olyan állításokat, mely szerint egy szellem úgy jelenik meg,
mint amilyen halála pillanatában volt. Ez így nem igaz. Egy
szellem képes bármilyen formában megjelenni, legyen az csecsemő,
kisbaba, idős asszony, vagy akár elefánt, jegesmedve, csörgőkígyó.
A médiumok előtt azonban korábbi életeik személyét vetik fel
magukra. Sokan állítják azt is, hogy egy kísértetalak úgy néz
ki, mint egy fotó negatívja, amikor megnézünk egy felhasznált
fényképtekercset. Szinte mindenki látó 3-4 éves koráig. Csak a
felnőttek ezt kinevelik belőlünk, a legtöbb emberben
kikapcsolódik ez a képesség. Talán jobb is így. Mindenki előtt
ismert, amikor egy gyermek ismeretlen nem létező személyről
beszél, vagy nagyon fél a sötétben – a szülők pedig
megnyugtatják őket, ez csak az ő fantáziájuk szüleménye, s
csak álmodták az egészet.
Nem
csak a földi világban ragadt kóbor kísértetek vannak, hanem a
fényből visszatért szellemek, tanítók is. Ők olyan lelkek, akik
már végigjárták a karmikus fejlődés minden lépcsőfokát és
teljesen megtisztultak. Ők nem vonnak el energiát, nem bántanak.
Rendszerint azért jönnek vissza, hogy segítsenek az élőknek a
fejlődésben.
Képek forrása: commons.wikimedia.org
forrás:
www.noiportal.hu
Szellemek
a tükörből
Hiedelmek
Ma is élő babona, hogy amikor egy nő összetöri a tükröt, hét évig nem megy férjhez. Eredetileg úgy gondolták, elrepedése után hét év szerencsétlenség következik. A hetes mágikus szám szinte minden kultúrában. A fent említett, házasodással kapcsolatos baljós jelentése a XVII. század környékén terjedt el.
Ma is élő babona, hogy amikor egy nő összetöri a tükröt, hét évig nem megy férjhez. Eredetileg úgy gondolták, elrepedése után hét év szerencsétlenség következik. A hetes mágikus szám szinte minden kultúrában. A fent említett, házasodással kapcsolatos baljós jelentése a XVII. század környékén terjedt el.
Megpillanthatod benne a jövődet
Egy másik érdekes hiedelem szerint a tükörben mindenki képes meglátni a saját jövőjét. Hogyan? Éjfélkor állj egy nagy tükör elé úgy, hogy a hátad mögött égjen egy gyertya. Ne legyen más fényforrás a szobában, csak a gyertya lángja világítson. A babona szerint ekkor tükörképünk átalakul jövőbeli arcunkká, így megláthatjuk, mi vár ránk. Ha például, egy békés öregember képét látod az arcodban, akkor bízhatsz a hosszú, nyugodt életben.
Átjáró más dimenziókba
Számos ezotériával foglalkozó szakember úgy tartja, hogy tükreink éjszakánként átjáróként működnek valódi világunk és más, szellemi dimenziók között. Ezek a vendégeink pedig álmunkban a mi életenergiánkból táplálkoznak. Aki járt más jósnál, annak ismerős lehet, hogy bizonyos felületeket – tükör, víz, üveggömb, – képszerű hallucinációk megjelenítésére használnak. Ezek pedig akár látomásokat idézhetnek elő. Ennek alapja az az elképzelés, hogy a tükör, illetve a tükröződő felület a természetfeletti élet megnyilvánulása.
Éjszakai látogatók
Mágikus értelmezésben a tükörsík választ el minket a szellemvilágtól, és akárcsak az okkultista szeánszok alkalmával vagy alvás közben, a tükrön keresztül is átjöhetnek más dimenziókban élő szellemek és démonok. Ezeket a „tükörlényeket” nevezhetjük egyfajta energiavámpíroknak is, akik a mi vitalitásunkból táplálkoznak. Attól függően, hogy pozitív vagy negatív energiára van szükségük, annak megfelelő emóciókat gerjesztenek bennünk. Ezek a szellemlények leginkább éjszaka dolgoznak, miközben alszunk. Ennek oka egyrészt az, hogy este 11 és hajnali egy óra között a legkoncentráltabb az életenergiánk, és ez elvékonyítja a két világ közötti átjárót, megkönnyítve ezzel az át jövetelüket.
Innen ered az éjféli szellemjárások legendája is. Másrészt miközben álmodunk, a testünk felett tudatalattink veszi át az irányítást, amely fogékonyabb a szellemvilágból érkező különböző hatásokra. Ha valakinek ilyen vendégei vannak éjjel, az fáradtan és meggyötörten ébred reggel. Ebben az esetben, rossz hangulatának maga sem tudja megmagyarázni az okát. Az is előfordulhat, hogy át sem tudja aludni az éjszakát. Egyfolytában különös érzésekre riad fel, mintha valaki figyelné.
Védő szertartás
Ha a tükörszellemektől szeretnéd megóvni magadat, rajzolj kilenc darab négyszöget egy papírra, és helyezd az ágya közelébe. Szintén hatásos, ha az ajtófélfára teszel egy önmagába visszatérő kelta fonatot. Kisgyerek szobájában soha ne legyen tükör, mert ők még sokkal fogékonyabbak és védtelenebbek más dimenziók látogatóival szemben.
Hálószobába ne!
Bármilyen praktikus is az öltözködésnél, a hálószobába nem ajánlatos tükröt tenni. Ha rossz érzéseid vannak tőle éjszaka, mindenképpen távolítsd el, vagy ha más lehetőség nincs, takard le egy nem áttetsző drapériával. Vannak, akik szerint így megakadályozhatjuk, hogy a szellemek és démonok átjáróként használják ezt a felületet.
|
Tudtad,
hogy…
- A tükör egy üvegbevonatú, alumínium vagy ezüstlap, amely visszatükröződő képet ad. A Középkorban terjedt el, és a ma is híres velencei és nürnbergi tükör volt az őse. - Egyes népeknél a tükröt a világegyetem miniatűr másának tekintették, máshol az emberi létek jelképe volt. Sok kultúrában a tükör az égboltot vagy a napot szimbolizálta, ragyogása a gonosz elűzésére szolgált. - A régi kínai festészetben a tájat nem fogadták el saját valóságában, hanem mindig valamilyen vízfelület visszatükröződésében ábrázolták. |
forrás:
www.noiportal.hu
Élet
a köztes létben
Minden új testet öltésnek
komoly oka és célja van. A következő élet kitervelésében
gyakran olyan más lelkek is részt vesznek, akikkel az egyén már
sok inkarnációban együtt élt. Erre azért van szükség, mert
azoknak a személyeknek, akiknek egymással elszámolnivalójuk van,
azonos helyen és időben kell ismét testet ölteniük.
Ilyenkor
szükség van a horoszkópok egyeztetésére. Rendszerint olyanokkal
kell megújítanunk kapcsolatunkat, akikkel a múltban kellemes vagy
kellemetlen viszonyban éltünk. Az interéletbe visszavezetett
páciensek egyike így számolt be döntéséről: „Azért kellett
most visszajönnöm a földre, hogy leróhassam adósságomat azok
felé, akikre nehezteltem előző életemben. Ez alkalommal, ha
bántani fognak, viszonzásképpen meg fogok nekik bocsátani.”
MINDIG CÉLLAL TÉRÜNK VISSZA
Gyakran
éppen azokkal kell újra együtt élnünk, akikkel a legkevésbé
szeretnénk találkozni. Egy férfi hipnózisban beszámolt arról,
milyen kétségbeesetten tiltakozott, amikor megmondták neki, hogy
annak a nőnek a gyermekeként fog megszületni, akit előző
életében meggyilkolt. Van, aki kifejezetten nehéz körülményeket
választ, például nyomorék testet, súlyos testi hibát, korai
árvaságot, anyagi nyomorúságot stb., hogy ledolgozhasson valami
nehéz karmikus tehertételt. Sok esetben az életfeladat a
tapasztalatszerzés. Ha a lélek számos inkarnáción keresztül az
élményeknek csak egyik pólusával találkozott, itt az ideje, hogy
a másik végletet is megismerje. Egy férfi például, aki több
inkarnáción keresztül visszavonult, puritán, prűd életmódot
folytatott, azt tervezte meg, hogy a következő életében
nimfomániás utcalány lesz.
A hipnózisban visszavezetett személyek között nem egy olyan akadt, akinek nagy meglepetést vagy csalódást okozott, amikor megtudta jelen életére tervezett feladatát. Az egyik férfi páciens például súlyos pszichés problémákkal kínlódott, mert úgy gondolta, hogy sokkal többre, magasabb pozícióra hivatott az életben, mint amit sikerült elérnie. Hipnózisban kiderült, hogy életének tervezett feladata éppen a másoknak alárendelt szerep megtapasztalása. Ez a felismerés annyira megrázta a férfit, hogy hosszabb ideig tartó pszichoterápiás kezelésre volt szüksége utána. Az öngyilkosoknak hamarosan vissza kell jönniük a földre, hogy szembenézzenek azokkal a nehézségekkel, amelyek elöl megfutamodtak. Senki sem menekülhet saját tetteinek következményei elől.
A hipnózisban visszavezetett személyek között nem egy olyan akadt, akinek nagy meglepetést vagy csalódást okozott, amikor megtudta jelen életére tervezett feladatát. Az egyik férfi páciens például súlyos pszichés problémákkal kínlódott, mert úgy gondolta, hogy sokkal többre, magasabb pozícióra hivatott az életben, mint amit sikerült elérnie. Hipnózisban kiderült, hogy életének tervezett feladata éppen a másoknak alárendelt szerep megtapasztalása. Ez a felismerés annyira megrázta a férfit, hogy hosszabb ideig tartó pszichoterápiás kezelésre volt szüksége utána. Az öngyilkosoknak hamarosan vissza kell jönniük a földre, hogy szembenézzenek azokkal a nehézségekkel, amelyek elöl megfutamodtak. Senki sem menekülhet saját tetteinek következményei elől.
Nem mindenki tervezi meg jövendő életét, bár mindenki számára megadatott a lehetőség. A nagyon anyagias gondolkodású egyének, akiket csak a testi vágyak és igények érdekelnek, igyekeznek minél előbb újra testet ölteni, nem törődve karmikus adósságaik törlesztésével. Az alkohol rabjait például a kocsma környéke vonzza, mint a méz a legyet. Az ítélőszék előtti megjelenés után a legtöbb lélek mély álomba merül. Ezek az egyének nem emlékeznek semmire, nem terveznek semmit. Majd amikor felébrednek, kényszerítve érzik magukat a megszületésre, de nem tudják, miért kell újra világra jönniük. Vannak azonban olyanok is, akik nem vesztegetik az időt a túlvilágon, hanem komoly tanulmányokat folytatnak. Van, aki földi hivatásának tökéletesebb elsajátításán fáradozik. De olyan tantárgyak is léteznek az interélet iskolájában, amelyeknek nincs földi megfelelőjük. A léleknek módjában áll visszautasítani az ítélőszék tanácsait, de ez általában nem vezet jóra. A cél és feladat nélküli inkarnáció elpocsékolt élet. Akik hipnózisban arról számoltak be, hogy nehéz sorsot terveztek maguknak, kevésbé voltak kétségbeesettek, mint azok, akik semmilyen tervezést sem csináltak.
KÉT INKARNÁCIÓ KÖZÖTT KÜLÖNBÖZŐ IDŐ TELHET EL
A
hipnotizált személyek esetében tíz hónap volt a legkevesebb és
nyolcszáz év a legtöbb. Korunkban egyre rövidebb az interéletben
töltött idő két inkarnáció között. Ez magyarázza Földünk
túlnépesedését is. A második világháborúban elpusztultak nagy
része már az ötvenes években újra világra jött. A kevéssé
fejlett lelkek, akik sóvárognak egy bármilyen új test után, nem
töltenek hosszú időt az interéletben. Azok sem, akik korán
alkalmat találnak földi cselekedeteik karmikus jóvátételére.
Hosszabb ideig azok a lelkek maradnak, akik nagyon alaposan fel
akarnak készülni a következő földi életre. Vagy azok, akik
túlságosan mélyen „alszanak" ahhoz, hogy újra
megszülessenek.
MIELŐTT A LÉLEK ÚJRA TESTET ÖLT, FELEJT
Elfelejti
előző inkarnációit és az interéletet Erre azért van szükség,
mert régi cselekedetei és vétkei összezavarnák. A felejtés
fátyola borul a következő életre vonatkozó terveire is. Ez
éppolyan fontos, mint az, hogy egy diák ne ismerje előre a
vizsgakérdésekre adandó válaszokat. Nagyon érdekes kérdés,
hogy mikor megy a lélek a testbe? Hosszú idővel a születés
előtt, a születéskor, vagy a születés után? Erre nincs
egyértelmű válasz. Valószínűleg egyénenként változó. Pedig
jó lenne pontosan tudni, mert ez eldöntené az abortuszkérdés
körüli vitát is. Edgár Cayce adatai azt sejtetik, hogy a lélek a
testbe mehet röviddel a születés előtt, kis idővel utána, vagy
éppen a születés pillanatában. Ez az a percidőpont, amelyet az
asztrológusoknak bonyolult számításokkal és következtetésekkel
kell kinyomozni, mert csak erre készírhető el az egyén érvényes
és használható horoszkópja.
Dr. Helen Wambach csoportosan végzett regressziós hipnózisairak alanyai általában arról számoltak be, hogy a magzati élet alatt csak ismerkedtek jövendő testükkel. Nagyon kevés tudatos emléket tudtak felszínre hozni ebből az időből. A testet véglegesen a születés napján kellett elfoglalniuk. Ha ezt nem tették, mert esetleg túlságosan vonakodtak az új testet öltéstől, halva született a magzat. Az egyik hipnózisban visszavezetett egyén a következőképpen számol be jelenlegi megszületéséről: „A szülőszobában felülről figyeltem anyámat és a körülötte álló orvosokat. Fehér fény vett körül mindent, és én azonos voltam ezzel a fénnyel. Ekkor hallottam az egyik orvos hangját: „Most jön!" Tudtam, hogy eggyé kell válnom új testemmel. Nagyon habozva léptem be ebbe az életbe. Olyan remek érzés volt a fény részének lenni.”
Az interélet tapasztalatairól szóló beszámolók részleteikben különböznek egymástól. A lényegi üzenet azonban mindig ugyanaz: Teljesen felelősek vagyunk azért, amik vagyunk és azokért a körülményekért, amelyekbe beleszülettünk. Mindent mi magunk hoztunk létre. Szabadon választottunk.
Dr. Helen Wambach csoportosan végzett regressziós hipnózisairak alanyai általában arról számoltak be, hogy a magzati élet alatt csak ismerkedtek jövendő testükkel. Nagyon kevés tudatos emléket tudtak felszínre hozni ebből az időből. A testet véglegesen a születés napján kellett elfoglalniuk. Ha ezt nem tették, mert esetleg túlságosan vonakodtak az új testet öltéstől, halva született a magzat. Az egyik hipnózisban visszavezetett egyén a következőképpen számol be jelenlegi megszületéséről: „A szülőszobában felülről figyeltem anyámat és a körülötte álló orvosokat. Fehér fény vett körül mindent, és én azonos voltam ezzel a fénnyel. Ekkor hallottam az egyik orvos hangját: „Most jön!" Tudtam, hogy eggyé kell válnom új testemmel. Nagyon habozva léptem be ebbe az életbe. Olyan remek érzés volt a fény részének lenni.”
Az interélet tapasztalatairól szóló beszámolók részleteikben különböznek egymástól. A lényegi üzenet azonban mindig ugyanaz: Teljesen felelősek vagyunk azért, amik vagyunk és azokért a körülményekért, amelyekbe beleszülettünk. Mindent mi magunk hoztunk létre. Szabadon választottunk.
forrás:www.noiportal.hu
A
szellemek - 1. rész
A
SZELLEMEK EREDETE ÉS TERMÉSZETE.
Azt
mondhatjuk, hogy a szellemek a teremtés értelmes lényei. Ők
népesítik be az anyagi világon kívül eső
mindenséget. Megjegyzés. Szellem alatt itt a test nélkül
való lények egyéniségét értjük, nem pedig az egyetemes
értelmes elemet.
A
szellemek éppen úgy Isten műyei, mint az ember műve valamely gép;
és az a gép nem maga az ember, hanem csak a műve. Tudod, hogy az
ember is gyermekének, teremtményének nevezi, ha valami szépet
vagy hasznost készített. Lásd, ugyanígy áll a dolog Istent
illetőleg: mi gyermekei vagyunk neki, mert az ő művei vagyunk.
A szellem az anyag kivonata (quintessentiája,) melyet ti nem hasonlíthattok semmihez sem és annyira légies, hogy nem is érzékelhetitek. Azért nevezzük anyag nélkül valóknak a szellemeket, mert lényegük eltér mindattól, amit mi anyag néven ismerünk. Vakokból álló népnek nem lehetnének a fénynek és hatásának kifejezésére való szavai. A vakon született azt hiszi, hogy hallás, szaglás, izlelés és tapintás útján mindent felismerhet és nem érti azokat a fogalmakat, melyeket csupán hiányzó szerve útján szerezhetne meg. Mi is ilyen vakok vagyunk az ember fölött, álló lények lényegével szemben. Másképp nem értelmezhetjük őket, mint tökéletlen hasonlatok útján, vagy a képzelet megerőltetésével.
Szellemek mindenütt vannak s a végtelen térségeket, vég nélkül betöltik. Körülöttetek is állandóan vannak szellemek, akik megfigyelnek titeket és anélkül, hogy tudnátok, hatnak reátok; mert a szellemek oly természetű erők, melyeket Isten az ő gondviselő akaratának végrehajtására eszközül használ fel. Minden szellem azonban nem juthat el mindenhova, mert a kevésbé előhaladottak előtt vannak tiltott térségek is.
A
szellem ragyogása tisztasági fokozatától függ. Minden
szellem egy-egy oszthatlan egység, de gondolatát mindenik
eljuttathatja többfelé, anélkül, hogy azért önmagát
széjjelosztaná. Csakis ily értelemben vehetjük a szellemeknek
mindenütt való jelenlétét. Ilyen a szikra, melynek fénye messze
elhat és a láthatárnak minden pontjáról észreveheti. Ilyen az
ember is, aki anélkül, hogy helyéből kimozdulna, rendeleteket
osztogathat, jeleket és mozgásokai adhat át különböző
helyeken. A szellemnek részedre ködszerűnek látszó, de
részünkre még elég durva anyagburkolata van; de azért eléggé
ködszerű, hogy a levegőben felemelkedhessék és oda mehessen,
ahová akar. Amint a gyümölcs csíráját a csíraburok
(perisperma) környezi, úgy környezi a szorosabb értelemben vett
szellemet is az a burok, melyet a hasonlatosság kedvéért
szellemburoknak, vagyis perispritnek neveizünk.
Minden
világnak az egyetemes fluidjából veszi a szellem a félig anyagi
burkot. Éppen azért nem minden világon egyenlő az a burok. A
szellem épp úgy ölt magára más-más burkot, amint egyik világból
a másikba lép, mint ahogyan ti szoktátok egyik ruhátokat a
másikkal felváltani. Határozott alakja szokott lenni, ez
pedig egészen a szellem tetszésétől függ. így mutatkozik nektek
néha akár álomban, akár éber állapotban is látható, sőt meg
is tapintható alakban.
A SZELLEMEK KÜLÖNBÖZŐ RANGFOKOZATAI.
Határtalan
a számuk. Nincs közöttük határt jelölő vonal, mely mint valami
kerítés elkülönítené őket egymástól; és igv tetszés
szerint több vagy kevesebb rendre oszthatjuk. Ha azonban az
általános jelleget vesszük tekintetbe, akkor mindannyit három
főrendbe vonhatjuk össze."
- Legelső rangúaknak azokat tekinthetjük, akik már elérték a tökéletességet, t. i. a tiszta szellemeket.
- Másodiknak azokat, kik a fokozat közepéig jutottak és a, jóra való törekvés tölti el őket.
- Az utolsók pedig azok, akik a lépcső alján vannak, vagyis a tökéletlen szellemek. Ezeket tudatlanság jellemzi, valamint az. hogy a rossz után vágyódnak és rossz szenvedélyekkel vannak: eltelve, ami haladásukban gátolja őket.
A
jó cselekvésre való képesség fokozatuknak megfelelő mértékben
van meg. Némelyek tudással bírnak, mások bölcseséggel és
jósággal; de valamennyinek még próbákat kell kiállnia. Vannak
olyanok is, akik sem jót, sem rosszat nem tesznek. Másoknak
ellenben nagyon tetszik rosszat tenni és igen megelégedettek, ha
alkalmat találnak reá. Vannak továbbá fölületes, bohó
szellemek is, akik inkább hóbortosok, mint gonoszok és inkább
boszantani szeretnek másokat, mint rosszat cselekedni. Örömük
telik abban, ha elámíthatnak valakit és félreértéseket
okozhatnak, amin ők nevetnek.
A SZELLEMI LÉTRA
A
szellemek osztályozása aszerint történik, hogy mennyire haladtak
már, milyen tulajdonságokat szereztek meg és milyen
tökéletlenségektől kell még megszabadulniuk. Ez az osztályozás
különben éppenséggel nem abszolút, mert az egyes fajokat csak
együttesen lehet a többitől megkülönböztetni, mivel az átmenet
egyik foktól a másikig észrevehetetlen. A határokon ugyanis
annyira elmosódtak az árnyalatok, mint a természetben, pl. a
szivárvány színeiben, vagy az embernek különböző életkorában.
Tehát elég sok osztályt lehet megkülönböztetnünk, aszerint
többet vagy kevesebbet, amilyen szempontból nézzük a dolgot.
Éppen úgy vagyunk ezzel, mint a tudományos osztályozásokkal.
Ezek a rendszerek lehetnek többé-kevésbé teljesek, többé-kevésbé
észszerűek, avagy megérthetés tekintetében többé-kevésbé
kényelmesek; de bármilyenek is legyenek, alapjában véve a
tudományt meg nem változtatják. A szellemek tehát, akikhez erre
vonatkozólag kérdést intéztek, egymástól eltérő
osztályozásokkal felelhettek ugyan a kérdésekre, de annak semmi
következménye sem lehet. Fel is használták fegyverül ellenünk
többen a szellemeknek ezt a látszólagos ellenmondását, meg nem
gondolva, hogy a szellemek semmi fontosságot sem tulajdonítanak
annak, ami csak feltevés, és hogy nekik a gondolat minden, ránk
bizva a formát, a kifejezéseket, az osztályozásokat, egyszóval a
rendszereket.Tegyük hozzá még, hogy sohasem szabad szem elől tévesztenünk, mikép a szellemek között is épp úgy vannak nagyon tudatlanok, mint az emberek között, és hogy nem győzzük eléggé óvni magunkat attól a hajlandóságtól, mely hinni késztet minket, hogy minden szellemnek mindent kell tudnia, mivel szellem. Minden osztályozáshoz módszer, elemezés, valamint a tárgynak alapos ismerete szükséges. A szellemvilágban pedig épp s úgy nem képesek a korlátolt ismeretűek a fajokat egységbe foglalni, vagyis rendszert alkotni, mint itt a földön a tudatlanok. Nem ismerik ezek, vagy csak hiányosan ismerik az osztályozásokat, bármilyenek is legyenek.
Minden
fölöttük álló szellemet elsőrangúnak tartanak anélkül, hogy
képesek volnának észrevenni azok tudásának, képességeinek és
erkölcsi minőségének árnyalatait, amelyek őket egymástól
megkülönböztetik: akárcsak nálunk a. vad emberek a müveit
embereket illetőleg. Még azok sem egyeznek meg mindenben, akik
képesek a felosztásokat megtenni, mert különböző szempontból
tekinthetik a dolgot, kivált ha nincsenek korlátai az
osztályozásnak. Linné, Jussieu és Tourne-fort is más-más
módszert alkalmaztak a növények csoportosításánál és a
növénytan azért mégsem változott meg, mert nem ők találták
fel a növényeket, sem azok jellegeit, csupán megfigyelték a
közöttük levő hasonlatosságokat, amelyek szerint a
csoportosítást vagy osztályozást megejtették. Ugyanez áll reánk
nézve is. Nem mi találtuk fel a szellemeket és jellemeiket. Mi
csak megfigyeltük és beszédeikből meg cselekedeteikből ítéltük
meg őket, azután a tőlük kapott adatok alapján csoportosítottuk.
A szellemek általában három nagy osztályt állapítanak meg. Az utolsóba, vagyis a legalsóba a tökéletlen szellemek tartoznak, akiket az jellemez, hogy anyagi részük uralkodik a szellemük fölött és hogy hajlandók a rosszra. A második osztályba tartozóknál a szellemi rész uralkodik az anyagi rész felett és ezek a jót óhajtják. Ezek a jó szellemek. Végül az első osztályba a tiszta szellemek tartoznak, akik már elérték a tökéletesség legmagasabb fokát.
Értelmünk ezt a felosztást teljesen megfelelőnek találja és az egyes csoportok jellemvonásai annyira határozottan különböznek egymástól, hogy nekünk már csak a jellemek árnyalatait kellett bizonyos számú alosztályok megkülönböztetése által kifejeznünk. Meg is tettük ezt a szellemek segitségéveí, akik soha sem vonták meg tőlünk jóakaratú utasításaikat.
Ennek a felosztásnak a segítségével könnyen fogjuk megállapíthatni a velünk érintkező szellemek magas vagy alantas fokozatát, valamint ebből kifolyólag azt is, hogy mennyi bizalmat és tiszteletet érdemelnek. Bizonyos értelemben ez a szellemtan kulcsa, mert csakis ezúton érthetjük meg a szellemi közlemények tartalmának egymástól való eltérését, mivel földeríti előttünk a szellemeknek értelmi és erkölcsi különféleségét. Mindamellett azt vesszük észre, hogy a szellemek sohasem tartoznak határozottan egyik vagy másik osztályba; fejlődésük ugyanis csak fokozatosan történik, sőt gyakran egyik irányban nagyobb haladást lesznek, mint minden más irányban, igy tehát meg lehet bennük több alosztálynak a jellemvonása, amit beszédjükből ós cselekedetükből könnyű megítélnünk.
Allan
Kardec: Szellemek
könyve, részlet
A SZELLEMEK - 2.RÉSZ - ROSSZ SZELLEMEK
A TÖKÉLETLEN SZELLEMEK.
Az
anyagnak a szellem fölött való uralkodása, a rosszra való
hajlandóság, tudatlanság, gőg, önzés és a mindezekkel járó
rossz szenvedélyek. Ugyan sejtik az Istent, de nem értik meg
Öt. Nem mindnyájan lényegileg rosszak, mert némelyik inkább
fölületes, következetlen és pajkos, mint gonosz. Némelyek sem
jót, sem rosszat nem tesznek, de (éppen azzal árulják el, hogy
alsórendűek, mivel semmi jót sem tesznek. Mások ellenben örülnek,
ha alkalmuk kínálkozik rosszat tenni, mert jól esik nekik.
A
gonoszsággal vagy a pajkossággal párosíthatják értelmüket: de
akármilyen nagy az értelmi fejlettségük, gondolataik nem igen
emelkedettek, érzéseik pedig többé-kevésbé aljasak.
A szellemi életről korlátolt ismereteik vannak és abba a kevésbe is, amit. tudnak róla, belekeverik a testi életből megmaradt fogalmakat és előítéleteket. Csakis téves és tökéletlen ismereteket nyújthatnak nekünk; de azért a figyelmesen vizsgálódó még ezekben a tökéletlen közleményekben is gyakran a nagy igazságoknak megerősítését látja, amelyekre magas szellemek tanítottak meg minket.
Jellemüket a nyelvük tükrözi vissza. Éppen ezért minden szellemet, aki gonosz gondolatokat árul el közleményei útján, a harmadik rendbe sorolhatunk, amiből az következik, hogy ha rossz, amit sugalmaznak nekünk, az csakis ilyen harmadrendű szellemtől származik.
A szellemi életről korlátolt ismereteik vannak és abba a kevésbe is, amit. tudnak róla, belekeverik a testi életből megmaradt fogalmakat és előítéleteket. Csakis téves és tökéletlen ismereteket nyújthatnak nekünk; de azért a figyelmesen vizsgálódó még ezekben a tökéletlen közleményekben is gyakran a nagy igazságoknak megerősítését látja, amelyekre magas szellemek tanítottak meg minket.
Jellemüket a nyelvük tükrözi vissza. Éppen ezért minden szellemet, aki gonosz gondolatokat árul el közleményei útján, a harmadik rendbe sorolhatunk, amiből az következik, hogy ha rossz, amit sugalmaznak nekünk, az csakis ilyen harmadrendű szellemtől származik.
Látják
az ilyen szellemek a jó boldogságát és ez szüntelen gyötrelmet
okoz nekik; mert az irígységből és féltékenységből származó
félelmet mind átérzik.
A testi élet fájdalmainak emléke megmarad bennük és gyakran sokkal kínosabb ez a benyomás, mint a valóság. Eszerint igazán szenvednek ők. és részben oly fájdalmaik vannak, amilyeneket ők már elszenvedtek, részben pedig olyanok, amilyeneket ők okoztak másoknak. Mivel pedig szenvedésük hosszantartó, azt hiszik, hogy örökké fognak szenvedni. Isten büntetésképpen engedi meg, hogy ezt higyjék.
A testi élet fájdalmainak emléke megmarad bennük és gyakran sokkal kínosabb ez a benyomás, mint a valóság. Eszerint igazán szenvednek ők. és részben oly fájdalmaik vannak, amilyeneket ők már elszenvedtek, részben pedig olyanok, amilyeneket ők okoztak másoknak. Mivel pedig szenvedésük hosszantartó, azt hiszik, hogy örökké fognak szenvedni. Isten büntetésképpen engedi meg, hogy ezt higyjék.
Öt
osztályba sorolhatjuk őket:
Tisztátalan
szellemek
Az
ide tartozó szellemek nemcsak hajlandók a rosszra, hanem rossz
szándéknak is. Mint szellemek, rossz tanácsokat adnak,
egyenetlenkedést és bizalmatlanságot sugalmaznak, mindenféle
álarc alá rejtőznek, hogy minél jobban csalhassanak. Olyanokat
környékeznek meg, akik elég gyenge jelleműek arra, hogy
sugalmazásaikra hallgatván, a saját vesztükbe rohanjanak; mert
nagy megelégedésükre szolgál, ha látják, mint sikerül
hátráltatniok a haladásban mindazokat, akik a kísértések
alkalmával ilyenképen elbuknak.
Mikor
szellemi közleményeket kapunk, a beszédükről ismerjük fel az
ilyen szellemeket; mivel az ocsmány és durva beszéd úgy a
szellemeknél, mint az embereknél mindenkor alantas erkölcsi, ha
mindjárt nem is értelmi színvonalra vall. Közleményeik elárulják
ala-csony hajlamaikat. Ha pedig okosra változtatják beszédüket,
akkor nem képesek sokáig kitartani, hamar kiesnek a szerepükből
és leleplezik magukat.
Bizonyos
népek rossz istenségeknek tartják az ilyen szellemeket, mások
ördögöknek, rossz szellemeknek, vagy a gonoszság szellemének
nevezik.
Azok
az élőlények, akiket ilyen szellemek éltetnek, mikor testet
öltenek, minden bűnre hajlandók, amit csak rossz és lealacsonyító
szenvedélyek szülhetnek, mint az érzékiség, a kegyetlenség, a
csalás, a képmutatás, a pénz után való sóvárgás és a
szennyes fösvénység. Ezek a rosszat minden indító ok nélkül
azért cselekszik, mert kedvük telik benne, mert gyűlölik a jót
és áldozataikat csaknem mindenkor a becsületes emberek közül
választják ki. Valóságos ostorai ezek az embereknek, bármely
társadalmi osztályba tartoznak, és a művelődés máza sem menti
meg őket a szégyentől és gyalázattól.
Felületes
szellemek.
Tudatlanok,
incselkedők, következetlenék és gúnyolódok ezek. Mindenbe
beleavatkoznak és mindenre felelnek, mit sem törődve az
igazsággal. Szeretnek csekély bajokról és örömökről beszélni,
bosszúságot okozni és rejtélyeskedés vagy tréfa által
félrevezetni. Ezeket a szellemekét közönségesen hóbortosoknak,
nyugtalankodóknak, gnómoknak és lidérceknek szokták nevezni.
Függenek a magasabb szellemektől, akik gyakran ugy használják fel
őket, mint mi a szolgálattevőket,
Az emberekkel néha szellemesen és tréfásan beszélnek, de többnyire tartalmatlan, amit mondanak. Mindennek a megfordítottját s a nevetséges oldalát ragadják meg és csípősen, gúnyosan fejezik ki magukat. Álneveket nem annyira gonoszságból, mint tréfából használnak.
Az emberekkel néha szellemesen és tréfásan beszélnek, de többnyire tartalmatlan, amit mondanak. Mindennek a megfordítottját s a nevetséges oldalát ragadják meg és csípősen, gúnyosan fejezik ki magukat. Álneveket nem annyira gonoszságból, mint tréfából használnak.
Áltudós
szellemek
Meglehetősen
tág az ismeretük, de sokkal többet tartanak magukról, mint
amennyit valóban tudnak. Mivel pedig több szempontból bizonyos
fokig jutottak. Beszédüknek komoly jellegével tévedésbe ejtenek
minket képességeik és felvilágosodottságuk felől. A legtöbb
esetben azonban egész beszédük csupán a földi életben fennálló
rendszerek fogalmainak és előítéleteinek vissza tükrözése,
vagyis némi igazságnak és a legnagyobb tévedéseknek keveréke,
melyből kirí az az önbecsülés, a gőg, a féltékenység és az
önfejüség, amit még nem bírtak elvetni maguktól.
Semleges
szellemek.
Ezek
sem nem elég jók arra, hogy a jót, sem nem elég rosszak arra,
hogy a rosszat cselekedjék. Egyformán hajlanak úgy az egyik, mint
a másik felé és sem erkölcsi, sem értelmi tekintetben az
emberiség közönséges színvonalán felül nem emelkednek.
Ragaszkodnak a földi dolgokhoz és sajnálnak megválni a durva
földi örömöktől.
Kopogtató
és békeháborító szellemek.
Jelenlétüket
gyakran érzékelhető és fizikai hatások által árulják el,
ilyenek: a kopogások, mozgások és a szilárd testek rendkívüli
helyváltoztatása, valamint a levegő megmozgatása stb. Úgy
látszik, ezek a szellemek sokkal erősebben vannak az anyaghoz
kötve, mint a többiek és valószínűleg főképen ők idézik elő
a földgömb elemi átalakulásait is; akár a levegőre, vízre,
tűzre, szilárd testekre, vagy akár a föld belsejére gyakorolják
hatásukat. Észrevehető, hogy ezek a jelenségek véletlenül és
fizikai okból nem származhattak, mivel szándékos és értelmes
jellegűek. Minden szellem képes ilyen jelenségeket előidézni, de
a magasabbak rendesen átengedik azok kivitelét az alárendelt
szellemeknek, kik sokkal ügyesebbek az anyagi, mint az értelmi
munkák elvégzésében. Mikor a magas szellemek az ilyen
jelenségeket szükségeseknek találják, akkor segédekül
használják fel azokat a szellemeket, kik ebbe az osztályba
tartoznak.
/Részlet Allan
Kardec: Szellemek
könyvéből/
A
szellemek - 3.rész - Jó szellemek
A
szellemük uralkodik az anyagi részük fölött és a jót óhajtják.
Hogy milyenek és mennyi erejük van a jó véghezvitelére, az attól
függ, milyen fokig emelkedtek ebben a fokozatban. Némelyek a
tudásban haladtak előre, mások bölcsek és jók; a
legelőhaladottabbakban pedig egyesül a tudás az erkölcsi
tulajdonságokkal. Mivel pedig az anyagból még nem
bontakozhattak ki teljesen, fokozatuknak megfelelően kisebb
vagy nagyobb mértékben viselik a testi lét nyomait, amely a
beszédükben vagy a szokásaikban nyilvánulhat, melyek között
még rögeszméket is fellelhetünk, különben tökéletes
szellemek volnának.
Megértik
Istent és a végtelenséget és élvezik már a jók üdvösségét.
Boldogok, ha jót tehetnek és ha megakadályozhatják a rosszat.
Kimondhatatlan boldogság forrása számukra az őket egyesítő
szeretet, amelyet nem zavar meg sem irigység, sem
lelkifurdalás, sem semmi olyan szenvedély, amely a tökéletlen
szellemeket gyötri, mégis mindeniknek bizonyos
megpróbáltatásokon kell átesnie, mielőtt a teljes
tökéletességet elérhetné.
Mint
szellemek, jó gondolatokat ébresztenek az emberekben és elterelik
őket a rossz útról; támogatják az életben azokat, akik
méltóknak bizonyulnak rá és ellensúlyozzák a tökéletlen
szellemek befolyását azokkal szemben, akik nem akarják
magukat annak alárendelni.
Ha
testet öltenek, jóakaratúak embertársaikkal szemben, nem hajtja
őket sem a gőg, sem az önzés, sem a becsvágy; nem gyűlölködnek,
haragot, sem tartanak, nem irigyek, nem féltékenyek és a jót
magáért a jóért, cselekszik.
A
néphit az ebbe a fokozatba tartozó szellemeket őrző szellemeknek,
vagy jó szellemeknek nevezi. A babona és a tudatlanság
korában jótevő istenségekké emelték ezeket.
JÓAKARATÚ SZELLEMEK
Uralkodó
jellemvonásuk a jóság; szeretnek az embereknek szolgálatára
állani és támogatni őket, tudásuk azonban korlátolt.
Nagyobb haladást tettek erkölcsi tekintetben, mint értelem
dolgában.
TUDÓS SZELLEMEK
Ami
őket különösen jellemzi, az a mély tudásuk. Kevésbé
foglalkoznak az erkölcsi, mint a tudományos kérdésekkel,
mert az utóbbiakra sokkal inkább rátermettek. A tudományt azonban
csupán mint hasznos dolgot veszik számba, mentesek minden
olyan szenvedélytől, ami a tökéletlen szellemek
tulajdonsága.
BÖLCS SZELLEMEK.
Ezeknek
a szellemeknek a legmagasabb fokú erkölcsi minőség a kiváló
jellemvonásuk. Anélkül, hogy határtalan ismeretekkel bírnának,
rendelkeznek oly értelmi képességgel, melynél fogva úgy az
emberekről, mint egyebekről helyes ítéletet mondhatnak.
MAGAS SZELLEMEK
Ezekben
együtt van meg a tudás, a böleseség és a jóság. Beszédjük
csakis jóindulatot árul el és állandóan méltóságteljes,
emelkedett, sőt gyakran fenséges. Magas voltuknál fogva a
többi osztálybelieknél sokkal inkább hivatottak arra, hogy az
emberekkel a másvilágról helyes fogalmakat közöljenek,
természetesen csak azon a korláton belül, ameddig az emberek
ebbeli ismeretének terjednie szabad. Szívesen közlekednek
azokkal, akik hittel keresik az igazságot és akiknek lelke a
földi kötelékektől eléggé fölszabadulI., hogy megértse őket.
Azoktól azonban, akiket csupán kíváncsiság ösztönöz,
vagy akiket az anyagiság visszatart a jó cselekvéstől,
eltávolodnak.
Ha
kivételesen testet öltenek, akkor az emberek haladását
eszközlendő küldetést nyernek, és akkor bennük a
tökéletességnek olyan típusát látjuk, amilyennél
nagyobbat nem lehetséges az emberiségnek itt a Földön elérnie.
A TISZTA SZELLEMEK.
Az
anyag reájuk semmi befolyást sem gyakorol. Értelmi és erkölcsi
felsőbbségük a többi fokozatba tartozó szellemekkel szemben
határtalan.
Végig
járták e szellemek a lépcsőzet minden fokát és levetették
magukról az anyag minden tisztátlanságát. Miután, pedig elérték
azt a tökéletességet, amit valaha teremtett lény elérhet, nem
kell már megpróbáltatásokat elszenvedniük, sem bűnhődniök,
hanem a mulandó testbe való költözés kötelezettsége alól is
teljesen felszabadulva, Isten kebelében élik az örökéletet.
Háborítlan
boldogságot élveznek, mert nincsenek már az anyag szükségleteinek
és változandóságának alávetve; de azért nem az egyhangú
tétlenség és örök elmélkedés képezi ezt a boldogságot.
Istennek követei és szolgái ezek a szellemek, akik a nagy
egyetemes összhang fenntartásában teljesítik Isten
parancsolatait. Minden alájuk rendelt szellemnek parancsolnak,
segítik őket a tökéletesbülésben és kijelölik küldetéseiket.
Kedves foglalkozásuk, hogy az embereket szorongattatásaikban
megsegítsék, őket a jóra indítsák vagy arra bírják, hogy
vezekeljenek bűneikért, melyek távol tartják őket a legnagyobb
üdvösségtől. Az emberek őket néha angyaloknak, arkangyaloknak,
vagy szeráfoknak nevezik. Az emberek érintkezhetnek is velük, de
merészül képzelődnék, aki állítaná, hogy azok állandóan
rendelkezésére állanak.
/Részlet Allan
Kardec: Szellemek
könyvéből/
A
szellemek - 4.rész – Ördögök
Ha
volnának ördögök, Isten teremtményei volnának. Igazságos és
jó volna-e azonban Isten, ha teremtett volna olyan lényeket is,
akiknek örökre a gonosz felavatottainak és boldogtalanoknak
kellene lenniük? Ha volnának ördögök, akkor a te alantas
világodon és más ahhoz hasonló világon élnének. Azok a
képmutató emberek az ördögök, akik az igazságos Isteni gonosz
és bosszúálló Istenné alacsonyítják le és azt hiszik, hogy
kedveskednek Neki, ha nevében aljas tetteket visznek véghez.
Az ördög (démon) szó csak a mostani értelmében jelenti a gonosz szellemet, mert a görög daimon szó, szellemet, értelmet jelentett és a test nélkül való lényekre vonatkozott, a jókra és rosszakra egyaránt.
Az ördög (démon) szó csak a mostani értelmében jelenti a gonosz szellemet, mert a görög daimon szó, szellemet, értelmet jelentett és a test nélkül való lényekre vonatkozott, a jókra és rosszakra egyaránt.
A
közönséges értelemben vett ördög alatt az emberek csakis
gonoszt cselekvő lényeket értenek, akiknek, mint minden másnak,
Isten teremtményeinek kellene lenniük. Isten azonban mindenekfölött
igazságos és jó lévén, nem teremthetett, már természetüknél
fogva, rosszra, szánt és örökre elkárhozott lényeket. Ha pedig
ezek nem Isten teremtményei volnának, akkor Istennel egyenlően
öröktől fogva kellett volna lenniük, vagy pedig léteznie kellene
több felsőbb hatalom nak a mindenségben.
Minden
tannak az az első feltétele, hogy logikus legyen, a szoros
értelemben vett ördügről szóló tanpedig épen ez ellen a
lényeges kellék ellen vét. Érthető az, hogy a régi népek, akik
nem ismerték Isten tulajdonságait, hittek rosszat cselekvő
istenségekben, sőt ördögökben is: de vét a logika ellen és
önmagával is ellenkezik az, aki Isten jóságát isteni
tulajdonságnak minősitve, feltételezi Istenről, hogy képes volt
olyan, lényeket is teremteni, akiket a gonosznak szánt ós kiknek
végzetük örökké gonoszat cselekedni; mert ezzel a feltevéssel
tagadná Isten jóságát. Az ördög tanának hívei Krisztus
szavára támaszkodnak. Mi pedig, akik sokkal jobban szeretnők az
emberek szivében látni, mint szájukból hallani Krisztus tanát,
bizonyára nem vitatjuk el annak tekintélyét; de azt kérdjük,
egészen bizonyosak-e ama tannak hivei abban, hogy milyen értelmet
adott Krisztus az ördög szónak? Nem ismerjük-e az ő beszédét
épen arról a jellemző oldaláról, hogy képletes; és szó
szerint kell-e vennünk mindazt, ami az egész evangéliumban van?
Nem kivánunk több bizonyítékot, mint a következő sorokat:
„A
nyomorúságnak azon napjai után a nap elsötétedik és a hold nem
fénylik, az ég csillagai lehullanak és az egekben lévő
hatalmasságok megrendülnek. Bizony mondom néktek, hogy el
nem múlik ez a nemzetség, mig meg nem lesznek mindezek."
Nem
láttuk-e, hogy a teremtést és a föld mozgását illetőleg
egészen mást állapított meg a tudomány, mint amit a bibliai
tétel, szó szerint értelmezve, állított? Nem történhetik-e
ugyanez azokkal a képekkel, melyeket Krisztus alkalmazott
beszédében, kinek a korhoz és a helyhez kellett alkalmazkodnia
tanításaiban? Tudományosan helytelent Krisztus nem mondhatott, és
ha mégis van valami olyan a beszédében, ami az értelembe ütözik:
akkor annak csak az lehet az oka, hogy mi vagy nem értjük meg, vagy
rosszul értelmezzük.
Az
ördögökkel ugyanazt tették az emberek, amit az angyalokkal. Amint
azt hitték az angyalokról, hogy öröktől fogva tökéletesek
voltak, úgy hitték az alsórendű szellemekről is, hogy örökké
gonoszak. Az ördög szó alatt oly tisztátalan szellemeket kell
értenünk, akik igen gyakran semmivel sem jobbak, mint amilyet ez
alatt a név alatt érteni szoktak: csakhogy abban rejlik a
különbség, hogy ez az állapot csupán átmeneti. Oly tökéletlen
szellemek azok, akik zúgolódnak a megpróbáltatások ellen és
azáltal meghosszabbítják szenvedéseiket.; de azért eljutnak ők
is a helyes útra, mihelyt akarni fogják. Ilyen értelemben
meg lehetne tartanunk az ördög szót; de abban a kizárólagos
értelemben véve, melyben most használják, könnyen arra a
félreértésre vezetne, hogy vannak külön csakis a rosszra
teremtett lények.
A
gonosznak valósággal képletes megszemélyesítője az ördög;
mert nem tételezhetjük fel, hogy van olyan gonosz lény, aki ugy
küzd Istennel, mint magához hasonlóval, és akinek egyéb
foglalatossága nem is volna, mint hogy állandóan Isten ellenébe
helyezze a saját szándékait. Mivel pedig az embernek képzelete
kielégítésére mindig alakok és képek kellenek, azért olyan
tulajdonságú anyagi testek alakjában festett,e le a test nélkül
való lényeket, amelyek kellőképen kifejezték azoknak minőségét,
vagy hibáit. így történt az, hogy a régiek az időt öreg ember
alakjában ábrázolták, kaszával és homokórával; mert fiatal
ember alakja épen az ellenkezőjét fejezte volna ki. Ugyanígy van
jelképe a szerencsének, az igazságnak st.b. A jelen korban az
angyalokat vagy szellemeket tündöklő fehérszárnyú alakoknak
festették a tisztaság jelzésére. A szarvakkal, karmokkal és
állati tulajdonságokkal ábrázolt, ördög az alacsony
szenvedélyek jelképe. A közönséges ember, aki mindent betű
szerint értelmez, valóságos egyéneknek tekintette ezek el a
jelképeket, mint hajdanában Szatumusznak nézte az idő jelképét.
/Részlet Allan
Kardec: Szellemek
könyvéből/
A
szellemek - 5.rész - A materializmus
Az
élettan kutatói mindent abból következtetnek, amit látnak.
Emberi gőg ez, melynél fogva azt hiszik, hogy mindent tudnak és
nem képesek elhinni, hogy valami fölülmúlhatja az ő értelmüket.
Maga az ő tudományuk teszi őket elfogultakká és nem hiszik, hogy
a természet valamit elrejthetett előlük."
„Nem
igaz az, hogy a materializmus e tanulmányok eredménye; az ember
helytelenül következtet belőlük, mert hiszen mindennel, még a
legjob dologgal is visszaélhet. Elsősorban a „semmi"-től
sokkal jobban félnek az emberek, semhogy elárulnák félelmüket és
az erős értelmű emberek gyakran inkább nagyképűek, mint bátrak.
A legnagyobb részük csakis azért materialista, mert nem tudja
valamivel betölteni azt az űrt, mely örvényképpen tátong
előtte. Mutass azonban mentő horgonyt nekik és ők sietve fognak
abba kapaszkodni."
Vannak oly emberek, kik értelmük tévedéséből csak az anyag működését látják a szerves lényekben és abból származtatják minden cselekedetüket. Az emberi testben ők csupán villanygépet láttak, az élet gépezetét pedig csak a szervek játékán tanulmányozták. Látták, hogy gyakran egyetlen íonál elszakadása az, ami kioltja az életet és annál a fonálnál egyebet nem is láttak. Keresték, hogy nem maradt-e meg valami, mivel pedig csak tétlenné vált anyagot láttak és nem látták elszállani és meg nem foghatták a lelket: abban állapodtak meg, hogy minden csak az anyagnak tulajdonsága volt, tehát a halál után csak a gondolat hűlt helye marad meg.
Vannak oly emberek, kik értelmük tévedéséből csak az anyag működését látják a szerves lényekben és abból származtatják minden cselekedetüket. Az emberi testben ők csupán villanygépet láttak, az élet gépezetét pedig csak a szervek játékán tanulmányozták. Látták, hogy gyakran egyetlen íonál elszakadása az, ami kioltja az életet és annál a fonálnál egyebet nem is láttak. Keresték, hogy nem maradt-e meg valami, mivel pedig csak tétlenné vált anyagot láttak és nem látták elszállani és meg nem foghatták a lelket: abban állapodtak meg, hogy minden csak az anyagnak tulajdonsága volt, tehát a halál után csak a gondolat hűlt helye marad meg.
Szomorú
dolog volna, ha mindebből csak ezt lehetne következtetnünk, mert
akkor céltalan volna minden jó és rossz. Az ember akkor oda
süllyedne, hogy önmagánál egyébre nem gondolna és anyagi
kedvteléseinek kielégitését minden fölé helyezné.
Felbomlanának a társadalmi kötelékek és visszahozhatatlanul
véget érnének a legszentebb vonzalmak. Ez a felfogás szerencsére
távol sem általános, sőt mondhatjuk, nagyon is szűk térre
szorítkozik és nem egyéb egyéni véleménynél, mert még nem
sikerüli, tanná összefoglalni. Az ilyen alapon nyugvó társadalom.
felbomlásának csiráit hordaná magában és tagjai vadállatok
módjára széjjeltépnék egymást.
Az
embernek megvan ösztönszerűleg az a gondolata., hogy életével
együtt minden nem érhet véget számára. Irtózik a semmitől és
bármennyire tiltakozott a. jövendő élet ellen, mikor elérkezik a
nagy pillanat, alig akad olyan, aki azon ne tűnődnék, hogy mi lesz
vele ezután; mert az a gondolat, hogy végkép kelljen megválnia az
élettől, szívszaggató érzést kell. benne. Ki is volna képes
közönnyel venni azt. hogy immár határozottan örökre el kell
válnia mindentől, amit szeretett? Ki ne ijedne meg, látván maga
előtt a semmiség végtelen örvényét megnyílni, amely elnyelni
készül minden képességet és minden reménységet; és ki mondaná
bátran: „Hogyan? hátam mögött a semmi, semmi más. mint
üresség; minden véget ért örökre; még csak néhány nap és
már nem is emlékeznek reám, akik túlélnek engem; csakhamar nyoma
sem lesz földi pályafutásomnak, még a jót is el fogják feledni
a hálátlanok; semmi jutalom mindezért és semmi más kilátás
számomra, mint a férgektől megrágott testem?"
Nincs-e
valami rettentő és megdermesztő ebben a képben? A vallás
bennünket arra tanit, hogy nem lehet ez igy, józan eszünk pedig
megerősíti ezt; csakhogy ez a bizonytalan határtalan jövendő lét
nem elégiti ki bennünk a bizonyosság szeretetét; ez az, ami
sokban kételyt ébreszt fel. Legyen ugy, hogy van lelkünk; de mi
hát az, amit lelkünknek nevezünk? Van-e annak valami alakja, vagy
észrevehető-e bármiképen is? Határok közé szorított, vagy
határtalan lénv-e a lélek? Némelyek azt mondják, hogy Isten
lehellete, mások szikrának és ismét mások a nagy mindenség egy
részének nevezik, vagyis az élet és értelem elemének; de mit
tudunk mindebből? Mennyiben érdekelhet az minket, hogy van lelkünk,
ha az utánunk belekeveredik a végtelenségbe, mint a vízcseppek a
nagy tengerbe? Nem egyenlő-e a nemléttel az, hogy egyéniségünk
elvész? Azt is mondják, hogy anyagtalan a lélek, csakhogy az
anyagtalan testnek nem lehetnének határozott méretei, ami előttünk
annyi, mint a semmi. Vallásunk arra is tanit, hogy jó vagy rossz
cselekedeteinknek megfelelőleg, boldogok vagy boldogtalanok leszünk;
de micsoda boldogság várhat reánk Isten kebelében? Olyan üdvösség
talán, olyan örök elmélkedés, melynek egyéb dolga sincs, mint
az, hogy a Teremtő dicsőségét zengje? Valóság, vagy kép-e a
pokol tüze? Maga az egyház ez utóbi értelemben veszi, de milyen
fájdalmakat kell értenünk alatta? Hol van ezeknek a szenvedéseknek
a helye? Szóval, mit teszünk és mit látunk ebben a reánk
várakozó világban? Mondják, hogy senki maguk a síron túl
evő lények jönnek el helyzetüket feltárni előttünk és
megmondani, hogy mit cselekesznek. Ők maguk engedik meg, hogy tanúi
lehessünk sorsuk fordulatainak abban az új életükben és igy
megismertetik velünk azt a kikerülhetetlen sorsot, ami számunkra
érdemeink vagy bűneink alapján várakozik. Van-e ebben valami
vallástalanság? Éppen ellenkezőleg, hitet nyernek a hitetlenek
általa, a lanyháknak pedig ez szükséges. Isten megengedi a
spiritizmust, mégpedig azért, hogy felélénkítse ingadozó
reményeinket és minket jövőnk meglátása által a jó útra
térítsen vissza.
/Részlet Allan
Kardec: Szellemek
könyvéből/
KÖVETKEZMÉNYEI
2011.04.08
A
fent részletezett testi, lelki tünetek mellett a megszállottság
előrehaladásával egyre inkább a megszálló fizikai
jellegzetességei mutatkoznak meg a megszállotton. A gyakorlatban ez
úgy jelenik meg, hogy megváltoznak a beteg arcvonásai, mozdulatai,
beszéde, hanglejtése, mozgása.
Ø Depresszió
Mivel
a megszálló nagyon sok életenergiát von el a megszállottól, az
egyre inkább kedvetlen, életunt, céltalan lesz, és előbb-utóbb
depresszióssá válik.
Ø Alkohol-
és drogfüggőség
Az
alkoholisták és a drogosok teljesen ki vannak téve a
megszállottságnak. Ezek a szervek ugyanis tönkreteszik az ember
finom, magas rezgésű energiáit, amely védelmet nyújthat az
alacsonyabb rezgések ellen. Energiaszintjük lecsökken, aurájuk
megnyílik, és az alkoholra, drogra vágyó szellemlények könnyedén
hozzájuk kapcsolódhatnak. A megszállók viszont tovább csökkentik
az illető energiaszintjét, s ez lehetővé teszi, hogy még több
megszálló tudjon csatlakozni.
Ø Dohányzás
A
megszállók között jócskán akadnak olyanok, akik földi
életükben sokat dohányoztak, és most nem tudnak hozzájutni,
ezért vágyuk kielégítetlen marad. Ennek csillapítására
keresnek olyan embereket, akik olyan mértékben dohányoznak, ami
nekik megfelel, és az ő testükön keresztül jutnak cigarettához.
Ha emberük nem füstölgött eleget, akkor ösztönzik a még több
dohányzásra. Tudjuk, hogy a cigarettázás szintén csökkenti a
rezgéseket, sérüléseket okoz az aurán, ezzel növeli a
megszállás esélyeit.
Ø Elhízás,
mint szenvedélybetegség
Ha
a megszálló kórosan sokat kíván enni, akkor állandó evésre
kényszeríti a megszállottat. Ilyenkor az illető már nem is éhes,
de még mindig eszik.
Ø Egyéb
szexuális problémák
Gondot
okozhat az is, ha a más nemű megszállónak erős szexuális vágyai
vannak, amit ki akar élni. A megszálló el akarja érni, hogy a
megszállott teste hasonlítson az övére, és ezért mindent el is
követ. Ilyenkor a megszállott az azonos neműekhez kezd vonzódni,
külsejét pedig a másik nem jellegzetességeihez igazítja. Ha
a megszálló azonos nemű, akkor túlfokozott szexuális életre
ösztönözheti megszállottját.
JELEI
2011.04.08
Ø Folyamatosan
alacsony energiaszint, fáradtság
Ez
önmagában természetesen nem jel, hiszen sok más oka is lehet egy
ilyen állapotnak. Mindenesetre a megszállottság kísérő tünete.
Ø Gyors
hangulatváltozások, a személyiség hirtelen megváltozása
Ha
ezt valóban megszálló okozza, az azért van, mert amikor belép a
beteg energiaterébe és fizikai testébe, a beteg személyisége,
érzelmei, gondolatai már nem tudnak érvényesülni, hanem helyette
a megszállóé kezd el dominálni. Ilyenkor hirtelen megváltozhat
az egész testtartása, hangja, de leginkább a reakciói,
hangulatai. Mintha egy csapásra egy egészen más ember állna
előttünk.
Ø Emlékezetkiesés
Amikor
a megszálló uralja a fizikai testet, annak eredeti „tulajdonosa”
kiszorul belőle, ezért sokszor nem is emlékszik, mit tett.
Ø Belső
monológ
A
megszálló gyakran szólítja meg a beteget, aki ilyenkor hangokat
hall. A megszálló stílusa durva, általában parancsolgat és
leszidja a beteget.
Ø Hirtelen,
meggondolatlan cselekvés
A
megszállott maga sem tudja miért tesz bizonyos dolgokat minden
előzetes szándék nélkül. Utólag legtöbbször megdöbben azon
amit tett, de legfőképp azon, hogy nem tudja miért tette.
Ø Koncentrálási
probléma
Természetesen
ez sem jel önmagában, hiszen számtalan egyéb oka is lehet. A
megszálló azonban csökkenti a tudati szintet, ami a koncentráció
gyengüléséhez vezet.
Ø Ok
nélküli fóbiák, aggódás, szorongás
Ezt
sem csak megszálló tudja okozni. Ha tőle ered, annak az az oka,
hogy a megszálló félelmei, traumái átmennek a megszállottba,
aki folyamatosan átéli a másik lény belső állapotát. Általában
olyan fóbiákról, szorongásról van szó, amelynek okát nem lehet
megtalálni a megszállott életében.
Ø Olyan
testi tünetek, betegségek, amelynek az orvosok nem találják az
okát
A
megszálló sokszor folyamatosan átéli halálát, így az ott
elszenvedett fájdalmak, sérülések megjelennek a megszállott
testén is. Ez a jel nagyon valószínűvé teszi a megszállottság
tényét.
MEGSZÁLLOTTSÁG
2011.04.08
A
megszállottság sokkal többször fordul elő környezetünkben,
mint gondolnánk, de sajnos nem tudunk róla eleget. Fogalma
általában riadalmat vált ki az emberekből, mivel hiányos vagy
téves ismereteik vannak erről a jelenségről.
A
megszállottságot nagyjából úgy határozhatjuk meg, hogy egy
földi testben élő ember tudatába, idegrendszerébe, testébe
behatol egy nem földi testben élő lény, és olyan gondolatokra,
tettekre ösztönzi, kényszeríti, amelyek akaratával ellenkeznek.
Elsősorban olyan megszállottságról beszélek, amelyet meghalt
emberek okoznak a földi testben élőknek. Megszállottságot
természetesen más is előidézhet: idegen gondolatformák, fekete
mágia stb.
FOKOZATAI
2011.04.08
1.
Szimbiózis
Ebben
a szakaszban a szellemlény már kiválasztotta magának a földi
embert, és körülötte van. A lény gyakran csak megfigyel, tanul,
tapasztal az illető közelében, és nem okoz neki semmi
kellemetlenséget. Ezt az átlag érzékenységű ember nem veszi
észre. A megszállottságot zavart tudatállapotú lények okozzák,
akik legtöbbször földi vágyaikat akarják kiélni, de ehhez
nincsen fizikai testük. Ilyenkor a fizikai testben élő emberhez
olyan közel kerülnek, hogy át tudják élni azokat az élvezeteket,
amit a földi ember a fizikai testével meg tud tapasztalni. Ez
elsősorban élvezeti cikkekre vonatkozik: cigaretta, alkohol, étel,
drog stb. Ezek a szellemlények nagyon hiányolják ezeket az
örömforrásokat, amikben bőven volt részük földi életük
során, most viszont nem tudják más módon kielégíteni vágyaikat,
csak egy földi ember testén keresztül.
2.
Vámpírizmus
Ebben
a szakaszban a szellemlény összeolvadási kényszert érez a földi
ember testével, és erős energetikai kapcsolatba lép vele, melynek
során folyamatosan elszívja annak életenergiáit. Itt is
elsősorban a fizikai vágyak kielégítéséről van szó.
3.
Obszesszor
A
súlyosabb esetekben a szellemlény megszállja a beteget. Ilyenkor
már komoly testi-lelki-szellemi tünetek jelentkeznek, a megszálló
egyre többször birtokolja a fizikai testet.
4.
A poszesszor
A
megszállottság legsúlyosabb formája. A beteg többé nem ura
önmagának. A szellemlény ilyenkor már dominál. Ez azt jelenti,
hogy a beteg tudja, hogy nincs egyedül a testében, és néhány
tiszta pillanatban segítségért is kiált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése