Robert Kennedy halála

Robert Kennedy halála

Robert F. Kennedy szenátor, az 1963-ban Dallasban meggyilkolt amerikai elnök fiatal testvére, szintén tragikusan fejezte be életét. Halála fontos szerepet játszott a J.F.K. elleni merénylet valódi hátterének a további homályban tartásában. Ha Robert Kennedy bekerült volna a Fehér Házba, akkor rendelkezett volna azzal a hatalommal és eszközökkel, hogy végül is az igazságszolgáltatás kezére adja testvérének gyilkosait. Robert Kennedy halálában szinte kivétel nélkül szerepet játszottak azok a háttérerők, amelyek J.F.K. életének a kioltásában is részt vettek. Újabb szereplőként azonban megjelenik a SAVAK, az iráni sah titkosrendőrsége is. A felszínen az egykori igazságügyi miniszter halálának a körülményeire ugyanolyan egyszerű és világos volt a hivatalos magyarázat, mint amilyet a Warren-bizottság jelentése adott a dallasi merényletre. Mindkét esetben az volt az irányadó, hogy egy "magányos, ütődött alak" egyedül felelős a bűntény elkövetéséért. Összeesküvésnek még csak a gyanúja sem merülhet fel.

Robert Kennedy lelövésére 1968-ban Los Angelesben azt követően került sor, hogy megnyerte az elnökválasztási kampány szempontjából meghatározó jelentőségű kaliforniai előválasztást, amelyet a demokrata párti választópolgárok körében tartottak. Robert Kennedy 1964-ben kivált Johnson elnök kormányából és New York állam egyik szenátora lett. Ez a fiatal Kennedyt a demokrata párt elsőszámú elnökjelölt várományosává tette, vagyis megnyitotta számára a Fehér Házba vezető utat. Robert Kennedy az Ambassador Hotelben választási győzelmét jelentette be támogatóinak, és beszéde végén keresztülment az őt ünneplő sokaságon, hogy távozzon a szállodából. Mindazonáltal Kennedy egyik segítőtársa ismételten ragaszkodott ahhoz, hogy Kennedy ne a főbejáraton, hanem a szálloda konyháján keresztül - amely a bálterem mögött volt - távozzon a hotelból. Ez a segítőtárs, aki ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy Robert F. Kennedy (vagyis R.F.K.) a konyhán keresztül távozzon, nem volt más, mint Frank Mankiewicz, aki karrierjét a los angelesi ADL-nél kezdte, mint közösségkapcsolattal foglalkozó munkatárs. Oliver Stone J.F.K. filmjének is ő volt PR menedzsere. Amikor Mankiewicz a konyhán keresztül éppen átvezette Kennedy szenátort, egy fiatal arab-amerikai, Sirhan Bishara Sirhan, várta. William Sullivan az FBI igazgatójának az asszisztense mondotta "soha nem tudunk magyarázatot adni Sirhan jelenlétére az Ambassador Hotel konyhájában". Mindazonáltal feltételezni lehet, hogy Bobby Kennedy miért a konyhán keresztül távozott ahelyett, hogy a főbejáratot választotta volna eredeti elképzelésének megfelelően. Mankiewicz hangsúlyozza, hogy az útvonal megválasztása R.F.K. saját döntése volt, és ő állítólag ezt ellenezte.

Hogy pontosan mi történt az alatt a néhány végzetes másodperc alatt, még ma is vita tárgya, noha a lényeg nem lehet vitás: lövéseket adtak le Robert F. Kennedyre, amelyek életveszélyesen megsebesítették a demokrata párt esélyes elnökjelöltjét. R.F.K. hamarosan meghalt, az arab-amerikai merénylőt leteperték a földre, letartóztatták, bíróság elé állították, és börtönbüntetésre ítélték. A közvéleménnyel tudatták, hogy Sirhan elégedetlen volt Kennedy erőteljesen Izrael-barát álláspontjával, és ez volt az egyik vezérmotívum, amely rávette a gyilkosság elkövetésére. Egy arab-amerikai volt tehát a merénylő, aki a mártír amerikai elnök ugyancsak népszerű testvérét kiiktatta a közéletből.

Robert Kennedy valóban erősen Izrael-barát politikát folytatott, mint szenátor. New York állam szenátoraként ez nem is történhetett másképpen, hiszen New York városa nagy létszámú zsidó közösséggel rendelkezik. Ha valaki tudta, hogy John F. Kennedy elnökként milyen elkeseredett titkos háborút vívott bizonyos izraeli vezetőkkel, akkor az testvére Robert Kennedy volt. Sirhan maga is "patsy" - azaz előre kiválasztott balek - volt, akinek vállalnia kellett a bűncselekmény elkövetését egy olyan összeesküvésben, amelynek a forrásvidéke nem az arab országokban keresendő. Lee Harvey Oswaldtól eltérően, aki szintén "patsy"-nek nevezte magát, Sirhan Bishara Sirhan kezdettől fogva passzív belenyugvással, minden tiltakozás nélkül viselte el, ami vele történt. Ez a tény is hozzájárult ahhoz, hogy az összeesküvés hátterét kutatók közül többen állították: Sirhan kábítószer vagy hipnózis befolyása alatt állt, mikor tettét elkövette, azaz akarat nélküli zombí volt, fásult, akarat nélküli biorobotként viselkedett. Ahogy teltek a hetek és hónapok, a hivatalos nyomozás a nem hivatalosan folytatott nyomozással egybehangzóan megállapította, hogy nem egy, hanem több fegyverből adtak le lövést az Ambassador Hotel konyhájában.

Ezúttal is felmerült a kérdés, hogy egy Dallas-2-vel szembesült-e a világ? Hogy vajon ugyanazok a háttérerők állnak a los angelesi merénylet mögött is, mint akik J.F.K.-t megölték? Tény az, hogy a második Kennedynek a megölése nem váltott ki olyan sokkoló hatást, mint J.F.K. halála. 1968. egyébként is feszültséggel teli esztendő volt világszerte, de különösen az Egyesült Államokban. A társadalmat egyre inkább megosztotta a vietnami háború, a faji zavargások, és a három jelölttel folyó választási kampány. Köztársaságpárti színekben Nixon, a demokrata párt képviseletében Hubert Humphrey, és a déli fehér társadalom képviseletében pedig George C. Wallace, korábbi alabamai kormányzó, indult. Ez volt az az esztendő, amikor a new orleansi kerületi ügyész vádiratot készített Clay Show ellen, aki Permindex nevű cég irányító testületének volt a tagja. Sokan meg voltak róla győződve, hogy Bobby Kennedy halála közvetlen kapcsolatban áll J.F.K. öt évvel korábbi halálával, de senki nem volt képes a tények és információk mozaikkockáinak az összerakására, azaz arra, hogy be is bizonyítsa a közvetlen kapcsolat meglétét.

Robert Morrow, aki korábban szerződéses kapcsolatban állt a CIA-val, publikált egy könyvet "The Senator Must Die" (A szenátornak meg kell halnia) címmel, amelyben bemutatja, hogy a két esemény közötti kapcsolat sokkal mélyebb, mint azt első pillantásra hinni lehet. Morrow szerint Robert F. Kennedy meggyilkolását a CIA megbízásából hajtották végre. A feladattal a CIA szövetségese, az iráni sah titkosrendőrsége - a SAVAK - lett megbízva. A SAVAK megszervezésében nemcsak a CIA, de a Mosad is részt vett. Morrow széleskörű kutatást végzett és rájött, hogy a SAVAK egyik magasrangú ügynöke,Khyber Khan, csatlakozott Robert Kennedy elnökjelöltségért folytatott kampányához, és bekerült R.F.K. kaliforniai kampányközpontjába. Khyber Khan további SAVAK ügynököket is bevont R.F.K. választási csapatába. Ez már Morrow szerint az összeesküvés részét képezte. A merénylet előkészítéséért és koordinálásáért Khyber Khan volt a felelős. R.F.K. bevonta Khyber Khant belső körébe, mert azt hitte róla, hogy az iráni sah igazi ellenfele. Khyber Kahn ugyanis az 1960-as évek elején vitába keveredett a sahhal egy üzleti ügy kapcsán, és ekkor Washingtonba jött, ahol az akkor igazságügyi miniszter Robert Kennedyt bizonyítékokkal látta el arról, hogy a sah rosszul használta fel az Iránnak juttatott amerikai segélyt. Ennek eredményeként megromlott a viszony a Kennedy kormányzat és a sah között, és később sem sikerült ezt megjavítani. Khyber Khan azonban kiegyezett a sahhal, és ő volt az, aki 1963-ban a nyugati-parton beindította a SAVAK hírszerző tevékenységét. Minderről azonban Robert Kennedy nem tudott.

Khan elgondolása szerint olyan döntés született, hogy a merénylet végrehajtója Sirhan, egy jordániai származású amerikai, és Ali Ahmand, egy pakisztáni legyen. Mindketten külföldi diákszövetségekhez tartoztak. Dél-Kaliforniában számos külföldi diák végzi tanulmányait az ottani egyetemeken. Morrow szerint mind Sirhan, mind Ahmand jelen volt R.F.K. meggyilkolásánál. Mindkettő tüzelt, Sirhan egy 22-es kaliberű pisztolyból, Ahmand pedig a CIA által készített 22-es kaliberű fegyverből, amely egy Nikon SLR kamerának volt álcázva. Morrow könyvében közöl egy fényképet Ahmandról, akinek a nyakában ott van ez a bizonyos "kamera", közvetlenül ott áll Kennedy szenátor mellett, mielőtt a halálos lövések eldördültek. Miután Kennedy elmondta végső beszédét és elindult a szálló konyhájába, Sirhan természetesen elővette fegyverét és rálőtt vele a szenátorra. Ezzel elérte, hogy Sirhan került a figyelem központjába. Egyik tanú szerint, - ezt egyébként a hatóságoknak is elmondta - Sirhan soha nem került elég közel ahhoz, hogy közvetlen közelről adhasson le lövést. Eközben Ahmand szintén használta álcázott fegyverét, és valószínűleg ő adta le a halálos lövést. A kitört zűrzavart kihasználva Ahmand észrevétlenül távozott kamerájával. Az, hogy észrevétlenül távozzon, rendkívül fontos volt, mivel a valódi tettesek leplezését nagyon megnehezítette volna, ha Ahmandot elfogják egy CIA által készített fegyverrel.

Amikor Robert Morrow további információkat akart szerezni Ahmandról, akkor a los angelesi rendőrség speciális egységénél (ez a szenátor elleni merénylet kivizsgálására alakult) dolgozó két CIA tiszt ezt megakadályozta. Morrow kutatási eredményeit megerősítették azok az információk, amelyeket Alexis Goodary-tól kapott Washingtonban. Goodary volt a SAVAK részéről Khyber Khan felettese. Goodary-t 1977-ben egy hónapra rá, hogy beszélt Morrow-val, meggyilkolták. Morrow informátorai szerint a SAVAK tette el láb alól. Goodary elmondta Morrownak, hogy ő bemutatta Khyber Khant a szervezett bűnözés több fontos vezetőjének. Az egyik volt C.H. "Jim" Poller, aki az összekötő volt a washingtoni maffia és Meyer Lansky, valamint Santo Trafficante között. Lansky és Trafficante már fontos szerepet játszott a J.F.K. elleni merényletben is.

Abban az időben, amikor folyt Sirhan előkészítése a Robert F.Kennedy elleni merényletre, a fiatal arab-amerikai a santa anitai lóversenypálya istállóiban dolgozott. Santa Anita valójában Meyer Lansky nyugat-parti helytartójának, Mickey Cohennek, volt az egyik fő profitszerző központja, de csak spekulálhatunk arról, hogy Cohen és alárendeltjei milyen szerepet játszhattak az R.F.K. elleni merényletnél. Az viszont bizonyított tény, hogy az iráni SAVAK szorosan együttműködött a CIA-val. Erről elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. 1953-ban a CIA-nak kulcsszerepe volt Mohamed Mosadik nacionalista iráni vezető megbuktatásában, és a sah hatalmának a helyreállításában.

Ennél kevésbé ismert, hogy a SAVAK közeli munkakapcsolatban áll a Mosad-dal. Noha Irán mohamedán ország, ebből azonban még nem következik, hogy ellenséges kapcsolatban állna Izraellel. 1958-ban az akkori izraeli miniszterelnök, Ben Gurion, azt javasolta Eisenhower amerikai elnöknek, hogy hozzon létre közös frontot Nasszer egyiptomi elnök ellen. Irán volt az egyik ország, aki a Ben Gurion által javasolt új szövetségben részt vett volna. Ben Gurion úgy vélte, hogy Iránt fel lehetne használni arra, hogy ellenőrzés alatt lehessen tartani Irakot és Szíriát. Andrew Leslie Cockburn "Dangerous Liaison: The Inside Story of the US-Israeli Covert Relationship" (A amerikai-izraeli titkos kapcsolat bizalmas története) című munkájában megállapítja, hogy noha több súrlódás is volt a két ország között, de a sah Iránja és Izrael kapcsolata szilárd alapokon nyugodott. Mindkét ország gyanúsan és ellenszervvel tekintett a határaikon fekvő arab nemzetekre. Mindkettőt erős szálak fűzték az Egyesült Államokhoz, különösen a CIA-hoz. A szerzők szerint mindkét ország tudott nyújtani valamit, amire a másiknak szüksége volt. Irán már 1954-ben olajat szállított Izraelnek. Izrael viszont át tudta adni a hírszerzésre és a belbiztonságra vonatkozó értékes tapasztalatait. A sah igen nagyra értékelte, hogy Izrael megszerezhette Irán számára a befolyásos amerikai zsidó közösség támogatását. Chaim Herzog Izrael egykori elnöke egyenesen úgy fogalmazott, hogy az iráni sah úgy tekintett minden egyes izraelire, mint egy lehetséges kapcsolatra Washingtonhoz.

Mansur Rafizadeh, a SAVAK egykori főnöke, aki később szakított az iráni sahhal, azt írja emlékirataiban, hogy a SAVAK valójában Izrael, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia sürgetésére jött létre. A SAVAK és a Mosad között az első hivatalos kapcsolatot 1957-ben létesítették, amikor Bakthiar iráni tábornok találkozott Isser Harellel, a Mosad főnökével Rómában. A SAVAK munkatársainak a kiképzésében Izrael és a CIA egyaránt részt vett. A kiképzést a Washingtonban működő International Police Academy (A Nemzetközi Rendőr Akadémia) végezte. Ezt az intézményt a rendkívül figyelemreméltó kapcsolatokkal rendelkező Joseph Shimon vezette. Shimon szoros barátai közé tartozott a chicagói maffia főnöke, Sam Giancana, és a maffia nagykövetének számító Johnny Rosselli. Shimon a washingtoni szenátus hírszerzési bizottsága előtt tett tanúvallomásában, 1975-ben, elmondotta, hogy részt vett Giancanaval, Rossellivel és néhány CIA munkatárssal Miamiban egy merénylet előkészületeiben Fidel Castro ellen.

Arról is tudomásunk van, hogy a sah megelégedéssel fogadta a J.F.K. haláláról szóló hírt. Valószínű R.F.K. halálán se sokat szomorkodott. A már hivatkozott Rafizadeh szerint: "Kennedy elnök meggyilkolása 1963. november 22-én megörvendeztette a sahot. Kennedy nyomást gyakorolt rá társadalmi reformok bevezetésére. Később megtudtam, hogy a sah egyfajta ünnepséget tartott, amikor hírét vette Kennedy halálának, és italt kért az ünneplésre... A sah megvetette Kennedyt, aki állandóan arra bíztatta, hogy állítsa helyre az emberi jogokat alattvalói számára és ragaszkodott ahhoz, hogy egy ilyen intézkedés szükséges és elkerülhetetlen. A sah ezt fenyegetésnek érezte hatalmára és elutasította...Most az a veszély, amit Kennedy jelentett, elmúlt. A sah viszonya Johnson elnökhöz kellemes volt, és nem félt az Egyesült Államoktól annak ellenére sem, hogy amikor hivatalos látogatást tett Amerikában hatalmas tüntetés volt ellene New Yorkban és Washingtonban.

Robert Morrow a már idézett könyvében állítja, hogy Rafizadeh volt Khyber Khan felettese. Morrow azt is megállapítja, hogy Rafizadehet azért nevezték ki a SAVAK élére, mert sikeres volt a Robert Kennedy elleni merénylet. R.F.K. SAVAK általi megyilkolása megerősítette annak a hosszú ideje tartó ellenségeskedésnek a létezését, amely a Kennedy testvérek és a sah között kialakult. R.F.K. meggyilkolása lehetővé tette annak a szerepnek az eltitkolását is, amelyet a SAVAK szövetségesei a CIA-ban és a Mosadban játszottak a dallasi merénylet során. Ismét szerephez jutottak a kölcsönösen előnyös közös érdekek.

Érdekes adalék, hogy az 1930-as években Richard Helms, aki 1966-ban a CIA igazgatója lett, a sahhal a legjobb barátok voltak, mert együtt diákoskodtak, mint gyerekek a svájci LeRose iskolában. Helms volt később a CIA-nak az a felelős koordinátora, aki 1953-ban ismét trónra segítette az iráni sahot. Ez az életen át tartó barátság fejeződött abban is ki, amikor Helms később az Egyesült Államok iráni nagykövete lett. A CIA vezetőjeként Helms volt a fő patrónusa a Mosaddal szoros kapcsolatot fenntartó CIA-s vezetőnek, J.Angletonnak. Miután Helms a CIA igazgatója lett, Angleton zavaros ügybe keveredett E. Howard Hunt CIA munkatárs kapcsán. Hunt ugyanis Angleton utasítására Dallasban tartózkodott John F. Kennedy meggyilkolásakor. Megalapozottan feltételezhetjük Robert Morrow kutatásai nyomán, hogy a CIA és a SAVAK keze benne volt a Robert F. Kennedy elleni merényletben. Robert Kennedy halálával azonban még nem ért végett JFK és a Kennedy család tragédia-sorozatának a története.

Epilógus a Kennedy történethez

Amerika karizmatikus családját, a tragikus sorsú Kennedy dinasztiát, 1999. július 17-én újabb csapás érte, amikor is az ifjabb John F. Kennedy által vezetett repülőgép lezuhant és a 38 éves ifj. John F. Kennedy és felesége, valamint sógornője az életét veszítette. Az ifjabb J.F.K. feleségével és sógornőjével a Martha's Vineyard nevű szigeten készült leszállni, de úti céljuk egy másik közeli helyen tartott családi esküvő volt. Az Egyesült Államok parti őrsége napokig tartott keresés után megtalálta a repülőgép roncsait, valamint a kézipoggyászokat, az említett szigettől mintegy száz méterre. Az egymotoros Piper Saratoga típusú gép már bejelentkezett a helyi repülőtér irányítótornyánál és megkezdte a leszállást, de a várt időpontban nem érkezett meg. A család - és látszólag a hatóságok is - természetesen minden rendelkezésre álló eszközt bevetettek, hogy megtalálják a szerencsétlenül járt repülőgépet és utasait.

A Kennedy dinasztia jelenlegi feje, Edward Kennedy szenátor, 1999. július 20-án hivatalos gyászjelentést tett közzé, amelyben mély szomorúsággal búcsúztatja el a tragikus sorsú Kennedy elnök 38 éves fiát, és a vele együtt szerencsétlenül járt feleségét és sógornőjét.

A Kennedy családot ért újabb szerencsétlenség hosszú időre a vezető témája lett nem csak a legnagyobb világlapoknak, de az elektronikus tömegtájékoztatási eszközöknek is. Az amerikai közvélemény már allergiás, és erősen szkeptikus, amikor a hivatalos állami szervek és a média egymást erősítve elkezd sulykolni az agyába egy bizonyos változatot egy konkrét tényről. Ennek az az oka, hogy már számos bizonyított tény vált széles körben ismertté, amelyek meggyőzték a közvéleményt, hogy igenis előfordultak olyan fontos események, amelyekkel kapcsolatban a kormányzat és a tömegtájékoztatás szándékosan félretájékoztatta a lakosságot. Most csupán arra utalunk, hogy az ifj. J.F.K. halálával kapcsolatban is rendkívül furcsán és egymásnak ellentmondóan kapott tájékoztatást az amerikai nép. és a világ közvéleménye.

A U.P.I. Hírügynökség először arról adott jelentést, hogy az ifjabb J.F.K., aki 12 kilométerre megközelítette Martha's Vineyardot, rádiókapcsolatban állt a repülőgép irányítókkal és nyugodt hangon közölte, hogy letesz egy utast, mielőbb folytatja útján a Hyannis repülőtér felé. Ekkor az ABC nevű hírszolgálati iroda szerint ifj. J.F.K. repülőgépe zuhanórepülésbe kezdett, majd a tengerbe csapódott. De még mielőtt a roncsokat megtalálták volna, a tömegtájékoztatásban keringő történet változni kezdett és folyamatos metamorfózison ment át. Először elmaradt az, hogy ifj. J.F.K. rádiókapcsolatban állt a földi irányítókkal. Ezt a jelentést felváltotta az NTSB (National Transportation Safety Board, az Országos Közlekedési Biztonsági Testület) nyilatkozata, amely szerint az ifj. J.F.K. egyáltalán nem használta a rádióját, amikor közeledett Martha's Vineyard felé. Ugyancsak elmaradt a jelentésből, hogy a látótávolság 12 km-es volt. A médiumok arról kezdtek el tájékozgatni, hogy Martha's Vineyardot teljesen befedte a ködjellegű nedves levegő, és emiatt a repülőgépek pilótái valójában nem láthattak semmit a magasból, és lényegében úgy repültek, mintha sötét lett volna. A tömegtájékoztatás egyre újabb és újabb változatokkal állt elő, hogy aztán valamennyi történetet ejteni kelljen a cáfolatok miatt.

Az első propaganda állítás: ifj. J.F. K. repülőgépe lényegében eltűnt a radarok képernyőjéről. A tény ezzel szemben az, hogy amikor J.F.K. rádiótelefonon beszélt és bejelentette, közeledik Martha's Vineyard felé, akkor a radar pontosan ott mutatta repülőgépét, ahol állította, hogy éppen repül, vagyis az előírt magasságban, a megfelelő sebességgel.

A második propaganda állítás: ifj. Kennedy "elveszítette a fejét". A tény viszont az, hogy a rádióbeszélgetés nyugodt hangon zajlott. JFK nem vesztette el az irányt, és nem kért útbaigazítást. Nem jelezte, hogy bármiféle probléma lenne, csupán nyugodt, magabiztos hangon közölte, hogy a közelít a repülőtér felé és le fog szállni.

A harmadik propaganda állítás az volt, hogy ifj. J.F.K. repülőgépe rohamosan vesztett a sebességéből. A radar nyomkövetés viszont azt mutatta, hogy JFK kellő sebességgel vezette gépét, a sebesség vesztés szintje felett.

A negyedik propaganda állítás szerint ifj. J.F.K. hirtelen fordulatot tett és elveszítette a tájékozódást. A tény viszont az, hogy ifj. J.F.K.-nek semmi oka nem volt arra, hogy bármiféle irányváltoztatást hajtson végre, és a megfelelő útvonalon haladt a repülőtér felé. Már rá is áll arra a repülési irányra, amely Martha's Vineyard repülőterének fő leszálló- és kifutópályájához vezetett.

Az ötödik propaganda állítás szerint ifj. J.F.K. nem tudta, hogy milyen magasságban van a gépe, és egyszerűen az óceánba vezette azt. A radar viszont azt rögzítette, hogy a megfelelő magasságban repült, és aztán hirtelen eltűnt az égről.

A hatodik propaganda állítás szerint ifj. J.F.K. elveszített műszereket, illetve elveszítette uralmát a műszerek felett, amelyeket nem tudott megfelelően kezelni a sötét és ködös feltételek között. Az a tény, hogy a repülőgépét követő radar jó adatokat kapott műszereitől, bizonyítja azt, hogy azok megfelelően működtek.

A hetedig propaganda állítás szerint ifj. J.F.K. azért veszítette el a megfelelő látótávolságot, mert a repülőgépének a vákuum pumpája nem funkcionált. Ez az állítás is hamis, mivel van egy tartalék vákuum rendszer a gépen, amely szükség esetén azonnal működtethető.

A nyolcadik propaganda állítás szerint J.F.K. túlságosan vakmerő és kockázatos pilóta volt. A sajtó és az elektronikus médiumok egy önmagát megnevezni nem akaró forrásra hivatkoztak, amikor ezt az állítást terjesztették. Később kiderült, hogy az egyik riporter, Cindy Adams, a New York Postnál hazudott, ugyanezt tette a New Observernél Andrew Goldman. Azok a konkrét személyek, akik közvetlenül ismerték ifj. J.F.K. repülővezetési tudását, közölték, hogy igen jól kiképzett és óvatosan vezető pilóta volt.

A kilencedik propaganda állítás szerint ifj. J.F.K. felesége mindig félt, ha férje vezette a gépet. Ez a történet szintén egy önmagát megnevezni nem kívánó forrásból származik, és ellene mond azoknak a hiteles nyilatkozatoknak, amelyekről több megbízható lap beszámolt, miszerint ifj. J.F. K. feleségének semmilyen ezirányu problémája nem volt, és igen gyakran repült férjével együtt.

A tizedik propaganda állítás szerint ifj. J.F.K.-nek mindössze 40 órányi repülési gyakorlata volt. Ezen a konkrét gépen valóban 40 órát repült, de a teljes repülési ideje meghaladta a 300 órát, amely már azt is lehetővé tett volna számára, hogy hivatásos pilóta engedélyt szerezzen magának. Mivel igen óvatos vezető volt, ezért ez a több mint 300 óra az ő esetében megfelelt csaknem 1000 órának olyan pilóták esetében, akik túlságosan magabiztosak, és kockáztatnak.

A tizenegyedik propaganda állítás szerint az idő nagyon ködös és párás volt. Az FAA (Federal Aviaton Agency, Szövetségi Repülési Hivatal) aznap jelentést tett közzé a repülési és látási előírások alapján az időjárásról, és eszerint a látótávolság 12 kilométer volt. A parton tartózkodó szemtanú szerint igen kevés pára volt, és látni lehetett, ahogy a repülőgépek az óceán felett megközelítik a szigetet. Ez azt is bizonyítja, hogy a repülőgépről is látható volt a sziget. Ezt az állítást alátámasztja az a radarral készített időjárási kép, amelyet a szerencsétlenség idején készítettek. Ez a radarkép párát és ködöt mutat New York és Long Island térségében, de egyáltalán nem Martha's Vineyard környékén. Ezért jelentette a CNN a szerencsétlenség másnapján, hogy az időjárást ki kell zárni a balesetet okozó körülmények közül.

A tizenkettedik propaganda állítás szerint Martha's Vineyard nagyon sötét és nem lehet látni a párás levegőn keresztül. Ez igaz lehet télen és tavasszal. A szigeten azonban a helyi lapok tájékoztatása szerint új világítási berendezéseket szereltek fel, amelyek az ég felé irányulnak, és olyan fényt árasztanak, hogy emiatt a sziget több lakója is panaszkodott.

A propaganda állítások és a tények ellentmondását még hosszan lehetne sorolni. Most azért hagyjuk abba, mert más fontos összefüggésre is rá kell mutassunk.

Az NBC Dateline ifj. John Kennedy halálát megelőzően célzott rá, hogy ifj. J.F.K. mérlegeli, hogy esetleg aktívan bekapcsolódik a politikai életbe, és arról is tájékoztatott, hogy erről a témáról részletesen be fog számolni a Newsweek című hetilap 1999. július 26-i száma. A Newsweek-nek ez a száma valóban meg is jelent, de a szerkesztőség azt bevonatta a lapterjesztőktől és nyomban bezúzatta őket. A CNN ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy a Newsweek ki akarta cserélni a címlapot, és azután újra szétosztani a hetilapot. Erre azonban soha nem kerül sor. Az a Newsweek szám, amelyik az ifj. John Kennedyvel foglalkozik, 1999. augusztus 2-i dátumot viseli. A július 26-i szám egyszerűen eltűnt.

Az Országos Közlekedésbiztonsági Testület, az NTSB hivatalos jelentése 13 hónapra a szerencsétlenség után látott napvilágot. Az NTSB megcáfolja a sajtó és a tömegtájékoztatási intézmények számos állítását. A Los Angeles Times azt állította, hogy a baleset azért következett be, mert Kennedy tapasztalatlan pilóta volt. Az NTSB viszont megállapítja, hogy Kennedy tapasztalt, és a kiképzői által kitűnő pilótának volt minősítve, aki módszeresen és nagyon óvatosan vezetett. Az NTSB azt is megállapítja, hogy a látási viszonyok jók voltak, és idézi a Martha's Vineyardi torony vezetőjét, aki szerint szabad szemmel lehetett látni a csillagokat és a látótávolság több mint 12 kilométer volt. Az ifjabb J.F.K. halálával kapcsolatos ellentmondó tájékoztatás különösen azért keltett figyelmet, mivel ma már bizonyított tény, hogy apja halálával kapcsolatban még ma sem közölték a teljes igazságot sem Amerikával, sem a világ közvéleményével. Vegyük sorba a szempontokat:

1. A mentés. Ez rendkívül fontos. A Szövetségi Repülési Hivatal, az FAA radarja jelezte Kennedy gépének a lezuhanását. A parti védelem jelentette, hogy Kennedy a leszálláshoz közeledve kapcsolatba lépett az irányítótoronnyal. Az FAA szabályok előírják, hogy azonnal keresni kell a repülőgépet, amelyik közölte, hogy megkezdte a leszállást és öt percen belül nem landol. Mégis 14 és fél órára volt szükség ahhoz, hogy az első repülőgépek és hajók elinduljanak a keresésükre. Vajon miért?

2. A repülőgép. Kennedy gépének volt automata pilótája, amely képes irányítani a repülőgépet a repülőtér felett 35 méteren belül. Egy óvatos és módszeres pilótának csupán annyit kell tennie, hogy hátra dőljön és hagyja a gépet automatikusan landolni.

3. A szabotázs. Kennedy gépének volt egy fekete doboza. Nem lökhajtásos magánrepülőgépek ilyennel nem rendelkeznek. Ő tudta, hogy meg akarják ölni, és ezért a fekete dobozzal is bizonyítékokat akart nyújtani halálára. Az NTSB jelentése szerint a fekete dobozból eltávolították az elemet, és megsemmisítették az összes rögzített beszélgetést, ami a pilótafülkében zajlott. Minden repülőgépnek van egy úgynevezett Emergency Locator Transmitter-e, ELT (veszélyjelet sugárzó berendezése), amely irányjelzéseket ad le repülőgép szerencsétlenség esetén. Kennedy repülőgépének a helymeghatározásához 5 napra volt szükség. Miért? Elveszett? Megsérült? A jelentés ezekre a kérdésekre nem ad választ. Az NTSB jelentés szerint az üzemanyag-szelep ki volt kapcsolva. Ha "off"-ra (kikapcsolt helyzetbe) van állítva az üzemanyag-szelep repülés közben, az öngyilkosságot jelent, mert csúcssebességnél 45 másodperc alatt leáll a motor. Mivel ez halálos veszélyt jelent, éppen ezért ez a szelep nem állítható véletlenül "off"-ra, ugyanis a "safety release button"-t (biztonsági retesz kapcsolót) előzetesen lefelé kell nyomni és egészen addig lefelé nyomva kell tartani, amíg átállítjuk az üzemanyag-szelepet. Ez a része a bizonyítéknak ún. "füstölgő fegyver" ("smoking gun"), vagyis olyan kényes eleme a tényállásnak, amelyet külön meg kell vizsgálni. Ez ugyanis döntő bizonyítéka annak, hogy illetéktelen beavatkozás történt. Az ifjabb Kennedy esetleg öngyilkosságot akart elkövetni? Ha ezt kizárjuk, akkor alig lehet kétség afelől, hogy szándékosan ölték meg. Így marad a kulcskérdés, hogy ki volt az, aki az üzemanyag-ellátó szelepet átkapcsolta?

Ha tovább olvassuk a hatósági vizsgálat szövegét, kiderül, hogy Kennedy-nek a repülését nyomonkövető gépnaplója rögzítette volna egy repülési oktató jelenlétét a gép fedélzetén. Az elektronikus és a nyomtatott tömegtájékoztatás ismételten "dugóhúzó-szerű zuhanórepülés"-ről ("graveyard spiral"), és a tájékozódás elvesztésének különböző változatairól adott hírt. Az NTSB (Országos Közlekedési Biztonsági Testület) jelentése szerint Kennedy repülőgépe két enyhe és megmagyarázható manővert végzett, majd hirtelen drasztikusan süllyedni kezdett jobb oldalra dőlve, végül merőlegesen zuhanni kezdett és 45 másodperc alatt, mintegy 850 méter magasból a tengerbe zuhant. Ez úgy hangzik, mintha valaki szándékosan magához ragadta volna az irányítást, és a gépet egyenesen a vízbe vezette volna. Eme öngyilkos zuhanásnak a leírása azonban lényegében megegyezik az üzemanyag- szelep életveszélyes helyzetbe való átkapcsolásával.

4. A repülési oktató: Minden korai jelentés arról számolt be, hogy a repülőgépen jelen volt egy oktató pilóta (a New York Times 1999 július 17-i, szombati száma ezt a verziót tartalmazza). Ezt követően az oktató pilóta teljesen eltűnt a hírügynökségi jelentésekből, a sajtóból, a rádióból és a televízióból. Kennedy éjszaka nagyon ritkán repült oktató pilóta nélkül. Abból a 310 órából, amit pilótaként a levegőben töltött, 55 óra volt éjszakai repülés, s ebből összesen csak 45 percet repült úgy, hogy nem volt mellette instruktor. Az ifjabb JFK rendkívül óvatos volt. Vele volt a gép fedélzetén felesége és csaknem elképzelhetetlen, hogy ne vitt volna magával erre az útra egy biztonságot garantáló oktatópilótát.

5. Egypt Air 990 (Egyiptomi Légitársaság 990-es járat): Két hónappal később az Egyiptomi Légitársaság 990. számú járata, fedélzetén az egyiptomi hadsereg 30 legmagasabb rangú vezetőjével, lezuhant. (Ez napokig a világsajtó vezető híre volt. A pilóta családja, valamint az egyiptomi kormány cáfolta az NTSB-nek azt a ténymegállapítását, hogy a pilóta öngyilkosságot követett el. "Boldog házasságban élt. Az iszlám hit követői nem követnek el öngyilkosságot." stb.) A pilóta bement a pilótafülkébe és közölte: "Allah segíts nekem!" és megragadta a botkormányt, majd megkísérelte a tengerbe vezetni a gépet. Három másik pilóta megragadta őt, dulakodás kezdődött, a küzdelmet feladta, megfordult és ekkor az üzemanyag-szelepet "off"-ra állította, azaz kikapcsolta.

Mindkét pilótával kapcsolatosan alappal feltételezhető, hogy Kennedy repülési oktatója és az egyiptomi gép vezetője pszichikailag programozva lehetett és hipnózis, vagy másfajta agykontroll hatása alatt állhatott azért, hogy pontosan hasonló módon cselekedjék. A CIA egyezséget kötött azokban a peres ügyekben, amelyekben az "MK Ultra programnak" nevezett agykontroll kísérlet áldozatai követeltek kártérítést. Az orvosok egyike, Dr. John Gittinger, a CIA fő pszichológusa, aki sokat szenvedett a lelkiismeret furdalástól, végül is tájékoztatta a nyilvánosságot ennek a kísérleti programnak a létezéséről. Ennek a kísérletnek az volt a célja, hogy olyan két lábon járó, előre programozott emberi időzített bombákat - zombikat - hozzon létre, amelyek a megfelelő pillanatban aktivizálhatók és megsemmisítik a célba vett áldozatokat.

Kennedy-nek a vészjelző radarberendezését eltávolították, a pilótafülke beszélgetéseit rögzítő készüléket megrongálták, a repülés sebességmérő műszerét kiszerelték és a repülést segítő instruktor testét eltávolították. (Elfelejtették viszont az üzemanyag-szelep visszaforgatását az "ON" állásba, vagyis nem kapcsolták vissza a normális állapotba.) Elhalasztották a mentést 14 órán át. A művelet irányítói a tengerből figyelték a gép zuhanását. Kik voltak ők valójában?

Kik akarhattak megszabadulni ifjabb JFK-től?

Egy gyanús cselekmény megítélésénél mindig kulcskérdés a "cui prodest", azaz annak a kérdésnek a megválaszolása: kinek az érdekében áll, kinek fontos? Ugyanis a motívum megmagyarázhat számos egyébként érthetetlen vonatkozást. Ki és miért akarhatta megölni ifjabb John Kennedy-t. A Newsweek című hetilap és környezetének tagjai arról számolnak be, hogy ifjabb John Kennedy tervbe vette: bekapcsolódik az országos politikába és e cél érdekében kampányba kezd. Barátaival azt közölte, hogy megpályázza New York állam egyik szenátori tisztségét, de végül is elfogadta, hogy erre Hillary Clinton, a volt demokrata párti elnök felesége pályázzon. Mint tudjuk ez meg is történt, s ma New York állam egyik szenátora Clinton elnök felesége, aki - számos spekuláció és bizalmas közlés szerint - ki van szemelve arra, hogy adott esetben induljon elnökjelöltként a demokrata párt színeiben és személyében lépjen hivatalba az Egyesült Államok első női elnöke. Természetesen a CFR, azaz a háttérhatalom jóváhagyásával és támogatásával. Ifjabb JFK, ha indul, Hillary Clintonnak nem sok esélye lett volna, majdnem biztos, hogy az ifjabb John Kennedy nyerte volna el a szenátori tisztséget. A közvélemény-kutatások adatai szerint az egyébként sokáig háttérben meghúzódó ifj. John Kennedy volt az Egyesült Államok legnépszerűbb embere.

Ennek számos oka volt: Személyében is kitűnő tulajdonságokkal rendelkező férfi lett belőle. Ugyanakkor ő volt az egyébként még ma is nagy létszámú Kennedy-családban az egyedüli, aki mindig is vallotta, hogy apja összeesküvés áldozata lett. Ezt ő nemcsak tényként fogadta el, de publikációt is közzétett egy Oliver Stone által írott cikkben, a saját folyóiratában, a George-ban a merényletről, az összeesküvésről és arról, hogy miként hazudnak a történelemkönyvek. Tegyük fel a költői kérdést, vajon kinek álhatott érdekében, hogy az ifjabb JFK politikai karrierjét már a csírájában elfojtsák? Nem kell Sherlock Holmes-nak lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, ifjabb JFK, ha valaha is bekerült volna a Fehér Házba - és erre minden esélye megvolt - akkor a rendelkezésére álló hatalommal minden eszközt igénybevett volna azért, hogy kiderítse kik voltak apja valódi gyilkosai. Kinek áll útjában, ha egy ilyen fiatalember politikai karriert akar kezdeni az Egyesült Államokban? Nem egyszerűbb, ha már karrierje kezdete előtt lezuhan a repülőgépe?