2017. szeptember 18., hétfő

A káoszból új világrend , vagy zsidótlanítják a világot






A káoszból új világrend , vagy zsidótlanítják a világot




A Pentagon 540 millió dollár értékben rendelt hamis terrorista videókat





Bár eddig is tudtuk, hogy a hírek igen jelentős részét, beleértve a képi megjelenítést, megrendelésre gyártják, mindig érdekes, amikor konkrétumokkal tudjuk alátámasztani az ilyen állításokat. Közben persze azt se felejtsük el, hogy ezt a taktikát a politikai aréna minden szereplője alkalmazza bizonyos mértékben, így forrástól függetlenül kezeljük a híreket némi fenntartással. Még azokat is, amiket itt osztok meg, hiszen legjobb igyekezetem ellenére sem tudok mindig mindent ellenőrizni, illetve tévedhetek.
Ezúttal a Sunday Times és a Bureau of Investigative Journalism (magyarul az Oknyomozói Újságírás Hivatala) jóvoltából arról értesülhettünk, hogy a Pentagon több mint félmilliárd dollár értékben rendelt hamis terrorista videókat Irakban egy hatalmas propagandakampány részeként.
A Bell Pottinger nevű PR cég arab hírcsatornák adásait utánozva gyártott szegmenseket a lázadókról, amiket olyan módon terjesztett, hogy a videók megtekintőit nyomon lehessen követni, állítja a Bureau.
A Bell Pottinger ügyfélköre már önmagában is említésre méltó. A Pentagon mellett Augusto Pinochet, volt chilei diktátor, a néhai vaslédi Margaret Thatcher és a szaúdi kormány is megrendelőik között szerepeltek.
Egyébként pedig Lord Tim Bell, aki egy ideig a cég vezetője volt, a Times kérésére megerősítette, hogy részt vettek a titkosszolgálati ügynökségek bevonásával folyó titkos katonai akciókban, amelyek során a CIA-nak, a Pentagonnak vagy a Nemzetbiztonsági Tanácsnak (NSC) tartoztak jelenteni.
A Times információi szerint a céget röviddel Irak amerikai megszállása után vonták be az akciókba azzal a megbízatással, hogy az Al-Kaidát negatívan bemutató videókat készítsenek, majd kövessék nyomon, hogy ki nézi azokat.
A Bureau által megszerzett iratok szerint a projekt évi 100 millió dolláros költségvetéssel és 300 fős brit és iraki csapattal dolgozott.
Martin Wells a Győzelem Táborban
Martin Wells a Győzelem Táborban
Martin Wells 2006-ban csatlakozott a projekthez és fogalma sem volt arról, hogy mire jelentkezett.
A cikkben elmondja, hogy a szürkével színkódolt anyagok részben rövid reklámszerű szegmensek voltak, amiknek célja az Al-Kaida tevékenységének bemutatása volt, másrészt pedig olyan felvételekből álltak, amiket úgy készítettek el, mintha arab tévéállomások alkotásai lettek volna. Szándékosan rossz felbontásban vették őket, majd arab hangalámondást gyártottak hozzájuk, a kész anyagokat pedig elküldték a térség tévéadóinak.
A fekete színkóddal ellátott szegmensek teljesen hamis Al-Kaida propaganda felvételek voltak, amiknek elkészítéséhez a csapat részletes útmutatást kapott. A kész videókat CD-kre írták ki olyan fájl formátumban, hogy alapbeállítás szerint a Realplayer lejátszóval nyíljanak meg, ami automatikusan felcsatlakozik az Internetre. A CD-k emellett olyan kódot is tartalmaztak, ami egy Google Analytics fiók segítségével listázta és továbbküldte a CD-t lejátszó számítógépek IP címeit. A CD-ket az amerikai tengerészgyalogosoknak kellett egy-egy razzia alkalmával az általuk alaposan felforgatott helyszíneken hagyni, hogy azokat később „véletlenül” megtalálja valaki.
Az elkészített anyagokat először két ezredes ellenőrizte, majd jóváhagyás után David Petraeus tábornokhoz, a Központi Parancsnokság vezetőjéhez kerültek, aki továbbküldte őket a Fehérházba, ahonnan a végső jóváhagyás érkezett.
Akit részletesebben is érdekel az anyag, a Bureau igen hosszú cikkében számos további információt, képet és felvételt láthat és olvashat angol nyelven.
Vajon a televízióban sugárzott híreknek mekkora hányada készül hasonló módon?
Egy biztos, a mai modern technológiák segítségével a fentihez hasonló hírgyártás egyre könnyebbé válik. Talán emlékeztek az Amikor a farok csóválja című filmre, ami talán nem is áll olyan messze a valóságtól, illetve lehet, hogy a valóság már messze meghaladta ezt a hollywoodi változatot. Az alábbi négyperces összeállítás is jól szemlélteti, hogy milyen gyakori és avatatlan szemek számára nehezen észrevehető az úgynevezett green screen alkalmazása:
Persze az elmúlt hónapokban sajnos elég sok hasonló esetről hallhattunk Magyarországon is, és ráadásul ezekhez különleges eszközök vagy effektek sem kellettek.
Beware The Green Screen Deception (Chroma Key)




Készülni vagy nem készülni, ez itt a kérdés

– A német kormány szerdán dönti el





A nehéz időkre való felkészülés elég megosztó témának számít köreinkben. Az elmúlt hónapokban nem is nagyon került elő, azonban tegnap este egy kedves olvasó felhívta a figyelmemet egy hírre és kérte, hogy esetleg beszéljünk róla. Függetlenül attól tehát, hogy az alábbi írás apropóját adó eset mennyire fontos vagy releváns, ez egy olyan kérdés, ami sokakat foglalkoztat, így mindenképp érdemes beszélni róla, ha másért nem, hát azért, hogy ismét megerősítsük a legfontosabbat: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?1
Lássuk tehát a hírt.
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung vasárnapi számára hivatkozva a Reuters azt írja, hogy „a hidegháború óta először a német kormány javaslatot tervez kiadni a lakosság felé az élelmiszer és ivóvíz tartalékolásról vészhelyzet esetére.”
A Polgárvédelmi Koncepció néven futó dokumentum szerint „a lakosság számára kötelező lesz tíz napra elegendő élelmiszert és fejenként öt napra elég ivóvizet tartalékolni.”
 Az illetékes német parlamenti bizottság 2012 óta rendelkezik, illetve dolgozik egy ilyen polgárvédelmi stratégián, aminek életbeléptetését a kabinet most szerdán fogja tárgyalni.
A német belügyminisztérium nem közölt további részleteket a tervvel kapcsolatban, de az újság szerint annyit tudni lehet, hogy a 69 oldalas anyag nem egy hagyományos támadással szembeni felkészülést vetít elő, hanem elővigyázatosságra szólít fel és előírja, hogy 
mindenki „készüljön fel egy olyanjövőbeli, nem kizárható eseményre, ami veszélyeztetheti a túlélést”.
Emellett javaslatot tesz a vészjelző rendszerek modernizálására, az épületek szerkezeti védelmére és az egészségügyi rendszer kapacitásának bővítésére.
A Reuters megemlíti még, hogy a német védelmi miniszter a hónap elején azt mondta, hogy a fokozott terrorveszély és kiterjedtebb katonai támadások lehetősége miatt szükség van a rendőrség és a katonaság szorosabb együttműködésére és közös kiképzésére.
A hírrel kapcsolatban két alapvető kérdés merül fel bennem. Az első, hogy miért éppen most? Az említett stratégia 2012 óta létezik, tehát az ötlet nem új.
Nagyjából három lehetőséget látok. Az első, hogy csak úgy. Elvégre annyit beszélnek a terrorizmusról, az extrém időjárásról, a jelenleg is folyó háborúk és konfliktusok esetleges kiterjedéséről és hasonló veszélyekről, hogy nemzetvédelmi szemmel nézve egy ilyen javaslat ésszerűnek tűnhet a haza védelméért létrehozott posztokon.
A második, hogy bizonyos konkrét veszélyekre szeretnék felkészíteni a lakosságot, de ezeket a konkrétumokat nem szeretnék a nyilvánosság orrára kötni.
A harmadik pedig, hogy megítélésük szerint a lakosság nem fél vagy aggódik eléggé, és egy ilyen kötelező „javaslat” a legolcsóbb, azonnali életeket nem követelő módja annak, hogy ezt elérjék.
A második és egyúttal lényegesen összetettebb és fontosabb kérdés, hogy szükség van-e fizikai felkészülésre. Nem azért, mert a német, a magyar vagy bármelyik kormány azt mondja, hanem úgy egyáltalán. Másképp fogalmazva meg a kérdést, azt szeretnénk tudni, hogy a felkészülés egyenlő-e a hit hiányával.
Úgy gondolom, hogy a válasz a felkészülés mikéntjében és okában keresendő. Ha valaki minden energiáját és forrását arra szenteli, hogy bármi áron biztosítsa saját vagy akár családja fizikai túlélését, valószínűleg rossz helyen keresi a választ. Bizonyos mértékű felkészülést azonban valószínűleg mindenki jónak tart, anélkül, hogy akár tisztában lenne ezzel. Bizonyos dolgokért a legtöbben nem szeretnek naponta a boltba rohangálni. Aki tapasztalt már tartósabb áramkimaradást, valószínűleg beszerzett már néhány gyertyát vagy egyéb ilyen helyzetekben hasznos eszközt, akik pedig olyan területen élnek, ahol extrém időjárási jelenségek teszik izgalmassá az életet, nyilván ennél sokkal többet is megtettek annak érdekében, hogy adott esetben ne kelljen éhezniük addig, amíg legközebb eljuthatnak a közértbe.
Na jó, ezt diktálja a józan ész, de vajon a Bibliában is ezt találjuk?
noahs-ark1


Talán a legkézenfekvőbb példa a nehéz időkre való felkészülésre Noé története. Vajon Isten nem tudta volna bárka nélkül megmenteni Noét és családját, valamint az akkori állatvilágot? Dehogynem. Akkor miért mondta Noénak, hogy építsen bárkát, ami ráadásul csaknem 120 év munkájába került?
Isten egy olyan világba helyezett bennünket, ami bizonyos természeti és fizikai törvények szerint működik, és bizonyos különleges helyzetek kivételével, ezeknek a törvényeknek a szabályai szerint kell boldogulnunk.
Ha nem vetjük el idejében a tavaszi búzát, akkor nem lesz aratás. Még akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy Istent szolgáljuk a vetés helyett. Ezt azért írom ilyen bátran, mert az elméletet, ami szerint, ha küldetésünk elég fontos, akkor Isten biztos behozza majd a lemaradást, tesztelték már. Nem működött. A búza nem lett kész az aratásra 2 hét alatt.
Isten megmondta Noénak, hogy mi következik, ő pedig engedelmesen munkához látott.
Amikor azonban Illés került olyan helyzetbe, hogy hosszú ideig nem juthatott élelemhez, nem azért mert a saját feje után ment, hanem üldöztetés és az egész országot sújtó aszály miatt, Isten saját törvényeit felülírva látta el étellel.2
Vagyis, amikor Isten útmutatásával, vagy egyéb módon megtudjuk, hogy felkészülés híján kénytelenek leszünk nélkülözni vagy akár éhezni és módunkban van felkészülni egy ilyen helyzetre, senki nem mondhatja, hogy a hitünk gyengesége diktálja tetteinket.
A Zsidók 11-ben ezt olvassuk:
„Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített.”3
Minden a szívünk állapotán, a hozzáállásunkon múlik tehát. Noé számára a felkészülés a hit döntése volt. Más esetben egy ilyen bárkaépítés, amennyiben azt a félelem és nem a hit motiválja, éppen a hit hiányát jelentheti.
A felkészülés tehát, feltéve persze, hogy valaki nem válik annak rabjává, önmagában nem egyenlő a félelemmel. Amikor a készülő vihar előtt eltesszük a kerti széket vagy tél előtt kivágjuk a kiszáradt fenyőfát, nem félelemből cselekszünk, csupán jó gazda módjára gondoskodunk arról, amit ránk bíztak.
Mindemellett persze a legfontosabb a lelki felkészülés, vagyis az Ige ismerete, illetve a körülöttünk folyó eseményeknek az Ige szerinti értelmezése, hogy sohase félelemmel tekintsünk a jövő felé, ami a bukkanók ellenére éppen olyan csodálatos, mint Isten ígéretei.
Azt se felejtsük el, hogy egyik legfontosabb feladatunk készen állni, hogy mindenkinek megfeleljünk, aki számon kéri tőlünk a bennünk lévő reménységet.4
Ez különösen igaz a Dániel által „vég idejének” nevezett korra, aminek egyik jellemzője, hogy Isten nélkül senki sem értheti, hogy mi folyik a világban, fordítva viszont annál inkább. Tehát azon legyünk, hogy olajjal teli lámpásainkkal5 „a nép értelmesei” közé tartozzunk, akik „sokakat oktatnak”.6
„Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.” (Dániel 12:3)









Statiszták kerestetnek a káoszhoz



global-police-state
Mostanra valószínűleg már mindenki értesült arról, hogy az Egyesült Államokban fokozatosan elszabadulnak az indulatok az utcákon és a virtuálisnak mondott, de a közösségi oldalak érintésével már a fizikai világban is megjelenő valóságban.
Dallason kívül három másik helyen is rálőttek rendőrökre csütörtökön és pénteken. A hatóságok szerint az esetek egy részét valószínűleg ugyanúgy a feketék elleni rendőri túlkapások váltották ki, mint a dallasi rendőrgyilkosságokat – közölték a hatóságok. Dallasban 12 rendőrre lőttek rá, közülük öten meghaltak és két civil is megsebesült.
A tiltakozások egyik előzménye, hogy két fegyvertelen afroamerikait lőttek le intézkedő fehér rendőrök a héten, ami miatt több amerikai városban is tüntetnek.
Az amerikai rendőrök azóta is folyamatosan kapják a fenyegető leveleket, Facebook hozzászólásokat és hasonló kommunikációkat. Olyannyira, hogy tegnap egy virtuális térben indult felhevült vita után, a Black Lives Matter (A feketék élete számít) mozgalom egyik támogatója az ablakot betörve berontott vitapartnere, egy rendőr otthonába, aki válaszként lelőtte a támadót.
Bár egy keresztény afroamerikai-fehér család házi videója – amiben megpróbálják felhívni a figyelmet a lényegre, vagyis arra, hogy itt nem a feketék és a fehérek csapnak össze, hanem a jó és a gonosz, a szeretet és a félelem, ami mindkét oldalon megtalálható – nagyon sok szívet megérintett, a kedélyek nemhogy csitulni nem látszanak, de a helyzet egyre kiélezettebb.
„Itt a lehetőség kivonulni az utcákra és hangot adni bárminek, amiben hiszel. Ezrek állnak majd melletted, így amikor elszabadul a pokol, jó eséllyel kerülheted el a lövedékeket, gumibotokat, vízágyúkat, és ha a füledet befogod, még a szitkokat sem kell végighallgatnod. A statiszta szerephez szükséges kritériumok: félelem és harag. Jelentkezés a Káoszból rend jeligére a kiadónál. A felvétel folyamatos.”
A statiszták felvétele egész évben tart, hiszen néhány magányos farkas nem képes felfordulást okozni és a médiának se éri meg foglalkozni vele.
Sok statiszta kell. Olyan emberek, akik amúgy nem csinálnak semmit, nem erőszakoskodnak, de kéznél vannak, amikor a rendőrség lecsap. Egy jó produkcióhoz sok szereplő kell. A kellő számú jelentkező biztosítása érdekében Hillary Clinton találkozott a Black Lives Matter mozgalom vezetőivel, a média pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenki lássa a rendőrök ellen elkövetett bűncselekményeket. Csak akkor remélhetnek kellő tömegeket megmozgató előadást, ha a két oldal nagyjából kiegyenlített.
Már tényleg csak az a kérdés, hogy melyik forgatókönyv mellett döntenek. A lehetőségek száma határtalan. Főleg, hogy a Republikánus Párt országos gyűlése napokon belül kezdetét veszi Cleaveland-ban, tökéletes alkalmat szolgáltatva a folytatásra.
A toborzás folyamatos.
„Várjuk a tüntetőket az utcákon! Mindenkit szívesen látunk, aki politikailag korrekt, szereti a jó telefonokat, márkás edzőcipőket, a világbékét, az ingyen Internetet, Harry Pottert, az Európai Uniót, az oltásokat és az Andromédáról érkező messiásokat.”
„Jövök! És kérek egy négy gombócos fagyit az emberi jogaimért. Vagy lencsét. Mindegy. Ja, és hivatásos tanácsadót a közösségi oldalamhoz, hogy hatékonyabban üzenhessek azoknak, akiket szeretnék lesöpörni a föld színéről. Mi ellen is tüntetünk?”
„Valamit el kell söpörni, mert valami nincs rendben. A régi nem jó. Új kell. Új rend. Ja, hogy az már volt? Akkor Új Világrend. Meg Új Vallás, mert a régi rossz. Intoleráns. Meg akkor már egy új telefont is csapj hozzá. Hol írom alá?”
Cikkhez használt forrás: activistpost.com


A globális gazdasági reset következő fázisa



Ezt a büdös zsidó kurvát ki ültette Európa nyakába ???

„Egy reset szükséges a gazdasági növekedés módszerében a világon.”






Mi volna ha úgy csinálnánk káoszt , hogy ezeket a rohadt zsidókat a migránsokkal megöletnénk , hogy Európa szabad legyen , a zsidótlanítást végre kell hajtani !!!






Forrás: alt-market.com, Brandon Smith írása alapján
Korábban szó esett már a nemzetgazdaságok és monetáris irányelvek kikényszerített „harmonizálásáról” és a globalisták végső céljáról, vagyis egy egységes világvaluta és ezen keresztül egy globális, azaz világkormány létrehozásáról, amit támogatói előszeretettel neveznek Új Világrendnek.
A globalisták saját bevallása szerint az Új Világrend létrehozására felvázolt terv nem engedheti meg az Egyesült Államok geopolitikai és gazdasági dominanciájának fennmaradását, így a jelenlegi fázis egyik fontos eleme az USA olyan mértékű destabilizálása, hogy az ország korábbi tündöklése csupán emlék maradjon. A megvalósítás egyik fontos lépése a dollár világvaluta státuszának megszüntetése, ami a kegyelemdöfést jelentené a jelenlegi pénzügyi szerkezet számára.



theeconomist-phoenix_get_ready_for_world_currency_by_2018

„Készülj a világvalutára!”
Arról is szó esett már, hogy a világ legtöbb országa, a BRICS kormányokkal egyetemben, ugyanezen globalista terv kivitelezésén fáradozik. 
Akárhonnan is nézzük, a BRICS országok, köztük Kínával és Oroszországgal, szintén nyíltan követelik a globális monetáris rendszer központosítását, a Nemzetközi Valutaalapot javasolva annak élére, a szervezet által létrehozott SDR-okat, vagyis Különleges Lehívási Jogokat pedig a világvaluta szerepébe. A Rothschild tulajdonú The Economist már évtizedekkel ezelőtt leírta a szemünk előtt kivitelezett tervet.
Christine Lagarde, az IMF jelenlegi vezetője rendszeresen használja a „globális gazdasági reset” kifejezést beszédei és interjúi során. A jelenség persze többféleképpen magyarázható, ha azonban valaki veszi a fáradtságot és képes végighallgatni több órányi unalmas, repetitív globalista retorikát, az üzenet következetesen és félreérthetetlenül kirajzolódik. Aki úgy gondolja, hogy kibír öt percnél többet a körültekintően megfogalmazott és alaposan átgondolt féligazságokból álló beszédből, ezt a Külkapcsolatok Tanácsa által januárban rendezett eseményt nézze meg (angol nyelven):


A globális gazdasági resettel kapcsolatos üzenet lényege:
A „kollektív” együttműködés, nem egyszerűen támogatandó, hanem kötelező lesz az új rendben, ami azt jelenti, hogy minden nemzetnek ugyanazt a geopolitikai és gazdasági keretrendszert kell támogatnia és követnie. Ennek hiányában komoly pénzügyi nehézségek várhatók, ami más területekre is áthat majd.
Emberi nyelvre fordítva: az országokra ráerőltetett és a globalizációból adódó egymástól való függőség válság esetén dominóhatással lesz más országokra, így minden országot egyetlen központi hatóság irányítása alá kell vonni, hogy központilag kezelhessék minden szereplő gazdasági viselkedését, megakadályozva, hogy az egyes országok által elkövetett hibák vagy „szakadár központi bankok” felborítsák az egyensúlyt.
Érdemes megfigyelni, hogy az IMF válasza a globalizációból adódó bajokra és hiányosságokra minden esetben a globalizáció további erősítése és kiterjesztése. Más szóval, bár Lagarde elismeri, hogy egy nemzetközi rendszer része vagyunk, úgy gondolja, hogy a rendszer nem eléggé központosított a sikerhez.
Az IMF igazat mond, amikor rámutat, hogy a világgazdaság instabil és bármikor megismétlődhet a 2008-as válság okozta káosz, amit a központi bankok központi bankjának számító BIS, vagyis a Nemzetközi Fizetések Bankja is nem meglepő módon megerősített legutóbbi jelentésében. Az IMF és a BIS ritkán mond ellent egymásnak.
A BIS figyelmeztetéseit nem szabad félvállról venni, mert az intézmény pontosan tudja a pénzügyi válságok kirobbanásának esélyeit, hiszen az ilyen eseményeket kiváltó irányelveket is ők hozták létre.
2007-ben például a BIS kiadott egy figyelmeztetést, amiben pontosan megjósolta a 2008-as derivatíva és hitelválság egyes elemeit.
Amit azonban ezek a globalista intézmények nem kötnek az orrunkra, legalábbis nem direkt módon, hogy mi a valódi oka és rejtett indítéka a jelenlegi gazdasági rendszer elpusztításának, illetve a jelenleg tartó fázisnak.
A globális reset nem az összeomlási folyamatra adott válasz. Inkább fordítva. Éppen a központi bankok és az IMF/BIS által bevezetés alatt álló globális reset okozza az összeomlást. Az összeomlás egy eszköz, egy hatalmas lángszóró, amivel helyet csinálnak az erdőben a hatalmas globalista templom alapjainak. A gazdasági katasztrófa az elit érdekeit szolgálja.
A Fed és az amerikai kormány lépéseit nézve az emberben felmerül a kérdés, hogy vajon az érintettek hozzá nem értése miatt szabotálják az arany tojást tojó tyúkot? Netán az arrogancia vagy a kapzsiság okozza? Intézkedéseik egyértelműen a fokozatos összeomlást támogatják, és úgy tűnik, mintha észre sem vennék. Miért?
Az ilyen kérdések egy téves feltételezésen alapulnak. Abból indulnak ki, hogy a nemzetközi bankárok és bábként használt politikusok az USA életben maradását tartják szem előtt, pedig ezek az emberek nem hűek egyetlen nemzethez sem és nem gondolják, hogy az Egyesült Államok túl nagy lenne ahhoz, hogy elbukjon. A globalisták számára minden nemzet és központi bank egy báb a nagy sakktáblán. Amennyiben a helyzet úgy kívánja, egy-egy bábot hajlandóak feláldozni, hogy jobb pozícióba kerüljenek. Az Egyesült Államok, a Federal Reserve, de még a dollár sem több ennél számukra.
Az USA a nagy reset következő fázisához érkezett. A 2008-as válság után két új oszloppal támogatták meg az omladozó régi oszlopot, hogy egy kis időt nyerjenek, és kellő mértékben előkészíthessék a lakosságot a globalista célok elfogadására, fenntartva és megerősítve az adós rabszolgaságot a jövő generációinak, közben a megfelelő pozícióba helyezve saját vagyonukat.
Ezalatt a fent említett három oszlop módszeres lebontása elkezdődött. Miért? Valószínűleg azért, mert készen állnak a következő fázisra.
És még valami. Nem az a kérdés, hogy megérdemli-e az USA, hogy jelenlegi formájában fennmaradjon. Vegyük észre, hogy a helyébe lépő globális kormányzás minden eddigi rendszernél rosszabb lesz és nemcsak az amerikaiak számára.
A „rendszerváltás” kizárólag az elit érdekeit szolgálja, a reset végeredménye pedig a szuverenitás halála és az addigi virágzás, vagy legalábbis boldogulás megszűnése lesz a kollektív fejlődés nevében, míg végül bizonyos „szívességekért” cserébe visszaadják ezeket a lakosság kompromisszumképes hányadának.
A globalisták azt akarják elhitetni mindenkivel, hogy az ő vezetésük az egyetlen opció és bármilyen mértékű káosz kialakítására hajlandóak, hogy erről meggyőzzenek minket.


Választási cirkusz: Trump lenne a befutó?






Bár az amerikai elnökválasztásig még három hónap van hátra, az angol nyelvű alternatív oldalakon már hónapok óta szinte kizárólag Hillary Clinton leleplezéséről és Donald Trump hősies ellenállásáról lehet olvasni. Lassan már a címek elolvasása is nehezemre esik, de azért időnként végigpörgetem a szokásos forrásokat, hátha valami említésre méltó hírre bukkanok.
Bár Brandon Smith írása nem tekinthető a szó szoros értelemben vett hírnek, a sok indulatos kirohanás és „sokkoló” leleplezés után igazán örömteli volt látni, hogy nem mindenki veszítette el a fonalat. Teljesen.
Bár a cikk írója szerint Trump győzelme szolgálná inkább az elit érdekeit, az írás legfőbb célja mégiscsak az olvasó figyelmének visszatérítése a lényegre, vagyis a hatalmi elit hosszú távú céljára, a világkormány felállítására, és még véletlenül sem azt akarja megmondani, hogy kire szavazzon az igaz hazafi.
2016 gazdasági bizonytalansággal és Trump győzelmével ér véget című írásában Brandon Smith tehát a következőket írja:
„A politikai és gazdasági események inga módjára változnak, és amit ma biztosnak vélünk, holnapra teljesen fordított képet mutat. Időnként véletlenül, máskor szándékosan.
A várható trendek vizsgálatakor egyetlen tényezőt érdemes szem előtt tartani: a globalisták hosszú távú terveit. A rövidtávú stratégia csupán a hosszú távú célok tükrében lehet érdekes.
Mi a hosszú távú stratégia?
Ezt a stratégiát számos fősodrású publikációban megfogalmazták már, amelyek közül talán a Rothschild család által kezelt The Economist hasábjain 1988 januárjában megjelent cikket érdemes megemlíteni, amiben közlik, hogy 2018-ra „fel kell készülnünk a globális valutára”. A cikk futólag megemlíti, hogy a nemzetállamok kénytelenek lesznek „kicsit” feladni gazdasági szuverenitásukból, közli, hogy a dollár tartalékvaluta státuszának vége közeledik, és az IMF Különleges Lehívási Jogai töltik be a köztes valuta szerepét, míg el nem érkezik az idő a globális valuta bevezetéséhez.
Ilyen változásokat nem lehet bizonyos mértékű és kiterjedésű pénzügyi bizonytalanság nélkül bevezetni. Ez nem csupán matematikailag elkerülhetetlen, de egy ilyen válság rendkívül hasznos eszköz az elit kezében a közvélemény alakítására.
Tehát még egyszer: a hosszú távú terv a gazdasági és geopolitikai hatalom NYÍLT központosítása egy maroknyi ember kezében. Nem a háttérből való irányítás a cél. Nem az árnyékkormány. NYÍLT központi kormányzás, amit a nép nemcsak elfogad, hanem egyenesen követel.
Jelenleg több téves következtetés kering az interneten a gazdasági helyzettel és a közelgő választásokkal kapcsolatban.
Az egyik ilyen téves következtetés, hogy a globalisták „vesztésre állnak és az irányítás kiesett a kezükből”.
Az ügyetlenül botorkáló globalistákat feltételező nézet a Brexit győzelmével lett igazán népszerű. A nézetet arra a téves feltevésre alapozták, hogy a brit kilépés árt a globalisták ügyének. A helyzet nem egészen így áll. A Brexit tökéletes bűnbakként szolgál az elit által irányított pénzügyi hanyatláshoz.



Ezt a sátánista kurvát nektek amerikaiknak kell a történelem
szemét dombjára jutatni , hogy a zsidó befolyást minimumra csökkentsétek . Ha nemzet állammá alakulnátok a zsidó befolyás a minimumra csökkenne . És még az adótok is minimumra csökkenne , hisz el kell tartani az izraeli zsidókat az adótokból , így kilábalhatnátok a gazdasági válságból , és az adóságözönt is ledolgoznátok , hisz így nem fejhetnének benneteket a cionisták .
elections
A brit népszavazás óta a központi bankok és politikusok folyamatosan a monetáris politika egységesítéséről beszélnek, hogy „elejét vegyék a Brexit negatív következményeinek”.
Más szóval a kilépés óta mindenki egy olyan gazdasági hatalmat szorgalmaz, amelyik mindenek felett uralkodik majd.
A fősodrású szakértők pedig, de még az alternatív elemzők is, a fejüket vakarják, mert az aktuális tőzsdei híreket szemlélve nem értik, hogy milyen válságról beszélnek. Nem látják az összképet. Meg kell hagyni, hogy a hamis propaganda olyan özönszerűen árasztja el a híreket, hogy ember legyen a talpán, aki átlát rajta.
A brit népszavazás előtt a független közgazdászok jelentős hányada azt mondta, hogy az elit „soha nem fogja hagyni”, hogy Nagy Britannia kilépjen az Unióból és, hogy a globalisták úgy alakítják a szavazást, ahogy nekik tetszik. Amennyiben ez így van, és szerintem igen, akkor az elit minden bizonnyal azt akarta, hogy a kilépéspártiak győzzenek.
Emlékezzünk csak a megbundázott szavazatokról szóló hírekre a szavazás előtt. Nem érdekes, hogy mégis a kilépés nyert?
Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos felmérések és hírek kísértetiesen hasonlítanak a Brexit előttiekre. Egyszer azt mutatják, hogy Trump népszerűsége erősödik, majd napokkal később zuhan, majd megint emelkedésnek indul. Egyes felmérések pedig teljesen ellentmondanak egymásnak.
Nem lehet, hogy ez is része a stratégiának? A Brexit eredmények szinte biztos, hogy megrendelésre érkeztek. Csakis így lehetséges, hogy Soros György és a hozzá hasonlók megint jól kerestek a szavazáson.
Ezért gondolom, hogy az amerikai elnökválasztás kimenetelét is előre eldöntötték és Trumpot választották győztesnek.
Miért?
A globalisták és a fősodrású média Trump kampányát következetesen a Brexit kampányhoz hasonlítja. Azt mondják, hogy a populisták erősödése „veszélyes”.
A Brexitet körülövező propaganda szerint a kilépés globális gazdasági válságot vetít elénk, a központi bankok és politikusok pedig megpróbálnak minden előrelátható negatív pénzügyi eseményt a kilépéshez kapcsolni.
trump-clinton
A Trumpot körülövező kampány is hasonló stílusban folyik. Azt halljuk, hogy Trump alkalmatlan az Egyesült Államok vezetésére és gazdaságpolitikája globális pénzügyi csődöt eredményezne.
Ha összehasonlítjuk a brit kilépést pártolók és Trump szavazótáborát, mindkettőben inkább konzervatív és a globalizmust ellenző szavazókat találunk.
Minden jel afelé mutat, hogy egy komolyabb és kiterjedtebb gazdasági válság jön és az elit a brit kilépést és Trumpot használja majd bűnbakként.
Amennyiben a köztudottan globalista bábnak tekintett Hillary Clinton győzne, és a gazdaság összeomlik, mindenki az elitet hibáztatná.
Amennyiben hagyják, hogy Trump győzzön, vagy szándékosan őt ültetik az elnöki székbe, és a gazdaság összeomlik, a globalisták legfőbb ellenségeként számon tartott konzervatívok számlájára írhatják a bajt.
Még egyszer tehát: a globalistáknak szükségük van a válságra, aminek a feltételeit ők maguk teremtették meg, és ők döntik el, bizonyos határokon belül, hogy mikor robbantják ki. Ennek értelmében vagy ők maguk támogatják a konzervatívnak tűnő mozgalmakat és jelölteket vagy egyszerűen csak hagyják, hogy ezek tegyék a dolgukat, hogy a végén őket hibáztathassák a válságért.
Ily módon nemcsak a konzervatív szereplőket démonizálhatják, hanem a konzervatív filozófiát úgy általában, megoldásként a konzervatizmus és a szuverenitás eltörlését kínálva a „közjó” érdekében.
Probléma, reakció, megoldás. A hosszú távú forgatókönyv egy darabkája van kibontakozóban előttünk.”
Brandon a cikk végén Mike Tyson egyik mondását idézve jegyzi meg, hogy az elit tervei sem garantáltak:
„Mindenkinek van terve, amíg szájon nem vágják.”
Bár a bibliai próféciák ismeretében tudjuk, hogy a világkormány létre fog jönni, ugyanakkor az elit szájba vágása is garantált, mégpedig saját maga által, hiszen ők az emberiség utolsó nagy korszakának legnagyobb vesztesei, akik azt gondolták, hogy Isten csillagai fölé ülnek majd és hasonlóak lesznek a Magasságoshoz, pedig a sírba szállnak alá1, feltéve persze, hogy addig nem találkoznak a BékeFejedelmével, aki értük is meghalt és ha a csillagok fölé nem is, közéjük mindenképp elviheti őket.



A hamis kelet-nyugat paradigma – A 


szabadság vége vagy a szabadság 


előszobája?


Thea: Még mielőtt belevágnánk az alábbi írásba, muszáj néhány sort idevetnem, hogy a címben olvasható félig meddig költői kérdésre reflektáljak, mivel nem gondolom, hogy a szabadságnak bármikor is vége lehet. A testünket korlátok közé szoríthatják, de még arra is csak meghatározott, bár számunkra nem ismert hosszúságú idő adatik a hozzánk leszálló nagy haragosnak, aki tudja, hogy kevés ideje van.1
Igazi szabadságunk pedig akkor is, most is, ott van, ahol az Úr lelke.2
Putin-Obama
Az emberek vezetőket és hősöket akarnak. Az emberi természet már csak ilyen. Néhány történész vagy a társadalmat megfigyelő egyéb szakértő vagy nem értő ugyanakkor azt gondolja, hogy ez a megállapítás önmagában elég arra, hogy a probléma végére járjunk. Lustaságukban azonban összekeverték a tünetet az okkal.
Miért követelnek az emberek vezetőket maguknak és miért szeretnek hősöket követni? Mi rejlik a hierarchia, a hírességek és hamis geopolitikai bálványok intézményesítése mögött? Többnyire három tényező: a félelem, a tudatlanság3 és a fásultság.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a történelem során ne lettek volna követendő példáink, akikre felnézhetünk, hiszen sokszor éppen ők azok, akik nagyobb és jobb tettekre sarkallnak bennünket. A probléma inkább abban áll, hogy a történelemben hősként ünnepelt alakok gyakran éppen hogy egy hős álarca mögé bújt szörnyetegek voltak, az igazi hősökről pedig még csak nem is hallunk. (Ez az elmúlt száz évre hatványozottan igaz.)
Ezért annyira aggasztó a bábként használt vezetők bálványozása. Bár a modern Szabadság Mozgalom (Liberty Movement) lassan felismerte a hamis jobboldal/baloldal paradigmát, sajnos a kelet/nyugat paradigmával kapcsolatban még mindig rövidlátónak bizonyulnak. Lehetséges, hogy ennek is a hősök iránti igény és a félelem az oka?
A jelen cikk szerzője, és sok hasonlóan gondolkozó, szabadságszerető szerző írt már a problémáról, Oroszország és Vlagyimir Putyin hátteréről valamint a kelet és a nemzetközi pénzügyi oligarchák kapcsolatáról. (Lásd itt, itt, itt és itt)
A szíriai válság alakulását is előre látni lehetett, hiszen tudva, hogy a kelet-nyugat ellentéten alapuló dinamika csupán az amerikai hatalom és gazdaság felszámolására létrehozott mesterséges konfliktus, vagyis tervezett, irányított káosz, az ilyen jellegű lépéseket nem nehéz megjósolni.
Mindezt bárki megláthatja, aki rájön, hogy ezekben a modern konfliktusokban nincsenek egymással harcoló „oldalak”, csak ilyen olyan módszerekkel felbérelt vagy felbujtott zsoldosok, akik játsszák a nekik kiosztott szerepeket a globális sakktáblán, aminek minden oldalát ugyanazok a globális elitisták irányítják.
Szíria tökéletes katalizátor egy kelet és nyugat közötti globális konfliktus kirobbantásához, ami eltereli a figyelmet a globalistákról. A modern háborúk, akár kinetikusan akár gazdasági eszközökkel vívják, a tömegek terrorizálására írt színjátékok és igazi céljuk a baj szétterjesztése.
Felejtsük már el végre a háborúkkal kapcsolatos gyerekes elképzeléseket. Akkor is, ha a történelemkönyvek nem teszik meg. A háborúk nem a forrásokért dúlnak. Nem is a területszerzésért vagy egy-egy nemzetállam hegemóniájáért. Aki még beveszi ezeket az elképzeléseket, azt könnyű más téren is megvezetni. Nem. A modern háborúk ennél jóval többről szólnak. A háború elsősorban a közgondolkodást formáló eszköz. Tömegpszichózis. Ahogy Edward Bernays, a modern propaganda atyja megfogalmazta:
„Az emberi szokások megváltoztatásának legnagyobb ellensége a tehetetlenség. A civilizációt a tehetetlenség korlátozza.”
A háború tulajdonképpen a civilizációra ható tehetetlenséget változtatja meg, így erőszakos eszközökkel változtat annak irányán, hogy az a konfliktust kiváltó elit javát szolgálja.
Miközben teljes gőzzel folyik az Egyesült Államok és egyéb nemzetek homogenizálása, egységesítése, illetve harmadik világ státuszra történő lepusztítása, a folyamatok és célok megértésén keresztül az ellenállás is erősödik, bár egyszerre sajnos csak keveseket érintve.
Minél nagyobb erővel tolja ugyanis az elit a központosítást és a globális hatalom (nevezhetjük Új Világrendnek, Világkormánynak, vagy aminek akarjuk), annál több ember ébred rá, hogy mi történik.
Bár a hamis kelet-nyugat paradigmát is egyre több alternatív elemző érti, a szíriai harcok eszkalálódásának hatására a sajátos Putyin imádat is újra erősödésnek indult. Sokan szeretnék hinni, hogy Putyin valamiképpen a globalizáció ellenlábasa és erkölcsileg az Obama kormány felett áll, az igazak oldalán harcolva az Iszlám Állam és a gonosz nyugati hatalmak ellen.
Hinni akarnak benne, különben kénytelenek lennének belátni, hogy az ellenállás rajtunk, minden egyes emberen múlik és nem fizikai fegyverekkel  valósul meg. Hinni akarnak benne, mert attól tartanak, hogy a sorsuk alakulása saját döntéseiken múlhat és egyetlen nagy vezér sem áll ellenállásuk élére fehér paripán.
A félelem veszi rá őket, hogy megvédjék Putyinba vetett hitüket és ugyanez a félelem készteti őket arra, hogy figyelmen kívül hagyjanak olyan tényeket, mint például, hogy Putyin régi jóbarátja Henry Kissingernek, az Új Világrend egyik legismertebb támogatójának, akit Putyin megbízható külpolitikai tanácsadójának nevez.
Figyelmen kívül hagyják, hogy Oroszország legfőbb gazdasági tanácsadója az ország gazdasági ügyeiben1992 óta fontos szerepet játszó Goldman Sachs bankszindikátus zsoldosa.
Figyelmen kívül hagyják, hogy Putyin és Oroszország az IMF (vagyis elvileg az Egyesült Államok által irányított szervezet) szövetségesei. Putyin és az IMF olyan szoros kapcsolatban állnak egymással, hogy maga Putyin követelte, hogy Ukrajna pénzügyeit helyezzék a Valutaalap irányítása alá, amikor az Oroszországgal szomszédos államban kirobbant a válság, az IMF pedig nyíltan támogatta Putyin javaslatát, hogy az ukrán kötvények státuszát privátról változtassák „hivatalosra”.
Oroszország követelte továbbá azt is, hogy Ukrajna adósságát Különleges Lehívási Jogokban (az IMF által kiadott SDR, vagy valutakosár, ami sokak szerint a világvaluta előfutára lehet) fizessék vissza.
Arról is megfeledkeznek, hogy Putyin és a Kreml nem egyszer szorgalmazta, hogy a világ pénzrendszerét az IMF lenne hivatott gatyába rázni, majd az SDR-ok világvaluta státuszba helyezése után átvenni annak vezetését.
Az is elgondolkodtató, hogy Oroszország is tagja a Nemzetközi Fizetések Bankjának, amit sokan a központi bankok központi bankjának neveznek. Miért gondolják mégis egyesek, hogy Putyin jól odatesz a bankoknak? Nem úgy néz ki. Minden jel arra mutat, hogy Putyin csupán stílusban különbözik Barak Obamától, ami pedig nem meglepő, ha azt feltételezzük, hogy a globális színjátékban egymás ellenfeleit játsszák. Mindegy mennyi képet posztolnak arról, hogy milyen kemény legény, a valóság mást mutat.
Az amerikai média természetesen többnyire a Putyin imádók ellenpólusát képviseli és Putyint Sztálin utódaként próbálja bemutatni, ami teljesen kiszámítható kommunikáció, hiszen a kelet-nyugat paradigma fenntartásában a médiának fontos szerep jut. A világ többi része számára persze egészen más üzenetet közvetítenek róla.
Az orosz kormány által finanszírozott RT (Russia Today) és hasonló médiumok remek videó összeállítások formájában leplezik le az Egyesült Államok kormányát és a központi bankok jelentette diktatúrát, és ebben igazuk van. Csakhogy az orosz kormányra nem alkalmazzák ugyanazt az újságírói szkepticizmust és egy szót se szólnak a Kreml és a bankkartell kapcsolatáról.
Említésre méltó például, hogy miközben a Time magazin rendre Putyin párti cikkeket jelentet meg nemzetközi kiadásaiban, az „év emberének” kiáltva ki az orosz államfőt, az Egyesült Államokban megjelenő számokból azonban minden ilyen cikket és címlapot kivesznek.
Az amerikai közvélemény meg van győződve arról, hogy Putyin jelenti a legnagyobb veszélyt a globális stabilitásra nézve és a nyugat kormányainak agresszívabban kell fellépniük ellene, hogy ezt a veszélyt elhárítsák. A világ többi részével pedig a jóságos megmentő Putyinról szóló mesét etetik meg, amelyben Oroszország szilárd bástyaként áll a korrupt nyugattal szemben.
A két történetben egyetlen közös pontot találunk: mindkettő mese.
A hamis kelet-nyugat paradigma sebezhetővé teszi azokat, akik bedőlnek a narratívának, így nehezen fogják tudni értelmezni a továbbiakban érkező eseményeket.
A kelet és a nyugat közötti konfrontáció erősödésével a válság valódi célja egyre egyértelműbbé válik majd. Az Iszlám Állam ügynökei valószínűleg kényelmesen elhagyták Szíriát a menekültválság leple alatt, mielőtt az oroszok odaértek volna, így valószínűleg Európában is bajok várhatók, erőszakos cselekmények és gazdasági problémák formájában egyaránt. Az USA fokozatosan elveszíti a dollár korábbi státuszát az olajkereskedelemben, miközben a kelet bekebelezi Eurázsiát.
A közfelfogást egy újabb világháború kirobbanása miatti aggodalom foglalkoztatja, így a tájékozatlan és félelemtől hajtott többség egyre kevésbé tolerálja majd az intelligens ellenállást.
A globális intézményekbe beszivárgott Fábiánus szocialisták pedig előállhatnak ravasz megoldásukkal, amihez a kibontakozó válságot eleve gyártották, ami nem egyéb, mint minden szuverén nemzet eltörlése és a kormányzás teljes és globális központosítása, a gyeplővel egy maroknyi kiválasztott kezében, akik majd megmentik az emberiséget ettől a destruktív „megosztottságtól”.
Amikor felismerjük, hogy a globalisták célja az alkotmányos védelem megszüntetése és egy igazi diktatúra megvalósítása, rájövünk, hogy a kelet és nyugat közötti konfliktus remek lehetőség ehhez. A háborús láz eszelőssé és könnyen alakíthatóvá teszi az embereket, a külső veszedelem hatására pedig a nép jobban tolerálja a belső despotizmust.
Elég valószínű, hogy amikor a globális ellenség sorai a nyilvánosság számára is láthatóvá válnak, sok orosz (vagy keleti) arcot látunk majd a nyugati oligarchák mellett. Talán akkor többen elismerik majd, hogy a kelet és nyugat közötti ellentét is a játék része.

Mindegy mi a probléma, a válasz a 


központosítás



BrexitMain24
A brit népszavazás óta hihetetlen mennyiségű vészjósló prognózist lehet olvasni, hol arról, hogy az EU össze fog omlani a britek kilépése miatt, hol arról, hogy az már eddig is az összeomlás határán állt, attól függően, hogy az ember melyik hírportált választja éppen.
Egy korábbi cikkben említettem, hogy a kilépés ténye tulajdonképpen nem számít, ami némi félreértésre adhatott okot. Valóban nem számít az egyén szempontjából, hiszen nem országok vagy birodalmak, csakis emberek üdvözülhetnek, ugyanakkor nagyon nem mindegy egy-egy ország sorsa illetve a bibliai próféciák szempontjából, hiszen nagyon is konkrét felsorolásaink vannak arról, hogy egy-egy nemzet kinek az oldalán áll majd az emberiség előttünk álló jelentős korszakának végén, így érdekes látni az említett nemzetek pozícióinak profetikus átrendeződését.
Amit viszont érdemes megfigyelni a nyilvános retorikában, hogy a dolgok alakulásától függetlenül, a tökéletesnek mondott megoldás mindig a központosítás növelése. Egy Új Világrend létrehozásának szükségessége a New Age újkori megjelenése óta egyre nyíltabban jelenik meg a politikai beszédekben, a Brexit óta azonban mintha még magasabb sebességbe kapcsolt volna. Mintha a népszavazás egy új propagandagépezetet indított volna be annak a vélekedésnek elterjesztésére, miszerint a számunkra egyelőre láthatatlan gazdasági válság ellen kizárólag az Új Világrend, de legalábbis egy erősebb európai Rend lehet a megoldás.
A piacok látványos erősödését figyelve, a teljes központosítás bevezetésének sürgetése a globalista elit részéről teljesen értelmetlennek tűnhet. Hol a válság, amire figyelmeztetnek?
Brandon Smith szerint „a Brexit egy részállomás lehet, ami egy jövőbeli piaci reakciót hivatott beindítani, de legalábbis remek ürügyként szolgálhat egy válság vagy összeomlás esetére.” Vagyis az ok már megvan, most már csak az eseményről kell gondoskodni ebben a fordított világban.
Érdemes nyomon követni az elit Brexit utáni figyelmeztetéseit, mert hasznos jelzésként szolgálhatnak. Érdekes például, hogy a fővonalas média folyamatosan a szélsőséges intézkedések szükségességéről beszél. Ne felejtsük el, hogy az IMF és a BIS a 2008-as válság előtt is szólt, most pedig egy 2016-os összeomlásról beszélnek. A Brexit óta az elit válságkórusa crescendora váltott. Mivel a válsághoz szükséges feltételeket ők maguk teremtik meg, ritkán tévednek, kivéve persze, amikor a félrevezetés a cél.
Soros György például váltig állítja, a legújabb részvényszárnyalás ellenére, hogy a Brexit „felgyorsította a pénzpiaci válságot”, ami számunkra továbbra sem érzékelhető.
Mario Draghi véleményét támogatandó, a Bloomberg például „Draghi Új Világrendet szeretne, amit a populisták kedvükre gyűlölhetnek majd” címmel hozott le egy cikket, amiből az „Új” szót utólag törölték. A cikk arra szólította fel a központi bankokat, hogy ne a „hazai” bajokkal foglalkozzanak, hanem kezdjenek el a „globális problémákra” összpontosítani.
A központi bankok központi bankjaként funkcionáló Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a globális koordináció nem elég, globális szabályok szükségesek.
A végcél szempontjából a Brexit így tényleg mellékes, olyan értelemben, hogy a hatalom a célhoz gyártja az eseményeket, így egy nemleges válasz esetén a betervezett válságot valami másra kenték volna. Akár a kilépés elmulasztása is megtette volna, ha éppen nem akad jobb ürügy, hiszen, amint észrevettük, a magyarázatok hihetősége egyre kevésbé érdekli a magukat nyeregben érző vezetőket.
Az európai vezetők is az összeomlás-retorikát választották, amikor egy európai szuperállam létrehozását sürgették az Unió teljes széthullása ellen. A német és francia külügyminiszterek a tagállamok szuverenitását korlátozó tervezetet készítettek. A brit Express szerint a kilenc oldalas dokumentum értelmében
„a tagállamok gyakorlatilag elveszítenék önálló hadseregüket, büntető törvényeiket, adórendszerüket és nemzeti bankjukat és ezek a jogkörök mind Brüsszelre szállnának át.”
Igaz, hogy időnként a válságra való figyelmeztetések figyelemelterelésként is szolgálhatnak, de gondoljunk csak bele: a központi bankok soha nem lesznek képesek elnyerni a közvélemény támogatását egy globális és teljesen központosított gazdaság felügyeletére, ha jóslataik rendre helytelennek bizonyulnak, és a válság sohasem érkezik meg. A válságnak pedig nem szükséges azonnalinak és teljesnek lennie ahhoz, hogy elvégezze a dolgát. Egy fokozatos, kezelhető lejtmenet éppen úgy megteszi.
És itt még nem arról a bizonyos válságról van szó, aminek hamvaiból egy világdiktátor születhet, hiszen ahhoz, hogy a világ istenként imádjon egy embert, aki ráadásul valamilyen módon ehhez az imádathoz köti a világgazdaságot is, olyasmire lesz szükség, amit egyikünk sem látott még.




Aláírták a Csendes-óceáni Partnerséget




– A nemzeti szuverenitás végének kezdete


TPP-signing
A 12 résztvevő állam múlthét csütörtökön Új-Zélandon végül aláírta a történelem eddigi legnagyobb kereskedelmi megállapodásának számító Csendes-óceáni Partnerséget (TPP), ami lényegében az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) globális verziója.
Az aláírást megelőző tárgyalások hét éven át és teljesen titokban folytak. Az aláíró nemzetek a világgazdaság 40 százalékát képviselik.
A korábbi NAFTA és GATT is katasztrofális hatással voltak az USA gazdaságára és versenyképességére, amit a TPP várhatóan tovább ront majd.
A TPP tulajdonképpen egy különleges jogokkal felruházott, különleges előnyöket élvező szervezetként fog működni. Az egyik ilyen előny a felelősségre vonástól való mentesség, hiszen a kormányok és cégek közötti vitás ügyekben erre a célra létrehozott magánbíróságok, nem pedig az adott ország bírósága dönt majd.
Ez akár jó is lehetne, ha mondjuk egy korrupt országot vagy kormányt bárki felelősségre vonhatna, csakhogy ez a jog kizárólag a multinacionális vállalatokat illeti, a kisvállalatokat nem.
Kimondhatjuk, hogy a TPP a megavállalatok globális kormánya lesz.
A február 4-i aláírást követően a résztvevő országoknak még ratifikálni kell a Partnerséget és csak azután léphet hatályba. Ehhez minimum hat aláíró ratifikálása szükséges, illetve, hogy azok nemzeti összterméke az összes aláíró nemzeti össztermékének minimum 85 százalékát képviselje, vagyis az Egyesült Államok és Japán jóváhagyása nélkül a hatályba lépés technikailag nem valósulhat meg.
Az aláírást megelőzően Gary Hufbauer, a Peterson Nemzetközi Gazdasági Intézet munkatársa azt nyilatkozta, hogy a „TPP csak a Chiléhez, Peruhoz és Vietnámhoz hasonló országok számára előnyös. Jól néz ki egy elnök rezüméjén.”
Hufbauer szerint a nagyobb gazdaságok, Ausztrália, Kanada, Japán és Mexikó megvárják majd, hogy Barack Obama képes lesz-e júliusig ratifikáltatni az egyezményt az amerikai kongresszussal és csak azután lépnek majd.

A TPP sötét oldala

Ellenzői szerint a megállapodás a nemzeti szuverenitás elleni támadásnak tekinthető. Robert Kennedy Jr. szerint a kormányok ellen megacégek által kezdeményezett perek, mint amilyet például a TransCanada indított az USA ellen, amiért az nem hagyta jóvá a Keystone XL vezetékhálózat kiépítését, jelentősen megszaporodhatnak majd a TPP hatálybalépésével.
A TPP ugyanis rendkívüli mértékben kiszélesíti a transznacionális entitások jogait, tulajdonképpen a honpolgárokkal helyezve egy szintre azokat. Például lehetővé teszi egy külföldi beruházásokat végző cég számára, hogy egyenlő elbánást követeljen a külföldi államtól és feljogosítja, hogy akár beperelje az országot a projekt leállításáért.
„Ahelyett, hogy az amerikai nép határozná meg az országot irányító szabályokat, egy külföldi cég fogja megmondani, hogy hogyan nézzen ki az amerikai szuverenitás,” mondta Kennedy.
Az persze más kérdés, hogy mennyi maradt meg mára ebből a szuverenitásból, illetve, hogy valójában mekkora beleszólása van az állampolgároknak az államügyekbe, valamint, hogy a demokráciának nevezett színjáték honnan ered és valóban a nép érdekeit szolgálja-e, de ez egy külön posztot érdemelne. (És tényleg: ebből a külön posztból mindez ki is derül.)

A GMO-k globalizálása

A Csendes-óceáni Partnerséggel szembeni ellenállás egyik komoly kiváltója a génmódosított organizmusokkal (GMO) köthető össze, ugyanis a TPP jelentős mértékben megnövelné a Monsanto, Sygenta és hasonló vegyipari óriásik amúgy is komoly hatalmát, éppen ezért számos latin-amerikai fővárosban tartottak tüntetést az aláírás ellen.
A TPP eddig megismert rendelkezései szerint a Monsanto-féle GMO magokat és gyomirtókat gyártó cégek felülírhatják az egyes nemzetek által a termékeik ellen bevezetett tilalmakat. A hatályos uniós szabályok szerint Magyarország például csak moratórium bevezetésével tudja biztosítani GMO-mentességét, amihez időről időre meg kell küzdenie a tagállamok támogató szavazataiért. Bár hazánk nem aláírója a TPP-nek, a hasonló feltételekkel tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségnek (TTIP) viszont az EU tagság révén igen.
ttip-no
A két egyezmény (TTIP és TPP) valódi gazdasági birodalmat hozna létre, amely közvetlen határain túl is képes lenne kikényszeríteni az egyezmények alkalmazását.
Az aláíró országok kötelesek jogszabályaikat és közigazgatási eljárásaikat összehangolni az egyezményben foglaltakkal. Amennyiben ezt nem teszik meg, az érintett országok jogilag felelősségre vonhatók e célból létrehozott döntőbíróságok előtt, amelyek kereskedelmi szankciót szabhatnak ki a kormányok ellen, bár az első tervezetek óta néhány fékező erejű rendelkezés is bekerült a szövegbe, amelyek némi védelmet nyújtanak az egyes országoknak a cégek támadásaival szemben, amennyiben azok a közegészséget veszélyeztetik. Ha ez túlzásnak és hihetetlennek hangzik, érdemes észrevenni, hogy több más már létező kereskedelmi szerződés filozófiájába illeszkedik – a szabadkereskedelem vagy a kereskedelembővítés szépen hangzó mottói alatt.
Forrás: trunews.com



TPP, TTIP: Obama titkos kereskedelmi 


megállapodásai kontra Trump és Bernie



global-endgame
Politikai csatározásokról még érintőlegesen is ritkán írok itt az oldalon, mert úgy gondolom, hogy legfőbb funkciójuk elterelni a figyelmünket az igazán fontos dolgokról. Ahogy C.S. Lewis olyan találóan megfogalmazta:
„Az ördög minden hibát párokban, ellentétpárokban helyez el a világban, és mindig arra biztat bennünket, hogy jó sokat törjük a fejünket, vajon melyik a rosszabb. Arra számít ugyanis, hogy az egyiket olyannyira nem kedveljük majd, hogy könnyűszerrel belekergethet a másikba. De ne engedjük magunkat bolonddá tenni! Tartsuk a célt szemünk előtt és haladjunk egyenesen át a két hiba között. Csak azzal kell törődnünk, hogy mindkettőt elkerüljük.”
A mostani kivétel is csak látszólag az, mert remélhetőleg a színjátékról éppen a fontosabb történésekre tereli figyelmünket, bár szerzője láthatólag a két rossz közül inkább a republikánus oldal felé hajlik.
A sajtó nem hajlandó kimondani, hogy a két merőben ellentétes elveket képviselő amerikai elnökjelölt furcsa módon a globalista kereskedelmi egyezmények terén azonos állásponton van.
Donald Trump és Bernie Sanders, a fegyverrel hadonászó cowboy és a határozott programmal érkező szocialista a szabadkereskedelmi egyezmények terén egyetértenek.
A sajtó hallgatásának oka nyilvánvaló, hiszen ezzel elismernék, hogy a két tábor több millió főt számláló tagjai valószínűleg tisztában vannak az egyezmények veszélyeivel, és ez a felismerés komoly veszélyt jelentene a Fehérház jelenlegi lakója számára.
Amikor a Csendes-óceáni Partnerségre (TPP) vonatkozó előzetes szavazás megakadt az amerikai kongresszusban, Barack Obama és csapata egész éjjel lázasan lógott a Fehérház vonalain, hogy támogatókat szerezzen az egyezményhez.
Most, hogy Nagy-Britannia az Unióból való kilépést fontolgatja, sziklának is beillő homokszemet juttatva az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) gépezetébe, Obama azonnal repülőre ült, hogy vészjósló figyelmeztetést közvetítsen a brit kormány és lakosság irányába, kijelentve, hogy az EU-ból történő kilépésük esetén egyenesen a sor végén landolnak majd, ha végül mégis megállapodásra adnák fejüket az Egyesült Államokkal.
Mint köztudott, 2008-as elnökké választását követően Barack Obama Zbigniew Brzezinskitől, David Rockefeller kifutófiújától kapta külpolitikai kiképzését.
1969-ben Brzezinksi a következőket írta:
„A nemzetállam, mint az emberi élet alapvető szervezeti egysége már nem tekintendő az elsőszámú kreatív erőnek: a nemzetközi bankok és multinacionális vállalatok a nemzetállam politikai koncepcióinál messze fejlettebb módon cselekszenek és terveznek.”
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások egyik legfőbb célja a nemzetek felszámolása és a világgazdaság feletti hatalom átjátszása a megacégeknek.
2015 októberében például az Independent (és számos weboldal, köztük ez is) megírta, hogy a TTIP részeként választott magánbíróságok kerülnek felállításra, ahol a multik beperelhetik a nemzetállamokat, amennyiben úgy látják, hogy várt nyereségük veszélybe kerül.
A Monsanto például nyereségkiesésre hivatkozva beperelheti az Európai Uniót a cég GMO terményeinek betiltásáért, és ennek eredményeként nagy eséllyel hatálytalanná teheti az EU szigorú GMO korlátozásait.
Az Independent ezt írta:
Hozzávetőleg 500 per folyik a világon ilyen választott bíróságokon bizonyos cégek és nemzetállamok között. A bíróságokat eseti megbízással kiválasztott vállalati ügyvédek alkotják. A War on Want szerzője, John Hilary szerint csupán díszletbíróságokról van szó, amelyek kifejezetten érdekeltek abban, hogy a multik javára döntsenek.
Hogy minden nemzet rendelkezik saját bírósági rendszerrel? Milyen eredeti elképzelés! Nem elavult ez egy kicsit? Bízzuk inkább a döntést a multikra, ők sokkal objektívabban látják a helyzetet!
Tényleg ezt akarjuk?
A TTIP, aminek tartalma nem publikus, bár egyes aspektusai éppen a napokban kezdtek kiszivárogni, számos más megállapodást is magában foglal. Az Independent is közzétett néhányat:
A TTIP értelmében a vegyi anyagokra vonatkozó eddigi igen óvatos európai eljárási elvet, vagyis, hogy ellenőrzik őket, mielőtt a lakosságra zúdítanák, az amerikai metódusra cserélnék, ami abból áll, hogy először árasszuk el a népet, hagyjuk figyelmen kívül a következményeket, majd találjuk ki, hogy a konszenzus szerint a vegyi anyagok ártalmatlanok az emberre. Sok sikert Európa!
Az új gyógyszerek klinikai tesztjei sokkal lazább felügyelettel folynának. Közérthetőbben: a gyógyszergyártók simán eltitkolhatják majd a számukra kedvezőtlen eredménnyel záruló kísérleteket, ami újabb vegyi támadást jelent az európai és persze az amerikai lakosság ellen.
Az élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi szabványok az Atlanti-óceán mindkét partján sérülnének.
Az európai közszolgáltatók (víz, egészségügy, oktatás) megnyitnák kapuikat az Egyesült Államokból érkező privatizálók előtt, akik új piacokat keresnek nyereségorientált vállalkozásaik számára, természetesen magasabb árakat eredményezve. A gyógyszeripari óriások az új piacokat kizsákmányolva beszivároghatnak a közegészségügybe és még jobban eláraszthatják a terepet toxikus termékeikkel.
Példa nélküli az is, ahogy az EU és az USA közötti tárgyalások folynak. Az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője például fegyverként próbálta bevetni a TTIP tárgyalásokat, hogy rávegye az Európai Uniót a növényvédőszerekre vonatkozó álláspontjának megváltoztatására. Elég, ha elolvassuk a Guardian 2015. májusi cikkének első sorait:
A dokumentumokból kiderül, hogy az EU amerikai nyomásra ejtette a növényvédőszerekre vonatkozó törvényeket a TTIP kapcsán… Az Egyesült Államok üzleti érdekeinek képviselői kiharcolták, hogy az EU felfüggessze az endokrin elválasztást befolyásoló, a rák kialakulásával és a férfi meddőséggel összefüggésbe hozott vegyszerekkel kapcsolatos lépéseket, hogy a TTIP szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét elősegítse.
Érdemes azt is észrevenni, hogy ez a felháborító döntés bármilyen egyezmény ratifikálása nélkül, csak úgy „mellékesen” született. A nyomásgyakorlást a TTIP-től remélt pozitív gazdasági befolyással érték el.
Ilyen és ehhez hasonló ítéletekre számíthatunk az egyezmény ratifikálását követően is.
A másik kasszasikernek ígérkező megállapodás, a TPP, a csendes-óceáni térség 12 államát érinti és hasonló feltételeket, előjogokat és jogi eljárásokat biztosít a multik számára.
Groteszk összeesküvések, amik igazságosabb globális gazdaságot ígérve hozzák ennek az ellenkezőjét.
Az egyezmények támogatói és ellenzői a kerítés két oldalán állnak, miközben Hillary Clinton véres kezével a gyeplőn végiglovagol közöttük, egységes jövőt ígérve Amerikának.
Igen, egységeset. Globális üzleti vezetés alatt.



Útban a világkormány, a központosított 


gazdaság és a világvallás felé


Egy világ – Egy álom
A globális elit soha nem volt még ennyire közel céljai megvalósításához. Néhány egymással szorosan összefüggő eseménynek és nemzetközi egyezmény megkötésének köszönhetően bolygónk kormányzása egyre közelebb kerül a teljes központosítás megvalósításához, méghozzá a többség tudomása nélkül.
Az elmúlt hónap során is számos ilyen esemény történt.
Szeptember 25-27-ig tartó konferenciáján az ENSZ bemutatta új egyetemes napirendjét. Az eseményt a New Yorkba látogató pápa nyitotta meg, aki maga is a napirend mellé állt.  A világ szinte valamennyi nemzete aláírta a 17 célt megfogalmazó tervet, amiről csak nagyon keveset hallhattunk a médiában.
Az ENSZ azt ígéri új dokumentumában, hogy együttes erővel egy igazi utópiát hozhatunk létre a Földön. A helyzet azonban az, hogy ez a bizonyos egység, amiről az ENSZ beszél, az igazi és igen gonosz tervet leplező álarc csupán. Paul McGuire a következő írta róla:
Az ENSZ nem az emberiség engedélyét kéri, hanem felszólít bennünket a 17 fő és 169 alpontból álló, a fenntartható fejlődést előtérbe helyező terv elfogadására, ami radikális változásokat hivatott megvalósítani a világon 2030-ig. Az Agenda 21 (teljes nevén Feladatok a XXI. századra) helyébe lépő 2030 Agenda vagy napirend (más szóval a 2030-ig elvégzendő feladatok) az előző terv felturbózott változata. A tömegmédia segítségével az egész világot meggyőzték vagy legalábbis azon igyekeznek, hogy meggyőzzék arról, hogy a terv környezetünk megmentését és a „szegénység felszámolását” célozza. Sajnos azonban a terv egészen más céllal jött létre. Az Agenda 21 és az új 2030 Agenda igazi célja egy világkormány, egy globális gazdasági rendszer és világvallás megalakítása. Amikor Bank Ki-Moon ENSZ főtitkár „a világbéke álmáról és a minden embernek kijáró méltóságról” beszélt, a kommunizmus által ígért „munkásparadicsom” szlogenjeit idézte.
Az új tervet sokszor inkább „globális célokként” említik a nyilvánosság előtt. Szeptember 26-án számos híresség is arcát adta hozzá a Centrál Parkban tartott Globális Állampolgár Fesztiválon, amihez egypromóciós rövidfilm is készült. A videón látható hírességek közül bizonyára sokan őszintén szeretnének segíteni másoknak és tenni valamit a Földért és nem azért szerepelnek a kampányban, mert a globális elitet szolgálják, csak éppen nem látják át az összefüggéseket. Fontos tehát, hogy ne lássunk mindenkiben azonnal ellenséget, inkább próbáljuk meg értelmesen elmagyarázni az érdeklődőknek, hogy pontosan milyen törekvésekről is van szó.
Globális állampolgár fesztivál
Globális állampolgár fesztivál
Sajnos az ilyen propaganda céllal készült anyagokat arra használják, hogy a „globális közösséghez” tartozó „globális állampolgárság” koncepcióját népszerűsítsék. A folyamat évtizedek óta tart és elég hatékony.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete tulajdonképpen egy konszenzus nélkül működő testület és a globális kormány előfutárának mondható, aminek a politikai jobb és baloldal is behódolt már, hiszen mindkét oldalon az igazi vezetőket, a nemzetközi bankár családokat és titkos társaságokat szolgálják. Amikor pedig egy-egy vezető politikusnak az „orwelli csoporttól” eltérő nézetei vannak, egy bizonyos szintig elmehet, de nem tovább.
Ki ez az elit társaság és milyen titkos társaságok irányítják őket? Troy Andersonnal, a Pulitzer-díjra jelölt oknyomozó újságíróval közösen írt új könyvünkben leírjuk, hogy létezik egy nagyon is valóságos, titkos és féltitkos társaságokból álló hálózat. Ezek közé tartozik a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trialterális Bizottság, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézete, az ENSZ, a Római Klub, a Bilderberg csoport és számos egyéb szervezet, amelyek meghatározzák az elnökök, miniszterelnökök, médiahálózatok, politikusok, multinacionális óriás cégek vezetőinek és egész nemzeteknek a döntéseit. A médiában szinte sohasem hallunk használható vagy alapos elemzéseket róluk, hiszen a médiumokat is ők irányítják és hatalmuknak köszönhetően egyetlen kormány sem vonta még őket felelősségre.
Globális gazdaság
A globalizáció másik fontos eszköze különböző nemzetközi egyezmények formájában valósul meg, amelyek célja, hogy idővel az egész világ egyetlen egységes, globális törvények által szabályozott piaccá váljon. A nemzetgazdaságok egyesítése közben azonban az egyes gazdaságok folyamatosan hanyatlanak, munkahelyek szűnnek meg, iparágak tűnnek el vagy rendeződnek át, miközben a megacégek egyre nőnek, a középosztály pedig fokozatosan eltűnik. Mivel a békát lassan főzik, a folyamat csak nagyon keveseknek tűnik fel, a protestálók hangját pedig elnyomja a világ zaja.
A világtörténelem egyik legnagyobb nemzetközi kereskedelmi egyezményével kapcsolatos tárgyalások például szinte észrevétlenül zajlottak és fejeződtek be, pedig a Csendes-óceáni Partnerség óriási lépést jelent az igazán központosított gazdaság megvalósítása felé.
A TPP, vagy Csendes-óceáni Partnerség nem csupán egy kereskedelmi egyezmény, amelynek segítségével Barack Obama olyan célokat is képes megvalósítani, amiket az amerikai kongresszus amúgy soha sem hagyna jóvá. Elfogadását követően bármilyen jövőbeli módosítás rendkívül nehézkes lesz, így Barack Obama tervei a világgazdaság 40 százalékában megvalósulhatnak.
Az egyezményt az USA, Kanada, Japán, Mexikó, Ausztrália, Brunei, Chile, Malajzia, Új-Zéland, Peru, Szingapúr és Vietnám tervezik aláírni.
Egy másik szerződés, A TTIP, vagy Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség értelmében pedig egy-egy ország korlátlan mértékű kereskedelmi szankcióknak néz elébe vagy az adófizetők dollármillióit fizetheti ki kártérítésként az óriásvállalatoknak.
A lassított puccsnak tekinthető egyezmény tárgyalásai 2013 júliusában kezdődtek az USA és az Európai Unió között, és várhatóan 2016-ban fejeződnek be. A TTIP-TAFTA a horrorfilmek elpusztíthatatlan szörnyeihez hasonlóan éledt újjá és egyesíti a múlt legkárosabb egyezményeit, sőt új elemekkel is bővíti.
A TTIP-TAFTA aláírásának pillanatától a vállalatok kiváltságai jogerőre emelkednének, és tartósan érvényben maradnának, akkor is, ha a közvélemény vagy a kormányzati szándék közben megváltozna. Az egyezséget ugyanis csak az összes aláíró ország egyetértésével lehetne módosítani.
Világvallás
Eközben a világvallás felemelkedésén ügyködők sem tétlenkednek.
Egyre többet hallani arról, hogy a különböző vallások csupán eltérő utakat képviselnek, de egyformán Istenhez vezetnek. Ezt a nézetet egyre több vallási vezető támogatja, azt állítva, hogy a két legnagyobb világvallás, a kereszténység és az iszlám, ugyanazt az Istent imádja.
Sokan ennek bizonyítékát látják Ferenc pápa New Yorki beszédében is, amiben ezekkel a szavakkal köszöntötte a muzulmánokat:
„Két érzést szeretnék muzulmán testvéreim fel közvetíteni: először is üdvözlöm őket az áldozat ünnepén. Szeretném, ha üdvözletem szívélyesebb lehetne. Ezek az érzések a közelség és a tragédia láttán érzett közelség. A Mekkában történt tragédiára gondolok.
Szeretném biztosítani őket imáimról. Egyesítem magam mindannyiótokkal. Ima a kegyelmes és irgalmas istenhez.”
Ezekkel a szavakkal Allahra utalt, hiszen az iszlámban őt illetik a „kegyelmes és irgalmas” jelzőkkel. (Természetesen a muzulmánoknak szüksége van imáinkra, azonban ha valóban Isten segítségét szeretnénk számukra, talán hozzá lenne érdemes imádkozni, nem pedig Allahhoz, hiszen ezzel a „gesztussal” épp a lényeg veszik el.)
Nem ez volt az első eset, hogy Ferenc pápa hasonlóan fogalmazott. Úgy tűnik, hogy szerinte a keresztények és a muzulmánok ugyanazt az Istent imádják, ami megmagyarázza, hogy miért hagyta jóvá, hogymohamedán imákat mondjanak a Vatikánban.
Bár a fent leírt folyamatok tagadhatatlanok, az átmenet nyilván nem egyik napról a másikra megy végbe és nem lesz zökkenőmentes. A káosz valószínűleg jelentősen erősödik, mielőtt mindezek megvalósulhatnak. Minden egyes válság egy kicsivel közelebb viszi a háttérhatalmat a végső tervhez és látni fogjuk, hogy mindegyikre a globalizáció és a központosítás kiterjesztését javasolják majd megoldásként. Százszor fogjuk még hallani, hogy az emberiség problémáit kizárólag az egységen keresztül lehet megoldani, ami számukra nem azt jelenti, hogy az emberek különbözőségeik ellenére tanuljanak meg szeretetben együtt élni, hanem azt, hogy kövessék a hatalom által előírt központosított normákat, amik idővel az élet minden területét magukban foglalják majd, az oktatástól, az egészségügyön át, egészen a kereskedelemig és a vallásig.



EU terv: közös határőrizeti rendszer 


tagállami 


vétójog nélkül


Forrás: zerohedge.com
Az Európai Unió állandó külső határőrizeti rendszer bevezetését tervezi, hogy kezelni tudja a II. Világháború óta eltelt idő legnagyobb menekültválságát. Az új határőrizeti erők átvennék a tavaly nyáron szuverenitását elvesztett (de az eurót még megtartó) ország határvédelmét, ahonnan tízezrek jutottak el Németországba, jelentősen rontva ezzel Angela Merkel népszerűségén.
Lehullottak az álarcok. Az Európai Unió a schengeni határok védelmének ürügyén, és persze Görögország példáját kihasználva, felülírná az egyes tagállamok nemzeti szuverenitását.
Az Európai Bizottság a jelenlegi helyett egy olyan állandó határőrizeti szerv létrehozására készül javaslatot tenni, amelynek jogában állna átvenni az Európai Unió külső határainak őrizetét, akkor is, ha valamely tagállam kormánya ezt ellenzi.
Ennek az egységnek a bevetésében az Európai Bizottságé lenne az utolsó szó. Várhatóan ez lesz az új szabályozás legvitatottabb eleme, ugyanis így a bizottság jogköre lenne az egység telepítése egy adott határszakaszra, az új határrendészeti alakulat és parti őrség igazgatási testületének ajánlása alapján.
Paranoia vagy valóság, hogy az EU minden valós és megrendezett válságot hatalmának megerősítésére használ a nemzeti szuverenitás kárára, eltörölve az egyes országok kulturális és vallásos határait, egy Brüsszel, Berlin és Frankfurt által felügyelt szuperhatalommá konszolidálva valamennyit?
Amennyiben a javaslatot elfogadják, nyilván Görögország lesz a kísérleti nyúl az új rendszer tesztelésében, hiszen a tőkekorlátozásoknak köszönhetően már úgyis elvesztette szuverenitását és még mindig nagy bajban van, így nem igen szólhat bele az ilyen döntésekbe.
Még az EU párti Financial Times is megjegyzi, hogy „az euró bevezetése óta nem történt ilyen komoly lépés a szuverenitás feladásának irányába.”
„Az európai vezetők 15 éve tárgyalnak egy közös határőrizeti erő felállításáról, de eddig nem tudták legyőzni mélyen gyökerező kifogásaikat saját nemzeti hatalmuk átruházásával kapcsolatban, hiszen az egyes országok határainak felügyelete és védelme egy szuverén állam egyik legalapvetőbb funkciója. Még Görögország is csak nemrégiben, több hónapos huzavona után egyezett bele, hogy az EU határvédelmi csapatokat küldjön oda.”
A párizsi terrortámadások és az új bűnmegelőző törvények elfogadása után Brüsszel nyilván úgy véli, hogy a lakosság nagyobb hajlandóságot mutat szuverenitása (és szabadsága) feladására, a (határ) biztonság érdekében.
És a hab a tortán:
„A tagországokkal konzultálnának ugyan, de a tagállami kormányoknak nem lenne joguk egyoldalúan vétót emelni egy-egy telepítési döntés ellen. Ez a schengeni térség nem EU-tag országaira, például Norvégiára is vonatkozna.”
Lehet, hogy a fejlemény meglepetésként ér néhány naiv EU párti szavazót, akik nem értik, hogy egy olyan terv megvalósulásának lépéseit látjuk, amiről már 2008-ban is hallani lehetett, amikor egy AIG prezentációrendkívül világosan megválaszolt néhány fontos kérdést arról, hogy „Mit akar Európa?” A válasz:
„Globális folyamatok ürügyként való felhasználása hatalmának kiterjesztése érdekében:
– Környezetvédelmi ügyek: felügyelet erősítése a tagállamok felett, a globális kormányzás elképzelésének népszerűsítése,
– Terrorizmus: a rendvédelmi és jogi ügyek feletti nagyobb befolyás megszerzése megfelelő ürügyek révén, a megfigyelés erősítése,
– Globális pénzügyi válság: két legyet (szabad piacgazdaság, angolszász gazdaságok) egy csapásra (egész Európa feletti hatóság, globális pénzügyi kormányzás),
– Európai Monetáris Unió: válság létrehozása az „Európai gazdasági kormányzás” erőszakos bevezetése érdekében.
Bár ezek a 2008-ban megfogalmazott célok tökéletesen megvalósultak, még ez az igen agresszív és precíz előrejelzés sem említette a határok és a lakosság feletti hatalomátvételt. Most ez következik.



Három az egyben mecset-zsinagóga-


templom épül Berlinben – Itt a világvallás?


House-of-One
Két évvel ezelőtt bejárta a hír a nyugati médiát, miszerint Berlinben House of One (az Egy vagy Egység háza) néven mecset-zsinagóga-templom épül. Talán azért mert az építkezést jövőre tervezik elkezdeni, ismét sok hírportál ír róla és miután többen elküldték nekem a hír magyar változatát, gondoltam itt az ideje, hogy beszéljünk róla.
A 888.hu a következőket írta:
Egy évtizeddel ezelőtt merült fel az az ötlet egy közös intézmény létrehozásáról a világ három monoteista vallásának követői számára. Az elképzelések szerint a nem mindennapi imahelyen muszlimok, zsidók és keresztények teljes egyenlőségben és békében imádkozhatnának egymás mellett a német főváros szívében egy korábbi templom helyén.
Tovia Ben Chorin rabbi, a projekt egyik vezetője szerint ez egy óriási lehetőség lesz a vallások közötti párbeszédet tekintve nemcsak a berliniek, hanem az egész világ számára. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miért is épp a német fővárosba álmodták meg ezt a nem mindennapi épületet a rabbi kiemelte:
„nekem zsidóként ez a város a sebek városa és egyben a csodák városa is. Ebben városban tervezték meg szisztematikus kiirtásunkat és ebben a városban született meg a multikulturalizmus, mint válasz…mert ez egy multikulturális város, amelynek szellemisége az egész világban szét fog terjedni.”
Kadir Sanci imám szerint a projekt egy jelzés a világ számára, arról hogy „a muszlimok többsége nem erőszakos, hanem békeszerető ember. Egy projekt, amelyben különböző kultúrák tanulhatnak egymástól.”
A hír kapcsán persze minden rendes keresztény olvasónak az antikrisztusi világvallás jut eszébe és ezzel alapvetően nincs is semmi baj. Ugyanakkor fontos néhány fogalmat tisztázni e téren. Például azt, hogy mi a különbség a másik hitének tiszteletben tartása és a szinkretizmus, vagyis az egymásnak ellentmondó és kölcsönösen kizáró nézetek összegyúrására való törekvés vagy éppen egy hivatalosan kijelölt kötelező vallás felé vezető út között.
Fontos továbbá különbséget tenni a radikális politikai korrektség vagy multikulturalizmus és a békére való törekvés között, ami, akármennyire hihetetlenül hangzik, de megalkuvás nélkül is megvalósítható (lenne).
A népek vagy vallások közötti békére való törekvés, amit szaknyelven mérsékelt multikulturalizmusnak is hívnak, radikális fajtájával ellentétben, elismeri az objektív igazság létezését, törekszik az elnyomottak megértésére és megsegítésére és nem követeli, hogy az egyenlőség nevében minden kultúra képviselve legyen az oktatásban, hanem az igazságot akarja tanítani, függetlenül attól, hogy azt melyik kultúrában találjuk meg.
A relativizmusból eredő radikális politikai korrektséget és multikulturalizmust valószínűleg nem kell külön bemutatni, hiszen nap, mint nap ránk köszön a tévében, a rádióban és egyéb médiumokban.
És hogy ennek mi köze van a tervezett templomhoz? Úgy gondolom, hogy miközben felismerhetjük a vallások egycélúságának képtelenségét és nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy igenis létezik objektív igazság és egyetlen Út Istenhez, nem szabad abba a hibába esnünk, hogy az ezt fel nem ismerő vagy el nem fogadó embertársainkat eltaszítjuk, még akkor sem, ha minden igyekezetünk ellenére sem látják, amit mi.
Vajon találunk példát arra a Bibliában, hogy az előttünk járók hogyan kezeltek hasonló helyzeteket? Bőven. Elsőként Dániel próféta igen eseménydús élete és munkássága jut eszembe. Igaz, hogy az ő esetében Dániel élt hazáján kívül és Babilon istene számított a hivatalos vallásnak, mégis érdemes megfigyelni, hogy Dániel minden hatalom uralma idején képes volt hű maradni hitéhez, akár életének kockáztatása árán is, miközben annak béketűrő mégis rendíthetetlen megnyilvánulásai Isten felé vonzották az éppen aktuális uralkodót.1 Igaz, Belsazár esetében a vonzás, ha volt ilyen, igen rövid életű volt.2
A másik gondolat, ami felötlött bennem a hír kapcsán, hogy ez a tervezett épület kövekkel illusztrálja majd, ami nagyon sok ember lelkében régóta kézzel fogható, mégpedig azt a korábban már említett elképzelést, miszerint minden hit Istenhez vezet. A kettő közül a második a nehezebb ügy, hiszen kit érdekelnek a kövek, amik ma itt vannak, és holnap leomlanak, ahogy az épület tervezett helyén egykor állt Szent Péter templommal is történt.
Az előző posztban, Morgan Freeman sorozata kapcsán is felvetődött ez a manapság igen jellemző felfogás, mondhatni városi legenda, ami szerint végső soron minden vallás ugyanazt tanítja, vagy legalábbis a céljuk azonos.
Ez persze nem igaz. Ha így lenne, mindössze egyetlen vallás létezne. Mivel a különböző vallások különböző dolgokat tanítanak, így értelemszerűen nem vezethetnek ugyanoda. Ez az egyszerű következtetés manapság nem számít magától értődőnek.
Egyes vallások azt tanítják, hogy egyetlen Isten van, mások szerint több tucat, de létezik olyan is, amelyik szerint egy se, ugyanakkor egyre több vallási irányzat hirdeti, hogy „mi” vagyunk az isten. Ezek egyértelműen nem ugyanazt az Istent írják le különböző módokon, hanem teljesen más „istenekről” beszélnek.
Vannak olyan vallások, amelyeknek a mennyország a célja, mások arra várnak, hogy eggyé váljanak Istennel és megint mások szerint egyszer csak megszűnünk létezni. Ezek teljesen eltérő célállomások, ahová teljesen más utakon lehet, vagy nem lehet eljutni.
Mivel teljesen különböző célokról és különböző utakról beszélünk, az igazság tekintetében két opció lehetséges: vagy mindegyik téved, vagy egynek a sok közül igaza van. Kettő vagy több nem lehet egyszerre igaz, mert valamennyi egymással ellentétes dolgokat állít. Valami nem lehet egyszerre és egyazon módon igaz és nem igaz. A „fel” nem mutathat egyszerre fel is és le is egyetlen pillanatban és ugyanazon perspektívából. A szék, amin ülök, nem lehet egyszerre szék és asztal is. Nem létezhet egyszerre egyetlen és sok Isten.
A relativista „egységvallás” pedig ahelyett, hogy közös tető alá hozná a létező vallásokat, ami lehetetlen, tulajdonképpen egy új és igen megtévesztő nézettel bővíti a listát.
Fred von Kamecke így ír erről könyvében:
„Tételezzük fel, hogy kilenc vallás van a listánkon. Én kitartok amellett, hogy ezek mind különbözőek. Relativista barátom, Bob, ezzel szemben azt állítja, hogy ezek csupán különböző utak Istenhez. Egyáltalán nem arról van szó, hogy az én nézetem a kilencet illetően beszűkült, miközben Bob nézete széles látókörű. Bob egyszerűen egy tizedik nézetet adott a sorhoz. Az ő álláspontja éppen annyira behatároló, mint a többi, mert kitart amellett, hogy kizárólag az övé lehet helyes.
Bob önkéntelenül csatlakozott a kizárólagosságot hirdetők táborához, hasonlóan a Dalai lámához, aki szerint minden út érvényes, kivéve az, amelyik szerint csak egy van.”
Ettől függetlenül fontos, hogy ne essünk át a ló túloldalára és ne próbáljuk meg erőszakkal letolni véleményünket a másik torkán. A mások iránti tisztelet terén van mit tanulnunk és időnként sajnos jogosan nevezik a keresztényeket intoleránsnak vagy gyűlölködőnek. És itt most nem arról a relativista toleranciáról beszélek, ami minden nézetet tolerál, csak éppen a határozott véleményt nem, főleg, ha annak köze van Jézushoz. Szelíden, a másikat tiszteletben tartva is kiállhatunk meggyőződésünk mellett.3
Amikor ilyen kérdésekről másokkal beszélünk, emlékezzünk például Pál apostolnak Athénba tett látogatására. A történetből megtudjuk, hogy Athénba érkezve Pálnak igenis „háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal”, amikor azonban az Areopágoszra vitték, mégse a kénköves ménkűt hívta le az égből és nem beszélt lekezelően az ott egybegyűltekkel, hanem azt nézte, hogyan lehet „minden módon [megtartani] némelyeket”4 és valóban, az ismeretlen Istenről való prédikálása nyomán, „néhány ember hívővé lett és csatlakozott hozzá” a hallgatóságból.5
Bár az ökumenizmus többnyire politikai és társadalmi kérdésekre összpontosít az evangélium helyett, vagyis elvonja a figyelmet a lényegről, a tervezett templom, ha mást nem is, talán lehetőséget adhat a fenti kérdések megvitatására, ami által mi is megnyerhetünk némelyeket.
Isten mindent a javára fordít azoknak, akik Őt szeretik6. Ezt a mintát követve, fordítsuk mi is mások javára, amit lehet, és ez magában foglalhat egy világvallást előrevetítő, kézzel csinált templomot is, amiben ugyan Isten nem lakik,7 az odalátogatók azonban még könnyűszerrel Isten templomaivá válhatnak,8 ha megmutatjuk nekik az Utat.
Tudjuk, hogy egy napon az igaz Istenbe vetett hitet szinte mindenhol üldözni fogják és helyette egy államilag előírt vallást kell majd követni mindenkinek, aki venni vagy eladni akar9, de ez még nem az a nap. Lehet, hogy egy napon hasonló templom áll majd a „szent helyen”10 is, de ez a nap még nem jött el. Tegyük hát annak dolgait, aki elküldte Jézust, amíg nappal van, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat!11



Suli után Sátán – Sátánista szakköröket 



terveznek az amerikai állami iskolákban


Doug Mesner, a Sátáni Templom társalapítója, aki sátánista körökben a Lucien Greaves névre hallgat.



Ha ezt a kurvát választjátok meg eléritek , hogy ember álldozatot is bemutathattok, és a lányok a sátánt tetoválhatják a puncijukra mert Hillary erre gerjed !! És bizony mondom néktek , hogy gomba módra fog szaporodni a lezbikus ifjuság a buzeránsokról nem is beszélnék .









Már megint a sátánisták. Úgy tűnik, a téma egyre gyakrabban bukkan fel mostanában.
Bár a közelmúlt hasonló témájú cikkeiben főleg arra helyeződött a hangsúly, hogy hívő keresztényként semmi okunk félni a sátánizmussal összefüggésbe hozott tárgyaktól, szimbólumoktól vagy a magukat sátánistának valló személyektől, hiszen Akit követünk olyan nevet kapott, amire minden térd meghajol1, ettől függetlenül fontos észrevennünk, hogy az Isten egykori angyalának személye köré épített vallás egyre nagyobb teret nyer a mai társadalomban, ami nem csekély jele az időknek, hiszen az Antikrisztus személyében éppen ezt a bukott angyalt hivatott majd imádni a világ.
Érdekes továbbá megfigyelni, és ezt az alábbiakban is látni fogjuk, hogy a sátánizmus egyes követői nem hisznek Istenben vagy a természetfelettiben, vagy legalábbis ezt állítják, miközben mások úgy gondolják, hogy Sátán a jó képviselője, a keresztények által követett Istennel szemben. Lucifer céljainak mindkét vélekedés megfelel, ahogy C.S. Lewis2 oly találóan megjegyezte:
„Az ördögök felől emberi fajtánk két ellenkező, de egyaránt súlyos tévedésbe eshetik. Az egyik az, ha nem hisszük létezésüket. A másik az, ha nem csak hisszük, de túlzott és egészségtelen érdeklődést tanúsítunk irántuk. Nekik maguknak mind a két tévedés egyformán tetszik, és egyforma örömmel üdvözlik a materialistát meg a varázslót is.”
Szóval mi is történt már megint?
A Utah-i Sátáni Templom Suli után Sátán néven új szakkört készül bevezetni az Egyesült Államok több állami iskolájában, különösen Utah, New York, Massachusetts, Arizona, Minnesota, Louisiana és Florida államokban.
A szervezet úgy gondolja, hogy mivel az evangéliumi keresztények már számos klubot és szakkört indítottak ezekben az intézményekben, kötelességük mindent megtenni, hogy a fiatal diákok több opció – értsd Jézus és Sátán – közül választhassanak.
„Kritikus fontosságú, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy minden kérdésnek több perspektívája létezik és, hogy saját maguk dönthetik el, hogy miként gondolkozzanak,”
nyilatkozta Doug Mesner, a Sátáni Templom társalapítója, aki sátánista körökben a Lucien Greaves névre hallgat.
A klubot népszerűsítő videó egy horrorfilm stílusában invitálja a diákokat egy kis délutáni „mulatságra”, ahol megismerkedhetnek a „tudományos racionalizmussal”.
Az aktivista szervezet saját bevallása szerint nem a sátánimádatot kívánja népszerűsíteni és elvileg nem hisz a természetfelettiben, így a Sátánként vagy Luciferként ismert lényben sem, bár weboldalukat és promóciós anyagaikat szarvak és sátánista jelek borítják. Céljaik középpontjában minden jel szerint az evangéliumi kereszténység kigúnyolása és ellensúlyozása áll.
Az iskolákban működő keresztény Good News, vagyis Jóhír klubok szerintük félelmet próbálnak elültetni a gyerekekben Istennel szemben, aminek ellensúlyozására az ő általuk felajánlott program a szabad gondolkozást és a racionalizmust támogatja majd, „rámutatva a gyerekeket körülvevő természeti csodákra, az örökkévaló túlvilági horror helyett.”
A jól ismert fordított szereposztás példáját láthatjuk ismét, ami szerint Isten gonosz, követői pedig korlátozott, buta emberek, a szerintük felvilágosult sátánisták, a „fény angyalának” követői, így munkaköri kötelességüknek tekintik a fiatalok „felszabadítását” a szerintük fényhozó, a Biblia szerint viszont elbukott és a sötétséget képviselő kérub közbenjárásával.
A Liberty Council nevű keresztény szervezet szerint az amerikai alkotmány biztosítja a sátánista szervezet számára a jogot egy ilyen program elindításához.
„Azt gyanítom, hogy ebben az esetben nem sok diák mutat majd érdeklődést a klub iránt. Valószínűleg csak hírverésnek szánják, ami érdeklődés hiányában idővel feledésbe merül,”
nyilatkozta Mat Stayer, a Liberty Council nevében.
A Sátáni Templom ezzel szemben külön köszönetet mondott a Liberty Council munkatársainak, mert szerintük a szervezetnek a vallásszabadságért folytatott aktív küzdelme nyitja meg az ajtót az ő klubjaik előtt is. A Sátáni Templom által megcélzott egyik iskola azt mondja, hogy valószínűleg nem lesz választásuk a kérdésben, így helyet kell biztosítaniuk a sátánista program számára.



16-6-6: Óriás pentagrammot állítanak Los 


Angelesben a sátánizmus iránti tudatosság 


erősítésére







2016. június 6-án a Los Angeles-i Sátáni Templom GPS technológiával óriási pentagrammot készül vonni Lancester városa köré, hogy erősítsék a sátánizmus iránti tudatosságot. A dátumot persze kifejezetten a benne foglalt 666-os szám miatt választották, ami a Jelenések könyvében a Fenevad bélyegét jelöli1.
A 12 tagú csoport egy „sátáni rituáléra” érkezik Lancesterbe június 6-án, aminek programja egyelőre titkos, célja azonban a sátánizmus iránti tudatosság erősítése.
Az utazás másik célja, hogy a tagok támogatásukról biztosítsák Steve Hill-t, aki elsőként száll versenybe egy közhivatalnoki pozícióként a Sátáni Templom tagjaként.
Az L.A. Weekly idézi a csoport nyilatkozatát:
„A pentagram tulajdonképpen egy ötágú csillag. GPS technológiával a csillag öt pontját helyezzük el, így a pentagram az egész várost körbeveszi majd. Amikor mind az öt pont felkerül a pentagram elkészült. A jelkép felállítása a város körül a Los Angelesi Sátáni templom ünnepélyes ígéretét jelképezi arra, hogy Lancester városának jóravaló polgárai mellett állunk és együtt harcolunk velünk az egyéni szabadságjogok alkotmányos jogaiért, a véleménynyilvánítás szabadságáért és az állam és egyház szétválasztásáért a közösségükben.”
Vagyis a Halloweenkor kitett töklámpáshoz hasonlóan ez a pentagram is a sátánizmussal vagy a sátánistákkal szimpatizáló területet hivatott megjelölni, ami kvázi biztosítja az érintett terület sátáni védelmét, a maffia által a védelmi pénz fejében biztosított védelemhez hasonlóan. Ilyen ez a fordított világ, amiben a jó rossz, a rossz pedig jóságos, pedig a rossz még arra is képtelen, hogy önmaga miatt kövessék.
Pentagram_Fruit_resistance_2010Ezek az eszközök vagy „jelek” pedig sokszor tényleg annyira szánalmasak, hogy a hívő keresztény mást nem is tehet, mint együtt nevet az „egekben lakozóval”2. Nemcsak szánalmasak, de még csak nem is eredetiek, hiszen Sátán nem képes teremteni, így kénytelen Isten alkotásait kölcsönvenni és új értelmet rájuk erőltetni, amiknek kizárólag akkor és azokon lehet hatalma, bár térben és időben korlátozottan, akik hisznek benne.
Ahogy a gyerekek belevésik a nevüket vagy jelüket a padba vagy ceruzájukba, és ahogy felnőttként is olykor ellenállhatatlan szükségét érezzük, hogy tulajdonunkat valahogy megjelöljük, Sátán is megpróbálja belekarcolni nevét vagy jelét a mindenségbe, amin pedig Isten kéznyoma kezdettől fogva ott van, minden egyes atomban, azokban is, amiket az egykori fényhordozó saját tulajdonának megjelölésére használna. Felmagasztalni kívánt jeleivel így saját maga helyett Isten mindenek feletti hatalmát hirdeti, ami már lázadása pillanatában legyőzte őt.
Egyesekben felmerülhet a kérdés, hogyha ilyen nevetségesnek tartom igyekezetét, miért írok róla? Már megint az a fránya félelemkeltés? Azt gondolom, hogy éppen ellenkezőleg. Azért írok róla, hogy elmondhassam, nincs miért félni.
Megfeszítése előtt Jézus ezt mondta tanítványainak:
„Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme. Bennem azonban semmije sincsen.”3
Amennyiben Jézus bennünk van, a világ fejedelme semmit sem talál bennünk Jézuson kívül. János is ezt a gondolatot erősíti, amikor azt mondja, hogy „Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és legyőztétek a gonoszt.”4
Múlt időben. „Legyőztétek.”
Szinte látom magam előtt a Jelenések 12:12-ben említett nagy haragot5, ami nem egyéb, mint a legyőzött utolsó dühös próbálkozása, annak reményében, hogy valahogy mégis megfordíthatja a megfordíthatatlant. Valami ilyesmit érezhetett, amikor 2000 évvel ezelőtt a Golgota hegyén állt, ült, vagy tudomisén miként szemlélte a történéseket, markában érezve a győzelmet, a végső hatalmat a világ és az ember felett, míg végül rájött (vajon rájött?), hogy őt győzték le, mégpedig végleg.
  1. „Arra is rávesz mindenkit, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy a jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek, hogy senki se vehessen vagy adhasson el semmit, csak az, aki viseli a bélyeget, amely a fenevad neve vagy nevének száma. Itt van helye a bölcsességnek. Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy ember száma az, és annak száma hatszázhatvanhat.” –



Itt a nyár – A politikailag korrekt állampolgár







Lehet, hogy Magyarországon csak kevesen értesültek róla, de az Egyesült Államokban egy újabb rasszista összeesküvést lepleztek le, ezúttal a Vöröskeresztnél. A lepel akkor hullott le a csúnya mesterkedésről, amikor egy Margaret Sawyer nevű hölgy, mit sem sejtve a rá leselkedő veszélyről, úgy gondolta, hogy a meleg nyári nap elől egy strandra menekül, amikor is olyasmire lett figyelmes, ami örök időkre beivódott az emlékezetébe.
A medence biztonságos használatát magyarázó képes poszterről van szó.
A poszter, amit a jelek szerint a Vöröskereszt készített, mégpedig minden bizonnyal azzal a céllal, hogy a sebezhető kisebbségi csoportokat megfossza emberi mivoltuktól, egy csapat gyereket ábrázol a medence körül. A gyerekek különböző, „menő” illetve „nem menő” kategóriákba sorolt tevékenységeket folytatnak a vidámnak tűnő, de az avatott szemek számára egyértelműen gonosz üzenetet tartalmazó képen. Margaret megtette, amit minden normális ember tett volna az ő helyében és gondosan megszámolta a képen látható gyerekeket, hiszen csak így bizonyosodhatott meg arról, hogy egyenlő számú fehér és színesbőrű gyerek látható a „menő” illetve „nem menő” tevékenységek közepette. Margaret ekkor döbbenten konstatálta, hogy legrosszabb sejtelmei beigazolódtak és a képen valóban több a „nem menő” elfoglaltságba merült színesbőrű gyerek, mint a fehér. Hogy 2016-ban ilyesmi megtörténhessen! Az ész megáll!
A képet magától értetődően megosztotta az Interneten, így az ügy megkapta a neki járó médiafigyelmet. Innentől kezdve mindenki tette a dolgát. A sértettek megsértődtek, a Vöröskereszt pedig hivatalos nyilatkozatban kért bocsánatot, megígérve, hogy azonnal felvesznek egy diverzitásszakértőt, aki ezentúl segít majd nekik a posztertervezésben.
A válságot sikerült megoldani, mi pedig hálás szívvel nyugtázhatnánk, hogy egy ilyen igazságtalanság végre napvilágra került, de valahogy mégsem teljes a kép.
Miért csak a faji érzéketlenséggel foglalkozik mindenki? Mi van a többi sértéssel? Hát nem látják, hogy a poszter nemcsak rasszista, de szexista, transz- és homofób és még kitudja milyen gonosz ideológiák terjesztője?
Először is a képre több fiút rajzoltak, mint lányt, amivel egyértelműen azt akarják sugallni, hogy a fiúk fizikailag aktívabbak a lányoknál.
A lány vízimentő alacsonyabb széken ül, egyértelműen azt az üzenetet közvetítve, hogy a fiúknak magasabb beosztás dukál.
A fürdőző kisfiúnak egyetlen apukája van, kettő vagy három helyett, kirekesztve a nem hagyományos családokat.
Nincs lift a medencében a fogyatékkal élők számára, azt jelezve, hogy a más képességű fürdőzőket nem látják szívesen a vízben.
Az összes gyerek vékony, egyértelműen üzenve a túlsúlyosaknak, hogy inkább maradjanak otthon.
A gyerekek a nemüknek megfelelő fürdőruhát viselnek, azt sugallva, hogy az ember neme egy bináris kategória.
A poszteren minden angolul van, egyértelműen azt üzenve ezzel, hogy az angolul nem beszélő gyerekek biztonsága nem fontos és inkább fulladjanak meg.
Az egyetlen tengeri állat a képen egy kék bálna. Sehol egy cápa, medúza vagy tengeri csikó, azt sugallva, hogy ezek az élőlények kevésbé barátságosak.
Ha már megsértődünk, kérem szépen, csináljuk tisztességesen és ne végezzünk félmunkát!
Matt Walsh bejegyzése alapján



Soros azt javasolja, hogy az EU vegyen fel 


kölcsönt a menekültek finanszírozására


Soros
Forrás: Inforwars.com
Soros egy új adóssággal terhelné Európa lakosságát országaik „átrendezéséért”
„Az EU vezetőinek el kellene fogadni, hogy a válság hatékony kezeléséhez „kiugróan” sok pénzre van szükség, ahelyett, hogy évről évre innen-onnan próbálnák összekaparni az eleve elégtelen mennyiséget. Ha már az elejétől kezdve megfelelő összegeket költenének, az EU sokkal hatékonyabban tudna válaszolni a menekültválság legveszélyesebb következményeire,”
írta a milliárdos a New York Review of Books oldalán.
Soros, amellett, hogy azt javasolja, az EU tagállamok ÁFA bevételeik nagyobb részét fizessék be a közösbe, úgy gondolja, hogy pénzpiaci kölcsönökre is szükség van, vagyis tovább tetézné az eurozóna válságot annak idején elindító hatalmas adósságterheket, ami jelentősen lassította a gazdasági növekedést és súlyos munkanélküliséget eredményezett.
„Az EU jelenleg AAA hitelminősítésnek örvend, amit nem használ ki eléggé, hiszen segítségével nagyon kedvező hitelekhez juthatna a tőkepiacokon. Emellett, mivel a globális kamatok is történelmi mélyponton állnak, az ilyen hitelek felvétele most különösen kedvező,” írja.
Soros úgy gondolja, hogy az európai vezetőknek „nagyon gyorsan” kell felvenni az általa javasolt hiteleket, hogy elkerüljék a politikai ellenállást.
A kölcsönvett pénzt Soros szerint a migránsokat segítő jóléti vagy segélyprogramokra, valamint „a menekültválság legveszélyesebb következményeinek kezelésére” kellene költeni, amibe „beletartozik a tagállamokban tapasztalható migránsellenes hangulat, ami tekintélyelvű politikai pártok megerősödéséhez vezetett.”
A bevándorlási hullámot megfékezni kívánó pártok egyre több európai országban tapasztalnak erősödést. Ezek a pártok nemcsak a bevándorlást ellenzik, de szemben állnak a politikai elittel és az Európai Unióval is és mivel a hangulat is nekik kedvez, értelemszerűen egyre népszerűbbek.
„Spanyolországtól Svédországon és Lengyelországon át, egyre terjednek a populista protestáló pártok,” írtaJosef Joffe a Die Zeit hasábjain még februárban.
„Amerikában a „fősodrású média” az ellenség, itt pedig a „Lügenpresse” [hazugsajtú]. Itt a vezetők, ott pedig az elit ellen dühöngnek.”
Soros tulajdonképpen azt javasolja, hogy az európaiak fizessenek az ellenzék gyengítéséért.
Mindeközben a központosítás és a szinte mindenre kiterjedő állami megfigyelés, természetesen a terrorveszélyre hivatkozva, ellenzékkel vagy anélkül, szinte akadálytalanul halad az eddigi irányba…
Ne csak a zsidót de a muszlimokat is tartsa el Európa , és 

nem a gyarmatosítója , hanem Európa minden állama !!!!

A kevert faju Európát aztán majd könnyű lesz 

rabszolgaságra 

befogni !!!

Ti hülye gojok látnotok kell , hogy mire megy ki a játék !!!

Nem most kellene a zsidókat az ígéret füldjére száműzni 

minden Európai országból , egy kis muszlim rásegítéssel !!!




Menekültválság: Az Uniónak éppen az a líbiai 


hadiflotta hiányzik, amit 2011-ben megsemmisített


Destroyed_Combattante_2_2
Bizonyára sokan olvasták a Wikileaks által közzétett beszámolót az Európai Unió Szófia hadműveletéről, aminek célja az Európába özönlő menekültek megállítása lenne.
Az International Business Times a következőket írta:
A Wikileaks egy titkosított jelentést tett közzé a Szófia hadműveletről, vagyis az EU katonai intervenciójáról a Líbia és a Földközi-tenger felől hajóval érkező menekültek ügyében.
A hadművelet első hat hónapjáról 2016. január 29-i dátumozással kiadott jelentést az akció parancsnoka, Enrico Credendino az olasz haditengerészet ellentengernagya írta. A jelentés állítólag részletezi az érkező menekültekre vonatkozó statisztikákat, a Szófia hadművelet fázisait és tervezett stratégiáit. A jelentést az Európai Unió Katonai valamint Politikai és Biztonsági Bizottságai adták ki.
A hadművelet legérdekesebb eleme annak végső céljában rejlik, ami nem egyéb, mint egy működőképes, saját partjai megvédésére alkalmas líbiai hadiflotta létrehozása.
A Times a következőképpen írt erről:
A WikiLeaks által közzétett jelentés megjegyzi, hogy az [EU] „exitstratégiájának” lényege „egy megfelelő forrásokkal ellátott líbiai partiőrség biztosítása, amely képes megvédeni saját határait és megakadályozni a partjairól induló szabálytalan migrációt”. Megemlíti továbbá, hogy „az EU mindent megtesz annak érdekében, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli működésre”.
Igencsak ironikus, hogy milyen nagy szüksége lenne most az EU-nak a líbiai hadiflottára, hogy megvédhesse saját partjait, merthogy 2011-ig az ország rendelkezett ilyennel. Jogosan tesszük fel a kérdést, hogy ugyan mi történt ezzel a hadiflottával? Az irónia éppen ebben rejlik:
Az Egyesült Államok és az Európai Unió közös erővel pusztította el azt a hadiflottát, amire most igen nagy szüksége lenne a Földközi-tenger rendjének helyreállításához.
2011-ben egy verőfényes májusi napon a NATO három helyszínt tett a földdel egyenlővé Líbiában. A három helyszín egészen pontosan három kikötő volt, amelyeket a líbiai haditengerészet használt. A támadásban több hajó elsüllyedt, és ezek csak az első veszteségek voltak, amelyeket a későbbiekben továbbiak követtek. Nemcsak a hajók, hanem az azokat támogató létesítmények is megsemmisültek a támadásokban.
Geopolitikai elemzők már a legelső bomba ledobása előtt arra figyelmeztettek, hogy egy ilyen akció Líbia ellen, ami nem csupán a haditengerészet elpusztítását, de a líbiai kormány stabilizáló hatásának megszűnését is előrevetítette, komoly menekültválságot és egyéb humanitárius és biztonsági katasztrófákat fog elindítani.
Abban az időben nagyon sok bevándorló és menekült érkezett Afrika különböző pontjairól, hogy letelepedjen és munkát találjon Líbiában. Ezek a bevándorlók és menekültek támogatták a líbiai kormányt, ami pedig támogatta őket, ellentétben azzal a gyalázatos képpel, amit az Egyesült Államok által támogatott, a líbiai Cyrenaica térségében állomásozó terroristák festettek róluk. A konfliktus során a nyugati média rendre „afrikai zsoldosokként” emlegette őket, hogy ezzel adjon magyarázatot a NATO támogatta terroristák által elkövetett rasszista népirtásra.
Amikor a Benghazi-i, Derna-i és Tobruki terroristák végül a NATO segítségével átvették a hatalmat az ország felett, Líbia egyes városainak teljes fekete lakossága eltűnt. Egy részüket megölték, másokat koncentrációs táborokba zártak, megint mások pedig a szomszédos Egyiptomba, Tunéziába és Algériába menekültek.
Várható volt, hogy a menekültek előbb-utóbb követik országuk jövőjének elpusztítóit abba a verembe, amibe vagyonukat is elásták. A NATO saját terrorista zsoldosai is kihasználták Amerika és Európa „új” Líbiájának törvénynélküliségét és a földközi-tengeri kalózkodás és emberkereskedelem központjává alakították az országot. Az amerikai külügyminisztérium odáig süllyedt, hogy maga szervezte meg a terrorista hálózatokat a rezsimváltás utáni Líbiában, amik fegyvereket és harcosokat továbbítottak Törökországba, onnan pedig tovább Szíriába és Irakba.

Líbia elpusztítása felrobbantotta a lobbanékony főzetet visszatartó gátat

Amennyiben az afrikai kontinenst, és annak országait – amelyek folyamatosan ki vannak téve a nyugat hol nyílt, hol titkos beavatkozásainak, kizsákmányolásának és felforgató akcióinak – egy palackként jellemezzük, akkor Líbia a palack dugója.
Líbia megakadályozta, hogy a különböző konfliktusok miatt kialakuló, egyre növekvő feszültség a konfliktusok egyik felelőse, vagyis Európa irányába robbanjon.
Franciaországnak például, amelyik amúgy hangosan méltatlankodik a „menekültválság” miatt, több afrikai országban, egyebek mellett a Közép-afrikai Köztársaságban (2000 fő), Csádban (950 fő), Elefántcsont-parton (450 fő), Dzsibutiban (2470 fő), Gabonban (1000 fő), Malin (2000 fő) és Szenegálban (430 fő) is állomásoznak katonái.
Ezek az országok illetve szomszédaik felelősek az Európát elárasztó menekültek jelentős hányadáért. Szíria, amit Franciaország és európai szövetségesei valamint az Egyesült Államok jelenleg is bombáznak, illetve az ott tartózkodó terroristák felfegyverzése által támadnak, valamint a 2001 óta NATO megszállás alatt álló Afganisztán persze más kategóriába tartoznak.
Azzal, hogy Európa a stabilitás bástyájából egy diszfunkcionális pusztasággá rombolta Líbiát, a gát átszakadt és a mérges folyam lávaként áradt szét.
Európa egy olyan tűz áldozatának mutatja magát, amit nemcsak, hogy maga gyújtott meg, de azóta is folyamatosan olajjal táplál. Az a tény, hogy a hiányzó líbiai hadiflottát, amit az EU segített tengeri sírjába, a „menekültválság” kiváltó okai közé sorolják, a „nemzetközi rendre” helyezi a felelősséget. Arra a Rendre, amit az EU és transzatlanti partnerei állításuk szerint fenntartani hivatottak, és ami Líbia elpusztításáért és az Afrikai kontinens fokozatos megszállásáért felelős.
A többi ország pedig, ide értve Kelet-Európát, Oroszországot és az azokon túli területeket, amelyeknek nem volt szerepe a nyugat háborúiban, vagy akár nyíltan ellenezte is a nyugat által gyakorolt katonai agressziót, nem köteles felelősséget vállalni a háborúk által teremtett menekültekért és igazából nincs is keresnivalója a konfliktusban.
Függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok vagy Európa hogyan próbálja bevetni a „nemzetközi jogot”, egyértelmű, hogy közvetlenül felelősek azért a bizonytalanságért, aminek következtében milliók hagyták el otthonaikat, és ami csak tovább fokozódik, hiszen ezzel a destabilizációs tevékenységgel máig sem hagytak fel.
A beavatkozás következményeit nem kerülhetik el és azt sem követelhetik, hogy ezeket mások viseljék. Az, hogy az EU-nak kétségbeesetten szüksége lenne egy olyan flotta segítségére, amit maga pusztított el, tökéletesen illusztrálja az önkezűséget a válság kirobbanásában.

A válság elmélyítése és kihasználása

Végül muszáj megjegyezni, hogy a Wikileaks jelentésből az is kirajzolódik, hogy az EU nemcsak új flottát akar az általa 2011-ben elsüllyesztett helyébe, hanem jelentősen ki akarja terjeszteni katonai illetékességét, a saját maga által létrehozott katasztrófára hivatkozva.
A jelentésben ez áll:
Megemlíti továbbá „az EU átfogó próbálkozását, amelynek célja, hogy meghívást kapjon a [líbiai] területeken belüli fellépésre.
Az európaiaknak, akik közül némelyek szolgálatkészen nézték, ahogy kormányaik 2011-ben hadba vonultak Líbia ellen, meg kell érteniük, hogy az utcáikon kibontakozó káoszt nemcsak, hogy szándékosan hozták létre, hanem cinikusan fel is használták bizonyos különleges érdekek hatalmának kiterjesztésére, odahaza és külföldön egyaránt.
Mennyivel könnyebb lesz kizsákmányolni Líbia part menti olajforrásait, ha az EU a líbiai vizekig terjesztheti haditengerészeti jelenlétét, miközben az ország többi részét egymás ellen ugrasztja, olyan mértékig gyengítve a helyi szereplőket, hogy már saját erőforrásaik kihasználására sem lesznek képesek.
Ahelyett, hogy azon veszekednénk, hogy ki kapta a legrosszabb lapokat, vegyük észre, hogy ki osztott.



Mit szólnánk 1 milliárd bevándorlóhoz? – kérdezi 

Davos előtt Klaus Schwab





A Világgazdasági Fórum ügyvezető elnöke szerint a világ feje fölött lógó globális gazdasági válság az eddiginél is sokkal súlyosabb menekültáradatot indíthat Európa felé.
Klaus Schwab úgy gondolja, hogy bizonyos termékek árának csökkenése gazdasági katasztrófát vetít előre a fejlődő országok számára, ez pedig következésképpen újabb tömegmigrációt eredményezhet.
„Láthatjuk, hogy milyen sok afrikai ország függ az olajexportból származó bevételektől,”
mondta Schwab a héten kezdődő Davosi találkozó előtt.
„Most képzeljük el, hogy 1 milliárd ember egyszer csak megindul észak felé.”
Schwab szerint a megoldás a szolidaritás erősítése a fejlődő országokon belül egymás iránt, hogy megértsék, ami egy ország javát szolgálja, az mindenki javát szolgálja.
„Újra fel kell fedeznünk, hogy mindannyian egy csónakban evezünk.”
A zuhanó árutőzsdei indexek egyszerű gazdasági elemzése kevés Schwab szerint. A vezetőknek ehelyett a jelenlegi válság mélyebb okait kell megvizsgálniuk, valamint feltárni, hogy ezek milyen hosszú távú hatással lesznek a gazdaságra és a társadalom egészére.
„Először meg kell vizsgálnunk a helyzet gyökerét. Egy átlagpolgár számára túlságosan felfoghatatlan a történések gyorsasága és összetettsége, nemcsak a politikában, de technológiailag is.”
Schwab egy olyan világról beszél, amelyben egy helyi, jelentéktelennek tűnő döntés „nem várt következményei” az egész világra kihathatnak. Illetve kiemeli, hogy sokan az előrelátás hiánya miatt bizalmatlanná váltak.
A tovább erősödő, Európát célzó migrációval kapcsolatos félelmei mellett, Schwab arról is beszélt, hogy a technológiai fejlődés 20 millió munkahely megszűnéséhez vezethet az elkövetkezendő években, ami megsemmisítheti a „demokrácia tartóoszlopának vélt” középosztályt.
Érdekes megfigyelni, hogy Schwab már kész tényként beszél a jelenlegi gazdasági válságról.
És vajon mire véljük az 1 milliárd potenciális bevándorlóra vonatkozó jóslatot, figyelembe véve, hogy az egész Közel-Kelet és Észak-Afrika lakossága együttvéve sem igen haladja meg az 500 millió főt?
Halála előtt Muammar Kadhafi azt mondta, hogy az egyes afrikai és közel-keleti országokban tapasztalható lázongások és bizonytalanság több millió embert indíthat útnak Európa felé és azzal a kérelemmel fordult a világhoz, hogy vegyék figyelembe, Líbia kulcsszerepet játszik a Földközi-tenger térségének biztonságában.
„Líbia egy olyan országgá válhat a Földközi-tenger térsége számára, mint amilyen Szomália Észak-Afrika számára. Kalózokat fogunk látni Szicíliában, Krétán és Lampedusában. Több millió illegális bevándorlót fogunk látni és a terror a szomszédba költözik,”
mondta Kadhafi fia 2011-ben a Sputnik szerint.
Eközben több európai országban folyamatosak a bevándorlás ellenes demonstrációk. Hollandiában több mint 1000 ember ment az utcára, hogy a törvényhozók tudtára adják, nem akarnak menekülteket és bevándorlókat az országban. Hasonló tüntetések voltak Németországban és Svédországban is.
Klaus Schwab szerint „egy átlagpolgár számára felfoghatatlan a történések gyorsasága és összetettsége”. Valóban ilyen nehéz lenne megérteni, hogy mi történik vagy éppen az a cél, hogy ezt megnehezítsék?
„Az istentelenek közül senki sem érti meg, de az értelmesek megértik.” – Dániel 12:10b
Források: trunews.com, breibart.com



Probléma, reakció, megoldás – Brüsszeli kiadás


Forrás: James Corbett
Tavaly láthattuk, hogy milyen reakciók és „megoldások” születtek a párizsi terrortámadás után. A hatóságok számára lehetővé vált számos régóta tervezett intézkedés megvalósítása. A hatás érthető módon Franciaországban volt a legkézzelfoghatóbb, ahol ideiglenesen felfüggesztették az alkotmányt, a parlament pedig három hónapra meghosszabbította a biztonsági és rendőri erőknek a szükséghelyzet kapcsán adott különleges hatalmat.
Hollande elnök pedig alkotmánymódosítást és a biztonsági erők költségvetésének növelését akarja elérni.
A terrortámadás természetesen más országokra is kihatott.
Nagy-Britanniában például a támadás előtt csökkenteni akarták a rendőrség költségvetését. A támadások után persze már nem volt nehéz meggyőzni a honpolgárokat és a csökkentést támogató politikusokat, hogy ilyen kritikus időkben balgaság lenne ezt meglépni, sőt, a rendőrségnek több pénzre van szüksége. Kiadáscsökkentés helyett tehát költségvetés-emelés jön.
Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig újult erővel lépett fel az EU hadsereg felállítása mellett.
Úgy tűnik, hogy a probléma-reakció-megoldás egyenletből még néhány elem hiányzik, hogy ez a bizonyos hadsereg fel is állhasson, de látjuk, hogy minden ebbe az irányba mutat. A hivatalos kommunikáció lényege, hogy ’a nemzeti biztonsági erők csúnyán leszerepeltek, így a hatalom konszolidációjára és együttes erőfeszítésre van szükség ez EU-n belül’.
Egyesek úgy gondolják, hogy a migrációs válság és a terrortámadások az EU és/vagy Schengen összeomlását és a határok lezárását fogják eredményezni – és való igaz, hogy bizonyos fokig láthatók ilyen lépések – de ez valószínűleg csak egy apró részlet a probléma-reakció-megoldás teljes képletében.
Sokkal valószínűbb, hogy az EU nem szétesni fog, hanem egyre több és nagyobb hatalom összpontosul majd az európai vezetés kezében, míg létre nem jön egy teljesen nemzetek felett álló kormány.
Csupán néhány napot kellett várni a terrortámadások után és a New York Times már arról írt, hogy „Európa valami újat lát, amit a titkosszolgálatok még nem”:
„Amennyiben bizonyítékot keresünk az európai titkosszolgálatok hatástalanságára a potenciális terroristákra vonatkozó információk megosztását és alkalmazását illetően, a halálos brüsszeli támadások elkövetőinek szerdai azonosítása kétségkívül elegendőnek bizonyul.
Az egyik támadót, Ibrahim el-Bakraoui-t tavaly már kitoloncolták Törökországból Hollandiába, azzal az erős gyanúval, hogy dzsihádista volt.
„Egyértelmű figyelmeztetésünk ellenére, miszerint külföldi terrorista harcossal van dolgunk, a belga hatóságok azt mondták, hogy nem voltak képesek kapcsolatot találni a terrorizmussal,” nyilatkozta Recep Tayyip Erdogan török elnök egy ankarai sajtótájékoztatón.
Mára teljesen világossá vált, hogy az Iszlám Állam terroristáinak [és az őket irányító, finanszírozó, felfegyverző és kiképző embereknek a] tevékenysége és gondolkodása nemzeteken átívelő és nem veszi figyelembe az országhatárokat. A kérdés egyre sürgetőbb Európa számára a [terroristák] ellen folytatott harcban: Vajon ők képesek ugyanezt tenni?”
A laza stílusból könnyen azt feltételezhetnénk, hogy egy op-ed cikkről van szó, de nem ez a helyzet. A cseppet sem átlátszó kérdésre a választ is megkapjuk a cikkből:
„A kilátások nem túl ígéretesek. Szerdán újabb sürgető felhívások érkeztek egy páneurópai titkosszolgálat felállítására, ami képes lenne hatékonyan megosztani a különböző országokból érkező titkosszolgálati információkat. Az Európai Parlament tagjai különböző médiumok segítségével próbálták cáfolni a koordináció hiányát.”
„Bár alapvetően leküzdendő akadálynak számít a nemzeti büszkeség és a bürokrácia is, a szakértők [Ez a varázsszó nem maradhat el egy ilyen kondicionáló cikkből.] rámutattak, hogy még az egyes országokon belül is nehézkes az együttműködés a különböző ügynökségek között (egyedül Franciaországban 33 működik).
„A titkosszolgálatok természetükből adódóan megtartják maguknak a megszerzett információt,” mondta Jean-Marie Delarue, aki a szóban forgó ügynökségek megfigyelési kéréseinek elbírálásáért felelős ügynökség feje volt korábban.
„Az információ hatalom. A titkosszolgálatnál az embernek csak ellenségei vannak, barátai nem.”
Valószínűleg ez utóbbi a legigazabb mondat az egész cikkben.
Egy azonban biztos, a „megoldás” következő fázisának kivitelezése javában folyik. Adott egy újabb titkosszolgálati „bukás”, amire mi más lehetne a megoldás, minthogy még több hatalmat adunk nekik.  Nem egyértelmű? Sőt, ne csak hatalmat adjunk nekik, hanem legyenek központosítva, nemezetek feletti jogosultsággal. Minek azok az idegesítő nemzeti védelmi vonalak? Úgyis csak útjában állnak a titkosszolgálatoknak, akik így nem tudnak rendesen megvédeni bennünket.
Elvégre biztonságot akarunk, vagy nem? A sajtó persze teljes gőzzel támogatja a hivatalos vonalat. MégBrüsszel egykori polgármesterét is előrángatták az ügyben, aki megerősítette, hogy egy páneurópai FBI-ra van szükség a terrorizmus ellen.
„Egyre inkább nemzetközi szinten kell dolgozunk Európában. Természetesen szükségünk van valamiféle európai FBI-ra. Fel kell állítanunk egy egységes rendőrséget és titkosszolgálatot, ami az egész Uniónak dolgozik. Ma ezzel nem rendelkezünk, pedig erre van szükség. Meg kell mondanom, hogy a bilaterális együttműködések a különböző nemzetállamok között egyre szorosabbak. Sokat fejlődtek az elmúlt években.”
Végtére is kimondta a lényeget: a bilaterális kapcsolatok egyre szorosabbak, az illetékesek pedig buzgón tevékenykednek a színfalak mögött. A bürokrácia egyre erősebb és bár az EU látszólag a felbomlás szélén áll, igazából az ellenkezője történik. Az EU a hatalom konszolidációja felé halad.
Az üzenet lényege tehát, hogy a titkosszolgálati bukásra egy páneurópai FBI a válasz. Ha a titkosszolgálat nem működik, még több, még jobban központosított titkosszolgálat kell. Mi más…
Ez természetesen nem meglepő az alternatív híreket követő olvasók számára, akiknek valószínűleg nincs szüksége alapos magyarázatra, hogy átlássák a helyzetet, de ha valaki szeretné frappánsan megfogalmazni a lényeget azoknak, akik még csak most kezdik kapizsgálni, hogy valami nincs rendben, nézzék át ezt arégebbi összefoglalót a megrendezett eseményekről:
Semmi sem képes olyan hatalmat és momentumot biztosítani egy autokrata rezsim számára, mint egy látványosan erőszakos cselekmény, amelyben az áldozatok hirtelen és értelmetlenül vesztik életüket, lehetővé téve az autokrata számára, hogy a romokra felmászva a helyzet hősének kiáltsa ki magát. A tragédia hatására sokkos állapotba került közvéleményt ilyen helyzetekben lehet a legkönnyebben a legkegyetlenebb despotizmus felé terelni. A „biztonság” köpönyegébe burkolt despotizmus felé.
Az erőszakos és terrorista cselekmények SOHASEM szolgálják az átlagemberek hasznát. Mindig és kizárólag a hatalmi pozícióban lévőket erősítik.
Minden diktátor ilyen eseményekről álmodik, akkor is, ha bizonyos esetekben tényleg spontán létrejött terrorszervezetek spontán terrorista akcióiról van szó, ami az Iszlám Állam esetében éppen nem mondható el. Egy autokrata rendszer számára elengedhetetlen, hogy félelemben tartsa állampolgárait, hogy szükségét lássák a rosszfiúk ellen védelmet ígérő kormánynak.



Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)