X-HÍREK

X-HÍREK 



Ingyen Energia Kollektor  Tom Bearden The Final Secret of Free Energy (1993) című tanulmányában leírja egy olyan eszköznek a működési elvét, amely képes energiát megcsapolni a vákumból egy rövid átmeneti fáziban ( a relaxációs idő egy vezetőben) amikor a forrás az ohmos fogyasztóhoz van kapcsolva. Ebben a tanulmányból én megpróbáltam egy kissé tisztázni ennek az elvnek az egyszerű koncepcióját. Tom Bearden azt állítja, hogy amikor egy Forrás (egy dipolus)van kapcsolva egy ellenállásos fogyasztóra, az elv legfontosabb része az S-Flow által fénysebességgel fogyasztóhoz szállított információ. Az S-Flow egy tiszta EM energia, amely keresztül áramlik a téren és a vezető külsején. Ez az energia ingyenes, és ezt a részt úgy kell használnunk, mint egy ingyen ebédet. Csak miután ez egy nagyon rövid idő, miután a kapcsoló záródott (a tranziens fázis), az áram elkezd beleáramlani az áramkörbe. Ezt a tranziens fázist nevezzük Relaxációs Időnek. A vörösrézben a relaxációs idő hihetetlenül rövid kb.: 1,5*10-19 másodperc. Amikor az áram folyik (a tartós fázisban), az áramkör felhasználja az energiát a Forrásból és szétszórja azt a Joule's Effect által, ez a fázis a mi esetünkben haszontalan. Így Tom Bearden szerint az ingyen energia megcsapolásához, a cél az, hogy feltöltsünk egy Gyűjtőt (collector) a relaxációs idő alatt és azután erre a gyűjtőre kapcsoljuk rá a közönséges ohmos fogyasztót, éppen azelőtt, hogy az elektronok elkezdenének folyni az áramkörben. << Mi vettünk néhány csapdába ejtett EM energia sűrüséget ( egy potenciál gradiens tömböt, egy feszültséget az áram folyás előtt) a forrásból (táp?), a potencál gradiens rákapcskapcsolásával (energia sűrüség, amely Joule/coulomb) a gyűjtőre ( amely felhalmoz egy bizonyos mennyiségű csapdába ejtett töltést) ahol a potenciál gradiens aktiválja / potentializálja / hozzákapcsolódik ezekhez az egyelőre nem lefordított elektronokhoz. Így a véges kollektor összegyűjtött egy véges mennyiségű kinyert energiát [joule/coulomb x összegyűjtött (csapdába ejtett) coulombs] a most már aktivált free elektronokról. Azután, mielőtt még bármennyi áram folyt volna a tápból, mi átkapcsoltunk a potencializált kollektorra (a gyűjtőre az ő ideiglenesen korlátozott, de potencializált elektronjaira; a csapdába ejtett véges mennyiségű EM energiájával) lekapcsolva a tápról és direct módon összekötve a fogyasztóval. Röviddel a relaxációs idő után a kollektor kiáramlik. A potencializált elektronok a kollektorból a külső fogysztó áramkörbe áramlanak, amely áll a kollektorból és a terhelésből. és így tovább, és így tovább. >> mondta Tom Bearden. A kollektornak (gyűjtőnek) olyan vezető anyagból kell lennie, amelynek a relaxációs ideje hosszabb mint a réznek. Ezt kell csupán figyelembe venni az áramkör tervezésnél és az alkatrészek korlátozásánál. Így, Tom Bearden egy Degenerált Félvezetőt (a Degenerate Semiconductor ) használt. amelynek a relaxációs ideje kb 1 ms. A kollektor 98% Aluminiumból és 2 % vasból készült. << Degenerált félvezető: Egy erősen adalékolt (szennyezett?) félvezető, melyben a Fermiszint az egyik vegyérték sávban, vagy az áramvezető sávban fekszik, így azt okozva, hogy az anyag úgy viselkedjen, mint egy fém.>> << Relaxációs idő A vezető nagy számban tartalmaz lazán kötött elektonokat, melyeket mi szabad elektronoknak, vagy áramvezető elektronoknak nevezünk. A visszamaradó anyag egy erősen pozitív ionok gyűjteménye, amelyet mi rácsnak nevezünk. Ezek az ionok a saját helyükön vibrációs mozgást végeznek. A vibráció átlagos amplitúdója a hőmérséklettő függ. Alkalmanként egy szabad elektron összeütközik és kölcsönhatásba lép a ráccsal. Az elektron sebessége és az iránya minden esetben véletlenszerűen változik. Az elektronok mozgásának eredménye egy cikk-cakk út lesz... Két egymást követő ütközés között eltelt átlagos időt nevezzük relaxációs időnek. (bővebben : http://www.schooljunction.com/current.htm ) >> A Bearden Kollektora egy un. lépésenkénti töltési módszerrel kerül feltöltésre egy ramp feszültség generátorral (fűrészjel generátor???), ez egy általánosan használt nagy hatékonyságú alacsony áramfelvételű CMOS rendszer, amely egy Adiabatic tőltési módot használ (nézd meg: Charge Recycling Clocking for Adiatbatic Style Logic by Luns Tee, Lizhen Zheng ). Ezzel a lépésenkénti töltési módszerrel nagyon kevés energia szükséges a kollektor feltöltéséhez. Ha a kollektor egy közönséges kondenzátor, a hatásfok közel 100%. Bearden kollektorával ez a módszer csak potenciál szállítást használ. A feszültség felfutásának időtartama kisebb mint a kollektor relaxációs ideje. Így nem folyik áram az áramkörben (dQ/dt~0) a töltési sorozat alatt. Amikor a kollektor teljesen feltöltődött, az összes szabad elektron potencializált, az elektronok a saját kinetikus energiájukat elnyerik a feszültség által. A következő lépésben ezekeat a potencializált elektronokat használjuk fel azáltal, hogy átkapcsoljuk az áramkört a fogyasztóra, most, a kollektor úgy működik, mint egy Ingyen Energia Forrás, mint egy dipólus melyet az eredeti forrás S-Flow-ja tett tevékennyé.  Remélem, hogy ezzel a rövid leírással képes voltam tisztáznii egy kissé Tom Bearden Final Secret of Free Energy művét. Most már csak egy valóban működő eszköz tudja majd bizonyítani azt, hogy az ő állítása több mint szimpla vágyálom.... Forrás: http://www.tar.hu/tuvok1

Hosszabb élet titka  Az emberi élet véges, és sokszor úgy érezzük, túlságosan rövid ahhoz, hogy elvégezhessük mindazt, amiért megszülettünk erre a Földre.



Az alábbi írásomban sorra vettem azokat a fontosabb technológiákat és módszereket, amikkel az unverzumban élõ különféle intelligens fajok elnyújtani igyekeznek a testi létük idejét, dacolva a halállal.    Elõször is tisztában kell lennünk azzal, hogy miért halandóak a fizikai testben élõ lények. Mert maga az élet, mint transzcendens jelenség örök és elpusztíthatatlan, de anyagi megnyilvánulásai mind, kivétel nélkül mulandóak és igen sérülékenyek. Csak a formák változnak, a tartalom ugyanaz.    Az emberi test anyagi és szubanyagi részecskékbõl, valamint az ezekben halmozódó fénybõl áll. Élõvé a belé költözõ lélek komplex információs hullámtere, ereje teszi, ami szervezettséget és tartást, irányítást ad a bonyolult struktúrájú sejteknek, és az ezekbõl összeálló szöveteknek, szerveknek. Az emberi lény szerves része egy nagyobb, bolygószintû élõlénynek, Gaia biológiai rendszerének. Ez védi és táplálja õt, s maga is csak része azon még hatalmasabb organizmusnak, mely a legmagasabb szinten univerzumként nyilvánul meg. 1. A fizikai testre korlátozott élet meghosszabításának elsõ, legegyszerûbb és legfontosabb módja az egészséges életkörülmények biztosítása. Ezek a tiszta táplálék, levegõ és ivóvíz, a megfelelõ hõmérséklet és légnyomás, valamint a veszélyes kórokozók távoltartása a testtõl. A test egészsége nagyban függ a fizikai tréningtõl, edzettségtõl, valamint a benne élõ lélek állapotától, harmóniájától is. Ezért fontos a lélek belsõ igényeinek kielégítése, az állandó szellemi fejlõdés és önmegvalósítás egy szeretõ és harmónikus környezetben, ahol jó és építõ jellegû az ember kapcsolata a társaival.    Mindez arra jó, hogy általa egészségben megélhetõ legyen a test által lehetõvé tett maximális élettartam. Betegen, alultápláltan, boldogtalanul nyomorogva nincs értelme annak, hogy meghosszabbítsuk az életünket, vagyis a tartós jólét az, ami felveti a folytatás igényét az emberben. 2. Ha a test megöregedett, akkor jöhet a génállomány felfrissítése, lehetõleg még az öregség kezdetén, a sejtosztódást számláló génszakasz manipulációjával. Minden osztódáskor a testi sejtek egyik kromoszómájában megfelezõdik egy olyan génszakasz, amelyiknek a teljes elfogyása leállítja a további osztódást. Ha ezt a rövidülést megállítjuk vagy állandóan visszatoldjuk valahogy (minden sejtben), akkor a test addig fog fiatalon élni, amíg a környezeti sugárterhelés és elzajosodás, lemérgezõdés tönkre nem teszi a struktúráját. Vagy utól nem éri egy baleset az illetõt. 3. A visszafiatalítás történhet a holografikus kép felfrissítésével, a fiatalkori kép visszaírásával is a lélek megfelelõ tárterületére. A testet vezérlõ hologramot a lélek vetíti. Ha ezt teljes pontossággal beolvassuk egy számítógépbe és eltároljuk, késõbb pedig újra elõvesszük és kivetítjük a testre, visszaállítható az eredeti állapot. Megfelelõ számítástechnikai, szkennelési és vetítési technológia nélkül ez megoldható úgy is, ha a lélekben tárolódó fiatalkori állapotot idézzük fel és írjuk vissza a megfelelõ helyre, viszont ehhez nagyon pontosan ismerni kell a lélek programozását és mûködését. 4. Megoldás lehet az öregedés elkerülésére a megfelelõ tudatállapot fenntartása. Vannak olyan tudati állapotok (szidhik), amelyekben megállnak az öregedési és leromlási folyamatok. Ezeket speciális meditáció és légzéstechnika segítségével lehet elérni, vagyis jógázással. Ilyenkor persze tovább zajlik a sejtosztódás egy optimális ütemben, ezért ennek lejártakor meghal az illetõ, viszont az öregséggel együtt járó gondok, betegségek és tünetek az utolsó pár hétig nem jelentkeznek. 5. A fizikai test lecserélhetõ egy klónozással vagy normális megtermékenyítéssel létrehozott új testre is, a lélekátültetés eljárásával. Ha a test elöregedett, el kell dobni, mint egy szakadt ruhát és át kell költözni egy új, fiatal testbe. Lényegében errõl szól a reinkarnáció is, de ott a lélek feltudati törléssel kezd új életet, új környezetben és ráadásul kiszolgáltatott csecsemõként. Ha viszont klónozással vagy normális megtermékenyítéssel létrehozunk egy zigótát, majd ezt megfelelõ holografikus térben felnõtt testté növesztjük, akkor a lélek átültethetõ ebbe. A növesztéshez természetesen a legegyszerûbb szintén egy lélek (a leendõ tulajdonos) által kisugárzott tanácsadó teret felhasználni. Materializációs vagy transzmutációs technikával a fiatalkori test teljes egészében lemásolható, a benne lévõ lelket kivéve, majd ez raktáron tartható (pl. fagyasztással), amíg szükség lesz rá. 6. A test mélyfagyasztása hibernációval. A hibernáció célja az alacsony testhõmérsékleten beálló mûködési szünet elérése az anyagcsere folyamatokban. Ilyenkor nincs sejtosztódás, tehát öregedés sem. Ez nem éber, hanem alvó, kikapcsolt állapot, amely fõként nagyobb idõtartamok áthidalására használható. A legnagyobb gondot a sejtek roncsolásmentes fagyasztása mellett a külsõ sugárzások jelentik, amit minimalizálni kell, mivel a sejtek molekuláit idõvel ezek is szétbomlasztják. A felhalmozódó struktúrális hibákat az élõ szervezet egy bizonyos mértékig ki tudja javítani, a hibernált (tetszhalott) test viszont nem. Mivel pedig az abszolút sugárvédelmet nagyon nehéz megvalósítani, az ilyen terhelés limitálja a mélyfagyasztás idõtartamát, és a sikeres felélesztés esélyét fokozatosan csökkenti. Az alkalmazott technikától függõen 50-100 évig vagy akár 5000-6000 évig is eltarthatók így a testek. A lélek addig megpihenhet a köztes létben vagy leélhet pár életet más testekben, tetszése szerint. 7. A test tartósításának legfurcsább módja az idõmegállásba helyezés. Ez isteni technológia, aminek technikai megvalósításáról szinte semmit sem tudunk. Ilyenkor a test egy olyan idõbuborékban tárolódik, amelyen belül kintrõl nézve áll az idõ. Ilyen módon akár hosszú évezredekig, eonokig is megõrizhetõk a dolgok a legkisebb struktúrális károsodás vagy változás nélkül. Ez tulajdonképpen azonos az idõutazással, a jövõbe történõ elõre ugrással, amit a nemtér-nemidõn keresztül lehet elvégezni. 8. Egy kevésbé drasztikus módszer az alacsony idõsûrûségû helyre költözés. Tény, hogy az idõ sûrûségét nagymértékben befolyásolja a térben található anyag. Egy bolygó felszínén nagyobb az idõ lokális sûrûsége és görbültsége, mint egy aszteroidán vagy holdacskán. Kint a mélyûrben, távol az égitestektõl és legfõképp a Nap gravitációs terétõl pedig még ritkább. Itt valószínûleg hosszabb élettartam élhetõ meg, de csak a sûrûbb idõközegben élõ emberek sajátidejével összehasonlítva. 9. A biológiai lét korlátaitól elrugaszkodva jó eredmények érhetõk el a mesterséges testbe való átköltözéssel, amely lehet pl. szerves és fém rendszer szimbiózisa. Egy olyan kiborg test, amely kívül fémbõl van, de belül szerves szövetekkel összeintegrálva, lényegesen erõsebb a sima biológiai lényeknél. Jobban is védett a káros környezeti hatásoktól és tovább mûködésben tartható. A fordított megoldás, amikor élõ anyaggal burkoljuk be a fém vázat csak a filmeken mutat jól, a gyakorlatban ez igen sebezhetõ és nehéz karbantartani. 10. A teljesen fémépítésû testbe való beköltözés az, ami nagyságrendekkel megnöveli a lélek számára az aktív életszakasz hosszát az anyagi világban. Fémek helyett természetesen alkalmazhatunk különféle mûanyagokat és kompozit anyagokat is, gépszerû vagy emberszerû android testet építve belõlük. Ennek élettartamát csak az alkatrészek cseréjének akadályoztatása limitálhatja vagy a teremtésben bekövetkezõ szünet (lásd: a Létszünet címû írást). 11. A test igény szerinti megteremtése vagy megszûntetése az igazán ideális módszer minden biológiai és technológiai nehézség ellen. Ez a legegyszerûbb technika, amikor a lélek teljesen uralja az anyagot, és akarata, képzelete szerint megteremtheti a számára kívánatos testet akkor és ott, amikor és ahol kívánja. Nem születik, hanem megjelenik, s nem meghal, hanem megszûnik, eltávozik. Erre csak az istenek, istenségek képesek, a teremtõk. 12. A legvégsõ cél (a testi halhatatlanság vágya) megvalósítása természetesen maga után vonja önnön ellentétét, a test nélküli állapotot. Bármilyen testre csak azért van szüksége a tudatnak, hogy általa manipulálhassa a megfoghatóság világát, az anyagot. Amikor az értelem figyelme elfordul a formák világától, s a puszta információ lesz a számára az érték, már nem ölt magára semmiféle testet, burkolatot. Csak van önmagában, s ezzel minden problémától és nehézségtõl megszabadult, amivel a testi lét jár. Innentõl kezdve az életét nem a testiség formájában kell fenntartania és meghosszabbítania, hanem információsan kell védenie az identitását az információs elzajosodástól, ami végül minden lelket beolvaszt a közös létbe, a világéter transzcendens szellemébe, amit szentléleknek is nevezünk. Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/2002/eletmeg.html  Hidrogéntárolás helyett  A hidrogén energetikai hasznosításában, így például a hidrogénhajtású autók kifejlesztésében a legfõbb akadály a hidrogéntárolás megoldatlansága.A hidrogén csak nagy nyomáson és alacsony hõmérsékleten tárolható, de baleset során még így is katasztrófát okozhat a robbanékonysága. A Dán Mûegyetem kutatói most szellemes megoldással álltak elõ. Hidrogén helyett ammónia tárolását javasolják, mégpedig sópasztillákban elnyeletve, tökéletesen biztonságos módon. Felhasználáskor az ammóniát kihevítik a sópasztillákból, majd katalizátorral elbontják. A bontás során keletkezõ hidrogént a motorba vezetik. A sópasztillák ammóniával újra feltölthetõk. http://www.dtu.dk/English/About_DTU/News.aspx?guid={E6FF7D39-1EDD-41A4-BC9A-20455C2CF1A7}

A Parakommunikáció  Az iskolában azt tanuljuk, hogy az emberi érzékelésnél öt biológiai érzékelési rendszerre hagyatkozhatunk (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás).



Ezek közül az emberek többségénél a látás játssza az elsõdleges, a hallás a másodlagos szerepet, így a kommunikációs módszereink és eszközeink is ezekre támaszkodva alakultak ki. Kutatásaink során úgy tûnik - tulajdonképpen véletlenül - egy sajátos kommunikációs formára bukkantunk, amit parakommunikációnak neveztünk el. Fogadjuk el munkahipotézisként, hogy ez kommunikációs forma, vagyis alkalmas az információcserére. Az elõzmények 1990-ben kezdtünk el foglalkozni olyan személyekkel, akik azt állították magukról, hogy valamilyen formában kapcsolatba kerültek Földön kívüliekkel. Ezt most egy erõsen leegyszerûsített megfogalmazása azoknak a tüneteknek, amelyekkel hozzánk fordultak, csak az egyszerûség kedvéért használjuk ezt a kifejezést, sokan nem is ezzel a kifejezéssel élve kerestek meg bennünket. Szakemberek segítségével szûrtük ki azokat az embereket, akiknél semmi sem utalt pszichológiai problémákra, illetve arra, hogy megmagyarázható fizikia, biológiai, pszichológiai oka lenne az élményeinek. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy az általunk vizsgált több mint száz esetbõl csak 18 volt olyan, aminél értelmét láttuk az intenzív vizsgálatoknak. Az, hogy nem találtunk magyarázatot, önmagában természetesen még nem bizonyíték arra, hogy a jelenség hátterében Földön kívüli ok állna, hiszen létezhetnek olyan pszichológiai folyamatok, amiket nem ismerünk pontosan. Miután nem volt lehetõségünk arra, hogy egyértelmûen meghatározzuk a jelenség okát, jobb híján megpróbáltunk további információkat szerezni az alanyok élményeivel kapcsolatban. Pszichológusi támogatással 2 év alatt több mint 100 hipnózist végeztünk 12 alanyon, a hipnózisok hanganyagát magnószalagon rögzítettük, majd legépeltük. A hipnózisok anyaga nem jelenthet közvetlen bizonyítékot, bármit is tartalmazzon, de mindenesetre elgondolkodtató volt, hogy a részletes elemzések számos átfedést mutattak ki az elmondottak között, de nem találtunk lényegi ellentmondásokat. Az alanyok a kutatásoknak ebben a fázisában természetesen nem érintkeztek egymással, többnyire nem is tudtak egymásról. Az alanyok között volt tanár, ápolónõ, vadászpilóta stb., ebben nem lehetett visszatérõ mintát találni. Nem akarjuk most pontosan deifiniálni a hipnózist, de a további események megértéséhez szükség van arra, hogy egy egyszerûsített leírást adjunk róla. A hipnózist levezetõ személy különbözõ imaginációs és relaxációs módszerekkel alvásközeli állapotba hozza az alanyt, mert ebben az állapotban akár olyan információk is felszínre hozhatóak, amelyekre az alany éber állapotban nem, vagy csak töredékesen emlékszik. Az állapot elérésének fiziológiai tünetei is vannak, egy gyakorlott szakember (pszichológus) ezt érzékeli. A hipnózis folyamán kérdések hangzanak el azzal az eseménnyel (emlékkel) kapcsolatban, amelyrõl többet szeretnénk megtudni. Az alany ezekre a kérdésekre válaszol (ha tud). 1992. februárjában az egyik olyan alannyal, akivel már két éve dolgoztunk együtt, már-már rutinszerû hipnózist végeztünk (egy-egy emlékfoszlány feldolgozásához akár 5-10 hipnózisra is szükség lehet). Az alannyal visszamentünk ahhoz a szituációhoz, ahol az elõzõ hipnózist befejeztük, minden a szinte megszokott mederben folyt. Már lassan a hipnózis befejezésén gondolkoztunk, amikor az alany arról számolt be, hogy megszakadt az az élmény, amit felidéztünk (ez olyan, mintha becsuknád a szemed, és visszaemlékeznél korábbi eseményekre, minél jobban elmélyülsz bennük, annál inkább megelevenedik a kép és a hang), és az emlékképek helyére egy karba tett kézzel álló, általa korábban már más hipnózisokban leírt Földön kívüli alak került. Valamiféle pszichológiai rövidzárlatként értelmeztük a dolgot, de semmiféle imaginációs technikával nem tudtunk visszatérni a korábbi állapothoz. Majd az alany arról számolt be, hogy az általa vizualizált alak beszélni kezd. A következõ mondatok így kezdõdtek: Azt mondja, hogy..... A helyzet szokatlan volt, nem is tudtuk mire vélni, de úgy tûnt, mintha az emlékfelidézés helyébe egy online kommunikáció lépett volna. Mi kérdeztünk, az alany válaszolt: Azt mondja, hogy.... Amikor vége volt, egyikõnk sem tudta, mi történt, az alany teljesen össze volt zavarodva. Az az érzése volt, mintha a hipnózis közepén egy külsõ erõ ráerõltette volna a gondolatait, nem tudott visszatérni a saját gondolataihoz. Mintha egy idegen járt volna a fejemben. Az esemény reprodukálható volt. Elõször csak az elõzõ alannyal, a késõbbiekben megpróbálkoztunk a többi olyan alannyal is, aki hipnózisra járt. Volt, akinél pár alkalom után sikerült, volt, akinél 6 év után. Hat olyan embert ismerünk jelenleg Magyarországon, akinél reprodukálni tudtuk ezt az állapotot. Egyikõjük sem úgy jelentkezett nálunk, hogy õ rendelkezik ezzel a képességgel, sõt általában kizárt dolognak tartották, hogy nekik ez menne. A hipnózisok minden esetben elõzménynek számítottak. A jelenséget parakommunikációnak neveztük el. A parakommunikációs kísérlet ugyanúgy kezdõdik, mint a hipnózis. Az alany relaxációs és imaginációs technikákkal alfa állapotba kerül, majd annak az alaknak a korábbi hipnózisokban felidézett emlékképére koncentrál, akivel létre akarjuk hozni a parakommunikációs kapcsolatot. Elõzetesen összeállított kérdéseket teszünk fel, és kialakul egyfajta párbeszéd. Nem tudjuk tudományosan megmagyarázni, alátámasztani a jelenséget. Kísérletezgettünk vele, olyan tudományos, mûszaki stb. témákat vetettünk fel, amihez az alany biztosan nem értett. A parakommunikációk során többször is feltettük azt a kérdést, hogy mûködik ez a dolog. Lényegében azt véljük tudni, hogy ennek a kommunikációs formának az alapját azok az információs egységek képviselik, amit mi gondolatnak nevezünk. Ezek szerint a gondolatok állítólag speciális magas frekvenciájú, jelenleg még közelebbrõl nem ismert hullámokat gerjesztenek, amelyek a létrejött gondolat energiáját, képi és egyéb információtartalmát a rádióhullámokhoz hasonlóan szállítják az univerzumban. Vagyis a gondolataink- függetlenül azok tartalmától - elvileg korlátlan ideig léteznek és száguldanak a végtelen térben. Információforrásaink állítása szerint elõnyös tulajdonságainál fogva az erre alapozott kommunikáció valamennyi fejlett kozmikus létforma elsõdleges kommunikációs formájává vált, hiszen terjedési és információhordozó paraméterei alkalmassá teszik a csillagközi információcserére. Az anyag nem vész el, csak átalakul - állítja némileg leegyszerûsítve a modern fizika. Azonban az emberi érzelmek és gondolatok világát a tudomány egyelõre még a pszichológia hatáskörébe utalja, holott nézzünk csak körbe: gondolataink formálják a világot, kultúrákat emelnek fel és döntenek romba. Nem túlzás azt állítani, hogy gondolataink, érzelmeink terméke a kultúra, amelyben élünk. Miért ilyen mostohagyermeke a tudománynak (amely szintén gondolataink terméke) az agy ilyen jellegû mûködése? Néhány gondolat még ehhez. Hogy miért nem ismerik és alkalmazzák az emberek ezt a típusú kommunikációs módszert? A válasz egyszerû lehet: egyfelõl csak részben ismerjük az emberi agy felépítését és mûködését, másrészt az agy teljes kapacitásának csak mintegy 15-20 %-át használjuk. Feltételezzük, hogy a megfelelõ agyterületek stimulálásával, aktivizálásával az emberi agy alkalmas lehet az ilyen típusú kommunikáció elsajátítására. A gyakorlatban azonban a parakommunikáció alkalmazásának megtanulása legalább annyira hosszadalmas és nehézkes, mint a kisgyermek számára a hangok formálása és a beszéd. Ugyanis az agyterületek aktivizálása még nem jelent értelmes parakommunikációt; meg kell tanulni kiválasztani és értelmezni az agyunk által befogott óriási mennyiségû információhalmazt. (Gondoljunk csak bele: csak a Földön több mint 6 milliárd ember él, akik másodpercrõl másodpercre ontják gondolataikat és a gondolatokhoz tartozó energiahullámok tömkelegét.) Egy másik probléma: információnk szerint a parakommunikációhoz szükséges agyterület összeköttetésben áll az agykéreg szellemi tevékenységért, beszédért, hallásért és látásért felelõs területeivel. Az információkat tartalmazó beérkezõ energiacsomagok úgymond lefordítódnak képi, hangi és egyéb, általunk értelmezhetõ információkra. Amennyiben viszont a parakommunikációt folytató alany nem rendelkezik a szükséges vizuális tapasztalatokkal, illetve a szükséges szókészlettel (jelkészlettel), nem fogja tudni értelmezni ezeket, vagyis: mindenki csak a saját információs szintjének megfelelõen tud ilyen jellegû kommunikációt folytatni. Definíciónk szerint a parakommunikáció a telepátia egyik sajátos vállfaját jelentheti, amely során kommunikációs kapcsolat jön létre a közvetítõ alany és egy akár több ezer fényévnyire tartózkodó célszemély (célcsoport) között. Ez a típusú kommunikáció túlmutat jelenlegi fizikai ismereteinken, mert aligha támaszkodhat elektromágneses hullámokra. Miután az elektromágneses hullámok jelenlegi ismereteink szerint legfeljebb fénysebességgel terjedhetnek (300.000 km/sec), már a Föld-Mars viszonylatban is idõeltolódással zajlana bármilyen, elektromágneses hullámokon alapuló kommunikációs forma. A parakommunikációs kísérletek alatt azonban ilyen idõeltolódást nem tapasztaltunk, még ennél jóval nagyobb (állítólagos) távolságok esetén sem. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a parakommunikáció információhordozó közege akár több tízmilliárd kilométert hidalhat át a másodperc töredéke alatt, ha a parakommunikációs munkahipotézisünknek van valóságalapja. Forrás: a régi EG-s oldal!  Molekulatomográfia  Kanadai kutatók olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel háromdimenziós képet készíthetnek a molekuláról.Hogy a kép elkészíthetõ legyen, elõször kis energiájú, és viszonylag hosszú, néhány pikoszekundumig tartó lézerimpulzussal a vizsgálat idejére rögzítik a molekulát. Ezután a nagy intenzitású, és meglehetõsen rövid, mindössze 30 femtoszekundumos vizsgáló lézerimpulzussal világítják meg. Ez körülbelül tucatnyi hullámból álló hullámnyalábot jelent. Az intenzív hullámnyaláb minden egyes hulláma eltorzítja a molekula legkülsõ elektronpályáját, a vegyértékelektronok elektronhéját. A hullám elhaladta után az elektronpálya visszatér az eredeti állapotába, és ezek a visszaugrások egy síkhullámot képeznek. Ez a síkhullám interferál az eredeti elektronpályát jelentõ hullámmal, és az interferenciakép olyan ultraibolya hullámot képez, amely kívülrõl megfigyelhetõ. Hát, nem éppen egyszerû. Térbeli kép úgy lesz belõle, hogy a vizsgálatot a molekula rögzítettségének ideje alatt több irányból megismétlik, és a sok kétdimenziós képbõl számítógép hozza létre a háromdimenzióst, mint a CT vizsgálat során. Két évvel ezelõtt már kidolgozott hasonló módszert Krausz Ferenc Münchenben, a Kvantumoptikai Max Planck Intézetben, csakhogy õ extrém ultraibolya megvilágító lézert, és sokkal rövidebb, mindössze negyed femtoszekundumos impulzust használt, így módszere a belsõ elektronhéjak vizsgálatára alkalmas. A gyakorlati alkalmazások szempontjából azonban a vegyértékelektronok vizsgálata, amelyet most fejlesztettek ki a kanadaiak, sokkal fontosabb. A kutatók egyelõre nitrogénmolekulát vizsgáltak a módszerükkel. A nitrogénmolekula egyszerû, és kitûnõen számolható, így a vizsgálata a módszer kipróbálására és kalibrálására alkalmas. A tényleges alkalmazásban két irányban akarnak haladni. Az egyik kitûzött feladat az, hogy nagyméretû, bonyolult, ezért megbízhatóan nem számítható molekulák szerkezetét vizsgálják meg vele. A másik cél az, hogy, kihasználva a vizsgálat rendkívüli gyorsaságát, kémiai reakciókban részt vevõ molekulák viselkedését a reakció közben, a lezajló reakció különbözõ fázisaiban vizsgálják, és így új ismereteket szerezzenek ezzel a módszerrel a reakciók lezajlásáról. Forrás: Scientific American.com, http://www.sciam.com/

A Lacerta-interjú II.  Azon magnófelvételek alapján készítettem, amelyeket 2000 április 24-én, a Lacerta nevű reptiloid lénnyel folytatott második beszélgetésem alatt vettem fel. Lacerta kérésére az eredetileg 31 oldalas szöveget átdolgoztuk, és néhány kérdéskörre lerövidítettük. Egyes meglévő részeket összefoglaltunk, és kijavítottunk. Bizonyos esetekben ki is hagytunk néhány információt. Az interjú átiratából részben, vagy egészben kimaradt párbeszédek vagy személyes tárgyúak, vagy paranormális mutatványok, vagy a reptiloid faj társadalmi berendezkedésére, illetve földönkívüli technológiákra, fizikára vonatkozóak voltak. A találkozónk elhalasztására azért került sor, mert az első interjú megjelenése óta úgy éreztem, hogy személyemet folyamatosan figyelik. Bár Lacerta tanácsára mindent megtettem, hogy személyemet titokban tartsam, alig két nappal az első interjú megjelenése után furcsa dolgokra lettem figyelmes.



Ne gondolják, hogy paranoiás vagyok, de azt hiszem, az interjú megjelenése felhívta rám valamilyen hivatalos szerv, vagy titkos társaság figyelmét. Eddig azokat az embereket, akik azt állították magukról, hogy megfigyeli őket a kormány, bohócoknak tartottam. De a januárban történt események óta revideáltam álláspontomat. A furcsaságok azzal kezdődtek, hogy telefonom órákra bedöglött. Amikor végre megint működött, telefonálás közben halk visszhangokra, kattogásra és susogásra lettem figyelmes, viszont a hiba okát nem sikerült meglelnem. Reggelre virradóan fontos adatok tűntek el a számítógépem merevlemezéről. „Természetesen” a hibás szektorok mind olyan helyen voltak, ahol az interjúval kapcsolatos illusztrációim, eredeti szövegeim voltak. Olvashatatlanná váltak saját kutatásom anyagai is, amit a paranormális jelenségekkel kapcsolatban készítettem. (Szerencsére ezek hajlékony lemezekre is el voltak mentve.) Emellett rejtett fájlokra lettem figyelmes egy addig ugyancsak rejtett könyvtárban. Az adatok és a könyvtár neve is E72UJ volt. Megkérdeztem egy számítástechnikus barátomat, de a név nem mondott neki semmit, amikor meg akartam mutatni a könyvtárat, az egyszerűen eltűnt. Egyik este arra értem haza, hogy lakásom ajtaja tárva-nyitva áll, a televízióm pedig hangosan szól, annak ellenére, hogy határozottan emlékszem, mindkettőt lezártam. Sokáig egy Európa szerte ismert élelmiszer-üzletlánc angol rendszámú kisteherautója parkolt házam előtt, amelyet több alkalommal is láttam a visszapillantó tükörben mögöttem kicsit lemaradva, amikor a 65 kilométerre lévő városba mentem. Majd visszafele is követett. Egyszer sem láttam senkit ki-, vagy beszállni az autóba. Bár megkopogtattam az ablakát és az oldalát is, de nem történt semmi. Nem láttam az autóba se ki-, se beszállni soha senkit. Körülbelül két hét után a kisteherautó eltűnt. Amikor E. F.-et ezekről a fejleményekről értesítettem, azt ajánlotta, hogy a magunk és Lacerta biztonságának érdekében változtassuk meg második találkozónk helyét és idejét. Így második találkozásunkra 2000 április 27-én került sor. Bár a következők furcsának és paranoidnak hathatnak, mint egy olcsó tudományos-fantasztikus film valamelyik jelenete, szeretném Olvasóimat még egyszer biztosítani arról, hogy amit leírtam, az a színtiszta igazság. Ezek az események megtörténnek és folytatódni fognak egészen addig, amíg már nem lesz túl késő, függetlenül attól, hogy Ön ezeknek hitelt ad-e, vagy sem. Veszélyben vagyunk! Ole. K. 2000. május 3. Az interjú átirata (rövidített verzió) A találkozó napja: 2000. április 27. [Ole. K. megjegyzése: Találkozónk olyan különböző anonim olvasói kérdések, vélemények megvitatásával kezdődött, akikhez megbízható barátaim juttatták el az első beszélgetésünk átiratát. Az olvasók visszajelzései, amelyek több mint 14 oldalt töltöttek meg, hangvételükben a radikálisan vallásostól a reptiloid fajjal létrejött kapcsolatot fanatikusan éljenzőig terjedtek. Az észrevételeik egy része azonban olyan végletes frázisokat vonultatott fel, mint a „pokol szolgái”, vagy a „gonosz népe”. Az ilyen kommentárokra nem szerettem volna hosszan kitérni, mert nem áll(t) szándékomban semmilyen szélsőséges gondolat népszerűsítése.] Kérdés: Mit érzel, amikor ezeket a vallásos és rosszindulattól fűtött leveleket olvasod? Valóban a teljes tagadás formálja népeink kapcsolatát? Válasz: Meglepődtél talán, hogy egy csöppet sem bosszantanak? Abszolút számoltam az extrém megnyilvánulásokkal. Mindegyikőtök tudatának mélyén ott van az idegen fajok (különösen a reptiloidok) létezését legteljesebb mértékben tagadó program. Biológiai szempontból ez az ősi törvény harmadik újrateremtésetek idejéből származik, és azóta mint egy információs genomot generációról-generációra továbbadjátok. Az illojiimok szándékosan definiálták fajomat a sötétség erőiként, mivel szívesen láttatták magukat a fény erőinek képviselőiként – ami elég paradox, ha arra gondolunk, hogy humanoid fajként rendkívül érzékenyek voltak a napfényre. Ki kell, hogy ábrándítsalak, ha arra számítottál, hogy majd sértődött leszek. Ezek a zavaros célzatok nem a Ti hibátokból vannak, csak utat engedtek annak, amit őseitek hagytak örökül nektek. Némileg kiábrándító, hogy legtöbbetek nem tud kellően erős öntudatot kialakítani, amivel felülkerekedhetnétek előreprogramozottságotokon. Amint már mondtam, az elmúlt évszázadokban sok primitív emberi törzzsel volt kapcsolatunk, amelyek aztán sikeresen áttörték a velük született gátlásokat és feszültség, gyűlölet, valamint totális tagadás nélkül is képesek voltak velünk találkozni. Nyilvánvaló, hogy sok modern, civilizált kortársad nem képes önállóan gondolkodni, és engedik, hogy kondicionálásuk, vagy a vallásuk irányítsa őket – amely ugyancsak ennek az előreprogramozottságnak a terméke és az illojiimok tervének szerves része. Ezért az ilyen megjegyzéseket inkább szórakoztatónak, mintsem bosszantónak tartom. Csak megerősítik sejtéseimet gondolkodásotok sematikusságáról. Kérdés: Tehát nem tartoztok a „gonosz népéhez”, mint ahogy azt a korábbi megjegyzés állította? Válasz: Hogy válaszolhatnék erre? A Te néped még mindig egyszerű és végzetesen elhibázott általánosításokban gondolkodik. Hogy egyszerűen fejezzem ki magam: nincsenek kizárólag gonosz fajok. Egyaránt élnek rosszak és jók minden földi és földönkívüli faj egyedei közt. És ez úgy igaz az én népemre, mint a Tiedre. De még egyszer, nincs gonosz faj. Ez az elképzelés igazán primitív. Ti emberek ősidők óta abban hisztek, amiben hinnetek kell – amit teremtőitek nektek hitül adtak. Minden ismert faj, még a legfejlettebbek is nagyszámú egyéni tudatból épül fel – ti. a tudat egy része mindenképp önálló, még ha vannak is összekapcsolódó területeik. Ezek az önmagukban is elég erős lények maguk dönthetnek arról, hogy jó vagy rossz életet élnek, hogy a Ti zsinórmértéketekkel fejezzem ki magam. Itt megint a megfelelő nézőpont hiányáról van szó, Ti, emberek nem vagytok abban a helyzetben, hogy egy magasan fejlett faj tevékenységéről meg tudnátok állapítani, hogy az jó vagy rossz. Ti egy alacsonyabb szintről figyelitek az eseményeket, ahonnan ilyen megállapításokat nem lehet tenni. Egyszerű szavaitok használatából, mint „rossz” és „jó”, kitűnik az általánosításra való törekvés. Az én nyelvemen sok szó van az egyéni viselkedés és a társadalmi normák viszonyának árnyalt kifejezésére. Még azok a földönkívüli fajok sem a „gonosz népe”, amelyek hajlamosak fajod szempontjából ellenségesen viselkedni, rosszat tenni veletek. Nekik is megvannak az okaik, és nem gondolnak magukra gonoszként. Ha te is képes lennél olyan összeszedetten és logikusan gondolkodni, mint ők, Te sem tennél másképp. Egy faj hozzáállása más létformák iránt nagyban függ a faj azon gondolkodási struktúráitól, amik az együttérzést teszik lehetővé. A tetteket „jónak” vagy „rossznak” nevezni nagyon primitív osztályozás, hiszen a fajokat – a Tiedet éppúgy, mint a legvisszatetszőbb irányultságút – a túlélés sarkallja a legkülönbözőbb dolgokra. Ez alól saját fajtám sem kivétel, sajnos a múltban történtek olyan dolgok, amelyekre nem gondolok szívesen, de ne vesztegessünk erre most több szót. A Ti időszámításotok szerint egyik eset sem történt 200 évnél korábban. Azt viszont jegyezd meg, kérlek, hogy nincsenek abszolút gonosz fajok, és minden faj szuverén egyedekből áll. Kérdés: Több levélben is kérik tőlem, hogy részletesebben számolj be arról a magas szintű fizikáról, amit korábban olyan sokszor emlegettél. Többen azt írták, hogy a szavaidnak nem volt értelme. Például hogyan működnek, repülnek az UFO-k és hogyan hajtják végre azokat az elképesztő manővereket? Válasz: Hogy ezt nekem el kellene most magyaráznom? Hát ez nem lesz egyszerű, hadd gondoljam át egy kicsit! Egyszerű kifejezéseket kell találnom, hogy megértessem veled a magasabb szintű tudományt. Próbáljuk meg! Először is tisztában kell lenned néhány alapvető ténnyel. Az első dolog, hogy a fizikai világ fogalmát át kell értékelned, mert a létező dolgok különböző szinteken léteznek. Az egyszerűség kedvéért mondjuk, hogy a dolgoknak van egy anyagi képe és egy befolyásolási zónája. Bizonyos fizikai állapotok csak az anyagi világgal kapcsolhatók össze, míg más, összetettebb állapotok csak az anyagi világ befolyásolási zónáján léteznek. A Ti fogalmatok a fizikai világról egy egyszerű anyagi képen alapul, amely az anyag három alapvető, elemi állapotát írja le. Ám létezik egy negyedik nagyon fontos állapot, amelyben az anyag tulajdonságai módosíthatóak, és ez a befolyásolási zóna, más néven plazma világ. Ti még nem tudjátok – csak esetleg sejthetitek –, hogy ez az igen összetett állapot az anyag ellenőrzött körülmények között történő átalakításával, vagy rezgésállapotának megváltoztatásával hozható létre. Hogy tudd, az anyagnak van egy ötödik halmazállapota is, ez a plazma utáni állapot, de ez már igazán messze vezetne, és csak összekevernélek vele. Ráadásul ez most az elmélet alapjainak megértéséhez nem feltétlen szükséges. Egyébként a plazma utáni állapot olyan jelenségekkel függ össze, amiket Ti paranormálisnak neveztek. Visszatérve az alapokhoz: a plazmán, nem csak „forró gázt” értek – ahogyan az nálatok általánosan elfogadott – hanem az anyag egy magasabb szintű, összetettebb állapotát (ami az előbb említett módon állítható elő). Az anyag plazmaállapota olyan speciális halmazállapot, amely a fizikai lét és a befolyásolási zóna között húzódik. A befolyásolási zónában nincs tömeg, az anyag maga a tiszta energia, képzeld el úgy, mint a mágnes taszító- és vonzóerejét! Az anyag negyedik halmazállapota nagyon fontos bizonyos fizikai állapotok eléréséhez, mint például az antigravitáció. Ez egy furcsa emberi szó és nem igazán helytálló, de így talán megérted. Valójában a fizikai világ nem pozitív és negatív erőkből áll, hanem a megfigyelő egyazon hatalmas, egységes erő különböző vetületeit észleli eltérően saját aktuális szemszögéből (ahogy más-más alakúnak látunk egy térbeli testet különböző nézőpontokból). Az antigravitációval, vagy a gravitáció tulajdonságainak nivellált átalakításával lebegtetni lehet a látszólag tömör anyagot, részben ezt a módszert használjuk mi is, és a földönkívüliek is repülőik meghajtására. Ti, emberek titkos katonai projektjeitekkel még nagyon az elején jártok ennek az elvnek a megértésének. Mivel többé-kevésbé loptátok a technológiát, később pedig direkt rossz útmutatást kaptatok vele kapcsolatban a földönkívüliektől, nem értitek a mögöttes fizikai tartalmat. Ennek következtében UFO-itok stabilitási és sugárzási problémákkal küszködnek. Az én tudomásom szerint sokan haltak meg közületek az erős sugárzás és az erőtér fluktuációja következtében. Egyetértesz velem abban, hogy ez az ügylet is a „jó” és a „rossz” kérdésére vezethető vissza? Ismeretlen erőkkel játszotok, és közben elfogadhatónak találjátok saját társaitok halálát, mert egy „nagyobb cél”, a technikai fejlődés érdekében áldozzátok fel őket, amit megint rosszra használva a pusztítás, a háború szolgálatába állítotok. Felmerülhet a kétely, hogy közületek csak a legkevesebben tudnak a földönkívüliekkel folytatott együttműködésről – amelyek a magyarázat szerint – szigorúan titkosak. Azt mondták nektek, hogy minél magasabb sorszámú, rendszámú az anyag, annál könnyebben változtatható halmazállapota, de ez csak részben igaz. Ha nem tudtok bánni ezekkel az erőkkel, jobb, ha nem kezdtek velük. Ám a Te fajtád a kezdetektől fogva olyan erőkkel próbált játszadozni, amelyeket még meg sem értett. Miért is lenne ez most másképp? Emlékszel arra, amit a réz fúziójáról mondtam? Megfelelő fluktuáció mellett, sugárzással gerjesztett mezőben a réz más anyagokkal egyesíthető. (Miközben a látható anyag fúzionál, a befolyásolási zónák átfedik egymást, és a folyamat felszínre hozza a valódi erő bipoláris lényegét.) A létrejött kapcsolat és a mező azonban nem stabil és ezért normális halmazállapotú anyagokkal nem lehet használni. A fúzió hatására a mező teljes spektruma egy magasabb plazmaszerű állapotba tolódik át, az erőtér gyors ellenkező irányú eltolódása – bár a hasonlat nem egészen pontos – a gravitációs mező eltolódásához hasonlít. A kvázi bipoláris erő folyásának kiiktatása által az erő immár nem az erőtér belseje felé, hanem abból kifelé áramlik. Ennek eredményeképp létrejön egy belülről strukturált, önmagára irányuló erőtér, amelyet nagyon nehéz modellezni a sajátosságaiból következő technikai nehézségek miatt. A folyamat többféle feladat elvégzését is lehetővé teszi, például súlyos testek is felemelhetőek és irányíthatóak általa. Az elektromágneses sugárzással rejtőzködő funkciót is betölthet, valamint befolyásolhatja az események időbeli sorrendjét – igaz, csak korlátozott mértékben. Ismered az úgynevezett kvantumcső elméletet? Még az amplitúdó kiegyenlítés is megoldható a természetes anyagban ezen terek egyikének alkalmazásával, amennyiben a frekvencia és a kiegyenlítő tér távolsága a repülőgéptől elég nagy. Sajnos, attól tartok, az egész dolog, ahogy számodra előadtam, a te fogalmaid felhasználásával, meglehetősen primitívnek tűnhet. Meglehetősen különösen hangozhat, és természetesen lehetetlennek tűnik a dolog megértése, azonban ez az egyszerű magyarázat talán elegendő számodra ahhoz, hogy valamennyire felfogd, miről van szó. Ismétlem, az is lehet, hogy nem. Kérdés: Van tudományos magyarázat az olyan paranormális erőkre, mint például a gondolat ereje? Válasz: Van. A megértéséhez azonban el kell fogadnod a befolyásolási zóna létezését. Figyelj, próbáld meg függetleníteni tudatodat attól, hogy a csalóka kép, amit látsz a valódi Univerzum! Igazából az, azonban még a legjobb esetben is csak a felszíne az érme egyik oldalának. Képzeld el, hogy az itt lévő anyag – Te, az asztal, ez a ceruza, a magnó, a papír – igazából nem is létezik, hanem a mező oszcillációjának és az energia koncentrációjának az eredménye. Mindennek, ami van, az Univerzum minden dolgának, teremtményének, csillagának és bolygójának van egy „információs-energia ekvivalense” a befolyásolási zónában, amely a központi síkon – a dolgok általános szintjén helyezkedik el. A létezésnek nem csak egy, hanem több szintje is van. Legutóbb említettem egy magasan fejlett fajt, amely képes a szintek között mozogni, ez azonban egészen különbözik az egyszerű térbuborék-váltástól (a térbuborékok minden egyes térnek, azaz az összes térszintnek sajátosságai). Érted? Dimenziók – amiként hívjátok őket, egyfajta egyedülálló térbuborékok részei, a térbuborékok, mint valami hab alkotják az Univerzum adott szintjét, a különböző szintek pedig érintkezési felületeiken hatással vannak egymásra, miközben ezek a bizonyos egymásra hatások, befolyásolják az adott dolog fizikai kiterjedését, szükségképpen nem lezártan; így egy dolog képe megszámlálhatatlan energiamező egymásrahatásából áll össze, és ezek az energiamezők ráadásul még nem is feltétlen egy szinten vannak. A kölcsönhatásokban nem létezik egyfajta nulla-szintű kölcsönhatás. Hasonló kölcsönhatások vannak, de ezek el vannak választva egymástól az energiaviszonyaik alapján. Megjegyzem, most meglehetősen összezavartalak. Úgy érzem, meg kellene állni egy rövid magyarázat erejéig. Kérdés: Ne, kérlek folytasd! Hogyan keletkeznek koncentrált paranormális erők? Válasz: Hát legyen! Nézzünk egy egyszerű példát! Nos, hadd mondjam el ismét, így nem teljesen korrekt, de talán kezdjük el a következő témával: az ezen az oldalon megtapasztalható anyag tükröződik a befolyásolási zónában mint egyfajta távoli kapcsolatokkal (átfedésekkel, rétegekkel) bíró mező. Ezek a kapcsolatok információt hordoznak, példának okáért magáról az anyagnak a szerkezetéről vagy az (elemi) húrok frekvenciájáról, azonban további elraktározott információ keletkezik az anyag fejlődése által. Ismerős számodra az emberek által kidolgozott morfogenetikus mezők elmélete? A mező egyik összetevője hasonlóképpen írható le. Ám van egy további közvetítő mező, melyre sajnálatos módon nincs emberi kifejezés, merthogy az elméleti leírása nem ismert az emberi gondolkodás számára. Nevezzük ezt egyfajta para-mezőnek (pszi-mező), merthogy ez a mező felelős főként mindazokért a jelenségekért, melyeket pszi és/vagy paranormális viselkedésként írtok le, s mely dolgok megértése kívül esik primitív emberi tudományotokon. Ez a para-mező az anyagi mező és a morfogenetikus mező között található a befolyásolási zóna részeként. Mindkettőt aktívan tudja önmagába integrálni. A te tested, példának okáért, egyfajta tükröződése a befolyásolási zónának [Feldraum]. Ez nem azt jelenti, hogy a tested nem létezik itt, mint – hús, vér és csontok – az anyag (elemi) szálakban vagy atomokban megjelenő formája. A létezés mindig kettősség. A mezőt leíró rétegek tartalmazhatnak egyszerű információkat a tested szilárd anyagáról és rezgésszámáról, míg más rétegek (tartalmazhatnak információt) a lelkedről, a tudatállapotodról, illetve beszélhetnek – emberi, vallásos megközelítésű nézőpontot tekintve – a lelkedről. A tudatosság, vagy öntudat ebben az esetben egyszerű energiamátrix, a saját meződben (teredben) felosztva különböző rétegekre, s mindez a befolyásolási zónába foglalva – nem több és nem kevesebb. Valódi öntudatossági állapot is létezhet itt az anyagi oldalon, de csak mint utó-plazma (az anyag ötödik formája). A szükséges fizikai ismeretek és a megfelelő technológia alkalmazása mellett tudatossági/öntudati mátrix, vagy másképpen lélek, elválasztható a mező további részétől. Ez, habár leválasztásra került, képes tovább létezni egyfajta öntudati állapotban – egy bizonyos ideig. E jelenség kapta az okkult elnevezést, a lélekrablást. Ám, mindent egybevéve, itt most tudományról beszélünk és nem mágiáról vagy sötét erőkről. [Ole. K. megjegyzése: A lélekrablás fogalom említésre kerül mint az egyik radikális, vallásos szemléletű megjegyzés a reptiloid fajokkal kapcsolatban.] De térjünk vissza a kérdésedhez: az erősebb szellemi hatalommal rendelkező teremtmények képesek közvetlen hatást gyakorolni a para-mezőkre a tudatos/öntudatos mezőik révén. Fontos tudni, ez a mező nincs korlátozva a konkrét személyiséghez, hanem sokkal inkább egy általános információs mező része – köznapi nyelven szólva akár közösségi léleknek is hívhatnánk – mely kapcsolódik mindenféle élő és élettelen létezőhöz, és valamennyi, ugyanezen a szinten létező öntudathoz. Ezen képességek biológiai oldala az anyagban rejlik, jut eszembe, az agyalapi mirigy, mely mindig abban az állapotban van, hogy képes generálni, aktiválni a befolyásolási zóna [Feldraum] feletti aktív ellenőrzést biztosító frekvenciákat. Habár ti emberek mindezt elméletileg meg is tudnátok tenni, azonban keményen le vagytok gátolva e tevékenységben. Amint mondtam, a para-mezők kapcsolatban állhatnak mind a tudattal, mind az anyaggal. Például, ha elhatározom, hogy használni kívánom mentális energiáimat ahhoz, hogy ezt a ceruzát arrébb mozdítsam, akkor egyszerűen szólva elképzelném magamban, ahogy megerősítem/kiterjesztem tudati/öntudati lényemet az anyagi oldalra az utó-plazma alakjában a ceruzához. A hatásszférában mindez azonnal azzal a következménnyel jár, hogy egy automatikus parancs jelentkezik a tudati/öntudati mező felől a para-mezőhöz, azért, hogy az a ceruza anyagi mezőjére hatással legyen. Habár az anyagi mező nem zárja magába a testet, nem okozná a legkisebb problémát sem, hogy a ceruza itt heverjen és ne amott, így egyértelmű, anélkül is meg tudnám ragadni, hogy ehhez az anyagi testemet a legkisebb mértékben is mozdítanám, utó-plazma az egyik oldalon, para-mező a másikon. Uralmat gyakorlok a ceruza felett, ez a kapcsolat a ceruza anyagi mezőjét a kívánt pontba mozgatja, ahol megváltozik a tér tulajdonsága, oly módon, hogy megmozdítja azt, példának okáért. [Ole K megjegyzése: megerősítem, hogy a ceruza, pontosan abban a pillanatban mihelyt ráterelődött a szó, felugrott az asztalról mintegy 20 cm-es magasságba, majd visszahullott az asztallapra. A koppanás zöreje tisztán hallatszik a magnófelvételen. Semmiféle látható dolog nem ért a ceruzához.] Kérdés: Ez lenyűgöző. Milyen paranormális tevékenységeket lehet így végezni? Válasz: Mindenfélét. Akármit, amit Ti paranormálisnak neveztek. Miként említettem, ez a különleges mező a befolyásolási zónában [Feldraum] található, a morfogenetikus információs mező és az anyagi mező között, és ami azt illeti, mind a két oldal felé képes kölcsönhatásokra. Pontosan fogalmazva, képes kölcsönhatásba lépni mind a szilárd anyaggal, mind a tudati vagy mentális információkkal, miáltal mindent meg tudunk valósítani, ami általánosságban telekinézis vagy telepátia néven ismert. A kapcsolati elmerülés másik tudattal/öntudattal általánosságban elkülönül technikájában a szimpla anyagra való hatástól, mivel más jellegű tudati/öntudati mezőket igényel és ezek rezgésszáma is más. Egy tudat/öntudat – mely jelzéseket küld vagy egy tudat/öntudat, mely jelzéseket fogad – számára elsőrendű feladat, hogy teljes mértékben alkalmazkodjon a másik tudathoz, hiszen enélkül bármiféle folyamat teljességgel lehetetlen. A legtöbb fajnak megvan a lehetősége az idegen tudati technikák blokkolására, azonban ti emberek nem rendelkeztek ezzel a képességgel. A következő állítás általánosságban igaz: minél erősebb paranormális képességekkel rendelkezik egy faj, annál könnyebben tud ilyen tudati folyamatokhoz alkalmazkodni. A mi saját képességeink nincsenek rendkívüli mértékben kifejlődve, ezért először meg kell ismernünk specifikusan az idegen lények tudati működését, hogy képessé váljunk saját elrejtőzési technikánk alkalmazására. Egészen egyszerű példa a rejtőzködési technika alkalmazására a tudatotok számára az implantált ki/be-kapcsolónak köszönhető. Ezen képességek némelyike részben örökölhető; anya és gyermek az én fajtámból jó példa arra, miként hangolódhatnak tökéletesen össze az első néhány hónap alatt – részben még a tojásbeli fejlődés idején a leendő anyával – kapcsolatban vannak telepatikusan. Ahhoz, hogy rátok emberekre hatni tudjunk, bizonyos gyakorlási időre van szükségünk annak érdekében, hogy feltérképezzük egyszerű felépítéseteket. Ezért tiltott dolog például az, hogy az én fajtámból való még nem felnőttek a Felvilágosodás korszakának szellemében a Föld felszínére lépjenek. (Az elnevezés természetesen szinoníma, más fogalmakkal együtt a maguk teljes fizikai jelentésével.) Nem teljesen kifejlett képességek esetén az általatok való felfedezés lehetőségének veszélye túlságosan nagy mértékben megnőhetne. Jut eszembe, természetesen sok titkos tanítás áll rendelkezésünkre valós képességeinket illetően, melyek egyike megadja számunkra ezt a lehetőséget, de mindezekről valójában semmi pontosabbat nem tudok. Ha bármikor is egy idegen elmére akarunk hatást gyakorolni, akkor ennek megvan a maga néhány megalapozott lépése, melyeket a másik idegen faj képviselői hoznak mozgásba. Először és mindenekelőtt, meg kell érezni az idegen rezgését, ez olyasvalami, amit az agy általában végrehajt, például egyiknek a mező rezgését, a másiknak a kvázi elektromos agyhullámait, itt a normál térben (az anyagi világban). Mindez nem különösebben bonyolult. Ezután egyszerű próbálkozás történik a másik tudat/öntudat részéről, egy mentális művelet, az utó-plazma manifesztáció; a befolyásolási zóna reagál erre, és a kapcsolat már létre is jött. Senki sem képes kiolvasni az információt az elsőről és rögzíteni a kívánt információt a másik pontos tartózkodási helyéről. Legutóbb arról kérdeztél, hogy vajon nektek embereknek megvan-e a lehetőségetek hogy megvédjétek önmagatok ilyen hatásokkal szemben, és én azt mondtam neked, hogy mindösszesen az éber és koncentrált tudat rendelkezik egyáltalán bármi eséllyel arra, hogy visszautasítson egy próbálkozást. A tudat ilyen szintjén a rezgés rendkívül hirtelen változik; ezért mindenféle hatásgyakorlás rá meglehetősen bonyolult; pontosabban fogalmazva, meglehetősen fájdalmas következményekkel járna. Valahányszor csak behunyod a szemed, ez a mező kisimul, az idegen behatás (a tudatra) azonnal lehetővé válik mindenfajta korlátozás nélkül. Ha az esélyeiteket szeretnénk meghatározni egy magasan fejlett lénnyel szemben, azt kell mondanom, egyáltalán semmi. Képesek gyorsabban alkalmazkodni az egyes rezgésekhez, mint amilyen sebességgel ti változtatni tudjátok azokat. Saját magadon is megmutathatom ezt, de mivel az utóbbi időben igencsak megrémültél és teljesen összezavarodtál, így inkább hagyjuk ezt egy későbbi időpontra. Ez a magyarázat esetleg úgy hangozhat számodra – mint mondanád – valamiféle ezoterikus szöveg, vagy okkult, esetleg mágikus. Ennek mindössze az az oka, hogy figyelmen kívül hagyjátok az alapvető dolgok hátterének megértését. Valamennyi paranormális jelenség hátterében egészen egyszerű tudományos eredet van. Egyiknek sincs semmi köze az úgynevezett természetfeletti erőkhöz. Mi ennek a tudásnak a birtokában nőttünk fel, mi tudjuk, hogy miként kell használni ezeket az erőket, és azt is, honnan származnak. Ismerjük az elméletet és a gyakorlatot. Ti nem. Ezért, ti valójában nem is értitek, mi történik világotokban – csak az egyik oldalát látjátok a létezésnek, a másikat nem (most mindkét esetben a fizikai létezésre gondolok). Minden paranormális jelenség dualisztikus, és egyrészt abban a térben játszódik le, melyet az anyag tölt ki, másrészt pedig a befolyásolási zónában [Feldraum]. Ezt megmagyarázni... ezt megmagyarázni csak úgy lehet, ha elfogadjuk, hogy ez utóbbi, a befolyásolási zóna [Feldraum] számít az alapnak. Szeretnék végére érni a tudományos kérdéseknek, habár látom, nagyon ragaszkodsz hozzájuk. Mindez többé-kevésbé az értékes idő pazarlása csak. Kérdés: Engedj meg még egy utolsó kérdést! Első találkozónk alkalmával decemberben nyilvánvalóvá tetted, hogy nem akarsz tudományos és paranormális területekre kitérni. De miért vagy akkor most ennyire közlékeny? Válasz: Az előző alkalommal nem szerettelek volna ilyen adatokkal terhelni – hiszen még most is túl sok ez neked. Így jobbnak láttam, csak megemlíteni ezeket a témaköröket. Mai mutatványaim bizonyára gondolkodóba ejtettek és ezt nagyon fontosnak tartom. A Ti tudósaitok magyarázataimat egész biztosan humbugnak tartják majd, így nem látok veszélyt abban, hogy ne terjeszthetném őket. Kevesek fognak erre felfigyelni. Amúgy azok az emberek, akik engem a „Sátán követének” tartanak, hitüket okkult tudományokra és varázslatokra alapozzák, amelyek valójában NEM is LÉTEZNEK. Nem létezik varázslat, csak magasan fejlett tudomány van. Az is tudomány, amire Ti a „varázslat” címkét aggatjátok. Ha ezt megértenétek, sokat lépnétek előre a fejlődés útján. Közlékenységem itt viszont véget ér. Kérlek, váltsunk témát! Kérdés: Értem. Akkor beszéljünk az ufókról. Meg tudod magyarázni, hogy a kormányaink honnan szerezték az ismereteiket az ufókról, ami alapján saját projektekbe kezdtek? Volt ennek köze a „roswelli incidenshez”? Válasz: Igen, de nem Roswell volt az első eset. Nem vagyok történész, csak viselkedéseteket tanulmányozom, ezért a történelmetekkel kapcsolatos ismereteim nem túl széleskörűek. Megpróbálom elmondani neked, hogy mi az amit én tudok az akkori eseményekről. Hol is kezdjem… A Ti időszámításotok szerint 1946 és '53 között öt alkalommal zuhant le ufó a Földön. A roswelli eset idején nem csak egy földönkívüli űrhajó zuhant le, hanem kettő, amelyek darabjai az ütközés után több helyszínen csapódtak be az USA területén. Tudnod kell, hogy annak a fajnak a repülői még azután is képesek egy ideig lebegni, hogy a jármű már darabokban van, vagy megsérült – ezért a roncsok az egyes helyszíneken különböző időpontokban csapódtak be. Viszont már akkor sem ez volt az első két eset, mivel 1946-ban már történt egy szerencsétlenség, de akkor az ufó a használhatatlanságig összeroncsolódott. Feltételezem, képtelenségnek tartod, hogy ilyen fejlett technológiájú járművek ilyen nagy számban szenvednek balesetet ilyen rövid idő alatt. Bár a magyarázat is több mint furcsa, az igazság a következő: a dolog nem függ össze a jármű meghajtó-rendszerével, sokkal inkább bolygótok mezőjének irányultságával. A szóban forgó fajok – a tárgyalt események mindig olyankor következtek be, amikor ezen fajok csészealj-alakú szerkezeteket használtak – olyan jellegű meghajtó-rendszert használtak, mely a fúzió alkalmazásának alapján működött – hogy úgy mondjam –, egyikük azonban bizonyos időszakban azokban időkben egy a konvencionálistól jelentősen eltérő mezőillesztési technikát alkalmazott. Ennek a módszernek számos előnye mellett hátrányai is voltak. A visszatérő mezőnek természetesen abszolút pontos szögirányultságúnak kell lennie a Föld felszínéhez képest. Ezek az idegen fajok egy bizonyos illesztési technológiát használtak hajóikban, miáltal a keltett mezőt bezárták minden egyes pontján a Föld mágneses terébe. Jelen esetben, ezek az idegenek megérkeztek a Földre, miközben a kiinduló bolygójukon sokkal erősebb mágneses tér volt, melyhez kifejlesztették és igazították a meghajtó mezőt. A földi mágneses tér közel sem ilyen stabil; ciklikus változások mennek rajta végbe, örvények keletkeznek benne, meglehetősen barátságtalan körülmények között. Amikor egy hajó egy ilyen ingadozó mezőben köt ki, vagy pedig egy túl erős mágneses örvényben, ilyenkor rövid időre a visszatérő mező nem tudja magát pontosan hangolni, minek következtében a hajó irányíthatatlan siklásba kezd repülési vonalán. A meghajtás természetesen továbbra is megfelelően működik, azonban a mező minden irányban ingadozik, és emiatt a hajó összetörhet. Az 1947-es esetnél melyről kérdeztél, az én értelmezésem szerint az egyik hajó fluktuáló térbe keveredhetett, véletlenszerűen összekapcsolódott a vezérhajó terével és ez összeütközött a másik hajóval, minek következtében mindketten súlyos károsodásokat szenvedtek. A mágneses mezőben akkor fellépő fluktuáció oka valószínűleg elektromos zavar következtében állt elő, minden bizonnyal egy időjárási jelenség kísérőjeként. Mindkét hajó becsapódott mindezek eredményeként; egyikük nem sokkal az ütközési pont közelében zuhant le, míg a másik jó kilométerrel arrébb a ti mértékegységetekben mérve. Valamennyi utas meghalt a becsapódás következtében. A vékony védőburok, mellyel ezek a csészealj alakú berendezések el vannak látva, nem jelent komoly védelmet, hiszen ezeket a repülő csészealjakat nem úgy tervezték, hogy becsapódhatnak, és olyan mezőkben való repüléshez sem, ahol külső erők hatnak. Nos, miközben a hadseregetek a roncsok minden egyes darabját összegyűjtötte, megtalálta az űrhajót is, fedélzetén a halott ufonautákkal. Természetesen mindent szigorúan titkosnak nyilvánítottak azon nyomban, a roncsokat pedig egy katonai bázisra vitték, hogy a hajtóművet tovább tanulmányozhassák. Titkos céljuk az volt, hogy a földönkívüli technológiát nemzetvédelmi célokra használhassák. Primitív és nevetséges gondolat volt. Azt hiszem 1949 és 1952 között (a pontos dátum nem is fontos) súlyos baleset történt a roncsok tanulmányozása közben. Az általam hallottak szerint – amit a fajtársaimnak meséltek az érintett kormány képviselői – a baleset az egyik meghajtó elem pajzs nélküli körülmények közepette, véletlen aktivizálódása miatt következett be. Ennek eredményeként egy igen rövid időszakra – hogyan is fogalmazzam meg – ellenőrizhetetlen váltás következett be a plazmaszerű környezetben, mely másrészről egy rendkívül szerencsétlen balesethez vezetett, a fő meghajtó mező energiájának túlvezérlését hozva, hihetetlen mértékben megnövelve annak impulzusát. Van bármiféle elképzelésed is arról, hogy miféle hatást válthat ki egy plazma-elektromos hatás egy élőlényre? Nincs, honnan is lehetne. Természetesen nincs. A mező struktúrájának zavara és a bioelektromos visszajelzés. Képzeld, tegyük fel, hogy emberi testedet három-négy napon át teljesen kitöltik a lángok. Ezek a lángok nem lépnek ki a testedből, csak magát a testedet égetik, egészen a legutolsó összetevőjéig. Nos, ha mindezt elképzeled, akkor lesz némi fogalmad arról, hogy mi történt velük. Úgy tudom, a tudósaitok 20-30%-a odaveszett a laboratóriumban. Két további baleset is bekövetkezett 1950-ben és 1953-ban az amerikai kontinens vízgyűjtő területeinél. Azokat a hajókat viszonylag sértetlen állapotban sikerült összeszedni. (Az 1953-asnak ahogy emlékszem, még a meghajtó-rendszere is sértetlen maradt. Mindez azt jelentette, hogy első alkalommal vehettetek szemügyre ilyen berendezést, amelynek vizsgálata révén a teljes koncepció érthetővé vált, azonban sikerült teljes egészében félreértenetek azt, és teljes mértékben hibásan rekonstruálni. A mai napig sem sikerült a helyes megoldást megtalálnotok.) Az a faj, amely azt a hajót építette elsőként – egy faj, melyet én úgy jellemeznék, hogy mások mellett barátságtalanok felétek – természetesen igencsak aggódtak saját technológiájuk általatok történő esetleges leleplezése miatt. Nem akartak azonban abban a korai időszakban konfliktusba keveredni veletek, ezért a diplomáciai utat választották, és kapcsolatba léptek a nevezett kormánnyal az 1960-as években. Természetesen nem leplezték le valós szándékaikat, ami ittlétüket illeti (réz, hidrogén, levegő), sokkal inkább lelkes „kutatóknak” mutatták magukat, és felajánlották az embereknek, hogy megmutatják nekik a hajójuk működésének alapjait, viszonzásképpen viszont szeretnének némi „szívességet” kapni. Az olyan alacsony szinten álló felfogásúak mint ti, természetesen mindebbe beleegyeztetek, ...és aztán át lettetek verve. Adtatok nekik nyersanyagokat, adtatok helyet számukra titkos bázisok építésére, megadtátok a hozzáférést számukra a legtitkosabb védelmi adatállományaitokhoz, hozzáférést adtatok nekik DNS-etekhez, és így tovább – és mindezt csillapíthatatlan hatalmi és információs éhségetek következtében. Az idegen faj képviselői persze azonnal felismerték, milyen primitív gondolkodású lényekkel tárgyalnak, ezért megtévesztő és másodlagos információkat szolgáltattak technológiájukkal kapcsolatban, mindeközben sokkal, de sokkal többet nyertek az együttműködés révén, mint amennyit ti szerettetek volna. Például azt közölték veletek, hogy a meghajtó-rendszer csak igen nagy rendszámú, instabil elemek felhasználásával készíthető el, azonban visszatartották azt az információt, hogy a mező-vezérlő igen sokféle módon is kialakítható, alacsonyabb rendszámú, stabil elemek felhasználásával is, és általánosságban éppen ez utóbbi az az eljárás, ami elterjedt. Ezen féligazságok révén függővé tettek benneteket a magas rendszámú elemek szintetizálásától, egyúttal saját technológiájukat sikerült megújítani. Az eljárásuk kulcsa a ti saját UFO-tok megkonstruálása kapcsán az volt, hogy az általuk erőltetett megoldás mindig előhozta a régi problémát, ezek pedig újabbakat és újabbakat keltettek folyamatosan. Soha nem mondták el nektek a teljes igazságot, de mindig újabb és újabb okos hazugságokat vetettek be, melyek persze később technológiai problémákhoz vezettek – és a tőlük való függőségetek kialakulásához. A ti időszámításotok szerinti 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején számos eseményre került sor az idegen faj és az emberi kormányzat között – most nem akarok itt részletekbe menni, merthogy az eseményeknek olyan részletei is vannak, melyekben nem vagyok teljesen biztos. Az egész dolog néhány új, jobban mondva a régi technikai problémával volt összefüggésben, a ti általatok gyártott hajók álcázása és meghajtása néhány összetevőjében hibásan működött a szabadban végrehajtott tesztek során. Emiatt a titok esetleges lelepleződése fenyegetővé vált. Katonai vezetőitek és politikusaitok lassan, nagyon lassan arra a következtetésre jutottak több mint húsz év után, hogy megvetették őket az idegen faj képviselői. A nagyszámú egyezménysértés és a megállapodásban rögzített határok túllépése mindkét részről végül vitákhoz vezetett a te fajod és a földönkívüliek között, mely három idegen lebegő objektum felszállásában csúcsosodott ki, mivel egy speciális – hogyan is hívjátok? – EMP (elektromágneses impulzus) fegyverrel katonai csapást mértek egyik föld alatti bázisukra. Ezen támadások következtében az idegen faj ultimátumszerűen felmondta valamennyi veletek kötött megállapodást, és érthetően több mint dühösek voltak hozzáállásotokat illetően. Ezért ezt az idegen fajt abba a három földönkívüli fajból álló csoportba sorolom, melyek ellenségesek irányotokban, s miközben a másik kettő inkább a saját dolgaival van elfoglalva, egyfajta hidegháború folyik köztük bolygótok birtoklásának megszerzéséért, régi „barátaitok” és partnereitek arra készülnek, hogy alkalmassá tegyék önmagukat az egyedüli és abszolút dominanciára a földi nyersanyagok és az emberi DNS felett. Most elmondható és minden bizonnyal igaz, jelenleg ehhez hiányzik a technikai felkészültségük és mindazok az erők, melyek szükségesek lehetnek céljaik közvetlen eléréséhez. Mindezek ellenére mi negatív fellépésre számolunk részükről – talán egy még körmönfontabb akcióval – az elkövetkező néhány évben, vagy évtizedben. Kérdés: A földönkívüli fajok nem tesznek válaszlépéseket a katonai fellépést tapasztalva? Különösen arra tekintettel, hogy bizonyára sokkal fejlettebb fajok is élnek a Földön? Válasz: Ebben tévedsz. A fejlettebb fajokat csöppet sem érdekli a sorsotok. Az ő számukra Ti csak állatok vagytok. Állatok egy óriási laboratóriumban. Érthető módon zavarná tevékenységüket, ha földönkívüliek szállnák meg a Földet, de nem hinném, hogy harcolnának is érte. A fejlettebb fajok szinte akármelyik újabb bolygót kereshetnének kutatásaikhoz, de az is lehet, hogy felkeltené érdeklődésüket a krízishelyzetben tanúsított magatartásotok. Ha Ti emberek egy hangyabolyt nézegettek, és valaki eltapossa azt, Ti mit tesztek? Továbbmentek a dolgotokra, esetleg ott maradtok és figyelitek, hogyan reagálnak a hangyák a válsághelyzetre. Gondolod, hogy lenne közöttetek olyan, aki megvédené a bolyt attól, aki belelép a bolyba? Biztos nem. A hangyaboly túl jelentéktelen. Próbáld beleképzelni magadat a magasan fejlett lények helyzetébe. Ti vagytok a hangyák. Ne számítsatok a segítségükre. Természetesen mi is próbálnánk segítséget keresni, ha kiderülne, hogy korábbi szövetségeseitek ellenetek fordulnak. A Föld kormányainak jó része tud is a mi létezésünkről, bár legtöbben a régi, vallási dogma szerint gondolkodnak rólunk. Van egy hatalmas, részben föld alatti épület, amelyet kizárólag az én fajomnak tartanak fenn az egyik fővárosban, amelyhez közvetlenül kapcsolódik egy felvonónk és egy föld alatti járatrendszer. Ebben az épületben több alkalommal is zajlottak és zajlanak még ma is találkozók köztetek és köztünk. Az elmúlt néhány évben sok információt adtunk át arról, amit tudunk, és tudattuk azt is, hogy távol tartjuk magunkat a Ti konfliktusaitoktól. Meg kell tanulnotok önállóan megoldani a problémáitokat, vagy elég intelligensé kell válnotok, hogy megtanuljátok elkerülni az efféle szituációkat. Hogy mi fog történni, és ki áll majd mellétek, arra csak az idő adhatja meg a választ. Ezért nem is szeretnék további találgatásokba bocsátkozni. Kérdés: Öt különböző állítólagos UFO-ról hoztam felvételeket, megmondanád róluk, hogy melyek ábrázolnak valódi földön kívüli járműveket? Válasz: Megpróbálhatom. Sok olyan kérdést teszel ma fel, amelyekre nem tudok egyértelmű választ adni. Félek, túlbecsülöd a képességeimet, én nem vagyok ugyanis a földön kívüli űrrepülők szakértője. Vannak azért olyan műszaki részletek, jellegzetességek, amelyek alapján meg lehet különböztetni a valódi UFO-kat furcsa természeti jelenségektől vagy az emberek által készített hamisítványoktól. Időnként meghamisítjátok a képeken a repülőgépek eredeti alakját, ezért nehéz azonosítani a repülő tárgyakat. Azért megpróbálom, mutasd a fotókat! [Ole K. megjegyzése: Lacerta néhány másodperc alatt átnézte a fotókat és kivett közülük hármat.] Ez a három kép egyértelműen hamisítvány, vagy félreértés. Úgy látom ezen a képen egy valódi UFO makettje van. Fontos műszaki és fizikai jegyek hiányoznak róla. Általánosságban véve annál valószínűbb egy képről, hogy hamisítvány, minél élesebb, élénkebb színű, mivel a lebegő űrhajót mindig takarja a módosult erőtér, ami ráadásul a színeket is megváltozatja a felvételt készítő irányától függően. Lehet hogy furcsán hangzik, de az elmosódott, színképükben torz fotókról feltételezhető, hogy valódiak. Arról nem is beszélve, hogy ez a jármű víz felett lebeg, mégsem látunk a felszínen öblösödést, hullámokat. Mivel a felszín sima, nyilvánvaló, hogy nem valódi UFO-ról van szó. Véleményem szerint egyik kép sem ábrázol valódi repülő tárgyat, UFO-t. A következő képen például semmilyen repülő tárgyat nem vélek felfedezni, inkább a felvevő lencséjének tükröződéséről lehet szó. Egy ilyen tévedésnek nem szabad bedőlni. Túl késő lesz mire a legtöbben rájöttök, hogy mi zajlik igazából az atmoszférátokban, és hogy hamisítványok és átverések áldozatai vagytok. Kettes kép: Albiosc, Franciaország, 1974 Ez a kép valódinak tűnik, legalábbis rendelkezik a szükséges jegyekkel. Olyan faj űrrepülőjének nézem, amely az elmúlt 35 évben gyakran látogatott a bolygótokra. A repülő tárgy fényes, diszkosszerű, bár formája és színe elmosódott az erőtér hatására. Ez a négy nagyon hosszú, fehér fényoszlop a gép alján a gravitációs tér módosulása következtében jelenik meg. De ez igazából nem fény – egyébként egy UFO sem sugároz fényt –, hanem az elektromosan töltött mező miatt van, amelyben az anyag egyfajta fényként válik láthatóvá. Azt viszont nem értem, hogy miért használnak ilyen nagy erejű hajtóműveket az atmoszférátokban, elképzelhető, hogy valamilyen vizsgálatot hajtottak végre. Ráadásul nagyon elővigyázatlan dolog az idegenek részéről, hogy hagyják lefényképezni ezt a technológiát. Bár feltételezem, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem tud vele mit kezdeni, akik meg mégis tudnának, biztos nem beszélnek majd róla nagyközönség előtt. Négyes kép: Petit Rechain, Belgium, 1990 Ez itt egy valódi repülő tárgy, de semmi esetre sem földönkívüli. Háromszög alakú repülő tárgyakat egy földönkívüli faj sem használ. Az áramvonalas forma emberi kézre utal. Ez az egyik titkos katonai program eredménye, amelyet a ’60-as, ’70-es években a földönkívüliektől kapott műszaki segítség után, kezdetleges technikával megépítettetek. A földönkívüli repülő tárgyak alakja a tervezésnél sokadlagos szempont, mivel a módosult erőtérben nem hat rá külső erő. Rendszerint lekerekített, éles sarkak nélkül, henger vagy diszkosz formára készülnek, hogy a mező könnyebben térhessen ki rajtuk. A Ti terveitekben a földönkívüli technológiával készült hajtómű mellett mindig van egy sugárhajtómű, a háromszög formára és az áramvonalas szerkezetre azért van szükség, hogy a kezdetleges lökhajtást használva is irányítható maradjon a jármű. A példában szereplő hajó a már alapjaiban is hibás mező-vezérlő rendszerét használva siklott. Látod a torzulást és a kvázi-fényt a forgó hengerekben? Mindez félreérthetetlen jele annak, hogy ez egy hiteles fotó. De miért van, kérdezheted, négy darab henger? Ez szokatlan – sőt, a köztük lévő távolság is helytelennek látszik. A színezete nagyon sötét és a belső optikai eltérés meglehetősen kiugró. Feltételezhetően mindez az eredeti berendezésnek tudósaitok által készített rekonstrukciója lehet. Mivel az idegen faj semmiféle további információval nem szolgált számotokra a nézeteltérést követően, a tudósaitok egyszerűn újraépítették a rendszereket úgy, hogy a legkisebb mértékben is értették volna, mennyire veszélyes az a vállalkozás, amibe fogtak. Ez a szerkezeti összeállítás nem tette a rendszert jobbá, inkább fokozottabban instabillá. Az első két henger túlságosan közel került egymáshoz; egészen pontosan áramlási rendszerük egymásba ér. A színek számomra arra utalnak, hogy jelentős maradványsugárzás van jelen; talán ez annak az oka, hogy magas rendszámú elemeket használtatok ismét – a megszokást követve – a váltáshoz. Ez minden körülmények között rendkívül veszélyes a mező környékén, ahol nincs kellő árnyékoló pajzs. Szenvedett a fotó készítője valamiféle sugárkárosodást, vagy égési sérülést? Kérdés: Nem tudom. Honnan származnak a hadsereg által fejlesztett UFO-k? Az USA-ból? Válasz: Igen, általában elmondható, hogy a nyugati kontinensről. Kérdés: Mégis, miért repülnek olyan sűrűn lakott területek fölé itt Európában? Ezt a képet Belgiumban készítették. Ennek így nincs értelme. Meg tudod ezt magyarázni? Válasz: Miért gondolod, hogy CSAK ÉN tudom megmagyarázni az érthetetlen emberi viselkedést? Meglehet, hogy ezek hosszútávú próbarepülések, vagy az elektromágneses álcázás használatát gyakorolják. Az amerikai nemzet ősi ellensége a világnak ezen a felén él, miért ne tesztelnének itt? Odahaza már eleget röpködhettek ide-oda, vagy talán már túl sokan figyeltek fel rájuk. De az ilyen instabil erőtér mellett – amire a fotód is utal – valószínűtlennek tartom, hogy a jármű képes átrepülni az óceán feletti hosszú utat. Meglehet, hogy a Ti kontinenseteken is van egy tesztállomás. De erről nincsenek bővebb ismereteim. Kérdés: Sok olvasó tette fel az első interjú után a kérdést, hogy miként találkoztál E. F.-fel? Bár én már ismerem a történetet, elmondanád még egyszer az olvasók számára is? Válasz: Természetesen. A történet két földi évvel ezelőtt kezdődött Svédországban. Fiatal korom óta nagyon érdekelt engem fajod viselkedése. Amennyire lehetőségeim engedték, tanulmányozni kezdtem irodalmatokat. (Mondanom sem kell, nem könnyű nálunk emberi könyvekhez hozzájutni, mivel azonban családom magasabb társadalmi szinten áll, lehetőségem volt anyagokat szereznem rólatok, és beszélnem olyanokkal, akik már létesítettek emberekkel kapcsolatot.) Igen kíváncsi lettem az emberi fajra, így amint lehetőségem nyílt a felszínre jönni, azonnal hozzáláttam az információgyűjtéshez. Akkori helyzetemben még szigorúan tilos volt számomra, hogy közvetlen kapcsolatot alakítsak ki emberekkel. A Ti időszámításotok szerint 1998-ban történt, amikor innen távolabb északra biológiai mintákat gyűjtöttem egy távol eső erdőben a fajod által okozott környezetszennyezés vizsgálatához, mi ugyanis figyelemmel kísérjük, milyen pusztítást okoz az emberiség az állat- és növényvilágban. A visszaúton, amikor már világom bejárata felé tartottam, a nagy tó közelében legnagyobb meglepetésemre egy faházra lettem figyelmes az erdőben. Érzékeim emberi jelenlétre figyelmeztettek. Az ember E. F. volt. Mivel nem volt engedélyem kapcsolatot teremteni, elővettem megtévesztő képességemet, amelyet korábban már nagyobb csoportok ellen is sikeresen alkalmaztam. Azelőtt nem találkoztam egyedül lévő emberrel. Puszta kíváncsiságból beszélni akartam ezzel a személlyel és bekopogtam a faház ajtaján. E. nyitotta ki, amivel szokatlan beszélgetés vette kezdetét. Bár nyelvét még nem értettem teljesen, gondolatait könnyedén megértettem, hiszen olvasni tudtam elméjében. Azt mondtam neki, hogy egy keleti országból jöttem. Akkor természetesen még nem tudta ki is vagyok valójában, megtévesztő képességem tökéletesen elhitette vele, hogy saját fajtájának egy másik példányával beszél. Mivel megbízatásom, hogy mintákat gyűjtsek azon a területen, több napra szólt, a hátralévő időben még háromszor is meglátogattam emberi lény képében. Kezdetben hétköznapi dolgokról beszélgettünk, később vallási és tudományos témákat is szóba hoztunk. Úgy tűnt, nagyon csodál engem ismereteimért, és ő is lenyűgözött engem logikus gondolkodásával, letisztult nézeteivel és az emberek közt amúgy ritka, kiforrt személyiségével. Az emberek könnyen hagyják magukat befolyásolni a közvélemény vagy a kondicionálás által, és fenntartás nélkül elfogadják, hogy „a reptiloid faj gonosz”. Egyszer a földönkívüli fajokra tereltem a beszélgetést, és legnagyobb megelégedésemre E. F. azt mondta, hogy ő hisz a földönkívüli értelmes lények létezésében, amelyek bizonyára nem gonoszak, csak mások, mint az emberek. Az adott körülmények között persze nem tárhattam elé minden tudásomat, mert nem hitt volna nekem, és azt hitte volna, hogy a bolondját járatom vele. Megérlelődött bennem azonban az a gondolat, hogy megmutatom neki valódi lényemet, amire negyedik találkozásunk alkalmával a faházban került sor. E. nyitott, őszinte és intelligens volt, nem befolyásolta sem a vallás, sem kondicionáltsága, magányosan élt és bizonyára senki sem hitt volna neki, ha történetével a nyilvánossághoz fordul, úgyhogy a kapcsolatfelvétel szinte adta magát. Megtettem az első lépést, de komolyan aggódni kezdtem döntésem megalapozottságában, mert reakciója nagyon agresszív volt. Kis idő elteltével összeszedte magát, és végre higgadtan tudtunk beszélgetni. Nem maradt más választása, mint hinni nekem. Innentől fogva többször találkoztunk, eleinte a rengetegben, később távoli otthonában is. Végezetül téged is bemutatott nekem… ebből kifolyólag ülünk most itt és beszélgetünk olyan dolgokról, amiket az emberek képzelni sem mernek. Kérdés: Azt mondtad, akkoriban még nem volt engedélyed, hogy kapcsolatot kezdeményezz emberi lényekkel. Szereztél azóta engedélyt, hogy mindezt elmondhasd nekem és E. F.-nek, hogy ezeket a dolgokat nyilvánosság elé tárd? Válasz: Igen. Nehéz ezt elmagyarázni és megérteni is. Legyen annyi elég, hogy jelenlegi helyzetemben nem jelent problémát egy ilyen engedély megszerzése, és nem kell semmilyen következményekkel számolnom. Mondjuk így, mai helyzetemben mentesülök bizonyos előírások alól. Kérdés: Ha más emberek is szeretnék fajtádbeliekkel felvenni a kapcsolatot, van-e rá lehetőségük? Válasz: Általában véve nincs. Mi kerüljük a veletek való találkozást, és csak távoli, lakatlan vidékeken jövünk a felszínre. Ha mégis emberekkel találkozunk, megtévesztjük őket. Az hogy én veled beszélgetek, még nem jelenti azt, hogy mások is követni fogják az én példámat. Természetesen módotokban áll megkeresni világom bejáratait és behatolni hozzánk, de ez a behatolóra nézve kellemetlen következményekkel járhat. Ennél fogva nincs módotok velünk sem a felszínen, sem a felszín alatt közvetlen kapcsolatot létesítenetek. A kapcsolatot nekünk kell kezdeményeznünk, ahogy ez veled és E. F.-fel is történt. Viszont ez sem egy szokványos helyzet, hanem inkább egy ritka alkalom. Kérdés: Le tudnád írni nekem föld alatti otthonod helyét? Válasz: Természetesen le tudnám, de eszem ágában sincs megmondani a pontos helyét. Otthonom nem messze innen keletre van egy kisebb föld alatti településen. Mondok néhány adatot, hogy pontosabb fogalmat alkothass róla. Egy pillanat, hadd próbáljam meg átváltani a számokat a Ti mértékegységeitekre! ... Lakóhelyem egy magas boltozatú barlangban van 4300 m-re a föld felszínétől. A barlangot 3000 éve lakjuk. A barlang mennyezetének nagy részét magunk vágtuk a sziklába, amely végül szinte szabályos félgömb alakot vett fel, amelynek átmérője a Ti mértékegységeitekben 2,5 km. A boltív a legmagasabb részen 220 m-es. A legmagasabb belterű helyet minden kolóniánkban egy fehéres szürke henger alakú épület tölti ki, amely a boltív méhsejt-szerű tartószerkezetét támasztja alá. Ez az épület a legrégebbi és legmagasabb az egész településen, mivel midig ezt kezdik el elsőnek felépíteni a boltozat biztosítása céljából. (Természetesen történtek rajta időközönként változtatások, felújítások.) Ennek az épületnek különleges, vallási eredetű neve van. A mi lakóhelyünkön csak egy ilyen oszlop áll, de a nagyobb kolóniákon nem ritka, hogy többet is építettek a mennyezet szerkezetétől függően. Az egyik legnagyobb telepünkön, Belső-Ázsiában kilenc ilyen oszlop tartja a mennyezetet, amelynek területe 25 km2. A központi épület rendszerint vallási központ, de onnan szabályozzák a klímát és a világítást is. A mi településünkön öt nagy mesterséges fényforrás van, amelyek UV-fényt és meleget adnak. A felszínről induló fényforrások és szellőző aknák is ezen az oszlopon futnak keresztül. Amúgy három szellőző aknánk és két liftünk van, meg egy alagutunk, amely összeköt minket az 500 km-re fekvő legközelebbi kolóniával. Az egyik liftaknánk egy felszín közeli barlangba vezet, a másik űrhajóink állomáshelyére visz – tudod, a henger alakú űrrepülők – a felszállóhely a felszínhez közelebb, hegyek rejtekében van. Rendszerint három hajó várakozik ott – ez csak egy kis állomás. A kolónia többi épülete a központi oszlop köré épült koncentrikus gyűrűkben helyezkedik el, amelyek kivétel nélkül sokkal alacsonyabbak a központi oszlopnál, magasságuk 3 és 20 m között van. Az épületek formája kerek, kupolaszerű. Az épületek színe a központi oszloptól való távolságuk szerint változik. Az oszlop északi oldalán van egy további nagy és nagyon lapos, kerek épület. 250 m-es átmérőjével ez az épület megtöri a többiek koncentrikusságát. Ez a mi mesterséges napozónk, amelynek szobáit és folyosóit fény világítja meg. Ezeket az erős UV-fénnyel megvilágított helyeket elsősorban vérünk felmelegítésére használjuk. Még gyógyászati célú helységek és konferenciatermek is vannak benne. A kolónia külső gyűrűjén kívüli területeken állatfarmok – tudod, az étrendünkben nekünk is szerepelnie kell a húsnak – ezenkívül vannak melegházaink, amelyekben növényeket és gombákat tenyésztünk, valamint hideg-meleg folyóvizünk is van, amit föld alatti forrásokból szerzünk. Erőművünk is a kolónia szélén található, amelyet fúzió hajt, ez látja el a kolóniát fénnyel és energiával. Az én csoportom, „családom” egyébként a központtól számított negyedik gyűrűben lévő épületekben lakik. Ezt tudnám röviden lakhelyemről elmondani. Az egyes épületeket és használati céljukat bemutatni túl sok lenne. Nehéz lenne elmagyarázni olyan dolgokat, amelyek valami egészen más környezetben vannak, és tökéletesen eltérnek a Ti felszíni kultúrátoktól. Valóban magadnak kéne látnod mindezt, hogy képet alkothass róla. Kérdés: Egyszer én is láthatom majd? Válasz: Talán igen. Ki tudja, mit hoz a jövő? Kérdés: Fajod hány egyede él ebben a kolóniában? Válasz: Nagyjából 900. Kérdés: Időnk lassan lejár, szeretnél még végezetül üzenni valamit az interjú olvasóinak? Válasz: Igen. Őszintén meglepődtem azon, milyen nagy visszhangra leltek az olvasók közt szavaim, de egyben el is szomorított, hogy milyen sokak adtak hangot annak a vallásos ellenségképnek, amely olyan mélyen él tudatotokban. Jobban tennétek, ha megszabadulnátok ősi kondicionálásotoktól, és nem engednétek azok befolyásának, akik már mintegy 5000 éve felétek sem néztek. Végtére is, Ti mindannyian szabad lelkek vagytok. Ennyit szerettem volna mondani. Forrás: http://www.freeweb.hu/aranylaci/

Nem léteznek fekete lyukak?  Amerikai tudósok új matematikai megközelítéssel modellezték a fekete lyukak kialakulását, és arra jutottak, hogy a folyamat nem fejeződik be, az összeomló csillag megóvja magát a fekete lyukká válástól. A lyuk helyett létrejövő fekete csillag nem nyel el mindent, mint az eddigi elméletek állítják, ugyanis nincs eseményhorizontja.



A csillagászat legizgalmasabb és legellentmondásosabb objektumai, a fekete lyukak nem is léteznek; vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy a tudósok eddig gondolták - erre a következtetésre jutott a clevelandi Case Western Reserve University kutatócsoportja. Az új teória eltörli az eseményhorizont fogalmát: ez az az elméleti határ, amin túllépve már olyan hatalmas erejű a fekete lyuk gravitációja, hogy semmi, még a fény sem képes megszökni belőle (ezért fekete). Az eseményhorizont léte ellenkezik a kvantummechanika egyenleteivel - az ellentmondást eddig a Hawking-sugárzás elméletével próbálták feloldani, ami szerint a fekete lyukból elemi részecskék szivárognak, így távozik a gravitációs csapdából az elnyelt anyag. Önvédelmi sugárzás  Az amerikai tudósok újszerű matematikai megközelítéssel modellezték egy fekete lyuk kialakulását, és arra jutottak, hogy amikor egy csillag gravitációja olyan nagy lesz, hogy összeomlik a saját súlya alatt, és elkezd fekete lyukká alakulni, máris kialakul a már említett sugárzás, amit pre-Hawking jelenségnek neveztek el. A sugárzással a csillag veszít az anyagából, csökken a sűrűsége, így a gravitációja nem tud olyan szintet elérni, hogy kialakuljon az eseményhorizont. Az összeomló csillag a pre-Hawking sugárzással megvédi önmagát a fekete lyukká válástól; a folyamat elindul, de sosem fejeződik be - fejti ki Tanmay Vachaspati, a kutatócsoport vezetője, aki szerint ez a jelenség a felelős már többször megfigyelt, de a csillagászok előtt egyelőre ismeretlen eredetű, robbanásszerű gammasugárzás-impulzusokért is.    Fekete lyuk a NASA illusztrációján. Az eseményhorizont mögül a fény sem szökik meg. Lyuk helyett fekete csillag Az új elmélet a fekete lyukak helyett a fekete csillagok fogalmát vezeti be, amelyek hasonlítanak ugyan a fekete lyukakra (az óriási gravitációjuk megtorzítja a teret, és a relativitáselméletnek megfelelően lelassítja az idő folyását), de nem nyel el minden anyagot. Feketének azért marad fekete, mert a gravitáció a fényt extrém nagy hullámhosszúra torzítja, amit roppant nehéz észlelni. Az eseményhorizont megszűnésével azonban feloldódik a relativitáselmélet és a kvantumfizikai törvények közötti ellentét: nem lesz olyan anyag vagy információ, ami visszavonhatatlanul eltűnik az univerzumból. Jövőre jöhet a gyakorlat A teória vegyes fogadtatásra talált az tudomány világában. Gerardus 't Hooft, korunk egyik legelismertebb elméleti fizikusa (1999. Nobel-díjasa) a New Scientist interjújában képtelenségnek nevezte a fekete lyukak ilyen önvédelmi rendszerének létezését. A vita hamarosan elhagyja az elméleti síkot: a CERN svájci kutatólaborjában már épül a Large Hadron Collider nevű gigantikus részecskegyorsító, amivel 2008 végén lehetőség nyílik majd miniatűr fekete lyukak (vagy ha az új elmélet helyes, fekete csillagok) létrehozására, és vizsgálatára. Forrás: http://www.magharakademia.hu/  Mit tegyünk katasztrófahelyzetben...  A mai világban sokféle olyan helyzet adódhat, amikor az ember meglepetésszerûen rendkívüli helyzetbe vagy életveszélybe kerül. Mivel Magyarországon jelenleg sem az iskolákban, sem más helyeken nem foglalkoznak a lakosság elfogadható szintû felkészítésével, mindannyian felkészületlenek és nagyon védtelenek vagyunk.Régen legalább volt honvédelmi oktatás, ma csak akciófilmek és híradójelentések vannak arról, hogy mások mit csinálnak ha bajba kerülnek. Ez pedig nagyon kevés. Az alábbiakban összefoglaltam azokat a rendkívüli helyzeteket, amelyek bekövetkezése a közeljövõben a legvalószínûbbnek tûnik. Ezt követõen ismertetek néhány megelõzési módot, amik segíthetnek a túlélésben. Veszélyes korban élünk, s a tudatlanságunk csak még veszélyesebbé teszi számunkra a nehéz helyzetek megoldását. A magam tapasztalatából mondhatom, hogy mit jelent még az elméleti tudás is baj esetén. Gyerekkoromban történt, hogy egy nyári délutánon belecsapott a villám a házunkba és az antennakábelen keresztül felrobbantotta a televíziót. Elõttem játszódott le az egész, egyedül voltam a házban a húgommal. Az elsõ, ami eszembe jutott az volt, mit is mondott a fizika tanárom az elektromos tüzekkel kapcsolatban, amikor a hivatalos tananyag helyett a tûz oltásának módszereirõl beszélt nekünk. Azt hiszem, csak ennek köszönhetõ, hogy nem lett nagyobb baj, és egy percen belül áramtalanítottam a házat, elhúztam minden éghetõt a közelbõl, majd egy benedvesített törlõrongyot a tévére terítve lefolytottam a lobogó tüzet, aztán kiszellõztettem a mérgezõ bakelitfüstöt. Ha még elméleti tudásom sem lett volna a teendõkrõl, nem ússzuk meg ilyen könnyen. Ezért készítettem ezt az írást. 1. A FÕBB KATASZTRÓFAHELYZETEK FELSOROLÁSA 1. FÖLDRENGÉS Hazánk területére nem kimondottan jellemzõ, inkább kisebb földmozgások történhetnek a Kárpát-medencében. A 90-es években volt Aradon egy komolyabb rengés, amit nálunk is lehetett érezni. Ekkor egyszerûen kiszaladtam a házból, mert megijesztett, hogy mozogtak a függönyök, a csillár és zörögtek az üvegek a vitrines szekrényben. Ha valaki külföldön járva él át ilyesmit, a legfontosabb, hogy ne az ablakon keresztül meneküljön, mert az összetörõ üveg súlyosan megsebesítheti. Ha nem tudja könnyen és gyorsan elhagyni az épületet, húzódjon be egy asztal alá vagy álljon egy sarokba, ajtóba, hogy védve legyen a lehulló törmeléktõl. A földrengésveszélyes területeken a lakosság többsége fel van készülve ilyen helyzetekre, ezért célszerû tanácsot kérni tõlük vagy követni az utasításaikat. Ha ránk omlott az épület, és a törmelék alatt rekedtünk, a legfontosabb, hogy nyugodtan lélegezzünk, takarékoskodva a levegõvel. Kezdetben rendszerint sok por is van a zárt térben, ezért célszerû a fulladás elkerülésére ruházatunk szövetein keresztül lélegezni, hogy kiszûrjük azt. A legfontosabb, hogy ne essünk pánikba. Akár megsérültünk, akár nem, igyekezzünk minél kényelmesebb testhelyzetbe kerülni, hiszen nem tudni, meddig kell várnunk, amíg kiszabadítanak. Ezután próbáljuk meg a sérüléseinket ellátni, amennyire lehetséges, majd hallgatózzunk. A mentõosztagok munkája nagy zajjal jár, ráadásul jelzéseket adnak, amikre kiabálással vagy kopogással válaszolhatunk. A jelzéseink üteme legyen a következõ: 2 ütés, 1 másodperc szünet, 2 ütés, 3 másodperc szünet, 2 ütés, 1 másodperc szünet, 2 ütés, 15 másodperc szünet. A hosszú szünet alatt füleljünk, érkezik-e válasz kintrõl. Élelem és víz nélkül 2-3 napig maradhatunk életben betemetve, kivéve ha komolyabb sérüléseket szenvedtünk. Ezalatt szinte teljesen biztos, hogy megtalálnak minket. 2. ÁRVÍZ A Tisza és mellékfolyói majdnem minden évben szolgálnak némi izgalommal a közelében lakóknak. Fõként azért, mert Romániában és Ukrajnában kiírtották azokat az erdõket, amik eddig megfogták a hegyekbõl lezúduló olvadékvizet, s így az egész napok alatt ideér, próbára téve a gátakat. Sajátos emberi bolondság, hogy a veszélyben lévõ települések lakói inkább kockára teszik az életüket, mintsem elköltözzenek biztonságosabb vidékre. A víz alattomos veszélyforrás. Nem tûnik olyan fenyegetõnek, mint pl. a tûz. Lassan mozog, ráadásul úszni lehet benne, fennmaradni a tetején. Amivel az emberek többnyire nem számolnak, az a hideg és a sodrás ereje. A folyók vize még nyáron is kellõen hûvös ahhoz, hogy pár órás úszkálás után kihûljön tõle az emberi test, ami lényegesen csökkenti a fizikai erõnlétet. A téli, tavaszi árvizek pedig kimondottan jegesek tudnak lenni. Órákig vagy napokig kucorogni egy fa vagy elöntött ház tetején, várva a mentõcsapatokra, netán vizesen, éhesen, sérülten, nem éppen jó megoldás. Ha valaki folyó közelében lakik, a legbiztonságosabb helyek egyike gátszakadás esetén maga a töltés, mint a környék legmagasabb pontja. Ha már bekövetkezett a baj, és minden úszik körülöttünk, a legokosabb, ha felmenekülünk a gátra. Ott biztosan hamarább megtalálnak minket, mint egy összedõléssel fenyegetõ ház tetején vagy a faágak között. 3. SZÉLVIHAR Aki próbált már száz kilométeres szélben gyalogolni az utcán, az tudja, milyen nehéz talpon maradni ilyenkor. Ha még ráadásul esõ, por vagy hó is érkezik a viharral, szinte elvakítva az embert, csak a fedezékbe bújás segíthet. Ha mégis ilyen idõben kell a szabadba merészkednünk, legyen nálunk védõszemüveg, de az is jó, ha van a kabátunknak kapucnija, elöl összehúzható zsinórral. A levegõben szálldosó falevelek, ágak, kisebb tárgyak elsõsorban az arcunkra és a szemünkre jelentenek veszélyt. A legegyszerûbb ha fal vagy más kiálló tárgy mellé kuporodunk, karunkkal takarva a fejünket. A sík vidéken elõforduló forgószelek, légtölcsérek általában csak kis területre koncentrálódnak és gyorsan tovább haladnak. Lakott területen elsõsorban arra kell ügyelnünk, nehogy ránk essen valami. A tetõcseréptõl kezdve az ereszcsatornán, antennán, villamos és telefonkábelen át a faágakig, erkélyen tartott cserepes növényekig minden potyoghat az égbõl, télen pedig a lejtõs háztetõkön meginduló hólavinák jelentenek nehezen észrevehetõ veszélyt. Ilyenkor vagy húzódjunk szorosan egy házfal mellé vagy próbáljunk meg az út közepén haladni. 4. VILLÁMCSAPÁS Elsõsorban hegytetõn, háztetõn és más kiemelkedõ pontokon, sík, szabad terepen vagy nagyobb vízfelület közepén vagyunk kitéve neki. Ezeket és a nedves talajt célszerû elkerülni, akárcsak az egyedülálló fákat, oszlopokat, tornyokat, azok villámhárító tulajdonsága miatt. A gépkocsi belseje Faraday-kalitkaként mûködik, tehát védelmet nyújt sûrû és közeli villámcsapások esetén. Ilyenkor az ablakokat, ajtókat csukjuk be és ne érjünk a fém alkatrészekhez. Mélyedésbe, barlangba, gödörbe csak akkor bújjunk, ha az legalább másfél méter mély, mert a talajon végigfutó villám átugrik ezek fölött. A falak, függõleges meredélyek védõzónát jelentenek a villámokkal szemben. Ilyenkor a fal magassága legyen legalább a testhosszunk nyolcszorosa (guggolva ez csökkenthetõ a felére!) és a faltól legyünk legalább egy testhossznyira (kb. 1,5-2 méterre). A fal melletti védett terület szélessége egyenlõ a fal magasságával, tehát egy 10 méter magas faltól célszerû 2-5 méterre elhelyezkedni. Lehetõleg csak egy ponton érintkezzünk a környezettel (összezárt lábakkal állva vagy guggolva) és legyen a talpunk alatt szigetelõréteg (ruha, esõköpeny, száraz kõ, gumitalp). 5. TÛZVÉSZ Általában két lehetõségünk van, ha a közelünkben kigyulladt valami. Vagy megpróbáljuk eloltani vagy elmenekülünk elõle. Az oltáshoz tisztában kell lennünk a különféle anyagok égési tulajdonságaival és azzal, hogy mivel olthatók. Gyúlékonyságuk szerint négy fõ tûzosztályba soroljuk az éghetõ anyagokat. A osztály: A gyúlékony szilárd anyagok, amelyek normálisan parázs és lángképzõdés mellett égnek el. Ezek a fa, szén, koksz, tõzeg, papír, széna, szalma, mûanyagok. Vízzel és porral hatékonyan olthatók. B osztály: A gyúlékony folyadékok és olvadó anyagok, mint pl.: tüzelõanyagok (benzin, dízelolaj, petróleum), oldószerek (éter, aceton, spiritusz), mázolóanyagok (festékek, lakkok, gyanta, kátrány, egyéb kencék) és élelmiszerek (olaj, zsiradék, alkohol). Ezek sosem e formájukban égnek, hanem elõbb gázokká alakulnak egy bizonyos hõmérsékletnél, így vízzel nem olthatók. Ellenük a legjobb oltóanyag a por és a hab (tûzoltókészülék). C osztály: A gyúlékony gázok, mint a metán, propán-bután, hidrogén, acetilén, vezetékes gáz. Csak halogéngázzal olthatók vagy szén-dioxiddal, ami befolytja a tüzet. D osztály: A gyúlékony fémek és ezek ötvözetei, mint a nátrium, kálium, aluminium, magnézium. Ezek porral, habbal és halogéngázzal is olthatók. A tûzoltás lényege, hogy az égés feltételeinek valamelyikét ki kell iktatni. Ezek: a gyúlékony anyag, az oxigén és a meleg. A leggyakoribb módszer az elfolytás, ami végezhetõ az égõ anyag felhígításával, a hõfok csökkentésével vagy az égõ anyag levegõtõl való elválasztásával. Oltáskor a vízen, habon, poron és szén-dioxidon kívül használhatunk még homokot, földet, hamut vagy havat is. Fontos segédeszköz lehet kisebb tûzfészkek elfolytásához egy megnedvesített takaró, nagyobb kendõ, amit a tûzre boríthatunk vagy a lángokon való átkeléskor magunk köré tekerhetünk. A piszkavas, illetve a különféle kerti szerszámok (gereblye, vasvilla, kapa) jól használhatók a tûz szétkotrására, az égõ függöny leszakítására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy szinte minden nagyobb tûzvész olyan kis tüzekbõl keletkezik, amelyeket az intézkedések hiányossága miatt nem oltottak el idõben. A fõbb veszélyek a kialakulásuk sorrendjében a következõk: füstmérgezés (fulladás), pánik (átgondolatlan cselekedetek, pl. ablakon kiugrás emeletes házból), hõhatás (megégés). A túlélés legfontosabb szabályai épülettûz esetén a következõk: Az elsõ a megelõzõ tûzvédelem alkalmazása. Gyúlékony anyagokat (hulladék, papír, üzemanyag) ne tároljunk folyosókon, lépcsõházban, padláson, kályhák, fûtõtestek, kémények közelében. Ne javítsuk és módosítgassuk szakszerûtlenül az elektromos berendezéseket, illetve kapcsoljuk ki õket, ha már nincs rájuk szükség. Ne torlaszoljuk el a ki és bejáratokat, menekülési útvonalakat. Ne dohányozzunk ágyban vagy tûzveszélyes anyagok közelében. Ha már bekövetkezett a baj, ne várjunk a tûzvédelmi berendezések hatására vagy a tûzoltók kiérkezésére. Azonnal lássunk neki az oltásnak vagy meneküljünk. Ha lehetséges, kerüljük az embertömeget a pánik miatt, ahol halálra taposhatnak. Ne szaladgáljunk értelmetlenül összevissza ha nem tudunk tájékozódni (ismeretlen helyen vagyunk). Ne nyissuk ki az ablakokat és ajtókat, hanem csukjuk be, hogy akadályozzuk a füst terjedését és azt, hogy oxigénhez jusson a tûz. Ne használjuk a liftet, mert potenciális csapdává válhat. 6. BALESETEK Közúti, munkahelyi és otthoni balesetekre lehet osztani az ilyen sérüléssel járó eseményeket. Munkahelyen általában azonnal ott a segítség, míg a szabadban vagy országúton lehetünk egyedül is, akárcsak otthonunkban. Ha nekünk kell a bajbajutotton segítenünk, célszerû az alábbi egyszerû (eszköz nélküli) módszereket használni a sérült állapotának felméréséhez, különsen ha eszméletlen vagy képtelen a kommunikációra.: A légzés ellenõrzése. A ki és belégzés jól látható a mellkason és a hason. 10-15 másodpercig tartó hiánya azonnali mesterséges lélegeztetést tesz szükségessé. A vérkeringés meglétéhez tapintsuk meg a sérült nyaki fõ ütõerét. Ha van szívmûködése, akkor érezhetõen lüktet az ütõér. Eszméletlen sérültnél az elsõsegély sorrendje a következõ legyen: Nézzük meg, hogy tiszták-e a légútjai (száj és garatüreg) és ha szükséges, tisztítsuk ki (a mutatóujjra csavart textíliával belekotorva a szájába). Ezután ellenõrizzük a légzését, ha szükséges lélegeztessük és helyezzük stabil oldalfekvésbe. A stabil oldalfektetés azt a célt szolgálja, hogy a mentõk megérkezéséig a lehetõ legbiztonságosabb testhelyzetben legyen a sérült. Így könnyen tud lélegezni, az esetleges váladékok pedig kicsorognak a száján, nem fullad meg tõlük. Nem végezhetõ el az oldalfektetés combcsont, medence-, gerinctörés gyanúja esetén, sorozat-bordatörésnél és nyílt hasi sérülésnél. Erre a baleset formája is adhat gyanút, de célszerû végigtapogatni az illetõ törzsét, gerincét, óvatosan, alig mozgatva a beteget. A stabil oldalfektetés kivitelezése igen egyszerû. A sérült mellé térdelünk, a dereka magasságában, a térdeket felhúzva behajlítjuk, majd magunk felé húzzuk, hogy a medencéje és a törzse felénk billenjen. Ezután a túloldali karját becsúsztatjuk az elfordított törzs alá, majd a felénk esõ kezét a túloldali vállra helyezzük. A felénk esõ vállánál és a térdhajlatnál fogva egy határozott mozdulattal (de nem gyorsan) átbillentjük a törzsét a tengelye körül, hogy nekünk háttal legyen. Végül eligazgatjuk a végtagjait, hogy az alul lévõ láb behajlítva maradjon, a felsõ kinyújtva, a kéz az arc alatt legyen és a fejét hátraszegjük a szabad légút biztosítása érdekében. A vérzés csillapítása különösen fontos, mivel 1-1,5 liter vér elvesztése már sokkot vagy halált okozhat. Az ideiglenes ellátás történhet fedõkötéssel, nyomókötéssel vagy artériás nyomókötéssel. Célszerû erre a feladatra steril gézlapot vagy ha más nincs, tiszta ruhát használni. A láthatatlan, belsõ vérzések a következõ szimptómákkal járnak: fájdalom, bágyadtság, nyirkos és hûvös bõr, fokozódó fulladásérzés, eszméletvesztés. A sokkveszély elhárításának, megelõzésének módjai: a sérült nyugalomba helyezése, kíméletes vizsgálata és vetkõztetése az ellátáshoz, vérzéscsillapítás, megfelelõ fektetési mód, ha szomjazik meg kell itatni (alkoholmentes itallal!) és ha fázik, be kell takarni. Mivel a szívmasszázs, ha kellõ indok nélkül végzik, alapos felkészültség nélkül, önmagában a beteg halálát okozhatja, ezért itt nem ismertetem a folyamatát. 7. JÁRVÁNYOK Rengeteg olyan kórokozó van a Földön, amelyik a fertõzõképessége folytán alkalmas járvány kirobbantására egy adott területen. A leggyakoribbak ezek közül az influenza, TBC malária, himlõ, herpesz, agyhártyagyulladás és a hepatitisz, továbbá az alábbiakban ismertetett azon kórokozók, melyeket elõszeretettel használnak a hadseregek biofegyver elõállítására. Lépfene (bacillus anthracis). Lappangás: 6-7 nap. Tünetek: láz és fáradtság, amit gyakran enyhe javulás követ, majd súlyos légzési zavarok, sokk, tüdõgyulladás. Halálozási arány: rendkívül magas. Kezelés: korán beadott antibiotikumokkal. Megelõzés: oltás. Fekete himlõ (variola major). Lappangás: átlagosan 12 nap. Tünetek: elõször rosszullét, láz, hányás, fejfájás, két-három nappal késõbb kiütések, erõsen fertõzõ. Halálozási arány: 30 százalékos. Kezelés: a fertõzés után 4 napon belül beadott oltással. Megelõzés: oltás. Botulizmus (clostridium botulinum). Lappangás: 1-1,5 nap. Tünetek: gyengeség, szédülés, száj- és torokszárazság, látási zavarok, izomgyengeség, majd bénulás. Halálozási arány: 65 százalékos. Kezelés: korán beadott ellenméreggel. Megelõzés: oltás. Tularémia (francisella tularensis). Lappangás: 1-10 nap. Tünetek: láz, fejfájás, rosszullét, erõs köhögés, súlyveszteség. Halálozási arány: 30 százalékos. Kezelés: korán beadott antibiotikummal. Megelõzés: oltás. Pestis (yersinia pestis). Lappangás: 2-10 nap. Tünetek: rosszullét, magas láz, bõrsérülések, esetleges vérzés, keringési zavarok. Halálozási arány: változó. Kezelés: a tünetek jelentkezése után 24 órán belül beadott antibiotikumokkal. Megelõzés: oltás. Ebola és Marburg vírus (filovírusok). Lappangás: 3-14 nap. Tünetek: influenzaszerû, magas láz, fej és torokfájás, hányás, hasmenés, bõrkiütések, belsõ vérzések, végül külsõ vérzések a testnyílásokon, bõrhólyagok. Halálozási arány: 90 százalékos. Kezelés: nincs. Megelõzés: nemsokára talán lesz ellene védõoltás. A fõ veszélyt az emberi társadalomra a közlekedés és kereskedelem szabadsága jelenti. Az emberek és árúk tömeges mozgása az országok, kontinensek között kedvez a nagy lappangási idejû betegségek terjedésének. A vámvizsgálatnál ugyanis csak a papírokat és csomagokat nézik, meg a körözési listát. Senki sem törõdik az emberi testbe befészkelõdött apró potyautasokkal. Egy halálos járvány kitörésekor a legokosabb, amit tehetünk, hogy tartós élelmiszereket és vizet halmozunk fel odahaza, s hosszú idõre bezárkózunk, megszakítva minden kapcsolatot a környezettel. Ilyenkor nem szabad szellõztetni, rokont látogatni, lemenni a közértbe vásárolni vagy kivinni a szemetet. A betegség terjedési ütemétõl függõen 2-3 hónapba is beletelhet, mire lecseng a környezetünkben a fertõzés és megkockáztathatjuk a friss levegõt. Ez természetesen kemény próbatétel és maximálisan igénybe veszi az összezárva élõ emberek lelki erejét. Különösen, ha a társadalom mûködésében bekövetkezõ súlyos zavarok miatt megszûnik az áramszolgáltatás, a gáz és víz ellátás is. Járvány esetén mindenképpen elõnyben vannak azok, akik ritkán lakott vidéken élnek, falun vagy tanyán, távol a zsúfolt nagyvárosoktól. Az orvosi ellátásról vagy holmi gyors védõoltásról nyugodtan feledkezzünk meg, mivel ilyen esetekben a vakcinákból meglévõ készleteket az ország vezetõi és a kórházak egészségügyi személyzete kapja, illetve a hadsereg és más rendvédelmi szervek. Egyszerû civileknek egészen biztosan nem fog jutni belõle, bár az elõfordulhat, hogy ügyes szélhámosok jó pénzért placebót vagy valami titkos csodaszert sóznak rá a rémült emberekre. Az egyetlen hatékony védekezési mód tehát az elszigetelõdés, a totális karantén alkalmazása. 8. TERRORTÁMADÁS A társadalmunk mûködésének tökéletlenségei mára odáig fajultak, hogy az elnyomott és kisemmizett embercsoportok, végsõ kétségbeesésükben terrorista módszerekhez folyamodnak a céljaik elérése érdekében. Az ilyen emberek mindig a fennálló hatalom ellen lázadnak és lopva, meglepetésszerûen hajtanak végre merényleteket különféle hivatali, katonai és civil célpontok ellen. A leggyakoribb eszközük a robbantás és lövöldözés, elrettentõ és megtorló célzattal. Magyarországon ugyan jelenleg (2001-2002) kicsi a valószínûsége, hogy valaki terrorista merénylet szemtanúja vagy áldozata legyen, de nem lehet teljesen kizárni sem azt. A terrorizmus nem olyan, mint a szervezett bûnözés (maffia), bár a kettõ sokszor szoros kapcsolatokat ápol, véd és dacszövetségben egymással. Nem kell valakinek okot szolgáltatnia rá, hogy a célkeresztbe kerüljön. A terroristának minden ember potenciális célpont és ez alól nincs kivétel. A legfontosabb teendõnk, ha ilyen helyzetbe keveredünk, hogy próbáljunk életben maradni és figyeljünk meg mindent alaposan magunk körül. Robbantás vagy lövöldözés esetén a legfontosabb teendõnk ezért az legyen, hogy hasra vágódunk és kúszva fedezékbe húzódunk. Amennyiben nem mi vagyunk a célpont, kellõ bátorsággal és óvatossággal akár körül is nézhetünk, hogy késõbb pontos leírást tudjunk adni a helyszínen történtekrõl, az esetleges elkövetõkrõl, stb. Ha más lehetõségünk is van, ne próbáljunk meg fedezéknek használni gépkocsit, szemeteskukát, aljnövényzetet, mivel ezek nem elég masszívak ahhoz, hogy útját állják az arra tartó lövedékeknek, repeszdaraboknak. Kerüljük továbbá a kirakatokat és nagy üvegtáblákat, mert ezek összetörésekor szilánkesõben fogunk fürödni. Hõsködni és harcba keveredni a támadókkal csak a filmeken szokás, a valóságban az ilyesmivel próbálkozókat általában hordágyon vagy hullazsákban szállítják el késõbb a helyszínrõl. Ha lehetõségünk van rá, másokat is igyekezzünk fedezékbe rántani vagy húzni, az esetleges sérülteket helyben ellátni. Nagy erejû robbantásnál a legfontosabb, hogy az arcunkat, szemünket védjük a szerterepülõ szilánkokkal szemben. Ne bámuljuk tehát hosszan a detonáció látványos láng és füstözönét, hanem azonnal bukjunk le, forduljunk el. A helyszínre érkezõ rendõri és mentõ alakulatokat igyekezzünk gyorsan és pontosan tájékoztatni a történtekrõl és ne hagyjuk el a helyszínt addig, míg a kihallgatásunk meg nem történt. A sajtó munkatársainak, pláne ha fényképezni vagy filmezni akarnak minket, ne adjunk interjút. Ha mi voltunk a célpont, ezzel csak értesítjük a támadókat a kudarcukról. Lehetõleg kerüljük az olyan országokat, ahol rendszeresek a lakosság vagy a külföldiek elleni merényletek. Ezek listája meglehetõsen bõséges, de fõleg az afrikai, közép- és dél-amerikai és egyes ázsiai országok tartoznak ide. Európában Írország és Anglia, Spanyolország és a volt Jugoszlávia területe számít terroristaveszélyes területnek. 9. TÚSZEJTÉS A terrorizmushoz kapcsolódik az emberrablás és túszejtés problémaköre. Váltságdíjért, politikai követelésekért vagy élõ pajzsnak szoktak embereket elrabolni. Ebbõl következõen fokozott veszélynek vannak kitéve a gazdag és híres emberek, közéleti személyiségek, vezetõ beosztásúak és mindezek családtagjai. Ugyanakkor nem kell feltétlenül testõröket fogadnunk ahhoz, hogy biztonságunk növekedjék. Az is sokat segít, ha betartunk bizonyos óvatossági rendszabályokat az otthonunk védelme terén, illetve a közlekedésben. A pénzért vagy más követelésekért végrehajtott emberrablásokat általában gondos tervezés és a célpont elõzetes megfigyelése után hajtják végre. Ha éberen közlekedünk, észrevehetjük, hogy egy ideje követnek minket vagy figyelik a házunkat, a szokásainkat. Minden emberre a legfõbb veszélyt elsõsorban a saját személyes szokásainak kiismerhetõsége jelenti. A támadó a vadász, aki meglesi a vadat ott és akkor, ahol és amikor számítani lehet rá. Ez ellen a legjobb védekezés a kiszámíthatatlanság, a logikátlan viselkedés. Veszélyhelyzetben az ellentmondásos stratégia általában összezavarja a támadót és növeli reakcióidejét. Aki pedig idõt nyer, életet nyer. Ha már megtörtént a baj és elraboltak minket, igyekezzünk mindent megjegyezni magunk körül, amit csak lehet. Hányan voltak a támadók, hogy néztek ki, hová vittek és milyen útvonalon, hol tarthatnak fogságban, hogy tudnánk jelt adni magunkrról. Figyeljünk továbbá az ellátásunkra és az õrségünk létszámára, idõbeosztására is. Hacsak nincs lehetõségünk a sikeres szökésre, ne álljunk ellent a fogvatartóinknak, inkább próbáljunk velük együttmûködni. Tájékoztassuk õket a szükségleteinkrõl (rendszeresen szedünk-e gyógyszert, mire vagyunk allergiásak, stb.) és követeljük meg az emberséges bánásmódot. Semmi esetre se mutassuk ki, hogy félünk vagy pánikba estünk. Ilyen helyzetekben a pókerarc és a türelem a legjobb megoldás. Ha valamely hozzátartozónkat rabolták el, és nekünk kellene intézkedni, a legfontosabb, hogy a rendõrséget értesítsük. A legjobb ezt titokban megtenni, hogy a túszejtõk azt higgyék, csak velünk tárgyalnak, s nem az erre a feladatra kiképzett speciális ügynökökkel. Semmi esetre se siessünk teljesíteni az emberrablók kívánságait, sõt késleltessük a teljesítésüket ameddig csak lehet, mert az idõ nekünk dolgozik. Ne fizessünk elõleget és mindig próbáljunk meg minél többet lealkudni a követelt pénzösszegbõl. A túszejtés az idegek harca, tehát nem izomagyú hõsöket kíván, hanem ravasz és nyugodt embereket. Így van ez akkor is, ha élõ pajzsnak akarnak felhasználni minket, például bankrablásnál vagy repülõgép eltérítésnél. A támadók ilyenkor elõszeretettel választanak ki célpontnak nõket és gyerekeket, mert õk kevésbé tudnak ellenállni és rosszabbul mutat a haláluk a médiában egy esetleges balul sikerült ellenakció után. 10. HÁBORÚ Amióta csak létezik az emberiség, mindig háborúztunk egymással. A fajtársak közti agresszió okai fõként a területszerzés és a bosszú, valamint a rablás, a gátlástalan haszonszerzés. Általános tendencia lett az utóbbi évszázadokban, hogy a civil lakosság mindig sokkal súlyosabb veszteségeket kénytelen elszenvedni, mint az egymással ténylegesen harcban álló hadseregek és militáns csoportok. Mert aki nem tud visszalõni, azt könnyebb megtámadni és valamilyen ürüggyel végezni vele. A legokosabb amit tehetünk, ha háború tör ki azon a vidéken, ahol élünk, hogy összecsomagolunk és mielõbb elhagyjuk a környéket. A korábbi rossz tapasztalatok miatt manapság százezrek és milliók kelnek útra egy-egy újabb konfliktus kirobbanásakor, hogy a szomszédos országokban keressenek menedéket. Az ilyen útra elsõsorban meleg ruhát, takarót, tisztálkodó szereket, iratokat és fontos használati tárgyakat vigyünk magunkkal. A pénzünket, ékszereinket rejtsük el jól, mert a menekülteket elõszeretettel szokták kirabolni az útonálló fegyveresek. A hátrahagyott otthonunkat és egyéb holmijainkat jól zárjuk vagy rejtsük el, bár valószínûleg úgyis a fosztogatók és az ellenség zsákmánya lesz, illetve megsemmisül. Ha tehetjük, menjünk rokonokhoz vagy barátokhoz, és kerüljük a katonaság felvonulási útvonalait és a közlekedési csomópontokat, mert ezek mindig kiemelt célpontok az ellenség számára. A férfiaknak elsõsorban arra kell ügyelniük, nehogy katonaszökevénynek vagy ellenséges kémnek nézzék õket. A nõk rejtsék el bõ ruhával a testüket, és csúfítsák el az arcukat megfelelõ kikozmetikázással, hogy elkerülhessék a megerõszakolást. A gyerekeknek pedig feltétlenül és pontosan magyarázzuk el, hogy milyen veszélyes helyzetbe kerültünk. Nekik is muszáj tudniuk, mit szabad tenniük és mit nem. Háborús helyzetben nem érvényesülnek a megszokott törvények, udvariassági szabályok, szokások és gátlások. Sok emberbõl az ilyenkor elharapódzó anarchia a legrosszabb tulajdonságokat hozza elõ, tehát lehetõleg ne bízzunk senkiben és csak magunkkal törõdjünk. Mindig figyeljük a hivatalos hírek (rádió és tv adások) mellett a pletykákat és a semleges hírforrásokat is, mert ezekbõl könnyebben összerakhatjuk a valós helyzet képét. Amennyiben a lakóhelyünkön maradunk, halmozzunk fel még a háború kitörésekor készleteket minden szükséges holmiból. Ezek úgyis rövidesen eltûnnek a boltokból, a fekete piacon pedig megszerezhetetlenül drágán fogják árulni. Ha valamibõl fölösleget tudunk szerezni, az sem baj, mert késõbb lehet vele csereberélni. Tájékozódjunk a legközelebbi óvóhelyekrõl, amennyiben pedig nincs ilyen, igyekezzünk létrehozni egyet magunknak. A legtöbb háznak van pincéje vagy alagsora. Ezeket általában úgy méretezik, hogy a födém az épület összedõlése esetén is megtartsa a ráomló súlyt, tehát nagy biztonsággal berendezkedhetünk ott bomba és rakéta támadások, ágyúzás és ostrom idején. Az óvóhelyen halmozunk fel elõre minden szükséges holmit, ami ahhoz kell, hogy akár több hétig is meghúzhassuk ott magunkat. Erõsítsük meg homokzsákokkal és deszkázással, téglafallal az ablakokat, a bejáratot, ugyanakkor ügyeljünk a szellõzésre. A túlélésre nagyobb esélyünk van, ha nem egyedül, hanem egy 7-12 fõs csoport tagjaként vészeljük át a legkritikusabb napokat. Ezek lehetõleg legyenek a rokonaink, barátaink, szomszédaink. Ilyenkor feltétlenül ki kell alakítani egy munkamegosztást, õrséget kell állítani a bejárathoz és gondoskodni kell minden mozgásképes ember számára valami értelmes tevékenységrõl, amivel hasznossá teheti magát. Az is célszerû, ha biztonságba helyezzük az újjáépítéshez szükséges szerszámokat, eszközöket, mert egyetlen háború sem tart örökké és utána nagy szükség lesz mindezekre. 11. GLOBÁLIS KATASZTRÓFÁK Ide tartoznak mindazok a veszélyhelyzetek, melyek egész kontinenseket vagy az egész bolygó lakosságát érintik és nagy pusztítással járnak. Ez lehet nukleáris háború, vegyi és biológiai háború, világjárvány, meteorbecsapódás, esetleg más kozmikus katasztrófa. A háborúkról és járványokról már volt szó, ezért most a meteorok következnek. Bármikor megtörténhet, hogy az égbõl hirtelen a fejünkre esik egy üstökös vagy aszteroida. Annak ellenére, hogy rengeteg távcsõ fürkészi a csillagos eget, egy részük pedig kimondottan a Földsúroló kisbolygókra vadászik, melyek a Hold pályájánál közelebb haladhatnak el mellettünk, mégsem vagyunk biztonságban. A népszerû fantasztikus filmekben bemutatott aszeroida romboló eszközök egyáltalán nem olyan jó hatásfokúak és megbízhatók, mint azt bárki gondolná, s a bolygónk felszíne gyakorlatilag védtelenül áll egy esetleges égi bombázás elõtt. Amennyiben a Nap irányából közeledik a meteor, a legjobb esetben is csak 3-4 napunk van rá, hogy felkészüljünk, mire becsapódik. Más irányok esetén ez akár 1-2 hónap is lehet, sõt az elõzetes pályaszámítások akár évekre elõre tudathatják a veszély közeledtét. Legjobb tudomásom szerint a Föld kollektív akashájában, jövõtervében 2016 augusztusára van elõre jelezve egy nagy erejû becsapódás, ami Észak-Amerikát vagy Ausztráliát fogja súlytani. De attól még, hogy tudunk róla, nem fog elmúlni vagy csökkenni ez a veszély. Amennyiben nem a mi fejünkre esik egy óriási kõhegy, többszörös hangsebességgel berobbanva a légkörbe és megrázva az egész bolygót, úgy a következõ hatásokkal kell feltétlenül számolnunk.: Globális földrengések söpörnek végig mindenhol a becsapódás nyomán, a legnagyobb pusztítást a felszínbe vágott kráter pár ezer kilométeres körzetén belül és a földgolyó túloldalán végezve. Célszerû tehát idõben elhagyni az épületeket, városokat, omlásveszélyes hegyoldalakat, hidakat, alagutakat. Ezt követõen tornádó erejû tüzes, perzselõ léglökés söpör el mindent a felszínen, akár tízezer kilométeres távolságokig, nyomában sok millió tonna repülõ törmelékkel, porral és hamuval, valamint gõzzel és mérgezõ gázokkal (égéstermékek). Az atmoszférába kerülõ szennyezés pár hét alatt szétterjed az egész bolygó felszínén és sûrû, piszkos felhõzónaként elzárja a Nap sugarait, legalább 2-3 évre a felszíntõl. Ez általános jégkorszakhoz vezet majd, ami valószínûleg évszázadokra megváltoztatja az éghajlatot, kipusztítva a növények és állatok java részét. De még elõtte mindent elmos a becsapódás nyomán támadó vízözön. Senki sem gondolná, milyen hatalmas ereje van az ócaánoknak, tengereknek. Ha ez a csaknem másfél milliárd köbkilométernyi víztömeg hirtelen megmozdul, semmi sem állhat az útjába. Valószínûleg száz méteresnél is magasabb szökõárakkal, a szárazföldek belsejébe mélyen befutó árvizekkel kell számolni az alacsonyabban fekvõ területeken. Senki ne higgye azt, hogy csak azért, mert több száz kilométerre lakik a tengerparttól, biztonságban érezheti magát. Az árhullám gyakorlatilag hangsebességgel száguldja körbe a bolygót, méghozzá nem egyszer, de legalább 4-5 alkalommal, mire a hegyláncokon megtörve erejét veszti és lassan lecsillapodik, visszafolyva a medrébe. A nyomában sok méter vastag mocskos iszaptenger marad és temetetlen holtak milliói. Azok a szerencsétlenek pedig, akik mindeme csapásokat túlélték, atombunkerekben vagy a legmagasabb hegyek kopár csúcsain, egy totálisan megsemmisült és a felismerhetetlenségig megváltozott, halott tájon kell boldogulniuk a következõ években, folyamatos téli idõjárás közepette. Ilyen körülmények között nyugodtan elfelejthetjük a külföldre vándorlást, a segítségben reménykedést, a mentõcsapatokat. Nagyon hamar ki fog derülni, mennyire nem készültünk fel ilyen globális pusztítás túlélésére. Nem lesz élelem, gyógyszer, tiszta ivóvíz, energia, telekommunikáció, fûtött szállás, közlekedési eszközök, ipar és mezõgazdaság, rend és törvény. Nem folytatom a borzalmak ecsetelését, mert az meghaladná ennek az írásnak a kereteit. Folytassuk inkább azzal, hogy mit tehet egy átlagember a különféle potenciális katasztrófahelyzetekre való személyes felkészülése érdekében. 2. MEGELÕZÉS HÁZILAG Gyakran hallok olyan pesszimista véleményeket, hogy ha valami nagy katasztrófa történne, akkor már úgyis mindegy, tehát teljesen fölösleges felkészülni rá. Egy komoly vészhelyzet bekövetkezésének valószínûsége azonban mindig alacsonyabb a kisebb csapásokénál. Éppen ezért mindenki számára ajánlatos önállóan megtenni bizonyos óvintézkedéseket, például tartalék készleteket (élelem, ivóvíz, gyertyák) felhalmozni otthon. Az alábbiakban felsorolom egy hátizsákra való túlélõcsomag tartalmát. Csupa olyan holmit, ami vészhelyzetben jó ha van, a beszerzése egyszerû és olcsó, bárki számára hozzáférhetõ. Ezt a megpakolt hátizsákot célszerû a lakásban a bejárati ajtó közelében elhelyezni, és a tartalmát folyamatosan frissíteni, ellenõrizni. Így ha bekövetkezik a nagy pillanat, elég ezt megragadni és az ember bármikor másodpercek alatt elhagyhatja a házát. Különösen földrengésnél és tûzvésznél jöhet jól egy ilyen menekülõcsomag. A legfontosabb holmik: - hátizsák (nem bõrönd, kézitáska vagy szatyor!): oldalzsebes, vázas vagy anélküli, nagy teherbírású, növelhetõ felületû fedéllel (változtatható ûrtartalom). - ruházat (két teljes öltözék, lehetõleg meleg és hideg idõjáráshoz való, kényelmes és strapabíró, könnyen mosható, sapkával és cipõvel). - mûanyag esõköpeny. - kulacs vagy mûanyag flakon (1 literes). - kés bõrtokkal (jó minõségû, rozsdamentes, 12-15 cm hosszú pengével, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas, fa vagy mûanyag markolatú, keresztvassal ellátott, egyélû és esetleg fûrészhátú). - svájci bicska (jó ha van rajta konzervnyitó, ár és csavarhúzó is). - tükrös turista tájoló beépített vonalzóval. - elsõsegély csomag (mull-lap, pólya, sebtapasz, jód vagy Betadine, ragtapasz, fontosabb gyógyszereink). - Neomagnol tabletta (egy dobozzal a víz fertõtlenítéséhez). - evõeszközök (kanál, villa). - tisztálkodószerek (szappan, fogkefe, borotvapenge, fésû, mûanyag szivacs). - gázöngyújtó és több doboz gyufa (vízmentesen, külön becsomagolva). - 10 méter kötél (spárga vagy mûanyag zsineg). - eszközök a ruházat karbantartásához (varrócérna, varrótû, gombok, biztosítótûk, olló). - különféle méretû mûanyag zacskók (élelem, ivóvíz tárolásához, vízmentes csomagoláshoz). - gyertyák (6-8 db). További kiegészítõk lehetnek még a körülményektõl függõen.: - horgászhorgok és damil. - síp (jeladáshoz). - zseblámpa (elemekkel). - távcsõ (tokban). - orvosi arcvédõ maszk vagy gázálarc. - lõfegyver (pisztoly, csúzli, íj). - fontos iratok vagy az ezekrõl készült fénymásolatok. - részletes helyi térkép (város, megye, ország). - íróeszköz (papír, toll, ceruza vízhatlan csomagolásban). - könnyen beváltható értékek (készpénz, valuta, arany ékszer). - fenõkõ a késpengék élezéséhez. - kötözõdrót. - hálózsák. - könnyû sátor (1-2 személyes). - tartós élelmiszerek (kukoricadara, tejpor, keksz, csokoládé, szõlõcukor, zacskósleves, stb.). Konzerv nem, mert túl nehéz! - fõzõedény (zománcozott fémlábos). - túlélési kézikönyv. A túlélõfelszerelés összetételében nagyon hasonló a természetjárók holmijához, mivel a szabadban való életbenmaradást segíti. A tartalmát célszerû a helyi viszonyoknak, az egyéni igényeknek és a lehetséges veszélyforrásoknak megfelelõen összeállítani. A csomag összsúlya és térfogata akkora legyen, hogy különösebb nehézség nélkül szállíthassuk. 3. A KÖRNYEZETÜNK REAKCIÓI A környezet, amelyben élünk, katasztrófa esetén általában drasztikusan megváltozik. Megromlanak az életkörülményeink, veszélybe kerül a fennmaradásunk, a megszokott szabályok és törvények többé nem alkalmazhatók. Rögtönzésre, kreativitásra, fokozott erõfeszítésekre van szükség ilyenkor, ami nagy lelki megterhelést jelent mindenki számára. Azt mindig a helyzet dönti el, melyik stratégia az elõnyösebb. A döntéshez információkra van szükségünk, ezt pedig a környezet szolgáltatja, általában rosszul és eltorzítva. Minél több kézen megy át egy információ, annál inkább veszít az értékébõl, fokozatosan eltorzul és végül megbízhatatlanná válik. A hírközlõ szervek által kiadott tájékoztatások többnyire ilyenek, míg a közvetlen szemtanúk beszámolói vagy a személyes utánajárás a legpontosabb adatokhoz juttathat minket. Ha azt látjuk, hogy egy katasztrófahelyzetben a rádióban, tévében csak rövid, semmitmondó hírmûsorokat közölnek az eseményekrõl, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagy baj van és valószínûleg magunkra maradtunk. Különféle okokból a világon minden kommunikációs rendszert cenzúráznak, ellenõriznek a hatalmi szervek. Ebbõl a szempontból sehol sincs demokrácia a Földön. Épp ezért fontos megtanulnunk olvasni a hírek között, s kellõ gyanakvással, bizalmatlansággal hallgatni a megnyugtatónak szánt közleményeket. Ezeket azzal az indokkal sugározzák, hogy ne törjön ki a pánik, de tudvalevõ, hogy növeli a bajt aki elfedi. Soha ne bízzunk abban, hogy az illetékes szervek emberei mindig a helyükön vannak, tudják a dolgukat és minden erõforrás a rendelkezésükre áll a cselekvéshez. Ez csak nagyon optimális körülmények között lesz így, de ebben reménykedni és ezért kockára tenni az életünket..? Bizony a naívság, tapasztalatlanság életveszélyes dolog. Befejezésül még néhány célszerû tanács tömeges vészhelyzet (világvége) esetére. Ha lehet, elsõsorban a fiatalokat, erõs és egészséges, életképes embereket mentsük. Akiknek a legtöbb esélyük van a túlélésre. Ilyenkor bizony veszni kell hagyni a betegeket, nyomorékokat, öregeket, de a csecsemõket is. Mindenkit, aki a bizonytalan ideig elhúzódó katasztrófahelyzetben késõbb úgyis meghalna vagy csak terhére lenne a csoportnak. Ez áldozat, amit kíméletlenül meg kell hozni a többiek érdekében, habozás nélkül. Ilyenkor nincsenek emberi jogok, demokrácia, nem lehet szavazásra vinni a dolgot és nem dönthetnek érzelmi szálak és kötõdések. Ehhez pedig erõs és felkészült ember kell, egy olyan vezetõ, akinek van bátorsága dönteni. Ha lehetõség van rá, a tudást és az okosságot is menteni kell, a szakképzett és mûvelt embereket, mert késõbb sokkal nehezebb lesz elkezdeni az újjáépítést nélkülük. A katasztrófák emberiségre gyakorolt legfontosabb hatása egy szóban foglalható össze.: szelekció. Az erõsek és okosak életben maradnak, a gyengék elhullanak. Ez független az erkölcsi kérdésektõl és az igazságtól, igazságosságtól. A természet törvényei nem az emberi értékrend szerint bánnak velünk, s ezt muszáj tudomásul vennünk, ha túl akarjuk élni a csapásukat. 4. AJÁNLOTT IRODALOM 1. dr. Andics László - Alapfokú és közúti elsõsegély. SubRosa Kiadó. 1994. 2. Gerhard Buzek - A túlélés kézikönyve. SubRosa Kiadó. 1995. 3. Peter Darman - Túlélés kézikönyv. Hajja és Fiai Kiadó. 1994. 4. Raymond Darieni - Túszok (tan)-könyve. Alexandra Kiadó. 2000. 5. Donald Goldsmith - Nemezis - A halálcsillag. Háttér Lap- és Könyvkiadó. 1990 Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/

Pozitron mikroszkóp  A Müncheni Katonai Egyetem fizikusai pásztázó pozitronmikroszkóp prototípusát készítették el a félvezetõk hibahelyeinek vizsgálatára.



Az ember észleletei, gondolatai és érzései egy adott pillanatban alkotják tudatát. Módosult tudatállapotról akkor beszélhetünk, amikor úgy tűnik, hogy a mentális működés megváltozik vagy eltér a szokásosan átélt élményektől. (Pszichológia, 191) A legtöbb pszichológus módosult tudatállapotnak tekinti azt, amikor a szellemi működés szokásos mintája olyan állapotra vált, amely a változást átélő ember számára másnak tűnik A félvezetõk hibahelyeinek az egyik típusa, az úgynevezett vakanciák pozitronokkal vizsgálhatók legjobban. A félvezetõk kristályrácsa pozitívan töltött atomok szabályos rendszere, amely a vezetési elektronok „híg negatív levesébe” merül. A vakancia olyan hibahely, ahol a szabályos rendbõl hiányzik egy pozitív töltésû atom, ezért ott az „elektronleves” erõteljesebben érvényesül. Az így létrejövõ negatív töltésû hely elektrosztatikusan vonzza a pozitronokat, ezért alkalmasak azok a vizsgálatára. A pozitronok a szilárd anyagban talált elektronokkal egyesülve megsemmisülnek, szétsugároznak két gamma-fotonná. Ezek a gamma-fotonok megfelelõ mûszerrel detektálhatók. Bár a vakanciák negatívak, azért az „elektronleves” azokon valamivel hígabb, mint a hibátlan helyeken, ezért a pozitronok lassabban találnak ott maguknak elektronpárt, hosszabb ott az élettartamuk, mint a hibátlan helyeken. Ez a mérhetõen meghosszabbodott élettartam érzékenyen jelzi a vakancia jelenlétét. A müncheni fizikusok nátrium-22 izotóp bomlásával állítják elõ a pozitronokat. Az elektronoptikában megszokott módon, elektromos és mágneses terekkel 2 mikrométeres folttá fókuszálják a pozitronnyalábot, és 200 pikoszekundumos impulzusokká szaggatják szét. Ezzel a jól fókuszált, rövid impulzusokból álló pozitronnyalábbal pásztázzák végig a vizsgált félvezetõt, a túloldalán észlelve a gammapárok megjelenési idejét. Az eljárás olyan érzékeny, hogy egymillió szilíciumatomon egyetlen hibahelyet is ki tud mutatni, gallium-arzeniden pedig kimutatja az 5 mikrométer széles karcolást. Forrás: Nature Science Udate, 1 August 2001, http://www.nature.com/nsu/010802/010802-8.html Scientific American News in Brief, August 1, 2001, http://www.sciam.com/news/080101/2.html

Élõ hidrogén  Minden emberi lény lelke folyamatosan szül, kelt magából anyagi részecskéket. Egészen pontosan neutronokat (anyagot) és neutrinókat (szubanyagot) teremtünk bimbózással, anélkül, hogy tudnánk róla.



Ezek részben beépülnek az anyagi testbe és az aurába, részben pedig elhagyják az ember fényszövedékét. Mindezt mûszeresen is mérni lehetne, az élõlény ismeretlen eredetû tömegnövekedése formájában. A neutron szabad állapotban nem kimondottan stabil részecske. Kb. 12 perc alatt annyira feltöltõdik a környezetében hemzsegõ fénykvantumokkal, hogy elbomlik protonra és elektronra. Így keletkezik a közönséges hidrogén atom. Ez, a keltõ fluidszálain keresztül fel van fûzve az ember fraktális idõszál rendszerére, tehát élõ anyagnak minõsül. A hidrogén szintén nem kimondottan stabil szerkezetû, ezért vagy reakcióba lép a környezetében található atomokkal, molekulákkal vagy párba áll és hidrogén molekula lesz belõle. Az ember által termelt anyag nagyobbik része így többnyire víz formájában megkötõdik a bolygónk felszínén és bekerül a nagy biológiai körforgásba. Vannak azonban hidrogén molekulák, melyek megússzák a földi rabságot, és egyre feljebb vitorlázva a légkörben, végül megszöknek a világûrbe. A Föld tömegvonzása kicsi ahhoz, hogy visszatartsa a hidrogént, ami az atmoszférát elhagyva kisodródik a Napszél sugárnyomása miatt a bolygóközi térbe. A földi élõvilág tehát (a növények és az állatok is mind termelnek anyagot!) folyamatosan szennyezi a környezõ világûrt az élõ fraktálra fûzött hidrogénnel. A gáz hetekig, hónapokig tartó utazása közben kisodródik a Naprendszerbõl. Egy elenyészõ részét befogják a külsõ óriásbolygók, a Jupiter, Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz, mert ezek gravitációs tere elég erõs hozzá, hogy visszatartsa a legkönnyebb kémiai elemet. A hidrogén java azonban meg sem áll Solaria határáig, az Oort felhõnek is nevezett területig, ahol a terembúra nevû dimenzióbuborékon belül halmozódik az anyag folyamatosan. A Nap által kibocsátott csillagpor, részecskezápor is itt gyûlik fel, aminek töredékét természetesen a bolygók és holdak gyûjtik össze magukon.  Az Életfán való közlekedés tudománya közismert (alapvetõ) sámántechnika. A parafelderítõ a meditációja során végigviszi a figyelmét a megfelelõ idõszálon és megnézi, mi van a végén. A testemet elhagyó hidrogén atomokat mintegy szemként használva, pillanatok alatt kijuthatok a Naprendszer peremére. Még arra sincs szükség, hogy elhagyjam a testemet, egyszerûen csak kinézek az idõszálaimon át, mintha kis kamerák lennének. Ez egyszerû, könnyen megtanulható és biztonságos módja a felderítésnek. Minél öregebb leszek, annál több anyag diffundál a szervezetembõl a világûrbe, és a Földpálya (ekliptika) síkjában sugárirányban szóródva beteríti a Naprendszert, kifelé a Naptól távolodva. A Merkúr és a Vénusz környezete, továbbá a Nap pólusainak irányába esõ terembúra részek így tiszták maradnak az élet (anyagi és információs) szennyezésétõl. Mert tény, hogy nem csak én jutok információkhoz a rólam leszakadó és messzire kóborló atomokon keresztül, hanem az én saját létinformációim is szennyezik azt a környezetet az idõszálakon keresztül. Az, hogy a hidrogéngáz a terembúra környezetében milyen saját, belsõ áramlásokat végez, alaposabb vizsgálatokkal kideríthetõ lesz majd. Csupán nyomon kell követni a hidrogén atomok Oort felhõben való mozgását és sûrûségeloszlását.  Kevéske csillagászati ismeretem alapján valószínûsítem továbbá, hogy a Naprendszer galaxisban való mozgása miatt (a Herkules csillagkép irányába haladunk), az antapex felé esõ tértartományok idõvel szintén elszennyezõdhetnek a földi, élõ hidrogénnel. Az antapex az az irány, ahonnan jön a Naprendszer a galaxisban, vagyis ami a hátunk mögött van. A Naprendszert övezõ gázfelhõ alakjában hasonló a Föld magnetoszférájához, csak jóval nagyobb annál, és kevésbé torzult, üstökösszerûen. A környezõ csillagok sugárnyomása és az intersztelláris porfelhõk hatása ugyan elenyészõ mértékû a közeli Nap sugárzásának erejéhez képest, de nem nulla, ezért gondolom, hogy befolyásolják az Oort felhõ szerkezetét. Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/