2014. december 9., kedd

Operátorképzés


Operátorképzés





Bevezető
A Fizika két dolgot feltételez: van „objektív valóság”, és a kognitív, „megismerhető”. Az objektív világ pontosan abban a tempóban, ismerhető meg ahogy tágítjuk érzékelésünket.  Beláthatjuk, hogy rugalmas axiómák (alapigazságok) lefektetése nélkül nem lehet továbbhaladni. Jelenleg (kevés tudományágat kivéve pl. Kozmológia) zárt rendszerben gondolkodik.  Ennek egyszerűen az oka az, hogy kénytelenek valahol az értelmezési tartományt elvágni, különben a rendszer vizsgálhatatlanul bonyolulttá válna. Az emberiség történetében visszatekintve mindig más aspektus  pl. a psziché, a spiritualitás, a biológia, a technika stb. kapott hangsúlyt. Ennek szemléltetésére talán a vallásos és tudományos szemlélet, látszólagos szembenállása a legjobb példa. Úgy néz ki a jelen korszak arról szól, hogy a jelenlegi tudomány már nem elégíti ki tökéletesen azt a funkciót amire létrehozták.  Bővülnie kell.
A bizonytalanság
A „NEM MEGISMERHETŐSÉG” először a Fizikában  a Heisenberg-féle határozatlansági relációban bukkant fel.  Ez azt mondja, hogy egy részecskének vagy a sebességét tudjuk pontosan, de a helyét nem, – vagy fordítva, – ha tudjuk a helyét, akkor a sebességét nem fogjuk tudni meghatározni. „Az alma a gravitáció hatására a fejünkre esik.” A kvantumfizikában már mások a szabályok. És azzal, hogy melyik fér bele a másikba, melyik képes korunknak megfelelő válaszokra, még kérdés sok ember számára. Holott a makroszkopikus (tehát a nagyobb) rendszer magától értetendően tartalmazza a mikroszkopikus valósághalmazt, a hatásait közvetlenül nem érzékeljük, illetve egészen pontosan a rendszer egésze szempontjából ELENYÉSZŐ jelentőséggel bír, a jelenlegi műszereink méréstartománya szerint.
Zárt rendszer – nyílt rendszer
A Fizika jellemzően zárt rendszerben gondolkodik.  Azonban ha más síkok létezését BEVESSZÜK AZ ALAP AXIÓMÁK KÖZÉ, és feltételezzük, hogy ez át is járható, s ebben az esetben, már nem lehet zárt rendszerről beszélni. Eleve még 3 dimenzióban sem létezik tökéletesen zárt rendszer.  Mindig van veszteség, például egy jól hőszigetelt tartály is lehűl, a hűtőszekrényünk felmelegszik, a vákuum szép lassan  elszökik a villanykörténkből, és visszafelé nézve pedig kozmikus sugarak egész hada bombáz bennünket, áthaladva a testünkön, és akár több száz méter mélyre hatolva a Földbe.
Tételezzük fel, hogy több sík is létezik,  azaz egy hasonló STABIL rendszer, mondjuk egy (vagy néhány) rezgés oktávval feljebb, de közvetlenül nem érzékelhető, mert a rendszer, a mi számunkra homogén.  Gondoljunk csak a víz halmazállapotaira, ahol a megfigyelő állapotából már érzékelhetjük, annak változásait.
Ez visszavezetve az ember fizikai, pszichikai, mentális állapotaira, olyan rejtett kölcsönhatásokat jelent, amelyek ez idáig ismeretlenek voltak.  Mágiának, Telekinézésnek, szellemvilágnak, morfogenetikus mezőnek, tacit tudásnak és még ki tudja mi másnak “csúfolják” holott legalább az emberiség minimum 1/3-a tökéletesen elfogadja ezek létezését, sőt mindennapi életébe szervesen beépítette ezt.
A megfigyelő szerepe
A fizikában, a kvantummechanikában a megfigyelő szerepe elsődleges.  A folyamat máshogyan zajlik le, ha megfigyeljük a jelenséget, mint ha nem.  A részecske-hullám paradoxon ered innen. Ez a kis videó nagyon egyszerűen próbálja ezt elmagyarázni.

Dr. Quantum - Kettős rés kísérlet

Elsődleges Mezők 1 magyar hanggal - Fizika, ahogyan még nem ismered.

Elsődleges Mezők 2 magyar hanggal - Fizika, ahogyan még nem ismered.

Elsődleges Mezők 3 magyar hanggal - Fizika, ahogyan még nem ismered.

Az elektromágneses spektrum körútja: Bevezetés

Az elektromágneses spektrum: I. rész - A rádióhullámok

Az elektromágneses spektrum: II. rész - A mikrohullámok

Az elektromágneses spektrum: III. rész - Az infravörös hullámok

Az elektromágneses spektrum: IV. rész - A látható fényhullámok

Az elektromágneses spektrum: V. rész - Az ultraibolya hullámok

Az elektromágneses spektrum: VI. rész - A röntgensugarak



EBBŐL VISZONT EGY NAGYON FONTOS DOLOG KÖVETKEZIK
Több síkon egyszerre vizsgálódva már NEM LEHET definiálni, meghatározni egy-egy eseményt vagy  jelenséget. Hiszen maga a megfigyelő is befolyásolja az esemény kimenetelét.  Szükségszerű ellentmondás lép fel, azaz egy síkon belül vizsgálva egy törvényszerűség, a másikon már nem feltétlenül igaz. A magasabb összetettségű rendszer általában tartalmazza az alatta lévő rendszer tulajdonságait, de nagyobb “szabadságfoka” van, tehát a törvényszerűségeket ki kell bővíteni.
A Kozmosz első látásra – a természettudomány ma ismert szemléletében – csupán önkényesen választott vetületeket mutat. A létezés mélyebb értelme, a természeti jelenségek mozgató erőivel együtt, több, egymásra merőleges dimenzió közt oszlik meg. A Biosz egyetlen folyamata, a fizika egyetlen törvénye sem érthető meg speciális dimenziók korlátai között. A dolgok szemléletét a földi tudás számára az nehezíti, hogy a hiperkozmosz széttagolt célszerűségi ideái olyan koordináta rendszerekben rejtőznek, melyek érzékelhetetlenek számunkra, és amelyeket régebbi, pontról-pontra haladó logikával nem közelíthetünk meg.”
Wictor Charon
EZ MESSZE NEM AZT JELENTI, hogy a fizika és a tudomány rossz, – sőt!  Megmutatja, hogyan kell konzekvensen vizsgálódni.
Operátor
Az operátor feladata, hogy tudatát, képességeit, használva az esetlegesen szükséges segéd-berendezésekkel TÖBB SÍKON OPERÁLVA segítsen TAPASZTALNI, szeparálni, megérteni, beépíteni (elfogadni)  a kapott több síkú információkat. Ehhez számtalan technikai eszköz áll és fog állni rendelkezésére, a saját képességein felül.  A Charon Stabilizátor, miniatűr, hordozható formában segít olyan rezgésminták erősítésében és fenntartásában, amelyek az egyén fejlődését (és pl. fizikai regenerációját is) szolgálják. A berendezések párhuzamosan fejlődnek az egyénnel, az egyén párhuzamosan fejlődik a berendezésekkel.  Ez egy jóval hatásosabb, és kontrolláltabb fejlődési sebességet tesz lehetővé, s folyamatában lesz tapasztalható. Például ebben segítenek olyan fiziológiai eszközök is, mint a  száraz elektródás EEG.
Nehézségek
Azok, akik a tiszta szellem távlatait és régióit keresik, magányosan és vakon botorkálnak. Nem találják meg azt a szemléletmódot, mely a modern tudományos gondolkodás és az ősi szent mítosz intuíció jellegű szintézise.”
Wictor Charon
Az itt leírtak megértése és elfogadása nehézségekbe ütközhet.  Azoknak, akinek még nincs spontán, illetve direkt tapasztalása a magasabb síkok dimenzióiról, annál ez az akadály, teljesen természetes. A belső és mélységi dimenziók leírásai, élményei üres szavak és téves képzelgések lehetnek, egészen az „utolsó óráig”, ahol a felismerés már sokkszerűen is hathat. AZONBAN nagyon fontos megjegyezni, hogy a szintlépésnek alapvető lépése a tágabb értelmezés elfogadása, azaz a materialista doktrínák meghaladása.
A megtapasztalás után már nincs értelme eme dolgok létéről vagy nem létéről vitatkozni. Jöhet a munka lényegi része, MEGISMERÉSÜNK KITERJESZTÉSE, és ÖNMAGUNK FEJLESZTÉSE  Vica-versa.
kulcs
A következő korszak erről szól.
Az egymásra következő Világok térhatvány sávjai ott húzódnak, ahol a műszerek semmi hatást nem tudnak kimutatni. Mert természetesen az alanti síkok műszerei korlátozott benyomások felvételére vannak szerkesztve. A dimenziótudomány, vagy más néven Ultrosophia azonban a korlátlan észlelés fakultása. Az okult érzékszervek kifejlesztése után, olyan eszközök jutnak a kutatók birtokába, amelyek a láthatatlan szektorokat könnyen átlépik. Az ultrosophia kiinduló pontja, minden alacsony koncepció elutasítása. A dimenziótudományban jártas kutató számára természetes valószínűségi sorrend adódik a felfedezhető ultrapontokon. A dimenzióbúvár meg tudja állapítani, hogy a felbukkanó újdonság, törvényszerűség, felfedezés, milyen mértékben hasznosítható a fizikai síkon. Ennek meghatározása különösebben nem nehéz, mert csak a koordinátahatásokat kell szem előtt tartani. Ugyanis eléggé könnyen kimutatható, egy felmerülő tétel melyik fizikai törvényt rázza meg alapjaiban. Magasabb síkok axiómái mindig megrendítik az alattuk elterülő zóna princípiumait. A rátermettség vizsgája az éleselméjűség, amely lehetővé teszi a differenciál diagnosztikát. Ami ezekben számunkra érdekes lehet, a perspektíva és az idegen életfolyamatok ismerete, melynél fogva bizonyossággá válik bennünk, hogy van út felfele! A hiperdimenzionális élettan praxisa, még hosszú ideig titkos tanítás marad, a lejárt világkorszak embereinek társadalmában.”
Wictor Charon
Roskó Farkas





Fulgur: Isten ingyen energiája





sted by cha




IV.RÉSZ
Az ISTEN alkotta világegyetem energiája,
az emberiség újabb ingyen energia forrása.

Az Energia : állapot változtatásra való képességet jelent. Az energia szó jelentése: a görög ενεργεια kifejezésből ered, ahol az εν- jelentése „be-” az έργον-é pedig „munka” az -ια pedig absztrakt főnevet képez. Az εν-εργεια összetétel  ógörögül „isteni tett”- et vagy„bűvös cselekedet”- et  jelent. Nem véletlen, merthogy az emberiség nagy változásokra vár, a hit növekedésében, a remény erősödésében, a tudomány hasznosságában, az élet minőségi javulásában.
A IV. rész tartalma : Energia – ERŐ ⇒ által, mozgást generál a Fény sebesség lehet gyorsabb 300.000 km/s. -nél, E.P.R. paradoxon.
A Quvantumteleportáció már nem csak elmélet.
A Gravitáció nem Tömegvonzás ! Hanem… AZ ANTI GRAVITÁCIÓ lehetséges technológiája !
A FOTONGENERÁTOR  -unk ! a mi MINI ERŐMŰ -vünk ! Ahogy a földünkön számtalan sok vízforrás fakad, csobogó patakká, folyóvá dagadva táplálva a tengert, úgy a világegyetemben is, a metagalaxisok, galaxisok, milliónyi csillagai, mind-mind forrásai az energiának. A Nagy bumm óta energia -anyag -energia átalakulások által hipernovák és szupernovák robbanásai,  mind újabb és újabb energiaforrásokból mérhetetlen mennyiségű foton részecskék folynak a világűr tengerébe, táplálva a foton tengert, amelyben a mi galaxisunk, naprendszerünk is fürdik.
Az Energia, F erő álltal, mozgást generál, ezáltal a foton-részecskék a forrásból, óriási sebességgel hullám szerűen tova terjednek. A hullámszerűség, sűrűbb és ritkább rétegek váltakozásának egymásutániságára értendő, miközben nagy sebességgel haladnak. A foton sugárzás hullámterjedésének van hullám hossza λ ,  ami hosszúság méréssel mérhető, ℓ  ( nano, mikró, piko-méterben ). A hossz, p.l.: két sűrűbb réteg közti távolság. Mivel van hullám-hossza, így van t periódus ideje is ( sec. )  Így az út / idő hányados a hullámterjedés v sebessége. A hullámhossz reciproka pedig  1/λ = fr.  a hullámok frekvenciája,  Hz. Hercz – ben.
Itt álljunk meg egy picit… Amennyiben ragaszkodunk a C – állandóhoz akkor a fotonok sebessége a vákuumban  mindig  állandó lesz! egyébként nem ! Márpedig azt tanítják hogy a 1015 Hz frekvenciájú hullámrezgéssel terjedő, vagyis mozgó fotont, „látható fény fotonnak” nevezik, sebessége k.b. 300.000 Km / sec.
Aztán azt is tanítják, hogy a „nem látható fény foton” 1014 Hz-es IR. ( Infra Red ) foton sebessége is és a 1016 Hz-es megint csak „nem látható fény foton” UV ( Ultra Viola ) foton sebessége is 300.000 Km / sec. Ezek után simán kitalálható, hogy a 1017 Hz-en rezgő, nemigazán „látható fény foton” „X” ( Röntgen ) foton és a 1017-18 Hz-en rezgő, és a pláne „nem látható fény foton” „γ” ( gamma ) foton sebessége is,……. És …és… és…
És hihetetlen , de a kőkemény 10 19- 21  γ gamma sugárzás és a 33- Hz-en rezgő Higgs Bozon részecskék sebessége is a jól ismert 300.000 Km / sec. sebességgel cammognak   Én nem hiszem, hogy a foton nem tud lassabban vagy gyorsabban mozogni.
Mivel nem hagyott békén az a jó hatodik érzékem: valamiféle hiper kvantum részecskék felhője, még egyszer utána néztem,  a foton, valamint a fény, és a fénysebesség meghatározásainak, valamint a tudományos elméletek időbeli változásának is, mivel hogy a fény tulajdonságait régebben, vizsgálják mint az elektromos jelenséget, és az elektromágneses jelenséget. Össze hasonlítva a korabeli és a mostani ( atom korszak ) információkat „fény” derült a hibás tézisekre. P.l.: relativitáselmélet, speciális-relativitáselmélet, quantumfizikai törvényszerűségek, határozatlansági-reláció, stb. blabla blabla… A fény nem foton, a foton nem fény.
A fény fogalma.
1.,Egy nagyon sok foton részecskéből álló felhő, egy időben, egyszerre, egy irányba való elmozdulását, foton áramlásnak, az az FLUXUS-nak hívjuk, ( Nikola Tesla álltal ).
2.,A FLUXUS hullámszerű terjedésének egy megadott, speciális frekvenciájú, 1015 Hz-es, pontosan a 390 és 750 nm hullámhossz közötti részét nevezzük FÉNYNEK.
ÉS CSAK EZEKNEK, a foton áramlásban szereplő FÉNY FOTONOKNAK a hullám terjedési sebessége  300.000 Km/sec. A 1015 Hz. frekvencia alatti és feletti tartományú a FLUXUS-t elektromágneses sugárzásnak nevezik. Ez még az elektromosság  és rádiózás hőskorából származó meghatározás, és nem jelenti azt, hogy a foton sebessége állandó.
Ha nem az elektron mozgása hozza létre a  fotonsugárzást, akkor a fotonok sebessége lehet lassabb, és gyorsabb is!
Itt a Földön, csak mi emberek hasznosítjuk az elektron, elektromos jelenség hatásait,  p.l.: a fény,  elektromágneses, és kémiai hatásokat, amiket az elektron hoz létre a különböző mozgás struktúrája által. Az elektron, maga  is fotonokból álló gömb halmaz, a fotonok tengerében, és amikor nem egy atomokból álló anyagban, közegben mozog, hanem csak a fotonok tengerében, érdekes új  jelenségeket produkál.
Ha valamilyen erőhatás miatt eléri a kritikus sebességhatárt a ( 300.000 Km/ s. ) – t, képes az eredeti gömbhalmaz állapotát megváltoztatva odébb állni – eltűnni a térben, és amikor a sebessége ismét lecsökken 300.000 Km/s. alá, újra gömbhalmazzá összeállni és felbukkanni a tér más pontján. Hasonló képen működik a gömbvillám is, ami egyszerű módon bárhol bármikor elő állítható.
TESLA könyv, labor kísérletek…
A negatív töltésű elektron egy különleges esemény hatására, létre tudja hozni a Foton tengerben, az ugyancsak foton gömbhalmaz állapotú de a pozitív töltésű ikertestvérkéjét a pozitron részecskét. Mivel a töltésük ellentétes Coulomb F erővel, összecuppannak és hirtelen annihilálódnak, ekkor furcsamód  átalakulnak 2 db nagyenergiájú  γ ( 1019 Hz.) fotonrészecske sugárzássá és nagy sebességgel otthagyják a tett helyszínét. Ilyen γ  sugárzás lép ki a radioaktív atomokból is és a világűr kozmikus fotonsugárzása nagyrészt ilyen sugárzás.
Ha valaki hitetlenkedve fogadná azt, hogy a  fotonok a fénysebességnél gyorsabban is képesek mozogni erre itt egy példa. : E.P.R. PARADOXON ELMÉLET és a legújabb szenzációs laboratóriumi kísérletek eredményei.
Az EPR jelenségben egy kvantum objektum részekre szakad, azután a részek műszeres méréssel külön-külön megfigyelhetők és azt találjuk, hogy a viselkedésük összehangolt, bár közöttük nem létezik olyan fizikai kapcsolat, amely alkalmas információk átvitelére.
Einstein ezzel a példával akart rámutatni a kvantumfizika tökéletlenségére, hiszen ez a jelenség ellenkezik a relativitáselmélettel, amely szerint fénysebességnél gyorsabb hatás nem létezhet. Márpedig az EPR rendszer részei közötti azonnali kölcsönhatás nem tartja tiszteletben a fénysebességet mint határsebességet.
Kérdés, hogy ha az EPR jelenség valóban létezik, akkor miért nem tapasztaljuk lépten -nyomon a mindennapi életünkben is. A lehetséges válasz az, hogy ezek a jelenségek a statisztikai átlagképződés miatt makrofizikai szinten – vagyis a humán léptékű világban – általában kiegyenlítődnek. Ennek ellenére, David Bohm szerint, felléphetnek nem lokális kapcsolatok makro méretű objektumok között is. Az ilyen effektusok fokozottan érzékenyek külső zavarokra, és csak speciális körülmények esetén, pl. nagyon alacsony hőmérsékleteken tapasztalhatók. Josephson szerint azonban az élő szervezet is extrém környezet, amely képes lehet a nem lokális hatásokat felerősíteni.
Hogy az EPR jelenség a humán léptékű világban létezhet-e, vagy pedig – mint Einstein gondolta -lehetetlen, csak kísérleti úton dönthető el. Az EPR jelenség ellenőrzésére alkalmas kísérlet elméleti lehetőségét John Bell, a Genfi CERN laboratórium munkatársa publikálta 1964-ben, a technikai nehézségek miatt azonban ilyen kísérletekre csak az utóbbi években került sor. A kísérleteket az Innsbrucki Műszaki Egyetemen elektronokkal, a Genfi Egyetemen fotonokkal
végezték. Az utóbbi kísérleteknél a Genfi tó alatt húzódó fénykábeleken 20-25 km távolságra
küldtek el egymástól foton párokat, és azt tapasztalták, hogy ha az egyik foton polarizációs állapotát befolyásolják, hasonló változás a másik fotonnál is fellép. A mérések alapján az látszott beigazolódni, hogy a kölcsönhatás sebessége legalább a fénysebesség 10 millió-szorosa! Az atomok egyik építőeleme, az atommag körül keringő elektron az atommag vonzásából kiszakadva pontszerű részecskeként jelenik meg, amikor a repülési pályájának végén valahová becsapódik, „utazás” közben azonban hullámként- VAGYIS FOTONSUGÁRZÁSKÉNT- viselkedik. Emiatt a pontszerű elektronok képesek interferencia jelenségeket létrehozni. Az interferencia jelenségre jó példa a vízhullámok viselkedése. Ha két vízhullám találkozik, a találkozás eredménye attól függ, hogy a két hullám fázishelyzete milyen viszonyban áll egymással. Ha hullámhegy hullámheggyel találkozik, az eredmény még nagyobb hullám lesz. Ha pedig hullámhegy hullámvölggyel
találkozik, a hullámok kioltják egymást. Hasonló jelenség fény esetén is megfigyelhető. Fénysugarak interferenciája esetén a felfogó ernyőn interferencia- csíkokat tapasztalhatunk, mivel a fénysugarak helyenként kioltják egymást, s ezáltal a fény plusz fény egyenlő sötétség jelenség lép fel. Ez a jelenség már két évszázada ismert, meglepetést okozott azonban, hogy hasonló jelenség részecskékből álló sugárzásoknál is felléphet.
Részecskék interferenciája értelmezhető úgy is, hogy amíg a becsapódás, vagyis a részecske „észlelése” meg nem történik, addig a részecske helyett csupán egy „nem materializálódott” hullám, ún. anyaghullám vagy valószínűségi hullám létezik.
– NEM AKARJÁK MEGFOGALMAZNI, HOGY EZ A FOTON SUGÁRZÁS, A FLUXUS. PEDIG ÍGY TALÁN JOBBAN ÉRTHETŐ LENNE
-A becsapódáskor viszont ez a hullám eltűnik, és helyette megjelenik egy valóságos részecske.
Ezt az eseményt szokták a „hullámfüggvény összeomlásának” nevezni.
- VAGYIS EZ A BLABLA RÉSZ, HOGY EGY KUKKOT SE ÉRTSEN SENKI.
Az interferencia jelenség oka pedig az, hogy sok részecskéből álló nyaláb esetén a részecskék becsapódásának statisztikai eloszlása követi a hullámfüggvény által előírt szabályszerűséget. Hogy ez mennyire komoly dolog, az elméletet követi a gyakorlati megvalósítás. E.R.P paradoxon jelenség, gyakorlati kivitelezése, laboratóriumi szinten. A nemrégiben bejelentett tudományos szenzáció szerint : az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) fizikusai egy lézernyalábot teleportáltak laboratóriumuk egyik pontjából a másikba.
A látványos kísérlet mögött a kvantumteleportáció néven ismert jelenség áll, melynek során elemi részecskék polarizációs-tulajdonságai – mint információ– közvetíthetőek nagy távolságba, azonnal.
A máig megmagyarázhatatlan jelenség munkába állításával a kvantumszámítógépek és a kvantumkommunikáció kora köszönt a világra, amely olyan kommunikációs és számítási sebességet hoz majd, amely egy új technikai forradalmat okozhat.
Ping Koy Lam és Warwick Bowen a teleportációs asztalnál. Fotó: Reuters
Az ausztrál kutatók által alkalmazott jelenség mögött az 1935-ben megfogalmazott Einstein-Rosen-Podolsky paradoxon áll, amely évtizedek óta tartja izgalomban a tudományos világot. Einstein és tanítványai azonban az általuk megfogalmazott okfejtést nem tudományos elméletnek, hanem szemléletes példának szánták az Einstein és Bohr közötti – hosszú évekig tartó – vitában.
Einstein, Rosen és Podolsky az azóta EPR-paradoxonként ismert elméleti okfejtéssel akarta ugyanis bebizonyítani, hogy Bohr kvantummechanikája helytelen.
A harmincas évek kísérletei végül Bohrt és a kvantummechanika többi atyját igazolták Einsteinnel szemben.
Néhány évtized múlva azonban kiderült, hogy az Einstein által csak elméletinek hitt jelenség létezik és valóban „kísérteties”, ahogyan azt Einstein megfogalmazta. Einstein, Podolsky és Rosen ugyanis bebizonyították, hogy ha a kvantummechanika alapelvei helytállóak, akkor léteznek olyan „összefonódott” részecskék, amelyek, ha szétválasztják őket nagy távolságban is „érzik” egymást- p.l.: Föld-Mars, vagyis ha az egyik részecskének a polarizációs-állapota megváltozik, akkor a párja hasonló változáson megy keresztül, függetlenül a köztük levő távolságtól. Ez számukra elképzelhetetlennek tűnt, amiből arra következtettek, hogy a kiindulási pontként szolgáló elmélet – a kvantummechanika – hibás.
Bár a kvantummechanika helyességét nem tudta megingatni, Einstein paradoxona kiváló feladványnak bizonyult, amelyet évtizedekig nem tudtak megoldani.
1993-ban Charles Benett, az IBM kutatója bebizonyította, hogy Einsteinék felvetése nem mond ellent a kvantummechanika törvényeinek, és elméletileg semmi nem zárja ki az összefonódott részecskék létezését.
1997-ben az Innsbrucki Egyetem fizikusainak kísérletei során sikerült olyan „összegabalyodott” állapotú fotonokat létrehozniuk, amelyek között az Einstein által megjósolt titokzatos kapcsolat állt fenn: az egyik foton tulajdonságát – jelen esetben polarizációját – megváltoztatva hasonlóan változott az ikerfoton,  másik foton tulajdonsága is.
E kísérlet után került be a köztudatba a kvantumteleportáció fogalma.
A kvantumteleportációval rendkívül gyorsan és feltörhetetlenül lehet az információkat továbbítani; a kvantumteleportáció segítségével fognak működni a jelenlegi számítógépeknél nagyságrendekkel gyorsabb kvantumszámítógépek.
1998-ban újabb, ezúttal látványos előrelépés történt a kvantumteleportáció területén: a California Institute of Technology (Caltech) kutatóinak sikerült fénynyalábot teleportálnia, helyesebben összefonódott részecskék segítségével sikerült egy kísérleti fénynyaláb tökéletes mását létrehozni a laboratórium másik pontján. Az Ausztrál kutatók Május 23-án sikerült a laboratóriumon belül egy lézernyalábot teleportálniuk. A Ping Koy Lam vezette kutatócsoport által megvalósított teleportáció nemcsak tudományos szempontból, hanem látványként is feledhetetlen volt: a teleportálás során a kísérleti asztalra helyezett lézerből a kibocsátott lézernyaláb eltűnt, majd a szoba másik pontján jelent meg. Ezt a kutatócsoport május óta többször meg tudta ismételni. A kísérlet során két, összefonódott ikerfotonokból álló fénysugarat hoztak létre, az egyiket,  a kísérleti lézernyalábba irányították, ennek következtében az eltűnt.
A lézernyalábbal való kölcsönhatás azonnal megfigyelhető volt az ikerfotonokból álló fénysugárban. A második nyalábban megfigyelt változásokat mérve sikerült a kutatóknak újra
létrehozniuk az eltűnt lézernyaláb pontos mását, az eredeti helytől néhány méternyire. Lam szerint elképzelhető, hogy tíz éven belül hasonló módszerrel atomokat vagymolekulákat is lehet majd teleportálni……
És van még más is…          A gravitáció.
Azt tanítják hogy,…. A GRAVITÁCIÓ = TÖMEGVONZÁS…. És ezért egy virtuális részecske a felelős, a gravitron…. Amit régóta keresnek a tudósok, de nem találják, de ha mégis, akkor sem az az oka a gravitációnak…
És így vannak az anti-gravitron részecskével is, ami az anti-gravitációs hatást okozná ! ! !
Talán azért nem találják, mert nincsenek, ha pedig megtalálják is, nem ez működteti a gravitációs effektust. Akkor mért tolat egy kis tömegű test egy nagy tömegű melák felé ? és sohasem fordítva.
OCCAM BOROTVÁJA . Filozófiai elv.:   Mely szerint, egy jelenségre adott magyarázatok közül,  mindig a legegyszerűbb a helyes. Mert a GRAVITÁCIÓ =  FOTON NYOMÁS és a fényárnyék effektus hozza létre és működteti a jelenséget.   Ezért nem tömegvonzás. Tessék kipróbálni !  (  lásd a Crooks Fénymalom )
De még véletlenül sem Eötvös ingával !  ….minden tiszteletem neki. Talán ismerős a fénynyomás effektus, valamint a fényárnyék hatás. A világegyetemben a világűr tengerét foton részecskék alkotják, mint ahogyan a földi-világ tengerét, a víz molekulák. Ott kint a világűrben is , hasonlóképen mozognak, ütköznek, áramlanak, örvénylenek a foton részecskék mint a vízi részecskék. Ugyan-úgy körül ölelnek egy testet és a test minden pontjára ugyan-úgy nyomást
gyakorolnak az ütközésük által, mint a vízi részecskék a tengerben lévő tengeralattjáró hajó burkolatára. Csakhogy a foton-részecskék sugárzási energiája a frekvencia növekedés
négyzetével nő    Efoton = h ∗ fr2   ( 1/λ )2 Egy gömb alakú test felületébe ütközve minden pontján egyenlő nagyságú felületi nyomást okoznak.
A részecskék mozgási iránya a test belső  „O” középpontjába mutatnak. Ezt a fajta sugárzást izotróp sugárzásnak nevezik. A foton részecske sugárzás háromféle képen ütközhet, egy anyaggal, egy atommal, molekulával.
1., Ha kinetikus energiája kicsi, akkor lepattan róla és más irányba távozik.
2., Ha közepesen erős, akkor behatol az anyagba és energiája abszorbálódik, így energiát ad át az anyagnak, és a tömeget mozgásba hozhatja…
3., A nagy kinetikus energiájú részecske sugárzás az anyagon áthatolva nem ad le energiát, nem jön létre kölcsönhatás és ha misem történt volna tovább halad.
A GRAVITÁCIÓS FOTONNYOMÁS AKKOR JÖN LÉTRE  amikor egy nagy tömegű test „kiárnyékolja” az izotróp sugárzást a közelébe került kisebb tömegű testen, vagyis „árnyékot” vet, mint amikor a Föld, a Hold és a NAP közé kerül. Ekkor a Föld kiárnyékolja a NAP FOTONSUGÁRZÁSÁT a Hold bizonyos felületén.  Hold-fogyatkozás. ( A Nap fogyatkozás detto ).
A nagy energiájú izotróp Foton sugárzás, azért nem képes maradéktalanul áthatolni egy nagy tömegű testen, mert a test origó központjában, a mindenhonnan érkező sugárzás részben kioltják egymást, részben abszorbálódnak. Így a nagytömegű test túloldalán, kevesebb mennyiségű és csillapított, kisebb kinetikus energiájú Foton részecske sugárzás halad tovább a kisebb tömegű test felé.
F2  erő <  F1  erő Ahol F1  a csillapítatlan  kinetikus energiájú Fotonáram és    F2  a csillapított kinetikus energiájú Fotonáram. Ezért a kisebb tömegű testre, F2 kisebb ERŐ  hatás hat. Csak Itt jön létre az „árnyékhatás”, vagyis a GRAVITÁCIÓ és az ANTIGRAVITÁCIÓS EFFEKTUS IS !  Később belátod, mert ez a Kozmosz,
fizikai alap törvénye, és csak a földhöz ragadt ember, ragaszkodik a tömegvonzás kifejezéshez. Ezért kell még rakétahajtóművet, és propellert használni…. Mivel  a kisebb tömegű test ellentétes oldalát csillapítatlanul  éri a  nagyenergiájú Foton részecske sugárzás, így itt, F1 nagyobb Foton nyomás jön létre. Nem vitás, hogy a nagyobb Foton nyomás győz, és a kisebb tömegtehetetlenséggel bíró test a kisebb ellenállás felé mozdul el. Ezért tolat a kisebb tömegű test a nagyobb melák felé, és, soha nem fog a nagyobbik elmozdulni a kisebb tömegű felé.
Következtetésképpen a Fény elhajlását is ez a kiárnyékolási-hatás okozza egy  nagy tömegű test mellet elhaladva.  P.l.: Ha a Nap mellet halad el.
Ahogy az elektronsugárzás, úgy a Foton sugárzás is eltéríthetőek külső elektromágneses erőterek által, mint ahogy a Föld mágneses erőtere teszi , a NAPKITÖRÉS, Nagy energiájú elektromágneses foton sugárzásával. Ezt jó öreg Föld mágneses erőtér hatását, valamin a kiárnyékoló-árnyékhatást
ötvözve, lehet létrehozni…

Az Anti gravitációs effektust.

Ezek után belátható, hogy a foton-részecskék mozgási energiája lesz az emberiség új energia forrása, aminek az energiáját, mint ingyen energiát p.l.: foto-elektromos hatással lehet kicsatolni, és megfelelő berendezésben átalakítani, jól használható villamos energiává.  ( rádiókémia ! )
( és nem a hagyományos napelemre gondoltam aminek,  17% hatásfoka ! Habár készül már a Nanoantenna, a Nantenna napelem ami k.b. 93%-os ).
Az elektrokémiai folyamatokkal indukált, alacsony energiájú nukleáris reakciókkal létre hozott, rádiókémiai folyamatokban résztvevő gerjesztett állapotú atomok, szívesen transzformálják és alakítják át az őt körülölelő foton sugárzás kinetikus energiáját, elektromos energiává, merthogy az atomok is fotonokból vannak összegyúrva, és ezért folyamatos a köztük lévő kölcsönhatás.
Az izotróp, kozmikus Foton részecske sugárzás kinetikus energiája, folyamatos, foton nyomással nyomja össze az atom magot alkotó protonban és neutronokban lévő kvarkokat létrehozó foton részecskék gömbhalmazát,  megakadályozva  az atommagot alkotó részecskék spontán kisugárzását. Ez az energetikailag instabil egyensúlyi állapot addig tart, míg az intraatomenergia
ugyanakkora mint a ráható külső energia.
Egy Hidrogén atommag, a Proton k.b. 960 MeV energiát tartalmaz a benne állandó mozgásban lévő Foton részecskék kinetikus energiája által.
Az atomon belüli részecskék mozgása -kvarkok, stb.- a kölcsönhatás révén a külső részecskék -fotonok, pionok, leptopok, stb.- mozgásstruktúrájának segítségével hozza létre az atom mag körüli elektromos és mágneses jelenségeket mint p.l.: az atommag körüli elektron pályákat, valamint azokat az erőhatásokat amivel a közelben csellengő negatív töltésű elektronokat – elektront csapdába ejti. Elektronpálya, Fermi energia szint…Mint ahogy a jó öreg Föld mágneses mezeje is csapdába fogja a NAP által kisugárzott Foton részecskéket.( Van Allen övezet )
Tehát az anti gravitációs effektust csak is egy irányított, nagyenergiájú fotonsugárzással létrehozott árnyékhatást keltő, eszközzel, pl. hélix antennával lehetséges. Ezen technológia segítségével bármilyen lebegő, úszó és repülő szerkezetet lehet működtetni : földön, vÍzen, vízben, levegőben, és az űrben is.
Egy földön nyugalmi állapotban lévö gömb lakú űrhajó lebegtéséhez a körülötte lévő gömb alakú Izotróp Kozmikus Foton Részecske Sugárzásnak  az ég felé néző részét kell kiárnyékolni, vagyis a szembe jövő sugárzást eltéríteni.
Ekkor, az eltérítéskor az űrhajó föld felőli része  Ko.Fo.Ré. sugárzást, kap ami csillapított, a Föld tömege miatt. Amikor ez a Foton Sugárzás, toló nyomása egyenlő a szemközti eltérített sugárnyomással az űrhajó lebegni fog. Amint az eltérít erőtér erejét növeljük, megszűnik az egyensúlyi állapot és a kisebb ellenállás felé fog elmozdulni az űrhajó tömege.
Csak annyi energiára van szükség  ami az eltérítéshez szükséges, de azt is a Kozmosz Foton-energiája szolgáltatja, úgy mint a tolóerőt, mindig, mindenhol, kifogyhatatlanul. Az űrhajó kormányzása egyszerű :  arra kell fordítani az eltérítő antennát amerre haladni akarunk.
A nagy sebességű haladáskor és irányváltoztatáskor, minden atomra, molekulára ugyanaz a ANTI GRAVITÁCIÓS HATÁS hat, ezért nem esik szét az anyag atomjaira. Ugyan abban a pillanatban, változik az iránya, egyszerre gyorsul és lassul, minden atom és minden molekula részecske, az űrhajóé, és az űrhajósoké is, így nem jelentkezik a tömegtehetetlenség, vagyis a tömegellenállás.
Az eltérítő erőtér erejének növelésével lehet az űrhajó sebességét növelni. Egyszer majd ezt is lerajzolom…egy kép, 1000 szóval felér…
MÁS : Egy félgömb alakú, nagy sebebességel forgó erőteret létrehozva, mintegy védő erőtérként lehet alkalmazni. Ismert effektus : nagyon nagy sebességű vízsugarat nem lehet kettévágni egy éles kardal,  sem átlőni egy puskagolyóval, mert lepattan róla, mivel a nagy sebességű
vízrészecskék oldalra sodorják, a kardot és a golyót is.
Az Energia a fizikában a testek pillanatnyi állapotát leíró mennyiség. Egy fizikai rendszer energiája azzal a munka -mennyiséggel adható meg (Joule ) amellyel a kezdeti állapotból, a mozgási-energiával  rendelkező  állapotba hozható. A kezdeti állapotot referencia állapotnak, vagy referenciaszintnek hívjuk.

Fotongenerátor Ionizátorok

A világon, az első Ionizáló eszköz, az ősember kezében lévő, tűzcsiholó fadarabka volt. Miután egy villámlás által tüzet fogott gallyak lángjára nem vigyázott eléggé, az kialudt. Így sokáig elesett Isten ajándékától, a tűztől. A tűztől, ami a hidegben meleget adott, sötétségben világosságot, és a hús is ízletesebb volt, ha a tűz lángján megsütötték.A kezdet.
Történt egyszer, hogy egy ősember, bogarat keresgélve egy fadarabkával turkált a kövek között, de a bogár elbújt egy kő alá. Hogy előcsalogassa, két tenyere közé fogta a botocskát és a köre téve, bőszen sodorgatni kezdte. Egy idő múlva, a bot vége füstölni kezdett, és a közelében lévő száraz avar lángra kapott. Heuréka ! Üvöltött örömében az ősember. Bogarat keresgélt és megtalálta a tűz gyújtás egyik technikáját. ( a kovakő darabokkal való szikra csiholás volt a másik ).
Nem gondolta, hogy ő volt a világon az első ember, aki, Elektrokémiai folyamatokkal indukált, alacsony energiájú nukleáris reakciókkal, tüzet gyújtott. Ez is egy módszer az anyagok ionizálására. Egy komolyabb ionizáló eszköz a Frigyláda volt. Annyira komoly és nagyon veszélyes, hogy „ kivonták a forgalomból”. A láda kívül és belül „fémlemezzel” borítva, köztük fa-szigetelés.— ez egy „C” kondenzátor. A tartó oszlopokon kanyargó „fém” díszítés. – ez egy „L” induktív tekercs. Ezek így együtt egy LC rezgőkört alkotnak.
A láda fedelén két kiterjesztett szárnyú Kerub ül egymással szemben. A szárnyak csúcsos vége majdnem összeér. Ez pedig egy szikra köz. Na most, hogy is működött, meg mért is ?

A Frigyláda és Működése

A dobozba rádió aktív anyagot helyezve  az  α,  -β,  és γ sugárzás ionizálja, egyrészt a levegőt, másrészt fotoemisszió által elektronokat termel a kondenzátor elnyelő elektródájára, és maga a -β sugárzás is elektronokból áll. Amikor az elektronokkal feltöltődött kondenzátor feszültsége eléri a kritikus szintet, a szikraközök közt, áthúzás történik, és a kondenzátorban összegyűjtött
elektronok, a szikrán keresztül belerohannak a tekercsbe. Ez egy LC relaxációs oszcillátor,  mégpedig egy Atom meghajtású LC oszcillátor, egyfajta Nukleáris Battery. Mivel nagyfeszültségen dolgozott, a doboz külső fémborításához nem volt szabad hozzá érni, mert halálos áramütést okozott. Erre az üzemben tartó papok, mindenkinek a figyelmét felhívták. De ha mégis hozzáért valaki és meghalt, akkor azt mondták, Isten büntetése. EZ PEDIG NEM IGAZ. AZ ISTEN MINDIG JÓ. Nem az Isten büntet, hanem az ember saját magát, azzal, hogy elfordul Istentől. De amikor bajban van, akkor rögtön Istenhez fohászkodik : Ments meg engem ISTENEM ! Egyszerűen ez csak egy üzemi baleset volt ! Ezért később, a láda két oldalára szerelt, karikákba dugott fa rudakkal lehetett a ládát szállítani. A szikraköznek volt egy nagyon fontos szerepe : ISTEN HANGJÁNAK közvetítése. Úgy működött mint a Láng-Plazma-Hangszóró.
Természetes, hogy ez is Tesla technológia. A Netten, YouTube-n is megtalálható, és a modernebb, félvezetőkkel működő változatok is. Tehát a FRIGYLÁDA egy olyan rádióvevő és hangerősítő készülék volt, amit atommeghajtású akkumulátor táplált. Mózes pontos leírást kapott Istentől a láda elkészítéséhez. Kapott két, különleges anyagból készült kőtáblát, amire spéci technológiával-
lézergravírozóval – írták Isten tíz parancsolatát. Ezeket a kőtáblákat bele kellett raknia a Frigyládába, ettől kezdve működött a rádióvevő készülék. Persze Istennek, Istenibb technológiája van, én csak agyalok, akár így is működhetne, gondolja egy gyarló ember. Az igazság odaát van.

TESLA IONIZÁTORA

Teslát nem kell bemutatnom, mert mindenki ismeri a nevét aki az energia kutatással foglalkozik.
A hétköznapi életben találkozni lehet olyan eszközökkel amit régen ő talált fel, és ma használunk.
Egyedül a szabad vagy ingyen energia gépeiről, hallgatnak, és ilyen eszközök nincsenek köz-forgalomban, de a netten egyre több infó, adat és berendezés leírása jelenik meg.
Ezek a berendezések közül csak az termel több-letett, amelyben van speciális egység, amely képes több-letett elektronokat létre hozni, és/vagy meggyorsítani. ( mint egy részecskegyorsító )
Ilyen egység az elektron-generátor.
A Testatika berendezés elektron-generátora. Szilárd anyagok ionizálásával hoz létre több-lett elektronokat és még szeparátorként is működik Tesla gázhalmazállapotú anyagok ionizálásával foglalkozott.

Tesla ionizátora

Belül működik az ionizáló egység. Az ionizáció terméke a szekunder elektron. Kívül, a szeparátor egységek, valamint a kicsatoló egység.
Újabb, módosított, modern változata
Én pedig építem a Fotongenerátort
A generátor doboz készítése,     a kész  generátor, a HV kondi és az elnyelető egység. Fontos alapegysége az ionizátor. Az ionizátor szerepe, az hogy az elemi anyagok atomjainak szabad elektronjait, a lehető legkisebb energia befektetéssel szakítsa le. Az ionizátorban az ionizáló egység, változtatható nagy frekvenciájú és változtatható nagyfeszültségű impulzusokat generál, és ellátja a külső elnyelető egység LC rezgőkörét, tápfeszültséggel.
Az impulzus generátor 10kV-os csöves végfokozata, és az LC és elnyelető egység. A legfontosabb egység az iongenerátor egység. Az ionizáló egység az iongenerátor egységben a primer elektronokat ütközteti szilárd,  vagy gáz halmazállapotú anyagkeverékek atomos molekuláival, hogy ion lavina effektust hozzon létre. Az ion szeparátor után az elnyelető egység  elnyeli a szekunder elektronokat.
Az elnyelető egység, egy ezüstözött rézcsík tekercsekből és a hozzá tartozó szigetelt rézhuzalból, létrehozott primer tekercskészletből áll. Ezen van a szekunder tekercs, aminek a szerepe a több-lett energia kicsatolása. A primer oldali elnyelető tekercs-készlet egy külső kondenzátorral LC rezgőkört alkot.
Ebben az LC áramkörben folynak a primer elektronok és ehhez adódnak hozzá az iongenerátorból származó szekunder elektronok. Az iongenerátor az elektronok mennyiségét növeli, és pótolja rekombinációs veszteséget is, az LC áramkörben.
Az ionizáló egység pedig ugyancsak az LC áramköri elektronok sebességét gyorsítja meg, kinetikus energiájukat növeli, ami a terhelési oldal visszahatása miatt lelassult.
A HV. és Hfr.- ás  Impulzusgenerátor és ionizátor, Az α, -β, és a γ foton sugárzást elnyelő egység, A külső HV kondenzátor, és a jobboldalt az oszcilloszkóp a meghajtó impulzus generátor látható.
A foton energiájának közvetett kicsatoló egysége, még tervezés és kivitelezés alatt van.
Ebben a berendezésben, kifejezetten a fotonok ütközésének következtében gyorsulnak fel a primer elektronok, amik nagy sebességgel ütközve, ionizálják a gáz molekulákat és okoznak szekunder elektron lavina effektust.
A kicsatolást már leírtam.
Az utolsó egység az inverter egység. Feladata a Fotongenerátorból kapott villamos energia átalakítása  230Volt / 50 Hz.- re.
Transzformátor nélküli, ezért nagyon jó, 93% hatásfokú, 3000 W-os inverter. A 30 KW-os inverter még fejlesztés és kivitelezés alatt van. Ennyi kell, egy átlagos családi ház energia ellátásához. A 30 kW-os inverter elkészítéséhez elsősorban, egy legalább 31 kW-os
fotonenergia meghajtású, mini erőművet kell összeraknom. Az első kísérleti fotongenerátort még tesztelni kell. Különféle anyagokat kell ionizálni, és mérni a kimeneti energiát.
Eljött a FOTONENERGIA korszaka!
Ezzel az akarom mondani, hogy remélhetőleg vége van az emberiség legszégyenletesebb korszakának az atomkorszaknak, amely sokkal több kárt okozott mint hasznot,  és beköszönt a régóta várva várt aranykorszak  ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL ami k.b. 1000 évig fog tartani.
Úgy LEGYEN. Ámen.
Rövidesen Jelentkezem, mert sok jóakaratú ember segítségével, összefogva, közösen dolgozva, jól halad a munka.
Köszönet nekik, hálám örökké üldözni fogja őket  :-))
Persze jól jönne még némi segítség :  egy olyan WEB lap, ami csak ezzel a témával foglalkozik, és regisztrálás után, fórumozni, pl. ha valaki talál újabb ionizátor leírást, kitudjuk tárgyalni. Vagy, hogyan lehet detektálni, mérni, szelektálni a nagy energiájú fotonsugárzásokat, γ-gammától felfelé stb.
Várom az ajánlatokat.
ISTEN áldjon mindenkit.
Üdv. FULGUR.
e-mail : fotonlabor@gmail.com, SKYPE nevem : Fulgurisz1




Charon Stabilizátor



Mi ez?
A CharonSteb egy miniatűr plazma generátor. A plazma többek között úgynevezett skalár-hullámokat bocsát ki magából. Ha ezt változtatható modulációval látjuk el, akkor az emberi szervezet számára létfontosságú frekvenciájú, többek között úgynevezett Schumann, azaz eredő hullámok is adódnak. Így egy hordozható személyes frekvencia-modulált eszközt kapunk, ami méreténél fogva mindig, mindenhol nálunk lehet.  (Ennek mikéntjére később részletesen kitérünk.)
Hogyan működik?
A plazma generátor esetében többféle sugárzás is keletkezik. Elektromágneses, infra, látható fény, UV, nagyon gyenge röntgen és a hivatalos tudomány által még hivatalosan nem elfogadott, nagy áthatolóképességű hullámfajta, az ún. Skalár-hullám, vagy ahogyan még nevezik állóhullám. A plazmát így tekinthetjük egy hiper-szélessávú generátornak is. A skalár-hullámot sokféle más névvel is illetik, mint pl. ZPE- mező, chi, prana, Tesla-hullám, hideg-elektromosság stb.  A skalár-hullám egy rendkívül kiterjedt működési mechanizmussal rendelkezik, melynek következtében közvetlenül tud hatni szubatomi szinten is.”
Roskó Farkas
részecskefizika a dinamikai alaptörvényeknek a standard modellben való kodifikálásában csúcsosodott ki. Ez egy CPT-szimmetriával rendelkezőkvantumtérelmélet, azaz a törvények invariánsok az egyszerre történő tértükrözés,töltéstükrözés és időtükrözés esetén. Mindazonáltal az időtükrözés nem tűnik szimmetriának (ezt a sértést általában CP-sértésnek hívjuk). Két lehetséges eredete van ennek az aszimmetriának, az egyik a különböző kvarkízek keveredése a gyenge bomlások során, a másik a direkt CP-sértés az erős kölcsönhatás során.”
Wikipédia
Itt az „időtükrözés” egy kis értelmezést kíván. Az a droidszisztéma, amit mi emberi testnek nevezünk, a természet viszonyrendszerén belül működik. Azt tudjuk, hogy a természet, ha nem is szimmetrikus, de arra törekszik. Az ettől való eltérést az aranymetszés szabályai nagyban meghatározzák. Az idő értelmezésénél már kénytelenek vagyunk meghaladni a „világegyetem megfeleltetésének” szokását. A hagyományos gondolkodás, melyről a kauzálisan gondolkodó ember nehezen mond le, illetve amivel nehezen hagy fel, a mi esetünkben kevésnek bizonyul. Nem rendelkezik rálátási lehetőséggel, mivel a megfigyelő gondolkodása és a megfigyelés tárgya is lineáris. Itt már a szubatomi szintet, a kvantum mechanikát és a gondolkodás határait feszegetjük.
Az még közismert, hogy a fény nemcsak hullám, hanem részecske formájában is terjed. A fény sebességének meghaladásáról már születtek bizonyítékok, de általánosan elfogadott akkor lesz, ha az ellenzői meghalnak. (E cikk írásakor éppen vitatkoznak a témán a CERN újabb eredményeinek tükrében.)
Ami itt megjegyzendő az az a tény, hogy a kvantumfizikában nem lineáris a részecskék egymáshoz való viszonya. És „felületi, felszíni” látásmód esetén automatikusan adódik az információ mágneses jellegű érzékelése. A vonzás-taszítás, mint már belső tükröződési lehetőség, illetve ennek normalizálása, tovább már egyre kevésbé halogatható.
Tehát a hagyományos időfelfogás önmagát rekeszti ki a nonlinearitás mélyebb zónáiból. Itt még nem tárgyaljuk, még nem megyünk bele a világegyetem holografikus értelmezésébe, s az idő görbületét és a skalár hullámok összefüggéseit sem tárgyaljuk /Megjegyzendő, hogy Intézetünk pályázatot ír ki a közeljövőben, az idő görbületének és az állóhullámok összefüggésének matematikai bizonyítására. Az időhöz rendelt extra dimenzió, az időgörbület, hasonlóan a tér görbületéhez, képzelhető el. A skalár hullámoknak, az idő görbületével való kollerálása illeszthető a húr elméletéhez, melynek a bizonyítása, legalább negyven éve várat magára. Ugyanis, ha a húr egy speciális időgörbület, azaz egy időspirál egy adott  koordinátájaként, részeként értelmezhető, akkor nonlineáris értelmezést kap, mely a hagyományos horizontális időérzékelést, egy „merőleges” terjedéssel bővíti ki./
A megfigyelő szerepét nem lehet, eléggé hangsúlyozni. Az időtükrözés megértéséhez javallott meghaladni a jelenleg alkalmazott logikai rendszereket, mintegy kiemelkedve belőle. Erre van lehetőség, de ez alanyi jogú tapasztalatot kíván. S ez a terület már a dimenziókutatás területe, ami egyfajta Tacit tudást feltételez.
(Személyiséget meghaladó, spontán, belülről fakadó intuíciókat tartalmaz.) 

Amire most elsősorban a hangsúlyt helyezzük, az a biomágneses mező biztosítása, mert ez a mostani mágneses anomáliák idején is megoldást jelenthet.  (A Föld mágneses mezeje periodikusan változik, illetve a pólusok helyet is cserélhetnek.) A megnövekedett aktivitás a Nap részéről szintén befolyásoló tényező. Fogjuk tapasztalni.
A másik terület az a többsíkú gondolkodás segítése. Ez a mi esetünkben az intuíció hatványozottabb megjelenését teszi lehetővé.
 – Ez a jelenlegi tudománynak, ma még, – egy kevéssé ismert területe. 
Egyelőre az is viszonylag kevéssé ismert tény, hogy a Schumann rezgések emelkedésének ellenére /régebben 7,83 Hz volt most 11. fölött van… / a kreatív, alkotó, “másként gondolkodó”, művészek, jógik stb. esetében “éber-tudati” kommunikációnál is, – nemhogy Alfa, de nagyon sok Theta impulzus és szakaszhossz mutatható ki szignifikánsan.  (Theta hullámok 4-7Hz körüli lassú agyhullámok) Ez több ezer mérési adattal is alátámasztható.
László Ervin professzor szerint a vákuum virtuális részecske-hullámai, más néven a skalár-hullámok lehetővé teszik az ember számára, hogy a kozmosz egész információs mezejébe foglalt információhoz hozzáférjen. Ezek a kvantumrészecskék attól „virtuálisak”, hogy rövid ideig élnek, pontosabban a kvantummechanika határozatlansági törvénye megengedi kis tömegű részecskék spontán keletkezését és fennmaradását úgy, hogy minél kisebb tömegű egy virtuális részecske, annál hosszabb ideig maradhat fenn.
A skalár-hullámok kvantumainak tömege tetszőlegesen kis értéket vehet fel, így ők a legalkalmasabb anyagi hordozók a legfinomabb gondolkodási, létezési folyamatok fenntartására. A skalár-hullámok fizikáját még az einsteini relativitáselmélet előtt fedezte fel Whittaker 1903-ban és ismertette szakfolyóiratokban. A skalár-hullámok terjedési sebessége annál nagyobb, minél kisebb tömegű a virtuális részecske, és így elvileg korlátlan.
A kozmikus információs mező, illetve a pszi-mező hullámait skalár-hullámok hordozzák. A skalár-hullámok a vákuum virtuális részecskéinek hullámait jelentik. Ezek tömege, energiája nem elég ahhoz, hogy valóságosan, makroszkopikus mérőműszerekkel mérhetők legyenek jelenleg, /Ezt hamarosan orvosoljuk./ de az emberi agy és az élő szervezet erre alapból képes. A skalár-hullámok, rendkívül alacsony energiájuk révén, képesek az elektromágneses hullámokénál nagyobb, kozmikus léptékű koherenciahossz biztosítására.
Az emberi tudatvilág egyre mélyebb szintjein egyre gyorsabb és nagyobb számú gondolati folyamat zajlik. Ehhez egyre finomabb, kisebb tömegű anyagi hordozó szükséges. A skalár-hullámok, amelyek a legmélyebb tudatszint hordozói, a világegyetem egészével hangolnak össze bennünket.
Mire is jó?
Segít megőrizni testi-lelki-szellemi egyensúlyunkat, valamint karbantartja egészségünket azáltal, hogy olyan energiamezőt is biztosít számunkra, amelynek rezgésszáma megegyezik a Föld természetes rezgésével. Ezt a rezgést felfedezője nyomán Schumann-frekvenciának hívjuk, melyről a fentiekben már volt szó, s az ember számára élettani szempontból létfontosságú jelentőséggel bír. Bármilyen elhangolódás, azaz betegség keletkezése esetén segít visszatérni az egyensúlyi helyzethez, azaz hatékony utat kínál a gyógyulás felé. Emlékeztet a szervezet harmonikus alaprezgésére, s mint egy köldökzsinór, az élő szervezetet saját természetes állapotában tartja.
Segít megtalálni és fenntartani öntudati egyensúlyunkat bármilyen külső befolyás esetén. A többdimenziós állóhullám-alakzatokon túl a Schumann-hullámok az agynak egy specifikus impulzusszórást biztosítanak.
Az agyunkat az ún. Alfa (8-14 Hz), illetve Theta (7-4 Hz) állapotok irányába szinkronizálják, amelyek az emberi agyműködés mély, nyugalmi állapotait jelentik. Ez a tudatállapot hatékonyan segíti többek között a tanulási folyamatokat és a nagyfokú kreativitást igénylő, alkotó tevékenységek végzését is. Ez a hatékonyság megmutatkozik a tanulási folyamatok hihetetlen mértékű felgyorsításában, de tapasztalható a megszerzett tudás tartósságában is (pl. Alfa-learning). Az igazán ihletett műalkotások is eme tudatállapot szülöttei.
A gyermekek az elmélyült játék során ugyancsak ebben az állapotban vannak, és bár a felnőttek azt gondolják, hogy ilyenkor a gyerek semmit nem fog fel a külvilágból, ennek éppen az ellenkezője igaz. Ebben az állapotban minden fizikai és lelki ingert érzékelnek, és a befolyt információkat mélyen el is raktározzák, a 
periférikus szenzóriumok, – aktív receptorok jóval nagyobb intenzitása miatt.
Közreműködhet tudatossági szintünk emelésében azáltal, hogy segít elérni és fenntartani a kiegyensúlyozottság, illetve ihletettség (Alfa) és (Theta) állapotait, így olyan csatornák megnyitására és folyamatos használatára nyújt lehetőséget, melyek nélkül nem képzelhető el a valódi tudatosság, a bölcsesség elérése. Ezek a bizonyos stabil frekvenciák folyamatos, illetve impulzusszerű használatát igénylik.
A napjainkban jelentkező természetes és mesterséges eredetű mágneses anomáliák esetén is fenntartja, biztosítja a szervezet és legfőképpen az agyunk kiegyensúlyozott és stabil működéséhez szükséges teret. Meg tudjuk őrizni tiszta gondolkodásunkat és higgadt ítélőképességünket még olyan helyzetben is, amikor ez egyébként a környezeti hatások miatt nem lenne lehetséges.
A jelen
Az Intézet szakembereinek közreműködése által a készülék hatásai rendszeresen dokumentálhatók, visszaigazolhatók. A Charon Stabilizer speciális változatai kereskedelmi forgalomba nem kerülnek.
Nincs tudomásunk róla, hogy lenne olyan polgári használatra készült eszköz, amely védelmet kínálna a tudati működést alapvetően befolyásoló elektromágneses zavarok ellen – gondolunk itt egyrészt az ember által keltett anomáliákra, másrészt a közeljövőben hangsúlyozottan jelentkező napfolttevékenységek hatására gyökeresen változó geomágneses mezőre. Illetve az is köztudott tény, hogy a Föld mágneses mezeje már jelenlegi állapotában is szignifikánsan kisebb hatásfokkal rendelkezik a megszokott állagához képest.
Továbbá az is Tudományosan bizonyított, hogy az űrhajózásban is élettani szempontból elengedhetetlen a megfelelő rezgések biztosítása, bár a jelenleg alkalmazott technológia kezdetlegesebb a Charon Stabilizernél.
A Kutatások
Soha senki sem rögzítette az emberi szellem egyetlen megnyilvánulását sem úgy, hogy gépet ne használt volna. Az „önmagában létező szellem” veszedelmes képzelgés. A működésben lévő emberi szellem bonyolult gépezetet használ, amely hárommilliárd éves fejlődés során tökéletesedett: az emberi testet. És ez a test soha sincs egyedül, nem létezik egyedül: ezernyi anyagi és energetikus szál köti a földhöz és az egész kozmoszhoz. Nem tudunk mindent a testről. Nem tudunk mindent a világegyetemmel való kapcsolatáról. Senki sem tudná megmondani, melyek az emberi gépezet határai, és hogyan tudná használni ezt a gépezetet egy lehetőségei maximumát bevető szellem. Egyáltalán nem ismerjük a testünk mélységeiben, a körülöttünk, a Földön, a Föld körül, a tágas kozmoszban munkáló erőket. Senki sem tudja, melyek azok a még nem is sejtett, de talán karnyújtásnyira lévő egyszerű természeti erők, amelyeket az éber tudatú ember, aki közvetlenebbül tudja felfogni a dolgokat, mint a mi lineáris értelmünk, használhatna.”
Pauwels
„…Az ember biológiai alkatában intellektuális képességek magjai szunnyadnak.
 Az intenzitástan jövendőbeli speciális feladata az lesz, hogy megkísérli fokozatokban kifejezni érzések mélységét, erejét, energiatöltését. Ez persze nem jelölhető majd szimpla skála-nomenklatúrában, mert az intenzitások többirányú, polidimenzionális alakulatok.
Mindenesetre az érzetkvalitások mérésével kezdődik a kutatás, később pedig kialakul a kutatás biológiai rendszere, melyben meg lehet kísérelni intenzitások fokozását és csökkentését, ellenőrzés mellett… …”
Wictor Charon
Charon beszél arról is, hogy a kétezredik év után el fog érkezni az idő, amikor az emberek nem fognak még magukhoz engedni olyan rezgéseket sem, amelynek természete ideg-élettanilag kétes. Említette még, hogy elegendő ma a fizikai síkon néhány szimbólum, frekvencia behangolása bizonyos kontaktusok eléréséhez, melyhez a sűrűbb anyagi korszakban sokéves gyakorlás és rengeteg segédeszköz, kellék volt szükséges. A jövő kultikus tárgyai között van olyan, amely hatalmas áramú kontaktust képes létrehozni ahhoz, hogy agyunkban égig érő dimenzió lépcsősorok boruljanak fényözönbe.
Murzsicz András

A holnap gazdasága




Alvin Toffler a három legfontosabb hatalomforrásnak az erőszakot, a pénzt és a tudást tartja. A hatalmi triász elemei átválthatók egymásra, ugyanakkor minőségében különböznek egymástól. A toffleri rendszerben a legmagasabb rendű hatalom a tudás, az ész hatalma, ugyanakkor a maximális hatalommal rendelkezők a három tényező kombinációját alkalmazzák. A vízió az információs társadalom legfontosabb hatalmi forrásaként a minőségi tudás hatalmát vetíti elénk. Napjaink nagy átrendeződése szerkezetváltás, globális méretű szerkezetváltás, amely a füst társadalmának szerkezetét átalakítja az információs vagy kognitív társadalom szerkezetének megfelelővé. A hatalomváltás az anyagi termelési rendszereken az államon keresztül, a politika, a tudomány, a művészetek stb., egyszóval az élet minden területén forradalmian újat teremt.
A holnap 12 vízióban
1. Az anyagi termelés új,  felgyorsult rendszere egyre nagyobb mértékben az adatok, információk és tudás cseréjétől függ, vagyis szuperszimbólikus. Ha nem történik tudáscsere, akkor nem termelődik új érték.
2. Az új rendszer szakít a tömegtermeléssel rugalmas, egyedi igényekre szabott, tömegtelenített termelés jellemzi. Az új információs technológiáknak köszönhetően képes arra, hogy rendkívül változatos, sőt egyedi igényeket kielégítő termékeket állítson elő kis tételekben, a tömegtermelésnél alig drágábban.
3. A termelés hagyományos tényezői – a föld, a munka, a nyersanyagok és a tőke – veszítenek fontosságukból, mivel a tudás helyettesítheti őket.
4. A fém, vagy papírpénz helyett az új csereeszköz az elektronikus információ. A tőke rendkívül folyékonnyá válik, így egyik napról a másikra roppant tőkekészleteket lehet összegyűjteni vagy szétosztani. Jóllehet napjainkban óriási tőkekoncentrációk is zajlanak, a tőkeforrások száma mégis megsokszorozódik.
5. Az árukat és szolgáltatásokat modulokba és rendszerekbe tömörítik, ami megköveteli a szabványok elszaporodását és szakadatlan felülvizsgálatukat. Ebből következően háborúk folynak a szabványok alapjául szolgáló információk ellenőrzéséért.
6. A csigatempójú bürokráciákat kis ( tömegtelenített) munkaegységek, ideiglenes, vagy ad hoc csoportok, vagy mind összetettebb üzleti szövetségek és konzorciumok váltják fel. A döntéshozatal felgyorsítása érdekében a hierarchiákat elkeskenyítik vagy felszámolják. A tudás bürokratikus rendszerezését felváltják a szabad áramlású információs rendszerek.
7. A szervezeti egységek száma és változatossága megsokszorozódik. Mennél több egység létezik, annál több üzleti akció zajlik le közöttük, s annál több információt kell létrehozni és továbbítani.
8. A munkások egyre kevésbé felcserélhetők. Az ipari munkások keveset birtokoltak a termelési eszközök közül. Ma a leghatalmasabb gazdagságnövelő eszközök a munkás fejében lévő szimbólumok. Következtetésképp a munkások birtokában van a termelési eszközök egyik kulcsfontosságú, gyakran pótolhatatlan része.
9. A gazdaság új hőse nem a fizikai munkás, a bankár vagy menedzser, hanem az innovátor ( akár egy szervezeten belül, vagy azon kívül dolgozik), aki egyesíti magában a fantáziadús tudást a tettrekészséggel.
10. A termelést egyre inkább körkörös folyamatnak tekintik, vagyis a hulladékot nyersanyagnak használják a következő termelési ciklusban. Ez a módszer feltételezi a számítógépes ellenőrzést, illetve a tudományos és ökológiai tudás egyre mélyebb szintjét.
11. A termelő és a fogyasztó – miután az ipari forradalom elszakította őket egymástól – most újra egyesülnek az anyagi termelés ciklusában, a fogyasztó ugyanis nemcsak pénzt ad, hanem biztosítja a termelési folyamathoz nélkülözhetetlen piacot és tervezési információkat. Az eladók és vásárlók megosztják egymással adataikat, információikat, tudásukat. Még az a nap is eljöhet, amikor a fogyasztó csak benyom egy gombot, hogy beindítson valamilyen távoli termelési folyamatot. A termelő és fogyasztó tehát eggyé olvad.
12. A gazdagságteremtés új rendszere egyszerre lokális és globális. A nagy teljesítményű mikrotechnologiák segítségével meg lehet csinálni helyben azt, amit gazdaságosan csak országos szinten lehetett gyártani. Ugyanakkor számos üzlet átlépi az országhatárokat, egységes termelési folyamattá integrálva a korábban egymástól elszigetelten folytatott tevékenységeket.
A gyorsuló gazdaság 12 eleme összekapcsolódik és kölcsönösen felerősíti az adatok, információk és tudás szerepét az egész gazdaságban.
Az átalakuló gazdaság ugyanakkor újjáteremti önmaga környezetét, s a fentiekben leírt folyamatok által generált hatásoknak csak kis része látható be a gazdasági szereplők számára. A globális gazdasági rend kialakulása olyan pozitív végkifejlet, amely a magasabb szintű egyensúly kifejeződése, viszont az oda vezető út során a rendszerek állapota folyamatosan változik. Ennek a változásnak a lényegét igyekszik megragadni a kaotika, illetve továbbfejlesztve a komplexitás elmélet.
A káosz kérdései – kaotika és gazdaság.
A XXI. századot közvetlenül megelőző évtizedekben alapvetően megváltozott az üzleti környezet.  A világ egyetlen globális piaccá szerveződött, amit a tőke elektronikus jelek révén történő azonnali áthelyezése ural. A kis változások villámgyorsan megsokszorozódhatnak a globális elektronikus piacon és súlyos perturbációkhoz vezethetnek. A modern csúcstechnológiájú vállalatok radikálisan eltérnek a hagyományos, régimódi vállalkozásoktól. A technikai fejlesztések gyorsan szaporodnak, értelmetlenné téve a versenyben való szilárd elsőbbség régi elképzelését. Az érték a cybertérben keletkezik, az állások, a bérek és a jólét feloldódnak és súlytalanná válnak. A pénzérték aranyalapja több évezred után idejétmúlttá lett. Úgy tűnik a turbulencia a mindennapok rendje. Minden szabad préda. Ilyen körülmények között a káosz és az összetettség – vagy kaotika- révén jobban megérthetjük, hogy mi történik, mint a hagyományos gazdasági elméletek segítségével. A káosz és összetettség tulajdonképpen a fejük tetejére állítja a bevett gazdasági elméleteket – egyben optimista távlatokat nyit meg a vagyonteremtés előtt. A káosz megkérdőjelezi a gazdasági egyensúly tankönyvi fogalmát. A kihívás a visszacsatolás gondolatából ered. A negatív visszacsatolás megfelel a közgazdasági szóhasználat csökkenő hozadékának, a pozitív visszacsatolás pedig a növekvő hozadéknak. A mai piacok körülményei a XVIII. századi franciaországi körülményekhez hasonlítanak, s nem azokhoz, amelyekről a legtöbb közgazdasági tankönyv ír. A tankönyvek általában azt feltételezik, hogy meg kell várnunk a végállapotot ahhoz, hogy tudjuk merre fog billenni az egyensúly a gazdaságban. Egy vállalatról akkor mondják, hogy egyensúlyi helyzetben van, amikor nettó bevétele eléri a lehető legmagasabb szintet. A feltételezések szerint ez a legnagyobb hasznot hozó kimenet, amit a bemenetek egy bizonyos egyedi kombinációja révén lehet elérni. A tökéletes verseny körülményei között csak egy egyensúlyi pont létezik. Semmi sem indokolja, hogy megváltoztassuk a bemenet nagyságát, vagy a kimenet szintjét, mivel a dolgok megváltoztatása hatással lehet az egyensúlyi pontra és a stabilitás elvesztéséhez vezethet. A káoszelmélet szerint azonban több egyensúlyi helyzet is létezik ezen a piacon.” „Az egyszerű egyensúlyi állapot gondolatát a csökkenő hozadék törvénye is alátámasztja. Ez a közgazdasági törvény kimondja, hogy amint egy változó tényező, például a munka egyenlő nagyságú növekménye hozzáadódik más, elméletileg rögzített tényezőkhöz ( föld, technológiai képességek, szervezési tehetség stb.) a kimeneti növekmény egy idő után csökkenni fog. A káosz megkérdőjelezi ezt a törvényt, és ezzel a legérzékenyebb pontján támadja meg a verseny körülményei között stabil gazdasági rendszerbe vetett hitet.”
A káosz ott kezdődik, ahol a klasszikus tudomány véget ér.” Gleick könyvének bevezetőjébe rejtett sokjelentésű mondat valóban sok mindent takar. Van benne némi malícia az ortodoxia iránt, az innovátorok forradalmisága és sok – sok megoldatlan probléma, amelynek a megközelítése valószínűleg ezen az úton is lehetséges. A káosz – rend ellentétpár egymást feltételező mivolta már része a problémának. Az elmélet jól csengő nevén túl számtalan új fogalmmal gazdagította eddig is a képünket a világról. De miért is izgalmas a káoszelmélet? – teszi föl a kérdést a már idézett Sadar – Abrams szerzőpáros.
A választ az alábbiakban adják meg:
– Az egyszerűség és komplexitás, illetve a rendezettség és rendezetlenség közötti mélyen rejlő összefüggések feltárása révén összekapcsolja mindennapos tapasztalatainkat a természet törvényeivel.
– Olyan világegyetemet mutat be, ami egyszerre determinisztikus és a fizika alaptörvényeinek engedelmeskedik, ám ugyanakkor képes arra is, hogy rendezetlen, komplex és előrejelezhetetlen legyen.
– Megmutatja, hogy az előrejelezhetőség ritka jelenség, s csak azokon a határokon belül működik, amelyeket a tudomány kiszűrt összetett világunk sokféleségéből.
– Lehetőséget teremt arra, hogy leegyszerűsítsünk komplex jelenségeket.
– Egyesíti a képzeletgazdag matematikát a modern számítógépek lenyűgöző számító kapacitásával.
– Kétségbe vonja a tudomány hagyományos modellépítő eljárásait.
– Megmutatja, hogy a megértésnek és a jövőbeli események előrejelzésének minden összetettségi szinten önmagukból fakadó korlátai vannak.
Dr. habil Komor Levente
 



Valós idejű skalárhullám-detektor




Az intézet  célul tűzte ki egy olyan szenzor kifejlesztését, mely sokoldalúan alkalmazható:
– a vitalizáló, immunerősítő készülék (CharonStab és PlazmaGenerátor) hatásának visszaellenőrzésére,
– az összes elektromágneses készülék emberre és élőlényekre gyakorolt pozitív és negatív hatásának vizsgálatára,
– a víz minőségének vizsgálata az élőlényekre gyakorolt hatás szempontjából,
– extraszenzoros és médium személyek hatása a vízre és különféle anyagokra,
– a természetben zajló spontán energiaváltozások vizsgálatára,
– egy adott „hullámminta”  beazonosítására.
A szenzor fejlesztése abból indult ki, hogy az élő szervezetek nagy része víz. Mintegy 75%-a. A víz nagyon érzékenyen reagál az őt érő elektromágneses hullámokra, de nem csak erre. Masaru Emoto japán kutató a „Víz Üzenete”c. Könyvében érdekes dolgokat ír erről.  A különféle természetes és mesterséges vizeket emberek, szimbólumok és egyéb behatások hatásának tették ki.  A vizet megfagyasztották, és egészen különleges jelenség derült ki: A kristály szerkezete az említett behatásokra nagyon érzékenyen reagál…
Különleges szenzor
Az ötlet abból indult ki, hogy a vizet (ill. Mintát) periodikusan meg kellene fagyasztani, és fel kellene olvasztani, miközben a hullámok érik.  A víz kristályokat pedig egy digitális mikroszkóp fotózná. A periodikus megfagyasztást-olvasztást legcélszerűbben egy ún. Peltier-elemmel lehet megtenni. A Peltier-elem egy félvezető rétegekből álló lap, mely elektromos áram hatására az egyik oldalról a másikra hőt képes szivattyúzni. Több Peltier-elem egymásra helyezésével a két oldal közötti hőmérsékletkülönbség akár –60C is lehet. Fontos hogy a Peltier-elem másik oldalán egy nagy hőkapacitású test (réz vagy alumínium tömb+vízhűtés) legyen, hogy az ne melegedjen át, vagy ne hűljön le túlságosan, mert az eszköz károsodhat.
Kaszkádolt Peltier-elemek
A szenzor következő változata akár másodperc alatti időfelbontásban is tudja mutatni a vizet  ill. mintát érő hullámok hatását.  Ilyet eddig még senki nem csinált. A mintákat és a Peltier-elemeket egy forgó réztömbre erősítettük. Az egyes mintákat egy digitális mikroszkóp fotózza, és küldi a PC-nek elemzésre. A jó minőségű képek érdekében a mintákat villanófény világítja meg, mivel a minta csak rövid ideig tartózkodik a mikroszkóp látóterében. A réz vagy alu. tömb biztosítja az egyenletes forgást, a rezgésmentességet, és a megfelelő hőkapacitást. A tápfeszültség nagyfrekvenciás induktív úton jut el a Peltier-elemekhez, hogy ne kelljen csúszóérintkezőket alkalmazni.
A detektor tömbvázlata
A detektorban rejlő lehetőségeket azt hiszem nem kell ecsetelnem.  Vizsgálható vele egy emberi minta is (vér, vizelet, nyál stb.) de növényi minta is.  Vizsgálható hogy az adott személyre milyen hatással van pl. a Plazma Generátor , vagy a MindTuning system, vagy egy külső szeméy hatása, a hangrezgések, elektromágneses hullámok stb. Mivel a rendszer a gyors feldolgozás miatt visszacsatolható, képes megkeresni a hatásos frekvenciákat. Ilyen rendszer még nem létezik a világon.
Az In-Situ valós idejű skalárhullám-detektor képes láthatóvá tenni az ember tudati tevékenységének (tudati energiák változásának) és más „finom” energiamezőknek az élő szervezetekre és a fizikai valóság egyéb elemeire gyakorolt hatását. Mivel a folyamatot szeretnénk nyomon követni, mégpedig valós időben, ezért olyan szerkezetet kellett kitalálni, amely képes arra, hogy valódi visszajelzést adjon, és mindezt tetszőleges mennyiségben, sokszor egymás után.
Foglaljuk össze milyen területeken használható?
- az összes elektromágneses készülék emberre és élőlényekre gyakorolt pozitív és negatív hatásának vizsgálatára (pl.: gyógyászati eszközök, mobiltelefon, elektroszmog hatásai),
– a víz minőségének vizsgálata az élőlényekre gyakorolt hatás szempontjából,
– a természetben zajló spontán energiaváltozások vizsgálatára,
– egy adott „hullámminta” beazonosítására,
– élelmiszer minőségének ellenőrzésére.
Milyen előnyöket kínál? Képes láthatóvá tenni azokat a folyamatokat, illetve hatásokat, amelyek a „finom” energiák hatására következnek be az emberben, növényeinkben, vagy bármely élőlényben.
Néhány kutatási alapkérdés:
Energiagyógyászat: segít megkeresni az adott szervnek vagy betegségfajtának leginkább megfelelő frekvenciát azáltal, hogy láthatóvá teszi az egyes frekvenciák közvetlen hatását.
Egészségvédelem: segít kiszűrni a számunkra káros környezeti hatásokat. Például láthatóvá teszi, hogy milyen és mekkora mértékű sokknak teszi ki a szervezetet egy mobiltelefon, egy számítógép, egy magasfeszültségű vezeték stb. jelenléte az élettérben.
Biztonságtechnika: képes detektálni a tudati tevékenységünkre esetlegesen káros, illetve hasznos mesterséges sugárzásokat.
Élelmiszer-biztonság: laboratóriumi felszerelés nélkül, már a szállításkor, a helyszínen kiszűrhető, hogy az adott élelmiszer megfelel-e az élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Például: Paradicsom-e a paradicsom, vagy csak úgy néz ki; – látott-e termőföldet a saláta, vagy vízben, mesterséges fényben, mesterséges tápanyagokkal lett termesztve; a zöldség műtrágya- és permetezőszer-tartalma megfelelő-e, stb.
Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához további fejlesztések szükségeltetnek, így ezek a közeljövő feladatai lesznek.
Roskó Farkas





A Schumann-rezonanciák – mint a globális változások jelzőrendszere




A Föld felszíne és az ionoszféra által határolt gömbréteg elektromágneses sajátfrekvenciáit leírójáról Schumann-rezonanciáknak nevezzük (Schumann, 1952). A Föld−ionoszféra üregrezonátor gerjesztő forrása a világ zivatartevékenysége, amely elsősorban a kontinensek trópusi régióira koncentrálódik. A villámok széles frekvenciatartományban sugároznak ki elektromágneses hullámokat, / Az elmúlt években az is kiderült, hogy a villámlás esetén, a tudósok számára abszolút nem várt mértékben Gamma sugárzás is keletkezik. a szerk. / s a Föld kerületével összemérhető hullámhosszakon az elektromos és mágneses tér ún. rezonancia-módusokba rendeződik, amelyek frekvenciája sorrendben: ~8 Hz, ~14 Hz, ~20 Hz stb. A Schumann-rezonancia (SR) jelenségkör természetes és olcsó eszközként szolgál globális változások vizsgálatára. Integráló képessége robusztus becslést ad a Föld troposzférájában lejátszódó globális időjárási folyamatokról a világ zivatartevékenységének idő- és térbeli változásán keresztül, valamint a Föld−ionoszféra üregrezonátor felső határoló régióját (ionoszferikus D-tartomány) érő extraterresztrikus hatásokról, és azokról a közel két évtizede felfedezett magaslégköri, nagy kiterjedésű elektrooptikai emissziókról, amelyek a zivataros területek felett következnek be egészen az ionoszféra D-tartományának magasságáig.
Az első hazai megfigyelések a Schumann-rezonanciák frekvenciatartományában a Nagycenk melletti Geofizikai Obszervatóriumban már az 1960-as évek elején megtörténtek (Ádám − Bencze, 1963). Évtizedekkel később, a számítástechnika ugrásszerű fejlődése tette lehetővé a Schumann-rezonanciák folyamatos észlelését. Ez 1993-ban valósult meg a később Széchenyi István nevét felvevő Geofizikai Obszervatóriumban. A kvázi real-time digitális mérő-feldolgozó rendszer a Schumann-rezonanciák első három módusának pillanatnyi frekvenciáját és az ahhoz tartozó amplitúdót határozza meg a komplex demoduláció mint spektrális eljárás alkalmazásával (Sátori et al., 1996). Az elektromos tér vertikális komponensének mérésére egy két méter magasságú szigetelő lábazaton álló 45 cm átmérőjű alumínumöntvény gömb szolgál (1. ábra).
1. ábra • Gömbantenna a Schumann-rezonanciák mérésére a Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban (MTA GGKI)
A horizontális mágneses tér észak–déli és kelet–nyugati komponensének mérését egy megfelelően kiképzett betonágyban egymásra merőlegesen elhelyezett két indukciós szonda végzi. A mágneses tér folyamatos mérése 1996-ban vált lehetővé. A vertikális elektromos térre vonatkozó adatsor nemzetközi viszonylatban is egyedülálló mind hosszúságában és teljességében, mind az adatok minőségében. A 90-es évek közepéig csupán néhány olyan állomás működött a világon (Magyarország, USA, Antarktisz), ahol folyamatos volt a Schumann-rezonancia megfigyelése, és ez elsősorban − tőlünk eltérően − inkább a mágneses térkomponens esetében volt sikeres.
A Föld−ionoszféra üregrezonátor alacsony jósági tényezővel (4–8) jellemezhető. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos SR-módusoknak megfelelő spektrális csúcsok nem különülnek el élesen egymástól, és a térkomponensek minimumhelyeinél („csomóvonalainál”) a szomszédos módusok fáziscsúszási kölcsönhatása következtében frekvenciaváltozás lép fel. Az elektromos és mágneses tér rezonancia-módusokba rendeződött struktúrái követik a gerjesztő forrás(ok) mozgását, és a napszaktól, évszaktól függően kialakul egy többé-kevésbé bonyolult, időben változó SR-topográfia. Az elektromos, illetve mágneses tér minimum­helyeihez kapcsolódó frekvenciaváltozások jó indikátorai a gerjesztő forrás(ok), azaz a zivatargócok egy adott észlelőhelyhez viszonyított mozgásának. A zivatartevékenység általában helyi időben délután maximális, ezért a Schumann-rezonanciák napi amplitúdóváltozásában a három fő trópusi zivatarrégió (Délkelet-Ázsia, Afrika, Dél-Amerika) jól elkülöníthető világidőben (2.ábra), s jellegzetes napi frekvenciaváltozás alakul ki, amely más és más minden egyes térkomponensre és rezonancia-módusra vonatkozóan (3.ábra).
2. ábra • A Schumann-rezonanciák első három módusának napi amplitúdóváltozása
(Széchenyi István Geofizikai Obszervatórium)
3. ábra • A Schumann-rezonancia módusainak napi frekvenciaváltozása különböző évszakokban
(Széchenyi István Geofizikai Obszervatórium)
 
A Schumann-rezonancia hazai mérésein alapuló eredmények számos nemzetközi együttműködést alapoztak meg, többek között a következő intézményekkel: Massachusetts Institute of Technology (USA), Usikov Institute for Radio Physics and Electronics (Ukrajna), Tel Aviv University (Izrael), University of München (Németország), Geofizikai Intézet, Varsó (Lengyelország) vagy nemzetközi programokhoz történő csatlakozást tettek lehetővé. (SPECIAL, E-STAR, COST P18, ASIM). A téma több nemzetközi (MAKA, NATO) és hazai (OTKA: T4395, T023111, T034309, K72474 és MŰI: TP201, TP224) pályázaton sikeresen szerepelt.
A Schumann-rezonanciákkal kapcsolatos kutatások reneszánszukat élik. Ez elsősorban Earle Williams (1992) nagy nemzetközi visszhangot kiváltó cikkének köszönhető, amelyben a Schumann-rezonanciákat, mint globális trópusi hőmérőt mutatja be. Feltevését arra a tapasztalati tényre alapozta, hogy a trópusokon a villámaktivitás nagymértékben (nemlineárisan) megnövekszik egészen kicsiny, esetenként néhány tized fokos hőmérséklet növekedés hatására. Napéjegyenlőségi hónapokban a trópusi régióban az egységnyi felületre juttatott többlet napsugárzási energia egy kb. 1,5 °C féléves hőmérsékleti hullám­ban jelentkezik. Ezen hőmérséklet változásnak a megnövekedett villámaktivitáson keresztül a Schumann-rezonanciák intenzitásváltozásában is tükröződnie kell. Ezt elsőként a nagycenki SR-adatsor segítségével sikerült igazolni (Sátori − Zieger, 1996). Az adatsor ennél is kisebb hőmérséklet változást indikáló képességét az az SR-intenzitás anomália bizonyítja, amelynek hátterében egy mindössze 0,2 °C hőmérséklet-növekedés állt Dél-Amerika trópusi térségében, 1995 decemberében (Sátori − Zieger, 1998). Ez már olyan kis hőmérséklet változás indikálását jelentette, amely a módszer alkalmasságát bizonyítja globális éghajlati folyamatok kimutatására. A SR-jelenség sokoldalú alkalmazhatóságának bizonyítéka, hogy a nagycenki SR-adatokból a passzátszélnek a Csendes-óceán egyenlítői térségére vonatkozó, 1996 januárjában érvényes átlagos sebességét és irányát le lehetett vezetni az 1995. decemberi dél-amerikai SR-anomália nyugati irányba történő szisztematikus elfordulása alapján (Sátori − Zieger, 1998). Ez a két hónap éppen a Csendes-óceán térségének ENSO (El Niño Southern Oscillation) időskáláján (két–ötéves ciklikusság) egy meleg időszak (El Niño fázis) hideg időszakkal (La Niña) történő felváltásával esett egybe, amelynek egyik ismérve éppen a keleti passzátszelek uralkodóvá válása. A Csendes-óceán térségétől nagyon távol eső, hazai SR-megfigyelések helyességét független in situ szélmérések igazolták.
SR-frekvenciák módusonkénti napi ingadozásának mértékéből a zivataros területek nagyságára lehet következtetni. A világ zivatarokkal lefedett területében éves és féléves változás mutatható ki. Az éves területi változás maximuma az északi félteke nyarára esik, összefüggésben a szárazföldek északi féltekére eső túlsúlyával. A féléves területi maximumok április (május) és október (november) hónapban következnek be, hasonlóan az SR-amplitúdók/intenzitások féléves maximumaihoz. A féléves területi változás mind a féléves trópusi hőmérséklet változással (intenzív vertikális konvekciók), mind a tavaszi–őszi átmenetekkel kapcsolatos területi hőmérsékleti instabilitásokkal összefügg.
A hazai SR-mérések a világ zivatartevékenységének éves és féléves területi változásá­ban egy, a tizenegy éves napciklussal összefüggésbe hozható szignifikáns modulációt mutatnak. A fizikai láncszemet a felhőképződést vagy a villámlást befolyásoló, a naptevékenységgel összefüggésbe hozható folyamatokban (galaktikus kozmikus sugárzás tizenegy éves modulációja) kell keresni.
Az elektromos tér vertikális komponensének harmadik módusa esetén a hazai SR-észlelőhely speciális szögtávolságban, „csomóvonalon” helyezkedik el az afrikai zivatargóchoz képest, ha a zivatargóc hipotetikus centruma közel esik a 8° északi szélességhez. Az afrikai zivatarrégió meridionális pozíciójában bekövetkező változásra a harmadik SR-módus jelentős frekvenciaváltozással reagálhat, ahogy az az ENSO-időskálán, annak egymást követő meleg (El Niño) és hideg (La Niña) fázisaiban megtörtént 1994 és 1998 között. Az ENSO-időskálán a világ zivatartevékenysége szisztematikus meridionális átrendeződést mutat: a zivatarok a hidegebb La Niña időszakban néhány fokkal északabbra, melegebb El Niño periódusban pedig ismét délebbre migrálnak (Sátori − Zieger, 1999). Ezt később műholdas mérések megerősítették Közép-Amerika térségére vonatkozóan.
Az SR-frekvenciák napi menete, amit a forrásészlelő geometria határoz meg, azt mutatja, hogy a zivatarok északi és déli féltekék közötti évszakos migrációjának sebessége nem egyenletes. A migráció dinamikája követi az északi és déli félteke eltérő termális sajátságait, ami elsősorban a szárazföldek és a vízzel borított területek arányának lényeges különbségéből ered. A déli félteke nagyobb hőtehetetlenségéből következik, hogy a zivatarok hosszabb ideig (négy-öt hónap) tartózkodnak a déli féltekén annak meleg (nyári) periódusában. Az átmeneti (tavasz-ősz) évszakok a legrövidebbek, és eltérő az időtartamuk. A világ zivatartevékenységének súlypontja igen rövid idő (négy-hat hét) alatt tevődik át az északi féltekére, és ott marad június-július-augusztus folyamán, az északi félteke legmelegebb hónapjaiban. A déli féltekére történő visszamigrálás egyenletesebben zajlik le szeptember-október során. Az eredmények azt mutatják, hogy a zivatarok intenzitását elsősorban a zivatarok keletkezési helyének hőmérséklete befolyásolja (éves és féléves változás), tehát elsősorban a szárazföldek felszíni hőmérséklete, míg a zivatarok globális értelemben vett meridionális átrendeződésének dinamikájának a vezérlése a (trópusi) óceánok (Csendes-óceán) felől történik. Ezt támasztja alá mind az évszakos, mind az ENSO-időskálán bekövetkező meridionális átrendeződés dinamikája (Sátori et al., 2009).
Ezek az eredmények vezettek a termodinamikai szemlélet kialakulásához a Schumann-rezonancia méréseinek értelmezésében. Az SR-amplitúdók és frekvenciák kombinált használata esetén a Schumann-rezonanciák globális felszíni termodinamikai folyamatok jelzőrendszereként szolgálnak. Kicsiny hőmérsékletváltozás hatására nemcsak a Schumann-rezonanciákat gerjesztő zivatarok intenzitása változik meg, hanem a zivatarrégiók területében, földrajzi elhelyezkedésében is szisztematikus változás áll be. A Schumann-rezonancia paraméterei pedig alkalmasak mindegyik változás jelzésére.
Három, egymástól nagy távolságban elhelyezkedő állomáson − Nagycenk, Rhode Island (USA), Antarktisz − az SR-frekvencia mind a vertikális elektromos, mind a horizontális mágnesestér-komponens, és mindegyik rezonancia-módus esetében azonos értelmű változást mutat a tizenegy éves napciklus során, a naptevékenységgel azonos fázisban (Sátori et al., 2005). Ez egyértelműen a Föld-ionoszféra üregrezonátor „elhangolódását” jelzi, azaz a rezonátor felső határoló rétegének, az ionoszférának magassága és vezetőképessége változik a tizenegy éves napciklus során. Ez is globális változás, amely feltehetően semmilyen összefüggésben sincs a rezonátort gerjesz­tő mechanizmus, azaz a világ zivatartevékenységének a tulajdonságaival.
Sátori Gabriella, a földtudomány kandidátusa, MTA Geodéziai és Geofizikai KUtatóintézet, Sopron • gsatori(kukac)ggki.hu
 





Plazma Generátor I.




Az emberi szervezetet megfelelő frekvenciájú és megfelelő erősségű elektromágneses (jellegű) sugárzással sugározza be, ezáltal szelektíven időtükrözi a kiválasztott kórokozókat, és parazitákat vagy korrigálja azok működését, az egész-ség hullámhosszára hangolja az elhangolódott (megbetegedett) szerveket vagy az egész emberi szervezetet.
A képen egy antikosított változat látható.
Hogyan működik?
Alapvetés:
Sokat hangoztatott és sokunk által megtapasztalt tény, hogy a mai nyugati típusú gyógyászat és ennek szerves részét, mondhatni erős „hátországát” adó gyógyszeripar nem igazán képes működőképes és hatékony gyógymódokat nyújtani betegségeinkre. Úgy is mondhatnánk, hogy a nyugati gyógyászat rendszerének tevékenysége kimerül abban, hogy a tüneteket próbálja elnyomni, igazi gyógyítást abban az értelemben, hogy az egységet (egész-séget) visszaállítsa, nem végez. Sok esetben persze ez is óriási könnyebbséget jelent a beteg számára, de valljuk be, ezt nem nevezhetjük gyógyításnak. A gyógyítás igazi célja ugyanis az egység, az egész-ség, az egyensúly visszaállítása egy kibillent állapotból, annak az oknak a megszüntetése, ami ezt a kibillent állapotot létrehozta. Ez persze akkor válik időszerűvé, ha a prevenció sikertelen eredménnyel jár, illetve fel sem merül.
A valós gyógyítás persze elég nehéz, mondhatni lehetetlen feladat akkor, ha az emberi szervezetet csupán egy biokémiai „gépnek” tekintjük, amelynek rendellenes működését, a betegséget, mint valamely külső, főként biológiai behatás által okozott rendellenes biokémiai folyamatként határozzuk meg, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyjuk, hogy a világegyetem közös nyelve, „alkotóeleme”, az Univerzum szövete az Energia.
Mit jelent ez? Azt, hogy az ember, mint az Univerzum része, szintén Energetikai tényező. Ez nem egy hangzatos fikció, hanem már a „hivatalos” tudomány által is szentesített tényállás, hiszen Einstein óta már sokan és sokféle területen eljutottak ahhoz az alapvetéshez, hogy az anyag – így az emberi test is – az Energia egy megjelenési formája.
A valódi gyógyítók tudják ezt, és bár a módszereik legyenek bármilyen sokrétűek is (gyógyfüves, akupunktúra, thaichi stb.) mind mind, a megbomlott (energia)egyensúly visszaállítására törekednek, ezért képesek „megmagyarázhatatlan” hatékonysággal gyógyítani.
Ha tehát mi is elfogadjuk, hogy az ember is alapvetően egy Energiaszövet, és ennek állapotát jól le lehet írni, mint rezgések összességét, akkor bárki számára rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a betegség azt jelenti, hogy a szervezet rezgésállapota (energia állapota, frekvencia eredője) megváltozott, az egyensúly megbomlott. A gyógyítás pedig azt jelenti, hogy ezt a rezgésállapotot visszaállítjuk a szervezetre jellemző egyensúlyi szintre. Ez az a pont, ahol a modern tudomány új fejlesztései által új eszközöket vethetünk be a betegségek gyógyítására, méghozzá a gyógyszerezés szőnyegbombázásával szemben, rendkívüli precizitással, csak az adott terület, az adott anomália kezelésével, hangolásával.
Hogyan tudjuk ezt megtenni?
Alapvetően kétféle módon.
Az egyik esetben, amikor a betegség látszólagos kiváltó okai a baktériumok, vírusok, paraziták, egyszóval valami olyan élő szervezet, mikroorganizmus, ami az emberi szervezet egyensúlyi működését megzavarja, – lásd Biorezonancia. Ha az emberi szervezetet megfelelő frekvenciájú és megfelelő erősségű elektromágneses (jellegű) sugárzással sugározzuk be, akkor ezek a sugarak szelektíven irtják, vagy elnyomják a frekvenciára érzékeny kórokozókat, parazitákat. A kórokozó vagy parazita is egy energia szövet, amelynek vannak ún. harmonikus rezgései. Ha ezekkel a harmonikus rezgésekkel stimuláljuk, gerjesztjük őket, akkor a saját rezgések amplitúdója (a rezgés energiája) annyira megnő, hogy az a parazita mechanikai tűrőképességét meghaladja, és elpusztítja azt. Lásd a mellékelt videót, ahol a parazita sejtfala felrobban, és így az elpusztul. (kaboom video)
A könnyebb megértés érdekében egy analógia a sajátfrekvenciás gerjesztés hatásáról.
A videón a híd azért dőlt össze, mert az ismétlődő széllökések sokszor hatottak ugyanabban az irányban, ezért az önmagukban kis erők összeadódtak, és a hidat oly mértékben belengették, hogy azt a híd szerkezete már nem tudta elviselni. Ugyanez az oka, amiért nem szabad a katonáknak egyszerre lépniük a hidakon.  Ez pont olyan, mint amikor a hintát lökjük. Minden lökés viszonylag kis erővel hat a hintára, azonban mindig ugyanabban az irányban és ugyanazon a ponton tesszük, ezért a kis erők összeadódnak, a hinta egyre magasabbra lendül, és végül, ha ezt túl sokáig csináljuk, a hinta átfordul.
A második esetben arról van szó, hogy a megbomlott energia egyensúly miatt egy bizonyos szerv működése megváltozik, ami betegségi állapotot hoz létre. Ha ebben a helyzetben elkezdjük besugározni a „meghibásodott” szervre jellemző működési frekvenciát, azaz visszahangoljuk a szervet a saját – egészséges működését biztosító – frekvenciára, akkor a szerv ismét jól fog működni. A jobb érthetőség kedvéért ismét egy analógia. Ha a rádió frekvencia keresőjével egy adott állomás frekvenciájára hangolunk, akkor a rádióból érkező zene hangjai tiszták, élvezhetőek. Ha a vevő készülék elhangolódik az „egész-séges” frekvenciáról, akkor tiszta hangok, zene helyett legfeljebb zajos sercegést hallunk, vagy még azt sem. Ekkor vissza kell a vevőt hangolni a meghatározott frekvenciára, és ismét hallgathatjuk a zenét.
Erre a célra szolgál a PLAZMA GENERÁTOR, amelyet először Royal Raymond Rife fejlesztett ki az 1950-es években.
A plazma generátor esetében többféle sugárzás is keletkezik. Elektromágneses, UV, nagyon gyenge röntgen (esetleg), fény és egy tudományosan egyelőre nehezen kezelhető, de nagyon is létező nagy áthatolóképességű hullámfajta, az ún. skalár-hullám. A skalár hullámot sokféle más névvel is illetik, mint pl. ZPE- mező, chi, prana, Tesla-hullám, hideg-elektromosság stb.  A skalár hullám azon kívül, hogy nagy az áthatoló képessége, közvetlenül tud hatni a kiválasztott sejtekre ill. kórokozókra, és segítségével át lehet vinni egy – a célzott közegre jellemző – modulációt (frekvenciát)
A készülék a szükséges, hatékony frekvenciákat a vivőhullám erősségének változtatása, azaz az úgynevezett Amplitúdó-moduláció segítségével viszi rá a plazmára. Ez a moduláció történhet egy vagy több egyidejű frekvenciával , vagy komplex jel használatával is.
Rife ezzel a készülékkel az ún “frekvenciagyógyászat” segítségével kórokozókat tudott kiiktatni. A folyamat közvetlen biológiai hatásait szintén a saját maga által fejlesztett mikroszkóppal élőben tudta megfigyelni: (kaboom video)
Bővebb információk Rife munkásságáról:
és egy érdekes cikk magyar nyelven:
Rife munkássága, annak ellenére, hogy egyedülálló hatékonysággal tudott gyógyítani bizonyos addig nagyon kis hatékonysággal kezelhető betegségeket, mint pl. TBC vagy a rák, sajnos az évek során lassan elhalt, ezért ezt a gyógymódot újra fel kell „fedezni”, hogy most már valóban a gyógyítás szolgálatába állhasson.
A tudomány mai állása:
A frekvencia gyógyászat az elmúlt évtizedekben egyre fokozódó aktivitást mutat, egyre több területen használják az elektromágneses vagy mágneses terek gyógyító hatását. A modulált gyógyító besugárzást ennek megfelelően többféle készülékkel is be lehet vinni az emberi szervezetbe.
Galvanikusan, közvetlen érintkezéssel (megfogjuk). 
Ennek hátránya, hogy gyenge és egyenetlenül fog eloszlani, mert a jobb elektromos vezetőképességű részen fog átáramlani az energia nagy része, esetleg elkerülve a kívánt részeket.
Elektromágnesesen (antennával). 
Viselkedése kb. ugyanaz, mint az előző esetben, mert amint a kisugárzott hullám eléri a testet, abban már áramként folyik tovább.  A frekvencia és a teljesítmény megfelelő megválasztásával szabályozható, hogy az energia milyen mélyen hatoljon be a szövetekbe.
Mágnesesen. 
Ez hatásos módszer és vannak berendezések melyek ilyen elven működnek.  Valamikor csak egy állandó mágnest használnak, de már az is képes pozitív biológiai hatásokat kiváltani, ha a megfelelő pólusával a megfelelő helyre teszik.  A változó elektromágneses tér viszont sokkal jobban áthatol a testen, ezáltal sokkal hatékonyabb.  A hátránya viszont az, hogy ezzel szemben a test elnyelő képessége kicsi, ezért meglehetősen nagy teljesítményeket kell használni. (pl. Papadopulos-féle készülék)
A plazma előnyei:
A Plazma Generátor által előállított elektromágneses jellegű modulált sugárzásnak korlátlan az áthatolóképessége, közvetlenül tud hatni a sejtekre, illetve kórokozókra,  segítségével át lehet vinni egy – a célzott közegre jellemző – modulációt (frekvenciát)
Rife munkássága nyomán tudjuk, hogy a plazma generátorral végzett frekvencia gyógyászat nagy hatékonysággal alkalmas a bakteriális illetve vírusos eredetű megbetegedések gyógyítására. Rife ellenőrzött és dokumentált klinikai tesztjei azt is megmutatták, hogy a módszer alkalmas akár utolsó stádiumos rákos betegek gyógyítására is. 16 ilyen páciens közül 14 gyógyult meg 6 héten belül, és a további 2 páciens is teljesen felépült további néhány hét kezelésnek köszönhetően
Érdemes itt megemlíteni Antoine Priore nevét is, aki az 1960-as és 1970-es években sikerrel kezelt végzetes daganatokat, trypanosomiát, és más  súlyos betegségeket kísérleti állatokon Franciaországban, szigorú tudományos erőírások betartása közepette, neves tudósok folyamatos felügyelete alatt.
Roskó Farkas





Valóban gondolkodunk?



Ebben a kérdésben igen vagy nem között dönteni szerinted van értelme?
Egyenlőre nem látszik mennyire kényszerítő erejű, a gondolkodásunkon is módosítani. Illetve nincsenek is információink arról, hogy egyáltalán lehetséges. Ezt persze természetesen sok esetben próbáljuk a kauzalitás keretei közé betuszkolni, ahogy ezt tanultuk gyerekkorunkban, szűkebb és tágabb közösségeinkben. Most Gondoljuk csak el, hova jutottunk? – Jól van ez így? Ellenállunk  annak a hajszálnyi megértésnek, mely ennek a hatalmas forgószínpadnak sorsot produkál. Vajon hogyan tudunk  túllépni, az életünket meghatározó élményeken, örömökön, tragédiákon. – A jelmezeink, melyeket fölöltünk , mondjuk egy megszemélyesülés során, létünk alapelemének tartja a kizárólagosságot és a biztonságosnak hitt falak létező, gondolatokból, biokémiai reakciókból fakadó valóságát.
- Hogyan lehet ezeket minősíteni?
– Társadalmi törvényekkel?
– Mi az aminek az elfogadása, megértése, megértővé tesz bennünket?
– Mi az ami belül hozza meg nekünk a megnyugvást?
– A fizikai sík?
– A szintén forrongó pszichikum?
– A természet érzelemmentessége?
A megértés minden emberben benne szunnyadó képesség, hogy megértse a csend lényegét, az egyensúly beállta idején. Most hogy Korszakváltás van, nem tudom, hogy lehet az átlagosan értelmezett időben, fogalmi értékelésben, vagy akár anyagi, személyiség-központú tendenciákkal a dolgokat agyon agyalva megérteni. Nekem eddig nem sikerült, s gyanítom így nem is fog. Ahhoz meg, hogy értékeljük, s egyáltalán felfogjuk, hogy honnan jöttünk, földanyánk a  pszichikai hangerőt tökig csavarja fel, hogy biztosan tele legyen az embernek a hócipője önnön magával. – Hiszen eddig letojt mindent, mit nem a vágyai és félelmei szemüvegén keresztül látott és hallott.
Minden dolog a legkisebb ellenállás irányába tart, mivel az összes többi irányból folyamatos ütközésekkel számolhatunk.  S van úgy néha, – valljuk be, amikor már nagyon elfáradtunk és  nem kell szerepelnünk, – otthon mikor egyedül vagyunk, nagyon gyengének is érezhetjük magunkat. Higgyük el mivel átlátszanak a szerepeink, maguktól lehullanak  előbb, vagy utóbb, de mindig. No meg minden rezgéshullám, elcsendesedik előbb utóbb csak úgy, mint minden létező. De ki az Aki megpendítette a húrt?  Van ez a pesti szleng; – Nekem pezsegsz kicsi plusz?
Nekünk, csak abba van beleszólásunk, hogy “hogyan” rezegjük le, az életnek nevezett ciklusainkat. A sorsfeladatainkat nem kerülhetjük ki, bárhogy próbálkozik az elménk és válunk eggyé “azt se tudjuk miből fakadó, honnan származó gondolatainkkal”. S ennél nem több és nem kevesebb a szabad akarat.
Amikor rádöbbenünk, hogy mi tényleg teremtők vagyunk, nem csak szimpla homo sapiensek, s az alkotásunkat dicséri az élet, a földanyával egyetemben, s mi ebből, csak az “anyázáshoz” vagyunk szokva… Persze ne vegyük zokon. – ahhoz, hogy ma itt tartsunk, törvényszerűen kellett még hülyének is lenni. Azaz, mikor a csak felületi érzékelés krónikus dominanciája borítja lázba szemeinket. Nem látunk. Koldusokként számolhatjuk a pénzt, mert ide súlyt nem viszünk. Eszembe jutnak ilyen fogalmak, hogy „hazabeszélés”, „utolsó óra”, „átmenetel”…
Miket lehet érteni, értelmezni alattuk?
Hogyan lehet átsiklani felettük?
– És meddig…
Mit jelent az, hogy többsíkú gondolkodás, gondolati, logikai intelligencia, intenzitástan… A gondolkodási sebességről;
Ha szóba kerülnek az igazán nagy szellemek esetei, senki sem hajlandó arra gondolni, hogy ezek más szellemek. Csak annyit hajlandóak elfogadni, hogy ezeknek a mienkhez, hasonló szellemeknek előjoga volt a „magasabbra jutás”, és hogy „odafenn” valamely ismereteket szereztek.  Mintha valahol a világegyetemben létezne az orvostudománynak, a matematikának, a költészetnek vagy fizikának egyfajta kiegészítő lerakata, s a legnagyobb magasságokat elérő bajnokok onnan merítenének. Mert ez a képtelen látomás megnyugtató. Ezzel szemben mi úgy véljük, hogy a nagy szellemek köztünk maradtak (hová is mehettek volna), de rendkívüli sebességgel működtek. Nem színvonalkülönbségről, hanem sebességkülönbségről van szó. Ugyanaz a véleményünk a legnagyobb misztikus szellemekről. A csoda a gyorsulásban rejlik, a magfizikában éppúgy, mint a pszichológiában. Úgy hisszük, hogy a harmadik tudatállapot, más néven az éber állapot tanulmányozásánál ebből a fogalomból kell kiindulni. Kétségtelen, hogy a pszichológiai én, amit mi személyiségnek nevezünk, majd el fog tűnni. De mi nem hiszünk abban, hogy az embernek ez a „személyiség” az utolsó erénye. Az ember életét csak az a törekvés – még ha hiábavaló is- igazolja, amellyel a jobb megértést akarja elérni. Ha valamit jobban értünk, jobban elfogadjuk. Minél többet értek, annál jobban szeretek, mert minden, amit értünk a jó.”
Louis Pauwels- Jacques Bergier
- Szóval létezik a gondolkodásunk, mely a személyiség határokat még nem haladja meg. De hát, mint tudjuk, mégis csak vannak valóban létező ideáink, melyek előbb vagy utóbb kötelezni fognak bennünket arra, hogy tudomásul vegyük agyunk teremtett mivolta mellett kreatív, teremtő mivoltát is. S hogy az ideáink a felelősség mellett arra is felhívják a figyelmünket, hogy a gondolkodásnak vannak „Hogyanjai” is. Főleg, ha az agyunk nagyobb százalékát szeretnénk használni. Esetlegesen kilőhetjük magunkat az űrbe, azzal a nagyobb agykapacitással és ez valami csodálatosan isteni dolog. – Űrhajót viszont már ne keressünk a sejhajunk alatt. Az orvosi eskü rövid változatában is minimum két helyen felesküsznek a lélekre, aztán meg nem győzik megtagadni. Persze ez is belefér a nagy kirakós játékba. A lélek mellett való kitartást, meg alacsonyabb analógiában; érdeknek, akaratnak, magasabb nívón; elhivatottságnak nevezzük. Az akarat meg mindig hol ilyen, hol olyan, csakúgy mint a gondolkodásunk eredményei, ha csak igenbe, vagy nembe szeretnénk meghozni az érdekekből fakadó döntéseinket.
Fizikai síkon – hiszem. Pszichikai síkon – tudom. Mentális síkon – élem.
- Vajon mit értenek ezalatt a térben és időben, a halál innenső oldalán?
– Vajon mi az, aminek következtében, ennyire félünk a haláltól?
A fizikai síkon azt hisszük hogy élünk, de mivel gondolkodunk ez mindig igen vagy nem lesz, tehát polárisan fekete, fehér. Gondoljunk például a felszíni látásmódra, de ha jól emlékszem erről volt már szó, valamelyik Intenzív spirálban. Azt hogy ezt hogyan miként látjuk, ezt befolyásolja a pszichikai sík.
A pszichikai síkon a tudom belülről fakad már, lásd fájdalom, boldogság, félelem, vágy… – ezeket már nem kell elhinnünk, ezeket már tudjuk hiszen belső tapasztalásainkból fakadnak. Belülről érintenek meg bennünket.
A mentális síkon, rálátva tudjuk ezt megélni, amikor a fizikai, pszichikai hullámok hullámzanak és elcsendesülnek. Erre mondja Antony de Mello, hogy a megvilágosodás után is ugyanolyan depressziós leszel, csak már legfeljebb nem válsz vele eggyé. – Ha belegondolsz minden bennünk, van és minden általunk létezik a saját életünkbe és ezt a rezgéseink, fiziológiai és mentális frekvenciáink határozzák meg.
– Rálátni erre a fizikai, pszichikai síkú pezsgésre egyfajta létállapotból lehetséges. Ezt nevezik jellemzően a “másik oldalnak” Ez már egy többsíkú gondolkodás megélését feltételezi, s ennek vannak megértési fokozatai, csakúgy mint frekvenciái. Erről próbál beszélni az a dokumentumfilm sorozat amit a Spektrumon adtak le. Hórusz szeme 6. rész. Amikor állóhullámokat állítottak elő és ezt bizonyos oktávokon modulálták, s ezt megfeleltették a fizikai testen is megtalálható energetikai központoknak. Tulajdonképpen az Operátor képzés is ezt a célt hívatott követni, csak itt már a zsebünkben elfér az, amiért anno annyi követ kellett megmozgatni. Még megemlítendő, hogy itt is fontos a terhelhetőség és a fokozatok betartása. Nagyon sok példát láthatunk a mindennapi életben is, hát még spirituális közösségekben, amikor az agy ledobja az ékszíjat. A testünk által kibocsájtott regésektől túl nagy arányban eltérő frekvenciák, a “túl sok csoki sem jó” fejezet alapján kerülendő.
A ritmus, itt is a belefektetett energia minősége szerint rajzolódik ki a legcsendesebb énünk kottatartóján. Aztán nem biztos, hogy ildomos, hülyén még mindig csapkodni a húrokat, ezekben az időkben is. Vagyis lehet. A magasabb frekvencia-küszöbök kényszerítő erejűek is egyben. A fizikai embert meghátrálásra, a szellemit haladásra késztetik.  A közeljövőben ennek lehet látni megnyilvánulási tónusait, okozatait.  A kiváltó ok viszont, a merőleges síkok keresztezési pontján keresztül manifesztálódik az ellentétes karakterrel rendelkező egyedek konfrontációjában. Az egyenlő haladási iránnyal rendelkező, illetve haladási iránnyal egyáltalán rendelkező egyedek kölcsönhatása képes csak fejlődésre. A hangulati elemekkel tűzdelt, instabil személyiségek kiszámíthatatlansági faktora elérheti az őrület síknívóit. Ilyenkor az agy védekező mechanizmusa kikapcsolja a túlerőltetett szektort.
Mindnyájan mások vagyunk, s ez személyes szabadságunkból kifolyólag így van jól, hiszen a fejlődés feltételezi ennek ellenkezőjét is. Másképpen nem lehetnénk szerves, vagy szervetlen létezői az életnek. És hát szögletesnek is kell lenni, nehogy véletlenül megússzuk a cresscsendót. A dimenziók egymáshoz képest létezhetnek csak, egymást feltételezik, fenntartják és az ember ha továbbra is rákos sejtként viselkedik, akkor eltöröltetik. Ez egy természetes szelekció a Világegyetem immunrendszere és higgyük el kiválóan működik. A saját egyedi rezgésünket le vagy felfelé hazudni nem lehet, bár ez nem biztos hogy jó hír mindenkinek. S mitől függ ez az egész? Talán csak annyi, hogy még kívül keressük-e az Istent, vagy már képesek vagyunk annyira elcsendesülni, hogy nyilvánvalóvá válik hogy bennünk van és általunk létezik.
Az örökkévalóság eme kicsiny szigetén létezve és gondolkodva sem vagyunk elzárva belső teljességünktől, attól a „kicsiny” isteni szikrától, mely nélkül nem is járhatnánk be a létezés és a gondolkodás fokozatait.
- Melyet talán úgy nevezhetnénk, hogy Lélek.
Murzsicz András


Egy másik világra utalhat a Higgs-bozon mennyisége





Több van a Higgs-bozonból, mint amennyire a fizikusok számítottak. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy nem egyféle Higgs-bozon létezik, ami viszont az elemi részecskék “árnyékvilágára”, a hőn áhított szuperszimmetrikus részecskékre utalhat. A Higgs-bozonnal kapcsolatos új eredmények közlése után folyamatosan jelennek meg elemzések, kommentárok a bejelentés jelentőségéről és a további tudományos célokról. A fizikusok hivatalosan továbbra is csak egy olyan új részecske felfedezéséről beszélnek, amelynek “egyik megfigyelt tulajdonsága sem mond ellent a standard modell Higgs-bozonjának”. Ez azt jelenti, hogy az új részecske jól illeszkedik az elemi részecskék világát leíró átfogó elmélethez, az úgynevezett standard modellhez, és az utolsó hiányzó láncszemként véglegesíti annak alapváltozatát.
A legfontosabb az, hogy az eredmény bizonyítja, jó a 40 éve létező standard modell, amely egy teljes körű matematikai és fizikai modell. Az elmúlt években már kezdtünk eljátszani a gondolattal, hogy milyen lenne egy Higgs-bozon nélküli világ, és akkor mi lenne az a folyamat, amely a Higgs-bozon helyett megteremti a részecskék tömegét. A Higgs-bozon szinte biztosra vehető felfedezése tehát nagyon megnyugtató” – mondja Lévai Péter, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont főigazgatója.
A Higgs-bozon anyja neve
Az, hogy az új megfigyelt részecske két fotonra tud bomlani, azt jelenti, hogy a spinje, azaz perdülete vagy 0, vagy 2. Ha 0, akkor ez a Higgs-bozon, ha kettő, akkor valami nagyon furcsa ‘állat’, amelynek létezését nem jósolja meg a standard modell. Bár nagyon nehéz lenne elképzelni, hogy nem a Higgs-bozont látjuk, de egyelőre ez sem zárható ki teljesen” – mondja Horváth Dezső, a Debreceni Egyetem professzora, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
Az eredmény megerősítése tehát további adatgyűjtést igényel. “Az év végére tudni fogjuk a Higgs-bozon anyja nevét, foglalkozását, lakhelyét” – mondja Lévai arra utalva, hogy addig még rengeteg adatot gyűjtenek majd be a CERN Nagy Hadronütköztetőjében, az LHC-ben (az eddigi 10 inverz femtobarn mellé még 10-et, aminek érdekében idén már csak proton-proton ütközések lesznek, az eredetileg őszre tervezett proton-ólom ütközéseket tavaszra halasztják). Az új adatok alapján pontosítani lehet majd a Higgs-bozon tulajdonságait, és ami még izgalmasabb: kiderülhet, hogy hányféle Higgs-bozon létezik.
Több a Higgs-bozon, mint várták
A jelenlegi adatok alapján lehetséges, hogy körülbelül 25 százalékkal több Higgs-bozon keletkezett a közel hároméves megfigyelési időszakban, mint amire a fizikusok számítottak. Az egyik megfigyelési módszerrel (a Higgs-bozon két fotonra való bomlásával) 6 eseményt észleltek, ami megközelítőleg 6000 Higgs-bozon felbukkanására utal (tekintve, hogy a foton-foton bomlás a Higgs-bozonok bomlási lehetőségeinek kb. 1 ezrelékét jelenti).
Ez az, ami miatt most izgatottak vagyunk. Mindkét kísérlet, az ATLAS és a CMS is több Higgs-bozont lát, mint amit a standard modell jósol” – mondja Horváth. “Ez a többlet azt is jelentheti, hogy nem csak egyféle Higgs-bozon létezik” – mondja Lévai.
Az árnyékvilág lehetősége
Egynél több Higgs-bozont viszont már nem lehet beilleszteni a standard modell alapváltozatába, ehhez már az úgynevezett szuperszimmetrikus standard modell kell. A szuperszimmetria elmélete szerint az általunk ismert részecskék mindegyikének létezik egy partnerrészecskéje. Ezek lennének a szuperszimmetrikus részecskék egy olyan “árnyékvilágban”, amelynek a létezését mi nem érzékeljük. A szuperszimmetria sokkal egyszerűbbé tenné a standard modell matematikáját, és választ adna olyan problémákra, amelyekre a standard modell alapváltozata nem képes. Ilyen például a Világegyetem összetételének 23 százalékát adó sötét anyag, amely általunk egyelőre nem ismert részecskékből is állhat. Ezenkívül lehetőséget nyújt a gravitációs kölcsönhatás beépítésére a standard modellbe.
A szuperszimmetrikus részecskék létezését még nem sikerült igazolni, de a szuperszimmetrikus standard modellhez kétszer annyi Higgs-mező szükséges, mint az alap standard modellhez. Két Higgs-mező esetében azonban nem egy, hanem öt Higgs-bozon létezik az elmélet szerint. Az ötből kettő töltött, három semleges. A három semleges Higgs-bozon tömege bármilyen lehet, de az egyiknek, a legkönnyebb tömegűnek a tulajdonságai teljesen olyanok, mint a standard modell Higgs-bozonjának tulajdonságai.
A mostani adatok alapján az is lehetséges, hogy a megfigyelt új részecske nem is a standard modell Higgs-bozonja, hanem egy másik, megengedőbb modell, például a szuperszimmetria elmélet legkisebb tömegű Higgs-bozonja, amely mögött új fizika lehet” – mondja Horváth.
Az LHC másik nagy célja a szuperszimmetrikus részecskék felfedezése. Ez azonban sokkal nehezebb lesz, mint a Higgs-bozoné, amely mérföldkő ugyan, de tudtuk, hogy hol és hogyan kell keresni. A szuperszimmetrikus részecskék utáni kutatás olyan lesz, mint egy tűt keresni a szénakazalban” – mondja Lévai.
A szuperszimmetrikus részecskék utáni kutatás 2015 és 2030 között zajlik majd az LHC-ben, a legnagyobb elérhető energiákon (előbb 13, majd 14 TeV-on). Az adatok feldolgozásában kulcsszerep jut majd a Budapesten most épülő CERN @ Wigner számítóközpontnak is.
Simon Tamás





Kognitiv tudomány és az alkimia






A tudomány, mint jelenség olyan, mint egy féltékeny szerető. Megtagad dolgokat, megítél, felemel embereket, csakúgy, mint az egyház, hogy közvetítő szerepét megtarthassa. Irányítókra viszont jelenleg szükség van, ha már az ember rendelkezik gondolkodással és a közösségi élet igényével. Ahogyan a gazdasági trendek is meg vannak határozva, úgy a mindenkori társadalmi vezetés is, igyekszik az időbe helyezni, lineáris fejlődésre alapozni. Léteznek “időfüggetlen” társadalmak, melyek már nem hiszik azt, hogy az idő az emberek felett álló fogalom. Ahogyan a vallás is gyökeres reformokra kényszerült, úgy a tudomány is megpróbálja kiteljesíteni a reformra kényszerítő időszakot, úgy hogy bástyái ne sérüljenek túlságosan. Ezért új irányzatoknak ad helyet.  Bár ezek kifejlődése is hosszú éveket vesz igénybe de ez még így is lassú, az információ robbanás tempójához képest. A reformok már itt is kirajzolódnak, de a megfigyelő szerepét még nem tárgyalja mélységeiben, viszont határozott kontúrokkal rendelkező lépcsőfokot kínál. Ilyen például a kognitív tudomány. A kognitív tudomány a megismerésre támaszkodik, s lehetőségein belül egyfajta szintézisre helyezi az alapjait. Ez csodálatos, de miért viselkedik úgy mintha új priori területen járna. Olvassuk el egy kognitív idegtudománnyal foglalkozó könyv előszavát, majd tegyünk egy kis kitérőt.
ELŐSZÓ
Fontos könyvet tart kezében az olvasó. Olyan művet, amely új tudományos megközelítést és szemléletet tükröz, amely a kognitív idegtudomány első áttekintő összefoglalása magyar nyelven. Korunk tudományát egyre inkább a specializáció jellemzi. Cinikusan már azt emlegetik, hogy az egyes szakterületek kutatói egyre kevesebbről tudnak egyre többet. A modern kutatási módszerek bonyolultsága kétségtelenül arra ösztönzi a kutatókat, hogy egy szűk tudományos téma művelésére koncentráljanak. Ugyanakkor egyre erősebb az igény, hogy egyes problémákat interdiszciplinárisan próbáljanak megoldani, azaz a kutatók szintézisre törekszenek. Ez az igény hozta létre az elmúlt évtizedben azt a kognitív idegtudományt, amelynek kialakításában közreműködtek az idegtudományok legkülönbözőbb területének művelői éppen úgy, mint a pszichológia, a nyelvtudomány és más embertudományok képviselői. A kognitív irányzat a 20. század második felének kezdetén vált uralkodóvá a pszichológiában. A kognitív pszichológia az emberi megismerés folyamatait állította a kutatások homlokterébe, de azokat absztrakt „black box” modellek formájában jellemezte, anélkül hogy agyi mechanizmusokkal kapcsolatban hozta volna. Az emberi megismerés rendszereinek leírásában inkább a számítástudomány, mintsem a neurobiológia szemléletét alkalmazta. Az elmúlt évtizedekben az idegtudományok rendkívül gyors fejlődése, új eredményei dogmák egész sorát döntötték meg, és lehetővé tették, hogy a pszichés teljesítmények hátterében álló neurális folyamatokat, illetve az agy és tudat közötti összefüggéseket jobban megérthessük. Az elemi neuronális mechanizmusokkal kapcsolatos új eredmények, mint például a szinapszisok plaszticitása, az új szinaptikus kapcsolatok kialakulásának lehetősége, a kémiai ingerületátvitel nem szinaptikus lehetősége új perspektívát adnak a kognitív folyamatok neuronális alapjainak megértéséhez. Korábban véglegesnek hitt szenzoros és motoros agyi térképekről kiderült, hogy folyamatos plasztikus átalakulásra képesek. A kognitív pszichofiziológia az agy bioelektromos jeleinek elemzésével tárja fel a percepció időviszonyait, a funkcionális képalkotó eljárások (PET, fMRI) pedig arra is lehetőséget adnak, hogy a legkülönbözőbb kognitív folyamatok és konkrét agyi területek aktivitásának összefüggéseit tanulmányozhassuk. A kognitív tudományok és a neurobiológia művelőinek korábban elképzelhetetlen összefogása eredményezte azt, hogy a 21. század elején a genetika és molekuláris biológia mellett a kognitív idegtudományt tekinthetjük az egyik legígéretesebben fejlődő új természettudományos irányzatnak. Az emberi tudat megismerése a 21. század egyik nagy kihívása. Ma már tudjuk, hogy beláthatatlan hosszú feladat, talán örök rejtély. A kötet szerzőinek egyik üzenete, fáradhatatlanul kell dolgoznunk, hogy egyre többet megtudjunk törvényszerűségeiről. Megismerését nemcsak a tudományos kíváncsiság motiválja, hanem az is, hogy segíthessük zavarainak, mint például a drogfüggőségnek, az időskori memóriazavaroknak és más betegségeinek megelőzését és leküzdését. A tudati folyamatok jobb megismerése előmozdíthatja a legújabbkori emberi társadalom problémainak (például terrorizmus) megértését is, és talán megoldásukban is segítséget nyújthat. A magyar idegtudománynak nagyon gazdag hagyományai vannak. A Kognitív idegtudomány című kötet szerzőinek eredményei azt mutatják, hogy a magyar kutatók ezen az új interdiszciplináris tudományterületen is jelentős teljesítményekre képesek. Meggyőződésünk, ez a könyv hozzájárul ahhoz, hogy felkeltse mind az érett kutatók, mind a tudományos pályájukat most kezdő fiatalok érdeklődését a kognitív idegtudomány iránt.”
Karmos Görgy és Vizi E. Szilveszter
- Mintha a tudás csak az időben kialakuló, időbeli kialakuláshoz kötött tudomány joga és kötelessége lenne. Ne felejtsük el, a tudás mindig is “időtlen”, bármi és bárki is próbálja azt kisajátítani. – Ha  meg belegondolunk, tulajdonképpen ez egy teljesen természetes folyamat, hiszen az egyén, mindig gyorsabban fejlődik, mint a csoport, s ezt próbálja szemléltetni a morfogenetikus mező elmélete, amit például a száz majom effektussal is bizonyítottnak láttak. Minden csoport lassítani tudja csak, a tudás kibontakozását. Az egyéniségek, viszont mindig meghatározták a csoport fejlődését. A fizikai síkon, hol ilyen, hol olyan irányban.
- Lássunk erre egy példát;
1933-at írtak. A kis zsidó diáknak hegyes orra volt, rajta nagy kerek szemüveg, amely mögül előcsillant mozgékony és hideg szeme. Kerek koponyáján már ritkult a csibe pihéjéhez hasonlatos hajzata. Rettenetes kiejtésével, amelyet még hebegés is súlyosbított, olyan volt a beszéde, mint amikor a kacsa fecseg a pocsolyában. Ha az ember egy kicsit jobban megismerte, az a benyomása támadt, hogy ezt az előnytelen külsejű kis embert majd szétfeszíti a mohó, éber, érzékeny, eszeveszetten fürge értelem, ez az ember tele van gunyorossággal és gyerekes élhetetlenséggel, olyan, mint egy kölyök csuklójára erősített nagy piros léggömb.
– Szóval maga alkimista akar lenni? – kérdezte a tekintélyes professzor Jacques Bergier diáktól, aki lehajtott fejjel ült a fotel szélén, ölében mindenféle irományokkal tömött aktatáskával. A mester az egyik legnagyobb francia vegyész volt.
–    Nem értem, mit mond, tanár úr! – mondta zavartan a diák.
Pazar emlékezőtehetsége volt, eszébe jutott, hogy hatéves korában látott egy német metszetet, amely két, görebek, csipeszek, tégelyek, fújtatok közt dolgozó alkimistát ábrázolt. Az egyik, a rongyos, tátott szájjal ügyelt a tűzre, a másiknak bozontos szakálla és haja volt, a lomtár végében dülöngélt, és a fejét vakarta.
A tanár egy irattartót tanulmányozott.
– Az utóbbi két évben magát főként Jean Thibaud úr magfizikai szabadelőadása érdekelte. Ebből a tárgyból nem lehet vizsgázni, erről nem kaphat semmilyen papírt. És maga azt mondja, hogy ugyanígy szeretné folytatni a tanulmányait. Végső soron megérteném a kíváncsiságát, ha a fizikus beszélne magából. De hát maga kémiával akar foglalkozni. Csak nem azt akarja véletlenül megtanulni, hogyan kell aranyat csinálni?

– Tanár úr – mondta a zsidó diák, felemelve elhanyagolt, mocskos kis kezét -, én hiszek az atomvegyészetben. Úgy gondolom, a közeljövőben ipari transzmutációkat fognak véghezvinni.
– Szerintem ez őrültség.
– De tanár úr…
Egy-egy mondatnak nekiveselkedve olykor elhallgatott, s a kezdő szavakat úgy ismételgette, mint holmi elromlott fonográf, de ez nem kihagyás volt nála, hanem ilyenkor az agya valamilyen bevallhatatlan költői kitérőt tett. Több ezer sor verset tudott betéve, például Kipling összes költeményét:
Lemásolták, mit csak fölértek ésszel, De meg nem ragadhatták szellemem,
Mögöttem ziháltak nehézkesen, S előnyöm másfél év volt…
(Tóttfalusi István fordítása)
- De tanár úr, még ha a transzmutációban nem hisz is, az atomenergiában hinnie kell. Az atommag hatalmas potenciális forrásai…
– Bla-bla-bla… – szakította félbe a tanár. – Kezdetleges, gyerekes dolog. Amit a fizikusok atomenergiának neveznek, az csupán integrációs állandó az egyenleteikben. Ez bölcseleti kérdés, itt a bökkenő. Az ember hajtómotorja a tudat. A mozdonyt azonban mégsem a tudat hajtja, igaz? Ilyeténképpen arról álmodozni, hogy a gépet atomenergia hajtaná… Nem, fiam.
A fiú nyeldekelt.
–    Szálljon le a földre, és gondoljon a jövőjére! Úgy látom, maga még igazán nagy gyerek, mert e pillanatban az emberiség egyik legnagyobb álma foglalkoztatja, az alkimista álom. Olvassa újra Berthelot-t. Ő helyesen fogalmazta meg az anyag átváltozásának lidércálmát. A maga érdemjegyei nem valami fényesek. Adnék magának egy tanácsot: a lehető legsürgősebben helyezkedjen el az iparban. Csináljon végig egy cukorkampányt. Háromhavi cukorgyári munka visszahozza magát a földi valóságba. Nagy szüksége van rá. Ezt atyailag mondom magának.
A méltatlan fiú dadogva köszönetet mondott, és orrát felhúzva, degesz aktatáskáját kurta kezében lóbálva távozott. Makacs ember volt: azt gondolta, ez a beszélgetés ugyan hasznára .válhat, a méz azonban ízletesebb, mint a cukor. Ő tehát tovább tanulmányozza az atommag kérdéseit. Es tájékozódik az alkímiáról.
S így határozta el az én Jacques Bergier barátom, hogy folytatja haszontalannak bélyegzett tanulmányait, sőt egyéb, őrültnek nyilvánított stúdiumokkal egészíti ki őket. Az életkörülményei, a háború, a koncentrációs táborok azonban egy kicsit eltérítették a magfizikától. Néhány olyan adalékkal azért hozzájárult,, amelyet a szakemberek is nagyra tartanak. Az történt ugyanis, hogy kutatásai során megint csak egybevágtak az alkimista álmok meg a matematikai fizika bizonyított tényei. De 1933 óta olyan nagy változások következtek be a tudomány terén, hogy a barátomnak egyre kevésbé az a benyomása, hogy ár ellen úszik.
1934 és 1940 közt Jacques Bergier André Helbronner munkatársa volt, aki korunk egyik legérdemesebb férfiúja. Helbronner – akit 1944 márciusában a nácik Buchenwaldban öltek meg – Franciaországban az első tanár volt, aki az egyetemen vegyfizikát adott elő. A két ág közti határtudomány nyomán azóta egész sor új tudomány született: elektronika, magfizika, sztereotronika./A sztereotronika egészen új tudomány, a szilárd testek energiájának átalakulásával foglalkozik. Alkalmazásának egyik eredménye a tranzisztor./
Helbronner megkapta a Franklin Intézet nagy aranyérmét a kolloid fémekkel kapcsolatos felfedezéseiért. Foglalkozott a gázok cseppfolyósításával, a repüléstudománnyal meg az ultraibolya sugarakkal is. 1934-ben a magfizikának szentelte magát, és több ipari csoport támogatásával magfizikai kutatólaboratóriumot rendezett be, amelyben 1940-ig bezárólag nagy jelentőségű eredményeket értek el. Helbronner azonkívül igazságügyi szakértő is volt minden olyan peres ügyben, amely az elemek átalakulásával volt kapcsolatban, így esett, hogy Jacques Bergier találkozhatott jó néhány álalkimistával, szélhámosokkal vagy elvarázsoltakkal és egy igazi, valódi mesterrel.
A barátom sohasem tudta meg ennek az alkimistának az igazi nevét, de ha tudta volna, akkor is óvakodna túlságosan sok adatot elárulni. A férfi, akiről most szólni fogunk, már régen eltűnt úgy, hogy látható nyomokat nem hagyott maga után. Illegalitásba vonult, szándékosan elvágva minden szálat századunk és önmaga közt. Bergier feltételezi, hogy arról a férfiról volt szó, aki Fulcanelli álnéven két különös és csodálatos könyvet írt 1920-ban: Bölcsek hajlékai, A katedrálisok titka. Ezeket a könyveket Eugène Canseliet gondozásában adták ki, aki sohasem fedte fel a szerző kilétét. Bizonyosan az alkímiáról írt legfontosabb művek közé tartoznak. Fölényes tudásról, bölcsességről tanúskodnak, és nem egy nagy gondolkodót ismerünk, aki tiszteli Fulcanelli legendás nevét.
Megtehette-e – írta Eugène Canseliet -, hogy nem engedelmeskedik a sors parancsainak, miután elért az ismeret csúcsára? Senki sem próféta a saját hazájában. Ez a régi szállóige talán homályos magyarázatot ad arra a megrendülésre, amelyet a kinyilatkoztatás szikrája vált ki a gondolkodó magányos és szorgalmas életében. Az isteni láng magát az öreg embert is elemészti. Porrá válik a név, a keresztnév, minden ábránd, minden tévedés, minden hívság. És ezekből a hamvakból, mint a költők főnixmadara, új személyiség születik. Legalábbis így tartja a filozófiai hagyomány.
Az én mesterem tudta ezt, s amikor eljött a döntő óra, amikor meglelte a jelt, eltűnt. Ki merné kivonni magát a törvény alól? A fájdalmas, de elkerülhetetlen válás tragédiája ellenére magam sem tennék másként, ha ma bekövetkezne az az örömteli, várva várt esemény, amely a mesteremet rábírta, hogy elmeneküljön az e világi hívságok elől.”
Eugène Canseliet 1925-ben írta e sorokat. A férfi, aki rábízta művei kiadását, megváltoztatta külsejét és tartózkodási helyét. 1937-ben, egy júniusi délutánon Jacques Bergier úgy vélte, alapos oka van feltételezni, hogy Fulcanelli színe előtt áll.

A barátom André Helbronner kérésére találkozott a titokzatos személlyel a Párizsi Gázművek kísérleti laboratóriumában, e prózai színhelyen. Pontosan a következő beszélgetés hangzott el köztük.
- André Helbronner úr, akinek, úgy gondolom, ön az asszisztense, az atomenergia kutatója. Helbronner úr volt szíves beszámolni nekem néhány elért eredményéről, nevezetesen arról, hogy a polóniumnak megfelelő radioaktivitás keletkezett, amidőn magas nyomású nehéz hidrogénben bizmutszálat robbantottak szét, villamos kisülés segítségével. Már nincsenek messze a sikertől, mint különben korunk néhány más tudósa. Megengedi-e, hogy óvatosságra intsem önöket? Az a munka, amelyre önök és a kollégáik rászánták magukat, iszonyatosan veszélyes. Es nemcsak önök kerülnek veszélybe. Az egész emberiséget fenyegeti a rettentő veszély. Az atomenergia felszabadítása sokkal könnyebb, semmint önök hinnék. És a mesterségesen előidézett radioaktivitás néhány év alatt megmérgezheti a bolygót. Ráadásul atom robbanóanyag már néhány gramm fémből is nyerhető, és városokat tehet a földdel egyenlővé. Nyíltan megmondom magának: az alkimisták rég tudják ezt.
Bergier háborogva próbált közbevágni. Az alkimisták meg a modern fizika! Már-már eregetni kezdte gúnyos nyilait, de a vendéglátója megelőzte:
-    Tudom, mit akar mondani, egyáltalán nem érdekes. Az alkimisták nem ismerték az atommag szerkezetét, nem ismerték a villamosságot, nem volt semmiféle detektoruk. Tehát sohasem vihettek végbe transzmutációt, sohasem szabadíthattak fel atomenergiát. Nem próbálom bizonyítani, amit most fogok mondani, de kérem, legyen szíves átadni Helbronner úrnak: az anyagok rendkívül tiszta mértani elrendezése elegendő az atomenergia felszabadításához, anélkül hogy villamosságot vagy vákuumtechnikát kellene alkalmazni. Ezek után már csak egy kurta felolvasást kell meghallgatnia.
A férfi Frédéric Soddy A rádium ismertetése című könyvét vette fel az íróasztaláról, kinyitotta, és ezt olvasta fel:
-    „Úgy gondolom, a múltban voltak olyan civilizációk, amelyek ismerték az atomenergiát, de az energiával való visszaélés teljesen megsemmisítette őket.”
Aztán így folytatta mondókáját:
-    Kérem, higgye el, hogy a régi műszaki vívmányok egy-egy része fennmaradt. Azt is kérem, töprengjen el azon a tényen, hogy az alkimisták erkölcsi és vallásos megfontolásokat is belekevertek kutatómunkájukba, míg a modern fizika néhány nagyúr meg egypár gazdag libertinus kedvteléséből született a XVIII. században. Tudattalan tudomány.   Úgy gondoltam, jobb, ha itt-ott figyelmeztetek néhány kutatót, de egyáltalán nem reménykedem,.hogy intésem meghozza a maga gyümölcsét. Mellesleg, nincs is szükségem reménységre.
Bergier-nek örökké a fülében cseng ez a metsző, fémes és méltóságos hang.
A következő kérdésre ragadtatta magát:
- Ha ön is alkimista, uram, nem tudom elképzelni, hogy aranycsinálással töltötte volna az idejét, mint Dunikovszki vagy Miethe doktor. Egy éve szeretnék tájékozódni az alkímiáról, és csupa sarlatán vesz körül, és elárasztanak a képtelennek tetsző magyarázatok. Ön meg tudná nekem mondani, miben állnak az ön kutatásai?
- Azt kéri tőlem, hogy négy perc alatt foglaljam össze négy évezred filozófiáját és egész életem erőfeszítéseit. Ráadásul azt kéri tőlem, hogy érthető nyelvre fordítsam le azokat a fogalmakat, amelyekhez nincs világos nyelvezet. Annyit azonban mégis mondhatok önnek: tudnia kell, hogy a hivatalos, fejlődő tudományban egyre fontosabb lesz a megfigyelő szerepe. A relativitás, a bizonytalanság elve jól példázza, milyen nagy szerepet játszik napjainkban a jelenségekben a megfigyelő. Az alkímia titka a következő: van rá mód, hogy úgy alakítsuk az anyagot és az energiát, hogy olyasmit idézzünk elő, amit a jelenlegi tudomány erőtérnek nevezne. Ez az erőtér hat a megfigyelőre, és előnyös helyzetbe hozza a világegyetemmel szemben. Ebből a kedvező helyzetből közel kerülhet azokhoz a valóságokhoz, amelyeket a tér és az idő, az anyag és az energia általában eltakar előlünk. Ezt nevezzük mi Nagy Műnek.
- És a bölcsek köve? Az aranycsinálás?
-    Az efféle dolgok csupán alkalmazási formák, különleges esetek. A lényeg nem a fémek transzmutációja, hanem magának a kísérletezőnek az átlényegülése. És ezt a titkot évszázadonként néhány ember találja meg.
- Es akkor mi lesz velük?
- Talán egy napon meg fogom tudni.
A barátom soha többé nem látta ezt a férfit, aki Fulcanelli néven kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. Mindössze annyit tudunk róla, hogy túlélte a háborút, s a felszabadulás után teljesen eltűnt. Minden kutatás eredménytelen maradt.
Louis Pauwels
Amit fontosnak tartok, ha párhuzamokat állítunk, hogy a kognitív tudomány, s a tacit tudás, a megismerőt s annak hozzáállását nagyban meghatározza. Ez befolyásolja azt is, hogy kutatásainkban meddig juthatunk el, meddig szól az útlevelünk. A tacit tudásról már van fent oldalunkon cikk intenzív spirálok címen. – Ezek ma már tudományos kifejezések és ehhez nem csak a megfigyelés és az összehasonlítás a lényeges, hanem az is, hogy ki az aki megfigyeli. De folytassuk a hivatalos tudománnyal.
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
Kötetünk az első magyar nyelvű próbálkozás a kognitív idegtudomány tankönyvszerű áttekintésére. Sajátos terület ez, amely az önmagukban is szakmaközi hozzáállást képviselő idegtudományok és az interdiszcplináris párbeszédet előtérbe állító kognitív tudomány határterületén bontakozott ki. Maga a kifejezés keletkezése – legalábbis az egyik legjelentősebb képviselőjének és kézikönyv alkotójának legendáris beszámolója szerint – is kifejezi ezt a sokrétű ihletést. Gazzaniga és a klasszikus kognitív vállalkozás egyik élő legendája, George Miller egyetemi klubbeli beszélgetései során fogant volna, Gazzaniga betegeiről s Miller kognitív modelljeiről beszélgetve mint igényelt program a hetvenes években, mely azután számos valódi kutatási program elővételezőjévé vált (Gazzaniga, 2000a). Az interdiszciplinaritást a szerkesztői csapat szakmai identitása is mutatja. Pléh Csaba nyelvész és pszichológus, mostanság a Magyar Filozófiai Társaság elnöke, Gulyás Balázs agykutató, aki tanulmányai alapján egyszerre orvos, fizikus és filozófus, Kovács Gyula pedig biológus. Könyvünk a negyedszázadossá vált terület kis kézikönyve próbál lenni. Nem törekszünk arra, hogy a nagy Gazzaniga (Gazzaniga, ed. 2000b) valamiféle utánzata legyünk, hanem olyan bevezetést adunk a magyar egyetemistáknak és doktoranduszoknak, amely a terület áttekintése mellett egyben orientációt is nyújt arra nézve, kik és mivel foglalkoznak nálunk ebben a tematikában. Arra törekedtünk éppen ezért, hogy magyarországi, illetve a magyar kutatással szoros kapcsolatot tartó kollégák írják a fejezeteket. Ezzel egyben orientációt szeretnénk adni a könyv használói, olvasói számára, milyen területeken és mely témákban kik segítségével lehet bekapcsolódni a kognitív idegtudományi kutatásokba. Mindezzel egyszerre több tényt szeretnénk hangsúlyozni. Magyarországon igen erős hagyományai és gyökerei vannak annak az elmúlt évtizedek során kibontakozó új tudományterületnek, amelyet kognitív idegtudományoknak hívunk. A világszerte kiemelkedő elismerésnek örvendő magyar idegtudományok megalapozták ezt a fejlődést, de jelentősen hozzájárult ehhez a kísérleti pszichológia és a pszichoanalízis hazai múltja is. Ezeken az alapokon a magyar idegkutatók és pszichológusok a nemzetközi trendek megjelenésével egy időben, olykor azokat úttörő módon vezetve, jelen voltak a kognitív idegtudományok kifejlődésénél is. A helyzet éppen a hazai hagyományok révén érett meg arra, hogy magyar kutatók magyar olvasóknak áttekintést adjanak a kognitív idegtudományokról. A spektrum – bár nem teljes – igen kiterjedt: szinte minden jelentős témában találunk hazai vagy külhonban dolgozó magyar kutatót, aki fejezetével hozzájárult a jelen kötethez. Ugyanakkor abból a tényből, hogy könyvünket magyar, illetve magyar kapcsolatok rendszerében is dolgozó kutatók írták, számos limitáció fakad. Hiányoznak átfogó fejezetek az érzelmek és megismerés viszonyáról; a féltekei aszimmetriákról; az akaratlagos működések alapjairól avagy a szenzoros és motoros rendszerek számos aspektusáról. Hiányoznak technikai összefoglalók is például a kognitív kutatások megértéséhez szükséges magatartási kutatások és pszichofizikai mérések alapjairól. Ezeket részben pótolják a tematikus szakfejezetek. Ezekkel a hiányokkal magunk is tisztában vagyunk, és igyekszünk ezen a helyzeten a következő kiadásokban javítani.
Kik számára íródott ez a könyv? Elsősorban a fiatal kutatók és kutatójelöltek: felsőéves pszichológus, biológus, orvos graduális diákok és az e témában dolgozó doktoranduszok számára. De haszonnal forgathatják a könyvet kutató kollégák is, akik nem saját területükön szeretnének tájékoztatást kapni a kognitív idegtudományok témáiról. Végül, de nem utolsósorban ajánljuk a könyvet mindazon érdeklődőknek, akik kellő biológiai és pszichológiai alapokkal rendelkeznek ahhoz, hogy egyetemi hallgatók számára írt áttekintő tanulmányok révén betekintést nyerjenek a kognitív idegtudományok egy-egy részterületébe.
Gulyás Balázs és Pléh Csaba
S most nézzünk újra egy kicsit más szempontok szerint;
Való igaz, hogy már-már elhittük: ismereteink fejlődése csak népes csoportok, hatalmas műszerezettség, tekintélyes összegek révén elérhető. Amerika, amely a nagy csoportok és nagy anyagi eszközök birodalma, manapság világszerte szétküldi ügynökeit az eredeti gondolkodók felkutatására. – Az ismeretnek magát a szerkezetét kell újragondolnunk. Olyannak látszik a tudomány, mint a legújabb autó, amelyik az autópályán száguld. De a csodálatos aszfalt és neon út két oldalán vad, rejtélyekkel és csodákkal teli táj fut. Állj! Széltében is tessék felderíteni a tájat! A fecskefarkú pillangó violát szippantgat: ez annyi, mint egy lepke meg egy viola nedve; vagy annyi, mint egy viola mínusz egy pillangó étvágya. Egy dolognak a meghatározása önmagában merénylet a valóság ellen. „Az ún. vad törzsek kebelében a legnagyobb tisztelettel gondoskodnak az együgyűekről. Általánosan elismert, hagy valamely dolognak a meghatározása szó szerinti értelmezésben mintegy a gyengeelméjűség jele. Minden tudós efféle meghatározásokkal kezdi el a munkáját, így aztán a mi törzseinkben tisztelettel gondoskodnak a tudósokról.”
Louis Pauwels
Hangsúlyozzuk, hogy pusztán összevetünk dolgokat. Amit következtetésként levonhatunk, hogy a megfigyelő szerepe nem vonja maga után a pozíció, tekintély automatikus autentikusságát, ha csak a megfigyelt tárgyra helyezi a hangsúlyt. A kvantum fizika is ezt már eléggé hangsúlyozza és ha meg visszavezetjük a rezgésekre, akkor tudjuk, hogy minden dimenzió adott rezgéshalmazokkal rendelkezik, s ezeknek a határai átjárhatóak. De csak abban az esetben, ha a megfigyelő képes felvenni, illetve rezonálni a megismert tárgy, fogalom rezgéseire, önmagán belül is. Ilyenek például a Jung által megfogalmazott szinkronisztikus pillanatok. A tudomány, mint olyan önmagában elavult fogalom, csak úgy, mint a tudomány számára volt a vallás. A szintézisre utaló tendenciák szerencsére az embertől származnak, mely lehet tudós, pap, alkimista, vagy háziasszony, s a közös nevezőjük, hogy az uralkodó áramlatban egyre inkább, emberként vesznek részt. Ami meg meg fogja határozni a jövőnket, az az, hogy mennyire leszünk őszinték magunkhoz, mennyire tudunk alkalmazkodni, ahhoz a feladathoz, mely napjainkban egyre nyilvánvalóbbá kezd válni. Azt hiszem kimerítettük a kognitív disszonancia fogalmát. Feltehető a kérdés még, hogy akkor most a fejlődés, mint olyan hogyan értelmezhető, mi igazából az értelme a létezésünknek, ha ennyire kilátástalan a törzsfejlődésben betöltött szerepünk és juszt se akarunk valójában változni. – Bölcsességet kívánok mindannyiunknak és ez a bölcsesség úgy gondolom minden embernek belülről kell, hogy fakadjon.  Hogy tudjuk, Földünkön az élet egy folyamatos tapasztalás és tanulás, Önmagunk és a külvilág tükrében is. Erre nagyon sok példa van a tudomány és a vallás keretein belül is, de igazi eredményeket mindig azok értek el, akik, magukban tudták egy fajta belső vallásos hozzáállással közelítették meg a tudást és ezt tudták közös nevezőre hozni.  Erre most mindenkinek megadatott és megadatik a lehetőség, hogy éljen vele.
Murzsicz András




Ideje lenne megértenünk, hogy Kik vagyunk






Részletek egy interjúból
Csíkszentmihályi Mihály a kaliforniai Claremont Graduate University Viselkedés- és Szervezéstudományi Karának professzora, a „pozitív pszichológia” tanulmányozására létrehozott nonprofit kutatóintézet, a Quality of Life Research Center (QLRC) igazgatója.  Nevelés- és fejlődéspszichológus, de nevét a boldogságra, a kreativitásra és az áramlatra (flow) irányuló kutatásai teszik ismertté. Csíkszentmihályi a kreativitás, az optimizmus, az intrinzikus motiváció, a felelősségvállalás és a boldogság egyik legismertebb kutatója a világon. A világ közel száz, legkreatívabb emberének tartott személy élettörténetébõl arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelkedõen kreatív emberek akkor igazán elégedettek, ha – az új tudományterületet megalkotó tudóshoz hasonlóan – saját maguk hozhatják létre azokat a munkaköröket vagy szakterületeket, melyekben alkotni képesek.
Mik a világ jelenlegi legégetőbb problémái, általában véve, a tudományban, illetve az Ön tudományterületén?
– Sok olyan súlyos probléma vesz körül bennünket – legyen az a globális felmelegedés, a világgazdasági válság, a Földbe esetlegesen becsapódó kisbolygók, a túlnépesedés vagy a környezetszennyezés – melyeket laikusként aligha lennék képes elemezni. Nem tudnék igazán rámutatni jelentõségükre, noha tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontosak. Egyik sem igazán pszichológusnak való téma. Természetesen szeretnék segíteni azoknak, akik fel akarják hívni az emberek figyelmét világunk környezeti értékei megóvásának fontosságára. Pszichológusként támogatom is őket, de egy átfogóbb pszichológiai kereten belül inkább az foglalkoztat, hogy elsősorban az Egyesült Államokban és Európában, de kisebb mértékben máshol is érzékelhető valamiféle önelégültség, mely szerint a világ tartozik nekünk valamivel. Mintha minden, amink van, csak úgy járna nekünk. Mintha mindent meg kellene kapnunk, amit szemünk-szánk megkíván anélkül, hogy igazán megdolgoznánk érte, hogy érdekelne bennünket mások sorsa, a jövő. Sokan érzik úgy, hogy minden megilleti őket, a cégek menedzsereitől kezdve, akik szerint négyszázszorosát kell kapniuk annak, amit alkalmazottaik kapnak, azokig a munkásokig, akik szerint feltétlenül főnökeik villáinak kacsalábon forgó utánzataikban kell lakniuk. Felesleges hangsúlyoznom, hogy hiába vágyunk arra, hogy az ilyen anyagi célok megvalósíthatóak legyenek, bolygónk létfeltételei nem teszik azt lehetővé. Az ilyen chimérák (Görög mitológiai szörny, átvitt értelemben nem valóságos dolog, a képzelet szüleménye.) kergetése szomorú gazdasági és politikai következményekkel jár. Bolygónk kincseit elherdáljuk, s egyfajta globalizálódó osztályharc alakulhat ki.
– Lehetséges, hogy ez az arisztokratikus attitűd, az a felfogás, hogy az emberek bizonyos csoportjai több dologra jogosultak, mint mások, szocializációnk részévé vált?
– Látni már a gyermekekben is. Úgy nőnek fel, hogy meg vannak győződve arról, hogy mindent meg kell kapniuk, mégpedig könnyen és felelősségvállalás nélkül. Részben tudatlanság, részben hübrisz, (bűnös elbizakodottság, gőg – ógörög) egyfajta felsőbbrendűség-érzés áll a háttérben, amely mindazokat az embercsoportokat veszélyezteti, akik a többieknél nagyobb hatalomra tesznek szert, hatékonyabban használják ki a természetet. Ilyenek voltak az öntözéses gazdálkodást folytató ősi kultúrák, Kína, India, Egyiptom, amelyek a vizet az öntözés szolgálatába állítva egyre gazdagabbak lettek, s egyre inkább elhatárolódtak az őket körülveő népektől, azt hirdetve, hogy ők isten kiválasztottai, a világegyetem örököseinek fiai. Valami hasonló megy végbe most a nyugati világban, mely előbb vagy utóbb emberi katasztrófákhoz vezető gazdasági és kulturális megosztottságot fog eredményezni.

– Lehetséges, hogy az embereket meg lehet győzni arról, hogy mondjanak le kényelmükről, és olyan cikkek fogyasztásáról, melyek szerintük könnyebbé és kielégítőbbé teszik életüket?
– Ez olyan dolog, amivel mindannyiunknak foglalkoznunk kell. Ezen a ponton érzek pszichológusként felelősséget azért, hogy tudatosítsam az emberekben: az önző vágyteljesítésnek következményei vannak, melyek sem az egyének, sem a társadalmak számára nem hoznak semmi jót. Cserébe, azt gondolom, kilátásba kell helyeznünk, és fel kell kínálnunk másféle értékek és célok lehetőségét. Ez az a pont, ahol a pozitív pszichológiának fontos szerep jut egy olyan élet felvázolásában, ahol nem az anyagi hatalom és birtoklás, a tulajdonlás körül forog minden, s amely alternatív élet ugyanakkor izgalmas, kreatív és kielégítő. Ezért próbálkozunk azzal, hogy olyan örömteli életet kínáljunk az embereknek, amely nem a civilizáció kezdete óta érvényes elvekre, a kényelemre és a birtoklásra épül.
– Mi lehet a tudomány szerepe ezeknek a gondoknak a megoldásában, enyhítésében?
- Nos, azt gondolom, hogy a tudomány nem monolitikus intézmény, azaz a biológusok a különféle betegségek száműzésében kiválóak, a genetikusok az emberi szervezet jövőjét irányítják, nem beszélve a fizikusokról, kémikusokról, és így tovább. Ugyanakkor meg kell határoznunk, hogy mi a tudomány átfogó feladata. Úgy látom, hogy a tudomány, s ez különösen a természettudományokra igaz, túlspecializált lett, és művelői mossák kezüket, amikor munkájuk esetleges következményeiről esik szó. Szerintük egy tudósnak elfogulatlanul, s kizárólag azzal a területtel kell foglalkoznia, amivel dolgozik, és a társadalomra hagynia annak eldöntését, hogy munkája eredményének mi legyen a sorsa. Ez nem túl szerencsés hozzáállás. Úgy gondolom, minden tudósnak foglalkoznia kell azzal, hogy melyek Földünk túlélésének általános feltételei, és folyamatosan tájékoztatnia bennünket arról, amin dolgozik. Amikor például a vegyészetet különféle területeken alkalmazzák a Föld fosszilis olajkészletének kisajtolásától a növényvédő szerek használatáig, megmérgeznek egész vízrendszereket az olaj felszínre nyomása során, s a folyókat is tönkreteszik. Természeti kincseinket pocsékoljuk el. A tudomány rendkívül sokat tett annak érdekében, hogy az anyagi világ és az abban rejlő energiák minél érthetőbbek legyenek számunkra, de vajmi keveset törődött az emberi szükségletek feltárásával. Ha az emberi energiát továbbra is csak pusztító célok irányába leszünk képesek terelni, jottányit sem kerülünk közelebb a megoldáshoz, s csak tovább növeljük a bajt. A „kemény” tudományok művelői nem tehetik meg, hogy mossák kezeiket, mondván, hogy semmi közük ahhoz, hogy a társadalom mire használja tudásukat. A tudósok káros önhittsége, az a vélekedés, hogy az atomot széthasítani nehezebb dolog, mint embereket összehozni, csak az egyik tünete a problémának. Nem darabolhatjuk fel többé a világot. Épp azért vágtam bele a pozitív pszichológiába, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a társadalmaknak alternatív megoldásokra van szükségük, és ki kell dolgoznunk azt, hogy miként lehet életünkön jobbítani további anyagi források felhasználása nélkül is. Rá kell jönnünk, hogy csúcsfogyasztóból miként válhatunk mind függetlenebbé, önállóbbá és kreatívabbá. A közgazdászok kétségbeesnek, ha nem fogyasztunk eleget, ami elég beteges dolog. Többet kellene töprengeniük azon, hogy milyen lenne egy olyan egészséges gazdaság, mely nem azon alapul, hogy az emberek egyre többet költenek haszontalan tárgyakra vagy pusztító szokásokra. Meggyőződésem, hogy a szórakoztatóipar ebben a „túlhajtottságban” nem egészséges sem a gyerekek, sem általában az emberek számára.

– Gondolja, hogy a változás kulcsa abban rejlik, hogy miként neveljük és szocializáljuk gyermekeinket, hogy mire tanítjuk õket?
– Amerikában sokan nem törõdnek annak a következményeivel, hogy gyermekeikbõl fogyasztókat nevelnek, amikor azt mondják: „ha unatkozol, veszek neked egy másik videójátékot”, vagy „ha nem tudsz a fenekeden ülni, menj el a vidámparkba, vagy vegyél magadnak új ruhákat, biciklit, autót”, bármit. Ahelyett, hogy megmutatnák nekik azokat a csodákat, melyek egy mikroszkópba vagy egy távcsőbe nézve tárulnak fel előttük, s próbálnák megértetni velük a világ működését, az emberek együttélésének szabályait. Ezek hosszú távon sokkal inkább kielégítők, érdekesek és izgalmasak, mint a puszta szórakozás és haszontalan termékek fogyasztása. Többek között ezzel kell feltétlenül foglalkoznunk. Nem gondolom, hogy a pszichológiának papolnia kellene, dirigálni az embereknek, hogy csinálják ezt vagy azt – ez nem vezetne sehova. Inkább azt kell megmutatni a gyerekeknek, akik már sok mindent tudnak, hogy miként szeressék meg az életet, és miként találják azt érdekesnek. Az ilyen gyerekek sokkal boldogabbak lesznek, és emberként is sikeresebbek, mint egyszerű fogyasztóvá nevelt társaik. Ezt kell kialakítanunk a különféle intézményekben, iskolákban, munkahelyeken, irodákban, bárhol.
Professzor úr, az Ön neve és munkássága mára már elválaszthatatlanul összekapcsolódott a „flow” fogalmával. Miként határozná meg Ön röviden a flow-állapot (az „átszellemültség-érzet”) lényegét?– Értelmezésem szerint a flow valamilyen tevékenységbe történõ teljes belemerülést jelent, belefeledkezést olyan fokon, amikor az ember az adott tevékenységet már nem is annak eredményéért, hanem önmagáért a tevékenység folyamatáért végzi. Ilyenkor az „én” átlényegül, szinte megszűnik, az idő repül. Minden cselekedet, lépés és gondolat elkerülhetetlenül az előzőből fakad. Olyan ez, mint a jazz-zene. Ilyenkor az ember teljes személyiségével jelen van abban, amit csinál (tesz, gondol), és ebben az állapotban képességeinek legjavát működteti, nyújtja.
– Kutatási területén melyek az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású felismerései, felfedezései, ezek hogyan hatnak a 21. század alakulására?
– Meggyőződésem, hogy a belső, intrinzikus motiváció – másképpen autotelikus viselkedés – újrafelfedezése napjaink pszichológiájának egyik legfontosabb lépése előre. A pszichológia az alig több mint száz évvel ezelőtti lipcsei laboratóriumi start után egy darabig az emberi viselkedés mechanisztikus – tréfásan „fizikairigységnek” nevezett – értelmezésétõl szenvedett. A tudományos megközelítés ugyanakkor soha nem vonta kétségbe igazán azt, hogy az emberi szervezet olyan törvényeknek is engedelmeskedik, melyek nem vezethetőek maradéktalanul vissza biológiai vagy kémiai tényezőkre – mint ahogy a biológia sem redukálható le kémiai vagy a kémia fizikai faktorokra.
– Mi a leglényegesebb különbség a tudomány 20. és 21. századi mûvelésében? Nem igazán tudom, mivel én másképp művelem a tudományt, mint a kollégáim többsége. Bizonyos tekintetben könnyebb – a kommunikáció villámgyors, és rendkívül könnyű együttműködő hálózatokat kialakítani. Másrészt ugyanakkor egyre nagyobb idő – és pénzhiánnyal küszködünk. Különösen az idővel van baj… – az a fajta ráérős gondolkodás hiányzik, mely korábban oly sok kiemelkedő, kreatív gondolat bölcsője volt.
– Melyek a legfontosabb, „áttörés-jellegû” megválaszolandó kérdések az Ön tudományterületén, megjósolható-e azok társadalmi fogadtatása és kihatása?
– Úgy gondolom, hogy minden, arra való egyértelmű bizonyíték, hogy a boldogság nem kizárólag az általunk birtokolt dolgok függvénye, jelentős és kedvező irányú változásokat eredményez. A felismerést ugyanakkor komoly reformnak kell követnie az oktatáson, a források elosztásán, és a társadalom által felkínált jutalmazó rendszereken belül. Nem szoríthatjuk be magunkat a kizárólagos anyagi jutalmazás korlátai közé.
– Milyen kezdeményezéseket, lépéseket, intézkedéseket javasol a tudomány és a társadalom kapcsolatának megerősítésére?
– Elsősorban az iskolákon és a munkahelyeken belüli teendőkről beszélnék, mert ezekhez értek valamicskét. Az oktatást rendkívül fontosnak tartom, és azt gondolom, hogy nem lehetünk túl büszkék arra, ami az iskolákban történik. Azzal, hogy mennyi információt szereznek gyerekeink az iskolában, rengeteget törődünk, de azzal, hogy milyen értékeket, életstílust alakítanak ki magukban, vagy hogy miként gondolkodnak, már igen keveset. Több olyan iskola is van már, amelyek igyekeznek gyermekközpontúak lenni, s van köztük jól működő állami iskola is. Ha pedagógiáról van szó, akkor azonban még mindig a Montessori iskolák a legjobbak, melyek a gyerekeket az első pillanattól kezdve felelősségre tanítják, s az önálló tanulásra. A Montessori iskolákban az a szokás,  a tanár nem tart előadásokat, nem ad feladatokat, hanem a gyerekek lelkesítésén keresztül próbálja elérni azt, hogy tanuljanak. Igyekszik megmutatni, hogy milyen érdekes dolog az érdeklődés, és olyan környezetet teremt, amely segít ki is elégíteni azt. Ez a pedagógiai módszer számtalan irányba fejlődött tovább, megjelent például az állami iskolákban is. A Finn iskolarendszer az egyik legsikeresebb a közösségi iskolák között, és igen gyermekközpontú. Az iskolaigazgató például reggelenként minden gyermeket egyenként üdvözöl. A kapunál állva kezet fog velük, és megkérdezi, hogy vannak a testvéreik és a szüleik. A gyerekek így azt gondolhatják magukban, hogy „Fontos vagyok, van családom, a családom is fontos az iskolának, s a családomnak is fontos az iskola”. Továbbá a gyerekek nem tartózkodnak az osztályteremben 50 percnél tovább, mivel 50 perc elteltével kimennek játszani, odakinn is rengeteg teendőjük van. A tanárok közöttük sétálgatnak, és a gyerekek egy csomó mindent megtudnak a fákról, a virágokról. Aztán ismét visszaülnek a padba. Montessori és Waldorf elveket egyaránt fel lehet fedezni a módszerben, a tanulás a legnagyobb mértékben igazodik a gyerekek sajátosságaihoz. Az embergyerekek évmilliókon át fel-alá szaladgáltak, és nem ülve tanultak, absztrakt gondolatokat memorizálva vagy felidézve, hanem cselekvéseken keresztül. Nem kerültek olyan helyzetekbe, ahol természetellenes vagy fejlettségüknek nem megfelelő dolgokra kényszerültek volna.
– Van-e javaslata a World Science Forum fõ üzenetére?
– Ideje lenne megértenünk, hogy kik is vagyunk mi, emberek, mert ha nem tesszük, hamarosan nem leszünk. Itt állunk racionális agyunkkal, technológiánkkal és kultúránkkal, miközben életünk még a patkányokénál vagy a farkasokénál is rosszabb. – A pszichológiát Zürichben fedeztem fel. A hó már olvadásnak indult, nem sok mindent lehetett csinálni, mozira meg nem volt elég pénzem. Az egyetemen történetesen meghirdettek aznap estére egy nyilvános előadást, érdekes címmel, valamiféle repülő csészealjakról volt szó. Gondoltam, nem is tölthetném ennél jobb helyen az estét, meleg van, és pénzbe se kerül. Így elmentem, és igen érdekesnek találtam az előadót. Nem másról beszélt, mint arról, hogy Nyugat-Európának nincsenek értékei, és arról, hogy a háború miként rombolta le őket, és hogy az emberek olyan dolgokat vélnek látni, melyek az egységet szimbolizálják, mint a mandala, a hindu mandala az égen. Azt mondta, hogy egyfajta projekcióról van szó, az egység és a jelentés igényéről. Bolondos előadás volt, de érdekes, mert az az ember igen komoly volt, és igen tanult. Mint kiderült, ő volt Carl Jung, de egészen addig egyáltalán nem hallottam róla. Az előadás után elolvastam a könyveit, és arra gondoltam, hogy talán megtaláltam az egyik utat a dolgok működésének megértése felé.
Boross Ottília interjúja


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése