Terroristák

Terroristák

Értelmiségi terroristák

Értelmiségi radikalizmus – metamorfózisok.

Megint tanácsköztársaság leszünk?

Elöljáró beszéd 

három férfiúról és arról, ami bennük hasonló.
Az egyik Magyarországon vidéki nagyvárosban született. Apja tekintélyes városi polgár. Jómódú kereskedő. Mindent megtett fia kitűnő neveltetéséért. A fiú legjobb iskolákat végezte. Már a gimnáziumban újságírónak készült. Verseket, elbeszéléseket írt szocialista, szabadgondolkodó,istentagadó szellemben. Radikális lapokban is publikált. Az egyiknél segédszerkesztőségig vitte. Szerette az életet. Sokat járt az emberek közé. A nők kedvelték a választékos eleganciával öltözött, jó megjelenésű, sziporkázóan szellemes fiatalembert. Őt viszont vonzotta a színházi világ, a társadalmi élet. Bőven pazarolta fiatal energiáját, de kritikus szemmel nézte a felszínes életformát. Könyvet is irt. Egyszóval akár filantróppá is válhatott volna.

Aztán változik a szín, mint az Ember Tragédiájában. A szereplő ugyanaz. [Nem lett filantróp.]

"Az Anarchisták Klubjának életben maradt védelmezői fegyvertelenül szorongtak egy teremben. A vöröskatonák puskatussal terelték őket a parancsnok elé, nem sajnálva erejüket. A parancsnok sem intette rendre a harcosait. Közli az elfogottakkal, hogy a helyszínen agyonlöveti őket. Ekkor a foglyok csoportjából valaki zokogva omlott elé. Együtt raboskodtunk a fogolytáborban Három gyermekem és a feleségem vár otthon. A szeméből könnyek csorogtak. Mindkét karjával átölelte a parancsnok lábát, úgy rimánkodott. A parancsnok felismerte és olyan mozdulattal seperte félre csizmájáról a volt fogolytárs kezét, ahogyan szemetet lök le magáról az ember. Elindult az ajtó felé, s közben utasította a lett lövészek parancsnokát: végezzék ki őket!"
Az esetnek híre kelt és Vlagyimir Iljics igazi forradalmi tettként értékelte tevékenységét.

Hősünka teljes önmegvalósítást a Tanácsköztársaság idején érte el. Akkori tetteit sokan ismerik. Szamuely Tibornak hívták.

[A szövegkiemelések (csaknem szó szerint) Vas Zoltán: "Akkori önma gunkról" c. könyvének II. kötetéből (303-306 oldalak) és Zalka Miklós: "Szamuely" c. könyvéből (40-43 old.) valók.
A másik férfiú satnya testében szellemóriást hordozott. Természetesen bekapcsolódott a magyarországi "proletárforradalomba". Ott népbiztos lett. Nem csekély személyes bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor tüzet vezényelt az ellenforradalmárok Dunán felvonuló monitoraira. Könyvtárnyi, magasröptűségében érthetetlen és élvezhetetlen, művet hagyott hátra. Ha igaz, hogy egy csöppjében benne van maga a tenger, úgy egy rövid idézetből fogalmat alkothatunk magunknak egy nagy magyar írástudó mentalitásáról. Így zengedez.
"Lenin hatalmas életművében nincs egyetlen mondat sem, amely közkeletű értelemben akár csak patetikus is volna; csak az életműnek, mint egésznek van magával ragadó nagyvonalú pátosza. … Lenin élete munkájának java részét prózai javaslatok, intézkedések, intézmények és ezeknek elméleti és gyakorlati megokolása teszi ki. … Lenin tevékenységének világnézeti alapja a materialista filozófia humanizmusa. Ennek az új humanizmusnak legtipikusabb képviselője, legnagyobb alakja Lenin." [Lukács György: "Lenin" - bársonykötésben. Magvető Könyvkiadó 1970. 174-175. old.] A rajongás - finoman szólva - nem volt kölcsönös. A Kossuth díj odaítélése kapcsán a következő kommentár olvasható "Lukács Györgynek, kiváltképp pedig a döntés indoklása felettébb különösnek tetszik. Mindezek alátámasztásra elég, ha emlékeztetek rá, hogyLenin hogyan bírálta Lukácsot, amikor ezt mondta: Lukácsnál a marxizmus üres beszéd”. 
Ami a humanizmust illeti, ha nem lenne nálunk épp festés és az ezzel járó totális anarchia, előástam volna egy táviratszöveget, amelyben a nagy humanista "hallatlannak" minősíti, hogy egyesek fékezni próbálják a Szentpéterváron dühöngő vörös terrort és megtilt minden "beavatkozást".
Megtaláltam viszont egy másik "prózai javaslatot". Ez így szól. "Le a pártatlan írókkal! Le a politikai Übermenschekkel! Az irodalmi munka legyen része az egyetemes proletár munkának, legyen 'kereke és csavarja' egyetlen egységes nagy szociáldemokrata gépezetnek, stb. stb."[Lenin: "Az ideológiai munkáról" Kossuth Könyvkiadó 1970. 204. old.]
Mindezt ne tudta volna a nagy filozopter? Ugyan! Hogy miért írta mégis? Hát épp ez az! Miért?
A harmadik férfiú a forradalmi eszmék hazájában, Franciaországban képezte magát világboldogítóvá. Párizsban a híres Tourl Soay Prey líceumban történelmet, politikai tudományokat és erkölcsi [!] ismereteket tanított.
A személyéhez kapcsolódó épületes história elemei W. Górniczki : "Kambodzsai napló" [Zrínyi Katonai Kiadó Budapest 1985] és Máté György: "Pol Pot" [Magvető Könyvkiadó Budapest 1982] c. könyvéből valók. Az idézett helyekre a szerzők vezetéknevének kezdőbetűivel utalok.

Arról a Pol Potról van szó, aki Kambodzsa szülötte, Párizs neveltje és ferdeszemű Frankensteinként eleinte az amerikai imperializmus ügynöke volt. Mint Laden ...

Hogyan? Hát ez cifra történet, mint általában azok a történetek, melyek Henry Kissinger keze-nyomát viselik magukon.

Röviden szólva a hatvanas évek végén a Vietnamra pályázó Egyesült Államoknak kényelmetlenné vált a Kambodzsa érdekében "hintapolitikát" folytató Norodom Szihanuk herceg.
Amerika két frontot nyitott ellene. Pol Pot a Szihanuk elleni "partizánmozgalom" vezetője volt."Amerika pénzzel és fegyverrel látta el a szélsőségesen Amerika barát Khmer Serei (Szabad khmer) felkelőket. Az amerikai légierő gyakran bombázott kambodzsai területeket. Százötven nap leforgása alatt kétszázezer tonna bombát dobott le Kambodzsára, amellyel nem volt hadiállapotban." [M. 41. old.]
Amerika azonban nem csak Pol Potra tett, hanem Lon Nolra is, aki a CIA aktív közreműködésével 1970.márc.18-án fegyveres államcsínyt hajtott végre. Ebben a helyzetben Vietnám kényszerűen segítette a khmereket és Pol Pot Kambodzsa forradalmi vezetőjévé vált. Aztán kiirtotta saját népének felét, vagy esetleg csak egyharmadát. Sőt ennél még szörnyűbb bűnt is elkövetett: 1975. ápr. 17-én levegőbe röpíttette a Kambodzsai "Nemzeti" Bankot és ezzel örökre érvénytelenítette a pénzt. A bankók a romoktól kilométernyi távolságra is elszállingóztak.
[Képzeljük el, mit szólna az Egyesült Államok, ha ezt nálunk tette volna valaki a Magyar "Nemzeti" Bankkal, esetleg úgy hogy Surányi is benn van … A Roosevelt repülőgép-hordozó legott felúszna a Dunán, mondjuk a Parlament magasságáig, és rendezne a MIÉP háza táján egy olyan Pearl Harbort, hogy Csurka egy életre megemlegetné.]

A szerző [G.] úgy vélekedik, hogy a népirtás a világ nyomorult megváltoztathatatlansága feletti elkeseredettség
ből eredt. Pol Pot e vágyával nem az első ember a világon. Hasonló víziók Robespierre-től kezdve más ideológusokat is rákényszeríttettek arra, hogy időnként a vak terrorból eredő katarzist keressék.

A szerző [G.] párhuzamot von Pol Pot valamint Guevara, Rudi Duschke, Feltrinelli, Herbert Marcuse és más magasan kvalifikált értelmiségiek ideológiai alapú radikalizmusa között. Sőt Pol Pot cselekedeteinek gondos elemzése során számára is meglepő következtetésre jut. "Az Angkar ideológiája nem csupán szigorúan vett ázsiai termék. Többé-kevésbé ugyanúgy nézhetne ki az olaszországi vörös brigádok, az NSZK-beli Baader Meinhof csoport, vagy a legszélsőségesebb latin-amerikai városi partizánmozgalmak állama." [G. 161.old.]
És mit tett Amerika a cirka egy-másfélmillió kambodzsai szadista gyilkosával szemben? Ráengedte a SAS-kommandót? Összetrombitálta a nemzetközi bíróságot? Egy fenét! Az ENSZ 1979-ben Pol Pot rezsimjét ismerte el a kambodzsai nép "törvényes" képviselőjének. Az állandó tettestárs Ieng Sary külügyminiszter az ENSZ székházban sajtókonferenciát tartott. Miután a neki feltett kérdések nem voltak eléggé barátságosak az amerikai szabad sajtó egy sort sem hozott a meetingről.

A szerző emiatt füstölög kissé. "Ha így megy tovább, Pol Potot fogadni fogják a Fehér Házban, Ieng Sary lehet, hogy megkapja a Nobel Békedíjat … Miért is ne? Mi állhatja utjukat, ha eddig semmi sem akadályozta meg a Pol Pot rezsim rehabilitálását?" [G. 236. old.]
Ezzel kapcsolatban, a borzalomkeltés szándéka nélkül, idézek Máté könyvéből egy passzust amely a kambodzsai hóhérképzésről szól.
"Az oktatás utolsó szakaszában a tanulók gyakorlati munkára kerültek, tetteik számoltak be nevelőiknek, mennyire sajátították el az ölés tudományát. Kivezényelték őket egy halálra ítélt csoporthoz … Vezetőik gondoskodtak róla, hogy a vizsgán sokféle feladatot oldjanak meg; a kezükbe kerülő 'elitéltek' között akadjon javakorabeli férfi, magatehetetlen öreg, síró kisgyerek … " [M. 102. old.]
Nem folyatom. Gondolom, másoknak is eszébe jut Madelaine Albrigth asszony. amerikai külügyminiszter kijelentése, hogy ötszázezer iraki gyermek halála "elfogadható ár" volt … Gondolom, azok közül is sírt egyik másik, mielőtt meghalt.

[Más kérdés, hogy a vietnámi kalkuláció nem jött be, mert a kicsi sárgák előbb kipofozták földjükről az Army-t, majd Kambodzsából Pol Potékat.]

A könnyező krokodil most ártatlan áldozatokról krákog, a szeptember 11-i események kapcsán.

Amerikának egyébiránt most többek között az a baja, hogy túl sokáig disztingvált a jó terrorista, a neki momentán jó terrorista és a rossz terrorista között. [Laden is jónak ígérkezett egy darabig.] Most viszont, hogy a terrorizmus a globalizmusnál hellyel-közzel hatékonyabb antiglobalizmussá fejlődött és rákos metasztázisok formájában benne van a rothadó kapitalizmus csaknem minden sejtjében, elindítja az anyahajókat. Hogy hová a francba és mi a fenéért, senki sem tudhatja.

De térjünk át tulajdonképpeni témánkra, apró-cseprő hazai dolgainkra. A kormányfő úrtól már tudjuk, hogy a tornyok ledőlte nyomán támadt rengéshullám kis hazánkba nem gyűrűzik be. Ha meg begyűrűzne ott a korszerű hadsereg és a vaskezű belügyminiszter. Ha ők velünk, ugyan kicsoda ellenünk?

Eddig tehát rendben is volna.

De.
Ray Bradbury egy fantasztikus regényt irt "451° Fahrenheit" címmel. A regény arról szól, valakik elhatározzák, hogy a televízióból az agyat befolyásoló eszközt teremtenek és ennek sikere érdekében megsemmisítik a Gutenberg galaxist, azaz elégetnek minden papírt amire nyomtatva van, illetve amira nyomtatni lehet. [Az elszenesedéshez kell a 451° Fahrenheit.]

A TV-vel csak-csak rendben volnánk már. De a papír! Az nem szenesedik. Ez tulajdonképp nem is lenne baj, ha a firkálás jogát a jóisten, vagy valami helytartója igazságosan osztaná el. De nem így van, és akik firkálhatnak e joggal néha visszaélnek és szórakozatják és/vagy bosszantják azt aki megveszi és elolvassa, például az ÉS-t.

Egy ilyen és/vagy írás Ungvári Tamás cikke az ÉS 2001. szeptember 21-i számában. Címe: "Az új janicsárok."
E műről ejtenék szót.

Gondolom a szerző is megnyugodott azóta, hogy már nem kell végignyálazni a ferihegyi robbantás aktáit, mert a merénylők élve ill. halva megkerültek. Németek voltak …

Ami a vezérfonalat illeti, a szerző tovább gombolyítja Tamás Gáspár Miklós korábbi eszmefuttatásait azzal kapcsolatban, hogy a valakiknek nem tetsző gondolatok verbális, ill. "literális" kifejezését meg kell akadályozni. Erre jól bevált módszereket is ajánl. Az egyik a "tabu", a másik az újságosbódék felborogatása, stb. Az előbbi horrorisztikus, az utóbbi terrorisztikus módszer és mindkettő élesen szemben áll a liberalizmus alapeszméivel.

Emiatt prüszköltek ugyan egyesek. De hát a Gazsi szokott vadakat írni, és végül is nem rúgott fel egyetlen bodegát sem, bizonyítva hogy nincs lelkében SA mentalitás. Budapesten így elmaradt a kristályéjszaka. Gazsit egyébként is megszoktuk már és [tényleg] hiányérzetünk lenne, ha egyszer csak felhagyna a szeretetbeszéddel.

Ungvári úr cikke azonban valahogy más. Úgy tűnik épp Budapesten kelt legnagyobb érdeklődést, hogy ne mondjam lelkesedést, "a véleményszabadság határainakújragondolása" amely az amerikai visszacsapás eszköztárának egyik legveszélyesebb fegyvere lesz ha New York-ban és Budapesten kikovácsolják, megedzik és jó élesre fenik.
A szerző derekasan nekilát az újragondolásnak. Az eredmény az orwelli "duplagondol" módszer valóságos gyöngyszeme.

Vegyük talán sorra a "téziseket".
"A hadicselekmények (?) feltárták, milyen drámaian megfogyatkozott a szó és tett közötti mezsgye."
A tézis rosszhiszeműen hamis. A merényleteket éveken keresztül, szisztematikusan és hallgatagon [!] készítették elő. A terv és kivitelezés a hideg fanatizmus, a démoni kreativitással alkalmazott high tech, az intuíció, a mérhetetlen türelem és fegyelem végeredménye.
----------------------------------------------------------------------Karlheinz Stockhausen akit egyesek a leghíresebb német zeneszerzőnek tartanak azt találta mondani, hogy"ami ott történt - és most állítsák át az agyukat - a legnagyobb műalkotás … emberek tíz évig teljesen fanatikusan gyakorolnak egy koncertre és meghalnak!" [Népszabadság 2001.09.20.]
Aztán hiába takarózott azzal, hogy Lucifer juttatott ilyesmit az eszébe, "szalonképtelennek" hülyének, perverznek nyilvánították, és természetesen törölték koncertjeit.
--------------------------------------------------------------------
"A terroristák nem valamely nép, vallás, égöv, fejlettségi fok sérelmi politikájának gyermekei. A hatásos 'gyűlöletbeszédből' (!) keltek ki."
Ez részben sem igaz. Minden eddigi adat az ellenkezőjét igazolja. A "keltetés" víziója pedig szimpla marhaság. Gyűlöletbeszédtől ugyanúgy nem támadnak önkéntes halált vállaló "eretnekek", mint ahogy a záptojásból sem költhető ki csirke vagy kacsa. [Kivéve a hirlapi kacsákat ...]
"A terrornak nincsenek angyali vagy ördögi okai, mert természete szerint minden indoka csak a gyűlölet és az irigység ürügye."
E tézis az első számú közellenség Oszama bin Laden vonatkozásában is nyilvánvalóan abszurd. Az Antikrisztus dollár milliárdjaiból hedonisztikusabb életmódot folytathatna, mint Henry Kissinger tette, amíg bírta. Miért lesz olyan ember a legyőzhetetlen afganisztáni hegyek szelleme, aki a világ bármely pontján tündérpalotát építhetne [építész!] és nargiléját szortyogtatva, mézízű serbetet kortyolgatva hallgathatná a hurik énekét, míg érte nem jön Allah, hogy a paradicsomba vigye? Irigységből? Ugyan már! Gyűlöletből? Az magában kevés! Részvét is szükségeltetik mellé. Mondjuk: gyűlölet a gyerekek gyilkosai és részvét a megölt gyermekek iránt.

Ungvári úr! Kérem, nézze meg az apja vállán haldokló kislány képét a Népszabadság 2001. 10. 01-i számának 4. oldalán, és ha még tud, szégyellje magát "műve" miatt. E kép átvezet ugyanis a következő tételéhez.
"Ha ösztönzőikben racionalitást keresünk, akkor azt abban a tudatosan adagolt ideológiában lelhetjük fel, amelyet jelenleg bizonyos arab államok méregként terjesztenek, de melyeket a szólás- és gyülekezési szabadság különleges kedvezményezettje, az európai radikalizmus segített kikeverni."
Ungvári úr! Ébredjen már fel! Jóllakott elégedett emberek körében nem lehet csak úgy mérget terjeszteni. Mérgessé az a szülő válik, aki nem tud segíteni haldokló gyermekén. Mi sem természetesebb, hogy olyanokra lesz mérges, akik szerint ötszázezer iraki kisgyermek halála erkölcsileg igazolható, indokolt, stb.

Ön sírjukból előrángatja és pellengérre állija Sartre, Regis Debray, és Russel "társutasokat" és visszamenőlegesen kérdőjelezi jóhiszeműségüket, mert temetésük után egy-két évtizeddel felrobbant a két torony. Mondhatnám, ön időutazónak képzeli és akarja láttatni magát. De alighanem csak arról van szó, hogy fordítva ül egy képzeletbeli lovon és ezt az abszurditást nem képes érzékelni.

Oszmanofóbiája is inkább mosolygás mintsem borzongás kiváltására alkalmas.
"A terror elvét a nyugati civilizáció megsemmisítésének igéiből fonták. Célkeresztjébe belefér a globalizáció, az elnyomás is, ám lényege mégsem ezekben keresendő. A radikális iszlám hagyomány két részre osztotta a világot. 'Dar el Harb', a háború országa, míg 'Dar el Iszlám' a muzulmánok otthona. Ez a közös haza jogosan hirdet … dzsihádot a hitetlen gyaurok élettere ellen."
Így ön.

A történelemből tudjuk, hogy majdnem minden birodalomnak van egy expanzív időszaka. [Mi tűrés tagadás, mi is megsarcoltuk több mint a fél Európát egykoron.] Azt azonban ön is tudhatná, vagy ha tudja, figyelembe vehetné, hogy a törökök nem vethették volna meg lábukat 150 évig Európában, ha a legkeresztényibb francia királyok hajóhada nem szállította volna Európa "lágy altestének" kikötőibe a török hadakat és a francia államkincstár nem finanszírozta volna az iszlám hódítás költségeit.
Az meg, hogy ön a "Porta önkéntes szolgálói" miatt szégyenkezik, lezsibbasztja az ember ujjait a számítógép klaviatúrájáról. Így hát: erre no comment.

Az ön gondolkodásbeli lólába a 8. oldal harmadik passzusába irt sorok közül lóg ki hosszan, igy jól láthatóan.
"Terrort a gyűlöletbeszéd fiadzik" állítja ön. Aztán megint visszakanyarodik a "mesgye szűkülésre" amiről fentebb megemlékeztem. Majd Gerő Andrásba burkolózva ön is megpedzegeti, hogy "a gyűlöletbeszéd megítélésének új korszakába léptünk."
Továbbá hogy "miként a súlyos betegségek esetében, itt is a megelőzés és nem az utólagos műtét javallt."
Meg aztán "az élethez való jog felülírja a véleményszabadságét."
Tudja mit, Ungvári úr! Lehet, mindenben magának van igaza. De nem kevesen vannak vagy lehetnek olyanok, akik önnel szemben, úgy vélekednek, hogy a választékos eleganciával öltözött, jó megjelenésű, sziporkázóan szellemes fiatalemberek és az "européer" tömeggyilkosok közötti mezsgye mutatkozik drámaian keskenynek. Vélik továbbá, hogy nincs igazán szükségünk olyan gondolatrendőrökre, akik a szovjet zsoldkönyvet amerikaira cserélték.

Saját érdekében kérem végül, ne irkáljon máskor olyanokat, hogy "Az Egyesült Államok gyakorlatilag statáriumot hirdetett ki: halálbüntetés vár a terroristák támogatóira."
Bolygó-szerte végrehajtandó tömegkivégzésekről álmodik? Nem lesznek ilyenek! Amerika sem fogja az izraeli "megelőző békefenntartás" módszereit kiterjeszteni az egész világra.

Lehet, hogy ön világstatáriumot szeretne, és szívesen kiterjesztené mindazokra, akik "gyülöletbeszélnek", hiszen az erre való ácsingózás szűrődik át minden mondatán. Ne vágyakozzék rá. A szükségállapot kihirdetésére sem, mert az ilyesmi valahogy mindig másképp sül el, mint gondolni lehetne.

Úgy hiszem, értem az ön dühős türelmetlenségét. Önnek komplexusa van: szeretethiányban szenved. Nem elégíti ki az, hogy tollával másokon tapos. Arra is igényt tart, hogy szeressék. Ezért? Hát ez nem fog menni.

2001.09.29

Sz.Gy.

A terrorista zsidó állam

Az írás 2001.10.15-én (!) jelent meg.
 

 

America's New War = Israel's Old War?

Minket is megesz a [lép]fene?

Emberileg érthető, hogy miután a szuperhatalom a lenyelt műanyag papírvágó késeket se kiköpni, se megemészteni nem tudja , tengeri és légiflottát ragadva nekilódul, megmutatni mindenkinek, hol lakik az isten és ki az úr a glóbuszon, sőt azon is túl.

Elcsépelt frázis, hogy a harag rossz tanácsadó. Nála rosszabb csak Kissinger és/vagy Brzezinskilehet. Hogy ők most nem tanácsadnak? Ugyan, honnan lehessen azt tudni.

Az már kézenfekvőnek tűnik, hogy mégiscsak előkerült Bibi Netanjahu forgatókönyve a terrorizmus elleni küzdelem módszereit illetően. Tartottam ettől és ennek hangot is adtam egy korábbi commentemben. Aki nem rest, utána nézhet archívumban.

De ha csupán róla volna szó. Bush mögött feltűnik egy tisztességben megőszült joviális bácsika. A kép aláírása ez lehetne: "Uncle 'Sam' and Uncle Saron". Ha ők ketten együtt kezdik intézni a világ sorát, a dolog kétségtelenűl jó kezekbe kerűl. Sharon már többször bizonyított, Bush pedig csak most kezdi. Igy az is elegendő, ha figyel az öregebbre és igyekszik utánozni annak tánclépéseit. Még javában állt a WTC. amikor Ariel Sharon [2001.szeptember 5-én] Moszkvában beszédet mondott az orosz zsidó közösség tagjai előtt. Erről nálunk egyetlen bulvárlap a Színes Mai Lap számolt be [megmértem (!)] 95x56 mm-es "terjedelemben" ekképpen.
"Saron: Kell egymillió Zsidó!
Ariel Saron izraeli kormányfő szerdán Moszkvában az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott beszédet: - A II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes politika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó -mondta és kivándorlásra [!] szólította fel az oroszországi zsidókat. - Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogyha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."

Kérdés, hogy Saron moszkvai elmefuttatásai érintenek, érinthetnek e bennünket magyarokat? Javaslom, ne siessük el tulságosan a nemleges választ. Inkább olvassuk el újból Sharon nyilatkozatát és gondolkozzunk el rajta. Ha Oroszországból egymillión kivándorolnak, hova vándorolnak be?

Kétségtelen, hogy a volt Szovjetunió és a jelenlegi Oroszország [Ukrajna, stb.] területén élő zsidóság gyötrő etnikai prés alatt van. Az alatt volt a nácizmus idején is. De mielőtt körvonalazódtak volna a wannsee-i konferencia "határozványai" kísérletek történtek arra, hogy a zsidóságot élve [!] kiszorítsák a német fennhatóság, megszállás, vagy befolyás alatt álló területekről. [Ezen ügy körűl sokan buzgólkodtak. Még a cionizmus nagy tisztelője Adolf Eichmann is! Igen, jól látják-olvassák, Eichmann! Erről sok tanulságosat lehet olvasni Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" című könyvéből. [Kossuth Könyvkiadó. 1973.]

Ám a Palesztinába irányuló exodust az angol impérium, a nyugatra irányulót pedig a nyugat tehetetlensége (?), ill. közömbössége (?) tette lehetetlenné. A "nagy" Roosewelt jószerivel meg se kísérelte, hogy az amerikai bevándorlási kvótát pár tízezer fővel felemeljék a vészkorszak éveiben. "Méltán" gúnyolódhatott ezen a Völkischer Beobachter olyképp, hogy a zsidók eladók lennének, de nincs rájuk vevő.

A kérdés tehát úgy pontositható a Moszkvában kivándorlási program szervezői Magyarországra mint befogadó országra számot tartanak e és ha igen, mi a kötelező kvóta?

Itt indokolt a "Csurka jelenségre" utalni. A jeles pártvezér és tollforgató kedvenc vesszőparipája Magyarország zsidók általi elözönlése, az "Európai Izrael" megalapítása és ennek folytán a magyar nemzet "palesztin sorba" taszítása.

Nem kizárt, hogy e tézisek puszta fantazmagóriák. Mondhatnók, hogy az egész egy tömény marhaság, de csak akkor, ha egyúttal azt is kijelenthetnénk, hogy Saron Moszkvában marhaságokat beszélt, vagy nem is mondott semmit - hírlapi kacsa az egész.

Mutatkoznak azonban bizonyos jelenségek amelyek figyelmünkre méltók.

Csak az egészen hülye újságolvasónak, vagy televíziónézőnek nem tűnik fel, hogy az antiszemitizmus valós vagy vélt jelenségeire a nemzetközi sajtó, de az Amerikai Kongresszus sem egyforma empátiával, ill. intenzitással reagál.

Magyarország ebből a szempontból mindenesetre hiperérzékeny terűlet. Miért?

Mielőtt erre válaszolnánk vegyük kissé szemügyre ezúttal is Amerika furcsa háborúját.

Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy akár utólag is megtudhatjuk, hogy Amerika világ elleni háborújának voltaképp mi a stratégiai célja és mi a "főcsapás iránya". [Ezt példáúl Sztálin sem verte előre nagydobra, de előbb-utóbb mindig kiderült, volt ilyen irány.]

Felfoghatatlan, hogy miből gondolják az amerikai stratégák, hogy ami eddig nem ment Izraelnek a palesztinok ellenében nekik menni fog a talibánokkal, a mohamedánokkal, a terrorista és nemterrorista antiglobalizmussal szemben?

Hogy nem csupán egy milliárd mohamedánról van szó az kitűnik Bush elnök arra utaló kijelentéseiből, hogy az antiglobalistáknak is meggyűlhet vele a bajuk, mert úgy néz ki, mintha ezek egyúttal anticionisták is lennének.

Amerika az egyes számú hadszintéren Afganisztánban jogtalan és igazságtalan háborút folytat - barbár módon! Érdekes, most senki sem gondol arra, hogy a nemzetközi jogot súlyosan és hivalkodóan sértő háborús bűncselekmények miatt egyszer valahol összeül egy nemzetközi törvényszék és megérkezik Woods őrmester is művészien csomózott kötélhurkaival? Egyszóval megismétlődik nürnbergi igazságtevés.

Lehet, hogy ez a felvetés de jure és de facto abszurdnak, vagy csupán viccesnek tűnik, de erkölcsileg semmiképp sem az.

Az Afganisztán elleni szovjet támadás kapcsán ugyanis az történt, hogy "... Igen hamar elitélte a szovjetek totális háborúját a Népek Állandó Bírósága, azoknak a régi 'Russel- bíróságoknak' az örököse, amelyek közvetlenül jogelődjük, a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék hagyományaiból merítenek. A Népek Állandó Bírósága vizsgálatot indított a tömeggyilkosság[ok] ügyében." [Stéphane Courtois és szerzőtársai : "A kommunizmus fekete könyve." Nagyvilág Kiadó. 728.old.]

A könyvből megtudhatjuk, hogy a [helyszíni] vizsgálatot egy afganológusra, egy jogászra és egy fényképészre bízták. Az ülést, ahol a verdiktet kimondták a híres párizsi Sorbonne-on tartották.

Ahogy a dolgok alakulnak, már most időszerű lenne az üléstermet lepókhálózni, a talárokat, parókákat a molymegóvóból elővenni, és hirdetést feladni: "afganológusokat, jogászokat és fényképészeket alkalmazunk kiemelt fizetéssel, stb., stb."

A pókhálót és a molyolást csak azért emlegetem, mert például a sabrai és satillai palesztin menekülttáborok lakói ellen végrehajtott tömeggyilkosságok kivizsgálására -ha jól tudom- a rangos testület nem ült össze. Lehet hogy csak a bíróság Állandó, az odafigyelés nem?

Ennek kapcsán indokolt egy rövid visszapillantás Uncle Saron korábban viselt dolgaira.

E témának könyvtárnyi irodalma van. Itt és most meg kell elégednünk néhány szemelvénnyel. A forrás Kereszty András : "A hosszú villámháború" című könyve. [Kossuth Könyvkiadó 1982.]

A könyből tudjuk, hogy 1981-ben Sharon, mint Izrael új hadügyminisztere, stratégiai koncepciót hirdetett és többek között a következőket nyilatkozta.
"Ami az északi határokon folyik egyenesen nevetséges. Palesztin merénylet, izraeli kommandóakciók, palesztin ágyúzás, izraeli bombázás. A helyzet talán a végtelenségig tart majd? Izrael eddigi katonai vezetői talán nem vették észre, hogy a palesztin taktika csapdájába estek? Hogy a hatalmas irzaeli hadigépezet gerillaharcot folytat a gerillákkal szemben? Legalábbis átvette azok harcmodorát. Ennek véget kell vetni! Korlátozott visszacsapások helyett háborút kell indítani.'Rövid és brutális háborúra van szükség."[7.old.]

A jelenlevők a szerző szerint megdöbbenten néztek össze. "Hiszen ez a terv a jövőre vonatkozóan ingatag logikai kártyavár volt. ... Ezúttal nem hadsereg áll majd hadsereggel, nem állam az állammal szemben. Az izraeli hadigépezet egy népre támad."[8.old.]

Nos a háború megindult és brutalitásokban nem volt hiány. Izrael megámadta Libanont, különös tekintettel a palesztin menekült táborokra, a terrorizmus "fészkeire".

Az Army most nagyjából ugyanezt, ugyanígy teszi Afganisztánban!

Persze előbb hallunk a haditechnikai fölényből adódó "győzelmekről" és majd csak később a brutalitásokról, vagy egyszerüen a pusztába üldözött koldússzegény embermilliók mérhetetlen szenvedéseiről.

A bombázás a mennyiségi mutatókat illetően jól halad, mert ugyebár az üzlet az üzlet, a recesszió meg recesszió. Ami viszont a sebészi, sőt mikrosebészi pontosságot illeti: meglepő, hogy a méregdrága technika milyen keveset fejlődött Belgrád óta. [Ott történt ugyanis, hogy amikor a cirkáló rakéta, sebészi pontossággal, befordult a sarkon egy olyan épülettel találta magát szemben, melynek nem szabadott volna épp ott lennie. A kínai nagykövetségről volt szó ...]

A mostani vadászat terítéke is meglehetősen változatos. Eltrafáltak egy olyan ENSZ. intézményt, amely Afganisztánt szerette volna a szovjetek által lerakott több millió aknától mentesíteni. Azután következett a Nemzetközi Vörös Kereszt egyik intézménye, echte amerikai halottakkal. És legutóbb a talibánok esküdt ellenségei az Északi Szövetség afgánjai, Amerika szövetségesei, kerültek rakétavégre. Ám meglehet ez utóbbi esetleg nem véletlen, hiszen fennforog az a veszély, hogy valami megfoghatatlan ok miatt később ők is terroristákká lesznek, mint Oszama bin Laden. [Mióta a "Comment" ezen részét írtam, a sajtó egyre újabb találatokról számol be. A felsorolást tehát itt hagyom abba, mert a cikkírást egyszer be kell fejezni ...]

Az Army presztízse tulajdonképp nem is ezen múlik, hisz már Sztálin is megmondta, hogy ahol gyalulnak, ott bizony hullik a forgács. A baj az, hogy az Army az istennek sem akarja meghágni az afganisztáni hegyeket. Nem fűlik a foga a kies Pamirhoz, pedig valahol ott bujkál a krampusz. Úgy látszik a nepáli ghurkák sem kezdték el a hegymászást. Aztán szó esett az angol SAS-okról mégpedig teljes létszámmal, tokkal vonóval. Vajh' hol repkednek mostanság?

Kérdés hogy ebben a konstellációban mi a szerepük az ultra, infra, PC., CD., TV., Radio és ki tudja még milyen technikával felszerelt amerikai kyborgoknak? Igaz is, ők sem hegyi kecskéknek szerződtek. Tehát várnak, míg a légierő meg nem szabadítja a hadiraktárakat az inkurrens bomba és rakéta-készletektől. És azután mi lesz?

Úgy tűnik ezúttal a szennyes háborúk sablonja sem igazán hatékony. Az északi tálib-ellenes erők vélhetőleg nem jutnak abba a helyzetbe, hogy szent dühvel gyilkolják mohamedán testvéreiket. Egy sikeresnek ígérkező északi offenzíva esetén ugyanis nagy valószínüséggel megbukik az Amerika barát pakisztáni kormány és esetleg olyan helyzet támad, hogy Ladennek nem kell a régóta spájzolt koffer-atombombákkal a kertek alatt ólálkodnia. A pakisztáni rakétaegységek elvégzik helyette a rombolást [insallah].

Mindennek tetejébe, Bush állítólag parancsot adott a CIA-nak, ölje meg Oszama bin Ladent és harcostársait. Ezt a metódust már ismerjük. Rendkívül szórakozató történet például, ahogy Sztálin megbízottja Ramón Mercaderédesanyja cinkossága mellett bejutott Trockij házába, beférkőzött bizalmába és végül fejbe vágta egy jégcsákánnyal. Nem csodálkoznék azon, ha a Bush által delegált gyilkosok egy fogpiszkálóval ölnék meg Oszama bin Ladent. Ez lenne az igazán méltó bosszú a papírvágó késekért ... Persze más módszerek is lehetségesek. E tekintetben hasznos tanácsokkal szolgálhatnak Szaddam Husszein, Moamer Kadhafi, Fidel Castro és [halottlátó közbejöttével] Nicolae Ceausescu.

De ennek még előtte vagyunk és nem is tudjuk hányat kell még aludnunk addig, míg Oszama bin Laden a paradicsomba jut, alakja Mohamed mellé magasodik [persze csak a fundamentalisták szemében] és megsokszorozza dühüket a tengeren inneni és túli gyaurok ellen ...

És most néhány szó a viktimológiáról.

A viktimológia [áldozattan] azt kutatja, van e valami törvényszerűség a mögött, hogy valaki bűncselekmény áldozatává válik, azaz szükségképpen ártatlan e az áldozat?

Az "ártatlan áldozat" mint fogalom most foglalt. Olyan különböző fajokhoz, nemzetekhez és felekezetekhez tartozókat értenek alatta akikben az a közös, hogy vidámak, jólöltözöttek, jól tápláltak [voltak] és kényelmes irodáikban valamiképp Amerika érdekeit, vagy dicsőségét, ill. általában a big business céljait szolgálták. Az afgán Golgota felé vánszorgó, éh, szomj és fagyhalálnak kitett "söpredék" tehát nem értendő ide.

Hál' istennek nem estek ebbe a kategóriába azok sem [mintegy négyezren] akiknek előre szóltak, hogy horoszkópjuk szeptember 11-ére váratlan [!] és kedvezőtlen eseményt mutat, ha bemennek a WTC-beli munkahelyeikre. Persze nem is mentek be. Ez egyben azt is jelenti, hogy a babona néha szerencsét hoz. Továbbá, hogy az információ nemcsak pénzt, hatalmat, hanem életet is jelenthet.

Amerika tehát terrortámadás ádozatává vált és most hadbavonúl az ártatlanok gyilkosai, a gyilkosok rokonai, a gyilkosok támogatói, a velük rokonszenvezők és az ellenük Amerika oldalán fel nem sorakozók ellen.

Van abban valami paradox, hogy ezt a szegény szuperhatalmat mindig bántják. Vagy valami bűzlik az áldozattá válás misztériuma körűl?

E kérdés megválaszolásához segítségül hívom Avar Jánost [akit sosem fogyó, mindig kerek, mosolygós (geostaciocionárius) műholdként ismét fellőttek a magyar média egére]. Persze nem a mai, hanem az 1981-es Avar Jánost választom kútfejemül. A forrás Avar János : "A 40. Elnök" [Kossuth Könyvkiadó 1981.] A rendszám Reagan elnököt jelenti.

Avarunk ott is, akkor is egy terrorakció felemlegetésével vág a dolgok sűrűjébe. "Pontosan egy évvel 1980. november 4-e előtt teheráni tömegek elfoglalták az amerikai nagykövetséget és 'iszlám diákok' egy csoportja túszul ejtette a diplomatákat." [50.old.]

És a jól ismert amerikai reagálás. "A diplomaták fogvatartása miatt értehető nemzeti felháborodás egyúttal véget vetett a Vietnam óta érzett nemzeti lelkiismeret-furdalásnak, Amerikában többé nem az volt a kérdés, hogy szabad e 'keményen bánni' a külvilággal, hanem az: 'meddig packázhat velünk a külvilág?" [52.old.]

Most dettó ugyanez a helyzet. Az sem lehet véletlen tehát, hogy e kerekképű héja ismét berepült a képernyőnkbe.

A "nemzeti felháborodás" jól jellemzi egyúttal az amerikai mentalitást is. Mi leromboltunk egy országot. Megöltünk, vagy meghalasztottunk egy-két millió kicsi sárgát. Most, hogy foglyul ejtették diplomatáinkat, kvittek vagyunk az istennel, önnön lelkiismeretünkkel és a világgal is. Sőt a világ él vissza legendás türelmünket, és most már legyen elég, mert a pofájukba mászunk.

És itt következett akkor, következik most is a csapda. A "New War" már nem folytatható csupán a támaszpontokról felszálló bombázógépekkel, mert a frontok drámaian összekuszálódtak.

Miért és hogyan? A válasszal könyvtárakat lehet megtölteni, de a jelenség viszonylag tömören is körülírható.

Ki a bűnös? Ismét Madáchcsal szólván a bűnös önmaga a győzelem, mely szerteszór, és száz érdeket növel. Az emelkedő állam és társadalom legelőször a legsúlyosabb ballasztot, az erkölcsiséget dobta ki a kosárból és magasba is szökkent.

Hogy mire gondolok? Hát amire Avar. "... Kirobbant a felettébb kínos botrány az elnök öccse Billy Carter körül: kiderült róla, hogy a libaiak fizetett ügynöke ... (A Billy-ügyet szenátusi különbizottság vizsgálta s marasztalta el végül az elnök viselkedését, noha nem talált jogi sértést.)" [55.old.]

Istenkém, micsoda ismerős logikai okfejtés. Most nap mint nap hallunk ilyesmit, mintha honi bíráink a Kongresszusban gyakornokoskodtak volna.

Aztán meg mi a baj? "Business is business!" Billy nem lopta az információkat, csak úgy hozzájuk jutott. Az információ = árú. Billy eladta áruját és pénzt kapott érte.

És itt kanyarodom vissza a Centerhez. Ha egy pihentagyú egyén egyszer kikutatja és kimutatja, hogy a Center rogyasztáshoz hány dollárnyi információt kellett a gaz terroristáknak tisztességes amerikaiaktól megvásárolniuk meglepően sokjegyű számhoz fog jutni.

Hitler az ötödik hadoszloppal demoralizálta a célországok lakosságát. A módszerek jól ismertek: merényletek gyilkosságok, pánikkeltés, stb.

Egy kívülről vagy belülről támadó ellenség szempontjából viszont nem csak egy megrémített társadalom demoralizált, hanem az is, amelynek polgárai és főleg a tűz közelében ülők a kelleténél nagyobb számban amorálisak. Az ilyenek nem reszketnek nyárfalevélként, hanem joviálisan seftelnek csupán. Tehetik, mert a vevő nem az ő ellenségük, hanem Amerikáé.

És amikor ezért meg másért rosszul mennek a dolgok, jön a nagy-nagy amerikai hülyítés. Reagan is a "kommunisták sátáni terveiről és behatolásáról" kezdett szövegelni. Majd meghirdette a "sztálingrádi tézis" mintájára: "Itt állunk a szabadság utolsó szigetén az egész világon. Nincs hova menekülni [?], nincs hova elfutni. Vagy megvédjük a szabadságot, vagy elveszünk!" [115.old.]

Ezt a ripacskodást az amúgy is kövér amerikai úgy zabálta akkor, zabálja most is, mint a hamburgert, alkalmasint a TV. fotelben ülve. Most a "végtelen szabadság, ill. a tartós szabadság" szlogen járja. A hatás ezúttal is frenetikus [mármint a bombázott Kabulban, Kandahárban és másutt ...]

Avartól tudjuk [merci !], hogy a balhé állandósításának Amerikában külön intézménye van : "A Jelenlegi Veszély Bizottsága." [134.old.] És minthogy jelenleg mindig van, veszélynek is lennie kell, mert ha nem lenne, mit csinálna a Bizottság?

Tőle tudjuk azt is, hogy az amerikai lakosság hangulatát intézményesen "indexálják a kommunista veszélytől való félelem" szempontjából [Potomac Associates].[137.old.] A hadiiparnak természetesen a magas index értékek kedveznek, lévén szoros korreláció a félelmi index és a hadiipari megrendelések között.

Most mondják azt, hogy ostoba és rosszindulatú vagyok, de ha valaki azt bizonygatná hogy a kétszáz milliárdos vadászgép tendernek is köze van az ügyhöz nem tiltakoznék teljes meggyőződéssel.

Az amerikai közvéleményt szokásos két csoportra: az "internacionalisták" [értsd "intervencionalisták"] ill. az izolacionisták csoportjára tagolni. Az igazi amerikai hagyományosan az első csoportba tartozónak tekintendő.

A galamblelkű Kennedy elnöki beiktatási beszédében "fennen hirdette, hogy az Egyesült Államok 'bármi árat' kész megfizetni világpolitikai céljainak elérése végett." [138.old.]

A szemantikusnak sem utolsó Madame Albright asszonytól tudjuk, hogy ez mit jelent: Amerika nem habozik más népek millióinak életével "fizetni" világpolitikai céljainak elérése végett.

Amerikát ugy tűnik "megrendítő erejű csapásoknak" kell érnie ahhoz, hogy a hadiipari boom működjön [boom-bázások] és újabb térölelő lépéseket tehessen a világ feletti uralom megszerzése irányában. Ezen út állomásai a "Lusitania affér" [első világháború] a "Pearl Harbour affér" [második világháború] és a "WTC. affér" ["harmadik" világháború]. Merre tovább?

Ami mármost az aktuális lépfene kurzust illeti, a laikus is rájön, hogy ezúttal [még] inkább pszichológiai hadviselés folyik mint biológiai. Amennyiben a terroristák tömegpusztításra törekednének, mint Truman annakidején, úgy hatékonyabb anyagokat és hatékonyabb terjesztő eszközöket, módszereket használnának.

Ennek kapcsán jut eszembe egy Pulitzer díjas amerikai liba nyilatkozata [Népszabadság 2001.10.27] miszerint Amerika nem készült fel a bioterrorra. Kérdés: ugyan miért nem? Tényleg nem?
Egely György írja "Tértechnológia" c. könyvében [Kornétás Kiadó. Budapest. 1998.] a következőket.
"Az Amerikai Egyesült Államok 1969-ben írta alá a kémiai és biológiai fegyverek betiltására vonatkozó egyezményt. Ennek ellenére a 1987-ben a hadügyminisztérium beismerte, hogy 127 laboratóriumban kísérleteznek vegyi és biológiai fegyverek előállításával. (Ez csak kis adalék a nemzetközi szerződések komolyságának és a kormányok szavahihetőségének bemutatására.) Ma az USA kormánya szerint évi 1,4 milliárd dollárt költ a hadsereg arra, hogy idejében észre tudják venni a biológiai és kémiai fegyvereket, tehát időben detektálhassák ezeket háború idején."[268.old.]

Bush meghirdette a háborút, elkezdhette volna egyúttal a detektálást is. Most ott tart, hogy jószerivel az egész államapparátus kényszerszabadságon van, mint nálunk a nebulók az egykori szénszünetek idején.

Azután tovább Egely. "Még csak elképzelni sem tudjuk, hogy micsoda katasztrófa lenne, ha ilyen sunyi fegyverek a terroristák kezébe kerülnének. Gyakorlatilag egész városokat, országokat irthatnának ki figyelmeztetés és a védekezés legkisebb esélye nélkül." [u.o.]

Nos ami elképzelhetetlennek tűnt: megtörtént. Hic Rhodus, hic salta! Azaz: ugrani kell! Kérdés mekkorát és hova?

A Magyar Demokrata a WTC. romjainak képe fölé montírozott térgrafikával idézi Bush következő mondatait.
"Ma Afganisztánra összpontosítunk, de a harc ennél szélesebb. Minden nemzetnek választania kell. Ebben a konfliktusban nincs tere a semlegességnek. Ha bármely kormányzat támogatja a törvényteleneket és az ártatlanok gyilkosait, akkor maga is törvényen kívülivé és gyilkossá válik. És amelyik erre a magányos útra lép, az saját pusztulása felé indul el."

Déja vu!

Saron "ingatag logikai kártyavárhoz" hasonlított téziseinek megvalósításához ok, vagy ürűgy kellett. És lőn: Izrael londoni nagykövetét, a Dorchester szállóban elköltött vacsora után, távozóban egy jordániai diák agyonlőtte. Semmféle tény nem bizonyította, hogy tagja lett volna bármely palesztin szervezetnek. Megvolt viszont a háborus ok. Ezt igy fejezte ki Jozef Ben Aharon belügyminisztériumi osztályvezető. "Ennek nem lesz vége, míg nem irtjuk ki a PFSZ terroristáit. Legfőbb ideje, hogy ezeket az állatokat megtanítsuk a 'törvényre'. És ezt Izrael meg is teszi. Libanonban és a világ minden pontján."

Ez leaglább értelmes és világos beszéd volt.

A washingtoni fogcsattogtatás és az afganisztáni idétlenkedés nem feledtetheti: egyre több jele van annak, hogy a globalizmus saját antitézisével került szembe, az anti-globalizmussal. Ennek a szembeszegülésnek csak egyik osztagát alkotják a terroristák, akik közül nem feltétlenül a mozlimok a legveszélyesebbek, csupán ők halnak meg legszívesebben.

A harc játéktere maga a glóbusz és a dallam igen sok regiszteren szól. Ha most kiderül, hogy a papírvágó kés ötlete mondjuk német patent, és Bush felszólítja Németországot, hogy bizonyítékok bemutatása nélkűl élve vagy halva szolgáltasson ki német állampolgárokat, mi lesz, ha a "megkeresett" állam saját szuverenitására és a kiadatás nemzetközi jogi normáira hivatkozik? Újból lebombázzák Drezdát? Nem is rossz ötlet.

* * *

És most arról, hogy bizonyos hazai jelenségek milyen összefüggést mutatnak a fentiekben vázolt nemzetközi eseményekkel.

1997-ben a Magyar Kapu Alapítvány kiadásában puhafedelű könyvecske jelent meg az alábbi kemény címmel : "Soros, a Gólem", avagy "Soros György a megaspekuláns arcképe."

A könyv nem keltett különösebb visszhangot. Nem is kelthetett, mert mint hírlik felvásárolták olyanok akik sorra járják a könyvpavilonokat és egy tételben viszik az árút.

A könyv angol eredetije Washingtonban jelent meg. Az Executive Intelligence Rewiew vizsgálati jelentésének anyagát tartalmazza. A jelentésben sok épületes dolog olvasható. Ide csak a témánkba vágó néhány mondat nyer beiktatást.

A könyvből kiderül, hogy Soros nem mindenütt olyan népszerű, mint [állítólag] nálunk. Az olasz líra elleni spekulációja miatt Róma Város Magisztrátusa például elfogató parancsot adott ki ellene. Ismertek az angol font elleni manipulációi is. Ennek ellenére önmagát "filantrópnak" tekinti és minősíti.

Itt most a Central European University [továbbiakban: CEU] magyar nevén a Közép Európai Egyetem dolgairól esik szó.

Az Egyetem, hogyan-hogyan nem, nem vált közép európaivá. Példáúl a prágai tagozatának adott engedélyt Václav Havel cseh elnök, indokolás nélkül visszavonta. Romániában titkosszolgálati ellenőrzés alá vetették, mint potenciális felforgató szervezetet. Oroszországban a CIA ügynökségének minősítették, stb. Így már csak egyetlen tagozat maradt talpon, természetesen Budapesten.

Az Egyetemmel együttműködő másik szervezet "... a Központ A Nacionalizmus Tanulmányozására [Center for the Study of nationalism] amelyik a Sorosnak ellenálló etnikai csoportok és politikai vezetők vizsgálatára szakosodott, akiket ezután Soros ... kifejezésével élve 'fasizálódottak' [nazified], vagy 'szélsőséges nacionalisták' címkével láttak el. Azzal az ürüggyel, hogy segédkezik az 'átvilágításban' a CEU jogi kara kizárólagos betekintést kapott a korábbi keleti blokk belügyminisztériumainak és titkosszolgálatainak aktáiba. Ez ma óriási hatalom forrása lehet. Ugyanez a jogi kar Soros más projektjeivel együtt számos közép- és kelet-európai alkotmánytervezetet is írt." [41.old.]

Épületes, nemde? És vajon hányan tudják Magyarországon, mi is az a CEU és hogy eszik e vagy isszák?

A könyvből megtudható, hogy a vezetés kitűnő kezekbe került. Alfred Stepant a CEU elnökét és rektorát áthelyezték [1997] Budapestre. Itt folytatta tevékenységét. Ennek mibenlétét tárgyalja Lyndon La Rouche "Stratégiai hiba" [Strategic Blunder] című lapja, vagyis hogy mit tartalmaz Soros CEU-n keresztül közvetített "kulturális forradalma".

[Idekívánkozik annak említése, hogy A rettenthetetlen Dr.Pósvári Sándor által jegyzett euroAstra Hungary Médium Csoport honlapján: http://euroastra.com folytatásos interjút közölt La Rouche-sal az Amerikát ért támadás témakörében. Tanulságos olvasmány!]

Itt és most meg kell elégednünk egy a könyvben olvasható összegzés beiktatásával, mely Soros és egy bizonyos Etzioni úr barátságát és eszmei együttműködését tárgyalja.
"... Ha Etzioni és Soros barátságát a hetvenes évek elejére, vagy még korábbra datáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez 'új paradigmák tömeges kiformálódásának' kritikus időszaka. A hatvanas évek végén jelentkezett a Római Klub és az azzal kölcsönösen összefüggő Alkalmazott Rendszerelemzés Nemzetközi Intézete az ausztriai Laxenburgban. A hatvanas évek végén Etzioni már kritikus helyet betöltő alakja volt a különböző Tavistock hálózatoknak. A hosszú távú terv a szuverén nemzetállamok szétzúzása, s egy az 'önkifejezés' kultúrája, az irracionális individualizmus, a 'rendszerelemzés' által irányított világegészre vonatkozó szövetségi rendszerrel és s egyebekkel való felcserélése volt. Ílymódon Soros és Etzioni jellegzetes figurák, akik ott vannak egy bomlasztó [dekonstrukcionista], univerzálfasiszta politika fejlődésének belsejében, mely politika teljes súlyú felbukkanásáig még el kell telnie néhány évtizednek. Azt, hogy a CEU felkészít egy 'új elitet' a volt kommunista országoknak, az ebben a tágabb összefüggésben kell értékelnünk." [75.old.]

A könyvben persze olvashatók ennél profánabb megfogalmazások is. "... Rendben van, rabolt a gazdag nyugati országoktól - azután arra használta fel nyereségét, hogy megteremtse azt az alapot, amelyből kiindulva még vadabbul tarolhat keleten a 'filantrópia' palástjába burkolózva." [59.old.]

Az ember akár joggal vélheti, hogy mindez puszta fantazmagória. Ám ha felüti mindannyiunk legkedveltebb lapját, egyszeribe derengeni kezd. A LAPBAN a következők olvashatók.
"Soros György 250 millió dollárja a CEU javára." [Népszabadság 2001.10.15 (!)]

A cikkből kiderül, hogy az alapítás bejelentése szombaton, azaz október 13-án történt, vagyis mindössze harminckét nappal a WTC lerombolása után. Az alapító rendelkezése szerint az alapítvány az évi 20 millió dolláros összegből nem tud növekedni [pedig muszáj neki (?)] és más forrásokból is pénzt kell [!!] kapnia. Ha valaki, ezen túl támogatni kívánja a CEU-t, a pénzt nem Sorosnak adja, hanem annak az intézménynek, amely létrejötte óta a nyílt társadalom eszméjét szolgálja.

Nota bene: az EIR jelentés egyik rosszmájú szerzője William Engdahl szerint "Soros azt érti nyitott alatt, ami felnyílik ő előtte és a baráti köréhez tartozó pénzügyi rablók előtt ..." [59.old.]

Visszatérve a Népszabadság cikkre kiderül, "... az ünnepség előadásai mindenekelőtt a szeptember 11-i terrorcselekmények utáni új helyzettel, az új kihívásokkal, az egyetem számára új koncepció kidolgozásával foglalkoztak, ahogy Yehuda Elkana rektor hangsúlyozta".

Hogy is van ez? Szeptember 11-én omlik a WTC, Október 13-án meg már új dohány, új helyzetelemzés, új koncepció? Ráadásul épp Budapesten?

A gyorsaság tényleg nem boszorkányság? Vagy ezek az urak és hölgyek netán előre tudtak valamit, ugyanúgy és ugyanonnan, mint azok, akik 11-én nem álltak munkába - a toronyba'?

Aztán eltelik még egy nap és ugyanabban a lapban [október 16-án] a "Világtükör" rovatban csaknem egész oldalas cikk lát napvilágot "Filantróp vagyok, mert megtehetem" címmel.

A 71-éves üzletember kijelenti ugyanis : "A szeptember 11-i események után a fejlett világ kész a korábbinál sokkal több segítséget nyújtani a fejletlen régióknak." A mágusnak ennyi idő alatt sikerült volna az egész fejlett világot megszondáznia és csatasorába állítania? [Az olaszok is igent mondtak? Vagy ők nem fejlettek?]

A filantróp a cikk szerint újabb könyvet is ír "Jelentés a globalizációról" címmel. A mű 2002 elején jelenik meg és többek között a Nobel békedíjjal kitüntetett ENSZ szervezetének bírálatát is tartalmazni fogja.

Addig pedig az amerikai légierő a fejlett világ segítsége jelszó alatt bombázza Afganisztánt és lehet bombázni fogja Irakot, Iránt és ki tudja még hány célpontot a földtekén. Az Amerikai Kongresszus pedig alkalmasint átköltözik a holdra a lép, vagy egyéb fenék miatt.

Eközben Magyarországon a következők történnek Soros úr szerint. "Az alapítványaim révén kifejtett tevékenységem 'feljavítja a talajt', s kialakíthat egy olyan társadalmat, amely kevésbé lesz fogékony a szélsőségekre … az itteni alapítványom egyébként egy új, a szélsőségek elleni programját jelenti be. A 'Szabadság Minősége' című program elindítását azért határozták el, mert úgy gondolják hogy itt fennáll a szélsőségek térnyerésének veszélye." [Sic!]

A mondottakból kiviláglik, Soros úr a Kárpát medence minden nép számára barátságos televényén további "talajjavításra" készül, anélkül, hogy erre valaki felkérte, felhatalmazta volna. A pénz alkimistája a CEU lombikjaiban új főzeteket kotyvaszt.

Ebből komolyabb baj akkor származhat, ha a béke ezen szigete valóban egy rafináltan erőszakos migráció célországává válik, azaz kiderül, hogy Saron úr és Soros úr történetesen ugyanazt a követ fújják.

A "magyar palesztinok" 1956-ban már megmutatták a világnak, hogy képesek a "dolgok rendjén" változtatni.

Miként nyugaton a tornyok, úgy nálunk a jegenyefák nem nőnek az égig. Soros úr beszél magyarul. Óhajunk önnel szemben, hogy mindannyiunk megnyugtatása végett közérthető módon nyilatkoztassa ki: hogy voltaképp mit keres nálunk, mit akar itt? Ne engedje, hogy a bizonytalanság, vagy a félelem spórái megfertőzzék lelkünket. Ne engedje, ne engedjék, hogy a dolgok olyan kiszámíthatatlanokká váljanak, mint az ön valódi hazájában, Amerikában.

De tudja mit? A legjobb lesz ha hóna alá veszi a "Szabadság Minősége" fantázianevű programját, azzal repülje át az Atlanti Óceánt és "javítsa fel a talajt" ott, ahol az a gyűlölettől valóban szennyezett.

Itt mi nem akarunk, ön se akarjon Amerikát csinálni! Kíméljük meg egymást a lép és egyéb fenékkel járó kellemetlenségektől.
2001.10.15

Sz.Gy.

AMERIKA világterrorja

Uj világrend születik!

Uncle Sam, John Bull és Bull Dózer üzenete a világnak: tank you!

A commentek célja elképzeléseim szerint elsősorban nem a világesemények magyarázata, összefüggéseinek elemzése, hanem annak a kölcsönhatásnak a kimutatása, amelyet begyűrűzésnek szoktunk nevezni, különös tekintettel az eseményeknek a honi sajtó általi tükrözésére.

Először a címbeli Nobel-dijról. E legrangosabb elismerés épp most százéves. Mint tudjuk az alapítványi tőke [!] kamatai öt részre osztódnak és egy rész Nobel végleges testamentuma szerint "azé, aki a legtöbbet vagy legjobban működött közre a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, vagy csökkentéséért és ennek követeléséért."

Ilyenek pedig voltak vannak és lesznek is!

A Béke Nobel-dijat Menahem Begin volt izraeli miniszterelnök is megkapta. Félreértés ne essék, ez a tény nem Beginre, hanem a "modern" európai szellemiségre, annak erkölcsi relatívizmusára, szervilizmusára jellemző. E relativizmus akkor leplezi le magát gyomorforgató módon, amikor disztingválni próbál terrorista és "békeharcos",- merénylet és válaszcsapás,- ártatlan áldozatok és palesztinai "célpontok" között.

Seres László a globalizmus ÉS-be fészkelt apologétája szerint is éles megkülönböztetés tehető és teendő a terrorizmus és a válaszcsapás között. Az előbbi "az a cselekedet, amely hidegvérűen számításba veszi ártatlan civilek sokaságának elpusztítását is egy szent cél érdekében. Épp ez különbözteti meg a válaszcsapástól, amelyeknek célja a terroristák és hálózatuk kiiktatása, nem pedig civilek megölése". [ÉS.2001.12.14.]

Seres a jelek szerint sok mindent nem tud a cionizmus történetéből, vagy nem beszél róla. Nem teljesen mindegy például, hogy a palesztin mandátum területen ki kezdett elsőnek terrorista akciókat. E kérdésre egy terjedelmes könyvből csupán néhány idézet jut. "A mintegy 3000 főnyi Irgun 1937. novemberétől módszeres terrorhadjáratot indított a palesztinai arabok ellen - harcosai bombákat dobtak az arab piacokra, sortüzet nyitottak az arab autóbuszokra." [Makai György : "Izrael Állam és a cionizmus." Kossuth Könyvkiadó 1973. 142.old.]

Milyen ismerős a módszer!

Azután.

Alaposan téved, aki azt hiszi hogy Oradour és Lidice elpusztítása náci patent lenne. "Az Irgun terrorlegényei 1948.április 9-én behatoltak Deir Jaszin arab faluba, amely az ENSZ. döntése szerint a jeruzsálemi nemzetközi övezethez tartozott. Hangszórókkal azonnali távozásra szólították fel a lakosságot, s amikor az arab parasztok kiléptek házaikból, gyilkos géppisztolytüzet zúdítottak rájuk. Elpusztult a falu egész lakossága - 254 férfi, nő és gyermek. [Makai: 203. old.]

Még egy sztori. "Az … Irgun 1946 juliusában felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király szállodát - ennek egyik szárnyában működött a palesztinai brit katonai parancsnokság [a merényletnek 91 angol, zsidó és arab halottja volt." [Makai: 211.old.]

A tömeges megtorlás a nácik részéről a hadsereget háborúban ért terrorakciók miatti ellenrendszabály volt. [Lidice például a Heydrich elleni merénylet megtorlásaként pusztíttatott el.] Deir Jaszin azonban csak nyitánya volt a kolonizációs politika eszkalálódásának. A Béke Nobel-díjas Begin ezt így fogalmazta meg. "A legmerészebb [!] betörések [!] sem dönthetik el a harc kimenetelét. Területet kell elfoglalni." [Makai: 212.old.]

Az államilag szervezett terrorizmus a náci főbűnösök felakasztása után is folytatódott. A területszerzés érdekében folytatott intézményes népirtással párhuzamosan beindult a politikai, irodalmi dezinformáció is.

Szeptember 11-e után például leporolták Samuel P. Huntington híres könyvét ["A civilizációk összecsapása, és a világrend átalakulása."] cáfolandó a szerző azon tételét, hogy az elkövetkező években, évtizedekben szaporodni fog az iszlám világ és a kereszténység közötti konfliktusok száma. [Galgóczi István orientalista, Népszabadság 2001.11.21.]

A kereszténységnek valóban nincs sok köze az új fejleményekhez. Az iszlám kultúra azonban a globalizmus utjába került és kísérlet történik arra, hogy eltapossák.

Neves publicistánk Aczél Endre szerint "Az én szememben a balvégzet egyik forrása az a saroni [Begintől Samiron át ívelő] meggyőződés, hogy a Jordánon innen bárhol fenntartható a zsidók letelepedésének 'történelmi joga'." [Népszabadság 2001.12.14.]

De hát Aczél úr, nem erről, nem csupán erről, van szó! Menahem Begin már 1958. október 28-án egészen másról beszélt az izraeli hadsereg katonái előtt.

"Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségetekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele, amíg meg nem semmisítjük az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjük a magunk civilizációját … " [Makai: 238-239. old.]

Fantáziája is messzebb kalandozott a Jordán innenső partjainál.
"Ha északra pillantunk, látjuk Szíria és Libanon termékeny síkságait … Kelet felé az Eufrátesz és a Tigris gazdag völgyeit … Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémánkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszerítjük az arabokat a teljes engedelmességre." [Ugyanott 239, old. A szerző a "The Jerusalem Post" 1963. jul.16-i cikkét jelöli meg forrásként.]

Apropó Irak. Ő lehet következő célpont. Meg is érdemli, amit kapni fog. A befogadó készség nem mindig nyeri el jutalmát.
"Az Iraki Zsidók, akik gyakorlatilag a 'babiloni fogság' azaz több mint két és félezer év óta háborítatlanul éltek Mezopotámiában, illetve a mai Irakban, nem akartak Izraelbe menni [a hatvanas évekről van szó]. Erre Izraelből küldött ügynökök … megvásároltak több magas rangú kormánytisztviselőt, s az ő közreműködésükkel bombamerényleteket hajtottak végre az iraki zsidók által látogatott középületek ellen - a többi között felrobbantották a bagdadi központi zsinagógát! A merényleteknek több halálos áldozata volt, s a cionista ügynökök buzgón terjesztették a pánikhangulatot. Így aztán a pogrompszichózis hatására megindult a kétségbeesett zsidók menekülése Izraelbe." [Makai: 230. old.]

Hogy mi predesztinálja Saront is ugyanerre a díjra? Hát elsősorban a múltja, katonai és politikai karrierje. A főbb állomások.

1953: megtorló akció Nebi Számuíl palesztin falu ellen,- 1953.október: Kibijjá ciszjordániai falu házainak felrobbantása 69 áldozattal köztük öregek nők gyermekek. 1967: hadműveletek a gázai övezetben. Nem maradnak sebesültek ill. foglyok. 1982: "Galilea békéje" elnevezésű hadművelet.A libanoni maronita milícia az izraeli hadsereg asszisztenciája mellett legyilkolja a sábrai és satillai menekült táborok közel kétezer lakóját, nőkkel, gyermekekkel egyetemben. [Könnyen meglehet, az izraeliek effektíve nem lőttek. Ez úgy szól a javukra, mint az SS javára az a körülmény, hogy pl. Babij Jarban a tömegkivégzéseket az ukrán milícia hajtotta végre.]

Aczél úr említett cikkének címe egyébként egy kérdés : "Ha nem Arafattal?"

Hát nem Arafattal, mert kiderült, hogy aki Júdásnak alkalmas volt, Káin szerepére alkalmatlannak bizonyul. Lehet, hogy az emberiség sötét korszakát nem is 2001. szeptember 11-től fogják számítani, hanem mondjuk attól a naptól, amikor az izraeli tankok lőni kezdték a velük "szövetséges" palesztin biztonsági erők létesítményeit. Ez volt a Rubicon: Izrael szétlőtte a hazug "békerendszert", amely Arafat cinkosságával Beginnek Béke Nobel díjat hozott.

A helyzet Izrael ezen újabb "gesztusai" folytán egyértelművé vált: nem lehet vele békét kötni, mert "civilizációs gyökerei" erre alkalmatlanná teszik. Ugyanez nem állítható fenntartás nélkül az Iszlámra.

Mózes első könyve a "Genezis", vagyis az eredet, a teremtés könyve. Ma már általánosan elfogadott, hogy az embert nem az isten teremti és formálja a maga képére. Istent az emberi képzelet teremt és arcúlata alkotójának lelkületét tükrözi.

Az Ószövetségben megalkotott isten gonoszságuk miatt megharagudott Káin ivadékaira - mielőtt törvényt alkotott volna a jóról és a rosszról - megbánta, hogy embert alkotott a földön és elhatározta a "bűnös" emberi nem "eltörlését" az aggastyánokat, a csecszopókat és az anyaméhben fejlődő magzatokat is ideértve. Könnyen lehet, hogy az izraeli hackocsizó nem gondol erre amikor a tankágyúval beledurrant egy lakóépületbe, de tudatalattijában valószínüleg benne van annak feltételezése, hogy amit tesz kedves Jahve előtt.

Lévén azonban minden főszabály alól kivétel, az UR megkülönböztetést tett Noé, házanépe és egy állatmintafarm javára. Hajózási és túlélési szövetséget kötött vele és személyesen csapta be utánuk a bárka ajtaját.

Az árvízi hajósok nem hallhatták amit az úr magában mormolt : "bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, nem irtok ki többé minden élőt".

Fennhangon viszont így szólt a parton didergőkhöz "Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!" Ez az első túlnépesedési törvény, amit később Malthus "fedezett fel" és okkal minden bajok forrásának minősítette.

De az eligazításnak még nem volt vége. Az ÚR az amúgy is gonosz szívekbe további gonoszságok csíráit plántálta "Féljen + rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket ..."

Itt indúl a kézbeadás "egyházjogi" intézménye, amely többezeréves karriert fut be, mert az UR annak hatályát később kiterjeszti mások életére, vagyonára földjeire.

Amint előre látható volt a föld szükössé vált a paracsra, de saját jókedvükből is sokasodók számára. Előbb Lóth és Ábrám vették észre, hogy jószágaik nem férnek el a szűkös legelőn, ahol akkor "még" [ráadásúl] kánaániak és perizziek is laktak. Jött az első nagy kiigazítás. Az UR az mondta Ábrámnak "Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet amit látsz, neked és a te utódaidnak adom." [Mózes Első Könyv 13.rész.]

Menahem Begin tulajdonképp Ábrámot utánozta amikor körülnézett és a látottakról beszámolt a katonáknak.

Tulajdonképp mindkét esetben konstatálni kellett, hogy a szemrevételezett terűletek lakottak. Az ÚR azonban erre is írt receptet.

Az Ószövetségben -Mózes ötödik könyve 19. rész- ez áll. "Amikor Istened, az ÚR kiirtja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked adja Istened, az ÚR, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban."

Még ennél is jellegzetesebb a 20. rész, amely a hadviselés szabályai címet viseli. "Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt 'békés' megadásra - ha megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá. De ha nem fogadja el a 'békét' - hányd kardélre a benne levő férfiakat mind."

Ez a kedvezményes bánásmód azonban csak azokra a városokra vonatkozik, amelyek igen messze esnek. "De az 'itt' lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem! Irtsd ki őket mindenestől …" [Ezután következik a kiirtandó népek precíz - taxativ felsorolása …]

A megszerzendő föld elnéptelenítésének praktikái, azóta árnyaltabbak lettek. A könyörtelenség azonban nem változott. A cél és a végeredmény is ugyanaz: föld nép nélkül, vagyis élettér [lebensraum].

A Begin által "úgynevezettnek" aposztrofált arab kultúra viszont szerves része az iszlám kultúrának, így milliárdnyi moszlim elmélkedhetik, merre tovább?

***

Itt most merengjünk el kissé mennyiben "gyilkos ideológia" az Iszlám.

Mint fentebb láttuk kezdetben van az ige, aztán jön a praxis és a dinamikus visszacsatolás amelynek eredményeként az igét kiigazitják, hogy minden korban testhezálló legyen.

Tudjuk, hogy az Iszlám nagy korszaka Mohamed prófétával és az általa alkotott Koránnal vette kezdetét. Mohamed ifjúságát a vagyongyarapítás és a földi örömök hajhászása jelentette akinek igy nem volt ideje az Ószövetség gondos tanulmányozására. A Korán megalkotásához jobbára saját kútfejét vette igénybe. Mint próféta sohasem állította, hogy személyesen találkozgatik az Úr-ral és időről időre szövetségeket köt vele [mindenkor saját népének előnyére és más népek rovására]. Egyetlen "égi utazása" álomnak tűnik a tárgyalás napirendjén egyébként sem a földfoglalás, hanem a hivők vallási kötelességeinek körvonalazása volt.

Amúgy hallomásai, illetve látomásai voltak. Ezeknél többnyire az "összekötő" Gábriel arkangyal volt a partner. Emellett elismerte a keresztény tanitások igazságát Ádámtól Jézusig, azzal hogy a z ősatyák és a próféták valemennyien helyes úton jártak, az igaz hitet vallották és voltaképp az Ő, azaz Mohamed tanításait készítették elő. Itt hajlott tehátt a szent keze önmaga felé.

Egy apró mozzanat tekintetében eltért a kriszusi tanítástól. Mig ugyanis Krisztus azt hirdette "Az én országom nem e világból való", addig Mohamed egy világbirodalom megalapítója lett.

Kacérkodott a zsidókkal is abban bízva, hogy beterelheti őket is abba az egy akolba, melynek ő a pásztora. Azok azonban akik Krisztust keresztre feszíttették, őt kigúnyolták. Erre elfordította a tájolót és híveinek már nem Jeruzsálem irányába, hanem Mekka irányába kellett kiteriteni imaszőnyegeiket. Örök lett a harag. Most is isszuk a levét.

Az Iszlám, amely "a legkevesebb követelményt támasztó tan", hogy-hogy nem világhóditó útra indult és ami szerfölött különös nem csupán a fegyverek mögött nyomúlva nyert teret. Ellenkezőleg. 1453-ban a szultán hadai meghóditották Bizáncot. Ennek fináléját plasztikusan ábrázolta Herczeg Ferenc "Bizánc" cimű szindarabjában. [Mohamedet (a szultánt) a Nagy Konstantin, neje Iréne és az udvar krémje készűltek fogadni, Iréne rózsacsokorral. Előbb Kalil a küldött lépett a terembe és igy szólt. Mohamed jön. Ha átlépi a palota küszöbét, egy élő lelket sem akar itt találni. Majd int a hóhéroknak, azok egyszerre felemelik a pallosukat és egy lépést előre tesznek. Mind, néma halálfélelmükben, mélyen lehajolnak. Finita la commedia.]

Ezzel egyidejűleg a próféta vallása!! meghódította India nagy részét! Gyökeret vert Indonéziában és más szigeteken. Amikor e régiókban az ujkori gyarmatosítók megjelentek, ezen országok elveszítették függetlenségüket, ásványkincseiket, de iszlám jitüket megőrízték.

Ami a hódoltsági területeket illeti tévedés lenne azt hinni, hogy az iszlám fanatizmus az "igaz hit" felvételére kényszeritette, versus kiirtotta volna a hitetleneket. E területen a pragmatizmus érvényesült. Mivel a muszlimok mentesek voltak az adózás alól a fejadót a gyaurokon lehetett csak beszedni, igy hitüket békén hagyták.

Az iszlám művészetek és tudomány évszázadokig virágoztak a hódoltsági területeken, felülmulva olykor a keresztény világ teljesítményeit.

* * *

A meditáció annál is inkább időszerű, mert már nem csupán a biblikus ortodoxia területszerző mohóságáról, hanem a globalizmussal együttes világzabálásról van szó, úgy azonban hogy ebben nem is Amerika viszi a prímet. Ha hinni lehet a külföldi és belföldi sajtónak a Washington Report nevű amerikai újság 2001. 10. 03-i számában, az Izraeli Rádió [Kol Jiszráél] egyik adását idézte Saron és Peresz vitájáról, amelynek során Saron állítólag kijelentette: "ne aggódj az Izraelre gyakorolt amerikai nyomástól. Mi a zsidó nép irányítjuk Amerikát."

Nem tudjuk [szó szerint] így van e. Az viszont tény, hogy elsősorban Amerika következetesen elvtelen cinkos magatartása az izraeli agresszió legfontosabb tápforrása mind közel keleten, mind a világ más tájain.
Közben az izraeli hódítók törekvéseivel szembeni ellenállás - ha kell, nevezzük terrorizmusnak - ugyancsak globalizálódott és Izrael rájött, hogy világméretű akciók csak Amerika beléptetésével képzelhetők el. Ezt fejti ki Bibi Netanjahu korábbi miniszterelnök terrorizmus elleni könyve, amelyre utaltam egy előző kommentárban. Nos amitől eddig tartani lehetett bekövetkezett, Amerika a forgatókönyvet átvette.

Amerika hajója megkezdte veszélyes manőverezését a Szküllák és Kharübdiszek között egy olyan kapitány parancsnoksága alatt, akiről honi liberálisainknak sincs túlzottan hízelgő véleményük. Eörsi István például úgy vélekedik, hogy "Ha egy olyan nagy nép, amilyen az amerikai, kétszázmilliós embertömegéből egy ilyen kis embertválasztott vezetőjének, akkor felmerül a kérdés, hogy nem a modern demokrácia egyik strukturális problémájával állunk e szemben." [ÉS. 2001.12.07.] [Korábban egyik commentemben szó esett az elnöki diszklepszia vélt, vagy valós tüneteiről.] A kérdés felvetés bátorságra vall, de elvileg hibás. Előfeltételezi ugyanis, hogy Amerika állam ill. jogrendszere modern és demokratikus. Közismert, hogy a vén Európa patinás és újsütetű demokráciái több évtizede kénytelenek harcolni a terrorizmus ellen. A terrorizmus módszerei náluk sem humánusabbak, mint a WTC. elleni, vagy az izraeli lakosság elleni merényletek esetében.

Mindeddig azonban egyetlen európai politikusnak sem jutott eszébe, hogy a terrorizmus ellen tankrohamokkal, vagy a célzott megsemmisítés módszereivel is fel lehet venni a harcot.

Izrael ezt tartja és alkalmazza üdvözítő megoldásnak. De mit tesz Amerika!? Bush a Kongresszus feje fölött elnöki rendelettel "különleges katonai bíráskodást" vezetett be, felrúgva ezzel a Világ több ezer éves jogrendjét.

Ő a másik Nobel Békedíj kandidátus.

Vegyük kissé közelebbről szemügyre, miről is van szó?

Az új bíráskodási forma a vadnyugati múltban működő lincsbíróságok és a szovjetunióbeli nagy terror idején serénykedő "trojkák" szerencsés kereszteződésének tűnik.

Egyes vélekedések [a Le Figaro elemzése] szerint e bíráskodási forma évszázadok óta lapul az amerikai jogrendszerben, de csupán Lincoln elnök gyilkosával és a második világháború idején elfogott "náci szimpatizánsok" ellen alkalmazták - halálbüntetések kiszabása formájában. [Dési András. Népszabadság 2001.11.22.]

Más forrás szerint e törvényt az amerikai polgárháború idején, majd a második világháború alatt német tengeralattjáróról partra tett diverzánsok ellen alkalmazták. Nem minden bonyodalom nélkül, mert a "nagy" Roosevelt vérszomjának egy Royall nevű hadbíró ellenállt és csak a Legfelsőbb Bíróság intervenciójának "köszönhetően" akasztották fel a parancsot követő katonákat.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a Roosevelt elnököt csak a háborús időkre tekintettel jogosították fel arra, hogy különleges jogát gyakorolva azonnal akasztasson.

Egy neves amerikai jogászprofesszor Alan Dershowitz szerint e "kenguru-bíróságok" felállítása és működtetése helyett Az Egyesült Államoknak mintát kellene adnia, példát kellene mutatnia a tekintetben, hogy még a legszélsőségesebb bűnözőkkel szemben is a tisztességes jogszolgáltatás talaján áll, és alkotmányos meggyőződéséből a legkirívóbb esetekben sem lehet kibillenteni. [Vágvölgyi B. András - ÉS. 2001.11.30.]

Hát finoman szólva ki lehet. Bush kormányzó korában is hírhedt volt arról, hogy nem ad kegyelmet. Beiktatása után egy esetben tért el ettől a szokásától. A szerencsés megmenekülő egy pulyka volt …

Eddig csak arról beszéltünk, hogy Amerika ellen saját területén bűncselekményt követnek el és ő azt saját területén a jogi formaságok mellőzésével nyomban megtorolja.

Úgy tűnik azonban, most nem erről, nem csupán erről van szó!

A "hallatlanul kemény"-nek titulált elnöki döntés "… Lehetővé teszi, hogy terrorizmussal gyanúsított személyek amennyiben nem állampolgárok [???] katonai különbíróság elé kerülnek. Ennek tanácskozásai titkosak. A vádlottal a bizonyítékokat nem ismertetik, így nincs módja azokat megkérdőjelezni. Nem választhatja meg ügyvédjét és az ítélet meghozatalához - amely halálbüntetés is lehet - nem szükséges a bíróság egyhangú döntése. Fellebbezés nincs. Ez a 'kangaroo court1 vagyis lincsbíróság." [Gömöri Endre: Népszabadság 2001.12.01.]

Egy büntető törvény legalapvetőbb része a személyi és területi hatály kérdése.

Ami az előbbit illeti, nem világos: mit kell a "nem állampolgárok" meghatározás alatt érteni. Esetleg nem amerikai állampolgárokról van szó. Ez esetben Amerika a különbíráskodás hatályát önkényesen kiterjeszti más szuverén államok terroristagyanús polgáraira.

Ehhez képest a Konvent rendelete a "gyanúsakról" annyiban demokratikusabb, hogy legalább a kivégzések nyilvánosan zajlottak a Greve téren és a belépés ingyenes volt, a "kötögető" háziasszonyoknak is.

Még érdekesebb a törvény területi hatályának kérdése. A "nem állampolgárok" kitétel arra is utalhat, hogy a világnak minden részén hadműveleteket folytató US ARMY magasabb egységei mellett állítják fel a különbíróság "tanácsait", és hozzájuk rendelik mindjárt a hóhért is. A bírói pulpitust és az akasztófát hordozható kivitelben úgy szállítják a sereggel, mint Otto Katz lelkész-főhadnagy tábori oltárát. [Hasek: Svejk.]

A dolog viccesnek tűnik, de nem az. A legtöményebb elmebaj, mely lángra lobbanthatja az egész világot.

Valami megoldást kell találni. Ehhez képest diákcsínynek sem minősíthető Nixon azon cselekedete, amely miatt az Impeachment néven ismert eljárás eredményeképp kibillentették az elnöki székből.

Amerika hajójáról jut eszembe Herman Wouk könyve. Címe: "Zendülés a Caine hadihajón". A szerző idézi a haditengerészet szolgálati szabályzatának 184.§.-át Eszerint "Szokatlan és rendkívüli körülmények szükségessé tehetik, hogy valamely beosztott - akár őrizetbe vétel, akár beteggé nyilvánítás útján - leváltsa parancsnokát … ha az illetékes elöljárók tájékoztatására bizonyíthatóan nincs mód."

Ez a módszer célravezető lehetne, ha nem volna ebbe a szabályzatba is beépítve a "22-es csapdája".

A 185.§.-ban ugyanis ez áll: "[a leváltónak] akadályozva kell lennie abban, hogy az esetet jelenthesse elöljáróinak ; [viszont] meg kell bizonyosodnia arról, hogy parancsnokának kifogásolt magatartása nem olyan titkos parancsból ered, amelyről neki mint beosztott tisztnek nincs tudomása …"

Passz! Innen nincs tovább. Nagyon jókat röhögtünk Joseph Heller halhatatlan művén "A 22-es csapdáján" amíg nem voltunk NATO tagok, nem állomásoztak Taszáron az amcsik és nem pucolhattuk a bakancsukat.

Most hogy mindez már itt van a maga rémes valóságában ideje elgondolkodnunk: voltaképp ilyen lovat akartunk? Nem! És ha fülünket is hegyezzük kissé hallhatjuk az Apokalipszis lovasainak patkócsattogását.

Amúgy Happy Christmas!

2001.12.22

Sz.Gy.

Munkában a terrorista 

A debreceni orvlövész.

Céltévesztés, vagy figyelmeztetés?

Február 25-e este tíz óra. Nemrég érkeztem haza egy privát helyszíni szemléről, amit meghívásos alapon a Debrecen Sólyom u. 143. számú házban és azon kívül tartottam. A ház ura Both István nyugalmazott rendőr alezredes [jelenleg nyugtalan].

A kázus a következő. Alezredesünk február 23-án, szombaton délután négy óra tájban a ház nyugati manzárd szobájában az ágyneműt igazgatta. Amikor felegyenesedett, furcsa csörrenéseket hallott. Ezt követően az erkélyajtó dupla termo üveg ablakán apró lyukacskákat vett észre, de nem tudta mire vélni a dolgot.

A jelenség másnap délután öt óra tájban megismétlődött. Ekkor a keleti manzárd szobában, az erkélyajtó közelében elhelyezett számítógéphez készülődött leülni. Ezúttal az ottani erkélyajtó ablakán kettő, az ablakon pedig további egy lyukacska keletkezett, cirka fejmagasságban. Ekkor már arra kezdett gyanakodni, hogy valaki éppen reája lövöldöz. Előző nap erre azért nem gondolt, mert ép ésszel nem bírta felfogni, hogy manapság ilyesmi megeshet.

[Persze vannak üldözési mániás, ex zsaruk. De gondoljunk Yossarian őrnagyra "A 22-es csapdája" című könyvből, akinek csaknem sikerült magát őrültté minősíttetni azzal a "meséjével", hogy éjszaka vadidegen emberek ágyúból lövöldöznek rá. Persze nyomban kivágták, mikor kiderült, hogy egy éjszakai távolbombázó pilótája, mert így már nem is volt olyan bizarr a dolog. Erre lentebb visszatérek.]

A szemlét az utcáról indítottam és megállapítottam, hogy a jól megvilágított szobákban ideális célpontot nyújt, aki felegyenesedve áll, vagy mozog. Fent a szobákban egyértelművé lett, hogy a lövéseket nem az utca szemközti oldaláról adhatták le, hanem távolabbról és az utca szintjénél magasabb helyről. Az őrnagy úr helybenhagyta következtetésemet közölve, hogy a házzal szemben távolabb egy terepemelkedés van. A rendőrségi helyszínelők úgy vélekedtek, hogy a lövéseket onnan adhatták le kisöbű távcsöves puskából.

Ez esetben kézenfekvőnek tűnik, hogy nincs szó övön aluli akcióról. Az elkövető a mellkas felső részét, a nyakat, vagy a fejet vette célba.

Az üvegfelületeken látható lyukacskákat közelebbről szemügyre véve a következőket észleltem. Az öt lövedék közül négy csak a külső ablakot ütötte át, majd energiáját vesztve lepottyant a két tábla közé, ahol a bűnügyi technikus azokat meg is találta. A nyugati manzárd erkélyablakába csapódó egy lövedék azonban átütötte mindkét ablakot, úgy hogy a belső ablakon jóval nagyobb lukat ütött, mint a külsőn. [Lőtt sebeknél jellegzetes, hogy a kimeneti nyílás nagyobb, mert a lőmag deformációja miatt roncsolódás keletkezik.]

Ezt tehát közelebbről, más fegyverből adhatták le, vagy a használt töltény töltete, esetleg a lőmag felületi keménysége tért el a többitől [?].

Ez idáig - elismerem - szerfölött unalmas história. Ám felélénkítette fantáziámat az őrnagy úr azon közlése, hogy a rendőrség [állítólag] dologrongálásnak tekinti az ügyet. Hát persze, ha csak az ablakot nézzük és a mögötte imbolygó rendőrt nem, tényleg így fest a dolog.

[A február 24-i szemlén nem történt intézkedés arról, hogy az átlőtt üvegtáblákat mint bünjeleket biztositsák. A negyedik napon megjelent az üveges. Alezredesünk ekkor tippet kért tőlem arranézve, mi legyen az üvegtáblákkal. Azt javasoltam, hogy a sérült részeket vágják ki és a kivágott darabokat tegyék félre. Ez főként az áthatoló lövés által sérült táblánál, annak repedezettsége miatt, nem volt megoldható. Emiatt javaslatomra papirlapokat ragasztottak az üvegre, hogy a darabok egyben maradjanak. Tanácsoltam továbbá, hogy Both úr hívja fel a rendörséget; ha netán mégis érdekelnék öket a "megrongálódott" üvegtáblák, azokat mint bűnjeleket foglalják le. Ez meg is történt. Ráadásúl elvégezték a lövedék-röppálya meghatározásához szükséges legprimitívebb vizsgálatot. Ez annyiból állt, hogy belülről pálcát dugtak a kimeneti, illetve bemeneti lyukba. Igy a pálca kissebb-nagyobb pontossággal oda mutat, ahonnan löttek. Ha Both úr jó megfigyelő, úgy a lőtávolság eleve kizárja azt a feltételezést, hogy a lövéseket légfegyverből adták volna le.]

Mert miként hatna a miniszterelnök mellett egyre gyakrabban és büszkébben parádézó belügyminiszter presztízsére, ha most valaki egyszer csak előállna azzal, hogy lám még sincs vége a merényleti korszaknak, holott azt már a múlt emlékei közé sorolták. Mindezt pedig köszönhetjük Pintér Sándor úr délceg bajuszának és Orbán Péter úr kiemelkedő intellektusának. Ráadásul a vészkorszak anélkül ért véget, hogy jószerint egyetlen merénylőt elfogtak volna. [Clodo úr a bombagyáros elfogott ugyan, ám aligha merénylő, de most ő nem téma.]

Ez az egész az orbáni, polti, pintéri jogállamiság vívmánya. Nagyobb csoda, mint egy vértelen forradalom. Már úgy értve, hogy az áldozatok vére ugyan bőven ömlött, de a gyilkosok egy csöppnyit sem vesztettek. Egyszerűen, anélkül megjavultak. Lehet, hogy érdekeltek a politikai status quo vonatkozásában?

De hát térjünk vissza Yossarianhoz, azaz mit is mondok, Both alezredes úrhoz. Miért nézték, ill. használták lőlapnak?

Ha valaki megnézhetné [persze nem nézheti meg], hogy a budapesti Ó utcából Simon Sándor ezredes, és Bekő Géza alezredes urak milyen tartamú jelentéseket küldözgettek a Both István úr által hangyaszorgalommal összegyűjtött anyagból [Papp Imre rendőrfőkapitánnyal kapcsolatban] Dr. Boross Péter ex belügyminiszter úrnak és Pintér Sándor ex országos rendőrfőkapitány úrnak; úgy az illető elcsodálkozna azon, hogy mindezek dacára milyen fényesen alakult Papp Imre múltja, jelene és jövője. Viszont nem csodálkozna azon, hogy Both István úr a családi házból evakuálta családját és ő maga is házon kívül alszik, mint egy igazi bújdosó.

Ami engem illet, Both úr odysseiája azért érdekel az átlagos újságolvasónál jobban, mert én voltam az a bátor, helyesebben botor megyei főügyész, aki elsőnek frontot nyitottam az olajmaffia ellen és ebben Both úr segítségemre volt. Én elitélt bűnöző lettem, mert parlamenti expozémban ráolvastam egyet - mást Györgyi Kálmánex legfőbb ügyészre [jelenlegi törvénygyártóra].

Egyáltalán nem kizárt, hogy Both úr után én következem és esetleg nem lesz olyan szerencsém, mint neki. De hát, amíg az ember él és gondolkodik, addig létezésének, érzéseinek és gondolatainak nincs hírértéke. Ha lelövik, vagy felrobbantják az mindjárt más. Így most ezzel még saját honlapomon sem untatom az olvasót.

Van azonban egy jóslatom, ami itt és most "közkinccsé tétetik". Messze sodródtunk attól a helyzettől, amikor mégKóródi Mariska kisasszonyt a Pallag Bizottságban kizárólag az érdekelte, hogy én miért voltam olyan csapnivaló főügyész amilyen voltam. Lemoshatatlan hat párti szégyen, hogy megengedték a kormányfő úrnak, hogy szétzavarja az olajbizottságot. Lemoshatatlan szégyene a sajtónak, hogy a kollektív amnézia kialakításához asszisztált - tisztelet a tiszteletreméltó kivételeknek.
Most sokan próbálják turkálni az Orbán dossziét. Meddő igyekezet, ha a Pintér dosszié zárva marad.
2002.12.25
Sz. Gy.

Munkában a terrorista államok

Kártyavár.

Új jelmezt [Mars] ölt a globalizmus?

N^o 1

Korábbi commentemet közben az archívumba dugtam. Címe ez volt "Genova. Mikor kezdődött a harmadik világháború?" Ha valakinek kedve és ideje van, olvasson bele.

Ma mindenesetre összeomlottak a World Trade Center tornyai és velük az amerikai szupremácia: a gazdasági, katonai és politikai világhatalom hagymázos álma.

És most hogy ez van, vajon miről beszél a lihegve hazakocogó Bush? Felkutatjuk, megbüntetjük! A rejtegetőket is persze. Ennyire egyszerű lenne a helyzet? Büntető expedíciók glóbusz szerte? Mi sem egyszerűbb ennél. Elő a bibliát, különös tekintettel az ószövetségre. Tanácsadókat kell szerződtetni onnan, ahol legtöbb tapasztalat halmozódott fel az arab-vadászat tantárgyból, aztán "rulez" Amerika!?

Nézem a televíziót. Füstöt látok. És mit hallok? Oszama Bin Laden szakálla, pajesze, kaftánja dumája az elemzők, elemzések témája.

Fiúk, lányok hát képesek vagytok mindenről, mindenkiről elfeledkezni, ha egy arab krampuszt püfölhettek, persze csak a nyelvetekkel, a kényelmes tévéfotelekben?

-----------------------------------------------------------------------------------------------
Puff neki ! Ami a szakállast illeti alaposan melléfogtam!

A neten kóborolva a következőkről olvastam.

"Néhány órával a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás után FBI-ügynökök jelentek meg a nagyobb amerikai internetszolgáltatóknál, és a "húsevő" néven elhíresült internetlehallgató-berendezéseket telepítettek. Civil jogvédő szervezetek szerint a hálózati forgalom válogatás nélküli lehallgatása totalitárius módszer, ugyanúgy sérti a demokráciát, mint a terrorizmus.

Az FBI által kifejlesztett "Carnivore" internetlehallgató szoftvert eddig hivatalosan nem használták, a szolgáltatók hálózatára csak bírósági engedéllyel installálható. A szoftver az ügynökök által megadott kulcsszavak alapján szűri az információforgalmat, az eredményt pedig hordozható merevlemezre menti. Mivel a privátszféráért aggódó szervezetek erősen kritizálták a rendszert, nevét tavasszal a semmitmondó "DCS1000"-re változtatták.

Az internetlehallgatás hatékonysága azonban kérdéses, hiszen a terroristák titkosítják üzeneteiket: februárban az amerikai hírszerzés arról tájékoztatott, hogy Oszama bin Laden és köre az üzenetet grafikus formába rejtő szteganográfiához fordult, és nyilvános weboldalakra tett semmitmondó képek segítségével levelezik.

A szimulátorjátékok is gyanúsak. Többen nyilvánosan felvetették a valósághű repülőgépszimulátorok - például a Microsoft Flight Simulator - gyártóinak felelősségét is, merthogy nyilván ilyesmin gyakoroltak a kamikáze pilóták.

Egyszóval, ha Laden igy billentyűzik, akkor bizony más a helyzet - a többi toronyra is ügyelni kell ! Új űzletág a láthatáron, a tower-business. Amerika tovább gazdagodik.

És ami kézenfekvő, gyanúsitott lehet Microsoft Bill Gates is. De lehet megússza, mert nem kisgazda és ott [még] nem Pintér a belügyminiszter ...

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Már korábban kiderült, hogy a magasépületek érzékenyek az energiahordozókra, amelyekből Amerika dicsősége ekkorára fúvódott. Ezt példázza Oklahoma City-beli magasház esete is. Mc. Veight nem volt arab. Borotvált képű higgadt veterán volt, echte yankee. Miért nyomta meg a gombot? Érdekes, az ő ügyének tárgyalását nem közvetítették hónapokig, mint O.J. Simpsonét, pedig -gondolom- legalább annyira tanulságos lett volna. A kivégzést viszont közvetítették. Épp a katonáét. Jellemző.

Akkoriban megírták a lapok, hogy Amerikában mintegy háromszázezer [!] fegyveres osztag gyakorlatozik. A vélt ellenség a cionizmus. Amerikában élő barátomat kérdeztem, nem merő marhaság, amit sajtónk firkál? Azt mondta, nem. Hát ők tudják.

A fent emlegetett commentben azt írtam, hogy a terrorizmus fogalma a köztudatban és az értelmező szótárban egyaránt fogyatékos, megtévesztő. "Nem szerepel a váratlansági tényező kihasználása, a kitartás, a halálmegvetés és mindenek fölött a találékonyság - a szituativ szellemi fölény."

Az egész szovjet elhárítást és légtérfelderítést megtizedelték, mikor egy kótyagos diák egy pici sportgéppel a Vörös Téren landolt.

A mai recept egyszerű volt. Végy egy-két kerozinnal feltöltött Boeinget, stb. Azt még csak értem, hogy a szabad világkereskedelem szimbóluma a W. T. Center fölött nyílt és derűs volt az ég, ideális az efféle repülésekre. De mi van a világ legjobban őrzött létesítménye a Pentagon védelmével? Az amerikai hírszerzés és légtérfigyelés kb. úgy vizsgázott, mint legutóbb a magyar futball. Kérdés, hogy amelyik csapatban ilyen csapnivalók a bekkek, milyenek a csatárok? Ha a világot most vietnamizálni óhajtja Amerika, a Ho Si Minh ösvények hossza is arányosan növekszik majd, és előbb-utóbb kotródni kell megint.

Úgy tűnik a korábbi commentben említett Echelon rendszeren is ki kell cserélni a szűrőket. Elég silány ahhoz képest amibe kerül.

Nos hát ki a felbujtó? Kik a tettesek? Hát a globalizmus. Pardon, a szintén globalizálódó anti-globalizmus! Derék jenkik, hát komolyan hiszitek, hogy csak az arabok vannak annyira begőzölve, hogy a Center nyolcvanadik emeletét repülőtérnek nézik? Feledtétek Seattle, Nizza, Prága, Göteborg és főleg Genova utcáin és terein pofán vert, megbilincselt, rabóba vágott fiúkat lányokat? A tettes a gyűlölet. Ez is globalizálódik.

Kétségbeesett cselekedetek ott esnek, ahol kétségbeesés van. Szörnytettekre, mint ez is, szörnyű helyzetekben kerül sor. Az emberiségnek mintegy nyolcvan százaléka szörnyű helyzetben van. Most az a Bush papol az amerikai érdekek védelméről, aki nemet mondott a minimális környezetvédelmi ajánlásokra. Amerika nem hajlandó korlátozni a káros vegyi anyagok emisszióját. Kalkuláljunk! Az "arab" terrorizmus, vagy az ipari mamutok tevékenysége olt ki több emberéletet? Nem is kell kalkulálni, bátran lehet saccolni is. Nem fogunk tévedni!

Bush szavai azt sejtetik, hogy Amerika a talio elvét [szemet szemért, fogat fogért] készül meghirdetni. Ám legyen. Érdemes viszont elgondolkodni azon, hogy hány W.T. Centert kell ahhoz lerombolni, hogy a halottak száma elérje a Drezdában, Hirosimában ugyancsak levegőből gyáván legyilkoltak létszámát? Aztán számolni kell azzal is, hogy eljött az évszázados bűnök miatti bocsánatkérés és jóvátétel ideje. Bush mikor szándékozik zokniban "sorryt" rebegni a temérdek disznóság miatt amit Amerika anno az emberiség ellen elkövetett?

[Hangulati kép-betét. Mennyivel szimpatikusabb az Enola Gay (Vidám Enola) fedélzetén tizennyolcezer láb magasan Hirosima fölé kúszó, alkalmasint rágógumit majszoló, Tibbets ezredes, aki tudta, hogy "hőstettéért" kitüntetést kap, mint a kimeredt szemű Boeing eltérítő, aki pedig azt tudta, hogy szörny tette elkövetésekor meg fog halni? Ízlés dolga.]

Nem. Úgy tűnik, nem ez a megoldás. A szintén globalizálódó gyűlölet-intenzitást kellene csökkenteni. Ennek egyetlen módja a józan önvizsgálat és új doktrína: "hátrább az agarakkal!"

Régen a kommunisták hangoztatták, hogy Amerika a világ csendőrének szerepére tör. Most mintha Bush beszélne erről. Úgy tűnik nem lesz oké a dolog …
2001.09.11
N^o 2.

"Bush : Ez a terrortámadás hadüzenet" - ordítja a Népszabadság.

Vagy új ópiumháború készül, ezúttal az egész világ ellen ?

Az ópiumháború története mogyoróhéjban."160 éve tört ki az ópiumháború Kínában. Az 1830-as években kezdődtek Nagy-Britannia kísérletei Kína gyarmatosítására. Ennek következtében 1840-ben kirobbant az úgynevezett első ópiumháború, amelynek konkrét kiváltó oka az volt, hogy Lin Co-hszün, az 1644-től 1911-ig uralkodó Csing-dinasztia vezető tisztségviselője 1839-ben 1,36 millió kilogramm brit csempészett ópiumot semmisíttetett meg. Az angolok blokád alá vették Kantont, de 1841. május 30-án vereséget szenvedtek. Ennek ellenére kiterjesztették hadműveleteiket Délkelet- és Kelet-Kínára. Végül a brit haditengerészeti erők megalázó vereséget mértek a Csing- dinasztiára. A háborút lezáró 1842-es nancsingi (nankingi) szerződésben Hongkong hivatalosan Nagy-Britannia gyarmata lett, míg Kína London gazdasági függősége alá került."

Azaz győzött a[z angol] "jog és szabadság" - a ópiumkereskedés joga és szabadsága. Nem hasonlít ez kissé a jelenlegi állapotokra? Nem, mert akkor a brit hadiflotta garantálta a szabadságot, most pedig az adósságszolgálat sáfárai.

De mivel a dolgok nem mennek simán, jön az amerikai hadiflotta?

[Kénytelen vagyok visszautalni korábbi commentemre, amely az összesitett indexben található 18.) sorszám alatt. "Genova. Mikor kezdődött a harmadik világháború?"]

Az Élet és Irodalom 2001.08.17-i számába Seres László cikket irt "Globalizáció rulez" címmel. Az írás nemcsak nekem nem tetszett. Azóta több recenzió jelent meg. Többek között Endreffy Zoltán tollából "Globalizáció és kapitalizmus" [ÉS. 2001.08.31.]

Az utóbbi szerző álláspontja szerint a világ pénzét anonym pénzpiaci társaságok kezelik, a "nemzeti" kormányok feje fölött, minden ellenőrzés nélkül. A világméretű tőke névtelen mozgatói számára mellékes kérdés az, hogy fegyverekbe vagy gyógyszerekbe, kábítószerbe vagy iskolákba fektetik be a pénzt, továbbá, hogy befektetéseik szennyezik e a környezetet, vagy sem, foglalkoztatást hoznak e létre vagy munkanélküliséget. Ő állítja, hogy a föld népességének nyolcvan százaléka nyomorult, kétségbeejtő életviszonyok között tengődik. Még Marx abszolút elnyomorodási elméletét is feleleveníti. Úgy tűnik Marxszal szemben a derék Bernsteinnek lett igaza a jóléti, azaz másokat kiszipolyozó társadalmakat illetően. Ám ami a déli régiót illeti, Marx bizonyul igaz prófétának. [A szakálla is prófétikusabb mint a Bernsteiné.]

Ami a befektetési stratégiát illeti az iskolák máris bátran kihagyhatók, a gyógyszer sem az igazi. Marad tehát a fegyver és a kábítószer. Az előbbi miatt kell állandóan égnie a világ egy vagy több pontjának, és az utóbbi miatt nem lehet megfékezni a kolumbiai parasztok termelőkedvét és a kokainbárók agresszivitását. Persze a budapesti iskolák körül nem a kokainbárók ügynökei árulják az ectasyt és a haszon oroszlánrésze sem az ő zsebükbe vándorol, hanem a "társaságokéba". Ők az okai annak, hogy a bűnözés világméretűvé és lebírhatatlanná vált. A legvadabb maffiák is csupán a "társaságok" pénzbehajtói.

Ilyen tehát a szép új világ, a "szabadság" világa. Ennek egyik jelképe volt a WTC. Aki meghalt arra azt mondjuk, béke poraira. Most az a megoldás, hogy egész városok, földrészek lángoljanak és az épűletromok milliókat temessenek magul alá? A drezdai, hirosimai, nagaszakii példa arra int, hogy a derék jankeek védett bunkereik mélységéből és pilótafülkéik magasából bizony hajlamosak az ilyesmire.

A tét nem Amerika biztonsága, hanem az amerikai világrend, a globális pénzspekuláció "szabadsága". Erről bebizonyosodott csak mellékterméke az ópium. Ő maga károsabb mint az ópium.

Ha Bush szavai azt jelentik, hogy Amerika a saját szép új világának védelmében kész lángba borítani a világot, azt kell gondolnunk, az alma messze esett a fájától. A papa okosabb volt.
2001.09.15

Sz. Gy.

Az írás 2001.09.16 (!) napján jelent meg.

  
Mottó : "Ezek a terroristák nem emberi lények. Ezek állatok!" [Shultz volt amerikai külügymi niszter.]

Casus Belli - America's new war.

Előveszik Bibi Netanjahu receptes könyvét ?

Az új háború kifejezés a régiekre utal. Az elsőről, az első világháborúról már szó esett. Arról jelesül, hogy Amerika hogyan "sodródott bele". [Lásd az erről szóló commentet az "archívumban".]

Most a WTC. tornyok kapcsán a Pearl Harbour-i "orvtámadást" emlegetik. Essék hát erről is szó - kissé másképpen.

[Az ezzel kapcsolatos idézetek Ránki György: "A második világháború" című könyvéből valók. Gondolat kiadó 1976.]

Az óriási japán flottának 2000 mérföldet [!] kellett megtennie ahhoz, hogy Pearl Harbor lőtávolságra kerüljön. Közismert, hogy mindenfajta katonai összpontosítás a támadó szándék jele. Az ellenséges felderítésnek már erre fel kell figyelnie. Amikor a karaván elindul, úti céljára még csak bizonytalanul lehet következtetni. Az előnyomulás közben a behatárolás egyre pontosabbá válik. Mivel a támadó flotta nem cikcakkban haladt az utolsó napokban már csak a hülye nem tudhatta, hogy az úti cél nem lehet más, mint a legnagyobb távol keleti támaszpont és flottabázis: Pearl Harbor ! Azazhogy valakiknél nem esett le a tantusz. Hogy kiknél? Nem fogják kitalálni! Az amerikai kormány zatnál és a vezérkarnál!

Idézetek a könyvből.
"Hogyan sikerülhetett 'meglepni' az amerikai flottát? A november 26-i amerikai jegyzék után nyilvánvalóvá vált, hogy napokon belül kitör a háború. Ilyen körülmények között a hadiflottát nem helyezni készültségbe, nem számolni a támadás lehetőségével, s nem tenni meg a szükséges védőintézkedéseket vagy vétkes katonai könnyelműség, vagy súlyos politikai vakság volt. Lehet hogy egyik sem, hanem tudatos számítás, amellyelRoosewelt a háborútól visszariadó közvéleményt kívánta maga mellé állítani […] Mi több, az amerikai elnököt azzal vádolták, hogy tudatosan közreműködött a Pearl Harbor-i pusztításban, hogy az amerikai népet háborús terveinek megnyerje." [133.o.]

Rooseweltnek tehát számot kellett vetnie azzal, hogy gyanútlan amerikaiak ezrei fognak elpusztulni a flotta hajóin és a haditengerészeti bázison.

Erre utal viselkedése azután, hogy a tragédia bekövetkezett. "A főnök hangulata sokkal jobb - mondotta a kormány egyik tagja a támadás napján - mint hetek óta bármikor" [134.o.]

Hát persze, hogy jó volt a hangulata, persze hogy dörzsölgette könyökig véres kezeit, hiszen joggal spekulálhatott arra, ami be is következett. "Másnap a kongresszus 1 (azaz egy) ellenszavazattal határozatot fogadott el, mely szerint beállt a hadiállapot az USA és Japán között. […] Az európai hatalmak háborúja tényleges világháborúvá változott." [135.old.]

[Bölcsesség: jeles! Felelősségtudat: jeles! Humanizmus: jeles! Rulez Amerika!]
Churchill pedig egyenesen boldog volt! "Most már mindannyian egy csónakban vagyunk - szavakkal erősítette meg a hírt. […] Másnap az ujjongó képviselőháznak jelentette be a Japán elleni hadüzenetet." [135.o.]

Egyre több jel utal arra, hogy Amerikát ismét "pearl harbouri módon" sikerült meglepni. Máris épületes hírecskék szállongnak erről. A következtetések levonásával azonban érdemes várni. Ezt teszem.

* * *

Ami a megdolgozást illeti, maximális fordulatszámon pörög a polgársokkoló, cukkoló propagandagépezet. Sőt annak csalhatatlan jelei mutatkoznak, hogy mesterségesen gerjesztik a rémületet a káoszt és az elégedetlenséget. Ennek és az oktalan tömeghisztériának a jelenségei máris szép számban mutatkoznak.

Hangulatképek az ÉS-ből [Róna-Tas Ákos : "Az apokalipszis pilótái" (3.old.)]

Amerika lelkén lyukak támadtak, mint Dallas után. [Tényleg, miért ölték meg az amerikaiak saját elnöküket? Miért nem tudták máig sem kinyomozni, ki tette?]

A keleti parton nem mennek a buszok és a vonatok se. [Miért nem mennek? A sínekre zuhant valami?]

A múzeumok és a középületek becsuktak. A legtöbb bevásárlóközpont üres, a bejáratnál biztonsági emberek fordítják vissza a gyanútlan vásárlókat. [Mi a fenéért?]

A közeli Disneyland, Legoland és Sea World, a város nagy turista attrakciói bezártak. Az utakon gyéren folydogál a forgalom. [Hát persze, ha nem megy a vonat, az autóbusz, a repülőgép és zavarják a közúti járműforgalmat is, nincs turista.]

Az Állatkert nyitva maradt. [Ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy e racionálisnak látszó döntést a lakók, az állatok hozták. Ez viszont felháborító! Netán szabotálni akarják Amerika ujabb nagy keresztes háborúját?]

És aztán az ostobaság csúcsa. A biztonsági erők kiürítik a magasabb épületeket. [Ehhez egyszerűen nem tudok kommentárt fűzni, csak annyit, eláll a lélegzet, megáll az ész!]

Most arra lenne szükség, hogy összegyűjtsék és összehasonlítsák az első és második világháború előkészítésének propagandafogásait a jelenlegiekkel. Szent meggyőződésem ugyanazok az ócska trükkök alkalmaztattak akkor is, mint most. Persze a dizájn jócskán fejlődött közben.

     * * *

Ami a "new war-t illeti, a sebtében behívott [lúd]talpasok] nyilván nem az afganisztáni hegyek közé masíroznak Laden-vadászatra. Az amerikaiak az ilyesfajta küzdelmekben rendre alulmaradtak, még a másfél méteres negyven kilós "sárga majmokkal" szemben is [Vietnám].

Marad elsősorban a légi csapás. Ez nyilván elsöprő lesz azon "létesítmények", nyomorúságos hajlékok és kecske ólak vonatkozásában, amelyek háborúk ill. a polgárháborúk után megmaradtak, vagy "újjáépültek". Viszont ugyanolyan ártalmatlanok lesznek bin Ladennel szemben, mint az atombunkerbe tuszkolt amerikai alelnök esetében a "Centerről" lehulló törmelék. Igazán kár, hogy Laden vélt rejtekhelye közelében nincsenek milliós nagyvárosok. A levegőből vívott "new war" csak ilyen célpontok esetén mutathat fel látványos eredményeket.

[Most így utólag fortyanok fel egy hallott, olvasott kifejezésen: "gyáva gyilkosok". Ha kegyetlen gyilkosokat emlegetünk helyénvaló dolog. Ám gyáva inkább az, aki órákig kereng saját hazája légterében, mint a gólyafos. Már elnézést a kifejezésért].

Persze van még egy lehetőség! Megidézni McCarthy szellemét és megajándékozni Amerikát néhány "démoni évvel" [Egy könyv címére utalok - G.Jaszunski: "A démon évei" (Kossuth Könyvkiadó. 1972)]. Felállítani az Amerika ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságokat és csúcsra járathatók lesznek a villamosszékek, gázkamrák és a méreg injekciós "ambulanciák". Most majd kapóra jön az elnök azon jó szokása, hogy nem ad kegyelmet.

 * * *

Napjaink igazi talánya most az, hogy Amerika adaptálja e az izraeli "békefenntartás" módszereit az egész világgal szemben.

A kérdés felvetése nem fölösleges. Az "INDEX"-en ma [szeptember 16án] ezt olvastam.
"Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és elnöki tanácsadó [érdemeit lásd "Kambodzsa" címszó alatt is] pedig arra figyelmeztetett: tévhit azt gondolni, hogy egyetlen válaszcsapással, akár Oszama bin Laden megsem misítésével megoldható a világterrorizmus problémája. A CNN-ben vasárnap hajnalban sugárzott interjúban Kissinger szerint kivételes lépésként a terrorizmus elleni harc sikere érdekében megfontolás tárgyává lehetne tenni a titkosszolgálati tevékenységekre vonatkozó jogállami korlátozások felülvizsgálatát."

Körülbelülmiről is van szó? Izrael volt miniszterelnöke Benjamin ["Bibi"] Netanjahu már 1995-ben könyvet irt "Fighting terrorism" cimmel. Könyvét kiadták nálunk is [Alexandria Kiadó - a kiadás éve nincs feltűntetve.] "Harc a terrorizmus ellen. Hogyan lehet legyőzni a nemzetközi terrorizmust?" címmel.

Receptjét a világ összes államainak ajánlja, de Amerikának adresszálja. A könyv megjelenése óta igazolódott, ez a recept nem vált és egyre kevésbé válik be magában Izraelben és a kapcsolt részekben sem.

[Hogy is szól Madách Lucifere a VII. színben Konstantinnápoly piacán? "A bűnös önmaga a győzelem, mely szerteszór, száz érdeket növel. A vész, amely összehoz, mártírt teremt, erőt ád; ott van az eretnekekkel."]

Bibi szerint "Egyértelműen elérkezett az ideje, hogy az Egyesült Államok újra megvizsgálja, a "szabadság mely fajtájának" védelmével érdemes foglalkozni." [55.old.]

Ez azt jelenti, hogy az emberi fajok, fajták esetében nem lehet differenciálni, de ez megtehető, sőt megteendő a"szabadságfajták" esetében. Ha Bibi írói módszereit a Nürnbergben kivégzett Rosenberg módszereivel vetjük egybe úgy az a különbség tapasztalható, hogy utóbbi a "fajokat" szabatos módon igyekezett definiálni. Bibi szabadság fajta elmélete pedig rövid és zavaros.

Bibi Joseph Bishopot a Yale Egyetem professzorát idézve kiemeli, hogy "Az amerikai Egyetemes Jognyilatkozat [Bill of Rights] merev jogértelmezése ellenére a bíróságoknak mindig is megvolt a joguk, hogy a végrehajtó hatalom számára lehetővé tegyék a polgári szabadságjogok kurtítását, ha kétségbevonhatatlan bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy ezen jogok csorbításának elmaradása az Egyesült Államok biztonságát veszélyezteti." [57.old.]

Hát persze! A bíróságok sok mindent megtehetnek, ezt itthonról is tudjuk!

Méltatja, hogy az amerikai Legfelsőbb Bíróság "a japánok tömeges internálása ellen sem emelt kifogást" a második világháború idején." [57.old.]

Igen találó a következő megállapítás. "A demokrácia érdekében történő felelősségvállalásra és a keménydöntések meghozatalára való készség az érett politikai kultúra próbaköve."

E minősítés alapján Izrael már érett politikai kultúrállam, Amerikának pedig azzá kell válnia. Hát most erre vettük az irányt, a jelek szerint.

Aztán. "A nyugati demokráciákban hatalmas erő van, mégpedig pontosan azoknak a csaknem egyetemes ideológiai kötelékeknek köszönhetően, amelyek a demokratikus politizálás hangzavarán felülemelkedve szép csendben összetartják a népet".

[Ezt egyik költőnk úgy fejezte ki, hogy "fortélyos félelem igazgat minket" a másik pedig úgy, hogy "mindenki szem a láncban". De hát Bibi nem magyar irodalomtörténész. Költői, de legalábbis szépprózai vénája azonban van, kétségtelenül van. Ezt lentebb meglátjuk.]
"Egy hatalmas országban nem lehet kiterjedt biztonsági jogosítványokkal felruházni a rendvédelmi szervek munkatársait anélkül, hogy ne számolnánk vele, bizony néhány esetben vissza fognak ezzel élni. Míg ezek a visszaélések jelentéktelennek minősülnek háborús időszakban, illetve a terrorcselekmények feltartóztathatatlan elszaporodása idején, természetszerűleg a visszaélésekkel kapcsolatos esetek jelentősége ismét növekszik, ha a hatóságok már felülkerekedtek a nehézségeken, és a fenyegetettség szintje csökkent."

[Értsd, ez az állapot a Deir Jaszin-i, Katamon-i, Sabra-i és Satila-i "operációk" sikeres befejezését követően áll be. Addig pedig ...]

Erről a mondatról egyébként egy külön tanulmányt lehetne, kellene, illetve illene írni egy olyan remekjogásznak, mint mondjuk Halmai Gábor. Én csupán arra utalnék, hogy hasonlóan érveltek többek között az ujvidéki "események" kapcsán Zöldy és Grassy, a sorozott Waffen SS legények a keleti fronton végrehajtott tisztogató hadműveletekkel kapcsolatban és hát voltaképp ez az elmélet igazolta és egyes magyar birákok szemében ma is igazolja az 56-os sortüzeket.

Az meg már valóságos szentségtörés számba megy, hogy Bibi nem átallja Spinoza szellemét is megidézni."Tagadhatatlan, hogy az állam tekintélyét legalább annyira meg lehet sérteni szavakkal, mint tettekkel; ezért a szólás szabadságának korlátlan engedélyezése rendkívül káros." Tehát, teszi hozzá Bibi, "Azokat a beszédeket nem szabad eltűrni, amelyek a (társadalmi) szerződés felrúgását szorgalmazzák."

Ah a gyűlöletbeszéd! Jut eszembe, Árpád bácsink is Spinozából meríthetett?

Ez implicite azt jelentené, hogy az Izraelben élő palesztinok is részesei egy társadalmi szerződésnek. A szerződés egyenjogú felek egyező akaratnyilatkozatát és annak kölcsönös betartását jelenti. Ezt a szerződést, ha létezik, nyilván a palesztinok rúghatták fel. Mert mi mással lenne magyarázható, hogy az idült alkoholizmus miatt nyugdíjazott rendőr őrmesterre emlékeztető [volt] amerikai külügyminiszter Shultz behívatta Bibit a hivatalába és közölte vele "Ezek a terroristák nem emberi lények. Ezek állatok." [82.old.]"

Ezzel visszaérkezünk egy kis időutazás révén a moszkvai szakszervezetek házába, ahol Visinszkij közvádló is pontosan ugyanezeket mondta a koncepciós perek vádlottjairól. Igaz, hogy állatok helyett a "démonok" kitételt használta, mivel nem látszott alkoholistának.

Bibi szerény önérzettel számol be arról, hogy egy bizonyos Jonathan Intézet munkásságát támogatva kötetbe rendezte az 1984 évi Washingtonban tartott második konferencia téziseit. Könyve "Terrorizmus; Hogyan győzhet a nyugat" címmel jelent meg. Ebben azzal érvelt, hogy közvetlen katonai fellépésre van szükség a terroristaállamok ellen. Ez, mint már tudjuk nagyrészben egyenlő a nem terrorista lakosság elleni tömeges "megtorlással".

És most következik a farba! "A nemzetközi terrorizmus kiküszöbölésének a kulcsa, hogy az Egyesült Államok a küzdelem élére álljon, s az amerikaiak által megragadott kezdeményezés mögé felsorakoznak a szabad világ országai is [istenkém be' szépen cifrázza] úgy, mint egy erőtől duzzadó mozdony, amely magával vontatja a vasúti kocsikat." [79.old.] Ez nem vicc. Tényleg ezt írta, mielőtt miniszterelnök lett!

Nos a mozdony be van fűtve, immár harmadjára. Felfűtéséhez 1914-ben a Lusitania afférre, 1941-ben Pearl Harborra, 2001-ben pedig a World Trade Centerre volt szükség. Nagy kockázatok nagy áldozatok. Dehát mások kockáztatása és feláldozása nélkül nincs nyereség.

Kérdés, hogy mit szólnak mindehhez a világ pályaudvarain a bakterek, a váltókezelők, a forgalomirányítók és az állomásfőnökök. Az erőtől duzzadó mozdony a hosszú repülőúttól a jelek szerint még kótyagos masiniszta vezetésével olyan sínpályán van, amely szakadék: a globális megsemmisülés szakadéka felé mutat. A globalizmus nem is tarthat más irányba. Kérdés azonban kik akarnak felszállni erre a szerelvényre?

2001.09.16

Sz.Gy.
Ugrás a folytatásra !

Az írás 2001.09.23 (!) napján jelent meg! 

Mottó: "Békeidőben ugyanezt az elnököt még dislexiásnak csúfolták.
Most meg ellenfelei is felsorakoznak mögé." 
[Ungvári Tamás: ÉS. 2001.09.21.]

Casus Belli - America's new war.

II.

Keressünk együtt terroristákat!

"Cui prodest?"
Addig is amíg Bush elnök körbefutja a földgolyót, botjával a terroristák nyomait ütögetve elmerenghetünk azon, kinek állt érdekében a gyilkos merényletsorozat? Végül is ki nyer és ki veszít majd a businessen?

Még nem volt robbantás, amikor a "Lusitania afférrel" foglalkozó commentem[Genova: Mikor kezdődött a III. világháboru?] felkerült a Netre. Ott arról esik szó, hogy mértékadó vélemények szerint a több ezer férfi, nő és gyermek vízbefojtása egy nagyhatalom üzleti érdekeit szolgálta azáltal, hogy okot adott az első világháborúba történő belépéshez.
A szeptember 11-i eset után, egy másik commentben ["Casus Belli - America's new war. I.] említtetik, hogy alighanem hasonló a helyzet a Pearl Harbor elleni japán orvtámadással is. Ott a hidegvérrel feláldozott amerikaiak létszáma csaknem háromezer fő volt. Amerika hadat üzent Japánnak, a náci Németország Amerikának és az európai kontinentális háború világháborúvá vált. Anglia másod, Amerika elsőrangú nagyhatalommá lett.
És most a WTC tornyok ügye a harmadik világháború kapcsán.

A furcsa hírek még csak szállongnak. A Vasárnapi Blikk [2001.09.16] idézi a New York Timest amelynek információi szerint egyenesen a Fehér Házból segíthette valaki a merénylőket. Erre utal, hogy egy névtelen telefonáló, az elnöki külön gép felrobbantásával fenyegetőzve, olyan kódszavakat használt, amelyeket kizárólag belső emberek ismerhetnek.

Ez a hír nehezen vagy sehogy sem ellenőrizhető.
Merőben más a helyzet azzal a másik hírrel, hogy "Izrael tudott a World Trade Center elleni támadásról és értesítette erről az ikertoronyban dolgozó mintegy négyezer amerikai izraeli alkalmazottat, akik a támadás napján nem mentek dolgozni, miután az izraeli titkosszolgálat, a Moszad figyelmeztette őket." [Színes Mai 2001.09.21]
Mára több forrásból megerősített hír, hogy a pokoli tornyok mintegy kétszázhetven zsidó áldozatot temettek maguk alá. A négyezer és a kétszázhetven között jelentős az eltérés. Egy amerikai háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi törvényszék számára úgyszólván gyerekjáték lesz megállapítani az "igazolatlanul" hiányzók számát és a [tömeges] hiányzás okát.
Ki miért minősül gyáva tömeggyilkosnak?
Pelle János jóvoltából tudjuk [ÉS.2001.09.21], hogy a Manhattan Sziget-i létesítmények elleni terrortámadást a Camp David-i egyezmény évfordulójára időzítették és korábban Anvar Szadat egyiptomi elnököt is, épp szeptember 11-én gyilkolták meg [saját katonái - az elit testőrség ...].
Apropó - Manhattan! Ez volt a fedőneve az amerikaiak atombomba programjának is. A névadás az alábbi megállapí tásra ihlette Percy Stulz írót ["A szörnyeteg" Zrinyi Katonai Kiadó, 1976]. "Ritkán fordul elő, hogy egy nagyarányú vállalkozás ilyen találó fedőnevet kapjon. … A Cityben százemeletes felhőkarcolók nyúlnak az ég felé. Itt van az amerikai monopoltőke központja. Manhattan a trösztök és konszernek hatalmának jelképe, a fináncoligarchia fellegvára. A világ legnagyobb bankjai és leghatalmasabb monopóliumai … találhatók itt … pöffeszkedő székhá zaikban. Hatalmas polipként hálózzák be az USA-t és a világ imperialista területeit. A Manhattan megszámlálhatatlan bankjainak páncélszekrényeibe egész földrészek kizsákmányolásából származó sok-sok milliárdnyi profit ömlik be." [56.old.]
A program a "Manhattan District" fedőnevet kapta. Korlátlan hatalmú irányítója a monopoltőke bizalmi embereLeslie Groves tábornok lett, akit társai a West Point-i katonaiskolán "Koszosnak" becéztek, akinek olyan a kézszorítása, mint a döglött halé.[69.old.]

A Los Alamosban dolgozók tudósokhoz való viszonyát jól jellemzi az eligazítás amit beosztottainak adott: "Nem lesz könnyű dolguk, mert itt a világ legnépesebb beszámíthatatlan bolondjainak gyülekezetére kell majd felvigyázniuk." [U.o.]
A munka, a bolondokkal, eredményesnek bizonyult. Ennek egyik záloga a célratörés volt. Groves szavai szerint"Csak később (miután a katonák vették át az ellenőrzést) szorult háttérbe minden más szempont, a tudományos haladás, … vagy más államokhoz fűződő baráti diplomáciai kapcsolatok ápolása ama feladat mögött, hogy a terv egyetlen célját el tudjuk érni."[70.old.]
Hogy voltaképp mi volt a terv célja később derült ki.

Az első atombomba tervezett bevetése egybeesett a szövetséges hatalmak potsdami találkozójával. Churchill ötlete volt, hogy a találkozó a "Terminál" fedőnevet kapja, ami végállomást jelent. Mennyire hasonlít a Bush által meghir detett és megindított harmadik világháború fedőnevére: "utolsó igazság - végső igazság."

Churchill akkor azt mondta "A Terminál a most gyökerestől kiirtandó fasizmus ellen bejárt, áldozatokkal teli, hosszú harci út végső állomása". [133.old.]
A "gyökerestől kiirtandó" formula a jelek szerint Bush tetszését is megnyerte. Nemhiába emlegeti annyiszor.

Ami az áldozatokat illeti, nem tudni hogy a nagy szivarozó közéjük sorolta e Hirosima lakosságát.

Mindenesetre 1945. augusztus 5-én a nagyok türelmetlenül várták "a hírt", sikerűlt e ledobni az atombombát és az hogy szuperált? Churchill szinte percenként szalajtotta adjutánsát a rádiósszobába. Groves pedig a legdögösebb amerikai slágert hallgatva teniszezett. Segédtisztje ült a telefonnál.

És mi történt néhány ezer mérföldnyivel arrébb?
"Hirosimában 8 óra 13 perc az idő. A gyárakban és irodákban most fognak munkához. A gyermekek az iskolába tartanak. Mindnyájan szerencsés városnak tartják Hirosimát. Az ország többi városai már régóta szenvednek az amerikai légierő szőnyegbombázásaitól. Az ő városukat eddig elkerülték a pusztító támadások. Csak egy B-29-es napok óta néhány percig a város fölött. Hirosima lakói már hozzá is szoktak, még nevet is adtak a gépnek: Mister B-nek nevezuték. … majd hirtelen vakító fény villant fel. Az Enola Gay a bomba tonnányi súlyától megszabadulva szökken a magasba. A Szörnyeteg 9500 méterről hull alá."[148.old]
És az eredmény?
"A robbanás középpontjában a szörnyeteg egy pillanat töredéke alatt oltott ki minden életet. … Az áldozatoknak csak az árnyéka maradt meg … a teljes megsemmisülés övezetén kívül tartózkodók halálos kínját nem lehet hűen ecsetelni. Élőlények, akik valaha emberek voltak most kar és láb nélkül vonaglanak a szenvedéstől a földön, élő fáklyák, amelyek még el tudják érni a folyót sisteregve alszanak ki a vízben." [148.old.]
Mindkét Manhattan elérte a célját, mindkét Manhattan elégedett. Du Pont, Morgan, Mellon és Rockefeller kétmilliárd dollárt kaszáltak. Groves a Du Pont egyik fiókvállalatának alelnöke lett.

Hja, az amerikai háború [America's War] szabályai már csak ilyenek.
Hogy a tulajdonképpeni gyáva gyilkos nem a kamikáze, hanem a szivarozó ill, teniszező politikus? Ugyan kérem!
Viszont.

A háború szabályait, a sebesült és beteg katonákkal, a hadifoglyokkal, a polgári lakossággal való bánásmódot az úgynevezett genfi egyezmények és hágai konvenciók szabályozták, már a XIX. században.

Az 1864-ben Genfben megkötött első ilyen nemzetközi egyezmény kötelezte a hadviselő feleket, hogy humánusan bánjanak a beteg, sebesült katonákkal, ne alkalmazzanak semmilyen retorziót a polgári lakossággal szemben. Ezt az egyezményt 1906-ban, majd 1929-ben módosították, kibővítették.
Az 1899-ben, majd 1907-ben elfogadott hágai konvenciók sokoldalú nemzetközi szerződések voltak, melyek rögzítették a háború szabályait, törvényeit, a semleges országok jogait és kötelezettségeit, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldásának módjait. Összesen 13 ilyen konvenciót fogadtak el, azok részletesen foglalkoztak a polgári lakosság iránt tanúsítandó humánus bánásmóddal is. Több ilyen dokumentum leszögezte, hogy a polgári lakosság nem vonható felelősségre országa hadi cselekményeiért, nem internálható, kényszermunkára nem fogható.

[Amerikában persze százezerszámra internálták, ill. deportálták a japánokat, amint erről korábban szó esett.]

A hadviselő feleknek a civil lakosságot nem volt szabad semmilyen büntetésben részesíteni, emberi jogaikat, faji, vallási, politikai meggyőződésüket maximálisan tiszteletben kellett tartani. A hágai egyezmény védetté nyilvánította azokat a civileket, akik fegyveres összetűzés vagy megszállás esetén olyan állam hatalma alá kerültek, amelynek nem polgárai. Ezeket a személyeket nem lehetett hadi konfliktusoknak kitenni, védettségüket semmi sem korlá tozhatta. A megszálló hatalmak feladata ilyen esetben a közbiztonság fenntartására korlátozódott.

A háború folyamán Németország nem tartotta be a genfi és hágai egyezményeket, súlyosan megsértette azokat, kegyetlen bánásmódot tanúsított a hadifoglyokkal, a polgári lakossággal szemben, üldözte, majd deportálta a zsidókat stb. A nürnbergi perben ezért és más háborús bűntettekért a nemzetközi bíróság elmarasztalta Németország fasiszta vezetőit, sokat közülük halálra, életfogytiglani börtönre ítéltek."

És Amerika? Nagy ívben tett és tesz maga is a nemzetközi konvenciókra, viszont törvényt ült és űl a bűnösök fölött. Most példáúl világháborút indít amiatt, hogy Drezda, Hirosima és Nagaszaki után Manhattan is megkapta a magáét.

Napjaink történései azt igazolják, Amerika szellemisége mit sem változott a daliás, cowboyos, lincseléses idők óta. A "Wanted dead or alive" fejlécet viselő nosztalgia plakátok is ezidőből származnak.
Az új módi szellemében most nálunk is csépelik Chrudinák Lajost, akinek hajdani bűne az volt, hogy a Magyar Televizióban bemutatta, hogyan törik el izraeli katonák súlyos szikladarabokkal egy kődobáló palesztin kisfiú felkarcsontját. Most pedig az a bűne, hogy a Vasárnapi Újságban idézni merészelte Amerika "liberális" volt külügyminiszterét, imigyen.
"De a legvalószínűbb fordulópont 1996. május 12-e volt, amikor Madeleine Albright, az Egyesült Államok akkori ENSZ-nagykövete a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála morálisan igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése. 'Véleményünk szerint az ár megérte'."
Pontosan ezt mondta, de szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban mindenütt vészharangzúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett. Ez öt éve történt. Továbbra is bombázzuk Irakot. Olykor naponta, és a szankciókat még ma sem szüntettük meg. Nem kellene másokkal azt tenni, amit nem akarunk, hogy velünk megtegyenek."
A hadüzenet.

Az első és a második világháború kapcsán még szó esett arról, hogy a Kongresszus megszavazta az Egyesült államok hadbalépését?

De mi a helyzet most? Milyen felhatalmazás alapján lódultak neki a repülőgép anyahajók a vakvilágnak?
A hadszinterek és a hadműveletek.

A harmadik világháborúban vélhetően nem államok harcolnak majd egymással, hanem Amerika hajkurássza a terroristákat a glóbuszon, de ha kell a Holdon, vagy akár a Marson is.

A legtöbb terrorista kétségtelenűl Amerikában tartózkodik, itt a probléma viszonylag egyszerű. Vannak azonban [még] a földön szuverén államok, amelyek csupán a nemzetközi tőke materiális vazallusai, de Amerikának formálisan még nincsenek alávetve. Ezekben az államokban szabályozva van, ki ellen és milyen feltételek mellett lehet büntető eljárást indítani és kényszereszközt, vagy büntetést alkalmazni, esetleg más államnak kiadni.
A jelek szerint Amerika nem óhajt ilyen eljárásokkal pepecselni. Marad három módszer.

Az egyik: lerohanni mondjuk egy harmincmillió lakost számláló államot, felfüggeszteni annak szuverenitását, majd az egész népmasszát átszűrni egy rostán és aki fennakad az a terrorista. Ezt nevezhetjük kommandós módszernek.

A másik : az illető állam hatóságainak tudta nélkül kilopni az állam felségterületéről a terroristát és Amerikában fejbeverni. Ez felel meg nagyjából a titkosszolgálati módszernek.

A harmadik : [a második gyorsított változata] a terrorista legyilkolása a feltalálás helyén. Ez az "asszaszin" metódus.

A terroristák vonatkozásában mindez világos, de mit jelent Bush szóhasználatában a "támogató", a "rejtegető", az "egyetértő" személy kategóriája.
Az izraeliek számára viágos utmutatásul szolgál a biblia. A merénylő házát le kell rombolni, üres - beköltözhető állapotban, vagy a bentlakókkal együtt.

Ez náluk tiszta sor. Ott ugyanis sok az avatott bibliamagyarázó. De mi a helyzet ha valaki, uram bocsá' tényleg diszlexiás. E betegség ugyanis az orvosi lexikon szerint az olvasási képesség zavara a központi idegrendszer sérülése miatt.

Ajvé emberiség! Nem jobb lenne orvost hívni mielőtt nagyobb baj lenne?

2001.09.23
Sz. Gy.

GENOVA,
 G-8-asok találkozója.

Mikor kezdődött a harmadik világháború?

Hadüzenet persze nem volt. [Amúgy is kiment a divatból.] Jelcin sem nyomta meg, vodkaközi állapotban, a "peace or war" táska vörös gombját. Nem indultak el a rakéták. Nem szálltak fel a stratégiai bombázók. Nem indultak meg a csapatok. Egyszóval "béke" van, Pax Americana.

Kérdés persze, hogy ez a műfaj megfelel e többek között az európai ízlésnek? Genova után már kijelenthető: aligha. Nem arról van szó, hogy a G8-ak zavartalan tanácskozását biztosítandó vörös övezetet jelöltek ki a hajdan büszke és független polgárváros közepén. Nem is arról, hogy hadi, de legalábbis rendkívüli állapotot vezettek be és annak hatálya alatt agyonlőttek egy, ill. összevertek, megbilincseltek, rabomobilba dugtak néhány száz békétlen és békés tüntetőt.

Probléma, hogy Genovát már nem a patríciusok, hanem a Brüsszelben [?] székelő "merániak" uralják.

Az igazi probléma az, hogy világ-szlogen megváltozott. Kezdetben így szólt "ami jó Fordnak, jó Amerikának". Most így szól: "ami jó Amerikának, jó a világnak". Ez viszont így nem igaz és itt a bajok gyökere.

Olvastam természetesen Korten kitűnő könyvét a tőkés társaságok világuralmáról. Valószínű, hogy szinte mindenben igaza lehet. Nem feledhető azonban hogy e társaságok nem csekély hányada amerikai tulajdonú és voltaképpeni kérdés az, hogy ők milyen befolyást gyakorolnak "saját" államukra és az, mit tesz mit nem tesz annak érdekében, hogy a "lobbyzók" kedvére legyen?

Egyre többen vannak, akiknek a "globalizáció" kapcsán Amerika jut eszükbe elsősorban. Ezt fejezi ki egy kitűnő cikk, amit az Interneten olvastam nemrég. Idézek belőle.
"A világ felügyelete, a Pax Americana őrzése nem 'a szabadság hazájának' való. Nem egyezik az amerikai étosszal. Már az alapító atyák megmondták: tartsátok magatokat távol a királyoktól, zsarnokoktól, a világ [az akkori kóddal: Európa] gondjaitól. Az első elnök, George Washington búcsúbeszéde is így zárul."

Ez a régi nóta. És hogy szól az új?
"Uralkodj, Amerika! - Elképzelhető, hogy George W. Bush republikánus adminisztrációjának legalaposabb és legszigorúbb kritikusai nem a demokrata ellenzék soraiból, de saját konzervatív táborából kerülnek majd ki. Több konzervatív gondolkodó és újságíró szerint az Egyesült Államoknak valódi imperialista hatalomként kellene viselkednie - hiszen tulajdonképpen az."
Hát csoda hogy ez utóbbi kedvesebb az amerikai zsebeknek és szíveknek?

A globalizációnak akadnak persze apologétái is szép számmal. Az egyik ilyen honi ki
tűnőség Seres László, aki "Globalizáció rulez" című cikkében [ÉS 2001.08.17] felpanaszolja, hogy "demokratikusan választott kormányfőknek" rejtezniük kell mikor épp saját hatalmuk lebontásáról, a szabad kereskedelem kiterjesztéséről szeretnének tárgyalni. És mi elől, kik elől kell menekülniük? A cikkíró szerint az Interneten szervezett "pogromszerű" erőszak elől. Feketébe öltözött vörösök és zöldek "barna" akciói elől, akik felhatalmazás nélkül állítják, hogy "hatmilliárdan vagyunk", de csupán a homokórát szeretnék megállítani, és ki akarják használni a nyugati fehér ember "posztkolonialista bűntudatát" [ez a cikk legmeghatóbb tézise…] sötét céljaik megvalósítása érdekében.

Érdekes a címválasztás is. Nem tudni, hogy a szerző pontosan mit ért alatta. Mindenesetre a "rule" szó az angol nemzeti dal kezdőszava - "Uralkodjál Anglia…" Hát nem mondom, igazi magyar hazafiakban nincs hiány!

A téma kibontásához vegyük kissé szemügyre a fehér embert és annak "posztkolonialista bűntudatát".

Amerikát [India helyett] többnyire spanyol kalandorok fedezgették fel, majd szerencsésen egy szélhámosról Vespucci Amerigoról nevezték el. A hőskorban financiális, liturgiai és humanitárius meggondolások alapján teljességgel indokoltnak tűnt az ősi indián kultúrák megsemmisítése és a kultúrák hordozóinak kiirtása. Akcióba lépett ezügyben a "Szent Inkvizíció" is.

Aztán következett a betelepülés. Befutott a Mayflower egy csomó bibliával, illetve biblikussal. Azok pedig azt olvasták a szent írásokból, hogy vallási, ill. hazafias kötelességük, hogy meghódítsák a földet, sokasodjanak és uralkodjanak rajta. E kegyes és hazafias missziót teljesítették is, emberül. Azazhogy az indián őslakosság teljességgel alkalmatlannak bizonyult arra, hogy nagy térigényű extenzív életmódjáról [bölényvadászat] áttérjen az ingyenes intenzív rabszolgai minőségben végzendő ültetvénymunkára. A megoldás kézenfekvő volt. Az őslakosságot a vadállományhoz sorolták és kilövöldözték őket, mint a coyoteokat [prérifarkas]. A megmaradottak rezervátumokba kerültek. Ezek mintha a szovjet majd a náci koncentrációs táborok
elődei lettek volna.

Azután beindult az első nagy nemzetközi, nemzeti biznisz: a "fekete árú" importálása Afrikából. A lehető "legkeresztényibb" királyok hajói kötöttek ki az afrikai partokon. Embersintérek légiói vadásztak a feketékre, zsúfolták őket a hajók gyomrába és szállítottak a szabadság honába. A káló persze meglehetősen magas volt, de az üzlet így is nyereségesnek bizonyult. Az üzletből természetesen nem maradhatott ki a Katolikus Egyház sem. Igaz, a papok szorgalmasan kereszteltek és legalább a lelkét megmentették az agyondolgoztatott, halálra korbácsolt és más okok miatt elhunyó kedves báránykáknak. Statisztika persze róluk sem készült, így tulajdonképp nincs mit az alapító atyákon, számon kérni.

Azután, ahogy ez lenni szokott, elrendeződtek a dolgok. Volt egy polgárháború is. A rabszolgák felszabadultak, úgy másfélezer évvel később, mint egyebütt. A tarkabarka embersokaságból kialakult az amerikai nemzet és mindjárt kiebrudalták a külföldi imperialistákat. 1823-ban megszületett a Monroe-elv "Amerika az amerikaiaké!"

Eddig hát megvolnánk. Most azt kellene még tudnunk, ki mikor mondta ki azt az elvet, hogy "a világ is az amerikaiaké". A gyakorlat ugyanis azt látszik igazolni, hogy ilyen elv is létezik.

Közbevetőleg kell felvetni a kérdést, mikor vette kezdetét a nagy amerikai álom? Egy birodalom azon tulajdonsága, hogy az általa alkotott, vagy kigondolt világot minden világok legjobbikának látja, láttatja mint Voltaire Candide-jában. Önértékelő képessége viszont leginkább az egy testbe szorult két lélekre a Hyde/Jekill "párosra" emlékeztet "akik" nem tudnak egymás cselekedeteiről.

Egy darabig úgy látszott, Amerika követni fogja a splendid isolation XIX. századi angol modelljét. Ez viszont ellentmondott volna az előbbi elvnek. Azok, akik láthatták az első világháború nyugati frontjain csörömpölő amerikai tankokat és a vidám tommykat, még nem tudhatták, nem ez a harc lesz a végső, sőt…

Az első világháború elején Amerika semleges volt. Az viszont kézenfekvő, hogy egy semleges keselyű nem lakmározhat a tetemből. Az 1914-es évben ráadásul recesszió kezdődött és sovány falatnak bizonyult, hogy Anglia a Morgan bankházzal szereztette be a birodalom hadianyag szükségletét.

Az amerikai bankárok [Morgan] úgy vélekedtek kormányukról, hogy "ilyen sok tökéletesen hozzá nem értő és nyilvánvalóan velejéig romlott ember még sohasem irányított, de nem is próbált irányítani egyetlen nagyhatalmat sem". Wilson elnök viszont azzal gyanúsította a bankárokat, hogy számukra anyagilag előnyös politikai döntéseket igyekeznek kicsikarni. Mindkét félnek igaza lehetett…

Amerika beavatkozására ok nem volt, ürügyet kellett hát teremteni. A megoldást a "Lusitania affér" nyújtotta. A hatalmas gőzös rendszeresen szállított utasokat és hadianyagot Amerikából Európába. A német kormány diplomáciai úton, sőt amerikai lapokban közölt fizetett hirdetés útján figyelmeztette az amerikaiakat, hogy a német tenegralattjáró flotta a hajót megsemmisíti. A hajót utasokkal és természetesen hadianyaggal zsúfoltan mégis elindították éppen abba az övezetbe, ahol az U-20-as német tengeralattjáró várakozott. Az "eredmény" több mint ezer polgári áldozat és a Kongresszus döntése a hadüzenetről.

Néhány jellemző epizód a "storyból". Az egyik. A hajó bölcsődéjében, mózeskosa- rakban alvó kisbabákat úgy próbálták menteni, hogy mentőmellényeket kötöztek a kosarakra. Egy hullám kisodorta a hajótestből a kosarakat és azokat sorra elnyelte a süllyedő hajótest keltette örvény. A csecsemők sírása halkult, majd "csend" lett.

A másik. Az angliai Kerry partvidék lakosságát a partra sodort hullák begyűjtésében a Cunard Line hajóstársaság anyagilag érdekeltté tette, így: egy amerikai hulla 2 font, "egyéb" 1 font. A főnyeremény a milliomos Vanderbilt hullája 1000 font.

Akkor a gentlemanlike még nem volt ismeretlen nyugaton, amikor Amerikában ezrével ragasztották ki a "bosszuljuk meg a Lusitaniát" feliratú háborús plakátokat, az angol flotta admirálisa Lord Fisher ezt írta Von Tirpitz tengernagynak a tengeralattjáró hadviselés atyjának: "nem kárhoztatom önt a tengeralattjáró ügyért, az ön helyében pontosan ugyanezt tettem volna magam is."

A helyzet később drámaian megváltozott, ahogy lentebb majd meglátjuk.

Az ma már közhely, hogy a második világháború eredendő oka a trianoni "békerendszer" volt. Emiatt általában Clemanceaut a tigrist szidjuk az amerikai "szakértők" helyett, pedig Európát alighanem amerikai szabásminták alapján szabták át. Amerika ekkor kezdett mindenben, mindenütt illetékessé válni. Ekkor kezdett kiépülni az üzleti, politikai, és katonai érdekeltségek létesítmények globális rendszere.

A második világháborúba történő amerikai beavatkozáshoz már nem kellett egy Lusitania ügy, természetes volt. A náci fenevad ellen keresztes háborút kellett indítani az atlanti partoknál is, jóllehet Hitler alighanem komolyan gondolta és mondta, hogy a Britannia meghódítása nem tartozik a Harmadik Birodalom mellőzhetetlen célkitűzései közé.

Nem tagadható, hogy Németország nem hadakozott kesztyűs kézzel. Már a spanyol polgárháborúban sem [Guernica]. A második világháborúban sem idegenkedett a polgári lakosságot sújtó tömeges megtorlásoktól [Lidice, Oradour]. Vadul bombázta Angliát is [Coventry].

De miket műveltek az angolszász hatalmak? Drezda úgyszólván nyílt város volt hadi létesítmények, katonai bázisok nélkül, ráadásul túlzsúfolva menekültekkel. Milyen meggondolások alapján semmisítették meg éjszaka úgy, hogy szokatlanul sok gyújtóbombát alkalmaztak, áldozataikat tehát nem egyszerűen halálra, hanem kínhalálra ítélve. Háromszázezer, vagy "csak" száznyolcvanezer emberről van szó.

Aztán Japán. Tudjuk, hogy pl. Oradourt a német hadvezetés a katonákat ért, hadijogot sértő, atrocitások miatti első dühében statáriális gyorsasággal pusztíttatta el. De hogy volt emitt? Négy nagyvárost szemeltek ki alternatív célpontokként. Ezek lakosságát "megkímélték", hogy az atombomba hatása pontosan mérhető legyen. És mindezt miért? Legalább egymillió amerikai életének megmentése érdekében - úgymond. De hát az Isteni Tenno annyira ütődöttnek tűnt, hogy egy katonai létesítmény lerombo- lása esetén nem látta volna be, hogy a játszma elveszett? Ugyan!

Miközben tartott a haddelhadd Roosewelt és Churchill már 1941-ben sebtében összehozták az Atlanti Chartát és abban megszabták milyen legyen a háború utáni világ. [Füzes Oszkár írása Népszabadság 2001.08.25 - "Középkezdés".] De milyen jogon?

A szövetségesek előre elhatározták a legyőzött fél háborús bűnöseinek felelősségre vonását is az 1943. október 30-i moszkvai nyilatkozatban, majd az 1945. augusztus 8-i londoni egyezményben. Az utóbbi egyezmény büntető rendelkezéseket is tartalmazott áttörve a "nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege" évezredes jogelvét. Ez tulajdonképp rendben is lenne, hiszen a náci bűnök nem maradhattak megtorlás nélkül. Kérdés, mi a náci bűn?

A volt pénzügyminisztert Hjalmar Shachot példáúl a "big business világa korántsem volt hajlandó feláldozni a nürnbergi Themisznek" [Poltorak: Nürnbergi epilógus.] A szerző az "ártatlan" bankár életútjának elemzése kapcsán felsorolja a jövő menő, felbukkanó letűnő politikusokat és rendszereket majd kesernyésen megjegyzi"csak az egyszerű szem számára láthatatlan karmester marad ugyanaz - mégpedig a tőke őfensége".

Úgy ám!

A katonák már nem voltak ilyen szerencsések. Dönitz a tengeralattjáró flotta parancsnoka tíz évet kapott. Ezt így kommentálta "Tíz esztendő! Hát… mindenesetre tisztáztam a tengeralattjáró háború ügyét. Az Önök Nimitz tengernagya is elismerte!" Jelesül arról van szó, hogy a csendes óceáni flotta parancsnoka Nimitz tengernagy elküldte a Nürnbergi Törvényszéknek az amerikai haditengerészeti kódexet, amely az amerikai flottaegységek számára ugyanazt az előírást tartalmazta: a megtorpedózott hajók menekülő legénységét meg kell semmisíteni. Hajlandó volt tanúsítani, hogy ezt az "eljárást" az amerikaiak is alkalmazták. [Gilbert: Nürnbergi napló.]

Az ugyszólván béna német flotta parancsnoka Raeder életfogytiglanit kapott, voltaképp nem tudni miért. A semmiért ugyanis tíz év dukált [Dönitz].

A vén Európa legázolt testén szilárdan megtelepedett két kórokozó: az amerikai értelemben vett erkölcsi-jogi relativizmus és a haszonelvűség.

A párizsi békeszerződés alapjaiban persze nem érintette a trianoni status quo-t legfeljebb még tovább rontott a vesztes, tehát bűnös népek helyzetén.

A "tőke őfelsége" immár leplezetlenül az amerikai szuronyok hegyén új szereplésbe kezdett. Olyan anakondának kezdte álmodni magát, amely képes benyelni az egész földgolyót, sőt azon túl…

A művelet viszont változó szerencsével folyik. A Nagy Szovjetuniót például sikerült az állandó pénzügyi, katonai és politikai nyomásgyakorlás módszerével és Gorbacsov közbejöttével szétperesztrojkázni. Már nem bizonyult ilyen szerencsés- nek a távol kelet. Kambodzsa fele népét sikerült ugyan kiirttatni. A Koreai béke viszont nem igazi "amerikai béke". Vietnámból pedig vert hordaként volt kénytelen kitakarodni az ARMY. És még nem is szóltunk Kínáról.

A tőke persze nem szégyellős. Leírja a veszteséget és tekereg tovább. Azt hiszi, hogy a népek hitelműveletek általi leigázása sokkal veszélytelenebb és jövedelmezőbb, mint ugyanez katonai hadműveletek utján. Igen ám, de hová enyésztek az Atlanti Charta magasztos elvei: a kereskedelem szabadsága, a nyersanyagok esélyegyenlő hozzáférhetősége, a munkáltatás és a munkavállalás szabadsága? [Idézve Füzestől.]

Platón mondta talán, hogy a földön mindennek mértéke az ember. A tőke mértékegysége viszont a profit. A tőke tehát emberellenes. Célkitűzései is emberellenesek, sőt őrültek. Következésképp megvalósíthatatlanok. Ezt a meggyőződést fejezték ki a Genovában tüntető százezrek. Azok is, akik betörték a kirakatokat, azok is, akik nem.

Seres úr külön rosszallását váltja ki, hogy a genovai akciók tudatosak és "Interneten szervezettek" voltak. Igen! Azok voltak Seres úr! Ugyanúgy, mint a tőke népeket és egyéneket nyelő terjeszkedése.

Most látom csak, nem volt egészen haszontalan hogy felnőtt fejjel marxista esti egyetemre jártam. Így vagyok képes megérteni, hogy ha és amennyiben törvényszerű a globalizáció, törvényszerű az is hogy e folyamat kitermeli önmaga ellentmondásait. Ha a folyamat húzóágazata az Internet-technika úgy az általa kiváltott közegellenállás is itt manifesztálódik.

A harmadik világháború tehát már megindult - a cybertérben! Kérdés milyenek a dölyfös világhatalom esélyei ezen a harctéren?

A tőkés persze mindenkit terroristának nevez, aki ellenszegül, a hülyítésnek, a kizsákmányolásnak és egyéb "piáros" módszereknek. Böngésztem a "terrorista", "terrorizmus" kifejezések jelentéstartalmát az értelmező kéziszótárban. A körülírások hiányosak! Nem szerepel bennük a váratlansági tényező kihasználása, a kitartás, a halálmegvetés és mindenekfölött a találékonyság - a szituatív szellemi fölény.

A Computer Panoráma nevű számítástechnikai lap nemes egyszerűséggel "kibernetikai hadviselésről" cikkezik. [2001.szeptemberi szám]. Idézet a cikkből: "hiába rendelkezik a legfejlettebb informatikai rendszereket működtető Egyesült Államok a világ legerősebb hadseregével a veszélyeztetettsége nagyobb fokú, mint bármely más államé - legalábbis az olyan támadások esetén, amelyek hírközlési, energetikai, pénzforgalmi [!!!], vagy más különösen fontos információ áramoltatási hálózatok ellen irányulnak." 

A cikk szerint még ma is folyik a "Moonlight Maze" fedőnévvel ellátott ellenséges akció következményeinek felmérése. Egész röviden arról van szó, hogy oroszországi [!] Internetes címekről érkező zseniális kódok áttörték többek között a Pentagon firewall [tűzfal] rendszerét és letapogatták a programokat, adattárakat. Ez egyszerű tolvajlás. Ám mi van akkor, ha az orosz cracker a kódok ismeretében átveszi a vezényletet, mondjuk egy amerikai atom-tengeralattjáró rakétaindító pultja fölött.

Más. Az izraeli terror-elhárítás történetéből olvastam, hogy már évekkel ezelőtt feltaláltak egy olyan detektort amely tisztes távolból az emberi hasban húzódó egyik idegfonat elektromos impulzusait képes analizálni kimutatva hogy a célszemély célzott kérdésre adott válasza igazi vagy hamis e. [Afféle modern hazugságvizsgáló.] Aztán mire mennek vele? Tegnapig még állítható volt, hogy fanatizált elkábított egyének kamikáze akcióiról van szó. Most viszont "szabályos" és sikeres kommandós akciót hajtottak végre jól őrzött katonai objektum ellen.

És most említtessék a jó Tufo úr is. Mindenekelőtt bátorkodom kijelenteni a gusztustalan vitában Demszkynekhiszek, bár nem vagyok feltétlen híve. Ez nem azt jelenti, hogy Tufo úr alkalmasint hazudik, hiszen a kompromittáló dokumentumokat nem kellett feltétlenül átadnia Orbán Viktornak. El is küldhette neki. Mindenesetre nem szeretnék most a Demszky bőrében lenni. [Anélkül is van elég bajom…]

A lényeg nem is ez! A téma kapcsán nem esik szó példáúl az amerikaiak által üzemeltetett "Echelon" fürkészőről amely az egész földgolyóbist érintően felszippant minden telefonbeszélgetést, faxot, E-mailt, stb. Az anyagot szuperszámítógépek rostálják és gyanús kifejezések előfordulása esetén az anyag titkosszolgálati elemzés tárgya lesz. Mindehhez persze nem kérik az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

Tufo úrnak tehát tagadnia kell. Elvégre nem ismerheti be, hogy magyar politikusokat megfigyelnek és a kapott információkat revolverezésre használják "független" kormányokkal szemben, amerikai üzleti érdekek érvényre juttatása céljából.

A harmadik világháború azóta folyik amióta hatmilliárd, vagy ötmilliárd ember nem hiszi, hogy Amerika az emberiség jótevője. Hogy mióta van így, az ördög a megmondhatója.

És miben reménykedhetnek az embermilliárdok? Hát abban, hogy a történelem legveszélyesebb holdkórosa az amerikai sleepwalker [holdkóros] magától felébred. Vagy fel kell ébreszteni? De akkor nagyobb a valószínűsége, hogy leesik a tetőről…
Seres László úr cikke a jelek szerint még egy embernek nem tetszett rajtam kívül. Az ÉS 2001.08.24-i számában jelent meg Ács Péter recenziója.

Ács Péter ortodoxiának nevezi a szabad versenyes kapitalizmus "szigorú felmagasztalását" és cikke végén megjegyzi hogy a modern kapitalizmus azért "marginalizál korosztályokat" mert számára azok nem fizetőképesek. Ideáltípusai az állandóan sóvárgó tömegfogyasztók, akiknek életmódját sikeresen egyneműsíti.

Így is lehet mondani.

De.
József Attila "Munkások" című versében ezt másképp láttatja.
"Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás ,- kis búvó országokra rálehel a tátott tőke sárga szája. Párás büdösség felhő lep bennünket el."

A modern kapitalizmus nem csupán és nem is elsősorban honi korosztályokat "marginalizál" hanem fajokat, nemzeteket, államokat, sőt földrészeket. Afrika például mostanra vált igazándiból " borzolttá".

A termelő zabálás annyit jelent, hogy a kontinens ásványkincseire van csupán szükség, a niggerekre nincs. Túl sok van belőlük magában Amerikában is. Ha Afrikában független államok léteznének, úgy ezek nem átallnák természeti kincseik árát a világpiaci viszonyokhoz igazítani. Ehelyett diktatúrákat kell és lehet az országok nyakába ültetni és a diktatúra néhány ezer, tízezer, százezer ember lemészárlása árán kiárusítja az ország természeti kincseit, hogy a termelő zabálás kellően nyereséges legyen.

A képlet azért nem ilyen egyszerű. A kizsákmányolás faji, ill. törzsi ellentétek szitása útján is megvalósulhat. Adva vannak például a Hutuk és a Tuszik. Nemzeti múltjukból könnyen eszükbe juttatható olyan sérelem, amely mondjuk ötszáz évvel korábban következett be. A többi már a törzsi varázslókon, a harci dobokon és a fegyvereken múlik. Korábban a bennszülöttek üveggyöngyökért árulták kincseiket. Most fegyvert kapnak érte. Ez a barter üzlet tisztességesebb, mint a korábbi, mert a kalasnyikovok tényleg többet érnek a gyöngyöknél. Hogy azután a kuncsaftok kiirtják egymást, vagy a háborúk következtében az éhínség és a járványok végzik el ugyanezt, igazán nem tartozik a fegyverexportőrre. Hogy is mondják a mi bíráink és ügyészeink, mikor elkennek egy-egy disznóságot: "tán erkölcstelen, ámde nem jogellenes". [A jogszabályt persze nem Afrikában alkotják.]

Sok riasztó példával szolgálhat Dél Amerika is [Chile, Argentína, Bolívia, Guatemala, stb.] "Havannai embereink" áldásos tevékenysége alighanem mindenütt kimutatható lenne. Nem mindig titkos, vagy teljesen titkos akciókról van szó, lásd a polgári és katonai tanácsadókat.

Aztán, hogy is állunk az állandóan sóvárgó tömegfogyasztókkal? Mi után sóvárog a tömegfogyasztó? Az után, amire szüksége van, vagy amivel kapcsolatban meggyőzik arról, hogy szüksége van rá. Gazdagok gyermekeinek lehet szükségük szívre, vesére, stb. Adva van tehát a kereslet. A profittörvény folytán villámgyorsan megteremtődik a kínálat is. Szegény gyermekeket ölnek meg szívükért, veséjükért. [Színes Mai Lap 2001.08.29] A szervre, mint árúra kötött százezer, vagy harmincezer dolláros ügylet "tisztességes", a profit törvényei szerint legalábbis.

A keresletteremtés a profitorientált társadalomban a művészetek művészete, a tudományok tudománya. Sok példáúl a gazdagok között a normális élvezetek iránt közömbössé vált fonnyadt péniszű egyén. Nosza szervezzünk számukra a távol keletre szex túrizmust és szervírozzunk számukra gyermekeket a csecsemőkig lemenően szexuális "játékok", vagy kínzás sőt ölés céljára. A kispénzűek, vagy kényelmesek sem maradnak kiszolgálás nélkül. Számukra reálvideó felvételek készülnek, ahol mások teszik, ugyanazt.

Jellemző a belga Dutroux esete, aki kisleányokat kínzott halálra. Az úr a felsőbb körök kedvence [szállítója] egy szerfölött gyanús szökés révén majdnem megúszta a felelősségre vonást. Pere azóta is húzódik.

Náluk valamivel szimpatikusabb a csak hülye kövér amerikai, ez az emberfajta több tízmillió egyedet számlál már, aki popcornt majszolva a televízió előtt, azzal együtt suhan át a földi léten.

Valahol olvastam, hogy a második világháború befejezése óta, a Pax Americana védőszárnyai alatt a glóbuszon soha sem volt béke. Hol itt, hol ott lángoltak fel a háborúk, a polgárháborúk tüzei. Az áldozatok száma pedig vetekszik a második világháború áldozatainak számával. A háborúk, polgárháborúk kegyetlensége pedig miben sem marad el a világháborús kegyetlenségek mögött.

Ha most alaposnak fogadjuk el a gyanút, hogy a gyújtogató maga a globalizmus és a háborúk a [gazdaság]politika folytatásai "más eszközökkel", úgy érthetőnek kell tartanunk, hogy milliárdnyi lehet azoknak a száma, akik nem akarnak "marginalizá- lódni". Inkább szövetkeznek és akcióznak - az Internet igénybevételével is.

Úgy bizony Seres Úr!

2001.09.05

Sz. Gy.

Igen begyakorolják az ürügy keltést , és az egészből vagy világháború , vagy helyi háború lesz , most éppen a muzulmánok voltak a célkeresztben a terrorista kis testvér országnak lélegzethez kell jutnia , és uralnia kell a térséget , hogy a gyarmati függőség zavartalanul érvényesülni tudjon a térségben .

Több millió embert öltek meg a terrorista férgek és még ők beszélnek terrorizmusról .

Ez most éppen az olaj , és gázvezetékek útvonalát biztosító beavatkozás volt, de a ritka földfémek miatt is kellet a beavatkozás , és mellesleg megszerezték az ópiumtermelés feletti ellenőrzést , így a kábítószer – fegyverkereskedelem börze virágozhat és ellenőrzésük alatt történik minden . Van miből finanszírozni a fegyverszállítmányokat . Ugyan kerülik a két világrend közötti összeütközést , de ki is provokálják , látsd Ukrajna esetét , ahol a cél kettős volt a zsidóknak kialakítani a régi KAZÁR birodalmat , hát most megvetették a lábukat az Ukrán nép kárára , mondom ezt mikor az első napokban elrabolták az ország aranykészletét , és a Gladio mesterlövészek segítségével , mely a NATO terror szervezete kiszélesítették a harcokat polgárháborúvá. És Ukrajna szétszakadozik , legalább is az orosz ajkúak kiválnak Ukrajnából . De a fő cél Oroszország bekerítése és megsemmisítésére irányult , hisz megjelentek a NATO főleg USA hadihajói , kiket a magányos repülő leiskolázott bevetette zavaró technológiáját , és az egész hajó ócskavassá vált akkor lőhette volna ki amikor akarja , hisz még a motorjai is leálltak . Leckét kaptak a világ terrorista urai , hogy eddig és ne tovább , vagy a sírotok lesz e kirándulás . Mert , ha a skalár fegyvereket bevetjük , bizony ott azon a területen élet nem marad , fogadjátok el ez csak egy kis elektromágneses zavarkeltés volt ne keljen erősebb fokozatra kapcsolni , és most menjetek békével , és persze ők el is húztak a legközelebbi kikötőbe , viszont többen beadták a leszerelési kérelmüket , nem akarnak céltábla lenni az Orosz fegyvereknek . Most tapasztalták meg mit is csináltak ők a muszlim emberesekkel . Vagy még el sem jutott a tudatukig , így majd csak akkor jut el a felismerés a tudat szintjükig , mikor a muszlinok is vásárolnak e fegyverből , és a drága repülőik csak úgy potyognak le az égből nem tudják mi az ördög van velük . Csak nézem , hogy a legközelebbi zsidó háborúban a kis Palesztin nép minden zsidó bombázó gépet megsemmisített , ill ők nem tudják , de mindnek valami baja lett , és bizony rárepültek az atomreaktorukra is a pilóta nélküli gépek , egyik másik ki is lőtte a rakétáját , de eddig komolyabb kár nem történt az intézményben , vagy csak azt mondják . De fel is szerelhetik e kis drónokat e fegyverrel és radartól a fegyverzetig mindent lebéníthatnak , és bizony Dimonába is becsapódhat egy nagy erejű pokolgép csak a fegyvergyártó részleget találják el és Csernobil 2 lesz a válasz a koncentrációs táborra .

A világ népeihez szólva vértezzétek fel magatokat a skalár technológiával a sok sok értelmes fiataljaitokat e terület feltérképezésére is fogjátok be , hogy megtudjátok állítani a világ elsődleges terrorista államait , így az USA , a zsidó állam , és a NATO csatlósok is ide sorolhatók . Az egyenlőtlen eszközökkel folytatott harc így kiegyenlítődik , és mivel titeket támad a terrorista sátáni erő , hát méltó választ kap , majd , ha harcképtelenné teszitek a méregdrága harceszközeiket , és nem lesz módjuk mint Ukrajnában Lengyelországban kiképzett zsidó bérenc Gladiosokat bevetni , mert nem lesz ki vállalja a csalimadár szerepet. Haljon meg a cionista , ha háborúzni akar , a palesztinok is taktikát változtattak az utcai harcot választották az öngyilkos merénylők , elmegy melletted , és késsel leszúr erre még a terrorista állam sem készült fel , ahol pedig állami rangra van emelve a terrorizmus. A palesztinoknak is hamarabb kellet volna ezt a taktikát alkalmazni , mert míg ők egy zsidóval végeztek ők tízet százat öltek meg öreget , nőt , gyereket , beteget , válogatás nélkül . Így viszont egy biztos egy zsidót meg fog ölni. És hát előbb vagy utóbb de elfogynak nem lesz annyi Kazár , hogy pótolják a veszteséget , a mi zsidó bérenc helytartóink viszont hiába vágatják le a fitymájukat a kazárságukat még tanulni kell , mert csak a buzeránsok szeretői lehetnek Telavivban . Mi meg nem is bánjuk , ha lyukra játszanak csak vigye a családját is aliázanak együtt , hisz ott is kell a frís hús , érezze a család mit tett a drága papa azért síkosító szert használjatok goj testvérkéim . Beilleszkedés után felejtsétek el , hogy gojok voltatok , és rontsatok meg ti is annyi zsidót amennyit tudtok , legyetek sátáni buzeránsok hozzátok járjon az elit tanulni , meg gyakorolni . Apátokat meg szarjátok le ő ajándékozott meg benneteket e sorssal . Legyetek zsidóbbak a zsidónál apátok is ezt csinálta itthon , kinyalta a seggüket is , és ha kérték le is szopta őket ,kellet az ajánló cédula , hogy retkessé válhasson .