Tengerészeti hírek

Tengerészeti hírek

Film-front – Ballaszt ki!

2013. április 27., szombat - 11:37

GrGLy

“Film-front” című sorozatunk segítségével a katonai eszközöket, használóikat, valamint azok mindennapjait és bemutatóit tárjuk néhány naponként Olvasóink elé egy-egy hosszabb, rövidebb videóanyag segítségével.

Tengeralattjáróknál néha bizony előfordul, hogy sietősen kell feljutni a felszínre. A hollywoodi filmesek szerint általában ilyenkor a kapitány vöröslő fejjel fröcsögve üvölti a “Fel a felszínre!” és “Ballaszt ki!” utasításokat, miközben a hajó 50 fokban megdőlve vágtat a felszín felé, de azért ennél jóval konszolidáltabb szokott lenni a helyzet a fedélzeten, bár azt meg kell hagyni, hogy kétség kívül látványos egy-egy ilyen akció.

(Sajnos némelyik felvétel minősége erősen hagy némi kívánni valót maga után)

VBC USA Navy Submarine Emergency Blow

http://www.youtube.com/watch?v=eOqalX5FJ2c&feature=player_embedded

“Repülj Dallas!” – ha még emlékszik valaki a “Vadászat a Vörös Októberre” c. klasszikusra

Typhoon class submarine - the Soviet Levithan

http://www.youtube.com/watch?v=t7G0Ae4gQNQ

Itt szimplán álló helyzetben érkezik a felszínre egy Vanguard, ha minden igaz

Красивое всплытие русской подлодки Russian submarine surfacing

http://www.youtube.com/watch?v=A1-JrbE8qB4&feature=player_embedded

“Csak a vodka ki ne lötyögjön, kapitanszkij elvtárs”

Russian Submarine surfacing caught on video

http://www.youtube.com/watch?v=kzwYNvbJ0aQ&feature=player_embedded

Megy ez nagyban is

Submarine rendkívüli csapás

http://www.youtube.com/watch?v=ZLLtb0uzcwY&feature=player_embedded

Vészemelkedés… meg ökörködés a konyhában :)

29 fok

http://www.youtube.com/watch?v=AGaEHd1QTuI&feature=player_embedded

Azért más tengeralattjárókon sem kell félteni a népet

How to Build A Nuclear Submarine (Full)

http://www.youtube.com/watch?v=_ODDjsK0BOg

Ez történik, amikor a “Ballaszt ki” parancs tettekben is manifesztálódik

—

A Film-front sorozatunk többi részét ide kattintva nézhetitek meg!

Természetesen szívesen fogadunk hasonló, bemutatni kívánt videókat a szerkesztoseg@htka.hu email-címre. :)

Teljes a Ford hordozófedélzete

2013. április 19., péntek - 12:59

GrGLy

No persze azért még repülőgépeket nem tologatnak rajta, de a “sziget” után az utolsó fő szerkezeti elem is helyére került Newport Newsban.

Az első Ford-osztályú hordozót faragó Huntington Ingalls Industries közleménye szerint a múlt héten helyére emelt 787 tonnás felső orr-résszel immár a CVN-78 fő szerkezete 96%-ban készen van, ezután jöhetnek majd a belső munkálatok, különböző berendezések beszerelése.

A gigantikus legó utolsó darabja is a helyére került | Forrás: Huntington Ingalls Industries

Az 51 évnyi szolgálat után nyugdíjazott USS Enterprise-t váltó USS Gerald R. Ford építésének 2005-ben álltak neki, a gerincfektetésre pedig 2009-ben került sor és a tervek szerint 2015-ben át is adják. Ez utóbbihoz persze nem árt még pár dolog megléte, például az EMALSüzemeltetéséhez szükséges engedélyek megszerzése, vagy hogy egy Ford-osztályú hajó ne kerüljön annyiba, mint egy-egy kisebb ország éves költségvetése.

B-90 Szarov – Az oroszok nem túl titkos kém-tengeralattjárója

2013. április 6., szombat - 10:15

GrGLy

Minden haditengerészetnek vannak titkai, amelyekre kínosan ügyelnek, ám néha egy-egy baki folytán lehull a kényesen felaggatott lepel.

Nem volt ez máshogy a B-90 Szarov tengeralattjáróval sem, amelyről 2007. szeptember 6-án szerzett tudomást először Szarov város lakossága, majd az egész világ, amikor is a város hivatalos honlapja cikket közölt Szergej Kroshkin, a B-90 elsőosztályú kapitányának a látogatásáról. A cikk megemlítette, hogy a Szarov még mindig a szeverodvinszki hajógyárban van, de a Haditengerészet főparancsnoka célul tűzte ki, hogy a tengeralattjárót az év végéig befejezik, illetve leközlésre került a projektszám (20120) és számos technikai adat. Ezzel eddig nem is lett volna probléma, mivel Oroszországban az utóbbi években az összes, vízi egységekkel kapcsolatos események, gerincfeketések, projektszámok és adatok nyilvánosak voltak, valamint a névadásokat és vízrebocsátásokat külön kis ceremóniák is kísérték, ezért keltett hatalmas érdeklődést egy eddig úgymond „nem létező” tengeralattjáró hirtelen szereplése a hírekben. A hatóságok persze megpróbálták kiköszörülni a csorbát és 11-én levetették a cikket a honlapról, de addigra késő volt: a helyi újságokban megjelent nyomtatásban és az országos médiumok is felkapták a hírt. Az érdeklődést tetőzte, hogy Alexander Szmirnov haditengerészeti szóvivő a Kommerszant kérdéseire válaszolva még csak a Projekt 20120 létezéséről sem tudott, a Zvezdocska hajóépítő vállalat szóvivője kijelentette, hogy náluk nem épül új tengeralattjáró, a Szevmash elzárkózott a nyilatkozattételtől és a Rubin tervezőiroda – az orosz tengeralattjárók vezető tervezője – is tagadta, hogy bármi köze lenne a B-90-hez.

A B-90 Szarov 2008-ban | Forrás: Szevmash

A titkolózáson kívül további figyelmet és teóriákat generált az a híresztelés is, miszerint a tengeralattjárót egy teljesen egyedi, kombinált dízel-nukleáris meghajtással szerelték fel, amely lehetővé tenné, hogy az alapjában véve dízel meghajtású tengeralattjáró a szokásos 4-5 nap helyett akár 20 napig is alámerülve tevékenykedjen (hasonlóan az AIP – Air Independent Propulsion – levegő-független meghajtáshoz). Azonban érdemes az időben egy kicsit korábbra visszamenni, hogy teljes képet kapjunk a B-90 előéletéről.

Szeverodvinszkban 2009 júniusában | Forrás: forum.airbase.ru

A hírek szerint a Szarov egy VAU-6 típusú atomreaktorral lett felszerelve, amelynek a története egészen az 1960-as évekig nyúlik vissza. Akkoriban terjedtek el a nukleáris meghajtású tengeralattjárók, ám a nagy és nehézkes reaktorok mellé kerestek könnyebb, moduláris rendszerű alternatívákat is. A NIKIET atomfizikai kutatóközpont a hatvanas években fejlesztette ki a VAU-6 kisegítő atomreaktor egységet többek között partra szállító tengeralattjárók energiaellátására (Projekt 749). A központ honlapja szerint egy forralóvizes reaktorról van szó, de egyes források nyomottvizesnek vélik. Az eredeti elképzelések szerint a reaktoregységet egy kapszulába építve a tengeralattjáró külsejéhez rögzítették volna, így megóvva annak legénységét a radioaktív sugárzástól. Két reaktorról tudni, az egyik: egy 600 kW-os 1971-ben, a másik 1986-ban készült el (a másodikat egy Projekt 651E „Juliett” tengeralattjáróra szerelték fel).

A címadó, akkor még Garfish (Tűhal) Projekt néven futó tengeralattjáró kifejlesztése 1988-ban kezdődött meg a Rubin Tervezőiroda (és Alexander Belov főtervező) gondozásában, mint Nagyméretű Dízel-Elektromos Teszt Tengeralattjáró (Опытовая Большая Дизельная Электрическая Подводная Лодка). A később kiszivárgott adatok és szemfüles civilek által készített képek alapján az alapot a Kilo osztály adta, amelyet nagymértékben átalakítottak. Az egység alapjait még ugyanazon év szeptember 18-án lefektették Nyizsnyij Novgorodban, de 1998-ban 40 %-os készültség mellett finanszírozási gondok miatt leállították az építést. A Szevmashnál 2001 októberében született döntés az építés folytatásáról, majd 2003-ban a projekt felülvizsgálata után megkezdődtek a munkálatok Szeverodvinszkben. A tervek végleges jóváhagyása 2003 júniusában történt és nekiláttak a most már hivatalosan is Projekt 20120 tényleges megvalósításához. A névadás 2007. május 26-án történt, amikor az atomfizikában és nukleáris kutatásban végzett munka elismeréseként a tengeralattjárót Szarov (korábban Arzamasz-16) városáról nevezték el, majd december 24-én vízre bocsátották (közben történt az ominózus kapitányi baki). A tesztelés 2008. január elsejétől júliusig tartott, amelyeket sikerrel teljesített, így augusztus 7-én a Haditengerészet aktív szolgálatba vette és az Északi Flottához helyezte.

Szintén Szeverodvinszk 2009-ben | Forrás: forum.airbase.ru

A Szarovot egyaránt gondolják tesztplatformnak és kém-tengeralattjárónak is, amire bizonyíték lehet a törzs két oldalán elhelyezkedő dudor és a megváltoztatott orrszekció, amelyek a feltételezések szerint a tesztekhez szükséges kiegészítő ballasztrendszert, torpedókat, akusztikai szenzorokat vagy automata víz alatti járműveket tartalmaznak. A hírszerző tengeralattjáró teóriát erősíti az a tény is, hogy az alkalmazott kombinált hajtás lehetővé teszi az akár 20 napos vízfelszín alatt tartózkodást, ráadásul teljesen csendben, amely ideális tulajdonság más hajók kikémlelésére, követésére vagy ellenséges területen való lopakodásra, valamint a volt Szovjet Haditengerészet számos kém-tengeralattjárót üzemeltetett az északi vizeken, amelynek a hagyományát az Orosz Haditengerészet is tovább vihette.

Jól látható az oldalsó dudor, valamint az átalakított orr | Forrás: militaryrussia.ru

Másik két, konkrétabb teória és napvilágot látott a B-90-el kapcsolatban:

Az első szerint ez egy tesztplatform a dízel-elektromos-nukleáris kombinált meghajtás vizsgálatának megújítására, ahol a nukleáris egység csak kisegítő funkciókat lát el (pl. akkumulátorok töltése). Erre bizonyíték lehet egy korábbi hasonló projekt, a B-68 név alatt futó tengeralattjáró, amely szintén egy VAU-6 reaktorral lett felszerelve (valószínűleg ez a már korábban említett Juliett).

A második elmélet szerint a Szarov egy új reaktor tesztelésére szolgál, amelynek a lehetősége egy nyiznyij novgorodi lapban megjelent cikk alapján merült fel. A lap arról írt, hogy az Afrikantov Tervezőiroda kifejlesztett egy új, Phoenix (Főnix) KTP-7I típusú reaktort egy Kalitka (Kapu) megnevezésű tengeralattjáróhoz. A teória feltételezése szerint összefüggés van a Projekt 20120 és a Kapu projekt között.

Az egyetlen megbízható információ a tengeralattjáróról, hogy felszerelték a Kristall-27 rendszerrel, amely egy második generációs elektrokémiai generátor (AIP), de azt nem tudni, hogy a hajó eredeti reaktorával együtt működik, vagy esetleg ahelyett építették be.

Végezetül összevetve a rendelkezésre álló adatokat nem elhanyagolható, hogy az atomreaktoros AIP rendszer esetleges továbbfejlesztése a nukleáris társaiknál lényegesen olcsóbb dízel-elektromos tengeralattjárók egy új generációját hozhatja az Orosz Haditengerészetbe. Sajnos azonban magáról B-90 Szarovról nem sok biztos információt találni, csak azt, hogy roppant keveset tudni róla. Mindazonáltal remélhető, hogy idővel több adat is napvilágra kerül és megtudhatjuk az tengeralattjáró építésének igazi célját és a vele elért eredményeket.

Egy fantáziarajz a Szarovról | Forrás: military.tomsk.ru

Adatok:

Vízkiszorítás:- felszínen: 2300 tonna
– lemerülve: 3950 tonna
Méretek:- hossz: 72,6 méter
– szélesség: 9,9 méter
Merülés: 7 méter
Maximális merülési mélység: 300 méter
Sebesség:- felszínen: 10 csomó
– lemerülve: 17 csomó
Személyzet: 52 fő

—
Szerző: GrGLy

Felhasznált források:

http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/20120.htm

http://russian-ships.info/eng/submarines/project_20120.htm

http://shermyjllore.blogspot.com/2009/10/russian-submarines-first-soviet-giants.html

http://www.military-today.com/navy/sarov.htm

http://www.kommersant.com/p803553/military_technology/

http://militaryrussia.ru/blog/topic-216.html

—
Jelen írás a HTKA Lapcsoport által szervezett Hír- és Cikkíró versenyre érkezett és megfelelőnek ítéltetett a publikációra.

Mini tengeralattjáró: az oroszok leporolják a Piranha terveit?

2013. április 3., szerda - 14:02

Tcat

Egy, az Egyesített Hajóépítő Vállalat igazgatóhelyettese által a napokban közzétett nyilatkozat szerint jelenleg folyamatban van egy kis méretű tengeralattjáró fejlesztése a szentpétervári – és anno az Akula-osztályú SSN-eket összehozó – Malakhit tervezőirodánál.

Igor Zakharov nyilatkozatában ugyan nem került említésre a Project 865, a Malakhit igazgatója részéről annál inkább: Alexander Terenov véleménye szerint ezen mini tengeralattjárók meglehetősen sokrétűen, és egyben olcsón alkalmazhatóak lennének – akár tengeri létesítmények védelmére is.

Jól táplált piranha

És nagyjából ezen “igen bő” tartalmú közleménnyel gazdagodott a Piranyák amúgy sem vaskos története…

Amiből amúgy 1988-1990 között két egység állt hadrendbe. A különleges erők általi használatra kihegyezett, eredetileg 6 darabosra tervezett széria apró tengeralattjárói nem tudhatnak hosszú karriert maguk mögött, lévén 1993 nyarán mindkettőt deaktiválták. Igaz 1995-1997 között ismét aktív állományban voltak, de ez nem nagyon változtat a dolgokon.

Az alámerülve 390 tonna vízkiszorítású, 28 méter hosszú és “csípőben” 4,8 méter széles Piranyák fedélzetén a 3 fős személyzeten felül összesen 6 búvárnak, illetve azok vízalatti ténykedését segítő eszközeiknek jut hely. Utóbbiaknak a tengeralattjáró két oldalán kialakított tárolókban. Mindezeken felül képes 2 akna, vagy 2 torpedó szállítására is.

Tengeralattjáró szépségversenyt nem nyernének… A két Project 865 Piranha, avagy orosz megnevezésük szerint Lazac (Losos) a Balti Flottánál állt hadrendben.

Ezen speciális feladatkörű tengeralattjárókról a fentieken felül túl sokat nem tudni. Pár fellelhető információt azért még megosztanánk ezen kis apróságokról:

A titán megmunkálásában jeleskedő oroszok ezen osztály tagjait is titán ötvözetből készítették, ami vélhetően ellenálló szerkezetet és az említett fém nem mágneses tulajdonsága miatt csökkentett észlelhetőséget eredményez. Ám ha már az észlelhetőségnél tartunk, akkor az orosz állítások szerint a hajóosztály szinte teljesen hangtalan – ami feladatkörét tekintve nem éppen hátrány.

Egy Kilo modell mellett. | Dirk Graumann

A 10 napig víz alatt tartózkodni tudó Project 865-ösökhöz a 90-es években elvileg készült a védelmi minisztérium által elfogadott AIP rendszer, ám ez anyagi okokból nem került telepítésre. Talán részben épp ezen vonalon vették újból elő a Piranyákat.

Tajvan tengeralattjáró fejlesztésbe kezdene?

2013. március 22., péntek - 10:53

Tcat

Úgy tűnik Tajvan végül feladta, hogy abban reménykedjen, hogy az Egyesült Államok (vagy bármely más szóba jöhető nemzet) esetleg valahogy átveri Kínával szemben a Bush korszak azon 2001-es ígéretét, miszerint egy komoly fegyvercsomagban akár 8 diesel/elektromos tengeralattjáróhoz juthatna a szigetország.

Ahogy a vadonatúj Block50/52-es Sólymok, úgy ezen tengeralattjárók sem realizálódtak az évek alatt, sőt 2010 februárjában a tajvani védelmi minisztériumhoz közel álló anonim forrásoktól olyan – hivatalosan persze meg nem erősített hírek – reppentek fel, miszerint a felpaprikázott Kína lenyugtatása érdekében Tajpej a továbbiakban nem forszírozza a tengeralattjárók szállítását Washingtonnál. Ez persze nem bizonyult igaznak, lévén – hivatalosan szintén tagadva – már az oroszokat is megkörnyékezték némi technikai segedelemért. Emlékeztetőül:

2010 decemberében reppent fel, hogy a Tajvani Haditengerészet és az állami tulajdonban lévő hajógyár, a CSBC Corporation képviselői az év októberben Oroszországban vendégeskedtek – állítólagosan tengeralattjáró építés ügyében történő potenciális együttműködés végett. A védelmi minisztérium persze következetesen tagadta, hogy megkörnyékezték volna az oroszokat, a nyilatkozatukban határozottan azt hangoztatták, hogy Tajvan továbbra is csak az Egyesült Államoktól kíván tengeralattjárókat beszerezni. A CSBC ezzel szemben nem rejtette véka alá, hogy illetékesei valóban jártak az oroszoknál – igaz nem tengó ügyben, hanem pusztán gazdasági, technikai együttműködés vonalon zajlottak tárgyalások.

Nyilatkozatukban az szerepelt, hogy a Dél-Korea, Japán és Kína jelentette konkurenciát ellensúlyozandó növelni szeretnék piaci részesedésüket a régióban az orosz piaci lehetőségeket kiaknázásával, másrészt technológiai együttműködést is szerettek volna tető alá hozni orosz hajógyárakkal. Lévén szeretnének belevágni a jégtörő hajók üzletébe is is, a Sanghaj és az Északi-sark közti forgalom növekedése pénzügyi megcsapolása érdekében. Illetve az oroszoknak meg anyagi befektetés jönne jól halászhajók építéséhez. ( Természetesen… :) )

Ezen híranyag óta nem igazán foglalkoztunk a tajvani tengeralattjárók kérdésével, ám a napokban friss sajtóanyag röppent ki a helyi védelmi minisztériumtól – köszönhetően annak, hogy a helyi sajtó azon értesülésén kezdett értekezni, miszerint Tajpej saját fejlesztéssel kacérkodik.

A minisztériumi közlés megerősíti ezen értesülést, a kiadott sajtóanyagban szerepel, hogy Tajvan belevágott a megvalósíthatósági vizsgálatokba. Az közzétett információk tanúsága szerint egy 4 éves projectről van szó, amit a tavalyi év végén terjesztettek a védelmi fejlesztésekért felelős illetékesek elé.

A saját fejlesztésű tengeralattjáró megvalósíthatóságát vizsgáló projectben 4 nagy területre összpontosítanak majd, úgymint maga a tervezési folyamat, a szükséges eszközök beszerzésének lehetőségei, a fizikai megvalósítás, illetve a tesztelés.

A tengeralattjáróval rendelkező, de azt sohasem fejlesztett Tajvan kerete ezen programra, illetve az ipari képességek kiépítésének fedezésére állítólag jobb esetben is csak 10 milliárd új tajvani dollár, ami igencsak soványkának tűnő 340 millió amerikai dollárt jelent.

A hivatalos nyilatkozatban egyébként továbbra is ki van hangsúlyozva, hogy Tajvan számára rendkívül fontos új tengeralattjárók beszerzése és hogy ez még mindig a beszerzendő amerikai eszközök listájának prominens helyén található. Közlésük szerint Washington továbbra is vizsgálja miként tudna segíteni nekik ez ügyben.

Ugyanakkor a nyilatkozatban az is szerepel, hogy ha más nincs megelégednének a technikai segítséggel is, lévén arra mindenképpen szükségük van – akkor is, ha az Egyesült Államok szállít és akkor is, ha saját maguk fejlesztenek tengeralattjárót.

Tajvan amúgy mindösszesen 2 – közvetetten amerikainak is tekinthető – tengeralattjárót tud felmutatni. Közvetetten, lévén a Hai Lung-osztály két egysége a holland Zwaardvis-osztályt takarja, ami viszont az amerikai Barbel-osztályra alapozott anno. Mindemellett van két, már csak alap kiképzésre használható amerikai őskövületük is, a 2. Világháborús design alapján épült Tench-osztály / Hai Shih-osztály képében.

A Zwaardvis, azaz a hajótörzs végett szegről-végre Barbel-osztályú Hai Lung 1987 októberében állt hadrendbe. A hollandok által kivont további 2 további Zwaardvis eladása kínai nyomás végett nem valósulhatott meg. A Hai Lung-osztály Harpoon indítására alkalmassá tétele évek ezelőtt merült fel. | Forrás

Felmerülhet a kérdés, hogy a már igen régóta csak nukleáris meghajtású tengeralattjárókat tervező és építő Egyesült Államok mit tudott volna kezdeni Tajvan hagyományos meghajtású tengeralattjáróról szóló igényeivel az esetben, ha bevállalja az ezzel járó combos konfliktushelyzetet Kínával szemben.

Ennek egyik feloldása lehetett volna azon lehetőség, amire még egy 1991-es törvény ad lehetőséget: elvileg nincs törvényi akadálya annak, hogy más nemzet fejlesztette diesel/elektromos tengeralattjárót amerikai hajógyár gyártson le, majd az Egyesült Államok értékesítsen. Más kérdés, hogy ezt 1999 környékén már megpróbálták a németekkel, mint a technológiát szállító partnerral, de a tajvani export akkor sem jött össze.

Aztán voltak olyan vélemények is, hogy Washington vagy odaadja Tajvannak a legutolsóként fejlesztett D/E tengeralattjáró osztályának, a Tajvan számára a holland tengeralattjáróin keresztül üzemeltetés szempontjából végül is ismert Barbel-osztály terveit, vagy összerak egy modernizált változatot a régi tervekre alapozván. Tekintve azonban, hogy az amerikai tapasztalatok ilyen téren már mintegy 50 éve hiányosak, ez kevésbé tűnt valószínűnek.

Az 1956-1959 között megépült 3 Barbel-osztályú egység volt az Egyesült Államok utolsó diesel/elektromos tengeralattjárója. Ezen hajóosztályon debütált az Albacore kísérleti tengeralattjárón letesztelt Albacore/könnycsepp kialakítású hajótörzs. A szóban forgó három tengeralattjárót 1989-90 folyamán vonták ki. A másodiknak megépült egység, az egykori USS Blueback / SS 581 Portland városában tekinthető meg. A Barbel és a Bonefish lángvágók áldozata lett. | Forrás

Modernizálják az Akulákat és az Udalojokat az oroszok

2013. március 21., csütörtök - 08:02

Tcat

Nem olyan régen számolhattunk be róla, hogy sínen van az összes Sierra-osztályú atom-tengeralattjáró modernizálása, mellyel költséghatékonyan kap (vissza) a haditengerészet néhány újból versenyképessé tett vadász tengeralattjárót – addig mindenképp, míg az egyelőre elég vaskos árcédulájú Project 855(M) Jaszen-osztály körül lerendeződnek a kérdések.

A friss hírek szerint az illetékesek meghozták a következő bölcs döntést is, melynek értelmében az anno az igen borsos árú, titán törzsű Sierrák alternatívájaként létrehozott Project 971 Akula-osztályú vadász atom-tengeralattjárók is modernizáláson esnek át egytől egyig.

Project 971-esek egymás közt.

Mindezt Vlagyimir Dorofejev, az anno az Akula-osztály megtervezését végző Malakhit tervezőiroda jelenlegi igazgatója osztotta meg a RIA Novoszty hírügynökséggel. Elmondása szerint a védelmi minisztériumban úgy döntöttek, hogy az összes 3. generációs atom-tengeralattjáró modernizálásra kerül.

Dorofejev kitért arra is, hogy az első Akulán már el is kezdték a munkálatokat a Zvezdocska hajógyár munkásai. (Nem nevezete meg, de vélhetően a 2011 nyara óta szeverodvinszki wellness kezelésen dagonyázó K-328 Leopard.) A tervezőiroda igazgatója szerint az első egység esetében 2 évet vesznek majd igénybe azon munkálatok, amik után az modern elektronikával és csendesebben térhet majd vissza a flottához. Arról nem nyilatkozott, hogy valóban modernizálására kerülhet-e majd mind a 9, orosz honban aktív Akula és hogy milyen átfutási idővel lehet számolni ez ügyben. (Az összesen megépült 15 egységből igazából 10 aktív Akula van, ám a legutóbb átadott 10 évig Indiában lesz. Ezen 10 SSN közül 8 egység 1990-1995 között, egy 2001-ben, egy pedig 2009-ben állt hadrendbe.)

De mint a címben is szerepel nem ez volt mostanában ez egyetlen jó döntésük az oroszoknak: a Sierra és Akula vonalhoz hasonló indíttatású döntés született a felszíni hajóegységek terén, konkrétabban az Udaloj-osztályú rombolók esetében is: az elérhető információk szerint ezen, nagyobbrészt a 80-as évek második felében hadrendbe álló, tengeralattjárók elleni hadviselésre optimalizált rombolók is alapos modernizáláson esnek majd át.

Fagyott leopárd, avagy a K-328 | Fotó: Лобанов Вячеслав

Nem újdonság, hogy az oroszok szeretnék visszaállítani haderejük jelenlétét a világ több pontján is. Nem kivétel ez alól a haditengerészet sem, ám a kivitelezéssel még vannak kisebb-nagyobb gondok. Elsősorban az, hogy a mára már beérő, de még közel sem kellő mennyiséget produkáló flottafejlesztési programok általi eszközpark megújítás lassan halad – még a már kézzelfogható eredményeket produkáló korvett és fregatt vonalon is, nemhogy rombolók terén, ahol még csak tervezés alatt állnak a dolgok.

Az igény ellenben egyre nagyobb a potens hadihajókra a haditengerészet részéről, így az illetékesek nyilvánvalóan osztottak szoroztak és belátták, hogy új rombolóik egyrészt vélhetően elég drágán lesznek, másrészt legjobb esetben is csak 2020 környékétől. Ellenben van nekik 8 Udalojuk, amik közül 7 ugyan már vaskosan a 20-as éveit tapossa, ám ettől persze még minden további nélkül lehet számolni velük.

Mint ismert lehet az Udaloj-osztály tengeralattjárók elleni hadviselésre lett optimalizálva, képességeit a légvédelmi és felszíni hajóegységek elleni feladatokra kihegyezett, hasonló korú Szovermennij-osztály tagjai egészítik ki. Ezen kettős felállástól lett volna elmozdulás az Udaloj II-osztály, mely sokkal inkább egy többfeladatú változat az Udaloj I-esekhez mérten – ez lett volna a válasz a 90-es évek elejétől igen komoly mennyiségben megjelenő amerikai Arleigh Burke rombolókra. Ugyanakkor ezen változatból mindössze egyetlen hajóegység, az Admiral Csabanenko állhatott hadrendbe – és az is csak 1999-ben.

Az oroszok jelenlegi egyetlen igazán többfeladatú rombolója az Udaloj II változatú Admiral Csabanenko

Az értesülések szerint az elektronika megújításán felül a cél az, hogy az Admiral Csabanenko-hoz hasonló, többfeladatú rombolókká gyúrják át a régebbi Udalojokat. Méghozzá meglehetősen olcsón, ha a pénzügyi vonatkozásokról szóló, 2 milliárd rubel / hajóegység árat rebesgető infók esetleg valósak.

Az Akulákkal szemben az Udaloj modernizálás esetében ugyanakkor még nem ragadtak flexet a hajógyáriak, lévén még korai állapotokról van szó: olyannyira, hogy még ki kell dolgozni a project technikai vonatkozásait, amire amúgy nagyjából 1,5 évet szánnának az illetékesek. Ezt követően már megindulhat az átalakítás – elsőként elvileg a 2006 óta tartalékállományban tengődő Admiral Kharlamov kerül sorra.

Orosz romboló Admiral Chabanenko

http://www.youtube.com/watch?v=lGEIHOC6YhI&feature=player_embedded

Orosz haditengerészet Day 2012 Severomorsk szemtanú.

http://www.youtube.com/watch?v=RQX2vFwQEU4

Ámde mire lehet számítani az elektronikai rendszerek megújításán felül? Nos annak érdekében, hogy acélcápa vadászból igazi többfeladatú rombolóvá avanzsálhassanak az Udaloj I-esek fegyverzetét is meg kell variálni. A jelenleg elérhető információk alapján elvileg erre lehet számítani:

• A jelenlegi 100 mm-es löveg helyett 130 mm-es hajóágyút kapnak, mely történetesen ugyanaz az А-192M lesz, ami az Admiral Gorskov fregattok arzenáljában is megtalálható lesz
• Kalibr robotrepülőgépek
• Légvédelmi vonalon az Sz-400 navalizált változatának számító Redut rendszer

Tour Of The Russian Warship " Vice Admiral Kulakov. "

http://www.youtube.com/watch?v=F-kVeXO_YrI&feature=player_embedded

Seek & Destroy: S-400 légvédelmi pajzs Oroszország a SKY & SPACE FENYE

http://www.youtube.com/watch?v=ShAcg8zgZG8

17 évet kapott az atom-tengeralattjárót felgyújtó munkás

2013. március 18., hétfő - 13:05

Tcat

A Los Angeles-osztályú USS Miami-val a tűzesete óta nem igen foglalkoztunk, így talán nem ismert tény, hogy a 2012 márciusában egy 20 hónapos felújítási és modernizálási program kapcsán a Portshmouth Naval Shipyard területére érkezett atom-tengeralattjáró május 23-án nem emberi mulasztás miatt kapott lángra. A vadász tengeralattjáró elülső szekcióiban 100 tűzoltó megfeszített munkája ellenére is mintegy 12 órán át tomboló tüzet egy pánikbeteg(?) hajógyári munkás okozta.

A festőként ténykedő bizonyos Casey James Fury május 23-án egy rongyokkal teli zsákot gyújtott meg és hagyott ott a tengeralattjáró legénységének elszállásolására kialakított részleg egyik ágyán. Tette mindezt, mert ideges lett és idő előtt végezni akart a munkával. A begyújtott zsákból a tűz végül igazi fenevaddá nőtte ki magát, amit csak mintegy fél napi megfeszített munkával sikerült a tűzoltóknak megfékezniük.

Az erősen füstölő USS Miami

Fury tettére ekkor még nem derült fény, a 26 éves fiatalemberig csak 2 hónappal a tűzesetet követően jutottak el az illetékesek. Aki addigra, a májusi tettét követően egyébként egy újabb tüzet is gyújtott – ugyanazon indokból, mint 3 héttel korábban. Ezen második esetben a tengeralattjáró külső felszínén gyújtott tüzet, amivel szerencsére már nem okozott semmilyen kárt – szemben az első gyújtogatási akciójával, ami az adófizetők 450 millió dollárjába került. Fury eleinte tagadta tettét, ám novemberben beismerte, hogy mindkét alkalommal ő gyújtogatott.

A bírósági ügy nemrégiben zárult le, melyben a 2. gyújtogatást értelemszerűen igencsak súlyosbító körülményként kezelő bíró a védelem által javasolt 18 hónap, illetve a vád által kért 235 hónap között szabta ki a büntetési tételt: 205 hónapnyi börtönbüntetés, illetve 400 millió dollárnyi kártérítés megfizetése.

Ám ha már a USS Miami így előkerült, akkor térjünk vissza picit a tűzesetre magára. A hosszasan és igen intenzíven tomboló lángok eloltása után természetesen még nem lehetett tudni, hogy mennyire sérült a tengeralattjáró szerkezete, gazdaságosan javítható lesz-e. Erre az esetre felmerült, hogy esetleg kikötői gyakorlóhajóként folytatta volna karrierjét az anno Hyman G. Rickover admirális által alapított iskolában.

Erre azonban nem kerül sor, mert menetközben kiderült, hogy a USS Miami-t érdemes lesz kijavítani, lévén a tűzesetben a tengeralattjáró elülső szelvényei nem károsultak, nem következtek be káros metallurgiai változások, a törzs szerkezete erős maradt. Ez pedig nagyon nagy mértékben lefaragott a javítás árcédulájából – amit oly módon is igyekeztek nyirbálni, hogy az érintett szelvények belső tereinek újjáépítéséhez a 2011 áprilisában kivont USS Memphis-ből emelnek majd át elemeket.

Ezen a 2011. január 10-én, Grotonban készült fotón a USS Memphis (SSN 691) fagyoskodik utolsó bevetésére történő előkészítése közben. Osztályának negyedikként elkészült tagja meleg vizekben is lubickolhat ezen útján. Az 1977-ben hadrendbe állított atom-tengeralattjárót az idei évben nyugdíjazzák egyébként. | Fotó: U.S. Navy

A javítási munkálatok az idei év tavaszán kezdődtek volna meg, ám most ugye közbeszóltak az anyagiak, így egyelőre kérdéses, hogy a korábban 2015 közepére kitűzött céldátum mennyire lesz tartható.

Szingapúr újból tengeralattjárókat venne

2013. március 14., csütörtök - 10:35

Tcat

A dél-kelet ázsiai városállam arzenáljában jelenleg 5 (6) tengeralattjáró található meg, azonban a védelmi minisztérium elkezdte továbbiak beszerzésének lehetőségét pedzegetni. No persze aki tudja milyen egységekből áll össze a szingapúri tengeralattjárós erő, annak nagy meglepetést nem fog okozni, hogy kiöregedett egységek váltása húzódik meg a háttérben.

A jól eleresztett szingapúri haderőn belül a tengeralattjárósok relatíve rövid történelmet tudhatnak a hátuk mögött, hiszen a városállam haditengerészet a 90-es évek második felében kezdte meg a vízfelszín alatti képességeinek kiépítését. Használt haditechnikára esett a választásuk: a svédektől 1995-ben 1, majd 1997-ben további 3, Sjöormen-osztályú tengeralattjárót vettek. Pontosabban megvették a 90-es évek elején deaktivált egész hajóosztályt, lévén az 5. tengeralattjárót alkatrészként szerezték be.

Az RSS Challanger (egykori Sjöbjörnen). Szingapúr 1995-ben megvette a Sjöormen-osztály mind az 5 egységét. Ebből 4 állt újból hadrendbe, egy pedig alkatrész utánpótlásként került hozzájuk. A svédek ezen osztály tagjait a 60-as évek utolsó 2 évében állították hadrendbe – akkoriban koruk egyik legmodernebb nem nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak számítottak. | Fotó: Peter Nilsson, Kockums AB

A svédek által 1968-69 folyamán hadrendbe állított Sjöormenek ekkor már igencsak közelítettek a 30 évhez, ám Szingapúrnak egyrészt vélhetően elsősorban a tapasztalatszerzés miatt kellettek, másrészt az újbóli hadrendbe állás előtt a svédek modernizálást és a trópusi környezetben való üzemelésre felkészítő átalakításokat hajtottak végre.

A svéd Kockums által 1997-2001 között modernizált és Szingapúrban Challanger-osztály alatt futó tengeralattjárók azonban mára már 44-45 évesek, így cseréjük már a cirka másfél évtizeddel előtti felújításuk ellenére is kezd időszerű lenni.

Az RSS Conqueror és RSS Centurion 1999 májusában a Kockums-nál. A szóban forgó 2 egység 2004 óta aktív tagja a szingapúri haditengerészetnek. | Fotó: Kockums

Ng Eng Hen védelmi miniszter hétfői parlamenti beszédében szűkszavúan megjegyezte, hogy az F-35 kérdése mellett a minisztérium céljai között szerepel a Challanger-osztály utódlásának kérdése is. Részletekbe nem bocsátkozott, így lényegi információt mi sem tudunk közölni.

Mindenesetre egy érdekes kérdés, hogy Szingapúr mennyit tud, vagy akar várni a Challanger-osztály kapcsán – gondolunk itt konkrétan arra, hogy továbbra is a svédek lesznek-e a szállítók? A kérdés adja magát, hiszen a 4 Challanger mellett 2005-ben döntés született 2 Västergötland-osztályú tengeralattjáró beszerzéséről. A 2008-ban lezárt szerződés értelmében az eredetileg 4 egységből álló Västergötland-osztály felét vették meg a szingapúriak.

Az 1987-1988 között hadrendbe állított első két Västergötland ekkor már tartalékállományban volt, a svédek ekkor már csak azt a két egységet tartották hadrendben, amiket a 2000-es évek elején AIP / levegőfüggetlen meghajtásúvá építettek át – ebből lett a jelenleg aktív Södermanland-osztály.

Utóbbi hajóosztályt azért említjük meg, mert a Szingapúrnak leszállítandó 2 egykori Västergötland is a Södermanlandekkel igen hasonló kiépítésre lett átalakítva – az immáron Archer-osztályú tengeralattjárók 2009-2010 folyamán kerültek újból vízbe. Jelenleg még csak az egyikük, a teljes hadrafoghatóságot 2011 decemberében elért RSS Archer aktív.

Az RSS Archer a 2009-es újbóli vízrebocsátása előtt. | Fotó: Peter Nilsson, Kockums AB

Ezen kis kitérő után zárásként pedig kanyarodjunk vissza azon kérdéshez, hogy a szingapúriak vajon folytatják-e a svéd vonalat. Mert ha igen, akkor az évtized végéig biztosan várniuk kell, lévén a svédeknek jelenleg nincs inaktív tengeralattjárójuk.

A svédeknek jelenleg 5 tengeralattjárójuk van: 2 Södermanland- és 3 Gotland-osztályú egység. | Fotó: Kockums AB

A 2 Södermanland váltására pedig csak 2018 környékén várható a svédek új fejlesztésű tengeralattjáró osztályának az A26-nak az érkezése. És ekkor azzal számoltunk, hogy Szingapúr továbbra is használt tengeralattjárókat venne, nem mondjuk zsír új A26-osokat.

Friss hírek az F-35-ös háza tájáról

2013. március 14., csütörtök - 07:45

Phoenix

Bár csak a Hírhalomban akartunk foglalkozni egyes kapcsolódó hírekkel, a hét közepére már annyi anyag gyűlt össze a típussal kapcsolatban, hogy muszáj neki külön bejegyzést szentelni.

Még március 11-én történt, hogy a Lockheed Martin Fort Worth-ben található üzeméből egy Nevadába tartó F-35 géppár egyik tagja megszakította útját és leszállt Lubbockban, miután a gép fedélzetén felvillant egy figyelmeztető jelzés, mely azonnali leszállásra szólította fel a pilótát. A géppár másik fele sikeresen leszállt a célrepülőtéren, a Nellisre támaszponton. Egyelőre még nem tudni, hogy mi okozta a figyelmeztető jelzés felvillanását.

Fotó: LM

A Lockheed Martin és a Kongsberg vállalatok büszkén mutatták be az első F-35-ösre függesztett JSM (Joint Strike Missile) rakétát. A norvég fegyver alkalmas a belső fegyvertérben történő hordozásra is, ám az első indítási teszteket a külső felfüggesztési pontokról fogják végrehajtani.

Fotó: Lockheed Martin

A múlt hét folyamán a levegőbe emelkedett az első olyan F-35-ös, melynek centroplánját Mariettában szerelték össze. A BF-25 jelzésű példány az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága veheti majd kézhez.

A US Navy vezetése egyértelművé tette, hogy a problémák ellenére szükségük van az F-35C-re és rendszeresíteni fogják, azt azonban nem garantálták, hogy a korábban tervezett 290 gép mindegyikét megrendelik majd.

F-35C Lightning II – CF-01

Szingapúr hamarosan befejezi az F-35-ös tesztadatainak elemzését. A vizsgálat célja az, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a típus teljesíti a vele szemben támasztott követelményeket. A városállam jelenleg 26 F-5-össel és 60 F-16-ossal rendelkezik, ezek leváltására érkezne az ötödik generációs masina. Amennyiben nem felel meg az elvárásoknak, úgy további példányokat rendelnek a megelégedettséggel használt Boeing Boeing F-15SG-ből, vagy a még fejlettebb Sas-fiókából, az F-15 Silent Eagle-ből.

Halad a LRASM program

2013. március 7., csütörtök - 11:07

Phoenix

A Lockheed Martin megrendelést kapott a DARPA-tól a LRASM (Long Range Anti-Ship Missile) légi tesztjeinek elvégzésére.

Két éve már írtunk a légi indítású JASSM-ER csapásmérő robotrepülőgépen alapuló LRASM fegyverről, akkor arról, hogy a Lockheed Martin megrendelést kapott a szárnyas csapásmérő eszköz fejlesztésére. Mivel a munkálatok a végéhez közelednek, ezúttal a teszteléshez szükséges összegről született szerződés: az amerikai vállalat pénztárcája 71 millió dollárral duzzadt tovább.

Az első légi indítású próbákat már idén elkezdik, egy B-1B Lancer fedélzetéről. De több repülési tesztet is terveznek ebben az évben. A hajófedélzeti/szárazföldi MK 41 , MK 41 kilövőből indítható, szuperszonikus változat lövészetét 2014-re tervezik, ahogy a fegyver zavarvédettségének tesztelését is.

A légi indítású LRASM-A sok elemében hasonlít a szintén a Lockheed által készített JASSM-ER cirkálórakétára – konkrétan a teljes törzset kölcsönözték tőle, és külsőleg csak néhány változtatást eszközöltek, melyek az észlelhetőség minimalizálását szolgálják. Belül is sok hasonló rendszerrel rendelkeznek, ám a LRASM-A több, a JASSM-nál modernebb fedélzeti rendszert is kapott. A tesztfázis első részében a szubszonikus sebességtartományban repülő rakétával két demonstrációs lövészetet hajtanak majd végre, melyekhez a haditengerészet és a légierő adja majd a hordozó platformokat.

A LRASM-B esetében némileg más a helyzet. Ezt ugyebár hadihajók fedélzetéről indítják majd, és szuperszonikus sebességgel repülhet célpontja felé. Hamarosan négy próbalövészetet hajtanak végre vele, melyekhez függőleges helyzetű indítókat használnak majd. Az A variánshoz hasonlóan ez is stealth-technológiát használ, és szintén jó pár fedélzeti rendszerét és technikai megoldását kölcsönözte a JASSM-ER-től.

Egy lépéssel közelebb a brazil atom-tengeralattjáró

2013. március 6., szerda - 10:54

Jeno

Dilma Rousseff pénteken tett nyilatkozata értelmében Brazíliának továbbra is eltökélt szándéka belépni a nukleáris meghajtású tengeralattjáróval rendelkező országok klubjába. Az elnök asszony ezen régóta ismert szándékot azon a Rio de Janeiro közelében létesített hajógyár felavatásakor hozta elő, ahol francia együttműködés keretében az első brazil nukleáris meghajtású tengeralattjárót fogják majd megépíteni.

Hangsúlyozta, hogy hazája elkötelezett a béke mellett, ugyanakkor az ország érdekeinek védelme miatt szükség van kellő elrettentési képesség kialakítására:

“Elmondhatjuk, hogy e lépésekkel azon kevés országok közé lépünk, melyek nukleáris meghajtású tengeralattjáróval rendelkeznek, azaz az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Anglia és Kína” – mondta Rousseff. (A fenti ambiciózus cél elérését célzó „ProSub” program egyébként már 2008-ban útjára indult.)

A jelenlegi tervek szerint Franciaország négy hagyományos meghajtású tengeralattjáróval fogja ellátni Brazíliát és segítséget nyújt az első dél-amerikai nukleáris meghajtású tengeralattjáró nem nukleáris elemeinek fejlesztésében.

Brazília már jelenleg is rendelkezik az urándúsításhoz szükséges technológiával, ami mint tudjuk elengedhetetlen a nukleáris meghajtású tengeralattjárók nukleáris fűtőelemeinek előállításához.

A 7,8 milliárd BRL (Brazil real, kb. 3,95 milliárd dollár) költségvetésű „ProSub” program keretében nem kisebb célt tűztek ki, mint a nemzet 8 500 km hosszúságú tengerpartjának és mélytengeri olajmezőinek védelmezése.

Az ország védelmi minisztere elmondta, hogy a kérdéses négy megnövelt méretű, de nem AIP-es Scorpene-osztályú tengeralattjáró közül az első hajó 2017-ben fog megérkezni a brazil haditengerészethez, míg az első nukleáris meghajtású egység 2023-ban állhat majd hadrendbe. (Bő 2 éves terveik akár 6 db SSN beszerzéséről szóltak.)

A Scorpene-osztály egyik tagja | Forrás

“E szövetséget (már mint a franciákkal) minden résztvevő félnek, személynek szoros ellenőrzés alatt kell tartania, hiszen elsőrendű célunk, hogy e technológia kizárólag hozzánk kerüljön, a szerződéseknek megfelelően.” – hangoztatta Rousseff.

Visszatérhet az összes Sierra?

2013. március 5., kedd - 16:48

Tcat

Az elérhető információk szerint a Project 954A Kondor (NATO: Sierra II) atom-tengeralattjáróik modernizálása után az orosz vezetés állítólagosan – még az év első hónapjában – úgy döntött, hogy a Project 945 Barrakuda (Sierra I) egységek is visszatérhetnek az aktív állományba.

Az egyik Sierra II-es

Az 70-es évek elején elkezdett tervezésű, igen potensre, de egyben drágára is sikeredett hajóosztályból 1984 és 1993 között mindösszesen 4 egység állt hadrendbe – két Project 945, illetve kettő Project 945A változatú. Utóbbiak elsősorban a komolyabb szonárrendszerben és a még halkabb üzemelésben mutattak túl elődjeiken.

A Sierra SSN-ek felújítása és modernizálása a potensebb változattal kezdődött: a felújításra hosszú időn át csak várakozó, de ezt követően alaposan felújított, a reaktorszegmensben is megújult K-534 Nyizsnij Novgorod 2008-ban hajózhatott el a Nyerpa hajógyárból – ahova 2001-ben érkezett egy reaktor szegmensben bekövetkezett incidens után.

Testvére, a K-336 Pszkov esetében volt egy felújítási ciklus 2003-2007 között, ám elvileg azóta zajlik a nagyobb kaliberű modernizálása – a munkálatoknak a korábbi ütemtervek szerint tavaly kellett volna lezárulniuk.

A “friss” infók szerint a Sierra II-esek felújítása során szerzett tapasztalatokat a Sierra I vonalon először a Sierra család elsőként, 1997-ben, mindössze 14 évnyi szolgálat után leállított K-239 Karp esetében fogják kamatoztatni.

Az 1992-ben a USS Baton Rouge atom-tengeralattjáróval ütközött K-239 Karp teljes körű, az elektronikát, navigációs és vezérlőrendszereket, a hidroakusztikus komponenseket és természetesen a reaktort is érintő munkálatok a tervek szerint a nyáron kezdődhetnek meg. A munkálatok elvégzéséhez szükséges időt nagyjából 3 évre lőtték be. A már csak a titánszerkezetükből adódó előnyeik (nagy merülési mélység, fokozott sérülésállóság) miatt is értékes Sierra-k negyedik egységének, a K-276 Kosztromának a rendbehozatala csak ezt követően kezdődhet majd meg.

A Zvezdocska hajógyár illetékeseinek friss nyilatkozata szerint a szerződést még tavaly decemberben írták alá és a két Sierra I-es modernizálásának céldátuma 2017. A két SSN közül a Karp esetében nyilatkozott: elmondása szerint a tengeralattjáró titán törzse nagyon jó állapotban van, ám a berendezések jelentős része hiányzik.

K-276 Kosztroma

Oroszország most már tényleg visszatér a Földközi-tengerre?

2013. március 2., szombat - 14:51

Tcat

Úgy tűnik, hogy egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz Moszkva azon, évek óta dédelgetett terve miszerint haditengerészete jóvoltából újból állandó jelenlétet tartana fent a Földközi-tengeren. Nyilvánvalóan nem az 1967-től kezdődően az amerikai 6. Flotta megcsapkodására kiépült és 1992-ig fenntartott jelenlétre kell gondolni, hiszen Moszkva jelenleg maximálisan 10 hajóban gondolkodik – amiben már benne vannak az ellátó szerepkörűek is.

A kérdést újból amúgy Szergej Sojgu védelmi miniszter dobta be nemrégiben, mikor úgy nyilatkozott, hogy Oroszország régióbeli érdekeinek biztosítása miatt szükséges az állandó jelenlét a régióban.

Mint ismert az egykori orosz jelenlét egyetlen maradványa Szíriában, Tartúsz kikötőjében található, ám a RIA Novosztyi hírügynökségnek a katonai vezetés köriből eredő értesülései szerint a Földközi-tengeren járőröző kötelék nem csak a szíriai jelenlétre alapozna, hanem készleteinek feltöltésekor igénybe venne ciprusi, montenegrói és görög kikötőket is.

A Moszkva rakétás cirkáló érkezése Píreusz kikötőjébe 2012. december 21-én

A tervek szerint 2015-től aktívvá váló kötelék összetételéről egyelőre semmit nem tudni – egyes értesülések szerint a januári nagy hadgyakorlathoz hasonlóan több flotta állományából, rotációs alapokon állna össze, míg más értesülések szerint a régióért eddig is felelős Fekete-tengeri Flotta adná a hajók többségét. Persze ezen utóbbihoz – a hadihajók számának függvényében – előnyös lenne mielőbb ténylegesen megkezdeni a Fekete-tengeri Flotta modernizálását – ezzel párhuzamosan pedig Kijevvel is megfutni a szükséges diplomáciai köröket.

Visszafaragták a Borejeket

2013. február 21., csütörtök - 10:50

GrGLy

Érdekes hír látott napvilágot a minap: a korábban 20 rakéta helyett “mindössze” 16 darab Buleva lesz a fejlettebb Borejeken, azaz a Projekt 955A-osztályon.

Az információ állítólag vezető ipari forrásokból származik, ennek ellenére eléggé hirtelennek tűnik ez a pálfordulás. Mint ismeretes, az oroszok a nemrégiben hadrendbe állított Borej-osztályból három darab “alapverziót” és öt darab, fejlettebb szonár-, navigációs, kommunikációs és tűzvezető rendszerrel felszerelt tengeralattjárót terveznek 2020-ig építeni, ezekből az utóbbiak 20 tubusosak lettek volna.

Borej adatok | Forrás: RIA Novosti

Nem tudni mi állhat a döntés hátterében, ha egyáltalán tényleg történt ilyen döntés, mivel hivatalosan tudomásunk szerint még nem erősítették meg a dolgot. Az is kérdéses, hogy – amennyiben igaznak bizonyul a hír – mi a helyzet az egyik, már megkezdett Borej-A-val, az I. Vlagyimirrel. A második Projekt-955A ladikot egyébként majd július 28-án, az Orosz Haditengerészet napján kezdik el összeszerelni.

Késést szenved a USS Abraham Lincoln (CVN-72) felújítása és fűtőanyag-cseréje

2013. február 11., hétfő – 12:59

AIM-120

Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa által tervezett költségvetési megszorító csomag újabb, negatív következményéről számolhatunk be – a fő szenvedő alany ezúttal a US Navy. A haderőnem hivatalos híroldalán ugyanis bejelentették, hogy kénytelenek voltak elhalasztani az ötödik Nimitz-osztályú repülőgép-hordozó, a USS Abraham Lincoln (CVN-72) komplex felújítási és fűtőanyag-feltöltési (RCOH – Refueling and Complex Overhaul) munkálatait, mivel egyelőre nem áll rendelkezésre annyi pénz, amennyiből az elejétől a végéig finanszírozni lehetne a nagyjából három és fél évig tartó folyamatot. A probléma viszont túlmutat az CVN-72-n: a késéssel a haditengerészet több évre előre meghatározott, több hajót érintő munkaterve is borul, ami ráadásul a fajlagos költségek növekedését okozza.

Az Abe becenévre hallgató, nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót 1989. november 11-én állította szolgálatba az Amerikai Haditengerészet, tehát mostanra elérte tervezett élettartamának felét (egy repülőgép-hordozó általában 50 évet húz le az aktív állományban). Az ilyen típusú hajóknál az atomreaktorok fűtőanyagát az élettartam felénél cserélni kell, és mivel ez a folyamat (ROH – Refueling and Overhaul) elég hosszadalmas, a repülőgép-hordozók esetében egy nagyobb felújítással, karbantartással és élettartam-hosszabbítással párosul, mely során modernebbre cserélik a fedélzeti rendszereket, önvédelmi berendezéseket, elhasználódott alkatrészeket. A több évig tartó munka után a hordozók még további 25 évig szolgálhatnak, így az RCOH hasonlóképpen fogható fel, mint a harci repülőgépek esetében az MLU – korszerűsítés.

A USS Abraham Lincoln (CVN-72) a Csendes-óceánon, 2004. december 21-én | Fotó: Patrick M. Bonafede, US Navy

A CVN-72 előtt a Nimitz-osztály negyedik tagja, a USS Theodore Roosevelt (CVN-71) állt huzamosabb ideig a Newport News Shipbuilding szárazdokkjában, az ütemterv szerint pedig idén február közepétől az Abe követné, ám jelen állás szerint ez egyelőre nem fog bekövetkezni. A haditengerészet vezetése ugyanis úgy döntött, hogy ameddig nem lesz biztosítva a kellő költségkeret, nem hajózzák át a CVN-72-t a virginiai Norfolkból, ahol pillanatnyilag állomásozik. Az RCOH teljes költségéből, 3,3 milliárd dollárból jelenleg csak 96 milliót kaptak meg, ami idén márciusig fedezné a munkálatokat. A Navy szerint 2013 szeptemberéig – a folyó költségvetési év végéig – további 1,5 milliárd USD-re lenne szükségük.

Mint már említésre került, a probléma nem csak ennyiben áll. Ha minden a tervek szerint alakulna, akkor a CVN-72 körülbelül 18 hónapot töltene a Newport News Shipbuildingnél, a többi munkát máshol végeznék el rajta. A szárazdokk viszont nem üresedne meg, ugyanis szinte azonnal elkezdődne benne a nemrégiben nyugdíjazott USS Enterprise (CVN-65) reaktorainak deaktiválása, kiszerelése, majd a hajótest szétbontása. Amikor pedig ezzel végeznek, már érkezne is a következő Nimitz, a USS George Washington (CVN-73), aminek pár év múlva lesz esedékes az RCOH-ja. Mindezek alapján 2018 első negyedévéig – néhány hét kivételével – gyakorlatilag folyamatosan megtalálható lesz egy repülőgép-hordozó Newport Newsban.

Ha viszont ebbe az ütemtervbe bármilyen késés csúszik, az súlyos anyagi következményekkel járna, ami végleg nem hiányzik a US Navy vezetésének. Jelen állás szerint tehát a Kongresszus döntésén áll vagy bukik, hogy milyen mértékben kell módosítani a következő évekre a repülőgép-hordozók karbantartásának ütemtervét, illetve, hogy milyen egyéb megszorításokra kényszerül a haditengerészet annak érdekében, hogy finanszírozni tudja a munkálatokat.

Újra szolgálatban a Verkhoturie

2013. február 8., péntek - 10:31

GrGLy

Hivatalosan is visszakerült a Delta IV-osztályú K-51 Verkhoturie az Északi Flottához, miután elvégezték rajta a szükséges modernizálást, valamint élettartam-hosszabbítást.

“A rendbehozás alatt a honvédelmi hajógyár specialistái nagyjából száz fejlesztést eszközöltek a tengeralattjárón” – nyilatkozta Vagyim Szerga elsőosztályú hajóskapitány, a flotta szóvivője.

A K-51 a szárazdokkban még 2010-ben | Forrás: shipmodels.info

A K-51 még 2010-ben vonult a szárazdokkba, azóta végezték rajta az átalakításokat, amelyeknek köszönhetően még nagyjából 2019-ig szolgálhat az Orosz Haditengerészet atommal “dúsított” ökle ként, utána már elegendő Borej lesz a flottánál, hogy átvegyék a nukleáris elrettentés fagyos feladatát.

A Verkhoturie egyébként 1984 decemberében állt szolgálatba a Projekt 667BDRM-osztály – vagy NATO berkekben Delta IV – első tagjaként, majd 1999-ben esett át egy kisebb felújításon, bár ekkor még nem szerelték fel az R-29RMU Szinyevákkal, erre csak most került sor.

Gondok az orosz Mistralok körül

2013. február 6., szerda - 08:16

GrGLy

Nagyjából az elmúlt egy hónapban elég érdekes hírek kezdtek el megjelenni az oroszok által 2010-ben megrendelt Mistral-osztályú helikopter-hordozókról, erről jöjjön egy kis összefoglaló.

Az orosz Mistral-sztori kezdetekor már nagy vihar lengte körbe az egész ügyletet, mivel elég sokan felháborodtak rajta, hogy a franciák merész lépésével az oroszok mondhatni élvonalbeli nyugati hajókhoz és technológiákhoz jutnak hozzá, de a másik oldalon olyan hangok is megszólaltak, miszerint Oroszországnak inkább a hazai hadiiparba kéne invesztálnia a Mistral-üzlet 1 milliárd euróra becsült nem éppen csekély értékét. Ezeket mára már lefutott köröknek tekinthetjük, a hajók épülnek, hamarosan elérkezik az átadás ideje is (és remélhetőleg a franciák nem követik az INS Vikramadityát körbelengő orosz hajóépítési “hagyományokat”). Azonban az utóbbi időben egyre több negatív hang érkezik orosz részről a Mistralokkal és úgy egyáltalán az egész üzlettel kapcsolatban.

A Csabanenkó itt éppen az egyik francia Mistral helikopter-hordozót “tartósítja” | Forrás: chosun.com

A negatív hírek – nem meglepő módon – az új orosz védelmi miniszter, Szergej Sojgu tavaly novemberi kinevezése után kezdtek el szállingózni, aki a hírek szerint elődje, Anatolij Szergyukov után egy teljesen más vonalat képvisel. Az első “érdekesnek” mondható hír még 2012 decemberben merült fel, amikor a Vedomoszty orosz lap kormányzati forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a védelmi minisztérium eláll a két hazai gyártású Mistral építésétől – ezek a franciáknál készülő eredeti két orosz Mistral után épültek volna többségében orosz alkatrészekből. Még aznap egy másik kormányzati forrás azt nyilatkozta, hogy a két hazai helikopter-hordozó építéséről nem mond le a minisztérium, csak 2013-ról 2016-ra halasztja azokat. Pár napra rá, december 24-én az orosz kormányfő-helyettes, Dmitrij Rogozin türelemre intett az ügyben, nyilatkozata szerint még nincs eldöntve semmi. “Úgy gondolom még túl korai beszélni erről. (A döntés meghozatala) előtt előbb át kell vennünk az első kettőt (Mistralt), látni azokat működés közben és csak azután meghozni a végső döntést.”

Rogozin nyilatkozatával kapcsolatban felerősödtek az orosz-francia üzlet helyességét kétségbe vonó hangok is. Ivan Karcsenkó, az orosz Hadiipari Bizottság helyettes vezetője szimplán abszurdnak nevezte az egész történetet és szerinte Szergyukov korábbi miniszter súlyos károkat okozott vele az orosz kormánynak és iparnak (bár e kijelentés mögött minden bizonnyal van némi hadiipari lobbi is, de azt is meg kell hagyni, hogy Szergyukovval az utóbbi időben több “disznóságot” is kapcsolatba hoztak).

Helix alfajok – Ka-27 és Ka-29 – a Mistral fedélzetén

Az egész huzavona talán legérdekesebb fejezete azonban a múlt héten kezdődött el, amikor Rogozin kijelentette, hogy a francia építésű Mistralok nem tudnak majd “hideg vízben működni”. Jelentsen ez utóbbi bármit is, a miniszterelnök-helyettes csak annyit árult el, hogy hét fok alatt nem tudnak majd operálni a helikopter-hordozók, de ennek okát nem osztotta meg (és azt sem, hogy 0 fok feletti vagy alatti hőmérsékletről van-e szó). Azonban talán megkapjuk a választ egy tegnap megjelent hírben, miszerint a Mistralok az orosz üzemanyagokat nem tudják majd használni. Ugye a francia hajót dízelgenerátorok látják el energiával és ezek bizony a “finomabb” nyugati üzemanyagokhoz vannak tervezve, nem a kezeletlenebb oroszhoz. A gázolajnak megvan az a tulajdonsága, hogy alacsony hőmérsékleten besűrűsödik, ami eltömítheti a befecskendező rendszereket. Ezt a problémát előmelegítéssel vagy különböző kemikáliák hozzákeverésével szokták orvosolni, azonban Oroszországban a tengerészeti felhasználású üzemanyagok eltérőek ebből a szempontból. Rogozin úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg az nem jelentene gondot a megfelelő üzemanyag előállítása, azonban a szállítása és tárolása már igen, mivel a már meglévő rendszerekben nem lehetne tárolni az új üzemanyagot, teljesen újat kéne kiépíteni. Úgy tudni, hogy a problémán már dolgoznak, például kétoldali egyeztetések lesznek február 14-15-én.

Az első Mistralt, a Vlagyivosztokot várhatóan jövőre adják át, testvérhajóját, a Szevasztopolt pedig 2015-ben.

Újból szolgálatba állt a Zaporizzsja

2013. február 4., hétfő - 10:49

Tcat

Mint arról mi is többször beszámoltunk az ukránok keményen küzdöttek annak érdekében, hogy haditengerészetük tengeralattjárós kultúráját feltámasszák, illetve megtartsák. Az ország gazdasági helyzete persze nem tette lehetővé új tengeralattjáró beszerzését, így azzal kellett gazdálkodniuk, ami adott volt: egy kivénhedt, még a Szovjetuniótól örökölt Foxtrot-osztályú kövület.

Az árválkodó Zaporizzsja

A leharcolt állapotú Zaporizzsja megmentése sokáig húzódott, mígnem a 2010 vége felé végre rendelkezésre álló pénzmagból orosz segítséggel megkezdődhettek a felújítási munkálatok. A mintegy 2 év alatt kívül – belül megújult tengeralattjáró “első” kihajózására2012 áprilisának végén kerülhetett sor, amit júliusban a felújítás utáni első – periszkóp mélységig történő – alámerülés követett. (Vélhetően nem is merülhet ennél mélyebbre, vagy legalábbis nem sokkal.)

… és ilyen lett.

Az eredetileg a szovjet Északi Flottánál 1971. január 20-án hadrendbe állított, aktív korában Kuba vizeit is megjárt tengeralattjáró 1997-ben került az Ukrán Haditengerészethez, ahol túl sok feladat már nem jutott részére. Ez azonban ugyebár megváltozott és immáron újból aktív tagja az Ukrán Haditengerészetnek, lévén pontosan 42 évvel az eredeti hadrendbe állítása után újból visszakerült aktív szolgálatba.

Zaporizzsja | Fotó: ukrán védelmi minisztérium

Zaporizzsja | Fotó: ukrán védelmi minisztérium

Zaporizzsja | Fotó: ukrán védelmi minisztérium

Zaporizzsja | Fotó: ukrán védelmi minisztérium

Nyáron újra kifuthat az indiai repülőgép-hordozó

2013. január 30., szerda - 15:25

Phoenix

A nagy sebességű teszteken történt felsülés (vagy inkább megsülés) óta újra ég a orosz hajógyári szakemberek keze alatt a munka, hogy mihamarabb elkészüljön az INS Vikramaditya kazánjainak új szigetelése.

Az azbeszttel történő szigetelés várhatóan júniusra befejeződik, de előtte biztos nem futhat ki a nyílt vízre a Szeverodvinszk kikötőjében veszteglő ex-Gorskov, mivel a Fehér-tenger partján található város késő ősztől a tavasz végéig a jég fogságában él.

A jelenlegi ütemterv szerint őszig befejeződnek a tesztek, majd október-november körül Indiába hajózzák át a monstrumot, ahol decemberben szolgálatba is állhat.

Az egykoron Kijev-osztályú Baku, majd Admiral Gorskov, végül INS Vikramaditya névre hallgató repülőgép-hordozó az elhúzódó felújítás és átépítés után még 2012 júniusának elején kezdte meg tengeri tesztjeit, a 2012 decemberi átadást a már említett lerobbanáskésleltette.

Időközben befejeződtek a Vikramaditya fedélzetére szánt MiG-29K hajófedélzeti tesztjei, melyeket az indiai hordozó késése miatt az Orosz Haditengerészet egyetlen repülőgép-hordozóján, az Admiral Kuznyecov fedélzetét használva hajtottak végre. A megrendelt gépek szállítása folyamatban van, az elsőnek vásárolt 16 darab MiG-29K/KUB vadászbombázó már meg is érkezett 2011 végéig, ahogy a 2010 utánrendelésből származó 29 darabból is átadtak már 4 darabot.

Az oroszok két Borejnek állnak neki idén

2013. január 15., kedd - 10:14

GrGLy

Orosz lapértesülések szerint két Borej, pontosabban a már fejlettebb Borej-A-osztályú atom-tengeralattjáró gerincfektetésére kerül sor idén.

Az második, Alekszandr Szuvorov orosz hadvezérről elnevezett Borej-A építési munkálatai július 28-án, az Orosz Haditengerészet napján kezdődnek, míg társát, a Mihail Kutuzovot valamikor novemberben kezdik majd összeszerelni. Egyébként a hajótestek különböző fém részeit már 2011 óta “faragják” az oroszok.

A Jurij Dolgorukij | Fotó: Szevmash

A Borej-A, azaz Projekt 955A az alap Borej-osztály egy igencsak fejlesztett változata, ami nem csak a belsőségekben nyilvánul meg, mint pl. fejlettebb szonár-, navigációs, kommunikációs és tűzvezető rendszerek, hanem az eredeti 16 darab interkontinentális ballisztikus rakétát további néggyel toldották meg, így már 20 darab Bulavát képesek a hátukon hordozni a Borej-A-k.

Oroszország 3 darab “sima” és 5 darab Borej-A-t tervez szolgálatba állítani 2020-ig, így kiváltva a már tulajdonképpen nem is létező gigászokat, a Typhoonokat és az eléggé koros Delta-osztályú tengeralattjárókat. Ebből a Jurij Dolgorukij már szolgálatba is állt (mint utólag kiderült nem tavaly decemberben, hanem csak január 10-én), az Alexander Nyevszkij a tengeri tesztjeit végzi, a Vlagyimir Monomah is vízen van már, valamint az első fejlettebb Borej, az I. Vlagyimir nyár óta épül.

Halászhajóval ütközött egy atom-tengeralattjáró a Perzsa-öbölben

2013. január 12., szombat - 07:35

Tcat

Az elmúlt évekből több esetet is említhetnék, mikor atom-tengeralattjáró koccant a felszínen haladó hajóval – ezt a sort gyarapítja azon incidens, amire még január 10-én, helyi idő szerint hajnali 5 órakor került sor a Perzsa-öböl területén.

A régióért felelős amerikai 5. Flotta tájékoztatása szerint az egyik Los Angeles-osztályú vadász atom-tengeralattjáró, konkrétabban a USS Jacksonville (SSN 699) ütközött össze egy kisméretű, feltételezetten halászhajóval.

A USS Jacksonville november 5-én hajózott ki Pearl Harbor kikötőjéből egy fél éves útra. A fenti fotó november 15-én készült Jokoszuka kikötőjében. Az 1981-ben hadrendbe állt SSN egyébként 1996-ban már részese volt egy, a mostaninál komolyabb ütközésnek. A szintén szerencsés kimenetelű incidensre Virginia partjainak közelében került sor: az SSN 699 a Chesapeake-öböl területén, sűrű ködben találkozott össze a szaúdi zászló alatt hajózó Saudi Makkah kontérnerszállító hajóval. | Fotó: David Mercil | U.S. Navy

Az elérhető információk szerint a periszkópmélységben tartózkodó tengeralattjáró legénysége egyszer csak arra lett figyelmes, hogy berezonál a tengeralattjáró. Ezt követően a fő periszkóppal körbenéztek – illetve körbenézte volna, lévén azt kellett tapasztalniuk, hogy az nem működik. Amin a második periszkóp kiengedése után már minden bizonnyal nem lepődtek meg, lévén azt látták, hogy a másik periszkópot letörte valami – megállapításuk szerint minden bizonnyal azon halászhajónak tűnő jármű, mely távolodóban volt, mintha mi sem történt volna.

A USS Jacksonville ezt követően a felszínre emelkedett, részben azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az ütközésben részt vevő másik jármű nincs vészhelyzetben – de az ugye elvileg vígan “továbbpöfékelt” addigra. Később egy P-3 Orion is átfésülte a területet, de a levegőből sem találtak arra utaló jelet, hogy bármi sérülés érte volna a periszkópot legyaluló hajót.

Az egyik periszkópjának elvesztésén felül sértetlen Jacksonville a felszínen haladva hajózott be a U.S. Navy régiós, bahreini központjába.