Hová
tart a haditengerészet
Végrehajtották az X-47B első gőzkatapultos indítását – VIDEÓVAL
2012.
november 30., péntek - 10:05
Repüléstörténeti fontosságú eseményre került
sor november 29-én, az Amerikai Egyesült Államok
Haditengerészetének Patuxent River légitámaszpontján: a Northrop
Grumman által fejlesztett X-47B pilóta nélküli harci repülőgép
(UCAV) végrehajtotta az első gőzkatapultos indítását. Miután
néhány nappal ezelőtt a másik prototípust daruval a USS Harry S.
Truman (CVN-75) repülőgép-hordozó fedélzetére emelték, a
Haditengerészeti Légügyi Parancsnokság (Naval Air Systems Command
– NAVAIR) szakembereinek felügyelete alatt berepülési programját
végző másik X-47B-vel sikeresen kipróbálták, hogy a típus
ténylegesen megfelel-e a gőzkatapultos felszállás jelentette
speciális követelményeknek.
Amint
azt Jaime Engdahl kapitány, a UCAS-D program felelőse elmondta: a
tegnapi tesztet számos szimuláció és kiterjedt modellezési munka
előzte meg, így teljes mértékben felkészülten vághattak neki
az első „éles” próbának. Várakozásaikat siker koronázta:
az X-47B minden gond nélkül felszállt, és a repülés közben,
valamint leszállás utáni ellenőrzés során sem találtak
semmilyen rendellenességet sem a fedélzeti rendszerekben, sem a
szerkezeti elemekben. A tegnapi teszt, melyet még számos ilyen
indítás követ majd, már önmagában is történelmi jelentőségű,
hiszen még soha nem került sor pilóta nélküli harci repülőgép
gőzkatapulttal történő indítására. A következő lépcsőfok,
melyen már jelenleg is dolgoznak, a repülőgép-hordozó
fedélzetéről történő felszállás lesz, amire várhatóan 2013
januárjában kerül sor.
„A
repülőgép-hordozó fedélzetéről üzemeltethető pilóta nélküli
harci repülőgépek új korszakot nyitnak a haditengerészeti
repülés történetében, és jelentősen átalakítják a
csapásmérő műveletek koncepcióját.” – nyilatkozta az
esemény kapcsán Mat Winter altengernagy. „Az UCAS-D program
célja, hogy bizonyítsuk: lehetséges egy pilóta nélküli
csapásmérő harci repülőgép biztonságos, kockázatoktól mentes
üzemeltetése repülőgép-hordozókról, megnyitva ezzel az utat a
jövő még nagyobb kapacitású UCAV-jai felé.”
A
USS Harry S. Truman (CVN-75) fedélzetén dolgozó csapat
már korábban
elvégzett egy sor szimulációt,
valamin beépítették a szükséges rendszereket a hordozóra,
melyekkel irányítható az X-47B fel- és leszállása a hajóra.
Mint említésre került, a
másik repülőképes prototípus már a hordozón van,
a következő hetekben a fedélzeten történő irányítását
tesztelik majd, amit az első felszállás követhet.
Videó
az eseményről:
NAVAIR Clips: X-47B UCAS Inaugural Land-Based Catapult Launch
Újabb Oscart vágnak szét
2012.
november 29., csütörtök - 11:40
A Project 949A típusú robotrepülőgép hordozó
atom-tengeralattjárók (NATO: Oscar II, HTKA: Lepényhal) az elmúlt
időszakban egyrészt élettartam növelő felújításuk, illetve
fő csapásmérő fegyverzetük cseréje kapcsán szerepeltek
híreink között.
A
téma iránt érdeklődők számára így ismert lehet, hogy az
Északi- és Csendes-óceáni Flották 3, illetve 4 – jelenleg nem
mind bevethető – Oscar II SSGN-je a jövőben a felújítási,
modernizálási munkálatok mellett a kiöregedett, mára egykori
komoly harcértékéből sokat vesztett P-700 Granit helyét a P-800
Oniksz veszi majd át a közelmúltban komolyabb médiafigyelmet
kapó Kalibr robotrepülőgéppel karöltve.
A
P-700 mérete, illetve az indítócsövek elhelyezése miatt
derékben tekintélyes méretekkel rendelkező Oscarok közül
azonban ezt nem mind érhette meg: a nagyjából a 80-as évek első
felében hadrendbe állított 2 Oscar I és 2 Oscar II-est már vagy
szétvágták, vagy ezen sorsuk beteljesülését várják.
Az
Oscar SSGN-ek összesen 24 P-700 hordozására képesek. A külső
és belső törzs közti részen oldalanként 12-12 indító került
elhelyezésre 40 fokos szögben.
Az
1980 decemberében, illetve 1983 novemberében hadrendbe állt,
Project 949 / Oscar I osztályú K-525 Arhangelszk és K-206
Murmanszk a Kooperatív Fenyegetéscsökkentési Program részeként
angol pénzügyi segítséggel kerültek a lángvágók alá
2004-től kezdődően, míg az 1986 szeptemberében, valamint
decemberében hadrendbe állított K-148 Krasznodar és K-173
Krasznojarszk egyelőre várja megsemmisítését.
Az
első Oscar II-es, a K-148 Krasznodar esetében nemrégiben
kezdődtek meg a munkálatok, amit részben olasz pénzből (5
millió euró) hajtanak végre a murmanszki régióban üzemelő, az
Északi Flotta tengeralattjáróinak javítására, illetve
szétvágására szakosodott Nyerpa hajógyárban.
Kész a hajófedélzeti üzemre az X-47B
2012.
november 27., kedd - 11:19
Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete
azon munkálkodik, hogy pilóta nélküli harci repülőgépet
üzemeltessen a repülőgép-hordozói fedélzetéről. A combos
feladatot számos szárazföldi teszt előzte meg, de hamarosan
megkezdődnek a hajófedélzeti próbák is.
A
Northrop Grumman és a US Navy szakemberei befejezték a
Patuxent River haditengerészeti támaszpont területén az
X-47B hajófedélzeti mozgatásának szimulálását. Az autonóm
bevetésekre is képes masinát a hordozón egy CDU (Control Display
Unit) jelzéssel illetett, hordozható kütyüvel irányították,
mely vezeték nélküli adatkapcsolatban volt a géppel. Ezzel
bizonyították, hogy nem kell vontató jármű a UCAS-D fedélzeti
helyváltoztatásához, saját erőből is boldogul. A repülőgépek
fedélzeti mozgatását irányító tiszt továbbra is kézjelekkel
vezényel majd a légijárműnek, melyet a gépet a CDU-val a
nyakában kísérő operátor értelmez és “kommunikál” a drón
felé.
Várhatóan
még november folyamán megkezdik a katapultos indítások és
fékezőhorgos leszállások szárazföldi gyakorlását, majd a
Haditengerészeti Légügyi Parancsnokság (Naval Air Systems
Command – NAVAIR) tervei szerint 2013 folyamán megkezdik az
UCAS-D program keretében létrejött Northrop Grumman X-47B
tényleges hajófedélzeti tesztjeit. (Ehhez az egyik repülőképes
példányt már az USS Harry S. Truman (CVN-75) fedélzetére
szállították.)
A
most befejezett próbák mellett a hordozófedélzeti
vezérlés-integrációs csapat tagjai például nyáron
fejeztek be egy szimulációs projektet a
Truman fedélzetén, melynek keretében kipróbálták az X-47B
szoftvereinek működését az új körülmények között,
szimulált fel- és leszállások végrehajtásával. A Trumant
jelölték ki ugyanis az éles repülési tesztek végrehajtására
is, az itt bizonyított technológia kerülhet majd a többi Nimitz-
és Ford-osztályú repülőgép-hordozóra.
Képek
– X-47B és a Truman:
Hamarosan visszatér a Verkhoturie
2012.
november 25., vasárnap - 15:14
Hajógyári hírek szerint a Delta IV-osztályú
K-51 Verkhoturie éppen a tengeri tesztjeit végzi és ha azok
sikerrel zárulnak, akkor visszatérhet az Orosz Haditengerészet
kötelékébe.
Oroszország
már régóta munkálkodik rajta, hogy a Szovjetunió összeomlásával
egyidejűleg nagymértékben leépült haditengerészet fényét
visszavarázsolja és az ehhez szükséges tennivalók listáján
igen előkelő helyet foglal el a tengeri nukleáris csapásmérő
képesség fejlesztése. Még 3
éve írtunk róla,
hogy SSBN-ek, azaz ballisztikus rakétahordozó
atom-tengeralattjárók terén miből gazdálkodhatnak Moszkvában,
azóta persze változtak a számok, például folyamatosan épülnek
a Borejek,
illetve a Jekatyerinburgra megrágyújtották
a dokkot,
de ezen kívül a Delták egyelőre különösebb probléma nélkül
tartják a frontot.
Ez
utóbbi osztálynál ehhez persze nem árt némi nagygenerál és
megújulás is, ezért az ezredforduló óta folyamatosan kalapálják
ki az acélbálnákat, illetve fegyverzik át őket az újabb
R-29RMU Szinyevára, hogy az évtized végéig és a Borejek
szolgálatba állásáig el tudják látni a kölcsönös
megsemmisítésen alapuló béke őrzésének megtisztelő
feladatát. Mint ahogy azt már említettem, a 2010-ben már második
nagyjavítása miatt a
szárazdokkba vonuló K-51
Verkhoturie-nél lassan véget is ér ez a folyamat, mivel november
22-én zavarták ki a kényelmes hazai kikötőből, hogy elvégezzék
rajta a 15 naposra tervezett tengeri teszteket. Ha minden rendben
megy, akkor az 1984-ben hadrendbe állított Delta még 2019-ig
járhatja a vizeket.
Komppal ütközött az indiai repülőgép-hordozó
2012.
november 24., szombat - 13:53
Személyszállító hajóval ütközött az egyetlen
szolgálatban álló indiai repülőgép-hordozó, az INS Viraat. Az
esetnek szerencsére még sérültje sem volt.
A
KSWTD (Kerala State Water Transport Department) által működtetett
vízi jármű Vypeenbe tartott 100 utassal a fedélzetén, amikor a
német Celebrity Solistice óceánjáró sziréna használata nélkül
hagyta el a “Q” kikötőt és a hajózott be a csatornába. A
komp személyzete az óceánjáró hullámaiba kerülve elvesztette
az uralmat a hajó felett és az ott horgonyzó INS Viraatnak
ütköztek.
Az
időszakos karbantartási munkálatokra váró indiai hordozón nem
keletkezett számottevő sérülés, a komp teteje azonban
megrongálódott. A hírek szerint az eset során személyi sérülés
nem történt. A hatóságok vizsgálatot rendeltek el.
Az
öreg hölgy, amelynek a fedélzetéről lassan már csak
helikopterek szállnak fel | Forrás: Bharat Rakshak
A
korábban brit zászlók alatt hajózó INS Viraat az időszakos
karbantartási munkálatokra vár, melyet a Cochin hajógyár végez
majd el és várhatóan 2013 februárjában fejeződnek be. Az
Indiai Haditengerészet zászlóshajójának törzsét átvizsgálják
és korrózióálló festékkel vonják be, emellett a hajó víz
alatti berendezéseit is felújítják.
Egy repülőgép-hordozó marad csak a Arab-tengeren
2012.
november 22., csütörtök - 14:05
Ugyan szigorúan csak átmenetileg és előre nem
tervezett módon, de a jövő év elejéig egyetlen Nimitz-osztályú
repülőgép-hordozóval gazdálkodhat a U.S. Navy az 5. Flotta
felelősségi területének vonatkozásában. Az USS Enterprise
távozása után 2 Nimitz maradt a térségben: az igényekre
hivatkozván 4 hónappal a tervezett idő előtt a térségbe
küldött USS John C. Stennis (CVN 74), valamint a júniusban
kihajózott USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69).
Éjszakai
repülésekhez készülődnek a USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69)
fedélzetén. | Fotó: Greg Linderman, U.S. Navy
A
korábbi, immáron megborult menetrend szerint a jelenleg átlagosnak
mondható 7-8 hónapos kiküldetésekhez mérten is hosszú, 9
hónapos feladatra kihajózott USS Eisenhowert a USS Nimitz (CVN 68)
váltotta volna 2013 elején, csakhogy… Csakhogy a 2010
végén felújítási
munkálatok és új honi kikötő végett Washington
államba hajózott, lassan ugrásra kész USS Nimitz kapcsán
váratlan javítási feladat állt elő, mely a Navy Times 2 forrása
szerint is a meghajtási rendszer hűtőrendszeréhez kötődik és
várhatóan 2 hónapot vesz majd igénybe a kikalapálása.
A
Navy illetékesei osztottak-szoroztak és arra a döntésre
jutottak, hogy 2 hónapra hazahívják az Ike-ot, mely alatt
regenerálják a repfedélzet burkolatát, majd a következő év
elején visszazavarják az arab országok partjainak közelébe.
Ezen döntésükkel sok családnak adtak előre szép karácsonyi
ajándékot, hiszen így együtt lehetnek az ünnepek alatt, ám
ennek az ára, hogy mindössze 2 hónapot lehetnek otthon.
Az
Eisenhower visszahívása, majd rövid időn belüli újabb hosszú
feladatra kiküldése természetesen egyrészt borítani fogja a
többi repülőgép-hordozó csoport menetrendjét is, másrészt a
Navy illetékeseinek elmondása szerint némi extra időt biztosít
a többi hajón elvégezendő karbantartási feladat elvégzéséhez.
2013
nyaráig amúgy 3 csoport hajózik majd ki: az Eisenhowerhez
hasonlóan a jövő év elején kel útra a USS Harry S. Truman és
kísérete, míg a nyáron a USS George H. W. Bush hajózik ki éles
feladatra – ennek megvalósíthatósága érdekében a legénység
kiképzési programjának tempóját fokozni kívánják.
Kalibr robotrepülőgépet kapnak a Kilo-k és az Akulák is?
2012.
november 20., kedd - 12:14
A Kalibr robotrepülőgép az utóbbi időkben elég
sokat szerepel az Orosz Haditengerészettel kapcsolatos hírek
között. Az oroszok persze nem hazudtolják meg magukat és
ködösítenek – konkrétan arra gondolunk, hogy a Kalibr
megnevezés előszeretettel emlegetnek egy 300 km és egy 2 500+ km
hatótávolságú, kilotonnás kaliberben játszó nukleáris töltet
célba juttatáséra is alkalmas robotrepülőgépet is.
Elvi
síkon a 300 km hatótávolságú az nem más, mint a felszíni
hajókról és tengeralattjárókról is indítható Klub család
valamelyik tagja – a szárazföldi célpontok ellen bevethető
3M-14E (SS-N-30) futott korábban P-900 Kalibr név alatt, és 275
kilométerben megnevezett hatótávval. Megjegyzendő, hogy mind a
3M-14E, mind pedig a hajók és tengeralattjárók elleni
hadviselésre szánt rokon, a 3M-54E/E1 (SS-N-27) hatótávolsága
nagyjából 300 kilométer, illetve jóféle orosz gombapörköltettel
(nukleáris töltetet) sem tudnak a címzetthez bekopogtatni. Avagy
véleményünk szerint az elhintett paraméterei alapján más
ligában játszó 2 500+ kilométer hatótávolságú nagytesót
szintén Kalibr névvel illetni talán kissé túlzó, bár az
igazsághoz hozzá tartozik, hogy ha nem is ekkora, de hasonló
eltérések fellelhetők a másik oldalon is – a Klub-hoz
hasonlóan szintén “nagycsaládos” Tomahawkra tessék gondolni.
Tömören és velősen: jelenleg kisebb kavar van a Kalibr név
körül – vagy csak nekem nem sikerült kibogozni :)
A
Klub család tengerelattjáró és hadihajó vadász tagjai. Balról
jobbra: a tengó elleni 91RE2 és 91RE1, illetve a végfázisban
szuperszonikus, felszíni hajók elleni 3M54E, illetve szubszonikus
testvére, a 3M54E1
No,
de ezen kis eszmefuttatás után talán térjünk is rá a hír
tényleges apropójára, mely nem más, mint hogy az orosz
haditengerészeti illetékesek elképzelése szerint a Kalibr
változat a modernizálás és átfegyverzés
alatt álló Project
949A / Oscar II SSGN-ek, illetve a hadrendbe állítás küszöbén
álló Project 855 / Jaszen-osztályú SSN-ek mellett visszaköszön
majd az Akulák és a Kilo-k arzenáljában is. (A Kilo-osztály
számára eddig sem volt ismeretlen a Klub család természetesen.)
Az
orosz Izvesztyija napilap értesülései szerint az első Akula,
illetve Kilo már 2013-ban megkapná a fegyverarzenál bővítést.
Akula vonatkozásban a 2011 nyara óta szeverodvinszki wellness
kezelésen dagonyázó K-328 Leopard, míg Kilo vonatkozásban a
Fekete-tengeri Flotta számára gőzerővel épített 3 Project
636.3 változatú acélcápa első tagja, a B-261 Novorosszijszk a
kiszemelt.
Ha
minden az elképzelések szerint megy, akkor 2014-15 folyamán a
másik két 636.3-as Kilo is elkészül és megkapná a Klaibr-t. A
távolabbi jövőre nézve a tervek között szerepel az
Északi-Flotta Kilo-inak fegyverzetbővítése is. Apropó, ha már
Északi Flotta: az értesülések szerint Akula vonalon elsőként
az Északi Flotta SSN-jei kapnák meg az új fegyvert, a
csendes-óceániak csak ez után. Természetesen megfontolás alatt
van az egyelőre egyetlen Lada esetében is a móka.
Zárásként
nem tudunk elmenni az Izvesztyija híranyagban szereplő egyik
idézet felett: a napilap által kifaggatott illető a Kalibr
fényezése mellett, – miszerint még az orosz Sz-300 és
Sz-400-as légvédelmi rendszerek sem tudják lemeszelni – elvileg
tett egy olyan kijelentést is, miszerint egy Kalibr
robotrepülőgépekkel felfegyverzett, hirtelen felemelkedő
tengeralattjáró komoly pusztítást tud véghezvinni. Mi azért
megnéznénk azt a tengeralattjáró kapitányt, aki a felszínre
emelkedne a fegyverzet útnak indítása érdekében… :)
(Természetesen elképzelhető, hogy az angol változat ferdítésre
sikeredett fordítás helyett…)
Túl lassú, veszélyes és megbízhatatlan: egyre több a gond az HMS Astute körül
2012.
november 17., szombat - 10:03
A The Guardian brit napilap érdekes cikket közölt
a minap, melynek középpontjában a Brit Királyi Haditengerészet
egyik legújabb és egyben legdrágább felszín alatti egysége, az
HMS Astute (S119) nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró
áll. Illetve pontosítanunk kell, ugyanis a hangsúly a
tengeralattjáróval az utóbbi időben előfordult hibákon van,
ugyanis, mint kiderült, több gyártási, minőség-ellenőrzési
és rendszerhiba bukkant elő, mint amennyi még elfogadható lenne
egy tesztelés alatt álló, új típus esetében.
A
brit sajtó által leginkább hangoztatott hiányosság, hogy az
Astute nem volt képes elérni a kívánt csúcssebességét a
tesztek alatt, így például egy támadás esetén nem tudna olyan
gyorsan elmenekülni, de felhánytorgatták neki, hogy a készülőben
lévő új brit repülőgép-hordozót sem tudná megfelelően
kísérni, mivel annak maximális sebessége nagyobb lesz, mint amit
az S119 ki tudott préselni magából.
Először
is vegyük sorra, hogy milyen hibák léptek fel az utóbbi
hónapokban az HMS Astute tesztelése során:
- Egy rutin merülési feladat során vízbetörés történt, ami miatt vészhelyzeti felszínre emelkedést kellett végrehajtani.
- A teljesen új gyártású, alig pár éves hajótest több pontján korróziós sérüléseket fedeztek fel.
- Több fontos számítógép áramkörét kellett cserélni vagy javítani, mert nem feleltek meg a biztonsági előírásoknak.
- A nukleáris reaktor teljesítményének mérésére szolgáló kábel szigetelése hibás volt, ezért fals adatokat mutatott.
- Több kisebb szerkezeti elem és fedélzeti rendszer minőségét illetően merültek fel kételyek a személyzet részéről a mindennapos használat során.
A
brit védelmi tárca hamar reagált a vádakra. Szóvivőjük
szerint a problémák sora egyáltalán nem természetellenes,
ilyesmi egy olyan összetett és sokrétű rendszernél, mint
amilyen az HMS Astute, bőven előfordulhat a tesztelési periódusa
idején. (Mint ismeretes, az S119 hadrendben áll, de még mindig
nem bevethető, mivel még nem fejezték be a csapatpróbáit.) John
Large, független nukleáris biztonságtechnikai szakértő és
mérnök szerint egy új típusú atom-tengeralattjáróval
természetesen előfordulhatnak kisebb-nagyobb gondok, ám az HMS
Astute esetében a fenti esetek nagyon aggasztóak, hiszen
létfontosságú rendszerekkel történtek.
„Különösen
a reaktor körüli méréstechnikai problémák, illetve a
sebességet érintő hiányosságok keltenek aggodalmat bennem, és
több más szakértőben. Ha a Royal Navy nem tudja rövid időn
belül megoldani ezeket, akkor nem csak a hajó válik alkalmatlanná
a tengeri hadviselésre, hanem az egész program veszélybe
kerülhet.” – nyilatkozta Large.
Az
HMS Astute eddigi szerencsétlen karrierjét (mint ismeretes, egy
ízben megfeneklett,
detörtént
már gyilkosság is a fedélzetén)
tovább nehezítik a folyamatos szivárgások. A fentebb említett
vészhelyzeti felemelkedést egy, az
Amerikai Egyesült Államok keleti partjai mentén végrehajtott
út alatt
kellett megejteni. A jelentések szerint egy nyomásálló zár
mondta be az unalmast a hajó egyik hátsó szekciójában, ami
miatt tengervíz kezdett beömleni a hajótestbe, ráadásul pont a
reaktor közelében. Egy rekesz majdnem teljesen megtelt vízzel,
mire sikerült a felszínre érni és megakadályozni a
katasztrófát. Szerencsére személyi sérülés nem történt, és
a kár sem volt végzetes, ám kiderült, hogy a hibás zár rossz
minőségű acélból készült. Ez felveti a gyártó BAE Systems
felelősségét: részükről az ominózus alkatrész a legkiválóbb
minősítést kapta a gyártás során, mivel – elméletileg – a
legszigorúbb minőségbiztosítási ellenőrzést hajtották végre
rajta.
Haditengerészeti
források szerint ezzel elsősorban az a probléma, hogy
bizalmatlanságot ébreszthet – és ébresztett is – a hajóval
szemben mind a politikusok, mind pedig a személyzet részéről.
Ugyebár a szigorú ellenőrzés miatt rossz alkatrész nem
kerülhetett volna beépítésre, de mégis így történt, ezért
sokakban felmerült, hogy ez bármelyik fedélzeti rendszerrel vagy
fontosabb szerkezeti elemmel bekövetkezhet (elég csak a
szennyvíztisztító rendszer hibájára gondolni).
A hivatalos, védelmi minisztériumi közlemény szerint a zár
valójában nem volt hibás, csak idő előtt korrodálódott, de a
BAE Systems segítségével még a tengeren kicserélték, így a
hajó biztonságosan folytathatta feladatát. Azonban ez újabb
kérdést vet fel: hogyan lehet, hogy egy alig pár éves
tengeralattjárón elkorrodálódjon egy alkatrész, aminek sok évig
kellene ellátnia feladatát, és amin korábban nem találtak ilyen
jellegű hibát?
A
másik súlyos kérdés a reaktor körül bonyolódik,
melyről korábban
már volt szó oldalunkon is.
Mint ismeretes, az HMS Astute Rolls-Royce PWR2 Core H típusú,
nyomottvizes reakatort használ, aminek sem teljesítménye, sem
biztonságossága nem megfelelő, de cserélni nem fogják –
viszont például az utolsó Astute-osztályú hajó már PWR3-ast
kap.
A
most szóba hozott probléma a reaktor mérőrendszerével
kapcsolatos. A vastag ólomréteg mögé rejtett mag körül több
vezeték fut, amik adatokkal szolgálnak a reaktorról az üzemeltető
személyzet számára. Nos, mint kiderült, ezek gyártásánál
szintén nem megfelelő anyagot – ólmot – használtak, így
azok hibás adatokat küldtek. Ez adott esetben súlyos
katasztrófához is vezethet, de önmagában is sok veszélyt rejt.
A vezeték anyagának teljesen „szűznek” kell lennie, ami azt
jelenti, hogy semmilyen elektromos töltést nem szabad felvennie és
továbbítania, mert ebben az esetben ad hibás jeleket. Sőt, a
feltöltött fém a radioaktív sugárzást is átsugározhatja a
reaktor burkolatán kívülre, ami egészségügyi károsodást
okozhat a kezelőinek.
Kezdetben
a védelmi tárca még tagadta az egészet, ám később beismerték
a hibát és azonnal nekiláttak a kijavításának. Ettől
függetlenül továbbra is próbálják elhárítani a felelősséget:
szerintük a gyártó hibázott, amikor nem megfelelően tiszta
fémet használt.
Ezzel
valószínűleg még nincs vége az Astute-osztály és az HMS
Astute körüli bonyodalmaknak, mivel a jövőben fény derülhet
további hibákra is a hajóval kapcsolatban, nem beszélve a többi
ilyen típusú tengeralattjáróról. John Large szerint csak
reménykedhetünk benne, hogy a reaktor és a főbb szerkezeti
elemek kapcsán nem történik semmilyen komolyabb galiba, mert ezek
akár több emberéletet követelő katasztrófákhoz is
vezethetnek.
Irán harci légpárnást mutatott be
2012.
november 15., csütörtök - 11:23
Irán egy új, Tondar, azaz Mennydörgés névre
keresztelt, teljesen hazai gyártású fegyveres légpárnás hajót
leplezett le az utóbbi napokban egy hadgyakorlaton.
A
hírek szerint az új masinát géppuskákkal és rakétákkal lehet
felszerelni, valamint emellett elvileg képes pilóta nélküli
eszközök indítására is. Ezt kombinálva az elegendően nagy
sebességgel ezen képességek kiváló felderítőjárművé teszik
a Tondart, de persze nem csak ezt a feladatkört szánják neki,
hanem akár civil változatban kikötővel nem rendelkező helyekre
tudna eljutni vagy katasztrófahelyzetekben hasznos segítség
lehetne a hatóságoknak.
A
leleplezés egyébként az iszlám állam eddig talán legnagyobb
hadgyakorlatán történt, amelyen nagyjából nyolcezer katona vesz
részt mintegy 330 ezer négyzetkilométernyi területen vadász- és
bombázó repülőgépekkel, UAV-okkal és légvédelmi
rakétarendszerekkel. A gyakorlaton minden bizonnyal nem csak a
képességek szinten tartása, esetleg új képességek gyakorlása
a cél, hanem ez egyfajta erődemonstráció is lehet a nyugati
országok felé, hogy “jól gondolják meg az Irán elleni
akciókat”.
Az
iráni védelmi miniszter, Ahmad Vahidi szerint a Tondarral Irán
belépett abba az ötfős elit klubba, akik “ismerik a tudást egy
légpárnás megépítéséhez”, bár ezt nyilván csak a katonai
változatokra érthette. Egy másik nyilatkozata szerint az
újdonsült vízi egységet a rendszeresítés mellet hamarosan
elkezdik árusítani is.
Vízen a USNS Montford Point, a US Navy új hajóosztályának első tagja
2012.
november 15., csütörtök - 08:05
Alig több, mint egy évvel azután, hogy 2011
júliusában elkezdték építését, november 13-án vízre
bocsájtották az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének
egyik legújabb hajóját, mely egyben egy teljesen új kategóriát
képviselő hajóosztály első képviselője is. Nem másról van
szó, mint a USNS Montford Point-ról (T-MLP-1), melyet a General
Dynamics leányvállalata, a National Steel and Shipbuilding Company
(NASSCO) épített meg San Diegóban, és amit 2010-ben rendelt meg
a US Navy, két másik ilyen egységgel együtt. A USNS Montford
Point megjelölésében az MLP mozaikszó a Mobile Landing Platform
szavakat rejti magában, amik pedig egy olyan felszíni egységet
takarnak, mellyel partraszálló műveletek támogatása válik
lehetővé olyan módon, hogy a nagyobb méretű és ezáltal
sebezhetőbb partraszálló dokkhajók „utasait”, vagyis az
LCAC-ket gyorsan és nagy tömegben lehet a sekélyebb vizekbe
fuvarozni.
A
US Navy stratégáinak fejében 2005-ben pattant ki az MLP-hajók
kivitelezésének ötlete. Akkor még olyan egységeket vázoltak
fel, melyek hat LCAC-t tudnának fedélzetükre venni olyan módon,
hogy félig a vízfelszín alá süllyednek, a légpárnások rájuk
úszank, majd újra felemelkednek. Ezek közül szimultán kettő
indítása-fogadása lett volna megoldható partraszálló
műveleteknél, ami mellett a fedélzeten tartósan elszállásolásra
kerülhetett volna egy teljes tengerészgyalogos dandár. A hajónak
20 csomós (37 km/h) maximális sebességet és 9000 tengeri
mérföldes (17 000 km) hatótávolságot kellett volna hoznia, ám
1,5 milliárd dolláros ára miatt a 2009-es pénzügyi évben a
teljes áttervezés mellett döntöttek, mivel tudni lehetett, hogy
2011-től komoly megszorítások jönnek, amik nem tennék lehetővé
mérvadó mennyiség szolgálatba állítását.
A
USNS Montford Point (T-MLP-1) a General Dynamics (és
leányvállalata, a NASSCO) hajógyárának dokkjában, San
Diegóban |Fotó: NASSCO
Így
tehát a General Dynamics által végül 500 millió dolláros
darabáron elkészítendő három MLP (idén augusztusban felmerült
egy negyedik megrendelésének ötlete is), melyeket az
Alaska-osztályú olajtankerek alapján terveztek, csak három
roham-légpárnást tudnak a fedélzetükre venni, csúcssebességük
15 csomóra (28 km/h) redukálódott, hatótávolságuk viszont 9500
tengeri mérföldre (17 600 km) nőtt. Hosszuk 255 méter,
legnagyobb szélességük pedig 50 méter. Teljesen megpakolva
vízkiszorításuk elérheti a 80 000 tonnát. Fedélzetükön 2322
négyzetméternyi területen lehet hasznos terhet elhelyezni,
illetve közel 1,5 millió liter JP-5 üzemanyag tárolható bennük.
Maga
a félig lemerülő koncepció már bizonyította hatékonyságát:
2005 és 2010 februárja között a US Navy több tesztet is
elvégzett az MV Mighty Servant 1 és 3 félig lemerülő nehéz
teherszállító hajók, valamint a USNS Watkins, a USNS Red Cloud
és a USNS Söderman közreműködésével, melyek sikeresnek
bizonyultak. Ezek során felszerelést és járműveket, köztük
HMMWV-ket és M1 Abrams harckocsikat pakoltak át a félig lemerülő
hajókra, ahonnan azok az LCAC-k segítségével kijutottak a
partra.
A haditengerészet és a tengerészgyalogság a jövőben aktívan kívánja alkalmazni ezeket az egységeket a partraszálló műveleteknél, mivel olyan képesség birtokába jutnak általuk, amivel eddig nem rendelkeztek.
A haditengerészet és a tengerészgyalogság a jövőben aktívan kívánja alkalmazni ezeket az egységeket a partraszálló műveleteknél, mivel olyan képesség birtokába jutnak általuk, amivel eddig nem rendelkeztek.
Az
osztálynak, mint már említésre került, három tagja lesz,
ezekből a másodikat, a USNS John Glennt (T-MLP-2) már építik, a
harmadiknak (USNS Lewis B. Puller (T-MLP-3)) pedig 2015-ben kezdik
el a munkálatait. A USNS Montford Point szolgálatba állítását
2015-re datálják, míg a Lewis B. Pullernek 2018-ra kell
bevethetővé válnia.
Odasózott a Szeverodvinszk
2012.
november 9., péntek - 14:08
Az orosz illetékesek tartani akarják magukat azon
korábbi kijelentésükhöz, miszerint a Project 855 /
Jaszen-osztály első tagja, a K-329 Szeverodvinszk még az év vége
előtt hadrendbe áll. Ettől egyelőre a tesztelési programjának
utolsónak szánt, nagyjából 1 hónapos szakasza választja el.
November
folyamán a jelenleg legmodernebbnek tekinthető orosz
atom-tengeralattjáró számos rendszere újból alapos vizsgálaton
esik át a megrendelő által. A nevét “szülővárosa” után
kapott SSN igazából már több mint egy hete el is hagyta a
Szevmash hajógyár területét – a Szeverodvinszk október 30-án
hajózott ki a Barents-tenger irányába. Ahol, hírünk címéből
leszűrhetően már végrehajtott egy lőgyakorlatot is.
A
Szeverodvinszk a szeverodvinszki kertek alatt. A fotó a K-329-es
tesztelési programjának egy korábbi szakaszában készült.
Forrás: kuleshovoleg.livejournal.com/
Az
ITAR-TASSZ hírügynökség értesülései szerint a jelenleg a
Fehér-tengeren tartózkodó Szeverodvinszk fedélzetéről annak
nagy hatótávolságú (hagyományos robbanófej esetén 2 500+ km)
fegyverzetének számító Caliber típusú szuperszonikus
robotrepülőgépből eresztettek el egyet – ami ezt követően
később sikeresen találkozott vízfelszíni célpontjával.
A
tavaly cirka 120, az idén idén pedig eddig már több mint 100
napot a tengeren töltött Szeveredvinszk próbái ezzel persze még
nem fejeződtek be, azok november 25-ig tartanak – a záróteszt a
maximális merülési mélység elérésére lesz a tervek szerint.
Befejeződtek a MiG-29K hajófedélzeti tesztjei
2012.
november 4., vasárnap - 08:08
A RAC MiG bejelentette, hogy befejezték az Indiai
Haditengerészet megrendelésére készülő MiG-29K/KUB típusú
repülőgépek hajófedélzeti tesztjeit.
A
teszteket még
2009 szeptemberében kezdték,
mivel akkor még nem állt készen az Admiral Gorskov átalakításával
létrehozott INS Vikramaditya, így az Orosz Haditengerészet
egyetlen repülőgép-hordozóján, az Admiral Kuznyecov fedélzetét
használva hajtottak végre le- és felszállásokat, emellett
tesztelték a gépek fedélzeten történő mozgathatóságát is.
Későbbhasonlóan
cselekedtek az
időközben tengeri
próbákra kifutó,
majd lerobbanóVikramadityán
is.
“Minden
hajófedélzeti tesztet sikerrel teljesítettünk, és a megrendelő
aláírta az átvételi dokumentumot. Nincs szükségünk többet a
repülőgép-hordozókra (további próbákhoz) – mondta el
Szergej Korotkov, a RAC MiG igazgatója.
A
kazánok megjavítása után a Vikramaditya várhatóan 2013 első
felében állhat hadrendbe az Indiai Haditengerészet színeiben. A
hordozó az oroszoktól történő megvásárlás után egy 2
milliárd dolláros átalakítás keretében “síugró sáncot”
és három leszállást segítő fékezőrendszert kapott. A
teljesen felújított hajóra 16 darab MiG-29K/KUB vadászbombázót
rendelt India mintegy 530 millió dollárért, továbbá 29
gép vásárlása biztos,
ám szerződés még nem köttetett. Az opció érvényesítésével
beszerzendő gépek a hazai gyártású hordozóikra kerülnek majd.
Év vége előtt megkezdődnek az AIP tesztek a Szarov segítségével
2012.
október 31., szerda - 17:06
Az Izvesztyija értesülései szerint még az év
vége előtt megkezdődnek az üzemanyagcellás megoldáson alapuló
orosz AIP megoldás tesztjei. A védelmi minisztériumból származó
információk alapján a Lada/Amur-osztály kapcsán igen komoly
problémát okozó AIP rendszer tesztelésében a kísérleti
célokat szolgáló Project 20120 egyetlen egysége, a B-90 Szarov
lesz a fejlesztők segítségére.
Nemrégiben
írtunk róla, hogy jelenleg azért folyik a harc, hogy a Project
677 Lada osztály 2. és 3. egységének leállított építésének
folytatásához a 2013-as költségvetésben legyen anyagi
támogatás. Ugyanakkor úgy néz ki, hogy az AIP rendszerrel még
birkózó oroszok csak
a 3. egységtől tudják
majd az elvárásoknak megfelelő AIP rendszert szállítani.
Ám
ha már a Szarov szóba került, csak szólnánk róla néhány
gondolatot. Sokat egyrészt azért nem, mert az 1989-ben a Rubin
tervezőiroda tervei alapján elkezdett építésű, anyagi okokból
csak 2008-ban hadrendbe állított tengeralattjáró kapcsán sok
érdemi információ az oroszok aktív ködösítése miatt ma sem
áll rendelkezésre, másrészt GrGLy munkássága révén talonban
van egy kisebb írás a szóban forgó, kísérleti célokat
szolgálón acélcápáról. Szóval nem is feszegetnénk tovább
ezt a témát… :)
Idén mégsem áll hadrendbe egy Borej sem
2012.
október 24., szerda - 11:02
Mondhatni a behívót már rég kézhez kapták, ám
egyelőre egy Borej sem jelent meg honi kikötőjében. Sőt,
legalább még pár hónapig nem is áll szándékukban. Azaz valami
még mindig nem kerek a Borej/Bulava felállásban, ugyanis újabb
halasztást ütemeztek be a veszedelmes páros hadrendbe állítása
kapcsán.
Anatolij
Szergyukov védelmi miniszter hétfői közlése szerint az Orosz
Haditengerészet első Borej-osztályú atom-tengeralattjárója a
tervezetekkel ellentétben csak 2013-ban áll majd hadrendbe. A
korábbi tervek ugye arról szóltak, hogy a szóban forgó SSBN és
elsődleges fegyverzetéül szolgáló, göröngyös múlttal
rendelkező, sorozatgyártás szempontjából 2011
végén zöld lámpát kapott Bulava
SLBM még az idei év őszén hadrendbe áll.
Az
orosz védelmi miniszter arról nem értekezett, hogy a K-535 Jurij
Dolgorukij hadrendbe állítására pontosan mikor lehet számítani,
arra azonban annál inkább kitért, hogy az osztály második
tagja, a hajógyári tesztjeit amúgy a közelmúltban teljesített
K-550 Alexander Nyevszkij várhatóan 2014-ben veszi majd fel a
szolgálatot.
Két
dolgot megjegyeznénk. Egyrészt az első Borej őszi hadrendbe
állítása már eleve egy eltolt dátum volt, lévén a K-535-öst
már a nyáron hadrendbe akarták állítani, ám ezt a menetközben,
többek között a ballisztikus rakéták indító rendszerében
felfedezett problémák ezt ellehetetlenítették. A Szevmash
hajógyártól a problémamentesített Borejt elvileg október
elején vette át az Orosz Haditengerészet. Másrészt 2. Borej
kapcsán meg az volt a terv, hogy az év vége előtt útnak indít
1-2 Bulavát és decemberben hadrendbe áll.
Azt
ugyan nem lehetett tudni, hogy melyik flottánál. Persze papíron a
Csendes-óceáninál, de az nem volt egyértelműsítve, hogy egyből
Viljucsinszkba kerül-e, vagy a K-535 Jurij Dolgorukijhoz
hasonlóan eleinte
az Északi Flottánál marad –
a K-84 helyettesítése végett, illetve a viljucsinszki
infrastruktúra véglegesítésére várva.
Nos
az orosz védelmi miniszter a K-550 2014-es hadrendbe állításával
kapcsolatos közlése ezt sokban nem módosította, mert bár a
Csendes-óceáni Flottát nevezte meg, arról nem beszélt, hogy
lesz-e kitérő. Ugyanakkor ha valóban 2014-ig Szeverodvinszkben és
környékén téblábol majd, akkor tippünk szerint esetében már
nem lesz átmeneti kitérő az Északi Flottánál és a megnevezett
évre készen áll majd Viljucsinszk is – ezúttal
tényleg.
Cirkáló ütközött atom-tengeralattjáróval Florida partjainál
2012.
október 14., vasárnap - 13:13
Szerencsés kimenetelű ütközésre került sor
szombat délután Florida partjai mentén a Ticonderoga-osztályú
cirkáló, a USS San Jacinto (CG 56) és a Los Angeles-osztályú
atom-tengeralattjáró, a USS Montpelier (SSN 765) között – áll
a U.S. Navy közleményében. A haditengerészet által közzétett,
egyelőre szűkszavú sajtóanyagban olvashatóak szerint az
összeütközésre helyi idő szerint 15:30-kor került sor Florida
állam északkeleti partjainak mentén, konkrétabban Jacksonville
körzetében.
A
honi kikötőjüket a virginiai Norfolkban tudó AEGIS cirkáló és
Los Angeles-osztályú kollégája közös gyakorlaton vettek részt,
minek folyamán az elérhető információk szerint a periszkóp
magassága emelkedő Montpelier nem kívánt kapcsolatba keveredett
vízfelszíni kollégájával. Szerencsére az esetnek nem lett
komolyabb kimenetele, a közlemény szerint mindkét résztvevő
saját erejéből hagyta el a baleset helyszínét.
Személyi
sérülés nem történt, ám hogy az anyagi károk milyen
mértékűek, azt egyelőre nem lehet tudni., lévén ez egyelőre
vizsgálat alatt áll. A Navy részéről jelenleg csak annyit
közöltek, hogy a tengeralattjáró reaktora semmilyen károsodást
nem szenvedett, ám a Ticonderoga-osztályú cirkáló szonárdómja
megsérült az ütközésben.
2 elsüllyedt orosz atom-tengeralattjáró kiemelése mellett döntöttek
2012.
október 12., péntek - 11:04
2011 nyarán a Jamal nevezetű nukleáris meghajtású
jégtörő fedélzetén az orosz állami tulajdonú atomenergiai
cég, a Roszatom igazgatóhelyettese, Ivan Kamenszkih arról
beszélt, hogy a Barents és Kara-tengerek védelme érdekében
Oroszországnak legkésőbb 2013-ig el kell döntenie mit kíván
tenni a megnevezett tengereken hullámsírba merült 2
atom-tengeralattjárójával. A Roszatom álláspontját
kommunikálva arról beszélt, hogy a K-27, illetve a K-159 sorsáról
2012 folyamán döntésnek kell születnie.
Az
illetékeseknek alapvetően két lehetőség között kellett
dönteniük: kiemelik az állítások szerint egyelőre még
veszélyt nem jelentő két atom-tengeralattjárót, vagy
biztonságos módon eltemetik a tengerfenéken.
Nos
a legfrissebb fejlemények szerint az oroszok a kiemelés mellett
döntöttek. Ám mivel Oroszország nem rendelkezik a megfelelő
felszereléssel ilyen műveletekhez, – a Kursz tragédiája után
beszerzett angol és izlandi mélytengeri eszközök csak
kutató-mentő feladatokra alkalmasak – ezért nemzetközi tender
lesz kiírva, amire várhatóan francia, holland, dél-koreai és
amerikai cégek jelentkeznek majd. (A Kurszkot például a holland
Mammoet and Smit International emelte ki.)
A
K-27 és K-159 mellett jelenleg további 5 atom-tengeralattjáró
nyugszik tengerfenéken – ezek mindegyike aktív szolgálati ideje
alatt, baleset következtében süllyedt el – adott esetben
nukleáris fegyverekkel fedélzetükön. Ezen 5 tengeralattjáró a
USS Thresher (SSN, 1963 április 10., ~ 2 500 m), a USS Scorpion
(SSN, 1968 június 30., 3 000 m), a K-8 (SSN, 1970 április 11. ~ 4
700 m), a K-219 (SSBN, 1986 október 3., 6 000 m), és a K-278
Komszomolec (SSN, 1989 április 7. ~ 1 670 m).
Novemberben megkezdődnek az Admiral Gorskov tesztjei
2012.
október 10., szerda - 14:04
A part menti sekélyebb vizeken történő
ténykedésre optimalizált és a sorozatgyártás megkezdése
óta jelentős,
tűzerőt fokozó módosításokon átesett
Sztereguscsij-osztályú korvettek mellett az Orosz Haditengerészet
legújabb tervezésű hajóosztálya a Project
22350-es fregattok.
A Szergej
Gorskov admirálisról elnevezett
hajóosztály első tagját, az Admiral Gorskovot nagyjából 2
évvel ezelőtt, 2010. október 29-én tették vízre.
Eredetileg
2011-es átadást és 2012-es hadrendbe állítást terveztek, ám
ez nem jött össze. Ugyanakkor a friss hírek szerint a majdan az
Északi Flottánál hadrendbe álló Admiral Gorskov tengeri
tesztjei végre megkezdődnek – az orosz Izvesztyija napilapnak a
haditengerészettől származó értesülései szerint legkésőbb
az idei év novemberében.
A
csökkentett észlelhetőségű, – és ennek elemeként a
felépítményben kompozit anyagok alkalmazásával készülő – 4
500 tonna vízkiszorítású hajóosztályból további kettő áll
építés alatt: az Admiral Kaszatonov várhatóan 1 évvel a
hajóosztály névadója után, 2014-ben állhat majd hadrendbe, míg
az Arszenyij Golovko admirálisról elnevezett 3., vagy másképp
nézve a sorozatban gyártott 2. fregatt gerincfektetésére pedig
az idei év februárjában került sor.
A
leendő Admiral Golovko a 2012. februári gerincfektetéskor
készült felvételen. | Fotó: Szervernaja hajógyár
Kapcsolódó,
bár nem friss hír hír, hogy a Gorskov-osztályú fregattok
építésének finanszírozására az állami tulajdonú Sberbanktól
a Szervernaja hajógyár 510 millió dollár értékű hitelt vehet
fel egy augusztus végi döntés értelmében.
Csak 2 Kirov maradhat
2012.
szeptember 27., csütörtök - 11:02
A Szovjetunió pályafutásának utolsó másfél
évtizede alatt 4 félelmetes tűzerejű cirkáló kezdett
realizálódni – ki ne ismerné az 1980-tól kezdődően hadrendbe
állt nagyvadakat, a Kirov-osztályú csatacirkálókat. Szintén
ismert lehet, hogy ezen nukleáris meghajtású fenevadakból
jelenleg csak a legifjabb, az Orosz Haditengerészet által csak
1998-ban átvehetett Nagy Péter áll aktív szolgálatban.
Megjegyzendő, hogy immáron több éve napirendi ponton van a másik
3 Kirov reaktiválása.
Az
1988-ban harmadikként, Kalinyin néven hadrendbe állt, jelenleg
Admiral Nahimov név alatt ismert cirkálón már 2008-ban elkezdtek
felújítási munkálatokat azon céllal, hogy az utoljára 1997-ben
kihajózott cirkálót 2012-re újból hadrendbe állítható
szintre kalapálják. A Kirovoknak a jelenlegi fejlemények
szempontjából lényeges történelmének következő fontosabb
állomása 2010 volt, mikor is olyan nyilatkozatok hangzottak el,
hogy 2020-ig mind
a 4 cirkáló aktív állományban lesz.
Még az 1990-ben a Földközi-tengeren reaktorbalesetet szenvedett
ex-Kirov / Admiral Usakov kapcsán sem nyilatkoztak úgy, hogy a sok
évvel korábbi terveknek megfelelően lángvágós kezelést kap.
A
tervezett modernizálás, illetve átfegyverzés előtt álló
Kirovokkal Moszkva egy korábbi pedzegetés szerint számol
egy esetleges
orosz tengeri telepítésű rakétavédelmi rendszerkapcsán.
Ez persze a szóban forgó behemótok hatalmas kapacitása végett
nem is meglepő, ám az Egyesített Hajóépítő Vállalat védelmi
megrendelésekért felelős részlegének igazgatója által
nemrégiben közöltek alapján úgy tűnik hogy ezen szerepkörre
csak 2 Kirovnak van némi esélye.
A
Nagy Péter mellé várhatóan elsőként csatlakozó Admiral
Nahimov döngicsélő Kamovokkal. Az Sz-300 -> Sz-400 átállás
mellett P-700 -> P-800 cserét is emlegetnek. Összességében a
Kirvok mellett a Halálcsillag továbbra is kispályás marad... :)
Anatolij
Shlemov nemrégiben az Admiral Nahimov felújításának
költségeiről értekezett, melyhez kötődően kitért arra is,
hogy részükről a másik két inaktív Kirov, az Admiral Usakov és
az Admiral Lazarev ócskavasként van kezelve, felújításra
alkalmatlannak minősítették őket. Ezzel ellentétben azonban az
Admiral Nahimov mintegy 50 milliárd rubeles rendbehozatali
költségét elvileg tartalmazza az orosz haderő 2011-2020 közti
reformja. Shlemov elmondása szerint ezen összegből mintegy 30
milliárd rubelt tesz ki a felújítás, a maradékot pedig a
modernizálási és átfegyverzési munkálatok vinnék el.
50
milliárd rubel az jelenleg 1,24 milliárd euró körüli összeg,
ami nem kevés. Összehasonlításképpen 1,5 milliárd euró
körülire becslik a franciákkal tető alá hozott Mistral üzlet
anyagi ellentételezésének nagyságát. Az Orosz Haditengerészeten
belülről érkező füles alapján a Nahimov felújítása ezen
vaskos árcédula ellenére is már eldöntött tény, a jövőre
megkezdendő munkálatok 2017-re fejeződnének be.
A
névtelenségbe burkolózó forrás szerint az Admiral Nahimov a
modernizálása után az Északi Flottához kerülne – ahol
vélhetően átvenné majd a Nagy Péter szerepét, míg utóbbi
felújítását végzik majd. A forrás közlése szerint jelenleg a
modernizálási folyamat elemeinek összeállítása zajlik és az
év vége felé várható döntés arról, melyik összeállítás
realizálódhat.
A
tervezett felújítással szemben persze vannak elemzők részéről
megfogalmazott aggályok is – egyes vélemények szerint túl
magas az ár, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a modernizálás
után várhatóan csak 15-20 évet maradhatnak majd szolgálatban.
Az állítólagosan az Északi Flottán belül megfogalmazott
kételyek egyike, hogy lesz-e elegendő képzett tengerész ezen
hatalmas hajókra olyan időkben, mikor a tervezett tempós
flottabővítés kapcsán számos új hadihajóra is kell majd
legénység.
"Nagy Péter" Kirov Nuclear Missile Cruiser
Izrael beleszólna a német fegyverexportba
2012.
szeptember 26., szerda - 13:43
Izrael katonai dominanciáját félti a német-arab
fegyverüzletek miatt és beleszólást követel a térségbe
irányuló fegyverexportokba. Mint ismeretes korábban Szaúd-Arábia
érdeklődött Leopard 2 páncélosok iránt, Algéria fregattokat
rendelt, Egyiptom pedig tengeralattjárók iránt érdeklődött.
A
Haaretz nevű újság magas rangú katonai vezetőktől származó
információi szerint, szeptember elején Amos Gilad, az izraeli
védelmi minisztérium politikai és katonai ügyekkel foglalkozó
igazgatója látogatott Németországba, hogy ez ügyben
tárgyalásokat kezdeményezzen a német kormánnyal.
A
Haaretz az ezzel foglalkozó cikket néhány órával az előtt
jelentette meg, hogy Guido Westerwelle német külügyminiszter
látogatásra érkezett volna a zsidó államba. Megérkezését
követően rövid tárgyalást folytatott Ehud Barak izraeli védelmi
miniszterrel mely során támogatásáról biztosította az izraeli
félt az iráni atomvitával kapcsolatban. Guido véleménye szerint
„Egy iráni nukleáris fegyverkezés nem fogadható el.” Ezt
követően Ehud Barak köszönetet mondott Németországnak az
ország védelmében tett segítségéért és egyértelműen utalt
a hamarosan izraeli kézbe kerülő 6 db atomfegyverek hordozására
is alkalmas német tengeralattjárókra.
Izrael
volt annak a többnapos diplomácia körútnak a végső állomása
mely során a német külügyminiszter a szíriai helyzetről és az
iráni atomprogramról igyekezett tájékozódni. Az iráni
helyzettel kapcsolatban a német miniszter felszólította Iránt,
hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz.
Írta:
forest
Átadták a kínai haditengerészet első repülőgép-hordozóját
2012.
szeptember 24., hétfő - 12:52
Az Admiral Kuznyecov nem befejezett, Ukrajnától
megszerzett testvérhajója, a Varjag sokat szerepelt oldalunkon,
különösen az után, hogy a szorgos kínai hajógyári munkások
befejezték az egykoron még a szovjet haditengerészet számára
elkezdett repülőgép-hordozót és 2011. augusztusában megkezdték
vele a tengeri teszteket. A szóban forgó hordozóra sokáig
eredeti nevén, vagy épp Shi Lang néven hivatkozott mindneki, ám
pár hete tudni lehet, hogy a hadrendbe állítás előtt álló
repülőgép-hordozó nevét azután a tartomány után kapja, ahol
a kínai haditengerészet számára hasznosítható állapotba
hozták. A jelenleg a 16-os oldalszámot viselő kínai hadihajó
így a Liaoning nevet kapja várhatóan.
A
jövőbeni projectekhez a kínai tervezőmérnökök
tanulómunkájának is tekinthető Liaoning egy lépéssel közelebb
került a hadrendbe állításához: vasárnap hivatalosan is
átadták a haditengerészet részére. Az egyelőre nem ismert,
hogy az átadási eseményre a nemzeti lobogóval, a Kínai Népi
Felszabadító Hadsereg, továbbá a haditengerészet zászlajával
felékesített repülőgép-hordozó tényleges hadrendbe állítására
pontosan mikor kerül majd sor, annyi azonban bizonyos, hogy már
nincs messze.
Kifilézték a Typhoonok utolsó tokhalát is
2012.
szeptember 22., szombat - 15:00
A címben ugyan elrejtettük a segítséget, de ha a
tokhal helyett “NATO-san” azt mondjuk, hogy Sturgeon, akkor a
szintén NATO elnevezéssel, a Typhoon-nal párosítva már biztosan
adja magát, hogy az SS-N-20 SLBM-ről van szó – amit hívhatunk
egyik orosz jelölésével R-39 Rif-nek is. Ezen szilárd
hajtóanyagú ballisztikus rakéták egykoron a legnagyobb nukleáris
meghajtású ballisztikus rakéta hordozó tengeralattjárók, az
Akulák fő csapásmérő fegyverzetét alkották. Mert hogy a
Typhoon orosz megnevezése Akula, azaz cápa.
R-39
/ SS-N-20 betöltése az egyik Typhoonba. Az R-39 maximálisan 10
darab visszatérő egységet volt képes eljuttatni 8 300
kilométeres távolságba, így a 6 Typhoon rogyásig megrakva akár
1 200 nukleáris töltet célbajuttatását is lehetővé tette
volna. Az orosz állítások szerint a visszatérő egységekben
100, a nyugati álláspont szerint 200 kT hatóerejű nukleártis
töltetek lapultak. | Forrás: warfare.ru
No,
de az elnevezéseken történő rugózás helyett lássuk inkább a
nem túl vaskos híranyag érdemi részét, ami nem más, mint hogy
az Egyesült Államok oroszországi nagykövetségének nyilatkozata
szerint nemrégiben sor került az utolsó R-39-es megsemmisítésére
is. Az Egyesült Államok a Nunn-Lugar Kooperatív
Fenyegetéscsökkentési Program (Nunn-Lugar Cooperative Threat
Reduction Programme, CTR) kapcsán jön a képbe. Ezen
együttműködési program keretében az USA és Oroszország
közösen semlegesítették többek között az SS-N-20 / R-39
SLBM-eket. Már ami az R-39 készletből az azok megsemmisítését
célzó program 12 évvel ezelőtti megkezdődésekor még megvolt.
Lévén
Moszkva már ezen együttműködés előtt is semlegesített nagyobb
mennyiséget ezen típusú ballisztikus rakétájából. A 70-es
évek folyamán a Makejev tervezőirodában kifejlesztett, majd a
Zlatouszti Gépgyárban gyártott, 1984 – 2004 között hadrenden
állt SLBM arzenált a START I és START II egyezményeknek
megfelelően kezdték el drasztikusan csökkenteni. Az 1990-es
adatok tanúsága alapján összesen 151 R-39 készült erl, melyből
120 volt telepítve a 6 Typhoon-on, míg további 31 állt
raktárban. A START I egyezmény 1994-es hatályba lépésekor még
továbbra is 120 R-39 volt telepítve, azonban a raktározott
mennyiség már 10 darabra csökkent, azaz 1990 – 1994 között 21
SS-N-20 megsemmisítésére került sor. 1996 és 1997 folyamán
további 39 darabot semmisítettek meg, ezúttal kilövések
formájában. Az említett két év folyamán elviekben 2 alkalommal
került sor 20-as szalvó indításra – egy rakéta indítása
sikertelen volt, így jött össze a 39 darabos mennyiség.
Уничтожение ракет Р-39 системы "Тайфун"
Az
indítások utáni 23. másodpercben került sor az 1. fokozat
kiiktatására.
A
CTR program keretén belül mostanáig további 78 rakéta
megsemmisítése valósult meg. Mivel az SS-N-20 immáron múlt idő,
így ha a fentebbi számokat összeadjuk, látható, hogy nem jön
ki a 151, tehát az oroszok a CTR program R-39 vonalas részének
2000-ben történő elstartolását megelőzően további 13 rakétát
is megsemmisítettek.
Algéria további tengeralattjárókat vesz
2012.
szeptember 22., szombat - 07:57
Olvasóink számára nyilván nem ismeretlen, hogy a
Földközi-tenger déli partján, Afrika északnyugati régiójában
akad két szomszéd, akiket nem a felhőtlen diplomáciai
kapcsolatok jellemeznek – ennek részeként Marokkó és Algéria
konkrétan fegyverkezési versenyt folytat. Míg Marokkót főként
az Egyesült Államok és Európa nyugati államai támogatják,
addig Algéria elsősorban Moszkva támogatását élvezi – igaz
nem kizárólagosan, lévén Algír nyugati haditechnika beszerzése
mellett is voksolt haditengerészete kapcsán. Vízfelszín alatti
képességek tekintetében ugyanakkor az orosz technika az általuk
járt út.
Mint
ezen hírünk címből könnyedén leszűrhető az algériai
haditengerészet újabb Kilo-osztályú tengeralattjárókhoz jut
majd pár éven belül. Minderről a Kommerszant értekezett orosz
védelmi minisztériumi források alapján. Az orosz gazdasági
napilap által leközöltek szerint Algéria formálisan jelezte
igényét két további Project 636M típusú tengeralattjáróra –
a források szerint konkrétan a szentpétervári Admiralitás
Hajógyárt akarják kivitelezőként, amit az orosz Kereskedelmi-
és Iparügyi Minisztérium elvileg már ki is jelölt
kivitelezőként.
Algéria
számára nem ismeretlen a hajóosztály, lévén ezidáig négy
egységet rendeltek. Kettőt még a 80-as évek második felében
vehetettek át – ezek a Kilo-osztály régebbi változatát
jelentő Project 877 exportváltozatai, Project 877EKM jelölésű
tengeralattjárók. A Nyizsnyij Novgorod-i Krasznoje Szoromovo
hajógyár Algériának készített produktumainak 1986, illetve
1987-es hadrendbe állítását követően legközelebb 2010
folyamán állíthatott hadrendbe új tengeralattjárót Algéria
haditengerészete. Egyből többet is, lévén a 2006-os, 600 millió
dolláros, az Admiralitás hajógyár által teljesített
szerződésben 2 Project 636M egység leszállítása szerepelt.
Algéria
elsőként hadrendbe állított Kilo-osztályú tengeralattjárója,
a Project 877EKM változatú Rais Hadi Mubarek 2006 novemberében.
A két algériai Project 877EKMRais Hadi Mubarek jelenlegi
állapotáról nem találtam megbízható információt. | Fotó:
Cohen Mashaoul
Ám
ha már az áraknál tartunk, akkor megemlítendő, hogy az újabb
két Kilo-ról szóló szerződés összege egyelőre nem ismert, de
vélhetően legkésőbb jövőre kiderül, ugyanis a végleges
szerződés realizálódását a jövő év folyamán várják az
információt megosztó források. Mivel még nincs végleges
szerződés, így az árcédula mellett az sem ismert, hogy a
marokkóiak jövőre hadrendbe álló tengeralattjáró vadász
FREMM fregattja mikor futhat majd össze először jövőbeni
játszópajtásaival.
Algéria
haditengerészeti vonalas fejlesztései természetesen nem
korlátozódnak a tengeralattjárókra, hiszen a felszíni egységek
terén is folyik modernizálás, illetve új hajók beszerzése. A
beszerzések részben orosz, részben pedig német és olasz
eredetűek. Az orosz és német vonatkozásokról korábban írtunk
már – a Sztereguscsij és Molnija típusú korvettek, valamint a
MEKO A200 fregattok beszerzése mellett azonban valahogy nem történt
említés azon bő 1 évvel ezelőtti szerződésről, melyben az
olaszoktól rendeltek egy partraszállást támogató dokkhajót. Ez
elvileg az Olasz Haditengerészetnél San Giorgio osztálynév alatt
hadrendben álló LPD-k ráncfelvarráson átesett változata lesz.
1987
- 1994 között ezen LPD hajóosztályból 3 állt hadrendbe az
Olasz Haditengerészet színeiben. Mint arról korábban írtunk
ezen 8 000 tonnás dokkhajók közül az első kettő sorsa
megpecsételődött, a jövőben 2 db 20 000 tonnás LHD váltja
majd őket. A fenti, 2005-ben készült fotón a fotón az 1994-ben
hadrendbe állított San Giusto látható. | Fotó: Dave Fliesen,
U.S. Navy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése