A rabnép temetői járata

A rabnép temetői járata

A blog szerkesztése alatt jött a hír az Országgyűlés elfogadta a földtörvényt.

Hogy értékeljem a fülke forradalmárok ténykedését engedjék meg hogy azt a hasonlatot adjam : - amikor az ÁVH – zsidók befogták nemzetünk likvidálásra ítélt tagjait , és az ÁVH – s börtönőrök azzal szórakoztak , hogy a fogjok oldalára egy üvegbe patkányokat tettek , és ezt erősítették rájuk, hogy rágja át magát a patkány a rabon, egy kicsit melegítették az üveg oldalát , hogy serkentsék a patkányok menekülését akik így átrágták a fogoly testén magukat. No ez egy kínzási módszer volt az ÁVH- s időkben.

És mi van most a fülke forradalmárok szabadságharca idején : - elemezzük a helyzetet , ma a fülke forradalmáraink a patkányok, és az ÁVH – s zsidók most is arra ösztönözik , hogy rágják át magukat a rabszolga magyar had testén . Tehát az Országunkat most is az ÁVH – s zsidó gyilkos hada irányítja és adja el, és a bohócok eljátszák a műsort amire kényszerítik a kötelet rángatók, és az a kis maroknyi csapat mert csak ellenállni a zsidó politikai maffia nyomásának .

Minden tiszteletem Ángyán úrnak , Ő még magyar ember az elkorcsosult dísz gojok már Judapestről álmodnak , és álmukban már túl vannak a farok metszésén , és kitűnő állást találtak , Ők hordozzák a tórát a zsinagógában. Csak, hogy kineveltünk újból egy hazaáruló réteget kik az istennek sem akarják elhagyni a magyar közhatalmat, ezért Ők rabolnak ölnek , és hazudnak éjjel nappal mindenkinek, és mindenhol . A visszafizethetetlen adósságot erőltetik a népre, hogy fizesse vissza azt a pénzt , amiből Ők egy garast sem láttak , hisz lenyulták az ÁVH – s zsidók , mint a nemzeti jövedelmünket, és elterpeszkedve ülnek az ország különböző méltóságok székeiben , és osztják az észt , és a halált. Mikor telik már be a pohár , mikor zavarjuk el ezt a zsidó terrorista maffia hadat amelyik a nyakunkba települt . Igen ha kell egyenként meg kell ölni őket , hogy magyar országon magyar érdek érvényesüljön. A sületlen barmok által propagált nemzeti kormány akkor lesz nemzeti , ha kiszórják belőlük a zsidókat, kik most is csak azt nézik mikor mit lehet ellopni , elrabolni.

A földtörvénnyel a talajt húzták ki a lábunk alól , és most már tényleg igaz lesz az a mondás , mely szerint : - a paraszt vet , a cigány dézsmál , a zsidó meg arat . - Hát tegyél róla hogy ne így legyen , lázadj és ha kell ölj , mert az unokáid jövőjét rabolták el a bitangok. És közben a zsidó megakarja magyarázni , hogy a Jobbik szélsőséges párt innen nem úgy látszik, sőt mind hazaárulónak látszanak az agymosottak már nem mernek ellentmondani a gazdájuknak , mert félnek , hogy nem kapnak fizetést , vagy már bennük van a halálos csip , és ha nem úgy cselekednek aktíválják a ciánadagukat és törlik az élők sorából. Hát meddig is terjed az ők szabadságuk, és a szabadságharcuk az egész csak egy pitiáner olaj maffia csapat kiknek tudják , hogy mi van a fülük mögött, és ha nem azt csinálják , hát jön a megtorlás . Idegen tollakkal ékeskednek , pedig Ők is beáltak az ÁVH- sok soraiba , hisz patkányokként rágják át a testünkön magukat , és neked látnod kell , hogy a fél ország , már hajléktalan lett, a megmaradt értékeinket , törvényekkel igyekeznek elvenni tőlünk , és nekünk még a védekezés jogát sem akarják megengedni . Magad uram ha szolgád nincs – ez a jelszó – az egész állami berendezkedésünk nem a magyart védi, hanem a zsidó rablást és gyilkolást szentesíti, és ti hülye magyarok ezt szó nélkül türitek , belétek lett nevelve – ne szólj szám nem fáj fejem sem – és mond innen nézve tényleg így néz ki a helyzet , vagy belenyugodtál a sátán megkérdőjelezhetlennek hitt hatalmába és feladod az ellenállást, de akkor a gödröd is ásd meg , hátha lesz valaki aki belefordit , és betakar e föld hantjaival . Nem nagy jövő , de ha csak erre telik , akkor nyugodj belé , de legalább egy vagy két hazaárulót vigyél magaddal , és a többség menekül majd mint Francia honban .

De mi volna , ha ÁVH- t lanítanánk az országunkat , fücsüljünk a rabló zsidó maffiára , hisz ők nem rendeznek elszámoltatást, vegyük kézbe sorsunkat , és ahogy ők tizedelnek bennünket mi is szervezzük meg balesetüket kocsi , metró aláesésüket. Ha ő elérhetetlen a családját érje a baleset . Tisztuljon ez a nemzet a hazaárulóknak nem jár virág , és tisztelet mondta Vona , és igazat beszélt .

Tökéletes behódolás

Fiam köszönöm , hogy földönfutóvá tettél. A férjem a Hajdu Bét áldozata lett, felakasztotta magát. A gyermekeim hajléktalanokká váltak a bankok kilakoltatták őket. Én kutyakaján élek mióta a férjem öngyilkos lett amióta az a büdös zsidó lerabolta a libatenyésztőket, most hogy a talpalatti földünket is elveszed, már csak a zsidónál lehetünk zsellérek , ha megtür bennünket. Ha már Én sem fogok rád szavazni mond fiam milyen világ fog jönni a magyarra, gondolod , hogy a zsidók téged fognak választani , ja hogy azért próbálsz egy kis vagyont összehozni ,hogy a gyerekeknek ne keljen koldulni menni. Az ÁVH-s unokák titeket is kiütnek mad a nyeregből bizony fiam palesztin sors lesz a magyar élet, és ezt Arany János szavaival tolmácsolva : - te tetted ezt király. - mond fiam bölcs dolog a koronát próbálgatni, nézd milyen sandán néznek ábrahám gyermekei , pedig tőlem mindent elvettetek még a reményt is . Ahogy kihuny a parázs az emberek szeméből mikor a jövőjüket eladtátok ott a padsorokban kihuny a ti szemetek lángja is , és ne próbálja meg egy zsidó sem elhitetni vélünk , hogy ez mind értünk van . Az lehet , hogy minden agymosottak vagytok , és halálcship beültetettek , és ha nem arra szavaztok amit elvár a gazdátok , megkapjátok a cián adagotokat. De azt hiszem , hogy most jobb let volna a ciánt választanotok, úgy megmaradt volna a becsűletetek, de így fiam gondold végig a folyamatot a dög üli meg a nagy magyar rónaságot, és bizony ezt te ti csináltátok fiam . Ha hazamész fiam néz a tükörbe , és köpd szembe magad , egyszer legyél térgyilagos a tükörképeddel , és hord le őt a sárgaföldig amiért hagyta hogy elveszitsem benne a bizalmamat . Még egy kérdésem volna , ha akarsz válaszolsz rá , ti minden cionista zsidók vagytok , és a sátánt szolgáljátok , mi már tudjuk , meg sem kell szólalnod legyetek átkozottak az utálatos képen a zsinagógában . Már csak a szerveimet tudjátok elrabolni ti díszzsidók megis próbáljátok, az egész rendszeretek ki van építve futószallagon ontjátok a szerveket , ha kell mint annak ideján az ÁVH -s zsidók ahogy tömték a húsdarálót , ti legalább a szerveinket értékesítitek.

Fejlesztések az Orosz Légierőben – Bevezetés

Flanker, 2010. november 10. Bevetés, Katonai, Kiemelt 14 hozzászólás »

Oroszországgal kapcsolatban általában kétféle elképzelés él – katonai-haditechnikai téren legalábbis – az emberekben: az egyik álláspont szerint az oroszok még a kereket sem találták fel, így gyakorlatilag botokkal vannak felfegyverkezve; ha pedig mégsem, akkor ami orosz, az csak ócskavas lehet. A másik elképzelés szerint az oroszok már évszázadok óta űrhajókkal közlekednek, csak az álcázótechnikájuk fejlettsége miatt erre még senki nem jött rá. Nyilván nem árulok el nagy titkot, ha azt állítom, hogy mindkét álláspont nagyjából a hülyeség kategóriájához konvergál…

Elöljáróban le kívánom szögezni, hogy bevezetőnk nem tudományos értekezés, hanem a helyzet megértéséhez szolgáló rövid és tömör ismertetés, így több dolog marad ki belőle, mint amennyi nem. Az ezzel kapcsolatos reklamációk érthetőek ugyan, de a fentiek miatt nem áll módunkban elfogadni őket. Kulturált komment formájában természetesen örömmel fogadunk minden értelmes és hasznos kiegészítést.

Az Orosz Légierő lobogója

Kezdjük talán onnan, hogy a Szovjetunió felbomlásával az addig hellyel-közzel mennyiségileg és némi jóindulattal minőségileg is elég komolynak nevezhető fegyveres erők (vagyis a szárazföldi erők, a légierők /úgymint Távolsági Repülők, Frontrepülők és Légvédelem/ és a tengerészet) gyors hanyatlásnak indultak: egészen egyszerűen a fenntartásukra sem volt pénz, nem hogy fejlesztésekre. Jellemző példa, hogy egy tengeralattjáró-bázison egészen egyszerűen lekapcsolta az áramot a szolgáltató, mert nem tudták fizetni a számlát (mondanom sem kell, hogy saját fizetésükről a katonák csak ostoba pletykaként hallottak néha) – igaz, néhány tengerészgyalogos gyorsan a szolgáltató értésére adta, hogy jobban járnak, ha azonnal visszakapcsolják…

Ez a helyzet gyakorlatilag oda vezetett, hogy a meglévő technika részben kannibalizáció áldozatává esett, részben pedig balesetekben került veszteséglistára – más részét pedig eladták annak, aki fizetni tudott érte. Utóbbit esetenként akár illegálisan is megtették – és itt nem pár száz vagy ezer Kalasnyikovra kell gondolni, hanem komolyabb dolgokra. (Nukleáris töltetek eladásáról csak városi legendák vannak: mindenki hallott róla, de konkrétumot senki nem tud.) A pilóták a repülésre nem nagyon gondolhattak, lévén üzemanyagra sem volt pénz, arról már nem is beszélve, hogy a karbantartások elmaradása miatt a felszállások elég súlyos kockázatokkal jártak. Természetesen a helyzet a többi fegyvernemnél sem volt jobb, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem voltak repülések, vagy a flotta minden hajója ócskavasként süllyedt el a kikötőkben (persze példa azért volt rá…) és hasonlók.

Azért történtek csodák is: a nukleáris meghajtású Kirov-osztály negyedik tagja – jelenlegi nevén Nagy Péter – 1998-ban állt szolgálatba. Még mielőtt valaki arra a téves elképzelésre jutna, hogy ezek szerint sikerült némi pénzt összekaparnia az orosz államnak, elkeserítem: a hajó befejezésére a pénzt gyakorlatilag közadakozásból hozták össze: bankok, cégek, magánszemélyek adták oda a rávalót. Látott már mindenki ún. “szponzori autó”-t, ugye? Nos, ha nem egy hadihajóról lenne szó, akkor a Nagy Péter is valahogy azokhoz hasonlóan nézne ki…

Azért így jobban mutat

Természetesen a különféle hadiipari tervezőirodák és gyárak is igen súlyos helyzetbe kerültek, a korábban bőséges állami megrendelések hiányában csak az exportban reménykedhettek. Így aztán a fejlesztések nem álltak le ugyan teljesen, de ezek az orosz fegyveres erőknél vagy egyáltalán nem, vagy csak rendkívül csekély számban jelentek meg (kisebb és olcsóbb felszerelések).

Politikával nem foglalkozunk ugyan, de a téma okán most sajnos érintenünk kell: a Szovjetunió megszűnésével Oroszország lényegében minden nyavalyát megörökölt – a többi tagállamon kívül -, amit csak lehetett, de ez leginkább csak púp volt a hátukon. A gazdaság egészen egyszerűen romokban hevert, ami még működött, az elsősorban a nyersanyagok kitermelése és exportja volt. Az addigi rendszert fenntarthatatlansága okán piacgazdaságra és demokráciára kívánták cserélni, valahogy úgy, ahogy az nálunk is történt. Hogy jó hírem is legyen: hozzájuk képest mi még igen jól jártunk. Valahogy náluk is úgy alakult, hogy néhányan (egy kb. 150 milliós országról beszélünk!) iszonyatosan meggazdagodtak, de annyira, hogy még a leghülyébbek sem hitték el, hogy ezt tisztességesen csinálták, pedig elvétve erre is akadt példa. Amikor azt írom, hogy “iszonyatosan”, akkor azt tessék komolyan venni: egy akkor meggazdagodott orosz (lásd még: oligarcha) Magyarországot (és még pár környező országot) gyakorlatilag kilóra meg tudna venni és a bankszámlái ezt meg sem éreznék. Figyelembe véve, hogy az ottani privatizációból sem lett az állam dugig pénzzel, így a helyzet tovább romlott: nem volt se pénzük, se vagyonuk – viszont az új tulajdonosok adózás terén nem igazán jeleskedtek, sőt, vagyonukat külföldre mentették. Így aztán az állam – és a lakosság – helyzete még tovább romlott. Lényeg a lényeg, idővel Oroszországban a demokrácia gyakorlatilag szitokszóvá vált (a ‘privatizáció’ szó hallatán pedig még a legjámborabb bábuska is fegyvert ránt), hiszen nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy pl. az olajat kitermelik és eladják, de abból az állam bevételt gyakorlatilag egy kopejkát sem lát. (Az emberek meg a fizetésükkel jártak ugyanígy.) Ehhez persze a hivatali korrupció is nagyban hozzájárult.

Mindeközben Oroszország nemzetközi megítélése a Szovjetunióhoz képest is a bányászbéka feneke alá zuhant, nagyjából pénzért kuncsorgó szerencsétleneknek nézték őket és – nem túl meglepő módon – gyakorlatilag nem vették őket komolyan.

A kialakult helyzetet néhányan úgy értékelték, hogy lehetőséget kínál nekik arra, hogy a saját pecsenyéjük sütögetésébe kezdjenek, lehetőleg Oroszország Anyácska kebelétől minél messzebb. Igen, Csecsenföldről van szó.

Maga a gondolat nem volt teljesen hülye, de nyilvánvaló okokból Moszkva tetszését nem nyerte el. Elég az hozzá, hogy az első csecsen háborúban Oroszország elég méretes pofont kapott: vért izzadtak, mire sikerült valamennyire kiegyezni a csecsenekkel egy “döntetlenben”. Igaz, ekkorra Csecsenföld már romokban hevert, az olajiparhoz értő – jellemzően orosz – szakemberek pedig elmenekültek vagy meghaltak, így a csecsenek is kénytelenek voltak belátni, hogy a döntően az olajra alapozott leendő Kánaánjuk a hegyek között nem túl megvalósítható – de az oroszokból továbbra sem kértek.

Néha kifejezetten jó napja volt a csecseneknek...

...néha meg kifejezetten nem. (A kép állítólag az első csecsen elnök, Dzsohar Dudajev utolsó pillanatát örökítette meg - közvetlenül a detonáció előtt.)

Az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin ekkor már nem örvendett túl jó egészségnek – népszerűségnek meg mégannyira sem -, így az utódlásra is gondolva valamiért az FSZB elnökét tette meg miniszterelnöknek – Jelcin lemondása után pedig ő lett a megbízott elnök. Oroszország polgárainak döntő többsége szerint az öreg Borisznak ezen döntései mindenképpen a javára írandóak: most Vlagyimir Putyinra célzunk, ha valakinek még nem esett volna le…

Nem szeretnénk annak a helyében lenni, akiről éppen Mr. Putyin beszél... (AP Photo/Misha Japaridze)

Néhány, a csecsenek számlájára írt merénylet és egyéb események miatt Putyin egy második fordulóra adott utasítást Csecsenföldön  – amely az elsőhöz képest kifejezetten sétagaloppnak bizonyult. (Hangsúlyozom: az elsőhöz képest.) Ezzel megalapozta népszerűségét, így nem túl nagy meglepetésre 2000-ben Oroszország elnökévé választották.

Nem, ez nem Photoshop - tényleg berácsozták

Nagyjából innentől kezdődött az, hogy – ahogy Putyin fogalmazott – “kézbe vették a bunkósbotot és máris figyelni kezdtek rájuk”. Ez annyit tesz, hogy az oligarchákat némileg “helyre tették”: aki értett a szóból, az köszöni, jól van és nem lett földönfutó, aki meg vitatkozni próbált, az vagy börtönben van vagy külföldre menekült. A félreértések elkerülése végett tisztázzuk: az orosz polgárok számára ez egyáltalán nem volt egy szomorú fordulat, sőt. Természetesen mindezek miatt voltak háborgások nemzetközi viszonylatban is a magántulajdon oroszországi “nem-tisztelete”, “az emberi jogok lábbal tiprása” és a “koncepciós per”-nek nevezett eljárások miatt, de könnyen elképzelhetjük, hogy az orosz polgárok döntő részét ez mennyire érdekelte vagy keserítette el… Nem túl meglepő módon semennyire. Éppen ellenkezőleg: a többség úgy volt vele, hogy ezek az emberek jó helyen vannak, legyenek is bárhol éppen, mert rászolgáltak – és egyetlen könnycseppet sem hajlandóak értük ejteni.

Putyin hatalomba lépését követően aránylag rövid idő alatt kiderült, hogy az orosz államnak is vannak bevételei, majd az is kiderült, hogy ezek a bevételek gyakorlatilag igen jelentősek – hála elsősorban az olajnak. Idővel Oroszország gyakorlatilag akkora valutatartalékokra tett szert, hogy akár fürödhetett is volna a pénzben. Ez idővel aztán lehetővé tette azt is, hogy újra pénzt tudjanak fordítani a fegyveres erőkre és a katonai célú fejlesztésekre is – sok más egyéb mellett, persze.

Ez természetesen magával hozta azt is, hogy Oroszország nemzetközi viszonylatban is magához tért: elég, ha csak a grúzokkal történt csetepatéra gondolunk. Persze mindenki dumált mindenfélét, beszólogatott és tiltakozott össze-vissza, de Abháziában és Dél-Oszétiában jelenleg is orosz csapatok vannak és a dolog nagyon úgy áll, hogy a grúzok ezen területekre keresztet vethetnek… (Egyébként a történtek – egyes álláspontok szerint – részben visszavágónak is tekinthetőek Koszovó miatt.) A végeredménytől függetlenül természetesen voltak az orosz hadtevékenységnek gyenge pontjai – de mit mondhatnánk a grúz műveletekről?! Összességében persze téves lenne arra az álláspontra jutni, hogy a már-már múzeumi orosz technika napjainkban is bőven jó a célra, ez csak hellyel-közzel állja meg a helyét – a grúzokkal szemben történetesen igaznak bizonyult az amerikai és egyéb kiképzési segítség és felszerelések ellenére is. Itt valójában az történt, hogy a grúzok voltak kiemelkedően hülyék – vagy ha nem, akkor valamit nagyon-nagyon csúnyán benéztek…

A grúz elnök bátran szembeszáll az orosz Frogfootokkal Goriban a grúz-orosz háború idején

Ettől függetlenül persze a megfelelő következtetéseket levonták az oroszok: a fegyveres erőik fejlesztését magasabb fokozatba kapcsolták…

No comment

Ezen – relatíve – hosszú bevezető után sorozatunk többi részében áttekintjük, mit lehet tudni az utóbbi időben az Orosz Légierőnél történt fejlesztésekről, illetve, hogy egyáltalán mi a helyzet jelenleg az Orosz Légierővel. Sorozatunk befejező részében pedig kitérünk az orosz fegyveres erők többi részére is, mintegy érdekességképpen, illetve azért, hogy ne hagyjunk olvasóinkban hiányérzetet.

Jelezném, hogy Oroszország sok más egyéb mellett olyan nagyszerű dolgokat is adott a világnak, mint a maszkirovka és a Patyomkin-falvak, arról már nem is beszélve, hogy náluk a kémkedés és a kémelhárítás, hovatovább az ellenség megtévesztése nemzeti sport. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy Oroszország “érzékeny pontjairól” sok esetben maguk az oroszok sem tudnak biztosat, ha pedig mégis, akkor azt nem kötik idegenek orrára. Ezt sorozatunk további részeinél mindenképpen kéretik szem előtt tartani…

Az Orosz (korábban Szovjet) Légierő felségjelzése 2010. márciusáig

Az Orosz Légierő felségjelzése 2010. márciusától (bevezetése folyamatban)

Fejlesztések az Orosz Légierőben – II. rész

2011. március 29., kedd - 12:57

admin

Cikksorozatunk bevezető részében rávilágítottunk arra, hogy hogyan is áll a helyzet jelenleg Oroszországban és ennek mi volt az előzménye, úgyhogy itt az ideje, hogy rátérjünk a lényegre, az Orosz Légierő repülőeszközeire. Azoknak, akik behatóan foglalkoznak a dologgal, feltehetően semmi újat nem fogunk tudni mondani vagy mutatni – de ők vannak kevesebben és a poszt gyakorlatilag nem is nekik szól, hanem a téma iránt érdeklődő többségnek. Ezzel együtt is reméljük, hogy sikerül a VVSz-t – a lehetőségekhez mérten – a lehető legjobban bemutatni. Sajnos az oroszok nem szenvednek krónikus közlékenységben, így a helyzetünk egyáltalán nem volt könnyű…

Bevezetésként szögezzük le, hogy Oroszország örökölte meg a szovjet gépállomány döntő részét: ez akár jó is lehetett volna, de a helyzet akkoriban úgy állt, hogy ezek fenntartására, pláne üzemeltetésére egy kopejkájuk sem volt és a helyzet az infrastruktúra terén sem volt jobb: a repülések rendkívül drasztikus visszaesése miatt félő volt, hogy a reptereket egyszerűen felveri a gaz.

Az Orosz Légierő lobogója

Ez a helyzet Putyin első elnökké választása után indult változásnak, bár már Jelcin idején is történtek szervezeti változások. Ezek folytán jelenleg a helyzet úgy áll, hogy Oroszországban van a Haditengerészeti Légierő és “A” Légierő – utóbbi magába olvasztotta a Hadsereg repülőit (ez leginkább helikoptereket jelent), valamint a Távolsági Légierőt (DA) és a Légvédelmi Repülőcsapatokat (PVO). Mindezeken túl a Légierő megszabadult az olyan “kohószökevényektől”, mint a MiG-21/23 vagy a Tu-22 család (stb). Ezzel nem kevés pénzt kívántak egyrészt megspórolni, másrészt pedig amúgy sem volt értelme ezeket a típusokat rendszerben tartani. Az átszervezések során repülőterek is bezárásra kerültek, alakulatok szűntek meg, lásd “reform” – csak, hogy némi hazai vonatkozása is legyen a dolognak, igaz, egy apró különbséggel: az Orosz Légierő létezik és nem csak papíron.

Ezúton szeretnék gratulálni azoknak, akik a kötelező tiszteletkörön túljutottak: most rátérünk arra, hogy a változások a repülőgépek vonatkozásában miben mutatkoztak meg.

Fejlesztés alatt jelen esetben azt értjük, amikor új típust rendszeresítenek vagy meglévőt korszerűsítenek. Tekintettel azonban arra, hogy Oroszország korábbi helyzete egyáltalán nem volt rózsás, ezért mi most minden új gépet fejlesztésnek tekintünk, akkor is, ha egy tulajdonképpen régi típusról van szó, mint például a MiG-29 Fulcrum.

Hogy valamennyire aktuálisak is legyünk, fejlesztésre máris adott egy kiváló – ám nem túl gyakori – példa: nemrég érkezett meg 4 db Szu-27SzM3 az Orosz Légierőhöz: ez az alaptípus korszerűsített változata, de az, hogy ez pontosan mit jelent, kérdéses, mert a források megoszlanak ebben a kérdésben. Van, aki szerint többek között hajtómű- és radarcserét, mások szerint antenna- és avionikacserét, mások szerint meg pusztán új festést, semmi mást. Utóbbiaknak ne dőljünk be, szemmel látható, hogy ennél többről van szó: a KOLS középről átkerült a jobb oldalra. Ugyanakkor az is igaz, hogy ennek oka eredetileg az lett volna, hogy így biztosítsanak helyet a légi utántöltő rendszer fogadócsonkjának, de utóbbinak sajnos semmi jele a gépeken. Érdekes ugyanakkor, hogy ezt megelőzően csak a Szu-27SzM és Szu-27SzM2 típusjelzésekkel lehetett találkozni, erre most itt az SzM3 teljes életnagyságban. Egy dolog viszont biztos: ezek a gépek a Szu-35Sz szintjét azért nem érik el. Az “alap” SzM-ek egyébként az AL-31F-M1 jelzésű hajtóművekkel lettek felszerelve és a hírek szerint ebből a verzióból már 24 darab állomásozik az orosz Távol-Keleten. Könnyen megeshet, hogy ez valóban így van, de felhívnám rá a figyelmet, hogy ezt nem nagyon reklámozták…

(Egy kis kitérő: ha valaki már nem bírja követni az orosz típusjelzések kavalkádját, ne csodálkozzon: ez sok esetben még az oroszoknak sem megy. Komolyan.)

Mielőtt belemennénk a típusokba és a darabszámokba, a tervekkel kapcsolatban fontos tudni azt, hogy az orosz igazán kreatív nép, így a fantáziájuk sem gyenge: tervekben mindig jók voltak – a megvalósítással azonban már akadtak problémáik. Jellemző, hogy korábban több, mint 100 repülőgép beszerzését tervezték, de ezzel szemben még két tucat sem jött össze – legalábbis jelen ideig. Ugyanakkor viszont a legújabb, tavaly év végén elfogadott és 2020-ig szóló program szerint 19 ezer milliárd rubelt kívánnak a fegyveres erőkre költeni, melyből 70-80%-ot új beszerzésekre kívánnak fordítani és kb. 10%-ot kutatás-fejlesztésre. A SzU felbomlása óta soha nem költöttek még ennyit fegyverre – és az igazat megvallva sokáig nem is mertek ábrándozni ilyesmiről. Egyébként a kérdéses összeg döntő részét, azaz a hírek szerint a 70%-át 2015. és 2020. között kívánják elkölteni, ráadásul úgy, hogy a teljes összeg egy részét a gyártók kapják hitelként, hogy felkészülhessenek a “megnövekedett igényekre”: ez csak a Légierő vonatkozásában 1600 (igen, egyezerhatszáz!) repülőgépet és helikoptert jelent várhatóan, melyből a repülőgépek száma 600 darab lesz (tehát a helikoptereké 1000).

Orosz Mi-17 géppár (Forrás: Ria Novosztyi)

Felmerül a kérdés, hogy mindez szép és jó, de honnan lesz pénz egy ilyen grandiózus tervre? Nos, nem lesz: van. Az oroszok már a válság előtt is tetemes valutatartalékokon üldögéltek, melynek csak egy részét költötték el a válság kezelésére és egyéb célokra, a maradék még így brutális összeget tesz ki. Nem a pénzügyi rész a terv gyenge pontja, hanem a gyártás. Nincs különösebb probléma a kutatás-fejlesztéssel sem: ezzel gondjuk nem igazán van, de ha lenne, akkor is az a helyzet, hogy amit a SzU idején elloptak izé… szóval “meghírszereztek”, azt most simán megveszik. Kilóra. Legfeljebb nem közvetlenül az eladótól – legfeljebb kicsit drágább lesz, nagy ügy.

Az egyébként már most is látható, hogy az új gépek érkezésének üteme gyorsul: például tavaly szeptember közepén szállt fel először a Szu-30M2 első példánya, amely része annak a 64 darabos csomagnak, amelyet az Orosz Légierő nem is olyan régen rendelt meg a Szuhojtól; a Szu-34-ből pedig tavaly év végén további 4 darabot adtak át a már meglévő példányok mellé. Mihail Pogoszjan szerint innentől kezdve a gyártás üteme az évi 12-20 darabot is elérheti évente az egyedi megjelenésű típusból – és ez csak a Szu-34-re vonatkozik, márpedig párhuzamosan több Flanker-verzió gyártása zajlik vagy indul be rövidesen.

Természetesen az, hogy mondjuk ötszáz géppel több fogja a port a repülőtereken, igazán szép és jó, de gyakorlatilag semmit nem ér: a repülőeszközök arra vannak, hogy repüljenek. A SzU szétesése után az Orosz Légierőben hosszú éveken át boldog volt az a MiG-31 pilóta, aki évi 10 (nem vicc: tíz!) órát repülhetett. Ez a szám 2000. után lassan növekedésnek indult, majd meglódult és 2009. körül ugyanezen pilótának már évi 100 órát biztosítottak. Napjainkra már elmondható, hogy az orosz pilóták átlagban évi 100 óra felett repülnek, tehát a fejlődés ilyen téren is elég komoly.

* * *

Amennyire tudni lehet, hivatalosan az Orosz Légierő az alábbi eszközökkel rendelkezik napjainkban (a Haditengerészet és a Hadsereg eszközeit a felsorolás nem tartalmazza):

- ~300 db Aero Vodochody L-39 “Albatros” (kiképző);
- 120 db Antonov An-12 “Cub” (szállító);
- 20 db Antonov An-22 “Cock” (szállító);
- 180 db Antonov An-24/26/32 “Curl” (szállító);
- 11 db Antonov An-124 “Condor” (szállító);
- 20 db Antonov An-72/74 “Coaler” (szállító);
- 19 db Berijev A-50 “Mainstay” (AWACS);
- 16 db Iljusin Il-22 “Coot” (felderítő/elektronikai hadviselési);
- 70-180 db Iljusin Il-76 “Candid” (szállító);
- 20 db Iljusin Il-78/78M “Midas” (légi utántöltő);
- ~200 db Jakovlev Jak-52 (kiképző);
- 12 db Jakovlev Jak-130 “Mitten” (kiképző);
- 15 db Kamov Ka-50 “Hokum” (harci): sorozatgyártás leállítva a Ka-52 miatt;
- 10 db Kamov Ka-52 “Hokum-B” (felderítő/harci);
- 6 db Kamov Ka-60 “” (szállító): megrendelve;
- 232 db Mil Mi-24 “Hind” (harci): tartalékban 150 db;
- 30 db Mil Mi-26 “Halo” (szállító);
- 24 db Mil Mi-28 “Hokum” (harci): tervezett darabszám 300(?);
- ~200 db Mil Mi-8/17 “Hip” (szállító/többfeladatú);
- 24 db Mikojan-Gurjevics MiG-25 “Foxbat” (felderítő/gyakorló);
- 194 db Mikojan-Gurjevics MiG-29 “Fulcrum” (harci): tartalékban 150 db és további 50 db gyakorló példány;
- 168 db Mikojan-Gurjevics MiG-31 “Foxhound” (harci): tartalékban kb. 100 db;
- 300 db Szuhoj Szu-24 “Fencer” (harci/felderítő/elektronikai): tartalékban 120 db;
- 240 db Szuhoj Szu-25 “Frogfoot” (harci);
- 320 db Szuhoj Szu-27 “Flanker” (harci/gyakorló);
- ~12-16 db Szuhoj Szu-34 “Fullback” (harci): megrendelve mintegy 60 db;
- 16 db Tupoljev Tu-160 “Blackjack” (stratégiai harci);
- 80 db Tupoljev Tu-22M3 “Backfire” (harci/felderítő): 90 db tartalékban;
- 64 db Tupoljev Tu-95MS “Bear” (stratégiai harci).

Ezeken túlmenően vannak még más típusok is rendszerben, például a bombázók személyzeteinek kiképzésére szolgáló Tu-134 verziók, de ezeket a felsorolás nem tartalmazza és sajnos a lista valószínűsíthetően korántsem teljesen pontos: a különböző források ritkán említik ugyanazokat a számokat egy-egy típus esetében.

Természetesen a Légierő állományába nem csak repülőeszközök tartoznak, hanem légvédelmi rakétarendszerek is, ezek száma – amennyire tudható – a következő (osztályok számát tekintve):

- 70 db Sz-300PSz;
- 30 db Sz-300PMU;
- 200 db Sz-300V;
- 3-4 db Sz-400.

Mint az látható, a repülőeszközök közül a régi típusokat (MiG-21/23/25, Szu-15/17) kivonták és tartalékba helyezték, de ez valószínűleg lekonzerválást már nem jelentett. A szabad ég alatt történő tárolást is figyelembe véve ezekre (idővel) gyakorlatilag keresztet lehet vetni és ez jó eséllyel az aktív típusok tartalékba helyezett példányaira is igaz lehet.

Tartalékban – láthatóan azért nem csak félretolták őket

* * *

Nos, akkor nézzük, hogy mely típusok modernizálása zajlik jelenleg. Fontos, hogy nem szerepel a tervek között az összes szolgálatban álló gép modernizálása – ahol mégis, ott ezt jelezzük.

A-50M Mainstay: A szolgálatban álló gépek mindegyikét korszerűsíteni tervezik. Ezek első példánya az információk szerint már repül. Az átalakítás a radart és a hozzá kapcsolódó, illetve a kommunikációs rendszereket is érinti.

MiG-29SzMT Fulcrum: Ha figyelembe vesszük, hogy Algéria miért dobta vissza a gépeket, akkor talán jobb, ha korszerűsített példányoknak vesszük őket – viszont ebben az esetben nincs szó arról, hogy már meglévő példányokat ugyanerre a szintre kívánnák felhozni. A típus kapcsán egyéb modernizálás híre nem merült fel. A típusból két századnyi került rendszeresítésre.

MiG-31BM Foxhound: Egyes hírek szerint minden aktív gépet átépítettek már a BM verzióra, de ezt a magam részéről nem hiszem el: az új változat elég jól megkülönböztethető a régitől, márpedig a mai napig jelennek meg friss képek nem modernizált példányokról. A “tuningolás” érinti a radart és a többi fedélzeti rendszert is, illetve az alkalmazható fegyverek választékát, hiszen a modernizáció egyik célkitűzése az volt, hogy a tipikus elfogóvadászból egy többfeladatút csináljanak, azaz akár földi célpontok támadására is alkalmassá váljon irányított fegyverekkel. A hírek szerint a különösen nagy hatótávolságú R-37 levegő-levegő rakéták hordozására is alkalmas (ez nem valószínű, mert ehhez spéci indítósínek kellenének, aminek semmi nyoma) – ugyanígy az R-77 (AA-12 Adder) alkalmazására is -, amivel csak annyi baj van, hogy ezen rakéták sorozatgyártásáról nincs hír. A modernizált példányok viszont alkalmasak az R-73 (AA-11 Archer) hordozására: ez legalább rendszeresítve van már régóta.

Az operátor új munkahelye

Szu-24M2 Fencer: A típus jobb sorsra érdemesnek ítélt példányait erre a változatra építik át. Többek között a navigációs-, fegyver- és önvédelmi rendszert módosítják az átépítések során, illetve az alkalmazható fegyverek körét is bővítik. A hírek szerint egy ezred átfegyverzése már megtörtént erre a verzióra.

Szu-25SzM Frogfoot: A korszerűsítés alapját a korábbi T, illetve TM tervek jelentik. Ennek következtében a modernizált gépek minden időben – így éjszaka is – bevethetővé válnak. A tervek szerint hatékonyságuk nő és az alkalmazható fegyverek köre is bővül. Az eddig átépített gépek száma körülbelül 12-16 darab.

Szu-27SzM Flanker: Ha igazak a hírek, akkor a korszerűsített példányok száma valamivel több, mint 30. Hogy a korszerűsítés mit is jelent pontosan, az nem igazán ismert, mert körülbelül 3 változat van belőle: SzM, SzM2 és SzM3. (Erről már volt szó fentebb.) Elvileg az átépített gépek képesek az R-77 “Amramszkij” bevetésére is. Hogy az egyes verziók között mi az eltérés, arról érdemi információ nem került nyilvánosságra, feltételezésekkel pedig tele a padlás – mi viszont a konkrétumokat értékelnénk…

Szu-33 Flanker: Ez ugyan a haditengerészeti változat, de ennek ellenére is meg kell említeni. A modernizálás 2010-ben került bejelentésre, állítólag már zajlanak az ehhez kapcsolódó légi tesztek. Valószínűsíthetően a 27SzM/SzM2/SzM3 verziókkal megegyező modernizálást kell érteni alatta.

Szu-33 a Kuznyecovon

Tu-160 Blackjack: Állítólag egy modernizált példány már szolgálatba állt a típusból, persze konkrétumokkal az oroszok nem nagyon szolgáltak, de az sejthető, hogy a “szokásos” dolgokról van szó: avionika, fegyverrendszer, kommunikáció, navigáció. Tervezik egyébként a gyártás újraindítását is, de ezt tényként kezelni jelenleg még korai lenne.

Il-76MD-90 Candid: A tervek szerint a típus példányainak egy részét új avionikával és PSz-90-es hajtóművekkel látják el – bár vannak kétségek ezzel kapcsolatba, de erről később. A korszerűsítendő gépek között messze ez a legöregebb, mégis ragaszkodnak hozzá, aminek igen egyszerű oka van: a típus a legjobb értelmében vett “tipikus orosz vas”, gyakorlatilag bottal sem lehet leverni az égről.

Mi-8/17 Hip: A meglévő Minyók egy részét modernizálják, de ez több – eléggé eltérő – megoldással történik. Az éjszakai bevethetőség itt is kiemelt cél.

Mi-24PN Hind: Folyamatosan építik át a gépeket (a 24P változat példányait, a többi verziót kivonták) a PN szabványra. A modernizált példányok jól felismerhetőek: a főfutók nem behúzhatóak, a szárnycsonkok felfüggesztői pontjainak száma csökkent és az orron új érzékelők láthatóak. Az átalakított példányok éjszakai bevetésre is alkalmassá váltak.

Összességében a modernizált változatok mindegyikéről elmondható, hogy a pilótafülkét is érintik az átalakítások: ez korszerűbb műszereket, rendszereket és (digitális) kijelzőket jelent, melyekbe a GLONASS rendszer beépítése is beletartozik általában. A modernebb HUD-oknak köszönhető az, hogy a lipecki Szu-27SzM-ek légiharc-gyakorlatát megtekinthettük – és ez csak a kezdet volt…

* * *

A továbbiakban térjünk át az új gépekre, amelyek nem minden esetben új fejlesztések, de – a korábbi problémákból eredően – (csak) mostanában jelennek meg az Orosz Légierőben.

Il-476 Candid: Ez a típus az Il-76-on alapul, de új PSz-90A-76 hajtóművekkel, új szárnnyal és fedélzeti rendszerekkel. Lényegében nagy hasonlóságot mutat az Il-76MD-90-nel, a különbség “csak” annyi, hogy a 476-os verzió teljesen új építésű, míg a másik a már meglévő gépek modernizálását jelenti. Hogy éppen melyik a “fő csapásirány”, azt az oroszok gyakran változtatják, nem beszélve arról, hogy új típus fejlesztéséről is volt már szó. Az viszont a hírek szerint tényként könyvelhető el, hogy ezen típus első példánya(i) már gyártás alatt vannak, míg az Il-76MD-90-esről hasonló hírek eddig nem igazán érkeztek.

Jak-130 Mitten: A típust az olaszokkal fejlesztették közösen, aztán szétváltak és az olaszok is piacra dobták saját verziójukat. Az biztos, hogy látványra a gép jól sikerült és mint tudjuk: ami jól néz ki, az jól is repül. (Természetesen ez így nem igaz…) A fejlesztésben szerepet játszott az, hogy külföldön csak korszerű kiképzőgépeket lehet eladni, illetve az is, hogy a már régóta vágyott új és modern gépekhez megfelelő kiképzés is kell. A típus a kiképzésen túl egyébként könnyű csapásmérőnek is kiváló, így természetesen a harcászati tevékenység is gyakorolható vele. Elektronikájának köszönhetően repülési jellemzői akár több típusnak megfelelően is beállíthatóak, ami nagyban megkönnyíti a későbbi átszokást.

Nocsak...

Mi-8/17 Hip: Az új gyártású gépek különös ismertetőjele az orr és a hátsó ajtó: előbbi “delfinorr” formájú, míg az utóbbi egyrészes, lenyitható rámpával van felszerelve. Szépen, csöndben és “titokban” elég sok példányt állítottak már rendszerbe, jellemzően Mi-8MTV-5 típusjelzéssel.

Mi-28N Havoc: Ezt a gépet sem könnyű “új típus” gyanánt emlegetni, tervezése – nem egyedülálló módon – még a SzU idején kezdődött és már majdnem rendszerbe állították, amikor a birodalom összedőlt. Napjainkra végre bekövetkezett a csoda és a gép szolgálatba lépett, igaz, a megfelelő modernizálás után – így lett belőle “Éjszakai vadász’”. A gyártás üteme és a beszállítók tempója miatt gyakran megesik, hogy az egyes példányok nem teljes felszereléssel kezdik meg szolgálatukat, majd már állomáshelyükön fejezik be a felszerelésüket. Érdekes, de határozottan jobb, mint a semmi…

MiG-29K: A Fulcrumról tulajdonképpen már mindenki lemondott, amikor kiderült, hogy az Orosz Haditengerészetnél még van jövője. Igaz ugyan, hogy mi most a Légierővel foglalkozunk, de új típusként mindenképpen érdemes itt is megemlíteni, hiszen 24 darab beszerzését fontolgatják a Kuznyecovra – azért tegyük azt is hozzá: nyugtával dicsérjük a napot…

Ka-52 Alligator: A fejlesztés nagyjából a Mi-28-hoz hasonlóan indult, csak több volt benne a kanyar: először egy személyesnek szánták, aztán be kellett látni, hogy egy embernek ennyi feladat kicsit sok lesz – így lett két személyes és 52-es az 50-es mellé. Végül a Ka-50-es rendszeresítését (bölcsen) leállították és inkább csak a Ka-52-est rendszeresítik. Ezáltal a Kamov egy harci géppel a szárazföldön is elkezdhet egy sikerszériát, ha a típus beváltja a hozzá fűzött reményeket.

Szu-34 Fullback: Aki a Mi-28 és a Ka-50/52 sorsát ismeri, az ennek a típusnak az előéletét is ismeri: rengeteg típusjelzés, fejlesztés és próbálkozás után a rendszeresítése úgy tűnik, hogy sínen van, ami nem is csoda: sikerült egy kifejezetten potens csapásmérőt összehozniuk, aminek végre tényleg nagy hatótávolsága van és erős fegyverzete is.

A beépített célzórendszer

Szu-35Sz Flanker: Típusjelzését tekintve tipikus orosz gép: volt már Szu-27BM, Szu-35BM (így hirtelen) és legújabban Szu-35Sz-ként emlegetik. (A Szu-35 viszont egy másik típusváltozat volt, ezekből pár példány repül az Orosz Lovagoknál.) Akár a Szu-34. Hajmeresztő. Mi jöhet még?! Gyakorlatilag egy totálisan “széttuningolt” Szu-27-esről van szó, ennek megfelelően lényegesen jobb az alaptípusnál, de még annak modernizált változatainál is. Amit lehetett, azt sokkal jobbra cserélték benne a hajtóműtől kezdve a radaron át az avionikáig. A sárkányon csak apróbb változtatásokat eszközöltek. Líbia is rendelt belőle, de úgy tűnik, éppen most maradnak le róla – természetesen ez a legkisebb bajuk jelenleg.

PAK-FA (T-50): Már a második prototípus is túl van a szűzfelszállásán, a fejlesztés tehát halad, az első körben megrendelt mennyiségként 60 darabot emlegetnek.

A megjelent képek és egyéb információk alapján néhol az egekbe magasztalták a típust, máshol meg mindenféle hulladéknak elhordták. Az ő bajuk: mi nem szeretnénk az első két prototípus alapján messzemenő következtetéseket levonni a szériagépekre vonatkozóan, így maradjunk annyiban, hogy eljön még az idő, amikor több valós és konkrét információt is megtudunk majd a típusról.

Bizonyos képességei persze sejthetőek elég pontosan, de példának okáért – egyes hírek szerint – csak a T-50-2 van felszerelve az eredetileg is a gépnek szánt Szaturn 117Sz hajtóművel. Ez az eddigi legerősebb hajtómű a családban, valódi 3d-s tolóerő-vektoráló, valamint FADEC-rendszerrel is el van látva, továbbá a blisk technológiát is kamatoztatták a kifejlesztése során. Az persze nem biztos, hogy már valóban ez hajtómű van az egyik (vagy mindkét) gépben, de a tervek szerint ez lesz a szériapéldányokba építve.

A PAK-FA szimulátora

Egyébként a legérdekesebb az, hogy az oroszok szerint a legnagyobb ugrást a fülkében érték el: már-már sci-fi szintű fejlesztéseket, “intelligens” felszerelést emlegettek ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor viszont a fülke maga nagyban hasonlít a Szu-35Sz fülkéjére (a fő eltérést a képek alapján az jelenti, hogy a T-50 HUD-ja lényegesen szélesebb), de ott ilyesmire még csak nem is céloztak.

A gyenge pont a fegyverzet: a rendelkezésre álló rakéták… nos, elég gyatrák. Új fegyverzetről nem nagyon vannak hírek, így az a bizarr helyzet állhat elő, hogy szolgálatba állítanak egy korszerű gépet lényegében egy szál gépágyúval.

Nem kevésbé fontos a radar, természetesen, de erről sem tudni pontos részleteket azon túl, hogy hipermodern – legalábbis az oroszok szerint. Ha valaki, akkor ők biztosan tudják, mire képes, de valljuk be, a Patyomkin-falvak és a maszkirovka szülőatyjainak azért nem könnyű mindig, mindenben feltétel nélkül hinni. A radarok vonatkozásában is vannak szórakoztató elképzelések, természetesen: láthatóak ábrák, ahol a gép minden egyes pontjára legalább két (különböző hullámhosszokon dolgozó) lokátor van beépítve. Teljesen hihető. Szerényebb elképzelések 3 radarról szólnak, melyek közül a fő (az orrban elhelyezett) AESA-rendszerű. Utóbbi részét gond nélkül el lehet hinni, bár az első sem teljesen hihetetlen – majd meglátjuk, mi a valóság.

A repülőeszközökön túl a Légierő kapcsán meg kell említeni a légvédelmi egységeket is. Ezen a területen az újonnan rendszerbe állt Sz-400 (SA-21 Triumph) rakétarendszer mindenképpen említésre méltó, melyből (forrástól függően) két-három osztály is szolgálatba állt már (itt-ott négyet is említenek). A típusból minden ellenkező híresztelés dacára NEM adtak el Kínának (és másnak sem) egy darabot sem és az export még csak pajzán gondolatként sem merülhet fel senkiben 2015. előtt – akkortól kívánják ugyanis szolgálatba állítani a jelenleg fejlesztés alatt álló Sz-500 rendszert. (Putyin megmondta: többé nem fordulhat elő az, hogy jobb technikát exportálnak, mint amilyet ők maguk birtokolnak – és nem viccelt.)

Az új Zs-10-es sisak

Sorozatunk következő részében zárásként kitekintünk a többi fegyvernemre és a katonák egyéni felszerelésére is.

További képek és videók a típusokról itt található.

Írta: Flanker, Kerozingőzös Portál

A blog szerkesztése alatt jött a hír az Országgyűlés elfogadta a földtörvényt.

Hogy értékeljem a fülke forradalmárok ténykedését engedjék meg hogy azt a hasonlatot adjam : - amikor az ÁVH – zsidók befogták nemzetünk likvidálásra ítélt tagjait , és az ÁVH – s börtönőrök azzal szórakoztak , hogy a fogjok oldalára egy üvegbe patkányokat tettek , és ezt erősítették rájuk, hogy rágja át magát a patkány a rabon, egy kicsit melegítették az üveg oldalát , hogy serkentsék a patkányok menekülését akik így átrágták a fogoly testén magukat. No ez egy kínzási módszer volt az ÁVH- s időkben.

És mi van most a fülke forradalmárok szabadságharca idején : - elemezzük a helyzetet , ma a fülke forradalmáraink a patkányok, és az ÁVH – s zsidók most is arra ösztönözik , hogy rágják át magukat a rabszolga magyar had testén . Tehát az Országunkat most is az ÁVH – s zsidó gyilkos hada irányítja és adja el, és a bohócok eljátszák a műsort amire kényszerítik a kötelet rángatók, és az a kis maroknyi csapat mert csak ellenállni a zsidó politikai maffia nyomásának .

Minden tiszteletem Ángyán úrnak , Ő még magyar ember az elkorcsosult dísz gojok már Judapestről álmodnak , és álmukban már túl vannak a farok metszésén , és kitűnő állást találtak , Ők hordozzák a tórát a zsinagógában. Csak, hogy kineveltünk újból egy hazaáruló réteget kik az istennek sem akarják elhagyni a magyar közhatalmat, ezért Ők rabolnak ölnek , és hazudnak éjjel nappal mindenkinek, és mindenhol . A visszafizethetetlen adósságot erőltetik a népre, hogy fizesse vissza azt a pénzt , amiből Ők egy garast sem láttak , hisz lenyulták az ÁVH – s zsidók , mint a nemzeti jövedelmünket, és elterpeszkedve ülnek az ország különböző méltóságok székeiben , és osztják az észt , és a halált. Mikor telik már be a pohár , mikor zavarjuk el ezt a zsidó terrorista maffia hadat amelyik a nyakunkba települt . Igen ha kell egyenként meg kell ölni őket , hogy magyar országon magyar érdek érvényesüljön. A sületlen barmok által propagált nemzeti kormány akkor lesz nemzeti , ha kiszórják belőlük a zsidókat, kik most is csak azt nézik mikor mit lehet ellopni , elrabolni.

A földtörvénnyel a talajt húzták ki a lábunk alól , és most már tényleg igaz lesz az a mondás , mely szerint : - a paraszt vet , a cigány dézsmál , a zsidó meg arat . - Hát tegyél róla hogy ne így legyen , lázadj és ha kell ölj , mert az unokáid jövőjét rabolták el a bitangok.