2017. március 3., péntek

Karmikus valónk




Karmikus valónk



A karmikus oldásról és elengedésről


 2012-05-01

Az elengedéshez leggyakrabban “csak” megbocsátás szükséges – és nem csak a partnerünknek, hanem elsősorban saját magunknak is meg kell (tudnunk) bocsátani. Vajon olyan könnyű ez?
Az elengedéshez leggyakrabban "csak" megbocsátás szükséges – és nem csak a partnerünknek, hanem elsősorban saját magunknak is meg kell (tudnunk) bocsátani.

Ha folyamatosan nem sikerülnek a kapcsolataink, annak több oka is lehet (természetünk, karma – tanítás szempontjából kaptuk, különféle lelki traumák, blokkok, félelem a következő partner elvesztésétől, stb.)

Ezeket a blokkokat még ha az előző életünkből is hoztuk, részben, vagy teljesen feloldhatók, (természetesen a "súlytól" és az "akkori bevállalástól" függ) ha azt, vagy amennyire azt az Égiek is engedélyezik. Nagyon sok múlik azon, hogy eddig, ebben az életünkben mennyi "fekete és piros pontot" szereztünk, tehát mennyit tettünk annak érdekében, hogy továbblépésre kaphassunk a meghatározott időhöz képest hamarabb lehetőséget.

Bizonyos karmák nem oldhatók fel, azokat minden pardon nélkül teljesítenünk kell. Mindenki hozott magával egy keresztet, amelyet cipelnie kell addig, míg meg nem oldja az előző életbeli feladatait. Ahhoz nagyon kis porszemek vagyunk, hogy ebbe bele tudjunk avatkozni.

Viszont amit nap mint nap teszünk, cselekszünk, azzal szinte óráról órára alakítjuk a jövőbeni karmánkat. Ha az elmúlt évek során "rossz fát tettünk a tűzre", azon még lehet sokat javítani. Javításra mindig van szükség. Kb. ilyesmiről szól a karmikus oldás, amiről beszélek.

Gyakran mi magunk állunk saját boldogságunk útjába. Ennek is több oka lehet: gyerekkorból hozott helytelen, rossz női-, férfi minták, DE különböző berögződött hiedelmeinkkel is rá tudunk tenni 1-2 lapáttal ahhoz, hogy leblokkoljuk a hozzánk vezető utat. A hit, a magunkba vetett hit nagy mozgató rugó, bármit el tudunk érni általa, de ugyanúgy lerombolni is az adódó lehetőségeket, ha nem hiszünk valamiben, vagy magunkban.

Mindezek a blokkok enyhíthetők, feloldhatók.

A háttérben nem csak mi magunk állhatunk természetesen, nem csak a "környezet, vagy a szülők" tehetnek arról, hogy.(hárítás) – nem is biztos, hogy ilyen, vagy olyan karmát hoztunk magunkkal, mint amire éppen gondolunk, hanem előfordulhat, hogy éppen nehezebb (tanítási) időszakunk van (ez a horoszkópból kideríthető) de könnyen meglehet, hogy szerelmi kötést raktak ránk!

Ha nehezen engeded el partneredet, akivel már netán szakítottatok is, abban az esetben érdemes feltárni a nehéz elengedésnek az okát, mert addig, míg az előző kapcsolat fogva tartja lelkünket, nem tudunk jelen-, vagy nyitottak lenni a következő kapcsolat kialakításához és megtartásához.

Megbocsátással, a harag és gyűlölet elengedésével önmagad is elérhetsz bizonyos fokú oldást.

Karmaoldás szigorúbb égi feltételek között történik, személy szerint egyénre szabva, a születési pillanatot is figyelembe véve, stb.

A karma oldáshoz előzetes személyes átbeszélés szükséges, időpontot szigorúbb égi feltételek szempontja alapján tudok adni, személy szerint egyénre szabva figyelembe véve a születés pillanatát is – így azt érdemes betartani, mivel megeshet, hogy a következő az erre kedvező alkalom csak hetek múlva, vagy 1-2 hónap múlva adódhat.
 

Forrás: Carysma 



A földi lét hét szintje


 2012-04-24

Mi is valóban a lét és milyen létformák léteznek? Vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon bonyolult és filozofikus választ tudunk adni rá. Ám ha fel is soroljuk a létformákat, érdemes as különbségeket is megfigyelni az emberi létformák között. Mert az ember és ember létformái között is lehetnek lényeges különbségek.
1. Anyag

Van fizikai kiterjedése, esetleg lélegzik – hőre tágul, hidegre összehúzódik.

Állítólag élettelen. Számomra azonban egész mást jelentenek
.
Az atlantisziak az információkat kristályokban tárolták. Napjainkban, mint egy-egy mikrochip működnek.
 
Ha a közelünkbe kerülnek és szellemünk képes letapogatni a benne rejlő információt, lelkünket különböző érzelmi állapotokba képesek modulálni.
 
Külön figyelmet érdemelnek azok az ásványok, melyek képesek ÓD-energiákat felszabadítani, s melyek nélkülözhetetlenek a szellemvilág megnyilvánulásához – egyébként ez a földön való megnyilvánuláshoz szükséges energia csak a vérben található meg, méghozzá az élőlények vérében.

2. Növény

Van fizikai kiterjedése, táplálkozik, lélegzik és érez, növekszik és szaporodik.

Pozsonyban saját növényeim jobban ragaszkodtak akkori partneremhez, mint hozzám. Mikor elutaztam egy hétre, és Ő gondoskodott róluk, zöldelltek, új leveleket hajtottak. Mikor szakítottam a barátommal 23 növényemből 7 tönkrement. Igaz a többi akkor tért magához. Ők valószínűleg értem rajongtak…

3. Állat

Van fizikai kiterjedése, lélegzik, szaporodik, táplálkozik. A kutya értelmi és érzelmi világa egy 3 éves gyermekével egyenlő.

Vannak tanítások, melyek szerint állatként is reinkarnálódhatunk. Az én szellemi vezetőm szerint azonban ez nem lehetséges. Egy-egy visszatérő elhunyt lelke birtokba veheti ugyan az állat testét, hogy bizonyos jelzésekkel tudtára adja az itt maradottaknak jelenlétét, de nem születik bele az állati testbe. Persze ha valaki nagyon, de nagyon szeretné, tehetnek vele kivételt, bár nem jellemző. (Jobb megértéshez javaslom Tamási Áron: Jégtörő Mátyás c. könyvét).

Egyszer egy kliensem elmesélte, hogy amikor édesapja meghalt, madár alakjában repült be hozzá, hogy elbúcsúzzon. Elmagyaráztam, hogy a madár nem volt azonos az édesapjával, csupán az elhunyt a madarat kérte fel hírvivőnek.

4. Gondolkodó ember

Rendelkezik az előző csoport minden tulajdonságával.

Földi feladatok szempontjából fontos, hogy honnan jött, és mit kell megtanulnia. Általában ez csak néhány tudnivaló, de az végig kíséri életét. Ilyen lecke lehet például a megbocsátás, a türelem elsajátítása, a féltékenység leküzdése, vágyak, ösztönvilág megtapasztalása. Széles a skála: agresszív, alkoholmámoros, vagy akár mélyen depressziós állapotoktól egészen a kiegyensúlyozott, vidám, optimista szemléletmódig. A gondolkodó ember feladata az érzelmek megélése és annak a folyamatos tanulása, hogy ezeket kezelni tudja.

5. Alkotó ember

Teljes megértéshez fontos a csakrákról szóló rész áttanulmányozása!

Képes fantáziáját, érzelmeit a fizikai síkon is érzékelhetővé tenni – lehet például zenész, festő vagy akár építész is.

Mivel az alkotó ember kreativitását a szexuális energia táplálja, fontos, hogy jól működtesse. Ha egy művész az alkotásban elakad, kreativitását egy új partner általában ismét fellendíti: mivel szex közben egymásba robban a két energia, új személyiség, új szemlélet alakul ki a partnerekben.

Ritka az olyan "nem alkotó" partner, aki az energiák oly széles skálájával rendelkezne, melyekkel képes egy életen át inspirálni, energiákkal felölteni alkotó társát. Így természetes, hogy e művészek életében az időnkénti partnerváltás szükségszerű lépés életterveik beteljesüléséhez, hogy megtapasztalhassák az alkotó, teremtő energiákat.

Az alkotó ember feladata az intuíció, ábránd három dimenzióban való megjelenítése, hogy azokat az érzékszervekkel is felfoghatóvá tegye.

6. Gyógyítók, próféták, médiumok

Nos, ezen a szinten nélkülözhetetlen az önzetlen szeretet, amikor már nem akarja partnerét birtokolni, tiszteletben tartja az élni és élni hagyni elvet – ezek a főbb ismérvei a 6. szintű létformának.

Klienseim között tucat számra található önjelölt próféta, látnok, de valahogy a felsorolt tulajdonságokból egyiket sem sikerült felfedeznem bennük. Azonnal megsértődnek, ha partnerük nem az ő elképzelésük szerint cselekszik, egy esetleges megcsalás már végzetesnek számít – pedig micsoda kitűnő alkalom ez arra, hogy gyakorolják a másik szabad akaratának tiszteletben tartását! Az olyan érzelmek leküzdését, mint a féltékenység, amely automatikusan az 5. szintre vetheti vissza őket. Annak, aki tényleg ezt a szintet éli, általában több partnere van, mivel hosszabb távon a partner alacsonyabb rezgésszintje akadályozza munkáját.

Próféta: Az ő feladata a szeretet-energia áramoltatása minden szituációban – élete egyben próbatételek folyamatos sorozata: megalázó helyzetek tömege, mind társadalmi, mind magánéleti kapcsolatokban, hogy megbizonyosodjon róla, valóban képes-e a feladatokban helytállni?
Teljes anyagi lenullázások, hogy független legyen az anyagtól; nagyon közeli szerettei korai eltávozása, hogy megértse, a halál – legyen az baleset vagy betegség – mindig az elhunyt szabad választása, nem szidhatjuk érte sem őt, sem a sorsot!

Partnerkapcsolatok terén, amikor azt hisszük minden tökéletes, lép be a képbe egy harmadik személy, hogy megtanuljuk a másikat birtoklásmentesen elengedni, szeretni.

Mindez nem jelenti azt, hogy egy médium nem lehet gazdag, csak éppen nem szabad függenie az anyagi dolgoktól. Azt sem jelenti, hogy nem jár ki neki a megbecsülés, csak éppen azt kell megtanulnia, hogy ne reagáljon az Őt becsmérlőkre, sőt, inkább megértően és szeretettel gondoljon rájuk. Boldog partnerkapcsolat is lehetséges, ám ha a partner olyan indulatokat hoz elő, amely besötétíti a médium energiáit, elkerülhetetlen a szakítás.

7. Isten ember

Földi megtestesítője a teremtő energiáknak

Önmagában egyesíti a férfi és női energiákat, nincs szüksége hozzá partnerre, de attól még lehet partnere. Ilyen volt Sai Baba – materializációra képes, akár az ételt, akár a tárgyakat illetően, és természetesen magas fokú spirituális adottságokkal rendelkezik.

Forrás: Interno 




Istent játszva, vagy isteni segítséggel teremtve?


 2013-03-14

Manapság egyre gyakrabban találkozunk a lombikbébi program segítségét igénybe vevő párokkal és már felnövekvő, így megszületett gyerekekkel. Érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon nem túlságosan erősen avatkozunk-e bele a sorsba, az isteni teremtési folyamatba? Vajon nem szükségszerűség-e, hogy egy párnak nem fogan meg a gyermeke? Az is új gondolatokat indít, amikor azt tapasztaljuk, hogy ugyanazoknak az embereknek másik párkapcsolatban simán megfogan a gyermekük, vagy egy lombik program után ugyanannál a párnál a második baba teljesen természetes módon jön létre és születik meg erre a világra.
Materiális és spirituális felfogásban


Tulajdonképpen a nőgyógyászi és genetikusi munka erős beavatkozás az isteni teremtésbe. Mégis szükségszerű a munkájuk, a segítségük, és örülünk minden megoldásnak, amikor gyermek után áhítozó párok boldogan igénybe vehetik a tudomány nyújtotta segítséget. Ez a dolog materiális oldala. De a másik oldalon ott a karma kérdése: nem kellene-e hagyni inkább a sors beteljesülését, hogy ahol nem kell az utódlásnak létrejönnie, ott az valóban úgy legyen és elfogadtatni az élet legnehezebb mondatát: „Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg, Uram!” De tudjuk a közhelyszámba menő igazságot: a nők két dologért tesznek mindent. Hogy legyen, vagy ne legyen gyerekük. Azaz maga a női nem a karma beteljesedés és akadályozás legfőbb forrása.


Garantált fogantatás

Találtam egy természetgyógyász, bioenergetikával gyógyító párt, akik szintén erre tették az életüket. Gyermek után vágyakozó pároknak nyújtanak segítséget, garanciával. Több soron bebizonyították, hogy tevékenységük eredményes, még orvosi körökben is elfogadásra talált, sőt orvosoknak nyújtottak ezen a területen személyes segítséget. Önmaga is meddő, de meddőséggel foglalkozó orvos vált a kezelések után apává.

Szabó Zsófia gyógyító életútja nagyon érdekes és izgalmas. Cirkuszos családból származik, édesapja ismert bohóc volt, az egész család a cirkusz világában élt, ő maga is artistaként, az iskolában mint egyéni tanuló. Korán rájött, hogy rendkívüli gyógyító képességekkel rendelkezik. Apja és bátyja halála után fiatalon, 19 évesen indult el önálló gyógyítói útján. Orvosokkal együtt ment karitatív misszióba Mexikóba és éveken keresztül közösen gyógyítottak izomsorvadásos betegeket, javítottak férfi potencia problémákat. A bioenergetikai kezeléseken kívül – ösztönös tudás alapján, majd rátanulva – alkalmazta a gyógyfüveket, teákat, mindenütt az adott ország készletei, lehetőségei figyelembe vételével. A misszió éveiben adományokból éltek mindannyian, ő is. Majd éveken keresztül dolgozott Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, Svájcban, Belgiumban. Dolgozott még Hollandiában és az Arsenal nevű hajón, ami Hollandia és Fokváros között közlekedett. Referenciái elsősorban külföldön vannak, de sohasem tartotta fontosnak, hogy összegyűjtse őket. 2009-ben egy zürichi kórházban dolgozott gyógymasszőrként, ahol szintén használta a bioenergiát is. A meddőnek minősített pároknál a fogantatás elősegítése végett alkalmazott kezeléseket elsősorban itthon kezdték el a párjával, Pálfi Gáborral. Az eredmények magukért beszéltek. Kórházi munkát ígértek nekik, de az ígéretből nem lett valóság.

Annyira biztosak a dolgukban, hogy a feladatot garanciával vállalják. Mindössze négy alkalommal kezelik meg a pár mindkét tagját négy hét alatt, és várnak. Amennyiben a megfelelő határidőn belül mégse jönne létre a terhesség, akkor visszaadják a kezelés költségeit. (Ilyen garanciavállalásra sem az orvostudományban, sem pedig a természetgyógyászatban nem nagyon van példa!)



Angyali gyógyítás

Nekik is feltettem a kérdést, hogy nem gondolják-e túlzott beavatkozásnak a sorsba, karmába? De válaszuk megnyugtató volt. Ők ugyanis angyali energiák segítségét is figyelembe veszik. Minden egyes gyógyítás előtt Angyalokkal kommunikálnak és kérnek tanácsot. Onnan tudják, hogy kinek mire, hány kezelésre van szüksége és milyen irányt vegyen a kezelés, a bioenergetikai is. (A kétféle kezelés nem egyforma energia rendszerrel történik!) Az „angyali felügyelet” azért megnyugtató, mert – mint tudjuk – az Angyalok kizárólag olyan ügyben segítenek és adnak tanácsot, ami az adott ember karmáját segíti. Tehát a változtatás karmikusan elfogadott.



Gyógyító társ és bipolaritás

Legutóbbi külföldi tartózkodása idején feladott egy hirdetést, hogy olyan férfi gyógyító társat keres Magyarországon, aki szintén vele született (kapott) adottságokkal rendelkezik, bioenergiával gyógyít, és aki hajlandó lenne közös gyógyításokra. Így talált a solti fiatalemberre, Pálfi Gáborra. Gábor gyermekkora óta gyógyít, maga sem tudta mit hogyan és miért tesz, anyukája is tanítgatta, de ő is egyszerű asszony volt. Falujában kinevették ugyan ezért, de mégis a betegek elmentek hozzá és elégedettek voltak az eredménnyel.

Mikor Zsófi hazatért elkezdték a közös munkát, majd a munkakapcsolat párkapcsolattá nőtte ki magát, és a pár mindig együtt gyógyít. Így a hatalmas energiák a jin és jang bipolaritásával kiegyenlítődve képesek hatni. Egymás energia rendszerét erősítik.



Szükséges papír és tanultság?

Egy egyszerű artista (és képzett gyógymasszőr) és egy esztergályos munkás adja az életét és energiáit a gyógyításnak. Ezt az energiát nem beavatással kapták, hanem fentről, áldásként. És mindaddig rendelkezni is fognak vele, amíg nem élnek vissza vele, de ezt az Angyalok ellenőrzik, a betegek meg visszaigazolják. Az ősi erőhöz nem érettségi vagy diploma kell, hanem hit és akarat. A bizonyítékokat meg az eredmények adják. A tapasztalat pedig azt bizonyítja, hogy a tanult emberek energia rendszere soha sincs olyan erős, mint amire az őserő képes a tanulatlan embereknél.

Elérhetőségek a szerkesztőségben!

  • eszme –




Egy személyes tapasztalat a halálon túlról: minden energia és fény…


 2013-03-05

Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe.
Azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami nagy sebességű gyógyulást is eredményez…
"1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk.
Minden embert ráknak tekintettem, és pontosan ezt is kaptam.
Ez ölt meg engem.
Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz.
Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi. Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet.
Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. Akkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt adott arra, hogy van valami a túlvilágon.
Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt – színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát.
Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.
Körülbelül tizennyolc hónapig tartott.
Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.
Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az.
Ez az a nap, amikor meghalok.
Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni.
A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem az ágyban maradt. Sötétség vett körül.
A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.
Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.
Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”
Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.
Megkérdeztem a fényt: “Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában.”
Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk.
A fény válaszolt.
A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.
Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Felsőbb Szelfünk mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Szelfünknek nevezünk, nem más, mint egy mátrix.
Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb Szelfje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Szelf lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.
Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Szelf mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Szelf egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai. Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam. Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.
Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Szelf mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Szelf összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.
Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.
Így szóltam: “Készen állok, vigyél!” A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott: az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.
Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.
Így szóltam: “Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!”
Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.
Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.
Hogyan lehetséges ez?” – kérdeztem.
Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.
Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: “Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?”
Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: “Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad.”
Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második eljövetel.
Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:
Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Szelf, szeretem az életemet!”
Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.
Így felelt a fény: “Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!”
Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam!
Eksztázisba estem.
Ezután így szólt a fény: “Van egy vágyad.”
Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő.
Igen!” – suttogtam.
Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!
Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt. Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis – az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan – az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!
Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem.
Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!
Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.
Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.
Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen.
Az ürességben voltam.
A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt.
Átléptem az idő kezdetén – az első szón – az első vibráción.
A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.
Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt.
Jó kis tudattágító gondolat, nem?
A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat. Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.
A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat.
A modern tudomány ősrobbanásnak nevezte el.
Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.
Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van! Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.
Hogy hol van az üresség?
Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg.
Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak nevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!
Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció.
A bibliai “vagyok” után valójában kérdőjel dukál.
Vagyok? Mi vagyok?”
A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Szelfjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Szelfjét, a nagy “vagyok”-ot.
Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos a Szelffel, szó szerint; a te Szelfeddel, az én Szelfemmel.
Minden a nagyszerű Szelf.
Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.
Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat – vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük.
Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalni való van az univerzumban!
Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.
Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott.
Isten itt van.
Erről szól ez az egész.
Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent… Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van – hát így állunk.
És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.
Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.
Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át.
Micsoda utazás volt!
Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.
Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobbanásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden szub-atom, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik.
Élő anyag a fény.
Minden fényből áll, még a kövek is.
Tehát minden élő, eleven.
Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.
Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Szelf-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.
Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van.
De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.
Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer generál. Hihetetlen fényshow! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk – az összes égitesthez hasonlóan – egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra.
A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.
Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem – amit újabb lágy morajlás követett.
Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy ilyen csodálkozó gyermeknek.
És most?” – tűnődtem.
A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.
Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt.
Választ kaptam az összes kérdésemre.
Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.
És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Szelfjét kutatja az Élet végtelen Táncában. Egyediséged gyarapítja az egész életet.
Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba.
Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.
Rendben” volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.
Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:
Hogyan működik ez? Hogyan működik az?” Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.
A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk.
Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom.
Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk… a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian – függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem – áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.
Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza.
Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. Másfél órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok; a halál összes jele megvolt – már merevedésnek is indult a testem.
Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.
Nem halálközeli élmény volt ez.
Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át.
Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.
Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: “Élek?” Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.
Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról. Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam.
Korábban nagyon könnyen ítélkeztem. Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.
Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.
Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: “Nos, most nincs itt semmi.”
Mire én: “Akkor csoda történt, nem?”
Mire ő: “Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás.”
Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.
Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.
A Föld központja a nagyszerű energiaátalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket.
Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.
Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, Németországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége.
A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk.
Így kutatja az Istenség Isten Szelfjét – rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni a Szelfedet, és Istent fogod megtalálni abban a Szelfben, mert az az egyetlen Szelf.
Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz.
Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad.
Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is.
Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem “ott” van.
Isten itt van.
Ne “ott kint” keresd Istent.
Itt keresd Istent.
A Szelfedet kutasd. Kezdd el a legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél… a Szelfeddel. Mindent szeretni fogsz belőle.
Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt.
Nem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt.
De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De – úgy tűnt, egy örökkévalóság után – elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől.
Hát ez a pokol valójában.
Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.
Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: “A halál angyala vagy?”
Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Szelf mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.
Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy… Isten.
Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: millisecundumokig és nanosecundumokig maradnak fenn. Csak most kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.
Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk keresztül tágítja ki önmagát.
Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy “drótozva”.
A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.
Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:
Mi köze volt ehhez az anyukádnak?”
Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.
A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: “Mi a mennyország?”
Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.
Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit.
Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a “stadionban” vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.
Megkérdeztem Istent: “Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?”
És az Istenség – nagy szeretettel – így válaszolt: “Törődöm is én vele!”
Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel.
Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: “Nem számít, milyen vallású vagy.”
Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe. Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.
Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré.
Amikor az Istenség azt mondta: “Törődöm is én vele!”, azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos.
A Végső Istenség nem törődik vele, hogy protestáns vagy-e vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk.
Élni és élni hagyni – ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.
Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: “Már nincs szükségünk erre többé.”
Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, “lélekméretűek” ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!
Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.
A Föld önmaga megszelídítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.
Mi történik, amikor álmodunk?
Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk.
De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.
Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani.
Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.
Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él."
Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban. Halálközeli élményének leírása: részlet Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című művéből.




A rezonancia törvénye


 2012-12-18

A hasonló hasonlót vonz magához, és általa meg­erősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagá­hoz hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magá­hoz vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket.
Ha a zongorán megpendítünk egy húrt, mind­azon húr együtt fog rezegni vele, melynek felhang­ja megegyezik a megpendített húréval, így hoz rez­gésbe minden hang minden olyan testet, melynek frekvenciája megegyezik vele. Ez azonban nem csu­pán a fizikai testekre érvényes, hanem a lelki tapasz­talás szintjén is igaz: azokat az energiákat, rezgése­ket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogéko­nyak vagyunk. A test és a lélek tehát a vele rokon rezgéseket veszi át, és belesimul környezetébe.

A rezonancia törvénye nem más, mint az ener­giaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű test­nek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényegű energiát. Aszerint, hogy miként vagyunk hangolva, pozitív és negatív befo­lyás egyként érhet bennünket. Valamennyi tömeg­mozgás a rezonancia törvényén alapszik.
A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csök­kentjük. Ezen alapszik a mantrák és a szent énekek hatása: az énekléssel rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejt­sék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítsé­gével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek latensen mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak.
A teremtés őshangjának, az OM szónak intoná­lása így hoz rezonanciába bennünket a legmaga­sabb rezgéssel.
Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzé­keli, amelyre képes rezonálni, és ez nem csupán az érzéki észlelésre vonatkozik, hanem a teljes valóság észlelésére igaz. Ami rezonanciaképességünk hatá­rain kívül van, azt nem érzékeljük, az nem létezik számunkra, annak ellenére, hogy természetesen azért még létezik. Bár tisztában vagyunk vele, hogy fizikai szemünkkel a meglévő fényspektrumnak csupán nyolc százalékát tudjuk észlelni, mégis haj­lunk arra, hogy a fennmaradó kilencvenkét száza­lékot úgy kezeljük, mintha nem is létezne, csupán­csak azért, mert képtelenek vagyunk érzékelni.
Miként hasonló beállítottságú embereket ma­gunkhoz vonzunk, ugyanúgy kerülnek elénk gon­dolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörül­mények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszön­hetően, amely nélkül ilyen esemény az ő élménye­ként soha nem manifesztálódhatna.

Az embernek lehetősége van, hogy a mindenütt jelen lévő semleges kozmikus elektronenergiát fel­vegye, segítségével tetszőleges gondolatokat vagy érzelmi energiát hozzon létre, és ezt az általa létre­hozott rezgésfrekvenciát kisugározza. Ez a tudato­san vagy akár tudattalanul kisugárzott energia megfelelő eseményeket fog vonzani, és életkörül­ményként vagy élményként tapasztaltatja meg az illetővel. Gondolataink és érzéseink „láthatatlan mágnesek", melyek a világból szüntelenül maguk­hoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
Alapvető gondolataink, érzéseink és hajlamaink meghatározzák szellemi atmoszféránkat, és megte­remtik a siker vagy a sikertelenség auráját. Minden­ki érzi a másik emberben ezt a „valamit", és vagy szimpatikusnak, vagy antipatikusnak találja. Ahogy megfelelő fertőtlenítőszerrel megtisztítják a kórter­met a kórokozóktól, úgy lehet valamely tér szellemi atmoszféráját tudatos pozitív kisugárzással „meg­tisztítani".
Engem nem a másik ember magatartása bosszant, sért, bánt vagy idegesít – ez csupán kiváltja belőlem ezeket az érzéseket -, az ősokot magamban kell ke­resnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Nincs sok értelme tehát bosszankodnom, sokkal inkább azon kell igyekeznem, hogy ezt a tulajdon­ságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerült feldol­goznom, akkor megszabadultam tőle.
Azt hisszük, hogy a teljes valóságot érzékeljük, holott minden ember korlátozott rezonanciaképes­séggel rendelkezik. Amikor egy könyvet olvasunk, azt hisszük, hogy az egész könyvet befogadtuk, ám ha ugyanezt a könyvet néhány évvel később újra elővesszük, egészen más dolgokat fogunk belőle felfogni. Minthogy időközben tudatunk és vele együtt rezonanciaképességünk is kitágult, ezért a valóságnak már egy nagyobb részét tudjuk felfog­ni. Lehet, hogy ha néhány évvel később ismét elő­vesszük a könyvet, ugyanígy járunk, s ezúttal még jobban, még mélyebb rétegeiben tárulkozik fel a könyv.
Különleges rezonanciaképességünknek köszön­hetően újra meg újra sajátos „véletleneket" élünk meg. Egy zenész például véletlenül megismerkedik az utcán egy másik zenésszel, egy tudós „véletle­nül" a parkban egy padon felejtett újságban szak­területére vonatkozó cikket talál. Mihelyt belül megértünk egy bizonyos tapasztalatra vagy találko­zásra, szellemileg előkészülünk erre a tapasztalásra, és a sorstörvény alapján a megfelelő élményben lesz részünk. Ám ha egy ilyen élményre még nem állunk készen, ez irányú igyekezetünket és próbál­kozásainkat nem koronázza siker.
Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Az ember a saját rezonanciaképessége alapján te­remti meg a maga világát, amelyet rajta kívül sen­ki nem látott, és amelyben tökéletesen egyedül él.

Íme egy példa: tételezzük fel, hogy önnek van egy rádiója, amely az URH-ra van beállítva, és más adókat nem is ismer. Végigpróbálhatja a teljes sá­vot, mindig csak olyan adásokat fog majd, amelye­ket az URH sugároz. Az ön barátjának ugyanolyan rádiója van, amely azonban középhullámra van beállítva. Egy napon a programról beszélget a ba­rátjával, ám bármennyire is igyekszik, nem képes megérteni, miről beszél a barátja, mert az ő prog­ramleírása nem illik az önére. Hasonlóképpen a barátja sem érti, hogy ön miről beszél, holott nem kellene mást tenniük, mint hogy ugyanarra a frek­venciára hangoljanak, azaz egy másik gombot kel­lene megnyomniuk, s máris megértenék egymást. A készülékünktől és a beállítástól függ, hogy mi­lyen híreket, képeket és adásokat fogunk. Miként kedvünk szerint kapcsolhatunk át a rádióban vagy a tévében egy másik programra, hasonlóképpen az életben is megtehetjük, hogy belül átállítva magun­kat, más életkörülményeket vonzzunk magunkhoz. Mielőtt sikereket érnénk el, először belülről kell felkészülnünk a sikerre. Mihelyt belül szilárdan hisszük, hogy sikeresek vagyunk, máris el leszünk halmozva szerencsés „véletlenekkel".
A rezonancia törvényén keresztül a teljesség törvé­nye is egészen új aspektust kap: megmutatja, hogy csak annyit kaphatunk, amennyinek felvételére ké­pesek vagyunk, és olyan minőségben, amely tuda­tunk rezgésének megfelel. Ám bármit tartsunk hu­zamosabb ideig a tudatunkban, az előbb-utóbb tényként jelenik meg a külvilágban. Még ha nem is tudatosan gondolom, hogy „szegény vagyok", de úgy jöttem a világra, hogy magammal hoztam a tudattalan hajlamot arra, hogy így gondolkodjam, akkor egészen addig, amíg ezt a gondolkodásmó­dot tudatosan meg nem változtatom, külsőleg sze­gény is maradok. Lehet ugyanis, hogy nem ismerem a rezonancia törvényét, vagy nem értem, miként működik, az azonban ettől függetlenül hat. Elég csak tudatosítani, hogy valamire valóban szüksé­günk van, és rövid időn belül, nemritkán csodás körülmények között meg is kapjuk. Lehet, hogy éppen valamilyen szokatlan téma foglalkoztat ben­nünket, és váratlanul valakitől egy könyvet kapunk, amelyik éppen erről a témáról szól, nem sokkal később először olvas egy cikket erről a dologról az egyik magazinban, majd pedig az egyik barátjával beszélgetvén meg kell állapítania, hogy az illető már régóta ugyanazzal a témával foglalkozik. Az ilyen „véletlenek láncolata" mögött mindig a rezo­nancia törvénye rejlik. Ha belül nem vagyunk ké­szek, ha nem értünk meg rá, teljesen fölösleges keresgélnünk. Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni. Hagyjuk, hogy ránk találjon!
Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befo­gadni képes. Befogadni annyit jelent, mint hinni. A hitünk az egyetlen, amely a tökéletes élet megva­lósítását korlátozza.
(KURT TEPPERWEIN)
Miként a Nap és a Hold sem tud
visszatükröződni a zavaros vízben,
azonképpen a mindenható sem tud
visszatükröződni egy olyan szívben, amely
az „én" és az „enyém" ideájától zavaros.
Sri Ramakrishna
Forrás: The Secret




A szómágia varázslata – hogyan teremtünk a szóval?


 2014-09-15

Olyan erő fog velünk varázslatot véghez vinni, amilyen éppen a beállítottságunk, hiszen a dolgok önmagukban semlegesek. Mi tesszük őket jóvá vagy rosszá!
Az emberek, ha azzal a szóval találkoznak, hogy mágia, vegyes érzelmekkel szoktak reagálni. Általában, gonosz varázslót, vagy boszorkát képzelnek el, aki a szép és jólelkű embereknek rosszat akarnak és még ezernyi gondolatot fűznek hozzá.
Mit is jelent valójában az a szó, hogy mágia? Jelentése: A természeti jelenségek befolyásolására végzett babonás cselekvések összessége, rendszere, bűvészet, szemfényvesztés. Itt, is mint sok más területen az alapokkal van baj.
Olyan erő fog velünk varázslatot véghez vinni, amilyen éppen a beállítottságunk, hiszen a dolgok önmagukban semlegesek. Mi tesszük őket jóvá vagy rosszá! A mágia mélységei a legtitokzatosabb dolgokat a Mindenség lényegét, a hatalmat, a minőséget, az anyagot és a Természet összes erejét rejti magában. Megtanít minket arra, hogy az egyes dolgok miben különböznek és miben azonosak egymástól. A mágia tökéletes és fennkölt tudomány, mely hatalmas erővel bír. Matematikából, fizikából, és teológiából áll. A fizika a világ anyagi természetének titkait magyarázza és teljes egészében annak következményeit. A matematika megismertet minket a természet három méretével és megtanítja, hogyan figyeljük az égitestek mozgását. A teológia pedig arra tanít, hogy mi az ISTEN, az intelligencia és az értelem, mi az angyal, a vallás, a lélek, a szent törvény, a szertartás és a titokzatos misztérium. Oktatja az embert a hitről, a csodákról és ennek törvényeiről.
A materialista világszemlélet, és az azt követő lelkek nem igazán fogadják el ezeket a tanításokat. Mindez azért van így, mert még nem tapasztalták meg ezeknek a törvényeknek a valós voltát. És ez nem baj! Majd ők is megélik, megértik, ha eljön az idejük.
A mágia az energiák megvalósult varázslata. A minket körül vevő világ tele van az energia különböző megnyilvánulásaival, formáival. Minden ember, állat, növény, tárgy az energiák tömörülései, sűrűsödései, melyeket anyagi szinten protonok, elektronok, neutronok alkotnak.
Az Ókorban még teljesen tudatában voltak annak, hogy minden energia. Tudták, hogy mindennek megvan a csak rá jellemző rezgése és van egy olyan Forrás, amely sohasem fog materializálódni. Ebből a Forrásból jövő áradó erőkből alakult ki a Világegyetem és minden, ami a létezésbe lép.
A belőle kiáramló erő, mindenhol szabadon áramlik, mindenen áthatol, és mindenhol létfenntartó módon ott van. Az ókor emberei között volt olyan is, aki ezt az erőt a legteljesebb mértékben használni és irányítani tudta. Ma is minden ember képes arra, hogy ezt az egyetemes energiát használja. Ez az energia nem válik addig alkotóerővé, amíg el nem éri a megfelelően szükséges koncentrációt.
A misztikus iskolákban a tanítás nagy részét az energiaösszpontosító gyakorlatok tették ki.
A gondolatok és a hangok erős kivetítése cselekvő erővé alakul. Csakis a felhasználó akarata szabja meg milyenségét, hiszen mint már említettem ez az erő semleges. Minden energia a gondolatokat követi, ez a törvény az energia egyetemes axiómája ( alapelve ). Az energia összpontosítása és teremtő erővé való átalakítása gondolataink beszédünk révén történik.
Minden mester nagy hangsúlyt fektetett tanítványainál az értelem fegyelmezettségére, és a gondolat-kontrollra. Az imént leírtakból kitűnik, hogy miért mi alakítjuk világunkat, és miért látjuk olyannak amilyen. Amiről és ahogyan gondolkodunk, azzá válunk. A gondolatok a szellem világából létezve alakítják ki a fizikai látszatvalóságot!
Gondolatainkból, beszédünkből önmagukat megvalósító, beteljesítő próféciák válnak, azaz Testet öltenek. Érzelmi és gondolati világunk, egy tükörként jelenik meg életünkben. Ez a Törvény. Az egyik eszköz melyet a gondolatkoncentráció fokozásához felhasznál az ember az a hang. Ha beszélünk, akkor hangot adunk ki. A hangok betűkből állnak.
A betűk, mint tudjuk, magánhangzókból és mássalhangzókból tevődnek össze. Ha a betűkből gondolatainkon keresztül értelmes szavakat alkotunk és azt a megfelelő erejű gondolati energiával feltöltve kiindítjuk az éterbe az egyetemes energiákat mozgásba hozza, és meggyorsítja azoknak a megtestesülését!
A betű hangalakja ilyenkor magához vonzza a hozzá tartozó energiát. Az ősi okkultista tanítások szerint az emberi hang a hangerőtől és a hangszíntől függően képes arra, hogy az asztrális fényt különböző formákba öntse. Így vagyunk mi, emberi mivoltunkban Teremtő képességekkel felruházva.
Tudjuk már azt, hogy az emberi hangképző szervek kétfajta hangzó képzésére alkalmasak. pl: a kabbalában előforduló erőnevekben a magánhangzók a harmónia megteremtéséért felelősek. A mássalhangzók a belső fejlődés és a tudatosság szolgálatában állnak.
Felhoznám példának a jógában fellelhető fontos tanításokat. Tudjuk azt, hogy az embert egy energia mező veszi körül, amit egyesek aurának mások morfogenetikus mezőnek neveznek. Lelkünk és testünk kétféle energiát vesz fel. Az egyik fajta energiát a gerinccsatorna mentén meghatározott helyeken elhelyezkedő csakrákkal nyeri. A másik energiához a táplálék útján jut hozzá szervezetünk. A csakráknak fő feladata az energiák felvétele és leadása. Mindegyik csakra, hozzá van rendelve egy bolygóhoz, melynek energiáját közvetíti az embernek. Valamennyi csakrának meghatározott számú sziromlevele van. Minden egyes sziromlevélhez, vagy egy magán-, vagy egy mássalhangzó van rendelve.
Tehát, ha kigondolok valamit, azt szóban megfogalmazom, akkor az éppen aktuális sziromhoz rendelt hangzót megrezegtetem, ő a megfelelő bolygó energia rezgését magához fogja vonzani és a gondolatot anyagi formába, fogja önteni.
Bármelyikük, ha csak arra tud gondolni ez nekem sohasem fog, sikerülni ne csodálkozzon a fentiek ismeretében, ha meg is teremtődik ” kívánsága “.
Féltékeny férjek, feleségek, pesszimisták ébresztő!
Az emberi hang elsőrendű teremtő és zenei eszköz. Olyan erőkkel bír, amely a külső és a belső világot össze tudja kapcsolni egymással és a kialakult harmóniát, pedig beleolvasztja az ember személyes energia mezőibe.
A hang felszabadítja az energiát. Ilyen csodálatos adomány az éneklés. Énekléskor az emberi hang eléri teremtő képességeinek maximumát. Ha a szavak dallamban vagy valamilyen zenei hangzásban kelnek életre, akkor hatalmas egyetemes erők szabadulnak fel.
Fontos tudni, hogy a naprendszer bolygóinak is megvan a maga zenei hangja, így az összes bolygó együttrezgése az összhangzattan.
Forrás: Keszilla




A tudat rejtelmei – a végső felismerés…


 2014-09-01

Az emberiség hajnalán az ősember még csupán testi érzetei, ösztönei világában élt – akárcsak egy csecsemő. A középkor környékén – a szélsőséges babonák korában – felfedeztük az érzelmek világát, hogy majd később, a tudományos-technikai modern korszakban kiaknázzunk egy újabb emberi tulajdonságot: a racionális gondolkodás képességét. Így fejlődtünk mi, emberi lényekként: a testi érzetek világa után az érzelmeink, majd gondolataink világát fedeztük fel, ahhoz, hogy a XXI.sz.-ban elérkezzünk egy rendkívül jelentős felfedezéshez. Egy olyan felfedezésről van szó, amely messze jobban átalakítja a világot, mint a sötét középkorból a fejlett modern korba történő átváltás..
Az ősi spirituális hagyományok középpontjában a titokzatos emberi lélek vagy szellem áll, ugyanaz a “valami”, amely napjainkban a haladó tudományok (kvantumfizika, integrál pszichológia) érdeklődésének középpontjába került. Amit “lélek”, “szellem”, “Isten”, “Tudat” fogalmakkal jelöltek a korai kettősség-mentes (nonduális) ősi hagyományokban, azt most a kvantumfizika “tudat”-ként azonosította – így találkozott a spiritualitás és a tudomány, újra-felfedezve Istent a “tudat” formájában. Lélek, szellem, Isten, Tudat, élet, létezés – mind ugyanarra a titokzatos “valamire” mutatnak rá, amely bennünk, mindenkiben megtalálható és felismerhető közvetlen megtapasztalás révén. A tudat birodalma a XXI. század végső rejtélye és ennek felismerése az, ami alapjaiban újraformálja az önmagunkról és a világról alkotott képet.
tudat
A tudat – eme végső spirituális és tudományos rejtély – egyáltalán nem valami elvont, new age-s, ezoterikus, vallásos vagy filozófiai kitaláció, amelyben hinni kell, hanem egy olyan “valami”,amelyben nem kell hinni, mint ahogy nem kell elhinnünk azt sem, hogy léteznek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok – senki sem kérdőjelezi meg ezek létét, mivel közvetlenül megtapasztalhatóak.
A tudat most feltárásra váró rejtélyes birodalma ugyancsak nem hit kérdése, mivel tudatosságként közvetlenül is megtapasztalható. Rendkívül könnyű és ugyanakkor rendkívül nehéz is ennek a megtapasztalása. Könnyű, mert valójában a tudat a bennünk levő figyelem tere, amelyben létrejönnek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok.Egy éber, értelmes figyelem – pontosan az, ami most a szemeiden át pásztázza ezeket a fehér alapon levő fekete ábrákat, érthető szavakat képez belőle, majd mondatokat és így megtörténik a csoda: amit én most leírtam, azt Te most megérted. Tudsz ezekről a mondatokról, képes vagy megérteni, képes vagy érzelmeket fűzni hozzá, képes vagy róla gondolkodni – tudomásod van ezekről. S ha most, akár egy pillanatra is, a figyelmedet visszavonod az olvasásról önmagadra.. ha most, ebben a pillanatban megfigyeled a benned levő figyelmet, amely ezeket a sorokat olvassa.. nos, akkor egy villanásnyi időre megtapasztalod a tudatod tiszta terét. Magától értetődő, hogy figyelmünk, tudatunk az, ami ezeket a sorokat olvassa, és ugyancsak az, ami a testeden át a világot megtapasztalja – ez maga a valódi “én”-ed, az “Én”, amely csecsemőkorodtól egészen a halálig ugyanaz, változatlan marad, miközben testi érzeteid, érzelmeid, gondolataid az életed során folyamatosan változnak.
Amennyire egyszerűen megtapasztalható, felismerhető (kellene legyen) a figyelem, a tudat tere, éppolyan nehéz, sőt gyötrelmesen nehéz lehet. Napjainkban egyre többen sóvárognak a tudat felismerése iránt, olvasnak rengeteg szakirodalmat, keresik-kutatják önmagukat, sóvárognak a megvilágosodás után, újabb- és újabb gurukat, spirituális mestereket keresnek.. mindez azt mutatja, hogy a tudat felismerése sokszor roppant nehézkes.
A racionális ész korát éljük: az egész életünk a fejünkben zajlik, történik. Ha felületesen megfigyeljük önmagunkat, akkor azt találjuk, hogy a bennünk duruzsoló, elégedetlenkedő, akaró, zsarnokoskodó “kis én” a fejünkben található. A fejünkkel, a fejünkben folyamatosan locsogó, irányító kis zsarnokkal azonosítjuk önmagunkat – egónkkal (ego= “én” latinul). Ez a kis, fejünkben élő “én” folyamatosan, megszakítás nélkül gondolkodik: érkezik egy gondolat s az spontán asszociációval újabb gondolatsorokat ébreszt, a gondolatokhoz érzelmek kötődnek (“Vágyom az új iPhone-ra!”, “Félek, hogy kudarcba fullad a..”), csapongnak a gondolatok, a halott múlt emlékein rágódnak, a jövő elképzelt világát vágyják vagy félik – úgy tűnik, hogy nem is tudunk megálljt parancsolni nekik: nem mi gondolkodunk és érzünk, hanem a gondolatok és érzelmek élnek (fel) minket.
A kérdés tehát megkerülhetetlen: hogyan ismerhetem fel a tudat terét, a figyelem tiszta terét, amelyben a testi érzeteink, gondolataink és érzelmeink megjelennek, kavarognak, tovatűnnek, hogy újabb érzeteknek, érzelmeknek, gondolatoknak adják át a helyüket? Hogyan tudhatok arról, ami mindig is a valódi “Én”, csecsemőkortól életutamon át halálomig – hiszen “Én” “önmagamtól” soha nem szabadulhatok meg. Az vagyok, ami mindig is voltam, a hitrendszereim, elképzeléseim, élettörténetem kialakulása előtt. Nem 40 éves könyvelő, családanya, feleség vagyok, hanem “valami” más, ősibb, megfoghatatlanabb. “Valami” olyan vagyok, ami nem a fejemben levő élettörténetem, hitrendszerem..
Számtalan módszer van rá, hogy tudatosan felismerjem a tudat terét – s ezek mindegyike a figyelemhez kötődik. Van valami, amit tanulmányozni akarok, tudni a létezéséről, tehát meg kell figyelnem azt. A “tudat” szó egy zavaros kifejezés, sokak számára ez a “gondolkodást” jelenti.. tehát akkor azonosítsuk figyelemként, a figyelem tereként. Ebből adódik az alapmódszer: meg kell figyelnünk a figyelmünket! S amikor figyelmünket a bennünk rejtőző figyelemre irányítjuk, akkor különös dolog történik: élénken megtapasztaljuk, hogy mi magunk a testet öltött figyelő tudatosság vagyunk. Ez nagyon mély felismerés, nehéz szavakkal leírni, mivel minden szó, amellyel meg akarjuk ragadni a misztikus leírások birodalmába vezet. Holott ebben semmi misztikus nincs, hacsak nem az, hogy gondolatokkal nem fogható meg, csupán közvetlenül megtapasztalható.
Nos, miként tudhatunk a tudatról? Íme, néhány módszer:
Figyelj a benned levő figyelemre!
  • Érezd, tudd szavak nélkül, hogy “vagy”, “létezel”, ismerd fel a létezésed!
  • Oszd meg a figyelmedet önmagad és a világ közt – mindig tudj önmagadról! Légy tudatában annak is, hogy létezel és a világot megtapasztalod. Légy tudatában önmagadnak, miközben bármit is teszel! Légy tudatában annak, hogy belakod a tested, légy tudatában annak, hogy most ezeket sorokat olvasod. Légy tudatában mindig önmagadnak!
  • Légy jelen! Engedd el a múlt koncain való rágódást, engedd el a jövő tervezését, hiszen mindkettő nem a valóság, hanem csak elmeszülemény. Az egyetlen valóság, ami létezik, az a jelen pillanata, a “most” pillanata – ami örök és végtelen. Soha nem volt olyan, ami nem most lett volna, sőt, a múlton rágódás és a jövő tervezés is mosttörténik. A most pillanata, az éber figyelés folyamata, a létezés és benne a világ megtapasztalása ugyanaz. Csak egy végtelen, éber figyelő figyelem van, amely itt és most tud önmagáról és a világról. Rezzenéstelen nyugalommal, abszolút figyelemmel, éberen figyel – akárcsak egy őz, nyúl, macska.
  • Figyelj azokra a “valamikre”, amelyek nem anyagi jellegűek, hanem ugyanannak a tudatnak a megnyilvánulási formái. Értsd meg, hogy kultúránk programozása következtében a megnyilvánulatlanokat, mint a tér, csönd, figyelem teljesen “semminek” nézzük, ignoráljuk, nem veszünk róla tudomást – és éppen ez az, ami miatt nehezen tudjuk felismeri a nem-anyagi jellegű tudat csöndes, tágas, éber és figyelmes terét, amelyben a megnyilvánult “dolgok” feltűnnek, játszanak, tovatűnnek, átalakulnak. Légy tudatában a térnek, amelyből a tárgyak kiemelkednek! Légy tudatában a csendnek, amelynek a felszínén a hangok hullámzanak! Légy tudatában a benned levő figyelemnek!
A fentiek mind útjelzők, amelyek ugyanoda, a tudat csendes, figyelmes terére mutatnak. Útmutatókként kell használni, hiszen ezek a módszerek más-más megközelítésből, de ugyanoda vezetnek: a tudat tudatosságához. Amint egyszer sikerült – akár egy röpke pillanatra is – megtapasztalni a tiszta tudatosság terét, akkor a folyamat jobbára megállíthatatlanná válik. A tudat önmaga tudatára akar ébredni és amint először önmagát felismeri, a továbbiakban egyre könnyebben és egyre hosszabb ideig képes önmaga tudatában lenni – míg végül állandósul ez az állapot. Ezt nevezik a spirituális irodalomban “megvilágosodásnak”, “megváltásnak” – de valójában semmi, de semmi rendkívülien nehéz vagy kiérdemelendő nincs benne. Már most is “megvilágosodott” vagy, csupán még nem ismerted föl ezt magadban. Már most is – e sorokat olvasó éber figyelemként – maga a tudat vagy, aki még nem ismerte föl önmagát, nem tud önmagáról! Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy elengeded minden elképzelésedet önmagadról, a lélekről, a tudatról, a szellemről, Istenről és mindenféle magasztos “dologról”, mert ezek valójában csak elmeszülemények, elképzelések/gondolatok, amelyek a tudatosság terében vannak, mint felhők a tiszta ég terében; és eme felhők eltakarják a tudat tiszta egét. Ha eddig valami magasabb tudatállapotot akartál elérni, megvilágosodást, megváltást és hasonlóakat, akkor engedd el ezeket az elvárásokat! Légy gyerekien egyszerű, elképzelések nélkül és hagyd, hogy könnyedén megtapasztald a figyelő tudatot!
Hagyd a gurukat, szellemi mestereidet, szentirataidat, felejts el minden tanítást! Mert ha bármilyen tanítást, dogmát magadévá teszel, akkor csak újabb fogalmakkal, elképzelésekkel taszítod el magadtól azt, amit megközelíteni, elérni akartál. Értsd meg mélyen, hogy a megvilágosodást elérő zen-buddhista miért tépi össze a szentiratokat és “pisili le Buddha szobrát” – hiszen ezek a szentiratok és Buddha csak útmutatók, amelyeket – mint térképeket – használni lehet, hogy elérd a “célt”. De amint “elérted”, végre tudomásul vetted a figyelmedet, a tudatod terének létezését, akkor kiderül, hogy egyszerűen csak felismerted azt, ami van. Az egyetlen “valamit”, ami van, ami létezik, ami éber, figyelmes életként a testedben él.
forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu



Parapszichológia a mindennapokban, avagy a varázspálca a kezünkben van!


 2014-01-06

A hétköznapi csodák, azaz a parapszichológiai jelenségek sokak számára vonzóan titokzatos, vagy éppenséggel elutasítani való világot jelentenek. Pedig a paranormális képességek nemcsak a parafenoménokban, hanem mindannyiunkban ott rejlenek!
Varázslók vagyunk, különleges adottságok birtokosai! Aki képes hinni ebben, az képes használni is ezeket az adottságait, hiszen a pszi-képességek intenzitását a lelki elvárások foka jelentősen befolyásolja. Vannak csodák, amelyek létezését jó néhány éve kísérletek igazolják.
Paulinyi Tamás, a pszi-jelenségek egyik legnépszerűbb magyarországi kutatója Az igazság odaát van című könyvében arra vállalkozik, hogy megismertesse velünk a csodák természetét. Az egyik fejezetben néhány hazai esetet is bemutat (pl. pozitív programozás, távgyógyítás), mégpedig a hívők és a hitetlenkedők számára egyaránt hitelesen.
Gondolatolvasás, táv- és jövőérzékelés
Fizikailag megmagyarázhatatlan módon képesek vagyunk egymással gondolatokat és érzéseket cserélni. Például olyan emberekkel, akikkel érzelmileg össze vagyunk hangolva, ugyanarra gondolunk, vagy egyszerre mondunk ki valamit. Vagy hirtelen találkozunk valakivel, akit már régen láttunk, de akire sokat gondolunk. Az emberek pszichés folyamatai nincsenek egymástól elzárva, sőt, a véletlenekre egyszerre több ember elvárásai is hatnak. 

Az egymásra ható gondolatok és érzések a telepátia által térbeli távolságtól függetlenül, azonnal elérhetik egymást. Olyan dolgokról szerzünk információkat, amelyek az érzékszerveinkkel nem elérhetőek, például elveszett tárgyakat találunk meg. Gyakori, hogy a még meg nem történt dolgokat előre megérezzük. 

Megsejtünk, megálmodunk bizonyos jövőbeli eseményeket. Tudattalanunk képes arra is, hogy mások gondolatait vagy döntésének következményeit előre jelezze.
Hétköznapi mágia
A mágia természetes része mindannyiunk életének. Gondolataink és vágyaink, még ha fizikailag és logikailag megmagyarázhatatlanok is, hatással vannak környezetünkre. Varázsos képességeinkkel szándékosan vagy akaratlanul használhatunk vagy árthatunk másoknak. 

Például egy dühös ember környezetében rosszul érezzük magunkat, és még az elektromos eszközök is gyakrabban elromlanak a szokásosnál. Ellenben a harmonikus, pozitív felfogású ember kellemes légkört teremt maga körül, és már a jelenlétével is „gyógyítja” magát és a többieket.
Rontás, átok
A mágikus ártások az egymáshoz és önmagunkhoz való negatív hozzáállás következményei. A harmonikus lelkiállapot védelmet nyújt, pajzsként veszi körül az embert. Ártani inkább annak lehet, aki nyitott a negatívumokra, és gondolkodásával, tetteivel önsorsrontásra hajlamos. Védekezni önmagunk lelki megerősítésével és higgadtsággal lehet: így győzhetünk, ha valaki ártani akar nekünk. 

Tudatunk nyitott rendszer, vagyis nemcsak a koponyánkba zárva működik, hanem tértől és időtől függetlenül képes észlelni a valóságot, és arra hatni is tud. Ezért a világ hétköznapi megtapasztalása csupán részélménye a tudatnak, amely a testi                                                                élményhez és a megszokott tudatállapothoz kapcsolódik.
Álombeli megérzések
Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy jósló álmod befolyásolt döntésed meghozatalában. Az álom csodáját naponta megtapasztaljuk, különleges világát mindannyian ismerjük. Amíg a testünk alszik, lelkünk szabadon kószál fantáziánk világában, egy misztikus birodalomban, ahol bármi megtörténhet, amit az éberség állapotában képtelenségnek tartunk. 

Térből és időből kilépve akár a jövőt is érzékelhetjük. A mai orvostudomány és pszichológia szerint az álomban csak a képzeletünk és az emlékeink vetítenek elénk képeket és eseményeket. Egy részben igaz, mégis tények bizonyítják, hogy az álombeli csodáknak valódi háttere lehet.
Bien.hu



Arkangyalok-Magas rangú angyalok,Isten hírvivői – Schmidt Nóra


 2013-12-11

Arkangyalok -“Magas rangú angyalok,Isten hírvivői.”
A következőkben szeretném veletek megismertetni az arkangyalok rendjét.Mindegyiküknek megvan a maga jellegzetessége,ismertetőjegye,és adott feladatköre,így könnyebben tájékozódhatott egy-egy kérés kapcsán.
Az arkangyalok nem azonosak az angyalokkal, őrangyalokkal,elementálokkal.A legmagasabb rangúak. Sok angyalszakértő úgy vélekedik,hogy 12-en vannak.(A vallásokban,más-más néven jegyzik őket,és nem is egyforma számban.)
Azért vannak,hogy egész életünkben mellettünk álljanak és segítsenek minket,közvetítőként pedig továbbviszik kérésünket.Nagyon fontos tudnotok,hogy nem köti őket tér és idő,így egy időben több helyen is ott tudnak lenni.Mindenki számára elérhetőek,nem szükséges semmilyen különlegesnek mondott képesség a velük való kapcsolat tartáshoz.
Nincs szükség szertartásra vagy szeánszra,egyszerű szavakkal kérjétek őket(a megszólítás után)tolmácsoljátok feléjük kéréseiteket,majd köszönjétek meg.
Ismerjetek hát meg néhány arkangyalokat:
Mihály,Rafael,Zadkiel,Haniel,Raquel,Uriel,Metatron,Jophiel,Gábriel,Chamuel,Metatron,Ariel,Azrael,Jeremiel,Sandalphon.
Mihály arkangyal
A védelmező,talán a legismertebb arkangyal az összes közül. Én mindig kékben látom őt,és általában mellette van a szimbolikusan is hozzá tartozó KARD,amivel segít elvágni az úgynevezett:szakrális kötelékeket.Ez alatt olyan kapcsolatokat értünk,amitől már régóta,nem megmagyarázható módon,nem tudunk szabadulni.
Fizikailag és érzelmileg is védelmez minket,így érdemes őt kérni,hogy kék védőburkával vegye körbe pl.otthonotokat,hogy felesleges aggodalmaitokat elűzze.Így biztonságban tudhatjátok szeretteiteket.
Mivel a kék szín hagyományosan a kreativitást is jellemzi,így minden ehhez köthető tevékenységet is erősít.
Kivétel nélkül minden kliensemnél,szoktam kérni Mihály védelmét és segítségét,nekem ő olyan,mint egy felkiáltó jel a mondat végén,nyomatékosít és megerősít. A legelső alkalom amikor őt láttam,nagyon megrémített. Évekkel ezelőtt egyedül töltöttem az estét fiatal lányként, a családom elutazott,én én oktalanul elkezdtem félni.Ágyamban a takarót szorongatva kértem az angyalokat,hogyha már úgyis elkezdődött a kommunikáció közöttünk,mutassák hát meg magukat.A sötét szobában egy hatalmas fény villant fel,abban a pillanatban,ahogy mentálisan ezt a gondolatot elküldtem angyalaim felé,óriási kék fényben kirajzolódott Mihály daliás alakja(egyébként az angyaloknak nincs nemük és szárnyuk,olyannak látjuk őket,amilyennek a gondolatainkban élnek).Én mégis azt éreztem,hogy egy stabil férfierő,kedves és megnyugtató arcával mosolyog rám.Olyan hatalmas volt,és életszerű,hogy egóm közbelépett,és a kép eltűnt.
Gabriel arkangyal
Bizonyára az ő neve sem ismeretlen számotokra,Isten hírvivője,az anyák és gyermekek védelmezője.A Biblia szerint ő vitte a hírt Szűz Máriának,Isten fiának közelgő születéséről.
Gábirel azért fontos az életemben,mert az írás,lételemem,és ezen égi csatorna-az örömteli írás képviselője ő maga is.Tőle kaptam az első utasításokat arra,hogy írnom kell.
Színe indigókék és a fehér,aurája pedig rézszínben tündököl.
Az eredményes önkifejezésért felel,ehhez az ihletet és utat,lehetőségeket.Javíthatjuk kommunikációs képességünket(legyen az írásbeli vagy szóbeli)így a beszédhibákat is gyógyíthatja.
Hívjuk segítségül,ha régóta nem tudunk megbeszélni valamit családtagjainkkal,szerelmünkkel,barátainkkal,szomszédunkkal.Ne hagyjuk,hogy a szótlanság és a dac megmérgezze testünket!
Adjon nektek reményt a terveitekhez.
Uriel arkangyal
Isten fénye és tüze.Elhozza neked a békét,a megnyugvást és a harmóniát.
Megtanít téged ajándékozni a legfelsőbb szinteken.
A villámláshoz és a viharokhoz is az ő nevét kötik,így segít téged rávilágítani a helyzetek mögöttes tartalmára,hogy felülről,egységében tudj szemlélni.A szolgálat és odaadás azok a fő erények,melyet tőle tanulhatunk.Ha dühösek vagy idegesek vagyunk,ő megnyugtat minket.
Teljesítsük be általa vágyainkat,mondjuk el neki,legbensőbb vágyainkat,hogy utat nyisson egy szebb jövő felé.
Arany és lila színben pompázik,így ezeket a színeket is segítségül hívhatjuk a vele való kommunikációhoz.
Kérjük tőle,hogy mutassa meg a következő lépést életünkben,hogy magabiztosan lépjünk előre.
Rafael arkangyal
Ha bármikor fizikai gyengeséget vagy betegséget érzel önmagadban vagy környezetben,őt kell hívnod,hogy zöldes fehér gyógyító fényével melléd álljon.
A teljesség és az egység angyala is egyben.
Előttem mindig nagyon gyengéden és kedvesen jelenik meg,csak úgy sugárzik belőle a segíteni akarás,és a feltétel nélküli szeretet.
Minden fizikai lény gyógyítója,így nemcsak az embereknek,hanem kedvenceinknek is segíthet;szólítsuk őt,ha háziállatunk gyengélkedik.
Energiája harmonizálhat,ha legyengülünk,vagy már hosszan tartó vagy időszakos betegségünk van,vagy éppen műtét után lábadozunk.
A tisztítás is fontos feladata,így hát miután magunkat megtisztítottuk a negatív hatásoktól,tegyük ezt lakásunkban is.
Nagyon sok kliensemnél,baleseteket után kértem segítségét.
Figyeljetek belső sugallataitokra,mert általuk üzen nektek,és ne késlekedjetek aszerint cselekedni. Ha nem értitek az üzenetet,kérjetek egyértelműbb jeleket!
A másik nagy problémakör a párkapcsolat,így ha véget ért egy kapcsolatot,és fizikailag is megtörtél,fáj a szíved,ő segít neked.
Hániel arkangyal
Mivel a nőiség,a fokozott érzékenység,és finom rezgések,rendkívül közel állnak hozzám,így Hániel különösen kedves a számomra.
Lila színben látom őt,és nagyon sajátos finom,lágy rezgéseket érzek.
A szeretet angyala,felébreszti ezt a csodálatos értéket bennünk,és segít,hogy ezt továbbadjuk embertársaink felé.Őrzi a szívcsakrát,így mindenféle érzelmi ügy hozzá tartozik.
Az önszeretet,új,magasabb szintjét ébreszti fel benned,és határtalan szeretetet érzel majd.
Nemcsak szerelem,hanem a hivatás angyala is,így ha munkahelyi problémáid adódnak,vagy éppen munka nélkül vagy,vágysz a változásra,úgy érzed többet érdemelsz,tőle kérj segítséget.
A holdfázisok kihatnak életünkre,különösen a nőket viselheti meg egy-egy változó ciklus.
Hániel abban segít,hogy ezeket a negatív hatásokat,pozitívra változtasd,
és érzed Hold áldásos munkáját.
Alvásproblémák,menstruációs görcsök,nőiséggel kapcsolatos megbetegedések gyógyulhatnak általa.
Minden esetben lila színben,gyönyörűnek látom őt.
Kérd őt,hogy tanítson gyengédségre és finomságra,hogy kapcsolatodban és a hétköznapokban,igazi nőként,sugározd a szeretetedet a körülötted lévőkre.
Metatron arkangyal
A felelősségvállalás angyala,segít magasabb spirituális szintekre lépni.
Kitisztítja gondolatainkat,hogy megérthessük és befogadhassuk az igazságot.
Materiális,földhöz kötöttebb vendégeimnél gyakran hívom segítségül,hogy együtt szárnyaljon velünk,s mélyebb,lazább tudatállapotba hozza klienseimet.
Létezik egy úgynevezett: Metatron kocka,melynek nagy hasznát vehetjük a csakratisztításban.
Vendégeimnél,és önmagamnál is,a napi csakratisztítás harmonizálásánál,ő szívesen tart velem,és tanácsokkal lát el,csodálatos energiát ad,lila színével.
Az új generáció gyermekeinél:
indigó-,kristály-,csillag-,szivárvány gyermekekre is ő vigyáz,az érzékeny és sokszor tévesen “betegnek vagy hiperaktívnak” diagnosztizált,nehezen kezelhető apróságoknál,hívjuk őt,hogy felfedje a gyermek szívét.
Jophiel arkangyal – Isten gyönyörűsége
Felébreszti az alvó lelket mély álmából.”
A bölcsesség, a megvilágosodás,az ihlet,az ébredés és az öröm angyala.
Akkor hívjátok őt,ha magatokban vagy másokban is szeretnétek meglátni a szépet.Önbizalom hiányában vagy önértékelési nehézségek kapcsán jól jöhet Jophiel segítsége,ill.segíthet leküzdeni az előítéleteket is.
Arra buzdít minket,hogy menjünk,sokat a zöldbe, a természetbe,hogy megtisztuljunk az alacsonyrendű energiáktól.
Természetjárók,kirándulók hívjátok őt,hogy segítsen összekapcsolódni a természettel.
Segítségével lelassulunk,és meglátjuk az élet szépségeit magunk körül.Folyamodjunk hozzá,valahányszor csak túlfeszítettek vagy boldogtalanok vagyunk.
Aurája sötét rózsaszínű(szépséges,szerető természetre utal),de gyakran a sárga színt is hozzá kötjük. Valahányszor nagytakarítást tartunk,vagy átrendezzük lakásunkat,Jophiel segít nekünk,ő,a mi szellemi lakberendezőnk,segítségével alkalmazhatjuk a feng shuit.
Raquel arkangyal – Isten barátja
Nagyon fontos feladatot kapott Raquel arkangyal,és véleményem szerint nagyon is aktuális ebben az évben:
összhangot és rendet teremt emberi kapcsolatainkban.
Az Igazságosság és a Pártatlanság angyalának is hívják,mert segít elsimítani a vitákat.
Hívhatjuk őt,akár egy vita közben is,így ő egy kreatív megoldás által,segít szeretetteljesen és bölcsen kezelni ezt a nehéz helyzetet.
Mókásan a légi-forgalom irányítókhoz is hasonlítják Raquelt,hiszen megszervezi az arkangyalok és angyalok közötti rendet és összhangot,felügyeli angyaltársait.
AZ ő energiája halványkék,vizualizáljatok egy derűs,meseszép eget magatok előtt,hogy összekapcsolódhassatok vele.
Hiszek abban,hogy az emberiség alapvetően jóságos,és Raquel is ebben erősít engem.
Az akvamarin drágakő segít összehangolódni vele,viseljétek magatokon,vagy marokkőként szerezzetek be egyet.
Raquel,kedves és bölcs,mindig mély,őszinte szeretetet sugároz felém.
Ariel arkangyal – Isten oroszlánja
Gyakorta látom megjelenni Ariel bátortalan és visszahúzódó klienseim körül,hogy erősítse őket.
A névadás sem véletlen az oroszlán szimbólum megjelenése esetén,mindig az ő jelenléte erősödik bennem.
Merészséget és energiát ,lendületet ad nekünk,de mindezt kecsesen és elegánsan teszi.
Önbizalmunk és bátorságunk erősítésében ő segíthet nekünk.
A tanítók,gyógyítók angyala,hiszen a kinyilvánítás mestere.
Szorosan együttműködik a természet angyalaival,így a környezetvédelem,különösen közel áll hozzá.
Könnyedén együtt dolgozhatunk vele,ha részt veszünk,valamilyen környezetvédelmi tevékenységben:
pl.:felszedjük a szemetet,pénzt áldozunk valamilyen környezetvédelmi ügyre,vagy környezetbarát tisztítószereket használunk.
Minden olyan támogatás bevonzásában segít nekünk,mely szükséges élethivatásunkhoz,így az anyagi bőség is hozzá kötődik.
Aurája haványrózsaszín,pont,mint a rózsakvarc,így ez az ásvány erősíti a kapcsolatunkat vele.
Azrael arkangyal – Isten segítsége
A segítőket pártfogolja,elsősorban azok a tanácsadók érdeklik,akik szenvedőkkel,vagy haldoklókkal foglalkoznak.
Vigaszt és együttérzést nyújt nekünk,a halál eljövetelekor.
A halál angyalának is nevezik,mert ő segíti át az embereket a túlvilágra.
Gyakran megjelent olyan emberek válla felett,akik halálos betegségben szenvedtek,s az utolsó stádiumban voltak.Akár családom,akár ismerőseim körében megjelent már,s mindig megnyugvást hozott jelenléte.
Gondoljuk a halál pillanatára úgy,hogy a az újonnan távozó lelket szerető fényével veszi körül,az átjutás ,így egy megnyugtató élmény lesz a távozó számára.
Számomra segítséget nyújtott akkor is,ha egy-egy kliensem eltávozott szerette üzent, és segítette az elengedést is.
Mi magunk is kérhetjük,hogy eltávozott szeretteinktől,hozzon nekünk üzeneteket,pl-álmunkban.
Egészen halványsárga az aurája,amikor a közelemben van,tojáshéj színt érzékelek.
A kalcit ásvány kötődik hozzá,ettől enyhülést kapunk.
Jeremiel arkangyal – Isten kegyelme
Minden érintett szívébe megbocsátást hoz.Megmutatja,hogyan lehet szeretetteljesen cselekedni.
Mindennapos probléma,hogy önmagunkról elfeledkezünk,s szerető gondoskodással veszünk körbe másokat.Ekkor egy idő után elfáradunk,majd dühösek léeszünk,hiszen önmagunkat veszni látjuk ebben a szerepben.
Ekkor hívjuk Jeremielt,hogy tekintettel legyünk önmagunkra,és szerető gonddal legyünk önmagunkra is.
A frissen eltávozott lelkeknek is segít,hogy leltárt készítsenek földi életükről.
De,mi élő emberek is fordulhatunk hozzá,hogy segítsen elemzeni életünket,és,hogy listát készítsünk eddigi és elkövetkező feladatainkról.
Mi az amit megtanultunk?Mi az ami még előttünk áll?
Megoldást és lehetőségeket nyújt számunkra,hogy rendbe tegyük életünket. Mély,padlizsánlila színű aurája csodásan tündököl,ásványa pedig ennek megfelelően az ametiszt.
Sandalphon arkangyal
Metatron mellett őz a másik arkangyal,aki valaha emberként élt a Földön.
Olyan rendkívüli,tiszta életet élt,hogy felemelkedett az arkangyalok rendjébe.
Így hát ha mi is kivételes,segítő és rendkívüli életet szeretnénk élni,akkor hívjuk segítségül.
Gyógyítói hivatásom révén sokat találkozom vele,s mindig megerősít abban,hogy a szolgálat és a segítői hivatás a legcsodálatosabb az egész világon.
Segítségével egységében szemlélhetek,és nem veszek el a részletekben. Kimondok igazságokat általa,úgy,hogy nem bántok meg vele másokat.
Értékeljétek úgy sikereiteket és a legkisebb csodákat is,hogy bearanyozza mindennapjaitokat.
Ha az elfogadást kell gyakorolnunk,abban is segít.
A zenét,zenehallgatást is hozzá kötjük,így zenélés közben pl.erősen érezhetjük jelenlétét.
Aurája türkiz színű,így ez az ásvány pl.meditáció kapcsán könnyen eljuttatja hozzá kéréseinket.







10 spirituális úton terjedő betegség


 2013-03-25

Ha körbenézünk a világban, a spirituális életben éppen annyi útvesztőt találunk, mint az élet bármely más területén. Tényleg elhisszük, hogy ha valaki már öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor ő már emelkedettebb, mint a többiek? Jó esetben egy kicsit tudatosabb a problémáira – egy kicsit.
Ez a gondolat indított arra, hogy az elmúlt 15 évben a spirituális utak zűrösebb részeihez szükséges józan ítélőképesség kialakításáról írjak könyveket – mint a hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózisok. De ide tartozik még a fejlődni vágyó emberek tudás hiánya miatti zavaros motivációja is. A szerzőtársammal, Marc Gafnival (író, spirituális tanító) könyveket adtunk ki, tanfolyamokat és tréningeket tartottunk, hogy segítsünk tisztán látni ezekben a kérdésekben.
Utazásaim során spirituális tanítók százaival és gyakorlók ezreivel találkoztam. Szinte arcon csapott az a felismerés, ahogyan a spirituális nézeteinket, élményeinket és világképünket alattomos és észrevétlen módon, a szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan „fertőzik meg” a fogalmi tévedések. Ezek a tévedések a spirituális elvekhez kapcsolódó éretlen hozzáállásunkban és zavart megértésünkben gyökereznek.

A spirituális úton terjedő betegségek tízes listáját gyűjtöttem itt össze – a felsorolás nem teljes, de érdemes életünkben odafigyelni rájuk:
Instant spiritualitás: egy olyan kultúrában, amely a sebességet, az egyszerre több dolog párhuzamos végzését és az azonnali eredményeket értékeli, ott a spiritualitás is nagy eséllyel instant spiritualitássá válik. Ez nem más, mint egy kollektív elképzelés arról, hogy az emberi létből adódó szenvedésektől könnyen és gyorsan meg lehet szabadulni. Egy dologban biztosak lehetünk: a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan.
Hamis spiritualitás: úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy spirituális embert elképzelünk. A spiritualitás ilyen imitálásának annyi köze van a valódi spiritualitáshoz, mint egy leopárd mintás anyagnak az eredeti leopárdbőrhöz.
Zavart motiváció: bár a növekedésre való vágyunk tiszta és igaz, gyakran keverednek hozzá olyan szükségletek, mint a szeretet, a valahova tartozás, a belső üresség kitöltése iránti vágy, az az elképzelés, hogy egy spirituális ösvényt követve megszabadulunk a szenvedéseinktől, valamint az a törekvés, hogy különlegesebbek, jobbak, sőt kiválasztottak legyünk.
Azonosulás a spirituális élménnyel: az ego spirituális élményekkel azonosítja magát, és azt hisszük, mi magunk vagyunk az a dolog, amivel az élmény során találkoztunk. A legtöbb esetben ez az állapot nem tart örökké, de hosszúra nyúlhat a magukat megvilágosodottnak tartó és/vagy spirituális tanítóként működő embereknél.

A spiritualizált ego: akkor alakul ki, amikor egy erős egóval bíró ember személyiségét a spirituális eszmék és fogalmak megtámogatják, így tovább erősítve az egoját. Az eredmény ilyenkor egy „golyóálló” személyiségszerkezet, ugyanis amikor az ego spiritualizálódik, elvágjuk magunkat minden új behatástól, segítségtől, építő visszajelzéstől. Megközelíthetetlenné válunk, elzárva ezzel magunkat a spirituális növekedéstől – mindezt persze a spiritualitás nevében.
Önjelölt spirituális tanítók tömegei: manapság számos felkapott spirituális iskola működik, és ontják a magukat megvilágosodott mesternek gondoló embereket, akiknek a valós tudatszintje messze elmarad ettől. Úgy működik ez, mint egy spirituális futószalag: gyere, vedd át a tüzet, érezd meg te is, és bumm, megvilágosodtál, mostantól te is képes vagy hasonló módon megvilágosítani másokat. A probléma nem a tanításokkal van, hanem azzal, hogy ezek a tanítók spirituális mesternek adják el magukat.
Spirituális gőg: akkor következik be, amikor egy gyakorló több éves kemény munka eredményeként elérkezik a bölcsesség egy bizonyos szintjére, és ezt az eredményt a további tapasztalatoktól való elzárkózásra használja. A spirituális felsőbbrendűség érzése szintén egy fajtája a spirituális úton terjedő betegségeknek, és úgy nyilvánul meg, hogy jobbnak, bölcsebbnek tartjuk magunkat másoknál, mert mi spirituálisak vagyunk.
Csoportszellem, más néven ashram betegség: egy spirituális közösség normákat alakít ki a megfelelő gondolkodásról, beszédről, öltözködésről. Azok a személyek és közösségek, akiket megfertőzött a csoportszellem, elutasítják azokat az embereket, attitűdöket és helyzeteket, amelyek nem felelnek meg a csoport íratlan szabályainak.
Kiválasztottság érzés: annak a hite, hogy a mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, emelkedettebb, közelebb van az Igazsághoz – magyarul jobb, mint a többi csoport. (És ez nem csak a zsidókra érvényes.) Nagy különbség van aközött, amikor valaki megtalálja a maga számára leginkább megfelelő utat, tanítót, közösséget, vagy megtalálja az Egyetlen Igaz Utat.
A halálos vírus: „én már megérkeztem”. Ez a betegség olyan súlyos, hogy végzetes lehet a spirituális fejlődésünkre nézve. Annak a hite, hogy mi már elérkeztünk a spirituális utunk végcéljához. Amint ez a hit beeszi magát az elménkbe, a fejlődésünk véget ér.
Ahogy Marc Gaffni tanítása szerint „a szeretet lényege az elfogadás”, úgy az önmagunk szeretetének lényege az önelfogadás. Csak olyan embert szerethetsz igazán, akit a teljes valójában tisztán látsz – önmagadat is ideértve.”
Marc tanítása szellemében én is úgy gondolom, a legkritikusabb pont a spirituális úton való tájékozódásban az, hogy fel tudjuk ismerni a személyiség egészét átható zavarokat és a mindannyiunkra jellemző önáltatásokat. Ehhez jó adag humorérzékre és a valódi barátaink támogatására van szükségünk. Amikor akadályba ütközünk a spirituális úton, a kétségbeesés, kételkedés és az önleértékelés lehet rajtunk úrrá, de bíznunk kell magunkban és másokban, hogy valóban változást hozzunk a világra.
szerző: Mariana Caplan
Eredeti cikk: Huffington Post



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése