A
bankárkaszt Ukrajnába küldte a terrorista zsidajait.
Ukrajna: mai rövid összefoglaló
Jövőnk
infó jegyzeteiből
Amit
biztosan tudni lehet: a nyugati
közvetítő „kollégák” Frank-Walter Steinmeier német és a
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszterek legnagyobb
döbbenetére nem írta alá az ukrajnai válság rendezését
célzó megállapodás tervezetét az orosz közvetítő, mert az
teljességgel elfogathatatlan a számukra. Ezért Vlagyimir Lukin,
Oroszország emberi jogi ombudsmanja még ma elutazik Kijevből
Moszkvába - értesítette a megbízható Interfax orosz
hírügynökségen keresztül a közvéleményt. Ezek szerint
Oroszország mégsem hagyja annyiban, arrafelé még máshogy
értelmezik az emberi jogokat. Többek között kifogását fejezte
ki a kormánypárt nélküli szavazáson (a megfélemlítések
miatt szinte csak kormányellenesek vettek részt) kormányhatározat
által életbelépett fegyverhasználati törvény (miszerint a
karhatalmi erők jogosan használhatnak éles fegyvert a rájuk
tüzet nyitókkal szemben) semmissé nyilvánítását. Most újra
élő céltáblává vedlettek a rend őrei. Kíváncsian várjuk a
fejleményeket, előrebocsátani ebben a kérdésben semmit nem
lehet jelenleg. Az ukrán elnök sajtóirodája viszont
bejelentette a megállapodás ratifikálását a délután.
Az
utcán demonstrálók hangadói nem elégedettek maradéktalanul és
a szélsőjobboldali szektor nem kíván lemondani a további
harcokról, hiszen nekik egészen mások a valódi céljaik, ezek
csak részeredmények számukra. Vajon képesek lesznek-e átvenni
az irányítást a nyugatpártiaktól? Milyen lépéseket
eszközölne ilyen esetben az Eu? Ez a nagy kérdés, hogy
szembefordul-e a két tábor a hatalomért? A nacionalista szárnyak
küzdöttek eddig is átütőbb sikerekkel, hiszen ők jellemükből
adódóan harcosok. A nyugatpártiak (itt a zsoldosok teljesítenek
szolgálatot, - NATO-s mesterlövészek, ügynökök, civilben
harcoló különleges külföldi alakulatok - hogy milyet, azt már
ecseteltük) meg ezen kívül, minden más liberális eszköz
(háttéralkuk, médiaferdítés) birtokosai. A helyzet percről
percre változik, a nacionalisták már inkább felbontanák az
„együtt harcolunk a kormány ellen, de nem együtt a hatalomért”
az amúgy is kérészéletűnek borítékolt megállapodásukat.
Többen érdeklődtek afelől, hogy igaz-e az elfoglalt és részben
lángokba borított atomerőmű a lázadók által? Orosz források
megerősítették ezt a hírt, de a nyugati sajtó mély
hallgatásba burkolódzott ez irányban. Ez is kifogása volt
Vlagyimir Lukin-nak, hisz ez képezheti és képezte is a kizsarolt
tárgyalási alapot. Egy nukleáris katasztrófa senkinek sem
hiányzik, ezért a Janukovics-féle engedmény egyenlőre.
Gölöncsér
Miklós - Jövőnk.Infó
MNA Észak-Magyarország
MNA Észak-Magyarország
Ukrajna: Angela, Miért kell?
Több
kérdés is jött szerkesztőségünkbe,
hogy nem foglalkozunk eleget az ukrán helyzettel. Nos, a
feldolgozott hírek szerint jelenleg a helyzet a következő.
Több
izraeli napilap is arról cikkez az elmúlt napokban, hogy már az
anarchista zavargások kezdete óta jelen van a titkosszolgálat
(Moszad) és ukrán illetőségű személyekből álló, de az
izraeli hadsereg kötelékein belül kiképzett fegyveres
terroristacsoportok is tevékenykednek a lázadók között/mögött.
Mára a halottak száma elérte a 40 főt és 100-ra taksálják a
lőtt sebekkel szerzett sérültek számát, de nem hivatalos
források szerint ez már jóval 100 felett is vannak a halottak és
500 felett a sérültek száma. Közel 50% ebből a rendőri
sérülés és halálozás. Ezek a speciális csoportok egyrészt
mind a két oldalra tüzelnek, hiszen kell az áldozat a nyugati
világnak a tüntetők között is (ezt azért kell kivitelezni,
mert a rendőri erőknek nincs parancsuk éles fegyver használatára
és mivel az első hivatalos jelentések rendőráldozatról
érkeztek, vagyis a rendbontók tüzeltek előbb éles fegyverrel,
csak úgy lehet eredményt elérni és közvéleményt formálni,
ha megfordítják az arányokat). Másrészt a fő tevékenységük
- eddig úgy tűnik és várhatóan be is igazolódik - az Ukrajna
déli részén húzódó Gázvezeték-elosztók elleni összehangolt
támadás. Ez lesz a záloga a NATO erők legalizált hivatalos
bevonulásának. Mivel a gázvezetékek elleni várható támadással
szavatolni tudnák Európa gázellátásának az akadozását, így
ezzel a lépéssel könnyen befolyást szereznek az európai
népeknél az atlanti katonai bevonás haladéktalan
szükségességére. Az ukrán rendőrség morálja gyengülhet, ha
vezető politikai szinten nem történik megfelelő bevethetőségi
intézkedés mihamarabb. Az ukrán katonai erők készen állnak a
bevetésre és orosz alakulatok is érkeztek tegnap Kijevbe.
Már
beszámoltunk az
ellenzék megosztottságáról, az ultranacionalista erők
szándékáról és a nyugati felforgatók aknamunkájáról,
beszivárgó terrorista "akciócsoportokról" a
megvezettetek között. A nyugatiak követik a szíriai
forgatókönyvet, hiszen elhúzódó eseményekre számítanak,
mivel nem voltak képesek maguk javára fordítani a kialakított
helyzetet záros határidőre. Kétségbeesett hangadóik
rohangálnak szerte Európában, hogy - mik a következő és
követendő lépések? Ezen tanácsok osztogatásában - minden
követ megmozgatva - jelentette ki Angela Merkel "német"
nagyasszony, élen járnak a franciákkal és minden magas rangú
Eu-s képviselővel, brit-amerikai támogatással. Kiegyező
tárgyalásokat próbálnak eszközölni a felszínen, de mint
eddig az Arab tavasz vagy Irak, Irán, Szíria helyzete is mutatja
ezek egyezkedni sehol sem akartak, csak hatalmat dönteni/átvenni!
A
kövületek alatt viszont sötét és büdös van, mindennemű
csúszómászó alattomosság társaságai. Mint látható, a világ
minden mocska összeverődött az újkori térhódítás
szellemében. Barroso, Rompuy, elnökök, színészek,
világsztárok... Érzitek, ugye, hogy ez nem az ukrán nép
szabadságharcáról szól, itt hatalmas mögöttes érdekek
egyoldalú párharca húzódik az átrendeződésről. Szankciókkal
fenyegetőznek, az ukrán politikusok Eu.ban tanuló gyermekeinek
ellehetetlenítésével/elrablásának zsarolásával, kint lévő
pénzek befagyasztásával. Röviden erről szól ma Ukrajna és a
Nyugat, az egyre inkább gyűrűző áttételes Közép-Európai
helyzetkép. Bosznia zavargásai, Szerbia etnikai, Eu-tárgyalási
ingatagsága sem tetszik a "befektetőknek", Bulgária
szintén puskaporos-hordó Oroszország és Szíria miatt, Románia
moldáviai-ügye az oroszokkal, Erdély és Székelyföld kérdése
is éleződik. Magyarország meg választások előtt áll, ami
szintén veszélyforrás ebben a közegben, főleg a belügyi
szférában kibontakozó jobb-bal egyenlőre
verbális-propagandisztikus harcában a nemlétező
(háttér)hatalomért. Minden aktuális eseményről és
érintettségről időben beszámolunk a továbbiakban is, de
információinkat hitelességre alapozzuk és nem kívánunk elsők
lenni a cikkháborúban, mert mi az IGAZSÁG szolgálatába
szegődnénk! Ezáltal a hitelesség hosszútávú kifizetődését
tartjuk a továbbiakban is szem előtt, így vívva ki az
elismerést a jövőnkben való elköteleződésre.
Gölöncsér
Miklós - Jövőnk.Infó
Ukrajna: (ki)Ütés és Hármashorog
Ukrán
Patrióta (2005):
Ez a szervezet azután jelent meg, hogy a Szociál Nacionalista Párt
2005-ben átnevezte magát Szvobodára (Szabadság). A bevallottan
nemzetiszocialista szervezet kapcsolatát a nacionalista párttal az
érintettek tagadják, de többek szerint a Patrióta a párt
militáns szárnyaként működik. A szervezethez köthető akciók
közül a leghíresebbek, amikor 2006 nyarán megakadályozták a
vietnámi kisebbség által tervezett pagoda építését Harkovban,
vagy amikor 2008-ban a UPA (ukrán gerilla-hadsereg a II.
világháborúban) megalakításának 66. évfordulójára
felvonulást szerveztek, és az összecsapásokba torkollott.
Trisub
(1993):
A szervezet neve ukránul háromágú
szigonyt jelent,
ami az egyik legfontosabb ukrán nemzeti jelkép. Ez társaság
kevésbé radikális, mint az Ukrán Patrióta, de hasonlóképp
erősen nacionalista. Gyökereik a Sztyepan Bandera által vezetett
Ukrán Nacionalisták Szervezetének radikális szárnyához nyúlnak
vissza, a szimbólumaik tulajdonképp ugyanazok. Híres
megnyilvánulásuk volt, amikor aktivistáik 2010 végén egy
láncfűrésszel levágták a Sztálin szobor fejét Zaporizzsja
városában.
Fehér
Kalapács (2013):
Ez a kisebb kijevi szervezet nem igazán bír súllyal a radikálisok
közt. Hírnevüket 2013 őszén illegális kaszinók elleni
támadásokkal alapozták meg.
Ukrán
Nemzet Tanács – Ukrán Nemzeti Önvédelem (1993):
A szervezet több szakadás után elvesztette súlyát. Soraiban
leginkább háborús veteránok vannak, akik a kilencvenes években
harcoltak Abháziában és Csecsenföldön. A Leonyid Kucsma-ellenes
tüntetések során 2001 márciusában több tagját börtönbüntetésre
ítélték, mert kormányzati épületeket foglaltak el.
„Megértem,
hogy Ukrajna fölött két óriás küzd, de az jobb lenne, ha
Ukrajna megtanulná maga megoldani a problémáit.”
Az
ukrajnai közvélemény arról tanúskodik, hogy a kormányellenes
tüntetők összetétele korántsem egységes. a Baltikumban
létesített kiképzőtáborokból beszivárogtatott európai
országokból toborzott felbujtók, egyenlőre nem aktivizált
fegyveres terroristabandák és a tévelygő "liberál-demokrata
lakosság" mellett bizony ott vannak a tüntetéseken az ukrán
nacionalisták különböző alakulatai is, akik főleg a kormányzati
épületek elfoglalásában "jeleskedtek" eddig. Viszont,
mint egységről aligha beszélhetünk, úgy láthatóan a célok sem
egyöntetűek. Sőt, zavarosabbnál zavarosabb elképzelésekről
szól már a fáma minden oldalról. Etnikai kérdéstől kezdve a
nacionalistáknál, az Eu-cinkos Klicsko féle gyengekezű "ütés"
is lassan leszerepel, még a híveik között is. A nacionalisták
inkább lehetőséget látnak a hatalom megkaparintásában, mint
Eu-konformizálást. Vajon a tegnapi amnesztiát kapott Eu-párti
"politikai foglyok" elengedése meghatja a nacionalizmus
híveit? Mivel a szabadon bocsátás egyik feltétele volt a
kormányzati épületek kiürítése és visszaadása a karhatalom
részére! már említettem, hogy azokat meg a nacionalisták vették
birtokukba. De itt az a bökkenő, hogy nem nacionalista foglyokat
engedtek el, mivel olyanok nem voltak vagy csak kis számban, hanem
liberálisokat, szám szerint 253-at. Tehát minden -minden szóba
kerül, csak a megoldás oldalog mindig tovább. És ez is a
leszereplő kapitalizmus érdeke egyenlőre, ezt fenn is tartja
ameddig lehet. Ukrajna nemesebbik józan gondolkodású néprésze
nincs jelen ebben a kiherélt harcban, mert ők tisztában vannak
vele, hogy jelenleg egy biztos pont van a világ(gazdaság)ban,
mégpedig Oroszország és az ázsiai régió. Vagyis az ukrajnai
gerjesztett helyzet egyenlőre nem az ukrán nép egészének a
véleménye. A lázadók tömegtámogatása nagyon csekély, nem
véletlenül szorgalmazzák a nyugati beavatkozást. Remélhetőleg
Putyin Rendet teremtő keze hozzájuk is elér, csakhogy egy atyai
pofonnal hazazavarva őket és végre helyrebillentsen mindent ezen a
fer-tájon is. Csak legyen vége az Olimpiának! Vége lesz az
"emberi jogoknak" is, meglássátok!
Gölöncsér
Miklós -Jövőnk.infó
MNA Észak-Magyarország
MNA Észak-Magyarország
Reprezentáció: „európai” zsidó közhangulat nyolc európai országból
Az
Európai Unió Alapjogi Bizottsága
(European Union Agency for Fundamental Rights) tette közzé azt a
dokumentumot, amelynek hivatalos neve:
-
Zsidók hátrányos megkülönböztetéssel és
gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos tapasztalatai az
Európai Unió tagállamaiban.
A
jelentés készítői nyolc európai országban tudakolták a zsidó
lakosok véleményét arról, mekkora problémának érzik
hazájukban az antiszemitizmust. A felmérést 2013 szeptemberében
és októberében végezték 5900, saját bevallása szerint zsidó
személy közreműködésével. Az interneten készült felmérés
ugyanakkor – jegyzik meg a kutatásról készült beszámolóban
– nem nyújt olyan véletlenszerű valószínűségi mintát,
amely megfelelne a reprezentativitás statisztikai kritériumainak.
A
kutatás főbb eredményeit a vele egy időben közzétett
sajtóanyag így foglalja össze:
-A
válaszadók 66%-a szerint országában nagy probléma az
antiszemitizmus, 76% pedig azt mondta, hogy az utóbbi öt évben
akutabb lett a helyzet.
-A felmérést megelőző 12 hónapban az összes válaszadó 26%-a tapasztalt verbális sértéssel, zaklatással, illetve fizikai támadással (4%) járó antiszemita esetet vagy eseteket. Az elmúlt évben a válaszadók 2%-a volt áldozata antiszemita indíttatású személyes támadásnak.
-A bejelentések száma elmarad a valóságtól: az antiszemita zaklatás áldozatainak 76%-a a legsúlyosabb esetet nem jelentette be a rendőrségnek vagy más szervezetnek.
-A nyilvántartásba vett esetek száma elmarad a valóságtól: a korlátozott adatgyűjtési mechanizmusokból következően az antiszemita támadások sok EU-tagállamban nem teljes körűen kerülnek be a nyilvántartásba.
-A vizsgált országokban az antiszemitizmust tartották a negyedik legégetőbb társadalmi vagy politikai kérdésnek.
-A válaszadók háromnegyede tartja problémának az online antiszemitizmust.
-A felmérés alapján az országok között is jelentős különbségek vannak, ami gyakran a történelmük és hagyományaik különbözőségét, illetve az elmúlt évtizedek bevándorlási mintáinak eltérő alakulását mutatja.
Például:
– Az Egyesült Királyságban a válaszadók 9%-a nyilatkozta azt, hogy gyakran hallja „a zsidók tehetnek a jelenlegi gazdasági válságról” kijelentést, ezzel szemben Magyarországon ez az arány elérte az 59%-ot.
– A felmérés szerint Lettországban csak a válaszadók 8%-a állította, hogy az izraeli–arab konfliktus nagymértékben befolyásolja a biztonságérzetét, Németországban viszont 28%, Franciaországban pedig már 73% volt ez az arány.
-A válaszadók közel fele (46%) tart attól, hogy antiszemita szóbeli bántalmazás vagy zaklatás áldozata lehet a következő 12 hónapban, és egyharmaduk (33%) fél a fizikai erőszaktól ugyanezen időtartam alatt.
-A válaszadók közel egynegyede (23%) mondta, hogy legalább esetenként nem látogat el zsidó eseményekre vagy helyszínekre, mert zsidóként nem érezné biztonságban magát ott vagy útban odafelé. Az összes válaszadó több mint egynegyede (27%) legalább esetenként elkerül bizonyos helyeket lakóhelye környékén, mert zsidóként nem érezné biztonságban magát ott.
-A válaszadók egyharmada (33%) tapasztalt valamilyen antiszemita zaklatást a felmérést megelőző öt évben, és egynegyedük (26%) tapasztalt ilyen zaklatást a felmérést megelőző 12 hónapban.
-A felmérés alanyai azt mondták, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban antiszemita megkülönböztetéssel leginkább a munkahelyen (az adott időszakban munkahellyel rendelkező válaszadók 11%-a), illetve munkakeresés közben (a munkakereső válaszadók 10%-a), valamint az iskolában, illetve képzésen tapasztaltak (ezek a területen a válaszadók az őket személyesen és szülőként ért hátrányos megkülönböztetést is ide vehették – az iskolában tanuló vagy képzésen részt vevő válaszadók – illetve azok, akiknek gyermeke iskolában tanul vagy képzésben vesz részt – 8%-a érezte úgy, hogy hátrányos megkülönböztetés érte az ezen a területen dolgozók részéről).
-Az elmúlt 12 hónapban az összes válaszadó több mint fele (57%) hallotta vagy látta, hogy valaki azt állítja, a holokauszt csak kitaláció, vagy hogy eltúlozzák.
-Több mint négyötöde (82%) azoknak, akik úgy érezték, az elmúlt 12 hónapban hátrányos megkülönböztetésben részesültek zsidó származásuk miatt, nem jelentették a legsúlyosabb esetet.
-A válaszadók körülbelül fele, térségtől függően 43–53%-a nem ismeri a zsidókat a hátrányos megkülönböztetés ellen védő jogszabályokat. A válaszadók leginkább a foglalkoztatás terén ismerik a megkülönböztetés elleni jogszabályokat, és az áruk és szolgáltatások esetében, például egy üzlet, étterem, bár vagy szórakozóhely felkeresésekor biztosított védelemről tudnak a legkevesebbet.
-A felmérést megelőző 12 hónapban az összes válaszadó 26%-a tapasztalt verbális sértéssel, zaklatással, illetve fizikai támadással (4%) járó antiszemita esetet vagy eseteket. Az elmúlt évben a válaszadók 2%-a volt áldozata antiszemita indíttatású személyes támadásnak.
-A bejelentések száma elmarad a valóságtól: az antiszemita zaklatás áldozatainak 76%-a a legsúlyosabb esetet nem jelentette be a rendőrségnek vagy más szervezetnek.
-A nyilvántartásba vett esetek száma elmarad a valóságtól: a korlátozott adatgyűjtési mechanizmusokból következően az antiszemita támadások sok EU-tagállamban nem teljes körűen kerülnek be a nyilvántartásba.
-A vizsgált országokban az antiszemitizmust tartották a negyedik legégetőbb társadalmi vagy politikai kérdésnek.
-A válaszadók háromnegyede tartja problémának az online antiszemitizmust.
-A felmérés alapján az országok között is jelentős különbségek vannak, ami gyakran a történelmük és hagyományaik különbözőségét, illetve az elmúlt évtizedek bevándorlási mintáinak eltérő alakulását mutatja.
Például:
– Az Egyesült Királyságban a válaszadók 9%-a nyilatkozta azt, hogy gyakran hallja „a zsidók tehetnek a jelenlegi gazdasági válságról” kijelentést, ezzel szemben Magyarországon ez az arány elérte az 59%-ot.
– A felmérés szerint Lettországban csak a válaszadók 8%-a állította, hogy az izraeli–arab konfliktus nagymértékben befolyásolja a biztonságérzetét, Németországban viszont 28%, Franciaországban pedig már 73% volt ez az arány.
-A válaszadók közel fele (46%) tart attól, hogy antiszemita szóbeli bántalmazás vagy zaklatás áldozata lehet a következő 12 hónapban, és egyharmaduk (33%) fél a fizikai erőszaktól ugyanezen időtartam alatt.
-A válaszadók közel egynegyede (23%) mondta, hogy legalább esetenként nem látogat el zsidó eseményekre vagy helyszínekre, mert zsidóként nem érezné biztonságban magát ott vagy útban odafelé. Az összes válaszadó több mint egynegyede (27%) legalább esetenként elkerül bizonyos helyeket lakóhelye környékén, mert zsidóként nem érezné biztonságban magát ott.
-A válaszadók egyharmada (33%) tapasztalt valamilyen antiszemita zaklatást a felmérést megelőző öt évben, és egynegyedük (26%) tapasztalt ilyen zaklatást a felmérést megelőző 12 hónapban.
-A felmérés alanyai azt mondták, hogy a felmérést megelőző 12 hónapban antiszemita megkülönböztetéssel leginkább a munkahelyen (az adott időszakban munkahellyel rendelkező válaszadók 11%-a), illetve munkakeresés közben (a munkakereső válaszadók 10%-a), valamint az iskolában, illetve képzésen tapasztaltak (ezek a területen a válaszadók az őket személyesen és szülőként ért hátrányos megkülönböztetést is ide vehették – az iskolában tanuló vagy képzésen részt vevő válaszadók – illetve azok, akiknek gyermeke iskolában tanul vagy képzésben vesz részt – 8%-a érezte úgy, hogy hátrányos megkülönböztetés érte az ezen a területen dolgozók részéről).
-Az elmúlt 12 hónapban az összes válaszadó több mint fele (57%) hallotta vagy látta, hogy valaki azt állítja, a holokauszt csak kitaláció, vagy hogy eltúlozzák.
-Több mint négyötöde (82%) azoknak, akik úgy érezték, az elmúlt 12 hónapban hátrányos megkülönböztetésben részesültek zsidó származásuk miatt, nem jelentették a legsúlyosabb esetet.
-A válaszadók körülbelül fele, térségtől függően 43–53%-a nem ismeri a zsidókat a hátrányos megkülönböztetés ellen védő jogszabályokat. A válaszadók leginkább a foglalkoztatás terén ismerik a megkülönböztetés elleni jogszabályokat, és az áruk és szolgáltatások esetében, például egy üzlet, étterem, bár vagy szórakozóhely felkeresésekor biztosított védelemről tudnak a legkevesebbet.
Magyarországra
vonatkozó adatok:
Magyarországon
a válaszolók 57 %-a tart attól, hogy a következő 12 hónapban
szóbeli inzultus érheti és 33 % tart fizikai agressziótól. A
nyolc ország között – Franciaország és Belgium után - ez a
harmadik legrosszabb arány. Ami pedig az antiszemita zaklatásokkal
kapcsolatos eddig tapasztalatokat illeti, a magyarországi
válaszolók 35 %-a számolt be ilyenről az elmúlt egy évre
visszatekintve, és 43 %-a az elmúlt öt évre visszanézve. (Itt
zaklatásnak minősül az internetes zsidózás is.) Ez a
legrosszabb arány a nyolc ország között.
Kovács
András, a CEU professzora, aki részt vett a vizsgálatban, a
magyar adatokhoz a következőt fűzte hozzá:
azokban az államokban, ahol erős az iszlám szélsőségesek
oldaláról a fizikai fenyegetés, más a veszélyérzet, mint ott
– ilyen Magyarország –, ahol elsősorban a verbális erőszak
dúl. A politika szerepe az antiszemitizmus erősödésében
kiemelkedő Magyarországon a felmérés szerint. Ennek Kovács
András szerint az oka az, hogy egyedül nálunk van parlamenti
frakciója (Jobbik)
egy nyilvánvalóan antiszemita pártnak (Ezzel
le is leplezték a kétséges görög Arany Hajnalt?). Ez erős
félelmeket gerjeszt. Szerintünk meg az erős, hogy a félzsidó
Jobbik antiszemita párt lenne, bár feleannyira lenne csak
nacionalista is, mint a fajukhoz hű „felsőbbrendű” gazdáik,
akkor már megmentették volna rég a magyart!
Ébredjetek!
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
Ukrajna: ez nem más, mint GÁZHÁBORÚ!
A
kapitalista démon-nyugat nem bírja
megemészteni a keleti napfelkeltét, hiszen sugarai tüzes vasként
égeti rühes bőrébe a megbélyegzettek fenevad jelét.
Egyszerűen kiestek abból a helyzetből, hogy diktálhassanak és
a jellemük ezt nem engedheti meg, hogy bárki is felettük álljon.
Szó sincs itt a hangoztatott emberi jogokról a nyugati sajtóban,
hiszen prédaként vetik oda a szerencsétlen, futóbolond bennük
eltévelyedetteket pusztán a nyersanyagokért és annak
logisztikai felügyeletéért folyó alulmaradt harcban.
Ukrajna
december végén kapta meg az első, hárommilliárd dolláros
hitelrészletet abból a 15 milliárdos keretből, amelyet
Oroszország ígért oda egy tavaly év végi megállapodás
alapján.
Nyikolaj
Azarov kormányfő szerdán jelezte, hogy a hónap végéig várják
az újabb, kétmilliárd dolláros részletet Oroszországtól.
Ebből egymilliárdot Ukrajna a Nemzetközi Valutaalap (IMF)
hitelének esedékes törlesztésére használ majd fel. A hitelt
Oroszországtól, szövetségesétől két éves lejárattal, öt
százalékos kamatra veszi fel Ukrajna. Az eszkalálódó
atlantista csőcselék-helyzet miatt a hrivna tegnap óta négy
százalékot esett ez euróval szemben. Kijev lényegében
hitelezőt váltott, ami nem nagyon tetszik a hoppon maradt
Nyugatnak, így könnyítve kilátástalan uzsorahelyzetén.
Moszkva mit nyerhet vele? Ha sikerül kilábaltatnia Ukrajnát és
kiábrándítania a rózsaszín buzeráns EU-álomból, akkor
nyilván az Eu-s gázprogram kudarcba fullad. És ez a lényeg: a
GÁZ! Amit az EU nem akar kiengedni Ukrajnán keresztül a
markából, ezért támogatja a zavargást és a kormánybuktatást!
Mert akkor a költséges, régóta húzódó Déli Áramlat
megépítése is okafogyottá válik. Az Ukrajnát elkerülő,
teljes befejezése után legfeljebb évi 60 milliárd köbméteres
kapacitású, a Fekete-tenger alatt, majd a Balkánon és
Magyarországon át Olaszországig húzódó gázvezetékre ugyanis
nem lesz szükség! Ha a 200 milliárd köbméter
áteresztőképességű ukrán hálózat orosz irányítás alá
kerül, s ezzel az Európába irányuló orosz gázexport
garantáltan nem válhatna az ukrán orosz gáztárgyalások
túszává, ahogyan az történt az előző évtized
„gázháborúiban”. „Nagy tragédia fenyeget, az EU-nak ezért
különös érzékenységgel kell figyelnie a helyzetre” –
idézte az Interfax-Ukraina az egykori lengyel elnököt,
Aleksander Kwasniewskit, aki az elmúlt év során az Európai
Parlament megbízottjaként többször járt Kijevben. Ez az
érzékenység szülte teher egyre vészterhesebb neki, ezért már
fegyveres garázdálkodásokról is érkezett jelentés a
„tüntetők” részéről. Tehát szivárogtatják be a „zsoldos
terrorellenállást”, mint Szíriába is tették, bújtatott
módszerekkel. Valószínüleg az 5 halálos áldozat sem a
karhatalmi erők esetleges gumilövedékeitől következtek be,
sokkal inkább eredmény kellett amire
provokálni/hívatkozni/hangulatot alapozni lehet a nyugati
sajtóban és közvéleményben. Ne üljetek fel nekik!
Fontolgatják
az "elemzők" még, hogy az EU-nak szankciókat kellene
bevetnie „Ukrajna legnagyobb oligarchái, így Janukovics fia,
Alekszander vagy épp Dmitrij Firtas ellen, például számláik
befagyasztásával”. Szankciókon valóban gondolkodik is az EU,
– Washington intézkedéséhez hasonlóan – azt fontolgatják
Brüsszelben, hogy megtagadnák az EU-ba való beutazást több
vezető ukrán hivatalnok esetében. Na, bumm!
Gölöncsér
Miklós -Jövőnk.infó
MNA Észak-Magyarország
MNA Észak-Magyarország
Kiszabadult a zsidó
Oroszország
egyik legnagyobb zsidó tolvaja Mihail Boriszovics Hodorkovszkij
kiszabadult a börtönéből. A szibériai tartózkodás sajnos nem
törte meg azt, aki zsidóként egyenesen Oroszországot akarta,
persze csak addig, amíg Putyin közbe nem lépett. Az orosz nemzet
létét fenyegető, a gazdasági irányítást a zsidóknak
átjátszani akaró tolvaj azonban most amnesztia miatt
kiszabadult. Hodorkovszkij karrierjét a Komszomolban kezdte.
1992–1993 között energetikai és üzemanyagügyi miniszter,
majd a Jukosz olajipari vállalat főrészvényese volt 1993-tól
2005-ig. Oroszország leggazdagabb, a világ 16. leggazdagabb
embere volt. 2003 októberében letartóztatták, majd 2005
májusában nyolc év szabadságveszésre ítélték pénzmosásért,
sikkasztásért és csalásért. Ez egy zsidónál nem csoda ez, a
csoda az volt, hogy ki merték mondani a bűneit. De Oroszország
megtette, ennyiben különböznek mondjuk tőlünk. Oroszország
egykori leggazdagabb emberét több millió tonnányi kőolaj
ellopásában és 23,5 milliárd dollár tisztára mosásában
találták bűnösnek. Elképzelheti mindenki, hogy mi történt
volna az oroszokkal abban az esetben, ha ez a hiéna szerzi meg az
országot. Most a gazdasági fejlődés helyett egy mélyen
szegénységben élő Oroszországot látnánk. Az biztos, hogy ha
mi is elbánnánk hasonló módon a minket szipolyozókkal, akkor
másképp állnánk a világban. A példa követendő, csak
annyiban csinálnánk másként, hogy nálunk az ilyen már
biztosan nem szabadulna ki, legfőképpen nem élve.
Szeles
József - Jövőnk.info
Mint a gyáva népnek, úgy a tőkének sincs hazája
A
Magyarországra betelepülő zsidók
veszettül szaporodnak! Hozzávéve a zsidók piti kis csalásait!
Ez gazdasági térhódítás egy országon belül? A valódi
magyarázatot bankszakemberek, pénzügyi szakemberek és
összefüggéseket feltáró tényszerű adatok adhatják, amelyek
a laikus ember számára is érthetően bemutatják a nemzetközi
és magyarországi zsidóság pénzügyi visszaéléseit
Magyarországon.
A
XVII. századtól, Magyarországra legálisan és illegálisan
bevitt tőkepénzek pusztító hatást fejtettek ki az országban.
A "hazátlan tőke" fogalmát akkoriban kevesen ismerték,
felhasználásának veszélyeiről akkoriban (de még ma is) igen
kevesen tudtak az országban, és ha egyesek sejtették is, eleinte
tudni nem tudták, hogy a zsidó közösségek minden összeesküvési
szándék nélkül világméretű játszmákba vitték be az első
időkben egyébként általában kispénzű zsidóktól
összegyüjtött pénzeket. Ezeken a kis pénzeken kapaszkodtak fel
és termelték ki maguk közül a tradiconális értelemben vett
bankszektor résztvevőit. Így már a későbbiekben nem volt
szükség tőkeösszevonásra, mivel a korábbi dézsmaprofit már
legelizálni tudta a sokszor egyes országok állami kincstárát
is magában foglaló bankrendszert. Ma klasszikus értelemben vett
állami kincstár nem is létezik, tehát mivel beépült a
megkreált versenyszférába (értsd, a nemzetközi bankszektorba),
így nincs „alvó vagy állandó tőke”, ezáltal
tulajdonképpen hitele sincs a szó nemesebbik értelmében egy
adott államnak (persze ma klasszikus államról sem beszélhetünk
már), csak a hazátlan tőke létezik. Ami így a nemzetek feletti
érdekek körét szolgálja kizárólag, mert az a mai
viszonyrendszer, amiben az egyszerű ember fizetésért (éhbérért
és ez világviszonylatban a külföldi piacra is igaz a
látszólagos jólét ellenére) dolgozik az csak ennek a
tőkenagyságnak a „szükséges rossz” un. szociális hálója,
mindössze csupán a fenntarthatóság ára. Az emberi látszólagos
jólét az adott ország legnagyobb terhe, ami mindinkább
megalapozza az örökös tagságot a körforgó tőkeháló
bőrtönében. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy életfogytiglant
kapott. Ez jellemző a nyugati térfélen, ami a vasfüggöny
széthúzása (Magyarországon már a 80-as évek elején
megjelenik az IMF és a Világbank) után a legsötétebb
„fénnyel”, a hamisan csillogó pénzzel árasztotta el a
keleti blokkot. Tehát visszatérve, a diaszpórák „nyomorúságos”,
de tervezett szétszórtságukban felismerték a "hazátlan
tőke" fogalmát, vagyis azt, hogy egy hatalmas tőke bárhol
bevethető, a pénzek akár feltűnés nélkül bevihetők egy
adott tőkeszegény országba és aztán onnan ki is lehet vonni
minden felelősség nélkül a tőkét és persze a profitot is.
Nem kell mondani, hogy a XVIII. és XIX. században még sok
országban nem léteztek olyan pénzügyi törvények, amilyenekkel
ma védik az államok gazdaságukat a "hazátlan tőke"
veszélyei ellen. Itt meg kell jegyeznem, hogy végülis ma sem
létezik törvény ez ellen. Hiszen a közvetlen háttérmozgások
és közvetett mögöttes szándékok egyfajta kikényszerített
gyakorlatot hoznak létre, amelyek törvények felett immár
legálisan adósítják el örök időkre elkötelezve az adott
régiókat gyarmattá leminősítve. Itt aztán a befektetői
kedvet már tetszés szerint manipulálják. Ez az észjárás a
zsidó tyúkszem, erre kell rálépnünk igazán, ha ki akarunk
kerülni valaha ebből a csaló „csábító” csávából. Igy
van az, hogy ekkora külömbségek vannak a gyarmatok között,
hiszen mindig oda rendezkedik be, ahonnan zavartalanul irányítani
tudja a megfelelő manipulációkat, saját berendezkedését és
fennhatóságát is így tartva fenn. Ezek az EU húzó gyarmatai (
Németország, Franciaország, Anglia, ezek kizárólagos
ipartelepek, minden másból eltartásra szorulnak) valótlan
teljesítményekkel. Hogy miért hiteltelen a holokauszt? A
zsidónak semmilyen emberáldozat és semmi-semmi nem fáj úgy a
világon, mint a korlátlan játékába (ez lenne végkifejletében
a Világkormány) beavatkozás és a játékszerének (a hazátlan
tőkének) törvényesítése, vagyis újra nemzetállamok
nemzetállami kincstárának a letéte. Nem véletlenül évszázadok
óta ennek a fellazításán és teljes megszüntetésén
fáradoztak a már említett módon. A zsidók pénzügyi
játszmáinak káros következményeit egyáltalán nem antiszemita
írók és politikusok ismerték fel, sokkal inkább egyszerű
banktisztviselők és közgazdászok (pl. Endrey Antall, volt KDNP
képviselő, lásd, a Piros Cégéres cikksorozatunkat), akik
évtizedes szakmai gyakorlatuk alapján képesek voltak minden
pénzügyi tranzakció mögé látni, és akik - ahogy mondani
szokás - átláttak a szitán. Minden érzelem és zsidógyűlölet
nélkül. Ők adtak idővel tájékoztatást a politikusoknak,
államférfiaknak, rendőrségnek stb. Naívságuknak tudható be
az, hogy ez téves útnak bizonyult, hiszen a feltárásokat a
hazátlan tőke forgatóinak adták így át. Ezért a jövőnk
érdeke, hogy feladatunk legyen ezen emberek munkásságát immár
a nyílvánosság segítségére adni, mert a tényleges
elszámoltatás másképpen soha sem fog megtörténni. Mi
bírtokosai akarunk lenni ezeknek a dokumentumoknak és ezek
tükrében az elszámoltatást végrehajtani. Ennek előfeltétele
a nyílvánosság!
Szóval
a "kocka közepében" nem a zsidók szaporasága, hanem
nagy-nagy meglátásuk és annak módszerei vannak elrejtve, az a
tény, hogy egy bizonyos nagy tőkepénz bárhol bevethető a
világon mesterségesen gerjesztett, előidézett manipulált és
manipulatív események hatására. Ezt egyszerűbben mások úgy
fogalmazzák: "a tőkének nincs hazája" (a
nemzetköziségben), csak a nemzetállamokban találhatja meg a
helyét, amivel a nemzetállam is elhelyezheti valós teljesítménye
alapján magát a többi nemzetállam közt a világ térképén.
Várhegyi
Kálmán – Jövőnk.info
A Piros Cégér 17.: A háló működésbe lép
Túlságosan
azonban nem kellett a bankárok ügynökeinek megerőltetni magukat
rábeszélőkészségük gyakorlásában, hiszen mióta a világ
fennáll, uralkodók és politikusok legfőbb gondja az volt, hogy
miként tudnak elegendő pénzre szert tenni fegyverkezésükhöz
és grandiózus békebeli terveik megvalósításához. Minthogy
pedig századunk második felében mindkettőből bőven volt
szerte a világban, ezért nemzetközi kölcsönök után áhítozó
kormányokban sem volt hiány.A Világbank és a Valutaalap
szolgáltatásai így igen kapósak voltak, nem magukért a
viszonylag szerény dollármilliókért, melyeket ezek az
igényléknek időről-időre kiutaltak, hanem a nemzetközi
hitelképességi minősítésekért, melyek adásának szerepét a
két világszervezet gondosan magának tartotta fenn. A minősítést
azonban, mely az utat valamely ország számára a Londoni Klub
által uralt nemzetközi pénzpiacra megnyitotta, csak szigorú
előírások betartása és egyre nyomasztóbbá váló utasítások
végrehajtása árán adta meg a két világszervezet, melyek
fokozatosan domináns befolyásra, sőt teljes hegemóniára tettek
szert klienseik gazdasági és politikai életében. Idővel gazdag
tőkés országok is beleestek ebbe a csapdába, ha nem is olyan
tragikus következményekkel, mint a világ szegényei, és a
bankárok hajója évről-évre szűkült a rabságba ejtett
emberiség körül.
Mikor az eleinte kedvező feltételekkel és bőkezűen nyújtott nemzetközi kölcsönöket az azokat mohón felvevő adósok, mint várható volt, nem voltak képesek időben visszafizetni, a bankárok készen álltak újabb hitelkeretek megnyitásával, de most már keményebb feltételekkel és szigorúbb ellenőrzés mellett. Idővel már az egyre magasabbra srófolt kamatokat is kölcsönökből voltak kénytelenek az adósok finanszírozni, már csak azért is, mert a bankárok gyakorta olyan gazdasági intézkedéseket és termelési terveket írtak elő számukra, melyek veszteségeseknek és más szempontokból is károsnak bizonyultak. Hogy a bankárok az ilyen tévesnek bizonyult tanácsokat csupán felelőtlenségből, vagy éppen szándékosan, rosszhiszeműleg adták-e, azt minden esetben nem lehet eldönteni. Az azonban szinte törvényszerűnek bizonyult, hogy az adósságok mocsarába rántott országok termékei és javai a bankárokkal szövetkezett tőkéseket gazdagították, és egyre növekvő mértékben ezek vásárolták fel, messze áron alul, az adósok nemzeti vagyonát is. Ez a jelenség fokozatosan az egész földkerekséget elborította. A Világbank és a Valutaalap létjogosultsága a 70-es évek végén tulajdonképpen megszűnt, mert a nagy tőkés országok az Egyesült Államokkal együtt már 1971-ben letértek az aranyalapról, és a Bretton Woodsban létrehozott árfolyamegyeztető rendszer összeomlott. A nemzetközi piac az évtized végére teljesen áttért a szabad tőkemozgás elvére, úgyhogy a pénzforrásokat kereső országok számára nyitva állt az út nagyösszegű államkölcsönök kibocsátására, a nemzetközi pénzügyi szervezete jóváhagyása nélkül is. A két világszervezet azonban olyan erősen bele volt már ágyazva az egész világ monetáris és gazdasági rendszerébe, hogy felszámolásuk gondolata fel sem merült. Mikor pedig a Szovjetunió és az általa létrehozott gazdasági blokk, a Comecon, 1989-től kezdődően összeomlott, a Világbank és a Valutaalap az előttük megnyílt óriási piac rendbeszedésének felvállalásával újabb mérföldes lépéseket tettek az egész emberiség uralmuk alá hajtása felé.
Mikor az eleinte kedvező feltételekkel és bőkezűen nyújtott nemzetközi kölcsönöket az azokat mohón felvevő adósok, mint várható volt, nem voltak képesek időben visszafizetni, a bankárok készen álltak újabb hitelkeretek megnyitásával, de most már keményebb feltételekkel és szigorúbb ellenőrzés mellett. Idővel már az egyre magasabbra srófolt kamatokat is kölcsönökből voltak kénytelenek az adósok finanszírozni, már csak azért is, mert a bankárok gyakorta olyan gazdasági intézkedéseket és termelési terveket írtak elő számukra, melyek veszteségeseknek és más szempontokból is károsnak bizonyultak. Hogy a bankárok az ilyen tévesnek bizonyult tanácsokat csupán felelőtlenségből, vagy éppen szándékosan, rosszhiszeműleg adták-e, azt minden esetben nem lehet eldönteni. Az azonban szinte törvényszerűnek bizonyult, hogy az adósságok mocsarába rántott országok termékei és javai a bankárokkal szövetkezett tőkéseket gazdagították, és egyre növekvő mértékben ezek vásárolták fel, messze áron alul, az adósok nemzeti vagyonát is. Ez a jelenség fokozatosan az egész földkerekséget elborította. A Világbank és a Valutaalap létjogosultsága a 70-es évek végén tulajdonképpen megszűnt, mert a nagy tőkés országok az Egyesült Államokkal együtt már 1971-ben letértek az aranyalapról, és a Bretton Woodsban létrehozott árfolyamegyeztető rendszer összeomlott. A nemzetközi piac az évtized végére teljesen áttért a szabad tőkemozgás elvére, úgyhogy a pénzforrásokat kereső országok számára nyitva állt az út nagyösszegű államkölcsönök kibocsátására, a nemzetközi pénzügyi szervezete jóváhagyása nélkül is. A két világszervezet azonban olyan erősen bele volt már ágyazva az egész világ monetáris és gazdasági rendszerébe, hogy felszámolásuk gondolata fel sem merült. Mikor pedig a Szovjetunió és az általa létrehozott gazdasági blokk, a Comecon, 1989-től kezdődően összeomlott, a Világbank és a Valutaalap az előttük megnyílt óriási piac rendbeszedésének felvállalásával újabb mérföldes lépéseket tettek az egész emberiség uralmuk alá hajtása felé.
Az
évek folyamán világszerte számos tekintélyes közgazdász és
közíró emelte fel szavát a két világszervezet országok sorát
romlásba döntő garázdálkodása ellen, amire a példák a
földkerekség különböző részein már akkor sokasodni kezdtek,
mielőtt ez hazánkban egyáltalán téma lett volna. Az elemzők
egyre élesebben mutattak rá a Valutaalap és a Világbank pusztán
gazdasági szempontból is súlyos kifogások alá eső
ténykedéseire, azok antiszociális és környezetrontó, sőt
sokszor kifejezetten erkölcstelen kihatásaival együtt. Csak
néhány ilyen írást idézek angol nyelvterületről:
Brian
Wilshire neves ausztrál publicista és rádió-kommentátor, "The
Fine Print" című, 1992-ben megjelent és azonnal
bestsellerré vált könyvében így jellemzi a Valutaalap (IMF)
tevékenységét:
"Az Australian Council for Overseas Aid (ausztrál egyházi és egyéb külföldi segélyakciók központi tanácsa) 1989-ben kiadott 'One World or... None, Making the Difference' című könyvecskéjében ezt a magyarázatot adta a nemzetközi adósságválságra:
A hetvenes években az olajtermelők megnégyszerezték a nyersolaj árát (emlékszel az ún. 'energia krízisre'?), és a nyugati bankok arra ösztönözték a fejlődő országokat, hogy vegyék kölcsön a bőséges petrodollárokat alacsony kamatlábak mellett. (Itt nem volt arab-zsidó ellentét. Az olajsejkek dollármillióival a New York-i zsidó bankárok házaltak.)
"Az Australian Council for Overseas Aid (ausztrál egyházi és egyéb külföldi segélyakciók központi tanácsa) 1989-ben kiadott 'One World or... None, Making the Difference' című könyvecskéjében ezt a magyarázatot adta a nemzetközi adósságválságra:
A hetvenes években az olajtermelők megnégyszerezték a nyersolaj árát (emlékszel az ún. 'energia krízisre'?), és a nyugati bankok arra ösztönözték a fejlődő országokat, hogy vegyék kölcsön a bőséges petrodollárokat alacsony kamatlábak mellett. (Itt nem volt arab-zsidó ellentét. Az olajsejkek dollármillióival a New York-i zsidó bankárok házaltak.)
A
fejlődő országokban, a kamatlábakkal együtt az adósságok is
emelkedtek, a (nemzeti) jövedelem esett, a bankok beszüntették a
kölcsönzést és a befektető tőke gyakorlatilag kiapadt.
Amikor egy nemzet 'fizetésképtelensége' a Nemzetközi Valutaalap beavatkozását eredményezi (mint Ausztráliát is fenyegették), az adók és a létszükségleti cikkek árainak drámai emelkedése várható, és a szociális juttatásokat megnyirbálják.
Az ACFOA szerint az IMF által elrendelt 'strukturális módosítás'-programok nagy nélkülözéseket okoztak a Fülöp-szigeteken, Bolíviában, Jamaikában, Egyiptomban, Szudánban és Zambiában, Venezuelában pedig még lázongáshoz is vezettek.Ha a hetvenes évek 'energiakrízise' őszinte lett volna, akkor az azt követő eseményeket a gazdasági 'törvények' elkerülhetetlen eredményének tekinthettük volna, melyeknek a hitelezők és a kölcsönzők egyaránt ki vannak téve. Utólag visszatekintve azonban állíthatjuk, hogy a forgatókönyv egy üzleti összeesküvés valamennyi elemét tartalmazza - a fő haszonélvezők a bankok voltak, melyek most képesek végrehajtást indítani a harmadik világ adósságainak behajtására." (Brian Wilshire, "The Fine Print: Australia's special role in the New World Order", a szerző kiadása, Sydney, 1992, 69-70. oldal.)
Szemnyitogató, hogy a világ egyik legerősebb tőkés országában, Ausztráliában hangzottak el ezek a szavak, melyek, mint később látni fogjuk, pontosan illenek hazánk jelenlegi állapotára.
A Világbank ténykedését már előzőleg élesen bírálta James Bovard, a New York Times és a Wall Street Journal ismert szakírója, az amerikai The Freeman magazin 1988 májusi számában közzétett "World Bank vs. World's Poor" (Világbank kontra Világ szegényei) című írásában.
Amikor egy nemzet 'fizetésképtelensége' a Nemzetközi Valutaalap beavatkozását eredményezi (mint Ausztráliát is fenyegették), az adók és a létszükségleti cikkek árainak drámai emelkedése várható, és a szociális juttatásokat megnyirbálják.
Az ACFOA szerint az IMF által elrendelt 'strukturális módosítás'-programok nagy nélkülözéseket okoztak a Fülöp-szigeteken, Bolíviában, Jamaikában, Egyiptomban, Szudánban és Zambiában, Venezuelában pedig még lázongáshoz is vezettek.Ha a hetvenes évek 'energiakrízise' őszinte lett volna, akkor az azt követő eseményeket a gazdasági 'törvények' elkerülhetetlen eredményének tekinthettük volna, melyeknek a hitelezők és a kölcsönzők egyaránt ki vannak téve. Utólag visszatekintve azonban állíthatjuk, hogy a forgatókönyv egy üzleti összeesküvés valamennyi elemét tartalmazza - a fő haszonélvezők a bankok voltak, melyek most képesek végrehajtást indítani a harmadik világ adósságainak behajtására." (Brian Wilshire, "The Fine Print: Australia's special role in the New World Order", a szerző kiadása, Sydney, 1992, 69-70. oldal.)
Szemnyitogató, hogy a világ egyik legerősebb tőkés országában, Ausztráliában hangzottak el ezek a szavak, melyek, mint később látni fogjuk, pontosan illenek hazánk jelenlegi állapotára.
A Világbank ténykedését már előzőleg élesen bírálta James Bovard, a New York Times és a Wall Street Journal ismert szakírója, az amerikai The Freeman magazin 1988 májusi számában közzétett "World Bank vs. World's Poor" (Világbank kontra Világ szegényei) című írásában.
"A
Világbank segít a Harmadik Világ kormányainak nemzetgazdaságuk
tönkretételében, környezetük marcangolásában és népük
elnyomásában", kezdi cikkét Bovard. Idézi a Világbank
alapokmányában foglalt célkitűzéseket, és rámutat, hogy a
Bank 1968-tól kezdve ezektől élesen eltért. Példákkal
bizonyítja, hogy a Bank afrikai és ázsiai országokban hosszú
éveken át az emberi jogok súlyos megsértésével járó
intézkedéseket írt elő, vagy legalábbis kölcsöneivel
támogatott olyanokat, melyek sok helyen éhínséget, járványokat
és nyomort okoztak. Bovard azt is megállapítja, hogy "Világbanki
kölcsönök tucatjai után a legtöbb kevésbé fejlett ország
még mindig olyan (gazdasági) politikát folytat, mely jogosítaná
őket egy gazdasági őrültek házába való felvételre." De
a nyugati kormányokat is hibáztatja abban, hogy míg a
Világbankon keresztül segítik a Harmadik Világ országait
termelésük fokozásában, termékeik behozatala ellen egyre újabb
gátakat támasztanak. Kiemelendő, hogy Bovard egyik példaként a
Világbank felelőtlen kölcsönzéseire és "gazdasági
őrültek házára" éppen hazánkat és a Kádár-rendszernek
nyújtott kölcsönöket hozza fel. Folytatjuk...
Endrey
Antal
Cigánykérdés: Kasztrendszer vagy nyitott társadalom – összeurópai integráció?
A
cigányság
a világ több mint 40 országában szétszóródva él.
Lélekszámukra vonatkozóan nincsenek pontos statisztikai adatok.
A cigányok Európa minden országában megtalálhatóak, a
Közel-Keleten, az egykori Szovjetunió több utódállamában
éppen úgy, mint Észak-Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában,
Ausztráliában és Új-Zélandon is. Az Európában vándorlók
számát minimum 7, maximum 8,5 millióra becsülik. Egy híres
francia antropológus szerint a cigányságot együttesen jellemzi
egyfajta „mozgalmas változatosság”, amelynek a történelmi
oka a vándorlás és szétszóródás. Ez
a lényegi vonás nem magában a vándorlásban rejlik, hanem a
környezethez való viszonyulás módjában, vagyis a jellemben –
ez a fajkutatás álláspontja. Az,
hogy léteznek különbségek az egyes cigány csoportok között,
történelmileg a nagyszámú különböző vándorlási útvonallal
magyarázható és az erős kötődésű kasztrendszerrel, mely
máig sem tudta teljesen felaprózni az ő „társadalmukat”.
Minden egyes cigány csoport olyan, amilyenné az útvonala (azok a
vidékek, amelyeken áthaladt, és az az idő, amit ott töltött)
tette – valják az antropológusok. Ebből az is következik,
hogy minden cigány csoport történelme annak a népnek a
történelméhez kapcsolódik sokszor, amellyel az adott közösség
– a vándorlása során – éppen érintkezésbe került.
A
19. század közepétől meginduló polgárosodás nem érintette a
cigányságot, a cigány társadalom továbbra is ebben az ősi
állapotban maradt, és a magyar állam beolvasztási kísérletei
sorra csődöt mondtak. Egy újabb kitörési kísérlet a 20.
század legelején azért akadt el, mert azokat a kismesterségeket,
amelyekre szakosodtak, tönkretette a gyáripar. Az 1930-as évekre
továbbra is jellemzőek maradtak a kóborló cigánykaravánok. A
csendőrségi szabályzat külön kitért a karavánok
ellenőrzésére. A kommunista rendszernek sikerült először
letelepítenie a cigányságot, és munkát adni nekik. A
munkakerülést börtönnel büntették. A cigányság elsősorban
az építőipari és a nehézipari alacsony képzettséget igénylő
munkaköreiben dolgozott. A rendőrség napi rendszerességgel
használta a cigánybűnözés fogalmát, és erre vonatkozó
statisztikák is készültek akkoriban 1971-től 1988-ig, amelyek
nem voltak tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelemre:
etnikai alapon is folytak. A cigány bűnügyi statisztikát az
Antall-kormány kisebbségi jogi megfontolásokból megszüntette.
Az OKRI (Országos Kriminológiai Intézet) állásfoglalása a
cigánybűnözésről a következő: „Magyarországon
a bűnügyi statisztika legutóbb a szocializmus idején, 1971
és 1989 között, vette
számba külön a cigány származású bűnelkövetőket. Ezt ma
már az adatvédelmi rendszer jogszabályai nem teszik lehetővé.
A személyes adatok védelméről és a
közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII.
törvény az etnikai hovatartozást - az európai gyakorlatnak
megfelelően - fokozottan védett, ún. különleges adatnak
nyilvánította, így azt az érintett írásbeli
hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy
közzétenni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az ilyen különleges
adat kezelésére a bűnüldözési tevékenység vonatkozásában
a rendőrségi törvény.” A
kisebbségek bűnözésének (bár ez sem helyénvaló
megállapítás, hiszen a több mint egy tucat hazai kisebbségi
fajtából csak a cigányság mutatói kimagaslóak a nem
hivatalos, mégis vezetett reprezentációk szerint) vizsgálata
során az embereket különböző etnikai csoportokba osztják, a
kisebbségeket eltérő külső, öröklött fizikai jellemzők
alapján különböztetik meg egymástól. A különböző
csoportokhoz eltérő bűnözési struktúrákat,
bűnelkövetési-módozatokat társítanak. A bűnözés ezen
megközelítését a jogvédő libsik tévesen faji megközelítésnek
is nevezik, noha nincsen köze a faj fogalmához. E megközelítés
legfőbb problémája szerintük, hogy így az egyes csoportokat
általában a bűnözéssel kapcsolatos előítéletekkel sújtja,
stigmatizációs mechanizmusokkal terheli és nem emberjogi
jogorvoslattal. A cigányok magasabb bűnözési arányának
alapvető oka az adott társadalomba integrálódásuk hiányos
volta – írja az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A gazdasági
körülményeik általában rosszabbak, többségük szakképzetlen,
munkanélküli, ebből is következően jövedelmük alacsony. Ezen
kisebbségek kétféle civilizáció között élnek: saját
kultúrájukat részben már elvesztették, a többségi
középosztály kultúráját azonban még nem vették át.
Elvesztették hagyományos kisközösségi kapcsolataikat, így
megszűnt azok hatékony szabályozó funkciója. Még ezen előbbi
sorokban van is némi igazság, ez az ők hiányosságuk és akkor
sem varrható a többségi társadalom nyakába. Több száz év
állt rendelkezésre, erre az un. integrációra, ami még egyetlen
más társadalomban sem működött velük kapcsolatban és
elsőként válik etnikai ütőkártyává nem kívánatos hatalmi
játszmákban. Hiszen csak kis százalékuk tud egy adott többségi
társadalom hasznos és elismerésre méltó tagjává válni.
Ennek legfőbb oka meglátásunk szerint a náluk még mindig
fennálló kasztrendszer. Ami nem rossz dolog saját társadalomban
megvalósítva, hiszen Európa más nemzetei is e szerint a norma
szerint rétegződött, míg a bevéső felforgatás ki nem
alakította a mai társadalomképet. Ezt szándékosan nem nevezem
rendnek! És ebbe a mai képbe nem illeszkedik a cigányság
pornépe bele, akár mennyi erőlködés lesz a későbbiekben. Nem
véletlen, hogy csak az un. „muzsikus cigányok” és a
porcigánynál magasabbrendű kasztbeli cigányság (tulajdonképpen
ez a cigányság „arisztokráciája”) tudta magát elhelyezni a
mai viszonyhelyzetben és velük nincs is semmi baj az adott
gazdatársadalomra nézve. Sőt mondhatnók, elismert
nemzetrészként vannak nyilvántartva, azt hiszem, ebben
megegyezhetünk. Hiszen kinek a szívének ne lenne kedves egy-egy
siratós cigánydallam vagy egy lakodalmi mulatós cimbalmos banda,
mégha a szagukat a kutya sem bírja. De visszatérve a bűnözési
mutatókra a cigány kisebbség körében témakörbe, az látszik,
hogy Európában Magyarország kivételével – hazánkban 1974 és
1989 között a kriminálstatisztika külön számba vette a cigány
származású bűnelkövetőket – nincs hivatalos statisztika e
bűnözési formáról csak az ember saját bőrén számbavett
tapasztalat – mondhatná az egyszerű ember. 1970-ben
Franciaországban Berry vidékén folytattak kutatást, mely 275
család kriminalitását vizsgálta. A francia kutatás a következő
megállapításokat tette:
-A
cigányok által elkövetett bűncselekmények általános képét
a kisebb súlyú bűncselekmények jellemezték (lopások). A
kiemelkedően súlyos bűncselekmények aránya nem magasabb, mint
más népességben.
-Leggyakoribb bűncselekménytípusok:
-emberölések – legjellemzőbb a féltékenységi indítékból vagy bűnszövetkezetben, kivégzésszerű aljas indokból elkövetett
-hivatalos személy elleni erőszak
-vagyon elleni bűncselekmények
-Leggyakoribb bűncselekménytípusok:
-emberölések – legjellemzőbb a féltékenységi indítékból vagy bűnszövetkezetben, kivégzésszerű aljas indokból elkövetett
-hivatalos személy elleni erőszak
-vagyon elleni bűncselekmények
1977
és 1979 között a csehszlovák ügyészség átfogó vizsgálatot
végzett a fiatalkorú cigány származású bűnelkövetőkről. A
csehszlovák felmérés szerint az összes cigány bűnelkövető
aránya 3-4-szer magasabb volt, mint a nem cigány bűnelkövetőké.
A fiatalkorú cigányok kriminalitása 10-szerese volt a nem cigány
fiatalkorúak bűnözésének. A leggyakoribb bűncselekmények a
lopás, testi sértés, megrontás, rablás volt.
Finnországban 1977-ben Grönfors vizsgálta a cigányoknál előforduló vérbosszú jelenségét. Azonban a vasfüggönyi álca lehullása után az uniózidáló vadkapitalista joggyakorlat megtíltotta bárminemű lajstromozás, összegzés kinyerését és az olvasztótégely-politikát hegyezte a mai végletekig. 2007-es olasz rendőrségi adatok szerint a lopások, gyilkosságok és nemi erőszak gyanújával letartóztatottak 75 százaléka romániai (többségében cigány) bevándorlók közül került ki.
Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás eredményeit., azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók. 1975 és 1979 között 5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében. 1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett.
Finnországban 1977-ben Grönfors vizsgálta a cigányoknál előforduló vérbosszú jelenségét. Azonban a vasfüggönyi álca lehullása után az uniózidáló vadkapitalista joggyakorlat megtíltotta bárminemű lajstromozás, összegzés kinyerését és az olvasztótégely-politikát hegyezte a mai végletekig. 2007-es olasz rendőrségi adatok szerint a lopások, gyilkosságok és nemi erőszak gyanújával letartóztatottak 75 százaléka romániai (többségében cigány) bevándorlók közül került ki.
Magyarországon 1986-ban publikálták egy közel tíz évig tartó kutatás eredményeit., azóta hasonlóan átfogó vizsgálat nem zajlott, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény az európai gyakorlatnak megfelelően fokozottan védett személyes adatnak nyilvánította az etnikai hovatartozást, így az érintett hozzájárulása nélkül nem lehet nyilvántartani vagy közzétenni. Magyarországon 1975 és 1979 között 10 000 lakosra jutó bűnelkövetők száma a nem cigányoknál 69,7, míg a cigányok esetében 133,3 fő volt. A fiatalkorúaknál ez a szám 118,3 míg a cigányoknál 342,7 fő. Tekintettel a két populáció eltérő korstruktúrájára, ténylegesen a cigányok esetében az összes elkövetőnél 2,2-szer, a fiatalkorúaknál 3,3-szor nagyobbak voltak ezek a mutatók. 1975 és 1979 között 5,1%-ról 5,6%-ra nőtt a cigány gyanúsítottaknak az összes gyanúsítotton belüli aránya. A fiatalkorúak aránya kétszer magasabb a cigány gyanúsítottak körében. 1975 és 1986 között az összes gyanúsított száma 20%-kal, míg a cigány gyanúsítottak száma 70%-kal emelkedett.
Várhegyi
Kálmán -Jövőnk.infó
MNA Észak-Magyarország
MNA Észak-Magyarország
Purim 1999
Jó
ideje borzolja a kedélyeket ami
február 13-án szombaton éjjel a budapesti Viking Rock Clubban
történt. Most nem akarok a zsoldos sajtó gyalázkodásaira
kitérni, csupán a történteket szeretném híven (saját
élményeim és tanúk beszámolója alapján) elmondani:
Dél
körül volt a gyülekező a Clark Ádám téren, az alagút
mellett. Néhány zenésszel és ismerőssel egyetemben fél egyre
értünk oda. A lejtőn a rendezők irányításával 4-es sorokba
rendeződtünk, majd a menet 1 óra 20 perckor megindult,
fegyelmezetten, teljes csöndben, csak az élen haladó dobok
pergése hallatszott. Kb. fél óra alatt értünk a Kapisztrán
térre. A szobor előtt a tömeg rendezetten felsorakozott,
meghallgatta Györkös István rövid emlékezését és a külföldi
vendégek pár mondatos beszédét, majd a koszorúzás után
feloszlott. Be kell vallanom, felemelő volt, ahogyan a valaha
ellenséges (pl. szerb és német szlovák és angol) nemzetek
ifjúsága kéz a kézben vonult fel és emlékezett Budapest és a
civilizált Európa védőire.
Mint
minden évben, most sem maradhatott el a koncert. Hat óra körül
kezdtek gyülekezni az emberek a Vikingbe, én is akkor érkeztem
néhány zenésszel. Fél nyolc után az ajtókat bezárták, se ki
se be nem mehetett senki, az esetleges provokációk elkerülése
végett. A hangulat a Hunnia és az A·C·A·B együttes jóvoltából
igen jó volt, a fiatalok beszélgettek (egy-egy pohár sör
mellett), hallgatták a zenét, s úgy tűnt, a jelentős számú
rendezőnek ezen a koncerten sem akad dolga. Sajnos nem így
történt. Kilenc után, mikor épp a Vlajka nevű cseh zenekar
kezdett volna játszani, ránk szakadtak a rohamrendőrök. Épp a
kijárat felé igyekeztem (másnap dolgozni kellett), amikor
emberek jöttek az ajtó felől, hogy itt a rendőrség. Meg sem
lepődtem először, hisz a Fehér Karácsonyon is kint volt a
Yard, bár azt a jelenlévők nagy része észre sem vette, ugyanis
rövid igazoltatás, nézelődés és udvarias kérdezősködés
után pár perc múlva el is mentek. Most is hasonlóra
számítottam, de valami egészen más történt.
„Razzia"
felkiáltással berúgták az ajtót, a rendezőt, aki afelől
próbált érdeklődni, hogy mit akarnak, a falhoz lökték, majd
két rohamrendőr (ők jöttek elől, csak utánuk a
tányérsapkások) rugdosni és szidalmazni kezdte. Először azt
hittem, hogy talán az erkölcsrendészet, hiszen főképp
édesanyja erkölcseit kritizálták...
Ezután
egy aprócska, de annál magabiztosabb rendőr kezdte ingerelni a
meglepett jelenlévőket, alig titkolt provokatív szándékkal. De
a szánalmas kísérlet nem talált „vevőre", senki sem
akadt, aki neki ment volna. A rohamosztag, néhány meglepően
fiatal, és szemmel láthatóan mit sem sejtő tányérsapkás
kíséretében könyökkel, gumibottal utat vágva a tömegen, erős
szitkozódás közepette a koncertterembe vonult. Itt a rendezőket
felszólították, hogy működjenek közre az igazoltatásban,
amit azok meg is tettek. Több nyelven bemondták, hogy mindenki
készítse az iratait és vonuljon ki az udvarra (ahova mindössze
egy, alig másfél méter széles ajtó vezet). E közben a kint
lévő rendőrök az előtérben álló fiatalokat a terem felé
terelték.
Ebből
kifolyólag az udvarra vonulás lassan haladt, amin a rend derék
őrei gumibotozással és ütlegeléssel igyekeztek segíteni. A
tömeg erre a szűk átjárón meglódult kifelé és majdnem
agyontaposta a kintről befelé terelteket. Végül néhány német
kopasz merészelte félbeszakítani a „szakszerűen és
törvényesen" eljáró rendőrök önfeledt „duhajkodását".
A rohamrendőrök, akik valószínűleg be voltak avatva a
provokációba, épp erre vártak. A fiatalabb, védőfelszerelés
nélküli rendőrök (akiket valószínűleg nem avattak be a
„tréfába") viszont ugyancsak megszeppentek, de ők ezért
is voltak ott: áldozatnak, csalinak, ahogy ezt néhány
tárgyilagos rendőrségi forrás is megállapította. Tény, hogy
a fakabátok rossz lóra tettek, a németeknél ugyanis nem múlhat
el összejövetel rendőri zaklatás és bunyó nélkül, így
rutinosan verték vissza a támadást. A rendőrök pedig
menekülésre fogták a dolgot, bajtársaikat cserbenhagyva
iszkoltak amerre láttak.
Az
egész nem tartott egy negyed óránál tovább, a rendezők
gyorsan lecsendesítették a tömeget. Ám, a rendőrök az
időközben megérkezett több mint háromszáz kollégájukkal
találomra embereket emeltek ki a tömegből (a rossz látási
viszonyok és a nagy káosz miatt nem hiszem, hogy bárkit is
felismerhettek volna), majd megkezdődött az igazoltatás és a
hajtóvadászat.
Voltak
akiket a Keletiben, vagy a Szegedi úton kaptak el a bosszúra éhes
rendőrök, akik negyed 11 tájban több tucat szirénázó
„meseautóval" rajzottak szét városszerte. De a Reitter
Ferenc utca és a Róbert Károly körút sarkán baseball ütőkkel
felszerelt óbudai „polgárőrök" verték a kopaszokat,
rendőri segédlettel. Mindez egész hajnalig tartott. Örülhetett,
aki ép bőrrel haza tudott jutni. Volt olyan lány, akit a
rendőrök dobtak fejbe sörösüveggel, s csak néhány német
bajtárs határozott és gyors közbelépése mentette meg a
további veréstől.
Mindezek
után az áldozatokat a megtámadottakat rángatták bíróság
elé, a liberális sajtó és az idegen lelkű pártok folytonos
„feszíts meg" üvöltése mellett. S így lett a rendőri
erőszakból „szkinhed ügy", politikai koncepciós per. Hat
fiatalt - első fokon - 8 hónapi, 2 évre felfüggesztett
szabadságvesztésre ítéltek, miközben az igazi felelősök
valahol a színfalak mögött elégedetten dörzsölik a markukat:
ismét sikerült egy óriási műbalhéval elterelni magukról és
üzelmeikről a társadalom figyelmét.
Domokos
Endre János
(HUNNIA
112. szám - PURIM - 1999 február 13.)
(kitartas.net)
Morgenthau 1. - A terv
Az ifjabb
Henry Morgenthau 1891.
május 11-én New York városában született németországi zsidó
emigránsok gyermekeként. Lánytestvérével, Josephine-nel együtt
előkelő magániskolákban tanultak. Henry Morgenthau Jr.
építészetet és mezőgazdasági ismereteket tanult a Cornell
Egyetemen. 1913-ban vásárolt egy tejtermékeket előállító és
gyümölcstermesztéssel foglalkozó farmot a New York államban
fekvő East Fishkill-ben, amely Dutchess megyében van. Ez volt az
a hely, ahol Morgenthau találkozott és barátságot kötött
Franklin Delano (FDR) és Eleanor (ER) Roosevelttel, akik a közeli
Hyde Park nevű birtokon éltek. Az első világháborúban az
ifjabb Henry Morgenthau együttműködött Herbert Hooverrel. Az
amerikai mezőgazdasági minisztériumban a nevéhez fűződik
annak a tervnek a kidolgozása, amelynek keretében traktorokat
küldtek a háború által tönkretett francia mezőgazdaságnak.
1922-ben Morgenthau megvásárolta az American Agriculturist című
lapot, amelyet egészen 1933-ig ő adott ki. 1928-tól 1930-ig New
York állam mezőgazdasági tanácsadó testületének volt az
elnöke, majd ugyancsak New York állam természetvédelmi
bizottságánál fejtett ki tevékenységet.
1933-ban
Franklin Delano Roosevelt az Egyesült Államok elnökeként,
kinevezte barátját, Morgenthaut a Szövetségi Mezőgazdasági
Testület kormányzójává. Még ebben az évben William Woodin
pénzügyminiszternek le kellett mondania egészségügyi okokból.
Ekkor Roosevelt Morgenthaut pénzügyminiszter-helyettessé
léptette elő, majd ő foglalta el pénzügyminiszterként Woodin
hivatalát egy év múlva. Morgenthau egészen 1945-ig az Egyesült
Államok pénzügyminisztere volt, és arról vált híressé, hogy
ellenállt aJohn
Maynard Keynes nevéhez
fűződő közgazdasági irányzatnak, és kibocsátott 200
milliárd dollár nagyságrendben államkötvényt az állami
kiadások finanszírozására.
Morgenthau
fontos szerepet játszott a háborús kiadások finanszírozásában,
de ennél is fontosabb volt az a szerep, amit Amerika menekültügyi
politikájának a kialakításában töltött be. Meggyőzte
barátját és főnökét, Rooseveltet, hogy hozzon létre egy
független menekültügyi hivatalt, amely nem tartozna a
külügyminisztériumhoz. E szerint a War
Refugee Board (Háborús
Menekültügyi Testület) intézné az Európából menekülő
zsidók ügyeit, és így hatékonyan elősegíthetné mintegy
200 000 európai zsidó megmentését. 1944-ben ő
terjesztette elő a háború utáni Németország jövőjét
meghatározó tervet. E szerint Németországban leszerelnék az
ipari üzemeket és az egész országot átállítanák
mezőgazdasági művelésre. Ezt a tervet számos fórumon igen
komolyan mérlegelték és e bevezető után ebben az írásban is
részletesen ismertetjük. Itt csak annyit bocsátunk előre, hogy
a tervet végülis a közbejött nemzetközi fejlemények miatt nem
hajtották végre. 1944 végén Morgenthau meghatározó,
kulcsfigurája a Bretton Woods-i tanácskozásoknak, ahol
kidolgozták a Bretton Woods-i Ikrek néven
ismert két fontos világszintű pénzintézet létrehozásának a
tervét. Az egyik aNemzetközi
Valutaalap,
a másik pedig a Nemzetközi
Beruházási és Újjáépítési Bank (Bank
for Reconstruction and Development),amely
később Világbankká alakult át. Franklin
Delano Roosevelt halálát követően Morgenthau arra bíztatta
özvegyét, Eleanor Rooseveltet, hogy folytassa aktív politikai
tevékenységét azoknak a hosszú távú stratégiáknak az
érvényesítésére, amelyeknek FDR is elkötelezte magát. Ifjabb
Henry Morgenthau 1945. július 22-én távozott a
pénzügyminisztérium éléről és élete végéig Izrael vezető
pénzügyi tanácsadójaként tevékenykedett. A New York-i
Poughkeepsie-ben halt meg 1967. február 6-án.
Várhegyi Kálmán - Jövőnk.infó
MNA Észak-Magyarország
Cigány-politika alakulása Európában a múlt század elejétől fogva
Magyarországon
a cigánykérdés korántsem volt olyan horderejű tényezője a
közbeszédnek, mint a zsidókérdés. Bár idénymunkásként,
vándoriparosként, kereskedőként vagy éppen muzsikusként sok
tízezer roma kapott fontos szerepet a helyi közösségek
életében, a többségi társadalom egy része sokszor joggal,
előítéletekkel viseltetett a cigányokkal szemben. A
Horthy-korszak cigány-politikája sokban hasonlított a német
helyzetre. A
cigányügy Magyarországon is közbiztonsági kérdésnek
számított, a politikai elit alig törődött vele. A
rendészeti fellépés itt is az ún. "kóbor cigányokra",
azaz vándorló, állandó munkával nem rendelkező cigányokra
korlátozódott. A húszas években hazánkban is születtek új,
cigányellenes rendeletek. 1928-tól évente kétszer előírt
országos "cigány-razzia" keretében gyűjtötték össze
a vándorcigányokat, majd kitoloncolták, vagy szigorított
dologházakba zárták őket. 1931-ben megnehezítették számukra
az iparengedélyek kiadását. Radikális javaslatokból
Magyarországon sem volt hiány. A deportálásokat 1944-ben
államtitkárként irányító Endre László a harmincas években
még főszolgabíróként követelte, hogy a "bűnöző oláh
cigányokat" zárják koncentrációs táborokba, a férfiakat
pedig sterilizálják. Egy kollégája a német példára
hivatkozva minden "élősdi" cigány családot
munkatáborba akart záratni. Volt, aki javasolta, hogy a
cigányokat "hat éves kortól, nemre való tekintet nélkül
eltávolíthatatlan vegyszerrel megjelöljék". Orsós Ferenc
akadémikus, a Magyar Orvosi Kamara későbbi elnöke, a harmincas
években a helyszínen tanulmányozta dr. Ritterék adatbázisát.
A harmadik zsidótörvénnyel kapcsolatos 1941-es felsőházi
felszólalásában úgy vélte, hogy a vérkeveredés a cigányokat,
"ezt az alacsonyabb rendű fajt is tönkreteszi". A német
"cigány-kutatásokra" és a nürnbergi fajtörvényre
hivatkozva Orsós javasolta a vegyes házasságok betiltását is.
Ravasz László református püspök 1942. februári
prédikációjában így fogalmazott: "Azt már világosan
látjuk, hogy a magyar-cigány keveredés ártalmas, ennek
megfelelő intézkedés még nincs." A faji radikalizálódás
az 1938-1941 között visszaszerzett területeken élő zsidókat
és cigányokat is sújtotta, sőt az első deportálási
elképzelések is itt fogalmazódtak meg. 1941-ben a visszafoglalt
Délvidéken egy tábornok a betelepedett szerbek és zsidók
mellett a cigányokat is távozásra szólította fel. Kárpátalja
kormányzói biztosa a 18 ezer "hontalan" zsidó mellett
cigányokat is deportáltatott Galíciába.
A
kétségkívül létező hasonlóságok mellett a zsidók és
cigányok sorsa jelentősen eltért. A zsidókkal ellentétben a
cigányokat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint
a többi magyar állampolgárt. Míg Hitler többször követelte a
magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a cigánykérdés
napirendre sem került. A németek cigány-politikájának
következetlenségét jól jellemzi, hogy az 1944-ben a "végső
megoldást" Magyarországon levezénylő Eichmann, nem
foglalkozott a körülbelül 200 ezer fős magyar cigánysággal.
Bár kisebb cigány csoportok az internáló táborok
deportálásakor már 1944 tavaszán Auschwitzba és Mauthausenbe
kerültek munkaszolgálatra, a "cigánykérdés" igazából
csak 1944 nyarán vált fontossá. Augusztusban elrendelték 50-60
cigány munkásszázad felállítását, de a kontingenseket nem
töltötték fel teljesen. Az intézkedés ismét elsősorban a
vándorcigányokat sújtotta. Míg tavasszal gyakran a
cigánytelepeken állították fel a gettókat a zsidóknak, most
tucatnyi helyen a romák kerültek cigány-gettókba. A Kárpátokban
a honvédség létesített kényszermunkatáborokat a helyi cigány
lakosságnak. Szálasi Ferenc nemzetvezetőnk hatalomátvétele
után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az
orosz előrenyomulás miatt ez főleg a nyugat-dunántúli megyékre
korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún.
"Csillagerőd" volt, ahová több ezer cigányt
telepítettek szintén munkaszolgálatra. Tehát a cigányellenes
akció nem a cigányság fizikai megsemmisítésére irányult. A
németek a császárságtól és a Weimari Köztársaságtól
örökölték a "cigánykérdést". A német rendőri
szervek a 20. század elején már rutinszerűen üldözték tovább
a cigányokat a szomszéd városba vagy járásba. A "tudósok"
már ekkor sürgették "a társadalomra veszélyes"
cigányok elleni fokozott állami fellépést és a vegyes
házasságok betiltását. 1926-ban Bajorországban megszületett
"a cigányok, csavargók és munkakerülők" elleni
törvény, majd a porosz kormányzat minősítette "bűnöző
életmódúaknak", de nem általánosítva a cigányokat. Sok
helyen szigorították a vándorkereskedelmi engedélyek kiadását.
Ha a cigány gyermekek nem tudtak németül, akkor szellemi
fogyatékosként intézetekbe kerültek, az állandó munkahellyel
nem rendelkező felnőtteket munkatáborokba, dologházakba zárták.
A német cigány-politika lényege 1933-ra adott volt: a cigányokat
a hatóságok alsóbbrendű, bűnözésre hajlamos, a társadalomra
veszélyes elemeknek látták. A németek valójában tehát csak
azt folytatták, amit elődeik elkezdtek, és a későbbiek során
azt valósították meg, amit a radikálisok már régóta
követeltek. Bár tervezték, de végül nem készült önálló
cigány-törvény. A német társadalomban túl kevesen voltak
jelen, mintegy 28 ezren voltak, így főleg a zsidóellenes
jogszabályok biztosították a jogalapot a cigányok üldözéséhez.
Az öröklött betegségekben szenvedők utódnemzését betiltó
új törvény alapján 1934-ben 500 cigányt sterilizáltak.
Másokat "a közbiztonság veszélyeztetése" címén
tartóztattak le. A hontalan cigányokat kiutasították az
országból. Az 1935-ös nürnbergi fajtörvények alapján az
"alacsonyabb rendű" cigányokat is eltiltották a
vegyes-házasságoktól. A cigánykérdés közbiztonsági ügyként
a Himmler SS-vezér alá tartozó rendőri szervek hatáskörébe
került. 1936-ban a berlini olimpia előtt "bűnmegelőzés"
jogcímén megkezdődött a renitens cigányokk módszeres
letartóztatása. Az első ún. "cigány-tábort" a
berlini külvárosban, Marzahnban állították fel. A
szögesdróttal körülvett tábort kutyás rendőri őrjáratok
őrizték. 1938-ban a bűnügyi rendőrség szervezetén belül
felállították a Cigány Garázdaság Elleni Harc Birodalmi
Központi Ügyosztályát. Hamarosan tucatnyi, a marzahnihoz
hasonló lágert állítottak fel, ezekben a cigányok látogatót
nem fogadhattak, szociális járandóságaikat megszüntették
viszont munkájukért cserébe közellátásban részesültek. Az
Anschluss után megkezdődött a 11 ezer osztrák cigány
lajstromba vétele is. A gyermekeiket külön osztályokban
képezték képességeiknek megfelelően az osztrák bentlakásos
iskolákban, a családjaikat munkatáborokban illetve utak, hídak
telepítésénél foglalkoztatták. Az európai cigányság sorsát
jelentősen befolyásolta a német fajtudomány. Egyesek idegenvérű
ázsiaiként, mások indiai eredetű, igazi árjaként
azonosították őket. Himmler parancsára 1936-ban Dr.
Robert Ritter vezetésével
megkezdődött egy átfogó felmérés. 19 ezer cigányt vizsgáltak
meg tudományosan. Az alanyokat faji tisztaság szempontjából
több csoportba sorolták, a
cigányok mintegy 90 százaléka a fajilag értéktelen keverék
kategóriákba került.
Ritter szerint ők "minden forma és jellem nélküli korcsok"
voltak, ezért javasolta, hogy válasszák el őket a "tiszta
vérű" cigányoktól. 1938 végétől a bűnügyi rendőrség
kérésére a Ritter vezette Fajhigiéniai Kutatóintézet faji
szempontból osztályozta a cigányokat. Hozzáteszem ma a zsidó
professzorok is ezeket a kutatási eredményeket tekintik a
cigánysággal kapcsolatban alapnak, mérvadónak, nem véletlenül,
hisz ismerjük a német alaposságot és precizitást. A német
fajtudósok egyáltalán nem arra tettek javaslatott, hogy minden
általánosított káros populációt ki kell írtani, sem a
cigány, sem a zsidókérdésben, hanem az adott populáció
elkorcsosult részére vonatkoztak. Hiszen a fajkeveredés hozhat
és hozott is végzetes hibalehetőségeket jellemben és az ebből
fakadó tettekben egész Európa, de a világ számos részén
egyaránt a mai napig. Sőt, ma csak ez az elkorcsosulás a
meghatározó dominancia a gazdanemzetekre lassú, de egyre
gyorsuló ütemű halálos kórságot hozva.
Dr.
Madarasi Pál -Jövőnk.infó
MNA Észak-Magyarország
MNA Észak-Magyarország
Újabb zavargások Kijevben,erőszakos összecsapások és lángoló gumiabroncsok.
Az
ukrán felkelők újrakezdték az
összecsapásokat a rendőrökkel a fővárosban, az ellenzék
megpróbálja megbénítani a parlament munkáját.
A
tüntetők kövekkel dobálják a rendőröket, válaszul könnygázt
és kábítógránátot kapnak.
A
biztonsági erők megkezdtek egy terrorelhárítási műveletet a
Függetlenség terén Kijevben.
Berkut
rendőri erők és három vízágyú gyűlt össze a helyszínen,
míg a páncélozott csapatszállítók állítólag elvonultak a
térről.
A
tüntetők a helyszín sürgős elhagyására szólították fel a
nőket és gyerekeket amikor kábító gránátok robbantak a
téren.
A
belügyminisztérium beszámolója szerint három rendőr vesztette
életét kedden az összecsapásokban. Egyikük nyaklövést kapott
majd a kórházba szállítás közben meghalt a mentőben. Később
másik kettő is lőtt sérüléssel halt meg a kórházban.
Legalább
157 rendőr kapott orvosi ellátást a minisztérium beszámolója
szerint. A belső biztonság öt katonáját érte lövés Kijev
központjában. Az egyik katona sérüléséből egy pisztoly
lövedéket távolítottak el.
Hét
civil halt meg a keddi zavargásokban, közölte a rendőrség. Egy
a Régiók Pártja irodájában, három a tisztviselők házában,
egyikük lelőtték a Mazepa utcában, ketten pedig szívrohamban
haltak meg az Institutskaya utcában az Interfax szerint.
Becslések
szerint 185 tüntető kért orvosi segítséget Kijev egészségügyi
központjában, helyi idő szerint 20:00 órakor.
Állítólag
az egyik tüntető elvesztette a kezét amikor felrobbant egy
sokkoló gránát. A beszámolók szerint az események sűrű
sorozatában jelen lévő riporterek közül többen is szenvedtek
a könnygáz hatásától.
A
rendőrség gumilövedékeket vet be a tüntetők ellen. A tüntetők
elfoglaltak több kamiont is, melyekkel lezárták a főváros
központjába vezető utakat és egyet közülük fel is gyújtottak
kedden reggel.
A
tüntetők több, a parlament felé vezető utcában is
gumiabroncsokat égetnek. A tüntetők felbontották az utcakövet
hogy azzal dobálják a rendőröket a füstgránátok mellett.
A
délutáni órákban a radikális szélsőjobboldaliak aktívan
kiveszik a részüket az összecsapásokból miközben azt
kántálják a rendőröknek : "Fasiszták!"
A
tüntetők az egyik elfoglalt járművet használták fel a
hatóságok ellen, egyenesen a rendőrök sorfalának vezették
azt.
A
tüntetők megpróbálták visszafoglalni a kijevi városházát,
amit korábban kiürítettek.
"Tüntetők
próbálják meg elfoglalani a kijevi városházát,
gumiabroncsokat égetnek és molotow koktélokkal dobálják az
épületet" közölte a kijevi rendőrség sajtószolgálata
az Interfax-Ukrajnát idézve.
A
védelmi minisztérium felszólította a tüntetőket, hogy
állítsák le az egyik parlamenthez közeli épület
megszállásátl, amit korábban elhagytak.
A
Minisztérium weboldalán olvasható: "A Védelmi Minisztérium
vezetése azt követeli, hogy a tüntetők azonnal ürítsék ki a
Központ Tiszti Klubot és ne tegyenek provokatív intézkedéseket
amelyek a jövőben a helyzet súlyosbodásához vezethetnek.
Az
Ukrán Biztonsági Szolgálat és a Belügyminisztérium közös
nyilatkozatban arra figyelmeztetik a lázadókat,hogyha a
"betegség" nem fejeződik be, a rend helyreállítása
érdekében intézkedéseket fognak tenni délután 4 óra után.
A
régiós kormánypárt egyik irodájának épületére molotow
koktélt dobtak, a tűz belülre is átterjedt. Ezt követően a
tüntetők betörtek és kiutasították a személyzetet.
Körülbelül 20 nő hagyta el az épületet az égő ajtón
keresztül, miközben a technikai személyzet bent maradt.
A
tüntetők felgyújtottak egy autót az irodaház udvarán, és
megtámadtak két további autót amelyek elhagyták a helyszínt.
A
rendőrség ellentámadást indított nemsokkal azután, hogy a
tüntetők elfoglalták a kormánypárti irodát. Több mint 2000
rendőr, és ezer kormánypárti támogató megtisztították az
épületet a tüntetőktől, és lehetővé tették a tűzoltók
számára hogy megfékezzék a lángokat.
A
tüntetők azt állítják, hogy elfoglalták a Tiszti Házat Kijev
központjában.
A
parlament épületében mintegy 50 parlamenti képviselő az
ellenzéki pártokból akadályozta az elnökséget és a
szószéket, mert a parlament titkársága visszautasította a
törvénytervezet regisztrálását melyet a Haza párt vezetője
Arseniy Yatsenyuk javasolt.
Az
ellenzéki vezető Vitaly Klitschko kiadott egy nyilatkozatot,
mondván, hogy pártja, az Udar, és más ellenzéki pártok
készek, hogy egy új koalíciós kormányt alakítsanak.
Az
ellenzék az ukrán hatóságokat hibáztatja az erőszak miatt.
"Az
utcai összecsapásokat a kormány provokálta ki." állította
a szélsőjobboldali Szabadság párt vezetője Oleg Tyagnibok, aki
egyike volt a gyűlés vezetőinek amely ma reggel békésen
indult, de kevesebb mint egy óra alatt erőszakossá vált.
Az
ellenzéki vezető elmondta az újságíróknak kedden, hogy az ő
véleménye szerint a hatóságok provokálták az ellenzéket
többször is.
"Először
is, provokáltak minket, mert nem voltak hajlandóak regisztrálni
a tervezet dokumentumait a parlamentben, így kényszerítve
minket, hogy blokkoljuk a szónoki emelvényt " állította,
Tyagnibok.
Egy
másik provokáció szerinte az volt, hogy a kormány utasította a
Berkut rendőrséget, hogy lőjön kábító gránátokat és
gumilövedékeket, miközben a kormányt támogatók ütőket
használtak és kövekkel dobálták a "békés
demonstrálókat".
Mentőautót
kellett hívni a parlament elnökéhez, Vladimir Rybak-hoz aki
állítólag magas vérnyomással küzd.
A
kormányzó Régiók Pártja képviselői állítólag elhagyták a
parlamentet , mert a párt úgy döntött, nem fog szavazni ilyen
feltételek mellett.
"A
törvénytervezet nem jegyezhető be, ha az sérti az alkotmányt
és a parlamenti szabályokat," mondta a Régiók Pártjának
parlamenti képviselője, Jurij Miroshnichenko, hangsúlyozva, hogy
az ellenzék határozattervezete, a felhívás alkotmányos
változás, ami valójában illegális. A párt azt tárgyalja,
hogy változtatások a jelenlegi alkotmány szerint a tisztességes
eljárásnak számítanak-e?
Oroszország
felszólította az ukrán ellenzéket, hogy tartózkodjanak a
"fenyegetésektől és az ultimátumoktól", és
kezdjenek párbeszédet az eljáró kormánnyal.
Fenntartja
nyilatkozatát az orosz külügyminisztérium, miszerint :"Ami
Kijevben történik közvetlen következménye a politikai
elnézésnek, azoknak a nyugati politikusoknak a részéről és az
európai struktúráktól, amelyek már a válság kezdete óta
szemet hunytak az agresszív intézkedésekre és a radikális
erőkre Ukrajnában, ezzel ösztönözve őket a további
eszkalációra és provokációkra a törvényes hatóságok
ellen."
Az
Európai Unió bírálta a keddi erőszakot. Az Európai Unió
külpolitikai vezetője, Catherine Ashton azt mondta egy
nyilatkozatában, hogy ő "elítéli az erőszak alkalmazását,
beleértve a közösségi és párt épületek elleni támadásokat",
és sürgeti az ország politikai vezetését, hogy oldja meg a
válságot.
Az
amerikai ukrán nagykövet, Geoffrey Paytt a Twitter oldalán azt
nyilatkozta: " Akik az erőszakot táplálják, maguknak
okozzák a szankciókat"
A
NATO főtitkára Anders Fogh Rasmussen fellebbezett mindkét
félnek, az ukrán konfliktusban, hogy elkerüljék a további
erőszak fokozódását. Tette ma közzé egyik közleményében
Brüsszelben.
Szerdán
az orosz külügyminiszter-helyettes Grigorij Karasin konzultációt
tartott ukrán kollégájával Ruslan Demchenko-val.
A
találkozónak nincsen rejtett napirendje, hangsúlyozta az orosz
diplomata, de a felek határozottan fogják megvitatni a jelenlegi
ukrajnai helyzetet.
Az
ellenzék követeli a 2004-es alkotmány visszaállítását, amely
Ukrajnát parlamentáris és nem elnöki köztársasággá teszi
meg. A kormányzó párt ragaszkodik ahhoz, hogy az ellenzéki
felhívások önmagában sértik az ukrán alkotmányt.
Forrás:
RT.com
Jövőnk.info - Hírfigyelő szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő szolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése