Zsidó bosszúállók 1. rész: Öljünk meg hatmillió németet A második világháború után egy bizonytalan létszámú zsidó csoport elhatározza, hogy véres bosszút állnak a nácikon testvéreik legyilkolásáért. Hatmillió németet szándékoznak elpusztítani, korra, nemre való tekintet nélkül, hogy megmutassák a világnak: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni. - Kb - 1945-ben, a szövetségesek statisztikái szerint, csak Nyugat-Németországban mintegy 13,2 millió embert lehetett volna letartóztatni pusztán azért, mert „feltételezhetően” a náci apparátusban szolgáltak. Ebből ténylegesen 3,5 milliót vontak felelősségre, amiből 2,5 millió főt viszonylag gyorsan szabadon engedtek. A nemzetiszocialista rendszert kiszolgáló maradék egy millió főre pedig jellemzően pénzbüntetés, vagy vagyonelkobzás várt, illetve bizonyos munkáktól való eltiltás. 1949-re mindössze 300 náci volt börtönben, miközben tíz, de inkább százezres nagyságrendben jártak-keltek az utcákon - vagy szerte a világban - azok, akik közvetlenül, vagy közvetve vettek részt a zsidó népirtásban. Soha véget nem érő folyamat A kérdésre, hogy miért nem ítéltek el több nácit a szövetségesek, az angol holokausztkutató és egyetemi professzor, David Cesarani úgy felelt: „mert az egy soha véget nem érő folyamat lenne.” A professzor felidézte, amikor az angolok a belseni koncentrációs táborban elkövetett bűnök felelőseit tárgyalásos úton próbálták meg elítélni. Kilenc hónapig tartott a procedúra minden különösebb eredmény nélkül - és ez csak egy tábor volt. Volt azonban egy maroknyi elszánt csoport, akik nem nyugodtak bele, hogy zsidók millióinak gyilkosai még szabadlábon vannak. Ők voltak a „Nakam” (héberül: bosszú), azaz a „Zsidó bosszúállók.” A tagok olyan húszas éveikben járó fiatalok voltak, akik elvesztették családtagjaikat, és koncentrációs táborokból, gettókból, vagy a Churchill javaslatára létrehozott Zsidó Brigádokból verődtek össze. Előzmények – a Zsidó Brigádok A Churchill által támogatott Zsidó Brigád volt az egyetlen független zsidó katonai szervezet, amely a II. világháborúban a szövetségesek oldalán harcolt. A tagok többsége Palesztina földjéről érkezett, leginkább abban a reményben, hogy tevékenységükkel elnyerik a Nyugat támogatását a zsidó állam létrehozására, illetve, hogy legyőzzék a náci Németországot. Az angol katonaság soraiban számos zsidó volt, azonban Churchill elődje, Neville Chamberlain még nem támogatta egy önálló zsidó harcászati egység létrehozását a brit hadseregen belül, mert nem akarta, hogy ez később tárgyalási alapot szolgáltasson Izrael megalapításánál. 1944 szeptemberében végül Churchill személye, és az Európából érkező rémhírek segítették elő a Zsidó Brigád létrehozását a brit miniszterelnök, és Weizman, későbbi izraeli államelnök tárgyalásai eredményeként. Rövid egyiptomi kiképzésük után a mintegy 5000 főnyi zsidó alakulatot az olasz fronton vetették be. A háború végén, ezek a csapatok Északkelet-Olaszországban, illetve Ausztriában találkoztak a holokauszt túlélőivel. Nem sokkal később az egységet a britek hivatalosan feloszlatták. A csapat tagjainak jó része azonban még csak akkor látta elérkezettnek az időt saját háborújuk megkezdésére: bosszút állni a vélt, vagy valós náci bűnösökön. A Zsidó Brigádok zászlója. Fotó: Central Zionist Archive „...a hullára egy nagy követ kötöttünk és belöktük a vízbe” A zsidó bosszúálló brigádokat több részre osztották, akik a szövetségesek hallgatólagos beleegyezésével már 1944-ben megkezdték nem hivatalos tevékenységeiket olasz és német területeken. Mivel a brigádok tagjai élvezték az angol katonai hírszerzés támogatását, és ingyen utazhattak a II. világháború utáni Európában (a britek által kiállított hivatalos meghatalmazással), ezért „rendkívül hatékonyak voltak a célpontok felkutatásában, majd azok törvényen kívüli elítélésében”- mondja Cesarani professzor. A csoport tagjai beszivárogtak a különböző állami szervekbe, és a bűnösnek vélt nácikat elfogták, majd eltették láb alól. Van, akit megfojtottak, voltak, akiket felakasztottak. Az akasztásokat legtöbbször garázsban hajtották végre, úgy, hogy az áldozatot az autó tetejére állították, nyakát körbe kötötték, és felfüggesztették a tetőgerendára. Majd egyikük elhajtott az autóval, míg az áldozat ott maradt lógva. Michael Elkins, a BBC egykori Jeruzsálemi tudósítója sokat foglalkozott a témával. Ő számol be arról, hogy 1945 után Németországban számos esetben előfordult, hogy magas rangú volt nácikat találtak holtan útszéli árkokban - vélhetően „cserbenhagyásos gázolás” áldozatai lettek. Más nácik saját autójukkal szenvedtek halálos balesetet, rejtélyes mechanikai meghibásodás következtében. A Gestapo egyik volt vezetője éppen a kórházi ágyában várt egy műtéti beavatkozásra, amikor az infúzióján keresztül, rejtélyes módon kerozin került a véráramába. A zsidó csapatok a lehető legnagyobb titokban, felhajtásmentesen végezték a dolgukat. „A teherautó megállt egy előre megbeszélt helyen, amely hivatalosan nyomozási helyszínül szolgált volna. Amikor a tóhoz értünk, elővezettük az SS katonát, megfojtottuk, a hullára egy nagy követ kötöttünk és belöktük a vízbe” – emlékszik vissza az egyik bosszúálló. „Mi nem azért cselekedtünk, hogy felhívjuk a jövő generációk figyelmét a nácik által elkövetett bűnökre és azok konzekvenciáira. Minket csak a bosszú vezérelt. Tudja, mi az, hogy a bosszú édes íze? Nos, én pont ezt éreztem: kivégezni egy olyan nácit, akiről tudtam, hogy kitépett egy gyereket az anyja karjai közül, aztán a falhoz vágta, majd lelőtte az apát a nő szeme láttára. Nyugodt lelkiismerettel öltem, és ha újra meg kéne tennem, megtenném.” – mondta egy másik volt brigádtag. Az akciókban résztvevők később valamennyien azt nyilatkozták, úgy érezték, nem a saját, hanem az egész zsidó nép nevében hajtanak végre történelmi küldetést. Úgy gondolják, hogy csak a kötelességüket teljesítették. Mind hétköznapi emberek voltak, akiknek jó része fontos katonai, vagy civil szolgálatot lát el a mai Izraelben. A bosszúállók. Fotó: dachaukz.blogspot Szemet szemért – kísérlet hatmillió német elpusztítására A Brigádon belüli keményvonalasok a célzott likvidálások mellett, a „szemet szemért” elv alapján több millió német válogatás nélküli meggyilkolását tervezték. München, Berlin, Weimar, Nürnberg és Hamburg víztározójába kívántak halálos mérget juttatni, hogy így pusztítsák el az említett városok lakosságát. Előzetesen, mint szakemberek, vagy egyszerű munkások beszivárogtak a vízellátó üzemekbe. Éjszakákon át tanulmányozták a vízművek tervrajzait, arra külön figyelmet szenteltek, hogy az amerikaiak elől elzárják a vizet, ezzel biztosítva, hogy csak a németek kapjanak a mérgezett folyadékból. „Minden készen állt az akcióra, csak az engedélyre vártunk” – írta később az egyik résztvevő. Abba Kovner, a keményvonalasok vezetője Palesztinába utazott, hogy megszerezze az ottani zsidó vezetés - elsősorban – morális támogatását. Találkozott Chaim Weizmannal, a leendő izraeli állam első elnökével, aki a manchesteri egyetemen vegyészként végzett. Amikor meghallgatta Kovnert a holokauszt borzalmairól, nem támasztott akadályt: áldását adta a bosszúállók akciójára, sőt felajánlotta segítségét a méreg megszerzését illetően. A terv azonban sosem valósult meg. Kovnert egy nagy adag méreggel a zsebében a brit katonai rendőrség letartóztatta, miközben Izraelből hajózott vissza Európába. Vélhetően elárulták, valószínűleg azért, mert a cionista vezetés attól tartott, hogy egy ilyen nagyszabású tömegmészárlás aláásná a cionizmus Holokauszt után kialakult ideológiájának morálját és veszélyeztetné az önálló zsidó állam megteremtését is. A kudarcba fulladt terv számos kérdést vet föl. Vajon a Bosszúállóknak volt-e felhatalmazásuk kezükbe venni az ítélkezés és bíráskodás jogát? Volt-e felhatalmazásuk arra, hogy a vélt, vagy valós bűnösöket felelősségre vonják, hogy a jövő generációi az eszükbe véssék: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni? És vajon ki adhatott volna erre felhatalmazást? Paradox módon, a zsidó bosszúállók tevékenységének leginkább a saját maguk a zsidók vetettek véget. A születőfélben lévő Izrael állam vezetői egyre inkább úgy gondolták, hogy a Zsidó Brigádok akciói ártanak a cionizmus ügyének és a zsidók nemzetközi megítélésének. Ha a zsidó állam megteremtésének végjátéka nem abban az időben zajlik, a bosszúállók majdnem biztos, hogy tovább folytatják tevékenységüket és még több nácit ölnek meg. Vajon akkor sikerül végrehajtani a hat millió német ellen kitervelt merényletet? Ha igen, milyen lenne most a zsidók nemzetközi megítélése? A második résszel hamarosan jövünk! A témát bemutató dokumentumfilm magyar nyelven: http://www.youtube.com/watch?v=qQpI0BqXKzg A blogon megjelent hasonló cikkek a témában: Az elektronikus hadviselés szerepe a 2006-os arab-izraeli háborúban „Nem szállítok feketéket” – az etióp kisebbség helyzete Izraelben Élet a kerítés mögött – megalázó kisebbségi lét Izraelben – 1. rész Élet a kerítés mögött (2. rész) – Izrael az ígéret földje? 2. rész: a mérgezett kenyér A második világháború után egy bizonytalan létszámú zsidó csoport elhatározta, hogy véres bosszút állnak a nácikon, testvéreik legyilkolásáért. Hat millió németet szándékoztak elpusztítani, korra, nemre való tekintet nélkül, hogy megmutassák a világnak: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni. Az akciót végül nem sikerült végrehajtani, de készítettek egy „B” tervet is... -Kb- Mivel a zsidó bosszúállók a lehető legdiszkrétebben végezték munkájukat, néhol egymásnak ellentmondó adatok állnak csak rendelkezésre a csoport megalakulásának és akcióinak körülményeit illetően. Bizonyos források szerint ezek a brigádok 1945-ben, Bukarestben jöttek létre, a vilniusi gettó lázadás kirobbantójának, Abba Kovnernek a vezetésével. Kovner egyik beszédében szenvedélyesen idézte a 94. zsoltárt, amelyben így szól Izrael ellenségeiről: „[Isten] megfizet gonoszságukért, és eltörli őket a föld felszínéről.” Amikor 1941-ben a németek megszállják Litvániát és Kovnerben tudatosul, hogy mit művelnek a zsidókkal, úgy dönt, megszervezi az ellenállást. Ennek a momentumnak azért is van nagy jelentősége, mert ez volt az első alkalom, amikor a zsidók realizálták, hogy mi történik velük, és nem nézték tétlenül tovább, ahogy vágóhídra küldik őket. Kovner a vilniusi gettó lakosaiból 1942-ben megalakít egy ellenálló szervezetet, melynek egy évvel később vezetőjévé válik. Hamarosan ezekből a felkelőkből, illetve a koncentrációs táborok túlélőiből jön létre a Nakam (héberül: bosszú), ami a Bosszúállók egyik sejtje. Abba Kovner, a zsidó ellenállás ikonikus alakja Bizonyos források a Nakam-ot a Zsidó Brigádok egy mindössze 60 fős szélsőséges szakadárjainak tartják, akik partizánok, vagy holokauszt túlélők voltak. A csoport a háború után érkezett Németországba, hogy levadásszák a nácikat. A végső cél egy olyan nagyméretű akció lett volna, amivel fel kívánták hívni a világ figyelmét arra, hogy a zsidókat nem lehet büntetlenül tömegével legyilkolni. Öt német város vízellátó rendszerét akarták megmérgezni, és ezáltal - számításaik szerint - megölni hatmillió németet. Minderről részletesebben az első részben olvashat. A hatmillió német elpusztítása volt az „A” terv, amit végül nem sikerült kivitelezni. Volt azonban egy kisebb volumenű, de szintén gyilkos perspektíva, amit legalább részlegesen sikerült megvalósítaniuk: több ezer német fogoly megmérgezése. Nehéz falat Nürnbergtől nem messze mintegy 3600 egykori náci tisztet és katonát tartottak fogva. A zsidó bosszúállók kikutatták, hogy a raboknak melyik pékségből szállítják a kenyeret. Az egyik merénylőnek, a kék szemű és árja kinézetű Arye Distelnek sikerült munkát szereznie ennél a pékségnél. A terv egyszerű volt: méreggel bekenni az összes kenyeret, amit a fogva tartottak reggeliének szántak. Miután megszerezték a cseppfolyós mérget, amit egymás között „gyógyszernek” neveztek, Distel becsempészte a pékségbe, ahol biztos helyre rejtette, a padlódeszkák alá. Az egyik szombaton három bajtárs csatlakozott Distelhez, és bekenték a több mint háromezer vekni, reggelire szánt kenyeret a méreggel. A terv azonban részben sikerült. A New York Times 1946. április 20-i számában a következő Associated Press jelentés olvasható: „Ezerkilencszáz német háborús rab betegedett meg komolyan arzénos kenyértől egy amerikai táborban... Halálesetet nem jelentettek.” Bizonyos források szerint, később végül mintegy ezren haltak bele a mérgezésbe. Az amerikai rendőrség hamar megtalálta a pékségben elrejtett szert és felszerelést, amivel a kenyereket megmérgezték. A nyomozás azonban ezen a ponton megrekedt. A hivatalos álláspont szerint a vizsgálatokat vezető amerikai parancsnok attól félt, hogy a mérgezés híre eljut más börtönökbe illetve a német lakosság fülébe is. Ezért mindent megtett, hogy titokban maradjon az ügy, még a német sajtót is cenzúrázták. Az elkövetők rövid időre Franciaországba, vagy Csehszlovákiába emigráltak, de miután lenyugodtak a kedélyek, visszatértek Németországba. A nemzetközi színtéren Bár az angolok 1946-ban hivatalosan feloszlatták a szervezetet, a zsidó bosszúálló csoport az 1950-es években is folytatta tevékenységét. A Nakam tagjai eljutottak Spanyolországba, Latin-Amerikába, Kanadába, illetve bárhova, ahol a feltételezett nácik megbújhattak. Alexander Laak, a Jagala nevű, Észtországban felállított koncentrációs tábor egykori parancsnoka sem kerülhette el sorsát. Laak Kanadába menekült feleségével a háború után, ott érték utol a bosszúállók. A Nakam tagjai megvárták, amíg a volt náci parancsnok egyedül tartózkodik a házában, majd berontottak és szembesítették bűneivel. Ezek után adtak neki egy kötelet, amire felakasztotta magát. Bizonyos források úgy tartják, hogy nem a Bosszúállók, hanem a Moszad emberei ölték meg Laak-ot. 1944-es hivatalos becslések szerint a Jagala táborban 3-5 ezer ember halt meg, míg a modern kutatások eredményei alapján ez a szám a duplája lehet. Egyes kutatók ugyanakkor úgy vélik, több mint 100 ezren vesztették életüket az észt koncentrációs táborban. Nem voltak egyedül Az angol születésű zsidó brigádok tagjai közül rengetegen nem vettek részt közvetlenül a bosszúállók akcióiban, azonban hamis papírokkal, egyéb dokumentumokkal és logisztikai eszközökkel támogatták a mozgalmat. Ezen felül több tízezer holokauszt túlélőnek segítettek eljutni Palesztinába illegálisan, amikor a brit kormány korlátozta a zsidó bevándorlást a Szentföldre. A menekülteket kiképezték és a brit hadseregtől ellopott fegyverekkel segítették a Hagana-t, a születőfélben lévő Izrael „hadseregét.” A brit parancsnokság tudott ezekről, de a cionista barát vezetés szemet hunyt az események fölött. A Zsidó Brigádok egykori 35 vezető tagja Izraelben később a tábornoki rangig vitte. További cikkek a témában: Zsidó bosszúállók – 1. rész: Öljünk meg hatmillió németet Az elektronikus hadviselés szerepe a 2006-os arab-izraeli háborúban „Nem szállítok feketéket” – az etióp kisebbség helyzete Izraelben Élet a kerítés mögött – megalázó kisebbségi lét Izraelben – 1. rész Élet a kerítés mögött – Izrael az ígéret földje? A "nagyok" is kóstolgatják egymást: amerikai atom-tengeralattjárót tessékelt ki az orosz Északi Flotta Az Egyesült Államok légierejének egyik, az orosz határ közelében “porszívózó” RC-135 Rivet Joint elektronikai felderítő gépének közelmúltbeli, állítólagosan Sz-400 légvédelmi rendszer célkövető radarjával történő figyelmeztetése után - az orosz katonai vezetés által közöltek szerint - augusztus 7-én egy amerikai atom-tengeralattjárót észleltek, majd zavartak el az orosz Északi Flottának a tengeralattjárók elleni hadviselésre szakosodott egységei. Orosz Il-38-as Az orosz állami hírügynökség, a RIA Novosztyi által idézett névtelen haditengerészeti forrás elmondása szerint az Északi Flotta őrjáraton lévő egységei augusztus 7-én egy, vélhetően Virginia osztályú atom-tengeralattjárót észleltek, amire ezt követően ráküldtek egy éppen a nyílt vízen tartózkodó tengeralattjáró-elhárító csoportot és egy Il-38 típusú tengerészeti járőrgépet. A forrás elmondása szerint az (újra?) észlelés után 27 perccel kitessékelték a tengeralattjárót az orosz vizekről. Mississippi - egy Virginia osztályú tengeralattjáró (HTKA - RIA Novosztyi nyomán) Kapcsolódó: A svéd légtérbe menekült egy amerikai felderítő gép az orosz légvédelem elől Zsidó szervezésű az ukrán forradalom A majdani elitegység vezetői veterán zsidók voltak. Egyre több jel mutat arra, hogy az ukrán forradalom nem "spontán", a nép akarata miatt tört ki, hanem nyugati-zsidó felforgatás eredményeképpen. Elég csak megnézni, hogy egyből az IMF-hez futottak hitelért, hogy a Jobbszektor Izraelnek tett hűségesküt, és hogy ki is vezette a majdani téren az elitegységet. Zsidó veterán a majdani elitegység élén Így nevezik az alakulatot: majdani kék sisakosok. 40 férfiről és nőről van szó, akik az elitegységet alkották a Majdanon. 35 fő nem zsidó, akiket 5 izraeli veterán vezette, akik korábban az IDF-ben (zsidó hadsereg) szolgáltak. Vezetőjük beceneve Delta. A zsidó milícia kivette részét az ukrán forradalomból, a sisak alatt kipát viselve - számoltak be róla a Jewish Telegraphic Agency-nek Számos ukrán zsidó, beleértve Moshe Azman rabbit, aki az ország egyik első számú rabbija, büszkélkedve megerősítette Delta identitását és szerepét a még véget nem ért forradalomban. A kéksisakos név utalás az ENSZ kéksikaos békefenntartó erőire. Egységükkel megakadályozták, hogy a felbőszült tömeg a rendőrök által megszállt épületeket felgyújtsa. Delta így nyilatkozott: "Ott bent tucatnyi tisztviselő volt, körülvéve 1200 demonstrálóval akik élve el akarták őket égetni. Közbeléptünk és tárgyaltunk a biztonságos kijutásukról. A probléma az volt,hogy a rendőrök a fegyvereik nélkül nem akartak elmenni, a rendeletekre hivatkozva. Delta a JTA-nak mondta, hogy egysége biztosította, hogy a tömeg hagyta fegyveresen távozni a kormányerők tagjait." Delta izraelből emigrált 1990-ben és visszatért Ukrajnába és üzletemberként dolgozott. A JTA-nak ezt nyilatkozta: jelentkeztem hozzájuk, elkezdtem harcolni, megtanultam hogy kell egy városi harcot végigvinni. Emberek követtek és egy csapat fiatal élén találtam magam hamar, akik gyerekek voltak. A többi ex-idf-es akkor jelentkezett, mikor megtudták, hogy ő vezeti a csapatot - meséli. Delta elmondta, hogy csapatuk kapcsolatban van a Svobodábal, akit gyakran vádoltak antiszemitizmussal. "Nem tartozok hozzájuk, de kapcsolatban vagyunk. Tudják hogy izraeli vagyok és ex-IDF-es. A "Testvérüknek" hívnak. Amit a Svobodáról beszélnek, az túlzás, ez tény. Nn nem szeretem őket, mivel ők álhatatlanok, de nem antiszemiták." Jelenleg a kék sisakosok végzik a rendőri munkát, amivel megakadályozzák a fosztogatásokat, őrjáratokat tartanak. Ee van egy másik projektjük is Azman rabbival: a súlyos sérülteket, azokat is, akik nem zsidók, Izraelbe menekítik repülővel, ott gyógyítják meg őket. Mindent magán adományozok finanszírozásából - szól a mese. A Jobb Szektor hűséget fogadott Izraelnek Az ukrajnai izraeli nagykövetség tájékoztatása szerint február 26-án, Reuven Din El izraeli nagykövet találkozott az állítólag „náci” és „fasiszta” Jobb Szektor elnevezésű szervezet vezetőivel. Mint ismeretes, a Jobb Szektor tagjai voltak azok, akik nem csupán a végső győzelemig folytatandó harcra tüzelték a tüntetőket, de fegyvert is ragadtak a törvényesen megválasztott ukrán államfő hatalmának megdöntése céljából. A nagykövetség tájékoztatása szerint a Dmitrij Jaros pártelnök vezette küldöttség hangsúlyozta, hogy „toleráns politikát” kívánnak követni a nemzeti kérdésekben. „A gyűlölködő retorikát, különösképpen pedig az antiszemitizmust, a Jobb Szektor nem csupán elítéli, de küzdelmet is folytat ellene, minden törvényes eszközzel” – szögezte le Dmitrij Jaros, az ukrán „náci” part vezetője. Mint mondta, mozgalmának célja „egy demokratikus Ukrajna felépítése, átlátható, tiszta kormányzat felállítása, a küzdelem a korrupció ellen, továbbá egyenlő lehetőségeket kívánnak biztosítani minden nemzetnek, céljuk a nép egységesítése és egy olyan állam megteremtése, amelyet a nép irányít”. A tárgyaló felek továbbá megállapodtak abban, hogy „forró drótot hoznak létre a provokációk megelőzése és a felmerülő kérdések megvitatása céljából”. A „náci” mozgalom vezetői hangsúlyozták, hogy „az idegengyűlölet minden megnyilvánulását meg kell büntetni” – olvasható a kijevi izraeli nagykövetség közleményében. „Megtévesztéssel háborúzz!” – hangzik a Moszad elhíresült jelszava. A cionista irányítás alatt álló USA és Izrael jó ideje törekszik arra, hogy saját beépített ügynökeik révén az agresszív terjeszkedésükkel szemben álló erőket egymás ellen kijátsszák, illetve a kevésbé veszélyesnek tűnő ellenséget a legveszedelmesebbnek ítélt ellenségre uszítsák. A módszer számos sikert hozott az elmúlt évtizedekben. Afganisztánban például a Nyugattal ellenséges viszonyban álló radikális iszlamista szervezeteket fegyverezték fel, és vetették be a szovjet hadsereg ellen a 80-as években. Irakban az USA – miután a végletekig élezték a felekezeti ellentétet – a síita milíciák révén mért csapást a szunnita ellenállás központjaira, Líbiában és Szíriában pedig úgyszintén az iszlám radikálisok, sőt az al-Kaidához kötődő fegyveres csoportok segítségével igyekezett a Nyugat zűrzavart kelteni, és a cionista hódítással szembenálló rezsimeket megdönteni. Az ellenségek egymás elleni kijátszásának módszere olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy most Ukrajnában is alkalmazzák. A nemzeti eszmétől feltüzelt ukránok tömegei abban a reményben vonultak az utcára, hogy végre egy szabad, független, mindenféle korrupciótól és idegen befolyástól mentes, virágzó Ukrajnát hozhatnak létre. A valóságban pedig a cionista világhódítók céljait szolgálják. Ha esetleg a nacionalisták és a radikális Jobb Szektor hívei ráébrednek arra, hogy csúnyán átverték őket, és a cionista karámba beterelt hazájukban sem jólét, sem függetlenség nincsen, már alighanem késő lesz. Az egész óriási megtévesztő műveletben a kulcsszerepet nem a NATO hadereje játssza, hanem egyrészt a különböző ellenálló mozgalmak legfelső vezetésébe beépített moszados és nyugati ügynökök serege, másrészt pedig a hatékony pszichohadviselés. A megtévesztő propaganda-hadjárat emberek tömegeit képes olyan tettekre ösztönözni, amelyek saját érdekeikkel homlokegyenest ellentétesek. Adalék: Érdekes jegyzet került elő a Majdanról Az egyik sátortábor sikeres elfoglalása után találtak egy füzetet, amiben a "mozgósítható" személyek telefonszámait és egyéb elérhetőségeit tartották, valamint a kifizetéseket. Több oldalon van sorolva, hogy ki mennyi hrivnyát illetve esetenként USD-t kapott a kormányellenes tevékenységért. Az izraeli atom Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő az indulás előtt néhány nappal lemondta részvételét a washingtoni nukleáris csúcson. Hivatalos magyarázat szerint el akarta kerülni, hogy a találkozón Izrael be nem vallott, de le sem tagadott nukleáris arzenáljára terelődjön a figyelem. Előzetes hírek szóltak arról, hogy a török és az egyiptomi küldöttség az atomfegyver-mentes közel–keleti övezet megteremtése érdekében Izrael leszerelését követelik majd. Izrael nukleáris programját ugyan idáig nem erősítette meg, de nem is cáfolta. A zsidó állam nem írta alá az atomsorompó-egyezményt, és nem enged nukleáris ellenőröket Dimónába. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkárnak elsősorban Izraelnek üzenve azt mondta a csúcstalálkozó előtt, hogy „minden tagállamnak, amely idáig nem vett részt az atomsorompó-egyezményben, most csatlakoznia kell. Ez minden tagállam kötelezettsége.” Ma Izrael a világ hatodik legnagyobb nukleáris állama, amely a jelentések szerint mintegy 100-250 atomfegyvert birtokol, köztük valószínűsíthetően neutron- és hidrogénbombákat is. Az izraeli atomprogram teljes titokban indult, és ez ma is így van. Jellegét és célját azonban jól jellemzi az izraeli Atomenergetikai Bizottság elnökének, Ernst Bergmannak a kijelentése: „Nem fognak még egyszer bárányokként a vágóhídra vezetni bennünket.” Az 1980-as években került napvilágra, hogy a nukleáris arzenál kiépítésében mely országok működtek együtt a zsidó állammal. Az 1950-es évek végén Franciaország indította el Izraelt a nukleáris fejlődés útján azzal, hogy közreműködött a dimónai atomreaktor építésében, amely ma is Izrael plutónium szükségletének javát fedezi. A láncreakcióhoz szükséges nehézvizet Norvégia szállította 1959-ben. 1963-ban, amikor a reaktor megkezdte működését az Egyesült Államok további négy tonna nehézvizet szállított a helyszínre. Az amerikaiak emellett leszállítottak Izraelnek egy kisebb, 5 megawattos kutatási reaktort, amelyet Nahal Sorekben állítottak fel. A reaktor 1960-ban kezdte meg működését, de nem tudott elegendő mennyiségű plutóniumot gyártani. Inkább arra szolgált, hogy segítse a kezdő atomtechnikusok kiképzését. Az 1960-as években az Egyesült Államokból, valószínűleg egy pennsylvániai nukleáris létesítményből további 100 kilogramm magas fokon dúsított uránium került Izraelbe. A francia–izraeli nukleáris együttműködésről egy francia újságíró, Pierre Pean írt, akinek szabad betekintése volt Dimóna francia dossziéjába. Könyvében azt állítja, hogy a 26 megawattos erőművet eleve úgy építették, hogy az atombomba építésére is alkalmas legyen. Izrael francia segítséggel már az 1967-es háborút megelőzően is rendelkezhetett egy vagy két atombombával. Francis Perrin, aki a francia atomenergia-ügynökség főbiztosa volt 1951 és 1970 között, 1986-ban azt nyilatkozta, hogy az ötvenes évek végén a két ország együttműködött az atombomba gyártás megtervezésében. 1965 és 1969 között az amerikaiak évente vizsgálták a dimonai atomreaktort. A CIA egy 1968-ban beterjesztett jelentésében azt közölte Lyndon B. Johnson elnökkel, hogy Izrael rendelkezik atombombával. 1969-ben Izrael oly mértékben korlátozta az amerikai ellenőrző látogatásokat, hogy az amerikaiak emiatt írásban panaszt is tettek. A Nixon-adminisztráció már nem vizsgálta, hogy mi folyik az atomreaktorban, úgy döntött: jobb, ha hivatalosan nem is tud róla. Ennek ellenére a CIA továbbra is küldött jelentéseket az izraeli atomprogram folytatásáról. Az 1974-es, az atomfegyverek terjedéséről szóló memorandum azt írja, hogy Izrael nagy mennyiségű urániumhoz jutott, részben titkos eszközökkel: és ezt annak bizonyítékaként értékelte, hogy Izraelnek atomfegyverei vannak. Az izraeli rakétafejlesztésből is hasonló következtetéseket vontak le. A Jerikó-rakétának hagyományos fegyverként ugyanis nincs értelme, nyilvánvalóan nukleáris atomtöltet hordozására gyártották. A Time magazin szerint az 1973-as háborúban Izrael vagy tucatnyi bombát állított össze, hogy szükség esetén – a Salamon-opció néven ismert terv keretében – önvédelmi célból alkalmazza. 1974-ben Efraim Katzir izraeli államelnök jelentette ki, hogy Izraelnek „mindig is az volt a szándéka, hogy nukleáris potenciált fejlesszen … és ez most sikerült is.” 1979. szeptember 22-én az amerikai „Vela” műhold Afrika déli partjai mentén alacsony erősségű, nagy valószínűséggel nukleáris robbantásra utaló villanásokat érzékelt. A detonációról azt feltételezik, hogy egy közös izraeli–dél-afrikai atomkísérlet volt. 1986 szeptemberében, Mordechai Vanunu, izraeli atomtechnikus, aki nyolc éven át dolgozott Dimónában, beszámolt Izrael atomfegyver-fejlesztési programjáról. Hatvan színes fényképet adott át a Sunday Timesnak Izrael állítólagos földalatti bombagyáráról. Adatai szerint Izrael 100-200 atombombával rendelkezhet. (Vanunut a cikk megjelenése után néhány nappal egy kalandvágyó magányos turistát játszó izraeli női titkos ügynök Rómába csalta, ahol már a Moszad emberei várták. A férfit titokban Izraelbe szállították, és tizennyolc év börtönre ítélték. 2004-ben szabadult, de nem hagyhatja el az országot és nem nyilatkozhat.) Mindezen híresztelések ellenére Izrael kitart eredeti kommunikációs stratégiája mellett. Ennek lehetett a része, hogy Netanjahu kormányfő helyett a washingtoni atomcsúcson Dan Meridor, a helyettese képviselte a zsidó államot. Orbán Viktor miniszterelnök ma fogadta az Európai Zsidó Kongresszus vezetőit, akik Budapesten tartják tanácskozásukat Az Orbán Viktor és az Európai Zsidó Kongresszus vezetői között tartott mai találkozón az Európai Unió és a vallási közösségek közötti párbeszéd fontossága volt a fő téma. Orbán Viktor január végén Brüsszelben már találkozott az Európai Zsidó Kongresszus vezetőivel, akkor a magyar miniszterelnök többek között azt mondta, hogy a magyar kormány elkötelezett amellett, hogy a társadalom értékes közösségének számító zsidóság jogait feltétel nélkül tiszteletben tartsák. A korábbi beszélgetésen a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány fellép az emberi méltóságot, illetve a zsidóságot sértő jelenségekkel szemben. A mai találkozón az Európai Zsidó Kongresszus vezetői arra kérték az EU soros elnökségét adó Magyarország miniszterelnökét, hogy járuljon hozzá a párbeszéd erősítéséhez. A találkozón jelen volt az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, Mose Kantor és több más európai zsidó vezető, többek között Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke és Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója. BreuerPress info Fotó: Ritter Doron Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. Frissítés: 1.) 2.) A kor parancsa (kategorikus imperatívusz...) Ölj, hogy meg ne öljenek - pusztíts, hogy el ne pusztítsanak! Ha volna egy Berzsenyink (nincs), mit írna a máról, a mához? Vállalná a "Magyarokhoz" írott versét? Vélhetőleg igen, mert akkor valójában nem is forrt az egész világ, most pedig ugyancsak forr. A címzett, a magyar helyett lehetne az ember, a gój emberiség. Hogy ki volt Berzsenyi és miért dramatizálta korát, egy róla folytatott beszélgetésből derül ki, amelyet vázlatosan idézek."Ha valaki, ô volt a 'par excellence' politikai költô. A verseinek jó része nem más, mint aktuálpolitikai publicisztika. ... Nagyon tudatos és átgondolt politikai nézôpontból kiinduló, széles nemzetközi kitekintéssel és világos történetfilozófiával bíró politikai világkép rajzolódik ki a verseiben ... Berzsenyi korában még nem találták föl a politológiát. Mit szólnának (ma) Berzsenyihez, aki megénekelte az ulmi csatát, a diétai ügyeket, sôt még az országgyulési frakcióvezetôket is? Egy Berzsenyi-specialista valószínuleg minden ártatlan ódában fölfedezné az aktuális politikai üzenetet. ... Horrorisztikus történeti képzetünk a nagy vérben ázó csatamezôkrôl meg egyebekrôl az antik mítoszok mintáit próbálják utánozni, amely mítoszok pedig nemcsak monumentálisak, hanem horrorral is tele vannak. Berzsenyi meglepôen korszerü ..." Igenám de korunk - a Nyugat alkonyának kora - több "horrorisztikus elemet" produkál, mint bármelyik antik mítosz. Egyszerüen nem lehet írótollal túldramatizálni. Ezt az írást, az ukrajnai események fényében, az a kézenfekvő felismerés motíválta, hogy amíg ZsidóAmerika befolyást gyakorol a világ sorsára, nem lesz nyugalom, nem lesz béke. Ezt a gondolatot fejezi ki a cikk 'frontképe', amelyet egy harcias (amazon) ismerősöm tett fel Facebook oldalamra. A "nyersanyagot" pedig egy érdekes írás szolgáltatja, amelynek szerzőjét és az általa használt forrásokat (egy kivétellel) nem sikerült felderítenem, mindenestre nem plagizálok, mert nem vagyok sem köztársasági elnök, sem miniszterelnök helyettes. Az írást levél mellékletként kaptam május 13-án a tárgy: "Oroszok - amikről nem hallani". Ami engem illet, úgyszólván mindenről hallottam ami az írásban áll. A tények csoportosítása azonban érdekes, a csokor tehát tetszetősebb, mint a belekötött virágok. [Az írás legérdekesebb passzusa, amiről nem tudtam, az oroszok és a kínaiak által megépítendő "nicaraguai csatorna". ] 1. Háború az új technológiákért - a nyugat elvesztette helyzeti előnyét A nyugat egymásutánban kapja a megrendítő erejű csapásokat az orosz katonai technológiáktól. A közelmúltban a US Donald Cook legénységének lemondásáról kerültek elő információk, majd nem sokkal utána nyilvánosságra jutott a román kikötőbe "visszahívott" amerikai hajó matrózának a feleségéhez írt levele. Ezt a levelet az amerikai elhárítás pillanatok alatt eltüntette a világhálóról, de szemfüles emberek mindig vannak, és nagyon hamar a megfelelő helyeken olvasható volt. Olyan dolog történt, amely megmagyarázhatatlan, és amely miatt a hajó legénységének egy része azonnal felmondott, amint kikötöttek. A hajó valamennyi elektronikája leállt. A monitorok elsötétedtek, az Aegis-rendszer leállt valamennyi műszerrel együtt, majd pár pillanat múlva a hajó motorja is. A Szu-24 olyan mértékű elektronikai zavarást végzett, amely az egész hajót megbénította. "Mint egy döglött teknős, úgy vergődtünk a hullámokon" - írta a hajó legénységének egy azóta felmondott tagja. "Volt, aki üvöltött tehetetlenségében, volt aki sírt. A kapitány zöld volt a dühtől, a másodkapitány elővett egy üveg rumot, majd feltette a lábát az asztalra, mondván most már úgyis minden mindegy. Az utolsó rárepüléskor a pilóta kiintett az ablakon, majd megbillegette a szárnyait, jelezvén, hogy ő végzett. Biztosak voltunk benne, hogy hatalmasakat röhögött rajtunk. Volt is rá oka. Vele együtt rájöttünk, hogy a csúcstechnikás hajónk egy darab ócskavas" - írta a volt matróz. A hipermodern amerikai romboló és az 'ócska' SU24-esek mulatságos kalandjáról én is megemlékeztem anno. Az első, amelyet a nyugat mindenáron kipuhatolni és megszerezni akart, az orosz S-500 légvédelmi rendszer. Miután Törökország még Jelcin ideje alatt megka parintott párat az akkori S-300 légvédelmi rendszerből, annak minden tulajdonságát hamar kiismerték. Amerikai mérnökök szedték darabjaira és elemezték a technológiát, majd lemásolták, és máig az új elhárító rendszereik gerincét képezi. A "mindenek felett álló" Aegis rendszerük technológiai alapját is ez adja. Honnan vesszük ezt? Abból az egyszerű okból kiindulva, hogy orosz szaklapok máig foglalkoznak a kérdéssel, hogyan lehet séges az, hogy az 'új' (!) amerikai rendszerek műszaki paraméterei pontosan olyanok, mint a 'hajdani' (!) S-300 adatai. Hogyan lehetséges az, hogy egy ország, ami 30 éve nem fejlesztett ki semmilyen új rakétatechnológiát, hirtelen egy merőben új rakétarendszerrel áll elő, ami ráadásul rendkívül hasonlít az S-300-ra? Emiatt Putyin korábban kiadta az utasítást, hogy Oroszország védelmében egy merőben új légvédelmi rendszert kell kidolgozni. Először megszületett az S-400, amely az S-300 alapjaira készült, de egy teljesen új bemérési technológiát használt, majd röviddel utána elkészült az S-500. Ez már egy telje sen új rendszer. Törökország jelezte, hogy ilyen rendszert szándékozik venni, csakhogy ezt már az oroszoktól nem kapta meg. Érdekes módon, azok után, hogy Oroszország megtagadta az új rendszerek eladását, Törökország elhárító-rendszer vásárlási láza egyből lelohadt, majd megakadt. Más forrásból nem is próbáltak hasonló adottságú rendszert beszerezni. Majd jött a szíriai rakétaincidens. A Szíria partjainak közelében állomásozó hajók megsemmisítettek valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet. A NATO-flotta visszavonult Szíria partjaitól, az incidensről érthető okokból mindkét fél mélységesen hallgatott. A Yakhont-800 rakétáról van szó, amellyel az oroszok nem csupán Szíriát fegyverezték fel, hanem a Gázai övezetet uraló Hamászt is (!). Annak azonban nem találom nyomát, hogy ezeket a rakétákat be is vetették volna az amerikai hadihajókról indított rakéták ellen. A Fars hírügnyökség is csak arról tudósít, hogy Lavrov figyelmeztette az amerikaiakat e raéták rend kívül kellemetlen tulajdonságaira. Tény, hogy Sziria körül gyanús csend van... A NATO partnerországok sorban kezdték megkeresni Moszkvát, hogy új orosz elhárító rendszereket akarnak vásárolni (többnyire arab államok, például Bahrein). Ezek az országok, ha nem is NATO tagok, de mindenképpen nyugatbarát államok. A vételár többszörösét is felajánlották, mégsem kaptak semmit. Valamit az USA nagyon, de nagyon tudni szeretne ezekről a rendszerekről. Valószínűleg azért, mert olyan technológiával állnak szemben, amelyről fogalmuk sincs. Ez a történés szintén összefüggésben van egy másik, korábbi incidenssel. Alig néhány éve egy iráni rádiós-műszaki alakulat átvette az irányítást egy amerikai drón felett, majd azt sértetlenül leszállította egy iráni reptérre. Feltételeztük, hogy mindez valószínűleg orosz elektronikai segítséggel valósult meg, - majd egy évre rá el is ismerték, hogy valóban az új orosz elhárító rendszer volt képes leszállítani a drónt. Ezek szerint az oroszok valamilyen új elektronikai zavaró és irányító rendszert fejlesztettek ki, amely képes arra, hogy műholdról rejtjelesen kommunikáló eszközöket megbénítson, elektronikai rendszerek felett vegye át az irányítást. Ezt én rég megírtam, dehát az ismeretlen cikkíró se tudhat mindent. Igaz, volt egy amerikai próbálkozás, ám ennek az lett a vége, hogy Irán leszállított egy szupertitkos és szupermodern, RQ–170 Sentinel tipusu, amerikai drónt. E tény körül az amerikaiak persze megpróbáltak ködösiteni, azt állítván, hogy a navigációs rendszer spontán meghibásodása miatt elveszítették fölötte az irányítást. Ennek persze ellentmond az a tény, hogy a sértetlen (!) gépet az irániak tükörfényesre glancolva úgy állították közszemlére, mint egy nemzetközi autókiállítás topmodelljét. Aztán az is kiszivárgott, hogy ezt a mutatványt ugyancsak egy orosz eszközzel, az "1L222 Avtobaza” elfogó berendezés segítségével hajtották végre. Ez - a tábori klotyóra emlékeztető - idétlen járgány az "air superiority" elvesztésének egyik tárgyi bizonyítéka. Az akkori hír folytatása, hogy Irán sorozatban gyártja a Sentinel modernizált változatát... Az USA kétségbeesetten kutatja és próbálja megszerezni ezeknek a számukra halálos eszközöknek a technikai adatait. Eljátszották az időt. Elszórták a drága éveket hiábavaló hadakozásokra, egészen addig, amíg a Jelcin alatt Oroszországból szétlopott információkat felélték, az előnyüket elvesztették. Érdekes az is, hogy egész a 2000-es évekig a nyilvánosan propagált amerikai lézerfegyvereket csak filmeken, tanulmányokon lehetett látni. Milyen is lenne, hogy képzelik el, - a Csillagok Háborúja mesefilmhez hasonló filmeken mutatták be. Egészen addig, amik az USA Jelcin alatt ki nem foszthatta az orosz fejlesztések aktáit, és milyen meglepő, az utóbbi években már lézerfegyverek tesztelését végzik. Csakhogy érdekes módon ez a lézer fegyver megszólalásig hasonlít az orosz telepített lézerfegyverekhez. Az oroszok ugyanis nem csak beszéltek és álmodoztak róla sci-fi filmeken, hanem meg is építették. Egy harvardi professzor szerint - akit bevontak az ilyen titkos utakon megszerzett orosz technológiák vizsgálatába - kijelen tette; az oroszok titokban végeztek e téren jelentős kutatásokat, és bizonyos dolgokban évtizedekkel előttünk járnak, például a plazma- technoló giában. Az USA elvesztette a Szovjetunió összeomlásával szerzett előnyét, - olyannyira, hogy védekezésbe kényszerül, főleg politikai vonalon, és minden erejét arra fordítja, hogy újra kieszközölje a hidegháborús állapotokat. Amibe a pénzügyi szakadék (fiscal cliff) szélén tántorgó Amerika holtbiztos beledöglik. 2. Oroszország bevezeti az aranyrubelt Oroszországban végső szakaszába lépett a dollártól teljesen független fizetési rendszer felállítása, ahol a kifizetések alapja kizárólagosan a rubel lesz, - amit egyben védetté is tesznek a dollár áringadozásával és a nagy nyugati pénzintézetek spekulációival szemben. Miután a Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozása miatt a nyugati országok több orosz bank ellen is szankciókat hoztak, a nyugati politikusok mintha visszavonulót fújtak volna. A Wall Street pénzemberei nagyon jól tudják, hogy az orosz bankok függetlenedése a nemzetközi hálózattól milyen hatással lesz rájuk. Oroszország mindeddig tárt ajtókkal várta a külföldi befektetőket, akik többnyire manipulációs szándékkal érkeztek az országba. Emiatt a nyugati szankciók kihirdetése hatalmas hiba volt, amit mostanra a nyugat pénzemberei is megbántak - ugyanis ennek köszönhetően tudja Oroszország felszámolni saját gazdaságán a sebezhető pontokat. Putyin 2007 óta jelentős lépéseket tett a rubel alapú független pénzügyi rendszer kiépítésére. Ennek alapja kizárólag a reálgazdaság és az Oroszország számára elérhető források összessége lesz, vagyis a felálló új pénzrendszert Moszkva aranytartalékai biztosítják. Nincs több fosztogatás és pénzügyi spekuláció. Ezzel a lépéssel Oroszország valójában kiadta a függetlenségi nyilatkozatot, amire a Wall Street azonnal hadüzenettel reagált. A szankciók által célkeresztbe tett Rosszija Bank lesz az első orosz bank, amely kizárólag rubel alapú elszámolásokat végez. Ennek szimbólumaként a Rosszija Bank központi épülete elé egy az arany rubelt ábrázoló szobrot állítanak ki, mint az aranytartalékra épülő rubel nyújtotta stabilitás és biztonság szimbólumát. A Rosszija Bank vezérigazgatója jelentette ezt be, - emellett azt is elmondta, hogy törekednek az országot felforgató nyugati spekulációk végleges felszámolására. A Rosszija Bank vezetője elmondása szerint Oroszország jelen fejlődési szakaszában már nem függ a külföldi valutáktól, a belső gazdasági erőforrások pedig a külső gazdasági támadások elé is akadályt állítanak. Putyin a Szövetségi Tanács előtt beszélve elmondta, hogy a rubel konvertibilitását fel fogják számolni, mivel ez elengedhetetlen az ország gazdasági stabilitásának biztosításához. A rubel konvertibilitása ugyanis kizárólag negatív következményekkel járt, vagyis a hazai tőke kiáramlott az országból, a helyette beáramló külföldi tőke viszont többnyire spekulatív jellegű volt. Putyin elmondása szerint az aranyrubelre átállást követően a Kína és Japán által működtetett rendszerhez hasonló fog létrejönni, vagyis a rubel csak Oroszország területén lesz használható, a nemzetközi piacon használatra pedig külön valutát vezetnek be. Ezzel eldőlt a nyugat és kelet szembenállásának sorsa: elkerülhetetlen a háború. Az atlantista tömb ugyanis mindeddig porrá rombolta az összes országot, ami a dollártól független fizetési rendszert akart bevezetni. Tegyük hozzá ZsidóAmerika meggyilkolta saját elnökét Kennedyt is. "JFK megtette az első óvatos lépéseket az 1913-ban zsidó kézbe került amerikai központi bankrendszer (US Federal Reserve System) állami ellenőrzés alá vonására, ami önmagában is "halálos bűnnek" számít az Egyesült Államokban." A Líbia elleni NATO-beavatkozásnak szintén ez volt az oka: Moammer Kadhafi kihirdette az ország aranytartalékához kötött független líbiai pénz, az aranydínár bevezetését. Emellett más afrikai országokat is arra buzdított, hogy az eladott olajért ne fogadják el a dollárt vagy más nyugati valutát, ehelyett csak fizikai aranyban fogadják el a nyugati országok általi kifizetéseket. Líbia egy kicsi és jelentéktelen ország volt Oroszországhoz viszonyítva, számottevő katonai erő nélkül, így a NATO hónapok alatt porig rombolta, és a Líbia élére tett nyugati bábkormány azóta is elfogadja a dollárt. A "Global Research" az esetet a következőképp kommentálja. "Putyin átmossa a dollárt. Bevezeti orosz arany rubel fizetési rendszert és kiiktatja a dollárt. A Wall Streettől és a City of Londontól független új pénzügyi rendszer kezd konkrét formát ölteni. Oroszország bejelentette, hogy a termékek és nyersanyagok - köztük az olaj - eladás és vásárlása a rubel helyett dollárban fog történni, olyan a fizetési rendszerben amelyben rubel teljesen függetlenné válik és védve lesz a dollárhoz kötődő "gyilkos spekulá cióktól" (pl. short-selling). A Wall Street és bankjai a nyitott pénzügyi ajtón keresztül rendszeresen fosztogatták az orosz reálgazdaságot. A Nyugat először az összes orosz bankkal szemben akart szankciókat bevezetni. Végülis csak a Rosszija Bankkal szemben alkalmazott korlátozásokat.A wall streeti vámpírok ugyanis rájöttek a széleskörü szankciók előnytelenségére, a vérszívást korlátozták és propaganda jelleggel alkalmazták a fenti bankkal szemben. Oroszország viszont meghirdette a 'zéró toleranciát' a fosztogatás és a pénzügyi spekuláció ellen. (Bűnözőként körözi Sorost...) Ez ugyan 'békés lépés', de egyenértékü egy 'függetlenségi nyilatkozattal" és a Wall Street úgy minősíti, mint egy a 'hadüzenetet'. Ez egy igazi 'judo stratégia': a nyugati szankció, mint támadás, teremtett ideális helyzetet egy védekező ellenlépéshez, amely a támadás lendületét , nyers erejét visszafordította a támadó ellenség ellen. Most az történik, hogy a Bank Rossiya lesz az első kizárólag az orosz rubellel foglalkozó bank. Ezt a lépést nem tartják titokban. Éppen ellenkezőleg. Egy hatalmas arany rubel szimbólum kerül Rossiya központi székháza elé, szimbo lizálva a rubel stabilitását és jelképezve az ország aranytartalékainak bőségét. Az ITAR-TASZSZ idézi a bank tisztviselőit, akik nagyon világosan fejezik ki azon szándékukat, hogy megbüntessék a nyugati spekulánsokat, akik hosszú ideig fosztogatták az országot. Szerintük Oroszország, jelenlegi fejlődési szakaszában, nem függ a külföldi valutáktól. Kizárólag belső forrásaira támaszkodik, hogy saját gazdasága sebezhetetlené váljék. "Alea iacta est! A kocka el van vetve! Jól mutat az aranyrubel is. Hátlapján Szent György ledöfi a sárkányt... Vajon kire - mire gondoltak a tervezők? Én a sárkány hasára még rá montíroztam volna egy Magen Davidot, de talán így is érthető - Oroszország, a Rosszija Bank, az arany és a rubel együttes mondanivalója... De térjünk vissza a cikkre. Oroszország elég katonai és gazdasági erővel rendelkezik ahhoz, hogy háború esetén ne csak megvédje saját függetlenségét, de a nyugatot végleg térdre kényszerítse. Nem kérdéses, a Wall Street már bejelentette a hadüzenetet: Washington nem akar aranyrubelt látni, és csak idő kérdése, mikor lesz ebből közvetlen katonai konfrontáció. 3. Kína és Oroszország építi a Panama-csatorna riválisát Nicaraguában A Panama-csatorna, ami több mint 100 éve az Egyesült Államok felügyelete alatt áll, 1904-1913 között épült, az amerikai Védelmi Minisztérium felügyelete alatt. Mire elkészült, Panama az Egyesült Államok 'protektorátusa' lett. Ez a passzus a cikk legérdekesebb, számomra legtöbb újdonságot jelentő része. Hogy megértsük, az új csatorna miért hatalmas pofon Amerikának, kukkantsunk bele kissé a Panama Csatorna dicstelen multjába amely a kapitalizmus természetrajza is lehetne. "A higéniai, morális és technikai gondok mellé ... [Becslések szerint építése során 27 500 ember vesztette életét. A munkát járványok és földcsuszamlások nehezítették.] ... hamarosan pénzügyi nehézségek társultak. A munkálatok 40%-os készültségi állapotban voltak, amikor a francia csatornatársaság csődöt jelentett. Az eredetileg tervezett 120 millió dollár helyett a számla már ekkor 235 millió dollárra rúgott. A csatornaépítő társaság összeomlása hatalmas botrányt okozott Fran cia országban. 'Heves antiszemita támadások érték a csatornaépítésben szerepet játszó zsidó származású spekulánsokat'. 104 törvényhozót érintettek a korrupció szétfutó szálai. Megszületett a 'panamázás' fogalma, amivel azóta is a tisztességesnek látszó, de valójában nyerészkedő, korrupt, törvény sértő, ezért botrányos üzelmeket illetik.Eközben az Egyesült Államok jelezte: saját csatornát kíván építeni Nicaragua területén keresztül. A francia csatornatársaság e hírre megrendült, hiszen az amerikai létesítmény ellehetetlenítette volna a panamai beruházást. A francia építőknek mindössze két választása maradt: vagy veszni hagyják addigi munkájukat és eladják a megkezdett beruházást, vagy pedig felépítik és befektetésük csak nagyon hosszú idő múlva térül meg. A társaság az eladás mellett döntött." Gondolom, a fentieket szükségtelen "méltatnom". Ami a 'protekturátust' illeti épp Panamához fűződik ZsidóAmerika egyik legaljasabb katonai agressziója Panama ellen. Erről a nyomán és stílusában érdemes beszámolni néhány sorban. "Drogbáróból csinált diktátort Amerika! Felemelkedését és uralmát az Egyesült Államoktól kapott dollármilliárdoknak köszönhette. Noriega katonaként szolgált, amikor 1950-ben beszervezte a CIA. 30 éven át dolgozott nekik. Az USA örömmel pénzelte, hogy megerősíthesse hatalmát. Harcolt a térség kommunistái ellen. Amerika cserébe szemet hunyt a tábornok stiklijei fölött, akinek sikerült állami szintre emelnie a drogtermelést. A verkli egész jól ment, de defektet kapott. "Noriega az 1989-es választásokat elvesztette, de hatalmától nem volt hajlandó megválni. Ez vállalhatatlanná tette Amerika számára. (Demokrácija!) Először az USA gazdasági szankciókkal sújtotta az országot, majd egy tengeri incidens után (Amit nyilván a CIA szercezett) Bush elnök 1989-ben parancsot adott a megszállásra. Noriega hadseregét legázolták. Az amerikaiak a menekülő Noriegát Panamaváros vatikáni követségén találták meg.Az USA bírósága 40 év börtönre ítélte a tábornokot kábítószer-kereskedelem, zsarolás és pénzmosás miatt. (Győzött a jog és az igazság - amerikai módra...) Az írás szerzője a Nicaragua - csatorna építésének jelentőségét helyesen ismeri fel. Kár lenne tagadni a tényt, hogy Oroszország és Kína geopolitikai csatára (!) készül az Egyesült Államokkal. Ennek egy fontos lépése lenne, hogy megépítsenek egy, a Panama-csatornával rivális vizi átkelőhelyet az Atlanti és a Csendes-óceán között. Kína ugyanis megkapta a Nicaragua- csatorna építési és felügyeleti jogát 100 évre a nicaraguai államtól. Az építkezés 2014 decemberében kezdődik, és több mint 40 milliárd dollárba fog kerülni. Elképzelések szerint a Nicargua-csatorna 2019-ben kezdene üzemelni, azonban az építkezés egyes szakaszai 2029-re zárulnának le. A 2029-es dátum elsősorban a csatorna mellé épülő két repülőtérre és több olajfinomítóra vonatkozik. Megelőzendő bármilyen, az Egyesült Államok irányából történő katonai intervenciót, Nicaragua katonai együttműködési szerződést kötött az orosz állammal, miszerint az építkezést orosz hadihajók és vadászgépek fogják felügyelni. Ezzel jelenleg Nicaragua az Oroszországi Föderáció nyílt katonai szövetségese lett a térségben. Ne felejtsük el, hogy az ENSZ Krím-félszigettel kapcsolatos szavazásán Nicaragua az orosz felet támogató 11 ország között volt. Az oroszok szemmel látha tóan nem felejtik el, aki kiállt mellet tük. Hát, a magyar kormánynak ez se sikerült. Tegyük még hozzá a következőket. Előbb Anglia privilégiuma volt a föld minden pontját uralni, ahonnan a nemzetközi hajózási útvonalakat ellenőrizni lehet. Ezt a jogot kénytelen volt "testvériesen" megosztani a nála is nagyobb rablóval ZsidóAmerikával. Ezek a világ legforróbb pontjai máris és méginkább azzá válnak egy nemzetközi feszültség, vagy háború esetén. Ilyen a Gibraltári szoros, amelyet Anglia elrabolt Spanyolországtól és Marokkótól és csak a majmokat tűri meg rajta. Viszont bármikor elzárhatja bárki elől a Földközi Tengert. Ezen a nagy zsákon belül van egy kisebb zsák, amelynek száját a Dardanellák "szoros", ill. a Boszporusz "kanális" zárják le. A fekete tengeri orosz flotta tehát ezeken keresztül hajózhatna ki a Fekete Tengerről, a Gibraltári szorosig... Ez az áthajózás nem volna egy fáklyásmenet mivel a Boszporuszt és a Dardanellákat Erdogan és Törökországa - az USA legaljasabb szövetségese - uralja. Törökország volt szíves a Boszporusz fölé két hídat is emelni, amelyekről az orosz hajókat csúzlival is ki lehet lőni. Tavaly kezdődött a harmadik híd építése... Ez a két halálszoros az oroszok több évszázados fóbiája, álmatlan éjszakáik okozója. Ezt írja róla a krónika. "Oroszország legfontosabb hadicélja a tengerszorosok megszerzése. A hatalmas birodalomnak sok ezer kilométernyi tengeri határa van. Csakhogy ezek a tengerek több hónapra befagynak, vagy – mint Murmanszk és Vlagyivosztok kikötői – nagyon távol fekszenek az ország fejlettebb és sűrűbben lakott vidékeitől. Ezért Nagy Péter óta különleges jelentőséggel bírt Oroszország számára a 'meleg tenger', a fekete-tengeri kijárat. Számos tengerszoros van a világ különböző pontjain – 'a tengerszorosok' alatt azonban mindenki a Boszporuszt és a Dardanellákat értette, stratégiai jelentőségük miatt. A Fekete-tengert ugyanis a két keskeny tengerszoros, a Boszporusz és a Dardanellák birtokosa teljesen lezárhatja, elvágva az oroszokat a világtengertől – amint ez meg is történt a világháború alatt. Oroszország vezető körei úgy érezték, a tengerszorosok birtoklása tenné őket valódi nagyhatalommá a tengeren is. Nagy-Britannia korábban megakadályozni próbálta az oroszokat a tengerszorosok birtokba vételében – ez történt 1877-1878-ban is. A háború legnagyobb ára - vélte a brit külpolitika a háború alatt is. Mégis, a szövetségesek közötti alku logikája alapján a nyugati antanthatalmak végül elfogadták jogos orosz hadicél ként a tengerszorosok megszerzését. Hogy aztán a tengerszorosok mégis török kézen maradtak – ez már egy másik történet, az 1917-es orosz forradal mak és 1918-as különbéke folyománya." A Breszt-Litovszki békéről van szó, amit a Nagy Lenin hozott tető alá. "Az I. világháborút Szovjet- Orosz ország és a központi hatalmak között lezáró békeszerződés. Az 1917. dec. 3-án megkezdődött béketárgyalások - a németek területrabló követelései, valamint Trockij, Buharin hívei és a bolsevikok Lenin vezette többsége között keletkezett nézeteltérés miatt - csak 1918. márc. 3-án vezettek a breszt-litovszki béke aláírására. A lenini álláspont érvényesült, amely szerint minden engedményt meg kellett adni annak érdekében, hogy Szovjet-Oroszor szág végre kiválhasson a háborúból, leszerelhesse a frontokon szétzüllött hadseregét és helyette megszervezhesse a Vörös Hadsereget. A breszt- litovszki békével elért lélegzetvételnyi szünet lehetővé tette az erőgyűjtést a hamarosan kiújuló harchoz. A szerződés az alábbi kitételt tartalmazta. "A Dardanellákat állandóan nyitva kell tartani mint nemzetközi garanciákkal biztosított szabad átjárót." Csakhogy a szifiliszes Lenin elvtársnak és bandájának (Trockij, stb.) egyáltalán nem az volt a feladata és célja, hogy Oroszország mint győztes (!) nagyhatalmi státusát biztosítsa, hanem az, hogy a szovjet "proletár" forradalom kulisszái mögött az országot a zsidó tőke gyarmatává tegye. Szart ő a Dardanellákra! Erre a szituációra szervezte rá a CIA Ukrajnában a második [Nº2] "bársonyos forradalmat". Mikor az elsőről [Nº1] írtam 2008.09.20-án (!) "Repedezik a bársonyos nadrág" címen, már sejtettem azt ami most be is következett. "Az ugyancsak imperialista Oroszország e - bekerítésére és megsemmisíté sére irányuló - akciók vonatkozásában, 'kvázi jogos védelemben' van. Nem lehet kétség aziránt, hogy - foggal körömmel - védeni is fogja azt 'aki' az övé, ami az övé. Ebben a helyzetben az Amerika iránti 'lojalitás' nemzetellenes, idehaza is." [Az 'aki' alatt azt a tizenkétmillió oroszt értettem, akiket Hruscsov, megkérdezésük nélkül, ukrán alattvalókká tett.] Ez a cikk nem részletezi a kijevi zsidópuccs eseményeit. Erről már megírtam véleményemet, több cikkben is. Ezúttal az "ukrajnai sajnálatos eseményekkel", mint egy történelmi fordulat jelképével akarok foglalkozni. A történelmi fordulatok általában lassú, bonyolult és többnyire rejtett folyamatok eredményei, amelyeket az emberi gondolkodás egy valós eseményhez, többnyire nem is valós, de jelképnek alkalmas okhoz kapcsol (asszociál). Ilyen volt a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, mint az első világháborút kiváltó "ok". Szerintem Ukrajna is ilyen jelképpé válik, csakhogy az ukrajnai események egy egészen sajátságos szerephez jutottak, az emberiség tisztánlátásának előidézésében. Ukrajna nem egy éjszakai villámfény, amely megvilágítja a tájat. Nem is egy reflektor, amely éles fényt vet tárgyakra, emberekre. Ukrajna egy lobogó fáklya, amelynek imbolygó lángja, füstje és korma, mint egy sajátságos fény - árnyjáték, megjeleníti a világzsidóság igazi arculatát! Azt már korábban észrevettem, hogy a kijevi puccs önmaga a zsidó jellegét tolta rivaldafénybe, tulajdonképp máig se' értem - miért. Az viszont nyilvánvaló, hogy az események olyan bestialitást tükröznek, amely csak a "gyűlölet népének" sajátos sága. Az odesszai mini holokausztról is írtam már. Utóbb tünt fel egy Femen-kúrva mellén a szöveg: "BURN"! Ez nem sima gyújtogatást, hanem égetést, perzselést jelent! Véletlen lenne? Nem fogadom el annak! A Majdanon Oroszországra mért csapás horderejét csak akkor vagyunk képesek megérteni, ha legalább egy futó pillantást vetünk az Ukrajna területét átszelő orosz olaj, ill. gázvezeték hálózatra. Köztudott, hogy a saját szarába süppedő Ukrajna mindent megtett, megtesz azért, hogy Oroszországnak kárt, idegességet, ill. bosszúságot okozzon; a nemfizetéssel, az eladási árak "diktálásával", a vezetékek elzárásával és megcsapolásával. Nem tenné ezt, ha Zsidó Amerikát nem érezné a háta mögött. Ám a newyorki, jeruzsálemi, ill. kijevi "stratégák" alaposan melléfogtak, ha azt hitték, hogy az orosz medve azzal múlatja majd az idejét, hogy kijevi zsidó döglegyek után kapkod. Oroszország átszervezte egész "gázpolitikáját" és rohamtempóban fejleszti a kínai exportot. De ezzel nem éri be! Jól látja és mondja a keretcikk szerzője, hogy "Oroszország és Kína geopolitikai csatára (!) készül az Egyesült Államokkal." Igen, a fenevadat be kell cserkészni, a barlangjáig kell üldözni és a barlangjában kell megsemmi síteni. E "müveletsor" bevezető lépése az új - panama mentes - csatorna megépítése, hogy az orosz és kinai kereskedelmi hajók, hadihajók, repülőgép hordozók ugyanúgy szánthassák a világtengereket mint a nyugati kalózhajók. Magától "kifújt" a Déli Áramlat kiépítésének akadályozása az EU részéről. Már maga Orbán [a Nabucco egykori első számú vigéce] is azt harsogja, hogy a Déli Áramlatnak nincs alternatívája, azt bizony meg kell építeni. Erre immár nem a kelet felé fordult Oroszországnak, hanem Európának van nagyobb szüksége, ideértve Ukrajnát is... Itt most sorrendcserét hajtok végre a keret-cikk szövegével, mert Merkel asszonyságnak itt kell következnie. ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ 1 - Frissítés Megvallom, mindig érzek egy enyhe kis nyomást amikor egy - egy kész cikket felteszek a világhálóra. Így volt ez most is. Úgy éreztem, kissé "erős" amit írok, ahogy írok. Aztán ma eljutottam Winston S. Churhill "A második világháború" c. könyve 2. kötetének 330 oldaláig. Itt a "nagyok" (Roosewelt, Churchill, Sztálin) teheráni konferenciájáról van szó. Utólag tudjuk, hogy a második világháború rendelte tése az volt, hogy a két nagy nép, a németek és az oroszok, a lehetséges mértékig elpusztítsák egymás élőerőit és termelőerőit. Teherán idején a háború áldozatainak száma már sokmilliós negyságrendü volt. Churchill - a drezdai tömeggyilkos - ezt jegyezte fel naplójába. "A beszélgetés a 'könnyebb fajsúlyú' kérdésekre terelődött ... Oroszország tengeri és óceáni kijáratainak ügye ... Világéletemben helytelennek és katasztrófális viszályok forrásának tartottam, hogy egy olyan hatalmas szárazföldi tömeg, mint amilyen az orosz birodalom a maga csaknem kétszáz milliós lakosságával, télen egyszerűen ne juthasson ki a nyilt tengerekre. Amikor Sztálin szóbahozta, hogy Oroszországnak meleg vizű kikötők re van szüksége, kijelentettem, hogy ennek nincs akadálya ... Úgy gondolom - mondtam - hogy Oroszország a jövőben szabadon hajózhat hadihajóival és kereskelmi flottájával az óceánokon, s mi örömmel fogadjuk majd hajóit." A teheráni konferencia 1943 november végén kezdődött. Három év sem telt, amikor 1946 márciusában, Churchill elmondta fultoni beszédét. Mondandójának lényege a következő volt. "... Egyrészt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között fennálló érdekközösséget, a két nagyhatalom egymásra utaltságát emelte ki, másrészt pedig kíméletlenül ostorozta a Szovjetunió expanzív külpolitikáját, és arra figyelmeztetett, hogy az angolszászok erélyes fellépése nélkül Európa kommunista uralom alá kerülhet. Az egykori miniszterelnök kijelentette, hogy a 'Balti-tengertől az Adriai-tengerig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre', az 'ötödik hadoszlop', az államhatalom megdöntésén munkálkodó kommunista pártok aktivi tása folytán pedig Európa demokratikus felét is komoly veszély fenyegeti." Mit jelent ez magyarra lefordítva? "Te marha orosz, nincs mit keresned se' Európában, se' a világ más fertályain, pláne a tengereken. Kussolj vissza Ázsiába. Voníts halottaid sírja fölött és dögölj meg te magad is - minél előbb!" Sztálin ezzel lett kifizetve. Ezzel állhatott az orosz nép elé, amelyben nem volt olyan család, aki ne gyászolt volna valakit. Következett hát a "hideghá ború", amelynek halálos fegyverkezési versenyében tönkrement a Szovjetunió. A "Pax America" évtizedeiben ugyanannyit, vagy még többet kellett fegyverkezésre költenie, mint a világháború idején. Aztán összerogyott és teteme fölött megjelentek a külhoni és hazai zsidó dögkeselyük, hogy "magánosítsák" az orosz nép vagyonát. Most viszont változott a szitu. A Nyugat, főleg Amerika, gebedt bele a harmadik világháborúba. Nem kell megvárni, míg magától megdöglik. Meg kell ölni! Nota bene! Putyin helyében én Törökországot zúznám szét leghamarabb a Dardanellákért, a Boszporuszért, meg amiért nincs rajta sapka. De főleg azért hogy Oroszország kijuthasson a Földközi Tengerre. Utána ejteném sorra Gibraltárt és csak a majmokat hagynám életben... És már látom: nem fejeztem ki magam túl erősen... 2014.05.18 ------------------------------------------------------------------------------------ 2 - Frissítés Az orosz politikai élet emblematikus alakja Vlagyimir Zsirinovszkij (az ukrajnai balhé óta kommandós ruhában feszit), az Oroszországi Liberális-Demokrata Párt (ЛДПР) elnöke. Kissé lökött, de egyetlen olyan politikus aki lököttsége jogán világosan mer fogalmazni a legkényesebb kérdésekben, nagy ívben leszarva "polkorr" szabályait. Ilyesmiket mond. "Halálos veszély fenyeget bennünket ... rosszabb mint Napoleon ... Akkor hadba lehetett hívni az oroszokat ... Amikor a németek jöttek csak annyit kellett mondani itt vannak a németek ... de nem jutottak semmire, mert az orosz nép fölkelt, látta a veszélyt. Most viszont nem látja. Ez a nagy cselfogás ... az amerikai CIA bölcsessége. Háború nélkül belülrő robbantanak. A nemzetiségi viszályokra építenek, a legérzékenyebb ponton támadnak. Ezzel a leg könnyebb provokálni. Ez a legalkalmasabb az emberek félrevezetésére. Addig nyugodtan éltek a népek, mosolyogtak, ölelgették egymást. Most vér folyik, ölnek, rabolnak, fosztogatnak, rombolnak." Mindezt látjuk, hisz szemünk láttára zajlik. De nem ez a poén. Zsirinovszkij ezt már a kilencvenes években látta (!) és 1993-ban kiadott "Oroszország sorsáról" c. könyvében le is írta! [218 old.] Hát persze hogy nem figyelt rá senki, jóllehet volt olyan választás, ahol a pártja huszonhárommillió szavazatot kapott. Sokmindent írt még ebben a könyvben, de én most csak egy további passzust idéznék, amely a fenti churchilli eszmefuttatáshoz kap csolódik. "Az oroszok kitörése az Indiai-óceánhoz az orosz birodalom évszázadokon át tartó - egy roppant erejü szuperhatalom kialakulásához vezető - formálódásának logikus betetőzése. A kitörés az Indiai-óceánhoz 'ablak délkeletre' - olyan, amilyen Nagy Péter ablaka volt északnyugatra, csak ellen kező irányban." [210 old.] Annak a könyv fejezetnek a címe, ahol ez olvasható : "Az utolsó csapás délre." Ez eddig világos. De ha kiterítjük magunk elé Dél Ázsia térképét, óhatatlanul meg kell vakarni a fejünket. Zsirinovszkij Az utolsó csapás útvonalát nem vázolja fel. Ha a térképre nézünk Putyin kapitány hajóját csak az "Arab tenger" hullámain, a perzsa öböl, meg a Hormuzi szoros torkolatánál tudjuk elképzelni. Ez ma a világ legforróbb pontja... Nyilvánvaló, hogy utolsó "csapás" szóba se' jöhet. Oroszország csak Irán beleegyezésével érheti el az arab tengert, vagyis az Indiai óceánt, egy Iránon át vezető "korridoron" keresztül. Ha tehát a "csapást" úgy értjük, hogy "ösvény", meg lehet paklizni a dolgot! Ez a korridor nagyon hülyén hangzik, de van rá történelmi példa, Irán esetében is! A második világháborúban úgy esett a dolog, hogy ... "A német hadsereg Szov jetunióba történő folyamatos előrenyomulása miatt a transziráni vasútvonal által képzett Perzsa 'korridor' volt a legkönnyebb módja, hogy a szövet ségesek az Egyesült Államokból érkező, és a szovjetek által egyre kétségbeesettebben várt hadianyag-szállítmányokat célba juttassák. A brit és szovjet tervalkotók tehát kezdték felismerni az iráni vasutak életbevágó fontosságát, és minél előbb meg is akarták szerezni azokat. ... A szovjetek az iráni Azerbajdzsán tartományt is a Szovjetunió részévé kívánták tenni, és esetleg egész Iránt kommunista állammá változtatni. A két szövetséges állam tehát nyomás alá helyezte Iránt és a sahot. A Brit és az Ausztrál Királyi Haditengerészet a Perzsa-öböl felől indította a támadást, míg a szárazföldi és légi támadás Irakból indult.... Eközben a szovjetek észak felől támadtak, főként a Dél-Kaukázusból. ... Elfoglalták Irán északi tartományait. Szovjet részről is részt vettek a hadműveletben légi és vízi egységek... A szovjetek főként T–26-os tankjaikat használták Mivel Iránnak nem volt olyan szövetségese, aki segíteni tudott volna neki a bajban, az iráni ellenállást gyorsan eltiporták a szovjet, illetve brit harckocsik és katonák. A két támadó ország csapatai Kazvinnál találkoztak. ... Reza sah augusztus – négy nappal a támadás kezdetét követően – utasította a haderőt, hogy hagyja abba a harcot, és tegye le a fegyvert." Akkor az oroszok és a perzsák ellenségek voltak. Az oroszok később kivonultak Perzsiából. A Nyugat azon ban súlyos agressziókat követett el Irán ellen, hogy megszerezze olajkincsét. [Sokszor írtam erről.] Most Irán és Oroszország szövetségesek, mégpedig egymásra utalt szövetségesek. Életre - halálra szövetségesek. Oroszország feszít védernyőt Irán fölé és Oroszország segíti Iránt hadiipara fejlesztésében, ideértve az atomipart is. Iránnak is létérdeke, hogy Törökországot és Szaud Arábiát - ZsidóAmerika láncos vérebeit - sakkban tartsák; északról a szárazföldről és délről a tengerről - egyszerre! Nem mai téma, de jól jegyezzük meg: Putyin épp most járt Pekingben azzal a deklarált céllal, hogy Kína segítségével létrehozzák (visszaállítsák) a kétpólusú világot! Így megvalósulhat Churchill álma is ... Hogy is mondta fentebb? "Oroszország a jövőben szabadon hajózhat hadihajóival és kereskelmi flottájával az óceánokon, s mi örömmel fogadjuk majd hajóit." Nekik legyen mondva... 2014.05.20 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 4. Ha az orosz piacaikat veszélyezteti, a németországi gyáriparosok megbuktatják Merkelt Dr. Griffin Tarpley ismert washingtoni publicista és történész szerint előbb buktatják meg a németországi gyáriparosok a globálcionok hálójába került Angela Merkelt, mint hogy hagynák az orosz kereskedelmi kapcsolataik bedőlését. A történész szerint az amerikai "Nuland-lobbi" ötmilliárd dollárt fektetett az ukrajnai puccsba az ország ásványi kincseinek megszerzésért; az egész katonai látványakció emiatt történik. Az ám! Ennek a kivénhedt "Stasi - girlnek" alighanem kiteszik a szűrét. Megérdemli! A történész szerint az egypólusú világ amerikai lobbistái elvakultságukban nem veszik figyelembe a tényeket, hogy ez a helyzet már nem tartható fenn. Tarpley a PressTv-nek adott interjújában leszögezte: hiába erőlteti a a Nuland lobbi (a zsidó világcsaládok képvi selője) az Oroszország elleni szankciók bővítését, nem fog menni. Az orosz gazdasági kapcsolatban érdekelt németországi nagyiparosok akár Angela Merkel német kancellárt is megbuktatják, ha kapcsolatrendszereiket veszélyezteti. Angelának ezért lett hirtelen olyan fontos Viktor. Kell neki a szövetséges, mert nem szeretne bukott vezető lenni. Mint beszámoltunk róla, Angela Merkel gyors németországi látogatásra invitálta a magyar miniszterelnököt. 5. Putyin zseniális sakklépése - pofára estek a zsidó spekulánsok Oroszország egy zseniális gazdasági sakklépést tett. Néhány nap alatt több mint 20 milliárd dollárt keresett vele és megerősítette a monopóliumát a hazai energiahordozók piacán. Részvények közel 30%-át visszaszerezte! Hülyére vette az Európai Uniót, és az Amerikai Egyesült Államokat is. És milyen szép, az egész világ szeme előtt, úgy tett mintha minden tervszerű lett volna. Korábban az orosz részvények egy része, külföldi befektetők (energiatársaságok) kezében volt. Ez azt jelentette, hogy az az olaj- és gáziparból származó bevételek majdnem fele nem az orosz kincstárba került, hanem Európa finánc-cápáinak számláira. A krími helyzettel összefüggésben, a zsidó spekulánsok miatt, a rubel árfolyama erősen esni kezdett, de az orosz központi bank nem tett semmit annak érdekében hogy a rubelt támogassa. Felmerültek olyan pletykák is, hogy Oroszországnak nincsen semmilyen megtakarítása arra hogy a rubel árfolyamszintjét fenntartsa. Ezek a pletykák és Putyin kijelentései, hogy kész akár arra is, hogy Ukrajna orosz nyelvű lakosságát megvédje, az orosz energiatársaságok részvényeinek az áresését eredményezték. A finánc cápák, azaz a zsidó spekulánsok, elkezdték ezeket a részvényeket eladni , mielőtt, azok teljesen elveszítették volna az értéküket. Putyin egész héten várt, és a sajtókonferenciákon csak mosolygott; de amikor a részvényárak árak pince szintre sűllyedtek, azt az utasítást adta hogy ezeket a részvényeket minden európaitól, és amerikaitól gyorsan fel kell vásárolni! Mire a finánc cápák felfogták, hogy átverték őket, már késő volt, a részvények Oroszország kezében voltak! Oroszország ezekben a napokban 20 milliárd dollárt keresett rajtuk és az orosz cégek részvényeit is visszavitte Oroszországba. A kőolajból és a gázból keletkező bevétel, most már nem fog kifolyni külföldre, hanem Oroszországban marad! A rubel értéke magától megemelkedik, és a rubel támogatására Oroszországnak nem kell az aranykészleteit felhasználnia. A részvényeiket, amelyek dollár milliárdokat hoztak, néhány perc alatt néhány centért felvásárolták , és a kőolajból és a gázból származó bevételeiket elvonták. Ilyen ragyogó hadműveletet, a pénzpiacok történetében még sohasem láttak... Ebben téved a szerző úr, aki biztos fiatalember lehet. A legöregebb "zsidók", így jómagam is, emlékszünk még egy sztorira, amelynek "hőse" a kötnivaló Nathan Rotschild volt. A következő történt. 1815. június 20.-án hajnalban, a Rothschild futár nyolc órával korábban érke zett a waterlooi csatatérről Londonba, mint Wellington herceg hírvivõje ! Nathan Rothschild megjelent a tõzsdén. Egy szót sem szólt, elfoglalta megszokott helyét, és a tõzsde egyik oszlopának támaszkodva eladott - angol részvé nyeket! A tõzsdén végigszaladt a hír: Rothschild elad! Nyilván tud valamit, Waterloo elveszett ! Azután, amikor a papírok ára a mélypontra zuhant, mielőtt a tõzsde felébredt volna, ügynökei útján visszavá sárolt mindent, amit korábban eladott, csak éppen az eladási ár töredékéért. Később a tõzsdére is megér kezett a hivatalos hír Napóleon vereségérõl, de addigra Rotschild óriási profitot söpört be. 140 évvel az eset után, így kommentálta az akkori eseményeket Frederic Morton, a dinasztia egyik életrajzírója: ki sem lehet számítani, hogy az utódoknak hány kastélyt, versenyistállót, hány Watteau- és Rembrandt képet kerestek meg azon a napon." Nos, ez nem kevesebbet jelent, minthogy Putyin ravaszabb zsidónak bizonyult az echte zsidóknál. Így ő Oroszország bölcs Náthánja, nem a hülye zsidók, akik hagyták magukat átverni.... * * * Ez az írás kerekedhetne viccesre is, de a poén egyáltalán nem vicces, így hát komolyra fordítom a szót. A zsidók nem mindegyike hangoztatja nyíltan, hogy a gójok állatok. [Ez a főrabbik tiszte, lásd néhai Ovadjá jeruzsálemi főrabbi kinyilatkoztatásait.] Ők csak azt mondják, hogy a magyar nem eléggé művelt, nem tud helyesen írni és nem beszél angolul. Ebben van is valami. Ezért egy olyan írót szólalta tok meg, akire ezek az ismérvek nem ragaszthatók rá. Oswald Spenglerre a "Nyugat alkonya" szerzőjére gondolok, ill. utalok - már nem először. Spengler szerint "A pénz titáni rohamot intéz a szellem hatalma ellen ... A bankok és ezáltal a tőzsdék 1789 után ... önálló hatalommá fejlődtek ... A pénz diktatúrája halad előre és közeledik természetes csúcspontjához egy 'fausti civilizációhoz' ..." [II. köt. 725. old.] Spengler nem gondolja, hogy a tőke szörnyetegével szemben felemelkedett másik szörny, a kommunizmus, alternatívája lehetne az előbbinek. "A gyakorlati kommunizmus az osztályharccal, ezzel a már régóta elavult és hamissá vált frázissal egyetemben nem más, mint a nagytőke (!) egyik megbízható szolgája." [U.o.] Szerinte a pénz sikereinek azonban határa van. "Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját; kezdetét veszi a pénz és a vér közti harc. A 'cezarizmus' felemelkedése töri meg a pénz diktaúráját és annak politikai fegyverét a demokráciát. ... A kard győz a pénz felett." [726. old.] Nyilván nem Putyinra gondolt, hanem egy korszakváltásra. Bölcsen tudjuk - Madách után - hogy "A kor folyam, mely vísz vagy elmerít. Nem vezére az egyén, úszója csak." Én is a kort próbálom elemezni és Putyinról csak annyit állapíthatok meg, hogy "all round" sportember és úszni is tud. Ami a Nyugattal kapcsolatos nézeteit illeti, már idéztem korábban, hogy... But the Euro-Atlantic civilization, guided by three noxious ocean powerhouses, USA, (finally more a matrix than a nation-state), England (intellectually the most dangerous of the three, since Bacon or Locke) and France (since 1789 the useful idiot of the infernal trio), is a civilization of stubborn minds, of rebellious angels, to use the Bible. This is a transgressive civilization of scholar rebels, of a transhuman and Mephistophelian agenda, and spiritually a civilization that tends to its destruction, dissolution and parody. This social-democratic utopia comes to an absurdity when the 300 richer Americans possess 2300 billions of dollars and when the humanitarian excesses of that pedantic oligarchy menaces the world peace and the human soul anywhere.Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzetállamra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbontásokért, lázadásokért és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociáldemokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius katasztrófákkal veszélyezteti a világbékét". Az utolsó képnek azt a nevet adtam - "világrontók". Facebook oldalamra tette fel egyik ismerősöm. Mivel a képszövegben szó esik egy bizonyos jezsuitáról: pápa Borgoglioról is, az illető úr arcképével módosítottam a képet. Nos a cikk címfelirata azok sírfelirata akar lenni, akik néhány szá zan, más számítás szerint tizenötmilliónyian, humanitárius katasztrófákkal veszélyeztetik a világbékét, azaz hétmilliárd háromszázmillió ember életét. Ők e sötét kor "ádáz erynniszei". 2014.05.18 Sz. Gy. Frissítés: 1.) A zsidó felsőbbrendűség újabb kérdőjelei Az USS Donald Cook romboló tanulságos kalandja... Bevezetés Hitler a német (germán) faj felsőbbrendűségét hangoztatta, de hogyan? Tudományos kutatásokat végeztetett az árják történelmének és genetikai tulajdonságainak megismerése végett. Aztán egy "mítoszt" alkotott, tudományos ismereteket ötvözve Nietzsche filozófiájával és Wagner zenéjé vel... Egy furcsának is nevezhető egyveleg jött létre. Észre kell(ene) venni viszont, Hitler nem állította, hogy az "übermensch" létezik, csak azt, hogy kialakítható (kitenyészthető) a fajtisztítás, a munka és a harc kohójában. E faj előjogait nem egy kitalált vallási szövetségből, hanem a születő új emberfaj romboló és építő képességeiből származtatta. A hódítás terveinél volt valami grandiózusabb: az építkezési program. Sajnálatos, hogy ebben a képletben az első felvonás a rombolásé. A rendező szerepe ezért nem hálás, ha tervét nem tudja véghezvinni. Észrevette ezt nagy költőnk Kazinczy Ferenc is és ezt írta az újjászülető Róma építészéről. Rontott, mert építeni akart, Palladio; benne Csak rontót látál, vad kora, jó ideig. A művész érzette magát, s Neked én fogok, úgy mond, Törvényt és példát adni, de nem te nekem. S ím áll a 'roppant csarnok', s bizonyítja: ki több itt, A művész-e vagy a szolgai tompa szokás. A 'roppant csarnok' azonban nem épülhetett fel, mert a szövetségesek porrá rombolták, ill. égették Németország városait. [Drezda lakosait úgy perzselték halálra, mint a disznókat.] A Hitler által megálmodott és Speer által megrajzolt grandiózus tervek azonban megvannak és arra várnak, hogy egy jobb kor megvalósítsa őket. Ami Nietzsche emberfelfogását illeti, ő "az emberfölötti embert hirdette, akit szembe állított a 'csordával', a tömegemberekkel. Az emberfeletti ember (emberen túli ember) (az Übermensch) jellemzői: erős, bátor, derék, hatalmas, szabad, kíméletlen – és ritka. A csorda emberei gyengék, gyávák, szolgaiak, behódolók, szánakozók és nagyon sokan vannak." Észre kéne venni azt is, hogy ez nem Hitler, hanem a zsidóság "emberfelfogása". A zsidók a 'csorda' tagjait nem is tekintik embernek. A "Hangos Talmud" c. írásomban méltattam ezt a felfogást. A cikkből muszály egy passzust ide illesztenem. "A zsidó felfogás szerint a világ népei nem emberek, mert nincs 'neschmann-juk [vagyis fennséges emberi lelkük] ... hanem 'nepesch-ük' [állati lelkük] van. Nem volna méltó, hogy egy embernek egy állat állati alakban szolgáljon, hanem egy állat emberi alak ban." [Öhquist: " Führer Birodalma, 174. old.] Joszéf Ovádja pedig "Általánosságban így szólt a világ nem zsidó embereiről. Ezek csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszol gál hassák a zsidókat. E megállapítását példával is illusztrálja. Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál. Ami a gójokon folyton - folyvást számonkért 'elhatárolódást' illeti, Slomo Am már, Izrael Állam jelenlegi országos szefárd főrabbija, a beszéd elhangzása után kezet csókolt Ovádjának, aki a XX. század végén egy évtizeden át maga volt Izrael Állam országos szefárd főrabbija. Az utód fiúi tisztelete természetes, hisz Ovádját vallási körökben olyan díszítő jelzőkkel illetik, mint pl. 'a nemzedék legnagyobbja', 'Izrael fényessége', 'a nemzedék vallástörvényi döntőbírája'." Nem mellesleg szólva Ovadját lelki atyjaként tiszteli országunk felvásárlója Simon Peresz, Izrael államelnöke. A zsidó ember és a gój állat viszonyán sokan elgondolkodtak. Egyikük Werner Sombart így morfondírozott. „Az Isten mentsen meg a gój kéztől és a zsidó észtől, járta a mondás a lengyel zsidók körében. Gój 'koach' (fizikai erő) és zsidó 'moach' (elme)! 'Moach versus koach' – ez a zsidó probléma dióhéjban, könyvemnek ezt a címet is adhattam volna - írja Sombart. A zsidók esetében egy hihetetlen fokú intellektualitást tapasztalhatunk – annak minden zsákutcájával, amint azt a későbbiekben kifejti Sombart. (…) a szellemi érdeklődés és az észbeli képességek erősebben fejlettek náluk, mint a fizikai adottságok. A zsidóról valóban el lehet mondani: l’ intelligence prime le corps." [Balla József, Kuruc info 2010.12.23] Ez a (hülye) elmélet látszólag passzol az amerikai atombomba kifejlesztésére, ahol a Magyarországról elszármazott zsidók valóban kiemelkedő szerepet játszottak. Egyáltalán nem passzol viszont a másik nagy szellemi teljesítményre: a rakétafejlesztésre, amely német (gój) tudósok - Werhner von Braun és társai - kizárólagos szellemi terméke. A gój 'koach' és a zsidó 'moach' szembeállítása a zsidó elmebaj egyik bizonyítéka. Ez a szemléletmód vezetett az amerikai "szupremácia" téveszméjé hez, amely alatt zsidó szupremáciát kell érteni. Ők is azt értik alatta. Kaland a Fekete Tenger felett. E szupremácia ragyogó ködében ködében hajózott be a szuper-, sőt hipermodern USS Donald Cook romboló a Fekete Tengeren. [A továbbiakban egy kitűnő cikk tartalmára is hivatkozgatok, amely Hídfő Net 2014.04.19-i számában jelent meg. A szerző Kemény Gábor, az írás címe "Háború az új technológiákért - a Nyugat elvesztette helyzeti előnyét" címen.] Szóval az állig felfegyverzett hadi/kalózhajó békésen hasította a Fekete Tenger kék hullámait, amikor feltünt egy ócska verescsillagos SZU-24-es vadászgép. A hajó személyzete joggal nézhette a gépet "öreg csotrogánynak", hisz az 1960-as konstrukció 1970-től áll csapatszolgálatban. (NATO kódja Fencer azaz Vívó.) Exportáltak belőle fejlődő országokba és több szovjet utódállam is üzemelteti. Igenám, de ez a masina kissé szokatlanul viselkedett. Pimaszkodni kezdett a hajóval. Pedig... "A 96 függőlegesen indítható rakétával felszerelt USS Donald Cook romboló az Arleigh Burke hajóosztály egyik legna gyobb és legjobban felfegyverzett irányított rakéta-rombolója. Valóságos sündisznó. Az osztályt eredetileg a szovjet repülőgépek, cirkáló rakéták és tengeralattjárók elleni harcra tervezték, A rádiólokátor és a tűzvezető rendszer integráltságának köszönhetően az osztály hajói egyidejűleg több légi, felszíni és víz alatti célpont leküzdésére is képesek A Flight I sorozat hajóin két MK 41 függőleges rakétaindító rendszer (Vertical Launching System, VLS) található, összesen 90 db rakétacel lával, a Flight IIA sorozattól kezdve összesen 96 db cellával. A cellákban BGM–109 Tomahawk, RIM-66M Standard, RIM-161 SM-3, RIM-162 ESSM és RUM-139 rakétákat hordozhat. Az irányított rakéták lényegében minden (!) felszíni (tengeri és szárazföldi), légi és víz alatti célpontot meg tudnak semmisíteni. A felszíni célpontok ellen használható a hajókon található 5 hüvelykes (127 mm-es) Mk-45 Mod 1/2 ágyú. A hajók fegyverzetéhez tartozik még 2db MK 15 MOD 12 Phalanx 20 mm-es lokátorirányítású légvédelmi géppuska, amely a hajó utolsó védelmi vonala repülőgépek és cirkálórakéták ellen (Close-In Weapons System, CIWS). Valóban az u.n. Aegis radar- és rakétaelhárító rendszerrel van felszerelve. "Az AEGIS, a célpontok észlelését, követését és megsemmisítését egyszerre tudja irányítani a levegőben, a felszínen és a víz alatt.... Képes a célpontok automatikus felderítésére és azonnali ellentevékenységre, illetve adatokat tud szolgáltatni a hajófe délzeti tűzvezető lokátorok számára, pályakorrekciós adatokat tud szolgáltatni a már kilőtt rakétáknak és hasonló adatokkal tud ellátni más hajókat, illetve együttműködő (pl. repülőgépfedélzeti) rendszereket is. Az AEGIS rendszer legfontosabb felderítő eszköze az AN/SPY–1D 3 dimenziós, többfunkciós, fázisrácsvezérelt antennájú lokátor. ... Egyidejűleg képes 360°-ban a célpontok felderítésére, útvonaluk követésére, a kilőtt rakéták számára pályamódosító adatok biztosítására. Az AN/SPY–1 mindegyik antennája 4100 elemi sugárból áll, a nyalábformálás és nyalábmozgatás elektronikus úton történik, a megoldás teljesen kiküszöbölte a mozgó alkatrészeket az antennákból. A célkövetés csak a vezérlő számítógépek kapacitásától függ, a rendszer jelenleg 200 célpont egyidejű követésére képes és 18 rakétát tud egyszerre irányítani. A rendszer maximális hatótávolsága 280 km. ...Ez a rendszer érzékeli, elfogja és megsemmisíti a rakétákat (!), így ez a gerince a NATO nagyobb európai rakétavédelmi rendszerének. Lenyűgöző közelről szemlélni a berendezést: a két MK 42 függőleges indítású rakétakilövőt (Vertical Launch Systems/ VLS ) a standard és a Tomahawk rakétákhoz; a Harpoon rakétakilövőket; egy 54 kaliberes 22 láb hosszú ágyút, amellyel egy perc alatt 13 tengeri mérföldnyi távolságra lehet juttatni 20 darab 5 hüvelyk átmérőjű lövedéket; két Phalanx lokátorirányítású, távvezérelt gépágyút; valamint MK 46 torpedókat, amelyeket kettő darab háromcsövű állványról lehet kilőni. ... A hajó harcvezetési információs központjában (Command Information Center/CIC) jól képzett tengerésztisztek kezelik a radar- és számítógép állomásokat, amelyek folyamatosan figyelik a levegőt, a szárazföldet, a vízfelszínt, a víz mélyét és a közelben lévő tengeralattjárókkal is kapcsolatot tartanak. Itt, a hajó központjában érződik, hogy milyen komplex problémákkal és potenciális veszélyekkel kell szembenéznie a Szövetségeseknek, és milyen biztonságot jelent, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei készek a válaszra. A USS Cook Rotába érkezése egyértelműen és tagadhatatlanul Amerika Európa-iránti hosszú távú és tartós elkötelezettségét példázza, és 2015 végéig még három hasonló hajó érkezik majd Spanyolországba. Az Egyesült Államok további bevált, high-tech képességeket küld Szövetségesei védelmére… S ezek sebesen szelik majd a nemzetközi vizeket. Hát szelik - szelik, de mire mennek vele. Nemsokára meglátjuk. Kemény Gábor írásában az áll, hogy a hajó "immunrendszere" teljességgel felmondta a szolgálatot. Szerinte úgy kellett volna müködnie a dolognak, hogy a számítógép rendszer elemzéseket végez a támadó repülőről, és ha azt fegyverzete és mozgása alapján veszélyesnek minősíti, egyes fokozatú ria dót jelez. Ezek után a kapitány rendeli el a riadót, és ad utasítást a repülő lelövésére. A kapitány ... utasítást is adott a hajó megvédésére és beélesítették az elhárító rendszert." És ekkor beütött a krach (beszart a halott, ahogy nálunk vidéken mondják), ugyanis "a hajó valamennyi elektronikája leállt, beleértve a híres Aegis-rendszert is. A monitorok elsötétedtek, majd pár pillanat múlva leállt a hajó motorja is." A daliás Donald egy szempillantás alatt béna (Donald) kacsává változott... Hát ezt meg hogy lehet? A cikk szerint "az oroszok valamilyen új elektronikai zavaró és irányító rendszert fejlesztettek ki, amely képes arra, hogy műholdról rejtjelesen kommunikáló eszközöket megbénítson, átvegye az irányítást elektronikai rendszerek felett. Ez a pimasz mintegy 90 percig (!) tartotta sakkban a tetszhalott óriást és kis magasságban 900 méterre közelítette meg, 150 m. magasságban, majd 12 támadást szimuláló rárepülést hajtott végre. Az oltári szemét nyugati sajtó az esetet egyöntetüen így harangozza be "Russian Fighter 'Buzzes' U.S. Destroyer in Black Sea"! Azaz orosz repülőgép "zümmögött" egy amerikai romboló fölött a Fekete Tengeren. A Pentagon szóvivője úgy kommentálta a történteket, hogy ez a provokatív és szakszerűtlen orosz 'intézkedés' ellentétes a nemzetközi protokollok és megállapodások tartalmával, meg a nemzetek közötti katonai együttműködés szakmai szabályaival. Azt is állítják, az "amerikai hadihajó nemzetközi frekvenciákon többször figyelmeztette az orosz gépet, de az nem válaszolt." Ami hazugság, mert a rádióadók is ki voltak kapcsolva... Jó vicc, nemde? ------------------------------------------------------- Ennek a fiaskónak voltak előzményei is. Erről Kemény a következőket írja. "A Szíria partjainak közelében állomásozó (orosz) hajók megsemmisítették valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet. A NATO-flotta visszavonult Szíria partjaitól, az incidensről érthető okokból mindkét fél mélységesen hallgatott." Van ugyanerről a részletesebb magyarnyelvü beszámoló is. "A Szíria partjainak közelében állomásozó (orosz) hajók megsemmisítettek valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet. 2013 szeptember 3-án rakétatámadásokat hajtottak végre. A robbanásokról felvétel is készült, amely bejárta a világot, a sajtó pedig rejtélyes izraeli repülőgépes támadásról beszélt. Csapás ért egy katonai objektumot Damaszkusz mellett, valamint egy TV állomást Damaszkuszban. Halálos áldozatok is voltak mindkét helyen. Csakhogy történt valami. Mégpedig az, hogy a szibériai központban a rakétafelderítő kémműholdak jelezték az amerikai hajókról induló cirkálórakétákat. A műholdképek bizonyították, hogy az amerikai hadihajókról indultak a támadó rakéták. Moszkvában azonnal összehívták a hadsereg rakétaerőinek parancsnokait. Az ülés rendkívül rövid volt. Az adatok alapján a szakértők egyértelműen állították, hogy az USA a legmodernebb rakétákat használja, mert sebességük jóval nagyobb volt, mint a szokásos cirkálórakétáké, feltételezhetően azért, hogy – az orosz és szír légvédelem képes ségeit ismerve – ne legyenek képesek a rakétákat lelőni. Az orosz vezetés nem habozott sokáig. A közelben állomásozó orosz hadihajók parancsot kaptak, hogy minden NATO hajóról induló rakétát semmisítsenek meg. Az elkövetkezendő órákban a technika harca zajlott. Amerikai hajókról további rakéták indultak, melyeket az orosz hadihajók légvédelmi rendszerei sorra leszedtek. A nyugat legrosszabb rémálmában sem álmodott arról, hogy az orosz légvédelem képes ezeknek a rakétáknak a lelövésére, ráadásul olyan távolságból, amilyen messze az orosz hajók akkor voltak. A NATO további rakétacsapásokra nem volt képes. Ez teljességgel alátámasztja, hogy miért is ácsorgott valaki teljesen véletlenül éppen akkor Damaszkusz melletti magaslaton kamerával a kezében. A becsapódásokat kellett visszajeleznie, illetve a világ közvéleménye elé tárni videomegosztókon, ahogy az el is kezdődött azonnal. Csakhogy a további becsapódások elmaradtak. Így gyorsan ki kellett találni az izraeli légicsapás mesét. Nem sokkal később a NATO felmérve, hogy hajói ezek után feleslegesen állomásoznak a szír partok közelében, távozásra adott parancsot. A világ közvéleménye teljesen értetlenül állt a történések előtt. Ott állt a nyugat a teletrombitált vegyi támadás esetével, a világháló tele a szenvedő gyerekek képeivel, és a NATO eloldalog Szíria mellől. Hogy mi történt, arra nem volt semmilyen hivatalos magyarázat. Gyakorlatilag egy összecsapás történt az orosz és a NATO technika közt, amiben a NATO technika alulmaradt. Voltaképpen a hadihajók fő csapásereje leszerepelt. Ezek után az amerikai hadihajók már maximum csak halászhajóknak lettek volna jók a Földközi-tenger keleti csücskében, – hát jobbnak látták távozni. Ha ki akarjuk sarkítani a történéseket, akkor a szíriai háború ott és akkor dőlt el, azokban az órákban. Minden ami azóta történt és történik, már csak vergődés.” Nem tudom a cikk írója milyen forrást használ. Kár. Mindkét tudósítás helyesen hivatkozik viszont arra, hogy az esetet elferdítették, elbagatellizálták, majd elhallgatták - az oroszok is (?). Az Interneten szaglászva a fenti incidens világos nyomai valóban nem találhatók. "Elmosódott" nyomok azonban vannak... Tény, hogy 2013 szeptem berében Szíria ellen egy egész tengeri ármádia vonult fel, a Nimitz repülőgéphordozó kiséretében. A manőver nem "flottatüntetésnek" volt szánva. Ki voltak jelőlve a Sziria területén megsemmisítendő célpontok (possible targets) is. A történtekről olvasható legizgalmasabb beszámoló az "abovetopsecret" nevü oldalon található, bőséges képmelléklettel. Képben és szövegben is több utalás történik egy orosz "csodafegy verre", a Yakhont-800 tipusu elfogórakétára. (Szó esik a félelmetes SZ400-as rakétákról is.) Hogy lőttek e a Yakhonttal, avagy sem, erről nem szól a fáma. Tény azonban, hogy a kalózflotta elkotródott, eltávolodott Szíriától. Ahogy nálunk vidéken mondják elhúzták a bélüket... Minthogy az amerikai hadiflottának ez nem szokása, valami kényszerítő körülmény "fennforgása" alappal vélelmezhető. ------------------------------------------------------- És most megint "fennforgás" van. Amerikai hadihajók, Amerika partjaitól cc. húszezer kilométerre, Oroszország határaihoz vonulnak, hogy az ukrajnai provokáció ürügyén satuba szorit sák. És Oroszországnak még "viccelni" is tilos? Na ne már! Nem vitatom, rossz vicc volt, mert ez a kis döngicsélés megrendítette az amerikai hadsereg "legendás" harci szellemét. A Donald kénytelen volt betérni "egy román hadikikötőbe, mert a legénység nagy része beadta lemondá sát. A szerződéses katonák rutin felderítési feladatra készültek, és sokan közülük egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy életüket adják a fizetésü kért. Súlyos traumát éltek meg a szimulált támadássorozat alatt. Most egy romániai amerikai katonai létesítményben pszichológusok dolgoznak rajta, hogy hazatérésüket követően még épelméjűek maradjanak." Ez nem lesz könnyü feladat. Ismeretes ugyanis a vietnami seggrepacsival összefüggő "veterán betegség", amit nem vettek túl komolyan. Aztán jött az iraki háború. Itt már kimutatták, hogy "mintegy 300 ezer amerikai katona szenved súlyos depres szióban az Irakban és Afganisztánban töltött szolgálata következtében. Mintegy 320 ezer társuk pedig agysérülést szenvedett az egyik legtekintélyesebb washingtoni agytröszt becslése szerint. A súlyos sérelmet követő sztressz-rendellenességnek nevezett tünetegyüttes (angol nevének rövidítésével PTSD) vérnyomásugrással, sírógörccsel, reszketéssel, izzadással járó tünetcsoport a tragikus helyzet újbóli átélésével járhat együtt, s nagyon megviseli az áldoza tot. De mivel nem vagyok lókórházi kedvesnővér, hagyom hadd pátyolgassák normálisra a dicső hadfiakat, ha tudják. Én pedig e - talán nem fölösleges - kitérő után visszatérek a témához: hogy is állunk hát a szupremáciával? Nyilvánvaló, szememben legalábbis, hogy ZsidóAmerika elvesztette technikai fölényét Oroszországgal szemben. Az ócska Fencerbe pakolt kütyük, mint szellemi termékek, felülmúlják a szupermodern tengeri moloch képességeit. A szupremácia tehát orosz oldalra került. De hogy lehetséges ez? Főleg azért nehéz a dolgot elképzelni, mert nem lehet feltételezni, hogy az orosz technikát csupa zsidók fejlesztik. Sőt azt gondolom, az oroszországi kutató és fejlesztő intézetekben nincsnek úgy túlreprezentálva, mint annak idején Los Alamosban az atombomba kifejlesztése idején. [Ez nem is bizonyult egyértelműen jó megoldásnak, mert történelmi tény, hogy nemcsak a feltalálók, de az "atomkémek" is jobbára zsidók voltak...] Szóval az a kérdés, hogy a Fencer produkcióját megmagyarázhatjuk e, megoldhatjuk e a "gój 'koach' (fizikai erő) és zsidó 'moach' (elme)!" képlet alapján. Nem, ez a megoldás nem lehetséges. Következésképp összedől a "választott nép" páratlan szellemi kvalitásaira alapozott hülye szupremácia-mítosz. Fentebb a nemzetközi zsidóság "nagyjainak" álláspontját ismertettem a kérdésben, de most rájöttem: témám további kifejtéséhez egy magyar példa a legalkalmasabb. Történt pedig, hogy Landeszmann György budapesti főrabbival anno egy interjú készült, amelynek során a rebbe a következőket mondta „... ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya meg a fütyülős barack.” [Megpróbáltam ennek a szemétnek a pofalemezét letölteni. Nem megy. Az Interneten nem található...] Fontos fogalom a 'hozzáadott érték' fogalma. Nos gondolkozzunk el azon, ki lehetne e vonni egy kommányi zsidó 'hozzáadott értéket' az orosz haditech nika szellemi értékeiből és ha igen, mi maradna? Gimnasztyorka és "kalinka vodka"? Ugyan már! Az ötödfélezer éves mítosz romjai láttán le kell vonnunk a legkézenfekvőbb következtetéseket. A mítosz ugyanis intézményesült. Úgy hívják: ZsidóAme rika,- Izrael,- zsidó diaszpóra. Ezek nem fognak maguktól összeomlani egy olyan felismerés folytán, hogy oda a szupremácia. Itt az ideje, hogy a gój emberiség, felismerve önnön szellemi értékeit ("fölényét") megemberelje, megszervezze önmagát a szörny teljes és végleges elpusztítására. A tudás hatalmát kell konvertálni erőhatalommá. Menni fog... 2004.04.23 2014.04.24-i frissítés. A Kemény Gábor írása iránti lelkesedésem a saját cikkem közzététele után csökkent. Zavart, hogy semmiféle forrást nem jelölt meg. Attól féltem, hogy lufit eregettem. Szerencsére nem, de tartozom olvasóimnak és önmagamnak is azzal, hogy felkutatom és közzéteszem az Interneten fellelhető eredeti hírforrásokat egyikét - másikát.. A Kemény Gábor cikkére leginkább hajazó közlemény a "Russian Radio" honlapján (is) megtalálható. Ebből néhány elemmel kibővítem a históriát. A Donald Cook Tomahawk cirkálórakétákkal hajózott be a semleges övezetnek számító Fekete Tengerbe. Célja az Oroszországgal szembeni erőfitogtatás volt a krími események miatt, ami az u.n. montreauxi egyezmény nyílt megsértését jelentette. Az Oroszok egy fegyvertelen (!) SZU-24-est küldtek a fogadására. Ez a gép olyan zavaró berendezéssel volt felszerelve, amely számára lehetővé tette, hogy teljesen megbénítsa a hajó Aegis rendszerét (se kép - se hang effektus) és 12 színlelt támadást intézzen kis magasságban (!) a moloch ellen. (Ez a zavaró rárepülés kölcsönös és általános gyakorlat volt a hidegháború éveiben, csakhogy akkor egészen mások voltak a technikai körülmények.) Ez az ökörködés valóban "ideges reakciókat" váltott ki a hős tengerészek körében olyannyira, hogy 27-en bedobták a törölközőt - írásban, amint a hajó teljes gőzzel befutott egy romániai kikötőbe. (A faszkalap Basescu nem sokkal az incidens előtt áradozott arról, mekkora megnyugvás Romániának az amerikai hajók jelenléte...) Az Aegist ezek szerint tovább kell bütykölni, ami biztos sikerülne is, ha az oroszok közben csak a heréjüket vakargatnák. A cikk szerzői "aggódnak" amiatt, hogy ez a fejlesztés marha sok pénzbe kerül és Amerika momentán pénzzavarban van. A cikkből kiderül hogy az egész ramazurit a "Khibiny" fantázianevü berendezés okozta (a Kola félsziget egyik hegyét hívják így). A tengeri kaland a szerkenytü "éles tesztjének" számított. A vizsga sikerült... A másik írás a "Ru facts" oldalon jelent meg, címe "A romboló megbolondult" (...). A cikk szakmai zsargonban íródott, ezért akkor is nehezen lenne megérthető magamfajta laikus számára, ha a fordítás minőségi lenne - de nem az... A cikk néhány mondata így is sokatmondó. A jelen esetben a béna kacsa személyzete semmit sem látott, semmit sem tehetett "elektronikusan", de aki nem volt rest és felfáradt a fedélzetre élvezhette a látványt - mint a moziban - azaz számolhatta a rárepüléseket és hallgathatta az öreg láda harsány zümmögését ("buzz"). Ám ezek a bitang oroszok máris egy új szisztémán dolgoznak. Az új szerkezet bekapcsolása esetén a "meglátogatott" hajó, vagy más katonai objektum kezelő személyzete csak egy fehér foltot fog látni azon a helyen, ahol a "látogató" tartózkodik. Ez sokkal humánusabb megoldás, hisz a kivégzendőknek is bekötik a szemét mielőtt... Megszólalt amerika hangja is. Steven Warren ezredes úr "elfogadhatatlannak" minősítette az orosz akciót. Az amerikai hadihajó törvénytelen behatolását nem minősítette... Megjegyzem a fiaskó nagyságához képest az orosz sajtó viszonylag kiméletes volt a kacsásokhoz. Nem így a nyugati média. Több epés megjegyzés olvasható a dologról. Az egyik a Northerntruthseeker oldalon jelent meg. "Nem csoda, hogy az USS Donald Cook gyorsan lábai közé kapta a farkát. Különös, hogy az esetről egyöntetüen hallgat az amerikai "mainstream média", ami egyáltalán nem meglepő. A bűnözők irányította propagandagépezet nem hagyja, hogy a 'juhok" megtudják, hogy Oroszország nem nehézkes, és a technoló giája egyenrangu az USA technikájával, esetenként felülmúlja azt!" Nagyon jólesett olvasnom, hogy Nyugaton is hülyítik a "juhokat"... Természetesen találgatások folynak arról is, ki hajtotta végre ezt a légi cirkuszt. Van egy "gyanúsított", a 45 éves Alexey Mizhurko, aki az első és második csecsen háborúban és a 2008-as grúz - oszét konfliktusban vitézkedett, ("zsonglőrködött") a SZU-24-essel. Úgy jellemzik, hogy a "fű-magasságban" végrehajtott repülések specialistája... E kiegészító adalékok ismeretében megnyugodtam abban a tekintetben, hogy állításaim nem bizonyultak légből kapottaknak. Azaz "quod dixi - dixi, quod scripti - scripti"! Ami viszont a végkövetkeztetést illeti, az némi kiegészítésre szorul. Régi igazság, hogy akit az isten el akar veszejteni, annak előbb elveszi az eszét. Az mára nyilvánvalóvá lett, hogy a "kiválasztott nép" totál meg van hülyülve. Utólag már látjuk, hogy Zsidóamerika az atombombák bevetése, 1945. augusztus 6-a óta, azaz idestova hetven éve, már a harmadik világháborút vívja a gój világ ellen. Izrael azért akarja elpusztítani az egész Közelkeletet, mert annak államai, ill. az államok egy része nem hajlandó elismerni Izrael állam létjogosultságát. A létjogosultság kérdőjele azonban már nem csupán Izrael, de ZsidóAmerika feje fölött is megjelent. Nem jogosult a létezésre olyan állam, amely más államok ugyanezen jogát kérdőjelezi. Az említett "demokráciák" pedig ezt teszik. Most hallom a televízióban, hogy egyesült a Fatah és a Hamász. Immár együtt (!) nem ismerik el Izrael létjogosultságát... 2014.04.24 Sz. Gy. Kiegészítés: 1 2 Drónok tánca Valami nem stimmel... A yankee felsőbbségtudat és a zsidó kiválasztottság-tudat ötvözete, a "superiority", korunk legpusztitóbb téveszméje. A kérdések kérdése, van e ellene orvosság? Ha a kór gyógyithatatlannak bizonyul [mint pl. a veszettség], aszerint kell "kezelni"... E judeoamerikai elmebaj szimptómáit ezúttal a modern hadviselés, ezen belül a "drónháború" kérdéskörében próbálom elemezni. Kétségtelen, hogy az USA, amelyet indokolt a kifejezőbb USRAEL névvel illetni, Kolumbusz tojását vélte felfedezni a drónokban, mint minden idők legaljasabb hadviselése, a "joystick háború" eszközeiben. Hogy értsük, pontosabban megértsük, miről is van szó, jelenítsük meg egy vitéz drónpilóta "munkanap ját". A New York állambeli Syracuse egyik elővárosában lévő számító gépes irányítópultnál ülő D. Scott Brenton ezredes keze ügyébe helyezi az üditőitalt, ropit, stb. majd munkához lát, ami abból áll, hogy egy Reaper típusú drónt irányít amely dögkeselyü módjára köröz a többezer kilométer távolságban levő Afganisztán fölött. "Néha heteken át figyeli ugyanazt a családot. Ha elérkezik a pillanat, hogy kilőjön egy rakétát és megöljön egy fegyveres lázadót - kizárólag akkor, amikor a nők és gyerekek nincsenek a közelben -, a szőr valósággal feláll a hátán az izgalomtól, ugyanúgy, mint koráb ban, amikor F-16-os vadászgépén bemérte a célt." Ezt a gondosságot persze a világért sem kell komolyan venni, hisz naponta érkeznek hírek arról, hogy fegyvertelen civilek tucatjait semmisitik meg, akiket "járulékos veszteségként" könyvelnek el. És különben is "...az amerikai légierő lelkészeket és orvosokat is rendel a drónirányító központokhoz, hogy segítsenek a pilótáknak a "rossz napokon", amikor pl. egy tévedésből megölt gyerek ... képét látják a monitoron. A derék szőröshátú ezredest játék közben persze nem ellenőrzi senki és ha téved nem vonják felelősségre. Egy példát azért akartam szemléltetni, mert általa - remélem - világossá válik, hogy teljesen újszerű háborúról van szó, amelynek keretében USRAEL bárkit bármikor meggyilkolhat a föld bármely pontján. Ez kiválóan és olcsón (!) müködik, mindaddig, amig légi fölény, az air superiority, valóság és nem téveszme. Márpedig épp a drónháborúnak már a kezdeti (!) tapasz talatai is azt bizonyítják, hogy a fölény hamarosan elvész! Erről szól ez az írás. A cikkhez való anyaggyüjtés szerfölött unalmas és fárasztó müvelet, de a mocsokmédia néha megröhögteti az embert. A Prim Hirek leírja például, hogy "az elmúlt nyolc év során a tényfeltáró újságírók londoni irodájának adatai szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) szervezte dróntámadásoknak már több mint 2400 ember - köztük közel 500 civil - esett áldozatul Pakisztánban" Viszont a jövő biztató, mert "az egyre tökéletesebb mesterséges intelligencia előbb utóbb azt eredményezi, hogy a gépek hozhatják meg a döntéseket harci helyzetekben, amennyiben a 'jogi és etikai kérdéseket' meg lehet oldani..." Afganisztán és Pakisztán népét tehát jogi és etikai modulokkal felszerelt drónok fogják irtani. Ez feltétlenül megnyugtató... De mit jelent ez? Nem kevesebbet, minthogy megszünt a "háborúk joga". A genfi és hágai egyezményekkel mindenki kitörölheti a seggét. Nincsenek országhatárok. Nincs területi szuverenitás. Nincs semmi, csak az erősebb joga arra, hogy a gyengébbet megsemisítse ott, akkor és úgy - ahogy kedve tartja. De ha ezt Izrael és az amerikát uraló zsidó lobbi így "rendszeresitette" mire számítanak az ellenfél részéről, ha saját csapásmérő fegyvereit létrehozza és azok hatósugarát Amerikáig tolja. Nincs még egy olyan állam, ahol a "preciziós csapások" olyan pusztulást okoznának mint éppen Amerikában. A neokon politikusoknak nyilván nem jut eszükbe a 2003 augusztusi nagy áramszünet, amikoris "az egyik percben az emberek élték a mindennapi életüket, a másik pillanatban nem volt áram és nem csak egy utcában, nem csak egy faluban, nem csak egy városban, hanem 9 államban. Egy pillanat alatt 55 millió ember maradt áram nélkül...Olyan koromsötét lett, hogy szabad szemmel is láthatóvá vált a Tejútrendszer, sőt még a műholdak is... A metrók is leálltak, az emberek pedig bent ragadtak a metróalagutakban." No meg a liftekben. És ezt a galibát egy olyan banális ok idézte elő, hogy a nagy melegben a klimaberendezések túlterhelték a rendszert. [2007-ben még nagyobb galibát egy leégett elosztó alállomás okozott.] Amerika úgy rendezte be magát, hogy minden csapás kumulativ hatást vált ki a közúti, a vasúti és a légiközlekedésben, az energiaelosztásban és ezen keresztül az intézmények, üzemek és háztartá sok müködésében. Lehet valakinek kétsége aziránt, hogy a dróncsapások épp ezekre a forró pontokra fognak zuhogni. Hogy Amerika megvédi magát ezektől? A jóval kisebb és sokkal jobban kiépitett izraeli "vaskupola" és Patriot hálózat sem volt képes erre. Miért lenne képes az a rothadt és züllött Amerika, amely még a mexikói határt sem tudja megvéde ni? De - kedves olvasóim - nem tünt fel önöknek, hogy Sziriát, Libanont, a Gázai övezetet, és főleg Iránt nem látogatják a drónok? Mi ennek az oka? Itt nem stimmel valami! A magyarázat keresgélése közben rátaláltam egy szinvonalas cikkre, amely merészen arról ír, hogy sziriában végetért az amerikai légi szupremácia. "Szíria teljesen az ellenőrzése alatt tartja a saját légterét, miután az Asszad-rezsim az utóbbi években a világ egyik leghatékonyabb - ha nem a leghatékonyabb - légvédelmét építette ki orosz segítséggel, több mint 200 ultraszofisztikált légvédelmi üteget állítva hadrendbe. Köztük van az „abszolút kategória-győztes” Páncir SZ1 mobilegység, egy igazi taktikai légtértilalmi rendszer, amely nemcsak repülőgépek, helikopterek, Tomahawk robotrepülők, Walleye 2 és Maverick levegő-föld lézerirányítású rakéták megsemmisítésére, hanem a HARM-típusú radarelhárító rakéták semlegesítésére is képes." Bizonyos körülményekből arra lehet következtetni, hogy Libanon, a Gázai övezet és főleg Irán is alaposan bespájzoltak ezekből a fránya szerkentyükből. Sőt! Nem USRAEL drónjai röpködnek tehát ezen "terrorista" államok légterében, hanem forditva! Ismétlem: ez nem stimmel! Igaz, volt egy amerikai próbálkozás, ám ennek az lett a vége, hogy Irán leszállított egy szupertitkos és szupermodern, RQ–170 Sentinel tipusu, amerikai drónt. E tény körül az amerikaiak persze megpróbáltak ködösiteni, azt állítván, hogy a navigációs rendszer spontán meghibásodása miatt elveszítették fölötte az irányítást. Ennek persze ellentmond az a tény, hogy a sértetlen (!) gépet az irániak tükörfényesre glancolva úgy állították közszem lére, mint egy nemzetközi autókiállítás topmodelljét. Aztán az is kiszivárgott, hogy ezt a mutatványt ugyancsak egy orosz [mozgó budira hasonlitó] eszközzel, az "1L222 Avtobaza” elfogó berendezés segítségével hajtották végre. Ez - a tábori klotyóra emlékeztető - idétlen járgány az "air szuperiority" elvesztésének egyik tárgyi bizonyítéka. Amugy az oroszok is mesterkednek a drónokkal. "Olyan drónt dolgoztak ki, amely sajátos szerkezete révén képes akár a helyiségeken belül is repülni. A berendezésnek nincs szárnya, egészében véve leginkább egy repülő ventillátorhoz hasonlít. ... A berendezés nagysága 15 centimétertől 2 méterig terjed het" Ha most ezt a drón-technikát "összegondoljuk" a robottechnikával, egyáltalán nem tekint hető scifinek egy olyan elképzelés, hogy egy ilyen szobai ventillátor robotot szállít egy katonai létesitmény irányító központjába és átveszi D. Scott Brenton ezredes helyét a számitógép mel lett. Ha még egy kis humort is beletáplálnak könnyü elképzelni, mit fog az amerikai drón pajtásá val végeztetni... És ezek után térjünk át bizonyos kóbor drónok izraeli látogatásaira. A drón kifejezés becenév, zümmögő rovart jelent. Hivatalos elnevezésük UAV „Unmanned Aerial Vehicle", azaz ember (pilóta) nélküli jármüvek. A titokzatos izraeli látogatók "Unnamed", azaz névtelen jármüvek is, mert nem nem tudni egyikről sem, ki fia - borja. Az izraeli légierő nagy diadala, hogy - második nekirugaszkodásra - sikerült a legutóbbi drónt nem leszállitani, hanem lelőni, minden ellenkező látszat, ill. vélemény dacára Izrael (és Amerika) súlyos és fenyegető kudarca. Mindjárt kiderül, miért. Már belátom, milyen igaza volt a tömeggyilkos - béke nobeldíjas, izraeli miniszterelnöknek Menac hem Beginnek, amikor a katonák előtt az úgyszólván az egész közelkeletet magába foglaló "Nagy Izraelről" fantáziált. A jelenlegi Izrael tényleg olyan kicsi, hogy elemi érdeke minden potenciális támadót a határaitól lehető legtávolabb azonositani és semlegesíteni. Ez a látogató nem az első volt. Az ATV írja, hogy 2005. április 12-én a Hezbollah egy pilóta nélküli gépének sikerült átrepülnie Izrael északi területének egy része fölött anélkül, hogy lelőtték volna. 2006 júliusában az izraeli erők lelőtték izraeli területi vizek fölött a Hezbollah egy drónját, amelyen sem fegyver, sem robbanószer nem volt. Lehullott a lepelről titok. Irán elismerte a drón apaságát. Hát persze hogy a Sahid 129-es volt a tettes! Ezt olyannyira sejtettem. hogy a masina fényképét le is hoztam (!) A "Vér és rög valósága" c. írásomban. Nem akartam azonban Iránt "rágalmazni"... Most viszont Áhmád Vahídi perzsa védelmi miniszter a teheráni tévének elmondta a sztorit. Az sem lepett meg, hogy - a miniszter szerint - a zümmögő jó minőségü felvételeket készitett útközben. Ami az új "hadijogot" illeti. arról is nyilatkozott, hogy Iránnak és a Hezbollahnak joga van Izrael légterébe behatolni. Ezt a viszonossággal indokolja, vagyis arra hivatkozik, hogy Izrael is gyakran behatol Libanon légterébe. Ez az indokolás téves. A lényeg ugyanis az, hogy Iránnak (és a Hezbollahnak) módja (!) van a behatolásra és mindenfajta müvelet végrehajtására, izraeli állampolgárok célzott megsemmisítését is beleértve. Nem akarom elkiabálni, de erre is alighanem sor kerül hamarosan. Majd meglátjuk, hogy ízlik a zsidóknak a saját főztjük: az air superiority helyett az "air minority" . Dehát ki ne tudná, ha nem egy csaknem hatezer éves nép, hogy az élet hol kerék, hol talp. Ja! A lyukas zászló, mint szimbólum, újabb formátumban jelent meg az iráni sajtóban... Nos, hogy esett a legutóbbi szóban forgó eset. Ennek megértéséhez ide kell másolnom Izrael térképét. Az "Izraeli (!) Hirlevél" írja, hogy "Vasárnapi sajtóközlés szerint a drónt az Izraeli Légierő egy F16i tipusú vadászgépe a Jatir-erdő térségében lőtte le. A pontosan meg nem nevezett hely valahol a Beér Seva és Árád városokat összekötő 31. számú műúttól északra, a Palesztin Autonómia déli határánál van, nem messze a Holttengertől. A „Jiszráél Hájom” napilap vasárnapi számában az olvasható, hogy a drónt a dimonai Nukleáris Kutató Központ reaktorától mindössze 30 kilométernyire lőtték le." Ez a térséget a térképen kék háromszöggel jelöltem. A további sajtórizsa, hogy azért itt, mert nem akarták lakott terület fölött lelőni, nehogy a zsidócskákban kár essen. Marhák! Nem ismerik a térképet, vagy azt hiszik mi buta gójok nem ismerjük.Hasszán Naszralláh, a libanoni síita ellenállási mozgalom, a Hezbollah vezetője ugyanis megerősítette, hogy október 6-án a Huszein Ayub fedőnevű akció során szervezete küldte a drónt a zsidó terrorállam légterébe, amelyet az izraeli légvédelem félórás késlekedést követően volt képes megsemmisíteni, ráadásul csak a második próbálkozásra. A távirányítással működtetett repülőgép több száz kilométert repült az izraeli légtérben, és megközelítette a Dimonában működő izraeli atomlétesítményt ... a legfejlettebb haditechnikai eljárással kiépített izraeli és amerikai védelmi rendszer jó ideig nem volt képes nyomon követni a drónt. Mindez csak egy része a mi hadi képességeinknek – figyelmeztetett a Hezbollah vezetője, hozzátéve, hogy az izraeliek beismerték kudarcukat, amely annak ellenére követke zett be, hogy a nyugati hatalmak ellátták Izraelt a legfejlettebb haditechnológiával. A Beersheva - Árád - Dimona három szöget Libanonnal összekötő egyenes tényleg többszáz kilométer hosszú és átszeli Jeruzsálemet is! Ez a drón nyilván csak ízelitőnek volt szánva, bár nem lehet tudni, hogy hosszú "békés" repülése során hányezer felvételt továbbított a gaz terroristáknak... Ez a garázda drón az agyára megy az embernek! Most olvasom az Oroszország Hangja tudósítását a BBC nyomán arról, hogy "a drón három órán keresztül (!) tartózkodott Izrael légterében ... Irán rendkívül fontos videó információt kapott amerikai és izraeli erők közelgő közös hadgyakorlatáról ... Feltételezhető, hogy az iráni pilóta nélküli szerkezet lefény képezte a ballisztikus rakéták telephelyeit, a nagy repülőtereket, esetleg még a Dimonai Központ nukleáris reaktorát is." Ha viszont ez igaz, teljességgel megváltozik a leányzó fekvése. A drón ezek szerint nem egyenes vonalon repült, hanem cikcakkban. Ezt a görbét a népnyelv az ökörhugyozáshoz hasonlítja. Ez azt jelenti, hogy Izrael gyakorlati lag védtelen azzal a harci technikával szemben amit Amerika és ő maga alkalmaz külföldön. Remélem, olvasóim emlékeznek arra, eszelősen ismétlem, hogy Izraelnek el kell szenvednie első vitathatatlan, megren ditő erejü katonai vereségét ahhoz, hogy az emberiség fellélegezhessen az állandó fenyegetőzés lélektani hatása alól. Nos ez a katonai vereség bekövetkezett. Ez a kis kütyü megmutatta országnak, világnak, laikusnak és katonai szakértőnek, hogy a "félelmetes" Izrael nem sebezhetetlen. Persze, ha atomfegyvereket szállító drónok után vágyakoznak, azt is megkaphatják. Van itt még egy dolog, amelyet fenntartással (!) említek, mert túl fantasztikusnak tünik. Mehran Tavakoli Keshe iráni atomfizikus találmányáról, az u.n. "Magrev reaktorról" van szó. Ez a szerkezet állítólag képes arra, hogy "blokkolja az elektromágneses mezők információtovábbítását, így az információk átadásának ellenőrzését is a műholdak részéről és minden globális megfigye léssel kapcsolatban képes megzavarni, vagy akár blokkolni az USA kommunikációs rendszereit minden frekvencián, akár távoli pontok között is. Minimális erőfeszítéssel pedig le tudja bénítani a műholdas adatátvitelt is, legyen bármelyikről szó. Magyarán "annyi" lesz a sokat emlegetett amerikai tudatmódosításnak, a fejek felett cirkáló pilóta nélküli drónoknak és még a HAARP-nak is..Fantasztikusnak fantasztikus. De ha valaki a fenti drón - mutatványt előre megjósolja vajon nem nevezik fantasztának. Ezzel most nincs más dolgunk, mint figyelni a hireket. 2012.10.13 Sz. Gy. Repedezik a bársony(os) nadrágUkrajna Keresztül - kasul kijárva Marxista Egyetemet csupa rosszat hallottam a gaz imperialisták "fellazítási taktikájáról". Azt azonban nem sejtettem, honnan is sejthettem volna, hogy a nemzetközi helyzet addig - addig fokozódik, amíg a béketáborból [ahol erõs bástya voltunk] kompországunk, úgyszólván észrevétlenül átsodródik a másik partra, az Ígéret Földjére [mármint a zsidók számára berendeezett Ígéret Földjére]. A komp utasainak döntõ többsége, a bamba gójok, tulajdonképp azt sem tudták, mi történik velük. Néhány fineszes gazemberre figyeltek [ma karizmatikus értelmiségnek, felsõ papságnak hívjuk õket] akik a korláthoz tódulva lelkes "ah", "oh" kiáltásokkal fejezték ki elragadtatásukat az elébük táruló "látvánnnyal" kapcsolatban. Odaát már minden le volt [jóelõre] zsírozva. A bárkát könyvjóváírással, cakk - pakk, átvették. Átvették az egész legénységet is, rangjuk megtartásával, folyamatos munkaviszonnyal, a korkedvezmények, végkielégítés, emelt nyugdíj, stb. garantálásával. Bástya és Virág elvtársak folytathatták tevékenységüket, csak az irány változott száznyolcvan foknyit. A szocializmus társadalmi, gazdasági rendje helyett a kapitalizmus társadalmi, gazdasági rendjét kellett védeniük, csak már nem az imperialisták, hanem a honi gójok ellen. Meg is gyapálták õket emberül, ha hõzöngeni mertek. A birka magyarok hályogos szemébe még port sem kellett szórni, hogy itt valami forradalom zajlott volna, akár "bársonyos" kivitelben is. A legfõbb svihák, Antall József, a pofájába is vágta néhány késõn ébredõ okvetetlen kedõnek: "tetszettek volna forradalmat csinálni". Beszéljünk mostmár Ukrajnáról. Ott volt (!) "bársonyos forradalom". Az orosz medve ezt, mint korábban Ukrajna "FÁK-ba szakadását", azért türte, mert téli álmából ébredvén, még gyönge és bamba volt. Nem volt továbbá "birodalmi öntudata", egy csipetnyi sem... A "magyar sajtó" persze folyamatosan nem tájékoztatja a bambákat az olyan eseményekrõl, amelyek közeli, vagy távolabbi következményeit majd viselniük kell, gyapjúnyírás, vagy megynyúzás formájában. Nem! Mi Gyõzikét akarjuk, heti sok órában nézigélni, fõleg mióta fõzikélni is kezdett. Kit érdekel a Kercsi szoros? Száz közül kilencvenöt azt sem tudja hol van. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Emiatt ha földrajz órára nem is, néhány unalmas földrajz percre mellõzhetetlenül szükség van. A baloldali politikai térképen látható, hogy Ukrajna testébõl "vékony fonálon csüngve" belelóg a Fekete Tengerbe a Krim félsziget. E "fityegõ" a jobboldali néprajzi térképre pillantva válik érdekessé. E csüngõ, fõleg az alja, ugyanis vörös mint a bika töke. A magyarázatot a fenti statisztikai kördiagram nyújtja, amelybõl kiderül, hogy Ukrajna lakossága ötvenkétmillió fõ. E népesség 73 %-a ukrán és 22 %-a orosz, ami 11.462.000 fõnek (!) felel meg. A madászarta fejû Gorbacsov árulása folytán [csak Ukrajnában] tizenegy és félmillió orosz eszi a kissebbségi sors keserû kenyerét. Bele tud nyugodni ebbe az anyaországi és az "ukrajnai" orosz? Nem tud. [A második világáború közvetlen oka is Németország versaillesi megcsonkitása volt.] A [bonyolult] helyzet persze nem olyan egyszerü, amilyennek [egyébként nem is] látszik... Oroszország nagy baja, hogy - dacára buzgó imperializmusának - kontinentális nagyhatalom maradt, ennek minden hátrányával. Ezt a hátrányt a Nagy Sztálin sem tudta kiküszöbölni. Egyelõre csak a, félig zseni - félig õrült, Zsirinovszkij álmodozik éberen arról, hogy Oroszországnak joga van lejutni az Indiai Óceán partjaira, hogy ott flottabázisokat építve, beszálhasson a nagyhatalmak versenyébe a világóceánokon is. A sanyarú helyzet az, hogy a melegtengeri orosz flotta a Fekete Ten ger egérfogójában darvadozik. Az Atlanti Óceánra [amely még mindíg nem az Indiai-, vagy pláne a Csendes óceán] csak a Nato - tag Törökország területéhez tartozó Dardanellák halálszorosán, majd az angolok által bitorolt Gibraltári kapun tudna átnyomakodni. Az oroszoknak a tengeri csatákat illetõen nincsenek "pozitív élményei": vélhetõleg jól emlékeznek még a "nevezetes" csuzimai vereségre. "Az orosz távol-keleti flotta veresége után a cári hadvezetés a balti-tengeri flottát indította útnak. Rozsgyesztvenszkij admirális az 'angoloktól nem kapott engedélyt a Szuezi-csatornán való átkelésre', így az erre egyáltalán nem alkalmas orosz hajókkal meg kellett kerülnie Afrikát és csak fél év után, 1905 májusában ért a hadszíntérre. A döntõ ütközetre május 27-én került sor. Togo tengernagy felkészülten várt a Japánt Koreától elválasztó csuzimai szorosban: 4 csatahajójával, 25 páncélos- és könnyûcirkálójával, 21 rombolójával és 57 torpedónaszádjával bekerítette, és néhány óra alatt harcképtelenné tette az egész orosz flottát." Óh ezek a kedves liberál-parlamentáris-demokratikus angolok! Fentebb említve van a Gibraltári-szoros birtoklása. Annakidején õk mûködtették a csiki-csuki malmot a Szuezi-csatornánál is. De a "nagy szövetségest", akinek segítségével leverték a Nagy Napoleont, nem engedték át. Churchill, az emberevõ miniszterelnök, bon motjairól volt híres. Az egyik így szól: "Angliának nincsenek barátai, csak érdekei". Szentigaz! Így eshetett meg, hogy Anglia gyarmatosította [többek között] a partjaitól több mint tízezer kilométerre fekvõ, nála százszor nagyobb, Indiát. Az elrabolt értékek fejében pedig olyan "jólétet" teremtett, hogy hinduk tizmilliói az utcán születnek, "élnek" és halnak meg, még ma is, a gyarmati örökséget nyögve. Ezt a tételt támasztja alá a Kína ellen viselt többfelvonásos Ópium-háború is, amelyet az angol hadiflotta azért vívott hogy az ópium bevitel kérdésében "meglágyítsák" a kínai császárt. [Melágyították...] Mindebbõl teljesen nyilvánvaló, Isten úgy rendezte el a Világot, hogy a "demokratikus", ill. "fejlett" nemzeteknek joguk van hódítani, ölni rabolni. Mások pedig, pl. Oroszország, tüstént a "Gonosz Birodalmává" neveztetik ki, ha a "demokratikus" módszereket - ügyetlenül - utánozni próbálja. Világos! Nemde? --------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Most mi van, pláne mi lesz akkor, ha minden oroszok cár atyuskája Putyin is elkezd anekdótázni, holmi orosz érdekekrõl? Ez a kérdés épp most vált aktuálissá egy friss hír kapcsán, amely így szól. "Oroszország sikeres kísérletet hajtott végre Bulava rakétával. A rakéta, amely át tudja törni a rakétapajzsot! Az orosz haditengerészet sikeres kísérletet hajtott végre csütörtökön a Bulava [Buzogány] interkontinentális ballisztikus rakétával - közölte a moszkvai védelmi minisztérium egyik tisztségviselõje. Orosz szakértõk szerint a Bulava képes áttörni az amerikai rakétavédelmi rakétarendszert. " [MTI. 2008.09.18] Ha egy uralkodó ilyen fegyverhez jut, törvényszerûen fellép nála a "Móricka szindróma", azaz mindenrõl "az" jut eszébe... Persze ez a hír nyilván csak véletlenül jelent meg, épp most. * * * E jókora, ám kényszerü, kitérõ után vissza az ukránokhoz! "Három év alatt a harmadik rendkívüli parlamenti választására készülhet Ukrajna, amennyiben nem talál megoldást az ukrán parlament az újabb koalíciós válságára, amely nyomán a kormányfõ nevével fémjelzett Julia Timosenko Blokkja [BJUT] és az államfõ mögött álló Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem [NU-NSZ] szakított egymással. A narancsos koalíció konfliktusa lényegében a 2009 végén esedékes ukrán elnökválasztás elõcsatározásaként is értelmezhetõ, különösen, miután Timosenko hétfõi sajtótájékoztatóján bejelentette: nem fog kimaradni a megmérettetésbõl. A Viktor Juscsenko elnökkel eddig is ellentmondásos szövetségben lévõ Timosenko szerint az elnök csak "Nyugaton kíván pontokat szerezni azzal", hogy feszültséget teremt Moszkva és Kijev között az ukrajnai Krím félszigeten állomásozó orosz fekete-tengeri flotta ügyében. [Juscsenko nem kívánja meghosz szabbítani a Szevasztopoli bázis 2017-ig szóló orosz használati jogát.] Néhány gyertmektáp szállitó amerikai hadihajó nyilván jobban tetszene a "népi önvédõ" elnök úrnak. Bár, Timosenko politikailag a nyugati integráció és a Moszkvától való távolodás híveként határozta meg magát, mostani kijelentése nem meglepõ azután, hogy az oroszajkú kelet-urkajnaiak támogatását élvezõ, eddig kibékíthetetlen ellenfélnek tekintett Régiók Pártjával [PR] közösen szavazott a múlt héten az államfõ mozgásterének további szûkítésére, felvázolva ezzel egy BJUT-PR koalíciót. Ez a disznó már azért is megérdemel egy golyót a koponyájába, amiért az általa vezetett USA-CIA ügynökséget a "Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem" fantázianére merte keresztelni. Esélye van rá, hogy meg is kapja. Bár Timosenko továbbra is fenntartotta a narancsos koalíció lehetõségét, az elnökkel szembeni fellépése ezt az utat szemlátomást lezárta, miután a kormányfõ kijelentette: a Nemzetbiztonsági Tanács az 1937-es évhez hasonló politikai nyomás alatt áll, pártja tagjait és õt magát is állandó megfigyelés alatt tartják. Szerinte ezzel függ össze az is, hogy csütörtökre ügyészi idézést kapott. [Hivatalosan tanúként kell vallania a Juscsenko elleni 2004-es mérgezési ügyrõl, amellyel a narancsos forradalom idején az orosz titkosszolgálatokat vádolták.] Egyúttal megemlítette, hogy a jövõben szükség lenne az államfõ mentelmi jogának megvonására is." [NOL 2008. szeptember 8] Ha az orosz titkosszolgálatok megölik Juscsenkót, csak azt a nemzetközi gyakorlatot alkalmazzák, amit a CIA is alkalmaz. A "mérgezési kisérlenek" pedig büdös [CIA (?)] provokáció szaga van, hiszen az "igazi" orosz titkosszol gálat szakemberei nem fognak mellé. Juscsenkó úr pedig mérget vehet rá: ha az oroszok meg akarják mérgezni, meg is fogják mérgezni. Bár, mint nemzetáruló, nem nilyen sorsot érdemel. Még nem ejtettünk szót az olaj és gázháborúról, amely az USA és Oroszország között folyik, miközben a parasztok hullanak [majd]. Most egy bizonyos orosz-kazah-türkmén mesterkedés borzolja a kedélyeket, fõleg Európában. Ez a téma nem tartozik ide, de annak kapcsán emlegetik a "Nabucco - projektet", amelybe reményeiket fektetik a honi marhák is. "Az orosz-kazah-türkmén terv az Egyesült Államokban és Európában minden bizonnyal megerõsíti azokat a félelmeket, hogy a megállapodást Moszkva politikai célokra használhatja fel. Washington azt szeretné, ha a türkmén gázszállítás a Kaszpi-tengeren át történne Nyugatra, Oroszország kikerülésével. Elképzelése szerint az erre szolgáló Transzkaszpi vezeték a Kaszpi-tenger alatt Azerbajdzsánba, majd a Baku-Tbiliszi-Erzurum vezetéken át Törökországba, onnan pedig az EU-védnökség alatt tervezett balkáni Nabucco vezetéken [Magyarország érintésével] Ausztriába és Észak-Olaszországba juttatná a türkmén gázt. A türkmén államfõ a maga részérõl szombaton Türkmenbasiban azt hangoztatta, hogy hazája nem vette le a napirendrõl a Transzkaszpi gázvezeték építésének tervét sem, amely Oroszországot elkerülve juttatna az európai piacokra türkmén földgázt. [MTI - origo] Tehát Washingon, mint tõszomszéd, rendezgeti az olajvezeték-épitések dolgát. Gondolom, ettõl Putyin még tud aludni. Nagyobb probléma, hogy a Juscsenko-féle "bársonyos Ukrajna" banditaakciókat tervez, ill. haj végre a területén keresztül vezetett olajvezetékek ellen. A bátorságot az amerikai neokohn "államférfiak" bujtogatásából meríti. "Azerbajdzsánba érkezett, majd Grúziába és Ukrajnába utazik további Dick Cheney. Cheney egyike azoknak a neokonzervatív politikusoknak, akik a Kaszpi-tenger térségében alternatív energia útvonalakat akarnak kiépíteni Moszkvában Washington ellenséges szándékainak bizonyítékaként értékelik hogy [...] Cheney az érdekszféra egy másik államában, Ukrajnában is az oroszellenes szövetségeseket próbálja megerõsíteni. Neokon ideológusként Dick Cheney volt az iraki háború egyik motorja, kulcsszerepet játszott a terrorizmussal gyanúsított személyekkel szembeni "kemény kihallgatási" technikák védelmében, és mivel korábban a Halliburton nevû olajcég egyik vezetõje volt, kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, miként kapott a cég zsíros iraki szerzõdéseket. Azerbajdzsán naponta egymillió hordó olajat termel ki, és ez eddig a Baku-Ceyhan vezetéken, Oroszország elkerülésével érkezett a Földközi tengerre. Csakhogy az azeri vezetés a nyugati aggodalmakat növelve közölte, hogy a grúziai helyzet miatt az olaj egy részét egy orosz területen áthaladó vezetéken küldi tovább. Moszkva ugyancsak elégedett lehet azzal, hogy Vlagyimir Putyin miniszterelnöknek sikerült megállapodnia Üzbegisztánnal egy Oroszország felé haladó új gázvezeték építésében." [ 2008-09-03 Világgazdaság Online] E közönséges bûnözõ vicsorgó szörnypofáját szemlélve summáznám különbejáratu véleményemet a "bársonyos forradalmak" révén keletkezett rendszerekkel kapcsolatban. Semmi kétség nem merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy Amerika [CIA] a "tavistock szisztéma" alkalmazásával, "bársonyos forradalmakat" kirobbantva, összezuzza azokat az államokat, amelyek mint "ujdonsült demokráciák" hídfõt képezhetnek egy Oroszországgal szembeni agresszió céljaira. Az ugyancsak imperialista Oroszország e, bekerítésére és megsemmiksítésére irányuló akciók vonatkozásában, "kvázi jogos védelemben" van. Nem lehet kétség aziránt, hogy - foggal körömmel - védeni is fogja azt, aki az övé, azt ami az övé. Ebben a helyzetben az Amerika iránti "lojalitás" nemzetellenes, idehaza is. 2008.09.20 Sz. Gy. Rothschild A kezdet A Rothschild-ok története Frankfurt am Mainban kezdõdött, ahol a Rothschild dinasztia "õsapjának" Meyer Rothschild-nak elõdei generációkon keresztül éltek, a két végén láncokkal elzárt, katonák által õrzött Judengasse - Zsidó utca - egyik házában. A házon vörös cégtábla (Rothschild) lógott, innen a család neve. Az ifjú Meyer tanoncéveit Frankfúrtban töltötte, ahol a hatóságok kevésbé keményen bántak a zsidókkal. Az Oppenheimer bankházban töltött inasévek után 1764.-ben tér vissza Frankfurtba, s amikor elõször közelítette meg a gettót, minden utcakölyök "zsidó, tedd a kötelességed !" kiáltására - a törvény parancsainak megfelelõen - a fal mellé kellett húzódnia, és mélyen meghajolva kellett levennie magas tetejû süvegét. Inasévei alatt családja elszegényedett, és már nem az utca "jobbik felén" laktak a "vörös cégéres" házban, hanem egy roskadozó, nedves viskóban, amely a kapu fölött himbálózó cégérrõl a "Serpenyõs ház" nevet viselte. Itt kezdett Meyer Rothschild régi pénzekkel kereskedni. Maga írta a katalógusokat, s a pénzekkel rendszeresen végig látogatta a német fejedelemségeket, hercegségeket. A Serpenyõs házban afféle pénzváltó helyiséget is berendezett. Ez volt az elsõ "bankháza" 4 négyzetméteren. A pénzváltás nyereségét az érmekereskedelem kiterjesztésébe fektette, megszorult gyûjtõk készletét vásárolta fel belõle. Kapcsolatai olyan magas körökig terjedtek ki, hogy 1769.-ben, a Serpenyõs ház falára új cégtáblát szögeztek: "Meyer Rothschild, õfelsége Vilmos hanaui herceg ügyintézõje". Ez nem volt semmi, mert a parányi hercegség ura, valójában egyike volt Európa leggazdagabb uralkodóinak, afféle hercegi bankár, és uzsorás volt. Rothschild fokozatosan bekapcsolódott ezekbe az üzletekbe is. A lassan gazdagodó család új házba költözött, amelyen zöld cégtábla lógott, és így a "Grünschild" nevet viselte. Egy ideig töprengtek azon, hogy nem kellene e felvenni az új cégtábla nevét családi névként, de a réginél maradtak. A pénzügyi robbanás Ezt Meyer Rothschild öt fia okozta, akik sokkal erõszakosabbak voltak félénk, óvatos apjuknál. Az elsõ nagy "nemzetközi fogást" 1804.-ben bonyolította le az öt testvér, amikor a dán királyság teljesen tönkrement. A dán király a nagybátya volt Vilmosnak, aki azt gondolta, hogy ha úgy tud kölcsönt adni Dániának, hogy az üzletnél nem szerepel a neve, akkor megfelelõ uzsorakamatot követelhet ki. (Másképp nem kopaszthatja meg a rokonát…). Az üzletet az öt fiúra bízta. A nagy bankházak tombolva vették tudomásul, hogy egy ismeretlen gettó milliomos rántja ki busás kamatra adott kölcsönnel a dán királyságot a csõdbõl. Senki nem tudta, hogy a pénz Vilmos kincstárából származik, és a Rothschild-ok a titoktartásért kapták a hasznot. Úgy tûnt, hogy jelentõsen meggazdagodik a család, de ekkor megjelent Napóleon. 1806.-ban Hessent is megszállták Napóleon seregei. Vilmos elmenekült, és vele a Rothschild-ok legnagyobb pártfogója. Napóleon pénzügyminisztériuma azonban nem bírt a Rothschild családdal. A trónfosztott Vilmos herceg adósainak, szerte Európában, hivatalosan a francia kincstárnak kellett volna megfizetniük adósságukat. A Rothschild fiuk azonban dupla fenekû hintóban száguldozták végig az német hercegségeket, és busás jutalék fejében, a francia hatóságok orra elõtt szedték össze Vilmos herceg kintlévõségeit. A rendõrség megjelent ugyan a frankfurti gettóban, a "zöld cégtábláról" elnevezett házban, de ott csak egy öreg pénztárost találtak. Vilmos herceg adósságlevelei az országutakon száguldozó Rothschild hintók kettõs padlója között rejtõztek. Persze az összeszedett pénzt nem kellett nyomban átadni, ezért befektetés után néztek. Ez önként kínálta magát. A Napóleon ellen küzdõ Anglia kontinentális blokádján át, csempész hálózatot szerveztek, aminek segítségével fûszerek, gyapot, selyem, dohány, cukor, kávé, és indigó valóságos özöne áradt a kontinensre, persze a blokád miatt horribilis áron… Az ezen szerzett vagyon már elég volt, hogy eredeti szakmájukhoz visszatérjenek, abbahagyták a csempészést, és ettõl fogva már csak egyetlen árut adtak el, a PÉNZT. Eldöntötték, hogy Napóleon bukására fognak spekulálni. Ez a császár legfényesebb éveiben, nem kis éleslátást bizonyított. Meggyõzték Vilmost, hogy vagyonát fektesse angol államkölcsönökbe. Ekkor már akkora hatalmuk volt, hogy Vilmos üzletei már nem elégítették ki õket. Elvállalták a Kelt-indiai Társaság aranykincsének eljuttatását az Ibériai-félszigeten harcoló Wellington hercegnek. Az arany egyetlen útja Franciaországon keresztül vezethetett. A Rothschild-ok hamis leveleket írattak, amikben az állt, hogy a Rothschild-ok aranyat akarnak kihozni Angliából, de ezt az angol kormány ellenzi, mert az arany kiáramlása meggyengíti az országot. Hagyták, hogy ezeket a leveleket a francia titkosrendõrök elkapják. Bekapták a horgot. Hiszen ami rossz Angliának, az jó Napóleonnak, és az aranyat átengedték... A legnagyobb húzás Mindenképpen a waterlooi csatával kapcsolatos. Az öt fivér páratlanul gyors hírvivõ, és futárszolgálatot épített ki (ennek a londoni ága, egészen a második világháborúig a régi formájában maradt fenn !) Az információ pénzt ért, és mi volt értékesebb információ, mint a waterlooi csata végeredményének ismerete ? A londoni tõzsde reszketve figyelte az eseményeket. Ha gyõz Napóleon, zuhannak az angol államkötvények, ha veszít, a császársága összeomlik, és az angol államkötvények az égig emelkednek. 1815. június 20.-án hajnalban, a Rothschild futár NYOLC ÓRÁVAL KORÁBBAN érkezett meg, mint magának Wellington hercegnek a hírvivõje !!!! Nathan Rothschild elõször az angol kormánnyal közölte, hogy Napóleon vereséget szenvedett, és átment a tõzsdére. A helyében mindenki angol papírokat vásárolt volna, méghozzá tömegével. De Õ egy szót sem szólt, elfoglalta megszokott helyét, és a tõzsde egyik oszlopának támaszkodva, és eladott. A tõzsdén végigszaladt a hír: Rothschild elad !!! Nyilván tud valamit, Waterloo elveszett ! S a londoni Rothschild tovább öntötte a piacra az angol államkötvényeket. Csak eladott !!! Azután, amikor a papírok ára a mélypontra zuhant, és a tõzsde még nem ébredt fel, egyetlen mozdulattal visszavásárolt mindent, amit korábban eladott, csak éppen az eladási ár töredékéért. Néhány perc múlva a tõzsdére is megérkezett a hivatalos hír Napóleon vereségérõl. Szinte megszámlálhatatlan profitot söpörtek be. 140 évvel az eset után, így kommentálta az akkori eseményeket Frederic Morton, a dinasztia egyik életrajzírója: "Ki sem lehet számítani, hogy az utódoknak hány kastélyt, versenyistállót, hány Watteau- és Rembrandt képet kerestek meg azon a napon." Évtizedekkel az eset után is sokszor megtörtént, hogy az angol kormányt a Rothschild-ok 10 - 12 órával korábban tájékoztatták különbözõ eseményekrõl, mint ahogy az angol nagykövetség jelentései megérkeztek volna. (Különlegesen tenyésztett postagalambokat épp úgy használtak, mint különlegesen megépített hajókat, amik más utast nem vehettek fel.) Ezért gyakran elõfordult, hogy angol, francia, spanyol nagykövetek a Rothschild-okra bízták a követségi postát is. Nemesi rang A Rothschild-ok 1817 táján finoman jelezték a bécsi udvarnak, hogy megérdemelnének már valamiféle kitüntetést, az eddigi szolgálataikért. Kaptak ekkor egy arany tubákosszelencét, rajta a császár gyémántokból kirakott monogramjával. Ekkor finoman közölték az udvarral, hogy gyémántokkal el vannak látva, inkább nemességet igényelnének. Tekintettel az izraelita származásukra a legalacsonyabb kategóriába sorolták õket, és felszólították õket, hogy terveztessék meg a családi címert. Az öt fivér nem volt szívbajos. Olyan címertervet nyújtottak be, ami egy fõhercegnek is a becsületére vált volna. Volt abban minden, a sastól a leopárdig, az oroszlántól, az öt fivér egységét jelképezõ, egy marokba fogott öt arany nyílvesszõig. Ráadásul a címert körülvevõ díszítésekre még koronás, páncélozott fejeket is terveztettek. Az üggyel foglalkozó hivatal rémült levelet írt a pénzügyminiszternek, hogy a Rothschild-ok címerterve megvalósíthatatlan, mert a heraldika törvényei szerint nem jár nekik se korona, se oroszlán, se sas madár. A hivatal tisztviselõi csúfosan összefirkálták a drága pénzen tervezett címertervet. Nem sokkal késõbb 1822. szeptember 23.-án, a Rothschild ház 900.000 aranyforint személyi kölcsönt adtak Metternichnek, a császár mindenható kancellárjának, hétévi visszafizetésre, és különlegesen kedvezõ kamatra. Öt nap múlva egy császári parancs, mind az öt fiút bárói rangra emelte, és a heraldikai iroda bürokratái fogcsikorgatva engedélyeztek mindent, amit a címerbe beterveztettek (sast, oroszlánt, sisakot…). Ma is ez a Metternich kegyébõl kapott címer díszíti a Rothschild bankházak személyi használatra szánt levélpapírjait. Bizalom Londonban Ebben az idõben történt, hogy Nathan Rothschild be akart váltani egy hitellevelet a Bank of England irodájában, amely a frankfurti Rothschild háztól származott. Itt közölték vele, hogy csak a saját bankjegyeiket hajlandók aranyra váltani, más bankokét nem. Másnap Rothschild ismét megjelent egy tíz fontos bankjeggyel, hogy váltsák azt neki aranyra. Ezután tömött pénztárcájából elõvett még egyet, és azt is aranyra váltotta. Néhány órán keresztül folytatódott ez a játék itt, és az Angol Bank másik kilenc fiókjánál egy idõben, ahol megbízottai ugyan ezt tették. Ezen a napon 100.000 fonttal csökkent az angol aranykészlet. Másnap reggel Nathan Rothschild, és kilenc képviselõje ismét megjelent a pénztárnál. Az elõsietõ igazgató megkérdezte tõle, hogy meddig akarja még folytatni ezt a rossz tréfát ? A válasz: "A Rothschild bankház, mindaddig bizalmatlan lesz a Bank of England bankjegyei iránt, amíg a Bank of England bizalmatlan a Rothschild bankház hitellevelei iránt…" Párizsban Heine, a költõ sokszor járt ebben a Rothschild házban, de szabad szelleme nem nagyon tûrte az arany elõtti hajlongást. Õ így irt: "Figyeltem, hogyan hajlonganak és alázkodnak meg elõtte az emberek. Úgy csavargatják a gerincüket, hogy azt a legkiválóbb akrobata sem tudná utánuk csinálni. Irodájának az ajtaja elõtt úgy elönti õket az alázat, mint Mózest Horéb hegyén, amikor felfedezte, hogy Szent Földön jár. Mózes levette saruit, és bizonyos vagyok benne, hogy ezek is levennék a cipõiket, ha nem aggódnának, hogy a lábszaguk zavarja a bárót… A minap láttam, amint egy arany libériába öltözött lakáj végighordozta a bárói éjjeliedényt a palota folyosóján. Valami tõzsde spekuláns várakozott ott, és megemelte a kalapját a nagyfontosságú edény elõtt. Megjegyeztem ennek az embernek a nevét; idõvel biztosan milliomos lesz belõle…" Heine nem hajlott meg az arany elõtt, egy ízben, amikor meghívták vacsora utáni kávéra, és konyakra, a következõ levelet küldte vissza: "Kedves Báró Úr ! Én rendszerint ott iszom meg a vacsora utáni kávémat, ahol vacsorázom…" Szuezi csatorna 1875. november 14.-én, egy vasárnapi napon, Londonban, vacsora közben hozta az inas a hírt a Rothschild-ok párizsi besúgójától, hogy az adósságoktól fuldokló egyiptomi uralkodó felajánlotta a franciáknak a birtokában lévõ Szuezi-csatorna részvényeket, de elégedetlen a felkínált összeggel. A csatornára már régen rá szerették volna tenni a kezüket az angolok, de nem tudták tárgyalásra kényszeríteni a másik felet. Az informátortól származó hír jelezte, most jött el az idõ ! Az egyik korabeli feljegyzés szerint a két fivér csak ennyit mondott egymásnak: "Vajon mennyit akarnak ?" Mindketten felálltak, és visszamentek Párizsba. Mire ott felszolgálták a vacsora utáni konyakot, már tudták a választ. Az eladó, akkori értéken 44 millió amerikai dollárt, azaz 4 millió fontot akart kapni, ami elképzelhetetlenül nagy összegnek számított akkor. Már megint hamarabb értesültek a történtekrõl... Másnap, csikorogva beindult a politikai gépezet is. De a parlament éppen szabadságon volt, és egy törvény megtiltotta, a Bank of Englandnak, hogy a parlament ülésszünetében kölcsönt bocsásson a brit kormány rendelkezésére. Egyébként is, a bank vezetõi közölték, hogy ekkora összeget, a londoni pénzpiac megrendítése nélkül, nem tudnak azonnal, és egy összegben rendelkezésre bocsátani. De az angolok tudták, hogy minden a gyorsaságon múlik. Megbeszélték Viktória királynõvel, és összehívták a minisztertanácsot. Fél óra múlva meghozták a döntést. Nem a Bank of Englandtól vesznek fel kölcsönt, hanem a Rothschild-októl… Amikor közölték Lionel Rothschild-dal, hogy az angol kormány nagyon szeretne holnap négy millió font kölcsönt kapni, éppen szõlõt evett. Két másodpercig némán rágta, és azt mondta, hogy "Meg fogják kapni." A nácik Ekkora üzletek, amiket eddig említettem, ezután már nem voltak, de csupán a londoni bankház, különbözõ országokban 18 kormányfõt finanszírozott. Kölcsöneinek értéke mai pénzben számolva elérte a 30 milliárd dollárt. A végére már csak egyetlen történet, ami érzékelteti, hogy valójában mekkora hatalmat jelentett, és jelent még ma is a Rothschild név. Bár azt hiszem ez az eddigi történetekbõl is sejthetõ… 1938. március 10.-én, Ausztria náci megszállása (az Anschluss) elõtti napon, a francia Rothschild ház riadóztatta Louis Rothschild -ot, hogy sürgõsen hagyja el Ausztriát. A báró azonban kényelmes volt, és csak másnap jelent meg a bécsi repülõtéren. (Természetesen inasa kíséretében). Mielõtt felszállhatott volna a zürichi gépre, két SS õr felismerte, és elkobozta útlevelét. Két nappal késõbb SS-ek jelentek meg a báró palotájában, és felszólították, hogy kövesse õket. Ezzel a felszólítással kezdõdött meg a nácik, és a bécsi Rothschild-ok tragikomédiája. Az SS embereit a báró azzal fogadta, hogy örömmel követi õket, de elõbb vacsorázni óhajt… A rohamosztagosok, akik általában nem méltányolták az efféle kívánságokat, ezúttal, úgy látszik különleges utasításokat kaptak, mert engedelmesen álltak a damasztabrosszal terített asztal mellett, míg a báró (három inas segédletével) kényelmesen megvacsorázott, és illatos vízzel leöblítette ujjait, elszívta vacsora utáni cigarettáját, s bevette megszokott gyógyszerét. Ezután elment az SS legényekkel. Elõször a nácik által vezetett új osztrák rendõrség egyik vezetõje elé vitték, ahol a feljegyzések szerint a következõ párbeszéd zajlott le: "Szóval maga Rothschild. És pontosan milyen gazdag ? A báró erre azt válaszolta, hogy néhány napig tartana, amíg ezt a könyvelõi meg tudnák mondani. No jól van, - mondta a rendõrfõnök - akkor legalább azt mondja meg, hogy mennyit ér a bécsi palotája, a bennlévõ mûkincsekkel együtt ? A válasz így hangzott: Mennyit ér a Szent István katedrális ?" A rendõrfõnök ezen a ponton abbahagyta a kihallgatást, és a bárót belökték egy cellába. Nem volt ott sokáig, hamarosan átszállították a Gestapo bécsi fõhadiszállására. Szó sem volt arról, hogy a bárót bárminemû fizikai veszély fenyegette volna. Gõring ugyanis Svájcba küldette külön megbízottját, hogy közölje a Rothschild-okkal a feltételeket. Elengedik Louis bárót, ha Gõring marsall kap ezért a szívességért 200.000 dollárt (persze nem márkában, hanem dollárban, egy svájci bank trezorjába téve). A hitleri birodalom pedig megkapja az osztrák Rothschild ház vagyonát, beleértve a csehszlovákiai Vitkovicében lévõ acélmûvet is. A Rothschild megbízottak Zürichben keményen alkudoztak. Közölték Gõring, csodálkozó megbízottjával, hogy két évvel korábban már titokban átjátszották egy angol érdekeltség kezére a Vitkovicei részvények többségét. Louis báró távozásáért hajlandók átengedni az ausztriai ház vagyonát, de Vitkovice csak akkor kapható, ha a báró úr már megérkezett külföldre, és akkor is csak úgy, hogy a nácik FIZETNEK hárommillió fontot. Az alku húzódott, közben a nácik megszállták Csehszlovákiát, de az angol kézben lévõ Vitkovicei acélmû, még nem volt a hatalmukban. A vita csúcspontján, a bécsi Gestapo " Rothschild szobájában" kinyílt az ajtó, és maga a véreb: Heinrich Himmler, az SS rettegett fõnöke jelent meg. Egy óráig alkudoztak a feltételekrõl, de a báró nem engedett. Himmler távozása után SS szállítómunkások jelentek meg, és egy XIV. Lajos korabeli állóórát, és egy hozzá nem illõ, hatalmas kínai vázát cipeltek be a szobába, az ágyat pedig narancsszínû bársonnyal terítették le. Himmler nyílván így akarta jelezni, hogy a bárónak még sokáig kell maradnia. Rothschild azonban rákiáltott az SS-ekre: "Vigyék ki ezt a sok ízléstelen vacakot ! Egyébként is úgy fest ez a szoba, mint a krakkói bordélyház !" Másnap közölték Himmler megbízottai, hogy elfogadták a Rothschild-ok feltételeit, a báró távozhat ! Louis Rothschild erre azt válaszolta, hogy most már este 11 óra van, és igazán nem várhatja el bécsi barátaitól, hogy ilyen késõn is a rendelkezésére álljanak, és még ezt az éjszakát a Gestapo fõhadiszállásán óhajtja eltölteni... A Gestapo történetében erre még nem volt példa, ezért Berlinbõl telefonon kellett külön felhatalmazást kérni. Ezen az estén, mint vendég még a Gestapo fõhadiszállásán maradt, és két nap múlva átlépte a svájci határt. A németek 1939 júliusában közölték, hogy a megállapodás értelmében átutalnak a londoni Rothschild-oknak hárommillió fontot, Vitkovice részvényeiért. A brit kormány azonban belépett a háborúba, mielõtt a pénz megérkezett volna Londonba. A bécsi tragikomédia Párizsban nem ismétlõdött meg, mer a francia Rothschild-ok idõben távoztak. Ha a Rothschild-okat nem is, de a vagyonukat "elkapták" a nácik. A háború után különvonaton szállították vissza a Rothschild kincseket. A teherpályaudvaron a család bizalmas megbízottai válogatták ki a festményeket, szobrokat, gobelineket, aszerint, hogy a család melyik tagjának, melyik palotájából vitték el azokat. "A kimondott szó: kilőtt nyíl!" (Török mondás) A Nyugat alkonya Új "-izmus" születik? Putyin megszólalt. Megmondta a frankót. Mi meg kezdhetjük a szokásos töketlenkedést: mondta/nem mondta (?), mit mondott (?), hogy mondta (?) miért mondta (?), stb. Nos Putyint a Pravda internetes kiadása idézi, a forditás pedig a Magyar Tudat Nemzeti Hírportálon olvasható (olvasandó). A címben feltett kérdésre pedig a válasz ez: "-izmus" akkor születik, amikor egy hatalommal rendelkező egyén, szervezet, stb. megfogalmazza, azaz szavakba formázza önmagát. A kimondott (leírt) szavak útrakelnek és menet közben újraformálják tárgyukat. Ez a menetelés maga a történelem, néha csak politikatörténet. Úgy gondolom, Oroszország válaszúthoz érkezett és Putyin szavai jelzik, melyik úton halad tovább. Nem szándékozom a kedves olvasó helyett elolvasni, ill. ide beolvasni a forrás szövegeket. Csupán idézem a kulcsmondatokat. Két útjelzőt azonban felállítok, mert úgy gondolom szükség lesz rájuk a most következő gondolati barangolás során. Mindkettőjüket foglalkoztatta a Nyugat sorsa. Spenglert csak teoretikusan, Hitlert "gyakorlatice" is. Spengler pesszimista volt, Hitler optimista. Spengler nem vette észre, vagy legalábbis nem emlegeti a "történelmi zsidót", Hitler viszont a világ minden baját belőlük eredezteti. Hogy mi köze mindezeknek Putyinhoz? Remélem kiderül ebből az írásból. A téma kapcsán szót kell ejtenem Sztálinról a "népek atyjáról" is. Miért? Mert kikerülhetetlenül oda tartozik, a legszorosabban vett témához. Hitlert és Sztálint a történelem köti össze mindörökké mint olyan államférfiakat, akik a legnagyobb befolyást gyakorolták a világ sorsára életükben és most is hatnak a történelmi, ill. politikai gondolkodásra (dicstelen) haláluk után. De lássuk, mit is mondott Putyin. But the Euro-Atlantic civilization, guided by three noxious ocean powerhouses, USA, (finally more a matrix than a nation-state), England (intellectually the most dangerous of the three, since Bacon or Locke) and France (since 1789 the useful idiot of the infernal trio), is a civilization of stubborn minds, of rebellious angels, to use the Bible. This is a transgressive civilization of scholar rebels, of a transhuman and Mephistophelian agenda, and spiritually a civilization that tends to its destruction, dissolution and parody. This social-democratic utopia comes to an absurdity when the 300 richer Americans possess 2300 billions of dollars and when the humanitarian excesses of that pedantic oligarchy menaces the world peace and the human soul anywhere. Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzetállamra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbon tásokért, lázadásokért és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociáldemokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius kataszt rófákkal veszélyezteti a világbékét". Asszem' ebben a dió, vagy inkább mogyoróhéjban sokminden benne van. Induljunk tovább a "bűnös civilizáció" ösvényén, a kivezető útat keresve. Spengler szerint "A pénz titáni rohamot intéz a szellem hatalma ellen ... A bankok és ezáltal a tőzsdék 1789 után ... önálló hatalommá fejlődtek ... A pénz diktatúrája halad előre és közeledik természetes csúcspontjához egy 'fausti civilizációhoz' ..." [II. köt. 725. old.] Spengler nem gondolja, hogy a tőke szörnyetegével szemben felemelkedett másik szörny, a kommunizmus, alternatívája lenne az előbbinek. "A gyakorlati kommunizmus az osztályharccal, ezzel a már régóta elavult és hamissá vált frázissal egyetemben nem más, mint a nagytőke (!) egyik megbízható szolgája." [U.o.] Szerinte a pénz sikereinek azonban határa van. "Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját; kezdetét veszi a pénz és a vér közti harc. A 'cezarizmus' felemelkedése töri meg a pénz diktaúráját és annak politikai fegyverét a demokráciát. ... A kard győz a pénz felett." [726. old.] Na' hogy is van ez? A könyv első kiadása 1918-ban jelent meg. Addig két nagy forradalom "rengette meg a világot" a Spengler és Putyin által egyaránt határkőnek tekintett 1789-es Nagy Francia Forradalom és az 1917-es oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom. A harmadikról nem szól, mert nem szólhat a fáma: Hitler "Barna Forradalmáról", pedig ez volt a Spengler által kísérteties pontossággal előrajzolt esemény: a kard győzelme a pénz felett, a "demokrácia" romjain. Spengler és Hitler végülis nem lettek politikai szövetségesek. Nem is lehettek, mivel Hitler , a 'cezarizmus' képvislője 1935. május elsején másfél millió híve előtt jelentette ki, hogy a történteket és a történendőket "nem 'A Nyugat alkonyának', hanem a nyugati népek újrafeltámadásáank kell nevezni." [739. old.] E forradalomról viszont el kell mondani, hogy a pénz és a demokrácia (no meg a sajtó) fölötti győzelem képében a zsidóság hatalmát döntötte meg. A Lenin, pontosabban Trockíj, még pontosabban a kelet newyoki zsidó kahal (kehillah) által szervezett oroszországi forradalmat tehát Spengler nem tekintette kommunista forradalomnak, mint ahogy Hitler sem. A zsidóságról szólván és 1789-re meg 1917-re is célozván kijelenti "... Először a polgári társadalmat használta faltörő kosként a feudális világgal szemben, most a munkásságot a polgári társadalom ellen. ... Ettől kezdve a munkás egyetlen feladata, hogy a zsidó nép jövőjéért harcoljon. ... Folytonosan a kapitalizmus ellen kiabálnak, de ezalatt a valóságban a nemzeti gazdaságot értik. Ezt kell letörniük, hogy sírja fölött a nemzetközi tőzsde diadalmaskodhassék." [Mein Kampf 188 old.] Nos a bolsevik forradalomra, amely sem bolsevik sem forradalom nem volt (csupán egy zsidópuccs), egyformán ráillik a spengleri és hitleri jellemzés. Viszont nem illik rá egy további forradalomra, amelyet "Sztálini Ellenforradalomként" emlegetnek. Így emlegette kesernyésen Lev Trockij is (és még mi mindent felemlegetett volna, ha Sztálin parancsára Ramon Mercader jégcsákánya nem töri be a koponyáját...). Nézzük csak. " A leninista bolsevikok feladata a lényeget illetően nem az volt, hogy a pártbürokrácia ellen a katonaira támaszkodjanak, hanem hogy a proletárok élcsapatára — s rajtuk keresztül a néptömegekre — támaszkodva megfékezzék a bürokráciát, megtisztítsák az idegen elemektől, alávessék a dolgozók éber ellenőrzésének, és politiká ját a forradalmi intemacionalizmus medrébe tereljék" De szépen, de ügyesen cifrázza. Ez az ideális - idilli állapot arra az időszakra vonatkozott, amikor Henry Ford statisztikája szerint a zsidók aránya így alakult a Népbiztosok Tanácsában: Testület zsidók aránya %-ban Népbiztos tanács 77.2 Hadügyi népbiztosság 76,79 Külügyi népbiztosság 81,2 Pénzügyi népbiztosság 80,0 Igazságügyi népbiztosság 95,2 Közoktatási népbiztosság 79,2 Szociális támogatás népbiztossága 100,0 Munkaügyi népbiztosság 87,5 Bolsevista vöröskereszt küldöttei 100,0 Újságírók 100,0 Átlag: 87,68 Testület zsidók aránya %-ban Népbiztos tanács 77.2 % Hadügyi népbiztosság 76,79 % Külügyi népbiztosság 81,2 % Pénzügyi népbiztosság 80,0 % Igazságügyi népbiztosság 95,2 % Közoktatási népbiztosság 79,2 % Szociális támogatás népbiztossága 100,0 % Munkaügyi népbiztosság 87,5 % Bolsevista vöröskereszt küldöttei 100,0 % Újságírók 100,0 % Átlag: 87,68 % Akkor jó volt, így jó volt, de nem mindenkinek... A "leninista bolsevi kok" sanyaru sorsáról könyvtárakat írtak. De talán senki sem foglalta össze olyan tömören a történteket, mint Martin Bormann, aki mint Hitler helyettese Sztálin szövetségese (kémje) is volt... "Többször kijelentette, hogy mély ségesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevről, Zinovjevről, Buharinról , Radekről, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi: Bormann is kém volt. 180. old.] A "Sztálini Ellenforradalom" első etapjára, ami sikerült, nem kivánok itt és most kitérni. A második etapról akarok írni, ami nem sikerült és amiért életével fizetett. Az elvetélt második "forradalmi" etapnak azért van jelentősége, mert ehhez kell. ill. lehet viszonyítani az "Új Oroszország" politikai, társadalmi és gazdasági feladatait, amelyek megoldásánál az első kapavágás Putyinra vár. A téma kifejtésére egy szlovén író Milos Mikeln könyve alapján kerül sor, amelyet a legjobbnak vélek a hasonló irományok között. Valamikor az ötvenes évek elején fogalmazódhatott meg Sztálin elméjében a zsidókérdés végleges megoldásának (endlösung) gondolata. A Szovjetunióban zsidóüldözés kezdődött, amelyről a világ eleinte keveset tudhatott. "Tízezerszámra tartóztatták le és küldték táborba őket." Írja Mikeln [320. old.] Kár hogy nem írja, az újabb terrorhullámban milyen mértékben voltak "reprezentálva" a zsidók. Tőle tudjuk, hogy koncentrációs táborba csukták Molotov zsidó feleségét is. Molotov tartotta a pofáját és szolgált... Az első ismertebb esemény a Kreml zsidó orvosainak pere volt, de annakelőtte sokminden történt. Egy szovjet bennfentes csak évekkel később pletykálta el, hogy "Sztálin 1953 februárjában összehívta a KB. elnökségét és jóváhagyásra terjesztett elő egy határozatot a zsidók Közép Ázsiába történő deportálásáról." [334 old.] Ezt az "ötletet" csak néhány hónappal élte túl... Egykori hóhértársai ezen az úton nem akarták követni. Ezért őket "jobboldali opportunistáknak" minősítette és tervbe vette, hogy az utolsó szálig kiírtja, mint annakidején a trockistáknak minősített lenini gárdát. Csakhogy az elvtársak nem akartak tömegesen elhalálozni. Ma már tudjuk, hogy Szovjetúnióban is megalakult a "négyek bandája" Berija, Bulganyin, Hruscsov és Malenkov személyében, akik sikeres (!) összeesküvést szőttek Sztálin kikapcsolására (megölésére). Önmagukat a Központi Bizottság "lenini magvának" nevezték, ami által világossá válik, mire törekedtek. Hihetetlen, de Sztálin nem látott át a szitán. Már nem volt a régi... Megbénították Sztálin leghatékonyabb fegyverét, személyi titkárságát, azáltal hogy leghűbb kutyája Poszkrebisev irodájából Berija íratokat lopatott el. "Gondatlansága" miatt letartóztatták. A Kreml parancsnoka Koszinkin tábornok váratlanul meghalt. Személyi testőrségének parancsnokát Vlaszikot, azért mert "meggazdagodott", bebörtönözték. A kremli klinikák orvosát, Sztálin "háziorvosát", Vinogradovot ugyancsak lecsukták. Ezek nem vitatható történelmi tények. De minden további adat Sztálin haláláról ilyen vagy olyan verzió, amelyekből igen sok van. Az összeesküvés elméletek sokasága meghülyíti mindazokat, akik belemerülnek a zavaros históriák hínárjába. [Én csak nézegetek a parton...] A kritikus napokban hivatalos - orvosi közleményeket adtak ki Sztálinnak a Kreml Kórházban történő (gondos) kezeléséről és állapotának folytonos rosszabbodásáról. Aztán kiderült, hogy egy percig se feküdt kórházi ágyon. A kuncevői Blizsnaja dácsában lett rosszul. Vagy magától gutaütés által, vagy az őt látogató Berija "asszisztensnőjének" méreginjekciós kezelése következtében. A négyek meg kijártak lesni, hogy a "Gazda" mikor dobja fel a papucsot. Csak pár napig kellett ingázniuk... Aztán illedelmesen körülállták a ravatalt... A sorban balról az első Bulganyin, a második Hruscsov - Sztálin gyilkosai... Épületes a négyek további históriája is. Beríja meg akarta gyilkolni a másik hármat. Azok viszont őt gyilkolták meg. Beríja halálának csaknem annyi variációja van, mint a Sztálinénak. Ebbe se' merüljünk bele. Hruscsov hármasban sem érezte jól magát. Lerugta a másik kettőt maga mellől a pódiumról. Őt magát egy újabb összeesküvés tette padlóra, amelynek látható feje Brezsnyev volt. Az ő uralkodása alatt kapcsolták direktbe a Szovjetunió "pangatását", majdnem a dögkútig. [Róla vicceltünk úgy, hogy széles melléről csak a "Hős Anya" és a "Tiszta udvar rendes ház" kitüntetések hiányoznak.] Őt két kriptaszökevény: a vesebajos kágébés Andropov és az alig élő Csernyenko követte a trónon. Éltük mécsese csak addig pislákolt, amig a zsidó háttérhatalom rátalált a maga emberére a leszart fejü Gorbacsov személyében. Gorbacsov kész volt eltűrni, hogy a Nyugat felszámolja a Szovjetuniót, ebben a maga lagymatag módján segített is. Nevéhez fűződik a két halálos méreg: a "peresztrojka" (átalakitás) "glasznoszty" (nyitás) bejuttatása a birodalom beteg szervezetébe; amely azért rángatózni, csapkodni még képes volt. Az jelentette, hogy "Gorbacsov kormányának tagjai, a hadsereg és a KGB magas rangú tisztjei puccsot kíséreltek meg Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke ellen. Augusztus 18-án a KGB vezetőjének, Vlagyimir Krujcskovnak az utasítására Gorbacsovot a családjával együtt házi őrizetbe helyezték krími nyaralójában A Szovjetunió több területén rendkívüli állapotot hirdettek, a hatalmat pedig a tévében is sugárzott bejelentés szerint a Rendkívüli Állapot Bizottsága vette át. A "nyolcak bandájának" a puccskísérlet kitervelői, Janajev, Krujcskov, valamint a szovjet kormányfő, a belügyminiszter és a védelmi miniszter is a tagja volt. Moszkvára is kiterjesztették a rendkívüli állapotot, és tankokat küldtek a főváros utcáira és a Kreml köré a több ezer tiltakozó ellen, akik annak ellenére vonultak ki, hogy a puccsisták betiltották a tüntetéseket. Egy nappal azelőtt léptek, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az új szövetségi megállapodást, amely lazított volna az addigi szövetségen." Az eseményeket azonban nem (csak) a nyolcak bandája irányította. Bevetésre került a CIA tartalékembere is... "Az Oroszországi Föderáció elnöke, Borisz Jelcin és az orosz parlament alkotmányellenes puccsnak nyilvánította a hatalomátvételt, általános sztrájkra szólította fel a lakosságot a terror új uralma ellen. Jelcin támogatóival együtt a parlament épületéhez indult, ahol felmászott egy tankra és felszólította a katonákat, hogy ne forduljanak a nép ellen.Alig három nappal a kezdete után a puccskísérlet megbukott. A puccskísérlet kitervelői megpróbálnak elmenekülni az országból. Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkos lett, a többieket másnap elfogták. Néhány nappal később a Kreml ben felakasztotta magát Szergej Ahromejev marsall, Gorbacsov vezető katonai tanácsadója. Gorbacsovot kiszabadították a házi őrizetből, és augusztus 22-én visszaérkezett Moszkvá ba. Az augusztusi válság alapjaiban rázta meg a szovjet rendszert. Bár Gorbacsov visszatért, már nem tudta megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Feloszlatták az SZKP-t, Gorba csov lemondott a főtitkári posztról, a köztársaságok pedig sorra jelentették be kilépésüket a szövetségből.December 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország megalapította a Független Államok Közösségét (FÁK), amivel tulajdonképpen megszűnt a Szovjetunió. Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki posztjáról is. Borisz Jelcin lett Oroszország első elnöke." Consummatum est (elvégeztetett). Gorbacsovra még egy feladat hárult: a kapituláció formai szentesítése. Megtette ezt is. Természetesen Nobel- békedíjat kapott, hiszen (úgymond) neki volt köszönhető a bipoláris világrend felbomlása. Immár semmi akadálya sem volt, hogy a győztes és a legyőzött (vazallus) együtt örüljenek a sikernek. Azaz, miket is beszélek, szó sincs győztesről, legyőzöttről. A szétesett Szovjetunió maradék államai [FÁK államok] a demokrácia széles egyenes vágányán elindultak, na hova - merre is? Mindjárt követ kezik. Ilyen még sose' vót'! Demokratikus Oroszország (haha), demokrata elnök (hehe)... Az embernek megfájdul a hasa a röhögéstől. Mert Jelcin aztán echte demokrata volt. Erről így számolt be - internetes újság. "Jelcin elnök, aki mögött az izmosodó oligarchák és a nyugati, azonnali kapitalista átalakulást hirdető érdekkörök álltak, egy idő után megunta a lassú átmenetet és minden hatalmat magához ragadva, a parlamentet feloszlatva kiiktatta az kapitalizmus építését hátráltató ellenfeleit. Elnöki rendeletekkel és kormányha tározatokkal való kormányzást akart bevezetni a következő választásokig. Ez 1993. szeptember 21-én történt. Majd két nappal később belügyi alakulatok páncélo sokkal és nehézfegyverekkel vették körbe a feloszlatott parlament épületét és egy rendkívül véres ostrom indult. A magukat elbarikádozók többsége kommunista volt, Jelcin igyekezett is elhitetni a hazai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy nem ő, hanem éppen a kom munisták késszültek puccsra, de alapvetően a demokrácia és a diktatúra hívei álltak szemben egymással. Az összecsapásban több százan meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a "Fehér Házat" támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be, kijárási tilalmat léptetett életbe és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szom szédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. 'Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommu nisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harc nak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszálló kormány', kommentálta a történteket Alekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens. A szó legszorosabb értelmében vett hajtóvadászat 1993. október 4-én ért véget, ami koraz utolsó ellenállók is megadták magukat a túlerőben lévő ellensége iknek." Tegyem még hozzá a következőket. Jelcin úgy rúgta ki a legfőbb ügyészt, hogy kivezettette a hivatal elé. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta, a bírákat szétzavarta. (Hihihi.) De az igazi vicc ezután következik (hehe). Mert mit szólt a "demokratikus" Nyugat mindezekhez? Hát' nem szólt egy kúrva szót se' (haha). Remélem sikerült kissé felvidítani kedves olvasóimat is. Én mindenesetre nagyon jól szórakozom írás közben... Jelcin ágyban párnák között rúgta fel (le) a papucsot. Dehát egy demokratának egy jogállamban így is dukál. Nemde? Nem tudom, nem is keresem, hova temették, ugyanis találtam számára egy jelképes síremléket. Mert, kedves olvasóim és elvtársaim, erről vagyis arról van szó, hogy Oroszország Jelcin alatt visszatért a lenini azaz a zsidó ideológiai, ill. politikai alapokra. Csak az apparátussal szembeni viselkedése emlékeztetett Sztálinra "Ugyanúgy, mint Joszif Visszarionovics, meglehetősen "meredek" és nyers volt. Ő is állandóan cserélgette tisztviselőit és hirtelen váltott le hozzá közel álló embereket. 1999-ben az Argumenti i Fakti című hetilap megszámolta, hogy elnökségé nek hét éve alatt Jelcin négy miniszterelnököt, körülbelül 40 miniszterelnök-helyettest, valamint több mint 140 minisztert és magas rangú tisztviselők ezreit cserélte le. Jelcin általában nem tud normálisan megválni beosz tottjaitól: durván és tapintatlanul teszi, ellenségeket szerezve ezzel egész hátralévő életére. Sokan az újsá gokból értesültek saját leváltásukról. Érthető, hogy ilyesmiért nincs bocsánat." Aztán bevágott a bomba. 1999. december 31-én Borisz Jelcin váratlanul lemondott. Nincs az a pénz, amiért e téma trágyadombját hajlandó lennék feltúrni. Elégedjünk meg azzal, hogy Borisz cár ekkor már nem volt sem hatalma, sem ereje teljében. A váltás úgyszólván házi köntösben és papucsban történt és ki volt a vátótárs? Csak nem? De igen! Putyin! És milyen stílusosan... [Most csupa jókat akarok írni Putyinról, de ami a virágcsokrot illeti... Hát ennek baljós üzenete is lehetett. Eszembe jutott, egy másik csokor, amit Berezovszkij kapott Putyintól, mielőtt meggyilkolták... Hm. Nem is tudom... Persze az egész véletlen egyezés is lehet. Hát persze hogy az...] No, de már a lényegnél vagyunk. Putyinnál a hatalom. Csoda lenne, ha némi dicsőségre is vágyna? Nem lenne csoda. Sokat írtam jómagam is Putyin államférfiúi erényeiről, amelyet már százszor bizonyított, csak éppen nem kapitalista, nem is szocialista, hanem nemzeti szocialista (!) elvi alapokon és módszerekkel! Ám most - a fenti sorsdöntő kijelentései után - nem mint államférfinek, hanem mint "kágébésnek" kell újból és újból alkalmassági vizsgákat tennie. Tudom most tabukat sértek, mégis kimondom: ha Putyin reális jövőképet akar kialakítani, a múltból merítve Hitler és Sztálin életmüvét kell tanulmányoznia. A szovjet, majd az (uj) Orosz állam végzetes instabilitását jellemző fanti események (vázlatos) ábrázolásával nem véletlenül koptattam a szememet, a körmömet és nem véletlenül vettem igénybe (sokadszor) olvasóim szíves türelmét. Nem tudom, javasolhatnám e Putyinnak, hogy írja meg a saját "Mein Kampfját"? Szerintem legfőbb ideje lenne. Hitler előre tette le a garast, sitten ülve. [És lám a hevenyészett brosúra mára a világ legolvasottabb politikai irománya lett.] Putyin meg immár idestova Oroszország örökös elnöke. Hát mire vár? Hitler ezen kivül kiváló szónok volt. Gyujtó beszédekkel fanatizálta a népet és annak lelkesedéséből merített további erőt , mint Anteusz, aki mindíg megérintette az édes anyaföldet, ha szorult a kapca. Putyin nem népszónok. Persze diktátornak alkalmas lehet egy olyan szűkszavu "adminisztrátor" is, amilyen Sztálin volt és amikyen Putyin. A népnek azonban innen, vagy onnan tudnia kell hogy a lovasa merre, milyen akadályok felé irányítja. Ebben a három szóban: "mocskos nyugati civilizáció" ugyan minden benne van, de azért lehetett volna kissé bővebben is... Mindenekelőtt azt kellene az orosz embernek tudnia, mi a szándéka Putyinnak azzal a zsidó televénnyel, amelyet Sztálinnak már nem volt érkezése Közép Ázsiába zsuppolni és amely mára keresztül - kasul átszőtte metasztázisaival Oroszországot. Tudjuk, persze hogy tudjuk, Putyin "ravasz" törvényeket alkot. Ilyen például azon szervezetek listára vétele, amelyek müködésük költségeit külföldi forrásokból fedezik. Dehát mire jó a zsidónak a jogszabály, ha nem arra, hogy kijátssza, megkerülje, csúfot űzzön belőle. Még a "proskribálás" [A gazdag és tekintélyes polgárok száműzetése, mely vagyonelkobzással járt. A proscriptio kifejezés jelentése az, hogy a proskribáltakat mindenféle jogaiktól és tisztségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva] se zakkantaná meg őket túlságosan, hisz ők nem csak a gazdasági oligarchiát alkotják, hanem a szellemi "elitet" is. Ők az orosz "írók és müvészek", akik alaposan kimutatták a foguk fehérét a Pussy Riot kurvák ügye kapcsán, amelyről magam ismegemlékeztem annak idején. Nem tudom, Oroszország orosz zsidói, avagy zsidó oroszai hogyan "viszonyulnak" Putyinhoz, ill. az oroszországi változásokhoz. Azt hiszem, amit Putyin akar és mond, nincs ínyükre. Kényszerhelyzetben vagyok, ezért kényszermegoldáshoz kell folyamodnom. Némileg ismerem a magyar zsidók, ill. zsidó magyarok "életérzését", különösen Konrád Györgyét, ezért az ő szemüvegén keresztül próbálok Oroszországra látni. Lehet felsülök. vele. Majd kiderül. A cikk ezen részét sárgára színeztem, hogy az olvasó könnyen átugorhassa, ha érdektelennek találja. A "magyarok" közül Konrád Györgyről és nézeteiről ejtenék szót - a jelen témával összekapcsoható - két könyve apropóján [A Leltár digitalizált szövege innen is elérhető. ] A "Leltár" a zsidó erkölcsi világképet tükrözi a grozniji szörnyűségek kapcsán. Kérdezi: milyen politikai cél igazolhatja 3600 gyermek halálát. Kedves fajtestvére viszont így érvelt. "Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála morálisan igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése volt. 'Véleményünk szerint az ár megérte'. Pontosan ezt mondta. Szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban minde nütt vészharang zúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett." Ennyit elöljáróban Konrádról az íróról, a moralistáról és a zsidóról. Még annyit, hogy mindkét könyv eléggé terjedelmes, bőbeszédü. Általuk Konrádot jellemezni csak idézetek formájában lehet. Erre jön mindíg a vád, hogy a szövegkörnyezetből történt kiemelés eltorzítja a mondanivalót. Én meg amondó vagyok, hogy az értelmes beszéd alapegysége a mondat. A mondatnak önálló és a szövegkörnyezethez kapcsolódó mondanivalója egyaránt van. Kitől lehet tehát mondatonként idézni, ha nem egy (majdnem) nobeldíjas magyar írótól. A két könyvet olvasva az embernek az az érzése támad, hogy a "mester" azokat nem is nekünk betüvető magyaroknak írta, hisz ha tartana attól, hogy ilyenek is olvassák, talán nem engedné meg magának azt pimasz pökhendiséget, amellyel a könyvek íródtak. "Olyan régióban, ahol van irigység, ott az antiszemitizmus fennmarad, és ezt a zsidók éppen az asszimilációjukkal vagy integrációjukkal érik el, azzal, hogy 'magukévá teszik' azokat a versenypályákat, amelyeket a környező társadalom kialakít, és azok közül többön is jó helyezéseket érnek el." A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a 'génkoktélban', amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést. A zsidók zöme nem tud nem diaszpórában élni. Ahol vannak, ott az intellektuális, tudományos, pénzügyi, jogi, irodalmi, mediális pályákon koncentrá lódnak, tehát irritálnak, gyanakvást és antiszemitizmust keltenek, mert a puszta létükkel feszélyezik a többség intim önarcképét. Azzal tisztelik Istent, hogy megmaradnak zsidónak. Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában. Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot. A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi kapcsolatokat teremtsen a világ minden népével és hogy párbeszédbe hozza egymással a vallásokat és a világnézeteket. A zsidóság léte, istenfogalma maga a kihívás, amelyet semmi sem szüntet meg. Miért nem keresztény, miért nem muzulmán, egyáltalán: miért zsidó a zsidó? Miért nem olvad fel a környező többségben és annak partikuláris világszemléletében. Erre a kérdésre nincsen racionális válasz. Mert nem! Csak! És ez így fog maradni még néhány évezred hosszán. A fenti megnyilatkozások nem hagynak kétséget atekintetben, hogy mi a zsidóság szerepfelfogása a (buta) gójok tengerében. Feltünő, hogy minden olyan körülményt, amely a világtörténelem során pogromokat, holokausztokat eredményezett, természetes és még több évezredig érvényes adott ságnak tekinti. Különösen a begyemben van ez a mondat "Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot." Ez a mondat kapcsolódik a "Zsidókről" gondolatmenetéhez. Itt ugyanis azt írja "Ez a nép nem szereti ha meghatározzák és minden meghatározásból kicsúszik. Talán börtönnek érzi a rá vonatkozó definíciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői." [34. old.] "A nemzeti emancipációk nem szüntették meg a nemzetközi zsidó szórványok egymásrautaltságát és összetartozását." [12. old.] 00 "Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok, mert itt lakom és magyarul beszélek ... Ennélfogva ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, meg talán munkáimal is. [16. old.] "Ha megint ki akarnak írtani, ha megint ki akarnak üldözni, ha a tengerbe akarnak beleszorítani, akkor mi is ott leszünk, fegyverrel a kézben. Egy realista harcos azt mondja, szemet szemért, fogat fogért. Minden ütésre megválaszolunk, mert ez az egyetlen nyelv, amit a 'többiek' megértenek." [20. old.] "Nyugat Európában a zsidók nem érzik bizonytalanságban magukat, de a Rajnától keletre igen. A német és az osztrák újnáci szidalmal ... a maradék zsidók eltávolítása húsz évvel ezelőtt Lengyelországból, Sztálin antiszemitizmusa után a mai orosz újfasiszták jelzik, hogy Európa keleti térségein ... az antiszemitizmus virulens maradt." [56. old.] "Demokráciákban, ha van is 'népi antiszemitizmus', nincsen kormányszintű politikai antiszemitizmus." [57. old. ] "Mikor egy konferencián arról beszéltem, hogy a szabad ember müvészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja - egy német professzor egy cédulát nyomott a kezembe amelyen ez állt: az identitások pluralitása ... skizofrénia." [101. old.] "Hitlert Hitlerré nem a benne hánytorgó sátáni indulat tette, hanem a szövege, a logikája." [120. old.] "A földterület, az állam és a fegyver (Izraelben) összetartozik ... Azoknak a közösségeknek és egyéneknek akik részéről 'heveny antiszemitizmust' tapasztaltak, életszerű, reális és sikeres válasz volt a zsidó nacionalizmus, a cionizmus. A diaszpórában maradó, vagy azon belül mozgó kétharmad számára megfelelő válasz az emberi jogok védelme bárhol és az erős 'liberális demokrácia', a magát megvédeni képes jogállam építése..." [203. old.] Mindez nem egy szegény skizofrén zsidó beteg, hanem egy pimasz zsidó kaméleon önarcképe. Ám az író úrnak és fajtársainak tudomásul kell venniük, hogy a "heveny antiszemitizmus", különösen annak egyik formája a "népi antiszemitizmus" úgy fokozódnak, mint az általuk birizgált nemzetközi helyzet. Kedvükért a világ nem fog kétféle övezetet létrehozni, ill. megtűrni: egy nacionál-soviniszta-cionista Izraelt és egy "erősen liberális demokratikus" modellt a világ minden más fertályán, ahol a zsidók letelepedni, vagy csak 'mozogni" méltóztatnak. Hogy a zsidók nem szeretik a "meghatározásokat és a definiciókat"? Hát persze hogy nem szeretik, mint ahogy a bűnözők gyűlölik a bűnügyi nyilvántartást. Egy tanulmányból idézem a következőket. "Identitás: latin eredetű szó, jelentése: azonosság. Az identitás jelensége azon szociálpszichológiai jelenségek közé tartozik, mely az egyik legfontosabb pszichikus közvetítő konstrukció az egyén és társadalom között. Így beleilli abba a sorba, melyet a szocializáció, a normák, a társadalmi szerepek adnak, vagyis melyek az egyén és a közösség közötti közvetítéseket segítik elő." Magyarosabban: az azonosság eszméje a társadalmi rend alapja. [Mellesleg a nyugati (görög) gondolkodás alapeleme.] Konrád úr és fajtársai eljátszadozhatnak különböző énjeikkel, identitásaikkal, és hovatartozásaikkal, de csak otthon Izraelben. A világ, ill. Európa új rendjében a közgondolkodás, a politológia és a jogalkotás pontosan abba az irányba fordul, ahol a legkínosabb precizitással elemzik, ill. definiálják a fogalmakat, mert ez az alapja (conditio sine qua nonja) minden rendnek, a jogrendnek és a társadalmi rendnek egyaránt. Valóban hülyeség volt anno a zsidó kisebbség jogait, pl. numerus clausussal, korlátozni. A demokrácia a népet, azaz a többséget jelenti. Ebből pofonegyszerü megoldás adódik: a többség jogait kell a jogalkotásnak definiálnia. Azaz ahol a lakosság nyolcvan százaléka hottentotta, ott a társadalmi előnyszerzés lehetőségeinek (pl. egyetemi tanulmányok folytatása, előnyös pályákon való elhelyezkedés, stb.) nyolcvan százalékát a hottentottáknak kell biztosítani. Slussz és punktum. Ha minden zsidó egyetemre akar járni, vegye a hóna alá a többes identitását és menjen Izraelbe. Ez ilyen egyszerü és ilyen logikus. Konrád is lehetne bolygó zsidó. Pechünkre nem az, mert itt eszi a fene nálunk, ill. a németeknél. Nem lenne teljes azonban arcképe (önarcképe) egy további idézet nélkül. Írja, hogy "1938-ban a nyugati demokráciák a franciaországi Evianban megállapodtak abban, hogy nem adnak menedéket a náci megszállás alá kerülő országokból menekülő zsidóknak és nem engedik behajózni őket Palesztinába. ~ 1939-ben ... a magyar parlament többpárti egyetértéssel, a katolikus és protestáns egyházfő támogatásával meghozta a második zsidótörvényt, amely a zsidók megélhetését szinte ellehetetlenítette." [106. old.] Hogy a szezont és a fazont miért préselte egy bekezdésbe a "nagy író", nem tudni. Tény, hogy cimborájával a másik "irófejedelemmel" Kertész Imrével azon mesterkednek, hogy a bűnös magyar nép és ivadékai az idők végéig emésszék magukat a bűntudattól amiért az apák, dédapák, ükapák, szépapák nem mentették meg a zsidókat a deportálástól. Evianban ugyanis az történt, hogy "A Roosevelt elnök kezdeményezésére összehívott konferencián azt vitatták meg a résztvevők, hol lehetne elhelyezni a náci Németország üldöztetései elől menekülő több százezer zsidót. Maga Adolf Hitler is üdvözölte a kezdeményezést: 'Csak remélhetem, hogy a másik világ, amely olyan mély rokonszenvvel viszonyul ezekhez a bűnözőkhöz [értsd: a zsidókhoz], eléggé nagylelkű lesz, hogy rokonszenvét gyakorlati segítségre váltsa. Mi, a magunk részéről készen állunk, hogy mindezeket a bűnözőket ezen az országok rendelkezésére bocsássuk, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, akár luxushajókkal is.' A konferencia eredménye végzetes: Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Írország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA (!), valamint a latin-amerikai országok mind elzárkóztak, egyedül az apró karibi szigetország Dominika fogadott volna be százezer menekültet. A gyakorlatban végül még ide is csak 800 menekült jutott el." Ennek ismeretében viszont a kérdés az, hogy hogy az említett urak miért itt nálunk fírkálnak és pofáznak? Miért nem mennek, a nyakukba akasztott táblákkal, a Capitolium elé tüntetni? De mehetnének a New Yorki Központi Zsinagóga elé is tekintettel Chaim Weizmann 1939-es akciójára. "1939 őszén Chaim Weizmann (Jewish Agency és a Cionista Világszervezet vezetője) nyilvánosan bejelentette, hogy a háborúban az angol kormányt segítik." Miért kellett még ezzel is Hitler dühét fokozni? Tán' ha a Talmud tudna felelni erre. De ehhez jobb lenne ha az urak kimennének New Yorkba, vagy Jeruzsálembe, mert ott szinvonalasabbak a Jesivák. Putyinnál tartottunk... akinek innentől Scyllák és Charybdiszek között kell eveznie. Csak vázlatosan lehet felsorolni, mi vár rá, ill. Oroszországra. A hátbadöfés sötét erői folyamatosan szítják a belső ellentéteket. Felpiszkálják a gyülölködés lángjait férfi és nő, öreg és fiatal, vallásos és vallástalan, szegény és gazdag, bölcs és ostoba, orosz és nem orosz között, stb. Szaporodnak a tüntetések, erődemonstrációk, provokativ rendzavarások. Az Al Kaida benyomul a déli államokba, a "-sztánokba" és Grozníjt, vagy Szíriát csinál, ahol lehet. Gyilkos (öngyilkos) merényletek rombolják Oroszország nagyvárosait. Megnyilnak a "liberális" szennycsatornák és zuhog a fekália az "orosz anyácskára". Egyre szorosabbra húzzák a hurkot a kontinentális Oroszország körül (rakétavédelem). Gazdasági embargóval sújtják az orosz ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet. Kiszorítják az orosz kereskedelmi ls hadiflottát a világtengerekről és a beltengerekről. Szíriára továbbra is csapásokat mérnek az orosz jelenlét felszámolása végett. Ellentéteket szítnak Oroszország és szövetségesei között, különös tekintettel a BRIC szövetségbe tömörült országokra, stb. stb. Nem tudható, hogy az "exogén" (külső) ártalmakat hogy lehet kezelni. Ezekre nincs recept, történelmi példa, analógia. Ám ami az "endogén" (belső) ártalmakat illeti, bőven van ajánlható irodalom. A "dolchstoss" (hátbadöfés) erőit ki kell kapcsolni, kerül amibe kerül, kerül akibe kerül. Azt hiszem méltóztatnak érteni, mire gondolok. 2013.10.21 Sz. Gy. 2013.10.22-i frissítés Nem volt időm sokáig gyönyörködni a cikkben... Levelet kaptam ugyanis Kósa Gyula nevü olvasómtól, amely egy új ablakot nyitott a témára. [Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a jobboldali sajtó, beleértve a szélsőjobboldalit (pl. Kuruc Info) is, csak a zsidó médiahatalom büdös mocsarában horgászik, így aki rájuk hagyatkozik politikai - funkcionális analfabéta marad.] Putyin ugyanis nem csak a Pravdának nyilatkozott... De ki a fene tudta, hogy létezik egy kreuz-net.info - nevü keresztény hírportál, amely szükségesnek tartotta közölni Putyinnak a 3013. szeptember 19-i "Valdai fórumon" elhangzott emlékezetes (!) beszé dét. Itt mondta el Putyin mindazt ami a Nyugattal, jelesül Nyugat Európával, kapcsolatban a bögyét nyomja. A beszéd egy részét a német eredetiből Kósa Gyula le is fordította. Eszerint Putyin a következőket mondotta. "Oroszország meg fog térni (Istenhez), Európa viszont a pokol felé tart. Az európai kultúra elbukik. Európa számára Isten és a sátán egyenlők. Egyenlőségjel kerül pl. a család és homoszexualitás ('végbél fetisizmus'),- a gyermek és az abortusz,- politika és a pedofília,- a béke és a háború,- a demokrácia és bankfeudalizmus között. Látjuk, hogy sok euro-atlanti állam, vagyis a Nyugat, azon az úton jár, hogy megtagadja, sőt elutasítja saját gyökereit; így a keresztény gyökereket is, mely a nyugati civilizáció alapja. Ezek az országok megtagadják nemzeti, kulturális, vallási, sőt nemi azonosságukat is. Ezekben az országokban olyan politikát folytatnak, mely egyenlőként kezeli a gyermekeket nevelő családot az egyneműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tesz az Isten-hit és a sátánban való hit között. Sok európai országban az emberek szégyellik megvallani a hitüket, eltörlik a vallási ünnepeket. Ezek az európai államok megpróbálják ezt a felfogásukat rákényszeríteni más országokra is. Ez az út a pusztulásba visz és a kultúra primitíizálására vezet. Azt bizonyítja az is, hogy a Nyugat a népesedés terén már nem képes reprodukálni önmagát, még a migránsok 'segítségével' sem. A kereszténységben megtalálható erkölcsi értékek nélkül, melyek évezredeken keresztül formálták az embert, az ember elveszti méltóságát és embertelenné válik. Mi viszont fontosnak tartjuk e keresztény értékek megőrzését. Nemzetközi szinten látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy megszüntessék az egyes államok szuverenitását, és egy egypólusú világot hozzanak létre. Abban a világban már nem lenne szükség szuverén államokra, csak vazallusokra. Ez az egypólusú világ ( az USA imperializmusa) történelmi szemszögből az Isten által teremtett sokszínűség és a saját identitás feladását jelentené. Oroszország ezért mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív akarat szerint hozzák meg a fontos döntéseket és nem egy állam - USA vagy Izrael (!), vagy egy olyan államszövetség, mint a NATO ~ 'Nord Atlantische Terror Organisation' akarata szerint." Túlzás nélkül szólván világrengető jelentősége van annak, hogy a nagy Oroszország feje nevén nevezi az ördögöt és kimondja az "apage satanas" (távozz tőlem sátán) ígéjét. Persze az ördögűzés jámbor mesterség, nem illik egy államférfi hez. Meg az ördög se fél tőle igazán. Bölcs volt Cromwell, aki azt hirdette: "bízzál istenben és tartsd szárazon a puskaport." Az íge akkor ér valamit, ha "testté lészen". Ami azt illeti, Putyinnak e téren is vannak elképzelései. Nem szégyellem, drukkolok neki! 2013.10.22 Sz. Gy.

Zsidó bosszúállók

1. rész: Öljünk meg hatmillió németet

A második világháború után egy bizonytalan létszámú zsidó csoport elhatározza, hogy véres bosszút állnak a nácikon testvéreik legyilkolásáért. Hatmillió németet szándékoznak elpusztítani, korra, nemre való tekintet nélkül, hogy megmutassák a világnak: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni. 

- Kb -

1945-ben, a szövetségesek statisztikái szerint, csak Nyugat-Németországban mintegy 13,2 millió embert lehetett volna letartóztatni pusztán azért, mert „feltételezhetően” a náci apparátusban szolgáltak. Ebből ténylegesen 3,5 milliót vontak felelősségre, amiből 2,5 millió főt viszonylag gyorsan szabadon engedtek. A nemzetiszocialista rendszert kiszolgáló maradék egy millió főre pedig jellemzően pénzbüntetés, vagy vagyonelkobzás várt, illetve bizonyos munkáktól való eltiltás. 1949-re mindössze 300 náci volt börtönben, miközben tíz, de inkább százezres nagyságrendben jártak-keltek az utcákon - vagy szerte a világban - azok, akik közvetlenül, vagy közvetve vettek részt a zsidó népirtásban.

Soha véget nem érő folyamat

A kérdésre, hogy miért nem ítéltek el több nácit a szövetségesek, az angol holokausztkutató és egyetemi professzor, David Cesarani úgy felelt: „mert az egy soha véget nem érő folyamat lenne.” A professzor felidézte, amikor az angolok a belseni koncentrációs táborban elkövetett bűnök felelőseit tárgyalásos úton próbálták meg elítélni. Kilenc hónapig tartott a procedúra minden különösebb eredmény nélkül - és ez csak egy tábor volt.

Volt azonban egy maroknyi elszánt csoport, akik nem nyugodtak bele, hogy zsidók millióinak gyilkosai még szabadlábon vannak. Ők voltak a „Nakam” (héberül: bosszú), azaz a „Zsidó bosszúállók.” A tagok olyan húszas éveikben járó fiatalok voltak, akik elvesztették családtagjaikat, és koncentrációs táborokból, gettókból, vagy a Churchill javaslatára létrehozott Zsidó Brigádokból verődtek össze.

Előzmények – a Zsidó Brigádok

A Churchill által támogatott Zsidó Brigád volt az egyetlen független zsidó katonai szervezet, amely a II. világháborúban a szövetségesek oldalán harcolt. A tagok többsége Palesztina földjéről érkezett, leginkább abban a reményben, hogy tevékenységükkel elnyerik a Nyugat támogatását a zsidó állam létrehozására, illetve, hogy legyőzzék a náci Németországot.

Az angol katonaság soraiban számos zsidó volt, azonban Churchill elődje, Neville Chamberlain még nem támogatta egy önálló zsidó harcászati egység létrehozását a brit hadseregen belül, mert nem akarta, hogy ez később tárgyalási alapot szolgáltasson Izrael megalapításánál. 1944 szeptemberében végül Churchill személye, és az Európából érkező rémhírek segítették elő a Zsidó Brigád létrehozását a brit miniszterelnök, és Weizman, későbbi izraeli államelnök tárgyalásai eredményeként. Rövid egyiptomi kiképzésük után a mintegy 5000 főnyi zsidó alakulatot az olasz fronton vetették be. A háború végén, ezek a csapatok Északkelet-Olaszországban, illetve Ausztriában találkoztak a holokauszt túlélőivel. Nem sokkal később az egységet a britek hivatalosan feloszlatták. A csapat tagjainak jó része azonban még csak akkor látta elérkezettnek az időt saját háborújuk megkezdésére: bosszút állni a vélt, vagy valós náci bűnösökön.

 A Zsidó Brigádok zászlója. Fotó: Central Zionist Archive

 „...a hullára egy nagy követ kötöttünk és belöktük a vízbe”

A zsidó bosszúálló brigádokat több részre osztották, akik a szövetségesek hallgatólagos beleegyezésével már 1944-ben megkezdték nem hivatalos tevékenységeiket olasz és német területeken. Mivel a brigádok tagjai élvezték az angol katonai hírszerzés támogatását, és ingyen utazhattak a II. világháború utáni Európában (a britek által kiállított hivatalos meghatalmazással), ezért „rendkívül hatékonyak voltak a célpontok felkutatásában, majd azok törvényen kívüli elítélésében”- mondja Cesarani professzor.

A csoport tagjai beszivárogtak a különböző állami szervekbe, és a bűnösnek vélt nácikat elfogták, majd eltették láb alól. Van, akit megfojtottak, voltak, akiket felakasztottak. Az akasztásokat legtöbbször garázsban hajtották végre, úgy, hogy az áldozatot az autó tetejére állították, nyakát körbe kötötték, és felfüggesztették a tetőgerendára. Majd egyikük elhajtott az autóval, míg az áldozat ott maradt lógva.

Michael Elkins, a BBC egykori Jeruzsálemi tudósítója sokat foglalkozott a témával. Ő számol be arról, hogy 1945 után Németországban számos esetben előfordult, hogy magas rangú volt nácikat találtak holtan útszéli árkokban - vélhetően „cserbenhagyásos gázolás” áldozatai lettek. Más nácik saját autójukkal szenvedtek halálos balesetet, rejtélyes mechanikai meghibásodás következtében. A Gestapo egyik volt vezetője éppen a kórházi ágyában várt egy műtéti beavatkozásra, amikor az infúzióján keresztül, rejtélyes módon kerozin került a véráramába.

A zsidó csapatok a lehető legnagyobb titokban, felhajtásmentesen végezték a dolgukat. „A teherautó megállt egy előre megbeszélt helyen, amely hivatalosan nyomozási helyszínül szolgált volna. Amikor a tóhoz értünk, elővezettük az SS katonát, megfojtottuk, a hullára egy nagy követ kötöttünk és belöktük a vízbe” – emlékszik vissza az egyik bosszúálló.

„Mi nem azért cselekedtünk, hogy felhívjuk a jövő generációk figyelmét a nácik által elkövetett bűnökre és azok konzekvenciáira. Minket csak a bosszú vezérelt. Tudja, mi az, hogy a bosszú édes íze? Nos, én pont ezt éreztem: kivégezni egy olyan nácit, akiről tudtam, hogy kitépett egy gyereket az anyja karjai közül, aztán a falhoz vágta, majd lelőtte az apát a nő szeme láttára. Nyugodt lelkiismerettel öltem, és ha újra meg kéne tennem, megtenném.” – mondta egy másik volt brigádtag.

Az akciókban résztvevők később valamennyien azt nyilatkozták, úgy érezték, nem a saját, hanem az egész zsidó nép nevében hajtanak végre történelmi küldetést. Úgy gondolják, hogy csak a kötelességüket teljesítették. Mind hétköznapi emberek voltak, akiknek jó része fontos katonai, vagy civil szolgálatot lát el a mai Izraelben.

A bosszúállók. Fotó: dachaukz.blogspot

Szemet szemért – kísérlet hatmillió német elpusztítására

A Brigádon belüli keményvonalasok a célzott likvidálások mellett, a „szemet szemért” elv alapján több millió német válogatás nélküli meggyilkolását tervezték. München, Berlin, Weimar, Nürnberg és Hamburg víztározójába kívántak halálos mérget juttatni, hogy így pusztítsák el az említett városok lakosságát. Előzetesen, mint szakemberek, vagy egyszerű munkások beszivárogtak a vízellátó üzemekbe. Éjszakákon át tanulmányozták a vízművek tervrajzait, arra külön figyelmet szenteltek, hogy az amerikaiak elől elzárják a vizet, ezzel biztosítva, hogy csak a németek kapjanak a mérgezett folyadékból. „Minden készen állt az akcióra, csak az engedélyre vártunk” – írta később az egyik résztvevő.

Abba Kovner, a keményvonalasok vezetője Palesztinába utazott, hogy megszerezze az ottani zsidó vezetés - elsősorban – morális támogatását. Találkozott Chaim Weizmannal, a leendő izraeli állam első elnökével, aki a manchesteri egyetemen vegyészként végzett. Amikor meghallgatta Kovnert a holokauszt borzalmairól, nem támasztott akadályt: áldását adta a bosszúállók akciójára, sőt felajánlotta segítségét a méreg megszerzését illetően.

A terv azonban sosem valósult meg. Kovnert egy nagy adag méreggel a zsebében a brit katonai rendőrség letartóztatta, miközben Izraelből hajózott vissza Európába. Vélhetően elárulták, valószínűleg azért, mert a cionista vezetés attól tartott, hogy egy ilyen nagyszabású tömegmészárlás aláásná a cionizmus Holokauszt után kialakult ideológiájának morálját és veszélyeztetné az önálló zsidó állam megteremtését is.

A kudarcba fulladt terv számos kérdést vet föl. Vajon a Bosszúállóknak volt-e felhatalmazásuk kezükbe venni az ítélkezés és bíráskodás jogát? Volt-e felhatalmazásuk arra, hogy a vélt, vagy valós bűnösöket felelősségre vonják, hogy a jövő generációi az eszükbe véssék: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni? És vajon ki adhatott volna erre felhatalmazást?

Paradox módon, a zsidó bosszúállók tevékenységének leginkább a saját maguk a zsidók vetettek véget. A születőfélben lévő Izrael állam vezetői egyre inkább úgy gondolták, hogy a Zsidó Brigádok akciói ártanak a cionizmus ügyének és a zsidók nemzetközi megítélésének. Ha a zsidó állam megteremtésének végjátéka nem abban az időben zajlik, a bosszúállók majdnem biztos, hogy tovább folytatják tevékenységüket és még több nácit ölnek meg. Vajon akkor sikerül végrehajtani a hat millió német ellen kitervelt merényletet? Ha igen, milyen lenne most a zsidók nemzetközi megítélése?

A második résszel hamarosan jövünk!
A témát bemutató dokumentumfilm magyar nyelven:
http://www.youtube.com/watch?v=qQpI0BqXKzg
A blogon megjelent hasonló cikkek a témában:
Az elektronikus hadviselés szerepe a 2006-os arab-izraeli háborúban
„Nem szállítok feketéket” – az etióp kisebbség helyzete Izraelben
Élet a kerítés mögött – megalázó kisebbségi lét Izraelben – 1. rész
Élet a kerítés mögött (2. rész) – Izrael az ígéret földje?

2. rész: a mérgezett kenyér

A második világháború után egy bizonytalan létszámú zsidó csoport elhatározta, hogy véres bosszút állnak a nácikon, testvéreik legyilkolásáért. Hat millió németet szándékoztak elpusztítani, korra, nemre való tekintet nélkül, hogy megmutassák a világnak: nem lehet büntetlenül zsidókat ölni. Az akciót végül nem sikerült végrehajtani, de készítettek egy „B” tervet is...

-Kb-

Mivel a zsidó bosszúállók a lehető legdiszkrétebben végezték munkájukat, néhol egymásnak ellentmondó adatok állnak csak rendelkezésre a csoport megalakulásának és akcióinak körülményeit illetően. Bizonyos források szerint ezek a brigádok 1945-ben, Bukarestben jöttek létre, a vilniusi gettó lázadás kirobbantójának, Abba Kovnernek a vezetésével. Kovner egyik beszédében szenvedélyesen idézte a 94. zsoltárt, amelyben így szól Izrael ellenségeiről: „[Isten] megfizet gonoszságukért, és eltörli őket a föld felszínéről.”

Amikor 1941-ben a németek megszállják Litvániát és Kovnerben tudatosul, hogy mit művelnek a zsidókkal, úgy dönt, megszervezi az ellenállást. Ennek a momentumnak azért is van nagy jelentősége, mert ez volt az első alkalom, amikor a zsidók realizálták, hogy mi történik velük, és nem nézték tétlenül tovább, ahogy vágóhídra küldik őket. Kovner a vilniusi gettó lakosaiból 1942-ben megalakít egy ellenálló szervezetet, melynek egy évvel később vezetőjévé válik. Hamarosan ezekből a felkelőkből, illetve a koncentrációs táborok túlélőiből jön létre a Nakam (héberül: bosszú), ami a Bosszúállók egyik sejtje.

 Abba Kovner, a zsidó ellenállás ikonikus alakja

Bizonyos források a Nakam-ot a Zsidó Brigádok egy mindössze 60 fős szélsőséges szakadárjainak tartják, akik partizánok, vagy holokauszt túlélők voltak. A csoport a háború után érkezett Németországba, hogy levadásszák a nácikat. A végső cél egy olyan nagyméretű akció lett volna, amivel fel kívánták hívni a világ figyelmét arra, hogy a zsidókat nem lehet büntetlenül tömegével legyilkolni. Öt német város vízellátó rendszerét akarták megmérgezni, és ezáltal - számításaik szerint - megölni hatmillió németet. Minderről részletesebben az első részben olvashat. A hatmillió német elpusztítása volt az „A” terv, amit végül nem sikerült kivitelezni. Volt azonban egy kisebb volumenű, de szintén gyilkos perspektíva, amit legalább részlegesen sikerült megvalósítaniuk: több ezer német fogoly megmérgezése.  

Nehéz falat

Nürnbergtől nem messze mintegy 3600 egykori náci tisztet és katonát tartottak fogva. A zsidó bosszúállók kikutatták, hogy a raboknak melyik pékségből szállítják a kenyeret. Az egyik merénylőnek, a kék szemű és árja kinézetű Arye Distelnek sikerült munkát szereznie ennél a pékségnél. A terv egyszerű volt: méreggel bekenni az összes kenyeret, amit a fogva tartottak reggeliének szántak.  

Miután megszerezték a cseppfolyós mérget, amit egymás között „gyógyszernek” neveztek, Distel becsempészte a pékségbe, ahol biztos helyre rejtette, a padlódeszkák alá. Az egyik szombaton három bajtárs csatlakozott Distelhez, és bekenték a több mint háromezer vekni, reggelire szánt kenyeret a méreggel. A terv azonban részben sikerült. A New York Times 1946. április 20-i számában a következő Associated Press jelentés olvasható: „Ezerkilencszáz német háborús rab betegedett meg komolyan arzénos kenyértől egy amerikai táborban... Halálesetet nem jelentettek.”

Bizonyos források szerint, később végül mintegy ezren haltak bele a mérgezésbe. Az amerikai rendőrség hamar megtalálta a pékségben elrejtett szert és felszerelést, amivel a kenyereket megmérgezték. A nyomozás azonban ezen a ponton megrekedt. A hivatalos álláspont szerint a vizsgálatokat vezető amerikai parancsnok attól félt, hogy a mérgezés híre eljut más börtönökbe illetve a német lakosság fülébe is. Ezért mindent megtett, hogy titokban maradjon az ügy, még a német sajtót is cenzúrázták. Az elkövetők rövid időre Franciaországba, vagy Csehszlovákiába emigráltak, de miután lenyugodtak a kedélyek, visszatértek Németországba.

A nemzetközi színtéren

Bár az angolok 1946-ban hivatalosan feloszlatták a szervezetet, a zsidó bosszúálló csoport az 1950-es években is folytatta tevékenységét. A Nakam tagjai eljutottak Spanyolországba, Latin-Amerikába, Kanadába, illetve bárhova, ahol a feltételezett nácik megbújhattak.

Alexander Laak, a Jagala nevű, Észtországban felállított koncentrációs tábor egykori parancsnoka sem kerülhette el sorsát. Laak Kanadába menekült feleségével a háború után, ott érték utol a bosszúállók. A Nakam tagjai megvárták, amíg a volt náci parancsnok egyedül tartózkodik a házában, majd berontottak és szembesítették bűneivel. Ezek után adtak neki egy kötelet, amire felakasztotta magát. Bizonyos források úgy tartják, hogy nem a Bosszúállók, hanem a Moszad emberei ölték meg Laak-ot.

1944-es hivatalos becslések szerint a Jagala táborban 3-5 ezer ember halt meg, míg a modern kutatások eredményei alapján ez a szám a duplája lehet. Egyes kutatók ugyanakkor úgy vélik, több mint 100 ezren vesztették életüket az észt koncentrációs táborban.

Nem voltak egyedül

Az angol születésű zsidó brigádok tagjai közül rengetegen nem vettek részt közvetlenül a bosszúállók akcióiban, azonban hamis papírokkal, egyéb dokumentumokkal és logisztikai eszközökkel támogatták a mozgalmat. Ezen felül több tízezer holokauszt túlélőnek segítettek eljutni Palesztinába illegálisan, amikor a brit kormány korlátozta a zsidó bevándorlást a Szentföldre. A menekülteket kiképezték és a brit hadseregtől ellopott fegyverekkel segítették a Hagana-t, a születőfélben lévő Izrael „hadseregét.” A brit parancsnokság tudott ezekről, de a cionista barát vezetés szemet hunyt az események fölött. A Zsidó Brigádok egykori 35 vezető tagja Izraelben később a tábornoki rangig vitte.

További cikkek a témában:

Zsidó bosszúállók – 1. rész: Öljünk meg hatmillió németet

Az elektronikus hadviselés szerepe a 2006-os arab-izraeli háborúban

„Nem szállítok feketéket” – az etióp kisebbség helyzete Izraelben

Élet a kerítés mögött – megalázó kisebbségi lét Izraelben – 1. rész

Élet a kerítés mögött – Izrael az ígéret földje?

A "nagyok" is kóstolgatják egymást: amerikai atom-tengeralattjárót tessékelt ki az orosz Északi Flotta

Az Egyesült Államok légierejének egyik, az orosz határ közelében “porszívózó” RC-135 Rivet Joint elektronikai felderítő gépének közelmúltbeli, állítólagosan Sz-400 légvédelmi rendszer célkövető radarjával történő figyelmeztetése után - az orosz katonai vezetés által közöltek szerint - augusztus 7-én egy amerikai atom-tengeralattjárót észleltek, majd zavartak el az orosz Északi Flottának a tengeralattjárók elleni hadviselésre szakosodott egységei.

Orosz Il-38-as

Az orosz állami hírügynökség, a RIA Novosztyi által idézett névtelen haditengerészeti forrás elmondása szerint az Északi Flotta őrjáraton lévő egységei augusztus 7-én egy, vélhetően Virginia osztályú atom-tengeralattjárót észleltek, amire ezt követően ráküldtek egy éppen a nyílt vízen tartózkodó tengeralattjáró-elhárító csoportot és egy Il-38 típusú tengerészeti járőrgépet. A forrás elmondása szerint az (újra?) észlelés után 27 perccel kitessékelték a tengeralattjárót az orosz vizekről.

Mississippi - egy Virginia osztályú tengeralattjáró

(HTKA - RIA Novosztyi nyomán)

Kapcsolódó: A svéd légtérbe menekült egy amerikai felderítő gép az orosz légvédelem elől

Zsidó szervezésű az ukrán forradalom

A majdani elitegység vezetői veterán zsidók voltak.
Egyre több jel mutat arra, hogy az ukrán forradalom nem "spontán", a nép akarata miatt tört ki, hanem nyugati-zsidó felforgatás eredményeképpen. Elég csak megnézni, hogy egyből az IMF-hez futottak hitelért, hogy a Jobbszektor Izraelnek tett hűségesküt, és hogy ki is vezette a majdani téren az elitegységet.
Zsidó veterán a majdani elitegység élén
Így nevezik az alakulatot: majdani kék sisakosok. 40 férfiről és nőről van szó, akik az elitegységet alkották a Majdanon. 35 fő nem zsidó, akiket 5 izraeli veterán vezette, akik korábban az IDF-ben (zsidó hadsereg) szolgáltak. Vezetőjük beceneve Delta. A zsidó milícia kivette részét az ukrán forradalomból, a sisak alatt kipát viselve - számoltak be róla a Jewish Telegraphic Agency-nek
Számos ukrán zsidó, beleértve Moshe Azman rabbit, aki az ország egyik első számú rabbija, büszkélkedve megerősítette Delta identitását és szerepét a még véget nem ért forradalomban.
A kéksisakos név utalás az ENSZ kéksikaos békefenntartó erőire. Egységükkel megakadályozták, hogy a felbőszült tömeg a rendőrök által megszállt épületeket felgyújtsa.
Delta így nyilatkozott: "Ott bent tucatnyi tisztviselő volt, körülvéve 1200 demonstrálóval akik élve el akarták őket égetni. Közbeléptünk és tárgyaltunk a biztonságos kijutásukról. A probléma az volt,hogy a rendőrök a fegyvereik nélkül nem akartak elmenni, a rendeletekre hivatkozva. Delta a JTA-nak mondta, hogy egysége biztosította, hogy a tömeg hagyta fegyveresen távozni a kormányerők tagjait."
Delta izraelből emigrált 1990-ben és visszatért Ukrajnába és üzletemberként dolgozott. A JTA-nak ezt nyilatkozta: jelentkeztem hozzájuk, elkezdtem harcolni, megtanultam hogy kell egy városi harcot végigvinni. Emberek követtek és egy csapat fiatal élén találtam magam hamar, akik gyerekek voltak. A többi ex-idf-es akkor jelentkezett, mikor megtudták, hogy ő vezeti a csapatot - meséli.
Delta elmondta, hogy csapatuk kapcsolatban van a Svobodábal, akit gyakran vádoltak antiszemitizmussal. "Nem tartozok hozzájuk, de kapcsolatban vagyunk. Tudják hogy izraeli vagyok és ex-IDF-es. A "Testvérüknek" hívnak. Amit a Svobodáról beszélnek, az túlzás, ez tény. Nn nem szeretem őket, mivel ők álhatatlanok, de nem antiszemiták."
Jelenleg a kék sisakosok végzik a rendőri munkát, amivel megakadályozzák a fosztogatásokat, őrjáratokat tartanak. Ee van egy másik projektjük is Azman rabbival: a súlyos sérülteket, azokat is, akik nem zsidók, Izraelbe menekítik repülővel, ott gyógyítják meg őket. Mindent magán adományozok finanszírozásából - szól a mese.
A Jobb Szektor hűséget fogadott Izraelnek
Az ukrajnai izraeli nagykövetség tájékoztatása szerint február 26-án, Reuven Din El izraeli nagykövet találkozott az állítólag „náci” és „fasiszta” Jobb Szektor elnevezésű szervezet vezetőivel. Mint ismeretes, a Jobb Szektor tagjai voltak azok, akik nem csupán a végső győzelemig folytatandó harcra tüzelték a tüntetőket, de fegyvert is ragadtak a törvényesen megválasztott ukrán államfő hatalmának megdöntése céljából.
A nagykövetség tájékoztatása szerint a Dmitrij Jaros pártelnök vezette küldöttség hangsúlyozta, hogy „toleráns politikát” kívánnak követni a nemzeti kérdésekben. „A gyűlölködő retorikát, különösképpen pedig az antiszemitizmust, a Jobb Szektor nem csupán elítéli, de küzdelmet is folytat ellene, minden törvényes eszközzel” – szögezte le Dmitrij Jaros, az ukrán „náci” part vezetője. Mint mondta, mozgalmának célja „egy demokratikus Ukrajna felépítése, átlátható, tiszta kormányzat felállítása, a küzdelem a korrupció ellen, továbbá egyenlő lehetőségeket kívánnak biztosítani minden nemzetnek, céljuk a nép egységesítése és egy olyan állam megteremtése, amelyet a nép irányít”.
A tárgyaló felek továbbá megállapodtak abban, hogy „forró drótot hoznak létre a provokációk megelőzése és a felmerülő kérdések megvitatása céljából”. A „náci” mozgalom vezetői hangsúlyozták, hogy „az idegengyűlölet minden megnyilvánulását meg kell büntetni” – olvasható a kijevi izraeli nagykövetség közleményében.
„Megtévesztéssel háborúzz!” – hangzik a Moszad elhíresült jelszava. A cionista irányítás alatt álló USA és Izrael jó ideje törekszik arra, hogy saját beépített ügynökeik révén az agresszív terjeszkedésükkel szemben álló erőket egymás ellen kijátsszák, illetve a kevésbé veszélyesnek tűnő ellenséget a legveszedelmesebbnek ítélt ellenségre uszítsák. A módszer számos sikert hozott az elmúlt évtizedekben. Afganisztánban például a Nyugattal ellenséges viszonyban álló radikális iszlamista szervezeteket fegyverezték fel, és vetették be a szovjet hadsereg ellen a 80-as években. Irakban az USA – miután a végletekig élezték a felekezeti ellentétet – a síita milíciák révén mért csapást a szunnita ellenállás központjaira, Líbiában és Szíriában pedig úgyszintén az iszlám radikálisok, sőt az al-Kaidához kötődő fegyveres csoportok segítségével igyekezett a Nyugat zűrzavart kelteni, és a cionista hódítással szembenálló rezsimeket megdönteni.
Az ellenségek egymás elleni kijátszásának módszere olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy most Ukrajnában is alkalmazzák. A nemzeti eszmétől feltüzelt ukránok tömegei abban a reményben vonultak az utcára, hogy végre egy szabad, független, mindenféle korrupciótól és idegen befolyástól mentes, virágzó Ukrajnát hozhatnak létre. A valóságban pedig a cionista világhódítók céljait szolgálják. Ha esetleg a nacionalisták és a radikális Jobb Szektor hívei ráébrednek arra, hogy csúnyán átverték őket, és a cionista karámba beterelt hazájukban sem jólét, sem függetlenség nincsen, már alighanem késő lesz.
Az egész óriási megtévesztő műveletben a kulcsszerepet nem a NATO hadereje játssza, hanem egyrészt a különböző ellenálló mozgalmak legfelső vezetésébe beépített moszados és nyugati ügynökök serege, másrészt pedig a hatékony pszichohadviselés. A megtévesztő propaganda-hadjárat emberek tömegeit képes olyan tettekre ösztönözni, amelyek saját érdekeikkel homlokegyenest ellentétesek.
Adalék: Érdekes jegyzet került elő a Majdanról
Az egyik sátortábor sikeres elfoglalása után találtak egy füzetet, amiben a "mozgósítható" személyek telefonszámait és egyéb elérhetőségeit tartották, valamint a kifizetéseket. Több oldalon van sorolva, hogy ki mennyi hrivnyát illetve esetenként USD-t kapott a kormányellenes tevékenységért.

Az izraeli atom

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő az indulás előtt néhány nappal lemondta részvételét a washingtoni nukleáris csúcson. Hivatalos magyarázat szerint el akarta kerülni, hogy a találkozón Izrael be nem vallott, de le sem tagadott nukleáris arzenáljára terelődjön a figyelem. Előzetes hírek szóltak arról, hogy a török és az egyiptomi küldöttség az atomfegyver-mentes közel–keleti övezet megteremtése érdekében Izrael leszerelését követelik majd.

Izrael nukleáris programját ugyan idáig nem erősítette meg, de nem is cáfolta. A zsidó állam nem írta alá az atomsorompó-egyezményt, és nem enged nukleáris ellenőröket Dimónába. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkárnak elsősorban Izraelnek üzenve azt mondta a csúcstalálkozó előtt, hogy „minden tagállamnak, amely idáig nem vett részt az atomsorompó-egyezményben, most csatlakoznia kell. Ez minden tagállam kötelezettsége.”
Ma Izrael a világ hatodik legnagyobb nukleáris állama, amely a jelentések szerint mintegy 100-250 atomfegyvert birtokol, köztük valószínűsíthetően neutron- és hidrogénbombákat is. Az izraeli atomprogram teljes titokban indult, és ez ma is így van. Jellegét és célját azonban jól jellemzi az izraeli Atomenergetikai Bizottság elnökének, Ernst Bergmannak a kijelentése: „Nem fognak még egyszer bárányokként a vágóhídra vezetni bennünket.”

Az 1980-as években került napvilágra, hogy a nukleáris arzenál kiépítésében mely országok működtek együtt a zsidó állammal. Az 1950-es évek végén Franciaország indította el Izraelt a nukleáris fejlődés útján azzal, hogy közreműködött a dimónai atomreaktor építésében, amely ma is Izrael plutónium szükségletének javát fedezi. A láncreakcióhoz szükséges nehézvizet Norvégia szállította 1959-ben. 1963-ban, amikor a reaktor megkezdte működését az Egyesült Államok további négy tonna nehézvizet szállított a helyszínre. Az amerikaiak emellett leszállítottak Izraelnek egy kisebb, 5 megawattos kutatási reaktort, amelyet Nahal Sorekben állítottak fel. A reaktor 1960-ban kezdte meg működését, de nem tudott elegendő mennyiségű plutóniumot gyártani. Inkább arra szolgált, hogy segítse a kezdő atomtechnikusok kiképzését. Az 1960-as években az Egyesült Államokból, valószínűleg egy pennsylvániai nukleáris létesítményből további 100 kilogramm magas fokon dúsított uránium került Izraelbe.
A francia–izraeli nukleáris együttműködésről egy francia újságíró, Pierre Pean írt, akinek szabad betekintése volt Dimóna francia dossziéjába. Könyvében azt állítja, hogy a 26 megawattos erőművet eleve úgy építették, hogy az atombomba építésére is alkalmas legyen. Izrael francia segítséggel már az 1967-es háborút megelőzően is rendelkezhetett egy vagy két atombombával.
Francis Perrin, aki a francia atomenergia-ügynökség főbiztosa volt 1951 és 1970 között, 1986-ban azt nyilatkozta, hogy az ötvenes évek végén a két ország együttműködött az atombomba gyártás megtervezésében. 1965 és 1969 között az amerikaiak évente vizsgálták a dimonai atomreaktort.
A CIA egy 1968-ban beterjesztett jelentésében azt közölte Lyndon B. Johnson elnökkel, hogy Izrael rendelkezik atombombával. 1969-ben Izrael oly mértékben korlátozta az amerikai ellenőrző látogatásokat, hogy az amerikaiak emiatt írásban panaszt is tettek. A Nixon-adminisztráció már nem vizsgálta, hogy mi folyik az atomreaktorban, úgy döntött: jobb, ha hivatalosan nem is tud róla. Ennek ellenére a CIA továbbra is küldött jelentéseket az izraeli atomprogram folytatásáról. Az 1974-es, az atomfegyverek terjedéséről szóló memorandum azt írja, hogy Izrael nagy mennyiségű urániumhoz jutott, részben titkos eszközökkel: és ezt annak bizonyítékaként értékelte, hogy Izraelnek atomfegyverei vannak. Az izraeli rakétafejlesztésből is hasonló következtetéseket vontak le. A Jerikó-rakétának hagyományos fegyverként ugyanis nincs értelme, nyilvánvalóan nukleáris atomtöltet hordozására gyártották.
A Time magazin szerint az 1973-as háborúban Izrael vagy tucatnyi bombát állított össze, hogy szükség esetén – a Salamon-opció néven ismert terv keretében – önvédelmi célból alkalmazza. 1974-ben Efraim Katzir izraeli államelnök jelentette ki, hogy Izraelnek „mindig is az volt a szándéka, hogy nukleáris potenciált fejlesszen … és ez most sikerült is.”
1979. szeptember 22-én az amerikai „Vela” műhold Afrika déli partjai mentén alacsony erősségű, nagy valószínűséggel nukleáris robbantásra utaló villanásokat érzékelt. A detonációról azt feltételezik, hogy egy közös izraeli–dél-afrikai atomkísérlet volt.
1986 szeptemberében, Mordechai Vanunu, izraeli atomtechnikus, aki nyolc éven át dolgozott Dimónában, beszámolt Izrael atomfegyver-fejlesztési programjáról. Hatvan színes fényképet adott át a Sunday Timesnak Izrael állítólagos földalatti bombagyáráról. Adatai szerint Izrael 100-200 atombombával rendelkezhet. (Vanunut a cikk megjelenése után néhány nappal egy kalandvágyó magányos turistát játszó izraeli női titkos ügynök Rómába csalta, ahol már a Moszad emberei várták. A férfit titokban Izraelbe szállították, és tizennyolc év börtönre ítélték. 2004-ben szabadult, de nem hagyhatja el az országot és nem nyilatkozhat.) Mindezen híresztelések ellenére Izrael kitart eredeti kommunikációs stratégiája mellett. Ennek lehetett a része, hogy Netanjahu kormányfő helyett a washingtoni atomcsúcson Dan Meridor, a helyettese képviselte a zsidó államot.

Orbán Viktor miniszterelnök ma fogadta az Európai Zsidó Kongresszus vezetőit, akik Budapesten tartják tanácskozásukat Az Orbán Viktor és az Európai Zsidó Kongresszus vezetői között tartott mai találkozón az Európai Unió és a vallási közösségek közötti párbeszéd fontossága volt a fő téma. Orbán Viktor január végén Brüsszelben már találkozott az Európai Zsidó Kongresszus vezetőivel, akkor a magyar miniszterelnök többek között azt mondta, hogy a magyar kormány elkötelezett amellett, hogy a társadalom értékes közösségének számító zsidóság jogait feltétel nélkül tiszteletben tartsák. A korábbi beszélgetésen a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a magyar kormány fellép az emberi méltóságot, illetve a zsidóságot sértő jelenségekkel szemben. A mai találkozón az Európai Zsidó Kongresszus vezetői arra kérték az EU soros elnökségét adó Magyarország miniszterelnökét, hogy járuljon hozzá a párbeszéd erősítéséhez. A találkozón jelen volt az Európai Zsidó Kongresszus elnöke, Mose Kantor és több más európai zsidó vezető, többek között Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz)  elnöke és Zoltai Gusztáv, a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója. BreuerPress info  Fotó: Ritter Doron

Forr a világ bús tengere, ó magyar!     Ádáz Erynnis lelke uralkodik,      S a föld lakóit vérbe mártott       Tőre dühös viadalra készti.

Frissítés: 1.) 2.)

 
A kor parancsa (kategorikus imperatívusz...)
Ölj, hogy meg ne öljenek - pusztíts, hogy el ne pusztítsanak!
 

Ha volna egy Berzsenyink (nincs), mit írna a máról, a mához? Vállalná a "Magyarokhoz" írott versét? Vélhetőleg igen, mert akkor valójában nem is forrt az egész világ, most pedig ugyancsak forr. A címzett, a magyar helyett lehetne az ember, a gój emberiség.

Hogy ki volt Berzsenyi és miért dramatizálta korát, egy róla folytatott beszélgetésből derül ki, amelyet vázlatosan idézek."Ha valaki, ô volt a 'par excellence' politikai költô. A verseinek jó része nem más, mint aktuálpolitikai publicisztika. ... Nagyon tudatos és átgondolt politikai nézôpontból kiinduló, széles nemzetközi kitekintéssel és világos történetfilozófiával bíró politikai világkép rajzolódik ki a verseiben ... Berzsenyi korában még nem találták föl a politológiát. Mit szólnának (ma) Berzsenyihez, aki megénekelte az ulmi csatát, a diétai ügyeket, sôt még az országgyulési frakcióvezetôket is? Egy Berzsenyi-specialista valószínuleg minden ártatlan ódában fölfedezné az aktuális politikai üzenetet. ... Horrorisztikus történeti képzetünk a nagy vérben ázó csatamezôkrôl meg egyebekrôl az antik mítoszok mintáit próbálják utánozni, amely mítoszok pedig nemcsak monumentálisak, hanem horrorral is tele vannak. Berzsenyi meglepôen korszerü ..." Igenám de korunk - a Nyugat alkonyának kora - több "horrorisztikus elemet" produkál, mint bármelyik antik mítosz. Egyszerüen nem lehet írótollal túldramatizálni.

Ezt az írást, az ukrajnai események fényében, az a kézenfekvő felismerés motíválta, hogy amíg ZsidóAmerika befolyást gyakorol a világ sorsára, nem lesz nyugalom, nem lesz béke. Ezt a gondolatot fejezi ki a cikk 'frontképe', amelyet egy harcias (amazon) ismerősöm tett fel Facebook oldalamra.

A "nyersanyagot" pedig egy érdekes írás szolgáltatja, amelynek szerzőjét és az általa használt forrásokat  (egy kivétellel) nem sikerült felderítenem, mindenestre nem plagizálok, mert nem vagyok sem köztársasági elnök, sem miniszterelnök helyettes. Az írást levél mellékletként kaptam május 13-án a tárgy: "Oroszok - amikről nem hallani". Ami engem illet, úgyszólván mindenről hallottam ami az írásban áll. A tények csoportosítása azonban érdekes, a csokor tehát tetszetősebb, mint a belekötött virágok.

[Az írás legérdekesebb passzusa, amiről nem tudtam, az oroszok és a kínaiak által megépítendő "nicaraguai csatorna". ]                          

 1. Háború az új technológiákért - a nyugat elvesztette helyzeti előnyét

A nyugat egymásutánban kapja a megrendítő erejű csapásokat az orosz katonai technológiáktól. A közelmúltban a US Donald Cook legénységének lemondásáról kerültek elő információk, majd nem sokkal utána nyilvánosságra jutott a román kikötőbe "visszahívott" amerikai hajó matrózának a feleségéhez írt levele. Ezt a levelet az amerikai elhárítás pillanatok alatt eltüntette a világhálóról, de szemfüles emberek mindig vannak, és nagyon hamar a megfelelő helyeken olvasható volt. Olyan dolog történt, amely megmagyarázhatatlan, és amely miatt a hajó legénységének egy része azonnal felmondott, amint kikötöttek. A hajó valamennyi elektronikája leállt. A monitorok elsötétedtek, az Aegis-rendszer leállt valamennyi műszerrel együtt, majd pár pillanat múlva a hajó motorja is. A Szu-24 olyan mértékű elektronikai zavarást végzett, amely az egész hajót megbénította. "Mint egy döglött teknős, úgy vergődtünk a hullámokon" - írta a hajó legénységének egy azóta felmondott tagja. "Volt, aki üvöltött tehetetlenségében, volt aki sírt. A kapitány zöld volt a dühtől, a másodkapitány elővett egy üveg rumot, majd feltette a lábát az asztalra, mondván most már úgyis minden mindegy. Az utolsó rárepüléskor a pilóta kiintett az ablakon, majd megbillegette a szárnyait, jelezvén, hogy ő végzett. Biztosak voltunk benne, hogy hatalmasakat röhögött rajtunk. Volt is rá oka. Vele együtt rájöttünk, hogy a csúcstechnikás hajónk egy darab ócskavas" - írta a volt matróz.A hipermodern amerikai romboló és az 'ócska' SU24-esek mulatságos kalandjáról én is megemlékeztem anno.

Az első, amelyet a nyugat mindenáron kipuhatolni és megszerezni akart, az orosz S-500 légvédelmi rendszer. Miután Törökország még Jelcin ideje alatt megka parintott párat az akkori S-300 légvédelmi rendszerből, annak minden tulajdonságát hamar kiismerték. Amerikai mérnökök szedték darabjaira és elemezték a technológiát, majd lemásolták, és máig az új elhárító rendszereik gerincét képezi. A "mindenek felett álló" Aegis rendszerük technológiai alapját is ez adja. Honnan vesszük ezt? Abból az egyszerű okból kiindulva, hogy orosz szaklapok máig foglalkoznak a kérdéssel, hogyan lehet séges az, hogy az 'új' (!) amerikai rendszerek műszaki paraméterei pontosan olyanok, mint a 'hajdani' (!) S-300 adatai. Hogyan lehetséges az, hogy egy ország, ami 30 éve nem fejlesztett ki semmilyen új rakétatechnológiát, hirtelen egy merőben új rakétarendszerrel áll elő, ami ráadásul rendkívül hasonlít az S-300-ra? Emiatt Putyin korábban kiadta az utasítást, hogy Oroszország védelmében egy merőben új légvédelmi rendszert kell kidolgozni. Először megszületett az S-400, amely az S-300 alapjaira készült, de egy teljesen új bemérési technológiát használt, majd röviddel utána elkészült az S-500. Ez már egy telje sen új rendszer. Törökország jelezte, hogy ilyen rendszert szándékozik venni, csakhogy ezt már az oroszoktól nem kapta meg. Érdekes módon, azok után, hogy Oroszország megtagadta az új rendszerek eladását, Törökország elhárító-rendszer vásárlási láza egyből lelohadt, majd megakadt. Más forrásból nem is próbáltak hasonló adottságú rendszert beszerezni.

Majd jött a szíriai rakétaincidens. A Szíria partjainak közelében állomásozó hajók megsemmisítettek valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet. A NATO-flotta visszavonult Szíria partjaitól, az incidensről érthető okokból mindkét fél mélységesen hallgatott. A Yakhont-800 rakétáról van szó, amellyel az oroszok nem csupán Szíriát fegyverezték fel, hanem a Gázai övezetet uraló Hamászt is (!). Annak azonban nem találom nyomát, hogy ezeket a rakétákat be is vetették volna az amerikai hadihajókról indított rakéták ellen. A Fars hírügnyökség is csak arról tudósít, hogy Lavrov figyelmeztette az amerikaiakat e raéták rend kívül kellemetlen tulajdonságaira. Tény, hogy Sziria körül gyanús csend van...

 A NATO partnerországok sorban kezdték megkeresni Moszkvát, hogy új orosz elhárító rendszereket akarnak vásárolni (többnyire arab államok, például Bahrein). Ezek az országok, ha nem is NATO tagok, de mindenképpen nyugatbarát államok. A vételár többszörösét is felajánlották, mégsem kaptak semmit. Valamit az USA nagyon, de nagyon tudni szeretne ezekről a rendszerekről. Valószínűleg azért, mert olyan technológiával állnak szemben, amelyről fogalmuk sincs.

Ez a történés szintén összefüggésben van egy másik, korábbi incidenssel. Alig néhány éve egy iráni rádiós-műszaki alakulat átvette az irányítást egy amerikai drón felett, majd azt sértetlenül leszállította egy iráni reptérre. Feltételeztük, hogy mindez valószínűleg orosz elektronikai segítséggel valósult meg, - majd egy évre rá el is ismerték, hogy valóban az új orosz elhárító rendszer volt képes leszállítani a drónt. Ezek szerint az oroszok valamilyen új elektronikai zavaró és irányító rendszert fejlesztettek ki, amely képes arra, hogy műholdról rejtjelesen kommunikáló eszközöket megbénítson, elektronikai rendszerek felett vegye át az irányítást.  Ezt én rég megírtam, dehát az ismeretlen cikkíró se tudhat mindent. Igaz, volt egy amerikai próbálkozás, ám ennek az lett a vége, hogy Irán leszállított egy szupertitkos és szupermodern, RQ–170 Sentinel tipusu, amerikai drónt. E tény körül az amerikaiak persze megpróbáltak ködösiteni, azt állítván, hogy a navigációs rendszer spontán meghibásodása miatt elveszítették fölötte az irányítást. Ennek persze ellentmond az a tény, hogy a sértetlen (!) gépet az irániak tükörfényesre glancolva úgy állították közszemlére, mint egy nemzetközi autókiállítás topmodelljét. Aztán az is kiszivárgott, hogy ezt a mutatványt ugyancsak egy orosz eszközzel, az "1L222 Avtobaza” elfogó berendezés segítségével hajtották végre. Ez - a tábori klotyóra emlékeztető - idétlen járgány az "air superiority" elvesztésének egyik tárgyi bizonyítéka.

Az akkori hír folytatása, hogy Irán sorozatban gyártja a Sentinel modernizált változatát...

Az USA kétségbeesetten kutatja és próbálja megszerezni ezeknek a számukra halálos eszközöknek a technikai adatait. Eljátszották az időt. Elszórták a drága éveket hiábavaló hadakozásokra, egészen addig, amíg a Jelcin alatt Oroszországból szétlopott információkat felélték, az előnyüket elvesztették.

Érdekes az is, hogy egész a 2000-es évekig a nyilvánosan propagált amerikai lézerfegyvereket csak filmeken, tanulmányokon lehetett látni. Milyen is lenne, hogy képzelik el, - a Csillagok Háborúja mesefilmhez hasonló filmeken mutatták be. Egészen addig, amik az USA Jelcin alatt ki nem foszthatta az orosz fejlesztések aktáit, és milyen meglepő, az utóbbi években már lézerfegyverek tesztelését végzik. Csakhogy érdekes módon ez a lézer fegyver megszólalásig hasonlít az orosz telepített lézerfegyverekhez. Az oroszok ugyanis nem csak beszéltek és álmodoztak róla sci-fi filmeken, hanem meg is építették. Egy harvardi professzor szerint - akit bevontak az ilyen titkos utakon megszerzett orosz technológiák vizsgálatába - kijelen tette; az oroszok titokban végeztek e téren jelentős kutatásokat, és bizonyos dolgokban évtizedekkel előttünk járnak, például a plazma- technoló giában.

Az USA elvesztette a Szovjetunió összeomlásával szerzett előnyét, - olyannyira, hogy védekezésbe kényszerül, főleg politikai vonalon, és minden erejét arra fordítja, hogy újra kieszközölje a hidegháborús állapotokat. Amibe a pénzügyi szakadék (fiscal cliff) szélén tántorgó Amerika holtbiztos beledöglik.

2. Oroszország bevezeti az aranyrubelt 

Oroszországban végső szakaszába lépett a dollártól teljesen független fizetési rendszer felállítása, ahol a kifizetések alapja kizárólagosan a rubel lesz, - amit egyben védetté is tesznek a dollár áringadozásával és a nagy nyugati pénzintézetek spekulációival szemben.

Miután a Krím-félsziget Oroszországhoz csatlakozása miatt a nyugati országok több orosz bank ellen is szankciókat hoztak, a nyugati politikusok mintha visszavonulót fújtak volna. A Wall Street pénzemberei nagyon jól tudják, hogy az orosz bankok függetlenedése a nemzetközi hálózattól milyen hatással lesz rájuk. Oroszország mindeddig tárt ajtókkal várta a külföldi befektetőket, akik többnyire manipulációs szándékkal érkeztek az országba. Emiatt a nyugati szankciók kihirdetése hatalmas hiba volt, amit mostanra a nyugat pénzemberei is megbántak - ugyanis ennek köszönhetően tudja Oroszország felszámolni saját gazdaságán a sebezhető pontokat.

Putyin 2007 óta jelentős lépéseket tett a rubel alapú független pénzügyi rendszer kiépítésére. Ennek alapja kizárólag a reálgazdaság és az Oroszország számára elérhető források összessége lesz, vagyis a felálló új pénzrendszert Moszkva aranytartalékai biztosítják. Nincs több fosztogatás és pénzügyi spekuláció. Ezzel a lépéssel Oroszország valójában kiadta a függetlenségi nyilatkozatot, amire a Wall Street azonnal hadüzenettel reagált.

A szankciók által célkeresztbe tett Rosszija Bank lesz az első orosz bank, amely kizárólag rubel alapú elszámolásokat végez. Ennek szimbólumaként a Rosszija Bank központi épülete elé egy az arany rubelt ábrázoló szobrot állítanak ki, mint az aranytartalékra épülő rubel nyújtotta stabilitás és biztonság szimbólumát. A Rosszija Bank vezérigazgatója jelentette ezt be, - emellett azt is elmondta, hogy törekednek az országot felforgató nyugati spekulációk végleges felszámolására. A Rosszija Bank vezetője elmondása szerint Oroszország jelen fejlődési szakaszában már nem függ a külföldi valutáktól, a belső gazdasági erőforrások pedig a külső gazdasági támadások elé is akadályt állítanak.

Putyin a Szövetségi Tanács előtt beszélve elmondta, hogy a rubel konvertibilitását fel fogják számolni, mivel ez elengedhetetlen az ország gazdasági stabilitásának biztosításához. A rubel konvertibilitása ugyanis kizárólag negatív következményekkel járt, vagyis a hazai tőke kiáramlott az országból, a helyette beáramló külföldi tőke viszont többnyire spekulatív jellegű volt. Putyin elmondása szerint az aranyrubelre átállást követően a Kína és Japán által működtetett rendszerhez hasonló fog létrejönni, vagyis a rubel csak Oroszország területén lesz használható, a nemzetközi piacon használatra pedig külön valutát vezetnek be.

Ezzel eldőlt a nyugat és kelet szembenállásának sorsa: elkerülhetetlen a háború. Az atlantista tömb ugyanis mindeddig porrá rombolta az összes országot, ami a dollártól független fizetési rendszert akart bevezetni. Tegyük hozzá ZsidóAmerika meggyilkolta saját elnökét Kennedyt is. "JFK megtette az első óvatos lépéseket az 1913-ban zsidó kézbe került amerikai központi bankrendszer (US Federal Reserve System) állami ellenőrzés alá vonására, ami önmagában is "halálos bűnnek" számít az Egyesült Államokban."   A Líbia elleni NATO-beavatkozásnak szintén ez volt az oka: Moammer Kadhafi kihirdette az ország aranytartalékához kötött független líbiai pénz, az aranydínár bevezetését. Emellett más afrikai országokat is arra buzdított, hogy az eladott olajért ne fogadják el a dollárt vagy más nyugati valutát, ehelyett csak fizikai aranyban fogadják el a nyugati országok általi kifizetéseket. Líbia egy kicsi és jelentéktelen ország volt Oroszországhoz viszonyítva, számottevő katonai erő nélkül, így a NATO hónapok alatt porig rombolta, és a Líbia élére tett nyugati bábkormány azóta is elfogadja a dollárt.

A "Global Research" az esetet a következőképp kommentálja. "Putyin átmossa a dollárt. Bevezeti orosz arany rubel fizetési rendszert és kiiktatja a dollárt. A Wall Streettől és a City of Londontól független új pénzügyi rendszer kezd konkrét formát ölteni. Oroszország bejelentette, hogy a termékek és nyersanyagok - köztük az olaj - eladás és vásárlása a rubel helyett dollárban fog történni, olyan a fizetési rendszerben amelyben rubel teljesen függetlenné válik és védve lesz a dollárhoz kötődő "gyilkos spekulá cióktól" (pl. short-selling). A Wall Street és bankjai a nyitott pénzügyi ajtón keresztül rendszeresen fosztogatták az orosz reálgazdaságot. A Nyugat először az összes orosz bankkal szemben akart szankciókat bevezetni.

Végülis csak a Rosszija Bankkal szemben alkalmazott korlátozásokat.A wall streeti vámpírok ugyanis rájöttek a széleskörü szankciók előnytelenségére, a vérszívást korlátozták és propaganda jelleggel alkalmazták a fenti bankkal szemben. Oroszország viszont meghirdette a 'zéró toleranciát' a fosztogatás és a pénzügyi spekuláció ellen. (Bűnözőként körözi Sorost...) Ez ugyan 'békés lépés', de egyenértékü egy 'függetlenségi nyilatkozattal" és a Wall Street úgy minősíti, mint egy a 'hadüzenetet'. Ez egy igazi 'judo stratégia': a nyugati szankció, mint támadás, teremtett ideális helyzetet egy védekező ellenlépéshez, amely a támadás lendületét , nyers erejét visszafordította a támadó ellenség ellen. Most az történik, hogy a Bank Rossiya lesz az első kizárólag az orosz rubellel foglalkozó bank. Ezt a lépést nem tartják titokban. Éppen ellenkezőleg. Egy hatalmas arany rubel szimbólum kerül Rossiya központi székháza elé, szimbo lizálva a rubel stabilitását és jelképezve az ország aranytartalékainak bőségét. Az ITAR-TASZSZ idézi a bank tisztviselőit, akik nagyon világosan fejezik ki azon szándékukat, hogy megbüntessék a nyugati spekulánsokat, akik hosszú ideig fosztogatták az országot. Szerintük Oroszország, jelenlegi fejlődési szakaszában, nem függ a külföldi valutáktól. Kizárólag  belső forrásaira támaszkodik, hogy saját gazdasága sebezhetetlené váljék.

 "Alea iacta est! A kocka el van vetve!Jól mutat az aranyrubel is. Hátlapján Szent György ledöfi a sárkányt... Vajon kire - mire gondoltak a tervezők? Én a sárkány hasára még rá montíroztam volna egy Magen Davidot, de talán így is érthető - Oroszország, a Rosszija Bank, az arany és a rubel együttes mondanivalója...

De térjünk vissza a cikkre.

Oroszország elég katonai és gazdasági erővel rendelkezik ahhoz, hogy háború esetén ne csak megvédje saját függetlenségét, de a nyugatot végleg térdre kényszerítse. Nem kérdéses, a Wall Street már bejelentette a hadüzenetet: Washington nem akar aranyrubelt látni, és csak idő kérdése, mikor lesz ebből közvetlen katonai konfrontáció.

3. Kína és Oroszország építi a Panama-csatorna riválisát Nicaraguában

A Panama-csatorna, ami több mint 100 éve az Egyesült Államok felügyelete alatt áll, 1904-1913 között épült, az amerikai Védelmi Minisztérium felügyelete alatt. Mire elkészült, Panama az Egyesült Államok 'protektorátusa' lett.

Ez a passzus a cikk legérdekesebb, számomra legtöbb újdonságot jelentő része. Hogy megértsük, az új csatorna miért hatalmas pofon Amerikának, kukkantsunk bele kissé a Panama Csatorna dicstelen multjába amely a kapitalizmus természetrajza is lehetne. "A higéniai, morális és technikai gondok mellé ... [Becslések szerint építése során 27 500 ember vesztette életét. A munkát járványok és földcsuszamlások nehezítették.] ... hamarosan pénzügyi nehézségek társultak. A munkálatok 40%-os készültségi állapotban voltak, amikor a francia csatornatársaság csődöt jelentett. Az eredetileg tervezett 120 millió dollár helyett a számla már ekkor 235 millió dollárra rúgott. A csatornaépítő társaság összeomlása hatalmas botrányt okozott Fran cia országban. 'Heves antiszemita támadások érték a csatornaépítésben szerepet játszó zsidó származású spekulánsokat'. 104 törvényhozót érintettek a korrupció szétfutó szálai. Megszületett a 'panamázás' fogalma, amivel azóta is a tisztességesnek látszó, de valójában nyerészkedő, korrupt, törvény sértő, ezért botrányos üzelmeket illetik.Eközben az Egyesült Államok jelezte: saját csatornát kíván építeni Nicaragua területén keresztül. A francia csatornatársaság e hírre megrendült, hiszen az amerikai létesítmény ellehetetlenítette volna a panamai beruházást. A francia építőknek mindössze két választása maradt: vagy veszni hagyják addigi munkájukat és eladják a megkezdett beruházást, vagy pedig felépítik és befektetésük csak nagyon hosszú idő múlva térül meg. A társaság az eladás mellett döntött." Gondolom, a fentieket szükségtelen "méltatnom".

Ami a 'protekturátust' illeti épp Panamához fűződik ZsidóAmerika egyik legaljasabb katonai agressziója Panama ellen. Erről a nyomán és stílusában érdemes beszámolni néhány sorban. "Drogbáróból csinált diktátort Amerika! Felemelkedését és uralmát az Egyesült Államoktól kapott dollármilliárdoknak köszönhette. Noriega katonaként szolgált, amikor 1950-ben beszervezte a CIA. 30 éven át dolgozott nekik. Az  USA örömmel pénzelte, hogy megerősíthesse hatalmát. Harcolt a térség kommunistái ellen. Amerika cserébe szemet hunyt a tábornok stiklijei fölött, akinek sikerült állami szintre emelnie a drogtermelést. A verkli egész jól ment, de defektet kapott. "Noriega az 1989-es választásokat elvesztette, de hatalmától nem volt hajlandó megválni. Ez vállalhatatlanná tette Amerika számára. (Demokrácija!) Először az USA gazdasági szankciókkal sújtotta az országot, majd egy tengeri incidens után (Amit nyilván a CIA szercezett) Bush elnök 1989-ben parancsot adott a megszállásra. Noriega hadseregét legázolták.  Az amerikaiak a menekülő Noriegát Panamaváros vatikáni követségén találták meg.Az USA bírósága 40 év börtönre ítélte a tábornokot kábítószer-kereskedelem, zsarolás és pénzmosás miatt. (Győzött a jog és az igazság - amerikai módra...)

Az írás szerzője a Nicaragua - csatorna építésének jelentőségét helyesen ismeri fel.

Kár lenne tagadni a tényt, hogy

Oroszország és Kína geopolitikai csatára (!) készül az Egyesült Államokkal. Ennek egy fontos lépése lenne, hogy megépítsenek egy, a Panama-csatornával rivális vizi átkelőhelyet az Atlanti és a Csendes-óceán között. Kína ugyanis megkapta a Nicaragua- csatorna építési és felügyeleti jogát 100 évre a nicaraguai államtól. Az építkezés 2014 decemberében kezdődik, és több mint 40 milliárd dollárba fog kerülni. Elképzelések szerint a Nicargua-csatorna 2019-ben kezdene üzemelni, azonban az építkezés egyes szakaszai 2029-re zárulnának le. A 2029-es dátum elsősorban a csatorna mellé épülő két repülőtérre és több olajfinomítóra vonatkozik. 

Megelőzendő bármilyen, az Egyesült Államok irányából történő katonai intervenciót, Nicaragua katonai együttműködési szerződést kötött az orosz állammal, miszerint az építkezést orosz hadihajók és vadászgépek fogják felügyelni. Ezzel jelenleg Nicaragua az Oroszországi Föderáció nyílt katonai szövetségese lett a térségben. Ne felejtsük el, hogy az ENSZ Krím-félszigettel kapcsolatos szavazásán Nicaragua az

orosz felet támogató 11 ország között volt. Az oroszok szemmel látha tóan nem felejtik el, aki kiállt mellet tük. Hát, a magyar kormánynak ez se sikerült.Tegyük még hozzá a következőket. Előbb Anglia privilégiuma volt a föld minden pontját uralni, ahonnan a nemzetközi hajózási útvonalakat ellenőrizni lehet. Ezt a jogot kénytelen volt "testvériesen" megosztani a nála is nagyobb rablóval ZsidóAmerikával. Ezek a világ legforróbb pontjai máris és méginkább azzá válnak egy nemzetközi feszültség, vagy háború esetén.

Ilyen a Gibraltári szoros, amelyet Anglia elrabolt Spanyolországtól és Marokkótól és csak a majmokat tűri meg rajta. Viszont bármikor elzárhatja bárki elől a Földközi Tengert.

Ezen a nagy zsákon belül van egy kisebb zsák, amelynek száját a Dardanellák "szoros", ill. a Boszporusz "kanális" zárják le. A fekete tengeri orosz flotta tehát ezeken keresztül hajózhatna ki a Fekete Tengerről, a Gibraltári szorosig...

Ez az áthajózás nem volna egy fáklyásmenet mivel a

Boszporuszt és a Dardanellákat Erdogan és Törökországa - az USA legaljasabb szövetségese - uralja. Törökország volt szíves a Boszporusz fölé két hídat is emelni, amelyekről az orosz hajókat csúzlival is ki lehet lőni. Tavaly kezdődött a harmadik híd építése...

Ez a két halálszoros az oroszok több évszázados fóbiája, álmatlan éjszakáik okozója. Ezt írja róla a krónika."Oroszország legfontosabb hadicélja a tengerszorosok megszerzése. A hatalmas birodalomnak sok ezer kilométernyi tengeri határa van. Csakhogy ezek a tengerek több hónapra befagynak, vagy – mint Murmanszk és Vlagyivosztok kikötői – nagyon távol fekszenek az ország fejlettebb és sűrűbben lakott vidékeitől. Ezért Nagy Péter óta különleges jelentőséggel bírt Oroszország számára a 'meleg tenger', a fekete-tengeri kijárat. Számos tengerszoros van a világ különböző pontjain – 'a tengerszorosok' alatt azonban mindenki a Boszporuszt és a Dardanellákat értette, stratégiai jelentőségük miatt. A Fekete-tengert ugyanis a két keskeny tengerszoros, a Boszporusz és a Dardanellák birtokosa teljesen lezárhatja, elvágva az oroszokat a világtengertől – amint ez meg is történt a világháború alatt. Oroszország vezető körei úgy érezték, a tengerszorosok birtoklása tenné őket valódi nagyhatalommá a tengeren is. Nagy-Britannia korábban megakadályozni próbálta az oroszokat a tengerszorosok birtokba vételében – ez történt 1877-1878-ban is. A háború legnagyobb ára - vélte a brit külpolitika a háború alatt is. Mégis, a szövetségesek közötti alku logikája alapján a nyugati antanthatalmak végül elfogadták jogos orosz hadicél ként a tengerszorosok megszerzését. Hogy aztán a tengerszorosok mégis török kézen maradtak – ez már egy másik történet, az 1917-es orosz forradal mak és 1918-as különbéke folyománya."  A Breszt-Litovszki békéről van szó, amit a Nagy Lenin hozott tető alá. "Az I. világháborút Szovjet- Orosz ország és a központi hatalmak között lezáró békeszerződés. Az 1917. dec. 3-án megkezdődött béketárgyalások - a németek területrabló követelései, valamint Trockij, Buharin hívei és a bolsevikok Lenin vezette többsége között keletkezett nézeteltérés miatt - csak 1918. márc. 3-án vezettek a breszt-litovszki béke aláírására. A lenini álláspont érvényesült, amely szerint minden engedményt meg kellett adni annak érdekében, hogy Szovjet-Oroszor szág végre kiválhasson a háborúból, leszerelhesse a frontokon szétzüllött hadseregét és helyette megszervezhesse a Vörös Hadsereget. A breszt- litovszki békével elért lélegzetvételnyi szünet lehetővé tette az erőgyűjtést a hamarosan kiújuló harchoz.A szerződés az alábbi kitételt tartalmazta. "A Dardanellákat állandóan nyitva kell tartani mint nemzetközi garanciákkal biztosított szabad átjárót." Csakhogy a szifiliszes Lenin elvtársnak és bandájának (Trockij, stb.) egyáltalán nem az volt a feladata és célja, hogy Oroszország mint győztes (!) nagyhatalmi státusát biztosítsa, hanem az, hogy a szovjet "proletár" forradalom kulisszái mögött az országot a zsidó tőke gyarmatává tegye. Szart ő a Dardanellákra!

Erre a szituációra szervezte rá a CIA Ukrajnában a második [Nº2] "bársonyos forradalmat". Mikor az elsőről [Nº1] írtam 2008.09.20-án (!) "Repedezik a bársonyos nadrág" címen, már sejtettem azt ami most be is következett. "Az ugyancsak imperialista Oroszország e - bekerítésére és megsemmisíté sére irányuló - akciók vonatkozásában, 'kvázi jogos védelemben' van. Nem lehet kétség aziránt, hogy - foggal körömmel - védeni is fogja azt 'aki' az övé, ami az övé. Ebben a helyzetben az Amerika iránti 'lojalitás' nemzetellenes, idehaza is."  [Az 'aki' alatt azt a tizenkétmillió oroszt értettem, akiket Hruscsov, megkérdezésük nélkül, ukrán alattvalókká tett.]

Ez a cikk nem részletezi a kijevi zsidópuccs eseményeit. Erről már megírtam véleményemet, több cikkben is. Ezúttal az "ukrajnai sajnálatos eseményekkel", mint egy történelmi fordulat jelképével akarok foglalkozni. A történelmi fordulatok általában lassú, bonyolult és többnyire rejtett folyamatok eredményei, amelyeket az emberi gondolkodás egy valós eseményhez, többnyire nem is valós, de jelképnek alkalmas okhoz kapcsol (asszociál). Ilyen volt a Ferenc Ferdinánd elleni szarajevói merénylet, mint az első világháborút kiváltó "ok".

Szerintem Ukrajna is ilyen jelképpé válik, csakhogy az ukrajnai események egy egészen sajátságos szerephez jutottak, az emberiség tisztánlátásának előidézésében. Ukrajna nem egy éjszakai villámfény, amely megvilágítja a tájat. Nem is egy reflektor, amely éles fényt vet tárgyakra, emberekre. Ukrajna egy lobogó fáklya, amelynek imbolygó lángja, füstje és korma, mint egy sajátságos fény - árnyjáték, megjeleníti a világzsidóság igazi arculatát!

Azt már korábban észrevettem, hogy a kijevi puccs önmaga a zsidó jellegét tolta rivaldafénybe, tulajdonképp máig se' értem - miért. Az viszont nyilvánvaló, hogy az események olyan bestialitást tükröznek, amely csak a "gyűlölet népének" sajátos sága. Az odesszai mini holokausztról is írtam már. Utóbb tünt fel egy Femen-kúrva mellén a szöveg: "BURN"! Ez nem sima gyújtogatást, hanem égetést, perzselést jelent! Véletlen lenne? Nem fogadom el annak!

A Majdanon Oroszországra mért csapás horderejét csak akkor vagyunk képesek megérteni, ha legalább egy futó pillantást vetünk az Ukrajna területét átszelő orosz olaj, ill. gázvezeték hálózatra. Köztudott, hogy a saját szarába süppedő Ukrajna mindent megtett, megtesz azért, hogy Oroszországnak kárt, idegességet, ill. bosszúságot okozzon; a nemfizetéssel, az eladási árak "diktálásával", a vezetékek elzárásával és megcsapolásával. Nem tenné ezt, ha Zsidó Amerikát nem érezné a háta mögött.

Ám a newyorki, jeruzsálemi, ill. kijevi "stratégák" alaposan melléfogtak, ha azt hitték, hogy az orosz medve azzal múlatja majd az idejét, hogy kijevi zsidó döglegyek után kapkod. Oroszország átszervezte egész "gázpolitikáját" és rohamtempóban fejleszti a kínai exportot.

De ezzel nem éri be! Jól látja és mondja a keretcikk szerzője, hogy  "Oroszország és Kína geopolitikai csatára (!) készül az Egyesült Államokkal."  Igen, a fenevadat be kell cserkészni, a barlangjáig kell üldözni és a barlangjában kell megsemmi síteni. E "müveletsor" bevezető lépése az új - panama mentes - csatorna megépítése, hogy az orosz és kinai kereskedelmi hajók, hadihajók, repülőgép hordozók ugyanúgy szánthassák a világtengereket mint a nyugati kalózhajók.

Magától "kifújt" a Déli Áramlat kiépítésének akadályozása az EU részéről.

Már maga Orbán [a Nabucco egykori első számú vigéce] is azt harsogja, hogy a Déli Áramlatnak nincs alternatívája, azt bizony meg kell építeni.

Erre immár nem a kelet felé fordult Oroszországnak, hanem Európának van nagyobb szüksége, ideértve Ukrajnát is...

Itt most sorrendcserét hajtok végre a keret-cikk szövegével, mert Merkel asszonyságnak itt kell következnie.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

1 - Frissítés

Megvallom, mindig érzek egy enyhe kis nyomást amikor egy - egy kész cikket felteszek a világhálóra. Így volt ez most is. Úgy éreztem, kissé "erős" amit írok, ahogy írok. Aztán ma eljutottam Winston S. Churhill "A második világháború" c. könyve 2. kötetének 330 oldaláig.

Itt a "nagyok" (Roosewelt, Churchill, Sztálin) teheráni konferenciájáról van szó. Utólag tudjuk, hogy a második világháború rendelte tése az volt, hogy a két nagy nép, a németek és az oroszok, a lehetséges mértékig elpusztítsák egymás élőerőit és termelőerőit. Teherán idején a háború áldozatainak száma már sokmilliós negyságrendü volt. Churchill - a drezdai tömeggyilkos - ezt jegyezte fel naplójába. "A beszélgetés a 'könnyebb fajsúlyú' kérdésekre terelődött ... Oroszország tengeri és óceáni kijáratainak ügye ... Világéletemben helytelennek és katasztrófális viszályok forrásának tartottam, hogy egy olyan hatalmas szárazföldi tömeg, mint amilyen az orosz birodalom a maga csaknem kétszáz milliós lakosságával, télen egyszerűen ne juthasson ki a nyilt tengerekre. Amikor Sztálin szóbahozta, hogy Oroszországnak meleg vizű kikötők re van szüksége, kijelentettem, hogy ennek nincs akadálya ... Úgy gondolom - mondtam - hogy Oroszország a jövőben szabadon hajózhat hadihajóival és kereskelmi flottájával az óceánokon, s mi örömmel fogadjuk majd hajóit."A teheráni konferencia 1943 november végén kezdődött. Három év sem telt, amikor 1946 márciusában,  Churchill elmondta fultoni beszédét. Mondandójának lényege a következő volt. "... Egyrészt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között fennálló érdekközösséget, a két nagyhatalom egymásra utaltságát emelte ki, másrészt pedig kíméletlenül ostorozta a Szovjetunió expanzív külpolitikáját, és arra figyelmeztetett, hogy az angolszászok erélyes fellépése nélkül Európa kommunista uralom alá kerülhet. Az egykori miniszterelnök kijelentette, hogy a 'Balti-tengertől az Adriai-tengerig vasfüggöny ereszkedett le a kontinensre', az 'ötödik hadoszlop', az államhatalom megdöntésén munkálkodó kommunista pártok aktivi tása folytán pedig Európa demokratikus felét is komoly veszély fenyegeti."

Mit jelent ez magyarra lefordítva? "Te marha orosz, nincs mit keresned se' Európában, se' a világ más fertályain, pláne a tengereken. Kussolj vissza Ázsiába. Voníts halottaid sírja fölött és dögölj meg te magad is - minél előbb!"Sztálin ezzel lett kifizetve. Ezzel állhatott az orosz nép elé, amelyben nem volt olyan család, aki ne gyászolt volna valakit. Következett hát a "hideghá ború", amelynek halálos fegyverkezési versenyében tönkrement a Szovjetunió. A "Pax America" évtizedeiben ugyanannyit, vagy még többet kellett fegyverkezésre költenie, mint a világháború idején. Aztán összerogyott és teteme fölött megjelentek a külhoni és hazai zsidó dögkeselyük, hogy "magánosítsák" az orosz nép vagyonát.

Most viszont változott a szitu. A Nyugat, főleg Amerika, gebedt bele a harmadik világháborúba. Nem kell megvárni, míg magától megdöglik. Meg kell ölni!

Nota bene! Putyin helyében én Törökországot zúznám szét leghamarabb a Dardanellákért, a Boszporuszért, meg amiért nincs rajta sapka. De főleg azért hogy Oroszország kijuthasson a Földközi Tengerre. Utána ejteném sorra Gibraltárt és csak a majmokat hagynám életben...

És már látom: nem fejeztem ki magam túl erősen...

2014.05.18

------------------------------------------------------------------------------------

2 - Frissítés

Az orosz politikai élet emblematikus alakja Vlagyimir Zsirinovszkij (az ukrajnai balhé óta kommandós ruhában feszit), az Oroszországi Liberális-Demokrata Párt (ЛДПР) elnöke. Kissé lökött, de egyetlen olyan politikus aki lököttsége jogán világosan mer fogalmazni a legkényesebb kérdésekben, nagy ívben leszarva "polkorr" szabályait. Ilyesmiket mond. "Halálos veszély fenyeget bennünket ... rosszabb mint Napoleon ... Akkor hadba lehetett hívni az oroszokat ... Amikor a németek jöttek csak annyit kellett mondani itt vannak a németek ... de nem jutottak semmire, mert az orosz nép fölkelt, látta a veszélyt. Most viszont nem látja. Ez a nagy cselfogás ... az amerikai CIA bölcsessége. Háború nélkül belülrő robbantanak. A nemzetiségi viszályokra építenek, a legérzékenyebb ponton támadnak. Ezzel a leg könnyebb provokálni. Ez a legalkalmasabb az emberek félrevezetésére. Addig nyugodtan éltek a népek, mosolyogtak, ölelgették egymást. Most vér folyik, ölnek, rabolnak, fosztogatnak, rombolnak." Mindezt látjuk, hisz szemünk láttára zajlik. De nem ez a poén. Zsirinovszkij ezt már a kilencvenes években látta (!) és 1993-ban kiadott "Oroszország sorsáról" c. könyvében le is írta! [218 old.] Hát persze hogy nem figyelt rá senki, jóllehet volt olyan választás, ahol a pártja huszonhárommillió szavazatot kapott.

Sokmindent írt még ebben a könyvben, de én most csak egy további passzust idéznék, amely a fenti churchilli eszmefuttatáshoz  kap csolódik. "Az oroszok kitörése az Indiai-óceánhoz az orosz birodalom évszázadokon át tartó - egy roppant erejü szuperhatalom kialakulásához vezető - formálódásának logikus betetőzése. A kitörés az Indiai-óceánhoz 'ablak délkeletre' - olyan, amilyen Nagy Péter ablaka volt északnyugatra, csak ellen kező irányban." [210 old.] Annak a könyv fejezetnek a címe, ahol ez olvasható : "Az utolsó csapás délre."

Ez eddig világos. De ha kiterítjük magunk elé Dél Ázsia térképét, óhatatlanul meg kell vakarni a fejünket. Zsirinovszkij Az utolsó csapás útvonalát nem vázolja fel. Ha a térképre nézünk Putyin kapitány hajóját csak az "Arab tenger" hullámain, a perzsa öböl, meg a Hormuzi szoros torkolatánál tudjuk elképzelni. Ez ma a világ legforróbb pontja...

Nyilvánvaló, hogy utolsó "csapás" szóba se' jöhet. Oroszország csak Irán beleegyezésével érheti el az arab tengert, vagyis az Indiai óceánt, egy Iránon át vezető "korridoron" keresztül. Ha tehát a "csapást" úgy értjük, hogy "ösvény", meg lehet paklizni a dolgot!

Ez a korridor nagyon hülyén hangzik, de van rá történelmi példa, Irán esetében is!

A második világháborúban úgy esett a dolog, hogy ... "A német hadsereg Szov jetunióba történő folyamatos előrenyomulása miatt a transziráni vasútvonal által képzett Perzsa 'korridor' volt a legkönnyebb módja, hogy a szövet ségesek az Egyesült Államokból érkező, és a szovjetek által egyre kétségbeesettebben várt hadianyag-szállítmányokat célba juttassák. A brit és szovjet tervalkotók tehát kezdték felismerni az iráni vasutak életbevágó fontosságát, és minél előbb meg is akarták szerezni azokat. ... A szovjetek az iráni Azerbajdzsán tartományt is a Szovjetunió részévé kívánták tenni, és esetleg egész Iránt kommunista állammá változtatni. A két szövetséges állam tehát nyomás alá helyezte Iránt és a sahot. A Brit és az Ausztrál Királyi Haditengerészet a Perzsa-öböl felől indította a támadást, míg a szárazföldi és légi támadás Irakból indult.... Eközben a szovjetek észak felől támadtak, főként a Dél-Kaukázusból. ... Elfoglalták Irán északi tartományait. Szovjet részről is részt vettek a hadműveletben légi és vízi egységek... A szovjetek főként T–26-os tankjaikat használták Mivel Iránnak nem volt olyan szövetségese, aki segíteni tudott volna neki a bajban, az iráni ellenállást gyorsan eltiporták a szovjet, illetve brit harckocsik és katonák. A két támadó ország csapatai Kazvinnál találkoztak. ... Reza sah augusztus – négy nappal a támadás kezdetét követően – utasította a haderőt, hogy hagyja abba a harcot, és tegye le a fegyvert." Akkor az oroszok és a perzsák ellenségek voltak. Az oroszok később kivonultak Perzsiából. A Nyugat azon ban súlyos agressziókat követett el Irán ellen, hogy megszerezze olajkincsét. [Sokszor írtam erről.]

Most Irán és Oroszország szövetségesek, mégpedig egymásra utalt szövetségesek. Életre - halálra szövetségesek. Oroszország feszít védernyőt Irán fölé és Oroszország segíti Iránt hadiipara fejlesztésében, ideértve az atomipart is.

Iránnak is létérdeke, hogy Törökországot és Szaud Arábiát - ZsidóAmerika láncos vérebeit - sakkban tartsák; északról a szárazföldről és délről a tengerről - egyszerre!

Nem mai téma, de jól jegyezzük meg: Putyin épp most járt Pekingben azzal a deklarált céllal, hogy Kína segítségével létrehozzák (visszaállítsák) a kétpólusú világot! Így megvalósulhat Churchill álma is ... Hogy is mondta fentebb? "Oroszország a jövőben szabadon hajózhat hadihajóival és kereskelmi flottájával az óceánokon, s mi örömmel fogadjuk majd hajóit." Nekik legyen mondva...

2014.05.20
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------4. Ha az orosz piacaikat veszélyezteti, a németországi gyáriparosok megbuktatják Merkelt

Dr. Griffin Tarpley ismert washingtoni publicista és történész szerint előbb buktatják meg a németországi gyáriparosok a globálcionok hálójába került Angela Merkelt, mint hogy hagynák az orosz kereskedelmi kapcsolataik bedőlését. A történész szerint az amerikai "Nuland-lobbi" ötmilliárd dollárt fektetett az ukrajnai puccsba az ország ásványi kincseinek megszerzésért; az egész katonai látványakció emiatt történik.Az ám! Ennek a kivénhedt "Stasi - girlnek" alighanem kiteszik a szűrét. Megérdemli!

A történész szerint az egypólusú világ amerikai lobbistái elvakultságukban nem veszik figyelembe a tényeket, hogy ez a helyzet már nem tartható fenn. Tarpley a PressTv-nek adott interjújában leszögezte: hiába erőlteti a a Nuland lobbi (a zsidó világcsaládok képvi selője) az Oroszország elleni szankciók bővítését, nem fog menni. Az orosz gazdasági kapcsolatban érdekelt németországi nagyiparosok akár Angela Merkel német kancellárt is megbuktatják, ha kapcsolatrendszereiket veszélyezteti.

Angelának ezért lett hirtelen olyan fontos Viktor. Kell neki a szövetséges, mert nem szeretne bukott vezető lenni. Mint beszámoltunk róla, Angela Merkel gyors németországi látogatásra invitálta a magyar miniszterelnököt.
  

5. Putyin zseniális sakklépése - pofára estek a zsidó spekulánsok 

Oroszország egy zseniális gazdasági sakklépést tett. Néhány nap alatt több mint 20 milliárd dollárt keresett vele és megerősítette a monopóliumát a hazai energiahordozók piacán. Részvények közel 30%-át visszaszerezte! Hülyére vette az Európai Uniót, és az Amerikai Egyesült Államokat is. És milyen szép, az egész világ szeme előtt, úgy tett mintha minden tervszerű lett volna. Korábban az orosz részvények egy része, külföldi befektetők (energiatársaságok) kezében volt. Ez azt jelentette, hogy az az olaj- és gáziparból származó bevételek majdnem fele nem az orosz kincstárba került, hanem Európa finánc-cápáinak számláira.

A krími helyzettel összefüggésben, a zsidó spekulánsok miatt, a rubel árfolyama erősen esni kezdett, de az orosz központi bank nem tett semmit annak érdekében hogy a rubelt támogassa. Felmerültek olyan pletykák is, hogy Oroszországnak nincsen semmilyen megtakarítása arra hogy a rubel árfolyamszintjét fenntartsa. Ezek a pletykák és Putyin kijelentései, hogy kész akár arra is, hogy Ukrajna orosz nyelvű lakosságát megvédje, az orosz energiatársaságok részvényeinek az áresését eredményezték. A finánc cápák, azaz a zsidó spekulánsok, elkezdték ezeket a részvényeket eladni , mielőtt, azok teljesen elveszítették volna az értéküket. Putyin egész héten várt, és a sajtókonferenciákon csak mosolygott; de amikor a részvényárak árak pince szintre sűllyedtek, azt az utasítást adta hogy ezeket a részvényeket minden európaitól, és amerikaitól gyorsan fel kell vásárolni! Mire a finánc cápák felfogták, hogy átverték őket, már késő volt, a részvények Oroszország kezében voltak! Oroszország ezekben a napokban 20 milliárd dollárt keresett rajtuk és az orosz cégek részvényeit is visszavitte Oroszországba. A kőolajból és a gázból keletkező bevétel, most már nem fog kifolyni külföldre, hanem Oroszországban marad! A rubel értéke magától megemelkedik, és a rubel támogatására Oroszországnak nem kell az aranykészleteit felhasználnia. A részvényeiket, amelyek dollár milliárdokat hoztak, néhány perc alatt néhány centért felvásárolták , és a kőolajból és a gázból származó bevételeiket elvonták. Ilyen ragyogó hadműveletet, a pénzpiacok történetében még sohasem láttak...Ebben téved a szerző úr, aki biztos fiatalember lehet. A legöregebb "zsidók", így jómagam is, emlékszünk még egy sztorira, amelynek "hőse" a kötnivaló Nathan Rotschild volt. A következő történt. 1815. június 20.-án hajnalban, a Rothschild futár nyolc órával korábban érke zett a waterlooi csatatérről Londonba, mint Wellington herceg hírvivõje ! Nathan Rothschild megjelent a tõzsdén. Egy szót sem szólt, elfoglalta megszokott helyét, és a tõzsde egyik oszlopának támaszkodva eladott - angol részvé nyeket! A tõzsdén végigszaladt a hír: Rothschild elad! Nyilván tud valamit, Waterloo elveszett ! Azután, amikor a papírok ára a mélypontra zuhant, mielőtt a tõzsde felébredt volna, ügynökei útján visszavá sárolt mindent, amit korábban eladott, csak éppen az eladási ár töredékéért. Később a tõzsdére is megér kezett a hivatalos hír Napóleon vereségérõl, de addigra Rotschild óriási profitot söpört be. 140 évvel az eset után, így kommentálta az akkori eseményeket Frederic Morton, a dinasztia egyik életrajzírója: ki sem lehet számítani, hogy az utódoknak hány kastélyt, versenyistállót, hány Watteau- és Rembrandt képet kerestek meg azon a napon."

Nos, ez nem kevesebbet jelent, minthogy Putyin ravaszabb zsidónak bizonyult az echte zsidóknál. Így ő Oroszország bölcs Náthánja, nem a hülye zsidók, akik hagyták magukat átverni....

* * *

Ez az írás kerekedhetne viccesre is, de a poén egyáltalán nem vicces, így hát komolyra fordítom a szót.

A zsidók nem mindegyike hangoztatja nyíltan, hogy a gójok állatok. [Ez a főrabbik tiszte, lásd néhai Ovadjá jeruzsálemi főrabbi kinyilatkoztatásait.] Ők csak azt mondják, hogy a magyar nem eléggé művelt, nem tud helyesen írni és nem beszél angolul. Ebben van is valami. Ezért egy olyan írót szólalta tok meg, akire ezek az ismérvek nem ragaszthatók rá.

Oswald Spenglerre a "Nyugat alkonya" szerzőjére gondolok, ill. utalok - már nem először.
Spengler szerint "A pénz titáni rohamot intéz a szellem hatalma ellen ... A bankok és ezáltal a tőzsdék 1789 után ... önálló hatalommá fejlődtek ... A pénz diktatúrája halad előre és közeledik természetes csúcspontjához egy 'fausti civilizációhoz' ..." [II. köt. 725. old.] Spengler nem gondolja, hogy a tőke szörnyetegével szemben felemelkedett másik szörny, a kommunizmus, alternatívája lehetne az előbbinek. "A gyakorlati kommunizmus az osztályharccal, ezzel a már régóta elavult és hamissá vált frázissal egyetemben nem más, mint a nagytőke (!) egyik megbízható szolgája." [U.o.] Szerinte a pénz sikereinek azonban határa van. "Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját; kezdetét veszi a pénz és a vér közti harc. A 'cezarizmus' felemelkedése töri meg a pénz diktaúráját és annak politikai fegyverét a demokráciát. ... A kard győz a pénz felett." [726. old.] 

Nyilván nem Putyinra gondolt, hanem egy korszakváltásra. Bölcsen tudjuk - Madách után - hogy "A kor folyam, mely vísz vagy elmerít. Nem vezére az egyén, úszója csak."

Én is a kort próbálom elemezni és Putyinról csak annyit állapíthatok meg, hogy "all round" sportember és úszni is tud.

Ami a Nyugattal kapcsolatos nézeteit illeti, már idéztem korábban, hogy...But the Euro-Atlantic civilization, guided by three noxious ocean powerhouses, USA, (finally more a matrix than a nation-state), England (intellectually the most dangerous of the three, since Bacon or Locke) and France (since 1789 the useful idiot of the infernal trio), is a civilization of stubborn minds, of rebellious angels, to use the Bible. This is a transgressive civilization of scholar rebels, of a transhuman and Mephistophelian agenda, and spiritually a civilization that tends to its destruction, dissolution and parody. This social-democratic utopia comes to an absurdity when the 300 richer Americans possess 2300 billions of dollars and when the humanitarian excesses of that pedantic oligarchy menaces the world peace and the human soul anywhere.Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzetállamra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbontásokért, lázadásokért  és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociáldemokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius katasztrófákkal veszélyezteti a világbékét".  

Az utolsó képnek azt a nevet adtam - "világrontók". Facebook oldalamra tette fel egyik ismerősöm. Mivel a képszövegben szó esik egy bizonyos jezsuitáról: pápa Borgoglioról is, az illető úr arcképével módosítottam a képet. Nos a cikk címfelirata azok sírfelirata akar lenni, akik néhány szá zan, más számítás szerint tizenötmilliónyian, humanitárius katasztrófákkal veszélyeztetik a világbékét, azaz hétmilliárd háromszázmillió ember életét.

Ők e sötét kor "ádáz erynniszei".2014.05.18

Sz. Gy. 

Frissítés: 1.)

A zsidó felsőbbrendűség újabb kérdőjelei

Az USS Donald Cook romboló tanulságos kalandja...
 

Bevezetés

Hitler a német (germán) faj felsőbbrendűségét hangoztatta, de hogyan? Tudományos kutatásokat végeztetett az árják történelmének és genetikai tulajdonságainak megismerése végett. Aztán egy "mítoszt" alkotott, tudományos ismereteket ötvözve Nietzsche filozófiájával  és Wagner zenéjé vel... Egy furcsának is nevezhető egyveleg jött létre. Észre kell(ene) venni viszont, Hitler nem állította, hogy az "übermensch" létezik, csak azt, hogy kialakítható (kitenyészthető) a fajtisztítás, a munka és a harc kohójában.

E faj előjogait nem egy kitalált vallási szövetségből, hanem a születő új emberfaj romboló és építő képességeiből származtatta. A hódítás terveinél volt valami grandiózusabb: az építkezési program. Sajnálatos, hogy ebben a képletben az első felvonás a rombolásé. A rendező szerepe ezért nem hálás, ha tervét nem tudja véghezvinni. Észrevette ezt nagy költőnk Kazinczy Ferenc is és ezt írta az újjászülető Róma építészéről.

Rontott, mert építeni akart, Palladio; benne Csak rontót látál, vad kora, jó ideig. A művész érzette magát, s Neked én fogok, úgy mond, Törvényt és példát adni, de nem te nekem. S ím áll a 'roppant csarnok', s bizonyítja: ki több itt,   A művész-e vagy a szolgai tompa szokás.

A 'roppant csarnok' azonban nem épülhetett fel, mert a szövetségesek porrá rombolták, ill. égették Németország városait. [Drezda lakosait úgy perzselték halálra, mint a disznókat.] A Hitler által megálmodott és Speer által megrajzolt grandiózus tervek azonban megvannak és arra várnak, hogy egy jobb kor megvalósítsa őket.

Ami Nietzsche emberfelfogását illeti, ő "az emberfölötti embert hirdette, akit szembe állított a 'csordával', a tömegemberekkel. Az emberfeletti ember (emberen túli ember) (az Übermensch) jellemzői: erős, bátor, derék, hatalmas, szabad, kíméletlen – és ritka. A csorda emberei gyengék, gyávák, szolgaiak, behódolók, szánakozók és nagyon sokan vannak." Észre kéne venni azt is, hogy ez nem Hitler, hanem a zsidóság "emberfelfogása".

A zsidók a 'csorda' tagjait nem is tekintik embernek. A "Hangos Talmud" c. írásomban méltattam ezt a felfogást. A cikkből muszály egy passzust ide illesztenem. "A zsidó felfogás szerint a világ népei nem emberek, mert nincs 'neschmann-juk [vagyis fennséges emberi lelkük] ... hanem 'nepesch-ük' [állati lelkük] van. Nem volna méltó, hogy egy embernek egy állat állati alakban szolgáljon, hanem egy állat emberi alak ban." [Öhquist: " Führer Birodalma, 174. old.] Joszéf Ovádja pedig "Általánosságban így szólt  a világ nem zsidó embereiről. Ezek csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszol gál hassák a zsidókat. E megállapítását példával is illusztrálja. Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál. Ami a gójokon folyton - folyvást számonkért 'elhatárolódást' illeti, Slomo Am már, Izrael Állam jelenlegi országos szefárd főrabbija, a beszéd elhangzása után kezet csókolt Ovádjának, aki a XX. század végén egy évtizeden át maga volt Izrael Állam országos szefárd főrabbija. Az utód fiúi tisztelete természetes, hisz Ovádját vallási körökben olyan díszítő jelzőkkel illetik, mint pl. 'a nemzedék legnagyobbja', 'Izrael fényessége', 'a nemzedék vallástörvényi döntőbírája'." Nem mellesleg szólva Ovadját lelki atyjaként tiszteli országunk felvásárlója Simon Peresz, Izrael államelnöke. 

A zsidó ember és a gój állat viszonyán sokan elgondolkodtak. Egyikük Werner Sombart így morfondírozott. „Az Isten mentsen meg a gój kéztől és a zsidó észtől, járta a mondás a lengyel zsidók körében. Gój 'koach' (fizikai erő) és zsidó 'moach' (elme)! 'Moach versus koach' – ez a zsidó probléma dióhéjban, könyvemnek ezt a címet is adhattam volna - írja Sombart. A zsidók esetében egy hihetetlen fokú intellektualitást tapasztalhatunk – annak minden zsákutcájával, amint azt a későbbiekben kifejti Sombart. (…) a szellemi érdeklődés és az észbeli képességek erősebben fejlettek náluk, mint a fizikai adottságok. A zsidóról valóban el lehet mondani: l’ intelligence prime le corps."  [Balla József, Kuruc info 2010.12.23]
Ez a (hülye) elmélet látszólag passzol az amerikai atombomba kifejlesztésére, ahol a Magyarországról elszármazott zsidók valóban kiemelkedő szerepet játszottak. Egyáltalán nem passzol viszont a másik nagy szellemi teljesítményre: a rakétafejlesztésre, amely német (gój) tudósok - Werhner von Braun és társai - kizárólagos szellemi terméke.

A gój 'koach' és a zsidó 'moach' szembeállítása a zsidó elmebaj egyik bizonyítéka. Ez a szemléletmód vezetett az amerikai "szupremácia" téveszméjé hez, amely alatt zsidó szupremáciát kell érteni. Ők is azt értik alatta.

Kaland a Fekete Tenger felett.

E szupremácia ragyogó ködében ködében hajózott be a szuper-, sőt hipermodern USS Donald Cook romboló a Fekete Tengeren. [A továbbiakban egy kitűnő cikk tartalmára is hivatkozgatok, amely Hídfő Net 2014.04.19-i számában jelent meg. A szerző Kemény Gábor, az írás címe "Háború az új technológiákért - a Nyugat elvesztette helyzeti előnyét" címen.]

Szóval az állig felfegyverzett hadi/kalózhajó békésen hasította a Fekete Tenger kék hullámait, amikor feltünt egy ócska verescsillagos SZU-24-es vadászgép. A hajó személyzete joggal nézhette a gépet "öreg csotrogánynak", hisz az 1960-as konstrukció 1970-től áll csapatszolgálatban. (NATO kódja Fencer azaz Vívó.) Exportáltak belőle fejlődő országokba és több szovjet utódállam is üzemelteti.

Igenám, de ez a masina kissé szokatlanul viselkedett. Pimaszkodni kezdett a hajóval. Pedig..."A 96 függőlegesen indítható rakétával felszerelt USS Donald Cook romboló az Arleigh Burke hajóosztály egyik legna gyobb és legjobban felfegyverzett irányított rakéta-rombolója. Valóságos sündisznó. Az osztályt eredetileg a szovjet repülőgépek, cirkáló rakéták és tengeralattjárók elleni harcra tervezték, A rádiólokátor és a tűzvezető rendszer integráltságának köszönhetően az osztály hajói egyidejűleg több légi, felszíni és víz alatti célpont leküzdésére is képesek A Flight I sorozat hajóin két MK 41 függőleges rakétaindító rendszer (Vertical Launching System, VLS) található, összesen 90 db rakétacel lával, a Flight IIA sorozattól kezdve összesen 96 db cellával. A cellákban BGM–109 Tomahawk, RIM-66M Standard, RIM-161 SM-3, RIM-162 ESSM és RUM-139 rakétákat hordozhat. Az irányított rakéták lényegében minden (!) felszíni (tengeri és szárazföldi), légi és víz alatti célpontot meg tudnak semmisíteni. A felszíni célpontok ellen használható a hajókon található 5 hüvelykes (127 mm-es) Mk-45 Mod 1/2 ágyú. A hajók fegyverzetéhez tartozik még 2db MK 15 MOD 12 Phalanx 20 mm-es lokátorirányítású légvédelmi géppuska, amely a hajó utolsó védelmi vonala repülőgépek és cirkálórakéták ellen (Close-In Weapons System, CIWS).Valóban az u.n. Aegis radar- és rakétaelhárító rendszerrel van felszerelve. "Az AEGIS, a célpontok észlelését, követését és megsemmisítését egyszerre tudja irányítani a levegőben, a felszínen és a víz alatt.... Képes a célpontok automatikus felderítésére és azonnali ellentevékenységre, illetve adatokat tud szolgáltatni a hajófe délzeti tűzvezető lokátorok számára, pályakorrekciós adatokat tud szolgáltatni a már kilőtt rakétáknak és hasonló adatokkal tud ellátni más hajókat, illetve együttműködő (pl. repülőgépfedélzeti) rendszereket is. Az AEGIS rendszer legfontosabb felderítő eszköze az AN/SPY–1D 3 dimenziós, többfunkciós, fázisrácsvezérelt antennájú lokátor. ... Egyidejűleg képes 360°-ban a célpontok felderítésére, útvonaluk követésére, a kilőtt rakéták számára pályamódosító adatok biztosítására. Az AN/SPY–1 mindegyik antennája 4100 elemi sugárból áll, a nyalábformálás és nyalábmozgatás elektronikus úton történik, a megoldás teljesen kiküszöbölte a mozgó alkatrészeket az antennákból. A célkövetés csak a vezérlő számítógépek kapacitásától függ, a rendszer jelenleg 200 célpont egyidejű követésére képes és 18 rakétát tud egyszerre irányítani. A rendszer maximális hatótávolsága 280 km. ...Ez a rendszer érzékeli, elfogja és megsemmisíti a  rakétákat (!), így ez a gerince a NATO nagyobb európai rakétavédelmi rendszerének. Lenyűgöző  közelről szemlélni a berendezést: a két MK 42 függőleges indítású rakétakilövőt (Vertical Launch Systems/ VLS ) a standard és a Tomahawk rakétákhoz; a Harpoon rakétakilövőket; egy  54 kaliberes 22 láb hosszú ágyút, amellyel egy perc alatt 13 tengeri mérföldnyi távolságra lehet juttatni 20 darab 5 hüvelyk átmérőjű lövedéket; két Phalanx lokátorirányítású, távvezérelt gépágyút; valamint MK 46 torpedókat, amelyeket kettő darab háromcsövű állványról lehet kilőni. ... A hajó harcvezetési információs központjában (Command Information Center/CIC) jól képzett tengerésztisztek kezelik a radar- és számítógép állomásokat, amelyek folyamatosan figyelik a levegőt, a szárazföldet, a vízfelszínt, a víz mélyét és a közelben lévő tengeralattjárókkal is kapcsolatot tartanak. Itt, a hajó központjában érződik, hogy milyen komplex problémákkal és potenciális veszélyekkel kell szembenéznie a Szövetségeseknek, és milyen biztonságot jelent, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei készek a válaszra. A USS Cook Rotába érkezése egyértelműen és tagadhatatlanul Amerika Európa-iránti hosszú távú és tartós elkötelezettségét példázza, és 2015 végéig még három hasonló hajó érkezik majd Spanyolországba. Az Egyesült Államok további bevált, high-tech képességeket küld Szövetségesei védelmére… S ezek sebesen szelik majd a nemzetközi vizeket.  Hát szelik - szelik, de mire mennek vele. Nemsokára meglátjuk.

Kemény Gábor írásában az áll, hogy a hajó "immunrendszere" teljességgel felmondta a szolgálatot. Szerinte úgy kellett volna müködnie a dolognak, hogy  a számítógép rendszer elemzéseket végez a támadó repülőről, és ha azt fegyverzete és mozgása alapján veszélyesnek minősíti, egyes fokozatú ria dót jelez. Ezek után a kapitány rendeli el a riadót, és ad utasítást a repülő lelövésére. A kapitány ... utasítást is adott a hajó megvédésére és beélesítették az elhárító rendszert." És ekkor beütött a krach (beszart a halott, ahogy nálunk vidéken mondják), ugyanis "a hajó valamennyi elektronikája leállt, beleértve a híres Aegis-rendszert is. A monitorok elsötétedtek, majd pár pillanat múlva leállt a hajó motorja is." A daliás Donald egy szempillantás alatt béna (Donald) kacsává változott... Hát ezt meg hogy lehet? A cikk szerint "az oroszok valamilyen új elektronikai zavaró és irányító rendszert fejlesztettek ki, amely képes arra, hogy műholdról rejtjelesen kommunikáló eszközöket megbénítson, átvegye az irányítást elektronikai rendszerek felett.

Ez a pimasz mintegy 90 percig (!) tartotta sakkban a tetszhalott óriást és kis magasságban 900 méterre közelítette meg, 150 m. magasságban, majd 12 támadást szimuláló rárepülést hajtott végre. Az oltári szemét nyugati sajtó az esetet egyöntetüen így harangozza be "Russian Fighter 'Buzzes' U.S. Destroyer in Black Sea"!  Azaz orosz repülőgép "zümmögött" egy amerikai romboló fölött a Fekete Tengeren. A Pentagon szóvivője úgy kommentálta a történteket, hogy ez a provokatív és szakszerűtlen orosz 'intézkedés' ellentétes a nemzetközi protokollok és megállapodások tartalmával, meg a nemzetek közötti katonai együttműködés szakmai szabályaival. Azt is állítják, az "amerikai hadihajó nemzetközi frekvenciákon többször figyelmeztette az orosz gépet, de az nem válaszolt." Ami hazugság, mert a rádióadók is ki voltak kapcsolva...

Jó vicc, nemde?

-------------------------------------------------------

Ennek a fiaskónak voltak előzményei is. Erről Kemény a következőket írja.  "A Szíria partjainak közelében állomásozó (orosz) hajók megsemmisítették valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet. A NATO-flotta visszavonult Szíria partjaitól, az incidensről érthető okokból mindkét fél mélységesen hallgatott."  

Van ugyanerről a részletesebb magyarnyelvü beszámoló is. "A Szíria partjainak közelében állomásozó (orosz) hajók megsemmisítettek valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet.  2013 szeptember 3-án rakétatámadásokat hajtottak végre. A robbanásokról felvétel is készült, amely bejárta a világot, a sajtó pedig rejtélyes izraeli repülőgépes támadásról beszélt. Csapás ért egy katonai objektumot Damaszkusz mellett, valamint egy TV állomást Damaszkuszban. Halálos áldozatok is voltak mindkét helyen. Csakhogy történt valami. Mégpedig az, hogy a szibériai központban a rakétafelderítő kémműholdak jelezték az amerikai hajókról induló cirkálórakétákat. A műholdképek

bizonyították, hogy az amerikai hadihajókról indultak a támadó rakéták. Moszkvában azonnal összehívták a hadsereg rakétaerőinek parancsnokait. Az ülés rendkívül rövid volt. Az adatok alapján a szakértők egyértelműen állították, hogy az USA a legmodernebb rakétákat használja, mert sebességük jóval nagyobb volt, mint a szokásos cirkálórakétáké, feltételezhetően azért, hogy – az orosz és szír légvédelem képes ségeit ismerve – ne legyenek képesek a rakétákat lelőni. Az orosz vezetés nem habozott sokáig. A közelben állomásozó orosz hadihajók parancsot kaptak, hogy minden NATO hajóról induló rakétát semmisítsenek meg. Az elkövetkezendő órákban a technika harca zajlott. Amerikai hajókról további rakéták indultak, melyeket az orosz hadihajók légvédelmi rendszerei sorra leszedtek. A nyugat legrosszabb rémálmában sem álmodott arról, hogy az orosz légvédelem képes ezeknek a rakétáknak a lelövésére, ráadásul olyan távolságból, amilyen messze az orosz hajók akkor voltak. A NATO további rakétacsapásokra nem volt képes. Ez teljességgel alátámasztja, hogy miért is ácsorgott valaki teljesen véletlenül éppen akkor Damaszkusz melletti magaslaton kamerával a kezében. A becsapódásokat kellett visszajeleznie, illetve a világ közvéleménye elé tárni videomegosztókon, ahogy az el is kezdődött azonnal. Csakhogy a további becsapódások elmaradtak. Így gyorsan ki kellett találni az izraeli légicsapás mesét. Nem sokkal később a NATO felmérve, hogy hajói ezek után feleslegesen állomásoznak a szír partok közelében, távozásra adott parancsot.

A világ közvéleménye teljesen értetlenül állt a történések előtt. Ott állt a nyugat a teletrombitált vegyi támadás esetével, a világháló tele a szenvedő gyerekek képeivel, és a NATO eloldalog Szíria mellől. Hogy mi történt, arra nem volt semmilyen hivatalos magyarázat. Gyakorlatilag egy összecsapás történt az orosz és a NATO technika közt, amiben a NATO technika alulmaradt. Voltaképpen a hadihajók fő csapásereje leszerepelt. Ezek után az amerikai hadihajók már maximum csak halászhajóknak lettek volna jók a Földközi-tenger keleti csücskében, – hát jobbnak látták távozni. Ha ki akarjuk sarkítani a történéseket, akkor a szíriai háború ott és akkor dőlt el, azokban az órákban. Minden ami azóta történt és történik, már csak vergődés.” Nem tudom a cikk írója milyen forrást használ. Kár.

Mindkét tudósítás helyesen hivatkozik viszont arra, hogy az esetet elferdítették, elbagatellizálták, majd elhallgatták - az oroszok is (?).

Az Interneten szaglászva a fenti incidens világos nyomai valóban nem találhatók. "Elmosódott" nyomok azonban vannak... Tény, hogy 2013 szeptem berében Szíria ellen egy egész tengeri ármádia vonult fel, a Nimitz repülőgéphordozó kiséretében. A manőver nem "flottatüntetésnek" volt szánva. Ki voltak jelőlve a Sziria területén megsemmisítendő célpontok (possible targets) is. A történtekről olvasható legizgalmasabb beszámoló az "abovetopsecret"    nevü oldalon található, bőséges képmelléklettel. Képben és szövegben is több utalás történik egy orosz "csodafegy verre", a Yakhont-800 tipusu elfogórakétára. (Szó esik a félelmetes SZ400-as rakétákról is.) Hogy lőttek e a Yakhonttal, avagy sem, erről nem szól a fáma. Tény azonban, hogy a kalózflotta elkotródott, eltávolodott Szíriától. Ahogy nálunk vidéken mondják elhúzták a bélüket... Minthogy az amerikai hadiflottának ez nem szokása, valami kényszerítő körülmény "fennforgása" alappal vélelmezhető.

-------------------------------------------------------

És most megint "fennforgás" van.

Amerikai hadihajók, Amerika partjaitól cc. húszezer kilométerre, Oroszország határaihoz vonulnak, hogy az ukrajnai provokáció ürügyén satuba szorit sák. És Oroszországnak még "viccelni" is tilos? Na ne már! Nem vitatom, rossz vicc volt, mert ez a kis döngicsélés megrendítette az amerikai hadsereg "legendás" harci szellemét. A Donald kénytelen volt betérni "egy román hadikikötőbe, mert a legénység nagy része beadta lemondá sát. A szerződéses katonák rutin felderítési feladatra készültek, és sokan közülük egyáltalán nem voltak felkészülve arra, hogy életüket adják a fizetésü kért. Súlyos traumát éltek meg a szimulált támadássorozat alatt. Most egy romániai amerikai katonai létesítményben pszichológusok dolgoznak rajta, hogy hazatérésüket követően még épelméjűek maradjanak." Ez nem lesz könnyü feladat. Ismeretes ugyanis a vietnami seggrepacsival összefüggő "veterán betegség", amit nem vettek túl komolyan. Aztán jött az iraki háború. Itt már kimutatták, hogy "mintegy 300 ezer amerikai katona szenved súlyos depres szióban az Irakban és Afganisztánban töltött szolgálata következtében. Mintegy 320 ezer társuk pedig agysérülést szenvedett az egyik legtekintélyesebb washingtoni agytröszt becslése szerint. A súlyos sérelmet követő sztressz-rendellenességnek nevezett tünetegyüttes (angol nevének rövidítésével PTSD) vérnyomásugrással, sírógörccsel, reszketéssel, izzadással járó tünetcsoport a tragikus helyzet újbóli átélésével járhat együtt, s nagyon megviseli az áldoza tot. De mivel nem vagyok lókórházi kedvesnővér, hagyom hadd pátyolgassák normálisra a dicső hadfiakat, ha tudják. Én pedig e - talán nem fölösleges - kitérő után visszatérek a témához: hogy is állunk hát a szupremáciával?

Nyilvánvaló, szememben legalábbis, hogy ZsidóAmerika elvesztette technikai fölényét Oroszországgal szemben. Az ócska Fencerbe pakolt kütyük, mint szellemi termékek, felülmúlják a szupermodern tengeri moloch képességeit. A szupremácia tehát orosz oldalra került. De hogy lehetséges ez? Főleg azért nehéz a dolgot elképzelni, mert nem lehet feltételezni, hogy az orosz technikát csupa zsidók fejlesztik. Sőt azt gondolom, az oroszországi kutató és fejlesztő intézetekben nincsnek úgy túlreprezentálva, mint annak idején Los Alamosban az atombomba kifejlesztése idején. [Ez nem is bizonyult egyértelműen jó megoldásnak, mert történelmi tény, hogy nemcsak a feltalálók, de az "atomkémek" is jobbára zsidók voltak...]

Szóval az a kérdés, hogy a Fencer produkcióját megmagyarázhatjuk e, megoldhatjuk e a "gój 'koach' (fizikai erő) és zsidó 'moach' (elme)!" képlet alapján. Nem, ez a megoldás nem lehetséges. Következésképp összedől a "választott nép" páratlan szellemi kvalitásaira alapozott hülye szupremácia-mítosz.

Fentebb a nemzetközi zsidóság "nagyjainak" álláspontját ismertettem a kérdésben, de most rájöttem: témám további kifejtéséhez egy magyar példa a legalkalmasabb. Történt pedig, hogy Landeszmann György budapesti főrabbival anno egy interjú készült, amelynek során a rebbe a következőket mondta „... ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya meg a fütyülős barack.” [Megpróbáltam ennek a szemétnek a pofalemezét letölteni. Nem megy. Az Interneten nem található...]

Fontos fogalom a 'hozzáadott érték' fogalma. Nos gondolkozzunk el azon, ki lehetne e vonni egy kommányi zsidó 'hozzáadott értéket' az orosz haditech nika szellemi értékeiből és ha igen, mi maradna? Gimnasztyorka és "kalinka vodka"? Ugyan már!

Az ötödfélezer éves mítosz romjai láttán le kell vonnunk a legkézenfekvőbb következtetéseket. A mítosz ugyanis intézményesült. Úgy hívják: ZsidóAme rika,- Izrael,- zsidó diaszpóra. Ezek nem fognak maguktól összeomlani egy olyan felismerés folytán, hogy oda a szupremácia. Itt az ideje, hogy a gój emberiség, felismerve önnön szellemi értékeit ("fölényét") megemberelje, megszervezze önmagát a szörny teljes és végleges elpusztítására. A tudás hatalmát kell konvertálni erőhatalommá. Menni fog...

2004.04.23

2014.04.24-i frissítés.

A Kemény Gábor írása iránti lelkesedésem a saját cikkem közzététele után csökkent. Zavart, hogy semmiféle forrást nem jelölt meg. Attól féltem, hogy lufit eregettem. Szerencsére nem, de tartozom olvasóimnak és önmagamnak is azzal, hogy felkutatom és közzéteszem az Interneten fellelhető eredeti hírforrásokat egyikét - másikát..

A Kemény Gábor cikkére leginkább hajazó közlemény a "Russian Radio" honlapján (is) megtalálható. Ebből néhány elemmel kibővítem a históriát.
A Donald Cook Tomahawk cirkálórakétákkal hajózott be a semleges övezetnek számító Fekete Tengerbe. Célja az Oroszországgal szembeni erőfitogtatás volt a krími események miatt, ami az u.n. montreauxi egyezmény nyílt megsértését jelentette. Az Oroszok egy fegyvertelen (!) SZU-24-est küldtek a fogadására. Ez a gép olyan zavaró berendezéssel volt felszerelve, amely számára lehetővé tette, hogy teljesen megbénítsa a hajó Aegis rendszerét (se kép - se hang effektus) és 12 színlelt támadást intézzen kis magasságban (!) a moloch ellen. (Ez a zavaró rárepülés kölcsönös és általános gyakorlat volt a hidegháború éveiben, csakhogy akkor egészen mások voltak a technikai körülmények.) Ez az ökörködés valóban "ideges reakciókat" váltott ki a hős tengerészek körében olyannyira, hogy 27-en bedobták a törölközőt - írásban, amint a hajó teljes gőzzel befutott egy romániai kikötőbe. (A faszkalap Basescu nem sokkal az incidens előtt áradozott arról, mekkora megnyugvás Romániának az amerikai hajók jelenléte...)
Az Aegist ezek szerint tovább kell bütykölni, ami biztos sikerülne is, ha az oroszok közben csak a heréjüket vakargatnák. A cikk szerzői "aggódnak" amiatt, hogy ez a fejlesztés marha sok pénzbe kerül és Amerika momentán pénzzavarban van.
A cikkből kiderül hogy az egész ramazurit a "Khibiny" fantázianevü berendezés okozta (a Kola félsziget egyik hegyét hívják így). A tengeri kaland a szerkenytü "éles tesztjének" számított. A vizsga sikerült... 

A másik írás a "Ru facts" oldalon jelent meg, címe "A romboló megbolondult" (...). A cikk szakmai zsargonban íródott, ezért akkor is nehezen lenne megérthető magamfajta laikus számára, ha a fordítás minőségi lenne - de nem az... A cikk néhány mondata így is sokatmondó.
A jelen esetben a béna kacsa személyzete semmit sem látott, semmit sem tehetett "elektronikusan", de aki nem volt rest és felfáradt a fedélzetre élvezhette a látványt - mint a moziban - azaz számolhatta a rárepüléseket és hallgathatta az öreg láda harsány zümmögését ("buzz"). Ám ezek a bitang oroszok máris egy új szisztémán dolgoznak. Az új szerkezet bekapcsolása esetén a "meglátogatott" hajó, vagy más katonai objektum kezelő személyzete csak egy fehér foltot fog látni azon a helyen, ahol a "látogató" tartózkodik. Ez sokkal humánusabb megoldás, hisz a kivégzendőknek is bekötik a szemét mielőtt...
Megszólalt amerika hangja is. Steven Warren ezredes úr "elfogadhatatlannak" minősítette az orosz akciót. Az amerikai hadihajó törvénytelen behatolását nem minősítette...

Megjegyzem a fiaskó nagyságához képest az orosz sajtó viszonylag kiméletes volt a kacsásokhoz. Nem így a nyugati média. Több epés megjegyzés olvasható a dologról. Az egyik a Northerntruthseeker oldalon jelent meg. "Nem csoda, hogy az USS Donald Cook gyorsan lábai közé kapta a farkát. Különös, hogy az esetről egyöntetüen hallgat az amerikai "mainstream média", ami egyáltalán nem meglepő. A bűnözők irányította propagandagépezet nem hagyja, hogy a 'juhok" megtudják, hogy Oroszország nem nehézkes, és a technoló giája egyenrangu az USA technikájával, esetenként felülmúlja azt!" Nagyon jólesett olvasnom, hogy Nyugaton is hülyítik a "juhokat"...

Természetesen találgatások folynak arról is, ki hajtotta végre ezt a légi cirkuszt. Van egy "gyanúsított", a 45 éves Alexey Mizhurko,
aki az első és második csecsen háborúban és a 2008-as grúz - oszét konfliktusban vitézkedett, ("zsonglőrködött") a SZU-24-essel. Úgy jellemzik, hogy a "fű-magasságban" végrehajtott repülések specialistája...

E  kiegészító adalékok ismeretében megnyugodtam abban a tekintetben, hogy állításaim nem bizonyultak légből kapottaknak. Azaz "quod dixi - dixi, quod scripti - scripti"!

Ami viszont a végkövetkeztetést illeti, az némi kiegészítésre szorul.

Régi igazság, hogy akit az isten el akar veszejteni, annak előbb elveszi az eszét. Az mára nyilvánvalóvá lett, hogy a "kiválasztott nép" totál meg van hülyülve. Utólag már látjuk, hogy Zsidóamerika az atombombák bevetése, 1945. augusztus 6-a óta, azaz idestova hetven éve, már a harmadik világháborút vívja a gój világ ellen. Izrael azért akarja elpusztítani az egész Közelkeletet, mert annak államai, ill. az államok egy része nem hajlandó elismerni Izrael állam létjogosultságát. A létjogosultság kérdőjele azonban már nem csupán Izrael, de ZsidóAmerika feje fölött is megjelent. Nem jogosult a létezésre olyan állam, amely más államok ugyanezen jogát kérdőjelezi. Az említett "demokráciák" pedig ezt teszik.

Most hallom a televízióban, hogy egyesült a Fatah és a Hamász. Immár együtt (!) nem ismerik el Izrael létjogosultságát...

2014.04.24

Sz. Gy.

Kiegészítés: 1 2

 

Drónok tánca
Valami nem stimmel... 

A yankee felsőbbségtudat és a zsidó kiválasztottság-tudat  ötvözete, a "superiority", korunk legpusztitóbb téveszméje. A kérdések kérdése, van e ellene orvosság? Ha a kór gyógyithatatlannak bizonyul [mint pl. a veszettség], aszerint kell "kezelni"...

E judeoamerikai elmebaj szimptómáit ezúttal a modern hadviselés, ezen belül a "drónháború" kérdéskörében próbálom elemezni.

Kétségtelen, hogy az USA, amelyet indokolt a kifejezőbb USRAEL névvel illetni, Kolumbusz tojását vélte felfedezni a drónokban, mint minden idők legaljasabb hadviselése, a "joystick háború" eszközeiben. Hogy értsük, pontosabban megértsük, miről is van szó, jelenítsük meg egy vitéz drónpilóta  "munkanap ját". A New York állambeli Syracuse egyik elővárosában lévő számító gépes irányítópultnál ülő D. Scott Brenton ezredes keze ügyébe helyezi az üditőitalt, ropit, stb. majd munkához lát, ami abból áll, hogy egy Reaper típusú drónt irányít amely dögkeselyü módjára köröz a  többezer kilométer távolságban levő Afganisztán fölött. "Néha heteken át figyeli ugyanazt a családot. Ha elérkezik a pillanat, hogy kilőjön egy rakétát és megöljön egy fegyveres lázadót - kizárólag akkor, amikor a nők és gyerekek nincsenek a közelben -, a szőr valósággal feláll a hátán az izgalomtól, ugyanúgy, mint koráb ban, amikor F-16-os vadászgépén bemérte a célt."  Ezt a gondosságot persze a világért sem kell komolyan venni, hisz naponta érkeznek hírek arról, hogy fegyvertelen civilek tucatjait semmisitik meg, akiket "járulékos veszteségként" könyvelnek el. És különben is "...az amerikai légierő lelkészeket és orvosokat is rendel a drónirányító központokhoz, hogy segítsenek a pilótáknak a "rossz napokon", amikor pl. egy tévedésből megölt gyerek ... képét látják a monitoron. A derék szőröshátú ezredest játék közben persze nem ellenőrzi senki és ha téved nem vonják felelősségre.

Egy példát azért akartam szemléltetni, mert általa - remélem - világossá válik, hogy teljesen újszerű háborúról van szó, amelynek keretében USRAEL bárkit bármikor meggyilkolhat a föld bármely pontján. Ez kiválóan és olcsón (!) müködik, mindaddig, amig légi fölény, az air superiority, valóság és nem téveszme. Márpedig épp a drónháborúnak már a kezdeti (!) tapasz talatai is azt bizonyítják, hogy a fölény hamarosan elvész! Erről szól ez az írás.

A cikkhez való anyaggyüjtés szerfölött unalmas és fárasztó müvelet, de a mocsokmédia néha megröhögteti az embert. A Prim Hirek leírja  például, hogy "az elmúlt nyolc év során a tényfeltáró újságírók londoni irodájának adatai szerint az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) szervezte dróntámadásoknak már több mint 2400 ember - köztük közel 500 civil - esett áldozatul Pakisztánban"  Viszont a jövő biztató, mert "az egyre tökéletesebb mesterséges intelligencia előbb utóbb azt eredményezi, hogy a gépek hozhatják meg a döntéseket harci helyzetekben, amennyiben a 'jogi és etikai kérdéseket' meg lehet oldani..." Afganisztán és Pakisztán népét tehát jogi és etikai modulokkal felszerelt drónok fogják irtani. Ez feltétlenül megnyugtató...

De mit jelent ez? Nem kevesebbet, minthogy megszünt a "háborúk joga". A genfi és hágai egyezményekkel mindenki kitörölheti a seggét. Nincsenek országhatárok. Nincs területi szuverenitás. Nincs semmi, csak az erősebb joga arra, hogy a gyengébbet megsemisítse ott, akkor és úgy - ahogy kedve tartja. De ha ezt Izrael és az amerikát uraló zsidó lobbi így "rendszeresitette" mire számítanak az ellenfél részéről, ha saját csapásmérő fegyvereit létrehozza és azok hatósugarát Amerikáig tolja. Nincs még egy olyan állam, ahol a "preciziós csapások" olyan pusztulást okoznának mint éppen Amerikában. A neokon politikusoknak nyilván nem jut eszükbe a 2003 augusztusi nagy áramszünet, amikoris "az egyik percben az emberek élték a mindennapi életüket, a másik pillanatban nem volt áram és nem csak egy utcában, nem csak egy faluban, nem csak egy városban, hanem 9 államban. Egy pillanat alatt 55 millió ember maradt áram nélkül...Olyan koromsötét lett, hogy szabad szemmel is láthatóvá vált a Tejútrendszer, sőt még a műholdak is... A metrók is leálltak, az emberek pedig bent ragadtak a metróalagutakban." No meg a liftekben. És ezt a galibát egy olyan banális ok idézte elő, hogy a nagy melegben a klimaberendezések túlterhelték a rendszert. [2007-ben még nagyobb galibát egy leégett elosztó alállomás okozott.] Amerika úgy rendezte be magát, hogy minden csapás kumulativ hatást vált ki a közúti, a vasúti és a légiközlekedésben, az energiaelosztásban és ezen keresztül az intézmények, üzemek és háztartá sok müködésében. Lehet valakinek kétsége aziránt, hogy a dróncsapások épp ezekre a forró pontokra fognak zuhogni. Hogy Amerika megvédi magát ezektől? A jóval kisebb és sokkal jobban kiépitett izraeli "vaskupola" és Patriot hálózat sem volt képes erre. Miért lenne képes az a rothadt és züllött Amerika, amely még a mexikói határt sem tudja megvéde ni?

De - kedves olvasóim - nem tünt fel önöknek, hogy Sziriát, Libanont, a Gázai övezetet, és főleg Iránt nem látogatják a drónok? Mi ennek az oka? Itt nem stimmel valami! A magyarázat keresgélése közben rátaláltam egy szinvonalas cikkre, amely merészen arról ír, hogy sziriában végetért az amerikai légi szupremácia. "Szíria teljesen az ellenőrzése alatt tartja a saját légterét, miután az Asszad-rezsim az utóbbi években a világ egyik leghatékonyabb - ha nem a leghatékonyabb - légvédelmét építette ki orosz segítséggel, több mint 200 ultraszofisztikált légvédelmi üteget állítva hadrendbe. Köztük van az „abszolút kategória-győztes” Páncir SZ1 mobilegység, egy igazi taktikai légtértilalmi rendszer, amely nemcsak repülőgépek, helikopterek, Tomahawk robotrepülők, Walleye 2 és Maverick levegő-föld lézerirányítású rakéták megsemmisítésére, hanem a HARM-típusú radarelhárító rakéták semlegesítésére is képes." Bizonyos körülményekből arra lehet következtetni, hogy Libanon, a Gázai övezet és főleg Irán is alaposan bespájzoltak ezekből a fránya szerkentyükből.

Sőt!

Nem USRAEL drónjai röpködnek tehát ezen "terrorista" államok légterében, hanem forditva! Ismétlem: ez nem stimmel!

Igaz, volt egy amerikai próbálkozás, ám ennek az lett a vége, hogy Irán leszállított egy szupertitkos és szupermodern, RQ–170 Sentinel tipusu, amerikai drónt. E tény körül az amerikaiak persze megpróbáltak ködösiteni, azt állítván, hogy a navigációs rendszer spontán meghibásodása miatt elveszítették fölötte az irányítást. Ennek persze ellentmond az a tény, hogy a sértetlen (!) gépet az irániak tükörfényesre glancolva úgy állították közszem lére, mint egy nemzetközi autókiállítás topmodelljét. Aztán az is kiszivárgott, hogy ezt a mutatványt ugyancsak egy orosz [mozgó budira hasonlitó] eszközzel, az "1L222 Avtobaza” elfogó berendezés segítségével hajtották végre. Ez - a tábori klotyóra emlékeztető - idétlen járgány az "air szuperiority" elvesztésének egyik tárgyi bizonyítéka.

Amugy az oroszok is mesterkednek a drónokkal. "Olyan drónt dolgoztak ki, amely sajátos szerkezete révén képes akár a helyiségeken belül is repülni. A berendezésnek nincs szárnya, egészében véve leginkább egy repülő ventillátorhoz hasonlít. ... A berendezés nagysága 15 centimétertől 2 méterig terjed het" Ha most ezt a drón-technikát "összegondoljuk" a robottechnikával, egyáltalán nem tekint hető scifinek egy olyan elképzelés, hogy egy ilyen szobai ventillátor robotot szállít egy katonai létesitmény irányító központjába és átveszi D. Scott Brenton ezredes helyét a számitógép mel lett. Ha még egy kis humort is beletáplálnak könnyü elképzelni, mit fog az amerikai drón pajtásá val végeztetni...

És ezek után térjünk át bizonyos kóbor drónok izraeli látogatásaira. A drón kifejezés becenév, zümmögő rovart jelent. Hivatalos elnevezésük UAV „Unmanned Aerial Vehicle", azaz ember (pilóta) nélküli jármüvek. A titokzatos izraeli látogatók "Unnamed", azaz névtelen jármüvek is, mert nem nem tudni egyikről sem, ki fia - borja. Az izraeli légierő nagy diadala, hogy - második nekirugaszkodásra - sikerült a legutóbbi drónt nem leszállitani, hanem lelőni, minden ellenkező látszat, ill. vélemény dacára Izrael (és Amerika) súlyos és fenyegető kudarca. Mindjárt kiderül, miért.

Már belátom, milyen igaza volt a tömeggyilkos - béke nobeldíjas, izraeli miniszterelnöknek Menac hem Beginnek, amikor a katonák előtt az úgyszólván az egész közelkeletet magába foglaló "Nagy Izraelről" fantáziált. A jelenlegi Izrael tényleg olyan kicsi, hogy elemi érdeke minden potenciális támadót a határaitól lehető legtávolabb azonositani és semlegesíteni. Ez a látogató nem az első volt. Az ATV írja, hogy  2005. április 12-én a Hezbollah egy pilóta nélküli gépének sikerült átrepülnie Izrael északi területének egy része fölött anélkül, hogy lelőtték volna. 2006 júliusában az izraeli erők lelőtték izraeli területi vizek fölött a Hezbollah egy drónját, amelyen sem fegyver, sem robbanószer nem volt.

Lehullott a lepelről titok. Irán elismerte a drón apaságát. Hát persze hogy a Sahid 129-es volt a tettes! Ezt olyannyira sejtettem. hogy a masina fényképét le is hoztam (!) A "Vér és rög valósága" c. írásomban. Nem akartam azonban Iránt "rágalmazni"... Most viszont Áhmád Vahídi perzsa védelmi miniszter a teheráni tévének elmondta a sztorit. Az sem lepett meg, hogy - a miniszter szerint - a zümmögő jó minőségü felvételeket készitett útközben. Ami az új "hadijogot" illeti. arról is nyilatkozott, hogy Iránnak és a Hezbollahnak joga van Izrael légterébe behatolni. Ezt a viszonossággal indokolja, vagyis arra hivatkozik, hogy Izrael is gyakran behatol Libanon légterébe. Ez az indokolás téves. A lényeg ugyanis az, hogy Iránnak (és a Hezbollahnak) módja (!) van a behatolásra és mindenfajta müvelet végrehajtására, izraeli állampolgárok célzott megsemmisítését is beleértve. Nem akarom elkiabálni, de erre is alighanem sor kerül hamarosan. Majd meglátjuk, hogy ízlik a zsidóknak a saját főztjük: az air superiority helyett az "air minority" . Dehát ki ne tudná, ha nem egy csaknem hatezer éves nép, hogy az élet hol kerék, hol talp. Ja! A lyukas zászló, mint szimbólum, újabb formátumban jelent meg az iráni sajtóban...
Nos, hogy esett a legutóbbi szóban forgó eset. Ennek megértéséhez ide kell másolnom Izrael térképét. 

Az "Izraeli (!) Hirlevél" írja, hogy "Vasárnapi sajtóközlés szerint a drónt az Izraeli Légierő egy F16i tipusú vadászgépe a Jatir-erdő térségében lőtte le. A pontosan meg nem nevezett hely valahol a Beér Seva és Árád városokat összekötő 31. számú műúttól északra, a Palesztin Autonómia déli határánál van, nem messze a Holttengertől. A „Jiszráél Hájom” napilap vasárnapi számában az olvasható, hogy a drónt a dimonai Nukleáris Kutató Központ reaktorától mindössze 30 kilométernyire lőtték le." Ez a térséget a térképen kék háromszöggel jelöltem. A további sajtórizsa, hogy azért itt, mert nem akarták lakott terület fölött lelőni, nehogy a zsidócskákban kár essen. Marhák! Nem ismerik a térképet, vagy azt hiszik mi buta gójok nem ismerjük.Hasszán Naszralláh, a libanoni síita ellenállási mozgalom, a Hezbollah vezetője ugyanis megerősítette, hogy október 6-án a Huszein Ayub fedőnevű akció során szervezete küldte a drónt a zsidó terrorállam légterébe, amelyet az izraeli légvédelem félórás késlekedést követően volt képes megsemmisíteni, ráadásul csak a második próbálkozásra. A távirányítással működtetett repülőgép több száz kilométert repült az izraeli légtérben, és megközelítette a Dimonában működő izraeli atomlétesítményt ... a legfejlettebb haditechnikai eljárással kiépített izraeli és amerikai védelmi rendszer jó ideig nem volt képes nyomon követni a drónt. Mindez csak egy része a mi hadi képességeinknek – figyelmeztetett a Hezbollah vezetője, hozzátéve, hogy az izraeliek beismerték kudarcukat, amely annak ellenére követke zett be, hogy a nyugati hatalmak ellátták Izraelt a legfejlettebb haditechnológiával. A Beersheva - Árád - Dimona három szöget Libanonnal összekötő egyenes tényleg többszáz kilométer hosszú és átszeli Jeruzsálemet is! Ez a drón nyilván csak ízelitőnek volt szánva, bár nem lehet tudni, hogy hosszú "békés" repülése során hányezer felvételt továbbított a gaz terroristáknak...Ez a garázda drón az agyára megy az embernek! Most olvasom az Oroszország Hangja tudósítását a BBC nyomán arról, hogy "a drón három órán keresztül (!) tartózkodott Izrael légterében ... Irán rendkívül fontos videó információt kapott amerikai és izraeli erők közelgő közös hadgyakorlatáról ... Feltételezhető, hogy az iráni pilóta nélküli szerkezet lefény képezte a ballisztikus rakéták telephelyeit, a nagy repülőtereket, esetleg még a Dimonai Központ nukleáris reaktorát is." Ha viszont ez igaz, teljességgel megváltozik a leányzó fekvése. A drón ezek szerint nem egyenes vonalon repült, hanem cikcakkban. Ezt a görbét a népnyelv az ökörhugyozáshoz hasonlítja. Ez azt jelenti, hogy Izrael gyakorlati lag  védtelen azzal a harci technikával szemben amit Amerika és ő maga alkalmaz külföldön.

Remélem, olvasóim emlékeznek arra, eszelősen ismétlem, hogy Izraelnek el kell szenvednie első vitathatatlan, megren ditő erejü katonai vereségét ahhoz, hogy az emberiség fellélegezhessen az állandó fenyegetőzés lélektani hatása alól. Nos ez a katonai vereség bekövetkezett. Ez a kis kütyü megmutatta országnak, világnak, laikusnak és katonai szakértőnek, hogy a "félelmetes" Izrael nem sebezhetetlen. Persze, ha atomfegyvereket szállító drónok után vágyakoznak, azt is megkaphatják.

Van itt még egy dolog, amelyet fenntartással (!) említek, mert túl fantasztikusnak tünik. Mehran Tavakoli Keshe iráni atomfizikus találmányáról, az u.n. "Magrev reaktorról" van szó. Ez a szerkezet állítólag képes arra, hogy "blokkolja az elektromágneses mezők információtovábbítását, így az információk átadásának ellenőrzését is a műholdak részéről és minden globális megfigye léssel kapcsolatban képes megzavarni, vagy akár blokkolni az USA kommunikációs rendszereit minden frekvencián, akár távoli pontok között is. Minimális erőfeszítéssel pedig le tudja bénítani a műholdas adatátvitelt is, legyen bármelyikről szó. Magyarán "annyi" lesz a sokat emlegetett amerikai tudatmódosításnak, a fejek felett cirkáló pilóta nélküli drónoknak és még a HAARP-nak is..Fantasztikusnak fantasztikus. De ha valaki a fenti drón - mutatványt előre megjósolja vajon nem nevezik fantasztának. Ezzel most nincs más dolgunk, mint figyelni a hireket.

2012.10.13

Sz. Gy.

 

 Repedezik a bársony(os) nadrágUkrajna 

Keresztül - kasul kijárva Marxista Egyetemet csupa rosszat hallottam a gaz imperialisták "fellazítási taktikájáról". Azt azonban nem sejtettem, honnan is sejthettem volna, hogy a nemzetközi helyzet addig - addig fokozódik, amíg a béketáborból [ahol erõs bástya voltunk] kompországunk, úgyszólván észrevétlenül átsodródik a másik partra, az Ígéret Földjére [mármint a zsidók számára berendeezett Ígéret Földjére].

A komp utasainak döntõ többsége, a bamba gójok, tulajdonképp azt sem tudták, mi történik velük. Néhány fineszes gazemberre figyeltek [ma karizmatikus értelmiségnek, felsõ papságnak hívjuk õket] akik a korláthoz tódulva lelkes "ah", "oh" kiáltásokkal fejezték ki elragadtatásukat az elébük táruló "látvánnnyal" kapcsolatban.

Odaát már minden le volt [jóelõre] zsírozva. A bárkát könyvjóváírással, cakk - pakk, átvették. Átvették az egész legénységet is, rangjuk megtartásával, folyamatos munkaviszonnyal, a korkedvezmények, végkielégítés, emelt nyugdíj, stb. garantálásával. Bástya és Virág elvtársak folytathatták tevékenységüket, csak az irány változott száznyolcvan foknyit. A szocializmus társadalmi, gazdasági rendje helyett a kapitalizmus társadalmi, gazdasági rendjét kellett védeniük, csak már nem az imperialisták, hanem a honi gójok ellen. Meg is gyapálták õket emberül, ha hõzöngeni mertek.

A birka magyarok hályogos szemébe még port sem kellett szórni, hogy itt valami forradalom zajlott volna, akár "bársonyos" kivitelben is. A legfõbb svihák, Antall József, a pofájába is vágta néhány  késõn ébredõ okvetetlen
kedõnek: "tetszettek volna forradalmat csinálni".

Beszéljünk mostmár Ukrajnáról. Ott volt (!) "bársonyos forradalom". Az orosz medve ezt, mint korábban Ukrajna "FÁK-ba szakadását", azért türte, mert téli álmából ébredvén, még gyönge és bamba volt. Nem volt továbbá "birodalmi öntudata", egy csipetnyi sem...

A "magyar sajtó" persze folyamatosan nem tájékoztatja a bambákat az olyan eseményekrõl, amelyek közeli, vagy távolabbi következményeit majd viselniük kell, gyapjúnyírás, vagy megynyúzás formájában. Nem! Mi Gyõzikét akarjuk, heti sok órában nézigélni, fõleg mióta fõzikélni is kezdett. Kit érdekel a Kercsi szoros? Száz közül kilencvenöt azt sem tudja hol van.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Emiatt ha földrajz órára nem is, néhány unalmas földrajz percre mellõzhetetlenül szükség van. A baloldali politikai térképen látható, hogy Ukrajna testébõl "vékony fonálon csüngve" belelóg a Fekete Tengerbe a Krim félsziget. E "fityegõ" a jobboldali néprajzi térképre pillantva válik érdekessé. E csüngõ, fõleg az alja, ugyanis vörös mint a bika töke.  A magyarázatot a fenti statisztikai kördiagram nyújtja, amelybõl kiderül, hogy Ukrajna lakossága ötvenkétmillió fõ. E népesség  73 %-a ukrán és 22 %-a orosz, ami 11.462.000 fõnek (!) felel meg. A madászarta fejû Gorbacsov árulása folytán [csak Ukrajnában] tizenegy és félmillió orosz eszi a kissebbségi sors keserû kenyerét. Bele tud nyugodni ebbe az anyaországi és az "ukrajnai" orosz? Nem tud. [A második világáború közvetlen oka is Németország versaillesi megcsonkitása volt.]

A [bonyolult] helyzet persze nem olyan egyszerü, amilyennek [egyébként nem is] látszik...

Oroszország nagy baja, hogy - dacára buzgó imperializmusának - kontinentális nagyhatalom maradt, ennek minden hátrányával. Ezt a hátrányt a Nagy Sztálin sem tudta kiküszöbölni. Egyelõre csak a, félig zseni - félig õrült, Zsirinovszkij álmodozik éberen arról, hogy Oroszországnak joga van lejutni az Indiai Óceán partjaira, hogy ott flottabázisokat építve, beszálhasson a nagyhatalmak versenyébe a világóceánokon is. A sanyarú helyzet az, hogy a melegtengeri orosz flotta a Fekete Ten ger egérfogójában darvadozik. Az Atlanti Óceánra [amely még mindíg nem az Indiai-, vagy pláne a Csendes óceán] csak a Nato - tag Törökország területéhez tartozó Dardanellák halálszorosán, majd az angolok által bitorolt Gibraltári kapun tudna átnyomakodni.

Az oroszoknak a tengeri csatákat illetõen nincsenek "pozitív élményei": vélhetõleg jól emlékeznek még a "nevezetes" csuzimai vereségre."Az orosz távol-keleti flotta veresége után a cári hadvezetés a balti-tengeri flottát indította útnak. Rozsgyesztvenszkij admirális az 'angoloktól nem kapott engedélyt a Szuezi-csatornán való átkelésre', így az erre egyáltalán nem alkalmas orosz hajókkal meg kellett kerülnie Afrikát és csak fél év után, 1905 májusában ért a hadszíntérre. A döntõ ütközetre május 27-én került sor. Togo tengernagy felkészülten várt a Japánt Koreától elválasztó csuzimai szorosban: 4 csatahajójával, 25 páncélos- és könnyûcirkálójával, 21 rombolójával és 57 torpedónaszádjával bekerítette, és néhány óra alatt harcképtelenné tette az egész orosz flottát."

Óh ezek a kedves liberál-parlamentáris-demokratikus angolok! Fentebb említve van a Gibraltári-szoros birtoklása. Annakidején õk mûködtették a csiki-csuki malmot a Szuezi-csatornánál is. De a "nagy szövetségest", akinek segítségével leverték a Nagy Napoleont, nem engedték át. Churchill, az emberevõ miniszterelnök, bon motjairól volt híres. Az egyik így szól: "Angliának nincsenek barátai, csak érdekei". Szentigaz! Így eshetett meg, hogy Anglia gyarmatosította [többek között] a partjaitól több mint tízezer kilométerre fekvõ, nála százszor nagyobb, Indiát. Az elrabolt értékek fejében pedig olyan "jólétet" teremtett, hogy hinduk tizmilliói az utcán születnek, "élnek" és halnak meg, még ma is, a gyarmati örökséget nyögve. Ezt a tételt támasztja alá a Kína ellen viselt többfelvonásos Ópium-háború is, amelyet az angol hadiflotta azért vívott hogy az ópium bevitel kérdésében "meglágyítsák" a kínai császárt. [Melágyították...]

Mindebbõl teljesen nyilvánvaló, Isten úgy rendezte el a Világot, hogy a "demokratikus", ill. "fejlett" nemzeteknek joguk van hódítani, ölni rabolni. Mások pedig, pl. Oroszország, tüstént a "Gonosz Birodalmává" neveztetik ki, ha a "demokratikus" módszereket - ügyetlenül - utánozni próbálja. Világos! Nemde?

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Most mi van, pláne mi lesz akkor, ha minden oroszok cár atyuskája Putyin is elkezd anekdótázni, holmi orosz érdekekrõl?

Ez a kérdés épp most vált aktuálissá egy friss hír kapcsán, amely így szól. 

"Oroszország sikeres kísérletet hajtott végre Bulava rakétával. A rakéta, amely át tudja törni a rakétapajzsot! Az orosz haditengerészet sikeres kísérletet hajtott végre csütörtökön a Bulava [Buzogány] interkontinentális ballisztikus rakétával - közölte a moszkvai védelmi minisztérium egyik tisztségviselõje. Orosz szakértõk szerint a Bulava képes áttörni az amerikai rakétavédelmi rakétarendszert. " [MTI. 2008.09.18]Ha egy uralkodó ilyen fegyverhez jut, törvényszerûen fellép nála a "Móricka szindróma", azaz mindenrõl "az" 
jut eszébe... Persze ez a hír nyilván csak véletlenül jelent meg, épp most.

* * *

E jókora, ám kényszerü,  kitérõ után vissza az ukránokhoz!

"Három év alatt a harmadik rendkívüli parlamenti választására készülhet Ukrajna, amennyiben nem talál megoldást az ukrán parlament az újabb koalíciós válságára, amely nyomán a kormányfõ nevével fémjelzett Julia Timosenko Blokkja [BJUT] és az államfõ mögött álló Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem [NU-NSZ] szakított egymással.

A narancsos koalíció konfliktusa lényegében a 2009 végén esedékes ukrán elnökválasztás elõcsatározásaként is értelmezhetõ, különösen, miután Timosenko hétfõi sajtótájékoztatóján bejelentette: nem fog kimaradni a megmérettetésbõl.

A Viktor Juscsenko elnökkel eddig is ellentmondásos szövetségben lévõ Timosenko szerint az elnök csak "Nyugaton kíván pontokat szerezni azzal", hogy feszültséget teremt Moszkva és Kijev között az ukrajnai Krím félszigeten állomásozó orosz fekete-tengeri flotta ügyében. [Juscsenko nem kívánja meghosz szabbítani a Szevasztopoli bázis 2017-ig szóló orosz használati jogát.] Néhány gyertmektáp szállitó amerikai hadihajó nyilván jobban tetszene a "népi önvédõ" elnök úrnak. Bár, Timosenko politikailag a nyugati integráció és a Moszkvától való távolodás híveként határozta meg magát, mostani kijelentése nem meglepõ azután, hogy az oroszajkú kelet-urkajnaiak támogatását élvezõ, eddig kibékíthetetlen ellenfélnek tekintett Régiók Pártjával [PR] közösen szavazott a múlt héten az államfõ mozgásterének további szûkítésére, felvázolva ezzel egy BJUT-PR koalíciót.Ez a disznó már azért is megérdemel egy golyót a koponyájába, amiért az általa vezetett USA-CIA ügynökséget
a "Mi Ukrajnánk-Népi Önvédelem" fantázianére merte keresztelni. Esélye van rá, hogy meg is kapja.

Bár Timosenko továbbra is fenntartotta a narancsos koalíció lehetõségét, az elnökkel szembeni fellépése ezt az utat szemlátomást lezárta, miután a kormányfõ kijelentette: a Nemzetbiztonsági Tanács az 1937-es évhez hasonló politikai nyomás alatt áll, pártja tagjait és õt magát is állandó megfigyelés alatt tartják. Szerinte ezzel függ össze az is, hogy csütörtökre ügyészi idézést kapott. [Hivatalosan tanúként kell vallania a Juscsenko elleni 2004-es mérgezési ügyrõl, amellyel a narancsos forradalom idején az orosz titkosszolgálatokat vádolták.] Egyúttal megemlítette, hogy a jövõben szükség lenne az államfõ mentelmi jogának megvonására is." [NOL 2008. szeptember 8]Ha az orosz titkosszolgálatok megölik Juscsenkót, csak azt a nemzetközi gyakorlatot alkalmazzák, amit a CIA is alkalmaz. A "mérgezési kisérlenek" pedig büdös [CIA (?)] provokáció szaga van, hiszen az "igazi" orosz titkosszol gálat szakemberei nem fognak mellé. Juscsenkó úr pedig mérget vehet rá: ha az oroszok meg akarják mérgezni, meg is fogják mérgezni. Bár, mint nemzetáruló, nem nilyen sorsot érdemel.  

Még nem ejtettünk szót az olaj és gázháborúról, amely az USA és Oroszország között folyik, miközben a parasztok hullanak [majd]. Most egy bizonyos orosz-kazah-türkmén mesterkedés borzolja a kedélyeket, fõleg Európában. Ez a téma nem tartozik ide, de annak kapcsán emlegetik a "Nabucco - projektet", amelybe reményeiket fektetik a honi marhák is.
"Az orosz-kazah-türkmén terv az Egyesült Államokban és Európában minden bizonnyal megerõsíti azokat a félelmeket, hogy a megállapodást Moszkva politikai célokra használhatja fel. Washington azt szeretné, ha a türkmén gázszállítás a Kaszpi-tengeren át történne Nyugatra, Oroszország kikerülésével. Elképzelése szerint az erre szolgáló Transzkaszpi vezeték a Kaszpi-tenger alatt Azerbajdzsánba, majd a Baku-Tbiliszi-Erzurum vezetéken át Törökországba, onnan pedig az EU-védnökség alatt tervezett balkáni Nabucco vezetéken [Magyarország érintésével] Ausztriába és Észak-Olaszországba juttatná a türkmén gázt. A türkmén államfõ a maga részérõl szombaton Türkmenbasiban azt hangoztatta, hogy hazája nem vette le a napirendrõl a Transzkaszpi gázvezeték építésének tervét sem, amely Oroszországot elkerülve juttatna az európai piacokra türkmén földgázt.   [MTI - origo]

Tehát Washingon, mint tõszomszéd, rendezgeti az olajvezeték-épitések dolgát. Gondolom, ettõl Putyin még tud aludni. Nagyobb probléma, hogy a Juscsenko-féle "bársonyos Ukrajna" banditaakciókat tervez, ill. haj végre a területén keresztül vezetett olajvezetékek ellen. A bátorságot az amerikai neokohn "államférfiak" bujtogatásából meríti.

"Azerbajdzsánba érkezett, majd Grúziába és Ukrajnába utazik további Dick Cheney. Cheney egyike azoknak a neokonzervatív politikusoknak, akik a Kaszpi-tenger térségében alternatív energia útvonalakat akarnak kiépíteni Moszkvában Washington ellenséges szándékainak bizonyítékaként értékelik hogy [...] Cheney az érdekszféra egy másik államában, Ukrajnában is az oroszellenes szövetségeseket próbálja megerõsíteni. Neokon ideológusként Dick Cheney volt az iraki háború egyik motorja, kulcsszerepet játszott a terrorizmussal gyanúsított személyekkel szembeni "kemény kihallgatási" technikák védelmében, és mivel korábban a Halliburton nevû olajcég egyik vezetõje volt, kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, miként kapott a cég zsíros iraki szerzõdéseket. Azerbajdzsán naponta egymillió hordó olajat termel ki, és ez eddig a Baku-Ceyhan vezetéken, Oroszország elkerülésével érkezett a Földközi tengerre. Csakhogy az azeri vezetés a nyugati aggodalmakat növelve közölte, hogy a grúziai helyzet miatt az olaj egy részét egy orosz területen áthaladó vezetéken küldi tovább. Moszkva ugyancsak elégedett lehet azzal, hogy Vlagyimir Putyin miniszterelnöknek sikerült megállapodnia Üzbegisztánnal egy Oroszország felé haladó új gázvezeték építésében." [ 2008-09-03 Világgazdaság Online]

E közönséges bûnözõ vicsorgó szörnypofáját szemlélve summáznám különbejáratu véleményemet a "bársonyos forradalmak" révén keletkezett rendszerekkel kapcsolatban.

Semmi kétség nem merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy Amerika [CIA] a "tavistock szisztéma" alkalmazásával, "bársonyos forradalmakat" kirobbantva, összezuzza azokat az államokat, amelyek mint  "ujdonsült demokráciák"  hídfõt képezhetnek egy Oroszországgal szembeni agresszió céljaira.

Az ugyancsak imperialista Oroszország e, bekerítésére és megsemmiksítésére irányuló akciók vonatkozásában, "kvázi jogos védelemben" van. Nem lehet kétség aziránt, hogy - foggal körömmel - védeni is fogja azt, aki az övé, azt ami az övé.

Ebben a helyzetben az Amerika iránti "lojalitás" nemzetellenes, idehaza is.

2008.09.20

Sz. Gy.

Rothschild

A kezdet

A Rothschild-ok története Frankfurt am Mainban kezdõdött, ahol a Rothschild dinasztia "õsapjának" Meyer Rothschild-nak elõdei generációkon keresztül éltek, a két végén láncokkal elzárt, katonák által õrzött Judengasse - Zsidó utca - egyik házában. A házon vörös cégtábla (Rothschild) lógott, innen a család neve. Az ifjú Meyer tanoncéveit Frankfúrtban töltötte, ahol a hatóságok kevésbé keményen bántak a zsidókkal. Az Oppenheimer bankházban töltött inasévek után 1764.-ben tér vissza Frankfurtba, s amikor elõször közelítette meg a gettót, minden utcakölyök "zsidó, tedd a kötelességed !" kiáltására - a törvény parancsainak megfelelõen - a fal mellé kellett húzódnia, és mélyen meghajolva kellett levennie magas tetejû süvegét.

Inasévei alatt családja elszegényedett, és már nem az utca "jobbik felén" laktak a "vörös cégéres" házban, hanem egy roskadozó, nedves viskóban, amely a kapu fölött himbálózó cégérrõl a "Serpenyõs ház" nevet viselte. Itt kezdett Meyer Rothschild régi pénzekkel kereskedni. Maga írta a katalógusokat, s a pénzekkel rendszeresen végig látogatta a német fejedelemségeket, hercegségeket. A Serpenyõs házban afféle pénzváltó helyiséget is berendezett. Ez volt az elsõ "bankháza" 4 négyzetméteren. A pénzváltás nyereségét az érmekereskedelem kiterjesztésébe fektette, megszorult gyûjtõk készletét vásárolta fel belõle. Kapcsolatai olyan magas körökig terjedtek ki, hogy 1769.-ben, a Serpenyõs ház falára új cégtáblát szögeztek: "Meyer Rothschild, õfelsége Vilmos hanaui herceg ügyintézõje".

Ez nem volt semmi, mert a parányi hercegség ura, valójában egyike volt Európa leggazdagabb uralkodóinak, afféle hercegi bankár, és uzsorás volt. Rothschild fokozatosan bekapcsolódott ezekbe az üzletekbe is. A lassan gazdagodó család új házba költözött, amelyen zöld cégtábla lógott, és így a "Grünschild" nevet viselte. Egy ideig töprengtek azon, hogy nem kellene e felvenni az új cégtábla nevét családi névként, de a réginél maradtak.

A pénzügyi robbanás

Ezt Meyer Rothschild öt fia okozta, akik sokkal erõszakosabbak voltak félénk, óvatos apjuknál. Az elsõ nagy "nemzetközi fogást" 1804.-ben bonyolította le az öt testvér, amikor a dán királyság teljesen tönkrement. A dán király a nagybátya volt Vilmosnak, aki azt gondolta, hogy ha úgy tud kölcsönt adni Dániának, hogy az üzletnél nem szerepel a neve, akkor megfelelõ uzsorakamatot követelhet ki. (Másképp nem kopaszthatja meg a rokonát…). Az üzletet az öt fiúra bízta. A nagy bankházak tombolva vették tudomásul, hogy egy ismeretlen gettó milliomos rántja ki busás kamatra adott kölcsönnel a dán királyságot a csõdbõl. Senki nem tudta, hogy a pénz Vilmos kincstárából származik, és a Rothschild-ok a titoktartásért kapták a hasznot. Úgy tûnt, hogy jelentõsen meggazdagodik a család, de ekkor megjelent Napóleon.

1806.-ban Hessent is megszállták Napóleon seregei. Vilmos elmenekült, és vele a Rothschild-ok legnagyobb pártfogója.

Napóleon pénzügyminisztériuma azonban nem bírt a Rothschild családdal. A trónfosztott Vilmos herceg adósainak, szerte Európában, hivatalosan a francia kincstárnak kellett volna megfizetniük adósságukat. A Rothschild fiuk azonban dupla fenekû hintóban száguldozták végig az német hercegségeket, és busás jutalék fejében, a francia hatóságok orra elõtt szedték össze Vilmos herceg kintlévõségeit. A rendõrség megjelent ugyan a frankfurti gettóban, a "zöld cégtábláról" elnevezett házban, de ott csak egy öreg pénztárost találtak. Vilmos herceg adósságlevelei az országutakon száguldozó Rothschild hintók kettõs padlója között rejtõztek. Persze az összeszedett pénzt nem kellett nyomban átadni, ezért befektetés után néztek. Ez önként kínálta magát. A Napóleon ellen küzdõ Anglia kontinentális blokádján át, csempész hálózatot szerveztek, aminek segítségével fûszerek, gyapot, selyem, dohány, cukor, kávé, és indigó valóságos özöne áradt a kontinensre, persze a blokád miatt horribilis áron… Az ezen szerzett vagyon már elég volt, hogy eredeti szakmájukhoz visszatérjenek, abbahagyták a csempészést, és ettõl fogva már csak egyetlen árut adtak el, a PÉNZT.

Eldöntötték, hogy Napóleon bukására fognak spekulálni. Ez a császár legfényesebb éveiben, nem kis éleslátást bizonyított. Meggyõzték Vilmost, hogy vagyonát fektesse angol államkölcsönökbe. Ekkor már akkora hatalmuk volt, hogy Vilmos üzletei már nem elégítették ki õket. Elvállalták a Kelt-indiai Társaság aranykincsének eljuttatását az Ibériai-félszigeten harcoló Wellington hercegnek. Az arany egyetlen útja Franciaországon keresztül vezethetett. A Rothschild-ok hamis leveleket írattak, amikben az állt, hogy a Rothschild-ok aranyat akarnak kihozni Angliából, de ezt az angol kormány ellenzi, mert az arany kiáramlása meggyengíti az országot. Hagyták, hogy ezeket a leveleket a francia titkosrendõrök elkapják. Bekapták a horgot. Hiszen ami rossz Angliának, az jó Napóleonnak, és az aranyat átengedték...

A legnagyobb húzás

Mindenképpen a waterlooi csatával kapcsolatos. Az öt fivér páratlanul gyors hírvivõ, és futárszolgálatot épített ki (ennek a londoni ága, egészen a második világháborúig a régi formájában maradt fenn !) Az információ pénzt ért, és mi volt értékesebb információ, mint a waterlooi csata végeredményének ismerete ? A londoni tõzsde reszketve figyelte az eseményeket. Ha gyõz Napóleon, zuhannak az angol államkötvények, ha veszít, a császársága összeomlik, és az angol államkötvények az égig emelkednek.

1815. június 20.-án hajnalban, a Rothschild futár NYOLC ÓRÁVAL KORÁBBAN érkezett meg, mint magának Wellington hercegnek a hírvivõje !!!! Nathan Rothschild elõször az angol kormánnyal közölte, hogy Napóleon vereséget szenvedett, és átment a tõzsdére. A helyében mindenki angol papírokat vásárolt volna, méghozzá tömegével. De Õ egy szót sem szólt, elfoglalta megszokott helyét, és a tõzsde egyik oszlopának támaszkodva, és eladott. A tõzsdén végigszaladt a hír: Rothschild elad !!! Nyilván tud valamit, Waterloo elveszett ! S a londoni Rothschild tovább öntötte a piacra az angol államkötvényeket. Csak eladott !!!

Azután, amikor a papírok ára a mélypontra zuhant, és a tõzsde még nem ébredt fel, egyetlen mozdulattal visszavásárolt mindent, amit korábban eladott, csak éppen az eladási ár töredékéért. Néhány perc múlva a tõzsdére is megérkezett a hivatalos hír Napóleon vereségérõl. Szinte megszámlálhatatlan profitot söpörtek be. 140 évvel az eset után, így kommentálta az akkori eseményeket Frederic Morton, a dinasztia egyik életrajzírója: "Ki sem lehet számítani, hogy az utódoknak hány kastélyt, versenyistállót, hány Watteau- és Rembrandt képet kerestek meg azon a napon." Évtizedekkel az eset után is sokszor megtörtént, hogy az angol kormányt a Rothschild-ok 10 - 12 órával korábban tájékoztatták különbözõ eseményekrõl, mint ahogy az angol nagykövetség jelentései megérkeztek volna. (Különlegesen tenyésztett postagalambokat épp úgy használtak, mint különlegesen megépített hajókat, amik más utast nem vehettek fel.) Ezért gyakran elõfordult, hogy angol, francia, spanyol nagykövetek a Rothschild-okra bízták a követségi postát is.

Nemesi rang

A Rothschild-ok 1817 táján finoman jelezték a bécsi udvarnak, hogy megérdemelnének már valamiféle kitüntetést, az eddigi szolgálataikért. Kaptak ekkor egy arany tubákosszelencét, rajta a császár gyémántokból kirakott monogramjával. Ekkor finoman közölték az udvarral, hogy gyémántokkal el vannak látva, inkább nemességet igényelnének. Tekintettel az izraelita származásukra a legalacsonyabb kategóriába sorolták õket, és felszólították õket, hogy terveztessék meg a családi címert. Az öt fivér nem volt szívbajos. Olyan címertervet nyújtottak be, ami egy fõhercegnek is a becsületére vált volna. Volt abban minden, a sastól a leopárdig, az oroszlántól, az öt fivér egységét jelképezõ, egy marokba fogott öt arany nyílvesszõig. Ráadásul a címert körülvevõ díszítésekre még koronás, páncélozott fejeket is terveztettek. Az üggyel foglalkozó hivatal rémült levelet írt a pénzügyminiszternek, hogy a Rothschild-ok címerterve megvalósíthatatlan, mert a heraldika törvényei szerint nem jár nekik se korona, se oroszlán, se sas madár. A hivatal tisztviselõi csúfosan összefirkálták a drága pénzen tervezett címertervet.

Nem sokkal késõbb 1822. szeptember 23.-án, a Rothschild ház 900.000 aranyforint személyi kölcsönt adtak Metternichnek, a császár mindenható kancellárjának, hétévi visszafizetésre, és különlegesen kedvezõ kamatra. Öt nap múlva egy császári parancs, mind az öt fiút bárói rangra emelte, és a heraldikai iroda bürokratái fogcsikorgatva engedélyeztek mindent, amit a címerbe beterveztettek (sast, oroszlánt, sisakot…). Ma is ez a Metternich kegyébõl kapott címer díszíti a Rothschild bankházak személyi használatra szánt levélpapírjait.

Bizalom Londonban

Ebben az idõben történt, hogy Nathan Rothschild be akart váltani egy hitellevelet a Bank of England irodájában, amely a frankfurti Rothschild háztól származott. Itt közölték vele, hogy csak a saját bankjegyeiket hajlandók aranyra váltani, más bankokét nem.

Másnap Rothschild ismét megjelent egy tíz fontos bankjeggyel, hogy váltsák azt neki aranyra. Ezután tömött pénztárcájából elõvett még egyet, és azt is aranyra váltotta. Néhány órán keresztül folytatódott ez a játék itt, és az Angol Bank másik kilenc fiókjánál egy idõben, ahol megbízottai ugyan ezt tették. Ezen a napon 100.000 fonttal csökkent az angol aranykészlet. Másnap reggel Nathan Rothschild, és kilenc képviselõje ismét megjelent a pénztárnál. Az elõsietõ igazgató megkérdezte tõle, hogy meddig akarja még folytatni ezt a rossz tréfát ? A válasz: "A Rothschild bankház, mindaddig bizalmatlan lesz a Bank of England bankjegyei iránt, amíg a Bank of England bizalmatlan a Rothschild bankház hitellevelei iránt…"

Párizsban

Heine, a költõ sokszor járt ebben a Rothschild házban, de szabad szelleme nem nagyon tûrte az arany elõtti hajlongást. Õ így irt: "Figyeltem, hogyan hajlonganak és alázkodnak meg elõtte az emberek. Úgy csavargatják a gerincüket, hogy azt a legkiválóbb akrobata sem tudná utánuk csinálni. Irodájának az ajtaja elõtt úgy elönti õket az alázat, mint Mózest Horéb hegyén, amikor felfedezte, hogy Szent Földön jár. Mózes levette saruit, és bizonyos vagyok benne, hogy ezek is levennék a cipõiket, ha nem aggódnának, hogy a lábszaguk zavarja a bárót… A minap láttam, amint egy arany libériába öltözött lakáj végighordozta a bárói éjjeliedényt a palota folyosóján. Valami tõzsde spekuláns várakozott ott, és megemelte a kalapját a nagyfontosságú edény elõtt. Megjegyeztem ennek az embernek a nevét; idõvel biztosan milliomos lesz belõle…"

Heine nem hajlott meg az arany elõtt, egy ízben, amikor meghívták vacsora utáni kávéra, és konyakra, a következõ levelet küldte vissza: "Kedves Báró Úr ! Én rendszerint ott iszom meg a vacsora utáni kávémat, ahol vacsorázom…"

Szuezi csatorna

1875. november 14.-én, egy vasárnapi napon, Londonban, vacsora közben hozta az inas a hírt a Rothschild-ok párizsi besúgójától, hogy az adósságoktól fuldokló egyiptomi uralkodó felajánlotta a franciáknak a birtokában lévõ Szuezi-csatorna részvényeket, de elégedetlen a felkínált összeggel. A csatornára már régen rá szerették volna tenni a kezüket az angolok, de nem tudták tárgyalásra kényszeríteni a másik felet. Az informátortól származó hír jelezte, most jött el az idõ !

Az egyik korabeli feljegyzés szerint a két fivér csak ennyit mondott egymásnak: "Vajon mennyit akarnak ?" Mindketten felálltak, és visszamentek Párizsba. Mire ott felszolgálták a vacsora utáni konyakot, már tudták a választ. Az eladó, akkori értéken 44 millió amerikai dollárt, azaz 4 millió fontot akart kapni, ami elképzelhetetlenül nagy összegnek számított akkor. Már megint hamarabb értesültek a történtekrõl...

Másnap, csikorogva beindult a politikai gépezet is. De a parlament éppen szabadságon volt, és egy törvény megtiltotta, a Bank of Englandnak, hogy a parlament ülésszünetében kölcsönt bocsásson a brit kormány rendelkezésére. Egyébként is, a bank vezetõi közölték, hogy ekkora összeget, a londoni pénzpiac megrendítése nélkül, nem tudnak azonnal, és egy összegben rendelkezésre bocsátani. De az angolok tudták, hogy minden a gyorsaságon múlik.

Megbeszélték Viktória királynõvel, és összehívták a minisztertanácsot. Fél óra múlva meghozták a döntést. Nem a Bank of Englandtól vesznek fel kölcsönt, hanem a Rothschild-októl…

Amikor közölték Lionel Rothschild-dal, hogy az angol kormány nagyon szeretne holnap négy millió font kölcsönt kapni, éppen szõlõt evett. Két másodpercig némán rágta, és azt mondta, hogy "Meg fogják kapni."

A nácik

Ekkora üzletek, amiket eddig említettem, ezután már nem voltak, de csupán a londoni bankház, különbözõ országokban 18 kormányfõt finanszírozott. Kölcsöneinek értéke mai pénzben számolva elérte a 30 milliárd dollárt. A végére már csak egyetlen történet, ami érzékelteti, hogy valójában mekkora hatalmat jelentett, és jelent még ma is a Rothschild név. Bár azt hiszem ez az eddigi történetekbõl is sejthetõ…

1938. március 10.-én, Ausztria náci megszállása (az Anschluss) elõtti napon, a francia Rothschild ház riadóztatta Louis Rothschild -ot, hogy sürgõsen hagyja el Ausztriát. A báró azonban kényelmes volt, és csak másnap jelent meg a bécsi repülõtéren. (Természetesen inasa kíséretében). Mielõtt felszállhatott volna a zürichi gépre, két SS õr felismerte, és elkobozta útlevelét.

Két nappal késõbb SS-ek jelentek meg a báró palotájában, és felszólították, hogy kövesse õket. Ezzel a felszólítással kezdõdött meg a nácik, és a bécsi Rothschild-ok tragikomédiája.

Az SS embereit a báró azzal fogadta, hogy örömmel követi õket, de elõbb vacsorázni óhajt…

A rohamosztagosok, akik általában nem méltányolták az efféle kívánságokat, ezúttal, úgy látszik különleges utasításokat kaptak, mert engedelmesen álltak a damasztabrosszal terített asztal mellett, míg a báró (három inas segédletével) kényelmesen megvacsorázott, és illatos vízzel leöblítette ujjait, elszívta vacsora utáni cigarettáját, s bevette megszokott gyógyszerét. Ezután elment az SS legényekkel.

Elõször a nácik által vezetett új osztrák rendõrség egyik vezetõje elé vitték, ahol a feljegyzések szerint a következõ párbeszéd zajlott le: "Szóval maga Rothschild. És pontosan milyen gazdag ? A báró erre azt válaszolta, hogy néhány napig tartana, amíg ezt a könyvelõi meg tudnák mondani. No jól van, - mondta a rendõrfõnök - akkor legalább azt mondja meg, hogy mennyit ér a bécsi palotája, a bennlévõ mûkincsekkel együtt ? A válasz így hangzott: Mennyit ér a Szent István katedrális ?"

A rendõrfõnök ezen a ponton abbahagyta a kihallgatást, és a bárót belökték egy cellába. Nem volt ott sokáig, hamarosan átszállították a Gestapo bécsi fõhadiszállására. Szó sem volt arról, hogy a bárót bárminemû fizikai veszély fenyegette volna. Gõring ugyanis Svájcba küldette külön megbízottját, hogy közölje a Rothschild-okkal a feltételeket.

Elengedik Louis bárót, ha Gõring marsall kap ezért a szívességért 200.000 dollárt (persze nem márkában, hanem dollárban, egy svájci bank trezorjába téve). A hitleri birodalom pedig megkapja az osztrák Rothschild ház vagyonát, beleértve a csehszlovákiai Vitkovicében lévõ acélmûvet is.

A Rothschild megbízottak Zürichben keményen alkudoztak. Közölték Gõring, csodálkozó megbízottjával, hogy két évvel korábban már titokban átjátszották egy angol érdekeltség kezére a Vitkovicei részvények többségét. Louis báró távozásáért hajlandók átengedni az ausztriai ház vagyonát, de Vitkovice csak akkor kapható, ha a báró úr már megérkezett külföldre, és akkor is csak úgy, hogy a nácik FIZETNEK hárommillió fontot. Az alku húzódott, közben a nácik megszállták Csehszlovákiát, de az angol kézben lévõ Vitkovicei acélmû, még nem volt a hatalmukban.

A vita csúcspontján, a bécsi Gestapo " Rothschild szobájában" kinyílt az ajtó, és maga a véreb: Heinrich Himmler, az SS rettegett fõnöke jelent meg. Egy óráig alkudoztak a feltételekrõl, de a báró nem engedett. Himmler távozása után SS szállítómunkások jelentek meg, és egy XIV. Lajos korabeli állóórát, és egy hozzá nem illõ, hatalmas kínai vázát cipeltek be a szobába, az ágyat pedig narancsszínû bársonnyal terítették le. Himmler nyílván így akarta jelezni, hogy a bárónak még sokáig kell maradnia. Rothschild azonban rákiáltott az SS-ekre: "Vigyék ki ezt a sok ízléstelen vacakot ! Egyébként is úgy fest ez a szoba, mint a krakkói bordélyház !"

Másnap közölték Himmler megbízottai, hogy elfogadták a Rothschild-ok feltételeit, a báró távozhat !

Louis Rothschild erre azt válaszolta, hogy most már este 11 óra van, és igazán nem várhatja el bécsi barátaitól, hogy ilyen késõn is a rendelkezésére álljanak, és még ezt az éjszakát a Gestapo fõhadiszállásán óhajtja eltölteni...

A Gestapo történetében erre még nem volt példa, ezért Berlinbõl telefonon kellett külön felhatalmazást kérni. Ezen az estén, mint vendég még a Gestapo fõhadiszállásán maradt, és két nap múlva átlépte a svájci határt. A németek 1939 júliusában közölték, hogy a megállapodás értelmében átutalnak a londoni Rothschild-oknak hárommillió fontot, Vitkovice részvényeiért. A brit kormány azonban belépett a háborúba, mielõtt a pénz megérkezett volna Londonba.

A bécsi tragikomédia Párizsban nem ismétlõdött meg, mer a francia Rothschild-ok idõben távoztak. Ha a Rothschild-okat nem is, de a vagyonukat "elkapták" a nácik.

A háború után különvonaton szállították vissza a Rothschild kincseket. A teherpályaudvaron a család bizalmas megbízottai válogatták ki a festményeket, szobrokat, gobelineket, aszerint, hogy a család melyik tagjának, melyik palotájából vitték el azokat.

"A kimondott szó: kilőtt nyíl!" (Török mondás)

A Nyugat alkonya

Új "-izmus" születik?
 

Putyin megszólalt. Megmondta a frankót. Mi meg kezdhetjük a szokásos töketlenkedést: mondta/nem mondta (?), mit mondott (?), hogy mondta (?) miért mondta (?), stb. Nos Putyint a Pravda internetes kiadása idézi, a forditás pedig a Magyar Tudat Nemzeti Hírportálon olvasható (olvasandó).

A címben feltett kérdésre pedig a válasz ez: "-izmus" akkor születik, amikor egy hatalommal rendelkező egyén, szervezet, stb. megfogalmazza, azaz szavakba formázza önmagát. A kimondott (leírt) szavak útrakelnek és menet közben újraformálják tárgyukat. Ez a menetelés maga a történelem, néha csak politikatörténet. Úgy gondolom, Oroszország válaszúthoz érkezett és Putyin szavai jelzik, melyik úton halad tovább.

Nem szándékozom a kedves olvasó helyett elolvasni, ill. ide beolvasni a forrás szövegeket. Csupán idézem a kulcsmondatokat. Két útjelzőt azonban felállítok, mert úgy gondolom szükség lesz rájuk a most következő gondolati barangolás során.

Mindkettőjüket foglalkoztatta a Nyugat sorsa. Spenglert csak teoretikusan, Hitlert "gyakorlatice" is. Spengler pesszimista volt, Hitler optimista. Spengler nem vette észre, vagy legalábbis nem emlegeti a "történelmi zsidót", Hitler viszont a világ minden baját belőlük eredezteti. Hogy mi köze mindezeknek Putyinhoz? Remélem kiderül ebből az írásból. A téma kapcsán szót kell ejtenem Sztálinról a "népek atyjáról" is. Miért? Mert kikerülhetetlenül oda tartozik, a legszorosabban vett témához.

Hitlert és Sztálint a történelem köti össze mindörökké mint olyan államférfiakat, akik a legnagyobb befolyást gyakorolták a világ sorsára életükben és most is hatnak a történelmi, ill. politikai gondolkodásra (dicstelen) haláluk után.

De lássuk, mit is mondott Putyin.

But the Euro-Atlantic civilization, guided by three noxious ocean powerhouses, USA, (finally more a matrix than a nation-state), England (intellectually the most dangerous of the three, since Bacon or Locke) and France (since 1789 the useful idiot of the infernal trio), is a civilization of stubborn minds, of rebellious angels, to use the Bible. This is a transgressive civilization of scholar rebels, of a transhuman and Mephistophelian agenda, and spiritually a civilization that tends to its destruction, dissolution and parody. This social-democratic utopia comes to an absurdity when the 300 richer Americans possess 2300 billions of dollars and when the humanitarian excesses of that pedantic oligarchy menaces the world peace and the human soul anywhere.

Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzetállamra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbon tásokért, lázadásokért  és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociáldemokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius kataszt rófákkal veszélyezteti a világbékét". 

Asszem' ebben a dió, vagy inkább mogyoróhéjban sokminden benne van.

Induljunk tovább a "bűnös civilizáció" ösvényén, a kivezető útat keresve.

Spengler szerint "A pénz titáni rohamot intéz a szellem hatalma ellen ... A bankok és ezáltal a tőzsdék 1789 után ... önálló hatalommá fejlődtek ... A pénz diktatúrája halad előre és közeledik természetes csúcspontjához egy 'fausti civilizációhoz' ..." [II. köt. 725. old.] Spengler nem gondolja, hogy a tőke szörnyetegével szemben felemelkedett másik szörny, a kommunizmus, alternatívája lenne az előbbinek. "A gyakorlati kommunizmus az osztályharccal, ezzel a már régóta elavult és hamissá vált frázissal egyetemben nem más, mint a nagytőke (!) egyik megbízható szolgája." [U.o.] Szerinte a pénz sikereinek azonban határa van. "Végső harc kezdődik, amelyben a civilizáció elnyeri végleges formáját; kezdetét veszi a pénz és a vér közti harc. A 'cezarizmus' felemelkedése töri meg a pénz diktaúráját és annak politikai fegyverét a demokráciát. ... A kard győz a pénz felett." [726. old.]

Na' hogy is van ez?

A könyv első kiadása 1918-ban jelent meg. Addig két nagy forradalom "rengette meg a világot" a Spengler és Putyin által egyaránt határkőnek tekintett 1789-es Nagy Francia Forradalom és az 1917-es oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom.

A harmadikról nem szól, mert nem szólhat a fáma: Hitler "Barna Forradalmáról", pedig ez volt a Spengler által kísérteties pontossággal előrajzolt esemény: a kard győzelme a pénz felett, a "demokrácia" romjain. Spengler és Hitler végülis nem lettek politikai szövetségesek. Nem is lehettek, mivel Hitler , a 'cezarizmus' képvislője 1935. május elsején másfél millió híve előtt jelentette ki, hogy a történteket és a történendőket "nem 'A Nyugat alkonyának', hanem a nyugati népek újrafeltámadásáank kell nevezni." [739. old.]

E forradalomról viszont el kell mondani, hogy a pénz és a demokrácia (no meg a sajtó) fölötti győzelem képében a zsidóság hatalmát döntötte meg.

A Lenin, pontosabban Trockíj, még pontosabban a kelet newyoki zsidó kahal (kehillah) által szervezett oroszországi forradalmat tehát Spengler nem tekintette kommunista forradalomnak, mint ahogy Hitler sem. A zsidóságról szólván és 1789-re meg 1917-re is célozván kijelenti "... Először a polgári társadalmat használta faltörő kosként a feudális világgal szemben, most a munkásságot a polgári társadalom ellen. ... Ettől kezdve a munkás egyetlen feladata, hogy a zsidó nép jövőjéért harcoljon. ... Folytonosan a kapitalizmus ellen kiabálnak, de ezalatt a valóságban a nemzeti gazdaságot értik. Ezt kell letörniük, hogy sírja fölött a nemzetközi tőzsde diadalmaskodhassék." [Mein Kampf 188 old.]

Nos a bolsevik forradalomra, amely sem bolsevik sem forradalom nem volt (csupán egy zsidópuccs), egyformán ráillik a spengleri és hitleri jellemzés. Viszont nem illik rá egy további forradalomra, amelyet "Sztálini Ellenforradalomként" emlegetnek. Így emlegette kesernyésen Lev Trockij is (és még mi mindent felemlegetett volna, ha Sztálin parancsára Ramon Mercader jégcsákánya nem töri be a koponyáját...). Nézzük csak. " A leninista bolsevikok feladata a lényeget illetően nem az volt, hogy a pártbürokrácia ellen a katonaira támaszkodjanak, hanem hogy a proletárok élcsapatára — s rajtuk keresztül a néptömegekre — támaszkodva megfékezzék a bürokráciát, megtisztítsák az idegen elemektől, alávessék a dolgozók éber ellenőrzésének, és politiká ját a forradalmi intemacionalizmus medrébe tereljék"  De szépen, de ügyesen cifrázza. Ez az ideális - idilli állapot arra az időszakra vonatkozott, amikor Henry Ford statisztikája szerint a zsidók aránya így alakult a Népbiztosok Tanácsában:

Testület zsidók aránya %-ban Népbiztos tanács 77.2 Hadügyi népbiztosság 76,79 Külügyi népbiztosság 81,2 Pénzügyi népbiztosság 80,0 Igazságügyi népbiztosság 95,2 Közoktatási népbiztosság 79,2 Szociális támogatás népbiztossága 100,0 Munkaügyi népbiztosság 87,5 Bolsevista vöröskereszt küldöttei 100,0 Újságírók 100,0 Átlag: 87,68

Testület zsidók aránya %-ban Népbiztos tanács 77.2 % Hadügyi népbiztosság 76,79 % Külügyi népbiztosság 81,2 % Pénzügyi népbiztosság 80,0 % Igazságügyi népbiztosság 95,2 % Közoktatási népbiztosság 79,2 % Szociális támogatás népbiztossága 100,0 % Munkaügyi népbiztosság 87,5 % Bolsevista vöröskereszt küldöttei 100,0 % Újságírók 100,0 % Átlag: 87,68 % Akkor jó volt, így jó volt, de nem mindenkinek... A "leninista bolsevi kok" sanyaru sorsáról könyvtárakat írtak. De talán senki sem foglalta össze olyan tömören a történteket, mint Martin Bormann, aki mint Hitler helyettese Sztálin szövetségese (kémje) is volt... "Többször kijelentette, hogy mély ségesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevről, Zinovjevről, Buharinról , Radekről, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi: Bormann is kém volt. 180. old.] A "Sztálini Ellenforradalom" első etapjára, ami sikerült, nem kivánok itt és most kitérni. A második etapról akarok írni, ami nem sikerült és amiért életével fizetett.

Az elvetélt második "forradalmi" etapnak azért van jelentősége, mert ehhez kell. ill. lehet viszonyítani az "Új Oroszország" politikai, társadalmi és gazdasági feladatait, amelyek  megoldásánál az első kapavágás Putyinra vár. 

A téma kifejtésére egy szlovén író Milos Mikeln könyve alapján kerül sor, amelyet a legjobbnak vélek a hasonló irományok között.

Valamikor az ötvenes évek elején fogalmazódhatott meg Sztálin elméjében a zsidókérdés végleges megoldásának (endlösung) gondolata. A Szovjetunióban zsidóüldözés kezdődött, amelyről a világ eleinte keveset tudhatott. "Tízezerszámra tartóztatták le és küldték táborba őket." Írja Mikeln [320. old.] Kár hogy nem írja, az újabb terrorhullámban milyen mértékben voltak "reprezentálva" a zsidók. Tőle tudjuk, hogy koncentrációs táborba csukták Molotov zsidó feleségét is. Molotov tartotta a pofáját és szolgált... Az első ismertebb esemény a Kreml zsidó orvosainak pere volt, de annakelőtte sokminden történt. Egy szovjet bennfentes csak évekkel később pletykálta el, hogy "Sztálin 1953 februárjában összehívta a KB. elnökségét és jóváhagyásra terjesztett elő egy határozatot a zsidók Közép Ázsiába történő deportálásáról." [334 old.] Ezt az "ötletet" csak néhány hónappal élte túl... Egykori hóhértársai ezen az úton nem akarták követni. Ezért őket "jobboldali opportunistáknak" minősítette és tervbe vette, hogy az utolsó szálig kiírtja, mint annakidején a trockistáknak minősített lenini gárdát. Csakhogy az elvtársak nem akartak tömegesen elhalálozni. Ma már tudjuk, hogy Szovjetúnióban is megalakult a "négyek bandája" Berija, Bulganyin, Hruscsov és Malenkov személyében, akik sikeres (!) összeesküvést szőttek Sztálin kikapcsolására (megölésére). Önmagukat a Központi Bizottság "lenini magvának" nevezték, ami által világossá válik, mire törekedtek. Hihetetlen, de Sztálin nem látott át a szitán. Már nem volt a régi...

Megbénították Sztálin leghatékonyabb fegyverét, személyi titkárságát, azáltal hogy leghűbb kutyája Poszkrebisev irodájából Berija íratokat lopatott el. "Gondatlansága" miatt letartóztatták. A Kreml parancsnoka Koszinkin tábornok váratlanul meghalt. Személyi testőrségének parancsnokát Vlaszikot, azért mert "meggazdagodott", bebörtönözték. A kremli klinikák orvosát, Sztálin "háziorvosát", Vinogradovot  ugyancsak lecsukták.

Ezek nem vitatható történelmi tények. De minden további adat Sztálin haláláról ilyen vagy olyan verzió, amelyekből igen sok van. Az összeesküvés elméletek sokasága meghülyíti mindazokat, akik belemerülnek a zavaros históriák hínárjába. [Én csak nézegetek a parton...]

A kritikus napokban hivatalos - orvosi közleményeket adtak ki Sztálinnak a Kreml Kórházban történő (gondos) kezeléséről és állapotának folytonos rosszabbodásáról. Aztán kiderült, hogy egy percig se feküdt kórházi ágyon. A kuncevői Blizsnaja dácsában lett rosszul. Vagy magától gutaütés által, vagy az őt látogató Berija "asszisztensnőjének" méreginjekciós kezelése következtében. A négyek meg kijártak lesni, hogy a "Gazda" mikor dobja fel a papucsot. Csak pár napig kellett ingázniuk...

Aztán illedelmesen körülállták a ravatalt... A sorban balról az első Bulganyin, a második Hruscsov - Sztálin gyilkosai...

Épületes a négyek további históriája is.

Beríja meg akarta gyilkolni a másik hármat. Azok viszont őt gyilkolták meg. Beríja halálának csaknem annyi variációja van, mint a Sztálinénak. Ebbe se' merüljünk bele. Hruscsov hármasban sem érezte jól magát. Lerugta a másik kettőt maga mellől a pódiumról. Őt magát egy újabb összeesküvés tette padlóra, amelynek látható feje Brezsnyev volt. Az ő uralkodása alatt kapcsolták direktbe a Szovjetunió "pangatását", majdnem a dögkútig. [Róla vicceltünk úgy, hogy széles melléről csak a "Hős Anya" és a "Tiszta udvar rendes ház" kitüntetések hiányoznak.]

Őt két kriptaszökevény: a vesebajos kágébés Andropov és az alig élő Csernyenko követte a trónon. Éltük mécsese csak addig pislákolt, amig a zsidó háttérhatalom rátalált a maga emberére a leszart fejü Gorbacsov
személyében.

Gorbacsov kész volt eltűrni, hogy a Nyugat felszámolja a Szovjetuniót, ebben a maga lagymatag módján segített is. Nevéhez fűződik a két halálos méreg: a "peresztrojka" (átalakitás) "glasznoszty" (nyitás) bejuttatása a birodalom beteg szervezetébe; amely azért rángatózni, csapkodni még képes volt.

Az jelentette, hogy "Gorbacsov kormányának tagjai, a hadsereg és a KGB magas rangú tisztjei puccsot kíséreltek meg Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke ellen. Augusztus 18-án a KGB vezetőjének, Vlagyimir Krujcskovnak az utasítására Gorbacsovot a családjával együtt házi őrizetbe helyezték krími nyaralójában A Szovjetunió több területén rendkívüli állapotot hirdettek, a hatalmat pedig a tévében is sugárzott bejelentés szerint a Rendkívüli Állapot Bizottsága vette át. A "nyolcak bandájának" a puccskísérlet kitervelői, Janajev, Krujcskov, valamint a szovjet kormányfő, a belügyminiszter és a védelmi miniszter is a tagja volt. Moszkvára is kiterjesztették a rendkívüli állapotot, és tankokat küldtek a főváros utcáira és a Kreml köré a több ezer tiltakozó ellen, akik annak ellenére vonultak ki, hogy a puccsisták betiltották a tüntetéseket. Egy nappal azelőtt léptek, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna az új szövetségi megállapodást, amely lazított volna az addigi szövetségen."

Az eseményeket azonban nem (csak) a nyolcak bandája irányította. Bevetésre került a CIA tartalékembere is...

"Az Oroszországi Föderáció elnöke, Borisz Jelcin és az orosz parlament alkotmányellenes puccsnak nyilvánította a hatalomátvételt, általános sztrájkra szólította fel a lakosságot a terror új uralma ellen. Jelcin támogatóival együtt a parlament épületéhez indult, ahol felmászott egy tankra és felszólította a katonákat, hogy ne forduljanak a nép ellen.Alig három nappal a kezdete után a puccskísérlet megbukott. A puccskísérlet kitervelői megpróbálnak elmenekülni az országból. Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkos lett, a többieket másnap elfogták. Néhány nappal később a Kreml ben felakasztotta magát Szergej Ahromejev marsall, Gorbacsov vezető katonai tanácsadója. Gorbacsovot kiszabadították a házi őrizetből, és augusztus 22-én visszaérkezett Moszkvá ba. Az augusztusi válság alapjaiban rázta meg a szovjet rendszert. Bár Gorbacsov visszatért, már nem tudta megakadályozni a Szovjetunió felbomlását. Feloszlatták az SZKP-t, Gorba csov lemondott a főtitkári posztról, a köztársaságok pedig sorra jelentették be kilépésüket a szövetségből.December 8-án Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország megalapította a Független Államok Közösségét (FÁK), amivel tulajdonképpen megszűnt a Szovjetunió. Gorbacsov december 25-én lemondott elnöki posztjáról is. Borisz Jelcin lett Oroszország első elnöke."
Consummatum est (elvégeztetett). Gorbacsovra még egy feladat hárult: a kapituláció formai szentesítése. Megtette ezt is. Természetesen Nobel- békedíjat kapott, hiszen (úgymond) neki volt köszönhető a bipoláris világrend felbomlása.
Immár semmi akadálya sem volt, hogy a győztes és a legyőzött (vazallus) együtt örüljenek a sikernek. Azaz, miket is beszélek, szó sincs győztesről, legyőzöttről. A szétesett Szovjetunió maradék államai [FÁK államok] a demokrácia széles egyenes vágányán elindultak, na hova - merre is? Mindjárt követ kezik. Ilyen még sose' vót'! Demokratikus Oroszország (haha), demokrata elnök (hehe)... Az embernek megfájdul a hasa a röhögéstől. Mert Jelcin aztán echte demokrata volt. Erről így számolt be   - internetes újság.
"Jelcin elnök, aki mögött az izmosodó oligarchák és a nyugati, azonnali kapitalista átalakulást hirdető érdekkörök álltak, egy idő után megunta a lassú átmenetet és minden hatalmat magához ragadva, a parlamentet feloszlatva kiiktatta az kapitalizmus építését hátráltató ellenfeleit. Elnöki rendeletekkel és kormányha tározatokkal való kormányzást akart bevezetni a következő választásokig. Ez 1993. szeptember 21-én történt. Majd két nappal később belügyi alakulatok páncélo sokkal és nehézfegyverekkel vették körbe a feloszlatott parlament épületét és egy rendkívül véres ostrom indult. A magukat elbarikádozók többsége kommunista volt, Jelcin igyekezett is elhitetni a hazai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy nem ő, hanem éppen a kom munisták késszültek puccsra, de alapvetően a demokrácia és a diktatúra hívei álltak szemben egymással. Az összecsapásban több százan meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a "Fehér Házat" támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be, kijárási tilalmat léptetett életbe és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szom szédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. 'Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommu nisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harc nak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszálló kormány', kommentálta a történteket Alekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens. A szó legszorosabb értelmében vett hajtóvadászat 1993. október 4-én ért véget, ami koraz utolsó ellenállók is megadták magukat a túlerőben lévő ellensége iknek."Tegyem még hozzá a következőket. Jelcin úgy rúgta ki a legfőbb ügyészt, hogy kivezettette a hivatal elé. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta, a bírákat szétzavarta.  (Hihihi.)

De az igazi vicc ezután következik (hehe). Mert mit szólt a "demokratikus" Nyugat mindezekhez? Hát' nem szólt egy kúrva szót se' (haha). Remélem sikerült kissé felvidítani kedves olvasóimat is. Én mindenesetre nagyon jól szórakozom írás közben...

Jelcin ágyban párnák között rúgta fel (le) a papucsot. Dehát egy demokratának egy jogállamban így is dukál. Nemde? Nem tudom, nem is keresem, hova temették, ugyanis találtam számára egy jelképes síremléket.

Mert, kedves olvasóim és elvtársaim, erről vagyis arról van szó, hogy Oroszország Jelcin alatt visszatért a lenini azaz a zsidó ideológiai, ill. politikai alapokra. Csak az apparátussal szembeni viselkedése emlékeztetett Sztálinra "Ugyanúgy, mint Joszif Visszarionovics, meglehetősen "meredek" és nyers volt. Ő is állandóan cserélgette tisztviselőit és hirtelen váltott le hozzá közel álló embereket. 1999-ben az Argumenti i Fakti című hetilap megszámolta, hogy elnökségé nek hét éve alatt Jelcin négy miniszterelnököt, körülbelül 40 miniszterelnök-helyettest, valamint több mint 140 minisztert és magas rangú tisztviselők ezreit cserélte le. Jelcin általában nem tud normálisan megválni beosz tottjaitól: durván és tapintatlanul teszi, ellenségeket szerezve ezzel egész hátralévő életére. Sokan az újsá gokból értesültek saját leváltásukról. Érthető, hogy ilyesmiért nincs bocsánat." 

Aztán bevágott a bomba. 1999. december 31-én Borisz Jelcin váratlanul lemondott. Nincs az a pénz, amiért e téma trágyadombját hajlandó lennék feltúrni. Elégedjünk meg azzal, hogy Borisz cár ekkor már nem volt sem hatalma, sem ereje teljében. A váltás úgyszólván házi köntösben és papucsban történt és ki volt a vátótárs? Csak nem? De igen! Putyin! És milyen stílusosan...

[Most csupa jókat akarok írni Putyinról, de ami a virágcsokrot illeti... Hát ennek baljós üzenete is lehetett. Eszembe jutott, egy másik csokor, amit Berezovszkij kapott Putyintól, mielőtt meggyilkolták... Hm. Nem is tudom... Persze az egész véletlen egyezés is lehet. Hát persze hogy az...]

No, de már a lényegnél vagyunk. Putyinnál a hatalom. Csoda lenne, ha némi dicsőségre is vágyna? Nem lenne csoda.

Sokat írtam jómagam is Putyin államférfiúi erényeiről, amelyet már százszor bizonyított, csak éppen nem kapitalista, nem is szocialista, hanem nemzeti szocialista (!) elvi alapokon és módszerekkel!

Ám most - a fenti sorsdöntő kijelentései után - nem mint államférfinek, hanem mint "kágébésnek" kell újból és újból alkalmassági vizsgákat tennie. Tudom most tabukat sértek, mégis kimondom: ha Putyin reális jövőképet akar kialakítani, a múltból merítve Hitler és Sztálin életmüvét kell tanulmányoznia.

A szovjet, majd az (uj) Orosz állam végzetes instabilitását jellemző fanti események (vázlatos) ábrázolásával nem véletlenül koptattam a szememet, a körmömet és nem véletlenül vettem igénybe (sokadszor) olvasóim szíves türelmét.

Nem tudom, javasolhatnám e Putyinnak, hogy írja meg a saját "Mein Kampfját"? Szerintem legfőbb ideje lenne. Hitler előre tette le a garast, sitten ülve. [És lám a hevenyészett brosúra mára a világ legolvasottabb politikai irománya lett.] Putyin meg immár idestova Oroszország örökös elnöke. Hát mire vár? Hitler ezen kivül kiváló szónok volt. Gyujtó beszédekkel fanatizálta a népet és annak lelkesedéséből merített további erőt , mint Anteusz, aki mindíg megérintette az édes anyaföldet, ha szorult a kapca.

Putyin nem népszónok. Persze diktátornak alkalmas lehet egy olyan szűkszavu "adminisztrátor" is, amilyen Sztálin volt és amikyen Putyin. A népnek azonban innen, vagy onnan tudnia kell hogy a lovasa merre, milyen akadályok felé irányítja.

Ebben a három szóban: "mocskos nyugati civilizáció" ugyan minden benne van, de azért lehetett volna kissé bővebben is...

Mindenekelőtt azt kellene az orosz embernek tudnia, mi a szándéka Putyinnak azzal a zsidó televénnyel, amelyet Sztálinnak már nem volt érkezése Közép Ázsiába zsuppolni és amely mára keresztül - kasul átszőtte metasztázisaival Oroszországot.

Tudjuk, persze hogy tudjuk, Putyin "ravasz" törvényeket alkot. Ilyen például azon szervezetek listára vétele, amelyek müködésük költségeit külföldi forrásokból fedezik. Dehát mire jó a zsidónak a jogszabály, ha nem arra, hogy kijátssza, megkerülje, csúfot űzzön belőle. Még a "proskribálás" [A gazdag és tekintélyes polgárok száműzetése, mely vagyonelkobzással járt. A proscriptio kifejezés jelentése az, hogy a proskribáltakat mindenféle jogaiktól és tisztségeiktől megfosztván, nevüket nyilvánosan kifüggesztették, hogy mindenki tudhassa, hogy őket bárkinek büntetlenül szabad megölnie s hogy ők is, utódaik is minden tisztségből ki vannak zárva] se zakkantaná meg őket túlságosan, hisz ők nem csak a gazdasági oligarchiát alkotják, hanem a szellemi "elitet" is. Ők az orosz "írók és müvészek", akik alaposan kimutatták a foguk fehérét a Pussy Riot kurvák ügye kapcsán, amelyről magam ismegemlékeztem annak idején.

Nem tudom, Oroszország orosz zsidói, avagy zsidó oroszai hogyan "viszonyulnak" Putyinhoz, ill. az oroszországi változásokhoz. Azt hiszem, amit Putyin akar és mond, nincs ínyükre. Kényszerhelyzetben vagyok, ezért kényszermegoldáshoz kell folyamodnom. Némileg ismerem a magyar zsidók, ill. zsidó magyarok "életérzését", különösen Konrád Györgyét, ezért az ő szemüvegén keresztül próbálok Oroszországra látni. Lehet felsülök. vele. Majd kiderül.

A cikk ezen részét sárgára színeztem, hogy az olvasó könnyen átugorhassa, ha érdektelennek találja.

A "magyarok" közül Konrád Györgyről és nézeteiről ejtenék szót - a jelen témával összekapcsoható - két könyve apropóján [A Leltár digitalizált szövege innen is elérhető. ] A "Leltár" a zsidó erkölcsi világképet tükrözi a grozniji szörnyűségek kapcsán. Kérdezi: milyen politikai cél igazolhatja 3600 gyermek halálát. Kedves fajtestvére viszont így érvelt.  "Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála morálisan igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése volt. 'Véleményünk szerint az ár megérte'. Pontosan ezt mondta. Szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban minde nütt vészharang zúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett."  Ennyit elöljáróban Konrádról az íróról, a moralistáról és a zsidóról. Még annyit, hogy mindkét könyv eléggé terjedelmes, bőbeszédü. Általuk Konrádot jellemezni csak idézetek formájában lehet. Erre jön mindíg a vád, hogy a szövegkörnyezetből történt kiemelés eltorzítja a mondanivalót. Én meg amondó vagyok, hogy az értelmes beszéd alapegysége a mondat. A mondatnak önálló és a szövegkörnyezethez kapcsolódó mondanivalója egyaránt van. Kitől lehet tehát mondatonként idézni, ha nem egy (majdnem) nobeldíjas magyar írótól. A két könyvet olvasva az embernek az az érzése támad, hogy a "mester" azokat nem is nekünk betüvető magyaroknak írta, hisz ha tartana attól, hogy ilyenek is olvassák, talán nem engedné meg magának azt pimasz pökhendiséget, amellyel a könyvek íródtak. "Olyan régióban, ahol van irigység, ott az antiszemitizmus fennmarad, és ezt a zsidók éppen az asszimilációjukkal vagy integrációjukkal érik el, azzal, hogy 'magukévá teszik' azokat a versenypályákat, amelyeket a környező társadalom kialakít, és azok közül többön is jó helyezéseket érnek el."  A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a 'génkoktélban', amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést. A zsidók zöme nem tud nem diaszpórában élni. Ahol vannak, ott az intellektuális, tudományos, pénzügyi, jogi, irodalmi, mediális pályákon koncentrá lódnak, tehát irritálnak, gyanakvást és antiszemitizmust keltenek, mert a puszta létükkel feszélyezik a többség intim önarcképét. Azzal tisztelik Istent, hogy megmaradnak zsidónak. Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában.  Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot. A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi kapcsolatokat teremtsen a világ minden népével és hogy párbeszédbe hozza egymással a vallásokat és a világnézeteket. A zsidóság léte, istenfogalma maga a kihívás, amelyet semmi sem szüntet meg. Miért nem keresztény, miért nem muzulmán, egyáltalán: miért zsidó a zsidó? Miért nem olvad fel a környező többségben és annak partikuláris világszemléletében. Erre a kérdésre nincsen racionális válasz. Mert nem! Csak! És ez így fog maradni még néhány évezred hosszán. A fenti megnyilatkozások nem hagynak kétséget atekintetben, hogy mi a zsidóság szerepfelfogása a (buta) gójok tengerében. Feltünő, hogy minden olyan körülményt, amely a világtörténelem során pogromokat, holokausztokat eredményezett, természetes és még több évezredig érvényes adott ságnak tekinti. Különösen a begyemben van ez a mondat "Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél egységesül, az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot." Ez a mondat kapcsolódik a "Zsidókről"  gondolatmenetéhez. Itt ugyanis azt írja "Ez a nép nem szereti ha meghatározzák és minden meghatározásból kicsúszik. Talán börtönnek érzi a rá vonatkozó definíciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői." [34. old.] "A nemzeti emancipációk nem szüntették meg a nemzetközi zsidó szórványok egymásrautaltságát és összetartozását." [12. old.] 00 "Negyvennégyben magyar zsidó voltam, negyvenöt óta zsidó magyar vagyok, mert itt lakom és magyarul beszélek ... Ennélfogva ez a hazám. Zsidóként mondom, hogy az enyém. Megfizettem érte eleim sírjával, meg talán munkáimal is. [16. old.] "Ha megint ki akarnak írtani, ha megint ki akarnak üldözni, ha a tengerbe akarnak beleszorítani, akkor mi is ott leszünk, fegyverrel a kézben. Egy realista harcos azt mondja, szemet szemért, fogat fogért. Minden ütésre megválaszolunk, mert ez az egyetlen nyelv, amit a 'többiek' megértenek." [20. old.] "Nyugat Európában a zsidók nem érzik bizonytalanságban magukat, de a Rajnától keletre igen. A német és az osztrák újnáci szidalmal ... a maradék zsidók eltávolítása húsz évvel ezelőtt Lengyelországból, Sztálin antiszemitizmusa után a mai orosz újfasiszták jelzik, hogy Európa keleti térségein  ... az antiszemitizmus virulens maradt." [56. old.] "Demokráciákban, ha van is 'népi antiszemitizmus', nincsen kormányszintű politikai antiszemitizmus." [57. old. ] "Mikor egy konferencián arról beszéltem, hogy a szabad ember müvészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja - egy német professzor egy cédulát nyomott a kezembe amelyen ez állt: az identitások pluralitása ... skizofrénia." [101. old.] "Hitlert Hitlerré nem a benne hánytorgó sátáni indulat tette, hanem a szövege, a logikája." [120. old.] "A földterület, az állam és a fegyver (Izraelben) összetartozik ... Azoknak a közösségeknek és egyéneknek akik részéről 'heveny antiszemitizmust' tapasztaltak, életszerű, reális és sikeres válasz volt a zsidó nacionalizmus, a cionizmus. A diaszpórában maradó, vagy azon belül mozgó kétharmad számára megfelelő válasz az emberi jogok védelme bárhol és az erős 'liberális demokrácia', a magát megvédeni képes jogállam építése..." [203. old.] Mindez nem egy szegény skizofrén zsidó beteg, hanem egy pimasz zsidó kaméleon önarcképe. Ám az író úrnak és fajtársainak tudomásul kell venniük, hogy a "heveny antiszemitizmus", különösen annak egyik formája a "népi antiszemitizmus" úgy fokozódnak, mint az általuk birizgált nemzetközi helyzet. Kedvükért a világ nem fog kétféle övezetet létrehozni, ill. megtűrni: egy nacionál-soviniszta-cionista Izraelt és egy "erősen liberális demokratikus" modellt a világ minden más fertályán, ahol a zsidók letelepedni, vagy csak 'mozogni" méltóztatnak. Hogy a zsidók nem szeretik a "meghatározásokat és a definiciókat"? Hát persze hogy nem szeretik, mint ahogy a bűnözők gyűlölik a bűnügyi nyilvántartást. Egy tanulmányból idézem a következőket. "Identitás: latin eredetű szó, jelentése: azonosság. Az identitás jelensége azon szociálpszichológiai jelenségek közé tartozik, mely az egyik legfontosabb pszichikus közvetítő konstrukció az egyén és társadalom között. Így beleilli abba a sorba, melyet a szocializáció, a normák, a társadalmi szerepek adnak, vagyis melyek az egyén és a közösség közötti közvetítéseket segítik elő." Magyarosabban: az azonosság eszméje a társadalmi rend alapja. [Mellesleg a nyugati (görög) gondolkodás alapeleme.] Konrád úr és fajtársai eljátszadozhatnak különböző énjeikkel, identitásaikkal, és hovatartozásaikkal, de csak otthon Izraelben. A világ, ill. Európa új rendjében a közgondolkodás, a politológia és a jogalkotás pontosan abba az irányba fordul, ahol a legkínosabb precizitással elemzik, ill. definiálják a fogalmakat, mert ez az alapja (conditio sine qua nonja) minden rendnek, a jogrendnek és a társadalmi rendnek egyaránt. Valóban hülyeség volt anno a zsidó kisebbség jogait, pl. numerus clausussal, korlátozni. A demokrácia a népet, azaz a többséget jelenti. Ebből pofonegyszerü megoldás adódik: a többség jogait kell a jogalkotásnak definiálnia. Azaz ahol a lakosság nyolcvan százaléka hottentotta, ott a társadalmi előnyszerzés lehetőségeinek (pl. egyetemi tanulmányok folytatása, előnyös pályákon való elhelyezkedés, stb.) nyolcvan százalékát a hottentottáknak kell biztosítani. Slussz és punktum. Ha minden zsidó egyetemre akar járni, vegye a hóna alá a többes identitását és menjen Izraelbe. Ez ilyen egyszerü és ilyen logikus. Konrád is lehetne bolygó zsidó. Pechünkre nem az, mert itt eszi a fene nálunk, ill. a németeknél. Nem lenne teljes azonban arcképe (önarcképe) egy további idézet nélkül. Írja, hogy "1938-ban a nyugati demokráciák a franciaországi Evianban megállapodtak abban, hogy nem adnak menedéket a náci megszállás alá kerülő országokból menekülő zsidóknak és nem engedik behajózni őket Palesztinába. ~ 1939-ben ... a magyar parlament többpárti egyetértéssel, a katolikus és protestáns egyházfő támogatásával meghozta a második zsidótörvényt, amely a zsidók megélhetését szinte ellehetetlenítette." [106. old.] Hogy a szezont és a fazont miért préselte egy bekezdésbe a "nagy író", nem tudni. Tény, hogy cimborájával a másik "irófejedelemmel" Kertész Imrével azon mesterkednek, hogy a bűnös magyar nép és ivadékai az idők végéig emésszék magukat a bűntudattól amiért az apák, dédapák, ükapák, szépapák nem mentették meg a zsidókat a deportálástól. Evianban ugyanis az történt, hogy "A Roosevelt elnök kezdeményezésére összehívott konferencián azt vitatták meg a résztvevők, hol lehetne elhelyezni a náci Németország üldöztetései elől menekülő több százezer zsidót. Maga Adolf Hitler is üdvözölte a kezdeményezést: 'Csak remélhetem, hogy a másik világ, amely olyan mély rokonszenvvel viszonyul ezekhez a bűnözőkhöz  [értsd: a zsidókhoz], eléggé nagylelkű lesz, hogy rokonszenvét gyakorlati segítségre váltsa. Mi, a magunk részéről készen állunk, hogy mindezeket a bűnözőket ezen az országok rendelkezésére bocsássuk, minden rendelkezésünkre álló eszközzel, akár luxushajókkal is.' A konferencia eredménye végzetes: Ausztrália, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Írország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Svédország, Svájc, Nagy-Britannia, USA (!), valamint a latin-amerikai országok mind elzárkóztak, egyedül az apró karibi szigetország Dominika  fogadott volna be százezer menekültet. A gyakorlatban végül még ide is csak 800 menekült jutott el."  Ennek ismeretében viszont a kérdés az, hogy hogy az említett urak miért itt nálunk fírkálnak és pofáznak? Miért nem mennek, a nyakukba akasztott táblákkal, a Capitolium elé tüntetni? De mehetnének  a New Yorki Központi Zsinagóga elé is tekintettel Chaim Weizmann 1939-es akciójára. "1939 őszén Chaim Weizmann (Jewish Agency és a Cionista Világszervezet vezetője) nyilvánosan bejelentette, hogy a háborúban az angol kormányt segítik." Miért kellett még ezzel is Hitler dühét fokozni? Tán' ha a Talmud tudna felelni erre. De ehhez jobb lenne ha az urak kimennének New Yorkba, vagy Jeruzsálembe, mert ott szinvonalasabbak a Jesivák.

Putyinnál tartottunk... akinek innentől Scyllák és Charybdiszek között kell eveznie. Csak vázlatosan lehet felsorolni, mi vár rá, ill. Oroszországra.

A hátbadöfés sötét erői folyamatosan szítják a belső ellentéteket. Felpiszkálják a gyülölködés lángjait férfi és nő, öreg és fiatal, vallásos és vallástalan, szegény és gazdag, bölcs és ostoba, orosz és nem orosz között, stb. Szaporodnak a tüntetések, erődemonstrációk, provokativ rendzavarások.  Az Al Kaida benyomul a déli államokba, a "-sztánokba" és Grozníjt, vagy Szíriát csinál, ahol lehet.  Gyilkos (öngyilkos) merényletek rombolják Oroszország nagyvárosait.  Megnyilnak a "liberális" szennycsatornák és zuhog a fekália az "orosz anyácskára".  Egyre szorosabbra húzzák a hurkot a kontinentális Oroszország körül (rakétavédelem).  Gazdasági embargóval sújtják az orosz ipart, mezőgazdaságot, kereskedelmet. 
Kiszorítják az orosz kereskedelmi ls hadiflottát a világtengerekről és a beltengerekről.  Szíriára továbbra is csapásokat mérnek az orosz jelenlét felszámolása végett.  Ellentéteket szítnak Oroszország és szövetségesei között, különös tekintettel a BRIC szövetségbe tömörült országokra, stb. stb.

Nem tudható, hogy az "exogén" (külső) ártalmakat hogy lehet kezelni. Ezekre nincs recept, történelmi példa, analógia. Ám ami az "endogén" (belső) ártalmakat illeti, bőven van ajánlható irodalom. A "dolchstoss" (hátbadöfés) erőit ki kell kapcsolni, kerül amibe kerül, kerül akibe kerül. Azt hiszem méltóztatnak érteni, mire gondolok.

2013.10.21

Sz. Gy.

2013.10.22-i frissítés
Nem volt időm sokáig gyönyörködni a cikkben... Levelet kaptam ugyanis Kósa Gyula nevü olvasómtól, amely egy új ablakot nyitott a témára.

[Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a jobboldali sajtó, beleértve a szélsőjobboldalit (pl. Kuruc Info) is, csak a zsidó médiahatalom büdös mocsarában horgászik, így aki rájuk hagyatkozik politikai - funkcionális analfabéta marad.]

Putyin ugyanis nem csak a Pravdának nyilatkozott... De ki a fene tudta, hogy létezik egy kreuz-net.info - nevü keresztény hírportál, amely szükségesnek tartotta közölni Putyinnak a 3013. szeptember 19-i "Valdai fórumon" elhangzott emlékezetes (!) beszé dét. Itt mondta el Putyin mindazt ami a Nyugattal, jelesül Nyugat Európával, kapcsolatban a bögyét nyomja.

A beszéd egy részét a német eredetiből Kósa Gyula le is fordította. Eszerint Putyin a következőket mondotta.

"Oroszország meg fog térni (Istenhez), Európa viszont a pokol felé tart. Az európai kultúra elbukik. Európa számára Isten és a sátán egyenlők. Egyenlőségjel kerül pl. a család és homoszexualitás ('végbél fetisizmus'),- a gyermek és az abortusz,-  politika és a pedofília,- a béke és a háború,- a demokrácia és bankfeudalizmus között.
Látjuk, hogy sok euro-atlanti állam, vagyis a Nyugat, azon az úton jár, hogy megtagadja, sőt elutasítja saját gyökereit; így a keresztény gyökereket is, mely a nyugati civilizáció alapja. Ezek az országok megtagadják nemzeti, kulturális, vallási, sőt nemi azonosságukat is. Ezekben az országokban olyan politikát folytatnak, mely egyenlőként kezeli a gyermekeket nevelő családot az egyneműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tesz az Isten-hit és a sátánban való hit között. Sok európai országban az emberek szégyellik megvallani a hitüket, eltörlik a vallási ünnepeket. Ezek az európai államok megpróbálják ezt a felfogásukat rákényszeríteni más országokra is. Ez az út a pusztulásba visz és a kultúra primitíizálására vezet. Azt bizonyítja az is, hogy a Nyugat a népesedés terén már nem képes reprodukálni önmagát, még a migránsok 'segítségével' sem.
A kereszténységben megtalálható erkölcsi értékek nélkül, melyek évezredeken keresztül formálták az embert, az ember elveszti méltóságát és embertelenné válik.
Mi viszont fontosnak tartjuk e keresztény értékek megőrzését. Nemzetközi szinten látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy megszüntessék az egyes államok szuverenitását, és egy egypólusú világot hozzanak létre. Abban a világban már nem lenne szükség szuverén államokra, csak vazallusokra. Ez az egypólusú világ ( az USA imperializmusa) történelmi szemszögből az Isten által teremtett sokszínűség és a saját identitás feladását jelentené. Oroszország ezért mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív akarat szerint hozzák meg a fontos döntéseket és nem egy állam - USA vagy Izrael (!), vagy egy olyan államszövetség, mint a NATO ~ 'Nord Atlantische Terror Organisation' akarata szerint."

Túlzás nélkül szólván világrengető jelentősége van annak, hogy a nagy Oroszország feje nevén nevezi az ördögöt és kimondja az "apage satanas" (távozz tőlem sátán) ígéjét.

Persze az ördögűzés jámbor mesterség, nem illik egy államférfi hez. Meg az ördög se fél tőle igazán. Bölcs volt Cromwell, aki azt hirdette: "bízzál istenben és tartsd szárazon a puskaport." Az íge akkor ér valamit, ha "testté lészen". Ami azt illeti, Putyinnak e téren is vannak elképzelései.

Nem szégyellem, drukkolok neki!

2013.10.22

Sz. Gy.