A világ pénzügyi kirablása

A világ pénzügyi kirablása

Eberhard Hamer professzor, Hannover

A pénzügyi rendszerek és árfolyamok manipulációja korunk legnagyobb és a legvészterhesebb botránya. A pénzügyi szélhámosság most először terjed ki az egész világra, nincs kormány, amely képes volna ellenőrizni, megállítani vagy megakadályozni, mivel az egész világon zajlik, s ráadásul legális formákban, az idejét múlt nemzeti törvényeket betartva. Mindenesetre biztos, hogy - más szélhámosságokhoz hasonlóan - a pénzügyi szélhámosság sem gazdagíthatja hosszú távon a gonosztevőket áldozataik kirablásával, mert semmilyen liberális pénzügyi rendszerrel sem lehet visszaélni hosszú távon.

A pénzügyi elméletek szerint a pénz legalizált csereeszköz, amely ráadásul megtartja értékét. Ezért volt korábban állami monopólium (pénzverési jog). A pénzként forgalomba hozott aranyat, ezüstöt, rezet, az állam verette. Az állam garantálta a fém tisztaságát és súlyát is, úgyhogy mindig lehetett tudni minden pénznek az értékét bel- és külföldön egyaránt. Így a pénzdarabok egyszerre csereeszközök és tartós értékek is voltak.

De a pénzveréshez az államnak szüksége van aranyra és ezüstre. Fontos volt, hogy legyen az államnak pl. ezüstbányája (pl. Rammelsberg, Goslar közelében), amivel lehetséges volt további ezüstpénzek verése. A polgárok tehát tudták, hogy az állam csak annyi pénzt tud veretni amennyi nemes fémje van. A nemes fémkészlet volt tehát az alapja a forgalomban levő nemesfém pénzeknek.

A valóságos pénztől a papírpénzig

Az uralkodók azonban mindig kísértésben voltak, hogy több pénzre tegyenek szert, mint amennyi nemes fémjük volt, pl. úgy, hogy csökkentették a nemes fém tartalmát a pénzekben. Ennek eredményeként a kereskedők és a polgárok továbbadták a rossz pénzt, de megtartották a jót, amíg mindenki rájött, s akkor a rossz pénzt be kellett olvasztani. Aranypénzek az első világháborúig voltak forgalomban.

Azonban az aranypénznek az a hátránya, hogy az aranymennyiség nem tart mindig lépést a gazdaság növekedésével. Ezért több állam a közvetett aranypénzt vezette be: birtokukban volt egy bizonyos mennyiségű arany, s ennek megfelelő mennyiségű bankjegyet bocsátottak ki, amelyet könnyebb volt szállítani, számolni és nagy mennyiségben felhalmozni. Értékük abból eredt, hogy a bankjegyeket mindig be lehetett váltani a jegybankoknál a megfelelő mennyiségű aranyra vagy ezüstre (nemes fém ellenében beváltható bankjegy). Így az állam több papírpénzt tudott kibocsátani, mint amennyi nemes fémkészlete volt, mivel nem sok pénztulajdonos váltotta be bankjegyeit nemes fémre. Általában alig 10%-nyi arany elegendő volt 90%-kal több papírpénz kibocsátásához.

Ez a rendszer világszerte működött. Az arannyal nem rendelkező országok a pénzüket birtoklóknak egy fix árfolyamot garantáltak olyan pénzekhez viszonyítva, amelyek beválthatóak voltak aranyra. Ameddig ez a garancia létezett, a polgárok biztosak voltak, hogy be tudják váltani –noha kétszeri váltással – a papírpénzüket színes fémekre (arany pénzrendszer), s így legalább egy közvetett garancia létezett pénzük értékére.

Az állami pénztől a magánpénzig

Az állami pénz feladásához vezető döntő mozzanat az amerikai Federal Reserve Bank (Fed) megalapítása volt 1913-ban. Noha az amerikai alkotmány csak az arany- és az ezüstpénzt fogadja el törvényes pénznek, egy kartell, amelyet privát bankok alapítottak, és amelyet két nagy pénzügyi csoport, a Rothschild és a Rockefeller irányít, egy magán központi bankot alapított, amelynek joga volt saját pénzt kibocsátani, amely törvényes fizetési eszköz lett, és amelyet kezdetben az Egyesült Államok kormánya garantált. Az első világháború után ez a magánbank felvásárolta a világ arany tartalékait. Ennek eredményeképpen sok más pénz nem tudta tartani az aranykurzust, és deflációba süllyedt (első világgazdasági válság).

·        A második világháború végén, 1944-ben végül egy új dollár-arany rendszert hoztak létre Bretton Woods-ban. A világháború alatt az Egyesült Államok a háborús felektől a fegyverek árát aranyban követelte. Németországnak át kellett adnia aranyát, mint zsákmányt. Így több mint 30000 tonna arany jött össze a világ minden tájáról az Egyesült Államokban, azaz több mint a világ összes többi országának együttvéve volt. Ez az arany a dollár fedezetéül szolgált. Mivel a világ központi bankjai a dollár egy tekintélyes részét tartalékpénzként használták, az Egyesült Államok több pénzt tudott kibocsátani, mint amennyi aranytartaléka volt. Más országoknak ugyanis szükségük volt dollárra, hogy nyersanyagokat vásároljanak, amelyeket csak dollárért lehetett megvenni. Tehát az aranyon kívül a dollár is egyre inkább más központi bankok tartalék pénzévé vált. Elkezdődött a dollár világuralma.

·        1971-ben az Egyesült Államok elnöke, Richard Nixon, eltörölte a dollár aranyra történő beváltásának kényszerét (dollár-arany rendszer) és egyidejűleg az állam garanciáját is a dollár kurzusára. Ezóta az amerikai devizát sem az arany, sem a kormány garanciája nem fedezi, az már csak a Federal Reserve Bank privát pénze. Tehát a dollárnak és a világ összes többi pénzének többé nincs saját értéke, azok csupán törvényes fizetési eszközök.

·        A törvény megkövetelheti egy nem fedezett fizetési eszköz elfogadását, de nem követelheti, hogy az emberek ezt értékmegőrző eszközként is használják. Ehhez a pénztulajdonos bizalmára van szükség, aki hisz abban, hogy pénze hosszú távon is megőrzi értékét. Hosszú távon azonban egy rugalmas kurzusú pénzhez fűződő bizalom csak ennek a pénznek a ritkaságától, vagyis a pénzmennyiségtől függ. A probléma az, hogy az utolsó harminc évben a javak mennyisége csak megnégyszereződött mialatt a pénzmennyiség a negyvenszeresére nőtt.

·        A pénzmennyiség növekedése mindig inflációt jelent, az infláció pedig a pénz elértéktelenedését. Három megoldással próbálták a problémát kiküszöbölni.

Jelentős német közgazdászok már a német központi bank megalakulása óta követelték egy olyan „negyedik hatalom” kialakítását a kibocsátó (központi) bank javára, amely képes ellenállni a pénzmennyiség növekedéséhez vezető nyomásnak, s amelynek a hívatása a pénz értékének a megőrzése. Erre az államtól nagy mértékben független német központi bankot törvénnyel is kötelezték (a semleges pénz teóriája). Így lett a márka a világ legstabilabb pénze, amelyet egyre inkább tartalék pénzként és befektetésként is használtak.

A többi állam nagy része a pénzét a mennyiségi igények szerint szabályozta. Központi bankjaiktól megkövetelték, hogy bizonyos célok szerint alakítsák a pénzmennyiséget, mint pl. a gazdasági növekedés vagy a teljes foglalkoztatottság. Egyes országok ezt arra használták fel, hogy nyomást gyakoroljanak a központi bankokra és a pénzre, ami rendszerint inflációhoz vezetett (pl. Franciaország, Olaszország, Spanyolország).

Másrészt a fejlődő országok diktatúráinak jelentős része és a Fed a „szabad mennyiségű pénz” mellett foglaltak állást, azaz egy olyan pénz mellett, amelynek a politika, illetve a magán központi bankok tulajdonosai által okozott szélsőséges kilengéseit a törvény nem akadályozta. A „szabad mennyiségű pénz” mindig azt jelentette, hogy szabadon vissza lehet élni vele, és hosszú távon sose működött.

Fontos persze, hogy ne becsüljük alá azokat a feszültségeket, amelyeknek a váltási árfolyamok alá vannak vetve, amikor olyan pénzek egymás melletti fejlődéséről van szó, mint a márka, amelynek az értékét őrzi a kibocsátó központi bankja, és az olyanok, amelyeket függőségben lévő államok vagy privát központi bankok bocsátottak ki. A német központi banknak (Bundesbank) sikerült a márka értékét viszonylag állandónak megtartani, míg fontos pénzek értéke - főleg a pénzmennyiség növelése miatt - egyre csökkent, s emiatt a gyenge pénzek tulajdonosai természetszerűen igyekeztek erős pénzekbe menekülni, s kerülni a gyenge pénzeket.

·        Ezóta a világ egyik pénzének sincs valódi értékalapja. A pénz eloldódott minden valódi értéktől, a bankókat szünet nélkül nyomják, és a mennyiségük állandó növekedése miatt az értékük állandóan csökken. Ha az emberek még mindig azt hiszik, hogy a birtokukban lévő papírpénznek fix értéke van, az a váltások ügyes manipulációja miatt van, amely azt a látszatot kelti, hogy a pénzek értékei között valamilyen kapcsolat létezik.

·        Az amerikai finánctőke tulajdonában álló Federal Reserve Bank valójában már egy világpénz tulajdonosa is.

A dollár, a FED magánpénze, a mennyisége által uralja a világot. A világpénz 75%-a dollár.

Az amerikai finánctőke kényszerítette a nyersanyag piacokat is, hogy termékeiket csak dollárban értékesítsék. Aki nem adja el az olaját értéktelen dollárokért, azt terroristának bélyegzik (Saddam).

Amerika más országok központi bankjait is kényszerítette, hogy a dollárt egyre növekvő mértékben használja tartalék pénzként (az Európai Központi Bank tartalékainak több mint 90%-a). Más pénzek – mint pl. az Euró - értéke tehát több mint 90%-ban attól az értéktelen dollártól függ, amely csak az amerikai finánctőke hatalmától és akaratától függ.

A külföldi központi bankokat finoman vagy kevésbé finoman (Svájc) kényszerítették, hogy átadják, vagy „kölcsönözzék” arany tartalékaikat Amerikának.¹ A világ aranykészletei így újból a FED tulajdonosainak a kezében koncentrálódtak, mint az első világgazdasági krízis előtt, úgyhogy egy újabb, aranyra épülő árfolyamot csak az ő egyetértésükkel lehetne bevezetni. Ez számukra az évszázad üzlete lenne, mivel az arany árát ők döntenék el (Greenspan: „talán” 6000 dollár”).

Az amerikai finánctőke tehát a FED-en keresztül, amely az ő privát tulajdona, irányítja a világ pénzügyi rendszerét. Éppúgy a dollár is az ő magántulajdona, amelyet senki és semmi sem garantál, s amelyet aszerint manipulál, növeszt vagy csökkent, ahogy ez elősegíti világuralmát, a világ nyersanyagforrásainak és minden értékének a kisajátítását.

·        A dollár tömegének növelése által az amerikai pénzügyi elit végtelen likviditást biztosított magának, amellyel az egész világot felvásárolhatja. Nemcsak a finánctőke, hanem az általa uralt kormány is profitál a pénzmennyiség növeléséből. A dollár mennyisége az utolsó tíz évben egyre gyorsabban növekedett.

·         Így az Egyesült Államok kormánya egyre nagyobb mennyiségben rendel javakat külföldről, amelyeket érték nélküli papírral fizet ki. Ez a zsákmányszerzés modern formája.

·        Kijelenthetjük, hogy csak egy ügyes manipulációnak és zsarolásnak köszönhető, hogy a dollármennyiségnek ez a gátlástalan növelése nem vezetett ennek a pénznemnek az összeomlásához és ahhoz, hogy ne fogadják el, mint fizetési eszközt. A finánctőke és az amerikai állam évek óta zsarolja gazdaságilag és politikailag a világ központi bankjait (Európai Központi Bank, Japán Központi Bank, Kínai Központi Bank), hogy valódi értékek exportálása vagy eladása alkalmával fogadják el az értéktelen dollárt, s tegyék tartalék pénzükké. Ez azt jelenti, hogy Kína, Japán és Európa központi bankjai egyre több és több dollárt kénytelenek felhalmozni, mint állítólag értékkel bíró tartalékpénzt, mivel polgáraik export cikkeiért értéktelen dollárt kapnak. A csatlós államok valutáját is a dollár garantálja, amely egyre értéktelenebbé válik, és ezzel az ő pénzük is.

·        De az Egyesült Államok olyan adós, aki maga dönti el, hogy milyen mértékben fosztja ki hitelezőit a dollár hivatalos leértékelése révén, s így adósságát az ő terhükre lerázza. A dollár mennyiségének 80%-a külföldi tulajdonban van, s így a külföld fogja elszenvedni a leértékelés hatásait. Az adós kénye kedve szerint állapíthatja meg a leértékelés mértékét, s ezáltal a hitelezői kifosztását.

·        Az árfolyamok manipulációja azonban azt hiteti el a tömegekkel, hogy ennek a manipulált és állandóan gyarapított pénznek még van egy megbízható árfolyama.

·        Ha a pénztulajdonosok tudnák, hogy valójában csak papír van a kezükben, s hogy minden csak a manipulációktól, az amerikai finánctőke hatalmától függ, akkor a pénz körforgási sebessége egykettőre felgyorsulna, mivel senki se akarná többet elfogadni, s mindenki a reálértékekbe menekülne, amit egy drámaian felgyorsuló infláció követne, s a nominális értékekbe (papírpénzek, kötvények) történt befektetések egy második nagy tőzsde összeomláshoz vezetnének. Mindez a pénzügyi szektor leértékelődéséhez vezetne, továbbá rengeteg kártalanítási pert kapna a nyakába, s elkerülhetetlenné válna a pénzügyi reform.

A pénz értékébe vetett hit az elértéktelenedés ellenére is fennáll, mivel a pénzt köteles mindenki, mint törvényes fizetési eszközt elfogadni. Ebből a rendszerből nemcsak az amerikai pénzügyi elit profitál, amely a FED által egyre több pénzt nyomtat s helyez el világszerte, hanem az Európai Központi Bank (BCE) és a Japán Jegybank is. Ezeknek a bankoknak a vezetése nagyon jól tudja, hogy a dollár értéke jó részét elvesztette, de politikai okokból fenntartják azt az illúziót, hogy a dollár törvényes fizetőeszköz, és a saját pénzüket is értéktelen dollártartalékokkal fedezik. Egy pénzügyi reform esetén a BCE nagyot bukna. Aranykészletük már valószínűleg csak követelés formájában létezik. Nagy részéről azt állítják, hogy természetben kikölcsönözték a FED-nek, amely azt továbbkölcsönözte, úgy hogy összeomlás esetén az arany már nem fogható. A rendszer azon nyugszik, hogy a visszaélésről nem vitáznak, nem írnak, nem beszélnek.

1.  tény: A pénz mennyisége világszerte olyan mértékben nőtt meg és olyan gyenge alapokon áll (dollár, euro, yen), hogy a többi pénz sem tölti be fontos, értékmegőrző szerepét.

2.  tény: Csak manipuláció és csalás tartja mesterségesen életben az árfolyamokat.

3.  tény: A dollár, amely az amerikai nagytőke privát pénze, minden valós értéktől (arany) vagy szabályozott pénzmennyiségtől elszakadt. Csak a manipuláció és az amerikai pénztőke hatalma tartja még mesterségesen életben a dollár értékébe vetett hitet. Ha a piaci szereplők tudnák, hogy a papírpénzzel nincs más a kezükben, mint olyan magánszemélyek beváltási ígérete, akikben bízni már nem lehet, akik állandóan visszaélnek hatalmukkal, akkor ez a bizalom már régen összeomlott volna.

·        A részvényekre ugyanaz érvényes, mint a pénzre. Nagy részüknek nincs szubsztanciája, csak reményt jelentenek. Az, aki a részvények hihetetlen emelkedésekor azt hitte, sokat nyer, az összeomláskor rájött, hogy a részvények értéke a papír értékén kívül csak a reményben van, amit kelt, s ami gyorsan eltűnhet. A börzei játékon való nyereség vagy veszteség csak reményekről szól, nem valódi értékekről. S így van ez a pénzzel is. Az egyetlen valódi érték a papír értéke. A maradék nem más, mint bizalom a világ pénzügyi elitjében, amely korrupt és hatalmas.

A valódi értékek megszerzése fiktív (nem létező) pénz segítségével

Mint említettük, ha a piaci szereplők tudnák, hogy a papírpénzzel nincs más a kezükben, mint magánszemélyek pénze, pl. dollár, és hogy ez a pénz csak a pénzügyi elit manipulációitól függ, akkor ez a bizalom már régen összeomlott volna, mert a pénztulajdonosok tömegei valódi értékekbe menekültek volna.

·        Akik a FED mögött megbújnak, akik minden idők legnagyobb pénznövekedését előidézték, azok ezt teszik. Évtizedek óta minden valódi értéket felvásárolnak, amit csak találnak: nyersanyagokat, ipari komplexumokat, ingatlanokat, s szinte minden külföldi pénzügyi céget,  egészséges, barátságos vagy ellenséges kivásárlás útján, s szinte mindegy milyen áron. Nemcsak az Egyesült Államok pénzügyi elitje vásárol fel reál értékeket, hanem az amerikai állam is gátlástalanul importál mindent, és adósul el a külfölddel szemben, legalábbis ameddig a külföldi hitelezők hisznek a dollár értékében, vagy ameddig politikai zsarolással kényszerítve lesznek dollárt venni pénzügyi tartalék céljára.²

Monopóliumok kialakulása valódi értékek révén

A FED mögötti pénzügyi elit célirányosan e módon vásárolta meg értéktelen dollárjaival a valódi értékeket, fontos piacok egész szektorait, és monopóliumokat vagy oligopóliumokat alakított ki a következő területeken: gyémánt, arany, réz, uránium, távközlés, sajtó, televízió, élelmiszeripar (Nestlé, Coca Cola), a fegyverkezési és az űripar nagy része, stb.

·        Jelenleg a genetikai szektorban próbálnak monopóliumot kialakítani.  A céljuk az, hogy a földművelők csak általuk előállított vetőmagvakat használhassanak, amelyek az árát ők önkényesen szabnák meg.

Egy másik monopolizálás jelenleg a cukorpiacon megy végbe. Az EU piacán a cukor támogatott termék (a cikket még az új szabályozás előtt írták), hogy a termelők meg tudjanak élni a cukorrépából. A cukorrépából készült cukor azonban drágább, mint a cukornádból készült, amely egyetlen amerikai kartell tulajdonában van. Nestlé és Coca Cola, amelyeket az amerikai pénzügyi elit birtokol, a tőlük függő politikusokkal és a tudósokkal együtt most követelik a nemzetközi fórumokon (WTO, Mercosur), hogy „liberalizálják” a cukor piacát. Amint ez a liberalizáció végbemegy, a répacukor nem fogja bírni a versenyt az olcsóbb nádcukorral, tehát az európai cukortermelés meg fog szűnni, és a piacot el fogja árasztani az amerikai pénzügyi elit ellenőrizte – kezdetben olcsó – nádcukor.

·        A Primacom esete mutatja, hogy milyen eszközökkel szerez meg az amerikai pénzügyi elit egész iparágakat. A Primacom egy rendkívül nyereséges cég volt a kábelpiacon, de aztán az amerikai pénzügyi elit szemet vetett rá és beférkőzött a cég vezetőségébe. Aztán hitelt adtak neki, több mint 30%-os kamatra. Természetesen a cég nehézségekbe került, és megvették.

·        Ron Sommer, az amerikai pénzügyi elit megbízottja hasonló játékot próbált eljátszani a Deutsche Telekom-mal. Az amerikai pénzügyi elit világszerte felvásárolja a távközlési cégeket, hogy világmonopóliumot alakítson ki. E célból Ron Sommer megvásárolt egy kis telekommunikációs céget olyan áron (30 milliárd dollár), amely több mint harmincszorosa volt a valódi értéknek, hogy aztán az amerikai pénzügyi elit a Deutsche Telekom-ot annak saját pénzén vásárolja meg. Az üzlet második lépcsője az lett volna, hogy a Telekom részvényeit manipulációval leértékelteti, hogy az üzlet még jobb legyen. Ez már nem sikerült Ron Sommer-nek. Mindenesetre ez csak késleltetni fogja az amerikai átvételt. A privatizáció és a távközlési cégek felvásárlása nagy ívben folyik.

·        Hasonló játék történik az energiapiacon. Németországban az EON és az RWE vezetőségében már ott ülnek az amerikai pénzügyi elit emberei. 20 éven belül a világ vízkészletét is monopolizálni akarják, mint ahogy képviselőjük, Brzezinski, el is árulta.

Ha a világ pénzügyi elitjének terveit vizsgáljuk, arra lyukadunk ki, hogy a pénzmennyiséget még növelni akarják, majd leértékelni, hogy a világ összes fontos értékét felvásárolják és monopolizálják. A pénzügyi elit tudja, hogy a pénzmennyiség növekedését nem lehet sokáig eltitkolni, s egy bizonyos pillanatban eltűnik a dollárba vetett bizalom. A bizalmi krízis az inflációt felgerjeszti, s az pénzügyi reform nélkül nem állítható meg.

·        Addig azonban az amerikai pénzügyi elit és az Egyesült Államok óriási előnyre tesz szert. Ugyanis a reform előtt megvásárolt javakhoz már nem lehet hozzányúlni. Így a pénzügyi elit ócska pénzét időben reális értékké változtatja. S mivel sok területen monopóliumra tett szert, senki sem tudja majd megakadályozni, hogy az arany, a gyémánt, a réz vagy a víz árát ne úgy emelje meg, ahogy akarja. Még sohasem volt a világon olyan pénzügyi hatalom, amely a világ egész népességére ilyen óriási veszélyt jelentett volna, mint ma.

Az amerikai pénzügyi elit ócska dollárjai nagy részét ravaszul külföldre juttatta. Több mint háromnegyede a dollár mennyiségének külföldön van, az Egyesült Államok hitelezőinél. S az Egyesült Államok az utóbbi években rohamosan eladósodott a külfölddel szemben. A külföld termékeket szállított Amerikába, s ezért értéktelen papírpénzt kapott. Minden központi bank tele van elértéktelenedő dollárokkal. Ha hirtelen leértékelik a dollárt, akkor a kárnak több mint háromnegyed részét a külföld szenvedi el. Ha a dollár árfolyama lezuhan, a többi pénzé is zuhanni fog, hiszen dollárhegyeket tartalékolnak. Tehát, ha a pénzügyi reform bekövetkezik, akkor az minden pénzt fog érinteni.

Azt, hogy egy magánpénz mennyiségének a folytonos növelése egyre gyorsuló inflációhoz és pénzügyi reformhoz kell, hogy vezessen, minden pénzügyi szakember tudja. Még Greenspan (a most lelépett FED-elnök) és társai is.

A pénzügyi reformtól a világpénzig

Greenspan egy óvatlan pillanatban kijelentette, hogy „2007-ben a dollár egy alapos korrekciójára lesz szükség és ekkor össze lehetne olvasztani a dollárt és az eurot euro-dollárba, egy új világpénzbe”. Ez a nézet az amerikai pénzügyi elit érdekeit szolgálja, mert a dollárral való visszaélés már nem folytatható 2007 után is. Tehát a dollár át fog alakulni. Ha a dollár fuzionálna az euroval, akkor az amerikai pénzügyi elit elérné fő célját.

Egy új pénz lehetővé tenné, hogy a régi adósságokat leértékeljék és tönkretegyék a hitelezőket, akik még dollárt bírnak. Ha az új euro-dollár 20 régi dollárt ér, vagy 15-öt, akkor a régi pénzek birtokosai és a hitelezők óriási veszteségeket szenvednek el, s a játék a privát pénz kibocsátóinak kedvezett.

Az amerikai állam így megszabadulhatna adósságától; a külfölddel szembeni adósság már elérte az 5200 milliárd dollárt, s ha csak 50%-os leértékelés történne, az adósság már csak 2600 milliárd dollár lenne. De a leértékelés elérhet akár 90%-ot is. A fő vesztesek a kínai, a japán és az európai központi bank volna.

Az amerikai pénzügyi elit fő célja olyan világpénz kialakítása, amelyet ő ellenőriz. Ha sikerülne az euro-dollárt megvalósítani, akkor abban a többség természetesen a FED tulajdonában lenne. Ez a pénzügyi elit hozná meg a fontos döntéseket. E célra az amerikai pénzügyi elit már kiválasztotta  a BRI-t (a Nemzetközi Elszámolási Bank), egy magánszervezetet, amelyben már megszerezte a többséget. Ha a BRI lesz az új euro-dollár kibocsátója, akkor annak fő tulajdonosai ugyanazok lesznek, mint a FED-nek. Tehát még nagyobb stílűen folytathatják az eddig a FED-del űzött játékot: egyre több pénzt kibocsátani és egyúttal és egyúttal zsebre vághatnák a pénzügyi reform következtében létrejövő adósságcsökkenést. A világ pénzmennyiségének a növelésével végrehajtott nagy pénzügyi rablást a pénzügyi reform elkendőzné. A gazemberek az új pénzzel újabb 20-30 évig folytathatnák ugyanazt a játékot.

Ílymódon az amerikai pénzügyi elit, amely a világ reál-vagyonának nagy részét már megszerezte, s a melyek között olyan fontos javak vannak, mint a víz, az energia, a nemesfémek, még a világ pénzelőállításának monopóliumát is megszerezné, amelyet kénye-kedve szerint használhatna. Olyan volna, mint a mesében az aranytojást tojó tyúk.

·        Az erről szóló híradások nem sok vizet zavarnak. Ilyenkor előveszik az „összeesküvés teóriát”, az „antiamerikanizmust”, az „antiszemitizmust” (Rothschild), s persze igyekeznek ilyesfajta tudósításokat megakadályozni, ami nem nehéz, mivel a média jelentős része már világszerte az amerikai pénzügyi elit tulajdonában van.

·        Fontos, hogy akik e folyamat vesztesei lesznek, rájöjjenek a játékra.

·        A nagy játék vesztesei azok, akik aktívak a világpiacon, s akik azt hiszik, hogy a pénz nem csak váltóeszköz, hanem értékmegőrző eszköz is. Az utolsó negyven év inflációja nem volt elég nagy lecke. De az infláció a következő években fel fog gyorsulni a végső katasztrófa előtt, s ez is csak a manipulálók érdekeit szolgálja. Tehát csak valódi értékekbe érdemes befektetni, mint azt a pénzügyi elit is teszi.

Amennyire ezt kívülről látni lehet, az amerikai pénzügyi elit célja kezdetben csak az amerikai pénz ellenőrzése, és az Egyesült Államok piacának a manipulációja volt. A privát FED ezeknek a céloknak az elérésére szolgált. Amikor Kennedy³ elnök javaslatot tett a privát pénzügyi rendszer államosítására, hirtelen meghalt. Mindenki, aki komoly kapcsolatba lépett a privát pénzrendszerrel elvesztette vagyonát vagy életét.

·        Azóta az amerikai pénzügyi elit céljai már túlléptek a nemzeti kereteken. A célja most egy magán világpénzrendszer létrehozása, amelyet eddig is működtetett már a magándollárjával, s amelyet már csak hivatalossá kell tenni kell az euro-dollár létrehozásával.⁴

·        Ha meg akarjuk akadályozni, hogy a pénzrendszer segítségével bekövetkezzék a második világkirablás, akkor minden pénznemet meg kell védeni minden visszaéléstől, legyen az magán vagy állami, deflációs vagy inflációs jellegű.

·        Ezt a célt nem lehet elérni, ha a valutákat a magán pénzügyi elitre hagyjuk. Az is igaz, hogy több kormány is hajlamos a pénzzel visszaélni, nyomást gyakorolni a központi bankra és megnövelni a pénzmennyiséget. Mindkét visszaélést meg kell akadályozni.⁵

·        Tudjuk, hogy az aranyalapú pénzt nem lehet olyan könnyen manipulálni, mint a sima papírpénzt. De a világ aranykészleteinek nagy része már a pénzügyi elit tulajdonában van. Tehát az aranyalapú pénznek megint az lenne a haszonélvezője.

·        A cél csak a tényleg semleges központi bankok rendszere által érhető el, amelyek egy „negyedik hatalmat” képeznek, s amelyek nincsenek privát kézben, és nem befolyásolhatók a kormányok által.⁶ A német központi bank, mielőtt kasztrálták, közel volt ehhez a célhoz.

·        A bekövetkező pénzügyi reform nagy lehetőséget ad a bűnösök megjelölésére, manipulációik, visszaéléseik felderítésére és arra is, hogy a nyilvánosság a központi bankok új rendszerét, amely nincs magánkézben, de független a kormányoktól, elfogadja. Egyszeri, nem visszatérő lehetőségről van szó.

·        A pénzügyi elit, amely már megszerezte a BRI-t, s azt akarja a jövő központi bankjává tenni, megakadályozhatja egy független pénzügyi rendszer létrehozását. Fontos tehát, hogy a nyilvánosság, a gazdaság szereplői, és a politikusok megértsék, milyen veszélyeket jelent egy monopolista gazdaság nemcsak a jelenlegi pénz, hanem egy új pénzügyi rendszer számára is.

Megjelent a Horizons et débats című lapban, 31. szám, 2005. június

¹ Amikor Surányi, a Nemzeti Bank magyar hazaffy elnöke ismeretlen összegért önhatalmúan  „eladta” a Magyar Nemzeti Bank ismeretlen mennyiségű aranytartalékát, a liberális sajtó lemaradizta azokat, akik kifogásolták, mondván, hogy a „világ már rég túlhaladt az elavult nemesfém alapú pénzrendszeren”. Csak az üt szöget az ember fejébe, hogy ha ez igaz, miért kell a FED-nek a világ összes aranya. Svájcban egyébként népszavazás volt az ügyben, és a nép megtiltotta az arany eladását. Mit tesz erre a többi európai kormányhoz hasonlóan korrupt svájci kormány? „Kölcsön adja!” Éljen a demokrácia, a nép uralma!

² Ezért akarja Gyurcsány a kórházakat, iskolákat, azaz mindent, ami érték, privatizálni. Állítom, hogy nincs messze az idő, amikor a múzeumokat, vagy akár az Országházat is privatizálni fogják, majd utána az Országgyűlés használatra visszalízingeli a („naná, de még mennyire”) „erkölcsös és jogszerű” Gyurcsány-módszerrel. Orbán is ezért tette a termőföldet szabadon forgalmazható tőkejószággá. Az amerikai elit most már WC papír értékű dollárért vásárolhatja fel a magyar termőföldet. Ennek az aláírása után még volt képe azt mondani a TV-ben, hogy „megmentettük a magyar földet”.

³ Kennedy ki is nyomatta az első állami egydolláros bankjegyeket a szövetséginek (federal) nevezett magánpénz helyett. Ez után összeütközésbe került egy ismeretlen eredetű puskagolyóval. A sajtónak az ezzel kapcsolatos szerepét érzékelteti Paul Eisen gúnyos megjegyzése: „Az emberek manapság elhiszik, hogy J. F. Kennedyt egy magányos fegyveres varázsgolyóval lőtte le.” Kövessük a példájukat és higgyünk el mi is minden politikusmesét.

⁴ Az eurodollár ötlete mutatja, hogy milyen ügyes félrevezetés az, amikor az EU szükségességét azzal indokolják, hogy általa Európa Amerika versenytársává válik és egyensúlyt tart vele. Az EU a pénzhatalom eszköze Európa gyarmatosítására.

⁵ Ezt hivatott megelőzni a nemzeti bankoknak a demokratikusan választott hatalomtól való függetlenségének a kitalálása, amit nálunk az MDF kormány foglalt törvénybe. Ez volt az MDF egyik legnagyobb rémtette, ami miatt Antall szobra is ki fog kerülni előbb-utóbb a hazaárulás diósdi emlékparkjába.

⁶ A szerző láthatóan nem tud szabadulni a ma divatos pénzügyi demagógia hatásától. Az általa javasolt megoldás a gazdasági hatalmat a pénzügyérek kezébe adná. A bankoknak, még a nemzeti bankoknak is – ahogy Kossuth nagyon tisztán látóan megállapította – csak hivatalnok szerepe lehet, a pénzügy maga pedig alá kell legyen rendelve a gazdaság ügyének, mert a pénz csak a gazdaság mozgatásának az egyik eszköze, ezért eszközjellege miatt nem válhat sem céllá, sem önállóvá, sem függetlenné. Ha ostoba és rossz szándékú kormányok károkat tudnak okozni az ország pénzügyeibe való önző, úgymond „politikai célú” beavatkozással, egy ostoba és rossz szándékú „független” nemzeti bank elnök is legalább akkora károkat tud okozni. Sőt, még nagyobbakat, mert őt senki sem ellenőrzi, míg a végrehajtó hatalom bizonyos mértékű ellenőrzés alatt áll. 

Én pedig egy nagyot ugrok a demokratikus elnöktől egy véreskezü diktátorig akinek "ugyanazért" kellett meghalnia.

A kőolaj - mint a háború első számú ok... A  Szaddam Husszein  vezette önálló Irak, legyen kormányzata bármennyire diktatórikus is, bizonyos fokig biztonsági garanciát jelentett Szaúd-Arábia és más közel-keleti - a Nyugat számára problematikus - állam számára egy nagyarányú politikai átrendezéssel szemben. Ha a Bechtel cég által tervezett kőolajvezeték megépült volna, akkor az események menete is más irányt vesz. Az iraki kőolaj azonban kicsúszott az Egyesült Államok politikáját meghatározó pénzügyi körök és világcégek ellenőrzése alól. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása volt az iraki háború legfőbb oka. Kőolaj-üzlet esetén akkor fogadható el egy diktátor az Egyesült Államok (pontosabban az őt irányító háttérhatalom) számára, ha hajlandó "megfelelő"szerződéseket kötni. Ha erre nem hajlandó, akkor ez a diktátor halálos ellenséggé válik. Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági politikáját, különösen a szovjet birodalom felbomlása után, ez határozta meg. A kőolaj - mint energiahordozó - feletti ellenőrzés, valamint a nemzetbiztonsági politika ötvöződött, majd egybeolvadt a hidegháború időszakában. De amikor ez a hidegháború véget ért, már nem kellett többé a kétpólusú világ hatalmi-egyensúly politikájából adódó korlátozásokhoz igazodnia. Ma az az Egyesült Államoké világszerte, amit megszerez magának. Ebben az új helyzetben többé nem volt elfogadható a hivatalos Amerika számára, hogy ki legyen zárva a világ második legnagyobb kőolaj tartalékával rendelkező országából. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az iraki olaj lényegesen olcsóbban termelhető ki, mint a világ bármely térségében felszínre hozott energiahordozó. 

Trilateralizmus és az iraki háború

Második rész

Az iraki olaj és a trilaterlizmus új világrendje

Az iraki háború előzményei

Már utaltunk rá, hogy a Háromoldalú Bizottság megalakulásakor, 1973-ban, a világot irányító elit másik nagyhatalmú testületének, a Bilderberg-csoportnak a saltsjöbadeni tanácskozásán (Stockholm mellett, a Wallenberg család birtokán) határozták el az olajárak négyszeresére való felemelését egy éven belül. A Bilderberg-csoportnak ez az 1973. májusában hozott döntése az olajárak felemeléséről ma sem eléggé ismert a közvélemény előtt. Még mindig azt terjeszti a háttérhatalom irányítása alatt álló tömegtájékoztatás, hogy a kőolaj világpiaci árát a kőolajtermelő és exportáló országok szervezete, az OPEC határozta el, mégpedig oly módon, hogy az áremelés érdekében szabályozták az egyes országok által exportálható kőolaj mennyiségét. Az OPEC korábban soha nem volt elég erős ahhoz, hogy ezeket a kvótákat érvényesíteni tudja.

A döntés előzményeihez tartozik az is, hogy az 1971-ben Nixon akkori amerikai elnök kemény intézkedéseket hozott az infláció állami beavatkozással történő megfékezése érdekében. A külföldről importált kőolaj és más energiahordozó szénhidrogének árát rendeletileg határozta meg. Ennek eredményeként a multinacionális kőolaj-finomító és importáló vállalatok megnövelték az Egyesült Államokba irányuló behozatalt, mivel az importált kőolajra nem vonatkozott az amerikai kormány által elrendelt árkorlátozás. Nixon árszabályozó intézkedéseit megelőzően az Egyesült Államok kőolaj szükségletének csak a 15 %-át importálta. Két éven belül ez az arány 15-ről 50 %-ra növekedett. A kereslet megnövekedése egyes szakértők szerint lehetővé tette az OPEC számára egyrészt a termelési kvóták megemelését, és egyidejűleg az árak növelését is.

A bővülő mennyiségű kőolaj, amely egyidejűleg magasabb áron lett értékesítve, jelentős többletjövedelemhez juttatta nemcsak az olajtermelő közel-keleti országokat, úgymint Szaúd-Arábiát, Kuvaitot, valamint Iránt, Irakot és Algériát, hanem nagymértékben növelte az olajfinomítást, szállítást és forgalmazást végző multinacionális vállalatok jövedelmét is. Az a Bilderberg-csoport, amely döntött az árak négyszeresére való felemeléséről azt is kikényszerítette, hogy a nyersolajat csak dollárért lehessen vásárolni, azaz angol fontért, német márkáért, francia frankért és japán jenért pedig ne. Az úgynevezett petrodollárok végül is a nagy amerikai és európai bankoknál kötöttek ki. Ily módon a Nemzetközi Pénzügyi Közösség, valamint a tulajdonában lévő nagy nemzetközi bankok és multinacionális cégek hatalmas extraprofithoz jutottak.

Az érem másik oldala az volt, hogy Ázsia és Latin-Amerika azon országai, amelyek nem rendelkeztek saját olajmezőkkel és kőolajfinomítókkal, óriási kölcsönöket voltak kénytelen felvenni olajimportjuk finanszírozására. A Nemzetközi Pénzügyi Közösség bankjainál felhalmozott petrodollár milliárdok kölcsönként Ázsia és Latin-Amerika országaiba vándoroltak, hogy ezek az országok ebből finanszírozhassák kőolaj importjukat. A Nemzetközi Pénzügyi Közösség egyrészt örült ennek a fejleménynek, másrészt aggodalommal töltötte el, hogy az olajimporttól függő országok egyre inkább eladósodnak és nem lesznek képesek a felvett hitelek adósságszolgálati terheinek a viselésére.

Az "Atlantic" című lapban 1977. júliusában ezzel kapcsolatban ezt írja Jeremiah Novak:

"A trilateralisták nem teljesen érdek nélkül fektettek hangsúlyt a nemzetközi gazdaság problémáira, mivel az olajválság számos fejlődő országot, amelyeknek a fizetőképessége nagyon is kétséges, arra kényszerített, hogy nagyarányú kölcsönöket vegyen fel. Ismert, hogy multinacionális magánbankok, különösen a Rockefeller irányítása alatt álló Chase Manhattan közel 52 milliárd dollár kölcsönt nyújtott a fejlődő országoknak. Az átszervezett Nemzetközi Valutaalap további hiteleket folyósít ezeknek az országoknak, és ezzel csökkenti a nagy magánbankokat terhelő kockázatot. Ez a javaslat a trilaterális terv sarokköve."

Szembekerülés az afro-ázsiai tömbbel

A Trilaterális Bizottság hirdetett célja volt a fejlett ipari országok közti együttműködés elmélyítése azért, hogy hatékonyabban tudjanak szembenézni az arab, az afrikai és az ázsiai országok kialakuló blokkjával, amely dominálta az ENSZ közgyűlését. Az afroázsiai államok tömbjének a létrejöttére az ENSZ alapokmányának fogalmazói - a Nemzetközi Pénzügyi Közösség legkiválóbb agytrösztjei - nem készültek fel. 1945-ben, amikor megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete, a legtöbb afrikai és ázsiai ország még brit vagy francia gyarmat volt. Ezekkel a gyarmatokkal, mint az ENSZ jövendőbeli tagállamaival, az ENSZ alapokmányának a fogalmazói nem számoltak.

A II. világháborút követően azonban Ázsia és Afrika országai egymás után nyerték el függetlenségüket. Ekkor a háttérhatalom mértékadó köreiben úgy vélték, hogy a továbbra is fennmaradó pénzügyi-gazdasági függőség arra kényszeríti a korábbi gyarmatokat, hogy politikailag is szorosan együttműködjenek egykori gyarmattartó anyaországaikkal. Ez a várakozás csak részben valósult meg, mivel a nemzeti függetlenség, az önrendelkezés iránti vágy, valamint a marxizmus ideológiai hatása számos afrikai és ázsiai ország új vezetőjét arra ösztönözte, hogy az Egyesült Államok és Európa vezető hatalmaival szemben egy tömbbe tömörüljenek. Az arab országok esetében ezt a folyamatot még az is erősítette, hogy az Egyesült Államok egyre inkább Izrael védő hatalmává vált. Az ENSZ közgyűlésében így a szavazó többség radikális arab, afrikai és ázsiai országokból tevődött össze. Ez azonban nem fenyegette Amerika, Európa és Japán elsőbbségét, mivel ezek a gazdag országok fedezték az ENSZ költségvetésének a túlnyomó részét. Ha a Trilaterális Bizottság országai megvonják a pénzügyi támogatásukat az ENSZ-től, akkor az gyakorlatilag működésképtelenné válik.

A trilateralisták azonban nem akarták feladni az általuk létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezetét. Az iparilag fejlett országok pénzügyi, gazdasági és politikai elitje stabil beruházási környezetet akart, globális méretekben védelmezte magán-pénzmonopóliumát, valamint a fizikai gazdaságban szerzett vagyonát. Ezért kezdettől fogva korlátozta a függetlenné vált országok szuverenitását, elsősorban azért, hogy a reálgazdaság döntő mértékben az ő magántulajdona legyen, mentesülve minden államosítási törekvéstől, vagy más állami korlátozástól.

Ugyanakkor a Nemzetközi Pénzügyi Közösség - elsősorban a beruházó bankárok és a transznacionális vállalatbirodalmak - igen jelentős haszonhoz jutottak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokkal folytatott üzleti, pénzügyi kapcsolataikból. A háttérhatalom integrált pénzügyi és korporációs elitjének fontos volt, hogy jó kapcsolatokat ápoljon ezen országok kormányaival, mivel jövedelmező szerződéseket köthetett velük. Az így folyósított hitelekhez meg tudták szerezni az államok hitelgaranciáit, és ez biztosította a bankokat a veszteségekkel szemben. További előnyt jelentett, hogy a nemzetközi bankok és a korporációk monopolhelyzethez tudtak jutni az adott országon belül, kizárva a versenyt és ezzel tovább tudták növelni profitjukat. A nemzetközi bankárok és multinacionális korporációk céljaik érdekében az ENSZ két pénzügyi intézményére - a Világbankra és a Nemzetközi Valutaalapra - támaszkodtak. De mint már utaltam rá, a saját kormányaikra is nyomást gyakoroltak, hogy az védelmezze meg külföldi befektetéseiket.

A globális háttérhatalom integrált hatalmi elitjének a politikusokból álló része más okból óhajtotta az Egyesült Nemzetek megerősítését. Az integrált hatalmi elit legláthatóbb részét a politikusok alkotják. Az uralkodó elit valamennyi csoportja hatalomra törekszik, de ez legjobban a politikusoknál látszik. A háttérhatalom legfontosabb bázisa a magánpénz-monopólium. Ennek révén ellenőrzi a pénzrendszert és a termelő-gazdaságot is. A politikai hatalmat az általa kiválasztott, felnevelt és pozícióba helyezett politikusok útján gyakorolja. Ezek a politikusok először természetesen saját országuk törvényhozói és végrehajtói intézményeit irányítják. Ahogyan azonban kifejlődnek a transznacionális - nemzetek feletti - politikai struktúrák, úgy a politikusok már birodalmi ambíciójukat is érvényesíteni kívánják.

1973-ban - a Trilaterális Bizottság megszületésének az évében - ért véget az Egyesült Államok vietnami háborúja. A háttérhatalomnak ez az Amerikával végrehajtatott akciója költséges hibának bizonyult. Az amerikai társadalom az értelmetlen és vereséggel végződő háború nyomán pacifistává vált, és erőteljesen ellenezte az újabb katonai beavatkozásokat. A pacifista közhangulat ellenére az amerikai demokrata párt elnökjelöltje 1976-ban az a Jimmy Carter lett, aki korábban támogatta a vietnami háborút. Nemzetbiztonsági főtanácsadójává pedig Zbigniew Brzezinskit nevezte ki, aki David Rockefeller megbízásából megszervezte a Trilaterális Bizottságot. Magát Jimmy Cartert is Zbigniew Brzezinski szervezte be 1973. nyarán ebbe a nagybefolyású testületbe. Az 1976-os elnökválasztási kampányban jóformán szó sem esett a Háromoldalú Bizottságról. Az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatás hangadói nem tettek arról említést, hogy Carter elnök kormányában hányan vezető beosztású személy tartozik a David Rockefeller által kigondolt, és a Brzezinski által megszervezett Trilaterális Bizottsághoz. Ez csak 1980-ban lett választási téma, amikor Jimmy Carter sikertelenül tett kísérletet, hogy további négy évre a Fehér Ház lakója maradhasson.

Ronald Reagan és a Trilaterális Bizottság

1980-ban Reagan támogatói nemcsak a demokrata elnökjelölt Cartert támadták a Trilaterális Bizottsággal fenntartott szoros kapcsolata miatt, hanem a Köztársasági Párt színeiben ugyancsak az elnökjelöltségre pályázó idősebb George Busht is. Az amerikai polgárok ekkor Reagant választották, mert ígéretet tett az adók csökkentésére, a szövetségi kormányzat hatalmának a korlátozására és nem utolsó sorban azért, mert megígérte: véget vet annak, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Közösség amerikai képviselete - azt Eastern Establishment (a keleti-parti hatalmi elit) - továbbra is egyeduralkodó maradjon. Az amerikaiak azonban hamar megtapasztalhatták, hogy ők ugyan Ronald Reagent választották, de alelnöke az az idősebb George Bush lett, aki a Trilaterális Bizottság képviselőjeként e Bizottság, valamint a CFR tagjaival töltötte fel Reagan elnök kormányzati apparátusát. Reagan közismert volt arról, hogy kommunistaellenes retorikája ellenére intervencionista külpolitikát folytatott. Így például jelentős hiteleket engedélyezett Ceausescu kommunista diktátor számára, hogy Románia két atomreaktort vásárolhasson. 1981-ben a Reagan-kormány nemzetvédelmi minisztere, Caspar Weinberger, pedig 20 milliárd dolláros hitelt ajánlott fel Pekingnek amerikai katonai felszerelések vásárlására.

Reagan szorosan együttműködött Szaúd-Arábiával, Kuvaittal és Egyiptommal. Az iráni-iraki háborúban pedig kormánya nyíltan Szaddam Husszeint támogatta. 1983. és 1989. között az Egyesült Államok minden héten szállítógéppel juttatott fegyvert Irakba - ingyenesen. Egyidejűleg Irak hatalmas mennyiségű fegyvert kapott a Szovjetuniótól, Franciaországtól, Kínától, Nagy-Britanniától, Németországtól, Ausztriától, Chilétől és Dél-Afrikától. Ezekért a fegyverekért Irak azokkal a dollár-milliárdokkal fizetett, amelyekkel Szaúd-Arábia és Kuvait kölcsönzött neki.

Felgyorsul Amerika eladósodása

Reagan elnöksége kezdetén az amerikai állam adóssága 980 milliárd dollár volt. Amikor távozott hivatalából 1989. Januárjában, ez az államadósság már 2600 milliárd dollárra emelkedett. Jelenleg az amerikai államadósság meghaladja a 6000 milliárd dollárt. Az eladósítás nem Reagan találmánya volt, hanem a Nemzetközi Pénzügyi Közösség e célra hozta létre 1913-ban a világ legnagyobb pénzügyi kartelljét, a magántulajdonban lévő Federal Reserve System-et, amely ellátja az Egyesült Államok központi bankjának a szerepkörét is. Reagan kormányzatának a túlköltekezése azonban azt eredményezte, hogy az amerikai pénzügyi rendszernek fedeznie kellett a több mint 200 milliárd dollárra rúgó költségvetési hiányt. Ennek a hatalmas deficitnek a pénzügyi fedezetét az biztosította, hogy Japán, a Német Szövetségi Köztársaság és Szaud-Arábia is hajlandó volt besegíteni a finanszírozásba. E külföldi finanszírozás következtében azonban az Egyesült Államok államkötvényei és kincstárjegyei jelentős részben külföldi tulajdonba kerültek.

Idősebb George Bush és az új világrend

Amikor a jelenlegi elnök apja, a Reagan kormányzatban 8 éven át alelnökként tevékenykedő idősebb George Bush került elnökként a Fehér Házba, soha nem látott mértékű eladósodással és folyamatos költségvetési hiánnyal kellett szembenéznie, mégpedig úgy, hogy annak jelentős részét most már külföldi beruházók finanszírozták. Ami a Közel-Keletet illeti, az iraki diktátornak, Szaddam Husszeinnek viszont szembesülnie kellett azzal, hogy óriási mértékben el van adósodva Szaúd-Arábiának és Kuvaitnak. Amikor Reagan 1981. januárjában átvette az elnökséget, azonnal megszüntette a kőolaj árellenőrzését. Az árak felszabadítása következtében jelentősen nőtt az Egyesült Államokon belül a kőolaj termelése, és ezzel mérséklődött a közel-keleti olajtól való amerikai függőség. Mindennek következtében a kőolaj világpiaci ára is csökkenni kezdett. A csökkenő árak pedig aláásták az OPEC által bevezetett szigorú szabályokat. Az egyes OPEC tagok a rájuk kiszabott kvótákat meghaladóan is termeltek és exportáltak kőolajat, hogy jövedelmüket szinten tartsák. Az alacsony olajárak keményen sújtották Irakot, mert egyrészt finanszíroznia kellett saját újjáépítését, másrészt törlesztenie kellett Szaúd-Arábiának és Kuvaitnak a tőlük kapott hiteleket. Ezért 1990. júliusában Szaddam Husszein követelte az OPEC tagállamoktól: csökkentsék termelésüket, hogy így magasabb áron értékesíthessék a világpiacon a kőolajat. Szaddam Husszein rá akarta venni Szaúd-Arábiát és Kuvaitot is Bagdad adósságainak az elengedésére. Szaddam Husszeinnek azonban egyetlen követelését sem teljesítették.

Miért támadta meg Irak Kuwaitot?

Erre a kérdésre rendszerint azzal a közhellyel válaszolnak, hogy Szaddam Husszein diktátor, aki Kuwait lerohanását már hónapokkal korábban tervbe vette. Ma már ismertek azok a hírszerzési adatok, amelyek arról tanúskodnak, hogy ilyen terv Kuwait lerohanására nem volt. Mint korábban is, az iraki diktátor ösztönösen "rögtönzött", egyik lépése határozta meg a másikat. Azaz az események hatására mindig "rádeterminálódott" az éppen aktuális döntéseire. Az a közhelyszerű magyarázat, hogy Irak valamennyi tárgyalási kísérlete csupán megtévesztési manőver volt, nem állja meg a kritikai elemzés próbáját. A leggyakrabban hangoztatott ok az, hogy Szaddam Husszein reménytelenül eladósodott Kuwaitnak és más országoknak. Ezért nem volt más választása, minthogy rátegye a kezét Kuwait olajvagyonára. Egy másik magyarázat szerint az 1991-es Öböl-háborúhoz Husszein hatalmi törekvései vezettek. Minthogy zsarnokról van szó, ezért számítani lehetett arra, hogy ha érdekei úgy kívánják, akkor lerohan egy országot. Utalnak arra is, hogy Szaddam Husszein Iránt is megtámadta, s ezért nincs sok meglepő abban, hogy egy másik szomszédjára is rátámadt.

Ami Irak 1980. szeptember 22-i támadását illeti Irán ellen, le kell szögezni, hogy nem egyedül Bagdad viseli érte a felelősséget. Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a támadást - legalább is hallgatólagosan - az Egyesült Államok is támogatta. Irak villámháborús tervét a megdöntött iráni sah korábbi tábornokának a közreműködésével dolgozta ki. Arra számított, hogy az iraki invázió nyomán az iráni hadseregben meglévő és még mindig a sahhoz hű irániak is az irakiak mellé állnak. A támadás nyomán felkérték volna a korábban elmozdított iráni miniszterelnököt, Sapur Bachtiart, hogy alakítson ideiglenes kormányt. A korábbi iraki elnök, Abolhasszan Bani-Szadr, a háborút követően elmondotta, hogy ezt a tervet megbeszélték az amerikaiakkal, s ők hozzájárultak. Bani-Szadr azt is elmondotta, hogy 1980-ban kezébe került egy olyan hírszerzési jelentés, amely szerint Szaddam Husszein Jordániában találkozott Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával, Zbigniew Brzezinskivel.

Ezen túlmenően azt is figyelembe kell venni, hogy Irán támogatta a bagdadi kormánnyal szemben az iraki kurdokat. A tények tehát arra utalnak, hogy az 1991-es Öböl-háborúnak is - mint oly sok más történelmi eseménynek - számos oka volt. Természetesen hatalompolitikai célok is motiválták Szaddam Husszein döntését, aki a Perzsa-öböl térségében regionális vezető hatalommá akarta növelni Irakot. Ezt elősegítette volna az, ha villámháborús terve Iránnal szemben sikerül.

A konfliktus megértéséhez hozzá tartozik a határfolyót képező Shatt el Arab stratégiai fontossága. Ez a határfolyó mind Irak, mind Irán szempontjából kulcsfontosságú. A Shatt el Basra, amely a Shatt el Arabnak egy része, a Chor Abdulla-ba ömlik, amely viszont a Perzsa-Arab-öbölbe torkollik. Ennek a torkolatnak a közelében található a két kuwaiti sziget Bubiyan és Warba. Az iraki hajóknak, amelyek a Chor Abdullán keresztül a Perzsa-öbölbe tartanak, kuwaiti felségvizeken kell áthajózniuk. Ezek a hajók e két szigetről igen könnyen ellenőrizhetők és feltartóztathatók. Ezen túlmenően a Shatt el Arabon van az egyetlen iraki kikötő a Perzsa-öböl partján. Az iraki-kuwaiti háború egyik oka tehát a szabad hajózást biztosító két sziget körüli vita volt. Bagdad e két szigetet sikertelenül próbálta Kuvaittól bérbe venni. Egy másik konfliktus-forrás a rendezetlen határ volt Irak és Kuwait között. A Rumailah-olajmező 4/5-e Irakhoz tartozik, 1/5-e pedig Kuwaithoz. A bagdadi kormányzat rossz gazdasági helyzete csupán harmadikként járult hozzá a háborúhoz vezető okokhoz.

A felsoroltakon kívül azt is figyelembe kell venni, hogy a kuwaitiak nem voltak hajlandók kompromisszumok elfogadására, és arrogáns magatartást tanúsítottak Bagdaddal szemben. Irak több kísérlet is tett a konfliktus megoldására, de ezt Kuwait a leghajthatatlanabb módon elutasította.

Fontossága miatt arra is utalni kell, hogy az Egyesült Államok milyen magatartást tanúsított. Amerikai részről a válság egész ideje alatt azt a benyomást keltették, hogy lényegében egyetértenek az iraki magatartással. Ezzel hallgatólagosan elősegítették, hogy Irak végül is bevonuljon Kuvaitba. Az Egyesült Államok kongresszusi bizottsága, amely vizsgálatot folytatott az iraki invázió ügyében, a következő eredményre jutott:

"Az irakiak a jelek szerint arra számítottak, hogy Kuwait elfoglalásával felhívják a világ figyelmét, hogy javítsanak gazdasági tárgyalási pozíciójukon, s végül is diplomáciai megoldást érhessenek el. Ilyen diplomáciai megoldás, mely az Egyesült Államok érdekeit is kielégítené, csak az inváziót követően lenne lehetséges."

April Glaspie amerikai nagykövet és Szaddam Husszein tárgyalásai

Nézzük meg közelebbről, hogy mit mondott az amerikai nagykövet-asszony a bagdadi diktátornak. 1990. szeptemberében Szaddam Husszein átadott a nyugati sajtó képviselőinek egy jegyzőkönyvet, amely a Glaspie-vel folytatott 1990. július 25-i beszélgetés leírt változata volt. A dokumentumból kiderül, hogy a nagykövet azt közölte Szaddam Husszeinnel, hogy az Egyesült Államoknak nincs szándékában állást foglalni Irak és Kuwait vitájában, vagy más "arab-arab" kérdésben. A beszélgetés hangneme békülékeny volt, és azt a benyomást kelthette az iraki vezetőben, hogy az Egyesült Államok nem avatkozna be, ha bevonulna Kuwaitba. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma nem foglalt állást ezzel a dokumentummal kapcsolatosan. 1991. márciusában azonban April Glaspie nagykövetet a Kongresszus illetékes bizottsága meghallgatta. A nagykövetasszony a szóban forgó dokumentummal kapcsolatosan csak annyit közölt, hogy az koholmány, amelyet dezinformációs célból készítettek. Azt is hozzátette: a tárgyalás jegyzőkönyvéből kihagyták, hogy ő mennyire kemény hangot használt és szavait kiforgatták.

Csak tűnődhetünk azon, hogy az amerikai kormányzatnak miért volt szüksége hét hónapra ahhoz, hogy a szóban forgó nagyon is fontos tartalmú dokumentummal kapcsolatban April Glaspie-t meghallgassák. A State Department azzal védekezett, hogy rendkívül kényes tárgyalások voltak folyamatban, és ezért nem volt kívánatos a nagykövetasszony meghallgatása. Amikor az amerikai szenátus és a képviselőház kérte a külügyminisztériumtól azoknak a táviratoknak a szövegét, amelyeket Glaspie július 25-i tanácskozása után továbbított, az akkori külügyminiszter, James Baker, először elutasította a törvényhozóknak ezt a kérését. Arra hivatkozott, hogy ezzel megszegi a diplomáciai táviratok titkosságára vonatkozó előírásokat. Egy ilyen eljárás arra késztetné a külföldi országok vezetőit, hogy csak vonakodva és megszűrve beszéljenek az Egyesült Államok nagyköveteivel.

1991. márciusában a Kongresszus előtti tanúvallomásában Glaspie azt állította, hogy ő ismételten figyelmeztette Szaddam Husszeint: ne nyúljon erőszakhoz a kuwaitihoz hasonló határviszály megoldása végett. Az iraki vezető nem vette figyelembe ezeket a figyelmeztetéseket és túlságosan korlátolt volt ahhoz, hogy megértse, miként reagál majd az Egyesült Államok. (New York Times 1991. évi március 21. száma)

1991. júliusában, amikor a táviratokat végül is átadták, a szenátorok megállapították: lényeges eltérések állapíthatók meg azok tartalma és a nagykövet állításai között. A szenátus külügyi bizottságának elnöke, Claibourn Pell szenátor, ezt külön is hangsúlyozta. Egy másik szenátor, Alan Cranston pedig azt mondotta, hogy Glaspie szándékosan félrevezette a Kongresszust a Perzsa-öbölbeli tragédiában játszott szerepét illetően. (New York Times 1991. évi július 12. száma) A táviratokból egyértelműen kiderült, hogy a nagykövetasszony hazudott, feltehetően azért, hogy megvédje Baker külügyminisztert és Bush elnököt.

Mi volt az 1991-es Öböl-háború igazi célja?

Számos kutató úgy látja, hogy a Sivatagi Vihar hadművelet igazi célja nem Kuwait megszállásának a beszüntetése volt. Az igazi célpontot Szaúd-Arábia képezte. Az amerikai legfelső vezetés 200 milliárd dollárt invesztált a CENTCOM nevű programba, amely program különleges módon alkalmazta a közel-keleti térség egészére a legmodernebb kommunikációs és légvédelmi rendszereket, a legfejlettebb infrastruktúrával és fegyverzettel. Frank Carlucci - az első Bush kormányzat nemzetbiztonsági tanácsadója - szerint a Pentagon azért hozta létre a CENTCOM-ot, ezt az elkülönített és önállóan is működőképes rendszert, hogy az egész térséget az Egyesült Államok katonailag ellenőrizhesse. Ezért ez a program rendkívül fontos volt a titkos amerikai-szaúdi kapcsolat szempontjából is, amely a Reagan és a Bush kormányzat egyik prioritása volt. A CENTCOM rendszer biztosította az irányító, ellenőrző, a kommunikációs és a hírszerzési kapacitást. A rendszer képes az összes adat felhasználásával történő pontos helyzetfelmérésre. A Szaúd-Arábiában felépített támaszpont rendszerek nélkül a CENTCOM nem működtethető. De legalább ilyen fontos a rendszer szempontjából azoknak az amerikai szakembereknek a jelenléte, akik kellő felkészültséggel rendelkeznek e szupermodern technika kezeléséhez. A CENTCOM tehát az előfeltétele volt a Sivatagi Vihar hadműveletnek, és e nélkül a rendszer nélkül az Öböl-háború lényegesen hosszabb ideig tartott volna, és sokkal több anyagi és emberáldozatot követelt volna meg. Felmerül a kérdés, hogy miután közel 8 éven át támogatta a hivatalos Washington Szaddam Husszeint, végül is az idősebb George Bush kormányzata miért indított háborút korábbi védence ellen? S ha már megindította, miért nem fejezte be? Miért kellett 1991-ben Schwarzkopf tábornok csapatainak dolga végezetlenül visszavonulniuk Bagdad alól? Miért hagyták tovább szenvedni az iraki népet, ahelyett, hogy már akkor megdöntötték volna Szaddam Husszeint demokratikus rendszert bevezetve a diktatúra helyére?

A háttérhatalom irányítása alatt álló tömegtájékoztatás arról próbálta meggyőzni az amerikaiakat, hogy az Egyesült Államok az agresszor megfékezésére, Szaúd-Arábia megvédelmezésére, és Kuwait felszabadítására ment háborúzni a Perzsa-öbölbe. Az egész ügy úgy volt beállítva, hogy nemzetközi jogilag is megalapozott erkölcsi kérdésről van szó. Amerika a szabadság és a demokrácia élharcosa, és kész arra, hogy áldozatokat hozzon demokratikus eszméinek a védelmében. Az események menete azonban elgyöngíti ezeket a fennkölt szólamokat.

Az egyik valódi ok az volt, hogy a Bush kormányzatnak szüksége volt amerikai csapatok állomásoztatására Szaúd-Arábiában, hogy működtetni tudja a 200 milliárd dollárért létrehozott hipermodern védelmi rendszerét. Ez a regionális rendszer szerves részét képezi a világ globális katonai ellenőrzésének. Túlságosan értékes volt ahhoz, hogy a szaúdiak kezébe, és az ő kizárólagos ellenőrzésük alá kerüljön.

Szaúd-Arábia vezetői azért voltak hajlandók együttműködni az Egyesült Államokkal, mert rendkívül aggasztotta őket az a lehetőség, hogy esetleg a siita fundamentalista irániak jutnak regionális vezető szerephez, és ezáltal Szaúd-Arábia is az iszlám fundamentalizmus uralma alá kerülhet. Nagyon fontos szempont az is, hogy a térség két regionális hatalmi státuszra törekvő országa Irán és Irak közel egy évtizedig egymással háborúzott, és így kölcsönösen semlegesítette egymást. Amikor azonban a két ország háborúja békekötés nélkül véget ért, akkor Irak vált a veszélyesebb ellenféllé.

A "Sivatagi Vihar" okai

Az első Bush kormányzatnak tehát számos oka volt arra, hogy az Öböl-háborút megindítsa. A Sivatagi Vihar hadművelet mögött álló okokat így foglalhatjuk össze:

- Irak növekvő katonai hatalmának a megsemmisítése azért, hogy az amerikaiak által uralt Perzsa-öböl térséget ne tudja meghatározó módon befolyásolni.

- A Perzsa-öböl térségében található kőolaj ellenőrzés alá vétele azért, hogy az Egyesült Államok (pontosabban az Egyesült Államokat irányító nemzetközi pénzhatalom) diktálhassa a kőolaj világpiaci árát és ne az Öböl-menti államok. A kőolaj ellenőrzése lehetővé teszi a legfőbb gazdasági riválisok, az EU-ba integrált Németország és az ázsiai ipari óriás Japán, fokozottabb ellenőrzését. Japán kőolajszükségletének 90 %-át, Németország pedig a 75 %-át a Közel-Keletről szerzi be.

- Izrael aktív támogatása, amely elől egyetlen amerikai kormányzat sem térhet ki, az Izrael-barát amerikai lobby meghatározó befolyása miatt. Valamennyi elnök és törvényhozó rá van utalva a választások során az izraeli lobby pénzügyi és politikai támogatására. Izrael mindig is rivalizált Irakkal azért, hogy ki legyen a térség első számú katonai hatalma.

- A Sivatagi Vihar egyben megmutatta mekkora katonai hatalom az Egyesült Államok, és ez elrettentette a többi országot a régióban attól, hogy szembeszálljanak az Egyesült Államok, és az őt irányító nemzetközi pénzhatalom céljaival és jövőbeni terveivel.

- A Sivatagi Vihar lehetővé tette amerikai támaszpontok létrehozásával olyan geostratégiai helyzet kialakítását, amely még szorosabban az Egyesült Államokhoz kapcsolta Szaúd-Arábiát, Bahreint, az Egyesült Arab Emirátusokat és Egyiptomot.

- Az Öböl-háború leckét adott az iszlám és arab tömegeknek, hogy fundamentalista törekvéseiket tartsák távol a Perzsa-öböl térségétől.

- Lehetővé vált az Öböl-háború során olyan fegyverek kipróbálása, mint a Tomahawk Cruise rakéták, az F-117 lopakodó bombázók, és a rakéták elhárítására alkalmas Patriot rakéták. Ily módon bizonyítani lehetett: az amerikai fegyverek messze hatékonyabbak a korábbi szovjet fegyvereknél. Arra is vannak adatok, hogy amerikai részről az iraki katonákon kipróbálták a tudat befolyására alkalmas legújabb fegyvereket. Állítólag ezzel érték el, hogy az iraki katonák biztonságos bunkereikből előjöjjenek.

- Az Öböl-háború elősegítette az ENSZ felett gyakorolt amerikai hegemónia megerősítését. Az ENSZ az Öböl-háborúban teljes mértékben az amerikai érdekeket támogatta.

- Lehetővé vált Kuwaitban az erősen nyugatbarát uralkodóház és feudális arisztokrácia hatalmának a helyreállítása. A kuwaiti emír és uralkodó klánja hatalmas összegeket ruházott be a nyugati országokban, tehát hatalmon tartásuk elsőrendű nyugati érdek volt.

- Az Öböl-háború lehetővé tette, hogy az amerikai fegyverkezési ipar ismét lélegzethez jusson. Ezt az iparágat igen hátrányosan érintették a hidegháború befejeződésének a következményei, különösen a hadikiadások nagyarányú csökkentése. A Sivatagi Vihar eredményeként viszont számítani lehetett arra, hogy az Öböl-térségében fekvő országok is milliárdos nagyságrendben vásárolnak majd amerikai fegyvereket.

- Az Öböl-háború hatékonyan hozzájárult ahhoz, hogy a kibontakozó gazdasági visszaesésről és a növekvő szociális feszültségekről elterelje a figyelmet Amerikában. Az első Bush kormányzatnak ez a terve jól működött, mert megfelelő háborús propagandával sikerült az idősebb George Bush mögé felsorakoztatnia az amerikaiak 91 %-ának a támogatását.

- A győzelmes Sivatagi Vihar egyben az új világrend bejelentésére is jó alkalmat nyújtott. Lehetővé tette annak egyértelművé tételét, hogy a kétsarkú, bipoláris világnak vége, és helyébe az egyetlen hatalmi központból irányított világ lépett.

- A nagy technikai fölényt felmutató Sivatagi Vihar hadművelet hozzájárult az amerikai társadalmat gyötrő úgynevezett Vietnam-szindróma, vagyis a vietnami háborúban elszenvedett vereség lelki következményeinek a felszámolásához. Ezáltal az amerikai hadsereg ismét szalonképes lett a lakosság széles köreiben. Bush elnök köszönetét fejezte ki a katonáknak, amiért elűzték a bénító "Vietnam-kísértetet".

- Az Öböl-háború lehetővé tette igen jövedelmező szerződések megkötését Kuwait újjáépítésére. Az erre fordított 200 milliárd dollár 80 %-át amerikai vállalatok kapták.

- Az Öböl-háború elősegítette a hidegháború befejezésének a kiaknázását. A hidegháború következtében a Szovjetunió katonailag és gazdaságilag egyaránt válságba került. A Szovjetunió korábban Irak védőhatalma volt és egyben Bagdad legfőbb fegyverszállítója. Az Öböl-válság kitörésekor azonban már nem volt abban a helyzetben, hogy korábbi szövetségesét megvédje.

- Az arrogáns, önfejű Szaddam Husszein megalázása is fontos cél volt. A Szaddam Husszeinnek szánt csapások mindazokat figyelmeztették, akik az arab országokban, vagy a harmadik világban hajlamosak lennének az iraki diktátoréhoz hasonló magatartás tanúsítására. Az üzenet így szólt: az új világrendben minden politikusnak, aki makacsul ellenáll, számolnia kell az új rend vezető hatalmának a kemény ellenlépéseivel.

- Washington arab szövetségesei számára az Öböl-háború azt az üzenetet közvetítette, hogy válság esetén olyan ország feudális urai, mint Szaúd-Arábia, számíthatnak az Egyesült Államokra.

- Az Öböl-háború lehetővé tette azt a szokatlan fejleményt is, hogy arabok harcoljanak arabok ellen. Ez gyengítette az arabok közti szolidaritást, és az újkori történelemben ez volt az első eset, hogy arab nemzetek egymás ellen harcoltak. Az Öböl-háborúig a sémita arabok csak a mohamedán - de nem arab - Irán ellen viseltek háborút, illetve Izrael ellen, amely ugyan sémita, de nem mohamedán.

- Az Öböl-háború lehetővé tette az Egyesült Államok számára, hogy világrendőri szerepkört töltsön be és ezzel gyakorlatilag is érvényesítse világszintű hegemóniáját. Ennek üzenete elsősorban a lehetséges riválisoknak - Kínának, az Európai Uniónak és egy esetleg újból megerősödő Oroszországnak - volt címezve.

- Az Öböl-háború az utána bevezetett nemzetközi szankciókkal lehetővé tette Irak, és az iraki nép tartós nyomás alá helyezését. Ezzel Irak meggyöngült állapotba került. Folyamatosan rá lett utalva a nyugati hitelekre és ez által könnyebben ellenőrizhetővé vált kívülről. Az Egyesült Államokat irányító hatalmi elit ekkor már számításba vette az iraki rendszer egészének a lecserélését egy őt kiszolgáló kliensrendszerre.

- Az egy központból működő világkormányzat - a World Governance - program befejezését is meggyorsította a Sivatagi Vihar. Az új világrend lényege a világ egy központból történő kormányzása formálisan vagy informálisan. Egy ilyen globális kormányzat szavatolja a háttérhatalom érdekeit érvényesítő amerikai hatalmi elit számára a világpiacokhoz való korlátlan hozzájutást. Egy ilyen egy központból irányított világ lehetővé teszi a nemzetközi főhatalmat gyakorló pénzügyi közösség számára a világgazdaság irányításának monopolizálását. Az egy központból kormányozott világban már nem védekezhetnek az egyes államok nemzeti szuverenitásuk segítségével a Nemzetközi Pénzügyi Közösség döntéseivel szemben.

::::::::::-..........................

Husszein ennélfogva tizenhárom csomós kínzókötélen végezte, mint a nürnbergi perben halálraítélt "háborús bűnösök".
Még kutyább sors jutott Líbia ugyancsak "véreskezü" diktátorának Moamer Kadhafinak. Igaz, a szépfiú is terrorista volt, mint minden valamire való közelkeleti hatalmasság. Később azonban valahogy "szalonképe sítette" magát. Se szeri se száma azoknak a tudósításoknak, képeknek, amelyek a nyugati "demokráciák" vezetőivel. ezekkel a büdös disznókkal, folytatott kvaterkázásról számolnak be. Épületes történetét én is megénekeltem egy régebbi cikkben.

„Ami Egyiptomban történik, annak a bukását jelzi, ami 'politikai iszlámként' ismeretes” Bassár el-Aszad szíriai elnök

Allah Akbar!

A politikai Iszlám végnapjai?

A muszlimok kedvenc szlogenje a "Takbír", vagyis az "Allah Akbar" kifejezés, amelynek jelentése „Isten a legnagyobb”. A muszlim egyetértés körülbelül itt véget is ér. A folytatás ugyanis túl hosszú és túl bonyolult a jámbor szakállasok számára. Így szól. "Egyedüli Isten Allah és Mohamed az õ prófétája. Lá iláha ill Allah, Muhammad raszúl Allah." (Jobboldali kép.) A helyzet ugyanis az, hogy a próféta egyébként hüséges követői egymást ölik. Hogy van ez? Miért van ez?
A dologban sajátságos szerephez jut a muszlimok szentírása a Korán. Mint tudjuk az analfabétának is mon dott  Mohamed az iszlám hagyomány szerint 23 éven át folyamatosan, részletekben kapta meg Allah kinyilatkoztatásait Jibril (Gábriel) arkangyal közvetítésével, szóban. A hallottakat közölte tanítvá nyaival, amelyeket ezek csontokra, pálmalevelekre jegyeztek le. Mások szerint a próféta valójában iskolázott kereskedő volt, aki olvasta és ismerte a főbb zsidó és keresztény szent iratokat és tanítá sokat, de arra tényleg nem volt ideje, hogy s.k. leirja azt a sok mindent, amivel Gábriel 23 évig nyomta az agyát. Tudjuk, keresekedett, gyermekeket nemzett, hadakozott, Mekkából - Medinába futott, stb. Mindegy! Összegyült egy Koránra való szöveg. A Korán olvasva nem könnyen értelmezhető, de azt mondják, hogy szavalva - énekelve (recitálva) érthetővé válik... Ezt viszont én nem értem. Az ének legnagyobb kihívása az emberi értelemnek, szöveg érthetősége kapcsán. Házy Erzsébet pl. nagy énekesnő volt, viszont soha egyetlen szót sem értettem az áriáiból. De hagyjuk.
A Korán szúrákra tagozódik és mindjárt az első így szól
1. Dicsőség Allahnak a Mindenségek Urának,
2. A Mindenhatónak és Könyörületesnek,
3. Az Itélet Napja Birtokosának.
4. Hozzád imádkozunk és Hozzád fordulunk menedékért,
5. Vezérelj minket "az" egyenes ösvényre...
A napnál világosabb, hogy csak egy (!) ösvény van és az egyenes vonalvezetésü. A Muszlimok nem vitatják a Korán  egyetlen bötűjét sem. Ez azt jelentené, hogy az egyetlen egyenes úton követik Allahot? Egy frászt jelenti! Mint fentebb írtam egymást öldösik - Allah nevében és dicsőségére. Hogy van ez?
Egy muszlim - ha élve születik - vagy siíta, vagy szunnita lesz. Tertium non datur. Miben különböznek egymástól? Ki hinné, hogy Mohamed utódlásának felfogásában. Az utódlás rendjét ugyanis nem szabályozza a Korán. Gábriel nem súgott, próféta is megfeledkezett róla. Legalább Allahnak eszébe juthatott volna. Ez a slendriánság egyenesen felfog hatatlan. Tudjuk, nálunk mekkora balhé lett a hatalomnak a szeniorátus, ill. a primogenitura szabályai szerinti öröklésé ből. (Többszáz évig tartottak a királygyilkosságok, amig ki nem halt az Árpádház.)

A szunniták szerint, mivel Mohamed nem jelölt ki utódot és nem szabályozta az utódlást, az utódválasztás joga a muszlim közösségé, akik nyalván a legjámborabb, legistenfélőbb muszlimot állítják a közösség élére, Isten akaratát valósitva meg ezáltal. Ezt vallják a szunnitáknak tekinthető harmadik szekta tagjai a háridzsiták is.

A siíták ezzel szemben feltérképezték Mohamed népes családját és úgy döntöttek, hogy egyedül Ali (Mohamed unokatestvére és veje) és felesége, Fátima leszármazási vonalát (vérvonalát) ismerik el jogosnak. A választott utódokkal a kalifákkal szemben Ali leszármazottai Mohamed "igazi" utódai.  A vér szerint igazi utód (az imám) spirituális szellemi örökös, az az istentől átöröklött tudás hordozója és mint ilyen csalhatatlan.
[Ez a misztikus felfogás ép ésszel ugyanúgy felfoghatatlan mint a homousion és a homoiusion "keresztényi" értelme zése. Az "ortodox" katolikusok szerint az atya és a fiú egylényegüek (homousion) és a szentlélekkel együtt alkotják a szentháromságot. Ez a szellemi gubanc az emberi értelem számára megfejthetetlen. Nem is kell megfejteni, hinni kell...Az ariánusok szerint a fiú (Krisztus) az atya teremtménye (homoiusion), akit saját képére alkotott, mint az embereket általában. Ez a variáns már emberközelibb lenne, de hirdetőit mint "eretnekeket" ezrével égette a keresz tényi szeretet.]  
Allah követőinek 87-90 %-a szunnita, 10-13 %-a siíta, 1-3 %-a háridzsita. Amiben különböznek, arról szóltam. Amiben egyformák, az a "szent" meggyőződésük, hogy ők és csakis ők járnak azon a bizonyos egy, széles úton.

A továbbiak szemléltetéséhez egy mappát illesztek ide, amely a muszlim országok elhelyezkedését mutatja a számunkra most érdekes közelkeleti és északafrikai térségben.



A térkép világosan tükrözi, hogy a szunnita államok tengerében a siíták (Irak - Irán) szigeteket képeznek csupán. Természetesnek tünhetne, hogy a szunnita államok "szent háborút" viselnek a siíta államokkal szemben úgy, hogy egy szólamban kántálva a Koránt, lépést tartva, egyirányba menetelnek. Dehát nem ezt teszik!
Az iszlám államok története szerfölött bonyolult és szerteágazó. Részleteiben, főleg országonkénti bontásban tárgyalni lehetetlen. Ezért jellemző példák segítségével csupán vázolni próbálom az eseményeket és azok hátterét.
Ha valaki történetet ír, meg kell határoznia kiinduló pontját. Én is ezt teszem. A baloldali képen Hitler és a jeruzsálemi főmufti Huszeini látható. Vajon miről cseveghettek? Szerencsére nem kell találgatnunk. Őfőmuftisága világosan summázta saját 'mein kampfját'. "Küzdelmem céljai világosak: először is szünet nélkül harcolok a zsidók ellen, s ennek a harcnak része az úgynevezett palesztinai Zsidó Nemzeti Otthon elleni küzdelem, mert a zsidók itt akarnak felállítani egy központi kor mányzatot saját gonosz céljaik érdekében, és hogy véghez vigyék a világ kormányainak és más népeknek kárára folytatott pusztító és romboló terjeszkedésüket." Azt gondolom, e manifesztum, minden mondata, szava, sőt betűje is teljesen világos: Palesztina azért kellett a zsidóknak, hogy ott építsék ki a világhódítás vallási, faji, gazdasági, katonai, stb. bázisát. Mindaz amit Herzl a zsidó államról írt merő porhintés. 
Ebben a cikkben azt próbálom felvázolni mennyiben sikerült a mufti által felvázolt "pusztító és romboló terjeszkedés" és ebben milyen szerep jut azoknak a tévutaknak amelyeken Allah követői botorkálnak.
Palesztina könyörtelen zsidó gyarmatosításának rémtörténeteivel tele van a pince és a padlás, az enyém is. Azért hadd ajánljam figyelmükbe "Harc Jeruzsálemért" c. írásomat amelynek beszédes ábrája a baloldali történelmi térkép, a palesztin holokauszt térképe. Ám a zsidók nem csupán "otthon" terjeszkedtek, hanem szomszédaik rovására is. 1967-re Izrael "honvédő háborúkkal" meg szállta Ciszjordániát, bekebelezte Jeruzsálemet, megszállta a Golán fennsíkot, a Gázai övezetet és a Sinai félszigetet. Utóbb a Gázai öve zet "független" státust kapott, a Sinai félsziget pedig visszakerült Egyiptomhoz. A Palesztinába irányuló zsidó beszivárgás, majd az 1948. május 14-én megalakult zsidó állam története a szomszéd nép ek ellen vívott szüntelen írtóháborúk története, amelyeket itt és most nem tárgyalok.
Ami a Közel keletet és Észak Afrikát illeti le kell szögezni, hogy ez a térség a rabló imperialista hatalmak, főleg Amerika - Anglia - Franciaország, ugyancsak gyilkos vetélkedésének tárgya a térség fölötti uralom és a nyersanyagkincsek megszerzéséért. E gyarmati háborúkat sem ábrá zolom, de meg kell említeni egy sajátosságukat. A legújabb kor erőviszonyai úgy alakultak, hogy a "domináns dögevő"Amerika lett. Anglia és Franciaország csak a megmaradt koncért viaskodhatnak. Amerika viszont időközben totális zsidó irányítás alá került. Mindezek folytán mára beteljesült a főmufti jóslata: a más népek kárára folytatott "pusztító és romboló terjeszkedés"karmestere a nemzetközi zsidóság, ill. Izrael.
A kérdést csak ezen összefüggés szem előtt tartásával lehet értelmezni. Minden más, pl. vallási szempontu, megköze lítés hibás eredményt szül.

Most azt vegyük szerbe - számba, hogy az "iszlám államok" mennyiben értették meg korukat és mennyiben tudtak, ill. próbáltak megfelelni kihívásainak.
Kézenfekvő, hogy legalább kétfrontos háborút kellett (volna) megvívniuk: felszabadító háború a gyarmatosító tőké sekkel szemben, plusz vallási háború a világuralomra törő cionizmus ellen és mindkettő a lehető legszorosabb, ill. leszélesebb szövetségben a "testvéri" muszlim államokkal.
E követelményrendszernek messzemenően nem felel meg az iszlám dzsihád szemlélete, ill. gyakorlata. "A világ a muszlimok felfogása szerint két részből áll: Az iszlám hatalom földjét (dár al-iszlám, azaz az ’iszlám háza’) a hadműveleti területekkel (dar al-harb, ’háború háza’) állítja szembe. Az előbbiben az iszlám törvényei érvényesülnek, az utóbbit hitetlenek lakják. A hagyományok szerint a dzsihád kötelezettsége addig tart, amíg mindkét világban azonos iszlám jogrendszer és muszlim hit nem uralkodik.". A "hadmüveleti területen" kell csupán alkalmazni az öt fajta dzsihád közül az ötödiket, amely "dzsihád a kard által (dzsihád bi-sz-szajf): szent háború vagy felfegyverkezett harc az isteni úton."
Ami a "politikai iszlámot" illeti, ennek létezésére Asszad fenti nyilatkozata hívta fel a figyelmemet. Mielőtt belemerültem volna a téma tanulmányozásába már eleve feltételeztem, hogy a politikai iszlám és a dzsihád között összefüggésnek kell lennie. Van is.
Egy érdekes könyvre bukkantam, Szálkai Kinga: "Politikai iszlám Alternatíva Közép-Ázsia számára?" címen.
Gyanútlan olvasóim talán nem is sejtik, hogy a szánktól elragadott nemzeti jövedelemből mennyi pénz jut zsidó érdekeket szolgáló "tudományos alapkutatások" céljára. Ennek csak egy példája a szép és kivánatos Heller Ágnes szponzorálása. A kis ravasz Kingácska is a volt Szovjetunióból kiszakadt, Oroszország "lágy alfelén" elterülő iszlám államocskákról morfondírozik... "A politikai iszlám az iszlám politikai célokra való felhasználása egyének, csoportok és szervezetek által. Fő célkitűzése, hogy politikai válaszokat adjon napjaink társadalmi kihívásaira egy olyan jövőkép segítségével, amelynek alapjait az iszlám hagyományból kölcsönzött, újraértelmezett tanítások alkotják. ... Ez a komplex keretrendszer lehetővé teszi az iszlám számára, hogy megoldást kínáló alternatívaként jelenjen meg olyan helyzetekben, amikor hatalmi vákuum alakul ki, az állam nem képes ellátni feladatait, vagy a társadalom tagjai olyan akadályokkal kényszerülnek szembenézni, amelyek meggátolják érdekeik érvényesítését. Ez az! A hatalmi vákuum. Vákuum ami akkor keletkezik, ha a zsidó termeszeknek sikerül szétrágniuk és összeomlasztaniuk egy - egy államot, államszövetséget, vagy államcsoportot. A zsidók fixa ideája, hogy Oroszországot, a körötte kialakitott vákuum "feltöl tésével" lehet bekeríteni és térdre kényszeríteni. Putyin viszont nem szereti a vákuumot (horror vacui), de ez egy más történet.

A téma szempontjából azonban nem az az eszmei zürzavar veszélyes, amelyet Újlipótvárosból gerjesztenek, hanem az, amely az "iszlamisták" fejében uralkodik.
Még valamit előre kell bocsájtanom. A nyugati imperialisták a muszlim országok elleni harcukat - a New World Order dogmatikája jegyében - kétfajta ürüggyel vivják. Vagy tömegpusztító fegyverek birtoklásával, ill. erre való törekvéssel vádolják a célbavett államot, vagy azt állítják, hogy elnyomja a népet. Ezen a két jogcímen exportálnak más országok ba biztonságot és demokráciát dróngyilkosságokkal, fürtös, kazettás és foszforbombákkal, gyilkos kommandóakci ókkal, tüzérségi és légicsapásokkal, stb.
E csapásokkal szemben a megtámadott országok azért tehetetlenek, mert nem ismerik Huszeini főmufti téziseit, vagy nem ismerik el annak általános érvényét. Kár...
Bizonyítson egy eklatáns példa Szaud Arábia példája. A baloldali képen látható disznófejü nagyúr Abdulláh bin Abd al-Azíz Ál Szaúd, az ország jelenlegi királya. A jobboldali ugyanő, legkedvesebb barátjával a gyilkos niggerrel Obamával. Itt nem baj, hogy "A szaúdi állam abszolút monarchiaamelynek legfontosabb intézménye, maga a Szaúd dinasztia, amelyben a hatalom férfi ágon öröklődik. Az ország nak nincs alkotmánya, sem választott kormánya (nem tartanak általános választásokat), így ezek hiányában a királyi jogkört hivatalosan nem korlátozza más, mint az iszlám szent könyve a Korán, amely betölti az alkotmány funkcióját, és az iszlám jogrendje, a Saría. Az országban a pártok működése tilos." Érdekes jogintézmény ez a Saria. Az Amnesty International folyton nyivákol miatta. "Ann Harrison, a szervezet közel-keleti regionális igazgatóhelyettese nyilatkozatában arra szólította fel a hatóságokat, hogy ne hajtsák végre a tervezett ítéletet.Az Amnesty International szaúdi sajtójelentésre hivatkozva számolt be arról, hogy a 24 éves Ali al-Kavahirt a közelmúltban gerincének megbénítására ítéltek. A vád az volt ellene, hogy tíz évvel ezelőtt egy barátját háton ütötte, aki ennek következtében gerincbénulást szenvedett. A bíróság az iszlám jogrend, a saría rendelkezésére hivatkozott. Ennek lényege, hogy a tettesnek ugyanazt kell elszenved nie, amit áldozatának."
Mindez marha jó vicc a következők miatt. A Heti Válaszban olvasható. "Súlyos fotók: Ötcsillagos „börtönökben” tartanak fogva gyilkosokat Ötcsillagos luxusban „rehabilitálják” a terroristákat A szobák abszolút komfortosak, melléjük szauna és edzőterem dukál, olimpiai előírásoknak megfelelő úszómedence és mozi. Ám ezek a luxuskörülmények nem luxusszállodában adatnak, hanem börtönben az Al-Kaida terroristáinak. A rehabilitációs program nem teljesen sikeres. A börtönből szabadultak tíz százaléka ugyanis bizonyíthatón visszatér valamelyik terrorista sejthez, sőt, a luxus-átnevelés után némelyiküknek még a presztízse is megnő a terrorcsoportok szemében. A kilencven százalék viszont tényleg visszatalálni látszik a normális életbe. Igaz, ehhez a szaúdi kormányzat anyagi segítséget is nyújt nekik: havi hétszáz dollárnyi stipendiumot folyósít, aki igényt tart rá, még autót is kap, és a nőtleneket szép summával – húszezer dollárral – bátorítják a házasodásra. Ráadásul az esküvő minden költségét is a kormány vállalja magára." Mindezekhez talán hozzá se kellene tennem, hogy Sziria törvényes kormányának legveszélyesebb "ellenzéke" az a többszáz Al Kaida harcos, akiket Szaud Arábiából "kiszoritottak" és Törökországon keresztül exportált, Szaud Arábia által gyártott, vagy vásárolt fegyverekkel fegyvereztek fel. Bocsánatot kérek, de erről egy népi szlogen jut eszembe: "nem szarunk a kútba, csak a kávájára, aztán onnan belekaparjuk..."
Most pedig lássuk, miért sikertelen a politikai és vallási bambaság, ami az iszlám államokat jellemzi a tiszteletre méltó kivételek mellett.
A szekularizáció úttörője Kemal Atatürk Törökországa volt. Ezt a témát "A világi államokról" szóló írásomban tárgyaltam, [de mivel kissé túldimenzionáltam a dolgot nyilván kimerítettem olvasóimat és persze önmagamat is...] Atatürk volt az aki az iszlámot sebészi módszerrel metszette ki az ország testéből.
További jellemző példa épp Iráné... Jó régen körbejártam már ezt a témát is "A jövő fenyegetése, reménye Irán?" c. írásomban [2008.07.20]. A lényeg lényege, hogy demokratikus (!) választások útján egy Mossadegh nevü úriember lett az ország elnöke, aki államosította az olajipart. Az eredmény: brit haditengerészeti blokád, CIA ügynökök tömeges bevetése, a hadsereg lázadása és Reza Pahlavi sah a hírhedt Sabak titkosrendőrségre támasz kodó több évtizedes rémuralma, amit Khomeini iszlám forradalma döntött meg. [Irán most saját olajának bevételeiből szuperfegyvereket gyárt Izrael, és Amerika ellen...]
Nem mellesleg szólván Mossadeghet a Time az év emberévé választotta, akárcsak korábban Hitlert...
Egyiptomban "Nasszer az 1948-49-es első arab izraeli háborúban elszenvedett vereség hatására fiatal tiszttársaival létrehozta a Szabad Tisztek Bizottságát, majd 1952-ben Mohamed Nagib mellett vezetője volt a népfelkeléssel támogatott katonai puccsnak, amely során elűzték a népszerűtlen, gyenge kezű, Londonhoz hű I. Faruk királyt." Ha ezzel megelégedett volna... De nem. "Igyekezett terjeszteni a forradalmi eszméket, és ezzel nem csak a szomszédos országokban okozott nyugtalanságot, hanem az európai hatalmak afrikai gyarmatain is. Az arab nép modern történetének egyik fordulópontjaként 1956-ban nyíltan szembeszállt a hagyományos gyarmat birodalmakkal, és államosította a brit-francia magánkézben levő Szuezi-csatornát, hogy annak bevételeiből teremtse elő Egyiptom korszerű fejlődésének alapjait. A pénzből akarták felépíteni a Níluson az Asszuáni-gátat és vízierőművet, e létesítményektől jelentős mezőgazdasági, ipari fejlődést reméltek." A nyugati álság miatt persze hogy kitört 1956-ban a "szuezi válság" és az angol - francia hadak megtámadták Egyiptomot. Ennek ellenére 1958-ban Sziriával együtt sikerült létrehozni az Egyesült Arab Köztársaságot, amelynek sorsát az döntötte el, hogy "1967-ben az ún. hatnapos háborúban az izraeli haderő súlyos vereséget mért Egyiptomra és Szíriára, megszállta a Sínai-félszigetet és a Golán-fennsíkot. Ez a vereség vetett véget Nasszer arab országokat egy szövetségbe olvasztó törekvéseinek." Temetésén ötmillió ember gyászolta. Mindhiába, mert utóda egy áruló lett, Anvar Szadat személyében, akit a hadsereg egyik alakulata likvidált egy ünnepségen. Egyiptom pedig visszasülyedt az "iszlám" gyarmati államok "testvéri közösségébe".
13.07.14-i frissítés.Friss hírek (éppen) egyiptomból! "Egypt’s public prosecutor’s office has begun investigating complaints against ousted president Mohamed Morsi. The former head of state is accused of spying, inciting the killings of protesters, and damaging the economy. Az egyiptomi ügyészség megkezdte az elűzött elnökkel Mohamed Morsival szembeni panaszok kivizsgálását. Az egykori államfőt  kémkedéssel, tüntetők elleni  gyilkosságokra uszítással, és gazdasági kártevéssel vádolják. "

"Apart from Morsi, eight other Muslim Brotherhood leaders are being investigated – including Supreme Guide Mohamed Badie. The accused are expected to be questioned in the coming days, according to the public prosecutor’s office. Details of those who made complaints were not revealed. It was announced earlier this week that Badie and several other Brotherhood officials already face charges of inciting violence, though most of them have avoided arrest. Eltekintve Morsitól,  a Muzulmán Testvériség nyolc vezetőjének ügyét is vizsgálják - így a felső vezető Mohamed Badie ügyét is. Ez vád várhatóan megkérdőjelezhető a következő napokban, az ügyészség szerint. A panaszok ugyanis kevés konkrétumot tartalmaznak. A hét elején olyan bejelentések történtek, hogy Badie és számos más Testvériség tisztviselő erőszakra uszítanak, bár közülük a legtöbbnek sikerült elkerülni a letartózta tást."
Ha nem tévedek, az "Arab Tavasz"új  irányba fordul. A zsidó - amerikai elnyomástól szenvedő népek lassan kezdenek ráébredni, hogy "Egyházukat" ugyanúgy megrohasztotta a zsidóság, mint a Római Katolikus Egyházat. Ennek legjellemzőbb példája Szaud Arábia; amely egyfelől a szunnita iszlám fellegvára a szent kába kővel és a pompázatos mecsetekkel,- másfelől a zsidó - amerikai gyarmatosítók első számu cinkosa a közelkeleti és észak afrikai népek felszabadító mozgalmai elleni harcban. Egyiptom is a szunnita iszlám kétarcúságá nak jelképe. Mint Mohamed Badie [akit a legújabb hírek szerint mégis elkaptak].  Egyiptom pedig, Morsi "iszlamizációs" programja révén, nagy lépéseket tett a Szaud Arábiához történő áruló felzárkózás irányába. Remélem, a tizenhárom csomós köteleket már fonják az Morsi és a "Testvériség" főkolomposai számára.
Egyiptomnak és a többi "iszlám" államnak pedig dönteniük kell a "merre tovább" kérdésében. A választás tulajdonképp egyszerü. 1.) Egyházi, vagy világi legyen az új állam? Vannak követhető példák. A törököknek Kemal Atatürk, az egyiptomiaknak Nasszer, a Libiaiaknak pedig Kadhafi (aki ugyan kissé ellentmondásos egyéniség, de ez nem olyan nagy baj, ahogy most Horn Gyula esetében látjuk). 2.) Kapitalista, vagy szocialista legyen e a társadalom, ill. a gazdaság? A válasz nem lehet kétséges. A nemzeti szocializmusé a jövő.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2013.07.27-i frissítés
A kocka el van vetve, Egyiptomban is. Ki hitte volna? [Én hittem...] "Legalább hetven ember életét vesztette szombat reggelre Kairóban, a hadsereg által megbuktatott Mohammed Murszi elnök hívei és ellenfelei közötti összecsapásban. A hadsereg is beavatkozott az utcai harcokba. Az al-Dzsazíra szerint a halálos áldozatok száma 120 is lehet a Raba al-Adauija kairói mecset előtt tartott tiltakozó virrasztás során kelt összetűzéseknek.A Muszlim Testvériség szóvivője, Gehad el-Hadad 70 halottról számolt be, megjegyezve, hogy a végső szám, a rengeteg sérült ismeretében sokkal magasabb is lehet. 'Nem sebesülést akarnak okozni, céljuk a gyilkolás' – mondta az éles lőszereket is bevető hadsereg fellépéséről a szóvivő." Egyiptomban alakul a "sziriai helyzet". A "demokratikus ellenzék" azaz Murszi és a Muzulmán Tetvériség Egyiptomra uszítja az Al Kaidát, az izraeli, amerikai, angol és francia halál-kommandókat. Ezt csak a hadsereg képes megakadá lyozni és csak úgy, hogy kiírtja az "iszlám" fekélyt. Hányan lehetnek a szunnita hazaárulók? Százezren biztos nincsenek. A mérleg tehát kedvezőbb lehet mint Sziriában. Azzal a nem lényegtelen különséggel, hogy a százezer áldozat döntő többsége a lakosság soraiból kikerült ártatlan áldozat.
A szekuláris Egyiptom, a Nasszer által megálmodott Egyiptom, vérben születik, de nem ártatlanok, hanem vallási eszelősök vérében... Kiírtják Allah izrael és amerikabérenc híveit.  Micsoda különbség. A katonák keze nem remeghet!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2013.08.05-i frissítés.Nem titkolom, a totális leszámolás rendíthetetlen híve vagyok, különösen a politikában... A fenti frissítésben úgy vélekedtem, hogy Allah izrael és amerikabérenc hiveit mindenekelőtt likvidálni kell. Aztán majd ráérnek a tovvábbi tennivalókon töprengeni.
Az Oroszország Hangjában most egy cikk jelent meg, amelynek szerzője "törvényes forradalomról"fantáziál. Ez tévút, mert törvényes forradalom nincs. Ebben a kérdésben meggyőződéses leninista, sőt Lenninnél is leninistább leninista vagyok.

A cikkből tudjuk, hogy Egyiptomban forradalmi tömegmozgalom bontakozott ki. "A Tamarrrod (lázadás) fiataljait – életkoruk dacára – a  'második egyiptomi forradalom atyjainak' tartják. Ők voltak azok – egyetemisták, aspiránsok, fiatal szakemberek -, akik június 30-án (Mohamed Murszi hatalomra jutásának első évfordulóján) átfogó kampányt kezdtek lemondatására. A Tamarrod akkor 22 millió aláírást gyűjtött össze a Murszi lemondását követelő felhíváshoz. A mozgalom lett annak a sokmilliós résztvevőjű menetnek a szervezője, amely június végén és július elején tiltakozó akciókat szervezett a Muzulmán Testvériség politikája ellen. Lényegében ezek a tiltakozómenetek lettek Murszi és hívei hatalomból való kiszorításának prológusai. De kedves naív forradal márok! Hát nem tujátok, hogy egy MOSZAD - CIA kettős ügynöknek ez smafu? Forradalmatokhoz a hadsereg kellett, hisz a hatalom a puskacsövekből ered. Ezért hülyeség, hogy "A fegyveres erők a nép mellé álltak. Nagyon fontos ez, mert így sikerült elkerülni a vérontást. Most a Muzulmán Testvériség ezt „katonai puccsnak” nevezi: ők nem értik mi is az a katonai puccs." A hadsereg nem mellétek, nem is a nép mellé állt, hanem (szerencsére) tőletek függetlenül, önállóan cselekedett. Remélem ezt teszi a jövőben is. Erre szükség is van. "Az egyiptomiak ugyancsak nem fogadják el azt a szerepet, amit most Anne Patterson, kairói amerikai nagykövet játszik. Az egyiptomiak megpróbálták őt nemkívánatos személynek nyilvánítani, és kiutasítani az ország területéről. Szennyes játékot játszik a szó valódi értelmében, mert segíti a Muzulmán Testvériség mostani terrorját. Rabi al-Adavija mecsetnél folyik (itt gyülekeznek a Muzulmán Testvériség hívei), nem tekinthető békés akciónak. Ez olyan góc, ahol a Testvériség számos vezetőjét rejtegetik, azokat, akiket konkrét bűntények elkövetése miatt keres a főügyészség. Ők ezt a helyet bázisként használják a terrorakciók előkészítéséhez." Lám, a helyzet teljesen világos. De mi a ti receptetek? "A jelenlegi szembenállásból csak egyetlen kivezető út van: le kell tartóztatni és el kell ítélni azokat, akik táma dásokat intéznek állami létesítmények ellen, akik jogcím nélkül tartanak fegyvert." Tényleg egyetlen kivezető út van, de nem az általatok képzelt út. A hadseregnek megsemmisítő (!) csapást kell mérnie a fegyveres terroristák állásaira, majd a "tüzet szüntess" parancs kiadása után számba kell venni a halottakat. Slussz! Évekig tartó pereket akartok a nyugati sajtó által szentté avatott vádlottakkal?  Erre nincs időtök...
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2013.08.17-i frissítés
Újabb tájékoztatási gaztett. A tettes ezúttal (is) a Kuruc Info. Az áldozat az olvasó és maga az író Hering József Izrael egykori katonája. Az Infon nem csodálkozom, Jóskán annál inkább.
Cikke az egyiptomi hadsereg által elkövetett gyilkosságokat kárhoztatja, az iszlamista lázadókat siratja. A "Nyugattal és Izraellel kokettáló, mondjuk ki nyíltan, áruló Huszni Mubárak elnök megbuktatása után a mozgalmat és politikusát, Mohámmád Murszit az egyiptomiak nagy többsége beszavazta a hatalomba." Murszi Támogatója a Muszlim Testvérek Mozgalma, amely Hering szerint mindössze fundamentalista. A valóság az, hogy ez az egyik legsötétebb társaság még ebben a műfajban is. Egy apró példa.  "Az 1930-as években olyan szíriai diákok alapították a Szíriai Testvériséget, akik az egyiptominak már tagjai voltak. Szíriában a Testvériség főszerepet játszott az 1963-ban hatalomra kerül ő Baath Párttal szembeni ellenállás megszervezésében. A konfliktus fegyveres harccá fajult, és egészen 1982-ig eltartott. Ekkor a katonaság leverte az ellenállókat, azóta a Testvériség nem játszik aktív szerepet a szíriai politikai életben. Az utóbbi időben reformista tanokat követ, és a plurális demokráciáért küzd." A beszivárgás, a befogadó társadalom elleni összeesküvés, majd a gyilkos fegyveres harc a "testvérek" bevett módszere. No meg a kaméleont is megszégyenítő sokarcúság.  A HVG, amely ugyebár nem egy szélsőjobbos orgánum, sokkal tisztességesebben tájékoztat az események lényegéről és hátteréről. "Egyiptom lehet az új Szíria - Nem sokkal a korábban békés ellenállást hirdető Igazságosság és Szabadság Pártja, a Muszlim Testvériség politikai szárnya 'a forradalmat elrablók' elleni felkelésre buzdította híveit, egyben felkérte 'a világ minden szabad emberét', hogy avatkozzon közbe 'egy újabb tömegmészárlásnak, egy újabb Szíria kialakulásának' a megakadályozása érdekében". Ezt mondják, miközben újabb Sziriát csinálnak Egyiptomból. Heringnek tudnia kell(ene), hogy Murszi ugyanolyan izraeli ügynök mint török barátja Erdogan. Megin csak egy villámpélda. "Muhammad Murszi egyiptomi elnök egy,  a Kairóban látogató Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnökkel tartott közös sajtóértekezleten bejelentette, hogy közvetítése Izrael és a Hamasz között sikerrel kecsegtet, és hamarosan létrejön a nemzetközi tényezők által biztosított tűzszünet.Izraeli részről igazolták a felvett érintkezés tényét, egyebet nem. Forrás Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió BÉT adója; Ynet hírportál."Még annyit. Jóska! Én becsületes zsidó létemre szégyellnék a Kuruc Infonak írni. Hidd el, nem egy kóser társaság...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mivel lentebb Libiáról is szó lesz, nem fölösleges emliteni, hogy egy másik "szabad katonatiszt" Kadhafi nagy tisztelője és követője volt Nasszernek és politikájának.
Érdekes lehet a siíta Irak és Irán közelmultját is felemlíteni. Irakban siíta többség van. Szaddam Husszein hatalmát mégis a szunnita kisebbségre alapozta; de amiatti aggodalmában, hogy a többségi siíták ellenkezni fognak, megtámadta a homogén siíta Iránt. A nyolcéves háborúnak nem volt nyertese, embervesztesége kb. 1.500.000 főre rúgott.
Irakban Szaddam Husszein "szekularizált" államot (!) akart létrehozni. Ezért, vagy másért, ő lett a 2001 szept. 11-i merénylet után életbe léptetett új amerikai világrend második számú célpontja (Afganisztán után). Azzal vádolták, hogy vegyi és biológiai fegyvereket fejleszt és az Al Kaidával cimborál. A fegyvervád hamisnak bizonyult. Ha pedig Al Kaida, amerikai zsoldban (!) álló terrorszervezet lévén, Husszein szárnyai alá bújt, amerikai utasításra tette - azért, hogy háborús ürügyet provokáljon. Husszein tizenhárom csomós amerikai kötélen végezte. Az amerikai dögevő, mérhetetlen szenvedést és rombolást okozva, végül kénytelen volt kioldalogni Irakból. Irak sokat szenvedett arab népe pedig a minapi ellenség a perzsa Irán mellé áll. Tanulságos eset...
Érdekes módon ha egy amerikai, izraeli, angol, vagy francia politikust látok gyakran eszembe jut ez a kötél. Hátha...

Most egy idő és térugrást kell tennünk az "Arab tavasz"  irányába.  Az ügyben érintett országokat a térkép mutatja. Pontosabban szólva Tunézia, Algéria, Jordánia, Egyiptom, Jemen, Líbia, Szíria és "más arab államok" értendők ide. E más államok címszó alatt lapul a zsarnoki Szaud Arábia, ahol "2011. január 21-én egy eddig azonosítatlan 65 éves ember gyújtotta fel magát és halt meg Dzsizán Samtah falujá ban. Ez volt az első példa arra, hogy valaki a király ságban felgyújtotta magát." Slussz. A többi ország ban többé - kevés bé véres forradalmakat robbantottak ki az "elégedetlen népek", akiknek "jogos" harcát külföldi terrorkomman dók és a NATO légiereje támogatta.
Számomra teljesen világos, hogy az "Arab tavasz" a CIA, a MOSZAD, az angol MI6, a francia DGSE és a NATO legnagyobb szabásu felforgató hadmüvelete volt a közelkeleti és északafrikai térségben, a XXI században.  Ma viszont azt látjuk, hogy visszafelé sül el a puska mindenütt, ahol a ravaszt az emlitett szolgálatok meghúzták.
Az "Arab tavasz" első felvonásának eseményei országok szerinti bontásban pontosan követhetők a fenti linken.
Itt és most csak a libiai és a sziriai eseményeket kivánom kommentálni.
Libiában 1969 óta virágzott Muammar Kadhafi diktatúrája. Kadhafi ugyan terrorista volt, de miután megbombázták fő









hadiszállását, megszelidült és úgyszólván szalonképessé vált. A nyugat krémje: Berlusconi, Blair, Sárközy, Obama parolázott vele. 
Akkor hát miért kellett utólag meghalnia, ráadásul "így"? Halála igazolja, milyen aljasok azok az alja emberek, akik a "nyugati demokráciákat" irányítják.
A "hivatalos mese" így szól. "2011 februárjában a tunéziai és egyiptomi forradalmi eseményeket követően Líbiában tiltakozás kezdődött a Kadhafi 1969 óta fennálló diktatúrája ellen, aki ritka brutalitással lépett fel a fegyvertelen tüntetők ellen: katonái és Afrika más területeiről toborzott zsoldosai vérengzésbe kezdtek és terrorista módszerekkel igyekez tek visszaszerezni az ország feletti irányítást. Ennek ellentmond - többek között - Kadhafi Obamához intézett drámai üzenete amely a következőket tartalmazza. [Kadhafi szerint az Libia az al-Kaidával áll szemben, amely Algérián, Mauritánián és Malin keresztül szivárgott be országába.] "Te mit tennél, ha azt látnád, hogy amerikai városokat kaparintanak a kezük közé fegyverrel? Te mit tennél? Hadd kövessem a példádat!" Maga a HVG közli "Dzsihádistákat küldött Líbiába az al-Kaida terrorszervezet, akik már megkezdték a csapatépítést az országban - írja internetes oldalán nyugati terrorelhárítási tisztviselők értesüléseire hivatkozva a CNN amerikai hírcsatorna." Más helyen olvasható, hogy "A rezsim a lázadókat az Al Kaidához kötődő nemzetközi terroristáknak tartotta. Független források valóban megerősítették az Al Kaidához köthető szervezetek, és külföldi zsoldosok megjelenését a lázadók között." Ők azok a "fegyver telen libiai tüntetők" akikre hivatkozással a Nyugat a demokratikus értékek védelmében fellépett. Meg még egyéb vaj is volt Kadhafi fején [amiről írtam én is korábban] "A 'polgári lakosság védelmének' ürügyén az Egyesült Államok és a NATO megtámadta Líbiát és minden erejével azon van, hogy az ország vezetőjét eltávolítsa pozíciójából. Természetesen merő véletlenségből, Líbia az egyik legnagyobb olajtermelő hata lom Afrikában. Azt talán nem mindeni tudja viszont, hogy nem sokkal a támadás megkezdése előtt Kadhafi elhatározta az arany dinár, azaz egy egységes afrikai valuta bevezetését, ami helyettesítette volna a dollárt és lehetővé tette volna Afrika nemzetei számára, hogy nagyobb részt szerezzenek a világ vagyonából. Nehéz lenne a véletlen számlájára írni, hogy Saddam Hussein, Irak volt vezetője ugyanezt (!) akarta véghezvinni, mielőtt az Egyesült Államok lerohan ta volna országát tömegpusztító fegyverek után kutatva." Talán nem mellesleg: Kennedyt is "valutatervei" miatt ölték meg...  Mindenesetre a Nyugat a "demokratikus értékek védelmében" következő intézkedéseket tette. [Ja' a nyugati hírforrások libiai "polgárháborúnak" minősítik ami most következik.] A történtek jellemzésére elegendő lesz egy kis ízelitő. "A műveletek, amelyeket az Európában állomásozó amerikai  (!) haderő stuttgarti parancsnokságán hangolnak össze, a francia légierő vadászgépeinek bevetésével indultak, s közép-európai idő szerint szombaton 17 óra 45 perckor dördült el az első lövés. Valamivel több mint két óra múlva akcióba lendült a brit és az amerikai haditengerészet, illetve légierő is. Tornado típusú brit vadászbombázókról Stormshadow manőverező robotrepülőgépeket lőttek ki."
Ragozhatnám, cifrázhatnám még az "Arab tavasz" tündöklését, de ideje, hogy áttérjek napjainkban kibontakozó bukására. A judeo-amerikai forgatókönyv következő helyszíne Sziria lett volna. Úgy tünik, a lapjárás itt kezdett változni. Rengeteget írtam erről magam is. A linkeket megjelölhetném, de az olvasó aligha fog ezekre innen átugrálni. Akit meg érdekel a dolog honlapomon könnyen megtalálhatja a Sziria tárgyú cikkeket. Mire Sziriára került sor Oroszország felocsúdott csipkerózsika álmából és Putyin elnök meg Lavrov külügyminiszter ismételten leszögezték, hogy a libiai forgatókönyvet Sziriában nem engedik ismétlődni. No meg a muszlim államok jórésze is kezdett rájönni, hány óra...
A sziriai "polgárháború" a világpolitika forgástengelyévé vált. Itt dől el a világ népeinek sorsa ideértve a III. Világháború kérdését is.
2013.07.08-i frissítésLám, időben kukorékoltam...

"Martin Dempsey az USA vezérkari főnöke a CNN tv-csatornának adott interjújában kijelentette, hogy a szíriai konf liktus és annak hatásai még egy évtizedig is eltarthatnak. A tábornok elmondása szerint, a probléma abban rejlik, hogy a háború Szíriában regionális konfliktussá vált, amelyben már részt vesz Irak és Libanon. Ebben a szembenállásban mindkét oldalon szélsősé gesek játszanak vezető szerepet. Dempsey megjegyezte, hogy a szíriai helyzet nem csak a diktátor elleni népfelkelés, hanem rivalizálás, sőt, az iszlám két ága, szunniták és síiták közötti éles konfliktus." 

Viszont nem értem a tábornok urat. Sziriában már nemzetközi brigádok harcolnak Aszad oldalán. A tábornok úr megfeledkezett volna a négy, nyolc, vagy a jóisten tudja hányezer iráni "önkéntesről"? Tudom, ő az iparos. Mégis azt mondom, a nyugati intervenciós erőket rövidesen felkoncolják Sziri ában. [Lásd a következő passzust.] Ami a siíták és szunniták mérkőzését illeti, a tábornok úr fején találta a szöget.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2013.07.09-i frissítés
Lemaradtam valamiről, ami fontos.
Szergej Razumovszki úr vállalkozásáról, van szó, amelyről többek között a c. internetes portál számol be."Iran is forming a ethnic Russian-Ukrainian brigade to fight against Rebels in syria Iranian intelligence services are forming a ethnic Russian-Ukrainian brigade "volunteer corps" with battle hardened former Soviet,Russian,Ukrainian military personal to fight against the FSA paid by Iranian money." Az iráni titkosszolgálat orosz-ukrán és más nemzetiségü önkéntesekből brigádot szervez a sziriai 'lázadók' ellen. A brigád tagjai a volt orosz, ukrán (szovjet) hadsereg harcedzett katonái. Zsoldjukat Irán az FSA pénzalapjából fizeti. "All veterans of military services of the Soviet Union, all Russian and Ukrainian officers, residing in the country of Ukraine." Complaining of poor living conditions of officers (namely the lack of housing), a veteran intelligence official said that "this government officers do not need" and that in this situation they can offer their skills leadership of another country - namely to help Syrian President Bashar Assad in the restoration of constitutional order." E veteránok Szovjetuniót szolgálták, majd Ukrajnában rekedtek. Panaszkodnak rossz életkörülményeik miatt, pl. nincs lakásuk. Egy veterán hírszerző azt mondta, hogy ezek a tisztek a kormányuknak nem kellenek. Ebben a helyzetben tudásukat egy másik országnak kínálják fel, hogy segítsék Bashar Assad szíriai elnököt az alkotmányos rend helyreállításában.

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezek ugyanolyan kegyetlenül fognak gyilkolni, mint a nyugati "demokráciák" zsol dosai. Csakhogy "áldozataik" nem sziriai férfiak, nők, gyermekek lesznek, hanem épp ezek hóhérai, vagyis Izrael, Amerika és Nyugateurópa zsoldosai . Többször kivántam már sok sikert a tisztogató sziriai, libanoni, iráni harcosok nak. Ugyanezt kivánom Razumovszki "imposztorainak" is.
Aztán még eljátszom majd magamban azzal a gondolattal, hogy ez az újfajta "Internacionálé" milyen felismeréseket eredményez világszerte azokban a milliókban, akik most még petíciókkal, tüntetésekkel, transzparensekkel, kukaboro gatással "harcolnak" a kapitalizmus ellen. Úgy vélem, hogy Sziria útját minden népnek meg kell járnia, amely az "uzso racivilizáció" markából másképp nem tud szabadulni.
Épp most, amikor a volt pufajkás miatti gyászban vonaglik a "nemzet", válik időszerüvé Sinka István forradalmat üdvözlő verse. Ha a mára elgyávult magyar szétnéz a világban mindenütt lángokat és vért lát. Hiheti valaki is, hogy a szirek, a palesztinok, az egyiptomiak jókedvükből vállalják a harcot? Nem! Csupán arra döbbentek rá, hogy pusztítaniuk kell, ha nem akarnak maguk elpusztulni. Mára többről van szó, mint a "Petőfi dilemmáról": rabok legyünk e vagy szabadok. A kapitalizmus elpusztitja azokat a népeket, amelyeket sikerül rabságba ejtenie.
A kérdés tehát hamleti: lenni - vagy nem lenni.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy tünik Sziria felségterületének rakétavédelmét Oroszország - így vagy úgy - garantálja annyira, hogy a nyugati légierő nem lendülhet ismét akcióba. Ami a szárazföldi harcokat illeti: az orosz, iráni, stb. fegyverszállítások, valamint a Hezbollah és az iráni forradalmi gárda "önkéntesei" a szir hadsereggel együtt lassan felülkerekednek és igazándi ból elkezdődhet a külföldi zsoldosok felkoncolása, aminek legfőbb ideje.
Ha Aszad Sziriája fennmarad, egy sziget keletkezik az iszlám államok tengerében: egy világi (!) állam, amely kitessé keli a "politikai iszlámot", ahogy a cikk mottójában olvasható. De milyen lesz a győzedelmes ország politikai, gazdasá gi, társadalmi rendszere? Megvalósulnak Nasszer álmai, Kadhafi elképzelései? Még nem tudható. Az azonban nyilvánvalónak látszik, hogy Sziriában az idegen szivű (komprádor) burzsoáziának és a rajta tenyészkedő kozmopolita "értelmiségnek" nem lesznek hadállásai. Továbbá Sziria zsidómentes (!) lesz, mint Hitler Németországa és mint a Huszeini főmufti által elképzelt Palesztina. Sziria tehát a szocializmus valamilyen formáját fogja meghonosítani (Nasszer és Kadhafi nyomdokain), amely nemzeti (szinezetü) szocializmus lesz és ahol a "vallási iszlám" mint bevett felekezet a moshékban hirdetheti Allah dicsőségét, választása szerint szunnita, vagy siíta felfogásban. A "hívők" viszont - amikor feltápászkodnak az imaszőnyegről, felveszik papucsaikat és kilépnek az utcára - egy szeku láris állam "polgáraiként" gyakorolhatják jogaikat és teljesítik kötelezettségeiket. Szerintem ez ellen sem Allahnak, sem Mohamednek nem lehetnek kifogásai.
Ezek után térjünk át az "Arab tavasz" épp kidőlő két pillérére...
Egyiptom témája sem új számomra. Ezt igazolja "Kairó lángjai" c. írásom. Egyiptomot illetően az volt a Nyugat elképzelése, hogy egy velejéig rohadt, korrupt "iszlamista" rendszer sokkal inkább alkalmas lesz érdekeik szolgálatára mint egy szekuláris állam. Úgy vélték, hogy a nyugat, ill. zsidóbérenc Anvar Szadat és Hoszni Mubarak rendszere fenntartható, ha tömegtámogatást kap a "Muszlim Tetvériség" elnevezésü éjsötét ál-muszlim társaságtól. Nos ez nem jön be. Tudom, hogy a paranoia egyik tünete ha valaki önmagát idézi, de hamarjában nem tudnám most sem pontosabban megfogalmazni, amit még 13.06.02-án, a nagy balhé kitörése előtt, leirtam.
"Talán elvetettem a súlykot Erdogan egyediségével kapcsolatban, mert csak most hogy ideértem jutott eszembe Mohamed Murszi úr Egyiptom új fáraója. Ő is "iszlamizál". Ebben pártja a "Muszlim Testvériség" támogatja, hiába rázzák Egyiptomot az állandósult tömegtüntetések. Ez a "testvériség" mára sokkal inkább hasonlit egy CIA ügynökségre, mint egy iszlamista pártra. Az iszlám felszabadító mozgalomra, ismétlem, kegyetlen feladat vár. Ha sikerül végleg levetkőzni a siíta - szunnita belharc ostobaságait, a soraikban megbúvó igazi ellenség, az iszlámbőrbe bújt cionistabérenc ellenség ellen kell fordulniuk és a lehető legalaposabb, azaz legkegyet lenebb tisztogatást kell végrehajtaniuk. Úgy tünik, a leggennyesebb fekéllyel, az Al Kaidával kell kezdeniük. Ha néhány megszorongatott ("torture...") kaidás énekelni kezd, sokkal okosabbá válik a világ."
Ami az egyiptomi helyzet további alakulását illeti, ezt nyilván figyelemmel kísérik olvasóim is. Emiatt folyamatos helyzetjelentéseket adnom fölösleges. Most mindenesetre a hadseregenek áll a zászló. Egyiptom hőse az "ismeretlen katona". A többit meg majd meglátjuk. Az egyre izgalmasabbá váló kérdés immár az: "quo vadis" Közelkelet, "quo vadis" Észak Afrika? Ebben a térségben nem a vallásfelfogások különbözősége a probléma, hanem a kapitalizmus általános világválsága amely a föld minden államát sújtja. Leginkább az ásványkincsekben gazdag egykori gyarmatokat, protektorátusokat, pontosabban ezek népeit, amelyeket egyszerre szenvednek a túlnépesedés és a gyarmati elnyomás,  a kapitalista kizsákmányolás miatt. Ezeknek az országoknak mindenekelőtt szuverén nemzeti államokká kell alakulniuk, hogy természeti kincseiket a szociális problémák megoldására hasznosíthassák. Az agressziv kapitalista környezet miatt a második legnagyobb költségvetési tételt az amúgy impro duktív fegyverkezési kiadásoknak kell képezniük. Ez azt jelenti, hogy meg kell szabadulniuk a kizsákmányolásban érdekelt (korrupt) vezető rétegeiktől. Mennél kegyetlenebb módszerességgel teszik ezt, annál nagyobb esélyük lesz a sikerre.
2013.07.19-i folytatás.A politikai iszlám mélységes züllöttségének újabb undorító példája a CIA-MOSZAD ügynök török diktátor Erdogan újabb akciója, hogy megmentse az egyiptomi CIA-MOSZAD ügynökséget. A  írja, hogy török hajók fegyvert csempésznek a "testvéri" Egyiptom bukott iszlamistáinak. On Wednesday, Egyptian sources said they had stopped a shipment of weapons on acommercial vessel belonging to a Turkish company. Investigation teams also say they have found around 20,000 pistols with silencers in one of the containers." Egyiptomi források szerint, szerdán az egyiptomi hatóságok feltartóztattak egy török keres kedelmi hajót, amelynek egyik konténerében 20.000 hangtompítós pisztolyt találtak.""Relations between Ankara and Cairo went sour following a military coup in Egypt which led to the removal of President Mohamed Morsi.Turkish Prime Minister Recep Tayyip Erdogan has harshly criticized the ouster of Morsi, a move which has irked the military-backed interim administration in Egypt." Az Ankara és Kairó közötti kapcsolatok "elsavanyodtak" az Egyiptomban végbement katonai puccs miatt. Recep Tayyip Erdogan élesen bírálta Morsi megbuktatását. "Bosszantja" a hadsereg által támogatott ideiglenes adminisztráció léte Egyiptomban." Nosza! Csináljunk újabb Sziriát Egyiptomban is.

Ceterum censeo: legelébb ezt a török disznót kell eltenni láb alól.
2013.08.08-i frissítésPolitikai koncepciós perek Törökországban! Mi történik, ha a hadsereg tiszteli a törvényeket és nem likvidálja az olyan disznókat mint Erdogan?"Az Ergenekon kör tagjait azzal vádolták, hogy államcsínyt kísérltek meg Recep Tayyip Erdogan konzervatív-iszlamista kormánya ellen. A vád szerint a világi kötődésű hálózat merényleteket tervezett és gyilkosságokat kísérelt meg. Magas rangú katonai vezetők, politikusok, egyetemi tanárok kerültek a vádlottak padjára, közülük 16-an étfogytiglani börtönbüntetést kaptak." A hangsúly persze a hadseregen van. Hogy mi a baja Erdogannak a hadsereggel? "A hadsereg évtizedek óta őrzi a török köztársaság világi értékeit. 1960 és 97 között három iszlámpárti kormányt is elmozdítottak a helyéről." Usrael a "polgári értékekkel" szemben persze az iszlám mellett foglal állást, egy olyan iszlám mellet, amelyet az izraeli - amerikai zsoldban álló Al Kaida tevékeny sége fémjelez. (Törökország felől árasztják el Sziriát az Al Kaida gyilkosok.) Törökországban a politikai (értsd zsidóbérenc) iszlám végnapjai akkor kezdődnek ha a MOSZAD - CIA ügynököket likvidálják - Erdogannal az élen. Erre csak a hadsereg képes.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2013.08.18-i frissítés
Elröffentette magát a török disznó. Tudják miket mond ez az "iszlamista"?  "There are currently two paths in Egypt: Those who follow the Pharaoh, and those who follow Moses...” Vagyis "Jelenleg két út van  Egyiptomban: a fáraót vagy Mózest követni." Létezik olyan hülye a világon, aki ne értené e jelképes beszédet? A fáraó az begyiptomi hadsereg, Mózes pedig a seggberúgott Murszi.

E cikk mottója Aszad elnök bon mot-ja a politikai iszlámról. Dehát baj van a nem politikai, a vallási iszlámmal is.

A Korán helyreteszi a Tóra összes prófétáját, Mózest is beleértve, valahogy így. "A próféták hosszú sorában Mohamed Próféta (béke legyen vele) az utolsó. Vele jött Isten üzenetének átfogó, teljes és végső formája. Utána egyetlen próféta sem fog jönni e világ végzetéig. Aki megtagadja Mohamed Próféta (béke legyen vele) küldetését, az a többi próféta küldetését is megtagadja, így Mózesét (béke legyen vele), és Jézusét (béke legyen vele) is. Tehát annak, aki a keresztények és a zsidók közül a Paradicsomba akar menni, és az Isten, a Teremtő elégedettségét el akarja nyerni, az iszlám utolsó küldöttét, Mohamed Prófétát (béke legyen vele) kell követnie, hogy igazi követője legyen Mózesnek és (!) Jézusnak (béke legyen velük). Hiszen mindegyikük az egyetlen igaz Isten imádatára hívta az embereket. Mohamed Próféta (béke legyen vele) feladata az volt, hogy az előző prófétákat igazolja, és kijavítsa azt, amit tanításaikban az emberek meghamisítottak." Murszi szekértolói, a Muzulmán testvériség gyilkos hordái, keresztényeket gyilkolnak, keresztény templomokat rongálnak meg, rombolnak le. Erdogan úr pedig nem Allahra nem is Mohamedre, hanem Mózesre - az Ószövetség mészárosára - apellál. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy ami egyáltalán nem fér bele a Koránba, az bőven belefér a Tórába. Erdogan az "iszlamista" tehát nem a Koránból, hanem a Tórából dolgozik. Nyilván erre tanították a zsidók ügynökké képzése során, de azt biztos nem tanították, hogy ilyen hülyén elköpje magát.

Szóval, nagy baj van egy olyan tannal, amelyet ennyiféleképp lehet "helyesen" értelmezni...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

A második feladat a nemzeti jövedelem mikénti elosztása, vagyis az államtipus megválasztása. A választék azonban meglehetősenszegényes. Eleve nem jöhet szóba a zsidó világkapitalizmus, ill. ennek társutas cinkosa, a marxi - lenini tipusu internacionalista szocializmus. Még szerencse, hogy "tertium datur", ez pedig a nemzeti szocializmus. Az a világra szóló kisérlet, amelynek tanulságai túlélték a hitleri Harmadik Birodalom pusztulását. Ha ezt a nézetemet sajátmagamat idézgetve próbálnám bizonygatni egy olyan címkefelhőt kellene készítenem, amely a cikkeim jelentős hányadát tartalmazná. Mellőzöm hát ezt a megoldást. Inkább arról ejtenék (újra) szót ami napjainkra egyre nyilvánvalóbbá válik: kialakultak és új világrendszerbe szerveződnek olyan államok, köztük nagy (!) államok, amelyek "visszatartják" és saját elhatározás alapján osztják el nemzeti jövedelmüket. Ezek a kapitalista szektort nem számolták fel (még a "kommunista" óriás Kina sem), de nem tűrik a "komprádor" burzsoáziát és pénzügyi rendszerüket fokozatosan függetlenítik a dollártól. Ők tehát nemzeti szocialista államok, bárminek is becézik őket mások, ill. ők önmagukat.

[Most ugyan nem erről van szó, de - meglátják - épp Kina lesz az, amely kénytelen lesz ujra definiálni politikai és gazdasági profilját a következők miatt. Két szörnyű közgazdasági tragédia létezik: az egyik ha egy állam az uzsora civilizáció adósa, a másik ha hitelezője... Az előbbi esetben kiszívják a vérét, az utóbbiban pedig, a dollárprés által, papirronggyá teszik a hitelkötvényeit. Kina az amerikai "fiscal cliff" egyenes következményeként ez utóbbi "perspektí vával" lesz kénytelen szembenézni, nem is soká. Fel kell tehát adnia dekázgató mosolypolitikáját és együtt kell mene telnie a többiekkel (BRIC országok) akármilyen behemót is.]

Szóval, új jövő elébe nézünk, de - sírásással kell kezdeni...

2013.07.07

Sz. Gy.

Egykorú beszámoló szerint hatalomra jutása után Kadhafi azonnal munkához látott, céljaként nem kevesebbet, mint a világ megjavítását  jelölve meg. A szerelést Líbiával kezdte, és át is keresztelte az Al Jumahiriyah al Arabiyah al Libiyah ash Shabiyah al Ishtirakiyah al Uzma névre, amit magyarra Líbiai Arab Szocialista Népi (!) Nagy Dzsmaharijaként szokás lefordítani, a Dzsamahariját meg a Tömegek Államának. Ha az ember a világ megjavításán fáradozik, akkor először valamilyen kellően messianisztikus ideológiát kell találnia, ezt Kadhafi a 'Harmadik Nemzetközi Elméletben' találta meg.
2003-ban megtörtént az elképzelhetetlen: Kadhafi elkezdett rendes srác és a nyugat őszinte barátja lenni. Először a Lockerbie katasztrófa áldozatainak családjának utalt át egy rakás pénzt, amitől az angolok szíve megenyhült, az ENSZ pedig feloldotta a szankciókat (!). 2004 első napjaiban a franciák borultak az idősödő tábornok nyakába, amiért a nigeri gép után is fizetett, mint a katonatiszt. Sőt, a németek is már előre haverkodnak, mert Líbia ígérete szerint a berlini diszkó helyén játszóteret és kisállat- simogatót tervez építeni. Az amerikaiak ugyan még nem paroláznak továbbra is fenntartják szankcióikat, ám ők is örülhetnek annak, hogy Kadhafi bejelentette, felhagy a tömegpusztító fegyverek, köztük az atombomba fejlesztésével.

Ilyen biztató jelek után azonban megint kiütköztek Kadhafi jellemének "paranoid" vonásai...

1951-ben Líbia a világ legszegényebb országa volt, azonban a jelenlegi  NATO-invázió előtt a líbiaiak éltek a legmagasabb életszínvonalon egész Afrikában. Líbiában az általános életszínvonal megelőzte az Oroszországban, Brazíliában és Szaúd-Arábiában tapasztalhatót. Líbiában a lakhatás az emberek alapvető joga lett. Az új házaspárok 50000 dollárt kapnak az államtól, hogy megvehessék saját otthonukat. A líbiai lakosok nem ismernek olyat, hogy villanyszámla, ugyanis a fogyasztás mindenkinek ingyenes. Mondhatjuk úgy is, Kadhafi hamarabb vesz lakást a líbiai fiataloknak, mint a nyugati országokban a fiataloknak saját szüleik. Kadhafi előtt a líbiaiak egyötöde volt iskolázott, most az oktatás ingyenes, magas színvonalú és a lakosság 85%-a iskolázott. Az egészségügyi ellátás szintén ingyenes és magas színvonalú, és ha egy líbiai valamilyen oknál fogva nem talál olyan oktatást, vagy olyan orvosi ellátást, amire szüksége van, az állam költségein megszerezhetik külföldön. Minden lakosnak havonta 500 dollárt utalnak a bankszám lájára, függetlenül attól, hogy dolgozik, vagy nem. Nem csoda, hogy minden ökörsége ellenére sokan támogatják Kadhafit, és még azok is vissza fogják sírni a rendszerét,akik most ellene vannak (majd rádöbbennek, milyen a cionisták demokráciája és a zsidó rendszer).Törvény írja elő, hogy kölcsönt csak 0%-os kamatra lehet adni. A Líbiai Központi Bank állami tulajdonban van, így nem adósrabszolgaságért cserébe adnak kölcsön, mint a nyugati bankok. Kadhafi az olajból származó bevételek tekintélyes részét közvetlenül a lakossághoz juttatta el, - ami meg is látszódik a közállapotokon - így folyamatban volt a dollárról az afrikai dínárra való átállás.
Erre mondta, ezért mondta Sarkozy - a mocskos kis jakhec - hogy "Líbia fenyegetést jelent az emberiség pénzügyi biztonságára".

A Líbiára uszított "lázadók" első dolga volt, hogy létrehozzanak egy új központi bankot, ami már a Rotschildok tulajdonában van, akárcsak a nyugatiak. A cionista érdek ezt diktálta, mert a líbiai pénzügyi rendszer átalakítása a küszöbén állt annak, hogy teljes egészében függetlenítse magát a nyugati gazdaságtól. A nyugati rabszolgatársadalmak vezetői, Cameron, Obama, Sarkozy és a többi voltak azok, akiknek Kadhafi nem árusította ki saját népét rabszolgának. Több évtizednyi "szocialista politizálás" után Líbiának nem voltak adósságai, és a líbiai lakosságnak sem.

Aztán még egy egetverő disznóságot csinált. Megírta és kiadta saját Mein Kampfját a "Zöld Könyvet". A könyvet a "hazafias" - magyar Mandiner  Blog így méltatja. "A mű a diktatúra egyik szimbóluma, Kadhafi hibbant elméjének kristálytiszta tükre. (Máglyát is építettek belőle néhány helyen Líbiában a napokban.) A könyvet Kadhafi 1975 és 1979 között írta, három részben. Az első rész a tömegek államának eljöveteléről szól, a második egy közelgő gazdasági világforradalomról beszél, a harmadik részben a társadalmi forradalmat hirdeti meg az ezredes úr. A könyv, az író szándékai szerint egy harmadik utas afrikai-iszlám jövőképet mutatott volna be, de valójában a pánarab nacionalizmusnak és a szocializmusnak egy bulvár-vulgár változata lett, amit néhány elmebetegen kívül senki sem vett komolyan."
Néhány igazi elmebeteg azonban mégis komolyan vette. Kadhafit és rendszerét elsöpörte a "népforra dalom" és őt magát, érdemei elismeréseként, különleges elbánásban [sonderbehandlung] részesítették.

* * *

Különböző korok, eltérő helyek, különféle emberek... Mi közük egymáshoz? Sorsukban felfedezhető e valami közös?
Igen!
Mindannyian szembeszegültek a zsidó pénzhatalommal és az leszámolt velük. A zsidó gyilkolási módszerek igen változatosak, ezekben is van azonban valami közos. E közös ismérvek kitűnő jellemzését adja egy tanulmány, amelyet Wichtl Frigyes írt a szabadkőmüves gyilkosságokról.
Itt megint csak azt tudom javasolni, hogy akit netán komolyabban érdekelne a téma ugorjon oda...

Az írásból még idézni sem akarok, mert ha akarnék beilleszthetném az egészet. Az írás értéke/érdekessége az, hogy a történelmi közelmult sok politikai főszereplőjének brutális meggyilkolása esetében kimutatja a zsidó érdeket, a zsidó kezet, amely koronás főket, államférfiakat gyilkol gátlástalanul, ha ezek valamelyike ellenszegül.
A fent tárgyalt esetekből egyirányú, egyértelmü következtetés adódik. Ahol létezhet és exisztálhat a zsidó elem, ott a "befogadók" sorsa közös.

A magatartási szabály a talmudi maghagyáson alapszik: "Soferim 15, 10. szabály. Rabbis Simon ben Yohai a következőt mondta:"Tob shebe goyyim harog ", (azaz a gójok legjobbjait is meg kell ölnötök.)". Ez korántsem csak a koronás főkre, stb. vonatkozik. A zsidó ügynökök tucatszám gyilkolták pl. azokat a német szakembereket akik az arab államok atom programjainak megvalósításában segédkeztek. Ugyanilyen sors jutott az iráni atomkutatóknak is.

A lényeg, hogy a szisztematikus gyilkolás a zsidó "érdekérvényesítés" bevett, úgyszólván alapvető módszere és momentán nincs igazi ellenszere.
A "nemzeti titkosszolgálatok" ebben az irányban egy kalap szart se érnek. Ez teljes mértékben vonatkozik a Putyin által vezényelt, meghülyített, meg süketített, megvakított, rövid láncon tartott orosz "titkosszolgálatra" is.
Arra a "titkosszolgálatra", amely - úgymond - nem vette időben észre a szír és az ukrán tragédiát...

Putyin nemrég adott interjút egy Szolovjev nevű úságírónak. Ebben a következőképp fogalmazott. "A szíriai katonai csapások következtében tényle gesen fennáll az Oroszország területén belüli terrorista aktivitás veszélye. A megelőzés érdekében szükséges cselekedni. Vagyis ez úgy jön ki, hogy a szíriai művelet nem más, mint a megelőzésre irányuló küzdelem. "Amikor jó régen (sajnos) bele bonyolódtam a Putyin témába azt hittem agyvérzést kapok ennek a horgásznak, pilótának, jéghokizónak, tigrisvadásznak, medve lovasnak, mélytengeri és könnyűbúvárnak, stb. abszolut arcátlan szövegei miatt. Mára megszoktam, megedződtem, nem húzom fel magam és már csak álmélkodni tudok azon, hogy Szíria kapcsán képes hazug pofáján kiejteni a "megelőzés" szót. Erről ennyit.

Nőtt a terrorveszély Oroszországban 

Öngyilkos merénylők fenyegetnek 

 

Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) bejelentése szerint a tervezett moszkvai merénylet letartóztatott előkészítői közül némelyek az Orosz Föderáció területén betiltott Iszlám Állam (IÁ) terrorista szervezetben kaptak kiképzést. Korábban Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy a terrorista aktivitás nincs összefüggésben Oroszország szíriai tevékenységével. Szavai szerint a megelőzés érdekében szükséges cselekedni. Mindebből úgy tűnik, hogy az Orosz Föderáció alaposan felkészült az iszlám világ felől érkező lehetséges bírálatokra.

A Szövetségi Biztonsági Szolgálatnál bejelentették: „Moszkvában olyan ingatlant határoltak be, ahol időszakosan 6-11 ember tartózkodott, akik egy része katonai kiképzésen esett át az IÁ táboraiban Szíria területén és az Oroszország szíriai katonai műveleteit jóval megelőzően érkeztek Oroszországba”. A terrorcselekményt tömegközlekedésen tervezték végrehajtani. A terroristák lakásának vizsgálata során 5 kg TNT erejének megfelelő, házilag készített robbanószerkezetet találtak.

A média korábbi tájékoztatásai szerint, az előállított tíz személy közül legalább három szíriai származású. Az FSZB bejelentése annyiban érdekes, hogy pontosítja: a terrorcselekményt Oroszország közel-keleti, katonai műveletei megkezdése előtt tervezték. Ez tematikusan sok mindenben tükrözi az orosz elnök ENSZ közgyűlésen tett felszólalásának, valamint a legutóbbi, Vlagyimir Szolovjev újságírónak vasárnap este adott interjújának tartalmát. Az államfő többek közt a következőképp fogalmazott: a szíriai katonai csapások következtében ténylegesen fennáll az ország területén belüli terrorista aktivitás veszélye.

Annál inkább, hogy „ez a veszély, szeretném hangsúlyozni, a szíriai aktív fellépés nélkül is létezett. S amennyiben megengedtük volna, elnézést kérek a mauvais ton-ért (illetlen megfogalmazásért), felfalni ezt a Szíriát, úgy azok az emberek ezrei, akik jelenleg Kalasnyikov gépfegyverekkel szaladgálnak, a területünkön jelentek volna meg. S így mi, minden esetben, távoli vidékeken segítünk Assad elnöknek a velük való küzdelemben”. Putyin megállapította: „A megelőzés érdekében szükséges cselekedni”. Vagyis úgy jön ki, hogy a szíriai művelet nem más, mint a megelőzésre irányuló küzdelem. Tegnap, mellesleg, a Bashar al-Assad  elnökkel szembenálló szíriai szabad hadsereg egyik frakciójában bejelentették, hogy kormányzati erők soraiba való beszivárgást tervezik és „minden lehetséges eszközzel gyengíteni Oroszországot”, például „beépített harcosokból származó öngyilkos merénylők által végrehajtott műveletek által”.

Oroszország közel-keleti fegyveres beavatkozása kiélezte az iszlám világ szunnita, síita és alavita irányzati közötti hagyományos ellentéteket. A szunnita Szaúd-Arábia és a Perzsa-öböl más monarchiai élesen ellenzik Oroszország katonai aktivitását Szíriában.

Alekszandr Ignatenko, a Vallás és politika intézetének elnöke megjegyezte, hogy a szunniták reagálása már megnyilvánult: „Szocsiba érkezett Szaúd-Arábia képviseleti delegációja, a trónörökös, vagyis a Szaúd-Arábia hatalmi hierarchiájának harmadik embere, a belügyminiszter, katonák és más személyek kíséretében. Nem lehet azt mondani, hogy megijedtek, de aggodalom tölti el őket aziránt, amit Oroszország tett, amikor a Kaszpi-tengerről rakétákat indított Szíria felé. Ezzel kapcsolatban az arab médiában úgy fogalmaznak, hogy aggodalom lép fel az Oroszország-Irán között állítólag kialakult szövetség miatt”. De a szakértő felhívja a figyelmet: „figyelem előtt kell tartani azt, hogy Oroszország mindezen eseményeket megelőzően felajánlatta az arábiai monarchiáknak egy terrorizmus elleni küzdelemre irányuló biztonsági rendszer kiépítését a Perzsa-öbölben az ottani államok részvételével. Ám Szaúd-Arábia erre nem volt vevő”.

Megjegyezendő, hogy nyilvánvalóan az orosz hatóságok információs szempontból is felkészültek. Így felhívja a figyelmet magára a következő események sorozata, mely közül az első – Vlagyimir Putyin jelenléte Európa legnagyobb központi mecsetének megnyitásán Moszkvában. Avagy épp az „Imádságok az Istenhez: azok jelentősége és helye az iszlámban” című könyv szélsőségesnek nyilvánítása körül nemrégiben kirobbant botrány. Kezdetben ezt követte Ramzan Kadirov, Csecsenföld vezetőjének rendkívül kemény reakciója. Ugyanezt az álláspontot képviselte az Orosz Közkamara is.

Nyezaviszimaja Gazeta: "Исламское государство" уже пытается воевать в России

Most pedig valami összegezésféle következne.
Ha valaki egyáltalán eljut idáig, arra gondolhat , hogy a választóvíz a teoretikus értelemben vett szocializmus és a kapitalizmus között húzódik. Látszólag és elméletileg valóban ez a helyzet. Egy árnyaltabb megközelítés azonban jobban kifejezheti a lényeget. A "náci" III. Birodalom és a "kommunista" Kína példája mást igazol. Azt nevezetesen, hogy "a kapitalizmust" meg lehet ugyan regulázni de csak a zsidó elem és a vele örökre egybeforrott gyógyíthatatlan élősködési - uralkodási hajlam és az ennek szolgálatába állított valami nélkül, amit Soros úgy nevez "a pénz alkímiája".

Mára világossá vált, hogy az Európa elleni "színes rohamot" Soros vezényli és részben Soros pénze mozgatja. Itt az elhatárolás alapja. Hitlert antiszemitának bélyegzi a hálátlan utókor, holott Hitler csupán "aszemita" volt. Államát, társadalmát nem a zsidók ellen, hanem a zsidók nélkül akarta felvirágoztatni. Az antiszemitizmus és az aszemitizmus lényegi különbözőségét Szálasi ideológiája kapcsán elemeztem. Hitler általában és a Mein Kampfban azért elemezte a zsidó faji tulajdonságokat, hogy az együttélés teljes lehetetlenségét kimutassa. Voltaképp ezt tette Szolzsenyicin is "Együtt" c. kétkötetes művében. E remek műnek minden sora, lábjegyzete, betűje igaz. Csak a cím megtévesztő. Tartalma alapján az "Együtt nem megy" cím lett volna helyt álló...

 

Szálasi "aszemitizmusa"

A hungarizmus belső ellentmondásai.

Ha már Szálasinál tartunk essék szó édesgyermekéről a hungarizmusról és ezen belül aszemitizmusárólis. A mai hungarista ideológiával az Interneten volt szerencsém közelebbről megismerkedni egy goromba koccanás formá jában.

Az úgy volt, hogy a hungarizmus hivatalos honi rendszergazdája és terjesztője a Jövőnk Info leközölte néhány írásomat. De aztán megírtam a "Keresztények sírjatok" c. pamfletemet, amit véletlenül leközöltek, aztán sürgősen töröltek a következő indokolással "a kereszténység alaptételeit támadó vélemény is megnyilvánulásra került, ami ellentétes a lap szellemiségével." A cikk a "vérengző kereszt" [Madách - Lucifer] rémtetteivel foglalkozik. Ha ezek tagadása is a kereszténység alaptételeihez tartozik, igazuk volt... Erről a "hungarista cenzuráról" szól "Pápista hungaristák ?" c. blogom. [Az egészről az az utólagos véleményem, hogy nem mindenki a hungarizmus ellensége, aki azt kritikusan szemléli.]

A mikor legutóbbi a Szálasi tősgyökerei  c. cikkem anyagát gyüjtögettem találkoztam az ideológiai kelléktár egyik gyöngyszemével az "aszemitizmussal" is, de mivel ott Szálasival mint katonával és politikussal foglakoztam, ez a téma nem illett a cikkbe. Már látom, hogy indokolt Szálasival mint ideológussal is foglalkozni, főleg az aszemitizmus kap csán.

A jelen témához hozzáolvasva leltem rá a Nyilaskeresztes párt programjára  [Budapest, 1939 március 15 Nyilaske resztes Párt, Hubay Kálmán pártelnök Országgyűlési képviselő] és akkor jöttem rá, hol van "eszméik között az űr, mely minden létnek gátjaul vala" [Madách]

Gondolom észrevették korábbi cikkem végén, hogy a hithű katholikus Szálasit mint "kvázi pogányt" parentáltam el. Igazam volt - nem volt igazam, döntsék el e cikk végén.

Szóval - a pártprogramban a következők olvashatók. "Tudatában vagyunk annak, hogy egyenesen a Teremtőtől származó nemzeti erőnk a Szent-Istváni Birodalom megsemmisíthetetlen geopolitikai egysége, mely nemzeti létünknek és függetlenségünknek még alkotmányunk ősiségénél is szilárdabb alapja. Ezért a szent-Istváni birodalom területén feloldhatatlan sorsközösségben élő testvérnépek unióját akarjuk. Másrészről világosan látjuk, hogy létünket csak a közép-európai népekre egységesen alkalmazható s azok együttműködését általánosan szabályozó elvek érvényesülése biztosíthatja. Ezért mint a szent-Istváni birodalom népeinek egyetemes érdekeit ápolni hivatott nemzet elismerjük a zárt egységben élő nemzetek önkormányzati jogát." Ennyi baromságot ilyen tömören leírni írói bravúr. Gratuláljunk tehát Hubay pártelnök - testvérnek.

E magvas gondolatok 1939-ben íródtak, amikor a szentistváni birodalom megsemmisíthetetlen politikai egysége már nem létezett és romjaiban is csak Hitler jóvoltából állt helyre, rövid időre. Nem müködött a "konnacializmus" Szálasi másik kedvenc ideológiai vesszőparipája sem. A "testvérnépek úniója" viszont létrejött, a magyarságot fojtogató Kisantant formájában... Amilyen politikai vak volt Hubay testvér a maga idejében, ill. Szálasi a bitófáig, ugyanolyan vakok mai követőik is. 

Ami a "gyökérfogalmat" illeti: "Antiszemitizmus: szemitaellenesség. Azaz  Sémtől (Noé egyik fia) származó sémi vagy szemita népek (arabok, zsidók, etiópok, máltaiak..) gyűlölete. Tehát az antiszemita nemcsak zsidóellenes, hanem arabellenes, etiópellenes... stb. is.  Az antiszemitizmus  negatív fogalom; mint minden, ami „anti",  nem jelenthet megoldást, mert távlatokkal, ideákkal nem rendelkezik" Ezzel szemben az  Aszemitizmus: szemita-mentesség. A hungarizmus, mivelhogy keresztény, csakis az aszemitizmus talaján áll. Tehát a szemitamentes országot hirdeti. Olyan keresztény Magyarországot, amelyben sem zsidónak, sem arabnak...stb. nincs helye. Tervszerű zsidó- és arabtalanítás a politikai, társadalmi és gazdasági életben, a szemita faji elemnek a saját nyelv- és kultúrterületére történő kitelepítésével bezárólag." Továbbá "Az aszemita a szemita mentalitás ellen küzd, fokozatos nemesítés útján elsősorban magából kigyomlálva azt. Szálasi Ferenc írja Út és Cél c. munkájában: „[...] a zsidóság nem vallás, hanem faj, éspedig az az idegen fajú népcsoport, amely soha közösséget a magyar sorssal nem vállalt, soha semmiféle áldozatot ezért a közösségért nem hozott [....] Ezért a Hungarizmus nem az antiszemitizmust (zsidóellenességet) hirdeti, hanem az aszemitizmust (zsidómentességet)" A "soha - semmiféle" kitétel sommás ítélet és mint ilyen történelmietlen, igaztalan is. A rabbik rémuralma alól időnként felszabadult zsidók egyes elemei, ill. csoportjai képesek voltak a befogadó nemzet céljaival azonosulni, pl. a '48-as Szabadságharcban. Voltak akik az első világháborúban sem a hadtápnál, hanem a harctereken vitézkedtek. Róluk még a zsidótörvények is megemlékeznek, mentességet biztosítván magasabb kitüntetések birtoko sainak.

Ezek a szívmelengető kivételek azonban sajnos nem változtatnak a főszabályon: a zsidóság, mint egész, a magyar nép ártalmára volt mióta megjelent Magyarországon és napjainkra válik teljesen világossá a pusztítás, pusztulás szörnyű mértéke. A zsidóság történelmi szerepét illetően figyelmükbe ajánlom Balla József kitünő írását, amelyben az uzsora, mint az élősdi életmód bizonyítéka, nyer részletes tárgyszerü "méltatást".

A fenti szövegidézetekből világosan kiderül, hogy mindkét fogalom zavaros, önellentmondásokat tartalmaz és sem a zsidókérdés megértésére, sem megoldására nézve nem nyujt gondolati, még kevésbé politikai támogatást.

A katyvaszból talán egy mondatot lehetne kiragadni: "Az aszemita a 'szemita mentalitás' ellen küzd, fokozatos nemesítés útján elsősorban magából kigyomlálva azt." A szemita mentalitás, ha jól értem a nemzetvezető gondolatait, nem csupán a zsidókra vonatkozik, hanem azokra a nemzsidókra is, akiket  mindközönségesen csak "zsidócsahosként" emleget a szélsőséges irodalom. Lehet abban valami, hogy a zsidó elem elhatalmasodása tulajdonképp a szervezet (a befogadó társadalom) betegségének jele, amely már u.n. autoimmun tüneteket is produkál "az immunrendszer rosszul működik, hibásan idegennek ítéli a szervezet saját szöveteit, és megtámadja őket, autoimmun reakciót eredményezve." Kodály "kis kánonjában" ezt így fejezi ki „Magyar magyart ront-rontja, kár! Bár több esze volna már!” A zsidót tehát előbb magunk ból kell kigyomlálnunk. Ezt a "kitelepítést" senkinek sincs joga és módja megakadályozni és ha képesek leszünk megtenni, szükségtelenné válik az amúgyis megvalósíthatatlan kitelepítés. [Ez Hitlernek sem sikerült, akkor sem, amikor egész Európa korlátlan diktátora volt, mert maga a zsidó háttérhatalom akadályozta meg a kitelepítést, arra kényszerítve (!) Hitlert, hogy kiírtsa őket.] Érintettem ezt a kérdést a "tősgyökeres" cikkemben és sok más írásomban. A zsidóság kiírtását pedig én sem fogadom el "megoldásnak" [főleg az ártatlan gyermekek miatt, amint már többször megírtam].

A"öngyomlálás" kitünő és könnyen megvalósítható ötlet - lenne, ha a zsidó saját alakjában bújna meg gondolat és érzésvilágunkban, de nem zsidóként hanem keresztényként (!) bújik meg bennünk [pl. a "Stille nacht" szőke hajú (!) istengyermeke alakjában] . Vegyük már észre végre, hogy nem a pénz, ill. nem a kamat a zsidók legzseniálisabb találmánya, hanem a szentpáli (Paulinus) kereszténység, azaz a judeokereszténység. A világ meghódításában e két "csodafegyver" egyforma súllyal nyom a latban.

A kamat "csak" a pénzétől fosztja meg és teszi nincstelen szolgává a gójt; a judeoke reszténység a gondolkodását megzavarva teszi lélekben alázatossá, azaz szintúgy szolgává, zsidószolgává.

Mielőtt belemennénk a logikai bizonyításba idézzünk fel önmagunkban a Katolikus Egyház való világát: az egyházi pedofilia egyetemes jelenségét, a zsidó rabbik előtt vinnyogva alázkodó II. János Pált és XVI Benedeket. A keresztény lelkek sáfárait. Gondoljunk arra az inkább érthetetlen, mint felháborító tényre, hogy nálunk immár három "magyar" hercegprímás [Lékai, Paskai, Erdős] tekintendő "másvallásunak".

Az értelmes emberi gondolkodás elemi feltétele a megismerés szabadsága és az ennek alapján történő döntés. E szabadságtól sikerült a zsidóságnak megfosztania az emberiséget azzal, hogy lenyomta a torkán az Ószövetsé get [a Tórát] és magának megtartotta titkos "szent" tanként a Talmudot. Korábban tőlem telhető alapossággal kihüvelyeztem ezt a kérdést a "Világszemléletünk Zavarai" c. írásomban. Ebben ejtek szót arról, hogy pl. a "Szentháromság tana" az a gój agyakba betáplált gumicsont, amin hosszú évszázadokig hitvitáztak a keresztények, ezrével égetve egymást a hit és az egyház nagyobb dicsőségére. Ebben a cikkben [úgy 2007 körül...] igértem valamit olvasóimnak, azt nevezetesen, hogy †Tóth Judit nagyszerü írását a "Kétezer éves bűnös" -t [Krisztus] hozzáférhetővé teszem saját honlapom olvasói számára. Nem kapkodtam el a dolgot... Szerencse, hogy a téma napjainkban aktuálisabb, mint amikor szerzője megírta. [Judit asszony több nyelven beszélt és erősen gyanítom, eredetiben is olvasgatta a Talmudot, amit a nyugati világnyelveken minden tiltás dacára kiadtak és az ügyesek, a gazdagok, ill. a szerencsések esetleg hozzá is juthattak.] Egy mondatnyi idézet a cikk Talmud idézetei közül. "Jézus szégyenben, bűnös viszonyból született, tehát törvénytelen származású, hitehagyó, varázsló, bálvány imádó s népcsábító volt, aki ember létére Istennek adta ki magát, s így félrevezette a zsidó népet. Mint a vallási egység megbontója a zsinagógán ő ejtette azt a nagy sebet, amely még ma is tátong rajta. Jézus, mint Izrael lelki megrontója, és legnagyobb ellensége ő a bűnös és átkozott, akit istenkáromlásaiért végül keresztrefeszítettek, s most a gehenna legmélyén a leggonoszabbak alatt a legutálatosabb kínok között örökre gyötrődik." Tegyem hozzá, a Talmudból sokkal zaftosabb részleteket is ismerek. Ezek egy részét a "Hamisítják a Talmudot?", ill. a  "Mégsem hamisítják a Talmudor" c. komentárjaimban sorjázom. Aki fel akar háborodni, olvasson bele. 

A zsidóság semmit sem bíz a véletlenre, mégkevésbé engedelmes szolgáira a róm. kath. papságra. Krisztus szemük ben olyan "áru" amelyet saját csomagolásban is érdemes árusítani. [A közvetítő kereskedelem évek óta a zsidók erős sége.] Mivel lehetne másképp magyarázni azt a tényt, hogy nálunk a "Hit Gyülekezete", Amerikában pedig a "700-as Klub" - Pat Robertson - tiszteletes hirdeti Krisztust [utóbbi a Hit Gyülekezete által üzemeltetett ATV müsorában.]

Németh Sándor "munkásságát" lehetetlen lenne egy cikkben ismertetni. Hitem szerint azonban egy idézettel érzékeltet ni lehet, miben utazik. A csíksomlyói búcsún katolikus főpapok [Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke. A főszónok Tempfli Imre, stuttgarti római katolikus plébános] méltatják a magyarok védőszentjét Máriát, mire Németh a következőképp mennydörög áhítatba ájult hívei előtt "A kereszténység megújulásához nélkülözhetetlen isteni személyt, a Szentlelket nem lehet lecserélni sem különféle filozófiákra, sem pedig női istenekre. Jézus nem azt mondta a tanítványainak, hogy miután felmegyek a Mennyekbe, elküldöm hozzátok 'anyámat', hanem azt, hogy elküldöm az Igazság Szellemét” – rögzítette a tényeket a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, aki szerint a kereszténységnek az ószövet ségi próféciákban megjövendölt és az Apostolok Cselekedeteiben elkezdődött karizmatikus korszaka ma is tart. A keresz ténység a mára 650 millió követőt számláló pünkösdi-karizmatikus mozgalomnak köszönheti, hogy megmenekült a kiszáradástól." Ha ennek csak a fele igaz lenne, azt jelentené, hogy máris kettészakították a Római Katolikus Egyházat és a maradékba is ők pumpálják a lelket. A zsidók megfeszítették Krisztust a fenti - †Tóth Judittól idézett -  talmudi indokolás alapján. A középkori római egyház viszont megégette a némethsándorokat eretnekség miatt. A mai egyház pedig hallgatva tűri. hogy báránykáit (mégjobban) meghülyítsék. Megfeletkezett már az apologetikáról is [Az apologetika szót, amely a görög apologia főnévből és az Apologeoma-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered, úgy a bibliai, mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem.] 

A Németh Sándor által üzemeltetett ATV sugározza a "700-as Klub" műsorát középpontban Pat Robertsontiszteletes sel, akiről a magyar fogyasztóknak a következőket kellene tudniuk. Robertson úr Krisztus apostolaként lép fel, de valójában a "keresztény cionizmus" apostola [ügynöke], amely mozgalom jellege, célja a következő. "Politikai értelem ben a keresztény cionizmus a cionizmusnak nevezett zsidó nemzeti mozgalom keresztény támogatását jelenti. ... Egyes szerzők úgy gondolják, hogy a keresztény cionizmus lényege az, hogy Izrael minden cselekedetét Isten vezérli, ezért a keresztényeknek azt jóvá kell hagyni, támogatni, sőt dicsérni kell. ... Pat Robertson és Jerry Falwell ... azt állítja, hogy evangelizációjuk a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül eljut 100 millió, velük szimpatizáló amerikaihoz. Tény viszont, hogy a fundamentalista lelkészek, prédikátorok, pásztorok létszáma már meghaladja a 80 ezret, és nézeteiket ezer helyi rádióállomás és több mint száz "keresztény" tévéállomás terjeszti. Megfigyelők már az 1980-as években több mint 250 Izrael-barát keresztény szervezetet tartottak számon. [Drábik János (...) írásából.]

Már az is kérdéses, hogy milyen Bibliából hirdetik számunkra az igét. Úgy tudjuk, papjaink a Károli Bibliával a hónuk alatt hágnak fel a szószékre, ami nagyrészt Tóra (Ószövetség) és kissebb részben krisztusi tan - Újszövetség. De ezen rég túl vagyunk. Megint †Tóth Judittól idézek. "Amerikában a 19.-20. században a judeo-keresztény mozgalom népszerűsítéséért Cyrus Ingersoll Scofield (1843-1921) felelős, aki céltudatos magyarázatokkal beleszőtte a Bibliába az Izrael múltjának, jelenének és jövőjének történelmi eseményeit. A Scofield Biblia még ma is a legnépszerűbb Reference Biblia. A Scofield Biblia ugyancsak óriási hatással volt a 20. század kereszténységének gondolkodására, hiszen gyakor latilag a könyvét Amerikában minden egyház használja, beleértve a több millió dolláros, népbutító “keresztény” műsoro kat sugárzó Jerry Falwell, Pat Robertson, Billy Graham TV-evangélistákat."

Ezek után azt hihetné a jámbor rómaikatolikuskeresztény hívő, hogy anyaszentegyháza legalábbis "apage satanast" [távozz tőlem sátán] kiált az apokrif Scofield Bibliára. Egy fenét! Kiadták magyarul is (!) a következő ajánlással. "C.I. Scofield - Magyarázó jegyzetek a Bibliához Az 1967. évi angol Scofield Biblia magyarázatainak közreadása. A Biblia minden könyvéhez egy rövid, de átfogó bevezető és magyarázat...Bibliaiskolában kötelező anyag, de minden hívőnek óriási segítség a Biblia könyveinek megismeréséhez. Az összes - Bibliában található - könyvhöz egy rövid bevezető..." Ezek után, itt kérdezném derék hungaristáinkról, mi a jófenét értenek azon, hogy aszongya: "a kereszténység alaptételeit támadó vélemény.." Mik a kereszténység alaptételei? He... Van má' Scofield Bibliátok? Ha nincs, olcsón hozzájuthattok. Tanuljátok belőle a "kereszténység alaptételeit". Rátok fér... Rajta! Bele a kosárba! Látjátok, ezért nem mindegy, ki a prímás Magyar országon, a ti Hungáriátokban... Látjátok? Dehogy látjátok! Na látjátok!

Akiben eddig nem vált világossá, hogy a "kereszténység alaptételei" teljességgel alkalmatlanok helyzetünk megértésé hez és pláne megoldásához, itt hagyja abba az olvasást és fogadja bocsánatkérésemet, hogy eddig is untattam. Aki másként gondolja, olvasson tovább.

Deák Ferenc mondta, hogy a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. Az újragombolást, helyesebben "újragon dolást" pedig - nincs mese - a szentistváni államalapításnak hazudott állampuccsal kell kezdeni. Apostoli királyunk Ferencjóska anno már eljutott odáig, hogy elismerte és törvénybe engedte foglaltatni: a magyar államot Árpád alapította! Sokadszor hivatkoztam már az erről szóló jogszabályra. Ez most ismétlem, mert ismétlés a tudás atyja.

Ki tudja ma már és kit érdekel ma már, ki az a lovas aki a Milleniumi Emlékmü fókuszában áll? Nos' jelentem, sokan tudjuk és sokan tartjuk gondolkodásunk kiinduló pontjának. Az "istvánizmus" kalózlobogója mellett egyre magasabbra emelkedik az "árpádizmus" zászlaja. Itt essünk túl egy "finom" megkülönböztetésen. A törvény szerint Árpád "hazát" alapított. Nem lehetséges, hogy az államalapítás dicsősége mégis Istváné? Nem, mert a történelem ismeri és elismeri a "nomád állam" kategóriáját, amelynek ismérveit pl. Kristó Gyula történész kilenc pontban definiálja. Untig ismert, hogy a honfoglaló magyar törzseknek államuk, sőt alkotmányuk is volt [Etelközi Alkotmány], amelyet a honfoglalás után megerősítettek, megújítottak [Pusztaszeri Alkotmány].

E kitérő után térjünk vissza a "gyomlálásra", vagyis - első lépésként - gondolkodásunk átformálására, ha úgy tetszik felszabadítására, hogy eljussunk egyéni és nemzeti önazonosságunk meghatározásához. Ebben "mintaképünk" lehet a zsidó rasszizmus és annak jellegzetes képviselője az országfelvásárló Simon Peresz izraeli államfő, aki "Levelet írt Joachim Gauck német államfőnek, amelyben védelmébe vette a Németországban heves vitát kiváltó körülmetélést. A körülmetélés a zsidó önazonosság középpontjában lévő évezredes rituálé, amely azóta határozza meg a zsidó 'népet', hogy megszületett Ábrahám és az Úr között a szövetség – írta a levélben Simon Peresz, amelynek egyes részleteit hivatala tette közzé. [פרס: גרמניה מחויבת להגן על הזכות לבצע מילה נשיא המדינה מתגייס לפתרון משבר המילה: במכתב ששלח לנשיא גרמניה, כותב פרס כי ברית המילה היא “נדבך מרכזי בזהות של עמנו במשך אלפי שנים”. הוא הביע תקווה כי גרמניה “תישאר מחויבת לשמירה על זכותה של הקהילה היהודית” ynet] Erre a következő válasz adható. Kedves Peresz!

• Őszintén meglep bennünket, hogy ön - egy modern, demokratikus polgári állam elnöke - egy obskurus ortodox rabbi stílusában levelez egy másik államfővel.
• Az Ábrahám és az Úr közötti szövetséget zsidó legendának tartjuk, amelyben nem hiszünk, de nem vitatjuk azon jogukat, hogy önök higyjenek benne - egymás között...
• Ez a [nemlétező] szövetség nem jogosítja fel önöket arra, hogy szuverén államoktól előnyös elbánást követelje nek a maguk számára.
• Tiszteletreméltó következetesség, hogy népüket a körülmetéléssel különböztetik meg más népektől. Emiatt azon ban elvárjuk önöktől, hogy népük Magyarországon élő (tartózkodó) egyedeit mi is megkülönböztessük magunk tól, akik egy más nép fiai - magyarok - vagyunk.
• E (viszonos) megkülönböztetésből egy sor következmény adódik.
• Önök - a zsidó nép - Magyarországon kisebbséget képviselnek. Hogy van az, hogy sem nemzeti kisebbségként, sem etnikai kisebbségként nem engedik önmagukat "besorolni"? Népük jellegzetes alakja Konrád György úgy jellemzi önöket, hogy kitérnek mindenfajta meghatározás elől. Értjük az ilyen vicceket, de nem szeretjük.
• Sohasem egyezünk bele abba, hogy az ön népe alkossa Magyarország politikai, vagyoni és szellemi arisztokrá ciáját. Ezért előbb - utóbb meg kell békülniük egy új numerus clausussal.
• Önöket a "vészkorszakban" nem segítették a nyugati nagyhatalmak. Európába szorult hit- illetve fajtestvéreiket nem fogadták be és megakadályozták azt is, hogy Palesztinába hajózhassanak. Miért kellene szegény kis országunknak ötszázezer emberüket befogadni, ha Izraelben felforrósodik talpuk alatt a talaj.-
• Sok - sok észrevételünk, ill. kérdésünk lenne még, de várjuk hogy előbb a fentiekre reagáljon.

Ez a kis kitérő ne feledtesse velünk, hogy egy nép gondolkodása vár megreformálásra és ez egy gigászi feladat.

A vallásos, nagyrészben pápista, honfitársainkkal meg kell értetnünk, hogy nem vallásos hitüket kell feladniuk, csupán bigottságukat kellene levetkőzniük, amely süketté vakká teszi őket abban, hogy az egyházukat tárgyilagosan szemléljék, bűneit és álságosságát észrevegyék. [A bigottságban a "hungaristák" járnak elől, nekik kellene elsősorban körül-, illetve tükörbe nézni.]

Egyébként is, miért nekünk magyar érzelmüeknek kellene aggódnunk amiatt, hogy mi lesz a vallásos emberekkel, ha elvonják tőlük az "ópiumot". Meg kellene már különböztetnünk egymástól a "pogányságot" és az ateizmust.

Az ateizmust a zsidó illuminátusok Nagy Francia Forradalma próbálta a népre kényszeríteni "A Konvent radikális képviselői 1791. november 29-én kimondották határozatilag, hogy mindazon egyházi személyek, kik a forradalom rendeleteinek ["polgári eskü" letétele] ellenszegülnek, két évi börtönnel bűnhődnek. Ez a rendszabály nem bizonyult elég hatásosnak, mert rá félévre újabb panaszok hangzottak el, hogy az esküt le nem tett papok száma még mindig megüti a 15-20 ezret. Következett erre a büntetés szigorítása. Az ilyen papokat eltiltották a misemondástól, az általuk „megfertőzött templomokat” áruba bocsátották, s ha a szent cselekményeken kapták őket, internálták s amennyiben az internálás helyét elhagyták volna, mint szökevényeket 10 évi börtönnel fenyítették meg, majd a gályarabsággal s dél- amerikai számkivetéssel. Mindennek természetes következménye volt, hogy tilos lett a reverenda nyilvános viselése, megszűnt a cölibátus, s a plébániák lelkipásztorok, az iskolák katedrái a paptanárok, a kórházak termei pedig ápoló apácáik nélkül maradtak. Így festett a zsidó "szabadság, egyenlőség, testvériség."

E nyomvonalat követve, zsidó Marx tanainak követői próbálták az ateizmust ráerőltetni azokra a népekre, amelyeken uralkodhattak. Gondoljunk csak az oroszországi pravoszláv papok és hívők sorsára. Ne feledjük, hogy a komisszárok abszolut többsége zsidó volt [amig Sztálin ritkítást nem végzett köztük...].

Na és a pogányok? "Szent" István talán pogányságuk miatt gyilkol(tat)ta Árpád népét? Áh dehogy! Azért, mert szabad ságukhoz és magyarságukhoz ragaszkodtak. Nagyon tanulságos egyébként, hogy került a "pogány", mint szitokszó az emberiség "szókincsébe"!

"Amikor a középkorban eredeti nyelveiből latinra fordították a Bibliát, akkor a Bibliában használatos héber gójim és görög ethnoi szavakat ispaganusként fordították le, noha ezeknek a szavaknak a jelentése nem teljesen fedte a latin paganus addigi jelentéseit [vidéki, civil, nem-keresztény]. A héber gójim és görög ethnoi szavak jelentése egyszerűen „népek” vagy „nemzetek”, szembeállítása a választott (zsidó) néppel, „a Nép”-pel. Ekkor 'gazdagodott' tehát a paganus szó jelentése a nem-zsidó és a ma domináló többistenhívő, természethívő, más valláshoz tartozó jelentésekkel A po gány szó mai jelentéseiben tehát eredetükben egymástól független szavak jelentései fonódnak össze."

Helyben is volnánk... És ti isten, vagy inkább a zsidó hercegprímások, barmai: kezditek már kapiskálni, hogy a "válasz tott nép" szemében ti is gojok, azaz pogányok (!) vagytok? Ezt nem mondja a buta képetekbe a tisztelendő úr a szószékről, vagy az oltár mellől, mielőtt elhangzik az ite missa est? Erről nem pofázik Németh úr, mikor a Tórából, vagy a Scofield bibliából (?) okít benneteket? És ... a hungaristák? Tudjátok már, mik a kereszténység "alaptételei"? Eh...

Mi pedig magyar gój-pogányok támasszuk fel táltosaink - a magyar druidák - szellemét; akik nem beszéltek Jézus tanításairól, hanem aszerint éltek. Nem fogadták, de megtartották a szegénységet. Gyógyították népük lelkét és testét. Megküzdöttek a gonosszal, majd meghaltak annak orv-csapásai alatt. Mit akarok ezzel mondani? Hát csak annyit, hogy egy népnek saját kiválóira kell hallgatnia.

2012.10.28Sz. Gy.

Ha valaki konyít valamit a III. Birodalom zsidópolitikájáról az tudja, hogy Hitlernek kezdetben esze ágában sem volt a zsidókat elpusztítani. Egyszerüen ki akarta őket énekelni Németországból. A "halál szállítója" Eichmann évekig a zsidó kivándorlás megszervezésén ügyködött. Erről tárgyalt Berlinben Feivel Polkes-szel, a mozgalom egyik vezetőjével [majd Izraelben (!) a cionista megbízottakkal] Sikerült is megállapodniuk. A Hagana mindössze a zsidók hazaszállítását kérte a németektől. A pár hónappal későbbi kairói találkozójukon Polkes elégedettségét fejezte ki: szerinte a radikális zsidó vezetők örülnek a nácik ténykedésének, mert így egyre többen térnek haza Palesztinába.
Épp napjainkban mutatkoznak reményt keltő jelek az európai zsidók kivándorlási halandóságait illetően. Maga "Bibi" Netanjahu izraeli miniszterelnök győzködi európai, főleg franciaországi fajtársait vándoroljanak ki Izraelbe. Kéztartása is mutatja mennyire várja, mennyire fogná őket...

Nem Netanjahu az első aki a külföldön élő zsidókat a keblére akarta ölelni. A [szintén] tömeggyilkos Ariel Sharon, Bibi miniszter elnök elődje, pár nappal a WTC tornyok robbantása előtt (!) Moszkvában járt. Az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott beszédében azt hangoztatta, hogy  II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes politika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó és kivándorlásra (!) szólította fel az oroszországi zsidókat. "Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogy ha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."

Az írás 2001.10.15-én (!) jelent meg.

America's New War = Israel's Old War?

Minket is megesz a [lép]fene?

Emberileg érthető, hogy miután a szuperhatalom a lenyelt műanyag papírvágó késeket se kiköpni, se megemészteni nem tudja , tengeri és légiflottát ragadva nekilódul, megmutatni mindenkinek, hol lakik az isten és ki az úr a glóbuszon, sőt azon is túl.

Elcsépelt frázis, hogy a harag rossz tanácsadó. Nála rosszabb csak Kissinger és/vagy Brzezinski lehet. Hogy ők most nem tanácsadnak? Ugyan, honnan lehessen azt tudni.

Az már kézenfekvőnek tűnik, hogy mégiscsak előkerült Bibi Netanjahu forgatókönyve a terrorizmus elleni küzdelem módszereit illetően. Tartottam ettől és ennek hangot is adtam egy korábbi commentemben. Aki nem rest, utána nézhet archívumban.

De ha csupán róla volna szó. Bush mögött feltűnik egy tisztességben megőszült joviális bácsika. A kép aláírása ez lehetne: "Uncle 'Sam' and Uncle Saron". Ha ők ketten együtt kezdik intézni a világ sorát, a dolog kétségtelenűl jó kezekbe kerűl. Sharon már többször bizonyított, Bush pedig csak most kezdi. Igy az is elegendő, ha figyel az öregebbre és igyekszik utánozni annak tánclépéseit. Még javában állt a WTC. amikor Ariel Sharon [2001.szeptember 5-én] Moszkvában beszédet mondott az orosz zsidó közösség tagjai előtt. Erről nálunk egyetlen bulvárlap a Színes Mai Lap számolt be [megmértem (!)] 95x56 mm-es "terjedelemben" ekképpen."Saron: Kell egymillió Zsidó!
Ariel Saron izraeli kormányfő szerdán Moszkvában az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott beszédet: - A II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes politika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó -mondta és kivándorlásra [!] szólította fel az oroszországi zsidókat. - Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogyha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."

Kérdés, hogy Saron moszkvai elmefuttatásai érintenek, érinthetnek e bennünket magyarokat? Javaslom, ne siessük el tulságosan a nemleges választ. Inkább olvassuk el újból Sharon nyilatkozatát és gondolkozzunk el rajta. Ha Oroszországból egymillión kivándorolnak, hova vándorolnak be?

Kétségtelen, hogy a volt Szovjetunió és a jelenlegi Oroszország [Ukrajna, stb.] területén élő zsidóság gyötrő etnikai prés alatt van. Az alatt volt a nácizmus idején is. De mielőtt körvonalazódtak volna a wannsee-i konferencia "határozványai" kísérletek történtek arra, hogy a zsidóságot élve [!] kiszorítsák a német fennhatóság, megszállás, vagy befolyás alatt álló területekről. [Ezen ügy körűl sokan buzgólkodtak. Még a cionizmus nagy tisztelője Adolf Eichmann is! Igen, jól látják-olvassák, Eichmann! Erről sok tanulságosat lehet olvasni Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" című könyvéből. [Kossuth Könyvkiadó. 1973.]

Ám a Palesztinába irányuló exodust az angol impérium, a nyugatra irányulót pedig a nyugat tehetetlensége (?), ill. közömbössége (?) tette lehetetlenné. A "nagy" Roosewelt jószerivel meg se kísérelte, hogy az amerikai bevándorlási kvótát pár tízezer fővel felemeljék a vészkorszak éveiben. "Méltán" gúnyolódhatott ezen a Völkischer Beobachter olyképp, hogy a zsidók eladók lennének, de nincs rájuk vevő.

A kérdés tehát úgy pontositható a Moszkvában kivándorlási program szervezői Magyarországra mint befogadó országra számot tartanak e és ha igen, mi a kötelező kvóta?

Itt indokolt a "Csurka jelenségre" utalni. A jeles pártvezér és tollforgató kedvenc vesszőparipája Magyarország zsidók általi elözönlése, az "Európai Izrael" megalapítása és ennek folytán a magyar nemzet "palesztin sorba" taszítása.

Nem kizárt, hogy e tézisek puszta fantazmagóriák. Mondhatnók, hogy az egész egy tömény marhaság, de csak akkor, ha egyúttal azt is kijelenthetnénk, hogy Saron Moszkvában marhaságokat beszélt, vagy nem is mondott semmit - hírlapi kacsa az egész.

Mutatkoznak azonban bizonyos jelenségek amelyek figyelmünkre méltók.

Csak az egészen hülye újságolvasónak, vagy televíziónézőnek nem tűnik fel, hogy az antiszemitizmus valós vagy vélt jelenségeire a nemzetközi sajtó, de az Amerikai Kongresszus sem egyforma empátiával, ill. intenzitással reagál.

Magyarország ebből a szempontból mindenesetre hiperérzékeny terűlet. Miért?

Mielőtt erre válaszolnánk vegyük kissé szemügyre ezúttal is Amerika furcsa háborúját.

Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy akár utólag is megtudhatjuk, hogy Amerika világ elleni háborújának voltaképp mi a stratégiai célja és mi a "főcsapás iránya". [Ezt példáúl Sztálin sem verte előre nagydobra, de előbb-utóbb mindig kiderült, volt ilyen irány.]

Felfoghatatlan, hogy miből gondolják az amerikai stratégák, hogy ami eddig nem ment Izraelnek a palesztinok ellenében nekik menni fog a talibánokkal, a mohamedánokkal, a terrorista és nemterrorista antiglobalizmussal szemben?

Hogy nem csupán egy milliárd mohamedánról van szó az kitűnik Bush elnök arra utaló kijelentéseiből, hogy az antiglobalistáknak is meggyűlhet vele a bajuk, mert úgy néz ki, mintha ezek egyúttal anticionisták is lennének.

Amerika az egyes számú hadszintéren Afganisztánban jogtalan és igazságtalan háborút folytat - barbár módon! Érdekes, most senki sem gondol arra, hogy a nemzetközi jogot súlyosan és hivalkodóan sértő háborús bűncselekmények miatt egyszer valahol összeül egy nemzetközi törvényszék és megérkezik Woods őrmester is művészien csomózott kötélhurkaival? Egyszóval megismétlődik nürnbergi igazságtevés.

Lehet, hogy ez a felvetés de jure és de facto abszurdnak, vagy csupán viccesnek tűnik, de erkölcsileg semmiképp sem az.

Az Afganisztán elleni szovjet támadás kapcsán ugyanis az történt, hogy "... Igen hamar elitélte a szovjetek totális háborúját a Népek Állandó Bírósága, azoknak a régi 'Russel- bíróságoknak' az örököse, amelyek közvetlenül jogelődjük, a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék hagyományaiból merítenek. A Népek Állandó Bírósága vizsgálatot indított a tömeggyilkosság[ok] ügyében." [Stéphane Courtois és szerzőtársai : "A kommunizmus fekete könyve." Nagyvilág Kiadó. 728.old.]

A könyvből megtudhatjuk, hogy a [helyszíni] vizsgálatot egy afganológusra, egy jogászra és egy fényképészre bízták. Az ülést, ahol a verdiktet kimondták a híres párizsi Sorbonne-on tartották.

Ahogy a dolgok alakulnak, már most időszerű lenne az üléstermet lepókhálózni, a talárokat, parókákat a molymegóvóból elővenni, és hirdetést feladni: "afganológusokat, jogászokat és fényképészeket alkalmazunk kiemelt fizetéssel, stb., stb."

A pókhálót és a molyolást csak azért emlegetem, mert például a sabrai és satillai palesztin menekülttáborok lakói ellen végrehajtott tömeggyilkosságok kivizsgálására -ha jól tudom- a rangos testület nem ült össze. Lehet hogy csak a bíróság Állandó, az odafigyelés nem?

Ennek kapcsán indokolt egy rövid visszapillantás Uncle Saron korábban viselt dolgaira.

E témának könyvtárnyi irodalma van. Itt és most meg kell elégednünk néhány szemelvénnyel. A forrás Kereszty András : "A hosszú villámháború" című könyve. [Kossuth Könyvkiadó 1982.]

A könyből tudjuk, hogy 1981-ben Sharon, mint Izrael új hadügyminisztere, stratégiai koncepciót hirdetett és többek között a következőket nyilatkozta."Ami az északi határokon folyik egyenesen nevetséges. Palesztin merénylet, izraeli kommandóakciók, palesztin ágyúzás, izraeli bombázás. A helyzet talán a végtelenségig tart majd? Izrael eddigi katonai vezetői talán nem vették észre, hogy a palesztin taktika csapdájába estek? Hogy a hatalmas irzaeli hadigépezet gerillaharcot folytat a gerillákkal szemben? Legalábbis átvette azok harcmodorát. Ennek véget kell vetni! Korlátozott visszacsapások helyett háborút kell indítani.'Rövid és brutális háborúra van szükség."[7.old.]

A jelenlevők a szerző szerint megdöbbenten néztek össze. "Hiszen ez a terv a jövőre vonatkozóan ingatag logikai kártyavár volt. ... Ezúttal nem hadsereg áll majd hadsereggel, nem állam az állammal szemben. Az izraeli hadigépezet egy népre támad."[8.old.]

Nos a háború megindult és brutalitásokban nem volt hiány. Izrael megámadta Libanont, különös tekintettel a palesztin menekült táborokra, a terrorizmus "fészkeire".

Az Army most nagyjából ugyanezt, ugyanígy teszi Afganisztánban!

Persze előbb hallunk a haditechnikai fölényből adódó "győzelmekről" és majd csak később a brutalitásokról, vagy egyszerüen a pusztába üldözött koldússzegény embermilliók mérhetetlen szenvedéseiről.

A bombázás a mennyiségi mutatókat illetően jól halad, mert ugyebár az üzlet az üzlet, a recesszió meg recesszió. Ami viszont a sebészi, sőt mikrosebészi pontosságot illeti: meglepő, hogy a méregdrága technika milyen keveset fejlődött Belgrád óta. [Ott történt ugyanis, hogy amikor a cirkáló rakéta, sebészi pontossággal, befordult a sarkon egy olyan épülettel találta magát szemben, melynek nem szabadott volna épp ott lennie. A kínai nagykövetségről volt szó ...]

A mostani vadászat terítéke is meglehetősen változatos. Eltrafáltak egy olyan ENSZ. intézményt, amely Afganisztánt szerette volna a szovjetek által lerakott több millió aknától mentesíteni. Azután következett a Nemzetközi Vörös Kereszt egyik intézménye, echte amerikai halottakkal. És legutóbb a talibánok esküdt ellenségei az Északi Szövetség afgánjai, Amerika szövetségesei, kerültek rakétavégre. Ám meglehet ez utóbbi esetleg nem véletlen, hiszen fennforog az a veszély, hogy valami megfoghatatlan ok miatt később ők is terroristákká lesznek, mint Oszama bin Laden. [Mióta a "Comment" ezen részét írtam, a sajtó egyre újabb találatokról számol be. A felsorolást tehát itt hagyom abba, mert a cikkírást egyszer be kell fejezni ...]

Az Army presztízse tulajdonképp nem is ezen múlik, hisz már Sztálin is megmondta, hogy ahol gyalulnak, ott bizony hullik a forgács. A baj az, hogy az Army az istennek sem akarja meghágni az afganisztáni hegyeket. Nem fűlik a foga a kies Pamirhoz, pedig valahol ott bujkál a krampusz. Úgy látszik a nepáli ghurkák sem kezdték el a hegymászást. Aztán szó esett az angol SAS-okról mégpedig teljes létszámmal, tokkal vonóval. Vajh' hol repkednek mostanság?

Kérdés hogy ebben a konstellációban mi a szerepük az ultra, infra, PC., CD., TV., Radio és ki tudja még milyen technikával felszerelt amerikai kyborgoknak? Igaz is, ők sem hegyi kecskéknek szerződtek. Tehát várnak, míg a légierő meg nem szabadítja a hadiraktárakat az inkurrens bomba és rakéta-készletektől. És azután mi lesz?

Úgy tűnik ezúttal a szennyes háborúk sablonja sem igazán hatékony. Az északi tálib-ellenes erők vélhetőleg nem jutnak abba a helyzetbe, hogy szent dühvel gyilkolják mohamedán testvéreiket. Egy sikeresnek ígérkező északi offenzíva esetén ugyanis nagy valószínüséggel megbukik az Amerika barát pakisztáni kormány és esetleg olyan helyzet támad, hogy Ladennek nem kell a régóta spájzolt koffer-atombombákkal a kertek alatt ólálkodnia. A pakisztáni rakétaegységek elvégzik helyette a rombolást [insallah].

Mindennek tetejébe, Bush állítólag parancsot adott a CIA-nak, ölje meg Oszama bin Ladent és harcostársait. Ezt a metódust már ismerjük. Rendkívül szórakozató történet például, ahogy Sztálin megbízottja Ramón Mercader édesanyja cinkossága mellett bejutott Trockij házába, beférkőzött bizalmába és végül fejbe vágta egy jégcsákánnyal. Nem csodálkoznék azon, ha a Bush által delegált gyilkosok egy fogpiszkálóval ölnék meg Oszama bin Ladent. Ez lenne az igazán méltó bosszú a papírvágó késekért ... Persze más módszerek is lehetségesek. E tekintetben hasznos tanácsokkal szolgálhatnak Szaddam Husszein, Moamer Kadhafi, Fidel Castro és [halottlátó közbejöttével] Nicolae Ceausescu.

De ennek még előtte vagyunk és nem is tudjuk hányat kell még aludnunk addig, míg Oszama bin Laden a paradicsomba jut, alakja Mohamed mellé magasodik [persze csak a fundamentalisták szemében] és megsokszorozza dühüket a tengeren inneni és túli gyaurok ellen ...

És most néhány szó a viktimológiáról.

A viktimológia [áldozattan] azt kutatja, van e valami törvényszerűség a mögött, hogy valaki bűncselekmény áldozatává válik, azaz szükségképpen ártatlan e az áldozat?

Az "ártatlan áldozat" mint fogalom most foglalt. Olyan különböző fajokhoz, nemzetekhez és felekezetekhez tartozókat értenek alatta akikben az a közös, hogy vidámak, jólöltözöttek, jól tápláltak [voltak] és kényelmes irodáikban valamiképp Amerika érdekeit, vagy dicsőségét, ill. általában a big business céljait szolgálták. Az afgán Golgota felé vánszorgó, éh, szomj és fagyhalálnak kitett "söpredék" tehát nem értendő ide.

Hál' istennek nem estek ebbe a kategóriába azok sem [mintegy négyezren] akiknek előre szóltak, hogy horoszkópjuk szeptember 11-ére váratlan [!] és kedvezőtlen eseményt mutat, ha bemennek a WTC-beli munkahelyeikre. Persze nem is mentek be. Ez egyben azt is jelenti, hogy a babona néha szerencsét hoz. Továbbá, hogy az információ nemcsak pénzt, hatalmat, hanem életet is jelenthet.

Amerika tehát terrortámadás ádozatává vált és most hadbavonúl az ártatlanok gyilkosai, a gyilkosok rokonai, a gyilkosok támogatói, a velük rokonszenvezők és az ellenük Amerika oldalán fel nem sorakozók ellen.

Van abban valami paradox, hogy ezt a szegény szuperhatalmat mindig bántják. Vagy valami bűzlik az áldozattá válás misztériuma körűl?

E kérdés megválaszolásához segítségül hívom Avar Jánost [akit sosem fogyó, mindig kerek, mosolygós (geostaciocionárius) műholdként ismét fellőttek a magyar média egére]. Persze nem a mai, hanem az 1981-es Avar Jánost választom kútfejemül. A forrás Avar János : "A 40. Elnök" [Kossuth Könyvkiadó 1981.] A rendszám Reagan elnököt jelenti.

Avarunk ott is, akkor is egy terrorakció felemlegetésével vág a dolgok sűrűjébe. "Pontosan egy évvel 1980. november 4-e előtt teheráni tömegek elfoglalták az amerikai nagykövetséget és 'iszlám diákok' egy csoportja túszul ejtette a diplomatákat." [50.old.]

És a jól ismert amerikai reagálás. "A diplomaták fogvatartása miatt értehető nemzeti felháborodás egyúttal véget vetett a Vietnam óta érzett nemzeti lelkiismeret-furdalásnak, Amerikában többé nem az volt a kérdés, hogy szabad e 'keményen bánni' a külvilággal, hanem az: 'meddig packázhat velünk a külvilág?" [52.old.]

Most dettó ugyanez a helyzet. Az sem lehet véletlen tehát, hogy e kerekképű héja ismét berepült a képernyőnkbe.

A "nemzeti felháborodás" jól jellemzi egyúttal az amerikai mentalitást is. Mi leromboltunk egy országot. Megöltünk, vagy meghalasztottunk egy-két millió kicsi sárgát. Most, hogy foglyul ejtették diplomatáinkat, kvittek vagyunk az istennel, önnön lelkiismeretünkkel és a világgal is. Sőt a világ él vissza legendás türelmünket, és most már legyen elég, mert a pofájukba mászunk.

És itt következett akkor, következik most is a csapda. A "New War" már nem folytatható csupán a támaszpontokról felszálló bombázógépekkel, mert a frontok drámaian összekuszálódtak.

Miért és hogyan? A válasszal könyvtárakat lehet megtölteni, de a jelenség viszonylag tömören is körülírható.

Ki a bűnös? Ismét Madáchcsal szólván a bűnös önmaga a győzelem, mely szerteszór, és száz érdeket növel. Az emelkedő állam és társadalom legelőször a legsúlyosabb ballasztot, az erkölcsiséget dobta ki a kosárból és magasba is szökkent.

Hogy mire gondolok? Hát amire Avar. "... Kirobbant a felettébb kínos botrány az elnök öccse Billy Carter körül: kiderült róla, hogy a libaiak fizetett ügynöke ... (A Billy-ügyet szenátusi különbizottság vizsgálta s marasztalta el végül az elnök viselkedését, noha nem talált jogi sértést.)" [55.old.]

Istenkém, micsoda ismerős logikai okfejtés. Most nap mint nap hallunk ilyesmit, mintha honi bíráink a Kongresszusban gyakornokoskodtak volna.

Aztán meg mi a baj? "Business is business!" Billy nem lopta az információkat, csak úgy hozzájuk jutott. Az információ = árú. Billy eladta áruját és pénzt kapott érte.

És itt kanyarodom vissza a Centerhez. Ha egy pihentagyú egyén egyszer kikutatja és kimutatja, hogy a Center rogyasztáshoz hány dollárnyi információt kellett a gaz terroristáknak tisztességes amerikaiaktól megvásárolniuk meglepően sokjegyű számhoz fog jutni.

Hitler az ötödik hadoszloppal demoralizálta a célországok lakosságát. A módszerek jól ismertek: merényletek gyilkosságok, pánikkeltés, stb.

Egy kívülről vagy belülről támadó ellenség szempontjából viszont nem csak egy megrémített társadalom demoralizált, hanem az is, amelynek polgárai és főleg a tűz közelében ülők a kelleténél nagyobb számban amorálisak. Az ilyenek nem reszketnek nyárfalevélként, hanem joviálisan seftelnek csupán. Tehetik, mert a vevő nem az ő ellenségük, hanem Amerikáé.

És amikor ezért meg másért rosszul mennek a dolgok, jön a nagy-nagy amerikai hülyítés. Reagan is a "kommunisták sátáni terveiről és behatolásáról" kezdett szövegelni. Majd meghirdette a "sztálingrádi tézis" mintájára: "Itt állunk a szabadság utolsó szigetén az egész világon. Nincs hova menekülni [?], nincs hova elfutni. Vagy megvédjük a szabadságot, vagy elveszünk!" [115.old.]

Ezt a ripacskodást az amúgy is kövér amerikai úgy zabálta akkor, zabálja most is, mint a hamburgert, alkalmasint a TV. fotelben ülve. Most a "végtelen szabadság, ill. a tartós szabadság" szlogen járja. A hatás ezúttal is frenetikus [mármint a bombázott Kabulban, Kandahárban és másutt ...]

Avartól tudjuk [merci !], hogy a balhé állandósításának Amerikában külön intézménye van : "A Jelenlegi Veszély Bizottsága." [134.old.] És minthogy jelenleg mindig van, veszélynek is lennie kell, mert ha nem lenne, mit csinálna a Bizottság?

Tőle tudjuk azt is, hogy az amerikai lakosság hangulatát intézményesen "indexálják a kommunista veszélytől való félelem" szempontjából [Potomac Associates].[137.old.] A hadiiparnak természetesen a magas index értékek kedveznek, lévén szoros korreláció a félelmi index és a hadiipari megrendelések között.

Most mondják azt, hogy ostoba és rosszindulatú vagyok, de ha valaki azt bizonygatná hogy a kétszáz milliárdos vadászgép tendernek is köze van az ügyhöz nem tiltakoznék teljes meggyőződéssel.

Az amerikai közvéleményt szokásos két csoportra: az "internacionalisták" [értsd "intervencionalisták"] ill. az izolacionisták csoportjára tagolni. Az igazi amerikai hagyományosan az első csoportba tartozónak tekintendő.

A galamblelkű Kennedy elnöki beiktatási beszédében "fennen hirdette, hogy az Egyesült Államok 'bármi árat' kész megfizetni világpolitikai céljainak elérése végett." [138.old.]

A szemantikusnak sem utolsó Madame Albright asszonytól tudjuk, hogy ez mit jelent: Amerika nem habozik más népek millióinak életével "fizetni" világpolitikai céljainak elérése végett.

Amerikát ugy tűnik "megrendítő erejű csapásoknak" kell érnie ahhoz, hogy a hadiipari boom működjön [boom-bázások] és újabb térölelő lépéseket tehessen a világ feletti uralom megszerzése irányában. Ezen út állomásai a "Lusitania affér" [első világháború] a "Pearl Harbour affér" [második világháború] és a "WTC. affér" ["harmadik" világháború]. Merre tovább?

Ami mármost az aktuális lépfene kurzust illeti, a laikus is rájön, hogy ezúttal [még] inkább pszichológiai hadviselés folyik mint biológiai. Amennyiben a terroristák tömegpusztításra törekednének, mint Truman annakidején, úgy hatékonyabb anyagokat és hatékonyabb terjesztő eszközöket, módszereket használnának.

Ennek kapcsán jut eszembe egy Pulitzer díjas amerikai liba nyilatkozata [Népszabadság 2001.10.27] miszerint Amerika nem készült fel a bioterrorra. Kérdés: ugyan miért nem? Tényleg nem?Egely György írja "Tértechnológia" c. könyvében [Kornétás Kiadó. Budapest. 1998.] a következőket."Az Amerikai Egyesült Államok 1969-ben írta alá a kémiai és biológiai fegyverek betiltására vonatkozó egyezményt. Ennek ellenére a 1987-ben a hadügyminisztérium beismerte, hogy 127 laboratóriumban kísérleteznek vegyi és biológiai fegyverek előállításával. (Ez csak kis adalék a nemzetközi szerződések komolyságának és a kormányok szavahihetőségének bemutatására.) Ma az USA kormánya szerint évi 1,4 milliárd dollárt költ a hadsereg arra, hogy idejében észre tudják venni a biológiai és kémiai fegyvereket, tehát időben detektálhassák ezeket háború idején." [268.old.]

Bush meghirdette a háborút, elkezdhette volna egyúttal a detektálást is. Most ott tart, hogy jószerivel az egész államapparátus kényszerszabadságon van, mint nálunk a nebulók az egykori szénszünetek idején.

Azután tovább Egely. "Még csak elképzelni sem tudjuk, hogy micsoda katasztrófa lenne, ha ilyen sunyi fegyverek a terroristák kezébe kerülnének. Gyakorlatilag egész városokat, országokat irthatnának ki figyelmeztetés és a védekezés legkisebb esélye nélkül." [u.o.]

Nos ami elképzelhetetlennek tűnt: megtörtént. Hic Rhodus, hic salta! Azaz: ugrani kell! Kérdés mekkorát és hova?

A Magyar Demokrata a WTC. romjainak képe fölé montírozott térgrafikával idézi Bush következő mondatait."Ma Afganisztánra összpontosítunk, de a harc ennél szélesebb. Minden nemzetnek választania kell. Ebben a konfliktusban nincs tere a semlegességnek. Ha bármely kormányzat támogatja a törvényteleneket és az ártatlanok gyilkosait, akkor maga is törvényen kívülivé és gyilkossá válik. És amelyik erre a magányos útra lép, az saját pusztulása felé indul el."

Déja vu!

Saron "ingatag logikai kártyavárhoz" hasonlított téziseinek megvalósításához ok, vagy ürűgy kellett. És lőn: Izrael londoni nagykövetét, a Dorchester szállóban elköltött vacsora után, távozóban egy jordániai diák agyonlőtte. Semmféle tény nem bizonyította, hogy tagja lett volna bármely palesztin szervezetnek. Megvolt viszont a háborus ok. Ezt igy fejezte ki Jozef Ben Aharon belügyminisztériumi osztályvezető. "Ennek nem lesz vége, míg nem irtjuk ki a PFSZ terroristáit. Legfőbb ideje, hogy ezeket az állatokat megtanítsuk a 'törvényre'. És ezt Izrael meg is teszi. Libanonban és a világ minden pontján."

Ez leaglább értelmes és világos beszéd volt.

A washingtoni fogcsattogtatás és az afganisztáni idétlenkedés nem feledtetheti: egyre több jele van annak, hogy a globalizmus saját antitézisével került szembe, az anti-globalizmussal. Ennek a szembeszegülésnek csak egyik osztagát alkotják a terroristák, akik közül nem feltétlenül a mozlimok a legveszélyesebbek, csupán ők halnak meg legszívesebben.

A harc játéktere maga a glóbusz és a dallam igen sok regiszteren szól. Ha most kiderül, hogy a papírvágó kés ötlete mondjuk német patent, és Bush felszólítja Németországot, hogy bizonyítékok bemutatása nélkűl élve vagy halva szolgáltasson ki német állampolgárokat, mi lesz, ha a "megkeresett" állam saját szuverenitására és a kiadatás nemzetközi jogi normáira hivatkozik? Újból lebombázzák Drezdát? Nem is rossz ötlet.

* * *

És most arról, hogy bizonyos hazai jelenségek milyen összefüggést mutatnak a fentiekben vázolt nemzetközi eseményekkel.

1997-ben a Magyar Kapu Alapítvány kiadásában puhafedelű könyvecske jelent meg az alábbi kemény címmel : "Soros, a Gólem", avagy "Soros György a megaspekuláns arcképe."

A könyv nem keltett különösebb visszhangot. Nem is kelthetett, mert mint hírlik felvásárolták olyanok akik sorra járják a könyvpavilonokat és egy tételben viszik az árút.

A könyv angol eredetije Washingtonban jelent meg. Az Executive Intelligence Rewiew vizsgálati jelentésének anyagát tartalmazza. A jelentésben sok épületes dolog olvasható. Ide csak a témánkba vágó néhány mondat nyer beiktatást.

A könyvből kiderül, hogy Soros nem mindenütt olyan népszerű, mint [állítólag] nálunk. Az olasz líra elleni spekulációja miatt Róma Város Magisztrátusa például elfogató parancsot adott ki ellene. Ismertek az angol font elleni manipulációi is. Ennek ellenére önmagát "filantrópnak" tekinti és minősíti.

Itt most a Central European University [továbbiakban: CEU] magyar nevén a Közép Európai Egyetem dolgairól esik szó.

Az Egyetem, hogyan-hogyan nem, nem vált közép európaivá. Példáúl a prágai tagozatának adott engedélyt Václav Havel cseh elnök, indokolás nélkül visszavonta. Romániában titkosszolgálati ellenőrzés alá vetették, mint potenciális felforgató szervezetet. Oroszországban a CIA ügynökségének minősítették, stb. Így már csak egyetlen tagozat maradt talpon, természetesen Budapesten.

Az Egyetemmel együttműködő másik szervezet "... a Központ A Nacionalizmus Tanulmányozására [Center for the Study of nationalism] amelyik a Sorosnak ellenálló etnikai csoportok és politikai vezetők vizsgálatára szakosodott, akiket ezután Soros ... kifejezésével élve 'fasizálódottak' [nazified], vagy 'szélsőséges nacionalisták' címkével láttak el. Azzal az ürüggyel, hogy segédkezik az 'átvilágításban' a CEU jogi kara kizárólagos betekintést kapott a korábbi keleti blokk belügyminisztériumainak és titkosszolgálatainak aktáiba. Ez ma óriási hatalom forrása lehet. Ugyanez a jogi kar Soros más projektjeivel együtt számos közép- és kelet-európai alkotmánytervezetet is írt." [41.old.]

Épületes, nemde? És vajon hányan tudják Magyarországon, mi is az a CEU és hogy eszik e vagy isszák?

A könyvből megtudható, hogy a vezetés kitűnő kezekbe került. Alfred Stepant a CEU elnökét és rektorát áthelyezték [1997] Budapestre. Itt folytatta tevékenységét. Ennek mibenlétét tárgyalja Lyndon La Rouche "Stratégiai hiba" [Strategic Blunder] című lapja, vagyis hogy mit tartalmaz Soros CEU-n keresztül közvetített "kulturális forradalma".

[Idekívánkozik annak említése, hogy A rettenthetetlen Dr.Pósvári Sándor által jegyzett euroAstra Hungary Médium Csoport honlapján: http://euroastra.com folytatásos interjút közölt La Rouche-sal az Amerikát ért támadás témakörében. Tanulságos olvasmány!]

Itt és most meg kell elégednünk egy a könyvben olvasható összegzés beiktatásával, mely Soros és egy bizonyos Etzioni úr barátságát és eszmei együttműködését tárgyalja."... Ha Etzioni és Soros barátságát a hetvenes évek elejére, vagy még korábbra datáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez 'új paradigmák tömeges kiformálódásának' kritikus időszaka. A hatvanas évek végén jelentkezett a Római Klub és az azzal kölcsönösen összefüggő Alkalmazott Rendszerelemzés Nemzetközi Intézete az ausztriai Laxenburgban. A hatvanas évek végén Etzioni már kritikus helyet betöltő alakja volt a különböző Tavistock hálózatoknak. A hosszú távú terv a szuverén nemzetállamok szétzúzása, s egy az 'önkifejezés' kultúrája, az irracionális individualizmus, a 'rendszerelemzés' által irányított világegészre vonatkozó szövetségi rendszerrel és s egyebekkel való felcserélése volt. Ílymódon Soros és Etzioni jellegzetes figurák, akik ott vannak egy bomlasztó [dekonstrukcionista], univerzálfasiszta politika fejlődésének belsejében, mely politika teljes súlyú felbukkanásáig még el kell telnie néhány évtizednek. Azt, hogy a CEU felkészít egy 'új elitet' a volt kommunista országoknak, az ebben a tágabb összefüggésben kell értékelnünk." [75.old.]

A könyvben persze olvashatók ennél profánabb megfogalmazások is. "... Rendben van, rabolt a gazdag nyugati országoktól - azután arra használta fel nyereségét, hogy megteremtse azt az alapot, amelyből kiindulva még vadabbul tarolhat keleten a 'filantrópia' palástjába burkolózva." [59.old.]

Az ember akár joggal vélheti, hogy mindez puszta fantazmagória. Ám ha felüti mindannyiunk legkedveltebb lapját, egyszeribe derengeni kezd. A LAPBAN a következők olvashatók."Soros György 250 millió dollárja a CEU javára." [Népszabadság 2001.10.15 (!)]

A cikkből kiderül, hogy az alapítás bejelentése szombaton, azaz október 13-án történt, vagyis mindössze harminckét nappal a WTC lerombolása után. Az alapító rendelkezése szerint az alapítvány az évi 20 millió dolláros összegből nem tud növekedni [pedig muszáj neki (?)] és más forrásokból is pénzt kell [!!] kapnia. Ha valaki, ezen túl támogatni kívánja a CEU-t, a pénzt nem Sorosnak adja, hanem annak az intézménynek, amely létrejötte óta a nyílt társadalom eszméjét szolgálja.

Nota bene: az EIR jelentés egyik rosszmájú szerzője William Engdahl szerint "Soros azt érti nyitott alatt, ami felnyílik ő előtte és a baráti köréhez tartozó pénzügyi rablók előtt ..." [59.old.]

Visszatérve a Népszabadság cikkre kiderül, "... az ünnepség előadásai mindenekelőtt a szeptember 11-i terrorcselekmények utáni új helyzettel, az új kihívásokkal, az egyetem számára új koncepció kidolgozásával foglalkoztak, ahogy Yehuda Elkana rektor hangsúlyozta".

Hogy is van ez? Szeptember 11-én omlik a WTC, Október 13-án meg már új dohány, új helyzetelemzés, új koncepció? Ráadásul épp Budapesten?

A gyorsaság tényleg nem boszorkányság? Vagy ezek az urak és hölgyek netán előre tudtak valamit, ugyanúgy és ugyanonnan, mint azok, akik 11-én nem álltak munkába - a toronyba'?

Aztán eltelik még egy nap és ugyanabban a lapban [október 16-án] a "Világtükör" rovatban csaknem egész oldalas cikk lát napvilágot "Filantróp vagyok, mert megtehetem" címmel.

A 71-éves üzletember kijelenti ugyanis : "A szeptember 11-i események után a fejlett világ kész a korábbinál sokkal több segítséget nyújtani a fejletlen régióknak." A mágusnak ennyi idő alatt sikerült volna az egész fejlett világot megszondáznia és csatasorába állítania? [Az olaszok is igent mondtak? Vagy ők nem fejlettek?]

A filantróp a cikk szerint újabb könyvet is ír "Jelentés a globalizációról" címmel. A mű 2002 elején jelenik meg és többek között a Nobel békedíjjal kitüntetett ENSZ szervezetének bírálatát is tartalmazni fogja.

Addig pedig az amerikai légierő a fejlett világ segítsége jelszó alatt bombázza Afganisztánt és lehet bombázni fogja Irakot, Iránt és ki tudja még hány célpontot a földtekén. Az Amerikai Kongresszus pedig alkalmasint átköltözik a holdra a lép, vagy egyéb fenék miatt.

Eközben Magyarországon a következők történnek Soros úr szerint. "Az alapítványaim révén kifejtett tevékenységem 'feljavítja a talajt', s kialakíthat egy olyan társadalmat, amely kevésbé lesz fogékony a szélsőségekre … az itteni alapítványom egyébként egy új, a szélsőségek elleni programját jelenti be. A 'Szabadság Minősége' című program elindítását azért határozták el, mert úgy gondolják hogy itt fennáll a szélsőségek térnyerésének veszélye." [Sic!]

A mondottakból kiviláglik, Soros úr a Kárpát medence minden nép számára barátságos televényén további "talajjavításra" készül, anélkül, hogy erre valaki felkérte, felhatalmazta volna. A pénz alkimistája a CEU lombikjaiban új főzeteket kotyvaszt.

Ebből komolyabb baj akkor származhat, ha a béke ezen szigete valóban egy rafináltan erőszakos migráció célországává válik, azaz kiderül, hogy Saron úr és Soros úr történetesen ugyanazt a követ fújják.

A "magyar palesztinok" 1956-ban már megmutatták a világnak, hogy képesek a "dolgok rendjén" változtatni.

Miként nyugaton a tornyok, úgy nálunk a jegenyefák nem nőnek az égig. Soros úr beszél magyarul. Óhajunk önnel szemben, hogy mindannyiunk megnyugtatása végett közérthető módon nyilatkoztassa ki: hogy voltaképp mit keres nálunk, mit akar itt? Ne engedje, hogy a bizonytalanság, vagy a félelem spórái megfertőzzék lelkünket. Ne engedje, ne engedjék, hogy a dolgok olyan kiszámíthatatlanokká váljanak, mint az ön valódi hazájában, Amerikában.

De tudja mit? A legjobb lesz ha hóna alá veszi a "Szabadság Minősége" fantázianevű programját, azzal repülje át az Atlanti Óceánt és "javítsa fel a talajt" ott, ahol az a gyűlölettől valóban szennyezett.

Itt mi nem akarunk, ön se akarjon Amerikát csinálni! Kíméljük meg egymást a lép és egyéb fenékkel járó kellemetlenségektől.
2001.10.15Sz.Gy.

 Ők komoly tekintélyes emberek. Csak arra lenne szükség, hogy a Köves Slomo-féle (magyar)földhöz ragadt "honfitársaink" hallgasa nak az okosabbra és vegyék fel a nyúlcípőt - amíg nem késő...
2015.10.17
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2015.10.11
Sz. Gy.