Richard Haack Kémek könyve
Részletek
CIA
Central
Intelligence Agency Központi Hírszerző Ügynökség
Bár
a szervezet „jogosítványa" csak az Egyesült Államokon
kívüli területekre, országokra és idegen polgárokra szól,
nemegyszer előfordult már, hogy amerikaiakat is megfigyelt,
követett, lehallgatott, vagy adatait gyűjtötte, aktákat fektetett
le róluk. Az ilyen esetek mindig nagy botrányok kíséretében
lepleződtek le.
A
CIA munkatársainak létszámát a sajtó rendszeresen 16 ezerben
adja meg. Ez nem igaz, jelenleg 22 ezer embere van, plusz 4 ezer
„félállásban" vagy szerződéssel a szervezet számára
dolgozó egyéb munkatárs (pl. nem állandó szakértők, kutatók,
stb.).
A
„Cég" (így hívják dolgozói) öt fő részből áll. Ezek
közül négy igazgatójának irodája a hozzátartozó részlegekkel.
1.
Hadműveleti Igazgatóság
Kizárólag
emberek (munkatársak, fizetett ügynökök) segítségével végez
operációs feladatokat. Ezek nagyobbrészt - bizonyos időszakokban
kivétel nélkül - titkosak.
2.
Tudományos-Technikai Igazgatóság Mindenféle technikát alkalmaz a
földön és a levegőben (a kémműholdak is ide tartoznak). Itt
végzik a kutatásokat, az új eszközök feltalálását és
bevezetését. Az Igazgatóság nevéből is következően kizárólag
műszaki eszközökkel gyűjt információkat.
3.
Felderítő Igazgatóság
Ez
gyűjti össze az összes megszerzett információt. Nem árt
megjegyezni, hogy ezeknek körülbelül 80 százalékát nem titkos,
hanem nyílt forrásokból szerzik be (publikációk, sajtó, stb.
alapos elemzése útján). Itt készítenek ezek alapján
emlékeztetőket (memorandumokat), amelyeket a döntéshozóknak
küldenek. Gyakran maga az USA elnöke is innen kapja az anyagokat.
A.
Adminisztrációs Igazgatóság
Biztosítja
az egész szervezet egységét, a számítógépes háttért, a
hírközlést, valamint a biztonságáért is felel.
Több
igazgatóság rendelkezik alárendelt intézményekkelvagy
szervezetekkel, amelyek speciális munkát végeznek. Ilyen például
a Tudományos-Technikai Igazgatóság alá rendelt „Technikai
Szolgálat", amely nagyon is földhözragadt dolgokkal
foglalkozik: zárak feltörése, lehallgató-berendezések
felszerelése, stb. De ők gyártják a sokszor nagyon is szükséges
és alapvető „műszereket" is. Például az emberi hangot
elváltoztató berendezéseket, riasztókat semlegesítő
szerkezeteket.
Az
Adminisztrációs Igazgatóság alá van rendelve a Biztonsági
Iroda. Együttműködik az FBI-al, és ellenőrzi a CIA tagjait is,
nem álltak-e át az ellenséghez? Ugyancsak az Adminisztrációnak
rendelték alá a Pénzügyi Irodát. Ez nemcsak szorosan vett
pénzügyekkel tölti idejét, hanem kimossa a piszkos pénzt is, ami
egy-egy titkos akcióhoz szükséges. Itt találjuk az Ellátó
Irodát is. Ez bérel vagy vásárol lakásokat, házakat a CIA
tagjainak, valamint fegyvert is vásárol, és azokat eljuttatja, ha
kell, nagyon távoli helyekre is.
A
Felderítő Igazgatósághoz tartozik a Drogellenes Központ, szinte
kizárólag saját kémműholdak jelentését dolgozza fel,
megállapítandó, hol vannak kokainültetvények, valamint merre
tartanak a kábítószerszállítmányok. Az Antiterrorista Központ
elektronikus lehallgató műholdak segítségével az űrből kapja
el a bankok számítógépeinek jeleit.
Így
szerez tudomást arról, hogy kik, mikor, miért, honnan, hová
küldenek pénzt elektronikus úton.
A
CIA objektumai
Titkos
Nyomda: a Virginia állambeli McLean városában, a Madison
Boulevard-on található. Itt készítik az összes titkos
dokumentumot, köztük azt a rendkívül titkos jelentést, amely
naponta készül két példányban. Az általában nyolc-tíz oldalas
jelentés összefoglalja mindazt, ami az elmúlt huszonnégy órában
végbement a világban, és ami Amerika számára ezen események
közül fontos lehet..
A
jelentés egyik példányát reggel hatra a CIA mindenkori
igazgatójának lakására viszik, hogy majd útban a Fehér Házba
elolvashassa a kocsiban. A másik példányt valamivel később,
nyolc óra előtt viszik a Fehér Házba, az elnöknek. Tehát a CIA
igazgatója mintegy „hivatalból" korábban értesül a
dolgokról, mint az Egyesült Államok elnöke... Az Ügynökségnek
csak Washington környékén 22 irodája és egyéb helyisége van.
Ezek némelyikének elég érdekes, számunkra fontos rendeltetése
van.
Az
egyik például a Külföldi Rádióadók Információs Szolgálata.
Ez persze nem azért létezik, hogy a szürke állampolgár
odatelefonáljon és megkérdezze, hogy áll ma a reggeli rawalpindi
hírekben a pakisztáni lovaspólóliga első két helye, vagy hogy
mi érdekeset mesélt az előző órában a prágai rádió második
csatornája. Itt a hírszerző ügynökséget érdeklő 47 ország
rádióállomásait és részben tévéadóit fogják, nézik a
legkisebb szünet nélkül. A rádióhallgatás például napi 24
órán át történik. Különös figyelmükre szolgál az, ha
például egy ország belső eseményéről csak egyszer hangzik el
jelentés a nyílt rádióműsorban, utána ezt a hírt többé nem
ismétlik. Azonnal elkezdik firtatni a megfelelő osztályokon, mi
történhetett a valóságban?
Számos
egyéb hivatalos épület létezik abban a körzetben, amelyekről a
kívülálló nem sejtheti igazi rendeltetését. Van például olyan
épület, amely kereskedelmi cégnek álcázza magát, valójában
eddig a KGB, most az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat tagjait
próbálják odacsalni és rávenni, hogy álljanak át amerikai
oldalra. Itt bábáskodnak a kettős ügynökök fölött is.
A
szintén Virginia állambeli Rosslynben képezik ki azokat a saját
ügynököket, akik esetleg hosszú évekre külföldre lesznek
telepítve. Ezek az életüket teszik kockára azért, hogy segítsék
az USA politikáját. Kiképzésükben nagy szerepet kapott a
hazaszeretet hangsúlyozása. Érdemes megjegyezni, hogy rezidensei,
vagyis letelepült, másokat (hálózatokat) irányító emberei vagy
irodái jelenleg a világ 130 országában találhatók.
A
titoktartás természetesen éppen úgy jellemzi a CIA-t, mint a
világ más, hasonló szervezeteit. Az elmúlt évtizedekben akadtak
esetek, amikor a „hivatalos urak" gyermekként féltek
mindentől és a titkosságot, a titkosítást mindenre
kiterjesztették volna. Ma is előfordul azonban,
hogy
a legális sajtóból kiszivárgott cikkekre automatikusan rányomják
a „Szigorúan titkos, Top Secret" feliratú bélyegzőt. Ez a
szakmával járó betegség, a lélektani megterhelés egyik jele
lehet, és a szakemberek által is ismert tünet a
titkosszolgálatoknál. . .
Kettős
ügynökök
Minden
titkosszolgálat átka a kettős ügynök, aki beférkőzve „ide",
eladja titkainkat „oda". A szovjet Penykovszkij, aki három
éven át, vagy az amerikai Ames, aki vagy tíz éven át
tevékenykedett, felmérhetetlen károkat okozott a KGB-nek, illetve
a ClA-nek.
A
kettős ügynök az, aki - mint az 1994 elején lebukott amerikai
CIA-ügynök - számos, az egykori Szovjetunióban dolgozó amerikai
ügynököt adott ki az oroszoknak. Nyugaton és Keleten azért még
most is más a kémek megítélése, a szovjet-orosz világban és az
arab államokban a kémeket kivégzik. Nyugaton viszont csak
hosszabb-rövidebb börtönbüntetéseket kapnak, mivel a
halálbüntetéseket nem szelektíven törölték el, hanem
gyakorlatilag teljesen. Ames kiadta saját kollégáit, és azokat
ott kivégezték. Felfogható hát úgy is, mint aki sokszoros
gyilkos! Hiszen csak ténykedése fénykorában, a nyolcvanas évek
közepén legalább tíz embert ítéltek halálra Amesnek
köszönhetően!
A
„listás szökések" persze ma már ritkábbak, mint voltak az
ötvenes-hetvenes években. Valamelyik oldalon egy jó közepes vagy
annál is magasabb beosztásban lévő kémfőnök egy szép napon
megszökik övéit, és hogy ne menjen üres kézzel, hogy
szolgálatait a másik oldalon eleve jutalommal fogadják -, hát
elvisz magával egy-két pontos nevekkel és címekkel ellátott
listát. Minél több név Van rajta, annál jobb. A lista
természetesen csak olyan neveket tartalmaz, amelyek érdekelhetik
(és biztosan nagyon érdeklik!) az ellenfél táborát. Az sem baj,
ha jelszavakat, kódokat, találkahelyeket, „levelesládákat"
és más dolgokat is elárul új megbízóinak. Mert hiszen a szökés
pillanatától kezdve vehetjük úgy, hogy új megbízóinak
dolgozik, azoktól függ jövője, mi több, az élete. Sőt, az
átálló ügynök igyekszik biztonságba helyezni a családtagjait
is. Nem véletlen, hogy a szovjetek szinte soha nem engedték meg,
hogy főbb KGB-alkalmazottaik (akik általában kereskedelmi
ügynökségek, nagykövetségek, utazási irodák, és
hírügynökségek tudósítóiként tevékenykedtek Nyugaton)
magukkal vigyék családjukat is. Még a legmegbízhatóbb ügynökök
családjait is otthon tartották TÚSZ-ként.
Ezért
volt az, hogy az ügynökök általában ritkán gondoltak az
átállásra, a szökésre. Az ellenfél persze, tudva-sejtve, hogy
ki az ügynök, mindent megtett annak átcsábítására. Balesetbe,
veszélyes kalandba csalta, szerelmileg elcsábította, zsarolta -
vagy csak csábította jóléttel, szabadsággal, boldog jövő
ígéretével. És sokkal többen engedtek a csábításnak, mint azt
valaha is meg fogjuk tudni.
CIA
– folytatás
A
22 ezer alkalmazottból 5 ezren dolgoznak a leg-titkosabbnak számító
Hadműveleti Igazgatóságon. Ez viseli a legnagyobb felelősséget,
és ennek megfelelően (?) általában itt robbannak ki a legnagyobb
botrányok is, amelyek az amerikai közvéleményben ártanak a „Cég"
hírnevének. Itt születnek a titkos akciók tervei, mi több,
megvalósításukra is az Igazgatóság aktív részvételével kerül
sor,
Így
aztán számos alárendelt CIA-intézmény az Igazgatóság céljait
szolgálja, annak felügyelete alatt áll. Például a Virginia
állambeli (mint látható, a CIA igen megkedvelte az USA ezen
tagállamát) Williamsburg mellett található Camp Peary. Ennek
gyakorlatilag még ma is tagadják a létezését. A kémek itt
tanulják meg a hagyományos kémfoglalatosságokat és itt
sajátítják el mindazt, amit az átlagember később a James
Bond-szerű filmek változataiban is láthat (követés,
ellenkövetés, robbantás, célbalövés minden fegyverei,
jelentések készítése, harc terroristákkal és
kábítószerkereskedőkkel, paramilitáris akciók vezetése, stb.).
Nopersze, mindennél fontosabb tantárgyak is akadnak: ügynökök
beszervezése, információszerzés.
Ezen
kívül még paramilitáris oktatás folyik a „Cég" egy másik
táborában, az észak-karolinai Harvey Pointban, valamint külföldön
is. Aztán arra is van példa, hogy az USA egyes, külföldi
tájakhoz, hasonló vidékein, például Arizona hegyei között is
oktatnak leendő ügynököket.
A
kettős ügynökök létezése még úgynevezett szövetségesek
között is lehetséges. Persze, nem megengedett és nem kedvelt
dolog, de van. Amikor az izraeliek megvásárolták az amerikai
Jonathan J. Polard-et, csak az volt a céljuk, hogy olyan
dokumentumokba is beletekinthessenek, amelyeket amerikai barátaik
velük sem akartak megosztani. Hát a Moszad megszerezte őket,
csaknem mondhatni: bármi áron. Az amerikaiak így keresgélnek a
brit, francia, német, stb. szövetségeseiknél is. Hivatkoznak De
Gaulle egy ismert mondására...
„Az
igazi államnak nincsenek
barátai,
csak érdekei."
(Carles
De Gaulle)
A
helyzet ugyanis az - bizonygatják az elmélet támogatói, olykor
nyíltan megjelenő dolgozataikban, cikkeikben is -, hogy aki ma
barát, az egyszer csak ellenséggé lehet, akármilyen erősnek
látszik is ma az a barátság. És sorolják a példákat. Nemrégen
Irak volt a CIA barátja, mi több, Amerikáé is, hisz a közös
ellenség, Irán ellen viseltek háborút. Aztán az iráni háború
végén hirtelen Irak az amerikaiak ellen fordult. Vagy a hatvanas
évek második felében De Gaulle hirtelen ott akarta hagyni
(bizonyos értelemben ott is hagyta) a NATO-t, és olyan
franciacentrikus érveket hangoztatott, amelyek a nagy szövetségesek
számára abszolút elfogadhatatlanok voltak. Tehát helytállónak
látszik az érv: ha egy szövetségesről nem tudnánk eleget, az a
változás, a politikai átállás pillanatában teljesen ismeretlen
terület lenne számunkra, ahol a felderítést akkor kellene
kezdeni, a nulláról indítani - de már ellenséges környezetben!
így
hát érthető, hogy a CIA sem angyal (nem mondunk újat: egyik
kémszolgálat sem az), és teszi a dolgát mindenütt. Talán
brutális, de őszinte fogalmazásban ez így hangzik: „A kémkedés
valójában minden országban tiltott, tehát törvénytelen dolog".
Mindenütt megszegjük hát a törvényt. Egyetlen dolgot teszünk:
nem figyelünk a helyi törvényekre. Hisz akkor nem dolgozhatnánk.
Persze -legalábbis formálisan, kinyilatkoztatva - akad három
ország, az „abszolút szövetségesek", amely felől a CIA
nem érdeklődhet: Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália. De mint
fentebb már céloztunk rá, egyikünk sem tenné tűzbe a kezét,
hogy csakugyan nem történik semmiféle „ténykedés"
arrafelé.
Az
igaz, hogy vannak olyan szervezetek, ahová a CIA nem épít, nem
építhet be saját embereket. Ilyen például a Békehadtest, néhány
karitatív szervezet, stb. De igenis benne vannak a világcégekben
és a kevéssé ismert vállalatoknál is megtalálni a CIA emberét,
ha az a cég intenzíven terjeszkedik azokban az országokban,
amelyek érdeklik a CIA-t. Helyi ügynököket, tehát bizonyos
szóhasználattal élve: hazaárulókat fogadnak fel, akik attól
kezdve majd tudatosan szegik meg országuk törvényeit.
Minisztereket fizetnek le, információkat gyűjtenek mindenről, ami
Washingtonban érdekelheti a döntéshozókat.
CIA
– folytatás
A
kémszervezet külföldre küldött emberei két kategóriába
tartoznak. Az egyik az amerikai oldalról nézve „hazafi"-nak
nevezett fajta, vagyis az amerikai származású CIA-ember, aki
hivatásos, kitanult tiszt. A másik kategória az idegen ügynök,
akit Amerika fizet, és aki vagy saját hazája, vagy más ország(ok)
ellen dolgozik. A CIA-tiszt minden olyan esetben sokat kockáztat, ha
nem diplomatastátuszba osztották be. Vagyis, ha amerikai diplomata
útlevéllel rendelkezik, akkor lebukás esetén megúszhatja egy
kiutasítással. Ez is többet jelent azért, mert nevét,
életrajzát, fotóját nemcsak az illető országban teszik örökös
tiltólistára (általában soha többé nem léphet be abba az
országba, legfeljebb, ha alapos rendszerváltozás következne ott
be), ha az a másik ország egy szövetségi rendszerbe tartozik, a
lebukott és kiutasított kém adatait elküldik a többi országba
is. így az ügynök, A-országbeli lebukását követően már
biztosan nem utazhat be, nem vállalhat „diplomataállást"
B-, C-, D-, stb. országban, sem. Az ottani hatóságok ugyanis nem
fogadják el akkreditálását (van éppen elég más kémük az
országban, minek még egy?).
A
lebukás, különösen bizonyos országokban azonban nem ilyen
egyszerű. Előfordult számtalanszor, hogy a CIA „diplomatáját"
státusza ellenére a helyi rendőrség vagy/és titkosszolgálat
tagjai közterületen, nappal vagy éjszaka lefogták és elhurcolták
valahová. Ott megverték, megkínozták, hiába hivatkozott
diplomata voltara. Pár óra, vagy pár tíz óra múlva aztán
„bocsánatkéréssel" szabadon engedték és kiutasították.
Arra hivatkoztak, hogy tévedés volt az egész. Az sem ritka, hogy
civil ügynökök valamiféle banditáknak, városi partizánnak,
zsaroló emberrablóknak, közönséges bűnözőknek álcázva
magukat rabolják el a CIA emberét, és a helyi hatóság úgy tesz,
mint
aki:
a.,
- mit sem tud az egészről,
b.,
- nem ismeri a tetteseket,
c,
- maga is nagyon sajnálja az esetet,
d.,
- lázasan keresi az elkövetőket, és természetesen a
bajba
jutott amerikai állampolgárt.
Ilyenkor
a szokásos reakció a következő: az illető ország egyik
washingtoni (vagy más nyugati fővárosba akkreditált), lehetőleg
szintén kémkedéssel foglalkozó emberét fogják el a CIA ügynökei
és megüzenik az illető ország hatóságának, hogy amennyiben az
ő emberük nem kerül elő, az a másik sem tér haza élve...
Nagyon
ritkán az is előfordul, hogy a kettős ügynök feladja egyik énjét
és megtartja a másikat, csak azt; A kettős ügynökök egy része
így hármas ügynökké válik, hiszen A országban saját
ügynöküknek tartják, de B ország már rávette őt így vagy
úgy, hogy inkább és kizárólag nekik kémkedjen. De ezt is
elmondja A országbeli társainak, és miközben B országban meg
vannak győződve, hogy csak az ő emberük, ő tulajdonképpen
visszatért régi állapotához, és csak A országnak dolgozik...
Elismerjük, zavaros a kép, de milyen sokszor igaz!
CIA-Moszad
ellentét
Az
izraeli és az amerikai kémszolgálat - annak fényében, amit
fentebb a szövetségesek elleni kémkedésről írtunk - már nem
egyszer tört borsot egymás orra alá. Igaz, elmondható, hogy
általában az ügyek határozott többségében kitűnő az
együttműködés, azért akadnak ezzel ellentétes események vagy
folyamatok is. Amikor az arab ügyekben, vagy a nemzetközi
terrorizmus területén a két szervezet véleménye nagyon eltér
egymástól, ez meglátszik reagálásukon is. Az amerikaiak
általában kevésbé határozottak, nem mennek mindjárt az egészre,
politikusaik mintájára kivárnak, sokszor túl sokáig várnak
(lásd az egész boszniai és egyáltalán a jugoszláv helyzetet,
hiszen minden másképp zajlott volna le, ha a Nyugat és főleg
Amerika már 1991-ben határozottan reagál az eseményekre). Az
izraeliek lecsapnak, ha érdekeik azt kívánják, és nem
könyörületesek.
A
Kielczynski-ügy bizonyíték arra, hogy egymás ellen komolyan
kémkednek. Andrzej Kielczynski lengyel származású izraeli
állampolgár kapcsolatai révén a legfontosabb izraeli politikusok
közelébe jutott, rengeteget tudott meg terveikről, és 1985-től
kezdve a CIA részére kémkedett. Igen fontos értesüléseinek egy
részét könyvünk másik fejezetében (atomtitkok) ismertetjük
vázlatosan. Amikor az izraeli belső elhárításba Sabak a nyomában
volt, kapott a CIA-től egy „emergency", vagyis
„vész"-telefonszámot. Ha azt felhívta, hamarosan
jelentkezett nála a CIA embere, bárhol is tartózkodott.
Ez
a telefonszám a következő volt: USA, Maryland állam, CIA-központ:
301 9510646, és ha ez bejött, akkor a 614-es melléket kellett
kérnie.
Az
biztos: ha egy ügynök átáll az ellenséghez, az „itt"
betöltött fontossági foka, posztja és az általa ismert titkok
mennyisége szerint változik „itt" a reakció. Előfordult
már többször úgy orosz, mint amerikai oldalon, hogy egy kém
átállása után óriási költséggel, energiával és
időveszteséggel meg kellett változtatni mindent. Új kódokat
kitalálni, figyelmeztetni a veszélybe került saját ügynököket,
sőt, ismét felépíteni egy ügynökhálózatot - amelynek az előző
felépítése olykor tíz vagy több évet vett igénybe! Tehát egy
sokat tudó kém nagy bajt okozhat a saját társainak, az országnak.
Nem csoda hát, ha vigyáznak rájuk, igyekeznek őket is „pórázon
tartani". De persze, ha valaki Á-ból átmenekül B
titkosszolgálatba, és hoz egy szép hosszú névlistát, nagyon
értékes szolgálatot tesz B országnak. Annyira értékeset, hogy
az hálából eldugja őt. Amerikában nap mint nap előfordul, hogy
egyes embereknek új személyiséget adnak, az ehhez kapcsolódó
dokumentumokkal, sőt, „legendával", vagyis előző
életrajzzal. Ennek elemei valódiak, esetleg egy valóban élt, de
már meghalt ember adataival és teljesen valódi törzsszámmal,
stb. élhet tovább. Ha szükség* van rá, vagy az illető nagyon
fél a KGB bosszújától (az oroszok Amerikában is elkövettek már
gyilkosságokat, az átállt ügynökök felkutatása tulajdonképpen
sohasem szünetelt), akkor plasztikai műtétre is sor kerülhet. Így
például teljesen elmásították Pacepa tábornoknak, Ceausescu
román diktátor egykori kémfőnökének külsejét is.
Az
átálltak üldözése mindennapos jelenség. A kár is, amit
tettükkel okoznak. Amikor 1985-ben Edward Lee Howard, a CIA
munkatársa a Szovjetunióba szökött, magával vitte a listát és
sok ottani amerikai ügynök lebukott miatta. Például Howard miatt
került kivégzőosztag elé Adolf Tolkacsev, aki eladta a CIA-nek a
szovjet légvédelmi rendszer leírását, vagy Vitalij Jurcsenko,
akinek révén az amerikaiak előzőleg megtudták, hogy Howard az
oroszoknak dolgozik - de mire lecsaptak volna rá, ő is értésült
a dologról, és idejében elmenekült. Az amerikaiak viszont szovjet
átállótól tudták meg, hogy a NASA űrkutatási szervezet egyik
becsült dolgozója, bizonyos Ronald W. Pelton sok millió dollárt
érő technológiát adott el az oroszoknak rongyos 35 ezer
dollárért.
Howard
hosszú futása
A
fentebb említett amerikai áruló háborítatlanul élhetett tovább
a Szovjetunióban, és azt hitte, örökös biztonságban van. Nem
valószínű, hogy túlságosan izgatta volna a világpolitikai
helyzet alakulása. Ahogy a politikusok vagy az egyszerű
átlagemberek, úgy a kémek sem sejthették, hogy a nagy birodalom
sorsa megpecsételődött. Howard is azt hitte, hogy ügyét
egyszerűen elfelejtik, vagy mint megoldhatatlant ad acta teszik.
Biztosan jól érezte magát a KGB-től kapott Moszkva melletti
villában. Ám világa, és sok millió szovjet pártfunkcionárius
világa összeomlott. 1991 végén Howard már komolyan aggódott
biztonsága miatt. És mivel nem volt már olyan hatalom, amely
erőszakkal visszatarthatta volna - a villát sem őrizték már a
KGB-belügyes katonák -, fogta magát és Svédországba költözött.
Nem
sok idő múlva - 1992 nyarán - a CIA tudomást szerzett a
lakáscseréről, és intézkedett. A svéd rendőrség őrizetbe
vette Howardot és lehetővé tette, hogy amerikai „hivatalos
személyek" (az FBI emberei, mivelhogy amiért otthon körözték,
azt amerikai területen és nem külföldön követte el: tehát a
CIA formálisan nem volt érdekelt az ügyben, hogy eszmecserét
folytassanak vele.
Az
amerikaiak megfenyegették Howardot: ha nem tér vissza önszántából
az Egyesült Államokba, akkor elintézik, hogy a svéd bíróság
ítélje el őt életfogytiglanra. Howard azonban jól tudta, hogy
Svédországnak erre sem oka, sem jogalapja, hiszen a svédek ellen
semmit sem követett el. Helyesen gondolta, ugyanis a beszélgetés
után a svéd rendőrség szabadlábra helyezte, ő pedig azonnal
visszaszökött Moszkvába. Úgy látszik, a teljesen bizonytalan
jövőjű Oroszországot a maga sajátos szempontjából még mindig
biztonságosabb menedékhelynek tartja, mint a Nyugat bármelyik
államát.
Erre
a CIA megüzente neki, hogy akárhová is bújik, üldözni fogják
és nem nyugszanak, amíg egy amerikai bíróság el nem ítéli, meg
nem kapja megérdemelt büntetését. Robert Gates, akkori CIA-főnök
moszkvai útja során kérte is kiadatását az oroszoktól, egyelőre
eredménytelenül.
Megjegyzés:
ez a különbség a CIA és néhány más hírszerző szolgálat
között. Az oroszok vagy az izraeliek - nem is szólva néhány
ázsiai kémszolgálat embereiről - habozás nélkül lelőtték
volna Howardot Stockholmban, és a történetnek már akkor vége
lett volna.
A
szakértők egy része úgy véli, hogy jelenleg a világ szakmailag
legerősebb (szervezetileg mindenképpen a legnagyobb) kémszolgálata
a CIA.. A második helyre teszik az izraeli Moszadot, és a
harmadikra a nagy hagyományokkal rendelkező brit titkosszolgálatot,
az Ml-t. Mindenki más csak ezek után következhet, különösen a
KGB, amely egyetértő vélemények szerint már a hetvenes évek
végétől kezdve folyamatosan romlik. Ha belegondolunk, aránytalanul
nagy erőfeszítésekbe kerülhet a szervezet egyensúlyát,
ütőképességét megőrizni egy olyan országban, amelyet legfelül
politikai viharok szaggatnak, középen a káderanyag reménytelenül
keveset tud a világról és általános alkoholizmusba fullad, míg
odalent a teljesen tájékozatlan, éhező és nyomorgó tízmilliók
élnek úgy, hogy közben a mindent elárasztó maffiák
garázdálkodnak. Ezek a feltételek enyhén szólva nem kedveznek
annak, hogy egy korszerű, nagy lehetőségekkel rendelkező (és
azokat ki is használó) szupermodern kémszervezetet hozzanak létre.
Mert hát nyilvánvaló az is, hogy a KGB a mai formájában, nem
létezhet tovább. Nem véletlenül írtuk le ezt a pár mondatot
ide, a CIA-ről szóló rész közepébe, ugyanis egy kémszervezetet
csak egy másikkal összehasonlítva lehet és kell vizsgálni. Az
nem annyira számít, mik az állam lehetőségei és céljai, ennél
fontosabb ebben az esetben, hogy kikkel szemben kellene megvalósítani
az állam céljait, érdekeit? És a szembenálló fél adott: ez a
CIA. Ha a KGB nem tudja felülmúlni, vagy legalább kiegyenlíteni a
színvonalbeli különbséget, kudarcra lesz ítélve.
Az
orosz kémszervezet a múltban a jellegzetes „orosz módszerrel":
rendkívül sok emberrel próbált megoldani rengeteg feladatot. Ha
valamilyen információt nem sikerült megszereznie egy ügynöknek,
küldtek hármat, ha azok sem jártak sikerrel, küldtek tizenegyet,
aztán százat. És ez nem túlzás. Ritkán akadt ott olyan ember,
aki értett egyébhez is, mint a „mennyiségi győzelemhez".
Ami sokszor inkább mennyiségi kudarcot jelentett. Így aztán az
élvonalból folyamatosan hátrább csúszik a KGB - vagy ahogy most
nevezik, a Külföldi Hírszerző Szervezet.
De
egykori létszámát máig megőrizve nagy veszélyt jelent a világra
ezután is. Nem szabad alábecsülni egy olyan szervezetet - és most
ismét belső, titkos adat következik, amely eddig sehol sem került
nyilvánosságra: -szóval azt a kémszolgálatot, amelynek jelenleg
még mindig 13 500 embere dolgozik idegen országokban! Ebből több
mint ezer az USA területén, a többi főleg a fejlett
nyugat-európai országokban. Különösen Anglia, Franciaország,
Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia, Luxemburg a főbb
célpontok.
De
szép számmal akadnak ügynökök Svájcban, Ausztriában és
Olaszországban is. Német földön több, mint 800-an vannak
állandóan, és ennek csak kisebb részét képviselik az
áldiplomaták, egyéb rezidensek. Bizonyosnak mondható, hogy a
Németországban garázdálkodó orosz maffiák néhány csapata is a
KGB utasításait teljesíti, és csak látszólag követi a
köztörvényes bűnözők életmódját. A másik veszély: a
moszkvai vezetésben és különösen a kémszolgálatoknál (mert
hiszen tovább létezik a hírhedt katonai szervezet, a GRU is!) még
mindig túlsúlyban vannak azok, akik a régi időkben besulykolt
gondolkodásmód alapján a Nyugatot úgy ahogy van, teljes egészében
az oroszok ellenségének tartják.
CIA
– folytatás
A
Tudományos-Technikai Igazgatóság alá is számos intézmény
tartozik, ezeket általában a szűk specializálódás jellemzi.
Erre szakmai és műszaki okokból van nagy szükség. Ilyen például
a SIGINT Hadműveleti Iroda. Ez az orosz katonai mozgásokkal, a
rakétakísérletekkel, azok rádiómegfigyelésével foglalkozik. De
újabban rájuk bízzák a narkószállítmányok terjesztésével
foglalkozó szervezetek figyelését is - nyilván azért, mert az
orosz csapatmozgások vagy rakétakísérletek száma nagyon elapadt,
azonkívül ezek fontossága sem a régi már. A Különleges Tervek
Irodája nevében nem véletlen található a projects szó.
Különleges' - részben műholdas - megfigyelőtechnikája révén a
nukleáris szerkezetek, objektumok, rakéták, stb. működését
vagy mozgását figyeli.
A
Technikái Szolgálat Irodája adja át a munkatársaknak a
kémfilmekből ismert felszerelési tárgyakat, eszközöket,
különleges fegyvereket. Ott készítik el azokat a rádió
adó-vevőket, amelyek műholdas közvetítéssel működnek. A
Kutatási és Fejlesztési Iroda céljai nevében rejlenek. A CIA
összes igazgatósága számára itt készítik a hírközlő
eszközök új generációit, a mesterséges intelligenciához
kapcsolódó felszereléseket, szupergyors számítógépeket.
Gyakorlatilag ez az iroda állandóan olyasmivel foglalkozik, ami
megelőzi a világ mai tudásszintjét, és csak a legkorszerűbb
tudományos kutatóközpontokkal hasonlítható össze.
Már
említettük a Külföldi Rádiókat Lehallgató Szolgálatot.
Másnéven Külföldi Rádióadók Információs Szolgálata - innen
kerül minden elhangzott vagy kinyomtatott fontosabb cikk, információ
nemcsak a CIA, de kormányszervek és a Fehér Ház szakértőihez
is, természetesen már angolra fordítva. Kitűnő fordítók
dolgoznak itt, akik a munka természetéből fakadóan csak gyorsan
tudnak dolgozni. Kevésbé ismert, hogy ez az iroda (FBIS) veszi a
külföldről érkező titkos adásokat is, vagyis amiket a szervezet
ügynökei küldenek közvetlenül (legtöbbször műholdakon át)
Washingtonba.
Majd
külön foglalkozunk a mai kémtechnika legjellegzetesebb
szerkezeteivel, azzal a műszaki apparátussal, amely egy mai kém,
vagy szervezete rendelkezésére áll. Itt elég csak megemlíteni,
hogy a vizuális műveltség korában különös jelentőségre
tettek szert az efféle megfigyelő rendszerek és azok eredményei.
Vagyis a műholdas és egyéb vizuális megfigyelés rengeteg adatot
szolgáltat nap mint nap a nagyhatalmak kémszervezeteinek. Ez
érthető, mert főleg az ő számukra dolgozik az a több mint
háromezer (!) kémműhold, amely jelenleg is a fejünk fölött
kering éjjel-nappal. A négy nagyon kívül bizonyos jelek szerint
műholdakkal rendelkezik és azokkal vizuális vagy egyéb
információt gyűjt még Izrael, India, Kína, Dél-Afrika, Brazília
és Japán is.
CIA
– NPIC
Bár
ez az iroda is a Tudományos-Technikai Igazgatóságnak van
alárendelve, működése nagyon szerteágazó és megérdemli kissé
alaposabb figyelmünket.
A
NPIC (National Photographic Intelligence Center), a Nemzetközi
Fényképes Felderítő Központ nagyon régen létezik már. Első
sikereit az ötvenes években aratta, amikor a fotófelderítést
eleinte meteorológiai gépeknek álcázott repülőkkel végeztették.
A NPIC mai nevén 1961-ben jött létre. A műholdas megfigyelésre
csak a hatvanas évek második felétől került sor. A maguk
idejében hírhedt, de jó szolgálatot tett U-2-es gépek fotóit is
a NPIC értékelte, így szereztek információkat a szovjet rakéta-
és űrtechnika (a rengeteg eltitkolt kísérlet), valamint a Kubába
telepített szovjet atomrakéták ügyében. A régi, még
fényképeket ledobó kezdetleges műholdak után ma már a KG-1
l-es, modern szatellitek elektronikus úton küldik le a folyamatos
látványt - gyakorlatilag ez nem más, mint egyidejű élő
tévéközvetítés az ellenfél általunk megfigyelt területéről,
ahol ilymódon már aligha marad titokban bármi is. Az említett
KG-1 l-esek szélesebb elektromágneses tartományt használnak,
ennek révén még a 300 kilométerre] a műhold alatt elhaladó autó
rendszámtábláját is pontosan leolvashatják. A műszaki szint
1994-ben a következő:,egy földön hagyott újságban a kisbetűvel
nyomott apóhirdetéseket is elolvashatják, és észrevesznek minden
golflabdánál nagyobb tárgyat!
A
NPIC-nél nagyon bíznak a műholdakban. Már annak idején, idestova
harminc éve rájöttek, hogy az első és akkor még egyetlen
kémműhold fellövését követően az ellenséges területről
szerzett információk mennyisége egy csapásra 50 százalékkal
növekedett! Képzeljük el, mit tudhatnak ma már a világ bármelyik
sarkáról, ha a kémműholdak száma elérte a több ezret.
A
CIA által használt forgókamerás módszerrel jelenleg - ha
fotózásról van szó - az amerikaiak percenként 30-40 képet
készíthetnek, míg a KGB, és általában az oroszok soha meg sem
közelítették ezt a technikai tökéletességet. Ma már nem jelent
gondot az sem, ha éjszaka, vagy felhőrétegen át kell valamit
„megnézni", erről részletesebben lesz még szó az
eszközökről, technikáról szóló részben is.
A
fentieknek némileg ellentmond, hogy a NPIC mégsem a mindennapok
apró kémmunkáiban, inkább a hosszabb távú stratégiai
tervezésnek segít szerzett anyagaival.
Munkatársai
inkább hosszútávú előrejelzéseket készítenek a politikusoknak
(mezőgazdasági termések, tehát az előrelátható éhségövezetek,
gabonaárak, vízellátottság, közlekedés, stb.).
Az
NPIC teoretikusai (ilyenek is vannak) hamar megfogalmazták a
látszólagos paradoxont: a kémműholdas megfigyelés elősegíti a
világbékét! Ugyanis mivel onnan fentről a szó szoros értelmében
mindent látni, és ha a látottakat helyesen elemzik és értelmezik,
akkor mindent előre látni is lehet - tehát e konfliktusoktól
fenyegetett világban ez stabilizáló tényező is lehet. Hiszen az
ellenfél is tudja, hogy mindent látunk, és mi is tudjuk, hogy ő
is lát mindent... Tehát nem ragadtathatjuk magunkat felelőtlen
lépésekre, amelyek esetleg mindenkire nézve katasztrofális
következményekkel járhatnak.
Az
NPIC szakemberei előre jelezték, hogy a Szovjetunió lesz az első,
amely mesterséges műholdat bocsát űrbéli pályára, jelezték,
hogy a kínaiak atomrobbantásokra készülnek, időben
felderítették, hogy 1967-ben ki fog törni az izraeli-arab háború.
Ugyanúgy látták az előkészületeket az India és Pakisztán
közti konfliktusban, vagy azt, hogy az oroszok megtámadják
Afganisztánt. De azt is ellenőrizhették ezáltal, hogy a
Szovjetunió betartotta-e a fegyverkorlátozási egyezményeket, és
nyilván a jövőben is figyelheti ezeket. Három héttel Irak Kuvait
elleni támadásakor már az NPIC jelezte, hogy a bagdadi
bizonygatásokkal ellentétben nem egyszerű hadgyakorlat miatt
gyülekezik az iraki sereg odalent délen, hiszen például a
harckocsik háromhónapos (!) üzemanyagtartalékkal mentek
"gyakorlatozni". A szervezet elemzői fedezték fel úgy
Irakban, mint Észak-Koreában az atomfegyverek gyártására
irányuló előkészületet.
A
CIA-ről, mint minden más kémszervezetről, még nagyon sokat
írhatnánk. De könyvünknek nem az a célja, hogy egyik vagy másik
szervezetről minden apró, kevésbé jelentős dolgot feltárjon.
„A
kémek nem létezhetnek kémkedés nélkül. Vagyis ne higgyük, hogy
bármelyik szervezet bárhol és bármikor önkéntesen korlátozná
önmagát."
(M.
Buranov)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése