Hírszerzés
Jövőnk
infó a hírszerzésről
10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról
"1.)
Az emberek agyát és figyelmét le
kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek
érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos
szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek
társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen
megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű
szolgánk lesz.
2.)
A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet
megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével)
hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell
rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani
kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és
oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad
gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják
kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.)
A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb
következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér"
propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló
médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket,
amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a
"feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy
valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon
kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a
lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik,
hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy
részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító
intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek
hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a
legrosszabb következett be.
4.)
A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan
történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt
biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei
számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek,
akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal
jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk")
évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.)
Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a
történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek
érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák
az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális
szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon
megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az
információs beetetések elfogadására.
6.)
Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a
racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle
emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb
manipulálni, mint a rációt.
7.)
Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és
műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak
magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.
Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a
működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a
közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.)
A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek
érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat,
amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s
gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek
ellenkezőjét próbálják elérni.
9.)
A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell
ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható
(pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell
állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az
egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani,
ellenőrizni és befolyásolni.
10.)
Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt
elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni
az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai,
viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes
pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban
megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell
használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan,
csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait
céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a
legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű,
nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra,
hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek,
ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan)
tagadni és cáfolni kell."
Noam
Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor,
filozófus
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
1. Hírszerző szolgálatok a II. Világszabadságharcban
Bevezetés
Egy
rövid, de annál átfogóbb, és objektív képet próbálunk adni
a hírszerzés jelentőségéről, problémáiról - 5 fejezetben -
az un. éles hadi tapasztalatszerzés Mekkájából – a II.
Világszabadságharc hibáinak és erényeinek elemzésével. Ma ez
a téma információs hadviseléssé fajult a „békeidők”
mementójaként szolgálva napjaink Titkos
háborúját egészen
a bőröd alá kúszva. Mint látható az I. Világszabadságharc
szereplői még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget.
Persze itt is megjelentek a kémek, de inkább egyéni akcióknak
tekinthetők ezek a cselekmények, mintsem vezetés alatt álló
szervezett formáknak. Az igazi áttörést ezen a téren a XX.
Század első negyedétől számítják és napjainkban szó
szerint a csillagos ég a határ. A történelem hosszú századai
során színes legendák szövődtek a hírszerzők mitikus
homályba burkolt alakjai köré, nagy eseményeket, birodalmak
sorsát eldöntő fordulatokat tulajdonítottak tevékenységüknek.
Mata Hari, Redl ezredes, Karl Schumacher, „a császár kéme”
és társaik élete mindmáig hálás témája a bestseller- és
forgatókönyvíróknak. Ugyanezt tapasztalhatjuk a II.
világszabadságharc hírszerzőinél is: Richard Sorge, a „Vörös
Zenekar” önfeláldozó hősei és Wilhelm Canaris életéről
könyvtárnyi munka jelent meg. Egy
fontos dologra azonban csak óvatosan utal a legtöbb szerző: a
technika, főleg a híradástechnika fejlődése, a
rádiólehallgatás, a gondos és aprólékos, leginkább nyílt
forrásokból merítő kiértékelő, elemző munka sokkal több, s
főleg megbízhatóbb adatot szolgáltatott az ellenfél
erőforrásairól, szándékairól vagy csapatmozdulatairól, mint
a legmegbízhatóbb és legeredményesebb hírszerzők.
A rádiótechnika fejlődése
és elterjedése forradalmasította a hírszerzést. A rádió
jelentőségét először a szovjet hírszerző szolgálatok
ismerték fel, amelyek már a harmincas évek elején ellátták
megbízottaikat adó-vevő készülékekkel. Röviddel ezután a
német katonai hírszerzés, az Abwehr is követte a szovjet
példát, majd az évtized végére valamennyi jelentősebb
hírszerzőszolgálat tevékenységének fő területét az éteren
át nyert információk gyűjtése, az üzenetek megfejtése
képezte. A rádióháború leglényegesebb
részét asiffrírozott
jelentések megfejtésére,
az ellenséges kódrendszer megismerésére
történő erőfeszítések alkották. E téren a háború előtt a
németek pillanatnyi előnyre tettek szert az ún. Enigma
kódoló és dekódoló gép megtervezésével.
Olyan írógép volt, amelynél rotorok szabályozták bizonyos
kódnak megfelelően az egyes billentyűk transzponálását. A
rotorok minden leütés után átfordultak, ily módon ugyanazon
szövegben bármely betű vagy szám tetszés szerinti variációban
jelent meg a szövegben. A ragyogó és szinte megfejthetetlen gép
azonban nem segített a németeken, mivel már 1939 szeptemberében
Colin Gubbins őrnagy, az angol M.
I. 6 (Military Intelligence) osztályvezetője
megszerezte lengyel segítséggel a gép egyik példányát, és
kalandos úton kimentette a lángban álló Varsóból. A titok
birtokában az angolok a Londontól mintegy 100 km távolságban
fekvő Bletchley városában, kiváló tudósok bevonásával,
létrehozták az Ultra fedőnevű dekódoló központot, mely a
háború alatt a német jelentések megfejtésével és hamis
információk továbbításával segítette az antifasiszta
szövetség háborús erőfeszítéseit. Az ugyancsak nehezen
megközelíthető japán kódot viszont az amerikaiak fejtették
meg, így a szövetségeseknek sikerült megnyerniük a „titkos
háború” egyik jelentős csatáját. Természetesen a
„hagyományos” hírszerző ügynökök is megmaradtak, sőt
számuk minden eddiginél magasabbra emelkedett. Ez a jelenség a
globális és totális méretű háború követelményein túlmenően
azzal is magyarázható, hogy a
veszélyes kémszolgálatelvállalásának
korábbi motivációi – hazaszeretet, kalandvágy, anyagi előnyök
szerzése – mellett új tényező is hatott: az
ideológiai elkötelezettség.
A legsikeresebb hírszerzők ún. „alvó”
kémként kezdték
veszélyes pályájukat, vagyis hosszú évekkel tényleges
működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt
egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba
emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket,
amikor már minden gyanún felül állottak. A kommunista Richard
Sorge pl., aki már az 1920-as évek végén kapcsolatba került a
szovjet hírszerző szervekkel, csupán 1939-től küldött
rendszeres és fontos jelentéseket Vlagyivosztokba. A titkos
háború fontos
elemét képezte az antifasiszta partizánmozgalmak irányítása
és támogatása. A legsikeresebben a Szovjetunió oldotta meg a
megszállt területeken működő partizánosztagok tevékenységének
összehangolását. Ugyanekkor a partizán csoportok és a német
vonalak mögé beszivárgott
felderítő alegységek rádióadásaikkal
nagy szolgálatot tettek az ellenség szándékainak,
csapatösszevonásainak feltárásában. Az egyébként jól működő
német lehallgató
szolgálat 1943-tól
kezdve tehetetlenül állt a nagyszámú, jól rejtett,
eredményesen dolgozó szovjet felderítővel szemben. Többnyire
sikerek jellemezték a felettébb kalandos módszerekkel dolgozó
angol SOE
(Special Operation Executive)
tevékenységét is. Folytatjuk…
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
2. Hírszerző és elhárító szervek a Harmadik Birodalomban
A
legbonyolultabb
és ezért legkevésbé hatékony hírszerző és elhárító
szervezet az akkori szemben álló felek között, Németországban
alakult ki sajnos a közismert precízség ellenére. Hét
fontosabb és több kevésbé jelentős szervezet foglalkozott
„kémügyekkel”; tevékenységüket kölcsönös féltékenység,
a túlszervezettségből fakadó zűrzavar, ám egyszersmind
rosszul előkészített, meggondolatlan akciók jellemezték. A
háború előtt és annak első szakaszában a legfontosabb
hírszerző szerv a hadügyminisztérium alárendeltségébe
tartozó Amtsgruppe
Ausland Abwehr volt,
melynek élén 1935. január 1. és 1944. február 8. között
Wilhelm Canaris tengernagy, a hírszerzés történetének egyik
legellentmondásosabb alakja állott. Tehetséges, hadászati és
hírszerzési kérdésekben egyaránt képzett, jó
szervezőkészségű parancsnok, ám a korabeli beszámolók
alapján egyszersmind túlzottan becsvágyó, ugyanakkor ingatag
jellem volt. A módszeresség sem tartozott erényei közé,
gyakran küldte ügynökeit kalandor, eleve kilátástalan
akciókra. Sztálingrád után már nem bízott a győzelemben,
mégis, ingadozva bár, tovább szolgálta a Führert. Csupán
annyit tett (árulásával), hogy igyekezett fedezni a
Hitler-ellenes összeesküvésben aktív szerepet játszó
Abwehr-tiszteket, Hans von Oster tábornokot, Hans von Dohnányit,
Hans Giseviust és a többieket. Ez a tény, párosulva az Abwehr
egyre inkább megnyilvánuló kudarcaival, leváltásához, majd
bebörtönzéséhez vezetett. 1945. április 7-én, más források
szerint 8-án, a Flossenburg melletti koncentrációs táborban
kivégezték. Canaris uralma alatt az Abwehr szerény minisztériumi
osztályból egy, az OKW
(Oberkommando der Wehrmacht = a véderő
főparancsnoksága) közvetlen
alárendeltségébe tartozó, hatalmas szervezetté fejlődött.
Központja két osztályból: az Abwehr
Ausland (külföldi elhárítás) részlegből
és az Abwehr
I., II, III. osztályokból
állt. Előbbinek harcias neve ellenére nem sok köze volt a
tényleges hírszerzéshez, sajtófigyelő és propaganda
szolgálatot végzett az OKW számára és tartotta a kapcsolatokat
a külföldön szolgálatot teljesítő katonai attasékkal. Az
Abwehr I. feladata a katonai hírszerzés volt, az Abwehr II. a
szabotázs és diverziós műveletek megszervezésével és az
ehhez kapcsolódó technikai problémákkal, míg az Abwehr III. a
kémelhárítással foglalkozott. Utóbbi
egyre inkább függő helyzetbe került az RSHA
(Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági
Főhivatal) hírhedt
IV. osztályával, a Gestapóval szemben. Az Abwehr-centrum egyik
súlyos fogyatékossága abban rejlett, hogy nem rendelkezett külön
értékelő csoporttal, így a kémjelentéseket szinte válogatás
nélkül továbbították Hitlerhez és a német katonai vezető
szervekhez.
Az OKH
(Oberkommando des Heeres = a hadsereg
főparancsnoksága) vezérkarának
két osztálya: a Fremde
Heere Ost/West (idegen hadseregek kelet/nyugat) ugyancsak
hírszerzéssel, pontosabban a különböző forrásokból –
sajtó- és rádiófigyelés, lehallgatás, ügynökjelentések –
nyert információk feldolgozásával foglalkozott. Legismertebb
vezetőjük Reinhard Gehlen vezérőrnagy volt, aki 1942. április
1-jétől 1945 márciusáig állt a Fremde Heere Ost élén. E
központi katonai szervek mellett a légierőnek, a
haditengerészetnek, a külügyminisztériumnak, az NSDAP-nak
(Nationalsozialistischen Deutschen Arbeiterpartei =
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a párt hivatalos
elnevezése),
a Goebbels-féle propagandaminisztériumnak, Rosenberg „Keleti
Hivatal”-ának is megvoltak a maguk tájékoztató, hírszerző
szervei. A fejetlenséget tovább fokozta a német államban szinte
külön államot alkotó SS bekapcsolódása a hírszerző
tevékenységbe. Himmler helyettese, Reinhard Heydrich, az SS
hatalmát megerősítendő, vezetése alatt, összevonta a
Birodalom biztonsági szerveit és 1939. szeptember 27-én
létrehozta a Birodalmi biztonsági Főhivatalt. A hírszerzéssel
foglalkozó VI. ügyosztály élére 1941 júniusában egy
tehetséges vezető, Walter Schellenberg SS Standartenführer
(ezredes) került. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tudtak csak
ekkorra megvalósítani: 1944 februárjától az Abwehr is, az
akkor már vezérőrnaggyá (SS-Oberführer) előléptetett
Schellenberg hatáskörébe került. Ekkorra azonban már teljesen
szétesett a német kémszolgálat. Folytatjuk…
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
Katonai hírszerzés: A feltörhetetlen titkosítás?
Hamarosan
komoly áttörés jöhet a kriptográfiában egy fiatal kutatónak
köszönhetően. Amit Sahai a Massachusetts Institute of
Technologyn (MIT) diplomázott 1996-ban, mára a University of
California professzora. Mindig is érdekelte az
úgynevezett nulla ismeret problémája: ez egy olyan matematikai
protokoll, ami a nélkül tud bárkit meggyőzni arról, hogy igaz,
hogy felfedné a részleteket. Miért
az? Sahai továbbgondolta a koncepciót: mi van, ha a belső
működést úgy el lehet rejteni, hogy nemcsak a bizonyítás van
benne, hanem egy egész program! Amit az emberek úgy
használhatnának, hogy nem visszafejthető a működése? –
ezzel a kérdéssel foglakozik a Wired legfrissebb értekezése.
Az
úgynevezett összezavaró-program ötlete nem új, de egyelőre
senki nem tudott belőle működő verziót készíteni: a lényege,
hogy a saját kódját, a működését úgy összekuszálja, hogy
a fontos információk nem visszafejthetőek.
A
cégek már több ilyennel is próbálkoztak, ezeket tényleg nehéz
megérteni, de végül egyelőre az összes ilyen próbálkozást
sikerült feltörni: a támadónak talán nem pár perc kell, de
pár nap alatt megvannak. A
matematikailag bizonyítottan feltörhetetlen, úgynevezett
OTP-típusú titkosítás azonban már 1882 óta létezik. Az
elrejtett, biztonságos programok sok helyen hasznosak lehetnek:
például védhetnék a szoftvereket, elfedhetnék a chipek
működését, így
tényleg komolyan titkosítani lehetne például
a DVD-k másolásvédelmét, vagy akár
a katonai drónok működését.
Sahai szerint, ha a koncepció egyszer megvalósul, ezeket a
programokat ki lehet adni bárhová! Elfoghatja az ellenség,
lehallgathatja és darabjaira szedheti, de meg nem fejtheti. Ez
megoldaná a kriptográfia elmúlt negyven évének nagyjából
összes fontos problémáját, amelyek mind abból a tényből
származnak, hogy hogyan tudunk kapcsolatba lépni a másik féllel
biztonságosan, például az interneten, ahol sosem bízhatunk a
másik oldalban. A kriptográfusok sokáig úgy gondolták, hogy
erre a kérdésre nincs megoldás. 2013. július 20-án azonban
mégis megtörtént az áttörés! Sahai öt másik kutatóval
közösen megjelentetett egy tanulmányt a Cryptology ePrint
Archive című kiptorgráfiai szaklapban. Ebben bemutatnak egy
lehetséges protokollt a fenti problémák megoldására. A
bemutatott folyamatot Megkülönböztethetetlen
(össze)Zavarásnak (Indistinguis-Hability Obfuscation) nevezték
el. Két
nappal később kiegészítették tanulmányukat, így már
elméletben megvalósították a kriptográfusok álmát, a
feltörhetetlen összezavarást. A tanulmányok után hat hónappal
– vagyis mostanában pedzegetik – több, a témával
kapcsolatos cikk jelent meg a Wired-ban, mint az elmúlt 17 évben
összesen ezen a kényes és oly elengedhetetlen szakterületen.
Ennek ellenére az új technológia még messze van a kereskedelmi
használattól. A kicsi, egyszerű programokból az álcázáshoz
egyelőre hatalmas monstrumokat készít. Feltörni azonban az első
próbálkozók nem tudták. Ez pedig az utóbbi idők legnagyobb
előrelépése. Amikor a kutatók elkezdett dolgozni a problémán,
először úgynevezett fekete dobozban (black box) gondolkodtak. Ez
annyira összekuszálja a programot, hogy a legnagyobb számítási
kapacitással sem lehet semmit megállapítani róla, kivéve az
elérhető bemenetet és kimenetet - a működése azonban rejtett
marad. Például nem lehet kitalálni egy jelszót, amit a program
rejt, kivéve, ha ez az egyik kimenete. Ha létezne a fekete doboz,
forradalmasítaná a kriptográfiát: nagyon könnyen lehetne
például olyan titkosító-kulcsokat készíteni, amihez nem kell
a másik fél közreműködése, csak lefuttatja a szintén
álcázott szoftvert – illetéktelen kezek viszont nem férnének
hozzá. 2001-ben azonban Sahai és több más szerző
bebizonyította, hogy ilyen program megalkotása lehetetlen.
Sahai
azonban nem adta fel: egy gyengébb összezavarás definiálásán
dolgoztak tovább, az úgynevezett megkülönböztethetetlen
zavarás koncepcióján. Az ezen az elven működő program úgy
módosítja a benne lévő dolgokat, hogy a kimenete olyan, amit
nem lehet megkülönböztetni attól, mintha egy másik program
készítette volna (összezavarás nélkül). Az azonban nem volt
egyértelmű, hogy mire is jó ez a koncepció: bár senki nem tud
megkülönböztetni két álcázott programot, lehetséges lett
volna a zavarószoftver vizsgálatával információkat kinyerni.
2007-ben Shafi Goldwasser, a MIT és Guy Rothblum (természetesen
mindketten zsidók) a Microsoft Research kutatói kimutatták, hogy
ha a Megkülönböztethetetlen
Zavaró megépíthető
lenne, ez lenne a legjobb összezavaró. Az ötlet annyi, hogyha
van más zavaró, ami a legjobb összezavart kódot készíti,
lehetne arra használni, hogy összekeverje a programot, ez után
az eredeti programot és az összekevert verziót bele lehetne
rakni egy Megkülönböztethetetlen Zavaróba, hogy még egy
réteggel zavarosabb legyen a kód. Mint ez a mondat. De a
koncepció tényleg erről szól. Kívülről nem lehetne
megállapítani, hogy az eredeti kód vagy az még egy zavaráson
átesett párja, amit éppen látunk, ez azt jelenti, hogy ez a
megoldás is ugyanolyan jól elrejtené a titkokat, mint a másik,
„legjobb” zavaró. A gond az, hogy senki nem tudott megépíteni
ilyen gépet. Egészen 2013 nyaráig. Ekkor Sahai kollégáival
együtt letett valamit az asztalra, ami nagyon sok, kusza al-kódból
állt, viszont működött. Amikor megpróbálták tisztítani a
kódot, kiderült, hogy meg tudja csinálni a
Megkülönböztethetetlen Zavarást. Gyakorlatilag megalkották a
fekete dobozt! Használható nyilvános kulcsok előállítására,
digitális aláírásokra és más alapvető kriptografikus
protokollokhoz (például két korábban nem megoldotthoz a
funkcionális titkosításhoz és a megtagadható tokosításhoz).
Úgy működik, mint egy multi-lineáris kirakós! Az eredeti
program minden darabját jól kiválasztott darabokkal
véletlenszerűen kuszálják össze. Ha viszont megfelelő módon
futtatják a programot, akkor a véletlenszerűség megszűnik, a
darabok összefüggnek, és a megfelelő kimenetet adják. A
kutatócsoport megmutatta, hogy zavarási sémájuk törhetetlen,
feltéve, hogy bizonyos új keletű, rácsokkal kapcsolatos
matematikai problémákat valóban olyan nehéz megoldani, mint
ahogy a csapat gondolja. Ezt a kérdést az idő majd eldönti, de
több egyetem és a Microsoft kutatói már bizonyították, hogy a
szokásos eljárásokkal nem lehet feltörni a megoldást.
Forrás:
Wired portál
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között
Egy
évszázaddal ezelőtt az osztrák
trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és
újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok
millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a
történelem megismétli önmagát?
1914-ben
a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az
optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget
lehet vetni minden háborúnak.
A
koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új
terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség
alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt
„új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk
az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet
ez a felállás valamire?
Margaret
MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora
(akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról
írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit)
szerint igen.
Margaret
nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző
és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És
így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik
nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,”
mondják egyesek.
Talán.
Mark
Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben
ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő
birodalmak: a
jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő
hely a világban: az
új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális
forráspontok: szakadár
államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak
minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési
verseny: az
új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A
rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk
akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:
Hanyatló birodalom
Melyik
volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai
nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az
ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és
végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is
egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a
másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei:
Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára
látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen
irányító családok nem.]
Vajon
most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban
komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának
szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward
Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az
Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen,
tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a
kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk
hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a
jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés
okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor
továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma
és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi,
de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan
egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a
lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy
olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz
meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben
felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden,
beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely
felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját
drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először
ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen
országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új
ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre
több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel
szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint
ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a
valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat
látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy
bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még
mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és
ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk,
hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.
Előkelő hely a világban
Akkoriban
Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát
és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi
státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar
ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos
régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi
kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb
követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető
hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”,
ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette
a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon
láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése
egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel
kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a
világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte
újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai
tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a
világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív
terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly
vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül,
amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk
az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő”
amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett
Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott,
amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény
is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta
és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe
próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul.
Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező
ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell
csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még
India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő
gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb
haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező,
amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és
polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy
évszázaddal ezelőtti időkkel.
Globális forráspontok
Ma
terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót
használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek.
Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos
cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az
újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi
elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon,
nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is,
most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is,
most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a
megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval
elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az
osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom
kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen
diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború
kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan.
Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína”
utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még
mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját
népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi
köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az
esetben sem maradhat ki a disputából. A világ
rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva,
mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína
szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen
repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását
érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se
feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán
területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az
eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak
folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott
vannak továbbá a világ különböző pontjain található,
egymástól szinte független ambíciók. Oroszország.
Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek
mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező
„szakadár” államok/régiók.
Mindegyik
képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot
lángba boríthatja.
Hatalmi
átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven
keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ
gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína
veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?
Globalizáció
1914-ben
a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az
ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a
föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a
szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány,
technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi
birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott
saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a
modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit
birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk
a mai Egyesült Államokra?
Az
„Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ
koráig repítette a világot.
Azonban
ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát
romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi
státuszra emelte, most visszaüt.
Az
Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az
újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az
1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma
új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az
Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy
haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a
szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos,
potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az
Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt,
aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb
ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek
eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig
nagyon.
Fő
hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez
a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a
globális gazdaságban szerte a világon.
Kína
gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben
zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal
alapjaiban rázza majd meg a világot.
Közel-Kelet
Bár
a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet
aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus
nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel
fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba,
miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és
Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni.
Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát,
mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország
tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?
Fegyverkezési verseny
Akkoriban
Anglia uralta a tengereket.
Flottájának
nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd
megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban
épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a
másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia
akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új
és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb
haditengerészet címért.
Mindeközben
az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a
légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most
az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen
flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett
a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A
világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Az
aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái
között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli
gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a
gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt
akkoriban?
És
ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy
számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos
ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Titokban felvételt készíthet rólunk a számítógépünk vagy a telefonunk
Gyakran
hallani olyan emberekről, akik elővigyázatosságból
leragasztják telefonjaik vagy laptopjaik beépített kameráit
attól tartva, hogy az akkor készít felvételeket róluk,
lakóhelyükről, amikor ők azt nem szeretnék. Az utóbbi hónapok
tapasztalatait megvizsgálva ezen félelmük nem teljesen
alaptalan.
Egyre
gyakoribbak azok a visszaélések, amelyek az eszközökre települő
rosszindulatú szoftverrel az eszközök kameráival felvételeket
tudnak készíteni és azokat harmadik fél részére eljuttatni.
Ezeket a programokat távoli hozzáférésű trójainak vagy más
néven creepware-nek nevezik.
Léteznek
nem rosszindulatú távoli hozzáférést biztosító szoftverek,
amivel a felhasználók például saját gépeikhez tudnak
hozzáférni és azokkal műveleteket végrehajtani interneten
keresztül. A trójaik szintén kliens-szerver rendszerben működő
alkalmazások, amelyek maguktól vagy a felhasználók
figyelmetlenségéből adódóan települnek az eszközökre. Ezek
a rosszindulatú programok azonban megváltoztatják a kapcsolat
jellegét, és a korrumpált eszközt teszik meg szervernek, míg a
gazdájukét a kliensnek, így nehezebb ezeket detektálni.
Mindenkit
érint
A
már megfertőzött eszközökön található
creepware-programokkal többféle módon tudnak a behatolók a
bizalmas adatokkal visszaélni. És a közhiedelemmel ellentétben
egyáltalán nem csak a Ghostnet néven elhíresült szoftverről
van szó, amivel a kínai kormányzat kémkedett így a dalai láma
után - a veszély hétköznapi felhasználóknál is fennáll,
csak tőlük persze nem bizalmas közéleti információkat
próbálnak megszerezni.
A
creepware-eket magánszemélyeknél eleinte csak átverésekre,
trollkodásra használták az elkövetők, ám a helyzet eldurvult,
és többen a felvételek publikálását elkerülendő,
megzsarolják az áldozatokat, akiktől vagy pénzt vagy ruha
nélkül készült felvételeket is követelnek. Az elkövetők
különböző hackerfórumokon olvasható diskurzusaiból kiderül,
hogy gyakran nem is tartják elítélendőnek, amit csinálnak,
mivel akik ennyire buták, hogy ezeknek a programoknak bedőlnek,
megérdemlik, hogy „megtréfálják” őket.
Kikapcsolható
az aktív kamerát jelző LED
Pedig
a creepware-ek működésében nem mindig kizárólagos tényező a
felhasználó ügyetlensége. Bár a számítógép megfertőzéséhez
általában valóban szükség van egy-két rossz kattintásra,
utána viszonylag feltűnően is működnek a megfigyelésre
használt programok. A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint
például sok számítógépnél - például a 2008 előtt gyártott
MacBookoknál, illetve sok pc-nél is - a kémprogram
pofonegyszerűen ki tudja kapcsolni a laptopba épített kamera
aktivitását jelző LED-et.
A
Symantec derítette fel a Pandora nevű kártevőt, amivel jól
illusztrálható, mire is képes egy ilyen program. Hozzá tud
férni például az alkalmazásokhoz, hálózati kapcsolatokhoz, a
rendszerfolyamatokhoz, a vágólaphoz és az eszközön tárolt
fájlokhoz. A rosszindulatú szoftver gazdája képes többek
között képi és hangi felvételeket készíteni a telefon
beépített kép- és hangrögzítő eszközeivel, képes
pillanatképet készíteni a képernyőről, rögzíteni a
billentyűhasználatot, jelszavakat megszerezni, letölteni
fájlokat az internetről, de az adott eszköz képernyőjén
üzenetet is képes lehet megjeleníteni. A fejlesztők a
feketepiacon sok esetben áruba is bocsátják creepware
alkalmazásaikat, amelyekért az azokat célzottan használni
kívánók akár több tízezer forintnyi összeget is kifizetnek.
Érdemes
tehát elővigyázatosságra törekedni telefonjaink és
számítógépeink használatakor, a biztonságunk megőrzése
érdekében mindig legyen naprakész vírusvédelmünk, ismeretlen,
gyanús e-mailek és programok letöltésétől tartózkodjunk, és
kövessük figyelemmel a webkamerás vagy egyéb felvétel
készítésére alkalmas programjaink működését, ügyelve a
gyanús, nem szabályos működésre.
(HVG)
Az NSA új adatközpontja sok sebből vérzik
A
kisült áramkörök több százezer
dollár értékű alkatrészt tettek tönkre, tovább késleltetve
az NSA eddigi legnagyobb adatközpontjának megnyitását, derül
ki egy jelentésből. Az érzékeny dokumentumok kiszivárgása és
a magas kvalitású alkalmazottak hiánya mellett egyéb csapások
is érik az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt mostanában. A
legújabb problémákat az ügynökség Bluffdale-ben felépült,
állítólag a Google legnagyobb adatközpontjánál is nagyobb
létesítményében tapasztalták.
Az
elmúlt 13 hónapban bekövetkezett összesen tíz elektromos
feszültségingadozás megolvasztotta a vezetékeket és kisütötte
az áramköröket a központ áramellátó és hűtőrendszereiben.
A létesítmény elsőszámú feladata az ügynökség által
amerikai állampolgárokról összegyűjtött információk,
telefonbeszélgetések, online tevékenységek, kommunikációk
tárolása lenne, a kiberbiztonság és a terrorizmus elleni harc
nevében.
Egyelőre
nem világos, hogy megtalálták-e a probléma eredetét, illetve,
hogy sikerült-e orvosolni. A Wall Street Journal szerint a
problémával foglalkozó csapat tízből nyolc esetnél nem tudta
megállapítani a kiváltó okot és „semmi sem garantálja, hogy
a javasolt változtatások a használt berendezésekben képesek
lesznek megakadályozni hasonló esetek előfordulását a
jövőben.”
Az
adatközpont építési költségei, a használatba kerülő
szuperszámítógépek nélkül, hozzávetőleg 1,4 milliárd
dollárnál fognak megállni. A folyamatos 65 megawattos fogyasztás
mellett havi 1 millió dolláros villanyszámlára számítanak. Ez
az áramfelhasználás elegendő lenne egy 20.000 lakost számláló
város teljes energiaszükségletének ellátására.
A
gondok miatt a létesítmény végleges üzembe helyezése legalább
egy évet késik.
(idokjelei.hu)
43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában
A
Vöröskereszt adatai szerint a
pénzügyi válság hatására 43 millió embernek nincs elég
ennivalója Európában, ami az elmúlt fél évszázad
legsúlyosabb humanitárius válságának tekinthető. Bekele
Geleta, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetség és a Vörös
Félhold Társaságok (IFRC) főtitkára csütörtökön nyújtotta
be a gazdasági válság hatásairól szóló jelentését Genfben.
A jelentés rámutat, hogy hozzávetőleg 120 millió európait
fenyeget az igazi szegénység kockázata és a pénzügyi
problémák hatását továbbra is elszenvedő országokban ez még
jó darabig tömegeket érint.
„Az
emberek élete teljesen feje tetejére állt és az elszegényedés
folyamatos. Milliók élnek egyik napról a másikra,
megtakarítások, biztonsági tartalék nélkül,” mondja Geleta,
hozzátéve, hogy „Európa az elmúlt hat évtized legsúlyosabb
humanitárius katasztrófáját éli.”
A
felmérést a Vöröskereszt 22 különböző országban működő
országos szervezetének bevonásával készítette, aminek
eredményeként kiderült, hogy az euró válság miatt sokkal
többen fordulnak segítségéért a szervezethez, legyen az
anyagi, orvosi vagy egyéb jellegű mint korábbi években. A
jelentés szerint jelenleg 3,5 millió ember kap élelmiszersegélyt
a szervezettől, ami 75 százalékos emelkedés a három évvel
ezelőtti számokhoz képest.
„Bár
megértjük, hogy a kormányok próbálják csökkenteni a
kiadásokat, ugyanakkor nyomatékosan tanácsoljuk, hogy ezt ne a
közegészségügyi és szociális támogatások csökkentésével
tegyék, mert ez hosszú távon még sokba kerülhet az egyes
országoknak,” figyelmeztetett Geleta.
A
jelentésből az is kiderült, hogy a válság nemcsak az olyan
országokat érint, mint például Lettország, ahol az
élelmiszersegélyek megháromszorozódtak az elmúlt három évben,
hanem gazdagabb országokat, például Franciaországot is. 2009
óta több mint 350.000 ember szegényedett el Franciaországban és
a tendencia sajnos sok más európai országban is megfigyelhető,
írja a jelentés. A pénzügyi válság 2008 elején kezdődött
Európában és a fizetésképtelenség jelenleg is számos
országot fenyeget, köztük Görögországgal, Portugáliával,
Olaszországgal, Írországgal és Spanyolországgal.
A
II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt
Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a
rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen
csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen
konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek.
A helyzet romlása komoly megszorító intézkedések és gazdasági
reformok bevezetésére kényszerítette az EU kormányait, amelyek
széleskörű ellenállásba ütköztek több országban is.
(idokjelei.hu)
Harc a vízért
Azt
szoktuk mondani, hogy a víz az élet
forrása. A Föld lakossága nő, egyre több természeti készletet
használ fel. Már akár a közeli időben is fenyegethet a
globális vízhiány. Az ivóvíz már most drágább, mint a
kőolaj. De idővel akár oka lehet a világ újrafelosztásának
is.
Ismeretes,
hogy Földünkön felmelegedés tapasztalható. A nemzetközi
szakértők szerint száz év múlva akár 1,5-4 fokkal is nőhet a
hőmérséklet. Egész sor ország, így Közép-Ázsia számára
ez a katasztrófával egyenlő. Őket pusztító aszály fenyegeti.
Alekszej Kokorin, a WWC Klíma és energetika c. programjának
vezetője így látja a helyzetet.
Jó,
hogy vannak korszerű hidrotechnikai berendezések. De ezek elég
költségesek. Nagyon sok esetben számos országban igen régiek
ezek az objektumok, és nem képesek funkcióikat teljesíteni. Az
újabb gátak, töltések emelése nemzetközi viszályokat vált
ki. Üzbegisztán nyíltan háborúval fenyegeti Tádzsikisztánt,
amennyiben Dusanbe mégis felépítené a roguni vízierőművet a
Vahs folyón, és ezzel lecsökkenne a folyásirányban a víz
mennyisége.
Hasonló
a helyzet Afrikában is. A Nílus folyó medencéjén számos
ország osztozik, meg van határozva a kvóta a vízkészletek
használatára. De még a gyarmati időktől kezdve a fő
vízmennyiség Egyiptomé. Kairó mindeddig nemet mondott a régi
egyezmények felülvizsgálatára irányuló próbálkozásokra,
más országok kvótáinak növelésére. Csakhogy most Egyiptom
belső válsággal küzd, és ezt a helyzetet megpróbálja
kihasználni Etiópia, amelynek területén indul ki a Nílus egyik
forrásága, a Kék-Nílus. Addisz-Abeba ott kezdte el a
duzzasztómű építését. Etiópia azt állítja, hogy miután
lehetőséget kap az öntözésre, le tud mondani a külső
élelmiszer segélyről. Az egyiptomiak viszont ezen felháborodtak,
és akár fegyverrel a kézben is készek jogaikat védeni.
A
Föld lakosságának növekedése azt jelenti, hogy a természeti
készletek felhasználása gyorsabb ütemű, mint a tartalékok
megújulása. Az ENSZ adatai alapján, a jelenlegi felhasználási
ütemet nézve a kőolaj 50 évre, a földgáz 60 évre elegendő.
Az édesvíz éles hiánya már tíz év múlva sújthatja a világ
lakosságának közel a felét. Akkor pedig elkerülhetetlen lesz a
háború. Nyilván először az információs hadviselés, aztán
majd kiderül, hogyan tovább. Oroszország a jelentős
vízkészleteivel és a különleges Bajkál-tóval a támadás
első célpontja lehet – mondja Oleg Matvejcsev politológus.
Az
információs háború azt jelenti, hogy a világközösség
értésére hozzák: a készletek közös kincsek. Így
megpróbálják rákényszeríteni Oroszországot, hogy engedje a
korlátlan hozzájutást a Bajkálhoz és általában az
édesvízhez. Úgymond ugyanazt a levegőt szívjuk, így a vizet
is így kell használni.
A
víztartalékokért folyó küzdelmeket csak az ésszerű
felhasználással lehet elkerülni. Takarékosság és korszerű
technológiák: csak így lehet mentesülni az ökológiai
katasztrófától, elkerülni azt, hogy a víz az élet forrásából
a gyilkosság ürügye lehessen.
(Oroszország Hangja)
Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét
Az
USA még mindig nem tudott dűlőre
jutni a költségvetést illetően. Ez viszont érint egy másik
nagyon fontos kérdést, mégpedig az államadósság plafonjának
emelését. Az amerikai hírek hiányában pedig a világpiac kezd
nyugtalanná válni.
A
Bloomberg ügynökség egy globális apokalipszist jósol, ha az
amerikai kongresszusban nem tudják megtalálni a kompromisszumot
október 17-ig, amikor is az USA költségvetésében összesen 30
milliárd dollár marad, ami a legnagyobb gazdasági nagyhatalom
fizetésképtelenségével egyenlő.
Az
üzleti világ egyik legelismertebb ügynöksége, a Bloomberg a
világgazdaság csődjét jósolja, amennyiben az USA bejelenti a
fizetésképtelenséget. Az elemzők összehasonlítják a Lehman
Brothers befektetési bank 2008-as csődjét az ország
fizetőképtelenségével és azt állítják, hogy most minden
rosszabb lesz. Akkor a Lehman Brothers csődje a nagy gazdasági
világválság óta az USA legnagyobb recesszióját indította el
és a globális pénzügyi válság kiindulópontjává vált,
amelyet a világ még a mai napig nem hevert ki.
Amennyiben
az USA nem fogja kifizetni a számláit, az a pénzpiacok
destabilizációjához vezet Brazíliától egészen Zürichig, a
dollár elértéktelenedik és a világgazdaságot a „világ
végéhez” sodorja – vélik a Bloombergnél.
A
Kongresszusnak az ország megmentésére 9 napja maradt. Ugyanakkor
továbbra is ellentét van a republikánusok és a demokraták
között. Sok elemző nem osztja a Bloomberg pesszimizmusát,
amelyet korainak tartanak. Szerintük a fizetésképtelenségre nem
kerül sor. A republikánusok és a demokraták előbb vagy utóbb
megállapodnak a költségek lehetséges csökkentéséről és az
államadósság plafonjának emeléséről is – feltételezi az
Arbat Kapital cég elnöke, Alekszej Golubovics:
Az,
hogy az államadóssági plafont nem tudják nem megemelni,
egyértelmű a komoly közgazdászok és a pénzpiacok szakemberi
számára, éppen ezért nem beszélhetünk az USA
fizetőképtelenségéről. Amerikában megtalálják a módját,
hogy megegyezzenek és folytassák az állami költségek
kifizetését. A legjobb esetben a republikánusok nyomására
faragnak egy kicsit a költségvetésen, a legrosszabb esetben
pedig a republikánusok megadják magukat.
Abban,
hogy az USA fizetőképtelensége kevéssé valószínű, nem
kételkedik egy másik befolyásos hitelminősítő intézet, a
Moody’s igazgató-helyettese, Raymond McDaniel sem. A fizetések
leállítását fikciónak nevezi és a két évvel ezelőtti
eseményekre hivatkozik. Akkor az államadósság plafonjának
emelése szintén sokáig nem dőlt el a két párt szembenállása
miatt, végül azonban megegyezés született.
(Oroszország
Hangja)
A Világbank volt munkatársa az elit világuralmi terveiről
Karen
Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig
volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon
belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a
szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően
pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett
és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.
Karen
Hudes szerint azt elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan
ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével
uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy
minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat
részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik
támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel
a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a
tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi,
hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy
valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.
Ezúttal
senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó
őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export
Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt
és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által
a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi
rendszer leleplezésére koncentrál.
A
New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek
szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat
szerezzen a föld forrásai felett:
A
Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a
globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis
csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai
Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is
uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik,
magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta
leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották.
Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt
szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót.
Karen biztos a sikerben.
A
svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom
központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott,
hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló
szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész
világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport
birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt
hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És
hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”
A
Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó
volt:
A
tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az
azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján
felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318
vállalatot feltüntető „térképet”.
A
kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat
egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett
rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének
vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb
20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.
„Tulajdonképpen
a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat
40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami
Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One
folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.
A
globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat
irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának
pénzügyeit irányító, nem a nép által választott,
felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A
Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi
bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve
szerint állítják elő valutáikat.
Ezeknek
az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések
Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok
központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig
igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei
oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az
intézmény történetével:
A
világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen
ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi
szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi
bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet
viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal
Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási
kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és
minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy
„egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A
II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma
azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális
pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe
a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok,
például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik
politikusnak a világon.
A
központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci
Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek
úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A
szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára
és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik
legfontosabb szereplőjének szánják.
Ez
a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban
kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között
Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből
is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a
Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:
A
pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja
is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom
magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország
politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat
gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a
világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán
összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül.
Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú
Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi
(szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő
magánbank.
Ma
pontosan ez a helyzet.
Egy
neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és
kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi
bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk
alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába
vándorol.
Ami
a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy
mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy
mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin
látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat
óriási társaság felügyeli.
Ez
az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most
Karen Hudes is megpróbál leleplezni.
World Bank: Money Laundering Criminals | Interview with Whistleblo
Moszad-ügynököket akasztottak fel Iránban
Izraelnek
és az Egyesült Államoknak kémkedett az a két férfi, akiket
vasárnap felakasztottak Iránban.
A
teheráni főügyészség szerint Mohammad Heidarit a Moszad
hírszerzője, Kuros Ahmadi pedig a CIA embere volt. Az ügyészségi
közlemény nem szólt arról, hogy mikor tartóztatták le őket
és mikor állították bíróság elé. Irán rendszeresen
beszámol olyan akciókról, amelyek szerint hatóságai
felszámoltak különböző cionista kémhálózatokat az
országban, valamint hogy ezekkel kapcsolatban letartóztattak
kémeket. Teherán azzal vádolja az Egyesült Államokat és
Izraelt, hogy legkényesebb titkai után kutat, különösen
atomprogramja részletei után.
(harcunk.info)
Nálunk
mikor kezdik akasztani az ÁVH – s zsidó MOSZAD - os mocskokat.
Több itt a hazaáruló , és helytartó mint a becsületes magyar
állampolgár. Pedig már alig van család akinek a lakását nem
árverezné el a zsidó végrehajtó maffia . Hol vannak azok az égő
benzines palackok amelyeket ezekre a rohadékokra szán a magyar
közösség . Az első helyen az olajos banda szerepel , és a Pintér
-féle gyilkosság BT , Draskoviccsal az élen , a rohadt olajbáró
égjen a családja , hogy ne keljen neki lopni a családjának . És
persze mindegyiknél a családjuk is égjen , hisz amit ők tettek az
a magyar családokat érinti , és nincs az hogy csak a férjet ,
vagy az asszonyt . Égő benzines palackot minden rohadt rabló ÁVH
– s zsidóra , vagy moszados besugóra , és a kettős
állampolgárságú hazaárulóra.
Egy Topol leszedéséhez 5-7 elfogórakéta kellhet
Egy
Topol-M nukleáris ballisztikus rakéta
elhárításához az Egyesült Államoknak 5-7 darab GBI* (Ground
Based Interceptor) elfogórakétára lehet szüksége – állítja
egy orosz szakértő.
A
szóban forgó szakértő Viktor Jeszin vezérezredes, az Orosz
Hadászati Rakétaerők volt parancsnoka, aki egy, az amerikai
Rakétavédelmi Ügynökséghez közelálló kapcsolatra hivatkozik
állításában, bár azt nem részletezte, hogy pontosan miként
is jutott hozzá ehhez az információhoz. Hozzátette azt is, hogy
az Egyesült Államok jelenleg 30 darab GBI-t telepített, 28-at
Alaszkában és négyet Kaliforniában, ezért az USA
rakétaelhárító-képessége “némiképp korlátozott”.
Training Fast start Topol M SS-27
SS-25 & SS-27 Sickle , Russian Mobile ICBM Launcher "Topol" & "
THE PROVING GROUND: AN ELUSIVE AVENGER! (English Su
Időközben
az amerikaiak szanálták a Lengyelországba telepítendő védelmi
ernyőt és – a hivatalos indoklás szerint a nukleáris
létesítményeit újraindító Észak-Korea jelentette fenyegetés
miatt – inkább az alaszkai Fort Greely-ben található telepet
bővítik ki, illetve Japánba is telepítenek egy előrejelző
radart. Az oroszok természetesen továbbra is aggodalmukat
fejezték ki aziránt, hogy mindez ellenük irányul és az
amerikaiak megpróbálják ellehetetleníteni Oroszország
nukleáris csapásmérő képességeit (ami a világ legnagyobb
atomarzenálján csücsülő országától érdekes kijelentés, de
azért van benne némi ráció is). Még korábban Anatolij Antonov
helyettes védelmi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az
amerikai és orosz illetékesek május 23-24-én összeülnek
tárgyalni a helyzetről.
*A
GBI, azaz Ground Based Interceptor egy silóba telepített
elfogórakéta-egységet jelent, amely része az ún. GMD-nek,
vagyis Ground-Based Midcourse Defense rendszernek és elsődlegesen
ez utóbbi hivatott ellátni az Egyesült Államok védelmét
ballisztikus fegyverekkel szemben.
Egy GBI-t tuszkolnak bele a silóba
Egy hős élete a II. világháború előtt, alatt és után: Otto von Skorzeny
Otto
Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. –
Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges
tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem
tagadta meg Führerét és bajtársait.
1908.
Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai
vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre
jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával
a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is
felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági
egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is
az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel
fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi
megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot
megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett
1932-ben.
Amikor
Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be
(Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl
a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú
kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett
kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen
SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.
1941.
Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal
fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az
SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok
ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért
a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket
egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.
1943
Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult
egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö
szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö
kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana
végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott
lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került,
mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland
(Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a
Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a
kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl
SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és
legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek
merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt
egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét.
Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö
feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés,
gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek,
tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö
képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése,
úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése,
síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek
felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése.
Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség
háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos
katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása,
pszichológiai gyengítése céljából.
Nem
sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború
komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.
1943.
Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés
révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre
szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét.
Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal
különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A
Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül
hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a
közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy
öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt
kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD
(Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt
információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol
az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az,
hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan
cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának
helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott
utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására
adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40
speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal,
civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel,
rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a
bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi
kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer
felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét,
amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az
akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot
indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg
halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre.
Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az
útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és
elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal
vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és
hangtalanul megközelíthették a célpontot.
1943.
Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert
Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk
után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra
kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni.
Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra,
Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált,
aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.
Egy
megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták
Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban,
egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új
taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez.
Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö
felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása
után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására.
Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe.
A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és
paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre
jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont
Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak.
A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy
nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy
kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak
szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet
rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók
alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi
alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit,
valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö
percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a
karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba,
aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra
löjenek.
Szeptember
12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével
egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal
felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek
érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak
egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken
leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra
csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány
embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a
meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti
tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!"
Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a
következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl
a könyvböl idézünk:
"Az
olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a
faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy
katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a
géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket.
Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza
a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!"
Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas
amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára
állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel
elöterébe, a föbejárathoz.
Skorzeny
az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már
hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után
nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az
emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje
kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól
tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük
a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz
vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a
német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian
ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.
Skorzeny
felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini
és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona
módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler
parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a
távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy
a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz
kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai
parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak
mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!
Egy
Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét
Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a
Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így
válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött
katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül
visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt
Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré.
Gratulálok Önnek!"
Az
elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember
lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen
harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak
egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták
milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben
alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz
pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS
kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és
fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek
megfelelnie).
Ezen
felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új
fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati
felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran
hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü
akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért
speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy
"operációs, irányító egységbe tömörítette",
amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.
Szinte
a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i,
Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt
Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és
különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén
tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson
elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler
meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok
veszik át a politikai és katonai hatalmat.
Szerencsére
Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a
merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a
tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök
által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal
a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak
jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez
meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról".
Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az
árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét,
Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök
lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy
része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres
fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a
parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól.
Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette
Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A
megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására,
amelynek eleget is tettek.
1944.
Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és
csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására
adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal
szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a
szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú
"tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel
ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent,
hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot
valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár
az angolszász martalócoknak.
Skorzeny
tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és
hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között,
civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át
csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit
tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az
"utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc
folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós
kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér
Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár
órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én
"rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez,
bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és
szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben
a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét:
elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és
várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta
parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani.
Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a
helyzetet stabilizálni.
Október
16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny
csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö
utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni,
hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett
katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek
német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták
és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól.
A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték
elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent
háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen
küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a
nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat
Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.
Amikor
késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának
történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon
derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem
Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a
Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"
Megintcsak,
Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf
Hitler máris új megbízatással látta el.
A
nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant
a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a
hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre
tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig
húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'.
A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a
Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny
feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba
öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó
hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az
angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából
fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü
film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A
német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak
mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban -
félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a
katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat,
a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez
a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az
egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat,
amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a
fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették.
Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját
telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö
tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a
vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria,
amely az angolszászokat gyötörte.
A
keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges
emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól
keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és
figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát
elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben
a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek
ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló,
eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.
1945.
Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal
méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem
Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét.
Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos
pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt
Tölgyfalevél érdemrendjét."
A
háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56.
születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették:
SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba
esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd
zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek
megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították.
Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek
még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és
bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy
hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak
rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs
táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már
arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra
elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak
lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát
"szöktette" meg: elöbb Németországban, majd
Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és
a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket
adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott
egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat
megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név
alatt müködött az egyiptomi kormány részére.
1975-ben
egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi
kórházába került kezelésre. Spanyolországba való
visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8
nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal:
Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi
bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben
meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a
Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az
atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a
gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a
felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi'
találmány megsemmisítse".
1975.
Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét
elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik.
HEIL
HITLER!
(H.
H. Noorden írása)
(harcunk.info)
10 ezer agymosott állta útját a Drezda terrorbombázására emlékező nemzetiszocialistáknak
Körül-belül
10 ezer agymosott ellentüntető állta útját a nacionalistáknak
Drezdában, akik a szövetséges erők második világháborús
drezdai tömeggyilkosságára akartak emlékezni.
A
rendszer pártjai által pénzelt ellentüntetők kígyózó "élő
kordonnal" vették körbe a várost, hogy a körül-belül
ezer fős nacionalista menet ne tudjon elindulni a drezdai központi
pályaudvarról. Végül a rendőrség néhány méter után
megállította a hazafiak menetoszlopát arra hivatkozva, hogy így
akarják elkerülni az összecsapásokat, amelyek a korábbi
megemlékezéseket jellemezték, leginkább a balhét kereső
anarchisták jóvoltából.
A
3500 fős kivezényelt rendőri erők parancsnoka végül
elégedetten közölte, hogy a rendezvény békésen ért véget,
arról azonban nem szólt a fáma, hogy a saját játékszabályaikat
sem betartva tiltották le a megemlékezést arról a 250 ezer és
500 közötti számúra becsület ártatlan áldozatról, akiket a
szövetséges légierő Wintson Churchill parancsára 68. évvel
korábban hamuvá égetett, mindösszesen egyetlen éjszaka alatt.
A
Lancaster és Mosquito gépekből álló bombázókötelék 3000
tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobott le a
semmilyen katonai erővel nem védett városra. A világtörténelem
mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadása egy
hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, az 1600 fokon izzó
200-300 km-eres óránkénti sebességgel közlekedő tűztenger
hatására élve porladtak hamuvá százezrek, s az ártatlan
emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké
Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve.
A
"demokraták", akik azt állították, hogy
"felszabadították" a németeket Hitler uralma alól,
nem hoztak egyebet, mint terrort és pusztítást.
(harcunk.info)
Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját
Washington,
2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben
többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi
szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos
brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját –
közölte szerdán a The New York Times.
A
szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya
Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy
viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15
esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális
bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet
mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.
“Ön
életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha
csak játékszerek lettek volna” –
jelentette
ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a
nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel
vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető
legszigorúbb büntetést kérte.
Az
ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában,
mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede
hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes
pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport
egy képviselője ellen.
Hynes
hivatala további
hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy
megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg
elhallgattatni Weberman áldozatát.
A
lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási
iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező
Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki
óránként 150 dolláros díjazást kapott a
kezelésért, molesztáltaés
– az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette
páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.
A
lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi
terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán
feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a
vallási közösségen belül a vád szerint kampány
indult a vádló és annak barátja (azóta
férje),
a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az
erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő
szabadságvesztésre ítélhetik.
A
párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a
Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését.
A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió
dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új
életet Izraelben.
A
haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és
adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének
javára. Deutsch
tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés
helyszínének közelébe.
“A
tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb,
mint a szervezett bűnözés világában” –
nyilatkozott
korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap
rámutatott, hogy noha
több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy
agyerekmolesztálókat fel
kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él
még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót
kiadni a nem zsidó hatóságoknak.
Az
áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási
elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly
júniusi riportja szerint noha szexuális
bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább
két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen,
többen azt állítják, hogy a
probléma nem
új keletű a
közösség körében.
Hynes
hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy
másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez
tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven
át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó
asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség
nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat
ejtették.
-
MTI -
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Parlamenti
munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy
feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori
Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es
évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség -
felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott
összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat
segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több
vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen
helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a
titkosszolgálat hozta létre hazánkban.
A
„pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt
egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége
felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait
fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal,
személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata
rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki
Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a
betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik
tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások
professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan,
erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó
„pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem
hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a
százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett
vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba
került…
Az
Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a
nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót
indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések
elkövetőinek felderítésére.
A
budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert
tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából
Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a
titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála
sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben.
Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a
bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a
„Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy
majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel
rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele
annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül
vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak
a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R.
László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a
büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel
később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel
(pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak
létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét
érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló
dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában
- „eltűntek”…
„1980-ban
is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy
nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes
írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak
lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy
Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később
ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy
részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el
kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak
valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a
titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek,
összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva
a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László
nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés
olajbizottsága előtt.
A
volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport
vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei
védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek
dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például
különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol
az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem
történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az
ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati
kapcsolatai.
Tonhauser
„Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy
a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a
titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja,
valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A
Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy
gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált
bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és
kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd
elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is,
aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt
rendőrtiszt.
Ennek
a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett
tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek
elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még
csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n
dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben
vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több,
mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól.
Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült,
a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet
állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára.
Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől,
Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen
alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért
Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is.
Az
Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány
2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az
alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke
Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három
tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza,
aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy
Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal
első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex
Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság
elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a
megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később
Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és
akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006)
után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az
Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.
Köztudott:
az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és
sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó
Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek
köszönik, jól vannak…
Amint
az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a
szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink
azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett
- Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a
Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a
Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport
külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként
tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat
szövődött. Nagyon szoros…
Los
Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett
Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el
Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray
Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később
évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan
Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák
fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar
luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik
közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk
rovott múltjával.
„Ungarnkreis”,
azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években
az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda,
amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló
tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György,
akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként”
emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i
lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva.
Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar
néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd
Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy
érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner,
majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként
tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra
és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben
már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták,
hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár
(azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt
hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa
szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című
napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A
41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség
hálójába. Három éve keresték már a magyar származású
kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte
Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási
ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani
bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe
zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már
hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi
lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem
látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi
jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő
bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy
Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt
vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a
biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán
kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy
bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és
hitelleveleket.”
Bodnár
György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa
Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe
az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások
történnek hazánkban…
1988.
december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó
Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad,
az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az
Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az
állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá
tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az
akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó
Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory
Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett.
1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé
választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt
kapott tisztsége mellé.
Három
és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi
László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama
Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó
működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft.
néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági
társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u.
52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A
pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn
International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került
bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi
Fotex-vezér…
Annak
ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény
szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett
- és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G.
Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft.
alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december
5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos
elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama
Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A
panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki
posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester
Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók
létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a
pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt.
A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási
szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély
milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az
engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi
vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk"
- nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap
1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt
volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben,
Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét
egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra.
(Érdekesség,
hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi
karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján
Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó
berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban
helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter
Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó,
akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában
találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az
ismeretlen tettes…)
Bodnár
György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és
óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a
Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a
Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es
labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga,
valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség
elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő
finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a
Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap
TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós
vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz
Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár
Rt. is).
Bodnár,
Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A
társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között
a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing
Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a
Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző
leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás
Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett
Bodnárral, de végül mindig kibékültek).
Bodnár
„hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején
történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó
személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt
gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos
fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat -
elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a
helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem
volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az
ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő,
sem a halálra gázolt nő…
Dolgoztak
a „titokzatos kezek”.
Ahogy
dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a
Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi
nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott
információkat szolgáltatna a médiavállalkozó
ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett,
áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt
azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival.
Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a
válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe.
Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki
felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy
ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon
kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy
kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Ők
is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz
hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a
rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és
Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük.
Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa,
nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után
kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos
intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az
állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze
Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet
íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt
Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra
összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.
1994-ben
a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA,
a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára
kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen
módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt
kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő”
Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát.
A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos
Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank
folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet
vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK
komoly „falat” volt, működését - egészen a
rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata
volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése.
1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket
(miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok,
stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is,
amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en
keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és
sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó,
ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a
lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges
lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a
FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a
vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak
be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok
felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében
közreműködött a társaság.
Háromszor
írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára,
mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy
akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de
a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az
ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a
győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének
kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság
irányítását.
A
vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében:
aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd
vissza” E-hitelek.
Az
új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével
egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes
pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely
összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának
részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték.
A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” -
ezeket a pénzeket.
1996-1998
között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés
labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal
támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti
focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt
országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én
együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több
politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a
részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették,
hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én
zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők!
Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több
alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is,
párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP
országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi
Nem
hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”:
Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese,
Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az
Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára,
Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor
(SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt
országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt
országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi
Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi
Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori
vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt
belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere,
Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos
Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér
Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor
ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori
miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös
vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az
Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági
tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként
működött.
Illusztris
névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a
csupán általános iskolai végzettséggel, és
„börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa
„édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez?
Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok
tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva
vagy ólomba öntve.
1998.
június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött
az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt
vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen
elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a
Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok)
tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási
szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot
visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás
tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások,
valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből
keletkező befektetések FIK Rt. részére történő
érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft.
képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta.
Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában
felrobbantották.
Kovács
Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint
szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker
Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején -
máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját
terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása
szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási
rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját
ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb
szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű
értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz
hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London
Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker
Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal,
Apró Piroska testvére.
Ma
már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem
létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”,
„valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és
Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik
életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket,
a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor
az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük.
Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A
Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon
választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a
Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója
volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig
szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített
szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél,
közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a
szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a
választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég"
a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket
(ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a
továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható,
fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben
megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a
nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok
közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló
információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"...
Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a
titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért,
hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett
kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált
szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet
nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások"
környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég".
Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok,
írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar
Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan
már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv
tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt
gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a
titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést
maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a
megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A
kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak"
képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő
végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként
lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint
a jégkorongban…
A
kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek"
aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan
erő" számára biztosan nem.
Hülyének
vagyunk nézve. Már elég régóta.
(V.
F. - privatkopo.hu)
Angol hírszerző szervezetek
A
leghosszabb és legeredményesebb
múltra az angol titkosszolgálat tekinthet vissza. Sir Francis
Walsingham, I. Erzsébet királynő nagyhatalmú minisztere már a
16. század második felében kiválóan működő ügynökhálózatot
létesített „Ő Felsége ellenségeinek megfigyelésére”. A
második világszabadságharc évei alatt is sikeresen
tevékenykedett az általában Intelligence Service néven
közismert brit titkosszolgálat. Történetéről számos
visszaemlékezés és feldolgozás jelent meg az óta, mégsem
tudjuk teljes pontossággal leírni szervezetét és munkáját. Az
angolok ma is igyekeznek megőrizni titkaikat.
A
két legfontosabb szervezet a kémelhárítással foglalkozó M. I.
5 (Military Intelligence = katonai hírszerzés) és az offenzív
hírszerző szolgálat, az M. I. 6 volt. Az M. I. 5 vezetője
feltehetőleg Sir David Petrie volt, aki a Scotland Yard speciális
osztályával együttműködve derítette fel ügyosztályával az
Angliában ténykedő ellenséges hírszerzőket. A közvélemény
elégedetlenkedett munkájukkal, mivel csupán 15 német kémet
állítottak bíróság elé, azt azonban nem tudták, hogy a B 1.
A osztály, mely a később szolgálataiért bárói címmel
kitüntetett John C. Mastermann (zsidó származású), oxfordi
professzor vezetésével az elfogott kémek átállításán
fáradozott, az elfogott hírszerzők többségét
visszafordította. Ugyancsak az M. I. 5 érdeme, hogy a
partraszállást megelőző sorsdöntő hónapokban a németek nem
kaphattak megbízható híreket az inváziós csapatok összevonási
körleteiről, ellenkezőleg, „biztos információik” szerint
nagy, a valóságban nem létező erők állomásoztak
Kelet-Angliában. Tehát főleg a dezinformációs hálózatra
építették hadi stratégiáik sikerességét, ami nem mindig jött
be, főleg a háború első éveiben. A már említett „Ultra”
dekódoló-szervezet is az M. I. 5 hatáskörébe tartozott, mely
kezdetben szinte teljesen „amatőrökből”, nyelvészekből,
matematikusokból és más polgári szakértőkből állt. A
regényekben és a publicisztikában Intelligence Service, vagy
Secret Service néven szereplő szervezet az M. I. 6-ot takarja.
Valóban titokzatos szervezet, vezetőjét maga a király nevezi
ki, de csak a miniszterelnöknek tartozik beszámolni, ugyanakkor a
hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozik. A második
világháború alatt először Sir Hugh Sinclair, majd 1940 májusa
után Stewart Menzies töltötte be e fontos, „C” fedőnéven
ismert funkciót. Az M. I. 6 szervezeti felépítéséről csupán
annyit tudunk, hogy területi, központi adminisztratív, technikai
és kiképző részlegekkel rendelkezett, apparátusa létszámban
messze elmaradt a német Abwehr mögött. A szervezet
alárendeltségébe számos, főleg diverziós cselekményeket
szervező és lebonyolító csoport tartozott. Közülük a
legjelentősebb a SOE (Special Operation Executive = Különleges
Műveletek Végrehajtó Szerve), más néven „Baker utcai
Irregulárisok” volt (Sherlock Holmes lakásáról nyerte ezt a
nevet). A „nem gentleman módszerekkel” dolgozó amatőrök
mindenre elszánt és találékony csoportját az Enigma
megszerzője, Colin Gubbins alapította 1939 őszén. A szervezet
főleg a francia és a norvég, nem kommunista partizáncsoportokat
támogatta, de csápjait Magyarország felé is kinyújtotta.
Legsikeresebb akciójuk során a norvég partizáncsoportokkal
együttműködve a német nehézvízüzemet robbantották fel 1943
februárjában. A Military Intelligence mellett a
külügyminisztérium, a flotta, a légierő és a gazdasági
minisztérium is foglalkoztatott hírszerző szolgálatot, itt
főleg a haditengerészet játszott hagyományosan nagy szerepet.
Az Admiralitás B. 4 osztálya megkapta az összes kémszervezet
jelentését és feldolgozta azokat. Csak évtizedekkel a háború
után – elsőnek a szovjet hírszerző, Kim Philby jóvoltából
– szivárgott ki az egyik leglényegesebb angol hírszerző és
koordináló szervezet, a BSC (British Security Coordination)
titka, de amit megtudhattak róla, azt ők sem adták ki az óta
sem. Az angol radar alkalmazásáról, mint „kém(lelő)”
eszköz - egy külön fejezetben foglalkozunk. Folytatjuk....
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
Hírszerzés
Jövőnk
infó a hírszerzésről
10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról
"1.)
Az emberek agyát és figyelmét le
kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek
érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos
szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek
társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen
megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű
szolgánk lesz.
2.)
A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet
megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével)
hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell
rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani
kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és
oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad
gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják
kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.)
A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb
következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér"
propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló
médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket,
amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a
"feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy
valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon
kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a
lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik,
hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy
részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító
intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek
hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a
legrosszabb következett be.
4.)
A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan
történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt
biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei
számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek,
akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal
jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk")
évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.)
Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a
történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek
érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák
az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális
szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon
megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az
információs beetetések elfogadására.
6.)
Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a
racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle
emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb
manipulálni, mint a rációt.
7.)
Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és
műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak
magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.
Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a
működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a
közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.)
A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek
érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat,
amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s
gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek
ellenkezőjét próbálják elérni.
9.)
A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell
ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható
(pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell
állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az
egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani,
ellenőrizni és befolyásolni.
10.)
Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt
elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni
az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai,
viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes
pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban
megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell
használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan,
csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait
céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a
legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű,
nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra,
hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek,
ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan)
tagadni és cáfolni kell."
Noam
Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor,
filozófus
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
1. Hírszerző szolgálatok a II. Világszabadságharcban
Bevezetés
Egy
rövid, de annál átfogóbb, és objektív képet próbálunk adni
a hírszerzés jelentőségéről, problémáiról - 5 fejezetben -
az un. éles hadi tapasztalatszerzés Mekkájából – a II.
Világszabadságharc hibáinak és erényeinek elemzésével. Ma ez
a téma információs hadviseléssé fajult a „békeidők”
mementójaként szolgálva napjaink Titkos
háborúját egészen
a bőröd alá kúszva. Mint látható az I. Világszabadságharc
szereplői még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget.
Persze itt is megjelentek a kémek, de inkább egyéni akcióknak
tekinthetők ezek a cselekmények, mintsem vezetés alatt álló
szervezett formáknak. Az igazi áttörést ezen a téren a XX.
Század első negyedétől számítják és napjainkban szó
szerint a csillagos ég a határ. A történelem hosszú századai
során színes legendák szövődtek a hírszerzők mitikus
homályba burkolt alakjai köré, nagy eseményeket, birodalmak
sorsát eldöntő fordulatokat tulajdonítottak tevékenységüknek.
Mata Hari, Redl ezredes, Karl Schumacher, „a császár kéme”
és társaik élete mindmáig hálás témája a bestseller- és
forgatókönyvíróknak. Ugyanezt tapasztalhatjuk a II.
világszabadságharc hírszerzőinél is: Richard Sorge, a „Vörös
Zenekar” önfeláldozó hősei és Wilhelm Canaris életéről
könyvtárnyi munka jelent meg. Egy
fontos dologra azonban csak óvatosan utal a legtöbb szerző: a
technika, főleg a híradástechnika fejlődése, a
rádiólehallgatás, a gondos és aprólékos, leginkább nyílt
forrásokból merítő kiértékelő, elemző munka sokkal több, s
főleg megbízhatóbb adatot szolgáltatott az ellenfél
erőforrásairól, szándékairól vagy csapatmozdulatairól, mint
a legmegbízhatóbb és legeredményesebb hírszerzők.
A rádiótechnika fejlődése
és elterjedése forradalmasította a hírszerzést. A rádió
jelentőségét először a szovjet hírszerző szolgálatok
ismerték fel, amelyek már a harmincas évek elején ellátták
megbízottaikat adó-vevő készülékekkel. Röviddel ezután a
német katonai hírszerzés, az Abwehr is követte a szovjet
példát, majd az évtized végére valamennyi jelentősebb
hírszerzőszolgálat tevékenységének fő területét az éteren
át nyert információk gyűjtése, az üzenetek megfejtése
képezte. A rádióháború leglényegesebb
részét asiffrírozott
jelentések megfejtésére,
az ellenséges kódrendszer megismerésére
történő erőfeszítések alkották. E téren a háború előtt a
németek pillanatnyi előnyre tettek szert az ún. Enigma
kódoló és dekódoló gép megtervezésével.
Olyan írógép volt, amelynél rotorok szabályozták bizonyos
kódnak megfelelően az egyes billentyűk transzponálását. A
rotorok minden leütés után átfordultak, ily módon ugyanazon
szövegben bármely betű vagy szám tetszés szerinti variációban
jelent meg a szövegben. A ragyogó és szinte megfejthetetlen gép
azonban nem segített a németeken, mivel már 1939 szeptemberében
Colin Gubbins őrnagy, az angol M.
I. 6 (Military Intelligence) osztályvezetője
megszerezte lengyel segítséggel a gép egyik példányát, és
kalandos úton kimentette a lángban álló Varsóból. A titok
birtokában az angolok a Londontól mintegy 100 km távolságban
fekvő Bletchley városában, kiváló tudósok bevonásával,
létrehozták az Ultra fedőnevű dekódoló központot, mely a
háború alatt a német jelentések megfejtésével és hamis
információk továbbításával segítette az antifasiszta
szövetség háborús erőfeszítéseit. Az ugyancsak nehezen
megközelíthető japán kódot viszont az amerikaiak fejtették
meg, így a szövetségeseknek sikerült megnyerniük a „titkos
háború” egyik jelentős csatáját. Természetesen a
„hagyományos” hírszerző ügynökök is megmaradtak, sőt
számuk minden eddiginél magasabbra emelkedett. Ez a jelenség a
globális és totális méretű háború követelményein túlmenően
azzal is magyarázható, hogy a
veszélyes kémszolgálatelvállalásának
korábbi motivációi – hazaszeretet, kalandvágy, anyagi előnyök
szerzése – mellett új tényező is hatott: az
ideológiai elkötelezettség.
A legsikeresebb hírszerzők ún. „alvó”
kémként kezdték
veszélyes pályájukat, vagyis hosszú évekkel tényleges
működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt
egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba
emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket,
amikor már minden gyanún felül állottak. A kommunista Richard
Sorge pl., aki már az 1920-as évek végén kapcsolatba került a
szovjet hírszerző szervekkel, csupán 1939-től küldött
rendszeres és fontos jelentéseket Vlagyivosztokba. A titkos
háború fontos
elemét képezte az antifasiszta partizánmozgalmak irányítása
és támogatása. A legsikeresebben a Szovjetunió oldotta meg a
megszállt területeken működő partizánosztagok tevékenységének
összehangolását. Ugyanekkor a partizán csoportok és a német
vonalak mögé beszivárgott
felderítő alegységek rádióadásaikkal
nagy szolgálatot tettek az ellenség szándékainak,
csapatösszevonásainak feltárásában. Az egyébként jól működő
német lehallgató
szolgálat 1943-tól
kezdve tehetetlenül állt a nagyszámú, jól rejtett,
eredményesen dolgozó szovjet felderítővel szemben. Többnyire
sikerek jellemezték a felettébb kalandos módszerekkel dolgozó
angol SOE
(Special Operation Executive)
tevékenységét is. Folytatjuk…
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
2. Hírszerző és elhárító szervek a Harmadik Birodalomban
A
legbonyolultabb
és ezért legkevésbé hatékony hírszerző és elhárító
szervezet az akkori szemben álló felek között, Németországban
alakult ki sajnos a közismert precízség ellenére. Hét
fontosabb és több kevésbé jelentős szervezet foglalkozott
„kémügyekkel”; tevékenységüket kölcsönös féltékenység,
a túlszervezettségből fakadó zűrzavar, ám egyszersmind
rosszul előkészített, meggondolatlan akciók jellemezték. A
háború előtt és annak első szakaszában a legfontosabb
hírszerző szerv a hadügyminisztérium alárendeltségébe
tartozó Amtsgruppe
Ausland Abwehr volt,
melynek élén 1935. január 1. és 1944. február 8. között
Wilhelm Canaris tengernagy, a hírszerzés történetének egyik
legellentmondásosabb alakja állott. Tehetséges, hadászati és
hírszerzési kérdésekben egyaránt képzett, jó
szervezőkészségű parancsnok, ám a korabeli beszámolók
alapján egyszersmind túlzottan becsvágyó, ugyanakkor ingatag
jellem volt. A módszeresség sem tartozott erényei közé,
gyakran küldte ügynökeit kalandor, eleve kilátástalan
akciókra. Sztálingrád után már nem bízott a győzelemben,
mégis, ingadozva bár, tovább szolgálta a Führert. Csupán
annyit tett (árulásával), hogy igyekezett fedezni a
Hitler-ellenes összeesküvésben aktív szerepet játszó
Abwehr-tiszteket, Hans von Oster tábornokot, Hans von Dohnányit,
Hans Giseviust és a többieket. Ez a tény, párosulva az Abwehr
egyre inkább megnyilvánuló kudarcaival, leváltásához, majd
bebörtönzéséhez vezetett. 1945. április 7-én, más források
szerint 8-án, a Flossenburg melletti koncentrációs táborban
kivégezték. Canaris uralma alatt az Abwehr szerény minisztériumi
osztályból egy, az OKW
(Oberkommando der Wehrmacht = a véderő
főparancsnoksága) közvetlen
alárendeltségébe tartozó, hatalmas szervezetté fejlődött.
Központja két osztályból: az Abwehr
Ausland (külföldi elhárítás) részlegből
és az Abwehr
I., II, III. osztályokból
állt. Előbbinek harcias neve ellenére nem sok köze volt a
tényleges hírszerzéshez, sajtófigyelő és propaganda
szolgálatot végzett az OKW számára és tartotta a kapcsolatokat
a külföldön szolgálatot teljesítő katonai attasékkal. Az
Abwehr I. feladata a katonai hírszerzés volt, az Abwehr II. a
szabotázs és diverziós műveletek megszervezésével és az
ehhez kapcsolódó technikai problémákkal, míg az Abwehr III. a
kémelhárítással foglalkozott. Utóbbi
egyre inkább függő helyzetbe került az RSHA
(Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági
Főhivatal) hírhedt
IV. osztályával, a Gestapóval szemben. Az Abwehr-centrum egyik
súlyos fogyatékossága abban rejlett, hogy nem rendelkezett külön
értékelő csoporttal, így a kémjelentéseket szinte válogatás
nélkül továbbították Hitlerhez és a német katonai vezető
szervekhez.
Az OKH
(Oberkommando des Heeres = a hadsereg
főparancsnoksága) vezérkarának
két osztálya: a Fremde
Heere Ost/West (idegen hadseregek kelet/nyugat) ugyancsak
hírszerzéssel, pontosabban a különböző forrásokból –
sajtó- és rádiófigyelés, lehallgatás, ügynökjelentések –
nyert információk feldolgozásával foglalkozott. Legismertebb
vezetőjük Reinhard Gehlen vezérőrnagy volt, aki 1942. április
1-jétől 1945 márciusáig állt a Fremde Heere Ost élén. E
központi katonai szervek mellett a légierőnek, a
haditengerészetnek, a külügyminisztériumnak, az NSDAP-nak
(Nationalsozialistischen Deutschen Arbeiterpartei =
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a párt hivatalos
elnevezése),
a Goebbels-féle propagandaminisztériumnak, Rosenberg „Keleti
Hivatal”-ának is megvoltak a maguk tájékoztató, hírszerző
szervei. A fejetlenséget tovább fokozta a német államban szinte
külön államot alkotó SS bekapcsolódása a hírszerző
tevékenységbe. Himmler helyettese, Reinhard Heydrich, az SS
hatalmát megerősítendő, vezetése alatt, összevonta a
Birodalom biztonsági szerveit és 1939. szeptember 27-én
létrehozta a Birodalmi biztonsági Főhivatalt. A hírszerzéssel
foglalkozó VI. ügyosztály élére 1941 júniusában egy
tehetséges vezető, Walter Schellenberg SS Standartenführer
(ezredes) került. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tudtak csak
ekkorra megvalósítani: 1944 februárjától az Abwehr is, az
akkor már vezérőrnaggyá (SS-Oberführer) előléptetett
Schellenberg hatáskörébe került. Ekkorra azonban már teljesen
szétesett a német kémszolgálat. Folytatjuk…
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
Katonai hírszerzés: A feltörhetetlen titkosítás?
Hamarosan
komoly áttörés jöhet a kriptográfiában egy fiatal kutatónak
köszönhetően. Amit Sahai a Massachusetts Institute of
Technologyn (MIT) diplomázott 1996-ban, mára a University of
California professzora. Mindig is érdekelte az
úgynevezett nulla ismeret problémája: ez egy olyan matematikai
protokoll, ami a nélkül tud bárkit meggyőzni arról, hogy igaz,
hogy felfedné a részleteket. Miért
az? Sahai továbbgondolta a koncepciót: mi van, ha a belső
működést úgy el lehet rejteni, hogy nemcsak a bizonyítás van
benne, hanem egy egész program! Amit az emberek úgy
használhatnának, hogy nem visszafejthető a működése? –
ezzel a kérdéssel foglakozik a Wired legfrissebb értekezése.
Az
úgynevezett összezavaró-program ötlete nem új, de egyelőre
senki nem tudott belőle működő verziót készíteni: a lényege,
hogy a saját kódját, a működését úgy összekuszálja, hogy
a fontos információk nem visszafejthetőek.
A
cégek már több ilyennel is próbálkoztak, ezeket tényleg nehéz
megérteni, de végül egyelőre az összes ilyen próbálkozást
sikerült feltörni: a támadónak talán nem pár perc kell, de
pár nap alatt megvannak. A
matematikailag bizonyítottan feltörhetetlen, úgynevezett
OTP-típusú titkosítás azonban már 1882 óta létezik. Az
elrejtett, biztonságos programok sok helyen hasznosak lehetnek:
például védhetnék a szoftvereket, elfedhetnék a chipek
működését, így
tényleg komolyan titkosítani lehetne például
a DVD-k másolásvédelmét, vagy akár
a katonai drónok működését.
Sahai szerint, ha a koncepció egyszer megvalósul, ezeket a
programokat ki lehet adni bárhová! Elfoghatja az ellenség,
lehallgathatja és darabjaira szedheti, de meg nem fejtheti. Ez
megoldaná a kriptográfia elmúlt negyven évének nagyjából
összes fontos problémáját, amelyek mind abból a tényből
származnak, hogy hogyan tudunk kapcsolatba lépni a másik féllel
biztonságosan, például az interneten, ahol sosem bízhatunk a
másik oldalban. A kriptográfusok sokáig úgy gondolták, hogy
erre a kérdésre nincs megoldás. 2013. július 20-án azonban
mégis megtörtént az áttörés! Sahai öt másik kutatóval
közösen megjelentetett egy tanulmányt a Cryptology ePrint
Archive című kiptorgráfiai szaklapban. Ebben bemutatnak egy
lehetséges protokollt a fenti problémák megoldására. A
bemutatott folyamatot Megkülönböztethetetlen
(össze)Zavarásnak (Indistinguis-Hability Obfuscation) nevezték
el. Két
nappal később kiegészítették tanulmányukat, így már
elméletben megvalósították a kriptográfusok álmát, a
feltörhetetlen összezavarást. A tanulmányok után hat hónappal
– vagyis mostanában pedzegetik – több, a témával
kapcsolatos cikk jelent meg a Wired-ban, mint az elmúlt 17 évben
összesen ezen a kényes és oly elengedhetetlen szakterületen.
Ennek ellenére az új technológia még messze van a kereskedelmi
használattól. A kicsi, egyszerű programokból az álcázáshoz
egyelőre hatalmas monstrumokat készít. Feltörni azonban az első
próbálkozók nem tudták. Ez pedig az utóbbi idők legnagyobb
előrelépése. Amikor a kutatók elkezdett dolgozni a problémán,
először úgynevezett fekete dobozban (black box) gondolkodtak. Ez
annyira összekuszálja a programot, hogy a legnagyobb számítási
kapacitással sem lehet semmit megállapítani róla, kivéve az
elérhető bemenetet és kimenetet - a működése azonban rejtett
marad. Például nem lehet kitalálni egy jelszót, amit a program
rejt, kivéve, ha ez az egyik kimenete. Ha létezne a fekete doboz,
forradalmasítaná a kriptográfiát: nagyon könnyen lehetne
például olyan titkosító-kulcsokat készíteni, amihez nem kell
a másik fél közreműködése, csak lefuttatja a szintén
álcázott szoftvert – illetéktelen kezek viszont nem férnének
hozzá. 2001-ben azonban Sahai és több más szerző
bebizonyította, hogy ilyen program megalkotása lehetetlen.
Sahai
azonban nem adta fel: egy gyengébb összezavarás definiálásán
dolgoztak tovább, az úgynevezett megkülönböztethetetlen
zavarás koncepcióján. Az ezen az elven működő program úgy
módosítja a benne lévő dolgokat, hogy a kimenete olyan, amit
nem lehet megkülönböztetni attól, mintha egy másik program
készítette volna (összezavarás nélkül). Az azonban nem volt
egyértelmű, hogy mire is jó ez a koncepció: bár senki nem tud
megkülönböztetni két álcázott programot, lehetséges lett
volna a zavarószoftver vizsgálatával információkat kinyerni.
2007-ben Shafi Goldwasser, a MIT és Guy Rothblum (természetesen
mindketten zsidók) a Microsoft Research kutatói kimutatták, hogy
ha a Megkülönböztethetetlen
Zavaró megépíthető
lenne, ez lenne a legjobb összezavaró. Az ötlet annyi, hogyha
van más zavaró, ami a legjobb összezavart kódot készíti,
lehetne arra használni, hogy összekeverje a programot, ez után
az eredeti programot és az összekevert verziót bele lehetne
rakni egy Megkülönböztethetetlen Zavaróba, hogy még egy
réteggel zavarosabb legyen a kód. Mint ez a mondat. De a
koncepció tényleg erről szól. Kívülről nem lehetne
megállapítani, hogy az eredeti kód vagy az még egy zavaráson
átesett párja, amit éppen látunk, ez azt jelenti, hogy ez a
megoldás is ugyanolyan jól elrejtené a titkokat, mint a másik,
„legjobb” zavaró. A gond az, hogy senki nem tudott megépíteni
ilyen gépet. Egészen 2013 nyaráig. Ekkor Sahai kollégáival
együtt letett valamit az asztalra, ami nagyon sok, kusza al-kódból
állt, viszont működött. Amikor megpróbálták tisztítani a
kódot, kiderült, hogy meg tudja csinálni a
Megkülönböztethetetlen Zavarást. Gyakorlatilag megalkották a
fekete dobozt! Használható nyilvános kulcsok előállítására,
digitális aláírásokra és más alapvető kriptografikus
protokollokhoz (például két korábban nem megoldotthoz a
funkcionális titkosításhoz és a megtagadható tokosításhoz).
Úgy működik, mint egy multi-lineáris kirakós! Az eredeti
program minden darabját jól kiválasztott darabokkal
véletlenszerűen kuszálják össze. Ha viszont megfelelő módon
futtatják a programot, akkor a véletlenszerűség megszűnik, a
darabok összefüggnek, és a megfelelő kimenetet adják. A
kutatócsoport megmutatta, hogy zavarási sémájuk törhetetlen,
feltéve, hogy bizonyos új keletű, rácsokkal kapcsolatos
matematikai problémákat valóban olyan nehéz megoldani, mint
ahogy a csapat gondolja. Ezt a kérdést az idő majd eldönti, de
több egyetem és a Microsoft kutatói már bizonyították, hogy a
szokásos eljárásokkal nem lehet feltörni a megoldást.
Forrás:
Wired portál
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között
Egy
évszázaddal ezelőtt az osztrák
trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és
újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok
millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a
történelem megismétli önmagát?
1914-ben
a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az
optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget
lehet vetni minden háborúnak.
A
koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új
terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség
alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt
„új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk
az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet
ez a felállás valamire?
Margaret
MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora
(akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról
írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit)
szerint igen.
Margaret
nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző
és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És
így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik
nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,”
mondják egyesek.
Talán.
Mark
Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben
ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő
birodalmak: a
jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő
hely a világban: az
új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális
forráspontok: szakadár
államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak
minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési
verseny: az
új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A
rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk
akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:
Hanyatló birodalom
Melyik
volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai
nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az
ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és
végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is
egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a
másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei:
Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára
látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen
irányító családok nem.]
Vajon
most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban
komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának
szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward
Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az
Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen,
tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a
kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk
hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a
jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés
okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor
továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma
és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi,
de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan
egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a
lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy
olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz
meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben
felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden,
beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely
felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját
drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először
ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen
országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új
ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre
több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel
szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint
ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a
valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat
látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy
bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még
mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és
ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk,
hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.
Előkelő hely a világban
Akkoriban
Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát
és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi
státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar
ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos
régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi
kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb
követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető
hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”,
ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette
a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon
láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése
egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel
kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a
világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte
újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai
tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a
világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív
terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly
vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül,
amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk
az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő”
amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett
Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott,
amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény
is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta
és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe
próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul.
Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező
ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell
csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még
India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő
gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb
haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező,
amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és
polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy
évszázaddal ezelőtti időkkel.
Globális forráspontok
Ma
terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót
használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek.
Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos
cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az
újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi
elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon,
nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is,
most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is,
most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a
megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval
elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az
osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom
kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen
diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború
kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan.
Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína”
utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még
mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját
népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi
köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az
esetben sem maradhat ki a disputából. A világ
rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva,
mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína
szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen
repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását
érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se
feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán
területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az
eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak
folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott
vannak továbbá a világ különböző pontjain található,
egymástól szinte független ambíciók. Oroszország.
Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek
mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező
„szakadár” államok/régiók.
Mindegyik
képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot
lángba boríthatja.
Hatalmi
átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven
keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ
gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína
veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?
Globalizáció
1914-ben
a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az
ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a
föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a
szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány,
technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi
birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott
saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a
modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit
birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk
a mai Egyesült Államokra?
Az
„Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ
koráig repítette a világot.
Azonban
ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát
romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi
státuszra emelte, most visszaüt.
Az
Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az
újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az
1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma
új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az
Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy
haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a
szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos,
potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az
Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt,
aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb
ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek
eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig
nagyon.
Fő
hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez
a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a
globális gazdaságban szerte a világon.
Kína
gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben
zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal
alapjaiban rázza majd meg a világot.
Közel-Kelet
Bár
a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet
aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus
nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel
fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba,
miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és
Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni.
Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát,
mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország
tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?
Fegyverkezési verseny
Akkoriban
Anglia uralta a tengereket.
Flottájának
nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd
megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban
épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a
másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia
akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új
és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb
haditengerészet címért.
Mindeközben
az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a
légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most
az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen
flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett
a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A
világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Az
aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái
között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli
gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a
gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt
akkoriban?
És
ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy
számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos
ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Titokban felvételt készíthet rólunk a számítógépünk vagy a telefonunk
Gyakran
hallani olyan emberekről, akik elővigyázatosságból
leragasztják telefonjaik vagy laptopjaik beépített kameráit
attól tartva, hogy az akkor készít felvételeket róluk,
lakóhelyükről, amikor ők azt nem szeretnék. Az utóbbi hónapok
tapasztalatait megvizsgálva ezen félelmük nem teljesen
alaptalan.
Egyre
gyakoribbak azok a visszaélések, amelyek az eszközökre települő
rosszindulatú szoftverrel az eszközök kameráival felvételeket
tudnak készíteni és azokat harmadik fél részére eljuttatni.
Ezeket a programokat távoli hozzáférésű trójainak vagy más
néven creepware-nek nevezik.
Léteznek
nem rosszindulatú távoli hozzáférést biztosító szoftverek,
amivel a felhasználók például saját gépeikhez tudnak
hozzáférni és azokkal műveleteket végrehajtani interneten
keresztül. A trójaik szintén kliens-szerver rendszerben működő
alkalmazások, amelyek maguktól vagy a felhasználók
figyelmetlenségéből adódóan települnek az eszközökre. Ezek
a rosszindulatú programok azonban megváltoztatják a kapcsolat
jellegét, és a korrumpált eszközt teszik meg szervernek, míg a
gazdájukét a kliensnek, így nehezebb ezeket detektálni.
Mindenkit
érint
A
már megfertőzött eszközökön található
creepware-programokkal többféle módon tudnak a behatolók a
bizalmas adatokkal visszaélni. És a közhiedelemmel ellentétben
egyáltalán nem csak a Ghostnet néven elhíresült szoftverről
van szó, amivel a kínai kormányzat kémkedett így a dalai láma
után - a veszély hétköznapi felhasználóknál is fennáll,
csak tőlük persze nem bizalmas közéleti információkat
próbálnak megszerezni.
A
creepware-eket magánszemélyeknél eleinte csak átverésekre,
trollkodásra használták az elkövetők, ám a helyzet eldurvult,
és többen a felvételek publikálását elkerülendő,
megzsarolják az áldozatokat, akiktől vagy pénzt vagy ruha
nélkül készült felvételeket is követelnek. Az elkövetők
különböző hackerfórumokon olvasható diskurzusaiból kiderül,
hogy gyakran nem is tartják elítélendőnek, amit csinálnak,
mivel akik ennyire buták, hogy ezeknek a programoknak bedőlnek,
megérdemlik, hogy „megtréfálják” őket.
Kikapcsolható
az aktív kamerát jelző LED
Pedig
a creepware-ek működésében nem mindig kizárólagos tényező a
felhasználó ügyetlensége. Bár a számítógép megfertőzéséhez
általában valóban szükség van egy-két rossz kattintásra,
utána viszonylag feltűnően is működnek a megfigyelésre
használt programok. A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint
például sok számítógépnél - például a 2008 előtt gyártott
MacBookoknál, illetve sok pc-nél is - a kémprogram
pofonegyszerűen ki tudja kapcsolni a laptopba épített kamera
aktivitását jelző LED-et.
A
Symantec derítette fel a Pandora nevű kártevőt, amivel jól
illusztrálható, mire is képes egy ilyen program. Hozzá tud
férni például az alkalmazásokhoz, hálózati kapcsolatokhoz, a
rendszerfolyamatokhoz, a vágólaphoz és az eszközön tárolt
fájlokhoz. A rosszindulatú szoftver gazdája képes többek
között képi és hangi felvételeket készíteni a telefon
beépített kép- és hangrögzítő eszközeivel, képes
pillanatképet készíteni a képernyőről, rögzíteni a
billentyűhasználatot, jelszavakat megszerezni, letölteni
fájlokat az internetről, de az adott eszköz képernyőjén
üzenetet is képes lehet megjeleníteni. A fejlesztők a
feketepiacon sok esetben áruba is bocsátják creepware
alkalmazásaikat, amelyekért az azokat célzottan használni
kívánók akár több tízezer forintnyi összeget is kifizetnek.
Érdemes
tehát elővigyázatosságra törekedni telefonjaink és
számítógépeink használatakor, a biztonságunk megőrzése
érdekében mindig legyen naprakész vírusvédelmünk, ismeretlen,
gyanús e-mailek és programok letöltésétől tartózkodjunk, és
kövessük figyelemmel a webkamerás vagy egyéb felvétel
készítésére alkalmas programjaink működését, ügyelve a
gyanús, nem szabályos működésre.
(HVG)
Az NSA új adatközpontja sok sebből vérzik
A
kisült áramkörök több százezer
dollár értékű alkatrészt tettek tönkre, tovább késleltetve
az NSA eddigi legnagyobb adatközpontjának megnyitását, derül
ki egy jelentésből. Az érzékeny dokumentumok kiszivárgása és
a magas kvalitású alkalmazottak hiánya mellett egyéb csapások
is érik az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt mostanában. A
legújabb problémákat az ügynökség Bluffdale-ben felépült,
állítólag a Google legnagyobb adatközpontjánál is nagyobb
létesítményében tapasztalták.
Az
elmúlt 13 hónapban bekövetkezett összesen tíz elektromos
feszültségingadozás megolvasztotta a vezetékeket és kisütötte
az áramköröket a központ áramellátó és hűtőrendszereiben.
A létesítmény elsőszámú feladata az ügynökség által
amerikai állampolgárokról összegyűjtött információk,
telefonbeszélgetések, online tevékenységek, kommunikációk
tárolása lenne, a kiberbiztonság és a terrorizmus elleni harc
nevében.
Egyelőre
nem világos, hogy megtalálták-e a probléma eredetét, illetve,
hogy sikerült-e orvosolni. A Wall Street Journal szerint a
problémával foglalkozó csapat tízből nyolc esetnél nem tudta
megállapítani a kiváltó okot és „semmi sem garantálja, hogy
a javasolt változtatások a használt berendezésekben képesek
lesznek megakadályozni hasonló esetek előfordulását a
jövőben.”
Az
adatközpont építési költségei, a használatba kerülő
szuperszámítógépek nélkül, hozzávetőleg 1,4 milliárd
dollárnál fognak megállni. A folyamatos 65 megawattos fogyasztás
mellett havi 1 millió dolláros villanyszámlára számítanak. Ez
az áramfelhasználás elegendő lenne egy 20.000 lakost számláló
város teljes energiaszükségletének ellátására.
A
gondok miatt a létesítmény végleges üzembe helyezése legalább
egy évet késik.
(idokjelei.hu)
43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában
A
Vöröskereszt adatai szerint a
pénzügyi válság hatására 43 millió embernek nincs elég
ennivalója Európában, ami az elmúlt fél évszázad
legsúlyosabb humanitárius válságának tekinthető. Bekele
Geleta, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetség és a Vörös
Félhold Társaságok (IFRC) főtitkára csütörtökön nyújtotta
be a gazdasági válság hatásairól szóló jelentését Genfben.
A jelentés rámutat, hogy hozzávetőleg 120 millió európait
fenyeget az igazi szegénység kockázata és a pénzügyi
problémák hatását továbbra is elszenvedő országokban ez még
jó darabig tömegeket érint.
„Az
emberek élete teljesen feje tetejére állt és az elszegényedés
folyamatos. Milliók élnek egyik napról a másikra,
megtakarítások, biztonsági tartalék nélkül,” mondja Geleta,
hozzátéve, hogy „Európa az elmúlt hat évtized legsúlyosabb
humanitárius katasztrófáját éli.”
A
felmérést a Vöröskereszt 22 különböző országban működő
országos szervezetének bevonásával készítette, aminek
eredményeként kiderült, hogy az euró válság miatt sokkal
többen fordulnak segítségéért a szervezethez, legyen az
anyagi, orvosi vagy egyéb jellegű mint korábbi években. A
jelentés szerint jelenleg 3,5 millió ember kap élelmiszersegélyt
a szervezettől, ami 75 százalékos emelkedés a három évvel
ezelőtti számokhoz képest.
„Bár
megértjük, hogy a kormányok próbálják csökkenteni a
kiadásokat, ugyanakkor nyomatékosan tanácsoljuk, hogy ezt ne a
közegészségügyi és szociális támogatások csökkentésével
tegyék, mert ez hosszú távon még sokba kerülhet az egyes
országoknak,” figyelmeztetett Geleta.
A
jelentésből az is kiderült, hogy a válság nemcsak az olyan
országokat érint, mint például Lettország, ahol az
élelmiszersegélyek megháromszorozódtak az elmúlt három évben,
hanem gazdagabb országokat, például Franciaországot is. 2009
óta több mint 350.000 ember szegényedett el Franciaországban és
a tendencia sajnos sok más európai országban is megfigyelhető,
írja a jelentés. A pénzügyi válság 2008 elején kezdődött
Európában és a fizetésképtelenség jelenleg is számos
országot fenyeget, köztük Görögországgal, Portugáliával,
Olaszországgal, Írországgal és Spanyolországgal.
A
II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt
Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a
rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen
csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen
konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek.
A helyzet romlása komoly megszorító intézkedések és gazdasági
reformok bevezetésére kényszerítette az EU kormányait, amelyek
széleskörű ellenállásba ütköztek több országban is.
(idokjelei.hu)
Harc a vízért
Azt
szoktuk mondani, hogy a víz az élet
forrása. A Föld lakossága nő, egyre több természeti készletet
használ fel. Már akár a közeli időben is fenyegethet a
globális vízhiány. Az ivóvíz már most drágább, mint a
kőolaj. De idővel akár oka lehet a világ újrafelosztásának
is.
Ismeretes,
hogy Földünkön felmelegedés tapasztalható. A nemzetközi
szakértők szerint száz év múlva akár 1,5-4 fokkal is nőhet a
hőmérséklet. Egész sor ország, így Közép-Ázsia számára
ez a katasztrófával egyenlő. Őket pusztító aszály fenyegeti.
Alekszej Kokorin, a WWC Klíma és energetika c. programjának
vezetője így látja a helyzetet.
Jó,
hogy vannak korszerű hidrotechnikai berendezések. De ezek elég
költségesek. Nagyon sok esetben számos országban igen régiek
ezek az objektumok, és nem képesek funkcióikat teljesíteni. Az
újabb gátak, töltések emelése nemzetközi viszályokat vált
ki. Üzbegisztán nyíltan háborúval fenyegeti Tádzsikisztánt,
amennyiben Dusanbe mégis felépítené a roguni vízierőművet a
Vahs folyón, és ezzel lecsökkenne a folyásirányban a víz
mennyisége.
Hasonló
a helyzet Afrikában is. A Nílus folyó medencéjén számos
ország osztozik, meg van határozva a kvóta a vízkészletek
használatára. De még a gyarmati időktől kezdve a fő
vízmennyiség Egyiptomé. Kairó mindeddig nemet mondott a régi
egyezmények felülvizsgálatára irányuló próbálkozásokra,
más országok kvótáinak növelésére. Csakhogy most Egyiptom
belső válsággal küzd, és ezt a helyzetet megpróbálja
kihasználni Etiópia, amelynek területén indul ki a Nílus egyik
forrásága, a Kék-Nílus. Addisz-Abeba ott kezdte el a
duzzasztómű építését. Etiópia azt állítja, hogy miután
lehetőséget kap az öntözésre, le tud mondani a külső
élelmiszer segélyről. Az egyiptomiak viszont ezen felháborodtak,
és akár fegyverrel a kézben is készek jogaikat védeni.
A
Föld lakosságának növekedése azt jelenti, hogy a természeti
készletek felhasználása gyorsabb ütemű, mint a tartalékok
megújulása. Az ENSZ adatai alapján, a jelenlegi felhasználási
ütemet nézve a kőolaj 50 évre, a földgáz 60 évre elegendő.
Az édesvíz éles hiánya már tíz év múlva sújthatja a világ
lakosságának közel a felét. Akkor pedig elkerülhetetlen lesz a
háború. Nyilván először az információs hadviselés, aztán
majd kiderül, hogyan tovább. Oroszország a jelentős
vízkészleteivel és a különleges Bajkál-tóval a támadás
első célpontja lehet – mondja Oleg Matvejcsev politológus.
Az
információs háború azt jelenti, hogy a világközösség
értésére hozzák: a készletek közös kincsek. Így
megpróbálják rákényszeríteni Oroszországot, hogy engedje a
korlátlan hozzájutást a Bajkálhoz és általában az
édesvízhez. Úgymond ugyanazt a levegőt szívjuk, így a vizet
is így kell használni.
A
víztartalékokért folyó küzdelmeket csak az ésszerű
felhasználással lehet elkerülni. Takarékosság és korszerű
technológiák: csak így lehet mentesülni az ökológiai
katasztrófától, elkerülni azt, hogy a víz az élet forrásából
a gyilkosság ürügye lehessen.
(Oroszország Hangja)
Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét
Az
USA még mindig nem tudott dűlőre
jutni a költségvetést illetően. Ez viszont érint egy másik
nagyon fontos kérdést, mégpedig az államadósság plafonjának
emelését. Az amerikai hírek hiányában pedig a világpiac kezd
nyugtalanná válni.
A
Bloomberg ügynökség egy globális apokalipszist jósol, ha az
amerikai kongresszusban nem tudják megtalálni a kompromisszumot
október 17-ig, amikor is az USA költségvetésében összesen 30
milliárd dollár marad, ami a legnagyobb gazdasági nagyhatalom
fizetésképtelenségével egyenlő.
Az
üzleti világ egyik legelismertebb ügynöksége, a Bloomberg a
világgazdaság csődjét jósolja, amennyiben az USA bejelenti a
fizetésképtelenséget. Az elemzők összehasonlítják a Lehman
Brothers befektetési bank 2008-as csődjét az ország
fizetőképtelenségével és azt állítják, hogy most minden
rosszabb lesz. Akkor a Lehman Brothers csődje a nagy gazdasági
világválság óta az USA legnagyobb recesszióját indította el
és a globális pénzügyi válság kiindulópontjává vált,
amelyet a világ még a mai napig nem hevert ki.
Amennyiben
az USA nem fogja kifizetni a számláit, az a pénzpiacok
destabilizációjához vezet Brazíliától egészen Zürichig, a
dollár elértéktelenedik és a világgazdaságot a „világ
végéhez” sodorja – vélik a Bloombergnél.
A
Kongresszusnak az ország megmentésére 9 napja maradt. Ugyanakkor
továbbra is ellentét van a republikánusok és a demokraták
között. Sok elemző nem osztja a Bloomberg pesszimizmusát,
amelyet korainak tartanak. Szerintük a fizetésképtelenségre nem
kerül sor. A republikánusok és a demokraták előbb vagy utóbb
megállapodnak a költségek lehetséges csökkentéséről és az
államadósság plafonjának emeléséről is – feltételezi az
Arbat Kapital cég elnöke, Alekszej Golubovics:
Az,
hogy az államadóssági plafont nem tudják nem megemelni,
egyértelmű a komoly közgazdászok és a pénzpiacok szakemberi
számára, éppen ezért nem beszélhetünk az USA
fizetőképtelenségéről. Amerikában megtalálják a módját,
hogy megegyezzenek és folytassák az állami költségek
kifizetését. A legjobb esetben a republikánusok nyomására
faragnak egy kicsit a költségvetésen, a legrosszabb esetben
pedig a republikánusok megadják magukat.
Abban,
hogy az USA fizetőképtelensége kevéssé valószínű, nem
kételkedik egy másik befolyásos hitelminősítő intézet, a
Moody’s igazgató-helyettese, Raymond McDaniel sem. A fizetések
leállítását fikciónak nevezi és a két évvel ezelőtti
eseményekre hivatkozik. Akkor az államadósság plafonjának
emelése szintén sokáig nem dőlt el a két párt szembenállása
miatt, végül azonban megegyezés született.
(Oroszország
Hangja)
A Világbank volt munkatársa az elit világuralmi terveiről
Karen
Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig
volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon
belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a
szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően
pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett
és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.
Karen
Hudes szerint azt elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan
ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével
uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy
minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat
részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik
támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel
a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a
tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi,
hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy
valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.
Ezúttal
senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó
őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export
Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt
és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által
a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi
rendszer leleplezésére koncentrál.
A
New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek
szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat
szerezzen a föld forrásai felett:
A
Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a
globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis
csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai
Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is
uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik,
magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta
leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották.
Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt
szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót.
Karen biztos a sikerben.
A
svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom
központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott,
hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló
szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész
világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport
birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt
hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És
hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”
A
Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó
volt:
A
tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az
azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján
felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318
vállalatot feltüntető „térképet”.
A
kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat
egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett
rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének
vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb
20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.
„Tulajdonképpen
a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat
40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami
Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One
folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.
A
globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat
irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának
pénzügyeit irányító, nem a nép által választott,
felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A
Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi
bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve
szerint állítják elő valutáikat.
Ezeknek
az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések
Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok
központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig
igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei
oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az
intézmény történetével:
A
világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen
ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi
szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi
bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet
viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal
Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási
kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és
minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy
„egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A
II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma
azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális
pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe
a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok,
például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik
politikusnak a világon.
A
központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci
Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek
úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A
szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára
és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik
legfontosabb szereplőjének szánják.
Ez
a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban
kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között
Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből
is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a
Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:
A
pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja
is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom
magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország
politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat
gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a
világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán
összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül.
Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú
Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi
(szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő
magánbank.
Ma
pontosan ez a helyzet.
Egy
neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és
kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi
bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk
alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába
vándorol.
Ami
a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy
mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy
mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin
látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat
óriási társaság felügyeli.
Ez
az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most
Karen Hudes is megpróbál leleplezni.
World Bank: Money Laundering Criminals | Interview with Whistleblo
Moszad-ügynököket akasztottak fel Iránban
Izraelnek
és az Egyesült Államoknak kémkedett az a két férfi, akiket
vasárnap felakasztottak Iránban.
A
teheráni főügyészség szerint Mohammad Heidarit a Moszad
hírszerzője, Kuros Ahmadi pedig a CIA embere volt. Az ügyészségi
közlemény nem szólt arról, hogy mikor tartóztatták le őket
és mikor állították bíróság elé. Irán rendszeresen
beszámol olyan akciókról, amelyek szerint hatóságai
felszámoltak különböző cionista kémhálózatokat az
országban, valamint hogy ezekkel kapcsolatban letartóztattak
kémeket. Teherán azzal vádolja az Egyesült Államokat és
Izraelt, hogy legkényesebb titkai után kutat, különösen
atomprogramja részletei után.
(harcunk.info)
Nálunk
mikor kezdik akasztani az ÁVH – s zsidó MOSZAD - os mocskokat.
Több itt a hazaáruló , és helytartó mint a becsületes magyar
állampolgár. Pedig már alig van család akinek a lakását nem
árverezné el a zsidó végrehajtó maffia . Hol vannak azok az égő
benzines palackok amelyeket ezekre a rohadékokra szán a magyar
közösség . Az első helyen az olajos banda szerepel , és a Pintér
-féle gyilkosság BT , Draskoviccsal az élen , a rohadt olajbáró
égjen a családja , hogy ne keljen neki lopni a családjának . És
persze mindegyiknél a családjuk is égjen , hisz amit ők tettek az
a magyar családokat érinti , és nincs az hogy csak a férjet ,
vagy az asszonyt . Égő benzines palackot minden rohadt rabló ÁVH
– s zsidóra , vagy moszados besugóra , és a kettős
állampolgárságú hazaárulóra.
Egy Topol leszedéséhez 5-7 elfogórakéta kellhet
Egy
Topol-M nukleáris ballisztikus rakéta
elhárításához az Egyesült Államoknak 5-7 darab GBI* (Ground
Based Interceptor) elfogórakétára lehet szüksége – állítja
egy orosz szakértő.
A
szóban forgó szakértő Viktor Jeszin vezérezredes, az Orosz
Hadászati Rakétaerők volt parancsnoka, aki egy, az amerikai
Rakétavédelmi Ügynökséghez közelálló kapcsolatra hivatkozik
állításában, bár azt nem részletezte, hogy pontosan miként
is jutott hozzá ehhez az információhoz. Hozzátette azt is, hogy
az Egyesült Államok jelenleg 30 darab GBI-t telepített, 28-at
Alaszkában és négyet Kaliforniában, ezért az USA
rakétaelhárító-képessége “némiképp korlátozott”.
Training Fast start Topol M SS-27
SS-25 & SS-27 Sickle , Russian Mobile ICBM Launcher "Topol" & "
THE PROVING GROUND: AN ELUSIVE AVENGER! (English Su
Időközben
az amerikaiak szanálták a Lengyelországba telepítendő védelmi
ernyőt és – a hivatalos indoklás szerint a nukleáris
létesítményeit újraindító Észak-Korea jelentette fenyegetés
miatt – inkább az alaszkai Fort Greely-ben található telepet
bővítik ki, illetve Japánba is telepítenek egy előrejelző
radart. Az oroszok természetesen továbbra is aggodalmukat
fejezték ki aziránt, hogy mindez ellenük irányul és az
amerikaiak megpróbálják ellehetetleníteni Oroszország
nukleáris csapásmérő képességeit (ami a világ legnagyobb
atomarzenálján csücsülő országától érdekes kijelentés, de
azért van benne némi ráció is). Még korábban Anatolij Antonov
helyettes védelmi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az
amerikai és orosz illetékesek május 23-24-én összeülnek
tárgyalni a helyzetről.
*A
GBI, azaz Ground Based Interceptor egy silóba telepített
elfogórakéta-egységet jelent, amely része az ún. GMD-nek,
vagyis Ground-Based Midcourse Defense rendszernek és elsődlegesen
ez utóbbi hivatott ellátni az Egyesült Államok védelmét
ballisztikus fegyverekkel szemben.
Egy GBI-t tuszkolnak bele a silóba
Egy hős élete a II. világháború előtt, alatt és után: Otto von Skorzeny
Otto
Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. –
Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges
tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem
tagadta meg Führerét és bajtársait.
1908.
Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai
vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre
jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával
a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is
felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági
egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is
az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel
fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi
megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot
megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett
1932-ben.
Amikor
Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be
(Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl
a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú
kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett
kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen
SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.
1941.
Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal
fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az
SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok
ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért
a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket
egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.
1943
Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult
egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö
szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö
kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana
végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott
lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került,
mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland
(Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a
Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a
kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl
SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és
legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek
merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt
egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét.
Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö
feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés,
gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek,
tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö
képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése,
úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése,
síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek
felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése.
Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség
háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos
katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása,
pszichológiai gyengítése céljából.
Nem
sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború
komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.
1943.
Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés
révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre
szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét.
Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal
különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A
Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül
hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a
közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy
öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt
kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD
(Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt
információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol
az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az,
hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan
cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának
helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott
utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására
adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40
speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal,
civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel,
rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a
bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi
kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer
felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét,
amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az
akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot
indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg
halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre.
Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az
útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és
elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal
vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és
hangtalanul megközelíthették a célpontot.
1943.
Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert
Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk
után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra
kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni.
Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra,
Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált,
aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.
Egy
megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták
Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban,
egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új
taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez.
Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö
felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása
után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására.
Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe.
A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és
paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre
jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont
Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak.
A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy
nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy
kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak
szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet
rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók
alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi
alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit,
valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö
percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a
karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba,
aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra
löjenek.
Szeptember
12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével
egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal
felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek
érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak
egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken
leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra
csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány
embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a
meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti
tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!"
Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a
következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl
a könyvböl idézünk:
"Az
olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a
faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy
katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a
géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket.
Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza
a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!"
Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas
amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára
állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel
elöterébe, a föbejárathoz.
Skorzeny
az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már
hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után
nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az
emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje
kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól
tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük
a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz
vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a
német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian
ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.
Skorzeny
felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini
és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona
módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler
parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a
távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy
a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz
kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai
parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak
mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!
Egy
Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét
Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a
Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így
válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött
katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül
visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt
Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré.
Gratulálok Önnek!"
Az
elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember
lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen
harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak
egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták
milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben
alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz
pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS
kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és
fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek
megfelelnie).
Ezen
felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új
fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati
felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran
hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü
akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért
speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy
"operációs, irányító egységbe tömörítette",
amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.
Szinte
a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i,
Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt
Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és
különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén
tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson
elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler
meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok
veszik át a politikai és katonai hatalmat.
Szerencsére
Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a
merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a
tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök
által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal
a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak
jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez
meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról".
Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az
árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét,
Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök
lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy
része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres
fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a
parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól.
Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette
Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A
megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására,
amelynek eleget is tettek.
1944.
Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és
csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására
adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal
szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a
szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú
"tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel
ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent,
hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot
valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár
az angolszász martalócoknak.
Skorzeny
tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és
hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között,
civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át
csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit
tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az
"utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc
folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós
kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér
Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár
órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én
"rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez,
bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és
szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben
a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét:
elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és
várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta
parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani.
Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a
helyzetet stabilizálni.
Október
16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny
csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö
utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni,
hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett
katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek
német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták
és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól.
A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték
elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent
háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen
küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a
nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat
Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.
Amikor
késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának
történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon
derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem
Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a
Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"
Megintcsak,
Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf
Hitler máris új megbízatással látta el.
A
nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant
a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a
hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre
tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig
húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'.
A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a
Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny
feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba
öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó
hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az
angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából
fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü
film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A
német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak
mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban -
félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a
katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat,
a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez
a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az
egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat,
amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a
fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették.
Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját
telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö
tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a
vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria,
amely az angolszászokat gyötörte.
A
keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges
emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól
keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és
figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát
elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben
a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek
ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló,
eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.
1945.
Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal
méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem
Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét.
Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos
pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt
Tölgyfalevél érdemrendjét."
A
háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56.
születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették:
SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba
esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd
zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek
megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították.
Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek
még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és
bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy
hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak
rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs
táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már
arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra
elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak
lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát
"szöktette" meg: elöbb Németországban, majd
Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és
a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket
adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott
egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat
megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név
alatt müködött az egyiptomi kormány részére.
1975-ben
egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi
kórházába került kezelésre. Spanyolországba való
visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8
nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal:
Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi
bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben
meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a
Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az
atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a
gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a
felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi'
találmány megsemmisítse".
1975.
Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét
elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik.
HEIL
HITLER!
(H.
H. Noorden írása)
(harcunk.info)
10 ezer agymosott állta útját a Drezda terrorbombázására emlékező nemzetiszocialistáknak
Körül-belül
10 ezer agymosott ellentüntető állta útját a nacionalistáknak
Drezdában, akik a szövetséges erők második világháborús
drezdai tömeggyilkosságára akartak emlékezni.
A
rendszer pártjai által pénzelt ellentüntetők kígyózó "élő
kordonnal" vették körbe a várost, hogy a körül-belül
ezer fős nacionalista menet ne tudjon elindulni a drezdai központi
pályaudvarról. Végül a rendőrség néhány méter után
megállította a hazafiak menetoszlopát arra hivatkozva, hogy így
akarják elkerülni az összecsapásokat, amelyek a korábbi
megemlékezéseket jellemezték, leginkább a balhét kereső
anarchisták jóvoltából.
A
3500 fős kivezényelt rendőri erők parancsnoka végül
elégedetten közölte, hogy a rendezvény békésen ért véget,
arról azonban nem szólt a fáma, hogy a saját játékszabályaikat
sem betartva tiltották le a megemlékezést arról a 250 ezer és
500 közötti számúra becsület ártatlan áldozatról, akiket a
szövetséges légierő Wintson Churchill parancsára 68. évvel
korábban hamuvá égetett, mindösszesen egyetlen éjszaka alatt.
A
Lancaster és Mosquito gépekből álló bombázókötelék 3000
tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobott le a
semmilyen katonai erővel nem védett városra. A világtörténelem
mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadása egy
hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, az 1600 fokon izzó
200-300 km-eres óránkénti sebességgel közlekedő tűztenger
hatására élve porladtak hamuvá százezrek, s az ártatlan
emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké
Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve.
A
"demokraták", akik azt állították, hogy
"felszabadították" a németeket Hitler uralma alól,
nem hoztak egyebet, mint terrort és pusztítást.
(harcunk.info)
Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját
Washington,
2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben
többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi
szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos
brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját –
közölte szerdán a The New York Times.
A
szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya
Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy
viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15
esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális
bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet
mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.
“Ön
életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha
csak játékszerek lettek volna” –
jelentette
ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a
nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel
vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető
legszigorúbb büntetést kérte.
Az
ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában,
mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede
hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes
pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport
egy képviselője ellen.
Hynes
hivatala további
hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy
megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg
elhallgattatni Weberman áldozatát.
A
lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási
iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező
Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki
óránként 150 dolláros díjazást kapott a
kezelésért, molesztáltaés
– az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette
páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.
A
lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi
terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán
feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a
vallási közösségen belül a vád szerint kampány
indult a vádló és annak barátja (azóta
férje),
a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az
erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő
szabadságvesztésre ítélhetik.
A
párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a
Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését.
A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió
dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új
életet Izraelben.
A
haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és
adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének
javára. Deutsch
tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés
helyszínének közelébe.
“A
tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb,
mint a szervezett bűnözés világában” –
nyilatkozott
korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap
rámutatott, hogy noha
több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy
agyerekmolesztálókat fel
kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él
még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót
kiadni a nem zsidó hatóságoknak.
Az
áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási
elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly
júniusi riportja szerint noha szexuális
bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább
két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen,
többen azt állítják, hogy a
probléma nem
új keletű a
közösség körében.
Hynes
hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy
másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez
tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven
át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó
asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség
nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat
ejtették.
-
MTI -
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Parlamenti
munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy
feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori
Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es
évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség -
felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott
összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat
segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több
vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen
helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a
titkosszolgálat hozta létre hazánkban.
A
„pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt
egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége
felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait
fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal,
személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata
rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki
Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a
betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik
tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások
professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan,
erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó
„pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem
hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a
százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett
vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba
került…
Az
Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a
nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót
indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések
elkövetőinek felderítésére.
A
budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert
tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából
Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a
titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála
sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben.
Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a
bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a
„Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy
majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel
rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele
annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül
vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak
a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R.
László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a
büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel
később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel
(pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak
létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét
érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló
dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában
- „eltűntek”…
„1980-ban
is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy
nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes
írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak
lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy
Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később
ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy
részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el
kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak
valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a
titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek,
összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva
a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László
nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés
olajbizottsága előtt.
A
volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport
vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei
védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek
dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például
különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol
az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem
történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az
ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati
kapcsolatai.
Tonhauser
„Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy
a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a
titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja,
valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A
Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy
gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált
bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és
kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd
elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is,
aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt
rendőrtiszt.
Ennek
a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett
tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek
elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még
csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n
dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben
vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több,
mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól.
Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült,
a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet
állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára.
Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől,
Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen
alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért
Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is.
Az
Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány
2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az
alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke
Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három
tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza,
aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy
Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal
első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex
Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság
elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a
megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később
Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és
akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006)
után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az
Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.
Köztudott:
az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és
sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó
Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek
köszönik, jól vannak…
Amint
az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a
szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink
azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett
- Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a
Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a
Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport
külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként
tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat
szövődött. Nagyon szoros…
Los
Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett
Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el
Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray
Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később
évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan
Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák
fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar
luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik
közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk
rovott múltjával.
„Ungarnkreis”,
azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években
az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda,
amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló
tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György,
akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként”
emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i
lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva.
Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar
néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd
Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy
érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner,
majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként
tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra
és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben
már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták,
hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár
(azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt
hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa
szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című
napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A
41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség
hálójába. Három éve keresték már a magyar származású
kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte
Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási
ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani
bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe
zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már
hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi
lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem
látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi
jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő
bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy
Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt
vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a
biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán
kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy
bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és
hitelleveleket.”
Bodnár
György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa
Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe
az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások
történnek hazánkban…
1988.
december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó
Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad,
az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az
Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az
állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá
tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az
akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó
Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory
Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett.
1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé
választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt
kapott tisztsége mellé.
Három
és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi
László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama
Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó
működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft.
néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági
társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u.
52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A
pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn
International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került
bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi
Fotex-vezér…
Annak
ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény
szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett
- és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G.
Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft.
alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december
5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos
elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama
Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A
panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki
posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester
Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók
létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a
pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt.
A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási
szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély
milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az
engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi
vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk"
- nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap
1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt
volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben,
Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét
egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra.
(Érdekesség,
hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi
karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján
Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó
berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban
helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter
Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó,
akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában
találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az
ismeretlen tettes…)
Bodnár
György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és
óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a
Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a
Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es
labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga,
valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség
elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő
finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a
Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap
TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós
vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz
Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár
Rt. is).
Bodnár,
Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A
társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között
a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing
Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a
Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző
leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás
Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett
Bodnárral, de végül mindig kibékültek).
Bodnár
„hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején
történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó
személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt
gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos
fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat -
elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a
helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem
volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az
ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő,
sem a halálra gázolt nő…
Dolgoztak
a „titokzatos kezek”.
Ahogy
dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a
Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi
nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott
információkat szolgáltatna a médiavállalkozó
ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett,
áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt
azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival.
Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a
válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe.
Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki
felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy
ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon
kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy
kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Ők
is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz
hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a
rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és
Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük.
Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa,
nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után
kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos
intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az
állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze
Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet
íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt
Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra
összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.
1994-ben
a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA,
a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára
kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen
módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt
kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő”
Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát.
A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos
Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank
folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet
vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK
komoly „falat” volt, működését - egészen a
rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata
volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése.
1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket
(miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok,
stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is,
amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en
keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és
sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó,
ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a
lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges
lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a
FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a
vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak
be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok
felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében
közreműködött a társaság.
Háromszor
írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára,
mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy
akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de
a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az
ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a
győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének
kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság
irányítását.
A
vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében:
aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd
vissza” E-hitelek.
Az
új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével
egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes
pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely
összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának
részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték.
A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” -
ezeket a pénzeket.
1996-1998
között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés
labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal
támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti
focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt
országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én
együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több
politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a
részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették,
hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én
zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők!
Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több
alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is,
párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP
országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi
Nem
hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”:
Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese,
Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az
Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára,
Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor
(SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt
országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt
országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi
Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi
Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori
vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt
belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere,
Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos
Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér
Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor
ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori
miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös
vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az
Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági
tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként
működött.
Illusztris
névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a
csupán általános iskolai végzettséggel, és
„börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa
„édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez?
Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok
tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva
vagy ólomba öntve.
1998.
június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött
az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt
vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen
elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a
Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok)
tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási
szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot
visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás
tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások,
valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből
keletkező befektetések FIK Rt. részére történő
érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft.
képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta.
Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában
felrobbantották.
Kovács
Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint
szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker
Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején -
máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját
terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása
szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási
rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját
ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb
szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű
értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz
hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London
Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker
Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal,
Apró Piroska testvére.
Ma
már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem
létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”,
„valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és
Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik
életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket,
a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor
az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük.
Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A
Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon
választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a
Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója
volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig
szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített
szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél,
közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a
szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a
választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég"
a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket
(ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a
továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható,
fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben
megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a
nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok
közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló
információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"...
Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a
titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért,
hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett
kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált
szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet
nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások"
környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég".
Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok,
írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar
Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan
már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv
tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt
gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a
titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést
maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a
megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A
kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak"
képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő
végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként
lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint
a jégkorongban…
A
kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek"
aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan
erő" számára biztosan nem.
Hülyének
vagyunk nézve. Már elég régóta.
(V.
F. - privatkopo.hu)
Angol hírszerző szervezetek
A
leghosszabb és legeredményesebb
múltra az angol titkosszolgálat tekinthet vissza. Sir Francis
Walsingham, I. Erzsébet királynő nagyhatalmú minisztere már a
16. század második felében kiválóan működő ügynökhálózatot
létesített „Ő Felsége ellenségeinek megfigyelésére”. A
második világszabadságharc évei alatt is sikeresen
tevékenykedett az általában Intelligence Service néven
közismert brit titkosszolgálat. Történetéről számos
visszaemlékezés és feldolgozás jelent meg az óta, mégsem
tudjuk teljes pontossággal leírni szervezetét és munkáját. Az
angolok ma is igyekeznek megőrizni titkaikat.
A
két legfontosabb szervezet a kémelhárítással foglalkozó M. I.
5 (Military Intelligence = katonai hírszerzés) és az offenzív
hírszerző szolgálat, az M. I. 6 volt. Az M. I. 5 vezetője
feltehetőleg Sir David Petrie volt, aki a Scotland Yard speciális
osztályával együttműködve derítette fel ügyosztályával az
Angliában ténykedő ellenséges hírszerzőket. A közvélemény
elégedetlenkedett munkájukkal, mivel csupán 15 német kémet
állítottak bíróság elé, azt azonban nem tudták, hogy a B 1.
A osztály, mely a később szolgálataiért bárói címmel
kitüntetett John C. Mastermann (zsidó származású), oxfordi
professzor vezetésével az elfogott kémek átállításán
fáradozott, az elfogott hírszerzők többségét
visszafordította. Ugyancsak az M. I. 5 érdeme, hogy a
partraszállást megelőző sorsdöntő hónapokban a németek nem
kaphattak megbízható híreket az inváziós csapatok összevonási
körleteiről, ellenkezőleg, „biztos információik” szerint
nagy, a valóságban nem létező erők állomásoztak
Kelet-Angliában. Tehát főleg a dezinformációs hálózatra
építették hadi stratégiáik sikerességét, ami nem mindig jött
be, főleg a háború első éveiben. A már említett „Ultra”
dekódoló-szervezet is az M. I. 5 hatáskörébe tartozott, mely
kezdetben szinte teljesen „amatőrökből”, nyelvészekből,
matematikusokból és más polgári szakértőkből állt. A
regényekben és a publicisztikában Intelligence Service, vagy
Secret Service néven szereplő szervezet az M. I. 6-ot takarja.
Valóban titokzatos szervezet, vezetőjét maga a király nevezi
ki, de csak a miniszterelnöknek tartozik beszámolni, ugyanakkor a
hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozik. A második
világháború alatt először Sir Hugh Sinclair, majd 1940 májusa
után Stewart Menzies töltötte be e fontos, „C” fedőnéven
ismert funkciót. Az M. I. 6 szervezeti felépítéséről csupán
annyit tudunk, hogy területi, központi adminisztratív, technikai
és kiképző részlegekkel rendelkezett, apparátusa létszámban
messze elmaradt a német Abwehr mögött. A szervezet
alárendeltségébe számos, főleg diverziós cselekményeket
szervező és lebonyolító csoport tartozott. Közülük a
legjelentősebb a SOE (Special Operation Executive = Különleges
Műveletek Végrehajtó Szerve), más néven „Baker utcai
Irregulárisok” volt (Sherlock Holmes lakásáról nyerte ezt a
nevet). A „nem gentleman módszerekkel” dolgozó amatőrök
mindenre elszánt és találékony csoportját az Enigma
megszerzője, Colin Gubbins alapította 1939 őszén. A szervezet
főleg a francia és a norvég, nem kommunista partizáncsoportokat
támogatta, de csápjait Magyarország felé is kinyújtotta.
Legsikeresebb akciójuk során a norvég partizáncsoportokkal
együttműködve a német nehézvízüzemet robbantották fel 1943
februárjában. A Military Intelligence mellett a
külügyminisztérium, a flotta, a légierő és a gazdasági
minisztérium is foglalkoztatott hírszerző szolgálatot, itt
főleg a haditengerészet játszott hagyományosan nagy szerepet.
Az Admiralitás B. 4 osztálya megkapta az összes kémszervezet
jelentését és feldolgozta azokat. Csak évtizedekkel a háború
után – elsőnek a szovjet hírszerző, Kim Philby jóvoltából
– szivárgott ki az egyik leglényegesebb angol hírszerző és
koordináló szervezet, a BSC (British Security Coordination)
titka, de amit megtudhattak róla, azt ők sem adták ki az óta
sem. Az angol radar alkalmazásáról, mint „kém(lelő)”
eszköz - egy külön fejezetben foglalkozunk. Folytatjuk....
Jövőnk.info
– Hírfigyelő Szolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése