Hírszerzés
Jövőnk
infó a hírszerzésről
10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról
"1.)
  Az emberek agyát és figyelmét le
  kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek
  érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos
  szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek
  társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen
  megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű
  szolgánk lesz.
2.)
  A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet
  megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével)
  hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell
  rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani
  kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és
  oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad
  gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják
  kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.)
  A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb
  következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér"
  propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló
  médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket,
  amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a
  "feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy
  valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon
  kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a
  lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik,
  hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy
  részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító
  intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek
  hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a
  legrosszabb következett be.
4.)
  A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan
  történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt
  biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei
  számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek,
  akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal
  jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk")
  évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.)
  Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a
  történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek
  érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák
  az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális
  szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon
  megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az
  információs beetetések elfogadására.
6.)
  Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a
  racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle
  emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb
  manipulálni, mint a rációt.
7.)
  Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és
  műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak
  magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.
  Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a
  működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a
  közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.)
  A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
  tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek
  érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat,
  amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s
  gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek
  ellenkezőjét próbálják elérni.
9.)
  A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell
  ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható
  (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell
  állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az
  egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani,
  ellenőrizni és befolyásolni.
10.)
  Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt
  elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni
  az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai,
  viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes
  pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban
  megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell
  használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan,
  csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait
  céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a
  legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű,
  nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra,
  hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek,
  ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan)
  tagadni és cáfolni kell."
Noam
  Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor,
  filozófus
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
1. Hírszerző szolgálatok a II. Világszabadságharcban
Bevezetés
  
Egy
  rövid, de annál átfogóbb, és objektív képet próbálunk adni
  a hírszerzés jelentőségéről, problémáiról - 5 fejezetben -
  az un. éles hadi tapasztalatszerzés Mekkájából – a II.
  Világszabadságharc hibáinak és erényeinek elemzésével. Ma ez
  a téma információs hadviseléssé fajult a „békeidők”
  mementójaként szolgálva napjaink Titkos
  háborúját egészen
  a bőröd alá kúszva. Mint látható az I. Világszabadságharc
  szereplői még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget.
  Persze itt is megjelentek a kémek, de inkább egyéni akcióknak
  tekinthetők ezek a cselekmények, mintsem vezetés alatt álló
  szervezett formáknak. Az igazi áttörést ezen a téren a XX.
  Század első negyedétől számítják és napjainkban szó
  szerint a csillagos ég a határ. A történelem hosszú századai
  során színes legendák szövődtek a hírszerzők mitikus
  homályba burkolt alakjai köré, nagy eseményeket, birodalmak
  sorsát eldöntő fordulatokat tulajdonítottak tevékenységüknek.
  Mata Hari, Redl ezredes, Karl Schumacher, „a császár kéme”
  és társaik élete mindmáig hálás témája a bestseller- és
  forgatókönyvíróknak. Ugyanezt tapasztalhatjuk a II.
  világszabadságharc hírszerzőinél is: Richard Sorge, a „Vörös
  Zenekar” önfeláldozó hősei és Wilhelm Canaris életéről
  könyvtárnyi munka jelent meg. Egy
  fontos dologra azonban csak óvatosan utal a legtöbb szerző: a
  technika, főleg a híradástechnika fejlődése, a
  rádiólehallgatás, a gondos és aprólékos, leginkább nyílt
  forrásokból merítő kiértékelő, elemző munka sokkal több, s
  főleg megbízhatóbb adatot szolgáltatott az ellenfél
  erőforrásairól, szándékairól vagy csapatmozdulatairól, mint
  a legmegbízhatóbb és legeredményesebb hírszerzők.
A rádiótechnika fejlődése
  és elterjedése forradalmasította a hírszerzést. A rádió
  jelentőségét először a szovjet hírszerző szolgálatok
  ismerték fel, amelyek már a harmincas évek elején ellátták
  megbízottaikat adó-vevő készülékekkel. Röviddel ezután a
  német katonai hírszerzés, az Abwehr is követte a szovjet
  példát, majd az évtized végére valamennyi jelentősebb
  hírszerzőszolgálat tevékenységének fő területét az éteren
  át nyert információk gyűjtése, az üzenetek megfejtése
  képezte. A rádióháború leglényegesebb
  részét asiffrírozott
  jelentések megfejtésére,
  az ellenséges kódrendszer megismerésére
  történő erőfeszítések alkották. E téren a háború előtt a
  németek pillanatnyi előnyre tettek szert az ún. Enigma
  kódoló és dekódoló gép megtervezésével.
  Olyan írógép volt, amelynél rotorok szabályozták bizonyos
  kódnak megfelelően az egyes billentyűk transzponálását. A
  rotorok minden leütés után átfordultak, ily módon ugyanazon
  szövegben bármely betű vagy szám tetszés szerinti variációban
  jelent meg a szövegben. A ragyogó és szinte megfejthetetlen gép
  azonban nem segített a németeken, mivel már 1939 szeptemberében
  Colin Gubbins őrnagy, az angol M.
  I. 6 (Military Intelligence) osztályvezetője
  megszerezte lengyel segítséggel a gép egyik példányát, és
  kalandos úton kimentette a lángban álló Varsóból. A titok
  birtokában az angolok a Londontól mintegy 100 km távolságban
  fekvő Bletchley városában, kiváló tudósok bevonásával,
  létrehozták az Ultra fedőnevű dekódoló központot, mely a
  háború alatt a német jelentések megfejtésével és hamis
  információk továbbításával segítette az antifasiszta
  szövetség háborús erőfeszítéseit. Az ugyancsak nehezen
  megközelíthető japán kódot viszont az amerikaiak fejtették
  meg, így a szövetségeseknek sikerült megnyerniük a „titkos
  háború” egyik jelentős csatáját. Természetesen a
  „hagyományos” hírszerző ügynökök is megmaradtak, sőt
  számuk minden eddiginél magasabbra emelkedett. Ez a jelenség a
  globális és totális méretű háború követelményein túlmenően
  azzal is magyarázható, hogy a
  veszélyes kémszolgálatelvállalásának
  korábbi motivációi – hazaszeretet, kalandvágy, anyagi előnyök
  szerzése – mellett új tényező is hatott: az
  ideológiai elkötelezettség.
  A legsikeresebb hírszerzők ún. „alvó”
  kémként kezdték
  veszélyes pályájukat, vagyis hosszú évekkel tényleges
  működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt
  egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba
  emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket,
  amikor már minden gyanún felül állottak. A kommunista Richard
  Sorge pl., aki már az 1920-as évek végén kapcsolatba került a
  szovjet hírszerző szervekkel, csupán 1939-től küldött
  rendszeres és fontos jelentéseket Vlagyivosztokba. A titkos
  háború fontos
  elemét képezte az antifasiszta partizánmozgalmak irányítása
  és támogatása. A legsikeresebben a Szovjetunió oldotta meg a
  megszállt területeken működő partizánosztagok tevékenységének
  összehangolását. Ugyanekkor a partizán csoportok és a német
  vonalak mögé beszivárgott
  felderítő alegységek rádióadásaikkal
  nagy szolgálatot tettek az ellenség szándékainak,
  csapatösszevonásainak feltárásában. Az egyébként jól működő
  német lehallgató
  szolgálat 1943-tól
  kezdve tehetetlenül állt a nagyszámú, jól rejtett,
  eredményesen dolgozó szovjet felderítővel szemben. Többnyire
  sikerek jellemezték a felettébb kalandos módszerekkel dolgozó
  angol SOE
  (Special Operation Executive)
  tevékenységét is. Folytatjuk…
Jövőnk.info
  – Hírfigyelő Szolgálat
2. Hírszerző és elhárító szervek a Harmadik Birodalomban
  
A
  legbonyolultabb
  és ezért legkevésbé hatékony hírszerző és elhárító
  szervezet az akkori szemben álló felek között, Németországban
  alakult ki sajnos a közismert precízség ellenére. Hét
  fontosabb és több kevésbé jelentős szervezet foglalkozott
  „kémügyekkel”; tevékenységüket kölcsönös féltékenység,
  a túlszervezettségből fakadó zűrzavar, ám egyszersmind
  rosszul előkészített, meggondolatlan akciók jellemezték. A
  háború előtt és annak első szakaszában a legfontosabb
  hírszerző szerv a hadügyminisztérium alárendeltségébe
  tartozó Amtsgruppe
  Ausland Abwehr volt,
  melynek élén 1935. január 1. és 1944. február 8. között
  Wilhelm Canaris tengernagy, a hírszerzés történetének egyik
  legellentmondásosabb alakja állott. Tehetséges, hadászati és
  hírszerzési kérdésekben egyaránt képzett, jó
  szervezőkészségű parancsnok, ám a korabeli beszámolók
  alapján egyszersmind túlzottan becsvágyó, ugyanakkor ingatag
  jellem volt. A módszeresség sem tartozott erényei közé,
  gyakran küldte ügynökeit kalandor, eleve kilátástalan
  akciókra. Sztálingrád után már nem bízott a győzelemben,
  mégis, ingadozva bár, tovább szolgálta a Führert. Csupán
  annyit tett (árulásával), hogy igyekezett fedezni a
  Hitler-ellenes összeesküvésben aktív szerepet játszó
  Abwehr-tiszteket, Hans von Oster tábornokot, Hans von Dohnányit,
  Hans Giseviust és a többieket. Ez a tény, párosulva az Abwehr
  egyre inkább megnyilvánuló kudarcaival, leváltásához, majd
  bebörtönzéséhez vezetett. 1945. április 7-én, más források
  szerint 8-án, a Flossenburg melletti koncentrációs táborban
  kivégezték. Canaris uralma alatt az Abwehr szerény minisztériumi
  osztályból egy, az OKW
  (Oberkommando der Wehrmacht = a véderő
  főparancsnoksága) közvetlen
  alárendeltségébe tartozó, hatalmas szervezetté fejlődött.
  Központja két osztályból: az Abwehr
  Ausland (külföldi elhárítás) részlegből
  és az Abwehr
  I., II, III. osztályokból
  állt. Előbbinek harcias neve ellenére nem sok köze volt a
  tényleges hírszerzéshez, sajtófigyelő és propaganda
  szolgálatot végzett az OKW számára és tartotta a kapcsolatokat
  a külföldön szolgálatot teljesítő katonai attasékkal. Az
  Abwehr I. feladata a katonai hírszerzés volt, az Abwehr II. a
  szabotázs és diverziós műveletek megszervezésével és az
  ehhez kapcsolódó technikai problémákkal, míg az Abwehr III. a
  kémelhárítással foglalkozott. Utóbbi
  egyre inkább függő helyzetbe került az RSHA
  (Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági
  Főhivatal) hírhedt
  IV. osztályával, a Gestapóval szemben. Az Abwehr-centrum egyik
  súlyos fogyatékossága abban rejlett, hogy nem rendelkezett külön
  értékelő csoporttal, így a kémjelentéseket szinte válogatás
  nélkül továbbították Hitlerhez és a német katonai vezető
  szervekhez.

Az OKH
  (Oberkommando des Heeres = a hadsereg
  főparancsnoksága) vezérkarának
  két osztálya: a Fremde
  Heere Ost/West (idegen hadseregek kelet/nyugat) ugyancsak
  hírszerzéssel, pontosabban a különböző forrásokból –
  sajtó- és rádiófigyelés, lehallgatás, ügynökjelentések –
  nyert információk feldolgozásával foglalkozott. Legismertebb
  vezetőjük Reinhard Gehlen vezérőrnagy volt, aki 1942. április
  1-jétől 1945 márciusáig állt a Fremde Heere Ost élén. E
  központi katonai szervek mellett a légierőnek, a
  haditengerészetnek, a külügyminisztériumnak, az NSDAP-nak
  (Nationalsozialistischen Deutschen Arbeiterpartei =
  Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a párt hivatalos
  elnevezése),
  a Goebbels-féle propagandaminisztériumnak, Rosenberg „Keleti
  Hivatal”-ának is megvoltak a maguk tájékoztató, hírszerző
  szervei. A fejetlenséget tovább fokozta a német államban szinte
  külön államot alkotó SS bekapcsolódása a hírszerző
  tevékenységbe. Himmler helyettese, Reinhard Heydrich, az SS
  hatalmát megerősítendő, vezetése alatt, összevonta a
  Birodalom biztonsági szerveit és 1939. szeptember 27-én
  létrehozta a Birodalmi biztonsági Főhivatalt. A hírszerzéssel
  foglalkozó VI. ügyosztály élére 1941 júniusában egy
  tehetséges vezető, Walter Schellenberg SS Standartenführer
  (ezredes) került. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tudtak csak
  ekkorra megvalósítani: 1944 februárjától az Abwehr is, az
  akkor már vezérőrnaggyá (SS-Oberführer) előléptetett
  Schellenberg hatáskörébe került. Ekkorra azonban már teljesen
  szétesett a német kémszolgálat. Folytatjuk…
Jövőnk.info
  – Hírfigyelő Szolgálat
Katonai hírszerzés: A feltörhetetlen titkosítás?
  
Hamarosan
  komoly áttörés jöhet a kriptográfiában egy fiatal kutatónak
  köszönhetően. Amit Sahai a Massachusetts Institute of
  Technologyn (MIT) diplomázott 1996-ban, mára a University of
  California professzora. Mindig is érdekelte az
  úgynevezett nulla ismeret problémája: ez egy olyan matematikai
  protokoll, ami a nélkül tud bárkit meggyőzni arról, hogy igaz,
  hogy felfedné a részleteket. Miért
  az? Sahai továbbgondolta a koncepciót: mi van, ha a belső
  működést úgy el lehet rejteni, hogy nemcsak a bizonyítás van
  benne, hanem egy egész program! Amit az emberek úgy
  használhatnának, hogy nem visszafejthető a működése? –
  ezzel a kérdéssel foglakozik a Wired legfrissebb értekezése.
 Az
  úgynevezett összezavaró-program ötlete nem új, de egyelőre
  senki nem tudott belőle működő verziót készíteni: a lényege,
  hogy a saját kódját, a működését úgy összekuszálja, hogy
  a fontos információk nem visszafejthetőek.
 A
  cégek már több ilyennel is próbálkoztak, ezeket tényleg nehéz
  megérteni, de végül egyelőre az összes ilyen próbálkozást
  sikerült feltörni: a támadónak talán nem pár perc kell, de
  pár nap alatt megvannak. A
  matematikailag bizonyítottan feltörhetetlen, úgynevezett
  OTP-típusú titkosítás azonban már 1882 óta létezik. Az
  elrejtett, biztonságos programok sok helyen hasznosak lehetnek:
  például védhetnék a szoftvereket, elfedhetnék a chipek
  működését, így
  tényleg komolyan titkosítani lehetne például
  a DVD-k másolásvédelmét, vagy akár
  a katonai drónok működését.
  Sahai szerint, ha a koncepció egyszer megvalósul, ezeket a
  programokat ki lehet adni bárhová! Elfoghatja az ellenség,
  lehallgathatja és darabjaira szedheti, de meg nem fejtheti. Ez
  megoldaná a kriptográfia elmúlt negyven évének nagyjából
  összes fontos problémáját, amelyek mind abból a tényből
  származnak, hogy hogyan tudunk kapcsolatba lépni a másik féllel
  biztonságosan, például az interneten, ahol sosem bízhatunk a
  másik oldalban. A kriptográfusok sokáig úgy gondolták, hogy
  erre a kérdésre nincs megoldás. 2013. július 20-án azonban
  mégis megtörtént az áttörés! Sahai öt másik kutatóval
  közösen megjelentetett egy tanulmányt a Cryptology ePrint
  Archive című kiptorgráfiai szaklapban. Ebben bemutatnak egy
  lehetséges protokollt a fenti problémák megoldására. A
  bemutatott folyamatot Megkülönböztethetetlen
  (össze)Zavarásnak (Indistinguis-Hability Obfuscation) nevezték
  el. Két
  nappal később kiegészítették tanulmányukat, így már
  elméletben megvalósították a kriptográfusok álmát, a
  feltörhetetlen összezavarást. A tanulmányok után hat hónappal
  – vagyis mostanában pedzegetik – több, a témával
  kapcsolatos cikk jelent meg a Wired-ban, mint az elmúlt 17 évben
  összesen ezen a kényes és oly elengedhetetlen szakterületen.
  Ennek ellenére az új technológia még messze van a kereskedelmi
  használattól. A kicsi, egyszerű programokból az álcázáshoz
  egyelőre hatalmas monstrumokat készít. Feltörni azonban az első
  próbálkozók nem tudták. Ez pedig az utóbbi idők legnagyobb
  előrelépése. Amikor a kutatók elkezdett dolgozni a problémán,
  először úgynevezett fekete dobozban (black box) gondolkodtak. Ez
  annyira összekuszálja a programot, hogy a legnagyobb számítási
  kapacitással sem lehet semmit megállapítani róla, kivéve az
  elérhető bemenetet és kimenetet - a működése azonban rejtett
  marad. Például nem lehet kitalálni egy jelszót, amit a program
  rejt, kivéve, ha ez az egyik kimenete. Ha létezne a fekete doboz,
  forradalmasítaná a kriptográfiát: nagyon könnyen lehetne
  például olyan titkosító-kulcsokat készíteni, amihez nem kell
  a másik fél közreműködése, csak lefuttatja a szintén
  álcázott szoftvert – illetéktelen kezek viszont nem férnének
  hozzá. 2001-ben azonban Sahai és több más szerző
  bebizonyította, hogy ilyen program megalkotása lehetetlen.
Sahai
  azonban nem adta fel: egy gyengébb összezavarás definiálásán
  dolgoztak tovább, az úgynevezett megkülönböztethetetlen
  zavarás koncepcióján. Az ezen az elven működő program úgy
  módosítja a benne lévő dolgokat, hogy a kimenete olyan, amit
  nem lehet megkülönböztetni attól, mintha egy másik program
  készítette volna (összezavarás nélkül). Az azonban nem volt
  egyértelmű, hogy mire is jó ez a koncepció: bár senki nem tud
  megkülönböztetni két álcázott programot, lehetséges lett
  volna a zavarószoftver vizsgálatával információkat kinyerni.
  2007-ben Shafi Goldwasser, a MIT és Guy Rothblum (természetesen
  mindketten zsidók) a Microsoft Research kutatói kimutatták, hogy
  ha a Megkülönböztethetetlen
  Zavaró megépíthető
  lenne, ez lenne a legjobb összezavaró. Az ötlet annyi, hogyha
  van más zavaró, ami a legjobb összezavart kódot készíti,
  lehetne arra használni, hogy összekeverje a programot, ez után
  az eredeti programot és az összekevert verziót bele lehetne
  rakni egy Megkülönböztethetetlen Zavaróba, hogy még egy
  réteggel zavarosabb legyen a kód. Mint ez a mondat. De a
  koncepció tényleg erről szól. Kívülről nem lehetne
  megállapítani, hogy az eredeti kód vagy az még egy zavaráson
  átesett párja, amit éppen látunk, ez azt jelenti, hogy ez a
  megoldás is ugyanolyan jól elrejtené a titkokat, mint a másik,
  „legjobb” zavaró. A gond az, hogy senki nem tudott megépíteni
  ilyen gépet. Egészen 2013 nyaráig. Ekkor Sahai kollégáival
  együtt letett valamit az asztalra, ami nagyon sok, kusza al-kódból
  állt, viszont működött. Amikor megpróbálták tisztítani a
  kódot, kiderült, hogy meg tudja csinálni a
  Megkülönböztethetetlen Zavarást. Gyakorlatilag megalkották a
  fekete dobozt! Használható nyilvános kulcsok előállítására,
  digitális aláírásokra és más alapvető kriptografikus
  protokollokhoz (például két korábban nem megoldotthoz a
  funkcionális titkosításhoz és a megtagadható tokosításhoz).
  Úgy működik, mint egy multi-lineáris kirakós! Az eredeti
  program minden darabját jól kiválasztott darabokkal
  véletlenszerűen kuszálják össze. Ha viszont megfelelő módon
  futtatják a programot, akkor a véletlenszerűség megszűnik, a
  darabok összefüggnek, és a megfelelő kimenetet adják. A
  kutatócsoport megmutatta, hogy zavarási sémájuk törhetetlen,
  feltéve, hogy bizonyos új keletű, rácsokkal kapcsolatos
  matematikai problémákat valóban olyan nehéz megoldani, mint
  ahogy a csapat gondolja. Ezt a kérdést az idő majd eldönti, de
  több egyetem és a Microsoft kutatói már bizonyították, hogy a
  szokásos eljárásokkal nem lehet feltörni a megoldást.
Forrás:
  Wired portál
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között
Egy
  évszázaddal ezelőtt az osztrák
  trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és
  újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok
  millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a
  történelem megismétli önmagát?
1914-ben
  a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az
  optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget
  lehet vetni minden háborúnak.
A
  koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új
  terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség
  alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt
  „új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk
  az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet
  ez a felállás valamire?
Margaret
  MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora
  (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról
  írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit)
  szerint igen.
Margaret
  nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző
  és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És
  így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik
  nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,”
  mondják egyesek.
Talán.
Mark
  Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben
  ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő
  birodalmak: a
  jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő
  hely a világban: az
  új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális
  forráspontok: szakadár
  államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak
  minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési
  verseny: az
  új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A
  rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk
  akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:
Hanyatló birodalom
Melyik
  volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai
  nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az
  ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és
  végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is
  egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a
  másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei:
  Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára
  látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen
  irányító családok nem.]
Vajon
  most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban
  komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának
  szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward
  Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az
  Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen,
  tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a
  kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk
  hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a
  jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés
  okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor
  továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma
  és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi,
  de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan
  egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a
  lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy
  olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz
  meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben
  felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden,
  beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely
  felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját
  drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először
  ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen
  országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új
  ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre
  több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel
  szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint
  ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a
  valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat
  látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy
  bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még
  mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és
  ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk,
  hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.
Előkelő hely a világban
Akkoriban
  Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát
  és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi
  státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar
  ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos
  régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi
  kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb
  követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető
  hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”,
  ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette
  a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon
  láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése
  egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel
  kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a
  világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte
  újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai
  tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a
  világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív
  terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly
  vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül,
  amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk
  az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő”
  amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett
  Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott,
  amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény
  is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta
  és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe
  próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul.
  Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező
  ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell
  csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még
  India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő
  gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb
  haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező,
  amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
  Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és
  polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy
  évszázaddal ezelőtti időkkel.
Globális forráspontok
Ma
  terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót
  használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek.
  Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos
  cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az
  újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi
  elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon,
  nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is,
  most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is,
  most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a
  megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval
  elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az
  osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom
  kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen
  diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború
  kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
  Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan.
  Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína”
  utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még
  mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját
  népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi
  köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az
  esetben sem maradhat ki a disputából. A világ
  rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva,
  mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína
  szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen
  repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását
  érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se
  feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán
  területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az
  eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak
  folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott
  vannak továbbá a világ különböző pontjain található,
  egymástól szinte független ambíciók. Oroszország.
  Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek
  mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező
  „szakadár” államok/régiók.
Mindegyik
  képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot
  lángba boríthatja.
Hatalmi
  átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven
  keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ
  gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína
  veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?
Globalizáció
1914-ben
  a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az
  ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a
  föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a
  szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány,
  technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi
  birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott
  saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a
  modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit
  birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk
  a mai Egyesült Államokra?
Az
  „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ
  koráig repítette a világot.
Azonban
  ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát
  romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi
  státuszra emelte, most visszaüt.
Az
  Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az
  újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az
  1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma
  új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az
  Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy
  haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a
  szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos,
  potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az
  Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt,
  aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb
  ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek
  eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig
  nagyon.
Fő
  hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez
  a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a
  globális gazdaságban szerte a világon.
Kína
  gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben
  zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal
  alapjaiban rázza majd meg a világot.
Közel-Kelet
Bár
  a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet
  aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus
  nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel
  fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba,
  miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és
  Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni.
  Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát,
  mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország
  tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?
Fegyverkezési verseny
Akkoriban
  Anglia uralta a tengereket.
Flottájának
  nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd
  megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban
  épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a
  másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia
  akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új
  és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb
  haditengerészet címért.
Mindeközben
  az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a
  légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most
  az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen
  flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett
  a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A
  világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Az
  aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái
  között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli
  gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a
  gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt
  akkoriban?
És
  ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy
  számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos
  ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Titokban felvételt készíthet rólunk a számítógépünk vagy a telefonunk
Gyakran
  hallani olyan emberekről, akik elővigyázatosságból
  leragasztják telefonjaik vagy laptopjaik beépített kameráit
  attól tartva, hogy az akkor készít felvételeket róluk,
  lakóhelyükről, amikor ők azt nem szeretnék. Az utóbbi hónapok
  tapasztalatait megvizsgálva ezen félelmük nem teljesen
  alaptalan.
Egyre
  gyakoribbak azok a visszaélések, amelyek az eszközökre települő
  rosszindulatú szoftverrel az eszközök kameráival felvételeket
  tudnak készíteni és azokat harmadik fél részére eljuttatni.
  Ezeket a programokat távoli hozzáférésű trójainak vagy más
  néven creepware-nek nevezik.
Léteznek
  nem rosszindulatú távoli hozzáférést biztosító szoftverek,
  amivel a felhasználók például saját gépeikhez tudnak
  hozzáférni és azokkal műveleteket végrehajtani interneten
  keresztül. A trójaik szintén kliens-szerver rendszerben működő
  alkalmazások, amelyek maguktól vagy a felhasználók
  figyelmetlenségéből adódóan települnek az eszközökre. Ezek
  a rosszindulatú programok azonban megváltoztatják a kapcsolat
  jellegét, és a korrumpált eszközt teszik meg szervernek, míg a
  gazdájukét a kliensnek, így nehezebb ezeket detektálni. 
Mindenkit
  érint
A
  már megfertőzött eszközökön található
  creepware-programokkal többféle módon tudnak a behatolók a
  bizalmas adatokkal visszaélni. És a közhiedelemmel ellentétben
  egyáltalán nem csak a Ghostnet néven elhíresült szoftverről
  van szó, amivel a kínai kormányzat kémkedett így a dalai láma
  után - a veszély hétköznapi felhasználóknál is fennáll,
  csak tőlük persze nem bizalmas közéleti információkat
  próbálnak megszerezni.
A
  creepware-eket magánszemélyeknél eleinte csak átverésekre,
  trollkodásra használták az elkövetők, ám a helyzet eldurvult,
  és többen a felvételek publikálását elkerülendő,
  megzsarolják az áldozatokat, akiktől vagy pénzt vagy ruha
  nélkül készült felvételeket is követelnek. Az elkövetők
  különböző hackerfórumokon olvasható diskurzusaiból kiderül,
  hogy gyakran nem is tartják elítélendőnek, amit csinálnak,
  mivel akik ennyire buták, hogy ezeknek a programoknak bedőlnek,
  megérdemlik, hogy „megtréfálják” őket.
Kikapcsolható
  az aktív kamerát jelző LED
Pedig
  a creepware-ek működésében nem mindig kizárólagos tényező a
  felhasználó ügyetlensége. Bár a számítógép megfertőzéséhez
  általában valóban szükség van egy-két rossz kattintásra,
  utána viszonylag feltűnően is működnek a megfigyelésre
  használt programok. A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint
  például sok számítógépnél - például a 2008 előtt gyártott
  MacBookoknál, illetve sok pc-nél is - a kémprogram
  pofonegyszerűen ki tudja kapcsolni a laptopba épített kamera
  aktivitását jelző LED-et.
A
  Symantec derítette fel a Pandora nevű kártevőt, amivel jól
  illusztrálható, mire is képes egy ilyen program. Hozzá tud
  férni például az alkalmazásokhoz, hálózati kapcsolatokhoz, a
  rendszerfolyamatokhoz, a vágólaphoz és az eszközön tárolt
  fájlokhoz. A rosszindulatú szoftver gazdája képes többek
  között képi és hangi felvételeket készíteni a telefon
  beépített kép- és hangrögzítő eszközeivel, képes
  pillanatképet készíteni a képernyőről, rögzíteni a
  billentyűhasználatot, jelszavakat megszerezni, letölteni
  fájlokat az internetről, de az adott eszköz képernyőjén
  üzenetet is képes lehet megjeleníteni. A fejlesztők a
  feketepiacon sok esetben áruba is bocsátják creepware
  alkalmazásaikat, amelyekért az azokat célzottan használni
  kívánók akár több tízezer forintnyi összeget is kifizetnek.
Érdemes
  tehát elővigyázatosságra törekedni telefonjaink és
  számítógépeink használatakor, a biztonságunk megőrzése
  érdekében mindig legyen naprakész vírusvédelmünk, ismeretlen,
  gyanús e-mailek és programok letöltésétől tartózkodjunk, és
  kövessük figyelemmel a webkamerás vagy egyéb felvétel
  készítésére alkalmas programjaink működését, ügyelve a
  gyanús, nem szabályos működésre.
(HVG)
Az NSA új adatközpontja sok sebből vérzik
A
  kisült áramkörök több százezer
  dollár értékű alkatrészt tettek tönkre, tovább késleltetve
  az NSA eddigi legnagyobb adatközpontjának megnyitását, derül
  ki egy jelentésből. Az érzékeny dokumentumok kiszivárgása és
  a magas kvalitású alkalmazottak hiánya mellett egyéb csapások
  is érik az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt mostanában. A
  legújabb problémákat az ügynökség Bluffdale-ben felépült,
  állítólag a Google legnagyobb adatközpontjánál is nagyobb
  létesítményében tapasztalták.
Az
  elmúlt 13 hónapban bekövetkezett összesen tíz elektromos
  feszültségingadozás megolvasztotta a vezetékeket és kisütötte
  az áramköröket a központ áramellátó és hűtőrendszereiben.
  A létesítmény elsőszámú feladata az ügynökség által
  amerikai állampolgárokról összegyűjtött információk,
  telefonbeszélgetések, online tevékenységek, kommunikációk
  tárolása lenne, a kiberbiztonság és a terrorizmus elleni harc
  nevében.
Egyelőre
  nem világos, hogy megtalálták-e a probléma eredetét, illetve,
  hogy sikerült-e orvosolni. A Wall Street Journal szerint a
  problémával foglalkozó csapat tízből nyolc esetnél nem tudta
  megállapítani a kiváltó okot és „semmi sem garantálja, hogy
  a javasolt változtatások a használt berendezésekben képesek
  lesznek megakadályozni hasonló esetek előfordulását a
  jövőben.” 
Az
  adatközpont építési költségei, a használatba kerülő
  szuperszámítógépek nélkül, hozzávetőleg 1,4 milliárd
  dollárnál fognak megállni. A folyamatos 65 megawattos fogyasztás
  mellett havi 1 millió dolláros villanyszámlára számítanak. Ez
  az áramfelhasználás elegendő lenne egy 20.000 lakost számláló
  város teljes energiaszükségletének ellátására.
A
  gondok miatt a létesítmény végleges üzembe helyezése legalább
  egy évet késik.
(idokjelei.hu)
43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában
A
  Vöröskereszt adatai szerint a
  pénzügyi válság hatására 43 millió embernek nincs elég
  ennivalója Európában, ami az elmúlt fél évszázad
  legsúlyosabb humanitárius válságának tekinthető. Bekele
  Geleta, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetség és a Vörös
  Félhold Társaságok (IFRC) főtitkára csütörtökön nyújtotta
  be a gazdasági válság hatásairól szóló jelentését Genfben.
  A jelentés rámutat, hogy hozzávetőleg 120 millió európait
  fenyeget az igazi szegénység kockázata és a pénzügyi
  problémák hatását továbbra is elszenvedő országokban ez még
  jó darabig tömegeket érint.
 „Az
  emberek élete teljesen feje tetejére állt és az elszegényedés
  folyamatos. Milliók élnek egyik napról a másikra,
  megtakarítások, biztonsági tartalék nélkül,” mondja Geleta,
  hozzátéve, hogy „Európa az elmúlt hat évtized legsúlyosabb
  humanitárius katasztrófáját éli.”
A
  felmérést a Vöröskereszt 22 különböző országban működő
  országos szervezetének bevonásával készítette, aminek
  eredményeként kiderült, hogy az euró válság miatt sokkal
  többen fordulnak segítségéért a szervezethez, legyen az
  anyagi, orvosi vagy egyéb jellegű mint korábbi években. A
  jelentés szerint jelenleg 3,5 millió ember kap élelmiszersegélyt
  a szervezettől, ami 75 százalékos emelkedés a három évvel
  ezelőtti számokhoz képest.
„Bár
  megértjük, hogy a kormányok próbálják csökkenteni a
  kiadásokat, ugyanakkor nyomatékosan tanácsoljuk, hogy ezt ne a
  közegészségügyi és szociális támogatások csökkentésével
  tegyék, mert ez hosszú távon még sokba kerülhet az egyes
  országoknak,” figyelmeztetett Geleta.
A
  jelentésből az is kiderült, hogy a válság nemcsak az olyan
  országokat érint, mint például Lettország, ahol az
  élelmiszersegélyek megháromszorozódtak az elmúlt három évben,
  hanem gazdagabb országokat, például Franciaországot is. 2009
  óta több mint 350.000 ember szegényedett el Franciaországban és
  a tendencia sajnos sok más európai országban is megfigyelhető,
  írja a jelentés. A pénzügyi válság 2008 elején kezdődött
  Európában és a fizetésképtelenség jelenleg is számos
  országot fenyeget, köztük Görögországgal, Portugáliával,
  Olaszországgal, Írországgal és Spanyolországgal.
A
  II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt
  Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a
  rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen
  csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen
  konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek.
  A helyzet romlása komoly megszorító intézkedések és gazdasági
  reformok bevezetésére kényszerítette az EU kormányait, amelyek
  széleskörű ellenállásba ütköztek több országban is.
(idokjelei.hu)
Harc a vízért
  
Azt
  szoktuk mondani, hogy a víz az élet
  forrása. A Föld lakossága nő, egyre több természeti készletet
  használ fel. Már akár a közeli időben is fenyegethet a
  globális vízhiány. Az ivóvíz már most drágább, mint a
  kőolaj. De idővel akár oka lehet a világ újrafelosztásának
  is.
Ismeretes,
  hogy Földünkön felmelegedés tapasztalható. A nemzetközi
  szakértők szerint száz év múlva akár 1,5-4 fokkal is nőhet a
  hőmérséklet. Egész sor ország, így Közép-Ázsia számára
  ez a katasztrófával egyenlő. Őket pusztító aszály fenyegeti.
  Alekszej Kokorin, a WWC Klíma és energetika c. programjának
  vezetője így látja a helyzetet.
Jó,
  hogy vannak korszerű hidrotechnikai berendezések. De ezek elég
  költségesek. Nagyon sok esetben számos országban igen régiek
  ezek az objektumok, és nem képesek funkcióikat teljesíteni. Az
  újabb gátak, töltések emelése nemzetközi viszályokat vált
  ki. Üzbegisztán nyíltan háborúval fenyegeti Tádzsikisztánt,
  amennyiben Dusanbe mégis felépítené a roguni vízierőművet a
  Vahs folyón, és ezzel lecsökkenne a folyásirányban a víz
  mennyisége.
Hasonló
  a helyzet Afrikában is. A Nílus folyó medencéjén számos
  ország osztozik, meg van határozva a kvóta a vízkészletek
  használatára. De még a gyarmati időktől kezdve a fő
  vízmennyiség Egyiptomé. Kairó mindeddig nemet mondott a régi
  egyezmények felülvizsgálatára irányuló próbálkozásokra,
  más országok kvótáinak növelésére. Csakhogy most Egyiptom
  belső válsággal küzd, és ezt a helyzetet megpróbálja
  kihasználni Etiópia, amelynek területén indul ki a Nílus egyik
  forrásága, a Kék-Nílus. Addisz-Abeba ott kezdte el a
  duzzasztómű építését. Etiópia azt állítja, hogy miután
  lehetőséget kap az öntözésre, le tud mondani a külső
  élelmiszer segélyről. Az egyiptomiak viszont ezen felháborodtak,
  és akár fegyverrel a kézben is készek jogaikat védeni.
A
  Föld lakosságának növekedése azt jelenti, hogy a természeti
  készletek felhasználása gyorsabb ütemű, mint a tartalékok
  megújulása. Az ENSZ adatai alapján, a jelenlegi felhasználási
  ütemet nézve a kőolaj 50 évre, a földgáz 60 évre elegendő.
  Az édesvíz éles hiánya már tíz év múlva sújthatja a világ
  lakosságának közel a felét. Akkor pedig elkerülhetetlen lesz a
  háború. Nyilván először az információs hadviselés, aztán
  majd kiderül, hogyan tovább. Oroszország a jelentős
  vízkészleteivel és a különleges Bajkál-tóval a támadás
  első célpontja lehet – mondja Oleg Matvejcsev politológus.
Az
  információs háború azt jelenti, hogy a világközösség
  értésére hozzák: a készletek közös kincsek. Így
  megpróbálják rákényszeríteni Oroszországot, hogy engedje a
  korlátlan hozzájutást a Bajkálhoz és általában az
  édesvízhez. Úgymond ugyanazt a levegőt szívjuk, így a vizet
  is így kell használni.
A
  víztartalékokért folyó küzdelmeket csak az ésszerű
  felhasználással lehet elkerülni. Takarékosság és korszerű
  technológiák: csak így lehet mentesülni az ökológiai
  katasztrófától, elkerülni azt, hogy a víz az élet forrásából
  a gyilkosság ürügye lehessen.
(Oroszország Hangja)
Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét
  
Az
  USA még mindig nem tudott dűlőre
  jutni a költségvetést illetően. Ez viszont érint egy másik
  nagyon fontos kérdést, mégpedig az államadósság plafonjának
  emelését. Az amerikai hírek hiányában pedig a világpiac kezd
  nyugtalanná válni. 
A
  Bloomberg ügynökség egy globális apokalipszist jósol, ha az
  amerikai kongresszusban nem tudják megtalálni a kompromisszumot
  október 17-ig, amikor is az USA költségvetésében összesen 30
  milliárd dollár marad, ami a legnagyobb gazdasági nagyhatalom
  fizetésképtelenségével egyenlő.
Az
  üzleti világ egyik legelismertebb ügynöksége, a Bloomberg a
  világgazdaság csődjét jósolja, amennyiben az USA bejelenti a
  fizetésképtelenséget. Az elemzők összehasonlítják a Lehman
  Brothers befektetési bank 2008-as csődjét az ország
  fizetőképtelenségével és azt állítják, hogy most minden
  rosszabb lesz. Akkor a Lehman Brothers csődje a nagy gazdasági
  világválság óta az USA legnagyobb recesszióját indította el
  és a globális pénzügyi válság kiindulópontjává vált,
  amelyet a világ még a mai napig nem hevert ki.
Amennyiben
  az USA nem fogja kifizetni a számláit, az a pénzpiacok
  destabilizációjához vezet Brazíliától egészen Zürichig, a
  dollár elértéktelenedik és a világgazdaságot a „világ
  végéhez” sodorja – vélik a Bloombergnél.
A
  Kongresszusnak az ország megmentésére 9 napja maradt. Ugyanakkor
  továbbra is ellentét van a republikánusok és a demokraták
  között. Sok elemző nem osztja a Bloomberg pesszimizmusát,
  amelyet korainak tartanak. Szerintük a fizetésképtelenségre nem
  kerül sor. A republikánusok és a demokraták előbb vagy utóbb
  megállapodnak a költségek lehetséges csökkentéséről és az
  államadósság plafonjának emeléséről is – feltételezi az
  Arbat Kapital cég elnöke, Alekszej Golubovics:
Az,
  hogy az államadóssági plafont nem tudják nem megemelni,
  egyértelmű a komoly közgazdászok és a pénzpiacok szakemberi
  számára, éppen ezért nem beszélhetünk az USA
  fizetőképtelenségéről. Amerikában megtalálják a módját,
  hogy megegyezzenek és folytassák az állami költségek
  kifizetését. A legjobb esetben a republikánusok nyomására
  faragnak egy kicsit a költségvetésen, a legrosszabb esetben
  pedig a republikánusok megadják magukat.
Abban,
  hogy az USA fizetőképtelensége kevéssé valószínű, nem
  kételkedik egy másik befolyásos hitelminősítő intézet, a
  Moody’s igazgató-helyettese, Raymond McDaniel sem. A fizetések
  leállítását fikciónak nevezi és a két évvel ezelőtti
  eseményekre hivatkozik. Akkor az államadósság plafonjának
  emelése szintén sokáig nem dőlt el a két párt szembenállása
  miatt, végül azonban megegyezés született.
(Oroszország
  Hangja)
A Világbank volt munkatársa az elit világuralmi terveiről
Karen
  Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig
  volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon
  belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a
  szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően
  pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett
  és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.
Karen
  Hudes szerint azt elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan
  ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével
  uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy
  minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat
  részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik
  támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel
  a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a
  tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi,
  hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy
  valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.
Ezúttal
  senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó
  őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export
  Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt
  és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által
  a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi
  rendszer leleplezésére koncentrál.
A
  New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek
  szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat
  szerezzen a föld forrásai felett:
A
  Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a
  globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis
  csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai
  Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is
  uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik,
  magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta
  leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották.
  Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt
  szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót.
  Karen biztos a sikerben.
A
  svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom
  központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott,
  hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló
  szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész
  világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport
  birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt
  hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És
  hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”
A
  Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó
  volt:
A
  tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az
  azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján
  felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318
  vállalatot feltüntető „térképet”.
A
  kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat
  egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett
  rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének
  vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb
  20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.
„Tulajdonképpen
  a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat
  40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami
  Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One
  folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.
A
  globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat
  irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának
  pénzügyeit irányító, nem a nép által választott,
  felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A
  Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi
  bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve
  szerint állítják elő valutáikat.
Ezeknek
  az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések
  Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok
  központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig
  igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei
  oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az
  intézmény történetével: 
A
  világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen
  ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi
  szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi
  bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet
  viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal
  Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási
  kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és
  minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy
  „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A
  II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma
  azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális
  pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe
  a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok,
  például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik
  politikusnak a világon.
A
  központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci
  Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek
  úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A
  szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára
  és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik
  legfontosabb szereplőjének szánják.
Ez
  a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban
  kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között
  Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből
  is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a
  Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:
A
  pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja
  is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom
  magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország
  politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat
  gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a
  világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán
  összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül.
  Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú
  Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi
  (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő
  magánbank. 
Ma
  pontosan ez a helyzet.
Egy
  neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és
  kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi
  bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk
  alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába
  vándorol.
Ami
  a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy
  mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy
  mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin
  látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat
  óriási társaság felügyeli.
Ez
  az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most
  Karen Hudes is megpróbál leleplezni.
World Bank: Money Laundering Criminals | Interview with Whistleblo
Moszad-ügynököket akasztottak fel Iránban
Izraelnek
  és az Egyesült Államoknak kémkedett az a két férfi, akiket
  vasárnap felakasztottak Iránban. 
A
  teheráni főügyészség szerint Mohammad Heidarit a Moszad
  hírszerzője, Kuros Ahmadi pedig a CIA embere volt. Az ügyészségi
  közlemény nem szólt arról, hogy mikor tartóztatták le őket
  és mikor állították bíróság elé. Irán rendszeresen
  beszámol olyan akciókról, amelyek szerint hatóságai
  felszámoltak különböző cionista kémhálózatokat az
  országban, valamint hogy ezekkel kapcsolatban letartóztattak
  kémeket. Teherán azzal vádolja az Egyesült Államokat és
  Izraelt, hogy legkényesebb titkai után kutat, különösen
  atomprogramja részletei után. 
(harcunk.info)
Nálunk
mikor kezdik akasztani az ÁVH – s zsidó MOSZAD - os mocskokat.
Több itt a hazaáruló , és helytartó mint a becsületes magyar
állampolgár. Pedig már alig van család akinek a lakását nem
árverezné el a zsidó végrehajtó maffia . Hol vannak azok az égő
benzines palackok amelyeket ezekre a rohadékokra szán a magyar
közösség . Az első helyen az olajos banda szerepel , és a Pintér
-féle gyilkosság BT , Draskoviccsal az élen , a rohadt olajbáró
égjen a családja , hogy ne keljen neki lopni a családjának . És
persze mindegyiknél a családjuk is égjen , hisz amit ők tettek az
a magyar családokat érinti , és nincs az hogy csak a férjet ,
vagy az asszonyt . Égő benzines palackot minden rohadt rabló ÁVH
– s zsidóra , vagy moszados besugóra , és a kettős
állampolgárságú hazaárulóra.
Egy Topol leszedéséhez 5-7 elfogórakéta kellhet
Egy
  Topol-M nukleáris ballisztikus rakéta
  elhárításához az Egyesült Államoknak 5-7 darab GBI* (Ground
  Based Interceptor) elfogórakétára lehet szüksége – állítja
  egy orosz szakértő.
A
  szóban forgó szakértő Viktor Jeszin vezérezredes, az Orosz
  Hadászati Rakétaerők volt parancsnoka, aki egy, az amerikai
  Rakétavédelmi Ügynökséghez közelálló kapcsolatra hivatkozik
  állításában, bár azt nem részletezte, hogy pontosan miként
  is jutott hozzá ehhez az információhoz. Hozzátette azt is, hogy
  az Egyesült Államok jelenleg 30 darab GBI-t telepített, 28-at
  Alaszkában és négyet Kaliforniában, ezért az USA
  rakétaelhárító-képessége “némiképp korlátozott”.
Training Fast start Topol M SS-27
SS-25 & SS-27 Sickle , Russian Mobile ICBM Launcher "Topol" & "
THE PROVING GROUND: AN ELUSIVE AVENGER! (English Su
Időközben
  az amerikaiak szanálták a Lengyelországba telepítendő védelmi
  ernyőt és – a hivatalos indoklás szerint a nukleáris
  létesítményeit újraindító Észak-Korea jelentette fenyegetés
  miatt – inkább az alaszkai Fort Greely-ben található telepet
  bővítik ki, illetve Japánba is telepítenek egy előrejelző
  radart. Az oroszok természetesen továbbra is aggodalmukat
  fejezték ki aziránt, hogy mindez ellenük irányul és az
  amerikaiak megpróbálják ellehetetleníteni Oroszország
  nukleáris csapásmérő képességeit (ami a világ legnagyobb
  atomarzenálján csücsülő országától érdekes kijelentés, de
  azért van benne némi ráció is). Még korábban Anatolij Antonov
  helyettes védelmi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az
  amerikai és orosz illetékesek május 23-24-én összeülnek
  tárgyalni a helyzetről. 
*A
  GBI, azaz Ground Based Interceptor egy silóba telepített
  elfogórakéta-egységet jelent, amely része az ún. GMD-nek,
  vagyis Ground-Based Midcourse Defense rendszernek és elsődlegesen
  ez utóbbi hivatott ellátni az Egyesült Államok védelmét
  ballisztikus fegyverekkel szemben. 

Egy GBI-t tuszkolnak bele a silóba
Egy hős élete a II. világháború előtt, alatt és után: Otto von Skorzeny
  
Otto
  Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. –
  Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges
  tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem
  tagadta meg Führerét és bajtársait.
1908.
  Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai
  vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre
  jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával
  a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is
  felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági
  egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is
  az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel
  fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi
  megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot
  megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett
  1932-ben.
Amikor
  Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be
  (Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl
  a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú
  kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett
  kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen
  SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.
1941.
  Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal
  fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az
  SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok
  ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért
  a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket
  egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.
1943
  Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult
  egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö
  szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö
  kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana
  végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott
  lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került,
  mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland
  (Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a
  Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a
  kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl
  SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és
  legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek
  merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt
  egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét.
  Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö
  feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés,
  gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek,
  tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö
  képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése,
  úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése,
  síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek
  felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése.
  Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség
  háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos
  katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása,
  pszichológiai gyengítése céljából.
Nem
  sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború
  komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.
1943.
  Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés
  révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre
  szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét.
  Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal
  különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A
  Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül
  hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a
  közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy
  öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt
  kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD
  (Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt
  információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol
  az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az,
  hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan
  cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának
  helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott
  utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására
  adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40
  speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal,
  civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel,
  rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a
  bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi
  kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer
  felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét,
  amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az
  akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot
  indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg
  halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre.
  Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az
  útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és
  elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal
  vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és
  hangtalanul megközelíthették a célpontot.
1943.
  Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert
  Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk
  után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra
  kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni.
  Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra,
  Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált,
  aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.
Egy
  megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták
  Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban,
  egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új
  taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez.
  Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö
  felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása
  után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására.
  Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe.
  A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és
  paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre
  jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont
  Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak.
  A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy
  nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy
  kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak
  szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet
  rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók
  alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi
  alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit,
  valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö
  percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a
  karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba,
  aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra
  löjenek.
Szeptember
  12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével
  egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal
  felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek
  érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak
  egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken
  leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra
  csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány
  embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a
  meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti
  tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!"
  Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a
  következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl
  a könyvböl idézünk:
"Az
  olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a
  faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy
  katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a
  géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket.
  Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza
  a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!"
  Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas
  amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára
  állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel
  elöterébe, a föbejárathoz.
Skorzeny
  az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már
  hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után
  nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az
  emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje
  kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól
  tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük
  a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz
  vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a
  német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian
  ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.
Skorzeny
  felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini
  és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona
  módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler
  parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a
  távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy
  a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz
  kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai
  parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak
  mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!
Egy
  Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét
  Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a
  Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így
  válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött
  katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül
  visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt
  Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré.
  Gratulálok Önnek!"
Az
  elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember
  lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen
  harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak
  egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták
  milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben
  alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz
  pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS
  kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és
  fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek
  megfelelnie).
Ezen
  felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új
  fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati
  felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran
  hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü
  akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért
  speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy
  "operációs, irányító egységbe tömörítette",
  amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.
Szinte
  a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i,
  Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt
  Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és
  különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén
  tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson
  elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler
  meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok
  veszik át a politikai és katonai hatalmat.
Szerencsére
  Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a
  merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a
  tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök
  által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal
  a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak
  jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez
  meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról".
  Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az
  árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét,
  Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök
  lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy
  része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres
  fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a
  parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól.
  Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette
  Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A
  megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására,
  amelynek eleget is tettek.
1944.
  Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és
  csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására
  adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal
  szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a
  szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú
  "tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel
  ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent,
  hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot
  valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár
  az angolszász martalócoknak.
Skorzeny
  tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és
  hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között,
  civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át
  csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit
  tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az
  "utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc
  folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós
  kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér
  Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár
  órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én
  "rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez,
  bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és
  szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben
  a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét:
  elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és
  várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta
  parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani.
  Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a
  helyzetet stabilizálni.
Október
  16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny
  csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö
  utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni,
  hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett
  katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek
  német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták
  és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól.
  A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték
  elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent
  háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen
  küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a
  nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat
  Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.
Amikor
  késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának
  történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon
  derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem
  Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a
  Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"
Megintcsak,
  Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf
  Hitler máris új megbízatással látta el.
A
  nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant
  a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a
  hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre
  tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig
  húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'.
  A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a
  Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny
  feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba
  öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó
  hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az
  angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából
  fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü
  film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A
  német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak
  mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban -
  félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a
  katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat,
  a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez
  a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az
  egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat,
  amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a
  fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették.
  Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját
  telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö
  tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a
  vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria,
  amely az angolszászokat gyötörte.
A
  keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges
  emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól
  keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és
  figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát
  elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben
  a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek
  ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló,
  eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.
1945.
  Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal
  méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem
  Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét.
  Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos
  pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt
  Tölgyfalevél érdemrendjét."
A
  háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56.
  születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették:
  SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba
  esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd
  zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek
  megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították.
  Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek
  még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és
  bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy
  hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak
  rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs
  táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már
  arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra
  elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak
  lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát
  "szöktette" meg: elöbb Németországban, majd
  Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és
  a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket
  adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott
  egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat
  megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név
  alatt müködött az egyiptomi kormány részére.
1975-ben
  egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi
  kórházába került kezelésre. Spanyolországba való
  visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8
  nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal:
  Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi
  bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben
  meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a
  Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az
  atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a
  gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a
  felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi'
  találmány megsemmisítse".
1975.
  Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét
  elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik. 
HEIL
  HITLER! 
(H.
  H. Noorden írása) 
(harcunk.info)
10 ezer agymosott állta útját a Drezda terrorbombázására emlékező nemzetiszocialistáknak
  
Körül-belül
  10 ezer agymosott ellentüntető állta útját a nacionalistáknak
  Drezdában, akik a szövetséges erők második világháborús
  drezdai tömeggyilkosságára akartak emlékezni. 
A
  rendszer pártjai által pénzelt ellentüntetők kígyózó "élő
  kordonnal" vették körbe a várost, hogy a körül-belül
  ezer fős nacionalista menet ne tudjon elindulni a drezdai központi
  pályaudvarról. Végül a rendőrség néhány méter után
  megállította a hazafiak menetoszlopát arra hivatkozva, hogy így
  akarják elkerülni az összecsapásokat, amelyek a korábbi
  megemlékezéseket jellemezték, leginkább a balhét kereső
  anarchisták jóvoltából. 
A
  3500 fős kivezényelt rendőri erők parancsnoka végül
  elégedetten közölte, hogy a rendezvény békésen ért véget,
  arról azonban nem szólt a fáma, hogy a saját játékszabályaikat
  sem betartva tiltották le a megemlékezést arról a 250 ezer és
  500 közötti számúra becsület ártatlan áldozatról, akiket a
  szövetséges légierő Wintson Churchill parancsára 68. évvel
  korábban hamuvá égetett, mindösszesen egyetlen éjszaka alatt.
A
  Lancaster és Mosquito gépekből álló bombázókötelék 3000
  tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobott le a
  semmilyen katonai erővel nem védett városra. A világtörténelem
  mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadása egy
  hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, az 1600 fokon izzó
  200-300 km-eres óránkénti sebességgel közlekedő tűztenger
  hatására élve porladtak hamuvá százezrek, s az ártatlan
  emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké
  Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve. 
A
  "demokraták", akik azt állították, hogy
  "felszabadították" a németeket Hitler uralma alól,
  nem hoztak egyebet, mint terrort és pusztítást. 
(harcunk.info)
Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját
Washington,
  2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben
  többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi
  szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos
  brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját –
  közölte szerdán a The New York Times.
A
  szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya
  Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy
  viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15
  esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális
  bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet
  mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.
“Ön
  életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha
  csak játékszerek lettek volna” –
  jelentette
  ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a
  nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel
  vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető
  legszigorúbb büntetést kérte.
Az
  ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában,
  mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede
  hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes
  pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport
  egy képviselője ellen.
Hynes
  hivatala további
  hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy
  megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg
  elhallgattatni Weberman áldozatát.
A
  lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási
  iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező
  Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki
  óránként 150 dolláros díjazást kapott a
  kezelésért, molesztáltaés
  – az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette
  páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.
A
  lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi
  terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán
  feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a
  vallási közösségen belül a vád szerint kampány
  indult a vádló és annak barátja (azóta
  férje),
  a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az
  erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő
  szabadságvesztésre ítélhetik.
A
  párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a
  Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését.
  A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió
  dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új
  életet Izraelben.
A
  haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és
  adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének
  javára. Deutsch
  tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés
  helyszínének közelébe.
“A
  tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb,
  mint a szervezett bűnözés világában” –
  nyilatkozott
  korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap
  rámutatott, hogy noha
  több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy
  agyerekmolesztálókat fel
  kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él
  még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót
  kiadni a nem zsidó hatóságoknak.
Az
  áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási
  elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly
  júniusi riportja szerint noha szexuális
  bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább
  két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen,
  többen azt állítják, hogy a
  probléma nem
  új keletű a
  közösség körében.
Hynes
  hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy
  másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez
  tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven
  át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó
  asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség
  nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat
  ejtették.
-
  MTI -
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Parlamenti
  munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy
  feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori
  Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es
  évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség -
  felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott
  összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat
  segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több
  vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen
  helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a
  titkosszolgálat hozta létre hazánkban.
A
  „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt
  egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége
  felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait
  fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal,
  személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata
  rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki
  Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a
  betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik
  tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások
  professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan,
  erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó
  „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem
  hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a
  százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett
  vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba
  került…
Az
  Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a
  nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót
  indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések
  elkövetőinek felderítésére.
A
  budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert
  tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából
  Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a
  titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála
  sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben.
  Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a
  bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a
  „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy
  majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel
  rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele
  annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül
  vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak
  a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R.
  László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a
  büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel
  később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel
  (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak
  létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét
  érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló
  dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában
  - „eltűntek”… 
„1980-ban
  is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy
  nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes
  írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak
  lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy
  Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később
  ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy
  részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el
  kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak
  valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a
  titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek,
  összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva
  a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László
  nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés
  olajbizottsága előtt.
A
  volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport
  vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei
  védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek
  dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például
  különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol
  az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem
  történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az
  ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati
  kapcsolatai.
Tonhauser
  „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy
  a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a
  titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja,
  valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A
  Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy
  gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált
  bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és
  kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd
  elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is,
  aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt
  rendőrtiszt.
Ennek
  a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett
  tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek
  elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még
  csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n
  dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben
  vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több,
  mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól.
  Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült,
  a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet
  állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára.
  Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől,
  Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen
  alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért
  Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is. 
Az
  Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány
  2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az
  alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke
  Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három
  tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza,
  aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy
  Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal
  első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex
  Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság
  elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a
  megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később
  Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és
  akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006)
  után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az
  Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.
Köztudott:
  az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és
  sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó
  Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek
  köszönik, jól vannak…
Amint
  az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a
  szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink
  azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett
  - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a
  Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a
  Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport
  külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként
  tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat
  szövődött. Nagyon szoros…
Los
  Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett
  Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el
  Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray
  Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később
  évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan
  Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák
  fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar
  luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik
  közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk
  rovott múltjával. 
„Ungarnkreis”,
  azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években
  az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda,
  amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló
  tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György,
  akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként”
  emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i
  lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva.
  Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar
  néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd
  Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy
  érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner,
  majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként
  tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra
  és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben
  már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták,
  hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár
  (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt
  hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa
  szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című
  napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A
  41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség
  hálójába. Három éve keresték már a magyar származású
  kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte
  Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási
  ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani
  bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe
  zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már
  hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi
  lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem
  látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi
  jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő
  bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy
  Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt
  vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a
  biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán
  kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy
  bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és
  hitelleveleket.”
Bodnár
  György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa
  Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe
  az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások
  történnek hazánkban…
1988.
  december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó
  Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad,
  az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az
  Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az
  állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá
  tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az
  akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó
  Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory
  Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett.
  1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé
  választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt
  kapott tisztsége mellé.
Három
  és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi
  László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama
  Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó
  működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft.
  néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági
  társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u.
  52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A
  pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn
  International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került
  bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi
  Fotex-vezér…
Annak
  ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény
  szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett
  - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G.
  Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft.
  alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december
  5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos
  elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama
  Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A
  panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki
  posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester
  Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók
  létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a
  pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt.
  A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási
  szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély
  milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az
  engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi
  vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk"
  - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap
  1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt
  volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben,
  Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét
  egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra. 
(Érdekesség,
  hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi
  karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján
  Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó
  berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban
  helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter
  Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó,
  akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában
  találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az
  ismeretlen tettes…)
Bodnár
  György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és
  óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a
  Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a
  Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es
  labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga,
  valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség
  elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő
  finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a
  Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap
  TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós
  vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz
  Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár
  Rt. is).
Bodnár,
  Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A
  társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között
  a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing
  Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a
  Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző
  leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás
  Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett
  Bodnárral, de végül mindig kibékültek). 
Bodnár
  „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején
  történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó
  személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt
  gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos
  fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat -
  elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a
  helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem
  volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az
  ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő,
  sem a halálra gázolt nő…
Dolgoztak
  a „titokzatos kezek”.
Ahogy
  dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a
  Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi
  nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott
  információkat szolgáltatna a médiavállalkozó
  ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett,
  áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt
  azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival.
  Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a
  válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe.
  Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki
  felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy
  ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon
  kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy
  kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Ők
  is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz
  hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a
  rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és
  Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük.
  Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa,
  nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után
  kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos
  intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az
  állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze
  Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet
  íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt
  Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra
  összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.
1994-ben
  a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA,
  a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára
  kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen
  módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt
  kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő”
  Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát.
  A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos
  Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank
  folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet
  vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK
  komoly „falat” volt, működését - egészen a
  rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata
  volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése.
  1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket
  (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok,
  stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is,
  amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en
  keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és
  sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó,
  ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a
  lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges
  lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a
  FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a
  vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak
  be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok
  felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében
  közreműködött a társaság.
Háromszor
  írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára,
  mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy
  akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de
  a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az
  ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a
  győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének
  kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság
  irányítását.
A
  vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében:
  aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd
  vissza” E-hitelek.
Az
  új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével
  egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes
  pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely
  összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának
  részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték.
  A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” -
  ezeket a pénzeket.
1996-1998
  között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés
  labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal
  támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti
  focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt
  országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én
  együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több
  politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a
  részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették,
  hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én
  zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők!
  Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több
  alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is,
  párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP
  országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi
Nem
  hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”:
  Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese,
  Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az
  Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára,
  Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor
  (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt
  országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt
  országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi
  Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi
  Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori
  vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt
  belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere,
  Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos
  Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér
  Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor
  ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori
  miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös
  vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az
  Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági
  tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként
  működött. 
Illusztris
  névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a
  csupán általános iskolai végzettséggel, és
  „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa
  „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez?
  Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok
  tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva
  vagy ólomba öntve.
1998.
  június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött
  az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt
  vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen
  elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a
  Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok)
  tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási
  szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot
  visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás
  tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások,
  valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből
  keletkező befektetések FIK Rt. részére történő
  érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft.
  képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta.
  Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában
  felrobbantották.
Kovács
  Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint
  szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker
  Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején -
  máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját
  terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása
  szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási
  rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját
  ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb
  szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű
  értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz
  hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London
  Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker
  Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal,
  Apró Piroska testvére.
Ma
  már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem
  létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”,
  „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és
  Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik
  életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket,
  a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor
  az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük.
  Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A
  Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon
  választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a
  Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója
  volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig
  szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített
  szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél,
  közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a
  szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a
  választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég"
  a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket
  (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a
  továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható,
  fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben
  megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a
  nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok
  közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló
  információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"...
  Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a
  titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért,
  hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett
  kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált
  szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet
  nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások"
  környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég".
  Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok,
  írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar
  Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan
  már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv
  tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt
  gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a
  titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést
  maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a
  megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A
  kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak"
  képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő
  végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként
  lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint
  a jégkorongban…
A
  kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek"
  aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan
  erő" számára biztosan nem. 
Hülyének
  vagyunk nézve. Már elég régóta.
(V.
  F. - privatkopo.hu)
Angol hírszerző szervezetek
A
  leghosszabb és legeredményesebb
  múltra az angol titkosszolgálat tekinthet vissza. Sir Francis
  Walsingham, I. Erzsébet királynő nagyhatalmú minisztere már a
  16. század második felében kiválóan működő ügynökhálózatot
  létesített „Ő Felsége ellenségeinek megfigyelésére”. A
  második világszabadságharc évei alatt is sikeresen
  tevékenykedett az általában Intelligence Service néven
  közismert brit titkosszolgálat. Történetéről számos
  visszaemlékezés és feldolgozás jelent meg az óta, mégsem
  tudjuk teljes pontossággal leírni szervezetét és munkáját. Az
  angolok ma is igyekeznek megőrizni titkaikat.

A
  két legfontosabb szervezet a kémelhárítással foglalkozó M. I.
  5 (Military Intelligence = katonai hírszerzés) és az offenzív
  hírszerző szolgálat, az M. I. 6 volt. Az M. I. 5 vezetője
  feltehetőleg Sir David Petrie volt, aki a Scotland Yard speciális
  osztályával együttműködve derítette fel ügyosztályával az
  Angliában ténykedő ellenséges hírszerzőket. A közvélemény
  elégedetlenkedett munkájukkal, mivel csupán 15 német kémet
  állítottak bíróság elé, azt azonban nem tudták, hogy a B 1.
  A osztály, mely a később szolgálataiért bárói címmel
  kitüntetett John C. Mastermann (zsidó származású), oxfordi
  professzor vezetésével az elfogott kémek átállításán
  fáradozott, az elfogott hírszerzők többségét
  visszafordította. Ugyancsak az M. I. 5 érdeme, hogy a
  partraszállást megelőző sorsdöntő hónapokban a németek nem
  kaphattak megbízható híreket az inváziós csapatok összevonási
  körleteiről, ellenkezőleg, „biztos információik” szerint
  nagy, a valóságban nem létező erők állomásoztak
  Kelet-Angliában. Tehát főleg a dezinformációs hálózatra
  építették hadi stratégiáik sikerességét, ami nem mindig jött
  be, főleg a háború első éveiben. A már említett „Ultra”
  dekódoló-szervezet is az M. I. 5 hatáskörébe tartozott, mely
  kezdetben szinte teljesen „amatőrökből”, nyelvészekből,
  matematikusokból és más polgári szakértőkből állt. A
  regényekben és a publicisztikában Intelligence Service, vagy
  Secret Service néven szereplő szervezet az M. I. 6-ot takarja.
  Valóban titokzatos szervezet, vezetőjét maga a király nevezi
  ki, de csak a miniszterelnöknek tartozik beszámolni, ugyanakkor a
  hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozik. A második
  világháború alatt először Sir Hugh Sinclair, majd 1940 májusa
  után Stewart Menzies töltötte be e fontos, „C” fedőnéven
  ismert funkciót. Az M. I. 6 szervezeti felépítéséről csupán
  annyit tudunk, hogy területi, központi adminisztratív, technikai
  és kiképző részlegekkel rendelkezett, apparátusa létszámban
  messze elmaradt a német Abwehr mögött. A szervezet
  alárendeltségébe számos, főleg diverziós cselekményeket
  szervező és lebonyolító csoport tartozott. Közülük a
  legjelentősebb a SOE (Special Operation Executive = Különleges
  Műveletek Végrehajtó Szerve), más néven „Baker utcai
  Irregulárisok” volt (Sherlock Holmes lakásáról nyerte ezt a
  nevet). A „nem gentleman módszerekkel” dolgozó amatőrök
  mindenre elszánt és találékony csoportját az Enigma
  megszerzője, Colin Gubbins alapította 1939 őszén. A szervezet
  főleg a francia és a norvég, nem kommunista partizáncsoportokat
  támogatta, de csápjait Magyarország felé is kinyújtotta.
  Legsikeresebb akciójuk során a norvég partizáncsoportokkal
  együttműködve a német nehézvízüzemet robbantották fel 1943
  februárjában. A Military Intelligence mellett a
  külügyminisztérium, a flotta, a légierő és a gazdasági
  minisztérium is foglalkoztatott hírszerző szolgálatot, itt
  főleg a haditengerészet játszott hagyományosan nagy szerepet.
  Az Admiralitás B. 4 osztálya megkapta az összes kémszervezet
  jelentését és feldolgozta azokat. Csak évtizedekkel a háború
  után – elsőnek a szovjet hírszerző, Kim Philby jóvoltából
  – szivárgott ki az egyik leglényegesebb angol hírszerző és
  koordináló szervezet, a BSC (British Security Coordination)
  titka, de amit megtudhattak róla, azt ők sem adták ki az óta
  sem. Az angol radar alkalmazásáról, mint „kém(lelő)”
  eszköz - egy külön fejezetben foglalkozunk. Folytatjuk....
Jövőnk.info
  – Hírfigyelő Szolgálat
Hírszerzés
Jövőnk
infó a hírszerzésről
10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról
"1.)
  Az emberek agyát és figyelmét le
  kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek
  érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos
  szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek
  társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen
  megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű
  szolgánk lesz.
2.)
  A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet
  megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével)
  hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell
  rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani
  kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és
  oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad
  gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják
  kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.)
  A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb
  következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér"
  propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló
  médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket,
  amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a
  "feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy
  valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon
  kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a
  lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik,
  hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy
  részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító
  intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek
  hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a
  legrosszabb következett be.
4.)
  A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan
  történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt
  biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei
  számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek,
  akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal
  jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk")
  évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.)
  Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a
  történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek
  érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák
  az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális
  szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon
  megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az
  információs beetetések elfogadására.
6.)
  Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a
  racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle
  emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb
  manipulálni, mint a rációt.
7.)
  Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és
  műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak
  magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.
  Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a
  működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a
  közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.)
  A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
  tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek
  érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat,
  amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s
  gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek
  ellenkezőjét próbálják elérni.
9.)
  A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell
  ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható
  (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell
  állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az
  egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani,
  ellenőrizni és befolyásolni.
10.)
  Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt
  elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni
  az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai,
  viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes
  pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban
  megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell
  használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan,
  csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait
  céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a
  legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű,
  nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra,
  hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek,
  ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan)
  tagadni és cáfolni kell."
Noam
  Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor,
  filozófus
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
1. Hírszerző szolgálatok a II. Világszabadságharcban
Bevezetés
  
Egy
  rövid, de annál átfogóbb, és objektív képet próbálunk adni
  a hírszerzés jelentőségéről, problémáiról - 5 fejezetben -
  az un. éles hadi tapasztalatszerzés Mekkájából – a II.
  Világszabadságharc hibáinak és erényeinek elemzésével. Ma ez
  a téma információs hadviseléssé fajult a „békeidők”
  mementójaként szolgálva napjaink Titkos
  háborúját egészen
  a bőröd alá kúszva. Mint látható az I. Világszabadságharc
  szereplői még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget.
  Persze itt is megjelentek a kémek, de inkább egyéni akcióknak
  tekinthetők ezek a cselekmények, mintsem vezetés alatt álló
  szervezett formáknak. Az igazi áttörést ezen a téren a XX.
  Század első negyedétől számítják és napjainkban szó
  szerint a csillagos ég a határ. A történelem hosszú századai
  során színes legendák szövődtek a hírszerzők mitikus
  homályba burkolt alakjai köré, nagy eseményeket, birodalmak
  sorsát eldöntő fordulatokat tulajdonítottak tevékenységüknek.
  Mata Hari, Redl ezredes, Karl Schumacher, „a császár kéme”
  és társaik élete mindmáig hálás témája a bestseller- és
  forgatókönyvíróknak. Ugyanezt tapasztalhatjuk a II.
  világszabadságharc hírszerzőinél is: Richard Sorge, a „Vörös
  Zenekar” önfeláldozó hősei és Wilhelm Canaris életéről
  könyvtárnyi munka jelent meg. Egy
  fontos dologra azonban csak óvatosan utal a legtöbb szerző: a
  technika, főleg a híradástechnika fejlődése, a
  rádiólehallgatás, a gondos és aprólékos, leginkább nyílt
  forrásokból merítő kiértékelő, elemző munka sokkal több, s
  főleg megbízhatóbb adatot szolgáltatott az ellenfél
  erőforrásairól, szándékairól vagy csapatmozdulatairól, mint
  a legmegbízhatóbb és legeredményesebb hírszerzők.
A rádiótechnika fejlődése
  és elterjedése forradalmasította a hírszerzést. A rádió
  jelentőségét először a szovjet hírszerző szolgálatok
  ismerték fel, amelyek már a harmincas évek elején ellátták
  megbízottaikat adó-vevő készülékekkel. Röviddel ezután a
  német katonai hírszerzés, az Abwehr is követte a szovjet
  példát, majd az évtized végére valamennyi jelentősebb
  hírszerzőszolgálat tevékenységének fő területét az éteren
  át nyert információk gyűjtése, az üzenetek megfejtése
  képezte. A rádióháború leglényegesebb
  részét asiffrírozott
  jelentések megfejtésére,
  az ellenséges kódrendszer megismerésére
  történő erőfeszítések alkották. E téren a háború előtt a
  németek pillanatnyi előnyre tettek szert az ún. Enigma
  kódoló és dekódoló gép megtervezésével.
  Olyan írógép volt, amelynél rotorok szabályozták bizonyos
  kódnak megfelelően az egyes billentyűk transzponálását. A
  rotorok minden leütés után átfordultak, ily módon ugyanazon
  szövegben bármely betű vagy szám tetszés szerinti variációban
  jelent meg a szövegben. A ragyogó és szinte megfejthetetlen gép
  azonban nem segített a németeken, mivel már 1939 szeptemberében
  Colin Gubbins őrnagy, az angol M.
  I. 6 (Military Intelligence) osztályvezetője
  megszerezte lengyel segítséggel a gép egyik példányát, és
  kalandos úton kimentette a lángban álló Varsóból. A titok
  birtokában az angolok a Londontól mintegy 100 km távolságban
  fekvő Bletchley városában, kiváló tudósok bevonásával,
  létrehozták az Ultra fedőnevű dekódoló központot, mely a
  háború alatt a német jelentések megfejtésével és hamis
  információk továbbításával segítette az antifasiszta
  szövetség háborús erőfeszítéseit. Az ugyancsak nehezen
  megközelíthető japán kódot viszont az amerikaiak fejtették
  meg, így a szövetségeseknek sikerült megnyerniük a „titkos
  háború” egyik jelentős csatáját. Természetesen a
  „hagyományos” hírszerző ügynökök is megmaradtak, sőt
  számuk minden eddiginél magasabbra emelkedett. Ez a jelenség a
  globális és totális méretű háború követelményein túlmenően
  azzal is magyarázható, hogy a
  veszélyes kémszolgálatelvállalásának
  korábbi motivációi – hazaszeretet, kalandvágy, anyagi előnyök
  szerzése – mellett új tényező is hatott: az
  ideológiai elkötelezettség.
  A legsikeresebb hírszerzők ún. „alvó”
  kémként kezdték
  veszélyes pályájukat, vagyis hosszú évekkel tényleges
  működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt
  egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba
  emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket,
  amikor már minden gyanún felül állottak. A kommunista Richard
  Sorge pl., aki már az 1920-as évek végén kapcsolatba került a
  szovjet hírszerző szervekkel, csupán 1939-től küldött
  rendszeres és fontos jelentéseket Vlagyivosztokba. A titkos
  háború fontos
  elemét képezte az antifasiszta partizánmozgalmak irányítása
  és támogatása. A legsikeresebben a Szovjetunió oldotta meg a
  megszállt területeken működő partizánosztagok tevékenységének
  összehangolását. Ugyanekkor a partizán csoportok és a német
  vonalak mögé beszivárgott
  felderítő alegységek rádióadásaikkal
  nagy szolgálatot tettek az ellenség szándékainak,
  csapatösszevonásainak feltárásában. Az egyébként jól működő
  német lehallgató
  szolgálat 1943-tól
  kezdve tehetetlenül állt a nagyszámú, jól rejtett,
  eredményesen dolgozó szovjet felderítővel szemben. Többnyire
  sikerek jellemezték a felettébb kalandos módszerekkel dolgozó
  angol SOE
  (Special Operation Executive)
  tevékenységét is. Folytatjuk…
Jövőnk.info
  – Hírfigyelő Szolgálat
2. Hírszerző és elhárító szervek a Harmadik Birodalomban
  
A
  legbonyolultabb
  és ezért legkevésbé hatékony hírszerző és elhárító
  szervezet az akkori szemben álló felek között, Németországban
  alakult ki sajnos a közismert precízség ellenére. Hét
  fontosabb és több kevésbé jelentős szervezet foglalkozott
  „kémügyekkel”; tevékenységüket kölcsönös féltékenység,
  a túlszervezettségből fakadó zűrzavar, ám egyszersmind
  rosszul előkészített, meggondolatlan akciók jellemezték. A
  háború előtt és annak első szakaszában a legfontosabb
  hírszerző szerv a hadügyminisztérium alárendeltségébe
  tartozó Amtsgruppe
  Ausland Abwehr volt,
  melynek élén 1935. január 1. és 1944. február 8. között
  Wilhelm Canaris tengernagy, a hírszerzés történetének egyik
  legellentmondásosabb alakja állott. Tehetséges, hadászati és
  hírszerzési kérdésekben egyaránt képzett, jó
  szervezőkészségű parancsnok, ám a korabeli beszámolók
  alapján egyszersmind túlzottan becsvágyó, ugyanakkor ingatag
  jellem volt. A módszeresség sem tartozott erényei közé,
  gyakran küldte ügynökeit kalandor, eleve kilátástalan
  akciókra. Sztálingrád után már nem bízott a győzelemben,
  mégis, ingadozva bár, tovább szolgálta a Führert. Csupán
  annyit tett (árulásával), hogy igyekezett fedezni a
  Hitler-ellenes összeesküvésben aktív szerepet játszó
  Abwehr-tiszteket, Hans von Oster tábornokot, Hans von Dohnányit,
  Hans Giseviust és a többieket. Ez a tény, párosulva az Abwehr
  egyre inkább megnyilvánuló kudarcaival, leváltásához, majd
  bebörtönzéséhez vezetett. 1945. április 7-én, más források
  szerint 8-án, a Flossenburg melletti koncentrációs táborban
  kivégezték. Canaris uralma alatt az Abwehr szerény minisztériumi
  osztályból egy, az OKW
  (Oberkommando der Wehrmacht = a véderő
  főparancsnoksága) közvetlen
  alárendeltségébe tartozó, hatalmas szervezetté fejlődött.
  Központja két osztályból: az Abwehr
  Ausland (külföldi elhárítás) részlegből
  és az Abwehr
  I., II, III. osztályokból
  állt. Előbbinek harcias neve ellenére nem sok köze volt a
  tényleges hírszerzéshez, sajtófigyelő és propaganda
  szolgálatot végzett az OKW számára és tartotta a kapcsolatokat
  a külföldön szolgálatot teljesítő katonai attasékkal. Az
  Abwehr I. feladata a katonai hírszerzés volt, az Abwehr II. a
  szabotázs és diverziós műveletek megszervezésével és az
  ehhez kapcsolódó technikai problémákkal, míg az Abwehr III. a
  kémelhárítással foglalkozott. Utóbbi
  egyre inkább függő helyzetbe került az RSHA
  (Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági
  Főhivatal) hírhedt
  IV. osztályával, a Gestapóval szemben. Az Abwehr-centrum egyik
  súlyos fogyatékossága abban rejlett, hogy nem rendelkezett külön
  értékelő csoporttal, így a kémjelentéseket szinte válogatás
  nélkül továbbították Hitlerhez és a német katonai vezető
  szervekhez.

Az OKH
  (Oberkommando des Heeres = a hadsereg
  főparancsnoksága) vezérkarának
  két osztálya: a Fremde
  Heere Ost/West (idegen hadseregek kelet/nyugat) ugyancsak
  hírszerzéssel, pontosabban a különböző forrásokból –
  sajtó- és rádiófigyelés, lehallgatás, ügynökjelentések –
  nyert információk feldolgozásával foglalkozott. Legismertebb
  vezetőjük Reinhard Gehlen vezérőrnagy volt, aki 1942. április
  1-jétől 1945 márciusáig állt a Fremde Heere Ost élén. E
  központi katonai szervek mellett a légierőnek, a
  haditengerészetnek, a külügyminisztériumnak, az NSDAP-nak
  (Nationalsozialistischen Deutschen Arbeiterpartei =
  Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a párt hivatalos
  elnevezése),
  a Goebbels-féle propagandaminisztériumnak, Rosenberg „Keleti
  Hivatal”-ának is megvoltak a maguk tájékoztató, hírszerző
  szervei. A fejetlenséget tovább fokozta a német államban szinte
  külön államot alkotó SS bekapcsolódása a hírszerző
  tevékenységbe. Himmler helyettese, Reinhard Heydrich, az SS
  hatalmát megerősítendő, vezetése alatt, összevonta a
  Birodalom biztonsági szerveit és 1939. szeptember 27-én
  létrehozta a Birodalmi biztonsági Főhivatalt. A hírszerzéssel
  foglalkozó VI. ügyosztály élére 1941 júniusában egy
  tehetséges vezető, Walter Schellenberg SS Standartenführer
  (ezredes) került. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tudtak csak
  ekkorra megvalósítani: 1944 februárjától az Abwehr is, az
  akkor már vezérőrnaggyá (SS-Oberführer) előléptetett
  Schellenberg hatáskörébe került. Ekkorra azonban már teljesen
  szétesett a német kémszolgálat. Folytatjuk…
Jövőnk.info
  – Hírfigyelő Szolgálat
Katonai hírszerzés: A feltörhetetlen titkosítás?
  
Hamarosan
  komoly áttörés jöhet a kriptográfiában egy fiatal kutatónak
  köszönhetően. Amit Sahai a Massachusetts Institute of
  Technologyn (MIT) diplomázott 1996-ban, mára a University of
  California professzora. Mindig is érdekelte az
  úgynevezett nulla ismeret problémája: ez egy olyan matematikai
  protokoll, ami a nélkül tud bárkit meggyőzni arról, hogy igaz,
  hogy felfedné a részleteket. Miért
  az? Sahai továbbgondolta a koncepciót: mi van, ha a belső
  működést úgy el lehet rejteni, hogy nemcsak a bizonyítás van
  benne, hanem egy egész program! Amit az emberek úgy
  használhatnának, hogy nem visszafejthető a működése? –
  ezzel a kérdéssel foglakozik a Wired legfrissebb értekezése.
 Az
  úgynevezett összezavaró-program ötlete nem új, de egyelőre
  senki nem tudott belőle működő verziót készíteni: a lényege,
  hogy a saját kódját, a működését úgy összekuszálja, hogy
  a fontos információk nem visszafejthetőek.
 A
  cégek már több ilyennel is próbálkoztak, ezeket tényleg nehéz
  megérteni, de végül egyelőre az összes ilyen próbálkozást
  sikerült feltörni: a támadónak talán nem pár perc kell, de
  pár nap alatt megvannak. A
  matematikailag bizonyítottan feltörhetetlen, úgynevezett
  OTP-típusú titkosítás azonban már 1882 óta létezik. Az
  elrejtett, biztonságos programok sok helyen hasznosak lehetnek:
  például védhetnék a szoftvereket, elfedhetnék a chipek
  működését, így
  tényleg komolyan titkosítani lehetne például
  a DVD-k másolásvédelmét, vagy akár
  a katonai drónok működését.
  Sahai szerint, ha a koncepció egyszer megvalósul, ezeket a
  programokat ki lehet adni bárhová! Elfoghatja az ellenség,
  lehallgathatja és darabjaira szedheti, de meg nem fejtheti. Ez
  megoldaná a kriptográfia elmúlt negyven évének nagyjából
  összes fontos problémáját, amelyek mind abból a tényből
  származnak, hogy hogyan tudunk kapcsolatba lépni a másik féllel
  biztonságosan, például az interneten, ahol sosem bízhatunk a
  másik oldalban. A kriptográfusok sokáig úgy gondolták, hogy
  erre a kérdésre nincs megoldás. 2013. július 20-án azonban
  mégis megtörtént az áttörés! Sahai öt másik kutatóval
  közösen megjelentetett egy tanulmányt a Cryptology ePrint
  Archive című kiptorgráfiai szaklapban. Ebben bemutatnak egy
  lehetséges protokollt a fenti problémák megoldására. A
  bemutatott folyamatot Megkülönböztethetetlen
  (össze)Zavarásnak (Indistinguis-Hability Obfuscation) nevezték
  el. Két
  nappal később kiegészítették tanulmányukat, így már
  elméletben megvalósították a kriptográfusok álmát, a
  feltörhetetlen összezavarást. A tanulmányok után hat hónappal
  – vagyis mostanában pedzegetik – több, a témával
  kapcsolatos cikk jelent meg a Wired-ban, mint az elmúlt 17 évben
  összesen ezen a kényes és oly elengedhetetlen szakterületen.
  Ennek ellenére az új technológia még messze van a kereskedelmi
  használattól. A kicsi, egyszerű programokból az álcázáshoz
  egyelőre hatalmas monstrumokat készít. Feltörni azonban az első
  próbálkozók nem tudták. Ez pedig az utóbbi idők legnagyobb
  előrelépése. Amikor a kutatók elkezdett dolgozni a problémán,
  először úgynevezett fekete dobozban (black box) gondolkodtak. Ez
  annyira összekuszálja a programot, hogy a legnagyobb számítási
  kapacitással sem lehet semmit megállapítani róla, kivéve az
  elérhető bemenetet és kimenetet - a működése azonban rejtett
  marad. Például nem lehet kitalálni egy jelszót, amit a program
  rejt, kivéve, ha ez az egyik kimenete. Ha létezne a fekete doboz,
  forradalmasítaná a kriptográfiát: nagyon könnyen lehetne
  például olyan titkosító-kulcsokat készíteni, amihez nem kell
  a másik fél közreműködése, csak lefuttatja a szintén
  álcázott szoftvert – illetéktelen kezek viszont nem férnének
  hozzá. 2001-ben azonban Sahai és több más szerző
  bebizonyította, hogy ilyen program megalkotása lehetetlen.
Sahai
  azonban nem adta fel: egy gyengébb összezavarás definiálásán
  dolgoztak tovább, az úgynevezett megkülönböztethetetlen
  zavarás koncepcióján. Az ezen az elven működő program úgy
  módosítja a benne lévő dolgokat, hogy a kimenete olyan, amit
  nem lehet megkülönböztetni attól, mintha egy másik program
  készítette volna (összezavarás nélkül). Az azonban nem volt
  egyértelmű, hogy mire is jó ez a koncepció: bár senki nem tud
  megkülönböztetni két álcázott programot, lehetséges lett
  volna a zavarószoftver vizsgálatával információkat kinyerni.
  2007-ben Shafi Goldwasser, a MIT és Guy Rothblum (természetesen
  mindketten zsidók) a Microsoft Research kutatói kimutatták, hogy
  ha a Megkülönböztethetetlen
  Zavaró megépíthető
  lenne, ez lenne a legjobb összezavaró. Az ötlet annyi, hogyha
  van más zavaró, ami a legjobb összezavart kódot készíti,
  lehetne arra használni, hogy összekeverje a programot, ez után
  az eredeti programot és az összekevert verziót bele lehetne
  rakni egy Megkülönböztethetetlen Zavaróba, hogy még egy
  réteggel zavarosabb legyen a kód. Mint ez a mondat. De a
  koncepció tényleg erről szól. Kívülről nem lehetne
  megállapítani, hogy az eredeti kód vagy az még egy zavaráson
  átesett párja, amit éppen látunk, ez azt jelenti, hogy ez a
  megoldás is ugyanolyan jól elrejtené a titkokat, mint a másik,
  „legjobb” zavaró. A gond az, hogy senki nem tudott megépíteni
  ilyen gépet. Egészen 2013 nyaráig. Ekkor Sahai kollégáival
  együtt letett valamit az asztalra, ami nagyon sok, kusza al-kódból
  állt, viszont működött. Amikor megpróbálták tisztítani a
  kódot, kiderült, hogy meg tudja csinálni a
  Megkülönböztethetetlen Zavarást. Gyakorlatilag megalkották a
  fekete dobozt! Használható nyilvános kulcsok előállítására,
  digitális aláírásokra és más alapvető kriptografikus
  protokollokhoz (például két korábban nem megoldotthoz a
  funkcionális titkosításhoz és a megtagadható tokosításhoz).
  Úgy működik, mint egy multi-lineáris kirakós! Az eredeti
  program minden darabját jól kiválasztott darabokkal
  véletlenszerűen kuszálják össze. Ha viszont megfelelő módon
  futtatják a programot, akkor a véletlenszerűség megszűnik, a
  darabok összefüggnek, és a megfelelő kimenetet adják. A
  kutatócsoport megmutatta, hogy zavarási sémájuk törhetetlen,
  feltéve, hogy bizonyos új keletű, rácsokkal kapcsolatos
  matematikai problémákat valóban olyan nehéz megoldani, mint
  ahogy a csapat gondolja. Ezt a kérdést az idő majd eldönti, de
  több egyetem és a Microsoft kutatói már bizonyították, hogy a
  szokásos eljárásokkal nem lehet feltörni a megoldást.
Forrás:
  Wired portál
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat
Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között
Egy
  évszázaddal ezelőtt az osztrák
  trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és
  újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok
  millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a
  történelem megismétli önmagát?
1914-ben
  a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az
  optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget
  lehet vetni minden háborúnak.
A
  koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új
  terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség
  alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt
  „új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk
  az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet
  ez a felállás valamire?
Margaret
  MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora
  (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról
  írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit)
  szerint igen.
Margaret
  nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző
  és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És
  így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik
  nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,”
  mondják egyesek.
Talán.
Mark
  Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben
  ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő
  birodalmak: a
  jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő
  hely a világban: az
  új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális
  forráspontok: szakadár
  államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak
  minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési
  verseny: az
  új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A
  rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk
  akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:
Hanyatló birodalom
Melyik
  volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai
  nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az
  ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és
  végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is
  egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a
  másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei:
  Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára
  látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen
  irányító családok nem.]
Vajon
  most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban
  komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának
  szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward
  Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az
  Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen,
  tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a
  kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk
  hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a
  jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés
  okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor
  továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma
  és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi,
  de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan
  egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a
  lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy
  olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz
  meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben
  felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden,
  beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely
  felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját
  drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először
  ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen
  országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új
  ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre
  több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel
  szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint
  ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a
  valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat
  látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy
  bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még
  mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és
  ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk,
  hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.
Előkelő hely a világban
Akkoriban
  Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát
  és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi
  státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar
  ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos
  régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi
  kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb
  követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető
  hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”,
  ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette
  a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon
  láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése
  egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel
  kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a
  világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte
  újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai
  tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a
  világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív
  terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly
  vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül,
  amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk
  az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő”
  amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett
  Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott,
  amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény
  is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta
  és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe
  próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul.
  Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező
  ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell
  csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még
  India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő
  gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb
  haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező,
  amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
  Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és
  polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy
  évszázaddal ezelőtti időkkel.
Globális forráspontok
Ma
  terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót
  használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek.
  Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos
  cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az
  újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi
  elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon,
  nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is,
  most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is,
  most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a
  megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval
  elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az
  osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom
  kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen
  diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború
  kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
  Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan.
  Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína”
  utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még
  mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját
  népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi
  köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az
  esetben sem maradhat ki a disputából. A világ
  rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva,
  mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína
  szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen
  repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását
  érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se
  feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán
  területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az
  eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak
  folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott
  vannak továbbá a világ különböző pontjain található,
  egymástól szinte független ambíciók. Oroszország.
  Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek
  mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező
  „szakadár” államok/régiók.
Mindegyik
  képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot
  lángba boríthatja.
Hatalmi
  átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven
  keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ
  gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína
  veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?
Globalizáció
1914-ben
  a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az
  ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a
  föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a
  szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány,
  technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi
  birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott
  saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a
  modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit
  birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk
  a mai Egyesült Államokra?
Az
  „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ
  koráig repítette a világot.
Azonban
  ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát
  romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi
  státuszra emelte, most visszaüt.
Az
  Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az
  újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az
  1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma
  új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az
  Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy
  haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a
  szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos,
  potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az
  Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt,
  aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb
  ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek
  eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig
  nagyon.
Fő
  hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez
  a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a
  globális gazdaságban szerte a világon.
Kína
  gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben
  zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal
  alapjaiban rázza majd meg a világot.
Közel-Kelet
Bár
  a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet
  aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus
  nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel
  fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba,
  miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és
  Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni.
  Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát,
  mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország
  tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?
Fegyverkezési verseny
Akkoriban
  Anglia uralta a tengereket.
Flottájának
  nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd
  megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban
  épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a
  másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia
  akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új
  és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb
  haditengerészet címért.
Mindeközben
  az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a
  légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most
  az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen
  flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett
  a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A
  világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Az
  aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái
  között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli
  gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a
  gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt
  akkoriban?
És
  ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy
  számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos
  ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Titokban felvételt készíthet rólunk a számítógépünk vagy a telefonunk
Gyakran
  hallani olyan emberekről, akik elővigyázatosságból
  leragasztják telefonjaik vagy laptopjaik beépített kameráit
  attól tartva, hogy az akkor készít felvételeket róluk,
  lakóhelyükről, amikor ők azt nem szeretnék. Az utóbbi hónapok
  tapasztalatait megvizsgálva ezen félelmük nem teljesen
  alaptalan.
Egyre
  gyakoribbak azok a visszaélések, amelyek az eszközökre települő
  rosszindulatú szoftverrel az eszközök kameráival felvételeket
  tudnak készíteni és azokat harmadik fél részére eljuttatni.
  Ezeket a programokat távoli hozzáférésű trójainak vagy más
  néven creepware-nek nevezik.
Léteznek
  nem rosszindulatú távoli hozzáférést biztosító szoftverek,
  amivel a felhasználók például saját gépeikhez tudnak
  hozzáférni és azokkal műveleteket végrehajtani interneten
  keresztül. A trójaik szintén kliens-szerver rendszerben működő
  alkalmazások, amelyek maguktól vagy a felhasználók
  figyelmetlenségéből adódóan települnek az eszközökre. Ezek
  a rosszindulatú programok azonban megváltoztatják a kapcsolat
  jellegét, és a korrumpált eszközt teszik meg szervernek, míg a
  gazdájukét a kliensnek, így nehezebb ezeket detektálni. 
Mindenkit
  érint
A
  már megfertőzött eszközökön található
  creepware-programokkal többféle módon tudnak a behatolók a
  bizalmas adatokkal visszaélni. És a közhiedelemmel ellentétben
  egyáltalán nem csak a Ghostnet néven elhíresült szoftverről
  van szó, amivel a kínai kormányzat kémkedett így a dalai láma
  után - a veszély hétköznapi felhasználóknál is fennáll,
  csak tőlük persze nem bizalmas közéleti információkat
  próbálnak megszerezni.
A
  creepware-eket magánszemélyeknél eleinte csak átverésekre,
  trollkodásra használták az elkövetők, ám a helyzet eldurvult,
  és többen a felvételek publikálását elkerülendő,
  megzsarolják az áldozatokat, akiktől vagy pénzt vagy ruha
  nélkül készült felvételeket is követelnek. Az elkövetők
  különböző hackerfórumokon olvasható diskurzusaiból kiderül,
  hogy gyakran nem is tartják elítélendőnek, amit csinálnak,
  mivel akik ennyire buták, hogy ezeknek a programoknak bedőlnek,
  megérdemlik, hogy „megtréfálják” őket.
Kikapcsolható
  az aktív kamerát jelző LED
Pedig
  a creepware-ek működésében nem mindig kizárólagos tényező a
  felhasználó ügyetlensége. Bár a számítógép megfertőzéséhez
  általában valóban szükség van egy-két rossz kattintásra,
  utána viszonylag feltűnően is működnek a megfigyelésre
  használt programok. A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint
  például sok számítógépnél - például a 2008 előtt gyártott
  MacBookoknál, illetve sok pc-nél is - a kémprogram
  pofonegyszerűen ki tudja kapcsolni a laptopba épített kamera
  aktivitását jelző LED-et.
A
  Symantec derítette fel a Pandora nevű kártevőt, amivel jól
  illusztrálható, mire is képes egy ilyen program. Hozzá tud
  férni például az alkalmazásokhoz, hálózati kapcsolatokhoz, a
  rendszerfolyamatokhoz, a vágólaphoz és az eszközön tárolt
  fájlokhoz. A rosszindulatú szoftver gazdája képes többek
  között képi és hangi felvételeket készíteni a telefon
  beépített kép- és hangrögzítő eszközeivel, képes
  pillanatképet készíteni a képernyőről, rögzíteni a
  billentyűhasználatot, jelszavakat megszerezni, letölteni
  fájlokat az internetről, de az adott eszköz képernyőjén
  üzenetet is képes lehet megjeleníteni. A fejlesztők a
  feketepiacon sok esetben áruba is bocsátják creepware
  alkalmazásaikat, amelyekért az azokat célzottan használni
  kívánók akár több tízezer forintnyi összeget is kifizetnek.
Érdemes
  tehát elővigyázatosságra törekedni telefonjaink és
  számítógépeink használatakor, a biztonságunk megőrzése
  érdekében mindig legyen naprakész vírusvédelmünk, ismeretlen,
  gyanús e-mailek és programok letöltésétől tartózkodjunk, és
  kövessük figyelemmel a webkamerás vagy egyéb felvétel
  készítésére alkalmas programjaink működését, ügyelve a
  gyanús, nem szabályos működésre.
(HVG)
Az NSA új adatközpontja sok sebből vérzik
A
  kisült áramkörök több százezer
  dollár értékű alkatrészt tettek tönkre, tovább késleltetve
  az NSA eddigi legnagyobb adatközpontjának megnyitását, derül
  ki egy jelentésből. Az érzékeny dokumentumok kiszivárgása és
  a magas kvalitású alkalmazottak hiánya mellett egyéb csapások
  is érik az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt mostanában. A
  legújabb problémákat az ügynökség Bluffdale-ben felépült,
  állítólag a Google legnagyobb adatközpontjánál is nagyobb
  létesítményében tapasztalták.
Az
  elmúlt 13 hónapban bekövetkezett összesen tíz elektromos
  feszültségingadozás megolvasztotta a vezetékeket és kisütötte
  az áramköröket a központ áramellátó és hűtőrendszereiben.
  A létesítmény elsőszámú feladata az ügynökség által
  amerikai állampolgárokról összegyűjtött információk,
  telefonbeszélgetések, online tevékenységek, kommunikációk
  tárolása lenne, a kiberbiztonság és a terrorizmus elleni harc
  nevében.
Egyelőre
  nem világos, hogy megtalálták-e a probléma eredetét, illetve,
  hogy sikerült-e orvosolni. A Wall Street Journal szerint a
  problémával foglalkozó csapat tízből nyolc esetnél nem tudta
  megállapítani a kiváltó okot és „semmi sem garantálja, hogy
  a javasolt változtatások a használt berendezésekben képesek
  lesznek megakadályozni hasonló esetek előfordulását a
  jövőben.” 
Az
  adatközpont építési költségei, a használatba kerülő
  szuperszámítógépek nélkül, hozzávetőleg 1,4 milliárd
  dollárnál fognak megállni. A folyamatos 65 megawattos fogyasztás
  mellett havi 1 millió dolláros villanyszámlára számítanak. Ez
  az áramfelhasználás elegendő lenne egy 20.000 lakost számláló
  város teljes energiaszükségletének ellátására.
A
  gondok miatt a létesítmény végleges üzembe helyezése legalább
  egy évet késik.
(idokjelei.hu)
43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában
A
  Vöröskereszt adatai szerint a
  pénzügyi válság hatására 43 millió embernek nincs elég
  ennivalója Európában, ami az elmúlt fél évszázad
  legsúlyosabb humanitárius válságának tekinthető. Bekele
  Geleta, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetség és a Vörös
  Félhold Társaságok (IFRC) főtitkára csütörtökön nyújtotta
  be a gazdasági válság hatásairól szóló jelentését Genfben.
  A jelentés rámutat, hogy hozzávetőleg 120 millió európait
  fenyeget az igazi szegénység kockázata és a pénzügyi
  problémák hatását továbbra is elszenvedő országokban ez még
  jó darabig tömegeket érint.
 „Az
  emberek élete teljesen feje tetejére állt és az elszegényedés
  folyamatos. Milliók élnek egyik napról a másikra,
  megtakarítások, biztonsági tartalék nélkül,” mondja Geleta,
  hozzátéve, hogy „Európa az elmúlt hat évtized legsúlyosabb
  humanitárius katasztrófáját éli.”
A
  felmérést a Vöröskereszt 22 különböző országban működő
  országos szervezetének bevonásával készítette, aminek
  eredményeként kiderült, hogy az euró válság miatt sokkal
  többen fordulnak segítségéért a szervezethez, legyen az
  anyagi, orvosi vagy egyéb jellegű mint korábbi években. A
  jelentés szerint jelenleg 3,5 millió ember kap élelmiszersegélyt
  a szervezettől, ami 75 százalékos emelkedés a három évvel
  ezelőtti számokhoz képest.
„Bár
  megértjük, hogy a kormányok próbálják csökkenteni a
  kiadásokat, ugyanakkor nyomatékosan tanácsoljuk, hogy ezt ne a
  közegészségügyi és szociális támogatások csökkentésével
  tegyék, mert ez hosszú távon még sokba kerülhet az egyes
  országoknak,” figyelmeztetett Geleta.
A
  jelentésből az is kiderült, hogy a válság nemcsak az olyan
  országokat érint, mint például Lettország, ahol az
  élelmiszersegélyek megháromszorozódtak az elmúlt három évben,
  hanem gazdagabb országokat, például Franciaországot is. 2009
  óta több mint 350.000 ember szegényedett el Franciaországban és
  a tendencia sajnos sok más európai országban is megfigyelhető,
  írja a jelentés. A pénzügyi válság 2008 elején kezdődött
  Európában és a fizetésképtelenség jelenleg is számos
  országot fenyeget, köztük Görögországgal, Portugáliával,
  Olaszországgal, Írországgal és Spanyolországgal.
A
  II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt
  Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a
  rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen
  csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen
  konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek.
  A helyzet romlása komoly megszorító intézkedések és gazdasági
  reformok bevezetésére kényszerítette az EU kormányait, amelyek
  széleskörű ellenállásba ütköztek több országban is.
(idokjelei.hu)
Harc a vízért
  
Azt
  szoktuk mondani, hogy a víz az élet
  forrása. A Föld lakossága nő, egyre több természeti készletet
  használ fel. Már akár a közeli időben is fenyegethet a
  globális vízhiány. Az ivóvíz már most drágább, mint a
  kőolaj. De idővel akár oka lehet a világ újrafelosztásának
  is.
Ismeretes,
  hogy Földünkön felmelegedés tapasztalható. A nemzetközi
  szakértők szerint száz év múlva akár 1,5-4 fokkal is nőhet a
  hőmérséklet. Egész sor ország, így Közép-Ázsia számára
  ez a katasztrófával egyenlő. Őket pusztító aszály fenyegeti.
  Alekszej Kokorin, a WWC Klíma és energetika c. programjának
  vezetője így látja a helyzetet.
Jó,
  hogy vannak korszerű hidrotechnikai berendezések. De ezek elég
  költségesek. Nagyon sok esetben számos országban igen régiek
  ezek az objektumok, és nem képesek funkcióikat teljesíteni. Az
  újabb gátak, töltések emelése nemzetközi viszályokat vált
  ki. Üzbegisztán nyíltan háborúval fenyegeti Tádzsikisztánt,
  amennyiben Dusanbe mégis felépítené a roguni vízierőművet a
  Vahs folyón, és ezzel lecsökkenne a folyásirányban a víz
  mennyisége.
Hasonló
  a helyzet Afrikában is. A Nílus folyó medencéjén számos
  ország osztozik, meg van határozva a kvóta a vízkészletek
  használatára. De még a gyarmati időktől kezdve a fő
  vízmennyiség Egyiptomé. Kairó mindeddig nemet mondott a régi
  egyezmények felülvizsgálatára irányuló próbálkozásokra,
  más országok kvótáinak növelésére. Csakhogy most Egyiptom
  belső válsággal küzd, és ezt a helyzetet megpróbálja
  kihasználni Etiópia, amelynek területén indul ki a Nílus egyik
  forrásága, a Kék-Nílus. Addisz-Abeba ott kezdte el a
  duzzasztómű építését. Etiópia azt állítja, hogy miután
  lehetőséget kap az öntözésre, le tud mondani a külső
  élelmiszer segélyről. Az egyiptomiak viszont ezen felháborodtak,
  és akár fegyverrel a kézben is készek jogaikat védeni.
A
  Föld lakosságának növekedése azt jelenti, hogy a természeti
  készletek felhasználása gyorsabb ütemű, mint a tartalékok
  megújulása. Az ENSZ adatai alapján, a jelenlegi felhasználási
  ütemet nézve a kőolaj 50 évre, a földgáz 60 évre elegendő.
  Az édesvíz éles hiánya már tíz év múlva sújthatja a világ
  lakosságának közel a felét. Akkor pedig elkerülhetetlen lesz a
  háború. Nyilván először az információs hadviselés, aztán
  majd kiderül, hogyan tovább. Oroszország a jelentős
  vízkészleteivel és a különleges Bajkál-tóval a támadás
  első célpontja lehet – mondja Oleg Matvejcsev politológus.
Az
  információs háború azt jelenti, hogy a világközösség
  értésére hozzák: a készletek közös kincsek. Így
  megpróbálják rákényszeríteni Oroszországot, hogy engedje a
  korlátlan hozzájutást a Bajkálhoz és általában az
  édesvízhez. Úgymond ugyanazt a levegőt szívjuk, így a vizet
  is így kell használni.
A
  víztartalékokért folyó küzdelmeket csak az ésszerű
  felhasználással lehet elkerülni. Takarékosság és korszerű
  technológiák: csak így lehet mentesülni az ökológiai
  katasztrófától, elkerülni azt, hogy a víz az élet forrásából
  a gyilkosság ürügye lehessen.
(Oroszország Hangja)
Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét
  
Az
  USA még mindig nem tudott dűlőre
  jutni a költségvetést illetően. Ez viszont érint egy másik
  nagyon fontos kérdést, mégpedig az államadósság plafonjának
  emelését. Az amerikai hírek hiányában pedig a világpiac kezd
  nyugtalanná válni. 
A
  Bloomberg ügynökség egy globális apokalipszist jósol, ha az
  amerikai kongresszusban nem tudják megtalálni a kompromisszumot
  október 17-ig, amikor is az USA költségvetésében összesen 30
  milliárd dollár marad, ami a legnagyobb gazdasági nagyhatalom
  fizetésképtelenségével egyenlő.
Az
  üzleti világ egyik legelismertebb ügynöksége, a Bloomberg a
  világgazdaság csődjét jósolja, amennyiben az USA bejelenti a
  fizetésképtelenséget. Az elemzők összehasonlítják a Lehman
  Brothers befektetési bank 2008-as csődjét az ország
  fizetőképtelenségével és azt állítják, hogy most minden
  rosszabb lesz. Akkor a Lehman Brothers csődje a nagy gazdasági
  világválság óta az USA legnagyobb recesszióját indította el
  és a globális pénzügyi válság kiindulópontjává vált,
  amelyet a világ még a mai napig nem hevert ki.
Amennyiben
  az USA nem fogja kifizetni a számláit, az a pénzpiacok
  destabilizációjához vezet Brazíliától egészen Zürichig, a
  dollár elértéktelenedik és a világgazdaságot a „világ
  végéhez” sodorja – vélik a Bloombergnél.
A
  Kongresszusnak az ország megmentésére 9 napja maradt. Ugyanakkor
  továbbra is ellentét van a republikánusok és a demokraták
  között. Sok elemző nem osztja a Bloomberg pesszimizmusát,
  amelyet korainak tartanak. Szerintük a fizetésképtelenségre nem
  kerül sor. A republikánusok és a demokraták előbb vagy utóbb
  megállapodnak a költségek lehetséges csökkentéséről és az
  államadósság plafonjának emeléséről is – feltételezi az
  Arbat Kapital cég elnöke, Alekszej Golubovics:
Az,
  hogy az államadóssági plafont nem tudják nem megemelni,
  egyértelmű a komoly közgazdászok és a pénzpiacok szakemberi
  számára, éppen ezért nem beszélhetünk az USA
  fizetőképtelenségéről. Amerikában megtalálják a módját,
  hogy megegyezzenek és folytassák az állami költségek
  kifizetését. A legjobb esetben a republikánusok nyomására
  faragnak egy kicsit a költségvetésen, a legrosszabb esetben
  pedig a republikánusok megadják magukat.
Abban,
  hogy az USA fizetőképtelensége kevéssé valószínű, nem
  kételkedik egy másik befolyásos hitelminősítő intézet, a
  Moody’s igazgató-helyettese, Raymond McDaniel sem. A fizetések
  leállítását fikciónak nevezi és a két évvel ezelőtti
  eseményekre hivatkozik. Akkor az államadósság plafonjának
  emelése szintén sokáig nem dőlt el a két párt szembenállása
  miatt, végül azonban megegyezés született.
(Oroszország
  Hangja)
A Világbank volt munkatársa az elit világuralmi terveiről
Karen
  Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig
  volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon
  belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a
  szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően
  pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett
  és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.
Karen
  Hudes szerint azt elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan
  ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével
  uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy
  minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat
  részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik
  támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel
  a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a
  tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi,
  hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy
  valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.
Ezúttal
  senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó
  őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export
  Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt
  és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által
  a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi
  rendszer leleplezésére koncentrál.
A
  New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek
  szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat
  szerezzen a föld forrásai felett:
A
  Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a
  globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis
  csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai
  Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is
  uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik,
  magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta
  leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották.
  Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt
  szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót.
  Karen biztos a sikerben.
A
  svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom
  központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott,
  hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló
  szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész
  világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport
  birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt
  hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És
  hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”
A
  Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó
  volt:
A
  tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az
  azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján
  felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318
  vállalatot feltüntető „térképet”.
A
  kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat
  egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett
  rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének
  vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb
  20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.
„Tulajdonképpen
  a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat
  40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami
  Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One
  folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.
A
  globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat
  irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának
  pénzügyeit irányító, nem a nép által választott,
  felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A
  Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi
  bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve
  szerint állítják elő valutáikat.
Ezeknek
  az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések
  Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok
  központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig
  igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei
  oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az
  intézmény történetével: 
A
  világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen
  ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi
  szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi
  bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet
  viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal
  Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási
  kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és
  minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy
  „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A
  II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma
  azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális
  pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe
  a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok,
  például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik
  politikusnak a világon.
A
  központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci
  Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek
  úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A
  szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára
  és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik
  legfontosabb szereplőjének szánják.
Ez
  a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban
  kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között
  Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből
  is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a
  Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:
A
  pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja
  is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom
  magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország
  politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat
  gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a
  világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán
  összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül.
  Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú
  Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi
  (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő
  magánbank. 
Ma
  pontosan ez a helyzet.
Egy
  neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és
  kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi
  bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk
  alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába
  vándorol.
Ami
  a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy
  mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy
  mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin
  látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat
  óriási társaság felügyeli.
Ez
  az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most
  Karen Hudes is megpróbál leleplezni.
World Bank: Money Laundering Criminals | Interview with Whistleblo
Moszad-ügynököket akasztottak fel Iránban
Izraelnek
  és az Egyesült Államoknak kémkedett az a két férfi, akiket
  vasárnap felakasztottak Iránban. 
A
  teheráni főügyészség szerint Mohammad Heidarit a Moszad
  hírszerzője, Kuros Ahmadi pedig a CIA embere volt. Az ügyészségi
  közlemény nem szólt arról, hogy mikor tartóztatták le őket
  és mikor állították bíróság elé. Irán rendszeresen
  beszámol olyan akciókról, amelyek szerint hatóságai
  felszámoltak különböző cionista kémhálózatokat az
  országban, valamint hogy ezekkel kapcsolatban letartóztattak
  kémeket. Teherán azzal vádolja az Egyesült Államokat és
  Izraelt, hogy legkényesebb titkai után kutat, különösen
  atomprogramja részletei után. 
(harcunk.info)
Nálunk
mikor kezdik akasztani az ÁVH – s zsidó MOSZAD - os mocskokat.
Több itt a hazaáruló , és helytartó mint a becsületes magyar
állampolgár. Pedig már alig van család akinek a lakását nem
árverezné el a zsidó végrehajtó maffia . Hol vannak azok az égő
benzines palackok amelyeket ezekre a rohadékokra szán a magyar
közösség . Az első helyen az olajos banda szerepel , és a Pintér
-féle gyilkosság BT , Draskoviccsal az élen , a rohadt olajbáró
égjen a családja , hogy ne keljen neki lopni a családjának . És
persze mindegyiknél a családjuk is égjen , hisz amit ők tettek az
a magyar családokat érinti , és nincs az hogy csak a férjet ,
vagy az asszonyt . Égő benzines palackot minden rohadt rabló ÁVH
– s zsidóra , vagy moszados besugóra , és a kettős
állampolgárságú hazaárulóra.
Egy Topol leszedéséhez 5-7 elfogórakéta kellhet
Egy
  Topol-M nukleáris ballisztikus rakéta
  elhárításához az Egyesült Államoknak 5-7 darab GBI* (Ground
  Based Interceptor) elfogórakétára lehet szüksége – állítja
  egy orosz szakértő.
A
  szóban forgó szakértő Viktor Jeszin vezérezredes, az Orosz
  Hadászati Rakétaerők volt parancsnoka, aki egy, az amerikai
  Rakétavédelmi Ügynökséghez közelálló kapcsolatra hivatkozik
  állításában, bár azt nem részletezte, hogy pontosan miként
  is jutott hozzá ehhez az információhoz. Hozzátette azt is, hogy
  az Egyesült Államok jelenleg 30 darab GBI-t telepített, 28-at
  Alaszkában és négyet Kaliforniában, ezért az USA
  rakétaelhárító-képessége “némiképp korlátozott”.
Training Fast start Topol M SS-27
SS-25 & SS-27 Sickle , Russian Mobile ICBM Launcher "Topol" & "
THE PROVING GROUND: AN ELUSIVE AVENGER! (English Su
Időközben
  az amerikaiak szanálták a Lengyelországba telepítendő védelmi
  ernyőt és – a hivatalos indoklás szerint a nukleáris
  létesítményeit újraindító Észak-Korea jelentette fenyegetés
  miatt – inkább az alaszkai Fort Greely-ben található telepet
  bővítik ki, illetve Japánba is telepítenek egy előrejelző
  radart. Az oroszok természetesen továbbra is aggodalmukat
  fejezték ki aziránt, hogy mindez ellenük irányul és az
  amerikaiak megpróbálják ellehetetleníteni Oroszország
  nukleáris csapásmérő képességeit (ami a világ legnagyobb
  atomarzenálján csücsülő országától érdekes kijelentés, de
  azért van benne némi ráció is). Még korábban Anatolij Antonov
  helyettes védelmi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az
  amerikai és orosz illetékesek május 23-24-én összeülnek
  tárgyalni a helyzetről. 
*A
  GBI, azaz Ground Based Interceptor egy silóba telepített
  elfogórakéta-egységet jelent, amely része az ún. GMD-nek,
  vagyis Ground-Based Midcourse Defense rendszernek és elsődlegesen
  ez utóbbi hivatott ellátni az Egyesült Államok védelmét
  ballisztikus fegyverekkel szemben. 

Egy GBI-t tuszkolnak bele a silóba
Egy hős élete a II. világháború előtt, alatt és után: Otto von Skorzeny
  
Otto
  Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. –
  Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges
  tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem
  tagadta meg Führerét és bajtársait.
1908.
  Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai
  vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre
  jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával
  a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is
  felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági
  egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is
  az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel
  fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi
  megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot
  megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett
  1932-ben.
Amikor
  Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be
  (Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl
  a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú
  kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett
  kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen
  SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.
1941.
  Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal
  fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az
  SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok
  ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért
  a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket
  egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.
1943
  Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult
  egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö
  szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö
  kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana
  végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott
  lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került,
  mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland
  (Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a
  Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a
  kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl
  SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és
  legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek
  merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt
  egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét.
  Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö
  feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés,
  gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek,
  tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö
  képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése,
  úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése,
  síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek
  felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése.
  Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség
  háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos
  katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása,
  pszichológiai gyengítése céljából.
Nem
  sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború
  komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.
1943.
  Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés
  révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre
  szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét.
  Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal
  különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A
  Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül
  hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a
  közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy
  öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt
  kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD
  (Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt
  információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol
  az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az,
  hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan
  cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának
  helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott
  utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására
  adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40
  speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal,
  civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel,
  rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a
  bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi
  kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer
  felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét,
  amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az
  akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot
  indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg
  halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre.
  Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az
  útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és
  elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal
  vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és
  hangtalanul megközelíthették a célpontot.
1943.
  Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert
  Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk
  után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra
  kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni.
  Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra,
  Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált,
  aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.
Egy
  megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták
  Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban,
  egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új
  taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez.
  Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö
  felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása
  után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására.
  Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe.
  A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és
  paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre
  jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont
  Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak.
  A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy
  nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy
  kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak
  szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet
  rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók
  alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi
  alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit,
  valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö
  percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a
  karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba,
  aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra
  löjenek.
Szeptember
  12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével
  egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal
  felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek
  érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak
  egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken
  leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra
  csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány
  embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a
  meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti
  tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!"
  Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a
  következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl
  a könyvböl idézünk:
"Az
  olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a
  faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy
  katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a
  géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket.
  Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza
  a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!"
  Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas
  amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára
  állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel
  elöterébe, a föbejárathoz.
Skorzeny
  az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már
  hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után
  nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az
  emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje
  kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól
  tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük
  a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz
  vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a
  német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian
  ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.
Skorzeny
  felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini
  és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona
  módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler
  parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a
  távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy
  a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz
  kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai
  parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak
  mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!
Egy
  Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét
  Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a
  Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így
  válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött
  katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül
  visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt
  Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré.
  Gratulálok Önnek!"
Az
  elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember
  lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen
  harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak
  egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták
  milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben
  alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz
  pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS
  kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és
  fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek
  megfelelnie).
Ezen
  felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új
  fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati
  felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran
  hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü
  akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért
  speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy
  "operációs, irányító egységbe tömörítette",
  amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.
Szinte
  a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i,
  Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt
  Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és
  különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén
  tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson
  elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler
  meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok
  veszik át a politikai és katonai hatalmat.
Szerencsére
  Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a
  merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a
  tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök
  által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal
  a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak
  jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez
  meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról".
  Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az
  árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét,
  Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök
  lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy
  része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres
  fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a
  parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól.
  Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette
  Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A
  megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására,
  amelynek eleget is tettek.
1944.
  Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és
  csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására
  adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal
  szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a
  szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú
  "tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel
  ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent,
  hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot
  valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár
  az angolszász martalócoknak.
Skorzeny
  tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és
  hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között,
  civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át
  csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit
  tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az
  "utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc
  folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós
  kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér
  Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár
  órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én
  "rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez,
  bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és
  szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben
  a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét:
  elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és
  várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta
  parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani.
  Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a
  helyzetet stabilizálni.
Október
  16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny
  csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö
  utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni,
  hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett
  katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek
  német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták
  és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól.
  A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték
  elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent
  háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen
  küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a
  nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat
  Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.
Amikor
  késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának
  történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon
  derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem
  Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a
  Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"
Megintcsak,
  Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf
  Hitler máris új megbízatással látta el.
A
  nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant
  a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a
  hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre
  tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig
  húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'.
  A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a
  Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny
  feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba
  öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó
  hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az
  angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából
  fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü
  film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A
  német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak
  mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban -
  félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a
  katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat,
  a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez
  a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az
  egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat,
  amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a
  fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették.
  Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját
  telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö
  tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a
  vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria,
  amely az angolszászokat gyötörte.
A
  keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges
  emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól
  keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és
  figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát
  elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben
  a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek
  ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló,
  eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.
1945.
  Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal
  méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem
  Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét.
  Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos
  pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt
  Tölgyfalevél érdemrendjét."
A
  háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56.
  születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették:
  SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba
  esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd
  zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek
  megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították.
  Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek
  még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és
  bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy
  hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak
  rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs
  táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már
  arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra
  elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak
  lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát
  "szöktette" meg: elöbb Németországban, majd
  Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és
  a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket
  adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott
  egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat
  megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név
  alatt müködött az egyiptomi kormány részére.
1975-ben
  egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi
  kórházába került kezelésre. Spanyolországba való
  visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8
  nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal:
  Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi
  bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben
  meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a
  Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az
  atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a
  gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a
  felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi'
  találmány megsemmisítse".
1975.
  Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét
  elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik. 
HEIL
  HITLER! 
(H.
  H. Noorden írása) 
(harcunk.info)
10 ezer agymosott állta útját a Drezda terrorbombázására emlékező nemzetiszocialistáknak
  
Körül-belül
  10 ezer agymosott ellentüntető állta útját a nacionalistáknak
  Drezdában, akik a szövetséges erők második világháborús
  drezdai tömeggyilkosságára akartak emlékezni. 
A
  rendszer pártjai által pénzelt ellentüntetők kígyózó "élő
  kordonnal" vették körbe a várost, hogy a körül-belül
  ezer fős nacionalista menet ne tudjon elindulni a drezdai központi
  pályaudvarról. Végül a rendőrség néhány méter után
  megállította a hazafiak menetoszlopát arra hivatkozva, hogy így
  akarják elkerülni az összecsapásokat, amelyek a korábbi
  megemlékezéseket jellemezték, leginkább a balhét kereső
  anarchisták jóvoltából. 
A
  3500 fős kivezényelt rendőri erők parancsnoka végül
  elégedetten közölte, hogy a rendezvény békésen ért véget,
  arról azonban nem szólt a fáma, hogy a saját játékszabályaikat
  sem betartva tiltották le a megemlékezést arról a 250 ezer és
  500 közötti számúra becsület ártatlan áldozatról, akiket a
  szövetséges légierő Wintson Churchill parancsára 68. évvel
  korábban hamuvá égetett, mindösszesen egyetlen éjszaka alatt.
A
  Lancaster és Mosquito gépekből álló bombázókötelék 3000
  tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobott le a
  semmilyen katonai erővel nem védett városra. A világtörténelem
  mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadása egy
  hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, az 1600 fokon izzó
  200-300 km-eres óránkénti sebességgel közlekedő tűztenger
  hatására élve porladtak hamuvá százezrek, s az ártatlan
  emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké
  Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve. 
A
  "demokraták", akik azt állították, hogy
  "felszabadították" a németeket Hitler uralma alól,
  nem hoztak egyebet, mint terrort és pusztítást. 
(harcunk.info)
Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját
Washington,
  2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben
  többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi
  szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos
  brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját –
  közölte szerdán a The New York Times.
A
  szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya
  Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy
  viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15
  esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális
  bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet
  mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.
“Ön
  életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha
  csak játékszerek lettek volna” –
  jelentette
  ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a
  nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel
  vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető
  legszigorúbb büntetést kérte.
Az
  ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában,
  mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede
  hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes
  pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport
  egy képviselője ellen.
Hynes
  hivatala további
  hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy
  megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg
  elhallgattatni Weberman áldozatát.
A
  lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási
  iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező
  Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki
  óránként 150 dolláros díjazást kapott a
  kezelésért, molesztáltaés
  – az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette
  páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.
A
  lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi
  terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán
  feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a
  vallási közösségen belül a vád szerint kampány
  indult a vádló és annak barátja (azóta
  férje),
  a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az
  erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő
  szabadságvesztésre ítélhetik.
A
  párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a
  Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését.
  A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió
  dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új
  életet Izraelben.
A
  haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és
  adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének
  javára. Deutsch
  tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés
  helyszínének közelébe.
“A
  tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb,
  mint a szervezett bűnözés világában” –
  nyilatkozott
  korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap
  rámutatott, hogy noha
  több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy
  agyerekmolesztálókat fel
  kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él
  még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót
  kiadni a nem zsidó hatóságoknak.
Az
  áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási
  elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly
  júniusi riportja szerint noha szexuális
  bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább
  két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen,
  többen azt állítják, hogy a
  probléma nem
  új keletű a
  közösség körében.
Hynes
  hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy
  másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez
  tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven
  át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó
  asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség
  nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat
  ejtették.
-
  MTI -
Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország
Parlamenti
  munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy
  feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori
  Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es
  évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség -
  felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott
  összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat
  segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több
  vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen
  helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a
  titkosszolgálat hozta létre hazánkban.
A
  „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat
Volt
  egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége
  felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait
  fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal,
  személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata
  rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki
  Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a
  betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik
  tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások
  professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan,
  erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó
  „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem
  hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a
  százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett
  vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba
  került…
Az
  Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a
  nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót
  indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések
  elkövetőinek felderítésére.
A
  budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert
  tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából
  Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a
  titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála
  sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben.
  Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a
  bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a
  „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy
  majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel
  rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele
  annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül
  vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…
Ugyancsak
  a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R.
  László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a
  büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel
  később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel
  (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak
  létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét
  érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló
  dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában
  - „eltűntek”… 
„1980-ban
  is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy
  nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes
  írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak
  lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy
  Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később
  ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy
  részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el
  kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak
  valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a
  titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek,
  összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva
  a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László
  nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés
  olajbizottsága előtt.
A
  volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport
  vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei
  védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek
  dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például
  különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol
  az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem
  történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az
  ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati
  kapcsolatai.
Tonhauser
  „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy
  a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a
  titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja,
  valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A
  Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy
  gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált
  bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és
  kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd
  elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is,
  aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt
  rendőrtiszt.
Ennek
  a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett
  tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek
  elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még
  csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n
  dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben
  vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több,
  mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól.
  Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült,
  a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet
  állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára.
  Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől,
  Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen
  alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért
  Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is. 
Az
  Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány
  2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az
  alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke
  Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három
  tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza,
  aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy
  Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal
  első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex
  Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság
  elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a
  megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később
  Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és
  akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006)
  után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az
  Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.
Köztudott:
  az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és
  sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó
  Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek
  köszönik, jól vannak…
Amint
  az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a
  szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink
  azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett
  - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a
  Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a
  Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport
  külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként
  tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat
  szövődött. Nagyon szoros…
Los
  Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett
  Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el
  Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray
  Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később
  évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan
  Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák
  fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar
  luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik
  közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk
  rovott múltjával. 
„Ungarnkreis”,
  azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években
  az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda,
  amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló
  tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György,
  akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként”
  emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i
  lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva.
  Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar
  néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd
  Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy
  érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner,
  majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként
  tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra
  és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben
  már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták,
  hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár
  (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt
  hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa
  szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című
  napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A
  41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség
  hálójába. Három éve keresték már a magyar származású
  kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte
  Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási
  ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani
  bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe
  zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már
  hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi
  lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem
  látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi
  jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő
  bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy
  Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt
  vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a
  biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán
  kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy
  bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és
  hitelleveleket.”
Bodnár
  György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa
  Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe
  az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások
  történnek hazánkban…
1988.
  december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó
  Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad,
  az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az
  Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az
  állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá
  tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az
  akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó
  Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory
  Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett.
  1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé
  választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt
  kapott tisztsége mellé.
Három
  és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi
  László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama
  Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó
  működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft.
  néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági
  társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u.
  52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.
A
  pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn
  International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került
  bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi
  Fotex-vezér…
Annak
  ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény
  szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett
  - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G.
  Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft.
  alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december
  5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos
  elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama
  Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A
  panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki
  posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester
  Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…
Játékkaszinók
  létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a
  pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt.
  A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási
  szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély
  milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az
  engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi
  vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk"
  - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap
  1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt
  volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben,
  Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét
  egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra. 
(Érdekesség,
  hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi
  karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján
  Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó
  berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban
  helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter
  Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó,
  akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában
  találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az
  ismeretlen tettes…)
Bodnár
  György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és
  óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a
  Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a
  Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es
  labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga,
  valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség
  elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő
  finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a
  Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap
  TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós
  vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz
  Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár
  Rt. is).
Bodnár,
  Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A
  társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között
  a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing
  Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a
  Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző
  leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás
  Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett
  Bodnárral, de végül mindig kibékültek). 
Bodnár
  „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején
  történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó
  személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt
  gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos
  fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat -
  elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a
  helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem
  volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az
  ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő,
  sem a halálra gázolt nő…
Dolgoztak
  a „titokzatos kezek”.
Ahogy
  dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a
  Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi
  nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott
  információkat szolgáltatna a médiavállalkozó
  ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett,
  áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt
  azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival.
  Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a
  válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe.
  Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki
  felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy
  ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon
  kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy
  kicsit” - mondta megtörten a telefonba.
Ők
  is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz
Portikhoz
  hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a
  rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és
  Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük.
  Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa,
  nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után
  kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos
  intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az
  állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze
  Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet
  íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt
  Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra
  összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.
1994-ben
  a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA,
  a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára
  kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen
  módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt
  kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő”
  Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát.
  A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos
  Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank
  folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet
  vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK
  komoly „falat” volt, működését - egészen a
  rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata
  volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése.
  1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket
  (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok,
  stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is,
  amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en
  keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és
  sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó,
  ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a
  lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges
  lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a
  FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a
  vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak
  be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok
  felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében
  közreműködött a társaság.
Háromszor
  írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára,
  mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy
  akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de
  a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az
  ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a
  győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének
  kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság
  irányítását.
A
  vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében:
  aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd
  vissza” E-hitelek.
Az
  új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével
  egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes
  pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely
  összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának
  részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték.
  A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” -
  ezeket a pénzeket.
1996-1998
  között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés
  labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal
  támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti
  focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt
  országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én
  együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több
  politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a
  részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették,
  hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én
  zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők!
  Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több
  alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is,
  párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP
  országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi
Nem
  hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”:
  Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese,
  Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az
  Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára,
  Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor
  (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt
  országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt
  országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi
  Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi
  Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori
  vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt
  belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere,
  Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos
  Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér
  Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor
  ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori
  miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös
  vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az
  Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági
  tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként
  működött. 
Illusztris
  névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a
  csupán általános iskolai végzettséggel, és
  „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa
  „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez?
  Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok
  tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva
  vagy ólomba öntve.
1998.
  június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött
  az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt
  vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen
  elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a
  Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok)
  tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási
  szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot
  visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás
  tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások,
  valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből
  keletkező befektetések FIK Rt. részére történő
  érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft.
  képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta.
  Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában
  felrobbantották.
Kovács
  Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint
  szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker
  Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején -
  máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját
  terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása
  szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási
  rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját
  ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb
  szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű
  értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz
  hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London
  Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker
  Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal,
  Apró Piroska testvére.
Ma
  már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem
  létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”,
  „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és
  Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik
  életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket,
  a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor
  az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük.
  Nem mindenki volt ilyen szerencsés…
A
  Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon
  választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a
  Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója
  volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig
  szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített
  szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél,
  közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a
  szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a
  választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég"
  a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket
  (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a
  továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható,
  fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben
  megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a
  nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok
  közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló
  információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"...
  Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a
  titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?
Azért,
  hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett
  kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált
  szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet
  nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások"
  környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég".
  Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok,
  írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar
  Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan
  már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv
  tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt
  gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a
  titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést
  maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a
  megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.
A
  kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak"
  képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő
  végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként
  lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint
  a jégkorongban…
A
  kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek"
  aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan
  erő" számára biztosan nem. 
Hülyének
  vagyunk nézve. Már elég régóta.
(V.
  F. - privatkopo.hu)
Angol hírszerző szervezetek
A
  leghosszabb és legeredményesebb
  múltra az angol titkosszolgálat tekinthet vissza. Sir Francis
  Walsingham, I. Erzsébet királynő nagyhatalmú minisztere már a
  16. század második felében kiválóan működő ügynökhálózatot
  létesített „Ő Felsége ellenségeinek megfigyelésére”. A
  második világszabadságharc évei alatt is sikeresen
  tevékenykedett az általában Intelligence Service néven
  közismert brit titkosszolgálat. Történetéről számos
  visszaemlékezés és feldolgozás jelent meg az óta, mégsem
  tudjuk teljes pontossággal leírni szervezetét és munkáját. Az
  angolok ma is igyekeznek megőrizni titkaikat.

A
  két legfontosabb szervezet a kémelhárítással foglalkozó M. I.
  5 (Military Intelligence = katonai hírszerzés) és az offenzív
  hírszerző szolgálat, az M. I. 6 volt. Az M. I. 5 vezetője
  feltehetőleg Sir David Petrie volt, aki a Scotland Yard speciális
  osztályával együttműködve derítette fel ügyosztályával az
  Angliában ténykedő ellenséges hírszerzőket. A közvélemény
  elégedetlenkedett munkájukkal, mivel csupán 15 német kémet
  állítottak bíróság elé, azt azonban nem tudták, hogy a B 1.
  A osztály, mely a később szolgálataiért bárói címmel
  kitüntetett John C. Mastermann (zsidó származású), oxfordi
  professzor vezetésével az elfogott kémek átállításán
  fáradozott, az elfogott hírszerzők többségét
  visszafordította. Ugyancsak az M. I. 5 érdeme, hogy a
  partraszállást megelőző sorsdöntő hónapokban a németek nem
  kaphattak megbízható híreket az inváziós csapatok összevonási
  körleteiről, ellenkezőleg, „biztos információik” szerint
  nagy, a valóságban nem létező erők állomásoztak
  Kelet-Angliában. Tehát főleg a dezinformációs hálózatra
  építették hadi stratégiáik sikerességét, ami nem mindig jött
  be, főleg a háború első éveiben. A már említett „Ultra”
  dekódoló-szervezet is az M. I. 5 hatáskörébe tartozott, mely
  kezdetben szinte teljesen „amatőrökből”, nyelvészekből,
  matematikusokból és más polgári szakértőkből állt. A
  regényekben és a publicisztikában Intelligence Service, vagy
  Secret Service néven szereplő szervezet az M. I. 6-ot takarja.
  Valóban titokzatos szervezet, vezetőjét maga a király nevezi
  ki, de csak a miniszterelnöknek tartozik beszámolni, ugyanakkor a
  hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozik. A második
  világháború alatt először Sir Hugh Sinclair, majd 1940 májusa
  után Stewart Menzies töltötte be e fontos, „C” fedőnéven
  ismert funkciót. Az M. I. 6 szervezeti felépítéséről csupán
  annyit tudunk, hogy területi, központi adminisztratív, technikai
  és kiképző részlegekkel rendelkezett, apparátusa létszámban
  messze elmaradt a német Abwehr mögött. A szervezet
  alárendeltségébe számos, főleg diverziós cselekményeket
  szervező és lebonyolító csoport tartozott. Közülük a
  legjelentősebb a SOE (Special Operation Executive = Különleges
  Műveletek Végrehajtó Szerve), más néven „Baker utcai
  Irregulárisok” volt (Sherlock Holmes lakásáról nyerte ezt a
  nevet). A „nem gentleman módszerekkel” dolgozó amatőrök
  mindenre elszánt és találékony csoportját az Enigma
  megszerzője, Colin Gubbins alapította 1939 őszén. A szervezet
  főleg a francia és a norvég, nem kommunista partizáncsoportokat
  támogatta, de csápjait Magyarország felé is kinyújtotta.
  Legsikeresebb akciójuk során a norvég partizáncsoportokkal
  együttműködve a német nehézvízüzemet robbantották fel 1943
  februárjában. A Military Intelligence mellett a
  külügyminisztérium, a flotta, a légierő és a gazdasági
  minisztérium is foglalkoztatott hírszerző szolgálatot, itt
  főleg a haditengerészet játszott hagyományosan nagy szerepet.
  Az Admiralitás B. 4 osztálya megkapta az összes kémszervezet
  jelentését és feldolgozta azokat. Csak évtizedekkel a háború
  után – elsőnek a szovjet hírszerző, Kim Philby jóvoltából
  – szivárgott ki az egyik leglényegesebb angol hírszerző és
  koordináló szervezet, a BSC (British Security Coordination)
  titka, de amit megtudhattak róla, azt ők sem adták ki az óta
  sem. Az angol radar alkalmazásáról, mint „kém(lelő)”
  eszköz - egy külön fejezetben foglalkozunk. Folytatjuk....
Jövőnk.info
  – Hírfigyelő Szolgálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése