A rendszerek változnak, a cionista titkosszolgálat marad

"A Komlós"

- I. A rendszerek változnak, a cionista titkosszolgálat marad

"...ez az ember mindent megengedhet magának. Mert rejtélyes forrásból politikai hatalma van."

2002-ben jelent meg Kertész Péter: A Komlós című visszaemlékezés-kötete Komlós Jánosról, a rabbinövendékből lett ÁVH-sból lett Népszabadság-kulturális rovatszerkesztőből lett szocialista kabaréigazgató életéről. (Ulpius-ház, 2002) A könyv (jó)néhány részletének felidézéséhez az adja az egyik alkalmat, hogy úgy a tíz-tizenkettővel ezelőtti aktuális égrengető magyar belpolitikai botrány keretében (vagyis lehet, hogy már több, mint két hete...) Lázár János szép díjazással tanácsadójául fogadta Zoltai Gusztávot. A késés mentségére, a "zsidó nyomulás a kormányban" témában volt frissebb hír is, amit épp itt komolyan veszünk, akárcsak az okkultisták mindenféle jeleit. kuruc.info: Ami Lázár János milliós Rolexénél sokkal érdekesebb. A kormányzati főmameluk látványosan kivillantva a kommersz kabbalisták piros cérnakarkötőjét viseli, amit eddig többnyire  szórakoztatóipari celebekről, pl. Madonnáról lehetett tudni a bulvársajtóból. Az agyonemlegetett Likud-testvérpártiság, valamint Finkelstein és Birnbaum tanácsadása után ez már elég sokadik elem a sorban. És e sorba illeszkedik az is, hogy Zoltai a legendás munkásőrpufajka-viselés és hosszú MAZSIHISZ-elnökösködés között nem mellékesen évekig volt a Mikroszkóp színpad művészeti titkára és egyúttal az alapító igazgató, Komlós János személyi titkára. Komlósról pedig Szűrös Mátyás volt szives nyilvánosságra hozni, hogy a Moszad embere volt. A könyvben izgalmas, sőt nagy eséllyel fontos nyomokra bukkanunk az 56-os forradalom szovjet-ávós titkosszolgálati provokáció, hamis zászlós akció jellegére is, illetve Komlós életútja az éles szemű olvasó számára rávilágít a néhány évtizedenkénti rendszerváltások pokoli történelmi színjáték-jellegére, háttérből rendezettségére is.


Szűrös Mátyás visszaemlékezése a Magyar Hírlap 2012.április 12-i „Rutinszerűen megküldtek bizonyos anyagokat” c. cikkében:

„Az első munkahelyem a külügyminisztérium volt, én ott találkoztam először ezzel a világgal. A főnököm akkor, 1960-ban a Rákosi-titkárság egykori vezetője volt. Épp akkor fogták el Adolf Eichmannt Argentínában, s szállították Izraelbe titokban. A főosztályvezetőm ekkor azt mondta nekem, mint német referensnek, hogy menjek el egy megadott budapesti címre, s érdeklődjem meg az ott lakó úriembertől, hogy van-e nekünk bármiféle teendőnk az Eichmann-üggyel kapcsolatosan. Hangsúlyozom, egy magánlakásról volt szó. Becsöngettem, s Komlós Jánoshumorista, újságíró nyitott ajtót. Később tudtam meg, hogy az ÁVH egykori ezredese. Kérdésemre elmondta, hogy Magyarországnak semmiféle feladata nincs az Eichmann-ügyben,

 a Moszad teszi a dolgát, nekünk nem osztanak itt lapot. Ekkor találkoztam először titkosszolgálati emberrel.”

Egyes szélsőjobboldali cikkek, netes adatbázisok ugyan megemlítik, hogy Zoltai moszados, azonban semmi konkrétabbat nem írnak. Ez viszont már egy konkrétabb nyom, nyilvánvaló, hogy ha a Mikroszkóp vezetője a cionista titkosszolgálat embere volt, akkor a mindenféle szolgálati és magánügyét intéző személyi titkára sem lehetett más. Komlós Jánosról az egyetlen, számottevő mennyiségű információt tartalmazó nyilvános forrás Kertész Péter könyve, amely e minőségében akkor is értékes ha egyébként természetesen a "Moszad" szó nem fordul elő benne. Hacsak ebben a burkolt formában nem, Kertész Péter utalásában:

„A Komlós-sztoriban (...) hatalmas, felderíthetetlen fehér foltok tátonganak (...)”  (7.old.)

és még szintén a bevezetőben a 14. oldalon:

„Menet közben számos olyan információhoz jutottam, amit az illető hallott valamikor valakitől, de névvel nem vállalta. Ezeket természetesen nem továbbítom.”  

Kár...

A "kisávós"

A műfaj lényegének megfelelően a visszaemlékezők jó része szándékosan, vagy ösztönösen torzítva emlékezik, vagy kiszorítja a tudatából a csúnyább dolgokat, a saját szerepe esetleges negatívabb vonatkozásain túl például egykori barátja, hozzátartozója, Komlós szerepét a sztálinista rezsim terrorgépezetének működtetésében. A megszólaltatottak közül egy sem tud róla, hogy Komlós az ÁVH-nál a "nehézsúlyú rosszfiúk" közé tartozott volna. Maga Kertész a könyvírásra a megbízást lényegében Komlós fiától kapta, ennek megfelelően a családhoz, hőséhez lojálisan, empatikusan szerkesztett.  (És bizonyára a zsidó törzsi összetartozásnak megfelelően is, bár a könyv leg-Komlósgyűlölőbb visszaemlékezése is zsidótól származik és a volt rabbiképzős iskolatárs, illetve gyerekkori barát, későbbi főrabbi viszolygása egykori barátja ávósságától szintén hitelesnek tűnik.)  A negatív véleményeknek persze helyt adott, de az ávósmúlt értékelésében mentegeti Komlóst, pedig ennek alaptalanságához elég lett volna a saját maga gyűjtötte anyagban felbukkanó  nyomokon (és nyilván a névvel nem vállalt kihagyottakén) elindulnia:

„ A legnagyobb dilemma mindjárt, hogy verőember volt-e, vagy afféle ungarische Schindler, akinek azóta se találják a listáját?”  (7.old.)

„ Nincs kétségem afelől, hogy számosan úgy gondolják, kutyából nem lesz szalonna, és ha valaki ávós volt, az is marad. Komlós azonban, úgy tűnik, ávósként nem volt véreb, legalábbis erre utaló tünetre nem bukkantam kutakodásom során.” (8.old.)

(Dehogynem, mint majd látni fogjuk...) Kertész az "ártatlanság" bizonyítékául hozza fel, hogy Kiszely GáborÁVH. Egy terrorszervezet története c. könyvében csak két jelentéktelen említést tesz Komlósról:

'A magamfajta alkalmi kutatónak két dolog szúrt szemet. Az egyik, hogy Komlóst nem említik „a korábbi vizsgálatokban folyamatosan részt vett áv. tisztek”  között, mint például Berkesi Andrást, Farkas Vladimirt, Janikovszky Bélát, Bauer Miklóst. Vagy Vándor Ferenc egykori áv. örnagyot, aki Komlós János feleségének a főnöke volt az ÁVH pártbizottságán az Andrássy út 60-ban. Vándor, miközben  „ a kihallgatásokon fizikai kényszer alkalmazásával és rábeszéléssel vett fel az őrizetesektől hamis vallomást”, segített a beosztottja leendő férjét kihúzni a pácból. A másik, hogy Kiszely Komlóst előbb őrnagyként, majd századosként említi. Ami igaz, mert azután lett őrnagyból százados, amikor lefokozták. Lényeg az - legalábbis az eddigiekből erre lehet következtetni -, hogy Komlós nem lehetett valami nagy kutya a párthadseregben.'  (9.old.) 

Hasonlóan mosdatják a szerecsent a riportalanyok is.

Kristóf Attila:

" Az ÁVH-s múlt nyilvánvalóan egy csomó lélekben teljes megbélyegzést jelent. MiközbenKomlós esetében tisztázatlan, hogy ő hol, mikor, miben vett részt. A Kiszely-könyvben Komlós Jánosról csak az olvasható, hogy ilyen és ilyen rendfokozatban az ÁVH-nál szolgált. Azt tudom, hogy az ÁVH feloszlatásakor őt is felelősségre vonták, aztán elhelyezték valahová vezérigazgatónak." (78.old.)

(nem vonták felelősségre, nem az ÁVH feloszlatásakor távozott, hanem korábban, nem lett vezérigazgató...)

Ungvári Tamás:

"Valószínűleg tényleg ávós volt, meg más is volt, de ő a kabaréval megváltotta a szabadságát."(90.old)

"Az se baj, ha nem maradt utána semmi, mert ő, mint figura fenn fog maradni. Mint figura, akiszerintem tulajdonképpen ártatlanul szolgált gaz célokat alkalmanként, és minden rosszindulat nélkül élte végig az életét. Nem volt rosszindulatú ember. Lehetett volna, minden eszköze megvolt hozzá. Ha tudott, segített. Senkinek nem akart ártani. Ha lehetett, használt." (93.old.)

Rosszindulat nélkül??? Verebes István:

"Emlékszem, egyszer a Rádiókabaréban megkérdeztem tőle: „Hogy vagy, János?” Azt mondta:  „Most rúgom az utolsókat. Másokba.” És röhögött. Ez nekem nem tetszett. Én ezt cinikusnak tartottam. Élvezettel mondta azt, hogy ő másokba belerúg. El tudtam hinni, hogy élvezi azt, ha valakit megalázhat."   (401.old.)

E. Fehér Pál:

(M.Z. Somogy megyei párttitkár 1951-ben annak demonstrálásaként, hogy ő a főnök, egy nap egy éjjel, de lehet, hogy két nap, két éjjel várakoztatta Komlóst, a megyei rendfenntartási karhatalmi egység új parancsnokát előszobájában a bemutatkozó látogatáskor)

"Ha egy megyei első titkár ezt meg merte tenni vele, akkor Jani nem lehetett olyan nagyon nagy ember  az Államvédelmi Hatóságnál. Janikovszky Béla, akivel ugyanannál a testületnél szolgáltak, egész biztos, le se szarta Komlóst, akkora volt a rang- és beosztásbeli különbség közöttük." (160-161.old.)

E. Fehér ez utóbbi fantáziálását cáfolja a közvetlenül Janikovszky 1953-as letartóztatása után készült kihallgatási jegyzőkönyv, melyben arra a kérdésre, hogy "Kikkel volt kapcsolatban az elbocsátás után az ÁVH-tól?" ezt válaszolta: "Az ÁVH-tól való elbocsátásom után mint informátor állandó kapcsolatban álltam Komlós Jánossal." (11. old.) Valóban durva lenne, ha egy informátor "leszarná" a tartótisztjét és valóban drámaian nagy rangkülönbség volt az aktív ÁVH-s Komlós és a testületből kirúgott, letartóztatására váró, (átmenetileg) páriává lett hóhér, Janikovszky között... Látni fogjuk, hogy nem érdemes ezt a fordulatot azzal magyarázni, hogy Komlós bezzeg tiszta maradt, nem úgy, mint a kirúgott hóhérok. (Még abban az évben őt is "kirúgták", de börtön nem fenyegette, mégha a neje mást is mondott.) Arról már nem is beszélve, hogy Janikovszky Szegeden az ÁVÓ megyei vezetője volt, Komlós pedig ugyanott vezetőhelyettes, ami nem akkora " rang- és beosztásbeli különbség", hogy a vezető "le se szarta" volna helyettesét. (Bálint László: A kommunista párt öklei")

És persze Komlós, a szegedi megyei ÁVÓ, majd ÁVH vezetőhelyettese, aztán a Pest megyei, majd a Baranya-Somogy megyei ÁVH vezetője  enyhén szólva nem "kisávós", aki a piszkos ügyekhez "alacsony rangja" miatt hozzá sem férhetett volna, ahogy védelmezői, barátai, kegyeltjei próbálják beállítani. (Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai (1950–1953) )

Verebes István:

" Komlós a rezsim embere volt, ávós volt, zsidó volt. Aki ehhez hozzányúlna, és nimbuszt akarna ebbõl csinálni, azt ma, Magyarországon tuti, hogy megtámadják. Önt is meg fogják támadni, hogy könyvet ír róla. Akkor is, ha Komlós zsidónak, ávósnak egyaránt kicsi volt. Mert tessék mondani, van kis terhes? Mindegy, hogy mi volt, ávós volt."  (400.old.)

Komlós Jánosné Molnár Klára:

"elképzelni se tudtam az Andrássy út 60. pártbizottságán, mi zajlott a pincében" (54.old.)

(!!!) Az egész város és a fél ország tudta, csak Klárika nem pár emelettel feljebb...

"A megyében a reakció és a klerikalizmus elleni harc volt a fő feladatuk. Azóta se hallottam, hogy János valami hajmeresztő disznóságot követett volna el." (56.old.)

Mi viszont igen. Stimmel a klerikalizmus elleni harc, e téren hallhat, olvashat Komlós leghajmeresztőbb disznóságáról, aki a tényekre kíváncsi.

Komlós, a hóhér

Kertész kézenfekvően megkísérelt Komlósról egykori ÁVH-s kollégáival is beszélgetni, de a szóbajövők, („körmös”) Bauer Miklós, Padányi Mihály, Janikovszki egykori társa a Gömbös-szobor robbantásában, illetve Janikovszki özvegye mind lerázták, hogy nem tudnak semmi konkrétat. Két volt ávós tiszt az utolsó pillanatban mondta le a megbeszélt találkozót azzal, hogy bajuk lehetne belőle, ha beszélnek. Ez arra utal, hogy egyrészt lett volna mit mondaniuk, másrészt olyasmikről is szó lehet, amik 22 évvel Komlós halála és 13 évvel a szocializmus bukása után (2002-es a könyv) még veszélyes témák. Ez inkább sejtet moszados, mint ávós ügyeket, bár Biszku pere miatt ez sem egyértelmű. Az egyetlen használható ávósnak ezúttal is Farkas Vladimir bizonyult:

Farkas Vladimir volt áv. alezredes készséggel állt volna rendelkezésemre, de mint mondta, más területen dolgoztak. Ő a kutatásai során találkozott Komlós nevével, de nem érdekelte. Annyit tud róla, hogy a nagyobb egyházi ügyekkel foglalkozott, mint például a Grősz-üggyel. Az egyik könyvében, tájékoztatott az immár több kötetes szerző, utal a donyecki, úgynevezett Sahtü-ügyre. Komlós hasonlót akart kreálni Komlón. Farkas Vladimir szerint Komlós a vizsgálati munkában is nagyon felkészült volt. Egy alkalommal a 70-es évek végén találkoztak, s akkor azt mondta neki: „János, mikor fogsz a saját múltaddal szembenézni?”(10.old.)

A "Sahtü-ügy"

Komlós nem csak "akart" hasonlót kreálni Komlón, hanem kreált is... A "magyar Sahtü-ügy" nem eredményezett ugyan halálos ítéletet, de a koncepciós per iskolapéldája, ávós "hajmeresztő disznóság" a javából a Baranya és Somogy megyei ÁVH-parancsnok Komlós személyes irányításával.
Wikipédia: Sahti-ügy (a GPU szócikkben):

"1928-ban rendezték a sahti mérnökök perét. (Sahti a Donyec-medencében található bányaváros.) Ez volt az első fontosabb politikai per a sztálini érában. Olyan mérnököket vádoltak szabotázzsal, akik korábban a mensevik párt tagjai voltak, de 1921 után is a szovjet iparban dolgoztak."

BLASSZAUER Róbert: A pécsi „sahti per”  (Pécsi Szemle, 2006 tél, 60-81.old.)

A címben szereplő utalás egy, a Szovjetunióban 1928-ban lezajlott, 11 halálos ítélettel végződöttkoncepciós perre utal, melyet a Donyeck-medencében található Sahti város szénbányájának műszaki szakemberei ellen folytattak. Jelen tanulmány egy hasonló „forgatókönyv” alapján kreált eljárás történetét dolgozza fel, melyre egy tragikus kimenetelű pécsbányatelepi sújtólégrobbanás (1950. febr. 28.) adott alkalmat. A MESZHART (Magyar Szovjet Hajózási RT) bányáiban megindított nyomozás során egy korábbi, hasonlóan súlyos robbanás (1948. ápr. 7.) körülményeit „gyanúsnak” találták. Ez szolgáltatott ürügyet a bányamérnök végzettségű Wietorisz Róbert, Rihmer László, Lugosi (Laurincsek) György, valamint Mosonyi (Meicher) Sándor bányamester meggyanúsítására és letartóztatására. Blasszauer Róbert részletesen dokumentálva, nagyon tárgyszerűen mutatja be az előzményeket és az ügy részleteit. Megismerhetjük a Komlós János ÁVH-s százados vezette nyomozást, a „terhelő bizonyítékok” megszerzésének módszereit, a felhasznált és a figyelmen kívül hagyott szakvéleményeket, a sajtóban megjelent, manipulált cikkeket és a teljes titokban lefolytatott pert.Rihmer 10, Wietorisz 5, Lugosi 4, Mosonyi 3 év fegyházat kapott. Miután a három bányamérnök szaktudására nagy szükség volt, a fegyházban is foglalkozhattak szakmájukkal és viszonylag hamar szabadlábra kerültek. Az 1953 nyarán szabadult Rihmert az ÁVH új vezetője, Piros László rehabilitálta. Néhány napon belül a Komlói Szénbányászati Tröszthöz került osztályvezetőnek, onnan is ment nyugdíjba. Wietorisz Róbert is nyugdíjazásáig dolgozhatott a bányánál. Bár az 1950-es években a feljelentések folytatódtak, újabb perekre már nem került sor. Komló nagyhatalmú „ura”, Vas Zoltán sikerrel védte meg a műszakiakat.

Surányi Lili (Komlós szeretője a 60-as években):

Az ÁVH-s múltjáról nem tudtam semmit. Valamikor a 60-as években bementem a Gerbeaudba és ott ült Vas Zoltán az Edittel, a volt titkárnőjével, aki azután a felesége lett. „Kivel futsz most?” Kérdezte Vas Zoltán. „Új fiú, Komlós Jánosnak hívják.” A levegő kiment belőle. Mikor magához tért, azt mondta. „ Lili, tudod, hogy nagyon szeretlek, de amíg a Komlóssal futsz, addig felejts el.” Évtizedek teltek el, és nem tudtam, hogy mire célzott. Aztán néhány évvel ezelőtt reggel hallgatom a rádiót, éppen Peterdi Pál emlékezett meg élő adásban Komlós Jánosról. Szó szerint ezt mondta:„Annak idején vendége voltam egy manikűrre az Andrássy út 60-ban.” (255.old.) 

Peterdi csak szintén humorista csepűrágóként emlegette a manikűrt saját Andrássy út 60-beli jelenése kapcsán, ahol persze végeztek ilyen kezelést, de a könyv következő, 256. oldalán kiderül a vele készült rádióinterjúból, hogy vele "rendes volt" Komlós, gyermekkori ismerőse, és később egyszer szerepelt is nála a Mikroszkóp színpadán.  Vas Zoltán reakciója azonban jelzi, hogy akinek egyenruhás korában volt vele dolga, nem tartotta Komlóst "ártatlan kisávósnak". Vas Zoltán ledöbbent, hogy korábbi védence, Surányi Lili Komlóssal jár, és jelezte, hogy számára Komlós persona non grata. Az ok nyilván a "magyar Sahtü-per" ügye, amiben a pécsi megyei ÁVH-parancsnok Komlós a technokrata Vas Zoltán kedvenc bányamérnökeit csukatta le a szovjet mintára kreált koncepciós perben, akadályozva ezzel a mecseki bányák tervteljesítését. Vas elég hamar kihozta embereit a rács mögül, de nem felejtette el, ki juttatta őket oda.

Kertész Péter annál inkább tudott Komlós bányász-koncepciós peréről, mert könyvébe beválogatott egy, már a rendszerváltás utáni cikket is, melynek szerzője igyekezett belerúgni Komlósba, de zugújságírói szinten megírt cikkében nem járt utána alaposan a tényeknek. Bulvárszemetet írt, melyben igazságfoszlányokat kevert saját meséjével, a bányászpert meghiúsultnak hazudja és még Rákosiból is "igazságos Mátyást" farag:

Kubinyi Ferenc: A kabaré kapitánya, Pesti Hírlap, 1991. október16.

"Az Államvédelmi Hatóságnál megbecsülték elsajátított szakértelmét. Az egyházügyi alosztálynál szolgált." ( 407.old.)  

"Egyelőre nincs semmi bizonyíték arra, hogy Komlós részese lett volna a hatóság valamelyik pecér akciójának."

"Először is "vitézi" életének befejezéséről. Komlós könyves ember volt. Erősen érdeklődött a szellemtudományok iránt. Szorgalmasan tanulmányozta a marxizmus-leninizmus irodalmát. Ez lett a veszte. Elolvasta Sztálinnak az 1928. április 13-án a Központi Bizottság ülésén tartott beszédét. A vezér előadása megragadta figyelmét, de főleg alkotó fantáziáját. Sztálin az úgynevezett Sahtü-ügyet boncolgatta. Ez egy korai koncepciós per, sok áldozattal. Állítólag a bányáknál a nyugati imperialisták által irányított szabotázsok felelőseit állították bíróság elé. Komlós előtt kirajzolódott a gyors, magasba ívelő karrier víziója. Baranyában sok a bányaüzem. Elhatározta, hogy a Sahtüügy mintájára felderíti azt az összeesküvést, mely veszélyezteti a magyar széntermelést, és ezzel az energiaellátást. Persze az egész transzponált ügy csak Komlós agyában született meg. A gondolatot tett követte. A kapitány írásba foglalta gyanúját, a Sahtü-ügyet használva sorvezetőnek. A beadványt Péter Gáborék néhány tamáskodó széljegyzettel, Rákosi Mátyáshoz továbbították. Akkoriban a magyar nép bölcs vezetője valóban tanúsított némi bölcsességet, mert miután elolvasta Komlós János tervezetét, tüstént kidobta az Államvédelmi Hatóságtól a derék kapitányt." ( 408.old.)  

Annál furcsább ez a zagyvaság, hogy Kubinyi az ÁVH "szakértőjeként" könyvet írt a hóhérokról és az áldozatokról Fekete lexikon 1945-1956 címmel, melyben egyébként Komlós nem szerepel, de a fenti "alaposságot" látva ez nem is baj. Chrudinák Alajossal közösen készített 1994-es Ávósok - A kommunista párt terrorszervezete c. három részes dokumentumfilmsorozatának ismétlését zsidó szervezetek és az itt szemlézett Komlós-kötet egyik fontos visszaemlékezője, Schweitzer József, akkori főrabbi kérésére tiltotta le a köztelevízió. (kuruc.info: Újratöltve: Ávósok - a zsidó dinasztia hatalma - betiltott dokumentumfilm 1994-ből, I., II. és III. rész.  A film a kurucinfón megtekinthető.) A főrabbi és a zsidó szervezetek kérésének indoklása a bemutatott ávósok zsidó származásának "túlhangsúlyozása" (valójában csak megemlítése) volt, "amelyre most, a Holocaust 50. évfordulóján különösen érzékenyek zsidó, illetve zsidó származású polgártársaink". Elég jellemző, hogy ezáltal milyen múltú szerzők tűnhettek az "igazság kimondásáért üldözöttnek", illetve, hogy egyáltalán kikre bízták a módszerváltás után az ÁVH "leleplezését", gyakran a fenti cikkből látható színvonalon. Kubinyi ugyanis Chrudinákhoz hasonlóan nem éppen emigrációból tért haza 1989-ben,életművében a szocializmus legpártosabb, legideológiavezéreltebb kiadóinál, a Kossuth Könyvkiadónál és a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadónál megjelent művek szerepelnek, kimondottan a Tanácsköztársaság hőseire szakosodott...

Grősz-per:

Hogy neje és Farkas Vladimir jól tudták, hogy Komlós az ÁVH-nál nagyobb egyházi ügyekkel foglalkozott, azt saját egykori dicsekvése is alátámasztja:

"Komlósnak megvolt az a tulajdonsága, hogy szeretett a karzatnak játszani. Az exhibicionizmusa vitte a színpadra valószínűleg. A saját jelentőségét visszamenőleg is igyekezett eltúlozni. Például azt mondta egyszer, hogy  „letartóztattam Mindszentyt ” . Én ezt kötve hiszem, nem tudom ugyan, ki tartóztatta le Mindszentyt, de valószínűnek tartom, hogy nem a Komlós."  (Avar János, 105. old.)

Valószínűleg tényleg nagyotmondás volt ez Komlós részéről, Mindszenty valódi letartóztatója, legalábbis az akció vezetője más volt:

"1948. karácsonyának másnapján Bécsi Gyula rendőrezredes Esztergomban, a prímási palotában letartóztatta az esztergomi érseket." (Drábik János: 1956 - A magyarok harmadik útja)

A csapat tagja sem igen lehetett Komlós, mert ő akkor már az ÁVH-nál volt, ezt a feladatot pedig a rendőrségre bízták. Kőszeg Ferenc is csak spekulál arról recenziójában a könyv ellentmondó visszaemlékezései alapján, hogy "egyáltalán nem kizárt tehát, hogy Mindszenty letartóztatásában is részt vett." (Kőszeg Ferenc: Erdélyben - Komlóssal) Mára viszont annál inkább nyilvános információkkal igazolt Komlós részvétele egy másik nagy antiklerikális perben, a Grősz-perben, amit Farkas Vladimir is megemlített. Ezt a "hőstettét" nagyithatta fel egy kicsit részeg hencegésében az egyházi hierarchia legnagyobb rangú letartóztatottjával behelyettesítve áldozatát. A kalocsai érsek perében mellékpereivel együtt összesencsaknem 30 halálos ítélet született, ebből 17-et végre is hajtottak, többen a kihallgatás közben a börtönben haltak meg. (Múlt-Kor: Könyv Grősz Józsefről) Az egyik legvéresebb mellékper Tóth Illés és társai pere.


Magyar Nemzet Online: „Népemet nem engedhetem kirabolni unintelligens csirkefogóktól” (2012 április 30.):

A Tóth Illés perben

"...(első fokon 14, másodfokon 10 halálos ítélet, ebből végrehajtva 6, egy fő a börtönben halt meg. A kivégzettek: Tóth Illés, Iványi Bálint, Tóth János, Tóth István, Petrus Gyula, Farkas Sándor)"

A Grősz-per kilencedrendű vádlottja a később kivégzett Vezér Ferenc pálos szerzetes volt.

"Kihallgatásában részt vett a Mikroszkóp Színpad későbbi igazgatója, Komlós János, illetve maga a rettegett Péter Gábor is."

 Magyar Nemzet Online: „ Péter Gábor személyesen „cicázott” velük ” (2012.április 30.): 

"És egy igazi érdekesség a mellékper egészéről: Tóth Illésék vezető kihallgatótisztje Komlós János államvédelmi százados, aki a későbbiekben a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Érdekes pályafutást futott be ez az „úr” is."

"Péter Gábor például kijelenti a Tóth Illéséknek, hogy „Ti csak tanúk vagytok itt, addig vagytok bezárva, és amikor elítéljük ezeket az embereket, kiengedünk benneteket”. Tóth Illés majdnem a teljes vizsgálat folyamán biztos abban, hogy őt nem fogják halálra ítélni. Kivégzik."

További olvasmányok a témában:
A Grősz-per előkészítése. Szerk.: Szabó Csaba, Osiris-Budapest Főváros Levéltára, Bp. 2001
Balogh Margit, Szabó Csaba: A Grősz per. Kossuth Kiadó 2002
Bálint László: A kommunista párt öklei 2014

Megkerült hát Komlós "Schindler-listája", csak nem embermentő, hanem 17 nevet tartalmazó halállista!A fenti könyvek közül az elsőt Kertész Péter már ismerhette volna, ha keresi, hogy Komlós "kisávós", illetve "véreb" volt-e, mert az ő könyvének kiadását megelőző évben jelent meg.

A hivatalos életrajz

Komlós János, a Magyar Nemzet kulturális rovatának vezetője.

1922-ben Budapesten született, értelmiségi családból, apja malomipari tisztviselő volt. Érettségi után elvégezte a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti fakultását és magyar-latin szakon tanári képzettséget szerzett. Nyelvismerete: angol, német, orosz, latin, görög, héber. Nős, két iskolás gyermeke van.1941 óta vesz részt a munkásmozgalomban, a felszabadulásig a Szociáldemokrata Párt tagja volt. 1944-ben rövid ideig munkaszolgálatot teljesített, ahonnan megszökött és a felszabadulásig illegálisan élt Budapesten.

A felszabadulás után részt vett az újpesti kommunista pártsajtó megindításában, majd a főváros közellátásának megszervezésében, utána az Államvédelmi Hatóságnál dolgozott 1952-ig, ahonnan őrnagyi rangban szerelt le. Ezután az Országos Mezőgazdasági Kutatóintézetben tudományos kutatómunkát végzett, majd a Távközlési Kutatóintézetben és a Középgépipari Technológiai Intézetben szakfordítóként működött.1956-57-ben a Külkereskedelmi Minisztárium Protocole osztályának vezetője volt. Az ellenforradalom idején becsületesen viselkedett. Az ellenforradalom után, 1957 februárjában a rádió magyar irodalmi csoportjának vezetője lett, s innen került 1957. november 1-én a Magyar Nemzethez belső munkatársi minőségben a kulturális rovatba. 1958. szeptember 16. óta pedig a kulturális rovat vezetőjeként dolgozik a szerkesztőségben.

1956. november 2-án lépett be az MSZMP-be, előzően a Magyar Dolgozók Pártjának, illetve a Magyar Kommunista Pártnak volt a tagja. Ideológiailag is igen képzett, alapos tudásu elvtárs. Bár viszonylag rövid ideje dolgozik napilapnál, ez idő alatt rendkívül nagy és gyors ujságírói fejlődésről tett tanuságot. Különösen irodalomkritikai és esztétikai, valamint publicisztikai munkássága mutat fel jelentős eredményeket, emellett a kulturális rovat vezetését is nagy szorgalommal, hozzáértéssel látja el. Írásaiban a magyar újságírás legjobb hagyományainak, kiváltkép Bálint György publicisztikájának tudatos folytatójaként magasszinvonalu, egyéni stílust alakitott ki, s a marxizmus-leninizmus tanításait alkotó módon alkalmazó, igényes állásfoglalásaival máris legjobb irodalmi publicistáink sorába került. Viszonya munkatársaihoz általában jó, közvetlen, baráti, modora azonban néha fölényeskedő. A kulturális rovat vezetésében megfontolt és határozott, olykor talán túlzottan is magabiztos.

Bp, 1959.junius 24.    Komlós János      Mihályfi Ernő

(225.old.)

Az életrajz magától értetődően kozmetikázott, kezdve azzal, hogy a lisztnagykereskedő apa malomipari tisztviselővé eufemizálódik, de ettől feltűnőbb, hogy a Magyar Nemzet kulturális rovatvezetőjének életrajzában nem tartották ildomosnak megemlíteni a rabbiképzőt. A magyar-latin tanári "végzettség" csak apróbb félhazugság, mert a rabbiképzés kötelező velejárója volt a bölcsészkar és bár nem szerzett ilyen tanári oklevelet, ahogy rabbi sem lett, lényegében a tanulmányokat mindkettőhöz elvégezte. Fontosabb, hogy az életrajzban szó sem eshet hírszerzéssel, illetve a cionista mozgalommal való kapcsolatokról. Más források szerint az ÁVH-tól egy évvel később, 1953-ban kerül el és az ekkortól 1957-ig feltüntetett munkahelyek lényegében konspiratív fedőállásnak tűnnek, de erről később. Az életrajz őrnagyi állításával szemben századossá lefokozva szerelt le, de ez is lényegtelen, mert szintén nagy eséllyel konspiratív műbalhé keretében fokozzák le és rúgják ki. Az "ellenforradalom" alatti becsületes viselkedése" egy központi kérdés, erre szintén később térünk vissza. Jellemző, hogy arrogáns önteltsége, az ávónál is megerősödött (faji?) magasabbrendűségtudata még egy ilyen barátságos életrajzba is bekerült...

Ez az életrajz azonban szigorúan belső használatra készült, a nyilvános Magyar Életrajzi Lexikonban az ávós évek így szerepelnek:

"...a Pázmány Péter Tudományegy.-en folytatott bölcsészeti tanulmányokat. 1945 után különböző állami és társadalmi munkát végzett. 1957-ben a Magy. Rádió Irodalmi Osztályán dolgozott..."

A Légióból való (korai) elbocsátása után is ávós maradt

Schweitzer József:

"Komlós nagyon megváltozott ahhoz a kedves fiúhoz képest, akit a zsidó gimnáziumban, majd a rabbiképzőben megismertem. De az én szememben nem változott meg úgy, hogy teljes nyíltsággal nem beszéljek vele. Ő egy erőszakos hatalmi testületnek volt az egyik vezető embere. Ez lerítt róla akkor is, ha mi per Jóska meg Jani beszélgettünk egymással." ( 31.old.)  

(Vagyis a visszaemlékezők közül egyedül Schweitzer, a volt főrabbi nevezi Komlóst, egykori barátját az ÁVH egyik vezető emberének, nem "kisávósozik".  Egyébként is az egyik legkorrektebbnek tűnő emlékezés a könyvben - ami mögött nagy ravaszság is áll, tudva, hogy főrabbiként ő tiltatta le a köztévében 1994-ben az "Ávósok" dokumentumfilm-sorozat ismétlését az ávósok zsidó származásának említése miatt.)

Várkonyi Tibor:

"Szokták mondani, hogy a Magyar Nemzetnél mindig formális volt a pártszervezet jelenléte. Komlós regnálása ez alól kivétel. Ő igen aktív párttitkár volt, aktívabb, mint bárki az utódai közül. Annyira, hogy Mihályfi mint főszerkesztő félt tőle. Félt tőle mint volt ávóstól és félt tőle, mint párttitkártól." (51.old.)

Kristóf Attila: "A Magyar Nemzetnél nem volt ÁVH-s" ( 63.old.)  Az egykori védenc persze csak a szépre emlékezik, de tudja, hogy volt, aki emlékezhet csúnyára is:

           "A szerkesztőségben úgy vették a figurát, ahogy volt. Ott nem volt ÁVH-s." ( 73. old.)

"Az ÁVH-s múlt nyilvánvalóan egy csomó lélekben teljes megbélyegzést jelent. Miközben Komlós esetében tisztázatlan, hogy ő hol, mikor, miben vett részt. A Kiszely-könyvben Komlós Jánosról csak az olvasható, hogy ilyen és ilyen rendfokozatban az ÁVH-nál szolgált. Azt tudom, hogy az ÁVH feloszlatásakor őt is felelősségre vonták, aztán elhelyezték valahová vezérigazgatónak. Én azt a Komlóst ismertem, aki nem volt ÁVH-s. Múltjának ezt a részét akkor már nagyjából sikerült magából eltüntetni. Nem volt erőszakos, nem volt durva, nem volt kíméletlen. Él bennem róla egy kép, amit az a bizonyosság, hogy ÁVH-s volt, nem befolyásol. Ha Somorjai Jóskát kérdezték volna, akkor lehet, hogy ő azt mondja: Komlós a Magyar Nemzetnél végig úgy viselkedett, mint egy ÁVH-s." ( 78.old.) 

Avar János (a Népszabadság szerkesztőségében):

"Éjjel 1-kor visszajött, és megnézte, végrehajtottuk-e azt, amit kért. Nem bízott az emberekben, ezt valószínűleg a múltjából hozta magával. Pedig az ébersége felesleges volt, mert ha nem hajtom végre az utasítását, akkor az állásommal játszom." (106.old.)

Surányi Lili:

"Az igazság az, hogy nekem elég sok bajom volt őmiatta. Nagyon gyengéd kifejezés, ha azt mondom, hogy nem szerették. Nyilván irigységből, de nagyon sok utálat, gyűlölet övezte. Féltek tőle. Említettem Az érem harmadik oldala kapcsán, hogy soha nem adták vissza az anyagát. De ki merte visszaadni Komlós János anyagát? " (254.old.) 

Harkányi Endre (akit Komlós "erőszakkal rabol el magának a Mikroszkópra"):

"Akkor már nagyon nem szerettem ott lenni. Komlóstól azonban nem volt könnyű megszabadulni, mert mindenki félt tőle. Akkor még nem tudtam, ki ez az ember valójában, honnan jött, milyen kapcsolatrendszerre tett szert egészen a hatalom csúcsáig, beleértve az orosz kapcsolatait is. Gera Zolit lényegében ugyanúgy szerezte meg a Mikroszkópnak, mint engem. Ő is a Vígszínházban volt, ahonnan el akart menni, mert pantomimmel akart foglalkozni, de Várkonyi nem engedte el. Gera Zoli leveleket írt különböző külképviseleti szervekhez, a leveleket elfogták és őt börtönbe zárták. Akkor már feketeseggű lehetett, amikor Komlós szemet vetett rá, és, gondolom, ezzel zsarolta." (346.old.)

"Jánosnak akkor már volt két infarktusa. Előadás előtt megivott egy üveg konyakot, és a végére már borzasztó jelenetek zajlottak le. Nem bírtam tovább, felmondtam. Előtte beszélgettem Ádám Ottóval, aki tanárom volt a főiskolán, valósággal könyörögtem neki, hogy vigyen el innen, mert meg fogok bolondulni. Azt mondta, hogy menjek előbb egy másik színházba, és majd onnan szerződtet engem a Madách Színházhoz. Azért ajánlott kerülő utat, mert nem akart konfrontálódni Komlóssal, félt tőle." (347.old.) 

"Komlós nagyon értett ahhoz, hogy presszionálja az embert. Zsarolt, meg durva volt. Lehet, hogy ő ezt nem tudatosan csinálta és automatikusan a politikai rendőrségnél elsajátított módszereket alkalmazta a színházban is." (350.old.)

 Verebes István:

Azért is nem fogadtam el a meghívását a Mikroszkópra, mert már akkor sem nagyon szerettem, ha lekezelnek.Amikor interregnumok voltak az életemben, és elszegődtem egy vidéki színházhoz, akkor sem használtam ki ezt a lehetőséget, mert tudtam, hogy ebből csak konfliktus lenne. Ha csak egyszer úgy szólt volna hozzám, ahogy a beosztottjaival hallottam beszélni, én nekimegyek, vagy jobb esetben becsukom az ajtót és soha többé nem lát. (394.old.)

A Gojok Pörölye  -  Komlós dicsekszik "Becstelen Briganti" múltjával

Várkonyi Tibor:

" az ÁVH-nak több korszaka volt. Közvetlenül a háború után volt a kemény korszak, akkoriban nem bántak kesztyűs kézzel a nyilasokkal. Sok esetben jogosan, de volt rá eset, amikor nem." ( 48.old.)  

Hajdú János:

"Az előéletét nem hallgatta el, töbször beszélt róla. nem sokat és végképp nem dicsekvően. Egy ilyen alkalommal határozottan azt mondta, hogy amikor Szegeden, rögtön a felszabadulás után a politikai rendőrségnél dolgozott, akkor még nem ÁVH-nak hívták, ő bizony nem bánt kesztyűs kézzel azokkal a nyilas csirkefogókkal, akik a keze közé kerültek. Ezt határozottan és mindenféle szégyenkezés nélkül kijelentette. Hogy ez fizikai erőszakot is jelentett-e, vagy sem, azt nem tudom. Az a generáció, amelyhez Komlós tartozott, a zsidó származása miatt olyan megpróbáltatásokon ment keresztül, hogy ezek az emberek, számomra utólag is teljesen érthetően, a fasizmussal és a fasisztagyanús személyekkel és intézményekkel szemben akár a bosszúig menő keménységgel megpróbáltak elbánni." ( 139. old.)  

E.Fehér Pál: 

"Komlósnál a berúgás utolsó lépcsőfoka az volt, amikor azzal hozakodott elő, hogy ő akasztotta Rotyis Pétert és Szívós Sándort az Oktogonon. Ők voltak az első háborús bűnösök, akiket kivégeztek 1945 elején. Ismerjük a dokumentumokat, hivatásos állami ítélet-végrehajtó akasztott. Az elképzelhető, hogy Jani akkor már az ávónál volt, és részt vett a rend biztosításában." ( 160.old.)

Már idéztem, hogy Mindszenty letartóztatásával is dicsekedett, vagy alaptalanul, vagy nem:

 "...azt mondta egyszer, hogy  „letartóztattam Mindszentyt ” "  (Avar János, 105. old.

Molnár Gál Péter:

"Komlós mindenkiről tudott mindent. Amikor az új gazdasági mechanizmus szele fújdogált, a Népszabadságnál tartottak ilyen fejszűkítőket. Én egyre mentem el, Csikós-Nagy Béla beszélt a gazdasági reformról. Ültünk egymás mellett és azt mondtam: „Jani, baj van, ez egy nagyon okos ember, értem, amit beszél.” Mire ő: „Nekem mondod, hogy okos? Én tartóztattam le 45-ben. Egy hónap múlva Vas Zoltán kihozta az internálótáborból, fél év múlva együtt ültünk a szemináriumon. Imrédy gazdasági programja is Csikós-Nagy Béla nevéhez fűződik. Az összes pénzügyi reformot ő hozta létre. Jó szakember volt. Hol ezzel a politikai előjellel, hol a másik zenei előírással.” " (186.old.)

Lakatos Ernő, a Párt agit-prop osztályának egykori vezetője egyrészt részletesen kifejti a jól ismert indoklást, hogy miért kerültek a holokauszttúlélő, bosszúvágyó zsidók logikusan az új "antifasiszta" hatalom erőszakszervezetébe, másrészt csatlakozik a "kisávós" Komlóst fantáziálók sorához. Szövege alapján feltételezhetően ő az egyik fehér holló nyilatkozó a könyvben, tudniillik a 2-3 nemzsidó megszólaló egyike, azonban van egy fontos észrevétele a vörös csillagos "becstelen brigantikra" vonatkozó káderpolitikáról:

"A sokszázezer ember, aki elpusztult, azoknak egyes leszármazottai hazaérkeztek. Nem találták a vagyonkájukat, a házukat, a lakásukat, a hozzátartozóikat, ami a leglényegesebb. Ezek közül toborzódtak az erőszakszervezet emberei természetes módon, mert, ha nem is mindenkiben, egy jelentős rétegben, vagy e réteg jelentős egyedeiben, élt a bosszú azért, ami a szeretteikkel történt, hisz ilyen a világtörténelemben nem fordult elő, hogy egy egész népet, népességcsoportot tüzifaként tüzeljenek el. (...) Nyilvánvalóan ez az a motívum, ami Komlós János életútját az ÁVH-hoz irányította, miután volt egy vitathatatlan antifasiszta kötődése, és emiatt egy megbízhatósága. Ami azért érdekes, mert Rákosiék a származás alapján folytatták a kádermunkájukat. Ebben az esetben eltekintettek ettől. Ha valaki egy magyar nagyüzem vezérigazgatója volt, és a zsidótörvények következtében elvettek tőle mindent, mégiscsak ahhoz az osztályhoz tartozott, amelyet a felészabadulás utáni rendszer ellenségnek tekintett. Azoknál az embereknél, akik közé Komlós is tartozott, más mércét alkalmaztak. Bárki volt az apjuk, az anyjuk, nagykereskedő volt, bankár, vagy akár a Weiss Manfréd, ez nem számított. Ugyanakkor az úgynevezett nép fiai közül választott káderek kiválasztásánál nagyon fontos szempont volt a munkás, vagy paraszt származás.

Meggyőződésem, hogy Komlós János államvédelmi ténykedésében, amikor még a törvénytelenségek valószínűleg nem uralkodtak el, senki nem fog olyasmit találni, ami a későbi Államvédelmi Hatóság szerepére és módszereire volt jellemző. Az ő életútja ebben a vonatkozásban tiszta." (203.old.)

Tiszta kosz...

A (Vér-)Medvezsidó. Az ÁVH-sok archetípusa is.

Ami Lázár János milliós Rolexénél sokkal érdekesebb 

Forrás: https://kuruc.info/r/6/136294/

Egy október 27-én készült fénykép tanúsága szerint Lázár János csuklóján szokatlanul csillogó ékszer tűnt fel, ezt a kiegészítőt még nem lehetett látni rajta - ezzel a témával foglalkozott ma az Index. Annyira felkeltette az érdeklődésüket, hogy rá is kérdeztek a miniszternél. "A gyűjteményéből ez a legnemesebb darab, amit csak nagyon ritkán hord, mert félti. Azért választotta ezt, mert, bár régi, ugyanakkor sportos is" – közölte velük a sajtóiroda, s az is kiderült, hogy Lázár a 35. születésnapjára lepte meg magát vele. A szülinapi ajándék a Rolex Bubbleback szériába tartozik, a most 39 éves Lázár egy aukción vette, kész állapotban. Szakértők szerint azonban látszik rajta, hogy bőven költhetett rá, mert aukciókon nem szokás ilyen jó állapotú órákhoz jutni, éppen ezért lehet ezeket viszonylag olcsón megszerezni egy árverésen. 2010-ben, Lázár 35. születésnapja évében a legolcsóbb Rolex Bubblebackeket 200-300 ezer, a jobbakat pedig 800-900 ezer forintért lehetett megvenni. Szakértők szerint a politikuson látható darab nagy valószínűséggel az utóbbi kategóriába esik. Becslések szerint a ráfordított felújítással a kiegészítő értéke már jóval meghaladja a milliót, azonban Lázárnak még ezzel együtt sem kell feltüntetnie a vagyonnyilatkozatában. A darab a II. világháború környékén készülhetett, antik ékszernek számít, mert Bubblebackeket már nem gyárt a Rolex, csak használtan lehet hozzájutni. Az értékesebb darabokért kétmillió forintnak megfelelő dollárt is elkérnek az interneten, a legritkábbakat pedig aukciókon árulják néhány millió forintért - részletezi - ennél egyébként jóval terjedelmesebben - a Zsindex. Van azonban ezen a fényképen másvalami is, amire a hosszú cikkükben egyetlen szót sem vesztegettek. Pedig ki értene ehhez, ha nem pont ők... Az óra mellett ugyanis látható egy piros karkötő is. Ugyanilyen: És honnan származik a fenti kép? Az bizony a Judaika.hu-ról, mely azt írja magáról a bemutatkozóban: "feladatunknak tekintjük a hagyomány és kultúra zsidó népszerűsítését magyar nyelven, illetve a sajátosan magyar zsidó kulturkincsek magas színtű bemutatását." (Sic.) A karkötő ugyanis egy helyre kis kabbala karkötő, a kabbala pedig "a héber misztika évezredes bölcsessége". A mindössze 500 forintos fonal a zsidók szerint távol tartja a szerencsétlenséget. Nos, úgy tűnik, a zsidóseggnyalás-ügyi miniszternek a jelek szerint bejött a dolog, legalábbis egyelőre, sőt, szépen is fial, azáltal, hogy mindenkinek jelzi, "miben utazik" a viselője: legközelebbi termése éppen a milliós Rolex - hogy a többi vagyontárgyról most szót se ejtsünk... (Kuruc.info) 
Forrás: https://kuruc.info/r/6/136294/

Nos, úgy tűnik, a zsidóseggnyalás-ügyi miniszternek a jelek szerint bejött a

dolog

Népemet nem engedhetem kirabolni unintelligens csirkefogóktól”

Bucsy Levente, 2012. április 30., hétfő 08:20, frissítve: péntek 17:08 

Már 1945-től feljegyzéseket készített a kommunistaveszélyről, nem csoda, hogy folyamatosan úton volt miatta az ÁVO. Budapesti albérletében végül 1951. március 20-án rátaláltak, és alig több mint három hónap alatt mindent „rábizonyítottak”. Embert nem ölt, a gyónási titkot pedig megtartotta. Akasztása után még a nevét is elvették Vezér Ferenc páternek.

A Vizer György néven 1914. március 23-án, Szaniszlón (Szatmár megye, ma már a Partium része) született Vezér Ferenc családi múltjának egyes részletei kísérteties hasonlóságot mutatnak boldog Apor Vilmoséval. Mindketten 9 gyermekes családba születtek, és a testvérek közül 5-en érték meg a felnőttkort. 1926-ban Esztergomba került, '34-ben itt is érettségizett a bencéseknél. Érettségi után MÁV-pályamunkásként, majd postai alkalmazottként dolgozott, de '35 októberében felvételét kérte a Magyar Pálos Rendbe. Örök fogadalmat 1939. július 11-én tett Czestochowában. Három társával együtt 1940 januárjában szentelték pappá, ezt követően a budai Sziklatemplomban szolgált, ahol egy évvel később házgondnoknak nevezték ki.

1941-től egy pálosszentkúti lelkigyakorlat után egyre több időszakot töltött és szolgált a településen, de közben Budapesten és Pécsett is ellátta feladatait. 1944. október 15. után már csak ketten maradtak Szentkúton Könyves Imre Lajossal, decemberben pedig – a szovjetek bevonulása után – megtették a helyi polgárőrség vezetőjévé. Ilyen minőségében embereivel a katonák brutalitását (nők elleni erőszak, fosztogatások) igyekezett gátolni.

Részlet a Pálosszentkúti naplóból – 1945. február 3. „(...) népemet nem engedhetem bűntetlenül kirabolni, unintelligens, műveletlen csirkefogóktól. Nehéz helyzet, rendkívüli gondolkozást is követel. Mert a nép papjára úgy néz, mint valamikor Mózesre a zsidó nép. Ha én is elhagyom, mi lesz vele? Ki segíti? Ki pártfogolja? Nem. Nem hagyhatom el őket, pedig tudom, sok kellemetlenség, sőt életembe kerülhet. De meghátrálni hazaárulás, gyávaság volna. Az utókor talán nem érti meg, de a pálos szerzetes, magyar szerzetes. A magyar pedig halálig dacol és harcol.”

Ferenc pátert hamarosan izgatással vádolták meg. Az „ügyet” '45. június 13-án tárgyalta a Kecskeméti Népbíróság. Meggyőződését nem rejtette véka alá, veszélyben érezte a sokmilliós magyarországi katolikus közösséget az egyre terjedő kommunista ideológia miatt. A tárgyaláson végül felmentették, de 3 hónapra internálták – erről alig vannak adatok.

A nyár végétől a pécsi rendház gondnoka, illetve a rend gazdasági ügyeinek intézője volt. Kisvártatva kétszer is jelentkezett az ÁVO Pálosszentkúton (1946, 1947), bűnjelek után kutatva, ebben az időszakban azonban Vezér Soltvadkert, Pécs és a Sziklatemplom között ingázott; Budapesten álnéven lakott albérletben. Lépéseinek mindegyikéről tudott az állambiztonság. 1951. március 20-án letartóztatták.

Ekkorra már felállították a koncepciót, és folyamatosan fárasztották a vallatások során, nem hagyták pihenni (ennek a dokumentumai ma már hozzáférhetőek, a levéltárban és a pálosoknál, Pécsett is). „Nyomást” gyakoroltak rá, és beismerő vallomást is kikényszerítettek belőle, volt, hogy elhitették vele, hogy hamarosan kiengedik. Kihallgatásában részt vett a Mikroszkóp Színpad későbbi igazgatója, Komlós János, illetve maga a rettegett Péter Gábor is. A tárgyaláson már javarészt betanult szövegek, illetve fogdaügynöki jelentések hangoztak el, és rengeteg pert folytattak párhuzamosan. És akkor erről kicsit részletesebben is.

Komlós János  áv. százados, a Grősz-per és Vezér Ferenc egyik kihallgatója. 1957 után a Magyar Rádiónál dolgozott. 1967-ig a Magyar Nemzet és a Népszabadság rovatvezetője. 1968-tól a Mikroszkóp Színpad igazgatója.

Az egyházüldözés „legfontosabb” eljárása a Mindszenty-per volt, emellett viszont perbe fogták a bíborosper tanúit, Grősz József érseket és „társait” is. A Grősz-per másodrendű vádlottja dr. Bozsik Pál, negyedrendűje dr. Hévey László, ötödrendűje Pongrácz Alajos, kilencedrendűje pedig Vezér Ferenc volt. Bozsikot '52 júniusi halálra kínzása után Brézsáki Pál néven, Héveyt júliusi kivégzése után Halas Lajos néven, Pongráczot pedig szintén júliusi kivégzését követően Pálmai Antal néven temették el. Hévey László perét egyébként közben elkülönítették, így az eredetileg Grősz-tanú dr. Przibislawski Ferencet ennek másodrendű vádlottjaként szintén kivégezték, a Pesti Fülöp nevet adták neki a hóhérok. Figyelemre méltó, hogy következetesen álnéven temettek mindenkit, de a monogramokat meghagyták, ez segített egyébként Vezér Ferenc megtalálásában, akiről a Vanay Frigyes név szerepelt egy feljegyzésen – Vezér földi maradványainak megtalálásáról az igazságügyi szakértői főintézmény igazgatóját, Susa Évát kérdeztük, a vele készült videós interjúnkat itt olvashatják!

A második sorban áll Vezér Ferenc, Farkas Endre takarásában.

A Grősz-per mellékpereinek halálos áldozatai Czettler Jenő (1953. április 23-án meghalt a börtönben), Suhay Imre('52. szeptember 13-án meghalt a börtönben), Kökényessy Arthur ('51. július 31.), Sótonyi Gábor ('51. október 15.), Friedrich István ('51. november 25.), Harza Lajos ('51. április 16.), Gyomlai László ('51. március 16.), Tóth Illés és társai (első fokon 14, másodfokon 10 halálos ítélet, ebből végrehajtva 6, egy fő a börtönben halt meg. A kivégzettek: Tóth Illés,Iványi Bálint, Tóth János, Tóth István, Petrus Gyula, Farkas Sándor)

Hogy miben találták bűnösnek Vezér Ferencet? A Pest Megyei Bíróság '51 június 28-án kelt ítéletében egy rendbeli gyilkosság bűntettében mint tettest, valamint mint felbujtót többrendbeli gyilkosság bűntettében, továbbá „a népek háború utáni békés együttműködésének megbontására irányuló
bűntettben” is bűnösnek mondta ki, ezért a bíróság főbüntetésként halálra ítélte, „mellékbüntetésként” pedig tíz évre eltiltotta a közügyektől. Vagyonát „természetesen” elkobozták. A Legfelsőbb Bíróság július 31-én megerősítette a halálos ítéletet, amiről egyetlen kivonat maradt az utókorra: „A társadalmi védekezés szempontja az ennyire veszélyes egyének megsemmisítését indokolja” – írta a tanácsjegyző a határozatban. Molnár Erik akkori igazságügy-miniszter is hozzászólt: „Az elítéltet a dolgozó társadalomból végleg kirekesztendőnek tartom.” Ezzel szemben, noha tudhatott a kegyetlenkedő szovjet katonák elleni válaszcsapásokról, bizton állítható róla még a jelentések alapján is, hogy soha nem ölt embert, a rá bízott gyónási titkot pedig megtartotta.

Történészi vélemény szerint az akasztást augusztus 3-án reggel, igazságügyi szakértői vélemény szerint viszont este hajtották végre Vezér Ferencen, a Gyűjtőfogház udvarán. Másnap reggel „kapta meg” a Vanay Frigyes nevet, és a rákoskeresztúri Új köztemető 298-as parcellájában helyezték el holttestét, a 17. sor 2-es sírhelyén. És hogy hogy lett Vanay Frigyesből újra Vezér Ferenc? Így.

Péter Gábor személyesen „cicázott” velük

Bucsy Levente, Bárány Krisztián, 2012. április 30., hétfő 07:32, frissítve: hétfő 17:20

A rettegett Péter Gábor személyesen vett részt a később felakasztott Vezér Ferenc páter kihallgatásban, és mocskosul „cicáztak” vele, illetve a Grősz-per mellékszálaként indult eljárás részt vevőivel, akiket a kivégzés előtt még arról biztosítottak, hogy hamarosan elengedik őket. Vezér ügye egyébként annyira tiszta volt, hogy még a kirendelt védő is melléállt. Ne feledjük: 1951-et írunk. Bank Barbara történészt kérdeztük.

A Grősz József római katolikus érsek elleni koncepciós pert azzal az eltökéltséggel robbantották ki, hogy a két évvel korábbi Mindszenty-per után újabb végzetes csapást mérjenek a hívőkre, az egyházra, a keresztény magyarságra. A kommunista rendszer közvéleményre és sajtóra gyakorolt kíméletlen nyomása még aMindszenty bíboros elleni hajszánál is kíméletlenebbnek bizonyult, bizonyítja ezt az Új Ember katolikus hetilap korabeli közlése is; amíg a Mindszenty-perrel kapcsolatban a lap csak az ítélet puszta közlésére szorítkozott, s néhány mondattal, a bíboros személyének megbélyegzése nélkül, a katolicizmus túlélési lehetőségeire is utalt, a Grősz-pert már „súlyos bűncselekményként” kellett emlegetnie. Grősz Józsefet „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében, valutaüzérkedésben, külföldre szöktetésben, valamint bűnpártolásban” találták bűnösnek, és tizenöt évi börtönre ítélték. Bozsik Pált és Endrédy Vendelt szervezkedésen kívül kémkedésben, valutaüzérkedésben és külföldre szöktetésben marasztalták el, s ezért tíz, illetve tizennégy év börtönbüntetéssel sújtották őket.Hagyó Kovács Gyula hasonló „bűnökért” tizenhárom, Csellér István bűnpártolásért, fegyverrejtegetésért, valutaüzérkedésért, külföldre szöktetésért és közirat-hamisításért tíz év börtönt kapott. Halálos ítéletet róttak ki Vezér Ferencre, akit egy rendbeli gyilkossággal, többrendbeli gyilkosságra való felbujtással, valamint a népek háború utáni békés együttműködésének megbontására irányuló bűntettel vádolták. Farkas Endre 8 évi börtönbüntetést kapott,Hévey László ügyét elkülönítették, dr. Pongrácz Alajos ügye átkerült a budapesti katonai törvényszékhez. Az Új Embert arra kényszerítették, hogy cikkben közölje: a magyar katolikusok egyetemesen elítélik Grősz érseket és társait. (forrás: Új Ember)

– Hogyan került a Grősz-perbe Vezér Ferenc?
– Beletették, ennyi. A koncepció folyamatosan halad egy íven, ahogy szeretnék az ÁVH emberei. A párt, illetve Rákosi, Révay József utasítására ez működik. Elméletileg kitalálnak, megkoncepcionálnak egy pálosok elleni pert, amiből lesz egy Grősz-per és a Grősz-pernek mellékperei, ahol ugyanúgy pálos szerzeteseket ítélnek el. Vezér Ferencet mint kilencedrendű vádlottat ítélik halálra; neki van egy másik ügye is, amit hozzácsatolnak.

– Másik ügy? 
– A pálosszentkúti szovjet katonák meggyilkolása, a Tóth Illés és társai per. Az ottani tanyavilágban élő emberek elleni eljárás, ahol első fokon születik 14 halálos ítélet, amelyből másodfokon lesz 10 – végül hatot hajtanak végre. Az egyik elítélt a börtönben halt meg.
– Említette Rákosit, aki azt írja visszaemlékezéseiben az eljárással kapcsolatban – Vezér Ferenc neve említése nélkül –, hogy „követelték a halálbüntetést”. Kik „követelték”?
– Alapy Gyula volt az ügyész. Ő volt, aki „véresszájúan” követelte, hogy ennek az embernek nincs léte ebben a világban, de ugyanúgy Molnár Erik, aki akkor igazságügyi miniszter volt, nem ugyanezeket a szavakat használva ugyanezt hangoztatta. Vezér Ferenc védője a perben bátor ember volt, volt, hogy valóságosan is a védelmére kelt.

– Rákosi egy helyütt azt is írja, hogy voltaképpen személyesen ellenezte ezeket az ítéleteket. Ez hogy létezik?
– Hát... semmi nem történt az ő tudta nélkül, én úgy gondolom. Főleg abban az időszakban nem. Egyébként pedig nem csak civil van ebben a perben, dr. Bozsik Pál, aki a Mindszenty-ügyben is már tanúként jelen volt, a Grősz-perben másodrendű elítéltként jelen van, ő a börtönben meghal. Álnéven temetik el.

Grősz-per, ítélethirdetés. Vezér Ferenc a második sorban áll a kép jobb szélén

– Vezérrel a nyomozati időszakon belül mi történik?
– Akkoriban álnéven dolgozik Budapesten. Bújtatják, illetve van neki egy albérlete, ahol meghúzza magát. ’51. március 20-án tartóztatják le az iratok szerint, és folyamatosan fogdaügynök van ráállítva. Meg lehet nézni a fotókon, a ’40-es évek végén és az '51-es tárgyaláskor készített képeken óriási különbség van. A fogdaügynök borzasztó szinten „jelenti” a hatóságnak, Péter Gábor személyesen is kihallgatja. Vezérnek vannak olyan levelei, amelyeket Péter Gábornak ír személyesen, „Altábornagy Úr” megszólítással. És egy igazi érdekesség a mellékper egészéről: Tóth Illésék vezető kihallgatótisztje Komlós János államvédelmi százados, aki a későbbiekben a Mikroszkóp Színpad igazgatója. Érdekes pályafutást futott be ez az „úr” is.

1992. február 17-én a Legfelsőbb Bíróság minden vád alól felmentette P. Vezér Ferencet.

– Mi történik a kihallgatásokkor?
– Azzal fenyegetik, hogy kiadják a szovjeteknek, kiadják az NKVD-nek. Vezér Ferenc ettől nagyon fél. Amikor közlik vele egy kihallgatás során – tehát a „jó kihallgatótiszt, rossz kihallgatótiszt” játékot játsszák vele –, hogy mégsem fog ez megtörténni, akkor fel van vidulva. A hangulatjelentések szerint is lehet tudni, hogy most éppen hogyan folyik a tárgyalásnak, illetve a vizsgálatnak a folyama. Péter Gábor például kijelenti a Tóth Illéséknek, hogy „Ti csak tanúk vagytok itt, addig vagytok bezárva, és amikor elítéljük ezeket az embereket, kiengedünk benneteket”. Tóth Illés majdnem a teljes vizsgálat folyamán biztos abban, hogy őt nem fogják halálra ítélni. Kivégzik. 

– Lépjünk vissza az időben. Hogyan került a hatóság látókörébe Vezér Ferenc, túl azon, hogy szerzetes volt?
– Nos, vezetett egy naplót Pálosszentkúton, ahol működött. Az ő írásaival lehetett nyomon követni, hogy milyen kegyetlenkedéseket végeztek a szovjetek a faluban és környékén, de még Kiskunfélegyházán is. Igazából polgárőrséget „kellett” szervezni, és a faluban nem volt más ember, aki alkalmas lett volna a szovjet katonák ténykedését fékező polgárőrség vezetésére, mint Vezér Ferenc. Közben alakult egy másik polgárőrség is. A két szervezet működését összemosták; történtek atrocitások a gazdák kifosztására és a nők megerőszakolására válaszul, ezekről Vezér Ferenc is tudhatott. De hogy a vád alapjául szolgáló 30 katonagyilkosságban benne volt, teljesen valószínűtlen. Annyi bizonyos, hogy a nyomozás során egyszer kiszálltak Pálosszentkútra, és ott 15 szovjet katonasírt találtak, de ők a harcok során haltak meg és rendesen el is temették őket. Érdekes módon nem történt exhumálás sem, tehát nem bizonyították be soha, hogy ki mikor és hogyan halt meg. Az ügyet rá akarták húzni az egész csapatra, miközben tudjuk azt, hogy ’45 tavaszán már van neki egy népbírósági ügye, ugyanis izgatásért feljelentik, és a kecskeméti népbíróság tárgyalja is az ügyet, de felmentik.

– Része az egésznek...
– Igen, ez egy hosszú folyamat volt. A szovjet törvénykönyvek árulkodnak arról, hogy ők az egyházakról mit gondolnak és hogyan járnak el ellenük. Ezt átveszi majd a hazai kommunista párt; és a főideológus, Révai meg is fogalmazza, hogy a pálosok ügyében konkrétan hogyan kell eljárni. Végig lehet követni Mindszenty, a szervezetek, az egyházak ügyén át, folytatva a szerzetesrendek megszüntetésével, a papok kitelepítésével, internálásával, a békepapság létrehozásával. Vezér Ferenc szerepe kirívó lehetett, mert kiderült róla, hogy nem szereti a kommunistákat. Tartott az ideológiától, és ezt le is írta.

– Van egy ítélet. A Legfelsőbb Bírósághoz és minisztertanácshoz is odakerül az ügy. Mindenhol visszautasítják az enyhítést, sőt amit előbb említettem, hogy Molnár miniszter is nyilatkozik ebben az ügyben, és '51. augusztus 3-án kivégzik a reggeli órákban, és másnap reggel álnéven eltemetik a 298-as parcellába, a 17. sorba. Ezt két éve tudjuk, akkor leltük fel a levéltárban, hogy milyen álnéven lett eltemetve, előtte senki nem tudta, hogy mi lett a sorsa. Vannak nyilvántartások az előző időszakból, és ott több álnév fel lett fedve, de az ő neve nem lett megfejtve, csak egy a kis cetlin volt rajta. Így tudtak elindulni, és megtalálni a tetemét.

Így kegyetlenkedtek nőkkel a szovjet katonák

!!!(18)!!!  „(…) éjszaka egész csapat ütött rajtunk, akkor is a földre fektettek, sötét és hideg volt, lőttek. A következô képem maradt meg benem: guggolva körbevesz nyolc-tíz orosz katona, hol egyik fekszik rám, hol a másik. Megszabták az idôt, hogy egynek mennyi jut. Néztek egy karórát... Mérték az időt. Sürgették egymást. Kérdezte az egyik: „Dobre robota?” Nem mozdultam. Azt hittem, ebbe belehalok. Pesze nem hal bele az ember. Kivéve, ha eltörik a gerincét, de akkor sem azonnal. Hogy mennyi idő telhetett el és hányan voltak, nem tudom. Hajnal felé értettem meg a gerinctörést. A következőt csinálják: az ember két lábát a válla fölé hajtják, és térdelésbôl feküsznek bele. Ha valaki ezt túl erösen teszi, elroppan a nő gerince.” (Polcz Alaine: Asszony a fronton)

Zsidók és a bolsevizmus, a romboló judaizmus

Bernard Lazare:
"Az 1830-ban kezdődött második forradalmi periódus alatt még szenvedélyesebbek voltak mint az első alatt. Továbbá közvetlenül is érdekelve voltak, mert a legtöbb európai országban nem voltak meg a teljes polgárjogaik. Még azok is közöttük, akik természetüknél vagy egyéb józan okokból kifolyólag nem voltak forradalmárok, önérdekből azokká lettek, és ha a liberalizmus érdekében tevékenykedtek, akkor magukért dolgoztak. Nem kétséges, hogy aranyuk, energiájuk és képességeik támogatták és segítették az európai forradalmat.
A szabadkőművesség tanulmányozása közben láttuk a zsidók munkálkodását a titkos társaságokban, amelyek forradalmakat hoznak létre. Általános szabályként: Ahol a szabadkőművesség tevékeny, nem látható, mert nem akar nyilvánosan dolgozni. 1848 óta hatásuk egyre láthatóbb az európai forradalmakban. Nagy Britannia miniszterelnöke, a zsidó Disraeli kinyilatkoztatja, hogy ők a mozgalom támogatói.
"A világot nagyon azoktól eltérő személyiségek irányítják, akiket azok képzelnek oda, akik nem látnak a színfalak mögé... Az a hatalmas forradalom, amelynek előkészítése most folyik Németországban, és amelyik valójában egy második és nagyobb mértékű reformáció lesz, és ami olyan kevéssé ismert Angliában, teljesen a zsidók pártfogásával folyik."
"A zsidó befolyást Európa utolsó forradalmi megmozdulásaiban követhetjük nyomon. Lázítottak a hagyományok, vallás és tulajdon ellen, a szemita alapelvek ellen, a zsidó vallás kiirtása akár annak mozaikus akár keresztény formájában, az emberek természetes egyenlősége ellen, a tulajdon megsemmisítéséért, és ez mind a titkos társaságok műve, amelyek ideiglenes kormányt alakítanak és a zsidó faj emberei vezetik őket. Isten emberei ateistákkal működnek együtt, a tulajdon leglelkesebb halmozói kapcsolódnak össze a kommunistákkal. A kiválasztott nép kéz a kézben vonul Európa alacsony osztályainak söpredékével. És mindez amiatt, mert meg akarják semmisíteni azt a kereszténységet, amely tőlük kapta nevét és amelynek a zsarnokságát nem tudják tovább elviselni."
Ezeknek az éveknek során bankárjaik, ipari mágnásaik, költőik, íróik, demagógjaik ugyan nagyon különböző ötleteket nyilvánítottak ki, de ugyanazért a végső célért küzdöttek... Látjuk őket a fiatal Németország mozgalom tagjainak sorában, számosan voltak titkos társaságok tagjai, amelyek a militarista forradalom sorait adták, a szabadkőműves páholyokban, a karbonária csoportjaiban, a római haute vente szervezetben, mindenütt, Franciaországban, Németországban, Svájcban, Ausztriában, Olaszországban."
Túl hosszú lenne a zsidók szerepének részletes nyomon követése a modern forradalmakban; különösen nyilvánvaló volt Oroszországban: A szabadkőművesség ott meg volt tiltva, tehát kénytelenek voltak maguk dolgozni. A nagy európai rohamot, amely Európában a háború végén söpört végig, zsidók vezették. Ők voltak a vezetők, csapataik a munkásosztály söpredékéből tevődtek össze, melyek mohón fosztogattak, és azt idealistákat köztük elvakította a zsidók ügyes propagandája. A német Szpartakusz mozgalom és a magyar bolsevizmus zsidó szabadkőműves mozgalmak voltak, ezt hivatalos magyar iratok bizonyítják kétséget kizáró módon.
1918 március 22-én alakították meg a magyar tanácsköztársaságot. Vezetői szabadkőművesek voltak, azaz a közügyek minisztere Junzi (Kohn) testvér volt, Jászi testvér a tanácsok nemzeti minisztere volt, Ágoston Péter és Lukács testvér, aki egy budapesti zsidó milliomos fia, Diener Dénes Zoltán testvér és mindenek előtt Kun (Kohn) Béla testvér, egy elsőrangú bűnöző, aki még ma is az osztrák kormány különleges védelmét élvezi.
A Tanácsköztársaság kormánya zsidókból állt. Említsük meg a legismertebbek nevét, hogy emlékük sokáig megmaradjon: A vérszomjas Szamuely Tibor (4), a kormány miniszterelnöke, Garbai Sándor, Pogány József hadügyminiszter, Rónai (Rosenstengel) igazságügy miniszter, Varga (Weichzelbaum) pénzügy, Vince (Weinstein) a főváros polgármestere, Erdélyi Móric (Eisenstein), Biró Dezső (Bienenstock No. 2) rendőrfőparancsnok, mind zsidók Garbai kivételével.
J. Tharaud máshol ezt írta:
Kun Bélával együtt az új kormány huszonhat komisszárból állt, a huszonhat komisszárból tizennyolc volt izraelita. Hallatlanul magas arány ha meggondoljuk, hogy Magyarországon összesen másfélmillió izraelita volt a 22 milliós lakosságban. Ehhez adjuk hozzá, hogy a tizennyolc komisszár kezében volt a kormány tényleges irányítása. A nyolc keresztény komisszár csak bűntárs volt.
Néhány héten belül Kun Béla és barátai fölforgatták Magyarországon az ősi rendet és látható volt, hogy a Duna partján egy új Jeruzsálem épült Marx Károly elméjének szüleményéből és a zsidók keze által ősi tanokon alapulva. Az évszázados messiási álom egy ideális városról, ahol nincs se szegény, se gazdag, ahol tökéletes igazságszolgáltatás és egyenlőség kormányoz, a Galíciai kulturálatlan zsidók figyelik a holdfényes éjszakában az eget keresve a Messiás érkezésének jeleit. Trocki, Kun Béla és mások erről álmodoztak. De mivel fárasztó volt arra az Istenre várni, aki sohasem jött le az égből, lehozták őt a földre. A gyakorlat azt mutatta, hogy ősi prófétáik jobban tették, hogy a felhőkben hagyták Istenüket. .
Egy semleges szemlélő tanúvallomását idézzük e forradalmi tevékenységről. A New Yorki törvényhozó testület, melyet Lusk szenátor irányított, adta ki a dokumentumot:
"Kun Bélának nem volt ellenzéke. Mint Lenin, komisszárokkal vette magát körül és abszolút hatalma volt. A 32 fő komisszárból 25 volt zsidó, az arány nagyon hasonló volt az Oroszországihoz. A legfontosabbak ezek közül egy igazgatóságot képeztek, melynek tagjai Kun Béla, alias Kohn, Varga (Weiss) Béla, Pogány József (Schwartz), Kunfi (Kunstatter) Zsigmond és még egy zsidó. Más főnökök, mint Alpári és Szamuelly a vörös terrort és a polgárság kínzását és kivégzését irányították."
Tormay Cecil könyve
Szamuely különvonaton utazta be az országot. Egy szemtanú a következő leírást adta: "a halálnak ez a vonata zakatolt a magyar tájon át, és ahol csak megállt, emberek lógtak a fákon és az utcákon vér folyt. A sínek mellett gyakran találtak meztelen és megcsonkított testeket. Szamuely a vonaton hozott halálos ítéleteket és azok, akiket bekényszerítettek, sohasem mondták el, amit láttak. Szamuely állandóan ott élt, 30 kínai terrorista őrizte a biztonságát. Különleges hóhérok voltak a társaságában. A vonatban két szalonkocsi volt, két első osztályú részleg a terroristáknak volt fenntartva, és három harmadosztályú kocsi pedig az áldozatoknak. A hátsókban tartották a kivégzéseket, a folyosók vérfoltosak voltak, a holttesteket az ablakon dobták ki, míg Szamuely kis kecses íróasztalánál ült, a szalonkocsiban amely rózsaszínű selyemmel volt bevonva és tükrökkel volt díszítve. Egy kézmozdulata döntött életről vagy halálról."
C. de Tormay, Le livre proscrit, p. 204. Paris, 1919.
5. J. és J. THARAUD, Quand Israel est roi, p. 220. Plon Nourrit, Paris, 1921. 6. Mgr. JOUIN, op. cit., t. 1, p. 161.
"A magyarországi zsidóságnak igenis tudnia kell, hogy ki az ellensége, de azt is tudnia kell, ki az ellensége saját soraiban. Egyszer már végre tisztázni kell, hogy 1942-44-BEN a zsidóságot a vezető gazdasági pozíciókban ülő nagy zsidók
dobták oda koncul, persze, csak utólag derül ki, hogy hiába, mert saját magukat is csak ritkán sikerült ezzel megmenteni. És 1945 után megint a zsidóság egy része, amelyik hatalomra került, s a kommunistákat szolgálta s ebben túlment minden elképzelhető határon.
Akármilyen kínos, de ki kell mondani, hogy nemcsak Rákosi, Gerő és a többi moszkovita vezetőknek volt nagy része zsidó, hanem jóformán 100 százalékig zsidókból állt az ÁVÓ nyomozó gárdája! És az 1945 után egyre erősebben éledő antiszemitizmusnak ez az egyik legfőbb oka. Próbáljuk megírni az igazságot, ne folytatódjék az írástudók árulása, ne legyen kibúvó a téma kényessége." [Hatikva - argentínai magyar nyelvű cionista lap, 1957. - dr. Dénes László zsidó főorvos (57 hónapig volt ÁVH börtönében) cikke a magyar antiszemitizmusról.]
"A bolsevik forradalom Oroszországban zsidó agy munkája volt, zsidó elégedetlenségé. Zsidó tervezet volt, aminek célja, hogy új rendet teremtsenek a világon. Amit oly remekül végrehajtottak Oroszországban, hála a zsidó agyaknak, a zsidó elégedetlenségnek és a zsidó tervezésnek, ugyanazon Zsidó szellemi és testi erőn át valóság lesz a világ számára." (American Hebrew 1920. szeptember 20.)
A zsidóság nem ragaszkodik ahhoz, hogy lámpafényben jelenjen meg és ha irányítani tudja a kormányt a háttérből, szívesen beleegyezik abba, hogy ezt az egyes országok nemzeti lakói tegyék. Csak akkor lép harcba a nemzet és kormány ellen, ha ezek nem engedik meg neki, hogy kizsákmányolja és irányítsa az országot. Ezek között a körülmények között azzal hencegett, hogy képes tetszése szerint háborút és békét csinálni és kezeit a világuralom kormányrúdján tartja, képes arra, hogy forradalmat csináljon és arra, hogy visszaállítsa a rendet. Csökönyös ellenállás esetén ki tudja szabadítani a bolsevizmust . Erre Oroszország volt az egyik példa. A bolsevik forradalomban a zsidó faj teljes napfényben volt látható.
A zsidó Chronicle 1920-ban kiadott Israel Zangwillnak, egy fontos zsidó írónak egy kiáltványát, amelyben a faj dicséretét írja le, amelyet Baconsfieldtől, Readingtől, Alontagutól, Kun Eisnertől és Trockitól származtat. Zangwill úr rendkívüli zsidó lelkesedése az angol kormány zsidó tagjait egy kalap alá veszi a Magyarországi és más bolsevik zsidókkal. Mi a különbség? Mind zsidók és mindannyian fajuk dicsőségén és javán fáradoznak. J. L. Magnes rabbi New Yorki beszédében 1919-ben ezeket a szavakat mondta:
Ha a zsidó gondolatait és lelkét a munkásoknak és kifosztottaknak, a kitagadottaknak áldozza, neki alapvető minősége az, hogy a dolgok gyökeréig hatol. Németországban Marx és Lasalle, Haas és Edward Bernstein lesz belőle; Ausztriában Victor Adler és Friedrich Adler; Oroszországban Trocki. Hasonlítsuk össze egy pillanatra Németország és Oroszország helyzetét. A forradalom ott fölszabadította az alkotó erőket és csodálatba ejt a zsidók száma, akik rögtön készek voltak az ügy aktív szolgálatára. Forradalmárok, szocialisták, mensevikek, bolsevikok, többségi is kisebbségi szocialisták, vagy legyen bármi a nevük, mind zsidók és a munkások vezetői minden forradalmi pártban.
M. Cohen ezt mondta a Harkovi Kommunistában 1919 áprilisában:
"Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nagy oroszországi forradalmat zsidó kezek hozták létre. Képesek voltak-e a sötétségben élő, elnyomott orosz munkás és paraszttömegek arra, hogy levessék a burzsoázia láncait? Nem, a zsidó volt az, aki az oroszországi proletariátust az internacionalizmus hajnalához vezette, és aki nemcsak vezette de még most is vezeti azt. Békésen alhatunk amíg a Vörös Hadsereg főparancsnoka Trocki elvtárs. Az ugyan igaz, hogy a Vörös Hadseregben nem szolgálnak zsidók katonaként, de a bizottságai és a tanácsok szervezete zsidókból áll. A zsidók derekasan vezették az oroszországi proletariátus tömegeit győzelemre. Nem véletlen az, hogy minden szovjet intézmény választmányi tagjai döntő többségükben zsidók. Nem véletlen, hogy zsidó szimbólumok, amelyek évszázadokon keresztül harcoltak a (keresztény) kapitalizmus ellen, most az oroszországi proletárok szimbóluma lett. A vörös ötágú csillag átvételéről beszélek, amely hosszú ideig volt a cionizmus és a júdaizmus szimbóluma. E mögött a jelkép mögött győzelem vonul, a paraziták és a burzsoázia halála."
Itt a népi főkomisszárok listája (1919).

ÁLNÉV	VALÓDI NÉV	NEMZETISÉG
Lenin	Oulianoff	Orosz, anyja zsidó
Trocki	BRONSTEIN	zsidó
Stekloff	NACHAMRESS	zsidó
Martoff	ZEDERBAUM	zsidó
Goussief	PRAPKINE	zsidó
Kameneff	ROSENFELD	zsidó
Soukhanoff	GHIMMER	zsidó
Lagesky	KRACHMANN	zsidó
Bogdanoff	SILBERSTEIN	zsidó
Goreff	GOLDMANN	zsidó
Ouritsky	RADOMISELSKY	zsidó
Voladarsky	KOHEN	zsidó
Sverdloff	SVERDLOFF	zsidó
Kamkoff	KATZ	zsidó
Ganesky	EURSTENBERG	zsidó
Dann	GOUREVITCH	zsidó
Meshkovsky	GOLDBERG	zsidó
Parvus	GELPHANAT	zsidó
Rosanoff	GOLDENBACH	zsidó
Martinoff	ZIMBAR	zsidó
Tchernomorsky	TCHERNOMORDICH	zsidó
Pialnitzky	LEVINE	zsidó
Adramovilch	REIN	zsidó
Lointzeff	BLEICHMANN	zsidó
Zvezdich	FONSTEIN	zsidó
Radek	SOBELSON	zsidó
Litvinof-Wallak	FINKELSTEIN	zsidó
Lunatcharsky	LUNATCHARSKY	orosz

ÁLNÉV	IGAZI NÉV	NEMZETISÉG
Kolontai	KOLONTAI	Orosz,
Peters	PETERS	Lett,
Macklakowsky	ROSENBLUM	zsidó
Lapinsky	LEVENSON	zsidó
Vobroff	NATANSON	zsidó
Ostodoks	AKSELRODE	zsidó
Gasine	GERFELDT	zsidó
Glasounoff	SCHULZL	zsidó
Lebedieva	LIMSO	zsidó
Joffe	JOFFE	zsidó
Kamensky	HOFFMANN	zsidó
Naout	GUNSBOURG	zsidó
Lagorsky	KRACHMALNIK	zsidó
Isgoeff	GOLDMANN	zsidó
Valdimiroff	FELDMANN	zsidó
Bounakoff	FOUNDAMINSKY	zsidó
Manouilsky	MANOUILSKY	zsidó
Larine	Lourie	zsidó
Krassin	KRASSIN	orosz
Tchuicherin	TCHITCHERIN	zsidó
Goukovsky	GOUKOVSKY	zsidó

Itt van néhány részlet az Oroszországi terrorról:
Először is annak alapgondolatai. A Vörös Terror első célkitűzése az orosz értelmiség megsemmisítése volt.
A rendkívüli bizottságok nem jogi szervezetek voltak, hanem a "kegyetlen megsemmisítés" eszközei a kommunista központi bizottság kifejezése szerint. A rendkívüli bizottság nem "nyomozóbizottság", nem igazságszolgáltatási intézmény, nem bíróság, döntéseit saját hatáskörében maga hozza. A harc eszköze amely a polgárháború belső frontján dolgozik. Nem ítélkezik az ellenség fölött de kivégzi azt. Nem bocsát meg azoknak, akik barikád másik oldalán álltak hanem felmorzsolja őket. Nem nehéz elképzelni, hogy hogy működik ez a kegyetlen megsemmisítés hogyan működik a valóságban, amikor a törvényesség szigora helyett a forradalmi gyakorlat és lelkiismeret uralkodik. A lelkiismeret szubjektív és a gyakorlat helyet ad a szakértők örömének és szeszélyeinek.
"Nem harcolunk bizonyos egyének ellen" - írja Latsis (19) az 1918 novemberi vörös terrorról. "Mi kivégezzük a polgárságot mint osztályt. Ne keresd írásokban a bizonyítékot arra, hogy mit vétett a vádlott személy szavakban és tettekben a szovjetek hatalma ellen. Az első kérdés, amit fel kell tenned neki az az, hogy melyik osztályhoz tartozik, mi a származása, iskolai végzettsége, gyakorlata és hivatása." (20).
Valóban, a kommunizmus léte csak általános terrorral lehetséges, és végeredményben a munkás és paraszti osztály ugyanannyit szenvedett, mint a többi osztály. Ha egyszer elindult a tömeggyilkosságok útján, a megsemmisítés véletlenszerű sorrendben történt hogy a kommunista uralmat az általános terror eszközével tartsa fönn. Az egyik szovjet vezető, aki legalább a nyíltság erényével rendelkezik, ezt merte írni:
"Igen, Oroszország biztosan halódik.
Sehol sincs, sohasem létezett egy társadalmi osztály sem, melynek élete nehezebb lett volna mint a mi szovjet paradicsomunkban... Olyan kísérleteket hajtunk végre élő emberi testeken - ördögieket - amelyeket az első évfolyamos egyetemi hallgató végez az anatómiai osztályon levő csavargó holttestén. Olvasd el két alaptörvényünket gondosan. Ott nyíltan le van írva, hogy sem a Szovjetunió, sem annak részei nem érdekelnek minket, hanem a harc a világ tőkéje ellen és az általános forradalom, amelynek érdekében mi mindig mindent föláldoztunk, amelyért föláldozzuk az országot és sajátmagunkat (Természetesen az áldozat nem tesz túl Zinovjeff áldozatán).
Itt, országunkban korlátlan urak vagyunk és senkitől sem félünk..
Az országot háborúk, betegség, halál és éhínség sújtották (ez veszélyes de nagyszerű eszköz), a legcsekélyebben sem mer senki tiltakozni, mert attól fél, hogy a Cseka és a hadsereg fenyegető kezébe kerül. Néha magunk is csodálkozunk végtelen türelmén, amely olyan ismert lett. Biztosak lehetünk abban, hogy egész Oroszországban egyetlen család sincs, ahol valamilyen módon ne öltük volna meg az apát, az anyát a fivért, a lányt, a fiút, egy közeli rokont vagy barátot. Így érthető, hogy Felix (Dzserzsindszki) kíséret nélkül sétál Moszkvában éjjel is. Ha kifogásoljuk ezeket a sétákat, megelégedetten és megvetően nevetve azt mondja: "Micsoda? sohasem mernék, pszakrerek"- és igaza van. Nem merik. Milyen furcsa ország! " (21).
Minden száraz statisztikánál jobban adja vissza egy özvegy leírása azt, hogy folytak le a tömeggyilkosságok. Amikor Rohrberg, a kihallgatási csoport Kievbe érkezett, miután az önkéntes hadsereg elfoglalta azt 1919 augusztusában, a cseka kivégzési helységét a következő állapotban találta:
"A nagy garázst (a cseka kievi kivégzési osztályának a helysége) elárasztotta a vér. Ez a vér már nem volt folyékony, és néhány inch (1 inch - 2.54 cm)-es réteget alkotott. Borzalmas keveréke volt vérnek, agyvelőnek, koponyadaraboknak, hajcsomóknak és más emberi maradványoknak. A falakon lövések ezreinek lyukai voltak láthatóak, és vérrel voltak befecskendezve. Agyvelődarabok és fejbőrrészek ragadtak rá. Egy huszonöt centiméter széles, huszonöt centiméter mély és tíz méter hosszú árok vezetett a garázs közepéből egy földalatti csatornába. Ez az árok teljes hosszában a tetejéig tele volt vérrel. Általában ahogy megtörtént a tömeggyilkosság, a testeket teherautókkal vitték ki a városból és a mellett az árok mellett temették el őket, amelyről beszéltünk. A kert egyik sarkában találtunk egy másik árkot amely régebbi volt és körülbelül nyolcvan test volt benne. Itt a testeken a legkülönfélébb leírhatatlan és elképzelhetetlen kegyetlenkedések és csonkítások nyomai voltak láthatók. Néhány testet kibeleztek, másoknál levágták a végtagokat, néhányat szó szerint darabokra vágtak. Néhánynak kiszedték a szemét, és a fejek arcok, nyak és test mély sebekkel volt borítva. Találtunk továbbá egy testet, amelynél éket nyomtak a mellkasba. A sír egyik sarkában bizonyos mennyiségű kart és lábat találtunk. (22)"
Nincsenek pontos adataink ahhoz, hogy meg tudjuk becsülni az áldozatok teljes számát, az rendelkezésre álló adatok meghaladják a képzelőerőt. Sarolea professzor az 1923. november 7-i Scotchman-ban a következő adatokat hozta nyilvánosságra: (23). 28 püspök, 1219 pap, 6000 professzor és tanár, 9000 orvos, 54.000 katonatiszt, 260,000 katona, 70.000 rendőr, 12.950 birtokos, 535.250 értelmiségi, 193.290 munkás, 618.000 paraszt.
Gyenyikin vizsgálóbizottsága, amely a bolsevik bűntetteket vizsgálta 1918- 1919 között, a vörös terror egymillió hétszázezer áldozatáról adott ki jelentést.
Máshol Ev. Komnin Roulban 1923 augusztus 3-én egy elméleti számítást jelentetett meg:
"1920 telén a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetsége 52 kormányból állt 52 különleges csoporttal (cseka), 52 külön osztályt és 52 forradalmi bíróságot. Továbbá számtalan "eszte-cseka" létezett, csekák a szállítási rendszerek számára, csekák a vasutaknak, bíróságok a belső biztonság csoportjai számára, repülő bíróságokat küldtek tömeggyilkosságokra. A kínzókamrák jegyzékéhez hozzá kell adni a különleges osztályokat, 16 hadseregbeli és hadosztályi bíróságot. Összességében ezer kínzókamrára kell gondolnunk, és ha figyelembe vesszük, hogy ebben az időben a helyi irányítás alatt is álltak csekák, akkor többre.
Azóta a szovjet kormányok száma megnőtt: Szibériát, a Krímet, a Távolkeletet is meghódították. A csekák száma mértani arányban nőtt. Közvetlen adatok szerint (1920-ban a terror nem csökkent és a tárgyról nem csökkent az információ) lehető volt a napi átlag beszerzése minden bíróságra. A kivégzési görbe egytől ötvenig megy (az utóbbi a nagyobb központokra állt) és ma a vörös hadsereg kb. száz területet foglalt el. A terror válságai periodikusak voltak, aztán csökkentek, úgy hogy lehetséges a (szerény) 5 áldozat átlagos becsülése, amelyet ha az ezer bíróság számával megszorozzuk, ötezret ad és évente kb. másfél milliót!" (24)
Ha ez a becslés hihetetlennek tűnik, ez a három különféle statisztikai becslés kellően egyező eredményt ad és biztosan az igazságra alapulnak. A vörös terror olyan elterjedt lett, hogy itt lehetetlen a cseka minden módszerét részletesen leírni (25), amelyet az ellenállás letörésére alkalmaztak. A legfontosabb az volt, hogy minden társadalmi osztályból túszokat szedtek. Ezeket minden bolsevik ellenes mozgalom (forradalmak, a fehér hadsereg, sztrájk, ha egy falu visszautasította, hogy a termést beszolgáltassa, ...) esetén rögtön kivégezték. Így például a zsidó Ouritzky, Petrográd különleges bizottságának tagja kivégzésekor néhány ezer túszt végeztek ki, és a szerencsétlen kivégzett férfiak és nők közül sokat megkínoztak büntetésként hidegvérű kegyetlenséggel a cseka börtöneiben.
Így előttem fényképek vannak, melyeket Harkovban vettek föl a szövetséges küldöttség jelenlétében közvetlenül azután, hogy a vörösök elhagyták a várost. Egy sor kísérteties kép látható: Három munkás teteme, akiket túszként tartottak egy sztrájkoló gyárból. Az egyik szemét kiégették, ajkát és orrát levágták, a másik kettőnek a kezeit vágták le.
S. Afaniasouk és P. Prokpovitch kisbirtokosok túszokat megskalpolták, S. Afaniasouk teste égési helyekkel van tele, melyeket egy fehéren izzó kardpenge okozott. M. Bobroff katonatiszt nyelvét kivágták, egyik kezét levágták, és bal lábáról lehúzták a bőrt. Néhány áldozat kezéről a bőrt fémfésűvel húzták le. Ez a baljóslatú eredmény a harkovi különleges bizottság börtöncelláinak vizsgálata után került napfényre. Pontiafa, egy nyugalmazott tábornok, túsz, jobb kezéről lehúzták a bőrt és levágták nemi szerveit.
A csonkított testű női túszok: S. Ivanovna, egy szövetüzlet tulajdonosa, Mme A. L. Carolshaja, egy tábornok felesége, Mme Khlopova, birtokosnő. Mellüket fölvágták és kiürítették, nemi szerveiket megégették és azokon szénnyomok voltak láthatók. A paraszt túszok, Bondarenko, Pookhikle, Sevenetry, és Sidorfchouk arca brutálisan meg volt csonkítva, nemi szerveiket kínai kínzók kezelték európai orvosok számára ismeretlen módon, akik véleménye szerint az áldozatok haláltusája borzalmas lehetett.
Lehetetlen minden kegyetlenséget elsorolni, amely a vörös terrorhoz fűződik. Egy kötet nem lenne ehhez elég. Például a harkovi cseka, amely Salenkoban működött, arra volt specializálva, hogy megskalpolta áldozatait és kezükről úgy húzta le a bőrt, mint egy kesztyűt. Voronyezsben az áldozatokat meztelenül zárták be egy hordóba, amelybe szögek voltak verve és aztán görgették a hordót. Homlokukra egy vörösen izzó vassal ötágú csillagot égettek. Tsaritsinban és Kamishinban elfűrészelték csontjaikat. Kievben az áldozatot egy ládába tették amelyben bomló hullák voltak. Miután feje fölött lövéseket adtak le, azt mondták neki kínzói, hogy élve fogják elégetni. Eltemették a ládát, majd fél óra múlva folytatták az áldozat kihallgatását. Ezt a jelenetet néhányszor megismételték. Nem meglepő, hogy sok áldozat megőrült. (26).
Emlékezzünk vissza arra, hogy 1918 július 17-én Jekatyerinburgban a cseka parancsára ( A parancsot a zsidó Sverdloff adta ki Moszkvában) a kivégzési csoport, melyet a zsidó Yourowsky vezetett, kivégezte vagy agyonlövéssel vagy lekaszabolással a cárt, a cárnőt, a nagyhercegeket, Dr. Botkint, a férfi szolgálat, a női szolgákat, a szakácsot és a kutyát. Az uralkodó család többi tagjait, akik legközelebb álltak a trónhoz, a következő éjszaka végezték ki. Mihajlovics, és Konstantinovics nagyhercegeket, Vladimir Paleyt, Elisabeth Feodorvna nagyhercegnőt egy forrásba dobták Afalaievskben, Szibériában. Michael Alexandrovitch nagyherceget Permben lakosztályában ölték meg. (27).

Elhallgatott adatok  Forrás: http://suttogo.mozgalom.org/konyv.php?x=orszaghoditok   (Marschalkó Lajos - Országhódítók) (Letöltés: MS World formában) Az első világháború után az egész nyugati kultúremberiséget megrázta a londoni Morning Post "földalatti összeesküvők" cikksorozata. Causes of World Unrest cím alatt H. A. Dwyenne a liberális történetírás által agyonhallgatott forrásmunkák alapján mutatta ki, hogy a francia forradalmat nem egészen az alsó rétegek elkeseredett hangulata idézte elő. Már ebben az időben is zsidó és szabadkőműves kéz dolgozott, amely a gabona összevásárlásával mesterségesen idézte elő az éhínséget és ezen keresztül a július 14-iki forradalmat. Ugyanebben az időben, már 1776-ban megalakult Bajorországban a zsidó Weishaupt által életre hívott Spartacus szervezet, amely hirtelen ezerszeresre megnőve tűnt fel újból az első világháború utáni forradalmakban. Gwyenne tanulmánya kimutatta a szabadkőművesség szervezkedését a XIX. század összes forradalmi mozgalmaiban, és a zsidóság szerepét a szabadkőművességben. Gwyenne ezt a kikeresztelkedett Lémann abbé könyve (L'Entrée des Israélites dans le Societ é Francaise) és Albert Pike amerikai író adatai alapján állapította meg. Az ószövetségi nacionalizmus a pénz mellé egy új félelmetes fegyvert szerzett a keresztény népek elpusztítására. Ezt a fegyvert "forradalomnak" hívták.A szocialista nemzetközi szervezkedés 1844-ben az Internacionálé megalapításával kezdődött, amelynek mindkét vezére, Marx és Lassale zsidó volt. Ezzel az európai kultúra történelmében egy eddig ismeretlen tényező jelent meg: a szervezett gyűlölet és szervezett irigység, mint társadalmat formáló, romboló erő prófétái szociális síkon pontosan azokkal a jelszavakkal, ígéretekkel és fanatizmussal dolgoztak, amelyekkel az Ószövetség ígérte saját népének, hogy az istenük elébük önti egyszer a föld minden gazdagságát. Az ószövetségi (nacionalizmus) félelmetes szövetségest nyert az európai, majd az amerikai proletariátusban, amely minden joggal el volt keseredve a kapitalizmus kizsákmányoló rendszere ellen. Csupán azt nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy ennek a kapitalizmusnak igazi alkotói, hordozói és haszonélvezői pontosan a zsidó nacionalizmusnak képviselői, az internacionálé megalapítói voltak. Marx tanításában az abszolút egyenlőség hamis tanával, a proletár tömegek irigységének felkeltésével igyekszik lerombolni minden nemzsidó nép szellemi elitjét, az arisztokráciát, polgárságot, papságot, értelmiséget. Vezető nélküli tömeget csinálni az emberiségből. Ez már nem szocialista terv. Ez a zsidóság világterve! Az eltömegesedett ember vak eszköz és rabszolga lesz a világuralomra törő (zsidó) nacionalizmus kezében. A tény az, hogy Marx nemzetköziséget hirdetett, de a zsidóság nem volt nemzetközi. Nemzetköziséget csak a proletariátustól kívántak. Neki szánták azt a szerepet, hogy romboljon le minden hazát, minden vallást, hogy létrejöhessen a nemzetközi világállam, amelynek egyetlen elitje, uralkodó és vezető rétege lesz: a zsidó! A zsidó ott élt minden nemzet között. Beszélte mindenik nemzet nyelvét, de ő megmaradt zsidónak. Egyetlen faji gondolat, egyetlen nacionalizmus, egyetlen nemzetek fölötti (nacionalizmus) öntudatos képviselőjének. A magyarországi zsidóság hivatalos lapja, az Egyenlőség, melyet csupa jómódú polgárok olvastak, Trotzkij- Bronsteint magasztaló cikkében ezt írta már 1917. december 27-én. "A zsidó szellem, a zsidó tudás, zsidó szív és békeszeretet megmentette Oroszországot, megmentette talán az egész világ jövőjét. Soha még a zsidóság világtörténelmi hivatása oly éles fénnyel fel nem ragyogott, mint éppen Oroszországban. Trotzkij szavai bizonyítják, hogy a bibliai és prófétai zsidó szellem a nagy békeszerzők Jezsajás, Micha prófétáké a szelíd talmudi bölcseké, mely eltölti ma Oroszország vezetőit." Jacob Schiff, az amerikai bankár, a Khun and Loeb bankház és az amerikai pénzemberek már a kezdet kezdetén hatalmas összegeket kölcsönöztek, avagy adtak számolatlanul a bolsevistáknak. Ezek a bankárok épp úgy tudták, hogy kik vezetik Oroszországot. A világ azonban még mindig azt kérdezi, miként lehet egyezség a látszólag két "halálosan" ellentétes társadalmi forma, a bolsevizmus és a kapitalizmus között. A kérdésre döntő feleletet adott a (az Amerikai) United Secret Service (2-nd Army Bureau) 1918-as jelentése, amely arról szól, hogy 1916-ban kik pénzelték a bolseviki forradalmat. A jelentést, amely szóról szóra rendelkezésre áll, csak röviden ismételjük. Az amerikai elhárító és hírszerző szolgálat szerint Leninéknek a következő nagy amerikai bankárok adták a pénzt a forradalomra: Jacob Schiff, Guggenheim, Max Breitung, Khun, Loeb & Co. bankház, melynek igazgatói voltak akkor Jacob Schiff, Felix Warburg, Otto Kahn, Mortimer Schiff, S. H. Hanauer. Mint a jelentés megjegyzi : "All Jews". Valamennyien zsidók. A jelentés mindjárt hivatkozik is a new yorki Daily Forward című bolseviki zsidó lapra, amely már akkor nagy elismeréssel írta meg, hogy a jelentos dollár pénzösszegeket, hogyan utalták át a bolsevikoknak a Westphalian-Rhineland Syndicate nevű hatalmas zsidó vállalkozás vagyonából. A Brotheres Lazare, párizsi zsidó bankház, (ma a Free Europe egyik legfőbb támogatója) a szentpétervári Gunsbourg bankház, melynek filiáléi voltak Tokióban és Párizsban, a Londonban székelő Speyer & Co. bankház, a stockholmi "Nya Banken" küldötték a bolsevistáknak a pénzt egyedül Jacob Schiff 12 000 000 dollárt adott a bolseviki forradalomra. Maga Lenin is csak formailag Uljanovics. Apja orosz kisnemes. Anyja azonban Blank német zsidó orvos lánya.Victor Marsden angol újságíró, aki az első világháború idején működött Oroszországban, azt mondja Leninről: - Lenin olyan, mint egy kalmük zsidó, felesége zsidónő és gyermekei jiddisül is beszélnek. A Morning Post 1919. március 17-i száma jogos megdöbbenéssel írhatta ezek után: "Az a tény, hogy majdnem valamennyi bolseviki vezér zsidó, iszonyú jelentőségű." A jelentős angol lap akkor le is közölte az akkori szovjet kormány megalapítóinak és ötven uralkodó főemberének álnevét és faji eredetét. Ezek csaknem 98 százalékban valamennyien zsidók voltak. Victor Marsden, Oroszországba akkreditált angol újságíró megállapította, hogy 545 hivatalos, élbolseviki közül 477 volt zsidó a bolsevizmus születésének pillanatában. "Irtózatos jelentőségű az" - írta a Manchester Guardian, "hogy a bolsevizmus vezetői Oroszországban csaknem valamennyien zsidók." De nincs-e vajon még iszonyatosabb jelentősége annak, hogy akár Magyarországon, akár a földkerekség valamelyik pontján felüti a fejét az a titokzatos, rejtelmes és fanatikus bolseviki szekta, annak vezetői épp úgy zsidók mindenütt, mint Oroszországban is. Hiszen Magyarországon a március 21-én kikiáltott "proletárdiktatúra" vezetői között ugyanolyan arányban foglaltak helyet Ábrahám szent magjának leszármazottjai. mint Oroszországban, - formailag - Magyarországon is a nemzsidó Garbai Sándor a forradalmi kormányzó tanács elnöke. Mint a humorizáló pestiek keserűen mondják, "csupán azért, hogy legyen, aki sábeszkor aláírja a halálos ítéleteket". A bolseviki kormányzótanács tagjai Kun (Kohn) Béla külügy, Pogány (Schwarz) József hadügy, helyettesei: Szántó (Schreiber) Béla és Samuelli Tibor, Landler Jenő belügy, Kunfi (Kunstatter) Zsigmond, helyettese Lukács (Löwinger) György közoktatásügy, Landler Jenő kereskedelem, helyettesei: Rákosi (Roth) Mátyás, és Haubrich- Hamburger Jeno földművelésügy; Böhm Vilmos szocializálás; helyettesei: Hevesi (Honig) Gyula, Erdélyi (Ehrlich) Mór, közélelmezés, helyettesei: Illés (Braun) Arthur, Kalmár (Kohn) Henrik népbiztos. Itt szerepelnek azonban Vágó (Weisz) Béla, Hamburger Jenő, Székely (Silberstein) Béla, Bokányi (Braun) Dezső, Fiedler Rezső, Pogány (Schwartz) József, Rónai (Reiner) Zoltán, Preusz Mór, Seidler Ernő, Kalmár (Kohn) Henrik, Rabinovics József, Ágoston (Augstein) Péter. Fel sem sorolva a kisebbeket, még az amerikai statisztika szerint is 42 népbiztos és helyettes népbiztos közül 35 zsidó. Azok, akik a magyar parasztokat, katonákat, papokat akasztják, tömegsírba lövi k, Samuelli Tibor, Korvin-Klein Ottó, Kohn- Kerekes Árpád és a terrorlegényeik 99 százalékban szintén csak zsidók. S vajon nem a mi embereink állnak-e a pár napos müncheni bolseviki diktatúra élén? A zsidó Eugene Levine és Axelrode orosz zsidók kergetik barikádokra a német proletárokat, hogy aztán 927 halottja legyen csupán a müncheni utcai harcoknak. Zsidók vezetik természetesen az 1919. évi Spartacus lázadást is. De vajon mivel lehet magyarázni, hogy a nyugati kapitalista zsidó és a keleti terrorista, olyan jól megértik egymást? Hogyan lehet, hogy az egész zsidóság hallgatagon és némán áll a zsidók által elkövetett tömeggyilkosságok láttán, pedig ami Oroszországban történik, az felülmúl minden képzeletet. A bolsevizmus első idejéből összeállított statisztika, amelyet felvettek az amerikai Congressional Recordba is, elárulja, hogy a cári családon kívül legyilkoltak az első években 28 püspököt és érseket, 6776 papot, 6575 tanítót, 8500 orvost, 54 850 katonatisztet, 260 000 katonát, 150 000 rendőrtisztet, 48 000 csendőrt, 355 000 intellektuelt, 198 000 munkást, 915 000 parasztot. A hátborzongató statisztika után azt kellene hinni, hogy a zsidóság, amelyet a humanizmus népének állít be a kezei között lévő sajtó, szent felháborodással és megvetéssel közösíti ki sorai közül a bolsevista zsidókat. A világzsidóság és annak nagy szervezetei, legjobb esetben is csupán hallgatnak. Ezzel szemben, talán nincs ország a világon, ahol a kommunista pártokat ne csupán zsidók, vezetnék. Argentínában már 1918-ban Salamon Haselman és felesége, Júlia Fitz kezdik meg a kommunista szervezkedést. 1919 januárjában már ki is tör az argentínai bolsevik forradalom, amelynek egyedül Buenos-Airesben 800 halottja és 4000 sebesültje volt. A puccs hivatalos vezetője Pedro Wrid, alias Naleskovskij és hadügyminisztere Macari Ziazin keleti zsidók. A puccs leverése után tovább folytatott szervezkedés vezetői ismét csak zsidók. A tanítók, az egyetemi tanárok között rengeteg a zsidó és kommunista. Siskin Asiemberg kezdi az argentin ifjúság bolsevista nevelését. A lapok közül a jiddis nyelvű Roiter Stern, a Roiter Hilfe, a BBT Poer és a Chivolt nevű lapok kivétel nélkül veszedelmes bolsevista propagandát folytatnak. Az 1931- es chilei és az 1932-es uruguayi bolsevista felkelések vezetői szintén csaknem kivétel nélkül Ábrahám szent magjának leszármazottjai. Mikor 1935-ben leverik a rövid életű brazíliai bolseviki felkelést, kiderül, hogy ennek vezetői, Louis Carlos Perestes, a névleges vezető kivételével csaknem mind zsidók. A Braccor nevű keleti zsidó organizáció szervezi a kikötői munkásokat és a felkelés tényleges vezetőjét, aki Ewert néven szerepelt, valójában Harry Bergernek hívták. A lázadást a montevideói szovjet követségről irányította egy Minikin nevű zsidó borkereskedő. A brazíliai felkelők vezetői között sűrűn szerepeltek az Organiscao Revolucionaria Israelita Brazoor szervezet tagjai, többek között: Baruch Zell, Zatis Janovisai, Rubens Goldberg, Moysés Kava, Waldemar Rotenberg, Abrahao Rosemberg, Nicolau Martinoff, Yayme Gandelsman, Moisi Lipes, Carlos Garfúnkel, Waldemar Gutinik, Henrique Jvilaski, José Weiss, Armando Gusiman, Joseph Friedmann és így tovább. A délamerikai forradalmak közül rendkívül érdekes a mexikói, mert itt ismét egy zsidó milliárdos vezeti a bolsevikokat. Plutarco Elias Calles, a mexikói bolseviki forradalom diktátora szíriai zsidó és egy indián nő leszármazottja, akinek 80 millió peso értékű vagyona volt. Barátja és egyik jelentős alvezére Aron Saez, aki 40 milliós vagyonnal rendelkezett, szintén zsidó. Szinte szándékosan hagytuk legutoljára Spanyolországot, amelynek polgárháborújában mindennél világosabban felismerhető a zsidó szervezés. Amikor megindult a harc, a vezetők: Zamorra, Dolores Ibauri szintén zsidók. S akik a világ minden tájáról Spanyolországba özönlenek, hogy még keservesebbé tegyék a spanyol nép véres küzdelmét, ugyancsak a (zsidó) nacionalizmusnak kiküldöttei, amely Oroszország fölött már győzött. Ilja Ehrenburg, Kun- Kohn Béla, Gerő Ernő, Zalka Máté, a híres Rákosi-Roth brigád vezetői és tagjai csaknem kivétel nélkül (ezen tébolyodott faj) küldöttei. (És) ha az óra üt, akkor lehull az á larc! Lángolnak a templomok, és ugyanúgy, (ugyanavval a szadizmussal) ugyanazok gyilkolják (a nemzsidókat), akik Oroszországban is ezt tették... A börtönhajókat elsüllyesztik az ellenforradalmárokkal, a bikaviadalok arénáiban tízezer számra lövöldözik le az elfogott keresztény túszokat. Egymillió-ötszázezer halott és mártír holtteste borítja a szerencsétlen Spanyolország csatatereit és véres tömegsírjait. S a szenvedély igájába fogott nyomorgó tömegek, az asturiai bányászok mögött, vagy előtt, megint ott áll az a titokzatos hatalom, amely előre hajszolta a kronstadti tengerészeket. Finom lelkű intellektuelek jönnek a véres (gaztettek) hátborzongató látványosságaira, progresszív bankárok küldik az aranyat, a fegyvert. Spanyolországon most űzi szadizmusát a zsidó nacionalizmus, hogy aztán két évtizeddel később az amerikai Jewish Congress deklarálja: a zsidóság még ma sem bocsátotta meg a spanyol nemzetnek a kiűzetést. A szerencse csupán az, hogy ekkor már vannak spanyol hősök, vannak európai hatalmak, amelyek segítséget tudnak küldeni. A német Condor légió és az olasz Kék Nyíl hadosztály segítségével a spanyolok úrrá lesznek az elszabadult őrjöngők felett, bizonyságául annak, hogy ugyanígy le lehetett volna verni a szovjet forradalmat is, ha azt a kritikus pillanatokban, titokzatos gombnyomásra nem hagyják magára az európai hatalmak Oroszország nemzeti erőit. Az intervenciós háború idején egy rejtelmes kéz az angol szakszervezeteket mozdította meg, hogy a bolsevizmus elleni háborút megakadályozzák. Amikor a bolsevizmus megrohanta Lengyelországot, a párizsi Grand Oriens csehszlovákiai szabadkőműveseinek segítségével megakadályozta a lőszerszállítást a lengyelek részére. Végül Magyarország utolsó lőszertartalékait küldték a Visztula frontra, amellyel Pilsudszky megnyerte a Varsói csatát. Amikor 1935-ben Yeats Brown megírja "European Jungle" című könyvét, annak 181-ik oldalán azt olvashatjuk, hogy "a kommunista párt központi bizottsága 59 tagjának 95 százaléka zsidó volt, tehát összesen 56 tag, míg a többi háromnak feleségeik voltak zsidók; ezek Sztálin, Labov és Ossinsky." Midőn úgy érzik, hogy a hatalmat már fitogtatni lehet, az amerikai Jewish Chronicle 1933. január 6-iki számának 19. oldalán írja többek között: "Oroszországban minden harmadik zsidó hivatali állásban van!" Ez tehát azt jelenti, hogy Oroszországban lakó három és fél millió zsidó közül jóval több mint egy millió ül a szovjet hivatalokban és a bolsevista diktatúra kulcspozícióiban. Ezek a bolsevista rendszer leghűbb, legintelligensebb és legmeggyőződésesebb támaszai. Ok a népbiztosok, a pártvezetők, a helyi szovjetek, a tartományok vezetői, hivatalnokai, a hadsereg és MVD komisszárjai. A Sztálin elrendelte nagy tisztogatás után, 1936 végén 40 szovjet köztársaság vezetői, vagyis a tényleges hatalmat birtokló titkárok arányszáma a következő: 4 orosz, 2 örmény, 1 georgiai, 1 burját és 41 zsidó. (Welt-Dienst 1936. I. 1.) Amikor 1941-ben az európai csapatok átlépték a szovjet kínai falát, megdöbbenten látták, hogy a szovjet uralom sokkal inkább zsidó volt, mint azt a Streicher-féle propaganda hirdette. A lengyel határtól Sztálingrádig zsidók voltak a városok vezetői, a kolhozok termelési biztosai, a rendőrség parancsnokai. A németek által foglyul ejtett összes szovjet komisszárok, a GPU tisztjei, a politrukok szinte kivétel nélkül ugyanabból a világhódító fajból kerültek ki. Nagyon figyelemre méltó a szovjet hadsereg vezetése, amelyről azt írja a "The Hebrew Impact On Western Civilisation" című, New York-ban, 1951-ben a Dagobert David Runes kiadásában megjelent könyv: "A Hitler ellen vívott háború során a szovjet generálisok között 313 volt zsidó." Nagyon természetes, hogy a szovjetnek ezek az egyfajta vezetői, ahol csak tehették, elmenekültek az európai csapatok elől. Azonban az orosz és ukrán lakosság megdöbbentő adatokat tudott ezek szerepéről, terrorjáról, rémtetteiről. Itt nincs szüks ég semmiféle különösebb bizonyításra. Adatokkal szolgálni tud minden orosz fronton járt katona. Több mint egymillió zsidó hatalma alkotta az úgynevezett szovjet rendszert. Nevetséges tehát bizonyos propagandistáknak az az állítása, hogy a bolsevizmus nem felel meg a zsidóknak, akik ragaszkodnak a magán gazdasághoz, a kereskedelmi tevékenységhez, ami a bolsevizmusban gyakorlatilag lehetetlen. Mint mindenütt, ahol a bolsevizmus megvalósult, a zsidóság a kereskedelmet, ipari vezetést felcserélte a hivatallal. A szatócsból rendőrtiszt lett, az üzlettulajdonosból hivatalnok. Mindezt tudták az amerikaiak is. Hamilton Fish, New York város egyik képviselője már 1933-ban a szovjet hatalom zsidó jellegéről beszélt, és ezeket az adatokat kinyomtatták a február 29-iki Congressional Recordban. Ezek szerint a szovjet kormányzat, beleértve a tartományok kormányait is, összesen 503 tagból állott. Ezek közül 406 zsidó volt. A moszkvai helyi szovjet 23 tagja közül 19 tartozott a világhódító fajhoz. A hivatalos sajtó kiadói és szerkesztői ebben az időben 42-en voltak, és közülük 41 vo lt zsidó, élükön a Pravda kiadójával, David Zaslavsky-val és főszerkesztőjével, Ilja Ehrenburggal. A nyugati propaganda, ha leleplezik a zsidók és bolsevisták kapcsolatait, szívesen hivatkozik arra, hogy Oroszországban antiszemita tendenciák észlelhetők olykor. Az igazság azonban az, hogy a második világháború befejezéséig épp Szovjet-Oroszország volt az egyetlen állam, amelyben törvénnyel büntették az antiszemitizmust és halálbüntetést is igen gyakran szabtak ki érte. Mindez egyenesen következett abból a lenini tanításból, hogy az "antiszemitizmus az ellenforradalom eszköze". Megfordítva a tételt: ez a legnyíltabb bevallása annak, hogy a bolsevizmus - zsidó uralom!" Az úgynevezett zsidókérdés 1944 végén és 45 elején vált ijesztővé, és teljes méretűvé a magyarság számára. Mert hiszen, kik is voltak azok, akik, mint kommunista emigránsok visszaszivárogtak Moszkvából, hogy a Chorinok (kapitalista zsidók) helyett át vegyék a hatalmat Magyarország fölött? A moszkvai "hét nagy", akik a szovjet árnyékában visszaóvakodtak a hatalomátvételre: Rákosi-Roth Mátyás, Gerö-Singer Ernő, Vas-Weinberger Zoltán, Révai-Kahána József, Péter-Eisenberger Gábor, a terrorfőnök, Gábor-Greiner Andor, Farkas- Wolff Izrael, valamennyien zsidók. Szokásos magyarázat, hogy hitetlenek. De a hitetlen német, vagy ateista angol is elsősorban angol, vagy német. És a "hét nagy" megjelenése egymagában még nem is volna végzetes szerencsétlenség, mert amikor Moszkva 1943-ban, tagok és eredmények hiánya miatt felosztotta a magyarországi illegális kommunista pártot, annak alig volt több, mint száz tagja. Jönnek azonban a transistriai zsidók közé 1944-ben alámerült munkaszolgá latos ifjú ezrek, jönnek azok, akik munkaszolgálatban maradva, de mégis Magyarországon vészelik át a nekik nem kedvező időket, jönnek az auschwitzi "elégetettek", a mauthauseni deportáltak, akik az indulásnál már a vörös zászlót tűzik ki a repatriáló vonatra. Jönnek a pápai menlevéllel, vagy a svéd protestáns egyházak menlevelével "átvészelt" fajilag üldözöttek, akik most nem annyira a közvetlen ellenfeleknek vélt hungaristákkal akarnak leszámolni, hanem az egész magyar néppel. Keleten és Nyugaton most már világos a bolsevizmus 1919-es tendenciája, a talmudi parancs, amely azt hirdeti: "a keresztények legjobbját öld meg". Biológiai osztályharc ez! A nemzsidó népek elitjének fizikai kipusztítása, hogy többé ne akadjon ember és szabadságharcos, aki veszélyeztetni meri ezt az uralmat. Az így megsemmisített magyar politikusok, tudósok, írók, újságírók nevét fel sem tudjuk sorolni. Azonban az egész akció jellege sokkal inkább apróbb jelenségekből ismerhető fel, népbírósági ítéletekből, amelyek népellenes bűnösnek minősítenek, és egy évre ítélnek egy házmesternőt, mert állítólag nevetett, amikor a zsidókat deportálták. Népellenes bűnös több újságíró, akik 1938-1939-es tudósításaikban megjegyezték, hogy a csalás, sikkasztás miatt elítélt vádlott zsidó. Az újságírókra, akik valaha is szót emeltek az országhódítók uralma ellen, ráfogják, hogy cikkeikkel meghosszabbították a háborút, és ezért halálra, vagy kényszermunkára ítélhetők. A keresztény kereskedők egyesületének a Baross Szövetségnek tagjai kollektíve népellenesek, mert konkurenciát csináltak az országhódítók kereskedelmének. Ugyanezért dobják ki az ÁVH negyedik emeletéről Wünscher Frigyest, a Hangya vezérigazgatóját, akit még a népbíróság sem tudna semmiféle jogcímen elítélni. A börtönökbe is sokan pusztulnak el, 1100 kalória értékű moslékot adnak a foglyoknak. A humanista fogházigazgató azt mondja a raboknak: "Önök azért vannak itt, hogy három éven belül megdögöljenek", és a Vácra kiküldött orvosi bizottság megállapítja, hogy a foglyok testsúlya átlagban 48,3 kilogramm. A "szigorított fogságra ítélt foglyoknak hatórás kurtavasat kellett elszenvedniük mindennap három hónapig szalmazsák nélkül, a földön fekve, 450 kalóriás koszton. A hatórás kurtavas irtózatos kínjai közepette arra kényszerítik a foglyokat hogy magyar hazafias vagy egyházi énekeket énekeljenek. Akiket a börtönökben agyonvertek, arról dr. Halász és dr. Benedek főorvosok kiállították a halotti levelet, hogy az áldozat influenzában, vagy tüdőrákban halt meg. Matolcsy Mátyást, a kiváló magyar szociálreformert, dr. Benedek (Blau) Imre ÁVHs százados főorvos ölt meg akként, hogy midőn 1953-ban a börtönben megrohanta az angina pectoris, sóoldat injekcióval átszállította a másvilágra. A buenos airesi Hatikvában dr. Dénes Béla az ÁVO első főorvosa 1955. március 28i számában írja: "Itt említem meg, hogy Benedek a magánzárkában levő betegekhez injekciós tűvel és sóoldattal ment be. Ezek a szerencsétlenek szintén megkapták a Benedek injekciót, s két óra múlva már szállították is őket a hullakamrába." Alig ötven évnek tíz magyar miniszterelnöke, 27 minisztere, megszámlálhatatlan katonája, hadvezére, hercegprímása, protestáns püspöke, középosztályának, szellemi gárdájának számos fia, leánya végzi életét az idegen institúció akasztófáin, börtöneiben, vagy a hontalanságban. Ennek a terroron kívül még egy másik eszköze is volt...Akiknek nagyapja 20-25 holdas kisbirtokos, vagy akinek apja 1945 előtt állami kishivatalnok volt, azt egyszerűen "osztályidegennek" minősítették. Hiába rendelkezett valaki a legfelsőbb rendű orvosi, egyetemi tanári, jogi, vagy mérnöki képesítéssel, ha osztályidegen volt, nem dolgozhatott másként, mint egyszerű fizikai segédmunkás. Ezek helyére részben tanulatlan kommunisták, főként azonban zsidók kerültek, akik a rendszer kulcspozícióit foglalták el. A befogadó ország intellektueljei közül 50 ezret vidékre - a legnyomorúságosabb körülmények közé deportáltak. 1953-ban kb. 95 ezer politikai fogoly dolgozott az internáló táborokban, 25 ezerre rúgott a börtönökben lévő politikai foglyok száma és 1945- 56 között 15 ezer "hivatalos" kivégzés történt. Az utóbbi adat csak akkor került nyilvánosságra, amikor 1956. november 1-én a szabadságharcosok a gyűjtőfogházat felszabadították. Irtózatos számok ezek, ha tudjuk, a százmilliós cári birodalomban összesen csak 40 ezer száműzött volt, s ha tudjuk, hogy Magyarországon 1867 és 1939 között sztrájkok, tüntetések, zavargások során összesen 17 ember halt meg a karhatalom fegyverhasználata következtében. A cél világos és tagadhatatlan volt: tömeget, megfélemlített, szellemileg elbutított rabszolgát csinálni a népből és nemzetből, hogy afölött a (Cion Bölcseinek) Jegyzőkönyvei útmutatása szerint szabadon uralkodhasson a zsidóság. Október 23-án ez ellen az uralom, a zsidó világkirályság ellen kelt fel a magyarság, amelyet mégsem lehetett megtörni és akarat nélküli embercsordává tenni. (addig)S ha a magyar "fasiszták", "klerikálisok", "csuhások", "Jobboldali szociáldemokraták" sorsa és barbár megkínozatása nem igazolná tételünket, amely szerint a magyarországi bolsevizmus 90 százalékban az idegen kisebbség diktatúrája, igazolja ezt a nemzsidó magyar kommunisták sorsa. Ha egy elkövetkező kor azt hinné, hogy e véres kínvallatásokban a "szocialista felvilágosodottság" győz az egyházi, vagy ki tudja milyen reakcióval szemben, annak ellentételéül fel kell mutatnunk a Rajk tragédiát. Rajk László kommunista, azonban nem zsidó kommunista, első felesége Weinberger Rózsi viszi bele a kommunista pártba, és fel kell tételeznünk, hogy úgynevezett "idealista", akit ez az idealizmus sodor odáig, hogy mint belügyminiszter, nevét örökre beszennyezi a magyar mártírok vérével. Amit azonban Rajk László sem tud, csupán annyi, hogy a világméretű kommunista összeesküvésen belül milyen mértékű és hatalmú a belső mag, a zsidó összeesküvés, tehát a bolsevizmus tényleges hatalma. Rajk László részt vesz a spanyol polgárháborúban, mint a Rákosi brigád tagja. Azonban a frontról kikergeti és lezsidózza Gerő (Singer) Ernőt, aki ennek a brigádnak Moszkvából küldött komisszárja. Persze nem azért, hogy harcoljon, hanem parancsoljon. Amikor Rajk belügyminiszter lesz és k eze már véres, akkor is hisz abban, hogy van egy ideális kommunizmus, és hogy lehet szerinte "magyar kommunizmust" csinálni. Meg is mondja Rákosinak, hogy mindez nem lehetséges, "ha túl sok zsidó nyüzsög az élen", mert a magyar nép még nem felejtette el a kapitalizmus korában szerzett tapasztalatait. Ezzel a taktikai meglátással Rajk László kétségtelenül nem a jobboldali, hanem a kommunizmus jobb elterjeszthetésének ügyét akarta szolgálni. Rajk László a kommunista országhódítók számára ebben a pillanatban "antiszemita" lett. Nem a kommunizmushoz nyúlt, hanem annak lényegéhez, az országhódítókhoz. Az "antiszemita" Rajk László, a véreskezű kommunista belügyminiszter, egyik Rákosi és Gerő ellen irányuló "antiszemita" kijelentés miatt végzi életét akasztófán. A kivégzésekre váró véres, idegen csőcselék előtt már ott állanak a zsidófeleséges Sólyom Lászlók, Shulkai Leventék, Pálfy Jánosok, hogy Rajk Lászlóval együtt az idegen hatalomnak akasztófáin végezzék életüket. Az Egyház és a magyar baloldal nagy hamvazószerdája volt, ami elkövetkezett. Ravasz László református püspök, aki szenvedélyesen lépett közbe Horthy Miklósnál a zsidókért, Ordass Lajos evangélikus püspök, aki ugyanezt tette szintén üldözve, vagy bebörtönözve nemcsak püspöki, de emberi méltóságukban is megalázva állnak szemben a zsidók uralmával. Mindazt, amit a magyar jobboldal megjósolt, előrelátott, most már ok is látják. A magyar Golgota baloldalán bizony sokan állnak sort, akik hittek a szociális igazságtételben, mint dr. Juhász Nagy Sándor, Károlyi Mihály egykori igazságügyminisztere a magyarirtó akasztófák előtt kiábrándul és magára talált a hungaristák által elég finom módszerekkel "bebörtönzött" antifasiszta katolikus prímás, az ateista, zsidófeleséges Rajk László, a köztársasági meggyőződéséért oly kegyetlenül üldözött öreg Veér Imre, a szociáldemokrata Bibó István és az ugyanolyan magyar marxista, Szeder Ferenc. A Markó utcában és a Gyűjtőfogház udvarán felállít ott akasztófák, kivégző oszlopok láttán egyszerre eszmélkedni kezdenek azok is, akik gyűlölték, vagy legalább is nem szerették a kivégzett "háborús bűnösök" politikai nézeteit. A magyar jobboldal tudatosan szenvedte el a mártíromságot, de a magyar baloldal tragédiája nagyobb volt, mert nekik meg kellett érniük a kiábrándulást saját, sokszor becsületesen hitt elveikből. A Rajk Lászlók, és mind-mind a többi baloldaliak ha magyarok voltak mélységes csalódással léptek az akasztófa alá, a kivégző oszlopok elé, egy életen át viselték a stigmát, hogy a baloldaliság egyenlő a hazaárulással. S csak már az akasztófa alatt vették észre, hogy ezt a szégyenbélyeget jogtalanul azokért hordozzák, akik most felakasztják őket, mint magyart! Bizalmas beszélgetés, amely 1944. április 21én folyt le Czapik egri érsek és Mindszenty József veszprémi püspök között. Mindszenty: " Úgy aggódom, hogy a zsidó munkaszolgáltatásokkal szemben is eldurvul majd a bánásmód. Most elrendelték a zsidók összeírását. Nyilván gettóba kerülnek. A sárga csillag után ez következik. Igaz, hogy gyakran nem volt szerencsés, néha provokatív volt a viselkedésük. Félek, hogy az idegen megszállással hozzánk is bevonul az embertelenség "Mindszenty József már Veszprémi püspök korában hevesen szembeszállt az akkori hungarista kormánnyal. Pápai menlevelekkel mentette a zsidókat, akiket, a németek deportálni akartak. Végül is a hungarista kormány kényszerült Sopronkőhidára internálni a németek ellenségét és a zsidók legnagyobb pártfogóját. Talán nincs megrázóbb emberi dokumentuma a kereszténységnek, mint Mindszenty József hercegprímás, 1946. július 20-án Magyarország szovjet cseléd miniszterelnökéhez, Nagy Ferenchez intézett levele. Az üldözött most kegyelmet kér a nem zsidóknak is: "Magyar földön, magyarok iránt, ráléphetnénk már közel két év után az engesztelődés útjára. Arra kérjük mi, a magyar püspöki kar a magyar kormányt, szíveskedjék a közkegyelmet meghirdetni, a nemzet jövője, a szebb jövő érdekében, keresse meg a kormány a nemzeti egység és megbékélés útját." "Nincs béke!" írja a hercegprímás. "A sok igazságtalanság, kegyetlenség, az elfogatások, kényszermunkák, erőszakos áttelepítések bennünk nem a béke ismérveit idézik fel." Ahogy ezt megtette a hungarista rendszer filoszemita bebörtönzöttjéből íme egyből "antiszemita" lett. Az angliai Jewish Clarion írta 1949 februárjában: "Mindszenty kardinális, akiben a nyugati demokrácia a szabadság bajnokát és az elnyomás elleni harcost ünnepli, valójában notórius antiszemita. A fasiszta háborús bűnösöknek amnesztiát kért!" Ez hát a rettenetes bűn! "Bocsássátok el azokat, akik hónapok óta foglyok és nem kerülhetnek bíróság elé. A betegek, az öregek, a többgyermekes anyák, orvosok kiengedése csak jótékony hatást eredményezne a lelkekben" követeli a prímás. Amikor 1949. február 4én a londoni Jewish Chronicle kommentálni kezdi a prímás "bűneit", ezeket írja: "Mindszenty kardinális, a római katolikus egyház magyarországi prímását, akit december 27-én tartóztattak le, négy magyarországi zsidó szervezet antiszemitizmussal vádol. Ezek azt állítják, hogy tűrte a nácik zsidóellenes üldözéseit, és most a háború előtti zsidóellenes törvények visszaállítását tervezte. A fenti organizációk a nyilatkozatot a világ minden zsidó szervezetéhez szétküldték. A nyilatkozat szerint Mindszentyt a magyarországi zsidóság és a keleteurópai zsidóság fő ellenségének tekintik. Sürgetik a zsidó szervezeteket, hogy még tévedésből se vállaljanak szolidaritást "népünk" ellenségével. "Elég volt a filoszemita és zsidó-védő Mindszentyt, aki tíz és tízezer magyarországi zsidó életét mentette meg, lebélyegezni az antiszemitizmus ostoba vádjával most már Keletről Nyugatról egyformán folyik a harc a keresztény főpap ellen, akinek egyetlen "bűne", hogy embernek tudott maradni, midőn saját magyar fajtáját kezdték üldözni. Sehol úgy, mint a Mindszenty tragédiában nem domborodik ki a magyarországi bolsevizmus faji arcéle. Aki a harcot megindítja ellene, Rákosi-Roth Mátyás, kommunista diktátor s aki ezt ez irtó hadjáratot "ideológiai" vonalon vezeti, Révai József nevelésügyi miniszter, eredeti nevén Kahána Mózes. A papjai között, akik elárulják, első Balogh István, akit Bloch Israelnek hívnak. Akik a bizonyítékokat hamisítják ellene: Boldizsár- Bettelheim Iván sajtófőnök, Reissman propagandafőnök és Gera-Grünzweig segédpropagandista. A külön szovjet-hóhért, akit Moszkvából hozatnak, Kaftanov ezredesnek nevezik. Péter Auspitz Benjamin a fővallatója, Kárpáti-Krausz zsidó birkózó-bajnok kínozza, Zipszer Imre zsidó fogházparancsnok ül mellette még a főtárgyaláson is. A kábítószereket Balassa-Blaustein és Weil Emil adagolják neki. Mindszenty József, aki az eichmanni deportációk idején a zsidókat védte, aki 1944. október 15-ike után Serédi hercegprímással együtt aláírta a magyar püspöki kar Szálasi Ferenchez intézett levelét, nem az orosz és nem is a bolsevista szovjet hatalommal találja szembe magát, hanem azokkal (akiket megmentett). Vajon mit érezhetett a prímás, aki 1944-ben ezrével szerezte Angelo Rotta pápai nuncius útján a zsidóknak a menleveleket, most a 84 órás kínvallatás alatt, amelynek során ugyanazok a talmudi és bolsevista dühtől eltorzult arcok vették körül, mint Krisztust, a római helytartó udvarán. Az Ugrinok, Tomoryak, Pázmány Péterek utódja biztosan tudta már ekkor, hogy nemcsak ő, hanem az ország és a fölötte való uralom idegen kezekbe esett. Mindszenty József nem a kommunista terror, hanem a zsidók áldozata, egyedül és kizárólag azért, mert a nagy vérengzés, a hátborzongató keresztény-pogrom idején amnesztiát követelt a magyar tízezrek számára. Az 1956-os szabadságharc után elég hiteles helyről jött a bevallása és bizonyítása mindannak, amit a magyar nép amúgy is tudott. Tel Avivból, a Buenos Airesi Hatikvában cikket írt dr. Dénes Béla, az ÁVH-nak első rabfőorvosa, miután a budapesti cionista perben elítélték, s a szabadságharc alatt onnan kiszabadult. "Akármilyen kínos is, de meg k ell írni, hogy nemcsak Rákosi, Gerő, Farkas és a moszkovita tábor vezetőinek jelentős része volt zsidó, hanem jóformán száz százalékig zsidókból állt az ÁVH nyomozógárdája is. És az 1945 utáni egyre erősebben élesedő antiszemtizmusnak ez az oka." 40 000 munkaszolgálatos zsidó szállotta meg a magyarországi GPU-nak, és a rendőrségnek kulcspozícióit. A 40 ezer munkaszolgálatosnak jó része nyomban, mint rendőrőrnagy, rendőrezredes, rendőrhadnagy, vagy rendőrnyomozó ült be a budapesti és vidéki rendőrségekbe. (Szintén) ezek lettek a rendszer politrukjai, a városok vezetői, a gyárak munkásigazgatói. 1945-46-ban a Zsidó Munkaszolgálatosok Bajtársi Egyesülete szállta meg a terrorrendőrséget. Ez a szervezet egy, korábban milliomos zsidó orvos, dr. Klár Zoltán, jelenleg amerikai "lapszerkesztő" vezetése alatt állt. Ezek egész csoportokat alakítottak, amelyek bejártak a fogházakba, hogy az ott letartóztatásban lévő női foglyokat rendszeresen, naponta többször is megbecstelenítsék. A kínzásnak olyan bestiális módszereit találták fel, amelyek elképzelhetetlenek még a kínai kínvallatás dús fantáziájában is. A börtönökből kiszabadult és Nyugatra jött szabadságharcosok tíz és tízezer hasonló esetről hoztak hírt. Midőn pedig siker ült megszállni az ÁVH épületeit, azokban a terrornak olyan bizonyítékait találták meg, amelyekben nem hitt volna senki Nyugaton. Budapesten a Tisza Kálmán téren a félbehagyott földalatti villamos egyik főpályaudvara helyén 3000 cellával ellátott titkos börtönt építettek, amelynek létezéséről a szabadságharcig senki sem tudott. Földalatti börtönök voltak a vidéki városokban is, és egész alagútrendszereket fedeztek fel, amelyek arra szolgáltak, hogy forradalom esetén a "vezérek" biztonságba menekülhessenek. A tízezrével elfogott hazafiak 20 körme alá tíz-tíz gombostűt vertek, s aztán gumibottal összes körmeiket leverték. Vagy: az áldozatot seprűnyélre kötve, talpával lefelé fordítva, talpait órákon át gumibottal addig csépelték, míg kétszeresére dagadt. Vagy: az áldozatról lehúzták a harisnyáit, szájába nyomták, hogy ne tudjon ordítani, még egy gázálarcot is rákötöttek hangfogónak, azután hozzáfogtak a legkülönfélébb "munkához": nemi szervét gumibottal cafatokra verték, vagy vékony üvegcsöveket dugtak belé, és vaskalapáccsal addig verték, míg az üvegcső apró szilánkokként belepréselődött. Az ilyen áldozat még két év múlva is sírt, ahányszor örökké gennyező nemi szervén vizelnie kellett. (Rosenberg Ibolya vezette be ezt a kínzási módszert.) Vagy: az áldozat nemi szervét íróasztal fióknyílásába tördelték. Vagy: az áldozat nemi szervére két-három gumiforrasztó sallert kötöttek, meggyújtották, és így a nemi szervet teljesen leégették. (Dr. Farkas Ferenc ügyvéden kipróbált módsze r, aztán általános.) Ha nő volt az áldozat, akkor nemi szervét addig döfködték gumibotokkal, míg véresen kifordult, és az áldozat hónapokon belül szörnyű kínok között meghalt. Vagy: az áldozatot hátrafektetve lekötötték, hasára vaslábos alatt patkányt kötöttek, a második vaslábosba föléje égő parazsat tettek, s így a patkányt arra késztették, hogy az áldozat hasán keresztül fúrja magát és elmeneküljön a megsüléstől. (Dr. Bohm Ferencen kipróbált módszer.) Ilyen kínzások közben egyedül a Budapesti központjukban, az Andrássy út 60-ban naponta legalább 30-an, 40-en haltak borzalmas mártírhalált. A szadizmusnak erről a különös fajtájáról érdemes tudni és megfigyelni, hogy az ószövetségi törvények szellemét "irtsd ki a magvát" még szimbolikusan is követi, amidőn nemcsak az áldozat fizikai elpusztítására de az anya méhe és a férfi nemi szervei ellen irányul. A kihallgatásra hozott, a börtönökben kiéhezett férfi foglyoknak meztelenre vetkőzött ÁVH-s bestiák általi izgalomba hozása, aztán nemi szerveiknek egy bele dugott üvegcső, és vaskalapáccsal össze törése általi borzalmasan fájdalmas tönkre tétele, a XX. század barbarizmusának abszolút mélypontját jelentik. Százakról tudunk, akiknek heréit verték órákig gumibottal, s akik vagy belepusztultak ezekbe a kínzásokba, vagy örök életükre nyomorékok lettek. Egészen riasztó, hogy a bosszúhadjárat lelki és faji motívuma között milyen megdöbbentő nagy szerepet játszik a szexuális. Munkaszolgálatosok vagy ÁVH-s tisztek, akik rendszeresen bejárnak a börtönökbe, hogy ott sorozatosan meggyalázzák a női foglyokat, férfiak, köztük neves zsidó újságírók, csak azért mennek el a magyar mártírok kivégzésére, hogy ott szexuálisan kielégüljenek, sőt ilyen természetű élményeiket meg is írják, zsidó doktornok, akik (később) az "ampulla apát" propagálják, hogy ezzel is rombolják a keresztény anyák erkölcsét, és titkos célként igyekezzenek pótolni az elpusztult zsidó gyermekeket. A börtönökben, illetőleg egyedül a Gyűjtőfogházban négy-ötezer a letartóztatottak száma, s ezek az ÁVH tortúrái után is tulajdonképpen az 1867-ben emancipált országhódító kisebbség foglyai. Mindszenty József hercegprímást, aki ezer és ezer zsidó életét mentette meg, 83 óráig kínozzák, a börtönfal mellé állítják, ütik-verik, "Aktendron"-nal kábítják, mert mint a Sárga könyv mondja "antiszemita" volt. Kínzói közül egy sem tartozott valamely keresztény vallásfelekezethez. Kis Szalézt, a szentéletű pátert állítólagos összeesküvés vádjával forró tűzhelyre ültetik, s miután elégett egész alteste, agyonverik. Baranyay Jusztin, a magyar hittudomány egyik lángelméje, a rettentő kínzások következtében a börtönben megőrül és meghal. Dr. Ferenc Sándor, a Hatikva 1955. március 28i számában ÁVH-s orvosőrnagyi ruhában lefényképezve azzal dicsekszik, hogy ő "pozitív zsidó", tehát cionista volt, és mint ilyen 204 nyilas gyilkos kivégzésénél vett részt. "Mikor elhagytam Budapestet, még 51 halálra ítélt volt a siralomházban" mondja. Egyedül az ÁVH hóhérja, Bogár József 3500 embert akasztott fel írja a Nation Europa 1962 szeptemberi számában Fiala Ferenc. Mindezekre a cselekményekre sem Marxnál, sem Leninnél nem találhattak eligazító utasításokat az ÁVH terroristái. Minderre "máshonnan" jön az "ihlet". A zsidó "proletár" vörös álarcban és vörös hóhérpalástban tor minden gój népre. Azok, akiket nyomorúságos koldusként engedett be a magyarság, most a magyar földműves, munkás és értelmiségi számontartási lapjait szortírozzák és a beengedő magyarságot irtják kínozzák olyan undok és sötét módokon amit a nem-zsidóknak nehéz elképzelni. (2006. 12. 28)