Sötét újkor
A zsidó fasizmus képekben !!!
Menjünk a fényre a Sötét Újkorból
2011.
június 28., Drábik János
A magánnyugdíjpénztári vagyon visszatérésével a köztulajdonba, az állam, a közhatalom, vagyis a közérdek és a közjó érvényesítője ezt a pénzt reálgazdasági befektetésre kell, hogy fordítsa. A magánnyugdíjpénztári vagyon kezelése nem jelentheti csupán az államadósság csökkentését. Az államadósság a vagyon átadásával automatikusan csökken, de a pénz továbbra is az állam rendelkezésére áll, amit a termelőgazdaságba fordíthat. Felesleges ezt már visszaadnia a tőkepiacnak, ahonnan azt sikerült visszavennie köztulajdonba. Ezt a köztulajdont arra kell használni, hogy például a mezőgazdaságban minél előbb helyreállíthassuk a felelőtlenül felszámolt cukoripari vertikumot, növényolaji vertikumot, és más mezőgazdasági feldolgozó struktúrákat. A reálgazdasági befektetés megtöbbszörözheti a tőkét, mert ha jól végzik, akkor folyamatosan jövedelmet termel. Ez munkaalkalmakat teremt, még össze tudja szedni a szélnek eresztett szakembereket, akiknek a tudása maga is nemzeti vagyon. A magánnyugdíjpénztári vagyon ilyen kezelése azt jelenti, hogy piacot visszavesz, sőt piacot teremt, azaz az értékteremlő gazdaságot erősíti, és működésbe hozza a társadalom egészét. Az értéktermelő reálgazdaságba bevitt pénz forgásban tartása a megsokszorozódó adóbevétellel nemcsak kitermeli a törlesztést, de a tőkét is visszatermeli, ezért csupán az államadósság törlesztésére használni, és a tőkepiacnak visszaadni a magánnyugdíjpénztári vagyont, azt jelenti, hogy a kormányzat gondolkodásában nem elég hangsúlyos a költség-haszon elemzés. Hiányzik ez az elemzés mind a makrogazdaságban, mind a politikai gondolkodásban. Mindezt azért bocsátottam előre, hogy a következő linken elérhető videó mondanivalóját aktualizáljam. Minden kedves weboldal-látogató figyelmébe ajánlom a következő videó megtekintését, amelyet Dr. Telkes József készített saját stúdiójában velem 2011. június 27-én.
.
A magánnyugdíjpénztári vagyon visszatérésével a köztulajdonba, az állam, a közhatalom, vagyis a közérdek és a közjó érvényesítője ezt a pénzt reálgazdasági befektetésre kell, hogy fordítsa. A magánnyugdíjpénztári vagyon kezelése nem jelentheti csupán az államadósság csökkentését. Az államadósság a vagyon átadásával automatikusan csökken, de a pénz továbbra is az állam rendelkezésére áll, amit a termelőgazdaságba fordíthat. Felesleges ezt már visszaadnia a tőkepiacnak, ahonnan azt sikerült visszavennie köztulajdonba. Ezt a köztulajdont arra kell használni, hogy például a mezőgazdaságban minél előbb helyreállíthassuk a felelőtlenül felszámolt cukoripari vertikumot, növényolaji vertikumot, és más mezőgazdasági feldolgozó struktúrákat. A reálgazdasági befektetés megtöbbszörözheti a tőkét, mert ha jól végzik, akkor folyamatosan jövedelmet termel. Ez munkaalkalmakat teremt, még össze tudja szedni a szélnek eresztett szakembereket, akiknek a tudása maga is nemzeti vagyon. A magánnyugdíjpénztári vagyon ilyen kezelése azt jelenti, hogy piacot visszavesz, sőt piacot teremt, azaz az értékteremlő gazdaságot erősíti, és működésbe hozza a társadalom egészét. Az értéktermelő reálgazdaságba bevitt pénz forgásban tartása a megsokszorozódó adóbevétellel nemcsak kitermeli a törlesztést, de a tőkét is visszatermeli, ezért csupán az államadósság törlesztésére használni, és a tőkepiacnak visszaadni a magánnyugdíjpénztári vagyont, azt jelenti, hogy a kormányzat gondolkodásában nem elég hangsúlyos a költség-haszon elemzés. Hiányzik ez az elemzés mind a makrogazdaságban, mind a politikai gondolkodásban. Mindezt azért bocsátottam előre, hogy a következő linken elérhető videó mondanivalóját aktualizáljam. Minden kedves weboldal-látogató figyelmébe ajánlom a következő videó megtekintését, amelyet Dr. Telkes József készített saját stúdiójában velem 2011. június 27-én.
.
A BILDERBERG – CSOPORTTÓL, a világválságokon át a háborúkig.
2010.
június 21., Drábik János
A háttérhatalom szerepéről, Dr Drábik Jánost, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztőjét kérdeztük.
- A világ leghatalmasabb urai, először 1954-ben ültek össze egy titkos tanácskozásra, a hollandiai „Hotel Bilderbergbe”. Mi rejtőzik a csoport mögött?
- A Bilderberg Csoport a világot irányító globális pénzügyi elit egyik képviselete. A pénzuralmi világrend széleskörű hálózatot működtet. Ezek közül a három legfontosabb, a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations), másodhegedűsként a Bilderberg Csoport, és végül a Trilaterális Bizottság. Tény, hogy a Bilderberg Csoport 56 év alatt nagy tekintélyre tett szert. Mégpedig azért, mert a kiszivárgott információk és tények utólag csaknem mindig igaznak bizonyultak. Onnan lehet tudni, hogy ez az egyébként erősen titkolózó társaság miről tanácskozott, hogy utólag milyen döntések születnek a világ pénzügyi, gazdasági és politikai életét irányító fórumokon. Amit a Bilderberg Csoport zárt ajtók mögött megbeszél, azokból kormánydöntések, a nemzetközi szervezetek, a NATO, az EU, az ENSZ stb. döntései lesznek.
- Mit lehet tudni az idei, június 3-6 között megtartott sitgesi találkozóról és előzményeiről?
- Idén Spanyolországban, közelebbről Katalóniában, a Barcelonától 30 km-re fekvő exluzív üdülővárosban Sitgesben tartották a tanácskozást. Az eseményt ez úttal is fokozott titkolózás vette körül. A pénzuralmi világrend egyik legfőbb szabálya, hogy háttérhatalom nincs és aki erről beszél, az összeesküvési elméleteket gyárt. A Bilderberg tanácskozások szervezői és résztvevői nem ismerik el, hogy fontos kérdésekről nemcsak behatóan tanácskoznak, hanem döntéseket is hoznak, amelyeket aztán a Világbank, a Valutaalap, a kormányok, a nemzetközi szervezetek végrehajtanak. Fontos tudni, hogy a sitgesi tanácskozást megelőzően sor került Dublinban, a Háromoldalú Bizottság, a Trilateral Commission találkozójára. Az államok felett főhatalomként működő pénzimpériumnak ez a fontos intézménye már megtárgyalt olyan kérdéseket, mint például a pénzügyi válság kezelése, egy új globális pénzügyi rend kialakítása, s az új világvaluta bevezetése. Megvitatták, hogy az új pénzügyi rendszer irányítója s központi bankok jelenlegi központi bankja, a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja, vagy pedig a Nemzetközi Valutaalap legyen. A dollár világvaluta szerepét aláásta, hogy az Egyesült Államoknak már nincs meg az a gazdasági kapacitása, amely lehetővé tenné óriási adósságának ipari termeléssel történő ellensúlyozását. Egy olyan pénz, amelynek már nincs semmilyen fedezete, nem töltheti be többé a világpénz szerepét. Hogy sorsa megpecsételődött onnan is láthatjuk, hogy a dollár feltartóztathatatlanul gyöngül, és vele együtt megrendült az euró is, hiszen az eurónak is dolláralapja van, mert az euró-dollárból fejlődött ki.
- A dollár kivezetése milyen következményekkel járna?
- Ha a dollár kivezetésre kerül, akkor az euró is vele bukik. Valószínűleg az aranynak tovább fog nőni a világpénz szerepe és előbb- utóbb egy nemesfémmel fedezett világvaluta kerül bevezetésre. Mindezt nem lehet gyorsan végrehajtani, mert akkor Kína elveszítené 2,500 milliárd dollárnyi valutatartalékát. Ha a dollár túl gyorsan inflálódna el, és kerülne kivezetésre a nemzetközi kereskedelemből, akkor Kínát óriási veszteség érné, és ez nagyobb méretű háborús konfliktust is előidézhet. Mindezt megvitatták Dublinban, a Háromoldalú Bizottság ülésén, ahol a főtéma az új világrend és a hozzákapcsolódó új globális pénzügyi világrendszer létrehozása volt a főtéma. A pénzügyi összeomlás és a nyomában járó gazdasági világválságnak nem sikerült meggyőzni a népeket arról, hogy a káoszból és az anarchiából a kiutat az egyközpontból irányított világrendszer, a globális unió mielőbbi létrehozása jelentheti. A válság előidézése tehát ezt a célját nem érte el.
- Melyek voltak a tervbe vett célok?
- Azt akarták, hogy olyan súlyos legyen a válság, amely már rákényszerítheti a világra az új világrendet, amely a történelem formáló világerők különböző struktúráinak már 250 éve a legfontosabb világstratégiai célja. E stratégiának a lényege, olyan egy központból irányított világrend, egyfajta világállam létrehozása, amelyben a nemzetközi pénzkartell tartja az ellenőrzése alatt a pénzrendszert, és a szuper-gazdag pénzdinasztiák ennek a segítségével gyakorolják a politikai hatalmat is. Olyan kétpólusú világtársadalom létrehozása a céljuk, amelyben a pénzvagyon tulajdonosok szűk érdekcsoportja gyakorolja a hatalmat, ellenőrzi a gazdaságot, és mindenki más tőlük függő, bérből és fizetésből élő alkalmazott, vagy még kiszolgáltatottabb helyzetben lévő segélyezett.
- Célba érnek?
- A gazdasági világválsággal nem tudtak kialakítani olyan kaotikus viszonyokat, amelyekből természetes követelésként – a rend utáni vágyként – be lehetne vezetni az egy központból irányított világrendszert. Nem kizárt, hogy visszatérnek a történelemben már kipróbált és sikeresnek bizonyult módszerhez, egy nagyobb méretű háború kirobbantásához. Az euró-atlanti hatalmi elit számára a háború egyrészt lehetővé teszi az adósság csapdából való kikerülést, másrészt felgyorsíthatja a világelit által régóta áhított globális integráció megvalósítását. Ennek a világstratégiának a része, például a felmelegedés, s a klímaváltozás nyomán bekövetkező környezeti katasztrófával való riogatás, vagy a széndioxid kvótákhoz kapcsolódó globális méretű spekuláció beindítása. A pénzügyi-és gazdasági válság eddig nem hozta meg a várt eredményt. Ezért merült fel egy újabb háború kirobbantása, mint megoldási eszköz, a változások felgyorsítására. Irán alkalmas lehet e cél elérésére. A perzsa állam körül már felvonultak a hadseregek: óriási támaszpontok épültek Afganisztánban, Irakban már évek óta állomásoznak a hadosztályok, a tengeren megtörtént az amerikai haditengerészeti erők öszevonása, két repülőgép-anyahajó is állomásozik a Perzsa öbölben, és ott vannak az amerikai mellett az izraeli haditengerészet atomtengeralattjárói is. A háborús felkészülés olyan szakaszba érkezett, hogy a háború technikailag bármely időpontban megindítható.
- Miről esett szó a sitgesi tanácskozást megelőző dublini találkozón?
- A világtörténelemben most fordul elő először, hogy a lakosság és a közvélemény tud a transznacionális világerők terveiről, és ez akadályozza stratégiai céljainak a megvalósítását. Korábban ez nem így volt. A világközvélemény ma már számon tartja, hogy kik a Bilderberg Csoport belső magjához tartozó személyek, akik minden alkalommal jelen vannak a találkozókon: a belga és a spanyol királynő, Henry Kissinger, David Rockefeller, a Rothschild-dinasztia képviselői, és mások. Tudomása van arról is, hogy kik meghívott résztvevők. Magyarországról Bokros Lajos teljes jogú tagként egyszer volt jelen. Többször ott volt Surányi György (az MNB volt elnöke, a CIB Bank elnöke) és Martonyi János is. A külügyminisztert azonban csak egyszer vonták be a bizalmas beszélgetésekbe. 2010-ben több okból is rendkívüli világhelyzet van. Felgyorsult az egész emberiség öntudatra ébredése, másrészt a világelit legfelső rétegében kiéleződtek az érdekellentétek. Komoly nézeteltérések alakultak ki a világválság megítélésében, a pénzrendszer átalakítása és a kibontakozás, valamint egy esetleges Irán elleni háború kérdésében. Sitgesben azzal a kérdéssel is foglalkoztak, hogyan kellene a világ közvéleményét megnyerni az új világrend számára, meggyőzve őket arról, hogy ez a káoszból kivezető egyetlen út. Így lehet elkerülni a még nagyobb gazdasági és pénzügyi káoszt, a polgárháborús viszonyok kialakulását.
- A Bilderberg tanácskozással egy időben zajlott Dél-Koreában a G-20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek találkozója. A Bilderberg Csoport találkozójával ellentétben – amelynél kötelező a szigorú titoktartás – a G-20-ak konferenciájáról már nyilvánosságra hoztak egyes döntéseket. Ezek egyben arra is engednek következtetni, hogy mit hagytak jóvá Sitgesben, és mit nem. A G-20-ak elhatározták, hogy valamennyi bankmentő és gazdaság-élénkítő csomagot leállítanak és megtiltják a kormányoknak a nagyarányú állami segélyezést a pénzügyi likviditás és a termelő gazdaság működésének a biztosítása érdekében. Az egyes államoknak minden pénzforrást fizetőképességük fenntartására kell átcsoportosítaniuk.
- Kik tehetnek az államok eladósodottságáról?
- Erről a pénzügyi elit és a tulajdonában lévő bankrendszer tehet. Az Európai Unió tagállamai azért adósodtak el, mert a világ pénzügyi rendszerét globális szerencsejáték-kaszinóvá átalakító spekulánsok gátlástalan hazardirozásukkal megbénították a pénzfolyamatok normális működését, és az Európai Unió egészét gazdasági válságba sodorták, pénzügyi rendszereiket az ellenőrzés nélkül hazardírozó spekulánsok összeomlasztották. Gazdasági világválságot idéztek elő, és rákényszerítették Amerikát, hogy a helyzetet – az adófizetők terhére – bankmentő és gazdaságélénkítő csomagokkal orvosolják az adófizetők pénzéből. Amerikában 4500 milliárd dollárt, az európai országokban pedig – Németországot, Franciaországot, Olaszországot, Dániát, és más országokat is beleértve – 4100 milliárd eurót csikartak ki a gátlástalanul hazardírozó pénzintézetek és bankok megmentésére. Ugyanezek a pénzügyi csoportok, amelyek a válságot előidézték, most képmutatóan arról siránkoznak, hogy megrendült a bizalmuk ezekben az országokban, mert úgy eladósodtak. Vajon miért nem önmagukban keresik a hibát? Görögországban, Olaszországban és másutt már korábban is nagy volt az eladósodás mértéke, még sem estek kétségbe a spekuláns hitelezők. A mesterséges pánikkeltésre azért volt szükségük, hogy újabb milliárdokat csikarjanak ki a maguk számára. Azért veszítették el hirtelen bizalmukat, mert akkor a nekik dolgozó minősítő intézetek leminősítik a „rendkívül kockázatossá” vált adósokat. Ha pedig leminősítik őket, akkor magasabb kockázat miatt már magasabb lesz a kamatláb. Ki teszi zsebre a magasabb kamatokat? A befektető, hitelező pénzintézetek, a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában lévő bankok.
- Van azonban még egy magyarázat arra, hogy miért volt szükség az álszent pánikba-esésre. A mesterséges pánikba-esés, amiből most extra milliárdokat zsebelnek be, arra is jó, hogy az uniós tagállamokra, elsősorban az eurózóna tagjaira, rákényszerítsék a további pénzügyi centralizációt. Arra hivatkozva, hogy veszélybe került az euró, és az egész eurózóna léte, saját hatáskörükbe akarják vonni a már megszerzett monetáris felségjogok mellé a fiskális hatásköröket is. Már nemcsak a monetáris felségjogokat – pénzkibocsátás, kamatszabályozás, árfolyamszabályozás, hitelrendszer – akarják központosítani, hanem az adók kivetését és a tagállamok költségvetésének az ellenőrzését is. Ennek megfelelően európai adórendszert szeretnének, továbbá azt, hogy ne legyen önálló költségvetése a tagállamoknak, hanem azt is a nemzetek feletti brüsszeli bürokrácia készítse el, illetve hagyja előzetesen jóvá.
- Ilyen körülmények között mennyi esélyük van a nemzetállamoknak?
- A pénzuralmi világelitnek saját intézménye az Európai Unió. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Európai Unió fölösleges intézmény. Európa népeinek nincs szükségük egy elbürokratizálódott, költséges birodalmi struktúrára. Az Unióból származó előnyöket – a termelés, az áruk, az információ és eszmék szabad áramlása, a határok fellazítása – birodalmi vízfej nélkül, a nemzetállamok közötti két vagy többoldalú együttműködéssel is hatékonyan megvalósíthatják, elérhetik. Az EU-ra nem Európa népeinek, hanem a világuralmi elitnek van szüksége. Az államok feletti hatalmat gyakorló transznacionális pénzkartell akar mindenáron szabadulni a nemzetállamoktól, mert azok a szuverenitásigényüknél fogva, bármikor kiléphetnek a pénzuralmi világrendből.
- A pénz önmagában értéktelen „jel”, amit a nemzetközi pénzelit gyakorlatilag ingyen hoz létre a levegőből. Ennek a jelnek, fedezetlen pénznek, akkor lesz fedezete, amikor azt hitelként ki tudják valakinek kölcsönözni. A hitelfelvevő adósként el kezd érte kamatot fizetni. A legjobb adósok maguk az államok, mert a szuverén adósok elvileg nem mehetnek csődbe. Ezzel a fedezetlen jel, fedezett pénzzé alakul át. De ezt a jelet az egyes országok maguk is kibocsáthatnák. Ez a saját kibocsátású nemzeti közvetítő közeg jobb pénz lenne, mint a külföldről kamatsarcra kikölcsönzött jel, mert a saját pénznek az adott országban az értékteremtő munka lenne a fedezete. Kína például így működik. Ezért a transznacionális pénzkartell célja az, hogy minél előbb megszabaduljon a nemzetállamoktól. Ennek a legolcsóbb módja beterelni őket egy nemzetek feletti birodalmi struktúrába. Így a felszámolásukhoz nem kell sem hadsereg, sem háború, mindössze át kell mosni az emberek agyát a kezükben tartott véleményipar tömegtájékoztatási eszközeivel. Azé az agy és a gondolkodás, aki megtévesztéssel, félretájékoztatással megműveli.
- Magyarországra nézve ez mit jelent?
- Magyarországnak a nemzetközi pénz-és korporációs oligarchia, és hatalmi hálózata diktál, mert nincs olyan erős társadalma, nemzeti elkötelezettségű, pénzügyi és gazdasági erővel rendelkező kormánya, amely kellő határozottsággal szállhatna szembe a pénzuralmi világelittel. Egyelőre az történik, amit ők akarnak. 1989 óta folyamatosan el tudták érni, hogy Magyarországon ne bocsássanak ki magyar munkával fedezett magyar pénzt. 1991 óta jogilag is bebetonozták ezt a rendszert az MNB törvény elfogadásával és a kétszintű bankrendszer bevezetésével. Amire a szervezett magánhatalomként működő pénzvilág hajlandó hitelt adni a „levegő pénzéből” az működhet, amire nem ad, az nem működhet. Magyarország új, nemzeti elkötelezettségű kormánya már kísérletet tett néhány lényeges intézkedés meghozatalára. Ezekhez azonban szükséges lett volna az, hogy 2010-ben a magyar költségvetés hiánya a GDP (nemzeti össztermék) 3,8 %-a helyett, 6,8 % legyen. Erre a világelit és annak pénzügyminiszteri tanácskozása azt mondta, hogy nem. A befektető bankárokat nem érdekelte, hogy ennek az országnak van egy demokratikusan megválasztott, erős legitimációval bíró kormánya, amely felelősséggel tartozik a magyar társadalomnak. Ha a számára kisajátítható pénzek biztonságáról van szó, akkor nem ismer tréfát. A demokratikus magyar vezetés pedig engedelmesen fejet hajtott. Ez is mutatja, hogy tulajdonképpen ki is irányítja az országot.
- Az eladósítás olyan pénzelvonási technika, amelynek nem az a célja hogy az adós megfizesse tartozását. Ha egy csoda folytán egyszerre csak mindenki kifizetné az adósságát, akkor egy fillér pénz sem maradna forgalomban. Ha pedig nincs pénz, akkor nem tud működni a gazdaság, mert ez a „jel” az, amely a gazdasági életet közvetíti. De ennek a jelnek az előállításához nincs szükség egy nemzetközi privilégizált rétegre, és az ő levegőből előállított pénzére, amelyet rendkívül drágán hajlandó kikölcsönözni. Magyarország, a magyar gazdaság magyar kibocsátású fizetőeszközökkel is működtethető lenne, amire sok bizonyíték van. Kína már így működik sikeresen immáron harmadik évtizede. Kínát az euró-atlanti elit másként szorongatja. Mi is meg tudnánk tenni, hogy olyan munkaprogramokat indítsunk be, amelyekhez megvan hazánkban a munka, a munkaerő, a munkaeszköz és a technológia is. Így épülhetnének a gátak, a víztározók, a belvízelvezető és a szennyvízelvezető rendszerek, de így épülhetne tovább a közúthálózat is. Társulhatna hozzá országos erdősítési, parkosítási és lakásépítési program is. A fizetőeszközt a magyar állam bocsátaná ki. Ezek nyomán segélyezett munkanélküliek tízezrei válhatnának rövid idő alatt munkavállaló adófizető polgárokká. Az államnak több pénze lenne a közfeladatok finanszírozására, és kevesebb hitelt kellene igénybe vennie. Ennek egyetlen akadálya az, hogy sérti a nemzetközi pénzkartell érdekeit.
- Voltak-e olyan nemzetállamok, amelyek ellenálltak?
- Argentína 2000-ben ellent mondott. Mi történt? Mindenféle eszközzel próbálták ütni – verni, de nem sikerült. A 103 milliárd dollárból azonnal elengedtek 65 milliárdot, a dögkeselyű Nemzetközi Valutaalapot pedig inkább kifizették az argentinok, csakhogy minél előbb megszabaduljanak tőle. Argentína köszöni jól van és fejlődése felgyorsult
- Van arra esély, hogy az erős nemzeti öntudattal rendelkező államok összefogjanak?
- Oroszország ugyan nem tudta teljesen kivonni magát a pénzuralmi rendszerből, de mégis olyan önálló, nemzeti érdekeit képviselő állam, amely sorosan együttműködik Kínával, Indiával és más államokkal is a Sangháji Együttműködési Szervezet keretében. Oroszországot a pénzügyi világválság csak periférikusan sújtotta. Az Orosz Medvéből azonban mumust csináltak, pedig érdemes lenne szorosabban együttműködni vele, ahogyan Kínával és más ázsiai országokkal, többek között az arab világ államaival is.
- A Föld elpusztítása felé halad-e ez a pénzuralmi rendszer?
- Ha kirobbanna egy atomvilágháború, az Földünk egy részének a teljes elpusztulásával járna, amely nem lenne többé alkalmas az emberi létezés számára. Az egész élővilág kerülne veszélybe.
- Ez sem visszatartó erő?
- Nem, mert ahhoz, hogy a világ hatalmi elitjei jól élhessenek elég egy vagy két milliárd ember, s nincs szükség hét milliárdos emberiségre. Bill Gates amerikai üzletember már nyíltan támogatja azokat a programokat, amelyek célja az emberiség létszámának a jelentős csökkentése.
Ezt az interjút Takács Veronika készítette a Barikád című lap számára.
A háttérhatalom szerepéről, Dr Drábik Jánost, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztőjét kérdeztük.
- A világ leghatalmasabb urai, először 1954-ben ültek össze egy titkos tanácskozásra, a hollandiai „Hotel Bilderbergbe”. Mi rejtőzik a csoport mögött?
- A Bilderberg Csoport a világot irányító globális pénzügyi elit egyik képviselete. A pénzuralmi világrend széleskörű hálózatot működtet. Ezek közül a három legfontosabb, a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations), másodhegedűsként a Bilderberg Csoport, és végül a Trilaterális Bizottság. Tény, hogy a Bilderberg Csoport 56 év alatt nagy tekintélyre tett szert. Mégpedig azért, mert a kiszivárgott információk és tények utólag csaknem mindig igaznak bizonyultak. Onnan lehet tudni, hogy ez az egyébként erősen titkolózó társaság miről tanácskozott, hogy utólag milyen döntések születnek a világ pénzügyi, gazdasági és politikai életét irányító fórumokon. Amit a Bilderberg Csoport zárt ajtók mögött megbeszél, azokból kormánydöntések, a nemzetközi szervezetek, a NATO, az EU, az ENSZ stb. döntései lesznek.
- Mit lehet tudni az idei, június 3-6 között megtartott sitgesi találkozóról és előzményeiről?
- Idén Spanyolországban, közelebbről Katalóniában, a Barcelonától 30 km-re fekvő exluzív üdülővárosban Sitgesben tartották a tanácskozást. Az eseményt ez úttal is fokozott titkolózás vette körül. A pénzuralmi világrend egyik legfőbb szabálya, hogy háttérhatalom nincs és aki erről beszél, az összeesküvési elméleteket gyárt. A Bilderberg tanácskozások szervezői és résztvevői nem ismerik el, hogy fontos kérdésekről nemcsak behatóan tanácskoznak, hanem döntéseket is hoznak, amelyeket aztán a Világbank, a Valutaalap, a kormányok, a nemzetközi szervezetek végrehajtanak. Fontos tudni, hogy a sitgesi tanácskozást megelőzően sor került Dublinban, a Háromoldalú Bizottság, a Trilateral Commission találkozójára. Az államok felett főhatalomként működő pénzimpériumnak ez a fontos intézménye már megtárgyalt olyan kérdéseket, mint például a pénzügyi válság kezelése, egy új globális pénzügyi rend kialakítása, s az új világvaluta bevezetése. Megvitatták, hogy az új pénzügyi rendszer irányítója s központi bankok jelenlegi központi bankja, a bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja, vagy pedig a Nemzetközi Valutaalap legyen. A dollár világvaluta szerepét aláásta, hogy az Egyesült Államoknak már nincs meg az a gazdasági kapacitása, amely lehetővé tenné óriási adósságának ipari termeléssel történő ellensúlyozását. Egy olyan pénz, amelynek már nincs semmilyen fedezete, nem töltheti be többé a világpénz szerepét. Hogy sorsa megpecsételődött onnan is láthatjuk, hogy a dollár feltartóztathatatlanul gyöngül, és vele együtt megrendült az euró is, hiszen az eurónak is dolláralapja van, mert az euró-dollárból fejlődött ki.
- A dollár kivezetése milyen következményekkel járna?
- Ha a dollár kivezetésre kerül, akkor az euró is vele bukik. Valószínűleg az aranynak tovább fog nőni a világpénz szerepe és előbb- utóbb egy nemesfémmel fedezett világvaluta kerül bevezetésre. Mindezt nem lehet gyorsan végrehajtani, mert akkor Kína elveszítené 2,500 milliárd dollárnyi valutatartalékát. Ha a dollár túl gyorsan inflálódna el, és kerülne kivezetésre a nemzetközi kereskedelemből, akkor Kínát óriási veszteség érné, és ez nagyobb méretű háborús konfliktust is előidézhet. Mindezt megvitatták Dublinban, a Háromoldalú Bizottság ülésén, ahol a főtéma az új világrend és a hozzákapcsolódó új globális pénzügyi világrendszer létrehozása volt a főtéma. A pénzügyi összeomlás és a nyomában járó gazdasági világválságnak nem sikerült meggyőzni a népeket arról, hogy a káoszból és az anarchiából a kiutat az egyközpontból irányított világrendszer, a globális unió mielőbbi létrehozása jelentheti. A válság előidézése tehát ezt a célját nem érte el.
- Melyek voltak a tervbe vett célok?
- Azt akarták, hogy olyan súlyos legyen a válság, amely már rákényszerítheti a világra az új világrendet, amely a történelem formáló világerők különböző struktúráinak már 250 éve a legfontosabb világstratégiai célja. E stratégiának a lényege, olyan egy központból irányított világrend, egyfajta világállam létrehozása, amelyben a nemzetközi pénzkartell tartja az ellenőrzése alatt a pénzrendszert, és a szuper-gazdag pénzdinasztiák ennek a segítségével gyakorolják a politikai hatalmat is. Olyan kétpólusú világtársadalom létrehozása a céljuk, amelyben a pénzvagyon tulajdonosok szűk érdekcsoportja gyakorolja a hatalmat, ellenőrzi a gazdaságot, és mindenki más tőlük függő, bérből és fizetésből élő alkalmazott, vagy még kiszolgáltatottabb helyzetben lévő segélyezett.
- Célba érnek?
- A gazdasági világválsággal nem tudtak kialakítani olyan kaotikus viszonyokat, amelyekből természetes követelésként – a rend utáni vágyként – be lehetne vezetni az egy központból irányított világrendszert. Nem kizárt, hogy visszatérnek a történelemben már kipróbált és sikeresnek bizonyult módszerhez, egy nagyobb méretű háború kirobbantásához. Az euró-atlanti hatalmi elit számára a háború egyrészt lehetővé teszi az adósság csapdából való kikerülést, másrészt felgyorsíthatja a világelit által régóta áhított globális integráció megvalósítását. Ennek a világstratégiának a része, például a felmelegedés, s a klímaváltozás nyomán bekövetkező környezeti katasztrófával való riogatás, vagy a széndioxid kvótákhoz kapcsolódó globális méretű spekuláció beindítása. A pénzügyi-és gazdasági válság eddig nem hozta meg a várt eredményt. Ezért merült fel egy újabb háború kirobbantása, mint megoldási eszköz, a változások felgyorsítására. Irán alkalmas lehet e cél elérésére. A perzsa állam körül már felvonultak a hadseregek: óriási támaszpontok épültek Afganisztánban, Irakban már évek óta állomásoznak a hadosztályok, a tengeren megtörtént az amerikai haditengerészeti erők öszevonása, két repülőgép-anyahajó is állomásozik a Perzsa öbölben, és ott vannak az amerikai mellett az izraeli haditengerészet atomtengeralattjárói is. A háborús felkészülés olyan szakaszba érkezett, hogy a háború technikailag bármely időpontban megindítható.
- Miről esett szó a sitgesi tanácskozást megelőző dublini találkozón?
- A világtörténelemben most fordul elő először, hogy a lakosság és a közvélemény tud a transznacionális világerők terveiről, és ez akadályozza stratégiai céljainak a megvalósítását. Korábban ez nem így volt. A világközvélemény ma már számon tartja, hogy kik a Bilderberg Csoport belső magjához tartozó személyek, akik minden alkalommal jelen vannak a találkozókon: a belga és a spanyol királynő, Henry Kissinger, David Rockefeller, a Rothschild-dinasztia képviselői, és mások. Tudomása van arról is, hogy kik meghívott résztvevők. Magyarországról Bokros Lajos teljes jogú tagként egyszer volt jelen. Többször ott volt Surányi György (az MNB volt elnöke, a CIB Bank elnöke) és Martonyi János is. A külügyminisztert azonban csak egyszer vonták be a bizalmas beszélgetésekbe. 2010-ben több okból is rendkívüli világhelyzet van. Felgyorsult az egész emberiség öntudatra ébredése, másrészt a világelit legfelső rétegében kiéleződtek az érdekellentétek. Komoly nézeteltérések alakultak ki a világválság megítélésében, a pénzrendszer átalakítása és a kibontakozás, valamint egy esetleges Irán elleni háború kérdésében. Sitgesben azzal a kérdéssel is foglalkoztak, hogyan kellene a világ közvéleményét megnyerni az új világrend számára, meggyőzve őket arról, hogy ez a káoszból kivezető egyetlen út. Így lehet elkerülni a még nagyobb gazdasági és pénzügyi káoszt, a polgárháborús viszonyok kialakulását.
- A Bilderberg tanácskozással egy időben zajlott Dél-Koreában a G-20-ak pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek találkozója. A Bilderberg Csoport találkozójával ellentétben – amelynél kötelező a szigorú titoktartás – a G-20-ak konferenciájáról már nyilvánosságra hoztak egyes döntéseket. Ezek egyben arra is engednek következtetni, hogy mit hagytak jóvá Sitgesben, és mit nem. A G-20-ak elhatározták, hogy valamennyi bankmentő és gazdaság-élénkítő csomagot leállítanak és megtiltják a kormányoknak a nagyarányú állami segélyezést a pénzügyi likviditás és a termelő gazdaság működésének a biztosítása érdekében. Az egyes államoknak minden pénzforrást fizetőképességük fenntartására kell átcsoportosítaniuk.
- Kik tehetnek az államok eladósodottságáról?
- Erről a pénzügyi elit és a tulajdonában lévő bankrendszer tehet. Az Európai Unió tagállamai azért adósodtak el, mert a világ pénzügyi rendszerét globális szerencsejáték-kaszinóvá átalakító spekulánsok gátlástalan hazardirozásukkal megbénították a pénzfolyamatok normális működését, és az Európai Unió egészét gazdasági válságba sodorták, pénzügyi rendszereiket az ellenőrzés nélkül hazardírozó spekulánsok összeomlasztották. Gazdasági világválságot idéztek elő, és rákényszerítették Amerikát, hogy a helyzetet – az adófizetők terhére – bankmentő és gazdaságélénkítő csomagokkal orvosolják az adófizetők pénzéből. Amerikában 4500 milliárd dollárt, az európai országokban pedig – Németországot, Franciaországot, Olaszországot, Dániát, és más országokat is beleértve – 4100 milliárd eurót csikartak ki a gátlástalanul hazardírozó pénzintézetek és bankok megmentésére. Ugyanezek a pénzügyi csoportok, amelyek a válságot előidézték, most képmutatóan arról siránkoznak, hogy megrendült a bizalmuk ezekben az országokban, mert úgy eladósodtak. Vajon miért nem önmagukban keresik a hibát? Görögországban, Olaszországban és másutt már korábban is nagy volt az eladósodás mértéke, még sem estek kétségbe a spekuláns hitelezők. A mesterséges pánikkeltésre azért volt szükségük, hogy újabb milliárdokat csikarjanak ki a maguk számára. Azért veszítették el hirtelen bizalmukat, mert akkor a nekik dolgozó minősítő intézetek leminősítik a „rendkívül kockázatossá” vált adósokat. Ha pedig leminősítik őket, akkor magasabb kockázat miatt már magasabb lesz a kamatláb. Ki teszi zsebre a magasabb kamatokat? A befektető, hitelező pénzintézetek, a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában lévő bankok.
- Van azonban még egy magyarázat arra, hogy miért volt szükség az álszent pánikba-esésre. A mesterséges pánikba-esés, amiből most extra milliárdokat zsebelnek be, arra is jó, hogy az uniós tagállamokra, elsősorban az eurózóna tagjaira, rákényszerítsék a további pénzügyi centralizációt. Arra hivatkozva, hogy veszélybe került az euró, és az egész eurózóna léte, saját hatáskörükbe akarják vonni a már megszerzett monetáris felségjogok mellé a fiskális hatásköröket is. Már nemcsak a monetáris felségjogokat – pénzkibocsátás, kamatszabályozás, árfolyamszabályozás, hitelrendszer – akarják központosítani, hanem az adók kivetését és a tagállamok költségvetésének az ellenőrzését is. Ennek megfelelően európai adórendszert szeretnének, továbbá azt, hogy ne legyen önálló költségvetése a tagállamoknak, hanem azt is a nemzetek feletti brüsszeli bürokrácia készítse el, illetve hagyja előzetesen jóvá.
- Ilyen körülmények között mennyi esélyük van a nemzetállamoknak?
- A pénzuralmi világelitnek saját intézménye az Európai Unió. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az Európai Unió fölösleges intézmény. Európa népeinek nincs szükségük egy elbürokratizálódott, költséges birodalmi struktúrára. Az Unióból származó előnyöket – a termelés, az áruk, az információ és eszmék szabad áramlása, a határok fellazítása – birodalmi vízfej nélkül, a nemzetállamok közötti két vagy többoldalú együttműködéssel is hatékonyan megvalósíthatják, elérhetik. Az EU-ra nem Európa népeinek, hanem a világuralmi elitnek van szüksége. Az államok feletti hatalmat gyakorló transznacionális pénzkartell akar mindenáron szabadulni a nemzetállamoktól, mert azok a szuverenitásigényüknél fogva, bármikor kiléphetnek a pénzuralmi világrendből.
- A pénz önmagában értéktelen „jel”, amit a nemzetközi pénzelit gyakorlatilag ingyen hoz létre a levegőből. Ennek a jelnek, fedezetlen pénznek, akkor lesz fedezete, amikor azt hitelként ki tudják valakinek kölcsönözni. A hitelfelvevő adósként el kezd érte kamatot fizetni. A legjobb adósok maguk az államok, mert a szuverén adósok elvileg nem mehetnek csődbe. Ezzel a fedezetlen jel, fedezett pénzzé alakul át. De ezt a jelet az egyes országok maguk is kibocsáthatnák. Ez a saját kibocsátású nemzeti közvetítő közeg jobb pénz lenne, mint a külföldről kamatsarcra kikölcsönzött jel, mert a saját pénznek az adott országban az értékteremtő munka lenne a fedezete. Kína például így működik. Ezért a transznacionális pénzkartell célja az, hogy minél előbb megszabaduljon a nemzetállamoktól. Ennek a legolcsóbb módja beterelni őket egy nemzetek feletti birodalmi struktúrába. Így a felszámolásukhoz nem kell sem hadsereg, sem háború, mindössze át kell mosni az emberek agyát a kezükben tartott véleményipar tömegtájékoztatási eszközeivel. Azé az agy és a gondolkodás, aki megtévesztéssel, félretájékoztatással megműveli.
- Magyarországra nézve ez mit jelent?
- Magyarországnak a nemzetközi pénz-és korporációs oligarchia, és hatalmi hálózata diktál, mert nincs olyan erős társadalma, nemzeti elkötelezettségű, pénzügyi és gazdasági erővel rendelkező kormánya, amely kellő határozottsággal szállhatna szembe a pénzuralmi világelittel. Egyelőre az történik, amit ők akarnak. 1989 óta folyamatosan el tudták érni, hogy Magyarországon ne bocsássanak ki magyar munkával fedezett magyar pénzt. 1991 óta jogilag is bebetonozták ezt a rendszert az MNB törvény elfogadásával és a kétszintű bankrendszer bevezetésével. Amire a szervezett magánhatalomként működő pénzvilág hajlandó hitelt adni a „levegő pénzéből” az működhet, amire nem ad, az nem működhet. Magyarország új, nemzeti elkötelezettségű kormánya már kísérletet tett néhány lényeges intézkedés meghozatalára. Ezekhez azonban szükséges lett volna az, hogy 2010-ben a magyar költségvetés hiánya a GDP (nemzeti össztermék) 3,8 %-a helyett, 6,8 % legyen. Erre a világelit és annak pénzügyminiszteri tanácskozása azt mondta, hogy nem. A befektető bankárokat nem érdekelte, hogy ennek az országnak van egy demokratikusan megválasztott, erős legitimációval bíró kormánya, amely felelősséggel tartozik a magyar társadalomnak. Ha a számára kisajátítható pénzek biztonságáról van szó, akkor nem ismer tréfát. A demokratikus magyar vezetés pedig engedelmesen fejet hajtott. Ez is mutatja, hogy tulajdonképpen ki is irányítja az országot.
- Az eladósítás olyan pénzelvonási technika, amelynek nem az a célja hogy az adós megfizesse tartozását. Ha egy csoda folytán egyszerre csak mindenki kifizetné az adósságát, akkor egy fillér pénz sem maradna forgalomban. Ha pedig nincs pénz, akkor nem tud működni a gazdaság, mert ez a „jel” az, amely a gazdasági életet közvetíti. De ennek a jelnek az előállításához nincs szükség egy nemzetközi privilégizált rétegre, és az ő levegőből előállított pénzére, amelyet rendkívül drágán hajlandó kikölcsönözni. Magyarország, a magyar gazdaság magyar kibocsátású fizetőeszközökkel is működtethető lenne, amire sok bizonyíték van. Kína már így működik sikeresen immáron harmadik évtizede. Kínát az euró-atlanti elit másként szorongatja. Mi is meg tudnánk tenni, hogy olyan munkaprogramokat indítsunk be, amelyekhez megvan hazánkban a munka, a munkaerő, a munkaeszköz és a technológia is. Így épülhetnének a gátak, a víztározók, a belvízelvezető és a szennyvízelvezető rendszerek, de így épülhetne tovább a közúthálózat is. Társulhatna hozzá országos erdősítési, parkosítási és lakásépítési program is. A fizetőeszközt a magyar állam bocsátaná ki. Ezek nyomán segélyezett munkanélküliek tízezrei válhatnának rövid idő alatt munkavállaló adófizető polgárokká. Az államnak több pénze lenne a közfeladatok finanszírozására, és kevesebb hitelt kellene igénybe vennie. Ennek egyetlen akadálya az, hogy sérti a nemzetközi pénzkartell érdekeit.
- Voltak-e olyan nemzetállamok, amelyek ellenálltak?
- Argentína 2000-ben ellent mondott. Mi történt? Mindenféle eszközzel próbálták ütni – verni, de nem sikerült. A 103 milliárd dollárból azonnal elengedtek 65 milliárdot, a dögkeselyű Nemzetközi Valutaalapot pedig inkább kifizették az argentinok, csakhogy minél előbb megszabaduljanak tőle. Argentína köszöni jól van és fejlődése felgyorsult
- Van arra esély, hogy az erős nemzeti öntudattal rendelkező államok összefogjanak?
- Oroszország ugyan nem tudta teljesen kivonni magát a pénzuralmi rendszerből, de mégis olyan önálló, nemzeti érdekeit képviselő állam, amely sorosan együttműködik Kínával, Indiával és más államokkal is a Sangháji Együttműködési Szervezet keretében. Oroszországot a pénzügyi világválság csak periférikusan sújtotta. Az Orosz Medvéből azonban mumust csináltak, pedig érdemes lenne szorosabban együttműködni vele, ahogyan Kínával és más ázsiai országokkal, többek között az arab világ államaival is.
- A Föld elpusztítása felé halad-e ez a pénzuralmi rendszer?
- Ha kirobbanna egy atomvilágháború, az Földünk egy részének a teljes elpusztulásával járna, amely nem lenne többé alkalmas az emberi létezés számára. Az egész élővilág kerülne veszélybe.
- Ez sem visszatartó erő?
- Nem, mert ahhoz, hogy a világ hatalmi elitjei jól élhessenek elég egy vagy két milliárd ember, s nincs szükség hét milliárdos emberiségre. Bill Gates amerikai üzletember már nyíltan támogatja azokat a programokat, amelyek célja az emberiség létszámának a jelentős csökkentése.
Ezt az interjút Takács Veronika készítette a Barikád című lap számára.
Nemzetközi
konferencia a terrorizmus
elleni globális szövetségről
az
igazságos békéért
2011.
április 28., Drábik János
1. kérdés: A sikeres erőfeszítések, amelyeket a nem-állami szervezetek tesznek az élő környezet védelmezői segítségével, egyértelművé tették a világosan gondolkodó tudósok számára, hogy hasonló sikert lehetne olyan alapvető témákban is elérni, mint a béke megvalósítása a világon. Véleménye szerint egy ilyen törekvés és ideális cél elérhető-e, és milyen előmunkálatokra, illetve adottságokra van szükség ezeknek az eléréséhez?
Drábik János válasza (továbbiakban DJ): A tartós világbékéhez olyan természetes gazdasági rendre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a munka eredménye annál maradjon, aki azt a munkát elvégezte. Ehhez világszinten új tulajdoni rendszerre van szükség, ahol a tulajdon természetes személyhez vagy azok társulásaihoz van kapcsolva, és a vagyon mérete a tulajdonos természetes személy teljesítményétől függ. Ilyen tulajdonviszonyok esetén nem jöhetnének létre ember és ember között szélsőséges vagyoni különbségek, amelyek a szélsőséges hatalmi viszonyok alapját képezik. Szélsőséges hatalmi különbségek pedig a túlhatalommal rendelkező számára lehetővé teszik a hatalommal való visszaélést. Ha viszont az érdekérvényesítés és a hatalom alapját képező vagyon igazságosan – a teljesítmény arányában – oszlik el, akkor minden egyes embernek, minden egyes emberi közösségnek van annyi ereje, hogy önérdekét a másik önzésével szemben eredményesen megvédelmezze. Az igazságos önérdek érvényesítés elejét tudja venni az erősebbek gátlástalan önzésének, és meg tudja akadályozni, hogy a túl nagy vagyonnal, túl nagy hatalommal rendelkező csoportok szabadsága a mások szabadságával való visszaélés szabadságává torzuljon. Ezért az igazságos világbéke előfeltétele a túlcentralizált és túlkoncentrált globális pénzhatalom felszámolása, az értékelőállító termelőgazdaság elsőbbségének a visszaállítása és a pénz szerepének csökkentése. A pénzt elsősorban a gazdasági élet közvetítő közegeként kell használni a kamatmechanizmus kiiktatásával.
2. Egyes teoretikusok szerint a kormányok nem képesek létrehozni szilárd és igazságos békét a világon nyílt és rejtett érdekeik, szövetségeik következtében. Ezért a nemzetek, és a nem-állami civil szervezetek kötelessége létrehozni az igazságos béke feltételeit a világban regionális és nemzetközi koalíciók útján. Mennyire ért egyet ezzel a véleménnyel, és melyek azok a feladatok, amelyeket ezeknek az NGO-knak magukra kellene vállalniuk?
DJ: A jelenlegi pénzuralmi világrendben a világszinten megszerveződött magánhatalom – a nemzetközi pénzkartell és struktúrái – a közérdeket és a közjót képviselő nemzetállamok fölé nőttek. Ennek a globálisan megszerveződött pénzhatalomnak a közérdeket érvényesítő közhatalom, a nemzetállam, a legyőzendő ellenfele. Az egyes államokon belül a szervezett magánhatalom legfőbb ellenfele az a középosztály, amely tudásánál és önálló anyagi bázisánál fogva még politikai cselekvőképességgel rendelkezik. Egy ilyen érdekérvényesítő képességgel rendelkező középosztály alkalmas arra, hogy a nemzetállamok politikai irányítását átvegye, azokat a szervezett magánhatalommal szemben megerősítse, és ily módon az állam a közjót és a közérdeket képviselje.
Amikor az államok feletti nemzetközi pénzkartell és annak az egyes államokon belüli pénzügyi és gazdasági struktúrái erősebbek, mint a közérdeket és a közjót képviselő állam, akkor a nem-állami civil szervezetek, NGO-k csak akkor játszhatnak pozitív szerepet, ha finanszírozójuk, működtetőjük nem a szervezett magánhatalom. Ha egy társadalomban az érdekérvényesítéshez szükséges vagyon pénzügyi technikákkal átkerül a szervezett magánhatalomhoz, akkor a vagyontalanná vált civil társadalom nem képes hatékony NGO-kat megszervezni és tartósan működtetni független érdekérvényesítő intézményként. Ha a szervezett magánhatalom finanszírozza – nyíltan vagy közvetve – az NGO-t, akkor az végső soron a szervezett magánhatalomnak az érdekeit kell, hogy érvényesítse. Ha pedig a szervezett közhatalom, az állam biztosítja egy civil szervezet működésének anyagi feltételeit, akkor az az NGO közvetve vagy közvetlenül az állam érdekeit kell, hogy szolgálja.
Ezért rendkívül fontos az, hogy a munka eredménye az értékelőállító embereknél, állampolgároknál maradhasson, hogy azoknak legyen pénzügyi és gazdasági erejük életképes és független civilszervezetek létrehozásához és működtetéséhez. Ha az államhatalom a közvetlen demokrácia eszközeit is felhasználva valóban a választópolgárok demokratikus ellenőrzése alatt áll, és ezért a közérdeket és a közjót képviseli, akkor az ilyen állam által támogatott NGO-k is szolgálhatják a közjót és közérdeket. Abban különböznének ezek a nem állami szervezetek az állami szervezetektől, hogy áttételes irányításukat nem a kormányzati bürokrácia végezné, hanem a közvetlen demokrácia különböző technikáival kiválasztott állampolgárok. Így a közjó és a közérdek szolgálatába számos állampolgárt lehetne úgy bekapcsolni, hogy azok közvetlenül nem függnének az állami bürokráciától. De természetesen nem függenének a szervezett magánhatalomtól se, vagyis a nemzetközi pénzkartell struktúráitól, univerzális hatáskörű intézményeitől sem. De nem függenének a világ hatalmi elitjének a tulajdonában lévő multinacionális vállalatbirodalmaktól sem. A nemzetállamokat kell elsősorban megerősíteni, hogy azok erőteljesen képviseljék – a közvetlen demokrácia eszközeit felhasználó alulról jövő ellenőrzés mellett – a közjót és a közérdeket. Ilyen közforrásból támogatott NGO-k is hatékonyan szolgálhatják a közjót és a közérdeket országon belül és világszinten is.
3. A terrorizmus az egyik legfőbb veszély, amely akadályozza az igazságos béke megteremtését a világban. E gonosz jelenség egyik alapvető oka az igazságtalanság széleskörű elterjedése a világon. Mennyiben segítheti elő a tartós béke megvalósítását az emberiség számára a szociális igazságosság érvényesülése?
DJ: A társadalmi igazságosság megvalósításának alapfeltétele az, hogy ne legyenek szélsőségesen nagy vagyoni és hatalmi különbségek az egyes emberek, csoportok és nemzetek között. A vagyon hatalom. A túl nagy vagyoni különbségek túlzottan nagy hatalmi különbségekhez vezetnek. Ez megteremti az erősebbek számára a hatalommal való visszaélés lehetőségét. Ez már akadályozza, sőt megszünteti a társadalmi igazságosság érvényesülését. Az emberek közötti megközelítőleg egyenlő erejű viszonyokat, érdekérvényesítési képességet mindenek előtt úgy kell elérni, hogy természetes személyhez és annak teljesítményéhez kell kötni a vagyont, és a vagyonnal járó érdekérvényesítést. Ha két megközelítőleg azonos erejű önérdek ütközik, akkor abból létrejöhet a társadalmi igazságosságnak megfelelő, fair magatartás. Ebben az esetben az egyik fél túlzott önérdek érvényesítésének – önzésének – ellenáll a másik fél, aki védelmezi saját, jogos önérdekét. Ezt a viszonylagos erőegyensúlyt azonban nemcsak az egyes emberek és csoportok között kell megteremteni, hanem a nemzetközi életben az egyes országok és világrégiók között is. Ehhez szükséges a jelenleg túlságosan centralizált és koncentrált nemzetközi pénzhatalom decentralizálására. Szét kell választani világszinten a pénzhatalmat az érték-előállító reálgazdaságtól, a politikai hatalomtól és a fegyveres hatalomtól. Ezt a vertikális hatalom-megosztást ki kell egészíteni a világrégiók egymást kiegyensúlyozó horizontális hatalom-megosztásával. Az így létrejövő geopolitikai világrégiók olyan erőközpontok lehetnének, amelyek egymást kölcsönösen kiegyensúlyoznák és féken tartanák. Megakadályoznák, hogy az egyik geopolitikai régió olyan túlhatalomra tegyen szert, amellyel már büntetlenül visszaélhet. Ez a visszaélés az, ami felszámolja világszinten a társadalmi igazságosság érvényesíthetőségét.
Amíg a gazdasági élet közvetítőközege, a pénz, egy szűk globális érdekcsoport magánmonopóliuma, és amíg a pénzrendszert kamatmechanizmussal működteti, addig nem lehet megakadályozni, hogy az emberiség munkájának az eredménye ne a pénzrendszer magánmonopóliumával rendelkező szűk érdekcsoporthoz, a globális hatalmi elithez áramoljon. A társadalmi igazságosságosság megvalósításához vissza kell állítani a közpénzrendszert, amely nem kamatmechanizmussal működik. A gazdasági élet közvetítő közegének, a pénznek, az államokon belül és nemzetközi szinten is közszolgáltatásnak kell lennie, amely kizárólag a közjót és a közérdeket szolgálhatja. Fel kell tehát számolni a magánpénzrendszer világszintű monopóliumát, és ki kell iktatni belőle a kamatmechanizmust.
4. A terrorizmus járványának és az igazságos béke világszintű megteremtésének egyik legfőbb problémája, hogy nincs egyetértés a világon ebben a kérdésben. Miként határozza meg a terrorizmust és az igazságos békét, és hogyan lehetne egy közös értelmezésnek világszinten érvényt szerezni?
DJ: A háború jogát már részletesen szabályozzák a nemzetközi megállapodások, és a legfontosabb kérdésekben – legalábbis elméleti szinten – egyetértés alakult ki. A háború jogának az alanyai azonban csak a nemzetközi jog által államnak tekintett szervezetek lehetnek. A háborúhoz hasonló erőszakcselekményeket azonban nem-állami szervezetek, emberek és csoportok is rendszeresen végrehajtanak. Az, hogy ki a fegyveres erőszak alanya, még nem dönti el, hogy az adott erőszakcselekmény terrorizmusnak minősíthető-e vagy sem. A megkülönböztető ismérv az, hogy ezt az erőszakot szándékosan vagy a következményekbe gondatlanul beletörődve úgy hajtják végre, hogy azzal veszélyeztetik ártatlan kívülállók – a konfliktusban részt nem vevő harmadik személyek – életét és biztonságát. Ezért terrorizmusnak minősíthető cselekmény végrehajtója állam is lehet. Még egy igazságos háború keretében sem lehet ártatlan civileket megölni, életüket veszélyeztetni. Az igazságos háborút is a terroristának minősíthető módszerek mellőzésével kell vívni.
Aszimmetrikus erőviszonyok mellett – amikor az egyik félnek nincs állama és nincs hadserege – a gyengébb fél úgy vélheti, hogy gyengesége okán neki meg van engedve úgy harcolni, hogy veszélyeztesse ártatlan polgári személyek életét és biztonságát. Ez az álláspont nem fogadható el. Az igazságos ügyért harcoló gyengébb félnek is tekintettel kell lennie a kívülállók életének a védelmére, mert a legfőbb érték, amivel egy ember rendelkezhet, a saját élete. Ezt senkinek nincs joga elvenni vagy veszélyeztetni még akkor sem, ha igazságos ügyért harcol. Meg kell találni az aszimmetrikus erőviszonyok esetén is az arányosságot, és tiszteletben kell tartani a konfliktuson kívül álló harmadik személyek életét.
5: Tekintélyes szakértők úgy gondolják, hogy az emberről és a társadalomról való nagyobb tájékozottsággal, a tudatosság magasabb szintjével létre lehet hozni a jobb emberi élethez, az igazságosabb társadalmi viszonyok megteremtéséhez szükséges tényezőket. Mi a viszony a tudatosság szintje és aközött a jelenség között, amit terrorizmusnak neveznek?
DJ: A közhatalom, az állam is csak rendeltetésszerűen – a közjó és a közérdek védelmében – használhatja erőszak-monopóliumát. Ha a hatalommal rendelkező érdekcsoportok elkülönülő részérdekeik érvényesítésére alkalmaznak erőszakot a közérdekkel szemben, akkor az állam visszaél erőszak-monopóliumával. Ha elsőként alkalmaz erőszakot, akkor támadó, agresszív cselekményt követ el. Az elsődleges, támadó erőszakkal szemben a megtámadott (és rendszerint gyengébb) fél másodlagos, válaszoló erőszakkal védekezik. Az erőszak alkalmazás két változata abban különbözik, hogy az egyik rendszerint visszaélés a hatalommal, a másik pedig védekezés ez ellen a visszaéléssel szemben. A védekező-válaszoló erőszak alkalmazására kényszerült gyengébb fél – rendszerint egy nem-állami szervezet – támogatása egy harmadik fél, egy állam által, nem tekinthető önmagában terrorizmusnak. A védekezéshez segítséget nyújtó államot ezért nem lehet – pusztán a támogatás ténye miatt -terrorista államnak minősíteni.
A támadó és a védekező erőszak, és annak támogatása, akkor alakul át terrorizmussá, ha alkalmazói tudatosan vagy gondatlanul veszélyeztetik ártatlan kívülálló személyek életét és biztonságát is. Ha a támadó és a védekező erőszakot alkalmazók felvállalják kívülálló ártatlan emberek megölését is, akkor ez a küzdelem már terrorista módszerekkel folyik. Az emberiség minél nagyobb része szerezzen érvényt annak a jognak, hogy az egyes ember legfőbb értéke a saját élete, és azt senkinek nincs joga ártatlan kívülálló személyektől elvenni. Egy igazságos ügyért vívott harc és az erőszak igazságosnak vélt alkalmazása sem ad mentesítést ártatlanok életének a kioltására. Az arányosság követelményét a kívülálló harmadik személyekkel mindig be kell tartani. Ez kötelező az igazságos ügyért küzdő, aszimmetrikus erőviszonyok között harcolók számára is. A megtámadott fél támadójával szemben – élete védelmében – azonban már minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vehet.
6: Figyelemmel a világ jelenlegi helyzetére, milyen elképzelése van a kibontakozó békefolyamatról, és mit tekint az elitek kötelezettségének e cél megvalósításában?
DJ: A jelenlegi pénzuralmi világrendről át kell térni az univerzális erkölcs normái szerint működő harmonikus világrendre. Ez a folyamat együtt jár az érdek-összeütközésekből adódó konfliktusokkal, de ezek a kölcsönös előnyök és érdekek alapján feloldhatóak. A civilizációk összecsapása helyett, a civilizációk párbeszédére és együttműködésére van szükség. Sokszínűsége, sokarcúsága ellenére világunk szerves egészet alkot, ezért a harmonikus világrendre való áttérést csak az egész emberiség összefogásával lehet megvalósítani. Véges földgolyónkon nincs lehetőség semmilyen alrendszernek a végtelen növekedésére. Nem fenntartható növekedésre, hanem fenntartható erőforrásokra van szükség. Ezért vissza kell térni az emberi létezés két aranyszabályához: szeresd felebarátodat, mint önmagadat és csak azt tedd vele, amit te is elvársz, hogy ő tegyen veled. Ezt a szabályt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha azok rendelkeznek munkájuk eredményével, akik azt előállítják, és azt nem lehet tőlük sem rendőrállami erőszakkal, sem pénzügyi technikákkal, eladósítással és kamattal elvenni. Ezt a civilizáció-váltást azonban nem fegyveres erővel, hanem párbeszéddel, ismereteink gyarapításával és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködéssel lehet megvalósítani. Úgy gondolom, hogy az emberiség sorsáért felelősséget érző valamennyi ember az elithez tartozik ebben a küzdelemben.
7: Mennyire tartja fontosnak, hogy a „Globális Szövetség a Terrorizmus Ellen az Igazságos Békéért” című nemzetközi konferencián részvevő békeaktivisták nemzetközileg megszerveződve szálljanak szembe a terrorizmussal?
DJ: Az információ-áramlás – az elektronika határokat nem ismerő fejlődésével – egyre tágul. A világtörténelemben most először találja szembe magát a világ hatalmi elitje azzal a ténnyel, hogy az emberiség döntő többsége tudatában van terveivel és azokkal kapcsolatban képes ellenállást kifejteni. Ma már nem az információk hiányával, hanem azok bőségével kell megküzdeni. Végtelen sok információból kell megtalálni gyorsan azt a néhány fontosat, amire a hatékony cselekvéshez szükség van. Ezért szükséges, hogy a közös cél érdekében tevékenykedő tájékozott és elkötelezett személyek gyorsan megtalálják a közös célt és a közös cél eléréséhez szükséges stratégiát és taktikát. Mindezt csak szervezetten tudják gyorsan és hatékonyan elvégezni. Egy jól működő hálózatra is van szükség ahhoz, hogy az ezekre vonatkozó információk időben eljussanak a regionális irányító központokba. Az információs világhálót a közös cél érdekében együttműködő békeaktivisták világhálózatával kell kiegészíteni. Erre ma már globálisan megvan az igény. Ennek a jogos igénynek a kielégítéséhez hozzájárulhat az a találkozó, amelyre 2011. május közepén Teheránban kerül sor.
1. kérdés: A sikeres erőfeszítések, amelyeket a nem-állami szervezetek tesznek az élő környezet védelmezői segítségével, egyértelművé tették a világosan gondolkodó tudósok számára, hogy hasonló sikert lehetne olyan alapvető témákban is elérni, mint a béke megvalósítása a világon. Véleménye szerint egy ilyen törekvés és ideális cél elérhető-e, és milyen előmunkálatokra, illetve adottságokra van szükség ezeknek az eléréséhez?
Drábik János válasza (továbbiakban DJ): A tartós világbékéhez olyan természetes gazdasági rendre van szükség, amely lehetővé teszi, hogy a munka eredménye annál maradjon, aki azt a munkát elvégezte. Ehhez világszinten új tulajdoni rendszerre van szükség, ahol a tulajdon természetes személyhez vagy azok társulásaihoz van kapcsolva, és a vagyon mérete a tulajdonos természetes személy teljesítményétől függ. Ilyen tulajdonviszonyok esetén nem jöhetnének létre ember és ember között szélsőséges vagyoni különbségek, amelyek a szélsőséges hatalmi viszonyok alapját képezik. Szélsőséges hatalmi különbségek pedig a túlhatalommal rendelkező számára lehetővé teszik a hatalommal való visszaélést. Ha viszont az érdekérvényesítés és a hatalom alapját képező vagyon igazságosan – a teljesítmény arányában – oszlik el, akkor minden egyes embernek, minden egyes emberi közösségnek van annyi ereje, hogy önérdekét a másik önzésével szemben eredményesen megvédelmezze. Az igazságos önérdek érvényesítés elejét tudja venni az erősebbek gátlástalan önzésének, és meg tudja akadályozni, hogy a túl nagy vagyonnal, túl nagy hatalommal rendelkező csoportok szabadsága a mások szabadságával való visszaélés szabadságává torzuljon. Ezért az igazságos világbéke előfeltétele a túlcentralizált és túlkoncentrált globális pénzhatalom felszámolása, az értékelőállító termelőgazdaság elsőbbségének a visszaállítása és a pénz szerepének csökkentése. A pénzt elsősorban a gazdasági élet közvetítő közegeként kell használni a kamatmechanizmus kiiktatásával.
2. Egyes teoretikusok szerint a kormányok nem képesek létrehozni szilárd és igazságos békét a világon nyílt és rejtett érdekeik, szövetségeik következtében. Ezért a nemzetek, és a nem-állami civil szervezetek kötelessége létrehozni az igazságos béke feltételeit a világban regionális és nemzetközi koalíciók útján. Mennyire ért egyet ezzel a véleménnyel, és melyek azok a feladatok, amelyeket ezeknek az NGO-knak magukra kellene vállalniuk?
DJ: A jelenlegi pénzuralmi világrendben a világszinten megszerveződött magánhatalom – a nemzetközi pénzkartell és struktúrái – a közérdeket és a közjót képviselő nemzetállamok fölé nőttek. Ennek a globálisan megszerveződött pénzhatalomnak a közérdeket érvényesítő közhatalom, a nemzetállam, a legyőzendő ellenfele. Az egyes államokon belül a szervezett magánhatalom legfőbb ellenfele az a középosztály, amely tudásánál és önálló anyagi bázisánál fogva még politikai cselekvőképességgel rendelkezik. Egy ilyen érdekérvényesítő képességgel rendelkező középosztály alkalmas arra, hogy a nemzetállamok politikai irányítását átvegye, azokat a szervezett magánhatalommal szemben megerősítse, és ily módon az állam a közjót és a közérdeket képviselje.
Amikor az államok feletti nemzetközi pénzkartell és annak az egyes államokon belüli pénzügyi és gazdasági struktúrái erősebbek, mint a közérdeket és a közjót képviselő állam, akkor a nem-állami civil szervezetek, NGO-k csak akkor játszhatnak pozitív szerepet, ha finanszírozójuk, működtetőjük nem a szervezett magánhatalom. Ha egy társadalomban az érdekérvényesítéshez szükséges vagyon pénzügyi technikákkal átkerül a szervezett magánhatalomhoz, akkor a vagyontalanná vált civil társadalom nem képes hatékony NGO-kat megszervezni és tartósan működtetni független érdekérvényesítő intézményként. Ha a szervezett magánhatalom finanszírozza – nyíltan vagy közvetve – az NGO-t, akkor az végső soron a szervezett magánhatalomnak az érdekeit kell, hogy érvényesítse. Ha pedig a szervezett közhatalom, az állam biztosítja egy civil szervezet működésének anyagi feltételeit, akkor az az NGO közvetve vagy közvetlenül az állam érdekeit kell, hogy szolgálja.
Ezért rendkívül fontos az, hogy a munka eredménye az értékelőállító embereknél, állampolgároknál maradhasson, hogy azoknak legyen pénzügyi és gazdasági erejük életképes és független civilszervezetek létrehozásához és működtetéséhez. Ha az államhatalom a közvetlen demokrácia eszközeit is felhasználva valóban a választópolgárok demokratikus ellenőrzése alatt áll, és ezért a közérdeket és a közjót képviseli, akkor az ilyen állam által támogatott NGO-k is szolgálhatják a közjót és közérdeket. Abban különböznének ezek a nem állami szervezetek az állami szervezetektől, hogy áttételes irányításukat nem a kormányzati bürokrácia végezné, hanem a közvetlen demokrácia különböző technikáival kiválasztott állampolgárok. Így a közjó és a közérdek szolgálatába számos állampolgárt lehetne úgy bekapcsolni, hogy azok közvetlenül nem függnének az állami bürokráciától. De természetesen nem függenének a szervezett magánhatalomtól se, vagyis a nemzetközi pénzkartell struktúráitól, univerzális hatáskörű intézményeitől sem. De nem függenének a világ hatalmi elitjének a tulajdonában lévő multinacionális vállalatbirodalmaktól sem. A nemzetállamokat kell elsősorban megerősíteni, hogy azok erőteljesen képviseljék – a közvetlen demokrácia eszközeit felhasználó alulról jövő ellenőrzés mellett – a közjót és a közérdeket. Ilyen közforrásból támogatott NGO-k is hatékonyan szolgálhatják a közjót és a közérdeket országon belül és világszinten is.
3. A terrorizmus az egyik legfőbb veszély, amely akadályozza az igazságos béke megteremtését a világban. E gonosz jelenség egyik alapvető oka az igazságtalanság széleskörű elterjedése a világon. Mennyiben segítheti elő a tartós béke megvalósítását az emberiség számára a szociális igazságosság érvényesülése?
DJ: A társadalmi igazságosság megvalósításának alapfeltétele az, hogy ne legyenek szélsőségesen nagy vagyoni és hatalmi különbségek az egyes emberek, csoportok és nemzetek között. A vagyon hatalom. A túl nagy vagyoni különbségek túlzottan nagy hatalmi különbségekhez vezetnek. Ez megteremti az erősebbek számára a hatalommal való visszaélés lehetőségét. Ez már akadályozza, sőt megszünteti a társadalmi igazságosság érvényesülését. Az emberek közötti megközelítőleg egyenlő erejű viszonyokat, érdekérvényesítési képességet mindenek előtt úgy kell elérni, hogy természetes személyhez és annak teljesítményéhez kell kötni a vagyont, és a vagyonnal járó érdekérvényesítést. Ha két megközelítőleg azonos erejű önérdek ütközik, akkor abból létrejöhet a társadalmi igazságosságnak megfelelő, fair magatartás. Ebben az esetben az egyik fél túlzott önérdek érvényesítésének – önzésének – ellenáll a másik fél, aki védelmezi saját, jogos önérdekét. Ezt a viszonylagos erőegyensúlyt azonban nemcsak az egyes emberek és csoportok között kell megteremteni, hanem a nemzetközi életben az egyes országok és világrégiók között is. Ehhez szükséges a jelenleg túlságosan centralizált és koncentrált nemzetközi pénzhatalom decentralizálására. Szét kell választani világszinten a pénzhatalmat az érték-előállító reálgazdaságtól, a politikai hatalomtól és a fegyveres hatalomtól. Ezt a vertikális hatalom-megosztást ki kell egészíteni a világrégiók egymást kiegyensúlyozó horizontális hatalom-megosztásával. Az így létrejövő geopolitikai világrégiók olyan erőközpontok lehetnének, amelyek egymást kölcsönösen kiegyensúlyoznák és féken tartanák. Megakadályoznák, hogy az egyik geopolitikai régió olyan túlhatalomra tegyen szert, amellyel már büntetlenül visszaélhet. Ez a visszaélés az, ami felszámolja világszinten a társadalmi igazságosság érvényesíthetőségét.
Amíg a gazdasági élet közvetítőközege, a pénz, egy szűk globális érdekcsoport magánmonopóliuma, és amíg a pénzrendszert kamatmechanizmussal működteti, addig nem lehet megakadályozni, hogy az emberiség munkájának az eredménye ne a pénzrendszer magánmonopóliumával rendelkező szűk érdekcsoporthoz, a globális hatalmi elithez áramoljon. A társadalmi igazságosságosság megvalósításához vissza kell állítani a közpénzrendszert, amely nem kamatmechanizmussal működik. A gazdasági élet közvetítő közegének, a pénznek, az államokon belül és nemzetközi szinten is közszolgáltatásnak kell lennie, amely kizárólag a közjót és a közérdeket szolgálhatja. Fel kell tehát számolni a magánpénzrendszer világszintű monopóliumát, és ki kell iktatni belőle a kamatmechanizmust.
4. A terrorizmus járványának és az igazságos béke világszintű megteremtésének egyik legfőbb problémája, hogy nincs egyetértés a világon ebben a kérdésben. Miként határozza meg a terrorizmust és az igazságos békét, és hogyan lehetne egy közös értelmezésnek világszinten érvényt szerezni?
DJ: A háború jogát már részletesen szabályozzák a nemzetközi megállapodások, és a legfontosabb kérdésekben – legalábbis elméleti szinten – egyetértés alakult ki. A háború jogának az alanyai azonban csak a nemzetközi jog által államnak tekintett szervezetek lehetnek. A háborúhoz hasonló erőszakcselekményeket azonban nem-állami szervezetek, emberek és csoportok is rendszeresen végrehajtanak. Az, hogy ki a fegyveres erőszak alanya, még nem dönti el, hogy az adott erőszakcselekmény terrorizmusnak minősíthető-e vagy sem. A megkülönböztető ismérv az, hogy ezt az erőszakot szándékosan vagy a következményekbe gondatlanul beletörődve úgy hajtják végre, hogy azzal veszélyeztetik ártatlan kívülállók – a konfliktusban részt nem vevő harmadik személyek – életét és biztonságát. Ezért terrorizmusnak minősíthető cselekmény végrehajtója állam is lehet. Még egy igazságos háború keretében sem lehet ártatlan civileket megölni, életüket veszélyeztetni. Az igazságos háborút is a terroristának minősíthető módszerek mellőzésével kell vívni.
Aszimmetrikus erőviszonyok mellett – amikor az egyik félnek nincs állama és nincs hadserege – a gyengébb fél úgy vélheti, hogy gyengesége okán neki meg van engedve úgy harcolni, hogy veszélyeztesse ártatlan polgári személyek életét és biztonságát. Ez az álláspont nem fogadható el. Az igazságos ügyért harcoló gyengébb félnek is tekintettel kell lennie a kívülállók életének a védelmére, mert a legfőbb érték, amivel egy ember rendelkezhet, a saját élete. Ezt senkinek nincs joga elvenni vagy veszélyeztetni még akkor sem, ha igazságos ügyért harcol. Meg kell találni az aszimmetrikus erőviszonyok esetén is az arányosságot, és tiszteletben kell tartani a konfliktuson kívül álló harmadik személyek életét.
5: Tekintélyes szakértők úgy gondolják, hogy az emberről és a társadalomról való nagyobb tájékozottsággal, a tudatosság magasabb szintjével létre lehet hozni a jobb emberi élethez, az igazságosabb társadalmi viszonyok megteremtéséhez szükséges tényezőket. Mi a viszony a tudatosság szintje és aközött a jelenség között, amit terrorizmusnak neveznek?
DJ: A közhatalom, az állam is csak rendeltetésszerűen – a közjó és a közérdek védelmében – használhatja erőszak-monopóliumát. Ha a hatalommal rendelkező érdekcsoportok elkülönülő részérdekeik érvényesítésére alkalmaznak erőszakot a közérdekkel szemben, akkor az állam visszaél erőszak-monopóliumával. Ha elsőként alkalmaz erőszakot, akkor támadó, agresszív cselekményt követ el. Az elsődleges, támadó erőszakkal szemben a megtámadott (és rendszerint gyengébb) fél másodlagos, válaszoló erőszakkal védekezik. Az erőszak alkalmazás két változata abban különbözik, hogy az egyik rendszerint visszaélés a hatalommal, a másik pedig védekezés ez ellen a visszaéléssel szemben. A védekező-válaszoló erőszak alkalmazására kényszerült gyengébb fél – rendszerint egy nem-állami szervezet – támogatása egy harmadik fél, egy állam által, nem tekinthető önmagában terrorizmusnak. A védekezéshez segítséget nyújtó államot ezért nem lehet – pusztán a támogatás ténye miatt -terrorista államnak minősíteni.
A támadó és a védekező erőszak, és annak támogatása, akkor alakul át terrorizmussá, ha alkalmazói tudatosan vagy gondatlanul veszélyeztetik ártatlan kívülálló személyek életét és biztonságát is. Ha a támadó és a védekező erőszakot alkalmazók felvállalják kívülálló ártatlan emberek megölését is, akkor ez a küzdelem már terrorista módszerekkel folyik. Az emberiség minél nagyobb része szerezzen érvényt annak a jognak, hogy az egyes ember legfőbb értéke a saját élete, és azt senkinek nincs joga ártatlan kívülálló személyektől elvenni. Egy igazságos ügyért vívott harc és az erőszak igazságosnak vélt alkalmazása sem ad mentesítést ártatlanok életének a kioltására. Az arányosság követelményét a kívülálló harmadik személyekkel mindig be kell tartani. Ez kötelező az igazságos ügyért küzdő, aszimmetrikus erőviszonyok között harcolók számára is. A megtámadott fél támadójával szemben – élete védelmében – azonban már minden rendelkezésére álló eszközt igénybe vehet.
6: Figyelemmel a világ jelenlegi helyzetére, milyen elképzelése van a kibontakozó békefolyamatról, és mit tekint az elitek kötelezettségének e cél megvalósításában?
DJ: A jelenlegi pénzuralmi világrendről át kell térni az univerzális erkölcs normái szerint működő harmonikus világrendre. Ez a folyamat együtt jár az érdek-összeütközésekből adódó konfliktusokkal, de ezek a kölcsönös előnyök és érdekek alapján feloldhatóak. A civilizációk összecsapása helyett, a civilizációk párbeszédére és együttműködésére van szükség. Sokszínűsége, sokarcúsága ellenére világunk szerves egészet alkot, ezért a harmonikus világrendre való áttérést csak az egész emberiség összefogásával lehet megvalósítani. Véges földgolyónkon nincs lehetőség semmilyen alrendszernek a végtelen növekedésére. Nem fenntartható növekedésre, hanem fenntartható erőforrásokra van szükség. Ezért vissza kell térni az emberi létezés két aranyszabályához: szeresd felebarátodat, mint önmagadat és csak azt tedd vele, amit te is elvársz, hogy ő tegyen veled. Ezt a szabályt csak úgy tudjuk megvalósítani, ha azok rendelkeznek munkájuk eredményével, akik azt előállítják, és azt nem lehet tőlük sem rendőrállami erőszakkal, sem pénzügyi technikákkal, eladósítással és kamattal elvenni. Ezt a civilizáció-váltást azonban nem fegyveres erővel, hanem párbeszéddel, ismereteink gyarapításával és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködéssel lehet megvalósítani. Úgy gondolom, hogy az emberiség sorsáért felelősséget érző valamennyi ember az elithez tartozik ebben a küzdelemben.
7: Mennyire tartja fontosnak, hogy a „Globális Szövetség a Terrorizmus Ellen az Igazságos Békéért” című nemzetközi konferencián részvevő békeaktivisták nemzetközileg megszerveződve szálljanak szembe a terrorizmussal?
DJ: Az információ-áramlás – az elektronika határokat nem ismerő fejlődésével – egyre tágul. A világtörténelemben most először találja szembe magát a világ hatalmi elitje azzal a ténnyel, hogy az emberiség döntő többsége tudatában van terveivel és azokkal kapcsolatban képes ellenállást kifejteni. Ma már nem az információk hiányával, hanem azok bőségével kell megküzdeni. Végtelen sok információból kell megtalálni gyorsan azt a néhány fontosat, amire a hatékony cselekvéshez szükség van. Ezért szükséges, hogy a közös cél érdekében tevékenykedő tájékozott és elkötelezett személyek gyorsan megtalálják a közös célt és a közös cél eléréséhez szükséges stratégiát és taktikát. Mindezt csak szervezetten tudják gyorsan és hatékonyan elvégezni. Egy jól működő hálózatra is van szükség ahhoz, hogy az ezekre vonatkozó információk időben eljussanak a regionális irányító központokba. Az információs világhálót a közös cél érdekében együttműködő békeaktivisták világhálózatával kell kiegészíteni. Erre ma már globálisan megvan az igény. Ennek a jogos igénynek a kielégítéséhez hozzájárulhat az a találkozó, amelyre 2011. május közepén Teheránban kerül sor.
Ezt
a bejegyzést a http://www.hotdog.hu/blog/blog.hot?b_id=36429
ról loptam. Köszi
Nemrég olvastam egy megdöbbentő írást,ebből adok közre egy keveset.
Akit érdekel,szóljon,elküldöm a teljes anyagot.Az író nevét most kihagyom.
Íme:
Nemrég olvastam egy megdöbbentő írást,ebből adok közre egy keveset.
Akit érdekel,szóljon,elküldöm a teljes anyagot.Az író nevét most kihagyom.
Íme:
Koporsók,
koncentrációs táborok és új világrend most
Írta:
.... 2009. 06. 11.
Az
ördögi összeesküvés nagy dobásra készül. Szövetségileg
legyártatott koporsók milliói és elkészült koncentrációs
táborok ezrei várják az amerikai nép máshogy gondolkodó
millióit, ami Bill Clinton szerint a globális új világrendre és
a Luciferi egy világkormányra összeesküvőknek behódolt
amerikai kormány „együttműködése az ENSZ-el, a NÁTÓ-val és
a nemzetekkel a XXI. században”
A
FEMA több millió koporsót rendelt, amelyek az ország különböző
részein vannak elhelyezve. Az alábbi videó bemutatja a sok közül
az egyik ilyen lerakatot, ahol 500.000 legyártott és lakóját
váró koporsó látható:
Az
alábbi videofilm bemutat egy évek óta elhagyatott, volt vasúti
mozdony-szervizt Beech-grove, Indiana Államban,
amit koncentrációs táborrá
alakítottak Szövetségi (USA) pénzen, helikopterfigyelőkkel,
óriási gázkazánokkal, kamerákkal, piros, zöld, kék zónákkal,
befelé hajló szögesdrótos kerítésekkel, megfigyelő
tornyokkal. A felvételen az amerikai hadsereg járművei is
láthatók. További munkálatokra utaló jelek. Befogadóképessége
több tízezer ember.
Nem
egyedülálló jelenségről van szó, íme egy másik FEMA
koncentrációs tábor Texas államban:
Koncentrációs táborok
Chicagoban:
Az
alábbi az „összeesküvésről” („tervezetnek” is
fordítható a hivatalos jelentésben szereplő „plot” szó, de
helyesebb fordítás az „összeesküvési ármány tervezet”)
szól, miszerint minden amerikait, aki ellenezni fogja, amit a
Kormány tesz, börtöntáborokba zárnak az "OPERATION
GARDENPLOT"
(MŰKÖDÉSI KERTÖSSZEESKÜVÉS) (Ez az alternatív édenkert)(a
plot titkos tervet is jelethet,az operation pedig műveletet)
és a "REX
84"
(KIRÁLY 84) (Ez az alternatív király) f edőnevű titkos
operációk tervezete alapján. Ha nem hiszed, írd be a szavakat a
google keresőbe és győződj meg róla magad:
Ezt a
bejegyzést a http://www.hotdog.hu/blog/blog.hot?b_id=36429
ról loptam. Köszi
írta: AnathDas,
09-07-18 - címkék: és kategóriák: Új
Világrenről, Háttérkormány, Összeesküvés - még
nincsenek kommentek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése