Az elektromágneses agykontroll szabályozása

Az elektromágneses agykontroll szabályozása

Ma már egyre több tudományos és népszerűsítő irodalom kapható arról, hogy olyan korszakba érkezett az emberiség, amikor már nem kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy valaki olyan eszközhöz jusson, amely az elektronika, a kibernetika és az idegtudomány eredményeire támaszkodva már tud "beszélni" az agyhoz és az idegrendszerhez. Ennek ellenére a legfontosabb adatok az elektromágneses rádiófrekvenciával (EM/RF) történő agykontrollra még mindig a legszigorúbban őrzött államtitkok közé tartoznak nem csak az Egyesült Államokban, de Nagy-Britanniában, Oroszországban és a többi evvel a technológiával rendelkező államban. Az Amerikai Nemzetvédelmi Hivatal (National Security Agency - NSA, nem tévesztendő össze a National Aeronautics and Space Administration-nel, a NASA-val) szerint ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala komoly károkat okozna a nemzetbiztonságnak.

Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy az elektronikus tudatbefolyásoló fegyverek felfedezése azzal kezdődött, hogy a II. világháború során a radarokat működtető szakemberek hallották bent az agyukban a radarjelzések berregését minden vevőkészülék nélkül, amikor áram alá helyezett antenna közelében dolgoztak. A radarjelzések hordozzák a rövid impulzusú mikrohullámú jelzéseket. A hallható hatás a pulzusokhoz igazodik. Ebből arra következtettek a tudósok, hogy lehetséges rádiójelekkel közvetlenül kapcsolatot teremteni az agy és az idegrendszer között. Ezt a jelenséget dr. Allan Frey, a New York államban lévő Cornell Egyetemen tanulmányozta az 1960-as években és kísérleteit a General Electric finanszírozta. Dr. Frey úgy találta, hogy a széles spektrumú hordozó frekvenciák, amikor meghatározott rezgésszámmal pulzálnak a 125 MHz-től fel a mikrohullámú tartományba, akkor zúgó, vagy kattogó hanghatásokat váltanak ki a kísérleti személyekben. Ha egy uniformizált rövid és éles impulzust továbbítottak a kísérleti alany fejébe, berregés volt hallható. Ha csak egyetlen impulzust bocsátottak ki, akkor a kísérleti alany egy pukkanást hallott.

Az ilyen kutatások nyomán feltárt, és nem letitkosított kísérleti eredmények azonban nem lettek széles körben ismertek, legalábbis ezt állapította meg egy kanadai civil szervezet, a Citizens Against Human Rights Abuses, a CAHRA, vagyis a Polgárok az emberi jogok megsértése ellen. Ahhoz, hogy az impulzus hallható legyen, el kell érnie a 0,3 watt/cm² erősséget, amikor eljut a kísérleti személy fejéhez. További kutatások feltárták, hogy a sejtek szintjén is érzékelnek bizonyos jeleket, amelyek jóval kisebb erősségűek. Dr. Ross Adey, a University of California at Riverside kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos egészségügyi megfontolásokat is figyelembe kell venni, amikor hosszú időn át sugárzásnak tesznek ki szöveteket.

Más tudósok állatokon vizsgálták a "mikrohullámú hallást", amikor is különböző vivőfrekvenciákon, impulzusokon és erősségen sugározták azokat. A ketrecekbe zárt, vagy mozgásukban korlátozott állatokat egyszerű impulzussal, vagy impulzusvivő hullámmal sugározták, és megfigyelték válaszreakciójukat. Később az állatok agyába beültetett elektródákkal is végeztek kísérleteket. Az implantátumokat az agynak azokba a részeibe helyezték, amelyek a látási, hallási és más érzékelési funkciókért felelősek. Ezen elektródák segítségével felmérték a válaszreakciókat a különböző hullámjelzés típusokra. Ezek alapján megállapították, hogy az érzékelés függ a besugárzás frekvenciájától és erősségétől, valamint a kísérleti állat érzékszerveitől és agyától. A méretek befolyásolják, hogy mennyi beérkező jelzést tud az adott szerv befogadni, mert a hullámok, illetve a sugárzás elnyelődése szükséges volt a válaszreakció létrehozásához.

A Yale Egyetem orvosi karának neuropszichiátriai intézetét dr. José Delgado irányította az 1970-es években. Dr. Delgado, amint erre már e könyvben is többször utaltunk, látványosan szemléltette, hogy az állat agyába ültetett implantátum segítségével hatékonyan lehet irányítani az adott állat viselkedését. Ismertté vált kísérlete az, amikor az éppen rárohanó bikát rádióadó készülékkel megállította és egyszerű gombnyomással arra bírta, hogy békésen visszaforduljon. Ezek a kísérletek még nem közvetlenül az agyba irányított rádióhullámok segítségével történtek, de azt már igazolták, hogy az agy működése elektromos ingerlés útján befolyásolható.

Eleanor White, a The American Reporter 1999. december 1-én megjelent számában foglalkozik az AM/RF agykontroll technológiával. (Restrictions Needed on EM/RF Mind Controll Technology) Ebben megállapítja, hogy az állatkísérletek három további felismeréshez is elvezettek. Az egyik közülük az úgynevezett "ablakhatás" (window effect), amely hasonlóan a drogokhoz meghatározza, hogy minimum és maximum milyen erősségűnek kell lenni a jelnek, hogy a kívánt hatás előálljon. A másik felismerés a "bio-erősítés" (bio-amplification), amely azt jelenti, hogy csak megfelelő frekvencia és impulzusfajta alkalmazható egy bizonyos hatás eléréséhez, mégpedig igen kicsi erősségi szinten, lényegesen alacsonyabb erősségen, mint ami a hő előállításához szükséges. Dr. Adey kormányzati finanszírozással tanulmányozta, hogyan lehet elektromágneses, vagyis rádiójelekkel kölcsönhatásba lépni agysejtekkel, és azon túl is hatást gyakorolni molekuláris szinten.

A "bio-erősítés" lehetővé teszi olyan jelek előállítását is, amelyek nem zavarják a rádió-, és TV-berendezések működését és ezért rendkívül nehéz őket észlelni. A hatékonysági sávon belül változtatgatva ezeket a jeleket szinte lehetetlen rájuk bukkanni. A harmadik felismerés a "bio-érzékelés" (bio-detection) azt jelenti, hogy egy sejtet nem egyszerűen ingerelnek egy bizonyos frekvenciájú jellel, de az adott sejt ténylegesen rá tud hangolódni viselkedésével a jel modulációjára. A vivőhullámban jelentkező jelváltozatok jelentik a modulációt. A hang is ezekben a modulációkban jelenik meg. Ez vezetett el az embereken folytatott radarkísérletekhez. Először morzejeleket továbbítottak sikeresen radarhullám segítségével, majd pedig emberi hangot is.

Dr. Don R. Justesen, az Amerikai Pszichológiai Társaság folyóiratában (Journal of the American Psychological Association, March 1975.) megállapítja: két kutató Sharp és Grove úgy találta, hogy a mikrohullámú energia megfelelő modulálása elvezethet a 'drótnélküli' és a 'vevőkészülék nélküli' kommunikációhoz. Magnetofonra rögzítettek egyszótagú szavakat 1-től 10-ig terjedő számjelzéssel ellátva. Valamennyi szó elektromos szinuszgörbéjét úgy alakították, hogy minden alkalommal, amikor a szinuszgörbe keresztezte a zéró vonalat és átcsapott a negatív irányba, egy rövid impulzusú mikrohullámú energiát bocsátott ki. Amikor Sharp és Grove ezekkel az 'emberi hanggal modulált' mikrohullámokkal sugározta be magát, jól tudták hallani, beazonosítani, és megkülönböztetni a 9 szót. A hallott hangok arra hasonlítottak, ahogy a műgégével beszélő személyek beszélnek."

Az 1970-es évek kísérleti eredményei nyomán készültek el azok az agykontroll fegyverek, amelyek ma is szigorúan titkosak. A már hivatkozott kanadai civil szervezet, a CAHRA tagjai azt állítják, hogy ilyen fegyverekkel zaklatták őket, beleértve a hipnotizálást, a fájdalomokozást és egyes testrészeik állapotának a befolyásolását.

Az aggyal és az idegrendszerrel való elektronikus kommunikációra vonatkozó kísérletek nem csak titokban folytak, eredményeik azonban nem váltak széles körben ismertté. Ezek közé tartoznak azok a "mikrohullámú hallással" folytatott kísérletek, amelyek olyan jeleket képesek előállítani, amelyeket az emberek nem hallanak, de agyuk mégis felfogja, azaz "hallja". Ezt a technológiát "Silent Sound Spread Spectrum"-nak ("a nem hallható hang terjedési spektrumának"), "S-QUAD"-nak nevezik.

Az egyik 1992-ben benyújtott amerikai szabadalom arról szólt, miként lehet egy hipnotizőr hangját tudatosan nem hallható ultrahanggá átalakítani, amelyet mikrohullámmal továbbítani lehet, vagy pedig nem hallható módon hozzá lehet kapcsolni a sugárzásra kerülő reklámokhoz. E technológiák kombinációja lehetővé teszi a hipnózis észrevétlen, fel nem fedezhető alkalmazását hosszú időn keresztül.

Ismertté vált az is, hogy a Sivatagi Vihar nevű hadművelet keretében 1991. márciusában az amerikai hadsereg 100 MHz-es hullámhosszon ultrahangú üzenetet továbbított az iraki csapatokhoz azért, hogy ezeket a füllel nem hallható, de az agyba mégis eljutó üzenetekkel megfélemlítse, és kétségbe ejtse őket.

Az elmúlt 50 év során olyan technológiák kifejlesztésére került sor, amelyek ha nincsenek kellően szabályozva, államilag és társadalmilag ellenőrizve, akkor jogellenesen is felhasználhatóak.

Eleanor White kiemeli, hogy a füllel nem hallható hangok és jelek továbbítása lehetővé teszi észrevétlen módon az ismétlődő hipnózis alkalmazását olyan személyekkel szemben, akiknek erről nincs tudomásuk, és akik ehhez nem járultak hozzá. E módszer hatékonyságát bizonyítja az a tény, hogy amikor az iraki csapatokkal szemben bevetették, azok rendkívül gyorsan megadták magukat. E technikát alkalmazó szerkezetek elérhetősége megteremti a lehetőségét a rendkívül agresszív és etikátlan használatukra. Mivel nem lehet észrevenni őket, könnyű az eltitkolásuk és a jelenleg érvényes jogszabályok nem nyújtanak védelmet e technológiák, és a velük működtetett eszközök jogellenes alkalmazásával szemben.

Érdemes áttekinteni, hogy miként lehet ezeket a technológiákat erkölcstelen módon, agresszíven és gyakran csak tolakodó kíváncsiskodásból használni azoknak, akik rendelkeznek vele. Ha arra keressük a választ, hogy miért akar valaki egy ilyen támadó jellegű elektronikus eszközt fájdalomokozásra, gondolatolvasásra, vagy más célra használni egy erről tudomással nem bíró személlyel szemben, önként adódik a válasz, hogy ez lehet az MK-ULTRA program, továbbá mindaz a program, amely megelőzte és követte. Ma már ismert, hogy az MK-ULTRA 149 pszichológiai hadviselésre és vallatási technikára vonatkozó kísérletet tartalmazott. Ezeket a CIA megrendelésére végeztek el, és állami eszközökből finanszíroztak. A kísérleteket részben a koreai háborúban szerzett tapasztalatok indították be. A koreai háborúban hadifogságba esett amerikai katonák kínzással, érzékeléstől való megfosztással és drogokkal hatékonynak bizonyult agymosáson mentek keresztül. Az MK-ULTRA programok megtervezői úgy találták, hogy az agymosás és más típusú tudatbefolyásolás szempontjából lényeges, hogy ezeket a módszereket tudomással nem bíró és hozzájárulásukat nem adó személyeken is kipróbálják. A különböző civil szervezetekbe tömörül kísérleti túlélők végül is elérték, hogy ráirányítsák a politikusok és a közvélemény figyelmét a tudatmódosítással kapcsolatos, és fokozatosan tömegessé vált kísérletekre. Az Egyesült Államok szenátusának hírszerzési különbizottsága végül is vizsgálatot folytatott az ügyben Frank Church, majd később pedig Inouye szenátor vezetésével az 1970-es években. A szenátusi kihallgatások eredményeként azonban egyetlen személyt sem vontak eddig felelősségre.

A neuro-elektromágneses kísérletekre vonatkozó adatokat nem hozták nyilvánosságra, de az, hogy ilyen kísérletek folytak, egyértelműen bizonyítást nyert. A titokban tartott kísérletek és eredményeik gyakorlati alkalmazása - pontosan a penetráns titoktartás és a társadalmi ellenőrzés hiánya miatt - a legkülönbözőbb visszaélésekre nyújt lehetőséget, amely összeegyeztethetetlen az emberi jogokkal és a politikai szabadságjogokkal. Azt is számításba kell venni, hogy a folytatódó kísérletek és a felhasználásukkal létrehozott újabb és újabb szupermodern eszközök bűnözők kezébe kerülhetnek, és ez felmérhetetlen károkat okozhat. Számításba kell venni, hogy a terrorista-és maffiahálózatok is alkalmazhatják őket, és ez az egész társadalmat sújtó következményekkel járhat. Mindez ma már nem csak lehetőség és spekuláció, hanem a jelen valósága és gyakorlata. Az a helyzet, hogy a hosszú távú hipnózis létrehozására alkalmas technológiákat, valamint a tudatalatti beszédtovábbítás és gondolatolvasás eszközeit ma már egy átlagosan jómódú ember is megvásárolhatja magának bizonyos zárt közben. A pénzvagyon tulajdonlása pedig nem jelenti azt, hogy az illető etikusan is kiemelkedő és emberbaráti magatartást fog tanúsítani.

A gazdag emberek ma már megvásárolhatják a falakon, a ruházaton nem észlelhető módon áthatoló radar-scannereket, a Massachusetts államban lévő Northampton-ban működő Millivision korporációtól. Ez az eszköz a használója számára azt is lehetővé teszi, hogy megfigyelje és kipróbálja, vajon a berendezést a célszemély környezetében felszerelték-e, és arra is módja van, hogy működtetését kikapcsolja, ha fennáll annak a veszélye, hogy észlelik és leleplezik.

Radarral működő megfigyelő és nyomkövető detektorok alkalmasak életmentésre, és a jogalkalmazó szervek munkájának a segítésére. De alkalmasak arra is, hogy bűnös szándékkal valakit titokban kövessenek, lesből megtámadjanak, és ez különösen megkönnyíti a gyermekáldozatokra vadászó pedofílok bűnelkövetését. Alkalmas arra, hogy egy lakótérség belterületét átvilágítsa, és minden részletét láthatóvá tegye a tolakodó kíváncsiskodónak. A ma már szokásosnak mondható "brain rhythm entrainment machines" (az agyritmus továbbító gépezetek, amelyek meghatározott méretű impulzusokat sugároznak, s amelyek meg tudják változtatni a célszemély lelkiállapotát anélkül, hogy a célszemély tudna arról, hogy illetéktelen beavatkozás történt a tudatműködésében). Először szovjet és észak-koreai szakértők alkalmazták a koreai háborúban a "LIDA" nevű szerkezet segítségével. A célszemély tudomása és hozzájárulása nélküli, a hangot közvetlenül az agyba továbbító sugárkészülékek rákényszeríthetnek egy személyt arra, hogy olyan hangokat halljon, például amikor aludni szeretne, amitől nem tud megszabadulni. Az átkonstruált telefonhang-átalakító berendezések lehetővé teszik, hogy a hipnotizőr hangja a célszemély füle által ne legyen hallható, miközben az hallható az agy bizonyos részei számára. Az impulzushordozó mikrohullámú sugárzó készülékek közvetlenül tudják továbbítani a hangot az agyba. Ez a "néma-hang" ("silent sound"), vagyis a fül számára nem hallható, de az agyban hanghatást kiváltó berendezés lehetővé teszi, hogy a kábeltévé útján érjék el a célszemélyt. Minderre a rádióműsor továbbítást is igénybe lehet venni.

Léteznek még agresszívabb eszközök is, amelyeket magántulajdonosaik beszerezhetnek, és áldozataikkal szemben alkalmazhatnak. Vannak olyan etikailag kifogásolható magatartást tanúsító orvosok is, akik jó pénzért - orvosi beavatkozás mellékhatásaként - titokban műhold által követhető implantátumot ültetnek be a célszemélybe. Ez lehetővé teszi, hogy a szerkezet ellenőrzője áldozata minden mozgását nyomon tudja követni. Ezt a megfigyelési módszert elsősorban az állam hírszerzéssel és védelemmel foglalkozó szervezetei alkalmazzák. E jól finanszírozott és titkosan működő szervezeteknek nem okoz leküzdhetetlen nehézséget, hogy rejtett módon beültessék a célszemélyekbe - jól megfizetett orvosok segítségével - a szatellitekkel működtetett implantátumokat.

Az Európa Parlament 1999. január 28-án elfogadta az A4-005/99. számú határozatát, ("Enviroment, security and foreign affairs") amely felszólítja az Európai Uniót, hogy szerezze meg az új 'non-lethal' (nem halált okozó) fegyverek technológiáját, és sürgeti olyan nemzetközi megállapodás megkötését, amely világszintű tilalmat rendel el olyan fegyverek kifejlesztésére és bevetésére, amelyek lehetővé teszik az ember manipulációjának bármely formáját.

Jean-Pierre Changeux a párizsi Pasteur Intézet tekintélyes kutatója a Nature című szaklapban 1998. januárjában felhívta a figyelmet arra, hogy az idegtudomány, amely az idegrendszer anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával foglalkozik, de amelynek a tudományágak konvergenciája következményeként egyre fontosabb részévé válik a kognitív idegtudomány is, nem lebecsülendő kockázatokat hordoz magában. Az agy tudati működésének a feltárása kitágította a magánszférába való behatolás lehetőségét. Az ehhez szükséges berendezések rendkívül specializáltak, ennek ellenére mindennapos gyakorlattá válhat a távolból történő használatuk. Ez megnyitja az utat a személyi szabadság korlátozásához, a magatartás ellenőrzéséhez, és az agymosáshoz. Ezek nem tudományos fantasztikus regényekbe való elképzelések, hanem reális veszélyek.

Changeux előbbiekben összefoglalt megállapításaihoz a magunk részéről az fűzzük hozzá, hogy az emberiségnek meg kell ismernie a biológiai-fiziológiai felfedezések és idegrendszer-kutatási eredmények társadalmi kihatásait is, hiszen e felfedezések, ha visszaélnek velük, könnyen válhatnak az elnyomás eszközeivé. Ezért eljött az ideje, hogy megszűnjön a tudományos elhatárolódás az agykutatás, az idegtudományok, és a társadalomtudományok között. A politikának és hatalomnak pedig le kellene mondania arról, hogy ezeket a tudományokat, s azok eredményeit az uralom gyakorlása eszközéül használja. Az embereknek egyszerre van szükségük a szabadságra és a biztonságra. Egyiket sem lehet feláldozni a másik érdekében. Szükség van a kognitív idegtudomány, a tudatmódosító és magatartás befolyásoló technológiák nyilvánosságra hozatalára és a lakossággal való megismertetésükre. Csak így lehet ezeket szabályozni és ellenőrzés alatt tartani azért, hogy ne egy kisebbség uralmának az ellenőrizetlen eszközei legyenek, hanem valamennyi ember érdeket, az egész emberiség életlehetőségeinek a megnövelését szolgálják.

2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
8. fejezet

Kongresszusi jelentés a titkos vegyi- és biológiai kísérletekről

Az Egyesült Államok Szenátusa 1975-ben Különbizottságot hozott létre a hírszerző ügynökségek által végzett vegyi és biológiai kísérleteknek és a kikísérletezett eszközök használatának a kivizsgálására. A Különbizottság jelentéséből rövidítve azt a részt ismertetjük, amely a kutatási programok indokait, figyelemmel kísérésük és ellenőrzésük módját tartalmazzák. Eszerint e programok beindításához az az aggodalom vezetett, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei képesek legyenek védekezni az ilyen fegyverekkel szemben. Ez a szempont hamarosan másodlagossá vált, mert a fő cél az információk megszerzése és az ellenséges ügynökök feletti kontroll biztosítása lett. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején beindultak azok a programok, amelyek az emberi viselkedés megváltoztatását célozták. Eredetileg önként vállalkozó személyekkel kísérleteztek, később azonban ezt kiterjesztették olyanokra is, akiknek már nem volt arról tudomásuk, hogy kísérleteznek velük, s így hozzájárulásukat sem adták hozzá.

Ezeket a programokat szigorúan titokban tartották. A hírszerző szervezetek kevés alkalmazottja tudott róluk és arra sincs bizonyíték, hogy a kormányzat vagy a törvényhozás tájékoztatva lett volna. A kísérleti programok rendkívüli széttagoltsága arra utal, hogy a CIA etikátlan és meg nem engedett tevékenységet folytatott, és ha ezek ismerté válnak, akkor az politikai és diplomáciai ellenhatást váltott volna ki, amelyek viszont károsan befolyásolhatták volna e kísérletek kimenetelét.

A kutatási és fejlesztési program, különösen annak embereken végzett titkos tesztjei, súlyosan sértették az amerikai polgárok jogait, nem egy esetben tragikus következményekkel jártak. Két amerikai meghalt a kísérletek eredményeként. Más kísérleti személyek továbbra is szenvednek a kísérletek következményeitől. Egyes ellenőrzés alatt végzett teszteket el lehet fogadni, de a tesztek természete, mértékük és az a tény, hogy éveken át folytak az LSD alattomos alkalmazásával, az emberi élet lebecsülését bizonyítja.

A Szenátusi Különbizottság bírálta a Központi Hírszerző Szolgálaton és a Katonai Hírszerzésen belüli ellenőrzés módját, a különböző hírszerző szervezetek, valamint a kormányzati szervek, továbbá a privát intézetek és a magánszemélyek közti kapcsolatot. A CIA szokásos adminisztratív kontrollját mellőzték a vegyi- és a biológiai kísérleteknél biztonsági okokból. Ez nagyfokú hibákhoz vezetett, mert nem működött a CIA belső ellenőrzési mechanizmusa. Ennek eredményeként az a paradoxon állt elő, hogy a kevésbé fontos programokat jobban ellenőrizték, mint a sokkal kényesebbeket. A programoknak a biztonságát nemcsak a belső ellenőrzésről való lemondással védték, hanem azzal is, hogy igen nagymértékben széttagolták a CIA-n belül. Ez a széttagoltság kizárta a CIA-nak az orvosi szakértői csoportját a lényegi kutatásból, és a tesztelési programból, amelyekben vegyi és biológiai hatóanyagokat alkalmaztak. Mindez ahhoz is hozzájárult, hogy a CIA irányítói eltérő, és egymásnak ellentmondó válaszokat kaptak, amikor ezekre vonatkozóan tájékozódni akartak. A CIA-n belüli hatásköri bizonytalanságokhoz hasonlóan nagy volt a bizonytalanság a különböző hírszerző szervezetek hatáskörét és illetékességét illetően.

Kezdetben az együttműködés és a kölcsönös információ-csere jellemezte ezt a kapcsolatot, amely azonban fokozatosan megszűnt. A katonai kísérletekben résztvevők visszatartották információikat a CIA-tól és ugyanez elmondható a CIA-ról is, amely nem tájékoztatta a katonai szerveket az általa tesztelt programról. Feltűnően jelzi az együttműködés hiányát az, hogy a hadsereg el akarta titkolni a CIA elől az egyik tengeren túl végzett kísérleti programját, amely magába foglalta az LSD titkos alkalmazását is. A hadsereg egyik LSD kipróbálási programját arra a feltételezésre alapozták, hogy nincs hosszú távú következménye e kábítószer alkalmazásának. Ha a CIA tájékoztatta volna a hadsereget az LSD-vel folytatott halálos eredményű kísérletéről, akkor ez a szükségtelen és potenciálisan halálos veszélyt jelentő program nem került volna beindításra.

A Szenátusi Különbizottság végül felveti a kérdést, hogy mennyire lehet törvényesnek tekinteni az ezirányú külföldön végzett amerikai kísérleteket, amelyek megszegik mind az amerikai, mind a külföldi jogszabályokat, továbbá azt, hogy miként lehetne összhangba hozni az állami- és magánintézetek tevékenységét, amelyeket a hírszerző szervezetek fedőszervként használtak.

A Szenátusi Különbizottság által megvizsgált programok

1. A CHATTER-projekt

Ez a Haditengerészet által kidolgozott program 1947 őszén indult be. Ezzel kívántak válaszolni a szovjetkutatók által kidolgozott "igazság-drogok" "bámulatos" eredményeire. Ennek keretében a kihallgatásokhoz és az ügynökök beszervezéséhez szükséges vegyi befolyásoló eszközök azonosítására és kipróbálására összpontosítottak. A kísérletek egy részét laboratóriumi körülmények között állatokon és embereken végezték, felhasználva többek között az anabasis aphylla-t, a scopolamine-t, és a mescalint abból a célból, hogy felmérjék milyen mértékben érhető el velük a célszemély szórabírása. Ennek keretében a tengerentúlon is végeztek kísérleteket. A koreai háború idején kibővítették, a háború végeztével 1953-ban pedig lezárták a kísérleteket.

2. A Bluebird vagy Artichoke-projekt

Ez a CIA nagy programjai közül az első, amelynek a keretében vegyi és biológiai hatóanyagokkal is kísérleteztek. A Bluebird céljai között szerepelt a célszemély olyan kondicionálása, amely megelőzhetővé teszi, hogy ismert eszközökkel információkat szerezzenek tőle. Célja volt olyan különleges kihallgatási technikák kidolgozása, amellyel az adott személy ellenőrzés alatt tartható. További cél volt az emlékezőképesség megnövelése és olyan védekezési mechanizmusok kidolgozása, amellyel megelőzhető, hogy ellenséges erők az ellenőrzésük alá vonjanak egy ügynököt. Ezeket később kiegészítették nem szokásos kihallgatási technikák offenzív alkalmazásával, amely felhasználta a hipnózist és a drogokat is. A Bluebird-öt 1951. augusztusában átnevezték Artichoke-nak. Az Artichoke-projekt keretében olyan kihallgatási technikákat kísérleteztek ki orvosi és biztonsági ellenőrzés alatt, hogy ne károsodjanak azok az egyének, akik önként vállalkoztak a kísérletekben való részvételre. Tengeren túl használták a sodium-pentothal és a hipnózis kombinációját is a kísérleti alanyokon az Artichoke-projekt keretében.

A Tudományos Hírszerzés Hivatala, (Office of Scientific Intelligence - OSI), amely nyomon követte, hogy az ellenséges hatalmak milyen előrehaladást értek el, és kezdetben irányította a Bluebird és az Artichoke-projekteket, 1952-ben ezt a feladatkört átruházta az Inspection and Security Office-ra, amelyből később az Office of Security (jelenleg Department of Homeland Security) lett. A CIA technikai szolgálatait és orvosi stábját szükség szerint vették igénybe. Az OSI ezután már csak a kapcsolatot tartotta a többi kormányzati szervezettel. Az eredetileg hírszerzéssel foglalkozó szervezetnek az átalakulása egy operatív egységgé jelezte a feladatkörében mutatkozó változást is. Az ellenséges hatalmak akcióinak a tanulmányozásáról a hangsúly átkerült az elsődlegesen hipnózissal és igazságszérumokkal végzett kihallgatási technikák mind támadó, mind védelmi jellegű alkalmazására.

Az Artichoke-projektben résztvevő szervezetek képviselői csaknem havonta kicserélték elért eredményeiket és megvitatták a tengeren túli kihallgatásokra vonatkozó terveket, valamint az Egyesült Államokban végzendő kísérleteket.

A Frank Church szenátor által vezetett szenátusi különbizottság megállapította, hogy 1953 őszétől már alig található az Artichoke-ra vonatkozó információ, a CIA pedig azt állítja, hogy a projekt 1956-ban lezárult, ugyanakkor számos tény utal arra, hogy az Office of Security és az Office of Medical Services még éveken keresztül alkalmazott különleges kihallgatási technikákat.

3. MKNAOMI-projekt

Ez volt a következő nagyobb méretű CIA-program a tudat- és magatartás-befolyásolás terén. A CIA 1967-ben így foglalta össze ennek a projektnek a céljait:

Rejtett háttértámogatást nyújtani a titkos műveletek számára. Olyan bénító és halálos anyagok tárolása, amelyek szükségesek a TSD számára (Technical Services Division - Műszaki Szolgáltatások Részlege). Bevethető állapotban tartani a vegyi és biológiai anyagokat. És végül biztosítani a szükséges megfigyelést, tesztelést, felfrissítést és gondoskodni annak a pontos felméréséről, hogy bevetés esetén milyen eredmények várhatók ezektől az anyagoktól.

Az MKNAOMI-program 1970-ben véget ért. Nixon elnök 1969. novemberében lemondott minden biológiai fegyver használatáról és elrendelte a meglévő ilyen fegyverek megsemmisítését.

4. MK-ULTRA

Ez volt a legfontosabb program, amely a vegyi és a biológiai hatóanyagok kifejlesztését célozta. Ebben már szerepeltek olyan sugárzó anyagok is, amelyek alkalmasak titkos műveletek keretében az emberi magatartás befolyásolására. 1973. januárjában Dr. Sidney Gottlieb, a TSD akkori főnökének a szóbeli utasítására megsemmisítették az MK-ULTRA dokumentációit. Ezt vallotta Dr. Gottlieb a Szenátusi Különbizottság meghallgatásán és vallomását megerősítette a CIA korábbi igazgatója, Richard Helms. Ennek a programnak a beindítására ugyancsak Richard Helms tett javaslatot, még akkor, mikor a CIA helyettes igazgatója volt.

Ennek a tervnek már kifejezetten az volt a legfontosabb célja, hogy biológiai és vegyi anyagokat kísérletezzen ki az emberi magatartás megváltoztatására. Ezért kutatási programok folytak a biológiai és vegyi anyagok rejtett módon történő használatára. Ez magában foglalta olyan fiziológiai kondíciók létrehozását, amelyek alkalmasak a folyamatban lévő és a jövőbeni titkos műveletek támogatására. A támadó jellegű felhasználáson túlmenően, az ezen a területen végzett kísérletek lehetővé teszik az ellenség vegyi és biológiai hadviselési képességének a felmérését. Az 1953. április 13-án jóváhagyott MK-ULTRA programot, különleges módon finanszírozták, tekintettel rendkívül kényes voltára.

Az állami szervek pénzügyi ellenőrzését végző General Accounting Office 1962-ben számos jogkörét decentralizálta és ennek keretében az egyes törvényhozó szerveknél és törvényhatóságoknál helyi főfelügyelők (Inspector Generals) kezdték meg a működésüket. Az illetékes Inspector General 1963-ban megvizsgálta az MK-ULTRA program finanszírozását is. Ennek keretében megállapította, hogy azért volt nemzetbiztonsági szempontból rendkívül érzékeny ez a program, mert a kutatás az emberi magatartás manipulációjára irányult. Ezt a tevékenységet az egészségügyi és a vele kapcsolatos területeken dolgozó szakemberek etikátlannak tartják, és ezért azoknak a kutatóknak a tekintélye veszélyeztetve van, akik az MK-ULTRA programokban részt vettek. Bizonyos MK-ULTRA tevékenységek felvetették a törvényesség kérdését is. Az MK-ULTRA programok eredményei pedig veszélyeztetik az amerikai polgárok jogait és érdekeit. Az Inspector General szerint az MK-ULTRA tevékenység bizonyos vonatkozásainak a nyilvánosságra kerülése kockázatos, mert ellenhatást válthat ki az amerikai közvélemény, továbbá a külföldi hírszerző szolgálatok részéről. A program 10 éve alatt az emberi magatartás ellenőrzésének számos olyan módját fejlesztették ki, amelyet az irányítók összeegyeztethetőnek találtak az MK-ULTRA program alapszabályával. Ez magában foglalta az elektrosokkot, a besugárzást, a pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, az antropológia, a grafológia számos módszerét, a zaklató anyagok alkalmazását, továbbá katonai jellegű eszközök és anyagok kifejlesztését. Az emberi magatartást megváltoztató kísérletek három szakaszból álltak. Az elsőben kiválasztották a kísérletbe bevont anyagokat; a második részben mindezt kipróbálták a különböző típusú intézményekben az önkéntesen erre vállalkozó személyeken. A harmadik szakaszban az MK-ULTRA anyagokat normális életkörülmények között próbálták ki.

A kutatás specialisták bevonásával, az egyetemeken a gyógyszerészeti intézményekben, kórházakban, állami- és szövetségi intézetekben és magán kutatószervezetekben folyt. A finanszírozást állítólagos kutatási alapítványok felügyelete alatt biztosították, így titkolták el ezen kutatóintézmények elől, hogy a CIA számára dolgoznak.

Az MK-ULTRA program következő fázisába bekapcsolódtak orvosok, toxikológusok és az ideg- és elmegyógyintézetekben, kábítószer-elvonó központokban, általános kórházakban és börtönökben dolgozó más specialisták. Az alapkutatásban szerzett ismereteket és produktumokat intenzíven kipróbálták embereken. Az első ez irányú tanulmányokat a National Institute of Mental Health (A Lelki Egészség Országos Intézete) kutatói végezték el és számos különböző drogot teszteltek, köztük hallucinogéneket, a Lexington-ban lévő NIMH Addiction Research Center-ben (Szenvedélybetegségeket Kutató Központ). Később ezt az intézményt "Lexington Rehabilitation Center"-nek (Lexingtoni Rehabilitációs Központnak) nevezték és valójában egy börtön volt, ahol a kábítószerfüggők töltötték büntetésüket.

Azok a kísérleti alanyok, akiken kipróbálták az érzékcsalódást keltő, hallucinációt előidéző anyagokat, olyan önkéntes börtönlakók voltak, akik rövid orvosi vizsgálatot követően aláírták a beleegyező nyilatkozatot. Az LSD volt az egyik kábítószer, amit az MK-ULTRA program keretében kipróbáltak. Az LSD tesztelésének végső fázisára már tudomással nem bíró és beleegyezésüket nem adó kísérleti alanyokon titokban került sor normális életkörülmények között. Ezt a tesztelést a Bureau of Narcotics (Kábítószer-ellenes Hivatal) beépített ügynökei hajtották végre a gyanútlan polgárokon a CIA megbízásából. Ezt az eljárást azzal indokolták, hogy a tesztelésre kerülő anyagoknak a szokásos tudományos eljárások keretében történő kipróbálása nem alkalmas tulajdonságaik és az általuk kiváltott válaszreakciók teljes körű felmérésére bevetési helyzetben.

A CIA szerint a Bureau of Narcotics-szal fenntartott kapcsolat előnyös volt, mert lehetővé tette, hogy a megfelelő kísérleti személyeket megtalálják és a kábítószer-fogyasztás ellenőrzését biztosító környezetben figyelhessék meg őket. Néhány kísérleti személy informátor volt, vagy gyanús bűnözői csoportok tagja, amelyektől a Kábítószer-ellenes Hivatal értékes, gyakorlatilag hasznosítható eredményeket kapott a tesztelések útján. A CIA szerint a kísérletbe bevont anyagok hatékonyságának a kipróbálása a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz tartozó személyeken, valamint bennszülött amerikaiakon és külföldieken, nagy gyakorlati jelentőséggel bír a felhasználásuk szempontjából.

2004
Dr. Drábik János: Tudatmódosítás
9. fejezet