Sötétség délben

Sötétség délben

A népírtásra felkészültek.

Szex és az új világrend (New Order of the Barbarians)

Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik eloadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 fonyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott. Beszéde előtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegű belső tájékoztatásnak mondanivalóját.

Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel kérésére emlékezetbol felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-ben hallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövot vázolta fel. Eloadásának célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, és ily módon megkönnyítse alkalmazkodásukat az új helyzethez. Meg volt róla gyozodve, hogy információival segíti orvoskollégáit. Dr. Day állandóan hangsúlyozta, hogy az embereknek hozzá kell szokniuk a folyamatos változáshoz, mert semmi nem marad a jelenlegi állapotában. Gyakran ismételte: "az emberek annyira bíznak egymásban, hogy fel sem teszik a legfontosabb kérdéseket." Többször is elmondta: "Mindennek két célja van. Egyik az állítólagos cél, amely elfogadhatóvá teszi a változást az emberek számára és van egy másik, az igazi cél, amely valójában az új rendszer létrehozását segíti elo. Hozzáfűzte azt is, hogy nincs más lehetőség az emberiség számára."

A népszaporulat ellenőrzése

Dr. Day ebben az idoben aktívan részt vett a népességszaporulat ellenorzésére törekvo csoportok tevékenységében. Elmondotta, hogy a lakosság létszáma túlságosan gyorsan no, éppen ezért a Föld lakóinak a számát korlátozni kell, mert különben nem marad elég élettér az emberiség számára. Nemcsak az élelmiszer ellátás biztosításához fog hiányozni az elegendo termoföld, de a hulladékok is oly mértékben szennyezik a Földet, hogy lakhatatlanná válik.

Az embereknek nem engedik majd meg, hogy csupán azért legyenek utódaik, mert akarják, vagy azért mert könnyelmuek voltak. Ahhoz nyújtanak segítséget, hogy a házaspároknak egy gyerekük legyen, és csak a kiemelkedo teljesítményt nyújtó kiválasztottaknak lehet három. Az átlagembereknek a két gyermeket engedélyezik. Ez a születésszabályozási mérce abból adódik, hogy a nulla népességnövekedéshez 2,1 gyerek szükséges családonként. Ez azt is jelenti, hogy csak minden tizedik házaspárnak lehet három gyereke. Világossá vált, hogy a népesség-ellenorzés nem egyszeruen születésszabályozást jelent. Valójában a világ lakosságának a korlátozásáról van szó.

A szexuális kapcsolat átértékelése

A cél olyan szexuális magatartás kialakítása, amely nincs kapcsolatban a fogamzással, továbbá olyan gyermeknemzési gyakorlat elterjesztése, amely nincs kapcsolatban a szexszel. Dr. Day szerint el kell választani a szexualitást szaporodástól. Mivel a szex örömet okoz és túl eros rá a késztetés, ezért nem várható, hogy az emberek lemondjanak róla. Bizonyos, az élelmiszerbe és a vízbe elhelyezett hatóanyagokkal lehet csökkenteni a nemi vágyat, de ez nem praktikus. Ezért a háttérhatalom stratégái azt a megoldást választották, hogy csökkentés helyett inkább növeljék a szexuális aktivitást, de oly módon, hogy az ne eredményezzen fogamzást.
Ezért az elso szempont, amit megvizsgáltak, az a terhesség-megelozés. Ezt eroteljesen népszerusítik majd. Tudatilag annyira összekapcsolják a védekezést és a szexuális tevékenységet, hogy az emberek szinte ösztönösen alkalmazni fogják a fogamzásgátló eszközöket, amikor szexuális kapcsolatra készülnek. Ezért gondoskodnak arról, hogy a különbözo terhesség megelozo eszközök és módszerek ismertek és könnyen elérhetoek legyenek. Az ilyen eszközöket minden patikában és kozmetikai üzletben jól látható helyre teszik ki, együtt a cigarettával és a rágógumival. Ez a fajta nyíltság azt sugalmazza majd fiataloknak és felnotteknek egyaránt, hogy az ilyen védekezo eszközök az élet természetes tartozékai. Ezt kiegészítik azzal, hogy az iskolákban könnyen elérhetoek lesznek az úgynevezett szexuális nevelés keretében.

Szexuális nevelés, mint a világkormányzat eszköze

A szexuális nevelés célja hozzászoktatni a fiatalokat ahhoz, hogy a nemi élet és a fogamzásgátlás összetartozik. Ezt tudatukba kell vésni, mielott megkezdik az aktív szexuális életet. Dr. Day eloadása és Dr. Dunegan visszaemlékezése között eltelt 19 évben az Egyesült Államok számos iskolájában ?iskolai klinikákat? hoztak létre, amelyek elsosorban terhesség megelozéssel, születésszabályozással és a népszaporulat kontrolljával foglalkoztak. Az egyik cél az volt, hogy a szexualitás és a fogamzás elleni védekezés össze legyen kapcsolva, és az iskolai megerosítés nyomán a házasságban is folytatódjék. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermeknemzés felelosségétol megszabadított szexuális kapcsolat csökkentse magának a házasságnak is a jelentoségét. Ilyen kapcsolatot könnyedén lehet házasságon kívül is folytatni. Nyilvánvaló, hogy továbbra is lesznek olyanok, akik elonyben részesítik a házastársi kapcsolatot, de a többség ezt már nem fogja a rendszeres nemi élet elofeltételének tekinteni.

Dr. Day természetesen az abortuszra is kitért és hangsúlyozta, hogy az nem minosül többé buncselekménynek, hanem elfogadott és normális jelenség lesz. Az abortuszt közpénzbol fogják finanszírozni azok számára, akiknek ehhez nincs pénzük. A védekezo eszközöket szintén közköltségen biztosítják, hogy anyagi okokból senkinek se kelljen lemondania róluk. Ha az iskolai szexuális felvilágosító programok korai terhességhez vezetnek, az se okoz problémát. Azok a szülok, akik erkölcsi vagy vallási alapon ellenzik az abortuszt, ilyen esetben - szükségmegoldásként - elfogadják, mert nem akarják, hogy gyermeklányuk terhes maradjon. Ez lehetové teszi az abortusszal szembeni társadalmi ellenállás megtörését.

A homoszekszualitás bátorítása

A háttérhatalom hosszú távú társadalom-átalakító programját beavatottként ismero Dr. Day közölte: támogatni fogják a homoszexualitást, és az embereknek meg lesz engedve, hogy azonos nemuekkel létesítsenek nemi kapcsolatot. Nem kell többé az ilyen fajta hajlamot elrejteni. Az idosebb embereket is bátorítani fogják, hogy aktív szexuális életet éljenek még idos korban is. Mindenkinek meg fogják engedni, hogy tetszése szerint élvezhesse a nemi életet. Semmi nem lesz tiltva.

Dr. Day ezzel kapcsolatban külön kitért az öltözködésre. Ennek sokkal izgatóbbá és provokatívabbá kell válnia. 1969-ben már meghódította a nyugati világot a miniszoknya és a harisnyanadrág. Dr. Day a következoket mondta: ?Nem csak az teszi az öltözködést szexuálisan csábítóvá, ha az eddig szokásosnál jóval nagyobb testrész válik láthatóvá. Más, kifinomult fogások is izgatóak lehetnek.? Itt számításba jöhet a ruha kivágása, anyaga, átláthatósága, elhelyezkedése, stb.

Azóta természetesen már meghódította a világot a farmer, amely szorosan testhezálló változatban megfeleloen irányítja a szemet bizonyos anatómiai részekre. Ugyancsak elkövetkezett az ?égesd el a melltartódat? divatja is.
A megtermékenyüléssel kapcsolatos technológiákat is kifejlesztik. Mivel a szexualitás el lesz különítve a szaporodástól, ezért bátorítva lesz nemcsak az, hogy az utódok nemzése nélkül lehessen nemi életet élni, hanem az is, hogy normális szexuális élet nélkül lehessen utódokhoz jutni. Ezt laboratóriumokban a legkülönfélébb technikák alkalmazásával érik el.

A családok létszámát korlátozzák.

E célból megkönnyítik a válást. Általánossá teszik, hogy az emberek többsége élete során többször is házasodjék. Sokan lesznek olyanok, akik egyáltalán nem lépnek házastársi kapcsolatra. Az úgynevezett "single", vagyis egyedülálló emberek hotelekben fognak lakni, és kollektívan együtt élni. Ez olyannyira megszokottá válik, hogy ezzel kapcsolatban már nem tesznek fel kérdéseket az emberek.
Lényegesen több no fog az otthonától távol munkát vállalni. Úgy alakítják a munkakörülményeket, hogy sok férfinak a lakóhelyétol távol lévo városokban kelljen dolgoznia. Ez megnehezíti majd a családok együtt maradását. A házassági kapcsolatok kevésbé lesznek stabilak és csökken majd az emberek hajlandósága arra, hogy gyermekeket akarjanak. Ennek eredményeként kisebbek lesznek a családok. Arra is törekedni fognak, hogy miközben az egyik házastársnak távol kell lennie, sokat kell utaznia, addig a másik az otthonához legyen kötve munkája által. Ez elosegíti a kívánt hatást, vagyis a házastársi kapcsolat elgyöngülését.

Eutanázia és a könyörületi halálba-segítés

Mindenkinek csak addig lesz joga élni, amíg hasznos az élete. Az öregember már terhet jelent. Ezért arra kell nevelni az idoseket, hogy fogadják el a halált. Megfelelo idopontban korlátozzák az emberi életet. Amikor már valaki nem munkaképes, és nem járul hozzá a társadalom fenntartásához, akkor félre kell állnia, és át kell adnia a helyét a következo nemzedéknek.

A feleslegessé vált öregektol úgyis meg lehet válni, ha bizonyos egészségügyi szolgáltatásokat nem vehetnek igénybe. E célból szükséges az egészségügyi ellátás költségeinek a nagyarányú megemelése. Az orvosi szolgáltatásokat munkaviszonyhoz kell kapcsolni, és jelenosen meg kell drágítani, hogy bizonyos kor után az emberek ne engedhessék meg maguknak, kivéve, ha jómódúak, vagy kifejezetten gazdagok. El kell ültetni a fiatalok fejében, hogy az öreg emberek eltartása méltánytalan teher rájuk nézve. Így el lehet fogadtatni velük szüleik humánus és méltóságteljes halálba-segítését. Például el lehet terjeszteni az ünnepélyes ?búcsú parti? megrendezését. Ünnepelni lehet az idos anyukát és apukát, akik nagyszeru munkát végeztek, s akik a parti végén engedelmesen beveszik az altatópirulát és távoznak az élok sorából.

Ellenőrzés alá kell venni az egészségügyet és a gyógyszerellátást

Dr. Day a leghatározottabban állította, hogy az amerikai törvényhozás - a washingtoni Kongresszus - nem fogja bevezetni az általános egészségügyi biztosítást. Erre nincs szükség, mert vannak jobb módszerek az egészségügy kézbentartására. Fokozatosan valamennyi egészségügyi ellátás szoros ellenorzés alá kerül. Ha valaki nem dolgozik, vagy nem képes munkát vállalni, akkor nem juthat hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Eljárt a felett az ido, hogy a kórházak ingyen ellátásban részesítsenek bárkit is. Az egészségügyi költségeket úgy fel kell emelni, hogy az átlagember ne legyen képes kifizetni a biztosító intézetek közremuködése nélkül.
Ha pedig valaki nem képes fizetni a saját egészségügyi ellátásáért, akkor rászorul arra, hogy mások fizessenek helyette. Így lehet kikényszeríteni az emberektol, hogy térdet-fejet hajtva hálásan megköszönjék, mint egy különleges kegyet, ha orvosi ellátásban részesülhetnek. Többé nem lesz lehetséges, hogy valaki a maga anyagi lehetoségeire támaszkodva önállóan dönthessen saját egészségügyi ellátásáról. A magas kórházi és egyéb egészségügyi számlákat csak a biztosítók lesznek képesek kifizetni. Ily módon minden egyes ember kényszerítve lesz, hogy egész életén keresztül fizessen a biztosítóknak.

Dr. Day azt is elmondotta, hogy megszigorítják a kórházakba való bejutást. Aki belép, annak igazolnia kell személyazonosságát. Azért, hogy ezeket a megszigorító intézkedéseket bevezessék, bizonyos lopásokat még bátorítani is fognak, mert ezzel igazolni lehet a szigorú ellenorzés bevezetését. Ily módon is hozzá lehet szoktatni az embereket ahhoz, hogy mindenhová magukkal vigyék személyazonosságuk igazolására a megfelelo dokumentumokat.

Megváltozik az orvosok szerepe is. Többé nem egyéni professzionális vállalkozók lesznek, hanem magasan képzett, bérbol és fizetésbol élo alkalmazottak. Diplomás szakmunkások. Az orvosi tevékenység részévé kell tenni, hogy adott esetben a halálba-segíto injekciót is beadják. Az orvost, mint független, nagytekintélyu személyt ki kell iktatni. Dr. Day szerint az orvosok túl sokat keresnek, ezért rá kell szorítani oket, hogy ugyanúgy reklámozzák szolgáltatásaikat, ahogy más termékeket és szolgáltatásokat is reklámoznak. A magán-praxis fokozatosan el fog tunni. Helyüket a csoportpraxis, továbbá az egészségügyi korporációk foglalják el.

Ismeretlen betegségek lépnek fel

Dr. Day szerint olyan új betegségek jelennek meg, amelyeket korábban nem ismertek. Igen nehéz lesz ezeket diagnosztizálni, és még nehezebb kezelni, legalábbis egy bizonyos ideig. Itt Dr. Dunegan az AIDS-t említi, de mi a magunk részérol hozzátehetjük az ebolát, és ki tudja, esetleg azt a vírust is (Severe Acute Respiratory Syndrome, azaz SARS), amely a közelmúltban járványosan terjedt elsosorban Kínában, Tajvanon, Kanadában és oly sok áldozatot szedett.

Dr. Day azt is kijelentette, hogy ?mindenféle rákbetegséget gyógyítani tudunk. Az erre vonatkozó tudományos ismeretanyag a Rockefeller Intézetnél van elzárva, és ha valaha döntés születik errol, akkor nyilvánosságra fogják hozni. De vegyék csak figyelembe, ha az emberek nem halnak meg többé rákban, akkor milyen gyors ütemben válik a Föld túlnépesedetté. Az ember éppen úgy meghalhat rákban, mint bármi másban. Ebből a megfontolásból a rák kezelését elsosorban olyan irányban fejlesztik, hogy csökkentsék a betegek szenvedéseit. Az a kommentár is elhangzott, hogy esetleg a rák gyógyítására vonatkozó dokumentációt mégis csak nyilvánosságra kell hozni, mert elofordulhat, hogy független kutatók is hozzájutnak ezekhez az ismeretekhez. (Mindenesetre napjaink valósága Magyarországon is az, hogy egyelore csak korlátozottan lehet eredményesen gyógyítani különbözo rákbetegségeket.)

Mesterségesen előidézett szívinfarktus

Dr. Day elmondta orvos hallgatóságának, hogy ma már megoldható a szívinfarktus mesterséges kiváltása, amely minden fontos orvosi tünet szempontjából huségesen szimulálja a valódi szívinfarktust. Ezt álcázott "halálos kimenetelű" merényletek végrehajtására is fel lehet használni. Csak a rendkívül képzett patológus szakorvosok, akik pontosan tudják, hogy a halál okát kereso boncolás során mit kell megnézniük, képesek arra, hogy megkülönböztessék a valódi szívinfarktust a mesterségesen előidézett szívelégtelenségtől.

Dr. Day ezután rátért a táplálkozás, az egészséges életmód és a megfelelo testmozgás összefüggéseire. Részletesen ecsetelte, hogy mit kellene enniük az embereknek, és hogyan kellene megtartaniuk megfelelo testgyakorlással fizikai erőnlétüket. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az iparilag gyártott élelmiszerek nem felelnek meg az egészséges táplálkozás követelményeinek, mert a túlságosan sós és zsíros ételek magas vérnyomáshoz és korai szívbetegségekhez vezetnek. Azok az emberek, akik azonban nem elég képzettek ahhoz, hogy ezt megértsék, vagy túlságosan lusták ahhoz, hogy megfelelo testgyakorlást végezzenek, fokozottan kiteszik magukat ezeknek a kockázatoknak. A megfelelo táplálkozási ismeretek rendelkezésre fognak állni, de a korlátolt emberek ezt nem veszik figyelembe, és ezért tulajdonképpen helyes, ha rövidebb ideig élnek.
Tervszeruen növelni kívánják az ipari jellegu étkeztetéssel foglalkozó üzlethálózatokat. A Hamburger, a McDonalds, a Kentucky Fried Chicken és ehhez hasonló üzlethálózatok lehetové teszik, hogy egyre több ember a saját otthonán kívül étkezzen, és ez csökkenti az étkezés szempontjából a családi együttlét fontosságát.

Az emberek egyre kevésbé függnek saját otthoni konyhájuktól. A fogyasztott élelem többsége félkész, vagy teljesen kész árú lesz, amit a legkülönfélébb modern technikai eszközökkel, mint például a mikrohullámú készülékekkel, gyorsan el lehet készíteni. Aki azonban rászokik az ilyen elore elkészített konfekció étkekre, annak még inkább mozognia kell, mert ezek az ételek ("junk food") egyben egészségtelenek is. Mindazok, akik elég kényelmesek ahhoz, hogy ilyen ipari készítményeket fogyasszanak és ahhoz is lusták, hogy megfelelően mozogjanak, nem érdemlik meg, hogy hosszabb ideig éljenek.

Ami a testgyakorlást illeti sokan fognak futni, kocogni. Ehhez nincs szükség különösebb sportfelszerelésre és képességre. De megfelelő reklámmal és divatba-hozással rá lehet őket kényszeríteni szinte észrevétlenül, hogy milyen ruhában és cipőben tegyék ezt. Ezzel is lehet növelni a keresletet és fokozni az üzleti forgalmat.

A pubertás felgyorsítása

Szükség van a nemi érés felgyorsítására, és ehhez az egyik leghatékonyabb eszköz a nevelés. Az egyén fejlodését és az egész emberi faj átalakítását is fel kell gyorsítani. Ezzel kapcsolatban az eloadó kitért a vallások szerepére, amelyeket noha meggyozodéses ateista volt, hasznosnak minosített. Sok embernek van szüksége vallásra, a hittel járó misztériumokra és rituálékra. Ezért a vallást megtarthatják. De a mai vallásokat alapvetoen meg kell változtatni, mert nem egyeztethetoek össze a bekövetkezo nagyarányú változásokkal. Bizonyos régi vallásoknak el kell tunniük. Különösen a kereszténységnek kell átalakulnia. Ha sikerül a kereszténység legerosebb egyházát, a római katolikust megtörni, akkor a kereszténység többi része már könnyen átalakítható. Olyan új vallásra van szükség, amelyet a világ valamennyi részén el lehet fogadtatni az emberekkel. Éppen ezért az új vallás meg fog orizni bizonyos tanításokat, szokásokat a régiekbol, hogy könnyebben elfogadják az emberek, és otthonosabban érezzék magukat az új vallás keretei között. Sok olyan ember is van, akinek nem lesz szükséges vallásra, így ez a változás oket nem érinti.

Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmu a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az ido múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kisárnyalattal eltéro jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme. Az elgondolás tehát az, hogy nincs szükség a biblia teljes átírására, csupán bizonyos kulcsszavakat kell másokra kicserélni. És mivel minden szónak számos értelmi árnyalata van, ezért az új szavak segítségével a bibliai szövegek egészének az értelmét úgy lehet átalakítani, hogy az elfogadható legyen az új eklektikus világvallás számára. A legtöbb ember nem is fogja észlelni ezt a változtatást. Ekkor Dr. Day megismételte azt a mondatot, amely eloadása során többször is elhangzott: ?The few who do notice the difference, won?t be enough to matter. ? Az a néhány, aki észreveszi a különbséget, kevés lesz ahhoz, hogy számítson.?
Az eloadó ezután utalt rá: hallgatói közül néhányan valószínuleg azt gondolják, hogy az egyházak ellent fognak állni ennek a törekvésnek. Valójában azonban az egyházak segíteni fognak minket ? mondotta Dr. Day. Dr. Dunegan két évtized múltán visszaemlékezve megerosíti, hogy e változások bekövetkezését valóban elosegítették sokan a különbözo egyházakban.

A nevelés, mint a manipuláció eszköze

Megfelelo technikákkal változtatni kell a klasszikus irodalmi alkotásokon. Példaként Mark Twain muveire utalt. Az alkalmi olvasó, amikor eloször kézbe veszi ezeket a klasszikus alkotásokat, nem fogja gyanítani, hogy azokban bizonyos változtatásokat hajtottak végre. Felkészült tudósnak kell lennie annak, aki szóról-szóra végig akar menni a klasszikus szövegeken, hogy ezeket a finom változtatásokat észrevegye. A változtatások célja az lesz, hogy az olvasókban - elsosorban a fiatalokban - természetessé tegye az új világrend másfajta kultúrájának az elfogadását. A gyermekeknek és fiataloknak a korábbinál lényegesen több idot kell az iskolában eltölteniük, de a legtöbb iskolában semmit se fognak tanulni. Ha mégis elsajátítanak bizonyos ismereteket, az meg se fogja közelíteni azt a mennyiséget, amit korábban kellett tanulniuk a diákoknak. Természetesen lesznek jobb környékeken minoségi iskolák a gazdagabbaknak, és ezekben valóban tanulniuk kell a diákoknak. Sot e jobb iskolákban még fel is kell gyorsítani a tanulási folyamatot és az átalakulást.

E felgyorsítás eredményeként az ilyen elit nevelésben részesülo gyermekek agya fejlettebb lesz, és több ismeret rövidebb ido alatti elsajátítására lesznek képesek már fiatalabb korban is, mint korábban. A hosszú-távú nevelési program része az iskolaidoszak egész évre történo kiterjesztése, illetve egész napra való meghosszabbítása. E szerint nyár folyamán is lesznek szemeszterek, és a hosszú nyári szünido a múlté lesz. A felnövekvo nemzedékek számára hosszabb idore lesz szükség ahhoz, hogy iskoláikat befejezhessék. Ami eredetileg az elso fokozatú egyetemi képzéshez tartozott (bachelor degree) az a jövoben már csak újabb egyetemi fokozatok (master degree, illetve ph.D) megszerzése után lesz lehetséges. Ebbol az következik, hogy az elnyújtott iskolázási idoszak jelentos része csak üresjárat lesz. A kevés minoségi iskola azonban rendkívül igényessé válik.
A diákoknak már fiatalabb korban dönteniük kell arról, hogy mit akarnak tanulni, és milyen pályát választanak, ha képzésüket be akarják fejezni. Egyre nehezebbé válik egyik területrol egy másikra átváltani. A tanulmányokat szuk területre specializálják, vagyis mélyebb tudást adnak, de korlátozottabb területen. Ez azt jelenti, hogy mindenki csak a saját területén jut hozzá a megfelelo kutatási anyaghoz és eszközökhöz. A saját területén túlmenoen már csak engedéllyel teheti ugyanezt.

(E sorok írója itt arra utal, hogy szuklátóköru, úgynevezett ?szakbarbár? értelmiség kinevelése a cél, amelynek nem áll módjában számos más irányú ismeret szintetizálásával a nagyobb összefüggések felismerése. A háttérhatalom ezt a programját a szovjet birodalom felbomlása után a kelet-európai országokban is érvényesíteni kívánja. Ezt támasztja alá az a hír, amelyet Bencsik András a ?Demokrata? címu hetilap foszerkesztoje hozott nyilvánosságra 1997. májusában, és az Interneten is közzétett:

Február végén zártköru tanácskozást tartott a budapesti Soros Egyetemen a Világbank. Az előadók elmondták, hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebből 2 millió úgynevezett "narrow minded" szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret kellene biztosítania. Az eloadók úgy vélték, azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek, ösztönözni kellene a kivándorlásra.?)

Az iskola, mint a közösségi élet tengelye

Az iskola és a tanulás egész életén át végig kíséri a jövő emberét. De már gyermekkorban is az iskola ellenorizni fogja a tanulók teljes életét. Csökkenteni kell a fiatalok spontán öntevékenységét és a sportolástól kezdve a szabadido eltöltésének minden egyéb fajtájáig az iskolai szervezésnek és ellenorzésnek kell meghatározó szerepet játszania. A minoségi oktatást végzo iskolákban egyre nő a diákokra nehezedő nyomás, amellyel csak a legtehetségesebbek, a legállóképesebbek tudnak megküzdeni. Aki nem képes elviselni a nagy terhelést, az kihullik.

Az így kirostálódott diákok szervezett pszichológiai segítségnyújtásra szorulnak. Akik azonban segítségnyújtással sem képesek versenyben maradni, a perifériára szorulnak, és az ?expendable?-nek, azaz feláldozhatónak, eldobhatónak minosítettek közé kerülnek. A tanulás élethossziglanná válik, és a felnotteknek is folyamatosan tovább kell képezniük magukat. A rendszer gondoskodni fog újabb és újabb információkról a felnottek számára, amivel lépést kell tartaniuk. Aki ezt az ütemet nem képes tartani, az már túlságosan öreg. Ez az egyik módja tudatni bizonyos korosztályokkal, hogy eljött az idejük a távozásra és itt az ideje, hogy bevegyék a ?demise pill?-t, az elmúlást, a ?méltóságteljes távozást? elosegíto tablettát.

Az új világrend stratégiájának az is a része, hogy bizonyos könyveknek észrevétlenül el kell tűnniük a közkönyvtárakból és a könyvüzletekbol. Erre azért van szükség, mert bizonyos könyvek olyan ismereteket tartalmaznak, amelyek miatt nem kívánatosak. Az egyik eltuntetési módszer az lesz, hogy erre kiképzett szervezett csoportok az egyetemi könyvtárakból és egyéb közkönyvtárakból egyszeruen kivesznek bizonyos könyveket. Mindezt persze titokban, a nyilvánosság megkerülésével teszik. Közvetett módszerekkel egyrészt le kell szoktatni az embereket az olvasásról, másrészt nem mindenkinek lesz megengedve, hogy bizonyos könyvekhez hozzájusson. Egyes könyvek pedig senki számára sem lesznek elérhetoek.

A jogszabályok megváltoztatása

1969-ben, amikor az előadás elhangzott, számos amerikai tagállamban még vasárnap zárva voltak az üzletek és bizonyos tevékenységek be voltak tiltva. Ezek közé tartozott, hogy szerencsejátékot nem lehetett folytatni. A háttérhatalom stratégiája ezzel kapcsolatban úgy hangzott, hogy ezeket a tiltó szabályokat enyhíteni kell, vagy meg kell szuntetni, és növelni kell a különbözo szerencsejátékok engedélyezését, a kaszinók muködését. Dr. Day jelezte, hogy a kormányzatokat is be kell vonni a szerencsejáték üzletbe. Az elmúlt évtizedekben valóban beindultak országszerte különbözo lottó- és szerencsejátékok. Az igazolás úgy hangzott, hogy miért kellene a szerencsejátékból befolyó jövedelmet magánkezekben hagyni, amikor abból az állam is nagy hasznot húzhatna. És különben is az embereknek meg kell engedni, hogy szerencsejátékot uzhessenek. Ezt normális polgári tevékenységnek kell elismerni, nem pedig valamiféle illegális cselekménynek.
Dr. Day szólt arról is, hogy meg kell változtatni a csodre vonatkozó különbözo jogszabályokat. Ugyancsak szólt a tröszt-ellenes szabályok átértelmezésérol, illetve megváltoztatásáról. Arra hivatkozott, hogy szükség van a verseny fokozására, de azt nem a monopólium-ellenes szabályok megtartásával, hanem másféle ellenorzés alatt tartott körülmények között kell folytatni. Vagyis nem a valódi szabadversenyre van szükség. Úgy tunik, hogy a gazdasági életben is olyan fajta verseny maradhat csak meg, mint amilyet egy zárt klub tagjai egymás között folytatnak. De a klubon kívül senki számára nem megengedett a rivalizálás.

A kábítószer fogyasztás bátorítása

A kábítószerek használata is könnyebbé válik és fokozódik. Ugyancsak bátorítják az alkoholfogyasztást. Egyidejuleg a kábítószer-ellenes intézkedéseket is megszigorítják. A kábítószer fogyasztás bátorítása és az ellene való harc fokozása csak látszólag jelent ellentmondást. Az egyik magyarázat, hogy a kábítószerek könnyebb elérhetosége lehetové teszi, hogy azok a gyenge emberek, akik a drogok rabjai lesznek, kirostálódjanak. Hiszen a Föld is, mielott túlnépesedetté vált, keresztül ment azon a korszakon, ahol a dzsungel törvénye érvényesült, és csak a legéletképesebbek bírták a versenyt. Ekkor az embernek még az idojárás viszontagságai, a vadállatok és a betegségek ellen kellett védekeznie. Csak a legrátermettebbek élték ezt túl. Most, hogy a világ civilizálódott, ma már az alkalmatlan egyének is életben maradhatnak azoknak a költségén, akik oket eltartják. A kábítószer függoség bizonyos értelemben helyreállítja a dzsungel törvényét, mert segít a legalkalmasabbakat kiválasztani. Dr. Day szerint a kábítószer kereskedelem és fogyasztás fokozott üldözése pedig folyamatosan ráirányítja a közvélemény figyelmét erre a problémára. Ez egyben csökkenti az amerikaiak önelégültségét, miszerint az Egyesült Államok biztonságos és kellemes hely.

E sorok írója azzal kívánja ezt a magyarázatot kiegészíteni, hogy a pénzgazdasági rendszerben minden pénz - a kábítószer termelésbol, kereskedelembol és fogyasztásból származó pénz is - a nemzetközi pénzügyi közösség bankjaihoz vándorol. A kábítószer iparág egyik feltétele, hogy a termelésen túlmenoen legyen sokmilliós fogyasztói réteg, amely kábítószerfüggoként biztos keresletet jelent. Mivel a kábítószer olcsón eloállítható értéktelen anyag, ezért nagy üzleti hasznot csak akkor lehet rajta elérni, ha az államok milliárdos ráfordítással keményen üldözik. E miatt az üldözés miatt az önmagában értéktelen kábítószer piaci értéke a sokszorosára növekszik és ekkor már nagy hasznot lehet a forgalmazásából bezsebelni. Ez a pénz pedig nem a kábítószer kereskedok szalmazsákjába kerül, hanem többszöri átmosással a nemzetközi pénzügyi közösség pénzintézeteibe. Az üldözés másik célja a kábítószerpiacra befurakodott kívülállók eltávolítása.

Magyarországon az teszi aktuálissá ezt a kérdést, hogy az enyhébb kábítószerek, így a marihuána használatát bizonyos körök meg kívánják könnyíteni. Ez azért veszélyes törekvés, mert ahol ezt a gyakorlatban is kipróbálták, például Hollandiában és Svájcban, ott bebizonyosodott, hogy az enyhébb kábítószerek fokozatosan az erosebb kábítószerek fogyasztásához vezetnek és végül is a kemény drogok terjedését segítik elo. Nagyon félrevezeto az az érvelés, hogy engedtessék meg egy embernek, hogy önmagát beteggé tegye, vagy károsítsa. Számos olyan cselekményt tiltanak és büntetnek a magyar jogszabályok, amelyek elsosorban azt az illetot veszélyeztetik, aki az elköveto. Így például, ha valaki motorkerékpározik, és nem használja a kötelezoen eloírt bukósisakot, akkor kemény büntetésben részesül, holott itt sem arról van szó, hogy másnak árt, hanem arról, hogy a saját maga érdekei ellen cselekszik. Azok, akik Magyarországon könnyíteni óhajtanak az úgynevezett könnyu drogok fogyasztásán, valójában üzleti érdekeket szolgálnak, csak ezt nem hajlandók nyíltan elismerni.
Ami a kábítószerekre érvényes, az érvényes az alkoholfogyasztásra is. A háttérhatalom stratégái egyszerre kívánják támogatni és korlátozni. Általában a gyengébb jellemuek, a sebezhetobbek lesznek alkoholfüggok. Az ilyen személyek veszélyessé válnak a közlekedés számára és közülük igen sok elveszítheti autóvezetoi jogosítványát. Ez kifejezetten kívánatos fejlemény, mivel a háttérhatalom amúgy is korlátozni kívánja hosszú távon az emberek mozgásszabadságát. Dr. Day errol azt mondotta, hogy az Egyesült Államokban sem kell mindenki számára biztosítani a teljesen szabad utazási lehetoségeket. Nincs szükség arra, hogy az emberek annyit utazzanak. Ez valójában elojog, ami csak meghatározott rétegeknek jár. A kábítószer és az alkoholfüggoség elosegítése segíti a gyengébbek és alkalmatlanabbak kiválasztódását. Ugyanezt a célt szolgálja az alkoholisták és a kábítószer élvezok gyógykezelése. Ha az illeto olyan karakter, hogy ilyen segítséggel megszabadulhat ettol a függoségtol, akkor alkalmas a túlélésre. Ha még ilyen segítséggel sem képes rá, akkor nem jelent veszteséget a társadalom számára.
Több börtönre van szükség. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a meglévokhöz újabbakat kell építeni, hanem azt is, hogy a kórházakat bizonyos körülmények között kényszertartózkodási helyként, azaz szabadságvesztési intézményként muködtetik majd. Ezért úgy kell megépíteni a kórházakat, hogy erre a célra is alkalmasak legyenek.

Állandó változás

Az embereket folyamatosan sokkolják az állandó változásokkal. Az utcák útvonalát megváltoztatják, átnevezik, a korábban ismert környékek idegenné válnak. Ez elősegíti, hogy az idősebb emberek közérzete megromoljék, és úgy érezzék: elérkezett az idő a távozásukra. Lehetővé kell tenni, hogy üresen álljanak épületek, és fokozatosan tönkremenjenek. Ugyanilyen sorsra kell jutniuk bizonyos városrészeknek. A cél városi dzsungel létrehozása, amely depressziót okoz. Dr. Day arról is szólt, hogy bizonyos épületeket és hidakat úgy kell megépíteni, hogy azok egy ido múlva összeomoljanak. Egyre több baleset lesz nemcsak a közutakon, de a légi közlekedésben is. Mindez hozzájárul a bizonytalanság érzéséhez, ahhoz, hogy semmire sem lehet szilárdan támaszkodni. Dr. Dunegan, a visszaemlékezo, evvel kapcsolatban megjegyzi: tényleg leszakadt a lakóhelye közelében több új híd az elmúlt két évtizedben. Megemlíti azt is, hogy az egyik, környékükön lévo bevásárló központ épülete egész ido alatt vibrált, miközben sok vásárló tartózkodott benne. Amikor építészeket és mérnököket kérdezett errol, azzal nyugtatták meg, hogy valójában jó, ha ily módon rezeg egy épület, mert azt jelenti, hogy rugalmas és nem merev.

Dr. Day szerint azonban a városok egyes részeit nagyon is jó állapotban maradnak, nem engedik, hogy piszkos-romos nyomornegyedekké váljanak. Azok, akik e rendezett környékeken élhetnek, ezt jobban meg fogják becsülni. Olyasmi lesz számukra, mint amikor valaki a dzsungelból érkezik a civilizációba. Ily módon büszkék lehetnek elért eredményeikre. Ehhez az eloadó még azt is hozzátette, hogy a nyomornegyedekben uralkodó bunözést korlátok között lehet tartani, ezért az nem fog érezhetoen átterjedni a jobb környékekre. Ugyanakkor orzo-védo szolgálatokra lesz szükség a jobb környékeken a nagyobb biztonság szavatolására. Ez erosebb rendorséget jelent. A lakóhelyi biztonsági rendszerek muködtetésére egész új iparágat hoznak létre a riasztó berendezésektol a speciális zárakig és biztonsági berendezésekig azért, hogy a társadalom jómódú rétegeinek az élete és vagyona biztonságban legyen. Ez arra utal, hogy a leromlott negyedekbol a bunözés mégis csak behatol a jobb környékekre, de ez is alkalmas az emberek manipulálására. Azt lehet nekik mondani, hogy ha megfeleloen alkalmazkodsz, beállsz a sorba, eredményt mutatsz fel, akkor biztonságban élhetsz, mert aki kiszolgálja az új rend irányítóit, az számíthat a nyomorból való kiemelkedésre és a biztonságra.

A kölcsönös függés globális rendszere

A "global interdependence", vagyis a világméretű kölcsönös függőség és egymásrautaltság tervezett stratégiája szerint az egységesített világrendszerben a világ különbözo részei meghatározott ipari és kereskedelmi tevékenységre lesznek kijelölve. Az Egyesült Államok megkülönböztetett helyzete fennmarad, de változtatni kell viszonylagos függetlenségén és önerore támaszkodásán. Dr. Day itt hangsúlyozta, hogy új struktúra létrehozásához eloször le kell bontani a korábbit. Erre példaként az amerikai ipart említette. Azért kell csökkenteni az Egyesült Államok ipari kapacitását, mert különben mások nem lesznek képesek vele versenyezni. Ez különösen igaz a nehézipar tekintetében, amelyet Amerikában korlátozni kell, miközben ugyanezeket az iparágakat más országokban, például Japánban eroteljesen fejleszteni célszeru.

A hazafiságra már nincs szükség

Dr. Day itt kitért az autógyártásra és hangsúlyozta, hogy Japán az amerikaival hasonló minoségben és mennyiségben fog autókat gyártani. Az amerikai kocsik minoségét csökkentik, így érik el, hogy inkább az importált gépkocsikat vásárolják az emberek. Elég ehhez, ha kisebb hibákat építenek egy Fordba, egy GM gyártmányba, vagy egy Chrysler-ba, és az amerikaiak máris inkább a japán vagy a német kocsikat fogják elonyben részesíteni.

A munkahelyek tömeges elvesztése

Az előadó többször is visszatért rá, mennyire fontos, hogy az emberek ne érezzék gondtalan biztonságban magukat. Az Egyesült Államok továbbra is eros marad a kommunikáció, a csúcstechnológia, az iskolaügy és a mezogazdaság terén. A nehézipar azonban leépítendo. Erre az egyik elhangzott érv az volt, hogy a "gyárkémény ipar" rengeteg környezeti szennyezodést okoz, és az ipari hulladék is túlságosan sok.
Az ipar leépítése természetesen munkahelyek megszunésével jár. Emiatt sok amerikait át kell képezni, és új helyre költöztetni. Nagy tömegeknek kell a Sun Belt-re (a napos övezetre) költözniük, ahol gyökértelen jövevényként könnyebb szokásaikat megváltoztatni, mintha szüloföldjükön maradtak volna. Ez többek között az orvosi ellátás átalakítását is megkönnyíti. Ha valaki, például, egy északkeleti ipari városból a déli napos övezetbe költözik, vagy pedig délnyugatra, Kaliforniába, Arizonába, akkor könnyebben hajlandó bármilyen újat elfogadni. Ezek közé tartozik a szigorúan ellenorzött egészségügyi ellátás, amely egyre kevésbé támaszkodik a családi környezetre. Ami ténylegesen bekövetkezett az az, hogy az Egyesült Államok középnyugati államaiban még fennmaradtak a hagyományos módszerek szinte az élet minden területén. Ha azonban az iparosodottabb térségeket vesszük szemügyre, akkor gyöngülnek, sot eltunnek ezek a hagyományok, hiszen igen sok a munkanélküli és a szegény, akik bármit elfogadnak, csakhogy túlélésük biztosítva legyen.

A világpolgárok világsportja

Dr. Day kifejtette, hogy a nehézipar nagy része lebontásra kerül, de egyes részeit a tervek szerint meghagyják. Ez elegendő ahhoz, hogy bizonyos ipari és termelési ismeretek, jártasságok megőrződjenek, és ha felmerül rájuk a szükség, akkor ezekre támaszkodva gyorsan növelni lehessen a szakképzett munkaero kapacitását. Ez azonban csak egyfajta szükségmegoldás. E stratégia tervezoi szerint hosszú távon és világszinten kell szakosodást végrehajtani. A kölcsönös egymásra utaltságnak és függoségnek ebben az új rendszerében a nemzeti önazonosság veszít fontosságából. Minden világtérség rá lesz utalva a másikra, és az élet minden eleme más térségektol is függeni fog. Ez hozza létre azt a helyzetet, hogy az emberek inkább világpolgárok lesznek, nem pedig egy bizonyos ország állampolgárai.
Ilyen elgondolás figyelembe vételével kell megváltoztatni a sport társadalmi szerepét is. Az Egyesült Államokban is úgy kell átalakítani a sportvetélkedoket, hogy csökkenjen bennük a nemzeti jelleg. A labdarúgás, mint a legkozmopolitább világsport fontos szerephez jut az Egyesült Államokban, amely Dr. Day eloadása elhangzásának idején, 1969-ben még jelentéktelen sportág volt Amerikában. Az eltelt ido bebizonyította, hogy a háttérhatalom a labdarúgást olyan nemzetközi sportnak tekintette, amellyel gyöngíteni kellett a kifejezetten amerikainak számító baseball fontosságát. A baseball visszaszorítására is programot dolgoztak ki. Ennek egyik változata szerint a játékosokat rosszul fizetnék, és így egyre kevesebben vállalnák ezt a sportágat. Dr. Day azonban elmondotta, hogy egy másik módszerrel, a játékosok javadalmazásának az aránytalan megnövelésével könnyebben tönkre lehet tenni ezt a sportágat. Ha ugyanis a baseball játékosok fizetése nevetségesen magas, ez elégedetlenséghez vezet a többi sportágban, hiszen például az atléták fizetése messze le fog ettol maradni. Mindez olyan feszültségeket gerjeszt, hogy elidegenítheti a baseball rajongókat, és ez nagy veszteségeket okozhat a sportcsapatok tulajdonosainak. Ezt követoen a baseball pályákat át lehet alakítani labdarúgó pályákká. Mint tudjuk az események nem pontosan így alakultak, de majdnem így. Ma már a labdarúgás az egyetemeken és a hivatásos sportegyesületekben az egyik legnépszerubb sportág. Az úgynevezett amerikai futball, a rugby fennmarad, mert rendkívül eroszakos sport és ez által bizonyos lelki és társadalmim feszültségek levezetésére alkalmas.

Ehhez hasonlót terveznek a jéghokival is. A hokit tovább kell nemzetköziesíteni és népszerusíteni. Egyre több nemzetközi bajnokságot kell szervezni a jéghoki csapatok és természetesen a labdarúgó csapatok számára. Dr. Day eloadásából azonban egyértelmuen az derült ki, hogy a felfuttatandó sportág, amit a háttérhatalom favorizál, az a labdarúgás. Ennek legfobb oka az, hogy ez máris egy globalizálódott sportág, mivel Dél-Amerikában, Európában, részben Ázsiában is, de már az Egyesült Államokban is gyökeret vert. Az így létrejövo nemzetközi sportversenyek elosegítik az emberek tudatának és emócióinak a leválasztását a nemzeti közösségtol és átvezetik oket egy nagyobb kötodéshez: azaz segít világpolgárrá átalakítani oket.
A vadászatra is kitért az eloadó. Ez a sport, vagy kedvtelés fegyverhasználathoz kötodik. A fegyverek birtoklását azonban olyan privilégiummá kell átalakítani, amely nem illet meg mindenkit. A vadászszenvedély nem adhat elojogokat a fegyverek birtoklására. Mindenkivel szemben érvényesíteni kell a korlátozott és ellenorzött fegyverviselést. Vadászat céljára például rendszeresíteni kell a vadászfegyverek bérlését, vagy kölcsönzését, az erre rendelt hatóságoktól.

Ne legyenek nőiesek a leánysportok

A lányok sportolása is rendkívül fontos, és rá kell szoktatni őket az atlétikára, valamint a többi kemény sportra. Ezeknek a sportoknak kell a babajátékokkal való foglalatosságot, a kézimunkázást és az egyéb noies foglalatosságokat helyettesíteni. Ha maradnak is babajátékok, a számukat csökkenteni kell. A babajátékok hangsúlyozzák a lányok számára az anyai szerepet és a gyermeknevelést. Ezt háttérbe kell szorítani. A lányoknak ugyanazokat a sportokat kell uzniük, mint a fiúknak. Fiúk és lányok ebbol a szempontból sem különbözhetnek. Az olyan konyhai és étkezéssel kapcsolatos játékok, amelyek hagyományosan a leányjátékok közé tartoztak, fokozatosan kiiktatandók, és a lányokat rá kell venni a sokkal fiúsabb kedvtelésekre. A leánycsapatok által játszott meccsekrol ugyanúgy be kell számolniuk a sportlapoknak, mint a fiú csapatokéról. Ma már mi is tanúi lehetünk, hogy nemcsak rendszeresen tudósítanak a noi csapatok labdarúgó mérkozéseirol, de noi birkózó versenyekrol és ökölvívó versenyekrol is. A noi nehézatlétika polgárjogot nyert és ma már ugyanolyan gyakran tartanak a nok számára is súlyemelo versenyeket, mint a férfiak számára. A sport ilyen irányú megváltoztatásának a célja, hogy a nok sokkal inkább úgy tekintsenek magukra, mint egy atlétára, vagy sportolóra, nem pedig mint egy leendo feleségre és anyára.

Szex és még több szex

Dr. Day elmondta hallgatóságának, hogy a filmeknek fokozatosan rá kell térni a szex nyíltabb bemutatására, de a filmen használt nyelvet is át kell alakítani. A szexuális tevékenység és az arra utaló vulgáris beszéd a reális élet része, miért kellene akkor ezzel kapcsolatban félénknek és szemérmesnek lenni. A filmszínházakban és a televízióban pornográf filmeket is kell játszani. 1969-ben még nem volt videorecorder, de az eloadó ennek ellenére már jelezte, hogy ilyen készülékek lesznek, olcsón bárki beszerezheti oket, és így otthon is vetíthetok lesznek a boségesen kapható pornográf filmek. Ezeknek a filmeknek az egyik hatása az lesz, hogy ?a filmekben látható szereplok mindent megtesznek, amit csak el lehet képzelni.? Ennek az a célja, hogy a szexualitást nyílttá tegye és hangsúlyozza. De nem csak a szexualitást kell nyilvánossá tenni, hanem az eroszakosságot is. Ez utóbbit teljes részletességében és hosszan kell bemutatni. Ezek célja a nézoket érzéketlenné tenni a legdurvább eroszak látványával szemben is. Hiszen eljön az az ido, amikor az embereknek valódi eroszakossággal kell szembesülniük. Ha tehát a szórakoztató iparban meghonosodik a reális élethez hasonló, vagy azt még meg is haladó eroszak, akkor az elosegíti, hogy a lakosság könnyebben alkalmazkodjon a mindennapi életben megtapasztalt tényleges eroszakhoz.

A halálhoz való viszony megváltoztatása

Általánosságban meg fog változni az emberek beállítottsága a halállal és az életbol való távozással szemben. Ez a jövoben nem lesz olyan félelmetes, mint korábban, és a halott, vagy súlyosan sérült emberek látványa már nem kelt akkora rémületet. Dr. Day elmagyarázta hallgatóságának, hogy nincs szükség olyan finom lelku lakosságra, amely megbénul a halál látványára. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogy ezt mondják maguknak: ?well, I don?t want that to happen to me?, azaz nem akarom, hogy ez velem megtörténjék. Az eloadónak ez a kijelentése jelzi, hogy a háttérhatalom terve szerint számos olyan emberi tragédia fordul majd elo, amelyeket a túléloknek látniuk kell. Megértik e terv embertelenségét azok a szülok, akik késobb gyermekeikkel gyanútlanul beültek egy film megtekintésére, vagy ugyanezt tették a televízió bekapcsolásával. Megtapasztalhatták, hogy milyen durva és eroszakos jelenetek megnézésének teszik ki gyermekeiket.

A zene is legyen egyre ócskább

Dr. Day szerint a zenének is nívótlanabbá kell válnia. 1969 után a rock zene egyre primitívebbé és durvábbá alakult át fokozatosan. Dr. Daynek az a kifejezése, hogy rosszabbá kell válnia a zenének, egyben annak a beismerését is jelentette, hogy ezek a gépesített ritmusok és primitív, dallam nélküli zenék, nívótlan és nyíltan a szexualitást taglaló szövegeikkel, máris rossznak voltak minosíthetok. Az a fajta érzelmes, szórakoztató zene, amely az elektromos konfekció-zajcsinálást megelozte még a zene számos minoségi tulajdonságával rendelkezett. A háttérhatalom stratégái szerint ezt a nívósabb, szórakoztató zenét bizonyos rádiók tovább sugározhatják, és lemezeken is elérhetové teszik oket az idosebb nemzedékek számára. A rádióadók többségének azonban ezt az elektromos zörej-zenét kell sugározniuk, és erre kell rászoktatni a fiatalabb generációkat. Mivel a populáris zene egyre rosszabbá és primitívebbé fejlesztendo, ezért az idosek és a fiatalok nem fogják egymás zenéjét hallgatni. Az idosek elutasítják, mint zenei szemetet, a fiatalok azonban magukévá teszik, mert vele azonosulnak, mint nemzedékük sajátosságával, amely elosegíti, hogy külön identitást alakítsanak ki a maguk számára az idosekkel szemben.

E sorok írója, aki valamikor konzervatóriumot végzett, fiatalabb korában meg volt gyozodve arról, hogy a 60-as évek közepétol eluralkodó primitív konfekció zene csak addig maradhat egy korosztály zenéje, amíg tagjai fel nem nonek és meg nem ismerkednek azzal a zenével, amelyben változatos harmóniák, gondosan formált dallamok, eredeti ritmusok találhatók a gépi monotónia, a harmónia- és dallamnélküliség helyett. Ez téves feltételezésnek bizonyult, mert azok a nemzedékek, amelyek ezen a gépi-úton eloállított zörejeken és hasonlóan primitív szövegeken nonek fel, hozzá szoknak ehhez a selejt-zenéhez, ahogy hozzá lehet szokni a selejt élelmiszerekhez is. És akkor is ezt az ócska holmit fogyasztják, amikor már jobbat is elérhetnének. Ezen túlmenoen Dr. Day azt is elmondta, hogy ebben a primitív gépi zenében jól el lehet rejteni olyan tudat-befolyásoló rövid kis részeket, amelyekrol a fiatalok nem is szereznek tudomást, de ugyanakkor mégis alapvetoen átalakítja magatartásukat.

Személyes tapasztalatom is alátámasztja, hogy hová vezetett ez az alaposan átgondolt kulturális rombolás. Az egyik nagy floridai bevásárlóközpont elott az 1990-es évek végén állandóan labdáztak a gyerekek, és ezzel akadályozták a parkolóba érkezo autósok mozgását. A gyermekeket semmilyen módon nem lehetett eltávolítani. Végül a bevásárlóközpont, a MALL, vezetoje azt javasolta, hogy a szokásos elektromos hanghatások helyett sugározzanak Mozart zenét. Ez az ötlet sikeresnek bizonyult, mert a gyerekeket távozásra kényszeritette.
A szórakoztatás tehát a fiatalok befolyásolásának leghatékonyabb eszköze. Az idosebb nemzedékeket már nem lehetett megváltoztatni, de a fiatalokat még döntoen befolyásolni lehetett életüknek abban a korai szakaszában, amikor személyiségük, szokásaik és ízlési preferenciájuk kialakul. Ez a fiatalabb generáció ma, a XXI. század elején, már érett felnott korba került. Most már az o ízlésük a meghatározó és ez kedvez a háttérhatalom céljainak.

Dr. Day orvoshallgatóságának még azt is elmondta, hogy a régi érzelmes zenét és filmeket meghagyják az idosebbeknek, sot még olcsó közlekedéssel, árengedményekkel, adócsökkentéssel könnyítenek is életükön. Ezt avval indokolta, hogy ez a nemzedék gazdasági válságokon ment keresztül, át kellett élnie a II. világháborút, tehát mintegy jutalomként megérdemli ezt a méltányosságot.

Mi jön 2000-ig és azután?

Dr. Day szerint az idosebb nemzedék távozásával elotérbe kerülnek a megszorítások és ez a folyamat felgyorsul. A régi filmeket és dalokat fokozatosan kivonják a forgalomból és a gyengédebb, érzelmesebb szórakozás teljesen visszaszorul. Fokozatosan megnehezítik az öregek számára az utazást is. Egyes utazásokat engedélyhez kötnek, és csak alapos ok esetén utazhatnak. Egyre fontosabb szerephez jutnak a különbözo személyazonosságot igazoló okmányok. Amerikában eloször teszik kötelezové a személyazonosságot igazoló kártyát és azt felszólításra fel kell tudni mutatni. Már Dr. Day említi, hogy olyan parányi eszközt kívánnak a bor alá helyezni, amely elektronikusan rögzíti a személy legfontosabb adatait. Ez megakadályozza a személyazonosságot igazoló okmány meghamisítását, és azt is, hogy valaki okmánya elvesztésére hivatkozzon. Minthogy orvos beszélt orvosoknak, ezért Dr. Day kitért arra is, hogy hogyan lehet megelozni a szervezet védekezo reakcióját az ilyen beültetett mikrochipekkel szemben. A szilikont említette, mint olyan anyagot, amelyet az emberi szervezet kelloen tolerál. 1969-ben a szilikont olyan anyagnak tekintették, amelyet megtur a szervezet, és amely alkalmas az elektronikusan rögzített anyagok hordozására. Egyébként a szilikon az az anyag, amit egyes nok a mellük megnagyobbítására is használtak.

Az élelmiszer ellenőrzése

Az élelmiszer ellátást is szigorúan ellenőrizni kívánják. Ha a népesség növekedés nem lassul le, akkor igen gyorsan élelmiszerhiányt lehet előidézni, és ez ráébreszti az embereket arra, hogy milyen veszélyt rejt számukra a túlnépesedés. De akár lelassul a népesség szaporulat, akár nem, az élelmiszer ellátást központilag szükséges ellenorizni, hogy a lakosság táplálkozása biztosítva legyen. Ugyanakkor ennek az ellenorzésnek meg kell azt akadályozni, hogy azok is eltarthatók legyenek, akik szembeszállnak a fennálló renddel. Éppen ezért jogszabályokkal tiltani fogják, hogy valaki a saját maga és családja eltartására élelmiszert termeljen. Ezt persze kelloen álcázott módon, jól hangzó ürüggyel kell elfogadtatni a közvéleménnyel. Az állítólagos ok erre a tilalomra az lesz, hogyha magunk állítjuk elo az élelmiszereket, a veszélyes, mert nem elég steril, és elosegítheti a betegségek terjedését. Kifelé tehát úgy fogják tálalni, hogy itt a fogyasztók védelmérol van szó, de a valóságos ok az lesz, hogy korlátozzák, és ellenőrzés alatt tartsák az élelmiszerellátást, mert ez fontos hatalmi eszköz. Éppen ezért a saját élelmiszertermelést illegálissá kell tenni. Ha pedig valaki illegális tevékenységet folytat, akkor szembe kerül a törvénnyel, és bunözové válik.

Az időjárás befolyásolása

Dr. Day röviden ennyit mondott: "Ellenorizni tudjuk az idojárást, vagy hamarosan képesek leszünk rá." Hozzáfűzte, hogy nem jódkristályok ledobására gondol a felhokre, amely már ismert eljárás, hanem valóságos ellenorzésre. Az idojárás hatékony fegyver a közvélemény befolyásolására. Lehetové teszi eso eloidézését és a csapadék visszatartását azért, hogy bizonyos területeken az élet befolyásolható legyen, és ellenorzés alá lehessen venni. Egyrészt szárazságot lehet eloidézni a növekedési idoszakban, s így végül is leáll a növekedés. Másrészt igen eros esozéseket lehet eloidézni az aratási idoszakban, úgyhogy a felvizezett talaj nem teszi lehetové az aratást. Mindkét módszer kitunoen alkalmazható.

A közélet befolyásolása

Igen kevesen értik, hogy valójában hogyan muködik az állam és a kormányzat. A lakosság egy része tud arról, hogy valamilyen módon valakik befolyásolják a választott politikusokat, de nem ismerik ennek módját és eszközeit. A politikusok egy része sincs ezzel teljesen tisztában. Végrehajtatnak velük olyan számukra elokészített terveket, amelyrol elhitetik, hogy ok készítették, valójában azonban manipulálták oket. Csupán nem értik ennek az álcázott és szövevényes módját. Dr. Day szó szerint a következoket mondotta: Az emberek képesek két egymásnak ellentmondó eszmét is egyszerre az agyukban tartani, és a szerint cselekedni feltéve, ha ez a két ellentmondó eszme megfeleloen szét van választva. Ehhez az eloadó hozzátette: Igen jól lehet tudni, hogy racionális emberek miként reagálnak bizonyos körülményekre, vagy bizonyos információkra, amellyel szembesülnek. Ahhoz, hogy az elore meghatározott választ kapjuk, azoknak az adatoknak az ellenorzésére van szükség, amelyet a tudomásukra hozunk, vagy azoknak a körülményeknek a kontrolljára, amelyek körülveszik oket. És miután az emberek racionálisak, azt fogják cselekedni, amit mi akarunk, hogy cselekedjenek. Nem fogják teljesen érteni mi az, amit tesznek és miért.?

A tudományos kutatás meghamisítása

E téma kapcsán említette az eloadó, hogy bizonyos tudományos kutatási eredményeket nemcsak meg lehet hamisítani, de a hamisításokra ténylegesen sor is került azért, hogy a kívánt eredményt elérjék. Dr. Day itt ismételten a következoket mondta: "Az emberek nem teszik fel a megfelelo kérdéseket. Sokan túlságosan hiszékenyek." Minthogy az eloadó orvos volt és hallgatósága is orvosokból állt, ezért annak a beismerése, hogy tudományos adatokat szándékosan meghamisítanak, majdnem hogy istenkáromlásnak tunt Dr. Dunegan, a visszaemlékezo orvos számára.

Dr. Day ezután rátért a nemzetközi intézmények átalakítására. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ebben az idoben nem rendelkezett kello tekintéllyel, ezért tervbe vették az ENSZ fontosságának a növelését. Az embereket hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy lemondjanak nemzeti szuverenitásuk egyre nagyobb részérol. A gazdasági egymásrautaltság ezt a folyamatot elosegíti. A háború elkerülésére való hivatkozás hat az emberekre, mert általában elfogadják: helyesebb valamit békésebb módszerekkel végrehajtani, mint háborús eroszakkal. A háború ezért idejét múlt. De Dr. Day szerint azért is eljárt felette az ido, mert a nukleáris fegyverek korszakában már nem lehet ellenorzés alatt tartani a háborúskodást.

Korábban a háborúkat kordában lehetett tartani, de ha atomfegyverek jutnak ellenorizetlen kezekbe, akkor az nukleáris katasztrófához vezethet. Dr. Day nem említette, hogy kik is lennének ezek a "rossz kezek", de célzott rá, hogy ezek a terroristák. Ezért az eloadó hangsúlyozta, hogy hatékonyan ellenorizni kell a nukleáris fegyverek birtoklását. Az új rendszert azonban mindenféleképpen be kell vezetni, ha nem megy békés együttmuködéssel, azaz a nemzeti szuverenitásról való önkéntes lemondással, akkor úgy, hogy a világ az atomháború széléhez jusson. A nukleáris háború veszélye által kiváltott hisztéria és félelem megnöveli a tárgyalásos béke lehetoségét. Ez ráveheti az embereket, hogy önként feladják nemzeti szuverenitásukat azért, hogy béke legyen, és ez által létrejöhessen az ?Új Nemzetközi Politikai Rendszer?. Ha pedig túlságosan sokan lennének olyan döntési helyzetben lévok, akik ennek ellenállnak, akkor szükség lehet fokozottabb atomfegyverkezésre.
Erre az emberek meggyozése miatt lenne szükség, hogy lássák: "We mean business" (azaz komolyan gondoljuk a dolgot).

Ennek a tárgyalásos békének meggyozonek kell lennie, azaz olyan módon kell elokészíteni és végrehajtani, hogy az emberek meg legyenek gyozodve, valódi tárgyalások folytak a szembenálló felek között. Ez segít felismerniük, hogy a béke jobb, mint a háború. Dr. Day ebben a vonatkozásban arról is szólt, hogy a háborúnak több jó oldala is van. Minthogy mindenkinek meg kell halnia, a háborúban mód van arra, hogy valaki emberfeletti bátorságot tanúsítva hosként haljon meg. Ha pedig élve marad, akkor különleges tiszteletben részesüljön. Ezért a háború megpróbáltatásai több vonatkozásban is kifizetodnek a katonák számára.
Dr. Day arra is hivatkozott, hogy ha nem hal meg annyi ember az I. és a II. világháborúban, hanem tovább él, és tovább szaporodik, akkor további százmilliókkal lenne nagyobb az amúgy is túlnépesedett föld lakossága. Ezért ezek a nagy háborúk a népességkorlátozáshoz is jótékonyan hozzájárultak. Ma azonban már rendelkezésre állnak mind a kormányzatok, mind az egyes személyek számára azok az eszközök, amelyekkel a népesség növekedést mérsékelni lehet. Ezért ebbol a célból már nincs szükség háborúkra.

Terrorizmus, mint az ellenőrzés fontos eszköze

Dr. Day 1969-ben azt közölte hallgatóival, hogy a terrorizmust széles körben fogják felhasználni Európában és a Föld más térségeiben. Úgy vélte, hogy az Egyesült Államokban nem lesz szükség a terrorizmus igénybe vételére. Ez csak akkor válhat szükségessé az Egyesült Államokban, ha az amerikai társadalom nem elég gyorsan fogadja el az új rendszert. Dr. Day szavaiból azonban az derült ki, hogy 1969-ben még számoltak a terrorizmussal, mint gyorsító módszerrel Amerikában. Dr. Day azonban eloadásának ebben a részében megfedte az amerikaiakat, hogy túlságosan jól, biztonságosan és gondtalanul élnek. Ezért egy kis terrorizmus segítene meggyozni oket arról, hogy bolygónk igen is veszélyes hely, vagy veszélyessé válhat, ha nem mondanak le egyes jogaikról a hatóságok számára azért, hogy azok a Földet megfeleloen ellenorizhessék.

Péngazdaság és bankhatalom

Dr. Day a pénzrendszerrol és a bankok szerepérol kijelentette, hogy ?az infláció végtelen folyamat, bármely szám után végtelen számú nullát helyezhetünk, és tetszés szerint tehetjük ki a tizedespontokat?. Ez világosan utalt arra, hogy az inflációs adó valójában mesterségesen fenntartott eszköz a háttérhatalom számára a társadalom ellenorzésére. A pénz túlnyomórészt hitelbol fog állni. A pénz máris elsosorban hitel, de a forgalomban lévo pénz sem készpénz, vagy tapintható dolog lesz, hanem elektronikus jel. Az emberek igen kismértékben fognak pénzt hordani maguknál, csupán jelentéktelen dolgok vásárlására. Bármely fontos vásárlást elektronikusan fognak végezni. A munkabérek kifizetése is elektronikusan történik a bankoknál vezetett számlákra.

Egységes bankrendszer jön létre. Kívülrol úgy tunhet, hogy több bank is külön muködik, de végso soron és alapjában véve csak egyetlen bankrendszer fog létezni. Ennek megfeleloen számítógépes feljegyzés történik minden egyes vásárlásról, és ez lehetové teszi, hogy bárkinél ellenorizhessék a pénz bevételét és kiadását a legpontosabb részletekig, és nyomon követhessék üzleti tevékenységét. Dr. Day itt jelezte, hogy nagyobb értéku tartós fogyasztási cikkek, mint egy autó, motorkerékpár, hutogép, vagy televízió vásárlása valamilyen személyi azonosításhoz lesz kötve, és ez többek között elosegítheti a lopott javak felderítését is.

A számítógépek szélesköru alkalmazása lehetové teszi az egyes emberek pénzügyeinek a teljes ellenorzés alatt tartását. Arra fognak törekedni, hogy korlátozzák az egyes polgárok megtakarítási lehetoségeit. Nem szabad lehetové tenni az emberek számára, hogy megtakarítás útján jelentékeny mértéku vagyonra tehessenek szert. Az eloadó utalt rá, hogy a gazdagság végso soron hatalmat jelent, és ha sok ember kezében van vagyon formájában a hatalom, akkor az kedvezotlen az irányító és döntéshozó kis csoport számára. Ezért ha eloáll az, hogy a lakosság nagymértékben tud takarékoskodni, akkor ezt a többletjövedelmét fokozott adóztatással el kell tole vonni. Vagyis minél többet megtakarít valaki, annál nagyobb lesz az az adó, amit félretett pénze után fizetnie kell. Ennek az a célja, hogy megtakarítással ne lehessen vagyont felhalmozni. Arra is figyelni fognak, hogy ha valaki a kelleténél többet megtakarít és félretesz, akkor annak a jövedelmét csökkenteni kell. Dr. Day mindehhez a következoket fuzte: ?Nos, ha túl sok pénzt félreteszel, akkor valójában nincs is szükséged erre a pénzre?.

Az embereket tehát meg kell akadályozni abban, hogy vagyonra tegyenek szert, mert az hosszú távon veszélyezteti annak az új rendnek a muködését, amelynek a kialakításáról Dr. Day beszélt. A lakosságot arra fogják rászoktatni, hogy hitelre vásároljon. Ha már túlzottan eladósodtak az emberek, akkor veszítsék el megbízhatóságukat és fizetoképességüket, és váljanak teljesen kiszolgáltatottá. Ha valaki oly ostoba, hogy nem tudja megfeleloen visszafizetni hiteleit, akkor az lehetové teszi a hatóságoknak, hogy keményen lecsapjanak rá.
1969-ben már elkezdodött a hitelkártyák használata, de még széles körben nem volt forgalomban a plasztik-pénz. Az elektronikus fizetési módok elterjesztése azonban olyan program volt, amelyet a háttérhatalom által ellenorzött bankrendszer gondosan végrehajtott. Eleinte az átlagpolgár több kreditkártyát is használt, illetve még használ ma is, de ezt fokozatosan egy kombinált kártyává alakítják át. Az újabb nagy ugrást az jelenti, amikor ezt a kombinált kártyát miniatürizált formában a bor alá ültetik. Míg egy kombinált kártya ellopható, vagy el lehet veszíteni, addig egy ilyen beültetett miniatur eszköz se el nem veszítheto, se meg nem hamisítható, se át nem ruházható. Dr. Day eloadásának e részénél utalt a bibliai Újszövetség János Jelenések Könyvére, amelyben ehhez hasonló jövendölések olvashatóak. Határozottan tagadta azonban ezen elképzelések bármely kapcsolatát a bibliával, állítva, hogy a józanész miatt muködik így a rendszer, és nincs semmi szükség misztikus bibliai magyarázatokra.

A Nagy Testvér figyeli a tévénézőt

Egyes beültetett miniatur szerkezetek rádiójeleket fognak kibocsátani. Ezek a bor alá helyezett, vagy fogba beépített implantátumok meghatározott rádiófrekvencia segítségével könnyen lokalizálhatóak és megtalálhatóak lesznek. Ez különösen hatékony módja lehet a büntetésvégrehajtási intézetek lakóinak az ellenorzésére. Ami a televíziózást illeti, a készülékek úgy lesznek megkonstruálva, hogy egy központi megfigyelo állomásról ellenorizni lehet a TV-nézoket. A televízió készülékeket direkt erre a célra kifejlesztett alkatrészekkel látják el. Ahhoz, hogy ezt a funkcióját a TV készülék elvégezze, nincs szükség a bekapcsolására. E megoldás segítségével ellenorizni lehet, hogy mit néznek az emberek, és hogyan reagálnak arra, amit látnak.
(Ma már ismeretes, hogy még inkább erre a célra fejlesztették tovább a számítógépek berendezéseit, a hardware-t és a software-t egyaránt, valamint az Internet egész rendszerét. Olyan rejtett programok muködnek és rögzítodnek eltávolíthatatlanul, amelyek pontosan jelzik, hogy az adott terminál használója a világháló milyen szolgáltató helyeit látogatta meg, onnan mit töltött le, és e-mail-en hová mit küldött, illetve maga mit kapott. Ezen túlmenoen, ha a megfelelo optikai kiegészíto berendezésekkel is fel van szerelve az adott komputer, akkor még nézni is lehet az illeto tudta nélkül, hogy mit tesz. Ehhez jön, hogy olyan programok továbbíthatók, amelynek segítségével az adott komputer merevlemezén tárolt valamennyi fájl leolvasható, megváltoztatható, sot törölheto és az egész winchester struktúrája összetörheto. Mindez ma már napjaink valósága, és még nem tartunk a folyamat végén, inkább az elején.)

Dr. Day 1969-ben még csak arról beszélt, hogy az emberek meg fogják vásárolni ezeket a televízió készülékeket, de már akkor jelezte, hogy a TV antenna helyét a kábeltévé szolgáltatás veszi át. A kábelszolgáltatókat fejlesztik úgy, hogy ezt a megfigyelést végrehajtsák és ellenorizzék. Idovel a lakosság rájön ezekre a módszerekre, de akkor már annyira rá lesz utalva az elektronikus technikára, mind a tévézésre (és még inkább a számítógép, valamint az Internet használatára) hogy nem lesznek képesek róla lemondani, ahogy nem tudnak lemondani a telefon (és ma már a mobiltelefon) használatáról sem. Az eloadó már ekkor részletezte, hogy az elektronikus eszközök fokozatosan a bevásárlás és a banki muveletek elvégzésének az eszközeivé is válnak. Elektronikusan lehet majd egyre inkább elintézni a bevásárlást, a hivatalos ügyeket is.

A múlté lesz a saját tulajdonú otthon

A magántulajdonban lévő lakások és családi házak fokozatosan megszűnnek. A lakásépítés és vásárlás költségei fokozatosan olyan magasak lesznek, hogy az emberek többsége többé már nem engedheti meg magának. Azok, akiknek már van saját tulajdonú házuk, megtarthatják, de az évek multával a fiatalabb nemzedékeknek egyre nehezebbé válik az, hogy saját otthonhoz, lakáshoz és családi házhoz jussanak. Az a cél, hogy egyre több fiatal csak bérlo legyen, lakásokat és kondominiumokat használjon. (A kondominium olyan lakóépület, vagy nyaraló, amelyben a lakások magántulajdonban vannak, a közös helyiségek pedig közös tulajdonban. Hasonlít a társasházhoz.) Ennek következtében egyre több eladhatatlan ház válik üressé. Nem azért, mert nem lenne rájuk szükség, hanem azért, mert az embereknek már nem lesz elég pénzük ahhoz, hogy megvásárolják azokat. Ennek ellenére az otthonhoz jutás, illetve használat költségei nem fognak csökkenni. Azaz a kereslet-kínálat piaci törvényei nem fognak muködni. Így el lehet érni, hogy a lakosság egyre szélesebb rétegei kisebb méretu lakásokba költözzenek, amelyekbe viszont már nem lehet megfeleloen egy-két gyereknél többet felnevelni. Ily módon a saját tulajdonú családi házzal rendelkezok száma jelentosen csökkenni fog. Ezeket a saját tulajdonú házakat magas adóval fogják megterhelni, amelyeket más szabályozókkal egészítenek ki azért, hogy a lakosság többsége ne akarjon saját tulajdonú házban lakni.

Az egyik cél az, hogy ki lehessen jelölni, hogy hol éljenek az emberek, és ahhoz is hozzá kell szoktatni őket, hogy a lakásban a családhoz nem tartozó személyek is éljenek. Az egész lakás-ügy egy központi lakáshatóság ellenorzése alá kerül. (Ma már az amerikai élet valóságához tartozik, hogy különbözo hatóságok megkérdezik az állampolgárokat, hány hálószoba van az otthonukban, hány fürdoszoba a házukban, hogy van-e kondicionáló terem, stb.)

Amikor ez az új rendszer felváltja a korábbit, sokan lakás és otthon nélkül maradnak. A központi lakáshatóság számukra speciális helyeket jelöl ki, ahol feltehetoen már nem élnek sokáig. Akik nem alkalmazkodnak az új rendszerhez, azokat ejtik, vagyis ?disposed of humanely?-vé válnak, akikrol emberiesen lemondanak. Az eloadó ismét említette, ?there would not be any martyrs? (nem lesznek többé mártírok), azaz nem úgy kerülnek eltávolításra ezek az emberek az életbol, hogy mártíromságukkal hatást gyakorolhatnának a többi emberre. ?People will just disappear? ? az emberek csak úgy el fognak tunni. Dr. Day 1960-ban még arról tájékoztatta orvos hallgatóságát, hogy az új rendszerre való áttérést szinte észrevétlenül fogják bevezetni. Egy téli hétvége után hétfon már úgy mennek majd dolgozni az emberek, hogy az új rendszer a helyén van. Azt hangsúlyozta, hogy minden a folyamatos változás állapotába kerül. Megváltozik a befektetések módja. Állandóan változni fognak a kamatok és a különbözo értékpapírok is.

Kitért a gépkocsik szerepére is. Úgy fog tűnni, mintha sokféle állna rendelkezésre. Ha azonban közelebbrol szemügyre vesszük oket, egymás utánzatai lesznek. Külsore különbözni fognak, de valójában ugyanazt a típusú gépkocsit több cég is gyártja majd. Dr. Dunegan, aki 19 év elmúltával emlékezetbol idézte fel Dr. Day eloadását, végül utal rá, hogy az eltelt két évtized során a felvázolt elképzelésekbol igen sok meg is valósult.

Az elozoekben Dr. Richard Day orvos egyetemi tanár eloadását foglaltuk össze, amelyet 1969-ben tartott az új világrendrol. Dr. Day hallgatói között volt az a Dr. Larry Dunegan orvos, (D.L.D) aki erre 1988-ban visszaemlékezett. Ezt követoen Randy Engel (R.E.) a U.S. Coalition for Life (Amerikai koalíció az életért) igazgatója interjút készített 1991. októberében Dr. Dunegan-nal. A továbbiakban ebbol a beszélgetésbol ismertetünk egyes részleteket.

Randy Engel beszélgetése Dr. Dunegan-nal

Dr. Day emlékezik vissza Dunegan a Pittsburgh-i egyetem gyermekklinikájának az elnöke volt 1959-tol 1964-ig, majd pedig a Planned Parenthood Federation of America (Amerikai Születésszabályozási Szövetség) orvos-igazgatója lett 1969-ig. A Pittsburgh-i Gyermekorvosi Társaság évente szakmai tanácskozást tart február végén, vagy március elején. 1969. márciusában a Lamont nevu vendégloben került sor erre az összejövetelre Pittsburgh-ban. A 80 fonyi hallgatóság többsége orvos volt, a legtöbbjük gyermekorvos, de más szakmák is képviseltették magukat.

Randy Engel ezután a rákbetegségek kezelésérol tett fel kérdést: Dr. Day említi, hogy a rák gyógyítására vonatkozó kutatási anyag a Rockefeller Intézet rendelkezésére áll. Nos, tette fel Engel a kérdést, csak lehetett néhány rákbeteg gyermeket kezelo orvos a hallgatóság soraiban, aki ezt nyugtalansággal hallgatta. Mennyi ideig tartott az eloadás?

D.L.D: Két órán át, hosszabban beszélt, mint a többi eloadó és nem fejezte be eloadását. Késore járt és csak annyit mondott, ?még nagyon sok van hátra, egész éjjel itt maradhatnánk, de itt az ideje, hogy befejezzem?. Dr. Day figyelmeztetett eloadása kezdetén, hogy sok mindent el kell felejtünk, amit ma hallunk. Erre a felejtésre sor is került, hiszen amikor évek múlva egyik vagy másik kollégámat emlékeztettem Dr. Day szavaira, akkor már nem tudott rá visszaemlékezni. Amit a rák kezelésérol mondott, nem keltett mélyebb benyomást. Azzal kapcsolatosan, hogy a doktorok túl sokat keresnek, emlékezetes az, amit az orvosi szerep megváltoztatásáról mondott. ?Jól fizetett technikusok lesznek, semmint önálló hivatásos szakemberek, akik függetlenül tevékenykednek a független beteg érdekében. Számos kijelentésnek sértenie kellett volna az orvosokat, meglepodésemre azonban csak csekély reagálást váltott ki.

R.E: A tekintélye miatt volt ez?

D.L.D: Ebben egyfajta tiszteletadás is közrejátszhatott. Gyakran hallottam ezt a kifejezést ?ez egy rendes ember, nem hiszem, hogy o ténylegesen így gondolja a dolgokat?? Ebben az idoben még hitetlenség fogadta ezeket a nézeteket. Úgy fogták fel, hogy ez valamiféle meseszeru elképzelés, amely soha nem valósul meg. Ma már tudjuk, hogy lépésrol-lépésre valósággá vált és válik.

Az interjú készítoje ezután arról kérdezi Dr. Dunegant, hogy az emberek nem tesznek különbséget állítólagos és valóságos ok között: Ha rá akarok valakit venni valaminek a megtevésére, akkor erkölcsi és vallási meggondolásokból ellenállhat, ha megmondom az igazi okot. Ha azonban ezt egy elfogadhatóbbal helyettesítem, akkor már megteszi. Dunegan válaszában emlékeztet arra, hogy Dr. Day szerint az emberek nem teszik fel a helyes kérdéseket, túlságosan hiszékenyek és bíznak a másikban. Az amerikaiak többsége ilyen. Az volt az érzésem, hogy az európaiak szkeptikusabbak és kifinomultabbak.

R.E: Tekintettel az ítéloképességnek erre a csaknem teljes hiányára könnyu oket rászedni, mert túlságosan bíznak. Például az iskolákban milyen gyorsan be lehetett vezetni az AIDS oktatását? Ha nyilvánosan közlik, hogy a szodómia koncepcióját, vagy a szexuális tevékenység megkezdését kívánják egyre fiatalabb életkorban bevezetni, akkor a szülok többsége ellenezte volna. Ezért helyesebb más okot megjelölni, az úgynevezett AIDS felvilágosítást, amelynek célja a gyermekek egészségének védelme. De ténylegesen nagy támogatást nyújtott a homoszexuális hálózat számára, mert ma könnyebben hozzáférnek a legfiatalabb korosztályokhoz is. Az eloadó szólt az idosebbekrol is, mégpedig hogy félre kell állniuk, de a hangsúly az új világrend szálláscsinálói számára valójában a fiatalságon van.

D.L.D: Valóban. Ez szó szerint is elhangzott. Egy bizonyos koron túl az embereket már nem lehet megváltoztatni. Szilárd értékekkel rendelkeznek, amelyekhez ragaszkodnak. De a fiatalok még hajlíthatók, befolyásolhatók. A kívánt irányba lehet terelni oket. Ezért a fiatalokra összpontosítanak. Ami a homoszexualitást illeti, az elhangzottak szerint eloször azt népszerusítik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez abnormális magatartás. De ez a dzsungel törvényének csak egy másik eleme, mert ha valaki olyan ostoba, hogy enged a homoszexualitásnak, akkor nem alkalmas arra, hogy benépesítse ezt a földgolyót.
Dr. Dunegan azután megemlíti, hogy Dr. Day szólt bizonyos betegségek létrehozásáról. Úgy véli, hogy az AIDS-t is laboratóriumban kísérletezték ki, és ennek egyik célja lehet azoktól az ostoba emberektol megszabadulni, akik elfogadták a homoszexuális életvitelt. Dunegan szószerint így foglalja össze a Dr. Day-tol hallottakat: ?Ha olyan buta vagy, hogy a homoszexualitás népszerusítése meggyozött, akkor nincs helyed a Földön, és elobb-utóbb kihullassz. Kiválasztunk és megszabadulunk toled. Azok lesznek a túlélok, akik elég okosak ahhoz, hogy ne hagyják magukat a propagandánk által félrevezetni?.

A Dr. Day által ismertetett program gyökerei

Mi úgy látjuk, hogy az ember és a társadalom radikális átalakítása összefügg a háttérhatalom és az általa létrehozott illuminátus-mozgalom megszervezodésével, és stratégiai céljainak a fokozatos megvalósításával. A modern társadalom számos beteg tünete, a családi struktúra fokozatos felbomlása, az abortusz korlátlan elterjedése, a pornográfia virágzó iparággá válása, mind fellelhetok az illuminátusok alapveto tanításaiban. Az illuminátus rend alapítója, Adam Weishaupt, amikor teherbe ejtette sógornojét ragaszkodott az abortuszhoz, amelyhez egy vegyszert használt. Weishaupt a francia forradalmat megelozoen olyan pornográf muveket íratott, amelyek a kicsapongó életmódot népszerusítették az olvasók körében. A francia forradalmat követoen a pornográfiára még úgy tekintettek, mint ami elosegítette a szexuális emancipációt. Az egyházi korlátoktól mentes szexuális magatartás fokozta a népesség szaporodást. Mindez hozzájárult a nem kívánt terhességek megszakításához, a csecsemogyilkosságokhoz és a gyermekek elhagyásához.

A XIX. század végén pedig már a túlnépesedés szolgált a népességkorlátozás indokául. A túlnépesedés nem a modernkor sajátja, hiszen nemcsak a modern társadalmakban, de az ókorban is gyakran kellett szembe nézni az éhínséggel. A XIX. században még magas volt az elhalálozási arányszám, mégis a Föld egyes részein nem állt rendelkezésre elegendo élelmiszer. A problémát megkísérelték olyan szexuális magatartás elterjesztésével befolyásolni, amely a reprodukció kizárásával történo nemi kapcsolatot részesítette elonyben. Ennek ellenére Európában, Indiában és Kínában az egész XIX. század folyamán tömegesen fordultak elo a csecsemogyilkosságok. Ezek nyilvánvaló célja a népességszaporulat alacsonyan tartása volt.

John Robison skót egyetemi tanár, aki behatóan tanulmányozta Weishaupt tanításait, megállapította, hogy az illuminátus befolyása alatt álló szabadkomuves páholyok gyakran elosegítették azoknak a nézeteknek és viselkedési formáknak a terjedését, amelyek aláásták az erkölcsöt. Az illuminátusokkal kapcsolatban szó szerint ezt írja "Proofs of a Conspiracy" (1798. Boston: Western Islands, 1967 ? Egy összeesküvés bizonyítékai) címu muvének a 6-7. oldalán: ?Végül az illuminátusok társasága azzal a kifejezett céllal jött létre, hogy leromboljon minden vallási intézményt, és megdöntse Európa valamennyi létezo kormányát.? A kicsapongó életmódra vonatkozó illuminátus nézetek fokozatosan terjedtek el. Robison ezzel kapcsolatban megállapítja idézett muvének 50. oldalán, hogy: ?a laza erkölcsu és bujaságra hajlamos szívu szerzok bátorítást kaptak ahhoz, hogy büntetlenül írjanak a leglealacsonyítóbb hajlamokról, feltüzelve a szenvedélyeket, és igazolva a kicsapongást? És ezek a könyvek igen gyorsan piacra találtak.?

Robison dokumentálja, hogy ezeket az írókat Philanthropine-nak elnevezett iskolákban képezték ki, valamint olyan az általános nevelést és oktatást szolgáló akadémiákon, amelyeket a Grand Orient szabadkomuvesek irányítottak. Amikor ezek a diákok iskoláik végeztével munkába álltak, országos szinten érzékelni lehetett az erkölcsök gyors hanyatlását. A francia forradalom után a promiszkuitásra ? válogatás nélküli nemi életre - rászoktatott brit társadalomban a népesség-szaporulat ellenorzésének a célkituzése a szabadkomuvesség részérol is támogatásra talált. A népesség-szabályozás apjának Thomas Malthus (1766-1834) anglikán lelkészt tekintik. Dr. John Coleman állapítja meg Malthusról, hogy nagytekintélyu szabadkomuves volt, aki meglehetosen sötéten látó dokumentumot írt a népesség szabályozásról, miután befejezodött képzése a szabadkomuves Lord Shelburn részérol. ?A népesség fogalmáról? címu esszéjében Malthus nem kevesebbet állít, minthogy a népesség-szaporulat mindig nagyobb lesz, mint a rendelkezésre álló eroforrások. Nem látott más kiutat ebbol, csak azt, ha a kölcsönös ellenorzések rendszerével kontrollálják a népesség növekedését. Egy ilyen rendszer természetesen elsosorban a szegények ellen irányulna, mert hiszen ok alkotják a lakosság számbeli többségét.

Az 1860-as években egy másik angol szabadkomuvesnek, George Drysdale-nek, a vezetésével megalakult a Malthusiánus Liga, amely Malthus népesedésre vonatkozó elméleteit kívánta terjeszteni. Ezt a Ligát 1874-ben az az Annie Besant irányította, aki az egyik legkiemelkedobb noi szabadkomuves volt és nemcsak a kábítószer fogyasztást, de a teljesen szabad szexuális magatartást is támogatta. Az az Albert Pike, aki az Egyesült Államok Déli Területeinek a legfobb szabadkomuves vezetoje volt, majd pedig az Egyesített Világszabadkomuvesség élére került, egyike volt Annie Besant szeretoinek. Annie testvére, Sir Walter Besant, pedig az a személy, aki javasolta egy szabadkomuves kutatási központ létrehozását, amelyre aztán sor is került a Quator Coronati páholy létrehozásával.

A születésszabályozás abból a nok szexuális felszabadítására törekvo mozgalomból bontakozott ki, amelyet Annie Besant kezdeményezett. A túlnépesedést arra használták, hogy rákényszerítsék a vezeto nyugati országok törvényhozó szerveit a születéskorlátozó és fogamzásgátló gyógyszerek, valamint eszközök elfogadására. A háttérhatalommal szövetkezett, és annak szolgálatában álló szabadkomuvességnek tehát kulcsszerepe volt a születésszabályozás, a fogamzásgátló eszközök és az abortusz elterjesztésében. Annie Besant és társai elérték, hogy egy korábban obszcén pornográf pamflettnek minosített, fogamzásgátlással foglalkozó tanácsadó könyv törvényesítve legyen. Ez a jogi gyozelmük megnyitotta az utat a még nyíltabb és még merészebb pornográfia számára. Amikor aztán a szegény és házasságon kívüli nok esetében ugrásszeruen megnott a szülések száma, a Malthusiánus Liga fokozta erofeszítéseit azért, hogy minden jogi akadályt elhárítson a születésszabályozással kapcsolatos kérdések megvitatása, és az ezzel kapcsolatos módszerek elterjesztése útjából. A liga nemcsak Angliában, de egész Európában tevékenykedett. Az orvosok egy része jó pénzért természetesen közremuködött olyan fogamzásgátlók eloállításában, amelyek segítik az abortuszt.

Az Egyesült Államokban a születésszabályozást a háttérhatalom ösztönzésére Margaret Sanger (1883-1966) népszerusítette rendszeresen megjeleno folyóiratában a Woman Rebel-ben (A lázadó noben). Az elso születésszabályozással foglalkozó társaság 1915-ben jött létre. Ez alakult át 1942-ben a ?Planned Parenthood? (Tervezett születésszabályozás) nevu szervezetté. Margaret Sanger munkássága eredményeként létrejött 1948-ban az angliai Cheltenham-ben a Családtervezés Nemzetközi Bizottsága (International Committee on Planned Parenthood) nevu szervezet, amely 1964-ben az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának a hivatalos tanácsadójává vált. Központja a New York-i United Nations Plazan a Lucis Trust mellett van.

Mi is ez a Lucis Trust?

Az összeurópai szabadkőművesség, köztük a francia Grand Orient és több brit páholy engedélyezi női tagok felvételét is. A két leghíresebb női szabadkomuves Heléna Petrovna Blavatsky és protezsáltja, Annie Besant volt. Blavatsky a Teozófiai Társaság vezetojeként vált kiemelkedő személyiséggé. Blavatsky az olasz carbonárik vezetője, Giuseppe Mazzini - aki hosszabb idon át az illuminátus mozgalom világvezetoje is volt - ösztönzésére azonosult az illuminátusok világátalakító forradalmi nézeteivel. A Teozófiai Társasághoz sok szabadkomuves, köztük a legmagasabb rangú Albert Pike is csatlakozott. A Társaságnak azonban olyan nem szabadkomuvesek is a tagjai lehettek, akik Lucifert tekintették a világosság istenének, és ot tisztelték valódi istenként.

1887-ben, miután a korábban már említett Quatuor Coronati nevu kutatásra specializálódott páholy létrejött, Blavatsky Londonba költözött és elindította teozófiai folyóiratát a ?Lucifer the Light-bringer (Lucifer a fény hordozója) címu lapot. Blavatskynak a szocialista szabadkomuves Herbert Burrows mutatta be Annie Besantot. Madam Blavatsky 1891. május 8-án meghalt és ezután olyan 16 év következett, amikor is senki nem tudta megszerezni magának a Teozófiai Társaság vezetését. Végül is a Quatuor Coronati páholy Annie Besantot nevezte ki a Társaság elnökévé. Az új elnök számos szabadkomuves irányítású társasággal tartott kapcsolatot, köztük a rendkívül nagy jelentoségre szert tett Fábiánus Társasággal, (a szociáldemokrácia elodjével) az Ordo Templi Orientis-el, az OTO-val, valamint az Aleister Crowley vezette Stella Matutina-val. Annie Besant csatlakozott ez utóbbihoz, miután az kivált az ugyancsak nagy befolyású Golden Dawn-ból (Arany Hajnalból). 1913-ban a Teozófiai Társaságból kivált a 33-as fokozatú szabadkomuves Rudolf Steiner irányítása alatt álló Antropozófiai Társaság. Steinernek ez a Társasága kapcsolatban állt az orosz bolsevik forradalom több vezetojével is.

Annie Besant azt a feladatot kapta a Teozófiai Társaságtól, hogy találjon egy alkalmas vezetot a világ szellemi irányítására. Elso ilyen irányú kísérlete kudarcba fulladt. Második próbálkozására az indiai származású Krishnamurtit ajánlotta.

Madam Blavatskynak azonban egy másik tanítványa is volt a Teozófiai Társaságnál, Alice Bailey. O alapította meg 1922-ben New Yorkban a Lucifer Publishing Company-t, amelynek jelenlegi neve Lucis Trust. Lucis latinul azt jelenti, hogy Lucifer. Alice Bailey második könyvében, az Externalization of the Hierarchy-ban (A hierarchia láthatóvá válásában) azt állítja, hogy tulajdonképpen a szabadkomuvesség indította útjára a New Age mozgalmat. Valószínuleg az illuminátusok tevékenységének a beindulására céloz, amikor azt állítja, hogy ?a pusztítás munkája 1775-ben kezdodött. 70 évvel késobb Albert Pike újjáélesztette az általa beindított Palladian ritusban az összeesküvést. A századforduló idején ez a bizonyos rejtett hierarchia otthonra talált az Ordo Templi Orientis-ben. Ma viszont ez a hierarchia az Alice Bailey által irányított Lucis Trust-ban található. 1982-ben a Lucis Trust - mint már utaltunk rá - a United Nations Plaza-n volt található, (866 United Nations Plaza, Suite 566/7 New York, NY 10017-1888) de azóta a világváros egy másik részébe költözött. 1982-ben Robert S. McNamara állt az élén, aki Kennedy elnök idején védelmi miniszter, késobb pedig a Világbank elnöke lett.

A Lucis Trust tagjai közé tartozik David Rockefeller, aki a háttérhatalom informális állama államfojének tekintheto, és a világ egyik leggazdagabb családjának az élén áll, amelynek a vagyonát 1998-ban a szakértok 11450 milliárd dollárra becsülték. Tagja volt a Lucis Trustnak Cyrus Vance is, aki Carter kormányában külügyminiszterkén szolgált. A prominens Lucis Trust tagok közt megtaláljuk Marc Tannebaum nevét, aki az Amerikai Zsidó Bizottság elnöke, továbbá a Marschall Field családét, az anglikán püspök Paul Moor-ét, Walter Cronkite-ot, a neves TV személyiséget, Ted Turnert, a CNN létrehozóját és egykori tulajdonosát, valamint Barbara Marx Hubbardot a New Age mozgalom egyik szóvivojét, akit az egykor elnökjelölt Walter Mondale mellett alelnökjelöltként vettek figyelembe. De a Lucis Trust tagja Henry Clausen 33-as fokozatú szabadkomuves, az Egyesült Államok Déli Területei Legfobb Tanácsa korábbi elnöke. A Lucis Trustnak vállalatok és jogi személyek is a tagjai lehetnek. Így a tagokhoz tartozik a Rockefeller és a Carnegie Alapítvány, az ENSZ Társaság, a Szolgálat Teozófiai Rendje, a Findhorn Alapítvány, a Greenpeace USA, az Greenpeace United Kingdom, az Amnesty International és természetesen a Skót Ritusú Szabadkomuvesség Déli Joghatósága.

Amikor McNamara irányította a Lucis Trustot, akkor a Reader?s Digest nevu lapban teljes lapot betölto hirdetéssel népszerusítette a New Age-t. A Lucis Trustot tehát igen nagy valószínuséggel az Adam Weishaupt által beindított illuminátus mozgalom egyik utódjának lehet tekinteni, de folytatja Albert Pike Palladian mozgalmát és a Kellner által kezdeményezett OTO hagyományokat is.

A Római Klub és a családtervezés

A háttérhatalom 1969-ben a francia Grand Orient szabadkomuvesek közremuködésével létrehozta a Római Klubot, kifejezetten azzal a céllal, hogy tanulmányozza a földgolyó túlnépesedésének a problémáit. A Római Klub számos szakérto bevonásával 1973-ban közzétette a ?Limits to Growth? (A Növekedés Határai) címu tanulmányát. Lényegében ez indítja útjára azt a Háromoldalú Bizottságot (Trilateral Comission), amely jelenleg is a háttérhatalom egyik legfontosabb koordináló intézménye. Amikor a Háromoldalú Bizottsághoz tartozó Jimmy Carter volt az Egyesült Államok elnöke, akkor a Római Klub által kidolgozott jelentést kiegészítették egy másikkal, amelyet azonban egy Washingtonban létrehozott, magasrangú kormányzati tisztségviselokbol és kiváló szakemberekbol álló csoport készített el. Ezt a jelentést, amelynek a címe ?The Global 2000, Report to the President? (A Global 2000, jelentés az elnöknek) 1980. július 24-én tették közzé. A két kötetet kitevo tanulmány felvázolja a következo 20 évre vonatkozóan a követendo világszintu gazdasági trendeket. Ez a kétségtelenül alapos munkával elkészített és átfogó jelentés, sötét jövot vázol fel arra alapozva, hogy bolygónk kapacitása nem elégséges annyi ember eltartására, mint amennyire a népességrobbanás rákényszeríti.

Hat hónapra rá elkészült a ?Global Future: A Time to Act? (Globális jövo: Ido a cselekvésre) címu dokumentum, amelyet a Council on Environmental Quality (A Környezetünk Minoségét Orzo Tanács) publikált. Ez a dokumentum már konkrét politikai intézkedésekre tesz javaslatot arra hivatkozva, hogy a "Global 2000" csak meghatározta a problémákat. A ?Global Future? a népesség szaporulat ellenorzését jelölte meg a legfontosabb feladatnak ahhoz, hogy meg lehessen birkózni a ?Global 2000?-ben körvonalazott világproblémákkal. Eszerint az emberiséget csak úgy lehet megakadályozni abban, hogy egyre rövidebb ido alatt megkétszerezze önmagát, ha egy agresszív és hatékony sterilizációs programot érvényesítenek a fogamzásgátlás valamennyi eszközrendszerének a felhasználásával, és az abortusz szabaddá tételével. Amennyiben a világ illetékes döntéshozói ezt nem fogadják el, akkor - rémisztgetnek a "Global Future" szerzoi - emberek milliói fognak meghalni éhínség és a túlnépesedéssel kapcsolatos eroszakosságok következtében.

A két elnöki jelentés olyan politikai szándéknyilatkozatnak fogható fel, amelyben a háttérhatalom informális államának vezetése és árnyékkormányának döntéshozói, azaz a Council on Foreign Relations, a Trilateral Commission, valamint a Nemzetközi Valutaalap, hogy csak a legfontosabbakat soroljuk fel, közlik a világgal: készüljön fel a jelenlegi népesség radikális csökkentésére. A jelentésekben elore jelzik 170 millió ember várható elpusztulását, de azt is, hogy rövid ido alatt szükség van a föld népességének kétmilliárddal való csökkentésére. Az elnöki jelentés készítoi a népesség szám korlátozására számos módszert terjesztettek elo, amelyek között szerepel az abortuszok növelésének a száma és a mesterségesen eloidézett éhínségek is azokban az országokban, ahol túlságosan sok a ?useless eaters? (a haszontalan élelmiszerfogyasztó). Ehhez még azt is hozzáteszik, ha ezek a módszerek nem hozzák meg a kívánt eredményt, akkor szükségessé válhat korlátozott és stratégiailag meghatározott helyekre lokalizált nukleáris háború is.

Miként az ókorban és azt megelozoen is, a szexuális szabadosságot favorizáló pogányok feláldozták gyermekeiket, hogy korlátozzák a népesség szaporulatot, és ahogyan a XVIII. Századi Európában hasonló motívumokból széles körben meggyilkolták a csecsemoket, most a XX. Század végén és a XXI. Század elején még mindig az a háttérben meghúzódó hatalom egyik fo törekvése, hogy a világ problémáit a Föld lakosságának a kétmilliárddal való csökkentésével oldja meg.

Az egyes ember lelki struktúráinak az átalakítása

A háttérhatalom az általa megtervezett "Új világrendet" modernizált erkölcsi értékrendként is felkínálja az emberiségnek. Ennek is az a valódi célja, hogy segítségével csökkenthető legyen a világ népessége.
Ahhoz, hogy az új világrend megvalósulhasson, többek között el kellett távolítani az elmúlt 250 év során a világcivilizáció centrumának számító Európában a hagyományos uralkodóházakat a születési arisztokráciával együtt. Eloször a brit uralkodóház került lecserélésre, majd a francia Bourbonok következtek. A XX. század elején eluzték az ottomán uralkodókat, a Hohenzollerneket, a Habsburgokat és a Romanovokat. De távozásra kényszerült Portugália uralkodóháza, és átmenetileg a spanyol Bourbon dinasztia is. Az új világrendhez azonban nemcsak új pénzügyi, gazdasági és uralmi rendszerre van szükség, hanem a régi rend alapját képezo erkölcsi értékrend és kulturális hagyomány eltávolítására is. A kulturális és erkölcsi rendnek viszont fontos részét képezik az élet reprodukcióját szabályozó alapveto szexuális magatartási normák, hagyományok és szokások.

A keresztény értékrendhez tartozó szemérmesség, erényesség és erkölcsösség, párosulva a szerénységgel, egyszeruséggel és mértékletességgel lehetové teszi, hogy az adott személy képes legyen saját lelki struktúráin belül a magasabb szintek által vezérelt magatartást tanúsítani. A szemérmességhez hozzá tartozik a hallgatás, a diszkrét önmegtartóztatás, a harsány magamutogatástól és tolakodó kíváncsiságtól való tartózkodás. Ez a diszkréció valamikor igen nagy becsben állt: a lányok és fiatal hölgyek egyaránt igényt tartottak rá. A keresztény értékrend fokozatos aláásását jelzi az a körülmény, hogy Eve Ensler "The Vagina Monologues" címu provokatív darabját az Egyesült Államok egyházi irányítás alatt álló több egyetemén is bemutatták. Köztük jó híru katolikus egyetemeken is, ahova a szülok abban a reményben küldik leányaikat, hogy a keresztény erkölcs szellemében kapjanak nevelést, miközben elsajátítják a szakmai ismereteket. Eve Ensler darabja azt színleli, hogy a feministák által szorgalmazott noi egyenjogúságról szól. Ez az idoközben Magyarországon is publikált és bemutatott darab azonban nem más, mint a noi homoszexualitás színpadi megnyilvánulása. A "Vagina Monológok" a leszbikusságot ünneplik. A leszbikusság pedig nem egyéb, mint az utódok nevelésével járó felelosségtol elszakított, kizárólag az örömszerzést hajhászó, öncéllá vált nemiség noi változata. A háttérhatalom által birodalommá átalakított Egyesült Államok a hanyatló Római Birodalomhoz hasonlóan elindult a dekadencia útján. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy ma már a homoszexualitás kultuszát is exportálja.

Azok a népek, amelyeknek a kultúrája nem hajlandó befogadni ezt az egyszerre enervált és agresszív, morbid és dekadens exportcikket, valójában a háttérhatalom új világrendjét utasítják el. Többek között azért szállnak szembe a terjeszkedésével, mert meg akarják orizni az utódnevelés felelosségével párosult szexuális élet diszkrécióját, intimitását, sot szentségét. Ha elterjedne más világkultúrákban is a háttérhatalom által szorgalmazott homoszexualitás, akkor a leszbikus nok - legalább is formailag ? a férfiakéhoz hasonló ?függetlenségre? tennének szert. Ha például a hagyományait orzo iszlám világ átvenné ezt az amerikai lobogóval takaródzó, de valójában a nemzetközi pénzhatalmat képviselo kozmopolita értékrendet, akkor a születési arány éppen úgy lecsökkenne az iszlám országokban is, ahogyan a mesterségesen dekadenciába hajszolt Nyugat társadalmaiban. Ebben az esetben az iszlám kultúrkörhöz tartozó családok is elindulnának a hanyatlás és a szétesés útján.

A Vagina Monológok szomorú képet nyújtanak a feminizmus zsákutcájáról. Ezeket a monológokat úgy is felfoghatjuk, mint a noi nem jelenlegi nemzedékének a segélykiáltását a valódi szerelem iránt, miután ennek a nemzedéknek szembesülnie kellett a feminizmus csalásával. Ez a csalás rávette, hogy elidegenítse magát természetes társától, a férfitol, és hogy a magány elol a leszbikus kapcsolatba meneküljön. Eve Ensler hatásvadászó szövegei a valódi szerelemre éhes nok számára egyfajta hamis ingert jelentenek, a szexuális intimitás mesterséges pótlékát. Az életre készülo fiatalabb leányok számára pedig bevezeto tanfolyamként szolgálnak a noi homoszexualitásba. Eve Ensler az általa készített interjúkra hivatkozva azt állítja, hogy segít megmenteni a noi nemi szerveket a kulturális elhanyagolástól. Így például a ?színmu? bemutat egy oktató szemináriumot (workshop-ot), ahol a nok kézitükörrel vizsgálják önmagukat. Intim testrészüknek beceneveket adnak, és képzeletben felöltöztetik oket. A New York-i Madison Square Garden-ben 18.000 no kiáltotta szinte extázisban saját nemi szervének a nevét. Ha azonban belegondolunk, akkor valójában arról a bizonyos férfi testrészrol volt szó, amelyet elveszítettek, és az élet természetes rendje szerint, hiányzik nekik.
A háttérhatalom már gyermekkoruktól arra szoktatta oket, hogy tagadják meg noiességüket, legyenek olyanok, mint a férfiak. Mindez nem maradt szexuális következmény nélkül nok milliói számára. Az elmúlt 20 év során az új világrend szorgalmazóinak sikerült megszilárdítaniuk ellenorzésüket az egyetemek, különösen a campusok-ban élo diákok felett. A feministák de Sade márkihoz hasonlóan (arról a francia arisztokratáról van szó, akirol a szadizmust elnevezték) azt vallják, hogy a no ?gyönyört nyújtó gépezet?. Abban különböznek csak a kegyetlen de Sade márkitól, hogy kinek nyújtson gyönyört ez a gépezet.

Ensler darabja feminista párti szemináriumként agitál a leszbikusság és a maszturbáció mellett. Szereploi a fogamzást és a megtermékenyülést a legmegvetobb kifejezésekkel illetik, és a darabban a normális férfi-noi kapcsolat is kimerül a megeroszakolás és a szexuális brutalitás emlegetésében. Az elitélendo heteroszexuális kapcsolat jelképe Ensler darabjában a boszniai tábor, ahol tömegesen megeroszakolták a noket. A leszbikusság viszont végig a legdicséretesebb és leghízelgobb módon van bemutatva. Még a gyermek pornográfia is megengedett, ha annak elkövetoje és fogyasztója egy felnott no és nem egy felnott férfi.

Az elmúlt két évtized során a pornográfia terjesztoi és védelmezoi meg tudták szilárdítani helyzetüket az egyetemeken arra hivatkozva, hogy információt nyújtanak az élet egyik eddig elhallgatott oldaláról. És minthogy az egyetemek elsodleges feladata az ismeretek továbbadása, ezért a pornográfiát, mint ismeretek és tapasztalatok közvetítojét, szintén nem szabad távol tartani az oktatástól. Ha valaki keresi mindennek a mélyebb értelmét, akkor rájön, hogy a politikai ellenorzés egyik formájával áll szemben. Az olyan hatások, mint amilyeneket Ensler darabja közvetít, meggyöngítik az egyén magasabb rendu lelki struktúráinak a kontrollját ösztönei felett. A szexuális ösztön és az eroszak szoros kapcsolatban áll egymással, és ezt a kapcsolatot az emberiség már régóta ismeri. Többek között ezért volt az, hogy a katolikus egyház - és a többi igazi egyház - az erényt és az önmegtartóztatást vállalta fel.

A pornográfia nem vezet harmonikus kielégüléshez. Egy adott kép vagy film elso lépésként izgalmat okozhat, de a stimuláció fenntartása egyre intenzívebb és eroszakosabb változatokat követel. Így a viszonylag normálisnak tekintheto pornográfia átadja a helyét olyan változatoknak, amelyek már eltorzítják a szexualitást, és agresszív magatartáshoz vezethetnek. Ha valaki folyamatosan pornográf hatásoknak van kitéve, végül is teljesen irreális világba kerül, ahol az eroszak minden formája elfogadott, szokásos, sot mindennapi. A pornográfia azt sugallja, hogy a nok a válogatás nélküli nemi életre hajlamosak, ami nem felel meg a valóságnak.

Sok noi kortársunk már megtapasztalta, hogy milyen kapcsolat van a pornográfia és az eroszak között, miután partnerük a pornográfia rendszeres fogyasztójává vált. A pornográfia azonban hatalmas üzlet is. A háttérhatalom berendezkedése az Egyesült Államokban nyomon követheto a nemi kapcsolat elüzletiesedésében, és a szexuális örömök árucikké válásában. Az alapító atyák alkotmányos rendjét követo Amerika demokratikus köztársaság volt, ahol a hatalom végso hordozója az egyén, a felelos állampolgár volt. Ez a köztársaság elsosorban a közjót szolgálta. Amióta azonban a Nemzetközi Pénzügyi Közösség uralmi törekvéseinek megfeleloen a saját birodalmává alakította át az Egyesült Államokat, ennek már nem a közjó szolgálata a célja, hanem saját csoport-hatalmának az érvényesítése a társadalom egésze felett. A köztársaságnak - amely nem más, mint a természetes személyek szabadságát a másik ember iránti felelosséggel korlátozó demokrácia - erényre van szüksége ahhoz, hogy jól muködjön. A hódításra átállított birodalom már nem tart igényt erre a fegyelemre és önfegyelemre támaszkodó erényre. Egy birodalomban puha masszaként gyúrható tömegre, engedékenységre és engedelmességre, azaz biorobotokra van szükség.

A befolyásolás egyik leghatékonyabb eszköze az engedékenység. Ez az egyén szintjén a saját ösztöneinek, hajlamainak és szenvedélyeinek való tehetetlen alárendelodésben nyilvánul meg. Társadalmi szinten az engedékenység megjelenik a felcsigázott vágyakban és a mesterségesen kialakított szükségletekben. Az uralmon lévo csoportok arra törekednek, hogy az államhatalmat is felhasználják saját vágyaik kielégítésére. A politikusok egymás után engedni kénytelenek a pénz csábításának, hogy biztosíthassák megválasztásukat és újraválasztásukat. Az állam így fokozatosan azok hegemóniája alá kerül, akik a legnagyobb árat hajlandók érte megfizetni. Akik a legtöbb pénzzel rendelkeznek, egyben a vágyakat és azok kielégítését is meghatározzák. A pénzvagyon-tulajdonosok, hogy biztosítsák a maguk számára a hatalmon való maradást, elosegítik a zabolátlan, korlátokat nem ismero vágyak kialakítását, majd pedig azok minden elképzelheto módon való kielégítését. A pénzvagyon- tulajdonosok tisztában vannak azzal, hogy ha az emberi vágyakat át tudják alakítani pénzügyi tranzakciókká, a mindennapi adásvétel tárgyaivá, akkor végso soron a döntést is magukhoz ragadták.
Egyes ideológusok úgy képzelték, hogy a szocializmus a nemek emancipációjához, a teljes nemi szabadsághoz, a határokat nem ismero szexuális szabadság pedig a szocializmushoz vezet. Ezek az ideológusok tévedtek, mert a kamatkapitalizmus sokkal alkalmasabb a szexuális vágyak felkeltésére. A forgalomra, a fogyasztásra és a pénzzel való nyerészkedésre épülo rendszerével hatékonyabban képes felcsigázni, és zabolátlanná tenni az emberi vágyakat, s pénzügyi-gazdasági uralma alá vetni a vágyai rabjává tett embert. Így alakul át a szexuális szabadosság a politikai kontroll hatékony eszközévé.

Az 1990-es években a korlátaitól megszabadított vágy és étvágy azt jelentette, hogy most már jelentos pénzügyi ellenszolgáltatást kértek olyasmiért, ami korábban pénz nélkül volt elérheto. Az emberi élet szinte minden vonatkozása pénzre redukálódott, beleértve az emberi élet legintimebb és legbensoségesebb szféráit is. Minden alárendelodött a fogyasztói társadalom valamilyen konkrét megjelenési formájának. A szabadság nevében pedig a legváltozatosabb módon kötötték gúzsba az embereket. Akik át akarták alakítani a társadalom szerkezetét és muködését, jól tudták, hogy a kultúra totális szexualizálása közömbösíti, sot megsemmisíti az egyházat és a keresztény értékrendszert, és egyben aláássa azt a köztársaságot is, amelynek politikai berendezkedése az egyes állampolgáron, annak szilárd erkölcsi értékrendszerén nyugszik. A vallásos hit felszámolásának egyik leghatékonyabb módszere a deviáns szexuális magatartás elterjesztése, általános normává tétele. Ha ez a deviancia válik a normává, akkor olyannyira meggyöngül az önkontroll, hogy az az embereket tetszés szerint formálható biomasszává alakítja át.

Eve Ensler darabjának tehát az igazi célja az élet normális rendjét kifejezo és fenntartó keresztény erkölcs gyökereinek az eltávolítása, és az új nemzedékek megfosztása hagyományaiktól, természetes erkölcsi táptalajuktól. Ennek a politikai következményei rendkívül súlyosak. Ha sikerül a nok szexuális kultúráját megváltoztatni, akkor egész társadalmi értékrendszerük átalakul. Még a legszemérmesebb no magatartása is megváltozik tömeghatás eredményeként. Ha megtapasztalja, hogy más nok is odafigyelnek az úgynevezett tilos dolgokra, akkor egyéni erkölcsi gátlásai könnyebben utat engednek az újfajta gazdasági jellegu szexuális normáknak, amely szerint minden kapható pénzért. A szexuális szabadosság, ha a tömegszituációban megerosítést kap, fölébe kerülhet az önmegtartóztatásnak, az önuralomnak. A szexuális magatartás ilyen mértéku átalakítása megváltoztatja az állampolgári magatartást is, és ez már közvetlenül összefügg a politikai hatalommal. Aki meg tudja határozni a szexuális normákat, az lényegében az államot is uralma alatt tudja tartani.
Az Egyesült Államokban, az 1960-as években lejátszódott úgynevezett kulturális forradalom bizonyos tekintetben emlékeztet arra a kulturális folyamatra, amely a két világháború között a német nyelvterületu társadalmakban végbement. Amikor a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek Németországban, sok olyan személy emigrált Amerikába, akik lényegében háborút indítottak a keresztény értékrendszer ellen, elsosorban az amerikai katolikusok ellen. A katolikus egyház ellenezte az abortuszt és a fogamzásgátlást. Az 1960-as évek szexuális forradalma a háttérhatalom szolgálatában álló WASP-elit (White, Anglo-Saxon, Protestant) kulturális ellentámadása volt a katolikusok eloretörésével szemben, amelynek az egyik jelensége volt az úgynevezett "baby boom", vagyis amikor rendkívül népes generációk követték egymást. A WASP-ok célja az volt, hogy a szexuális felszabadítás jelszavával rávegyék a noket a fogamzásgátló szerek szélesköru használatára.

Ezzel szemben az 1990-es években már az volt az úgynevezett szexuális felszabadítás célja, hogy a nok ne éljenek normális nemi életet, hanem önkielégítést folytassanak. Mindkét ?szexuális forradalomban? az volt a közös, hogy lányok-asszonyok egész nemzedékét tudták az ellenorzésük alá vonni. Az elso esetben ezt az ellenorzést, legalább is a katolikus nok vonatkozásában, az egyháztól vették el. A katolikus egyház politikai ereje jelentos részt ugyanis azon nyugodott, hogy a katolikus családok nagy létszámúak voltak és a katolikus közösségek demográfiailag dinamikusan fejlodtek. A katolikus egyház ezt a küzdelmet Amerikában elveszítette. Ma már nem arról van szó, hogy gyöngítsék a katolikus egyházat, hanem arról, hogy azok a lányok és asszonyok, akik a fogamzásgátló tablettákon élnek, pénzügyileg és szexuálisan is egyre nyíltabban kizsákmányolhatóak, és egyre gátlástalanabbul ki is zsákmányolják oket.

Ha az erkölcsi rend az elfojtásra alapozódik, akkor ami ésszeru az a formális logika szerint egyben elnyomó, elfojtó is. Ha az ésszeruség elnyomást jelent, akkor az ember csak irracionális módon válhat szabaddá. Ha pedig irracionálissá válik, akkor már csak alacsonyabb-rendu lelki struktúrái és ösztönei hajtják, vágyai, impulzusai és szenvedélyei veszik át személyiségén belül a vezeto szerepet. Amikor pedig a szenvedélyek veszik át az irányítást, az adott személy többé nem teljesen ura sem önmagának, sem tetteinek. Így a szabadság az ellentétébe csap át és a modern szolgaságnak, sot a rabszolgaságnak egy formájává válik. Akik ezt a fajta önfegyelem és felelosség nélküli, keretein túlfeszített szabadságot ? szabadosságot - szorgalmazzák, akár tudatosan teszik ezt, akár nem, a társadalmi alávetés, a szolgaság egyik formáját támogatják. Amíg az egyén uralta önmagát, addig cselekvésének a motívuma valami ésszeru és magasabb rendu ok volt, most viszont a racionalitás helyébe a szeszély és a szenvedély, mint meghatározó motiváló ero lépett. Azok, akik ezt a stimulust irányítják, egyben ellenorzik azt is, akit stimulálnak. Így tehát a szexuális magatartás megváltoztatása a társadalmi uralom szolgálatában áll. Azok pedig, akik ösztöneik javára lemondanak magasabb lelki struktúráik muködtetésérol, ösztöneik, szenvedélyeik ellenorzése alá kerülnek.

Ezeket a szenvedélyeket pedig jól ki lehet használni pénzügyi haszonszerzésre és a politikai uralom megszilárdítására. Ez a hatalom azok kezében van, akik az egyént önmagával szemben kritikátlanul engedékennyé tudják tenni. Akik a tudat-változtató tevékenységbol profitálnak, rendszerint elosegítik azoknak a politikusoknak a megválasztását, akik viszont védelmezik ezt a fajta kulturális felpuhítást. Így aztán szemünk láttára alakult ki a pénzügyi nyerészkedés egyfajta rendszerébol a politikai kontroll modern változata. Eve Ensler manipulatív monológjai például egy katolikus egyetemen azt a célt szolgálják, hogy szétroncsolják a diáklányokban azt a személyiségi védekezo rendszert, amelyet a szemérem, az intimitás és a mértékletesség nyújt az ösztönökre alapozott kizsákmányolással szemben. Ilyen megvilágításban Eve Ensler nem felszabadítónak, hanem gyarmatosítónak tekintendo, aki elokészíti az utat az egyén szexuális és politikai kolonizációjához, gyarmati függésbe taszításához.

Az egyes embert szellemileg, lelkileg és érzelmileg is függésbe lehet taszítani, nemcsak gazdaságilag és társadalmilag. A szellemi gyarmatosítás hatékony eszköze a feminista és a homoszekszuális manipuláció. Ez a gyarmatosítás az egyes személy szintjén zajlik, mégpedig úgy, hogy rossz szokásokat ültetnek el benne. A hatalom manipulátorai késobb társadalmilag is megszervezik ezeket a rossz szokásokat, és létrehozzák belole a feminizmus, a homoszekszualitás és a terméketlenség zsákutcáját. Az új világrendnek ebben a szekszuális sivatagában kiszáradnak a valódi érzelmek, az alkotó értelem hordozója pedig szexuális téren is akarat nélküli bábbá, boldogtalan biorobottá válik. Az új világrendnek és haszonélvezoinek azonban pont ilyen engedelmes alattvalókra van szüksége, mert így lehet négymilliárdra csökkenteni Földünk lakóinak ma már hatmilliárdot is meghaladó létszámát, amely a globális hatalmi elit egyik legfobb célja.

(Forrás: Drábik-freeweb.hu)

Az Illuminati és a paranormál világa

(Hazánkért, 2001. november)
Közismert hazai újságírónk Chrudinák Alajos, aki némileg jártas a közel-keleti dolgokban, azt fejtegette a Napkelte című televízióműsorban, "nem tartja kizártnak, hogy a Moszad [az izraeli titkosszolgálat] valamilyen módon részt vett a szeptember 11-i new yorki merényletekben", jelentette a Demokrata című kiadvány októberben.

Jó, tegyük fel egy pillanatra, hogy a Moszad keze valóban benne volt a merényletben, amit most csak találgathatunk, de bizonyíték nincs rá. Ha így van, akkor miféle politikai, gazdasági vagy erkölcsi érdeke lehetett Izraelnek annak a baráti Amerikának a megtámadása, amely évente 10 milliárd dollárt és még mi mindent ajándékoz a zsidó államnak? Lehetséges, hogy a merénylet kiagyalóinak nem számított a többezer ártatlan élet?

A másik eshetőség: ha a Moszadnak nem volt köze a merénylethez, akkor talán valakiknek fontos volt elterelni a figyelmet a düledező gazdasági életről?

Egyesek szerint a szeptemberi terrortámadásból kifolyólag, Izrael most nagyobb, hatásosabb támadási teret nyert a palesztinok ellen, akik iránt emiatt állítólag meglehetősen csökkent a világ szimpátiája'. Mindenesetre két tényező még szeptember 11 után sem változott:

(1) Colin Powell amerikai külügyminiszter megnyugtatta Izraelt, hogy "Amerika sohasem fogja cserbenhagyni a zsidó népet." [Jerusalem Post]

(2) Ariel Sharon izraeli miniszterelnök rendre utasította és megnyugtatta külügyminiszterét Shimon Perest (igazi neve Persky), aki amiatt aggódik,

"hogyha Izrael nem tesz eleget az amerikaiak állandó követelésének a palesztinok elleni támadások ügyében, akkor az USA majd ellenünk fordul és érdekeink veszélyben foroghatnak." [Israel Radio/Kol Yisrael jelentése, 2001.10.3]

Mivel Chrudinák Alajos érdekes gondolatát egyre több személytől hallom az amerikai támadás óta, fellapoztam néhány tanulmányt, amely talán valamilyen alapot ad a további fejtegetéshez.

Probléma, Reakció és Megoldás

Az Illuminati [a 18. századból eredő titkos szabadkőműves társaság, azt jelenti, hogy a Fény Hordozói] által régóta használt és bevált három tényezőt -- Probléma, Akció és Megoldás -- azonos kezek intézik. Lehetséges-e megszervezni és keresztül vinni terrorista támadást anélkül, hogy maguk a terroristák ne tudnának róla? Lehetséges az emberi agy megprogrammozása a merénylet kivitelezéséhez? Vagy Ossama bin Laden és hívői valóban szent háborút, szabadságharcot indítottak az erkölcstelen és a muzulmán világot elnyomó kizsákmányoló Nyugat ellen?

Az iszlám vallás állítólagos megszállottjai nemcsak eltérítették a négy repülőgépet, de szándékos öngyilkosságot követtek el. Lehetséges, hogy valakik parapszichológiával, tudat alatti irányítással, hipnózissal készítették őket elő a szörnyű feladatra? Ne feledjük, hogy Afganisztánban módfelett elterjedt a heroin és egyéb kábítószerek használata. Ez, egybevetve a muzulmán vallással kitűnő eszköz az Illuminati forgatókönyvéhez. Arról, hogy kik irányítottak és honnan, a terroristáknak esetleg fogalmuk sem volt, ők csak vakon teljesítették a "kötelességüket."

Az Illuminati sohasem részrehajló, de azzal, hogy maga teremti meg a társadalom különböző frakcióit, az Oszd meg és Uralkodj elv alapján kitűnően irányíthatja a világuralmat. Az Illumináti egyaránt tevékenykedik a muzulmán és a nyugati világban.

Amint elérjük az Illuminati piramisának legfelsőbb és legkisebb gyűrűjét, rájövünk, hogy ugyanaz a hatalmi erő szervezi a new yorki merényleteket, mint az arra szóló visszavágást. A sakktáblán csak engedelmes parasztok vannak: G.W: Bush, Cheney, Powell és Blair... A mögöttük lévő piramis okozza a Problémát, erre tőlük jön a jól megszervezett Reakció és végül adják a mindenki által epedve várt Megoldást, amivel a saját sajtójuk és hírközlőszerveik megetetik a közvéleményt.

Az ajtók kinyílnak

Nem kétséges, hogy a nemzetközi terrorizmus még hosszú ideig több problémát okozhat, mint a háború nemcsak a CIA-nak vagy FBI-nak, de az izraeli titkosszolgálatnak is. Tény, hogy a változatos jelleg, a nemzetköziség, a nyitott határok, a jött-ment külföldiek féktelen befogadása hatalmas előnyt, szinte szabad teret nyújt a szervezett terrorizmusnak.

A hírek szerint Kanadában több mint húszezer illegális külföldi tartózkodik, akiknek már a hatóságok egyszer visszautasították a letelepedés lehetőségét: deportálni kellene őket, de a minisztériumban az illetékeseknek fogalma sincs, hogy hol tartózkodik ez a húszezer és mivel tölti az idejét. [forrás: Q92 Radio, Montréal]

A demokrata Ted Kennedy amerikai szenátor által szponzorált 1990-es bevándorlási törvény így utasítja a Külügyminisztérium illetékeseit: "csak azért, mert valaki terrorista szervezet tagja vagy terrorista merényleteket vall, még nem ok arra, hogy megtagadják tőle a bevándorlást."[www.wnd.com/news]

Illuminati = A fény hordozói

Az Illuminati világhálózatának egyik legfontosabb eleme a részlegekre való felosztás. Az Illuminati szervezete olyan mint egy hatalmas, egymásba torkolló gyűrűkből álló piramis, míg végül a legfelső az, amelyik mindegyik felett áll.

Legyen bármilyen szervezet, mondjuk bank, egyetem, kormány, egyházak, azok is hasonló felépítésűek, azaz külön részlegekből, kamrákból tevődnek össze. Például a bank pénztárosa nem tudja, hogy milyen határozatokat hoz az igazgató, és ez utóbbi sem tudhatja, hogy nemzetközi szinten kik és mit határoznak. Az FBI és a CIA alkalmazottainak nagy része nem tudja, mi történik a felettük lévő szinteken. [Vajon hány katolikus hívő ismeri a II. Vatikáni Zsinat szövegét, ha egyáltalán hallott arról, hogy 1964-ben milyen gyökeres változás történt a vallásával?]

Csak annak a néhány elitnek van tudomása mindenről és mindenkiről, akik a piramis legtetején állnak. Talán ártalmatlannak tűnik az, ami a piramis egyik alacsonyabb szintjén történik, ám amikor a kamrákat összehozzuk, akkor láthatjuk a sátáni művet.

Az Illuminati-piramis különböző részlegeiben gyanútlanul olyan egyének dolgoznak, akiknek fogalmuk sincs miben vesznek részt, lehetővé teszik az olyan terrorista támadást, mint aminek New Yorkban és Washingtonban voltunk a szemtanui. Akik eltérítették a repülőgépeket fogalmuk sem volt, hogy igazán ki is a parancsokat kiadó legfelső titkos Nagy Úr.

Az Illuminati nem irányít minden egyes személyt ezekben a különféle szervezetekben, de irányításuk alá esnek azok, akik magát a szervezetet vezetik. A piramisban legfelülről a vezetőségi kulcspozíciókon keresztül kapja meg mindenki más az utasításokat.

Az izraeli titkosszolgálat [1]

A Pszichotronikai Kutatás Nemzetközi Szövetsége Prágában székel, elnöke a cseh dr. Zdenek Reydak. A többi vezető Bulgáriából, Angliából, Franciaországból, Jugoszláviából, az USA-ból és Oroszországból kerül ki.

Dr. Milan Ryzl, aki 1967-ig Prágában élt, majd az USA-ba ment, a parafizikai és parapszichológiai jelenségek teljes körének kiterjedt vizsgálatát végezte hosszú éveken át. Prágában saját parafizikai laboratóriuma volt.

A paranormál jelenségeknek és a hírszerzésben való alkalmazásuknak egy izraeli szakembere azt mondta:

"Ezen a téren a legfontosabb kapcsolataink főleg a vasfüggöny mögé nyúlnak. Ez nem különösebb titok, mivel ott művelik a paranormál kémkedést... az oroszok vezetnek az elvégzett munka nagyságát illetően.

Katonai ellenőrzés alatt álló parafizikai laboratóriumaik vannak Moszkvában, Leningrádban, Omszkban, Irkutszkban stb. Ilyen célú titkos létesítmények szibériai telepítéséről is voltak beszámolóink és a Durov Intézetben is sok olyan szakember van, aki a telepátiát vizsgálja és kísérleteket végez az ESP (érzékszerveken túli információszerzés) terén. Mindez vagy a hadsereg vagy a KGB ellenőrzése alatt folyik.

Csehszlovákiában, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában központokat hoztak létre a paranormál kémkedés és kémelhárítás fejlesztésére. Ezekben az országokban kitűnő kapcsolataink vannak éppen azért, mert a második világháború előtt a zsidók voltak ennek a kutatásnak az élmezőnyében, nevezetesen Csehszlovákiában és Lengyelországban.

Egy zsidó segítette összeállítani a csehszlovák hadsereg ESP-kézikönyvét 1942-ben "Clairvoyance, hipnózis és magnetizmus" címmel. Ez a zsidó fiú 1946-ban elmenekült Csehszlovákiából, Bécsbe ment, ahol 1971-ben bekövetkezett haláláig Izrael ügyét szolgálta. Gyakran a clairvoyance és ESP, vagy a pszichometria felhasználásával határozta meg eltűnt személyek, vagy néhány esetben ellenséges ügynökök hollétét.

Néhány éve terv született arra a Szovjetunióban, hogy telepátiát alkalmazzanak az antiszociális elemek megnevelésére és átnevelésére. Azt remélték, hogy bizonyos távolságból történő szuggeszcióval észrevétlenül rávehetik az egyéneket arra, hogy a hivatalosan kívánatos politikai és szociális viselkedésmódot kövessék. A paranormál jelenségekkel való visszaélés lehetőségének veszélyét nem vehetjük félvállról."

Dr. Ryzlnek egy orosz azt mondta, amikor 1967-ben szovjet parapszichológiai laboratóriumokban tett látogatást, hogy ha okosan használják a propaganda megfelelő eszközeit, akkor úgy alakítható az ember tudata, hogy végülis visszaélhet a képességeivel, miközben megmarad az a meggyőződése, hogy becsületes célt szolgál'.

Izrael messze a nyugati világ előtt jár ezekben a technikákban, ami annak köszönhető, hogy a múlt században a zsidók vezették a világot ennek a kutatásnak nagy részében és figyelemre méltó volt az ilyen irányú képességük.

Wolf Messing lengyel zsidó a lengyelországi előnyomulás elől menekült a Szovjetunióba. Az oroszoknak felajánlotta telepatikus képességeit, amit később még Sztálin is elfogadott.

"Telepata vagyok" c. önéletrajzában Messing leírja azt az esetet, amikor sikerült kisétálnia egy épületből olyan őrök mellett, akik azt a parancsot kapták, hogy bármi áron tartóztassák fel:

"Biztos vagyok benne, hogy az őrök nem hagytak volna elmenni, ha azt szuggeráltam volna nekik, hogy hagyjanak, de mentális erőm felhasználásával arra késztettem őket, hogy azt a magas rangú tisztet lássák bennem, akit engedély nélkül átengednének. Ehhez hasonlóan egy hipnózis alatt álló embernek mondhatjuk, hogy lője le a nyulat, holott valójában emberre lő."

Tévedés ne essék, azért az amerikai kollégák [CIA] -- Illuminati irányítással és pénzügyi támogatással sem maradtak le a kísérletezések terén. Az 50-'60-as években többezer amerikai állampolgáron [MKULTRA-program] kísérleteztek; kábítószerek és villanyütések, telepátia, hipnózis, nemi erőszak használata csupán néhány volt a módszereik közül.

Háttérhatalmak Amerika felett?

Amikor majd legközelebb George W. Bush vagy az utána következő elnök üzen a világnak, netán az amerikai népnek, gondoljunk arra, hogy az üzenet a Council on Foreign Relation (CFR) és a Trilateral Commission (TC) háttérhatalom utasításai szerint történik.

Ahhoz, hogy megértsük a szeptemberi tragédiát, de azt is, hogy honnan is történik a valódi irányítás, tudomást kell vennünk az elit-csoportok háttérhatalmáról. Ma már egyre többször emlegetik a Bilderberger Group, a Trilateral Commission, a Commission on Pacific Relations (CPR), a Pugwash Conference nevű elit szervezeteket, természetesen valamennyi az Új Világrend segédcsapata.

Az átlag amerikainak fogalma sincs, hogy tulajdonképpen nem is az adófizetők által demokratikusan és szabadon megválasztott washingtoni politikusok intézik az ország sorsát, hanem jól megválogatott tagokból álló két elit csoport -- (1) a Council on Foreign Relations és (2) a Trilateral Commission -- irányít a háttérből. Tehát a hatalmas és szabad Egyesült Államok annak a néhány egyénnek a teljes befolyása és irányítása alatt áll, akik a nevezett két szervezetet vezetik: nevezetesen David Rockefellernek.

1921 óta jóformán minden amerikai elnök -- Ronald Reagan kivételével -- a CFR tagja volt. A CFR-tagok az amerikai társadalom életének gyakorlatilag minden terét befolyásolják, s mégis legtöbb amerikai talán sohasem hallott erről a titkos háttérszervezetről. Ennek egyik oka az, hogy több mint 170 újságíró, írói munkatárs és média-igazgató elkötelezett CFR-tag, akik sohasem írnak a szervezet belső munkájáról. Egyébként is tagság egyik feltétele, hogy tilos feltárni mi is történik a CFR összejöveteleken.

A CFR főépületét, amely New Yorkban a 68th Streeten található meg, a Rockefeller-család ajándékozta még 1929-ben. Célja még ma is a világkormány létrehozása a nemzetek, de főleg az Egyesült Államok függetlenségének a megsemmisítésével. A CFR vezérigazgatója David Rockefeller.

A Trilateral Commission a világkormány második leghatalmasabb ága lett, s hozzátartoznak a Rothschildek kivételével ugyanazok, akik már a Bilderbergerek névsorából is ismeretesek. A Trilateral Commission (Háromoldalú Bizottság) fő célja összekötni Észak-Amerika, Nyugat-Európa és Japán gazdasági, politikai életét, honvédelmét, s kapcsolataikat kiépíteni a fejlődő országokkal valamint a kommunista országokkal.

A TC gyökerei Zbigniew Brzezinski 1970-ben írt Between the Ages /Korszakok között/ című könyvébe vezetendők vissza, amelyben a szerző nyíltan dícséri a marxizmust, az Egyesült Államokról azt írja, hogy elavult, és a világkormányt javasolja. Elgondolásai gyakorlatilag egyeznek a CFR egykori alapítója, a marxista Edward Mandell House "ezredes"-nek gondolataival. (E. Mandell House, Wilson elnök fő tanácsadója volt!)

Brzezinski a könyvében a marxizmust dicsőíti, ezért döbbenetes a kijelentése a fentebb közölt interjúban:

"Mi a legfontosabb a világ történelmében? A tálib vagy a szovjet-rendszer összeomlása? Felbolygatott muzulmánok vagy Kelet-Európa felszabadítása és a hidegháború vége?"

A globalista Brzezinski kijelentései azt bizonyítják, hogy emberek milliói pusztulhatnak a végső cél: a világkormány megvalósítása érdekében.

1973-ban a többszörös milliárdos David Rockefeller, miután elolvasta a könyvet, a könyv szerzőjét, montreáli születésű hitsorsosát Zbigniew Brzezinskit bízta meg a Trilateral Commission megalapításával, akinek a feladata volt 200 elit tag kiválasztása az Új Világrend kormányának vezetőségéhez. Rockefeller megvalósította a Brzezinski-féle forgatókönyvet!

Brzezinski könyvében többek között ezeket írja:

"A marxizmus, amely a népszerű kommunizmus szinten terjedt el, hatalmas lépést jelentett, hogy az ember képességeivel felfogja a világhoz való viszonyát." /83.old./

"A marxizmus, mint eszköz nyújtotta a modern valóság megvilágítását." /123.old./

Csak Brzezinski elfelejti megemlíteni, hogy a 20. században az általa nagyrabecsült marxizmus kommunizmus formájában több mint 100 millió emberáldozatot követelt, és rabszolgasorsba taszított milliárdokat.

Arizona egykori szenátora Barry Goldwater (1909-1998), aki óriási hatással volt a Konzervatív Pártra, és abban számos változás is neki köszönhető, a halála előtt a művi-elvetélés (!) lelkes támogatója lett. Ezt mondta egyszer:

"A Trilateral Commission nemzetközi jellegű, és eszköz a kereskedelmi és banki érdekek egyesítéséhez, hogy Amerikában a politikai kormány teljes irányítását kézbe vegyük. A Trilateral Commission szakértelemmel és összehangolt erőfeszítéssel igyekszik magához ragadni és egyesíteni a négy hatalmi központot - a politikában, a pénzügyekben, a szellemi téren és az Egyházban."

Az amerikai nép azt hiszi, hogy szabad országban él, ám a valóságban a mindennapi élet a legnagyobb irányítás és ellenőrzés alatt áll. Az amerikai társadalomnak fel kellene ébrednie, talán még nem késő ...+++ /TJ/

-------------
1. Richard Deacon: Az izraeli titkosszolgálat. / Kabala Kft, Bp. 1991./347.oldal.
lazadas.com/www.tar.hu/lazadas/illuminatus.htm

A lugano-i tanulmány

"A luganói tanulmány" globalizációs krimibe illő írás. Szerzője Susan George, amerikai filozófus és politológus, aki 1994 óta francia állampolgár, jelenleg is Párizsban él, és a társadalmi igazságosságért tevékenykedő "Transznacionális Intézet" társigazgatójaként, valamint a "Globalizációs Obszervatórium" alelnökeként harcol a globalizáció ellen.
"A luganói tanulmány " című könyve angolul 1999-ben, franciául pedig 2000-ben jelent meg. A könyv alcíme: "Hogyan őrizzük meg a kapitalizmust a XXI-dik században".
A könyv lényege, hogy egy szűk szakértői csoport, a könyvben pontosan meg nem határozott "titkos megbízói kör" kérésére egy évig dolgozik a svájci Luganóban azzal a céllal, hogy végigelemezze a világgazdaság lehetséges jövőit. Vizsgálataiknál abból kell kiindulniuk, hogy a jelenlegi liberális, globalizálódó gazdasági rendszer fenntartása megkérdőjelezhetetlen cél. Éppen ezért fel kell deríteniük mindazokat a veszélyforrásokat, amelyek gátolhatják ennek a célnak az elérését.
A könyv olvasója számára végig nyilvánvaló, hogy Susan George meg van győződve arról, hogy a "titkos megbízói kör", amelyről csupán annyit sejtet, hogy a "globalizáció irányítóit és menedzserei"-t foglalja magában világosan látja és tudja, hogy milyen drámai következményekkel jár majd gazdaságpolitikája. Arra azonban mégis képtelen, hogy lemondjon róla, hiszen óriási haszna van belőle. Helyette saját túlélési lehetőségeit keresi. Ezért ad megbízást a szűk szakmai körnek a jövő vizsgálatára, és az ajánlások megfogalmazására. A szakértői csoport megállapításai lesújtók:
rámutatnak arra, hogy a globalizáció környezeti, szociális és egyéb katasztrófákba torkollhat, és ezért hosszútávon nem fenntartható. Ha azonban ez így van, akkor felmerül a kérdés: hogyan tudnák a globalizáció nyertesei saját kényelmes jövőjüket mégis biztosítani? Ere a kérdésre is választ várnak a szakértőktől. A válasz pedig szörnyű: cinikus és kegyetlen. És bármennyire is csak a képzelet terméke minden, mégis nagyonis valóságosnak és lehetségesnek tűnik. A szerző, Susan George ezért utószót illeszt a könyvhöz, amelyben megvilágítja, hogy hogyan kerülhető el a "titkos megbízói kör" számára a szakértői csoport által javasolt, hátborzongató megoldás.
A különböző szaktekintélyek lelkesen fogadták "a luganói jelentést". Ilyen vélemények hangzottak el róla:
"Kiváló és eredeti írás, amely remek iróniával festi le a globalizáció 22-es csapdáját."
"Kérlelhetetlenül őszinte és innovatív elemzés. Garantáltan rabul ejti az olvasót, és világossá teszi a számára azt, hogy a "globalizálódó világgazdaság" előnyeiről festett mítoszokat kritikával kell fogadnia."
A továbbiakban három részben foglaljuk össze a 213 oldalas könyv legfontosabb megállapításait, és Susan George javaslatait. A sorozatot a tanulságok saját helyzetükre való alkalmazásával zárjuk.

Csak az a vég, csak azt tudnám feledni.

"A luganói tanulmány" nem más, mint a liberális, globális gazdaság szakszerű, statisztikai adatokra támaszkodó hideg kritikája. Annak a gazdasági ideológiának a leleplezése, amely saját bukását csak mások "kiiktatásával" képes elkerülni. Ehhez van szükség a "grandiózus népességcsökkentő tervre", amelyet a szakértői csoport végül a "titkos megbízók" asztalára letesz.
A tervet a "titkos megbízói kör" csupán a kiválasztott államfőkkel, titkosszolgálati vezetőkkel, vállalati- és pénzvilág-irányítókkal beszéli meg. A "szűk szakértői csoport" pedig ígéretet tesz arra, hogy elemzéseit és javaslatait titokban tartja, és ha azokból mégis valami nyilvánosságra kerülne, akkor letagadja. A titokban tartandó ill. letagadandó javaslat pedig éppen az a "grandiózus népességcsökkentő terv", amely sokak számára a véget jelenti. De kezdjük az elején. Nézzük, hogyan is vélekedik a világról, és a liberális gazdaságpolitikák uralmának további biztosításáról a szakertői kör.

1. A leselkedő veszélyek

Az ökológiai katasztrófák lehetősége

A liberális nézetrendszer és a globalizáció végső győzelmét gátolhatja maga a természet. Ez a gazdasági rendszer ugyanis gyorsuló és növekvő mértékben terheli a természetet: írtja az erdőket, intenzíven aknázza ki az erőforrásokat, szennyezi a levegőt és a vizeket, és rengeteg hulladékot termel. A természet túlzott terhelése miatti problémák már ma is egymás után jelentkeznek: áradások, szárazságok, szélviharok lépnek fel, és az is tagadhatatlan, hogy elindult a globális felmelegedés. Az ökológiai katasztrófák politikai instabilitáshoz, helyi háborúkhoz vezethetnek, hiszen csökken a megművelhető terület, a termés áldozatul esik a természeti katasztrófáknak, és ez az embereket új élőhelyek keresésére kényszerítheti. A helyzet a globalizáció szerencsefiai számára is egyre ellentmondásosabbá válik, hiszen az óriáscégeknek és a gazdagoknak is hosszútávon kell együtt élniük azokkal, a természeti környezet romlásából fakadó következményekkel, amelyeket éppen az ő meggazdagodásukhoz vezető liberális gazdaságpolitikák és a globalizáció okoztak. Mivel a globalizáció a nemzeti érdekek ellen lép fel, a kormányok sem tehetnek semmit a destruktív gazdasági gyakorlatok ellen. Nem lesz
tehát senki, aki a folyamatot megállítsa.

Veszedelmes növekedés

Nyilván furcsának tűnik a jelző: hogyan lehet "veszélyes" a liberális gazdasági felfogás egyik alappillére, az állandó növekedés? Hiszen naponta halljuk, hogy a növekedés az a motor, amelyik a gazdaság és az emberek ügyét egyaránt előreviszi. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A "több" és a "nagyobb" ugyanis nem feltétlenül "jobb". Más a gazdasági növekedés, és megint más az emberek életszínvonala. Nézzünk egy példát! 1995-ben az autólopások miatt az USÁ-ban az emberek 675 millió dollár értékű elektronikus biztonsági rendszer beépítésére kényszerültek. 2000-re ez az érték elérte az 1.3 milliárd dollárt. A liberális nézetek szellemében örömmel nyugtázhatnánk, hogy ez az iparág óriási növekedést produkált. De tényleg jobb lett-e ettől az emberek életszínvonala és életminősége? Semmiképpen sem. Ennek ellenére a növekedés mérésére használt GDP - a bruttó hazai termék - növekedett. De növekedésként számolják el a börtönépítést, a vízszennyezés miatt szükségessé váló víztisztítást és a romló halálozási ráta miatt megnövekedett koporsó és temetkezési igények kielégítését is. A GDP növelés egyik legjobb módja egyébként a háborúviselés. Ha a növekedés valamennyi költségét számbavennénk, akkor világossá válhatna számunkra, hogy a gazdasági növekedés és a természeti környezet romlása között szoros kapcsolat van. Ezért is nevezhetjük ezt, a GDP-vel mért növekedést veszélyesnek.

A társadalmi problémák is egyre nagyobbak.

A rendszer jobb működéséhez szükséges lenne a jövedelmek egyenletesebb elosztása. A szegényebb rétegek vásárlásai ugyanis növelik a termékek iránti keresletet. A gazdagok már csak luxuscikkeket vásárolnak, vagy ingatlanokba, értékpapírokba fektetik pénzüket. Ezért nem teremtenek elegendő keresletet. Így a cégek eladásai csökkenhetnek, ami visszaeséshez, a növekedés megtorpanásához vezethet.
A tények viszont azt mutatják, hogy a globalizáció éppen a jövedelmek polarizálódásához vezet: egyre több jut a felső rétegeknek és egyre kevesebb mindenki másnak. Ez pedig nemcsak a növekedést gátolhatja, de sztrájkokhoz, lázadásokhoz is vezethet. További gond, hogy a tudás és az információ megszerzése drága, ezért sokan nem juthatnak hozzá. A cégek viszont egyre inkább a felkészült embereket keresik. A csak "izommal" rendelkezők iránt csökken a kereslet. Előbb-utóbb rájuk egyáltalán nem lesz a cégeknek szüksége. Részben ez okozza a magas munkanélküliséget több országban már ma is. A várható társadalmi problémák miatt viszont a gazdagok egyre inkább védekezésre kényszerülnek: fegyvert tartanak, őrzött lakóparkokba költöznek, őrző-védő szolgálatokat foglalkoztatnak, a cégek pedig védelmi pénzeket fizetnek.
Az országok is polarizálódnak. Ez azt jelenti, hogy a szegény országoknak egyre kisebb a reményük arra, hogy felzárkózzanak, ami tömeges kivándorlásokat indíthat el a gazdag országok felé. A bevándorlók pedig destabilizálhatják a gazdagabb országok belső rendjét.

Gengszterkapitalizmus

Terjed a világban a fegyverkereskedelem, a kábítószerkereskedők is egyre nagyobb területre terjesztik ki tevékenységüket, és a pénzmosásnak, a gengszterbandák, maffiózók tevékenységének, az embercsempészetnek és a korrupciónak sem tudnak már a kormányok megálljt parancsolni. Ennek egyik oka az, hogy a maffia-bandák beépülnek a kormányokba is.
Ez a tendencia nagyon komoly veszélyeket rejt magában, mivel kialakulhat egy párhuzamos gengsztergazdaság, ami szétzilálja a piacgazdaságokat, és anarchiát okoz.

Pénzügyi krízisek

Az elmúlt néhány évben veszélyes pénzügyi válságok rázták meg Dél-Amerikát, Ázsiát és Oroszországot. Ezeknek a válságoknak a terjedése, sőt felerősödése várható. Ez pedig szintén veszélybe sodorhatja a liberális piacgazdaságokat, hiszen elviselhetetlen veszteségeket okoz emberek tömegeinek.
Már az eddigiek alapján is látható, hogy a liberális piacgazdaság és a globalizáció sikeres fennmaradását sokféle veszély is fenyegeti. Természetesen működnek már ma is olyan ellenőrző mechanizmusok, amelyek ezeket a veszélyeket próbálják elhárítani.

A veszélyelhárító mechanizmusok

Már ma is léteznek a globális rendszert védő intézmények, mint például a Világbank, az IMF, az ENSZ, a WTO és a globális vállalatok. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezek nem alkalmasak a liberális világrend fenntartására. Nézzük, miért!

A Világbank és az IMF (Nemzetközi Valutaalap)

A két intézmény - amelyeket "Bretton Woods"-i szervezeteknek is hívnak, 1944-ben jött létre. Korunkban rendkívül értékes tevékenységet folytatnak azzal, hogy szigorúan ellenőrzik és befolyásolják a fejlődő országokban, a volt Szovjetunió utódállamaiban, továbbá a Kelet-Középeurópai országokban követett gazdaságpolitikát. Sőt 1997-ben sikeresen terjesztették ki hatásukat az eddig pénzügyileg független Dél-kelet-ázsiai országokra, mint pl. Thaiföldre, Koreára és Indonéziára is.
Ugyanis az eladósodott országoknak nincs más választásuk, mint elfogadni és bevezetni a Világbank és az IMF által kitervelt "struktúra-átalakító programokat", liberalizálni és privatizálni gazdaságukat, megszüntetni az állami ellenőrzést a nemzeti valuták felett, és tovább fizetni az adósságot. Ezek természetesen jelentős eredmények, és csak köszönet illetheti a két intézményt, azért, amit a liberális gazdaságpolitika és a globalizáció teljes győzelméért tesz. A két intézmény szintén nélkülözhetetlen a pénzügyi válságok idején, hiszen az ő segítségükkel jutnak hozzá a külföldi spekulánsok - természetesen a helyi lakosság kárára - a nagy kockázattal befektetett pénzükhöz. Ezt ráadásul olyan ügyesen oldja meg a két intézmény, hogy a bajba került országok lakosságának eszébe sem juthat, hogy adóforintjaik a külföldi spekulánsok zsebébe vándorolnak.
Ez a két intézmény továbbra is igen hasznos lehet. Az IMF esetén bizton lehet számítani arra, hogy nem ereszti ki szorításából az adós országokat, rájuk erőltetve a különböző megszorítási programokat és a pénzügyi ortodoxiát. Ezek az intézmények sem lesznek azonban képesek arra, hogy a továbbra is várható válságokat mindig sikeresen elhárítsák. Emlékezzünk csak arra, hogy a két intézmény sok ezer jól képzett és különlegesen jól fizetett közgazdásza sem volt képes arra, hogy az 1994. évi mexikói pénzügyi válságot előre jelezze. Ugyancsak sikertelenül értékelték és kezelték később az orosz és az ázsiai kríziseket. Mindezek ellenére természetesen nem gondolunk arra, hogy ezt a két intézményt be kellene zárni. Hiszen kiváló szolgálatot teljesítenek azzal, hogy továbbra is hatékonyan erőltetik a szegény országokra a liberalizációt, a privatizációt és a "struktúra-átalakító programokat", vagyis azokat a gazdaságpolitikai lépéseket, amelyeket a fejlett világ vezetői elvárnak, de egyénileg nem kényszeríthetnek ki a kevésbé fejlett országokból, hiszen ezt "szuverén államok belügyeibe való beavatkozásnak" lehetne tekinteni. A látszatra pedig adni kell.

Az ENSZ

Úgy látjuk, hogy az ENSZ, jelenlegi felállásában nem alkalmas arra, hogy a globalizáció ügyét előrevigye. Az ENSZ különböző intézményei egyébként semmi érdemi hatalommal nem rendelkeznek. Pl. az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet, a FAO semmilyen befolyással nincs a világ élelmiszertermelésére és elosztására, az ENSZ környezeti problémákkal foglalkozó szervezete, az UNEP semmit sem tud tenni a környezet megóvásáért, és a Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezet, az UNCTAD nem tudja befolyásolni a világkereskedelem szabályait.
Az ENSZ leginkább azért hasznos, mert ez az egyedüli olyan nemzetközi fórum, amely a kisebb, gyengébb országoknak azt az illúziót kínálja, hogy részt vehetnek a világ ügyeinek intézésében.

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

A WTO a globalizáció szempontjából legsikeresebb szervezet. Azt is mondhatnánk, hogy ez az 1995-ben életre hívott szervezet az "új világrend" képviselője, hiszen az alapító kormányok óriási hatalommal ruházták fel. A WTO szabályai szerint ugyanis az egyes országok többé nem "akadályozhatják" a szabadkereskedelmet. Ha mégis megpróbálnák, akkor kemény szankcióknak tennék ki magukat. Nem véletlen, hogy a WTO igazgatója öntudatosan így nyilatkozhatott: "mi fogalmazzuk meg az egységes globális gazdaság alkotmányát".
A WTO szabályai szerint sem a környezet, sem pedig az egészség védelme érdekében nem korlátozható a cégek tevékenysége. Éppen nagy hatalma miatt azonban a WTO növekvő ellenállásra számíthat. A gazdag országok lakossága is egyre jobban fog tiltakozni a csökkenő környezeti, egészségügyi és élelmiszeripari normák ellen. Pl. a WTO szabályok szerint az Európai Únió kénytelen lesz beengedni piacára a hormonkezelt amerikai marhahúst és a különböző génmanipulált élelmiszereket, ami nyilvánvalóan nem tetszik majd az európai lakosságnak. A szegény országok lakossága pedig azért tiltakozhat, mert a fejlett országok exportja tönkreteszi a hazai vállalatokat, és ezáltal munkanélküliséget okoz.
Az eddigiekből láthatjuk, hogy a bemutatott nemzetközi szervetek jól szolgálják a liberalizáció és a globalizáció ügyét. A teljes sikerhez azonban még ennél is többre van szükség.

A globális cégek

A globális érdekek legkeményebb érvényesítői azonban kétségtelenül a globális cégek. Érthető, hiszen ezzel egyben saját profit-érdekeiket is érvényesítik. Ezek a cégek jól látják, hogy a piaci verseny nem szolgálja profit-érdekeiket. Az ugyanis jobb és olcsóbb munkavégzésre, a vevők kiszolgálására sarkallná őket. Hasznosabb ezért a megegyezés, és ezzel a monopolhelyzetek kialakítása. Ezt szolgálják a közelmúlt vállalat-összeolvadásai és a stratégiai szövetségek kötése. Van azonban egy megoldhatatlannak látszó probléma. Ugyanis az összevonások, a vállalati "karcsúsítások" miatt egyre több dolgozót bocsátanak el a cégek, ezzel egyben piacaikat is beszűkítik. A munkanélkülivé váló, elszegényedő emberek viszont alig vásárolnak. Ez pedig azt jelenti, hogy óriási kihasználatlan kapacitások halmozódnak fel, ami az 1930-as világválság-közeli állapotba sodorhatja a világot. A paradox helyzet tehát az, hogy azzal, hogy a globális cégek kegyetlenül érvényesítik érdekeiket, akár magát a globalizációt is veszélybe sodorhatják.

A pénzpiacok szabályozása

Ma a pénzpiacok már határok nélküliek. A modern információ-technikának köszönhetően óriási pénzek mozoghatnak a világban a másodperc tört része alatt. Ez egyben arra a veszélyre is rámutat, hogy mára gyakorlatilag a pénzmozgások teljesen szabályozatlanná váltak. Az államkötvények jelentős része külföldiek kezében van, akik- ha valami nem tetszik nekik - pillanatokon belül kivonhatják pénzüket az adott országból. Gondoljunk csak Soros György font elleni spekulációjára, amivel szemben még a brit központi bank is tehetetlen volt. A nemzeti pénzpiacok mára teljesen globálissá váltak, és határozottan elszakadtak a reálgazdaságtól. Például a valutapiacokon naponta megforduló összegek legalább 50-szer nagyobb értéket képviselnek, mint a megfogható termékek kereskedelmével létrejövő értékek. Ez a rendszer óriási hozamokat biztosít a spekulánsoknak, a bankoknak, a bróker-házaknak, a nyugdíjpénztáraknak, miközben maga az egész rendszer rendkívül bizonytalan alapokon nyugszik.
A rövidtávú egyéni érdekek hajszolása ezért könnyen vezethet újabb pénzügyi katasztrófákhoz. A szabályozás ellen azonban - éppen az óriási haszon miatt - a kulcsszereplők tiltakoznak. A szabályozás ugyanis azt jelentené, hogy jövedelmük egy részét meg kellene osztaniuk a szegényebbekkel. Ebből követketik, hogy a közeljövőben nem várható a pénzpiacok szabályozása.

Szabadság és korlátozás

A jelenlegi rendszer haszonélvezőitől nem várható el, hogy bármilyen korlátozásra szavazzanak, hiszen ez sértené saját, elsősorban profit-érdekeiket. Tehát, ellentmondásos módon, a liberális világgazdaság számára a legnagyobb veszélyt éppen "túlzott sikere" jelenti: vagyis a "liberalizált piac" csődbe juttathatja önmagát. Hiszen - amint azt már az eddigiek alapján láthatjuk - túl kevés nyertest és túl sok vesztest teremt, felesleges kapacitásokhoz és a növekvő szegénység miatt kevés fogyasztáshoz vezet, miközben súlyosan károsítja a természeti környezetet.
A Keynes-i szabályozó állam megoldás lehetne a problémára. Ezt azonban el kell vetnünk, mivel ez a liberális gazdaságpolitika feladását jelentené. Itt van ezért az ideje annak, hogy saját megoldási javaslatainkat megbízóink elé terjesszük.

2. Mi befolyásolja a jövőt?

A jövő alakulását lényegében három tényező fogja a leginkább befolyásolni:

• a világ népessének növekedése,
• a fogyasztás mennyisége és minősége és
• azok a technológiák, amelyekkel a fogyasztási cikkeket előállítják.
  

A fogyasztás a jövedelmektől függ. Ezért annak a "morális kérdésnek" hogy pl. az átlag svájci miért fogyaszthat 17-szer többet, mint az átlag nigériai, nincs semmi értelme. Ez a kérdés egyszerűen nem kérdés. A globális piacgazdaság logikája szerint erre a felvetésre csak így lehet reagálni: na és? Nigéria számára pedig az a megoldás, hogy termeljen többet és csökkentse lakossága számát.
A technológiák továbbra sem környezetbarátok. Változás pedig, a profitérdekek miatt, egyelőre nem várható. Így a környezetszennyezés és a hulladékgyártás továbbra is probléma marad.
Népesség: jelenleg a világ népessége közel 6 milliárd. Ha semmi nem változik, akkor ez az érték 2008-ban 7 milliárd, 2020-ban pedig 8 milliárd lesz. Ráadásul a lakosság növekedése gyorsabb a szegény országokban, mivel egyrészt itt alacsonyabb az átlag- életkor, másrészt pedig itt a gyermek nagyobb érték: hiszen dolgozni tud és eltarthatja a családot. A gazdag országokban viszont egyre jobban figyelembe veszik az emberek azt, hogy a gyermeknevelés nagyon is költséges. Következtetések:
A föld nem képes eltartani 6-8 milliárd embert. Ezért általánossá és elfogadhatóvá kell tenni a következő alapelvet:
"minél kevesebb embernek kell osztoznia a gazdagságon, annál több marad a nyerteseknek."
Ennek az alapelvnek a következetes végrehajtásától várható csupán, hogy a liberális gazdasági rendszer - amelynek nem a munkahelyteremtés, hanem a profittermelés a célja -fennmaradhasson. A profit mint cél ugyanis egyet jelent azzal, hogy nő a globalizáció hasznából kirekesztettek, a szegények, a munkanélküliek száma. Ezek az emberek megélhetést követelnek, ami óriási terhet rak a társadalomra. A javak megosztása ezekkel az emberekkel idegen a liberális rendtől, annak megszüntetését jelentené. Mivel azonban abból indultunk ki, hogy a liberális rendnek fenn kell maradnia, ezért csak egy megoldást javasolhatunk: a lakosság létszámát kell csökkenteni. Csak ez az egyedüli lehetséges módja annak, hogy a liberális világgazdasági rend fennmaradhasson. A kevesebb ember pedig a természetet is kevésbé fogja károsítani, és kevesebb szociális problémát is okoz. Tehát mindenki boldog lesz, a föld és azon a liberális rend tovább él. Így megvalósulhat a fenntartható fejlődés. De hogyan érhető el a lakosság-csökkenés? A szokásos módszerek: világháborúk, etnikai-nyelvi csoportok kiirtása, és az egyéb durva, direkt módszerek ma már nem alkalmazhatók. Ezek ugyanis túl költségesek és nem elég hatékonyak. Fel kell vetnünk tehát a kérdést: hogyan oldható meg mégis a radikális népességcsökkentés?
Fogalmazzunk meg először néhány alapelvet!
Az alkalmazandó módszereknek:

• olcsónak kell lenniük,
• nem szabad semmilyen speciális berendezést igényelniük továbbá
• az "áldozatok" kiválasztását nem vállalhatja senki, azt magukra az "áldozatokra" kell bízni,
• az államoknak nem kell közvetlenül résztvenni a munkában. Jobb ha azt ráhagyja a magánszektorra.
  

Ha a népességcsökkentési tervet jól átgondoljuk, és megfelelő erőforrásokat és akciókat rendelünk hozzá, a stratégia valószínűleg sikeres lesz. A stratégiának két területre kell készülnie: a születésszám csökkentésre, és a halálozási számok növelésére. Végső célként pedig azt kell kitűzni, hogy 2020-ra a világ jelenlegi 6 milliárdos lakossága 4 milliárdra csökkenjen le. Ehhez el kell érni, hogy a népesség a 20 év alatt évente átlagosan legalább 100 millióval csökkenjen. A csökkenés legalább 90 %-ának - de ha lehet még többnek - a kevésbé fejlett világban kell megtörténnie. Ez a születésszám csökkentésével és a halálozás gyorsításával oldható meg. A módszerek pedig - mint már említettük- nem lehetnek durvák, nyilvánvalóak.

Hogyan alapozhatjuk meg a népesség csökkentési tervet?

A négy pillér, amire támaszkodhatunk a következő:

• ideológiai-etikai,
• gazdasági,
• politikai és
• pszichológiai.
  

Nézzük röviden ezek lényegét! Az ideológiai-etikai pillér azért fontos, mert az emberek igényelik a magyarázatokat. A magyarázatokat, a megideológizálást és az etikai elfogadhatóság biztosítását jól fizetett írókra, gondolkodókra, média-szakemberekre kell bíznia. Biztosítani kell, hogy zavartalanul publikálhassanak, és szót kaphassanak a TV- és rádióadásokban. Különösen fontos, hogy a fiatalokra minél nagyobb hatást tudjanak gyakorolni. A gazdasági pillér, a struktúra-átalakító programokkal és a gazdasági megszorításokkal a Világbanknak és az IMF-nek köszönhetően ma már "teszi a dolgát". Segít kiépíteni a "helyi elitet", amelyik sokkal elkötelezettebb a globalizáció, mint saját népe, nemzete iránt. A "gazdasági pillér" segítségével nő a szegénység, romlanak az életkörülmények, csökkennek az egészségügyi kiadások, csökken az élettartam, csökken a születések és nő a halálozások száma. Különösen jól tetten érhetők ezek a tendenciák Kelet-Közép-Európában. A politikai pillér: bár a gyengébb, kisebb nemzetek általában nem állnak ellent a "gazdasági pillér" Világbank és IMF általi működtetésének, mégis - a biztonság kedvéért - folytatni kell a nemzetállamok legyengítését. Ebben továbbra is vezető szerepet játszhat az IMF azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csökkenhessen ezen országok adóssága, és így kénytelenek legyenek eleget tenni az IMF követeléseinek. Jól járul hozzá a nemzetállamok lebontásához a WTO is, és ha valaha mégis sikerül keresztülvinni a MAI - a többoldalú beruházási megegyezés - aláírattatását ezekkel az országokkal, akkor a nemzetállam megkaphatja végre az utolsó, halálos döfést. Az új rend fenntartásán pedig sikeresen működnek majd a globális cégek és a NATO. A pszichológiai pillér: a nemzeti kisebbségek ösztönzése önállóságuk erősítésére és az önmegvalósítás bátorítása a különböző deviáns csoportoknál jó hatással van a nemzetállam lebontására. Lehetővé kell tenni ezért számukra, hogy megfelelő sajtójuk legyen, hogy csoportérdekeiket gyakran és határozottan jeleníthessék meg. Erősíteni kell minden szeparatizmus iránti igényt, és növelni kell az egymás iránti bizalmatlanságot. Ez jól szolgálja a nemzeti összetartozás, a szolidaritás leépítését, és így azt, hogy a lakosság- csökkentési terv észrevétlenül végrehajtható legyen. Azokat a nemzeti elkötelezettségű vezetőket pedig, akik értik mi történik, és tenni akarnak ellene, lehetetlenné és hiteltelenné kell tenni. Így el lehet érni, hogy az emberek bizalma elforduljon tőlük. Ha a négy pillér már áll, hozzákezdhetünk a "grandiózus népességcsökkentő terv" konkrét elemeinek bevezetéséhez.

3. A "grandiózus népességcsökkentő terv" elemei

A terv elemeit a könyv több mint 80 oldalon részletezi, ezért ezeknek csak rövid összefoglalását adhatjuk. Természetesen továbbra is a szakértői csoport tagjainak véleményét ismerhetjük meg.
Nagyon fontos, hogy a terv mögött ne legyen látható a tervező. Olyan durva módszereket nem lehet alkalmazni, mint pl. a Shell Nigériában, ahol az Ogoni népességet a cég bizonyíthatóan 20 éven keresztül mérgezte, és ezzel a kihalás szélére sodorta. Ez a brutalitás nagy butaság volt. Az ilyen tettek ellen maguknak a globális cégeknek is fel kell lépniük. Ugyanis az ilyen viselkedés nyílt ellenállásra ösztönzi az embereket.
Melyek is lehetnek azok a láthatatlan fegyverek, amelyeket a "grandiózus népességcsökkentési terv" megvalósítására be lehet vezetni ?

Az elhalálozások számát növelő módszerek:

• kívülről kirobbantott belső háborúk: vagyis konkrét beavatkozás nélkül elintézni azt, hogy az emberek egymást öljék;
• a helyi kisebbségek, elégedetlen csoportok felfegyverzése, fegyverkereskedelem;
• esetenként közvetlen beavatkozás jól megmagyarázott indokkal;
• magánhadseregek, őrző-védő szolgálatok bevetése a kellemetlen embercsoportok ellen;
• elszegényítés, éhínség,
• a föld megszerzése a szegény országokban, rontva ezzel a helyi önfenntartás esélyeit;
• olyan magok használatának ráerőltetése a szegény országok parasztjaira, amelyekből csak olyan növények termeszthetők, amelyek magjai alkalmatlanok a továbbtermesztésre;
• környezetszennyezés, víz-levegő-szennyezés;
• a mezőgazdaság további liberalizálása, az - időlegesen olcsó - import élelmiszerekkel a szegény országok mezőgazdaságának legyengítése, a fejlett országok mezőgazdaságától való függőségük növelése;
• a kisgazdaságok tönkretétele, a kevésbé fejlett országok rákényszerítése arra, hogy a tömegtermelést folytató, génmanipulációs kísérleteket végző óriási külföldi "agrobusiness"-eket beengedjék, sőt saját parasztgazdaságaikkal szemben előnyben részesítsék,
• élelmiszersegély nyújtása éppen akkor, amikor a helyi gazdálkodók betakarításra készülődnek,
• egészségügyi intézmények leépíttetése a szegény országokkal, kórházi ágycsökkentés, a orvosok számának csökkentése, egészségügyi privatizáció;
• differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni;
• a cigaretta-termelés és értékesítés növelése a szegény országokban, a dohányáruk reklámja betiltásának megakadályozása;
• az urbanizáció, a földelhagyás, a városba költözés bátorítása: ugyanis ez is kiszolgáltatottabbá, védtelenebbé teszi az embereket;
• közszolgáltatások privatizálása, hozzájárulva ezzel az árak megugrásához, és a lakosság elszegényedéséhez,
• a gyógyszerárak erőteljes növelése: így a szegények, közöttük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak majd a számukra szükséges gyógyszerekhez,
• az új gyógyszerekkel való tömeges kísérletek lefolytatása a szegény országokban úgy tüntetve fel, mintha ez nekik lenne jó. Mellékhatásként ez is halálesetekhez vagy gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezethet.
• az AIDS további terjedése és a tuberkolózis esetek számának újbóli növekedése is jól segíti a népességcsökkentési tervek végrehajtását. (Igaz, ezeket a betegségeket gazdag emberek is megkaphatják, de nekik jó esélyeik vannak a felépülésre),
• a drogok legalizálása (ha valaki drogtól akar meghalni, miért kellene ebben megakadályozni?);
• a csecsemőhalandóság jelentősen növelhető a fejlődő világban azzal, ha az anyákat lebeszélik a szoptatásról, és rábeszélik a tápszerek használatára, ami növeli a fertőzések lehetőségét.
  

A halálozások számát növelő módszerek után térjünk át a születések számát csökkentő módszerekre.

• abortusz és sterilizáció bátorítása;
• a gyermeknevelés megnehezítése, költségeinek növelése;
• a gyermekek számának csökkentését a "struktúra-átalakítási programok"-ba is bele kell foglalni;
• anyagi ösztönzés kínálása azoknak, akik nem vállalnak gyermeket;
• a gyermekvállalás érzelmi fontosságával szemben az anyagi hátrányainak hangsúlyozása.
  

További olyan, nem közvetlen módszereket is fel lehetne sorolni, amelyek vagy a születések számának csökkenését, vagy a halálozások számának növekedését okozhatják. A lényeg az, hogy ezeket a módszereket tervezetten, rendszeresen és egymásra való hatásukat is kihasználva kell alkalmazni. Jó példa erre az a mezőgazdasági projekt, amelybe India a Világbank javaslatára kezdett bele. A projekt hatására malária-járvány tört ki. Mivel azonban közben, az IMF előírására jelentősen csökkentették az egészségügyre szánt keretet, az országot a járvány felkészületlenül érte, ezért elég sokan meg is haltak.

4. Zárógondolatok

Ahogy az már a cikk elején is nyilvánvalóvá vált, "a luganói tanulmány" elkészítésének története kitalált történet : Susan George fejében született meg. A benne szereplő adatok, hivatkozások, és példák azonban mind tényeken alapulnak. Susan George, kiindulva abból, hogy mi is történik ma a világban, arra következtetett, hogy egy "titkos megbízói kör" illetve egy "grandiózus népességcsökkentő terv" léte nem is lehetetlen. Az pedig ezek után mindegy, hogy kik is a "kör" tagjai, és hol és mikor született meg a terv.
Susan George úgy gondolja, hogy a "luganói tanulmány", vagyis könyve háromféle lehetséges hatást válthat ki az olvasókból:

• elutasítják a könyvet, mint olyat ami olyan szörnyűségeket ír le, amelyek teljeséggel lehetetlenek;
• elgondolkodnak a felsorakoztatott tényekről, elfogadják az elemzéseket, de kételkednek abban, hogy azokból csak egy lehetséges megoldás, a "grandiózus népesség-csökkentő terv" kidolgozása és megvalósítása következhet;
• ráébrednek arra, hogy az egy bemutatott, lehetséges megoldás valóban következik az előzetes feltételezésekből és az elemzésekből. Vagyis a vélt veszély nagyonis valóságos.
  

Ez utóbbi csoportba tartozó emberek jönnek rá először arra, hogy a neoliberális rend mennyire hazug: hiszen - ígéretei ellenére - egyre többen lesznek a kárvallottai, mint a nyertesei. Arra is ráébrednek, hogy családjuk, saját maguk, kisvállalkozásuk, környezetük, kisebb közösségük mind-mind komoly veszélyben van. Hiszen, ha a transznacionális cégek egyedül a tulajdonosok érdekeit szolgálják, ha a kormányok egyre tehetetlenebbek a globális erőkkel szemben, ha a globális pénz uralma mindenre rátelepszik, akkor valóban nem marad más hátra, mint a feleslegessé váló emberek "kiküszöbölése" a rendszerből, a tőlük való megszabadulás. Erre pedig valóban megoldás lehet egy "grandiózus népességcsökkentő terv".
Hacsak, azok az emberek, akiknek végre kinyílik a szemük, és megértik, hogy mi történik körülöttük, ezt meg nem akadályozzák.
A könyvre a harmadik módon reagáló emberek bizonyosan azok között lesznek majd, akik tenni akarnak valamit a "kitervelt vég ellen".
De milyen lehetőségek állnak nyitva előttük? Ezek összefoglalásával zárja a könyvet Susan George.

A vég másféle is lehet

A másféle megoldás ismertetése előtt azonban először fel kell tenni két egyszerű kérdést:

• Kik felelősek a jelenlegi ill. a jövőben is várható válságokért?
• Hogyan akadályozható meg további károkozásuk?
  

A globalizáció magától nem fog leállni. A transznacionális cégek hatalmának további növekedésével, a korlátok nélküli globális pénzmozgással rákos állapotba kerül a világgazdaság: folytatja az emberi és természeti értékek pusztítását annak ellenére, hogy tudja, hogy ez a pusztítás előbb-utóbb önmagára is káros hatással lesz majd. A kockázat tehát egyre nagyobb. Ezért haszontalan arra kérni a transznacionális cégeket, hogy legyenek egy kicsit jobbak, felelősségteljesebbek. A lényegük ellen kell fellépnünk. Vagyis le kell számolnunk a transznacionális zsarnoksággal, mielőtt az számolna le velünk. Ki kell szabadulnunk alávetettségünkből, igazi polgárrá kell válnunk, aki nem hagyja másra sorsa irányítását. Ehhez szövetségeseket kell keresnünk. Nem véletlen, hogy a szakértők azt tanácsolták a "titkos megbízóknak", hogy bátorítani kell a széthúzást, a megosztottságot, a szeparatizmust. Először is ezt kell leállítani. Egy francia mezőgazdasági szakember hallgatva egy jobboldali és egy baloldali érzelmű parasztszövetség vitáját, így kiáltott fel: mit számít, hogy bal- vagy jobb-oldali parasztok vagytok-e? Hiszen hamarosan egyáltalán nem lesztek!
A legfontosabb feladat tehát újraszőni a társadalom szövetét, amit a neoliberalizmus igyekezett szétszaggatni. Erősíteni kell a helyi kedvezményezéseket. Lokalizálni kell. Fel kell lépni a környezetet károsító külföldi cégek, a veszélyes hulladék-feldolgozók ellen, tiltakozni kell a globális cégek érdekeit szolgáló autópályák építése ellen, máskor pedig az ellen, hogy egy céget privatizáljanak vagy bezárják, és ezáltal emberek tömegei veszítsék el munkájukat, életlehetőségeiket.
Növelni kell a helyi fogyasztásra termelő kisvállalkozások számát, a külföldi helyett hazai terméket kell vásárolni. Helyi kisbankokat kell csinálni, amelyek a helyi megtakarításokat helyi fejlesztések támogatására használják. Harcolni kell az őstermelők jogaiért, nem szabad hagyni, hogy olyan szabályokat kényszerítsenek rájuk, amelyek ellehetetlenítik őket. A lokalizáció mellett szükség van továbbá arra is, hogy az állam ne gyengüljön tovább, hanem inkább nyerje vissza erejét, lássa el hagyományos gazdaságfejlesztési és szociális feladatait és védje meg a nemzeti érdekeket a transznacionális zsarnoksággal szemben. Azt is el kell érni, hogy a pénzt ne onnan vegye el, ahol a legkevésbé van: az állampolgároktól és a helyi kis- és közepes vállalkozásoktól, hanem onnan, ahol bővében vannak neki: vagyis a globális cégektől és a pénzpiac szereplőitől, elsősorban azok tisztességes megadóztatásával. Az ökológiai adó bevezetésével meg kellene állítani a természeti környezet további károsodását. Vagyis azt kellene jobban adóztatni, amiből kevesebbet, és azt kevésbé, amiből többet akarunk. Így csökkenteni kellene a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adókat, és jelentős adókat kellene kivetni a környezetet károsító tevékenységekre közöttük a hulladéktermelésre is.
Ezekkel és az ehhez hasonló lépésekkel kerülhető csak el a luganói tanulmány "végső megoldása".

5. Utószó.

A könyv megismerése után mi is választhatunk: reálisnak tartjuk-e Susan George elemzését vagy nem. Beteges fantáziálásnak gondoljuk-e a "titkos megbízói kör" által kiadott feladatot, hogy érdemesnek tartjuk arra, hogy elgondolkodjunk róla. Akárhogyan is vélekedünk a könyvről, a bemutatott tényeket nem tagadhatjuk, hiszen azokat saját bőrünkön is megtapasztaltuk. Még emlékszünk a Bokros-csomagra, tudunk a kórházi ágyak számának csökkentéséről, az egészségügynek juttatott csökkenő támogatásról, a lakosság fejlődő országoknál is rosszabb egészségi mutatóiról, az alacsony várható élettartamról, és a magas halálozási számokról. Naponta éljük meg az alacsony életszínvonal valamennyi hátrányát, a közüzemek monopolhelyzetéből fakadó áremelések derékszíj-összehúzó hatásait, látjuk az elesetteket, a hajléktalanokat, megtapasztaljuk a társadalmi kohézió hiányát, azt, hogy hogyan próbálják a globalizáció hívei szétzülleszteni, kiiktatni nemzeti érzéseinket, nemzeti kultúránkat. Végül intőjelként arra is gondolnunk kell, hogy az IMF és a Világbank hazánk esetén is már korábban megfogalmazta a "tervet", ami szerint túl sokan vagyunk, 2-3 millióval kevesebb magyar is elég lenne.
Susan George könyve tehát nagyon is az elevenünkbe vág. A lokalizációval kapcsolatos befejező gondolatait ezért akkor is nagyon komolyan kell vennünk, ha érvelését esetleg nem tudjuk teljesen elfogadni.

Dr.Csath Magdolna, egyetemi tanár

Címlap

3-2-1 start: A nemzetellenes koalició készen áll

yoda, v, 2009-03-22 12:52 Belföld | Alvilág | Cionizmus

Pontos stratégia mentén történik minden, Gyurcsány már útjában áll azoknak a globális erőknek, amelyek a jelenleginél is nagyobb fokozatba akarják állítani az erőforrás-szivattyúkat – állítja Bogár László, aki szerint csak egy szemfényvesztő trükköt láthattunk. A professzor szerint a Reformszövetség programját akarják helyzetbe hozni, ebben a játékban Bokros Lajos is csak egy statiszta. Azonnal óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen, az előre hozott választások mellett – állítja Bogár.

Semmiképpen nem szabad pozitív jelentőséget tulajdonítani Gyurcsány szombati lépésének – állítja Bogár László. Könnyen lehetséges, hogy ez a bejelentés még elsődleges szinten is szemfényvesztő trükk, „meglehetősen abszurd, hogy Gyurcsány személy szerint vállalta a kezdeményezést” – mondja Bogár, hiszen szerinte ha ezek után sem tudnak a pártok megegyezni egy új kormányfőről, „Gyurcsány széttárhatja a karját, azt mondva: én vagyok az egyetlen megoldás.

A professzor szerint „nem tört meg a jég”, és szerinte a polgári oldal nem hiheti, hogy győzött, vagy hogy ez egy „önmagában jó lépés”. Sőt az is megtörténhet – állítja Bogár – hogy a magyar nemzet számára most jön az igazi fekete leves. „Nem arról van szó, hogy Gyurcsány Ferenc megtört”. Bogár úgy látja, hogy a globalitás erőinek és lokális kiszolgálóinak van egy pontos stratégiája annak érdekében, hogy a magyar társadalom ne legyen képes felszabadulni a jelenlegi, gátlástalan kifosztás alól. A cél nem más, mint a minden eddiginél durvább szivattyúk üzembe állítása, „ám az kétségtelen, hogy ennek most már, legalább is a jelenlegi státusában útjában állt Gyurcsány Ferenc” s ezért most egy pontosan megtervezett „trükkel úgy alakítják át az egész folyamatot, hogy szabad utat engedjenek annak a személynek és struktúrának, törekvésnek”, ami minden eddiginél jobban képes a társadalom további globális kifosztására.

Teljesen bizonyos, hogy olyan személyt keresnek, aki kíméletlenül végigviszi a Reformszövetség által elkészített programot – fogalmazott Bogár felvetésünkre, aki szerint egy, a kegyetlen megszorításokat előterjesztő grémiumot támogató figurában gondolkodhat-e a kormányzó elit. Bogár szerint a Reformszövetség a lokális kifosztók olyan közös konstrukciója, amelyben benne van maga Gyurcsány is. A Reformszövetség létrehozásának célja, hogy „egy intézményt alkossanak” annak a törekvésnek a szolgálatába, hogy „legyen egy nagy tekintélyű külső erő, amire Gyurcsány mutogathat”. A nagy tekintélyű tudósok, uralmi struktúrák nyomása alatt még nekem is meg kell hajolnom – nagyjából ezt próbálhatja meg ebben a dimenzióban közvetíteni Gyurcsány Bogár szerint. Azt próbálja meg elhitetni a társadalommal, hogy „nem én vagyok aki akarja ezeket a brutális reformokat” – folytatja a professzor.

Maga a Reformszövetség is egy cinikusan és pontos tervek szerint létrehozott konstrukció – állítja Bogár, amely szerinte nem hogy szembemenne Gyurcsánnyal, de a kollaboráns oligarchia „közösen létrehozott gyermeke”.

Bokros, a statiszta?

Bokros Lajos szerepére utalva Bogár úgy fogalmazott, hogy „ő egy olyan statiszta, akire lehet mutogatni, hogy az ő koncepciója ellenében a Reformszövetség programja sokkal emberségesebb. Lehet rá mutogatni, hogy ő az a kihallgató tiszt, aki össze-vissza rugdos, mi viszont kedvesen cigarettával kínálunk”. A Reformszövetség környékéről „elővarázsolt” kormányfő-jelölttel majd mindezt nemzet-mentésként tudják bemutatni, mint ami majd segít az országon – véli Bogár László.

Matematikailag valószínűsíthető, hogy az MDF és az SZDSZ teljes támogatásával áll az ügy mögé. Az MDF-SZDSZ-MSZP tandemnek elvileg többsége van a parlamentben; az országra rászabadíthatnak egy olyan újabb elnyomó diktatúrát, ami „a Bokrosnál mégis csak egy sokkal emberségesebb rendszer, ami mögött ott az értelmiség és az egymással szemben álló pártokat is összehozza”. Gyurcsány ezen lépésével a Reformszövetség és az általuk támogatott új kormányfő diadalmasan bevonulhat a parlamentbe. Bogár szerint Gyurcsány, ha ezt keresztül tudja vinni akkor győzött, a magyar társadalom azonban veszített.

Készen áll a nemzetellenes nagykoalíció

Jelentősen felgyorsulhatnak a negatív folyamatok – állítja a közgazdászprofesszor arra a felvetésünkre, hogy ezzel a lépéssel jelentősen gyorsulhat a társadalom lepusztítása és a nemzetállam további züllesztése. A „Reformszövetség nevében az MSZP-SZDSZ-MDF nemzetellenes nagykoalíció készen áll egy olyan embert a kormányfői székbe ültetni, aki könyörtelenül véghezviszi a teljes kifosztáshoz szükséges intézkedéseket”.

Bogár szerint Gyurcsány két legyet üt egy csapásra: bebetonozza magát MSZP-elnökként, és megvalósul az általa és a globális főhatalom összeállított nemzet és életellenes program. Teljes evidencia, hogy az egyetlen lehetőség az előre hozott választások megtartása, Bogár szerint minden eszközzel emellett kell kiállni. Azonnal óriási tömegben kellene az utcára vonulni és tiltakozni a most kibontakozó oligarchikus mutyizás ellen.

MNO - barikád.hu

A Grál lovag kiscserkészek: Szabadkőművesek

yoda, h, 2007-05-07 15:22

Több száz éve nyírja őket az egyház, pedig ők csak szebb világot szeretnének teremteni. Veres András, a Magyarországi Nagyoriens szabadkőműves páholy nagymestere mesélt a STOP-nak arról, mik a szervezet évszázados titkai, és hogyan kell elképzelni a szabadkőművességet ma.

- Hogyan lesz valakiből szabadkőműves nagymester? Talán a kérdés inkább úgy merül fel: hogyan lesz valaki szabadkőműves. Ritkább, hogy valaki jelentkezik; gyakoribb, hogy a szabadkőművesek megkeresik, és felajánlják, lépjen be közéjük. Azután hosszabb idő telik el, mire mesterré válhat, mert kipróbálják, hogy milyen feladatok megoldására képes. A nagymesteri tisztséget pedig csak demokratikus választás útján lehet elnyerni.
- Mit képvisel egy szabadkőműves?
A mozgalom céljait ma is annak az emberbaráti, filozófiai hagyománynak a szellemében igyekszünk megfogalmazni, melynek szellemiségét a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" hármas jelszava foglalja össze legtömörebben. Kevesen tudják, hogy a nagy francia forradalom révén elhíresült értékeket elsőként a szabadkőművesek kapcsolták össze.
- Mindez nagyon szép, de mit jelent a gyakorlatban?
Valamikor a szabadkőművesek elsősorban az egyház befolyását akarták visszaszorítani, sokat tettek a szekularizáció, az elvilágiasodás megvalósulásáért. Szabadkőműves volt az a Wekerle Sándor is, akinek miniszterelnökségéhez fűződik a polgári házasságkötés törvénybe foglalása. A fejlődés árnyoldalaként jelentkező nagyvárosi elszegényesedést úgy próbálták enyhíteni, hogy a szervezett jótékonykodás egyik központjává váltak. A magyar szabadkőművesek nagyobb szabású tettei közé tartozik a fővárosi Vakok Intézetének alapítása és a mentőszolgálat megszervezése.
- Nem csak a szabadkőművesek jótékonykodnak.
Így van. És nem csak ők szorgalmazták a szekularizációt. De mint egy befolyásos mozgalom részesei igen sokat tehetnek. Nem annyira az eredetiség vezeti őket, mint inkább a jó ügyek felkarolása és megvalósítása.
- Miben rejlik a mozgalom ereje? Abban, hogy a tagjai befolyásos emberek, illetve gazdagok? Vagy abban, hogy egymás között jó kapcsolatokat ápolnak?
Nem baj, ha a szabadkőművesek között akadnak befolyásos és gazdag emberek. Vagy olyan kiváló tehetségek, mint Voltaire és Mozart, Ady és Kosztolányi, Kossuth és Churchill. De a mozgalom erejét mindenekelőtt tagjainak összetartása, a testvériség eszméjének követése jelenti. Nem elhanyagolható a tagság létszáma sem. Például francia testvérrendünk ötvenezer tagot számlál, ami önmagában elegendő ahhoz, hogy befolyásos legyen. Jól mutatja ezt, hogy most, a francia elnökválasztás előtt, több jelölt is felkereste őket, és bemutatkozott a szabadkőműveseknek.
- Miért fontos, hogy a mozgalom titkos, ha úgy tetszik: diszkrét legyen?
Azt gondolom, hogy a diszkréció elsősorban a szabadkőművesek védelmét szolgálja, és talán a működésük hatékonyságát is. E közösséghez tartozni ugyanis nem mindig veszélytelen, a magyar történelemből nem egy elrettentő példát lehetne felhozni. A szabadkőműves mozgalom ma már korántsem olyan titokzatos, céljairól és rituális munkájáról bőséges irodalom áll rendelkezésére bármely érdeklődőnek. A testvérek sokszor ki is lépnek a nyilvánosság elé, amikor felhívják a figyelmet valamilyen társadalmi bajra és orvoslásának módjára. Más kérdés, hogy a rituális munka része az önmeghatározásnak és a közösségteremtésnek, más szóval a beavatásnak.
- De akkor miért nem ismerhetik meg a kívülállók a rituálékat? Miért nem nyilvános egy-egy szabadkőműves páholy gyűlése?
A rituálékat könyvekből bárki megismerheti. De a páholyok munkája kizárólag a tagokra tartozik. Nem csak azért, mert - mint minden közösség életében - csak az szólhat bele az ügyek intézésébe, aki felelősséget vállal érte. Hanem azért is, mert a szabadkőművesek számára a közös munka egy belső, szellemi fejlődés alkalma és színtere. Leképezi az ember útját a világ megismerésén át önmaga megismeréséhez. A szabadkőműves szimbólumokban és metaforákban megkülönböztetett jelentősége van az építésnek, ami egyúttal önépítést is jelent.
- Ha minden nyílt titok, akkor miért lengi körül mégis ezt a társaságot egyfajta homály?
Talán mert a szabadkőművesség ellenfelei hatásos érvnek gondolják, hogy efféle legendákat gyártsanak és terjesszenek. Mellesleg ha van mozgalom, amely érdekeltnek tartja magát a homály oszlatásában, hát az éppen a felvilágosodás eszméiben gyökerező szabadkőművesség.
- Tele van a padlás profibbnál profibb civil kezdeményezéssel. Nem járt le a
szabadkőművesség ideje az internet korában? Hogy lenne képes hatékonyan működni egy több száz éves szervezet?
A civil kezdeményezések jól megférnek egymás mellett. Az egyik szervezet nem váltja ki a másikat. Ha már létezik egy nagy hagyománnyal rendelkező mozgalom, botorság volna elhajítani csupán azért, mert időközben újabb mozgalmak születtek. Az igazi kérdés nem ez, hanem az, hogy a szabadkőművesség tud-e válaszokat találni az új kihívásokra.
- És tud? Mi a mozgalom szerepe a mai világban?
Én úgy gondolom, hogy meg tud újulni. Legutóbbi nemzetközi találkozónkon például Közép- és Kelet-Európa hat szabadkőműves rendje cserélt eszmét a tennivalóinkról. Elfogadtunk egy közös nyilatkozatot. Kiderült, hogy térségünkben még az olyan hagyományos szabadkőműves feladatok is új értelmet nyerhetnek, mint a szekularizáció és a szociális bajok enyhítése.
Természetesen országonként más a helyzet, de szükségesnek tartjuk szavunkat felemelni a térségünkben teret nyert nacionalizmus és populizmus ellen. A szabadkőművesek szemében különösen fontos erény, a türelem. Szerintünk ez lehet a legjobb módszer a konfliktusok kezelésére.
- Jelenleg vannak ismert politikusok a szabadkőművesek között?
Akadnak. De nem csak rajtuk múlik a dolog.
- És ismert személyiségek?
Természetesen.

(stop.hu)

Az ajvékoló mocsok zsidók figyelmébe!

Kis Kós Margit hozzászólása - A fasisztázók figyelmébe!
(Egy véletlenül talált gyöngyszem, érdemes elemezni. És még mikrõl nem tudunk, mert nem tudhatunk, mert titkosították. Kik? és vajon Miért?)
Kis Kós Margit is hozzászólt a Polgári Hírszemle hivatkozásához.

Kis ezt írta: "Nekem az is tetszene, ha végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az Angliában élõ magyar szervezet képviselõje Vastagh Pálnak:

Budapest, 1995. jún. 27.

Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,

Tisztelt Miniszter Úr!

E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt. Ezzel összefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni.

Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van annak az elmúlt évben nyilvánosságra került brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó osztályon F.O. 371/34498./C. 120351.sz. alatt kapott elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetõvé Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból. Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettõl Haimer professzor, aki a zsidó nagytanács azon kérelmét adta elõ, hogy "a magyar kérelem teljesítése miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élo 800.000 zsidó megsemmisítését eredményezné."

Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következõt írta sajátkezûleg a dokumentumra: "E kérdést megkülönböztetõ figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné."

Az idézett kordokumentum tartalma után egyértelmûen megállpítható, hogy a magyar nemzet védõfalként lett feláldozva az országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.

Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott "utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb." megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak. De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhetõ.

Az eddig felsoroltak ismeretében a következõ kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:

1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítõ megállapítására, hogy az 1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet: a liberátorok szõnyegbombázásából, az ország késõbbi hadszíntérré válásából, a lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.

A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külsõ és belsõ adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell benyújtani. Elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.

Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik, elfogadhatatlan a másik oldal bárminemû követelése.

Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idoszerûvé vált, mert a gyilkos nemzet minõsítést éppen attól a külföldön élõ neves karmestertõl kaptuk, aki a sajtó híradása szerint a magyar népet "milliós nagyságrendû gyilkosoknak" nevezte. Az illetõ karmester Solti György, aki ezt követõen május 8-án a Budapest Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.

Miniszter Úr! Elképzelhetõnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok milliós nagyságrendû gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb koncerttermében izraeli zenekart vezényeljen?"

Hogy is van ez a holokauszt, kérem?

Mustafa Kemal Atatürk, a hadvezér

1924-ben a görög holokauszt áldozata lett egy egész görög város Kis-Ázsiában. Smyrna városát felégették a török fegyveresek, és Törökországban koncentrációs tábort állítottak fel, ahová a görög és az örmény lakosságot hurcolták el házaikból. ⁽¹⁾

A korabeli újságok mintegy 700 ezer görög civil áldozatról számoltak be és a kitelepítésnek olyan embertelen módjáról, amelyhez képest a német kitelepítések igazán emberségesnek tűnnének, ha a győztesek nem hamisították volna meg a valós eseményeket. ⁽²⁾

Mindez az atrocitás részben Törökország atyjához és nemzeti hőséhez, Mustafa Kemal Atatürkhöz köthető, akinek múltját és szerepét és főleg politikai kapcsolatait nem a Wikipédia⁽³⁾ stílusában szeretném röviden bemutatni.

Történetünket kezdjük 1908-tól, az úgynevezett „Fiatal Török Forradalom” történetétől. (A Fiatal Török Forradalom nem esemény, hanem egy szervezet neve.)

A huszadik század legfontosabb politikai és társadalmi tényezőjévé a cionista mozgalom vált, amely közvetlen vagy inkább közvetett hatása révén 110 millió áldozatot eredményezett.

Bár a cionizmus maga mint politikai mozgalom olyan régi, mint maga zsidóság, az Európára ható igen hátrányos befolyása aránylag új keletű. A modern Európában Napóleon volt az első, aki nagymérvű emancipációs lehetőségeket tálalt a zsidóságnak egyenlő jogalapok mellett.

Napóleon példáját sorra követték más európai államok is, szabadjára engedvén a zsidó etnocentrizmus megveszekedett természetét, ötvözve a zsidó üzleti immoralitással, amely különösen a Rothschild gazdasági birodalom felemelkedéséhez vezetett.

Csak idemutató példának említem a Rothschild ház karriertörténetének egy részletét.

Lionel Nathan de Rothschild bárói rangot kapott

Nathan Rothschild személyes titkára és gyorsfutára 1815. március 15-én jelen volt a Waterloo csatamezején, és mint szemtanú győződhetett meg Napóleon csatavesztéséről. A titkár 2 ezer frankot fizetett egy hajósnak, hogy mindenki előtt szállítsa őt Angliába a viharos tengeren.

Rothschild mind az állami, mind a tőzsdei körökben hamisan Wellington csatavesztéséről számolt be, és részvényeit kezdte eladni a tőzsdén.

Hamarosan a teljes londoni tőzsde követte példáját, és a tőzsdei részvények értéktelen ár alá zuhantak. Az utolsó pillanatban Rothschild ügynökei felvásárolták az akkor még értéktelennek tűnő részvényeket.

Június 21-én éjszaka érkezett meg Wellington hadtitkárja, Henry Percy, akinek első útja az angol hadügyminisztériumba vezetett, beszámolni Wellington győzelméről. Az igazság kiderülése után értékükben a részvények ára az égig szökött. ⁽⁴⁾

Ahelyett, hogy az Angol Korona simán börtönbe zárta volna Nathan Rothschildet úgynevezett „Insider Trading” (belismeretes tőzsdézés) miatt, amely pl. Amerikában később a „Taft-törvény” beiktatása után komoly büntetéssel sújtotta az elkövetőket⁽⁵⁾, átadta a Rothschildoknak Anglia teljes gazdasági függetlenségét, megnyitva a Rothschild uralta „Bank of England” (Angol Bank) központosított bankot.

Ez és hasonló történetek sora vezetett különös politikai és történelmi eseményekhez, meghatározva a mai erőviszonyokat és erkölcsi szakadékot, amely előtt ma már az egész "globális falu" áll , hogy kedvenc globalistáink szavajárásával éljek.

Természetesen az ugyancsak zsidó maggal megáldott modern szabadkőművesség minden ágazata, köztük az 1776-ban Adam Weishaupt révén életre erőlködött Illuminátus is fegyvertársi egységet esküdött a felemelkedő zsidó bankházakkal az „Új világrend”, értsd: világhatalom megszerzésére. Jelszavaik a francia forradalom idején kihirdetett hamis szlogenek lettek: egyenlőség, szabadság, testvériség.

Ebből merített rendesen a zsidó rabbi fia, Karl Marx, amikor a Fábián társaság rendelésére megírta 1848-ban a Kommunista Kiáltványát, az azt követő európai forradalomhullám felbujtó forgatókönyveként.

Nem véletlen, hogy olyan fő kőművesek mint az olasz Giuseppe Mazzini és Giuseppe Garibaldi segítették többek közt átformálni Európát a Rothschild és szabadkőműves szájíznek megfelelően.

A korai rejtett ágendát hamarosan egy nyíltabban színre lépő már zsidó néven, zsidó csoportosulás követi. Ilyen volt többek közt a B'nai B'rith és az Alliance Israélite Universelle, amelyek már kimondottan zsidó érdekeket hirdettek nyíltan, erejük tudatában.

Megtehették, hiszen ekkor már a világ aranykészleteinek többsége bankjaikban pihent. A világot behálózó bankrendszerek többsége az ö kezükben összpontosult, és összpontosul ma is.

Elérkezett az idő a cionizmus újjáélesztésére, a hírhedt Cion Bölcsei Jegyzőkönyveinek⁽⁶⁾ felszínre juttatására és a politikai dualitás felállítására, amelynek tősgyökeres vadhajtása a kommunizmus mint zsidó export Oroszországot gyűrte maga alá, megcélozva más európai országokat, köztük hazánkat is.

1872-ben az amerikai konföderációs szabadkőművesek, vezetőjükkel, Albert Pike-kal kidolgoztak egy katonai tervezetet, amelynek célja a globális hatalomátvétel volt. Albert Pike-nak a szobra⁽⁷⁾ ma Washingtonban a főbíróság épülete előtt áll. Szinte minden évben tüntetnek az amerikaiak az eltávolítása érdekében, de hiába.

A tervezet három háborút tűzött ki maga elé a végső hatalomátvétel megalapozására, amely az első világháború, a kommunista szovjetforradalom és a második világháború formájában meg is valósult, utat adva a zsidó "végső megoldásnak" - a harmadik világháborúnak.

A tervezet teljhatalmú regionális kormányok felállítását szorgalmazta mint a később napvilágot látott Jegyzőkönyvek, az ENSZ és az EU. Mint a történelemből ismerjük, természetesen ez többlépcsős eljárás keretében vált lehetővé, mint pl. az ENSZ, amelyet az amerikai nép, mint „Leagues of Nations” (Népszövetséget) az első fordulóban sikeresen megvétózott.

Természetesen a tervezet minden pontja ez idáig sikeresen követte megálmodóinak elképzeléseit, és megalakult Izrael, majd, ahogy a finálé megköveteli, egy hamarosan bekövetkező harmadik világháború keretein belül az a végső harc, zsidó megoldás, amely a cionista keresztények segítségével totális háborút fog indítani a muzulmán világ és annak támogatói ellen.

A cionista hatalmi tervezetnek a végrehajtás korai szakaszában Oroszország állt az útjában. Ekkoriban a legnagyobb keresztény lakossággal és a legígéretesebb gazdasági mutatókkal a cári birodalom rendelkezett. Az orosz cár volt a világ leggazdagabb embere, érthető, hogy a cionistáknak a cár és országa célpontjává vállt.

1897-ben a bázeli cionista konferencián Theodor Herzl nyíltan kihirdette a követendő utat. Ennek megfelelően Angliában a döntési fontosságú kormánypozíciókat zsidó vagy filoszemita politikusokra cserélték. Amerikában a cionista lobbi Woodrow Wilsont segítette a választásokon az elnöki székbe, majd segítségével elkövették azt a gazdasági puccsot, amely derékba törte Amerika önrendelkezési jogát, beiktatták a Federal Reserve Bank-rendszert mint zsidó magánintézményt, államot az állam felett. ⁽⁸⁾

Angol segítséggel sikerült éket verni a magyar állam által megálmodott „Dunamenti Népek Ligája” tervezet és az európai államok közé, csakúgy, mint a németek és a franciák közé is. Minden kész volt az első világháború kirobbantására.

És most értünk a történetünk kezdetéhez Törökországhoz és Mustafa Kemal Atatürk, valamint pártja, a "Fiatal Törökök" cionista múltjához.

Miután Oroszországot eltakarították a cionisták a politikai porondról, „Európa beteg embere” - Törökország került a cionisták célkeresztjébe.

Törökország 1453-ban kiütötte az akkor már ezeréves múlttal rendelkező Bizáncot hatalmi helyzetéből, s maga is dominációra törekedett, több keresztényellenes szent háború (dzsihád) keretében, egy ízben Bécsig jutva el. Hatalmuk alá vonták Afrika északi részét és a teljes Közel-Keletet, Nyugat-Ázsiát egészen az iráni vonalig és a Kaszpi-tenger környékét északon.

Napóleon idejére a török birodalom észrevehető hatalmi zuhanásba kezdett, és miután kimaradt az ipari forradalmakból és katonaságát sem modernizálta kellőképpen, aránylag primitív szinten vegetálva birtokolta még Európa, Ázsia és Közép-Ázsia nagy részét.

A Törökország által bekebelezett területek hatalmas olajmezőkkel rendelkeztek, amelyet a cionista háttérhatalom által irányított Nyugat magáénak szeretett volna tudni. Ekkoriban fedezték fel a hatalmas iraki olajmezőket, és a ma olajáról ismert arab államok mint Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátus stb. még török fennhatóság alá tartoztak.

1904-ben Abd Al-Hamid II Khan Gazi szultán Németországhoz fordult, hogy közösen építsék meg a Berlin-Bagdad vasútvonalat. Ekkor borult ki a proverbiális politikai bili. Az eseményekkel egy időben a cionisták előtt már eldöntött tény volt, hogy bekebelezik Palesztinát, amely ugyancsak török fennhatóság alatt állt.

Miután a szultán visszautasította, hogy Palesztinát megvásárolják a cionisták, a zsidó lobbi az angol birodalomhoz fordult orvoslásért.

Törökországot, bár már gyenge volt, legjobban belülről tovább rothasztva volt a leghatásosabb megtámadni. A zsidó fegyverek közt a leghatásosabbhoz, a forradalom gerjesztéséhez (lásd ma – Líbia, Szíria, Irán stb.) folyamodtak a cionisták.

Cionista ihletésre egy forradalmi testület alakult tehát "Young Turk Revolution" néven. A csoport célja Törökország iparosítása és modernizációja volt, de a status quo mögött idegen, sötét érdekek húzódtak meg.

A „Szociális Darwinizmus” nevében 1895-ben frontszervezetet hoztak létre Committee of Union and Progress (CUP) néven. A „Fiatal Török Forradalom” (FTF) 1902-ben, majd 1906-ban a cionisták egyik fellegvárában tartott összejövetelt, ahol konszolidálták erejüket és kidolgozták kapcsolataikat főleg az akkor legnagyobb erőnek számító török hadsereg tisztjeivel.

1908-ban nevüket simán „Young Türks” - Fiatal Törökök névre cserélték, és egy új alkotmányt terveztek. A szultán, felismerve az egyre növekvő, főleg külföldtől anyagilag is támogatott erejüket, feladta a szervezet elleni harcát, és ezt kihasználva hamarosan a szultánt megbuktatva a szervezet vette át az ország irányítását.

Rövidesen kitörtek a „balkáni háborúk”, amelyeket az első világháború követett. A háborúk okozta belső káoszt kihasználva Mustafa Kemál Atatürk forradalmat robbantott ki Törökországban 1918-ban, amelyet Törökország demokratizálása, modernizálása és emberi jogainak felállítása követett - írja az ortodox cionista történelemírás, de valójában ez egy kicsit másként történt.

De vissza időben a történet megértéséhez!

A Fiatal Törökök mozgalmának mozgatórugói egy korábbi, valójában egészen 1600-as évekig vezethetők vissza, egy zsidó, Sabbatai Zevi (törökül Sabetay Sevi) személyéhez, aki 1626-ban Smyrna városában Zevi néven ismert kabbalistaként került a közfigyelem fényébe.

A lakosság egy része természetfeletti erőt tulajdonított Zevinek, aki 1666-ban a török Szalonikába utazott, a kabbalisták fővárosába, ahol tömegek előtt jelentette ki, hogy ö az új zsidó messiás. Ezrek követték, akiknek kinyilatkozta, hogy a cél Jeruzsálem felszabadítása és a zsidó otthon megteremtése

A szultán letartóztatta az újdonsült messiást, és felajánlotta, hogy megkíméli életét, ha áttér a muzulmán vallásra. Az ötleten kapva a követői is áttértek, és ettől fogva önmagukat „Donmeh”-nek nevezték, ami törökül azt jelenti, hogy „megtért”.

A történet nem egyedülálló a történelemben, hiszen a spanyol zsidók még korábban, 1492-ben királyi rendeletre vagy áttértek, vagy kivándoroltak. Központjuk már ekkor is Konstantinápoly volt, tehát innen a fő zsidó satrapáktól, rabbiktól kértek tanácsot, akik az áttérés mellett szavaztak. A levelükben így szólt a tanács: „Neveld fiaidat tisztviselőknek és egyházi hatalmasoknak, hogy belülről tudják szétzúzni a kereszténységet!” ⁽⁹⁾

A spanyol zsidók elfogadták a tanácsot: „Marranos” - disznók – conversos néven valóban elérték, hogy hatalmi bázisuk Londonba csoportosításával a spanyol birodalom bukását okozzák.

Ugyanezt a bevált vonalat követték a török Donmeh-ek is, és ők alkották később az ötödik zsidó hadoszlopot, amely megásta Törökország birodalmi sírját.

A csoport sohasem adta fel Zevi eredeti álmát, a zsidó haza megteremtését Palesztinában. Jelképük az okkultizmusból ismert hexagramm volt, amely ma már Dávid-csillagként vált ismertté.

Annak ellenére, hogy a Dávid-csillag ma Izrael jelképe, nem rendelkezik bibliai gyökerekkel. A régóta kultikus jelképnek használt szimbólumot a 12. században élt zsidó, Dávid al Roy, egy korábban magát messiásnak kikiáltó kazár megszállott használta zsidó identitás céljára.

Mint a később élt Zevi, ő is célul tűzte ki Jeruzsálem elfoglalását és a zsidó haza megteremtését.

Roy nem lett prominens cionista, mert apósa simán agyonverte az ifjú messiást, mielőtt az elérte volna Jeruzsálemet. Az ifjú álma természetesen tovább élt és Zevi is ezt tette magáévá.

A Zevit követő csoport tanait szerte Európában kezdte terjeszteni, több helyen átütő sikerrel. Ismertebb tanítványai közé került pl. a kriptosátánista Jacob Frank (Jakov ben Judah Leibovich) lengyel-zsidó öndeklarált messiás is Galíciában.

A csoport ugyancsak nagy sikerrel furakodott be tanításaival a legfelső nemesi, sőt uralkodói körökbe is. Ez az út vezetett Adam Weishaupthoz és 1780-ban Amschel Rothschildhoz, és oltotta be saját kabbalisztikus hitét a modern illuminátusi eszmékbe. Ettől a ponttól vált Rothschild maga is kabbalistává, sőt messiássá, egy zsidó birodalom megalkotásának szolgájává. Rothschild maga is átvette a hexagram jelét, és családi jelképébe illesztette.

Időközben a donmehs mozgalom a felszín alatt tovább erősödött a török birodalom testében. A 19. század végére már 100 ezres tagsággal rendelkeztek. Mint korábban említettem, ez a kripto-zsidó tömb volt az, amely megalkotta a „Fiatal Törökök” mozgalmat, megihletve azokat a korábbi cionista célkitűzésekkel.

Központjuk a szabadkőművességtől átitatott városban Salonikában üzemelt, és a legnagyobb páholyuk a Macedonia Risorta volt. A páholy története is megér egy misét. Létrehozói a korábban említett Guiseppe Mazzini követői voltak. Annak a Mazzininak, aki az angol Lord Palmerston török-ügyekkel foglalkozó főszabadkőműves tisztelője és követője volt.

De az eredeti, szabadkőműves páholyt életre keltő személy a zsidó Emmanuel Carraso volt, egy nagy befolyással rendelkező bankár. Carasso nem csak a török titkosszolgálatot vezette, de felelős volt a török hadélelmezésért is az első világháborúban. Kollégája ezen a poszton az ugyancsak zsidó Alexander Isreal Helphant (Parvus) egy gazdag gabonakereskedő volt.

Parvus kapcsolatai egészen az angol és a velencei titkosszolgálatokig értek el. Egész Európát rendre átutazta és komoly szerepet töltött be a kommunista dogma terjesztésében. Magévá tette a bolsevik célokat és Szentpéterváron Leon Trockijjal újságot alapítottak Russkaya Gazetta néven. Amikor Trockijt és holdudvarát 1905-ben letartóztatták, Parvus elmenekült és meg sem állt Konstantinápolyig. Itt azonnal a Fiatal Törökök mozgalomhoz csapódott, eleinte mint riporter. Munkája az angol és török birodalom háborúra uszítása volt, persze angol érdekeket is szolgálva ezzel, előkészítve a terepet az első világháborúhoz.

Munkáját siker koronázta, és 1916-ban a Sykes-Picot egyezmény keretében a vesztes Törökországot felosztották. A cionisták belső embere az angol parlamentben, Lord Balfour rá egy évre, 1917-ben kiadta a nevéről elnevezett kiáltványt, a jogi alapokat a zsidó haza igényére Palesztinában, amely ekkor még török kézben volt hagyva, hátsó gondolatoktól indíttatva.

Parvus hírhedt kollégája egy ma már Izraelben utcanévvel és szoborral rendelkező „Fiatal Török” , a zsidó Vladimir Jabotinski mint angol ügynök látta el a felforgató tevékenységét. Később Jabotinski a cionizmus egyik főszereplőjévé vált, és Herzl halálát követően (1904) és jóval később az izraeli katonaság megszervezésén, majd annak árnyékában született Likud párt megteremtésén dolgozott.

Természetesen az egész Fiatal Törökök mozgalom Rothschild-pénzen üzemelt, egy Aubrey Herbert néven ismert angol arisztokrata közvetítésével. Mint kevesek által ismert tény volt akkor, Herbert az angol elhárítás és titkosszolgálat embere volt. Herbert bátyja mint híres egyiptológus, Tutankhamon sírjának felfedezője Howard Carter néven ismert. ⁽¹⁰⁾

A török politikai alvilágnak egy másik „Fiatal Török” - ága, amely teljes egészében donmeh cypto - zsidókból állt, egyik vezetőjük Talaat Pasa révén híresült el, aki nem kevesebb személyiség volt, mint a háború utáni Törökország első belügyminiszere és az örmény holokauszt kitervelője és véghezvivője.

Enver Pasával egészen 1918-ig vezették Törökországot, Mustafa Kemal hatalomátvételéig.

A korábbi török-orosz háború után (1878) Törökország gyakorlatilag elvesztette majd az összes európai területeit. A veszteség a katonai körökben nagy felfordulást és káoszt okozott. Ez a káosz volt az, amely jó táptalajt adott a Fiatal Törököknek és ahonnan komoly közreműködésre számíthattak. A Fiatal Törökök mozgalom igen sok követőre talált a hadseregen belül, és a mozgalomhoz csapódott tisztek segítségével tudta a mozgalom a szultánt 1909-ben trónjáról letaszítani.

Az elkövetkező két balkáni háború további birodalmi széthullást eredményezett, és elősegítette a terepet az első világháborúba lépéshez, amely gyakorlatilag ugyancsak megalapozta az orosz birodalom bukását s a kommunisták hatalomátvételét Moszkvában.

A kommunista hatalomátvétel közvetlen módon 25 millió keresztény lemészárlását eredményezte, és egy gonosz birodalmat eresztett rá az emberiségre a következő 70 évben.

Talán nem véletlen, hogy egyszerre alakul két új ország, amely élesen leválasztotta a vallást a kormányműködésről és a felszín alatti titkos zsidó vallástól eltekintve, amit támogatott, a régi vallásokat tűzzel vassal elnyomta. A két ország a Szovjetunió és Törökország volt, bár Törökországban a muzulmán vallás megtűrt volt, a politikából száműzték.

A jelenségekre a magyarázat a most is sok ország által követett szétválasztása az államnak és a templomnak volt. Gyakorlatilag Törökországban ez ennél többet jelentett. Különösképpen a keresztények szenvedtek el üldöztetést és horrort. A sokat panaszkodó zsidóság gyakorlatilag aranykorát érte mind Törökországban, mind Szovjetunióban, ahol Sztálin később egy egész országot jelölt ki azok számára, akik hajlandók lettek volna azt belakni. ⁽¹¹⁾

Bár a Fiatal Törökök a kezdeti időszakukban a kisebbségek nagy barátja volt (mint pl. ma a zsidó politika cigány támogatása nálunk) később a hatalom megkaparintását követően gyorsan színt váltottak. Pl. 1909 előtt a görögöket egyenlő jogokkal hitegették, csakúgy, mint a kurdokat és az örményeket is. A görögök és az örmények képezték Törökország felső-középosztályát, jó anyagi háttérrel rendelkezve. Az anyagi támogatásuk az Ifjú Törökök számára korábban létfontosságú volt.

Ahogy Törökország veszítette erejét, úgy növekedett az Ifjú Törökök hatalma, és 1913-ra teljesen az irányításuk alá tudták vonni a török kormányt, meggyilkolva az akkori miniszterelnököt, Mahmout Sevket Pasát. Ekkor vette át a hatalmat Talaat Pasa, egy Ifjú Török-vezető. Innen Sevket Pasa Enver és Dejemal Pasával szolgálták az Ifjú Török-érdekeket.

A „Három Pasa” - ahogy a nép nevezte a triumvirátust, egészen 1918-ig uralkodott. Az események egy nacionalista tendenciát termeltek ki, amelyben minden kisebbség közellenségként kapott csak helyet a társadalomban. Bár a Fiatal Törökök Gavrillo Princip, a boszniai politikai gyilkos mögött álltak, mégis a nacionalista hullám révén a német oldalon találták magukat Anglia ellenében.

A háborút követően Törökország új vezetői átértékelték a gazdasági lehetőségeiket, és a modernizálást hirdető Fiatal Törökök új elhatározásokra jutottak. A cél a Rothschildok által is irigyelt bakui olajmező megszerése lett nyugati sugallatra, amelynek útjában az oroszokkal barátságos örmények álltak.

A belügyminiszter vezetésével a Fiatal Törökök végzetes elhatározásra jutottak. Az örmények kiirtására.

1915-ben három évvel a szovjet tömegpusztítási terv beiktatása előtt a Fiatal Törökök egy-másfél millió örményt mészároltak le hidegvérrel a török birodalom határain élő 2 millióból.

Százezrek lettek Szíriába kitelepítve, vagy kihajtva a sivatagba, hogy ott pusztuljanak el. Bár a mészárlások zöme Enver és Djamal vezetése mellett történt, a lemészároltak nagy része Atatatürk uralkodása alatt, 1920-1922-ben pusztult el.

Örmény népirtás: tömegével akasztottak

Az új török vezetésnek ez nem volt elég, a mészárlást kiterjesztették a görögökre és az asszírokra is. 1915-től a Fiatal Törökök 500-750 ezer keresztény szírt és 1-másfél millió ortodox keresztény görögöt mészároltatott le hideg vérrel. Csak magában Pontusban 350 ezer ember lelte halálát.

Hasonló sorsra jutott Smyrna is, ahol Kemal Atatürk 100-200 ezer görögöt gyilkoltatott le, többségüket élve elégetve. A holokauszt szó görög eredetű a hólos és kaustós szavakból, és mint sok mást, ezt is simán lenyúlták a zsidó propagandisták saját használatra, holott pont az általuk insztigált tömegmészárlást Smyrnában hívták maguk a görögök a saját nyelvükön így.

Míg a világ ma a zsidók szenvedéseihez köti a holokauszt kifejezést, ironikusan az pont a kriptozsidók, a Donmeh - Fiatal Törökök révén válhatott szégyenfoltjává a történelemnek.

A mészárlást követően az örmény partizánok a Berlinbe szökött Talaat Pasát kivégezték. Djelmal és Enver Pasa egy rövid időre bizonyult szerencsésebbnek, mert Szovjetunióba szöktek, ahol a zsidó testvéreik felhasználták tömegmészárló képességeiket, de pár év múlva őket is utolérték az örmény partizánok.

Atatürk, annak ellenére, hogy milliók haláláért volt felelős, a török nacionalista mozgalom élén irányíthatta Törökországot. Politikai érdekből megtagadta korábbi kapcsolatait a Fiatal Török mozgalommal, és a hozzá közel álló elvtársakat a saját szárnya alá vette, a többségüket kötélre lógattatta.

A Fiatal Törökök a bolsevista testvéreikkel közel 30 millió ember haláláért voltak felelősök 1915 és 1923 évek között. Ami bennük közös volt: a vérszomjas kriptozsidók, titokban a Rothschild házat szolgálva, mint a világbirodalmi tervek végrehajtói.

Mustafa Kemal Atatürk, az államfő

Ma Törökország szakítani látszik a zsidó szövetségeseivel. A kérdés csak az, hogy ennek mi lesz az ára.

Talán a múlt bűneinek újraértékelése?

Aligha, hiszen a Nyugat csakúgy nyakig véres ebben az ügyben, mint a török zsidók maguk is. Mert az ügy kirobbanása esetében a törökök nem fognak habozni ujjal mutogatni a török köntösben bűnöző elődeikre.

Persze ez egy nemzeti ikon, Atatürk elvesztésével fog járni, de ez nem nagy ár milliók életével szemben.

Neményi Péter - Neményi.net
Dél-Korea