Az újraszületések láncolata

A Tibeti Halottaskönyv ismeretei

Köztes létnek, bardónak, azaz átmenetnek, átmeneti állapotnak nevezik általában a testből kilépés és az anyaölbe való belépés közötti időszakot.

A tibeti buddhizmus azonban minden életszakaszt átmenetnek tekint. Semmi sem állandó, minden folyamatos változásban van. Így lehet a születésnek, az életnek és a halálnak is bardója, melyen belül több, az egyéni karmától függő szakaszt különböztet meg a Tibeti Halottaskönyv, melynek eredeti címe a „Köztes létből hallás útján való megszabadulás".

A régi korok emberei természetesnek fogadták el a szellemvilág létezését. Hétköznapjaikban is benne éltek ebben a tudásban. A finom érzékelését elvesztett mai ember csak a durva anyagi világ jelzéseit képes felfogni, ezért ehhez igazította a világképét.

A szellemvilággal való kapcsolatfelvétel

Az 1800-as évek közepétől tömegesen fordult aspiritizmus felé az emberek érdeklődése. A médiumi kapcsolatok által kapott információkkal kívánták megmagyarázni a halál utáni jelenségeket. Az anyaghoz ragadt gondolkodású, hitetlen embereknek a materializációs kísérlete kel próbálták bizonyítani a szellemvilág létezését. Ezek nagy része utóbb csalásnak bizonyult. Ez a nagy igyekezet az anyagi világ mindenképpeni megmagyarázására a tudatszintcsökkenés számlájára írható. Az egységállapothoz közeli, magas tudatszintű személy nyitottsága folytán érzékeli az anyagi világ feletti térdimenziókban lezajló folyamatokat, ezért számára nem szorulnak bizonyításra ezek a jelenségek.

Az ún. médium a közvetítő a fizikai-anyagi világ és a finomenergiák létdimenziói között. A samanisztikus hagyományokban a médiumi állapotot sokszor tudatmódosító, bódító szerek alkalmazásával próbálták elérni. A spiritiszta szeánszokon a szellemvilággal való kapcsolatfelvétel a médium valamelyik kifinomult érzékszervi tudatán keresztül történik. Eszerint megkülönböztetünk „halló", „látó" médiumokat (például halottlátó asszonyok). Az író médium a kérdésfeltevés után a kezében tartott ceruzával leírja a szellemi választ, az alkarja és a kézfeje tudatalattiból vezérelt mozgásai segítségével. Ez teljesen hasonló a radiesztézia ingás vagy pálcás eljárásaihoz.

A beszélő médium átadja a testét a szellemi sík számára, mely azt birtokba veszi, és ténylegesen a meghívott szellem életbeni hangjához és beszédmodorához hasonlóan szólal meg. Utóbbi a legveszélyesebb módszer a médium számára. Ilyenkor feltétlenül erős idegrendszerű szeánszvezetőre van szükség, aki védi a médiumot és tudaterejével irányítja az eseményeket. Behívja és elküldi a szellemvilág képviselőit, azokat megesketi a tiszta szellemiség nevében, hogy nem mondanak hamis információt. Ha a közvetítő személy energiarendszere nem elég erős, akkor a szellemvilággal való kapcsolatfelvétel során előfordulhat, hogy a médium nem képes kilépni ebből az állapotból. Vagyis a szellem nem engedi el, teljesen birtokba veszi az élő testet, azaz megszállja. Energetikailag a kapcsolatfelvételt megkísérlő személy a tudatalattijából feltörő, a fogantatásától kezdve tárolt káros érzelmeket képtelen uralni. A megszállás történhet „igazi" szellem által, aki auraburkokkal és lélekmaggal rendelkezik. Továbbá befolyásolható a médium többféle démoni program által, melyek egy korábban élt személy tudati működése közben, káros érzelmekből és mentálüzenetekből jöhettek létre. A démont úgy különböztetik meg keleten, hogy az nem rendelkezik harmadik szemmel, mint az igazi szellem. A démoni programokat nevezik a spiritiszták elementáloknak is, melyek szinte értelmes lényszerű programként működnek.

Létezik ezeken kívül olyan szellemi közlést vevő módszer, melynél egy viaszosvászonra nyomtatott ábécén és számsoron csúsztat a médium keze egy sima üvegtárgyat - például egy pohár lecsiszolt alját -, olyan villámgyorsan, hogy a kapott betűket egybeolvasva képes a szellemi választ kimondani. Ez a módszer szintén az alkar nem tudatos mozgásvezérlésére vezethető vissza.

Végül az ún. „asztaltáncoltatás" a legismertebb, de a legdurvább anyagi síkú hatást létrehozó eljárás. A szeánszon részt vevők megegyeznek, hogy milyen számú koppanás jelenti az igen és a nem választ. Kezeiket az asztallapra helyezik, főleg a csalások elkerülése miatt. Itt is szükséges egy erőteljesebb vezető, aki irányítja az események lefolyását. Az asztal mozgását az anyagra hatást okozó káros, auracsökkentő energiák hozzák létre, pont úgy, ahogy az az ingázás, pálcázás esetében történik a radiesztéziában. Ezért ajánlják ott, hogy minél könnyebb eszközzel történjen az érzékelés, és ennek időtartama a napi tizenöt percet ne haladja meg az agyi károsodások elkerülése céljából. Az asztaltáncoltatásnál sokszor nehéz asztalokat mozgatnak meg, ezért a fellépő káros energiák az érzékenyebb résztvevők rosszullétét okozzák.

A szeánszok során fellépő pszichikai-gondolati jelenségek a legtöbbször tudati játékok. Nem igazi szellemmel való kapcsolatfelvételek, hanem a résztvevők a tudatalattijukból feljött saját információikkal kommunikálnak.

Az energiatestek együttműködése

A test-lélek-szellem felépítésből a lélek az isteni lélekszikrára, az egyéni lélekre utal, mely a Legfelsőbb Lélekkel, a Paramatmával való egyesülésre törekszik. A szellem kifejezés itt inkább a „szellemire", a tudatosságra utal. Tehát ebben a hármasságban inkább a test-lélekmag-tudat kapcsolatról lehetne beszélni. A szellem a magyarban nemcsak a tudatosságot jelenti, hanem főleg a szellemtestet, vagyis az asztráltest (érzelmi test) auraburkokból álló rendszerét. Ez így van az angol „ghost" és a német „geist" szóban is. Ez az a szellemtest, amely (aki) kísértetként energiát kíván kérni a környezetétől. A kísértet az, aki beragadt valamelyik szellemvilágba (lásd később), és ebből az állapotból külső segítség nélkül esetleg évtizedeken, évszázadokon keresztül nem képes kimenni.

Amitabha Buddha

A fizikai testtel bíró embernek „a felső része", vagyis a finomenergetikai testei az élő állapotban együttműködnek egymással, ha a személy harmóniában van - A ábra. A harmóniából való kiesés hozza létre a betegséget, öregséget és halált. Addig képes a szellemtest a fizikai testhez kapcsolódni, amíg a fizikai test tartozékában, az étertestben - így az ebben működő szervi meridiánokban - az energia keringése nem akadályozott. A helytelen életmód, a környezeti sugárzások vagy korábbi karma aktivizálódása miatt az energiatestek kapcsolata egyre lazábbá válik az élet során. A fizikai test megbetegszik, illetve különböző fokú sérüléseket vonz be az energiahiányos területre. Ha ez egy szintet meghalad,  akkor a finomenergetikai test elengedi, illetve lelöki magáról (!) a fizikai test-étertest együttest. Elszakad az ezüstszál, bekövetkezik a halál állapota.

Sok esetben ez fokozatosan, évek, évtizedek alatt zajlik le. Előfordul, hogy az energiahiányos testtől alvás közben elválik a szellemtest, de még összeköttetésben marad vele egy ezüst szálon keresztül - B ábra). Az egyén szellemi fejlettségétől függ, hogy az ezüstszál melyik csakrához csatlakozik. Az alvás közbeni kilépésnél repülést álmodik az illető, majd az álom végén kellemetlen, zuhanásszerű érzéssel visszatér a testbe. A csecsemőkorban természetes állapot az alvás közbeni testen kívüli tartózkodás. Az alvó gyermeket nem szabad tapogatni, különösen öreg vagy beteg személynek, mert káros energiával szennyezett kezeivel elszakíthatja az ezüstszálat, és ezzel a gyermek halálát okozhatja. A sokat emlegetett hirtelen csecsemőkori halál az egyébként teljesen egészséges gyermeknél az említettek következtében léphet fel.

A klinikai halál történései

A klinikai halál állapotából visszatértek élményeiről szóló beszámolók szerint a kilépettek teljesen tisztán, de kívülállóként érzékelik, látják a sérült testükkel foglalkozó orvosok tevékenységét. Amennyiben az orvosi beavatkozás ismét beindítja a fizikai test működéseit, ugyanakkor az ezüstszál még nem szakadt el, újra egyesül a szellemtest a fizikai testtel. Ekkor a személy ismét fájdalmakat érez. A visszatértek beszámolói általában egy alagút végén látható nagy fényességről szólnak. Ez a buddhista leírások szerint nem egy külső fény, hanem az illető saját tudatának a tiszta fénye, tibetiül a „rigpa". A fénnyel való találkozás a haldoklóban mérhetetlen örömet és szeretetet hoz fel. Öngyilkosoknál ez a találkozás elmarad. (Mivel a buddhizmusban az emberi testet „buddhatestnek" nevezik, ezért a gyilkos és az öngyilkos egy buddhatestet rongál meg, ami az öt legrosszabb cselekedet közé sorolható.) A klinikai halálból visszatértek életét sokszor a tudatukban keletkezett gyönyör gyökeresen megváltoztatja. Hitetlenből hívővé válnak. Előfordul, hogy akkora többletenergia jön le az alsóbb energiatestükbe, hogy képesek lesznek másokat energetikailag feltölteni, harmonizálni, de csak az ez életi alsó négy burok tekintetében van így.

Helyes meditációs módszerrel az isteni fénnyel és szeretettel való találkozást, továbbá az energetikai finomtestek energiával való feltöltődését is el lehet érni és meg lehet tapasztalni. Így elkerülheti a gyakorló a durva behatásokat. Mint látjuk, az életmód, a nem-ártásnak megfelelő hús- és tojásmentes táplálkozás és a tudattal való megfelelően magas szintű munka az egységállapot felé viszi az egyén energiarendszerét.

A halál bekövetkeztekor történő folyamatok

A végleges testből való kilépéskor elszakad az ezüstszál. A fizikai testtől a halálkor elszakadó tudat, tisztaságától és beavatottságától függően, különböző állapotokat észlel. A nagy tapasztalattal rendelkező gyakorlók képesek meghosszabbítani a tiszta fény megjelenését, és így időzhetnek abban. Ha ez az időtartam eléri a húsz percet, akkor bekövetkezik a lény teljes megvilágosodása.

A mai világegyetem fő Buddhája, Öpame (tib.) vagy Amitabha (szkrt.), a Határtalan Fény Buddhája, lehetővé tette, hogy az  ő tiszta földjére - Devacsenbe - a hozzá  olyamodók a legkönnyebben áthelyezhessék saját tudatukat, vagy másokét is. Ha a holttest nincs jelen, a phova láma akkor is áthelyezheti az elhunyt tudatát, vizualizáció segítségével dolgozva. A tudatáthelyezés - tibetiül phova - legjobb eredménye a teljes megvilágosodás, közepes eredménye a Devacsen tiszta földjén történő újjászületés, a legkisebb mérvű eredménye pedig egy értékes emberi újjászületés. A legmagasabb szinteken lévőknek nincs szükségük phovára, mivel már elérték a megvilágosodást.

A legmagasabb szintű megvalósítók nem halnak meg a szokásos értelemben, hanem testük szivárvánnyá válik. Visszatér a térbe, ahol eredetileg a világegyetem és az élőlények testének az anyaga keletkezett. Más nagy megvalósítók itt hagyják fizikai testüket, melyek ereklyékké alakulnak át. Ezeket az ereklyéket sztúpákba szokásos helyezni, melyek a környezetükbe sugározzák a szellemi védelmet és az áldást. A sztúpa épülete a tökéletesen megvilágosult buddha tiszta energiarendszerét jelképezi.

Halálkor a legideálisabb az, ha a személy meditációs tartásban tud ülni, a központi energiacsatornájában lezajló energiafolyamatok segítése céljából. Ha ez nem lehetséges, akkor az alvó oroszlán tartást próbálja meg felvenni. Azt a testhelyzetet, amiben a történelmi Buddhát ábrázolják kilépésekor, a nirvánába való eltávozásakor. Jobb oldalán fekszik, bal kéz a test bal oldalán nyugszik, a jobb kéz ujjaival a fejen elzárja a test kapuit, a szájat, a jobb oldali orrnyílást, szemet és a fület, a célból, hogy mindenképpen a brahma nyíláson, vagyis a tizedik kapun léphessen ki a tudat.

A közepes képességű ember, ha élete során megkapta a phovát - hacsak nem törte meg a tanítójához fűződő köteléket -, tudatát a halál pillanatában tiszta földre juttathatja. A phovának köszönhetően egyáltalán nem megy keresztül a halál bardóján, így annak kellemetlen tapasztalatait sem éli át. Ha a tanítvány élete során helyesen meditált és a gyakorlás a szokásává vált, akkor ezen a ponton elérheti a megszabadulást.

A kilépés utáni további történések

A hétköznapi tudatosságú személyek számára a tiszta fénnyel való találkozás csupán néhány másodpercig tart. Nehéz dolguk van azoknak, akik életükben nem gyakoroltak és útmutatást sem kaptak, hogy mit kell tenniük a haldoklás során és utána. Félelmetes tapasztalataik lesznek, melynek hatására pánikba esnek. Ebben az időszakban a saját életükben teremtett haszontalan és negatív gondolataik és programjaik jelennek meg a halál démonai formájában. Az élmény ijesztő: fülsiketítő hangokat hall, vakító fényeket lát, melyek elől el akar menekülni. Ekkor a tudat valamelyik testnyíláson át elhagyja a testet. Ez a kezdete annak a folyamatnak, amikor a tudatban lévő hajlamok, visszahatások következtében az új testet öltés felé kezd sodródni a tudatáramlat.

A tudat, ha a kilépés utáni első húsz percben nem volt képes megtartani a tiszta fénnyel való kapcsolat állapotát - mert a fény természetének felismerésére alkalmatlan volt a karmái miatt -, akkor a bekövetkező félelem és borzadály miatt három és fél napra ájulásszerű, öntudatlan állapotba kerül. Úgy tartják, hogy a holttestet ennek az időnek leteltével szabad csak elmozgatni a helyéről, míg be nem fejeződik a tudat teljes kilépése. Tibetben egy szakértő phova láma megvizsgálja a jeleket a testen és főleg fejtetőn az ún. brahma nyílást (az eredeti hajvonaltól nyolcujjnyira hátrafelé). Utóbbi ponton a legkedvezőbb a tudat kilépése, mert itt annak a Buddhának a tiszta földjére megy föl egyenest a tudat, amelyikkel életében a legerősebb kapcsolatot kidolgozta. A testen sérülés vagy műtét következtében az alsóbb területeken keletkezett nyíláson is kiléphet a tudat. Ez esetben valamelyik alsóbb világba kerül, ami nem kedvező. A tudatáthelyezés, vagyis a phova eszközeivel rendelkező segítő személy ezen is segíthet, és „fellőheti" a halott tudatát tiszta földre. Ha a kilépett személy életében nem gyakorolt, akkor a történéseket képtelen befolyásolni a fizikai testétől való elválása után. A karmáján múlik, hogy mi történik vele. A phovával rendelkező  személy, amennyiben valamilyen fokú tisztánlátása van, az elhunytnak segítségére lehet azzal, hogy közli vele azt a tényt, hogy meghalt. Továbbá a fülébe súgja (innen van a „Köztes létből hallás útján való megszabadulás tana" elnevezés), gondoljon a Menedékre, mely a Buddha, a dharma (a tanítások) és a szanga (a buddhista közösség, továbbá a kísérők az úton).

 

Létforgatag

A már említett három és fél napra egyfajta ájult állapotba került tudat nem érzékel semmit. Ezután felébred. Saját szellemtestét valódi testnek érzékeli, melyet az átlagos fizikai lények nem vesznek észre. A szellem azonnal ott találja magát, ahova gondol. Látja a saját holttestét is, mégsem fogja fel, hogy már halott. Állandóan fel akarja venni a kapcsolatot az élőkkel, akik nem válaszolnak kísérleteire. Gyötri az éhség, a szomjúság, hacsak valaki fel nem kínál számára élelmet. Ezért ajánlanak fel ételt és italt az elhunytaknak a legtöbb vallásban. A szellemek a felajánlásokból a számukra szükséges esszenciákat kivonják.

A Tibeti Halottaskönyv szerint az egyén tudatában látomások lehetnek az illető karmája függvényében, például az őt üldöző démonszerű lényekről. Az az utasítása a phova lámának ekkor, hogy „ne kövesd a néked megjelenő víziókat!". Akik sokat öltek életükben a foglalkozásuk miatt, mészárosok, halászok, vadászok stb., azoknak erős paranoiás élményeik lehetnek, a megöltek szellemei üldözőbe veszik és ismételten megölik őket.

Általában a bardó hét hétig tart, de hamarabb is lehetséges kilépni ebből az állapotból, így a leírt szenvedéseknek csak rövid ideig lesz kitéve a tudat. A létforgatag hat világából kettő bír fizikai testtel, az emberi és az állati világ. A másik négy világnak csak szellemteste van. Ha a negyvenkilenc nap elteltével karmája miatt valamelyik utóbbiba kerül a tudat, a hozzá tartozó szellemteste ebben az állapotban éveket, évtizedeket, évszázadokat (!) is eltölthet. Hacsak egy rokonának vagy ismerősének eszébe nem jut az eltávozott, és szertartást végez vagy végeztet hozzáértővel. Ha végleg elfelejtik az elhunytat, és nincs élő rokon, aki segíthetne rajta, egyre kétségbe esettebbé válva kér segítséget a környezetétől. Ha már nagyon sok káros információt gyűjtött be a szellemtestébe, ez már a fizikai síkon is hathat, így az élők végre észreveszik. Ezek a kísértetek, akik nem ijesztgetni akarják az élőket, hanem segítséget kérnek tőlük, lánccsörgés, huhogás, üvegtárgyak megrepesztése, bútorropogás formájában. Utóbbi erősebb vagy halkabb csattanásként inkább ostorpattogtatásnak hangzik, a szellem programjainak erőssége függvényében.

A létforgatag működésének összefoglalása

A hat világ maga a létforgatag (szamszára). Ebből kettő világ, az emberi és az állati bír fizikai testtel is, a másik négy karmája miatt nem képes fizikai testhez kapcsolódni. A létforgatagon belül megkülönböztethetjük a három felső világot, vagyis a Dévák (istenek), az Asurák (félistenek) és az emberek világát. A három alsó az állatok világa, a préták, azaz az éhes vagy mohó szellemek világa, végül a pokolbéli lények világa.

Guru Padmaszambava

A Déva nem teremtő isten, hanem egy olyan tudatállapot, amelyben bármit kigondol, rögtön megkapja, kívánságai teljesülnek. Ezzel azonban energiát veszít, így az alázuhanástól retteg. A Déva állapot egyébként a gőg vagy büszkeség, a magát mások fölé való helyezésének a következménye. Az Asurák világában folytonos irigykedés és harc folyik, és miután életében ez volt a fő motivációja, ezért került a halála után ebbe a szellemi világba. Az előzőek szerint, ha nem volt képes a tökéletes megvilágosodása által a létforgatagból kilépni a tudat, akkor csakis az emléemberi létforma alkalmas arra, hogy ezt elérje. Ember is születhet állatnak következő életében, amennyiben emberi formájában a nem-tudás, a butaság volt a fő gondolatformája. A tapasztalat szerint a legtöbb mai ember a préták szellemvilágába kerül a mohósága miatt. Ott akár több száz évet is eltölthet, amíg valaki ki nem hozza ebből az állapotból. Végül a pokolbéli tudatállapotú lények nyolc forró és nyolc jeges pokolba kerülhetnek a haragjuk és a rosszindulatuk miatt. A rosszindulatú daganatban meghaltak már életükben ebbe a tudatállapotba kerülnek. Hacsak nem kapnak szakszerű tudattisztítást hozzáértő által, akkor kilépésük után pokolbéli szellemállapotot tapasztalnak.

A holttesttel való teendők

A holttestet szokás szerint az őselemeknek adják vissza. A föld elemnek való visszaadást, vagyis az eltemetést keleten ritkán választják. Ez az élő családtagok szempontjából kevésbé kedvező eljárás. Ugyanis az élők és a halott teste od-kapcsolatban (energiakötésben) állnak egymással, melyen keresztül a holttest bomlásakor káros információk érhetik az élőket. Ez a haláltól számított három-hat hónap közötti időszakban kellemetlen testérzetekben és betegségekben nyilvánulhat meg az élő családtagokban, az od-kapcsolat erősségétől függően. Ez az energiakapcsolat nemcsak testi, hanem asztrál- (érzelmi) és mentál- (értelmi) síkon is megnyilvánulhat. Asztrálsíkon a harag, irigység, mohóság, gőg és butaság kötései működnek, mentálon pedig főleg a ragaszkodás, azaz az el nem engedés, hibáztatás, neheztelés, be nem teljesített vágyak a halottal kapcsolatban, sokgenerációs mentális terhek áthelyezése működik. Az asztrál- és mentálhatásokat az élőknek kell feldolgozni, és nem az elhunyttól várni a megoldást, ezzel tőle energiát kérve. Alapvető tévedés, amikor a temetőben a halott férjéhez imádkozik a feleség. Ahogy életében is leszívta férje energiáit - aki ezért halt meg idő előtt -, szellemalakban is tovább köti magához.

Az élők érdekében érdemes legalább a tetem od-kapcsolatait valamilyen módon szétoszlatni. Erre a tűz elem a legalkalmasabb. Ahol van elég fa vagy gazdagabb volt a halott, ott az elhamvasztás, vagyis a tűz elemnek való visszaadás a szokásos. Ezt még fokozhatják, ha a keletkezett hamvakat levegőbe vagy vízbe szórják. Ha nincs elég fa a környéken, akkor a tibeti fennsíkon feldarabolják a holttestet az ehhez értők, és madaraknak teszik ki eledelül. Ezt is a levegő elemnek való visszaadásnak tartják. Általános szokásként azt mondják, hogy állatot az elhaltért le ne vágjanak, rokonok és gyászolók ne jajgassanak és sírjanak a halott testének a  közelében. Amennyire lehetséges, gyakoroljon a család érdemdús cselekedeteket.

A „Köztes létből hallás útján való megszabadulás" nagy tana

Kr. u. 744-ben érkezett Tibetbe Guru Padmaszambava  (a Lótuszban Született Guru), tibeti nevén Pema Dzsungne (Lótusz Szülött), vagy más néven Guru Rinpocse, Triszong Decen dharmakirály meghívására. Guru Padmaszambava ötvenöt évig tanított Tibetben, majd a Rézhegy nevű tiszta földjére távozott testben. Tanítványainak átadta a „Köztes létből hallás útján való megszabadulás" nagy tanának ismeretét, melyet aztán az 1927. évi első angol nyelvű kiadása alkalmából, a nagyobb olvasótábor bevonzása céljából, „Tibeti Halottaskönyv"-nek neveztek el. Egy változat szerint Guru Padmaszambava legfőbb tanítványa és társnője, Jese Cogjál tibeti hercegnő a bardóról szóló tanításokat jó néhány másolatban lejegyezte, és hegyoldalakban, titkos helyeken elrejtette a következő korok számára. Ezeket aztán száz évekkel később a különleges képességű kincsfeltárók, a tertönök megkeresték, és termaként (kincs) hozzáférhetővé tették.

A szöveg felhívja az olvasók figyelmét, hogy azoknak is reményük lehet a szabadulásra a Tan ismeretével, akik az öt határtalan vétket követték el, ha képesek a Fül Ösvényén keresztül hallani. Ezért a Tant olvasd fel nagy gyülekezet közepette, terjeszd. Ha csak egyszer is hallotta valaki, bár értelmét nem értette, emlékezni fog rá az átmeneti állapotban. Emiatt minden élőlény füleibe volna olvasandó, minden holttetem mellett felolvasandó volna.

A halál beállta utáni már említett három és fél vagy negyedik naptól a halott tudata ráébred, hogy nincs már meg a régi teste, és úton van az újjászületés felé. Ettől számítva hét napig az ún. Békés Istenségek segítenek neki a bardó felismerésében. Belőlük csodálatosan tiszta, átlátszó, vakítóan világos színek érintik a vándor tudatát, hogy azt alig képes elviselni. A rossz karmája következtében ez a csodálatos fény ijesztően hat rá, ezért az egymás utáni napokon megjelenő, a karmikus hat világból érkező zavaros fények felé fog vonzódni.

Vadzsrapáni Mandzsusri és Csenrézi

A nyolcadiktól a tizennegyedik napig a haragvó istenségek fényével találkozik a tudat. A közönséges világi tömeg, sőt a Mantrayána tanításokban nem részesült - bár magas szinten tanult emberek - is előlük a félelem, borzadály miatt menekülnek, szakadékokba zuhannak alá és szenvednek. Azonban a Mantrayána tanokban részesült a haragvó istenségeket megpillantva, azokat saját védőistenségeként ismeri fel. Bízik bennük, és a velük való egyesülésben elérheti a buddhaságot. Ilyenkor szivárványsugárzás léphet fel a személy halálakor, vagy a holtteste elégetésekor a hamvakból csontképek és csontrelikviák keletkezhetnek.

A békés és haragvó istenségek közötti különbséget megfigyelhetjük a mellékelt képeken. Az egyik középen Vadzsrapáni (szkrt.), tibeti nevén Csana Dordzse, magyarul pedig Gyémánttartó, azaz Minden Buddhák Erejének fény- és energiaformája látható haragvó formában, mint minden negativitás legyőzője. Ugyanő látható első képünk jobb alsó sarkában állva, békés kék formában, ahogy a jobb kezében tartott vadzsrát, illetve dordzsét, azaz gyémántjogart a Határtalan Fény Buddha felé nyújtja.

Ha továbbra is alkalmatlannak bizonyult a kilépett tudat a békések és a haragvók  kisugárzásainak a felismerésére, akkor további huszonkét napig vándorol. Az a tanács erre az időszakra, hogy űzze el magától az új test utáni vágyat, és a gondolatai a lemondás állapotában időzzenek. Azonban, ha a sok segítség ellenére még mindig nem érte el a tudat a szabadulást, akkor a jövendő életének teste mindinkább előjön. A létforgatag hat világának fényei sugároznak rá. Annak a helynek a fénye világít leginkább, mely karmájának következtében a születését meghatározza. A saját látszattestének a színe olyan, amilyen az eljövendő születési helyének a jellemzője. Az Om mani peme hung hat szótagú mantra szótagjainak színeire ugyanez jellemző.

Az anyaöl kiválasztása

Az újraszületésnél a megfelelő anyaöl kiválasztása lényeges szempont. Csak a gyakorlás miatt nagy pszichikus erővel rendelkező tudat képes kiválasztani olyan helyet, időt és családot, hogy ismét találkozhasson a következő életében a tanításokkal, továbbá érdemekkel felruházva alkalmassá váljon arra, hogy minden élőlény segítőjévé válhasson. Miközben belép az anyaölbe, arra a jóakarat és a kegyelem hullámait bocsátja, hogy az egy mennyei rezgésű otthonná alakuljon. Aki pedig súlyos karmái miatt erre nem képes, az szakadékba zuhanásként éli meg az emberi vagy állati anyaölbe való érkezését.

A szerző megfigyelése szerint az ezüstszál elszakadása után 49 nap alatt az alsó négy ez életi auraburok egy 10 centiméter átmérőjű és 1-1,2 méter magas hengerré fogy le - C ábra). Ha a karmája szerint emberi világba születik, akkor egy anyaölben megtermékenyült petéhez kapcsolódik a szellem ezüstszála, a szellemtest pedig nagy léggömbként a leendő anya mellett lebeg - D ábra). Ezért nem szabad megengedni, hogy az áldott állapotban lévők hasát tapogassák az idegenek. Egyrészt energiát szívhatnak le odvámpírként onnan, másrészt elszakíthatják az ezüstszálat, amivel spontán vetélést okozhatnak. Az embrió növekedésével a szellem testének az alsó négy burka növekszik, ez életi új információkkal telítődik. Nagyon fontos ez az időszak az új emberi lény egész leendő élete szempontjából. Az anya és  környezete figyeljen arra, hogy kerülje el a káros információk bevitelét testtel, beszéddel és tudattal a magzat energiarendszerébe. A születéskor a baba szellemteste és tudata egyesül az első lélegzetvételkor a saját információi által (!) létrehozott fizikai testtel.

Zalaszántói sztúpa

A szülőcsatorna rugalmassága, tágulékonysága az anya tudatállapotát tükrözi. Az isteni törvény be nem tartása esetén (pl. húsevés által, az ölésben való részvétellel) a Szaturnusz-hatás bemerevíti a méhszájat. Továbbá a hüvely mint mikrorendszer, holografikusan tartalmazza az anya szerveinek az energiaállapotát. A magzat áthaladva ezeken a kapukon, a születés bardója során további szenvedéseket tapasztal. Amennyiben az anya energiarendszere tiszta, akkor nehézségek nélkül „kipottyantja" szülöttét, aki nevetve és nem sírva érkezik meg a napvilágra.

Természeti népek megvárják, míg a köldökzsinór lüktetése 30-40 perc alatt önműködően leáll. Felesleges sietni, az idő előtti anya-gyermek kapcsolat elvágása a szülött  idegrendszerére ostorcsapásként hat. Ezért felnőttkorában nem tudja, hogy mitől vannak köldöktáji fájdalmai, továbbá emésztési problémái a harmadik csakra csökkent tűz elem energiája miatt.

A meddőség okai és kezelése

A szülőpár a saját karmikus állapotának megfelelő szintű tudatot vonz be leendő gyermekként. A száz éve megfigyelhető általános tudatszintcsökkenés az egyre energiaszegényebb és stresszesebb szülőkhöz csatlakozó gyermekeken is meglátszik a hiperaktivitás, a tanulási, olvasási és beszédzavarok jelzésrendszere által. Amikor már a leendő szülőpár energiaszintje még alacsonyabbá válik, akkor vagy elvetél a magzatuk, vagy el sem indul a megtestesülés. Tulajdonképpen a szülőpár mentál és asztrálállapota vagy az azokat működtető sokgenerációs üzenetek okozzák az új lény befogadása elleni tiltakozást. Másrészt nyilván nem kívánnak megtestesülni az alacsony energiaszintű szülőknél a kapcsolódásra váró tudatok. A meddőséget nem orvosi, hanem lelki nézőpontból célszerű felfogni és kezelni. Nem érdemes a korábban elmondott hátrányok miatt erőltetni a fogantatást anélkül, hogy a szülők tudatállapotát, energiaszintjét nem emelik fel. Ha a leendő szülők módszereket tanulnak, és azokat alkalmazzák is a mindennapokban, akkor energiarendszerük kitisztul, kifényesedik. Új megszületésre váró bodhiszattvák észreveszik az ilyen szülőpárokat, és odairányítják a megtestesülésüket. Az ilyen magas szintű gyermekkel jól járnak a szülők; egészséges, okos, szorgalmas, jó tanuló válik belőle.

Majoros János Károly www.radiesztezia.yolasite.com

Kérjük, hogy a témával kapcsolatos kérdéseiket, hozzászólásaikat juttassák el a szerkesztőség e-mail címére: tgym@mail.datanet.hu, vagy a szerzőhöz.

Majoros János Károly
XVII. évfolyam 2. szám

Az ember szellemi felépítése

A materialista tudomány az embert pusztán anyagi lénynek tekinti. A kereszténység a Kr. u. 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen két-léttagozatú lénynek minősíti ("az ember testből és lélekből áll"). Az okkultizmus Kr. u. 869 előtti időkben és az 1500-as évektől kezdve ismét háromtagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem.

A mai tudomány a földi teremtményeket négy csoportra osztja:
• ásvány
• növény
• állat
• ember

Ugyanígy osztályoz az antropozófia is. Az ásványvilág csak fizikai testből áll, tehát egyetlen léttagozatú.
A fizikai test

A fizikai test szaporodás útján jön létre, kifejlett alakját pedig növekedéssel éri el. Mindazt ami él, a szaporodás és a növekedés különbözteti meg az élettelen ásványtól. Élő csak élőből keletkezhet. Az élet folyamata összekapcsolja az utódot az előddel. Azok az erők, amelyek ásványt hoznak létre, magukra az ásványt összetevő anyagokra irányulnak. A növényt felépítő erőket viszont az anya- és apanövényben kell keresnünk. A növény alakja változatlanul származik át az elődről az utódra. Az élőlényeknek belső, veleszületett adottságai vannak. Az élőlények alakját az átöröklés viszi tovább. Hogy egy élőlény milyenné fejlődik, az attól függ, hogy milyen apa- és anyalénytől származik, más szóval, hogy milyen fajhoz tartozik. Míg a testét alkotó anyagok folytonosan cserélődnek, faji jellege megmarad egész életén át, és az utódai öröklik. A faj határozza meg tehát a testet alkotó anyagok elrendezését. A fajnak ezt az elrendező erejét életerőnek nevezzük. Ahogyan a kristályban az ásványi erők jutnak kifejezésre, úgy a növény- és állatvilág fajaiban vagy formáiban a formáló életerők fejeződnek ki. Fizikai alakján kívül minden növénynek és állatnak élettel átitatott szellemi "alakja" is van.

Ezt a szellemi alakot nevezzük élettestnek, vagy étertestnek. Amikor a fizikai testbe behatol ez a hozzá legközelebb álló félanyagi-félszellemi szubsztancia, az étertest és az anyagszemcséket rendezni kezdi, ezzel két-léttagozatú teremtmény, a növény jön létre. (Ahol a Földön élet van, ott étertestnek is jelen kell lennie.)

Az étertest
Mikor pedig az étertesten kívül a másik félanyagi-félszellemi szubsztancia, az asztráltest is beleavatkozik a fizikai anyagba, akkor három-léttagozatú teremtmény, az állat jön létre, amelyben a növényi rostok izmokká alakultak át, helyváltoztatásra képes, vágy és ösztönélete van és fejlett belső szervei.
Az étertest és az asztráltest

Végül, mikor az említett három léttagozathoz a negyedik, az Én (a szellem) járul, akkor jön létre azember, aki külsőleg, testileg a legfejlettebb emlős állatokra hasonlít, belsőleg azonban már nemcsak primitíven érezni, hanem gondolkozni és akarni is képes és akaratát szisztematikus cselekvésbe is átvinni.
A fizikai test, az étertest, az asztráltest és az Én

A teljes ember tehát négy részre tagozódik:

• fizikai test
• étertest
• asztráltest
• Én

A hármas tagolás antropozófikus értelmezése
A materialista tudomány az embert pusztán anyagi lénynek tekinti. A kereszténység a Kr. u. 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen két-léttagozatú lénynek minősíti ("az ember testből és lélekből áll"). Az okkultizmus Kr. u. 869 előtti időkben és az 1500-as évektől kezdve ismét háromtagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem. Test alatt a fizikai testet érti, szellem alatt az örök "Isteni szikrát", az Én-t. Lélek alatt az asztrál és az éter egymásra hatásából keletkező emberi megnyilvánulásokat értjük.
Elalváskor az Én és az asztrál eltávoznak az emberi testből a szellemi világba, s csak felébredéskor térnek vissza. Mivel az étertest, amely az emlékezet tárolója is az embernél, alváskor a fizikai testben marad, a földi ember normálisan nem emlékszik arra, hogy Én-je és aztrálja alvás közben mit tett. Ha az Én és az asztrál kilépése vagy visszakapcsolódása nem harmonikus, hanem zökkenőkkel jár, létrejönnek az álomképek.

Az embernek tehát háromféle tudatállapota van:

• éber nappali tudat
• álomtudat
• mélyalvási tudat

Utóbbi gyakorlatilag majdnem a tudattalansággal egyenértékű. Ha az étertest is elhagyja a fizikai testet, beáll a halál, s ezzel a fizikai test holttestté válik és feloszlik.

Dátum: 2010. 05. 29. 10:58

Szerző: Dr. Dubravszky László

Forrás: Az antropozófia körvonalai

AZ ASZTRÁLIS TEST

Asztrális fogalmak: Mi az ezüstzsinór, ASZTRÁL-KÖTÉL Projekciós technika fő alkotóeleme egy láthatatlan, képzeletbeli KÖTÉL  Ez egy rugalmas kötél vagy zsinór, amely a fejhez, vagy a test bármely más részéhez csatlakozik. A kötél hossza meghatározhatatlan.  Mikor odakinn vagy, a kötél bármikor visszaránthat téged a fizikai  testedbe. Az asztrális utazás során a tudat az asztrálvilágot járja be, mely nem más, mint a lények összességének kivetített tudata az asztrális síkon. Asztráltest Új-platonikus fogalom, melyet a középkor teozofusai is elfogadtak. Asztráltestnek egy könnyű finom, szerves burkolatát a léleknek képzelték, mely a látható testben foglaltatik és mintegy követetlen burka a léleknek.  Az asztráltestet gyakran összekeverik az Aurával. Az asztráltestünk a LEGFONTOSABB, hallhatatlan részünk, a tudatunk benne tárolódik. Az Auránk rezgése megszűnik fizikai testünk halálával együtt. Az asztrális univerzum finom fény-és színvibrációkból áll, sok százszor nagyobb, mint az anyagi világ. Nem más, mint az emberek érzelmei, képzelete, álmai által teremtett világ, mely azonban nagyon is létezik. Az asztrális sík lakóinak nincsenek fizikai szintű vágyódásai.Intuíciójuk felfogja az egész világot. Hideg, meleg nem befolyásolja őket. Az asztrál-síkon többnyire fiatalos formában élnek, de van, aki idősebb alakját kedveli. Az asztrális szintek Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A két, itt ható alapvető erő a szimpátia és un-szimpátia  a vonzás és taszítás. Minden forma ezekből épül fel, és jellegét a kettő aránya szabja meg. Az asztrális test (Az asztrális világ és jelenségei) b) Asztrál vagy érzelmi test Okok: elfojtott vágyak vagy túlzottan kielégített vágyak, hangulatok, Elfojtások, frusztrációk, keserűség c) Mentális test Hibás gondolatok, tévedések, tévhitek, kegyetlenség, keménység, büszkeség ... Az asztrális sík tehát szintén háromdimenziós, mint a körülöttünk levő fizikai világ, azonban az utóbbival ellentétben nem a lineáris idővel, hanem a Nagy-idővel alkot egységes téridőt. Az étertest és az asztráltest Végül, mikor az említett három léttagozathoz a negyedik, az Én (a szellem) járul, akkor jön létre az ember ... Az első a fizikai test, a második az asztrál, a harmadik a mentális, a negyedik a szellemi vagy kauzális test. A svadhistana csakra az asztrális síkon helyezkedik el, de ide tartozik a szórakozás, a fantázia, a nem-létezés, a féltékenység, a könyörületesség, az irigység  és az öröm is. Az asztrál sík az Ég és a Föld között helyezkedik el. Minden betegség tudatszintről indulva, az asztráltesten és az éterikus testen keresztül realizálódik az emberi testben úgy, hogy a meridiánrendszerben blokádok keletkeznek, Ezek feloldásával hatnak és tesznek egészségessé az erőközpontok. A negyedik csakra az asztrális réteghez kapcsolódik. Ez a réteg egyfajta ötvözete az alsó három és a felső három rétegnek. Az asztráltest köti össze a fizikai jellegű rétegeket a szellemi, lelki jellegű rétegekkel. Képes leszel elhagyni testedet tudatosan amikor alszol és utazni a harmadik szemen keresztül az asztrál világba az álomvilágába a negyedik dimenziónak.Hogy hova mész innen az függ a képzeletedtől,képzelőerődtől. Létezik egy jelenség, melynek során a lelkünk - vagy szaknyelven asztrális testünk - kilép hús-vér fizikai valónkból, és szabadon lebeg, sőt, akár "utazásra" is indulhat. Ez az úgynevezett testen kívüli élmény. Mi az asztrál-projekció? Bővebben: http://www.scribd.com/doc/9233270/Robert-Bruce-Asztralprojekcio-II Az asztrál-projekció - vagy testelhagyás - a tudat elválasztása a fizikai testtől. Sok dolgot csinálhatsz, amíg nem vagy a testedben. Például, meglátogathatsz egy közeli barátot, egy előző életet, beszélhetsz az elhalálozott szeretteiddel. A testelhagyás képességének elsajátítása időt, elszántságot és sok-sok gyakorlást igényel. Néhány ember számára elég pár nap, míg mások hónapokat vagy akár éveket gyakorolnak, mielőtt sikerülne nekik. De megéri a sok-sok fáradtságot!          Félelmek Mindannyiunknak megvannak a maga félelmei. Néha még csak észre sem veszed, hogy benned is ott vannak ezek a félelem. A félelmek csökkentik a testelhagyás esélyét. Néhány példa ezekre a félelmekre: félelem az ismeretlentől félelem a haláltól félelem attól, hogy valaki vagy valami beleköltözik a testedbe, amíg odakint vagy félelem a vibrációktól félelem a fura zajoktól és hangoktól félelem attól, hogy nem tudunk majd visszatérni a testünkbe Az egyetlen módja ezen félelmek legyőzésének, ha bátran szembenézel velük. Egyszer mindenképp szembe kell nézned velük, hát akkor minek halogatnád tovább?   Néhány ember számára talán nem mindig kellemes, de ez csak azért van, mert megijednek attól, ami történik, megijednek ettől a számukra valószínűleg teljesen új helyzettől. Néhány fontos dolog Először is tudnod kell, hogy nem költözhet bele senki a testedbe, nem sérülhetsz meg fizikailag, nem ragadhatsz odakint, és természetesen nem is halhatsz bele az asztrál-utazásba   Semmi baj nem érhet. Pár ijesztőnek tűnő dolog 1. Zajok - Amikor projektálsz hallhatsz hangokat, esetleg lépések zaját, vagy más fura neszeket. Ez természetes, ezért ne ijedj meg. 2. Vibrációk - Ezek furcsa ritmikusan pulzáló lüktetések, amelyek végighaladnak az egész testeden, mikor már közel vagy a kilépéshez. Ha nem érzed ilyesmit, akkor sem kell aggódnod. Mindenkinek más tapasztalatai vannak. Talán érzed őket, talán nem - mindkettő jó. 3. Asztrális látás - A látásod is sokféle lehet az asztrál-térben  Egyes emberek látása kissé homályos, elmosódott, vagy van hogy semmit sem látnak.  Ha nem látsz tisztán, csak mond ki a következőt: "Világosságot most!" Ez talán segíthet kicsit. 4. Más Entitások érzékelése - Ez is teljesen normális. Úgy érezheted, hogy valaki van a közeledben, vagy hogy figyel valaki. Lehet, hogy csak a képzeleted játszik veled, de az is lehet, hogy van egy másik entitás is a szobában. Ne félj tőle, próbálj beszélni hozzá. 5. Nem ragadhatsz kint - Tudnod kell, hogy nem ragadhatsz odakint projektálás közben. Ha vissza akarsz jutni a testedbe, de nem tudod hogyan kell, csak gondolj arra, hogy már a testedben vagy, vagy csak gondolj a testedre. Egyetlen gondolat a fizikai testről, elég ahhoz, hogy visszakerülj a testedbe. 6. Búgó hang - Egy búgó, morajló hangot is hallhatsz közben. Ez is teljesen normális. 7. Hirtelen visszarántás - Ez egy kicsit idegesítő lehet, mert előfordulhat, hogy te még nem szeretnél visszatérni, de a fizikai tested hirtelen visszaránt magába - látszólag minden ok nélkül. Ez egy kissé kellemetlen érzéssel járhat. 8. Rázkódás - Néha, amikor visszatérsz a fizikai testedbe, a fizikai tested hirtelen rázkódni kezd. Bár ez valószínűleg akkor fordul elő, ha túl sok folyadékot ittál projekció előtt vagy pedig nagyon hirtelen térsz vissza. A testelhagyás előidézésének ismertebb módszerei Sok módszer létezik, és minden módszer más személynek felel meg. Attól, hogy egy módszer nem megfelelő a számodra, ne keseredj el, hanem próbálj ki egy másikat. Próbálj ki néhány módszert, amíg meg nem találod a számodra legmegfelelőbbet. Néhány ismertebb módszer: Napszem-módszer, Kötél-módszer, Ringatódzás, Réveteg Bámulás, Monroe módszere, Kilebegés, egyéb vizualizációk, és még sok más módszer... A testelhagyás és a tudatos álom Projektálhatsz tudatos álomból is. Ez is egy módja a testelhagyás előidézésének. A tudatos álomban egyszerűen csak kiáltsd azt, hogy "Projektálni akarok!" vagy valami hasonlót. Sok ember nagyon hatásosnak találja a tudatos álomból való projektálást, mert úgy tűnik, hogy így sokkal könnyebb projektálni. Megerősítések A megerősítés is egy lehetséges módja a testelhagyás előidézésének. Ismételgesd elalvás előtt, hogy "Ma éjjel elhagyom a testem, és miután visszatértem, emlékezni fogok mindenre!" vagy valami hasonlót. Tömd tele a tudatalattidat testelhagyással kapcsolatos gondolatokkal - ez is növeli az esélyeidet.

Az asztrális test összetétele és szerkezete

ARTHUR E. POWELL

Kivonat a könyvből!

Az asztrális anyag hét finomsági fokozatban vagy halmazállapotban létezik, ami megfelel a fizikai anyag hét osztályának, amelyek a szilárd, folyékony, légnemű, éterikus, éter feletti, szubatomi és atomi. Ezen asztrális halmazállapotok jelzésére viszont még nem vezettek be elnevezéseket, és általában vagy a fokozat, illetve az alsík sorszámával szokták leírni úgy, hogy a legfinomabb az 1., a legdurvább pedig a 7., vagy a megfelelő fizikai halmazállapotok neveivel. Így például beszélünk asztrális szilárd anyagról, ami a hetedik vagy legalsó változatot jelenti, asztrális éteri anyagról, amely a legfinomabbtól számítva a negyedik, és így tovább.

Mivel az asztrális sokkal finomabb, mint a fizikai, áthatja azt. Ennélfogva minden fizikai atom egy asztrális anyagból álló tengerben úszik, amely körülveszi, és a fizikai anyagban levő minden hézagot kitölt. 

Természetesen jól ismert dolog, hogy két atom még a legkeményebb anyagban sem érintkezik egymással, és két egymás melletti atom közötti tér a valóságban nagyságrendekkel nagyobb, mint maguk az atomok. A hagyományos fizika tudománya már régen feltételezi a minden ismert anyagot – a legsűrűbb szilárdtól kezdve a legritkább gázig – átható étert, és ahogyan ez az éter teljesen szabadon mozog a legsűrűbb anyag részecskéi között, ugyanígy hatja át az asztrális anyag az étert, és mozog tökéletesen szabadon annak részecskéi között. Így egy asztrális világban élő lény elfoglalhatja ugyanazt a térrészt, amelyet egy fizikai világban élő lény elfoglal, noha egyiknek sincs tudomása a másikról, és semmilyen módon nem akadályozzák egymás szabad mozgását. A tanulmányozónak tisztában kell lennie ezzel az alapvető elmélettel, mert ennek világos felfogása nélkül lehetetlen megértenie az asztrális jelenségek nagy részét.

A kölcsönös áthatás elve teszi világossá azt, hogy a természet különböző birodalmai nem különülnek el egymástól a térben, hanem mindig itt léteznek körülöttünk, ezért érzékelésükhöz és vizsgálatukhoz nincs szükség térbeli mozgásra, csak arra, hogy megnyíljanak bennünk ezek az érzékek, amelyek segítségével észlelhetjük azokat.

Így tehát az asztrális világ vagy sík inkább a természet egy állapota, mint egyfajta helyszín.

Meg kell jegyeznünk, hogy a fizikai atomot nem lehet közvetlenül asztrális atomokra felbontani. Ha azt az erőt, amely a (megközelítőleg) 14 milliárdnyi „koilonban levő buborékot” egy végső fizikai atomban örvénylő mozgásra kényszeríti, akarat-erőfeszítéssel visszanyomjuk az asztrális sík küszöbén túlra, akkor az atom eltűnik, a „buborékok” pedig felszabadulnak. Ugyanez az erő, ami egy magasabb síkon működik, nem egyetlen asztrális atomon keresztül, hanem 49 ilyen atomból álló csoporton keresztül fejeződik ki.

Hasonló viszont létezik – amelyet a 49-es szám fejez ki – bármely két, egymással szomszédos természeti sík atomjai között: így egy asztrális atomban 495, azaz 282 475 249 „buborék” van, egy mentálisban 494 buborék, és így tovább.

Van okunk hinni, hogy az elektronok asztrális atomok. A fizikusok azt állítják, hogy a hidrogén kémiai atomja 700-1000 elektront tartalmaz. Az okkult kutatás azt állítja, hogy a hidrogén kémiai atomja 882 asztrális atomból áll. Ez lehet véletlen, azonban nem valószínű.

Meg kell jegyeznünk, hogy a végső fizikai atom kétféle, mégpedig nőnemű és hímnemű. A hímnemű atomba az erő az asztrális világból folyik bele, és azon keresztül a fizikai világba ömlik, a nőnemű atomba az erő a fizikai sík világából áramlik, és az atomon keresztül az asztrális világba folyik, így eltűnik a fizikai világból.

Az asztrális anyag különös pontossággal felel meg a fizikai anyagnak, amelyet áthat, és a fizikai anyag minden változata vonzza a neki megfelelő sűrűségű asztrális anyagot. Így a szilárd fizikai anyagot áthatja az, amit szilárd asztrális anyagnak nevezünk, a folyékony asztrális – vagyis a hatodik alsík anyaga – a folyékony fizikait, és ehhez hasonló a helyzet a gáznemű és a négy éterikus fokozatú anyaggal is, amelyek mindegyikét a neki megfelelő fokozatú asztrális anyag hatja át.

Ahogyan szükségszerű, hogy a fizikai testnek a maga összetételében tartalmaznia kell a fizikai anyagot annak minden halmazállapotában, tehát a szilárd, folyékony, légnemű és éterikus állapotban, éppen olyan elkerülhetetlenül tartalmaznia kell az asztrális testnek is mind a hét asztrális alsík anyagának részecskéit, bár az arányuk természetesen nagymértékben különböző lehet.

Mivel az ember asztrális teste mind a hét fokozatú anyagot tartalmazza, így lehetséges, hogy a vágy mindenféle változatát a legalacsonyabbtól a legmagasabb rendűig a legteljesebb mértékben megtapasztalja.

Az asztrális anyag sajátos válaszadási típusa az, amely képessé teszi, hogy az asztrális anyag olyan burokként szolgáljon, amelyben az Én érzékelésitapasztalatokra tehet szert.

Az asztrális sík közönséges anyagán kívül – amit a harmadik elementál-birodalomként vagy egyszerűen az asztrális sík elementál-eszenciájaként ismerünk – ugyancsak nagy mennyiségben lép be az ember asztrális testének összetételébe és formálja ki azt, amit „vágy-elementálnak” nevezünk, és amivel a későbbi fejezetekben bővebben fogunk foglalkozni.

Az asztrális elementál-eszencia az asztrális sík hat alsóbb alsíkjának anyagából áll, amelyet a Háromság Második Személyéből származó Második Kiáradás éltet. A legmagasabb vagy atomi alsík asztrális anyagát – amit ugyanaz éltet – monádi eszenciaként ismerjük.

Egy fejletlen emberben az asztrális test felhőszerű, lazán szervezett, bizonytalanul körvonalazott asztrális anyagból áll, amelyben főként az alacsonyabb anyagfokozatok az uralkodók, durva, sötétszínű és sűrű – gyakran olyan sűrű, hogy a fizikai test körvonalai szinte elvesznek benne –, ezért alkalmas rá, hogy azokra az ingerekre válaszoljon, amelyek szenvedélyekkel és erős vágyakkal kapcsolatosak. Nagyságát tekintve minden irányban 25-30 cm-nyire terjed a fizikai testen túl.

Egy átlagos erkölcsű és értelmű emberben az asztrális test már jóval nagyobb, és a test minden oldalán mintegy 45 cm-nyire terjed ki, anyaga finomabb minőségű és kiegyensúlyozottabb, a ritkább anyagfajták jelenléte az egész testnek bizonyos fényt kölcsönöz, a körvonalai pedig tiszták és határozottak.

Egy spirituálisan fejlett ember esetében az asztrális test még nagyobb méretű, és az asztrális anyag valamennyi fokozatának legfinomabb részecskéiből épül fel, amelyben a magasabb rendűek vannak túlsúlyban.

Az asztrális testek színeiről olyan sokat kell beszélnünk, hogy ennek a témának egy külön fejezetet szentelünk. Itt azonban annyit mégis elmondhatunk, hogy a fejletlen típusokban a színek durvák és zavarosak, és ahogyan az ember érzelmi, értelmi és spirituális tekintetben fejlődik, a színek egyre inkább fénylőkké válnak. A középkori alkimistáktól származó „asztrális” elnevezés „csillogót” jelent, amivel az asztrális anyag ragyogó megjelenését akarták jelezni.

Amint azt már mondtuk, az ember asztrális teste nemcsak áthatja a fizikai testet, hanem minden irányban terjedve felhőszerűen körül is veszi azt.

Az asztrális test azon részét, amely a fizikai test határain túlterjed, általában asztrális „aurának” nevezzük.

Az erős érzelem nagy aurát jelent. Megemlíthetjük itt, hogy az aura megnövekedett mérete a beavatás előfeltétele, és megláthatók benne a beavatáshoz szükséges „tulajdonságok”. Az aura természetes módon minden beavatással növekszik. Azt mondják, hogy Buddha aurája három mérföld sugarú volt.

Mivel a fizikai test anyaga nagyon erősen vonzza az asztrális test anyagát, ezért az asztrális részecskék túlnyomó része (mintegy 99%-a) a fizikai test határain belül tömörül össze, és csak a fennmaradó 1% tölti ki a tojás alakú aura többi részét és alakítja ki az aurát.

Így az asztrális test központi része pontosan a fizikai test formáját ölti fel, valójában nagyon szilárd és határozott, és elég tisztán megkülönböztethető a környező aurától. Általában a fizikai test asztrális hasonmásának nevezik. Az asztrális test azonban csak a külső forma tekintetében felel meg pontosan a fizikai testnek, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a különböző szervek működésében bármilyen hasonlóság lenne, amint ezt majd bővebben a „Csakrák” című fejezetben látni fogjuk.

Nemcsak az ember fizikai testének, hanem minden fizikai dolognak megvan a maga megfelelő és vele állandóan társult asztrális anyagú állapota, amelyet nem lehet tőle elválasztani másképp, csak okkult erő jelentős kifejtésével, és még akkor is csak addig az ideig lehet elválasztva tartani, amíg az erőt határozottan ebből a célból alkalmazzák. Más szavakkal, minden fizikai tárgynak megvan a maga asztrális hasonmása. Mivel azonban az asztrális részecskék egymás között állandóan, a fizikai folyadék részecskéihez hasonló könnyedséggel mozognak, ezért nincs állandó összekapcsolódás egy adott fizikai részecske és azon asztrális anyagú mennyiség között, amely egy adott pillanatban annak asztrális hasonmásaként jelenik meg.

Általában egy tárgy asztrális része némileg a fizikai részen túlra is kiterjed, így a fémeket, köveket stb. asztrális aurával körülvéve látjuk.

Ha az ember fizikai testének valamely részét eltávolítjuk, pl. műtéti amputációval, az élő asztrális anyag összetartozása sokkal erősebb, mint a levágott fizikai részhez való vonzódása. Ennek következtében egy végtag asztrális hasonmását a levágott fizikai testrésszel együtt nem lehet elvinni. Minthogy az asztrális anyag megőrzi az adott egyedi formát, a továbbiakban is megtartja eredeti alakját, de rövidesen vissza fogja húzni a megcsonkított forma határai közé. Ugyanez a jelenség játszódik le akkor, ha egy fának levágják az egyik ágát.

Egy lélek nélküli testnél viszont – mondjuk egy széknél vagy egy mosdótálnál – nincs meg ugyanez a fajta egyedi élet, ami fenn tudja tartani az összetartozást. Ennek következtében, ha egy fizikai tárgy eltörik, asztrális hasonmása szintén darabokra esik.

A finomság szempontjából rendezett hét anyagfokozaton kívül létezik egy teljesen eltérő asztrális anyag-osztályozás is, mégpedig annak típusa szerint. A teozófiai irodalomban a finomsági fokokat általában vízszintes felosztással, míg a típust függőleges felosztással jelzik. A típusok, amelyekből hét létezik, olyan tökéletesen összekeverednek, mint a légkör alkotóelemei, és minden egyes asztrális testben van anyag mind a hét típusból, az ezek közötti arány mutatja az ember beállítottságát, hogy áhítatos-e vagy filozofikus, művészies-e vagy tudományos, gyakorlatias-e vagy misztikus.

Földünk és a fizikai bolygók asztrális részei, valamint Naprendszerünk tisztán asztrális bolygói együttesen alkotják a Nap-Logosz asztrális testét, ami azt mutatja, hogy a régi panteisztikus felfogás igaz volt.

Hasonlóképpen az asztrális anyag hét típusának mindegyikét bizonyos mértékben egészként tekinthetjük, egy-egy különálló tudathordozóként, és úgy is elképzelhetjük, mint egy alsóbb szintű istenség vagy isteni hivatalnok asztrális testét, aki ugyanakkor az Istenség egyik aspektusa, egyfajta benne lévő ideg- vagy erőközpont. Ennélfogva ezen alsóbb szintű istenségben megjelenő leghalványabb gondolat, mozdulat vagy bármilyen változás valamilyen módon azonnal visszatükröződik az összes megfelelő típusú anyagban. Ilyen pszichikai változások periodikusan fordulnak elő, talán a fizikai síkbeli ki- és belélegzésnek, vagy a szívünk dobogásának felelnek meg.

Megfigyelték, hogy a fizikai bolygók mozgása szolgáltatja a kulcsot az e változásokból eredő hatások működéséhez; ez az asztrológia tudományának alapja. Ebből következik az is, hogy minden ilyen változásnak bizonyos mértékben minden emberre kell hatnia, olyan arányban, ami megfelel azon anyagtípus mennyiségének, amely az asztrális testében van. Így az egyik változás az érzelmekre, vagy az értelemre, vagy mindkettőre hat, egy másik felerősítheti az idegességet és ingerlékenységet. Ez az arány az, amely minden emberben, állatban, növényben vagy ásványban meghatároz bizonyos alapvető jellegzetességeket, amelyek sohasem változnak. Ezeket néha az illető ismertetőjelének, színének vagy sugarának nevezzük.

Ezen érdekes gondolatmenet továbbkövetése meghaladná könyvünk célját, és így az olvasót a The Hidden Side of Things című könyv I. kötetének 43-48. oldalára utaljuk.

Minden típusban hét altípus van, ami összesen 49 altípust jelent.

A típus vagy sugár a teljes bolygói rendszer alatt állandó marad, így egy „A” típusú elementál-eszencia „A” típusú ásványokat, növényeket és állatokat lelkesít meg és abból fognak kiemelkedni az ugyanezen típusú emberi lények is.

Az asztrális test lassan, de folyamatosan kopik, pontosan úgy, mint a fizikai, azonban az eltávozó részecskék pótlása táplálkozás és emésztés helyett a környező légkörből származókkal történik. Azonban az egyéniség érzése az újonnan belépő részecskéknek azonnal átadódik, és a minden egyes ember asztrális testében benne lévő elemi eszencia is kétségtelenül egyfajta lénynek érzi magát, és annak megfelelően cselekszik, amit saját érdekének tekint.

Az asztrális test színei

A tisztánlátó számára az asztrális test egyik alapvető sajátossága az, hogy színekből áll, amelyek állandóan villognak, táncolnak benne, ezek a színek érzéseknek, szenvedélyeknek és indulatoknak felelnek meg, és ezek kifejeződései az asztrális anyagban.

Minden ismert szín és sok olyan, ami most még számunkra ismeretlen, a természet minden magasabb síkján létezik, amint azonban az egyik szintről a másikra emelkedünk, egyre finomabbakká, mindinkább fénylőkké válnak, így azokat a színek felső oktávjaiként írhatnánk le. Minthogy ezeket az oktávokat lehetetlen fizikailag papírra vetni, a fenti tényeket szem előtt kell tartani, amikor az asztrális test színes ismertetéseire tekintünk, amelyeket az alábbiakban írunk le.

A következőkben felsoroljuk az alapvető színeket, valamint azokat az érzelmeket, amelyeket kifejeznek.
Fekete: sűrű felhőkben: gyűlölet és rosszindulat.
Vörös: mélyvörös felvillanások általában fekete háttérben: harag.
Skarlátvörös felhő: ingerlékenység.
Ragyogó skarlátpiros: az aura megszokott hátterében: „nemes felháborodás”.
Lángoló vérvörös: félreismerhetetlen, bár nem könnyű leírni: érzékiség.
Barnásszürke: fakó, rideg barnásszürke: önzés, az asztrális test egyik leggyakoribb színe.
Barnásvörös: fakó, majdnem rozsdaszínű: kapzsiság, e szín általában párhuzamos sávokban helyezkedik el keresztben az asztrális testben.
Zöldes-barna: mélyvörös vagy skarlátpiros felvillanásokkal megvilágítva: féltékenység. Az átlagember esetében általában sok van ebből a színből, amikor „szerelmes”.
Szürke: nehéz, ólomszürke: depresszió. A kapzsiság barnásvörös színéhez hasonlóan párhuzamos vonalakban rendeződik el, és ketrec benyomását kelti.
Szürke, hamuszín: csúnya, ijesztő árnyalat: félelem.
Karmazsinvörös: fakó és rideg: önző szeretet.
Rózsaszín: önzetlen szeretet. Amikor különösen ragyogó, és ibolyával átitatott: az emberiség iránt érzett spirituális szeretet.
Narancssárga: büszkeség vagy becsvágy. Gyakran ingerlékenységgel párosul.
Sárga: értelem, a mély és tompa árnyalattól kezdve a ragyogó aranyon keresztül a tiszta és fénylő citrom vagy kankalin-sárgáig. A fakó okkersárga az önző célok felé irányuló képességeket jelzi, a tiszta mézga-sárga határozottan magasabb típusra utal, a kankalin-sárga a spirituális céloknak szentelt értelmet mutatja, az aranysárga a filozófiának vagy matematikának szentelt tiszta értelem jele.
Zöld: általában nagyon változó jelentésű, és helyes értelmezéséhez sok tanulmány szükséges, leginkább alkalmazkodóképességet jelent. A szürkés-zöld, iszapos kinézetű: álnokság és alattomosság. A smaragdzöld: sokoldalúság, ügyesség, találékonyság, amelyeket önzetlenül alkalmaznak. A halvány, fénylő kékeszöld: mély vonzalom és együttérzés, tökéletes alkalmazkodó képességgel párosulva, amelyet egyedül csak ők tudnak adni. A ragyogó almazöld: úgy tűnik, mindig az erős életerővel jár együtt.
Kék: a sötét és tiszta: vallásos érzés. Hajlamos arra, hogy sok más tulajdonsággal átszíneződjön, így jön létre az indigótól vagy a gazdagon mély ibolyaszíntől a piszkos szürkéskékig mindenféle árnyalata. A világoskék: amilyen az ultramarin vagy kobaltkék, egy nemes spirituális eszme iránti áhítat. Az ibolyaszín árnyalat a vonzalom és az áhítat keverékét jelenti. A fénylő liláskék, amelyet általában szikrázó aranyos csillagok is kísérnek: a magasabb rendű spiritualitás, magasztos spirituális törekvésekkel.
Ultraibolya: a pszichikai képességek magasabb és tisztább fejlettségét jelenti.
Infravörös: egy olyan ember alacsonyabb pszichikai képességei, aki belekontárkodik a gonoszságba és a mágia önző formáiba.

Az öröm mind a mentális, mind az asztrális test általános ragyogásában és sugárzásában, valamint a test felületének különleges hullámzásában nyilvánul meg. A vidámság e felület változó pezsgésében mutatkozik meg, és így van ez az állandó derűnél is.

A meglepődés a mentális test éles összehúzódásában nyilvánul meg, és általában átadódik mind az asztrális, mind a fizikai testnek, ezt a vonzalom területének megnövekedett ragyogása kíséri, ha a meglepetés kellemes, míg kellemetlen meglepetés esetén a szürke és barna növekedik meg. Ez az összehúzódás gyakran okoz kellemetlen érzéseket, és néha hat a napfonatra, amikor rosszullétet és ájulást okoz, néha pedig a szívközpontra hat, ez pedig erős szívdobogást, sőt még halált is okozhat.

Meg fogjuk érteni, hogy miután az emberi érzések szinte mindig keverednek más érzésekkel, ezért ezek a színek ritkán tökéletesen tiszták, hanem sokkal gyakrabban kevertek. Így sok szín tisztaságát homályosítja el az önzés rideg barnásszürkéje, vagy festi meg a büszkeség mély narancssárgája.

A színek teljes jelentéséről olvasva még más szempontokat is figyelembe kell venni. Így az asztrális test általános fényességét, körvonalainak viszonylagos határozottságát vagy határozatlanságát, a különféle erőközpontok relatív ragyogását. (Lásd az V. fejezetet.)

Az értelem sárgája, a szeretet rózsaszíne, az áhítat kékje mindig az asztrális test felső részében található, az önzés, a kapzsiság, a csalás és a gyűlölet színei pedig az alsó részében, az érzéki érzelmek tömege általában a kettő között lebeg.

Ebből következik, hogy a fejletlen embernél a tojásalak alsó része nagyobb, mint a felső, így az asztrális test alakja egy csúcsosabb végével felfelé mutató tojásra hasonlít. A fejlettebb embernél fordítva van, és a tojásalak csúcsosabb vége lefelé mutat. A tendencia mindig a tojásalak szimmetriájának fokozatos visszaállítása felé mutat, így az ilyen megjelenés csak átmeneti.

Minden tulajdonságnak, amely színként fejeződik ki, megvan a maga különleges asztrális anyagtípusa, és e színek átlagos elhelyezkedése az adott anyag fajsúlyától függ. Általános elv az, hogy a rossz vagy önző tulajdonságok a durvább anyag viszonylag lassú rezgéseiben, míg a jó és önzetlen tulajdonságok a finomabb anyagban fejeződnek ki.

Mivel szerencsénkre ez így van, a jó érzések hosszabb ideig kitartanak, mint a rosszak, és egy erős szeretet vagy áhítat érzés hatása sokkal azután is megmarad az asztrális testben, hogy elfelejtjük a helyzetet, ami okozta.

Lehetséges, bár nem megszokott, hogy az asztrális testben egy időben két erős rezgésszint van jelen, pl. a szeretet és a harag rezgései. Az utóhatások párhuzamosan jelentkeznek, de az egyik sokkal magasabb szinten, mint a másik, és ezért tovább is tart.

A magas szintű önzetlen szeretet és áhítat a legmagasabb asztrális (atomi) alsíkhoz tartoznak, és áttükröződnek a mentális sík megfelelő anyagába is. Így a kauzális (felső mentális) testet érintik meg, nem pedig az alsó mentálist. Ez egy olyan fontos pont, amire a tanulónak különleges figyelmet kell fordítania. Az Ént, akinek a felső mentális síkon van a lakhelye, így csak az önzetlen gondolatok érik el. Az alsórendű gondolatok nem az Ént, hanem a permanens atomokat érik el.

Ebből következik, hogy a kauzális testben az alsórendű érzéseknek és gondolatoknak megfelelő helyen nem rossz színek, hanem lyukak vannak. Például az önzés a szeretet és az együttérzés hiányaként mutatkozik meg – amint az önzést felváltja az ellentéte, a kauzális testben a hézag kitöltődik.

Az asztrális test durva színeinek erősödése, amelyek az alantas érzelmeket jelzik, mivel nem találnak közvetlen kifejeződési lehetőséget a kauzális testben, arra törekszenek, hogy a kauzális testben levő ellentétes jó tulajdonságokat jelentő színek fényességét valahogyan elhomályosítsák.

Ahhoz, hogy az asztrális test megjelenését felfoghassuk, észben kell tartanunk, hogy az asztrális testet felépítő részecskék mindig gyors mozgásban vannak. Az esetek legnagyobb részében a színfelhők egymásba olvadnak és állandóan össze-vissza kavarognak, kavargásuk közben hol eltűnnek, hol megjelennek, így a fénylő köd felülete némileg emlékeztet az erősen forrásban levő víz felületére. A különböző színek tehát egyáltalán nem tartják meg ugyanazon helyzetüket, bár létezik egy szokásos helyzetük, amelybe igyekeznek visszatérni.

A tanulmányozónak ajánljuk Leadbeater Látható és láthatatlan ember (CW Leadbeater-  Látható éS láthatatlan zsarátnok http://www.teozofia.hu/Olvas/75_CWL_Lath_szoveg.htm) című könyvének következő ábráit, amelyek az asztrális test tényleges megjelenését szemléltetik:

7. ábra, a fejletlen ember asztrális teste.
   
   X. ábra, az átlagember asztrális teste.
   
   XXIII. ábra, a fejlett ember asztrális teste.
   
   A három bemutatott típus – a fejletlen ember, az átlagember és a fejlett ember – fő jellegzetességei az alábbiakban foglalhatók össze:
   A fejletlen ember: szembetűnő a nagyon nagy arányú érzékiség, álnokság, önzés és kapzsiság. Az indulatos haragot a tompa skarlátvörös foltok jelzik, nagyon kevés szeretet fordul elő, ezek mellett olyan értelem és vallásos érzés, amely a lehető legalacsonyabb szinten is létezni képes. A körvonalak szabálytalanok, a színek zavarosak, sűrűk és fakók. Az egész test nyilvánvalóan rosszul szabályozott, zavaros és irányítatlan.
   Az átlagember: az érzékiség lényegesen kevesebb, bár még mindig szembetűnő, az önzés is kimagaslóan nagy, és személyes célok elérése érdekében van némi hajlam a csalásra, bár a zöld két határozott tulajdonsággá kezd szétválni, ami azt mutatja, hogy a ravaszkodás fokozatosan alkalmazkodó-képességgé válik. A harag még mindig feltűnő, a szeretet, az értelem és az áhítat már jellemzőbbek és magasabb minőségűek. A színek egészében már tisztábban meghatározottak és jól kivehetően ragyogóbbak, bár egyikük sem tökéletesen tiszta. A test körvonala már határozottabb és szabályosabb.
   A fejlett ember: a nemkívánatos tulajdonságok már majdnem teljesen eltűntek. A test felső részén lila sáv húzódik keresztül, ami a spirituális törekvéseket jelzi. A fej felett és azt beburkolva található az értelem ragyogó sárga felhője. Ez alatt az áhítat széles kék öve látható, majd a törzsön keresztül a szeretet még szélesebb rózsaszín övét, a test alsóbb részében pedig az alkalmazkodóképesség és a rokonszenv nagymennyiségű zöldjét fedezhetjük fel. A színek ragyogók, fényesek, tisztán észrevehető sávokban vannak, a körvonalak jól meghatározottak, és az egész asztrális test azt a benyomást kelti, hogy rendezett és tökéletes irányítás alatt áll.
   
   Bár ebben a könyvben nem foglalkozunk a mentális testtel, mégis meg kell említenünk, hogy ahogyan az ember fejlődik, az asztrális teste egyre inkább hasonlít a mentális testéhez, amíg végül alig lesz több, mint ennek viszszatükröződése az asztrális sík durvább anyagában. Természetesen ez azt jelzi, hogy az ember teljesen az elme irányítása alatt tartja vágyait, és többé már nem hajlamos rá, hogy az érzelmek hullámai magukkal ragadják. Kétségtelenül az ilyen ember alkalomadtán ingerlékenységnek valamint különböző nem kívánatos kínzó vágyaknak lesz kitéve, most azonban már tudja, hogy ezeket az alsórendű megnyilvánulásokat hogyan fojtsa el, és hogy ne engedje át magát nekik.
   
   Egy még későbbi szinten maga a mentális test válik a kauzális test visszatükröződésévé, mivel az ember ekkor már megtanulja, hogy egyedül csak a felső Én ösztönzéseit kövesse, és értelmét kizárólag csak az vezesse.
   
   Így egy arhát mentális és asztrális testében nagyon kevés van azok saját jellegzetes színeiből, helyettük a kauzális test másolatai lesznek, már amennyire azt alsóbb oktávjaikkal ki tudják fejezni. Pompás színjátékkal, opálossággal, igazgyöngyszerű hatással rendelkeznek, amely messze túl van minden leíráson vagy ábrázoláson.
   
   Egy fejlett ember asztrális testében ötféle rezgési frekvencia van. Az átlagembernél legalább kilencféle frekvencia mutatható ki, és ezen felül különböző árnyalatok keverednek. Sok embernek 50-100 frekvenciája van, és az egész test felülete apró örvények és keresztáramlatok sokaságára oszlik fel, valamennyi a másik ellen küzd, őrült zűrzavarban. Ez a szükségtelen indulatok és aggodalmaskodások eredménye, pedig a nyugati átlagember ezek tömegéből áll, amin keresztül erejéből sok szétszóródik.
   
   Egy asztrális test, amely egyszerre 50 módon rezeg, nemcsak csúnya, hanem komolyan idegesítő is. Egy olyan fizikai testhez hasonlítható, amely súlyos Parkinson-kórban szenved, és amelynek minden izma egyszerre különböző irányban rángatózik. Az ilyen asztrális hatások ragályosak, és hatnak minden érzékeny emberre, akit elérnek, a nyugtalanság és az aggodalom fájdalmas érzését adva át nekik. Mivel milliónyi embert szükségtelenül zaklatnak fel így a különböző ostoba vágyak és érzelmek, éppen ezért olyan nehéz az érzékeny embernek nagyvárosban élni vagy nagy tömegben mozogni. A folyamatos asztrális zavarok még az éterikus testen keresztül is hathatnak, és idegbetegségeket okozhatnak.
   
   A izgalom központjai az asztrális testben olyanok, mint a fizikai testben a kelések – nemcsak égetően kellemetlen, hanem gyenge pontok is, amelyeken keresztül az életerő elfolyik. Ezek a központok gyakorlatilag nem fejtenek ki ellenállást a rossz befolyásokkal szemben, és meggátolják a jó befolyásokat érvényesülésükben. Ez az állapot szomorúan általános, ellenszere pedig az, hogy ki kell küszöbölni az aggodalmat, a félelmet és a bosszankodást. Az okkultizmus tanítványának nem lehetnek olyan személyes érzelmei, amelyek bármilyen körülmények között befolyásolhatják.
   
   Csak egy fiatal gyereknek van fehér vagy viszonylag színtelen aurája, a színek csak akkor kezdenek megjelenni, amikor a tulajdonságok fejlődése megindul. Egy gyermek asztrális teste gyakran a leggyönyörűbb látvány – tiszták és ragyogóak a színei, mentesek az érzékiség, a kapzsiság, a rosszakarat és az önzés foltjaitól. Látni lehet benne azokat a rejtett csírákat és hajlamokat is, amelyeket elmúlt életéből hozott át, néhányuk rossz, más részük jó, és így megláthatók a gyerek jövendő életének lehetőségei.
   
   Az értelem sárgája – amelyet mindig a fej közelében találhatunk – az eredete a szentek feje körüli glóriának vagy nimbusznak, mivel ez a sárga az asztrális test legszembetűnőbb színe, és amelyet egy kezdő tisztánlátó a legkönnyebben észrevehet. Néha – az értelem szokatlan aktivitásának következtében – a sárga még a fizikai anyagban is annyira láthatóvá válik, hogy közönséges fizikai látással is észre lehet venni.
   
   Már láttuk, hogy az asztrális testnek van egy bizonyos normális elrendezése, amelybe különböző részei csoportosulni igyekeznek. Egy hirtelen szenvedély- vagy érzelemkitörés azonban az asztrális testben levő egész vagy majdnem egész anyagot ideiglenesen arra kényszeríti, hogy egy bizonyos frekvenciával rezegjen, és így teljesen meglepő eredményeket hozzon létre. Az asztrális test teljes anyagát erős forgószélként felkavarja, így erre az időre a színek rendkívüli módon összekeverednek. E jelenség színes példáit az alábbi képek mutatják be a Látható és láthatatlan ember-ben.
   
   XI. ábra: Hirtelen szeretetkitörés,
   
   XII. ábra: Hirtelen dühkitörés,
   
   XIII. ábra: Erős harag,
   
   XIV. ábra: A félelem sokkja.
   
   A tiszta szeretet hirtelen hulláma esetében, amikor például egy anya felkapja gyermekét, és csókjaival borítja el, az egész asztrális test egy pillanat alatt erőteljesen felkavarodik, és egy időre az eredeti színek majdnem összezavarodnak.
   
   A vizsgálatok négy különböző hatást állapítanak meg:
   
   1. Bizonyos élénk színű kötegek vagy örvények láthatók, amelyek jól meghatározottak, tömör kinézetűek és belsejükből származó erős fénnyel izzanak. Ezek mindegyike a valóságban egy erős szeretet gondolatformái, amelyek az asztrális testen belül keletkeznek, és abból az érzelem tárgya irányába áramlanak ki. Az élő fény örvénylő felhői leírhatatlanul pompásak, bár képileg nehezen adhatók vissza.
   
   2. Az egész asztrális testet vízszintes lüktető bíborvörös vonalak keresztezik, amelyeket mozgásuk rendkívüli gyorsasága miatt még nehezebb ábrázolni.
   
   3. Az egész asztrális test felületét egyfajta vékony rózsaszínű réteg borítja, így minden azon belül levőt e hártyán keresztül látunk, mintha színes üvegen keresztül néznénk.
   
   4. Az egész asztrális testet karmazsinvörös áradat tölti ki, amely bizonyos mértékig átszínezi a többi árnyalatot is, és itt-ott félig kialakult felhőhöz hasonló szabálytalanul lebegő szalmakötegekké sűrűsödik.
   
   Ez a látvány valószínűleg csak néhány másodpercig tart, ezután a test gyorsan visszatér szokásos állapotába, a különböző anyagminőségek meghatározott sűrűségük következtében újból berendeződnek a szokásos sávjukba. Azonban minden egyes ilyen érzelemkitörés egy kicsit hozzáad a tojásalak felső részében levő karmazsinvöröshöz, és egy kissé könnyebbé teszi az asztrális test számára, hogy a következő szeretethullámra válaszoljon.
   
   Hasonló módon egy olyan embernél, aki gyakran érez magasrendű áhítatot, hamarosan egy nagy kék terület fog megjelenni az asztrális testében. Az ilyen impulzusok hatásai ily módon összegződők, ráadásul a szeretet és öröm élénk rezgéseinek kisugárzásai másokban is jó hatásokat keltenek.
   
   Ha a karmazsinvöröst kékkel helyettesítjük, egy hirtelen áhítatkitörés esetében, amely egy kontemplációba merült apácát önt el, ez szinte azonos hatást kelt.
   
   Erős harag esetében az asztrális test szokásos hátterét nehéz, koromfekete villámló tömegekből álló kötegek vagy örvények sötétítik el, és belülről az eleven gyűlölet komor fénye világít ki. Ugyanolyan sötét felhőcsomókat lehet látni, ahogyan kitöltik az egész asztrális testet, miközben a szabadjára engedett harag tüzes nyilai repülnek ki közülük, hasonlóan a villámláshoz. Ezek a szörnyű felvillanások kardhoz hasonlóan képesek keresztülszúrni mások asztrális testét, és így megsebezhetnek másokat.
   
   Mind ebben az esetben, mind a többiben, minden dühkitörés az egész asztrális test anyagát hajlamossá teszi arra, hogy a korábbiaknál valamivel könnyebben válaszoljon ezekre a nagyon nemkívánatos rezgésekre.
   
   Egy hirtelen rémület okozta megrázkódtatás az egész testet egy pillanat alatt különös, élénk-szürke köddel borítja el, miközben ugyanilyen színű vízszintes vonalak jelennek meg, amelyek azonban olyan hevesen rezegnek, hogy alig lehet őket különálló vonalként felismerni. Az eredmény leírhatatlanul hátborzongató. A testből egy időre minden fény eltűnik, és az egész szürke tömeg a kocsonyához hasonlóan tehetetlenül remeg.
   
   Egy érzelemáradat nem gyakorol nagy hatást a mentális testre, bár egy időre szinte lehetetlenné teheti, hogy a mentális testből bármilyen tevékenység a fizikai agyba jusson rajta keresztül, mert az asztrális test, amely az agy és a mentális test között hídként működik, annyira teljesen egyetlen frekvencián rezeg, hogy semmi olyan rezgést nem képes továbbítani, amely nincs vele összhangban.
   
   A fentiek az ideiglenes és hirtelen érzelmi kitörések példái. Vannak azonban más, némileg hasonló hatások is, amelyek sokkal állandóbb jellegűek, és amelyeket a jellem bizonyos beállítottságai vagy típusai hoznak létre.
   
   Így amikor egy átlagember szerelmes lesz, az asztrális test olyan mértékben átalakul, hogy alig lehet ráismerni ugyanazon személyhez tartozóként. Az önzés, a csalárdság és a kapzsiság eltűnnek, a tojásalak legalsó részét pedig a nagymértékben kifejlődött állatias szenvedélyek töltik ki. Az alkalmazkodóképesség zöldjét a féltékenység sajátos barnás-szürkéje váltja fel, és ezen érzés rendkívüli aktivitását a harag ragyogó skarlátvörös felvillanásai mutatják, amelyek áthatják az asztrális testet. Ezeket a nemkívánatos változásokat azonban kiegyensúlyozza az a ragyogó karmazsinvörös sáv, amely a tojásalak nagy részét kitölti. Ez egy időre az uralkodó jellemző, és az egész asztrális test ennek fényével izzik. Befolyása alatt a közönséges asztrális test általános zavarossága eltűnik, a jó és rossz színárnyalatok pedig valamennyien ragyogóak és tisztán kivehetők. Ez az élet felerősödése különböző irányokban. Az odaadás kék színe is határozottan nemesebbé válik, sőt egy kis halvány ibolya is megjelenik a tojásalak tetején, ami azt a képességet jelzi, hogy igazán magas és önzetlen eszmére válaszoljon. Az értelem sárgája azonban egy időre teljesen eltűnik – és ez olyan tény, amelyet a cinikus ezen állapot jellegzetességeként tekinthet!
   
   Az ingerlékeny ember asztrális testén általában egy széles skarlátvörös öv jelenik meg jellemző vonásként, és ezen felül az egész asztrális testet apró, némileg kérdőjelhez hasonló, lebegő skarlátvörös pettyek borítják.
   
   A zsugori ember esetében a kapzsiság, az önzés, a csalárdság és az alkalmazkodóképesség természetesen megnövekszik, az érzékiség viszont csökken. A legjellegzetesebb változás azonban a tojásalakot keresztező különös párhuzamos vízszintes vonalsorozat, amely egy ketrec benyomását kelti. A sávok mély barnák, majdnem égetett vörösbarnák.
   
   A kapzsiság bűnének, úgy tűnik, az a hatása, hogy egy időre teljesen megakadályozza a fejlődést, és nagyon nehéz dolog megszabadulni tőle, ha egyszer elhatalmasodott.
   
   A mély depresszió a zsugorisághoz hasonló hatást hoz létre, barna helyett azonban szürkében. Az eredmény leírhatatlanul nyomasztó és lehangoló hatást gyakorol a megfigyelőre. Nincs olyan érzelmi állapot, amely fertőzőbb volna, mint a depresszió érzése.
   
   Egy nem intellektuális ember esetében, aki határozottan vallásos, az asztrális test jellegzetes vonásokkal jelenik meg. Egy kis ibolyaszín mutatja azt a lehetőséget, hogy válaszoljon egy magasabb eszmére. Az áhítat kékje szokatlanul jól fejlett, az értelem sárgája azonban szűkös. Van egy elfogadható mértékű szeretet és alkalmazkodóképesség is, de az érzékiség átlagfeletti, a csalárdság és az önzés pedig ugyancsak jelentős. A színek szabálytalanul összezavarodnak, egyik a másikba olvad, a körvonal határozatlan, ami az áhítatos ember bizonytalanságát jelezi.
   
   A rendkívüli érzékiség és az áhítatos vérmérséklet gyakran láthatók együttesen, talán azért, mert ezek az embertípusok főleg érzelmeikben élnek, és azok uralkodnak rajtuk, ahelyett, hogy megpróbálnák ésszel irányítani azokat.
   
   Éles ellentéteket mutatnak a tudományos típusú emberek. Az áhítat teljesen hiányzik, az érzékiség jóval átlag alatti, viszont az értelem rendkívüli szintig fejlődik. A szeretet és az alkalmazkodóképesség kismértékű és szegényes minőségű. Jó nagy adag önzés és kapzsiság van jelen, és némi féltékenység is. Az értelem aranysárgája közepében található hatalmas ragyogó narancssárga kúp a megszerzett tudással kapcsolatos büszkeséget és becsvágyat jelenti. Az elme tudományos és fegyelmezett viselkedésmódja azt eredményezi, hogy a színek szabályos övekké rendeződnek, a köztük levő elválasztó vonalak teljesen határozottak és tisztán kivehetők.
   
   Az érdeklődőnek komolyan ajánljuk, hogy tanulmányozza azt a nagyszerű könyvet, amelyből a fenti ismereteket átvettük, mert a nagy és tehetséges író, C.W. Leadbeater munkái közül ez az egyik legértékesebb.
   
   Miután a fentiekben foglalkoztunk az asztrális testben található színekkel, megemlíthetjük, hogy az elementálokkal történő kommunikációnak – amelyek az ember asztrális testével olyan szoros kapcsolatban vannak – a hangok és színek az eszközei. A tanulmányozó emlékezhet egy színnyelvre tett homályos hivatkozásra és arra a tényre, hogy az ősi Egyiptomban a szent iratokat színekkel írták le, és a másolásban elkövetett hibákat halállal büntették. Az elementálok számára a színek éppen olyan érthetők, mint a szavak az emberek számára.
   
   Az asztrális test feladatai
   
   Az asztrális test feladatait nagyjából a következő három pontba lehet csoportosítani:
   
   1. Lehetővé teszi az érzékelést.
   
   2. Hídként szolgál az elme és a fizikai anyag között.
   
   3. Úgy működik, mint a tudat és a tevékenység egyik független eszköze.
   
   Ezzel a háromféle feladattal egymás után fogunk foglalkozni.
   
   Amikor az embert felosztjuk princípiumokra, vagyis az élet megnyilvánulási módjaira, akkor a négy alsóbb princípium, amelyeket néha az „alsó négyességnek” neveznek, a következők:
   
   – fizikai test,
   
   – éterikus test,
   
   – prána, vagy vitalitás (életerő),
   
   – kâma, vagy vágy.
   
   A negyedik princípium, a kâma az asztrális testben megnyilvánuló és attól függő élet. Jellegzetessége az, hogy érzés jellegű, kezdetleges formája az érzékelés, összetett formája pedig az érzelem, e kettő között sok szinttel. Ezt néha vágyként foglalják össze, vagyis amelyet a tárgyak vonzanak vagy taszítanak aszerint, hogy örömet vagy fájdalmat okoznak.
   
   Így a kâma mindenféle érzést magába foglal, és talán úgy írható le, mint a szenvedélyes és az érzelmi természet. Magába foglal minden állatias vágyat, mint amilyen az éhség, szomjúság, nemi vágy; minden szenvedélyt, mint amilyenek a szeretet alsóbb formái, a gyűlölet, irigység és féltékenység, és az érző létezés utáni, az anyagi örömök megtapasztalása utáni vágy, „a hús vágya, a szemek vágya, az élet büszkesége”.
   
   Kâma a bennünk levő állat, Tennyson „majma és tigrise”, az az erő, amely a legjobban hozzásegít ahhoz, hogy a földhöz legyünk kötve, és az érzéki csalódások révén elfojt bennünk minden magasabbrendű vágyakozást. Ez a leganyagibb rész az emberi természetben, és ez az, ami az embert erősen a földi élethez köti. „összes „princípiumaink” közül a legdurvább nem a molekuláris anyag – és legkevésbé az emberi test (sthúla sharira) –, hanem valójában aközépső princípium, az igazi állati központ. A mi testünk csak a burok, a felelőtlen tényező és közvetítő, rajta keresztül működik a bennünk levő állat az egész életén át”.
   
   A kâmát vagy a vágyat úgy is jellemzik, mint az âtmâ vagy az akarat egyik visszatükröződését vagy alsóbb aspektusát, és a különbség köztük az, hogy amíg az akarat független a külvilágtól, addig a vágyat a környező tárgyakból eredő vonzalmak vagy taszítások késztetik cselekvésre. A vágy ilyen értelemben a koronájától megfosztott akarat, az anyag foglya, rabszolgája.
   
   A kâma egy másik megközelítési módját Ernest Wood: The Seven Rays című nagyszerű könyve mutatja be: a kâma „a vágyak összességét jelenti. A vágy pedig a szeretet kifelé forduló aspektusa, a három világ dolgainak szeretete, holott a valódi szeretet az élet szeretete vagy az isteni szeretete, és a felsőbb vagy befelé forduló önvalóhoz tartozik”.
   
   Céljaink érdekében e könyvben gyakran használjuk a vágyat és az érzelmet gyakorlatilag rokon-értelműként, azonban az érzelem a vágy és az értelem terméke.
   
   Az asztrális testet gyakran kâma-rúpaként, régebbi szakkifejezéssel pedig állati lélekként ismerik.
   
   A kívülről jövő hatások, amelyek rátalálnak a fizikai testre, a prána vagy az életerő közreműködésével rezgésekként adódnak át, ezek azonban csak rezgések maradnának, egyszerű mozgás a fizikai síkon, ha a kâma, az érzékelés princípiuma nem fordítaná le a rezgést érzéssé. Így sem az élvezet, sem a fájdalom addig nem jön létre, amíg el nem érik az asztrális központot. Ezért hívják a pránával összekapcsolódott kâmát az „élet leheletének”, a vitális érző princípiumnak, amely a test minden részecskéjére szétterjed.
   
   Úgy tűnik, a fizikai test bizonyos szervei kifejezetten kapcsolatban vannak a kâma működésével, ezek közül való a lép és a máj.
   
   Itt megjegyezhetjük, hogy a kâma vagy a vágy az ásványi birodalomban éppen csak elkezdi tevékenységét, ahol kémiai affinitásként fejeződik ki.
   
   A növényi birodalomban a kâma természetesen jóval fejlettebb, ami azt jelzi, hogy lényegesen fejlettebb képesség alakul ki az alsóbb asztrális anyag használatára. A növénytannal foglalkozók tudnak arról, hogy a vonzalmak és az ellenszenvek, vagyis a vágy, sokkal szembetűnőbb a növényi világban, mint az ásványiban, és hogy sok növényt jókora ügyesség és találékonyság jellemez célja elérése érdekében.
   
   A növények gyorsan válaszolnak a szerető gondoskodásra, és a feléjük irányuló emberi érzelem határozottan befolyással van rájuk, örülnek a csodálatnak és válaszolnak rá, fogékonyak az emberi szeretetre, de a haragra és az ellenszenvre is.
   
   Az állatok képesek az alacsonyabb szintű vágyak lehető legteljesebb fokú megtapasztalására, viszont a magasabb szintű vágyakkal kapcsolatban korlátozottabb a képességük. Viszont létezik ez a képesség, és kivételes esetekben egy állat képes arra, hogy a szeretet vagy az odaadás különösen magas szintjét jelenítse meg.
   
   Áttérve az asztrális test második feladatára, tehát hogy hídként működik az elme és a fizikai anyag között, megjegyezzük, hogy a fizikai érzéket érő hatás, amelyet a prána továbbít befelé, érzetté az érzőközpontok tevékenysége révén válik, amelyek a kâmában helyezkednek el, és a manasz vagy az elme érzékeli. Így tehát az asztrális testen keresztül történő általános működés nélkül nem volna meg a kapcsolat a fizikai hatások és azok elme általi érzékelése között.
   
   Fordított esetben, amikor gondolkozunk, a bennünk levő mentális anyagot hozzuk mozgásba, az így létrehozott rezgések átadódnak asztrális testünk anyagának, az asztrális anyag hatással van az éterikus anyagra, ez pedig a sűrű fizikai anyagra, az agy szürkeállományára hat.
   
   Így az asztrális test ténylegesen hidat képez a fizikai és a mentális életünk között, közvetítőként szolgál mind a fizikaiból a mentálisba, mind a mentálisból a fizikaiba irányuló rezgések számára, és valójában elsősorban a rezgések ilyen ide-oda történő állandó átjárása fejleszti.
   
   Az ember asztrális testének fejlődésében két különböző szakaszt lehet megkülönböztetni: az asztrális testet először közvetítő eszközként kell meglehetősen magas szintre fejleszteni, majd pedig független testté kell kifejleszteni, amelyben az ember az asztrális síkon működni képes.
   
   Az emberben a közönséges agyi értelmet a kâmának a manasszal vagy elmével történő egyesülése hozza létre, és ez az egyesülést nevezik kâma-manasznak. A kâma-manaszt H. P. Blavatsky úgy írja le, mint „az ember racionális, de földi vagy fizikai értelme, amelyet az anyag beburkol és megköt, és ezért az anyag befolyásának van alárendelve”. Ez az „alsó én”, amely az illúziók e síkján működik, és azt képzeli magáról, hogy ő az igazi Én vagy Egó, és abba a bűnbe esik, amit a buddhista filozófia „a különváltság eretnekségének” nevez.
   
   A kâma-manaszt – ami a manasz a vággyal együtt – szemléletesen a külső dolgok iránt érdeklődő manaszként is jellemzik.
   
   Röviden megjegyezhetjük, hogy a tény világos megértése, hogy a kâma-manasz az ember személyiségéhez tartozik, és hogy a fizikai agyban és azon keresztül működik, alapvető fontosságú az újraszületés folyamatának helyes felfogásához. Ez önmagában is elegendő annak bemutatásához, hogy mindaddig lehetetlen visszaemlékeznünk előző életeinkre, amíg a tudat nem képes az agy működési szintje fölé emelkedni, mivel az agy és azzal együtt a kâma szerkezete is minden életben megújul, és ezért nincs közvetlen kapcsolata az elmúlt életekkel.
   
   A manasz önmagában nem tudna hatni a fizikai agysejtek molekuláira, amikor azonban egyesül a kâmával, képes mozgásba hozni a fizikai molekulákat, és így létrehozni az „agy-tudatot”, amely tartalmazza az agyi emlékezetet és az emberi elme valamennyi feladatát úgy, ahogyan azt általában ismerjük. Természetesen nem a felső manasz, hanem csak az alsó manasz (a mentális sík négy alsó alsíkjának anyaga) az, ami a kâmával összekapcsolódik. A nyugati pszichológiában ez a kâma-manasz annak egy részévé vált, amit ebben a rendszerben elmének neveznek. A kâmamanasz, amely összekötő kapcsot képez az ember felső és alsó természete között, az élet küzdőterét jelenti, és mint később látni fogjuk, fontos szerepet játszik a halál utáni életben is.
   
   A manasz és a kâma összekapcsolódása olyan szoros, hogy a hinduk arról beszélnek, hogy az embernek öt burka van, amelyek egyike az értelem és a vágy összes megnyilvánulásának működését szolgálja. Ez az öt a következő:

1	Ânandamayakosha	Az üdvösség burka	Buddhi
2	Vignâmayakosha	A megkülönböztető burok	Felső manasz
3	Manomayakosha	Az értelem és a vágy burka	Alsó manasz és kâma
4	Prânamayakosha	Az életerő burok	Prána
5	Annamayakosha	A táplálék burok	Sűrű fizikai test

A Manu által használt beosztásban a prânamayakosha és az annamayakosha közösen vannak besorolva, és ekkor Bhútâtmanként, vagy elementál-énként, vagy a cselekvés testeként ismerjük.

A vignâmayakoshát és a manomayakoshát az érzelem-testnek nevezi, és a jîva nevet adja neki. Úgy határozza meg, hogy az a test, amelyben a Megismerő, a Kshetragna érzékennyé válik az örömökre és a fájdalmakra.

A külvilággal való viszonyaikat tekintve a vignâmayakosha és a mannomayakosha, de főleg a mannomayakosha a dévák világával van kapcsolatban. Azt mondják, hogy a dévák „belépnek” az emberbe, ami utalás az elemeken uralkodó istenségekre. Ezek az uralkodó istenségek keltik fel az érzéseket az emberben, átváltoztatva a kívülről származó kapcsolatokat érzetekké vagy a belülről származó kapcsolatok felismerésévé, és ez egy déva alapvető tevékenysége. Ebből ered a kötelék ezekkel az alsórendű dévákkal, amely az embert – amint megszerezi a végső irányítást – a világegyetem minden területének urává teszi.

Ahogyan korábban mondtuk, a manasz vagy az elme, mivel nem képes hatni az agy durva részecskéire, önmaga egy részét, vagyis az alsó manaszt kivetíti magából, az pedig asztrális anyagba burkolózik, majd az éterikus anyag segítségével még a születés előtt áthatja a gyermek egész idegrendszerét. A manaszból történő kivetülést gyakran a manasz visszatükröződéseként, árnyékaként, sugaraként említik, és még allegorikus neveken is ismert. H. P. Blavatsky a Key to Theosophy [Kulcs a teozófiához] című könyve 184. oldalán ezt írja: „Ha egyszer börtönbe kerülnek, vagy testet öltenek, lényegük kettőssé válik, ami azt jelenti, hogy az örök Isteni Elme sugarai – amelyeket individuális lényeknek tekintünk – kétszeres tulajdonságot öltenek magukra. Ezek (a) a lényegi, bennük rejlő, jellegzetes, a mennyország felé törekvő elméjük, (a felső manasz), és (b) a gondolkodás emberi tulajdonsága, az állati gondolkodásé, amely az emberi agy felsőbbségének köszönhetően racionalizálódik, ami a kâma-irányzat vagy az alsó manasz”.

Így az alsó manaszt elborítja a négyesség, és úgy tekinthető, hogy az egyik kezével a kámához kapcsolódik, míg a másikkal folyamatosan atyjába, a felső manaszba kapaszkodik. Akár a kâma húzza lefelé, és teljesen elszakad a hármasságtól (âtmâ-buddhi-manasz), amelyhez természeténél fogva tartozik, akár győzedelmesen viszi vissza forrásához földi életének megtisztított tapasztalásait – ez az életfeladata, amelyet minden egymást követő testetöltés elé állít és megold. Ezt a kérdést a halál utáni élettel foglalkozó fejezetekben tovább fogjuk vizsgálni.

Így a kâma az állatias és szenvedély-elemeket biztosítja, amiket az alsó manasz racionalizál és hozzáadja az értelmi képességeket. Az emberben ez a két princípium az élete során egymással összefonódik, és ritkán működik különváltan.

A manaszra úgy tekinthetünk, mint a lángra, a kâmára és a fizikai agyra pedig mint a kanócra és fűtőanyagra, amely táplálja a lángot. Minden emberi egó (személyiség), akár fejlett, akár fejletlen, ugyanabból a lényegből és anyagból áll. Ami az egyik embert naggyá, a másikat pedig közönséges egyszerű emberré teszi, az a fizikai test minősége és felépítése, valamint az agy és a test képessége, hogy az igazi benső ember világosságát átadja és kifejezze.

Röviden, a kâma-manasz, az ember személyes énje, és az alsó manasz adja meg azt az egyéniesítő érintést, ami lehetővé teszi, hogy a személyiség önmagát „én”-ként ismerje fel. Az alsó manasz a halhatatlan Gondolkodóból eredő sugár, amely megvilágítja a személyiséget. Az alsó manasz az, amely a gyönyör végső érintését szolgáltatja az érzékeknek és az állati természetnek azáltal, hogy megadja neki az előrelátás, az emlékezés és a képzelet képességét.

Noha ebbe a könyvbe nem illik bele, hogy túlságosan behatoljunk a manasz és a mentális test birodalmába, mégis segíthet a tanulmányozónak, ha megemlítjük, hogy a szabad akarat a manaszban lakozik, mivel a manasz a Mahat, az Egyetemes Elme képviselője. A fizikai emberben az alsó manasz a szabad akarat közvetítője. A manaszból származik a szabadság érzése, az a tudat, hogy irányíthatjuk önmagunkat, hogy a felső természet uralhatja az alsót. Így az önuralomhoz vezető úton fontos lépés, hogy a tudatot a kâma helyett a manasszal azonosítsuk.

A manasz nagy küzdelme, hogy előtérbe kerüljön, a legjobb bizonyíték arra, hogy természeténél fogva szabad. Az egó jelenléte és képessége az, ami lehetővé teszi, hogy az ember válasszon a vágyak között, és legyőzze azokat. Amint az alsó manasz kormányozza a kâmát, az alsó négyesség elfoglalja az őt megillető igazi helyet a felső hármasságnak – âtmâ, buddhi és manasz – alárendelten.
Az ember princípiumait a következőképpen osztályozhatjuk:




Eljutottunk oda, hogy áttekintsük az asztrális test harmadik feladatát – mint a tudat és a cselekvés független eszközéét. Témánk e részének teljes kifejtésével – az asztrális test használatával, fejlődésével, lehetőségeivel és korlátaival a saját síkján – lépésről lépésre a következő fejezetek többségében fogunk foglalkozni. Most elegendő, ha nagyon röviden felsoroljuk azokat az alapvető módokat, ahogyan az asztrális testet a tudat független eszközeként használni lehet. Ezek a következők:

1. A szokásos éber tudatosság során, vagyis mialatt a fizikai agy és az érzékek teljesen éberek, az asztrális érzékek képességeit működésbe lehet hozni. Néhány e képességek közül megfelel azoknak az érzékeknek és cselekvési képességeknek, amelyekkel a fizikai test rendelkezik. Ezekkel a következő, A csakrák című fejezetben fogunk foglalkozni.

2. Alvás vagy transz során lehetséges, hogy az asztrális test elkülönül a fizikai testtől, és szabadon mozoghat és működhet saját síkján. Ezzel Az áloméletcímű fejezetben fogunk foglalkozni.

3. Lehetséges az asztrális test képességeit olyan mértékben kifejleszteni, hogy az ember tetszése szerinti időben, tudatosan és szándékosan elhagyhatja a fizikai testét, és megszakítás nélküli tudatossággal átléphet az asztrális testébe. Ezzel A tudat folytonossága című fejezetben fogunk foglalkozni.

4. A fizikai halál után a tudat visszahúzódik az asztrális testbe, és az asztrális síkon olyan élet folytatható, amely intenzitásában és időtartamában nagymértékben változhat, jó néhány tényezőtől függően. Ezzel A halál utáni élet című fejezetben fogunk foglalkozni.

Témánk ilyen módon történő felosztása – számos leágazással – fogja alkotni tanulmányunk hátralévő részének legnagyobb hányadát.
A csakrák

http://www.teozofia.hu/Olvas/99_Csakrak.html

A csakra szó szerint kereket vagy forgó korongot jelent szanszkrit nyelven. Azok megjelölésére szokták használni, amiket gyakran az emberben levő erőközpontoknak neveznek. Ilyen csakrák megtalálhatók az ember valamennyi tudathordozójában, és ezek olyan kapcsolódási pontok, amelyeken keresztül erő áramlik át az egyik tudathordozóból a másikba. Közvetlen kapcsolatban vannak a különböző tudathordozók képességeivel vagy érzékeivel is.

Az éterikus test csakráit részletesen ismertettük Az éterikus test című könyvben, és a tanulmányozónak ajánljuk ezt a munkát, mivel az éterikus csakrák tanulmányozása megkönnyíti az asztrális csakrák megértését.

Az éterikus csakrák az éterikus test felületén helyezkednek el, és általában azon fizikai szervek neve után vannak elnevezve, amelyeknek megfelelnek. Ezek a következők:

1. Alap vagy gyökér csakra,

2. Köldök csakra,

3. Lép csakra,

4. Szív csakra,

5. Torok csakra,

6. Szemöldökök közötti vagy harmadik szem csakra,

7. Fejtető vagy korona csakra.

Van ezenkívül még három alacsonyabb csakra is, mivel azonban ezeket csak a fekete mágia8bizonyos iskolái használják, így itt nem is foglalkozunk velük.

Az asztrális csakrák, amelyek gyakran az éterikus test belsejében vannak, négydimenziós örvények (lásd XVIII. fejezet), és így van egy olyan irányú kiterjedésük, amely teljesen eltérő az éterikustól, ennek következtében – bár megfelelnek az éterikus csakráknak – soha, semmi esetben sem azonosak velük, noha egyes részük mindig érintkezik.

Ezek az asztrális csakrák ugyanazokat a neveket kapták, mint az éterikus test csakrái, a feladatuk pedig a következő:

1. Alap- vagy gyökér-csakra. Ez a kígyótűz, a kundalini székhelye, egy olyan erőé, amely minden síkon létezik, és amely segítségével ébred fel a többi csakra.

Az asztrális test kezdetben egy majdnem tehetetlen tömeg volt, amely csak a leghomályosabb tudatossággal rendelkezett, nem volt semmilyen meghatározott képessége, hogy bármit is tegyen, és nem rendelkezett tiszta ismerettel az őt körülvevő világról. Az első dolog, ami megtörtént, a kundalini felébredése az asztrális síkon.

2. Köldök-csakra. A kundalini, miután az első csakrában felébredt, a köldök-központ felé mozgott, amelyet életre keltett, és így felébresztette az asztrális testben az érzékelés képességét, a mindenféle külső hatás iránti érzékenységet, bár minden ahhoz hasonló nélkül, mint az a határozott megértés, ami a látásból és hallásból származik.

3. Lép-csakra. Ezt követően a kundalini a lép-csakrába lépett át, és azon keresztül életre keltette az egész asztrális testet, mivel e csakra egyik feladata a prána, az életerő felvétele, amely szintén létezik minden síkon. A lép-csakra életre keltése lehetővé teszi, hogy az ember az asztrális testében tudatosan utazhasson, bár csak homályos elképzeléssel arról, hogy az utazása alatt mivel találkozik.

4. Szív-csakra. Ez a csakra lehetővé teszi, hogy az ember más asztrális lények rezgéseit megértse, és azokkal együttérezzen, így képes ösztönösen megérteni érzelmeiket.

5. Torok-csakra. Azt a képességet biztosítja az asztrális világban, amely a fizikai világban a hallásnak felel meg.

6. Szemöldökök közötti vagy harmadik szem csakra. Biztosítja azt a képességet, hogy határozottan észleljük az asztrális tárgyak alakját és természetét ahelyett, hogy csak homályosan érzékelnénk jelenlétüket.

Ehhez a csakrához kapcsolódva jelenik meg az a képesség is, hogy a legkisebb fizikai vagy asztrális részecskét tetszés szerinti nagyságra nagyíthatjuk, mintha mikroszkópot használnánk. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy egy okkult kutató a molekulákat, atomokat, stb. észlelje és tanulmányozza. Viszont e képesség teljes irányítása inkább a kauzális testhez tartozik.

A megnagyítás képessége a keleti könyvekben leírt siddhi-k egyike, ahol úgy jellemzik, mint „az a képesség, amellyel az ember tetszés szerint naggyá vagy kicsinnyé teheti magát”. A leírás találó, mert az alkalmazott módszer egy elképzelhetetlenül kicsi ideiglenes látómechanizmus felhasználása. Fordítva, a látottak lekicsinyítése egy ideiglenes és sokkal óriásibb látómechanizmus létrehozásával érhető el.

A megnagyítás képessége teljesen eltér egy magasabb síkon történő működés képességétől, mint ahogyan egy csillagász azon képessége, hogy megfigyelje a bolygókat és csillagokat, teljesen különbözik attól a képességtől, hogy közöttük mozogjon, vagy tevékenykedjen.

A hindu szútrák azt állítják, hogy a nyelv egy bizonyos részén történő meditálás asztrális látást eredményez. Ez a kijelentés „leplezés”, mivel az agyalapi mirigyre vonatkozik, amely pontosan a nyelv töve felett helyezkedik el.

7. Fejtető vagy korona csakra. Ez a csakra teszi kerekké és teljessé az asztrális életet, és az embert képességeinek teljességével látja el.

Úgy tűnik, ez a csakra kétféle módon működik.

Az egyik embertípusnál mind a hatodik, mind a hetedik csakra az agyalapi mirigyen fut össze, mivel e típus számára gyakorlatilag a hipofízis jelenti az egyetlen közvetlen kapcsolatot a fizikai és a magasabb síkok között.

A másik embertípusnál viszont a hatodik csakra ugyanúgy az agyalapi mirigyre támaszkodik, a hetedik csakra azonban addig hajlik vagy dől, amíg örvénye össze nem találkozik a tobozmiriggyel. Az ilyen típusú emberekben a tobozmirigy így kel életre, és kerül közvetlen kommunikációs kapcsolatba az alsó mentálissal, látszólag anélkül, hogy a szokásos módon a közbeeső asztrális síkon keresztül menne.

A fizikai testben – úgy tudjuk – minden érzéknek megvan a maga elkülönült szerve, a szem a látásra, a fül a hallásra, és így tovább. Az asztrális testben azonban ez nem így van.

Az asztrális test részecskéi a forrásban levő vízhez hasonlóan állandóan örvénylenek és áramlanak, ennek következtében nincsenek olyan különleges részecskék, amelyek állandóan valamelyik csakrában maradnának. Éppen ellenkezőleg, az asztrális test minden részecskéje keresztülmegy minden csakrán.

Minden csakrának megvan az a feladata, hogy azokban a részecskékben, amelyek rajta keresztülfolynak, bizonyos válaszolási képességet ébresszen fel, az egyik csakra a látás, a másik a hallás, stb. képességét.

Ennek következtében egyetlen asztrális érzékelés sincs a szó szoros értelmében az asztrális test valamely meghatározott részéhez kötve vagy arra korlátozva. Inkább az asztrális test részecskéinek összessége az, amely rendelkezik a válaszolás képességével. Ezért egy olyan ember, aki kifejlesztette asztrális látását, asztrális teste anyagának minden részét használja, ha látni akar, és így egyformán jól láthatja az előtte, a mögötte, a felette, az alatta, vagy bármely oldalon levő tárgyakat. Ugyanígy van a többi érzékeléssel is. Más szavakkal, az asztrális érzékek egyformán aktívak a test minden részében.

Nem könnyű leírni azt a nyelvet helyettesítő eszközt, amelynek segítségével a fogalmak asztrális módon közölhetők. A hang a szó szoros értelmében lehetetlenség az asztrális világban, tulajdonképpen már a fizikai világ magasabb részeiben sem lehetséges. Az sem lenne helyes, ha azt mondanánk, hogy az asztrális világ nyelve a gondolatátvitel, a legtöbb, amit mondhatunk, annyi, hogy különleges módon kifejezett gondolatok átvitele.

A mentális világban egy gondolat azonnal átadódik egy másik ember elméjébe minden szóhasználat nélkül, ezért a mentális világban a nyelv a legkisebb gondot sem jelenti. Az asztrális kommunikáció viszont úgyszólván középen van a mentális világ gondolatátvitele és a fizikai világ tényleges beszéde között, és itt még szükség van arra, hogy a gondolatot szavakkal juttassuk kifejezésre. Ezért ehhez a gondolatcseréhez szükséges, hogy a két fél rendelkezzen egy közös nyelvvel.

Az asztrális és az éterikus csakrák nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással, azonban van közöttük, és nehezen leírható módon áthatja azokat egy szorosan szőtt szerkezetű háló vagy burok, amely fizikai atomok egyetlen rétegéből áll, amely nagyon össze van préselve, és amit egy különleges prána-fajta hat át. Az isteni élet, amely rendes körülmények között az asztrális testből a fizikaiba száll alá, úgy van hangolva, hogy ezen a pajzson teljes könnyedséggel tud keresztül hatolni, viszont ez a pajzs tökéletes akadályt jelent minden más erő számára, ami nem képes mindkét sík atomikus anyagát használni. Ez a szövedék természetes védelmet jelent annak megakadályozásában, hogy a síkok között idő előtt megnyíljon az összeköttetés, amelynek kifejlődése csak sérüléshez vezetne.

Ez az, ami rendes körülmények között megakadályozza a tiszta visszaemlékezést az áloméletre, és ez az, ami azt a pillanatnyi öntudatlanságot okozza, amely mindig beáll a halál pillanatában. Viszont e védelem nélkül az átlagember bármely pillanatban valamilyen asztrális lény által közvetített erők befolyása alá kerülhetne, amelyekkel nem lenne képes szembeszállni. Ki lenne téve annak, hogy állandóan megszállják olyan asztrális lények, akik testének megszerzésére vágynak.
Ez a szövedék többféle módon sérülhet meg:

1. Az asztrális testet érő nagy megrázkódtatás, például egy hirtelen rémület széttépheti ezt a finom szerkezetet, és az embert – ahogyan általában mondani szokták – az őrületbe kergeti.

Egy hatalmas dühkitörés is ugyanezt a hatást keltheti, mint ahogyan minden más nagyon erős, rossz érzelem is, amely egyfajta robbanást okoz az asztrális testben.

2. Alkohol vagy kábítószerek használata következtében, beleértve a dohányt is. Ezek az anyagok olyan alkotóelemeket tartalmaznak, amelyek felbomolva párolognak, és némelyikük a fizikaiból az asztrális síkra lép át. Még a tea és a kávé is tartalmaznak ilyen anyagot, azonban olyan kis mennyiségben, hogy csak a hosszú időn át folytatott élvezetük hozná létre a fenti hatást.

Az alkotóelemek a csakrákon keresztül éppen az ellentétes irányba özönlenek, mint kellene, és ha ez ismétlődően történik meg, komolyan megsértik, végül pedig szét is rombolják a finom szövedéket.

Ez a rombolás vagy megsemmisítés kétféle módon történhet meg, az embertípusnak és az éterikus és asztrális testében levő alkotóelemek arányának megfelelően.

Az egyik embertípus esetében az elpárolgó anyag áramlása valóságosan elégeti a szövedéket, és ezért ajtót nyit mindenféle rendellenes erő és rossz befolyás számára. Azok, akiket ilyen támadás ér, delírium tremensbe, megszállottságba vagy őrületbe esnek.

A másik embertípus esetében a párolgó alkotóelemek keresztüláramlásuk közben valahogyan megkeményítik az atomokat, és így lüktetésüket nagymértékben megakadályozzák és megbénítják, és a prána különleges típusa, amely az atomot a szövedékbe rögzíti, többé már nem képes éltetni azt. Ennek eredménye a szövedék egyfajta megkeményedése, így ahelyett, hogy rajta keresztül az egyik síkról a másikra túl sok folyna át, mindenből csak nagyon kevés áramlik át rajta. Az ilyen emberben a jó tulajdonságok általánosan gyengülni kezdenek, aminek durva anyagiasság, kegyetlenség és állatiasság az eredménye. Minden finomabb érzés kivész belőle az önuralom képességével együtt.

Minden hatás, ami átlép az egyik síkról a másikra, csak az atomikus alsíkokon keresztül akar áthaladni, amikor azonban ez a hanyatlási folyamat létrejön, az nemcsak a többi atomikus anyagot, hanem még a második és harmadik alsík anyagát is megfertőzi, így az éterikus és az asztrális síkok közötti kommunikáció csakis az alsóbb alsíkokon lehetséges, ahol viszont csak a kellemetlen és rossz befolyások találhatók meg.

A hétköznapi ember tudata még nem tudja használni a tiszta atomikus anyagot sem a fizikai, sem az asztrális síkon, ezért rendes körülmények között számára nem lehetséges a tudatos, akaratlagos kommunikáció a két sík között. Ennek eléréséhez a megfelelő módot a tudathordozók megtisztítása jelenti, amíg mindkét sík atomikus anyaga teljesen életre nem kel, és így a két sík közötti minden kommunikáció ezen az úton történhet. Ebben az esetben a szövedék a legteljesebb mértékben megőrzi helyzetét és aktivitását, és többé már nem jelent akadályt a tökéletes kommunikáció számára, ugyanakkor továbbra is folyamatosan megakadályozza az alacsonyabb és nemkívánatos alsíkokkal való szoros érintkezést.

3. A harmadik mód, ahogyan a szövedék megsérthető, az, amit spiritiszta kifejezéssel „médiumitást fejlesztő összejövetelnek” neveznek.

Teljesen lehetséges, és valójában nagyon gyakori eset az, hogy valaki, akinek asztrális csakrái jól fejlettek, és így képes szabadon tevékenykedni az asztrális síkon, amikor visszatér éber tudatába, mégsem emlékszik asztrális életéből semmire. Ezzel a jelenséggel és magyarázatával részletesebben Az álmok című fejezetben fogunk foglalkozni.


A kundalini

A tanulmányozó a kundalini leírását, valamint az étertesttel és annak csakráival való különleges kapcsolatát Az-éterikus-test test című könyvben találja meg.  Itt ezzel csak az asztrális testtel való kapcsolatában fogunk foglalkozni.

A Logoszból kiáradó három ismert erő a következő:

1. a fohat, amely elektromosságként, hőként, fényként, mozgásként, stb. nyilvánul meg;

2. a prána, amely életerőként mutatkozik meg;

3. a kundalini, amelyet kígyótűzként is ismerünk.

Mindhárom erő létezik minden olyan síkon, amiről valamit is tudunk. Amennyire tudjuk, e három erő egyike sem változtatható át bármely másikká, valamennyi különálló és különböző.

A The Voice of the Silencea kundalinit a „Tüzes Erőnek” és a „Világ Anyjának” nevezi. Az elsőnek azért, mert folyékony tűzhöz hasonlóan jelenik meg, amint keresztül rohan a testen, a pályája pedig, amelyet követnie kell, spirális, hasonló egy kígyó gyűrűihez. A Világ Anyjának azért nevezik, mert rajta keresztül lehet életre kelteni a különböző tudathordozó testeinket, és így a magasabb világok sorban megnyílhatnak előttünk.

Lakhelye az emberi testben a gyökér-csakránál található, és az átlagemberben egész élete alatt itt nyugszik, soha fel nem ébred, és az ember nem is gyanítja létezését. Sokkal jobb neki, ha alvó állapotban marad addig, amíg az ember meghatározott erkölcsi fejlettséget nem ér el, amíg elég erőssé nem válik, hogy irányítsa, és gondolatai elég tisztákká nem válnak, hogy képes legyen szembenézni felébresztésével sérülés nélkül. Senkinek sem szabad kísérletezni vele anélkül, hogy meghatározott tanítást kapott volna egy olyan tanítótól, aki teljesen ismeri a témát, mert az ezzel kapcsolatos veszélyek nagyon is valósak és rendkívül komolyak. Ezek közül néhány tisztán fizikai jellegű. Irányítatlan mozgása gyakran okoz erős fizikai fájdalmat, könnyedén széttépheti a test szöveteit, sőt a fizikai életet is elpusztíthatja. Ezen kívül a fizikainál magasabb tudathordozókban is okozhat maradandó sérülést.

Idő előtti felébredésének egyik nagyon gyakori hatása az, hogy a testben nem felfelé, hanem lefelé száguld, és így a legkevésbé kívánatos szenvedélyeket ösztönzi, felingerli azokat és hatásaikat olyan szintre emeli, hogy az ember számára teljesen lehetetlen ellenállni nekik, mert olyan erők lépnek működésbe, amelyekkel szemben az ember teljesen tehetetlen. Az ilyen emberek szatírokká, perverz szörnyekké válnak, mert ez az erő meghaladja a normális emberi ellenálló-képességet. Valószínűleg szert tesznek bizonyos rendkívüli képességekre, ezek azonban olyanok, amelyek a fejlődés egyik alacsonyabb rendszerével hozzák őket kapcsolatba, amellyel az emberiség nem kívánja fenntartani az érintkezést, a rabszolgaságukból való megmenekülés pedig több újraszületésbe is kerülhet.

Van egy olyan fekete mágia iskola, amely azért alkalmazza szándékosan ezt az erőt, hogy rajta keresztül keltse életre azokat az alsó csakrákat, amelyeket a Jó Törvény követői sohasem használnak.

A kundalini idő előtti kibontakozásának más kellemetlen lehetőségei is vannak. Mindent felerősít az ember természetében, viszont sokkal gyorsabban éri el az alacsonyabb és rossz tulajdonságokat, mint a jókat. A mentális testben a becsvágy nagyon könnyen felébred, és hamarosan hihetetlenül eltúlzott szintre növekszik. Valószínűleg ezzel együtt jár az értelem igen nagy mértékű megerősödése, amit olyan rendkívüli és sátáni büszkeség kísér, ami az átlagember számára teljesen elképzelhetetlen.

Ha egy képzetlen ember rájön, hogy a kundalini véletlenül felébredt benne, azonnal felvilágosítást kell kérnie olyan valakitől, aki ezeket a dolgokat tökéletesen ismeri.

A kundalini felébresztését – amelynek módszerét a nyilvánosság nem ismeri – és a csakrákon keresztül történő továbbításának megkísérlését – amelynek sorrendje szintén tudatosan titkos a nyilvánosság számára – sohasem szabad megkísérelni, csakis egy Mester kifejezett javaslata esetében, aki a kísérlet különböző lépcsőfokain vigyáz tanítványára.

A tapasztalt okkultisták a legkomolyabban intenek a kundalini bármilyen módon történő felkeltésének kísérletétől, az ezzel járó valódi és nagy veszélyek miatt, kivéve, ha ez képzett vezetés mellett történik. Amint a Hathayogapradipika mondja: „a jógiknak felszabadulást hoz, az ostobákat viszont rabságba dönti”.

Néhány esetben a kundalini magától ébred fel, ilyenkor tompa izzást érzünk, sőt önmagától még mozogni is kezdhet, bár ez ritka eset. Ebben az utóbbi esetben valószínűleg kínzó fájdalmat okoz, mivel a járatok nincsenek előkészítve a számára, útját úgy kell megtisztítania maga előtt, hogy jókora mennyiségű éterikus salakot ténylegesen átéget, ami szükségszerűen fájdalmas folyamat. Amikor így magától ébred fel, vagy véletlenül ébresztik fel, általában megpróbál a gerincoszlop belsejében száguldani felfelé, ahelyett, hogy azt a spirális utat követné, amelybe az okkultista megtanulja belevezetni. Ha lehetséges, az akaratot kell működésbe hozni, hogy megfékezzük az előreszáguldást. Azonban ha ez lehetetlennek bizonyul, ami a legvalószínűbb eset, nem szabad pánikba esni. Valószínűleg a fejtetőn keresztül ki fog rontani és a környező légkörbe kiszökni, és egy kis gyengeségen kívül feltehetően nem fog más bajt okozni. Annál nagyobb baj nem történhet, mint az öntudat ideiglenes elvesztése. A legnagyobb veszélyek nem a felfelé áramlásával, hanem a lefelé és befelé fordulásával kapcsolatosak.

Az okkult fejlődéssel kapcsolatos alapfeladata az, hogy az éterikus testben levő csakrákon keresztül haladva életre keltse ezeket a csakrákat, és lehetővé tegye, hogy azok a fizikai és az asztrális testek közötti összekötő kapukként működhessenek. A Csend Hangja azt mondja, hogy amikor a kundalini eléri a harmadik-szem csakrát, és teljesen életre kelti azt, azt a képességet adja, hogy meghalljuk a Mester hangját, ami ebben az esetben az Egó vagy a felső Én hangját jelenti. Ennek az oka az, hogy amikor az agyalapi mirigy működésbe lép, tökéletes összeköttetést alakít ki az asztrális tudathordozóval, és így rajta keresztül minden belülről származó közlés felfogható.

Ezen kívül fel kell ébreszteni valamennyi magasabb csakrát is a megfelelő sorrendben, és valamennyit fogékonnyá kell tenni a különböző asztrális alsíkokról származó mindenfajta asztrális hatásra. Jelenlegi testetöltése alatt a legtöbb ember nem juthat el idáig, ha ez az első olyan élete, amelyben ezekkel a dolgokkal komolyan foglalkozik. Néhány indiai talán képes ezt megtenni, mert testeik az öröklődés következtében sokkal alkalmasabbak e célra, mint a legtöbb más emberé, a többség számára azonban ez egy későbbi kör munkájához tartozik.

A kundalini legyőzését minden testetöltésben meg kell ismételni, mivel a tudathordozók minden esetben újak, ha azonban egyszer már megtettük, akkor ezek az ismétlések sokkal könnyebbek. Működése a különböző embertípusok szerint változik. Egyesek inkább látják a felső Ént, mint a hangját hallják. A felsővel való kapcsolatnak is sok szintje van, a személyiség számára az Én befolyását jelenti, az Én számára viszont ez már a monád befolyása, a monád számára pedig azt jelenti, hogy a Logosz tudatos kifejeződésévé válik.

Úgy tűnik, hogy nincs semmilyen életkorbeli korlát a kundalini felkeltésénél, a fizikai egészségre azonban szükség van, a vele járó megterhelés miatt.

A thyrsus ősrégi szimbólum volt, egy bot, a végén fenyőtobozzal. Indiában megtaláljuk ugyanezt a szimbólumot, azonban a bot helyett bambuszrudat használtak, amin hét csomó volt. 

A misztériumok néhány változatában a thyrsus helyett egy üreges vasrudat használtak, amelyre azt mondták, hogy tüzet tartalmazott. A bot vagy a hét csomójú rúd a gerincoszlopot jelképezi annak hét csakrájával. A rejtett tűz természetesen a kundalini. 

A thyrsus nemcsak szimbólum volt, hanem egy a gyakorlatban használt tárgy is. Egy nagyon erősen magnetizált eszköz volt, amit a beavatottak arra használtak, hogy az asztrális testet felszabadítsák a fizikaitól, amikor teljes tudatossággal ebbe a magasabb életbe emelkedtek.

 A pap, aki magnetizálta, a jelölt gerincére fektette, és így adott át neki valamennyit a saját magnetizmusából, hogy segítsen neki ebben a nehéz életben és az előtte álló erőfeszítésekben.

http://www.teozofia.hu/Olvas/55_Asztraltest.html