Nap mint nap terrorizálnak minket .

Nap mint nap terrorizálnak minket .

A hitel, a bankok trójai falova 1.

Posted on 2012-10-29Szerző: Admin

E cikksorozat célja hogy egy rendező elv mentén világítson rá olyan tényekre, amiket ugyan sokan ismernek, azonban az összefüggéseket ilyen megvilágításban talán nem vizsgálták még. Az apropója pedig egy hatásában igen kártékony videó, melynek célja az Otthonvédők megosztása, az adósok elbizonytalanítása és tétlenségre kárhoztatása.

A címben említett falovat túl sokan tolják; a bankok, a bankokkal szövetséges vagy függő viszonyban lévők, mint a banklobbisták, a multi cégek vezetői, a politikusok – párt függetlenül -, a törvényalkotók, a média, no meg a „szakma”.
Ők ennek a globális csalásnak a haszonélvezői.
Az RTL csatorna szintén ebbe a csoportba tartozik

Agymosás, hangulatkeltés, fenyegetés

„Házon kívül” stábja készített egy félrevezető kártékony hatású videót, mely épp ezért sok vitát váltott ki, egyebek mellett blogokban és közösségi oldalakon csaptak össze a vélemények. A hozzászólók úgy értelmezték a „Házon kívül” riporttal elegyített kondicionálását, ahogy elképzeléseikbe belepasszolt, vagy szándékaiknak megfelelt. Ki-ki vérmérséklete és ismeretei szerint nyilvánított véleményt.
Azonban nem az eltérő vélemények vagy hozzászólások vizsgálatával kívánunk foglalkozni, hiszen, ahogy a mondás tartja, a hír szent a vélemény szabad.

S ha igaz, hazánkban is szólás- és vélemény-nyilvánítási szabadság van. Elvileg.
Legalábbis az egyenlőbbeknek, például a szoborrongálóknak. (Gondoljunk itt a Horthy szobrot festékkel leöntő Dániel Péter úgynevezett véleménynyilvánítási szabadságára.)
Bár a mondás úgy is szólhatna, hogy a hír szent, a vélemény drága, pláne, ha sajtópert kreálnak belőle.
Azonban a mi jelmondatunk „Az Igazság semmitől sem fél! – Csak attól, ha elhallgatják.” jegyében mi nem hallgathatunk.

Az ominózus véleményformálásnak szánt videó lényegében a következőket szándékozta a begyepesedett agyakba ültetni:
- az adós fizessen bármennyit, fogja be a száját és tűrje birka módjára, ha becsapják, kifosztják és megalázzák, mert neki az a legjobb. (Ergo, ha akasztani viszik, egyetlen dolgot kérdezhet: „Kötelet is vigyek, vagy ott kapom?”)

- az adós ne szegüljön szembe a végrehajtókkal, a kifosztóival, különösen ne a hitelező csaló multikkal, mert a tetejében még meg is megbírságolják, és még rosszabbul jár
- az adós ne pereskedjen, mert ez esetben is ő húzza a rövidebbet
- az adós, mindegy miből, akkor is fizessen, ha már nem jut élelemre és lakhatásra sem.
- a bankoknak akkor jó, ha az adósnak is jó (sic!) – sugallta az elemző
- ha az adós nem tud fizetni, akkor a banknak az kockázat (sic!)

A kódolt agymosás mibenléte

A videó azt sugallja, hogy lám-lám, kár volt az Otthonvédők fizikai segítségét elfogadnia, mert még meg is bírságolták, sőt a „végrehajtó segéd” által odarendelt rendőrség költségét is ráterhelték a már fizetésképtelen becsapott adósra. Az RTL videója ezt sulykolja: „Na, látod!” „Jól megmutatták neked, mi lesz, ha nem viselkedsz jó birka módjára”. És üzen is a lakáj média: „Okuljon belőle minden renitens adós, aki ilyet forgat a fejében”.

Ám itt még nem állt meg a kondicionálás; igyekeztek szembe fordítani a jogi útban és az aktív védekezésben gondolkodó Otthonvédőket. Holott mindkét megoldásnak megvan az ideje, és mindkét megoldásnak van hatása és értelme.
A probléma itt nem egyik vagy másik megoldással van, hanem a hozzá nem értéssel, az erkölcstelenséggel, és a felelőtlenséggel. (Párhuzamként, ez a gond az kormánnyal és a politikusokkal és a vezető réteggel is.)

A felkért elemző agymosó állításaira, miszerint a banknak és az adósnak azonosak az érdekei, valamint a devizahitelek mögött álló állítólagos devizákra később még visszatérünk épp úgy, ahogyan az elemzőkkel s a pénzügyi trójai falóban érdekelt haszonélvezőkkel kapcsolatos tényekre is.

A videó megtévesztő állításáról, miszerint az adós csak rosszul járhat, akármilyen jogi lépést választ, úgy gondoljuk ez nem így van. És bár biztosan akadnak olyanok is, akik hitelt csak felvenni, de visszafizetni nem akarnak, a bedőlt deviza- és egyéb hitelek elsöprő többségében nem erről van szó! A bankár etika egy oximoron! A banki hitel rendszer pedig okosan tervezett csalás, de erről bezzeg árva szót sem említ a szekértoló média. Nem is ez volt a célja.

Mint fentebb írtuk, sokan önszántukból fizetik/fizették a törlesztő részleteket, amíg tudták. Sőt olyanok is vannak, akik a felvett (főként deviza) hitelnek a tetemes részét már vissza is fizették, ennek ellenére nagyobb lett az adósság, a törlesztőrészlet, mint amit eredetileg ígért nekik a bűnöző bankár kaszt.
Vegyük észre, hogy nem a felvett hitel volt indokolatlanul nagy, vagy vállalhatatlan, hanem a szakszerűtlen, erkölcstelen banki manipuláció és a hozzákötődő banki spekuláció, uzsorakamat és extra profit duzzasztotta vállalhatatlanná és teljesíthetetlenné. Lássuk azt is, hogy a hitelezési konstrukciókon a bankok súlyos milliárdokat kerestek – kiváltképp a magyarországiak! Minél kockázatosabb volt a hitelkihelyezés, vagy minél kockázatosabbá tették – és ez nem vicc! – annál jövedelmezőbb üzletté vált számukra. Ráadásul valódi kockázatot nem vállal a hitelt nyújtó, semmi félét sem!
Csak egyetlen vesztes van ebben a pénzügyi mutatványban, az adós!

Miről szól az otthonvédelem, vagy miről kellene szólnia?

Először is tisztázni kell, hogy fizetési nehézségei, hátralékai nemcsak a hiteladósoknak (deviza- vagy forint hiteleseknek) keletkezhetnek. És nem csak azok kerülhetnek hátralékba, akik elveszítik a munkájukat, hanem azok is, akik akár 2-3 másodállásban is helytállnak, éveken át fizették rendesen törlesztőrészleteiket, vagy annak akár jó részét törlesztették is már (mint a Császti és Szunics Végrehajtó Iroda egyik áldozata, a végső kétségbeesésbe, majd halálba hajszolt Stiaszni Éva).

A bajba jutott hitelesek szinte mindegyike fizette, – amíg bírta – a törlesztő részleteket. Amikor azonban a mohó bankok irreálisan és indokolatlanul felsrófolt részleteit már nem tudták kigazdálkodni, megbetegedtek, vagy elveszítették munkájukat, bevételük erősen megcsappant, a csaló bankok által gerjesztett recesszió és a túladóztatás miatt, megpróbáltak újabb bevételi források után nézni, egyezkedni a mohó bankkal, haladékot kérni, netán átmeneti hitelekkel pótolni a hiányzó forrásaikat.
Sokan voltak olyanok is, akik – bár erőn felül fizettek -, megoldásért segítségért folyamodtak a hitelezőhöz, átütemezést, haladékot kérve, azonban a bankok, a faktoring cégek elutasító és ügyfélellenes magatartása, a hitelátruházása, hitelfelmondása – mely gyakorta még csak jogszerű sem volt – miatt kénytelenek voltak jogi úton megoldást keresni. Ha és ameddig volt pénzük az ügyvédekre.
(Itt jegyezzük meg, hogy tudomásunk van olyan esetről is, ahol az adóst a saját ügyvédje a hiteltulajdonos céggel összejátszva árulta el és szolgáltatta ki. És hallottunk olyan esetről is, amikor a hitelt nyújtó a még fizetett hitel ingatlan fedezetére próbálta rátenni a kezét, mert már volt vevője az ingatlanra)

Azonban akinek már elfogyott a pénze és nem futotta drága ügyvédre, de az állam által működtetett ingyenes jogi képviselethez még nem voltak eléggé szegények, azok bizony hoppon maradtak. Így vagy megtanulták a jogi szaknyelvet, megkeresték az idevágó törvényeket és megpróbáltak maguk eljárni saját ügyükben, vagy kétségbeesetten kerestek olyan megfizethető vagy ingyenes segítséget, aki eligazítja őket a jog, a bankjog és a csalások útveszőiben.

Akik már hiábavaló küzdelmüket feladták, vagy azt sem tudták hová kéne, kellett volna fordulniuk, honnan kaphattak volna segítséget, ők jutottak el odáig, hogy azt látták, egyszer csak elviszik a fejük fölül a fedelet. Nos, ők azok a kilátástalan helyzetben lévők, akiknek már minden mindegy és nincsen veszítenivalójuk, jogi megoldásra pedig már esélyük sem maradt. Ilyenkor pedig már csak a puszta harc marad. A fizikai ellenállás. Akár önpusztító, akár védekező. – A „Házon kívül” meglehetősen manipulatív videójában is egy ilyen kilátástalan helyzetben lévő asszonyt láttunk. Ekkorra minden jogorvoslati lehetőségen túl volt a lakás tulajdonosa, – a hölgy, aki a riportban megszólalt – és kétségbeesésében, talán utolsó szalmaszálként segítséget kért a világhálón mindazoktól, akik hasonlóan reménytelen helyzetbe kerültek.

(A család 10 millió forintos hiteléből 30 millió forintos tartozást gyártott a bank és a követeléskezelő, majd ennek fejében elvették a család egyik ingatlanát s még mindig 10 milliót követelnek tőle. Hasonló eset volt a Tauzin család kilakoltatása, ahol a 8+2 millióból 45 milliósra duzzadt az adósság, miközben ott is fizettek, amíg bírtak.)

Fentiek okán észre kell venni, hogy megvan az értelme, a helye és az ideje a korrekt és minden lehetőséget igénybe vevő jogi útnak is épp úgy, mint a jól szervezett akcióknak is.
És amire az agymosó videóban nem tértek ki – bizonyára nem véletlenül -, az talán a legfontosabb feladat, mely az adós felelőssége. Éspedig, hogy idejében az első nehézségek alkalmával lépni kell a megoldás felé! És igenis a jogi út itt kezdődik az otthonvédelemben. Az Otthonvédők ekkor tudnak a leghatékonyabban segíteni. Ekkor van nyitva a legtöbb ajtó, azaz széles a lehetőségek köre.Az adósok, hátralékosok felelőssége az, hogy a lehető legszélesebb körben és a legrövidebb időn belül keressék azokat az Otthonvédő szervezeteket, akik segíteni tudnak, és ne higgyenek el mindent, hanem vegyék a fáradtságot, hogy utána néznek a referenciáknak is.

Az azonban tény, hogy akár ügyvéd, akár Otthonvédő szervezet ad jogi segítséget, csak olyan tegye, aki erre szakmailag felkészült, erkölcsösen, felelősséggel jár el, és a segítségnyújtás motiválja a pénzszerzés helyett.Az Otthonvédők felelőssége az, hogy a lehető legszélesebb körben adják tudtára az embereknek, hogy milyen lehetőségek vannak, hová lehet fordulni. Valamint a saját, eddig elért eredményeiket is fel kell mutatniuk.
Épp így az is igaz, hogyha akcióra kerül sor, akkor az legyen alaposan megtervezve, megszervezve, és a leghatékonyabb, leghatásosabb s leginkább figyelemfelkeltő módon legyen kivitelezve.
Minden ilyen akciónak üzenete kell, legyen.

Az üzenet pedig arról szól, nem hagyjuk magunkat otthontalanná tenni, nem tűrjük, hogy becsapjanak, megalázzanak és megöljenek bennünket a bűnöző módszerekkel operáló bankárkaszt és szekértolóik!

Ha harc, hát legyen harc!

Szász Gerda – Szabad Riport Tudósító Iroda

folytatás:  A hitel, a bankok trójai falova 2.

A hitel, a bankok trójai falova 2.

Posted on 2012-10-30Szerző: Admin

A bankok trójai falovának lényege
Lássuk akkor, miben is áll a nemzetközi bankok manipulációja, melynek lényege aCSALÁS.

A szereplők sorában a tulajdonosok, a banki vezérek, a szakma, és a nemzetközielemző cégek, valamint állami segítőik a kulcsfigurák.

A GLOBALIZÁCIÓnak felróhatóan a hitelezési csalás, pontosan ugyanúgy zajlik a világon mindenütt. Ahogy egész gazdasági ágakat, országokat adósítanak el (fosztanak ki), pontosan azt az elvet követik az egyes adósokkal, hitelesekkel szemben.
Eszközeikben az „ERKÖLCSTELENSÉG MAGASISKOLÁJA” a meghatározó vezérelv,KORRUPCIÓval, – amit “lobbi” tevékenységnek maszkíroztak -, ésGÁTLÁSTALANSÁGgal, MOHÓSÁGgal elegyítik, de, ha szükségesnek látják, azERŐSZAKtól sem riadnak vissza.
Az eladósítás művelete előre MEGTERVEZETTen folyik, évente hozzáigazítva az adott aktualitásokhoz. Évi rendszeres tanácskozások egész sora szolgálja ezt a célt, a különböző néven, de ugyanazon cél érdekében létrehozott számtalan nemzetközi szervezet ülésein. Ezek közül talán a legismertebb, de nem az egyetlen, a Bilderberg csoport rendszeres ülése.

Az izlandi trójai faló
A pénzügyi szektor átveszi a hatalmat, hogy gazdasági világválságokat generáljon, melynek során munkanélküliséget, otthontalanságot, pénzügyi- és gazdasági kiszolgáltatottságot teremtve tönkre tehet mindent, és eközben a káoszból óriási hasznot húzzon.
Vegyünk egy példát, Izland példáját.
2000-ben izlandi kormány olyan úgynevezett „reformintézkedéseket” vezetett be, mely a környezet, majd a gazdaság számára végzetes következményekkel járt.
A kormány kivételezett multi cégek kezébe adta Izland erőforrásait, ők pedig hatékonyan lerombolták az ország meglévő vívmányait, mint a környezetvédelem, egészségügy, gazdaság, stb., valamint privatizálta a bankokat (a három legnagyobb bankot) mellyel bebetonozta a rombolást. A mindezt lehetővé tevő legfontosabb eszköz aderegularizáció – azaz, az addig jól működő szabályzók és fékek kiiktatása. (Ezt ők szaknyelven a túlszabályozás ésszerűvé tételének nevezik.)
Az említett 3 bank, mely addig csak az országban tevékenykedett, hatalmas kölcsönöket vett fel; az ország GDP-jének tízszeresét. A bankárok pedig elárasztották magukat, egymást és barátaikat pénzzel,és úgynevezett buborékot hoztak létre, a részvények ára az egekbe szökött, akárcsak az ingatlan árak, noha ezt semmi nem indokolta. Így keletkeztek az olyan milliomosok, akik milliárdos kölcsönökből például kereskedelmi láncot, vagy más cégeket hoztak létre.

A nemzetközi pénzoligarchia már be is tette a lábát.
A bankok pedig rábeszélték az embereket, a vállalkozásokat, hogy különböző, általuk létrehozott pénzpiaci alapokba fektessék a pénzüket. És itt léptek be a képbe az úgynevezett pénzügyi elemző cégek. A bankok auditálását is ilyen amerikai könyvelő cégek (KPMG) végezték, az amerikai hitelminősítő intézetek pedig hazudtak és hazudtak, felértékelték e bankokat AAA fokozatra, a befektetési hajlandóság megsokszorozása érdekében. Eközben az izlandi kormány tagjai együtt utazgattak a bankárokkal, s ez jó marketing volt a bankok számára.
Tartott mindez 8 éven át, amikor is Izland bankjai összeomlottak. Ekkorra a munkanélküliség megháromszorozódott, az emberek elveszítették otthonukat, és pénzüket is, de a védelmükben létrehozott szabályzóhatóságok, s a pénzügyi felügyelet semmit sem tett értük. Ami nem is meglepő, hiszen a bankok (az alkalmazásukban álló), legfelkészültebb ügyvédeket sorakoztatták fel ellenük, s azon felügyeleti embereknek, aki még velük szemben is helytállt, azoknak zsíros állást ajánlottak – akárcsak New Yorkban. A séma ugyanez.

Akik a bankok trójai falovát tolják
Az első sorokban a Wall Street és a City pénzügyi szereplői állnak, erkölcstelenségük önmagában kódolja a tisztességtelen „üzletmenetet”, mely közpénzek kárára történő hatalmas privát nyereségről szól. Az üzletmenet pedig valójában nem más, mint a világ romba döntése, amit úgy neveznek, hogy a semmiből alkottak valamit. Ráadásul pontosan tisztában vannak áldatlan tevékenységük céljával, és kárával. Ezért minden kivizsgálást, felelősségre vonást megakadályoznak, eltussolnak.
A bukott bankárok pozíciót cserélnek, a helyükön maradnak, vagy minisztériumok élén, netán elnöki pénzügyi tanácsadókként folytatják tovább, de hatalmukat és az irányítást sosem eresztették ki a markukból.A valóságos hatalom átkerült néhány meghatározó befektetési bank, pénzügyi konglomerátum, és értékpapír biztosító csúcsvezetői, tulajdonosai kezébe, mint a Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns, a Citigroup, JP Morgan, AIG, MBIA, AMBAC valamint az őket kiszolgáló vezető hitelminősítők mint a Moody’s, Standar & Poor’s, Fitch kezébe. Ezt pedig a Gramm-Leach-Bliley törvénnyel be is betonozták.

  

Néhányukat név szerint is említsük meg, mint Allen Greenspan-t (1987-2006 között FED elnök), aki 1926-ban magyar zsidó családban született, 1948 és 1953 között a The Conference Board gazdasági elemzőjeként dolgozott, majd a Townsend-Greenspan & Co. gazdasági tanácsadó cég elnökeként Gerald Ford (38. elnök 1974-77) gazdasági tanácsadójaként is működött. 1967-ben támogatta Richard Nixont, aki 1974-ben a Council of Economic Advisers (Gazdasági Tanácsadók Tanácsa) élére nevezte ki őt. Majd Ronald Reagan (40. elnök 1981-89) a FED, az Amerikai Központi bank elnökévé tette, Bill Clinton (42. elnök 1993-2001), és ifj. Bush (43. elnök 2001-09) pedig újból és újból megerősítették e pozíciójában.
A pénzügyminisztérium élén állók szintén tolják ezt a falovat.
Clinton pénzügyminisztere (1995-99) Robert Rubin, korábban 1992-ben a Nemzeti Gazdasági Tanács lett. majd aki 2009-ben elhagyta a Citigroup bankot is, ahol igazgató és vezető tanácsadó volt, és vezetése alatt a bank a jelzálogválság, majd az azt követő hitelválság során 20 milliárdos veszteséget szenvedett el, és 45 milliárd dolláros kormányzati segélyre szorult.
Rubin szerint ugyanakkor nem ő a felelős a bank problémáiért, azok inkább a pénzügyi rendszer szélesebb körű nehézségeivel vannak összefüggésben. Mindeközben Rubin 115 millió dollárt vett fel a pénzintézettől 1999 óta – és ebben nincsenek benne a részvényopciók. (A 99-es egyesülés utáni időkben, mint elnök helyettes 126 millió dollárt keresett.)
Utódja Lawrence Summers lett, aki mielőtt a pénzügyminisztérium második embere lett volna, a Harvard Egyetemen tanított, vagyis a szakmából jött.Scott Talbot a Pénzügyi Szolgáltatások Kerekasztal (Financial Services Roundtable) „lobbi” csoportjának vezetője, mely a világ szinte összes nagy pénzügyi vállalatát képviseli, arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e az a tény, hogy számos tagjuk nagymérvű illegális tevékenységet folytatott, azt válaszolta, hogy „Lehetne egy kicsit konkrétabban feltenni a kérdést?”.
Mindannyian a deregulációt támogatják.

Bankár kaszt erkölcsei

http://www.youtube.com/watch?v=f-MjDALp0n8

Hajdú-Bét - Tolvajok ideje (Pesty Fekete doboz)

http://www.youtube.com/watch?v=Noplgh8z62M

A tolvajokból hazaárulók lettek, és idegen hatalmaknak akarják átjátszani a még megmaradt vagyonunkat . Ha ezeket sem tudjuk elintézni mit akarunk a bankárkaszttal , mely egy szervezett titkos erő .

A trójai falovat mozgatók erkölcsei
A bankároknak, brókereknek, direktívákkal kereskedőknek sosem elég. A hihetetlen dőzsölésekre, költekezésekre, luxus életvitelre, drogra, szexre, italra sosem lehet elég vagyont szerezni.
Ez az erkölcstelen életmód bevett szokás ezekben a körökben, épp úgy, ahogyan afüggőségek, deviancia, személyiség zavarok és a bűnözésre való hajlam.
Kiugróan magas juttatásokkal fedezik luxus igényeiket. Jellemzően egymást is túllicitálva élnek. „Nekem nagyobb, mint a tied” kórságban szenvednek. Helikopterek, repülőgépek, luxus villák, gyűjtemények. A Lehman Brothers-nek például 6 saját repülőgépe és egy helikoptere volt.
A „wall street típus” adja a sztriptíz bárok közönségének igen nagy százalékát, valamint a nevesebb terapeuták klienseinek nagy részét is, emellett jellemzően kokainfogyasztók, és prostituáltakat is gyakran bérelnek.
A VIP Club klienseinek 80 százalékát is a „wall street típus” adja.
Egy kimutatás szerint a brókerek saját jövedelmük 5%-át fordítják úgynevezett szórakoztatásra, mely szerényen a fenti devianciákat takarja. Egy luxus prostitúciós hálózatot irányító azt állította, hogy a luxus klienseinek 40-50% a „wall street típusból” kerül ki. Előfordul, hogy a luxus prostihoz, luxusautót is rendelnek.
Azonban a legtöbb ilyen célú kiadást nem saját zsebből, hanem céges pénzből, céges luxus hitelkártyákkal fizetik, melyet piackutatási tanácsadásként, kereskedelmi kutatásként, vagy számítógép szervizként, számolnak el.

Az pedig szintén nem a véletlen műve, hogy a globális pénzügyi csalás vezetői, végrehajtói szinte kivétel nélkül cionisták és/vagy zsidók.

Tekintsünk vissza a trójai faló építésére
A Lehman Brothers befektetési bank, az AIG biztosító „összeomlása” és a Merrill Lynch „bedőlése” magával rántotta a nemzetközi pénzügyi piacot, (például csak az ázsiai részvények több mint 300 ponttal estek) ez volt a 2008-as globális gazdasági válság, melynek következtében a kialakult globális recesszió több tíz billió dollár veszteséget okozott, újabb 50 millió ember létminimum alá nyomását hozta magával, és a nemzeti adósságok hatalmas növekedését. Ám érdekes módon a kulcsszereplők számára nagyon is jövedelmező volt.
Természetesen ez az összeomlás sem a véletlen műve volt. Egyértelmű, hogy a globális válságok és világméretű eladósodások okozója nem más, mint politikusok, kormányok által felelőtlenül a társadalomra szabadított erkölcstelen bankszektor mohó és aljas hatalomátvétele.

Miből építették a bankok trójai falovát?
Az építő elemek azok a JOGSZABÁLYOK, melyek lehetővé tették a trójai faló működését.
Az 1980-as években a BEFEKTETÉSI BANKOK NYILVÁNOS TÁRSASÁGOKKÁ ALAKULHATTAK, és részvényeikért hatalmas pénzeket zsebeltek be.

Az USA-ban a bankszektor munkabéreinek alakulása a többi szektor munkabéreihez képest 1980-2008 között.

1981-ben Ronald Reagan, a DEREGULÁCÓ bevezetésekor – mely globálisan működik – aMerrill Lynch bank ügyvezető igazgatóját, Donald Reagant tette meg pénzügyminiszterré, mert mint állították a Wall Street és az elnökök mindig is jól megértik egymást. 1982-ben ez a dereguláció tette lehetővé, hogy a takarék- és hitelbankokkockázatos befektetésekre használhatják betéteseik pénzét.
Ennek előre megjósolható módon egyenes következménye lett, hogy 1990 végére több száz ilyen bank ment csődbe, s ez, az amerikai adófizetők 124 milliárd dollárjába, sokaknak egész életük megtakarításába került. Ezt nevezték a történelem eddigi legnagyobb rablásának.
Ugyan pár ezer vezető beosztású bankárt sikkasztásért fogtak perbe és ítéltek el. Ezek közül az egyik legszélsőségesebb eset Charles Keating ügye volt, aki lefizette a fent említett Allan Greenspan-t a new york-i közgazdászt, aki készséggel dicsérte Keating szakértelmét, valamint állította, hogy befektetései semmilyen kockázattal nem járnak a befektetői számára.Paul Volcker a pénzügyminisztérium tisztviselője, (1979-87 között a FED elnök), aChase Manhattan bank (mostani nevén, J.P.Morgan Chase ) közgazdásza Obama tavalyi drasztikus bankreformjainak ötletgazdája, a saját számlás kereskedést korábban többször is így definiálta: „Ez olyan, mint a pornográfia, ha látod, tudod, hogy arról van szó”. Nevéhez fűződik a hírhedt Volcker-szabály, mely eredetileg megtiltotta volna a bankoknak a saját számlára történő kereskedését, illetve a kockázatosabb alapokba való befektetést, valamint meghatározott volna egy minimális (az eddiginél magasabb) biztonsági tőkét, csupán PR fogásnak szánta.

A néhány név felsorolása után, említést kell tenni a „LOBBI” TEVÉKENYSÉGről is (nevén nevezve: korrupció, fenyegetés, pénzügyi-terror), hiszen az állami szabályzók vagy bármilyen egyéb kontroll kiiktatására nem kerülhetett volna sor, ha azt a törvényhozó politikusok nem támogatják. méghozzá mindegyik pártból!
Visszatérve a Citigroup-ra, – amely ez év október 28-án, rúgta ki sztár elemzőjét, Mark Mahaney-t, szivárogtatás (valóságközlés) miatt -, már a cég 1998-as létrejötte sem volt épp törvényes (a fúzió során a Citibank és a Travelers egyesült Citigroup néven a világ legnagyobb pénzügyi szolgáltatójává.
Azért volt illegális az egyesülés, mert az 1933-ban, a nagy gazdasági világválság idején, hozott Glass-Steagall törvénybe ütközött, mely az ügyfél betétekkel rendelkező bankok kockázatos tevékenységeit volt hivatva megakadályozni, azaz szétválasztotta a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységet.
Ezt a törvényt rúgták fel. Hogyan lehetséges ez?
Nos, úgy, hogy a FED egy évre mentességet adott nekik, s 1999-re tető alá hozták, aGRAMM-LEACH-BLILEY TÖRVÉNYt – melyet Citigroup segélycsomag néven is emlegettek – aminek elfogadásával lehetővé tették, hogy a kereskedelmi bankok, brókercégek, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, intézményi befektetők és hedge-foundok befektethessenek egymás termékeibe. Vagyis ez teremtette meg a JOGI ALAPOT A SPEKULÁCIÓRA, sőt arra is, hogy bárki, akár a saját papírjai ellen fogadjon.
Ráadásul a bankár lobbi tisztában volt azzal is, hogy minél nagyobb egy bank, annál inkább monopolhelyzetben van, annál erősebb „lobbi” tevékenységre képes, s nem utolsó sorban, annál inkább fog mentő csomagot kapni az adófizetők pénzéből.

A bankok HELYETTESÍTŐ PIACOKat hoztak létre, amelyek lehetővé tették maguk és az ügyfeleik számára, hogy – egyébként értékelhetetlen – eszközöket beárazzanak
A SPEKULÁCIÓ egy fajtája a SHORTOLÁS, mely olyan tranzakció, amely nyereséget teremt, ha egy adott részvény a tőzsdei értéke csökken. Például a hét elején kölcsönvesz valaki 1000 db részvényt fejenként 100 forintért, eladja őket, majd pénteken visszavásárolja az 1000 részvényt fejenként 80 forintért, és visszaadja őket a kölcsönadónak. A spekuláción nyert 20000 forintot.

A spekuláció más fajtája az úgynevezett DERIVATÍVA. A derivatívák komplex pénzügyi termékek, származtatott eszközök, ahol a termékek értéke, valamely más eszköz értékétől függ. Jellemzője, hogy az ügyletben nem is kell rendelkezni az ügylet tárgyát képező értékpapírokkal, árukkal, az adott ügylet a jövőben jön létre, és az ügylet értéke nem köthető a tőzsdén jegyzett, adható/vehető pénzügyi eszközök, pl. devizapárok (EUR/USD), nyersanyagok, nemesfémek, részvények értékéhez. De legfőbb jellemzője az, hogy az úgynevezett piacot instabillá teszi. Hiszen a bankárok az olaj árától, az időjáráson keresztül egy vállalat csődjéig bármire fogadhattak. Emiatt a 90-es évek végére a derivatívák egy 50 billió dolláros szabályozatlan piacot generáltak. Azonban az e piac szabályzására tett 1998-as REGULÁCIÓS KÍSÉRLET (szabályok közé szorítás) apénzügyminisztérium agresszív LEÁLLÍTÁSÁval végződött. A szabályozatlanság fenntartásának érdekében, beerősített a bankár „lobbi csoport”. Nem meglepő, hogy a lobbi tevékenység képviselői a szabályozatlanság érdekeltjei voltak. Jutalmul például szenátori mandátuma lejártával Phil Gramm az UBS alelnöke lett, felesége Wendy, pedig 1993 óta az Enron igazgatósági tagja volt. Akik látszólag megoldást sürgetnek, közben jól megszedik magukat ezen a piacon, mint például Larry Summers, aki 20 millió dollárt zsebelt be.
Bár már név szerint is megneveztük e piacok, azaz a bankok trójai falovának legaktívabb irányítóit, de talán nem baj, ha megismételjük. Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns, befektetési bankok, valamint a Citigroup és JP Morgan, mint pénzügyi konglomerátum. AIG, MBIA, AMBAC, mint értékpapír biztosító, és a Moody’s .a Standard & Poor, no meg a Fitch, mint hitelminősítők. Nos, ezek bármit mondanak is biztos, hogy csak a maguk érdekében teszik. S aki megbízik bennük, az nem csodálkozhat, hogy becsapják.

Szintén spekuláció a HITELEK ADÁS/VÉTELE. A kölcsönnyújtók eladják a jelzáloghiteleket a befektetési bankoknak, akik több ezer kölcsönszerződést és hitelt csomagolnak egybe, úgynevezett biztosítékkal védett tartozásokká (Collateralized debt obligations – CDO) gyúrják. Ezután a befektetési bank fogja ezeket a tartozásokat és nagy haszonnal eladja a (nemzetközi) befektetőknek, a hitelminősítők, pedig AAA-s besorolást, adnák rá. Ezeket a papírokat sózták rá többnyire a nyugdíj- és betegbiztosítókra is.

A szabályozatlan piac spekulációs lehetősége a TŐKEÁTTÉTEL és a HEGDE FOUND is.
Ezt utóbbi csak egy zárt és szűk, vagyonos kör által elérhető befektetési alap, melyben az alap működtetőit is anyagilag érdekeltté teszik a számukra fizetett úgynevezett sikerdíjjal. Alkalmas egyedi és igen kockázatos befektetési stratégiák megvalósítására, például az árfolyamcsökkenésre spekuláló shortolást, a derivatívák és tőkeáttétel felhasználásával valósítják meg. Előbbi, a tőkeáttétel arra szolgál, hogy biztosítsa, a befektetési bank saját tőkéjén felül hatalmas hiteleket vegyen fel, és abból spekuláljon (a felhasznált saját tőke, akár mindössze 3% is lehet, a többi pedig a felvett hitel)

Szász Gerda – Ricardo deep Force – Szabad Riport Tudósító Iroda

előző: A hitel, a bankok trójai falova 1.   következő: A hitel, a bankok trójai falova 3.

A hitel, a bankok trójai falova 3.

Posted on 2012-11-05Szerző: Admin

Hogyan működik hát a bankok falova?
A 90-es évek végére a befektetési bankok hatalmas buborékot (befektetési portfóliót) hoztak létre internet részvényekből, melynek 2001-es kipukkadása 5 billió dolláros befektetési veszteséget okozott, miközben sem az értékpapír-, sem a tőzsdefelügyelet nem tett semmit. Eliot Spitzer (New York Attomey General) vizsgálata kimutatta, hogy a bankok olyan internetes cégeket támogattak, melyek csődjét előre látták.A részvénypiaci elemzőket az üzletkötéseik alapján fizetik, ezért nem meglepő, hogy anyilvános és a magánvéleményük nagyban különbözik. pl. az Infospace, mely a legmagasabb értékelést kapta a Merryll Lynch-től, egy elemző szerint „egy nagy rakás szemét” volt, a szintén jól értékelt Excite pedig „egy kalap szar”. A befektetési bankok pedig sosem ismerik be a csalást, rákennek mindent az egyébként általuk fizetett elemzőkre, mondván, ne is bízzon meg bennük senki. Bár 2002. decemberében 10 befektetési bank állapodott meg, hogy 1,4 milliárd dollár kártérítést fizet és felhagy az ilyen csalással. (a Bear Teams 80, a Credit Suisse 200, a Deutche Bank 80, a J.P.Morgan 80, a Lehman Brothers 80, a Merryll Línch 200, a Morgan Stanley 125, UBS 80, a Goldman Sachs 110. és a Citigroup 400 millió dollár birságban egyezett meg)

A dereguláció kezdete óta a világ legnagyobb pénzügyi vállalatai pénzmosásba,csalásba,és „kreatív könyvelésbe” keverednek folyamatosan.
A Riggs bank Pinochet tábornokot támogatta, a Credit Suisse Irán atom programját és űrhajózás technikai intézetét támogatta pénzzel, ám az erre vonatkozó információkat eltávolította rendszeréből, (ezért 506 millió dollár bírságot kaptak), a Citibank 100 millió dollárt vett át a mexikói drogmaffiától, s természetesen az erre vonatkozó dokumentumokat szintén eltüntették. A Freddie Mac-ot számviteli csalásért 125 millióra bírságolták a Fannie Mae-t ugyanezért 400 millióra. Ez utóbbi 1998 és 2003 között 10 milliárd dollárral túlozta el a bevételeit, vagyis mérleget hamisított. Miközben Franklin Rains ügyvezető igazgató, a Clinton kormány valamikori költségvetési hivatalának igazgatója 52 millió dollár bónuszt vágott zsebre. Az UBS az adócsalásért kirótt 780 millió dolláros bírság után sem volt hajlandó együttműködni a kormánnyal. Bár jókora bírságokat kapnak, az intézményeket mégsem vonják felelősségre.
A pénzintézetek az ügyfeleknek elhibázott banki tanácsokat adtak, magyaránfélrevezetik, becsapják ügyfeleiket lelkifurdalás nélkül.
A befektetési bankok olyan külföldi részvényeket és kötvényeket értékesítenek lakossági ügyfeleiknek, amelyek kockázatait teljesen áthárítják rájuk, miközben folyamatos jövedelmet képeznek maguknak.

Mért trójai faló a hitelezési rendszer?
Az egyik nagy manipuláció, ahogy fogalmazták, egy olyan értékpapírozási táplálkozási lánc, mely összefogja a lakás vásárlókat, hitelezőket, befektetési bankokat és a befektetőket. Több billió dollárnyi jelzálog- és egyéb hitelt kapcsolt össze a nemzetközi befektetőkkel.
Az értékpapírosítás eme új rendszerében, a régi rendszerrel ellentétben, amikor a kölcsönnyújtó visszavárta a pénzét, most a kölcsönt nyújtót akkor sem éri kár, ha elmarad a visszafizetés.
Hogyan lehetséges ez?
A kölcsönt nyújtó eladja a jelzálogot a befektetési banknak, aki több ezer ilyen jelzálogot, egyéb hitelt összecsomagol derivatívákká, hogy úgynevezett biztosítékkal védett tartozásokat (CDO-kat) kapjon, majd egyben eladja a befektetőknek. Most a hiteles végsősoron a nemzetközi befektetőknek tartozik, befizetései is hozzá kerülnek. A befektetési bankok fizetnek a hitelminősítőknek, hogy becsüljék meg (beárazzák) és minősítsék a CDO-k értékét, akik többnyire AAA-s besorolást adnak, így pedig már könnyedén rásózhatták a nyugdíj- és egészség biztosítókra is, akik az emberek befizetett pénzét, csak jó minősítésű biztonságos értékpapírokba helyezhetik csak el.

Mivel a kölcsönt nyújtót, már nem érdekeli, hogy az adós tud-e fizetni vagy sem, hiszen a hitelintézet mentesült a vissza nem fizetésből adódó veszteségtől, amit tovább adott a befektetési banknak, ezért egyre több, és sokkal kockázatosabb hiteleket nyújt. Ez a rendszer egy időzített bomba.
És itt kanyarodjunk csak vissza a sorozat első részében említett műsor elemzőjének ámítására, miszerint azt próbálta elhitetni, hogy
- a bankoknak akkor jó, ha az adósnak is jó (sic!)
- ha az adós nem tud fizetni, akkor a banknak az kockázat (sic!)
Tehát mint látjuk a kölcsönnyújtó, hitelező magasról tesz az adósra, hiszen nem csak hogy a pénzénél maradt, és nem csak kockázata nincs, de még magas profithoz is jut is az üzleten!

Egy rövid kitérő erejéig emlékeztessünk a hazai TB-re. A magyarországi nyugdíjbiztosító pénze is hasonló módon, azaz biztonságosan fektethető csak be. Elméletileg!!!
Azért nem árt, ha tudjuk, hogy például a „TB 1991-ben kötvényvásárláson kívül bankrészvényekbe fektetett. A bankrészvényekkel már korábban is sok gondja volt a társadalombiztosításnak. Nem egészen önszántából nagybanki részvényeket kellett vásárolnia, irreálisan magas áron. (Parlamenti döntés nyomán ennek a többletráfordításnak egy részét visszakapta.) De saját döntése volt – tudomásunk szerint – 100 millió forintnyi Ingatlanbank-részvény megvásárlása. Az ingatlan a legbiztosabb üzlet Magyarországon, gondolták a döntéshozók mintegy két éve – több millió magyar (állam)polgárhoz hasonlóan.” „… Részletezés nélkül: a tb alig fél év alatt hatalmas veszteségeket szenvedett el. Van olyan közel 200 milliós befektetése, ahol szerencsésnek mondhatná magát, ha – mai árfolyamokkal számolva – csak 180 milliót bukna. A tb-hez a legkülönbözőbb módon (ingyenes részvényjuttatástól kezdve) becslések szerint mintegy 1 milliárd forint névértékű bankrészvény került. A vásárlási időponttól számítva szinte minden részvénybefektetésen vesztesége volt a tb-nek, legalább 300–400 millió forint. Még a legjobbnak számító Inter-Európa Bank részvényárfolyamait is lefelé nyomta az egész bankszektort fenyegető recesszió, s az ÁVÜ dilettantizmusa.”

A befektetési bankok úgyszintén nem viselnek kockázatot, hiszen ők fizették meg a hitelminősítőket, hogy hitel csomagjaik, derivatíváik a legmagasabb AAA minősítést kapják, s jó áron adhassák el a nemzetközi befektetőknek. Vagyis számukra sem jelent kockázatot a hitel vissza nem fizetése. Merthogy ők is nagy haszonnal adják tovább a hiteleket, s az újabb CDO-kból befolyó profit pedig egyre nőtt.

A hitelminősítőket sem terheli semmilyen felelősség, ha az általuk értékelt CDO-ok, biztosított hitelcsomagok bedőlnek. Márpedig sok ezer derivatíva esetén bizonyos a bedőlés, ezt ugyan olyan jól tudták, mint a bankok akikkel összejátszottak. A bankokkal közösen tervezett CDO-k elleni támadásokkal ők is milliárdokat kerestek, ahogy a kockázatos papírok jó minősítésével is. A Moody’s például 2000. és 2007. között megnégyszerezte bevételit. A hitelminősítőket a jelentéseik alapján fizetik, minél több „rakás szemétnek” adtak jó minősítést, annál jobban keresnek. A felelősséget pedig azzal hárítják el maguktól, hogy hülyének nézve a vizsgálódókat, egyszerűen közlik, ez az ő véleményük, amit nem köteles senki sem elfogadni.

2000 és 2003 között az évente kötött jelzáloghitel szerződések száma közel négyszeresére nőtt

A 2000-es években ugrásszerűen megnőtt az alacsony minőségű hitelek száma. Ennek ellenére, mivel több ezer hitelt raktak össze ezekbe a csomagokba, mégis AAA minősítést kaptak.A hitelezőknek és a befektetési bankoknak egyértelműen az alacsony minőségű (kockázatos) hitelek megszerzése a cél, mivel ezek sokkal magasabb kamatozásúak. Ez, az ún. rablóhitel elterjedéséhez vezetett.
Sok igénylőnek ok nélkül alacsony minőségű hitelt adtak, és rengeteg hitelt adtak olyanoknak, akik biztosan nem tudták visszafizetni. A jelzálogbrókereket is a kockázatosabb hitel eladására ösztönözik a magasabb jutalékkal.

A 2000-es években ugrásszerűen megnőtt az alacsony minőségű hitelek száma. Ennek ellenére, mivel több ezer hitelt raktak össze ezekbe a csomagokba, mégis AAA minősítést kaptak. %-ban kifejezve

Nos, meglepő módon még a nemzetközi befektetők sem jártak rosszul ebben a táplálkozási láncban, egyfelől biztosítást köthettek az esetlegesen bedőlő CDO-jukra, (CDS), másfelől legfeljebb a kisbefektetők pénze bánta, de ha kellett, a hónuk alá nyúlt az állam, épp úgy, ahogyan a bedőlt bankokat is az állam húzta ki a csávából elegáns megfogalmazásban feltőkésítették őket, természetesen az adófizetőktől befolyt adókból, közpénzekből.

A gazdasági buborék így keletkezett, hiszen mindenki kaphatott hitelt (akár alig 500 dolláros befektetéssel), így a lakáshitelek száma és az ingatlanárak az egekbe szöktek. 70-es és a 80-as években a lakásépítési hullám idején a lakás árak csak mintegy 20 százalékos növekedése volt tapasztalható (120%-ra), azonban 1996 és 2006 között a házak reálértéke megduplázódott (194%-ra nőtt) az USA-ban. Az alacsony minőségű hitelek évi 30 milliárd dolláros alapja 10 év alatt évi 600 milliárdra duzzadt. Ez a korábban felsorolt irányítók vezetőinek és brókereinek hihetetlen vagyonokat hozott. Példaként Lehman Brothers – amely 106 milliárdnyi alacsony minőségű hitelt utalt ki – ügyvezető igazgatója, Richard Fuld 485 millió dollárt keresett ebben a piramis játékban. A felügyeletek pedig nem vizsgálódtak, sőt munkatársaik tömegét bocsájtották el, volt ahol a kockázat kezelési osztály létszámát egyetlen főre csökkentették!
Eközben maguk a befektetési bankok is hatalmas, egyre növekvő kölcsönöket vettek fel, a már említett tőkeáttétel konstrukcióval, a vagyonalapjuk mindössze 3%-os volt, s mindezt azért, hogy további nagy kockázatú jelzálogokat vásárolhassanak a CDO-ik hoz.

A másik nagy manipuláció a hitel nem teljesítés csere ügyleteknek (CDS – Credit Default Swap) nevezett derivatívákkal való kereskedés. Ebben élen járt az AIG biztosító. Ezt az ügyletet a CDO-k biztosítására hozták létre, vagyis a nemzetközi befektetők rendszeres negyedéves díjfizetése ellenében az AIG kártérítést ígért a bedőlt CDO-k után a tulajdonosoknak. A normál biztosításokkal ellentétben, CDS-t bármilyen befektető vehetett az AIG-tól, ha általa nem birtokolt CDO-k ellen spekulált. (A Morgan Stanley is így tett, és több százmilliót keresett rajta.) Ez rövidtávon hatalmas profit, ám hosszú távon biztos bukás. Például a Goldman Sachs 2006 végére már nem csak kereskedett ezekkel a mérgező CDO-kkal, de ő maga aktívan spekulált a saját CDO termékei ellen. Olyan összegben (22milliárd dollárért) vásárolt CDS-eket az AIG-től, hogy az magát az AIG-t is bedőléssel fenyegette, pedig ekkora már a CDO-ok egyharmada bedőlt, ezért 150 milliós biztosítással védték magukat az AIG potenciális bukásától.
2007-ben pedig már olyan CDO-kat dobtak piacra, melyeket úgy terveztek, hogy a vevők veszteségeivel arányosan saját bevételük egyre nő.
A 2010-es kongresszusi meghallgatásukon cinikusan nyilatkoztak képviselői, és nem ismerték el, hogy bárkinek bármilyen kárt okoztak volna.
A minősítők, elemzők is épp ilyen cinikusak voltak, és nem különben hatalmas vagyonokat szakítottak az üzletből.

Kik jártak hát pórul?
Miközben a résztvevőknek a hajszála sem görbült, felelősségre sem vonták őket, sőt magas jutalékokat és bónuszokat kaptak a vezetők és dolgozók.

Most már látható, hogy ebben a trójai falóban, ha tetszik értékpapírozási táplálkozási láncban szinte minden résztvevő nyertes, hosszabb rövidebb idő alatt olyan hihetetlen vagyonokat tesznek zsebre, fizetések, jutalékok és bónuszok, sikerdíjak formájában, amely mindenképpen megéri számukra ezt ez etikátlan bűnszövetkezetben végrehajtott tranzakció sorozatot.
A vesztes pedig nem más, mint a kisemmizett, elszegényített kisember, aki adósként, vagy kisbefektetőként a kezdet és a vég. A fizetési elmaradással küzdők pedig mindent elvesztettek.

Szász Gerda – Ricardo deep Force – Szabad Riport Tudósító Iroda

előző: A hitel, a bankok trójai falova 2.

A tények makacs dolgok, Orbán elvtárs – frissítve

Posted on 2012-10-21Szerző: Admin

Orbán Viktor egy izraeli lapnak adott interjújában, – melyet az MTI adott közre Orbánt nem aggasztják az antiszemita tendenciák címmel – nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy aggasztják-e a magyarországi antiszemita tendenciák, de úgy vélte, a helyzet tényleg nincs rendben.

Viszont Orbánt aggasztania kellene a szemita kérdésnek, ha ő nem a Likud testvérpárt elnöke lenne, és a magyar érdekek mellett állna ki, noha igaza van abban, hogy ez tényleg nincs így rendben. Mert valóban nincs is rendben, hogy immár palesztinok vagyunk saját országunkban.

“A miniszterelnök a Jediót Ahronót című izraeli lapnak adott, Brüsszelben készült interjúban elmondta: ha a mai (magyarországi) helyzetet összehasonlítja az egy évvel ezelőttivel, úgy gondolja, jelentős javulás történt. “Egy évvel ezelőtt mindenki azt hitte, hogy a szélsőjobb parlamenti befolyást nyer. Azt feltételezték, hogy hajlandóak leszünk a Jobbikkal együttműködni, hogy megszerezzük a többséget. A választások eredményei egyértelművé tették, hogy nem voltak alapjai ezeknek az aggodalmaknak” – tette hozzá.
“Orbán Viktor úgy vélte, a (magyarországi) zsidó közösség sokkal nyugodtabb ma, de szerinte el kell ismerni, hogy valamilyen mértékű antiszemitizmus jelen van főleg az interneten és főleg olyan honlapokon, amelyeket Magyarországon kívülről működtetnek. Mint mondta, küzdeni kell az antiszemitizmus ellen.”

Különösen azért van aggodalomra ok, mert a zsidó közösségek aktívabbak, és erőszakosabbak, mint valaha. A társadalomnak már szinte nincs is olyan szegmense, a kultúrától, a gazdaságig, a politikától a médiáig, az oktatástól a humanitárius tevékenységig, melyet ne ők uralnának, melyet ne az ő szellemiségük rothasztana. Valójában az elharapódzott szemitizmus ellen kell már küzdeni! Hazánkban immár évtizedek óta nem az antiszemitizmus, hanem épp ellenkezőleg, a szemitizmus tombol, egyre agresszívabban, és nagyobb területeket megfertőzve.

“Orbán Viktor úgy vélte, a szélsőségesség mindig veszélyforrás, de a magyar politikai valóságban nincs sem a Jobbiknak, sem más szélsőjobboldali pártnak esélye arra, hogy komoly befolyást érjen el. “Ha egy jobbközép párt, mint a miénk, sikeres, nagyon nehéz cselekvési felületet találnia a radikális jobboldalnak” – jegyezte meg.”

Fel kell hagyni a szélsőségesezéssel, rasszistázással, antiszemitázással, mert ez épp az ellenkező hatást generálja. Arról nem is beszélve, hogy manapság nem az a rasszista, aki nem szereti a cigány bűnözőket (értsd, a parazita cigányokat), hanem az, akit ezek a cigány élősködők nem szeretnek. És nem az az antiszemita, aki nem szereti a zsidókat, (értsd: szót emel a cionista érdekek túlsúlyba helyezése ellen), hanem az, akit a zsidók nem szeretnek.
Tetejében aki folyton terroristáz, szélsőségesez, az legalább saját maga legyen mentes ezen tulajdonságoktól.

“A kormányfő butaságnak nevezte, hogy létezne úgymond “zsidó összeesküvés” Magyarország megszállására. Hangsúlyozta, hogy az izraeli befektetők száma kicsi ahhoz Magyarországon, hogy megszállják az országot. Kitért arra, hogy az izraeli tőke milyen területeken van jelen Magyarországon, s többek között hozzátette: “örülünk, hogy az izraeliek ott vannak és bízunk abban, hogy szélesítik tevékenységüket”.

Méghogy az izraeli befektetők száma kicsi! Az ingatlan befektetések legnagyobb része izraeli hátterű. Vajon miért tagadja el a miniszterelnök, a rengeteg, üres lakóparkot, ha nem azért, hogy eltitkolja, hogy az arab dominó bedőlése elől idemenekülő izraelieknek ezekben biztosítsanak majd szállást. Erre érthetjük azokat a szavait, hogy “bízunk abban, hogy szélesítik tevékenységüket”. A Likud testvérpárt vezetőjétől nem is várhatunk más reakciót. De attól még, hogy a tényeket elhallgatják, vagy elhallgattatják, azok még léteznek és nagyon is valósak. Ha Orbán nem látja ezeket, akkor annak csak az az oka, hogy nem AKARJA látni, ha meg le is tagadja, annak pedig az, hogy maga is a helycsinálók közé tartozik. Klasszikusunkkal szólva: “A tények makacs dolgok, Pelikán elvtárs!”

Izraeli ingatlanbefektetői reklám, héber nyelven, de magyar helyszínekkel. (A Kaduri Group beruházói érdekcsoport 2001. óta tevékenykedik Magyarországon. Amint ez a reklám is mutatja, hogy fő célcsoportja nem a magyar, hanem az izraeli közönség. Érdemes rákeresni…) >>

itt

“A magyarok és a zsidók együttélését illetően Orbán Viktor arról beszélt, hogy a zsidó közösség Magyarországon vitális és aktív, ami jó, de “nem téveszthetjük szem elől, hogy sok zsidó még mindig a múltban él a holokauszt tragédiája miatt”. “Nagyon aktív társasági életük van, de még mindig nem lehet azt mondani, hogy új kulturális hidak épülnek. Sokan érdekeltek ebben és dolgoznak ezen, de a történelem az történelem. Tisztelnünk kell, érzékenyeknek és óvatosnak kell lennünk. Jó kapcsolataink vannak a közösséggel, de tudnunk kell, hogy a zsidók ellen inkább jobboldali elnyomás érvényesült, ezért ők természetszerűen liberálisok és a baloldal felé hajlanak. Időbe fog telni, amire az emberek nem a múltba, hanem előre tekintenek majd” – tette hozzá.”

A zsidók és a magyarok nem együtt élnek, hanem az egyik élősködik a másikon. Az az aktivitás, mely egy befogadó nemzet lerablását, szellemi elcsökevényesítését eredményezi, közel sem nevezhető hídépítésnek, inkább pont az ellenkezőjének. Úgy gondolom, aki vendég, az viselkedjen vendégként, vagy ne menjen vendégségbe, s legfőképpen ne gyártson elméleteket arról, hogy neki miért is van több joga a vendéglátó lakhelyére, mint magának az őslakos tulajdonosnak. Ha pedig nem hagynak fel a féligazságok, és más elferdített történelmi tények folyamatos sulykolásával, – akár büntethetőséggel is fenyegetve az ellenszegülőket, – és továbbra folytatják is erőszakos berögzítési próbálkozásokat, akkor nem lehet csodálkozni, hogy mindig lesznek ellenszegülők, kérdéseket megfogalmazók, sőt előbb-utóbb ők lesznek többségben. Hisz aki önállóan gondolkodik, annak hamar feltűnik az egyre nyomulósabb tudatformálás célja is. Különösen, ha ennek hatásait, már azok sem tudják tagadni, akik magát a tényt próbálják elkendőzni. Orbán a nekik járó tiszteletről beszél, miközben sem ő, sem hitsorsosai nem adják meg még a kellő tiszteletet sem a vendéglátóiknak. Már pedig, ha maguk számára elvárják ezt, akkor előbb nekik kell megadniuk. És ez alól az sem mentség, ha már 100-200 éve jöttek vendégségbe. Attól még ők itt csak vendégek – még, ha egyre kevésbé szívesen látottak is.

“Izrael esetleges EU-tagságára vonatkozóan Orbán azt mondta: “ismervén álláspontjukat az EU vezető államainak, nem hiszem, hogy ez reális lehetőség lenne a közeljövőben. Teoretikusan azonban nem szabad elvetnünk. Jó kapcsolatunk van Izraellel, de minden ez ügyben tett lépés viharos vitákat kavar az Unióban. Mindentől függetlenül nagymértékű ellenállás van az EU-ban bármiféle további bővítés tekintetében. Az anyagi nehézségek az embereket sokkal óvatosabbá tették és a politikusoknak alkalmazkodniuk kell nemzeteik elvárásaihoz. Ezért a következő években nem esik majd sok szó az Unió bővítéséről, sajnálatomra. Azon munkálkodom majd, hogy ezt a hozzáállást megváltoztassam, de az általános vélemény szemben áll az enyémmel.”

Izrael nem európai ország ezért semmi keresni valója az EU-ban. Az EU szervezete viszont erősen szemita, ezért nekik meg semmi keresnivalójuk Európában.
Mi magyarok vagyunk elsősorban, s nem zsidók, vagy európaiak. Semmi keresnivalónk a jelenlegi EU szervezetben. Nekünk olyan szövetségeket kell kötnünk, és olyan szövetségekhez kell társulnunk, mely a mi érdekeinket ugyanannyira képviseli, mint a szövetség többi tagjáét, Olyan szövetségben szabad csak bennmaradni, vagy hozzácsatlakozni, ami nem szól bele a nemzeti szuverenitásunkba, amely nem rabolja ki, alázza meg, és teszi tönkre az országunkat.
És igen nagy lenne a baj, ha az orbáni elvárás, vagy inkább csak vágyálom megvalósulna: “… az emberek nem a múltba, hanem előre tekintenek majd,” mely, – nem mellékesen – erősen összecseng a kommunisták: “A múltat végképp eltörölni…” jelszavával. Ami nem is csoda, hisz közös tőről metszették őket.
Mert aki a múltját kitépi, az a gyökereit veszíti el. Ezt épp ők tudják a legjobban, hisz pont ez az, amit maguk sosem követnek, de megkövetelnének másoktól.
Ám a múlt bűneit meg nem történtté homályosítani nem lehet, de nem is szabad. A múltunkból fakad a jelenünk, és arra épül a jövőnk. A gyökértelen növényt is elfújja az első szellő.
Egy öntudatos, erős gyökerekkel rendelkező nép kapaszkodik, és a legtombolóbb viharnak is ellenáll!

Fehér Farkas – Szabad Riport Tudósító Iroda

A cikk 2011. februárban készült

A terrorizmus arcai

Posted on 2012-07-14Szerző: Admin

Attól, hogy megszorító intézkedésnek nevezik a nyilvánvaló szemérmetlen kifosztást, még pénzügyi terrorizmus marad.

A terrorizmus fajtái
A terrorizmusnak sok arca és sok fajtája van. A bűnözés egy típusa ez is.
A terrorizmus definíciója manapság így fest.
A terrorizmus egy eljárás, mely fizikai és mentális erőszak alkalmazásával, vagy a vele való fenyegetéssel kíván célokat elérni. Akár közvetlenül vagy közvetve, például a félelem-, vagy zavarkeltéssel. Céljai, lehetnek politikai, gazdasági jellegűek, – bár e kettő gyakran összefonódik-, a hatalom megdöntésére, megszerzésére vagy megtartására irányulhat.
Áldozatai gyakorta a vétlenek vagy kiszolgáltatottak lehetnek,vagy olyanok, akik hatékonyan szegülnek szembe vele, és olyanok is áldozatává válhatnak, akik amúgy rászolgáltak a büntetésre.
A népirtás valójában szintén a terrorizmus egy formája, mint ahogyan a tömeges gazdasági kifosztás, mesterséges megbetegedések, járványok terjesztése is az. Azonban éppúgy ide sorolhatjuk a mesterségesen gerjesztett „természeti” katasztrófákat is.

Gazdasági, pénzügyi terrorizmus
Amikor terrorizmusról beszélünk, akkor nyugodtan ide sorolhatjuk a politikai és pénzügyi hatalmak terrorizmusát, melyet természetesen a hatalom maga, nem ilyen névvel illett, de attól még az eredmény tekintetében pontosan az. Attól, hogy megszorító intézkedésnek nevezik a nyilvánvaló szemérmetlen kifosztást, még pénzügyi terrorizmus marad.

Eme írásunkban a pénzügyi és gazdasági terrorizmussal foglalkozunk. Mert ez az egyik legaljasabb, legalattomosabb fajtája a terrornak, mivel gyakran nem a tettlegesség dominál benne, ezért ennek megítélése gyakorta, még „szalonképes” is. Amitől pedig igazán aljassá és megbocsájthatatlanná válik az, az, hogy ez szinte mindig állami terrorral párosul, még a háttérben a szálakat mozgatók rejtve maradnak. Pedig a főterroristákat amúgy szerte a világon ismerik, ők a pénz hatalom világszintű urai, melyek különböző terrorszervezeteken keresztül terrorizálják a világot. S ha még mindig nem lenne egyértelmű, kikről beszélünk akkor néhányat fel is sorolunk: IMF, CFR, Bilderbeg csoport, WHO, CODEX, különböző bankok és pénzügyi szervezetek, faji és gazdasági alapon működő lobbik, stb.

Néhány alapfogalom
Piacok, a deficit, hitelminősítők
A gazdasági és pénzügyi terrorizmus működésének megértéséhez néhány állandóan hangoztatott, ám csak kevesek által ismert alapfogalmat is tisztáz az alábbi videó:

Drábik János - Kik a piacok? Mi az államháztartási hiány? Kik a hitelminõ

http://www.youtube.com/watch?v=wG4Cg9vQgVc

Drábik János- Kié a magyar állam?

http://www.youtube.com/watch?v=qfCVRtDGYoU

Dr. Drábik János- Meg kell tagadni az államadósság visszafizetését!

http://www.youtube.com/watch?v=pPe-nzwCRAs

Dr. Drábik János: Ki és miért veszélyezteti a magyar nemzet megmar

http://www.youtube.com/watch?v=w42dvKstvXY

Drábik János a kettős hatalomról a XX.-XXI.sz.-ban (2.rész)

http://www.youtube.com/watch?v=9M8e_7zpliE

Drábik János a kettős hatalomról a XX.-XXI.sz.-ban (1.rész)

http://www.youtube.com/watch?v=DwzWngjuvOA

Banki csalás leleplezése

http://www.youtube.com/watch?v=3Tpo2GC2Yws

Dr. Drábik János: Hogyan pusztítja el a kamat a magas kultúrákat?

http://www.youtube.com/watch?v=JM-XUTcTM1o

Dr. Drábik János: Miként védekezhetünk a kamat pusztító hatása ellen?

http://www.youtube.com/watch?v=vr79RjKGn8I

Nem kell tehát azt sem elhinnünk, hogy a valuta árfolyamok csak úgy maguktól ingadoznak, ezek minden esetben a film béli spekulánsok érdekei és tervei szerint változnak. Amikor büntetni akarnak, vagy kierőszakolni valamilyen megszorító intézkedést, akkor az úgymond a piacok el kezdenek reagálni. Vagyis a spekulánsok és politikai, gazdasági kiszolgálóik pénzügyi terrorjával állunk szemben.

A gazdasági és pénzügyi terrorizmus célja pedig nem más, mint a hatalom megszerzése, a kifosztandók szabadságának, döntési szabadságának elvétele, életfeltételeik megszüntetése révén!
Mégis az ez ellen való fellépést címkézik terrorizmusként a pénzügyi, gazdasági és politikai terroristák

Arató Péter – Szabad Riport Tudósító Iroda

Talán már cselekednünk kéne a bankárkaszt magyarországi helytartóit likvidálni kellene. Ezek az urak úgy is hazaárulók , és ÁVH – s utódok , nem kár értük , sőt az egész családot el kell veszejteni , hisz a család rablott javakból építette fel az egzisztenciáját , ha bent ég e rablott ingatlanban az ÁVH – s család azt hiszem az igazság egyenlítené ki a tartozásait , hisz a vagyon különböző maffia tevékenységből származott , mint olajozás , hazaárulás , hajdu bét , és más trükközések , megérdemlik a halált .

Rács mögé a bankár- és árverési maffiákkal!

Posted on 2013-03-31Szerző: Admin

Pusztán csak akarat és erkölcs kérdése az elhatározás, hogy az adóhivatal végre valami közérdekű dolgot is tegyen. … az elmúlt 5-8 évben történt összes árverés vevőit vagyonosodási vizsgálat alá kell vonnia.

Tévhit
Az a tévhit keletkezett, hogy a bank kárt szenved a hitel bedőlése esetén. Ez azonban nem így van.
Azon túlmenően, hogy a bankok írásban is kötelezték magukat, normális jogi viszonyok között elemi érdekük is fűződne ahhoz, hogy az adóssal – fizetési problémája esetén – közösen megállapodva megoldásokat keressen arra, hogy tovább tudja fizetni a törlesztő részleteket. (Akár az átmeneti törlesztő részlet módosításával, futamidő változtatásával, könnyítéssel, stb)
Ezzel szemben az a tapasztalat, hogy bankok, sem önállóan, sem az ügyfél külön kérésére nem hajlandóak erre.
Ezek után magától értetődik a kérdés, hogy a bankok miért teszik ezt? Miért nem áll érdekükben a hitelszerződéseik megmentése? Hiszen, ha bukik az adós, akkor elméletileg ők is elbukják a követeléseiket.
A válasz egyszerű, azért, mert ez csak elméletileg van így!

A gyakorlatban a bankok semmiféle kockázatot nem vállalnak, és semmiféle veszteség nem is éri őket. Épp ellenkezőleg! (A hitel, a bankok trójai falova 1.-3. rész) És ezen a ponton a kell a jognak, a pénzügyi szabályozásnak beavatkoznia! (Ez is csak a politikai akaraton múlik) Annál is inkább, mert az elmúlt évek alatt a leghatalmasabb nyereség a bankok markát ütötte, amelyből viszont igen csak keveset látott viszont az ország egésze, hiszen ennek túlnyomó részét kimenekítették az országból.

Qiu prodest? 
Az adós csak veszít, még akkor is, ha tudja fizetni a növekedő részleteket, tehát őt kizárhatjuk a nyerők köréből. De akkor kik az üzlet „nyertesei”?
Mivel a bank láthatóan ellenérdekelt, a hitelszerződés megtartásában, ezért meg kell vizsgálni, hogy pontosan kik is azok, akik nyernek ezen az ügyleten.

A bankok, több oldalról is bebiztosítják magukat. A magas költségek és díjak, a növelhető kamat pontosan ezt a célt szolgálják, a szerződésbe beépített etikátlan szerződési feltételek úgyszintén, (pl. egyoldalú módosítás, bíróság kizárása, önálló értékesítés, tulajdoni elsőbbség, kamatmódosítások, az adós különböző jogainak elvonása, stb)
Az engedményesek, faktoring-, és követeléskezelő cégek, akiknek a bankok minden további nélkül, az adós tudta és beleegyezése nélkül nagy haszonnal eladhatják a követelésüket. Ráadásul a jelenlegi etikátlan törvények jogszabályok, és jogszabályi kiskapuk ezen felül még azt is lehetővé teszik a vagyontárgy irreálisan alacsony áron történő elárverezését, értékesítést, sőt ezt követően sem szűnnek meg követelések. (hiszen a befolyt összeg nem fedezi a folyamatosan emelkedő követelés nagyságát)
A közjegyzők, akik óriásit kaszáltak eddig is ezeknek a szerződéseknek az ellenjegyzésével, úgy hogy közben még a törvényi előírásokkal is szembe mentek büntetlenül)Behajtók, végrehajtók, a „verőlegények” és egyéb közreműködők szintén busásan részesülnek a koncból. Ilyen közreműködők, például a vagyonbecslők, az értékesítést lebonyolító ingatlankereskedő cégek, és hirdetők. Ezen a ponton pedig a parlamentnek rendelkeznie kell arról, hogy a végrehajtó is épp olyan, kedvezményektől mentes adóalany legyen, mint mindenki más az az országban! (Ez eddig is teljesen indokolatlan és etikátlan volt)
Végül, de nem utolsó sorban az úgynevezett vevők, akik leggyakrabban strómanok, vagyis a belső körhöz tartozó elemek.

Sokan vannak tehát, akinek az az érdeke, hogy fillérekért kerüljenek a piacra a nagy értékű vagyontárgyak, ők mind (bűn)részesei ennek az iparágnak. S mivel szinte mindig tetten érhető a közöttük lévő szoros érdekközösség és üzleti kapcsolat, ezért bátran állíthatjuk, hogy ezek bűnszövetkezetek, más szóval maffia hálózatok.
A gépjármű- és lakáshitelezésre egyaránt ráépült ilyen maffiatevékenység.

Van megoldás 
A bűnrészesek felderíthetők és megfoghatókPusztán csak akarat és erkölcs kérdése az elhatározás, hogy az adóhivatal végre valami közérdekű dolgot is tegyen. Nem bejelentésre, nem rendőrségi, vagy ügyészi elrendelésre, hanem önként hivatalból és saját elhatározásából. Igaz, ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy azok a NAV vezetők, akik erre jogosítvánnyal rendelkeznek, ne legyenek tagjai, vagy érdekeltjei, se lekötelezettjei ezeknek a maffiának.

A NAV-nak nem csak a felhatalmazása van meg arra, hogy bárki vagyonosodását részletesen és visszamenőleg megvizsgálja, illetve ellenőrizze, hogy egy meghatározott plafon feletti értékű vagyontárgy megvásárlása esetén rendelkezett-e a vevő a szükséges fedezettel. (Ezt jogilag is automatizmussá kell tenni!) Hanem, az ehhez szükséges apparátussal is rendelkezik.

Nem kell mást tennie, mint például az elmúlt 5-8 évben történt összes árverés vevőit vagyonosodási vizsgálat alá kell vonnia. És azokban az esetekben, ahol felmerül a gyanú arra, hogy feketepénzek felhasználása történt, illetve, ha az ügyben további érdekelt szereplők kerülnek látótérbe, ott azokra is ki kell terjeszteni a vizsgálatot, és akár bűnügyi vizsgálatot is kell kezdeményeznie. Ahol nem tudták igazolni a jövedelem forrását, ott a vagyontárgyat zárlat alá illetve állami kezelésbe kell venni. Ezt követően pedig,  amennyiben per tárgyát képezi akár az árverezési eljárás, akár maga a hitel konstrukció, ez esetben az eredeti tulajdonos rendelkezésére kell bocsájtani, mindaddig, amíg a peres ügy végleges elbírálást nyer.

A parlament pedig rendelkezik azzal a felhatalmazással a választóitól, hogy az ország érdekében, olyan törvényeket hozzon, melyekkel a gazdasági stabilitást és az etikus törvényesség érvényre juttatását segíti. Valamint, ne engedjék elavulni az ilyen típusú bűncselekményeket. Mindez csak akarat és elhatározás kérdése.

Tehát mód és eszköz van, de mi van az akarattal? A kormánynak tettekben kell megmutatnia a bátorságát, nem szavakban. A bankok csalásait pedig nem a velük való egyezkedéssel és háttéralkukkal, kell elleplezni, legalizálni, ehelyett a szigorú és visszamenőleges ellenőrzést és bírságokat kell alkalmazni.

Az önkormányzatok “deviza” hitelének esetében sem szabad az átvállalásnál megállni, hanem az állam is, mégpedig a “saját”, azaz az adó fizetői védelmében támadja meg a tisztességtelen, vagy törvénytelen pontokat tartalmazó összes önkormányzati “deviza” hitelszerződést!
Csak így lehet megmutatni, hogy nem a nyúl viszi a puskát, hogy itt senki nem partner a csalásban, hogy egy tisztességes országban tisztességes üzleti magatartással lehet csak megélniük. Ha pedig erre nem képesek, akkor le is út fel is út! Mert ki kell végre mondani, mostantól Magyarországon, nem a bank és nem a végrehajtó a király!

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

FB: Pintér Sándor és a furcsa véletlenek

Posted on 2013-03-24Szerző: Admin

Az alábbi bejegyzést a FB-on olvastuk, és mivel nem hiszünk a véletlenekben, ezért közreadjuk.
Az itt leírtak megtörtént esetek, hogy ki milyen következtetésekre jut az időrendben egymást követő egyes történések függőségéről, függetlenségéről, avagy bármi módon lévő összefüggéseiről, az egyebek mellett megítélés, józan logika, no meg érdek kérdése.

Barátaim!
A lentebb felrakott kommentben a link nem nyílik meg sokaknak.Ezért itt kiszerkesztett változatban olvashatjátok!
OLKT

Pintér Sándor és a furcsa véletlenek

Pintér_Sándor, Stumpf_István

Hat történet a belügyminiszter életéből, amelyek azt bizonyítják, hogy nem szerencsés az altábornagy úrral bajuszt akasztani – mert furcsa, már-már a parajelenségek kategóriájába sorolható dolgok eshetnek meg a „kellemetlenkedőkkel”. Persze véletlenül…

Pintér Sándor karrierje az úgynevezett rendszerváltás után vett bődületes lendületet, amelynek első lépcsőjeként – szemet hunyva MSZMP-s múltja felett – 1990-ben a Pest megyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesévé léptették elő. 1990. október 25-én taxisok ezrei vették blokád alá az ország nagyobb városait és a határátkelőket. Ekkor jelentették be a 65 százalékos benzináremelést. Budapest akkori rendőrfőkapitánya, Barna Sándor kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről.Rendőri berkekben lábra kapott legenda szerint Pintér ez időtájt ajánlotta magát az MDF meghatározó személyiségeinek figyelmébe, azzal, hogy amennyiben ő lenne a főváros első számú rendőre, kemény kézzel, radikális eszközök igénybevételétől sem visszariadva lépne fel az elégedetlenkedőkkel szemben. Rendet ígért – bármi áron. Ami tény: 1991 márciusában már ő volt Budapest főrendőre. Fél évvel később, 1991 szeptemberében az akkori belügyminiszter kinevezte országos főkapitánnyá. Az MDF – és annak legbefolyásosabb alakja, Boross Péter – maximális, feltétel nélküli bizalmát élvezte.

Egy apró kiegészítés, tapasztalatunk szerint az MSZP-és múlt, le és felmenők esetében is, az új kormányok alatt nem jelentett hátrány, épp ellenkezőleg, politikusaink jó része ebből illetve ezen összeköttetésekből profitált igen jól (a szerk.)

A Juszt-ügy
Kuncze Gábor volt az, aki 1996-ban – a szinte teljes rendőri vezérkarral, köztük Valenta László az ORFK akkori gazdasági főigazga¬tójával együtt – felállította Pintért az országos főkapitányi székből. Az indokokat azóta is homály fedi, de akadtak, akik már a ’90-es évek közepén Pintér sajátos kapcsolatrendszeréről, és a tőle elválaszthatatlan Valenta megkérdőjelezhető gazdasági döntéseiről suttogtak. A Magyar Televízió Kriminális című bűnügyi magazinműsora 1996-ban foglalkozott a Teve utcai Rendőrségi Igazgatási Központ (RIK) építése körüli súlyos pénzügyi visszásságokkal. Nem sokkal később már nem Pintér Sándornak hívták az országos rendőrfőkapitányt… A műsor főszerkesztője Juszt László volt, aki így nyilatkozott az esetről a 168 órának: „Pintér Sándor meg volt győzõdve róla: én buktattam meg”.

Pintér 1998-ban belügyminiszterként tért vissza a közéletbe. 1999 tavaszán a Juszt által főszerkesztett Kriminális című hetilapban olyan dokumentumok láttak napvilágot, amelyek a rendőrség gyanúja szerint államtitoknak minősültek. Az ügy miatt a Magyar Televízió szerződést bontott Juszttal. A rendőrség házkutatást tartott a tévés irodájában, lakásában és vidéki birtokán. Az újságíró ellen büntetőeljárás indult. Néhány hónappal később az ORFK – a fővárosi főügyész utasítására – megszüntette az államtitoksértés bűntette elkövetésének alapos gyanúja miatt a Juszt László ellen indított nyomozást. A fővárosi főügyész megállapítása szerint ugyanis Juszt sem az államtitoksértés bűntettében, sem a szolgálati titok vétségében nem volt bűnös.

A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve… Vagy nem?

A Clodo-ügy
1998 őszén súlyos vádak láttak napvilágot Pintérrel kapcsolatban. A Parlament nemzetbiztonsági bizottsága megnézte Boros Tamás, a májusi Aranykéz utcai robbantás áldozatául esett vállalkozó korábbi vallomását tartalmazó videófilmet. Továbbá Keleti György az említett bizottság elnöke is elkérte és megnézte az MTV Kriminális című műsorának egy – addig még le nem vetített – felvételét. A filmen Dietmar Clodo élettársa nyilatkozott, miszerint több alkalommal is járt Clodónál egy volt rendőri vezető, aki jelenleg is magas beosztásban dolgozik. Az eset alighanem úgy történhetett, hogy P. S. megvacsorázott Clodóval, elkortyolgattak egy-két pohár bort, aztán véletlenül itt-ott berobbant egy fideszes és egy kisgazda lakásajtó, persze mérnöki precizitással megtervezve, amelynek eredményeként senki nem sérült meg. A nép megsajnálta a két „üldözött” pártot és rájuk szavazott… Pintér eleinte tagadott, majd egyetlen találkozót ismert el, azzal a megjegyzéssel, hogy – az akkor résztulajdonában álló Preventív-Security Rt. vezérigazgatójaként – a Clodo cége által kínált biztonsági üveget nézte meg, de üzletet végül nem kötöttek. És egyébként is: nem gondolta volna, hogy ez a Clodo az a Clodo… Érthető, hiszen a Dietmar Eduard Clodo meglehetősen gyakori, mondhatni tucat név hazánkban, így könnyen keverhető más személyekkel… Csakhogy: Pintérnek legalábbis illett volna tudnia, kicsoda a nemzetközi bűnelkövetőként hírhedtté vált Clodo, hiszen egy ízben ő intézte a kiadatását is, amelyet Németország kért.

A szóbeszédek szerint Pintér azzal nyerte el Orbán Viktor szimpátiáját, hogy az 1998-as választások előtt megesküdött a Fidesz vezetőinek: ha ő lesz a belügyminiszter, véget vet a robbantásoknak. Ő lett. És valóban véget vetett. Dietmar Clodót 1998 júniusában vette őrizetbe a rendőrség. A német férfit bűnszervezet tagjaként elkövetett robbanóanyaggal és robbanószerrel való visszaéléssel, lőfegyverrel, illetve lőszerrel való visszaéléssel, illetve két rendbeli közokirat hamisítással vádolták. 2001-ben tíz év fegyházra ítélték Magyarországon, de kiadták hazájának.

„Az áldatlan emlékű Kuncze belügyminisztersége idején naponta voltak robbantások, emberek haltak meg, utcán robbantak az autók. Ha jól emlékszem, még Orbán Viktor miniszterelnöki beiktatása napján is volt robbantás. Pintér Sándor lett a belügyminiszter, másnap megszűntek a robbantások. Hogy hogy csinálta, az az ő dolga” – ezt mondta 2010 tavaszán Pintérről Semjén Zsolt a Hír Tv egyik műsorában.

A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve… Vagy nem?

A Lakatos Csaba-ügy
1998 őszén az említett Boros-kazetta nyomán szárnyra kapott információk szerint a Lakatos Csaba ügetőhajtó elleni 1996-os merénylet helyszínén Pintér kicserélte (más források szerint elvitte) az ott talált fegyvert. Pintér erre úgy reagált: az ominózus este Lusztig Péterrel, az Országgyűlés rendészeti bizottságának akkori, MSZP-s elnökével vacsorázott, s a termet csak egyszer hagyta el – telefonálni. T. Gábor alhadnagy, a helyszíni szemlét végző bizottság vezetője jelentésében azonban a merénylet helyszínelésén megjelentek között nevezte meg Pintért.

Egy volt rendőrtiszt így elevenítette fel a 15 évvel ezelőtti eseményeket: „A Salgótarjáni utcában a járőr feltartóztatta a Tanyi-ikreket, mert az alapos gyanú szerint meglőttékLakatos Csaba fogathajtót a lovi közelében…Tanyi-ikrek! A régi szép idők… Elkopott a cipőtalpunk egy hónap alatt, amikor utánuk kajtattunk! Ketten jártak egy személyivel… A priuszukat csak WC papírra lehetett volna kinyomtatni, olyan hosszú volt.. Amikor bevittük őket, azt beszélgették az előállítóban, hogy „de jó, hogy a Sanyi bácsi a főkapitány… addig semmi gondunk nem lesz!” Másnap jött a végzés: el kell engedni őket… Fütyörészve távoztak. Szóval az első jelentés szerint – ami már nincs meg!- az elkövetés eszköze a helyszínen előkerült, de az a kiérkező Sanyi magával vitte. Hazudik a járőr, állítják, mert Pintér együtt vacsorázott éppen akkor barátaival: Bodrácska, Túrós, Kacziba, Valenta… Madarat tolláról… Később tábornokék meg is erősítették, hogy Pintér Sanyi velük nyelte a pékné csülköt. A dolog szépséghibája én vagyok. Én is ott voltam. És tudom, hogy Pintérnek csöngött a 2110i Nokiája, felkapta a ballonját és lelépett. És csak sokkal később jött vissza – én a szakáccsal dumcsiztam, előtte egy barátnőmmel múlattam az időt a tetőtérben.”

T. Gábor, a szemlebizottság vezetője, az első jelentés készítője 1995-ben az „Év rendőre” volt. A helyszínelést követően kegyvesztett lett a rendőri vezetőknél. Mindenféle eljárásokat, vizsgálatokat indíttattak ellene. Kicsinálták. Ellehetetlenítették. Távoznia kellett a rendőrség kötelékéből.

A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve… Vagy nem?

A Tasnádi-ügy
A kilencvenes évek közepén Tasnádi Péter biztonsági cége őrizte a józsefvárosi piacot, ám időközben megjelent a színen az akkoriban vállalkozóként tevékenykedő Pintér-érdekeltségű Preventív Kft. is. Tasnádi elmondta, hogy Pintér tárgyalást kezdeményezett vele a piac védelmének megszerzéséért, ám az nem járt sikerrel. Pintér Sándor azt nyilatkozta, hogy soha nem találkozott Tasnádival, utóbbi viszont kijelentette: az ominózus tárgyalásról „rendvédelmi feljegyzés” is készült. Tasnádi közölte: „több tanú is állította, hogy ott voltak olyan beszélgetéseken, amikor Pintér azt mondta, hogy el kell venni a Tasnáditól a piacot. Ezt Láposi Lőrinc volt rendőri vezető is megmondta.”

Tasnádit 1999 szeptemberében, a Ferihegyi repülőtéren őrizetbe vették, majd annak leteltét követően előzetes letartóztatásba helyezték. Önbíráskodással, súlyos testi sértéssel, adócsalással, sikkasztással, lőfegyverrel való visszaéléssel, valamint bűnszervezet létrehozásával gyanúsították. A Legfőbb Ügyészség 15 évi fegyházbüntetést kért Tasnádira, akit végül – jogerősen – 4 és fél évi börtönre ítéltek. Tasnádi Péter 1999 szeptemberétől (eddig) összesen mintegy 8 évet töltött rácsok mögött. Jelentős részét jogerős ítélet nélkül. Egy közeli ismerőse szerint: „amíg Pintér irányítja a rendőrséget, addig bérelt helye lesz a Venyige utcában”…

A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve… Vagy nem?

A Sándor-ügy
Sándor István (Papa) az ORFK Központi Bűnüldözési Igazgatóságának (KBI) kiemelt főnyomozója volt. 1989-1990-ben a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatának operatív tisztjeként, később az Országos Rendőr-főkapitányság kábítószer-felderítési osztályának csoportvezetőjeként tevékenykedett.
1999-ben felajánlotta segítségét az olajügyeket vizsgáló, Pallag László által vezetett parlamenti bizottságnak. 2000. október 28-i meghallgatása előtt egy nappal őrizetbe vették hivatali visszaélés és vesztegetés alapos gyanújával.

Végül – amint akadályoztatása megszűnt – Sándor István megjelent a bizottság előtt, és szót ejtett Pintér Sándorról is. A volt operatív főnyomozó – egyebek mellett – arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a bombagyáros Dietmar Clodo bűntársa, Leonid Kolcsinszki kihallgatásán egyszer azt mondta, valamit nem szeretne jegyzőkönyvbe mondani. A vallomást azonban videóra is rögzítették, így megörökítették, amikor a férfi kijelentette: „én Pintér tábornoknak több megbízást hajtottam végre”. Később azonban mindenki hallgatott erről a videófelvételről – mondta Sándor, aki beszélt Pintér jobbkezéről, Valentáról is. A nyugalmazott alezredes arról számolt be, hogy egy étteremben találkozott „Valenta tábornokkal”, aki arról érdeklődött tőle, mint jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentestől, hogy a józsefvárosi kínai piacot hogyan lehetne megszerezni Tasnáditól. Sándor István az elnök kérdésére Valenta László rendőrségen belüli becenevéről is beszélt:
„Elnök: Valenta Lászlónak mi volt a beceneve a rendőrségen belül?
Sándor István (Nevetve): Hány százalék?
Elnök: Konkrétan.
Sándor István: Nem mondom.
Elnök: Én 12 százalékról tudok. (Közbeszólás.) Maradjunk a realitások talaján.
Sándor István: Ezért vagyok itt. És ha nem félteném a családomat, akkor még két napig is tudnék tényeket mondani. Egy olyan pozícióm volt akkor, hogy rajtam minden információ keresztülment, a manuális és a technikai információ is.”

Sándor István fél évet töltött előzetes letartóztatásban, majd 2002-ben vádat emeltek ellene vesztegetésért, hivatali visszaélésért és hamis tanúzásra való felbujtásért. 2004-ben minden vádpont alól felmentették. A Papa-ügyet 85 évre, 2086-ig titkosították, így a bírósági tárgyalásnak is csak az ítélethirdetése volt nyilvános, a per során a tárgyalásokat mindvégig zárt ajtók mögött tartották. 2008-ban pert nyert a állam ellen, mert jogtalanul ült fél évet előzetesben, de ezt a polgári eljárást is titkosították.

A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve… Vagy nem?

A Szima-ügy
A rendvédelmi dolgozók a nyugdíjkedvezményeik csökkentése érdekében az elmúlt hónapokban többször tüntettek, miután a kormánnyal – többek között Pintér Sándor belügyminiszterrel és Orbán Viktor miniszterelnökkel – folytatott tárgyalásaik nem vezettek eredményre. A követelések mellett a Szima Judit nevével fémjelzett Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete állt ki a legeltökéltebben, a leghatározottabban. Az érdekvédelmi szervezet képviselőit ugyan meghívták, de a 3 fős delegációt végül nem engedték be az Országházba az Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott, június 2-i egyeztetésre. A rendőrség legnagyobb létszámú szakszervezete tiltakozó demonstrációt hirdetett június 6-ára a Parlament és a Belügyminisztérium épülete elé. Az eseményen azonban Szima Judit nem lehetett ott, ugyanis június 3-án – hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanújával – őrizetbe vették. A főtitkár asszony ellen a Kaposvári Nyomozó Ügyészség indított eljárást. A vádhatóság előterjesztést tett előzetes letartóztatására, ezt azonban a bíróság elutasította és lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el vele szemben. Szima Judit évekkel ezelőtt tragikus hirtelenséggel veszítette el 11 éves kisgyermeke édesapját, párját, támaszát, azóta csemetéjét egyedül neveli.

„A jelenlegi kormányzat a jelek szerint az erőszak fegyverét is beveti. A kormányzat tudta nélkül erre a gyalázatos cselekedetre nem kerülhetett volna sor. A kormányzat retteg egy bátor nőtől, ügyészek hada szakít el egy félárva kislányt az édesanyjától. Ma, 2011-ben amikor a szemünk előtt valóban rablók, szélhámosok és tolvajok járkálnak szabadlábon a kaposvári ügyészek 10 fős csapata egy egész napot szánt arra, hogy valamilyen homályos koholmány alapján meghurcolják a Tettrekész főtitkárt” – olvasható a szakszervezet honlapján. Tettrekészes körökben egyébként azt kifogásolják, hogy a mostani eljárásban olyan feljelentésekre alapozva indítottak nyomozást, amelyet már másfél éve, bizonyítékok hiányában megszüntettek, most mégis 2010-es keltezésű ügyiratszámokra hivatkoznak.

A hvg.hu „Szima-ügy: van-e vaj a fején?” című riportjából idézzük a következő részletet:
„(…) Szima kivitte az anyagot! – mondta Pintér Sándornak az egyik rendvédelmis szakszervezető a Belügyminisztériumban tartott, múlt csütörtöki egyeztetés végén, utalva arra: bármit is kommunikálnak a sajtónak, számításba kell venni, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) vezetője, Szima Judit is részt vett a tárgyaláson, így megkapta azt a 25 pontból álló dokumentumot, amit a kormány alá akar íratni a szakszervezetekkel. Amikor ez a mondat elhangzott, akkor Szima már nem volt a teremben, ő ugyanis még a tárgyalás első félideje előtt lelépett. Egy másik szakszervezeti vezető pedig arra hívta fel a miniszter figyelmét, hogy amíg Szima jelen volt, hangfelvételt készített arról, ami a teremben elhangzott. Pintér Sándor ekkor megnyugtatta a jelen lévő szakszervezetiseket. Azt mondta, a TMRSZ-vezér hiába viszi ki és teszi fel az internetre a tárgyalás elején kiosztott papírt, az csak egy munkaanyag, ami időközben bővítve lett, részinformációkat tartalmaz és ezért „egyikünk sem vállalja érte a felelősséget”. Pintér egyik kijelentése pedig arra utalt, a belügyminiszter csütörtökön már tudta, mi vár másnap a Tettrekész vezérére. (…)”

A két esetnek bizonyára nincs köze egymáshoz. Csupán a véletlen műve… Vagy nem?

Pintér Sándor nyugdíjas belügyminiszter bevallott vagyona:
Bp. VII. 155 nm társasház – 1994
Bp. II. 61 nm lakórész társasházból – 1994
Bp. II. 400 nm ház + 2.246 nm telek – 2008
Csömör 809 nm zárt kert – 1982
Sarud 2.158 nm ingatlan – 1987
Sarud 7.264 nm szántó – 2005
Siófok 224 nm ház + 1.100 nm telek – 2004
Bp. IV. 20 nm garázs – 1993
Bp. VII. garázs – 1995
Bp. II. 18 nm garázs – 2004
Bp. II. 160 nm lakás – 2006
Bp. II. 160 nm lakás – 2003
Bp. II. 106 nm lakás – 2005
Bp. II. 17 nm garázs – 2005

Szihalom 150 nm nyaraló
Szihalom 70 nm nyaraló
Szihalom telek
Pásztó 3.701 nm kert – 1990
Pásztó 2.350 nm szántó – 2001
Pásztó 7.322 nm szántó – 2001
Szigetmonostor 18 nm nyaraló + 574 nm telek – 1995 öröklés
Bernecebaráti 1.517 nm kert – 1990

Wartburg 1 db – 1994 öröklés
OTP részvény: 10.700.000.-
OTP befektetés jegy: 42.019.-
Állami Nyomda részvény: 584.048.-
OTP zárolt részvény: 1.500.000.-
Magyar Államkötvény: 630.000.-
MOL Nyrt részvény: 43.000.-
Állami Nyomda: 170.815.-
Folyószámla lekötött: 278.500.000.-
Folyószámla látra szóló: 38.708.631.-
Feleség nevén (összesen): 479.785.028.-
Követelések összesen: 1.500.000.000.-

Lássuk be, nincs könnyű élete Magyarországon egy tisztességes, nyugdíjas zsarunak!

szerkesztette: Szabad Riport Tudósító Iroda
forrás: Facebook – Orbán lapjáról kitiltottak társasága.

Ne legyetek meglepve ezeket a vagyontárgyakat a tisztességes rendőri fizetésből tudta megspórolni a főzsaru , hogy maffia tevékenység volt a háttérben , az merő rosszindulat , mert igenis , ha rendőreink egy kicsit is spórolnának , hasonló vagyontárgyakra tennének szert ők is . Nézétek meg a főpolgármester urat Ő is egy kisebb birodalmat rabolt össze a Sanyi is besegítet persze , ha emlékeztek , volt egy kis közös ügyletük , ahol meg kellet forgatni a forró piszkos pénzeket . Ma már ezeket az üzleteket a Sanyi lopott kamionokkal intézi , senkinek nem ajálja hogy ezeket a kamionokat leellenőrizze , mert a Pintér -féle gyilkosság BT még működik , csak kérdezzék meg az olajosoktól milyen hatásosan dolgoznak . A Kádári megtorlás kucsa fasza volt az ők mészérlásaikhoz képest , az aranyháromszög sokat tudna beszélni róla. És az a sok szivesség amiket tett, még ma is a felszinen tartja őt.

Különben is tetszettek volna forradalmat csinálni, Ő is benne volt az új gazdagot gyártó ligába neki is szabad volt a rablás az Antal engedélyezte az új burzsoázia létrehozását , csak nem nagyon beszélnek róla az urak , szégyelik a kontra szelekciót , a vagyont is legszivesebben eltitkolnák , de az idevezető utat azt 80 évre letitkosították. Na ezt kapd el ne a náthát , ezeknek az uraknak is égetni lehetne az ingatlanjaikat, hogy az ebül szerzett jószág ebül vesszen el.