2013. október 6., vasárnap

Kukkantsunk be ide is II.


Kukkantsunk be ide is II.




440 Hz-es zene - Összeesküvés, hogy elhangoljanak bennünket a 432 Hz-es harmonikusokról?



A legtöbb zene a világon 440 hertzre lett hangolva, miután a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 1953-ban azt jóváhagyta. A világegyetem vibrációs / oszcillációs jellegének közelmúltbeli újrafelfedezése azt mutatja, hogy ez a kortárs nemzetközi koncert hangmagasság szabvány egészségtelen hatást kelthet, vagy antiszociális viselkedést okozhat az emberi lények tudatában.

Az A = 432Hz, az úgynevezett Verdi "A" egy alternatív hangolás, amely matematikailag összhangban van a világegyetemmel. A 432 Hz-en alapuló zene jótékony gyógyító energiát továbbít, mert ez a matematika egy tiszta hangja, ami a természetben alapvető.

Van egy elmélet, hogy a 432 Hz-ről a 440 Hz-re való váltást Joseph Goebbels, náci propaganda miniszter diktálta. Arra használta, hogy az embereket egy bizonyos fajta gondolkodásra és érzésre hangolja, hogy egy meghatározott tudat foglyaivá tegye őket. Majd 1940 körül az Egyesült Államok világszerte bevezette a 440 Hz-et, és végül 1953-ban ISO 16 szabvánnyá vált.
Mi az a 440 Hz?
"A 440 Hz egy természetellenes hangolási frekvencia szabvány, mely eltávolítja a szent rezgések szimmetriáját és felhangjait, hadat üzenve a nyugati ember tudatalatti elméjének." - L. C. Vincent
Dr. Leonard Horowitz "Zenei Kultusz Kontroll" című tanulmányában azt írja: "A zenei ipar ezt a megszabott tulajdonságú frekvenciát arra használja, hogy az embereket nagyobb agresszió, pszichoszociális nyugtalanság felé 'terelje', és ez az érzelmi stressz az embereket fizikai betegségekre hajlamosítja."
Csak ki kell menni az utcára és körülnézni. Mit látunk? Iskolás gyerekek, fiatal felnőttek munkába menet, egy nő teszi babakocsiba a gyermekét, egy ember a kutyáját sétáltatja - és mi bennük a közös? Az iPod és MP3 lejátszók! Zseniális nem?
"Ha meg akarod találni az Univerzum titkait, gondolkodj energiákban, frekvenciákban és rezgésekben!"  - Nikola Tesla
A hatalom birtokosai sikeresen csökkentik nem csak a fiatal generációk rezgéseit, hanem mindenkiét. Ezek a romboló frekvenciák magukkal ragadják a gondolatokat a zavar, a diszharmónia és az egység hiánya felé. Továbbá a test ellenőrző szervét, az agyat stimulálja egy diszharmonikus rezonanciára, ami végső soron betegséget és háborút teremt.

A 432 Hz és a 440 Hz közötti különbség. Hallgasd és értsd meg!

432 Hz vs 440 Hz / Frequences

Őrült Diamond ~ Pink Floyd ~ 432Hz fantasztikus hang

Relaxation music (432 hz)

Agyhullámok - 432 hz binaurális hatások tenger a delfinekkel

~ 8 Hour ~ 432 Hz Pure Tone




Az univerzális frekvencia és rezgés rejtett energiája

A frekvenciát és a rezgést kritikusan fontosnak de rejtett erőnek tartják, mely befolyásolja az életünket, egészségünket, társadalmunkat és világunkat. A Kimatika tudománya (vagyis a láthatóvá tett hangok és rezgések tanulmányozása) azt bizonyítja, hogy a frekvencia és a rezgés a fő kulcsa és szervezési alapja minden anyag és élet teremtésének ezen a bolygón.

Amikor a hanghullámok áthaladnak egy fizikai közegen (homok, levegő, víz, stb.), a hullámok frekvenciája közvetlen hatást gyakorol a struktúrájukra, melyeket a hanghullámok hoznak létre, amikor azok az adott közeggel találkoznak.



Hogy jobban érthető legyen a hangfrekvenciák ereje, nézd meg az alábbi videót!
Amazing rezonancia kísérlet!
"Ha valaki meg akarja tudni, hogy egy királyság vajon jól kormányzott, hogy erkölcsei jók vagy rosszak, a zene fogja nyújtani a választ." - Konfuciusz
A zenének van egy rejtett hatalma, mely befolyásolja elménket, testünket, gondolatainkat és társadalmunkat. Amikor ez a zene egy olyan szabványon alapszik, melyből szándékosan eltávolították a természetben megtalálható természetes harmonikusokat, ennek eredménye lehet az emberiség tömegtudatának pszichikai mérgezése.

Ahogy a Kymatica dokumentumfilm (2009) mondja: A hangok tudományának újrafelfedezett tudása azt mutatja, hogy a hang valamivel több, mint puszta vibrációs jel, a hang nem csak az élettel van kölcsönhatásban, de fenntartja és fejleszti azt. Úgy működik, mint a tudatos szándék egy csatornája az emberek, társadalmak és egész civilizációk között.
Kymatica - TELJES FILM EGYBEN (magyar feliratos) HUN SUB

"Playing Love" performed by Brian T Collins 432Hz

"Earth" -Brian T Collins 432Hz

"Spiral of Now" (original) -Brian T Collins 432Hz




A világon végrehajtott áltámadások csak ürügyek az állampolgárok Orwelli megfigyelésére és kontrolljára





ALCYON PLEJÁDOK 14. - Hamis Zászló Alatt Végrehajtott Cselekmé


Viszályokkal teli történelmünk legnehezebb időszakát éljük a Földet és az emberiséget is érintő átmeneti időszakban, amely egyértelműen meghatározza majd a sorsunkat.

A teremtés két, világosan meghatározott erejével nézünk szembe, a sötétségével, amelyet néhány gonosz, megszálló idegen határoz meg, akik 12.000 évvel ezelőtt jogtalanul és büntetlenül elfoglalták a bolygónkat, és a nagyon finom, fejlett világokból származó fény lényeivel, akik mindent megtettek azért, hogy fejlődjünk, és a képességeink növekedjenek.

A sötétség ereje erősebb és csábítóbb volt, azonban most, hogy az uralmuk és az ellenőrzésük időszaka véget ért, az egész bolygónak és a teljes emberiségnek vissza kell térnie csillag-gyökereihez és dekódolnia kell magát a veszélyes frekvenciákról, amelyeket felvett, miközben Gaia bolygó alkalmazkodni kezd az új földrajzi szerkezetéhez , hogy a közelgő új fotonikus faj bölcsőjévé váljon.

Felkérést kaptunk arra, hogy teljes, gyökeres változáson menjünk át, amely érinti a bolygót, a pszichénket, a viselkedésünket, és része egy genetikai változás is, amit az uralkodó idegenek nagyon jól tudnak, ezért ragaszkodnak az uralmukhoz és az ellenőrzéshez, küzdve azért, hogy ne engedjenek el bennünket és további csapásokat és káoszt okozzanak világszerte.

Jelenleg a hibridizált kiborgjaik gyakorolnak ránk egyre nagyobb nyomást, hogy igazolják ezeket a borzalmas, jól eltervezett célokat, a közvéleményre és a nemzetbiztonságra hivatkoznak. Így ezeknek a hamis zászló műveleteknek a felmutatásával akadálytalanul militarizálnak városokat, és a lakosság egyre nagyobb ellenőrzés és ostrom alá kerül.

Azonfelül, hogy nyilvánvalóan kihívónak mutatják magukat, mintha egy jól felfegyverzett hadsereg részei lennének, ott vannak még a terroristatámadások és a saját maguk által megrendezett támadások, a szimulációk, amelyeket arra használnak, hogy jogellenesen visszaélhessenek az állampolgári jogokkal

Különösképpen az ikertornyokat ért 2001-es New York-i támadások óta erősödött meg rendkívüli mértékben az elnyomás és a korlátozás. Ez az oka annak, hogy számos aktivista, újságíró és jogvédő véli úgy, hogy ezen baljós eseményt követően elkezdődött az Új világrend.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez az, amit a regresszív földönkívüliek akarnak, hogy még jobban megerősíthessék magukat, bennünket pedig még jobban megnyomorítsanak, és ezzel a kifogással elzárjanak bennünket és ilyen módon nehézség nélkül kontrollálhassanak minket.

Ez az oka annak, hogy a sötétség lényei fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy fenntartsák a globalizált, Orwelli elménket, és így manipulálhassanak minket a tömegmédiákon keresztül anélkül, hogy ellenállásba ütköznének, szórakoztatnak és ezerféleképpen elbűvölnek minket és így könnyebb a számukra, hogy akármilyen kontrollt vagy tömegpusztítást előmozdítsanak, ami csak szándékukban áll.



Hogyan befolyásolja a Nap az elménket?





Az emberi békétlenség összes előfordulásának több mint háromnegyede - harcok, felkelések, zavargások, forradalmak és háborúk - a napfoltok maximális számának időszakaiban fordultak elő. Olyan erős ez a kozmikus időzítő, hogy esetleg befolyásolhatja a fizikai méretünket, az élettartamunk hosszát, a mentális stabilitásunkat, az erőszakra való hajlamunkat, és talán még az egyedüllálónak tekinte
tt egtt egyéni motivációinkat is.

1922-ben Alexander Chizhevsky, egy fiatal fehérorosz tudós bemutatott a világnak egy abszurd elméletet: hogy minden nagy megrázkódtatás az emberi történelemben, úgymint a társadalmi feszültségek, háborúk és forradalmak a naptevékenység következményei. Ezek a rendkívüli állítások megtalálhatók első könyvében, a "Történelmi folyamat fizikai tényezőiben", melyet majdhogynem univerzális gúny köszöntött, és egy ideig a komor, sápadt huszonöt éves férfi, az udvarházi irányzat leszármazottja és a nemesi öröklődés tagja, akit már megfertőzött az arisztokratikus származása, honfitársai szemében nevetségessé vált, és a "Napimádó" becsmérlő becenevet adták neki. Végülis lényegében arra utalt, hogy az összes viharos esemény, ami Oroszország felszabadulásához vezetett a korrupt cári uralom alól, annak semmi köze az ország munkásainak ideológiájához vagy a motivációjához, hanem mindezt a napfoltok tették.

Ennek következtében Chizhevsky kegyvesztett lett évekre a tudományos intézmények között, a Nobel-díjas író és politikai aktivista Maxim Gorkij védnöksége ellenére. Mindazonáltal Chizhevsky, mint egy tudományos da Vinci fajta, makacsul folytatta a kutatást, a kísérletet, hogy kapcsolatot hozzon létre a biológia, a fizika, a geológia és az űridőjárás között, mely legtöbb társa számára láthatatlan maradt. Lelkiismeretesen megvizsgált minden csatáról, felkelésről, zavargásról, forradalomról és háborúról készült feljegyzést, összehasonlítva őket közel kétezer évnyi napfolt tevékenységgel hetvenegy országban, beleértve a sajátját is. Az elmélet, amit kijelentett: az összes emberi békétlenség több mint háromnegyede, beleértve az orosz forradalmat 1917-ben, egy szoláris maximum ideje alatt történt, bármely napciklus maximális napfoltjainak időszakában. Az egyetlen terület, mely továbbra is kérdéses volt, a kozmikus kapcsolat mechanizmusa, de Chizhevskynek volt egy elmélete: a Nap kozmikus impulzusaitól való függésünket közvetíthetik ionok, vagy többlettöltés a levegőben.
Chizhevskyt befolyásolhatta egy Jean-Jacques de Dortous Mairan [1678-1771] nevű francia fizikus, aki felfedezte, hogy az egyik növénye felhajtotta a leveleit és "elaludt" minden este ugyanabban az időben még akkor is, ha teljes sötétségbe helyezte. Ennek a furcsa tevékenységnek a mechanizmusa ott volt de Mairan orra előtt, de abban az időben nem látta ezt meg. Bár írt egy könyvet a sarki fényről, elvetette az ötletet, hogy a naptevékenység és a mágnesesség felelős lehet növénye szokásos viselkedéséért. Két évszázaddal később Chizhevsky azonnal megértette a kapcsolatot.

Bár a szovjet kormány végül biztosított Chizhevskynek egy saját laboratóriumot, főleg azért, mert az ő hozzájárulása kellett ahhoz, hogy megértsék a levegő ionizációját, egy ember, aki továbbra sem volt lenyűgözve Chizhevsky elméletétől, az Sztálin volt, aki 1942-ben követelte, hogy a tudós vonja vissza a nap emberi lényeket befolyásoló hatásáról szóló elképzeléseit. Bármilyen bizonyíték, hogy a forradalmat bármi más idézte elő, mint a munkásosztály harcának természetes előrehaladása, a kommunista pártra nézve végzetesnek bizonyult.

Amikor Chizhevskyt elutasították, elszállították a Gulágra az Urál-hegységbe. Nyolc évet töltött ott börtönben, és szabadulása után Kazahsztánban, újabb nyolc év múlva rehabilitálták, mely után már az amúgy is tönkrement egészsége nagymértékben romlott, és csak addig élt, hogy visszaállíthassa hírnevét. Egy évvel a halála után az 1960-as évek közepén, amikor a Szovjet Tudományos Akadémia kinyitotta a levéltárakat, a széleskörű és előrelátó Chizhevsky munka teljesen feltárult. Posztumusz hős lett, egy tudományos központ is felvette a nevét, mely elsőként adott otthont a Chizhevsky "csillárnak", egy korai levegő ionizátornak.

Ennek ellenére évekre, és sok más tudós munkájára volt szükség a világ minden tájáról, hogy meghatározzák, amit Chizhevsky már pontosan feltárt. Amerikában Edward Dewey közgazdász volt egyike azoknak, akik felöltötték Chizhevsky palástját, nagyrészt magyarázatot adva a gazdasági fellendülés és hanyatlás ciklusaira, egy halálra ítélt kísérletet téve, hogy segítsen Herbert Hoover elnöknek, hogy elkerülje, hogy őt hibáztassák a nagy gazdasági világválságért. Röviddel az 1970-es évek előtt, Franz Halberg biológus és orvos, valamint élethosszig tartó kollégája a belga fizikus Germaine Cornélissen munkájával a hagyományos tudomány végre elkezdte megérteni a változékony Nap aktivitásától való függőségünk mértékét.

Halberg és Cornélissen ciklusvadászok, mind szakértők abban, amit ők úgy neveznek, hogy "időmérő", ismétlődő minták a biológiában. A mostanra a kilencvenes éveiben járó Halberg annak szentelte életét, hogy az élőlényekre ható külső környezeti tényezőket tanulmányozza. 1972-ben felkérte Cornélissent, mint fiatal doktort, pontosan azért, mert orvosi disszertációja egy idősoros elemzés volt, mely mintázatot mutatott a rendszeres időközönként ismétlődő események között. Halberg rájött, hogy szinte mindegyikünk biológiai folyamatai kiszámítható menetrend szerint működnek. Halberg volt, aki elsőként megalkotta a "cirkadián" (circa=körül, dia=nap), a napi biológiai ritmus fogalmát, mint amilyen a saját alvás-ébrenlét ciklusunk, és végül a "kronobiológia" fogalmát, a biológiai funkciók visszatérő ciklusaiét. Létrehozta a legelismrtebb intézményt, hogy tanulmányozza ezt a jelenséget, a Minnesotai Egyetem Kronobiológiai Laborját, mely mára világhírű.
Mindenhova, ahová Halberg és Cornélissen néz, meglátják az új ciklusokat és periodicitásokat. Az aprólékos kutatás évei alatt a pár felfedezte, hogy minden élő dolog biológiai folyamatai nem csak napi ritmussal rendelkeznek, hanem hetenkénti, kétheti, vagy akár éves ciklusokkal; az emberi pulzus és a vérnyomás, a testhőmérséklet és a véralvadás, a limfociták és a hormonális ciklusok áramlása, a pulzusszám változékonysága, és az emberi test legtöbb egyéb funkciója, minden apálya és dagálya viszonylag kiszámítható menetrend szerint működik.

Miután évekig gondolkodott az organizmusokon belüli ciklusok mechanizmusán, és a külső hatásokra bekapcsoló "idő gének" létezéséről, Halberg végül egyetértett Chizhevsky minden korábbi években levont következtetésével: sok ilyen folyamat szinkronizálója nem beépült, de ahogy bizonyos kollégái elé terjesztette, egy időmérő, valami külső környezeti jel elindítja és magával ragadja, vagy szinkronizálja a biológiai ritmust minden élő rendszerben. Bár Halberg gyűlölte a pontatlan kifejezést - sok ritmus kissé szabálytalannak tűnt - a nyolcvanas éveiben felfedte a bizonyítékokat, hogy az "időmérő" a világűrben található, és hogy a főkapcsoló nem a fény, hanem ahogy Chizhevsky megjósolta, a Nap mágneses mezői.
Halberg felismerte, hogy Chizhevsky felfedezése túlmutat a periodicitáson és a ciklusokon, mert rájött az emberi lét kijózanító igazságára: nem vagyunk teljesen felelősek a saját sorsunkért, különösen a biológiai sorsunkért. A biológiánkra gyakorolt hatás területe nem ér véget a közvetlen környezetünkben, vagy akár magán a Földön, hanem kiterjed a kozmosz külső távolságaira. Ahogy sok más kollégája szerte a világon most már megerősíti, minden élő dolog metronómja, mely fenntartja az alapvető szabályozási rendszereink tempóját és fenntart bennünket egy egészséges egyensúlyi állapotban, az a Nap. Olyan erős ez a kozmikus időzítő, hogy esetleg befolyásolhatja a fizikai méretünket, az élettartamunk hosszát, a mentális stabilitásunkat, az erőszakra való hajlamunkat, és talán még az egyedüllálónak tekintett egyéni motivációnkat is. A végső környezeti kötelék, ami formál bennünket és az életünket, ez a 150 millió kilométerre lévő csillag.

A Föld lényegében egy óriási mágnes, az Északi- és a Déli-sark a mágnes két pólusa, körülvéve egy fánk alakú mágneses mezővel. Ez a külső geomágneses mező vagy magnetoszféra állandó mozgásban van, befolyásolja az időjárás, bármilyen geológiai változás a Földön, még a Föld ingása is a napi forgásában, de legkülönösebben az időjárás szélsőséges változásai az űrben, főleg a Nap olykor vad aktivitása.

A jóindulatú csillag felelős minden földi életért, és lényegében elképzelhetetlenül forró hidrogén és hélium csoportja, melynek mérete körülbelül egymillió Földnek felel meg, átszőve egy réteg instabil mágneses mezővel. Nem meglepő ez a szeszélyes kombináció, melynek eredményei az időszakos vulkánszerű kitörések, gázt lövellve az űrbe koncentrált mező örvényekkel, a sötét foltok a Nap felszínén, melyeket napfoltoknak hívunk, melyek részekre bomlanak majd újra csatlakoznak egy új elrendezésben. A potenciálisan anarchikus kombináció ellenére a Nap ezt a tevékenységet egy viszonylag kiszámítható menetrend szerint végzi, a napciklusok mintegy tizenegy éves periódusokból állnak, mely idő alatt ezek a napfoltok létrejönnek, majd kimerülnek, és elkezdenek fogyatkozni.

A növekedés ideje alatt, ahogy a napfoltok felhalmozódnak, a Nap elkezdi kidobni ezeket a gáznemű robbanásokat: napkitörések, feltöltött golyószerű nagy energiájú protonok, tömeges koronakilövellések - több milliárd tonna gázzal egyenértékű, egymilliárd atombombának megfelelő erővel - és néhány, melyek a Föld felé irányulnak a napszél töltött gázán keresztül nyolcmillió kilométeres óránkénti sebességgel utaznak. Ez a tevékenység rendkívüli geomágneses viharokat okoz az űrben, melyek az intenzív naptevékenység pillanatai során létrehoznak egy erős hatást a Föld mágneses mezejében. Bármely adott tizenegy éves napciklus idején azt várhatjuk, hogy két évnyi geomágneses viharokat tapasztalunk, melyek elég súlyosak lehetnek ahhoz, hogy megzavarják a Föld elektromos rendszereit, megszakítva a high-tech kommunkációs hálózatokat, az űrhajók és műholdak navigációját.
Egészen a közelmúltig a tudósok kihagyták a számításból az a gondolatot, hogy a Föld gyenge mágneses mezője (ezerszer gyengébb, mint a hagyományos iskolai patkómágnes) bármilyen hatással lenne az alapvető biológiai folyamatokra, különösen azért, mivel minden élőlény a Földön jelenleg sokkal erősebb elektromágneses és geomágneses területeknek van kitéve a modern technológiától függő életünkben. De a legújabb felfedezések megmutatták, hogy az élő dolgok egy kis ablakkal rendelkeznek, melyen keresztül a finom geomágneses és elektromos mezők, mint például amit a Föld hoz létre, nem pedig a mesterséges technológia által generált, a legmélyebb hatással van az összes élőlény sejtszintű folyamataira. A változások ebben a gyenge, különösen a rendkívül alacsony frekvenciájú töltésben (kevesebb mint 100 Hertz), alapjaiban befolyásolják szinte valamennyi biológiai folyamatot az élőlényekben, különösen a két nagy motort, a szívet és az agyat.

Ez nem lehet meglepő, jegyzi meg Cornélissen. "Tudjuk, hogyha egy geomágneses vihar közeleg, áthalad az elektromos hálózatunkon." - mondja. "Az áramkörök reagálnak rá, mint ahogy a szív, az agy, és az idegrendszer. Tény, hogy a szív a legnagyobb elektromos rendszer a szervezetben." Ahogy ő látja, egy emberi lény egy egyszerű műholdas rendszer, mely hajlamos arra, hogy instabillá váljon.

A mágneses mezők az ionok áramlásából adódnak, az elektronok és atomok törltéséből. Amikor a mágneses erők irányt váltanak, ahogy azt gyakran teszik a Nap felszínén, akkor megváltoztatják az atomok és részecskék áramlásának irányát. Minden élőlény, beleértve az embert is ugyanabból az alapanyagból épül fel, és ahogy Chizhevsky felismerte, a mágneses erő bármilyen változása megváltoztatja a saját belső atomi és szubatomi áramlásunkat.
Amikor a Nap "felrobban", bizonyos értelemben mi is. A geomágneses tevékenység az űrben felborítja az energetikai egyensúlyt, és mélyen érinti a mentális stabilitást. Egy mágneses vihar alatt a mentális zavar még erősebb lehet. Minél nagyobb a geomágneses tevékenység, általában annál nagyobb a növekedés a pszichiátriai rendellenességek terén, annál több az idegrendszeri körülményeik miatt kórházba került beteg, és annál nagyobb az öngyilkossági kísérletek száma.

Fejlesztenünk kell annak a ténynek a jobb megismerését, hogy bonyolult összefüggések kozmikus kötelékében élünk, mely állandó mozgásban van. Nem pedig különálló entitásokként, mivel az élő dolgok és maga a Föld is egyazon energetikai rendszer részei, mely más külső gravitációs és geomágneses erőktől függ. Halberget illetően ez a hatás költői. Az élő szervezetet mint mondja, úgy kell tekinteni, mint a "dominó és a mágnes, az élet a Földön egy nagyobb mágnes a Nap légkörében...mágneses viharokkal, melyek áramkimaradásokat okoznak a városokban, és...az emberi szívekben."

Chizhevsky felfedezésének fontosságát és Halberg bizonyítékait nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha mi lényegében a Nap legkisebb mozgásának és tevékenységének vagyunk kiszolgáltatva, akkor munkájuk egy hatalmas cáfolata a téves hitünknek önmagunkról, mint az univerzum mesterei, vagy akár csak a magunkéi. A Föld, a lakói, és az összes többi bolygó körülöttünk a kollektív hatás szférájában létezünk, összhangban rezonálva. Az igazi időmérőnk a naprendszer egészének az együttes hatása.

Végülis nehéz másként tekintenünk univerzumunkra, mint egy egységes egészre. Elkezdhetjük átvenni a sorsunk feletti irányítást, amikor figyelembe vesszük ennek a köteléknek a teljességét, mint egy szuperorganizmus, mely mindennel összefüggésben áll.

Bizonyos értelemben már ezt tesszük. Ez valójában a mi egymásrautaltságunk, hogy megtanuljuk megérteni a világot.


A szinkronizált virtuális valóság szívverés testen kívüli élményt vált ki



Egy új kutatás bemutatja, hogy a testen kívüli élmény előidézése olyan egyszerűen is lehetséges, ha az ember néz egy videót saját magáról, amire a szívverését vetítik rá. A tanulmány szerint könnyű becsapni az elmét, ha azt hiszi, hogy egy külső testhez tartozik, és manipulálni az öntudatot azáltal, hogy externalizálják a test belső ritmusát. Az eredmények elvezethetnek az ember észlelési zavarainak újfajta kezeléséhez, mint az anorexia, és segíthet a fogyókúrázóknak is.

Egy tipikus testen kívüli élménynél egy személy akár úszó érzést is tapasztalhat a testén kívül, vagy kívülről láthatja önmagát. A legtöbben nem tapasztalunk testen kívüli élményt, mert az agyunk folyamatosan megszűri minden érzékelésünk információját, hogy segítsen nekünk beazonosítani, hogy mik vagyunk, vagy mik nem.

Például tudjuk, hogy a reflexió valójában nem részünk. Ugyanakkor a folyamatokat, melyek érzéseket nyújtanak számunkra arról, hogy a testünkben vagyunk, megzavarható természetes (rohamok), vagy mesterséges (az agy ellátása ellentmondásos szenzoros bemenő információkkal) úton. Például a jól ismert "gumi kéz" illúzió, amikor valaki megsimogat egy műkezet és vele egyidőben a saját valódi kezét a szeme előtt. - (Meglepő kísérleti eredmények háromkezű emberekkel)
Lehetséges bővíteni ezt az érzést, hogy benne legyen az egész test, ahogy a kísérletek kimutatták, hogy egy személy, aki azonosítja magát a virtuális megkettőzésével, az a saját testét a virtuális valóság szemével látja. Azonban minden ilyen kísérlet a külső érzékek manipulálására támaszkodik, mint a látás és tapintás.

Nem sokat tudunk arról, hogy a külső szerveinkből érkező információk miképpen járulnak hozzá a testi öntudathoz, hogy hogyan idézik elő a testen kívüli élményt. Erre a kérdésre próbál válaszolni Dr. Jane Aspell, a Pszichológia adjunktusa az Anglia Ruskin Egyetemről Nagy-Britanniából, és Lukas Heydrich, PhD hallgató a  Ecole Polytechnique Fédérale de Lausanne, Kognitív Neurotudomány Laboratóriumától, Svájcból.

"Ha a testedre gondolsz, akkor több információforrással is rendelkezik: láthatod a kezeidet és a lábaidat, érezheted ahogy ülsz, melyben a látás is segít, tudod, hogy egyenesen állsz, hála az egyensúlyérzékednek, stb.," - mondja Aspell. "Van egy csomó jel, melyek az agyadba érkeznek a tested belsejéből minden másodpercben arról, hogy élsz: a szívverésről, a vérnyomásról, a teli gyomorról, hogy milyen elektrolitok vannak a véredben, milyen gyorsan lélegzel."

"Hatalmas mennyiségű különféle infromációt küld a test az agynak, és mégis, amit érzékelsz, nem ezek a vegyes jelzések, hanem csak magadat - egy testet, egyetlen önvalót. Ezeket a tested külső és belső állapotáról szóló információkat kell integrálni vagy egyesíteni, hogy létrejöjjön ez az egység. Ez az, amit most első alkalommal kezdtünk tanulmányozni."

Aspell és Heydich úgy döntött kideríti, hogy egy ember testi öntudata befolyásolható-e vizuálisan ezen egyik alapvető belső ritmus mutatásával, a lüktető szívveréssel. 17 résztvevőre kötöttek EKG érzékelőket, és videót mutattak nekik a saját testükről egy virtuális valóság szemüvegen keresztül, hogy úgy tűnjön, a testük két méterre van előttük.

A résztvevők látták a saját szívverésüket vizuálisan kivetített párjukban egy villogó körvonal formájában a testük körül, ahogy az szinkronban lüktetett a szívükkel. Pár perc múlva több részvevő számolt be olyan érzésről, mintha a szoba egy teljesen más részében lettek volna a saját testük helyett, és közelebb érezték "magukat" a virtuális párjukhoz.

A csoport szerint ez az első olyan tanulmány, mely világosan mutatja, hogy a vizuális jelek, melyek információkat hordoznak a szervezet belső szerveiről (ebben az esetben a szívverésről), meg tudják változtatni önmagunk érzékelését. "Ez megerősíti, hogy az agy képes integrálni a vizuális információkat a szív információival," - mondja Aspell. "Úgy tűnik, hogy az agy nagyon érzékeny a világban érzékelhető mintákra, melyek kapcsolódhatnak hozzá - amikor a villogás szinkronban volt a szívveréssel, változásokat okozott az alanyok önérzékelésében."

A kutatás segíthet azokon az embereken, akik eltorzult módon tekintenek önmagukra, hogy összeköttetésbe kerüljenek a valódi fizikai megjelenésükkel. "Úgy tűnik, hogy az anorexiás betegek  nagyobbnak azonosítják a testüket, mint amekkora az fizikailag valójában," - mondja Aspell. "Használni tudjuk ezt a manipulációt, hogy segítsünk az anorexiás betegeknek azonosulni a tényleges fizikai önmagukkal."

Aspell jelelnleg a yo-yo fogyókúrázókat tanulmányozza, és elmondta, hogy folytatni tervezi a kutatást azzal kapcsolatban, hogy a belső testünk hogyan formálja azt, hogy kik is vagyunk.
psychologicalscience


A halálközeli élmények és a klinikai halál utáni tudatos agyi tevékenységek már tudományosan megalapozottak



A tudomány gyakran megerősíti amit már tudunk, de amikor eljárásai kísérletet tesznek a fogalmak logikus megértésére, melyek már nem mérhetők objektív mércével, akkor szánalmas kudarcot vallanak, hogy megmagyarázzák az univerzális folyamatokat, melyek még mindig túl nagyok ahhoz, hogy a világ el tudja azokat fogadni névértéken. De ez nem hat meg bennünket. A szívmegállást túlélők beszámolói a "halálközeli élményről" most már tudományosan is megalapozottak aMichigani Egészségügyi Rendszer Egyeteme kutatásai szerint, hogy megpróbálják legalább megmagyarázni, hogy miért folytatja tovább megfelelő működését az agy a klinikai halál után.

A halál nem egy olyan téma, amire gyakran gondolunk, vagy akár kényelmesen beszélünk róla. Tény, hogy számos kortárs szociológus véli úgy, hogy annak ellenére, hogy a modern időkben széles körben elterjedt a gondolkodás liberalizálása, a halál az egyik téma, ahol a tabu mértéke ténylegesen megnőtt.

Bár a halál az élet szerves része, de vajon hogyan képes a haldokló agy létrehozni tudatos aktivitást, ez erőteljesen vitatott.

De ezen a héten a PNAS Korai Kiadásának egy U-M tanulmánya azt mutatja, hogy röviddel a klinikai halál után, amikor a szív megszűnik dobogni, és leáll a vérellátás az agyban, a patkányok az agyi aktivitás jellemző tudatos észlelési mintáit mutatták.

"Ez az állatokon végzett tanulmány elsőként foglalkozik azzal, hogy mi történik a haldokló agy neurofiziológiai állapotával," - mondja Jimo Borjigin Ph.D, a Michigani Orvosi Egyetem molekuláris és integratív élettan és neurológia egyetemi docense.

"Ez képezi az alapot a jövőbeli emberi kutatásokhoz, a haldokló agyban jelentkező tapasztalatok vizsgálatához, és ebbe beletartozik a szívmegállás alatt látott fény is," - mondja.

Néhány tudós számára, látva a fényt a halálközeli élmények alatt, az csak az agy által létrehozott elektromos aktivitás. Mások számára viszont sokkal több.

A halálközeli élmény a közelgő halállal kapcsolatos személyes tapasztalatokra utal, melybe beletartozik többféle lehetséges testtől elkülönült érzékelés, levitáció érzése, teljes nyugalom, biztonság, melegség, az abszolút feloldódás és a fény jelenlétének tapasztalata.

Ezekről a jelenségekről általában azután számoltak be, miután egy egyént klinikailag halottnak nyilvánítottak, vagy nagyon közel állt a halálhoz. Sok halálközeli élmény beszámoló azonban olyan eseményből származik, ahol nem volt életveszély. A legújabb szív újraélesztési technikák fejlesztésével a halálközeli élményekről szóló beszámolók is megszaporodtak. A tapasztalatok orvosi folyóiratokban jelentek meg, melyeknek hallucinációszerű jellemzői voltak, míg a parapszochológusok, vallási hívők és egyes tudósok rámutattak, azok a halál utáni élet és a tudat-test kettősségének bizonyítékai.

Sok tudós úgy gondolja, hogy a halálközeli élmények nem tekinthetők valamiféle képzelgésnek. Éppen ellenkezőleg, az eredetük arra késztette őket, hogy azokra úgy tekintsenek, mint amelyek nem ebben a valóságban léteznek, hanem egy másikban.

A ragyogó fehér fényről, testen kívüli érzékelésről és az életük szemük előtt történő lepergéséről olyan emberek számoltak be, akik közel álltak a halálhoz, de túlélték, és ez az egész világon igen gyakori.

A Halálközeli Élményt Kutató Alapítvány a legnagyobb halálközeli élmény honlap a világon, több mint 23 nyelven, több ezer emberrel, akik részletesen leírták a halálközeli élményeiket.
A tanulmány részletei

A kutatók elemezték az agyi aktivitásról készített úgynevezett elektroenkefalográf (EEG) felvételeket kilenc altatott patkánynál, az előidézett szívmegállásos kísérletek alatt.

A szívmegállás első 30 másodpercében az összes patkány széleskörű magasan szinkronizált agyi aktivitás tranziens hullámait mutatta, mely a nagyon felizgatott agy jellemzőivel rendelkezik.

Ezenfelül a szerzők közel azonos mintákat figyeltek meg haldokló patkányok agyában fulladás alatt.

"A jóslatot, hogy az agy tudatos tevékenységének jelét találjuk szívleállás közben, az adatok megerősítették," - mondta Borjigin, akiben 2007-ben fogant meg a projekt ötlete a tanulmány társszerzőjével, Michael M. Wang neurológussal, a neurológia és a molekuláris és integratív élettan egyetemi docensével közösen.

"De bennünket is meglepett a magas szintű aktivitás," - teszi hozzá a tanulmány vezető szerzője George Mashour altatóorvos, aneszteziológiai és idegsebészeti adjunktus. "Tény, hogy a halál közelében a tudat sok ismert elektromos jellegzetessége meghaladta az ébrenléti állapotban mérhető szintet, ami arra utal, hogy az agy képes a jól szervezett elektromos tevékenységre a klinikai halál korai szakaszában."

Ezek az impulzusok a neuronális funkciók egyike, melyekről úgy gondolják, hogy megerősítik az emberi tudatot, különösen akkor, amikor segítenek "összekötni" az információkat az agy különböző részeiben.

Az agyról azt feltételezték, hogy inaktív a szívmegállás közben. Ugyanakkor az agy neurofiziológiai állapotát a szívmegállást követően mostanáig nem vizsgálták szisztematikusan.

Dr. Borjigin elmondta, elképzelhető, hogy ugyanez fog történni az emberi agyban, és hogy ez a megemelkedett szintű agyi aktivitás és tudatosság vezethet a halálközeli élményekhez. Ezen tapasztalatok valóságát, és hogy miképp érzékeli ezt a klinikailag halott páciens, lehetetlen mérni, de bizonyíték van arra, hogy valami nagyon is valós történik a halál után.

"Ez a tanulmány azt mondja, hogy az oxigén, vagy mind az oxigén, mind a glükóz csökkentése a szívmegállás alatt serkenti az agyi aktivitást, ami a tudatos folyamatokra jellemző," - mondta Borjigin. "Valamint egy tudományos keretet nyújt a halálközeli élményekről a számos szívmegállás túlélő beszámolója alapján."

Ez nem azt jelenti, hogy a halálközeli élmények elképzeltek, vagy hogy az agy hoz létre egy tapasztalatot, amit elképzel, de azt mondja, hogy van egy klinikai bizonyíték, hogy valami bekövetkezik az agyban, aminek egyébként lehetetlennek kellene lennie az alapján, amit az agyról korábban tudtunk.
Meglepő

"Mintha tűz tombolna az agyban, a tudatos tevékenységben szerepet játszó agyi területeket átjárja az aktivitás." De hozzáteszi: "Egy korlátja viszont van, hogy nem tudjuk időben, mikor fog a halálközeli élmény valóban bekövetkezik. Talán korábban, amikor a beteg altatásban volt, vagy az operáció bizonyos pontján, jóval a szívleállás előtt, lehetetlen bármilyen objektív adatot levonni a halálközeli élmény szubjektív tapasztalatából. Lényegében csak azok tapasztalják meg a halálközeli élményt, akik részletekkel tudnak szolgálni róla."

Dr. Michael Sabom egy kardiológus, akinek legújabb könyve a "Fény és halál" egy részletes orvosi és tudományos elemzést tartalmaz egy nő, Pam Reynolds csodálatos halálközeli élményéről.

Ő egy ritka operáción ment keresztül, hogy eltávolítsanak az agyából egy hatalmas basilaris aneurizmát, ami az életét fenyegette. Az Aneurizma mérete és elhelyezkedése azonban kizárta a szabványos neurosebészi technikákkal való biztonságos eltávolítását.

Elküldték egy olyan orvoshoz, aki úttörő és merész műtéti eljárásáról, az úgynevezett hipotermiás szívmegállításról ismert. Ez lehetővé tette Pam aneurizmájának eltávolítását ésszerű eséllyel a sikerre. Ez a művelet, az orvosok által "megállásnak" nevezett eljárás szükségessé tette Pam testhőmérsékletének 15 Celsius fokra csökkentését, a szívverés és a légzés leállítását, ezután az agyhullámai ellaposodtak, és a vér kifutott a fejéből.

Mindennapi értelemben halott volt. Az aneurizma eltávolítása után visszatért az életbe. Abban az időben, amíg Pam testét leállították, halálközeli élményt tapasztalt meg. A rendkívül részletes testen kívüli megfigyelései, melyeket később ellenőriztek, nagyon pontosak voltak. Ez az eset tekinthető az egyik  legerősebb bizonyítéknak a halálközeli élmények kutatásában, mivel képes volt leírni az egyedülálló sebészeti műszereket és használt eljárásokat, és részletesen leírta ezeket az eseményeket, miközben klinikailag agyhalott volt.

Amikor Pam minden életfunkciója leállt, az orvos bekapcsolta a sebészeti fűrészt, és elkezdte átvágni Pam koponyáját. Miközben ez történt, Pam jelzése szerint érezte magát "felbukkanni" a testén kívül, és lebegni a műtőasztal fölött. Aztán nézte, ahogy az orvosok dolgoznak élettelen testén egy ideig. A testenkívüli helyzetéből megfigyelte, ahogy az orvos fűrészeli a koponyáját, amit olyannak látott, mint egy elektromos fogkefe.
Pam hallotta, majd később elmondta, amit a nővérek a műtőben mondtak, és pontosan azt, ami a műtét során történt. Ebben az időben minden monitor Pam testére volt kötve, és jelezték, hogy semmiféle "életjel" nem mérhető. Egy bizonyos ponton Pam tudata kilebegett a műtőből, és lefele utazott egy alagúton, melynek a végén egy fény volt, és ahol az elhunyt rokonai és barátai vártak rá, köztük rég halott nagyanyja. Pam halálközeli élménye véget ért, amikor elhunyt nagybátyja visszavezette őt a testéhez, hogy visszatérjen belé. Pam a halott testébe való visszatérés érzését "egy medencényi jégbe mártáshoz" hasonlította.

Gyakorlati szempontból a tudományos vita világán kívül háromféle klinikai vizsgálat határozza meg az agyhalált. Az első, a szokásos elektroenkefalográf vagy EEG, mérve az agyhullámokat. A "lapos" EEG jelenti az agykéreg nem működését, a nagyagy külső héját. Másodszor, az akusztikusan kiváltott válaszok, hasonlóan a Pam sebészeinek fülhallgatói által kiváltott kattintásokhoz, mérve az agytörzs életképességét. Ezen potenciálok hiánya az agytörzs funkcióinak hiányát jelentik. És a harmadik, az agyhoz nem eljutó vér dokumentálása egy marker az agyműködés általános hiányára vonatkozóan.

Egyes tudósok feltételezik, hogy a halálközeli élmény az agy kémiájának terméke. De Dr. Peter Fenwick neuropszichiáter és vezető tekintély Nagy-Britanniában a halálközeli élményekkel kapcsolatosan úgy véli, hogy ezek az elméletek még messze elmaradnak a tényektől. A dokumentumfilm, "Az ismeretlenbe: Furcsa de igaz" Dr. Fenwick agyi állapotát írja le a halálközeli élmény közben:
"Az agy nem működik. Ez nem ott van. Ez elpusztult. Ez abnormális. De mégis, létrehozza ezeket a nagyon világos élményeket... ez egy öntudatlan állapot, amikor az agy megszűnik működni. Például ha elájulsz, a földre esel, nem tudod mi történik, és az agy nem működik. A memória rendszerek különösen érzékenyek az eszméletvesztésre. Szóval, nem emlékszel semmire. De mégis, egy ilyen tapasztalat után (halálközeli élmény), tiszta, világos emlékekkel jössz vissza. Ez egy igazi rejtély a tudomány számára. Még nem láttam egy olyan jó tudományos magyarázatot, ami meg tudná magyarázni ezt a tényt."
Annak a modern hagyományát, hogy egy nemléttel azonosítsuk a halált, elhagyhatjuk. Mivel nincs okunk azt hinni, hogy az emberi halál elvágja az egység minőségét az univerzumban. - Larry Dossey preventdisease


4 dolog, amit érdemes tudni a "Harmadik szemről"



Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése, de ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy eltöprengjünk.

Majdnem az agy közvetlen központjában található az apró fenyőtoboz alakú tobozmirigy, mely rendszeresen választja ki a bámulatos melatonint miközben alszunk, melyről egykor azt gondolták, hogy egy alacsonyabb evolúciós állapot csökevényes maradványa.

Valójában a közelmúltbeli kutatások szerint nagyobb esélyünk lehet krónikus betegségekre, mint például a rákra, az esti, mesterséges fényben való felesleges fürdés következtében, vagy az éjszakai műszakban dolgozóknál, illetve a késői ébrenléttől. A tobozmirigy, és a melatonin Föld forgásának 24 órás világos és sötét ciklusaihoz kapcsolódó kronobiológiai kapcsolatának összezavarásával, amitcirkadián ritmusként ismerünk, valószínűleg nem az érzékelésre nyitunk ajtót, hanem a betegségekre. A Vanderbilt Egyetem egy nemrég megjelent tanulmánya összefüggést talált a cirkadián zavarok és a szívbetegségek, cukorbetegségek és az elhízás között.

Az sem csoda, hogy a tobozmirigy összekapcsolódik a sci-fi, fantasy és horror rajongók táborával, valamint tömegesen kedvelik a misztikusok és mentalisták. Az ereje, hogy megossza és egyesítse a világos és sötét életünket úgy tűnik, hogy sokkal inkább növekszik, mint amennyire komolyan vesszük.

"Még mindig hiányzik a tobozmirigy teljes megértése," mondta el a Michigan Egyetem  élettani és a neurológiai professzora Jimo Borjigin, aki úttörő a tobozmirigy kiválasztás orvosi vizualizálása terén. "Számos molekula található a tobozmirigyben, melyek közül sok egyértelműen éjjel figyelhető meg, és nincs egy jó ötletünk sem, hogy mi lehet a funkciójuk. Az egyetlen működés, melynek pontos helyéhez nem férhet kétség, az a melatonin szintézise és kiválasztása éjszaka, melyet a központi óra a suprachiasmatic nucleus-ban ellenőriz, és fénnyel modulál. Minden más spekuláció."

Megkülönböztetni a tudományt és a spekulációt a tobozmiriggyel kapcsolatban nem volt könnyű, hiszen régen René Descartes nevezte a "lélek fő székhelyének", miután hosszú ideig tanulmányozta, közel négy évszázaddal ezelőtt. (Bár "nincs bizonyíték, mely ezt alátámasztaná," - tisztázta Borjigin.) Tehát itt van egy rövid, hasznos lista arról, amit a tobozmirigyről tudni érdemes.
1. A harmadik szem és a teozófia

Jelenlegi tudományos ismereteink szerint a tobozmirigy egy szemként indult útnak, és fogadja a fény- és retinajeleket. Talán ez volt az egyetlen szem, amely az agyba zsugorodott, ám az érzékelő feladataink gondoskodtak két újabb szemről, vagy ez egy harmadik szem volt egy szellemi és fizikai kapcsolattal előző spirituális és evolúciós állapotunkban, vagy mindkettő, de egy biztos, hogy már évszázadok óta felvillanyozza a tudományt és a találgatásokat.
A Föld ősi kulturáinak történetei tele vannak néprajzi elemekkel, melyek mind az egyszemű, mind a háromszemű hatalommal rendelkező lényeket bemutatják, Sívától és Küklopsztól a Félhomályos Zóna kedves fickójáig a "Valódi marslakók felállnának kérem?" című epizódjában. A kapcsolatok megtalálhatók a Hinduizmusban, melynek hetedik, elsődleges csakrája a Sahasara olyan többrétegű lótusz, mely úgy néz ki, mint a tobozmirigy fenyőtoboza, és amelynek elsődleges feladata az, hogy érzékelje az egyetemes egységet tudományos szempontból és lelki értelemben. A teozófusok is tanulmányozták, és amire rájöttek az a görög és római tudományos érdeklődést is uralta, és a közelmúltban azt állították, hogy a tobozmirigy a szellemi evolúció motorja.

Ez a leírás találónak tűnik, tekintettel a csillagászati teljesítményünkre, melyet evolúciónk néhány millió éve alatt elértünk. Míg a homo sapiens harmadik szeme valószínűleg átalakult tobozmiriggyé útközben, ma is találhatunk fényérzékelő harmadik szemmel, mai nevén parietális szemmel rendelkező állatokat, mint például Új-Zéland veszélyeztetett faja, a Tuatara. Más ősi lények fosszíliái hasonló koponyaformákat mutatnak, melyek arra utalnak, hogy a tobozmirigyünk egy korábbi szem lehetett.
2. Ami egykor rejtett volt, most nagyfelbontású

A Michigan Egyetem professzora Borjigin és csapata keményen dolgozik azon, hogy rájöjjenek, a tobozmirigy és a melatonin vajon hogyan szabályozza az életünket.

"A központi cirkadián óra szabályozza életünk szinte minden szempontból való időzítését, többek közt a fiziológiát és a viselkedést, és a melatonin a legjobb jelző dekódolni a cirkadián időzítés ujjlenyomatait mind az embereknél, mind az állatoknál." - mondta el Borjigin. "A múltban nagyon nehéz volt tanulmányozni a melatonin cirkadián tulajdonságait az állatokban a technikai korlátok miatt. Laborunkban kitaláltunk egy hosszútávú tobozmirigy mikrodialízis technikát, amely lehetővé teszi az automatizált, számítógéppel vezérelt, nagyfelbontású melatonin kiválasztás elemzést a rágcsálók tobozmirigyében négytől tíz hétig ugyanazon állatnál."
Ezek a képi megjelenítések jó úton haladnak afelé, hogy többet tudjunk a melatoninról, amit a tobozmirigy választ ki akkor, amikor alszunk, és segít kijavítani és szinkronizálni a testünket a Föld forgásához. A melatonin egy lenyűgöző vegyület, mely természetesen előfordul a növényekben, állatokban és a mikrobákban. Egy erős antioxidáns, gyógyászati célú felhasználása úgy tűnik minden évben növekszik, ahogy egyre többet tudunk meg arról, hogyan képes segíteni az immun, krónikus és neurodegeneratív betegségekben.

"A tobozmirigy mikrodialízis technika lehetővé teszi, hogy nyomon kövessük a melatonin kiválasztást szigorúan különböző körülmények között, szimulálva a gyors időzóna-átlépést, a többműszakos munkavégzést, a fényszennyezést, a diétás manipulációt és így tovább, hogy meghatározzuk a cirkadián ritmus környezetre adott válaszait," - tette hozzá a professzor. Azt is lehetővé teszi számunkra, hogy felfedezzük az extrém kronotípusú állatokat, mint a korai madarak és éjszakai baglyok, hogy megértsük, hogy a különböző kronotípusú egyének a cirkadián kihívásokra hogyan reagálnak másképp. Ezek még folyamatban lévő vizsgálatok, de remélhetőleg néhány munkánkat még ebben az évben közzétehetjük."
3. Mesterséges fény = Sötét jövő

Ami a közelmúltban megjelent a melatoninról már elég jelentős, különösen azok számára, akik mell- és prosztatarákkal küzdenek. A Harvard Egyetem Közegészségügyi Iskolájának kutatói Itai Kloog és csapata egy sor tanulmányt adott ki az elmúlt években kifejtve, hogy a "modern, urbanizált alvó és élőhely" (PDF) egy hatalmas hormonalapú rák kockázat. "Eltakarjuk az éjszakai égboltot" mesterséges fényekkel, írta a Earth Island Journal-tól Holly Hayworth, hivatkozva Kloog kutatásaira és megjegyezte, hogy ennek a fénynek a fele egyébként is kárba vész.

"Minden kétséget kizáróan bizonyítottuk, hogy ez egy kockázati tényező," - mondta Kloog. "Az éjszakai fényről több szinten bebizonyította a csoportunk és még sokan mások, hogy mindenképpen hozzájárul a hormonális rák kifejlődésének nagyobb kockázatához."

Kloog csapata összesen öt vizsgálatot publikált, helyi és globális szintű elemzéseket is beleértve, és mindegyikük határozott összefüggést talált a cirkadián és a melatonin zavar, valamint a magasabb rák kockázata között. Tanulmányozva a NASA Védelmi Műholdas Program archívumát(hogy rávilágítsanak a Föld éjszakai fénnyel való lefedettségére), és az Egészségügyi Világszervezet adatait Kloog csoportja világosan azt találta, hogy "ahol a nők jobban ki vannak téve az éjjeli fénynek, azoknál az emlőrák aránya emelkedett. Az izraeli tanulmány megállapította, hogy az éjszakai fénynek való minimum kitettség a közepes kitettségig 36%-al nagyobb általános mértéket eredményezett a mellráknál, és a közepestől a maximumig történt kitettség újabb 26%-os növekedést jelentett."
A Kernel kiegyenlítéssel létrehozott sűrűségi térképek a fénynek való kitettséget és a rákos megbetegedések arányát mutatják. Kloog csapata azt találta egy másik tanulmányban, mely 20.000 fényforrásból származó adatokon alapult magasság és intenzitás szerint, hogy egyértelmű az összefüggés. A két világméretű tanulmányhoz kifejlesztettek egy algoritmust, hozzárendelve a lakosság átlagos súlyát és a megvilágítást minden személynél, minden városban az egész világon felhasználva a WHO adatait, és újra egyértelmű összefüggést találtak a rák és az éjszakai fény között.

"Az átlagos megvilágítás fejenként, ha egy elmaradott országot veszünk, mint Nepál, 0,02 nanowatt négyzetcentiméterenként," - magyarázta Kloog. Ha összehasonlítjuk az Egyesült Államokkal, ott az átlagos megvilágítás egy személynél 57,5. Egészen körülbelül 120 évvel ezelőttig az emberek alapjában véve 12 órás napfénynek és 12 órányi sötétségnek voltak átlagban kitéve, ahol az évszakok és a szélesség ezt lehetővé tették természetesen. De a villanykörte feltalálása óta mesterségesen meghosszabbítjuk a napot. Késő este megyünk aludni, világítást használunk miközben alszunk, emiatt egy rövidebb alvásidővel rendelkezünk. Van egy csomó tényezőnk, mellyel megnyújtjuk a napot ahhoz képest, melyet a korábbi több millió éves evolúciós időszakban tapasztaltunk."

"Ez olyasvalami, amit könnyű kivenni az egyenletből," - mondta Kloog. "Aludj egy sötét szobában! Használj kevesebb fényt! Csukd le a redőnyt! A cirkadián zavar rákkeltő az emberre nézve."
4. Okkult klasszikus

Ez nem jelenti azt, hogy a késő esti nézelődés önmagában nem jó a léleknek, különösen a tobozmirigynek és a harmadik szemnek. Mivel a tobozmirigy és a harmadik szem is egyedülálló összetevői a bináris agynak, különös spirituális és természetfölötti lehetőségeik felfedezésére ösztönöztek. A tobozmirigy cirkadián kettőssége különös rezonanciát gyakorolt a befolyásos okkultistákra, mint például a horror legbefolyásosabb személyiségére, Howard Phillips Lovecraftra. Aki viszont új generációs tehetségeket szült, akik egy nagyon rugalmas csatlakozóként használják az értelem kiterjesztéséhez.

"Az első találkozásom a tobozmiriggyel Stuart Gordonnak a Lovecraft a Túloldalról  mozi adaptációjából jött," - mondta el Javier Grillo-Marxuach, a Közvetítő című kultikus sci-fi televíziós klasszikus alkotója. "Az igazat megvallva minden, amit tudok a különös belső elválasztású testről feltehetően a mag tapasztalatomból ered, ami megmagyarázza, hogy miért vagyok televíziós író, és nem egy agysebész."
A Túloldalrólban a természetfeletti által aktivált tobozmirigy az őrült tudósokat agyevő zombikká változtatja. A nemrég újra kiadott 1957-es Ördöglány egy "női szörnyeteget" mutat be, akinek hiperstimulált tobozmirigye egy démonná, ördöggé, egy deformálódott lélekké" változtatta őt. Mindkét filmben, és sok más harmadik szem utazásban egy szexualizált szervként működik, nem pedig egy cirkadián szabályozóként. Manapság néhány melatonin pótlás használatával már a 90-es évek óta elérhető a szexuális diszfunkció elősegítése. De a tobozmirigy kiterjedt mitikus és tudományos történelme sokkal szélesebb körben alkalmazható, amikor az folklórrá és szórakoztatássá válik.

"A Közvetítőben hamar kiderül, hogy mivel ez a legrejtélyesebb mirigy, egyben teljesen félre is értik," - tette hozzá Grillo-Marxuach. "A 12 epizód során a tobozmirigy a pszichikus képességek, a párhuzamos dimenziók közti kommunikáció, és végül a hatalom forrásává válik. Mióta Stuart Gordontól és H.P. Lovecraft-tól egy ilyen ajándékot kaptam tizenévesen, mely az agyi anatómia fantáziadús megértését kínálta, úgy gondoltam, hogy visszafizetem ezt a szívességet, ahányszor csak lehetséges."alternet

Egy személyes tapasztalat a halálon túlról: minden energia és fény...



Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe. Azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami nagy sebességű gyógyulást is eredményez...

Beszélgetés a halál éS AZ újjászületés élményéről

"1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk.

Minden embert ráknak tekintettem, és pontosan ezt is kaptam.

Ez ölt meg engem.

Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz.

Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi. Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet.

Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. Akkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt adott arra, hogy van valami a túlvilágon.
Beszélgetés a halál és AZ újjászületés élményéről



Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt – színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát.

Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.

Körülbelül tizennyolc hónapig tartott.

Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.

Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az.
Ez az a nap, amikor meghalok.

Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni.

A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem az ágyban maradt. Sötétség vett körül.
A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.

Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.

Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”

Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.

Megkérdeztem a fényt: “Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában.”

Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk.
A fény válaszolt.

A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.

Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Felsőbb Szelfünk mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Szelfünknek nevezünk, nem más, mint egy mátrix.

Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb Szelfje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Szelf lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.
Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Szelf mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Szelf egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai. Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam. Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Szelf mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Szelf összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.

Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.

Így szóltam: “Készen állok, vigyél!” A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott: az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.

Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.

Így szóltam: “Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!”

Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.

Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.

“Hogyan lehetséges ez?” – kérdeztem.

Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.

Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: “Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?”
Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: “Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad.”

Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második eljövetel.

Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:

“Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Szelf, szeretem az életemet!”

Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.

Így felelt a fény: “Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!”

Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam!

Eksztázisba estem.

Ezután így szólt a fény: “Van egy vágyad.”

Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő.

“Igen!” – suttogtam.

Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!

Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt. Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis – az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan – az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!

Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem.

Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!
Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.

Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.

Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen.
Az ürességben voltam.
A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt.
Átléptem az idő kezdetén – az első szón – az első vibráción.
A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.

Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt.
Jó kis tudattágító gondolat, nem?

A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat. Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat.

A modern tudomány ősrobbanásnak nevezte el.

Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.

Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van! Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.

Hogy hol van az üresség?

Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg.
Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak nevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció.

A bibliai “vagyok” után valójában kérdőjel dukál.

“Vagyok? Mi vagyok?”

A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Szelfjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Szelfjét, a nagy “vagyok”-ot.
Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos a Szelffel, szó szerint; a te Szelfeddel, az én Szelfemmel.

Minden a nagyszerű Szelf.

Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.

Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat – vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük.

Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalni való van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.
Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott.
Isten itt van.
Erről szól ez az egész.
Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent… Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van – hát így állunk.

És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.

Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.

Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át.
Micsoda utazás volt!

Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.

Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobbanásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden szub-atom, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik.

Élő anyag a fény.

Minden fényből áll, még a kövek is.

Tehát minden élő, eleven.

Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.

Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Szelf-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.

Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van.

De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.
Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer generál. Hihetetlen fényshow! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk – az összes égitesthez hasonlóan – egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra.

A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.

Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem – amit újabb lágy morajlás követett.

Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy ilyen csodálkozó gyermeknek.

“És most?” – tűnődtem.

A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.

Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt.

Választ kaptam az összes kérdésemre.
Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.

És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Szelfjét kutatja az Élet végtelen Táncában. Egyediséged gyarapítja az egész életet.

Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba.

Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.

“Rendben” volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.
Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:

“Hogyan működik ez? Hogyan működik az?” Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.

A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk.

Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom.

Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk… a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian – függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem – áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.

Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza.

Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. Másfél órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok; a halál összes jele megvolt – már merevedésnek is indult a testem.

Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.

Nem halálközeli élmény volt ez.
Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át.

Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.
Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: “Élek?” Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.

Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról. Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam.

Korábban nagyon könnyen ítélkeztem. Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.

Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: “Nos, most nincs itt semmi.”

Mire én: “Akkor csoda történt, nem?”

Mire ő: “Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás.”

Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.

Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.

A Föld központja a nagyszerű energiaátalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket.

Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.

Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, Németországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége.

A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk.
Így kutatja az Istenség Isten Szelfjét – rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni a Szelfedet, és Istent fogod megtalálni abban a Szelfben, mert az az egyetlen Szelf.

Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz.

Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad.

Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is.

Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem “ott” van.
Isten itt van.
Ne “ott kint” keresd Istent.
Itt keresd Istent.
A Szelfedet kutasd. Kezdd el a legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél… a Szelfeddel. Mindent szeretni fogsz belőle.

Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt.

Nem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt.

De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De – úgy tűnt, egy örökkévalóság után – elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől.

Hát ez a pokol valójában.

Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.

Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: “A halál angyala vagy?”

Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Szelf mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.

Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy… Isten.
Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: millisecundumokig és nanosecundumokig maradnak fenn. Csak most kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.

Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk keresztül tágítja ki önmagát.

Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy “drótozva”.

A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.

Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:

“Mi köze volt ehhez az anyukádnak?”

Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.

A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: “Mi a mennyország?”

Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.

Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit.

Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a “stadionban” vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: “Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?”

És az Istenség – nagy szeretettel – így válaszolt: “Törődöm is én vele!”

Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel.

Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: “Nem számít, milyen vallású vagy.”
Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe. Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.

Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré.

Amikor az Istenség azt mondta: “Törődöm is én vele!”, azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos.

A Végső Istenség nem törődik vele, hogy protestáns vagy-e vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk.

Élni és élni hagyni – ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.

Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: “Már nincs szükségünk erre többé.”

Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, “lélekméretűek” ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!

Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.

A Föld önmaga megszelídítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.
Mi történik, amikor álmodunk?

Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk.

De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.

Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani.

Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.

Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él."

Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban. Halálközeli élményének leírása: részlet Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című művéből.
Térpszichológia





Hogyan idézhető elő a tudatos álmodás?



A tudatos álom egy olyan álom, amelyben az ember tisztában van vele, hogy mit álmodik. A jelenséget megemlítette a görög filozófus Arisztotelész, aki megjegyezte: "Gyakran, amikor az ember alszik, van valami a tudatban, mely kimondja, hogy ami valóságként mutatja magát, csak egy álom."

Az egyik legkorábbi történelmi utalás a tudatos álmodással kapcsolatos tapasztalatokról Marie-Jean-Léon-tól, d'Hervey de Saint Denys Márkijától származik. Aki széles körben elismert volt, és aki megalkotta a kifejezést, a holland pszichiáter és író, Frederik (Willem) van Eeden (1860–1932) volt.

Egy tudatos álomban az álmodónak nagy esélye van, hogy bizonyos fokú ellenőrzést gyakoroljon az álomban való részvétele fölött, vagy képes manipulálni a képzeletbeli tapasztalatait az álomkörnyezetben. A tudatos álmok reálisak és élénkek. Bebizonyosodott, hogy nagyobb mennyiségű béta-1 frekvenciát (13-19 Hz) tapasztaltak a tudatosan álmodóknál, ezért van nagyobb aktivitás a parietális lebenyben, a tudatos álmodást tudatos folyamattá téve.
Az első lépések

Egy tudatos álmot a következő két módon lehet elkezdeni. Egy álom által kiváltott tudatos álom normális álomként kezdődik, és az álmodó végül arra a következtetésre jut, hogy az egy álom. Az ébren kiváltott tudatos álom akkor jelentkezik, ha az álmodó a normális ébrenléti állapotból közvetlenül egy álomállapotba kerül, ahol láthatóan nem szűnik meg a tudatosság. Az ébren induló tudatos álom akkor történik, amikor az alvó belép a REM alvásba töretlen öntudattal az ébrenléti állapotból.

Az álmokra való emlékezés a kiindulási hely a tudatos álmodás megtanulásához. Annak érdekében, hogy képes legyél felismerni az álmaidat mint álmok, mialatt azok történnek, ismerned kell a módját, ahogy az álmaid működnek. Mielőtt még megérné időt szánni az álom indukciós módszerekre, képesnek kell lenned legalább egy álmot felidézned minden este.

Az elegendő alvás az első lépés a jó álomfelidézéshez. Ha pihent vagy, könnyebb lesz összpontosítanod a célodra, az álmaid felidézésére, és nem lesz annyira nagy probléma az éjszaka folyamán, hogy feljegyezd az álmaidat.

Másik előnye az elegendő alvásnak, hogy az álomperiódusok egyre hosszabbak, és egyre közelebb lesznek egymáshoz az éjszaka előrehaladtával. Az első álom éjjel a legrövidebb, talán 10 perc hosszúságú, míg azt követően a 8 órai alvás  álom időszakai lehetnek 45 percesek, vagy egy óra hosszúságúak is. Mindannyian álmodunk minden este, egy álomperiódusban körülbelül 90 percenként. Azok az emberek, akik azt mondják, hogy sosem álmodnak, egyszerűen csak nem emlékeznek rájuk. A REM (álom) periódus folyamán egynél több álmod is lehet. Általánosan elfogadott az álomkutatók között, hogy az álmokra nem emlékszünk, kivéve akkor, ha az alvó közvetlenül az álomból ébred ahelyett, hogy az ébredés után átmenne az alvás más szakaszaiba.

Hasznos lehet, mialatt fejleszted az álmaid felidézését, hogy egy álomnaplót vezetsz. Tartsd a naplót kéznél, és rögzíts minden álmot, amire emlékszel, nem számít, milyen töredékes. Kezdd azzal, hogy leírsz mindent, nem csak a teljes, összefüggő és érdekes álmokat. Még akkor is, ha csak egy arcra, vagy egy szobára emlékszel.
Lépések a tudatos álom kiváltásához és javításához

1. A nap folyamán többször is tedd fel a kérdést: "Álmodom?", és végezz el néhány valóság ellenőrzést, amikor eszedbe jut. Ha a gyakorlatban elégszer megtörténik, Akkor automatikusan emlékszel erre az álmaid alatt, és csinálni fogod.

2. Legyen egy álomnaplód. Ez talán a legfontosabb lépés a tudatos álmodáshoz. Éjjel tartsd közel az ágyadhoz, és írj bele rögtön az ébredés után. Vagy lehet egy hangfelvevő készüléked, ha könnyebb az álmaidat visszaidézni hangosan. Ez segít felismerni a közös álomelemeket (embereket a múltadból, adott helyeket, stb.), és azt is közli az agyaddal, hogy komolyan emlékezni akarsz az álmaidra.

Ez abban is segít, hogy felismerd a dolgokat, amelyek egyediek az álmaidban. Képes leszel felismerni a saját "álomjeleidet". Ezek lesznek a visszatérő dolgok vagy események, melyek előfordulhatnak az álmaidban.

3. Ismerd meg a tudatos alváshoz legjobb időszakot. Azzal, hogy tisztában vagy a személyes alvási menetrendeddel, meg tudod szervezni az alvási szokásaidat, hogy segítsen kiváltani a tudatos álmokat. Tanulmányok azt valószínűsítik, hogy egy szundikálás az ébredés utáni pár órában a leginkább alkalmas idő egy tudatos álomhoz. A tudatos álmok szorosan összefüggenek a REM alvással. A REM alvás sokkal gazdagabb a végső ébredés előtt. Ez azt jelenti, hogy a leggyakrabban előforduló, mielőtt felébredsz.

4. Próbáld ki az ébredés által megindított tudatos álom technikát. Alapvetően azt jelenti, hogy amikor elalszol, viszed azt a tudatosságot, mint amikor ébren voltál közvetlenül a REM alvásba, és elindítasz egy tudatos álmot. A legegyszerűbb módja, hogy kipróbáld ezt a technikát, ha tartasz egy délutáni szundikálást, vagy csak 3-7 órát alszol. Próbálj meg meditálni egy nyugodt, koncentrált állapotban. Megpróbálhatod számolni a lélegzeted, elképzelhetsz egy felfelé vagy lefelé tartó lépcsőt, ami a Naprendszerbe vezet, legyél egy csendes, hangszigetelt helyen, stb., vagy hallgass Théta binaurális ütemeket egy ideig, ami könnyebben eljuttat a REM alvásba.

5. Egy másik technika az álomtudatossághoz a "gyémánt módszer" meditáció, ami lerövidíti a tudatos álmodás teljes tanulási folyamatát. Amikor meditálsz, próbáld meg elképzelni az életedet - mind az ébrenléti, mind az álom életet - mint egy gyémánt oldalait. Néhányan úgy döntenek, hogy ez a "gyémánt" az Univerzum, mások Istennek, valaki "Léleknek" nevezi. A lényeg itt az, hogy az élet egyszerre zajlik. Ez csak a mi "felfogásunk", amely a drámáinkat egyenes vonalba, vagy "időzített" sorrendbe rendezi. Szóval a gyémánt minden felülete, ha úgy tekintünk rá, egy egyéni tapasztalat, melyek egy időben történnek, akárcsak az "álomtest" tapasztalatok.
Ez a módszer ismert a távolba látók számára is. Emlékezz rá, hogy ez csak a tudatosságodban történő csekély elmozdulás, amit ez a gyakorlat megkövetel.

6. Írj egy "É"-t a tenyeredre (ami az "Ébren" rövidítése). Minden alkalommal, amikor észreveszed az "É"-t az ébrenléted alatt egy kihívás, hogy ébren vagy, vagy alszol? Végül lehet, hogy láthatod az "É"-t alvás közben, és erre tudatossá válhatsz.

7. Tedd szokásoddá, hogy valóság ellenőrzéseket végzel. Annak érdekében, hogy emlékezz valóság ellenőrzést csinálni az álmodban, létre kell hoznod egy szokást a valóságban, hogy ellenőrzést végezz a valós életben. Legalább három valóság ellenőrzést végezz minden alkalommal, amikor valami a megszokottól eltérőnek tűnik, erősen frusztráló, vagy képtelenség, és ezt a szokásodat vidd át az álmaidba. Egy álomban ezek el fogják árulni, hogy alszol, lehetővé téve, hogy ennek tudatában légy.

Az egyik módja a valóság ellenőrzésének, ha megvizsgálod az "álomjeleidet" (olyan elemek, melyek gyakran fordulnak elő az álmaidban, keresd meg ezeket az álomnaplódban), vagy olyan dolgok, melyek nem léteznek éber állapotban, majd végezd el a valóság ellenőrzéseket. Amikor ezek a tevékenységek szokásokká válnak, a személy ezeket az álmaiban is elkezdi csinálni, és képes lesz arra a következtetésre jutni, hogy álmodik. A gyakran végzett valóság ellenőrzések stabillá teszik az álmokat. Ez úgy ismert, mint az álomban indukált tudatos álom.
Néhány bevett taktika:

Ránézni egy szövegrészre, majd elfordulni, majd visszanézni, hogy vajon megváltozott-e;
Felkapcsolni egy villanykapcsolót;
Belenézni egy tükörbe (a kép legyakrabban homályos, vagy egyáltalán nem jelenik meg egy álomban);
Befogni az orrot, és megpróbálni lélegezni;
Felugrani a levegőbe - az álmodban általában képes vagy repülni;
Megbökni önmagad - ha álmodsz, a "tested" rugalmasabb lehet, mint a valós életben;
Megpróbálni egy falnak támaszkodni - álomban gyakran keresztülesel a falakon.

8. Nézd át az előző álmaidat az álomnaplódban! Ha elkezded megfigyelni a mintákat az álmaidban, észre fogod venni az álomjeleket, vagy bizonyos dolgokat, melyek újra és újra megjelennek az álmaidban. Ezek lehetnek olyan alapvető dolgok, mint például minden álmod az udvarodban játszódik. Tedd szokásoddá az álom ellenőrzés elvégzését minden alkalommal, amikor látod az álomjeleket, és végül látni fogod az álomjelet magában az álomban, végezz ellenőrzést, és ismerd fel, hogy álmodsz.
A tudatos álmodás előnyei

A tudatos álmodás a saját álmod irányításának, és kívánt irányba terelésének képességét adja számodra. Tudatos álomállapotban sokkal inkább hajlandó vagy szembenézni a fenyegetésekkel, és ennek eredményeképp egyre magabiztosabbá válsz. Így hasznos a félelmek és szorongások leküzdésében.

A tudatos álmodás alkalmazásának csak a képzeleted szabhat határt. Mivel az agyi aktivitás az álomállapotban ugyanaz mint éber állapotban, amit megtanulsz vagy gyakorolsz a tudatos álomállapotban, az ugyanaz, mint amikor az éber világban gyakorolsz vagy tanulsz meg valamit. Az idegsejti mintáid már kondicionáltak.

A felnőttek legalább felének már volt egyszer tudatos álma élete során. Sokan arról számoltak be, hogy tudatos álmuk volt anélkül, hogy megpróbálták volna. A repülés gyakran jár együtt a tudatos álommal. Gyakorlással a tudatos álmodás megtanulható, és elérheted vele, amit szeretnél.
wikihow

Megdöbbentő felfedezés: Titkosított, majd nyilvánosságra hozott tanulmányok megerősitik a távolbalátás valóságát



A távolbalátás többféleképpen definiálható. Ez egyének olyan képessége, mellyel távoli földrajzi helyeket írnak le, akár több százezer kilométer távolságra a saját fizikai helyüktől. Bár a koncepció bebizonyosodott, de nem egyértelmű a főáramú tudományos közösségek számára, hogy ez hogyan érhető el. Fontos megjegyezni, hogy sok kutatási program ezen programok keretén belül továbbra is titkosított, és a legtöbb információ megjelenését, ami korábban titkosítva volt, csak évekkel később hagyták jóvá. Elgondolkodtató, hogy vajon milyen információk maradtak továbbra is titkosak a távolbalátás tekintetében?

Világunk tele van információval, az egyetlen probléma az, hogy nem mindig tudjuk, hol keressük. A tudományos felfedezések, melyek lényegesek az emberi faj szempontjából, nem mindig kiemeltek. Sokféle jelenségről még mindig úgy tartjuk, hogy hamisak, miközben bebizonyosodott, hogy már régóta valóságos. Ezen realitásoknak messzemenő következményei vannak, és további fényt derítenek, megerősítik a valóság új koncepcióit, hogy megkapják az a figyelmet, amit megérdemelnek a tudományos közösségeinkben. Mi történik, ha olyan információval találkozunk, amely túlmutat az anyagon a valóság azon birodalmába, melyet szemünkkel, kezünkkel érzékelni, fülünkkel hallani, orrunkkal szagolni nem vagyunk képesek? Vajon az már nem lesz tudományos? Egyáltalán nem, az elmúlt években a kvantumfizika megerősítette a nem fizikai valóságot, és az emberi faj elkezdi tudomásul venni ezeket a valóságokat azok felépítésének folyamatos vizsgálatával.
"Azon a napon, amikor a tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, az sokkal nagyobb előrelépést fog jelenteni egy évtized alatt, mint az összes előző század együttvéve." - Nikola Tesla
A tudomány tanulmányozta a nem fizikai jelenségeket korábban, melyeknek többsége sajnos továbbra is titkosított. Sok felfedezés kapcsolódik a nem fizikai jelenségekhez, melyek ismeretlenek a tömegek számára, de ismertek a titkosított világban. Parapszichológiának hívják, a kifejezést a korábbi időszakban használt "pszichikai kutatás" helyett vezették be. A paranormális jelenségekkel kapcsolatos vizsgálatokhoz régóta társulnak viták, minden ok nélkül. Több tanulmány és kutatás érvényességét megerősítették a paranormális jelenségek, és egyre több ember tudja, hogy ezeket a fogalmakat már demonstrálták és bizonyították több laboratóriumban is az elmúlt években. A hírszerző ügynökségek sem kivételek ez alól. Kezdve az 1970-es évekkel, amikor a védelmi minisztérium különböző egyetemek kutatóival működött együtt az elvégzett többszörös kísérletekben, és olyan programokban, melyeket azért hoztak létre, hogy vizsgálják a paranormális jelenségek alkalmazását. Az egyik jelenség, mely úgy tűnik, hogy a legtöbb figyelmet kapta, az a távolbalátás.

Vizsgáljunk meg a nyilvánosság számára elérhető kutatásokat! Néhány eredménye ezek közül megdöbbentő lehet.

Kutatás

1995-ben a CIA feloldotta a titkosítását és jóváhagyta azon dokumentumok közzétételét, melyek feltárják a távolbalátási programokban való részvételt, amelyeket a Stanford Kutatóintézetben a Menlo Parkban, Kaliforniában folytattak. A program célja az volt, hogy megállapítsák, hogy az ügynökségek, mint a CIA, tudnák-e használni az ilyen jelenségeket "információ gyűjtésére". A Stanford Egyetem és a CIA által folytatott kutatás évtizedekig tartott, és megerősítette azt a tényt, hogy a hírszerző közösségeknek nagyfokú volt az érdeklődésük és részvételük a prapszichológiai jelenségek vizsgálatában. A tanulmány veszélyeztette a védelmi minisztérium személyzetét, név szerint Ingo Swannt, aki csak egy név a sok közül. Kutatást végzett Russel Targ és Harold E. Puthoff, azok az orvosok, akik megalapították a 23 évig tartó vizsgálatot a Stanford Egyetemen, a védelmi hírszerző ügynökségekkel és a hadsereg hírszerzésével együtt.
"Egy ilyen típusú távolbalátás elvégzett replikációja sikere egy független laboratóriumban  jelentős tudományos bizonyítékkal járt a jelenség (távolbalátás) valóságát illetően. Hozzátéve, hogy ezen eredmények felfedezésének erőssége az volt, hogy egyre több embert lehetett találni a kiváló minőségű távolbalátás igazolására, gyakran saját meglepetésükre. A CIA ráadásul maga vett részt távolbalátóként annak érdekében, hogy elemezzék az eljárásokat. A CIA személyzete sikeresen hozott létre kellően magas színvonalú célleírást, hogy lehetővé tegyék független szakértőknek a célleírások elemzését."
Miután meggyőződtek a borítékokba rejtett tárgyak és fizikai jellemzőik azonosításának valóságáról, melyek több száz kilométerre voltak, a vizsgálat egyik résztvevője Ingo Swann a Stanfordon azt javasolta, hogy végezzenek távolbalátási kísérletet a Jupiter bolygóra.
Ez csak azért történt, mert a NASA Pioneer 10 szondája akörül járt, hogy elrepüljön a bolygó mellett. Az elhaladás előtt Ingo képes volt meglátni egy adott gyűrűt a Jupiter körül, mielőtt a NASA képet tudott volna róla készíteni. Swann leírása helytálló volt. Ahogy azt állította, sikeresen látta távolból a gyűrűt a Jupiter körül. Ezt az eredményt a Stnaford közétette még a gyűrűk felfedezését megelőzően. Sok más Jupiterrel kapcsolatos anomáliát írtak le, mielőtt tudományosan alátámasztották volna.
"A Jupiter kísérlet nem volt hivatalos. Nagyon szigorú protokollba volt becsomagolva, de a távolbalátási nyers adatokat valahogyan rögzíteni kellett úgy, hogy megállapítható legyen, hogy azelőtt létezett, mielőtt a NASA járműve eljutott a bolygóhoz. A nyers adatokat messze eljuttatták és ajánlották számos elismert tudósnak a Szilícium-völgyben, köztük két embernek a Jet Meghajtási Laboratóriumban." - Ingo Swann
"A titkosszolgálatok nagy játékosok, egy aktív képet igényeltek a Pszi potenciálokról, valamivel nagyobbat, mint amit a normál parapszichológia nyújthat. Ezen szokatlan körülmények miatt belerángattak a gyakran ostoba titoktartásba, a paranoia vezette végtelen biztonsági ellenőrzésekbe, mindenféle sci-fi álommunkába, hírszerzési cselszövésekbe, melyek különböző formái néha olyanok voltak, mint a WC csatorna, és meglehtősen ideges katonai és politikai elágazásokba." - Ingo Swann
Ingot titkozatos földalatti helyekre vitték, bekötött szemmel szállították. Találkozott néhány nagyon kétes hírszerző tiszttel, tárgya volt embertelen bánásmódnak és megfélemlítésszerű taktikáknak. Vizsgálták, tesztelték, és felhasználták egy Holdra történő távolbalátási kísérletben. A hírszerző közösségben végzett munkája ellenére Ingo megdöbbent. Sikeresen látott tárgyakat, struktúrákat és bázisokat a Hold sötét oldalán. Feltételezhetően a hírszerző közösség már ismerte ezt a jelenséget. Ingo utalást tett arra a tényre, hogy a hírszerző közösségnek nem volt szüksége erre az információra.
"Egy dolog olvasni az UFO-król és dolgokról az újságokban és a könyvekben. Egy másik dolog pletykákat hallani a hadseregről vagy a kományról, hogy érdekeltek az ilyen ügyekben, pletykák, amelyek azt mondják, hogy földönkívülieket fogtak el, és lezuhant egy idegen űrhajó. De az egészen más kérdés, ha az ember egy olyan helyzetben találja magát, amely mindezt megerősíti. Találtam tornyokat, gépeket, kivilágított épületeket, munkával elfoglalt humanoidokat, amiket én nem tudtam volna kitalálni."
A Stanford Egyetem és a hírszerző közösség nem az egyetlen szervezetek, akik megerősítik a távolbalátás valóságát. A távolbalátás értékelését és kutatási alkalmazását az Amerikai Kutatóintézet készítette elő. Felvázolják, hogy a távolbalátás hatalmas potenciálként szolgálhat a hírszerző közösség számára. Egy testületet állítottak össze több egyetem professzoraiból. Megvizsgáltak mintegy 80 önálló publikációt, és megállapították, hogy azok meggyőző bizonyítékot adtak a távolbalátás jelenségére.

A Princeton Mérnöki Anomáliák Kutatóosztálya egyik tanulmánya szintén megerősítette a távolbalátás valóságát.

A távolbalátás programokat számos alkalommal megerősítették, de van egy a megállapításaikat körülvevő óriási titoktartás. A védelmi minisztérium szeret információkat titkosítani. Szerencsére a hírszerzés gyakorlatot szerzett a távolbalátás képességében, ami magában rejti annak lehetőségét, hogy felemelik a titoktartás fedelét, amely járványként elterjed a Földön. Szerettük volna összegyűjteni a szükséges információkat, és remélhetőleg rá tudunk ébreszteni másokat ennek a jelenségnek a valóságára.

Mit mond el nekünk a távolbalátás? Ez egy tudatos lény kivetülése egy másik területre? Ez a "lelkünk" utazása a testünkön kívül, hogy megtekinthessen másvalamit? Az univerzumban minden összeköttetésben áll. Valójában és tudományosan is mindannyian valami nagyobbnak vagyunk a részei. Mindannyian kapcsolatban vagyunk. Egy másik pont elérése, ami úgy tűnik, hogy fizikailag egy másik hely, valójában egyáltalán nem egy másik hely? Ezeket a fogalmakat újra és újra bizonyították a kvantumvilágban. Ez csak egy újabb részed, minden egy helyen. Lehet, hogy ez az egyik magyarázata a távolbalátásnak?

Mi az, amit a hírszerző közösség megpróbál elrejteni? Világunk átláthatóbbá válik nap mint nap. Sokan összekapcsolódunk, és kezdjük felismerni, hogy a valóságunk sokkal több, mint aminek látszik, csak azt kell tudni, hol keressünk. Azok számára, akik kíváncsiak erre a témára, remélhetőleg ez a cikk egy jó keretet nyújt, hogy tovább vizsgálja.

Hivatkozott tanulmányok, írások:
issuu.com/webshare/docs/1979-precognitive-remote-viewing-st?e=6280691/4386753
issuu.com/webshare/docs/airreport?e=6280691/4386765
issuu.com/webshare/docs/jse_10_1_puthoff?e=6280691/4386769
http://ia600605.us.archive.org/30/items/PenetrationTheQuestionOfExtraterrestrialAndHumanTelepathy/Penetration_Ingo_Swann.pdf
collective evolution


Kulcsfontosságú eredményt közöltek a Higgs-bozonról



A csütörtökön nyilvánosságra hozott adatok alapján gyakorlatilag eldőlt, hogy valóban egy Higgs-bozont fedeztek fel 2012-ben a CERN-ben. Azt azonban még nem tudják, hogy ez Peter Higgs bozonja-e.

A 2012 júliusában bejelentett új részecskéről mindeddig óvatosan fogalmaztak a fizikusok: a "Higgs-bozonhoz hasonló részecskeként" említették. Mostantól azonban nyugodtan lehet Higgs-bozonnak nevezni: az azóta összegyűlt és elemzett adatok megerősítették, hogy valóban egy Higgs-bozonról van szó (néhány fontos részlet az alábbi keretes írásban olvasható). Az eredményeket a részecskefizikusok szokásos tavaszi konferenciáján (Moriond Conference) jelentették be március 14-én.
A Nagy Hadronütköztetőből (LHC) 2012-ben begyűjtött teljes adattömeg elemzése alapján az új részecske zérus spinnel és pozitív paritással rendelkezik. Ezzel minden kvantumszáma 0, ami kulcsfontosságú eredmény, mert így valóban egy úgynevezett skalár-részecskéről van szó. Ilyet eddig nem ismertek a fizikusok. Mindeddig nyitva maradt a lehetőség, hogy a spin 2-es, de ezt mostanra sikerült kizárni. Ehhez 2,5-szer annyi adatot elemeztek, mint amennyi alapján a 2012. júliusi bejelentés történt.

Európai kutatók is bizonyítékokat találtak az "isteni részecske" létezésé

20080430 ''Mire való a többi részecske?'' és a ''Túl a Standard Modell

20080416 Szép időben a tömeg lemegy a térre - avagy a Higgs-része



A Higgs-bozon létezését a CMS és az ATLAS kísérlet is megerősítette, egymástól független mérésekkel. Az viszont még nem jelenthető ki biztosan, hogy ez a Higgs-bozon valóban az a részecske, amelyet Peter Higgs megjósolt. Vagyis még nem biztos, hogy ez a Higgs-bozon a Standard Modell Higgs-bozonja. Lehetséges, hogy a Standard Modell egyik kiterjesztésének, a szuperszimmetriának a legkönnyebb Higgs-bozonját látjuk (az ottani 5 féle Higgs-bozonból). A témáról egy korábbi cikkünkben olvashat részletesen.

"Bár biztosan még valóban nem lehet kijelenteni, sajnos igen valószínű, hogy a Standard Modell Higgs-bozont fedeztük fel. Azért mondom, hogy sajnos, mert a Standard Modell nem ad választ néhány fontos fizikai problémára, így például az Univerzum sötét anyagának természetére" - mondja Horváth Dezső, a Debreceni Egyetem professzora, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
Peter Higgs 2012 júliusában a CERN-ben, a Higgs-bozon felfedezésének bejelentése előtt

A kérdés eldöntéséhez sokkal több adat kell, ezeket a 2015-ben nagyobb energián újrainduló LHC képes lesz előállítani. Ezekből az adatokból - amelyek egy részét Budapesten tárolják majd - láthatóak lesznek majd a Higgs-bozon további bomlási módjai. Jelenleg ugyanis csak a két legritkább, de a háttérzajból legjobban kiugró két bomlást látják a detektorok (ezekben a Higgs-bozon két fotonra, illetve 2 Z-bozonra bomlik, de további 4 bomlási mód létezik).

"Ha kiderül, hogy tényleg a Standard Modell Higgs-bozont fedeztük fel, akkor nagyon meggyengül például a szuperszimmetria elmélete, és új modellek után kell néznie az elméleti fizikusoknak. Emellett pedig olyan új gyorsítót, egy lineáris elektron-pozitron ütköztetőt kellene építeni, amellyel pontosan ki lehet majd mérni a Higgs-bozon tulajdonságait" - mondja Horváth Dezső. 

A bizonyíték Istenre. (Dr William Lane Craig)



Egy harmadik tanú is megerősítette Obama részvételét a CIA ugrószoba programjában a 80-as évek elején



Egy harmadik tanú is megerősítette, hogy az Amerikai Elnök Barack H. Obama résztvevője volt a CIA teleportációs "ugrószoba" programjának az 1980-as évek elején.
Bernard Mendez egy Vancouverben tartott szemináriumon tette ezt a kijelentést, melyet az ExoUniversity.org égisze alatt tartottak meg.

A szemináriumon Mendez kijelentette, hogy Obama, az egykori DARPA igazgató Regina E. Dugan, Andrew D. Basiago és William B. Stillings részt vettek egy ugrószoba kiképzőcsoportban Ed Dames őrnagy vezetésével a Siskiyous Főiskolán 1980 nyarán.

Bernard Mendez azt is elmondta, hogy Obamával és Basiagoval együtt őt is teleportálták az 1981 és 1983 közötti ugrásokban, amikor Obama és Basiago főiskolai hallgatók voltak.

Abban az időben Mendez, aki különleges asszisztensként szolgált egyszer Richard M. Nixonnak, az ugrószoba programot vizsgálta az amerikai hírszerző közösség számára.

Egy 2011 november 8-án készült riportban jelent meg először Basiago és Stillings azon állítása, miszerint Obama együtt szolgált velük az ugrószoba programban a 80-as években.

Bernard Mendez (balra) és Andrew D. Basiago (jobbra mikrofonnal)
A két időutazó később megjelent a Coast-to-Coast AM késő esti beszélgetős rádiójában Laura Magdalene Eisenhower műsorában, aki Dwight D. Eisenhower elnök unokája, hogy megvitassák az Egyesült Államok titkos űrprogramjában való részvételüket.

Dames őrnagy tagadta részvételét az ugrószoba programban.

2012 januárjában Tommy Vietor Nemzetbiztonsági Tanács szóvivőn keresztül Obama is tagadta, hogy részt vett volna a CIA programjában.

A Mendez által adott nyilatkozatok, melyek megerősítették a CIA ugrószoba programjának létezését és Dames őrnagy, valamint Obama benne játszott szerepét, közvetlenül megcáfolják ezeket a tagadásokat.

Más résztvevőket is azonosított Mendez és Basiago, többek közt Dugan-t (aki most a Google egyik vezetője), úgymint a női program résztvevője, az elnöki család egyik tagja, aki nem erősítette meg, de nem is tagadta a CIA programban való részvételét.

A kérésre, hogy kommentálja Obama hallgatását azon állításokkal kapcsolatban, hogy három másik ugrószoba résztvevővel ő is tagja volt a csapatnak, Basiago kijelentette: "Obama elnök azzal kampányolt, hogy a közigazgatást átláthatóvá fogja tenni. Neki most teljesítenie kell ezt az ígéretét és el kell ismernie, hogy együtt szolgált velünk az ugrószoba programban."

Az 1980-83-as CIA ugrószoba program
Az ExoUniversity.org szemináriumának ideje alatt Mendez elmondta, hogy az ő feladata volt, hogy értékelje a CIA ugrószoba programjában fellépő eltéréseket, melyeket az USA keleti és nyugati parti ugrószobáiból jelentettek. A keleti parton New York-ban, a nyugati parton El Segundo-ban, Kaliforniában volt az ugrószoba.

Mendez szerint az ugrószoba technológia a szürke földönkívüliektől került az amerikai kormányhoz. A nyugati és keleti parti ugrószobából több mint 40 incidenst jelentettek havonta a résztvevők sérülései miatt, melyeket a teleportáció során fellépő ismeretlen környezet okozott. Azonban néhány nappal azután, hogy a teleportációs ugrások megtörténtek, a résztvevők sérülései egyszerűen eltűntek.

Mind a keleti, mind a nyugati parti CIA ugrószoba energiavesztést tapasztalt ugyanakkor, amikor az Ohioban található kontroll szobából azt jelentették, hogy mindkét parti ugrószoba normálisan működik. Arra gondoltak, hogy az ugrószoba technológiát  - a szürke földönkívüliek - lehet, hogy titokban zavarják a teleportáció közben, az ohioi kontrolll szoba irányítóinak tudtán kívül.

Az amerikai kormány Mendezt alkalmazta, valamint egy értékelő csoportot, melynek tagja volt több neves amerikai asztronauta, hogy kiderítsék ezeknek a különbségeknek az okát, és meghatározzák az ugrószobák igazi célpontjait.

Basiago és Stillings is megerősítették, hogy Mendez egyszerre volt aki velük együtt ugrott, valamint szövetségi nyomozó, akinek elsődleges feladata volt megválaszolni, hogy mi a baj az ugrószobákkal.

Mesterséges Kvantum Környezetek

Amikor 1980-ban megérkezett a Siskiyous Főiskola ugrószoba kiképző osztályába, Mendez kikérdezte Dames őrnagyot hírszerzési feladatáról, hogy értékelje a programot.
Ezután elkezdett egy sor tesztugrást a nyugati parti ugrószobából. Az egyik ilyen tesztugrást Obamával és Basiagoval egy planetáris környezetbe, talán a Marsra gondolták eredetileg, amire kiképezték őket. Mendez visszaemlékezett arra, amikor Obamát kilőtték az ég felé, a fellobannás visszapattant a kb. 10 méterre lévő plafonról jelezve, hogy a három utazó teleprtálódott egy mesterséges környezetbe. A pontos hely, ahol ez a környezet volt bizonytalan, és lehetett akár egy égitest, például a Mars, vagy egy szabadon álló holografikus környezet az űrben.

Mendez többszöri ugrás után meghatározta, hogy az ugrószobák célpontja nem a Mars volt. A Mars pozíción kívül volt, amikor a legtöbb ugrás megtörtént. A légkör oxigénhiányos volt, mely az emberi élethez szükséges. A felszíni gravitáció erősebb volt, mint amilyen a Marson lett volna. A hőingadozás a Marson (-115 és 107 °C között) ami várta volna őket, nem élhető túl. A marsi ionoszféra hiánya sugárfertőzést okozott volna az ugróknak.

Arra a következtetésre jutott, hogy az ugrószobák a program résztvevőit egy "mesterséges kvantum környezetbe" vitték, mely kifejezést Mendez találta ki, hogy leírja azt a téridő-kontinuumot, ahol a szürke földönkívüliek hoztak létre egy "mesterséges holografikus planetáris tartományt."

Az ExoUniversity.org szemináriumán Basiago kijelentette:

"Ahogy Bernard Mendez elmondta, az ugrószobák nem a Marsra vittek, hanem egy téridőbe "dobtak be", amit a szürke földönkívüliek hoztak létre, amit az Apollo űrhajósai "nyílásoknak" hívtak.

"Ezek a "nyílások" vagy rések a téridőben mesterséges kvantum környezeteket tartalmaztak, melyekben a szürkék tárolták események forgatókönyveit, melyek különböző időpontokban és bolygókon zajlottak, köztük a Földön és a Marson."

Az ugrószoba program eredménye Mendez szerint egy földönkívüli-ember közös projekt a szürkék és az amerikai kormány között, melyben a szürkék által kiválasztott fiatal amerikaiak vettek részt, majd a CIA képezte ki őket.

"Ez a megdöbbentő kijelentés azt jelenti, hogy Barack Obama elnök egy kontakta, akit a szürke földönkívüliek választottak ki, hogy részt vegyen a titkos űrprogramban." - kommentálta Basiago.

Új föld a téridőben

Mendez szerint az amerikai kormány 153 "mesterséges kvantum környezetet" azonosított, melyet a szürkék építettek a Föld környezetében a felszíntől 650 kilométerre, valamint a felszínen és a felszín alatt.
Mivel ezek egy új földet foglaltak magukban, melyek területileg megszerezhetők, az amerikai kormány aktívan fedezte fel és vizsgálta ezeket a környezeteket azzal a céllal, hogy azokat az Egyesült Államok részévé tegyék.

Mendez azt a feladatot kapta, hogy tárgyaljon a szürkékkel az értékelő misszió részeként. A tárgyalások során a szürkék jelezték, hogy a "mesterséges kvantum környezet" rendszert azzal a céllal építették, hogy kondicionálják és oktassák az emberiséget, hogy képes legyen fenntartani jövőbeli szerepét a szervezett intelligens civilizációk között a térben és a interdimenzionális civilizációk között a multiverzumban.

Egy utazó ellentétes álláspontja

Az ExoUniversity.org által szponzorált kerekasztal beszélgetésen részt vett mindhárom résztvevő - Mendez, Basiago és Stillings. Stillings megosztotta nézőpontját, miszerint az ugrószobák valódi célja a Mars volt.

Stillings azzal érvelt, hogy a Mars holdjait a Phoboszt és a Deimoszt a megfelelő helyen és pályán lehetett látni az égen, és az egyik ugró Courtney M. Hunt egyszer megjegyzte, hogy a Viking-2 körülbelül 30 kilométerre van az ugrószoba infrastruktúrájától, amit az ugrók "dugóhúzónak" hívtak, a spirális szerkezete miatt. Ezek azt mutatták, hogy az ugrók az igazi Marson voltak, nem pedig egy szimulációban.

A NASA-ra nem tudtak számítani, hogy pontos adatokat nyújtson a Marsról, jelentette ki Stillings, hivatkozva az űrügynökség azon állítására, hogy a légköri nyomás csak nyolc millibar. Egy ilyen légköri nyomás nem lett volna elegendő ahhoz, hogy a Marsjárókat, a Spiritet és az Opportunityt ejtőernyővel a felszínre juttassák.

A kozmikus szintű közzétételi esemény
Basiago, aki szorgalmazta azokat az erőfeszítéseket, hogy az amerikai ugró utazók tegyék közzé és osszák meg tapasztalataikat a nyilvánossággal, Mendez állításait egy "kozmikus szintű közzétételi eseménynek" nevezi.

Basiago a maga részéről úgy gondolja, hogy Mendez és Stillings mindketten kezükben tarják az igazság kulcsát. Úgy gondolja, hogy mivel az ugrószobák eredete és működése ismeretlen, néha a Marsra is ugorhattak, máskor viszont a szürkék terelték őket a szintetikus kvantum környezetbe, ahol a szélesebb Univerzum vizsgálatával válaszokat kaphattak az emberek.

Basiago kijelentette:

"A harmadik lehetséges magyarázat, hogy a CIA ugrószobái, melyeket az Egyesült Államok a szürke földönkívüliektől kapott, olyan berendezések voltak, melyeket időnként a szürkék irányítottak. Néha a Marsra érkeztünk, máskor az ugrószobák egy mikro-univerzumfélébe teleportáltak bennünket, ahogy ezt Bernard Mendez leírta."

Ezen magyarázat alátámasztására Basiago utalt arra a tényre, hogy a szürkék megfigyelték az amerikai téridő tevékenységet, melyeket néha érzékeltek szondák segítségével, melyek időutazó technológiát használtak, miközben a DARPA Pegasus Projektjében mint gyerek vett részt az 1970-es években.

Arra a tényre is utalt, hogy energiaveszteséget észletek azokban az időpontokban, amikor az ugrószobák látszólag normálisan működtek.  Ez arra utalhat, hogy működés közben a szürkék eltérítették az ugrásokat a Marsról valahova máshová.

Basiago kijelentette, hogy mióta a NASA hazudik a Mars természetes körülményeiről, amely meghatározza Mendez "máshol" értelmezését a CIA ugrószoba programjáról vagy Stillings "Mars" értelmezését, ettől függ a hivatalos nyilvánosságra hozatal.

Basiago megfigyelése:

"Amink most van, az három ugrószoba résztvevő megosztott tapasztalata... A Marsra képeztek ki bennünket 1980 nyarán, és a tartomány, ahol látogatók voltunk 1981 és 1983 között, bizonyosan úgy értelmezhető, hogy a Mars volt. Amivel most viaskodunk, Bernard állításával kapcsolatban, hogy az amerikai kormány nyomozót kért fel, hogy tanulmányozza a projektet, majd felfedezte, hogy nem a Marson voltunk látogatók, hanem a Mars architektúrájának szürkék általi szimulációjában, egy buborék univerzumban... Ez egy nagyon provokatív állítás, de mivel Bernard Mendez és Brett Stillings és én, akik mindannyian a projekt résztvevői voltunk, érdekünk az igazság, ami most lehetővé teszi mindhármunk számára, hogy a nyilvánosság elé tárjuk megértését mindannak, aminek a részesei voltunk... Még ha az nem is a Mars volt, ahol jártunk, mindhárman egyetértünk abban, hogy ez egy bolygón kívüli hely volt a téridőben."

Obama, mint egy előre azonosított időutazó CIA ügynök
Bernard Mendez részletes vallomása, miszerint 1980-83-ban nem csak Barack Obamával együtt vett részt a CIA ugrószoba projektjében, és Obama részese volt olyan ugrószoba kísérleteknek, amiben próbálták meghatározni, hogy az ugrószoba hová teleportál, további megerősítést nyújt arra vonatkozóan, hogy Barack Obama 19 évesen részt vett egy szigorúan titkos, kiemelt fontosságú nemzetbiztonsági projektben, és folytatta munkáját, egy életen át tartó CIA ügynökként.

Logikus tehát, hogy az Obama adminisztráció egy ilyen magas szintű ügynököt Tommy Vietort, a  Nemzetbiztonsági Tanács szóvivőjét  használt arra, hogy tagadja 2012 január 3-án, miszerint Obama részt vett az 1980-as években a CIA ugrószoba programjában.

A CIA ugrószoba program és eredete a szürke földönkívüli fajjal együtt, akikkel az amerikai kormány az ember-földönkívüli összekötő programot folytatta, a legnagyobb nemzetbiztonsági kérdés az Egyesült Államok kormánya számára.

A CIA és az amerikai nemzetbiztonsági apparátus Barack Obama elnök körül minden tőle telhetőt meg fog tenni a 2012-es választási évben, hogy eltüntesse a bizonyítékokat arra vonatkoóan, hogy Obama része volt egy titkos teleportációs programnak szürke földönkívüli technológia használatával, hogy eljussanak mesterséges kvantum környeztekbe, olyan helyekre, melyeket a szürke földönkívüliek hoztak létre.

A CIA apparátus bizonyítékokat tüntetett el, hogy Obama az 1980-as évek óta teljes idejében CIA ügynök, arra alkalmazták, hogy beszivárogjon, és ellenőrzéseket hajtson végre, valamint beszámoljon közösségi aktivistákról, baloldali, afrikai nacionalista és iszlamista körökről.

A CIA apparátusának bizonyítékai vannak arra, hogy Obamát előre meghatározták 1971-ben a kvantum hozzáférésű időutazás használatával mint leendő amerikai elnököt, és lényegében 1980 óta végzi CIA munkáját.

Andrew D. Basiago-"Destination Mars: The Third Whistleblower" - 4.2


Andrew Basiago és Bernard Mendez Lisa Harrison

Whistleblowers on US Govt Time Travel & Teleportation | Extraordinar

CIA Bejelentésbe Susan Lindauer VÁLNAK mindent! "Extreme Prejudic

CIA ügynök felfedi, hogy az Al-Kaida nem létezik

Ex CIA ügynök elmagyarázza, hogyan kell törölni az elit

Ex-CIA fej tulajdonosa Izrael. MUST SEE!



Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)