Holló gyilkosok és mások

Holló gyilkosok és mások

Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék

A palesztin állam létrehozása körüli huzavona kapcsán ideje rátérnünk a "kitalált újkor", a "hamis történelem" egyik legközpontibb kérdésére, de a Kertész Ákos-botrány is jelzi, mennyire alapvető fontosságú LENNE szembenézni korunk egyik legnagyobb hazugságával. Kiemelten a "jobboldalon", a "hazafias táborban", mert épp ez az a közeg, ami a hamis történelemcsinálók kedvenc célcsoportja, ezek a megcélzott közegek fogadják el a legnaívabbul a háttérhatalom által nekik gyártott "hősöket", valójában a világszétverők ügynökeit.
A fenti címmel természetesen egy jóval nagyobb horderejű kérdésről lesz majd szó, a Nagy Holokausztvallás központi témájáról, de bemelegítésnek itt egy fontos adalék a cionista háború egy mellékhadszinteréről, az arab és más iszlám országok zsidóságának eszközként kezeléséről.
Naeim Giladi : “Ben Gurion botrányai: Hogyan gyilkolt a Hagana és a Moszad zsidókat”

Jellemző, hogy az Amazon lehagyja a cím “kényes” részét, és hogy : ”Out of Print–Limited Availability.” - a könyv elfogyott…

“Naeim Giladi, Iraki születésű amerikai zsidó újságíró: “Azért írtam ezt a könyvet, hogy elmondjam az amerikai embereknek, főleg a zsidóknak, hogy az iszlám országokból a zsidók nem önszántukból emigráltak Izraelbe, hanem azért, hogy erre kényszerítsék őket, zsidók zsidókat öltek; és hogy még több arab föld elkobzására nyerjenek időt, zsidók számos alkalommal elutasítottak őszinte békejavaslatokat arab szomszédaik részéről. Arról írok, amit az első izraeli miniszterelnök “kegyetlen cionizmusnak” nevezett. Azért írok erről, mert én is résztvevője voltam.” Giladi bemutatja a fájdalmas igazságot Palesztina cionista meghódításáról és arról, hogy David Ben-Gurion hivatali idejében mesterségesen keltettek antiszemitizmust az iraki zsidó közösségek ellen, hogy az iraki zsidókat Izraelbe vándorlásra ösztönözzék. A cionisták célja a nyers zsidó munkaerő importja volt a Közel-Keletről, hogy legyen, aki szánt és vet a frissen üressé tett földeken. Szintén fel kellett tölteni a hadsereget sorkatonákkal, hogy legyen aki megvédje a lopott területeket.”

 Itt elolvasható a könyv angolul.

Az alábbi interjúban  Giladi részletezi a zsidó titkosszolgálatok által zsidók közé dobott gránátokat, bombákat és általuk gyártott és Irakban terjesztett antiszemita röplapokat. Hogy az izraeli kormány az iraki angolbáb kormányt rávette, fossza meg a zsidókat állampolgárságuktól, mert zömük inkább maradt volna. A tapasztalatlan fiataloknak meg fűt-fát igértek az “igéret földjén”.

Nem minden zsidó ősi álma volt az alija, ezeket ösztönözni kellett, szó szerint “fegyvert tartva a homlokukhoz”. A fegyvert cionista zsidók tartották.

Volt persze ugyanenek a háborúnak egy hadszíntere a II. világháború alatti és utáni Európában is. Utóbbiban különösen a frissen szovjet megszállás alá került országok, közte hazánk túlélő zsidói ellen a zsidó vezetésű kommunista titkosszolgálatok által megszervezett pogromok az érdekesek. Természetesen a kommunista rezsim mindenestől a cionizmust is ESZKÖZÉÜL használó globális (nagyrészt zsidó származású vezetőkkel rendelkező) nagytőke műve, ahogy a hitleri rezsim is, de ez utóbbit még a radikális jobboldali, "antiszemita" közeg jókora, talán nagyobb része se képes felfogni. Működik a történelemhamisítás...

Naeim Giladi: Az iraki zsidók

részletek:

“Ben Gurionnak a “keleti zsidók” azért kellettek, hogy megműveljék a sokezer hektár földet, amit az izraeli csapatok által 1948-ban elűzött palesztinok hagytak hátra.

És kezdtem megtudni, milyen barbár módszerekkel szabadították meg a születő államot annyi palesztintól, amennyitől csak lehetséges. A világ ma hátrahőköl a baktériumhadviselés gondolatától, de valószínűleg Izrael használta ezt először a Közel-Keleten. Az 1948-as háborúban a zsidó csapatok kiűzték az arab falvak lakosságát, gyakran fenyegetéssel, néha egyszerűen lelőve egy féltucat fegyvertelen arabot, elrettentő például a többiek részére. Hogy az arabok ne térhessenek vissza újrakezdeni az életüket ezekben a falvakban, az izraeliek tífusz- és vérhasbaktériumokkal fertőzték meg a kutakat.

Uri Mileshtin, az Izraeli Hadsereg hivatalos történésze írt és beszélt a baktériumfegyverek használatáról. Mileshtin szerint Moshe Dayan, akkoriban hadosztályparancsnok adott parancsot 1948-ban az arabok kiűzésére falvaikból, házaik lebulldózerezésére és kútjaik használhatatlanná tételére tífusz- és vérhasbaktériumokkal.

Acre olyan fekvésű volt, hogy gyakorlatilag egyetlen géppuskával meg tudta magát védeni, ezért a Hagana baktériumiokkal fertőzte meg a forrást, amely vízzel látta el a várost. A forrás neve Capri volt és északról, egy kibuc mellől folyt a vize. A Hagana elfertőzte a vizet, a lakosság megbetegedett és a zsidó csapatok megszállták Acre-t. Ez olyan jól ment, hogy egy Hagana-osztagot arabnak öltözve beküldtek Gázába, ahol egyiptomi csapatok voltak, és az egyiptomiak elkapták őket, amint két doboz tífusz- és vérhasbaktériumot juttattak a vízellátó rendszerbe, mit sem törődve a civil lakossággal. “Háborúban nincsenek érzelmek” mondta az egyik elfogott Hagana-tag.”

"Az 1950-51-es es bombamerényletek

    Az 1941-es zsidóellenes zavargások kiváló ürügyet teremtettek a briteknek, hogy bevonuljanak Bagdadba visszajuttani a hatalomba a britpárti régenst és britpárti miniszterelnökét, Nouri el-Szaidot.  Szintén ürügyet nyújtottak a palesztinai cionistáknak egy iraki illegális cionista mozgalom létrehozására, először Bagdadban, majd más városokban is,  Bászrában, Amarában, Hillában, Diwaneiában, Abrilban és Kirkukban.

A második világháború után gyorsan váltották egymást az iraki kormányok. A palesztinai cionista hódítás, különösen a deir jasszini palesztinok lemészárlása felerősítette a britellenes mozgalmat Irakban. Amikor az iraki kormány új barátsági szerződést írt alá Londonnal 1948 januárjában, az egész országban zavargások törtek ki. A szerződést nemsokára érvénytelenítették és Bagdad követelte a brit katonai misszió kivonását, amely 27 éve irányította az iraki hadsereget.

1948 folyamán később Bagdad Palesztiinába küldött egy katonai különítményt a cionisták eleni harcra és amikor Izrael májusban kikiáltotta függetlenségét, Irak lezárta a haifai olajfinomítót ellátó olajvezetéket. Abd al-Ilah azonban még mindig régens volt és a britek quislingje, Nouri el-Said újra miniszterelnök volt. Én az Abu Gréb börtönben voltam 1948-ban, ahonnan csak 1949 szeptemberében szöktem meg Iránba.

Hat hónappal később – konkrétan március 19-én – bomba robbant Bagdadban az Amerikai Kulturális Központ és Könyvtárnál, megrongálva az épületet és többeket megsebesítve.  A központ a fiatal zsidók kedvenc találkozóhelye volt.

Az első közvetlenül zsidókra dobott bomba 1950. április 8-án 9.15-kor robbant. Egy három fiatallal arra hajtó autóból dobtak gránátot a bagdadi  El-Dar El-Bida Kávézóra, ahol zsidók ünnepelték a Pészahot.  Négy ember súlyosan megsérült.  Azon az éjjelen szórólapokat osztogattak, amelyek a zsidókat Irak azonnali elhagyására szólították fel.

Másnap rengeteg zsidó, többségükben szegények, akiknek nem volt mit vesztenie, zsúfolódott össze a kivándorlási hivatalokban, hogy lemondjon állampolgárságáról és beadja Izraelbe vándorlási kérelmét. Olyan sok volt a kérelmező, hogy a rendőrségnek zsidó iskolákban és zsinagógákban kellett regisztrációs irodákat nyitnia.

Május 10-én hajnali 3-kor egy gránátot dobtak a zsidó tuljadonban levő Beit-Lawi Automobil Vállalat kirakata felé, részben lerombolva az épületet. Személyi sérülés nem történt.

1950. június 3-án   egy újabb gránátot dobtak ki egy száguldó autóból Bagdad El-Batawin negyedében, ahol a legtöbb gazdag zsidó és középosztálybeli iraki élt.  Senki nem sérült meg, de a robbanást követően cionista aktivisták sürgönyöket küldtek Izraelbe, hogy az Irakra szánt bevándorlási kvótát növeljék meg.

Június 5-én 2.30-kor bomba robbant a zsidó tulajdonban levő Stanley Shashua épületnél az El-Rashid utcán, anyagi kárt okozva, de személyi sérülés nélkül.

1951. január 14-én délután 7-kor gránátot dobtak  a Masouda Shem-Tov zsinagóga előtt tartózkodó zsidók csoportjára.  A robbanás elszakított egy nagyfeszültségű vezetéket, három zsidót ért halálos áramütés, köztük egy fiatal fiút, Itzhak Elmachert, és 30 másik sebesült meg. A támadás után a zsidók kivándorlása napi 6-700 főre ugrott.

A cionista propagandisták máig azt állítják, hogy az iraki bombákat zsidógyűlölő irakiak robbantották, akik ki akarták űzni a zsidókat országukból.  A szörnyű igazság az, hogy a bombákat, melyek iraki zsidókat öltek és nyomorítottak meg és megrongálták a tulajdonukat, cionista zsidók dobták.

Úgy gondolom, hogy a könyvemben szereplő dokumentumok között a legfontosabbak közé tartoznak két röpcédula példányai, melyeket az illegális cionista mozgalom adott ki és amiken a zsidókat Irak elhagyására szólították fel.  Az egyik 1950. március 16-I, a másik 1950. április 8-I keltezésű.

A kettő közötti különbség döntő jelentőségű. Mindkettő feltüntették a kiadás dátumát, de csak az április 8-i mutatja az időpontot: délután 4 óra. Miért tüntették fel az időpontot? Ilyen pontosság példa nélküli volt. Még a vizsgálóbíró, Salaman El-Beit is gyanúsnak találta. Vajon a du. 4 óra feltüntetői alibit akartak a bombamerénylet idejére, amiről tudták, hogy öt órával később fog bekövetkezni?   Ha igen, honnan tudtak a merényletről? A bíró arra következtetett, hogy onnan tudták, hogy az illegális cionisták és a merénylők kapcsolatban álltak egymással.

Erre a következtetésre jutott Wilbur Crane Eveland, a CIA korábbi magasrangú tisztje is, akivel volt alkalmam találkozni New Yorkban 1988-ban. Homokkötelek c. könyvében, melynek megjelentetését a CIA ellenezte, Eveland ezt írja:

"Abból a célból, hogy az irakiakat Amerika-ellenesnek mutassák és hogy megrémítsék a zsidókat, a cionisták bombákat telepítettek az USA Információs szolgálat könyvtára és zsinagógák közelébe. Nem sokkal később röplapok tűntek fel, Izraelbe vándorlásra biztatva a zsidókat. . . .  Bár később az iraki rendőrség bizonyítékokat adott át nagykövetségünknek arról, hogy a zsinagóga és könyvtár elleni támadások, valamint a zsidóellenes és Amerika-ellenes röplamkampányok a földalatti cionista szervezet művei voltak,  a világ nagy része elhitte a jelentéseket, hogy arab terrorizmus váltotta ki az iraki zsidók menekülését, akiket a cionisták “megmentettek”, valójában azért, hogy növeljék Izrael zsidó lakosságát."

Eveland nem részletezi a cionistákat a támadásokkal összekötő bizonyítékokat, de én megtettem a könyvemben. Pldául 1955-ben szerveztem egy bizottságot iraki származású zsidó ügyvédekből, hogy képviseljék olyan iraki zsidók követeléseit, akik még mindig rendelkeztek Irakban tulajdonnal. Egy jól ismert ügyvéd, aki kérte, hogy ne közöljem a nevét, tudomásomra hozta, hogy az iraki laborvizsgálatok igazolták, hogy az Amerikai Kulturális Központ elleni bombatámadásnál talált röplapok ugyanazon az írógépen készültek és ugyanazon a stencilgépen lettek sokszorosítva, amiken a cionista mozgalomnak közvetlenül az április 8-i bombatámadás előtt terjesztett röplapjai.

Elemzések kimutatták azt is, hogy a Beit-Lawi támadásnál használt robbanóanyag megegyezett egy Yosef Basri nevű iraki zsidó aktatáskájában talált robbanóanyag-maradványokkal. A jogász Basrit Shalom Salih cipésszel együtt 1951. decemberében perbe fogták a támadásokért és a következő hónapban kivégezték. Mindketten a Hashura, a földalatti cionista szervezet katonai szárnyának tagjai voltak. Salih végül bevallotta, hogy ő, Basri és egy harmadik férfi, Yosef Habaza hajtották végre a támadásokat.

Az 1952 januári kivégzések idejére a becslés szerint 125 ezres iraki zsidóság 6 ezer fő kivételével már Izraelbe menekült.  Ráadásul a britbarát és cionistabarát báb el-Said befagyasztotta a vagyonukat, beleértve a készpénzt. (Volt lehetőség iraki dinárok kivitelére, de amikor a bevándorlók beváltották őket Izraelben, azt kellett tapasztalniuk, hogy az izraeli kormány megtartotta magának az értékük 50%-át.) Még azok a zsidók is elveszítették állampolgárságukat, akik nem jelentkeztek kivándorlásra, de éppen külföldön tartózkodtak, amennyiben nem tértek vissza egy meghatározott időn belül. Felszámoltak egy ősi, kulturált, prosperáló közösséget és tagjait áttelepítették egy keleteurópai zsidók által uralt országba, akik kultúrája nemcsak idegen, de teljesen gyűlöletes volt számukra."

Hasonló témájú bejegyzések:

• "... hogy forróvá tegyem a talajt a diaszpórában élő zsidek lába alatt..."

"... én ma is kész vagyok rá, önként, hogy elvégezzem Izrael népéért a mocskos munkát, hogy szükség szerint arabokat öljek, hogy száműzzem, elkergessem, megégessem őket, hogy meggyűlöltessem magunkat, hogy forróvá tegyem a talajt a diszpórában élő zsidek lába alatt, és arra kényszerítsem őket, hogy jajgatva, de gyorsan idefussanak az országba. Még ha itt is, ott is fel kéne ezért robbantanom egy csomó zsinagógát."

• Kinek volt fontos, hogy MOHAMED 3 éves IZRAELI kisgyereket öljön Franciaországban?

• Hitler, a cionista báb

"... a németség pozíciói a háború és főleg Hitler tevékenysége nyomán sokkal rosszabbak, mint a háború előtt voltak!

Ezzel szemben a főleg zsidó eredetű (a judaizmus nihilista irányzataival kapcsolatban levő) globalista bankárelit tevékenysége minden területén nyert Hitler háborús tevékenysége és személyes döntései következtében"

• Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - A vallási háttér

"Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével." 

"A férfi a zsinagógába viszi a gyermekeit és ott, a Tóraszekrény előtt leöli őket: "És ráfröccsentette vérüket a Tóraszekrény oszlopaira ... és ezt mondta: 'Legyen ez a vér vezeklés az összes bűnömért' "

Mikor hazudik egy hivatalos, polkorrekt vérvád-szakértő?

Amikor mozog a szája...

A tiszaeszlári vérvád-ügyet nagy eséllyel provokatív célból dobták be mostanában a köztudatba (a zsidó gyökerű háttérhatalomnak Tervei vannak, amihez "antiszemita" hangulatkeltés kell)  azonban ez nagyon hasznosan szemlélteti világunk orwelli voltát . Itt és a kollégák blogjain  mi megkíséreljük a tényeket feltárni a vérvád ügyében, még a rituális vérontás modern kori ideológusait, propagandistáit se kifelejtve. A politikailag korrekt fősodor médiumokban pedig a szereposztásnak megfelelően jólfésült, PC szakértők sulykolják, hogy a vérvád mucsai babona. A kormányközeli Heti Válaszban a "polgári"közönséget az ordas eszmék elleni "TUDÁSSAL" a kérdés igazi tudós kutatója  igyekszik felövezni, aki 8 év szorgalmas munkája eredményeként tavaly jelentette meg 750 oldalas falumonográfiáját a vérvád-kori Tiszaeszlárról.:

Heccmesterek Tiszaeszláron

„A modern jogrendszerben nincs helye a vérvádnak” – mondja a Heti Válasznak adott interjújában Kövér György.

 (Aki egyébként erősen emlékeztet Dr. Schőner Alfréd főrabbira, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem rektorára.)  Jó, hogy a jogrendszerről egy történész nyilatkoztat ki, de e szakmában én valami tényfeltárást várnék, főleg 8 évnyi aprólékos terepmunka után "az érintett Nyírperem-vidék történetének egyik legalaposabb ismerőjé"-től. Kapunk is érvnek látszó dumákat de ezért kár volt nyolc évet elfecsérelni:

A hírhedt nyíregyházi per mítoszaival kapcsolatban a történész világossá teszi, jogi szempontból a felmentésen kívül nem születhetett volna más ítélet. „Sosem lett meg a tárgyi tényálladék, vagyis a lány holtteste, a 14 éves Scharf Móric sokat idézett »nagyfalusi vallomásáról« pedig tudni kell, hogy vele, mint koronatanúval, nem tétették le az esküt a kikényszerített vallomására, így az jogi értelemben nem vált bizonyítékká” – mondja.

Ezekre most nem pazarolnám itt a szót, elég utalni arra, hogy igenis lett egy holttest, kétséget kizáróan az áldozat ruháiba öltöztetve, de kétséget kizáróan nem az ő holtteste, ilyet pedig miért preparálnának ártatlan vádlottak, illetve nagyhatalmú védelmezőik. Az pedig nagyon ügyvédes védekezés, hogy a koronatanú esketésének elmaradása miatt a tanúvallomás  jogi értelemben nem vált bizonyítékká, talán fel se tűnt a professzornak, hogy azt ő se mondja, hogy hazudott a tanú... Minket pedig nem az egykori per unalmas jogtörténeti vonatkozásai érdekelnek, hanem, hogy valóban lehetetlenség-e, hogy zsidók (egyes zsidók!) rituális célra gojok vérét veszik.

Most professzor-pinokkiónk hosszú orrát egy olyan hazugsága kapcsán leplezzük le, ami tipikusan beleillik a vérvád babona volta mellett kiálló nemzetközi zsidó- és zsidóbérenc lobbi stratégiájába, amiről egyébként a (személyes ismerője által maximálisan megvásárolhatónak tippelt) jobbikos felszólaló is beszélt, tehát nem a vérváddal illetve a zsidóságot, hanem az elvtelen összetartással és lobbizással vádolva őket:

A források szerint nem állja meg a helyét az Baráth Zsolt beszédében is feltűnt motívum sem, mely szerint a zsidó vádlottakat felmentő ítéletet felsőbb pénzügyi (és esetleg politikai) körök mondták volna tollba Kornis Ferenc bírónak, cserébe az akkori állami költségvetést levegőhöz juttató ún. rente conversio folytatásáért.

(ezt a magyarázatot én is idéztem a Tiszák filoszemitizmusáról szóló bejegyzésemben.)

 Az emlegetett hitelezői kör »származásáról« pedig annyit, hogy annak nemcsak a Rothschild-házak, de a berlini Disconto-Gesellschaft, egy igazi porosz pénzintézet is tagja volt” – ismerteti a helyzetet a lapunknak adott interjúban Kövér György.

Ez egy konkrétum, tehát ellenőrizzük, pár kattintás a neten:
John M. Kleeberg: The Disconto-Gesellschaft and German Industrialization: A Critical Examination of the Career of a German Universal Bank, 1851-1914
(A Disconto-Gesellschaft és a német iparosítás: Egy német általános bank karrierjének kritikus vizsgálata, 1851-1914)

160.old: "A Disconto-Gesellschaft másik fő családi dinasztiája a zsidó Salomonsohnok családja volt, amelyik hosszabb ideig volt jelen a cégben, mint a Hansemannok. Moritz Salomonsohn, egy zsidó bankár a Posen-vidéki Inowrocławból (Hohensalsa) a Disconto-Gesellschaft egyik alapítója volt 1851-ben..."

Werner Eugen Mosse: Jews in the German economy: the German-Jewish economic élite, 1820-1935
(Zsidók a német gazdaságban: a német zsidó gazdasági elit, 1820-193

220.old: " ... a Hansemannok... a protestáns papságból származtak. Azonban mellettük, velük együtt működött a rabbik sorától származó Salomonsohn-dinasztia Inowrocławból..."

Egy Igazi Porosz Pénzintézet és a gyermekcsábítás összefüggése?

 „A modern jogrendszerben nincs helye a vérvádnak” ???

A modern történettudományban és közéleti szakértői körben nincs helye  a hazudós Kövér Györgyöknek!!!

Santo Subito - a galíciai pápa

II. János Pál minapi boldoggá avatása előtt mindent elleptek a néhai pápával kapcsolatos kegytárgyak. Egy vaskos gyertyán figyeltem fel egy régi családi fotóra, ami felelevenített bennem néhány, korábban az interneten olvasott pletykát.  A fényképet sikerült a neten is megtalálni:

Oldalfelirat: "B. Henner Csász. és kir. udvari fényképész, Krakkó, Szewska u.27."

A kép 1908-ban készült és a Wojtyła házaspárt ábrázolja elsőszülött fiukkal, Edmunddal.

A fiatalasszony jellegzetes arcvonásai alapján tovább keresgéltem és meglett a szülők esküvői fényképe is:

A képeken látható Emilia Wojtyła, leánykori nevén Kaczorowska, a leendő II. János Pál pápa édesanyja tipikus szemita arcvonásai azokat a korábban olvasott, de részemről nem túl komolyan vett pletykákat erősíteték meg, melyek szerint a lengyel pápa zsidó származású volt.

Előrebocsátom, hogy természetesen semmi rosszat nem áll szándékomban mondani sem Emilia Kaczorowskára, sem fiára, sem családja bármely tagjára amiatt, hogy Kaczorowska zsidó származású. Semmilyen származás, rasszhoz tartozás, vagy bármilyen közegbe születés nem bűn, a képek alapján és (egyébként szűkszavú) életrajzok alapján nincs okom mást feltételezni, hogy az ifjabbik Karol Wojtyła édesanyja egy szerető feleség és anya volt. Arcvonásai a félreismerhetetlen, ép ésszel és lélekkel önmagában se bűnnek, se erénynek nem minősíthető rasszjegyeken túl szelíd, boldog békeidőkbeli családanyához méltó szépséget és jóságot sugároznak.

A probléma és bejegyzésem tárgya nem ez, hanem az, hogy Valakiknek, azoknak, akik fontos vezető személyek, többek között a pápák kiválasztásáról döntenek, aKirálycsinálóknak nagyon is fontos szempont, hogy a jelölt milyen származású!!!

Az interneten sokfelé (pl. itt) olvasható egy Angliában élő zsidó történész jellegzetes dicsekvése (amit azonban jó történészhez méltó racionális érveléssel támaszt alá):

Egy történész szerint zsidó volt a pápa!

Egy manchesteri történész azt állítja, hogy II. János Pál pápa zsidó volt.

Yaakov Wise szerint kutatása Karol Józef Wojtyła (II. János Pál valódi neve) anyai ősei témájában ijesztő következtetésekre vezettek.

Wise, az ortodox zsidó történelem és filozófia kutatója kijelentette, hogy a néhai pápa anyja, nagyanyja és dédnagyanyja valószínűleg mind zsidók voltak és egy Krakkó közeli kisvárosból származtak.

A pápa pap és bíboros-érsek volt Krakkóban pápává választása előtt.

Wise: "Az ortodox judaizmus szerint egy ember zsidó identitása az anyai ágon adódik tovább. Láttam egy fényképet a pápa anyjáról, amit megmutattam másoknak, akik nem tudták, kit ábrázol a kép"

"Mind azt mondták, hogy a nő zsidónak látszik. Ezért további nyomozásba kezdtem a származásáról."

Bár úgy gondolja, hogy a pápa apja lengyel etnikumú volt, úgy véli, hogy János Pál anyja, Emilia Kaczorowska (angolul Emily Katz) zsidó volt és Feliks Kaczorowski, egy bielsko-białai vállalkozó lánya volt.  A Katz egy gyakori családi név a kelet-európai zsidó családok között.

Emilia anyja, a pápa nagyanyja Maria Anna Scholz volt. Scholz, vagy Schulze szintén egy tömeges név a zsidók között, éppúgy, mint a Rybicka, vagy Ryback (Halász), ami a pápa dédnagyanyja, Zuzanna családi neve.

Mindezek a nevek, vagy változataik előfordulnak a régi bialai zsidótemetőben, éppúgy, mint Feliks anyja, Urszula Malinowska családi neve. Wise: "A pápa származását kutatta egy amerikai történész.

"De senki nem nyomozta a családi nevet a zsidó közösségben és én, mint zsidó történész hozzáférek olyan információkhoz, amiknek egy nemzsidó történész még a létezéséről sem tud."
"Nem állítok semmit határozottan, de azt kijelentem, hogy sok közvetett bizonyíték létezik, melyek arra mutatnak, hogy zsidó volt."

"A pápa anyja a zsidó közösségből került ki és egy katolikushoz ment férjhez. Gyermekei katolikusnak születtek és annak voltak nevelve, a pápát megkeresztelték. Ez megvilágítja, miért kellett a pápának bújkálnia a nácik elől 1940 novemberétől."

"Ha tisztán lengyel etnikumú lett volna, ez nem lett volna elkerülhetetlen"

"Ez azt is megmagyarázná, miért konkrétan ez a pápa érzett erős vágyat a Római Egyház és a zsidóság közötti viszony javítására."

A szövegből kiderül, hogy zsidók (közte történészek) is alkalmazzák a módszeremet, hogy fényképről valakit zsidónak vélnek, ezt (és az élőben felismerést) emlegetik - ők maguk - a híres "zs-radar"-ként.

Az adat, hogy Kaczorowska apja "businessman" lett volna Biała Krakowskában, nem igazán pontos, helyesebben egy 13 gyermekes kárpitosmester volt, nem valószínű, hogy jómódban. Tudjuk, hogy a zsidók valóban fanatikusan számontartják mindegyikük leszármazását, ezért is röhejesek a holómítoszok számháborúi. És szeretnek dicsekedni is , ha bármilyen híres, vagy hírhedt egyén zsidó származású, mint például nemrég Kadhafival is eldicsekedtek, vagy Ahmadinedzsáddal, meg Musztafa Kemállal (Atatürk), sőt Hitlerrel és más főnácikkal.

Yaakov Wise saját blogján (Jewish history and society) igyekezett pontosítani a sajtóban megjelent híreket, bár ebben az esetben túlzott szenzációhajhászó feltupírozásra nem is került sor az ő álláspontjához képest:

2005. november 30.

Zsidó volt-e a néhai pápa? 

Egy manchesteri történész azt állítja, hogy létezik ‘figyelmet érdemlő közvetett bizonyíték’, hogy a néhai pápa lehetett zsidó.

A média tévesen idézett engem, amikor tavaly nyáron arról adott hírt, hogy én azt állítottam, a néhai II. János Pál pápa 'zsidó volt'. Valójában Yaakov Wise azt állította, hogy létezik ‘figyelmet érdemlő közvetett bizonyíték’, hogy a néhai II. János Pál pápa lehetett anyai ágon etnikailag zsidó. Kutattam Karol Józef Wojtyła anyai leszármazását és azt találtam, hogy az anyja, anyjának anyja és annak anyja valószínűleg mind zsidó nők voltak a galíciai kisvárosból, Bielsko-Białából, amely nem eseik messze Krakkótól, ahol a pápa pap és bíboros-érsek volt pápává választása előtt. Az ortodox judaizmus szerint egy ember zsidó identitása az anyai ágon öröklődik.

Úgy vélem, a pápa apja etnikailag lengyel volt és most úgy vélem, hogy az anyja, Emilia Kaczorowska (vagyangulul Emily Katz, született Krakkóban 1884-ben) valószínűleg katolikussá áttért zsidó volt, egy bielsko-białai vállalkozó, Feliks Kaczorowski lánya. (a város nem tévesztendő össze a Lublin közeli Biała Podlaskával) A Katz egy gyakori családi név a kelet-európai zsidó családok között. Jó közelítéssel a Kohein Zedek, a héber 'szent pap" kifejezés mozaikszava. Emilia anyja Maria Anna (Mirjam Hanna?) Scholz volt, született Bielso-Białában 1853-ban. A Scholz (vagy Schulze) szintén egy gyakori családi név az askenázi zsidók között, akárcsak a Rybicka (Ryback), Zuzanna (a héber Shoshannából) Rybicka, a pápa anyai dédnagyanyja családi neve. A  Katz, Scholz és Ryback nevek, vagy változataik mind előfordulnak a régi białai zsidótemető sírkövein, éppúgy, mint Feliks anyja, Urszula Malinowska családi neve.

Bár az ilyen bizonyíték önmagában nem perdöntő, felveti a kérdést, hogy a néhai pápa zsidó volt-e az etnicitásra vonatkozó hagyományos zsidó felfogás szerint.  Ez megmagyarázná azt is, miért kellett a pápának elrejtőznie a nácik elől 1940 novemberében. Ha egy etnikailag tiszta lengyel lett volna, ez nem lett volna szükségszerű. Bár titokban pappá képzésen vett részt, ez önmagában kevés volt ahhoz, hogy magára vonja az SS figyelmét. Ha azonban az anyja etnikailag zsidó volt... Ez szintén messzemenően megmagyarázná, miért éppen ez a pápa érzett erős vágyat a Római Egyház és a zsidó nép viszonyának javítására. Valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy a pápa maga mennyit tudott saját származásáról.

A néhai pápa, II. János Pál anyai leszármazása 

(fontosabb nevek kövér betűvel) © Z Yaakov Wise, publikációkban kötelező feltüntetni

Első nemzedék: Karol Józef (Lolek) WOJTYŁA, született 1920. május 18-án Wadowicében, Lengyelországban.

Második nemzedék (szülők): id. Karol WOJTYŁA, a hadsereg főhadnagya, született 1879. július 18-án Lipnikben, Bilesko mellett, Lengyelországban, és 1941. február 18-án Krakkóban, Lengyelországban halt meg.
Emilia KACZOROWSKA született 1884. március 26-án Krakkóban, Lengyelországban. 1929. április 13-án halt meg gyermekszülés közben.

Harmadik nemzedék (anyai nagyszülők):
Feliks KACZOROWSKI született 1849. június 26-án Białában (ma Bielso-Biała), Lengyelországban és 1908-ban halt meg. Nyeregkészítő és kocsijavító volt.
Maria Anna SCHOLZ született 1853-ban, meghalt 1897-ben.
Feliks KACZOROWSKI feleségül vette Maria Anna SCHOLZ-t 1875-ben Białában, Lengyelországban. Gyermekeik:
Emilia KACZOROWSKA

Negyedik nemzedék (Anyai dédszülők):
Mikolaj KACZOROWSKI született: Biala, Lengyelország.
Urszula MALINOWSKA
Mikolaj KACZOROWSKI és Urszula MALINOWSKA összeházasodtak, gyermekeik:
Feliks KACZOROWSKI

Jan SCHOLZ született: Biała, Lengyelország.
Zuzanna RYBICKA születési dátuuma ismeretlen.
Jan SCHOLZ és Zuzanna RYBICKA összeházasodtak, gyermekeik:
Maria Anna SCHOLZ

bejegyezte Yaakov Wise 

(Wise legtöbbször anakronisztikusan használja a "Lengyelország" országmegnevezést, hiszen a szóbanforgó terület akkor a Habsburg Birodalom Galícia tartományának része volt. A későbbi pápa már az újjáalakult Lengyelországban született. Apróság, hogy az akkor önálló Biała városa még Galícia tartomány határvárosa volt, míg az 1950-ben vele összevont Bielsko Habsburg-Szilézia, vagy Cieszyni Szilézia határvárosa. Feliks Kaczorowski foglalkozásául a mai lengyel források általában a kárpitost adják meg.)

A Zsidófigyelő (Jew Watch) két cikkben is foglalkozik  II. János Pállal:

Zsidó volt-e II. János Pál pápa?
"A pápa családi barátai nagyrészt zsidók voltak. 
Jerzy Kluger, egy zsidó fiú élete végéig barátja.
(CNN) -- Wojtyłáék nem osztották sok lengyel antiszemita nézeteit. Lolek egyik játszótársa Jerzy Kluger volt, egy zsidó, aki sok évvel később küldöncként kulcsszerepet játszott II. János Pál és az izraeli vezetők között hosszú idő után diplomáciailag elismerte Izraelt."

"(CNN) -- Csakugyan, Wojtyła lett az első pápa, aki meglátogatott egy zsinagógát és elsőként látogatta meg az auschwitzi Holokauszt-áldozatok emlékművét.  A katolikus-zsidó ellenségeskedést befejezve a zsidókat "idősebb fivéreinknek" nevezte.

 Sajnos a hivatkozott CNN-cikk már nem érhető el.

A Zsidófigyelő leleplezi II. János Pál pápát - valószínűleg zsidó származású
" A pápa apja, id. Karol Wojtyła egy nyugalmazott katonatiszt és szabó volt Wadowicében, egy Krakkótól 35 mérföldre délnyugatra található városban, melynek 8000 katolikus és 2000 zsidó lakója volt. Amikor id. Karol Wojtyła feleségül vette Emilia Kaczorowskát, családja azonnal kiközösítette. Karol és Emilia egy zsidó háziúrtól bérelt bérlakásban élt. Egy CNN sztori szerint Wojtyłáéknak a wadowicei zsidó közösségben kellett családi barátokat találnia. Fiuk, szintén Karol Wojtyła zsidókkal járt egy iskolába, ami a legtöbb lengyel városban szokatlan volt."

"Frank Weltner, a Zsidófigyelő tudományos weboldal igazgatója és könyvtárosa: "Ismerői szerint II. János Pál pápa ifjúkorában nagy színész és költő volt. A szinház-üzlet Lengyelországban, Európa nagy részén és az USÁ-ban hagyományosan zsidó tulajdonban és ellenőrzés alatt állt, tehát egy zsidó szülő és sok zsidó barát hasznos lehetett, ha valaki színészi karrierbe akart kezdeni."

A Wikipédia angol nyelvű cikkéből, "II. János Pál pápa ifjúkora":

"Karol gyermekkorára befolyással volt  az élénk és prosperáló wadowicei zsidó közösséggel való számos érintkezése.  Gyakran focizott, mint kapus és a Cracovia lengyel csapatnak szurkolt.[3][4]Gyakran került sor iskolai focimeccsekre zsidó és katolikus csapatok között és a korra jellemző antiszemita légkör miatt előfordulhatott, hogy a dolognak csúnya vége lesz. Karol viszont örömmel ajánlkozott kapusnak a zsidó csapatnál, ha annak nem volt elég játékosa.[5]

Ekkoriban volt az ifjú Karol első komolyabb viszonya egy lánnyal. Közel került egy lányhoz, akit Ginka Beernek hívtak, ‘egy zsidó szépség gyönyörű szemekkel és fekete hajzuhataggal, remek színészi tehetség‘.[6]"

"A B'nai B'rith és más illetékesek igazolták, hogy zsidóknak segített menedéket lelni a nácik elől."

Emilia Kaczorowskáról érdekesen, kurtán-furcsán írja a lengyel wikipédia cikke, hogy 8 osztályos iskolát végzett az irgalmas nővéreknél Krakkóban, és "gyakorló katolikus volt". Ezt helyből feltételeznénk alapesetben azon a vidéken, hacsak nem a zsidó származás látszatát akarná a forrás e félmondattal takargatni...

Egyébként talán ugyanezért tulajdonképpen meglepő, hogy egy ennyire nagy kultuszú "nemzeti hős"  édesanyjáról ilyen rövid, pármondatos cikk van a wikin és hogy a családról leginkább hallgatnak. Ha nem tekintenék a dolgot takargatni valónak, biztos sokkal több adat lenne. Feltéterlezem, hogy Wadowicében amúgy mindenki képben van, de a városka nem kis részben a zarándokturizmusból, a nagy szülött kultuszából él, tehát nagydobra pont ők nemigen fogják verni e származási kérdést.

Egyébként téves az a magyar forrásokban gyakran szereplő adat, hogy a pápa édesanyja tanítónő lett volna, a lengyel életrajzok szerint 8 osztályt végzett és háztartásbeliként időnként varrással egészítette ki jövedelmüket.

Henryk Pająk: Lengyel remények sírásói c. könyvéből: 

"Elemzésünket a vértelen peresztrojka "csodájáról" II. János Pál a Szovjetláger felszámolásának nemzetközi műveletében betöltött szerepével fejezzük be. "A Vatikán rákos daganatai" c. könyvben bemutattuk, hogy pápai jelölésének előmozdítója a világzsidóság volt az említett szabadkőműves diszkatériákkal, Zbigniew Brzezińskivel, H. Kissingerrel, D. Rockefellerrel az élen, néhány zsidó származású vatikáni bíboros részvételével.
Karol Wojtyła bíboros promóciós célú, nemhivatalos utazásokon vett részt az USÁ-ban és Kanadában, fogadta például a szabadkőműves Trudeau. Ekkor Trudeau kormányában a multikulturális ügyek minisztere a lengyel anyanyelvű "jeruzsálemi lovag", Stanley Haidasz szenátor volt. Többször alálkozott Karol Wojtyłával kanadai zsidók magántársaságában is.
Egy ilyen találkozót dokumentálunk egy eddig sehol nem publikált fényképpel.

(felirat: Balról: Rudolf Kogler, K. Wojtyła bíboros, s. Haidasz szenátor - a Máltai Ispotályos Lovagrend lengyel anyanyelvű nagymestere - áll: N.N., Irene Unger. Torontó, 1976. Egész otthonosan... S.Haidasz magángyűjteményéből)

K. Wojtyła bíboros megválasztása után Haidasz szenátor és Zbigniew Brzeziński voltak az új pápa, II. János Pál első vendégei. Haidasz szenátor a Máltai Ispotályos Lovagrend nagymestere, amely egy kivételesen befolyásos szabadkőműves páholy a katolikus egyházban, nemes humanitárius és karitatív célokat tettetve, mint végső soron minden szabadkőműves páholy."

Hogy mire volt ez jó, arra csak egy kiragadott példa, a Haaretz 2004.17.09-i híradása alapján: 

Shlomo Shamir: A Katolikus Egyház azonosnak tekinti az anticionizmust az antiszemitizmussal 

A Katolikus Egyház az anticionizmust burkolt antiszemitizmusként  ítélte el egy katolikus és zsidó értelmiségiek fóruma által kiadott közös nyilatkozatban. A nyilatkozat Buenos Airesben került kibocsátásra vallási, egyetemi és más vezető zsidó és katolikus személyiségek találkozóján.
"Minden módon és formájában ellenezzük az  antiszemitizmust, beleértve az anticionizmust, ami az utóbbi időben az antiszemitizmus megjelenési formájává vált" áll a nyilatkozatban.
Ez az első alkalom, hogy a Katolikus Egyház egyenlőségjelet tesz az anticionizmus és az antiszemitizmus közé. A nyilatkozat szintén elítéli a terrorizmust, kiemelten a hit nevében elkövetett terrort. "A terror bűn az ember és az Isten ellen."  Az Isten nevében elkövetett fundamentalista terrorizmus nem igazságos és nem igazolható."
Ilan Steinberg, a Zsidó Világkongresszus igazgatója, a fórum egyik szervezője a közös nyilatkozatot "egy történelmi pillanatnak" nevezte.
"A Katolikus Egyház először ismeri el az anticionizmust nemcsak zsidók elleni, hanem az egész zsidó nép elleni támadásként."
Vezető zsidó személyiségek a nyilatkozatot a Katolikus Egyház meghatározó jelentőségű nyilvános támogatásának nevezték az anticionizmussal szemben. "A múltban a cionizmust azonosították a rasszizmussal, ez a nyilatkozat az anticionista kijelentéseket minősíti a rasszizmus egy formájának" jelentette ki egy zsidó vezető New Yorkban.

Nem is volt mindenki hálátlan: 

HVG, 2005.április3.: Izrael: "a zsidók pápájaként" gyászolják a szentatyát
Izraelben is részvétet és megdöbbenést váltott ki II. János Pál halála.
Jeruzsálem utcán sok ember siratta az elhunytat. Az olasz RAI televízió tudósításában megszólaltatott izraeliek egy része odáig ment, hogy "a zsidók pápájának" nevezte a katolikus egyházfőt, ami 20 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna.

II. János Pál volt az első római pápa, aki látogatást tett egy zsidó imaházban: 1986. április 13-án fölkereste a római zsinagógát. Eme egyháztörténeti szempontból egyedülálló esemény kapcsán az egyházfő első ízben kért bocsánatot azért a felelősségért, amely a zsidók ellen elkövetett bűnök  miatt a katolikus egyházat terheli. Történelminek minősült II. János Pál 2000-ben tett látogatása Izraelben is, amikor a jeruzsálemi siratófalnál állva szintén megbocsátást kért a zsidóüldözésekért.
(MTI)

 ------------------------------------------------------------------------------------

Frissítés, 2011.december 29: 

FÉREG AZ ALMÁBAN

A bejegyzés fogadtatásának tapasztalatai, közte az alább olvasható második hozzászólás is jelzik, hogy érdemes a pápa származására vonatkozó információt kiegészíteni, illetve meg kell magyaráznom, miért tartottam fontosnak e tényeket közzétenni.
Nyilvánvaló, hogy sokak jóindulatú, naív reakciójával önmagában annyiban egyetértek, hogy természetesen semmiféle bűnt nem jelent, ha valaki zsidó szülők, vagy szülő gyermekeként jön a világra, és a bejegyzésnek semmiképpen nem célja a néhai II. János Pál pápa édesanyját bírálni, erre semmilyen okot nem látok.
Önmagában egy mai pápa zsidó származása elvileg lehetNE egy gyakorlati jelentőséggel nem bíró banális tény. Azonban ha ezt az önmagában nem sokat jelentő tényt öszefüggéseibe helyezzük, konkrétan például Karol Wojtyła kiválasztási mechanizmusával, és az alábbi idézettel vetjük egybe, akkor kiderül, hogy Valakik számára miért volt fontos, hogy egy zsidó kohanita származású főpap legyen a pápa. (ahogy már előtte is, utána nem tudom biztosan)

Talán sokat megvilágít az ún. Neo-sabbateánus szekta szellemi vezetőjével a Mááriv c. izraeli lapban megjelent interjú egy konkrét kérdése és válasza:

Beszélgetés Reb Yakov Leib Hakohain-nal a Neo-Sabbateánus Kabbala újjáéledéséről a Mááriv c. lapban

részlet:

Mááriv: Mi a helyzet az Ön vallási áttéréseivel? Hogyan változott a vallási élménye, miközben felvette a kereszténységet, az iszlámot és a buddhizmust?

REB YAKOV LEIB HAKOHAIN: Először is, vallási áttéréseim célja, akárcsak elődeim, Sabbatáj Cví és Jacob Frank esetén, nem az volt, hogy megjavítsam önmagam, hanem, hogy megjavítsam Istent. A Neo-sabbateánus Kabbalában az egész hangsúly nem önmagamon van, nem az én üdvözülésemen, vagy átalakulásomon, hanem Isten üdvözülésén és átalakulásán. (...) Tehát Sabbatáj Cví, Jacob Frank és jómagam Szent Aposztázisai nem "a test" áttérései voltak, hanem "a szívé". Az összes vallásba való betérés célja a bennük rabul ejtett Szent Szikrák kiszabadítása volt, nem pedig az, hogy vallási közösségeik gyakorló tagjaivá váljunk.

Az ilyen neo-sabbateánus VALLÁSI ÁTTÉRÉSEK CÉLJAtulajdonképpen ANNAK A VALLÁSNAK A SZÉTROMBOLÁSA, AMELYBE BELÉPÜNK, NAGYRÉSZT ÚGY, AHOGY A FÉREG SZÉTRÁGJA AZ ALMÁT, NEM PEDIG RÉSZÉVÉ VÁLIK.

------------------------------------

Sabbatáj Cví és Jacob Frank a modern illuminátus-mozgalom elődei...

Frissítés, 2012.január 19.: 

Az alábbi egy szaktudományos elemzés a frankista szekta vezetői által a magyarországi frankistákhoz 1800 körül írt, zóhári nyelvezetű héber nyelvű levélről.
www.donmeh-west.com/frankintro.shtml
A szerző: Ben Zion Wacholder, Ph.D
Hebrew Union College - Jewish Institute of Religion, Cincinnati
"E publikáció közli és értelmezi a héber-zóhári levelet, melyet Jacob Frank három tanítványa írt 1800 körül a magyarországi zsidókhoz. (...) Dokumentumunk szerint Frank megjósolta az európai zsidóság pusztulását, hacsak a zsidók nem veszik fel "Edom szent vallását", vagyis a kereszténységet. A kereszténységre áttérésnek azonban eszközként kellett szolgálnia, mely a kereszténység végső legyőzéséhez vezet. A Frank személyében reinkarnálódott Jákob pátriárka küldetése volt, hogy Izrael élére álljon annak Edom elleni háborújában. " 
"...a levél általános üzenete így összegezhető:
- Frank megjósolja a zsidók eljövendő mészárlását Európa minden nagyobb és kisebb országában az apokalipszis részeként. (Holokauszt! Mi van, ha ez nem "jóslat" volt, hanem FORGATÓKÖNYV???!!!B.Cs.)
- A zsidók megváltásának alapja, hogy elfogadják Edom, vagyis Róma hitét.
- Jacob Frank Jákob pátriárka reinkarnációja.
- Jacob Frank fogja vezetni Izrael megváltását a világ, azon belül a Katolikus Egyház meghódítása által."
A szakemberek által vizsgált dokumentum az úgynevezett "Vörös Levél", ugyanis vörös tintával írták sok példányban. Ez szimbolizálja a héber Adom-vörös és Edom-azaz a gojok birodalma szavak hasonlóságát.
Tehát a frankisták által irányított világforradalmi mozgalom vörös zászlaja azt jelképezte, hogy az alatt a zsidók épp meghódítják a gojok birodalmát???
És akkor a fentieket a kat. egyh. meghódításáról vessük össze egész Santo Subito c. bejegyzésemmel... Vajon egy következmények nélküli banális életrajzi apróság, ha kohanita zsidó származású ember a római pápa???
Frissítés, 2013. január 24:
Érdemes még idézni egy másik bejegyzésből Gershom Scholem művéből a z "Edom" azaz a kereszténység, a római egyház elfoglalásának programjáról és céljáról:

"A sabbateanizmus Jacob Frank változatában egy gátlástalanul nihilista jelleget öltött. Az igaz hívő, akinek titkos szívében Isten van, a "hallgatás terhe" alatt köteles keresztülmenni az összes valláson, rítuson és fennálló renden anélkül, hogy bármelyiket elfogadná, sőt, mindet belülről megsemmisíti, ezáltal igazi szabadságot hoz létre. A szervezett vallás csak egy álcaruha, amit fel kell venni, majd el kell vetni a "szent tudás", a a hely gnózisa felé, ahol az összes hagyományos értéket megsemmisítik az "élet" áramlatában."

"Ez az út a tudatos vallási anarchiához vezetett: "A hely, ahová megyünk nem áll semmilyen törvény uralma alatt, mert azok mind a halál oldalán állnak, de mi az élet felé megyünk." E cél eléréséhez szükséges volt a törvények, tanítások és szokások megszüntetése, megsemmisítése, melyek korlátozzák az élet energiáját, de ezt titokban kell tenni;  ennek érdekében fontos voltkülsőleg magukra ölteni a fizikai Edom, azaz a Kereszténység ruháját.  A "hívők", vagy legalább élcsapatuk máris keresztülmentek a judaizmuson és iszlámon, most pedig be kellett teljesíteniük utazásukat a keresztény hit magukra öltésével, annak és eszméinek felhasználásával, hogy elrejtsék valódi hitüket Frankban, az igaz Messiásban és élő Istenben, akinek imádatára keresztény hitvallásaikat valójában szánták. "

II. János Pál volt az első pápa, aki zsinagógába látogatott. Elio Toaff római főrabbi fogadja a kollégát:

Végre nem kell titkolnunk, a jövő héten meg te misézel nálam...

 

A Siratófalhoz minden zsidónak el kell zarándokolnia...

A Zarándok a zsidó szokásnak megfelelően a következő feliratú cédulát dugta a résbe:

Atyáink Istene,
Te választottad Ábrahámot és utódait
hogy hozzák el a Nevedet a Nemzetekhez*:
mélységesen szomorúak vagyunk
azok viselkedése miatt
akik a történelem során
e gyermekeidnek szenvedést okoztak,
és bocsánatodat kérve
el kívánjuk kötelezni magunkat
az igaz testvériség mellett
a Szövetség népével.

Jeruzsálem, 2000. március 26.

aláírás: II. János Pál

*így szokás illedelmesen fordítani, de a szó helyesen GOJOKHOZ! Az ennek megfelelő érzelmi töltéssel.
"A főpap védelmének biztosítására Izrael az "Öreg Barát"/"Régi Barát" műveletet ("Operation Old Friend") szervezte meg, a legszigorúbb biztonsági intézkedést, amit valaha is Izraelbe látogató személlyel kapcsolatban alkalmaztak."
A Frank-féle "hallgatás terhe" szabály óriási erővel nehezedhetett az izraeli hivatalosságokra, hogy vissza tudják tartani a külvilág előtt kirobbanni akaró büszkeségüket, diadalérzésüket, és a páratlan biztonsági akciót ne "Our Man in the Vatican" néven nevezzék el...

Kapcsolódó bejegyzések:

• A gettókapuk belülről zárásának technikájáról
• Az Út Edomba - az illuminátus nihilizmus frankista gyökerei, avagy a hamis zsidóasszimiláció
• A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra
• Molnár Ferenc: Lilio(m)t - a Bűn Általi Üdvözülés

A gettókapuk belülről zárásának technikájáról

"De kétségbeesve látom, hogy be vagyok zárva az anyanyelv börtönébe"

Kertész Ákos nagy botrányt kavart nyílt levele egyáltalán nem meglepő, mert beleillik a zsidó értelmiségiek és kisemberek végeláthatatlan sora rendszeres nyilatkozataiba, amelyek éppily szellemben szokták gyalázni "hazájuk" illetve esetükben inkább a maguk és mindig megpakolt bőröndjük  ideiglenes tartózkodási helyének állandó népét. A másik, még magasabban díjazott Kertésznek (Imre) is megvolt ugyanez a fajta botránykeltő dumája korábban (bár ő már nincs bebörtönözve a magyar nyelvbe) és igazából minden zsidónál megvan ez, amennyiben "megérdemli" a zsidó nevet. Hogy mennyire nem egyedi hülyeség, vagy bűn ez Kertész részéről, azt talán két nagyon hasonló idézet is igazolhatja évekkel korábbról egy másik "magyar" zsidótól, az egykor menő hollywoodi forgatókönyvírótól, Joe Esterhastól:

"Ha meglátsz egy magyart az utcán, menj oda, és vágd pofon! Ő tudni fogja, hogy miért kapta."

"A magyarok erőszakosak, az öngyilkosságig szenvedélyesek, túl gyorsan mondanak ítéletet, szűklátókörűek, antiszemiták és rasszisták."

Számtalan példát lehetne hozni ugyanerre a, látszólag megmagyarázhatatlan, honfitársaik elleni gyűlölködő hozzáállásra  lengyel, német, amerikai, orosz, stb. zsidók részéről, hírességektől és ismeretlen kiszsidóktól. Magyarázat azonban van és elég egyszerű: a zsidó identitás eleve ilyen céllal lett megalkotva, hogy akik ebbe az identitásba vannak bezárva (ez az igazi börtön, nem a magyar, vagy más nyelv, a Galutban élő diaszpóra-zsidó ideiglenes állomáshelyén!), azok ne érezzenek vágyat a körülöttük élő többséghez asszimilálódásra, a nemzettel, néppel, lakossággal stb. való érzelmi azonosulásra.

Egyik kedvenc szerzőm, John Michael Greer "Fődruida" a modern civilizáció lassú hanyatlásával foglalkozó, geddonista körökben népszerű blogja több írásában is utal a kérdésre, ha nem is az általam hangoztatott értékeléssel. Tudni kell, hogyaz általa 2002 óta vezetett szervezet 1912-ben "Ancient Order of Masonic Druids in America" néven alakult meg, tehát Amerikai Szabadkőműves Druidák Ősi Rendje és csak 1976-ban hagyták ki a "Szabadkőműves" szót a névből. Addig alapszabály szerint csak vakolók, vagy családtagjaik lehettek tagok. Greer-ről maguk közlik, hogy vakoló.

Nos, az okkultizmussal szerzőként és gyakorlóként is foglalkozó fődruida két blogbejegyzésében is kitér rá, hogy a zsidók "belülről zárt kapujú gettója", vagyis  az őket másokkal szembeállító identitásuk nem valami történelmi véletlenek műve, hanem tudatosan ilyennek tervezték meg. Greer egyébként abszolút filoszemita és az okkultista körök logikájában nyilvánvalóan járatos.
E bejegyzéseinek témája általában is érdekes, a tudás átmentésének lehetőségeit latolgatja egy összeomló civilizáció korában a történelmi példák alapján és azt, hogy ennek milyen eszköze lehet a vallási köntösbe csomagolás.
"Miért számít a hanyatlás"

"Vizsgáljuk meg a zsidó nép és kulturális öröksége túlélését a Harmadik Templom Kr.u. 70-ben történt lerombolása és az izraeli  zsidó jelenlét nagy részének a következő évszázadban történt eltörlése után! A kulturális kihalás nagyon valós veszélyével szembesülve a túlélő vallási vezetők a babiloni fogság tapasztalataira alapozva útjára indították a történelem egyik legsikeresebb kultúramegőrzési programját. A rabbinikus judaizmus kiformálódása során annak tradíciói igen nagy arányban kimondottan a zsidó vallási és kulturális folytonosság megőrzésére összpontosítottak. “Miért más ez az éj minden más éjtől?” kérdi a Pészah rituáléja; a szabadon interpretált válasz az, hogy megtestesíti a zsidó nép különleges történelmi tapasztalatainak egyikét, a szimbólumok és szertartások nagyhatású eszközeit felhasználva az asszimiláció és beolvadás erői ellen."

"A kultúra túlélése és a vallás "

"A zsidó és a zoroasztriánus vallás meggyőző ellenpéldákat nyújt. Mindkettő régi vallás volt, amely alapvető átalakításon ment keresztül nemzeti államuk összeomlása után, Izrael Kr.u. 70 utáni római elnéptelenítése, illetve Perzsia hetedik századi arab meghódítása után.  Mindkettő lemondott univerzális ambícióiról és etnikai vallássá vált, a kívülállókat karnyújtásnyi távolságban tartva a szokások és tabuk elrettentő fala által."

Greer, a szabadkőműves és filoszemita (nem tudom, nem zsidó származású-e, az arc nem zárná ki azt se, bár a druidaszakáll megtéveszthet) természetesen magától értetődően valami nagyon hasznos cél érdekében elkövetett dolognak mutatja be a zsidók (és a fárszik) gettóba zárását szellemi vezetőik részéről: a cél a klasszikus kultúra hagyományának átmentése a barbárságba süllyedő világban az utókor számára.

Most ne firtassuk nagyon, hogy ez az átmenteni szándékozott kultúra a zsidók esetén menyire hasznos tudás volt az emberiség számára, (amúgy érdemes firtatni*), most arra mutatok rá, hogy a Greer szintjén az okkult módszerekbe beavatottak számára milyen magától értetődő az asszimilációt akadályozó, idegengyűlölő identitás tudatos tervezettsége és annak technológiája!

Tehát a Kertész-félék VALÓBAN BE VANNAK ZÁRVA, BÖRTÖNÖZVE, csak többségük nem ismeri fel, hogy mi a börtöne, hogy kik zárták be őket oda és mi célból. És persze "börtönőreiket" tisztelik, azok más áldozatait (a "gojokat" - valójában honfitársaikat) gyűlölik, hasonlóan, csak még erősebben, mint az okkult háttérhatalmak által előállított modern nacionalizmus és kitalált történelem áldozatai, a magyarok, a szlovákok, és a többi nép fiai. A zsidók xenofób identitása azonban sokkal régebbi, mint a többi nép modern kori nacionalizmusa és sokkal alaposabban megmunkált (mérgező) "szellemi termék", ezért sokkal hatékonyabb börtön is a belezárt szerencsétlenek számára. A Háttérhatalom számára e börtön rabjai egy nagyon hatékony eszközt jelentenek terveik kivitelezéséhez, ezért újra meg újra nagyon durva eszközökkel erősítik meg a falait, pl. legutóbb a "Holokauszt"-nak nevezett népirtással...



* Izrael Sahak könyvében megemlít egy példát a Talmudban szorgalmasan átörökített szakrális tudás jellemzésére: az egyik rabbi sok hasonló marhaság között hosszas értekezésben fejtegeti, hogyan kell egy tradíciót tisztelő zsidónak "szent módon hugyoznia"...

Petőfi, az illuminátus propagandaszócső

avagy

KIK VOLTAK A MAGYAR ILLUMINÁTUSOK?  I. rész

Többször foglalkoztam már itt 1848 hamis, álhazafias propagandaimázsával,Kossuthtal, Arannyal, Petőfivel, a forradalmár költők, írók felforgató, a nemzeti érdekkel ellentétes cselekvésre uszító demagógiájával. A Petőfiről írt egyik bejegyzés lényege ez volt:

(...)legtöbb kanonizált újkori történelmi "hősünkhöz" és írónkhoz hasonlóan! - Petőfi irodalmi és politikai tevékenységével azokat a világszétverő erőket szolgálta, melynek eszközei a "haladó", "felvilágosult" eszmék és szervezetileg többek között a szabadkőművesség.

Ezek ravaszul fogták be az utóbbi évszázadokban nemzetünk legkiműveltebb emberfőit, tehetségeit saját céljaik szolgálatába, a saját hazájuk elleni országháborító, felforgató tevékenységre, kit megtévesztéssel, kit megvásárlással.

Számomra már csak az kérdéses, hogy például Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel.

Nézzük meg most konkrétabban ezt az utóbbi kérdést, nem is a szabadkőművességre szűkítve, hiszen az az igazán komoly világszétverésnek inkább csak "lova", hasznosítható infrastruktúrája volt. 

Modern korunk szándékos rombolásának legfontosabb szervezeti kerete az Adam Weishaupt nevéhez fűződő Illuminátusság. Itt nem szükséges részletesebben ismertetni az Illuminátusok történetét, erről magyarul is elég sokat lehet olvasni, nem utolsósorban Drábik János publikációiban, ollózásaiban. 

(Azonban Drábik épp a magyar 1848 és Kossuth szerepe, vagy nyilván Petőfi megítélésében is alapvetően félrevezet, vagy tévedésből, vagy szándékosan, miközben általában az 1848-as európai forradalmi hullám illuminátus jellegét hangoztatja! Fából vaskarika nála, hogy a "Népek Tavasza" ugyan illuminátus felforgatóhadművelet volt, de ennek magyar aktivistái "tiszták maradtak", jó hazafiak voltak... A "Kossuth-bankó", mint Rotschild-ellenes "pénzügyi szabadságharc" elmélete pedig akkora marhaság, hogy érdemes lesz külön foglalkozni vele.)

Az illuminátusok szervezetéről persze a közkézen forgó ismertetőkben is szerepel, hogy sokkal ősibb hasonló felforgatómozgalmak folytatása, ehhez itt csak annyit tennék hozzá, hogy az egész felforgatás célja nem igazán az, amit általában emlegetnek. Weishaupt és társai, valamint követőik számára a magánpénzrendszer, az uzsoratőke hatalmának elősegítése, vagy a "Világuralom" megszerzése, az egységes Világállam kiépítése sem a legvégső célok voltak, ezek is csak eszközök. 

A legvégső cél a ROMBOLÁS, az egész emberiség, lényegében A TEREMTÉS MŰVÉNEK ELPUSZTÍTÁSA!

Drábik és mások is magától értetődő, bizonyított tényként említik, hogy az előző bejegyzésben Wurmbrand által cáfolhatatlanul sátánistaként leleplezett Marx és kommunista ideológiája is az illuminátus mozgalom körébe tartozott, a Kommunista Kiáltvány programja egy evolválódott szövegváltozata Weishaupt és társai eredeti programpontjainak. Tehát mindaz, amit Wurmbrand Marxról és elvtársairól megállapít, Weishauptra és az összes illuminátusra is igaz, ők Lucifer követői, céljuk az emberiség elpusztítása, a Mélységbe, a Pokolba zuhanása, ahová magukkal akarják rántani. E végső célt csomagolják be a "Felszabadítás" demagóg álca-programjának mindig a zsákmánytársadalmak sajátosságaihoz igazított változataiba. (Hol nemzeti, hol munkás- hol szexuális stb. "felszabadítás" hazugságába, csalijába.)

E cél elérésének elengedhetetlen eszköze a fennálló kormányzatok, vallások, intézmények, erkölcsök lerombolása, mindezeket démonizáló felforgató propaganda és mesterségesen szított forradalmak, konfliktusok, háborúk által.

Ezt a magyarázatot az illuminátusok, sőt elődeik romboló fellépésére persze márNesta Webster "Titkos társaságok és felforgató mozgalmak" c. könyvében is megtaláljuk: 

Mi volt e rejtett hatalom célja ?  Pusztán egy bajor professzor agyában született, húsz évvel korábbi, pusztító terv volt-e, vagy már valami sokkal régebbi, rettenetes erő megjelenése, ami évszázadokon keresztül lappangott és amit Weishaupt és szövetségesei most felébresztettek?  A középkori sátánizmus kitöréséhez hasonló rémuralom nem magyarázható anyagi indítékokkal.  A gyűlölet, kéjvágy és kegyetlenség orgiája nem annyira a gazdagok ellen irányult, mint inkább a szegények ellen, de legfőképpen a tudomány, művészet és szépség elpusztítására, az egyházak és minden olyan nemes és szent dolog lerombolására, amit az emberiség nagy becsben tartott .  Mi volt ez, ha nem sátánizmus?

Az illuminátus rombolás hazai, magyar szervezetének és kádereinek konkrét feltárásához érdemes beletekintenünk Weishaupt összeesküvésének két korai, alapműnek számító leleplezésébe.

Az egyik a francia jezsuita Augustin Barruel abbé 1797-ben megjelent műve, "A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" címmel, a másik John Robison magas rangú skót szabadkőműves professzor 1798-ban megjelent "Bizonyítékok egy Összeesküvésre Európa összes Vallása és Kormánya ellen, melyet a Szabadkőművesek, Illuminátusok és Olvasókörök titkos találkozóin szerveznek"  c. könyve.

Idézek néhány mondatot Barruel könyvének egy ismertetéséből, melyek teljes mértékben vonatkoznak a Világforradalom 1848-as felvonásának hazai hadszínterére és a forradalmat előkészítő "reformkor" erjesztésére is. Ez nem meglepő, hiszen ahogy az ismert vicc szerint "nincs két csőcselékünk", úgy az európai újkornak sincs két Világforradalmi szétverő folyamata, a magyar '48 sem lóg ki csodásan az egészből:

Barruel szerint a Forradalom nem volt spontán népfelkelés, amely egy régóta elnyomott közakaratot fejezett volna ki.  Ehelyett egy egységes kisebbségi csoport műve volt, amely erőszakot, megtévesztést és terrort alkalmazva kényszerítette akaratát az ártatlan és mit sem sejtő lakosságra.

Az Illuminátusok radikalizálták a mozgalmat a trón és oltár ellen, és a lakosság nagyobb csoportjait befolyásolták rejtett elveik elfogadására.

Barruel úgy gondolta, hogy az összeesküvők igyekszenek "feltölteni az emberek agyát a felkelés és lázadás szellemével", radikalizmust reklámozva az egész társadalomban.

Nézzük tehát a két kortárs leleplező mű (Weishaupt mindkettő szerzőjét túlélte!) néhány kiragadott részletét, melyek megvilágítók, Illuminálók lesznek a Világrombolás hazai ügynökeinek felismeréséhez!
Nem lesz meglepetés, hogy nem igazán a személyek fognak az ismeretlenségből előbukkanni, hanem épp ellenkezőleg, a legismertebbekről fog kiderülni a csak a fősodor történelemszemlélet és a széles közvélemény számára hihetetlen tény, hogy ők voltak a magyar illuminátusok! (már amennyiben a széles közvélemény értesülne ezekről a tulajdonképpen pofonegyszerű, banális, és a felszínen heverő összefüggésekről...):
John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre: 

... Spartacus (Weishaupt) és Rendje összes elve és célja a legegyértelműbben látszik a harmadik Misztérium Osztályban. (...) A Pap fokozat tartalmaz: 1. Egy Bevezetést. 2. Az e fokozatba való Befogadás további követelményeit. 3. Amit úgy neveznek, hogy Útmutató a Harmadik Kamarában, amit a jelöltnek el kell olvasnia. (105 old.) (...) A Pap fokozatban a legfigyelemreméltóbb dolog az Útmutató a Harmadik Kamarában. Ez a vezetők magánlevelezésében található. (Nachtrage Original Schriften 1787, 2nd Abtheilung, page 44.) (106.old.)

"A királyok szülők. Az apai hatalom megszűnik a gyermek éretlenségének megszűnésével; az apa pedig kárt okoz gyermekének, ha továbbra is fenn próbálja tartani jogát ezen az időszakon túl. Amikor egy nemzet felnő, a királyok gyámsága végetér." (107.old)

A felvételi ceremónián a koronák és jogarok az emberi lesüllyedés jeleiként szerepelnek. (109.old.)

Vessük ezt össze Petőfi számos vad királyellenes verse közül ezzel:

A KIRÁLYOK ELLEN

Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;
Midon a népek gyermekek valának,
Magoknak cifra ragyogó játékszert,
Bibor karszéket, s koronát csináltak,
S rányomták ezt egy fajankó fejére,
S felülteték e fajankót a székre.

S itt a királyság, ezek a királyok,
S ok, ahol ülnek, ahol fejök szédül,
Azt gondolják a kábító magasban,
Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.
Csalatkozásban éltek, jó királyok,
Nem uraink, csak bábjaink valátok.

De nagykorú lett a világ, s a férfi
Nem gondol többé gyermekjátékával.
Le hát a biborszékekrol, királyok,
És fejetekrol le a koronával! 
Ha nem teszitek azt le fejetekrül,
Leütjük, s majd a fej is vele gördül.

Így lesz s nem máskép. A bárd, mely Lajosnak
Párizs piacán lecsapott nyakára,
Elso villáma volt a zivatarnak,
Mely rátok készül, s kitör nemsokára;
Igen, maholnap meglesz érkezése,
Nem én vagyok már elso mennydörgése!

Egy rengeteg lesz a föld kereksége,
S e rengetegben vadak a királyok,
Kergetjük oket, és fegyvereinket
Szilaj gyönyörrel sütögetjük rájok,
S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,
Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!

Pest, 1844. december

Rengeteg hasonló példát hozhatunk még a lényegében szó szerinti megfelelésre az illuminátus program és Petőfi versei között, amit később érdemes is lesz megtenni, és nem is csak Petőfi esetén. Azonban már ez a kiragadott példa is elég ahhoz, hogy bizonyítsa, Petőfi írni tudása, költői tehetsége a leghétköznapibban vett MESTERSÉGBELI KÉSZSÉG, amit gátlástalanul bértollnokságra használt, vagy mondjuk így: ideológiai-politikai szócső-szerepre!!! Petőfi az illuminátus világszétverő titkos társaság propagandistája. Nincsenek semmiféle saját "látomásai", amiket annyi tanulmányban próbáltak megfejteni az irodalomtörténészek, egész egyszerűenBROSSÚRÁKAT kapott (nem elsősorban a királyok, vagy az egyház, hanem végső soron az Emberiség ellen!) összeesküvő feljebbvalóitól, amiket ő, a profi csak RÍMBE SZEDETT, kb. úgy, ahogy a nyomdász kiszedi másvalaki szövegét. 

Pokoli Pojácák (Zichy Mihály: Talpra magyar!)

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja 

 

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész - A Behatolás Módja

A régi sejtés után   beláttuk az előző részben, hogy Petőfi kétséget kizáróan tagja, propagandistája volt az illuminátus világfelforgató szervezet hazai hálózatának. A későbbiekben még ezt is érdemes lesz részletezni további műveinek illuminátus, sátánista programokkal, művekkel való egybevetése útján.

De kik szervezték be Petőfit és miért pont őt, a tehetséges ifjú költőt???

Idézzük ismét az illuminátusok világforradalmi terveit és tagjaiknak szántrombolásmódszertani útmutatóikat  az összeesküvések leleplezőinek műveiből!

John Robison: Bizonyítékok egy összeesküvésre:   II. fejezet: Az illuminátusok

"Nézeteinket divatossá kell tennünk minden művészet által -fiatal írók segítségével kell terjesztenünk őket az emberek között. (...) Gondoskodnunk kell róla, hogy íróink nagy hírverést kapjanak, a kritikusok pedig ne írjanak róluk rosszat, ezért minden eszközzel törekednünk kell a kritikusok és újságírók megnyerésére, valamint a könyvárusokéra, akik idővel be fogják látni, hogy érdekükben áll mellénk állni."(109.old.)

"Ha egy író bármit ír, amivel sikere van, és az önmagában helyes, de nem esik egybe terveinkkel, meg kell próbálnunk az oldalunkra állítani, vagy be kell feketítenünk.” (111.old.)

"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság, és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben.Olvasókörök és könyvtárak alapításával, melyeket mi igazgatunk és ellátunk műveinkkel, arra irányíthatjuk a köztudatot, amerre akarjuk.

Hasonló módon kell megpróbálnunk befolyást szerezni a hadiakadémiákon (ennek hatalmas következménye lehet), a nyomdavállalatokban, könyvkereskedésekben, rövidenminden intézményben, melynek bármilyen hatása van az emberek tudatának alakítására, szervezésére, vagy akár irányítására: a festészet és metszetek kiemelt figyelmünket érdemlik."

"Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen." (112.old.)

 Nesta Webster: Titkos társaságok és felforgató mozgalmak

Hogy jó fényben tüntesse fel a rendet, Weishaupt különösen hangsúlyozza köztiszteletben álló személyiségek toborzását, ésmindenek felett fiatalokét, kiket a legígéretesebbeknek tartott.  „A jelölteket nem tudom felhasználni jelenlegi állapotukban, hanem át kell gyúrnom őket.”  A fiatalság alakítható a legkönnyebben.  (237.old.)

1814-ben Berckheim elkészítette jelentését a németországi titkostársaságokról .  E jelentés annyira fontos a mai forradalmi mozgalom működése megvilágításának szempontjából, hogy hosszan kell idéznem belőle... : 

„Az illuminizmus tételei mindenféle királysággal szemben felforgatást hirdetnek.  A korlátlan szabadság és a teljes egyenlősítés a szekta alapvető tétele.  Minden erőfeszítésében arra törekszik, hogy elszakíthassa az uralkodót az állam népéhez kötő láncot."

“A beavatásokkal nem jár együtt képzelgő szertartás, mint a kőművességben, hanem egyenesen a célra törnek és hosszú erkölcsi próbákkal biztosítják, hogy az illető hűséges és megbízható lesz.  Mellőzik az esküket, fenyegetéseket és a vallási szertartásokat.  Csak arra kötelezik a befogadottat, hogy szigorúan tartsa meg a szervezet titkait és rendíthetetlenül terjessze a belé sulykolt tanokat és minél több megtértet gyűjtsön.

Kétségtelenül hihetetlennek tűnhet, hogy bármiféle összhang legyen a szervezetben és, hogy egymástól távol élő, fizikai kötelék nélküli emberek gondolataikat egymással közöljék, terveket készítsenek és a kormányoknak félelemre adjanak okot, azonban létezik egy láthatatlan lánc, ami összeköti a szervezet szétszórt tagjait.

(... )Ezzel a módszerrel, az Illumináti, bármiféle nyilvánvaló szervezet és vezetők nélkül, a Rajnától a Néváig, a Balti-tengertől a Dardanellákig, egyöntetűen és folyamatosan azonos célok felé tud haladni anélkül, hogy olyan nyomot hagyna, ami leleplezné céljait vagy gyanút keltene tagjai iránt. A legbuzgóbb rendőrség is kudarcot vall ilyen szervezettel szemben.

Minthogy a felfogás erejében rejlik az illuminátusok legfőbb hatalma, kezdettől fogva arra összpontosítottak, hogy olyan emberek közül gyűjtsenek híveket, akik foglalkozásukon keresztül közvetlen befolyást gyakorolnak az emberek gondolkodására :  írók, bölcselők és, mindenek felett, professzorok.  Az utóbbiak székeikben, az előbbiek írásaikban, a szekta eszméit terjesztik, miket különböző formákba rejtenek.  A közönséges szemmel gyakorta nem látható csirákat ezután társaságaikban kifejlesztik és a legkevésbé éleseszűek számára is érthetővé teszik.  Mindenek felett az egyetemek azok, ahol az Illumináti mindig nagy számú követőre talál.  A szervezethez tartozó professzorok első sorban a tanulóik jellemét veszik szemügyre.  Ha a diák élénk gondolkodásról és buzgó képzelőerőről tesz bizonyságot, a szekta tagjai azonnal kinyúlnak felé és a zsarnokságról, önkényuralomról és az emberek jogairól duruzsolnak füleibe.  Mielőtt még bármi jelentőséget is csatolhatna e szavakhoz, ahogy évei telnek, a számára kiválasztott könyveket olvasva és értekezéseket hallgatva, fiatal agyában kifejlődnek az elültetett csirák.  Hamarosan forrni kezd képzelete és a történelem és csodás hagyományok felhasználásával a legvégsőkig fűtik lelkesedését és mielőtt még a titkos szervezetről hallana, máris az uralkodó bukásának elősegítése tűnik a legszentebb dolognak számára.

Utoljára, amikor már teljesen magukkal ragadták, és több éves próbatétel biztosítja titoktartását és odaadását, tudatják vele, hogy Európa országaiban szétszórva milliók vannak kik osztják nézeteit és reményeit és, hogy titkos lánc köti össze ezen óriási családot és, hogy az általa hőn óhajtott cél előbb vagy utóbb beteljesül.

Az eszmeterjesztést csak elősegítik a diák egyletek, ahol olvasásra, vívásra játékra vagy pusztán kicsapongásra gyűlnek össze a tanulók.  Az illuminátusok beszivárognak az ilyen csoportokba és propagandájuk terjesztésének melegágyaivá teszik őket. (274-278. old.)

Augustin Barruel: "A jakobinizmus történetét bemutató emlékiratok" III. rész: Az Illuminátus kód

De e konspiratív akadémia egysége és egyetemes elterjedtsége nem elegendő a Szektának; látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. ... Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak; és maga a tudomány is, mely oly fontos eszköze a Szekta előrejutásának, el kell süllyedjen a törekvés alatt, amivel elősegítik az oltárt és a trónt, minden törvényt, magántulajdont és nemzetet megsemmisítő Vandalizmust. (538-539. old.)

------------------------------------------

Ez a hosszúra nyúlt szemelvénygyűjtemény arra volt jó, hogy lássuk, hol, milyen fedőtevékenységek mögött kell keresnünk a magyar illuminátusokat. Már olvasásuk közben nyilvánvalóvá válhatott, hogy hol, kikre gondoljunk, a fenti betekintések a Világszétverők tikos terveibe, programjába megvilágította, ILLUMINÁLTA elménket. Illuminátuskereső reflektorunk fénycsóvája hazai újkori irodalmi- és tudományos életünk legnagyobbjaira, főszervezőire és főszereplőire vetül, akik eddig is reflektorfényben álltak, csak persze nem ilyen leleplező reflektoréban, mert a róluk eddig is tudott tényeket, ismereteket egy olyan fősodor történelemszemlélet magyarázta el nekünk, gyártott belőle kanonizált tananyagot, amely szemlélet maga is a világromboló erők műve és érthetően igyekezett eltüntetni a Nagy Összeesküvés nyomait, vagy ahol nem lehetett, ott hasznosnak, nemzeti érdeknek beállítani a forradalmat, a bomlasztást.

Ennek keretében "Nemzeti Hősök", "Legnagyobbjaink" hamis imázsát állították elő megtévesztésünkre, hazánk leghitványabb elárulóinak alakjára húzva!

A folytatásban jöjjenek  a leleplezett gonosztevők!

A kéretlen exportáru

Kik voltak a magyar illuminátusok? I. rész: Petőfi, az illuminátus propagandaszócső  

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

Kik voltak a magyar illuminátusok? III. rész - Az Első Helytartó

A sorozat első részében felismertük, hogy Petőfi az illuminátus felforgatóhálózat propagandistája volt, kb. egy fordító-rímbeöntő kisiparosként.
A második részben megismerkedtünk az Illuminátus Rend behatolási stratégiájával a "Szűzföldekre", amit nyilvánvalóan hazánk esetében is alkalmaztak.

Most nézzük, kik építették ki a forradalomcsináló hálózatot Magyarországon!

(Itt egyelőre nagyrészt eltekintve a hálózat legelső építőitől, Martinovicséktól, akikkel később foglalkozzunk majd, most az ő bukásuk utáni, valójában második kezdetről lesz szó.)

Az előző részben idézett illuminátus pusztításmódszertan szerint egy olyan országban, ahol nincs jelen a szabadkőművesség - márpedig Magyarországon Ferenc KIRÁLY (a kurucok mindig következetesen császározzák) 1795-ös betiltó rendelete óta hivatalosan nem volt jelen - a legjobb álarc, sőt, nagyerejű gépezet hálózatuk kiépítésére, felforgató eszméik terjesztésére egy irodalmi és/vagy tudományos társaság és a kapcsolódó tevékenységek! Ha megnézzük a XIX. századi irodalomszervezők és a Magyar Tudományos Akadémia úttörőinek átfedéseit, akkor természetesen nem vagy, hanem ÉS.

A Felvilágosítás Sötét Alakja

Első emberünk, akire (Martinovics után) ráillik az illuminátus hálózatépítő  módszertani személyleírása, nem más, mint Kazinczy Ferenc. 

A blogon már volt szó dühös "SZDSZ-es" jellegű magyarellenességéről, esztelen anyanyelvrombolásáról:

 „Ezért harczolt a szokás ellen a nyelvben, mert ha itt sikerül megtörnie az ósdi csökönyösséget, erőszakos újításaivalkiemeli az egész nemzetet a maradiságból, fogékonyságot önt belé,s ha téved is a nyelv grammatikai tekintetében : az elidézett mozgalom végre is kiveti magából a salakot, s megtisztulva lép elő a mi a legfontosabb, a reformok iránti vágy.”

"Azt hiszi, minél jobban ismeri valaki a nyugati nyelveket : annál inkább törekszik a magyart is azok mintájára kiképezni ..."

"„Hogy az író föltétlen ura legyen a nyelvnek s ne engedje magát a szokástól korlátoztatni: e téves meggyőződés nagyrészt a Wieland tanítása után ersödik meg benne s a római és német írók példájával törekszik támogatni. "

"Azonban Kazinczy nem riad vissza az erőszaktól sem, a grammatikai törvényeket az aesthetikai szép nevében lábbal tiporja. Az írónak — szerinte — nem azt kell kérdeni:
szólanak-e így és szólott-e már így más ? hanem ezt : lehet-e nekem így szólani, hogy szólásom elegáns, energicus, új zengés legyen.”

„Kazinczynak nem annyira új szavait, mint inkább idegenszerű szó- és mondatfűzéseit, latinismusait és germanismusait támadták legtöbb joggal, mert a művészi szép nevében átültetett idegen szólamok idézték elő a legerőszakosabb forradalmat.”

Életútja (1759-1831) szinte egybeesik Weishauptéval (1748-1830), akinek nevét levelezésében emlegeti is.

Már a jakobinus (tehát illuminátus!) összeesküvésben való részvétele előtt az állami szolgálatban is tipikusan a világfelforgatók programjával egyező tevékenységet végzett:

"1784. január 16-án gróf Török Lajos, a kassai tankerület főigazgatója és a miskolci szabadkőműves páholy nagymestere felavatta a páholy tagjai közé. 1785 augusztusában Bécsbe utazott, hogy van Swieten közoktatásügyi miniszternek bemutatkozzon és a Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Gömör, Torna, Abaúj, Borsod, Heves, Jászság és Kis-Kunság megyei iskolák tanfelügyelőségét kérje, melyet november 11-én meg is kapott. E tisztséget öt éven át töltötte be, II. József császár rendelkezései szerint mintegy kétszáz iskolát állított fel, s ezzel nagy elismerést szerzett magának."

Emlékszünk:  (az illuminátus szekta) "látókörét kiterjeszti a nyilvános iskolákra és katedrákra is. ... Az ábécét tanuló gyermektől a tudós Doktorig mind ki vannak téve a Megvilágosításnak"
Érthető, hiszen a kor egyházi iskoláiban, legalábbis a katolikusokban, amikből nálunk (gondolom) a legtöbb volt,  még nem terjeszthették az illuminátus eszméket, annak ellenére, hogy a trón és oltár megdöntését tervező Rendhez kezdettől fogva csatlakoztak főpapok is, ahogy egyébként koronás fők is... Nem véletlen, hogy Kazinczy II.József szolgálatában szaporíthatta a felforgató indoktrinációra alkalmas állami iskolai hálózatot, hiszen II. József nemcsak szabadkőműves volt apjához, valamint öccséhez és utódához, II.Lipóthoz hasonlóan, hanem anyjával, Mária Teréziával közösen fejedelemnek kijáró módon fogadta Jacob Frankot, a katolicizmusba szétverési szándékkal "betérő" sabbateánus-sátánista zsidó szektavezért, az illuminátusok egyik emlegetett elődjét, majd annak lányával szerelmi viszonyt folytatott...
Az se meglepő, hogy Martinovics a hazai jakobinus szervezkedés elindítása előtt a két vakoló király szolgálatában állt, mint ügynök és spicli. I.Ferenc azonban annyira szégyellte és utálta apja (és nagybátyja) szabadkőművességét és sötét eszközöket alkalmazó kormányzását, hogy trónralépésekor apja összes iratát elégette, majd, mint tudjuk, elbocsátotta Martinovicsot a királyi szolgálatból, később a jakobinusokat példásan megbüntette (sajnos Kazinczynak megkegyelmezve...) és betiltotta a szabadkőművességet. Mindezek hatásosságát e blogbejegyzés tárgya is mutatja, azonban a jószándék és a cselekvés dicséretes!

Azzal kapcsolatban, hogy a felforgatók számára az egyházi iskolák általában voltak felhasználhatatlanok, vagy ez csak a katolikus iskolákra vonatkozott, a blogon volt már szó arról, hogy a hazai felforgató-kuruc-"szabadságharcos" mozgalmak káderanyagát a kezdetektől a nyugati rózsakeresztes-szabadkőműves központokból irányított hazai protestánsság tanárai, diákjai és lekészei szolgáltatták. 

Hogy Kazinczy "nyelvújító és irodalomszervező" tevékenységéről a Beavatottak már régóta, illetve nyilván kezdettől fogva TUDJÁK, csak porhintés, pontosabban fedőtevékenység volt, talán nem kell jobb példa a Krúdy által a Nyugatba a Himnusz születésének századik évfordulójára írt cikknél. Érdemes az egész cikket elolvasni, itt kénytelen vagyok rövidíteni:
Krúdy Gyula: A Himnusz bölcsőjénél, 1823 (Nyugat, 1923. 4.szám)

Martinovicsék legördülõ feje a budai mezõn: jó darab idõre elvette kedvét az összeesküvésektõl tábla bíráknak, literátoroknak és a többi fennkölt lelkû magyaroknak, akik már ebben az idõben, csaknem minden vármegyében, Dunántúl és Tisza mentén az esti faggyú gyertya világánál, könyvek kisbetûi mögött keresik a mindennapi mámort, nem pedig a kancsó hajtogatásában. A kúriák falain még ott függnek a nagy peleskei jegyzõ szerszámai, a tarsoly, a rezes kard, a kalap, de a ház ura már a lovasembert várja, aki a börtönben megjavult Kazinczy Ferencnek valamely legutóbbi levelét másolatban hozza. Igaz, hogy az udvarházakban még nem ismerik azt a szokást, hogy elõfizetni lehet a vértanú újságára, de az áhítatos kezek másolatában forgó leveleiért több mérföldnyire is elküldenek, mert ezek a levelek az új, vértelen összeesküvést hirdetik: a nyelvújítást. A széphalmi uraság jól ismerte fajtáját, a tespedõ, a rossz múlt idõk ócska szalmazsákján is szívesen hentergõ magyart.

(A Felvilágosult-Illuminált-Illuminátus haladár szerzők és politikusok szokott mucsaizása, magyarozása!)

A brünni várban, ahol a "Káté"-ért huzamos ideig üldögélt, tûnõdõ rab módjára, alaposan kigondolta, hogyan folytatja további életét, ha ismét a napvilágra kerül. A tizennyolcadik század immár avult, kijátszott kártya Mária Terézia és II. József kora, viszont a "szabad polgár" eszméiben megegyezett hazafiaknak leütik a fejét - valami új dologgal kell elõállni, amely magyar is legyen, hogy felkeltse a hazafiak érdeklõdését, ártatlan és jámbor színezetû legyen, hogy félrevezesse a helytartóság szimatát, viszont legyen benne mag, amely egykor kirepülhet, mint a pisztoly magja, vagy terebélyes fává növekszik a jövendõben, mint a tölgy magja.

(Tehát "magyar" csak azért kellett legyen, hogy csaliként bekapják a hazafiak, a hasznos idióták, nemcsak a helytartótanácsot, hanem a hazafiakat is félrevezették, hisz a Felvilágosító eszmék egyik legfontosabbja a nemzetek eltörlése! Jellemző a militarista hasonlat, célozgatás, ma kényszerből még csak irodalom, nyelvújítás, a jövőben lesz még ebből pisztoly, forradalmi háború is!)

Könyvei, amelyek vele raboskodtak, tanácsot adtak a hosszú álmatlan éjszakákon. A vérévé, testévé vált irodalmi-kedvfelgyújtotta a sötétség éveiben az útmutató lámpást. A szent férfiú kitalálta a börtönben nemzete megtérítésének a módját. És mikor a hét szomorú esztendõ után a Munkácsi vártorony alól Bányácska felé fordította szekere rúdját, oly vidám és fiatalos volt a rab viselt ember, mintha az idõ alatt legalább is az aranycsinálás titkát találta volna. Valóban nem is lehet egyébnek nevezni a nyelvújítás kitalálását, mint aranycsinálásnak, amely a magyar irodalomnak szerezte az aranyat, míg a feltalálójának elvitte az utolsó rezét is.

(A nyelvújítást úgy kellett kitalálni, mint ürügyet, meg egyébként is Kazinczyt zavarhatta, hogy nem tudja gördülékenyen magyarra fordítani a német nyelvű illuminátus brossúrákat.  Az aranycsinálással Krúdy céloz rá vájtfülű olvasóinak, hogy Kazinczy szabadkőműves és rózsakeresztes volt, bár a fizikai aranycsinálás kísérleteitől viszolygott.)

(...) Csokonai már haldoklik Debrecenben és Kölcsey Ferenc még tanuló ifjú, amikor Kazinczy irogatni kezdi leveleit az új "összeesküvés", a nyelvújítás érdekében. (...) Így indult az új, vértelen nemzeti forradalom.

(EGYELŐRE vértelen! PROPAGANDÁJÁBAN "nemzeti"!) 

(...) Különösen nagy élmény az egész életre felejthetetlen esemény volt Kazinczy levele annak a félszemû, árva ifjúnak, aki Kölcsey Ferenc néven a debreceni kollégiumban diákoskodott, látta vitéz mellbeteg arcát a péterfiai ablakocskán kitekintgetni és talán õ is üldögélt valaha a csittvári krónika hordája körül Jókai regényhõseivel együtt.

( Korábbi bejegyzésem foglalkozik vele, hogy Jókai is kikotyogta nekünk a Csittvári krónika sztorijával, milyen fellegvárai voltak a  nemzetellenes, de hazafiasként reklámozott felforgatásnak a protestáns iskolák.)

Habár ez utóbbi körülmény nem valószínû melankolikus, zárkózott ifjú életében, inkább elhisszük róla, hogy franciául és németül tanulgatott, az enciklopédistákat olvasgatta és csendesen készülgetett arra a nagy nemzeti forradalomra, amelyet a véres, háborús forradalmakkal szemben Beöthy Zsolt egyszer pantalló-forradalomnak nevezett. A széphalmi varázsló-mesternekkönnyû dolga volt a mélabús érzékeny ifjúval, (keményebb lelkeket is megtört, mint például: a nyakas apjának se szófogadó és még akkor nem is nagyon mûvelt Berzsenyi Dánielt.)

(Hát nem irodalommal és nyelvvel foglalkozott a Mester, hanem MÁGIÁVAL???? MEGTÖRI ÁLDOZATAIT??? Hipnotizálja, őket, indoktrinálja beléjük Weishaupték tanait??? A mellékelt arckép épp ilyen gonosz varázslót sejtet...) 

A beteges állapotú, anyja halálát mindvégig gyászoló széplélek szelíd bárányként közeledett a nagycélú, börtönviselt vértanúhoz, tanítványnak szegõdött a mesterhez, akinek tekintete oly messzire ért a magyar jövendõbe, hogy azt az ifjú Kölcsey fel sem foghatta...

(Mire céloz Krúdy? Kazinczy TUDTA, hogy jön 1848, netán 1918-1919? Hogy ledől majd tón és oltár? És Krúdy ennek Trianon után örül!) 

(Ha Kazinczyt nem vetik tömlöcbe a Martinovics-perben, ha az országgyûlések nem szegülnek ellen a magyar nyelv érvényességének, ha a kassai iskola felügyelõt vallás miatt el nem csapják hivatalából, (csupa történelmi ha-k!) - talán egészen másként alakul a magyar tizenkilencedik század. Kazinczy, a század magyar forradalmainak a kovásza, mindvégig Daphnéja lábainál marad, és élesztõ hiányában a fuvola-lelkû Kölcsey sem leendõ vezére a szónokok forradalmának.) De Kazinczynak szüksége volt Kölcseyre, mint a viharnak a tölgyre, mint a fájdalomnak a könnyre, mint a köszörûkõnek a kardra. Néha úgy tûnik fel a szereplése, mintha nem volna egyéb, mint az erõtlenedõ remete hangja a magyar mitológiai erdõbõl, máskor az ötvenesztendõs és vezérségét fáradtan viselõ fejedelemnek a kijelölt trón örököse, minden esetben õ az a megbízható ifjú barát, akinek karjában szívesen fogódznak séta közben a már haladozó vállú, de ideáljaikért mindvégig küzdõ férfiak. Egyszer famulus, aki tanítója diktandójára sastollat hegyez a régi baráti penna helyett, hogy a mesterét kötekedõ kedvében, igazságtevésében, bírói ítélet mondásában is híven kövesse,pedig olyan hívek felett kell bírálatot mondani, mint a holt Csokonai és a vérmes Berzsenyi, másszor úgy tûnik fel, hogy megunta az öreg vezér irányítását, szembeszáll a széphalmi eszmékkel és õ, a Szép Lenka írója, a magyar pusztákon érthetetlenül hangzó furulyaszóban hallja a nemzeti melódiát, pedig ennek a furulyának szilaj és forgószélként eljövendõ mestere még csak évek múltán fogan meg Hrúz Mária szíve alatt...

(Bizony, FAMULUS, akinek irodalmi-kritikai téren is HARCI FELADATAI vannak,  aki Rendbeli Feljebbvalója parancsára ÍTÉL, hiszen Weishaupték programja szerint az Ügy szolgálatától eltérő írókat "be kell feketíteni"! Petőfi Krúdy haladár üdvtörténetében szinte már illuminátus forradalmárnak fogan... Ha a valóságban nem is, de mint nagy tehetséget befogják majd, ha nem hagyná magát, ma nem ismernénk a nevét!)

Az egykori szentimentális ifjú mind feljebb lépdel a lépcsõkön, amerre a nemzeti fantomok merészelnek járni.

("Fantom  járja be Európát, a Kommunizmus Fantomja!")

Emésztõ láng és a félszemében, amelytõl Kossuth is megretten a követek asztalánál, nem csapkodja kardjának tokjával az asztalt, de századoknak síri mélységébõl kong a hangja, maikor a magyar nyelv jogait követeli.

(Mi mindent fognak ezek a lángok elemészteni a hazában és a világban! Mennyi gonosz vérontás lesz még a nyelvdemagóg fanatizmusból, miközben a latin semleges uralma alatt mindenki úgy beszélt mindenhol, ahogy jólesett neki, magyarul, vagy egyéb anyanyelvén, de a közös Hungária lojális fiaként...) 

Pergament-színû arcával, korán õszült fejével, nyolcszáz esztendõ fanatikus hitével néha úgy tûnik ez a férfiú, mint a közelgõ századközép elõreküldött álma, míg az egykori mester, a neológ faltörõ kosokkal, a csány, a rény, az egély szavakkal parittyázó öreg Kazinczy mindinkább közeledik a kert felé, ahová ellensége: az egész régi Magyarország madárijesztõnek állította ki.

(Kölcsey a közelgő 1848 rombolásának nem "előreküldött álma" hanem egyik vezető előkészítője. Persze hogy ellensége a Kazinczyknak és Krúdyknak, ami: RÉGI is, MAGYAR is!)

(...) De Kazinczy és Kölcsey nem képzelhetõ el egymás nélkül, bármily feledékeny is volt az elsõhöz a túlhaladott kor. A "pantalló-forradalom" új harci eszközökre tett szert a szónokok magyarázó, lelket ébresztgetõ elõadásában, újabb és újabb rétorok versengenek Kölcsey dicsõségéért, az ifjú Magyarországbálványozásáért, - kiment a divatból a gyalogpostás, aki a remete levelével szalad fölkelteni a szundikáló nemzetet. Ébren volt már mindenki az országban és Kölcsey Himnusza nyitott fülekre talál. - És mikor idáig eljutott az egyszemû üstökös a nemzeti égboltozaton: szembe találkozott az örök magyar fátummal. (...) Ott messze, ahol az ország szíve dobog, már a zempléni fiskális gyújtogatja a szíveket.

És nemsokára sok mást is gyújtogat majd az a fiskális, akinek Zemplénből elég gyorsan kellett távoznia az árvák rábízott pénzének és a két Andrássy grófnő (anyós és meny, kiknek egyszerre volt szeretője...) pénzének kártyaadósságra sikkasztása után. Az is egy tipikus illuminátus karriermodell, ahogy egy ilyen, korán gátlástalannak, morális akadályokat nem ismerőnek bizonyult ifjú ember a két szabadkőműves fészekben, Eperjesen és Patakon történt kiképzése után mindjárt eldugott vidéken induló pályája elején erkölcsi hullává válva a süllyesztőben eltűnés helyett rakétasebbességgel folytatja karrierjét immár az ország központjában, Pest megyében képviselővé választva, ahol se rokona, se ismerőse...

De Kossuthtal még további bejegyzésekben kell foglalkozni, most maradjunk a hálózatszervezés "nagyerejű gépezeténél", az irodalmi- és tudós társaságoknál!

Az "Ifjú Magyarország" sem csak egy romantikus jelző Krúdynál, természetesen ez egy egészen konkrét szervezeti keret neve, elég köztudott, hogy az "Ifjú" mozgalmak, Ifjú Németország, Ifjútörökök stb. világszerte az illuminátusok pusztító eszközei voltak, erről, ennek hazai vonatkozásairól is írtam már egy korábbi bejegyzésben.

Kazinczyhoz visszatérve, elég érdekes Szigeti Csaba költő egy cikke "A Kazinczy-net régen és manapság" címmel. A szerző több, mint sejteti saját szabadkőművességét azzal, hogy beszámol róla, Kazinczy sírjára akácágacskát helyezett, amikor az írótábor tagjai koszorúztak ott. Néhány sokatmondó részlet arról, hogyan tekintenek vissza Mesterükre mai utódai, tisztelői, mit TUDNAK róla, éppúgy, ahogy korábban Satanello-Krúdy is:

    Évek óta mosolyogva emlegettük, hogy egyetemista korunkban tanultunk egy olyan jelenségegyüttesről, a magyar felvilágosodás kezdeteiről, melynek hirtelen előállása megmagyaráz(hat)atlan. Az tudniillik, hogy a szellemileg teljesen más beállítódású XVIII. század utolsó harmadában, egyik napról a másikra, erőteljesen jelentek meg új eszmék, és bizony nem kielégítő magyarázatnak tűnt, hogy Bécsről van szó és az ún. testőr-írókról. Azt hiszem, hogy – bár ez sem teljes magyarázat – a szabadkőműves-páholyok kiépülése áll a háttérben, mely páholyok egy összeurópai mozgalom műhelyei voltak, közösségjobbító törekvésekkel (mind a páholyok, mind a külső, „profán világ” javításának szándékával). Ami immáron Kazinczy Ferencet, e derék szabadkőművest illeti, őt én aligha tudnám elképzelni a „lózsik” – ő nevezte így a páholyokat – közege nélkül, és elegendő bepillantani csak hatalmas levelezésanyagába, hogy érezzük, e közeg egész munkássága szempontjából kiemelkedő fontosságú.
    Természetesen a Mária Terézia-féle (első) betiltás után – de a virágnak megtiltani nem lehet – az írásbeli érintkezésben megnőtt a szerepe a rendkívül bonyolult, szerteágazó kőműves szimbolikának, ami a páholyon belüli rituális munka alapját, a rítus alapját alkotja. E szimbolika magával hozott egy belső nyelvet, mai kifejezéssel egy belső kódrendszert, és ezen a belső nyelven árnyaltan lehetett kommunikálni.

(...) A kiállításon látható egy Orlay-Petrich Soma festette kép. E képről nemrégiben Pomogáts Béla írt szépeket, mintegy az irodalmi folytonosság ábrázálását látva benne. Van előtér és háttér: a háttérben, tisztelgő távolságban tekintélyes urak állnak körül két embert. Most már a magam képleírását folytatom: a két úr az idős Kazinczy Ferenc és a nála jóval fiatalabb Kisfaludy Sándor. Számomra kissé komikus, teátrális távolságból, mintha két ügyetlen balett-táncos lennének, mintha öles tánclépést tennének, egymás felé fordulnak, és kezet ráznak egymással. Kazinczy átadja az irodalmi vezér szerepét a következő nemzedéknek. 

(...) Ha a Pályám emlékezete című rendkívül izgalmas prózát olvassuk, látható, hogy e pálya csupa utazás, kapcsolatfelvétel, szervezés.

(...) De közben – a sír körül igen sok az akácfa – letörtem egy kis akácfaágat, és a kezemben tartogattam. Az akácág a kőműves szimbolika egyik hangsúlyos, fontos eleme, ám ettől függetlenül – hál’ istennek – senki nem törődött ezzel, vagyis észre sem vették. Egyetlen idős urat kivéve, akit évek óta ismertem, de a társaság zártsága nem engedi meg, hogy leírjam a nevét; kissé távolabbról, mosolyogva, rendkívül szeretetteljesen nézett rám (ránk): ő értette a letört akácfaág szimbolikáját, ismerte a belső kódrendszert, a belső nyelvet. 
    (Miután a hivatalos koszorúkat elhelyezték, s a társaság lassan szétoszlott, az ágacskát letettem a koszorúk mellé. Hogy ilyen emlékezés is legyen ott, aznap.) Nos, hosszú ideje nem tudom elképzelni a mi Kazinczynkat e közeg, a páholyok miliője nélkül. És ha ezt összekapcsolom rendszeres, már-már állandó utazásaival, elmondom, mit gondolok a Kazinczy-netről. A kőműves a gyakorlatban is kell hogy képviselje azokat az általános, a filantróp, az erkölcsi és a társadalmi eszméket, melyekért közössége és ő„odabent” dolgozik. Amikor Kazinczy elhatározta, hogy rendet visz a káoszba, legyen az akár nyelvi, akár irodalmi vagy egyéb természetű program, a kőműves szempontból második generáció tagjaként adott volt számára egy hálózat, Aranka Györgyéktől Pozsonyig és Bécsig. Tehát ha a legkülönfélébb ügy számára X-et vagy Y-t meg akarta nyerni, nem kellett a fejét olyan kerülő utakon törnie, ahogyan az illető megközelíthető. Ott volt a páholyok netje, a páholyok hálózata, s ezek látogatásával az akkori Magyarország nemesi-értelmiségi krémjével találkozhatott a kapcsolatfelvételnek ez a bajnoka.

(...) És megismétlem álláspontomat: ugyan számos dologra szintén csak részleges magyarázatot ad, de Kazinczyt nem tudom elképzelni a szabadkőművesség mint háttér nélkül.

(...) Nos, azt hiszem, Kazinczy költészete halottnak mondható, poétikai mögöttese, nyelv- és költészeteszménye a mai költői gyakorlatnak vajmi keveset, érzésem szerint semmit nem mond. A korszak néhány szakkutatója is így véli: Kazinczy költészete illisible, olvashatatlan, így a prezentizmus csak elejteni tudja. A levelezés ismét más természetű anyag: alapvetően hallatlanul értékes információforrás, és izgalmas a kapcsolatteremtés és ennek fenntartása, no meg a természete szempontjából. Több kutató is úgy véli, hogy ami igazán időtálló és olvasható is, az a Kazinczy-próza, a középpontjában a két memoár, a Pályám emlékezete és a Fogságom naplója.

Vagyis a szabadkőműves hagyományba Beavatott, a Nagy Elődöt tisztelő utód, mint irodalmár szerint is nyilvánvaló, hogy Kazinczy nem szó szerint vett irodalmi műveiért érdekes, hanem kapcsolatteremtőként, szervezőként, hálózatépítőként, illetve a már meglevő szabadkőműves hálózatot, mint igénybevett infrastruktúrát "egyéb természetű program" terjesztésére, megvalósítására felhasználó AKTIVISTA. A tény, hogy valaki úgy lehetett az irodalmi élet központi szervező alakja évtizedekig, hogy saját irodalmi életműve ezt utólag sem igazolja, viszont ő és társai működése eredményeként "látszólag megmagyarázhatatlanul" "hirtelen előáll a magyar felvilágosodás", arra kényszerít minket, hogy ezáltal a magyar gyakorlatban is megvalósultnak tekintsük Weishaupt Illuminátus Rendje behatolási tervét:

"Rendünk nagy ereje az álcázásban rejlik, soha, sehol ne szerepeljen saját nevén, mindig rejtőzzön el egy másik név, egy másik tevékenység mögé. Semmi nem alkalmasabb erre, mint a szabadkőművesség három alsó fokozata, a közönség megszokta őket, keveset vár tőlük és ezért nem figyel rájuk. Ezután a legmegfelelőbb céljaink számára egy tudományos, vagy irodalmi társaság,és ha nem létezne szabadkőművesség, ezt a fedőszervet kellene alkalmazni; és ez sokkal többet nyújthat, mint egy álca, ez egy nagyerejű gépezet lehet a kezünkben.""Egy Irodalmi Társaság a legmegfelelőbb formája Rendünk meghonosításának egy olyan országban, ahol még nem vagyunk jelen."

Magyarországon Kazinczy  börtönből szabadulása után papíron már nem létezett szabadkőművesség, tehát a második legjobb eszközt kellett alkalmazni, azonban, mint Szigeti Csaba is jelzi, természetesen Kazinczy még hosszú évekig támaszkodhatott az ország szellemi-hatalmi elitjének jó részét informálisan nyilván még a betiltás után is összekapcsoló "szabadkőműves Net"-re, kapcsolati hálóra.

A fent idézett cikkel közös szabadkőműves tematikájú válogatásban, a Napút 2009.októberi számában jelent meg egy másik tanulmány is Máté J.Györgytől: "A halál szeretete" címmel a szabadkőművesek halálkultuszáról, amire, aminek hazai irodalmi vonatkozásaira még visszatérek. Ez a szintén érdekes cikk egy illusztrációs jellegű fikcióval zárul, amely egy képzelt "vakolás" leírása Kazinczy és más neves szabadkőművesek részvételével : "Függelék: vakolás 1808-ban"
Az érdekesség az, hogy a szerző, aki cikke alapján nyilvánvalóan tisztában van a szabadkőművesség hazai történetével és maga is szabadkőműves, nem látott problémát abban, hogy ezen elképzelt, de nyilván valódiak mintáján ábrázolt "vakolás" időpontját évekkel a szabadkőművesség hivatalos hazai betiltása utánra tegye!!! Tudhat valamit...

De nézzük még Szigeti Csaba cikkének befejezését! Miután kifejti a közismert tényt, hogy Kazinczy szorosan vett irodalmi művei mára olvashatatlanok, ezért olvasatlanok, rámutat, hogy az életmű mégsem halott, mert a nem részletezett célok érdekében végzett hálózatépítésről titkos kód felhasználásával beszámoló prózai művei, visszaemlékezései még máig is ihletnek magyar költőt (helyesebben az idézet alapján "költőt"). Konkrétan Kovács András Ferencet, akinek "Üdvözlet a vesztesnek" című kötetecskéjében olvasható az "Erős várunk nékünk a Kufstein" (blaszfémikus) című vers. Részlet az ihletőjéhez méltóan amúgy olvashatatlannnak és olvasásra saját értékéért méltatlannak tűnő verset idéző cikkből:

"Széphalom mesterét köszönti.
Avagy az ún. magyar jakobinusokat. Vajon
voltak? Vajon vagyunk?"
"Már innen sejthető, hogy a költemény tud a szabadkőművességről, de hogyne tudna. Például: „Ah, te művészlélek, lengeteg illuminátus”, „Üdvtanok, titkos cathecismusok”, „Nem kell ahhoz Voltér, Russzó” stb. (...)
Persze mintha e mű megerősítené az irodalom történészeit abban a kérdésben, hogy mi az időtálló a Kazinczy-életműben, hiszen a legtöbb idézet a Fogságom naplójából való. Talán az akácfaág még nem hervadt el teljesen a síron Széphalomban. "

A befejezés teszi érthetővé, miért adta a szerző "A Kazinczy-net régen és manapság" címet cikkének. Mert tudomása szerint ez az illuminátus "Net" ma is létezik, vannak Beavatottak, akik tökéletesen tisztában vannak Kazinczy egykori hálózatépítésének jellegével, céljaival, illuminátusságával, és erre ma is büszkék! Éppúgy, ahogy más, ugyanebbe a "Net"-be beavatott szerzők eldicsekszenek Petőfi, Madách rózsakeresztes, alkímiai, illuminátus bevatottságával, vagy az egész "Reformkor" és 48-49-es "Szabadságharc" szabadkőműves jellegével.
Igaza lehet Szigeti Csabának, az akácfaág SAJNOS még nem hervadt el Széphalomban, Magyarországon és a világon!

Tekintsünk bele még egy tanulmányba Kazinczyról, mely emlegeti kapcsolatait a nemzetközi illuminátus hálózattal!


Folytatás következik

Kik voltak a magyar illuminátusok? I. rész: Petőfi, az illuminátus propagandaszócső  
Kik voltak a magyar illuminátusok? II. rész -  A Behatolás Módja