Zsidó
bűnözők
Kamuparádé
avagy a szeptember 11-i események háttere
 |
2001.
szeptember 11-én a világ szinte élő adásban nézhette végig a
World Trade Center ikertornyai ellen véghezvitt támadást majd azok
leomlását. Ezzel párhuzamosan értesülhettünk további két
repülőgép történetéről, melyek közül egy a Pentagon
épületébe csapódott, míg a másik az utasok bátorságának
köszönhetően ártalmatlanul zuhant le egy ritkán lakott
területen.
A döbbenet csendjét a felháborodás és a bosszú hangjai váltották fel, majd az Amerikai Egyesült Államok két háborút is indított. Az elsőt Afganisztán, a másodikat Irak ellen, s úgy tűnik, hamarosan újabb harcok is indulnak Irán és/vagy Szíria ellen. Ezek mind a szeptember 11-i események egyenes következményei.
De néhány figyelmes ember, akiknek rossz szokásuk, hogy észreveszik a gyanús dolgokat és szóvá is teszik ezeket igazságot követelve, már a merénylet után néhány nappal hallatta hangját. Azóta pedig ezek a gyanús jelek egyre csak szaporodnak. A teljesség igénye nélkül néhányat itt bemutatunk.
Az olvasó feladata lesz az, hogy eldöntse, mennyire helytállóak ezek a gyanúk és valóban az történt-e 2001. szeptember 11-én, amit az országok vezetői elmondtak nekünk, vagy a világ egyik legnagyobb megtévesztő showműsorának rászedett áldozatai vagyunk, melynek egyenes folytatása volt az afganisztáni és a II. iraki háború.
Lássuk a gyanús elemeket:
Furcsaságok szeptember 11. előtt
Egy különös bérlet és biztosítás
2001. július 23-án bérlőt cserélt a WTC komplexum, az új bérlő egy Larry Silverstein nevű vállalkozó. Ezután egy 3,5 milliárd dollár értékű biztosítást kötöttek az épületekre, mely egy új elemet tartalmazott: terrortámadás esetére szóló biztosítást. Ez a biztosítás a megkötésétől számított 48. napon már aktuálissá is vált
Egy érdekes kinevezés
A támadás előtti napokban kapott egy új biztonsági igazgatót a WTC, aki történetesen az FBI azon részlegén dolgozott korábban, amely Oszama bin Laden tevékenységét figyelte. John O'Neil vizsgálta ki az Al-Kaidának tulajdonított korábbi merényleteket, de amikor eredményeket mutatott volna fel, "fentről" állították le, majd hazahívták. O'Neil néhány nappal a támadás előtt vette át a WTC biztonsági szolgálatának vezetését. A tornyok összeomlásakor életét vesztette.
Tőzsdei spekulációk
Néhány nappal a támadás előtt érdekes tőzsdei spekulációk indultak útjukra. A WTC-ben irodát bérlő vállalatok, a WTC biztosítói és azon két légitársaság (UA - United Airlines és AA - American Airlines) részvényei ellen irányuló spekulációra fel kellett volna figyelni. Ezen cégek részvényforgalma megtöbbszöröződött (akár a szokásos forgalom 10-15-szeresére). Ennek hátterében az a spekuláció állt, miszerint a cégek részvényeinek értéke néhány napon belül jelentősen esni fog. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevű úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévő igazgatója (lásd pl. itt vagy itt), aki számos nagy pénzintézetben rendelkezik jelentős érdekeltségekkel.
Szervezési nehézségek
Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldről koordinálni. 1 órán belül 4 nagy hatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magasszintű komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről létrehozni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, s mindazt úgy, hogy semelyik ország titkosszolgálata ne szerezzen róla tudomást; s ez gyakorlatilag ma már képtelenség, azaz lehetetlen (műholdas megfigyelés, telefon-internet kommunikáció megfigyelése), főleg, ha a szervezést egy arab országból vagy Afganisztánból irányították volna.
Alkalmatlan pilóták
Mint azt hivatalosan állítják, a géptérítők mindenféle gyorstalpalókon és könyvekből tanultak repülni. A nagy méretű és nagy sebességű utasszállítókkal való repülés hatalmas tudást és gyakorlatot követel, főleg a célpont precíz eltalálása végett. Ehhez képest azon oktatók, akinél az állítólagos terroristák tanultak, úgy nyilatkoztak, hogy az arab pilótajelöltek angol nyelvtudása és egyéb képességeik egy kisméretű Cessna vezetésére is alkalmatlanná tette őket, nem beszélve a nagy utasszállítókról.
Ennek ellenére a leírások és videofelvételek szerint mindegyik eltérített gép olyan manővereket hajtott végre, melyek gyakorlott pilótáknak is becsületére váltak volna.
Körözött terroristák nevei az utaslistán
Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett terroristák neveit, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Sőt, a támadás előtt a saját hitelkártyájukkal fizettek és éltek vidáman, lejárt ideiglenes vízummal. Többet közülük köröztek! És senki nem vett észre semmit...
A merénylet anomáliái
Szokatlanul üres célpontok
Többen rámutattak, hogy a merénylőknek nem lehetett célja, hogy minél több embert öljenek meg. A két gép ráadásul azokon a szinteken csapódott be, ahol többnyire üres irodák álltak, hiszen a tornyok felső szintjeinek ebben az időben nem volt bérlője!
A WTC tornyokban egy átlagos napon több mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal később újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09.-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülőgépeken lévőket személyzettel, valamint a 300 tűzoltót.
Ez "csak" 1200 személy TORNYONKÉNT. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a TABU kérdés: Hol voltak a többiek???
Rögtön egy másik tabukérdést vet fel az első kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fő célpontjai. Ezen körök hány magas rangú vezetője vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?
A Pentagon esetében is az az épületszárny károsodott, amely éppen tatarozás alatt állt és nem is tartózkodtak benne.
Szokatlanul üres repülőgépek
Járat AA 077: 289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres)
Járat AA 011: 351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres)
Járat UA 175: 351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres)
Járat UA 093: 289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres)
Az American Airlines (AA) és a United Airlines(UA) mindig ilyen kevés utassal repül? Mert akkor rég tönkrementek volna. Éppen ezért, ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják, mert egy légitársaság sem engedheti meg magának félig teli gépek üzemeltetését. Főleg ebben az esetben, mert az utak különösen hosszúak voltak (a Keleti parttól Kaliforniáig), s ilyen utaknál a nem gazdaságos utasszám igen magas veszteséget jelent. Egyébként pedig normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% -a üres.
Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (www.eirna.com)
A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségből, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetőket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton, ahol az utasok védekeztek, s ezáltal a gép idő előtt le is zuhant.
Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülők, hosszú távú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár?
A filmfelvételek avagy a hipergyors média
A CNN-nek voltak saját irodái a WTC-ben, ezt a CNN többször megerősítette non-stop híradásai közben. A CNN azonban soha nem jelentette, hogy bárki meghalt volna munkatársai közül a WTC porig rombolt épületeiben. A CNN és vezetője, Walter Issacson olyan gyorsan ott volt az esemény helyszínén, hogy a második becsapódást már élőben közvetítette.
Később bemutattak egy felvételt az első becsapódásról, melyet véletlenül egy amatőr készített. Állítólag hallotta a közeledő gép hangját, és elkezdett filmezni. A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, rá se keres, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az első gép, ahova néz a kamera.
Melyik amatőr lenne képes egy repülő hangjára így reagálni, majd találó előrelátással a megfelelő toronyra irányítani a kamerát?
A tornyok váratlan és megmagyarázhatatlan összeomlása
A szeptember 11-i események legnagyobb hatású eleme a WTC tornyainak összeomlása. De sokak szerint ennek NEM lett volna szabad megtörténnie, a gépek becsapódása NEM indokolta a dolgok ilyen irányú alakulását. Ugyanis:
1. Az épületek tervezésénél figyelembe vették a 737-es Boeing karakterű gépek becsapódása okozta hatásokat. A szeptember 11-én becsapódott 767-es típus valamivel nehezebb, de méreteiben közel azonos géptípus. Így elméletileg nem omolhatott volna össze egyik torony sem.
2. Az északi toronyba csapódó repülőgép (8:46-kor) üzemanyaga begyulladt, de mindössze 17 perc múlva már gyakorlatilag el is oltották, csak kisebb tűzfészkek voltak az érintett emeleteken. Ehhez képest másfél óra múlva, 10 óra 28 perckor omlott le az épület, ami nehezen indokolható.
3. Kétségessé teszi a történetet az a tény, hogy a kerozin égési hőmérséklete mindössze 375 Celsius fok. Az épület acéltartóinak meglágyulásához több mint 800, megolvadásukhoz mintegy 1300 fok kell, amit kerozin égésével nem lehet elérni!
4. A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben. Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78. emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300°C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek. Pár perccel később a torony leomlott!
5. A déli toronyba 9.03-kor csapódott be a repülő. Az ütközés koránt sem volt olyan súlyos, mint az északi toronynál, ugyanis a felvételek szerint a gép nagy része leszakadt a becsapódáskor, többek között nagyobb mennyiségű kerozin sem juthatott az épületen belülre, mert az üzemanyag nagy része egy hatalmas tűzgömb formájában a szabadban égett el. A 236 külső oszlopból alig 40 sérülhetett komolyabban, a 47 központi tartóból is 4-5 károsodhatott nagyobb mértékben. Ezt a károsodást ki kellett volna állnia az épületnek.
6. Sok szakértőnek az épületek összeomlásának felvétele a házbontásoknál alkalmazott precíziós robbantást juttatta eszébe. Mindkét épület példaszerű pontossággal saját függőleges tengelye mentén omlott össze. Nehéz elképzelni, hogy a két aszimmetrikus terhelést okozó becsapódás, melyek egymástól is erősen eltérő terhelést jelentettek, szinte hajszálpontosan ugyanolyan módon döntötték romba a két épületet.
7. Belső robbanásra utal az a jel, hogy az összeomláskor az épülettől oldalra nagy ívben repültek jelentős méretű épületrészek. Ezt a hivatalos "rakott-palacsinta" verzió nem magyarázza.
A tanúk robbanásokról beszélnek
Több túlélő, akik ki tudtak menekülni az épületekből, egymástól függetlenül, élő TV-interjúkban számoltak be robbanásokról. Pl. Steve Evans is, aki a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.
Döbbenetes, hogy ez a robbanás, a robbanások sorozata ilyen pusztítást végzett.”
Egy színesbőrű üzletember, aki teljesen porosan rohant ki a WTC-ből, a következőket mondta a dán DR-TV1-nek: "A nyolcadik emeleten egy hatalmas robbanás letaszított a lábamról."
A német Sat1 csatorna szintén élőben mutatott embereket, akik a tornyokból menekültek kifelé. Egyiküket, Tom Canabant azonban még interjú közben, bekapcsolt kamera előtt állított meg két FBI ügynök, majd elvezették.
Azonban több tűzoltó is hallotta a robbanásokat. Louie Cacchiolo, szintén tűzoltó, a következőket nyilatkozta a People magazinnak: "Az embereimet felvittem lifttel a 24. emeletre, hogy evakuáljuk az ott lévő irodai dolgozókat. Amikor utoljára jöttünk lefelé, egy bomba robbant."
Valóban mindkét torony precízen zuhant önmagára, csak port és romokat hagyva maga után. Robbantási szakértők szerint magasfokú precizitás kellett volna ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze.
Egy igen tekintélyes robbantási szakértő rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértő, Van Romero az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt.
Biztonsági anomáliák a Pentagonnál
8.45-kor csapódott az első gép a WTC első tornyába, 9.03-kor a második. 9.30-kor Bush már háborúról beszél Amerika ellen. Mégis, 9.47-kor, egy órával az első merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülőgép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az előírt légifolyosóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági erőknél, legkésőbb 9.03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve.
A Pentagon körüli anomáliák száma igen magas, ezért erről külön is olvashatnak a “Vadászat a Boeingre” című részben.
Kétes eltérítés
Megegyezés alapján, ha a gépet eltérítik, a pilótáknak egy négyjegyű kódot kell leadni a légi irányításnak, akik ebből tudják, hogy baj van. De a négy eltérített gép közül egyik sem adta le a vészjelet, csak a gép adatait sugárzó adókat kapcsolták ki hirtelen.
Máig kérdéses, hogy lehetett eltéríteni komolyabb fegyverek nélkül a gépeket, hiszen a terroristák fémből készült fegyvereket (lőfegyverek, komolyabb kések) nem tudtak átvinni utasként az ellenőrzéseken. A hivatalos verzióban szereplő műanyag kések és doboznyitó schnitzerek ellen pedig nem olyan nehéz védekezni, ezekkel nem lehet sakkban tartani egy repülőgépnyi utast és személyzetet!
Hol volt a légierő?
Az USA keleti partján a városok egyetlen megapolisszá olvadnak össze. Katonai védelmükről számos légibázis gondoskodik ahol a legmodernebb F-15 és F-16 típusú elfogó vadászok állomásoznak. Ezeknek a gépeknek a riadótól számítva 1 percen belül a levegőben kell lenniük és gyakorlatilag bármelyik eltérített gépet 3 percen belül képesek lettek volna elfogni, és szükség esetén még a célpontok előtt kilőni. Hol voltak ezek a gépek, amikor a légiirányítás elveszítette ezeket a gépeket, és bejelentette a hadseregnek az eltérítéseket?!
Telefonhívások a repülőkről
Az eltérített gépekről állítólag igen nagy telefonforgalmat bonyolítottak az utasok. Hogy ezt az állítólagos terroristák hogyan engedték, kérdéseket vet fel, de van egy nagyon érdekes műszaki jellegű probléma is: egy 800 km/h sebességgel közlekedő repülőgép olyan gyorsan lép át egyik adótorony körzetéből a másikba, hogy a mobiltelefonok nem képesek ezzel lépést tartani. Ráadásul a telefonok 7-800 méteres magasságban elveszítik a kapcsolatot. Ennek ismeretében igen érdekesnek tűnik, hogyan adhattak az utasok csaknem élő közvetítést az eltérített gépen uralkodó állapotokról.
Az 5., 6., 7. számú torony története
A WTC elleni támadás során a komplexum több épülete is kigyulladt. Az 5. és 6. számú épület teljesen kiégett, de statikailag stabil maradt és nem omlott össze. Ezzel szemben a 7. torony az ikertornyokhoz hasonló precizitással roskadt magába. Történt ez annak ellenére, hogy semmi nem indokolta ezt.
Ifjabb Goerge Bush nyilatkozatai és rejtélyes viselkedése szeptember 11-én
Bush elnök 9 óra előtt látta az első gép becsapódását. A Fehér Ház hivatalos weboldalán 2 interjú található Bush elnökkel, melyekben arról kérdezik, hogy hogyan érezte magát, amikor a merényletekről hallott. 2001 december 4.-én válaszként Bush a következőt mondta:
"I was sitting outside the classroom waiting to go in, and I saw an airplane hit the tower - the TV was obviously on. And I used to fly myself, and I said, well, there's one terrible pilot. I said, it must have been a horrible accident.
(Az osztályterem előtt ültem, vártam, hogy bemehessek, és láttam, hogy egy repülőgép a toronyba csapódott - nyilván be volt kapcsolva a tévé. Megdöbbentem és azt mondtam, hát borzasztóan rossz egy pilóta. Bizonyára egy szörnyű baleset volt - mondtam.)
Ugyanezt nyilatkozta az őt kérdezőknek 2002 január 5.-én.
Képzeljük csak el: Az Egyesült Államoknak, mint világhatalomnak az elnöke azt látja, hogy az USA és a világgazdaság egyik fő szimbólumába belerepül egy utasszállító gép, de ő nagy nyugodtan, napirendje szerint bemegy egy osztályterembe és elmagyaráztat magának egy praktikus olvasással kapcsolatos tanulási módszert. Ő úgy gondolja, hogy ez a baleset egy "borzasztó rossz pilóta hibájából" adódik. Először is, köztudottan a New York feletti égen repülési tilalom van érvényben, másodszor pedig soha nem tenne ilyet egy utasszállító gép pilótája.
Már az elnöknek ez a személyes magyarázata is kissé valószerűtlen. A két becsapódás között 18 perc telt el. Bush várt egy kicsit, majd fogadták az iskolában, ahol gyerekekkel is találkozott, és a magyarázatokat is végighallgatta.
Mennyi ideig tarthatott ez? Bizonyára 10-15 percig, a szigorú, zsúfolt, és gyors napi programját feltételezve. Ez azt jelenti, hogy amit Bush a képernyőn látott, az maximum 3-8 perccel az első becsapódás után lett leadva. Csakhogy ebben az időpontban még egy TV állomás sem sugározta az első becsapódás képeit. Mit láthatott Bush elnök?
A nyomozati munka furcsaságai
A megtáltosodott CIA
Amilyen váratlanul érte a támadás az USA-t, olyan gyorsan produkáltak eredményeket: már délután 4 órakor hivatalos bejelentésben azonosították a támadó szervezetet Oszama bin Laden terrorszervezetével.
Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak
Egy terrortámadásnál a mindenkori elkövető terrorszervezet mindig jelentkezik és kinyilvánítja követeléseit, ill. propagálják elképzeléseiket (lásd RAF, ETA, gerillák, stb.). Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha gyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, illetve esetenként magányos elkövetőket prezentálnak tettesként. A 2001. szeptember 11-i merényletek után SENKI nem jelentkezett. A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni. Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvű repülési útmutató otthagytak a bostoni repülőtér előtt, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza.
Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni.
Gyanúsan gyors háborús kedv
Már a támadások utáni első órában kijelenti Bush elnök, hogy a támadást iszlám terroristák követték el. Nemcsak az elkövetőket, hanem az őket esetleg bújtató országokat is háborúval fenyegeti. Még a legcsekélyebb bizonyíték sem áll senki rendelkezésére az elkövetőket illetően, Bush ennek ellenére túl gyorsan tesz világpolitikai hatású kijelentéseket.
Mint később kiderült, az Afganisztán és Irak elleni agresszió tervei már régen készen voltak, s a Közel-Kelet átrendezési forgatókönyve is megvolt. Az USA a mai napig ezt követi, nem zavartatva magát a nemzetközi felháborodástól és légből kapott állításainak valótlanságától.
Kétségbevonható bizonyítékok (1.)
A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra: állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül éppen a terroristáké, melyek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisészerű utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket. … mosollyal az arcotokon haljatok meg."
Kétségbevonható bizonyítékok (2.)
Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna?
Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető útlevele repül így ki a gépből sértetlenül?
Kétségbevonható bizonyítékok (3.)
Kabulban egy újságíró hozzájutott egy laptophoz, amin a terrortámadás tervei (valamint az al-Kaida számos más terve, rengeteg információ a hálózatról, stb.) voltak a merevlemezen. Vajon egy titkos terrorszervezet hagyja, hogy a működésének titkos adatai kikerüljenek a kezéből?
Ahogy egy terrorista sosem cselekszik
Az iszlám terroristák számos olyan jelet hagytak maguk után, amik több mint valószínűtlenek. Több cselekedetük a szakértői vizsgálatok tekintetében egyáltalán nem egyezik egy fanatikus iszlám hívőtől elvárhatóakkal. Lássunk néhányat:
- Az egyik eltérített gépen a telefonhívások szerint az eltérítők vörös fejkendőt viseltek. Az iszlám szent színe a zöld, egy fanatikus hívő nem hord vöröset, különösen meghatározó időszakban.
- A pilótafülkét a terroristák tollkésekkel (itthon schnitzer néven ismert) és műanyag papírvágó késekkel foglalták el, olyan gyorsan, hogy még vészjelet sem tudtak leadni a pilóták. Ezzel igen valószínűtlen, hiszen a személyzet kiképzéséhez hozzátartozik az ilyen helyzetekre való felkészülés. Ugyanakkor az egyik gépeltérítő bombát vitt fel a fedélzetre (a telefonálók szerint). Hogy lehet, hogy egy bomba feljut a gépre, de normális fegyvereket nem tudtak felvinni?
Túlélő terroristák
Röviddel a támadás után közzé tették a 19 gépeltérítő nevét, ám hamarosan kiderült, hogy ez a lista "hasból" született, ugyanis többen jelentkeztek, hogy köszönik szépen életben vannak és semmi közük sincs az eseményhez. Mintegy 7 személyről egyértelműen bizonyítható, hogy életben vannak.
Bizonyítékok megsemmisítése
Ha nem a repülőgépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetőek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielőtt egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították! William A. Manning, az amerikai tűzoltó magazin, a Fire Magazine főszerkesztője ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte.
2002 március 6.-án a kongresszus tudományos bizottsága azt közölte, hogy a vizsgálatokat akadályozzák, mert "Néhány fontos acéloszlop-maradvány eltűnt, MÉG mielőtt a vizsgálatot végzők a szerencsétlenség helyszínére érkeztek volna!" A fémroncsok gyors eltakarításáért egy cég, a Newark-i "Metal Management" volt felelős. Csak Sanghaj-nak több mint 50.000 tonna szétroncsolt fémtartószerkezetet adtak el ócskavasként. A cég ragyogó teljesítményével mellékesen 3 millió dollárt keresett.
A bin Laden beismerő videó.
2001 decemberében hirtelen előkerül egy videófelvétel, amit USA-csapatok állítólag és véletlenül Dzsalalabad-ban találtak. Egy afgán város poros romjai között, az amerikai katonák találnak egy videokazettát. Minden városban amerre járnak, minden videokazettát megnéznek? Nem afgán felirat állt a kazettán, hogy ennyire feltűnt nekik? Vagy esetleg angol nyelvű? Vagy a kazettának egészen más a története?
Mindenesetre a kazetta éppen a megfelelő időben került elő, amikor a kezdeti háborús eufória már lecsengőben volt, s így a világ közvéleménye megint felrázódott. Maga a felvétel nagyon sötét és a rajta lévő hangok is igen rosszul hallhatóak. A döntő mondatok elhangzásakor bin Laden arca nem is látszik a sötétben. Bin Laden ismerői szerint nem az ő hangja és beszédstílusa hallható a felvételen. Más szintén kritikus megfigyelők szerint meg sem lehet állapítani, hogy a rosszul megvilágított turbános alak egyáltalán a hírhedt terrorista-e.
Nagyon valószínűtlen, hogy bin Laden (aki tagadja, hogy a felvételen ő van) egy videokamera előtt hencegne a merényletekről, illetve, hogy menekülő al-Kaida tagok pont ezt a videofelvételt felejtenék magukkal vinni! Amit bin Laden a felvételen mond, az pont az amit a háborús kedvű amerikai vezetők hallani akarnak. Amit állítólag bin Laden a videón mond, az gyakorlatilag lehetetlen: mégpedig, hogy a merényleteket ő és Mohammed Atta szervezték meg Afganisztánból és arab országokból, és hogy a társaik gyakorlatilag a merényletekig nem is tudták mi az akciók célja!! Ennek ellenére mégis képesek voltak 2 gépet mérnöki pontossággal nekivinni a WTC tornyoknak, illetve 1 géppel rázuhanni a Pentagonra, mégpedig előzetes ismeretek nélkül!!
Misztikus érdekesség - játék a dátumokkal és számokkal
Szeptember 11-e már korábban fontos események dátuma volt.
1978. 09. 11-én írták alá a Camp David-i egyezményt.
1990. 09. 11-én röviddel az Irakiak kuvaiti inváziója után tartotta meg idősebb Bush elnök azt a beszédét, melyben először követelte nyilvánosan az “Új világrend” szükségességét.
Napra pontosan 11 évvel utána, 2001. 09. 11-én történtek azok a merényletek, melyek után a világ nem úgy néz ki többé, mint korábban. Ez pedig 23 évvel történt Camp David után, amire Wilson regénye, az “Illuminatus” emlékeztet minket, melyben a hátsó hatalmak számára olyan fontos 23-as számról van szó.
A Pentagon épülete, ami szintén érintett volt a merényletekben, kapcsolódik a dátumhoz. Az okkult jelentésű ötszög alakú épület alapkövét ünnepélyes ceremónia kíséretében, 1941. 09. 11-én tették le, melynek 60. születésnapját egy “különleges” tűzijátékkal ünnepelték.
09. 11-től pontosan 111 nap van hátra az év végéig.
Rögtön a merénylet után sokaknak feltűnt, hogy a dátum az USA általános segélyhívó számával, a 911-el egyezik.
Ezekkel a dátumokkal és számokkal különböző okkult tényezők vannak kapcsolatban. Iszlám terroristák soha nem használnák a számmisztikában és az asztrológiában - mely praktikák szerintük a “sátán eszközei” - jelentéssel bíró dátumot akciójuk időpontjához. Ez a számmisztika a talmudi Kabbala-nak felel meg. Ezen irányzat képviselői MINDEN lépésüket bonyolult technikákkal előre kiszámítják, mely technikák a nem beavatottak számára teljesen érthetetlenek.
(Mosonmagyaróvári Városi Televízió)
A döbbenet csendjét a felháborodás és a bosszú hangjai váltották fel, majd az Amerikai Egyesült Államok két háborút is indított. Az elsőt Afganisztán, a másodikat Irak ellen, s úgy tűnik, hamarosan újabb harcok is indulnak Irán és/vagy Szíria ellen. Ezek mind a szeptember 11-i események egyenes következményei.
De néhány figyelmes ember, akiknek rossz szokásuk, hogy észreveszik a gyanús dolgokat és szóvá is teszik ezeket igazságot követelve, már a merénylet után néhány nappal hallatta hangját. Azóta pedig ezek a gyanús jelek egyre csak szaporodnak. A teljesség igénye nélkül néhányat itt bemutatunk.
Az olvasó feladata lesz az, hogy eldöntse, mennyire helytállóak ezek a gyanúk és valóban az történt-e 2001. szeptember 11-én, amit az országok vezetői elmondtak nekünk, vagy a világ egyik legnagyobb megtévesztő showműsorának rászedett áldozatai vagyunk, melynek egyenes folytatása volt az afganisztáni és a II. iraki háború.
Lássuk a gyanús elemeket:
Furcsaságok szeptember 11. előtt
Egy különös bérlet és biztosítás
2001. július 23-án bérlőt cserélt a WTC komplexum, az új bérlő egy Larry Silverstein nevű vállalkozó. Ezután egy 3,5 milliárd dollár értékű biztosítást kötöttek az épületekre, mely egy új elemet tartalmazott: terrortámadás esetére szóló biztosítást. Ez a biztosítás a megkötésétől számított 48. napon már aktuálissá is vált
Egy érdekes kinevezés
A támadás előtti napokban kapott egy új biztonsági igazgatót a WTC, aki történetesen az FBI azon részlegén dolgozott korábban, amely Oszama bin Laden tevékenységét figyelte. John O'Neil vizsgálta ki az Al-Kaidának tulajdonított korábbi merényleteket, de amikor eredményeket mutatott volna fel, "fentről" állították le, majd hazahívták. O'Neil néhány nappal a támadás előtt vette át a WTC biztonsági szolgálatának vezetését. A tornyok összeomlásakor életét vesztette.
Tőzsdei spekulációk
Néhány nappal a támadás előtt érdekes tőzsdei spekulációk indultak útjukra. A WTC-ben irodát bérlő vállalatok, a WTC biztosítói és azon két légitársaság (UA - United Airlines és AA - American Airlines) részvényei ellen irányuló spekulációra fel kellett volna figyelni. Ezen cégek részvényforgalma megtöbbszöröződött (akár a szokásos forgalom 10-15-szeresére). Ennek hátterében az a spekuláció állt, miszerint a cégek részvényeinek értéke néhány napon belül jelentősen esni fog. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevű úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévő igazgatója (lásd pl. itt vagy itt), aki számos nagy pénzintézetben rendelkezik jelentős érdekeltségekkel.
Szervezési nehézségek
Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldről koordinálni. 1 órán belül 4 nagy hatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magasszintű komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldről létrehozni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, s mindazt úgy, hogy semelyik ország titkosszolgálata ne szerezzen róla tudomást; s ez gyakorlatilag ma már képtelenség, azaz lehetetlen (műholdas megfigyelés, telefon-internet kommunikáció megfigyelése), főleg, ha a szervezést egy arab országból vagy Afganisztánból irányították volna.
Alkalmatlan pilóták
Mint azt hivatalosan állítják, a géptérítők mindenféle gyorstalpalókon és könyvekből tanultak repülni. A nagy méretű és nagy sebességű utasszállítókkal való repülés hatalmas tudást és gyakorlatot követel, főleg a célpont precíz eltalálása végett. Ehhez képest azon oktatók, akinél az állítólagos terroristák tanultak, úgy nyilatkoztak, hogy az arab pilótajelöltek angol nyelvtudása és egyéb képességeik egy kisméretű Cessna vezetésére is alkalmatlanná tette őket, nem beszélve a nagy utasszállítókról.
Ennek ellenére a leírások és videofelvételek szerint mindegyik eltérített gép olyan manővereket hajtott végre, melyek gyakorlott pilótáknak is becsületére váltak volna.
Körözött terroristák nevei az utaslistán
Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett terroristák neveit, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Sőt, a támadás előtt a saját hitelkártyájukkal fizettek és éltek vidáman, lejárt ideiglenes vízummal. Többet közülük köröztek! És senki nem vett észre semmit...
A merénylet anomáliái
Szokatlanul üres célpontok
Többen rámutattak, hogy a merénylőknek nem lehetett célja, hogy minél több embert öljenek meg. A két gép ráadásul azokon a szinteken csapódott be, ahol többnyire üres irodák álltak, hiszen a tornyok felső szintjeinek ebben az időben nem volt bérlője!
A WTC tornyokban egy átlagos napon több mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetők, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra előtt, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsőbb vezetők sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal később újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09.-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülőgépeken lévőket személyzettel, valamint a 300 tűzoltót.
Ez "csak" 1200 személy TORNYONKÉNT. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a TABU kérdés: Hol voltak a többiek???
Rögtön egy másik tabukérdést vet fel az első kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fő célpontjai. Ezen körök hány magas rangú vezetője vált a merényletek szerencsétlen áldozatává?
A Pentagon esetében is az az épületszárny károsodott, amely éppen tatarozás alatt állt és nem is tartózkodtak benne.
Szokatlanul üres repülőgépek
Járat AA 077: 289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres)
Járat AA 011: 351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres)
Járat UA 175: 351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres)
Járat UA 093: 289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres)
Az American Airlines (AA) és a United Airlines(UA) mindig ilyen kevés utassal repül? Mert akkor rég tönkrementek volna. Éppen ezért, ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják, mert egy légitársaság sem engedheti meg magának félig teli gépek üzemeltetését. Főleg ebben az esetben, mert az utak különösen hosszúak voltak (a Keleti parttól Kaliforniáig), s ilyen utaknál a nem gazdaságos utasszám igen magas veszteséget jelent. Egyébként pedig normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% -a üres.
Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (www.eirna.com)
A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségből, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetőket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton, ahol az utasok védekeztek, s ezáltal a gép idő előtt le is zuhant.
Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülők, hosszú távú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár?
A filmfelvételek avagy a hipergyors média
A CNN-nek voltak saját irodái a WTC-ben, ezt a CNN többször megerősítette non-stop híradásai közben. A CNN azonban soha nem jelentette, hogy bárki meghalt volna munkatársai közül a WTC porig rombolt épületeiben. A CNN és vezetője, Walter Issacson olyan gyorsan ott volt az esemény helyszínén, hogy a második becsapódást már élőben közvetítette.
Később bemutattak egy felvételt az első becsapódásról, melyet véletlenül egy amatőr készített. Állítólag hallotta a közeledő gép hangját, és elkezdett filmezni. A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, rá se keres, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az első gép, ahova néz a kamera.
Melyik amatőr lenne képes egy repülő hangjára így reagálni, majd találó előrelátással a megfelelő toronyra irányítani a kamerát?
A tornyok váratlan és megmagyarázhatatlan összeomlása
A szeptember 11-i események legnagyobb hatású eleme a WTC tornyainak összeomlása. De sokak szerint ennek NEM lett volna szabad megtörténnie, a gépek becsapódása NEM indokolta a dolgok ilyen irányú alakulását. Ugyanis:
1. Az épületek tervezésénél figyelembe vették a 737-es Boeing karakterű gépek becsapódása okozta hatásokat. A szeptember 11-én becsapódott 767-es típus valamivel nehezebb, de méreteiben közel azonos géptípus. Így elméletileg nem omolhatott volna össze egyik torony sem.
2. Az északi toronyba csapódó repülőgép (8:46-kor) üzemanyaga begyulladt, de mindössze 17 perc múlva már gyakorlatilag el is oltották, csak kisebb tűzfészkek voltak az érintett emeleteken. Ehhez képest másfél óra múlva, 10 óra 28 perckor omlott le az épület, ami nehezen indokolható.
3. Kétségessé teszi a történetet az a tény, hogy a kerozin égési hőmérséklete mindössze 375 Celsius fok. Az épület acéltartóinak meglágyulásához több mint 800, megolvadásukhoz mintegy 1300 fok kell, amit kerozin égésével nem lehet elérni!
4. A tűzoltóság szakemberei, akik szakértőnek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról győződve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben. Azóta bebizonyosodott, hogy az első tűzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78. emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyikőjük sem tudósított 1300°C forróságú tűzről és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekről sem, amit az is bizonyít, hogy erősítést kértek. Pár perccel később a torony leomlott!
5. A déli toronyba 9.03-kor csapódott be a repülő. Az ütközés koránt sem volt olyan súlyos, mint az északi toronynál, ugyanis a felvételek szerint a gép nagy része leszakadt a becsapódáskor, többek között nagyobb mennyiségű kerozin sem juthatott az épületen belülre, mert az üzemanyag nagy része egy hatalmas tűzgömb formájában a szabadban égett el. A 236 külső oszlopból alig 40 sérülhetett komolyabban, a 47 központi tartóból is 4-5 károsodhatott nagyobb mértékben. Ezt a károsodást ki kellett volna állnia az épületnek.
6. Sok szakértőnek az épületek összeomlásának felvétele a házbontásoknál alkalmazott precíziós robbantást juttatta eszébe. Mindkét épület példaszerű pontossággal saját függőleges tengelye mentén omlott össze. Nehéz elképzelni, hogy a két aszimmetrikus terhelést okozó becsapódás, melyek egymástól is erősen eltérő terhelést jelentettek, szinte hajszálpontosan ugyanolyan módon döntötték romba a két épületet.
7. Belső robbanásra utal az a jel, hogy az összeomláskor az épülettől oldalra nagy ívben repültek jelentős méretű épületrészek. Ezt a hivatalos "rakott-palacsinta" verzió nem magyarázza.
A tanúk robbanásokról beszélnek
Több túlélő, akik ki tudtak menekülni az épületekből, egymástól függetlenül, élő TV-interjúkban számoltak be robbanásokról. Pl. Steve Evans is, aki a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! És akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.
Döbbenetes, hogy ez a robbanás, a robbanások sorozata ilyen pusztítást végzett.”
Egy színesbőrű üzletember, aki teljesen porosan rohant ki a WTC-ből, a következőket mondta a dán DR-TV1-nek: "A nyolcadik emeleten egy hatalmas robbanás letaszított a lábamról."
A német Sat1 csatorna szintén élőben mutatott embereket, akik a tornyokból menekültek kifelé. Egyiküket, Tom Canabant azonban még interjú közben, bekapcsolt kamera előtt állított meg két FBI ügynök, majd elvezették.
Azonban több tűzoltó is hallotta a robbanásokat. Louie Cacchiolo, szintén tűzoltó, a következőket nyilatkozta a People magazinnak: "Az embereimet felvittem lifttel a 24. emeletre, hogy evakuáljuk az ott lévő irodai dolgozókat. Amikor utoljára jöttünk lefelé, egy bomba robbant."
Valóban mindkét torony precízen zuhant önmagára, csak port és romokat hagyva maga után. Robbantási szakértők szerint magasfokú precizitás kellett volna ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze.
Egy igen tekintélyes robbantási szakértő rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértő, Van Romero az Újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt.
Biztonsági anomáliák a Pentagonnál
8.45-kor csapódott az első gép a WTC első tornyába, 9.03-kor a második. 9.30-kor Bush már háborúról beszél Amerika ellen. Mégis, 9.47-kor, egy órával az első merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülőgép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az előírt légifolyosóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági erőknél, legkésőbb 9.03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve.
A Pentagon körüli anomáliák száma igen magas, ezért erről külön is olvashatnak a “Vadászat a Boeingre” című részben.
Kétes eltérítés
Megegyezés alapján, ha a gépet eltérítik, a pilótáknak egy négyjegyű kódot kell leadni a légi irányításnak, akik ebből tudják, hogy baj van. De a négy eltérített gép közül egyik sem adta le a vészjelet, csak a gép adatait sugárzó adókat kapcsolták ki hirtelen.
Máig kérdéses, hogy lehetett eltéríteni komolyabb fegyverek nélkül a gépeket, hiszen a terroristák fémből készült fegyvereket (lőfegyverek, komolyabb kések) nem tudtak átvinni utasként az ellenőrzéseken. A hivatalos verzióban szereplő műanyag kések és doboznyitó schnitzerek ellen pedig nem olyan nehéz védekezni, ezekkel nem lehet sakkban tartani egy repülőgépnyi utast és személyzetet!
Hol volt a légierő?
Az USA keleti partján a városok egyetlen megapolisszá olvadnak össze. Katonai védelmükről számos légibázis gondoskodik ahol a legmodernebb F-15 és F-16 típusú elfogó vadászok állomásoznak. Ezeknek a gépeknek a riadótól számítva 1 percen belül a levegőben kell lenniük és gyakorlatilag bármelyik eltérített gépet 3 percen belül képesek lettek volna elfogni, és szükség esetén még a célpontok előtt kilőni. Hol voltak ezek a gépek, amikor a légiirányítás elveszítette ezeket a gépeket, és bejelentette a hadseregnek az eltérítéseket?!
Telefonhívások a repülőkről
Az eltérített gépekről állítólag igen nagy telefonforgalmat bonyolítottak az utasok. Hogy ezt az állítólagos terroristák hogyan engedték, kérdéseket vet fel, de van egy nagyon érdekes műszaki jellegű probléma is: egy 800 km/h sebességgel közlekedő repülőgép olyan gyorsan lép át egyik adótorony körzetéből a másikba, hogy a mobiltelefonok nem képesek ezzel lépést tartani. Ráadásul a telefonok 7-800 méteres magasságban elveszítik a kapcsolatot. Ennek ismeretében igen érdekesnek tűnik, hogyan adhattak az utasok csaknem élő közvetítést az eltérített gépen uralkodó állapotokról.
Az 5., 6., 7. számú torony története
A WTC elleni támadás során a komplexum több épülete is kigyulladt. Az 5. és 6. számú épület teljesen kiégett, de statikailag stabil maradt és nem omlott össze. Ezzel szemben a 7. torony az ikertornyokhoz hasonló precizitással roskadt magába. Történt ez annak ellenére, hogy semmi nem indokolta ezt.
Ifjabb Goerge Bush nyilatkozatai és rejtélyes viselkedése szeptember 11-én
Bush elnök 9 óra előtt látta az első gép becsapódását. A Fehér Ház hivatalos weboldalán 2 interjú található Bush elnökkel, melyekben arról kérdezik, hogy hogyan érezte magát, amikor a merényletekről hallott. 2001 december 4.-én válaszként Bush a következőt mondta:
"I was sitting outside the classroom waiting to go in, and I saw an airplane hit the tower - the TV was obviously on. And I used to fly myself, and I said, well, there's one terrible pilot. I said, it must have been a horrible accident.
(Az osztályterem előtt ültem, vártam, hogy bemehessek, és láttam, hogy egy repülőgép a toronyba csapódott - nyilván be volt kapcsolva a tévé. Megdöbbentem és azt mondtam, hát borzasztóan rossz egy pilóta. Bizonyára egy szörnyű baleset volt - mondtam.)
Ugyanezt nyilatkozta az őt kérdezőknek 2002 január 5.-én.
Képzeljük csak el: Az Egyesült Államoknak, mint világhatalomnak az elnöke azt látja, hogy az USA és a világgazdaság egyik fő szimbólumába belerepül egy utasszállító gép, de ő nagy nyugodtan, napirendje szerint bemegy egy osztályterembe és elmagyaráztat magának egy praktikus olvasással kapcsolatos tanulási módszert. Ő úgy gondolja, hogy ez a baleset egy "borzasztó rossz pilóta hibájából" adódik. Először is, köztudottan a New York feletti égen repülési tilalom van érvényben, másodszor pedig soha nem tenne ilyet egy utasszállító gép pilótája.
Már az elnöknek ez a személyes magyarázata is kissé valószerűtlen. A két becsapódás között 18 perc telt el. Bush várt egy kicsit, majd fogadták az iskolában, ahol gyerekekkel is találkozott, és a magyarázatokat is végighallgatta.
Mennyi ideig tarthatott ez? Bizonyára 10-15 percig, a szigorú, zsúfolt, és gyors napi programját feltételezve. Ez azt jelenti, hogy amit Bush a képernyőn látott, az maximum 3-8 perccel az első becsapódás után lett leadva. Csakhogy ebben az időpontban még egy TV állomás sem sugározta az első becsapódás képeit. Mit láthatott Bush elnök?
A nyomozati munka furcsaságai
A megtáltosodott CIA
Amilyen váratlanul érte a támadás az USA-t, olyan gyorsan produkáltak eredményeket: már délután 4 órakor hivatalos bejelentésben azonosították a támadó szervezetet Oszama bin Laden terrorszervezetével.
Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak
Egy terrortámadásnál a mindenkori elkövető terrorszervezet mindig jelentkezik és kinyilvánítja követeléseit, ill. propagálják elképzeléseiket (lásd RAF, ETA, gerillák, stb.). Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha gyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, illetve esetenként magányos elkövetőket prezentálnak tettesként. A 2001. szeptember 11-i merényletek után SENKI nem jelentkezett. A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni. Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvű repülési útmutató otthagytak a bostoni repülőtér előtt, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza.
Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni.
Gyanúsan gyors háborús kedv
Már a támadások utáni első órában kijelenti Bush elnök, hogy a támadást iszlám terroristák követték el. Nemcsak az elkövetőket, hanem az őket esetleg bújtató országokat is háborúval fenyegeti. Még a legcsekélyebb bizonyíték sem áll senki rendelkezésére az elkövetőket illetően, Bush ennek ellenére túl gyorsan tesz világpolitikai hatású kijelentéseket.
Mint később kiderült, az Afganisztán és Irak elleni agresszió tervei már régen készen voltak, s a Közel-Kelet átrendezési forgatókönyve is megvolt. Az USA a mai napig ezt követi, nem zavartatva magát a nemzetközi felháborodástól és légből kapott állításainak valótlanságától.
Kétségbevonható bizonyítékok (1.)
A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra: állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül éppen a terroristáké, melyek tartalma: Korán, arab nyelvű repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerűtlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisészerű utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenőrizzétek fegyvereiteket, késeiteket. … mosollyal az arcotokon haljatok meg."
Kétségbevonható bizonyítékok (2.)
Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülőgépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna?
Mekkora annak a valószínűsége, hogy pont az egyik elkövető útlevele repül így ki a gépből sértetlenül?
Kétségbevonható bizonyítékok (3.)
Kabulban egy újságíró hozzájutott egy laptophoz, amin a terrortámadás tervei (valamint az al-Kaida számos más terve, rengeteg információ a hálózatról, stb.) voltak a merevlemezen. Vajon egy titkos terrorszervezet hagyja, hogy a működésének titkos adatai kikerüljenek a kezéből?
Ahogy egy terrorista sosem cselekszik
Az iszlám terroristák számos olyan jelet hagytak maguk után, amik több mint valószínűtlenek. Több cselekedetük a szakértői vizsgálatok tekintetében egyáltalán nem egyezik egy fanatikus iszlám hívőtől elvárhatóakkal. Lássunk néhányat:
- Az egyik eltérített gépen a telefonhívások szerint az eltérítők vörös fejkendőt viseltek. Az iszlám szent színe a zöld, egy fanatikus hívő nem hord vöröset, különösen meghatározó időszakban.
- A pilótafülkét a terroristák tollkésekkel (itthon schnitzer néven ismert) és műanyag papírvágó késekkel foglalták el, olyan gyorsan, hogy még vészjelet sem tudtak leadni a pilóták. Ezzel igen valószínűtlen, hiszen a személyzet kiképzéséhez hozzátartozik az ilyen helyzetekre való felkészülés. Ugyanakkor az egyik gépeltérítő bombát vitt fel a fedélzetre (a telefonálók szerint). Hogy lehet, hogy egy bomba feljut a gépre, de normális fegyvereket nem tudtak felvinni?
Túlélő terroristák
Röviddel a támadás után közzé tették a 19 gépeltérítő nevét, ám hamarosan kiderült, hogy ez a lista "hasból" született, ugyanis többen jelentkeztek, hogy köszönik szépen életben vannak és semmi közük sincs az eseményhez. Mintegy 7 személyről egyértelműen bizonyítható, hogy életben vannak.
Bizonyítékok megsemmisítése
Ha nem a repülőgépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetőek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielőtt egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították! William A. Manning, az amerikai tűzoltó magazin, a Fire Magazine főszerkesztője ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte.
2002 március 6.-án a kongresszus tudományos bizottsága azt közölte, hogy a vizsgálatokat akadályozzák, mert "Néhány fontos acéloszlop-maradvány eltűnt, MÉG mielőtt a vizsgálatot végzők a szerencsétlenség helyszínére érkeztek volna!" A fémroncsok gyors eltakarításáért egy cég, a Newark-i "Metal Management" volt felelős. Csak Sanghaj-nak több mint 50.000 tonna szétroncsolt fémtartószerkezetet adtak el ócskavasként. A cég ragyogó teljesítményével mellékesen 3 millió dollárt keresett.
A bin Laden beismerő videó.
2001 decemberében hirtelen előkerül egy videófelvétel, amit USA-csapatok állítólag és véletlenül Dzsalalabad-ban találtak. Egy afgán város poros romjai között, az amerikai katonák találnak egy videokazettát. Minden városban amerre járnak, minden videokazettát megnéznek? Nem afgán felirat állt a kazettán, hogy ennyire feltűnt nekik? Vagy esetleg angol nyelvű? Vagy a kazettának egészen más a története?
Mindenesetre a kazetta éppen a megfelelő időben került elő, amikor a kezdeti háborús eufória már lecsengőben volt, s így a világ közvéleménye megint felrázódott. Maga a felvétel nagyon sötét és a rajta lévő hangok is igen rosszul hallhatóak. A döntő mondatok elhangzásakor bin Laden arca nem is látszik a sötétben. Bin Laden ismerői szerint nem az ő hangja és beszédstílusa hallható a felvételen. Más szintén kritikus megfigyelők szerint meg sem lehet állapítani, hogy a rosszul megvilágított turbános alak egyáltalán a hírhedt terrorista-e.
Nagyon valószínűtlen, hogy bin Laden (aki tagadja, hogy a felvételen ő van) egy videokamera előtt hencegne a merényletekről, illetve, hogy menekülő al-Kaida tagok pont ezt a videofelvételt felejtenék magukkal vinni! Amit bin Laden a felvételen mond, az pont az amit a háborús kedvű amerikai vezetők hallani akarnak. Amit állítólag bin Laden a videón mond, az gyakorlatilag lehetetlen: mégpedig, hogy a merényleteket ő és Mohammed Atta szervezték meg Afganisztánból és arab országokból, és hogy a társaik gyakorlatilag a merényletekig nem is tudták mi az akciók célja!! Ennek ellenére mégis képesek voltak 2 gépet mérnöki pontossággal nekivinni a WTC tornyoknak, illetve 1 géppel rázuhanni a Pentagonra, mégpedig előzetes ismeretek nélkül!!
Misztikus érdekesség - játék a dátumokkal és számokkal
Szeptember 11-e már korábban fontos események dátuma volt.
1978. 09. 11-én írták alá a Camp David-i egyezményt.
1990. 09. 11-én röviddel az Irakiak kuvaiti inváziója után tartotta meg idősebb Bush elnök azt a beszédét, melyben először követelte nyilvánosan az “Új világrend” szükségességét.
Napra pontosan 11 évvel utána, 2001. 09. 11-én történtek azok a merényletek, melyek után a világ nem úgy néz ki többé, mint korábban. Ez pedig 23 évvel történt Camp David után, amire Wilson regénye, az “Illuminatus” emlékeztet minket, melyben a hátsó hatalmak számára olyan fontos 23-as számról van szó.
A Pentagon épülete, ami szintén érintett volt a merényletekben, kapcsolódik a dátumhoz. Az okkult jelentésű ötszög alakú épület alapkövét ünnepélyes ceremónia kíséretében, 1941. 09. 11-én tették le, melynek 60. születésnapját egy “különleges” tűzijátékkal ünnepelték.
09. 11-től pontosan 111 nap van hátra az év végéig.
Rögtön a merénylet után sokaknak feltűnt, hogy a dátum az USA általános segélyhívó számával, a 911-el egyezik.
Ezekkel a dátumokkal és számokkal különböző okkult tényezők vannak kapcsolatban. Iszlám terroristák soha nem használnák a számmisztikában és az asztrológiában - mely praktikák szerintük a “sátán eszközei” - jelentéssel bíró dátumot akciójuk időpontjához. Ez a számmisztika a talmudi Kabbala-nak felel meg. Ezen irányzat képviselői MINDEN lépésüket bonyolult technikákkal előre kiszámítják, mely technikák a nem beavatottak számára teljesen érthetetlenek.
(Mosonmagyaróvári Városi Televízió)
A
lex Tiszaeszlár előjátéka Groó Diana filmje? - A per legkirívóbb
ellentmondásai
Javasoljuk
a folytatását a Körmendi H Zsófiával , és itt a piros , hol a
piros vér , még a zsaru sem találta meg , de a kiválasztottak
elvezethetnek a felhasználóhoz.
Így
Táncos Gábor baleksága is bizonyított lesz.
Sejthettük,
hogy a jövőre lebonyolítandó „holokauszt emlékév” után a
másik nagy zsidó tabutéma, Tiszaeszlár is hamarosan terítékre
kerül. Nem kellett sokáig várnunk erre. Tegnapi hír, miszerint
Groó Diana rendező filmet szándékozik készíteni a Solymosi
Esztert meggyilkoló tiszaeszlári sakterek peréről,
„természetesen” kizárólag a nagy mesemondó és a
kimondhatatlan nevű nép érdekében notóriusan hazudozó-rágalmazó
védőügyvéd, Eötvös Károly által írott A nagy per című
memoár alapján.
Érdekes
a liberális kettős mérce alkalmazása Tiszaeszlár-ügyben is:
amennyiben a zsidók érdeke úgy kívánja, a „független és
objektív magyar igazságszolgáltatás” verdiktje
megkérdőjelezhetetlen számukra, ellenben ha a „független és
objektív magyar igazságszolgáltatás” a nyomozati anyag alapján
a köztörvényes gyilkosokat elmarasztaló ítéletet készül
hozni, s csupán politikai nyomásra dönt az utolsó pillanatban
másként, akkor úgymond „le kell rántani a leplet a korabeli
korrupt, előítéletes magyar igazságszolgáltatásról”, és egy
abszolút elfogult, szubjektív szépirodalmi munkához kell
folyamodni, amelynek prekoncepcionális alapgondolata: zsidó bűnös
nem lehet, még abban az esetben sem, ha nyilvánvalóan az.
Groó
véleménye szerint Eötvösnek bizonyítania kellett, hogy a
középkori babonákra épülő rágalom – vagyis a rituális
vérvád, illetve az ez alapján meghozandó ítélet – hatalmas
szégyene lenne Magyarországnak. Nos, számtalanszor foglalkoztunk
már portálunkon a tiszaeszlári emberölési üggyel, ám úgy
tűnik, nem lehet elégszer visszatérni egy szerencsétlen magyar
parasztleányka meggyilkolásának történetéhez. Ezért újra
csokorba gyűjtjük a legnyilvánvalóbb, dokumentált fizikai és
biológiai tényeket, dátumokat és tanúvallomásokat, amelyek
egyértelműen kizárják azt, amit Eötvös Károly, Elek Judit –
a Tutajosok című film készítője – és Groó, valamint az
igazság elkendőzésében érdekelt zsidó lobbi immár 130
esztendeje – meglehetősen sikeresen – megpróbál elhitetni a
magyar és az európai közvéleménnyel.
 |
Történt
tehát, hogy 1882. április 1-jén, nagyszombat napján a Szabolcs
megyei Tiszaeszláron délelőtt 10 óra tájt egy tizennégy éves
leány, Solymosi Eszter ment a községben a közigazgatásilag hozzá
tartozó Ófaluba bevásárolni, hogy gazdasszonyának, Huri
Andrásnénak festéket, két szomszédjának pedig gálickövet,
illetve patkószeget vegyen Kohlmayer helybéli kereskedő
vegyesboltjában. Hazafelé menet szemtanúk még látták a lányt
az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, azonban ott eltűnt,
többé soha senki nem találkozott vele.
A
fent jelzett időpontban a helyi ortodox hitközség az állatok
rituális vágását végző saktert (metszőt) választott, és erre
az alkalomra több galíciai pályázó is érkezett a községbe
Scharf József helybéli egyházi vezető házához. Amikor Solymosi
Eszter elhaladt a zsinagóga, illetve az egyházfi háza előtt,
behívták, hogy vegye le a szombati gyertyatartókat, minthogy
zsidók ezen a napon semmiféle munkát nem végezhetnek. Ezt
követően Esztert soha többé nem látta senki, sem élve, sem
halva. Solymosi Eszter eltűnése után azonnal megkezdődött a
leány keresése, gazdasszonya, Huri Andrásné, édesanyja, Solymosi
Jánosné és nagynénje, Solymosi Gáborné indultak a
felkutatására. S e pillanattól kezdve az egész ún. tiszaeszlári
ügyben, illetve perben számos furcsaság történt, illetve csodás
elem szövődött a büntetőeljárásba. A legfontosabbakat pontokba
szedve a következőkben fel is soroljuk.
1. 1882.
április 1-jén, amikor napszállta előtt az asszonyok már
másodszor próbálkoztak Solymosi Eszter előkerítésével, különös
dolog történt. A zsinagóga előtt elhaladva találkoztak a háza
előtt tartózkodó Scharf József templomszolgával, aki a baj oka
felől faggatta az asszonyokat. Miután ezek elpanaszolták Eszter
eltűnését, Scharf ekképpen nyugtatta őket: „Nem kell azon
búsulni, nem vész az el! Nánáson volt ilyen történet
gyermekkoromban, azt is (sic!) a zsidókra fogták, még a kemencében
is keresték, meg is lelték utoljára a réten”. Ez a perdöntő
kijelentés, pontosabban „freudi elszólás” akkor hangzott el a
templomszolga szájából, amikor Solymosi Eszter eltűnésével,
illetve bántalmazásával a zsidókat vagy bárki mást
meggyanúsítani még senkinek sem jutott eszébe, hiszen
hozzátartozói abban reménykedtek, hogy a leány éjszakára
valamiképpen mégis előkerül. A fenti beszélgetés tényét
Scharf József, Solymosi Jánosné és Solymosi Gáborné egyébként
a per végtárgyalásán is szó szerinti egyezéssel elismerte,
vagyis Scharf József már a gyilkosság napján, 1882. április
1-jén minden előzmény és ok nélkül védekezett egy akkor még
nem is létező vád ellen. Amikor a bíróság ennek okát
tudakolta, az érintett ismét csak afféle „freudi elszólással”
ezt a választ adta: „Talán gondatlanság (sic!) volt, de éppen
eszembe jutott. Bár ne adta volna az Isten, hogy ilyen bolondságot
ejtettem ki a számon”. Scharfnak tehát nyilván tudnia kellett
valamit.
2. Az
ügyben jelentős fordulat akkor következett be, amikor Scharf
József ötesztendős kisfia, Samu 1882. április 30-án helybéli
libapásztoroknak elmesélte, hogy „atyus behívta az útról a
magyar lányt (ti. Solymosi Esztert), megkötözte, megmosta, a
metsző bácsi elvágta a nyakát, csirkét is vágott nálunk.” A
kis Samu többeknek is előadott különös beszéde nem maradt
titokban a faluban. Ennélfogva Solymosi Jánosné 1882. május 4-én
ismét – először a lánya eltűnését követő napon – elment
a községi bíróhoz, majd másnap Jármy Jenő tiszalöki
főszolgabíróhoz, hogy közölje velük a Scharf Samu által
előadott történetet. E bejelentések következtében indult meg a
nyomozás és a hivatalos eljárás Solymosi Eszter eltűnésének
ügyében. Ezen a ponton ismét egy perdöntő körülményhez
érkeztünk: az akkori hazai zsidó sajtó és külföldi laptársaik
a későbbiekben telehazudták a fél világot azzal, hogy a sötét,
műveletlen, babonás magyarok a középkori vérvád teóriájával
álltak elő, így akarván bitófára juttatni a szerencsétlen,
vétlen Scharfékat, noha ismételten és nyomatékosan
hangsúlyozzuk: a rituális vérvád-koncepció zsidó részről
fogalmazódott meg, és sem a magyarországi sajtóban, sem az
országgyűlésben, sem a bírósági eljárás során ez a gondolat
a köztörvényes bűnügy vonatkozásában fel sem vetődött. A
nyíregyházi törvényszék minden bírája – kivétel nélkül –
elképzelhetetlen középkori babonának tartotta a rituális
gyilkosságot, s kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy másról nem
lehet szó, mint egyes megszállott személyek vallási fanatizmusból
elkövetett bűncselekményéről, s amennyiben ilyen bűntény
történt, azért csak és kizárólag az elkövetők a felelősek, a
hazai zsidóság egészének mint kollektív bűnösnek egyetemes
felelősségéről szó sem lehet. Sőt, a törvényszéki elnök,
Korniss Ferenc az állítólagos vérvádról még kérdéseket sem
engedett feltenni, hiszen egyszerűen a gyilkosokat kereste, a
gyilkosság tényét kívánta megállapítani és bizonyítani.
Scharf
Samu közléseit nagy részben megerősítette féltestvére, a 14
esztendős Scharf Móric is, azzal árnyalva a képet, miszerint ő
maga nem volt bűnrészes, hanem későbbi elmondása szerint
„Solymosi Eszter szombaton (ti. 1882. április 1-jén,
nagyszombaton – L. Zs.) délben 12 óra körül édesapám
hívására, amidőn az Ófaluból jött haza, bejött házunkba.
Apám azzal hívta, hogy a gyertyatartót vegye le az asztalról. (…)
Solymosi Eszter a gyertyatartókat amint levette asztalunkról,
föltette atyusom meghagyása folytán a sifónra. Midőn a leány a
székről leszállott, akkorra a templomból egy koldus zsidót
beküldtek a leányért, a koldus zsidó megfogta a leánynak a
kezét, és kicsalta magával a templomba. Ott a templom pitvarában
a magas, barna koldus zsidó a lányt megragadta, és a földre
terítette. Ekkor kezdett a leány jajgatni és ordítani, de ekkor
hirtelen, a már ott volt téglási és és tarcali metszők a leányt
a földön megnyomták, és a Tiszalökről jött jelenlegi
tiszaeszlári metsző – Schwarcz Salamon – megmetszette a leány
nyakát, és veres cseréptányérba eresztette a vérét, s midőn a
tányér telefolyt vérrel, a vért fazékba öntötte. E jelenetnél
nem voltam bent a templomban, hanem kívül a templom ajtaja
kulcslyukán néztem.” Íme, a rituális vérvád egy zsidó ifjú
törvényszéken tett vallomása alapján a maga teljes, leplezetlen
valóságában! Ismételten: azt, hogy Tiszaeszláron rituális
gyilkosság történt, nem az akkori magyarországi
igazságszolgáltatás képviselői, hanem zsidó személyek
fogalmazták meg, illetve hangoztatták mindenféle hatósági
kényszerítés nélkül.
3. A
nagyon „felvilágosult” Eötvös „természetesen” annak
tulajdonítja a kis Scharf Samu, majd testvére, Móric vallomásait,
hogy ők voltaképpen akkor kezdtek beszélni, amikor az országos
sajtó, a parlament és a hazai politikai közélet tele volt a
vérváddal, „megfeledkezve” azon apróságról, hogy Scharf Samu
először 1882. április 30-án tett említést a szerencsétlen
Solymosi Eszter meggyilkolásának körülményeiről, maga a Bary
József vizsgálóbíró által vezetett hivatalos processzus pedig
1882. május 19-én vette kezdetét. Miért fontos tényező ez? Nos,
azért, mert Solymosi Eszter ügyében az első parlamenti
felszólalás 1882. május 23-án hangzott el, vagyis több mint
három héttel Scharf Samu vallomása után! Ekkor a választókerület
képviselője, Ónody Géza tiszaeszlári birtokos a következőket
hozta – hangsúlyozzuk, első ízben – képviselőtársainak, s
ezen keresztül az egész ország közvéleményének tudomására:
„Az eset annyira komoly, hogy megérdemli a közfigyelmet. Folyó
év április elején történt azon községben, amelyben én lakom,
Tiszaeszláron, hogy déli 12 órakor (valójában 10 óra körül –
L. Zs.) egy 14 éves lánygyermek ment Tiszaeszlárról ezen
községhez tartozó Újfaluba (valójában Ófaluba – L. Zs.), egy
boltba, néhány fillérnyi bevásárlást tenni: midőn visszatért
onnan, szemtanúk, élő emberek bizonyítják, hogy látták a lányt
az izraelita ortodox zsinagóga előtt elhaladni, ott eltűnt, nyoma
veszett. A nép lázongani kezdett, követelték az izraelitáktól a
lányt, ők nem válaszoltak, hanem mindenféle kibúvó ajtót
kerestek. Véletlenül kezd a borzasztó való felderülni. Ma az
eset a nyíregyházi fenyítő törvényszék előtt van”. A hazai
sajtó csak ezt követően, első alkalommal tehát 1882. május
24-én kezdett és kezdhetett az üggyel foglalkozni. A dolog különös
pikantériáját az adja, hogy ráadásul a magyarországi lapok
1882. év május havi példányaiban a zsidók elleni egyetemes és
mély gyűlöletnek – a vezércikkektől az apróhirdetésekig –
még a nyoma sem fedezhető fel, noha a sajtó mindenkor a
közvéleményt tükrözi vissza, s ha ilyen elementáris gyűlölet
és antiszemitizmus létezett volna, annak valamiféle nyomát az
újságok tartalmában fel kellene lelnünk. Vagyis Eötvös A nagy
per című művében egyszerűen hazudik, amikor a rituális vérvádra
vonatkozó – miként már utaltunk rá –, egyébként zsidó
részről megfogalmazott vallomásokat az országos sajtó
izgatásának és az ennek nyomában támadó antiszemita
közhangulatnak a rovására írja. Olvasóink előtt természetesen
közismert tény, hogy a tabusított zsidó ügyekben a józan ész
és a fizikai törvények a legkevésbé sem számítanak.
4. Eötvös
a gyilkos sakterek felmentése érdekében kifejtett egész
védőügyvédi tevékenységét arra alapozta – s ez 1904-ben
megjelent memoárjának alapgondolata is –, miszerint Solymosi
Eszter öngyilkos lett. Konkrétan azon az állásponton volt, hogy a
Tiszába ölte magát. Erre vonatkozóan is teljességgel logikátlan,
életszerűtlen és mondvacsinált jogi-pszichológiai érvekkel
hozakodott elő a per folyamán. Azon aprócska tény a nagy
fantáziával megáldott írót a legkevésbé sem zavarta, hogy az
inkriminált partszakaszon olyan sekély a folyó vize, hogy ott
meglehetősen bajos valakinek egy halálugrással a vízbe fojtania
magát. Az pedig végképp nem, hogy Solymosi Eszternek semmi oka nem
volt az öngyilkosságra. Vegyük sorra azokat a tényeket, amelyek
ezt bizonyítják. Eötvös egyfelől a cselédlányok sanyarú,
kilátástalan sorsát említi meg az önpusztítás egyik motivációs
tényezőjeként. Azonban ez nem állja meg a helyét. A
szerencsétlen áldozat épp meggyilkolásának napján újságolta
nagy örömmel testvérének, Solymosi Zsófiának, hogy
gazdasszonya, Huriné húsvét alkalmából 5 forintos jutalomban
fogja részesíteni őt. (Ez mai árfolyamon néhány ezer forintnak
megfelelő összeg.) Másfelől a következő, teljességgel abszurd
feltételezéssel próbálkozik: Eszter abban az életkorban volt,
„amikor érthetetlen, titkos mozgalom van a vérben, s amikor a nő
egész szervezete a havonkénti változásra készül. Nagyon sok
leány életkedve elhervad ilyenkor.” Vagyis ezen gondolatmenet
szerint a biológiai érés és a menstruációs ciklus beköszönte
megnöveli a nőknél az öngyilkossági hajlamot. Figyelemreméltó
felvetés, ám Solymosi Eszter esetében Eötvös egyik
feltételezésére sincsen semmilyen konkrét, akár közvetlen, akár
közvetett bizonyíték, ráadásul, ha ezen állítást elfogadjuk,
akkor a lányok nagy része soha nem érné meg a felnőttkort, ad
absurdum, fajunk már rég kipusztult volna bolygónkról.
5. Nagyon
fontos tény, hogy a meggyilkolt Solymosi Eszter holtteste, földi
maradványai a mai napig nem kerültek elő, így a tiszaeszlári
temetőben egy jelképes sír áll a gyilkosság áldozatául esett
magyar leány emlékére. Éppen ezért Eötvöséknek bármi áron
és módon keríteniük kellett egy női holttestet a Tiszából,
hogy ezzel bizonyítsák az „öngyilkosság” tényét. Ezt az
egész ügyletet azonban elképesztően átgondolatlanul,
szerencsétlenül és primitív módon bonyolították le. Akár egy
hollywoodi horrorfilmben…Tehát 1882. június 18-án, vasárnap,
Tiszaeszlártól 8-10 kilométerre, Tiszalökön túl, Tiszadada
község határában, a Tisza partjának azon a helyén, melyet a
helybéli nép Csonkafüzesnek nevez, Máramarosból érkezett ruszin
és zsidó tutajosok tanyáztak. Déli fél egy tájban egyikük,
bizonyos Csepkanics György forgácsgyűjtés közben döbbenetes és
felkavaró jelenségre lett figyelmes: az egyik tutaj alól egy úszó
női hulla bukkant a víz felszínére. A felismerési eljárás
során a közvetlen hozzátartozók közül senki sem ismerte fel a
halottban Solymosi Esztert! Az anya, Solymosi Jánosné a ruhátlan
holttest alapos vizsgálata után a leghatározottabban kijelentette,
miszerint az nem a leányáé. Mi több, indulatosan fakadt ki:
„Mondom, nem ez az én lányom, akármit mondjanak is az urak, nem
az én lányom”. Ugyanígy nyilatkozott a holttest figyelmes
megszemlélése után Eszter nagynénje, Solymosi Gáborné is.
További hat tanú közül, akik ismerték Solymosi Esztert, négy a
női hullában Esztert vélte azonosítani, ketten bizonytalanok
voltak ezt illetően. Jellemző azonban, hogy később, a
végtárgyaláson egytől egyig kijelentették, hogy tévedtek a
csonkafüzesi szemle alkalmával, s a holttestben nem ismerték fel
Esztert.
A
halotti szemlét végző orvos szakértői bizottság a következő,
kardinális jelentőségű megállapításokat tette. Már első
ránézésre nyilvánvaló volt, hogy a holttest csupán néhány
napot lehetett a vízben. (Emlékezzünk: Solymosi Eszter április
1-jén, 80 nappal korábban tűnt el.) Viszont kétségkívül
Solymosi Eszter eltűnésekor hordott ruháját viselte, s a bal kéz
csuklójára egy sárga papírban lévő festék volt kötve. (Erre a
körülményre a későbbiekben még visszatérünk.) A külső
vizsgálat megállapította, hogy a holttest hossza 144 cm, és a
fejbőrön a hajzat annak leborotválása folytán hiányzik. Ez
azért figyelemreméltó tény, mert a hithű, ortodox zsidóknál
szokás a halott nő haját leborotválni, s nem mellesleg, Solymosi
Eszter a korban szokásos hosszú hajat viselt. (Kérdésünk:
állítólagos öngyilkossága előtt az lett volna a legfontosabb
teendője a depressziós bakfisnak, hogy azt leborotváltassa? Ugyan
kivel, mikor és hol? Ugyanis egyetlen ilyen tanú sem jelentkezett a
per során, aki ezt az egyébként is képtelen, abszolút groteszk
feltételezést igazolni tudta volna.) A jelentés azt is
tartalmazza, miszerint „a kezek feltűnően kicsinyek és szépek.
A körmök szép fejlődésük és gondos ápolásuk által, s azon
körülménynél fogva, hogy megnövesztve vannak, különösen
feltűnnek”. Súlyos és Eötvösék számára rendkívül kínos
megállapítás. Hiszen Solymosi Eszternek, a durva cselédmunkát
végző kis parasztlánynak a kezei bármifélék lehettek, csak
ápoltak, finomak és hosszú körműek nem.
További
perdöntő jellegű megállapítása a szakértői véleménynek az,
hogy a vizsgált hulla semmiképpen nem lehetett vízbefulladás
áldozata, hiszen „a gége és tápcső nyákhártyái, s ugyancsak
azon szervek üregei semminemű folyadékot nem tartalmaztak (…) a
tüdők metszlapjai vérszegények és nem vérdúsak, mint
vízbefúlás esetében (…), a szív üregei, különösen a jobb
gyomrocs s fel- és lehágó visszerek vértelennek, üreseknek
találtattak, mely körülmény szintén a vízbefúlás lehetőségét
határozottan kizárja”. Továbbá az igazságügyi szakértők
leszögezik, miszerint a vizsgált holttest életkora minimum 18, de
legvalószínűbben már a 20. életévén is túl volt, a
nemzőszerveket a szőrzettől megfosztották, a hüvelye erősen
tágult, hiszen „nemcsak teljes bizonyossággal állítható, hogy
a hulla nem szűz, de a szűzöv teljes hiánya és a hüvelynek
szerfeletti bősége a nemi közösülésnek nagymérvbeni
gyakorlását bizonyítja. Erőszakos közösülésnek a nyomai a
hullán nem fedezhetők fel”. Vagyis a vizsgált holttest egy
ivarérett, és életében igen aktív szexuális életet élő nő
földi maradványa volt. Ehhez képest Solymosi Eszter még gyermek
és szűz, vagyis biológiailag éretlen leány volt.
A
bűnügy szempontjából a legfontosabb közlés azonban a következő:
„A boncolt hulla, véleményünk szerint legfeljebb tíz nap óta
lehet halott (!!), mert ezen határozott állításunkat kellőleg
indokolhatjuk azzal, hogy a külbőrön általános rothadást nem
észleltünk, hanem csakis a ruhával fedett részeken mutatkoztak
csekélyebbmérvű felhámrothadások és más részről azzal is,
hogy a belek és zsigerek feltűnően épek voltak és rothadásnak
semmi nyomát nem mutatták, holott ezek rothadása gyorsan szokott
bekövetkezni”. Igaz ugyan, hogy „a lágyrészektől részben
megfosztott orsó- és singcsontnak szabadon fekvését említi (ti.
a boncolási jegyzőkönyv 11. pontja – L Zs.), mert ezen állapot
nem a rothadási folyamatnak, hanem azon feltehető körülménynek
tulajdonítható, hogy a hulla a kézre alkalmazott köteléken
vonszoltatott(!)”. Továbbá a már halott nő teste „három-négy
napnál tovább vízben nem lehetett, igazolja ezt azon körülmény,
hogy a hulla felpüffedve nem volt, sem a bőr, sem pedig az izomzat
vizenyős beivódást nem mutat, s ezenkívül a koponya felületén
és a bal gázizom leírt bőrfolytonossági hiányának csekély
mérve határozottan afelől tanúskodik, hogy a vízben élő
állatok falánkságának huzamosabb ideig kitéve nem volt”.
Végezetül a jelentés megállapítja, hogy a vizsgált személy
halálát tüdővész következtében fellépő általános
vérszegénység okozta.
6.
A csonkafüzesi prostituált zsidó hulla Solymosi Eszterként
történő „azonosítása” az egész tiszaeszlári per
leghajmeresztőbb és leghorrorisztikusabb, egyúttal legképtelenebb,
valamennyi létező fizikai, biológiai, földrajzi és meteorológiai
törvénynek ellentmondó epizódja. Teljesen nyilvánvaló, hogy a
Herskó Dávid vezette tutajosok által a Tiszán leúsztatott nő
hullája nem lehet azonos a Solymosi Eszterével, hiszen
vízbefulladás esetén a holttest néhány nap elteltével bukkan a
felszínre, semmiképpen sem több mint tizenegy hét múltán. Ha
esetlegesen valamilyen csoda folytán mégis a víz alatt maradna
mintegy 80 napig, az alatt a felismerhetetlenségig felbomlana, a
vízben élő állatok táplálékává válna, megsemmisülne. S
amennyiben egyfajta deus ex machina beavatkozás folytán mégis
viszonylagos épségben vészelne át a Tiszában áztatva ennyi
időt, úgy a folyó gyors sodrása következtében – különös
tekintettel az éppen április táján levonuló tavaszi árhullámra
– semmiképpen sem a tetthelytől 10 kilométernyi távolságra
kellene a felszínre kerülnie, hanem vélhetően valahol a
Duna-delta táján, még valószínűbben a Fekete-tenger belső
részein. Az pedig végképp a mesék fantáziavilágába tartozik,
hogy az a bizonyos sárga csomagolópapír és a festék 80 nap
elteltével is csodálatos épségben, jól felismerhetően
megmaradt, s nem ázott el, nem olvadt szét, nem oldódott fel a
Tisza vizében. Arról az „apróságról” se feledkezzünk meg,
hogy teljesen logikátlan értelmetlenség, miszerint bevásárlás
után bárki a vett portékát a csuklójához kötözze.
(Meglehetősen nehéz bűvészmutatvány is lenne.) A megoldás
kulcsa nyilván abban rejlik, hogy a hazai és nemzetközi zsidó
köröknek mindenáron „bizonyítaniuk” kellett azt, hogy a
gyilkosság áldozatául esett tiszaeszlári gyermekleány valójában
önkezével vetett véget az életének. S mindenekelőtt: olyan
hullát kellett produkálniuk, amelyen semmiféle külsérelmi nyom
nem volt, hogy ezáltal tisztázhassák magukat – az egyébként
kizárólag zsidó személyek tanúvallomásaiban említett –
vérvád megbélyegző, rituális gyanúja alól.
Természetesen
a hullacsempészetet nem Tiszaeszláron vagy Tiszalökön ötlötték
ki az ottani műveletlen zsidók. A gondolat Nyíregyházán, esetleg
Budapesten, magasabb körökben születhetett meg. A csempészet
végrehajtói azonban részben az eszlári, részben a máramarosi
tutajos zsidók voltak: teljesen műveletlen, tudatlan és babonás
emberek. Nagyon pontosan és élethűen akarták utánozni az eltűnt
Solymosi Eszter egykor viselt ruházatát és annak állapotát, nem
gondolva arra, hogy már önmagában a papír és a festék is
kizárttá fogják tenni mindazt, amit el akartak hitetni az
igazságszolgáltatással, nevezetesen, hogy egy holttest 80 napig a
víz alatt lehet, s az Solymosi Eszter földi maradványa.
Ezen
írásunkban csupán a tiszaeszlári per során felmerült
legkirívóbb és legképtelenebb ellentmondásokat gyűjtöttük
csokorba, azonban közismert, hogy a cionista körök uralma és
megszállása alatt lévő országokban a zsidók által elkövetett
bizonyos bűnügyeket és történelmük egyes fejezeteit nem a valós
és egzakt tények, hanem az általuk kreált dogmák, tabuk és
hittételek alapján kell megítélni. Nagyon hiánypótló
vállalkozás volna végre egy „A valós Tiszaeszlár” című
magyar film elkészítése, ám Groó személyét, életútját és
eddigi kijelentéseit tekintve az, amit majd látni fogunk, nem lesz
más, mint Elek Judit Tutajosok című alkotása újratöltve. Ha
pedig még a filmbemutatót követően is lesznek olyan elvetemült
antiszemita és az eötvösi „szentírást” kétségbevonó
hitetlen eretnekek, akik mindennek ellenére a valós tiszaeszlári
történetet szeretnék megismerni, nos, azok számára jöhet a
269/C kiegészítéseként a lex Tiszaeszlár, vagyis az
Eötvös-tagadók megfenyítése és kriminalizálása.
Lipusz
Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó
anyagok:
Élő
madarat sütött az izraeli katona - a YouTube máris eltüntette a
nyomokat
Élő,
vergődő kistestű madarat nyomott bele többször is forró olajba
egy izraeli katona. A jelenet fölkerült a YouTube-ra, onnan az
izraeli hírportálokra. Az izraeli hadsereg katonai nyomozó
hatósága beazonosította az emberállatot, s a hírek szerint
katonai bíróság elé állítják.
A
világhálóra, pontosabban a YouTube-ra fölkerült 33 másodperces
jelenet "főhőse" a világ legerkölcsösebb hadseregének
egyik harcosa, aki a hozzá hasonlóan szadista katonatársai
üdvrivalgása és biztatása közepette még élő kistestű madarat
nyomott bele többször is egy forró olajjal telt edénybe.
Az
egyik izraeli katonai bázison a napokban készült fölvétel végén
a háttérben az egyik állatember, a szadista katona társa
megkérdezi: "Meghalt már?" (mármint a szerencsétlen
kismadár). A sütögető baromember lakonikus válasza így
hangzott: "Igen". A döbbenetes történet érdekessége,
hogy a szörnytett először a YouTube-ra került ki, ám onnan azóta
eltávolították, magyarán igyekeztek eltüntetni a nyomokat. Az
izraeli hírportálokon, így a Jediot Áháronotén is, egyelőre
még megtekinthető.
Júszef
el-Kudszi - Kuruc.info
Mit
vagytok úgy oda a balek Bajnainak üzent , hogy küldheti a
libákat, nem baj ha nem kóser vágásúak , lényeg az , hogy a
gojoktól lopta , és hát zsidó zsidóval nem kap hajba a gojokon
végrehajtott rablás miatt. Bajnai megígérte , ha megválasztják
, további libákat kaphatnak , amit most már erőszakkal vesznek
el a magyar palesztinoktól. Cserébe viszont gépeket kért, hogy a
lakóparkok köré vont 6 méteres kerítéseket megerősíthesse ,
hogy zavartalan lehessen a betelepítés menete. Még ugyan nem
tudja mit kezdjen a kiselejtezett
aknavetőkkel
, mert azzal sajnos belőhetik a lakóparkokat ezek a büdös kurva
magyarok akikkel még mi sem fogunk bírni , pedig már a nemzeti
jövedelmüket elraboltuk , és azt hittük , hogy szőröstől
bőröstől megvesszük őket eddigre, de sajnos még mindig
vegetálnak , és én a halállistájukon vagyok .
Saját fajtársait is meglopó szélhámos a portálunkat letiltató zsidógárda-vezető
És
ezt nem mi, elnémítandó, üldözendő (ha még létezne a zsidók
kommunizmus alatt gyilkolászó népbírósága, akkor:
felakasztandó) szélsőséges nácifasiszták mondjuk, hanem Bodnár
Dániel saját hitsorsosai, akiket átvert, meglopott (a többi
fajtársának pedig, akik a lapját megrendelték, "csak"
hazudott). De őt persze ezért nem "tiltják be", vagy
éppen ki, például a szabadlábon lévő emberek közösségéből,
hiszen ő kiválasztott, és Isten ajándéka, ezért kormányfőnk
személyes védelmét élvezi. Sőt, még hálásak is nekik,
hiszen a
"magyar" kormány Izraelben kért tőlük segítséget
ellenünk.
Magyarul
ma "Magyar"országon köztörvényes bűnözők döntik el,
milyen hírportált követhet egy közösségi oldalon 72 ezer
magyar. Ezt hívják ők demokráciának, nem csoda, hogy annyira
féltik e berendezkedést. Aki pedig visszásnak találja ezeket az
állapotokat, az - igen, ráhibáztak - antiszemita.
 |
Közben
ma dél körül, 6400 követővel (mindezt csak tegnap este óta,
azaz fél nap alatt) törölték az új Facebook-oldalunkat is. Úgy
tűnik, a zsidó lobbi világos és szigorú parancsot adott az
üzemeltetőknek, mégpedig olyat, mely értelmében "demokratikus
módon" már anélkül is törölnek, hogy bármilyen
felhasználási feltételt megszegtünk volna. Nos, éppen ez az a
magyarellenes judaista diktatúra, ami ellen küzdünk, és küzdeni
fogunk, amíg élünk.
Az
alábbi bejegyzésben tárják a világ elé zsidó újságírók,
hogyan verte át őket Bodnár, aki, számos talmudistához hasonlóan
az antiszemitizmus elleni harc leple alatt kaszál nagyokat - ezért
találta ki az "adományokból" (azaz kemény amerikai és
izraeli pénzekből) működő zsidó gárdát is.
Ne
dolgozz Bodnár Dánielnek, ha pénzt is akarsz keresni, nemcsak
dolgozni
FIGYELEM! Ha kedves az eleted, ne dolgozz olyan cegnel, amihez Bodnar Danielnek barmilyen koze van. Amennyiben megis megszedulnel, konzultalj velem, vagy a regi Time Outosok kozul barkivel, hogy legalabb a legnyilvanvalobb csapdakat ki tudd kerulni.
Ezt
írta Bede Márton a tumblrjén majdnem másfél éve, amikor azt a
pletykát hallotta, hogy megint lesz Time Out Budapest. A fővárosi,
magyar nyelvű Time Out egy évig létezett, íróit szinte az első
hónaptól késve, vagy egyáltalán nem fizették ki, a lap
rendszertelenül jelent meg, az előfizetők pedig csúszással
kapták meg a lapot. Amikor Bede felállt a főszerkesztői székből,
ezt a (ma már cache-elt) posztot írta az egészről. Tudom, hogy
igaza van, mert én is ott dolgoztam vele az újságnál.
Bede
távozásáról megkérdezte a Kreatív a lap felelős kiadóját is,
Bodnár Dánielt, aki azzal reagált, hogy tulajdonképpen ezek
hazugságok, mindenki megkapta a pénzét, az újságnak nincsen
vége, meg fog jelenni februárban, csak a főszerkesztő és az
állandó munkatárs Plankó Gergő mondott fel, az előfizetők
pedig hat hónapig ingyen kaphatják majd az újságot. Mondanom sem
kell, hogy nem kapta meg mindenki a pénzét, mindenki felmondott, a
külső szerzők jelezték, hogy nem dolgoznak tovább, az újságnak
vége lett, nem jelent meg februárban, sőt, soha többé, úgyhogy
az előfizetőknek nem volt mit várniuk.
Csak
azért ez a hosszú körítés, mert Bodnár Dániel, a magyar nyelvű
Time Out Budapest felelős kiadója pár napja bejegyeztette a Tett
és Védelem Alapítványt, aminek ő a kuratóriumi elnöke, és
jelenleg a zsido.com-on alkalmazottat keres.
A
Tett és Védelem - amit a Kuruc.info és a Barikád is
egybehangzóan, de hibásan "zsidó gárdának" nevez -
tulajdonképpen egy antiszemita-ellenes szerveződés, ami a
magyarországi zsidóság védelmét tűzte ki célul. Bodnár
szerint főleg jogvédő szerepet játszanának, de minden lehetséges
módon fellépnének az antiszemitizmus ellen, akár személyes
beavatkozásokkal is. Nem kapnak állami támogatást, az alapítványt
adományokból fogják fenntartani a tagok. Itt egy hosszú és
rettenetesen tördelt interjú az elnökkel.
Bodnár
Dániel a hírTV-nek beszél a Tett és Védelemről:
Támad a "Tett és Védelem", jajj az antiszemeteknek! (2013-01-22)
A
Cink.hu szerkesztőségéből ketten is dolgoztunk a Time Outnál, és
Bodnár cége, a D-E-G Lapkiadó összesen több, mint 350000
forinttal tartozik a mai napig nekünk. Elfogulatlanok tehát nem
vagyunk, ellenkezőleg. A poszttal egyetlen célunk van,
figyelmeztetni azokat, akik jelentkezni akarnak a Bodnár-féle
jogvédő szervezethez, hogy hiába a nemes cél és az érdekes
munka, gondolják végig, mit kockáztatnak, mármint anyagilag.
Egy
másik szerző, Szily László hozzászólása:
"Hohóóó,
egy százast még nyugodtan odaírhattok a tartozásához (…)
csodálom hogy nem változtatott nevet" - írta levélben
Görgyi, az Index újságírója, akit a becsületes
jogvédő-vállalkozó szintén nem fizetett ki. 2013. january 25.
9:42
Kapcsolódó:
Parfüm-
és közpénztolvaj lesz az izraeli jegybankelnök
Késik
Jákov Frenkel izraeli jegybanki elnök kinevezése, mert kiderült,
hogy 2006-ban a hongkongi repülőtér vámmentes boltjában egy üveg
parfüm ellopásával vádolták, és ezt "elfelejtette"
ismertetni a hivatalba lépését jóváhagyó bizottsággal.
Frenkel
szerint "szerencsétlen félreértés" történt, amikor
évekkel ezelőtt 24 órára előállították Hongkongban, mert egy
ki nem fizetett parfümöt találtak nála. Később a kínai
hatóságok bocsánatot kértek tőle és örültek, hogy nem perelte
be őket - állította. (Magyarul: sikeres volt az antiszemitázó
"ellentámadás" - a szerk.)
Jákov
Frenkel 1991-től 2000-ig két elnöki perióduson keresztül már
irányította az izraeli nemzeti bankot. Érdemeként ismerték el,
hogy a nyugati államokban elfogadott szintre szorította le az
inflációt, valamint liberalizálta az izraeli pénzpiacokat és a
valutakereskedelmet.
Sokan
ugyanakkor kifogásolják Frenkel személyét, mert mint egy 2002-es
állami számvevőszéki jelentés megállapította, több százezer
sékelnyi, vagyis sok millió forintnyi jogosulatlan fizetséget vett
fel. A pénzt végül visszafizette az államkasszába.
A
Globes című izraeli gazdasági lap szerint megnehezíti a
kinevezésről döntő bizottság dolgát, hogy Frenkel ellen több
civil, illetve közhasznú szervezet is panaszt emelt a legfelsőbb
bíróságnál.
Izraelben
azért kell új elnököt választani a jegybank élére, mert a
posztot 2005 óta nagy sikerrel ellátó Stanley Fisher januárban
bejelentette, hogy két évvel második megbízatásának lejárta
előtt távozik a pénzintézet éléről.
(MTI
nyomán)
Nem
nyomoznak már Leisztinger ellen, a BRFK inkább kötött vele egy
900 milliós szerződést
Megszüntette
a nyomozást a rendőrség abban az ügyben, amelyben üzletemberek
Leisztinger Tamás nagyvállalkozót vádolták zsarolással.
Áprilisban még önbíráskodás megalapozott gyanújával folyt az
eljárás. A nyomozás június 7-i megszüntetése előtt néhány
nappal a BRFK 900 milliós szerződést kötött a nagyvállalkozóval.
 |
A
BRFK Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya
megszüntette a nyomozást zsarolási, majd később
önbíráskodás-gyanússá átminősített ügyben, "tekintettel
arra, hogy a beszerzett adatok alapján bűncselekmény elkövetése
nem volt megállapítható". Ezt válaszolta Budapesti
Rendőr-főkapitányság az öt éve indult nyomozással kapcsolatos
érdeklődésre.
 Leisztinger tablóképe - ő lehetett az osztály kedvence |
A
zsarolás gyanúja miatt megkezdett nyomozás áprilisban még
önbíráskodás megalapozott gyanújával folyt a rendőrség akkori
tájékoztatása szerint. Az eljárás még 2008-ban indult, négy
üzletember vallomása alapján. Egy újbudai ingatlanügy kapcsán
mind a négyen Leisztinger Tamás üzletemberre vallottak, hogy
megfenyegette őket, ha nem adják el a vállalkozásukat. A
nyomozást 2011-ben felfüggesztette, 2012-ben azonban újraindította
a BRFK.
A
nyomozás határideje 2013. június 7. volt, erre az időpontra végül
megszüntetéssel zárták le az ügyet. A döntés előtt hat nappal
jelent meg a Közbeszerzési Értesítő, amelyben az állt, hogy a
BRFK nettó 690 millió forint értékben kötött szerződést a
Leisztinger Tamáshoz köthető Hunguest Hotels-szel és konzorciumi
társával szálláshelybérlésre.
Korábban
sajtóhír volt, hogy a rendőrök a Budapest III. kerületi Hotel
Touringban, a XI. kerületi Hotel Venturában és a VIII. kerületi
Hotel Platánusban lettek elhelyezve. Bár a közbeszerzés
eredményét csak júniusban hirdették ki, a BRFK tájékoztatása
szerint maga a pályázat áprilisban lezajlott, a rendőrök május
1. óta már használják is a szolgáltatást.
(Index
nyomán)
Amiről
Snowden is hallgat, de Netanjahu kimondta: "Nincs olyan hely,
ahová nem ér el Izrael Állam keze"
Meg
tudná mondani valaki, hogy miféle döbbenetes hatású, vadonatúj
információkat hozott nyilvánosságra Edward Snowden? Amit ugyanis
tőle megtudtunk – nevezetesen, hogy a titkosszolgálatok
megfigyelik internetes levelezésünket és telefonos társalgásunkat
- azzal minden értelmes ember már korábban is tisztában volt.
 |
Mondhatnánk
persze, az is nagy dolog, hogy most legalább bizonyosan tudjuk, amit
Snowden fellépése előtt legfeljebb csak sejtettünk. De ez is csak
féligazság. Az „összeesküvés-elméleteket” kedvelő
„szélsőjobboldaliakon” kívül más pártállású, vagy a
politikával nemigen foglalkozó emberek is egyre gyakrabban
fogalmazták meg gyanújukat az interneten folytatott
titkosszolgálati adatgyűjtéssel kapcsolatban. Régóta közszájon
forgott például, hogy a Facebook, és a többi „közösségi
oldal” a rendőrség vagy a biztonsági szolgálatok szoros
ellenőrzése alatt áll. Sőt, sokan állították, egészen
bizonyosak abban, hogy a „közösségi oldalakat” kifejezetten a
titkosszolgálatok hozták létre az állampolgárok megfigyelése
céljából.
Mindez
természetesen a politikusok számára sem újdonság. Sőt, ők
sokkal inkább tisztában vannak azzal, milyen széles körű a „Nagy
Testvér” figyelme. Az EU központjában léhűtősködő
szélhámosok is csak eljátsszák, mintha meglepődnének azon, hogy
Snowden leleplezése nyomán „kiderült”: az amerikai
titkosszolgálat megfigyelés alatt tartja az egész brüsszeli
bagázst. Ami persze nyílt titok volt, mindenki tudott róla. A
politikusok magántermészetű e-mail-üzeneteikben és
telefonbeszélgetéseik során ugyanúgy szerepet játszanak és
hazudoznak, mint ahogy a nyilvánosság előtt teszik, mivel félnek
a „lehallgatástól”. Mint a „régi, szép” kommunista
időkben. A „lehallgatók” köre pedig igencsak széles.
Mondhatnánk, nem is egy „Nagy Testvér” figyel, hanem több: a
politikusok a saját országuk titkosszolgálataiban sem bízhatnak
meg teljesen, de a világ majd minden táján jelen van a Moszad, a
CIA, a brit, a francia és az orosz titkosszolgálat, de feljövőben
vannak a kínaiak is, elsősorban a Közel-Keleten pedig több arab
állam és Irán ügynökei is szorgalmasan ténykednek. Az Irán
ellen intézett internetes támadások azonban meglehetősen
egyértelművé tették, ami egyébként is teljesen logikus: a világ
két legbefolyásosabb titkosszolgálatát Izrael és az USA
működteti. Ami abból a tényből is következik természetesen,
hogy ennek a két államnak a kezében összpontosul messze a
legfejlettebb katonai technológia a világon. Ehhez képest
némiképpen meglepő, hogy Edward Snowden leleplezését követően
– miként például a Wikileaks kiszivárogtatásai után is
történt - ismét csak az USA áll a bírálatok kereszttüzében.
Izrael sohasem.
Pedig
hogy a minket figyelő „Nagy Testvérek” között Izrael lehet
esetleg a leginkább „képben”, azt nem csak a józan megfontolás
nyomán jelenthetjük ki. Időnként izraeli vezetők is kikotyogják
az igazat. Július 2-án Benjamin Netanjahu miniszterelnök beszédet
mondott az izraeli parlament, a Knesszet ünnepi ülésén, ahol is
az ugandai Entebbe-ben 37 évvel ezelőtt történt sikeres izraeli
túszszabadító akcióról emlékeztek meg. (Melyben Netanjahu
testvére, Jonatán életét vesztette.) Netanjahu felszólalásában
megerősítette az
„antiszemiták” „fasiszták” és „nácik” régóta
hangoztatott álláspontját: „A fenyegetés, mellyel szembe
kellett néznünk 37 évvel ezelőtt, továbbra is fönnáll, de ma
elmondhatom, hogy nincsen olyan hely, ahová Izrael Állam karja ne
érne el, vagy ahová nem fog elérni a jövőben országunk
megvédelmezése érdekében.” Netanjahu maga is „antiszemita”
lenne, hogy ilyeneket mond?
Természetesen
az izraeli biztonsági szolgálatok nemcsak Izraelt védik, hanem
bevallottan a világon bárhol élő „zsidó közösségeket” is.
(Valójában persze a zsidóságnak a nyugati világban élvezett
kiváltságos helyzetét és hatalmát védik, de ahogyan arra már
többször rámutattam, a zsidók csak akkor érzik magukat
biztonságban, ha uralkodhatnak a „gyűlölködő” gójok
felett.) Hogy milyen messze elér Izrael „karja”, arra számos
merénylet és emberrablás mellett olyan apróság is
figyelmeztetett, mint az izraeli kémrepülőgépek 2010 tavaszán
történt háborítatlan berepülése Magyarország területe fölé.
(Melynek során meggyilkoltak egy „szíriai pénzváltót”, de
máig nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy összefüggés volt-e a
bűntény és a kémgépek megjelenése között.)
És
ezen a ponton érdemes visszakanyarodnunk Edward Snowden (és
korábban például a Wikileaks) „leleplezéseihez”. Hogyan
lehetséges, hogy mindig az USA (esetleg Franciaország,
Nagy-Britannia) titkosszolgálatai „lepleződnek le”, de Izrael –
melynek a keze pedig Netanjahu szerint is „mindenhová elér” –
olyan ártatlan marad, mint a ma született bárány? Vagy talán
Snowden és a hozzá hasonló „lázadók” is nagyon jól tudják,
hogy „Izrael keze mindenhová elér”, és éppen ezért – a
saját életüket és hozzátartozói biztonságát is féltve –
tartják meg éppen a legfontosabb titkokat maguknak? Természetesen
felmerül még egy lehetőség is: Snowden drámája egy megrendezett
színjáték, melynek célja éppen az, hogy a hatalom igazi
birtokosairól és az ő ténykedésükről elterelje a figyelmet.
De
valójában Snowden úgynevezett „leleplezései” még Amerika
számára sem feltétlenül ártalmasak. Először is az emberek
jelentős része úgy véli, ha megfigyelik is a világhálón
folytatott ténykedését, vagy lehallgatják telefonját, annak
nincsen jelentősége, mert „nem csinál semmi rosszat”, és
egyébként is „félni annak kell, aki rosszban sántikál”. Az
amerikaiak és európaiak terrorveszéllyel ijesztgetett agymosott
többsége számára a „biztonság” mindennél fontosabb. A
rendőrállam és a demokrácia felszámolása miatt aggódók már
eleve kisebbségben vannak, ráadásul egységes fellépésre is
képtelenek, mert bal- és jobboldaliak (valódi liberálisok,
anarchisták, feladatukat komolyan vevő emberi jogvédők, radikális
jobboldaliak stb.) is vannak közöttük. Akiket viszont felháborít,
hogy a Nagy Testvér az e-mailes és facebookos fiókjaikban
kotorászik, azok sem tudnak semmit tenni: egy részük az internetes
és telefonos kommunikációja során igyekszik minden szavára
ügyelni, és óvatosan fogalmazni, mások erre nem hajlandók, és a
szemétbe hajítják a számítógépüket (ők vannak a
legkevesebben), és persze olyanok is akadnak, akik dacosan, csak
azért is leírják a véleményüket. Hadd bosszankodjon a "Nagy
Testvér". Csakhogy őt az „ellenállásnak” ezek a formái
a legkevésbé sem ijesztik meg. Ezzel szemben kifejezetten kedvező
a számára, hogy a félelem légkörét teremti meg, és a hatalom
rendkívüli erejét is mindenhatóságának tudatát préseli bele
az alattvalók fejébe. Akik ráadásul – a „szivárogtatóknak”
is köszönhetően – a „Nagy Testvért” beazonosítani sem
képesek.
Perge
Ottó - Kuruc.info
"A
gójok lelke ördögtől való" - így gyűlölnek a zsidók -
tények és idézetek
Az
alábbiakban egy Mohamed Khodr nevű szerzőnek
a Veteranstoday.com oldalon
megjelent írása fordítását közöljük. A talmudi idézetekkel
találkozhattunk már máskor, más cikkekben is, de nem árt újra
és újra emlékezetünkbe idézni, mi mozgatja "Isten
ajándékait", mi képezi a hozzánk való viszonyulásuk
alapjait. Ugyanakkor azt sem árt folyamatosan tanulmányozni, mi az
a sors, amire mi is juthatunk a palesztinok után és mintájára.
Az
alábbi, szenvedélyekkel, elkeseredéssel, mégis reményekkel teli
írás nem tekinthető politológiai elemzésnek. Ugyanakkor mégis
kiderül belőle a nyugati világ polgárai előtt rejtegetett
igazság. Az írás elolvasása révén jobban megérthetjük a
hosszú évtizedek óta brutális izraeli megszállás alatt élő
palesztin nép lelkiállapotát, és betekintést nyerhetünk a
borzalmas mindennapokba.
(Mindenkit
kérek arra, hogy ne sajnálja az időt, és olvassa el ezt a cikket,
nézze meg a mellékelt videókat és fotókat, ugyanis az egész
emberiség jövője a tét. A tudatlanság végzetes lehet.
Köszönöm.)
A
zsidók reggeli imádságának egy részlete:
„Áldás
legyen a mi örök Istenünkön, aki nem gójnak teremtett.”
„(Izraelt
kivéve) egyetlen más országban sem fordulhat elő, hogy
gyermekeket rendszeresen fiatalkorúak bírósága elé állítsanak,
ahol nem léteznek a jogaik tiszteletben tartását biztosító
garanciák. Minden olyan gyermeket, akit valamilyen feltételezett
bűncselekmény miatt törvényszék elé citálnak, a fiatalkorúakra
vonatkozó nemzetközi jogi előírásoknak megfelelően kell
kezelni, melyek speciális bánásmódot biztosítanak a részükre.”
(Részlet a „Gyermekek az izraeli katonai börtönökben” című
UNICEF-jelentésből, 2013. február)
„Figyeltem
a katonákat, akik tüzeltek. Láttam, amint gyerekekre lőnek
Szarajevóban, és alaposan megnéztem a gyilkosaikat is. Láttam a
halálosztagok tagjait, akik családokat mészároltak Algériában
vagy Salvadorban. Azonban sohasem láttam másoktól (csak az izraeli
katonáktól), hogy gyerekeket (palesztinokat) csalnak tőrbe, vagy
gúnyolnak ki, majd mintha valamilyen sportot űznének, lövöldöznek
rájuk.” (Chris Hedges, Pulitzer díjas újságíró: A Gaza Diary:
Scenes from a Palestinian Uprising, (Napló Gázából: a palesztin
felkelés képei) Harper’s magazine, 2001. október)
Izraelben
palesztinokat, főleg palesztin gyerekeket ölni nem csupán talmudi,
rabbinikus eredetű kötelezettség, de egyfajta sport is, amely
enyhíti az unalmat, és elősegíti az ember karrierjét. A
megszállt területeken, vagyis Ciszjordániában, a Gázai övezetben
és Kelet-Jeruzsálemben élő 3,4 millió palesztin semmi más, mint
kísérleti alany, akiket az új kémiai és biológiai fegyverek
kipróbálása során használnak föl, továbbá egyfajta
fenyegetésként tekintenek rájuk, akiket vagy el kell űzni Izrael
földjéről, vagy pedig meg kell semmisíteni. Ezek az emberi lények
egész egyszerűen csak a zsidók rabszolgái, vagy pedig az izraeli
katonák lőgyakorlatainak a célpontjai.
 Izraeli katona Instagramon mutatja be, milyen izgalmas hátulról fejbe lőni egy palesztin gyereket - ez a katonai kultúra |
Izrael
egy mesterséges és illegálisan létrehozott állam, amely
szélsőséges terrorizmus, erőszak, etnikai tisztogatás,
történelmi palesztin falvak százainak lerombolása, gyilkolás,
gyermekek és nők megerőszakolása nyomán született meg. Ezen
kívül minden más állammal szemben Izrael egyedülálló abban,
hogy:
-
nincsen alkotmánya
-
nincsenek egyértelműen meghúzott határai
-
nincsen nemzetközileg elismert fővárosa.
Azonban
valójában mégiscsak van Izraelnek alkotmánya. Ami nem más, mint
az úgynevezett Babiloni Talmud. Ami egyáltalán nem egy isteni
sugallatra született könyv, hanem az írásba foglalt törvénykönyv,
a Tóra és a vallási törvények több mint hatmillió szóból
álló rabbinikus értelmezéseinek gyűjteménye, amely sokkal
inkább tekinthető a judaizmus szent iratának, mint maga a Tóra.
A
Babiloni Talmud magába foglalja a tanítást, amely szerint a zsidók
a kizárólagos felsőbbrendű és kiválasztott faj a Földön,
amely a génjeiben hordozza az isteni eredetet, és ily módon fel
van jogosítva a világ irányítására és birtoklására. A Talmud
szerint továbbá az összes gój csak azért létezik, hogy a
zsidókat szolgálja, a gójok állatok, tisztátalanok, léhák,
spermájukból genetikailag hibás vadállatok születnek. De
legalább ilyen döbbenetes, hogy a Talmudban arról is olvashatunk,
hogy egy rabbi vitába szállt az Istennel, és a vitában
diadalmaskodott, valamint az is benne van, hogy ha egy zsidó nem
engedelmeskedik egy rabbinak, akkor meg kell ölni. Szintén a Talmud
tanítása, hogy elfogadható a gójok megölése, kirablása,
becsapása, lehet nekik hazudni is, ezen kívül pedig a rabbiknak
nem tilos prostituálttal hálni, sőt három esztendős lányokkal
és fiúkkal közösülhetnek is. A gój gyerekek a Talmud világában
nem számítanak embernek, ezen kívül pedig a gójok pénze a
zsidókat illeti. A Talmud kimondja, hogy a zsidók ölték meg
Jézust, akit egyébként, Szűz Máriával együtt (béke legyen
velük) a legszennyesebb jelzőkkel illetnek a könyvben.
Kérném,
alaposan tanulmányozzák a judaizmus történetét, a Tórát és a
rasszista, bigott, szexuális perverziókkal telezsúfolt Babiloni
Talmudot.
Ted Pike The Other Isreal
A
„gój” szó alatt a Zsidó Enciklopédia a farizeus talmudista
felfogás szellemében az alábbiakat írja:
„A farizeusok azt tartották, hogy csak az izraeliták az emberek,
a gójok nem emberek, hanem barbárok.”
Kérném
az olvasót, tanulmányozza át az alábbi webhelyeket
(http://www.catholicapologetics.info/apologetics/judaism/closer.htm#011, http://www.revisionisthistory.org/talmudtruth.html, http://rense.com/general86/talmd.htm),
és vonja le a saját következtetéseit.
Azonban
nem szükséges a Talmudhoz fordulnunk ahhoz, hogy ilyesfajta ördögi,
rasszista, a népirtást dicsőítő tanításokba ütközzünk. Íme
néhány példa a mai Izraelből:
„A
gójok lelke teljesen más, és egy alacsonyabb minőséget képvisel.
Az ő lelkük ördögtől való, a megváltásra képtelen,
alkalmatlan…Ha egy zsidó testének minden egyes sejtje isteni
jellegű, Isten része, akkor bennük minden DNS-spirál is Isten
része.” (A Chábád Lubavics zsidó szektához tartozó Jichák
Ginsburg rabbi így idézte a Chábád mozgalom alapítójának,
Liadi Shneur Zalmannak a szavait, Jewish Week, 1996. április 26.)
„Rabbik
az arabok megsemmisítésére szólítottak fel.” „Könyörületesnek
lenni az irányukban nem megengedett. Rakétákat kell rájuk
küldeni, és meg kell őket semmisíteni. Ezek ördögök és
átkozottak…Az Isten gondoskodik arról, hogy az arabok tettei
saját fejükre hulljanak vissza, magjuk ne adjon életet,
pusztuljanak el, és tűnjenek el a Föld színéről.” (Ovádia
Joszef rabbi, BBC, 2001. április 10.)
„Egy
magas rangú izraeli politikus ma vitát provokált azzal, hogy
figyelmeztette a palesztinokat: azok a palesztinok, akik rakétákat
lőnek ki a Gázai övezetből, egy nagyobb holokausztra számíthatnak
az izraeli fegyveres erők részéről.” (The Telegraph, 2008.
február 29.)
Izraeli
ortodox rabbi: „A palesztinokat a kemencékbe!” (Richard
Silverstein: Tikun Olam, 2011. január 15.)
„Egymillió
arab nem ér fel egy zsidó ujjának körmével.” (Jákov Perrin
rabbi, New York Times, 1994. február 27. )
„A
gójok spermája barbár utódokat eredményez…Egy ilyenfajta
keveredésből (gój spermájából) születő utód a gójokra
jellemző káros genetikai jellemzőket örököl.” (Dov Lior
rabbi, Ynet, 2011. január 12.)
„Az
IDF (az izraeli hadsereg) bocsánatot kért egy könyv miatt, melyben
az áll, hogy a nem zsidóknak nincsenek a zsidókkal azonos jogai
Izraelben.” „Az IDF vezető rabbijának könyve a zsidó
törvényeknek a hadseregben történő alkalmazásával foglalkozik,
és tárgyalja a mezuza (ajtófélfára szerelt, gyakran díszes
tokba helyezett, pergamenlapra írt imádság – ford. megj.)
kihelyezésének lehetőségeit a hadsereg bázisain. A könyvben a
szerző kifejti, hogy a (zsidók és nem zsidók közötti) egyenlő
jogok elképzelése szemben áll a Tóra tanításával.” (Háárec,
2013. június 6.)
„Izraelnek
talán joga van arra, hogy másokat bíróság elé állítson, de az
egészen bizonyos, hogy senki másnak nincs joga a zsidó embereket
és Izrael Államot bíróság elé citálni.” (Áriel Sáron; BBC,
2001. március 25.)
Mi
tehát a magyarázat az izraeli terrorállam barbár, illegális,
embertelen politikájára, és főleg a palesztin gyerekekkel szemben
a megszállt területeken tapasztalható bánásmódjára? Az ördögi
elme és szív, az ördögi hitrendszer, az ordas ideológia, az
ördögi, rasszista felsőbbrendűség-tudat, az ördögi hit abban,
hogy a zsidók minden isteni és emberi törvény fölött állnak,
és az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt sem
vonhatók felelősségre.
El
tudják képzelni a palesztin gyerekek iszonyú sorsát, amikor az
izraeli hadsereg katonái a szemük láttára hurcolják el szüleiket
valamilyen ismeretlen helyre?
5 éves palesztin gyermekek könyörög, hogy izraeli katonák Atya-flv
Mindez
a Talmuddal vette kezdetét, amelyben nyíltan ösztönöznek a
gójok, minden gój megölésére. Ha a palesztinok helyett Izrael
amerikaiakat, európaiakat, dél-amerikaiakat, afrikaiakat,
ázsiaiakat, ausztrálokat, japánokat, új-zélandiakat, kanadaiakat
tartana uralma alatt, Izrael ugyanolyan barbár módon bánna velük,
mint teszi azt a palesztinokkal szemben. A talmudi törvények uralma
alatt álló Izraelnek csak az számít, hogy gójokról legyen szó.
A
talmudi népirtó tanítás, amely teljes büntetlenséget biztosít
a zsidóknak:
„Ha
egy gój megöl egy gójt vagy egy zsidót, akkor bűnhődnie kell,
de ha egy zsidó öl meg egy gójt, azért nem vonható
felelősségre.” (Sanhedrin 58b)
„Bárki,
aki egy hitetlen (nem zsidó) vérét ontja, ugyanúgy elfogadott az
Isten előtt, mint az, aki áldozatot mutat be az Úrnak.” (Choshen
Ha’mishpat 425:50)
Sehol
a világon nem létezik a letartóztatás, bebörtönzés, kínzás
és a gyermekek legyilkolásának olyan széles körűen, tudatosan
megszervezett rendszere, mint Izraelben. Ráadásul a teljes
büntetlenség is biztosítva van az elkövetők számára. Mindez
súlyosan sérti mindazokat a nemzetközi egyezményeket, melyeket a
„Közel-Kelet egyetlen demokráciájának” nevezett Izrael is
aláírt.
Éppen
június 20-án, a Menekültek Nemzetközi Emléknapján, az ENSZ
Gyermeki Jogvédő Bizottsága (UNCRC) kiadott egy megdöbbentő
jelentést arról, hogy Izrael miként tartóztat le, börtönöz be,
kínoz meg gyermekeket a megszállt területeken, és miként fosztja
meg őket az élelemtől, a víztől és az egészségügyi
ellátástól. A dokumentum bírálja Izraelt azért is, mert élő
pajzsként használ palesztin gyermekeket.
Az
UNCRC jelentése megállapítja:
„Az
Izrael által 1967-ben megszállt Gázában és a Jordán-folyó
nyugati partján élő palesztin gyerekeket születésükkor nem
veszik nyilvántartásba, és az egészségügyi ellátást, a
tisztességes oktatáshoz, valamint a tiszta ivóvízhez való
hozzáférés jogát is megtagadják tőlük.”
„Az
(izraeli) katonaság és rendőrség által letartóztatott palesztin
gyerekeket megalázó bánásmódban részesítik, gyakran
megkínozzák őket, továbbá a kihallgatások héber nyelven
történnek, egy olyan nyelven, amit nem értenek, majd
szabadulásukért cserébe aláíratják velük a héber nyelvű
vallomást.”
Kérem,
nézzék meg az alábbi videót, amit a brit ITV készített arról,
hogyan bánik Izrael a palesztin gyerekekkel. A film 2007-ben
elnyerte az Amnesty International díját:
palestinian child prisoners
Újabb
videó a "világ legerkölcsösebb hadseregének"
gyermekkínzásairól:
Törölték
Palesztin
gyermekek százait ölték meg és sok ezer gyerek szenvedett
sérüléseket - elsősorban a Gázai övezetben - az elmúlt tíz
évben a hadsereg akcióinak következtében. A levegőből és a
tengerről indított rakéták sűrűn lakott területre hullottak,
ahol nagyon sok gyermek is él. Az izraeli hadsereg az arányosság,
valamint a civil és katonai célpontok megkülönböztetésének
elveit egyáltalán nem vette figyelembe.” „A katonák, akiket
elítéltek azért, mert egy kilencéves gyereket fegyverrel
kényszerítettek arra, hogy átkutasson egy a gyanú szerint bombát
rejtő táskát, három hónap felfüggesztett börtönnel, és
lefokozással megúszták.
A
Háárec 2005. október 11-i cikkében leírja, hogy Shaul Mofaz
izraeli védelmi miniszter az izraeli Legfelsőbb Bírósághoz
fordult annak érdekében, hogy a bírói testület törölje el az
„emberi pajzs” használatára vonatkozó tiltást. De hiába
tilos a módszer alkalmazása, emberi jogvédő csoportok állításai
szerint az izraeli hadsereg továbbra is felhasznál pajzsként
palesztin gyerekeket, súlyosan megsértve ezzel a nemzetközi jog
előírásait.
 13 éves palesztin fiú a terepjáróra bilincselve, élő pajzsként használva. A bizonyítékok ellenére az IDF tagadja e gyakorlat rendszeres alkalmazását |
“Az
IDF (az izraeli hadsereg) a legfelsőbb Bírósághoz fordul az
emberi pajzsra vonatkozó tiltás felülvizsgálata érdekében.”
„Mofaz védelmi miniszter azt mondja, érveket fog szolgáltatni
azért, hogy az emberi pajzs eszköze Ciszjordániában alkalmazható
legyen.” (Háárec, 2005. október 11.)
Hasonló
(az izraeli hadseregnek a palesztin gyermekek elleni
kegyetlenkedéseit bemutató) jelentéseket éveken át közzé
tettek az ENSZ bizonyos szervezetei, így az Emberi Jogok Tanácsa,
az UNRWA, az UNICEF, az Amnesty International, a Human Rights Watch,
a Defense for Child International, a Nemzetközi Vöröskereszt. Ezen
kívül izraeli emberi jogvédő csoportok is felhívták a figyelmet
az elkövetett bűntettekre. Így cselekedett például a B’tselem,
a Gush Shalom, a Rabbik az Emberi Jogokért, az Orvosok az Emberi
Jogokért Izraelben, a Törd Meg a Hallgatást elnevezésű csoport.
(Ez utóbbi izraeli katonák tanúvallomásait rögzíti, amelyekben
beszámolnak a megszállt területeken végrehajtott hidegvérű
gyilkosságokról). Mindezek mellett palesztin és európai jogvédő
szervezetek is felszólaltak a palesztin gyermekek védelmében –
mindhiába. Izraelt védelmezi az USA és a Babiloni Talmud, így
továbbra is folytatódik a katonai megszállás alatt élő
palesztinok elleni genocídium.
A
Talmudban leljük a magyarázatát annak is, hogy miért engedik meg
az izraeli hatóságok a palesztin raboknak az éhségsztrájkot,
miközben teljességgel közömbösek a szenvedéseikkel szemben. “Ha
valaki megkötözte a szomszédját, aki azután éhen halt, nem
felelős a haláláért.” (Sanhedrin: Folio 77a)
A
megszállt területeken kizárólag a katonai törvények és
szabályok vannak érvényben, amelyek alkalmazása az egyes
parancsnokok és katonák belátásától függ. Így lényegében az
izraeli hadsereg tagjai bármilyen cselekményt elkövethetnek
anélkül, hogy büntetéstől kellene tartaniuk. Hasonló védelemben
részesülnek az elvakult és erőszakos telepesek, akik napi
rendszerességgel verik, ütlegelik, lövik, gyilkolják a
palesztinokat – függetlenül azok életkorától.
Az
alábbiakban részlet következik az UNICEF (Egyesült Nemzetek
Gyermekalapja) 2013-ban nyilvánosságra került jelentéséből:
“A
katonai fogdákba került, letartóztatott gyermekekkel szembeni
rossz bánásmód általános és intézményesített rendszerbe
illeszkedik, a letartóztatás pillanatától a kihallgatáson és az
eljáráson keresztül egészen az ítéletig.”
 Biztos ő is terrorista |
„Az
izraeli hadsereg, rendőrség és biztonsági erők által
letartóztatott palesztin gyermekek többsége fiú, és 12-17 év
közötti életkorban van. Az elmúlt 10 évben az izraeli katonai
hatóságok hozzávetőleg 7 ezer gyereket ejtettek fogságba,
hallgattak ki, ítéltek el és börtönöztek be – napi átlagban
két gyereket. A gyerekeket az állig felfegyverzett katonák
általában otthonaikban fogják le éjfél és hajnali öt óra
között. Gyakran előfordul, hogy a gyerekek szemét bekötik,
kezeiket pedig műanyag kötelékkel fogják össze. A kiskorú
palesztin foglyok sok esetben szenvednek el fizikai és verbális
erőszakot, miközben a kihallgatás helyszínére szállítják
őket. A gyermekeknek gyakran okoznak fájdalmat, nem adnak nekik
inni, enni, nincs lehetőségük a WC használatára, és orvosi
ellátást sem mindig kapnak. A kihallgatás során előfordul a
fizikai erőszak és a fenyegetőzés, kényszervallomásokat
csikarnak ki belőlük, miközben ügyvédet a gyermekeknek nem
biztosítanak, és a családtagokkal sincsen módjuk találkozni.”
„Mindezek
a módszerek a nemzetközi jog megsértését jelentik, amelyek
ugyanis védelmezik a gyermekeket az embertelen bánásmódtól,
akkor is, amikor a hatóságok, illetve a katonai vagy civil
igazságszolgáltatás szerveinek a felügyelete alatt vannak.”
 Komoly létszámú osztag kell egy ekkora gyerek ellen |
Következzék
egy részlet a „Gyermekek katonai őrizetben” című, 2012
júniusában nyilvánosságra került jelentésből. Egy brit
jogászokból álló küldöttség állította össze a dokumentumot,
melynek megállapításai alátámasztják két korábban született
jelentés állításait a palesztin gyerekek törvénytelen
letartóztatásával, fogva tartásával és kínzásával
kapcsolatban. Még az izraeli katonai főügyész is nyíltan
elismerte a jelentésben szereplő egyik következtetést,
nevezetesen, hogy az ártatlan palesztin gyerekeket évtizedek óta
ördögi színben festik le, és a legyilkolásukat sem ítélik el
Izraelben. Íme, néhány részlet a dokumentumból:
„Lehetséges,
hogy azért sem bánnak a palesztin gyermekekkel a nemzetközi
normákkal összhangban, mert az általános vélemény az - melyet a
katonai ügyészség is oszt -, hogy minden palesztin gyermek
potenciális terrorista. Számunkra az ilyesfajta vélekedés az
igazságtalanságok legfőbb okának tűnik, melyeket Izraelnek, mint
a Ciszjordániát megszálló államnak, meg kell szüntetnie.”
 "Terrorveszély elhárítva" |
Izrael
az „adminisztratív bebörtönzés” katonai jellegű politikáját
követi, mely lehetővé teszi a megszálló hadsereg számára, hogy
a palesztin területeken bárkit letartóztasson, bármilyen okból,
és bárkit kénye-kedve szerint, vád és törvényszék előtti
megjelenés nélkül fogságban tartson 1-től 6 hónapig. Az
önkényes fogva tartás időtartama azonban határozatlan ideig
meghosszabbítható.
Következzék
néhány példa azokra a „bűncselekményekre”, melyeket a
megszállt területek katonai hatóságai szigorúan megtorolnak. A
katonai bíróságok a 378-as katonai parancs alapján kialakított
büntető kódexet figyelembe véve hozzák meg ítéleteiket. (Már
ha egyáltalán meghozzák – a ford. megj.):
• Az
izraeli hadsereg tulajdonának tönkretétele, melyért a maximum
kiszabható büntetés az életfogytig tartó börtön. (Ugyanakkor
palesztin otthonok tízezreinek lerombolása az izraeliek részéről
persze rendjén van.)
• Egy
katona megsértése, becsületének „sárba tiprása” 10 év
börtönnel is büntethető.
• Ha
valaki egy követ dob egy mozgó járműre, amely abban kárt okoz,
vagy az utasokat megsebesíti, az illető akár 20 év börtönre is
számíthat.
A
kődobálás az egyik legelterjedtebb olyan cselekmény, amely
letartóztatást és ítéletet von maga után. A Nemzetközi
Gyermekvédelem (Defence Children International) elnevezésű
szervezet közlése szerint 2009-ben 192 „bűneset” közül 117,
vagyis az izraeli megszálló hadsereg sérelmére elkövetett
cselekmények 61%-a volt kődobálás.
A
palesztin gyermekek megölése Izrael számára a gyorsan növekvő
palesztin lakosság jelentette „demográfiai fenyegetés”
elhárításának egyik módja is.
Ha
nem cselekszünk, akkor semmi sem fog történni, semmi sem fog
változni, és bizonyosan semmi sem fogja tudni megállítani ezt a
vérszomjas, bosszúálló országot, amely politikai, gazdasági és
katonai bosszút esküdött az egész nem zsidó világ ellen,
amelyről úgy hiszi, évezredeken keresztül üldözte és elnyomta
a zsidókat.
Annak
ellenére, hogy Izrael rendelkezik a világ negyedik legnagyobb
hadseregével, az izraeliek a leggyávább emberek a világon, akik
félnek minden egyes palesztint gyerektől, akit csak meglátnak,
félnek minden egyes lánytól és fiútól, akiknek van bátorsága
köveket dobni a világ legnagyobb tankjaira. Igen, köveket, amelyek
végül térdre fogják kényszeríteni ezt az ördögi gonoszságú,
a legmodernebb fegyverekkel felszerelkezett nemzetet. Izrael a
levegőből és a tengerről tüzel ezekből a félelmetes
fegyverekből, mivel féltik gyáva életüket, és félnek
szembenézni férfiakkal, nőkkel, fiúkkal és lányokkal Gáza,
Bejrút és Teherán utcáin.
Isten
mindig győzelemmel jutalmazza az elnyomottat az elnyomóval vívott
harcában, és mint minden ördögi gonoszságú nemzet és
birodalom, úgy Izrael is el fog bukni – éspedig a palesztin
gyermekek lábainál fog összeomlani.
 |
Egy
Faris Odeh nevű 14 éves palesztin tinédzsernek volt bátorsága,
elszántsága és akaratereje ahhoz, hogy szembeszálljon a hazáját
elfoglaló brutális hódítóval. Nem félt sem az állig
felfegyverzett katonáktól, sem a hatalmas és félelmetes
tankoktól. Mielőtt a gyáva katonák agyonlőtték volna, a
hazájára és a népére gondolva elhajította a szabadság kövét.
Izrael
jobban fél ezektől a gyermekektől, mint bármely más néptől a
világon. Több millió ilyen bátor gyermek, és több tízmillió
kő van, melyek együttesen le fogják győzni ezt az ördögi,
arrogáns birodalmat.
Faris,
a hős mártír már az égben van, míg ezek a gyáva katonák a
pokol tüzén fognak égni, mert ez lesz a sorsa mindenkinek, aki
elnyomja és gyilkolja Isten teremtményeit.
(Fordítás:
Kuruc.info)
Bebizonyosodott:
a kárpótlásokat követelő zsidó szervezetek ellopják a
"túlélőknek" kizsarolt milliárdokat
Natan
Sharansky, a Szochnut vezetője és Ronald Lauder, a Zsidó
Világkongresszus elnöke "csalódottságának és
megdöbbenésének" adott hangot a Claims Conference utóbbi
vezetőségi ülésén New Yorkban.
 Lauder és "a világ egyik legjobb antiszemitizmus-ellenes harcosa" |
A
felháborodásos színjáték látszólagos oka, hogy nem hozták
nyilvánosságra azt a 2001-es levelet, amely csalásra hívja fel a
figyelmet a kárpótlási ügyekkel kapcsolatban. (Az igazi ok
természetesen az, hogy nemrég kiderült, hogy egyáltalán létezett
ilyen, azaz nem titkolták elég jól, a főzsidóknak természetesen
mindenről tudomásuk van, hiszen ők kapják a legzsírosabb
falatokat a "kárpótlásból"; sőt, az is elképzelhető,
hogy azelőtt dézsmálták meg a pénzt, mielőtt Lauderék
lefölözhették volna, ezért lesznek megbüntetve - a szerk.) Ezt
Sharansky és Lauder "teljességgel elfogadhatatlannak"
nevezte.
 Natan Sharansky - őszinte arc, tiszta tekintet |
A
vezetők legnagyobb sajnálatára az is kiderült, hogy az élősködők
konferenciája egy későbbi levelet sem hozott nyilvánosságra,
amelyben Julius Berman vezetőségi tag és jogi képviselő a
kiszivárogtató levéllel kapcsolatban tett jelentést. Berman
2002-ben lett a Claims Conference elnöke. Két évtizeden keresztül
a Claims Conference alkalmazottai legkevesebb 57 millió dollárt
tüntettek el. Az összeget a hivatalos verzió szerint a "holokauszt
túlélői" számára kellett volna átutalni.
A
mostani vezetőségi ülésen belső vizsgálatot rendeltek el, és
"a felelősöket keresik". (Mi segítünk: minden
holokausztozó zsidó vezető felelős, mert ők híznak a különféle
államoktól kizsarolt pénzeken - a szerk.)
"Sajnos
nagyon régóta nő a szakadék a Claims Conference eredeti célja és
aközött, hogy a feltételezések szerint a szervezet zárt klubként
működik, amely nemigen átlátható és elszámoltatható a
döntéshozatali folyamatban. A mostani jelentés hangsúlyozza, hogy
sürgősen közbe kell lépni. Támogatom a jelentésben foglalt
ajánlásokat, amely lehetőséget teremt arra, hogy a szervezet
összetételét és vezetőségét átvizsgálják" –
nyilatkozta Sharansky a Jerusalem Postnak adott interjújában.
A
Claims Conference szóvivője eddig nem válaszolt az újságíró
megkeresésekre, ami egyáltalán nem csoda.
(Kuruc.info
- The Jerusalem Post - Mazsihisz.hu nyomán)
Korábbi
hírek a szóban forgó maffiaszervezettel kapcsolatosan (avagy így
gyűlt össze az ellopott pénzek egy töredéke):
Müller
néni igaz története a Mazsihisz honlapján: "A gáz
felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül"
 Kleinné Müller Ilona |
A
szegedi és a Szeged környéki zsidók deportálásának 69.
évfordulójára emlékeztek vasárnap az egykori szegedi gettó
bejáratánál felállított emlékoszlopnál. Az eseményről
röviden beszámolt a Délmagyar.hu, s a cikket azon nyomban átvette
a Mazsihisz honlapja.
A
cikk szerzője, Dombai Tünde megszólaltatja a deportálás egyik
túlélőjét, a 90 éves Kleinné Müller Ilonát. Már az írás
címe is meseszerű: "Ilonka nénit Auschwitz kapujáig
hurcolták". Igen, csak a kapuig, mert túlélőnk nem lépett
be soha a táborba, alaposan becsapta a nácikat. Olvassuk el
figyelmesen Ilonka néni "hiteles" visszaemlékezését:
Az én kálváriám korábban kezdődött, 19 éves koromban. 1941-ben, két nappal az esküvőnk előtt a vőlegényemet lelőtték a délvidéki pogromban. Utána édesapámat vitték el munkaszolgálatra, majd mikor hazakerült, 1944-ben elhurcolták Topolyára, majd Auschwitzba, soha nem jött haza – emlékezett vissza kérdésünkre a 90 éves Kleinné Müller Ilona. – A húgommal és édesanyámmal a téglagyári gettóba kerültünk, innen vittek el bennünket Auschwitz kapujáig. Be szerencsére nem jutottunk, mert még nem végeztek az előttünk lévő transzporttal. Úgy menekültünk meg, hogy láttam, az anyákat és lányokat elszakítják egymástól, a húgom már férjnél volt, ő az asszonynevét mondta, én pedig egy isteni sugallatra a vőlegényem nevét vettem fel, így maradhattunk együtt, különben engem is biztosan vittek volna a gázba. 1945. május 8-án Theresienstadtban ért a felszabadulás. Már bent álltunk a tusolóban, mert azt mondták, fürdés lesz és tornászás, holott nyilván gázt engedtek volna ránk. Akkor bedobták az angolok a bombát, és a gáz felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül.
Már
az is zavarosan meseszerű, miért torpantak meg Auschwitz kapujában
Ilonka néniék. A történet vége azonban felülmúlhatatlan, ilyet
még Spielberg sem lenne képes kifundálni.
Theresienstadt
még a hivatalos történetírás szerint is munkatábor volt, nem
megsemmisítő láger. Az elgázosítás terve tehát akkora
hazugság, hogy ezt olvasva még Karsai László is bizonyára
felhorkan.
A
Délmagyar.hu portálon az egyik hozzászóló ironikusan-óvatosan
így fogalmazott:
Hááááát, biztos így volt.
Én elhiszem. Más választásom meg nincsen, mert megbüntetnek.
Nem,
Ilonka néni rémmeséjének tagadásáért nem jár büntetés.
Éppen az a botrányos, hogy ilyesféle bolondságok az állítólag
megújuló Mazsihisz honlapjára felkerülhetnek. Mert nemcsak a
tervezett elgázosítás rémmeséjén nevet az olvasó, hanem a
felszabadulás módján is. Az angolok bombát dobnak le, a gáz
felrobban, az elgázosítandók azonban sértetlenül megússzák a
robbanást. Gázszag terjeng a még náciszagú légben, Ilonkáék
pedig ott állnak meztelenül a szabadság kapujában.
Kár,
hogy csoportkép nem készült erről az egyedi és kivételes
történelmi eseményről.
Az
pedig csak hab a tortán, hogy Theresienstadtot nem az angolok, hanem
a szovjetek "szabadították fel"...
Amikor
a mókás történet végére értem, rémlett, hogy Kleinné Müller
Ilona nevével valamikor már találkoztam. Nem kellett sokáig
kutatnom, a keresőbe beütve túlélőnk nevét azonnal megtaláltam
az érdekes dokumentumot.
Kleinné
Müller Ilona néhány évvel ezelőtt azt állította, hogy a
második világháború idején ő is elhelyezett pénzt egy svájci
bankszámlán. Tudjuk, a holokausztipar zsarolásának engedve a
svájci bankok horribilis összeget fizettek az úgynevezett alvó
számlák után (erről az ügyről részletesen írt Norman G.
Finkelstein a holokausztiparról szóló nevezetes könyvében). Azok
kaptak a pénzből, akik igazolni tudták, hogy valóban rendelkeztek
bankszámlával. Kleinné Müller Ilona gondolt egy nagyot, s
részesedést kért a zabrált összegből. A nyilvánosságra hozott
számlatulajdonosok között ugyanis szerepelt egy I. Müller nevű
zsidó, márpedig az I. csak Ilona lehet (gondolhatta a
gázrobbanás-túlélő). Az illetékes szervezet azonban
meghiúsította a pénzszerző akciót, mert a jelzett I. Müller
férfi volt (tehát nem Ilona), s Németországban élt, nem pedig
Magyarországon. A határozat szövegében azonban olvasható egy
figyelemreméltó lábjegyzet, mely szerint Ilonka néninek egyéb
követeléshez való jogát ez a döntés nem érinti.
Van
azonban még valami, amit nem értek Ilonka néni történetében. Ha
be se tette a lábát Auschwitzba, akkor hol, melyik állomáson
szállt fel a Theresienstadtba tartó vonatra?
Bistrán
Demeter - Kuruc.info
A
nagy tabu: milyen befolyással rendelkezik a cionista lobbi a nyugati
világban?
Mindnyájan
jól emlékszünk, micsoda éktelen ajvékolás tört ki, amikor
Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő felvetette: a magyar
választópolgároknak tudniuk kellene, kik is a parlamenti
képviselők között a magyar-izraeli kettős állampolgárok. A
cionisták és bábjaik azóta is a “listázás” borzalmai fölött
keseregnek. Egy amerikai blogger azonban lényegesen tovább ment
Gyöngyösi Márton felvetésénél: azt
javasolta,
hogy a Mexikóból illegálisan érkező személyek helyett inkább
az Izrael Állam érdekében tevékenykedő lobbistákat kellene
deportálni.
 |
Alcibiades
Bilzerian „Deportáljuk az izraeli lobbistákat a keményen dolgozó
mexikóiak helyett” című cikkében korunk nagy tabutémáját
veszi górcső alá. “Gondolkozzunk el azon, hogy vajon ki jobb
amerikai: az a mexikói gyerek, akit kicsi korában Amerikába
csempésztek, és aki azután egész életében keményen dolgozik,
és védi a szabadságot, vagy az a fickó, aki ugyan valamelyik
amerikai államban született, de soha nem olvasta el az Alkotmányt,
és olyan programok megvalósításában hisz, amelyek megfosztanák
a polgárokat a szabadságuktól (például a szocializmus és a
fegyverek birtoklásának korlátozása)? Méltányos-e az, hogy
miközben egy mexikói születésű embertől megtagadják az
amerikai állampolgárságot, kiváltságos állampolgár lehet egy
olyan személy, aki azért lobbizik a politikusoknál, hogy Amerika
erőforrásait egy idegen államnak juttassák, és amerikai katonák
áldozzák fel életüket egy idegen állam érdekében?” –
sorolja a kérdéseket az „antiszemitának” és
„gyűlöletkeltőnek” minősített Bilzerian.
A
Bilzerian név alatt publikáló újságíró Amerika alighanem egyik
legsúlyosabb gondjára szerette volna felhívni a figyelmet:
nevezetesen arra, hogy egy idegen állam érdekében dolgozó
“lobbisták” uralják az amerikai kormányt. Izraeli források
szerint hozzávetőleg 50 zsidó lobbicsoport működik az Egyesült
Államokban. Mindeközben maguk a zsidó vezetők és a befolyásuk
alatt álló politikusok rendületlenül állítják: nincsen
semmiféle, Izrael Állam és a zsidóság céljainak
megvalósításáért tevékenykedő lobbi Amerikában. Az
úgynevezett politikailag korrekt beszéd szellemében pedig még
csak szóba hozni is tilos, hogy az Európai Unió brüsszeli
központjában, illetve az egyes tagállamok vezetésében is jelen
van-e a zsidó lobbi.
Nem
kérdés természetesen, hogy a zsidó lobbi úgy Amerikában, mint
Európában a legfontosabb hatalmi tényező. Erre a közvélemény
elől rejtegetni kívánt tényre John Kerry amerikai külügyminiszter
egyik véletlenül elejtett megjegyzése is rávilágít. A hónap
elején Kerry az Amerikai Zsidó Kongresszus képviselői
előtt elmondott
beszédében arra
kérte az USA-ban működő zsidó szervezetek vezetőit, hogy
gyakoroljanak nyomást Izraelre a Palesztin Hatósággal történő
megegyezés létrehozása céljából. Magyarán: az amerikai
zsidóság vezetőinek jóváhagyása nélkül a washingtoni kormány
immár arra is képtelen, hogy az egyébként az USA köldökzsinórján
lógó Izraelt agresszív politikájának némi enyhítésére bírja.
Az
amerikai zsidó lobbi születési időpontjának 1901. február 25.
tekinthető, amikor is Theodor Herzl, a cionista mozgalom
megalapítója, a Cionista Világszövetség elnöke levélben kérte
fel Richard Gotteilt, az Amerikai Cionista Szövetség elnökét:
igyekezzen rávenni az Amerikában működő zsidó szervezeteket
arra, hogy az USA
kormányánál lobbizzanak a
palesztinai zsidó kivándorlás támogatása érdekében. A
legfontosabb cionista lobbi csoportok manapság: az American Israel
Public Affairs Committee (AIPAC), a Conference of Presidents of Major
American Jewish Organizations, az American Jewish Congress (AJC),az
Anti-Defamation League (ADL) és a Christians United for Israel
(CUFI). Kiemelkedő szerepet játszik még a zsidó érdekek
előmozdításában két tudományos intézmény: a Washington
Institute for Near East Policy (WINEP) és az American Enterprise
Institute (AEI).
Egyes
vélemények szerint Kennedy volt az első és sajnos az utolsó
amerikai elnök, aki megpróbálta feltartóztatni a milliárdos
zsidó pénzemberek támogatását élvező cionista szervezetek
beépülését a hatalom sáncai mögé. Sajnos sikertelenül. Az
úgynevezett „tényfeltáró újságírók” számára igazán
szép és emberpróbáló feladat lenne a valóságnak megfelelően
bemutatni azt a szerepet, melyet a politikai életben a zsidó
lobbicsoportok betöltenek. Csakhogy ha bárki is ilyesfajta heroikus
feladatra vállalkozna, rögvest „antiszemitának”,
„összeesküvés-elméletek hirdetőjének”, „gyűlöletkeltőnek”,
„bolondnak” bélyegeznék az illetőt, kizárnák a nyilvános
diskurzusból, állását elveszítené, sőt az sincsen kizárva,
hogy rövidesen börtönben találná magát.
Az
izraeli érdekeket szolgáló szervezetek jelenléte a nyugati
államok politikai életében nem csupán az egyik legfőbb tabutéma,
de súlyos nemzetbiztonsági kockázatokat is felvető kérdés a
Földgolyó számos országában. Sajnos azonban megalapozott a
gyanú, hogy az egyes nemzetek biztonságát védelmezni hivatott
szakszolgálatok sem mentesek immár a cionista lobbi befolyásától.
Miben reménykedhetünk?
Perge
Ottó - Kuruc.info
Újabb
szenzációs holofelfedezés: illegális abortuszokat végeztek
Auschwitzban
A
holokausztozók a maguk szempontjából okosabban tennék, ha a
dachaui koncentrációs lágerben született csecsemők történetét
nem reklámoznák a nagyközönség előtt. Az egész sztori ugyanis
nem más, mint egy újabb
holokausztos öngól.
Mivel azonban a mindennapi holokauszt-agymosás adagnak meg kell
lennie, a történettel bizonyos időközönként újra és újra
előállnak. A Népszabadság hétvégi
számában Bőhm
Ágnes ismerteti a Dachauban született csecsemők és szüleik
sorsát.
 Kismamák koncentrációs táborban |
A
sztori lényege, hogy az Auschwitzba deportált magyarországi zsidó
nők közül többen is Dachauba kerültek, ahol is közülük heten
gyermekeknek adtak életet. (Három fiúnak és négy leánynak.) Az
egyik zsidó asszony, Schwarz Hermanné (született Reich Magda) az
események után negyven évvel papírra vetett visszaemlékezésében
azt írta, hogy három hónapos terhes volt, amikor 1944. június
elején Nyíregyházáról Auschwitzba deportálták. Két és fél
éves gyermekét, valamint a férjét a nácik állítólag megölték,
őt és két húgát azonban életben hagyták. Talán a férje
valamilyen betegségben szenvedett, ezért munkaképtelennek
nyilvánították, és küldték a gázba? A visszaemlékezésből
illetve a Néphazugság cikkéből nem derül ki a válasz.
Ugyanakkor viszont „rendszeresen dolgozni nem vitték” őket –
állította Reich Magda. A gyermeket váró asszony és két húga
azonban állandó rettegésben élt, Magda elsősorban azért, mert
félt, hogy az SS-őrök felfedezik a terhességét. Márpedig ők
már akkor állítólag tudták, hogy a „terhesség egyenlő a
krematóriummal”.
Magda
áldott állapotát azonban a hülye nácik még egy hónappal később
sem voltak képesek felfedezni. De még csak nem is dolgoztatták őt.
És nem is gázosították el. Hanem valamilyen érthetetlen okból
kifolyólag augusztusban továbbszállították a dachaui láger
egyik altáborának számító Kaufering I-be. Ahol is idővel még a
legkorlátoltabb nácinak is fel kellett tűnjön, hogy áldott
állapotban van. Ennek ellenére nem gyilkolták meg. Sőt, egy
nagykállói születésű szülészorvosnak, egy bizonyos dr. Vadász
Ernőnek az „európai zsidóság teljes megsemmisítését”
legfőbb céljuknak tekintő nácik lehetővé tették a gyermekek
világra segítését. Vajon miért?
Hogy
mennyire ostobák voltak a deportálás során közreműködő német
és magyar orvosok, azt bizonyítja a Dunaszerdahelyről 1944. június
15-én háromezer más zsidóval együtt deportált Eva Fleischmanova
sorsa is. Ő akkoriban szintén három hónapos terhes volt, amit
annak ellenére sem tudtak megállapítani az orvosok, hogy a
holokausztos irodalom gyakran hangoztatott állítása szerint a
szülőképes korú nőknek a deportálás előtt „megvizsgálták
a hüvelyét”. A fő gonosz Mengele sem állhatott a helyzet
magaslatán, ugyanis a mitologikus „auschwitzi rámpán” úgy
próbálta kideríteni, terhes-e az asszony vagy sem, hogy kétszer
is „megszorította a melleit”, mert arra volt kíváncsi, van-e
bennük tej. De nem volt bennük, így azután Eva Fleiscmanovának
sikerült eltitkolnia terhességét egészen az év végéig, vagy a
következő év elejéig, amikor is a dachaui lágerben egészséges
gyermeknek adott életet.
A
nagy holofelfedezés ezután következik. A Néphazugság cikkében
ugyanis szó szerint az alábbiakat olvassuk: „Azokat, akiknek
nyilvánvaló volt az állapotuk, a karon ülő csecsemőkkel, a
gyerekekkel, a gyengélkedő betegekkel és az öregekkel együtt
azonnal a gázba küldték. Voltak, akik illegális abortusz alá
vetették magukat, hogy megmeneküljenek. A sógornője Evát is arra
próbálta rábeszélni, hogy hajtassa el a magzatot, de hiába, Eva
azt felelte, hogy már túl késő, és a férje sem helyeselné.”
Ezek szerint tehát Auschwitz-Birkenauban a foglyoknak lehetőségük
volt magzataik elvételére? De mit szólt ehhez az SS? És vajon
miért nem küldték egyből a „gázba” a magzatelhajtást
elvégeztető, és munkára néhány napon keresztül egészen
bizonyosan alkalmatlan nőket? És hol találhatók a dokumentumok az
auschwitzi táborkomplexumban végrehajtott abortuszokkal
kapcsolatban?
Az
„iparilag megszervezett népirtás” igencsak akadozva
haladhatott, mivel - egy Miriam Rosenthal nevű, Miskolcról
deportált nő szerint - a nácik „hangszórókon keresztül”
szólították ki a terhes nőket a barakkokból, dupla adag ételt
ígérve nekik. Csakhogy Miriam túljárt az SS-őrök eszén, és
nem ment ki, pedig már egy-két hónapja áldott állapotban volt.
Azt a 200 nőt azonban, aki beugrott a németek cselének, és kiment
a dupla adag élelemért, mind egy szálig elgázosították –
állítja legalábbis a ma 90 esztendős, Kanadában élő Miriam.
Bőhm
Ágnes cikkében - túl azon, hogy az ellentmondásokat nem vette
észre, és a kínálkozó kérdéseket nem tette fel - néhány
olyan hibát is vétett, amelyek mellett a téma „kiemelkedő
jelentőségére” tekintettel nem mehetünk el szótlanul. Ugyanis
aligha valószínű, hogy (miként a cikkben szerepel) Kovács
(eredeti nevén Ábrahám) Ibolya ma is élő, Ágnes nevű lánya
1944. január 14-én született meg a Kauferinghez tartozó Landsberg
táborrészben, holott 1944 júniusában Hatvanból deportáltak
Auschwitzba, amikor is három hónapos terhes volt. Az sem valószínű,
hogy a fentebb említett, terhességét sikerrel eltitkoló Reich
Magda lánya 1944. január 13-án látta volna meg a napvilágot,
miután akkor még meg sem fogant, és az anyuka nem is lehetett még
Dachauban. Persze jól tudom, a holokauszt világában vannak csodák,
de meg sem fogant magzatok megszületéséről még nem hallottam.
Ejnye, Bőhm kisasszony, nincsen tisztában talán a szentséges
holokauszt-történet kronológiájával? Mindenesetre Reich Magda
lánya, S. J. (aki a Néphazugság cikke szerint nem járult hozzá a
neve közléséhez) az április végén Nagykállóban rendezett
megemlékezésen felolvasta édesanyjának a deportálásra és az ő
születésére visszaemlékező írását.
Dr.Vadász
Jenő szülészorvost a Kaufering 1-es táborban állítólag egy
kápó kérte meg a szülések levezetésére. Vadász a
nyilvánvalóan teljesen hiteles beszámoló szerint először sírva
fakadt, mert a gaz nácik sem felszerelést, sem meleg vizet nem
biztosítottak, azonban végül csak sikerült világra segíteni a
gyerekeket, valamikor 1944 decembere és 1945 márciusa között.
Komplikáció csak Miriamnál merült fel, mert fia születésekor a
méhlepény bent maradt, amitől ő egy hét múlva vérezni kezdett,
és belázasodott. Már azt hitték, meghal szegény, ezért a
Kolozsvárról származó „Bözsi” megígérte neki, hogy
gyermekét örökbe fogadja. Végül azonban Miriam felépült, a
„zsidóság teljes megsemmisítésére törekvő” gaz nácik
pedig újfent felsültek az „iparilag szervezett népirtásukkal”
egyetemben.
A
holokauszt-propagandisták igyekeztek kihasználni a tragikus és
lírai elemeket egyesítő történetben rejlő lehetőségeket,
különös módon nem gondolva arra, hogy ez az egész sztori cáfolja
magát a holomítoszt. A dachaui lágerben világra jött
csecsemőkről Koncentrációs táborban született címmel
dokumentumfilmet készítettek, melyet 2010-ben, Dachau
felszabadulásának 65. évfordulóján az ARD tv-csatornán mutattak
be. Ezzel egyidejűleg 2010. április 29-én Dachauban megnyílt a
hét anya és a hét csecsemő történetét bemutató kiállítás.
A megnyitón megjelent a még életben lévő két anyuka és öt
gyermek is. Hét anya, hét gyerek és a kauferingi csoda címmel
pedig a szívfacsaró sztoriból könyv is született.
Azonban
nem lenne teljes a holomítoszt népszerűsítő cikk, ha nem
szerepelne benne a nagy tanulság: ma is vannak a zsidókat kiirtani
szándékozó csúnya antiszemiták. A hét Dachauban született
magyarországi zsidó nőtől származó kisgyerek egyike, a most is
Dachauban élő Eva Gruberová bevallotta a Néphazugságnak: őt
„elsősorban a némelyik volt kommunista országban feltörő
antiszemitizmus” aggasztja. A gyerekek közül ketten élnek a mai
Magyarországon, de állítólag annyira rettegnek a náciktól, hogy
egyikük sem merte a cikkben a nevét nyilvánosságra hozni. „Nagyon
vacak helyzet van. Itt mindenki ismer mindenkit. A gyerekeimet féltem
attól, hogy – noha vegyes házasságban születtek, vagyis
félzsidók, mégis – lezsidózzák őket” – mondta például
az egyikük. Természetesen a másik Magyarországon élő dachaui
gyerek is fél, amire alapos oka van, ugyanis egyszer a lakóhelye
közelében lévő híd lábánál egy „pusztuljanak a zsidók”
feliratot látott. De a népszámlálásnál azért büszkén
zsidónak vallotta magát. Elmondása szerint anyja utólag megbánta,
hogy a háború után visszajöttek, de nem volt más választása,
ha a családja megmaradt tagjaival akart találkozni.
Végezetül
bármennyire is megdöbbenek a holokauszt-hívők, a tények kedvéért
szükségesnek tartom leszögezni: még a legborzalmasabbnak tartott
haláltáborban, Auschwitz-Birkenauban is születtek zsidó gyerekek,
akiket megfelelően regisztráltak is. Danuta Czech: Kalendarium der
Ereignisse im Konzentrationslager Auschwitz Birkenau 1939-1945
(Rohwolt Verlag, Reinbeck bei Hamburg 1989) című könyvében két
ilyen esetet említ meg (a 803. és a 806. oldalon). Vajon miért
engedték meg a „zsidók ipari méretű kiirtására” törekvő
nácik, hogy zsidó nők gyermekeknek adjanak életet egy
„haláltáborban”? Nem azt tanítják-e a hivatalos
holotörténészek, hogy a munkaképtelen foglyokat azonnal küldték
a gázkamrába? Vagy talán egy újszülött csecsemő és édesanyja
Auschwitzban képes volt dolgozni is?
További
kellemetlenség a holopropagandisták számára, hogy 1995-ben
nyilvánosságra kerültek az auschwitzi Halottas Könyvek bizonyos
részletei. A dokumentumban alapján megállapítható, hogy
Auschwitzban a regisztrált foglyok között 2584, 10 év alatti
gyermek neve is szerepel. (Továbbá kb. 2640, 60 évnél idősebb
rab neve is, közülük ketten 90 év felett voltak, amikor életüket
vesztették. A Halottas Könyvek nem ölelik fel a láger működésének
teljes időszakát, de a legfontosabb 1942-es és 43-as évet
jelentős részben igen.) (Germar Rudolf, Vorlesungen über den
Holocaust, Castle Hill Publishers, Hastings 2005.)
Ha
igaz a hivatalos holokauszt-mítosz azon állítása, mely szerint a
lágerbe érkező, és munkára alkalmatlannak ítélt deportáltakat
nem is regisztrálták a táborban, hanem megérkezésük után
azonnal küldték őket a gázkamrába, akkor hogyan lehetséges,
hogy az auschwitzi láger foglyait regisztráló könyvekben a
munkára nyilvánvalóan alkalmatlan gyerekek (és idősek) nevei is
szerepelnek?
Perge
Ottó - Kuruc.info
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése