2013. augusztus 12., hétfő

Út a jövőbe X.



Út a jövőbe X.


Termeljen "házi" áramot csúcstechnológiával!





Akár szükségből, akár szabad akaratból, de egyre többen szeretnék maguk megtermelni az elektromos áramot. Világszerte számos fejlesztő foglalkozik kisteljesítményű szélgenerátorok tervezésével. Összegyűjtöttük az öt legérdekesebb innovációt.
Használaton kívül konténerméretűre hajtogatható a San Diegó-i Uprise Energy 50 kilowattos szélgenerátora, amely ideális megoldás kisebb gazdaságok vagy farmok számára, és gyenge szélben is jól teljesít.
A rendszert néhány óra alatt egy ember is össze tudja szerelni, bekapcsolás után pedig a számítógépes automatika irányítja: folyamatosan figyeli a meteorológiai értékeket, ezek függvényében módosít a lapátok állásán.
Tengelye 360 fokban elforgatható, túl erős szél esetén önműködően lehajlik vízszintes állapotba, hogy ne boruljon föl. (A szerkezetrők videó itt tekinthető meg: http://www.origo.hu/idojaras/20130419-az-ot-legerdekesebb-haztartasi-meretu-innovativ-szelturbina.html)
Páracseppből áramot
A szélturbinákat sok kritika éri amiatt, hogy veszélyesek a madarakra és denevérekre, idegesítő hangot adnak ki és látványként sem szépek. A holland Delfti Műszaki Egyetem prototípusa mindhárom problémát kiküszöböli, mert nincsenek benne mozgó alkatrészek, és beleolvad a környezetbe - kifejezetten ajánlott urbánus környezetbe.
A generátor neve EWICON, azaz Electrostatic WInd Energy CONvertor. Az angol név arra utal, hogy az óriási nullát formázó acélkeretbe vízszintesen szigetelt csöveket építettek be. Az ezekben elhelyezett elektródák révén pozitív töltésűvé válnak a vízmolekulák, amelyek fúvókákon keresztül pára formában kijutnak a levegőbe. Ahogy a szél elfújja a cseppeket, a szerkezet körül elektromos mező keletkezik, amely elektromossággá alakítható, és továbbítható a hálózatra. A megtermelt energia mennyisége függ a szélsebességtől, a páracseppek sűrűségétől (számától), és az elektromos mező erejétől. (Video itt tekinthető meg a prototípusról: http://www.origo.hu/idojaras/20130419-az-ot-legerdekesebb-haztartasi-meretu-innovativ-szelturbina.html)
b_200_200_16777215_00___images_stories_innovativ-szelturbinak_textil.gifTextilborítású lapát
A második világháború vadászrepülőitől merítette az ötletet a General Electric, amely építési textillelborítaná a halszálkaszerkezetű turbinalapátokat. Számításaik szerint ez negyven százalékkal csökkenti az előállítási költséget, így a turbina valós alternatívája lehet a fosszilis energiahordozóknak.
Az újításnak köszönhetően a hagyományos konstrukciójú szélturbinát a jelenlegi maximumnál akár 10 méterrel hosszabb, 130 méteres lapátokkal szerelhetnek föl.
A költségeket az is csökkenti, hogy a halszálka-szerkezetű lapátok a helyszínen is összeállíthatók, nem korlátozza méretüket a szállítás.
Nyilván az óriáslapátos szélturbinák csak lakott területtől távol működhetnek, de a textil és a halszálka-szerkezet alkalmazása a kisebb méretben is gazdaságos megoldás lehet.
b_200_200_16777215_00___images_stories_innovativ-szelturbinak-csavar.jpgÉppen akkora, amekkora kell
A tengeri hajóversenyek ihlették a Windstrument alkotóit, amikor a hajócsavar alakú szélgenerátort megtervezték. A különleges forma lehetővé teszi, hogy a generátor változó irányú és erejű szélben is egyenletes teljesítményt nyújtson, és mivel "elsimítja" a turbulenciákat, ezért rezgés- és zajmentesen üzemeltethető akár háztetőre szerelve is.
A kúpos csavarfelület forma gyakori a természetben, mivel energiatakarékos, energiatermelő és rendkívül ellenálló struktúra. Akár óránkénti 3 kilométer gyengeségű széláram is megforgatja, a prototípus 1,3 méter átmérőjű csavarja 1,2 kilowattóra energiát termel. A csavar szénszállal megerősített polipropilénből készül, amelyben jelenleg 50 százalék az újrahasznosított anyag mennyisége, de ez 100 százalékra növelhető.
Mintha műholdas tányér lenne
A tunéziai Saphon cég befektetőket keres, hogy beindíthassa költségkímélő tányéros szélgenerátora, a Saphonian Zero Blade tömegtermelését, mely az első fotón látható. Elvetve a négyszáz éves rotoros koncepciót, ez a generátor a vitorla-elv alapján működik. A szél ide-oda csavargatja a gömbcsuklón elforduló tányért, így a szélenergia dugattyúk segítségével mechanikus energiává alakítható át. A dugattyúk egy hidraulikus rendszerhez vannak kapcsolva, amely azután meghajtja az áramtermelő turbinát.
A szélgenerátor nem kelt rezgéseket, nem veszélyezteti a madarakat és a denevérekret, és nem okoz egészségügyi panaszokat (például fejfájást az állandó zaj miatt) az embereknél. Hatásfoka a cég szerint kétszeresen meghaladja a hagyományos szélturbinákét, és a hidraulika miatt az energia tárolása is megoldódik. A Saphon azt állítja, hogy tányéros generátora csupán feleannyiba kerül, mint egy háromlapátos hagyományos modell, viszont kétszer annyi energiát termel.
1. kép: A tányér alakú szélgenerátor prototípusa a feltaláló, Anis Aouini kezében Forrása: Saphon Energy
2. kép: Ilyen a szerkezete a textillel borított turbinalapátnak Forrása: General Electric
3. kép: Több színben gyártják a csavar alakú szélturbinát Forrása: Forrás: Windstrument



Miért ne vegyél kínai fokhagymát?





Már sokat írtunk a fokhagymáról, erről a rendkívüli növényről. Naponta fogyasztjuk (más növényekkel együtt), így érdekes módon nincs is problémánk pl. a magas vérnyomással vagy az egyszerű náthával. Azt azonban nem tudtuk, hogy április 19-e a fokhagyma világnapja, azaz sokan annyire méltatják, hogy még egy évben kiemelten imádják is.
Ez az pici, de annál sokoldalúbb növény tehát megérdemli, hogy szenteljünk neki egy cikket, egyben ízekre szedjük a világ legkeresettebb hagymáját.
Kezdjük rögtön hosszan sorolható tulajdonságaival - tőszavakban: antioxidáns, vérhígító, köhögéscsillapító, afrodiziákum, antibakteriális, gombaellenes, rákmegelőző, gyomor és bélvédő, vérnyomás-szabályozó, náthától védő, béltisztító. Gyakorlatilag kijelenthető, hogy a fokhagyma a zöldségek és fűszerek királya. De talán még ennél is meggyőzőbb, hogy sütve, főzve és nyersen is teljesen más ízt ad - nincs étel amit fel ne dobna.
Amilyen "büdös", olyan egészséges, és ezt nem tegnap óta tudja az emberiség: a fokhagyma a legrégebb óta használt fűszernövényünk, 6000 éve esszük az ízéért és egészségmegőrző hatásáért. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték, vámpírellenes hatásáról is elhíresült a növény.
A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek, fertőtlenítő hatása miatt.
Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni, különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. A hatezer év alatt, amióta az életünk része, 600 alfaja alakult ki. Magyarországon is ünneplik ezt a növényt - tavaly harmadszor rendezték meg a Bács-Kiskun megyei Bátya fokhagymafesztiválját, nem kis sikerrel. (Hogy azóta volt-e rendezvény, arról nem szóltak a jelenlegi hírek. - szerk.) A fokit imádják azonban még máshol is a világon. A Gilroy Fokhagyma Fesztivál az egyik legnagyobb gasztrofesztivál Amerikában, de Angliában is ünneplik a növényt, nyilván nem véletlenül.
Mit is kell ugyanakkorm még tudnunk erről a hasznos növényről?
Egy mondattal is megfogalmazható. Fogyasszunk csak magyar fokhagymát, a kínait egyék ők. A különbség ismert, a kínainak nincs  intenzív illata és íze, de különbség lehet az is, hogy az ázsiai változatnak nincs "szakállkája" (http://www.gyakorikerdesek.hu/etelek-italok__egyeb-kerdesek__1201228-hogyan-lehet-megkulomboztetni-az-igazi-magyar-fokhagymat-a-kinaitol)
Mi a gond még a kínai fokhagymával?
Valójában a kínai fokhagyma a mű-, és szerves trágyának, növényvédő szereknek és egyéb kémiai anyagoknak köszönheti egészségesebb külsejét. Olyan hajmeresztő hírek is felröppenek, hogy a fokhagymát kezeletlen szennyvízzel öntözik bizonyos vidékeken. Hormonokkal és egyéb kémiai anyagokkal akadályozzák meg a csírázást, ezért lesz gyengébb főzés során, ellentétben a magyar társával. A több ezer km-es távolságot a gamma sugárzásnak köszönhetően éli túl, így hónapok után a konyhánkban állva is egészségesnek látszik, amíg a magyar fokhagyma pár hét alatt megbarnul.
Átgondolva a tényeket, sem saját szervezetünket, sem környezetünket nem védjük a vegyszerekkel kezelt, hosszú utat megtett kínai fokhagymával. A fokhagyma, mint ahogy fentebb is írtuk, antibiotikum jellegű növény, különböző vírusok, baktériumok leküzdésében segíti az emberi szervezetet. Bizonyos kutatások szerint egyes daganatok megelőzésében is szerepe van, továbbá gátolja az érelmeszesedést, csökkenti a vérnyomást és erősíti az immunrendszert. A különböző kemikáliák viszont rontják a fokhagyma egészségvédő hatásait, ráadásul komoly betegségek kialakulását is okozhatják.
Akit bővebben is érdekel, melyik a világ legdrágább hagymája, az kattintson ide: http://www.origo.hu/tafelspicc/teszt/20120322-fokhagyma-teszt.html Mi megmaradunk a vegyszer nélkül termesztett saját változatnál, annyira szeretjük e hasznos növényt.
Ha lehet tehát, fokhagymát csak őstermelői piacon vegyünk, megbízható forrásból!
Béer 

Világszenzáció! Forradalmian új akkumulátort mutattak be




Az amerikai University of Illinois kutatói olyan, forradalmian új technológiával álltak elő, ami teljesen átalakíthatja a ma használt elemeket és akkumulátorokat. A hagyományos lítium-ion megoldásra építő elemekhez képest kétezerszeres teljesítménynövekedést és harmincszoros méretcsökkenést ígér az új technológia.
Az amerikaiak újgenerációs akkujainak töltési folyamata a mérések szerint ezerszer gyorsabb, mint a mai újratölthető elemeknél. Összességében az új elem minden kütyügyártó legmerészebb álmait váltja valóra: nagyon kicsi és könnyű, nagy energiát képes leadni, sokáig bírja, és másodpercek alatt újratöltődik, ami egy mobiltelefon, tablet vagy notebook esetében a sokszorosára emeli a felhasználói élményt, nem beszélve például az elektromos meghajtású járművekről.
A hagyományos li-ion elemek úgy működnek, hogy egy grafitból készült anód, és egy lítium-sóból készült katód közti kémiai reakció tárolja, majd adja le az elektromos energiát. A két sík lapot az új technológia háromdimenziós, porózus felületű anódra és katódra cseréli, amelyek üvegalapon nikkelt, illetve mangán-dioxidot tartalmaznak.
Ezáltal a sokszorosára nő az anód és katód felülete, ami több kémiai reakcióval, vagyis nagyobb energiasűrűséggel, és gyorsabb energialeadással és felvétellel jár. Ez megoldja az akkumulátorok eddigi nagy technikai problémáját is, mivel azok vagy nagy energiát voltak képesek leadni rövid ideig, vagy aránylag kisebbet hosszú távon.
Hogy az új technológiával készülő elemek gyártása mennyire bonyolult és drága, arról egyelőre nem adtak ki információt a feltalálók.


Túl sokan vagyunk, ezért mérgeznek minket?




Túl sokan vagyunk, ezért mérgeznek minket? Szándékosan robbantották ki a gazdasági válságot? A háttérből földönkívüliek irányítják az életünket? Az összeesküvés-elméletek sora ezzel még messze nem ér véget: egy részük hihető, vagy annak tűnik, de legtöbbjük csak arra jó, hogy mosolyogjunk egyet.
"Túl sokan vagyunk, ezért mérgeznek minket"
Egy elképesztő elmélet szerint egy titkos, államokon és kormányokon felül létező szervezet megelégelte a túlnépesedésünket, és mérgező vegyszereket permetezve irtja az embereket. Természetesen országunk is kapott a halálos, többek között alumíniumot, cinket és báriumot is tartalmazó vegyszerkoktélból, így zöldségeink és gyümölcseink erősen rákkeltő hatásúvá váltak.
Ennek hatására a gyengébb, nem erre a világra való egyedek veseelégtelenségben vagy fejlődési rendellenességek okán hamarosan távoznak a másvilágra. Azt talán mondanunk sem kell, ez még a biztonságszakértők szerint is óriási képtelenség - ahogy az is, hogy az AIDS vírusát az amerikai kormány fejlesztette ki a célból, hogy az egyre szaporodó afrikai népességet kiirtsa.
"Szándékosan robbantották ki a gazdasági válságot Amerikában"
Az egyik legismertebb elmélet szerint Földünket végül egyetlen embercsoport fogja központilag irányítani, de ahhoz, hogy ezt megtehessék, meg kell gyengíteni különböző országokat. Erre a gazdasági válságok kirobbantása a legalkalmasabb eszköz, így a pár éve kialakult amerikai hitelválság is csak egy a sorban. Az ugyan tény, hogy Amerikában kiterjedt nyomozást indítottak a válsággal kapcsolatban, de ennek a gazdaságpolitikai hibák, illetve a felelősök felderítése volt a cél.
Valóban vizsgálatokat indított többek között az amerikai értékpapír-felügyelet, a brókercégek átfogó ellenőrzésére hivatott FINRA, a New York-i tőzsde, és az FBI is akcióba lépett, de egyelőre nem hoztak nyilvánosságra olyan információt, ami az összeesküvés-elméletet akár csak kis részben is igazolná - de lehet, hogy csak nem tudunk olvasni a sorok között?
"Földönkívüliek irányítják az életünket"
Bár még ismert emberek is kiállnak amellett, hogy az űrhajósok igenis űrlényeket találtak a Holdon, csak ennek nyilvánosságra hozatala súlyos érdekeket sértene, az idegen lények egy másik inváziója is kiemelt figyelmet kap: állítólag Pataky Attila is hisz abban, hogy a földönkívüliek már rég kapcsolatba léptek velünk, és a háttérből ők irányítják az életünket. Bizonyítékként az amerikai Roswellt emlegetik, ahol 1947-ben állítólag lezuhant egy földönkívüli űrhajó, fedélzetén négy idegennel. A hívők szerint az amerikai kormány titkos vizsgálatot indított az ügyben, és egyes tudományos felfedezéseinket is az idegen tudásnak köszönhetjük.
"Titkos hadseregek figyelik minden lépésünket"
A Bermuda-háromszög eddig is szolgált rejtélyekkel, de született még egy: egyes elméletek szerint a helyet titkos katonai egységek használják különböző kísérleteikhez. Ezen kívül a telefonos, műholdas és optikai szálas hálózaton, illetve az interneten keresztül minden lépésünket nyomon követik, beszélgetéseinket pedig lehallgatják, még akkor is, ha recepteket cserélünk, és nem a Bermuda-háromszögről vagy titkos katonai akciókról csevegünk.
Az elméletet bizonyítani természetesen nem lehet, az azonban igaz, hogy bizonyos közösségi oldalak akkor is tovább tárolják képeinket, bejegyzéseinket vagy kínos videóinkat, mikor mi már rég töröltük azokat - lehet, hogy ez csupán a kémkedés általunk érzékelhető szelete?

Mit ér a szintetikusan előállított C vitamin?




A mai világban sokszor halljuk, hogy egészségünket megvédhetjük úgy is, ha elegendő zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. Olyat is olvashatunk, hogy nincs szükségünk másra, csak kellően meg kell válogatnunk azt, hogy miből készítjük ételeinket. Természetesen mindkettő szükséges ahhoz, hogy egészségünket megtartsuk. Ám a mai körülmények között ez nem elegendő. Muszáj táplálékunkat minőségi anyagokkal kiegészíteni, és erre az egyik legjobb példa a Gödöllői Agrártudományi Egyetem évtizedeken át tartó vizsgálata.
Az alapelv igen egyszerű, és hatékonyan demonstrálja lokális környezetünk tápanyag hiányát. 1966-ban mintát vettek a legtöbb Magyarországon fellelhető zöldségből, gyümölcsből, takarmány növényből.
Abból indultak ki, hogy ezek a minták lesznek a kiinduló pontok, ezek az értékek a 100% vitamin, nyomelem, ásványi anyag tartalom növényenként. Mint a lenti ábrán is látható, az eredmények igen elkeserítőek lettek. (az idő egységnyi megjelenítése érdekében 1975-től indul a táblázat)
Egy igen érthető példa: Ha 1966-ban valaki megevett 1 kiló napon érlelt almát a C vitamin tartalma miatt, akkor ma 5 kilót kell megennie ehhez. Arról nem is beszélve, hogy ma mennyi mérget is bevisz a permetszerekkel, amikkel kezelték az almát!
Figyeljünk oda, hogy milyen gyártók termékeivel egészítjük ki étrendünket. Csak természetes úton előállított kiegészítőt vegyünk magunkhoz! Már Szent-Györgyi Albert is megmondta, hogy a szintetikusan előállított C-vitamin nem egyezik meg a napon érlelt gyümölcsből kivont C-vitaminnal!

Tabletták helyett természetes élelmiszert - Kalciumpótlás az erős csontokért




b_200_200_16777215_00___images_stories_kalcium.jpgTabletták helyett természetes élelmiszert, mert az étrendkiegészítők új, gyakran a kiinduló problémánál súlyosabb bajok forrásai is lehetnek. A modern ember azt gondolja, hogy a legtöbb egészségügyi probléma megoldható pirulákkal – miközben a civilizációs betegségek többsége kifejezetten életmód-eredetű, vagyis abból fakad, hogy elfelejtettünk egészségesen enni, inni és mozogni. Hogy a „csodabogyók” új, gyakran a kiinduló problémánál súlyosabb bajok forrásai is lehetnek, az kevéssé van benne a köztudatban, holott – a New York Times friss összeállítása szerint – még az olyan ártalmatlan szerekkel is ez a helyzet, mint amilyenek a naponta százmilliók által fogyasztott kalciumtartalmú étrend-kiegészítők.
Az öregedő társadalmak egyik krónikus tömegbetegsége – főként az ún. fejlett országokban – a csontritkulás, aminek egyértelműen a kevés mozgás és a helytelen táplálkozás az oka (következménye pedig gyakran komoly törésekben nyilvánul meg). Léteznek olyan – általában hormontartalmú – gyógyszerek, amelyek csökkentik a csontvesztést, ám nagyon veszélyes mellékhatásokkal járnak. A megelőzés lényegesen olcsóbb lenne – de az általánosan elterjedt módja, a kalciumtartalmú pirulák fogyasztása biztosan nem a tökéletes megoldás: a biztonságossága mindig is viták tárgya volt, most pedig a hatékonysága is megkérdőjeleződött.
Idén februárban az United States Preventive Services Task Force (a megelőzéssel foglalkozó népegészségügyi munkacsoport) egy ajánlást tett közzé, amely szerint a menopauza utáni életszakaszban lévő nők – szemben az eddigi gyakorlattal – tartózkodjanak a „tablettás” kalcium- és D-vitamin-fogyasztástól. Több mint 130 releváns kutatási dokumentáció áttanulmányozása után ugyanis kiderült: arra nincs bizonyíték, hogy ezek az étrend-kiegészítők érdemben lassítanák a csontrendszer leépülését egészséges nők esetében, arra viszont utalnak jelek, hogy növelik a szív- és érrendszeri megbetegedések veszélyét.
Egyúttal az is világossá vált, hogy a kalciumpótlásnak létezik valóban hatékony és veszélytelen módja: a természetes kalciumforrásokban – például tejben, káposztafélékben, halban, olajos magvakban – gazdag táplálék fogyasztása. Ez persze rossz hír a gyógyszergyáraknak, viszont örömhír az élelmiszeriparnak – pontosabban az utóbbinak csak elméletileg, a valóságban ugyanis az Egyesült Államokban meredeken csökken a tej és a tejtermékek forgalma, méghozzá évtizedek óta (és ugyanilyen ütemben nő a cukrozott és szénsavas üdítőké, amelyeket nemcsak a csontritkulással hoznak összefüggésbe, de az elhízással és a 2. típusú cukorbetegséggel is). Ez a két jelenség különösen abban az életkorban fenyegető, amikor eldől, hogy mennyi kalcium épül be a csontokba, illetve, amikor a beépülési és a leépülési folyamatok egyensúlya először borulhat fel – vagyis a 10. és a 25. életév között.
A natúr joghurt ugyan még a tejnél is jobb kalciumforrás, és növekszik is a joghurtfogyasztás, ám ez főként a cukrozott, feldolgozott „műjoghurtokat” érinti, amelyekben alig van több értékes anyag, mint a fagylaltban. (Egy fél liter joghurtból akár többliternyi gyümölcsjoghurt is készülhet: az utóbbiban töltőanyagként „gyümölcsvázat” – azaz cellulózt –, és egyéb volumennövelőket, például vizet használnak.)
A legfrissebb ajánlásokban az szerepel, hogy a mesterséges kalciumbevitel azoknál indokolt, akik a csontritkulás nyomán kialakuló csonttörések szempontjából a legsúlyosabb kockázatú csoportba tartoznak – náluk a várható előnyök meghaladják a vélt hátrányokat. Mindenki másnál azonban az egészséges étrend és a mozgás lehet a megelőzés megfelelő módja. Ugyanez derült ki egyébként a közelmúltban a béta-karotinról, illetve az antioxidánsokról: ezeknek is csak akkor pozitív a hatásmérlegük, ha természetes úton, élelmiszerekbe „csomagolva” (a felszívódásukat és felhasználásukat megkönnyítő vitaminokkal és egyéb anyagokkal együtt) kerülnek a szervezetünkbe.
A magyar fogyasztók évente 19-20 milliárd forintot költenek vitaminokra és étrend-kiegészítőkre. A piac paradox módon a válság éveiben gyorsabban nő, mint előtte (talán azért, mert a valóban egészséges táplálkozást most kevesebben engedhetik meg maguknak). A tejtermékek fogyasztásában viszont bizonyos szempontból jobban állunk, mint az amerikaiak: a jelenleg évi 280 milliárdos forgalom lassan ugyan, de folyamatosan nő, elsősorban a sajtok, a vaj és a tejföl növekvő népszerűsége nyomán.


NEGATÍV HÍREK NÉLKÜL BOLDOGABB LESZEL – 10 OK, HOGY KERÜLD ŐKET!





b_200_200_16777215_00___images_stories_stressz2.jpg“A negatív hírek egészségtelenek. Félelmet és agressziót keltenek, visszavetik a kreativitást és a gondolkodási képességeket. Mi a megoldás? Hagyj fel a fogyasztásukkal!” – tanácsolja Rolf Dobelli a The Guardian honlapján.
A szerző 10 okot szedett össze arra, hogy miért cselekedjünk így. Az ételek terén már sokkal tudatosabbak az emberek, hogy miként mérgeznek bennünket, a hírekkel kapcsolatban viszont kevésbé ismerik ugyanezt.
1. Félrevezetnek bennünket - Egyrészt nem az eseményre, hanem a benne résztvevő emberre fókuszálnak. A dráma és nem a probléma van a középpontban. A figyelmünk így nem a tényleg fontos és széles rétegeket érintő dolgokra terelődik.
“A terrorizmus túlértékelődik, a krónikus stressz alul. A Lehman Brothers túl, a pénzügyi felelőtlenség alul. Az úrhajós túl, a kórházi nővérek alul.”
2. Irrelevánsak - Dobelli megkérdez bennünket: az elmúlt egy évben befogadott kb. 10 ezer hírből hányra emlékszel, ami segített jobb döntést hozni az életedben vagy a munkádban? A hírek többségére nincs szükségünk.
3. Nincs magyarázó erejük - A hírek az események felületét kapargatják, nem segítenek a mélyebb megértésben. Sőt, minél több apró hírt fogadunk be, annál kevésbé látjuk az összképet.
4. Mérgezőek - Folyamatosan ingerlik a limbikus rendszerünket. Több glucocorticoid termelődik a pánikra okot adó történetek hatására, ami rontja az emésztést, gátolja a növekedési hormonokat és nyitottabbá tesz a fertőzésekre. További mellékhatás lehet a félelem, az agresszió, a csőlátás és az érzéketlenebbé válás.
5. Növelik a kognitív hibák lehetőségét - Az ember hajlamos az új információkat úgy értelmezni, hogy a korábbi meggyőződései ne változzanak. Ez túlzott magabiztossághoz, ésszerűtlen kockázatvállaláshoz és a lehetőségek félreértelmezéséhez vezethet. Az is jellemző, hogy egyszerű magyarázatokat konstruálunk a történésekhez, még akkor is, hogyha azok a valóságtól távol állnak.
6. Gátolják a gondolkodást - A gondolkodáshoz megszakítás nélküli időre és koncentrált figyelemre van szükség. A hírek folyamatosan félbeszakítanak.
7. Olyan, mint a drogok - Kíváncsiak vagyunk a történetek következő epizódjaira, fejleményeire. Ezáltal rengeteg ügy darabkái foglalják le figyelmünket párhuzamosan. Majd újra és újra vissza kell térnünk egy következő dózisért.
8. Pazarolják az időnket - ha csak kétszer megnézzük az interneten a híreket naponta, este pedig valamelyik híradót, már akkor is hetente egy fél napot elfogyasztunk e célból. Vajon lehetne-e jobban befektetni azt az időt?
9. Passzívvá tesznek bennünket - A hírek többsége olyan eseményekről, történésekről szól amit nem tudunk befolyásolni. Mindez tanult tehetetlenséghez vezet, és hajlamosabbak leszünk egy pesszimistább, érzéketlenebb, szarkasztikusabb és fatalistább világlátásra.
10. Kiölik a kreativitást - A már ismert dolgok korlátozzák kreativitásunkat. Az agyunknak sokféle eltérő dologgal kell találkoznia, hogy új kapcsolatokat hozzon létre gondolatainkban. A szerző szerint kreatív ismerősei közül egyik sem egy nagy hírfogyasztó.
Dobelli azt mondja, hogy természetesen szükség van a társadalomban újságírásra, de nem lebutított, egyszerűsítő hírekre, hanem feltáró jellegű cikkekre, képi híradásokra.
Középút lehet, ha saját érdekünkben lecsökkentjük a sokkoló hírfogyasztásunkat, viszont az építő jellegű, valóban tájékoztató, informáló jellegű hírcsatornát nyitva tartjuk, így nem vágjuk el magunkat egy pozitívabb világ eseményeitől.


Így mentse meg a kiskertet!




b_200_200_16777215_00___images_stories_vizben-allo-gyumolcsfak.jpgA hosszú tél és a sok víz miatt megcsúszott a szezon a kiskertekben is. A retket és a sóskát már elvesztettük, de egy kis kísérletező kedvvel a hasznunkra fordíthatjuk a helyzetet. Ne rutinból ültessünk az idén, és főleg a következő pár hétben figyeljünk a hirtelen érkező meleg miatt feltorlódó tennivalókra!
Április 4-e arról is nevezetes volt szüleink generációjában, hogy akinek volt háztájija, serényen elültette a krumplit, a felszabadítási ünnep szabadnapját kihasználva. Az idén ilyesmiről szó sem lehetett. A hidegrekordokkal járó márciusi tél után még mindig túl hideg a talaj, sok helyütt pedig iszapossá ázott, és valószínűleg áll benne a víz, még ha nem is látszik a felszínen. Ez főleg ott fordulhat elő, ahol nem homokos, löszös, hanem kötött a talaj.
Számos kiskertben semmilyen talaj-előkészítést, ásást, elmunkálást, parcellázást nem lehetett mostanáig elvégezni. A hideget és a pangó vizet nem szeretik sem a zöldségfélék, sem a gyümölcsfák. Akinek nincs fűtött fóliája, annak bizony megcsúszott a szezon. Nem biztos tehát, hogy érdemes pótlólag elvetnie, amit télen tervezett, különösen a korai, rövid tenyészidejű zöldségeket.
"Aki nem tudja elvetni a retket április második hetében, az inkább ne is fogjon neki" - mondja az [origo]-nak Cseperkálóné Mirek Barbara, aki a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának tangazdaságában az ökológiai és fenntartható gazdálkodási ágazatot vezeti. Ezeknek a növényeknek pont az a jó, ha az előtt termesztjük őket, hogy a nappalok egyre melegebbé és hosszabbá válnának. A késő tavasz hatására ugyanis a retek nem gumót képez, hanem felvirágzik, és magot érlel. A most vetett spenót is már csak magfogásra lesz alkalmas.
Ugyanez vonatkozik a korai salátafélékre. Szabadföldi vetés helyett vegyünk előnevelt palántákat, vagy keressük a szaküzletekben a késői, áprilisi vetésű salátafajtákat. "Minden azon múlik, milyen lesz a tavasz. Kellemes, húsz fok körüli április esetén talán lesz szabadföldi retek, de ha berobban a hónap végén a harminc fok, akkor a korai növényekre nem számíthatunk" - mondja a szakember. Márpedig ennek van valószínűsége, hiszen évek óta tapasztalható, hogy csizmáról egyből váltunk szandálra (az április végi időjárásról 20-án készülnek el az első megbízható előrejelzések).
A hirtelen melegedés a korai káposzta ellensége, mert kedvez a földibolhák április közepi megjelenésének, amelyek tönkreteszik a késői vetés miatt fejletlen, két-háromleveles káposztapalántákat. Ezért - hacsak nincs palántánk - inkább késői, nyári káposztafajtákat vessünk. Ha jön a jó idő, és felmelegszik a talaj, április harmadik hetétől inkább érdemes hozzáfogni az uborka és a zöldbab vetésének - mondja Mirek Barbara.
Most érdemes újdonságokat kipróbálni
A kárt a hasznunkra fordíthatjuk egy kis kísérletező kedvvel. Mivel nagyon vizes a talaj, kipróbálhatunk olyan zöldségféléket, amelyeket nagy vízigényük okán kiskertben ritkán termesztettek. "Ajánlom a csemegekukoricát, az uborkát, a kabakosokat, azokat április végén, május közepén kell vetni" - magyarázza a szakértő. A fenntartható zöldségtermesztés egyik sarkköve a növénytársítás, amelynek értelme, hogy bizonyos növények összeültetve serkentik egymás növekedését. Ilyen páros a kukorica és a karósbab, illetve a kukorica és a tökfélék.
Mellettük ültessünk paradicsom- és paprikapalántákat, de ezzel is várjunk még pár hetet, amikorra enyhülnek az éjszakák. "Ha megfázik a palánta, betegesebb lesz, és nehezebben fejlődik. A paradicsom, paprika, padlizsán, zeller melegigényes zöldség, nappal 20-22 fokot kíván, éjjel is legalább 10 fokot" - mondja a Corvinus tanára. Padlizsánból és zellerből is keressük a jól fejlett, de nem túl nyurga palántákat a piacon.
A gyökérzöldségek szeretik a nedvességet, de a pangó vizet nem. Magas talajvizes területen ikersoros művelést, bakhátas ültetést alakítsunk ki a sárga- és fehérrépa, a paszternák és a petrezselyem számára, de a dughagymát is így érdemes ültetni, mehet a répa mellé. Ha a csapadékos évkezdet után átlagos nyár lesz, akkor szép hosszú gyökérzöldségekre számíthatunk idén az átázott, de mélyműveléssel előkészített talajokban.
Ami a gumós növényeket illeti, a burgonyát legfeljebb homokos talajokon lehet most elültetni, kötött talajon még várni kell. Emiatt vásároljunk rövid tenyészidejű fajtákat. A céklának is most jött el a vetési ideje, ahol a talajnedvesség engedi, érdemes elkezdeni a vetést, gyors fejlődésnek indul. A hagymafélék a nagy csúszás miatt várhatóan kisebb fejeket képeznek majd, de ez még nagyon függ a nyári időjárástól.
Használjuk ki a szexferomonok erejét!
Félő, hogy a gyümölcsösökben sok kártevő lesz 2013-ban. A tengernyi csapadék miatt kevés helyen lehetett elvégezni a rügyfakadás előtti lemosó permetezését, amely megóvná a gyümölcsfákat a gombás, atkás, tetves megbetegedésektől. A hernyók is tobzódhatnak. "Tangazdaságunkban folyamatosan etetjük a madarakat, de így is találtunk elhullott példányokat. Február végén bejött az enyhülés, akkor sok széncinege fészket rakott, de a márciusi télben a fiókák elpusztultak" - mondja Mirek Barbara.
A madarak mellett a hasznos rovarokat is megviselte az elhúzódó tél. Azokon a területeken, amelyeken nagymértékű a vegyszeres kezelés, eleve kisebb a rovarállomány. Tehát ha a méhészek figyelmeztetése beigazolódik, és valóban kimarad egy-két méhgeneráció, jóval kevésbé lesz sikeres a beporzás.
Biológiai védekezésként a növénytársítás alkalmazható, a beporzás serkentésére pedig ültessünk rovarcsalogató növényeket. "A gyógy- és fűszernövények mellett büdöskét és körömvirágot javasolok, a madaraknak pedig tegyünk ki madárodút és eleséget."
Ajánlja még a szaküzletekben kapható sárga ragadós lapokat a levéltetvek és cseresznyelegyek gyérítéséhez, de nagyon jók a szexferomoncsapdák is. "Vállalkozó szelleműek kipróbálhatják a fürkészdarázs-kapszulát is, amely megvédi a paradicsomot a gyapottok-bagolylepke hernyóinak kártételétől" - mondja Mirek Barbara.
Veszélyesebb a fagynál a talajvíz
A február végi tavasz maguknak a gyümölcsfáknak sem tett jót. Az átmeneti enyhülés hatására megindult a nedvkeringés, a rügydifferenciálódás, amelynek során kialakulnak a virágkezdemények. "Kajszi, őszibarack, mandula és dió esetében lehetnek fagykárok" - mondja Simon Gergely, a Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kar gyümölcstermő növények tanszék docense. "Ha valaki március elején megmetszette a fáit, és utána jött rájuk a fagy, nagyobb kárt szenvedhet, mert csökkentette a kiindulási rügyszámot. Sajnos fagy ellen háztáji szinten nemigen lehet védekezni."
A terméskiesés nagyban függ a termőterülettől. A szakértő az Alföld szélén hallott olyan gazdaságról, amelyben akár 50 százalékos fagykár is keletkezhetett. A szokatlan időjárás a bogyósokat is megviseli, mert azoknak viszonylag rövid a mélynyugalmi időszaka. A fekete ribizke, málna és a szeder hajtásai közül sok elfagyott a márciusi hó alatt. A dísznövényeket, például az orgonát és rózsát nem annyira károsította. A gazdáknak az is nehézséget okozhat, hogy a hirtelen érkező meleg hatására feltorlódnak a tennivalók, és egyszerre kell foglalkozniuk mindennel.
Az óriási csapadék hatását szemre nem is mindig lehet előre jelezni. Amennyiben a fa gyökérzónájában áll a víz és kiszorítja a levegőt, akkor gyökérfulladás következhet be. "Egyes fajoknál megadják, hogy milyen mély lehet a talajvízszint, minél ne legyen fentebb. A csonthéjasok, tehát a cseresznye, a meggy, az őszibarack és a kajszi gyökérzete levegőigényes. Akár kéthetes vízborítás is fulladást okozhat, aminek következtében nem fog kihajtani, vagy elszárad a fa." Ezzel szemben a szilva és a dió úgynevezett folyókísérő, ártéri növény, tehát bírja az átmenetileg magas talajvízszintet. 
Kevesebb a kerti madár
"Első benyomás alapján valóban csökkent a madarak száma, de egzakt felmérések eredményei még nem állnak rendelkezésünkre" - mondja dr. Szenczi Péter Márk, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kommunikációs munkatársa. A populációk mérete bizonyos mértékben természetes módon hullámzik.
Az idei elhúzódó tél miatt sok visszaérkező vonuló madár táplálékszegény környezetbe érkezett, és számos példány valószínűleg elhullott. A szaporodó állomány ezért alacsony egyedszámról indul. Ám miatt a túlélőknek (amelyek későbbre időzítették a visszaérkezést, jobb kondícióval érkeztek, vagy hatékonyabban tudtak táplálkozni az ínséges időkben) több fészkelőhely és a bőségesebb táplálék áll majd rendelkezésükre. Így az ő költésük sikeresebb lehet, több fiókának adnak életet, terjednek a génjeik. Szenczi Péter azt ajánlja, hogy akinek módjában áll, folytassa a téli etetést a hideg idő elmúltáig, bár ez legfeljebb az emberi környezetben élő, főleg magevő madarakon segít.
Régi fajtákkal erősítik az újakat
A védekezés legjobb módja az előzetes tervezés. Katlanszerű területek aljára nem szabad gyümölcsfát ültetni, és fontos az előzetes talajvizsgálat. "Nógrádban régen málnát és ribiszkét termesztettek, de amióta Szerbiából vám nélkül bejön az olcsó málna, sokan áttértek a meggyre. Ezt jól el tudják adni, mert Lengyel- és Németországban nagy kivágások voltak az utóbbi években, és felvásárolják az ottani forgalmazók. De egyes nógrádi termőterületek alatt vízzáró agyagréteg van, ezért fölötte magas a talajvízszint, ami gyökérfulladást okozhat" - magyarázza a szakértő.
A régi magyar fajták segíthetnek az extrém időjárás következményeinek enyhítésében? A belvíz ellen aligha, de a klimatikus tényezők, tehát a hőmérsékleti ingadozások ellen szóba jöhetnek, mivel talán jobban képesek alkalmazkodni a Kárpát-medence ökológiai adottságaihoz - mondja Simon Gergely. De nem egy konkrét fajta telepítésével foglalkoznak, hanem inkább a nemesítésbe való bevonásával. "Tanszékünkön folynak ilyen kísérletek, a cél a több kórokozó elleni védettség kialakítása, a kísérleteket dr. Tóth Magdolna professzor vezeti."
Hozzáteszi, hogy a tájegységek arculatához hozzátartoznak bizonyos fajok vagy fajták, és az újszerű, tájba illesztett gyümölcsösök kialakításánál beválogatnak régi, ott nemesített fajtákat vagy fajtagyűjteményeket. Ezt a folyamatot Németországban már az 1990-es években elkezdték állami támogatással. "A nagyüzemi gépesített gazdálkodással szemben  nem kistermetű, könnyen betakarítható növények nevelése a fő cél, hanem a táj eredeti arculatának helyreállítása."
Vízben álló gyümölcsfák Zákányszék határában - Forrás: MTI/Kelemen Zoltán Gergely


Hogyan halhat éhen észrevétlenül egy gyerek?



b_200_200_16777215_00___images_stories_agard_gyerek.jpgAgárdon halálra éheztettek egy másfél éves gyereket. Az, hogy fényevésből-e, vagy sem - lényegtelen. A magam részéről ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy még nem jutott eszembe, mi lenne a megfelelően kegyetlen kínzás a szülőknek, mert a simán addig ütni, amíg mozog túlságosan is megengedőnek tűnik.
De tulajdonképpen hogyan fordulhat elő egyáltalán egy ilyen eset? Hogyan létezik az, hogy egy gyerek másfél éves korában négy és fél kilósan hal éhen, egy olyan gyerek, amelyik fél éves korában még hat kiló volt, és akinek akkor is minimum 10-11 kilósnak kéne lennie, ha filigrán.
Lukak vannak a rendszerben, és úgy néz ki, ezeken néhány évente legalább egy ilyen eset átcsúszik. 2007-ben egy gyerek éppenhogy, de túlélte, az ő apját azóta is kényszergyógykezelik.
1. A védőnő
Első gondolata ilyen esetben mindenkinek a védőnő. Logikus is, csakhogy, amint azt a legtöbben nem is tudjuk, a védőnő gondozásáról írásban le lehet mondani. Ha ez történik, a védőnő az ügyben a továbbiakban nem játszik szerepet. Ilyenkor az ESzCsM vonatkozó 2004-es rendelete alapján a védőnőnek jelezni kell a gyermekjóléti szolgálat és a háziorvos felé, hogy ez történt.
Így fogalmaz a rendelet: "A védőnő feladata: (...) a gyermekjóléti szolgálat és a háziorvos írásos értesítése, ha a törvényes képviselő a területi védőnői ellátás (a családlátogatás) igénybevételét megtagadja, illetve hatósági eljárás kezdeményezése a gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása, a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása vagy egyéb súlyos veszélyeztető ok fennállása esetén (...)"
Agárdi anyukák elmondása szerint az elmúlt években különböző okok miatt többször is volt védőnő-váltás, de azt is elmondták: mind a három védőnő, akivel kapcsolatba kerültek, lelkiismeretesen látta el a munkáját.
Az egymásnak kissé ellentmondó nyilatkozatok alapján nem világos, mi volt a helyzet ennél a családnál, ténylegesen visszautasították-e a védőnői gondozást, vagy sem. A területileg illetékes védőnő egyszer bejutott a családhoz, ezt követően azonban már nem, ennyi biztos. Egyes nyilatkozatok szerint a Védőnői szolgálat többször is jelezte az esetet a gyermekjóléti szolgálatnak, szintén sajtóhírek szerint a rendőrség le is foglalta az ezt bizonyító iratokat. Az index riportja szerint viszont ez nem nyilvánvaló.
2. A gyerekorvos
A második védővonal elvileg a gyerekorvos, akinek legalább a kötelező oltások és a státuszvizsgálatok idején látnia és vizsgálnia kell a gyereket. De sajnos ez is kijátszható, többféleképpen is.
Az egyik eset, ha a szülők egyszerűen hamisítják az orvosi ellátásról szóló dokumentumokat. Mivel az érintett agárdi család gyerekorvosa elvileg pesti volt, ez ügyes hamisítás mellett akkor sem feltétlenül derül ki, ha a védőnő látja a gyerek papírjait. Ha nincs védőnő, duplán esélytelen.
A másik, szélsőségesen oltásellenes családokban ismert praktika például az, hogy keresnek egy orvost, aki némi anyagi ellenszolgáltatás fejében bepecsételi a gyerek oltási könyvébe a szükségest.
A státuszvizsgálatok elvileg 1-3-6 hónapos korban, egy évesen, majd ezt követően évente kötelezőek, ezt az egészséges rendelésen kell megejteni, mindegyiknek része az általános orvosi vizsgálat, amelyet előírás szerint gyerekorvosnak kell végeznie.
A jelenlegi esetben egyelőre nem ismert, volt-e a gyereknek ténylegesen egy orvosa, vagy csak hamisították/lefizették. Ha volt, akkor felmerül a kérdés, megkapta-e a gyerek a 15 hónapos kötelező MMR oltást. Mert az még csak-csak elképzelhető, hogy a gyerek tökéletesen rendben volt az egy éves státuszvizsgálaton, az utolsó oltás és a halála között viszont már csak 3 hónap telt el. Persze három hónap alatt egy felnőtt is kényelmesen éhenhal, nemhogy egy gyerek. Van olyan feltételezés, amely szerint a család kizárólag anyatejet adott a gyereknek, ha ez volt a helyzet, a gyerek fejlődése már jóval, hónapokkal korábban elmaradt az ideálistól, hat hónapos kor után már nem elegendő csak az anyatej.
3. A gyermekjóléti szolgálat
Ahogy az kiderült, ha a védőnőtől elzárkózik a család, az eset a gyermekjóléti szolgálathoz (köznyelvben: gyámügyhöz) kerül. A gyermekjóléti szolgálat ellenőrzését a védőnővel és gyerekorvossal ellentétben elvileg nem lehet visszautasítani, őket kötelező beengedni.
Csakhogy sajtóhírek szerint az illetékes gyámügy azt nyilatkozta, nem jutott el hozzájuk az éhenhalt gyerek ügye. Illetve, egyszer eljutott, mert ők szólították fel a szülőket írásban arra, hogy anyakönyveztessék otthon született gyereküket. De a későbbiekben a jelenlegi információk szerint nem játszottak szerepet.
Mivel a különböző sajtónyilatkozatokban a Védőnői és a Gyermekjótéli szolgálat egymásnak ellentmondó dolgokat állít, egyelőre nem lehet tisztán látni az ügyben.
4. Az előítéletek, és azok hiánya
Szinte minden híradásban szerepet kapott az, hogy a család rendezett körülmények között, jó anyagi helyzetben élt. Ilyenkor nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy működik valamiféle fordított-előítélet. Védőnénink rengeteget tudna mesélni arról, hogyan reagálnak az emberek, ha szóba kerül, hogy egy cigány család a harmadik gyerekét viszi haza az egyszobás házába. Ilyenkor mindenki aggódik, mindenki azt várja, hogy legyen nagyon ellenőrizve minden. Rendszeresen elhangzik a kérdés, hogy vajon miért adják egyáltalán haza a gyereket ilyen körülmények közé.
Amikor viszont a jómódú fehér család a szép házikójában éldegél, akkor úgy látszik oké az, hogy se védőnő, se gyerekorvos, se semmi.
Így ír erről a szakemberek részére készült, a bántalmazás, elhanyagolás felismerését segítő anyag:
"A gyermekbántalmazás minden társadalmi rétegben előfordul, de vannak fokozott figyelemre okot adó családi és egyéni rizikófaktorok. A magasabb társadalmi helyzetű családok esetében nem feltétlenül kevesebb a bántalmazás, a visszaélés, felfedésük és a gyermek védelme azonban nehezebb. Ezek a családok ugyanis tájékozottabbak, jobb érdekérvényesítők. A szakemberek kevésbé gyanakodnak rájuk, esetleg a szülők társadalmi helyzete miatt jobban félnek eleget tenni jelentési kötelezettségüknek."
5. A környezet
Az éhenhalt kisgyerek négy felnőttel élt együtt, a szüleivel, és az egyik pár nagyszülővel. A hírek szerint a ház melletti melléképületben lakott egy kertész, aki szintén a hírek szerint elmondta, hogy a gyerek állandóan be volt zárva a szobába. Feltételezhetően vannak rokonaik. Szomszédaik, akiktől a bulvárlapok hallottak a kertész által elmondottaktól. Netán barátaik. Kollegáik. És ennyi ember között egyetlen egy sincsen, akinek feltűnne, hogy valami nincs rendben. Hogy a gyerek csontsovány. Vagy hogy soha nem hozzák ki a házból. Hogy nem szerveznek programokat. Hogy nem mutatnak róla fényképeket. Hátborzongató, nem?
Mi a teendő, ha gyanakszunk?
Számtalan olyan esetet hallani, amikor valaki gyanakszik arra, hogy egy családban nincsen minden rendben. Furcsa sérülésekkel van tele állandóan a gyerek, vagy a lakásból dulakodás, verekedés, sírás, sikoltozás hallatszik. Ezek nagyon nehéz helyzetek, mert most álljunk oda a szomszédasszony elé, hogy tessék mondani, tényleg szokta verni esténként a kis Józsikát?
Ha csak gyanakszunk arra, hogy valami nem stimmel, akkor a területileg illetékes védőnőnek érdemes szólni, aki normál esetben a gyerek 6 éves koráig gondoz, és (általában) be is jut a lakásba. Ilyenkor a védőnő is utánajár a helyzetnek, és ha osztja a gyanút, akkor továbbadja az ügyet a gyermekjóléti szolgálatnak, vagy súlyosabb esetben a rendőrségnek. Ha a védőnő nem gondozza az adott családot, akkor érdemes eggyel továbblépni:
Ha viszonylag biztosak vagyunk a dolgunkban, jöhet rögtön a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat értesítése. Ha pedig a helyzet teljesen egyértelmű, és a gyerek számára életveszélyes, akkor kell rögtön a rendőrséghez fordulni.
(Videó a szőrnyű eseményről itt tekinthető meg: http://divany.hu/poronty/2013/04/19/hogyan_halhat_ehen_eszrevetlenul_egy_gyerek/)



Cellulózból keményítőt? Mire is lenne jó?





A növények fő alapanyaga, a cellulóz a Föld legelterjedtebb szerves anyagainak egyike. Kutatók egy csoportja úgy véli, hogy ez az anyag az energiaproblémák megoldásán túl még egy dologra választ jelenthet: élelmiszerforrásként is funkcionálhat. Amerikai szakértők kiötlöttek ugyanis egy módszert, amelynek segítségével a cellulózból az emberi tápanyagok leggyakoribb szénhidrátja, keményítő állítható elő.
Napjaink legelterjedtebb bioüzemanyaga az etanol, amelyet legtöbbször kukoricából vagy cukornádból származó cukrokból állatnak elő. A módszer kritikusai szerint ez viszont az élelmiszer nagyfokú pazarlásával jár együtt. Itt lép be a képbe a cellulóz, amelyből évente 180 milliárd tonnányit állítanak elő a növények, köztük számtalan emberi vagy állati fogyasztásra alkalmatlan faj is.
A bioüzemanyagok második generációját így már olyan növények jelentik, mint az Észak-Amerikában elterjedt vesszős köles (Panicum virgatum) vagy a nyárfa. Ezeket olyan földterületeken növesztik, amelyek egyébként nem kerülnének beültetésre. Fontos cellulózforrást jelenthetnek továbbá a mezőgazdasági hulladékok is: minden tonna betakarított gabonára 2-3 tonna cellulózban gazdag, fogyasztásra nem alkalmas növényi törmelék jut, amely alapesetben kidobásra kerül.

Most először került azonban komolyan szóba a cellulóz élelmiszeripari felhasználása. Az ember által elfogyasztott tápanyagok 40 százalékát keményítő alkotja, így logikus döntésnek tűnik annak vizsgálata, hogy a két, alapelemeiben ennyire hasonló molekula vajon átalakítható-e egymásba. A kutatók alapelképzelése az volt, hogy enzimek segítségével először lebontják a cellulózt, majd egy másik enzim révén keményítőt építenek az egységekből.
A bontási folyamat két szakaszban zajlik: az enzimek először két glükózból álló egységekre, cellobióz molekulákra darabolja a láncot, majd egy másik enzimegyüttes a cellobiózt egy glükózzá és egy glükóz-1-foszfáttá bontja. Ez utóbbi molekulákból épül fel aztán a keményítő hélixszerkezetét adó amilóz.

A metódussal a cellulóz harmada alakítható át az élelmiszergyártásban felhasználható amilózzá, a maradékból pedig glükóz készül, amelyet aztán etanolgyártásra használnak fel, így minden végtermék hasznosul. A módszer tehát működik, bár egyelőre meglehetősen költséges. Ahhoz, hogy kétszáz kilogrammnyi cellulózból húsz kiló keményítő készüljön, egy egymillió dollár értékű enzimkészletre van szükség. Ennyi keményítő egy ember nyolcvan napi szükségleteit elégíti ki. A szakértők azonban bíznak abban, hogy a technológia továbbfejlesztésével 5-10 éven belül fél dollárra csökkenhet egy fő napi keményítőadagjának előállítási ára.

Évi 100 milliárd tonna cellulózzal számolva nagyjából 4,5 milliárd tonna keményítő lehet előállítható a metódussal, ami duplája a jelenlegi gabonatermésnek, magyarázza Percival Zhang vezető kutató. Kétségkívül érdekes és sokat ígérő elképzelésről van tehát szó, már csak az kérdés, hogy eljut-e valaha arra a pontra, hogy gazdasági szempontból is megéri megvalósítani.


Cigaretta vagy diétás italok: Melyiktől leszel hamarabb rákos?



b_200_200_16777215_00___images_stories_cigi_es_kola.jpgA legtöbb ember, aki napi egy doboz cigarettát füstöl el, tudja, hogy vékony jégen táncol… de hányan vannak tudatában annak, hogy ha naponta fél liter diétás italt fogyasztanak, az magában már veszélyesebb lehet mint egy doboz cigaretta? És hogyan lehet a diétás ital rosszabb, mint a hagyományos ital? Annak ellenére, hogy több mint 4000 vegyi anyag van egy kereskedelmi cigarettában, a vezető vegyi anyag a diétás italban ténylegesen több rákos sejtet tenyészthet az emberi sejtekben – így vezetve rosszindulatú daganatok kialakulásához- mint amennyi a cigarettában van…legalábbis a közelmúltban elvégzett kutatások szerint.
Lehet a rák hosszan tartó depresszió végeredménye? Az  biztos, hogy az agyi neuronok megölésével és a sejthalál meggyorsításával egy embert gyorsabban lehet megölni, mint a tüdőrákkal. A krónikus depresszió pedig üzemanyagot termel a vértestek mutációinak, ismertebb nevén a leukémiának.
A cigarettázó emberek a 22-es csapdájába vannak zárva. Az ördögi körbe ambícióik és dopamin szintjük állandó növelésével kapcsolódnak be, amelyet a rendkívüli nagy függőséget okozó nikotin gyárt.
A rák imádja a savas szervezeteket, ahol a sejtek oxigéntől és tápanyagoktól megfosztott állapotban vannak. Mégis, a cigarettánál sokkal rosszabb a mesterséges édesítőszerek testbe való bevitele, melyek elfogyasztásukkal megtréfálják a testet, oly módon, hogy szervezetünk ételnek hiszi őket. Elfogyasztásuk után viszont mutagénekkel mérgezik tisztító szerveinket. Egyes kutatások azt mutatják, hogy a test sohasem választja ki az összes aszpartámot, szorbitot, szukralózt vagy szacharint magából. 
Amikor egy ember Splendát, Nutrasweetet stb. fogyaszt, a tisztító szervek, mint a máj, a vese és a hasnyálmirigy túlfeszülnek attól a munkától, amit az ezektől a mérgektől való megszabadulás jelent. Ezek a szervek viszont létfontosságúak. Az aszpartám genetikailag manipulált is lehet, igy szintetikus rákkeltő anyagokkal szennyezve a központi idegrendszert még éhesebbé tehet bennünket. Ez így van! A szintetikus cukrok fogyasztása éhesebbé tesz bennünket és valójában súlyfelesleget eredményez.  Milyen ironikus, ugye?
Bizonyított, hogy az elhízás a rák egyik hajtóereje, így akár az elfogyasztott többlet cukor vagy mesterséges édesítőszerek okozzák, ugyanazt a romboló hatást fejtik ki a szervezetben, módosítva a sejtek DNS-ét, és a hosszú távú hatásokra “nincs gyógymód”.  Szó mi szó, naponta 3 vagy 4 pohár diétás üdítő elfogyasztása sokkal veszélyesebb, mint egy doboz cigaretta elszívása. Bár a diétás üdítők kevesebb vegyi anyagot tartalmaznak mint a cigaretta, ezek a különleges “diétás” vegyszerek megfullasztják a sejteket és megváltoztatják DNS-üket.
Mindez hosszú távon az emésztő- és központi idegrendszer krónikus betegségeit okozza, ami végül rákos daganatok kialakulásához vezet. Ez a “programozott sejthalál”-ról és a mitokondriumok alapvető megfullasztásáról szól. Gyakorlatilag a korai halált programozzuk be magunknak.
Nincs olyan vényköteles gyógyszer, ami gyógyítaná a mesterséges édesítőszerek hatásait. Tény, hogy az eddig dokumentált fibromyalgia eseteknek több mint 70 százaléka: a krónikus depresszió és a savas reflux, az elfogyasztott vegyi anyagok számlájára írandó.
Források:



Milyen lábasban főzhetünk a legegészségesebben?



b_200_200_16777215_00___images_stories_edeny-labas-fazek-konyha3.jpgIgaz-e, hogy az alumínium edény Alzheimer-kórt okoz, a teflon lábasok pedig növelik a daganatos betegségek kockázatát? Milyen edényben található ólom, és gond-e, hogy az öntöttvas edényből vasionok oldódnak az ételbe?
A főzéshez használt edények falából gyakran különböző ionok, vegyületek oldódnak ki és főnek bele az ételbe. Összegyűjtöttük, hogy melyek a leggyakoribb egészségügyi kockázatok az egyes edény- és lábastípusoknál.
Öntöttvas edények - vashiányosoknak
Népszerűségüket nagy hőmegtartó és hősugárzó képességüknek köszönhetik, azaz az étel nem csak fő, sül is bennük. Tény, hogy az öntöttvas lábas növeli az ételek vastartalmát, ám csak kis mennyiségben, ráadásul vashiányosok számára ez még előnyös is lehet.
Rézedények - szivárog a réz
A rézedények különösen a professzionális séfek körében népszerűek, aminek szintén a különleges hővezető-hőmegtartó képesség az oka. Ha tehát az egyenletes hőmérsékleten való főzés-sütés elsődleges szempont, érdemes rézedényekbe beruházni.
Tény azonban, hogy a rézedényekből rézionok oldódhatnak ki, amely nagy mennyiségben akár hányingert, szédülést és hasmenést is okozhat. Kis mennyiségben azonban a réz nem veszélyes, sőt, a szervezetnek szüksége van rá. A mikroelem hiánya ugyanis vérszegénységhez, vércukorszint-ingadozáshoz, koleszterinszint emelkedéshez, valamint csontfejlődési- és növekedési zavarokhoz vezethet.
A réz kioldódását megakadályozza, ha az edényt valamilyen fémmel, például öntöttvassal vonják be. Régen rézedényeket nikkellel is borítottak, ilyen edényt azonban ma már nem ajánlott használni, a nikkel és vegyületei ugyanis rákkeltőek, valamint irritálhatják a bőrt és a légutakat.
Rozsdamentes acéledények - kockázat nélkül
Számos előnyük van: hosszú élettartamúak, nem karcolódnak, nem korrolálódnak, könnyen tisztíthatóak, és ismert egészségügyi kockázatuk sincs. A rozsdamentes acéllal borított rézedények különösen egyenletes hőeloszlást biztosítanak.
Cserépdények, kerámiaedények - ólomveszély
Különleges zamatuk van a kemencében, cserépedényben főtt-sült ételeknek. Gond akkor lehet, ha az edényt borító máz ólmot is tartalmaz, márpedig a magyar fazekasok egykor ilyen mázat használtak. A nagy savtartalmú (például paradicsomos) ételek a mázból ólomvegyületeket oldhatnak ki, de igaz ez akkor is, ha valaki a mázas cserépedényt nem főzésre, hanem tárolásra használja - például ecetes salátát tárol benne. Ugyancsak ismert, hogy a forró folyadék (tea, kávé, leves) szintén ólomvegyületeket oldhat ki ezekből a kancsókból, tálakból.
Az új cserépdények ma már ólommentes mázzal készülnek (de aki biztosra megy, máz nélküli edényt választ), a régebbi vagy antik edényekkel viszont legyünk óvatosak.
Teflon - rákkeltő vegyületek
A teflonedények nagy előnye, hogy nem ragad le bennük az étel, hátrányuk azonban, hogy csak alacsony és közepes hőfokon ajánlott őket használni. Magas hőfokon ugyanis a teflon edények jellegzetes füstöt bocsátanak ki, amely mérgező vegyületeket tartalmaz. Az egyik ilyen vegyület a perfluoroktánsav (PFOA), amely egyrészt gyártás során szennyeződésként marad a kész teflonban, másrészt a teflon túlmelegedésekor a széttöredező molekulák erre az anyagra bomlanak le. A PFOA igazoltan rákkeltő vegyület. Amióta az összefüggés ismert, több amerikai teflongyártó cég is ígéretet tett rá, hogy 2015-ig megszünteti termékei perfluoroktánsav-szennyeződését.
Alumínium - Alzheimer-kórt okoz?
Az aluminium edényekben nem ragad le az étel, és nem is karcolódnak, ám hamar átforrósodnak, ezért könnyen égési sérüléseket okozhatnak. Több, az elmúlt néhány évtizedben végzett kutatás eredményei arra utaltak, hogy az edényből kioldódó alumínium növeli az Alzheimer-kór kockázatát, manapság azonban jellemzően még az Alzheimer-kóros betegek egyesületei is biztonságosnak tekintik az alumíniumedények használatát. Egyébként sok növény (tea, gyógynövény, fűszernövény) szintén tartalmaz alumíniumot a talaj természetes alumíniumtartalma miatt.
Nagy mennyiségű alumínium jellemzően akkor oldódik ki egy alumínium tálból, lábasból, ha erősen savas vagy sós ételt tárolnak, főznek benne hosszú ideig.



Permakultúra: Fenntartható gazdálkodás, állattartás és élet ... Tervezzünk ökoszisztémát a Természetet utánozva



b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma1.jpgMi a Permakultúra?
A permakultúra az angol permaculture szó átvétele, ami permanens (permanent) és a mezőgazdaság (agriculture) szavak összetételével keletkezett. A permakultúra új megközelítést kínál a fenntartható gazdálkodás, kertészkedés és élet gyakorlatához.
A permakultúra a természeti ökoszisztémák megfigyeléséből indul. Az így nyert tudást felhasználva mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk, amelyek az emberi igényeket szolgálják a természeti környezetet rombolása nélkül. A permakultúrás gazdaságok a növényeket, állatokat, tájakat, szerkezeteket és az embereket olyan együttműködő, szimbiotikus rendszerbe integrálják, ahol az egyik elem terméke a másik elem szükségleteit elégíti ki.
 
A beállt permakultúrás rendszer minimális anyaggal, energiával és munkaráfordítással üzemeltethető. A "hulladék" erőforrásokat visszaforgatja a rendszerbe, és minimalizálja a szennyeződést. A hasznos és jól jövedelmező fajták bevonásával az emberi szükségleteket hatékonyan szolgálja. A permakultúrás rendszert változékonyra, több tényezősre tervezik, így ha valamelyik tényező kiesik, akkor a rendszer elég stabil, és rugalmasan tovább tud fejlődni. Ez a hosszabb távú gazdasági stabilitás szempontjából nagyobb lehetőséget biztosít, mint a hagyományos rendszer. A permakultúrát a 70-es végén Ausztráliában fejlesztette ki Bill Mollison és David Holmgren. Azóta összenőtt az alternatív grassroot mozgalmakkal. A permakultúra olyan egyedülálló keverék, amelyet hagyományos gyakorlati megoldásokból és tudományos tudásból, időtlen bölcsesésségből és innovatív ötletekből, időtálló stratégiákból és a világ különböző részeiről összegyűjtött információkból állítottak össze. A bemutató gazdaságok hálózata átöleli a világot. Permakultúrás rendszereket minden méretben hoztak létre, farmoktól apartmanokig, nagy gazdaságoktól az elővárosokig, és megtalálhatók városokban, kertekben, iskolákban és közösségekben. Minden klíma alatt sikeresnek bizonyultak, legyen az trópusi, sivatagi vagy óceáni jellegű. A modern mezőgazdaság válaszút előtt áll. Figyelemre méltó termelékenységet valósítottunk meg, de nem számoltunk a jelen mezőgazdasági gyakorlatának néhány következményével. A talaj eróziójának, a vízszennyezésnek és a gazdasági bizonytalanságnak és a családi gazdaságok elsorvadásának az árát még ezután kell felmérni. Egyre jobban tudatában vagyunk, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon és a gyakorlatunkon. Ahelyett, hogy a természeti erőforrásokat a legvégsőkig kimerítenénk, értsük meg inkább a természetet, osztozzunk a bőségében, és segítsük a működését. A sok ember felismeri, hogy a rövidtávú nyereségek figyelésén túl a modern mezőgazdaságnak a jövő megalapozása kell összpontosítani, be kell fektetni a jövőbe.
Változtassuk át a problémákat lehetőségekké, és a látszólagos szennyeződéseket erőforrásokká ! Például, a pangó trágyalé szennyezi a talajvizet. Az állattenyészetek és tejgazdaságok megakadályozhatják ezt a szennyeződést, és növelhetik a bevételeiket, ha a trágyát komposztálják, biogilisztát tenyésztenek rajta, és eladják a gilisztát és a kész komposztot egyaránt:
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma2.jpgEz a pamflet a permakultúra alapelveinek és speciális stratégiáinak olyan alkalmazásait mutatja be, amelyek hasznosak lehetnek gazdálkodásnak, a kertészkedésnek, és segíthetnek fenntarthatóan élni.
A permakultúrás tervezési alapelvekb_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma3.jpg
A természeti rendszerek megfigyelve megtanulhatjuk, hogyan utánozzuk a természetet, és hogyan hozhatunk létre olyan mesterséges ökoszisztémákat, amelyek termelékenyek és nem környezet szennyezőek.
A permakultúra egy tervezési rendszer. A természeti ciklusokat, energia- és erőforrásokat gondosan megfigyelve olyan rendszereket tervezhetünk, amelyek utánozzák a természetet, és elfogadják az életet a maga valójában. A terv kivitelezése után a rendszer már nagyrészt önfenntartó. Alapvető emberi szükségleteket kielégítő minőségi élelmiszereket, rostanyagot és energiát termel.
Az ebben a pamfletben megfogalmazott tervezési alapelvek egyetemlegesek. Alkalmazásukkal mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk bárhol a Földön, városokban, sivatagokban, farmokon, vagy egy családi ház kertjében. A tervezést a házzal vagy más gyakran használt területtel kezdjük, majd kifelé haladva az egész területre kiterjesszük. A permakultúrás tervezés alkalmazkodik az adott mérethez, és biztosítja az emberi energia és az erőforrások legjobb felhasználását anélkül, hogy bármelyiket is kizsigerelné.
Az alábbiakban bemutatott különféle stratégiák hasznosak lehetnek a gazdaságokban, kertekben és otthonokban. Az egyes területeken különböző életformát folytatnak és dolgoznak. Ennél fogva a jó tervezés egyedi, és kreatívan alkalmazkodik az egyes rendszerek szükségleteihez és körülményeihez.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma4.jpgA koncepció és az etika
A természetben
A természet mindig gondoskodik a földről, gondoskodik az emberekről, és befektet a jövőbe. Ez egy olyan alapvető etika, amelyre a stabil és fenntartható jövőt alapozhatunk.
Az utánzat
Az alapvető permakultúrás etikából meghatározott célok, értékek és szándékok származnak, és belőlük viszont tiszta képet alakíthatunk ki a megalkotni szánt rendszerről.
Például, a gazdálkodók azzal erősíthetik emberi oldalt, hogy a piac orientált kertjeiket Közösség Támogató Mezőgazdaság (KTM) projektté alakítják. A KTM gazdaságokhoz csatlakozó helyi családok részesedést fizetnek be az éves termelési költségek fedezésére, amiért cserébe minden héten megkapják a termés egy részét. A tagok osztoznak a gazdálkodókkal a kockázatból és a haszonból. Szükség esetén munkával is besegítenek, és minden terményre piacot biztosítanak. Cserébe nagy választékban friss, érett, minőségi, helyi termékéket kapnak az egész év folyamán. A gazdaságnak nyújtott segítséggel a tagoknak lehetőségük nyílik, hogy természettel és más tagokkal kapcsolatot teremtsenek.
Így az emberekről való gondoskodás etikája segíti a gazdálkodókat abban, hogy a bizonytalan piaci helyzetüket stabil gazdasági vállalkozássá és közösségtámogatássá alakítsák át.
A helyszín megfigyelése és elemzéseb_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma5.jpg
A természetben
Ha türelmesen és alaposan megfigyeljük az évszakokat és az időjárási szélsőségeket, akkor megtanulhatjuk azt, hogyan működjünk együtt a már a helyszínen dolgozó természeti erőkkel. Az emberi tényezőket beilleszthetjük a természeti környezet egyes részeibe, és ezzel maximális hatékonyságot érhetünk el úgy, hogy közben sok területet meghagyhatunk vad állapotában.
Az utánzat
A lejtők, a tájolás és a szektorok megfigyelése a helyszíni elemzés döntő eleme. Még egy kis lejtő is meghatározhatja a területen átfolyó energiát és tápanyagokat. A gravitáció segítségével vizet és más anyagokat mozgathatunk a lejtőn. A nap tájolása eltérő viszonyokat teremthet minden egyes lejtőn. A tájolást kihasználva különféle növényeket termeszthetünk. A napot, az esőt, a vadállatokat, az erdőtüzeket és más egyebek szerinti természeti szektorokat a helyszínen átáramló energiák és tápanyagok határozzák meg. Maximálhatjuk a nap és az eső kihasználását ezeknek az erőforrásoknak a felfogásával, míg a vadállatokat vagy erdőtüzeket elterelve problémákat és baleseteket előzhetünk meg.
Például, egy déli fekvésű gazdaságban a természeti hatások elemzése után egy erdősávot tervezetünk a terület északi oldalára. Télen a fák meg fogják védeni a házat a vad szelektől, és egy napöblöt képeznek. Nyáron felfogják a viharok felesleges csapadékát, és árnyékuk védi az épület nyugati oldalát a forró délutáni naptól. A növényzet élőhelyet nyújt a madaraknak és a méheknek, és gyümölcsöt, tűzifát és más hasznos termékeket ad.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma6.jpgA viszonylagos elhelyezkedés
A természetben
Az élőlények olyan előnyös kapcsolatokat alakítanak ki, ahol az egyik elhelyezkedése a másik igényeit szolgálja. Például, egy száraz forró területek is szépen növekednek a ribizli bokrok a diófák félárnyékos oldalán. A forró nyári naptól védő árnyék ez segíti a bokrokat, hogy a megőrizhessék a nedvességet és a több gyümölcsöt teremjenek.
Az utánzat
Támogatjuk az előnyös kapcsolatokat az egyes elemek olyan elhelyezésével, ami lehetővé teszi, hogy segítsék egymást. Ez csökkenti a külső szükségleteket, ebbe beleértve a munkát, ami a rendszer karban- tartásához szükséges. Ez a felhasználatlan végtermékeket is, amelyek egyébként mint szennyeződések jelennének meg.
Például, a házunk déli külső falához az eresz alá egy télikertet telepítünk. Előtte egy tő menta virul a napos és nedves környezetben, ahol felfogja a tetőről lefolyó vizet és gátolja az eróziót. Az erős rovar-riasztó illatát besodorja az üvegházba a belső felmelegedés keltette természetes huzat, és valamennyire elriasztja káposztalepkéket és néhány más kártékony rovarokat.
Több elem minden feladatrab_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma7.jpg
A természetben
A fontos feladatokat gyakran több mint egy elem támogatja. Például, a széndioxid megkötése alapvető feladat a bolygónk életében. Ezt sok elem szolgálja, a fák, a növények a talaj mikroorganizmusai és a planktonok az óceánban
Az utánzat
A tartalék összetevők a rendszert rugalmassá teszik, biztosítják a túlélést akkor is, ha valamelyik összetevő kiesik.
Egy üvegházban, például, a fűtés kritikus feladat. Napközben a nap felesleges melegét olyan masszív anyaggal lehet elnyeletni, mint pl. a kövezet vagy a víz, amely kibocsátja a hőt éjjel.
A meleget bevezethetjük a termőágyak alá is, ezzel kihasználjuk az az ágyasok hőtömegét. Az északi falat a hegyoldalnak támaszthatva vagy a lakóház oldalához kapcsolva megvédjük az üvegházat az időjárás elemeitől. Vagy szigetelhetjük az északi falat egy komposzt-halommal vagy egy szaunával, és a nyugati falat egy csirke óllal védhetjük. Az üvegház szellőzését megoldhatjuk úgy, hogy forró levegő kapjon a szaunából vagy meleg megszűrt levegőt a csirke ólból. Az éjszakai hőmérsékletet szigetelt dupla üvegezéssel és redőnyökkel óvhatjuk. Ezeknek az elemeknek mindegyike hozzájárul az üvegház hőmérsékletének az általános működtetéséhez.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma8.jpgTöbb feladat minden elemre
A természetben
A rendszer minden összetevője több feladatot lát el, összekapcsolódva sok más elemmel. A madarak, például, húst, tojást, trágyát, tollat, széndioxidot, metánt és meleget biztosítanak a környező többi életformának.
Az utánzat
Többszörös kapcsolatban álló elemek bevonása segít megerősíteni az élet szövetét. Például, a legelő köré ültetett akácfáknak több hasznos feladata van, amikor is a sűrű, tüskés ágaik megakadályozzák, hogy az állatok elbitangoljanak. A fák gyorsan szélfogó erdősávvá növekszenek, megvédik a jószágot a hideg széltől és forró naptól, amivel csökkenttik a takarmány szükségletet. A kiritkított fák törzsét kerítés oszlopnak használhatjuk. A szikes földekre telepített fák csökkentik a talajvízszintet, és így védik a növényzetet felesleges sótól.
Az akác nitrogént köt meg a talajban, ezzel táplálja a környező növényzetet. Madaraknak és a méheknek otthont és táplálékot adnak. Diófák mellé ültetve megköti azt a mérgező hatást, amit a diók a több növényfajra gyakorolnak. Egy ausztráliai állattenyésztési rendszerben az állatokat az akác fehérjében gazdag termésével etetik, amikor más takarmányból szűkösen állnak.
Biológiai erőforrások használatab_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma9.jpg
A természetben
Az élet önmagát felhasználva még több életet teremt. Az állatok, a rovarok, a növények és a mikrobák világának elemei egymást táplálják. Egy rendszerben az élet idővel növekszik, ahogy a napból energiát nyer, majd azt tárolja az élő szövetekben, és a holt ásványokat szerves vegyületekké alakítja.
Az utánzat
Ha biológiai erőforrásokkal helyettesítjük a szervetlen anyagokat, akkor a rendszer általános egészsége és jövedelmezősége idővel növekedhet, és egyre kevesebb külső utánpótlásra lehet szükség.
A drága, mérgező és nem-megújuló forrásokra alapozott műtrágyákat biológiai erőforrásokra cserélhetünk, amelyek a hely termékenységét növik. A talajt organikus anyaggal táplálva segíthetünk, hogy a talaj egy egészséges, eleven szervezetté váljon, ami aztán táplálja a terményeinket. A giliszták és talajmikrobák szaporodását állati és zöldtrágyával, valamit a termény maradványok beforgatásával segíthetjük. Pillangós talajtakaró növények termesztésével pótoljuk a nitrogént, és védjük a talajt a naptól és az eróziótól a parlag időszakban. Levelekkel vagy szalma mulcs alkalmazásával ugyancsak védjük a talajt, gátoljuk a gyomosodást, és növeljük a termékenységet. Aratás után ki lehet engedni a teheneket a tarlóra, ezzel takarmányozzuk őket, és közben trágyázzák a földet.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma10.jpgAz energia és a tápanyagok körforgása
A természetben
A helyi rendszerbe bekerülő energia és tápanyagok újra és újra megfordultnak a rendszerben, mielőtt végleg elmennének. Vegyünk például egy csepp vizet: Lehullva elnyeli a föld, majd onnan felszívja egy növény gyökere. A növényt megeszi egy mezei pocok, amit egy róka eszik meg, amely aztán a székletével visszaküldi a vizet az erdő földszintjére. Innen újra a talajba, ahonnan felszívja egy fa, amely elpárologtatja a levegőbe, ahonnan majd elsodorja a szél.
Az utánzat
Az energia és a tápanyagok gyorsan áthaladhatnak a helyen. Tárolással lelassítjuk az áramlásukat, és így a rendszernek lesz ideje befogni őket. Vegyük például az övárkokat, vagy közismertebb és népszerű nevükön a szválikat, amelyek lényegében a domb oldalvonalát követve kiásott sekély csatornák. Az övárok lelassítja a zivatarok vizének az elfutását, gátolja a víz eróziós hatását, és időt biztosít a víz talajba szivárgásához. Levelek és gallyak formájában további tápanyagokat köt meg az övárok, amelyek majd mulcsot képeznek, és a talaj szerves anyagává válnak. Az övárok vagy a töltésére telepített gyümölcsfák és más termények jó érzik magukat fognak a begyűjtött víznek és tápanyagoknak köszönhetően. A termények és az ökoszisztéma általános egészsége is javulni fog.
Az természetes szukcessziób_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma11.jpg
A természetben
Amikor valami felsérti az erdőt , és elpusztítja a növénytakarót, akkor a természet szívós és igénytelen növényeket küld a seb gyógyítására, amelyeket mi egyébként gyomoknak is szoktunk nevezni. Ezek a növények gátolják a talaj erózióját, nitrogént kötnek meg, mulcsot képeznek, tápanyagokat hoznak fel a talaj mélyebb részéből, és helyre állítják a talaj mikroorganizmusainak a finom egyensúlyát. Idővel a talaj már évelőket, bokrokat, indás növényeket és átmeneti fafajokat is táplálni tud. Végül a feltételek kedvezőek az un. Érett fafajoknak is lesznek, és ezzel beérett egy egészséges erdő.
Az utánzat
Parkosítás során felgyorsíthatjuk a természetes szukcessziót, ha sok hasznos növény fajtatát egyszerre telepítünk, és hagyjuk, hogy a természetes fejlődésük végbe menjen. Gondosan figyelve a természetes fejlődésre eligazgatjuk a rendszert a beéréséig.
Vegyünk például egy túllegeltetett, kopár mezőt, ahol egy hasznos zsizsik fajta elterjesztésével megfékezhetjük a bogáncsokat. Éves és évelő pillangós növények telepítésével nitrogént kötünk meg a talajban. Olyan hasznos fajtákat vethetünk, mint a lucerna vagy a lóhere, amelyek segítenek a hatékony és önfenntartó rendszer kialakításában. A megújulási folyamat beindulását segítjük, ha néhány pionír fafajtából telepítünk sövények mellé. Legközismertebb ilyen fajta az akác, de nem árt óvatosan bánni vele, mert nagyon szeret terjeszkedni. Bár a mezőt eleinte védeni kell az állatoktól, idővel ismét alkalmas lesz legeltetésre, és mellette még tűzifát, évelő növényeket és gyümölcsöt terem.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma12.jpgGyarapítsuk a sokféleséget
(avagy a maximalizált diverzitás)
A természetben
A rendszer belső sokféleségét nem az összetevőinek a száma jellemzi, hanem az összetevők közötti szimbiotikus kapcsolatok a száma. A többszörös társulások az mindegyik életformát tápláljuk, így az egész rendszer stabilabb és rugalmasabb lesz.
A peremfelület két ökoszisztéma közt mindig különösebb fajban gazdag terület. Vegyük például a vizes élőhelyeket, melyek szárazföldi, vízi és a csak vizes élőhelyekre jellemző fajok közötti kapcsolatokat táplálnak.
Az utánzat
A rendszer belső sokféleségét növelve egyszerre növeljük a rendszer stabilitását és csökkentjük a kártevő pusztítását ugyanúgy, mint a tápanyagokért folyó versenyt. Sajátos mikroklímájú helyeket létrehozva számos fajtát nevelhetünk, és a peremfelületeiket maximalizálva segíthetjük az együttműködésüket. A határfelület termelékenysége 20 %-al is meghaladhatja a központi területekét.
Vegyünk például egy polikultúrás vetési rendszert, ahol olyan egymás kölcsönösen támogató termények sávjait ültetünk, mint lucerna, a búza és a napraforgó. A lucerna nitrogént köt meg a búzának és a napraforgónak. A napraforgó egy mini szélfogót nyújt a búzának és a lucernának, és valamennyire védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. A soroknak a lejtőre merőleges kialakítása védi a talajt. A polikultúra egy egészségesebb rendszert kínál, miközben növeli az egyes termények nettó hozamát.
Felhalmozunk térben és időbenb_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma13.jpg
A természetben
Egy eleven rendszer minden szegletben virüul az élet. A növények szőnyegként borítják a talajt, madarak fészkelnek a fákon, virágok nőnek ki a sziklák hasadékaiból, rovarok vágnak járatokat a földbe, a fák kérgén moha, a sziklákon zuzmó nő, a húsevők kisrágcsálókban dúskálnak, és így tovább.
A természet időben is átfedik egymást az élet elemei, így minden pillanatban valami elkezdődik, valami más eléri az érettségét, és megint valami más hanyatlóban van.
Az utánzat
Ha a rendszerünk minden lehetőséget felhasználva térben és időben halmozza az elemeket, és ki tud mindent hozni az adott területből, akkor hasznos termékek sokaságot nyújtani fogja egész évben. Vegyünk például egy természetes erdőt utánozó erdős kertet. A rendszerbe haszonnövények polikultúráját, madarakat, méheket és denevéreket halmozhatunk fel. A fák és többi növény nitrogént megkötve táplálják a talajt, létfontosságú elemeket hoznak fel az altalajból, illatukkal riasztják a rovarokat, otthont adnak hasznos ragadozó rovaroknak, árnyékot nyújtanak az érzékeny csemetéknek, és támaszt nyújtanak a felkúszó indás növényeknek. A rendszer gyümölcsöket, bogyós és dió terméseket, virágokat, zöldségeket, hüvelyeseket, konyhai fűszernövényeket, orvosi alapanyagokat, mézet, tüzelőt, rostanyagot és takarmányt terem.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma14.jpgA megfelelő technológia
A természetben
A természetes rendszerek elég jól működnek az emberi technológia nélkül is. A fa, például, egy rendkívül hatékony napkollektor.
Az utánzat
Habár a technológia látszólag fellendíti a rendszer produktivitását, de a gyártási eljárásoknak, a közlekedésnek és a kísérő karbantartási tevékenységeknek gyakran magas az energia igénye és mérgező szennyeződéssel járnak.
Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, akkor a technológia alkalmazása gyakran nettó energiaveszteséggel, vagy nettó munkanövekedésével jár. Lényegében, az olyan tiszta energiák jó befektetések a fenntartható jövő szempontjából, amelyek a gravitációra, a sugárzási és megújuló energiákra alapozottak.
Az olyan területeken, például, ahol a hagyományos építőanyagok szűkösek, ott a házakat és a melléképületeket építhetjük szalmabálából, és az időjárás elemeitől agyagtapasszal vagy vakolattal védhetjük. Ezek a helyi, természetes anyagok olcsók, könnyű dolgozni velük, nem mérgezőek, és bőségesen rendelkezésre állnak. Eredetileg a nebraskai telepesek fejlesztették ki, és ennek az egyszerű technológiának a korai példányai időt állónak bizonyultak közel egy évszázad múltán is. A szomszédokkal kalákában a szalmabála szerkezet nagyját egy hétvége alatt fel húzhatjuk, és közben felidézzük a régi idők pajta építésének vidám közégi szellemét.
Az átmenet
Amikor egy gazdaságot vagy az otthonunkat szeretnénk egy fenntartható rendszerré átalakítani, akkor a permakultúra egyik fontos stratégiája az a törekvés, hogy a legkisebb változással a legnagyobb hatást érjük el. Világos elképzeléssel, gondos megfigyeléssel, alapos elemzéssel és némi találékonysággal készíthetünk olyan integrált tervet, amely fokozatosan, lépésenként pár év alatt megvalósítható.
A kezdeti leltár felfedi, hogy milyen energia és tápanyagforrásokkal rendelkezünk az adott területen, és milyen külső erőforrásokat kell bevonnunk. Első lépés gyakran a hulladéknak számító erőforrások hasznosítása, mint pl. a tárgya és a szalma, melyekkel bevételre tehetünk szert, vagy növelhetjük a helyszín termékenységét és a biológiai aktivitását. Termésforgó, talajtakaró növények ültetetése, növényi maradványok bedolgozása a talajba, mulcsozás korhadó szénával, ezek mind-mind a külső forrásokat és költségeket csökkentő egyszerű lépesek.
Az első kézenfekvő változtatások után belevághatunk egy olyan igazi projektbe, mint pl. egy üvegház építésébe, ami beindítja az átmenet folyamatát. Az üvegház többszörösen hasznosnak bizonyulhat, mint pl. rásegít a ház fűtésére, segíti az élelmiszer-önellátásunkat, palántát biztosít a kertünkbe és eladásra. Facsemetéket nevelhetünk benne a gyümölcsösünkbe vagy egy erdősítési projekthez, vagy egy kis mellékkeresetként.
A háztól vagy a tevékenységünk más középpontjától kiindulva változtatunk, és kezelhető lépésekben valósítjuk meg a rendszert. Az átmeneti zóna a terület központi részéből halad tovább kifelé a belső részek stabilizálása után. A hadművelet morális alapjának és pénzügyi stabilitásának fenntartásának érdekében ajánlatos a folyamatot kicsiben kezdeni, és előrehaladva az egyes sikerekre építeni.
b_200_200_16777215_00___images_elelmezes_perma15.jpgÍrta: Istvan Schmidt 
Eredeti magyar megjelenés: http://erdokertek.fw.hu/index.htm


Miért jó vályogházban lakni?




b_200_200_16777215_00___images_valyoghaz1.jpgAmikor az embernek gyereke születik,- ha addig nem is, de akkor biztos- felteszi a kérdést, jó-e az az életforma amiben addig élt, vagy valami emberibb, természet közelibb életet választ a családjának. Így volt ez velünk is. 2006-ban mikor az első gyerekünkkel voltam várandós vettünk egy 100 éves, felújításra szoruló alap nélküli döngölt földházat nagy telekkel, egy 400 fős faluban, egy mező szélén. Rengeteg munka várt ránk, hogy egy rozoga kis házból igazi otthont varázsoljunk magunknak.
Mi úgy voltunk vele, ahogy A magyar ház mágikus titkai című könyvben leírja a szerzője, Bodnár Erika: „ A ház nem egy rakás tégla és némi faanyag. A ház az ember testének folytatása, a Mindenség modellje, amely védi és egyben összeköti a Világegyetemmel.” Lehet, hogy ez nagyon patetikusan hangzik ebben a fogyasztói társadalomban, de tapasztalataink, az élet egy ilyen hagyományos földházban beigazolja ezt. Ezért se szerettük volna nagy beavatkozással, mindent felforgatva modernné varázsolni, csupán a mai világban nélkülözhetetlen korszerűsítést végeztük el, Mednyánszky Miklós: Vályogházak című könyve alapján.
Sok küzdelmünk volt a kivitelezőkkel, bár amit tudtunk, azt mi magunk csináltunk, amúgy is a föld, a vályog egy nagyon könnyen alakítható anyag, amivel nagyon jó „játékokat”, eredeti megoldásokat lehet megvalósítani, és olcsó, könnyen beszerezhető. Sokan nem értik mért nem a megszokott utat választottuk, mért nem akartunk betonnal szigetelni vagy műanyaggal még lezárni a tetőszerkezetet. Azért mert ez egy lélegző ház, élő. Ezt csak az érti, aki lakott már ilyenben. Csak természetes anyagokat alkalmaztunk (pl: narancsolajos viaszt a téglaburkolatra), és kihasználtuk a ház természeti adottságait, nem kellett még jobban „bebiztosítani”, és ezzel kizárni magunkat az Életből. Más, modern házakban olyan érzése van az embernek, mint egy dunsztos üvegben, na itt nem.
Együtt élünk a természettel, mint annak részei. Persze ehhez kell egy másfajta gondolkodás, és elfogadni azt, hogy vannak bizonyos törvényszerűségek, amiket figyelembe kell venni a ház átalakításakor (pl: meszet használunk, cementet egyáltalán nem, víztől védeni a házat, szellőzést megoldani, stb..). Viszont a végeredmény egy élhető, emberi ház, ahol jó lenni.
Egészséges levegőjű. Nyáron hűvös-télen meleg- szokták mondani, és tényleg a legnagyobb kánikulában is 23 fok körül volt bent a házban, nyitott ablaknál. Nálunk a szőlőlugas ad árnyékot a roló helyett. És éjjel pedig ugyanúgy tartják a meleget a falak, egy hűvös hajnalon se kellett bezárni az ablakokat.
Az ilyen házakba jó vendégségbe jönni, leülni a kályha mellé télen, mesélni a gyerekeknek a tűz mellett, nyáron pedig kiülni a kertbe a csillagos ég alá. Szerintem ennél nincs is több, amit gyerekeinknek adhatnánk.
Szerző: Bacskovszky Nóra


Termesszük meg a saját fűszernövényeinket! Spóroljunk!



b_200_200_16777215_00___images_stories_olaszfuszer2.jpgRengeteg pénzt meg lehet spórolni azzal, hogy fűszernövényeket termesztünk a lakásban vagy az udvaron. A fűszernövények télen is fejlődnek, ha a lakásban tartjuk őket.
Fűszernövények termesztése otthonunkban
Mivel az üzletben elég drágák, főleg a biotermesztésű fűszernövények, az otthoni termesztés végtelen készletet biztosíthat számunkra.  Először meg kell venni a magokat, aztán úgy is szaporíthatjuk, hogy hagyjuk felmagozni, vagy visszavágjuk a hajtásokat.
Ahhoz, hogy a lakásban vagy az udvaron fűszernövényeket termesszünk, nincs szükség drága felszerelésre. Vehetünk olcsó, műanyag virágcserepeket, de felhasználhatunk műanyag kávésdobozt vagy akár régi serpenyőt is.
Bármit is használunk, mindenképpen szúrjunk lyukakat az aljába, hogy a fölösleges víz el tudjon folyni.
Tanácsok fűszernövények ültetéséhez
  • Használjunk megfelelő virágföldet. Töltsük meg a tartályt úgy, hogy kb. 5 cm maradjon szabadon. Vessük el a magot a csomagoláson leírtak szerint, a legtöbb fűszernövényt kb. 0,6 cm mélyre kell vetni. Óvatosan öntözzük meg a magokat. Tartsuk a cserepet az ablakban vagy a közelében, ahol nincs közvetlen napfénynek kitéve, esetleg csak korán reggel.
  • Trágyázzuk a földet vízben oldódó, gyorsan lebomló műtrágyával vagy szerves trágyával. Mindig kövessük a csomagoláson feltüntetett utasításokat, különösen a szerves trágyák esetében. A különböző márkáknak más és más a hatóanyagtartalma.
  • A legtöbb fűszernövény jól fejlődik 10–15 cm mélységű földben. Ha megengedjük, hogy túl nagyra vagy hosszúra nőjön, túl kemény lesz, (és a növénytől függően) veszíthet az aromájából és a hatóanyagaiból. A petrezselymet és a koriandert ültessük laposabb edényekbe. A mélyebb edényeket tartsuk fenn a rozmaringnak, a szurokfűnek (oregánó) és a kakukkfűnek.
  • Takarjuk le a magokat műanyag zacskóval, amire apró lyukakat szurkáltunk. Ez segít megőrizni a talajnedvességet, és segíti a növény sarjadását. Amikor a csíranövények már két hetesek, távolítsuk el a műanyag fóliát. Ha a növények magasabbra nőnek mint a fólia, szúrjunk kis karókat a földbe és csináljunk ’sátort’ a fóliából.
  • Minden nap locsoljuk meg a magokat. A talajnak nedvesnek kell maradnia, de nem annyira, hogy teljesen átázzon. Amikor a csírák kikelnek, öntözzük naponta. Ha nincs hideg, minden nap kitehetjük nem túl erős napfényre. Amikor a csíranövények megerősödnek, használjunk locsolót az öntözéshez. Akkor öntözzük, ha a talaj felső részén 3–5 cm (a cserép mélységétől függően) kiszáradt.
  • Csípjük le a növény friss hajtásait, amikor használni akarjuk a főzésnél. Ha szárított fűszernövényt akarunk, hagyjuk megnőni a növényt, aztán húzzuk ki gyökerestől, és függesszük fel száradni. Miután megszáradt, zúzzuk apróra és tároljuk műanyag zacskóban vagy légmentesen zárható műanyag dobozban.




Olyan, mintha megnyalnád a Napot



b_200_200_16777215_00___images_stories_paprika.jpgSzinte észre se vettük, úgy szivárgott be az elmúlt pár évben a gasztronómiába az extrém csípőspaprika-kultusz. Öt éve a brutálisan csípős paprikáról legfeljebb pár sztorija volt mindenkinek egy közepesen távoli nagybácsiról, aki a családi összejöveteleken csak úgy magában eszi cseresznyepaprikát, gyöngyözik a homloka, torzul az arca, de bírja, mert igazi férfi. Ma meg már kinézik a társaságból a hipszterek azt, aki összekeveri a jalapenót a habaneroval, nem tudja, mi az a kapszaicin, a Scoville-skála, vagy a Bhut Jolokia.
Az eredetileg a gasztroőrülteken belül is különös fenntartásokkal kezelt szubkultúra játékának számító szupercsípős csilik mára a popkultúra részévé váltak, a világ legerősebb paprikájának címéért öldöklő verseny folyik a nemesítők között. Ha ön még mindig az Erős Pistánál és a macskapöcse paprikánál tart, ne aggódjon, most mindent elmagyarázunk.
A bűvös (CH3)2CHCH=CH(CH2)4CONHCH2C6H3-4-(OH)-3-(OCH3)
Kezdjük egy kis hardcore kémiával: mitől is csíp a paprika? A csípős paprika az erejét a kapszaicinnevű vegyülettől kapja, kicsit tudományosabban 8-metil-N-vanillil-6-nonénamid, még egy fokkal keményebbeknek (CH3)2CHCH=CH(CH2)4CONHCH2C6H3-4-(OH)-3-(OCH3). A közhiedelemmel ellentétben ez nem azonos a könnygáz hatóanyagával, mert azt úgy hívják, hogy 2-klórbenzilidén-malonitril. Kapszaicin van viszont a bors-spré néven kapható önvédelmi gázsprékben - annak ellenére, hogy a bors, mint növény valójában egy másik hatóanyagtól, a piperintől kapja az erejét.
A kapszaicin irritálja a bőrt, és ingerli a szánkban a fájdalomérzékelő receptorokat, ezért érezzük csípősnek. Molekuláris szinten a hőérzékelés is nagyon hasonlóan működik (megnyílik a sejtmembrán, és a beáramló kalciumionok indítják be a fájdalomszignált az idegrendszerben), ezért érezzük a csípős ízt úgy mintha égetne - annyira hogy az angol nyelv például nem is használ külön szót rá, mindkettőre azt mondja, hot.
Az egzakt tudomány eddig tartott, a paprika csípősségét, vagyis a termésben levő kapszaicin-koncentráció szintjét ugyanis egy meglepően régimódi módszerrel szokás mérni, ez az úgynevezett Scoville-skála. A módszert egy amerikai gyógyszerész, Wilbur Scoville találta ki éppen száz éve, és úgy működik, hogy a paprikából kivont olajat addig kell vízzel hígítani, míg a tesztelő azt már egyáltalán nem érzi csípősnek. Ezen a ponton megnézzük, hányszoros hígításig jutott el az oldat, és ez a szám az adott paprika Scoville-egységeinek száma; értelemszerűen minél magasabb, annál ütősebb volt az alapanyag. Azzal együtt, hogy ötfős tesztercsapatot szokás alkalmazni a mérésnél, könnyen belátható, hogy az mennyire szubjektív és pontatlan. Nagyságrendeket azért nem szokott tévedni.
Csípőstörténelem
Miután Kolumbusz elhozta a paprikát Amerikából, és az az egész világon elterjedt, közel ötszáz éven keresztül senki nem hajtott igazán arra, hogy extrém csípős példányokat nemesítsen, mondta el a Wall Street Journalnek a világ egyetlen csilikutató tudományos intézete, az új-mexikói egyetemen működő Chile Pepper Institute vezetője, Paul Bosland. A speciális helyi viszonyok ettől még kitermeltek brutális, méregerős példányokat. A kilencvenes évek eleje, és a csípőspaprika-mánia kezdete előtt a világ legerősebbjének a jellegzetes narancssárga mexikói habanero, és a csak nevében skót, valójában a karibi szigeteken honos scotch bonnet számítottak (és itt eloszlatunk egy tévhitet: a habanero szóban az n tényleg n, és nem az ny-nek ejtett ñ, vagyis a tökéletes kiejtése n-nel és néma h-val kb. "abanéro").
Ez a két paprika 100 és 350 ezer közötti értékű a Scoville-skálán, összehasonlításképpen az Erős Pista krém nagyjából 2000-et tud, az itthon mexikói csiliként ismert jalapeño 3500 körül, a klasszikus Tabasco szósz extra csípős változata 5000-et, a serrano paprika 10-20 ezret, míg a délkelet-ázsiai konyha által használt thai csili 50 ezer fölé is mehet.
1994-ben egy kaliforniai paprikanemesítő, Frank Garcia kitenyésztette a Red Savina fantázianevű habanero-variánst, aminek egy példányánál 557 ezer Scoville-egységet mértek, ezzel be is került a Guinness-féle rekordok könyvébe. Több mint egy évtizedig tartották úgy erről a fajtáról a szakértők, hogy fizikailag képtelenség csípősebb paprikát nemesíteni. A szakértők ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.
A máig tartó csípőspaprika-nemesítési háborút 2009-ben a legendás himalájai szellemcsili újrafelfedezése indította be. A helyiek által Bhut Jolokia néven ismert paprika egy speciális hibrid, hatását leginkább úgy lehet érzékeltetni, ha az ember beírja a YouTube keresőjébe, hogy "ghost pepper challenge" és találomra megnéz pár videót: életerős felnőtt embereket egyetlen harapás változtat át a padlón magzatpózban fetrengő, vadul izzadó, könnyező, és a megváltó halálért rimánkodó nyomorultakká.
Ez a paprika lépte át a világon először az egymillió Scoville-egységet, és innentől már csak különféle titkos nemesítési praktikákkal és keresztezésekkel, egyedi körülmények között, speciális talajjal és tápszerekkel felturbózott borzalmak váltották egymás a világranglista élén. Ilyen volt például az Infinity Chili, egy brit nemesítő, Nick Woods szörnyszülöttje, és a Dorset Naga, a szintén brit Gerald Fowler boszorkánykonyhájából (az indiai szellemcsilit keresztezte a legdurvább trinidai fajtákkal, és egy Bangladesben honos csilivariánssal). Itt már 1,3 millió Scoville-nél járt a mérce, és az indiai hadügyminisztérium egészen komoly kutatásokat végzett arról, hogyan lehetne kézigránátba tölteni a szellempaprikát.
A rekordok könyvének legfrissebb kiadásában a legcsípősebb paprika címét az ausztrál nemesítésű Trinidad Scorpion Butch T tartja, amit szerényen saját magáról nevezett el a létrehozója, Butch Taylor. Az 1,4 millió scoville-es rekordot azonban nem hivatalosan már felülmúlta a már említett új-mexikói egyetemről származó Trinidad Moruga, ami áttörte a 2 milliós álomhatárt is. Az íze egyébként állítólag kellemesen gyümölcsös, édeskés, már ha van értelme ízről beszélni egy olyan paprika esetében, ami hatásában nagyjából egy szinten van az amerikai rendőrök által használt gázsprékkel, és a Kanadában medveriasztóként árult hasonló készítményekkel.
Minek van?
A racionalitás határán messze túl levő csípős paprikák kapcsán egyetlen kérdést hoz fel a józan ész: miért? Kinek jó a kínzóeszköznek is beillő, élvezhetetlenül csípős paprika létezése? Először is a csípős paprika tudományosan igazolt módon jó, a kapszaicinre a szervezetünk ugyanis endorfin felszabadításával reagál. Ez ugyanaz az anyag, ami izgalmi állapotban, komoly fizikai igénybevétel hatására, vagy szex közben termelődik az agyalapi mirigyben, és eufórikus állapotot vált ki. Vagyis egyfajta természetes drog, amit a testünk termel. A kapszaicin a drogokra hasonlít abban is, hogy rá lehet szokni, és a túl sok fogyasztása megemeli az ember ingerküszöbét.
A brutális paprikavariánsok felvevőpiaca a kapszaicin-addiktok és csilirajongók szűk rétegén túl az élelmiszeripar, azon belül is a csípős szószokat gyártó cégek. Ez meghökkentően nagy üzlet, az IBIS World adatai szerint csak az amerikai piac évi egymilliárd dolláros. És mint minden piacon, úgy itt is különös érdeklődés mutatkozik az extremitások iránt, jó néhány cég utazik értelmetlenül csípős szószokban, amiket tipikusan nem saját fogyasztásra, hanem vicces ajándékként szoktak vásárolni. A brit Hot Sauce Emporium például árul olyan csilikivonatot, ami 6,4 milliót ér el a Scoville-skálán. A Psycho Serum néven futó szószt úgy jellemzik, "olyan, mintha megnyalnád a Nap felszínét". De lehet legálisan kapni laboratóriumban előállított tiszta kapszaicin-kristályokat is, aminek aztán végképp semmi értelme. Esetleg lehet kártevő rágcsálók irtására használni a kertben.
A kapszaicint a gyógyszeripar is használja, egészségügyi kutatásokat végeznek vele a permanens fájdalomcsillapítás terén. Egy komolyabb kapszaicinadag ugyanis végleg elpusztítja a fájdalomreceptorokat, így segíthet a krónikus fájdalom kezelésében, például rákos betegeknél vagy reumásoknál.
A brutálisan csípős paprikák és szószok divatja nagyjából másfél-két éve tart, a csípős szószokra specializált hotsauceworld.com online bolt vezetője, az amerikai Blair Lazar szerint. A divathullámban nagy része lehet a Man vs. Food című Travel Channel-sorozatnak (itthon Fald fel Amerikát címen fut), amiben a műsorvezető Adam Richman különféle éttermi kihívásokat próbál kiállni, amelyek vagy iszonyú mennyiségű, vagy borzalmasan csípős ételek elfogyasztásáról szólnak.
Ijesztő, de a kapszaicin még messze nem a legrosszabb, amit a csípős kategóriában a természet kitermelt, vannak ugyanis a paprikánál sokkal csípősebb növények is. A legdurvább a tudomány mai állása szerint egy Marokkóban, az Atlasz hegységben honos kaktuszfajta, a gyantás kutyatej. Ez a növény reziniferatoxint tartalmaz, ami a kapszaicinhez hasonló vegyület, de annál mintegy ezerszer erősebb a hatása, a tiszta formája a Scoville-skálán 16 milliárdos értéket ér el. Az érintése olyan kémiai égést okoz, mint a savaké, a kutatók 40 grammra becsülik belőle a halálos dózist. Szerencsére senkinek nem jutott még eszébe beletenni a halászlébe, vagy lecsót főzni belőle.
Kép: Fotó: Christian Science Monitor



Az idegméreg, amitől minden finom




A kínai konyha európai és amerikai területen való elterjedésével együtt egy új "betegség" is megjelent, mégpedig a kínai étterem szindróma. "A tünetek hagyományos allergiás reakcióra utalnak, piros foltok a mellkason, fejfájás, hányinger, a vizsgált betegek pedig kivétel nélkül mindig kínai ételt fogyasztottak korábban…”
(E-621) hatása az idegrendszerre
A nátrium-glutamát széles körben elterjedt ízfokozó adalékanyag, érdekessége, hogy teljesen íztelen. Ízfokozó hatását úgy éri el, hogy stimulálja az ízlelőbimbókat. Nem az ételre, hanem az agyra hat, de az intenzív íz mellé fizikai tüneteket is kap a gyanútlan fogyasztó.
A Na-glutamát felhasználásának gyökerei egészen Japánig nyúlnak vissza. A japánok évezredek óta a tápanyagban gazdag tengeri hínárt használták ízfokozónak, egészen addig, amíg 1908-ban Dr. Kikunae Ikeda sikeresen izolálta a tengeri hínárban lévő ízfokozó anyagot. Ez volt a glutamát. Ezután Dr Ikeda céget alapított az anyag Na-glutamátként való forgalmazására. Idővel a nyugati világba is eljutott ez a színtelen, szagtalan, gyorsan oldódó kristályos por, ami az íztelen ételek „feljavítására” volt hivatott. Az élelmiszeripar kihasználta a nagy lehetőséget és a jelentős költségcsökkentés reményében minden komolyabb vizsgálat nélkül használni kezdte.
Az 1970-es években, amikor a gyorsétkeztetés megkezdte piaci növekedését, a Na-glutamát használata óriási növekedésnek indult az élelmiszerekben. Ma már szinte mindenben megtalálható. A feldolgozott ételek többségében, valamint a gyorséttermi ételek több mint 90%-ban nagy mennyiségben jelenlévő anyaggá vált, levesporok, leveskockák, mártások, konzervek, fűszerkeverékek, fűszer sók, fagyasztott készételek, virslik, felvágottak, szójatermékek, üdítőitalok, burgonya szirmok, snack-ek, stb. elengedhetetlen alkotóeleme lett. ez az anyag ráadásul függővé tesz bizonyos ételek fogyasztására.

Nem véletlen hogy a természetes ízű zöldségek, gyümölcsök nem ízlenek sok gyereknek, annyira hozzászoktak ennek az ízfokozónak az ételekben való jelenlétéhez. A média által közvetített reklámok ínycsiklandó ételei a „gondosan válogatott összetevőivel, íz varázslataival, íz rafinériájával”, szintén ezt függőséget erősítik.
Mi a gond vele?
A Na-glutamát egy neurotoxin, vagyis idegméreg. Tönkre teszi az agysejteket és többek között az agyalapi mirigy által irányított funkciókat. A következő tüneteket okozhatja: migrénes fejfájás, hányinger, hányás, hasmenés, asztmás rohamok, egyensúlyzavarok, mellkasi fájdalmak, erős szívdobogás, gyerekeknél viselkedési zavarok. Jelentkezhetnek allergiás tünetek is: bőrpír, orrfolyás, kiütések. Egyéni érzékenységnek megfelelően van, akinél a legkisebb mennyiség is azonnali reakciót vált ki van, akinél csendesen a felszín alatt munkálkodik. A gyerekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve, mert náluk a vér-agy gát fejletlenebb állapota miatt a mérgező anyagok könnyebben találnak utat az agyba. A legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, hanem idegi elváltozásokat is pl. Parkinson-, vagy Alzheimer -kór. Káros hatásáról már 1968-ban lehetett cikket olvasni egy neves amerikai orvosi lapban, azóta számos kísérlet bizonyította sejtméreg mivoltát.
A glutamát ingerületátvivő aminosav, az agyi neuronok közötti információ átvitelben játszik szerepet. Ma már ismert, hogy a leggyakoribb daganatfajtáknak: mell, prosztata, bőr, vastagbél, tüdő, petefészekrák, valamint a fej és nyaki tumoroknak vannak glutamát receptoraik. Ha ezek a daganatok sok glutamátot választanak ki, sokkal gyorsabban nőnek és terjednek, valamint a szokásos kezelési eljárást is megzavarják.
Mégis minek köszönhető töretlen lendülete?
Ahol csillapíthatatlan a profitéhség, ott könnyen eltűnnek a tömeges fogyasztói panaszok és könnyű szőnyeg alá söpörni a kutatási eredményeket. Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A nyugati orvosi modell nem veszi figyelembe az élelmiszer bevitelt és az élelmiszereken keresztül felhalmozódott kémiai anyagok hatását, ezért sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget mondván, nincs tudományos bizonyíték a glutamát egészségügyi kockázatára.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése már sokkal szigorúbb. A Független Egészségtanács Fórumában megjelent cikk szerint a glutamát kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Addig is, amíg eltűnik az élelmiszerekből - erre sok esélyt nem látok- , figyeljünk az összetevőkre! Ma már sokan tisztában vannak az anyag káros hatásával, ezért a glutamátot cselesen különböző nevek alatt rejtik el az ételek összetevőiben.
Ha ezekkel találkozol, ne vedd meg!!!!
E-621, hidrolizált növényi fehérje, élesztő kivonat, autogénezett élesztő, ízfokozók, kalcium kazein, nátrium kazein, texturált fehérje. Ha ezeket látod az élelmiszer címkén, akkor biztos, hogy glutamáttal akarnak megetetni.
Az egészség nagyon fontos, ezért figyelni kell arra, hogyan táplálkozol, mit teszel kosaradba, mit adsz tovább gyermekednek.


A józan paraszt konyhakertet tervez





b_200_200_16777215_00___images_stories_post_125381_20130412200835.jpgA héten még annak is feltűnhetett, hogy visszavonhatatlanul itt a tavasz, aki a számítógép előtt ül és ki se néz az ablakon: elsöprő erejű cunamiként terjednek a kerti praktikák a megosztóportálokon. Ne ültess babot karalábé mellé! Karalábé mellé ültess kakukkfüvet! A kakukkfüvet tedd a bab mellé! Teliholdkor a kakukkfüvet öntözd a karalábé levével! (Vagy fordítva.) A legtöbb ilyen tipp az "ártani biztos nem használ" kategóriába tartozik, egy kisebb részének - például egyes vetésforgó-leírásoknak - még értelme is van, bár többnyire nem a családi ház kiskertjében, hanem egy nagyobb biogazdaságban vagy önellátó birtokon.
Azonban mégsem tarhatjuk teljesen ártalmatlannak ezeket az információkat. Elbizonytalanítják az érdeklődőket, és azt a benyomást keltik, hogy a kert valami nagyon bonyolult, nehezen menedzselhető dolog, amibe nem is érdemes belevágni növénytársítási táblázatok és ötéves ökotanfolyam elvégzése nélkül. A tapasztaltabb kertészek is, biztos ami biztos alapon, felesleges kiadásokba verhetik magukat, vagy ami még gyakoribb, felesleges munkát végeznek, ami elveszi az időt a kert élvezetétől.
Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy alapvető információk nem jutnak el a nagyközönséghez. Ez különösen a most kertészkedésbe kezdő fiatalokat érinti, akiknek az elmúlt évtizedekben, amikor visszaszorult a ház környéki veteményezés, nem volt alkalmuk megtanulni az alapokat a szüleiktől. Kertes városrészekben járva nem ritkán látok rossz helyre tett konyhakerteket és szerencsétlen beültetéseket, ahol első ránézésre nyilvánvaló, hogy nem fog megteremni a befektetett munka gyümölcse (zöldsége). Ilyenkor aztán a csalódott hobbikertész előbb-utóbb feladja a próbálkozást, és jön a gyepszőnyeg meg a fűnyíró. Ebben és a következő néhány bejegyzésben összegyűjtöttem azokat irányelveket, amelyek beváltak, szerintem józan paraszti ésszel végiggondolva is logikusak, és amelyeket megbízható kutatási eredmények alátámasztanak.
Fény
A zöldségek fényigényes növények, csak olyan helyen fognak szépen növekedni, ahol legalább 6-8 órán át közvetlenül éri őket a napfény. Szórt fényben lehet próbálkozni, de csodára ne számítsunk. Ha az árnyékot lombhullató fák adják, akkor tavasszal rövid tenyészidejű primőröket (medvehagyma, hónapos retek, zöldhagyma, saláta) esetleg még be tudunk takarítani, mielőtt záródik a lombkorona. Ilyen helyen is kifizetődőbb lehet erdőszéli eredetű bogyósokat telepíteni, például málnát vagy egrest. Mélyárnyékban szinte semmi nem terem. Ha elhanyagolt portán kezdünk kertészkedésbe, akkor jó indikátor a gaz: ha előző évben nem nőtt meg méteresre a fák alatt, akkor ott a kultúrnövényeknek sem elég a fény. Az alábbi kép egy határesetet mutat, ilyen helyen tanulmányozni kell a nap járását és kiszámolni, hogy naponta hány órán át éri fény az ágyásokat:
Elhelyezkedés, vízvételi lehetőség
Szintén banális megállapításnak tűnik, de talán nem felesleges hangsúlyozni: csak olyan helyre tervezzünk konyhakertet, ahol az öntözés kényelmesen megoldható, különben komoly nyűg lesz egész nyáron át a locsolás. Ez a kérdés nagyobb telekméret esetén merül fel leginkább, és akkor, ha öntözőrendszert akarunk kiépíteni. (Előbb-utóbb akarunk majd.) Akár vezetékes vízzel, akár összegyűjtött esővízzel, akár saját kútból öntözünk, többnyire olcsóbb megoldás a ház közelébe tenni az ágyásokat, mert kisebb távolságra kell a vizet szállítani.
A veteményes ház körüli elhelyezése mellett szól az is, hogy így jobban szem előtt van, minden nap szembesít bennünket az elmaradt kertápolási munkák következményeivel, állandó motivációs forrás a szép (vagy éppen a csúnya) kert látványa.
Másrészt viszont a ház mellett gyakran nincs elég hely - az autóbejáró, a kutyafuttató, vagy a meglévő díszkert miatt hátrébb szorulnak a zöldségek. Ráadásul a konyhakerti ágyások az év jó részében üresek, esztétikai szempontból ezért dönthetünk úgy is, hogy inkább a háztól távolabb helyezzük el őket. Ilyenkor érdemes az ágyások közt kialakítani egy kis pihenőhelyet - kevés vidámabb látvány van, mint a kora nyári konyhakert - így a motivációs probléma is megoldódik. Tehát a telek adottságaitól és pénztárcánktól függően kell az elhelyezkedés kérdésében kompromisszumot kötni, de sok bosszúságtól megkíméljük magunkat, ha már az elején mérlegeljük a számunkra fontos szempontokat.
Területkihasználás
Nagy érték a kert, gondoljunk csak bele, mennyit fizettünk a telek egy négyzetméteréért. Érdemes tehát időt és energiát fektetni a pontos felmérésbe és tervezésbe, hogy a legjobb helykihasználású veteményesünk legyen. Jó szolgálatot tesz egy másfél méteres fa mérőrúd, de végszükség esetén használhatjuk a konyhakert természetes mértékegységét, a lábat is - mármint a kertészét. Mérjük meg a kerticipőnk hosszát, aztán saroktól lábujjig szoros lépésekkel számoljuk le, hogy hány cipőnyi hosszú és széles egy adott terület. Így bármikor le tudunk mérni bármilyen távolságot a kertben külön mérőeszközök nélkül.
A magyar veteményes hagyományosan soros kialakítású, földművelő őseink nem tettek különbséget a szántóföldi kapás növények és a konyhakert művelése között. Ugyanúgy termelték az asztalra való zöldséget, mint a kukoricát vagy a krumplit, vagy éppen a piacra vitt árut. A soros művelés lehetővé tette, hogy minden növényhez hozzáférjenek, és könnyű volt a vetésforgókat megtervezni. Azonban ahogy növekedett a népesség és egyre szűkösebb erőforrás lett a termőföld, előtérbe kerültek a soros művelés hátrányai.
Már a nagy népességet eltartó ókori civilizációk is használták a jobb helykihasználású ágyásos termelést, csakúgy, mint a középkorban a várak, kolostorok falai között élők. Aztán újra divatba jött ez a művelési mód a XIX. század végén, amikor a nagyvárosokban már talpalattnyi hely is alig maradt, de még nem volt megoldott a friss termények szállítása nagyobb távolságra. (Nálunk a bolgárkertészek voltak ennek az úttörői.) Ahogy a családi házak kertje a telekmegosztások miatt egyre zsugorodik, érdemes elgondolkozni a soros művelés feladásán és új művelési módok kipróbálásán.
Az ideális ágyás 1 méter széles, fél méteres utakkal, így ha mindkét oldalról megközelíthető, akkor kényelmesen el tudjuk érni a terület közepét is. Kockás füzetpapíron a legkönnyebb tervezni, ahol egy négyzet egy 25x25 centiméteres egységet jelent. A lényeg, hogy az ágyások állandó helyen maradjanak, a tömörödés elkerülése érdekében sose lépjünk rájuk, és csak az ágyást ássuk, trágyázzuk és öntözzük. A pontosan kimért és leválasztott utakon a cél a gyom elnyomása a talaj tömörítésével, takarással, valamint az öntözővíz és a talajjavító tápanyagok megvonásával. Ha csak ennyit teszünk, máris jelentősen csökkentettük a kert munka- és költségigényét.
Nyugati országokban nagy divat a konyhakert térkövezése. Nekem az ilyen kert túlépítettnek tűnik, jobban tetszenek a természetközelibb megoldások, pl. a gyep és a kavics. De kétségtelen, hogy a térkő nagyon praktikus és tartós. Az ilyen kertben alig kell gyomlálni.
Talaj
A legjobb minőségű talaj egészen sötét, feketés színű, és az ásó által hagyott vágási felületen "zsírosan" csillog a benne lévő szerves anyagoktól. Sajnos ma már a jó adottságú kertekben is a sok évtizedes művelés hatására a talaj sok helyen leromlott. Mindenek előtt azt kell eldönteni, hogy érdemes-e a feljavításával bajlódni. Ez függ a talaj állapotától, és saját erőnktől, erőforrásainktól is.
A legnagyobb problémát a túl kötött és túl laza talajok okozzák. Ássunk egy kisebb lyukat a földbe úgy ásónyomnyi mélységig, és töltsük fel vízzel. Ha pár perc alatt elszivárog a mélybe, akkor a talaj túl laza (homokos), ebből nem fogják tudni felvenni a növények a vizet. Ha még órák múlva is áll a víz a lyuk alján, akkor túl kötött (agyagos), a növények csak nehezen tudnak áttörni rajta, és a gyökérzetük állandóan vízben áll, ami előbb-utóbb a pusztulásukat okozza. Vannak technikák a rossz adottságú talajok feljavítására, ezekről írok majd részletesebben, de ha nem akarjuk a következő 10 évet a talajjal vívott küzdelemmel tölteni, akkor ilyen helyeken célszerűbb magaságyásokat kialakítani.
A magaságyás előnyei
A magaságyás legnagyobb előnye, hogy mi szabályozzuk a föld minőségét. A feltöltéshez alapként használhatjuk a kerti földet - ha nem szennyezett! - amit agyagos talaj esetén egyharmadnyi homokkal, perlittel lazíthatunk. Mindenképpen szükséges nagy mennyiségű - sovány talaj esetén egyharmadnyi - komposzt beforgatása. A legjobb minőségű a változatos háztartási hulladékból készített komposzt, de ebből sosincs elég, főleg nem ágyások feltöltéséhez. Ha zsákos komposztot vásárolunk, akkor érdemes 4-5 fajtát venni és azokat összekeverni, mert egy-egy terméket általában egyfajta növényi hulladékból állítanak elő - például fűnyesedékből, amit a kertvárosokban az erre a célra árult zsákokban kiteszünk a ház elé elszállításra, a cél pedig a minél gazdagabb, sokféle tápanyagot tartalmazó összetétel.
Vita tárgya a tőzeg, tőzegmoha felhasználása. Jól használható a homokos talaj szerkezetének javítására, kiváló vízmegtartó. A tőzeglápok viszont nagy természeti értéket képviselnek (lásd a dunakeszi tőzegláp körüli tiltakozásokat), a tőzegmoha minden faja védett. Ezzel szemben a tőzeges ültetőközegek gyártói, forgalmazói azzal szoktak érvelni, hogy az Európában kitermelt anyag túlnyomó részét fűtésre használják (ebben az északi, balti államok járnak élen), a kertészeti felhasználás nem jelentős, az is jobbára a professzionális kertészetekhez köthető, ahol nem nagyon lehet enélkül dolgozni. Mindenki döntsön, ahogy a lelkiismerete diktálja, én személy szerint kerülöm a tőzeges termékek vásárlását. Ha nagyon homokos a kerti talaj, akkor egy kisebb mennyiséget egyszeri alkalommal talán megengedhetünk magunknak, később úgyis az állandó komposztos talajjavítás és az ágyásban maradó növényi gyökerek megoldják a problémát.
Magaságyás építése
Az ágyáskeret kialakításához használhatunk nagyobb méretű beton térkőkockákat, téglát, bádogot, vesszőfonatot, faanyagot. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy az építményből bemosódhatnak a talajba káros anyagok. Ez különösen a kezelt faanyag esetében kritikus kérdés, bár az EU már betiltotta a bizonyítottan veszélyes tartósító eljárásokat. Biztonságos és tartós eredményt ad a hőkezelés, ezt HT (heat treated) jelölés mutatja a faanyagon. Szintén jó, bár drága választás a kezeletlen keményfa, aminek az élettartama a tapasztalatok szerint kb. 10 év. A kezeletlen fenyő pár év alatt elkorhad, cserébe ez a legolcsóbb. A különféle műanyagokat inkább csak vegyész végzettségűeknek ajánlanám, akik maguk is el tudják dönteni, hogy nem káros-e az egészségre. Ahol kisgyerek van a családban, mindenképpen óvatosan kell anyagot választani.
Az ágyás magasságának meghatározásakor tudnunk kell, hogy milyen növényeket akarunk termeszteni. A legtöbb zöldségféle megél akár 20 centiméternyi ültetőközegben, meglepően kevés földet igényelnek. Ha azonban krumplit, vagy hosszabb fajta sárgarépát szeretnénk, akkor célszerű dupla magasságú ágyást építeni a számukra. (A krumpli esetében némi földre helyezzük az ültetőgumókat, majd fokozatosan töltögetjük fel a keretet a földkeverékünkkel, ezzel szimulálva a bakhátépítés folyamatát.)
Az sem mindegy, mennyit kell kertészkedés közben "tornázni". Még kevésbé sportos egyének is többnyire könnyedén lehajolnak lábszárközépig, éppen ezért tartják az emelt ágyást a legkényelmesebb művelési módnak. Ha azonban ez is nehézséget okoz, akkor nyugodtan emeljük az ágyást még magasabbra. A legegyszerűbb módszer, ha lehúzzuk a közlekedőútról a felső réteget és az ágyás kijelölt helyére tornyozzuk. Ideális a magaságyás az idősebbeknek, nehezen mozgóknak azért is, mert a napi kertgondozás kicsi és könnyű szerszámokkal végezhető.
A következő lépésben az összecsavarozott keretet béleljük ki geotextillel, ami megakadályozza, hogy alulról feltörjön a nem kívánatos élővilág, pl. a vakondok. Végül talicskában keverjük össze a földkeverék alapanyagait, ügyelve az arányokra, majd borítsuk a keretbe, és dolgozzuk el a felületét. Az ágyáskeret északi oldalára célszerű futtatórácsot építeni a paradicsom, borsó, bab, tökfélék számára. Madárjárta kertben, ha szükségét érezzük, gazdaboltban kapható hálóval lehet védeni a veteményt és a termést a szárnyasoktól.
Jó tudni, hogy a magaságyás hamarabb felmelegszik, mint a talaj - ennek vannak előnyei és hátrányai. Korábban lesz termésünk, de nyáron hamarabb kiszárad, gyakrabban kell öntözni. (Igaz, kisebb területet, mint a soros művelésű kertben.) Homokos talajok esetében tovább rontja a helyzetet az amúgy is laza talaj átforgatása és megemelése - ilyen esetben induláskor elkerülhetetlen a tőzegmoha és nagyobb mennyiségű komposzt bedoldozása a földkeverékbe.
Francia intenzív
A magaságyásnál kicsit munkásabb a "francia intenzív kertészetnek"-nek nevezett módszer. (A franciák Marais-módszer néven ismerik, hazai szakkönyvekben "holland" módszerként is találkoztam vele.) Ehhez nem szükséges anyagi befektetés, cserébe viszont keményen megdolgoztat. Legfontosabb eleme a "dupla ásás", amit az alábbi kis animáció szemléltet.
Az ágyás felületén szétterítjük a tápanyag-utánpótlást biztosító trágyát, komposztot. Egy ásónyom szélességben és mélységben (30x30 cm) eltávolítjuk a talaj felső rétegét. Az alatta lévő földet 30 centiméter mélységben vasvillával fellazítjuk, eldolgozzuk. Ezután továbbmegyünk a második 30 cm-es sávra, a felső 30 cm talajt átlapátoljuk az első sávba, ennek az ároknak is fellazítjuk az alját. Majd jön a harmadik és a negyedik sáv. Az utolsó sáv alsó rétegének fellazítása után ráhelyezzük az első sávról levett és félretett földmennyiséget. Az eredmény: 60 cm mély porhanyós, levegős, kiváló zöldségtermesztő talaj. A levegő segíti a talajban élő hasznos mikroorganizmusokat, javul a vízháztartás, és az ásás közben egyúttal beleforgattuk a talaj felső 30 cm-es rétegébe a trágyát, komposztot.
Az ilyen ágyás egyúttal "magas" is, mert az átforgatás, levegőzés hatására a térfogata megnövekszik. 3-4 év, amíg összetömörödik, akkor újra kell ásni, ez azonban egyre kevésbé lesz fáradságos, ahogy javul a talaj szerkezete. Profi kertészek is használják, nagyon jó módszer normál vagy kötött talajok esetén.
Miután a nehéz munkával készen vagyunk, jön a kertészkedés kellemesebb része, a vetés. Hogyan írjunk ültetési tervet? Van-e értelme a növénytársításnak? Ezekről írok majd a következő bejegyzésben.
(További fotók itt találhatók: http://kert.postr.hu/a-jozan-paraszt-konyhakertet-tervez , lájkolni pedig itt lehet az oldalt: http://www.facebook.com/kert.postr.hu)
Bejegyezte: Anemone Japonica 2013. április 12. péntek, 19.31 Címkék: konyhakert


Célkeresztben a nullaforintos villanyszámla


A kistelepülések lehetnek a legnagyobb nyertesei annak a technológiai robbanásnak, ami az energiatárolási technológiákban zajlik. Noha a szakemberek 2025-re várják az általános elterjedését, azoknak, akik mostanra saját termelő egységre tettek szert, a fejlődés magától értetődő. Akkor is, ha nem kapnak nagy nyilvánosságot.
„Ez most megint szöget ütött a fejembe. Mivel hat éve egyik terv születik a másik után, már a képviselő-testület se fog csodálkozni” – mondta a hvg.hu-nak Kollár Károly, Sárisáp polgármestere, miután az imént ismerkedett meg egy konténer méretű speciális akkumulátorral.
A tradicionálisan mezőgazdaságból és bányászatból élő, 3000 fős kistelepülés alól a rendszerváltás után kihullott a helyi mgtsz és a dorogi szénbánya, melyek a környék egyetlen nagyfoglalkoztatói voltak. Kollárt 2006-ban választották meg először polgármesternek. Amikor kezébe került az önkormányzat havi villanyszámlája, megdöbbent a másfél millió forintos fizetési kötelezettségén. A 300 millió forintos éves bevételhez hozzátenni nem tudtak. Iparűzési adóból így is 20 millió forintot szedtek be. Költségoldalon pedig nem szívesen faragtak volna az iskola, az óvoda költségvetéséből, és a faluközpont kínálatát sem nyirbálták volna meg.
A Műegyetem építészmérnöki karán tanultakra és a kiskereskedői vénájára támaszkodva a polgármester a költséglefaragást szó szerint a kályhánál kezdte: lecserélték az összes, helységenként külön-külön működtetett energiazabáló kályhákat. Ezt követően pályázati pénzből egy újabb projekt keretében nyílászárócserét hajtottak végre az önkormányzati intézményekben. Gyorsan prioritássá vált az évek alatt a fejlesztési önrészek biztosítása a költségvetésben. Miután a gázszámla feleződésével a megtakarításokat falufejlesztésbe, járda-, és úttestépítésbe forgatták vissza, Kollár 2010-es újrázását követően eljutottak a passzív költségmegtakarítási lehetőségek határáig.
A polgármester és az alpolgármester egy alkalommal a szlovák testvértelepülés invitálására szétnéztek a határ túloldalán, és ott azt látták, hogy az önkormányzatok uniós támogatásból a hivatalok tetejére áramtermelő napcella-rendszereket telepítenek. Sárisáp is így járt el. Jelenleg a faluban két napcella-telep is épül; egy 27 kW-os a polgármesteri hivatal tetejére, egy 43 kW-os pedig az iskolai sportcsarnokéra. A 180 millió forintos beruházásból az önkormányzat önrésze 9 millió forint volt, de a beruházás két év alatt megtérülhet, miután a naperőműveknek köszönhetően a megtakarítás éves szinten akár 4 millió forintot is jelenthet. Sárisáp a megtermelt energiát, amennyiben nem fogyasztja el, egy két irányban mérő, forgó villanyórán keresztül feltölti az E.ON áramszolgáltató hálózatába. Ezzel csökken a hálózatból átvett árammennyiség, így a villanyszámla összege.
Az akkumulátor lehetne a végcél
Sárisáp azon kevés kistelepülések egyike, melyek ráléptek az energiatakarékos közüzemek rögös útjára. Tófalvi Zsolt közgazdász az elmúlt öt évben idehaza 25-30 hasonló projektet látott összesen, de azok nagyobbik részéből végül nem lett szisztematikus építkezés.
„Szakmai szempontból az már nem kérdés, hogy az energiatárolás lesz-e a következő nagy lépés, mivel azonnal látható megtakarítást eredményez, és emiatt a népszerűsége folyamatosan nő. A beruházás a rendszer hatásfokának növelésével hamar megtérül” – mondta a szakember. Hogy ebből idehaza miért nem érzékelünk szinte semmit? A legnagyobb problémát az jelenti a szakember szerint, hogy a vállalkozóbb kedvű önkormányzatok is valójában csak pályázattól pályázatig tudnak fejlődni, és ami nagyobb baj: gondolkodni. A kormányzati támogatás és a saját mandátumuk is csak 4 évre szól, és ennyi idő alatt kell az elképzelésüket bizonyítani.
A Nógrád megyei Taron három éve azért bukott meg egy 2 millió eurós projekt (melynek keretében komplex megújuló energián alapuló komplex rendszert építettek volna fel), mert kicserélődött a képviselő-testület. A polgármester ugyan a helyén maradt, de az új összetételű testület az utolsó pillanatban leszavazta a beruházást - az aktuális költségvetési helyzetre hivatkozva. Taron azóta se lett a projektből semmi.
„Az ilyen fejlesztéseket csak befektetésként szabad elkezdeni, és úgy kell felfogni, hogy a mai plusz áldozat holnap és holnapután hoz eredményt” – magyarázta Tófalvi Zsolt. Szerinte a legnagyobb probléma, hogy az önkormányzatok a helyi adottságok, álmok és lehetőségek között nehezen találják meg az egyensúlyt. Ugyanakkor ma már van olyan szoftveres megoldás, ami az összes szóba jöhető változót figyelembe véve képes az optimális rendszerfejlesztési igény meghatározására.
Energiatárolás kézközelben
A villamos energia rendszerek Achilles-sarkának tekinti a szakirodalom azt a sajátosságot, hogy a termelésnek és a fogyasztásnak minden pillanatban szinkronban kell lennie, mivel az áramot – pláne nagy mennyiségben – nem lehet, vagy igen költségesen lehet csak eltárolni. A hegyvidékes országokban az ún. szivattyús-tározós, több száz MW méretű erőművek építésével évtizedekkel ezelőtt részben javítottak ezen a helyzeten, de Magyarországon ilyen technológiát (a nagy szintkülönbség és a kinézett helyszínek meg nem felelése és a tetemes beruházási költségek miatt) valószínűleg még sokáig nem használnak majd.
Az energiatárolási technológiákat kisebb léptékben teljesítő egységek - főként az utóbbi években, a szél- és a napenergia-termelés drasztikus térnyerésével - robbanásszerű fejlődésnek indultak. A társas házak, közösségek, vagy akár kistelepülések számára az ideális megoldást a gyorsan tölthető és kisüthető speciális akkumulátortípusok valamelyike jelentheti.
Kollárt az ún. VRB (Vanadium Redox Battery) technológia iránti érdeklődés hozta Esztergomba. A kanadai know-how-ba befektető kínaiak „kulcsrakész” megoldásokat kínálnak, és ennek Szlovákiában már a tesztelése is befejeződött. A rendezvényre meghívott Párkányi Megújuló Energia Park vezetője, Gyarmati Tihamér pragmatikus beszámolójából kiderült, hogy a határ túloldalán kicsiben, közepes méretben és rövidesen ipari méretben is megépítették már a a maguk energiatárolási próbarendszerét.
Párkányi pilotok
Az első rendszert, az 5 kW/4 óra (20 kWh) kapacitású egységet 2011-ben telepítették, és tavaly már egy nap- és szélenergiás kombinált termelő rendszer optimális működését szolgálta. Tavaly aztán - egy szintet feljebb lépve - építettek és üzembe helyeztek egy 100 kW/6 óra (600 kWh) méretű VRB akkumulátor-rendszert is, amit a rövid távú kényelem biztosítására specializáltak. Az efféle egységek komplett gazdasági udvarok vagy kisebb közösségi áramigények kiszolgálására lehetnek optimálisak.
Jelenleg viszont már egy ipari méretű VRB rendszer építését végzik, az 1 MW/4 óra (4 MWh) kapacitású üzleti projektbe már egy hosszú távú energiatárolást lehetővé tevő rendszert is kombináltak, a hidrogént előállító vízbontó beépítése után hónapokon belül eljutva a próbaüzemig.
A VRB  80 százalékos hatékonysággal képes eltárolni a villamos energiát. A beruházási költségszint is kezelhető szintre került; egy 125 kW teljesítményt  (ami megfelel tíz normál lakás energiaszükségletének) 2 órán keresztül (anélkül hogy áramtermelésre, újabb betáplálásra lenne szükség) biztosítani képes "akku"-t már 150 ezer euróból meg lehet venni. Ha 80-95 százalékos pályázati támogatás is társulna hozzá, igen kedvező árat hozna ki a végén, pláne, hogy a szerelési munkálatok költsége elenyésző. Gyakorlatilag megérkezik a konténer, pontosan beállítják, és csak rá kell kötni a termelőegységek végkapcsaira.
A VRB Gyarmati szerint könnyen a vállalati és az önkormányzati megújuló energiás rendszerek varázscilinderévé válhat, mivel a könnyű, lényegében költségmentes telepítés mellett a berendezések árának folyamatosan csökkenése is az elterjedését segítheti.
Ezt később Tófalvi Zsolt is megerősítette: a közgazdász egy ideje az árak gyors elévülése miatt nem is követi naprakészen az árak változását. A folyamatos árcsökkenést a közgazdász a kínai állami megrendelések volumenével magyarázza, a VBR rendszerek gyártása mára túljutott a kritikus tömegen, és minden egyes projektben alacsonyabb árat eredményez akkor is, ha ezeket a rendszereket még egyedileg gyártják, és nem tekinthetők tömegterméknek.
Kollár Károly kételyei
Az egyre olcsóbb bekerülési költségekre, és így a gyors megtérülésre a jelek szerint Sárisápnak is szüksége lehet. Kollár Károly szerint a település akár végleg elfelejtheti a villanyszámlákat, mentesülhetnének nemcsak a ténylegesen elfogyasztott áram árától, hanem a számlán közel ugyanekkora tételként szereplő hálózat- és a rendszerhasználat díjfizetéstől is. Ami azért volna nagy eredmény, mert akármennyire is csökkenő összeget kell fizetni a napcella-rendszerek bekapcsolásával, utóbbi díjakat akkor is állni kell, ha a fogyasztás a töredékére redukálódik. „Ebbe szerintem nem szükségszerű beletörődnünk” – mondta a polgármester, akinek a fejében már körvonalazódik, hogy a most megnyílt KEOP pályázatokon szerezzenek saját energiatározóra forrást. Kollár szerint ehhez a konténeres technológián keresztül vezethet az út.
Ettől az úttól csak egy dolog tántoríthatja el: a januártól érvényes kormányzati pénzelvonások miatt lehet, hogy a település bevételei eztán csak a túléléshez lesznek elegendők. Hiába, hogy 2006 óta nincs hitelük, az eddigi beruházásokból keletkező megtakarításokkal 2013-ban költségvetési lukakat kell elsősorban betömködniük.
Az idei 350 milliós éves büdzséből az iparűzési adók egy részének elvonásával, az iskola államosításával és a gépjárművek utáni súlyadó bevételek egy részének elvonásával legalább 70 millió forintot elvettek a falutól, és legalább 22 millió forintos működési hiányt kell tudni kezelniük. A polgármester jelenleg éppen azt intézi, hogy a két napcella-projekt telephelyét felcserélhessék a dokumentumokban. A község vezetése nem akar úgy járni, hogy a frissen államosított iskola tetejére telepített, nagyobb teljesítményű solar rendszer hasznára is az állam tegye rá a kezét.
EMEK: nonprofit misszió
Az esztergomi workshopot az Első Magyar Energiatárolási Klaszter Nonprofit Kft (EMEK) rendezte. A szervezet 2011 óta a magyar és szlovák oldalon is segíti a megújuló erőforrásokból nyert energiák megfelelő hatásfokú tárolásának elterjedését.  A 2007-2013 Szlovák-Magyar Határonátnyúló Együttműködési Program tette lehetővé, hogy elkezdhessék e programozot, a szlovák oldalon e missziós tevékenységben a Green Energy Storage consulting (GESC n.o.) a partnere. Munkájuk célja, hogy a projektcégeket és potenciális érdeklődőket egy asztalhoz ültessék. Guzli Piroska, az EMEK vezetője az utóbbi másfél évben szervezett, az esztergomihoz hasonló rendezvények tanulságának  nevezte, hogy a fokozatosan erősödő iparági érdeklődés mellé a továbbiakban a leendő felhasználókat (főként önkormányzatokat) is sokkal intenzívebb részvételre kellene rábírniuk.


Itt a csúcsminőségű magyar élelmiszerek listája


A Magyar Gasztronómiai Egyesület április 7-én tartotta éves találkozóját, ahol megalapították az Aranyszalag Minőség tanúsítványt, amelyet a valóban kiváló minőségű hazai termékek kaphatnak majd meg. Egyelőre kilenc szerepel a listán, amely ha bővül, az csak nekünk jó.
Aki a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) elnökét, a magyar Gault&Millau étteremkalauz főszerkesztőjét, Molnár B. Tamást akár csak hallomásból ismeri, nem nagyon lepődött meg azon a bejelentésén, hogy kibomlik a legkíválóbb élelmiszer-alapanyagoknak járó Aranyszalag. Hogy miért pont arany, azt nem tudjuk, de miért ne lenne az? Minden versenyben arany jár a legjobbaknak.
Molnár B.-nek lassan mindenről ugyanaz jut eszébe: a minőség, pontosabban az alapanyagok minősége. Még akkor is, amikor blogján, a Bűvös szakácson éppen egy éve "babszabályokat" alkotott. Az asturiai fehér babból készülő véres hurkás fabada és a magyar körmös bab recipéje között is mindenesetre megeresztett egy dörgedelmet a hiányzó hazai minőséggarancia rendszerről. Utalva egyes megátalkodott kereskedőkre, akik összekeverik a különböző évjáratú babokat és lelkiismeretlen előállítókra, akik viszont húsilag a gyorspácolás vagy éppenséggel a túlfüstölés vétségét követik el.
Hogy nem babra megy a játék, azt a legutóbbi hónapok eseményei is bizonyították. A Bocuse d'Orlyoni döntőjében az első tíz közé került Széll Tamás séf felkészülésekor nagyon kevés hazai alapanyagot tudtak használni. "Még egyforma méretű gyöngyhagymát is külföldről kellett szerezni" hangzott el az MGE 7-i találkozóján. "Nekünk valóban kiváló hazai termékekre van égető szükségünk. Mert a gasztronómia, akár a bor, terroirfüggő [értsd: önálló karakterrel rendelkező vidék, termőterület - szerk.]. Márpedig a kevés valóban kiváló magyar terméknek ma sem rokona, sem ismerőse, sőt, egyáltalában senkije sincs, aki gondját viselné. Ezért az MGE a mai napon megalapítja az Aranyszalag minőségi tanúsítványt. Ezzel szeretnénk mindazokat támogatni, akik ma bele mernek fogni minőségi termékek előállításába" - jelentette be Molnár B.
Az Aranyszalag esélyesek értékelésére az ország legjobb séfjeit, konyhafőnőkeit kérte fel az egyesület. Ki más tudhatná náluk jobban, hogy mi is az igazi minőség, mely ételalapanyagok a legkiválóbbak? Az egyesület jóvoltából az első kilenc jelölt mindenestre már megvan:
  1. a Zselicvad prémium jelzésű vadhúsai,
  2. a bajai Tetrabbit szabadtartású nyulai,
  3. a kisvárdai MasterGood szabadtartású csirkéi,
  4. a Gódor András levegőn szárított mangalicasonkája,
  5. a Rózsavölgyi Csokoládé (Venezuela Carenero),
  6. a Kiss család bezdáni paprikája,
  7. a Brunner méhészet mézei,
  8. a Balla Enikő és Molnár János kecskesajtjai.
A sorban a 9. a parajdi bányasó, úgyis mint erdélyi magyar alapanyag.
A jelöltek listája remélhetőleg bővülni fog majd, azoknak a jóvoltából, akik szándékuk szerint éppen új örökséget próbálnak teremteni a következő generációknak. S akik legyenek bár legjobbjai a hivatásuknak, szakmájuknak, mégis csak civilek. Hiszen itt nem hivatalos állami, kormányzati kezdeményezésről, rendszerről, adminisztratív címkézésről, hungarikumozásról van szó. Hanem olyasféle minőséggarancia meghonosításáról, mint a híres, francia Label Rouge (Vörös címke) vagy a németek Feinheimisch (Hazai ínyenc,avagy Jó hazai) jelzése.
Mindkettőt kézműves termelők, manufaktúrák, szakácsok, gasztronomusok alapitották. A nyugati előfutárok már több évtizedes múltra tekintenek vissza, és bár együttmüködnek a hivatalos szervekkel, az illetékes tárcákkal, mégis önjáróak és önállóak. Nem adnak eredetvédelmet, de még véletlenül sem téveszthetők össze a tömegtermékek védjegyezésével. Jelzéseik a mindenkori felelős, minőségi termelést garantálják, viszont nem jelentenek örökbérletet. A minőségromlás legkisebb jelére bármikor elveszthetők.
Hát, most nálunk is valami ilyesmi felé tekeredik az Aranyszalag. Az alapítók azt remélik, hogy a civil szakmai kezdeményezés garantálja a hitelességet. A bejelentéshez azonban nem adtak köretként pontos paramétereket, hogy mi alapján kerülhet fel valaki a dícsőségfalra. Azt persze mindannyian tudjuk, hogy a mesterséges ízfokozók, színezékek, tartósítószerek, simlizések, mutyizások aligha hoznak babérokat. No de hol vannak a pontos irányelvek? Egy minőségtanúsítási rendszerhez precíz iránymutatásra lesz szükség, és egy szankcióképes egyesületre.
Az utóbbit az MGE szerint az MGE látja el: "ez a tanúsítvány nem hitbizomány lesz, ha letűnik a minőség, eltűnik a szalag." Már csak a paraméterek listája maradt hátra. Annyit tudunk, hogy felvette a kapcsolatot az egyesülettel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH).



Ezek tényleg mindent megetetnek a magyarral! - A Danone legújabb húzása



b_200_200_16777215_00___images_stories_danone125_150_kf.jpgA francia Danone legújabb húzása a "Keljföl". Először nem akartam hinni a fülemnek, de ma már harmadszorra hallom, orrba-szájba nyomják a tv-ben. Nem értem, egyszerűen nem képesek feladni azon tervüket, hogy valódi tejtermék helyett, mindenképpen vizet, savót, permeátumot, vagyis tejipari melléktermékeket adjanak el az embereknek? Tudniillik, ez a francia cég különösen élen jár a megtévesztések, átcsomagolások és silány termékek forgalmazásának területén.
Aztán jöttek sorra a pofátlanság határát nemhogy súroló, hanem távolugrót megszégyenítő megtévesztések a csomagolással. Mint ismeretes, a Danone annyira pofátlan volt, hogy az eredetileg 175 grammos poharát először 150-re, majd 125-re csökkentette. Néhány hónap alatt tehát a 175 grammos joghurt 50 grammot veszített tömegéből, persze az ára változatlan maradt. (Egy "akció" erejéig további 15 grammot csíptek le belőle, és 45 forintért árulták a 110 grammos joghurtot.)
Még jó régen, a "Könnyű és finom" joghurtcsalád bevezetése is egy szimpla átverés volt. Azért lett "könnyű", mert sokkal kevesebb gyümölcsöt tartalmazott, és tartalmaz a mai napig, mint a többi gyümölcsjoghurt. Ezt a kevés gyümölcsmennyiséget viszont trükkösen hosszú éveken keresztül megtévesztően, kerek- és szögletes zárójelek alkalmazásával tüntették fel a csomagoláson. Kiírták ugyanis, hogy pl. összetevők: "tej, meggykészítmény 6,5% [meggy (40%) ... stb.]"
Így úgy nézett ki, mintha 40% gyümölcs, de legalábbis 6,5% lenne benne, holott csak a "gyümölcskészítmény" egyik összetevője a 40 százalék gyümölcs, vagyis a 6,5% 40%-a az mindössze 2,6%! És ez így ment éveken át, következmények nélkül!
Aztán jött a "Nap mint nap", melyre szavak is alig vannak: elkészült az eperízű fermentált készítmény, amelyben körülbelül annyi volt a gyümölcs, mint a gázolajban.
Egyszerűen csak a Keljföl linkjét akartam átküldeni nektek, de ahogy kerestem a képet hozzá, találom sorra a megdöbbentő és még megdöbbentőbb cikkeket erről a bandáról. Elképesztő!
Ez a keljfölös húzás egyébként (sajnos) tökéletesen beleillik a gátlástalan multik országunkat silány termékekkel való elárasztásának szándékába: tejföl helyett "frissföl", tehéntej helyett "reggeli ital", kakaós tej helyett "kakaós ital", és még sorolhatnánk.
Egyszer már volt (?) Danone-"bojkott" Magyarországon, még emlékszem is, ragasztgattuk a daNOne-matricákat. De úgy néz ki, sz@rt se ért.
A "bojkott" persze nem rengette meg a céget, él és virul, és mint látszik, továbbra is a rosszabbnál rosszabb termékek előállításán mesterkedik. Meddig?
Üdv: 
Gábor 

A bringát is lopják a falopáshoz



b_200_200_16777215_00___images_stories_tiszabo.jpegNemrégiben Tiszabő határában egy tölgyerdő tűnt el, de a gyümölcsfákat sem kímélik. Fent vágják, mert állva fűrészelni könnyebb.
Egy komplett erdőt loptak el a tolvajok nem régiben Tiszabő határában, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A szomszédos Tiszapüspökiben már a gyümölcsfákat sem kímélik, azokat derékmagasságban elfűrészelve viszik, ráadásul már azokat a bicikliket is lopják, amelyekkel aztán a lopott fát szállítják.
Évről évre komolyabb gond a falopás, mondja a területet kezelő Nefag Zrt erdővédelmi és kommunikációs vezetője. Hajnal Imre hozzáteszi, nemcsak az élő fát viszik, de a már kivágottat is, a tolvajok 2012-ben durván 25 millió forintos kárt okoztak, de komoly költséget jelent a pótlás is.
A Tiszabő határában nemrégiben eltűnt egész tölgyerdő a kommunikációs vezető szerint „egyértelműen a környék lakosságának rovására írható”, a tettesek ugyanakkor szinte alig kerülnek meg, a tavalyi száz esetből mindössze nyolc elkövetőt tudtak felelősségre vonni.
Ráadásul az esetek nagy része szabálysértés, mert vagy nem éri el a bűncselekmény küszöbértékét, vagy olyan magasságban vágják el a fát, hogy az bizonyos törvényi szabályozók szerint enyhébb megítélés alá esik, Hajnal Imre szerint ugyanakkor teljesen mindegy, hogy egy fát a tövénél vágnak-e el, vagy egyméteres magasságban. Utóbbinak egyszerű egyébként a magyarázata: a motorfűrész már viszonylag olcsó, állva fűrészelni pedig könnyebb, mint lehajolni - magyarázza a szakember, aki szerint a törvényi szigor, a magasabb büntetési tétel segítene.
(Felvétel a történtekről itt hallgatható meg: http://www.hirado.hu/Hirek/2013/04/11/06/A_bringat_is_lopjak_a_falopashoz.aspx)
Kép forrása: Falopás, Tiszabő 2010 - http://www.hnp.hu/78-1075.php?slideShow=1&



Szupervályog és társai - kiút az építőipar apátiájából?!




b_200_200_16777215_00___images_stories_szupervalyog.jpg„Otthont minden hátrányos helyzetű és szegény embernek 2000-re!”Az ENSZ az 1987-es évet a Hajléktalanok Nemzetközi Évének nyilvánította. Tartok tőle, hogy a program célkitűzései nem valósultak meg, sőt, hogy csak egyet említsek, a devizahitel-válság a bajbajutottak és otthontalanok további tömegeit generálja." Dr. Kovács Mónika Erika - a SzuperVályog és PermaKultúra Munkacsoport vezetőjének - írása.
Az elmúlt két évben alkalmam volt meghallgatni Vida Gábor akadémikus előadását, melyben összefoglalta a világban jelenleg zajló hármas – gazdasági, környezeti és társadalmi válság − jelenségeit. Ezek mindegyike afelé mutat, hogy az építőiparnak is új megoldások felé kell néznie. A gazdasági válság következtében a fizetőképes kereslet nem elegendő a jelenleg megszokott építőipari kínálat megfizetésére, illetve a megszokott méretű és fogyasztású otthonok fenntartására.
A környezeti válság felhívta a figyelmünket arra, hogy az építkezés során már a tervezésnél muszáj számításba vennünk, hogy leendő otthonunknak nemcsak a megépítése, de a fenntartása is környezettudatos, energiatakarékos módon történjen. Új fogalmakban gondolkodunk: bevitt energia, újrahasznosítás, energetikai tanúsítvány, passzív és aktív házak és sorolhatnám. A társadalmi válság pedig egy új, tudatosabb réteg kialakulásához vezet: az embereknek ma már egyre inkább igényük a természetes és egészséges életmód. Fordított irányú folyamat indult el: a lakosság lassan kezd visszaáramlani a vidéki, természetközeli életformába.
Ebben az áramlatban született meg Nader Khalili, iráni származású amerikai építész, sikeres felhőkarcoló-specialista találmánya, a szupervályog-, más néven földzsák- vagy szuperblokk-technológia, amely számos szempontból megoldást kínál a fenti problémákra.
A föld ősi, természetes, mindenütt jelenlévő építőanyag. A föld adja az épület tömegét, vályogtartalma biztosítja a kötőerőt, a fal száradása utáni szilárdságát. A földből épült fal kiváló hőtároló-kapacitása, hőmérséklet- és páraszabályozása révén kellemes belső klímát biztosít az épületnek: „Nyáron hűt, télen fűt”− ahogy az ismert mondásból tudjuk. Magyarországon régi hagyománya van a vályogépítésnek. Bár a vályogházak számos további előnnyel rendelkeznek a ma elterjedt épületekhez képest (olcsó, természetes, visszaforgatható nyersanyagok használata, jó épületakusztikai tulajdonságok, káros elektromágneses sugárzás elnyelése stb.), mégis a múlt század végére szinte teljesen kiszorult a vályogépítészet az építkezési kultúránkból. Ennek oka részben az, hogy a nem megfelelően megépített és karbantartott régi vályogépületek nem elég tartósak és ellenállóak (különösen a vízzel szemben) ahhoz, hogy a mai igényeknek megfeleljenek.
Khalili célja az volt, hogy ötvözze a hagyományos, évezredes technikákat a legújabb módszerekkel, anyagokkal, azaz megőrizze a régi földépületek előnyeit, értékeit, ugyanakkor kiküszöbölje hátrányos tulajdonságaikat.
b_200_200_16777215_00___images_stories_szupervalyog_2.jpgSzupervályog 1x1 − Az építés alapelemei, azaz a régi földépítési módszereket kiegészítő négy erősítő elem („védelmi vonal”): 
1) polipropilén tömlő („bennmaradó zsalu”) 
2) szögesdrót („malter”)
3) földbe kevert kötőanyag (vízállóság, nyomószilárdság)
4) ívelt formák: ívelt fal, boltív, boltozat, kupola (statikai előnyök)
Mi is az a szupervályog?
A helyben kiásott, és szükség esetén stabilizáló anyaggal (pl. mész, cement stb.) kevert földet a leendő fal helyén körszövött polipropilén zsákokba, vagy a zsákok alapanyagául szolgáló, még elvágatlan, hosszú polipropilén tömlőkbe töltjük. Az így lefektetett földzsák „hurkát” a hagyományos vályogépítéshez hasonlóan döngöljük. Az egymás tetejére rétegezett földzsák „hurkák” közé szögesdrót erősítést teszünk, amely összetartja a sorokat, és növeli a szerkezet szakítószilárdságát. A tartós (bennmaradó) zsaluként szolgáló erős polipropilén tömlő tartja a benne lévő töltőanyagot, ugyanakkor lég- és vízáteresztő szövetén keresztül a föld kiszárad, a hozzáadott kötőanyag hatására a földkeverék megköt. A szupervályog fal ily módon stabil, vízálló szerkezetté szilárdul. A szupervályog tulajdonképpen egy szuperhosszú vályog- vagy földhurka, egyfajta „instant” és hajlékony „falgenerátor”, amivel tetszőleges hosszúságú sorokat lehet formálni megszakítás nélkül.
A földdel töltött zsákokból vagy tömlőkből egyenes vagy ívelt falakat, boltozatokat, kupolákat formálunk. A földzsák sorokból kialakított szerkezet, – különösen, ha az épület tervezésénél kihasználjuk az ívelt formák (boltív, kupola) statikai előnyeit –, lehetővé teszi, hogy stabil és tartós, a környezeti katasztrófáknak (árvíz, szélvihar, földrengés, tűzvész) ellenálló, változatos építési formákat hozhassunk létre földből, egyszerű és környezettudatos módon. A technológia prototípusa – az Öko-Dóm – Kalifornia szigorú, a legmagasabb fokozatú földrengészónának megfelelő építési követelményeinek eleget tett!
A szupervályogrendszer alkalmas a jelenleg megszokott épületstruktúrák és gépészeti megoldások kialakítására, de kiváló alternatíva öko/bioházak, autonóm házak építésére, az organikus építészet, a dombházak, a szakrális geometria vagy a feng shui kedvelőinek is. Az egyszerűtől a luxusig, a lakóházaktól az ipari és gazdasági épületekig, műtárgyakig, garázsokig, kerti létesítményekig, szinte bármit építhetünk belőle. Dombházak, pincék, templomok, szakrális épületek, jurták építéséhez, és még számos esetben szinte adja magát ez a módszer. Jelentős lehetőségekkel rendelkezik a katasztrófavédelemben is.
A környezettudatos, organikus építkezés, így a szupervályog-technológia is kihívást, egyben lehetőséget is jelent az építészek és az építtetők számára. A technológia magyarországi bevezetése jelenleg zajlik, amelyben komoly feladat hárul az építész-tervezőkre, statikusokra, kivitelezőkre. Ki kell dolgozni a hazai adaptációhoz szükséges szempontokat. A szupervályog önmagában a falszerkezet kialakításának egy speciális módja. A kívánt épület megtervezéséhez szükséges a kontinentális éghajlathoz megfelelő tetőmegoldások, hő- és vízszigetelés, épületgépészet stb. megtervezése, a csomóponti tervek, engedélyeztetési protokoll elkészítése.
A szupervályog formavilága igen gazdag, a hagyományos magyar építészeti kultúrához illő, de attól teljesen eltérő, változatos, fantáziadús építmények is kialakíthatók belőle. Ez igen vonzó lehet a kreatív, egyedi tervek készítésére vágyó szakembereknek. Azonban fontos az ehhez szükséges szaktudás, azaz a szupervályog-technológia építési szabályainak, ezenfelül az ívelt épületstruktúrák statikai vonatkozásainak mélyebb ismerete is, amely a jelenleg elterjedt „kockaházas” építkezés mellett háttérbe szorult. A jutalom a befektetett energiáért, hogy az első szupervályog-építtetők a kellő szaktudással rendelkező szakemberekhez fognak fordulni. 
Az ívelt formavilágú, rusztikus felületekkel rendelkező földépületek nemcsak esztétikailag és ökológiailag kedvezőbbek, de egészségesebb is bennük élni. Tekintve, hogy a „kocka” építőelemekből költséges és nagy szaktudást igénylő feladat az ívelt falak kialakítása, eddig sajnos csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak ezt a „luxust”, például egy dombház építését. Mind az építők, mind az építtetők örömére a szupervályog-technológia segítségével a jövőben szélesebb rétegek számára lesznek elérhetőek a vágyott gömbölyded otthonok és egyéb építmények.
„Tervezzünk és építsünk a természettel!” Az organikus építészet egyik fő alapelve, hogy − a jelenlegi tendenciával (egyre bonyolultabb gépesítés, újabb vegyi anyagok stb. használata) ellentétben − a tervezés és építés során előnyben részesítjük a természetes anyagok, a természetben található elemek használatát, a természetben megfigyelhető formákban és struktúrákban rejlő lehetőségeket. A természet a legbölcsebb építész, akinek alkotásaiban az anyag, a forma és a funkció szoros összhangban van. „Minimális anyag, maximális tér és strukturális szilárdság.” Hogy egy példát említsek a természeti törvényszerűségekből. A permakultúrás tervezési szemlélet is ezeken az elveken alapszik. Nemcsak a házunkat, de a teljes épített és természetes környezetünket egységes egészként tervezzük meg, a lakóépülettől kezdve a kerti és gazdasági létesítményekig. A rendszer része a megújuló, szelíd energiák, a környezettudatos vízgazdálkodás is, illetve a teljes rendszer gazdaságos és környezettudatos működtetése. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevétele, összehangolása szintén az építész szakemberek kezében van.
A kihívás adott, a válaszok egy része is megvan, a gyakorlatba ültetés azonban még hátravan. A SzuperVályog és PermaKultúra Munkacsoport azon munkálkodik, hogy a technológia megismertetésén és a szupervályog-építés alapjainak átadásán túl (tanfolyamok, szakkönyv, szakmai fórumok stb.) a közeljövőben a technológia hazai adaptálása, a még környezettudatosabb alternatívák kifejlesztése is meginduljon (pl. a műanyag vagy szögesdrót kiváltása, l. hipervályog, zsákvályog).
A szupervályog-technológia széleskörű alkalmazásához munkacsoportunk megtette az előkészületeket, kitaposta az eddig járatlan utat. Kellő tapasztalattal a hátunk mögött szeretnénk összefogni olyan szakemberekkel, akik felismerik a technológia előnyeit, az építészeti hagyományokat megújító potenciálját, és meg tudják ragadni az ebben rejlő lehetőségeket.
További érdekes fotók az itt található galériában nézhetők meg: http://epiteszforum.hu/szupervalyog-es-tarsai-kiut-az-epitoipar-apatiajabol1
Akit közelebb is érdekel a szupervályog, csatlakozzon az e célra kialakított csoporthoz: http://www.facebook.com/groups/szupervalyog/
Dr. Kovács Mónika Erika
a SzuperVályog és PermaKultúra Munkacsoport vezetője


Gyógyszer nélkül a magas koleszterin ellen


Sok betegségtől megóv minket, ha jók a koleszterinszint értékeink. Mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy ezt elérjük. Valamennyi koleszterinre szüksége van szervezetünknek: fontos építőköve ez a sejtmembránnak, egyaránt fontos idegpályáink védelme szempontjából és emésztőnedveink számára, de nélkülözhetetlen a szervezetben keletkező D-vitamin, valamint egyes hormonok kiválasztásához is.
Amikor húst eszünk, automatikusan emeljük koleszterinszintünket. Viszont meg kell különböztetnünk a „jó” HDL koleszterint a „rossz” LDL koleszterintől. Ez utóbbi azért rossz, mert lerakódik az érfalakban, emiatt ereink idővel szűkülnek és rugalmatlanabbá válnak. Ez különösen szívünk számára veszélyes: a szívizmot ellátó koszorúerekben így kevesebb tápanyagot és oxigént kapnak a sejtek, ami akár szívinfarktushoz is vezethet.
Az LDL koleszterinértékeinket kell tehát mindenképpen a normál értékre csökkenteni. A „jó” HDL koleszterin ezzel szemben segítőkészen szállítja a túl sok koleszterint a májunkba, ahol az epe lebontja ezt és beleink eltávolítják az így keletkezett anyagokat. Vagyis a HDL értékek növelése nagyon is kívánatos, mert ez védi „munkájával” érfalainkat.
A családorvos egészségi állapotunk alapján tudja, mikor van szükségünk gyakoribb laborvizsgálatra, hogy a kívánatos értékeket, illetve az ettől való eltéréseket megállapítsák. (A célértékek: össz-koleszterin 3,90-5,20, ebből a HDL koleszterin 0,90-1,80 és az LDL koleszterin nem több mint 2,59 mmol/ liter legyen. A triglicerid kívánatos szintje 1,85 mmol/l.)
Gyógyszer nélkül is javulhatunk?
Ha a laborvizsgálat kimutatja, hogy kicsit magasabb a koleszterinszintünk, orvosunk azonnal életmód–változtatást javasol. Fogadjuk meg, hogy leszokunk a dohányzásról, csökkentjük vagy teljesen elhagyjuk az alkoholt, zsírszegény lesz az étrendünk, és olajjal készült ételeket fogyasztunk.
A legjobb „fékek” magas koleszterinszint esetén
A népi gyógyászat tapasztalatait erősíti meg, hogy a vöröshagyma és különösen a fokhagyma tartalmaz olyan anyagot, amely megakadályozza, hogy a koleszterin és a trigliceridek (vérzsírok) lerakódjanak az érfalakon. Legjobb belőlük esténként fogyasztani egy keveset.
Szabaduljunk meg a túlsúlytól! Ez az egyik leghatékonyabb dolog, amit tehetünk, mert a zsírszövet sok koleszterint tárol, és ha eltűnik a zsírszövet, az LDL koleszterinből is kevesebb lesz szervezetünkben.
Hasznos, ha hetente 2-3 napon semmiféle hústerméket nem eszünk. Mintegy két-három hónap múltán mérhetően jobbak lesznek ezáltal az koleszterinszint értékeink.
A sport, a mozgás minden fajtája segít csökkenteni az LDL koleszterin mennyiségét, és ezzel párhuzamosan növeli a HDL koleszterint – akár 10 százalékkal is, ha megizzadásig erőltetjük magunkat. A rendszeres séta is csökkenti a koleszterinszintet.
Napi 2-4 alma vagy napi öt deka szója rendszeres elfogyasztása mintegy 8-10 százalékkal csökkenti az LDL koleszterin szintjét.
Kis eltérésnél nem mindig szükséges tabletta, de ha orvosság kell, fogadjuk meg a háziorvos tanácsát. Lehet, hogy sokféle koleszterin-csökkentőt kell kipróbálnunk, mire valamelyik hat, és a mellékhatásai is elviselhetőek számunkra. Ám ezt inkább előzzük meg úgy, hogy a fent ismertetett módszerekkel magunk vesszük kézbe az ügyet.



Fokok fognák az árvizet?




b_200_200_16777215_00___images_stories_mehhflgs_1_556x365.pngNe küzdjünk az árvíz ellen egyre magasabb töltésekkel, inkább – egyengetve az útját – hagyjuk szétterülni a síkon. Ezzel a legtöbbet tesszük a Tisza és az Alföld ökológiai helyreállításáért is.
(A cikk 2010-ben íródott, aktualitásából azonban mit sem vesztett, főleg hogy idén is nyakunkon az árvíz – Szerk.)
Legalább ezer éven át élt népünk a fokgazdálkodás adta lehetőségekkel – állítják a történészek –, miközben új szálláshelyeket, új hazát keresett. Ez jellemezte a honfoglalást követő időkben is a Tisza és mellékfolyói körül letelepült lakosok gazdálkodását, földművelését is egészen a mohácsi vészig (1526-ig). Akkor a fokokat megszüntették (elzárták a folyóba visszahúzódó víz útját): a terület elmocsarasodott, s így védelmet nyújtott a megszálló török csapatok rablótámadásai ellen.
De mi is a fokgazdálkodás, amelynek újbóli bevezetését időről időre zászlajukra tűzik a szakemberek? Az elve pofonegyszerű: ne küzdjünk az árvíz ellen – mondták őseink –, mert azt úgyis lehetetlen elkerülni, inkább hagyjuk, hogy elárassza a földeket, és gazdálkodjunk az olykor fenyegető bőségben érkező vízzel.
Természetesen korántsem volt mindegy, hogy mit áraszt el a víz. Mivel a települések eleve magasabb részeken létesültek, mint a folyó legmagasabb vízszintje, nem voltak közvetlen veszélyben, amikor a töltés és gát nélküli folyók kiléptek a medrükből. Azt, hogy hol lépjenek ki és merre folyjon az áradó víz, az ember határozta meg. Ezek a helyek voltak a fokok: lehettek természetesek (holtágak) vagy mesterséges képződmények (csatornák). Az ezeken kilépő víz azután a folyót kísérő további holtágakban, tavakban, erekben, patakokban, vájatokban terült szét, s ha úgy adódott, elárasztotta a mélyebben fekvő réteket is. Mikor pedig az árhullám levonult, a víz megindult visszafelé a folyóba
De minthogy lassan vonult vissza, a folyó több kilométeres térségében volt ideje szétáradni az altalajban, és a nyári, aszályos időszakban is elegendő utánpótlást adott a szántóföldi termesztéshez. Egy-egy nagyobb árvizet követően olyannyira megemelkedett a talajvíz, hogy minimális nyári csapadék mellett is elegendőnek bizonyult akár 2-3 esztendőre is, még a folyótól messze eső területeken is. A folyóhoz közelebbi, nedvesebb részeken a kertészeti termesztés, illetve a rét- és legelőgazdálkodás volt jellemző. A tavakban, holtágakban halak tenyésztek. Több helyen a fok teljes hosszában fűzfafonatos hálót állítottak, s ezzel megakadályozták, hogy a halak visszajussanak a folyóba, s amikor a vízszint leapadt, gazdag zsákmányra tehettek szert. A középkorban legendás volt a Tisza és mellékfolyóinak halbősége, éppen a fokgazdálkodás következtében.
– Annak, hogy az áradó víz oda-vissza, szabadon áramolhatott a folyómeder és a fokgazdálkodás által meghatározott ártér között, több olyan előnye is volt, amit csak mai fejjel értékelünk igazán – mondja Czigler László biológus, kutató, aki a Civil Mozgalom környezetvédelmi szakértője. Az egyik, hogy visszavitte a folyóba a víz borította területeken kioldódott sziksót, aminek folyamatos fölhalmozódása egyre jobban silányítja talajainkat. A másik előny, hogy mivel a víz, ha lassan is, de folyamatosan áramlott, ettől frissült, így nem vált pangóvá, a halak számára fertőzési forrássá.
Czigler László határozottan vallja, hogy nincs más útja az Alföld árvízmentesítésének, mint a fokgazdálkodás visszaállítása, ami egyben a tájegység és a Tisza ökológiai helyreállításának egyetlen módja is. A töltéseket ugyanis nem emelhetjük az egekig, noha az egyre emelkedő árvízszint ezt diktálná – jó 170 évvel ezelőtt Vásárhelyi Pál a jelenlegi gátmagasságnak csak a tizedét tervezte, mondván: bőven elegendő lesz. Ráadásul a töltések harmada mára úgy meggyöngült, hogy helyreállításuk rendkívül sürgető lenne. Ezért lenne indokolt a szakember szerint a nemzetgazdasági terv részévé tenni a fokgazdálkodás bevezetését nemcsak ökológiai, hanem gazdaságossági szempontból is.
Kép forrása: Ujvári Sándor
70.
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)