Pszichopátia

Szervezett zaklatás

Pszichopátia

"Mouravieff azt állítja, hogy két fajta ember létezik, Ádám-elõtti és ádámi embereknek nevezi õket. Az elképzelés az, hogy az Ádám-elõtti emberfajtának nincs lelke és nincs is lehetõsége, hogy kifejlessze azt. Ez egy döbbenetes ötlet, de olyan tudományos viták folynak ebben a témában, amelyek klinikai bizonyítékokon alapulnak, hogy valóban vannak olyan emberek, akik csupán mechanikusak és nincs belsõ, vagy magasabb énjük."
Quantum Future Group

Azt mondják a Földön a valódi veszélyt az emberiségre a pénz, a politikusok, a média, a drogok és a vallások jelentik. Úgy mondják ezek az okai minden háborúzásnak, mizériának, a gazdasági rabszolgaságnak, még a környezetszennyezésnek is. Azonban mindezek mögött a pszichopaták bújnak meg és minden túlzás nélkül õk az emberi faj egyetlen VALÓS problémája. Azért nincs békesség és harmónia a Földön és azért nem tud az emberi faj feljebb lépni a saját tudati és spirituális evolúciójában, mert itt vannak köztünk a pszichopaták. Pont. De vajon mennyit tud róluk egy átlag ember? Te például mennyit tudsz róluk?!

Ted Bundy egy olyan név, amit világszerte ismernek. Ted Bundy egy pszichopata sorozatgyilkos volt, aki 14 nőt erőszakolt és gyilkolt meg. Ted Bundy egy fantasztikus fickó is volt, jóképű és sármos, akit az emberek kedveltek volt. A nők vonzónak találták. A tetejére teljesen szokványos életet élt: volt barátnője, munkája, sőt karrierje is, voltak szomszédai, barátai és teljesen normális emberi és közösségi elfoglaltságai. Amikor letartóztatták és sorozatgyilkossággal vádolták meg azok közül, akik ismeték sokan megdöbbentek: olyan remek, olyan sármos és olyan normális fickó volt. John Gacy egy másik ismert név. Ő is egy sorozatgyilkos volt. 33 fiúgyermeket és kamaszt erőszakolt és gyillkolt meg. Látszólag annyira szerette a gyermekeket, hogy még bohócnak is beöltözött, hogy közösségi programok alkalmaával ilyen módon szórakoztassa őket. Miután sorozatgyilkossággal vádolták meg dermedt döbbenet ereszkedett a saját gyermekeire, az ismerőseire és a közösség egészére. Ahogy az szokott lenni a szadista sorozatgyilkos pszichopaták többségének esetében, az emberek nem akarják elhinni, hogy ezek a teljes normalitás álarcát viselõ emberek valójában egy kettős életet éltek. Az egyik életükben fenntartották a normalitás álarcát, míg a másik életükben őrületes szadista rémtetteket hajtottak végre. Nőket gyilkoltak meg szadista módon, nemi szervükbe függöny karnist erőszakolva, vagy kisgyermekeken rendeztek spermaorgiákat, majd feldarabolták és a házuk alatt ásták el őket. Ők a látványos bűncslekményeket elkövető pszichopaták tankönyvpéldái. Azonban a legtöbb pszichopata nem követ el ilyen látványos bűntetteket, vagy a bűneiket olyan leplezett módon hajtják végre, hogy soha nem is derül fény rájuk.

Képzeld el - ha tudod -, hogy egyáltalán nincs lelkiismereted, nem érzel bûntudatot és szégyent, tegyél és mondjál bármit is. Képzeld el, hogy nincs semmilyen belsõ korlátozás benned, ami visszatartana attól, hogy bántalmazzad, kihasználjad, felhasználjad, becsapjad vagy akár tönkretegyed az ismeretleneket, a barátaidat és a családtagjaidat. Képzeld el, hogy soha nem érezel szégyent vagy bûntudatot - egyszer sem az életed során - bármilyen szégyenletes, önzõ, lusta, hazug, ártó vagy erkölcstelen dolgot is tegyél. Képzeld el, hogy nem érezel lelkiismeret furdalást - egyszer sem az életed során - akármilyen kárt, szenvedést, fájdalmat, félelmet vagy veszteséget okoztál másoknak. Képzeld el, hogy a felelõsség fogalma ismeretlen számodra, ezt csupán olyan dolognak tekinted, amit alacsonyabb rendû együgyûek vállalnak fel kérdés nélkül. Most add hozzá ehhez a furcsa fantáziához, hogy meg van a képességed ahhoz, hogy elrejtsed mindenki elõl, hogy a pszichéd más, mint az övék. Mivel az emberek túlnyomó többsége abban a tévhitben él, hogy a lelkiismeret és emberség egyetemes dolgok az emberi világban, elrejteni a tényt, hogy neked ilyen nincs nem is nehéz. Nem tart vissza bûntudat vagy a lelkiismeret bármilyen vágyad vagy célod megvalósításától és megszerzésétõl, és nem kell másokkal konfrontálódnod a hidegvérûséged miatt sem. A jeges víz az ereidben olyan furcsa, annyira a normális tapasztalatukon kívül esik, hogy ritkán ismerik fel az abnormis állapotodat. Más szavakkal, teljesen szabad vagy a belsõ korlátozásoktól és a gáttalan szabadságod, hogy azt tegyél, amit akarsz minden bûntudat és lelkiismeret-furdalás nélkül, el van rejtve a világtól. Míg másokat a lelkiismeretük kordában tart, te azt teszel, amit akarsz tekintet nélkül mások biztonságára, jólétére, érdekeire, egyenlõ jogaira, kapcsolataira, vágyaira és álmaira.

Szóval mit tennél, ha egy pszichopata lennél? Mondjuk, ha beleszületnél egy nagy családi gazdagságba és elég nagy mértékû benned a vérszomj, akkor embercsoportokat manipulálhatnál egymás ellen, felfegyverezve mind két oldalt, és a karosszékébõl nézhetnéd végig a vérontást, amit te magad idéztél elõ. Mondjuk, ha tulajdonodban áll egy médiaszerv, akkor folyamatosan hazugságokat terjeszthetnél rajta keresztül összevissza kavarva az emberek fejét. Akár ezt is megtehetnéd. Vagy mondjuk, ha meg van a lehetõséged, akkor óriási összegeket sikkaszthatnál el közösségektõl, vagy vállalatoktól, amivel aztán romba dönthetnéd mások nyomorult értéktelen életét. Vagy, ha valamilyen nagy élelmiszergyár tulajdonosa vagy, mérgezõ anyagot tehetnál az általad gyártott élelmiszerekbe, hogy az emberek rákot vagy egyéb súlyos és halálos betegségeket kapjanak pár éven belül. Ezt megteheted, hiszen téged nem tart vissza semmiféle belsõ gátlás, bûntudat és nem veszed figyelembe mások érdekeit, jogait és biztonságát. És, ha netán kérdõre vonnak, akkor hidegvérrel hazudsz rákenve mindent másokra. Senki sem tud semmit rád bizonyítani, mert olyan ügyesen manipulálsz mindenkit és minden helyzetet, és olyan hidegvérûen hazudozol, hogy könnyedén mások nyakába varrod a saját borzasztó bûneidet. De akár meg is gyilkolhatod a tanúkat, mert az emberi élet a te számodra abszolút semmi értékkel nem bír.

ÕRÜLETES, FÉLELMETES ÉS VALÓS: az emberi faj 4-6%-a pszichopata. Ebbõl a 4-6%-ból 1-2%-ot nevezhetünk agresszív pszichopatának. Õk a gyilkosok, sorozatgyilkosok, genocídiumot kitervelõ és végrehajtó tömeggyilkosok, háborúkat és viszályokat szító politikusok, népeket terrorban és nyomorban tartó diktátorok, illetve a brutális nõbántalmazók és más látványos bûncselekményeket elkövetõk. A pszichopaták azonban nagy általánosságban nem látványos bûncselekeményeket elkövetõk, hanem az õrület egy akut verziójában szenvedõ személyek, akik egész életükön át manipulatív és nehezen bizonyítható módon károkat okoznak az embertársaik egészségében, kapcsolataiban és érdekeiben. Õk úgy élnek, hogy folyamatosan manipulálnak és károkat okoznak másoknak. A pszichopátia elõfordulási aránya miatt mély befolyással van a többi, potom 6 milliárd emberre, akiknek ezen a Földön kell élniük, mivel aránytalanul sok pszichopata dolgozik a politikában, a médiában, a pénzügy terén, a bíróságainkon, a rendõrségeinkben és a katonaságainkban, illetve az oktatási intézményeink és a vallási szervezeteink élein. Nem beszélve a szervezett bûnözésrõl és a drogkereskedelemrõl. Bizony ez a 4-6% pszichopata felelõs a bankszámláink kiürítéséért, az érdemeink és sikereink elorzásáért, a boldogságunk és örömünk szétzúzásáért, az önbizalmunk aláásásáért, a kapcsolataink tönkretételéért, az értelmi és tudásszintünk radikális csökkenéséért, az életminõségünk és egészségünk megromlásáért, a spirituális elégtelenségünkért, és most már lassan a létezésünk megszûnéséért is itt a Földön.

És itt van az igazán vérfagyasztó Igazság: NINCS különbség a genocídiumot eltervelõ és végrehajtó gyilkos pszichopata és a lelketlen manipulatív pszichopata kollégád között, aki pszichikailag terrorizál, gátlástalanul hazudozik rólad a fõnöködnek a hátad mögött és rágalmakat terjeszt rólad, hogy kicsináljon az állásodból, amibõl a 3 gyermekedet eteted. Amiben mindketten teljesen azonosak az az, hogy a pszichéjük ama részében, ahol kifejlõdött humanizáló funkcióknak kellene lenniük - azaz empátia, lelkiismeret, emberség - csak egy sötét üres lyuk van, amit SOHA TÖBBÉ nem lehet megtölteni humanizáló funkciókkal. A tudatosan terjesztett hazugságokkal ellentétben, õk NEM elnyomják az emberségüket, bennük NINCS emberség. Csak a körülményektõl és a pszichopata kollégád vérszomjától függ, hogy ha hatalomra jut mennyi embert fog meggyilkoltatni, hány emberéletet fog megnyomorítani és mennyi embernek fog kárt okozni. A pszichopata a normalitás álarcát viseli, egy álarcot, ami csupán utánzata a mi arcunknak, érzéseinknek, értékeinknek, szokásainknak. Gondoljunk csak arra, hogy ezek az emberek a mi tökéletes tükörképeink, vagy klónjaink, de nincs meg bennük az emberi tartalom. Vagy gondoljunk csak a Mátrix filmre, amiben abban a tévhitben vannak az emberek, hogy akik úgy néznek ki, mint õk azok emberek is. A pszichopaták nem olyan emberek, mint mi vagyunk. Az egyetlen érzések, amiket valójában és mélyebben tudnak érezni az az irigység, gyûlölet, harag, kapzsiság, õrületes hatalomvágy, és valamiféle kóros versengési késztetés, amitõl úgy érzik mindenki a riválisuk és vad versenyben állnak az embertársaikkal. Sokszor abban a deluzióban vannak, hogy mások rivalizálnak velük, vagy, hogy õk maguk igazságszolgáltató ítélõbírók, embertelen leckéket tanító professzorok, másokat szórakozásból irányító isteni bábmesterek. Mivel nem képesek szeretetet, szerelmet és empátiát érezni, roppant cinikusan viszonyulnak ezekhez az érzelmekhez és mindenkit, aki ezeket az érzelmeket valójában képes érezni azt rettenetesen utálják és megvetik.

Az egyetlen dolog, ami valójában hajtja õket, hogy kiprovokáljanak drámákat és helyzeteket, az egy amolyan "ragadozó éhség". Ez a ragadozó éhség a hajtóerejük az életben és minden más ez alá van rendelve. "Szükségem van rá valami miatt vagy fel tudom használni valmire?", gondolja a pszichopata, amikor találkozik egy embertársával és õket csak és kizárólag ez az EGYETLEN szempont érdekli. Ez azt jelenti, hogy még a szeretetük mögött is csak egy szükség/akaratérzés van, minden mélyebb érzelem és ragaszkodás nélkül, és, ha a szükségleteiket nem elégítik ki, akkor szinte egyik pillantról a másik pillanatra képesek elhagyni a szeretteiket és minden hezitálás nélkül átvágják azokat, akik bíznak bennük, ha ezt úgy diktálja a pillanatnyi érdekük. Továbbá ez által a "szükségem van rá és akarom" perspektíva által úgy tenkint a pszichopata a saját "ragadozó éhségére", mint az egyetlen érvényes érzésre és minden más érzésre a külsõ világban, mint felfalandó és bekebelezendõ "ételekre", amiket a pszichopata önmagába asszimilál. Röviden, a pszichopata egy fajon belüli ragadozó. Gondoljunk csak a ragadozók interkaciójára az áldozataikkal az állatvilágban és már is el kezdjük megérteni mi rejlik a normálitás álarca mögött. Az állat ragadozó mindenféle leplezõ funkciókat és taktikázásokat alkalmaz, hogy becserkéssze az áldozatát: elöszõr megfigyeli azt, majd a közelébe férkõzik, leválassza a csoporttól, lefárasztja és gyengíti az ellenállását, majd elkapja, megöli és felfalja. A pszichopata ugyanígy tesz az áldozataival, de a valódi ragadozó mivoltját látszatokkal, tettetésekkel, hazugságokkal és manipulációkkal leplezi. És ugyanúgy felfalja az áldozatait, mint a ragdozó állat, csak, hogy az õ élelme a lelkünk, az energiáink, az anyagi forrásaink és a kapcsolataink. A test csak annyiban érdekes számukra, hogy mi van benne és mire lehet felhasználni.

A pszichopatákra használt 'antiszociális' és 'társadalomellenes' kifejezések egyáltalán nem szerencsés jelzõk, mert õk nem társadalomellenesek igazából, hanem lélek és életellenesek. Aminek õket nevezni kellene az "emberszabású ragadozók" vagy "fajon belüli ragadozók" (intraspecies predator). Mint hatásos gépek akár zseniálisak is lehetnek - habár megjegyezendõ, hogy minden holywoodi pszichopata filmben bemutatott szperintelligens pszichopata ellenére a pszichopaták túlynomó többsége átlagos vagy átlagon aluli intelligenciával bír - és elismerést érdemlõ akadémiai munkákat tudnak végezni, tökéletesen tudják utánozni a mi szavainkat és érzelmeinket, és tökéletesen véghez tudnak vinni komplex terveket és feladatokat, amelyekkel meg tudják szerezni másoktól, amit akarnak vagy amire éppen szükségük van. Ám azok, akik közel kerülnek hozzájuk elõbb-utóbb észreveszik, hogy valami nincs rendben velük. Hogy miként? A szavaik sokszor nem egyeznek a cselekedeteikkel. Ezek a kreatúrák olyanok, hogy azt mondják "szeretlek" aztán másnap elhagynak, vagy azt állítják gyászolnak aztán elmennek egy jó kis vidám éjszakai buliba, vagy állítják, hogy megbízhatunk bennük, de már ekkor is azon ügyködnek, hogy miként fosszanak ki, csapjanak be, használjanak fel vagy más módon ártsanak nekünk. Miközben terrorizálják a feleségeiket és gyermekeiket, vagy bûncselekményeket követnek el, a társadalom felé önmagukat, mint tisztességes, törödõ embereket és a közösség tartópillárjait állítják be. Ezek a férfiak és nõk azok, akik fenntartják a tisztességes törvénytisztelõ üzletemberek látszatát, miközben az alkalmazottaikat éhbérért dolgoztatják, sikkasztanak és rombolják a környezetet. Ha az ember jobban megfigyeli õket, akkor az elsõ dolog, amit felfedez bennük az pontosan az, hogy a szavaik nem egyeznek a cselekedeteikkel. A látszat, amit fenntartanak egyszerûen nem áll meg a valós életben.

Egy másik dolog, amirõl még felismerhetõk az az, hogy úgy használják az érzelmi szavakat, mint ahogy a színvakok beszélnek azokról a színekrõl, amiket nem is ismernek fel. Sõt mitöbb, mint ahogy a színvak ember soha nem is tudja, hogy színvak ameddig le nem tesztelik, a pszichopata nem tud tudatában lenni a saját érzelmi szegénységének. Szóval tévedés ne essen: nem lehet érzelmileg megbántani õket, mert ilyen nincs nekik! Az érzelmeket csak akkor tettetik, amikor valamit el akarnak érni vele és ilyenkor akár még bûnbánatot is színészkednek. Tudják, hogy az olyan dolgok, mint a bûntudat és bocsánatkérés fontos és hasznos dolgok az emberi világban és szabadon osztogatják ezeket, habár jobbára olyan módon, hogy az áldozatuk bûntudatot érez tõle, de õk maguk bûntudatot nem éreznek és megbocsátást sem várnak, mert nem is érzik magukat felelõsnek a károkért vagy fájdalomért, amit okoztak embertársaiknak.

De, hogy miként bújhatnak meg köztünk mégis ezek a ragadozó gépek? Hát elõszõr is úgy néznek ki, mint mi magunk. És úgy is élnek, mint mi magunk. Másodszor pedig a legfontosabb dologok számukra a látszatok és a külsõségek. Az általuk hordott normalitás álarca a leplezést szolgálja, amely mögött megbújva a legnagyob gonoszságokat követhetik el az embertársaik ellen. A kedvenc elfogalatosságuk a tökéletesség és az erkölcsi tisztaság látszatának fenntartása. Jobbára akút módon aggódanak amiatt, hogy mások mit gondolnak és milyen véleménnyel vannak róluk. Úgy tûnik van valamiféle mentális listájuk vagy katalógusuk arról, hogy mit tesznek és mondanak a tisztességes, jóravaló, normális emberek és végig viszik ezeket a cselekményeket és kimondják a megfelelõ szavakat, amikor ez szükséges, hogy kivülrõl úgy tûnjenek, mint a tisztességes, jóravaló, normális emberek. Ám mindezt nem azért teszik, hogy valóban jó vagy normális emberekké váljanak, hanem, hogy ÚGY TÜNJENEK õk jó és normális emberek. Az "imázs", "látszat" és a "kifelé" szavak nagyon fontosak ahhoz, hogy megértsük a pszichopata moralitását. Miközben teljesen hiányzik belõlük minden motiváció, hogy bármi jót cselekedjenek másokkal vagy másokért, hogy mások egyenlõ jogait és biztonságát tisztelve tisztességesen éljenek a vágyuk, hogy jól nézzenek ki mások elõtt igen intenzív. A jóságuk és tisztességességük annyira felületes, hogy szinte teljes egészében szinészkedés. Sõt valójában egy NAGY HAZUGSÁG, mert semmilyen szándékuk a jótevésre és tisztességességre nincs. Az egész normalitás álarcuk egy nagy hazugság, egy teljes színészkedés. A pszichopaták egész élete arról szól, hogy másokat manipuláljanak a saját kényelmük, érvényesülésük, anyagi jólétük és hatalmuk érdekében. És teszik ezt úgy, hogy közben náha rámegy mások egész élete. A legtöbben bûntudatot érzünk, ha mondjuk megesszük az utolsó darab tortát egy másik ember elõl, és el sem tudnánk képzelni igazából, hogy módszeresen neki álljunk szétzúzni az embertársaink életét a saját érvényesülésünk vagy hasznunk érdekében. Egy normális ember tiszteletben tartja mások érdekeit, kapcsolatait, reputációját, egészségét és egyenlõ jogait. Bennünk ott van az a belsõ mechanizmus, ami megfenyít minket, ha erkölcstelen, etikátlan, önzõ, ártó dolgot teszünk. Amikor valamilyen célt kitûzûnk magunknak, vagy valamilyen vágyunk van, akkor nem elfogadható, hogy a célunk elérése érdekében megalázzunk másokat, szabotáljuk mások szeretetkapcsolatait vagy jövõjét, elsikkaszzunk óriási összegeket, amivel másokat hozunk nehéz helyzetbe, és hasonlók. A bûntudatunk, lelkiismeretünk, együttérzésünk és a törvénytiszteletünk visszatart attól, hogy ilyen áron érjük el a céjainkat vagy vágyainkat. A pszichopatáknak viszont ezek az "árak" nem lényegesek, amikor felmérik, hogy mit kell megtenniük a céljaik elérése érdekében, mivel nincs lelkiismeretük, nem éreznek bûntudatot és azt sem tudják mi az empátia vagy emberség. Maga a lelkiismeret azon múlik, hogy el tudjuk képzelni a következményeket. Viszont a legtöbb "következmény" valahogy a fájdalomhoz vagy szenvedéshez kötödik valamilyen módon, amit a pszichopaták nem igen értenek meg érzelmi szempontból. Megértik a frusztrációt, amit akkor éreznek, ha nem kapják meg, amit akarnak. Ez a vak akaratosságból származó frusztráció számukra a fájdalom, de a fájdalmat, mint úgy nem tudják elõre elképzelni. Egy kísérlet során például fényképeket mutogattak pszichopatáknak, hogy megvizsgálják a reakcióikat. Ezek a fickók ugyanúgy reagáltak egy macska és egy asztal fényképére, mint egy könnyes rettegõ arcra és egy halott fényképére: SEHOGY! Semmilyen érzelmeket nem mértek a rájuk kapcsolt diódákkal. Vagyis érzelmileg nem "ismerik fel" a fájdalmat és rettegést sem.

Harmadszor pedig az emberiségnek van egy általános, vagy közös, átfogó világnézete, ami évezredek alatt alakult ki. Ez a világnézet sajnálatos módon hibás. Ennek a világnézetnek az egyik tartóoszlopa az a hit -vagy akár fantázia-, hogy az emberek egy nagy családba tartoznak és mint ilyenek alapvetõen jóindulatúak. Ismét a Mátrix filmet idézem fel: az emberek azt képzelik, hogy a piros ruhás nõ pontosan olyan ember, mint õk maguk. Ez a fantázia az oka annak, hogy egy pszichológiai vakfoltunk van a köztünk járókelõ gonosszal szemben. Ez a pszichológiai vakfolt a legnagyobb hibája az emberi faj közös világnézetének. Felismerve ezt a hibát, és a tényt, hogy a pszichopátia nem gyógyítható, ma már közismert szakemberek javasolják, hogy az emberi faj két alkategóriába legyen felosztva: a pszichopata génûek és a normális génû emberek alfajaiba.

Állítások szerint nem létezik olyan gyógymód, ami gyógyítaná õket. A pszichoterápia kevés eredményt hoz a gyógyításukban, és jobbára a terápia alatt a saját pszichiáteriektõl tanulják meg, hogy miként kell még ügyesebben manipulálni embereket. Végeredményben még azt sem tudják teljes bizonyossággal, hogy mitõl mások ezek az emberek, akik ugyanúgy néznek ki, mint mimagunk. Ma már több, mint erõs a gyanú, hogy genetikáról van szó és nem betegségrõl vagy gyermekkori bántalmazásról. Sõt egyre többen hangoztatják, hogy a gyermekkori körülmények csupán a pszichopátia felnõttkori kifejezõdését befolyásolják. Azok, akik rossz körülmények közt nõltek fel, látványos bûnözõkké válnak (nyíltan agresszív pszichopatákká). Azok viszont, akik jó családokba vagy jómódba születtek olyan pozíciókba kerülnek, hogy eltusolják a bûneiket. Kétes ügyvédekké, korrupt bírókká és rendõrökké, sikkasztó bankárokká, sötét politikusokká és hasonlókká válnak, azaz fehér galléros bûnözõkké ésd leplezett tömeggyilkosokká. A legtöbbjük soha nem kerül börtönbe a bûncselekményeik miatt, mert belevonják a kollégáikat és üzlettársaikat a bûnözésbe, akik aztán falaznak nekik, illetve olyan pozicióba kerülnek, ahol talán ki sem derülnek a bûneik. A mai politikusok legtöbbje szinte minden kétséget kizáróan pszichopata.

Azok között a tudósok között, akik tanulmányozzák a pszichopátia biológiai okait két fõ teória honosult meg. Az egyik teória úttörõje egy bizonyos Adrian Raine, a Los Angeles-i Dél-Kalifornia Egyetemtõl. A teóriája szerint a pszichopátiáért az agy orbitofrontális kortex régiója -azaz a prefrontális kortex- a felelõs, amely fõszerepet játszik a döntéshozatalban. A másik teória úttörõje egy bizonyos James Blair, a Londoni Egyetemi Kollégiumtól, aki úgy véli, hogy az alapvetõ diszfunkció az amygdalában van, ami egy kicsi mandula alakú struktúra és lényeges szerepet játszik az érzelmek bonyolításában és a félelem közvetítésében. Nem régiben Blair PET scan-es kísérletekkel bebizonyította, hogy az amygdala aktiválásával normális önkéntesekben a mások szomorúságára és dûhére való reagálást lehet szabályozni. Úgy véli, habár erre tudományos bizonyíték még nincs, hogy ez megmagyarázza a pszichopaták empátia és félelemhiányát. A két teória nem zárja ki egymást, mert az orbitofrontális kortex, ami a "gondolkodást" csinálja, és az amygdala, ami az "érzést" csinálja, szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Egy másik, filozófiai és vallási megközelítés szerint, és ez lenne a "mouravieffi teória", a Földünkön elve két fajta ember létezik, mivel az ember teremtése két fázisban történt. Az egyik és egyben az elsõ ember fajta a homo sapiens fossilis , míg a másik fajta a homo sapiens recens . A homo sapiens fossilis lenne az Ádám-elõtti rassz, amit Mouravieff 'antropoidoknak' is nevez, ami csak bizonyos fokig fejlõdhetett, állati karakterisztikumokkal rendelkezett és nem tudott beszélni. Az antropoidnak nincs belsõ énje, magasabb tudata és lelki kapcsolata Istennel. A homo sapiens recens az ádámi rassz, azaz az ember, akibe Isten bele lehellte az 'élet lehelletét', ezáltal magasabb tudatot, belsõ ént és lelket adva neki. Ádám kapta meg a beszédet is és õ nevezett el minden élõlényt a Földön. A két fajta nem áll ugyanazon fennhatósag (vagy Isten) irányítása alatt, és a két rassznak nem is lett volna szabad keverednie, mert ez génregressziót okozott volna. Ám, de az ádámi férfiak látták milyen szépek voltak az antropoidok lányai és azok szexuális közösülés révén gyermekeket nemzettek nekik. Ezért a nagy bûnért cserébe kapott az emberiség egy özönvizet a nyakába, de ez sem tudta leállítani a génkeveredés és génregresszió megbocsáthataltanul bûnõs perverzióját. Isten ekkor beígérte a rossz és a jó mag szétválasztását, (itt a bibliai rossz magból sarjadt gazról, azaz az antropoidokról, és a jómagból származó emberrõl beszélek) ami a Szent Lélek korszakában fog megtörténni, amikor is az ádámi rassz végre valódi énazonosságot kap és felemeltetik. Állítólag most már a Szent Lélek korszakába léptünk és ez a szétválasztódás már folyamatban is van.) A mouravieffi antropoid fajta lényegében a pszichopaták és nárciszisták tipikus jellemzõivel bír és a teóriáját alátámasztani látszik, hogy sok kultúrában fenn is maradt ez a két rassz közötti megkülönböztetés. A németek untermensch, az indiaiak érínthetetlenek, a görögök helot és a zsidók goj kifejezései ilyen megkülönböztetések, habár fõként a németek és a zsidók esetében a politikai és vallási vezetõk ezeket a megkülönböztetõ jelzéseket nacionalista és politikai célokból félreértelmezték, így az értelmezésük a köztudatban teljesen eltorzult. Azok pedig, akik olvasták a bibliát bizonyosan emlékeznek arra, amit Jézus is mondott, 'A ti atyátok az ördög..". A bibliai Jézus maga is tehát különbséget tett a két fajta ember között, két különbözõ atyai fennhatóság alá helyezve õket. Állítólag Jézus asszonya, Mária is úgy filozofált, hogy két rassz van, akik olyanok, mint két ikertestvér, de meg lehet õket különböztetni, mert az egyik meg van jelölve fizikailag. Véleményem szerintem ez egy jelképes megjelenítése a jó és rossz magbõl sarjadt két ember fajtának: a spirituálisan fejlett, lélekkel megáldott fajtának, aki tovább léphet az evolúcióján egy spirituális átalakulás révén, míg a másik, ahogy Mouravieff állította, az antropoid fajta, akinek nincs lelke és felsõbb énje, nem fejlõdésképes és majd egy késõbbi 'ciklusban' válhat lélekkel megáldott emberré.

Valaki nem régiben arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Egyetemes Emberi Jogi Nyilatkozatban az szerepel, hogy mindenkinek joga van más fajjal házasodni. A kulcsszó itt a 'faj'. Ez a személy nem értette, hogy mit jelentsen az, hogy más fajjal házasodni. A mouravieffi teória erre tökéletes választ adhat. Lényegében azt már elismerik a tudományos közösségekben, hogy a pszichopata 'más fajta ember'. Amit viszont jelenleg teljes bizonyossággal tudunk róluk az az, hogy nincs belsõ énjük, és hogy, õk az emberiség parazita átkai, mert ahol csak megfordulnak káoszt, lázdásokat, ellentéteket, viszályokat, békétlenséget, korrupciót, romlást, pesszimizmust, veszteségeket és szenvedéseket idéznek elõ manipulatív módon, miközben parazita módon élsõködve kifosztanak mindent és mindenkit, akit csak tudnak. Lényegében az emberi faj egész történelmének meghamasítását és az emberiség folyamatos hanyatlását nekik köszönhetjük.

Legyen bármi is az oka annak, hogy ezeknek a kreatúráknak nincs belsõ vagy felsõbb énjük énjük és humanizáló funkcióik, tény és való, hogy az erõs pszichopata befolyás alatt álló társadalmak, erkölcsi és nem ritkán gazdasági hanyatlásnak is indulnak. Az ilyen társadalmakban megnövekszik a korrupció, a törvénytelenség, a szociális bûnözés és szervezett bûnözés, a hazudozás, illetve állandósulnak a mesterségesen elõidézett belsõ társadalmi ellentétek és viszályok. Ezzel egyenes arányban csökken az istenhit és emberség, és eluralkodik az emberek gondolkozásában és világnézetében a negativitás és pesszimizmus. Az ilyen társadalmak egyre jobban elállatiasodnak. A pszichopata önmaga lelketlen, erkölcstelen, állatias, torz énjét vetíti ki az egész társadalomra úgy, hogy az egész társadalmat olyan létbe és magatartásba manipulálja, ami önmagát tükrözi. Jellemzõen ott, ahol pszichopaták vannak hatalmon az állampolgárok adópénzét elsikkasztják aztán a beállt gazdasági csõdért magukat az állampolgárokat okolják, vagy elõidéznek egy polgárháborút, hogy a nagy káoszban lelépjenek a gigászi pénzekkel. A népességeket folyamatosan hazugságokkal etetik a médián és különbözõ propagandákon keresztül. A társadalmi és gazdasági károk, amiket ezek a rosszindulatú paraziták okoznak az emberiségnek még csak fel sem becsülhetõ. Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az emberiség azért nem tudott valós fejlõdést produkálni az elmúlt néhány ezer évben, mert ezek a rossz indulatú paraziták ránk telepedtek.

Ami a személyes szintû élményeket illeti, majdnem minden áldozat, legyen az intim társ, barát, üzleti társ vagy idegen, arról számol be, hogy a pszichopatával való találkozásuk kezdetétõl az egészségükben egy állandó hanyatlás áll be. Úgy tûnik, hogy ezek a kreatúrák leszippantják az életenergiáinkat, ami viszont az egészségünk gyengülését okozza. Mégha nem is folytatnak borzalmas pszichikai bántalmazó hadjáratokat ellenünk, akkor is a pszichopatával való hosszas kapcsolat következtében az energiáink elpárolognak, fáradtságot érzünk, depresszió gyötörhet minket és mindenféle betegségek jöhetnek ki rajtunk. Egyébként ezért is nevezik ezeket a kreatúrákat 'energiavámpíroknak' és parazitáknak. Nem csak áldozatok hanem még világhírû pszichiáterek is, mint például Cleckley, az "Ép elméjûség álarca" írója, közel kerültek ahhoz, hogy azt állítsák a pszichopaták esszenciálisan "lélekevõk". (Spirituális szempontból megközelítve, ha megölik a lelkünket, akkor nem tudunk Istennel kapcsolatban maradni, vagyis lezárják az utat a krisztusi tudathoz és a krisztustudatban rajtunk keresztül ható isteni jó befolyását a Földre!)

A pszichopaták áldozatai az élet minden szférájából kerülnek ki, tehát nem kategorizálhatók, mint nõk vagy akár szegények. Ezek a kreatúrák még pszichiáterket is átvágnak és rávesznek és a szakemberek nem is szeretnek velük dolgozni, mert állítják, hogy már rövid kontaktus is érzelmi károkat okoz egy normális érzelmi világgal rendelkezõ emberben. Emellett az egész lényük és gondolkozásuk apró hazugságokra épül és a szakemberek elvesznek ezekben az állandósult hazugságokban. Egy pókhálónyi hazugsággal, egy egész hazugságvilággal, találkozunk, amikor megpróbáljuk megérteni a pszichopata cselekményeit és gondolkozását. Feltehetõen ezekkel a hazugságokkal azt próbálják leplezni mások elõl, hogy õk valójában mások, mint a normális emberek és a hazugságvilágukat már szinte születésük pillanatától szövögetik. Ez az, amit Cleckley a 'normalitás álarcának' nevez könyvében. Az áldozatok maguk jobbára csak a kapcsolat végén ismerik fel, hogy a baráti, vagy szerelmi kapcsolat csak az õ elméjükben volt valós, mivel a pszichopata mindent csak elszínészkedett bármilyen valós érzelem nélkül. Amikor ezek az emberek lelépnek jobbára összetört álmokat és szíveket, szenvedést, szétzúzott kapcsolatokat és kiürített zsebeket hagynak maguk után. És õk így élik le az egész életüket, amerre csak mennek az életben ezt hagyják maguk mögött. A nõk, a kiszolgáltatott helyzetbe kerültek és a gyengébbek a pszichopaták kedvenc célpontjai, mivel a 'becsület' és 'jellem' szavak abszolút nem léteznek a szótárukban. Ám az áldozatok lehetnek üzlettársak is, akiket megrövidítenek, törvénytelenségekbe manipulálnak, majd lelépve ott hagyják õket az általuk kreált problémákkal.

Amikor felelõsségre vannak vonva, vagy napvilágra kerülnek a szörnyûséges cselekményeik és manipulációik, akkor soha nem vállalnak felelõsséget az általuk okozott károkért. Általában mindent tagadnak, de amikor be is vallanak valamit, akkor azt úgy teszik, hogy az igazságba beleszövik a hazugságaikat és úgy manipulálják a helyzetet, hogy maga az áldozat tûnjön fel rossz színben. Nem ritkán a saját áldozataikat vádolják illabilis elmeállapottal, irracionális gondolkozással, hazudozással és felelõsséggel a megkárosulásért. Nem meglepõ az olyan gondolkozás tõlük, hogy nem õk maguk felelõssek a saját bûncselekményeikért, hanem az áldozat, mert, hogy példának okáért õ hagyta kint a pénztárcáját, megbízott benne, vagy nem látta jönni a nagy átvágást. Õrületesen az áldozatot és magát az alkalmat a bûn elkövetésére vádolják és nem önmagukat. Tény és való, hogy néha igen intelligens embereket vesznek palira és ezek az emberek utólag nem gyõzik kérdezni önmaguktól, hogy 'Miként lehettem ennyire gyanútlan vagy naív? Miként nem láthattam, hogy az elejétõl kezdve manipulálva voltam?". De ha nem õk maguk teszik fel ezt a kérdést, akkor bizonyos, hogy az ismerõseik fogják feltenni nekik. Azok az emberek, akiknek nem volt személyes tapasztalatuk pszichopatákkal el sem tudják képzelni, hogy milyen mesterien manipulálnak minket és, hogy ÁLLANDÓAN manipulálnak minket. Ahogy egy pszichopata elmagyarázta, elõször megfigyelnek minket, felmérik a gyengeségeinket és szükségleteinket, behorgásznak minket azzal, hogy kielégítik ezen szükségleteket vagy rájátszanak ezen gyengeségekre, majd megszorítják a satut és kipréselnek belõlünk mindent, amire nekik van szükségük. Aztán dolguk végeztével tovább is állnak. Egyébiránt a pszichopatáknak olyan szofisztikált érveléseik vannak, hogy ember legyen a talpán, aki szembe tud szállni velük, ám ezek az érvelések nem ritkán az õrületre emlékeztetnek. Sõt maguk a cselekményeik néha teljesen õrültek, habár mivel pontosan tudják mit tesznek és a cselekményeiknek/manipulációiknak mik a következményeik, nem lehet õket klinikai õrülteknek nyilvánítani.

Az alábbaikban felsorolom az ismert pszichopata típusokat. Kérlek te Kedves Látogató, tartsd észben, hogy néhány jellemzõ minden típusra vonatkoztatható. Minden típusú pszichopatának egy nárciszisztikus és gigászian felfuvalkodott nézete van önmaga értékérõl és és fontosságáról. Másokat, mint alacsonyabb rendû lényeket látják, míg önmagukat a világegyetem középpontjának, magasabb rendû lényeknek, akiknek jogukban áll saját szabályaik szerint élni, akár mások kárára is, és akiknek különleges kiváltságaik és jogaik vannak másokkal szemben. Úgy képzelik, hogy maga a tény, hogy léteznek máris jogosultakká teszi õket, minden speciális talentum vagy elvégzett munka nélkül is különleges privilégumokra, pénzre, státuszra és a többi. Az egocentrikusságuk egyszerûen kirívó, nem is tudják mások jogait, biztonságát vagy véleményét figyelembe venni, ha az éppen nem egyezik az õ véleményükkel. Az elméjükben másoknak nincs is jogosultságuk a véleményalkotásra, amennyiben az eltér az övéktõl, hiszen úgy hiszik, hogy õk valamilyen kiválasztottság révén sokkal jobban tudnak mindent. A pszichopaták jobbára arrogánsak, maróan cinikusak, nem ritkán egyesen és nyiltan sértegetnek másokat, teljesn rosszhiszemûek, rettenetesen pesszimisták, mérhetetlenül szemtelenek, és túlzott az önbizalmuk. Majdnem mindig mások feletti hatalomra és irányításra törekednek és egyáltalán nem is tudnak másokkal egyenelõen együttmûködve létezni. Mindemellett ÁLLANDÓAN hazudoznak, és a hazudozás úgy jön számukra, mint másnak a lélegzés. Ám, ha hazugságokon kapják õket, akkor sem jönnek zavarba, hanem ehelyett, mások teljes döbbenetére, egyszerûen átvariálják a történetüket, amibe újabb hazugságokat szõnek bele. A lelketlenség, a manipulálás, a pszichikai/érzelmi bántalmazás, a felelõsség nem vállalása, illetve mások felhasználása, kihasználása, meglopása, korrumpálása és cserben hagyása is minden típusra vonatkoztatható.
1. A Jekyll és Hyde (a legsûrûbben elõforduló szociopata)
Õ egy erõteljes személyiségû ember, aki szinte lesöpör a lábunkról. Jön, lát és gyõz! Úgy vágódik be nálunk, hogy visszatükrözi a SAJÁT értékeinket, érdeklõdési körünket, életfilozófiánkat, ízlésünket és szokásainkat. Érdeklõdik mindenrõl, ami velünk kapcsolatos. Becsületességet és õszinteséget tettet. Szereti az áldozatot játszani (pl. a gonosz számító elsõ felesége kifosztotta). A nõk sokszor meg is sajnálják és azonnal kijön a gondoskodó, pátyolgató ösztönük. Jellemzõje, hogy elég gyorsan házasságot és stabilitást akar, ám ez a kontrol mániákus csak azt akarja elérni, hogy rá támaszkodjunk és a késõbbiekben aktívan aláássa az önbizalmunkat, hogy önállótlanodjunk és õ váljon a mi bizonyosságunkká. Segítõkésznek, becsületesnek, támogatónak, nagylelkûnek, hõs és hûséges szerelmesnek tûnik abban a fázisban, amikor "idealizál" minket. Ez a fázis viszont SOHA sem tart örökké és elõbb-utóbb kijön a Hyde személyisége. Amikor az idealizálás fázis véget ér, mert elérte a céljait és nincs többé szüksége az áldozatára, vagy, mert megunta a partnert, az áldozatot -legyen az feleség vagy barátnõ- lelketlenül objektifikálja (élettelen, értéktelen tárgyként kezeli) és megszabadul tõle. Ez úgy realizálódik, hogy egyik napról a másikra egész életen át imádott gyémántgyûrûs mennyasszony királynõbõl egy spermában pacskoló, orgiákban szétkefélt, AIDS-es utcasarki elmebeteg kurva leszel, akit még mocskos prostinak nevezni is megtiszteltetés lenne. Teljesen meggyõzõen tudja utánozni az emberi érzelmeket ám, amikor végre kiderül, hogy csak színészkedett a kényelem, haszonszerzés és szexuális elõnyök érdekében, és milyen lelketlen érzelmi és lelki brutalitásra képes valójában, olyan rendkívül sokkoló lehet a lelkiismeret, bûntudat és emberség teljes hiánya, hogy az már-már FELFOGHATATLAN. Vagy önként befejezzük a kapcsolatot és mentjük, ami még menthetõ vagy õ fog lelketlenül ledegradálni, leverni, megõrjíteni, kifosztani és eldobni, hogy egy újabb "tökéletes" partner vagy lehetõség után nézzen. Általában nem hûséges, de a saját áldozatait vádolja hûtlenséggel. Az áldozatok súlyos érzelmi és anyagi károkat szenvednek és az érzelmi gyógyulás hosszú, mert a legbrutálisabban bánik el azokkal, akiktõl meg akar szabadulni. Megjegyezendõ, hogy ez a fickó tönkreteszi az egészségedet és romba dönti az életed infrastruktúráját, kifosztva és egy szál ruhában kell újrakezdeni az egész életedet, de ettõl függetlenül úgy áll ki a publikum elé sármosan, elbûvölõen, "õszintén", mintha minden a legnagyobb rendben lenne és õ lenne a legtisztességesebb ember. És moralizál az erkölcsrõl! Olyan horrorisztikus amit mûvel, hogy amikor az áldozat elmeséli szinte rémfantazmagóriának tûnhet és nem hiszik el az emberek, mert nem tudják elhinni, hogy egy látszólag sármos, tiszteltreméltó ember így bánhat másokkal!
2. A gyenge elbûvölõ nõ
Ez az édes, hízelgõ, õszinte, nõies, gyengéd érintésû, elesett, érzelmileg kiszolgáltatott, gyenge dáma, úgy tûnik nem tud megbirkózni a valós világ dolgaival és rászorul, hogy egy erõs férfi fogja a kezét és felkarolja. A színészkedése teljesen hitelesnek tûnik, de csak azt a célt szolgálja, hogy behorgássza a férfiakat. Általában áldozatnak állítja be magát, de ez a parazita kicsalogatja és rájátszik a férfiak természetes védelmezõ ösztöneire. Mesterien tudja manipulálni a férfiakat mások ellen, akár még bántalmazásba vagy bûncselekmények elkövetésébe is. Amikor az álarca végre lehullik, az áldoztok megismerhetik a döbbenetesen számító, irigy, kapzsi, ragadozó, gyûlölettõl eltorzult, kegyetlen, lelketlen, ravasz szinte vadállati pofázatát. A szeretetnek, az együttérzésnek és emberségnek még csak nyoma sincs benne. Ez a nõ halálosabb tud lenni, mint a férfi "kollégái", mert a szexualitást is kizárólag manipulálásra használja és képes arra, hogy egy férfit teljesen megnyomorítson a férfiasságában. Érzelmileg egy 5 éves kislány szintjén van, és olyan õrülten akaratos hogy, ha nem kapja meg, amit akar csak látszólag törõdik bele miközben azon ügyködik manipulatív módon, hogy az áldozatának még a lelkét is kigyilkolja vagy tönkre tegye az egész életét.
3. A hazug-hazug
Ez a fajzat látszólag minden ok nélkül is hazudik. Mesterien tekeri a szavakat (a mieinket is) és még mesteribben tereli el a figyelmet kényes kérdésekrõl, a kérdések egyenes megválaszolásától. A tényeket is ügyesen homályosítja vagy fordítja maga hasznára. Amikor igazat mond, akkor is úgy és akkor mondja, amikor ezzel a saját céljait segíti vagy manipulálhat másokat a saját elõnyére. Ennél a kreatúránál megfigyelhetõ az is, hogy egy mondatban hazudik és mond is igazat. Nagyon kell figyelni vele, mert úgy összemossa az igazságot a hazugsággal, hogy a végén már az ember azt sem tudja, mikor hazudik és mikor mond igazat. Mimagunk kételkedni kezdünk az igazságban. Hipokrata módon moralizál, miközben folyékonyan hazudozik, kihasznál, felhasznál, manipulál és bántalmaz. A felénk irányított hazugságai jellemzõen érzelmileg írgalmatlanul kegyetlenek és ezeket természetesen ügyesen megfogalmazott mérgezõ mondatokban adagolja. Az áldozatait érzelmileg instabilnak állítja be és másokat okolva mindenért SOHA nem vállal felelõsséget a saját cselekedeteiért és szavaiért.
4. Az izgalomkeresõ
Õ soha nem tanul a múltbeli meggondolatlanságaiból és tévedéseibõl. Könnyen elunja magát, a szüksége az izgalomra egyre súlyosbodik a kor elõrehaladtával. A felelõtlensége elég gyakran veszélyezteti mások testi épségét, érdekeit, kapcsolatait stb. Nincs fegyelme a saját impulzusai felett és rossz az ítélõképessége. Törvényszegés, bûnözõ magatartás és droghasználat szokványos az ilyen szociopaták/pszichopaták esetében.
5. Néró, a rosszindulatú pszichopata
Õ már nem a Jekyll és Hyde típusú, hanem a normalitás álarca nélküli pszichopata. Ez egy szadista, akinek az áldozatai mindig emlékezni fognak az üres, jéghideg, ragadozó tekintetére. Õ a nyílt nõbántalmazó, a gyermekbántalmazó, a zaklató, a gyilkos, a sorozatgyilkos, a tömeggyilkos politikus vagy vallási vezetõ, az erõszakoskodó, a terrorista, a gyújtogató, aki egyébként elég arrogánsan szokott viselkedni és maróan cinikus. Alacsony a stressz toleranciája szóval hihetetlen dührohamokat tud kapni és kiszámíthatatlanná válhat. Mivel gyermekkorában valószínûleg olyan környezetben nõtt fel, ahol a becsapás, cserbenhagyás, hazudozás, megalázás és az eltúlzott büntetés szokványos volt õ is várja a becsapást, a megalázást és a büntetést. Ez a fenevad az, aki szadista módon majd megõrjít az agyjátékaival, provokál, inzultál, zaklat, kínoz lelkileg és agyilag (vagy akár testileg és szexuálisan is) csakhogy idegösszeroppanást kapjál. AZ ÉLVEZET KEDVÉÉRT KÍNOZZA AZ ÁLDOZATAIT. Sokan közülük szexuális deviáns és roppant kedveli a szado-mazó típusú szexet. A többi szociopatához hasonlóan, abszolút nincs lelkiismeretfurdalása, nem érez bûntudatot és nincs tekintettel mások érdekeire, biztonságára, egészségére stb. Szadisztikusan a nálánál gyengébbeket pecázza ki magának: nõket, gyermekeket, egyedülállókat, idõseket vagy valamilyen okból kiszolgáltatott helyzetben lévõket. Õ az, akit a média imád a borzalmas bûncselekményei miatt! EZEK A PSZICHOPATÁK TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÜKBEN SKIZOID/PARANOID BEÜTÉSÛEK ÉS DELUZIÓSAK. Többen közülük Néróknak, isteni kiválasztottaknak, professzoroknak vagy ítélõbíróknak képzelik magukat, akiknek a feladata, hogy büntessenek vagy rideg, kegyetlen leckéket tanítsanak. Nem ismerik a mértéket. Például egy nõ kacéran néz rá és ettõl úgy dönt, hogy úgy kell tisztességes viselkedésre tanítania, hogy romba dönti az egész életét vagy megerõszakolja, meggyilkolja és feldarabolja. ABSZOLÚT NEM ISMERIK A MÉRTÉKET ÉS NINCS BENNÜK SEM BELSÕ GÁT, SEM KÜLSÕ TÁRSADALMI GÁT, AMI MEGÁLLÍTANÁ ÕKET. CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A NYERS ERÕSZAK ÁLLÍTJA MEG ÕKET, DE EZ VONATKOZTATHATÓ A TÖBBI TÍPUSÚ PSZICHOPATÁRA IS. A legkisebbb vélt vagy valós hibára eltúlzottan reagálnak, és legtöbbször a "hiba" valójában vélt hiba, mert a saját borzalmas elõítéleteit és közveszélyes delúzióit vetitík ki másokra.
6. Az arrogáns
Õ mindig a középpontban akar lenni és ezt vagy negédességgel, sármmal éri el vagy durva arroganciával. Az a legfõbb vágya, hogy irigyeljék, féljék és gyûlöljék. Úgy igazgatja a dolgait, és manipulál másokat, hogy pontosan ezeket az érzelmeket váltsa ki az emberekbõl. Ezekbõl aztán soha nem elég neki. Csak úgy pacskol és ragyog az általa gerjesztett és felkorbácsolt irigységben, a tõle való félelemben és a felé irányuló gyûlöletben. Épelméjû ember a szeretetet, megbecsülést, barátságot és tiszteletet óhajtja, de nem õ! Híresség vagy hírhedtség, számára egyre megy, ha ez a középpontba helyezi és kiváltja mások figyelmét, irigységét, gyûlöletét vagy félelmét. Cinikus, arrogáns és felvág az értéktárgyaival, gazdagságával, elõnyös kapcsolataival, vagy akár szellemi/fizikai adottságaival. A reakciói jellemzõen eltúlzottak, így rettenti és zavarja meg az áldozatokat (ez az eltúlzott összezavaró reakció egyébként jellemezõ majdnem minden pszichopatára).
7. A karizmatikus vezetõ
Ez a fajzat a manipuláció NAGYMESTERE. Mindenkit manipulál, hogy státuszhoz, ranghoz, irányításhoz, pénzhez, figyelemhez jusson. Eljátssza az erényest, az erkölcsöst, a tökéletes apát és férjet, a spirituális vezetõt, a bölcs tanácsadót, a mentort, a hûséges barátot. Karizmatikus, nagy az önbizalma, határozott a fellépése és szinte tökéletesnek tûnik. Ám mindez csupán arra szolgál, hogy státuszhoz, ranghoz, elõnyökhöz, figyelemhez jusson. Az agymosó technikái igen kifinomultak és fejlettek éppen ezért vallásos közösségekben, szektákban és a politikában sûrûn megtalálható. Általában a hiszékenyeket, a gyengéket, a tanulatlanokat, a tájékozatlanokat, az elesetteket és kiszolgáltatottakat, és a gyenge szellemi képességûeket célozza meg és használja fel a céljaira. Látszólag jóindulatúan pátyolgatja és irányítgatja a közösséget, de ebben nincs az égvilágon semmilyen alturizmus, mert csak is kizárólag kóros önérdekbõl és önzésbõl teszi.
8. A szexuális ragadozó
Hiperszexualitás, pornográfia, orgiák, családon belüli szex, fiatalok megrontása, pedofilia és rengeteg maszturbálás tapasztalható nála. Az áldozatok tudnak csak mesélni arról, hogy milyen ördögi módszerekkel manipulálja bele az embereket mindenféle szexuális tevékenységbe. Fiatal, idõs, férfi vagy nõ, nála nem számít, ameddig szexuálisélvezetet tud belõlük magának kovácsolni. Preferálja a szado-mazót. Könnyen elunja magát, egyre elferdültebb vagy veszélyesebb szexet követel és keres magának. Ennek az elmebetegnek van egy ellentéte: az, aki teljesen megtagadja a szexualitást, intimitást és az érzelmeket a szerelmi partnerétõl. Izgalmat és vágyakat gerjeszt, aztán elutasítja vagy a természetes nemi szükségletei miatt bünteti és alázza a partnereit. Míg az elõzõ az állandó felfokozott szexuális érzelmekkel és atmoszférával kínozza az áldozatait, ez az utóbbi azon élvezkedik, hogy a társa alapvetõ szexuális és érzelmi szükségleteit megvonja és figyeli, miként kínlódik és hervad miközben rosszhiszemûen gúnyolódik a szenvedésein. KIGYILKOLJA a nõt a nõbõl, a lelkével együtt. És ez is a célja, mert egy misogín (nõgyûlölõ) szadista, aki a nõben nem "ajándékot" és a másik felét látja, hanem ádáz riválist. Ám ezzel egyidõben rettenetesen irigy is rá, és nem ritkán példának okáért annak a parfümjét vagy használati tárgyait hasznája titokban. Mindkettõ fajzat szereti degradálni, élvezeti cikké tenni és megalázni a partnereit.
9. A nomád parazita
Ennek a fajtának nincsenek hosszú távú tervei. Nem tudja magát elkötelezni, nincs benne dedikáció, teljesen céltalan, és teljesen irreális elvárásai vannak. Kifejezetten egy opportunista, aki ragadozóként keresi a lehetõséget, hogy másokat kihasználjon, meglopjon, vagy mások érdemeit elorozza.
10. A szélhámos manipulátor
Egyetlen dolgot élvez mindenek felett: egymásnak uszítani embereket, közösséget, társadalmakat, attól függõen, hogy milyen pozícióban van. Az embereket, mint "poxy"-kat használja fel a másokkal való érintkezésre, õ maga a háttérben marad és perverz módon élvezi a színjátékot, amit õ tervelt ki és manipulált ki mások felhasználásával. A "szövetségeseit" és a célpontjait egymástól elkülönítve tartja és mint bábukat játssza ki õket egymás ellen. Rettenetesen ügyes a szavak csavarásában és nagyon sármos szóval általában eléri, amit akar. Sokszor azonban megfélemlítéseel, hamis tudálékossággal, tettetett segítõkészséggel teszi magát "nélkülözhetetlenné" és éri el a céljait. Nagy önbizalommal és fontossággal avatkozik bele minden problematikus helyzetbe és fog hozzá a problémamegoldásba. Majdnem mindig a pénz és az elõnyök a célja, de van, amikor csak szórakozásból manipulál, zavar össze és uszít egymásnak másokat. Bármibe beleegyezik, bármit megígér csak, hogy aztán cserben hagyjon vagy pontosan az ellenkezõjét tegye. Ezek után természetesen téged vádol meg az egyezmény megszegésével. Rettenetesen élvezi a jogi helyzetek fabrikálását, amelynek keretében a saját áldozatait bebörtönöztetheti, vagy perbe foghatja mindenféle károkért. A valóságban õ maga idézi elõ és manipulálja ki ezeket a jogi helyzeteket.
11. A szakmai terrorista
Õ minden intelligens és erkölcsös értelmiségi rémálma. Sõt, szerintem minden alkalmazott rémálma. Általában jó a fellépése, elég sikeres a szakmájában, intelligens és jó a szakmai reputációja is, de az az apró jellemhibája van, hogy másokat kegyetlenül hátba szúrva, másokat manipulálva, másokat ellehetetlenítve, elértéktelenítve és elgáncsolva jut egyre feljebb a cég ranglétráján. Ha útjában állsz nem számít, hogy 3 gyermeket etetsz a fizetésedbõl, kegyetlenül kicsinál. FIGYELEM: ez az a fajzat, aki mások szellemi képességeit elértéktelenítve, vagy mások szellemi képességeit és produktumait felhasználva és ELTULAJDONÍTVA jut elõre a ranglétrán. Ez az a fajzat, aki másokat felhasználva kegyelem nélkül kicsinálja a vetélytársnak vélt alkalmazottakat. Mindig felhasznál másokat és a mások feletti irányításra törekszik. Ezért is található meg olyan sokszor vállalatok felsõvezetõségében, a politikában és a pénzvilágban. Amikor hatalomra jut kegyetlenül és gátlástalanul visszaél a hatalmával. Az alatta lévõkkel rosszul, lekezelõen, arrogánsan bánik, talpnyalásba és meghunyászkodásba manipulálja õket, sõt akár pszichikai terrorban is tarthatja õket képtelen elvárásokkal, kiszámíthatatlansággal és állandóan változó "szabályokkal". Hátulról, manipulatív módon mérgezi meg a munkahelyi atmoszférát, aminek következtében hanyatlik a kollektíva produktivitása. Nagyon rossz az ítélõképessége és rossz döntéseket hoz, ami káros befolyással van munkaközösségekre, közösségekre és társadalmakra. Nincs szociális érzékenysége, de majdnem mindig gyanakvó és paranoiás. Másokat használ fel, hogy hatalomra jusson, ám amikor eljön a hála ideje, akkor a segítõit hálából kirúgja, elhetetleníti vagy faképnél hagyja. Legrosszabb esetben a saját segítõire keni minden bûnét, amit a hatalomra jutása sötét útján elkövetett.
12. A gyermek pszichopata
A pszichopátia tünetei már 3 éves kortól mutatkozhatnak. A fiatal delikvens már zsenge korban lengeti a pszichopátia vörös zászlóit: a hazudozást, a folytonos verekedést, durva rivalizálást, más gyerekek terrorizálását (köpködés, rugdosás, kiközösítés, megalázás), állatkínzást, tûzgyújtást, drogok kipróbálását, rongálást, manipulációt (olyan édesnek és ártalmatlannak tud tûnni, amikor rajtakapják valamin, és micsoda különleges képessége van ahhoz, hogy egymásnak uszítsa a felnõtteket!). Tindézser korban szokványos a megrögzött lopkodás, megrögzött hazudozás, a közlekedési szabályok rendszeres áthágása, mások manipulálása, szabados nemi élet, esetlegesen a fiatalkori bûnözés. A pszichopátia valószínûsíthetõen NEM környezeti befolyás következménye, hanem genetikai kódolás eredménye, tehát itt nem csak rossz családokból származó brutálisan bántalmazott gyermekekrõl van szó, hanem látszólag rendes vagy gazdag családok gyermekeirõl is. A különbség a rossz családi háttérbõl és jó családi háttérbõl jövõ pszichiopaták között csupán annyi, hogy az egyik egy börtöntöltelék lesz és látványos bûncselekményeket követ el, míg a másiknak eltusolgatják a bûncselekményeit vagy olyan hatalmi pozicíóba kerül, ahol minden következmények nélkül követhet el bûncselekményeket (pl. politika, pénzügy, bíróság, rendõrség, stb.). A pszichopaták az élet MINDEN területén megtalálhatók, beleértve a családjainkat. Ha zsenge korban felismerjük a pszichopátia jeleit, akkor szigorú és következtes szabályokkal rá lehet szoktatni a gyermeket, hogy betartsa a mások biztonságára és érdekeire vontatkozó szabályokat. A tinédzser kortól kezdve már nem igen lehet segíteni rajtuk és a pszichoterápia is csak némileg tudja õket szocializálni.