Atlantisz, a technológia

Anyagon túl

Atlantisz, a technológia

.

1. Magasból messze látni

Jacques Cousteau francia származású tengerész, tengerkutató, felfedező, és természetvédő. Mindig bölcsen beszélt, az emberiség fennmaradása érdekében érvelt például az önmérséklés terén. Az önkorlátozást, mint a jövő zálogát tekintette.

A földi életet páholyok irányítják, mind gazdasági, mind politikai téren. Ők döntenek arról, hogy egy ország bukjon vagy szárnyaljon. Gyakran egy-egy ország vezetője, egy-egy páholy valamilyen szintű tagja. Jó hátszéllel, könnyű országot vezetni. Minden páholynak van egy első számú vezetője. Cousteau a páholyok vezetője volt.  Így aztán jó sokat tudott a világ működéséről.

Cousteau szerette a természetet, és megértette, hogy a természet tönkretétele maga az öngyilkosság. Kedvenc kifejezése volt a „fenntartható fejlődés”, azonban ennek SEMMI köze sincs a mai, gazdaságilag értelmezett végtelen fejlődéshez (hízáshoz). Zárt rendszerben (a Föld) nem létezik végtelen növekedés, az egyik ország csak a másik kárára tud növekedni. Cousteau véleménye szerint a fizika és a Létezés törvényei adottak, azokat nem lehet megkerülni, becsapni. Szerinte a fenntartható fejlődés, az adott környezetben fenntartható életmódot, önkorlátozást jelenti. Előre látta a krízishelyzeteket, amelyek az emberekre várnak (túlnépesedés, gazdasági, értékrendi) és az volt a véleménye, hogy az emberiség ezekre nincs felkészülve (mondta ő ezt 20 évvel ezelőtt). Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezekre még ma sem vagyunk felkészülve, de nem csak az átlagember, hanem maguk a politikusok sem. Tudomásul kell venni, hogy egy ócska, szakadt repülőn utazunk, és ha a pilóták (vezetők) végre hajlandók lesznek kinyitni a szemüket, akkor kényszerleszállással még leszállhatunk. Minél később kezdjük a leszállást, annál meredekebb lesz a leszállási pálya. Egy dolog biztos, repülő még nem maradt fenn a levegőben, mikor teljesen elromlott és/vagy elfogyott az üzemanyag. A függőleges leszállás neve szabadesés.

Mint első számú vezető (szó szerint) harcolt azért, hogy törvényileg kötelezzük a jelen emberét arra, hogy az utókor élhető bolygót örököljön. Ő is belátta később, hogy ez egyáltalán nem sikerült. Főleg Cousteau életfilozófiája alapján, de már halála után, barátja írta meg „Az emberiség el fog tűnni, annál jobb” c. könyvét. Ebben Az Ember Tragédiájához hasonló véget jósol a nem túl távoli jövőben (ezer év távlatában). Cousteau tévéinterjúban mondta, hogy az emberiség 65-75%-ának el kellene tűnnie egy pillanat alatt, ahhoz, hogy a Föld eltarthassa a megmaradó társadalmat.

Amiről még híres Cousteau, az Atlantisz kutatása. Egyfelől olyan információkkal rendelkezett, melyek alapján egyértelműen mindent tudott Atlantiszról, amit tudni lehet. Ő konkrétan tudta, hol érdemes keresni Atlantisz földi nyomait. Mivel az egész bolygót bejárta, nyilván nem tűnt fel sehol sem jelenléte. Egyre több filmet kezdett forgatni Atlantisszal kapcsolatban. Egyre komolyabb harc indult közte és más vezetők, munkatársak között. Cousteau úgy gondolta, hogy az emberiség csak akkor tud szembenézni a jövővel, ha ismeri a múltat és a valós jelent is. Véleménye szerint itt az ideje az embereket felvilágosítani a világ működéséről, hiszen ő is tudta, hogy egy új korszak jön, új értékrendekkel. A váltás csak akkor lehet zökkenőmentes, ha tudatosan felkészül rá az emberiség. A helyzet Cousteau halála óta sem lett jobb, csak közben már el is kezdődött a változás. Amikor Cousteau végleg elszánta magát a felvilágosító munkára, meghalt…

Sokan a Titicaca tóban vélik felfedezni Atlantisz romjait. Cousteau talált ott régi városokat, templomokat, magas életszínvonalat tükröző épületek romjait. A kor társadalma ismerte a pi számot, a csillagászatot, fizikát, stb, egy, a maihoz vagy a régi sumerokhoz mérhető tudással rendelkeztek. Sok eredeti filmfelvétel sosem került bemutatásra. 1998-2000 körül széles körben kutatták a romokat. Túl sok képi információ most sem került bemutatásra, azonban azt be tudták bizonyítani, hogy az 1.500-6.000 éves időtartományban működő modern városokat fedeztek fel.

Az annunakik által tudatosan végzett aranybányászat a Vízözön előtti időkben Afrikában zajlott. A Vízözön eliszaposította ezeket a bányákat, majd napjainkig sosem használták őket (régészeti leletek alapján). I.e. 6.000 körül beindulnak az aranykitermelő bányák az amerikai kontinensen, és az Annunakik készülődnek a legfőbb vezér látogatására. Céljuk meggyőzni bármilyen áron Anut, hogy érdemes itt maradni és aranyat kitermelni. I.e. 4.500-4.200 körül hatalmas építkezésekbe kezdenek az annunakik Amerikában, egyfelől megépítik a csillagvizsgálókat melyeknek célja, a Nibiru érkezésének előrejelzése, valamint a Stonehenge szerű és funkciójú építményeket. Másfelől Anu vezér fogadására városokat, palotákat építenek és bizonyítandó a nagy mennyiségű arany jelenlétét, mindent bearanyoznak, még a Mezopotámiából áthozott, a teremtést leíró oszlopokat is, melyeknek anyaga csak Irak déli részén létezik a Földön. Ekkor jöttek létre sumer mintára azok a városok, amelyeket feltártak a Titicaca tóban.

Másik komoly kérdés, hogy egyáltalán mikor is létezett Atlantisz?

Az annunakik szent kötelessége volt a részletes naplóírás. Ennek ők eleget is tettek. Szerencsénkre. A különböző vezető, irányító annunakik naplója végtelen részletességgel beszámol mindenről, a szerelmi félrelépésektől a történelmi események precíz, aprólékos leírásáig. Azonban a naplóírás szigorúan csak az annunakik által uralt területekre vonatkozik. Eleinte ez Afrika, Sumer, Egyiptom, Indus-völgy, később Amerika. Ugyanakkor szinte szó sem esik például a sumer társadalommal egy időben legalább annyira virágzó Kárpát-medencéről, vagy a kínai népről, mely szintén már 5.000 évvel ezelőtt magas szintre jutott. Ehhez hasonlóan szó sincs az észak európai népekről sem.

Egyetlen kivétel azért van. I.e. 2.024-ben atomrakétákat lőttek ki a Sínai félszigetre, a Holt tenger közelébe, az űrrepülőtérre. Ekkor a radioaktív felhő a légmozgással Sumer felé került, így a sumer társadalmat szó szerint elfújta a szél. A terület kb. 100 évig lakatlan volt, úgy nézett ki, mint ma Pompei. És ekkor beszélnek igazán az annunaki leírások arról, hogy a Föld távolabbi területein, az annunaki területeken kívül, hasonló fejlettséget mutató népek, népcsoportok és törzsek éltek, és ezek akár ezer kilométeres távolságokból betelepedtek a lakatlan területekre, ahol a sugárzás már jelentősen lecsökkent.

Tudjuk, hogy a Földön az annunakik mellett, az ő rokon fajaik uralkodtak, többé-kevésbé a Vízözön után. Mintha mindez tabu lett volna, erről ők nem írtak leírásaikban.  Az nem az ő felségterületük volt. Az nehezen hihető, hogy egy modern annunaki társadalom, mely keresztül-kasul röpködött a Földön, űrrepüléssel foglalkozott, ne vette volna észre, ha a Földön idegen civilizációk is léteznek. Szerintem egy egyezmény alapján, az idegen terület volt, és bár tudtak róla, nyomon követték az eseményeket, de nem vezettek róla naplót, lévén tilos volt.

Inanna/Ishtar/Vénusz fontossága jelen esetben abban rejlik, hogy részletes naplójának egyik fontos momentuma, mikor a mai amerikai részt Atlantisznak nevezi. Ő az egyetlen, aki a nevet helyhez is köti. Kb. i.e. 120.000 környékéről beszél. Bár az egész amerikai kontinenst Atlantisznak nevezi, azonban főleg a mai Mexikó területéről beszél. Még néhány laza említést találunk az annunaki történetekben Atlantiszról, azonban konkrét hely és idő megjelölése nélkül.

És mit hoz a véletlen? Jacques Cousteau legkedveltebb helye a Földön a Kaliforniai-félsziget mellett fekvő sziget, melynek neve Cerralvo volt. Mexikó állam bejelentette, hogy szigetet akar elnevezni Cousteau kapitányról, aki nagyon sokszor végzett megfigyeléseket a térségben hajójával, a Calypsóval, és felfedezéseiről többször „beszámolt” Mexikó vezetőinek. Ezért 2009 novemberében megváltoztatták a sziget nevét, Jacques Cousteau Sziget névre.

.

2. Charon Viktor AZ ÚJ EON TUDOMÁNYA, részletek

Copyright: Sinai Magda – 1999, Kiadta: Rockcity Kft., 1242 Budapest Pf. 315, Felelős kiadó: Szűcs, ISSN: 1417-64-59. Charon Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli

  

ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM

Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt.

Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére.

Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott.

A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivást csak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom.

…

A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.

Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.

A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.

.

A HALÁL-FOLYAMAT ELTŰNÉSE

Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.

.

FEJLŐDÉS HELYETT KIBONTAKOZÁS

A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei. Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.

 .

AZ ÚJ ATLANTISZ

Az antik mágikus világkép új formában visszatért. A hermetikus történetkutatás már a mi korunkban ismertetett tradíciókat a Homo Magus agyrendszeréről, melynek kulcskoncepciója az atlanti ember harmadik szeme. Az egykori mágikus emberfajták szintén több dimenzióban éltek: harmadik szemük az asztrálvilág lényeit is eléjük vetítette. A változás, mely a Dimenziókorszakban beállt, némiképp hasonlított ahhoz, amit a harmadik szem működéséről állítottak. A processzus azonban mégis különbözött a régi természetlátástól. Az új ember ugyanis nem rendelkezett harmadik szemmel, hanem agyrendszere különleges érzékszervek egész sorozatával bővült.

.

DIMENZIÓÖNTUDAT

A Dimenzió Éra emberének szellemi fokozatát akkor közelítjük meg, ha azt mondjuk, hogy ez az emberfajta dimenziószemmel és dimenzióöntudattal bírt. Ezek az érzékszervek szenzitívvé tették a Tér és Idő dimenziócsakráinak működésével szemben. A dimenziócsakra olyan éterkonstrukció vagy inkább olyan erőmező, melynek regeneratív vibrációi az új világban kiküszöbölték a halál jelenségét. Az ikervilágok szubsztanciái a dimenziócsakrák működése következtében sohasem érték el azt a sűrűségi fokot, mely a mi korunkban az élő szervezetek megmerevedéséhez, elmeszesedéséhez és végül teljes pusztulásához vezetett. Az Új Biosz élő plazmája félanyagi maradt, és ezt az állagot a dimenziócsakrák könnyebben dobhatták át egyik síkról a másikra anélkül, hogy az alapszubsztanciában változás állott volna elő.

.

3. THOTH

Thoth részletesen leírja a világ rezgés (fény) természetét, a párhuzamos világokat, az átjárást a világok között, idő és térugrást, Atlantiszt, annak működését, struktúráját. Azonban tudni kell, hogy Thoth egy magas tudatú „történész”, akit megérteni csak akkor lehet, ha tudjuk azt amit ő tud, vagy elfogadunk bizonyos igazságokat. Sokan megkérdőjelezik Thoth igazságait. Történik mindez azért, mert a jelen civilizáció mélyen beleragadt az anyagi világ mocsarába és hallani sem akar semmi másról. Azonban már itt van a változás szele…

.

4. Atlantisz

A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik a legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

Az állóhullám paraméterei meghatározzák a rezgés jellegét, megnyilvánulási formáját. Adott paramétertartományon belül az állóhullám anyagi megjelenést tesz lehetővé. Ha kis mértékben változnak a paraméterek, de még az anyagi megjelenés tartományán belül, akkor az anyag különböző megjelenési formáival találkozunk. Ha azonban a paraméterváltozás eredményeként túllépünk az anyagi paramétertartományon, akkor a rezgés már nem anyag lesz.

A rezonancia azt jelenti, hogy a hasonló paraméterű rezgések egymással kölcsönhatásba kerülnek. Például a földi gravitáció vonzza az anyagot, azaz minket, ugyanakkor a rádió és fényjeleink el tudják hagyni a Földet. Ehhez hasonló a Faraday kalitka, amikor is kezünkkel be tudunk nyúlni a kalitkába, azonban a kalitka fizikai paraméterei által meghatározott rezgések nem tudnak behatolni.

Több olyan rezgésrendszer létezik, amelyik hasonló struktúrát mutat, azonban más paraméterű rezgésekre épül. Ami közös az csak a mintázat. Akár a zenében az oktávok. Ugyanazt a dallamot le lehet játszani minden oktávon, felismerjük a zene mintázatát, amiben különböznek az a hangszín.

A párhuzamos világ azt jelenti, hogy semmi átfedés nincs közöttük, az én világomat érzékelni tudom, de a többit nem. A többi világ számomra csak kozmikus sugárzás. Egy másik világ számára az én világom kozmikus sugárzás. Világok között átjárni akkor lehet, ha az én paramétereimet meg tudom annyira változtatni, hogy kilépek az én rendszeremből és ekkor bekerülök egy szomszédos világba.

Ezen túlmenően, a párhuzamos 3D világok halmazához képest, ezzel párhuzamosan létezik még a negyedik dimenzió (születés előtt, halál után itt tartózkodik a lélek), illetve az ötödik dimenzió (isteni dimenzió).

 

.

Atlantisz nem egy város, nem egy ország, nem egy földrész, hanem egy technológia, egy módszer. Sokszor említettem, hogy kb. 12 magas szintű civilizáció élt már a Földön előttünk. Ezeknek a társadalmaknak a nagy része ilyen jellegű volt. Egy ilyen társadalom kialakulásához nincs szükség „evolúcióra”, mert csak úgy a semmiből is létre tud jönni. Általában néhány ezer (5-10-15.000) év alatt véget is szokott érni.

Atlantiszról sok csodát mondanak, és legtöbbször a megértés korlátai mi magunk vagyunk. Atlantiszban működött a teleportálás, így jártak munkába. Kristályokból származott a végtelen energia. Sok mindent meg tudtak teremteni gondolatilag, akár a negyedik dimenzióban (álomvilág). Például a házak fala üvegszerű, nincs rajta ajtó, hanem amikor a benn lévő tudja, hogy ki szeretne menni, akkor át tud hatolni rajta, mint egy vízfüggönyön. Gyakorlatilag az atlantiszi technológia nem jelent mást, mint azt, hogy azok az emberek a létüket egy magasabb rezgésszintre emelték. Felülemelkedtek az anyagon, de mégis benn maradtak a földi világ rezgéstartományában. Azaz nem kerültek át egy párhuzamos 3D világba, csupán a saját világukban az anyag felé emelkedtek.

Igazából akkor értettem meg az atlantiszi technológiát, mikor megtudtam, hogy most, napjainkban is létezik egy atlantiszi technológia. Több gyereknek is megvan az a képessége, hogy bármikor átmegy oda. Nem tesznek mást, mint eldöntik. Ekkor láthatatlanná válnak itt az anyagi világban, majd mikor átértek akár a szellemek, arra gondolnak, hogy ott legyenek, egy adott teremben, ami egy fogadó helyiség idegenek számára. Mivel ezt a tudatosságot órákig fenntartani nehéz, ezért az anyagi világban megvalósított gépek olyan tereket hoznak létre, amelyek fenntartják ezeket a rezgéseket. Ezek a gépek olyanok, mint a kisebb erőművek és az anyagi világban láthatók, észlelhetők, megfoghatók. A fizikai föld és néhány gép, és az ahhoz tartozó néhány épület van az anyagi rezgés szintjén. Minden más, úgy az emberek, mint egyéb alkotások a felsőbb rezgésszinten jönnek létre az emberek tudata által létrehozva, és az anyagi gépek tere által vannak fenntartva. Mindez nem más mint állóhullám, mely kompatibilis azokkal az emberekkel, akik testük rezgésszintjét magasabb szintre emelték. Az állóhullám csak akkor létezik, ha egy külső energia fenntartja azt. Ha ezek a gépek leállnak, minden ami abban a felsőbb rezgésszinten lett létrehozva, egy pillanat alatt eltűnik, az emberek pedig megjelennek itt az anyagi szinten. A fenntartó rezgések nélkül az egész Atlantisz csupán néhány épület, benne gép, és néhány földi ember a maga anyagi valóságában. Atlantiszt úgy lehet megalkotni a semmiből, hogy néhány ember felemelkedik a magas szintre, megalkotják az ő álomvilágukat (állóhullámokból), és anyagi szinten megvalósított gépekkel fenntartják azt. Ha leállnak a gépek, eltűnik minden ami nem az anyagi szinten van jelen.

Néhány kiemelkedően innovatív cég vezetője is átjár ebbe a világba. Ők általában saját cégüknél nem is vesznek fel fizetést, gyakran egy negyedik emeleti ötven négyzetméteres lakásban laknak, és sokszor hetekig sem látják őket. Ilyenkor ők odaát vannak. Általában egyedül élének, legtöbbnek volt családja, de elváltak. Nyilván ezekről a megtapasztalásokról nem beszélnek széles körben, csupán kisebb közösségekben. A gyerekekkel ellentétben, akik „így születtek”, a felnőtteknek valahogy úgy alakult az élete, hogy el tudták engedni a félelmet, a haragot. Általában nagyon magas tudatszinttel rendelkeznek, különböző spirituális iskolákba jártak, és „teljesen véletlenül” mentek át a másik világba egy meditációs állapotban, boldogság érzésekor, vagy egyszerűen olyan is volt, akit meg akartak ölni, ő pedig szembefordult és azt mondta a támadónak, hogy szereti és megbocsátja neki amit akar tenni. Ekkor eltűnt az anyagi világból és megjelent a másikban. Onnan minden látható ami itt zajlik, de innen nem látszik a magasabb rezgésű élet.

Jelenleg is létezik egy ilyen civilizáció a Földhöz kötve. Velünk osztoznak a fizikai földön, de ezen túl világuk egy magasabb rezgési síkban van. Bár egyértelműen senki nem mondja, valahol Ázsiában van a földi terület (Tibet?). Fontos még a magas hegyek jelenléte, mert ott sok az energia. Nyilván túl sűrűn lakott nem lehet a hely. Az erőművek nem végeznek forgó mozgást. Anyagi szinten legtöbb lepukkant és nem működő erőműnek tűnik, azonban belsejükben kristályok működnek.

A mi túlnépesedésünk és minden földi terület beépítése nekik is gond.

Azok a gyerekek, akik átjárnak, nálunk furcsának tűnnek, mintha autisták lennének, lassan mozognak, kissé elhízottak, azonban magas a tudatuk, és mindig békésen, bölcsen beszélnek, megbocsátóan. Nem idegesek és nem haragszanak. Bár nem mondaná az ember, de az egyetlen érzés ami bennük van, az a szeretet. Szinte azt mondja az ember, hogy ők tudatosak maguk felől és úgy vállalták el ezt az életet, hogy tudják mi vár rájuk és ezzel teljesen ki vannak békülve. Rendszerint csonka családban élnek. A modern világ betegnek nevezi őket. A másik világban viszont teljesen mások. Felgyorsulnak, és agyuk hihetetlen alkotóképességről tesz tanúbizonyságot.

Azok a felnőttek akik átjárnak, ők is inkább élnek ott, mint itt. Igyekeznek új ötleteket hozni saját cégük munkájába. Azonban ez nem egyszerű, hiszen másként kell megvalósítani valamit ott, mint itt. De már az ötlet is sokat ér.

Az atlantiszi világ jellemzője, hogy az érzékelés sokkal kiterjedtebb, mint itt az anyagi világban. Amíg például itt az anyagi létben egy ágy nem mást, mint egy tárgy, addig Atlantiszban ennek az ágynak sokkal több jellemzője érzékelhető. Egy ágyra nézve azonnal érezzük, hogy új vagy régi, más is aludt már benne vagy nem, ha igen akkor ki és milyen rezgéseket adott át az ágynak, stb. Egyszerűen mindet tudunk az ágyról, a történetéről és az ágy érzéseiről, tárolt rezgéseiről.

Fontos, hogy két egyforma Atlantisz nem létezett. Atlantisz elnevezés egy technológiát takar. Annak a képességét, hogy felemeljük tudatunkat és ezáltal testünk rezgésszintjét, majd ebben a magasabb rezgésszintű világban tudatosan teremtsünk gondolati erővel. Azonban a gondolati világ fenntartásához mindenképp szükséges egy kisegítő technika, azaz gépek, amelyek az általunk létrehozott állóhullámokat fenntartják. Az atlantiszi technikát használó civilizációk csak egyben közösek, a működési elvben. Az, hogy a megalkotott világ konkrétan hogy nyilvánul meg, az attól függ, hogy a társadalom tagjai hogyan képzeli és valósítja meg. Olyan ez mint a kréta és a tála. Adott a technika, hogyan kell a táblára rajtolni. Az, hogy mit rajzolunk a táblára az adott technológiával, az rajtunk múlik. Ma ezt rajzoljuk, holnap azt.
Minden atlantiszi technológiával létrehozott társadalom jellemzője, hogy kis létszámú a mai földi lakossághoz képest. Létrejön, fejlődik, hanyatlik és megszűnik. Általában néhány ezer évtől tizenegynéhányezer évig létezik, maximum húszezer évig. Anyagi szinten nem sok emlék marad utánuk és sosem tesznek kárt a bolygóban, amelyen élnek.

A jelen atlantiszi civilizáció érdeke, hogy a Föld életben maradjon. Ezért tudatosan tárgyalnak rendszerint az USA kormányával és olyan mozgalmakat indítanak el, mint a slow, zöld mozgalmak, stb.

A kb. 120.000 évvel ezelőtt említett Atlantisz már rég megszűnt, hiszen bármilyen szinten is él az ember, azért az emberi tulajdonságok mindig érvényesülnek, azaz előbb-utóbb tönkreteszi magát. A civilizáció anyagi maradványai vélhetően a mai Mexikó területén vannak, vélhetően többé-kevésbé a tengerszint alatt. A jelen Atlantisz teljesen más, bár több lélek a régi Atlantiszból most is él az új Atlantiszban, ők azok, akik igyekeznek tenni a Föld megóvásáért. Ez a saját érdekük is.

Elmondásuk szerint, ha elpusztul az életterük valamilyen oknál fogva, akkor elmennek egy másik Földszerű bolygóra, melyből szinte végtelen számú található a Galaxisban. Ilyen módon került már több korábbi civilizáció a Földre, és éltek itt néhány ezer, tízezer évet. Szinte alig marad nyomuk, hiszen főleg az anygai szint felett léteztek. Ilyen nyom a három Gízai piramis.

Egy atlantiszi civilizáció úgy jön létre, hogy egy adott bolygóról a magas tudatszintek átköltöznek egy hasonló paraméterű bolygóra és ott szervezett formában létrehozzák társadalmukat. Aztán azt fenntartják, üzemeltetik. Utazgatnak az űrben, térben és időben. Szerintük a nagy világmindenségben nincs tér és idő, csak egy közös tudat. Minden más a tudat kivetülése, azaz egy illúzió az egész világ. Időutazás is megvalósítható, illetve a térben szinte korlátok nélkül lehet ugrálni. A sok megtapasztalás közben megnyilvánulnak emberi vonásaik, és bukik a társadalom.

Jacques Cousteau vélhetően sokat tudott Atlantiszról, megtalálta anyagi maradványait és előszeretettel tárta fel a helyet.

Charon Viktor átjárt egy másik világba, amelyet ő negyedik dimenziónak nevezett, azonban valójában nem tudta, hogy hol járt. Sőt mi sem tudjuk.

Thoth egyértelműen leírja Atlantiszt. Azonban a mai ember nem érti ezt.

Jacques Cousteau fel akarta világosítani a világot, azonban ez sokaknak nem tetszett. Charon Viktort, aki testvérével Szepes Máriával együtt élt, gyakorlatilag elizolálta a szocialista rendszer, folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mondván veszélyes nézeteket vallanak. Thoth tanításai mindenki számára hozzáférhetőek, azonban ezeket sokan nem értik.

Az igazi áttörést az odalátogatók egyre szélesebb tábora jelenti, legyen az gyerek, vagy egy innovatív cég tulajdonosa, vezetője.