Akvapónia I.

Akvapónia I.

Segédanyagok:

TERMÉKEK / LIAPOR / LIAFLOR HYDRO 8/16 SA 50 

Liaflor Hydro 8/16 SA 50

Zsákos duzzasztott agyagkavics kertészeti célokra, 50l/zsák

Semleges kémhatású, PH=7, kertészeti termék, dísznövények talajába, illetve a talaj tetejére vagy cserépbe is alkalmazható.

 

 Miért érdemes Liapor műtalajt használni a dísznövények esetén?

2 167,99 Ft (ÁFÁ-val)

1. Nem tömörödik
    A  kemény Liapor szemcsék a földdel ellentétben nem tömörödnek. Így mindig szellősek
    maradnak, nem tudnak megrohadni, penészedni sem. Ezért a növény gyökereit levegősen, 
    egészségesen tartják.
2. Jó víztároló tulajdonságú 
    A  szemcsék akár tört, akár egész formában a vizet jól tárolják.  Ezért a hosszabb idejű távollét (pl. szabadság idején) sem okoz
    gondot, ill. a balkonnövényeknél az esőhiány sem probléma. Egy beépített vízszintjelzővel a
    megfelelő  nedvesség mindig ellenőrizhető és biztosítható. A Liapor fagyálló.
3. Időben stabil, környezetbarát    A Liapor golyók, vagy tört részek kiégetett agyagból vannak, semmilyen más vegyi anyagot nem
    tartalmaznak. időben a tulajdonságuk nem változik. Ezért  megfelelő előkészítés után   
    újrafelhasználhatók. A Liapor tűzálló, így pl. egy egyszerű vízgőzös hevítéssel a
    kártevők elpusztíthatók.
4.Vírus, baktérium és kártevőmentes
   Mivel a Liapor mesterségesen előállított anyag, semmilyen kártevőt nem tartalmaz. Így a
   dísznövény ellenőrzött körülmények közé kerül. 5. A Liapor könnyű
   A Liapor Hydro 8/16 fajsúlya kb. 350 kg/m3 ami egy nagyobb betontálca feltöltése esetén jelentős  súlymegtakarítást jelenthet.  Hasonlóképpen a Liaporos talajkeverékeknél is jelentős súlymegtakarítást érhetünk el. 

TERMÉKEK / LIAPOR / LIAPOR NW 4/8 

Liapor NW 4/8

Ömlesztett duzzasztott agyagkavics, 1 m3/kanál

Lejtbeton, szigetelőbeton, aljzatbeton LC 8/10 erősségű hézagtömör beton minőség feltöltésként drénbetonhoz LC 2 betontermékekhez, mint pl.: kémény, falazóblokk, falpanelok, stb.

Az ömlesztett anyagok szabadban tároltak, ezért nedvesek! A megadott ár 1 m³-re  vonatkozik.

25 239,99 Ft (ÁFÁ-val)

 

Liapor NW T 4-8 feltöltés	egység	érték
Szemcsenagyság	mm	4-8 kerek
Száraz halmazsűrűség	kg/m3	290-390
Szállítási víztartalom	%	max. 0,5
Hővezető képesség (λ)	W/mK	0,079
Páradiffúziós ellenállási tényező (μ)	-	3
Értékelt lépészaj csökkentés (Δlw))
(13,4 cm konstrukciós magasság esetén)	dB	34-ig
Tűzállósági osztály	-	A (nem éghető)

 

Liapor NW 8/16

Ömlesztett duzzasztott agyagkavics, 1 m3/kanál

Feltöltéshez nagyobb vastagságban, kiszáradási idővel! Zöldtetők drénrétege min. 5 cm vastagságban. Drénbeton, a 4/8-as anyagnál nagyobb szemcsemérettel. Alkalmazása geotechnikában, pl.: útjavítás, rézsű stabilizálás, medence hőszigetelés. Illetve alkalmazható még padlástér hőszigetelésére is.

Az ömlesztett anyagok szabadban tároltak, ezért nedvesek! A megadott ár 1 m³-re  vonatkozik.

24 314 Ft (ÁFÁ-val)

Hidroponikus növénytermesztés

http://www.youtube.com/watch?v=aalyzuStAb8&feature=related

Fenntartható termesztés egész évben

Április utolsó hetén megkezdődött első akvapóniás passzívházunk építése Szentendrén (Kikelet u. 5.). Az első kapavágástól kezdve tudósítunk a munkáról, így érdemes lesz gyakran visszalátogatni az oldalra, és követni a fejleményeket. 

Április utolsó hetére kialakítottuk a lankás kertben a ház számára szükséges vízszintes terepet. Az építkezés elsp lépéseként elhelyeztük a 14 beton alaptestet, és elkészítettük a ház főtartó szerkezetét, melyet gomba- és rágcsálómentesítettünk, illetve tűzgátló anyaggal vontunk be. A fémszerkezetet, mely a nagy ablakként szolgáló légkamrás lemezeket tartja tűzihorgany bevonattal láttuk el.

A kedd éjszakai eső kicsit hátráltatta a munkát: a hőszigetelés elhelyezése előtt meg kellett szárítanunk a a gerendázat alatti hővisszaverő fóliát.

  

Miután ventilátorokkal sikeresen megszárítottunk mindent, végre helyére került szigetelés, és elkészülhetett a járófelület is. A hét közepén pedig megérkezett a haltartály is.

  

A tartály benépesítéséig azonban még sok feladat vár ránk. Amit ezek közül már sikeresen abszolváltunk:  a belső hőszigetelés és a belső burkolat kialakítása, ezután kifelé haladtunk és leszigeteltük a ház hátulsó falát és a tetőt is, majd helyére került a páravezető fólia. Jöhet a külső hőszigetelés!

  

Megérkezett a május, vele a csodás kora nyári idő. Az előrejelzések ellenére szerencsére megúsztuk a nagyobb esőket, és gőzerővel folytathattuk a munkát. Ennek szellemében befejeztük a tetőt, és már készül a külső hőszigetelő réteg is. A ház belseje kezd már szinte szobaszerű alakot ölteni:

  

Ezzel párhuzamosan a "legjobban értesült" környékbeliek megkezdték egy büfé nyitásának hírét kelteni. Nem szeretnénk csalódást okozni, egy megnyitón szívesen látunk mindenkit!

...

Eltelt egy kis idő, lecsillapodtak a kedélyek is, terjed a hír, hogy itt nem lesz lángos meg sült hekk. Ezzel szemben helyére került a növénytálcák tartószerkezete, elkészült a keringetőrendszer csővezetéke is, így már nem volt akadálya a haltartály feltöltésének. Ezután egy kis színt vittünk a „szobába" az újrahasznosított műanyagból készült, zöld növénynevelő tálcákkal:

  

Az akvapóniás termesztés egyik sarokköve, hogy a növények nem földben, hanem agyag ültetőközegben növekednek, ezért hoztunk közel két és fél köbméter agyaggranulátumot (ami az előző esti esőnek köszönhetően összesen 3 tonnát nyomott...). Bekerültek a ház temperálásáért felelős hordók is, vízzel feltöltve (a munka komoly illatfelhőben zajlott, valószínűleg öblítő-koncentrátumot tároltak bennük). Nemrég egyébként nem várt látogató is tiszteletét tette a háznál: Boxer, aki a Kikelet utcában kóborolt. Az ebet ideiglenes befogadó vette gondozásba, amíg megtaláljuk a gazdáját.

  

Az elmúlt időszak nagyon mozgalmas volt. A Passzív Akvapónia Kft. bemutatkozott az Opel Családi Fesztiválján, ezzel párhuzamosan elindult első akvapóniás rendszerünk működése. Az előzetes tervekkel ellentétben tilápiák érkeztek: nagyon jól érzik magukat, kiváló az étvágyuk, ezzel együtt nem tettünk le arról, hogy pisztránggal nevelkedjenek a növények. A távoli elérést biztosító elektronika fejlesztése szintén folyamatban van, reméljük, hamarosan átadhatjuk a házat kutatási célokra. Addig is, hogy lássuk, a gyakorlatban is megállja a helyét, paradicsom, paprika, karalábé, csillagtök palánták, és különböző fűszer-és gyógynövény palánták kaptak helyet az agyag közegben:

  

   
A ház látványtervei ide kattintva érhetők el, az érdeklődőket pedig természetesen a helyszínen is szívesen fogadjuk!

Az akvapónia az 1980-as években kifejlesztett technológia, mely két eljárás, az intenzív haltenyésztés és a hidropóniás növénytermesztés előnyeit ötvözi.

Mit takar ez a két fogalom?
Intenzív haltenyésztés során viszonylag kis helyen, haltartályokban tenyésztenek – nagy mennyiségben - halakat, intenzív etetéssel. Az eljárás előnye, hogy a megfelelő feltételek – például megfelelő hely, elegendő víz – híján is megoldható a halak tenyésztése. A rendszer problémáját a víz tisztítása és a keletkező szennyezés – illetve ezen környezetre káros anyag elhelyezése – jelenti.

A hidropóniás növénytermesztés a szabadföldi vagy melegházi növénytermesztés problémáira jelent megoldást. A hagyományos növénytermesztés során épp a két alapvető közeg, a föld – illetve a benne rejlő gombák, rágcsálók, rovarok és gyomnövények – és a – túl sok vagy épp túl kevés – víz okozhatja a legsúlyosabb gondokat. A hidropóniás termesztés lényege, hogy a növények föld helyett agyaggranulátumban növekednek: hasonlóképp fejlődnek, mint a földben, ugyanakkor az agyag nem szívja magába a vizet, és nincsenek benne kártevők sem. A rendszer hátránya, hogy folyamatos víz- és tápanyag utánpótlást igényel.

Az akvapóniás növénytermesztés e két módszert ötvözi, megtartva azok előnyeit, ugyanakkor kiküszöbölve a hátrányokat. Az eljárás során a növényeket agyaggranulátumba ültetik, a halakat tartályokba telepítik, a tartályból pediga vizet folyamatosan áramoltatják a növények alatt. A halak és a növényekszimbiózisban élnek egymással: a halaknál keletkező (salak)anyagokatugyanis a növények feldolgozzák, hasznosítják, ezzel egy időben, a granulátum szűrő hatása által a víz megtisztítva kerül vissza a haltartályba. Öntözésre, gyomirtásra nincs szükség, a rendszer minimális szakértelemmel üzemeltethető.

 
  Akvapónia: a jövő éléskamrája?

2012. május 23.

Péter Beatrix

Blog:Péter Beatrix blogja

Szakmai területKörnyezetvédelem

Szakág magazinkörnyezetvédelmi technológia

Szakmai szintérdeklődő szintű

Manapság egyre inkább előtérbe kerül a környezetszennyezés, a Föld kizsákmányolása, a permetezőszerek, és génmódosított élelmiszerek, vízhiány témaköre. Úgy tűnik, mindezen problémára megoldást nyújthat az úgynevezett akvapónia, mely önálló ökoszisztémaként, vegyszermentes terményeket állít elő számunkra néhány négyzetméteren.

Az akvapónia elve az, hogy a halak által megtermelt szerves hulladékkal dúsított vizet a növények gyökerei közé szivattyúzzák, így a benne lévő tápanyagokat fel tudják venni. A növények valamilyen termesztő közeggel (pl. agyaggolyó, kavics, perlit, kőzetgyapot) töltött tálcákban nőnek. A víz végül, átfolyván a közegen, megtisztulva érkezik vissza a halak tartályába.

A rendszer fontos résztvevői a baktériumok, melyek a halak salakanyagát a növények által felvehető tápanyagokká alakítják át (tehát az ammóniát nitritté, majd nitráttá). Mivel a szerves anyag a halaktól származik, és az éppen elegendő mennyiségben van jelen, nincs szükség műtrágya használatára. Sőt, alkalmazása tilos, ugyanis az megmérgezi az egész ökoszisztémát.  A rendszer önszabályozó, ugyanis ha több tápot adunk a halaknak, a növények gyorsabban növekednek, míg ha csökkentjük az adagjukat, akkor lelassul a növekedés is.

Az akvapónia két rendszer egyesítéséből született, az akvakultúrából (halak növekedésének maximalizálása tavas vagy tartályos rendszerben, sok ammónia keletkezik, ezért a vizet szűrni és cserélni kell, a feldúsuló anyagok környezetszennyezők) és a hidropóniából (a növények növekedését mesterséges tápanyagok megfelelő összetétele eredményezi, itt is feldúsulnak bizonyos melléktermékek). A két rendszerből származó negatívumok azonban itt kiütik egymást, mivel a növények táplálása nem mesterséges kemikáliákkal, hanem a halak révén valósul meg. Vízcsere pedig nem szükséges, mivel a termesztő közeg a víz megszűrésére is szolgál. A körfolyamat így rengetegszer ismételhető, egyedül az elpárolgott vizet kell pótolni.

Ha folyamatosan, egész évben szeretnénk növényeket termeszteni, akkor a növekedésükhöz és életben maradásukhoz nem elegendő csupán a megfelelő tápanyagok megléte, hanem a hőmérsékletről is gondoskodni kell. Erre megoldásként a passzív szolár üvegházak szolgálnak. Ez egy abszolút környezetbarát megoldás, ugyanis a hőmérséklet fenntartásához nem kell külön fűteni se fosszilis energiahordozóval, se villannyal. Egyedül a Nap fűti. Kialakításánál figyelembe kell venni a Nap járását, ugyanis úgy kell megtervezni, hogy az épület nyáron árnyékoljon, és visszaverje a fényt, télen pedig magába gyűjtse az összes sugarat és tárolja is azt. Ha ez megfelelően megvalósul, akkor télen olyan meleg lesz, hogy termeszthetünk növényeket, nyáron pedig hűvösebb lesz az üvegházon belül, mint kívül. Ahhoz azonban, hogy a passzív üvegház működjön, az üvegfelületnek tökéletes déli tájolásúnak kell lennie, erre oda kell figyelni a tervezésnél.

A tartályokat olcsón be lehet szerezni, lehetnek újrahasznosítottak is, így még környezettudatosabb lesz az akvapóniás rendszer. Lényegében amire költeni kell, az a villanyköltség a szivattyúra és a levegőztetésre, valamint a haltáp és növénymagok. A halak lehetnek többek között pisztrángok, pontyok, sügérek, harcsák. A termesztett növények pedig különböző zöldségfélék, tehát például retek, saláta, leveles zöldségek, fűszernövények.

Szerintem ez egy rendkívül jó megoldás jó sok környezeti problémára. A növényeket így nem kell kezelni se növényvédőszerrel, se műtrágyával. Mivel nem földben vannak, így azok a betegségek is elkerülik, amik a „hagyományos” növényeket sújtják. Egy 4 fős családot télen-nyáron el tud látni friss zöldséggel, hallal. Az asztalra így olyan élelmiszer kerül, amiről pontosan tudjuk, hogy honnan származik, és mi van benne. Akik szeretik a halat, azok előnyben vannak. Mivel nincs szükség kapálásra, gyomlálásra, így azok számára is megfelelő megoldás, akik nem szeretnek kifejezetten kertészkedni, vagy az egészségük, koruk már nem engedi a túlzott fizikai munkát.

Forrás:

http://www.aquaponics.hu/

http://index.hu/video/?s=tag%3Aakvap%C3%B3nia

Hidrokultúrás termesztés

Bevezető

Ha hidrózol ilyen lesz az ujjad!

Távol-keleti harcos kedvenc növényeivel.

A növények a szükséges tápanyagokat környezetük által teljes felületükön keresztül veszik fel. A legtöbb növény a levelein és zöld részein keresztül fotoszintézis által jut szén-dioxidhoz, míg a gyökerei a többi fontos tápelemet veszi fel, úgy mint a makro (N, P, K), mezo és mikro elemeket (kalcium (Ca), magnézium (Mg), S, vas (Fe), mangán (Mn), réz (Cu), cink (Zn), kobalt (Co) and molibdén (Mo)).

A növények a gyökérzónai tápanyagokat csak vízben oldott formában képesek felvenni, amit normális esetben a termőtalaj tartalmaz és ami emellett még fizikai tartást is biztosít, magyarul nem engedi eldőlni a növényeket. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha a talaj csak fizikai tartást és tápanyagokat biztosít, akkor vajon ki lehet-e váltani azt tisztán folyékony termesztőközegre. A válasz igen, a természetes föld megfelelő minőségű és tápanyagtartalmú vízzel és fizikai tartást biztosító technikákkal kiváltható.

Gyakorlatilag ez a hidrokultúrás növénytermesztés alapja.

BM dolgozó őstermelőként fizetéskiegészít háztájiban.

Az ókor óta számos kísérlet folyt ezen technológia gyakorlati alkalmazására, azonban a XIX. századi vegyészeknek köszönhetően a mikro és makroelemek felfedezéséig és szerepük felismeréséig nem járt számottevő sikerekkel. A modern kori sav gyártástechnológia és ebből eredő műtrágyagyártás nyitotta meg a kaput a vízkultúrás növénytermesztés előtt.

A szerves és mesterségesen előállított műtrágyák vízben oldva jutnak el a növény gyökereihez, melyek a földi gyökérrendszerüktől eltérő gyökérzetet fejlesztve veszik fel a szükséges tápanyagokat.

Ezen tápanyagokkal dúsított víz különböző technikai megoldásokkal juthat el a gyökerekhez, differenciált megnevezéseket adva ezzel a hidroponikus termesztési eljárásoknak.

Mivel a kender egyike azon növényeknek melyek remekül tűrik a vízkultúrás nevelést mi is egészen komoly eredményeket mutathatunk fel ezen eljárások használatával. A kendernél alkalmazott laza, könnyű vízáteresztő képességekkel bíró talaj termesztőközeg csökkentett vagy akár minimális tápanyagtartalma révén már előőrse volt a hidro lényegének, a műtrágyázással való tápanyaghoz juttatásnak. Ezen tápellátás csak egy lépésre van a teljesen tápanyagoktól mentes termesztőközegben való neveléstől.

Passzív hidrokultúra főbb típusai

Passzív hidrokultúra

Hidrokult cserép

Ennél csak locsolni egyszerűbb

A passzív módszer alapvetően egy semleges, tápanyagoktól mentes, ugyanakkor kiváló vízelvezető és tároló közegben való termesztési mód, melyeknél nem alkalmazunk vízcirkulációt és mozgó alkatrészeket. Egy hálós vagy lukacsos növénytároló edényben mely utat tud engedni a növény gyökérzetének a tápfolyadék és a levegő oxigénje felé nagy hézagtérfogatú és víztároló anyagban fejlődik a növény.

Ez a perforációkkal rendelkező tárolóedény egy másik, azonos anyaggal feltöltött alul zárt edénybe süllyed, melynek feladata a tápfolyadék tárolása. A kettős edény feladata az alkalmankénti tápfolyadék csere esetén a növény teljes eltávolítása a folyadék utánpótlásáig vagy cserééig. A kép magáért beszél.

Ilyen hidrokultúrás cserepeket nagyobb mezőgazdasági és növénytermesztési áruházakban kaphatunk készen, a csomag tartalmaz minden szükséges részt az eljáráshoz úgymint vízszintmérő, a belső és külső edény valamint az általában használt agyaggolyó termesztőközeget és a szükséges hidrohoz kifejlesztett folyékony műtrágyát.

Mivel a nagy hézagtérfogatú közeg elegendő helyet biztosít a növény gyökérzetének kifejlődésére és a gyökerek páradús levegőben és vízben tudnak fejlődni gyakorlatilag a szükséges makro és mikro elemekhez könnyen hozzájuthat a növény.

Azonban ez a módszer elsősorban a levéldísznövények ritka és viszonylag alacsony tápanyagigényéhez igazított kevéssé valószínű, hogy ezt az eljárást kendertermesztésnél komoly sikerrel lehet alkalmazni a kender eltérően nagy táp és vízigénye, valamint gyökereinek oxigénigénye miatt.

Visszanyert tápoldatozás lényege...

Kendert egy egyszerű alul lyukas edényben is lehet nevelni mely a feleslegesen sok tápoldatot hagyja elvezetődni és az edény alatt egy tálcán össze lehet gyűjteni újrafelhasználás céljából. Ez a visszanyert tápoldatozás lényege. Az edényben médiumként bármilyen PH szempontjából közel semleges anyagot használhatunk mely kellően vízmegtartó és áteresztő és a gyökereknek szabad utat enged fejlődésükhöz. Ilyen médium lehet a kókuszrost vagy föld, tőzeg, vermi, kavics, vagy ezek tetszőleges keveréke.

Pár dologra azonban ültetés előtt figyelni kell.

• A cserép alján a lyukaknak és a médium szerkezetének összhangban kell lennie a közegvesztés megelőzése miatt. Papírszűrő vagy konyhai Sylvia beépítésével ez nem okozhat problémát.
• A médium oldatát(túlfolyó víz...) PH szempontjából ellenőrizni kell. A kókusz általában semleges de előfordul erősen savas kémhatású is. A vermi meredeken lúgos, a tőzeg erősen savas általában.
• Mindenképpen érdemes átmosni az esetleges sószennyeződések miatt.
• Újrafelhasználás esetén fertőtlenítendő minden szerves vagy szervetlen közeg.

Tisztelet DrFriss-nek.

A tápoldatozás gyakorisága mindig a növény életkorától, levélzet méretétől, páratartalomtól és a helyiség hőmérsékletétől függ, de legalább napi kétszeri locsolás és tápozás javasolt.

A tápoldat mennyiségének meghatározásához egyszerű ökölszabály az, hogy a közegen keresztülfolyt tápoldat(drain) mennyisége legalább a bevitt tápoldat 1/3-a legyen. Ezzel elkerülhetjük a médiumban a sók felgyülemlését, magyarul a tápozással együtt flössölünk.

A draint újrafelhasználás esetén ellenőrizni kell vezetőképesség és kémhatás szempontjából. Érdemes a drain-t a friss tápoldathoz hozzákeverni.

Tálcás

Tálcán több is fér

A tálcás termesztési mód hasonlóan az előzőhöz két edénnyel bír, csak itt több növény hordedénye merül azonos táptároló edénybe, jelen esetben egy tálcába.

A módszer előnye az előzővel szemben, hogy nem kell egyedenként ellenőrizni és szükség esetén javítani a folyadék tápszintjét. Ebből ered hátránya is, ha a sókoncentráció megemelkedik az összes növény hasonló módon fog reagálni a többlet sókra.

Ez a rendszer ugyan nem igényli a víz cirkuláltatását, azonban nagyon fontos megemlíteni, hogy a gyökerek levegőhöz juttatását és a tápoldat oldott oxigén tartalmának fenntartását levegő befúvással elő kell segíteni. Ezt legegyszerűbben egy mini kompresszorral vagy akváriumi levegőztetővel lehet megoldani. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ez a befúvás elégséges-e egy ponton, oxigénnel dúsítva a tápfolyadékot vagy jobb a növénytároló rekeszek alatt minden ponton biztosítani a levegőztetést. Mindenesetre a légbefúvással óhatatlanul egy alapvető vízcirkuláció is létrejön a tárolóedényben.

Médiumként érdemes vízfelszívó anyagot alkalmazni, így a növény mag korától egy helyen átültetés nélkül nevelhető.

További előnye az, hogy viszonylag kis magasságon lehet tartani a termesztőberendezést.

Wick

Jelen esetben a négy piros vonal

Mindegy mi a szállítóközeg csak jó nedvszívó legyen

Passzív módszernek minősül az u.n. WICK módszer is, ahol az alsó tápfolyadék tároló rekesz nem érintkezik közvetlenül a növények termesztőközegével, hanem egy közbenső folyadékszállító közeg juttatja a tápfolyadékot a növény gyökereihez a fizikában már tanult felületi feszültségnek köszönhetően.

A módszer nagy kapillárisokkal és kisméretű szemcsenagysággal bíró közegekkel lehet igen hatásos, ilyen a kisméretű perlit, a vermiculit és a folyami homok vagy ezek keverékei, a kókuszföld és rost ideális. Mivel azonban a felső növénytároló edény felületén keresztül állandó párolgásnak van kitéve a folyadék szinte állandóan vízutántöltéssel kell védekezni a sókoncentráció megnövekedése ellen. Ajánlott rendszeresen mérni az EC-t vagy nagy mennyiségű tápoldatot alkalmazni. A folyadék szállítóközege a legtöbb esetben vastag műanyag kötél, ebből is a kisebb átmérőjű szálakból font vastag típus, de gyakorlatilag bármilyen kiváló vízszívó anyag jó lehet a szösz-mösz mackótól a Vileda felmosóig. A másik lehetőség a növény termesztőközegét egy csövön keresztül a tápfolyadék szintjéig juttatni, a cső végét egy hálóba vagy szűrőbe burkolva megelőzni a közeg elvesztését.

Több kanóc esetén nyugodtabban lehet aludni ha 35C van a termesztőhelyiségben.

Mivel egy nejlonkötél nedvszívási és folyadékszállítási együtthatója egyetlen általam ismert táblázatban sem szerepel ajánlatos a növények ültetése előtt kísérletekkel meggyőződni a szállítóközeg hatásosságáról, majd a tapasztalatoknak megfelelően mennyiségüket vagy átmérőjüket javíthatjuk.

Tapasztalatok szerint a szállítóközeg az idő múlásával eliszapolódik, mind kevesebb tápanyaghoz és folyadékhoz juttatva a növények termőközegét. Cseréjükre a rendszer építésekor gondolni kell.

Hasonló probléma a felső közegrétegekben a sókiválás.

Mivel ez a módszer kiválóan tudja a gyökerek levegőhöz jutását biztosítani előnyös lehet kedvenc dudvánk nevelésére.

A tápfolyadék levegőztetését azonban itt is biztosítani kell egy akváriumi levegőztető beiktatásával. Legális növénytermesztők elsősorban hagymás, gumós növények neveléséhez használják melyek minimális nedvességet is maximális hatásfokkal tudnak felszívni gyökereikkel, lásd hagyma.

DWC, Bubble, RDWC

A növények gyökereinek levegőhöz juttatása a már említett akváriumi levegőztetővel kiváltható, így a gyökerek részben vagy teljes egészében a tápfolyadékba merülhetnek. Ennek a módszernek a neve a DWC(Deep Water Culture).

Talán az egyik leginkább triviálisnak tűnő módszer, hiszen egy egyszerű fényt át nem eresztő víztartályon kívül csak egy levegőztetőre van szükség a rendszer megépítéséhez. A víztartályt fedő lap (szintén fényzáró...) biztosít helyet a növénynek vagy a növényt tároló hálós perforált edénynek. A nagy mennyiségű tápfolyadékba merülő gyökerek megfelelő tápkoncentráció esetén igényeiknek megfelelő mennyiséget vesznek fel, azonban a folyadék mennyisége miatt a koncentráció csak nagyon lassan csökken. Mivel a folyadék kipárolgását a teljes felső felületet lezáró fedlap megakadályozza a rendszer vizet veszteni csak a növények levelein keresztül képes, ergo a csere és az utánpótlás száma is minimálisra csökkenthető.

A nagy vízigényű kultúrnövények ipari előállítása ezzel a módszerrel folyik, egy kb 100m hosszú tápfolyadékkal feltöltött medence egyik végén a palánták bekerülnek a rendszerbe, növekedésükkel azonos ütemben a medencében előre úsztatják őket, majd a kifejlett salátákat a medence végén kihalásszák. Ha salátát eszel gondolj a hidrokultúrára… Természetesen ezt a nagyüzemi termesztést számítógépek felügyelik, szükség esetén táppal és vízzel látva el a rendszert, állandóan ellenőrizve a víz kémhatását.

Fényzáró termesztőedény, kompresszor kővel, rácspohár. Esetleg vízszintjelző.

Mivel ez a módszer elsősorban alacsony magasságú és rövid növekedési idejű növényeknek kedvező kendertermesztés esetén ajánlatos a növény helyzetének biztosítása kitámasztással vagy felkötéssel, valamint a sog technika alkalmazása klónokról. A kender átszoktatása talaj termesztőközegből hidrokultúrába általában nehézkes, ezért a DWC-be szánt klónokat érdemes már eleve a végleges médiumában vízben gyökereztetni.

Különvélemény, de szerintem semmi szükség nincs kis mennyiségű tápra sem klónozáskor. A legfontosabb az állandóan maximális páratartalom, mivel ilyenkor a növény kipárolgása minimálisra csökken vagy megszűnik, tápanyagfeldolgozása leáll és ezt tápanyaghiányként értékelve gyökérnövekedésre kényszerül a növény felhasználva raktárkészleteit és saját szöveteit.'

A fentebb vázolt módszernél gyakoribb a részlegesen folyadékba merülő gyökérzet, ilyenkor a tárolóedény csak félig-harmadig van feltöltve tápoldattal.

A passzív módszer remek lehet a lusta és feledékeny növénybarátoknak, megfelelő folyadék és tápmennyiség esetén napokra magára lehet hagyni növényünket különösebb gondoskodás nélkül. Mondja ezt az, aki nem fél a sókoncentráció változásától és ezzel növényei pusztulásától. Azonban az tény, hogy megfelelő gondoskodás esetén a vegetációs szakasz 30%-al csökkenthető földi termesztőközegben nőt azonos lombozattal bíró társaihoz képest és a virágzat is jelentős mértékben vastagodhat. A víz és ezáltal a pára jelenléte sokkal nagyobb kockázatot jelenthet a növény virágzatára elégtelen légcsere esetén, a penész kockázatával ajánlatos számolni.

A gyökérzet növekedésével csökkenthető a tápszint

Hasonlóan fontos dolog az is, hogy a növények a lombozatukon keresztül háromszor annyi vizet képesek elpárologtatni mint a levélzettel azonos méretű szabad vízfelület. Ez az oka annak, hogy a sókoncentrációt inkább alacsonyabbra vesszük, így jelentősebb párolgás esetén sem kerül közel a fordított ozmózishoz a növény.

Kendertermesztésnél csak egy 10-15 literes fekete PVC edényre, a növényt rögzítő rácsos pohárra, fényzáró fedlapra és edényenként légbevezetésre van szükségünk egy alapvető Bubble rendszerhez. A rácspoharat feltölthetjük agyagkaviccsal vagy telegyűrhetjük kőzetgyapottal. A vízszint süllyedését jelző úszó beépítése opcionális és kiváltható az edény belsejének térfogatkalibrálásával, de szerintem előnyös lehet több növény szűk helyen való termesztésénél.

Mivel a gyökérzetnek csak egy részének kell a tápoldatba merülnie érdemes a magoncokat kisebb edényben akár közös táptároló edényben előnevelni a táppal való takarékoskodás miatt. Ha mégis inkább végleges helyükön indítjuk a növényeket a gyökérzet növekedésének ütemében kell csökkenteni a tápoldat szintjét a tárolóedényben.

Elvi elrendezés

Összerakott rendszer

A DWC egy kicsit továbbfejlesztett változata az RDWC, ahol a tápoldat oldott oxigén tartalmának biztosításáért felelős légbefúvást kiváltjuk egy szivattyúval ami a tápot visszaforgatja a növény tövéhez így a teljes gyökérzet nedvesen van tartva és a visszacsorgó tápoldat egyúttal oxigénnel dúsul. A szivattyú elláthat több termesztőedényt is, csak ilyenkor az edények össze vannak kötve azonos szinten lévő túlfolyó csövekkel amik egy nagyobb táptároló edényben végződnek. Ha akarjuk visszatehetjük feleslegessé vált légbevezetésünket ebbe a közös tartályba...

Kicsit talán túlbonyolítottnak tűnik, de a több növény esetén előnyös lehet az, hogy nem kell termesztőedényenként külön-külön ellenőrizni a szintet, a vezetőképességet és a kémhatást. Jelentős hátránya a rendszer megépítése és elemenként való kezelése és leválaszthatósága.

Ha szándékunkban áll ipari mennyiségű kábítószer előállítása érdemes a rendszert szem előtt tartani, gondos kivitelezés esetén sok munkát levesz a kertész vállairól.

Aktív hidroponikus módszerek

Idáig a mozgó alkatrészek és vízcirkuláció nélküli hirokultúrás módszerekről esett szó, most viszont áttérünk a növény gyökérzete körüli vízmozgásos eljárásokra, az úgynevezett hidroponikus módszerekre. A fő feladat az, hogy a gyökerek az állandó vagy periodikusan változó mennyiségű tápfolyadékból a nekik szükséges mennyiséget vegyék fel, miközben a gyökérzet jelentős része páradús levegőn hozzá tud jutni a nekik szükséges oxigénhez vagy a közegmentességnek, vagy magának a médiumnak köszönhetően.

Ebb 'n Flow

Az egyik legnépszerűbb eljárás kis helyigénye és egyszerű kivitelezhetősége miatt azEbb ’n Flow vagy más néven FLOOD AND DRAIN eljárás, mely két tartályban kezeli a tápfolyadékot és a növényt.

Az alsó tartályban tárolt tápoldatot periodikusan egy kis teljesítményű szivattyú pumpálja a felső növényzet gyökerét tartalmazó edénybe, mely egy apró lyukon vagy magán a szivattyú csövén keresztül visszaszivárog az alsó tartályba. Ahhoz, hogy a szivattyú ne tudja a teljes tápoldat mennyiséget a felső rekeszbe pumpálni egy a maximális szinten álló cső felső végén visszafolyik az alsóba a többlet.

A rendszer zárt jellege miatt a folyadékpárolgás csak a növények levelein és a növénytároló edény közegén keresztül lehetséges azonban újra elmondom, hogy a tápoldat sókoncentrációja az idő múlásával növekszik mivel a levélzeten keresztül jelentős mennyiségű víz távozik a tápoldatból ezzel növelve a koncentrációt. Különösen érvényes ez 35C nappali hőmérsékletű és alacsony páratartalmú levegővel rendelkező termesztőhelyiségekben.

Egy másik hasonló néven futó eljárásban nem egymás feletti tartályokat, hanem enyhe lejtésben elhelyezett csöveket alkalmaznak, míg a tápfolyadék és a mozgatásához szükséges szivattyú egy különálló tartályban kap helyet. A szivattyú rendszeres időközönként feltölti a csöveket tápoldattal, majd a szükséges szint elérése után a folyadék visszacsurog a tárolórekeszbe levegőhöz juttatva a gyökérzetet. A apály-dagály folyamat ciklusideje a rendszer hőmérsékletétől és a gyökerek száradásától függ, nem szabad hagyni hogy a gyökerek teljesen kiszáradjanak. Az árasztáskori folyadék maximális szintjét a gyökérzet vagy a közeg teljes magasságánál szokás megállapítani.

A tárolórekeszben lévő tápoldat levegőztetése továbbra is feladat marad, az akváriumi levegőztető nem mellőzhető. A felső edényben szinte bármilyen semleges közeget alkalmazhatunk a növény rögzítésére, a feltöltési ciklus ideje szerint választhatunk gyorsan száradó, vizet nem tároló egyszemcsés kavics vagy akár ritka ciklus esetén perlitet, kókuszháncsot, vermiculitot vagy ezek kombinációit. Ezt az eljárást a barkácsolni hajlandó külföldi kendertermesztők előszeretettel alkalmazzák. A kisszemcsés és szerves médiumokat hanyagolni kell, még kavics és agyagkavics esetén is fokozott figyelmet kell fordítani szűrők közbeiktatásával a szivattyú védelmére.

Top feed, Drip

Elvi elrendezés

Ezen eljárás két altípusra tagolódik, a visszanyert tápoldatos és a szabad öntözéses.

A nem visszanyert tápoldatos eljárásokhoz tartozhat az is, ha egyszerűen napi több alkalommal meglocsoljuk a növényt. Ilyenkor a kihordott tápoldat mennyisége több legyen mint amit a közeg fel tud venni, ezt a túlfolyó tápoldatmennyiséget drain-nek nevezzük. Mennyisége a teljes kihordott tápoldat 30%-a legalább meglegyen a közegben felgyülemlő sók kioldása miatt.Gyakorisága a közeg kiszáradásától függ.

Mivel egyenlőre senki nem kíván hektárokon kendert termeszteni, ellenben a víz tápanyagtartalmát maximalizálnánk lehetőségeinkhez mérten maradjunk csak meg a visszanyert eljárásnál. Ha mindenképp takarékoskodni akarunk a táppal és a draint felhasználnánk érdemes hozzákeverni a friss tápoldathoz felhasználandó keverővízhez első lépésben.

A TF módszer szakít a „növényt alulról locsolunk” tradícióval, helyet engedve a kis átmérőjű műanyag csöveknek melyek a tápoldatos folyadékot egy nagy teljesítményű szivattyú segítségével a növény vízelosztó közegére csepegteti igényeinek megfelelő időközönként. A cső mozdulatlansága indokolttá teszi a jó vízelosztó képességű közegek szerepét az eljárásban, előszeretettel alkalmaznak kőzetgyapotot, agyaggolyót vagy kisszemcsés homokot. A növény edényében feleslegessé váló tápoldat a táp tárolótartályába folyik vissza. A módszer időzítése ezen közeg kiszáradásának függvénye, tapasztalati úton beállítandó. Mivel a drain minden esetben magasabb koncentrációjú lesz az eredeti töménységhez viszonyítva állandó felügyeletre vagy gyakori cserére szorul.

A drain PH-ja a közeg PH-jának megfelelően változhat, tőzeg esetén savasabbá, vermiculit esetén lúgosabbá válhat, a tápok és a médiumban felgyülemlő sók erősen csökkenthetik.

A zöldség és virágkertészetekben ez a módszer van leginkább elterjedve így civil szakirodalom is erről a módszerről a legbővebb. Ők az esetek nagy részében kőzetgyapot paplant használnak, méterenként 2-4 növényt helyezve el bennük. A magokat 2mS/cm töménységű tápoldatba beáztatott kisméretű kőzetgyapot kockákba vetik amiket naponta friss tápoldattal locsolnak. Ezeket a magvető kockákat helyezik át(tűzdelik) palántanevelő kőzetgyapot kockákba amik a palánta 4-8 leveles koráig adnak helyet nekik. Ezeket a palántanevelő kockákat a gyökérzet megerősödése után teszik a paplanokra ahol indul a csepegtetéses mikroöntözés.

Ez a mikroöntözés legtöbbször egy nagynyomású szivattyúból, tápellátó főgerincből, az abból kicsatlakozó nyomásállandó membránnal ellátott feeder csövekből és a csövek végén található rögzítő tüskéből áll. A membrán feladata az, hogy csak egy bizonyos minimális nyomáson nyisson ki és névértékének(1-10 l/h) megfelelő mennyiségő tápoldatot engedjen át magán. Ez azért fontos mert így egy több száz négyzetméteres üvegház minden pontján azonos mennyiségű tápoldat jut a növényeknek. Különösen fontos ez különszintű termesztésnél.

Persze ilyen szinten nem kell túlbonyolítani egyszerű, kis alapterületű termesztés esetén. Alapvetően elég lehet egy 1m emelési magassággal bíró akváriumi szivattyú és néhány elasztikus fekete fényzáró cső ami kellő számban perforálva van a belocsolt felület méretének megfelelően. Alacsony magasságú tálcás dripnél több, magas cserepes kultúráknál kevesebb lyuk is elég. arra azonban figyelni kell, hogy a belocsolással a teljes médium egyenletesen legyen ellátva tápoldattal. A termesztőedények alatt egy tálcán vagy edényben az összegyűjtött draint újra felhasználjuk. Szemcsés és szerves médiumok esetén fontos a drain teljes szűrése.

Alkalmazása gyakorlatban:

A rendszer működése a legegyszerűbb a hidro rendszerek körében.Nagyon kevés odafigyelést igényel a többivel ellentétben.A rendszer ídőzítőre kötve kell működtetni. Megszokot eljárás:A renszer ídőzitöjét Óránkénti bekapcsolásra kell kapcsolni,időzítőtöl függöen.A rendszert csak vílágos períodusban kell alkalmazni.Minden óra elteltével kell locsoljon 10-15 percet(ídőzítő tipusátol függöen)

Magyarán:60perc pihenő után 10 perc működés.Vannak akik azt mondják a sötét periodust közepén is célszerű 1 periodust megejteni(szubjektív!Én nem javaslom a gombafertőzések miatt). A öntöző tartályát érdemes a párolgott víz miatt 2-3naponta pótolni vízzel a párolgás miatt,továbbá ilyen rendszereséggel mérni a ph-értékét.A tartály teljes tartalmát hetente másfél hetente cserélni. 2-3csere után 1-2napra csak tiszta vizel locsolni hogy a granulátumban megkötött sókat kimossuk.

NFT

NFT/EnF csövekkel

A E’nF-hez hasonló az NFT(Nutrient Film Technique) módszer, a hasonlóság nem véletlenszerű. Egy enyhe lejtésben lévő termesztőedény alján egy különálló tápoldatos tartályból szivattyú segítségével vékony tápoldatfolyót hozunk létre, mely a növények tárolórekeszeitől mérhető távolságban helyezkedik el.

A növények gyökerei ezen áramló közegbe érnek le a szükséges tápanyagokat felvéve. Mivel egy bizonyos távolságot meghagyunk a táppatak és a rekesz között a gyökerek szabadon maradt részei a szükséges oxigénhez hozzá tudnak jutni. A tápoldat hasonlóan a már megismert módszerekhez visszaáramlik a szivattyú tartályába.

Nem szükséges a ciklikus áramoltatás, állandóan is folyhat a tápoldat. Ez a tápoldat valóban kis mennyiségű, percenként 2-5l bőségesen elég. Azonban ha – ki tudja miért - megszakított üzemben alkalmazzuk a rendszert gondoskodnunk kell arról, hogy a gyökerek ne száradjanak ki. Az egyik legjobb helykihasználást biztosító rendszer, hiszen egymás mellett vagy akár alatt következő csövekkel is gazdaságosan lehet üzemeltetni.

Magassági helykihasználás miatt meg egyenesen zseniális, egy 110-es pvc cső bőven elég a csatorna kialakításához. Hátránya is ebből ered, hosszú veges magas növények felborulnak a rögzítőközeg kis magassága miatt. Vertikál SCRoG vagy más függőleges termesztés esetén ez kisebb probléma.

Technikát talán ez igényel a legkevésbé, a legkisebb teljesítményű szivattyú is bőven ellátja a tápoldat mozgatását ha elégséges az emelési magassága. A tápoldattartályban sem szükséges feltétlenül levegőztető berendezést alkalmaznunk ha a drén a tartályba legalább 20-40cm magasról esik, ugyanis ez az esési magasság elegendő az oldott oxigén szintjének fenntartásához.

Aero

Így működik

Amerika kedvence

Sokunk álma az aeroponikus rendszer.

Egyetlen mondatban összefoglalva a növények gyökereit finom tápoldatos köd, pára vonja be melyet egy nagynyomású szivattyú csöveken és kis átmérőjű porlasztófejeken keresztül aeroszolizálással állít elő. . A lecsapódott pára törvényszerűen visszatér a tárolóedénybe, a párásító helyiség formájától függően akár NFT jellegű táputánpótláshoz juttatva a növény gyökereit.

A rendszer zárt, felesleges kipárolgás kerülendő. Minden esetben a visszanyert tápoldat újrahasznosul.

Mivel a szivattyú feladata állandó nyomás fenntartása a szórófejekhez vezető csövekben vigyázni kell, hogy szivattyúvásárlásnál olyan szivattyút vegyünk ami ellenállás hatására nem ég le, valamint megfelelő nyomással bír a szórófejek üzemeltetéséhez. Általánosan elfogadott az a szabály, hogy egy párásító szórófej kb. 2bar nyomáson üzemel, ennél kisebb nyomáson általában csak pisil, ami semmivel sem hasznosabb bármely más tápanyag kijuttatási módszernél.

Namost ezt a párásítást akváriumi szivattyúval soha nem érjük el, így kompromisszumra kényszerülhetünk. Vagy egy legalább 1000l/h akváriumi pumpát használunk és a szórófejek lazán "spriccolnak", vagy egy komolyabb 300W/AC szivattyút alkalmazunk ami viszont nem fér el a termesztőszekrényben és nagyüzemi kábítószer előállításra kényszerülünk a szivattyú képességeinek teljes kihasználásának érdekében. Utóbbi esetben a szórófejek valóban porlasztani fognak, a gyökérzet 100% tápoldat párába burkolózik.

Bizonyítottan így érhető el a legnagyobb hozam és növekedés bármilyen növény esetén.

A szórófejeket a legtöbb barkácsáruház kertészetén megvehetjük aranyáron, a szükséges csövekkel, csapokkal, szilikonokkal és elemekkel együtt.

Kicsit barkácsabb, de hasonlóan hatásos módszer egy villanymotorra szerelt lapát segítségével nagy fordulatszámon porlasztani a tápfolyadékot, ezzel a levegőztetési igényünk is megoldottnak látszik. Persze ezt csak a gyökerektől biztonságos távolságban tehetjük, kínos lenne egy a tengelyre felcsavarodott gyökértől leégett motort cserélnünk.

Aeroponikus termesztési módban függőleges felületű termesztés sem lehetetlen, a NASA évtizedek óta szórakozik ilyesmivel ráérő és jól fizetett tudósok segítségével. A vertikális eljárások rendkívül hasznosak ha tengeralattjárón vagy űrhajón kívánunk termeszteni vagy valamilyen különös oknál fogva függőleges HPS-t használunk.

Az aero véleményem szerint a kendertermesztés legnagyobb parasztvakítása mindaddig, amíg a kertész nem áll át ipari méretekre. Szerintem aero-t nagy nyomáson valóban porlasztva biztonságosan és tartósan csak nagy méretben lehet üzemeltetni. Az első szivattyúmeghibásodásnál vagy csőroppanásnál az egész rendszer leáll, lehet jó előre a költözésre és a rohamos javításra felkészülni. Ennek ellenére a külföldi fórumokon előszeretettel mutogatják valóban szép alkotásaikat a termesztők akik a legtöbb esetben a locsolást egyenértékűnek érzik a porlasztással.

Dobozban az összeállt rendszer

Szerintem aktív hidrós rendszerek esetén nem esik kellő szó a hangról. Mivel a tápoldat oldott oxigénjét kompresszorral juttatjuk a folyadékba már azzal egy komoly és kellően feltűnő hangot kapunk és még nem beszéltünk a szivattyú hangjáról. Egy akváriumi miniszivattyú is meglepően hangos lehet szakaszos üzem esetén, hát még egy nagynyomású szivattyú a rendszer végén porlasztófejekkel. Ha valaki együtt hálna a hidróra berendezett szekrényével garantáltan jó alvónak kell lennie, titkos termesztésnél meg szerintem tompíthatatlan monoton hang fog árulkodni kedvenc hobbinkról.

A hiroponikus és hidrokultúrás termesztési eljárások közti szemmel látható hasonlóság és párhuzam nem feltétlenül a véletlen műve, rengeteg az átjárás a különböző módszerek közt. A fenti felsorolás sem teljes, számtalan különböző víz és táp kombinációjával működő módszer létezik még melyeket ez a cikk nem taglalt.

Ultrahangos Aeropónika

A nagynyomású porlasztás helyett használhatunk ultrahangos párásító eszközöket is, amelyek kisüzemi körülmények között is megállják a helyüket. Nagy előnyük, hogy szinte teljesen zajtalanok és fogyasztásuk is minimális ill. indulási költségek is tűrhetőek. Az egyetlen probléma, hogy a tápoldatba nem helyezhetjük közvetlenül a párásítót mivel desztillált/ioncserélt vízhez tervezték és nagyon rövid idő alatt megadja magát ha nem így használjuk.(Saját tapasztalat!) Természetesen erre is van megoldás bár kissé furmányos!

A rajz sajnos eléggé futtában készült de a lényeget szerintem átadja! A piros kis kütyü a rajzon az ultrahangos párásító amely e-bay-röl már néhány $-tól kapható! A lényeg hogy ő csak ioncserélt vízzel érintkezzen mert érzékeny kis műszer! A párát képes biztosítani a tápanyagokat pedig felülről lehet csöpögtetni ,(úgy hogy a párásító terébe semmiképp se jusson belőle) akár visszaforgatva is alkalmazhatjuk a tápoldatot. Ezzel a módszerrel megoldható az aeropónika otthon is kis költségvetéssel! A folyamatos párásítás miatt az ozmózis sokkal könnyebben végbemegy, hiszen nehezebb túladagolni a tápsókat a folyamatos "hígulás" miatt. Így nem alakulhat ki helyi túltelítettség akadályozva az ozmózist! Most földes rendszerrel kezdtem én is, de ha belejövök szeretnék építeni egy ilyet. Ha valakinek van valami építő javaslata szívesen várom!

Termesztőközegek

Rengeteg féle termesztőközeg létezik hidro rendszerekhez melyek közös tulajdonsága a tápanyagszegénység vagy teljes mentesség, a semleges PH és a remek vízvezetés vagy tárolás. Legtöbbjük magas saját hézagtérfogatának köszönhetően könnyű utat enged a gyökerek fejlődésének míg mások pont alacsony hézagtérfogatuknak köszönhetően alkalmasak magas növények rögzítésére. Léteznek szerves és mesterséges termesztőközegek, gyárilag direkt hidro-ba csomnagolt vagy házilag a fészerben kevert anyagok. Mindegyiküknek van előnyös tulajdonsága, azonban az alkalmazni kívánt rendszer és a növény megkívánt magassága határozza meg a termközeg alkalmazott anyagát.

Agyaggolyó

Az egyik leggyakrabban használt hidroponikus termesztőközeg az agyaggolyó, más néven a duzzasztott agyagkavics.

A pontos gyártástechnológiára ki nem térve érdemes elmondani, hogy alacsony tömegéhez viszonyított hatalmas térfogattal rendelkezik és rendkívül nagy hézagtérfogattal bír, így a vízmegtartó és vízelvezető képessége is kiválónak mondható kapillárisai miatt. Saját súlyának 100%-át képes felszívni.

Kereskedelemben különböző méretekben lehet kapni és érdemes ezeket egymással keverni a jobb rögzítés végett, valamint felső DRIP rendszer esetén a tápoldat egyenletesebb szétterülése miatt. Rácspoharakban alkalmazva NFT vagy Aero esetén korrekt páramegkötő szerepe tud lenni. A legtöbb ideálisnak mondott keverék eleme, perlittel, kókuszdiórosttal egyenlő arányban elegyítve előszeretettel alkalmazzák virágkertészek. Alkalmazása előtt telíteni kell vízzel, tápoldatos rendszerbe csak ez után kerülhet mivel telítetlenül a felszínén kiválhatnak a sók.

Kőzetgyapot

Mielőtt elindulnánk a legközelebbi tüzépre bálás hőszigetelőanyagért jelzem, hogy a tűzgátló adalékanyag miatt rühellik a gyökerek az építőiparban alkalmazott kőzetgyapotot. Az általunk alkalmazni kívánt kőzetgyapot rendkívül könnyű és rostos szerkezete miatt ideális anyag a gyökerek fejlődéséhez. Elsősorban indítóközegnek használják kendernél, a kőzetgyapoton való átnövését követően áthelyezik a dudvát gyapotostól más, szilárdabb termesztőközegbe. A gyapot valószínűtlenül sok vizet tud magába szívni miközben megtartja légáteresztő képességét, ezzel téve ideális anyaggá magát a túllocsolásra hajlamos kezdő kertészek számára.

Perlit

A perlit építőiparosok által alkalmazott betonadalék anyag melyet hőszigetelő aljzatok és egyéb más könnyűbetonoknál alkalmaznak előszeretettel. Ebből adódóan bármely barkácsáruházban beszerezhető 200l-es zsákokban, már csak a maradék 190l felhasználásán kell törnünk a fejünket amennyiben nem készülünk házépítésre.

A perlit felülete erősen vízmegkötő tulajdonsággal bír, így téve alkalmassá hidro-ban történő felhasználását. Mivel fajsúlya valahol 50kg/m3 körül mozog mindenkit lebeszélnék alacsony EnF rendszerben önállóan való alkalmazásáról, nem beszélve arról a nem elhanyagolható tényről, hogy még egy két hetes palántát sem tartana meg függőben. Mielőtt sutba dobnánk a perlit alkalmazását felhívom a figyelmet arra, hogy minden komoly növénytermesztő kever talajába perlitet a levegőztetés és könnyítés végett, hidro-ban is más szilárdabb anyagokkal keverve jó szolgálatot tud tenni.

Vermikulit

A vermikulit, a gombászok kedvelt anyaga a hidroban is kedvelt termesztőközeg. Mivel vízből tömegének háromszorosát is fel tudja venni érdemes a tápoldatozás és a rendszerbe való elhelyezés előtt telíteni. Ez ellen az apró szemcsék kiszitálásával és perlit hozzáadásával védekezhetünk, a két anyag jól kiegészíti egymást. Mivel a vermi szabálytalan alakja elősegíti a víz egyenletes szétoszlását a termesztőközegben előszeretettel alkalmazzák DRIP vagy TOP rendszereknél is. Gyakran erősen lúgos kémhatású lehet.

Nagyszemcsés/Folyami homok

A homok szó nem egyértelmű meghatározás, különbséget kell tennünk a sárga színű, agyagot is tartalmazó bányahomok, valamint a szürke színű szemmel is kivehető méretű érdes folyami homok közt. A bányahomokot víztároló képessége miatt a dugványok hajtatásánál alkalmazzák, számunkra ez kicsi hézagtérfogata miatt használhatatlan. Ellenben a folyami homok már remekül alkalmazható passzív hidro-s rendszereknél mivel kiváló víztároló és vízelvezető tulajdonsága mellett vízfelszívásban is jeleskedik. Ennek különösen WICK rendszereknél tudjuk hasznát venni. Halmaztérfogatát az első locsoláskor felveszi és a növényt biztosan rögzíti. Mivel azonban a viszonylag tömör homok ideális táptalaja lehet a gombáknak perlittel ajánlatos lazítani szerkezetén. Érdes felülete miatt a növény gyakori átültetése kerülendő.

Gyöngykavics

A gyöngykavics a kőzeteróziónak és a víz munkájának köszönhetően kapja sima, kerek formáját mely a növény gyökerei számára megfelelő helyet biztosít növekedésükre. Halmaztérfogatának kb. 1/3-a levegő, vízelvezető képességéről szót sem kell ejteni. Növényeink állékonyságát maximálisan biztosítja. Mivel folyadékot megkötni szinte csak felületén tud érdemes más vízmegtartó anyaggal keverni, ilyen az anyaggranulátum, a perlit vagy a kókuszrost. Előfordulása tiszta formában leginkább betonüzemek frakcionált csillagdepóiban valószínű, egy üveg sörért korlátlan mennyiséget vihetünk haza. Bármely rövid periódusú aktív rendszernél használható, de leginkább az EnF és a NFT rendszereknél ideális. Különös gondot kell fordítani a periódusidő meghatározására mivel ez az anyag a legkönnyebben száradó és legkevésbé kipárolgást gátló, alacsonyabb páratartalom vagy magasabb hőmérséglet a growboxban végzetes lehet a növény számára.

Kókuszdió rost

Sokan kizártnak tartják, hogy bármilyen jellegű szerves anyag is bekerüljön a hidro rendszerükbe, elkerülve ezzel a mikroszkopikus kártevők számlájára írható kártételeket. Még ezen ortodox hidrosok is elnézőbben tekintenek a kókuszdió rostra mely azon kívül, hogy ideális vízmegtartó és szerkezetlazító tulajdonsággal is bír egyben a gyökereket stimuláló hormonokat és a gyökérrothadást előidéző gombák megtelepedését gátló anyagokat is tartalmaz. Sokak szerint a kókuszrost lesz a jövő hidro-s termesztőközege, 50% perlittel keverve a holland virágtenyésztők ezt választották az ideális termközegnek. Fontos, hogy a kókuszdiórost egy ipari melléktermék mely silány minőség esetén rengeteg tengeri sót is tartalmazhat elfogadhatatlanul töménnyé téve ezzel tápoldatunkat, vagy túl apró méretű darabokból álló rost befullaszthatja a gyökérzetet.

Előregyártott keverékek

Minden growshop-ban lehet kapni szerves vagy szervetlen hidro-s talajmentes "talajkeveréket" mely a legtöbb felsorolt anyagot vagy azok előnyös tulajdonságát tartalmazza. Ezeken rendszerint fel van tüntetve, hogy mely rendszerekhez alkalmazható, esetleges műtrágya vagy mikroelem tartalma is rá van írva. Mivel azonban egyetlen keverékgyártó sem képes sem a growerek, sem pedig a mexikói vendégmunkások kezét fogni érdemes fenntartásokkal kezelni ezeket az anyagokat. Szivattyús rendszereket szűrővel kell védeni az esetleges apró szemcséktől, és a tápfolyadék beállításakor is figyelembe kell venni a lassú oldódású műtrágya granulátumokat.

Tápok, Tápoldat

íRD! TEGYÉL BE KÉPET!

A hidrokultúrás növénytermesztés során használt tápok minden esetben komplex tápok, tartalmazniuk kell minden a növény számára szükséges és hasznos anyagot, hiszen a víz ami a legjobb esetben desztillált víz semmilyen hasznos tápanyagot nem tartalmaz.

A tápanyagok teljes egészében vízben oldható ill. oldott, valamint a növény számára teljes egészében felvehető formában kell jelen lenniük. Ez nem teljesen egyértelmű a nem semlegesített savmaradékként jelen lévő tápanyagoknál, ilyenek a legtöbb fémszármazékok és a Ca. Ezeket a tápanyagokat kelát formában adják a komplex táphoz ami által ezen anyagok is vízben oldhatóvá és felvehetővé válnak.

A kelátokkal egy baj azonban van, nagy részük instabillá és ezáltal felvehetetlenné válik bizonyos más tápanyagokkal való huzamosabb ideig való együtt tároláskor és helytelen PH esetén. Ez az oka annak hogy a tápok egy jelentős része kétkomponensű vagy nem tartalmaz Ca-t.

Mivel a komplex tápoldatok elemei előszeretettel lépnének reakcióba egymással kényszer szülte módon két komponensként keverhetőek törzsoldattá. Az "A" komponens tartalmazza a nitrogén, vas és kalciumvegyületeket, a "B" komponens a foszfort, káliumot, mezo és mikroelemeket. Ezeken kívül a vízhez kell még adagolnunk PH beállító vegyületeket ami által biztosítva van az, hogy a két komponens a víz hidrokarbonát és nátriumionjaval ne tudjanak reakcióba lépni felvehetetlen csapadékot képezve. Ez a PH beállító vegyület a legtöbb esetben salétromsav és foszforsav. Ez a két anyag alkalmas arra, hogy hasznos felvehető tápanyagokat juttatva a vízbe csökkentsék a PH-t.

Szinte minden hidrokultúrás üzem a tápoldatait monoműtrágyákból állítja össze figyelembe véve az aktuális növényéletkort és ciklust, figyelembe veszik a beállított páratartalmat és hőmérsékletet, figyelembe veszik természetes megvilágítás esetén a napsugárzás erősségét.

Ezzel szemben a mi esetünkben kétféle tápot használunk, egy nitrogénben és káliumban dús növekedési tápot illetve egy nitrogénszegény de káliumban és foszforban gazdag virágzáskor hasznos tápot. Ezekhez jönnek még a mezo és mikro elemek vízoldható formában.

A feladat nem tűnik bonyolultnak, a tápot hozzákeverjük a vízhez, állítunk egy kicsit a PH-n és kész.

Ennél kicsit cizelláltabb. Úgy indul, hogy első lépésben megállapítjuk a keverővíz PH-át. Magyarországon a legtöbb csapvíz 7 körüli, így a feladat a PH 6 körülire való csökkentése mivel a tápok még ezen süllyeszteni fognak.

Ha ezt megtettük sikerrel a következő lépés a "piros" komponens hozzáadása és elkeverése a keverővízhez. Itt egy kis időre van szükség mielőtt a másik komponenst hozzáadnánk mivel a vízben maradt "puffer" hidrokarbonátionoknak az első komponenssel kell hogy reakcióba lépjenek. Ez után következik a "színtelen" táp, elkeverés után állni hagyjuk. Később újra PH-t mérünk, javítjuk majd a növényhez juttatjuk.

Amennyiben a sorrendet és a várakozási időt nem tartjuk be a vízben lévő ionok reakcióba lépnek a tápunkkal -holott ez a PH állító feladata- ami által felvehetetlenné válik az elemek egy jelentős része. A foszfát kalciummal és magnéziummal, a kalcium a hidrokarbonáttal és szulfátokkal szeret oldhatatlan csapadékot képezni. Dripnél és szivattyús technikáknál érdemes ezt szem előtt tartani, igen hamar eltömődés és meghibásodás lehet a jutalmunk.

PH és EC

íRD! TEGYÉL BE KÉPET!

A víz oldott anyagai

Hidróban használt vizük kétféle oldott anyagot tartalmazhat: szervest és szervetlent. A szerves oldott anyagok mechanikai szűréssel eltávolíthatók, nem beszélve arról, hogy a sem a csap-, sem a palackozott vizekre nem jellemző a szervesanyag tartalom.

A szervetlen oldott anyagok összetevői az ionok melyek elektromos töltéssel bírnak. A pozitív töltésűek a kationok, a negatív töltésűek pedig az anionok melyek általában nemfémes eredetűek. Azon oldatokat melyeket an és kationok építenek fel sóoldatoknak nevezzük.

EC-elektromos vezetőképesség

Az ionokat tartalmazó oldatok(elektrolitok) közös tulajdonsága, hogy vezetik az áramot. Minél több iont tartalmaz az elektrolit annál jobb vezető, másik oldalról megközelítve minél több sót oldunk vízben annál nagyobb lesz a vezetőképessége. Magyarul az oldat vezetőképessége alapján egész használható képet alkothatunk az oldat sótartalmáról.

Namost miért is érdekes ez nekünk?

Azért, mert a vízben oldott tápjaink is ilyen sóoldatok, töménységük mérőjelzője az EC, mértékegysége a S/m (siemens/méter) A növénytermesztésben használt töménységet jobban jellemezhetjük a fenti származtatott mértékegységével, a mS/cm-el(milisiemens/cm).

Mivel a vezetőképesség nem csak az iontartalom hanem az elektrolit hőmérsékletétől is függ egyezményesen a 25C-on mért vezetőképességet tartja a fizika elfogadottnak. Ha esetleg EC-t mérnénk a legtöbb digitális EC mérő rendelkezik hőkompenzációval, 18C-os oldatot mérve is helyes eredményt kaphatunk.

A tengeren túlon jobban szeretik a TDS és a ppm mértékegységelet az oldatok töménységének kifejezésére. Ezek vegyes százalékban adják meg az oldott anyag tartalmat az oldat egységnyi térfogatához képest (mg/L).

Mivel sóadagolással párhuzamosan minden esetben lineálisan nől mind az EC, mindpedig a ppm nagy hibát nem követünk el ha a nekünk tetsző mértékegységet használjuk.

Kémhatás

Az elektrolitok másik jellemző tulajdonsága a kémhatás. A só jellegű anyagok -ilyenek a tápok- vízben oldva képesek a vízmolekulákkal kémiai reakcióba lépni (hidrolízis), vagyis a víz semleges kémhatását megváltoztatják. Az egyes ionok a vízmolekulát megbontják és eközben hidrogénion(H+) vagy hidroxidion(OH-) jön létre és halmozódik fel. A kémhatást a két ion egymáshoz viszonyított aránya határozza meg.

Savas kémhatás: H+ > OH- Ekkor pH<7

Semleges: H+ = OH- Ekkor pH=7

Lúgos kémhatás: H+ < OH- Ekkor pH>7

Minél nagyobb az eltérés a semleges 7-hez képest annál savasabb vagy lúgosabb folyadékról beszélhetünk.

[Az EC-ről és az oldott anyag tartalomról bővebben olvashattok itt Tester-től. ]

PH és EC mérés jelentősége:

Hidró-kultúrás termesztésnél ahol nincs föld csak tápanyag mentes talajok,és víz nagyon fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagok bevitele a növények számara.

Ph-értékről általánosságban:

A ph-érték a víz savasságát vagy lúgosságát mutatja.A skála 0-14ig mér.A ph 7.0 jelenti a semleges értéket,ez alatt savas efölött lúgos a kémhatás. A növények számára a megfelelő ph-érték 5.8-6.5 között van.Sok tápoldat gyártó cég a fiatal növények számára kisebb értéket szokott javasolni pl: 5.5-5.6. Nagyüzemi termesztésnél az 5.5 érték a céladat, medencekultúráknál ez is inkább 5 felé jár.

Mérési módok:

Alapvetően 3 féleképpen mérhető a ph:

• lakmuszpapír(ez a legolcsóbb de a legpontatlanabb is)
• fenolftalein oldat (ez már lényegesen pontosabb csak megfelelő fényviszonyok kellenek hozzá pl hideg fehér)
• ph-mérő (legdrágább,legpontosabb,legmacerásabb)

Ph mérés mérővel:

Az első két módozatot nem részletezném mer gondolom mindenki számára világos lehet,de ha van rá igény szívesen pótolom.

Tartozékok:

• maga a mérő műszer szondával vagy anélkül.
• szonda
• kalibrál oldat 2 fajta 4.01 és 7.01(kell mind a kettő)
• tároló folyadék(fontos mert a szondának mindig nedvesnek kell lennie,bár valójában a kalibrál folyadékba is lehet áztatni)

Használata:

Megmérjük a 7.0-es kalibrál folyadék hőmérsékletét (ideális a 25 celsius, vagy hőkompenzátoros műszer beszerzése),mert ezen az értéken kapjuk meg a 7.0-es értéket.Ha a hőmérséklet más az érték is más lesz ezáltal más értékre kell kalibrálni( a folyadék flakonján rajta vannak az értékek).Amikor leolvastok a flakonról az értéket a szondát desztvízel lemossuk és kalibrál-folyadékba berakjuk a szondát és az értékhez kalibráljuk.Ezután ismét desztvízel lemossuk és ugyan ezt megcsináljuk a másik kalibrál folyadékkal is.amennyiben kész vagyunk lemossuk újra és bemártjuk a mérni kívánt vízbe és a mérő megmutatja tízed század pontosságra ph értékét.Vannak mérők ahol a gyártó többször ajánlja megismételtetni a kalibrálást,de ez készülék és gyártó függő.A szondát használat előtt és után érdemes alkohollal leöblíteni.

egy youtube link:http://www.youtube.com/watch?v=lWUh1np7IcA

Ph érték szabályzása:

A Ph értéket szabályozni a külön erre gyártott PH up(kálium-hidroxid)-és PH down(foszforsav, salétromsav) vegyszerekkel lehet. Ezeket a vegyszereket szinte minden komolyabb cég forgalmazza,és bármely growshopba kapható Magyarországon is. A PH állító folyadékok nagy töménységben, ún. technikai töménységben(40-60%) kerül forgalomba amit kisebb mennyiségű folyadék beállításához érdemes előhígítani, mivel a ph a hozzáadott állítósavval nem arányosan változik, néhány csepp is meredeken meg tudja változtatni az értéket.

Az ec mérése gyakorlatban:

Azért írok csak gyakorlati leírást mert Tester már az elméleti részét tökéletesen körbe írta.

Tartozékok:

• mérő (szondával vagy anélkül)
• szonda (nem olyan kényes mint a ph,ezt lehet szárazon is tartani.)
• kalibrál folyadék(1413ms\cm)

Használata:

Megmérjük a kalibrál oldat hőmérsékletét amennyiben nem autómata hőkompenzátoros műszerrel rendelkezünk.Itt is a 25 fok az ideáli mert akkor kapjuk 1413 értéket(műszertöl függően legtöbbször csak tizedesig birjuk mérni és kalibrálni ilyenkor 1.4ms megfelelő).ha megvan a hőmérséklet akkor a cimkéről leolvassuk a hozzá tartozó értéket,és ehhez kalibráljuk.Ezután lemossuk a szondát desztvízzel és belemártjuk a mérni kívánt folyadékba.Ekkor kapjuk meg tízed-század pontosságra az értéket(pl 1.6 ms) Mivel a vezetőképesség nagyban függ a folyadék hőmérsékletétől régi műszerek esetén nagyon fontos a 25C folyadékhő beállítása.

Az Ec értéket könnyen lehet szabályozni:

• ha magas az érték akkor a tápoldat hígításával (víz)
• Ha alacsony további vegyszer adagolásával
• De figyelembe kell venni hogy a csapvíznek is van EC értéke Ált:0.3-0.7ms\cm között van.(kivétel erre a deszt víz mert annak az értéke 0)

Valójában az EC mérést sztem elhanyagolható hobbi kertészeteknél,mert ha megfelelő minőségű tápoldatokat veszünk pl: GHE,AH,HESI,BIOBIZZ,stb azokon rajta van az adagolási útmutató.Ha leírást betartva csináljuk és hidro rendszerek elpárolgott vízmennyiségét pótoljuk ,(mert az Ec a víz párolgásával nő)akkor mindig megfelelő Ec értékünk lesz. Magyarán az elpárolgott vizet kell csak pótolnunk tápszerek nélkül, és legalább heti rendszerességgel cserélni a tartályban lévő tápoldatot.

Remélem mindenki számára érthető a leírás a képeket pótolom esetleg videókkal ha van rá lehetőség.Remélem a szerkesztéssel nincsenek nagyon problémák mert most csináltam először.Ha van rá igény a tápanyagokról és a hidró rendszerek alkalmazásáról tudok még írni böveben.

Üdv hpsodium

Gyakorlat

FÉNY

Nna!

Odáig eljutottunk, hogy a növény alapvetően szereti tápoldatban áztatni gyökereit, ez a táp legyen zárt kereten belül(5.5-6.5) enyhén savas, a növény életszakaszának megfelelően emelkedő (0,5-3,0mS/cm) sókoncentrációjú és a tápoldat maximalizált oldott oxigéntartalommal bírjon a belepumpált levegőnek köszönhetően.

Itt egy pillanatra álljunk meg és vegyük észre, hogy az élet fertőző.

A világon bárhol ahol fény, víz, tápanyag és levegő van jelen megfelelő hőmérsékleti határokon belül ott valami garantáltan fotoszintetizálni fog. A hidrokultúrás növénytermesztés közegei egyike a leginkább ideális környezeti feltételeket biztosító helyszíneknek így ha nem zárjuk ki valamelyik feltételt igen hamar le fog algásodni tápoldatunk, az algákkal különböző lebontást segítő baktériumok is érkeznek és rövid idő alatt gyökérrothadással vagy kellemetlen szagokkal ismerkedhetünk meg közelebbről.

Ezt elkerülendő a legegyszerűbb a fény teljes elzárása a tápoldattól. Visszaforgatott tápoldatos rendszereknél van ennek különösebb jelentősége, az állni hagyott tápoldatok fény hatására egyrészt lebomlanak, másrészt lealgásodnak. Ez az oka annak, hogy zárt, vastag fekete PVC tartályokban szokták a nagyok tárolni a bekevert tápoldatokat.

GYÖKÉRROTHADÁS

Ha mégis beszereznénk egy kellemetlen fertőzést sikeresen megszabadulhatunk tőle a teljes gyökérzet 1-2% töménységű H2O2 oldattal való átmosásával. A fertőzést általában a kellemetlen csatornaszagról vagy az eleinte enyhén, majd később erősen barnává és feketévé váló gyökérzetről szúrja ki a kertész. A tápoldat kémhatása erősen lúgosodik.

A hidrogén-peroxid alapvetően mindent elpusztít még kis töménységben is ami az alacsonyabb rendű életformák közé sorolható, ilyenek a vírusok és baktériumok valamint gombák bizonyos életszakaszukban.

Mivel a gyökérrothadásért felelős pythium különböző fajtái is a baktériumok közé tartoznak eredményesen vehetjük fel a harcot 1-4% töménységű oldattal. Az oldatot bekeverhetjük 30% töménységű folyékony H2O2 folyadékkal vagy Hyperol tablettával. Patikában kapható, ínyvérzésre is remekül alkalmazható.

A gyökereket átmossuk az oldattal majd 12-24 órára beáztatjuk. Lemossuk és mehet vissza a tápoldatba. Ez után még érdemes figyelni a gyökérzetre mivel az elhalt és el nem távolított gyökerek még okozhatnak PH és fertőzési problémákat.

Mások szerint táplálékkiegészítőként árusított enzimek, stimulátorok és gyökérszimbióta organizmusok is fel tudják venni a harcot a bacikkal. Nem tudom ezt mire alapozzák, szerintem szintetikus hormonokkal nem okozhatunk nagy kárt baktériumoknak, a szó amit keresek a "parasztvakítás".

HŐMÉRSÉKLET, OXIGÉN

A termesztés mikroklímájának fontos eleme a hőmérséklet. Ezt idáig is tudtuk, nem megfelelő légcsere mellett a szekrény hőmérséklete a növény számára káros értéket képes felvenni ami hervadással és asszimilációs problémákkal hálál meg a gyom. Lombzónában a 35C feletti hőmérséklet már meredek.

Gyökérzónában a növények ezt a hőmérsékletet már nemigen tudják elviselni, tápanyagok felvétele akadályozott. Elég csak arra gondolni, hogy a legnagyobb nyári melegben sem melegszik a talajhőmérséklet 24C fölé a felszíntől számított 15-20cm-re. Nagyjából ez az érték amit a legtöbb növény elvisel.

Mivel a termesztőhelyiség a nátriumgőz izzónak hála simán meghaladja ezt az értéket és a gyökérzónát sem tesszük ki szekrényen kívülre gyakran ez is lehet az oka a relatív tápanyaghiánynak amit mások konkrét N, Ca, Mg és más táphiányként diagnosztizálnak.

Ezt elkerülendő a tápoldatot visszanyert technikáknál érdemes hűteni magas beltéri hőmérséklet esetén. Megoldás lehet még a nyitott terű termesztés. Az ideális gyökérzónai hőmérséklet 18-25C között van.

A másik ok ami miatt a tápoldatot ezen érték közt kell tartani az az oldott oxigén tartalmának megőrzése.

A gyökerek az oxigént vízben oldott formában veszik fel, a mi esetünkben a tápoldatból. A gyökerek oxigénigénye 10C fokonként megduplázódik, viszont a tiszta vízben maximálisan feloldható oxigén mennyisége 10C fokonként 15-20%-al csökken. Ezen kívül a gyökérközeg mikroflórájának oxigénigénye is nől a hőmérséklet növelésével, márpedig az oxigénhiányos gyökérkörnyezet velejárója a pythium. Ez az oka annak, hogy különösen visszanyert tápoldatozásnál nem szabad spórolni a kompresszoron és a porlasztóköveken.

TÁPOLDAT ELTARTÁSA

A nem visszanyert tápoldatos eljárás művelőinek szokása előre bekeverni nagyobb mennyiségű tápoldatot amivel aztán napi szinten locsolnak. Mindenképpen fénytől és levegőtől elzárt helyen tárolhatjuk azokat komponensenként. Ez annyit tesz, hogy a műtrágya komplexitása miatt a komponensek keveredve reakcióba lépnek egymással és tönkre megy a tápoldat, ezért csak úgynevezett törzsoldatokként tárolhatjuk a szükséges koncentráció kikeverése után.

Levegővel a már említett mikroorganizmusok oxigénigényei miatt és a PH változása miatt kell elzárni, fénytől pedig a fotoszintézis megindulása és az instabil vegyületek UV hatására való bomlása miatt kell elzárni.

Gönczi Péter (www.aquaponics.hu): Akvapónia éS passzív szolár üvegház
http://vimeo.com/39876509

Akvapónia - Csináld magad 1-2. - angol

http://vimeo.com/40769282

Akvapónia otthon

Az egészséges étrendünknek megfelelően a szénhidrát nagy részét gabonafélékből és gyökértermésekből fedezzük.  Egy ember évi zöldségigénye 2,3 négyzetméter felületű akvaponián megtermelhető. Egy öt fős családra vetítve ez 11,5 négyzetméter termőfelület. A mi éghajlatunknak megfelelően felépített üvegház körülbelül 3x10 méteres alapterületet igényel és az 5 fős családot éveken keresztül képes ellátni alapvető élelemmel. Egy ilyen kultúra mérete megfelel egy modern nappali szoba alapterületének.
 A fehérje egy része az akvapónián nevelt halakból származik. Továbbá, a teljes értékű táplálkozáshoz nélkülözhetetlen szénhidrát fogyasztását is a mi rendszerünkben fejlődő növények szolgáltatják. Az ülepítő tartályban felgyülemlett szerves hulladékot pedig táptalajként lehet használni különböző zöldségek, gyümölcsök és nem utolsó sorban kerti virágok trágyázására. A maradék piszkos víz azon kívül, hogy kiválóan alkalmas öntözésre, egyfajta katalizátor is, ami elősegíti a komposztálás folyamatát.

Az akvapónia rendszerben termesztett növények minden szempontból természetesek, mivel semmilyen adalék tápanyagot, műtrágyát nem kapnak, valamint rovarirtóval sem érintkeznek. A növénytermesztés minden egyes lépését - a csíráztatástól kezdve a végkifejlődésig - személyesen kontrollálhatjuk. Annak ellenére, hogy a növények semmiféle külső kezelést nem kapnak, friss és ízletes termésre számíthatunk.




Példákban mutatva:

Hogyha salátára gondolunk, egy 5 fős családnak naponta körülbelül 1 fej salátára van szüksége aminek a növekedése úgy 40 napot vesz igénybe. Kifejlett korára kb. 20 cm átmérőjű a saláta maga, tehát ha úgy számolunk, hogy minden napra kell egy saláta akkor 2.5 négyzetméter termőfelületre lesz szükségünk, valamint minden egyes saláta kiszedésekor annak utánpótlásáról is gondoskodnunk kell. Ha ilyen mennyiségekben tervezünk, akkor még mindig marad több mint 9 négyzetméter termőfelületünk.

Egy ekkora rendszerben évi 200 halat tudunk nevelni, ami heti szinten egy 5 fős családnak 100 g halfilét jelent fejenként.

A paradicsomot egy olyan helyre kell ültetni, ahol meg tud kapaszkodni a növény. Egyetlen palántából 20-80 darab paradicsomra számíthatunk annak méretétől függően. Mivel egy paradicsom palánta akár 2 méteresre is megnőhet, összesen véve 5-6 palánta elég is a megfelelő paradicsommennyiség előállítására. A növények számára kb. 1 négyzetméter elegendő.

És végül egypár jó tanács mielőtt belekezdenénk az egészbe:

- Tervezd el, hogy miből mennyit és hogyan ültetsz el. Ne ess abba a hibába, hogy egy növénynek nem jut elég hely, vagy éppen takarásba kerül egy másik palánta miatt.
- Ne ültesd tele az egész területet, egy kis szabad terület bármikor jól jöhet.
- Fokozatosan vesd el a magokat annak érdekében, hogy a terméshozam is fokozatos legyen.

A nitrogén körforgása

Az egyik legfontosabb és egyenlőre az egyik legkevésbé megértett aspektusa az aquapóniának az a bizonyos baktérium amin a rendszer alapszik és amelytől a nitrogén körforgás függ.

A halak anyagcsere melléktermékei közé tartozik például az ammónia, amely toxikus. Egy tóban vagy az óceánokban nem okoz problémát ennek jelenléte, mert a nagy mennyiségű vízben eloszlik, viszont otthoni körülmények között a haltartály gyakori vízcserére szorul.

A különböző haltápok lebomlása szintén ammóniával jár.

Az ammónia hátrányai:

• Szövetkárosítás (kopoltyú, vese)
• Csökevényes növekedés
• Gyenge immun működés
• Halál

Szerencsére a természet mindenre talált megoldást. Az úgynevezett Nitrosomonas sp.baktérium ammóniát bont nitritté.A nitrit, sokkal kevésbé káros a halak számára, mint az ammónia, de ez még mindig káros, mivel a halak oxigén felvételét csökkenti. Erre a megoldás, hogy a nitiritet egy Nitrobacter sp. nevű baktérium nitráttá alakítja, amely a növények számára is hasznosítható vegyület (ráadásul a halak sokkal több nitrátot tolerálnak, mint ammóniát vagy nitritet).

Voltaképpen ez ez lenne a rendszerben a nitrogén ciklus.

A cél pedig, hogy ezt a ciklust mihamarabb beállítsuk, minimális stresszt okozva a résztvevő élőlények számára.

A baktériumok néhány jellemzője:

• Az optimális szaporodás érdekében szükség van egy felszínre, amelyen képesek megélni (kavics, homok, szintetikus biomédia)
• Fontos a víz magas oxigén tartalma
• A nitrifikáló baktériumnak hosszú a reprodukciós szakasza
• Ezek a baktériumok 15-20 óránként osztódnak
• A baktériumok megtelepedésének ideje körülbelül 4 hét (20 Celsius fokon)
• Szárazon és 49 fok felett elpusztulnakú
• Sok törzsük létezik, ezeknek eltérőek a környezeti optimumai, kivéve a hőmérséklet és a pH érték

A körforgás 6.0 pH-n és alatta nem játszódik le.

Ammónia: Az ammónia (vagy régies nevén légköneg) nitrogén és hidrogén vegyülete, képlete NH3. Normálállapotban jellegzetes szúrós szagú, gáz halmazállapotú anyag, mely mérgező és maró.

Szintetikus biomédia: Egy a baktérium megtelepedését biztosító felület (pl.: purhab, ami az akváriumi szűrőkben gyakran megtalálható).

Mi is az az akvapónia?

Az akvapónia szó sokaknak különböző jelentést hordoz, de alapvetően a haltenyésztés és növénytermesztés egy szimbiotikus rendszere.

Az akvapónia az akvakultúra és a hidropónia szóból ered. Az akvakultúrának és a hidropóniának is egyaránt vannak hátrányai. Egy hidropónia működtetéséhez rengeteg költséges tápanyagra van szükség, a növények növekedéséhez és rengeteg víz szükséges hozzá, aminek nagy része kárba vész és a tápanyagot is kimoshatja. Az akvakultúrában is rengeteg víz vész el az akvárium tisztántartásánál, folyamatos vízcserére van szükség, hogy a halak egészségesek maradjanak. Viszont, ha kombináljuk a kettőt, a növényeknek felesleges víz, amit a gyökerek már megszűrtek visszakerül az akváriumba míg az akváriumi koszos víz egy biotechnológiai módszerrel (Nitrogén körforgás) a növényeknek számára tápanyagdús életforrást jelent. Ez egy vízhatékony majdnemhogy önfenntartó rendszert eredményez. Kutatások igazolják, hogy a növényeknek az eddigi vízhasználat tizede elegendő.



Hidropónia: Egy olyan termesztés, ahol a növények a vízben állnak és nem a talajban, mivel a számukra szükséges összes táplálék és ásványi anyag a vízben van.
Akvakultúra: (más néven vízművelés) tengeri és édesvízi növények és állatok kontrollált körülmények közötti tenyésztését jelenti
Nitrogén körforgás: Az adott élőlények anyagcseréjében résztvevő N formációk (pl.: NH3 - NO2 - NO3)


Felhasznált források:

1. Backyard Aquaponics - www.backyardaquaponics.com
2. Wikipedia -  http://hu.wikipedia.org/wiki/Akvakultúra

Házi diólikőr recept

Diólikőr recept

Sok-sok évvel ezelőtt kezdtem a házi diólikőr készítését egy cseh recept alapján (mert akkor éppen Csehországban éltem amikor megérintett a téma), azóta több variációt is kipróbáltam és évről évre élőbbé vált a recept J

Most azt írom le, amit az éven készíteni fogok, ez titkos praktika, de megosztom veletek:

120 zöld dió (június 1-15 között szedem, amikor még nem kemény a közepe, viszont lédús, fekete leve van, ami erősen befogja a bőrt, ha nem kesztyűvel szeletelem)

14 nagy diólevél

10 nagy rúd fahéj

20 szem szegfűszeg

2 nagy citrom

1 kiló nyers akácméz

6 liter jó minőségű vodka

(mivel nálam két 4 literes üvegbe rakom az egész mennyiséget, a hozzávalókat felére osztom)

Tisztított víz

Ebből a mennyiségből 8 liter diólikőrt tudok készíteni.

Első fázis:

Dió szedése tiszta helyen, megmosás után 2 mm szeletekre vágás, majd üvegbe rakni vegyesen a feldarabolt dió levéllel (a szárát eltávolítjuk), karikára vágott citrommal, fahéjjal és szegfűszeggel. Felöntjük vodkával, hogy ellepje teljesen a növényi anyagot. Ne ijedjünk meg, azonnal elkezd színesedni a lé, pár nap után teljesen fekete lehet, ez rendben van.

Lefedjük fóliával, hogy bogarak ne másszanak bele, és hogy az illó olajok ne párologjanak el.

Második fázis:

Hat hét múlva leszűrjük és kipréseljük textil kendőn keresztül a teljes mennyiséget, belekeverjük a mézet, majd újra hat hétre a napon hagyjuk érni (természetesen lefedve). Felöntjük vízzel az üveg tetejéig. Hetente egyszer jól elkeverjük a likőrt, majd a fakanalat jó alaposan lenyalogatjuk, (minőségellenőrzésre hivatkozva).

Harmadik fázis:

12 hét érés után palackozzuk, majd hűvös helyre rakjuk (kamra, pince) pihenni és karácsonykor nyitjuk ki az első üveget. Legjobbak a pántos üvegek, amik teljesen légmentesen zárnak.

Negyedik fázis:

Kóstolás és kóstolás és kóstolás J

A vodkán kívül minden összetevő élő. Valójában sok alkohol tartalma nincs a likőrnek, a zöldanyag magába szívja az alkoholt és távozik vele, vagy elpárolog. Viszont a hatóanyagok szenzációsak, amit a zöld dió és levele, citrom, fahéj és szegfűszeg az italba enged.

Ez egy gyógy likőr. És fantasztikus az íze és aromája.

Aki kedvet kap, és szintén készít velem együtt házi diólikőrt, írjon már egy emailt nekem, hogy tudjak róla, köszönöm!

Az Aquapónia túlélte a farkasordítót

2012. február 24.

Hévizi Márton

Az elmúlt csaknem egy hónap hajmeresztő minuszai során egy ország izgulhatott nap mint nap Gönczi Péterrel, a debreceni feltalálóval, aki lassan egy esztendeje nagy fába vágta bele a fejszéjét. Megközelítőleg ugyanis egy évvel ezelőtt kezdte el debreceni házának kertjében megépíteni magyarország első és egyetlen aquapóniáját.

"Az Akvapónia természetes folyamatokon nyugvó termelés. Felületesen meghatározva az akvakultúra (aquaculture) és a hidropónia (hydroponics) kombinációja, a megnevezés is ebből származik aqua-ponia (ejtsd: akvapónia). A rendszer lényege abban áll, hogy az akváriumban tartott halak szerves hulladékát a vízzel együtt átszivattyúzzuk a növények gyökereire, melyek felveszik belőle a számukra fontos anyagokat, majd az ezúton ammóniától mentesített vizet visszaeresztjük a haltartályba. A rendszer zavartalan téli működését pedig egy hordókból álló hőtároló közeg hivatott biztosítani. Igazából pofon egyszerű, mégis elképesztő.

Videó az aquapóniáról: http://www.youtube.com/watch?v=qAE2jKdhnzU

A nagy kérdés az volt, hogy vajon a rendszer képes-e túlélni a telet, ráadásul egy olyan hideg telet ami húsz évente egyszer van. Nagy fenyegetés volt ugyanis, hogy ha a nagy hidegben leáll a nitrogén átalakító mikroorganizmusok működése, akkor tápanyaghiányban elpusztulhatnak a növények. Hát örömmel tudatjuk, hogy ez nem következett be! Elmúltak a nagy minuszok és a zöldségek élnek, s virulnak. Bár nem ment teljesen önmagától hiszen úgy tudom egyszer be "kellett" kapcsolni a fűtést, de még így is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott a szerkezet.

Az alábbi diagrammon összegeztem a január végi, február eleji hőmérséklet adatokat, amiket Péter az Aquapónia facebook oldalán tett közzé. Az adatok a reggeli hőmérsékletet tükrözik és átlagosan 8-9 óra magasságában lettek mérve.

A diagrammon jól látható, hogy a leghidegebb reggel február 3-án volt, amikor megközelítette a hőmérséklet a minusz 14 fokot. A többi három hőmérsékleti érték egybehangzóan február 6-án volt a legalacsonyabb, ekkor ugyanis az üvegház belső hőmérséklete már 4 fok alá esett.  Február 12-éről és 13-áról sajnos nem találtam adatot, de ekkor egyébként sem volt számottévő eltérés. Ezek után pedig folyamatos felmelegedés állt be.

A legutóbbi, 23-ai, reggel 7 órai értékek pedig már ilyenek voltak:

Rendszervíz: 10 C, Belső hőmérséklet: 9,75, Hátfal: 13,75, Külső hőmérséklet: -4,5

Tehát az adatok megnyugtatóak, a tulajdonos derűlátó, szóval az Aquapónia köszöni szépen, jól van. Mindenesetre rettentően várok egy részleges statisztikát az összes rögzített értékről, akár a napsütéses órák függvényében is. A jó hír pedig az, hogy erre már nem is kell sokat várnunk, mert ha minden igaz hamarosan elkészül az Aquapónia kézikönyv, amiben Péter mindent leír, amit az Aquapóniáról tudni érdemes. Kíváncsian várjuk!