Hálót
fon a maffia
Újratöltve:
1% - a Piros Orr Bohócdoktorokat is behálózta a zsidó maffia
 |
Portálunk
korábban exkluzív leleplező írást közölt egy alapítványok
mögé bújt izraeli cégről, a SAZ Dialog Agentur Kft.-ről. Úgy
látszik, a Kuruc.info újabb sikert ért el: ma már hiába keresné
bárki is a céget, mivel az megszűnt. Sőt még a honlapját
(www.saz.hu) is hamuval szórta be. Azaz hogy nem teljesen...
Mint
egyik olvasónk jelezte, a cég csupán nevet változtatott, és új
köntösbe bújt. Az új neve: Human Dialog Kft., honlapja:
www.humandialog.hu. A név és a köntös (vagy inkább kaftán)
tehát új, de a tulajdonosi viszonyok (100% Jordán-pozitív),
valamint a célok változatlanok: alapítványokon keresztül
kiszipolyozni a magyar emberek, elsősorban a kisnyugdíjasok
pénzét.
Az alábbi cikk tehát még sajnos mindig aktuális. Csak a SAZ Dialog Agentur Kft. nevét helyettesítsük be Human Dialog Kft.-re! A többi változatlan. A báránybőrbe bújt farkas még mindig szedi az áldozatait. Ha hagyjuk!
Az alábbi cikk tehát még sajnos mindig aktuális. Csak a SAZ Dialog Agentur Kft. nevét helyettesítsük be Human Dialog Kft.-re! A többi változatlan. A báránybőrbe bújt farkas még mindig szedi az áldozatait. Ha hagyjuk!
Korábban
írtuk:
Frissítve: Izraelita kézbe kerül a jótékonysági adományok 95%-a
Frissítve: Izraelita kézbe kerül a jótékonysági adományok 95%-a
A
jótékonysági adománygyûjtési marketing hagyományosan zsidó
szakma. Így van ez a SAZ-nál is, amely a világ legnagyobb
nonprofit direkt marketinggel foglalkozó cége. A Magyarországon
bejegyzett, osztrák tulajdonú, ám izraeli érdekeltségû SAZ
Dialog Agentur Kft. számos kétes jellegû pénzgyûjtési
akciót hajtott végre ismert jótékonysági szervezetek
nevében, melyeket most szépen leleplezünk, olvasóink tiltakozását
is kérve.
A
SAZ tulajdonos-vezetõi között persze itt is megvan a rokoni szál:
Werner Zednicek zsidó származású alapító; fia, Wolfgang
Zednicek; lánya, Marion Zednicek; jobb keze, Martin Kofler; bal
keze, Herbert Witschnig; a telefonos pénzgyûjtõk lengyel-amerikai
állampolgárságú vezetõje, Jennifer Bodall; a kreatív vezetõ
Christoph Müller; az ügyfélszerzõ Georg Duit és Hans Krieger; a
megható szövegek írója, Viktor Farkas; na és persze a magyar
stáb: Miha Tamás és beosztottja, Göttler Anna. Mind-mind egy
szegény és kizsákmányolt kisebbség tagjai.
E cikk alapanyagát egyik olvasónk küldte el, aki biztonsági okokból nem fedte fel személyazonosságát. Az ügyrõl a közelmúltban tényfeltáró riportot készített:
-xxxxxxx az Echo TV (videó)xxxxxxxxx kihúzva
- és a Magyar Nemzet
Olyan mélyen azonban még egyetlen médium sem foglalkozott az ilyen típusú visszaélésekkel, mint a Kuruc.info.
De kirõl is van szó pontosan?
Adott tehát egy osztrák-német tulajdonú, valójában izraelita érdekeltségû cég: a SAZ Dialog Agentur Kft., amely az osztrák SAZ Marketing Services GmbH leányvállalata. Ennek tulajdonosa a zsidó származású euromilliárdos Werner Zednicek, aki igen kiterjedt üzleti kapcsolatokkal, többek között nyomdai érdekeltséggel rendelkezik.
A cég honlapját - www.saz.hu - olvasva elsõre nem egyértelmû, hogy nonprofit szervezetrõl vagy nyereségorientált cégrõl van szó. Az viszont igen, hogy "egy jobb világért dolgoznak". Talán nem véletlen ez a homály, hiszen a cég nagyon ügyel a látszatra, arra, hogy a filantropikus jelleg szembetûnõ legyen. Elsõre még azt is hihetnénk, hogy a cég (mivel errõl van szó) a közjóért tevékenykedik. Árulkodó jel azonban fõoldalon díszelgõ Etikai Kódex: ugyan minek van ilyenre szükség, ha nem a haszonszerzés leplezésére? (Megjegyzés: a leleplezõ írás hatására a cég idõközben lecserélte a honlapját, már nem szerepel rajta Etikai Kódex, és nem állítják, hogy „egy jobb világért dolgoznak”. Sõt, Summa summarum, csak egy dologról beszélnek: Pénz, pénz, pénz…)
Ez a 180 fokos fordulat egyfajta beismerésnek is betudható, miután a HVG, az Echo TV, majd a Magyar Nemzet is lerántotta róluk a leplet.
E cikk alapanyagát egyik olvasónk küldte el, aki biztonsági okokból nem fedte fel személyazonosságát. Az ügyrõl a közelmúltban tényfeltáró riportot készített:
-xxxxxxx az Echo TV (videó)xxxxxxxxx kihúzva
- és a Magyar Nemzet
Olyan mélyen azonban még egyetlen médium sem foglalkozott az ilyen típusú visszaélésekkel, mint a Kuruc.info.
De kirõl is van szó pontosan?
Adott tehát egy osztrák-német tulajdonú, valójában izraelita érdekeltségû cég: a SAZ Dialog Agentur Kft., amely az osztrák SAZ Marketing Services GmbH leányvállalata. Ennek tulajdonosa a zsidó származású euromilliárdos Werner Zednicek, aki igen kiterjedt üzleti kapcsolatokkal, többek között nyomdai érdekeltséggel rendelkezik.
A cég honlapját - www.saz.hu - olvasva elsõre nem egyértelmû, hogy nonprofit szervezetrõl vagy nyereségorientált cégrõl van szó. Az viszont igen, hogy "egy jobb világért dolgoznak". Talán nem véletlen ez a homály, hiszen a cég nagyon ügyel a látszatra, arra, hogy a filantropikus jelleg szembetûnõ legyen. Elsõre még azt is hihetnénk, hogy a cég (mivel errõl van szó) a közjóért tevékenykedik. Árulkodó jel azonban fõoldalon díszelgõ Etikai Kódex: ugyan minek van ilyenre szükség, ha nem a haszonszerzés leplezésére? (Megjegyzés: a leleplezõ írás hatására a cég idõközben lecserélte a honlapját, már nem szerepel rajta Etikai Kódex, és nem állítják, hogy „egy jobb világért dolgoznak”. Sõt, Summa summarum, csak egy dologról beszélnek: Pénz, pénz, pénz…)
Ez a 180 fokos fordulat egyfajta beismerésnek is betudható, miután a HVG, az Echo TV, majd a Magyar Nemzet is lerántotta róluk a leplet.
Ennek
hatására a SAZ ellentámadásba lendült, és mozgósította
kiterjedt médiakapcsolatait. Mit ad Isten, találtak is valakit a
szerecsenmosdatás elvégzésére: a csak állampolgárságában
magyar Berecz Annát, aki elintézte, hogy a zsidó tulajdonú
Klubrádió külön programban próbálja meg tisztára mosni a
szintén izraelita tulajdonú SAZ-t. Mit mondhatnánk erre? Összenõ,
ami összetartozik… (Belsõ informátorunk szerint a cég egyébként
milliós összeget fizetett a patyolattisztításért.)
A
valóságban ugyanis a SAZ a világ legnagyobb nonprofit
adománygyûjtéssel foglalkozó Direkt Marketing cége. Amerikától
Ázsiáig szinte mindenhol jelen van, köztük Magyarországon.
Ahogyan
azt az olvasó talán már sejti, egy igencsak jól jövedelmezõ
üzletágról van szó. S lévén, hogy a cég nem non-profit, tehát
for-profit jelleggel mûködik, a SAZ-nak érdeke is ezt titokban
tartani. Ezért van az, hogy a nagy Direkt Marketing rendezvényeken
(pl. a Direkt Marketing Szövetség Konferenciáján) a SAZ igen
visszafogottan, csak résztvevõként képviseli magát. Belsõ
információ szerint azért, nehogy a konkurencia megszimatolja a
nonprofit szegmensben rejlõ pénzt. Ahol viszont kell, ott jelen
van: s nem csak résztvevõként, de mint legfõbb szponzor. Például
a világ legnagyobb adománygyûjtési konferenciáján, az évente
megrendezett International Fundraising Congress nevû rendezvényen.
Itt ugyanis nem versenytársak (értsd: Direkt Marketing cégek) a
résztvevõk, hanem a leendõ áldozatok: nonprofit szervezetek.
Ezért már megéri fõszponzornak lenni!
Lásd: http://www.resource-alliance.org/ifc/default.asp (Megjegyzés:
e cikk hatására a SAZ idõközben levetette a logóját mint
kiemelt támogató.)
 Marion Zednicek |
De
vissza a magyarországi SAZ Dialog Agentur Kft.-hez. A cég, melyet
2002-ben jegyeztek be, az osztrák ügyvezetõ kisasszony, Marion
Zednicek alatt (aki nem mellékesen az osztrák tulajdonos lánya)
hamarosan fiaskót fiaskóra halmozott, és kétes hírnévre tett
szert. Hogy ez tapasztalatlanságának (23 évesen vette át a céget)
volt-e köszönhetõ, netán képzetlenségének (a mai napig nem
rendelkezik felsõfokú végzettséggel), vagy pedig egyszerûen
elbizakodottságának, az nem egyértelmû. Mindenesetre sikerült
elérnie azt, hogy olyan nagy nevek is elpártoljanak a cégtõl,
mint a WWF, Greenpeace vagy az SOS Gyermekfalu, melyek Ausztriában
már több mint 10 éve ügyfelei voltak a cégnek.
Talán szerepet játszott az a körülmény is, hogy az eltelt négy év alatt sem tudott magyarul megtanulni, ami nem is csoda, hiszen hetente egyszer egy napra van csak érkezése osztrák rendszámú luxusterepjárójában (mellyel ügyféllátogatás esetén igyekszik mindig az alapítvány látószögén kívül parkolni). Parkolási díjat csak elvétve fizet, elvégre "Ausztriában úgysem tudják behajtani". S ha már szó volt luxusgépjármûrõl, ne mulasszuk el megemlíteni a luxusirodát is: a XII. kerületi Tóth Lõrinc u. 31. sz. alatt lévõ újépítésû házat. Az egészben persze nem volna semmi kivetnivaló, ha a pénz tisztességes forrásból származna. De - mint az alábbiakban kiderül – a "tisztességes" szó nem szerepel a cég szótárában (vagy az ügyvezetõnek nem fordították még le németre).
(Megjegyzés: a Kuruc.info leleplezõ írásának hatására Marion Zednicek idõközben lemondott az ügyvivõi posztról. Jelenleg a háttérbõl dirigál apuka cégében. Helyét a már kipróbált „családi” rokon, Martin Kofler vette át.)
Hogyan is mûködik tehát a modell?
A SAZ kiválasztja a számára "szimpatikus" ügyet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megvizsgálják az alapítvány ismertségét, illetve azt, hogy az általuk képviselt ügy mennyire képes megnyitni az emberek pénztárcáját. Bár elsõre morbidul hangzik, de a SAZ számítógépen vezeti és értékeli a különbözõ témákat aszerint, hogy azok mennyire nyitják meg az emberek könnycsatornáit. A jelenlegi toplista:
1. Rák (lehetõleg gyermek)
2. Állatvédelem (elsõsorban kutya- és macskakínzás, de jöhet ló is)
3. Fogyatékossággal élõk.
Miután megvan a kiszemelt alapítvány, a cég személyesen keresi fel a szervezet vezetõit, hogy együttmûködési ajánlatot tegyen. A bevált gyakorlat az, hogy gratulál nekik, majd közlik velük, hogy "a cégünk minden évben kiválaszt két partnert, akiknek elõfinanszírozást nyújtunk, hogy segíthessünk Önöknek céljaik elérésében". Itt kezdõdik a nagy beetetés, miközben a "szerencsés kiválasztott" szóhoz sem jut a boldogságtól. De hátra van még a feketeleves.
A SAZ ugyanis ilyenkor húzza elõ a részletes kampánytervet. Amiben persze elsõre minden szép és jó.
Rögtön az elsõ oldal legelsõ sorában egy csinos összeg: egy majd százmillió forintos éves adománybevétel. Késõbb persze kiderül, ennek a fele költség, de még így is szépnek tûnõ summa. Majd egy kis magyarázat után az is kiderül, hogy az elsõ évben valójában csak aprópénz jár az alapítványnak, miközben súlyos tízmilliókkal eladósodik. Mit lát azonban a pénzszûkében lévõ alapítvány? Azt, hogy fellélegezhet, már az idén pénzhez jut a nélkül, hogy egy fillért is be kéne fektetnie. Hiába, ilyenkor az ember hajlandó elveszíteni a realitásérzékét. Pedig jól tudjuk, hogy a világon semmi sincs ingyen.
Adott tehát egy kampányterv, amely szerint már a második évben nullszaldós lesz a Direkt Marketing kampány. Feltéve persze, hogy teljesülnek a várakozások: a tervben szereplõ válaszadási arányok és átlagadományi összegek ugyanis mind hipotézisek csupán, aminek megvalósulására a SAZ kifejezetten semmilyen garanciát nem vállal.
Idézet a SAZ keretszerzõdésébõl: 6.2. SAZ azonban nem szavatolja a reklámakciók sikerét, különösen nem az általa vagy más személyek által tervezett vagy prognosztizált adományok beérkezését.
Ugyanez a dokumentum rendelkezik a szerzõdés felbontásának módjáról: 5.1. A jelen szerzõdés a két fél általi aláírással lép hatályba és határozatlan idõre köttetik. A szerzõdést bármelyik fél az okok megnevezése nélkül, hat hónapos felmondási idõ betartása mellett, melyet a felmondólevél elküldésének dátumától számítunk, a mindenkori év december 31-ével írásban felmondhatja.
Csak többszöri elolvasás után nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlatban akár másfél évi felmondási idõt is jelenthet. Ha például egy alapítvány idén júliusban mondja csak fel a szerzõdést, akkor az csak jövõ év december 31-én szûnik meg. Addig a SAZ szabadon kampányolhat az alapítvány nevével és gyûjthet adományokat, amelynek 95%-ra pedig beszedési jogosultsága van. Miért is?
A válasz egyszerû. Az említett keretszerzõdés aláírásával egyidejûleg köttetik egy másik szerzõdés is, egy ún. kiegészítõ fizetési megállapodás. Nem véletlenül külön, ez szabályozza ugyanis a bejövõ adományok sorsát. E dokumentumot a SAZ általában csak a megállapodás legvégén íratja alá az ügyféllel mint valami mellékes szerzõdést. Mindkettõre igaz azonban, hogy a SAZ sosem küldi el elõre az alapítványnak tanulmányozásra, hiszen - ahogyan Marion Zednicek fogalmaz - "az ügyvédek úgyis csak okoskodnának".
Így tehát a kiszemelt alapítványok többsége, melyeknek nem mindig telik arra, hogy ügyvédet is vigyenek magukkal, jóhiszemûen aláírja a szerzõdést. Így volt ez a nemrégiben pénzszûkébe került Szemem Fénye Alapítvánnyal is, melynek vezetõje, a gyermekmentés terén elismert Gyura Barbara elõbb aláírta, majd ügyvédi konzultációt követõen visszamondta a szerzõdést mint "elõnytelen megállapodást". Hogy jól tette-e, azt mindjárt meglátjuk.
Nézzük tehát közelebbrõl ezt a bizonyos Kiegészítõ fizetési megállapodást. A dolog lényege, hogy a SAZ Dialog Agentur Kft. a számára ígéretesnek tûnõ szervezetnek elõfinanszírozza a Direkt Marketing kampányt. Ez azt jelenti, hogy a SAZ mindaddig fizetési halasztást ad a levél elõállításának költségeire, amíg az alapítvány a beérkezõ adományokból ki nem tudja egyenlíteni azokat.
A gyakorlatban ez a következõket jelenti a szerzõdés 2.2.3. pontja szerint. Az adományszámlára bejövõ összes pénz 5%-át fordíthatja az alapítvány saját céljaira, majd ebbõl levonják a postaköltséget (amiért nem a SAZ, hanem szintén az alapítvány felel), a fennmaradó összes pénzt pedig a SAZ hajtja be. Fontos kiemelni, hogy a szerzõdés 2.2.4. pontja szerint a SAZ-nak beszedési jogosultsága van az alapítvány adományszámláján!
Ez mindaddig így történik, amíg az alapítvány a legutolsó számlát ki nem egyenlítette. És itt van a kutya elásva: az alapítvány soha sem fogja tudni visszafizetni a meghitelezett kampányt annak rendkívül magas költsége és alacsony hatásfoka miatt. (Itt jegyezzük meg: a SAZ 90-100%-os haszonkulccsal dolgozik, a rendszeres DM levélre felszámolt darabonkénti alapár 116 Ft + áfa). Hogy ez mennyire egy ördögi kör, azt számos alapítvány esete példázza: a Magyar Down Alapítvány, a Magyar Williams Szindróma Társaság, Négy Mancs Alapítvány, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány és a legújabb áldozat: a Bársonyszív Alapítvány). Õk a mai napig nyögik az adósságterheket, miközben kénytelenek együttmûködni a SAZ-zal. Hogy miért is?
Azért, mert a szerzõdés felmondása esetén a halasztás alatt lévõ számlák azonnal esedékessé válnak (lásd Kiegészítõ fizetési megállapodás 5. pontja).
És akkor lássuk, minek is tudható be az enyhén szólva alacsony hatásfok.
Megtévesztésen alapuló számok
A kampánytervben szereplõ olyan túlzottan optimista válaszadási arány, illetve átlagadomány összeg, amely már a tervezéskor felveti a szándékos megtévesztés gyanúját. A féléves megbeszéléseken ezeket aztán természetesen lefelé kénytelen korrigálni a SAZ. Ekkor azonban már oly mindegy, hiszen a szerzõdés aláírva, az ügyfélelégedettség pedig másodlagos.
Megtévesztésen alapuló stratégia
Saját bemutatkozó anyagában a SAZ azt állítja, hogy ha sikerül baráti viszonyt kialakítani az adományozókkal, "akkor mellettünk maradnak az elkövetkezendõ 10-15 évben". Jogos a kérdés: mire alapozza a SAZ eme feltevést, amikor csak 2002 óta vannak jelen Magyarországon? A valóságot (csökkenõ átlagadomány, adományozók lemorzsolódása 1-2 év alatt) e tanulmány végén láthatjuk.
Elavult címlisták
Rendszeresen kapnak adománykérõ levelet 10-15 éve elhunyt címzettek. Az eddigi rekord: egy 25 éve halott személy, akinek a hozzátartozója az egyik SAZ-os adatfeldolgozó kollégának, Horváth Krisztiánnak tett szemrehányást.
Nem létezõ címek
Az egy-egy kampányból visszajövõ levelek aránya rendkívül magas, még megbecsülni is nehéz. Ezeket aztán a diák munkaerõ gondosan feldolgozza, ám fõnöki utasítás szerint az egyes nem létezõ címek (elköltözött, kézbesíthetetlen, címzett ismeretlen stb.) csak akkor kerülnek le a címlistáról, ha sorozatban háromszor ugyanaz az eredmény. Az osztrák vezetés ugyanis nem bízik a magyar postásokban. Amíg háromszor "meg nem hal az illetõ", addig megy a levél. Mi ez, ha nem kegyeletsértés?
Talán szerepet játszott az a körülmény is, hogy az eltelt négy év alatt sem tudott magyarul megtanulni, ami nem is csoda, hiszen hetente egyszer egy napra van csak érkezése osztrák rendszámú luxusterepjárójában (mellyel ügyféllátogatás esetén igyekszik mindig az alapítvány látószögén kívül parkolni). Parkolási díjat csak elvétve fizet, elvégre "Ausztriában úgysem tudják behajtani". S ha már szó volt luxusgépjármûrõl, ne mulasszuk el megemlíteni a luxusirodát is: a XII. kerületi Tóth Lõrinc u. 31. sz. alatt lévõ újépítésû házat. Az egészben persze nem volna semmi kivetnivaló, ha a pénz tisztességes forrásból származna. De - mint az alábbiakban kiderül – a "tisztességes" szó nem szerepel a cég szótárában (vagy az ügyvezetõnek nem fordították még le németre).
(Megjegyzés: a Kuruc.info leleplezõ írásának hatására Marion Zednicek idõközben lemondott az ügyvivõi posztról. Jelenleg a háttérbõl dirigál apuka cégében. Helyét a már kipróbált „családi” rokon, Martin Kofler vette át.)
Hogyan is mûködik tehát a modell?
A SAZ kiválasztja a számára "szimpatikus" ügyet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megvizsgálják az alapítvány ismertségét, illetve azt, hogy az általuk képviselt ügy mennyire képes megnyitni az emberek pénztárcáját. Bár elsõre morbidul hangzik, de a SAZ számítógépen vezeti és értékeli a különbözõ témákat aszerint, hogy azok mennyire nyitják meg az emberek könnycsatornáit. A jelenlegi toplista:
1. Rák (lehetõleg gyermek)
2. Állatvédelem (elsõsorban kutya- és macskakínzás, de jöhet ló is)
3. Fogyatékossággal élõk.
Miután megvan a kiszemelt alapítvány, a cég személyesen keresi fel a szervezet vezetõit, hogy együttmûködési ajánlatot tegyen. A bevált gyakorlat az, hogy gratulál nekik, majd közlik velük, hogy "a cégünk minden évben kiválaszt két partnert, akiknek elõfinanszírozást nyújtunk, hogy segíthessünk Önöknek céljaik elérésében". Itt kezdõdik a nagy beetetés, miközben a "szerencsés kiválasztott" szóhoz sem jut a boldogságtól. De hátra van még a feketeleves.
A SAZ ugyanis ilyenkor húzza elõ a részletes kampánytervet. Amiben persze elsõre minden szép és jó.
Rögtön az elsõ oldal legelsõ sorában egy csinos összeg: egy majd százmillió forintos éves adománybevétel. Késõbb persze kiderül, ennek a fele költség, de még így is szépnek tûnõ summa. Majd egy kis magyarázat után az is kiderül, hogy az elsõ évben valójában csak aprópénz jár az alapítványnak, miközben súlyos tízmilliókkal eladósodik. Mit lát azonban a pénzszûkében lévõ alapítvány? Azt, hogy fellélegezhet, már az idén pénzhez jut a nélkül, hogy egy fillért is be kéne fektetnie. Hiába, ilyenkor az ember hajlandó elveszíteni a realitásérzékét. Pedig jól tudjuk, hogy a világon semmi sincs ingyen.
Adott tehát egy kampányterv, amely szerint már a második évben nullszaldós lesz a Direkt Marketing kampány. Feltéve persze, hogy teljesülnek a várakozások: a tervben szereplõ válaszadási arányok és átlagadományi összegek ugyanis mind hipotézisek csupán, aminek megvalósulására a SAZ kifejezetten semmilyen garanciát nem vállal.
Idézet a SAZ keretszerzõdésébõl: 6.2. SAZ azonban nem szavatolja a reklámakciók sikerét, különösen nem az általa vagy más személyek által tervezett vagy prognosztizált adományok beérkezését.
Ugyanez a dokumentum rendelkezik a szerzõdés felbontásának módjáról: 5.1. A jelen szerzõdés a két fél általi aláírással lép hatályba és határozatlan idõre köttetik. A szerzõdést bármelyik fél az okok megnevezése nélkül, hat hónapos felmondási idõ betartása mellett, melyet a felmondólevél elküldésének dátumától számítunk, a mindenkori év december 31-ével írásban felmondhatja.
Csak többszöri elolvasás után nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlatban akár másfél évi felmondási idõt is jelenthet. Ha például egy alapítvány idén júliusban mondja csak fel a szerzõdést, akkor az csak jövõ év december 31-én szûnik meg. Addig a SAZ szabadon kampányolhat az alapítvány nevével és gyûjthet adományokat, amelynek 95%-ra pedig beszedési jogosultsága van. Miért is?
A válasz egyszerû. Az említett keretszerzõdés aláírásával egyidejûleg köttetik egy másik szerzõdés is, egy ún. kiegészítõ fizetési megállapodás. Nem véletlenül külön, ez szabályozza ugyanis a bejövõ adományok sorsát. E dokumentumot a SAZ általában csak a megállapodás legvégén íratja alá az ügyféllel mint valami mellékes szerzõdést. Mindkettõre igaz azonban, hogy a SAZ sosem küldi el elõre az alapítványnak tanulmányozásra, hiszen - ahogyan Marion Zednicek fogalmaz - "az ügyvédek úgyis csak okoskodnának".
Így tehát a kiszemelt alapítványok többsége, melyeknek nem mindig telik arra, hogy ügyvédet is vigyenek magukkal, jóhiszemûen aláírja a szerzõdést. Így volt ez a nemrégiben pénzszûkébe került Szemem Fénye Alapítvánnyal is, melynek vezetõje, a gyermekmentés terén elismert Gyura Barbara elõbb aláírta, majd ügyvédi konzultációt követõen visszamondta a szerzõdést mint "elõnytelen megállapodást". Hogy jól tette-e, azt mindjárt meglátjuk.
Nézzük tehát közelebbrõl ezt a bizonyos Kiegészítõ fizetési megállapodást. A dolog lényege, hogy a SAZ Dialog Agentur Kft. a számára ígéretesnek tûnõ szervezetnek elõfinanszírozza a Direkt Marketing kampányt. Ez azt jelenti, hogy a SAZ mindaddig fizetési halasztást ad a levél elõállításának költségeire, amíg az alapítvány a beérkezõ adományokból ki nem tudja egyenlíteni azokat.
A gyakorlatban ez a következõket jelenti a szerzõdés 2.2.3. pontja szerint. Az adományszámlára bejövõ összes pénz 5%-át fordíthatja az alapítvány saját céljaira, majd ebbõl levonják a postaköltséget (amiért nem a SAZ, hanem szintén az alapítvány felel), a fennmaradó összes pénzt pedig a SAZ hajtja be. Fontos kiemelni, hogy a szerzõdés 2.2.4. pontja szerint a SAZ-nak beszedési jogosultsága van az alapítvány adományszámláján!
Ez mindaddig így történik, amíg az alapítvány a legutolsó számlát ki nem egyenlítette. És itt van a kutya elásva: az alapítvány soha sem fogja tudni visszafizetni a meghitelezett kampányt annak rendkívül magas költsége és alacsony hatásfoka miatt. (Itt jegyezzük meg: a SAZ 90-100%-os haszonkulccsal dolgozik, a rendszeres DM levélre felszámolt darabonkénti alapár 116 Ft + áfa). Hogy ez mennyire egy ördögi kör, azt számos alapítvány esete példázza: a Magyar Down Alapítvány, a Magyar Williams Szindróma Társaság, Négy Mancs Alapítvány, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány és a legújabb áldozat: a Bársonyszív Alapítvány). Õk a mai napig nyögik az adósságterheket, miközben kénytelenek együttmûködni a SAZ-zal. Hogy miért is?
Azért, mert a szerzõdés felmondása esetén a halasztás alatt lévõ számlák azonnal esedékessé válnak (lásd Kiegészítõ fizetési megállapodás 5. pontja).
És akkor lássuk, minek is tudható be az enyhén szólva alacsony hatásfok.
Megtévesztésen alapuló számok
A kampánytervben szereplõ olyan túlzottan optimista válaszadási arány, illetve átlagadomány összeg, amely már a tervezéskor felveti a szándékos megtévesztés gyanúját. A féléves megbeszéléseken ezeket aztán természetesen lefelé kénytelen korrigálni a SAZ. Ekkor azonban már oly mindegy, hiszen a szerzõdés aláírva, az ügyfélelégedettség pedig másodlagos.
Megtévesztésen alapuló stratégia
Saját bemutatkozó anyagában a SAZ azt állítja, hogy ha sikerül baráti viszonyt kialakítani az adományozókkal, "akkor mellettünk maradnak az elkövetkezendõ 10-15 évben". Jogos a kérdés: mire alapozza a SAZ eme feltevést, amikor csak 2002 óta vannak jelen Magyarországon? A valóságot (csökkenõ átlagadomány, adományozók lemorzsolódása 1-2 év alatt) e tanulmány végén láthatjuk.
Elavult címlisták
Rendszeresen kapnak adománykérõ levelet 10-15 éve elhunyt címzettek. Az eddigi rekord: egy 25 éve halott személy, akinek a hozzátartozója az egyik SAZ-os adatfeldolgozó kollégának, Horváth Krisztiánnak tett szemrehányást.
Nem létezõ címek
Az egy-egy kampányból visszajövõ levelek aránya rendkívül magas, még megbecsülni is nehéz. Ezeket aztán a diák munkaerõ gondosan feldolgozza, ám fõnöki utasítás szerint az egyes nem létezõ címek (elköltözött, kézbesíthetetlen, címzett ismeretlen stb.) csak akkor kerülnek le a címlistáról, ha sorozatban háromszor ugyanaz az eredmény. Az osztrák vezetés ugyanis nem bízik a magyar postásokban. Amíg háromszor "meg nem hal az illetõ", addig megy a levél. Mi ez, ha nem kegyeletsértés?
 Az egyik ügyfélnek nemrégiben ez a nyolc zsáknyi levél érkezett vissza mint kézbesíthetetlen küldemény |
Megosztott címlista
Bár a SAZ tagadja, többen is megerõsítették, hogy a SAZ ugyanazt a szûrt címlistát használja mindegyik ügyfelénél. Általában "SAZ Analyze" vagy "SAZ Communication Analyze" néven fut, valójában mindkettõ egy régi telefonkönyvön alapszik. Innen a sok elavult cím.
A megosztott címlistának köszönhetõen aztán ahogyan nõ az ügyfelek száma, úgy nõ az egy fõre jutó levélmennyiség is. Mivel sokaknak szemet szúr, hogy gyakran egy nap kapnak kézhez 3-4 levelet is, ráadásul az egyik kísértetiesen hasonlít a másikra, egyre több bejelentés érkezik az adatvédelmi biztoshoz. Az ombudsman, név szerint Péterfalvi Attila többször is felszólította a SAZ-t a kéretlen levelek mellõzésére. Egy részrõl tehát illegális a címmegosztás, másrészrõl pedig nem praktikus: egyre gyakrabban landol a levél a szemetesben, anélkül hogy a címzett elolvasná.
A címlisták egyébként a SAZ Dialog Agentur Kft. féltve õrzött kincse. Ezért is van, hogy nem Magyarországon, hanem egy biztonságos bécsi szerveren tárolják, talán nem csak biztonsági okokból. A lényeg, hogy az említett szûrt címlistát még soha egy alapítvány sem láthatta közelrõl. Csak tapasztalják, hogy az emberek levéláradatra panaszkodnak. Ezért is van az, hogy a SAZ alapszolgáltatásként ún. forróvonalat biztosít, ami annyit tesz, hogy az adománykérõ levélben szereplõ közvetlen szám a SAZ-nál csörög, ahol mindig a megfelelõ módon veszik fel ("Halló, Down Alapítvány / Halló, Négy Mancs Alapítvány / Halló, Williams / Halló, Piros Orr Bohócdoktorok / Halló, Bársonyszív"). Így tehát az alapítvány semmit nem érez a forró hangulatú hívásokból.
Kivétel ez alól a Magyar Rákellenes Liga, amely még idejében kapcsolt, és tudomást szerzett a panaszdömpingrõl. Ma már õk sem a SAZ ügyfelei.
Rossz stratégia
Korábban utaltunk az ügyvezetõ kisasszony, Marion Zednicek felkészületlenségére. Való igaz, hogy számos elhibázott döntést hozott, többek között a csoportos beszedési megbízás mint fizetési mód erõltetését a nyugdíjasok körében, akik számára nem csak a csoportos beszedési megbízás ismeretlen, de gyakran a bankszámla is.
Alkalmazotti elégedetlenség
Bár a SAZ Dialog Agentur Kft-ben igen jól fizetettek a munkatársak (leszámítva az éhbérért dolgozó diákokat), kívülrõl is tapintható egy bizonyos feszültség. Tény, hogy az ügyfélmenedzseri poszton már sokadik ember jön-megy (jelenleg Miha Tamás, elõtte Novák Tamás, õ elõtte Kiss Ferenc, elõtte pedig Kirschke Zsuzsanna, illetve korábban Borka Balázs). Többek szerint a civakodás hátterében egy összeférhetetlen fiatal kolléganõ, bizonyos Göttler Anna áll.
Az említett nehéz természetû munkatársnõnek (Göttler Annának) különben meglehetõsen jók az összeköttetései. Õ volt az, aki a Down és Williams Alapítványt behúzta a csõbe, õ hozott megrendelést az egyébként legdrágább pénzintézetnek, a Citibanknak, õ szerzett munkát a Díjbeszedõ Rt-nek mint nyomdának, sõt még saját öccsének is, aki grafikus (Profigram Kft.).
Mielõtt rátérünk az önmagukért beszélõ számokra, még egy érdekesség. A SAZ Dialog mind a hideg DM levelekre (ún. Prospect Mailing), mind a meleg DM levelekre (House Mailing) csupán 5% áfát fizet. Teszi ezt arra való hivatkozással, hogy mint "idõszakos kiadvány megjelentetõje" hírlevelet küld ki tagoknak. Az egész csupán abban sántít, hogy PM, azaz hideg levelek esetében nem beszélhetünk sem tagokról, sem nekik szóló hírlevélrõl. Ezáltal a SAZ súlyos tízmilliókkal károsítja meg az APEH-et, közvetetten pedig a magyar államot.
Most pedig lássuk az ígért számokat. Az adatok valóságának bizonyságául mellékeljük a kapcsolattartó közvetlen elérhetõségét, illetve megemlítjük, hogy az alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos adatok a hatályos törvények értelmében bárki számára hozzáférhetõek, ahogyan tette ezt e levél írója is.
Magyar Down Alapítvány Dr. Gruiz Katalin elnök
1145 Budapest, Amerikai út 14.
36-1-363-6353 gruiz@hu.inter.net
Az alapítvány 2006. december 31-i állás szerint több mint 67 millió forinttal van eladósodva a SAZ felé. A bejövõ pénzek nagy részének sorsa ismert.
Összességében több mint 155 millió forintot termelt a közel 1,5 millió levél, azonban a költség még ennél is magasabbra rúg (197 millió Ft). Innét a 67 millió forint adósság, ami azért nagyobb, mint a kettõ között differencia, mert vannak egyéb költségek is. Pl. a rendkívül drága Citibank tranzakciós díjai (milliós tétel).
A kilátások a Down Alapítványnak nem túl biztatóak, az idei elsõ levél épp hogy nullszaldós volt, a második már többet vitt, mint amennyit hozott. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a 2005-ös terv szerint az alapítványnak idén már több tízmilliós nyereséggel kéne rendelkezni. A valóság: 67 millió forint adósság, az ígért hasznot hozó címlista sehol.
Magyar Williams Szindróma Társaság Dr. Pogány Gábor
1022 Budapest, Pajzs u. 5.
36-1-326-7492 pogany@williams.ngo.hu
Tavaly év végi állás szerint az alapítványnak 47 millió forint adóssága van a SAZ felé.
A helyzet itt is hasonló, mint a Down Alapítványnál. Csak még reménytelenebb. A válaszadási arány ugyanis jóval alacsonyabb, mint ahogyan az átlagadomány összege is. Az idei utolsó levél még csak nem is nullszaldós, miközben nõ az adósság. Hogy is szólt a dal? (...nincs kiszállás!)
Összefoglalásul: 2005 óta 62 millió forint folyt be, melynek a nagy része a SAZ-nak, illetve postaköltségre ment. A költségek eközben több mint 96 millióra rúgnak, így a SAZ felé majdnem 50 millió forint az adósság.
Az ígért nyereség a 3. évben sehol, ahogy annak a több tízezer "aranytojást tojó tyúknak" sem, amely a SAZ szerint 10-15 évig megállás nélkül kotlik majd.
Magyar Rákellenes Liga Dr. Vasváry Artúrné elnök
1123 Budapest, Ráth György u. 6. fszt.
36-1-225-1621 info@rakliga.hu
A tavaly év végi eredmény szerint a Rákliga csupán 15 millió Ft-tal tartozik a SAZ-nak. Köszönhetõen annak, hogy még idejében felismerték az elõfinanszírozás csapdáját, s ezáltal elkerülték, hogy adósságspirálba sodródjanak.
Szerencséjükre a Rákliga - önfinanszírozó lévén - képes volt azonnali hatállyal felmondani a szerzõdést, így még maradt némi pénz a kasszában. Ha ezt ráadásul tavaly karácsony elõtt tette volna, megúszta volna a legutolsó nagy levéllel járó 11 millió forintos veszteséget.
Itt is megfigyelhetõ azonban az adományozói hajlamban és az átlagadomány összegében történõ folyamatos csökkenés. Mit is ígért a SAZ?
Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány Rékay Ágnes ügyvezetõ
1051 Budapest, Zrínyi u. 14./I./7.
36-1-472-1088 bohocdoktorok@pirosorr.hu
Mivel az alapítvány abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem elõfinanszírozott, csak 6,3 millió Ft-tal tartozik a SAZ-nak.
Sajnos azonban a Piros Orr is elkövette azt a hibát, hogy belement a hideg, azaz PM-levél kiküldésébe. Bár az eredmények még nem látszanak, az már biztos, hogy mínusszal fog zárulni az akció. Ha ezekbõl még levonjuk a 2006 és 2007-ben a Piros Orr saját maga, tehát nem a SAZ által generált összegeket, akkor egyértelmû a veszteség. A kérdés csak: mikor látja be az osztrák tulajdonosnõ, az egyébként jó hírben álló Monika Culen, hogy osztrák honfitársa igencsak rászedte?
Négy Mancs Alapítvány
1061 Budapest, Dalszínház 10. II/4.
36-1-302-4137/0 office@negymancs.hu
Ahogyan az alapítványi beszámolóból kiderül, a Négy Mancs Alapítvány jelenleg is 63 millió forinttal el van adósodva a SAZ felé.
Rögtön tegyük hozzá: a valós tartozás ennél jóval nagyobb, ám mivel a Zednicek család szokása együtt síelni az osztrák Négy Mancs vezetõségével (többek között Heli Dunglerrel), egy íratlan megállapodás szerint a nagyobb megrendelésekrõl hivatalosan csak akkor állítják ki a számlát, amikor a Négy Mancs már fizetni is tud, elkerülendõ ezáltal, hogy a SAZ-nak addig is kötelezettségei támadjanak az APEH felé.
A Négy Mancs háza táján azonban több más dolog sincs rendben. Sokan kérdezik azon a bizonyos "forró" vonalon, hogy mire is fordítják a bejövõ pénzeket. A telefonos kollégák erre rendszerint csak hebegve-habogva tudnak válaszolni, ugyanis a valóságban a Négy Mancsnak nincsen egyetlen állatmenhelye sem, és Magyarországon semmilyen tevékenységet nem tud felmutatni. De mire megy el akkor a több mint 100 millió forint? Vajon mi ez, ha nem hûtlen kezelés?
A Négy Mancs statisztikái szerint 2005 óta 106 millió Ft folyt be adományokból, miközben a költségek elérik a 193 milliót. Így hát nem csoda, hogy majdnem 90 millió mínuszon áll az egyenleg.
Itt is észrevehetõ, hogy csökken a válaszadás, ahogyan az átlagadomány is (2005-ben még 2000 Ft, 2007-ben már az 1200-at sem éri el). A legutolsó levél már a bekerülési költséget sem hozza. Így hát a SAZ még több levelet küld majd ki még több embernek, ami még nagyobb adósságot termel. Amíg a készlet tart...
A SAZ Dialog Agentur Kft.-nek mindez persze jó üzlet, a bejövõ pénzek ugyanis bõven fedezik a nyomdai költségeket, sõt még a luxusautót és a luxusirodát is.
A kérdés csak az: meddig tart, amíg valaki le nem leplezi ezt a szélhámosságot, amellyel jóhiszemû adományozók (többségében nyugdíjas nagymamák) pénzét falja föl egy báránybõrbe bújt, pénzéhes farkas?
 |
Kuruc.info
Olvasó: Látom,
hogy a Kuruc-cikk a SAZ-csalók hálójába került alapítványokat
soroja fel, mégis a felsorolás végére még bekivánkozhat a
szintén nagyban csaló és sokat hirdetõ Gyermekrák
Alapítvány is
(amit egyébként az MNO-cikk eleje is említ, illetve a
Hír TV is foglakozott vele nemrég).
A feleségem, aki gyermekorvos, szintén többször hallott szakmai
berkekben arról, hogy az alapítvány a
befolyt összegeknek csak kis részét költi a valójában a gyermekekre.
befolyt összegeknek csak kis részét költi a valójában a gyermekekre.
Szebb
jövõt,
AntiMengelica
AntiMengelica
Adjon az Isten !
Volt egy cikketek arról, hogy kinek ne adjuk az adónk egy százalékát. Gondolom, az mindenki számára egyértelmû, hogy tisztességes ember a Szcientológia "egyház" számára egy fillért sem hajlandó juttatni!
Jó pár évvel ezelõtt kapcsolatba kerültem a fent említett díszes társasággal, de szerencsére hamar átláttam a szitán, s így nem tudtak behálózni. Ettõl függetlenül a mai napig is küldözgetik a reklámleveleiet. Azt, hogy ezek némelyikét mire használom, talán ne részletezzük.
A héten is kaptam tõlük egyet, amelyben az adóm egy százalékát kérik, de nem csak õk, hanem valamelyik agymosó központjuk is, amelynek csupán a nevébõl nem derül ki a tájékozatlan ember számára, hogy hozzájuk tartozik. Alább a két név, ahogy a papírokon szerepelt.
1. Magyarországi Szcientológia Egyház
2. Szövetség a Jobb Életért és Oktatásért Alapítvány
Valószínûsíthetõ, hogy bármelyiknek is adnánk, az adott összeg hamarosan zsidó kezekbe kerülne!
Szebb jövõt !
Rondacrampus
Kapcsolódó anyagok:
- az Echo TV nyomozása az ügyben
- a Magyar Nemzet kissé gyámoltalan írása
Kutyavacsora
Az adománygyűjtés sok pénzbe kerül: mennyi marad jótékonykodásra?
Lukács
Csaba
2007. május 26., szombat 01:00
2007. május 26., szombat 01:00
Egy adószázaléknyi lelkiismeretünkért az idén is versenyre keltek a hazai civil szervezetek. De adna-e támogatást ön, ha tudná: a csekken feladott ezer forintból csak ötven–száz jut el a címzetthez, a többi a levélkampányt szervező vállalkozás számláján landol? Ennek ellenére jó néhány magyar segítőszervezetnek van szerződése olyan nyugati vállalkozással, amely csak ennyit juttat vissza neki cserében a hatékony adománygyűjtésért. Sokuknak így is megéri együttműködni: csökkenő állami támogatás és apadó lakossági adományozó kedv mellett esélyük sem lenne úgy elérni a lehetséges adakozók körét, ahogy a profi cég direktmarketing-hadjárataival ez lehetségessé válik.
Megszenvedi
az ország mélyrepülését a hazai nonprofit szektor is, és
helyzetét tovább nehezítik az utóbbi idők botrányai: az
Egymásért, Egy-Másért Alapítvány vám- és áfacsalási
ügyének, valamint a Gyermekrák Alapítvány erősen vitatható
gazdálkodásának következtében megkérdőjeleződött az egész
ágazat hitelessége. A múlt héten felkeresett alapítványok és
szervezetek szinte kivétel nélkül attól tartottak, végzetes
következményekkel járna nevük említése az egyszázaléknyi
felajánlások hajrájában, s bár a személyi
jövedelemadó-bevallások benyújtásának határideje e hét hétfőn
lejárt, szerkesztőségünk mégis úgy döntött, egyetlen civil
szervezetet sem nevezünk meg, hogy ne befolyásoljuk olvasóinkat az
adóforintjaikkal kapcsolatos döntésben a jövőben sem. A történet
viszont elgondolkodtató.
Ha egy civil szervezet munkatársa odatéved a SAZ Dialog Agentur Kft. honlapjára (www.saz.hu), eszményi világban találja magát. „Egy jobb világért dolgozunk”, „öröm számunkra, hogy már évek óta segíthetjük a hazai nonprofit szervezetek munkáját” – írják, kifejtve, hogy sikeres forrásteremtő és adományszervező tevékenységet kívánnak megalapozni Magyarországon, miközben hathatós segítséget nyújtanak a civil szervezeteknek. Az nem derül ki egyértelműen a honlapról, hogy a SAZ kőkeményen profitorientált cég, méghozzá az eredményes fajtából: osztrák–német anyacége évtizedek óta milliárdos forgalmat bonyolít le a direkt marketing területén. Itt fontos a látszat, és az sem hátrány, ha nincs konkurencia, ezért aztán a SAZ a nagy hazai direktmarketing-rendezvényeken (például a szakszövetség konferenciáján) igen visszafogottan, csak résztvevőként jelenik meg, talán abban bízva, hogy a versenytársak figyelmét továbbra is elkerüli a nonprofit szegmensben rejlő pénz. A szerénység azonban nem mindig követendő stratégia: a világ egyik legnagyobb adománygyűjtési konferenciáján, az évente megtartott International Fundraising Congress elnevezésű rendezvényen már főszponzorként van jelen, hiszen itt a potenciális ügyfelekkel találkozhat.
Abban nincs semmi kivetnivaló, ha egy üzleti alapon működő cég segíti a civilek munkáját, ám az már elgondolkodtató, ha az idős nénik által karácsonykor a nemes cél érdekében csekken befizetett ezer forintból csak ötven vagy száz jut el az alapítványhoz, a többit a kampányt lebonyolító cég vágja zsebre a költségei és a jól megérdemelt haszna fejében. A SAZ esetében gyakran ez történik, és az sem ritka, hogy a vele kapcsolatba lépő alapítvány rövid idő alatt jelentős adósságot halmoz fel nála.
A cég 2002-ben érkezett Magyarországra, és kezdetben a képviselői keresték meg a nagyobb civil szervezeteket (mára változott a helyzet, az egyre nehezebb helyzetben lévő alapítványok is bekopogtatnak az irodába, a SAZ segítségével remélve kiutat a pénztelenségből). Információink szerint úgy keresték az ügyfeleket, hogy megvizsgálták az alapítvány ismertségét, illetve azt, hogy az általa képviselt ügy mennyire képes megnyitni az emberek pénztárcáját. Úgy tudjuk, a SAZ számítógépen vezeti és értékeli a különböző témákat aszerint, hogy azok mennyire nyitják meg az emberek könnycsatornáit.
A jelenlegi toplista: rák (lehetőleg gyermek), állatvédelem (elsősorban háziállat), fogyatékossággal élők.
A megkeresett szervezetnek hosszú távú kapcsolatot ajánlanak, olyan kampányt, amellyel megtalálja és megtartja a cél érdekében áldozni is hajlandó személyeket. „Ahhoz, hogy az adományozók hosszú távú támogatókká váljanak, a szervezetnek ápolnia kell velük a kapcsolatot. Ha sikerül velük baráti viszonyt kialakítani, akkor mellettünk maradnak az elkövetkezendő 10–15 évben” – írják, és a módszer működik is Európa nyugati felén. Utána bemutatnak egy impozáns bevételt felcsillantó kampánytervet (a birtokunkba került példányon éves szinten hetvenkétmillió forintos bevételt prognosztizáltak egy alapítványnak, igaz, harminchatmillió forintos kiadással). Ez is csak a negyedik évben – az elsőben két és fél milliós bevétel mellett harminchárommilliós tartozást adtak meg irányértéknek akkor, ha sikerült huszonötezer támogatót találni. A levélkampányok költségeit különben meghitelezi a vállalkozás, lehet később fizetni, például az adományokból.
*
Nehéz döntés elé kerül a kipécézett szervezet vezetője: önerőből valószínűleg soha nem lenne képes kifizetni egy nagyszabású kampányt, és legalább ilyen nehéz létrehozni a címlistát tartalmazó adatbázist. Ha aláírja a szerződést, megindul postaládáink felé a több tízezer – esetenként akár százezer – levél. Elsőnek úgynevezett „hideg levelek” érkeznek. Ezeknek az a feladatuk, hogy kiszűrjék a lehetséges támogatókat, akiket aztán már „meleg levelekkel” lehet megkeresni. Ez utóbbi kampány a hatékonyabb – míg a hideg leveles megkeresésekre az egy-egy arány már jónak számít a nemzetközi gyakorlatban (magyarán egy befektetett forintra egyforintnyi adomány jut), a meleg leveleknél már „illik” behozni a pénz két-háromszorosát. Ezek a kampányok igen drágák – a SAZ egy levél előállítására nettó száz forint felett számláz az ügyfélnek (erre jön még a postaköltség, amelyet a megbízó külön fizet), így a tartozás gyorsan sokmilliósra duzzadhat, amelyet a bejövő adományokból fizetnek majd, már ha elég lesz erre a pénz.
A SAZ nemcsak kétnyelvű keretszerződést köt a civil szervezettel (amelyben vállalja, hogy „a megbízó alapszabályának megfelelő feladatok és célkitűzések keretében felvilágosító- és oktatómunkát végez információs kampányok szervezése, különösen az érintett lakossági körök közvetlen megszólítása útján”), hanem egy kiegészítő fizetési megállapodást is. Ebből kiderül: a megbízó a bevételekből első körben mindössze öt (!) százalékot kap, a többihez csak akkor jut hozzá, ha a kampány minden költségét kifizette. A SAZ-nak beszedési joga van az adományszámláról, látja a forgalmát, így ő biztosan a pénzhez jut – persze csak akkor, ha érkezik elegendő adomány. A szerződés féléves felmondási idővel szüntethető meg, ám ebben az esetben minden kifizetés azonnal esedékessé válik – az eladósodott alapítvány így nehezebben menekülhet az egyre fojtogatóbb szorításból. A vállalkozás nem garantálja a reklámkampányok sikerességét, a kampánytervben feltüntetett bevételek becslésen alapulnak. Egy lapunkhoz eljuttatott kivonatból kiderül, hogy a pénzügyi év zárásakor több hazai alapítvány és szervezet óriási (esetenként több tízmilliós) összeggel tartozott a SAZ-nak, miközben újabb és újabb levélkampányokat indított. Úgy tudjuk, volt olyan civil szervezet is, amelynek vezetője előbb aláírta az együttműködési megállapodást, majd néhány napon belül – ügyvédi konzultációt követően – elállt a szerződéstől.
A napokban megkerestük a vállalkozás szinte valamennyi korábbi és jelenlegi ügyfelét. A néha meghökkentő figyelemfelkeltő akcióikról elhíresült világméretű környezetvédelmi alapítvány hazai képviselői elmondták: 2003 tavaszán befejezték az együttműködést a SAZ hazai leányvállalatával annak ellenére, hogy nyugat-európai társszervezeteik évek óta elégedettek a szolgáltatással. Az itteni minőség meg sem közelítette az ottanit – mondták, példának említve egy százötvenezres, igen drága levélkampányt, amely a várt két-háromszoros pénz helyett a befektetett költség alig tizedét hozta viszsza. A kudarc okaként elsősorban a hibás, elavult címlistát jelölték meg – azt már más forrásból tudjuk, hogy sok esetben már elhunytaknak is küldtek adománykérő levelet. A szomorú „csúcstartó” egy ilyen kampány során megkeresett huszonöt éve halott személy volt…
Beszéltünk olyan ügyfelekkel is, akik nemrég szüntették meg az együttműködést. A daganatos betegeket segítő szervezet elnöke, Vasváry Artúrné elmondta: a céggel korrektnek nevezhető kapcsolatuk volt, a legutolsó kampány kivételével nyereséges akciókat szervezett számukra. Igaz, nem igényeltek előfinanszírozást – a szakításra azért kerül sort, mert véleményük szerint a külföldi vállalkozás nem ismerte kellőképpen a magyar társadalmat, az általa javasolt módszerek itt nem működnek. „Nyugdíjasokra itt nem lehet kampányt építeni” – fogalmazta meg az elnök.
A SAZ jelenlegi ügyfelei közül többen nem akartak nyilatkozni, mások levélben válaszoltak. Egy genetikai rendellenességgel született embereken segítő alapítvány vezetője, Gruiz Katalin ingerült hangú levélben jelezte, hogy a birtokunkba került adatok nem helyesek, nekik semmi bajuk a vállalkozással. A kuratórium azért döntött a direkt marketinges adománygyűjtés mellett, mert a hatékonyabb adománygyűjtés érdekében mindent kipróbálnak és alkalmaznak, ami csak létezik, másrészt mert úgy látták, hogy hosszú távon ez a módszer biztos alapot teremthet az egyre csökkenő állami támogatások világában. „Külföldi társszervezeteink sikerrel gyűjtenek adományt ezzel a technikával – írta –, és ami nagyon fontos, fenntartható módon. Magyarországon […] nehéz állandó adományozókra lelni, akik éveken át kísérik figyelemmel és segítik egy-egy szervezet sorsát, tevékenységét.”
Olyan közösségeket lehet létrehozni a cég által felkínált módszerrel, mint a focidrukkerklubok, de ehhez állandóan tájékoztatni kell a „klub” tagjait: mi történik, éppen mire gyűjtenek, mire fogják költeni a pénzt. „Mikor lenne lehetőségünk arra, amire a direkt marketinges kampány lehetőséget ad, hogy több tízezer család olvas a szindrómáról, a betegek életéről?” – tette fel a kérdést az elnök, aki bírálta levelében a sajtó konfliktuskereső gyakorlatát. „Maguknál jobban senki sem tudhatja, hogy az adományozók kedvét mivel lehet meghozni, és mivel lehet elvenni. […] Több száz ember sorsa függ attól, hogy elő tudjuk-e teremteni a szükséges összegeket. […] Abban segítsenek, hogy legyen adakozás! A nehéz anyagi helyzetben, amelyben az ország van, elsőként csökkennek az állami támogatások (nálunk 2006-ban húszmillióval maradt el az állami bevétel a tervtől), aztán az állami pályázati lehetőségek, végül pedig az adományok is bedugulnak.”
A levél kézhezvétele után felhívtuk Gruiz Katalint, aki elmondta még, hogy két és fél év múltán nagyjából nullszaldósak a SAZ-zal való együttműködésben, de az idén már nyereséget várnak. Helytelenítette kérdésfelvetésünket, miszerint adományozóik eddig egy profitorientált cég tevékenységét finanszírozták a nemes cél helyett. Szerinte kiépült egy állandó adományozói kör, és ezt ők egyedül nem tudták volna létrehozni. A hibás címlistákról annyit mondott: a kézbesíthetetlen levelek száma nem nagyobb, mint Nyugat-Európában.
Levelet kaptunk egy másik közhasznú társaság vezetőjétől is. A genetikailag meghatározott, az értelmi képességeket befolyásoló ritka betegségben szenvedőket segítő szervezet vezetője, Pogány Gábor bevezetőjében az újságírók felelősségéről írt: véleménye szerint sok-sok lelkes ember évtizedes munkáját és az ügybe vetett hitét, segítőkészségét is kockáztatjuk, ha nem a valóságnak megfelelően tájékoztatunk. „A SAZ szolgáltatásával kezdetben volt problémánk, néhány túlméretezett és drága kampánnyal, de folyamatos egyeztetéssel, szoros ellenőrzéssel és a SAZ-szolgáltatás színvonalának javításával a későbbiekben egyre kedvezőbb eredmények születtek” – írja, majd így folytatja: „A SAZ által elszámolt költségek mögött általunk ellenőrzött és folyamatosan elszámolt szolgáltatási tevékenység áll, amelynek teljesítését folyamatosan ellenőrizzük, és összevetjük a tervezett költségekkel. A SAZ évtizedes nemzetközi gyakorlattal, ennek megfelelő szakszerű és törvényes kampánymódszerekkel és szoftverrel végzi sorstársaink megtalálására kiadványunk terjesztését, valamint a potenciális támogatóink informálását, adományaik gyűjtését és nyilvántartását (ami szintén óriási és igen felelősségteljes feladat), törvényesen megvásárolt levelezési listák felhasználásával. A levelezőlisták folyamatosan javultak az eltelt időben. Velünk mindig törvénykövető és jogszabályszerű kapcsolatot folytattak, nem fordult elő, hogy bármilyen törvénytelen eljárásra akartak volna minket rávenni.”
Mindkét levélíró meghívta e cikk szerzőjét, hogy személyesen győződjön meg az általuk vezetett szervezet munkájáról.
A cikk készítése közben közlemény jelent meg a SAZ honlapján: „Cégünknek meg kellett válnia egy munkatársától, aki milliós nagyságrendű betanítása, kiképzése ellenére munkakörét nem tudta kielégítően ellátni. A munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése ellenére úgy tűnik, hogy korábbi munkatársunk nagyszabású bosszúakciót indított cégünk és ügyfeleink ellen” – írja Marion Zednicek ügyvezető. „Az ügyfelek, akiknek ez a korábbi munkatársunk megpróbál ártani, keményen és becsületesen dolgozó szervezetek, akik jelentős szociális támogatást nyújtanak az országnak. Szégyen, hogy nevüket ez a tisztességtelen személy bemocskolja. Nyilvánvalóan bizalmas anyagokat tulajdonítottak el irodánkból. Az anyagok azonban hiányosak, és ezért félrevezető képet mutatnak. […] Ezeket a névtelen leveleket, információkat értéktelen személyeskedésnek tekintjük, és kérjük, Önök is tekintsék ezeket hasonlóképpen. Amennyiben kérdéseik vannak, szívesen állunk rendelkezésükre.”
Éltünk a lehetőséggel, és bekopogtattunk a vállalkozás elegáns budai irodájába. Az osztrák igazgató asszony nagyon kedvesen fogadott, és kifejezte sajnálatát, hogy ilyen kínos ügy miatt kellett találkoznunk. Bemutatta a SAZ nemzetközi referenciáit (valóban impozánsak), elbeszélgettünk arról, hogy a botrányok szkeptikussá teszik az embereket, és ez végzetes hatással lehet a civil szférára, majd megkérdeztem, hogy a nem túl gazdag Magyarországon elfogadhatónak és etikusnak tartja-e, ha egy – esetenként maga is rászoruló – adományozó pénzének nagy része adminisztratív költségekre megy el, és nem azt a célt szolgálja, amelyre az adományt adták.
Marion Zednicek kifejtette: ők nemcsak adományt gyűjtenek, hanem márkát építenek, informálják az embereket az adott szervezet céljairól, és ez pénzbe kerül. A levélküldésnek megvan a maga költsége, a pénzt nem elteszi valaki, hanem szolgáltatásokat adnak érte cserébe. „Meg kell találnunk azt az adományozói kört, amely az adott alapítványt hosszú távon eltarthatja, ez pedig időbe és pénzbe kerül – mondta. – Költséges módszer, de jelenleg nincs olcsóbb.”
A vállalkozás vezetője osztrák és német legfelsőbb bírósági és pénzügyminisztériumi határozatokat mutatott, amelyek értelmében ott nem tilos az alapítványi cél népszerűsítése direkt marketinges eszközökkel, majd kifejtette, hogy Magyarországon is a törvények és az adószabályok maximális betartásával működnek. A környezetvédelmi szervezettel való együttműködés sikertelenségének okaként azt jelölte meg, hogy akkor még kicsi volt a cég, nem tudtak megfelelően hatékony munkát végezni. „A nemzetközi gyakorlatban a nagy példányszámú levélküldéseknél az öt–tíz százalékos retúr elfogadott nagyságrend, mi ez alatt vagyunk – nyilatkozta –, és három munkatársunk folyamatosan javítja az adatbázisunkat a beérkezett visszajelzések alapján. Sajnos Magyarországon nagyon rossz tapasztalatokat szereztünk, a gyakran változó címek mellett a kézbesítés minősége sem megfelelő.”
A fentiekből azonban az derül ki, hogy ami működő és etikus gyakorlat lehet egy gazdag országban, ahol nagy hagyományokkal és legfőképp bizalmi tőkével rendelkeznek a civil szervezetek, megütközést kelthet egy olyan országban, ahol kevés jut adakozásra, az adományozók pedig – talán épp ezért – joggal várják el, hogy jótékonykodásra szánt pénzüket a meghirdetett célokra költsék, és ne bélyegre vagy a szervezetek munkatársainak fizetésére.
Ráadásul, ahogy a magyar adakozási kultúrára, úgy a magyar civil szervezetek egy részének gazdálkodására is jellemző, hogy kevésbé mondható kielégítőnek, mint nyugati társaiké. A HVG című hetilap néhány napja Jótékony homály címmel írt cikket a témáról. Eszerint miközben a támogatók bizalma a legfontosabb, a jótékonyságra szerveződött alapítványok gazdálkodásának átláthatósága finoman szólva nem kielégítő, a hatósági ellenőrzés pedig hézagos. Az adóhatóság vizsgálhatja a szabályos elszámolást, de abba nem szólhat bele, hogy mire mennyit költ egy alapítvány. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2004-es adatai szerint az alapítványok nagyobb arányban költöttek bérre és bérjárulékra, mint amennyi pénzbeli támogatást szétosztottak.
Magyar vizsla trónol egy nagy-britanniai állatvédő szervezet kutyáknak tartott teadélutánján, amelyet látványos adománygyűjtő eseménynek szántak. A gazdagabb országokban jó eredményeket tud felmutatni a profi marketing és a jótékonykodás együttműködése, ám a szegényebb Kelet-Európában visszás helyzeteket is teremthet a gyakorlat
Ha egy civil szervezet munkatársa odatéved a SAZ Dialog Agentur Kft. honlapjára (www.saz.hu), eszményi világban találja magát. „Egy jobb világért dolgozunk”, „öröm számunkra, hogy már évek óta segíthetjük a hazai nonprofit szervezetek munkáját” – írják, kifejtve, hogy sikeres forrásteremtő és adományszervező tevékenységet kívánnak megalapozni Magyarországon, miközben hathatós segítséget nyújtanak a civil szervezeteknek. Az nem derül ki egyértelműen a honlapról, hogy a SAZ kőkeményen profitorientált cég, méghozzá az eredményes fajtából: osztrák–német anyacége évtizedek óta milliárdos forgalmat bonyolít le a direkt marketing területén. Itt fontos a látszat, és az sem hátrány, ha nincs konkurencia, ezért aztán a SAZ a nagy hazai direktmarketing-rendezvényeken (például a szakszövetség konferenciáján) igen visszafogottan, csak résztvevőként jelenik meg, talán abban bízva, hogy a versenytársak figyelmét továbbra is elkerüli a nonprofit szegmensben rejlő pénz. A szerénység azonban nem mindig követendő stratégia: a világ egyik legnagyobb adománygyűjtési konferenciáján, az évente megtartott International Fundraising Congress elnevezésű rendezvényen már főszponzorként van jelen, hiszen itt a potenciális ügyfelekkel találkozhat.
Abban nincs semmi kivetnivaló, ha egy üzleti alapon működő cég segíti a civilek munkáját, ám az már elgondolkodtató, ha az idős nénik által karácsonykor a nemes cél érdekében csekken befizetett ezer forintból csak ötven vagy száz jut el az alapítványhoz, a többit a kampányt lebonyolító cég vágja zsebre a költségei és a jól megérdemelt haszna fejében. A SAZ esetében gyakran ez történik, és az sem ritka, hogy a vele kapcsolatba lépő alapítvány rövid idő alatt jelentős adósságot halmoz fel nála.
A cég 2002-ben érkezett Magyarországra, és kezdetben a képviselői keresték meg a nagyobb civil szervezeteket (mára változott a helyzet, az egyre nehezebb helyzetben lévő alapítványok is bekopogtatnak az irodába, a SAZ segítségével remélve kiutat a pénztelenségből). Információink szerint úgy keresték az ügyfeleket, hogy megvizsgálták az alapítvány ismertségét, illetve azt, hogy az általa képviselt ügy mennyire képes megnyitni az emberek pénztárcáját. Úgy tudjuk, a SAZ számítógépen vezeti és értékeli a különböző témákat aszerint, hogy azok mennyire nyitják meg az emberek könnycsatornáit.
A jelenlegi toplista: rák (lehetőleg gyermek), állatvédelem (elsősorban háziállat), fogyatékossággal élők.
A megkeresett szervezetnek hosszú távú kapcsolatot ajánlanak, olyan kampányt, amellyel megtalálja és megtartja a cél érdekében áldozni is hajlandó személyeket. „Ahhoz, hogy az adományozók hosszú távú támogatókká váljanak, a szervezetnek ápolnia kell velük a kapcsolatot. Ha sikerül velük baráti viszonyt kialakítani, akkor mellettünk maradnak az elkövetkezendő 10–15 évben” – írják, és a módszer működik is Európa nyugati felén. Utána bemutatnak egy impozáns bevételt felcsillantó kampánytervet (a birtokunkba került példányon éves szinten hetvenkétmillió forintos bevételt prognosztizáltak egy alapítványnak, igaz, harminchatmillió forintos kiadással). Ez is csak a negyedik évben – az elsőben két és fél milliós bevétel mellett harminchárommilliós tartozást adtak meg irányértéknek akkor, ha sikerült huszonötezer támogatót találni. A levélkampányok költségeit különben meghitelezi a vállalkozás, lehet később fizetni, például az adományokból.
*
Nehéz döntés elé kerül a kipécézett szervezet vezetője: önerőből valószínűleg soha nem lenne képes kifizetni egy nagyszabású kampányt, és legalább ilyen nehéz létrehozni a címlistát tartalmazó adatbázist. Ha aláírja a szerződést, megindul postaládáink felé a több tízezer – esetenként akár százezer – levél. Elsőnek úgynevezett „hideg levelek” érkeznek. Ezeknek az a feladatuk, hogy kiszűrjék a lehetséges támogatókat, akiket aztán már „meleg levelekkel” lehet megkeresni. Ez utóbbi kampány a hatékonyabb – míg a hideg leveles megkeresésekre az egy-egy arány már jónak számít a nemzetközi gyakorlatban (magyarán egy befektetett forintra egyforintnyi adomány jut), a meleg leveleknél már „illik” behozni a pénz két-háromszorosát. Ezek a kampányok igen drágák – a SAZ egy levél előállítására nettó száz forint felett számláz az ügyfélnek (erre jön még a postaköltség, amelyet a megbízó külön fizet), így a tartozás gyorsan sokmilliósra duzzadhat, amelyet a bejövő adományokból fizetnek majd, már ha elég lesz erre a pénz.
A SAZ nemcsak kétnyelvű keretszerződést köt a civil szervezettel (amelyben vállalja, hogy „a megbízó alapszabályának megfelelő feladatok és célkitűzések keretében felvilágosító- és oktatómunkát végez információs kampányok szervezése, különösen az érintett lakossági körök közvetlen megszólítása útján”), hanem egy kiegészítő fizetési megállapodást is. Ebből kiderül: a megbízó a bevételekből első körben mindössze öt (!) százalékot kap, a többihez csak akkor jut hozzá, ha a kampány minden költségét kifizette. A SAZ-nak beszedési joga van az adományszámláról, látja a forgalmát, így ő biztosan a pénzhez jut – persze csak akkor, ha érkezik elegendő adomány. A szerződés féléves felmondási idővel szüntethető meg, ám ebben az esetben minden kifizetés azonnal esedékessé válik – az eladósodott alapítvány így nehezebben menekülhet az egyre fojtogatóbb szorításból. A vállalkozás nem garantálja a reklámkampányok sikerességét, a kampánytervben feltüntetett bevételek becslésen alapulnak. Egy lapunkhoz eljuttatott kivonatból kiderül, hogy a pénzügyi év zárásakor több hazai alapítvány és szervezet óriási (esetenként több tízmilliós) összeggel tartozott a SAZ-nak, miközben újabb és újabb levélkampányokat indított. Úgy tudjuk, volt olyan civil szervezet is, amelynek vezetője előbb aláírta az együttműködési megállapodást, majd néhány napon belül – ügyvédi konzultációt követően – elállt a szerződéstől.
A napokban megkerestük a vállalkozás szinte valamennyi korábbi és jelenlegi ügyfelét. A néha meghökkentő figyelemfelkeltő akcióikról elhíresült világméretű környezetvédelmi alapítvány hazai képviselői elmondták: 2003 tavaszán befejezték az együttműködést a SAZ hazai leányvállalatával annak ellenére, hogy nyugat-európai társszervezeteik évek óta elégedettek a szolgáltatással. Az itteni minőség meg sem közelítette az ottanit – mondták, példának említve egy százötvenezres, igen drága levélkampányt, amely a várt két-háromszoros pénz helyett a befektetett költség alig tizedét hozta viszsza. A kudarc okaként elsősorban a hibás, elavult címlistát jelölték meg – azt már más forrásból tudjuk, hogy sok esetben már elhunytaknak is küldtek adománykérő levelet. A szomorú „csúcstartó” egy ilyen kampány során megkeresett huszonöt éve halott személy volt…
Beszéltünk olyan ügyfelekkel is, akik nemrég szüntették meg az együttműködést. A daganatos betegeket segítő szervezet elnöke, Vasváry Artúrné elmondta: a céggel korrektnek nevezhető kapcsolatuk volt, a legutolsó kampány kivételével nyereséges akciókat szervezett számukra. Igaz, nem igényeltek előfinanszírozást – a szakításra azért kerül sort, mert véleményük szerint a külföldi vállalkozás nem ismerte kellőképpen a magyar társadalmat, az általa javasolt módszerek itt nem működnek. „Nyugdíjasokra itt nem lehet kampányt építeni” – fogalmazta meg az elnök.
A SAZ jelenlegi ügyfelei közül többen nem akartak nyilatkozni, mások levélben válaszoltak. Egy genetikai rendellenességgel született embereken segítő alapítvány vezetője, Gruiz Katalin ingerült hangú levélben jelezte, hogy a birtokunkba került adatok nem helyesek, nekik semmi bajuk a vállalkozással. A kuratórium azért döntött a direkt marketinges adománygyűjtés mellett, mert a hatékonyabb adománygyűjtés érdekében mindent kipróbálnak és alkalmaznak, ami csak létezik, másrészt mert úgy látták, hogy hosszú távon ez a módszer biztos alapot teremthet az egyre csökkenő állami támogatások világában. „Külföldi társszervezeteink sikerrel gyűjtenek adományt ezzel a technikával – írta –, és ami nagyon fontos, fenntartható módon. Magyarországon […] nehéz állandó adományozókra lelni, akik éveken át kísérik figyelemmel és segítik egy-egy szervezet sorsát, tevékenységét.”
Olyan közösségeket lehet létrehozni a cég által felkínált módszerrel, mint a focidrukkerklubok, de ehhez állandóan tájékoztatni kell a „klub” tagjait: mi történik, éppen mire gyűjtenek, mire fogják költeni a pénzt. „Mikor lenne lehetőségünk arra, amire a direkt marketinges kampány lehetőséget ad, hogy több tízezer család olvas a szindrómáról, a betegek életéről?” – tette fel a kérdést az elnök, aki bírálta levelében a sajtó konfliktuskereső gyakorlatát. „Maguknál jobban senki sem tudhatja, hogy az adományozók kedvét mivel lehet meghozni, és mivel lehet elvenni. […] Több száz ember sorsa függ attól, hogy elő tudjuk-e teremteni a szükséges összegeket. […] Abban segítsenek, hogy legyen adakozás! A nehéz anyagi helyzetben, amelyben az ország van, elsőként csökkennek az állami támogatások (nálunk 2006-ban húszmillióval maradt el az állami bevétel a tervtől), aztán az állami pályázati lehetőségek, végül pedig az adományok is bedugulnak.”
A levél kézhezvétele után felhívtuk Gruiz Katalint, aki elmondta még, hogy két és fél év múltán nagyjából nullszaldósak a SAZ-zal való együttműködésben, de az idén már nyereséget várnak. Helytelenítette kérdésfelvetésünket, miszerint adományozóik eddig egy profitorientált cég tevékenységét finanszírozták a nemes cél helyett. Szerinte kiépült egy állandó adományozói kör, és ezt ők egyedül nem tudták volna létrehozni. A hibás címlistákról annyit mondott: a kézbesíthetetlen levelek száma nem nagyobb, mint Nyugat-Európában.
Levelet kaptunk egy másik közhasznú társaság vezetőjétől is. A genetikailag meghatározott, az értelmi képességeket befolyásoló ritka betegségben szenvedőket segítő szervezet vezetője, Pogány Gábor bevezetőjében az újságírók felelősségéről írt: véleménye szerint sok-sok lelkes ember évtizedes munkáját és az ügybe vetett hitét, segítőkészségét is kockáztatjuk, ha nem a valóságnak megfelelően tájékoztatunk. „A SAZ szolgáltatásával kezdetben volt problémánk, néhány túlméretezett és drága kampánnyal, de folyamatos egyeztetéssel, szoros ellenőrzéssel és a SAZ-szolgáltatás színvonalának javításával a későbbiekben egyre kedvezőbb eredmények születtek” – írja, majd így folytatja: „A SAZ által elszámolt költségek mögött általunk ellenőrzött és folyamatosan elszámolt szolgáltatási tevékenység áll, amelynek teljesítését folyamatosan ellenőrizzük, és összevetjük a tervezett költségekkel. A SAZ évtizedes nemzetközi gyakorlattal, ennek megfelelő szakszerű és törvényes kampánymódszerekkel és szoftverrel végzi sorstársaink megtalálására kiadványunk terjesztését, valamint a potenciális támogatóink informálását, adományaik gyűjtését és nyilvántartását (ami szintén óriási és igen felelősségteljes feladat), törvényesen megvásárolt levelezési listák felhasználásával. A levelezőlisták folyamatosan javultak az eltelt időben. Velünk mindig törvénykövető és jogszabályszerű kapcsolatot folytattak, nem fordult elő, hogy bármilyen törvénytelen eljárásra akartak volna minket rávenni.”
Mindkét levélíró meghívta e cikk szerzőjét, hogy személyesen győződjön meg az általuk vezetett szervezet munkájáról.
A cikk készítése közben közlemény jelent meg a SAZ honlapján: „Cégünknek meg kellett válnia egy munkatársától, aki milliós nagyságrendű betanítása, kiképzése ellenére munkakörét nem tudta kielégítően ellátni. A munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése ellenére úgy tűnik, hogy korábbi munkatársunk nagyszabású bosszúakciót indított cégünk és ügyfeleink ellen” – írja Marion Zednicek ügyvezető. „Az ügyfelek, akiknek ez a korábbi munkatársunk megpróbál ártani, keményen és becsületesen dolgozó szervezetek, akik jelentős szociális támogatást nyújtanak az országnak. Szégyen, hogy nevüket ez a tisztességtelen személy bemocskolja. Nyilvánvalóan bizalmas anyagokat tulajdonítottak el irodánkból. Az anyagok azonban hiányosak, és ezért félrevezető képet mutatnak. […] Ezeket a névtelen leveleket, információkat értéktelen személyeskedésnek tekintjük, és kérjük, Önök is tekintsék ezeket hasonlóképpen. Amennyiben kérdéseik vannak, szívesen állunk rendelkezésükre.”
Éltünk a lehetőséggel, és bekopogtattunk a vállalkozás elegáns budai irodájába. Az osztrák igazgató asszony nagyon kedvesen fogadott, és kifejezte sajnálatát, hogy ilyen kínos ügy miatt kellett találkoznunk. Bemutatta a SAZ nemzetközi referenciáit (valóban impozánsak), elbeszélgettünk arról, hogy a botrányok szkeptikussá teszik az embereket, és ez végzetes hatással lehet a civil szférára, majd megkérdeztem, hogy a nem túl gazdag Magyarországon elfogadhatónak és etikusnak tartja-e, ha egy – esetenként maga is rászoruló – adományozó pénzének nagy része adminisztratív költségekre megy el, és nem azt a célt szolgálja, amelyre az adományt adták.
Marion Zednicek kifejtette: ők nemcsak adományt gyűjtenek, hanem márkát építenek, informálják az embereket az adott szervezet céljairól, és ez pénzbe kerül. A levélküldésnek megvan a maga költsége, a pénzt nem elteszi valaki, hanem szolgáltatásokat adnak érte cserébe. „Meg kell találnunk azt az adományozói kört, amely az adott alapítványt hosszú távon eltarthatja, ez pedig időbe és pénzbe kerül – mondta. – Költséges módszer, de jelenleg nincs olcsóbb.”
A vállalkozás vezetője osztrák és német legfelsőbb bírósági és pénzügyminisztériumi határozatokat mutatott, amelyek értelmében ott nem tilos az alapítványi cél népszerűsítése direkt marketinges eszközökkel, majd kifejtette, hogy Magyarországon is a törvények és az adószabályok maximális betartásával működnek. A környezetvédelmi szervezettel való együttműködés sikertelenségének okaként azt jelölte meg, hogy akkor még kicsi volt a cég, nem tudtak megfelelően hatékony munkát végezni. „A nemzetközi gyakorlatban a nagy példányszámú levélküldéseknél az öt–tíz százalékos retúr elfogadott nagyságrend, mi ez alatt vagyunk – nyilatkozta –, és három munkatársunk folyamatosan javítja az adatbázisunkat a beérkezett visszajelzések alapján. Sajnos Magyarországon nagyon rossz tapasztalatokat szereztünk, a gyakran változó címek mellett a kézbesítés minősége sem megfelelő.”
A fentiekből azonban az derül ki, hogy ami működő és etikus gyakorlat lehet egy gazdag országban, ahol nagy hagyományokkal és legfőképp bizalmi tőkével rendelkeznek a civil szervezetek, megütközést kelthet egy olyan országban, ahol kevés jut adakozásra, az adományozók pedig – talán épp ezért – joggal várják el, hogy jótékonykodásra szánt pénzüket a meghirdetett célokra költsék, és ne bélyegre vagy a szervezetek munkatársainak fizetésére.
Ráadásul, ahogy a magyar adakozási kultúrára, úgy a magyar civil szervezetek egy részének gazdálkodására is jellemző, hogy kevésbé mondható kielégítőnek, mint nyugati társaiké. A HVG című hetilap néhány napja Jótékony homály címmel írt cikket a témáról. Eszerint miközben a támogatók bizalma a legfontosabb, a jótékonyságra szerveződött alapítványok gazdálkodásának átláthatósága finoman szólva nem kielégítő, a hatósági ellenőrzés pedig hézagos. Az adóhatóság vizsgálhatja a szabályos elszámolást, de abba nem szólhat bele, hogy mire mennyit költ egy alapítvány. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb, 2004-es adatai szerint az alapítványok nagyobb arányban költöttek bérre és bérjárulékra, mint amennyi pénzbeli támogatást szétosztottak.
Magyar vizsla trónol egy nagy-britanniai állatvédő szervezet kutyáknak tartott teadélutánján, amelyet látványos adománygyűjtő eseménynek szántak. A gazdagabb országokban jó eredményeket tud felmutatni a profi marketing és a jótékonykodás együttműködése, ám a szegényebb Kelet-Európában visszás helyzeteket is teremthet a gyakorlat
Hova
adjuk az 1%-ot? - A Kuruc.info tippjei
Ismét
frissítve: Izraelita kézbe kerül a jótékonysági adományok
95%-a -
írtuk korábbi cikkünkben. Aki még nem olvasta, kiemelten
ajánljuk: sajnos sok a szélhámos, nem mindegy, kinek ajánljuk fel
az 1%-ot.
Hírportálunk
alább csak olyan szervezetek címét teszi közzé, amiket
leellenőrzött, és tudjuk, hogy jó helyre kerül a pénz:
- Második
Otthon Daganatos Betegek Lelki Rehabilitációs Otthona (A
Kuruc.info cikke itt: Olvasónk
segítséget kér - 1% a daganatos gyermekekért)
További részletek: http://kuruc.info/r/1/75265/#ixzz25WLc3hyf
Másfél évet kapott Hunvald elsőfokon
Na
majd a zsidót megbüntetik ha ha ha …... Köpjetek szembe mert
politikai politikai üldözöttnek érzem magam, kilopják a szemem
is , és én vagyok a hibás Zsidó maffia az egész bagázs.
2010. november 27., szombat
NOVEMBER 27 - ZSIDÓMAFFIA KIBÚJIK AZ ADÓZÁS ALÓL
ÉS
AZ APEH-NEK ÉS VÁMHIVATALNAK
EHHEZ
A BŰNÖZÉSHEZ
EGYETLEN
SZAVA SEM VOLT
Igazi
multikulti elemeket is felfedezhetünk a Deepwater "páylafutásában":
a Dél-Koreában gyártott, a Marschall szigetek zászlaját viselő,
a brit BP (British Petrol- a szerk.) megbízásából a svájci
székhelyű amerikai Transocean által üzemeltetett torony idén
áprilisban repült a levegőbe. Tizenegy ember vesztette életét,
és ezzel az Egyesült Államok legsúlyosabb olajkatasztrófáját
sikerült produkálni. Álmainkban sem gondolhattuk volna, hogy ezek
a szálak egyenest kis országunkba vezetnek, de a jelek szerint a
fúrótorony igenis egy magyar cég birtokában állt. Formálisan
persze. A
cégről annyit lehet tudni, hogy egyetlen alkalmazott nélkül
működött Újlengyelen, majd a fővárosba tette át székhelyét. A
Triton Hungarynek igencsak busás összegtől dagadt a mérlege, a
számadatok szerint 492 millió dollár (92 milliárd forint)
bevétele volt. Ebből az összegből 474 milliót csak a
fúrótornyok bérbeadásából szedett össze- írja a HVG.
ÍGY
KELL ZSIDÓ
MÓDON ADÓZNI
MÓDON ADÓZNI
A
hetilap azt írja, hogy a cég költségei nem érték el a 61
millió dollárt, ráadásul ezek kétharmada is csupán
értékcsökkenési leírás. Üzemi eredményként 431 millió
dollárja maradt, amellyel bátran indulhatott volna a legnagyobb
eredményt produkáló cégek listáján. A
Triton az eredmény mindössze fél százalékát, 743 millió
forintot utalt át az APEH-nak. Tette
ezt úgy, hogy a nyereség 16 százalékban megszabott társasági
és 4 százalékos különadó rá is vonatkozott- áll a HVG
legfrissebb számában. Mindez annyit jelent, hogy ha egy cég, a
vele azonos tulajdonosi körbe tartozó vállakozásoknak nyújtott
szolgáltatásait "picivel" magasabb áron számlázta, és
ezáltal busás jövedelmre tett szert, akkor nyilvánvalóan több
adót is kellene ezek után fizetnie. De nem itt: a kétféle árból
fakadó különbséget utólag levonhatja az adóalapból. Jól ki
van ez találva. Az akkor még Újlengyelen bejegyzett cég esetében
(a mérlegbeszámoló szerint) 2008-ban a teljses árbevétel 63
százalékát számlázta túl a tesócégeknek. A különbség 479
millió dollárra rúgott, ami forintban mérve 90 milliárdot tesz
ki. Na ezt szépen levonták az adóalapból.
ÉS
EZEKET A CÉGBÍRÓSÁG (MAFFIA) BEJEGYEZTE
Hogy
miért nem került előtérbe Magyarország az olajfúrótorony
felrobbanásakor? Az EU-s csatlakozásnál kis országunk 2007-ig
kapott haladékot arra, hogy felszámolja az
offshore-kedvezményeket. Attól az évtől az ilyen cégeknek is be
kellett állni a sorba és normál nyereségadókulcsot kellett
alkalmazniuk. Talán ez a szigor késztette arra a Triton-titánokat,
hogy átvonuljanak a zugi "adópradicsomba", így máris
néhány fekete ponttal kevesebbek lettünk a világ szemében. (mahu
alapján és kép)
Újlengyel
a maffiaközpont
Ebben
a kis Pest megyei faluban a
rendszerváltás óta nincs iparűzési adó,
amit nagyon sok cég ki is használ. Újlengyel vezetése büszke
arra, hogy az odatelepülő vállalkozásokat nem sújtja a helyi
adóval és ez a helyzet nem is fog megváltozni. Egy újságcikk az
iparűzési adómentes lehetőségekről Újlengyelben: Hogy kerül
egy olajfúró cég Újlengyelbe? Prosperáló cégek, melyek
Újlengyelbe tették székhelyüket:
Magyarország
7. legnagyobb vállalata, a Triton Kft.
Stena
DrillMax II Limited Magyarországi Fióktelepe
MYSTIQUE
STONE GROUP MAGYARORSZÁG KFT.
TeleMedia
InteracTV Produkciós Kft.
Starjobs
Magyarország Humánszolgáltató Kft. (iparuzesiado)
Tengeri
olajfúrócég
települt
Újlengyelbe
A
község évente hozzávetőleg 180 millió forintból gazdálkodik,
s így jelentős tételnek számít, hogy a betelepült cégek
körülbelül 33 millió forint gépjárműadót fizetnek.
(2009. november 6. MNO) Ezek után lássuk, hogy ki találta ki
ezt a maffiamódszert?
Kép:
Beer Gábor, adótanácsadó, mintha csak Kóka János (SZDSZ)
klónja vigyorogna ránk
EZEK UTÁN MÉG ADÓZZUNK ORBÁNNAK?
Nem tudunk arról, hogy a cégbejegyzési maffiatörvényt az Orbán-kormány megváltoztatta volna. Ez annyit jelent, hogy a zsidómaffiák adózatlanul tovább garázdálkodhatnak. Ezek után semmi értelme a kifosztott magyaroknak egy fityingel is adózni, amely pénzből a zsidómaffia élősködőket tartják el. Ennyit az Orbán-féle "jó erkölcsökről".
Az
állami bűnüldözés tehetetlen az állami bűnözőkkel szemben...
A
hírek szerint a képen látható Jakubinyi Róbert volt az, aki a
TITKOSSZOLGÁLATOKAT lefizette,
hogy ne nyomozzanak az Együtt Egymásért kommunista maffia
bűnszövetkezet ellen. Az ügyben az a csodálatos, hogy eddig három
kormány szervei sem voltak képesek megbírkózni ezzel az
állami maffiával, s Jakubinyi szökésben is van, állítólag
Bécsben.
Ez
is zsidó? Na ná , hogy az a titkosszolgálat is a zsebében van, ők
is milliárdosok akarnak lenni mint a Pintér.
terroristák egymásközt
A
2001.szept. 11. es öntámadás leírása. A terrorizmus elleni harc
meghirdetése, egy második Pörháber meghirdetése a civilizációk
ellen. Az elsődleges terror hirdet terrortámadást a másodlagos
terror ellen. A cionista zsidó média jelentések az agymosott
emberek átmosott agyát, újból és újból a tények halmazával
ütköztetik az ilyen írások. Ne hidd , hogy a CIA ténykedése
ezzel ki is merült volna. Az aknamunkáját tovább folytatja,
gondolj a cigányság uszítására Csillebérci üdültetésére,
és nevelő tisztek beutaztatására, majd ők rendet tesznek egy
polgárháború kirobbantásával. Miért is avatkozott be a
belügyeinkbe ez a derék szervezet. Csak talán nem a Nemzet Állam
gyengítése volt a feladata, a valutaalappal való konfliktus
jegyében. A Világ Állam megszületését kis hazánk biztos nem
tudja megakadályozni, de hogy rabb nemzetek legyünk ez eldöntött
tény ,a globális pénz szívatyuk működnek a hazaáruló elit
nap mint nap hallatja a hangját, büntetlenül ténykedik Nemzeti
Vagyonunkat szétlopták, védekezési jogunkat korlátozzák, a
zsidó, a cigány ölhet rabolhat, csak a magyarnak kus az élete.
Az LMP - CIA kapcsolat kiderült 10 millióval támogatta a
kampányát. Az MSZP terroristákkal paktált le.
Ki
is a "terrorista" és a "halálbrigádokat"
támogató?
Budaházy György felesége, Berni csattanós választ adott Lendvai Ildikó vádaskodásaira.
Nyílt levél Lendvai Ildikó részére
A médiában elhangzott nyilatkozatára szeretnék reagálni, melyben felszólította Morvai Krisztina EP képviselőt, hogy mondjon le, ezen kívül férjemet, Budaházy Györgyöt is megszólította. Mivel férjem számára nem adatott meg a válaszadás lehetősége a diktatúra börtönében, így én, a felesége reagálok az elhangzottakra.
Ön nyilatkozatában ezt mondta: „… nem képviselheti az EP-ben az országot egy olyan ember, aki védelmet kér a megalapozott gyanú szerint egy terrorista halálbrigád …”
Először is ön hihetetlen mértékű tudatlanságról tesz tanúbizonyságot, ugyanis az 1949. évi XX. törvény 57.§ (3) szerint „a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.” Igen, ez a sztálinista Alkotmányban van leírva, de gondolom ezzel nem okoztam nagy meglepetést önnek, hiszen ez a bekezdés régen szúrhatja az ön és elvtársai szemét, hogy csak úgy nem vehetik el a szabadságát egyetlen magyar állampolgárnak sem, aki ki meri mondani, ami a lelkét nyomja. Ezért kell tartani egy koncepciós eljárást a nyomozóhatóságok koholta vádak alapján. Ön az alig öt százalékot átlépő párt nevében veszi elő a terror kártyát a partvonalról, mint annak idején a „rendszerváltozás” előestéjén Grósz Károly, aki a „fehér terrorral” riogatott.
Ha már a múltba révedtem, akkor hoznék is néhány példát az ön vádjaira azzal kapcsolatban, ki is védelmez terroristákat és halálbrigádokat, akikről ezen állítás be is igazolódott. Kicsit fel is frissíteném az ön mára már megkopott tudását, mert régen volt 1972, mikor is ön magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Először is nézzük meg az ön és pártja által képviselt ideológiának a „terrorista halálbrigádjait,” ezeknek a számlájára „A kommunizmus fekete könyve” (Le Livre noir du communisme, Párizs, 1997. november) szerint, a könyv tudományos adatai alapján „ ... a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható.” S ezek csak a halálos áldozatok! 100 millió! Persze, önnek ehhez a számhoz semmi köze, hallom a választ. Ne felejtsük el, hogy ön tagja volt 1974-től a Magyar Szocialista Munkáspártnak és 1974-től a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága kulturális osztályán, majd 1984-től 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként, 1988 és 1989 között osztályvezető-helyettesként. Vessük ezen időszakot, vagyis az ön párttagságának kezdetétől napjainkig terjedő időszakot egy kicsit górcső alá, hátha eljön a megvilágosodás. Ebben az időben nem is egy politikai okok miatt elítélt tölti jogerősen kiszabott szabadságvesztését a kádári diktatúra börtöneiben egészen 1990-ig.
Lássuk most azt, hogy a Kádár-diktatúra milyen kapcsolatokat is ápolt palesztin „terrorista halálbrigádokkal”. Akiknek nem adott át fegyvert és információt, a „guruló dollárokat” már meg sem említem, de az 1975-ben Bejrútban lelőtt Malév TU-154 esetét sem. Mielőtt még azt állítaná baleset volt: „Metes György: … később be is bizonyosodott, hogy lelőtték a repülőt, hiszen semmiféle kényszerhelyzeti, vészhelyzeti jelzést nem adott, egyszerűen fölrobbant a levegőben és eltűnt.”
Gondolom Carlos-ról, a Sakálról is csak a kalandfilmben hallott és nem igaz az, hogy Magyarországon pihente ki a fáradalmait a Kádár-diktatúra hathatós együttműködésével egy-egy gyilkosság sorozata után, amelyet a coca-cola mámorban fetrengő kapitalisták ellen követett el, és aki a Dunakanyarban csak a táj szépsége miatti örömében lövöldözött.
1985. december 27-én a bécsi repülőtéren 3 állig felfegyverzett terrorista megtámadta az izraeli légitársaság gépére várakozó utasokat, köztük 6 magyart. A támadók néhány másodperc alatt több kézigránátot dobtak a tömegbe, és több mint ezer lövést adtak le rájuk. A támadásban 3 magyar sérült meg. A 3 tunéziai támadó Damaszkuszból utazott ide Budapesten keresztül. A támadók a lövöldözés után a mélygarázsba menekültek és autóval hagyták el a helyszínt. Kihajtottak az autópályára, ahol Hegyeshalom felé fordultak. Minő véletlenek sorozata, talán védelmet reméltek a kádári-diktatúrától?
Most haladjunk kissé, mert elérkeztünk 1989-hez. Az ezek után történt robbantásokat mellékletként csatoltam, mert annyi van. Tudom, nem mind az MSZP regnálása alatt történt, de ami az alatt volt - beleértve a Parlament ajtajánál történt robbantást is - mindegyiknek ismeretlen a tettese a mai napig. Persze suttogtak szerb és szlovák titkosszolgálati „terrorista halálbrigádokról”, de ilyen szóbeszédnek ugye ön sem ül fel?
De lássuk csak, az MSZP, melynek ön is a tagja, milyen kapcsolatokat is ápol, illetve mikor önök bitorolták a hatalmat milyen kapcsolatokat is építettek ki azzal az állammal, mely törvényre és gyakorlattá emelte az állami szintű „terrorista halálbrigádokat”? Nos, melyik is ez az állam? Amely államnak annyi a bűne, hogy nem külön mellékletben, hanem külön fűzve kellene eljuttatnom önnek. Mely állam vérben jött létre és mai napig vérben gázol, de a bukása is vérben fog végződni. Annak az államnak, melynek vezetői „terrorista halálbrigádok” vezetői voltak vagy a katonaságuknak csúfolt „terrorista halálbrigádok” vezetői voltak. Akik idegen, szabad és független országokban raboltak el állítólagos háborús bűnösöket. Akik idegen, szabad és független országban lőttek le egy pincért. Az utolsó ilyen akciójukat 1992-ben szüntették be, mely a Müncheni Olimpia óta folyt. A lelőtt MALÉV gépről már ejtettem szót. Hány ENSZ határozatot nem tart be ez a „terrorista halálbrigád” állam? Mely állam az összes szomszédjával háborúzott megalakulása óta, mely állam palesztin, ENSZ felügyelet alatt álló iskolát lőtt foszfor gránáttal? Mely állam állampolgárai nemrég egy szabad és független ország szállodájában öltek meg egy embert hamis útlevelet használva? Ezzel a „terrorista halálbrigád” állammal nem volt diplomáciai kapcsolata a Magyar Népköztársaságnak? Hogyhogy? Talán önök fajgyűlölők? Vagy a világon mindenütt utálják ezt a „terrorista halálbrigád” államot? Ön ennek a „terrorista halálbrigád” államnak a vezetőivel parolázik? Vagy említhetném a Szovjetunió vezetőit, akiknek gondolom szintén a kedvében járt és biztos vagyok benne, hogy a felszabadulásról nem is hallott. Nem beszélve Horn elvtársról, tőle személyesen hallgathat visszaemlékezéseket az ön pártjának a „terrorista halálbrigádjairól.” Persze ha megismeri önt. Olyan rég múlt dolgokat meg fel sem hoznék, mint 1919. és a patkánylázadás, ha nem tudná ez a mostani elnevezése az önök és pártja által dicsőített 133 napnak.
És még az én férjem a „terrorista halálbrigád” vezetője? Kérem, sorolja föl azoknak a személyeknek a nevét, akik az én férjem által vezetett „terrorista halálbrigád” tevékenysége következtében vesztették életüket!
Mi magyarok végre felemeltük a fejünket. Egy ember elesik, százak állnak a helyére. Ne a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadseregtől féljen, ami az emberek véleménye szerint kormányközeli játszadozás. Hanem attól, mikor felelnie kell majd az elmúlt húsz év hazaárulásáért, és a nyomozóhatóság beidézi önt a Pongrácz Gergely Számonkérő Központba.
Még nem késő, javaslom önnek, tegyen bátran feljelentést, hogy a kádári-diktatúra hogyan is segítette a külföldi „terrorista halálbrigádokat.” Még nem késő, ezen bűncselekmények nem évültek el.
Diósd, 2010. április 9.
Budaházyné Trencsányi Bernadett
Budaházy György felesége, Berni csattanós választ adott Lendvai Ildikó vádaskodásaira.
Nyílt levél Lendvai Ildikó részére
A médiában elhangzott nyilatkozatára szeretnék reagálni, melyben felszólította Morvai Krisztina EP képviselőt, hogy mondjon le, ezen kívül férjemet, Budaházy Györgyöt is megszólította. Mivel férjem számára nem adatott meg a válaszadás lehetősége a diktatúra börtönében, így én, a felesége reagálok az elhangzottakra.
Ön nyilatkozatában ezt mondta: „… nem képviselheti az EP-ben az országot egy olyan ember, aki védelmet kér a megalapozott gyanú szerint egy terrorista halálbrigád …”
Először is ön hihetetlen mértékű tudatlanságról tesz tanúbizonyságot, ugyanis az 1949. évi XX. törvény 57.§ (3) szerint „a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.” Igen, ez a sztálinista Alkotmányban van leírva, de gondolom ezzel nem okoztam nagy meglepetést önnek, hiszen ez a bekezdés régen szúrhatja az ön és elvtársai szemét, hogy csak úgy nem vehetik el a szabadságát egyetlen magyar állampolgárnak sem, aki ki meri mondani, ami a lelkét nyomja. Ezért kell tartani egy koncepciós eljárást a nyomozóhatóságok koholta vádak alapján. Ön az alig öt százalékot átlépő párt nevében veszi elő a terror kártyát a partvonalról, mint annak idején a „rendszerváltozás” előestéjén Grósz Károly, aki a „fehér terrorral” riogatott.
Ha már a múltba révedtem, akkor hoznék is néhány példát az ön vádjaira azzal kapcsolatban, ki is védelmez terroristákat és halálbrigádokat, akikről ezen állítás be is igazolódott. Kicsit fel is frissíteném az ön mára már megkopott tudását, mert régen volt 1972, mikor is ön magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Először is nézzük meg az ön és pártja által képviselt ideológiának a „terrorista halálbrigádjait,” ezeknek a számlájára „A kommunizmus fekete könyve” (Le Livre noir du communisme, Párizs, 1997. november) szerint, a könyv tudományos adatai alapján „ ... a kommunizmus számlájára mintegy 100 millió áldozat írható.” S ezek csak a halálos áldozatok! 100 millió! Persze, önnek ehhez a számhoz semmi köze, hallom a választ. Ne felejtsük el, hogy ön tagja volt 1974-től a Magyar Szocialista Munkáspártnak és 1974-től a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága kulturális osztályán, majd 1984-től 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként, 1988 és 1989 között osztályvezető-helyettesként. Vessük ezen időszakot, vagyis az ön párttagságának kezdetétől napjainkig terjedő időszakot egy kicsit górcső alá, hátha eljön a megvilágosodás. Ebben az időben nem is egy politikai okok miatt elítélt tölti jogerősen kiszabott szabadságvesztését a kádári diktatúra börtöneiben egészen 1990-ig.
Lássuk most azt, hogy a Kádár-diktatúra milyen kapcsolatokat is ápolt palesztin „terrorista halálbrigádokkal”. Akiknek nem adott át fegyvert és információt, a „guruló dollárokat” már meg sem említem, de az 1975-ben Bejrútban lelőtt Malév TU-154 esetét sem. Mielőtt még azt állítaná baleset volt: „Metes György: … később be is bizonyosodott, hogy lelőtték a repülőt, hiszen semmiféle kényszerhelyzeti, vészhelyzeti jelzést nem adott, egyszerűen fölrobbant a levegőben és eltűnt.”
Gondolom Carlos-ról, a Sakálról is csak a kalandfilmben hallott és nem igaz az, hogy Magyarországon pihente ki a fáradalmait a Kádár-diktatúra hathatós együttműködésével egy-egy gyilkosság sorozata után, amelyet a coca-cola mámorban fetrengő kapitalisták ellen követett el, és aki a Dunakanyarban csak a táj szépsége miatti örömében lövöldözött.
1985. december 27-én a bécsi repülőtéren 3 állig felfegyverzett terrorista megtámadta az izraeli légitársaság gépére várakozó utasokat, köztük 6 magyart. A támadók néhány másodperc alatt több kézigránátot dobtak a tömegbe, és több mint ezer lövést adtak le rájuk. A támadásban 3 magyar sérült meg. A 3 tunéziai támadó Damaszkuszból utazott ide Budapesten keresztül. A támadók a lövöldözés után a mélygarázsba menekültek és autóval hagyták el a helyszínt. Kihajtottak az autópályára, ahol Hegyeshalom felé fordultak. Minő véletlenek sorozata, talán védelmet reméltek a kádári-diktatúrától?
Most haladjunk kissé, mert elérkeztünk 1989-hez. Az ezek után történt robbantásokat mellékletként csatoltam, mert annyi van. Tudom, nem mind az MSZP regnálása alatt történt, de ami az alatt volt - beleértve a Parlament ajtajánál történt robbantást is - mindegyiknek ismeretlen a tettese a mai napig. Persze suttogtak szerb és szlovák titkosszolgálati „terrorista halálbrigádokról”, de ilyen szóbeszédnek ugye ön sem ül fel?
De lássuk csak, az MSZP, melynek ön is a tagja, milyen kapcsolatokat is ápol, illetve mikor önök bitorolták a hatalmat milyen kapcsolatokat is építettek ki azzal az állammal, mely törvényre és gyakorlattá emelte az állami szintű „terrorista halálbrigádokat”? Nos, melyik is ez az állam? Amely államnak annyi a bűne, hogy nem külön mellékletben, hanem külön fűzve kellene eljuttatnom önnek. Mely állam vérben jött létre és mai napig vérben gázol, de a bukása is vérben fog végződni. Annak az államnak, melynek vezetői „terrorista halálbrigádok” vezetői voltak vagy a katonaságuknak csúfolt „terrorista halálbrigádok” vezetői voltak. Akik idegen, szabad és független országokban raboltak el állítólagos háborús bűnösöket. Akik idegen, szabad és független országban lőttek le egy pincért. Az utolsó ilyen akciójukat 1992-ben szüntették be, mely a Müncheni Olimpia óta folyt. A lelőtt MALÉV gépről már ejtettem szót. Hány ENSZ határozatot nem tart be ez a „terrorista halálbrigád” állam? Mely állam az összes szomszédjával háborúzott megalakulása óta, mely állam palesztin, ENSZ felügyelet alatt álló iskolát lőtt foszfor gránáttal? Mely állam állampolgárai nemrég egy szabad és független ország szállodájában öltek meg egy embert hamis útlevelet használva? Ezzel a „terrorista halálbrigád” állammal nem volt diplomáciai kapcsolata a Magyar Népköztársaságnak? Hogyhogy? Talán önök fajgyűlölők? Vagy a világon mindenütt utálják ezt a „terrorista halálbrigád” államot? Ön ennek a „terrorista halálbrigád” államnak a vezetőivel parolázik? Vagy említhetném a Szovjetunió vezetőit, akiknek gondolom szintén a kedvében járt és biztos vagyok benne, hogy a felszabadulásról nem is hallott. Nem beszélve Horn elvtársról, tőle személyesen hallgathat visszaemlékezéseket az ön pártjának a „terrorista halálbrigádjairól.” Persze ha megismeri önt. Olyan rég múlt dolgokat meg fel sem hoznék, mint 1919. és a patkánylázadás, ha nem tudná ez a mostani elnevezése az önök és pártja által dicsőített 133 napnak.
És még az én férjem a „terrorista halálbrigád” vezetője? Kérem, sorolja föl azoknak a személyeknek a nevét, akik az én férjem által vezetett „terrorista halálbrigád” tevékenysége következtében vesztették életüket!
Mi magyarok végre felemeltük a fejünket. Egy ember elesik, százak állnak a helyére. Ne a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadseregtől féljen, ami az emberek véleménye szerint kormányközeli játszadozás. Hanem attól, mikor felelnie kell majd az elmúlt húsz év hazaárulásáért, és a nyomozóhatóság beidézi önt a Pongrácz Gergely Számonkérő Központba.
Még nem késő, javaslom önnek, tegyen bátran feljelentést, hogy a kádári-diktatúra hogyan is segítette a külföldi „terrorista halálbrigádokat.” Még nem késő, ezen bűncselekmények nem évültek el.
Diósd, 2010. április 9.
Budaházyné Trencsányi Bernadett
Melléklet:
1989. február 17. - Budapesten este hat óra után a kelet-nyugati metró szerelvényének egyik kocsijában az Astoria állomás és a Deák Ferenc tér között házilagos kivitelezésű bomba robbant. Személyi sérülés nem történt, de jelentős anyagi kár keletkezett.
1991. december - Budapesten a Ferihegyi úton oroszországi Izraelbe kivándorló zsidók autóbusza mellett robbant fel egy közeli autóba rejtett robbanó szerkezett, súlyosan megsebesítve két magyar rendőrt és a busz négy utast. A támadást a Vörös Hadsereg nevű terrorszervezet vállalta.
1994. június 1. - Szegeden a Rókus templom ajtajában egy idős nő egy műanyag zacskót talált, azt betette a közeli buszmegálló szeméttartójába, ami öt perccel később felrobbant. Egy nő a repeszektől súlyosan megsérült.
1994. június 11. - Budapesten egy időzített szerkezettel berobbantották az Országház 19-es kapuját. Személyi sérülés nem történt, a kapun kívül jelentős kár nem keletkezett a Parlamentben.
1994. július 23. - Budapesten a Mátyás-templom Halászbástya felőli traktusán bomba robbant. Személyi sérülés nem történt, de jelentős anyagi kár keletkezett.
1995. december 26. - Gyúlékony anyaggal töltött palackot dobtak be ismeretlen tettesek a szegedi Tátra téri római katolikus templom ablakán. A keletkezett tűz több százezer forint kárt okozott a templom orgonájában.
1996. október 5. - Bomba robbant Piliscsabán a főutcán egy Budapest - Esztergom között menetrend szerint közlekedő Volánbuszon. Három utas súlyosan, egy pedig könnyebben sérült meg.
1996. október 9. - Budapesten a Zsinagóga közelében, a Wesselényi utcában felrobbant egy műanyag szeméttároló. A szétszóródó daraboktól senki sem sérült meg.
1996. december 4. - Budapesten a Rákóczi út 8/b. számú házban lévő Patyolat üzlet előtt robbanás történt. A robbantást poroltóból házilag készített csőbomba okozta.
1997. február 9. - A XIV. kerület Rákosfalva park 1-5. szám alatt lévő szolgáltatóház bejáratánál csőbomba robbant. Megrongálódott az épületben lévő MSZP-iroda és könyvtár bejárata.
1997. március 10. - Csőbombát találtak az SZDSZ XVI. kerület Köztársaság utca 6-8. szám alatti irodájának ablakában. A tűzszerészek a beállított idő előtt két perccel hatástalanították.
1997. április 21. - Házilag készített, kisebb erejű pokolgép robbant Újpesten, az MSZP irodájának bejáratánál. Személyi sérülés nem történt.
1998. február 24. - A balatonföldvári Hotel Family szálloda udvarára négy jugoszláv gyártmányú kézigránátot dobnak.
1998. március 8. - Molotov-koktélt dobnak az SZDSZ hódmezővásárhelyi képviselőjelöltje, Kecskés Ákos szeméttárolójába.
1998. március 11. - Bomba robban Budapesten, a Király utca és a Nagykörút sarkán lévő Halló bár előtt. Egy személy könnyebb sérülést szenved.
1998. március 12. - A Független Kisgazdapárt Belgrád rakparti székháza előtt robbanószerkezetet találnak egy nejlonzacskóban. A szerkezetet hatástalanítják.
1998. március 16. - Robbantás történik Torgyán József, az FKGP elnökének rózsadombi társasházi lakásán. Személyi sérülés nincs, de a lakás, az elnök fiának ügyvédi irodája és a környéken lévő gépkocsik megrongálódnak.
1998. április 10. - Budapesten a Dembinszky utcában felrobbantanak egy külföldi állampolgár tulajdonában lévő Mercedest. A környező házak ablakai betörnek, a közelben parkoló autók megsérülnek.
1998. április 24. - Budapesten, a Király utcában felrobbantják Hafez Ismail egyiptomi állampolgár Mercedes típusú autóját. Három járókelő és a mentési munkálatok közben egy tűzoltó megsérül.
1998. május 1. - Szájer Józsefnek, a Fidesz alelnökének Futórózsa utcai lakása előtt pokolgép robban. Sérülés nincs.
1998. május 5. - Budapesten a Hunyadvár utca egyik házának kertjébe valószínűleg jugoszláv gyártmányú kézigránátot dobnak be. Senki nem sérül meg.
1998. május 6. - Felrobbantanak egy Mercedes típusú személygépkocsit Budapesten Gidófalvy utcában.
1998. május 7. - Jugoszláv gyártmányú kézigránátot dobnak be az Újpalotai út egy parkolójába. Négy személygépkocsi és három tehergépkocsi megrongálódik.
1998. május 11. - Budapesten a Kalóztanya sörözőben történt robbanáskor négy személy - közöttük a söröző két alkalmazottja - könnyű sérülést szenved, a környékbeli ablakok betörnek, és az utcán parkoló több gépkocsi megsérül.
1998. május 16. - Budapesten az Andrássy út 112. szám alatt álló Made Inn Music Club diszkóban robbanás rongálja meg az épület kerítését, illetve a diszkó hátsó részét.
1998. május 18. - Budapesten a Búza utcában Molotov-koktéllal felgyújtják az átépítés alatt található Új Sárkány éttermet.
1998. május 22. - Felrobbantják egy játékautomatával foglalkozó vállalkozó élettársának Audi személygépkocsiját Csepelen a Rakéta utcában. Három autó teljesen kiég és további hét megsérül.
1998. május 24. - Budapesten a Nagytétényi út és a Dózsa György út sarkán az MDF kerületi irodája előtt robbantás történik. Két személy könnyebben megsérül.
1998. június 10. - Budapesten a Ferdinánd-hídon egy Ford Escort típusú személygépkocsi alatt szerkezet robban, személyi sérülés nincs.
1998. június 14. - Kézigránát robban Debrecenben egy családi ház kertjében. A robbanás személyi sérülést nem okoz.
1998. június 15. - Nagy erejű robbanás történik Győr-Szentivánon, a Cuki presszónál. Személyi sérülés nincs.
1998. június 15. - Pokolgép robban a Fidesz Lendvay utcai székházában egy magasföldszinti erkélyen. Az épület megrongálódik.
1998. június 20. - Pokolgépet dobnak a Szombathelyi Erdészeti Rt. sárvári irodaházának udvarára. A szerkezet felrobban, személyi sérülés nincs.
1998. június 23. - Szentesen Molotov-koktélt dobnak egy vállalkozó családi házára, személyi sérülés nincs, az anyagi kár értéke mintegy 6 millió forint.
1998. június 25. - Molotov-koktélt dobnak Budapesten egy Nagyszőlős utcai ház magasföldszinti erkélyére. Személyi sérülés nincs.
1998. július 2. - A budapesti Aranykéz utcában egy ott parkoló Polski Fiat 126-os gépkocsi alatt nagy erejű pokolgép robban. 4 ember meghal, több mint 20-an megsérülnek, köztük külföldi állampolgárok is. A merénylet célpontja és egyik áldozata a Boros Tamás néven ismert vállalkozó. Ez az első eset, hogy járókelők is áldozatul estek az alvilági leszámolásnak.
1998. augusztus 18. - Egy Porsche személygépkocsi menet közben robban fel a dél-budai tehermentesítő úton. A gépkocsi vezetője, egy százhalombattai vállalkozó életveszélyes sérülést szenved.
1998. december 10. - Budapesten egy Daewoo típusú személygépkocsi alatt szerkezet robban, de személyi sérülés nincs.
1998. december 11. - Budapesten a Semsey Andor utcában egy családi ház ajtajához, illetve a XV. kerületi Szűcs István utca egyik udvarán parkoló autóra Molotov-koktélt dobnak.
1998. december 24. - Budapesten a Rózsa utca egyik lakásánál Molotov-koktél robban, személyi sérülés nincs, az anyagi kár csekély.
1999. január 10. - Budapesten a XVIII. kerületi Zilah utcában Molotov-koktélt dobnak egy parkoló VW Golf gépkocsira. Személyi sérülés nincs.
1999. január 11. - Baján a városi bíróság előtti téren kézigránát robban, személyi sérülés nincs.
1999. április 19. - Szentendrén a Cinke utcában egy kukába rejtett ismeretlen gyártmányú bomba robban. Csüllög Zsigmond, a ház tulajdonosa a lábán és az oldalán sérül meg.
1999. június 11. - Budapesten, a X. kerületi Kőér utcai Spartacus Sportpálya büféje előtt - rádió távirányítású szerkezettel - felrobbantanak egy ott parkoló motorkerékpárt. Hárman megsérülnek.
1999. június 12. - Budapesten, a Klapka György utcában egy családi ház udvarán robbanás történik. Senki nem sérül meg, de az anyagi kár jelentős.
1999. június 14. - Budapesten, a Bethlen Gábor utcában egy Mercedes személygépkocsi csomagtartója alatt szerkezet robban. A ház egyik lakója könnyebb sérülést szenved, az anyagi kár jelentős.
1999. augusztus 1. - Budapesten a XXI. kerületi Zöldfa utca 2. számú háza előtt rálőttek és Molotov-koktélt dobtak egy parkoló fehér színű Fordra, mely kigyulladt.
1999. augusztus 12. - Ismeretlen tettes Molotov-koktélt dobott a főváros III. kerületében, a Naplemente utcában egy családi ház udvarára. Az anyagi kár több mint másfél millió forint.
1999. november 1. - Az érdi Gépház utcai lakókocsi-telepen lép működésbe egy robbanószerkezet, személyi sérülés nincs, az anyagi kár másfél millióra tehető.
1999. november 30. - Egy székesfehérvári vállalkozó Mercedes típusú gépkocsija alá rejtett szerkezet robban fel. Személyi sérülés nincs.
1999. december 16. - Ismét egy székesfehérvári vállalkozó a célpontja egy robbantásos merényletnek, a vállalkozó lakása elé helyezett szerkezet viszonylag kis detonációjának következtében senki sem sérül meg és az anyagi kár sem jelentős.
1999. december 27. - Budapest VIII. kerületében álló Rezső téri ház udvarán robban kézigránát. A házban található többek között az Élet és Irodalom című hetilap szerkesztősége is. Személyi sérülés nincs, az anyagi kár csekély.
2000. január 24. - Baján egy vállalkozó lakása előtt robban kézigránát. A vállalkozót az eset előtt megfenyegették. Személyi sérülés nem történt és az épület sem rongálódott meg.
2000. március 5. - A XII. kerületi Jagelló utcában található autókereskedésébe robbanószerkezetet dobnak. Sérülés nincs, egy autó megrongálódik.
2000. június 8. - A IV. kerületi Labdaverő utca egyik családi házának kertjébe dobnak be kézigránátot. Sérülés nem történik.
2000. június 23. - A belvárosi Galamb utcában robbanás történik, melynek következtében két személygépkocsi teljesen kiég, egyben pedig jelentős kár keletkezik.
2000. június 29. - Budapesten a Páva utcában felrobbantanak egy Mercedest. A támadáshoz Molotov-koktélt használt az elkövető.
2000. július 28. - Debrecenben két Molotov-koktélt dobnak egy piacra. Személyi sérülés nem történik.
2000. augusztus 15. - A soltvadkerti Nógrádi-ház előtti utcaszakaszon két kézigránát robban. Személyi sérülés nem történik. A ház lakói az olajügy érintettjei.
2001. április 28. - Budapesten egy II. kerületi használtautó-kereskedés ellen követnek el robbantásos merényletet. Személyi sérülés nem volt, két autóban keletkezett kisebb kár.
2001. május 3. - A Budaörsi úton tizenegy gépkocsi sérül meg egy robbantásos merénylet következtében.
2001. június 18. - Pokolgépes merényletet hajtanak végre egy távirányítású robbanószerkezettel a Dembinszky utca 10-es számú házban. A detonáció következtében egy 48 éves férfi meghalt, élettársa egy 21 éves nő súlyos sérüléseket szenvedett.
2001. augusztus 6. - A XVIII. kerületi Flór Ferenc utca és a Fiume utca kereszteződésénél, a vasúti sínek melletti töltésen, fél tíz körül ismeretlen összetételű és szerkezetű robbanószerkezet robbant fel. A bűncselekmény során senki sem sérült meg, és anyagi kár sem keletkezett.
2002. szeptember 2. - Hajnali fél háromkor egy ismeretlen kézigránátot dobott egy csepeli családi ház udvarára. A robbantás körülbelül 1,5 millió forintos kárt okozott.
(Szent Korona Rádió)
Szép levél, Berni!!!! Remélem néhány héten belül a fejükre lehet olvasni a bűneiket bíróság előtt is!
Szabadságot
Budaházy Györgynek!
Igen
Ő még a börtönben van de a rabló zsidó maffia tagjai kint
vannak, ők rabolhatnak ölhetnek megszállt ország vagyunk .
Cionistának csak megszületni volt nehéz, homokvárat már építi
a sok pedofil buzeráns.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése