A NATO rakétavédelmi rendszere orosz szemmel

A NATO rakétavédelmi rendszere orosz szemmel 2012 augusztus 16. - 19:28 - Pető Gergő

A Biztonságpolitika Portál már többször foglalkozott a NATO részéről tervezett európai rakétavédelmi rendszerrel, legutóbb 2011 decemberében (Az európai rakétavédelmi rendszer I és II.) Ezúttal azt tekintjük át, hogy e téren milyen eredményeket hozott a Szövetség május 20-21-i chicagói csúcstalálkozója, és milyen lépések történtek az ezt követő időszakban. Kiemelten foglalkozunk az orosz-amerikai ellentét gyökereivel, az orosz álláspont és érvrendszer legfontosabb elemeivel, és végül értékeljük az esetleges orosz válaszlépéseket.

Stratégiai vita – stratégiai kérdőjelekkel

A több lépcsőben megvalósuló rakétavédelmi rendszer elképzelését Barack Obama 2009-ben hagyta jóvá. A rendszerrel szembeni alapvető követelmény volt, hogy képes legyen megsemmisíteni az Egyesült Államokat és az európai NATO-tagállamokat fenyegető interkontinentális ballisztikus rakétákat, védelmet biztosítva valamennyi tagállam lakosságának. Az indoklás szerint potenciálisan kiszámíthatatlanul viselkedő és akár nukleáris csapásméréssel fenyegető államok – Észak-Korea és Irán – kis számú interkontinentális ballisztikus rakétája ellen van szükség a biztos védelemre. Patrick J. O’Reilly altábornagy, az amerikai Rakétavédelmi Ügynökség igazgatója az Észak-atlanti Tanács számára 2011. október 18-án tartott tájékoztató előadásában a következőképpen vázolta fel a tervezet négy ütemben történő megvalósítását:

A NATO európai rakétavédelmi rendszerének négy fázisa és a telepítésre váró elemek. (Forrás: acus.org)

A javaslat alapján a rakétavédelmi rendszer kiépítésére négy ütemben kerül sor:

• Az első fázisban (2012-ig) a már kiépített amerikai tengeri felderítő és elhárító Aegis rendszerelemeket integrálják, azaz a NATO-n belül egységes vezetési-irányítási rendszerbe foglalják azokat.
• A második ütemben, 2012-2015 között helyeznék el a fejlesztés alatt álló tengeri és szárazföldi telepítésű rakétavédelmi rendszerelemeket az európai tagállamok területén.
• A harmadik ütemben, 2015-2018 között telepítenék az elfogórakétákat az európai NATO-tagállamok területén.
• A negyedik ütemben pedig, 2020-ra összehangolnák a különböző rendszerelemeket, hogy azok optimális védelmet biztosítsanak valamennyi rakétatípus fenyegetése ellen.

Az elhárító rakétákkal felszerelt hajók tervezett diszlokációja 2015-re. (Forrás: defensenews.com)

A chicagói csúcstalálkozó eredményei és az orosz reakciók az európai rakétavédelem kapcsán

Chicagóban a rakétavédelem kérdése csak másodlagos szerepet töltött be a többi napirendi pont mögött, amelynek oka egyrészt a téma politikai érzékenysége, másrészt az időzítés volt. Miközben 2009 óta a NATO-orosz kapcsolatok az amerikai-orosz Reset nyomán fokozatosan javultak és több területen gyakorlati együttműködésben öltöttek testet – például Afganisztán kapcsán –, a rakétavédelmet illetően a kezdetektől nem közeledett a felek álláspontja. Ráadásul nem sokkal az orosz elnökválasztás után, ugyanakkor röviddel az amerikai elnökválasztás előtt a felek stratégiai jelentőségű vitás kérdéseinek rendezésére sem volt esély – ebbe az irányba legkorábban az amerikai elnökválasztás után néhány hónappal mozdulhatnak, ha meg lesz rá a politikai akarat. Ennek megfelelően a chicagói csúcstalálkozón Moszkva nem is képviseltette magát a legmagasabb politikai szinten: Vlagyimir Putyin és Dimitrij Medvegyev is távol maradt a találkozótól.

Ugyanakkor a NATO részéről Anders Fogh Rasmussen a várakozásoknak megfelelően az első tárgyalási nap végén bejelentette: az európai rakétavédelmi rendszer négy „lépcsőjéből” azelső fázisban foglaltak már megvalósultak. A főtitkár ezt tekinti az első lépésnek ahhoz, hogy várhatóan 2022-re Európa összes NATO tagországának területét, lakosságát és erőit óvni lehessen a külső fenyegetésektől, elsősorban Irántól és Észak-Koreától, vagy más „haramia államoktól”. (Az első fázis keretében az Egyesült Államok konkrétan azt vállalata, hogy szárazföldi telepítésű AN/TPY-2-es radarkomplexumokat és ezzel együtt olyan hajókat telepítenek Európába, melyek SM-3Block IA típusú rakétaelhárító rendszerekkel vannak felszerelve.)

A bejelentést Oroszország ismételt tiltakozását váltotta ki: az orosz fél a nemzetbiztonsági érdekei elleni fenyegetésnek értékelte, annak ellenére, hogy a csúcstalálkozón a védelmi és elrettentési képességek felülvizsgálatának lezárásaként a NATO-tagországok újfent megerősítették, hogy a rakétapajzs nem Oroszország ellen irányul, és ezzel nem szeretnék aláásni az ország stratégiai elrettentő képességét. A dokumentumok és nyilatkozatok leszögezik, hogy a potenciális fenyegetések az euro-atlanti térségen kívülről várhatók, ráadásul az eszközrendszer nem is rendelkezik a kellő képességekkel az orosz interkontinentális ballisztikus rakéták ellenében. Az orosz ellenállás komolyságát jelzi, hogy május 24-én (a csúcstalálkozóhoz időzítve) az orosz védelmi miniszter bejelentette, hogy az európai rakétavédelmi rendszer kiépítésére válaszul interkontinentális ballisztikus rakéta-tesztet hatottak végre, az eszköz pedig sikeresen eltalálta a kijelölt célpontot. A meg nem nevezett típusú eszközt az ország északnyugati részén található Plesetsk Cosmodromból indították. Vlagyimir Koval kiemelte, hogy a ballisztikus rakéta megalkotásakor a legmodernebb eljárásokat alkalmazták, amely lehetővé teszi a rakétavédelemi eljárásokkal szembeni hatékony védelmet.

A chicagói csúcsot követően az orosz álláspontot az Oroszországi Szövetségi Tanács elnöke, Valentina Matviyenko ismertette. Mint azt az elmúlt két év – ilyen téren eredménytelen – tanácskozásain is többször elhangzott, Moszkva ismételten jogi garanciát kért arra vonatkozóan, hogy a rakétavédelmi rendszer nem Oroszország ellen irányul. A jelen állás szerint ugyanis orosz szemszögből továbbra is az AMB szerződés egyoldalú felrúgásáról van szó az Egyesült Államok részéről.

Az AMB szerződést (Anti Ballistic Missile Treaty) még 1972-ben írta alá az Egyesült Államok és az Szovjetunió, és érvényességét az Oroszországi Föderáció a rendszerváltozást követően is elismerte. Ebben a felek ígéretet tettek, hogy a nukleáris versengés csökkentésének érdekében megállapodnak arról, hogy maximálisan milyen stratégiai ballisztikus rakéta-elhárító rendszereket fejleszthetnek és telepíthetnek. Ronald Reagan idején az Egyesült Államok időlegesen (az ún. „csillagháborús terv” – Strategic Defense Initiative, SDI – keretében) megsértette az egyezményt, ám ezt követően egészen 2001-ig visszatértek az ebben foglaltakhoz. Az ABM szerződés csak a fővárosok védelmét lehetővé tevő rakéta-elhárító rendszerek kiépítését engedélyezte, és tiltotta egy átfogó, regionális vagy nemzeti rakétavédelmi rendszer kiépítését; vagy egyes rendszerelemeknek (radarok, rakétasilók) a másik fél területéhez közeli telepítését. Ez az önként vállalt korlátozott védelmi kapacitás ugyanis fenntartotta a sebezhetőséget mindkét fél részéről, így a nukleáris elrettentés és a kölcsönös megsemmisítés lehetőségét. E két elem a hidegháborús nukleáris szembenállás megfékezésének, az elsőként történő nukleáris csapásmérés elkerülésének alappillére volt.

Az Egyesült Államok által javasolt és a NATO európai tagállamai által is támogatott „európai rakétapajzs” ugyan olyan kiszámíthatatlan szereplők ellen jelent védelmet, mint Irán vagy Észak-Korea, a stratégiai paritást Oroszország vonatkozásában kétségtelenül megbontja. Az ABM szerződés kölcsönös garanciája híján Moszkva pusztán a NATO és az Egyesült Államok ígéretével rendelkezik, ám nem kapott valóbban kézzelfogható biztosítékot. Mind a politikai és katonai vezetés, mind a szakértők fenntartják, hogy ha Oroszország továbbra sem kapja meg az általa kért biztosítékot, akkor fenn fogja tartani magának azt a jogot, hogy ellenlépéseket tegyen az orosz érdekek védelme érdekében – ez pedig már a NATO biztonságfelfogását is károsan érintheti.

Vlagymir Szotnyikov, az Oroszországi Tudományos Egyetem Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének professzora az eset kapcsán azt nyilatkozta, hogy meglátása szerint országát leginkább az aggasztja, hogy a rakétapajzs végső formájának pontos terve egyelőre ködbe vész, így az orosz felet folyamatos kétségek közt tartják, ráadásul Moszkva már többször sérelmezte, hogy felvetéseit és kétségeit Washington egyszerűen félresöpri. A politikai válságot csak tovább mélyítette, hogy Lengyelország óva intette Oroszországot a beavatkozástól, kiemelve, hogy egy nem NATO tagállamnak nincs joga beavatkozni a szervezet védelmi célkitűzéseinek alakításába. Az orosz haderő az orosz vezérkari főnök, Nyikolaj Makarov június 28-án úgy jellemezte a helyzetet, hogy egyelőre nem közelednek az álláspontok. Makarov kijelentette:nem zárta ki annak a lehetőségét sem, hogy Oroszország a végső esetben megelőző csapást hajt végre a rakétapajzs elemei ellen.

A rakétapajzs tervezett végső felépítése: radarállomások Törökországban és Nagy-Britanniában, elfogórakéták Lengyelországban és Romániában, és mindkét elem a Földközi-tengeren állomásozó hajókon. (Forrás: english.hotnews.ro)

A kapcsolatok azóta sem javultak: 2012. július 12-én Oroszország ismét jogi biztosítékot követelt a NATO-tól arra vonatkozóan, hogy a rakétapajzs nem veszélyezteti az orosz nukleáris elrettentő (csapásmérő) képesség hitelességét. Nyikolaj Korcsunov, a NATO-Oroszország Tanács orosz megbízottja továbbá hozzátette, hogy az Moszkva számára nem elég, ha a NATO pusztán kijelenti, hogy a rakétapajzs nem jelent fenyegetést az orosz érdekekre, Oroszország pontos paramétereket vár, és ezek alapján szeretné saját maga eldönteni, hogy a rendszer fenyegetést jelent-e. Az orosz fél azt szeretné, ha Oroszország, Európa és az Egyesült Államok egyenlő felek lehetnének ebben a projektben. Korcsunov ismételten felvetette egy közös rakétavédelmi rendszer lehetőségét, amely megvalósulása esetén alapvetően rajzolná át a világ „biztonsági térképét”.

Július 28-án Dmitrij Medvegyev arról beszélt, hogy ha az Egyesült Államok felrúgja az ABM-et, illetve a két országnak nem sikerül megegyezésre jutnia, akkor akár egy új fegyverkezési verseny is a kezdetét veheti a két nagyhatalom között. Véleménye szerint az egyik legnagyobb problémát az jelenti, hogy a rakétapajzs koncepciót nem egyszerű értelmezni, sőt sem Washington, sem az amerikai adófizetők nem látják világosan, hogy pontosan miért is szolgálja a rakétapajzs a biztonságukat. Elmondta továbbá, hogy mikor négyszemközt tárgyalt különböző európai országok vezetőivel, akkor bevallották neki, hogy ők sem igényelnék a rakétapajzsot, ám az Egyesült Államok egyes esetekben rákényszeríti a NATO-tagországokra a koncepció elfogadását. Újra csak megerősítette az orosz álláspontot, kifejtve, hogy Oroszország nem fogadhatja el a NATO „szóbeli garanciáját”, mivel ezek a rakéták komolyan érinthetik az orosz stratégiai csapásmérő kapacitást. Figyelmeztetett rá, hogy az amerikai-orosz nukleáris paritás hosszú évtizedeken át garantálta a békét, és az esetleges erőviszonyokban történt változást Moszkva nem hagyhatná figyelmen kívül. Medvegyev határozottan állította, hogy Washington céljai között szerepel az orosz nukleáris kapacitás aláásása. Ezt megelőzően, július 18-án Kína is hallatta a hangját, amikor Zhu Chenghu, a Kínai Nemzetvédelmi Egyetem tanára egy Reutersnek adott interjúban ugyancsak hasonló véleményének adott hangot. Kifejtette, hogy az Egyesült Államok ezen lépésével egyáltalán nem javítja a világ általános biztonsági helyzetét, hanem éppen, hogy rontja. Álláspontja szerint Kínának ugyancsak modernizálnia és bővítenie kell nukleáris arzenálját, ha meg kívánja tartani stratégiai ütőerejének hitelességét egy olyan világban, amelyben Washington fejlettebb elhárító rendszerek létrehozásán fáradozik.

Szakértői vélemények

Habib Özel, az International Strategic Research Organization Oroszország-elemzője a chicagói csúcstalálkozót követően megvizsgálta a felek álláspontját, és bővebben kitért az esetleges az orosz-amerikai kooperáció lehetőségeire a rakétapajzs kapcsán. Úgy találta, hogy habár a viszony látszólag nagyon ellenséges, és egyelőre az álláspontok nagyon távol állnak egymástól, egyes körülmények mégis biztosítják, hogy Moszkva és Washington ne eszkalálja a konfliktust. Az Egyesült Államoknak ez nem érdeke, hiszen az Afganisztánból történő kivonulás után sem biztosított Közép-Ázsia stabilitása, amely igényelheti az orosz segítséget, ráadásul az iráni atomprogram kérdése is nyugtalanítja Washingtont. Az amerikai álláspontot hűen tükrözi a moszkvai amerikai nagykövet, Michael McFaul kijelentése, miszerint országának nem érdeke visszatérni valamiféle hidegháborús állapotba, még a retorika szintjén sem, mivel ez negatívan befolyásolná az Egyesült Államok nemzeti érdekeit. Ha az Egyesült Államok a kellő körültekintéssel jár el Oroszország kapcsán, óvakodva a politikailag kényes témáktól, akkor a megegyezés nem lehetetlen, mert végső soron mindkét ország számára jelentősebb érvek szólnak az együttműködés mellett, mint ellene. McFaul azonban leszögezte, hogy az amerikai elnökválasztás lezárultáig nem várható érdemi fejlemény az ügyben.

Roger McDermott, a Jamestown Foundation Oroszország-elemzője ellenben komolyfenyegetésnek tartja a politikai elhidegülést, ám a probléma alapját mítosznak nevezi egy orosz tanulmányra hivatkozva, amely a Nezavisimoye Voyennoye Obozreniye június 8-i számában jelent meg. A tanulmány, amelynek elkészítésében az orosz tudományos és katonai élet számos prominens tagja közreműködött, az egész konfliktust egyféle propaganda-hadjáratként írja le, amelyet a negatív sztereotípiák és az ezek tüzelte bizalmatlanság uralnak. Moszkva álláspontja véleményük szerint túlságosan is a lehető legrosszabb lehetőséggel számol a NATO és az Egyesült Államok szándékait illetően. A szakemberek a fentiekkel szemben úgy értékelték, hogy a rakétavédelmi rendszer az előrelátható jövőben nem képes aláásni az orosz stratégiai elrettentő képességet. Egyrészt a rendszer túlságosan is korlátozott, csak néhány darab, egyszerű interkontinentális ballisztikus rakétát bír elhárítani, de ezt is csak abban az esetben, ha a támadó fél nem alkalmaz hatékony zavarást a rakétaelhárító rendszerrel szemben.

Az amerikai rendszer egyik nyilvánvaló gyengesége, hogy még soha sem próbálták ki interkontinentális ballisztikus rakétával szemben, mindössze közepes hatótávolságú rakétákat sikerült vele megsemmisíteni, de még ebben az esetben is ismerték a rakéta útirányát és pontos röppályáját. Technikai oldalról a rendszer egyik legnagyobb gyengeségét az jelenti, hogy rendkívül kiszolgáltatott a megtévesztéssel szemben, hamis célpontok indítása esetén valószínűsíthetően csak elenyésző számú rakétát bírna a rendszer megsemmisíteni. Ez a probléma még akkor is fennáll, ha a NATO valamikor 2020 táján eléri deklarált telepítései céljait – hacsak nem történik jelentős áttörés a rakétavédelem területén. Jelenlegi formájában ugyanis az Aegis-rendszer elhárító rakétái nem képesek egy közepes magasságban repülő interkontinentális rakéta elpusztítására. Ha a NATO számára minden a lehető legkedvezőbben alakul, akkor is legkorábban csak 2020-ban jelenthet valamiféle fenyegetést az orosz elrettentő képességre, ám az írók kiemelik, hogy nem számoltak az orosz rakétaerők közben zajló folyamatos modernizációjával.

Steven Pifer, a Brookings szakértője elemzésében szintén megkísérli feltárni az orosz álláspont mögötti indítékokat. Az orosz félelmek kapcsán Dimitry Rogozin nyilatkozatára utal, amelyben a miniszterelnök-helyettes azt kérdezte, hogy a harmadik vagy a negyedik tervezett elhárító elem telepítését követően ki tudja azt garantálni, hogy nem lesz ötödik, hatodik vagy hetedik? Véleménye szerint őrültség lenne azt gondolni, hogy 2020 után a technológiai fejlesztéseket megállítják, ezért Oroszországnak egyre növekvő elhárító kapacitással kell majd számolnia szomszédságában. Pifer véleménye megegyezik a McDermott elemzésében kifejtettekkel abban, hogy technikai oldalról az orosz rakéták számára csak elhanyagolható fenyegetést jelent az európai rakétavédelmi rendszer.

Jurij Szolomov álláspontja szerint, aki az orosz interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztéséért felel, orosz részről jelenleg egyszerű pánikról beszélhetünk, amely még talán az 1980-as évek amerikai SDI programja idején rögzült az orosz vezetők pszichéjében. Az elemző ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy mindkét oldalon a legfelsőbb politikai szint egyetértésére lesz szükség, ugyanis a katonai-védelmi elitnek nem egyértelmű érdeke a megegyezés. Szolomov így kritizálja a NATO és az Egyesült Államok túlságosan is keményvonalasnak ítélt politikáját, és síkra száll a rakétavédelmi tervezet transzparenciájának növelése mellett Oroszország viszonylatában, mely szerint az orosz felet minél inkább be kell vonni a projektbe.

Pifer ugyancsak hangsúlyozza, hogy sem Moszkvának, sem Washingtonnak nem érdeke kiélezni a politikai viszonyt. Javaslata értelmében Moszkva számára biztosítani kellene, hogy figyelemmel kísérhesse az elfogórakéták tesztjeit és technikai paramétereit, mert e nélkül nem bizonyosodhatnak meg a „rendszer ártalmatlanságáról”. Közös védelmi, elemző és korai előrejelző kapacitást kell létrehozni, és folyamatosan figyelni kell az iráni és észak-koreai atomprogramot. Az elemző érvelése szerint nem csak a biztonság általános növekedését lehet elérni a szorosabb együttműködéssel, hanem technológiai előnyökre is szert tehet mindkét fél. Oroszország esetében ez különösen vonzó tényező lehet, mivel régi félelme, hogy kiszorul a legmodernebb eszközök piacáról, fejlesztéséből. Pifer tehát úgy foglalja össze, hogy ez nem fenyegetés a két fél számára, hanem egy rendkívüli lehetőség a gyümölcsöző együttműködésre.

Mit tehet Oroszország?

Az orosz fél a rakétavédelem kérdését tágabb kontextusban értelmezi: függetlenül attól, hogy a NATO milyen fenyegetés (például „haramia államok”) ellen építi ki a rendszert, Oroszország számára ez saját nukleáris elrettentő képessége, ehhez kapcsolódóan pedig hagyományos katonai képességei miatt kulcskérdés. Mivel a hagyományos fegyveres erők terén a technológiai lemaradás, illetve a modernizáció erőteljes hiánya miatt nem áll fenn egyensúly Oroszország és az Egyesült Államok (vagy a NATO) között, a nukleáris komponens az egyetlen olyan katonai eszköz, amely ezt a „hátrányt” kiegyenlítheti. Emellett a nukleáris csapásmérő képesség az orosz nagyhatalmi szerep meghatározó pillére. Mindebből következően Moszkva nem hajlandó tétlenül elfogadni a NATO lépéseit – ehhez pedig bizonyos (politikai és katonai) eszközökkel is rendelkezik:

1. A klasszikus megoldás az lehetne, ha az ABM szerződéshez visszatérve a felek bizonyos önkorlátozást vállalnának a rakétavédelmi rendszerek fejlesztése terén. Oroszország számára egyrészt fontos, hogy amerikai / NATO rendszerelemek ne települjenek határai közelébe, másrészt, hogy átfogó, hatékony rakétavédelmi rendszer globálisan senkinek se legyen birtokában, hiszen ez jelenti a nukleáris elrettentés (és a konfliktus-megelőzés) egyik szükséges feltételét. (Ez az opció szerepel a médiában és a politikai nyilatkozatokban „jogi garanciaként”).
2. Elvben lehetőség nyílik arra is, hogy Oroszország alkuba bocsássa a rakétavédelem kapcsán a nukleáris fegyverzetcsökkentés eddig elért eredményeit (a START-3 szerződés teljesítését), illetve a hagyományos fegyveres erők terén kialakított status quo-t („visszatérjen” a CFE szerződésben foglaltak teljesítéséhez, amelyet 2007-ben függesztett fel). Oroszország „alkupozíciója” jelenleg más, a NATO számára fontos kérdésben, Afganisztán kapcsán is relatíve erős – bár ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a valóban kölcsönös érdekek hatására eddig nem hallottunk olyan orosz politikai nyilatkozatot, ami ezt az eredményes együttműködést kockára tenné.
3. A katonai jellegű válaszlépések terén is több lehetőséggel számolhatunk abból kiindulva, hogy Oroszország a rakétavédelmi rendszer ellenében „maga kívánja garantálni biztonságát”.
   1. Fegyverkezési verseny kezdődhet az interkontinentális rakéták, a radarrendszerek és a jelzavaró rendszerek terén (technológiai ellenlépések). Ezzel párhuzamosan kiemelt feladattá válna az orosz légi-kozmikus védelmi rendszer kialakítása keretében a hadászati nukleáris erők objektumainak védelme. Elvben lehetőség nyílna egy orosz rakétavédelmi rendszer fejlesztésére is – ezt azonban költségei valószínűtlenné teszik.
   2. Dmitrij Medvegyev 2011. novemberi nyilatkozata alapján üzembe helyezhetik a Kalinyingrád melletti rakétatámadás-jelző rendszer radarállomását és terveket dolgozhatnak ki az amerikai /NATO rakétavédelmi rendszer információs és irányító eszközeinek elpusztítására (konfliktus esetére).
   3. Abban az esetben, ha mindez nem lenne elegendő, utolsó elrettentő lépésként lehetőség nyílik arra, hogy Oroszország nyugati és déli részében korszerű csapásmérő eszközöket telepítsenek, amelyek konfliktus esetén biztosítanák a rakétavédelem európai elemeinek megsemmisítését. (Az Iszkander-M rakétakomplexumok 2007 óta többször hangoztatott telepítése a kalinyingrádi körzetben.)

Míg az elméleti lehetőségek tárháza széles spektrumon mozog, elemzésünkben rámutattunk arra, hogy a kölcsönös biztonsági érdekek mentén kialakult együttműködés szellemében még a rakétavédelem kapcsán kialakult ellentét miatt sem törekszenek a felek elhamarkodott, konfliktusos lépésekre. A chicagói csúcstalálkozó lezárta a rakétapajzs létrehozásának sokáig eldöntetlen kérdését, kezdeti fázisban működőképessé nyilvánította azt a rendszert, amelyet a következő tíz évben tovább kívánnak fejleszteni. jelenleg úgy tűnik, hogy az amerikai elnökválasztás lezárásáig nincs olyan politikai vagy katonai tényező, amely miatt elmozdulásra kellene számítanunk a következő néhány hónapban

Az Iráni Iszlám Köztársaság és a FÁK-országok kapcsolata 2012 február 22. - 23:18 - Sedghi Amitis

A Szovjetunió felbomlását követően a volt szovjet tagköztársaságoknak ismét el kellett helyezkedniük az újonnan kialakult globális struktúrában. Elengedhetetlenné vált számukra, hogy felvegyék a kapcsolatot szomszédjaikkal, akiktől évtizedeken át a vasfüggöny elszeparálta őket. Gazdaságuk, katona- és külpolitikájuk immár nélkülözte a Szovjetuniótól való függést, vagy a központi irányítást. A meglehetősen vegyes összetételű államok fejlettségi szintje sem volt azonos, így természetszerűen akadtak olyan államok, melyek a hirtelen rájuk szakadt regionális rendszerben és függetlenségben elhagyatva érezték magukat.

Ezen indokok alapján a leglogikusabb megoldásnak egy államközösség létrehozása bizonyult, amely tömöríti a volt Szovjetunió tagköztársaságait. A Független Államok Közösségének működési keretét az Alapokmány biztosította. Ezen dokumentum kimondja, hogy a tagállamok a nemzetközi jog független és egyenrangú alanyai, egymás szuverenitását, területi épségét, és a meglévő határok sérthetetlenségét tiszteletben tartják, illetve hogy az államközösség az államok közötti barátság továbbfejlesztését szolgálja. Az Alapokmány továbbá azt is rögzíti, hogy a Közösség nem állam, nincs nemzetek feletti hatalma, sem központi irányító szervei, hanem a Közösséget érintő kérdésekben a konzultatív testületek (Államfők Tanácsa, Kormányfők Tanácsa, miniszteri szakbizottságok) hoznak határozatokat. A fent leírtak alapján a volt tagköztársaságok 11 tagjának integrációja a Szovjetunió hivatalos felbomlását és tagjainak civilizált szétválását tette lehetővé, de növelte a gazdasági, politikai, katonai és külpolitikai együttműködés hatékonyságát is ezen államok között.

Jelen írás célja, hogy – a rendelkezésre álló források maximális kihasználásával – bemutassa az Iráni Iszlám Köztársaság és a FÁK-államok gazdasági, katonai, külpolitikai együttműködését, kapcsolatát.

Elengedhetetlen a Közösség összetételének magyarázata. A FÁK Alapokmányának elkészítéséről szóló protokollt 1991. december 21-én Almatiban a volt 15 szovjet tagköztársaság közül 11 állam aláírta, majd a FÁK Államfők Tanácsa 1993. január 22-én elfogadta a FÁK Alapokmányát. Ennek értelmében a tagországoknak egy év állt rendelkezésükre, hogy az Alapokmányt saját alkotmányos szabályaik szerint ratifikálják. Ennek ellenére Moldávia csak 1994-ben, Türkmenisztán pedig csak 2000-ben ratifikálta a szervezet alapokmányát, míg Ukrajna a mai napig sem. Türkmenisztán 2005-ben megszüntette állandó tagságát, jelenleg megfigyelői státusszal társult tag. Grúzia 2009-ben lépett ki a Közösségből. A volt Szovjetunió három másik tagállama, Észtország, Lettország és Litvánia már a kezdetekkor sem kívántak csatlakozni a Közösséghez, mivel 1991. szeptember 6-a óta független államok voltak. Így tehát a Független Államok Közösségének valójában 9 állandó és 3 támogató tagja van.

Az említett államok – Azerbajdzsán, Belorusszia, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Moldávia, az Oroszországi Föderáció, Örményország, Tádzsikisztán, Ukrajna és Üzbegisztán – összetételéből adódóan a Közösség nem csupán Európa keleti felét, hanem Ázsia északi harmadát is magába foglalja. Így lehetséges, hogy a Szovjetunió felbomlása, az újonnan függetlenedett volt tagköztársaságok integrációs igényei a leendő FÁK-államok déli szomszédjait – Törökországot, Iránt, Afganisztánt, Pakisztánt – is arra ösztönözték: alkalmazkodjanak az új helyzethez.

Nem csupán földrajzi, de gazdasági vonatkozásban is jelentős az Iráni Iszlám Köztársaság szerepe a FÁK-államok tekintetében, hiszen közös határszakasszal rendelkezik a Közösség két tagjával, Azerbajdzsánnal és Örményországgal, illetve különböző szintű együttműködést folytat Belarusszal, Grúziával, Kazahsztánnal, Kirgizisztánnal, Tádzsikisztánnal, Üzbegisztánnal és természetesen Oroszországgal is.

A Független Államok Közösségének tagországai térképen. (Forrás: en.rian.ru) 

Azerbajdzsán

Azerbajdzsánt és Iránt nem csak a közös történelmi múlt köti össze. A két ország mintegy 618 kilométeren közös határszakasszal rendelkezik, és a Kaszpi-tenger tekintetében is szomszédosak.

A világon Irán után Azerbajdzsánnak van a legnagyobb síita népessége, ami növelhetné a sikeres együttműködés hatékonyságát, azonban a kultúrtörténeti, földrajzi és vallási közös tényezők nem elegendőek a zökkenőmentes együttműködéshez és a békés egymás mellett éléshez.

A két ország kapcsolata az 1990-es évektől vizsgálva igencsak feszültnek nevezhető. A feszültséget leginkább a „one nation, two states” helyzet szolgáltatja. Azerbajdzsán ugyanis egészen a XIX. századig perzsa fennhatóság alá tartozott, így Északnyugat-Iránban a mai napig jelentős számú azeri kisebbség él. 2006-os felmérések alapján az iráni lakosság 24%-a vallotta magát azerinek, ami az ország 70 milliós lakosságát figyelembe véve több mint 16 millió fő, ám egyes tanulmányok ezt a létszámot 25 millióra becsülik. Az Iránban élő azeriek kisebbségi jogait a perzsa kormányzat nem tartja tiszteletben, Azerbajdzsán óvatos figyelmeztetései ellenére sem.

A feszült azeri-iráni viszony másik oka a Hegyi-Karabah vita Azerbajdzsán és Örményország között. Azerbajdzsán sérelmezi, hogy Örményországgal kapcsolatos konfliktusa ellenére az Iráni Iszlám Köztársaság jó viszonyt ápol Örményországgal. Ennek oka elsősorban az 1992-es azeri választásokban rejlik, amikor is az ellenzéki Népi Front (PFP) Abulfez Elchibey elnök vezetésével szerezte meg a hatalmat. Ettől kezdve Azerbajdzsán látványosan Törökország felé közelített, és ezzel párhuzamosan romlottak az ország kapcsolatai Iránnal is. Elchibey elnök törökbarát, iráni szemszögből világias és Iránt lenéző, minden diplomáciai tapintatot mellőző („Irán halálra van ítélve”) kijelentései alapján Iránnak világossá vált: az akkori azeri vezetés magatartása nem teszi lehetővé a szorosabb együttműködést, így kénytelen Örményország felé közelíteni.

Elchibey elnök távozását követően az azeri-iráni kapcsolatok újabb fejlődési szakaszba léphettek volna, de csak az örmény-iráni kialakult jó viszony megszűnése árán, ezt azonban Irán minden lehetséges eszközzel megpróbálta elkerülni, és törekedett a baráti viszony kialakítására a két országgal egyidejűleg.

Azerbajdzsán és Irán gazdasági kapcsolatai kielégítőek, bár annak ellenére, hogy mindkét ország jelentős kőolaj-és földgáztartalékokkal rendelkezik, nem törekednek a szorosabb gazdasági együttműködésre e téren, legalábbis a nyilvános adatok alapján.

A mindkét országban rendelkezésre álló kőolajon és földgázon kívül a gazdasági kapcsolatokban nagy szerepet játszik a különféle mezőgazdasági termelőeszközök adás-vétele, illetve – Azerbajdzsán felhívására – Irán komolyabb befektetései az azeri mezőgazdasági szektorba.

A diplomáciai kapcsolatok sajátos jellemzője, hogy Irán hosszú évek óta szinte követeli Azerbajdzsántól a vízummentesség megvalósítását, ettől azonban az azeri vezetés elzárkózik, indokként felhozva az instabil iráni politikai helyzetet, ami könnyen veszélybe sodorhatja (az egyébként hasonlóan instabil) Azerbajdzsánt.

Belorusszia

Irán és Belorusszia kapcsolata az elmúlt pár évben fűződött szorosabbra. Ennek elsődleges oka az lehet, hogy a Nyugat mindkét országot egyaránt kritikával illeti nukleáris ambíciói és azemberi jogok terén tanúsított magatartása miatt. A szoros kapcsolatot jól mintázza Martynov külügyminiszter 2008-as kijelentése, melyben Iránt „Belorusszia egyik legfontosabb partnereként” jellemezte.

Az együttműködés igazán egyértelmű szakasza 2006-ban kezdődött, amikor Lukashenko elnök teheráni látogatása során biztosította Iránt arról, hogy támogatja az iszlám köztársaság nukleáris fejlesztési programját.

A gazdasági kapcsolat igen erős a két ország között. Ezt jól mintázza a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok kormányközi szintű összehangolását elősegítő Közös Iráni-Belorusz Bizottság életre hívása. Irán elsődleges kiviteli terméke Belorussziába értelemszerűen az olaj, ezért cserébe a belorusz fél közlekedési eszközök előállításához szükséges alkatrészeket szállít nagy mennyiségben.

A 2007-es iráni-belorusz védelmi egyezmény értelmében Irán és Belorusszia a katonai együttműködést is fokozta, melynek következtében Belorusszia még abban az évben páncélozott szállító és nehéztüzérségi eszközöket szállított Iránnak, 2009-ben pedig belorusz segítséggel orosz gyártmányú Iskander-M harcászati rakétarendszereket rendszeresített a perzsa haderő.

Az Iskander-M harcászati rakétarendszer elemei. (Forrás: htka.hu)

A két ország az elmúlt években 30 egyezményt írt alá, melyek elsősorban a kereskedelmet, a gazdasági szállításokat és együttműködést, a befektetési kooperációt és a légiközlekedést érintették.

Grúzia

A két ország rendszeres bilaterális és multilaterális politikai párbeszédet folytat, az együttműködés mégis inkább kereskedelmi téren valósul meg.

Irán Grúzia egyik legfontosabb gazdasági partnerének bizonyul elsősorban az energetika, a közlekedés, a kereskedelem és a kutatás-fejlesztés területein. A gazdasági együttműködés megkönnyítése érdekében hozta létre a két ország a Kormányközi Egyesített Gazdasági Bizottságot (IJEC – Intergovernmental Joint Economic Commitee).

A kapcsolatok szorosabbra fűződése a 2010-es évtől figyelhető meg. Ebben az évben,májusban, az iráni külügyminisztérium küldöttsége Tbiliszibe látogatott, ahol Irán biztosította a grúz felet anyagi segítségnyújtásáról egy grúz vízerőmű megépítéséhez. Ezzel egy időben kezdődtek meg a tárgyalások a vízumkorlátozások megszüntetéséről, és a Batumiban nyíló iráni konzulátus megnyitásáról.

Az elmúlt években Irán és Grúzia mintegy 47 bilaterális egyezményt ratifikált, többek között a Légiközlekedési Megállapodást, a Beruházások Kölcsönös Támogatása és Védelme nevű megállapodást, a Kettős Adóztatás Elkerüléséről és Megelőzéséről szóló megállapodást, a Gazdasági, Kereskedelmi, Tudományos és Műszaki Együttműködés Jegyzőkönyvét és a Grúz-Iráni Kereskedelmi Egyezményt.

Kazahsztán

A két ország kapcsolatára leginkább a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, technikai és kulturális együttműködés jellemző.

Kazahsztán több ízben hangot adott annak, hogy támogatja az Irán nukleáris ambícióinak tisztázásáról folyó vita békés rendezését, és ellenzi az iráni nukleáris energia katonai célú felhasználását, ezért nem engedélyez ilyen jellegű szállításokat Kazahsztánból Iránba. Ennek ellenére 2009-ben egy ENSZ-jelentés alapján Irán 1 350 tonna tisztított uránérc szállításáról kötött titkos megállapodást Kazahsztánnal.

2010 óta folynak a tárgyalások a vízummentesség kölcsönös bevezetéséről a két ország között.

A kazah-iráni kapcsolatok jogi alapját több mint 60 államközi, kormányközi és tárcaközi egyezménnyel szavatolta a két fél.

Kirgizisztán

A Kirgiz Köztársaság és Irán bilaterális kapcsolatai meglepő módon kiegyensúlyozottak.

Gazdasági terű együttműködésüket leginkább a kereskedelmi, vámügyi, szállítmányozási és gazdasági egyezmények jellemzik, de oktatási (pl. kölcsönösen támogatott ösztöndíjprogramok), kulturális és bűnmegelőzési kérdésekben is szoros a két ország együttműködése.

2009-ben a kapcsolat még felhőtlenebbé vált, amikor Bakiyev elnök bejelentette, felszámolják a manaszi amerikai légi bázist, megszüntetve ezzel az Irán számára leginkább fejfájást okozó térségbeli NATO-jelenlét egyik komponensét.

A manaszi amerikai légi bázis lehelyezkedése Kirgizisztánban. (Forrás: revolutionaryfrontlines.wordpress.com)

Örményország

Az évezredes örmény-iráni közös múlt nagyban elősegíti a két ország baráti viszonyát. A vallási és ideológiai különbségek ellenére Örményország és Irán stratégiai partnerek a régióban. Határvita nincs a két ország között, és az Iránban élő keresztény örmény kisebbség hivatalos elismerése, szabad vallásgyakorlásuk engedélyezése is nagy segítője a bilaterális kapcsolatoknak.

A gazdasági, kereskedelmi együttműködés fő területe a két ország között az energiabiztonság. Örményország kétségbeesetten próbál kiszabadulni az orosz energiafüggőségből, erre pedig Irán kiváló partner. Az energiaügyi együttműködés érdekében Örményország és Irán két vízerőmű építését tervezi az Arax folyón, és emellett számos más energetikai beruházást is vállalnak közös ráfordítással.

2007-ben tárgyalások kezdődtek egy örmény-iráni vasútvonal megépítéséről és finanszírozásáról, de a folyamat egyelőre még messze áll a ratifikációs fázistól.

Tádzsikisztán

Annak ellenére, hogy Irán a tádzsik polgárháború során igyekezett semleges maradni, a humanitárius és ideológiai segítségnyújtást nem hanyagolta el. A kritikus tádzsik régiókba rendszeresen eljutatott perzsa segélyszállítmányok elősegítették a két ország baráti kapcsolatát.

Irán és Tádzsikisztán történelmileg és kulturálisan több ezer éves közös múltra tekint vissza. Valószínűleg ennek tudható be, hogy a más államokkal való kapcsolattól eltérően a két ország között nem a gazdasági-kereskedelmi, sokkal inkább a kulturális együttműködés bizonyul erősebbnek, ennek ellenére a gazdasági kapcsolat is erős a két ország között. Irán jelentős számú beruházást kezdeményezett Tádzsikisztánban, és komoly anyagi ráfordításokkal támogatja a tádzsik gazdaságot. Így valósulhatott meg a Sangtuda 2 vízerőmű elkészülése perzsa forrásokból, és az Istiklol csatorna munkálatai is nagyrészt iráni segítséggel készültek el.

Üzbegisztán

Üzbegisztán függetlenedésétől fogva tart Irántól, mert az iszlám köztársaság erősödésében egyúttal a tádzsik befolyás erősödését is látja.

Irán akkor ismerhette fel egyértelműen az üzbég bizalmatlanságot, amikor 1995-ben az Amerikai Egyesült Államok meghozta Irán ellen az első gazdasági szankciókat. A volt szovjet tagköztársaságok közül elsőként és egyedüliként Üzbegisztán támogatta fennhangon a korlátozó intézkedéseket, így egyértelműsítve, hogy az erős iráni jelenlétet a nyugati kapcsolatok ápolásával kívánja egyensúlyozni. Az ilyen jellegű hozzáállás jellemzi a két ország kapcsolatát egészen az 1990-es évektől napjainkig.

A feszült és bizalmatlan viszony ellenére a gazdasági kapcsolatok kielégítőek, és az elmúlt években jelentős fejlődést tanúsítanak, leginkább a mezőgazdaság, a szállítmányozás, a gyógyszergyártás és a kutatás-fejlesztés terén.

Jelenleg is folynak tárgyalások a két országot összekötő nemzetközi szállítmányozási útvonal létrehozásáról.

Oroszország

Irán az Amerikai Egyesült Államokkal való konfliktusa eszkalálódása küszöbén áll, ezért az elmúlt években egyre inkább rákényszerült az Oroszországgal, mint világhatalommal való kooperációra.

Irán és Oroszország kapcsolata igen összetett. A számos megegyező érdektörekvés mellett rengeteg olyan tényező létezik, amik nehezítik a baráti viszony kialakulását.

A két ország ingadozó kapcsolatának elsődleges oka az iraki-iráni háborúban keresendő. A nyolc éves háború alatt ugyanis Oroszország a Szaddam-rezsimet támogatta, elsősorban fegyverszállítmányok által. A háború alatt Irak Oroszországtól „ajándékba” kapott SCUD rakétákkal¹ hajtotta végre iráni nagyvárosok terrorbombázását.

A helyzetet nem könnyíti Oroszország határozott álláspontja és Irán makacs követelőzése a Kaszpi-tenger felosztásával kapcsolatban.

Oroszország egyre szorosabbra fűződő kapcsolata Izraellel, és az arab-izraeli békefolyamatban tanúsított szerepvállalása szintén fokozza a két állam közti feszültséget.

Az Iránban épülő busheri atomerőmű elemeinek leszállítása a szerződések értelmében Oroszország felelőssége, azonban a bizonytalan iráni nukleáris ambíciók és a Nyugat nyomásgyakorlása következtében a szállítmányok rendszeres, több hónapos késéssel érkeznek meg, Iránból heves elégedetlenséget váltva ki.

A számos negatív faktor ellenére azonban sok esetben a két fél teljes egyetértést mutat. Ilyen például a Közép-Ázsiai amerikai befolyástól való félelem, és az annak megakadályozását, ellehetetlenítését célzó megoldások, mint például a Shanghai Együttműködési Szervezet (SCO – Shanghai Cooperation Organisation). Oroszország segítségével lehetett Irán 2005-ben megfigyelői státuszú tagja az SCO-nak.

Katarral egyesülve Irán és Oroszország a Gázexportáló Országok Fórumának (GECF – Gas Exporting Countries Forum) társalapítója is.

A Nyugat által bevezetett szankciók miatt az iszlám köztársaság egyetlen lehetősége a haditechnikai fejlesztések kivitelezéséhez az Oroszországgal való kooperáció. Bár Irán egyre inkább közeledik a haditechnikai önellátás felé, egyelőre erősen rá van szorulva az orosz segítségre. Azonban a szankciók 2010-től Oroszországra is kiterjedtek, így kerülhetett sor a beígért S300-as rakétarendszerek szállításának visszavonására.

A két állam kereskedelmi kapcsolatai az energetikán kívül számos más termékre kiterjednek, melyeknek szállítását többnyire egyezményekkel szavatolják. Így került aláírásra a Mezőgazdasági Együttműködés és a Telekommunikációs Szerződés, valamint leszállításra olyan termékek, mint például az üveg, a márvány, a motoralkatrészek, és textilek.

Konklúzió

Az 1979-es iráni iszlám forradalom óta az Iráni Iszlám Köztársaság nemzetközi gazdasági kapcsolatai korlátozottak, és ez a jelenség az ország nukleáris ambícióinak definiálhatatlansága miatt egyre inkább erősödő tendenciát mutat. A FÁK megalakulásával a perzsa államnak lehetősége nyílt arra, hogy - kihasználva a függetlenedés következtében önmagukat elhagyatottnak érző országok helyzetét - stabilizálja gazdasági lehetőségeit Közép-Ázsiában és Európában. A volt Szovjetunió tagköztársaságait tömörítő államszervezet létrejötte mindkét fél számára kedvező lehetőségeket biztosított. A FÁK-országoknak lehetőségük nyílt az egymással való - immár szabad és önként vállalt - együttműködésre, Iránnak pedig kereskedelmi és gazdasági kapcsolatainak kiszélesítésére, és a számos FÁK-országgal ápolt jó kapcsolata következtében más nemzetközi intézményekkel való együttműködésre. Az Irán ellen alkalmazott szankciók szigorodó és bővülő skálája (pl. a legfrissebb, az Európai Unió által alkalmazott olajembargó) új mérföldkövet jelenthet az iráni Iszlám Köztársaság és a FÁK-országok kapcsolatában.

  Az 'Angolszász misszió' és más disszonanciák

A történetet kezdhetném 2000 évvelezelőtt, vagy még jóval korábban, amikor az első zsidó lejött a fáról, és észrevette, hogy a nála értelmesebb, fejlettebb rasszok már a csillagokat vizsgálják, piramisokat építenek bonyolult csillagászati, geometriai és matematikai összefüggések alapján. A "világelit" túlnyomó részét alkotóaskenázi-zsidóság számára szinte minden faj konkurensnek számít. Földrajzilag, ha vérszerinti zsidókat nézzük, mert azok is Izraelben élnek, konkurens, a szintén sémi arab, energiahordozók és rassz szempontjából. gazdaságilag, és értelmi képességek szempontjából a fehér, és szintén gazdaságilag, valamint szaporodás vonatkozásában a sárga.
Talán érdemes elvégezni egy szín(kép) elemzést, és megvizsgálni, hogy melyik "szín", mit takar!Benjámin népe Jeruzsálem római lerohanása előtt kereket oldott (I.sz. 70-ben, a rómaiak félmunkát végeztek Jeruzsálemben, és ráadásul el is késtek). "A Közel-keleti és Kis-ázsiai tartózkodás után a benjáminitákat, a korai népvándorlások korában magával sodorta egy nagyobb, Európából Kis-ázsiába betörő gót néphullám. A nevezetes Max Müller professzor (1832-1907, a keleti nyelvek, vallások és kultúrák kutatója) szerint a gótok i.sz. 267-ben történt kalandozásai során ragadták magukkal a benjáminitákat. A népvándorlások további hullámaiban a gótoktól elválva vándoroltak tovább Skandináviáig, és az ő leszármazottaik voltak a normann és izlandi vikingek. Ekkorra természetesen már régen elvesztették keresztény vallásukat, és pogány vallásokat vettek fel. Az angliai normann inváziót követően Angliába is jelentős normann elemek telepedtek meg. A normannok Benjámin törzsének a leszármazottai. A normannok és a saxonok [angolszászok] egy tőről erednek [Mindkét népesség Izrael fiai, egy anyától, Rákheltől], amit már Juliánus is felismert].
A normannok mindig is különálló népcsoportot képeztek, amelynek volt egy sajátos és jellegzetes vonásokat - Benjámin vonásait - viselő magja". I.sz. 860-ban a Rollo vezetése alatt kalandozó vikingek letelepedési engedélyt kaptak a francia királytól, és annak a területnek máig is Normandia a neve. [A kanadai Quebec tartományba letelepült "franciák" döntő többsége normandiai, azaz benjáminita volt] Dudo a Normann (i.sz.960 körül) kijelentette, hogy ők azoknak a Daanoknak (a dánoknak, illetve Dán törzsének) a rokonai, akik az ősi időkben, Görögországban élő daanoktól származnak, míg ők maguk [a normannok] Dáciából valók, s onnan vándoroltak tovább északra. Kanada: Brit és francia telepesek által alapult meg… a francia nyelvű lakosság legnagyobb része azonban Franciaország Normandia és Britannia nevű tartományaiból telepedett át ( Link

Mivel konkurens népnek számít, a szintén sémi arab, zsidóügyileg, és mert a név kötelez, indokolt, hogy Ábrahám fiai, a kezdetektől fogva utálják egymást, és mivel ugyanazon a területen kellett osztozkodniuk, a mai napig nem tudták eldönteni, kié legyen az "idős", Atlantisz örökségéből összelopkodott vagyonkája.

A sárgák szintén a konkurens fajok számát növelik, mivel a "Távol-Kelet zsidói", a kínaiak lélekszámának növekedése már az ókorban is előre látható volt. Nem különben az indiaiak, és a kínai-rokon távol-keletieké.
A "sárga vészt", a Biblia is kiemelt "témakörként" kezeli. A zsidók felmérték a faji szokásokat, a társadalmak életvitelét, termelékenységét, és szaporodási képességeit. Már akkor is mindent maguknak akartak, mert a harácsolás genetikailag kódolt fajukba, csakúgy, mint a hasonszőrű fajokba (kazár, örmény stb.). A Távol-Kelet zsidói", a kínaiak, annyiban azért különböznek a zsidó, és zsidó felfogású, mentalitású népektől, hogy szorgalmasan dolgoznak is, nem csak azzal töltik az idejüket, hogy mások megtermelt javait ellopják, vagy erőszakkal elvegyék kicsalják!A zsidókat és a zsidó-típusú népeket (kazár) sújtó paranoid-skizofrénia jegyei, civilizált környezetben, helyesen, más rasszok által létrehozott civilizált környezetben, felerősödtek, élesen kirajzolódtak, egyre jobban körvonalazódó, társadalomfejlődésbeli különbségi kontrasztot, és kisebbségi komplexusokat szültek. A belterjesség okán, a társadalmi deformitásokon kívül, biológia defektusok is jelentkeztek, ami kialakította az állandó bosszúállási vágyat. Ez hasonlatos, az erkölcsi, etikai, morális gátakkal nem rendelkező bűnöző esetére, aki mindig rosszat tesz, de elkövetett bűneiért esze ágában sincs felelősséget vállalni, viszont, ha lefülelik, bosszút esküszik, "lebuktatói", és felelősségre vonói ellen. Ha esetleg fegyverhez jut, "pszichopatás" (szabadon tőlem) hozzáállással kizsigereli, majd megöli azokat, akik ellen már korábban is bűncselekményt követett el, és ezt "jogos bosszúnak" nevezi. Még ideológiát és "vallást" is kreál hozzá! Így született meg a véres jelenetekben bővelkedő Tóra, és a Talmud "rablóbibliája"!
Manapság már nem kizárólag a bőrszín a döntő, mert az 1800-as évek végén még Hertz Tivadar, és 1952-ben Rabinowitz rabbi sem ismerhette a 2000-es genetikai jelentéseredményeit. Nekik a "fehérbe" beletartozott a kifakult genetikailag rokon norvég, svéd, francia, és brit normantól kezdve, a dánig mindenki, de ugyanez a helyzet a vérségi rokon, egykor zsidó vallású palesztinokkal szemben is. Manapság, a vallás nélküli cionisták ugyanúgy fehérek, mint a tényleges fehér faj alapját képező Szkíta, Hun, Magyar, Avar, Székely, és szláv népek, de ez csak bőr színe. A germánokat szándékosan nem említettem, mert a más néven "fekete hunoknak" is nevezett germánok, velünk 93 % felett megegyező genetikai egyezést mutatnak, tekintve, hogy Európa népessége a Kárpát-Medencében vészelte át a legutóbbi, 10000 évvel ezelőtt véget ért jégkorszakot. Atlantisz 11500 évvel ezelőtti pusztulása (helye megtekinthető itt: Link ), és a jégkorszak vége teremtette meg, az afrikai, társadalmilag, kulturálisan, és erkölcsileg lemaradt, vagy később civilizálódott népességének előre törési lehetőségeit. Az újabb csillagászati, mágneses, geológiai, éghajlati változások küszöbön állnak, amelyek a "világelitet" arra sarkalja, hogy a vélt, vagy korábban ebből valószínűleg "vizsgázott" túlélési területeket magának "megtisztítsa", kisajátítsa. Hogy készleteket halmozzon fel ezen a helyeken, bár nem tudni, hogy túlélő bunkereik, saját károkozásuk által kiváltott katasztrófák, vagy egy korlátozott atomháború esetére készülnek.
A komplex minőségmeghatározási processzusok helyes és kvalitatív értékeléséhez lehet, hogy nem rendelkezünk elég kompetenciával, de ez nem is várható el, mert már születésünk előtt is mérgeznek sójukkal, mérgeikkel - amiből földi létünk alatt tudatlanul, néhány tonnát elfogyasztunk - gondoskodva arról, hogy ne növeljük a széndioxid kibocsátást túl hosszú élettel. Szűkítik az életterünk, minden eszközt alkalmazva ellenünk, túlnépesedésre hivatkozva! Pedig csak arról van szó, hogy a túlélési lehetőségeket próbálják kisajátítani! Ez a "számukra nemes terv" tartalmaz néhány hibát. Mi lesz, ha elmarad, vagy csak 50-60 év múlva következik be a pólusváltás? Mi van akkor, ha a jégkorszak nem akar ideérni, hiába siettetik éghajlat-módosítással, és a hőfutószalag leállításával? Ha nem jön a Nibiru, és nem akar egyetlen földet elpusztítani képes aszteroida sem becsapódni? Ha foszilis energiahordozók még azelőtt szükségtelenné válnak, hogy még többet felfedeznének belőlük? Ha nem kell az olajért és a gázért népeket kiirtani, kormányokat likvidálni, mert alig lesz ezekre szükség (esetleg azért kell ezeket kitermelni és elégetni, hogy a flóra megtartása érdekében elegendő széndioxid kerüljön légkörbe)?
"Szép terv" az, hogy a gyújtókanócot a Közép Keleten újra meggyújtsák, méghozzá úgy, hogy mellette a legutóbbi Közép Keleti válság játszótéri dulakodásnak fog tűnni. Az észak-afrikai éhséglázadások egyenesági következményei, a 2010-ben felfokozott, chamtrails és HAARPtevékenységekkel előidézett európai, orosz, és távol-keleti mezőgazdasági terméskieséseknek, de hasonló "károk" érték az Ausztrál mezőgazdaságot is. Sokaknak feltűnt 2010-ben, hogy Oroszország 30%-os, "aszály" okozta terméskiesése mellett export-tilalmat vezetett be, miközben az USA, több mint 1,5 billió dolláros élelmiszer felvásárlásba kezdett. Felhasználásánál gondoljunk a "lázongó" országok kormányainak "jobb belátásra bírására"!
Irán viszonylag hirtelen, kikerült az elsődleges célkeresztből, amint elkezdtek kósza hírek keringeni, az iráni atomfegyverzetről. Egészen pontosan, a Kína, vagy Észak-Korea által "vélhetőleg" Irán számára szállított taktikai atomfegyverek miatt. Ahogy az S-300-as embargóból is az lett, ahogy Irán gyártja, és nem importálja a rakétákat. Ez nem jelenti azt, hogy cionék lemondtak volna Iránnal, és az arab világgal kapcsolatos háborús terveikről, de ez még egy kicsit későbbi része a "forgatókönyvnek". Először össze kell ugrasztani őket, meg kell akadályozni az arab egység létrejöttét. Irán "népszerűsége" a régióban veszélyes mértékűvé vált 2009-2010 időszakában. Az 1996. óta kipróbálás alatt álló chamtrailezés megfelelő módszer kínált, és kínál az éhség-kufárkodásra és a szó legszorosabb értelmében, éhbéres csatlósok begyűjtésére.A mezőgazdasági területek "leépítése", most is folyamatban van, ami azt mutatja, hogy elsősorban a NATO égisze alatt futó permetezések, hosszabb távú "elképzeléseket" takarnak. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy azokon a területeken, ahol a "szokatlan" árvizek okoznak mezőgazdasági "anomáliákat", a helyi kormányok is egy követ fújnak a permetezést végző NATO-val.
Az időjárás befolyásolása, módosítása, ill. taktikai fegyverként való alkalmazása, egyezményekkel nem szabályozott, nem tiltott, nemzetközi bizottságok, felügyeletek által nem szankcionálható, mert nyilvánosan és hivatalosan elhallgatott, nem létezőnek kommunikált tevékenység. Olyan ez, mint a korrupt, csaló, tolvaj politikusok és gazdasági haszonélvezőik tevékenységének takargatása, vagy ahogy értelmesnek tartott közgazdászok, pénzügyi szakemberek önhipnózist alkalmazva, látszólag el is hiszik azt, amit hazudnak a kínkeservesen összeizzadt válságról. Ilyen az egyre hiteltelenebb váló "demokratikus jogok" emlegetése, a maffiákba tömörülő bíróságok, ügyészségek, rendvédelmi szervek, és jogalkotók, lakosság ellenes bandákba tömörülése is.

Észak-Afrika, és a Közel-Kelet, a távlati tervek szerint leradírozásra kerül. Ez előre látható volt már korábban is, de semmi sem történik meg egyik napról a másikra. A "szövegkönyvet", és a tervezett eseményeket nem mi írjuk. Legjobb esetben mögé látunk, vagy esetleg előre is. Korábban, 2010. elején, az Irán-Izrael, és Észak -és Dél-Korea- közötti konfliktus látszott első számú háborús oknak, "mellékesen" egy kasmíri és Venezuela-Kolumbia közötti incidenssel, de a 2010-es árvizek borítékolták az élelmiszer importra kényszerülő országokban mára már jelentkező élelmiszerhiány következményeit, és válaszreakcióit. Az erőviszonyok folyamatosan változnak!
Egyiptom, Izrael és Irán után, a legnagyobb fegyverzettel és haderővel rendelkező ország a régióban. 460 ezer aktív, és ugyanennyi bevonultatható katonája, viszonylag modern amerikai és orosz fegyverarzenálja megóvhatja ellenségei elhamarkodott lépéseitől. Viszont az időzítés pontos. Az Ausztráliát "sújtó ciklonok okozta" árvizek tönkretették szinte a teljes gabonatermést, így onnan sem várható a világ, és főleg Afrika számára segítség.

Mostanában gyakran elhangzik az "angolszász misszió" kifejezés. Ami Kína letörlését jelenti, a föld felszínéről.
Tudjuk kik az angolszászok és, hogy a brit királyi család Efraim leszármazottja. Az "angolszászok", lévén Benjámin népe, korán felismerték, hogy fajuk fennmaradása érdekében le kell számolni a konkurens fajokkal. Kell ennél több? Persze, hogy kell! A kazár-zsidónak a fehér faj kiirtása is fontos. Se kínai, se fehér, tehát maradnak "színesek", ám az arab is ősellenség! A globális tervben a Közel-Keletnek is pusztulnia kell Izrael igazi zsidó lakosságával együtt, de a lárvaképű angolszász is kifakult, ahogy a kazár-zsidó is! Kizárásos alapon maradnak a négerek és a kazár, álgenetikai alapokkal rendelkező zsidók, mert a kis létszámú nemzeti közösségeket egymással gyilkoltatnák le. Bill Ryan interjút készített, a hátérhatalom nem is annyira titkolt szándékaival kapcsolatban, a magát megnevezni nem szándékozó, "titokzatos" Mr. "W"-vel, aki határtalan naivitással nem akarta érteni, és felfogni sem, a körülötte zajló folyamatokat pedig, ha valakinek igen, akkor egy magas rangú brit katonatisztnek, tudnia kellene, hogy "mitől döglik a légy", vagy adott esetben, kik miatt kell pusztulnia a Föld népessége túlnyomó részének.
Mr. "W", "öntudatlanul", és valószínűleg "magán kívüli" okokból, a londoni milliárdosok klubja rendezvényére kapott meghívót, vagy valamelyik szabadkőműves páholy találkozójára, ami ugyanaz. Mivel Mr. "W" nem tudta meghatározni a hierarchia rendszerében, a jelzett csoport "fokozatát", feltételezhető, hogy nem a Rothschildok, politikai csalásból, megtévesztésből, gazdasági visszaélésekből, pénzügyi machinációkból, lopásokból, nyereségvágyból elkövetett gyilkosságokból, kategóriájukban "7 danos" fokozatot elért csapatával találkozott.
Az ilyen "szabadkőműves klubok", átszövik a világot. Legkisebb "bandériumaik", a csalásokkal, politikai visszaélésekkel megtollasodott Rotary klubok tagjai. A következő lépcsőn a politikai irányítás bábjai, és holdudvaruk szerepel, szintén klánokba, "klubokba" tömörülve, hogy kiszolgálhassák a régiók irányítását, akik az NWO nem is annyira titkos vezetésétől kapják a parancsokat. Politikusok, katonatisztek, rendőrök, a gazdasági hatalom képviselői, és ideológia ötletgazdák. Mindegy, hogy kik, csak számot tevő hatalommal rendelkezzenek. Két álláspont ütközik egymással. Az egyik, a gazdasági, és ezen keresztül a pénzügyi, politikai és katonai hatalmat birtoklók érdekeinek ütközése, a Föld népesedésének növekedése, és területi integritásának kérdésével.

Hogyan kapcsolódik ehhez, az "angolszász misszió"?

Van egy tervezett harmadik világháború lebonyolítására, amelyet nukleáris és biológiai szinten kívánnak "megvívni". Egyesek úgy vélik, hogy ez "jó úton" halad afelé, hogy elkezdődjön a következő 18-24 hónapban.
Az ENSZ 2010. szeptemberi jelentéséről, és az ebben deklarált "50-50-50" célkitűzésekről már beszámoltam korábban ("Az ENSZ (NWO) szerepe... és szeptemberi jelentése" cikkben).
A kínai ipar gigászi méretűre fejlesztése nem kizárólag a kínaiak érdeme. A gonosz terv szerint, a túlnövekedett "óriás bébi" táplálásához sok-sok "tápcsatorna" szükséges, de elzárásukhoz, és a bébi sintérkézre juttatásához, fel kellett állítani a "szövetséget". Az USA, belső pénzügyi válságra hivatkozva zárja el Kína exportpiacait, ahogy a csatlós EU-nak is ezt kötelező követnie, miközben katonai és gazdasági nyomásgyakorlással Indiát, Ausztráliát, és Japánt is, Kína ellenes tömbbe kényszerítették. Az általunk is megfigyelt és elemzett részfolyamatok, a mozaik darabjaiként illeszkednek össze.

A felállás nem annyira bonyolult, ha halmazokat használunk! Az elemzés úgy kivitelezhető, ha minden régiónak, és a régiókon belül az országoknak is, meghatározzuk a viszonylagos, számokban kifejezett-kifejezhető közelítő értékét, majd híradások és elemzések alapján előállítjuk különböző halmazműveletekkel a részhalmazok összegét. A "nagyok" is így dolgoznak, de nem várható el minden embertől, hogy az amúgy elég egyszerű halmazelméletet megtanulja (metszet, unio stb.).

Az Észak-afrikai jelenlegi események olybá tűnnek, mintha a valódi szabadság irányába tett lépések lennének. A tömegek ezt is gondolják nagyrészben, de minden okunk megvan feltételezni, hogy ez része egy nagyobb destabilizációs folyamatnak, a régió által támogatott amerikai és több nemzet által létrehozható hírszerzési, és tömegirányítási gyűrűk érdekében.
Az afrikai és Közel-keleti destabilizáció több szempontból is szükséges cionéknak. Egyrészt az arab katonai egység létrehozásának megakadályozása szempontjából, másrészt ezen keresztül, az Irán-Kína érdekközösség lehetőségeinek korlátozására.

A "Népi" Kína élet-halál harcát vívja, miközben az USA és az EU irányításának csorog a nyála a kínai mintájú, "szuperkapitalizmus a kommunizmusban", terrordiktatúra megvalósításáért. A kínai tömegek el vannak zárva a nyugati világ híreitől. A net cenzúrázása, a hatalmas apparátussal működő lehallgatási rendszerek befelé idilli képet mutatnak az átlag kínai számára, de kifelé sincsenek hírek! Egyetlen kínai portálon sincs érdemleges politikai, vagy katonai információ, de a sajtóban sem! Oroszország királyként, vezérnek használja Kínát, amit be lehet áldozni egy matt reményében, mivel tudja, hogy Kína terjeszkedni csak Mongólia és Kelet-Ororszország felé tud (többször meg is próbálta). Ennek köszönhetők az oroszok néha, egyesek számára nehezen értelmezhető lépései.
A féligazságokra épülő ideológiákkal becsapható hadseregek ideje lejárt. A harcoló katonák jogos igénye, hogy telefonon, Skype-on, MSN-en, E-mailben kapcsolatot tudjanak tartani hozzátartozóival, miután kiharcolta magát a zsoldjáért napi 8-10 órában.
Ha nem kapja meg az "adagját", vagy a vezetést terhelő információkat kap, átmegy kínaiba, és ferde szemmel néz parancsnokaira (eleinte).
Bármely rendszer csak addig képes fenntartani magát, amíg ideológiát, és a katonái családjának biztonságot tud nyújtani. Ha ez nincs meg, mindenki megélhetési katona akar lenni, ami hamar átcsap kölcsönös rablásba, fosztogatásba, majd a vezetés likvidálásába! A történelem számos példát vonultat fel a világbirodalmak bukásairól.

Itt jön be a képbe a mérgezéses, és elektromágneses tudatmódosítás. A mesterségesen elhülyített, degenerált kiszolgálókkal, és szaporodásuk szabályozásával, ami az emberi faj kihalásához vezet, mint oly sokszor kiderült ez, az evolúció zsákutcáiba tévedt fajokról. Nagy bátorságot, vagy inkább botorságot mutat, a várható kataklizmák előtt népességet csökkenteni, mivel a nagy létszám az emberi faj túlélésének záloga!
Az NWO tervei szerint, DNS-specifikus vírusok alkalmazásával kell bizonyos fajokat, elsősorban a kínaiakat - katonai tevékenység mellett - kiirtani, de ez érintené a Távol-Kelet szinte minden népcsoportját. A korábbi fejtegetéseink, és Mr. "W" interjúban elmondott "kagylózása" alapján is, ezek atomcsapásokat jelentenének az érintett kiirtandók részéről, megtorlásként.
Ne feledkezzünk meg róla, hogy hatalmas atomarzenállal rendelkezik Kína, a Kínához lojális Pakisztán, Észak-Korea, de India is! Ehhez kapcsolódik az Iráni taktikai rendszer, és a mérleg nyelvének maga felé billentése érdekében esetleg az orosz. Ez, még a leggondosabb, legalaposabb tervezés mellett is, magában hordozza, a Föld háborgó magjának, láncreakció-szerű megmozdulását, ami a felszínen beláthatatlan következményekkel járhat. A chilei nagyerejű földrengéskor keletkezett lökéshullám, szökőárral borította volna be a kínai partvidéket, ha nem állítják meg 11 órával, az elindulása után Kínából, mivel 21 óra alatt elérte volna kínai partokat (Japánra nem lett volna veszélyes, mert Japán keleti partjainál húzódik a Japán (Marianna)-árok). Cionék, a kiprovokált kínai atomcsapásokkal regionális atomháború kirobbantásában gondolkodnak, de a teljes kínai atomarzenál egyidejű felrobbantása egyedül is elég lenne a szilárd kéreg olyan arányú felszakítására, hogy jobbik esetben csak kontinensek csúsznának az alsóbb lávarétegekbe.
A "nagyeszűek" gyakran elfelejtik, hogy a szilárd kéreg átlagosan alig 15-20 km vastag, ami bolygó sugarának másfél százaléka. Egy vékony hártyán "játszanak Istent", olyan emberek, akik az elérhető emberi megalománia csúcsára degenerálódtak.

2012. december 21-re datálják az "egész világot érintő változást", de honnan tudunk róla? Természetesen a netről. Várhatóan lesz változás, de szinte biztos, hogy nem olyan, mint amilyenben sokan hisznek. Ez a változás a világelit hatalmának átmentését szolgáló háború lesz, de erre rámehet az egész bolygó! Ha belegondolunk, miért nem engedik használni a "tiszta energia" termelési módszereket. Miért kell globális felmelegedési csalással sarcolni a népeket? Miért kellett megállítani a Golf-áramlatot? Miért permeteznek, és miért idéznek elő földrengéseket?
Ennek már semmi köze, az oknak kikiáltott vallási különbözőségeknek, indítékoknak. Semmi köze az ideológiáknak, izmusoknak. Legvégső soron, a túlnépesedés rémképének sem, mivel a különböző rasszok egy bizonyos társadalmi fejlettségi szintet elérve nem szaporodnak túl (jól látható Európa, Ausztrália, Kanada és az USA népességének csökkenéséből, ha leszámítjuk az erőszakkal legálisan bevándoroltatottakat és az illegális bevándorlókat)! A szerves és szervetlen hulladékok sem ennék meg a világot, mert megvan a technológia a feldolgozására.
Egyetlen ok van, ami indokolhatja az NWO embertelen programját: A világ feletti hatalom megszerzése és megtartása!

A nyugat, és az askenázi zsidóság világhatalommá válásának folyamatát visszanézhetjük. A sorba beillesztett elemek, vagy akár az első és második világháború egy megtervezett folyamat eredményei, ahogy a következő is. A kataklizma utáni új föld benépesítésének lehetőségéért folyik a harc. Egyesek szerint ebbe bekapcsolódnak nem földi eredetű hatalmak is, de ezt a kérdést hagyjuk az olyanokra, akiket "disznóvá változtattak (de már elmúlt)".
Egy szuper civilizáció nincs rászorulva sem az erőforrásainkra, sem a nyersanyagainkra. Majdnem korlátlan energia birtokában, jelenleg is előállítható lenne magfúzióval bármilyen elem! A társadalmi berendezkedésre meg nem hiszem, hogy ráizgulnának, mert az a saját civilizációjuk halálát jelentené!

Felvetődik az olvasottak után, hogy mit lehet tenni ezek a "nagyon hatalmas", és "nagyon okos", "vaslogikával rendelkező", hataloméhes és nem utolsó sorban, nagyon pénzéhes emberek(?) ellen? A legkevesebb, hogy ne dolgozzunk nekik, ne szolgáljuk őket! Ha egymást segítjük, és a közös céljainkat szolgáljuk, akkor is meg tudunk/lehet élni!
Valamikor az 50-es években, és a 60-as évek elején még, a magyar paraszt alig használta a pénzt. Tojást cserélt tejre vagy krumplira, gidával, tyúkkal, libával fizetett a szántásért, ha nem voltak lovai. Megtermelte a gabonáját, kukoricáját a családjának és jószágainak. Felnevelte a disznóit, és nem éhezett a család. Vásárolnia csak azt kellett, aminek az előállítására nem tudott berendezkedni. A zsidók által kiagyalt kommunizmus csak arra kellett kiagyalóinak, hogy kifoszthassák azt, aki megtermelte a javait. Persze ezt a világot sem könnyű visszaállítani, mert az égből más "áldás", vagy inkább átok hullik alá, mint korábban, de összefogással, ez ellen is lehet védekezni. Aki pedig nem hajlandó összefogni a másik embertársával, ne sírjon, hogy nem akarnak rajta segíteni!

"Egy út áll előttem, melyiket válasszam?"

"Mostan" nem "színes tintákról" álmodom, hanem egy olyan reális helyzetképet próbálok felvázolni, amely magyarázatot ad a jelenlegi, és a közeljövőben bekövetkező eseményekre.
A 2009-es lisszaboni EU létrejötte, nem csak Magyarország számára bírt végzetes következményekkel, hanem Európa számára is. Hazánk tényleges katonai megszállása 2010 elejére tehető, és azóta is tart. Magyarország 2006 óta katonai felvonulási terület, folyamatosan idetelepített katonai, kém, és civil izraeli kontingensekkel, és azzal az egyértelmű céllal, hogy a Izrael, az USA és a NATO pajzsát képezze a szintén megszállt volt szocialista országokkal egyetemben.

2010-ben virtuálisan összecsapott egymással az izlandi vulkánkitörés hamufelhőjébe burkolózva, a "felderítőgépeivel" hazánk légterét 171-ik alkalommal megsértő Izrael, és 15 EU tagállam légiereje, melyeknek pont akkor támadt kedve erődemonstrációt bemutatni Izraelnek, amikor a csődbe juttatott görög kormány Budapestre jött tárgyalni az európai tagállamokra általánosan jellemző, csalással felduzzasztott államadósság rendezése miatt. 2010 mozgalmas év volt! Nem lehet azon csodálkozni, hogy sokan már nem képesek követni az eseményeket. Az EU-s kazár vezetés, és az izraeli kazár vezetés stratégiai csatározásai mellett, a Bilderberg Group tevékenysége a Rothschild-klán, és a CSIS tervei szerint folytatódott. Elmondható, hogy 2010 a svájci bankrendszer bedöntésének, az európai, orosz, és távol-keleti mezőgazdaság vegyi-permetezésekkel történő részleges, vagy igen nagy hányadú lerombolásán kívül, az elcsalt, manipulált, hazugságokra épülő választásokkal, a helyezkedés éve volt. De létrehozták a közvetlen brüsszeli irányítás alá vont Europolt is, szinte korlátlan jogkörökkel, és a folyamatos vegyi-permetezésekkel, a 2011-es év afrikai, távol-keleti, közép -és dél-amerikai élelmiszer-válságai alapjait is. 2010-ben mondta ki, január 25-én az Európai Központi Bank, hogy az EU tagországainak gazdaságait le kell építeni, hogy a nemzeti kormányok szuverenitási jogkörét le kell korlátozni, és be kell vezetni a katonai irányítást! A Goldman Sachs, Izrael és Soros, más izraeli érdekeltségű "pénzintézetek" segítségével, következmények nélkül kifoszthatta a londoni Európai Ingatlan Alapot, "potom" 3 billió dollár értékben. Szintén 2010-ben rendelte el Putyin elnök az orosz gabonaexport leállítását, az Oroszországot sújtó aszály miatt, és ugyanekkor vásárolt fel az USA több mint1,5 billió dollár értékben élelmiszert, miközben az EU tagországaiban árvizek pusztították el a termés jelentős részét, és tették használhatatlanná a termőföldeket. A "jól időzített" csapadékképző permetezések júniusban, és augusztus-szeptemberben gyakorlatilag tönkre tették a maradék termést is! Ugyancsak 2010-ben kezdtek nagyarányban "kiszivárogni" Izrael palesztinok elkövetett kegyetlenkedéseinek, és titkolt atomarzenáljának részleges adatai. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy azért terroristák a palesztinokat, mert Izrael igényt tart a palesztinai, és gázai gázmezőkre. Előkerült Waren. D. Farr USAF ezredes 1999. szeptemberében készült, izraeli atomfegyverekről szóló jelentése, és az atombombafejes cirkálórakétákkal felszerelt Delfin tengeralattjárói Irán elleni nyílt izraeli fenyegetése. 2010-ben adta át az USA a világ vezető gazdasága címet Kínának, miközben a Perzsa-öbölben, és a dél-koreai Cheonan fregatt katasztrófájára hivatkozva, elsődleges csapásmérőkkel erősítette meg az okinawai támaszpontját, és a Kína elleni csendes-óceáni kémkedést, "felügyeletet. 2010. szeptemberében határozta meg az ENSZ, a 2050-ig előirányzott 50-50-50 célkitűzéseit, mely szerint, 2050-re 50%-al kell csökkenteni a káros-anyag kibocsátást, és a világ népességét is! Ugyanez az ENSZ, 2010. novemberében "emelte a hangját" a Japánban tartottnagoyai konferenciáján az időjárás-módosítással szemben, mintegy beismerve, a letagadott, de a vakok számára is, nem csak szemüket látásra is használók által is érzékelhető,chamtrails, és HAARP tevékenység ellen. 2010-ben indultak meg az orosz-amerikai, az orosz-német, és az orosz-izraeli tárgyalások, az erőviszonyok rendezése, kiegyenlítése érdekében, aminek köszönhetően, Irán S-300-as rakétavédelmi rendszerek gyártásába kezdhetett, a számukra megtiltott szállítások helyett. Észak-Korea és Kínai felszerelhette nagy sebességű, elsősorban hajók ellen alkalmazható rakétákkal, és a "rossz nyelvek" szerint, taktikai atomfegyverekkel is! Oroszország pedig izraeli robotrepülőgép technológiát, és hozzá gyárakat kapott "fejpénzként", főként azért, hogy kinek az oldalán ne tegyen semmit! 2010-ben szállta meg apródonként az amerikai és európai haderő a Földközi-tengert, a Perzsa-öbölt, és az Indiai-óceánt, hogy a Japán, Ausztrália, India, az elsőként említett két országból kikényszerítve, a harmadikat "megvásárolva", létrejöjjön a Tokyo - Canberra- Újdelhi, Kína ellenes szövetség.

Sok további, gyakran kevésbé lényegtelen esemény mellett, az USA megszállta és elfoglalta Haitit, a CIA közreműködésével összeugrasztotta Kolumbiát és Venezuelát, és atomháborús veszélyhelyzetet provokált ki Dél-Korea és Észak-Korea között.
Nem lennénk korrektek, ha nem említenénk meg, a 2010-ben, több esetben mágneses impulzusfegyverekkel előidézett napkitöréseket, amelyek néhány alkalommal megbénították a műholdas rendszereken működő banki hálózatokat. Ha nem említenénk meg a chilei mesterségesen előidézett földrengést, cunamit, és a 11 órával később indított, szintén ugyanazzal a technológiával indított ellenszökőárat, vagy a Haiti szigetét érő, az orosz Északi-flotta által bemért, az USA alaszkai, gakonai bázisáról, a "HAARP projekt" keretében keltett földrengését, és "segítségnyújtást" követő kolerajárványt!
A szőrös szívűek mondhatnák azt is, hogy szőrszálakat hasogatok, de valójában a szőrős szívükről próbálom eltávolítani az önveszélyes borostát, ami megakadályozza, hogy eljusson az információ, a rendeltetési helyére (hasonlóan a szőrrel benőtt fülű emberhez, akinél a szőrtelenítés a hallásjavítás elsőszámú tevékenysége)!

A 2011-es év meghozta a Bilderberg által várt eredményeket. Mint ahogy már 2010. júniusában és jeleztem, a mezőgazdaság terméskiesése, a harmadik világban, és a legszegényebb néprétegek körében éreztette legelőször a hatását. Eredményeként, a CIA és a Mossad által előkészített forradalmak hulláma, végigsöpör Észak-Afrikán, a Közel-Keleten, és éhséglázadások robbannak ki, Közép -és Dél Amerikában, de a Távol-Kelet egyes, magukat élelmiszerrel eddig sem ellátni képes országaiban is.

A tendenciák szerint, a kívánatosnak tartott, és vezérelhető katonai irányítások bevezetésének idejét éljük!
Ha kilátásokat, esélyeket szeretnénk mérlegelni, és a következtetések alapján kívánnánk meghatározni a közeljövő várható történéseit, nem kétséges, hogy az elégedetlenségi hullámot nem csak az USA-ra, és Európára, de Oroszországra, és Kínára is ki akarják terjeszteni.
Sokan azt hiszik, hogy Oroszország és Kína, az irán-párti Szíriával, Törökországgal, és Libanonnal, hozzájuk kapcsolva Észak-Koreát, Venezuelát, Kubát is, egy megbonthatatlan csapatot alkot, de az oroszokat csak egy nyugati irányú terjeszkedés, és szövetség tudja megvédeni a keleti területfoglalások ellen, a későbbiek folyamán. Az USA és Izrael, még brit és francia támogatással sem tud elég erőt felmutatni a jelenlegi, orosz-kínai gerincű szövetség ellen. Az 1929-es válságtól eltérően, a mostani már nem kényszerül tengerbe önteni a gabonát, mert nincs mit! A "válságkovácsok", ezúttal nem biztosítanak egérutat kiszolgálóiknak sem. Aki abban reménykedik, hogy kincset, gazdagságot szerezhet a válság révén, aranykupacokon üldögélve fog rájönni, hogy az aranyat nem lehet megenni!

2010 az erőviszonyok átrendezésének, kialakításának éve volt. 2011, a fokozódó elégedetlenség, az éhséglázadások, a banki kifosztás elleni elkeseredett küzdelem, és a terelgetett, irányított, csak a katonai irányítás bevezetéséhez alapot szolgáltató "forradalmak" éve.
Ahogy az USA-ban a két Bush elnök létrehozatta a FEMA táborokat, úgy az ENSZ, más néven NWO és többi tagjai is előkészítik a terepet. A szándékosan elhúzott (ál)olajválság, felteszi erre a koronát, de permetezések nem szűntek meg, a föld remeg a HAARP, 10-12 km-es mélységben rengéseket okozó "csapásai" alatt, nukleáris felhővel fenyegetve a világot, és az utóbbi 66 év, világháború-mentes időszakában többen haltak meg a "kis" háborúktól, mint a két világháborúban együtt!

Az osztozkodásban, lévén Magyarország "kis hal", nem szólhat bele, mivel maga is alku tárgya, és mint ilyen, csereértékkel bír! Az izraeli askenázi-kazárok, a tervezett veszélyzónákba szórják szét a "feleslegüket", és az Izraelbe csábított vérzsidókat is feláldozzák újabb "30 ezüstpénz" reményében a közel-keleti háborúban, ahogy a II. Világháborúban is alkalmazott módszereknek megfelelően csökkentsék, ill. csökkentessék a terhessé vált élősködő társaik létszámát. Bevált technikai, technológia, de ezt a hazai volt csatlósok, bandatagok bedarálása is mutatja, mivel a sokat tudó és követelődző élősködök ilyen nagyarányú elszaporodása gátolja a mega -és gigaférgek mozgásterét.

Legegyszerűbb, ha beáldozzásnak tüntetve fel, a nép elé vetik őket (ezért is beszedve a sápot), és miután elérték a kívánt létszámot, véget vetnek a "mulatságnak"!
Lehet Putyin-cárban, és az antidemokratikus kínai rendszerbe bizakodni, lelkiekben kapaszkodni, de csak addig, amíg elmondható, hogy "ellenségem ellensége a barátom"! A Grand Chess tábláján, ha lassan, és a bőrünk árán is, felállítják a bábúkat (csatarendbe), hogy leüthessék a hozzájuk hasonló helyzetben, még a játékban lévő gyalogokat, miközben "a királyok, vezérek és a tisztek" elsáncolják magukat. Ám egy-két kevésbé értékes "tiszt", és a gyalogok is meg tudják mattolni a királyokat, főleg ha a sötét és világos gyalogság is összefog. A végére előkerülhet a megoldás kulcsa is, a fosszilis energiahordozók feletti uralom jelentéktelenné válása, de ezt sem akarják mindenkivel, és túl "korán" megosztani, pedig igazából csak egy okuk van erre. Ha nem konzerválják a jelenlegi gazdasági, energetikai állapotokat, elveszítik a hatalmukat! Sokan fognak meghalni, mire az emberiség jobbik fele felfogja, hogy nincs más választása, csak a teljes megtisztítás, megtisztulás!

/Tulok/

 Rablógyilkosok háborúja

Nem örülök annak, hogy a korábban általam előre látott folyamatok sorra beigazolódnak. Ez egyrészt azt jelenti, hogy nem tudtunk tenni ellenük semmit (és itt most ez alatt nem az európai cionista rezsimek tevékenységét értem), másrészt azt, hogy minden azNWO tervei szerint halad, és igen kevés portálon tapasztalom, hogy észre vennék a "háttérirányítás" szándékait.
Már korábban is írtam az amerikai befektetési bank, aGoldman Sachs szerepéről, pontosítva arról, hogy az európai bankrendszer alapjait az amerikai bankcsődökkel tudták padlóra küldeni, és kormányok nyújtotta "bankmegsegítések" is folyamatosan kerülnek át létező, de kétes befektetési számlákra.

Valójában, ha a magyarországi bankmegsegítő csomag 2009-es 600 milliárdját vesszük alapul, a nyomott árú részvényeket felvásárlók zsebébe tömték a pénzt. 2009-ben, az OTP esetében is ez volt a célja Soros OTP részvénybedöntési próbálkozásának, de ha belegondolunk, sikerült is neki. A módszer hasonló az Európai Unió minden tagországában. Ezek a pénzek, amelyeket IMF, világbanki, és magánhitelek formájában most is nyögnek a tagállamok, soha nem fog visszakerülni jogos tulajdonosaihoz, mert a részvények árfolyamnövekedése miatti "hozamnövekedés", és az extraprofit elosztása nem teszi lehetővé a visszafizetést. Ehhez az kellene, hogy a nyereségelszámolás előtti bruttó bevételből költségként, visszafizetendő tartozásként vissza legyenek fizetve az államnak, de Magyarországon ez a gengszterváltás módszertana szerint "sem gyakorlat".
A bankok "feltőkésítése" amúgy is egy feneketlen zsák, mivel a pénz nem jut el oda, ahol igazán szükség lenne rá, nem lesz belőle GDP növekedés, csak további csökkenés, és a leépítéseken spórolás. A cionista kormányok, és a bankok, de az Unió vezetése is arra törekedik, hogy az irányításuk alá tartozó multikon, és a kormányok magánérdekeltségébe tartozó "tejelő csókoson" kívül, más ne férjen hozzá a pénzügyi forrásokhoz. Ez a kis -és középvállalkozási szektort rohamosan leépíti, és a termelést központi irányítás alá vonja. A gazdaságok központi függősége kiszolgáltatottá teszi a lakosságot, de a kisebb bankkonzorciumokat is, amelyek sorban tönkre fognak menni.

A folyamat jól nyomonkövethető. Eredményeként az EU tagországainak egy jelentős része a penge élén táncol, miközben az EU leggazdagabb tagállamától,Németországtól követelik a segítséget. Magyarország esetében megintcsak egy gyomorforgató deviza-alapú hitelezés borzolja az idegeket. A főleg osztrák és holland(úgy osztrákok és hollandok, ahogy én) "befektetők" követelik a pénzüket, de nem a 2008-ig rendelkezésükre álló5%, és a 2009-es 2%-os tőkéjük alapján, hanem az állam által 95-98%-ban forinttal megfinanszírozott, de ráadásul még fel is vert svájci-frank árfolyamon. A Gyurcsány ésBajnai kormányok készséggel kiszolgáltatták az ország lakosságát, és "pénztárcaként" még a költségvetés adóbevételeit is rendelkezésére bocsátottál az ún. "befektetőknek". Az őket követő Orbán-kormány egyrészt takargatja a csalást, a központi irányítású bíróságokon keresztül, a jog teljes figyelmen kívül hagyása mellett pedig morzsákat dob a politikai céljainak, és gazdáik "megrendelésének" megfelelően. A csalás elég egyértelmű. A pénzkiadást adóból finanszírozták, a befektetők 300-400 milliárd forintnyi tőkével akarnak 2000%-os hasznot benyelni, és ebben a korrupt kormányzatok még jogi, bírósági és karhatalmi támogatást is biztosítanak a lakosság ellen. Azt szokás mondani, hogy "minden út Rómába vezet". Ebben az esetben az államosított bankok, és azok kintlevőségei a kormányzat, a kormányzat az EU, az EU pedig az NWO irányítása alá kerül.

Visszatérve a Goldman Sachs tevékenységéhez, Spanyolországban a gazdasági minisztérium a Goldman Sachshoz fordult a Bankia óriásbank feltőkésítése érdekében. A Bankiát már részben államosították, és a feltőkésítéssel gyakorlatilag az amerikai cionista irányítás, és csápjai, a Goldman Sachs, IMF, Világbank, EKB vezérlete alá kerül. A spanyol kormánynak, ahogy az EU-nak is, csak annyi a feladata, hogy gondoskodjon a Goldman Sachs érdekeltségeiben álló gazdasági területek elsődleges prioritásáról. A folyamat állami szinten minden európai tagországban ugyanazt a képet mutatja, és Kína is kivonja befektetéseit a régióból, mert az eurót semmi sem mentheti meg, hisz a sírját az európai kormányok és Brüsszel ásta meg. Az eddigi 4500 milliárd eurós "bankmentésnek" már "lába kelt", de még egyet Európa már csak az aranykészletei árán tudna csak finanszírozni.

A Commerzbank is halálspirálba került. Részvényei 30%-ot zuhantak. A részben államiCommerzbank, mint sok más pénzügyi állomány, mint egy barométerként mutatja az euró válságát. A képlet a következő: € = csökkenő súlyosbodó adósságválság tört = fokozott kockázat a bankok számára. Ehhez járulnak "chart technikai tényezők" is, amelyek sugallják a további csökkenését a Commerzbank részvények árfolyamának. A fellendülés, úgy tűnik, jelenleg nagyon messze van. Nem csak a Commerzbank esetében, de az egész jelenlegi banki Európában, valamint az USA-ban is komoly veszély jelent. Ez egyértelműen látható a biztosítási díj (CDS) felárában, amelyek egy része két hónapon belül 50%-kal emelkedett. Különösen drámaian emelkedett a CDS-felár a zugbankok esetében. A csőd fokozott veszélye mindenhol növeli a kockázatot.

A megtévesztés, terelgetés is folyamatos. Az EKB korábbi vezetője, Jean-Claude Trichetjavaslatot terjesztett elő, hogy "mentse az eurót". "Lehetővé kell tenni, hogy a csődbe ment uniós országok költségvetési politikájának irányítását át lehessen venni. Ez történik, amikor a fiskális politika az országot veszélyezteti, valamint a monetáris unió egészét". Trichet ezt csütörtökön mondta, egy beszédében Washingtonban. Ezzel visszaérkeztünk egy korábban tárgyalt támához, az európai "klubrendszerhez" (Londoni, Párizsi, Római, és mostmár a Berlini Klubhoz).

Olyan, hogy "monetáris unió", nem létezett, nem létezik, és nem is fog létezni, csak egyközpontosított csalási rendszer, amelynek legfőbb feladata, hogy kifosszák és nagyrészben átjátszák a tagországok minden vagyonát bűnbandák privilegizált helyi tagjai tulajdonába, és aGoldman Sachson keresztül az NWO alá!Antonio Maria Costa, 2002-2010 között az Egyesült Nemzetek Irodájának a Kábítószer-és Bűnügyi Hivatala (UNODC) főigazgatója, "kegyvesztetté" vált, amikor 2010. június 22-én figyelmeztetés mert megfogalmazni, miszerint az USA felvásárolja az ENSZ-t. Véleménye, de sokak, többek közt a mi véleményünk szerint is, a szervezett bűnözés vált a legnagyobb gazdasági hatalommá a világon, és fegyvereket használ az erőszakhoz, megvásárolt politikusokkal, elcsalt választásokkal.

Az NWO fegyverkezik tagállamai ellen. Az "Eurogendfor" (European Gendarmerie Force)a francia innováció szellemi terméke ("Rambo-EU-erők", vagy másnéven "a Goldman Sachs testőrök"), egy privát "csendőr hadsereg".

A görög helyzet várhatóan, vagy ha úgy tetszik, betervezetten átcsoportosítást idézett elő, amit főleg agörög partok és felségvizek hatalmas gáz és kőolajlelőhelyei inspirálnak.

A bonyolódó görög helyzet sem véletlen. A lakosság euró-milliárdokat helyez el svájcibankszámlákon, miközben Svájcban egy olyan, a történelemben valószínűleg páratlanpénzügyi botrány alakult ki az elmúlt 15 évben az állami vállalatok milliárdokban mérhető csődsorozatában, ami nem csak bizonyos aranyletétek eltűnését okozza. Az EU-t és azUSA-t külső és belső háború is fenyegeti, és ebből az eurózóna ESM-rendszere, vagy a betervezett és folyamatosan egyre nagyobb ellenállást kiváltó USA szabadságkorlátozásilépések miatt sem lehet "jól" kijönni.

Mindezek, és a Washington-Tel-Aviv Iránnal kapcsolatos tervek "hamis zászlói" képviselik majd a vádat, ami alapján, ahogy az Asner tagjai, a Navy SEAL kijelentette, katonai akció indítható Irán ellen.Izrael atomcsapásra készül, mintha aFukusima-Daiichi robbanás utóhatásai nem hoznának elég halálos rádióaktív bajt az emberiségre.

Persze ezekhez még az afgán és iráni határokon felvonuló orosz haderőnek is lesz egy-két szava, ahogy Kínának is.
A világdiktatúrát építőkre azonban hamarosan, ha a bennfentes állítások igazak, "rájár majd a rúd". A tervezett, világszerte összehangolt legális letartóztatások, és börtön vár rájuk.

Mivel az üzenőfalon megjelent:

 Amikor megöregszel, megölnek téged is

Vigyázz, mit kívánsz, ami annyira "trendi", mert előbb-utóbb Te is megöregszel! És ha létrehoznak egy olyan társadalmat, amely kihúzza a dugót, "szociálisan elfogadható módon" fognak mindent elpusztítani, minden "haszontalan öreget", és ekkor ne lepődj meg, amikor levágták az adagolócsövedet, és lassú fájdalmas halált szenvedsz el, míg a saját gyermekeidet felvidítja, hogy társadalmilag felelősséget vállaltak azzal, hogy megöltek Téged.

Öld meg a nagyit, kapsz egy bónuszt!

A Times magazin "házal" egy halálos propagandával, ami az eutanázia egy új formáját népszerűsíti. A magazin a "költségtakarékos halált" tűzte napirendre, amely ösztönzi az olvasókat, hogy szó szerint "húzd ki a tápláló csövet" a haldokló idős szülőknél. Így azok kiszáradnak és elpusztulnak. Ez egy új, költségcsökkentő intézkedés, amely drasztikusan csökkenti a kórházi látogatások számát... Igen, mert a halott emberek természetesen nem térnek vissza a kórházba.
A Newsweek magazin is próbálja "eladni" a témát "The Case for Killing Granny" címmel.Link
A magazin borítóján kijelentette, hogy a végellátás visszafogása jó Amerikának. Éppúgy, ahogy a Times magazin, a Newsweek is törekszik, hogy a halálmenetrend leértékelje az idősek életét, és ténylegesen is arra ösztönözze a polgárokat, hogy így csökkentsék az orvosi költségeket. ATimes egyenesen azt mondja, hogy az "eredmény alapú halál" panelrendszerben kapja majd a készpénzes bónuszokat a polgár, ha "kihúzzák a nagyi dugóját".Nem táplálkozásterápiáról, nyomelemek beviteléről, betegségek megelőzéséről, a mérgező GMO vegyszerek elleni hatékony fellépésről szól a fáma, hanem a rablóelit halálhadjáratáról!
Meg akarják győzni az embereket, hogy azok magukat is meggyőzzék, a véneknek jobb ha előbb halnak meg, mint később.

A hazai aktualitását az adja ezeknek a törekvéseknek, hogy a múltban is volt olyan szegénység, amikor az öregek, hogy több élelem maradjon a családnak, amikor elérkezettnek látták az időt, elmentek a "büdösbarlangba" meghalni.Ma ez úgy történik, hogy a megbetegedett öregeket lenyomják penicillin készítményekkel, amelyek tönkre teszik az elsődleges immunrendszert, vagyis a bélflórát, majd a táplálék hasznosítására képtelen szervezetet legyöngülés után már egy enyhébb tüdőgyulladás is könnyen megöli. Persze ez csak azokra vonatkozik, akik még egyáltalán hozzájutnak az orvosi ellátáshoz, mert az orvoshoz el kell jutni, és ki kell várni a sorunkat, még ha életveszélyes állapotban is vagyunk. Még rosszabb a helyzet a műtétekkel, mert egyre nagyobb azoknak a száma, akik 3 hónapra vannak előjegyezve egy olyan műtétre, amit azonnal el kellene végezni.
A Gyurcsány-Bajnai-Orbán kormányoknak elsődleges célja és feladata volt és maradt az egészségügy lerombolása, a gyógyszerellátás ellehetetlenítése, leépítése.
Igaz, itt mindig az élet védelméről beszélnek, miközben gyilkolják az állampolgárokat, ami mégis "humánusabb", mintha azt mondanák amerikai stílusban, hogy dögölj meg...
Végül is, aki azt hiszi, hogy ilyen csak az amerikaiakkal történhet meg, hallgassa végigObama, Soros, vagy Orbán NWO-s elképzeléseiről szóló beszédeit.

Igen azért etetik az öregeket kutya kajával, hogy a Simicska tudjon vissza osztani az ötszörös áron elvállalt projektekből mindenkinek a Zsideszbe, még az Orbánnak is, gondolom az ő anyja még nem kutya kaján él, ha lehetne szembe köpném ezeket a cionista zsidókat. Váltsanak nemet , és csak pisálásra tudják használni a nemi szervüket, hollókosztosok.