Tengerészti témák

HTKA Hírhalom 

2013. június 17.

Az Eurojet EJ200 sugárhajtómű gyártója, az Eurojet Turbo GmbH nemrég ünnepelte az 1000., sorozatban gyártott erőforrás átadását. A szintén európai, államközi összefogásban készülő Eurofighter Typhoon vadászbombázó hajtóművének ezredik szériapéldányát a madridi Industria de Turbo Propulsores S. A. (továbbiakban: ITP) szerelte össze, majd adta át a Spanyol Légierő számára május 23-án. A jelentős mérföldkőnek számító eseményt azonban csak később, június 4-én ünnepelte meg a konzorcium Berlinben, a Német Külpolitikai Társaság központjában.

Míg az Eurojet az ezredik EJ2000-es leszállítását, addig a Thales Australia az ezredikBushmaster csapatszállítót.

Ausztrál Bushmaster MRAP-ek Afganisztánban, 2010 áprilisában | Fotó: Ausztrál Védelmi Minisztérium

Nemrégiben a Raytheon esetében is egy szép kerek számot ünnepelhettek, hiszen elkészült az 5 000. AIM-9X Sidewinder. Ezen szóban forgó mennyiséget hozzávetőlegesen 11 év alatt gyártották le a jelenleg is továbbfejlesztés alatt álló kis hatótávolságú levegő-levegő rakétából.

Block II-es AIM-9X egy F/A-18F törővégén |Fotó: HTKA.hu – AIM-120

Nem hivatalos források szerint a Fülöp-szigetek kormánya Izraellel készül megállapodást kötni légvédelmi rendszerek szállításáról, melyeket a Dél-kínai-tenger mentén telepítenének a kínai fenyegetés enyhítése érdekében.

Az információt kiszivárogtató forrás tájékoztatása szerint várhatóan a Rafale vállalat termékkínálatából lesz válogatás, ami erősen valószínűsíti a SPYDER (Surface-to-air PYthon and DERby) rendszer esetleges beszerzését. Egy másik forrás szerint az igen közeli jövőben fülöp-szigeteki delegáció utazik Izraelbe ez ügyben.

Spyder-SR | Forrás

Hosszú évek ködösítése után a tavalyi év őszén vált többé-kevésbé hivatalossá, hogy a 3 inaktív Kirov-osztályú csatacirkáló közül a korábbi tervekkel ellentétben csak egy lesz reaktiválva, lévén a kisebb munkálatokat már kapott Admiral Nahimovon felül nincs értelme foglalkozni a másik kettő Kirovval.

A Nahimov felújításával kapcsolatban érkezett egy apró kis híranyag a közelmúltban a Szevmash részéről, mely alapjában véve egybeesik a tavaly szeptemberi közleménnyel. A felújítást végző hajógyár a tavalyi év őszén – még a felújítási és modernizálási csomag pontos összetételének ismerete nélkül – azt nyilatkozta, hogy az idén elkezdődő munkálatokkal 2017-re végeznének. A friss nyilatkozatukban ennek végül is nem mondanak ellent, de az már biztosnak tűnik, hogy az évben még nem kerül vissza szolgálatba az Admiral Nahimov, lévén a mostani hajógyári bejelentés ezt 2018-ra teszi.

—–

Elkészült az HMS Queen Elizabeth hátsó felépítménye

2013. június 13., csütörtök - 15:15

AIM-120

A BAE Systems Scotstounban található üzemében elkészültek az épülőben lévő új brit repülőgép-hordozó, az HMS Queen Elizabeth hátsó felépítményével, sőt, már fel is helyezték azt egy tengeri hajózásra is alkalmas uszályra, hogy átszállítsák Rosythba, ahol a hajó összeszerelését végzik. A Brit Királyi Haditengerészet leendő zászlóshajójának hátsó felépítménye, hivatalos nevén a Felső 14-es Blokk (Upper Block 14) a repülőgép-hordozókról jól ismert, jellegzetes „sziget”, amiből a Queen Elizabeth-osztály tagjai kettővel rendelkeznek majd: az elől lévő lesz a fő híd, ahonnan a hajó irányítását végzik, a hátsó pedig a fedélzeten települt repülőeszközök irányításáért felelős torony szerepét tölti majd be. Az elrendezés egyik előnye, hogy szükség esetén mindkét felépítmény képes lesz a másik feladatát is ellátni, így ha az egyiket netalántán működésképtelenné tennék, a hajó akkor sem válik harcképtelenné.

A hátsó felépítmény tömege 750 tonna, 110 különböző nagyságú helyiség található benne, 30 méter magas és közel 44 kilométernyi kábelt használtak fel hozzá építése során. Ezt a monstrumot kell most a BAE Systems szakértői brigádjának elszállítani a Glasgowban található Scotstounból tengeren elfuvarozniuk Rosythba, ami ugyan légvonalban nincs messze onnan, de megfelelő nagyságú csatorna nem köti össze őket, így gyakorlatilag egész Skóciát meg kell kerülniük, ami nem lesz kis feladat. A napokban még a „sziget” biztonságos rögzítését ellenőrzik az uszályon, június 16-án pedig felkerekednek a hosszú útra. Az Upper Block 14-et, mely egyébként az HMS Queen Elizabeth utolsó, még helyén nem lévő szekciója, egy megfelelő teherbírású óriásdaruval helyezik majd fel a repülőgép-hordozó fedélzetére.

Ez itt az első felépítmény, még a hordozóra való felhelyezés előtt – hasonló utat járt be, mint most a hátsó “sziget” fog | Fotó: BAE Systems

A 65 000 tonnás vízkiszorítású HMS Queen Elizabeth osztályának első, és egyben névadó tagja, mely hosszú idő után biztosítani fogja a Royal Navy számára, hogy merevszárnyú, szuperszonikus harci repülőgépeket telepítsen repülőgép-hordozó fedélzetére. Ezek jelen állás szerint Lockheed Martin F-35B Lightning II vadászbombázók lesznek, amik miatt némi átalakítást is eszközölni kell az eredeti koncepcióhoz képest, például nem kerül beszerelésre elektromágneses katapult (EMALS) és a leszállás során a gépeket fékező drótkötélrendszer sem, viszont a fedélzetet speciális borítással kell ellátni, mivel az F-35B hajtóművének gázsugara komoly károkat okozhat ennek hiányában.
Az osztály második tagja, az HMS Prince of Wales szintén építés alatt áll, bár ez még jóval kezdetibb stádiumban tart, mint a Queen Elizabeth.

Forrás: BAE Systems

A BAE Systems elkészült az épülő brit repülőgép-hordozó hátsó felépítményével.

Type 056 2.1

2013. június 10., hétfő - 10:26

admin

Körülbelül tavaly ilyenkor írtunk először a kínai haditengerészet új hajóosztályáról. Az azóta eltelt időszakban elkészült egy rövidebb típusismertető, ami majd még kiegészülhet a továbbiakban, amint konkrétabb információk kerülnek elő a típusról.

A mostani frissítésben megpróbáljuk összeszámolni a már rendszeresített példányokat az oldalszámuk alapján. Az internetre felkerült képek szerint jelenleg hét példányt állítottak szolgátalba: 580, 582, 583, 584, 585, 596, 597 oldalszámukat.

A videó az 582 oldalszámú példány ünnepélyes átadásán készült:

中国海军 - 新型护卫舰Type 056首舰582舰正式交付海军

http://www.youtube.com/watch?v=6bQgrE9cTh4&feature=player_embedded

中国085计划 核动力航母已经开造 2013年2月26日长江新闻号

http://www.youtube.com/watch?v=o0U_zdxNE9U

20130503關鍵時刻~10─中國下一代航母是自主設計？ 仿造？ 抄襲？

http://www.youtube.com/watch?v=aK9Kw2Zucpw

中国正秘密建10万吨级核动力航母

http://www.youtube.com/watch?v=PGr0trOBxwo

Képek:

Átadták az első olasz FREMM fregattot

2013. június 6., csütörtök - 10:00

AIM-120

Örömteli nap volt május 29-e az Olasz Haditengerészet számára, ugyanis ekkor került sor az első FREMM fregattjuk átadására La Speziában. Az F590 hadrendi számú, Carlo Bergamini névre keresztelt hajót 2006-ban kezdték el építeni, vízre bocsájtására pedig2011. július 16-án került sor. A projektet az olaszok Franciaországgal közösen folytatják le, ennek megfelelően felügyeletét az OCCAR (Organisation Conjointe de Coopération en matière d’ARmement), az európai államközi haditechnikai fejlesztési programokat koordináló szervezet végzi. Az átadási ceremóniát a legmagasabb szintű figyelem kísérte állami és ipari szinten is, ami jól jelzi annak fontosságát az Olasz Haditengerészet számára.

A FREMM (FRÉgate Multi-Mission) többfeladatú fregattokat kifejezetten az olasz és francia igényeknek megfelelően tervezték, de a világ bármely pontján megállnák helyüket, ennek megfelelően a gyártók reménykednek exportsikerükben is (eddig Marokkó rendelt egy példányt). A hajók több változatban készülhetnek, az olasz és a francia verziók között is találunk több eltérést, főleg az alrendszerek és a fegyverzet terén. Az Olasz Haditengerészet hat General Purpose és négy ASW (tengeralattjárók ellen specializált) FREMM-re tart igényt, a most átadott F590 előbbi kategóriába sorolható, ez általános feladatokra használható. A franciák kilenc ASW mellett két FREDA kódnevű légvédelmi fregattot rendelt, Marokkó egy szem FREMM-je pedig ASW verziójú lesz.

F590 Carlo Bergamini

A General Purpose verzió sajátossága például az EMPAR passzív elektronikus sugáreltérítésű radarrendszer, az Otobreda 127/64 hajóágyú Vulcano precíziós lőszerekkel, valamint a két méterrel hosszabb hajótest. A 27 csomós sebességre képes, 200 fős legénységgel üzemelő hajók fedélzetén két helikoptert (két NH90 vagy egy-egy NH90 és EH101) lehet tárolni, a francia fregattokon viszont csak egyet – ez többek között a megnövelt hajótestnek köszönhető.

A Carlo Bergamini átadására három hónappal a tervezett időpont előtt került sor, ami meglepő annak fényében, hogy az elmúlt három évben volt, hogy egy évnyi késést gyűjtöttek be a tesztelési folyamatban, amit végül sikerült behozni. Főleg a hajótest meghosszabbítása volt komoly feladat, amit ráadásul nem sokkal a munkálatok befejezése előtt rendelt meg az Olasz Haditengerészet, hogy a nagyobb EH101 helikoptereket is kiszolgálhassák a FREMM-ekről. Mostanra viszont mindennel elkészültek, és miután végrehajtották a szükséges teszthajózásokat, végre átadhatták az F590-et. A következő olasz FREMM, az F591 Virginio Fasan ASW változatú lesz, átadása jövő januárban várható.

Amerikai járőrhajó a Fülöp-szigeteknek

2013. június 1., szombat - 10:14

Mackensen

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor idén augusztusban a Fülöp-szigetek haditengerészete hat darab Silver-osztályú SURC (small unit riverine craft) járőrhajót fog kapni az Amerikai Egyesült Államoktól.

A hajókat 2011-ben rendelték meg, melyeket 2012-re le is gyártottak, viszont különböző okok miatt (szállítókapacitás hiánya) csak idén tudnak átvenni.

Ezek a hajók a Vietnamban előszeretettel használt PBR (Patrol Boat, River) késői leszármazottai. Elsősorban folyami járőrözésre használják, de képesek tengeren, partközeli vizeken is feladatokat végrehajtani. Három tüzelőállást alakítottak ki a fedélzetükön: kettőt a hajó orránál és egyet a taton. Érdekessége a típusnak, hogy a hajó orrában egy lehajtható rámpát helyeztek el, mely megkönnyíti a szállított fegyveresek partraszállását, valamint rakomány ki és bepakolását.

A jármű tíz méter hosszú és három méter széles, így könnyen szállítható közúton, tréleren, valamint elfér egy C-130-as rakterében is. Merülési mélysége 60 centiméter, meghajtásáról pedig két 440 LE dízelmotor gondoskodik, melyeknek köszönhetően 65 km/h sebesség elérésére képes. Halótávolsága meghaladja a 250 mérföldet, miközben 16 fő deszantot képes szállítani.

Megérkezett Kínába az újabb Zubr

2013. május 26., vasárnap - 13:31

AIM-120

Május elején adtuk hírül, hogy útra kelt megrendelőjéhez az első, még Ukrajnában gyártott, kínai Project 1232.2 / Zubr-osztályú légpárnás. Mint ismeretes, a Kínai Népköztársaság négy példány rendelt a kategóriájában világelső típusból, melyek közül kettőt (a 3. és 4. Zubr-t) már ők fognak legyártani otthon, ukrán szakértői segítséggel. A 2009-ben megköttetett kontraktus mára látható eredményt produkált: az első Projekt 1232.2-est idén áprilisban átadták és útnak indították a megrendelőhöz, a második példány pedig szintén nem tartózkodik már sokáig Ukrajnában. Előbbi kapcsán írtuk meg, hogy a légpárnást felnyalábolta a HHL New York teherszállító hajó, mely mostanra szerencsésen megérkezett rakományával a kínai Kanton (Guangzhou) városába, ahol szemfüles fotósok meg is örökítették, így most mi is gyönyörködhetünk benne.

Az első kínai Zubr Kantonban | Forrás: China Defense Blog

Végrehajtotta szűzfelszállását az MQ-4C Triton

2013. május 23., csütörtök - 13:15

AIM-120

Idén februárban számoltunk be róla, hogy a Northrop Grumman reményei szerint az MQ-4C Triton haditengerészeti pilóta nélküli járőrgép még idén áprilisban elvégezheti első tesztrepülését. Mivel jelenleg már május havában járunk, így nyilvánvalóan ez a remény nem teljesült be, május 22-én azonban végre-valahára levegőbe emelkedhetett a Global Hawk egyenes ági leszármazottjának tekinthető Triton. Az Amerikai Haditengerészet és a Northrop Grumman szakembereiből álló csapat által irányított gép a kaliforniai Palmdale közelében, zárt légtérben hajtotta végre első, mintegy 80 perces repülését, mely során 6100 méter magasba emelkedett, és az alapvető repülésvezérlő rendszereket tesztelték rajta, teljes sikerrel.

A 14,5 méter hosszú, 40 méteres szárnyfesztávolságú MQ-4C, melyet a BAMS (Broad Area Maritime Surveillance) program keretében fejlesztettek ki, ezzel megkezdte berepülési programját. Ez egyben jó reklám is a típusnak, amiért több ország is érdeklődik, többek között India és Ausztrália. Jelenleg két példány áll rendelkezésre a Tritonból, egy harmadik pedig a gyártás végfázisában van. A Northrop Grumman ezekkel kezdheti meg az SDD-fázis (System Development and Demonstration – Rendszerfejlesztés és Demonstráció) újabb fejezetét, mely már a légi teszteket is magába foglalja. A cég még 2008-ban nyerte el a US Navy 1,16 milliárd dollár értékű megrendelését a Triton SDD-fázisának lefolytatásáról, melyet 89 hónap, azaz kicsit több, mint hét év alatt kell lebonyolítaniuk. A cég jelen állás szerint egész jól tartja a határidőket, mivel a haditengerészet 2015-ben szeretné csak elkezdeni a csapatpróbákat.

Az MQ-4C ugyan az MQ-4B Global Hawk leszármazottja, ám mégis sok mindenben különbözik attól, lévén haditengerészeti feladatkörre szánják. Ellátták többek között jégtelenítő és jegesedést gátló rendszerrel, valamint megnövelték a villámcsapások és madárral való ütközések elleni védelmet. Ez többek között a szárny és a sárkány megerősítését jelentette, de például a korrózióvédelemre is nagyobb hangsúlyt helyeztek, hiszen a partvidékek feletti járőrözések során előfordul majd, hogy kis magasságba ereszkednek az MQ-4C-k, hogy azonosítsák a különféle hajókat. Ehhez egyébként integráltak fedélzetére egy automatikus azonosító rendszert, mely a hajók transzponderei alapján képes azok bemérésére és követésére, nagyobb távolságokból is. Ezen kívül a törzs középső részének alján található lokátorával 360 fokban képes érzékelni az óceánon haladó egységeket, illetve az alacsonyan repülő légi járműveket, amiket közelebb érve nagy felbontású elektrooptikai/infravörös kamerarendszerével is követhet.

US Navy Triton légierőnek rendszer

http://www.youtube.com/watch?v=hEuCWJ2qAQY&feature=player_embedded

MQ-4C Triton széles területen Maritime Surveillance (BAMS) pilóta nélküli re

http://www.youtube.com/watch?v=brSCdjn9dGs

Navy X-47B - Stealth Combat Jet Fighter

http://www.youtube.com/watch?v=QRxjLPM6RDs

US Navy - X-47B UCAS első Touch & Go Landing vizsgálatokat USS George 

http://www.youtube.com/watch?v=VETFFYo92e4

Jelenleg mind a haditengerészet, mind a Northrop Grumman roppant elégedett a Tritonnal, és pozitívan tekintenek a jövőbe. Ez a hozzáállás főleg utóbbi részéről indokolt, hiszen sem a Global Hawk, sem annak egyéb változatai nem produkálnak túl jó eredményeket mostanában, az MQ-4C-projekt viszont megmentheti a típuscsaládot, és szép summát hozhat a cég konyhájára.

Ausztrália új tengeralattjárói is svéd hátterűek lesznek?

2013. május 17., péntek – 15:30

Tcat

Ausztrália minden eddiginél nagyobb védelmi szektoros programja, nevezetesen a 6 svéd eredetű Collins-osztályú tengeralattjáró utódosztályának megalkotása kapcsán az elmúlt években sok mindent lehetett olvasni. Mint ismert lehet a SEA 1000 programban az alábbi 4 lehetőség került megjelölésre:

• egy már rendelkezésre álló típus módosítások nélküli beszerzése
• egy már rendelkezésre álló típus ausztrál igények figyelembevételével történő módosítása
• egy már meglévő típus továbbfejlesztése
• egy teljesen új tengeralattjáró tervezése

Idén májusra a lehetőségeket két vonalra szűkítették az ausztrál illetékesek:

• egy már meglévő típus továbbfejlesztése
• egy teljesen új tengeralattjáró tervezése

Látható, hogy bent maradt a szempontjukból legrizikósabb lehetőség, a teljesen új, hazai tervezésű tengeralattjáró. A másik lehetőség kapcsán megemlítendő, hogy természetesen nincs elvetve a svédek által a Västergötland-osztály megnagyobbításával létrehozott Collins-osztály továbbfejlesztése.

Az korábban is egyértelmű volt, hogy az ausztráloknak segítségre lesz szükségük, főleg, ha teljesen önerőből létrehozandó tengeralattjárót akarnak, lévén ahhoz nincs elegendő tervezői tapasztalatuk. Ellenben mondjuk az ausztrálokkal a Collins-ok kapcsán szoros kapcsolat ápoló svédeknek nagyon is van…

Még a lehetőségek idei leszűkítése előtt, 2012 májusában az ausztrálok fel is vették a kapcsolatot a svédek tengeralattjáró vonalas fejlesztéseit végző Kockums AB-vel, a Collins-osztály továbbfejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása, illetve előkészítésének ügyében.

Ennek kapcsán azonban előzetesen szükséges volt, hogy a svéd állam jóváhagyja a tengeralattjáró fejlesztéssel és építéssel kapcsolatos svéd szellemi tulajdonok ausztrálok általi felhasználását arra az esetre, ha az ausztrálok a Collins-osztály továbbfejlesztése mellett döntenek.

Ezen kis hírünk ezen folyamathoz kapcsolódik, lévén Stephen Smith ausztrál védelmi miniszter közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy intenzív előkészítő tárgyalások után a két fél megállapodott a szóban forgó szellemi tulajdonok felhasználásáról, mely véleménye szerint kikövezi az utat a svéd szerepvállalásnak az új ausztrál tengeralattjárókban.

Ausztrál Sub közel pwns amerikai haditengerészet

http://www.youtube.com/watch?v=d8Kv4rqR6RQ&feature=player_embedded

BIG nagyobb legnagyobb: tengeralattjáró

http://www.youtube.com/watch?v=TALsk2BpkB8

BIG BIGGER BIGGEST: aircraft

http://www.youtube.com/watch?v=XfK8NrM2nF4

2005, Silent Fury hadgyakorlat: a U.S. Navy 2 rombolója, 2 fregattja, 1 vadász atom-tengeralattjárója és egy tengóvadász helikoptere az egyik Collins-ra, az HMAS Rankin-ra vadászott. Az ausztrálok feladata a felderítés elkerülése egy egy előre meghatározott régióban tartózkodó amerikai romboló lefényképezése volt. Jó kis videó, a végén pedig kemény az amerikai szonárosoknak küldött fricska :D

Lockheed UGM-73 Poseidon

2013. május 15., szerda - 13:14

Jeno

Bevezetés

A Poseidon (megjelölés: C-3, alternatív megjelölés: UGM-73) egy közepes hatótávolságú, kétfokozatú, szilárd hajtóanyaggal hajtott, tengeralattjáróról indítható olyan ballisztikus rakétája volt az Amerikai Egyesült Államoknak, amely már több önállóan célra irányítható visszatérőegységet (Multiple Independent Reentry Vehicle, MIRV) szállíthatott.

A rakéta a Polaris (A-3) elődöt váltotta, így érthető módon elvárás volt a rakéta méretével kapcsolatban, hogy – minimális átalakítás és legénység átképzés árán – beleférjen a meglévő indítócsövekbe. A Poseidon rakéta hasznos teherszállító képessége jóval, míg pontossága kétszeresen felülmúlta elődjét, a hatótávolság csökkenése nélkül. Ezen eredmények a rakéta építése előtt lezajlott a navigációs rendszerekben és a meghajtás terén tapasztalható fejlesztéseknek volt betudható. A fő szerződő partner a Lockheed Martin Missiles and Space volt.

Poseidon | Forrás

Fejlesztés

A Poseidon az Amerikai Haditengerészet második rakétarendszere volt, amely a Polaris rakétarendszert váltotta 1972-től kezdődően. Elsősorban a pontossága és robbanófej rendszer terén hozott jelentős fejlesztéseket az új rakéta.

1963-ban vette kezdetét egy megnövelt hatótávolságú, s a lehetőségekhez mérten maximalizált méretű Polaris rakéta fejlesztését célzó kutatás. A fejlesztés során elért áttörésekre tekintettel a rakéta új elnevezést kapott, jelezve a korábbi rakétához képest végrehajtott technológiai fejlesztéseket. A rakéta végleges megjelölése UGM-73A Poseidon C-3 lett. E rakétára elfogadható a minden egyéb megjelölést mellőző „Poseidon” elnevezés használata is, mivel szemben a Polaris rakétákkal mindössze egyetlen változatot fejlesztettek.

A Poseidon szélesebb volt elődjénél, aminek köszönhetően biztonságosabban lehetett tárolni az indítócsövekben a keskenyebb Polaris rakétákkal szemben. E tulajdonságának köszönhetően a Haditengerészet anélkül építhetett ki nagyobb rakétaállományt, hogy jelentősebb mértékben át kellett volna alakítani a meglévő indítócsöveket.

Az átmérőben rejlő előnyök mellett a Poseidon rakétát vadonatúj, modernebb navigációs rendszerrel szerelték fel, s e rendszert összekapcsolták a tűzvezető rendszerrel, amit az irányítási rendszerhez hasonlóan szintén a General Electric gyártott.

A Poseidon első fokozatába Thiokol/Hercules szilárd hajtóanyaggal hajtott rakétamotort építettek, míg a második fokozat Hercules szilárd hajtóanyagú motort kapott. Mindkét fokozatot üvegszál burkolattal látták el és manőverező képességüket egy visszintes fúvóka biztosította. A Polaris (A-3) rakétánál alig hosszabb, de valamivel nagyobb átmérővel és tömeggel rendelkező Poseidon hatótávolsága ugyanúgy 4600 kilométer volt, nagyobb pontosság és hasznos teherszállítási képesség mellett, kiemelve a MIRV-esítettséget. Egy Poseidon akár 14 db W68 típusú – MK3 visszatérőegységekbe szerelt – termonukleáris robbanófejet szállíthatott. A visszatérőegységek formáját nagy sebességű visszatérésre tervezték, ami megnehezítette, vagy inkább ellehetetlenítette az antiballisztikus rakétákkal történő semlegesítésüket.

Az alacsony hatóerejű robbanófejek alkalmatlanná tették e rakétákat megerősített célpontok elleni csapásmérésre, ugyanakkor gyengébb célpontok, vagy olyan nem megerősített felszíni célpontok, mint repülőterek, levegő-föld rakéták, radarok ellen jól alkalmazhatóak lettek volna, e célpontokra mért csapásméréssel egyben megnyitva az utat a bombázóknak. Az Öbölháború kezdeti szakaszában demonstrálni is tudták e célpontválasztási módszer hatékonyságát, amikor robotrepülőgépekkel mértek csapást repülőterekre, levegő-föld rakétákra.

Akárcsak a Polaris esetében a Poseidon első fokozatának motorját is még a tengeralattjáróban indították, ami nem volt veszélytelen mutatvány. Ezt követően nagy nyomású gáz segítségével kilökték a rakétát az indítócsőből. A főhajtómű automatikusan beindult amint a rakéta megközelítőleg 10 méterre eltávolodott a tengeralattjárótól. Harci körülmények között körülbelül 50 másodpercenként lehetett volna indítani egy Poseidont.

Az első teszt kilövésre 1968. augusztus 16. napján, a rakéta első teljes értékű tesztelésére 1969 decemberében került sor. Míg az első tengeralattjáróról történő teszt kilövésre 1970. augusztus 3. napjáig kellett várni (SSBN-627, James Madison). A rakétát 1971. március 31. napján nyilvánított hadrendbe állíthatóvá, s végül mind a 31 db Lafayette-osztályú tengeralattjáróra telepítették. A kiöregedő Polaris rakéták cseréje természetesen évekig elhúzódott.

A telepítési csúcsot 496 db rakétával érték el. 1973-ban egy Poseidon teszt kilövés során a rakéta bevethetőségét befolyásoló hibára lettek figyelmesek, így módosították a rakétát, s minden Poseidon rakétával felszerelt tengeralattjárót átfegyvereztek a módosított rakétával. Az újonnan hadrendbe állított tengeralattjárók már eleve a módosított rakétákat kapták. 1984-ben kezdték el kivonni a Poseidon rakétákat, melyeket Trident I (C-4) rakétákkal cseréltek le. 1991-re mindössze 160 db Poseidon maradt hadrendben 10 hajón szétosztva, de 1994 közepére ezeket is kivonták. 1970 és 1978 között megközelítőleg 620 db UGM-73A rakétát építettek.

Poseidon | Forrás

Stratégiai szerepe

A Poseidon rakéta nem kisebb stratégiai szerepet kapott, mint az Amerikai Egyesült Államok nukleáris ellentámadási képességének biztosítása a Szovjetunió, vagy a Kínai Népköztársaság részéről érkező (nukleáris) csapás esetén.

A rakéta hatóereje és pontossága túlzottan alacsony volt megerősített célpontok elleni sikeres támadáshoz, így elsősorban nem megerősített katonai valamint civil célpontok ellen tervezték bevetni, melyekben viszont számottevő kárt okozhatott volna, akár oly módon, hogy mindegyik visszatérő egységet egyetlen célra vezetik, akár úgy, hogy több célpontra mérnek kisebb erejű csapásokat.

A rakéta egyik legnagyobb előnye a hordozó platformjában keresendő, vagyis, hogy telepíteni lehetett tengeralattjárókra is, melynek köszönhetően majdnem lehetetlenség lett volna valamennyit kiütni egy első csapás keretében, amely tény garantálta az Amerikai Egyesült Államoknak a nukleáris válaszadás lehetőségét. Nem is beszélve arról, hogy az antiballisztikus rakéta rendszerek jóval nehezebben tudták volna elfogni.

A rakéta az első stratégiai fegyverkorlátozási szerződés (START I) értelmében maximálisa 10 darab visszatérőegységet szállíthatott, melyek egyenként vagy egy 100 kt hatóerejű W76, vagy egy 40 kt hatóerejű W68 robbanófejet szállítottak. Az irányítási rendszernek köszönhetően körkörös szórása 450 méter volt „csupán”. A rakéta méretei nagyjából megegyeztek a Polaris rakétáéval, hossza 10,36 m, átmérője 1,88 m és kilövési tömege 29 200 kg volt.

Specifikációk

Típus	SLBM (Submarine Launched Ballistic Missile, tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta)
Szolgálati időtartam	1971. március 31 – 1992. szeptember
Üzemeltető ország	Amerikai Egyesült Államok
Gyártó	Lockheed Martin Space Systems
Tömeg	29 200 kg
Hossz	10,4 m
Átmérő	1,9 m
Robbanófej, visszatérőegység	10-14 db W68 robbanófej (40 kt), MK3 visszatérőegységekben
Hatótávolság	4600 km (MIRV változat), 5900 km (egy visszatérőegység)
Sebesség	13 000 km/h
Irányítás	Inerciális

Atom-tengeralattjárót küldenének az oroszok a Földközi-tengerre?

2013. május 14., kedd - 11:00

Tcat

Az idei év, illetve már az azt megelőző hónapok is igen mozgalmasak voltak az Orosz Haditengerészet számára, hiszen a szíriai helyzet miatt meglehetősen nagy flottamozgás tapasztalható a régióban. Mely nem csak a térség kapcsán illetékes Fekete-tengeri Flottát érinti. Emlékezzünk arra, hogy január végére nagyszabású flottaközi hadgyakorlatot hívtak össze a Földközi-tenger keleti medencéjében, melyben mind a 4 flotta képviseltette magát.

Emlékeztetőül: a januári mókára összeálló csapat -ezen térkép készültekor mér részben érkezőben lévő – résztvevői

A hadgyakorlat befejezése után a nagy kötelék ugyan feloszlott, lévén a csendes-óceániak és a fekete-tengeriek hazafelé indultak, ám a többiek részben maradtak. Olvasóink előtt ismert kell legyen, hiszen több alkalommal is írtunk róla hogy a Balti Flottától érkezett partraszállító hajók vadul ingáztak a Fekete- és Földközi-tenger között és még mindig nem mehetnek haza, de érdemes megemlíteni, hogy a Jaroszlav Mudrij fregatt (Balti Flotta) és a Szeveromorszk romboló (Északi FLotta), illetve ezek ellátóhajói is szintén a régióban tartózkodnak.

A friss információk szerint a Földközi-tengeren tartózkodó orosz kötelék jelenleg az alábbi hajókat tartalmazza:

• az Udaloj-osztályú Szeveromorszk romboló
• a Jasztreb-osztályú Jaroszláv Mudrij fregatt
• a Ropucsa II-es Azov partraszállító (mely a hónap elején Izraelben tett történelmi látogatást)
• az Altaj nevű vontatóhajót és a Léna nevezetű ellátóhajót

Ehhez kell hozzátenni a márciusban kihajózott, a közelmúltban Iránban is látogatást tett és a tegnapi napon már a Vörös-tenger területére érkező, 5 hajóból álló köteléket, melynek összetétele a következő:

• az Udaloj-osztályú Admiral Pantelejev romboló
• a Pereszvet és az Admiral Nevelszkij nevezetű partraszállító hajók
• 1 vontatóhajó és 1 tanker

Ez a fotó még a Dél-kínai-tengeren készült, amikor a Földközi-tenger felől érkező kötelék találkozott a Földközi-tenger felé tartóval. Mivel a Földközi-tengeren az elérhető információk szerint jelenleg tartózkodik egy Udaloj egy hasonló találkára akár most is sor kerülhet.

Látható, hogy újból szép kis jelenlét épült ki – persze az kérdéses, hogy a Csendes-óceánról érkezett kötelék befutása után a még bőven a tavalyi évben útnak indult balti és északi hajók hazatérhetnek-e, vagy még dolguk van a térségben. (Ha más nem, akkor a korábban bejelentett állandó földközi-tengeri jelenlét fenntartása).

Az Orosz Haditengerészet parancsnoka erről nem értekezett vasárnapi nyilatkozatában, azt azonban elhintette, hogy a régiós jelenlétet atom-tengeralattjárókkal (ígen többesszámban)fejelnék meg.

Új török partraszállító hajó

2013. május 14., kedd - 07:49

GrGLy

A világ haditechnikai híreinek élbolyát elkerülve a törökök csendben egy új partraszállító hajó tervén dolgoztak, amelyről a készítő ANADOLU hajógyár oldalán már konkrét információkat is fel lehet lelni.

A projekt LST (Landing Ship Tank) néven fut és az eddigi információk alapján két darabot terveznek belőle majdan megépíteni. A szerződést még 2011-ben írták alá és az ANADOLU azóta nem tétlenkedve dolgozik a terveken és hajtja fel a beszállítókat, így például olyan vállalatok is részt vesznek az LST-k fejlesztésében, mint a katonai elektronikával foglalkozó ASELSAN, a fegyvergyártó olasz OTO Melara (amely elvileg 40 mm-es ágyúkkal fogja felruházni az új hajókat) vagy éppen az ISBIR török hadiipari beszállító.

Forrás: ANADOLU

Maga az LST “nagy sebességű és felső-közepes méretű partraszállító hajóként” lett definiálva “jelentős tűzerővel”, amelynek segítségével “főszerepet játszhat az ország erőkivetítése során”, miközben nagy mennyiségben szállít tűztámogató eszközöket és tengerészgyalogososokat. Ugye egy projekt meghatározásánál ezek szoktak lenni a nagyjából körbeírt dolgok, de mondhatjuk úgy is, hogy ez itt mind sallang, ezért nézzük inkább a száraz tényeket:

- a hajótest ún. mono-hull típusú, tehát hagyományos kialakítású, mellyel 40 év szolgálatra terveznek,
- 138,75 méteres hossz és 19,6 méteres szélesség mellé 7125 tonnás vízkiszorítás, illetve 2 méteres (teljes terhelésnél kevesebb mint 5 méteres) merülés társul,
- a meghajtásról 4 darab 2880 kilowattos dízelmotor gondoskodik, amelyek két hajócsavaron adják le a teljesítményt, amelyeket egy orrsugár kormány is megtámogatja,
- az energiát 4 darab 785 kilowattos dízelgenerátor biztosítja,
- a fentebb felsorolt nyalánkságok 18 csomós maximális sebesség kisajtolására elegendőek teljes terhelés mellet,
- a legénység 12 tisztből, 51 altisztből és 66 közlegényből áll, mindezek mellé még befér 350 tengerészgyalogos is, illetve 1180 tonnányi rakomány.

HTKA Hírhalom 2013. 19. hét

2013. május 13., hétfő - 08:05

Eagle

HTKA HÍRHALOM olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.

Az Amerikai Hadsereg végzett az iraki Bell 407 helikopterek leszállításával. A könnyű forgószárnyas típus utolsó 3 példányát még a múlt hónapban, április 3-án egy C-17 rakterében szállították át New Yorkból új hazájukba. Az átvétellel 24 példányra nőtt az Iraki Hadsereg Bell 407-es flottája, a hozzájuk tartozó teljes logisztikai kiszolgálással együtt.

Egy korábbi szállítmány kipakolása

Lezuhant a Nigériai Légierő egyik Alpha Jet kiképzőgépe múlt hét hétfőn. A balesetre az ország dél-nyugati részében, Niamey városától 60 km-re nyugatra került sor, helyi idő szerint délután 1:05-kor. A légierő bevallása szerint a gép nem éles bevetésen vett részt, az eset okainak kivizsglását megkezdték. Szerencsétlen módon a személyzet mindkét tagja életét vesztette.

—

Lassan, de biztosan halad előre a Joint Strike Fighter program, ezt mi sem bizonyítja jobban mint hogy a hónap elején egy jelentősebbnek mondható lépésre került sor. A Lockheed Martin átadta a légierő első F-35A Block 2A szériába tartozó vadászbombázóját, mely az eddig gyártott Block 1-esekkel szemben több képességbővítést is kapott. Az AF-25-ös jelzésű példány május 6-án került a floridai Eglin légibázisra, az ott állomásozó 33. vadászezredhez, azon belül is az 58. vadász századhoz, akik az újonc pilóták kiképzését végzik. Ami a századot illeti, összesen 24 gépet kapnak következő februárig bezárólag, és körülbelül ebben az időben kezdhetik meg az arizonai Luke légibázis személyzetének felkészítését, akik januárban vehetik át első 5. generációs vadászbombázójukat.
A Block 2A konfiguráció több új képességgel is felruházza a típus hajózóit, akik mostmár repülés közben is használhatják a Sniper XR berendezéseivel ellátott EOTS (Electro-optical target system) célfelderítő és lézeres kijelölő rendszert. További újítás hogy a körkörös lefedettséget biztosító DAS optikai felderítőrendszer 6 kamerájából eddig csak 3-at használhattak, ezt most kibővítették mind a 6-ra. A lokátor is képességbővítésen esett át, a pilóták már használhatják a radar időjárás térképező üzemmódját, ami az Eglin hirtelen változó időjárási viszontagságai miatt is hasznos. További fejlődés hogy a fedélzeti számítógép már több fegyver használatát is képes szimulálni, a tanoncok így elméleti síkon használhatják az AIM-120 AMRAAM légiharc rakétát, a GBU-12 lézeres és BGU-31 GPS irányítású bombákat, azonban közeli légiharcot még mindig nem gyakorolhatnak, a gépek túlterhelése 5,5G-ben van maximalizálva. A radar SAR üzemmódjával is nagyon elégedettek, mely már most, a teljes képességek megszerzése előtt is jelentősen jobb képet biztosít a talajfelszínről mint bármelyik szolgálatban álló vadászbombázójuk radarja, beleértve az F-15E Strike Eagle APG-70-esét.

AF-25 | Fotó: USAF

Tajvanon hamarosan dönteni kell a kiöregedő F-5E/F Tiger II vadászbombázók cseréjéről. A légierő a tervek szerint 2019-ben véglegesen is kivonja az aktív szolgálatból a típust, mely a támadóerők gerincét jelentette több évtizedig. A pótlásukra több perspektívát is el tudnak képzelni, ám legvalószínűbbnek az évek óta vágyott F-16C/D Block 52+ típus beszerzését tartják. Tajvani politikusok azt is megszelőztették, hogy F-35-ösök beszerzését sem tartják lehetetlennek, ám erre vajmi kevés esélyük van – még új F-16-osok eladását sem engedélyezik számukra évek óta, Kína várható reakciója miatt.

Tajvani F-5E

Söulban hamarosan döntenek az F-X III vadászgép beszerzési tender kimeneteléről. A 7,4 milliárd dolláros bevétellel kecsegtető pályázaton 3 cég indult, ez európai EADS azEurofighter Typhoon-nal, az amerikai Boeing az F-15SE Silent Eagle-vel, valamint a szintén amerikai Lockheed Martin a lista egyetlen 5. generációs típusával, az F-35-el. A Védelmi Beszerzésekért felelős hivatal, a DAPA (Defense Acquisition Program Administration) május 2-án nyilatkozta, hogy hamarosan végeznek a típusok összehasonlításával és a költségek kalkulációjáva, és várhatóan június végéig kihirdetik a győztest.

Franciaország és Nagy-Britannia közösen állnak neki egy új hajók elleni rakéta kifejlesztésének. Az együttműködésnek köszönhetően az MBDA több angol cég közreműködését is kérheti, ami megkönnyítheti a fejlesztést. Nagy-Britannia és az MDA már hónapok óta lobbizik Franciaországban, hogy közösen kezdjenek bele több fegyver kifejlesztésébe, többek között helikopter fedélzeti rakéta, hajók elleni rakéta és földi célpontok elleni fegyverek kerültek szóba.

—

A Korea Aerospace Industries 1,02 milliárd dollárt kapott a Dél-Koreai Légierőtől, FA-50 Golden Eagle könnyű csapásmérők gyártására. Nem ismert, hogy hány példány fér bele a költségkeretbe, de figyelembe véve a típus 30 millió dolláros darabárát, kb 20-25 példányról lehet szó, a hozzájuk tartozó felszerelésekkel együtt.

FA-50

6 Szu-30MK2 repülőgéppel bővült az Ugandai Légierő flottája. A fél tucat vadászbombázót május elején szállította le a gyártó az Entebbe légibázisra, ahol a korábban átvett 6 hasonló példány is üzemel. Az ugandaiak tavaly rendeltek után a típusból, a Rosoboronexport szeptemberben jelentette be a szerződés aláírását hivatalosan is.

Ugandai Szu-30MK2

Az Amerikai Haderőt érintő költségvetési megszorítások ellenére a haditengerészetnek sikerült kijátszania a honatyák tervét, mely szerint a 10 működő ezredükből 4-et leállítottak volna. Egy ilyen ezred általában 8 századból és 65 repülőgépből áll, így 4 ezred leállítása 240-260 repülőgépük ideiglenes nyugdíjazását jelentette volna, mely hatalmas érvágás lenne a világ legynagyobb repülőerejével rendelkező haditengerészetének. Azonban a megszorításokat ők sem kerülhetik el, az elvont összegeket pedig a repült órák jelentős csökkentésével keresik meg. A gyakorlat ugyan nagyon fontos minden pilótának – ez különösen igaz a haditengerészet repülőire akiknek folyton mozgó fedélzetről kell fel- és leszállniuk – ám ennek ellenére úgy vélik, hogy a repült órák redukálásával sem csökkenne vészesen a repülésbiztonság. A megspórolt órákat repülőszimulátorban pótolnák be. A csökkentéstől havi két millió dolláros megtakarítást várnak ezredenként.

Csúszik a Ford

2013. május 9., csütörtök - 13:31

GrGLy

Júliusról novemberre tolták az első Gerald R. Ford-osztályú repülőgép-hordozó vízre tételének dátumát, illetve így fél évvel az átadását is elodázták 2016 elejére.

Mondjuk ez egy ekkora projektnél talán nem is meglepő, arról nem is beszélve, hogy egy osztály első hajója általában mindig problémásnak bizonyul. Ugyanezt mondta Chris Johnson, a NAVSEA (Naval Sea Systems Command) szóvivője is, illetve hogy évekig követték és jelentették az ütemterv kockázatait, valamint dolgoztak ezen kockázatok csökkentésén is. Johnson elmondása szerint az ütemterv februári részletes felülvizsgálása során arra a következtetésre jutott a haditengerészet és a hajót építő Huntington Ingalls Industries (HII), hogy a késéssel a HII-nek lehetősége lesz a szerelési munkálatok minél gazdaságosabban történő folytatására, így a USS Gerald R. Ford (CVN-78) nagyjából 70 százalékban lesz kész vízre tételkor.

USS Gerald R. Ford (CVN-78) | Forrás: defensenews.com

A késés egyik okának a vékonyabb lemezhasználat következtében a szerkezeti részek felépítésénél adódó nehézségeket nevezték meg, de ugyanígy az új bevonatolási eljárások sem könnyítik meg az építők dolgát, az új anyagokról már nem is beszélve. Ha nem lesznek további csúszások, akkor a novemberi vízre tételt követően – 2015 szeptembere helyett – 2016 második negyedévében készülhet el az első Ford hordozó.

Továbbra is küzdenek a Viktóriákkal a kanadaiak

2013. május 7., kedd - 18:21

Tcat

Mármint ugye az anno az angoloktól beszerzett, de hatékonnyá ezidáig sem vált Victoria-osztályú tengeralattjáróikkal. Legutóbb tavaly nyár elején a RIMPAC 2012 kapcsán jelentkeztünk hírrel ezen tengeralattjárókról. Nos időközben kiderült, hogy az akkori, 2013-ra datált kanadai remények még nem teljesen realizálódtak.

A 4 megépített Upholder-osztályú tengeralattjáró. Ezen, mindössze pár évet szolgált angol SSK-kat vették meg a kandaiak. Akik azóta is kínlódnak az üzemeltetésükkel.

A hajóosztállyal kapcsolatos bénázás felelevenítésére ajánljuk két korábbi hírünket, de jelen hírünk szempontjából a lényeg tömören annyi, hogy a 2011-re bevethető tengeralattjáró nélkül maradt Kanada a 2012-2013 közti időszakra 3 egység bevethető állapotba hozását tervezte be. (Legalábbis ilyen hivatalos nyilatkozatok láttak napvilágot az elmúlt cirka 2 évben – már amikor épp nem a problémás és nem hatékonyan működő tengeralattjáró flotta kivonásáról, netán helyettük atom-tengeralattjárók beszerzéséről ment a pletyka.)

De mi most kanyarodjunk vissza az említett 3 aktív egységre. Ezek egyike a 2000-ben hadrendbe állított HMCS Victoria, mely 2005 – 2012 között szárazdokkban töltötte az éveket. A Victoriának eredetileg 2009-ben kellett volna visszatérnie az aktív szolgálatba, de újbóli vízbe tételére csak 2011-ben került sor. Ezt követően 2012 folyamán azért már mozgalmasabb éve volt, lévén az év tavaszán az Mk 48 torpedó integrálását volt hivatott tesztelni. Másrészt az egyetlen bevethető kanadai tengeralattjáróként neki jutott osztályrészül a RIMPAC 2012 hadgyakorlaton való megjelenés is – ahol egy Mk 48 torpedóval a habok alá küldte az amerikaik egy már kivont, USNS Concord nevezetű ellátóhajóját.

Az Mk 48 kellemetlen ellenfél, mely működési elve miatt ennél nagyobb falattal is megbírkózik. A hajógerinc alatt detonálva képes szó szerint kettétörni a hajót. Ezen torpedó integrálásával az eredetileg meglévő Harpoon indítási képességtől furcsa módon megfosztott Victoria-osztállyal is igen keményen oda lehet már csapni.

Ausztrál tengeralattjáró Torpedo Test "találatai Destroyer"

http://www.youtube.com/watch?v=jlpx4DMGzYI&feature=player_embedded

Torpedo Bomber Tactics: "Aerial Torpedo Attack High Speed ​​High Altitude" 

http://www.youtube.com/watch?v=w8XYZoR9ABE

Project 941 Akula (Typhoon) - Russian Submarine

http://www.youtube.com/watch?v=I6EX9Ef4x6A

LEGNAGYOBB tengeralattjáró.

http://www.youtube.com/watch?v=NI-3zMee0s4

Kurszk tengeralattjáró. Betiltották Oroszországban

http://www.youtube.com/watch?v=RG9EVG5R8uk

Katonai titok, Aliens, UFO-k dokkoló. Movie 2011

http://www.youtube.com/watch?v=ONxYpkVAhwM

A furcsa dolog. "UFO. Zárt dosszié" (2013/03/01)

http://www.youtube.com/watch?v=ha1XR94SAZ4

Megtévesztette a tudomány. Élet a halál után

http://www.youtube.com/watch?v=ONVcLm22f3M

Speciális program: "Ki irányítja a világot?" (31.10.2012)

http://www.youtube.com/watch?v=2k4Z541YW3w

Speciális program: "Mafia Land of szovjetek" (2012/07/11)

http://www.youtube.com/watch?v=3i11ogOTbLY

Különleges projektet. Adventure szex a XX században.

http://www.youtube.com/watch?v=oBB8HG2ZJSw

Tiltott a film Amerikában. Zeitgeist (3).

http://www.youtube.com/watch?v=OshRaJingb8

Vélhetően szélesebb körben ismert videó: az ausztrálok akciója Mk 48-al. Csak a miheztartás végett. :)

OK, egy tengó tehát kipipálva, marad még kettő. Ismert, hogy az HMCS Corner Brook-al 2011-ben zátonynak ütköztek kiiktatva ezzel az akkori egyetlen aktív kanadai tengeralattjárót. Említett egység pedig csak valamikor 2015-2016 között várható vissza aktív szolgálatba, így nem nehéz kisakkozni, hogy az HMCS Windsor és az HMCS Chicoutimi amiknek idén vissza kéne térniük szolgálatba.

A betört orrú HMCS Corner Brook szárazdokkban. Látható, hogy a tengeralattjáró jelentős sérülést gyűjtött be. | Forrás: cbc.ca

Nos az HMCS Windsor egyébként a tavalyi év végén vissza is tért – meg nem is. Hogy ezt hogyan csinálták a juharlevelesék? Nos valahogy sikerült összehozniuk, hogy a 209 millió dolláros felújításon átesett Windsor két diesel generátora közül azóta kihullott az egyik, lévén a kapcsolódó Paxman Valenta 16RP diesel erőforrás cserélendővé degradálódott. Ennélfogva az így csak 1 generátorral gazdálkodó HMCS Windsorra korlátozásokat voltak kénytelenek bevezetni, alapvetően a partközeli régióra korlátozva ezzel. Emiatt amúgy vissza is kellett mondani egy, az USA déli partjai menti szereplést. (Pedig már biztos fenték a fogukat a U.S Navy-nél egy halk, nem is olyan könnyű ellenfélre.)

Az HMCS Windsor egy 5 évre elhúzódó szárazdokkos tartózkodás után, 2012 áprilisában térhetett vissza a vízbe.

Az HMCS Windsor-on végzett, Extended Docking Work Period névre hallgató munkálatok hivatalosan 2012. decemberében zárultak le. A fenti fotó 2012. december 13-án, Halifax kikötőjéből való kihajózáskor készült.

Végül mi a helyzet a HMCS Chicoutimi esetében? Nos, elképzelhető, hogy az idén visszatér az aktív szolgálatba, de ez egyelőre nem biztos. Ahogy az sem, hogy ezt teljes értékű tengeralattjáróként fogja tenni. Ezt egyesek arra alapozzák, hogy 2011 őszén olyan nem hivatalos információk kerültek ki, miszerint a Chicoutimi egyes rendszerei átkerültek a Victoria-ba annak felújítása során. Hogy a tűzesete miatt a legrövidebb idő aktív szolgálatban töltött Chicoutimi-val kapcsolatos ezen hírek helytállóak-e, az majd idővel kiderül.

Mindenesetre az immáron biztosnak tűnik, hogy ha a Chicoutimi késve, vagy csak kiképzésre alkalmas állapotban is tér vissza, Kanada akkor is elérheti, hogy végre mind a nyugati, mind a keleti partján legyen bevethető, frissen felújított tengeralattjárója. Persze ehhez előbb keríteniük kell egy diesel erőforrást a Windsor számára. No meg gyúrni arra, hogy azon 4, illetve 6 év alatt, míg elérkezik a Victoria és a Windsor soron következő 2 éves nagyjavítása (Extended Docking Work Period), addigra bevethető legyen egy újabb tengeralattjáró – legyen az a Corner Brook, avagy a Chicoutimi.

Végrehajtotta első fékezőhorgos leszállását az X-47B – VIDEÓ

2013. május 7., kedd - 08:01

Phoenix

Egyre közelebb kerül a hajófedélzeti rendszeresítéshez a Northrop Grumman által fejlesztett X-47B pilóta nélküli harci repülőgép (UCAV). Az engedélyek megszerzéséhez szükséges tesztsorozat most újabb állomásához érkezett, először hajtott végre fékezőhorgos leszállást a demonstrátor, igaz, “csak” az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Patuxent River támaszpontjának területén erre a célra kialakított tesztközpontban. A jeles eseményre május 4-én került sor.

NAVAIR: X-47B Befejeződött első szárazföldi Arrested Landing

http://www.youtube.com/watch?v=CxWTqHiy3RM&feature=player_embedded

EXKLUZÍV: amerikai Strike Back Against Drones

http://www.youtube.com/watch?v=YSp-bhakCFs

Ahogy a videó is tanúskodik róla, az X-47B sikeresen végrehajtotta a feladatot, melynek rögzített adatait a következő napok során elemzik és ez alapján folytatják tovább a tesztsorozatot, melynek már korábban része volt a gőzkatapultos indítás és a fedélzeti kezelés tesztelése is.

Kudarc egy francai ballisztikus rakéta tesztjén

2013. május 6., hétfő - 10:08

GrGLy

Tegnap egy tesztkilövés során eddig ismeretlen okok miatt megsemmisítette magát egy M51 ballisztikus rakéta.

A francia nukleáris csapásmérő erő gerincét képező rakéta tesztjére az északnyugat-franciaországi Audierne-öbölben került sor, amely során helyi idő szerint fél tízkor egy Triomphant-osztályú tengeralattjáró útjának indította, de a rakéta nem sokkal a kilövés után megsemmisült.

M51 rakéta a kilövés kezdeti szakaszában | Forrás: globalmilitaryreview.blogspot.com

Lionel Delort őrnagy, az Atlanti Haditengerészeti Prefektúra szóvivője szerint a teszt “kudarc volt, az okokat majd egy vizsgálat fogja feltárni”, majd hozzátette, hogy a rakéta “megsemmisítette önmagát az első rakétafokozat során… ismeretlen okból.” A rakéta nem volt nukleáris töltettel felszerelve.

Missile M51 Auto Destruction during a test - raw footage 5/5/2013 ..

http://www.youtube.com/watch?v=MKS06BGPDhU&feature=player_embedded BOMBE ATOMIQUE TSAR ,LA PLUS PUISSANTE DU MONDE, 57mégatonne

http://www.youtube.com/watch?v=4V5kY0za07o

HTKA Hírhalom 2013. 18. hét

2013. május 6., hétfő - 08:05

Eagle

HTKA HÍRHALOM olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.

Újabb 3 példánnyal bővült a thai JAS-39 Gripen flotta. A vadászbobmázók 3 napos repülés után – mely során kis hazánkban is megpihentek – , április 5-én érkeztek meg új hazájukba, a légierő 7. ezredének otthont adó Surat Thani melletti légizábisra. Az átadással immár 9 Gripenje van a Thai Királyi Légierőnek, a fennmaradó 3 gépet év végéig leszállíja a Saab.

—

4 halálos áldozatot követelő balesetre került sor Afganisztánban, mikor lezuhant egy az Amerikai Légierő által üzemeltetett MC-12W Liberty felderítőgép. A repülő április 27-én, helyi idő szerint 17:45-kor csapódott a földbe Kandahar légibázistól 177 km-re északkeletre, a személyzet mind a 4 tagja életét vesztette. Az eset okainak kivizsgálását megkezdték, NATO jelentés szerint nem tapasztatltak ellenséges tevékenységet a körzetben, így műszaki vagy pilótahibára gyanakodnak.

Fotó: USAF

Újabb Block 60-as F-16-osokra kerülhet fel az Egyesült Arab Emirátusok Légierejének felségjele. Az USA nemzetvédelmi minisztere, Chuck Hagel közel-keleti útja során először az emirátusokba látogatott, ahol többek között 25 új gyártású F-16E/F Block 60 beszerzéséről tárgyalt a trónörökössel. Az arabok azt is szeretnék, ha a gépek mellé nagy hatótávolságú csapásmérő fegyvereket is kaphatnának, azonban ezek exportja korlátozás alá esik az Egyesült Államokban, így lehet hogy még a közeli szövetség ellenére sem kaphatják meg.

Az Emirátusok légierejének gerincét alkotó F-16E Block 60 Desert Falcon

Az Amerikai Kongresszus 8 évvel a kérés után jóváhagyta az RQ-4 Global Hawk pilóta nélküli felderítők eladását Dél-Korea számára. 4 példányt igényelnek, azonban ezek ára jóval meghaladja a Söul által erre felállított 435 millió dollárt, a Pentagon szerint a teljes összeg akár az 1,2 millárd zöldhasút is elérheti.

—

AZ AgustaWestland átadta az Olasz Hadsereg számára az első FOC konfigurációja, azaz a teljes műveleti képességének birotkában lévő NH90 TTH helikoptert. Az hivatalos átadáshoz ceremóniát rendeztek a gyár velencei székhelyén, ahol többek között megjelent Giangiacomo Calligaris tábornok, az Olasz Hadsereg parancsnoka, valamint a Légi Fegyverkezési Igazgatóság vezetője, Francesco Langella tábornok. A szállítással 21 példányra nőtt az Olasz Hadseregben üzembe állított NH90 TTH-k száma, összesen 60 példányra van megrendelésük.
A hadsereg 5 forgószárnyasa jelenleg is Afganisztánban teljesít szolgálatot, repült idejük már elérte a 470 órát. Mindeközben az otthon szolgáló példányok is jelentős kihasználtságnak vannak kitéve, a flottavezető már átlépte a 900. repült óráját.

Az első teljes műveleti képességű olasz NH90 TTH

Nagy-Britanniában várhatóan még az év vége előtt beszerzik az első F-35 század felállításához szükséges engedélyeket. Miután ez megvan, a Main Gate 4 program keretében 2016-ban vehetik át az első 14 5. generációs vadászbombázójukat, melyekkel az első századot felállítják.

—

Annak ellenére, hogy az Orosz Légierő megrendeléseinek nagyrészét a Szuhoj gyűjtötte be az elmúlt években, a Mikojan-nál bizakodóak. Számításuk szerint még az év első felében hazai megrendelést kapnak a MiG-35 típusra, mellyel leválthatók lennének a légierőnél használt MiG-29-esek. Sergei Korotkov, a cég vezérigazgatója egy április 23-i sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy tárgyalásban állnak az Orosz Légierővel, és reményeik szerint még az év ezen felében megszülethet a szerződés a MiG-35-ösök megrendesléséről.

Április 30-án elvégezte szűzrepülését az első OH-58F szintre modernizált Kiowa Warrior harci helikopter. Az Amerikai Hadsereg által megtervezett és kivitelezett átalakításon az OH-58D új kijelzőket kapott a pilótafülkébe és új szenzorokat a gép külsejére. A legszembetűnőbb változás hogy a korábbi variánsokkal ellentétben az optikai szenzorokat nem a rotor fölött helyezték el, hanem a forgószárnyas orra alatt.
A hadsereg összesen 321 helikoptert akar modernizálni, és jelentős megtakarítást várnak attól, hogy saját kezőleg vitelezik ki a programot.

Szűzrepülésén az első OH-58F

Történelmi repülést hajtottak végre az Amerikai Tengerészgyalogság MV-22 Osprey konvertiplánjai, miután két KC-130J utántöltő géppel karöltve 6 konvertiplán átrepülte az Atlanti-óceánt, ezzel teljesítve a típus történetének leghosszabb transzatlantikus repülését. A 6 példány a New River melletti tengerészgyalogos bázisról szált fel, és meg sem állt egészen Spanyolországig, a Moron De La Frontera város melletti katonai bázisig. A 15 órás repülés során a szükséges kerozint a tengerészgyalogság 252. szállító és utántölő századának két KC-130J utántöltője biztosította.

Ha már szóba került a tiltrotoros jármű, meg kell említeni hogy a tengerészgyalogság egy új procedúra kidolgozását kezdi meg a nyáron. A tervük, hogy alkalmassá teszik az MV-22-es típust más repülőeszközök repülés közbeni utántöltésére, azaz egyes példányokat felszerelnek a légi utántöltéshez szükséges hajlékony tömlővel. A Boeing már el is készült a szükséges eszközzel, mely a raktérbe beszerelve a nyitott hátsó rámpán keresztül engedné ki a tömlőt hogy más gépek arra csatlakozhassanak. A módosítás segítené az erők gyorsabb reagálását természeti katasztrófák esetén, de akár az F-35B-k utántöltése az MV-22-esekből is sok előnnyel járhat.

Az Indonéz Hadsereg békefenntartó misszióra küldte három Mi-17V5 helikopterét Szudánba. A forgószárnyasok és a 120 fős személyi állomány egy évig tartózkodik majd az országban, szállításukat ukrán An-124 Ruslan repülőgépekkel oldják meg.

Ilyen se volt még: orosz hadihajó Izraelben

2013. május 3., péntek - 08:09

Tcat

Az Azov nevet viselő, Ropucsa II-osztályú partraszállító legutóbb április közepén szerepelt híreink között, mikor is 2 másik Ropucsa mellett az Azov is áthalyózott déli irányba a Boszporuszon.

Az említett partraszállító azóta megjárta eredeti célpontját, a szicíliai Messina kikötőjét. Az április 23.-25. közötti olaszországi tartózkodás után ugyan kelet felé fordult, de még nem a Fekete-tengerre történő visszahajókázás célzatával. Nem, az Azov következő említésre méltó állomása nem más lett, mint Izrael, konkrétabban Haifa kikötője.

Az észak-izraeli kikötővárosban tett 3 napos, azaz a mai nappal záruló látogatás azért említésre méltó, lévén ha minden igaz ez az első alkalom, hogy orosz hadihajó izraeli kikötőbe tesz látogatást.

Az Azov május 1-i érkezése Haifa kikötőjébe. A 3 napos kikötőben tartózkodás alatt ahogy az ilyenkor nem ritkán lenni szokott, az érdeklődő lakosság számára is lehetőség nyílt a hajó megtekintésére. | Fotó: RIA Novosztyi

Talán érdemes lehet azt is megjegyezni, hogy a Ropucsák továbbra is igen aktívak. Olvasóink talán emlékeznek arra, hogy április közepén lehoztunk egy hírt, amiben valószínűsítettük, hogy a Csendes-óceáni eredetű erősítés érkeztével a Balti Flotta két, január óta a régióban ide-oda loholó Ropucsája végre hazatérhet.

A Kalinyingrád és az április 11-én, az Azov előtt pár nappal át is hajózott déli irányban a szoroson, ám azóta kiderült, hogy nem a Balti-tenger volt tervben a kizavarásukkor. Olyannyira nem, hogy az említett két hajó azóta már vissza is tért a Fekete-tengerre. Sőt, az április 24-i északi irányú áthaladás után a Kalinyingrád 6 nappal később már újból déli irányba szelte át az Európát Ázsiától elválasztó szorost.

Közben a Csendes-óceáni Flottától érkező kötelék Iránban tett látogatást nemrégiben.

—

Harcra kész az RSS Swordsman

2013. május 2., csütörtök - 12:57

GrGLy

Persze azért még nem fog nekirontani más hajóknak, de április 30-án hivatalosan is combat-ready, azaz “harcolásra alkalmas” minősítést kapott a második szingapúri Archer-osztályú tengeralattjáró.

Az esemény kapcsán a Changi haditengerészeti támaszponton tartott ceremónia keretében Tharman Shanmugaratnam, helyettes miniszterelnök és pénzügyminiszter mutatta be az üzembe helyezési parancsot az Swordsman parancsnokának, Loh Mun Heg alezredesnek.

A Tharman Shanmugaratnam helyettes miniszterelnök (középen) és Loh Mun Heng alezredes (jobbra), valamint az a bizonyos parancs | Forrás: Szingapúri Védelmi Minisztérium

“Az RSS Swordsman, testvérhajója az RSS Archer és a mi négy Challenger-osztályú tengeralattjárónk egy integrált harcoló rendszer részét képezik – együtt a lopakodó fregattjainkkal, tengerészeti helikoptereinkkel, rakétás korvetteinkkel és aknász hajóinkkal – egy olyan erőét, amely biztosítja Szingapúr tengeri érdekeltségeit és megvédi területi egységünket.” – nyilatkozta a miniszter.

A Swordsman parancsnoka elmondta, hogy beosztottjainak elegendő volt mindössze négy hónap, hogy felkészítsék új hajójukat az átadásra. “Azonkívül, hogy az RSS Archer legénysége ellátott minket tanácsokkal, a legénységem fele eleve egy Challenger-osztályú tengeralattjáróról jött és amikor áthoztuk a tapasztalatainkat, képesek voltunk gyorsítani a tanulási folyamaton.” Nyilatkozta az alezredes, majd hozzátette, hogy “Az operacionalizálásnak nincs végső állapota…” és folytatják képességeik fejlesztését.

Az RSS Swordsman a Changi tengerészeti támaszponton | Forrás: Szingapúri Védelmi Minisztérium

Szingapúr az immár aktív Swordsmannel együtt összesen hat tengeralattjáróval rendelkezik: négy darab, 1997 és 2001 között modernizált ex-Sjöormen, manapság Challenger-osztályú tengeralattjáró, amelyek már igencsak közelednek 50. életévükhöz, szóval hamarosan érik aváltásuk, illetve a fentebb is említett Archer-osztályú Archer és Swordsman, amelyek húszas éveiket tapossák és hajdanán a Västergötland-osztályba tartoztak.