Kiddush Hashem - a Holokuszt zsidó receptje - II.rész - A vallási háttér

Kiddush Hashem

- a Holokuszt zsidó receptje - II.rész

- A vallási háttér

A bejegyzés előző része:  Hitler, a cionista báb

A zsidóirtás általánosan használt, sőt megkövetelt neve, a "Holokauszt" görögül teljesen elégő áldozatot jelent, az áldozat szó vallási értelmében, ahogy az ókori kultuszok részeként az oltáron égették el az áldozati állatot, vagy egyes esetekben embert. Akik a zsidó holokauszt-iparosok részéről így nevezték el ezt a tragikus eseményt, illetve folyamatot, azok tehát utaltak a zsidóirtás kultikus, vallási jellegére. Azonban furcsa módon a közvetlenül elkövetőnek, bűnösnek tekintett kivitelezők semmiféle vallási jelleget nem tulajdonítottak a zsidóirtásnak, a sokat emlegetett "Végső Megoldásnak"! Nemcsakhogy nyíltan, de ismereteink szerint még titkos belső körben se adták soha semmi jelét a náci rezsim vezetői, a zsidóirtás irányítói, hogy ez a népirtás valamiféle vallási kultuszcselekmény a részükről. Ez nem is meglepő, mert sem a német népi, vallási hagyományokban (beleértve a német keresztény, vagy akár a korábbi pogány germán hagyományokat), sem pedig a náci rezsimben, kiemelten az SS-ben egy időben jellemző okkult kultuszokban nem fordult elő semmi olyan elem, ami alapja lehetett volna ilyen kultikus népirtásnak, égőáldozatnak.   
Az Isten által parancsolt "Szent Népirtás" hagyománya

Megdöbbentő gondolat, mégis kézenfekvő és magától kínálkozó, hogy viszont mégis találunk a "zsidó" és a "vallási okból elkövetett népirtás", "népirtási kultusz" fogalmak egybevetése során olyan vallást, amelyben van hagyománya, sőt elég nagy jelentősége az "isteni parancsolatra" elkövetett népirtásnak. Természetesen ez a zsidó vallás, a judaizmus. A keresztény Biblia Ószövetségi részével nagyrészt egybeeső Tanakh, azon belül a Tóra tele van olyan ígéretekkel, illetve parancsokkal, melyekkel Jahve, a Féltékeny Isten, a Bosszúálló Isten megígéri, vagy megparancsolja Választott Népének különféle kánaáni népek, "gojok", teljes népirtás keretében történő megsemmisítését, exterminációját.

Csak néhány példa a judaizmusban a népirtásra, mint Istentől származó Szent Kötelességre vonatkozó hagyományra:
A bejegyzés folytatása

Kiv 23.23 Akkor angyalom előtted fog járni, elvezet az amoritákhoz, a hetitákhoz, a perizitákhoz, a kánaániakhoz, a hivvitákhoz, a jebuzitákhoz, és én kiirtom őket.

 MTörv 20.16 E népek városaiban, amelyeket az Úr, a te Istened örökségül ad neked, egyetlen lelket se hagyj életben.MTörv 20.17 Rajtuk töltsd be az átkot mindenképpen, a hetitákon, amoritákon, kánaániakon, perizitákon, hivvitákon és jebuzitákon, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta,

Józs 10.28 Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élőn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józs 10.29 Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -,
Józs 10.30 az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élőt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt.
Józs 10.31 Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta -
Józs 10.32 az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élőt, éppen úgy, ahogy Libnában tette.
Józs 10.33 Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyőzte őt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki.
Józs 10.34 Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta:
Józs 10.35 még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élőt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette.
Józs 10.36 Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta.
Józs 10.37 Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élőkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élőkön az átkot.
Józs 10.38 Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta.
Józs 10.39 Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták őket és betöltötték minden benne élőn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
Józs 10.40 Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtőket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki előle, minden élőn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki,
Józs 10.41 Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig.
Józs 10.42 Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért.

1Sám 15.1 Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!
1Sám 15.2 Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.
1Sám 15.3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"

Zsidó Enciklopédia, Amálek-Amálekiták: "Dávid szent népirtó háborút viselt az Amálekiták ellen..."

A judaizmus Választott Nép-elve és a (keletkezésükkor biztosan fiktív) népirtási hagyományok nyomán elég törvényszerűen született meg a Purim legendája, az Eszter Könyvében leírt eseménysor, melynek keretében a Perzsiában jövevényként élő zsidók saját magasabbrendűségtudatuktól és gojgyűlöletüktől vezérelve "preventív" népirtást rendeznek az őshonos, helyi többséget, vendéglátóikat jelentő perzsa lakosság körében. Miközben büszkélkednek azzal, hogy nem adják meg a fennálló rendet, társadalmi békét képviselő főtisztviselő iránt az állam minden lakosától  megkövetelt tiszteletet. A Purim sztorija a felforgató betolakodás és a kirekesztők törzsén kívüliek gyűlöletének dicshimnusza, nem véletlen, hogy a Purim az egyik legfontosabb és a Judaizmusra kívülről nézve legjellemzőbb zsidó ünnep.
Ráadásul a nemzsidók elleni zsidó agresszió egyik legfontosabb kiprovokálója:  Elliott Horowitz - Reckless Rites: Purim and the Legacy of Jewish Violence (Meggondolatlan rítusok: A Purim és a zsidó erőszak öröksége)
A népirtási hagyomány tudatos fenntartásának jele, hogy a sztori szerzői Hámánt "amálekitának", Agág amáleki király nemzetségéből valónak tették meg, emlékeztetve rá, hogy a zsidóknak kötelessége az amálekitákat kiirtani.

A perzsiai gojirtás története eredetileg nyilvánvalóan legenda, csakhogy az ókortól napjainkig terjedő időszak eretnekmozgalmainak, forradalmainak, felforgatásainak története azt bizonyítja, hogy a vallás tekintélyével "Szentté" tett legendák, fantáziálások a történelem során rendszeresen FORGATÓKÖNYVVÉ válnak! És eléggé ilyen céllal is írják, (hamisítják) őket. Sokat elmond egy nép, vagy vallás szellemi, írástudó elitjéről, társadalommérnöki céljairól, hogy ilyen politikai forgatókönyveket, viselkedési mintákat adnak közösségük tagjainak.

Az ortodox zsidók számára máig kötelező 613 micva ("jócselekedet"!) közül három is a zsidók és az amálekiták viszonyára vonatkozik, miközben a rég eltűnt amálekiták alatt gyakran általában az épp aktuális "goj" szomszédaikat értik, például magyarokat, vagy palesztinokat:

- emlékezz rá, mit tettek az amálekiták a zsidókkal!
- ne feledd, mit tettek az amálekiták a zsidókkal!
- teljesen, végleg semmisítsd meg az amálekitákat!


A "Holokausztot" megvalósító náci német rezsim és különféle csatlósai, szövetségesei társadalmainak kulturális háttere történelmileg a kereszténység. A keresztény vallás a zsidó vallásból keletkezett, azonban (ellentétben az utóbbi időszakban pl. zsidó származású pápák által hangoztatottakkal) kialakulása a zsidó vallással, annak jellegével való döntő szembefordulás eredménye. Nem kell bizonyítani, hogy míg a judaizmus hagyományában a népirtás a Választott Népnek Isten által ígért földek, javak tulajdonosai, a "gojok", "pogányok" ellen elfogadott és dicséretes, sőt vallási parancs, addig a kereszténység e téren is teljesen ellentéte az előzményét jelentő vallásnak. A keresztény vallási hagyomány nemhogy nem tart Isten iránti kötelességnek népirtást, hanem teljesen elutasítja azt. (Ettől még magukat kereszténynek hirdető szervezetek követtek el népirtásokat, de azt vallásuk ellenére tették)

A nácizmus okkult szellemi-ideológiai háttere ugyan a kereszténységgel szemben ellenséges közegből származik, például a 19. század végén jelképei közé a Dávid-csillagot és a Szvasztikát egyaránt felvevő zavaros Blavatsky-féle Teozófiai Mozgalomból, ami a legszorosabban összefügg a zsidó nihilista-kabbalai befolyásoltságú szabadkőműves közeggel, azonban a népirtást, és kiemelten a zsidóirtást vallási parancsolattá tevő tendencia e sötét szellemi irányzatban sem jelent meg, márcsak azért sem, mert nem egy  vezetője, pl. Blavatsky zsidó származású volt. (bár ez, mint már láttuk az előző részben és majd itt is, elvileg nem kizáró ok). A német népi hagyományokban, a korábbi pogány germán hagyományokban sem volt semmilyen ilyen elem, ráadásul az nyomtalanul el is tűnt a huszadik századra az ezzel ellentétes elméletek és a vakoló közeg újpogánykodása ellenére.

Tény, hogy a nácik nem tulajdonítottak a zsidóirtásnak kultikus jelentőséget.

A "Holokauszt-vallás"

A háború utáni időszakban a zsidóirtásról való megemlékezés hivatalossá tett és világszerte egyre erőszakosabban kikényszerített kultikus, vallási jellege viszont egyre nyilvánvalóbb:

Új vallás-e a Holokauszt saját Tízparancsolattal?

Jeruzsálem -- Yeshayahu Leibowitz, izraeli filozófiaprofesszor szerint a "Holokauszt" egy új vallás. Leibowitz honfitársai, Shraga Elam, Gilad Atzmon, Yoshua Shalev és mások továbbfejlesztették ezt a koncepciót, így okoskodva: A mai zsidók többsége ateista, vagy kerüli a zsidó vallást. Tehát a zsidó népnek a "Holokasztban", mint új vallásukban való hitet kellett elfogadnia. Ezt a vallást az egész világon elterjesztették. A "Holocauszt"-múzeumok az új szentélyek és a legtöbb nagyvárosban jelen vannak. Az új vallásnak megvannak a maga parancsolatai, törvényei, prófétái, főpapjai, szentjei, rítusai és zarándoklatai. Ez a vallás nem ismer sem kegyelmet, sem megbocsátást, sem irgalmat, csak a bosszú kötelességét. Ha kételkedsz a "Holokauszt Vallásban", börtönbe zárnak.

A "Holokauszt Vallás" Tízparancsolata az alábbiakban nyilatkoztatható ki:

1. Emlékezz, mit tett veletek Amálek (a nemzsidók)
2. Soha ne hasonlítsd a HOLOKAUSZTOT semilyen más népirtáshoz
3. Soha ne hasonlítsd a náci bűnöket Izraeléihez!
4. Soha nem kételkedj a 6 millió zsidó áldozat számában
5. Soha ne kételkedj bene, hogy ezek többsége gázkamrában halt meg!
6. Soha ne kételkedj Hitler, a SÁTÁN zsidók kiirtásában játszott főszerepében!
7. Soha ne kételkedj Izrael zsidó államkénti létezési jogában!
8. Ne kritizáld a zsidó szervezeteket és az izraeli kormányt!
9. Soha ne kritizáld a zsidó szervezeteket és a cionista vezetést az európai zsidóság sorsára hagyásáért a nácik idején!
10. E parancsolatokat vedd szó szerint és ne kegyelmezz azoknak, akik kételkednek bennük!

Európa védőbástyája a judaista-gnosztikus felforgatással szemben

A zsidó vallással szembefordult kereszténység és Európa nagyobb részén a katolikus egyház történelmileg hosszú korszakon keresztül, a korai kereszténység korától lényegében a II. Vatikáni Zsinatig, a második világháború utánig a normális emberi rend védelmét  képviselte a gyűlölködés és bomlasztás, az élet elpusztítására törekvés nihilista erői ellen. Kialakulása során kiküszöbölte szülő-vallása, a judaizmus emberellenes vonásait, korán kiszorította magából a gnosztikus nihilizmust és évszázadokon át kivetette magából a judaizmuson (kabbalán) és a gnoszticizmuson alapuló, belülről támadó felforgató eretnekmozgalmakat, kűzdött az ezeket képviselő titkostársaságok ellen. Nem e bejegyzés témája ezt alaposabban megvizsgálni, de ezért, a normális emberi társadalom védelmében kifejtett tevékenységért a kereszténységet és főleg a katolikus egyházat a felforgatás, bomlasztás erői folyamatosan démonizálják. Modern korunk kollektív történelemképe nagyrészt a romboló modernizációs folyamatokat vezérlő gnosztikus-kabbalista-szabadkőműves közeg propagandagépezetének műve, ezért a többség, köztük őszinte hazafiak, derék emberek, a modernizáció rombolásait elítélők is tömegesen hiszik el e démonizálás és történelemhamisítás dogmáit. Az előregyártott hamis történelemkép alapján hőseieknek tartják a különféle felforgató mozgalmak vezetőit, képviselőit, akiket a nihilista PR általában "szabadságharcosoknak" állít be. Itt most koncentráljunk ennek a Holokauszttal összefüggő vonatkozásaira! 

  A nácizmus és a cionizmus, mint forradalmi millenarista ideológiák

A történelmet a tények alapján kutató és bemutató szakmai munka egyik figyelemreméltó képviselője Norman Cohn professzor volt, akinek eredeti és (eléggé, ha nem is korlátlanul) bátor következtetéseket levonó úttörő munkáját más vonatkozásban is érdemes lesz tárgyalni máshol: A Millennium keresése: Forradalmi millenaristák és misztikus anarchisták a középkorban. A könyv első, 1957-es kiadása, mely szakmai körökben komoly feltűnést keltett, témánk szempontjából még kifejezőbb címet viselt: Forradalmi messianizmus a középkori és reformáció-kori Európában és összefüggése a modern totalitáriánus mozgalmakkal

Cohn így foglalja össze kutatása fő eredményét (nem szó szerinti idézet):

A középkor története tele van nehéz sorsuk javításáért indított, érthető és indokolt (és gyakran sikeres)  paraszt- és kézművesmegmozdulásokkal, de a társadalomba szervesen beilleszkedett parasztok és kézművesek nem indulnak uszító próféták szavára harcba, hogy a múltat végképp eltöröljék. A zűrös hátterű "próféták" (gyakran kiugrott alacsonyabb rangú papok) által ősi jövendölésekből (pl. Dániel Könyve, Jelenések Könyve, Szibilla-jóslatok, Fiorei Joachim spekulációi, stb.) összetákolt apokaliptikus tanok főleg a nagy átalakulásban levő korokban és társadalmakban, a korai, vagy előkapitalisztikus folyamatok által kitermelt lézengő, gyökértelen  városi tömegek, a csőcselék körében hatnak mozgósító erővel. A keletkező forradalmi mozgalom és kvázi-vallásos megváltás-tan elegye jellemzője, hogy célkitűzései és igéretei határtalanok. A tipikus forradalmi millenarista mozgalom célja nem valami konkrét, korlátozott társadalmi változás, hanem egy, a történelemben addig példa nélküli, mindent elsöprő kataklizma, melyből a világ teljesen átalakulva és "megváltva" kerül ki. Nem meglepő, hogy az ilyen fanatizált forradalmárok el vannak szánva a Gonosz Erőinek totális kiirtására, megsemmisítésére, akik útjában állnak az ő Földi Paradicsomuknak.

"A 'próféta' többnyire rendelkezett egy további tulajdonsággal: egy személyes vonzerővel, melynek köszönhetően meggyőző erővel tudta elhitetni, hogy az ő küldetése a történelmet eljuttatni kijelölt beteljesüléséhez. A próféta ezen állítása pedig mélyrehatóan befolyásolta a körülötte kialakuló csoportot. Ugyanis, amit a próféta ígért a követőinek, az nem egyszerűen az életszínvonaluk megjavítása és az őket nyomasztó gondoktól megszabadulás volt, hanem ezen felül, illetve elsősorban egy rendkívüli, semmihez nem hasonlítható fontosságú, Isten által elrendelt küldetés. E fantáziaképnek gyakorlati következménye lett számukra, egyrészt, mint menedék elszigetelt és atomizált állapotukból, másrészt, mint érzelmi kompenzáció nyomorúságos státuszukból, tehát e vágykép hamar elbűvölte őket. Ekkor kiemelkedett egy új csoport (élcsapat, B.Cs.), egy fáradhatatlanul dinamikus és végletesen könyörtelen csoport, apokaliptikus fantáziák megszállottja, eltelve saját tévedhetetlenségének meggyőződésével, amely végtelen magasságba helyezte saját magát az emberiség többi része fölé és nem vett figyelembe semmilyen más érdeket a saját képzelt küldetésén kívül. És végül ez a csoport nem minden esetben, de időnként sikeresen rá tudta erőltetni vezető szerepét a dezorientáltak, kiútkeresők és rettegők nagy tömegére. (285.old.)

A magát a társadalom felé helyező, missziójában vakon hívő és tévedhetetlenségéről meggyőződött forradalmár élcsapatot jól jellemzi a könyv két fejezetének címe: "Egy amorális szupermenekből álló elit I-II".
Ez a jelenség szerepel a blogon már idézett Voegelin elméletében, mely a modern kor forradalmai és az azokat vezető amorális élcsapatok kitermelőjeként a gnoszticizmust látja: A menny fog a földre leszállni - Voegelin és a gnosztikus Petőfi. Érdekes módon Voegelin is csak a kommunizmus és a nácizmus gnosztikus gyökereit veszi észre teljes joggal, a cionizmus esetén ugyanez a millenarizmust máshol éles szemmel felfedező Cohnhoz hasonlóan elkerüli a figyelmét...
E hiányosságtól eltekintve kettőjük elmélete jól kiegészíti egymást.

Vegyük észre, hogy az amorális szupermenekből álló élcsapat-mentalitás mögött (ránk azért vonatkoznak más szabályok, mint a tömegre, mert mi Isten Küldetését teljesítjük", vagy: "Minket már megszállt a Szentlélek") ott áll a zsidóság Választott Nép tudatából kezdettől kialakult kettős erkölcsi mérce hagyománya is. A Tóra humánus parancsolatai az "embertársakkal", vagyis a többi zsidóval szembeni viselkedésre vonatkoznak, a gojokkal rosszabbul KELL bánni. Ezt közhelyes a mai talmudiskolák tananyagában is, de már a Tóra szerint is csak zsidótól nem szabad a kölcsönért kamatot szedni, a gojtól szabad, csak a zsidó nem ehet döghúst, adja oda, vagy adja el a gojnak, stb. Hiszen az egyik Választott, a másik meg nem... Ez már jólfejlett csírája az apokaliptikus forradalmi élcsapatok kettős moralitásának, köztük a cionista elitnek a zsidó tömegekkel szembeni "amorális szupermenkénti" döntéseinek is! Vagyis a morális választóvonal nem mindig a zsidó és nemzsidó között van, hanem a magukat kiválasztottnak, esetleg "még kiválasztottabbaknak" vélők és a többiek között.

A misztikus, erőszakos forradalmi millenarizmus, messianizmus e jelensége az európai történelem újra, meg újra felbukkanó jelensége, vagy úgy is mondhatjuk, folyamatos tradíciója.

Cohn helyesen vette észre, hogy a cseh husziták, a német parasztháború, az angol forradalom radikálisai mellett (és a szerző által nem vizsgált magyar erdélyi husziták, Dózsa-felkelők és pápistagyűlölő, katolikus magyarokat IRTÓ protestáns kurucok mellett!) a jelenség tipikusan ráillik a huszadik századi bolsevik és náci ideológiákra és mozgalmakra is.

"A könyvben elbeszélt történet végetért úgy négyszáz évvel ezelőtt, de saját korunkra nézve is van jelentősége. Ez a fajta különleges hit, amely a lényege nem önmagában a kiliazmusnak (millenarizmusnak), mint olyannak, hanem a militáns forradalmi kiliazmusnak: egy végső, döntő harc reményének, melyben a világot uraló zsarnokságot megdönti egy 'választott nép', amely által a világ megújul, és a történelem beteljesedik - ez nem tűnt el a münsteri Új Jeruzsálem bukásával. Folytatta homályos, földalatti létezését a századokon át, röviden fel-fellángolva az angol polgárháború és a francia forradalom perifériáin, míg a tizenkilencedik század során a természetfelettiben való naív és kifejezett hitet fokozatosan felváltotta egy szekuláris irányultság, amely magát még tudományosnak is kinevezte, így hát amit egykor Isten Akarata követelt meg, azt most A Történelem Célja követelte meg." (285.old.)

"...amikor Hitler és Rosenberg a faji dogma fogalmaival értelmezte újjá a Jegyzőkönyveket (Cion Bölcsei Jegyzőkönyveit, B.Cs.), az apokaliptikus légkör erőteljesebb volt, mint valaha. A zsidók egy démoni fajta, és zsarnokságuknak évről évre növekednie kell a végső harc napjaiig, amikor meg lesznek döntve és ezáltal a világ megújul. Az ősi fantáziaképet semmi nem fejezte ki jobban, mint Rosenberg magyarázata a Jegyzőkönyvekhez, mely 1923-ban jelent meg: 

'Az egész világ összeomlása közepette egy új korszak kezdődik... A világ új rendjéért kezdődő harc egyik előjele annak megértése, hogy mi az a démon, amely ebbe a helyzetbe juttatott minket. Ekkor az út nyitva áll az új kor felé.'

Hitler szavai a Mein Kampfban ugyanilyen apokaliptikusak:

'Ha népünk ... a nemzetek e vérre és aranyra éhes zsidó zsarnokai áldozatául esik, az egész föld fog e polip karjaiba fogva elsüllyedni; ha Németország kiszabadítja magát ennek szorításából, az egész föld megszabadul a népek e legnagyobb veszedelmétől. ... (A zsidó) a saját ártó útján jár, míg nem jön egy másik hatalom, mely szembeszáll vele és egy gigantikus harcban vissza nem veti a menny ezen ostromlóját Luciferhez.'

Ez a vízió áll az egyébként érthetetlen döntés mögött, melyet egy elkeseredett háború közepén hoztak meg óriási költségeket vállalva munkában, anyagban, szállításban körülbelül hatmillió zsidó férfi, nő és gyerek legyilkolásáról." (286. old.)

(A szokványos holópropagandába illő részletekről, hatmilliós áldozatszámról, a Jegyzőkönyvek teljesen hamis voltáról lásd alább a "farokszűrő" megjegyzést.)

"Míg a náci ideológia őszintén maradi és atavisztikus volt, a kommunista ideológia mindig "tudományosnak" és "haladónak" nevezte magát. ... a kommunisták a náciktól nem kevésbé voltak megszállottjai egy óriási 'végső, döntő kűzdelemnek', melyben egy 'választott nép' fogja megsemmisíteni a világ-zsarnokságot és ezáltal egy új korszak kezdetét jelezni a világtörténelemben. Ahogy a náci apokalipszisben az 'árja faj' fogja megtisztítani a földet a 'zsidó faj' megsemmisítése útján, úgy a kommunista apokalipszisben a 'burzsoáziát' kell kiirtania a 'proletariátusnak'. És itt is egy sokévszázados fantáziakép szekularizált változatával van dolgunk. Amit Marx hagyományozott a huszadik századi kommunista mozgalmakra, az nem sokéves közgazdasági és szociológiai tanulmányainak volt az eredménye, hanem egy kvázi-apokaliptikus fantázia (...). A Kapitalizmus, mint egy tökéletes Pokol, melyben egyre kisebb számú hihetetlenül gazdag ember könyörtelenül kizsákmányolja az elnyomorodott munkások egyre nagyobb tömegeit. A kapitalizmus, mint egy gigászi birodalom, melynek urai rendelkeznek az Antikrisztuskegyetlenségévél és álszentségével, a kapitalizmus, mint Babilon most készül a vér és tűz tengerében elmerülni, ami által megnyílik az út az egyenlőség Millenniuma felé (...). (286-287. old.)

A náci rezsim volt szives bizonyítékot nyújtani a fenti értékeléshez - miszterint "millenarista" volt - még azzal is, hogy teljesen hivatalosan ezeréves Birodalomnak" nevezte államát.

A kor politikai korrektségi korlátaiból már Cohn e megállapítása is épp eléggé kilógott, ezért nem lepődhetünk meg, hogy a részben zsidó származású, és a hivatalos Holokauszt-kultuszt igazoló könyveket is író professzor, bár nyilván feltűnt neki, azt már "elfelejtette" megállapítani, hogy a bolsevizmus és a nácizmus mellett a modern politikai cionizmus is egy tipikus millenarista totalitáriánus ideológia és mozgalom.

Mi azonban bepótolhatjuk ezt a mulasztást! Mindjárt a könyv kezdetén kiütheti a szemünket, hogy a modern cionizmus a zsidó apokaliptikus üdvtanban gyökerezik és hogy eből a nézőpontból kicsit sem meglepő, hanem törvényszerű, hogy a modern Cion, Izrael Állam megteremtését egy "Holokausztot", kultikus áldozatként értelmezett zsidóirtást is magában foglaló világégés előzte meg! Nem meglepő, mert ez szerepelt az ősi, és hosszú évszázadok során (sok "próbaelőadás" során is) kicsiszolt "forgatókönyvben": 

"Az apokaliptikus prófécia hagyománya

Zsidó és kora-keresztény apokaliptika

A nyersanyagok, melyekből a későbbi középkorban fokozatosan egy forradalmi eszkatológia épült fel, az ókori világtól örökölt különféle próféciák gyűjteményéből állt. Eredetileg az öszes ilyen jövendölés arra szolgált, hogy vallási csoportok, először zsidók, majd később keresztények az elnyomás veszélyével vagy valóságával szembesülve ezek által vigaszt nyerjenek és bátorságot, önbizalmat öntsenek magukba. Teljesen természetes, hogy a legkorábbi ilyen jövendöléseket zsidóknak kellett létrehoznia. A zsidókat az ókori világ többi népétől a legélesebben a történelemhez és különösen a történelemben játszott saját szerepükhöz való viszonyuk különböztette meg.  Bizonyos fokig a perzsák kivételével a zsidók egyedülállók voltak abban, ahogy megkérdőjelezhetetlen monoteizmusukat társították egy rendíthetetlen meggyőződéssel, hogy ők maguk az egyetlen Isten Választott Népe. Legalább az egyiptomi kivonulás óta meg voltak róla győződve, hogy Jahve akarata Izraelre összpontosult, hogy egyedül Izrael volt felhatalmazva ezen akarat megvalósítására. Legalább a próféták ideje óta meg voltak róla győződve, hogy Jahve nem egyszerűen egy nemzeti isten, még ha hatalmas is, hanem az egy és egyetlen Isten, a mindenható Történelem Ura, aki uralta az összes nemzet sorsát.  Igaz, hogy a zsidók által e hiedelmekből levont következtetések nagyban különböztek. Sokan, mint a 'Második Izajás' úgy érezték, hogy az isteni kiválasztottság egy különleges erkölcsi felelősséget ruházott rájuk, egy kötelességet, hogy tetteikben igazságosságot és kegyelmet kell mutatniuk minden ember iránt. Az ő felfogásukban Izrael Istentől kijelölt feladata volt a nemzsidók megvilágosítása és ezáltal Isten üdvözítésének elvitele a világ minden részébe. (Lényegében ezt a felfogást vitte tovább a kereszténység. B.Cs.) De e mellett az etikus interpretáció mellett létezett egy másik, amely annál vonzóbbá vált, minél jobban ki volt téve ezen ősi nacionalizmus buzgalma ismételt vereségek, deportálások és szétszóratások sokkjának és feszültségének. Épp azért, mivel olyan rendíthetetlenül biztosak voltak benne, hogy ők a Választott Nép, a zsidók hajlamosak voltak a veszedelmekre, elnyomásra és nehéz időkre a totális győzelem és korlátlan jólét fantáziáival válaszolni, amiben Jahve mindenhatóságánál fogva részesíteni fogja Választottjait a végidőkben.

Már a Prófétai Könyvekben is vannak szakaszok (némelyikük már a nyolcadik századból), melyek megjövendölik, hogyan fog egy óriási kozmikus katasztrófából kiemelkedni egy új Palesztina, mely nem kevesebb lesz, mint egy új Éden, a visszanyert Paradicsom. A Jahvéről megfeledkező Választott Népnek éhínség és járvány, háború és fogság büntetésében kell részesülnie, egy megtizedelő ítéletben, mely olyan szigorú lesz, hogy egyértelműen véget vet a bűnös múltnak. El kell jönnie Jahve Napjának, a Harag Napjának, amikor a nap, a hold és a csillagok elsötétednek, amikor az ég összezárul és a föld megrendül. . Egy ítéletnek kell jönnie, amikor a hitetlenek - azok az izraeliták, akik nem bíztak Istenben és Izrael ellenségei, a goj nemzetek megítéltetnek és lesújtatnak, vagy éppen teljesen megsemmisíttetnek.

De ez nem a vég: Izrael egy 'átmentő maradéka' túléli ezeket a büntetéseket és e maradék által az isteni cél teljesül.  Amikor a nemzet ily módon megújul és megjavul, Jahve beszünteti bosszúját és a Megszabadítóvá válik. Az igazhívő maradék (a későbbi nézetek szerint az ekkor feltámasztandó igazhívő halottakkal együtt) újra összegyűjtetik Palesztinában és Jahve köztük lakik majd, mint uralkodó és bíró. Az újjáépített Jeruzsálemből fog uralkodni a Cion felett, amely a világ spirituális fővárosa lesz, melybe az összes nemzet fog seregleni. Ez egy igazságos világ lesz, melyben a szegények megvédetnek, és egy harmonikus és békés világ, melyben a veszélyes vadállatok szelidek és ártalmatlanok lesznek. A hold úgy fog világítani, mint a nap, a nap fénye pedig hétszeresére nő. A sivatagok és pusztaságok termékennyé és kiessé válnak. Bőségesen lesz víz és legelő a nyájaknak, az emberek bővelkedni fognak gabonában, borban, halban és gyümölcsben, az emberek és jószágaik hatalmasan megszaporodnak. Megszabadítva a betegségektől és mindenféle bajtól, nem követve el több gonosztettet, hanem Jahve Törvénye szerint élve, mely most már a szívükbe lesz írva, a Választott Nép örömben és boldogságban fog élni. (19-20.old.)

Itt nem lehet nem felismernünk a zsidók által létrehozott, zsidók által uralt és zsidó misztikus motívumokat különféle sztorikba csomagoló Hollywood első vonalbeli és gagyi akciófilmjeinek tipikus sémáját: a Jó és a Gonosz mindent romba döntő harca után az Igazaknak Happy End következik...
Az "Istenben nem bízó", megsemmisítendő Izraeliták a régi forgatókönyvnek a 20. század-közepén a cionisták általi "leforgatása" során  természetesen azok az európai zsidók, akik nem voltak vevők a cionisták utópiájára és maradtak volna Európában.

"A zsidó nép alsóbb rétegeinek szánt apokalipszisekben, mint a nacionalista propaganda egy műfajában a hangvétel durvább és nagyotmondóbb. Ez már a legkorábbi apokalipszisben, a Dániel Könyvének VII. fejezetét kitöltő 'látomásban', vagy 'álomban'  is szembetűnő, melyet a Kr.e. 165. évben, a zsidó történelem egy különösen kritikus időpontjában állítottak össze." (20.old.)
(...)
Amikor a szeleukida uralkodó, IV. Antiokhusz Epifánesz a görögbarát pártot támogatva olyan messzire ment, hogy megtiltotta az összes zsidó vallási tevékenységet, a válasz a Makkabeusok felkelése volt. A felkelés csúcsidőszakában szerkesztett Dániel Könyvében az 'álomban' négy fenevad jelképezi az egymást követő világhatalmakat, a babilonit, a (történelmietlen) médet, a perzsát és a görögöt -  melyek közül az utolsó 'különbözik a többi országtól. Ez felfalja, összetiporja és szétzúzza az egész földet.'

Mikor aztán ez a birodalom is megsemmisül, az 'Ember Fia'  által megszemélyesített Izrael:

'...az ég felhőin közeledik. (...) Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha , és királysága nem megy veszendőbe. (...)
... a Fölséges szentjeinek népe nyeri el a királyságot, a hatalmat és a legnagyobb országot az egész ég alatt.

Ez messzebbre megy, mint bármelyik másik próféta: a dicsőséges jövőbeli királyság első alkalommal van úgy elképzelve, mint amely nemcsak Palesztinát foglalja magában, hanem az egész világot. Már itt is felismerhetjük azt a paradigmát, ami a forradalmi eszkatológia központi vágyálmává fog válni és az is marad. A világot egy gonosz, végtelenül romboló zsarnoki hatalom uralja, egy hatalom, amit ráadásul nem egyszerűen emberi, hanem démoni jellegűnek képzelnek el. E hatalom zsarnoksága egyre felháborítóbbá, áldozatainak szenvedései egyre elviselhetetlenebbé válnak, míg egyszercsak hirtelen üt az óra, melyben Isten Szentjei fellázadnak ellene és megdöntik uralmát. Ekkor maguknak a Szenteknek, a választott, szent népnek, mely addig az elnyomó igáját nyögte, kell örökölnie az uralmat az egész világ felett. Ez lesz a történelem beteljesülése; a Szentek Királysága nemcsak felül fogja múlni dicsőségben az összes korábbi királyságot, de ezt többé senki nem fogja legyőzni. E vágyálomnak köszönhetően bűvölték el annyira származékaikon keresztül  a zsidó apokalipszisek a későbbi korok elégedetlenjeit, frusztráltjait, még sokkal azután is, hogy a zsidók maguk megfeledkeztek ennek a létezéséről is. (21.old.)

Az utolsó félmondatot ne vegyük komolyan,  itt is működnie kell a szűrőnknek, mellyel Cohn egyébként nagyon értékes könyvének  (nem utolsósorban a holokausztvallás elvárásaihoz igazodó) "polkorrekt farkait" lenyesegetjük. (A szocializmusban ismert "vörös farkak" mintájára.) Más szerzők művei alapján is világos, hogy a zsidóság irányító szellemi elitje soha nem feledkezett meg a népének, pontosabban a Választottakon belül Még Kiválasztottabbaknak, a Belső Pártnak világuralmat igérő apokaliptikus próféciákról és épp ez a belső zsidó elit alkalmazta ezeket történelemmanipuláló FORGATÓKÖNYVKÉNT. A Választott Nép Külső Pártjának, a beavatatlan zsidó tömegeknek pedig a Cion visszanyerésében megtestesülő Apokalipszis során a forgatókönyv szerint elkerülhetetlen tömeges zsidó áldozat, veszteség szerepét szánták, ahogy az előző bejegyzésben láthattuk például a cionista központ által a nyitrai rabbinak írt levélben.

Feltűnő még, hogy Cohn folyamatosan kimutatja a millenarista forradalmi mozgalmakban a mindig feltűnő anarchista-kommunisztikus irányzatot, a huszita táboritáknál, a huszita és angol adamitáknál, a münsteri anabaptistáknál és máshol. Nem véletlen, hogy a messianisztikus-millenarista irányzatot felismerésünk szerint tipikusan képviselő modern cionista mozgalomban eleinte mennyire központi elem volt az utópisztikus-kommunisztikus kibbuc intézménye!

(Nem mellékesen itt látjuk a vallási forrását annak a jelenségnek, hogy a felforgató mozgalmak a történelem során mindenhol, így hazánkban is állandóan démonizálták a társadalmi rendet és békét fenntartó királyi és (katolikus) egyházi hatalmat, miközben céljuk többnyire az esztelen rombolás volt, illetve a fentieken alapuló irracionális és tömegeket feláldozni kész utópiaépítés. Ezt Cohn könyve is eléggé megvilágítja, de ezzel később lesz érdemes foglalkozni, a jószándékú, de naív hazafiaink agyába mosott "szabadságharcos" hőskultuszok verifikálása kapcsán.)

Cohn bolsevizmus és nácizmus, mint millenarista mozgalmak definícióját a cionizmusra alkalmazva érdemes elővenni Herzl "A zsidóállam"-át és más korai cionista műveket, ugyanazt a régi modellt találjuk bennük.
A főgonosz (ami a náciknál a zsidóság, a bolsiknál a burzsujok) Herzléknek az antiszemitizmus, mely egyre fokozódik. Ahogy a többi mozgalomban is Új Korszak kezdődik az elnyomóktól való megszabadulással, a cionisták is új korszakot igérnek a zsidóknak a gojoktól való TELJES elkülönülése, a Cionba vándorlása utánra. Herzl mozgalmának 20. századi továbbfejlesztői megtalálták, kitenyésztették a személytelen, tehát nem elég mozgósító antiszemitizmus főgonosz Ördög-figuráját, az Antikrisztust kiválóan megjelenítő Hitlert.
A Választott Népnek óriási véráldozatot kell hoznia a Megváltásért

Hogy egy millenarista-messianisztikus mozgalomban, mely az ősi apokaliptikus fantáziálásokban  gyökerezik, vagy ennek mintáját utánzó nemzeti retorikában mennyire elengedhetetlen kellék a Földreszállt Mennyország happy end-jét egy epizóddal megelőző nagy népirtás a Választottak körében, azt egy másik, a tágabb témával foglalkozó könyv idevágó részletének felidézésével szeretném megvilágítani:

Norman Housley: Vallási hadviselés Európában, 1400–1536

"Magyarország tehát a 16. században a kivételezettség - katasztrofális vereség - tisztító büntetés - megújulás ciklusán ment keresztül, amely visszhangozza a középkori Kasztíliának a Rekonkviszta során átélt tapasztalatát.
Nem meglepő, hogy a ciklus tükrözi a sorrendet, melyet többnyire jósolnak az apokaliptikus eseményekben, mivel csak egy bűnösségétől megtisztított nép alkalmas rá, hogy véghezvigye Isten eszkatológikus terveit." (42. old.)

(Kár, hogy a párhuzam nem teljes, mert Kasztíliával ellentétben Magyarországon nem jött el a ciklusbetetőzéseként az újjászületés a 16. században, csak később, lényegében a 18.-ban és épp a millenarista lázítóink által démonizált Habsburgok segítségével.)

Az elkerülhetetlen és TŰZ ÁLTALI megtisztulás elvének és hogy a Választott Népnek is csak a még Választottabbjai részesülhetnek még életükben a Megváltásban, bibliai forrása például Izajás próféta könyve:

Iz 9.15E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek.Iz 9.16Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.Iz 9.17Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje.Iz 9.18A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát,Iz 9.19bmindenki a másik ember húsát eszi.

Iz 10.20Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri őket, hanem hűségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.Iz 10.21A maradék megtér!Jákob maradéka az erős Istenhez.Iz 10.22Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.Iz 10.23Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

Tehát a Holokausztot megtervező körök számára is magától értetődő volt, hogy egy rendes apokaliptikus megváltás-sztoriban kihagyhatatlan a Választottak üdvözülés előtti tisztító megtizedelése... Ez a perverz vallási szempont és minta csak erősítette a cionisták praktikus logikáját, mely szerint az európai (és mizráhi) zsidók zömének esze ágában sem volt Palesztinába vándorolni (meg mind el se férnének ott), tehát népirtásig fokozódó szintre kellett felpörgetni a legalább egy részük távozását kiprovokáló mesterséges antiszemitizmust. (Az európai társadalmak időnkénti "természetes" immunreakciójának szintje ugyanis tömegek alijára késztetéséhez édeskevés volt - a többségi társadalomba őszintén asszimilálódó, velük többé nem ellenséges zsidókkal szemben pedig többnyire nem is voltak ilyen immunreakciók.)
A "nép tévútra tért vezetői" a cionizmust el nem fogadó hagyományos zsidó vezetők, pl. Magyarországon. A "Maradék", mely részesülhet a Megváltásban, természetesen a cionisták.

Iz 11.10Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye.Iz 11.11Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről.Iz 11.12Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak.

Egy másik fontos megállapítás Housley-tól a későbbi próféciák és a rájuk alapozott politikai, történelemformáló cselekvés viszonyára, mint "mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás"-dilemmára vonatkozik:

"... az ilyen próféciák vajon leíró, vagy előíró jellegűek voltak? Magától értetődően nagy különbség volt annak felismerése között, hogy egy konkrét uralkodó, vagy pápa volt-e az Utolsó Császár, vagy az Angyali Pápa, meg aközött, hogy a jóslat alapján ösztönözzék őket egy konkrét háború elindítására." (22.old.)

Mivel a jövendöléseket rendkívül széleskörű érdeklődés övezte:

"... aligha fogadható el, hogy az ilyen elbűvöltség passzív volt, nem pedig abból a hitből fakadt, hogy az emberi cselekvést legitimálhatja és mobilizálhatja az Istennek a teremtésére vonatkozó akaratában való 'olvasás' képessége. Nagy eséllyel helyes Bernard McGinn jelemzése, mely szerint az apokaliptika egy 'politikai retorika és eszköz, ami olyan jelentést ad a világnak, amely egyéneket és csoportokat cselekvésre mozgósít’." (23.old.)

Tehát a "próféciák" zöme nem olyan, amit "médiumuk" jóhiszeműen maga is isteni kinyilatkoztatásnak vél, hanem gátlástalan Isten akaratára hivatkozás emberi agyakban születő politikai forgatókönyvek tekintélyének növelésére. (Ezzel a kérdéssel érdemes lesz alaposan foglalkoznunk a hazai kuruckodásaink mögött álló Comenius és strómanja, Drabik gyanúsan praktikus Habsburg-ellenes "próféciái" összefüggése kapcsán.)

Ezt az elvet nyíltan meg is fogalmazza visszaemlékezésében a magyarországi cionisták egyik későbbi meghasonlott képviselője, a Kasztner-vonatra, vagy "bárkára" felengedhető, főleg cionista zsidók egyik szelektálója, "élet-halál ura", Szilágyi Ernő és írásának értelmezője, Novák Attila ( a Magyarországi Cionista Szövetség volt elnöke): 

"Születése óta kettős volt az arculata a cionista gondolatnak. Politikai munka és gyakorlatszürkesége mögül időnként, épp válságos órákon, tüzes fénnyel ragyog felénk a messiási látomás ..." - írja. De a messiási látomás kiötlője nem istenség, hanem az ember: „Az ember maga az, aki megváltja magát. És önmagán keresztül Istenét is ...” - szögezi le nietzschei-buberi felhangokkal a szerző.

És e "megváltásnak" az ősi prófétikus recept alapján elkerülhetetlen előfeltétele a Megváltásban, a Cionban nem hívő zsidók tömegeinek pusztulása! Akiket a "messiási látomást kiötlő emberek", a cionista "politikai munka és gyakorlat" emberei nem engednek fel az életet jelentő vonatra... És a deportálást végrehajtó náci rezsimet a cionisták főnökei, a nihilista bankárok tőkéje építette fel, ezért vannak halálvonatok és néhány élet-vonat a legválasztottabbaknak! (Akik tömege megintcsak örök mesterséges "ostromlott erőd"-pszichózissal idomított massza lesz Izraelben... Hacsak nem még rosszabb sors vár rájuk is még később - lásd az Izrael pusztulására vonatkozó próféciákat.)

E ponton kell felidéznünk a gnosztikus-kabbalista alapokon álló zsidó nihilizmus egyik legsötétebb figurája, Jacob Frank "próféciáját", melyet egészen véletlenül épp a magyarországi (titkos) frankistákhoz írott egyik Vörös Levelében" fejtett ki, a néhai lengyel pápa zsidó származásáról szóló bejegyzésemben idézem:

"E publikáció közli és értelmezi a héber-zóhári levelet, melyet Jacob Frank három tanítványa írt 1800 körül a magyarországi zsidókhoz. (...) Dokumentumunk szerint Frank megjósolta az európai zsidóság pusztulását, hacsak a zsidók nem veszik fel "Edom szent vallását", vagyis a kereszténységet. A kereszténységre áttérésnek azonban eszközként kellett szolgálnia, mely a kereszténység végső legyőzéséhez vezet. A Frank személyében reinkarnálódott Jákob pátriárka küldetése volt, hogy Izrael élére álljon annak Edom elleni háborújában. "

"...a levél általános üzenete így összegezhető:
- Frank megjósolja a zsidók eljövendő mészárlását Európa minden nagyobb és kisebb országában az apokalipszis részeként." (Holokauszt! Mi van, ha ez nem "jóslat" volt, hanem FORGATÓKÖNYV???!!!B.Cs.)

E kegyetlen terveknek a szervezett zsidóság sátánista  legfelső köreiben a 20. századra már régi hagyományai voltak! Csak annyit módosult ekkorra a terv, hogy az apokalipszis zsidómészárlását megúszni kívánóknak már nem a kereszténységbe kell betérnie, hanem a cionista mozgalomba, de a tűzben tartott vasak egyikeként ugyanakkor az "Edomot", a Római Egyházat belülről elfoglaló zsidók forgatókönyve is valóra vált! 

"Kiddush Hashem" - szüleik által leölt zsidó gyermekek vére, mint Megváltásgyorsító Szer

Most továbblépünk a Holokauszt judaista vallási gyökereinek megismerése egy hajmeresztő szintjére, először is ismerkedjünk meg egy fogalommal:

Zsidó Enciklopédia: KIDDUSH HA-SHEM és HILLUL HASHEM

"A zsidó történelem során a vallás miatt elszenvedett vértanúságot 'Isten neve megszentelésének' nevezik."

"Az 'Akeda' újévkor szokásos olvasását a zsidó nép a vértanúság mintájának tekintette, melyet Izsák összes utódának nyújtott. (Giṭ. 57b; IV Macc. xiv.-xvii.; Lam. R. i. 16; Schreiner, "Die Jüngsten Urtheile über das Judenthum," 1902, pp. 179-180)."

Wikipédia: Önfeláldozás a zsidó vallásjogban: "Amikor valaki a  yehareg ve'al ya'avor (inkább haljon meg, minthogy megsértse a törvényt) elve alapján feláldozza életét, az a Kiddush Hashem (Isten Neve Megszentelése) megvalósulásának minősül."

A zsidó vallásjog egyébként alapvetően a másik elvet (ya'avor v'al ye'hareg) tekinti követendőnek, miszerint inkább sértse meg a zsidó a törvényt, de mentse életét, ez alól azonban van három fontos kivétel.

Wikipédia: Kiddush Hashem: "A Hadrianus alatti üldözések idején elszenvedett vértanúságot a Bavli Berachot 20a és a Midrash Tehillim[3]-ben A Név Megszentelésének nevezik. A Név Megszentelésének legmagasabb foka, amikor egy zsidó kész inkább feláldozni az életét, minthogy megsértse Isten három fő törvényét, a bálványimádás tilalmát (Avodah Zarah, vagyis más vallás követését[4]), bizonyos szexuális bűnök tilalmát (mint a vérfertőzés, vagy házasságtörés), vagy a gyilkosság elkövetésének tilalmát."

"Egy másik módja, hogy valakik kedoshim-nak (szenteknek) számítsanak az, ha azért ölik meg őket, mert zsidók, még ha nem is kaptak lehetőséget az áttérésre, vagy a zsidó hit egyéb megtagadására. Tehát a Holokauszt során meggyilkolt zsidók kedoshim-nak számítanak.[hiányzó idézet]"

Az alábbiakban egy megdöbbentő és nagyon fontos könyvből fogok idézni:

Israel Jacob Yuval: Két nemzet a méhedben (Two Nations in Your Womb)

I.J.Yuval a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, egy nagyon eredeti és bátor zsidó történész. Minket itt most könyve elsősorban a Holokauszt zsidók általi kitervelése és egy bábrezsim általi kivitelezése távirányítása lehetőségének szempontjából érdekel, de a bátor és az ADL-féle zsidó lobbista körök haragját kiváltó könyv számos más, kapcsolódó témában is megérdemli az alapos figyelmet. A könyv, illetve az általa úttörőként tárgyalt eredeti források egyszer s mindenkorra kivégzik a mindenféle vérvád vitában általában zsidók által hangoztatott ledorongoló érvet, hogy zsidók vallási törvényeik alapján nem követhetnek el rituális gyilkosságot, illetve nem használhatnak emberi vért rituális célra. Ez a hazugság ezentúl helyből kilőhető minden ilyen vita elején a könyv felmutatásával (rituális felmutatásával! :-) ), hiszen tele van borzasztó, zsidók által elkövetett rituális gyilkosságok és rituális gyermekvér-felhasználások leírásával. Yuvalt a hírhedt "Vérhúsvétok" írójával, Ariel Toaffal ellentétben, aki szintén izraeli zsidó történész, a hiénák nem tudták meghurcolni és széttépni, vagy stílszerűen "keresztre feszíteni", talán mert óvatosabb volt, könyve szakmailag támadhatatlan és egyébként példás bátorsága nem lépett át bizonyos ésszerű határokat. Meghagyja a lehetőséget olvasóinak, hogy a bemutatott tényanyag alapján olyan következtetéseket is levonjanak, amit ő nem tett meg, vagy amikkel ellentétes következtetést vont le  - óvatosságból, néhol látványosan, mintha más írt volna egyes részeket... Természetesen ezt teszem én is, amikor a "zsidó vér zsidók általi kiontásával kiprovokált, megsürgetett megváltás" középkori módszerét a Holokauszt megszervezésében is felismerni vélem.

A könyv meggyőzően bizonyítja, amit mi, magyarok már Kornis Mihálytól is tudunk, hogy a zsidók a kezdetektől sokkal jobban gyűlölik a nemzsidókat, mint viszont és hogy ennek vallási, teológiai, eszkatológiai alapjai vannak. Yuval abba a kérdésbe nem megy bele részletesen, hogy vajon milyen hatással lehetett a zsidóknak a keresztény szomszédaik iránti mindennapi gyakorlati magatartására, viszonyulására a Talmudban részletezett kettős mércén túl a  tény, hogy a zsidók elképzelése szerint a Megváltó eljövetele (amit, mint Yuval bizonyítja, sokszor már életükben vártak!) a nemzsidók komplett kiirtásával fog járni. Miközben az erről sokáig mit sem sejtő keresztények a maguk Megváltójának második eljövetelétől csak a zsidók és a muzulmánok megtérítését várták... Viszont az elméleti síkon feltárt helyzet alapján mégis felül meri vizsgálni a napjainkban (a Holokauszt-kultuszzal összefüggően) már a csapból is dőlő dogmát, hogy az "antiszemitizmus" egy irracinális középkori babona, kiemelten azon az alapon, hogy épp a középkorból idézi fel a zsidó rituális gyilkosságok és a keresztények elleni zsidó agresszió számos hajmeresztő megnyilvánulását, közte a keresztények kiirtását sürgető imákat és átkokat, amikkel tele volt az askenázi liturgia:

A zsidók messianisztikus várakozásainak és a keresztények ezekre adott válaszainak összahasonlító vizsgálata komplexebb megvilágításba helyezi a középkori antiszemitizmus kutatásának egy alapvető feltételezését - konkrétan azt, hogy ez a gyűlölet irracionális képzelődések terméke. (288. old.)

A zsidó messianizmus fontos szerepet játszik annak a mechanizmusnak a megértésében, amely elszabadította a keresztényeknek a zsidókra vonatkozó fantáziáját. Tragikus asszimetria van a keresztények és zsidók messianisztikus várakozásai között. A keresztények a zsidóknak keresztény hitre térését várták, míg a zsidók  a keresztények megsemmisítését remélték. Az eszkatológiai szinten a judaizmus sokkal agresszívebb, mint a kereszténység...

Yuval következő félmondatát felelősségem teljes tudatában minősítem "polkorrekt faroknak", amit ő se gondolhatott komolyan, de nyilván nem volt kedve kockára tenni egyetemi állását:

"... - egy érthető reakció egy olyan csoport részéről, amely a gyakorlatban agresszió áldozata." (289. old.)

 Mi ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy épp a zsidó lobbi nem véletlenül erőlteti annyi országban a "gyűlöletbeszéd" tilalmát, világos, hogy a gyűlölettel teli fantáziálást, vallási ideológiát és beszédet gyűlölettől vezérelt tettek is követik a mindennapokban. Például a vallásuk "heppy end"-jeként a nemzsidók kiirtását remélő zsidóknak a nemzsidók iránti ellenséges tettei... Vagyis a középkori judaizmus  - és nemcsak a középkori, hanem az újkori, részben vallási köntösét vesztett zsidó kollektív viselkedésminta is! - nemcsak az eszkatológiai szinten sokkal agresszívebb, mint a (korábbi) keresztény társadalmak, hanem a hétköznapi érintkezés szintjén is!

Bosszúálló Megváltás, Precíz Vérkönyvelés

"Ez a (végső) Megváltás ... magában fogja foglalni az összes nemzet lerombolását, elpusztítását, legyilkolását és kitörlését: az övéket, az őrzőangyalaikét és az isteneikét. ... A Szent (Isten), aki áldott legyen, el fogja pusztítani az összes nemzetet, Izrael kivételével."  Sefer Nizzahon Vetus, 13. sz., Németország (93.old.)

Yuval szembeállítja a németországi askenázi zsidók könyörtelen "Bosszúálló Megváltás" koncepcióját, melynek része a "gojok" komplett kiirtása a spanyol, vagy provanszi zsidók szelídebb "Megtérítő Megváltás" koncepciójával, melyben a nemzsidók gonoszainak, elnyomóinak kiirtása mellett Isten többségüket az igaz, zsidó hitre téríti. Azonban saját idézett példái igazolják, hogy legalább a Zóhár születésének idejére az utóbbi területen is a gojirtó bosszuló megváltás felfogása lett domináns.
A zsidók bosszúvágyát az a frusztráció is fokozta, hogy miközben hitük szerint ők a Választott Nép, Isten kedvencei, a Szétszóratásban mégsincsenek (eléggé) uralkodó pozícióban, amit persze ők úgy fogalmaztak meg, hogy szörnyű elnyomatásban van részük. (Ezt a tények persze nem igazolják, térjünk majd vissza rá máshol, hogy például ekkoriban a késő-Árpádkor királyi pénzein a királyi pénzverde zsidó bérlői a hivatalos magyar pénzérméket héber betűkkel, mint felségjellel ellátva hozzák forgalomba! És ez, a zsidók uralkodók, egyházi és világi nagyurak általi kivételezettsége általános helyzet Európa-szerte. Soha rosszabb üldözést...)

"Az askenázi zsidók körében uralkodó nézet a Gojok megsemmisítését a messiási vízió főelemének tekintette. Ez az elképzelés visszamenőleg kívánja megjavítani a történelmet, a bosszúra kiosztva a múlt helyrehozásának szerepét mielőtt egy új világrend jöhet létre. (...)
Egy, az 1096-os első keresztes hadjárat pogromjai után a Tisá Béáv (az első és második Szentély lerombolásának gyásznapja) alkalmából írt gyászénekben írja Kalonymus ben Yehudah:

Vérem cseppjei egyenként számoltatnak
És életük vérét a te porphyrion-odra (királyi palástodra) hintik
Ő végrehajtja az ítéletet a nemzetek között, megtöltve őket hullákkal.

Ez egy szó szerinti vérkönyvelés.A gojok által megölt zsidók minden egyes vércseppje feljegyzésre kerül egy isteni "főkönyvben", amit egy bíbor palást képvisel. A számla - ha mondhatunk ilyet - az utolsó csepp vérig ki lesz egyenlítve."  (95.old.)

A könyv még számos példát idéz hosszan a középkori askenázi liturgiából és egyéb vallási irodalomból e vérbosszús kéjelgésekből. Ekkorra már egy komplett teológiai eszmévé, vallási ideológiává fejlődött és liturgikus művek sorában fejeződött ki, hogy Istent buzdítani kell a zsidó mártírok vérének megbosszulására és hogy ezzel siettethető a Megváltás. (97. old., 139. old.)

Idáig azonban a vérbosszú zsidó koncepciója, bár máris egyedülállóan eltúlzott, hiszen a Megváltás elengedhetetlen része, és gyakorlatilag előbb volt a következmény, mint az ok, hiszen láthatóan egyetlen vértanú sem kellett volna hozzá, hogy haragudjanak a "gojokra", mégsem tűnik tökéletesen irracionálisnak, vagy gonosznak. Úgy értem, ha valóban csak ellenség által megöltjeiket akarnák az ellenség bűnösein megbosszulni, vagy ha netán jobb híján azok rokonain, ez nem lógna ki a többi kultúrában sem ismeretlen vérbosszú jelenségéből.

Zsidók öltek zsidókat RITUÁLIS CÉLBÓL, Isten úgyis a "gojokat" bünteti meg...

Azonban legkésőbb az első keresztes hadjáratra induló sereg millenarista próféciák által is fanatizált csőcselék-része által elkövetett 1096-os pogromok idején (mely nagyrészt a zsidók erőszakolt - az egyház által elítélt - megkeresztelésére irányult), ez a megváltó vérbosszú koncepció pokoli irányba fejlődött.
Valahol a "lássuk Uramisten, mire megyünk ketten" elvén is, ha a "gojok" nem produkáltak elég ártatlan zsidó mártírt, akkor csináltak a zsidók maguknak többet...A tipikusan kitekert talmudi logikával azt vették alapszabálynak, hogy Isten az ártatlan zsidók (köztük gyermekek) kiontott vérét MINDENKÉPPEN, definíció szerint a "gojokon" bosszulja meg, tehát a vágyott bosszú szempontjából TELJESEN MINDEGY, KI ONTJA KI AZT A ZSIDÓ VÉRT, ONTHATJÁK MAGUK A ZSIDÓK IS!

"Amikor egy ember vezekelni kíván a bűneiért saját maga és gyermekei vérének kiontása által a mennyei oltáron, arra számít, hogy Isten elfogadja a vérét. Milyen célból? Erre az 1096 utáni nemzedék válasza ez volt: Izrael megváltásáért. A mennyei oltár a messianisztikus csatamező Edom fejedelme és Izrael fejedelme között. Mielőtt Isten palástja elvörösödne az eszkatologikus jövőben a keresztények vérétől, előbb megtelik zsidók vérével ezen a világon. A gyilkolás és öngyilkosság tetteit kísérő igazolást egy kísérletnek kell látnunk a jövendő Megváltás sürgetésére. Ez a nézet tartalmaz egy csipetnyi "politikai" tiltakozást az ellen, ahogy Isten irányítja a világot. Ez megmagyarázza a leírásokat, melyek a mártíroknak a legszélsőségesebb és szörnyűbb tetteket tulajdonítják: gyermekek megölését, vérük ráhintését a tóraszekrényre, a zsinagóga felégetését és más hasonló cselekedeteket - mindezt azért tették, hogy növeljék a felháborodást a mennyben." (140-141. old.)

Abban a gondolatban, hogy a Megváltás előtt előbb zsidók vérével telik meg Isten palástja, visszaköszön majd a cionisták évszázadokkal későbbi Nagy Holokauszt Projektjében...

"... ezek, a krónikákban nagy részletességgel leírt tettek nem keresztények keze által elkövetett gyilkosságok történetei, hanem zsidóké, akik megölték magukat és szeretteiket. Biztosra vehetjük, hogy ezek ritka esetek voltak, azonban itt egy olyan propaganda-szándékkal van dolgunk,  amely igyekszik a zsidó közvéleményt úgy formálni, hogy az tekintse az önfeláldozást és másokfeláldozását kívánatos normának és követendő példának. Az elbeszélők egy az egyben résztvevői voltak az 1096-os események légkörének és hangulatának. A mártírok halála tény volt és most lehetett rájuk hivatkozni Isten haragjának Izrael ellenségei elleni felkeltése céljából."  (154.old.) 

"Kétséges, hogy meg tudjuk-e érteni azokat, akik megölték magukat és gyermekeiket. Ettől azonban fontosabb azok vallási ideológiája, akik elbeszélték tetteiket. A zsidó krónikások és a pijjutok (liturgikus imák díszítőversei) a tizenkettedik században széles körben vallott nézetet fejeznek ki, mely szerint a mártírok vére közelebb hozza a Megváltást. Ez egy hálaének a mennyei véroltárhoz, melyen emberáldozatokat ölnek le, és biztosan tényleges eseteken alapul, mivel az igehirdetés nem alapozható teljesen fikcióra. (...) Ezen egyének tettei mindenképpen nagy benyomást hagytak maguk után és egy egész társadalom vágyait és legmélyebb, legautentikusabb vallási érzéseit kifejező mítosszá váltak. (161.old.)

Fanatikus jiddise mámék és táték

" A gyermekek feláldozása
 A vérkultusz és annak rejtett potenciálja arra, hogy felháborodást és felfordulást okozzon a mennyben, a legélesebben a gyermekek 1096-os halálát elbeszélő liturgikus versekben vannak kifejezve. Ezeket a halálokat az önfeláldozás ideálja netovábbjának tekintették. Egy gyermek, akinek vérét kiontották, olyan volt, mint az oltáron leölt ártatlan bárány, ami nagy erővel képes fellázítani egy bosszúálló Isten haragját. " (154.old.)

A könyvben idézett sok borzasztó eset közül csak kettőt emelek ki:

Isaac ben David, a mainzi Parnas (a zsidó közösség vezetője) a helyi pogromot túlélő kisszámú zsidó egyike volt, aki beleegyezett a keresztény hitre áttérésbe. A krónika indoklása szerint azért volt hajlandó áttérni, nehogy fiait kereszténynek neveljék fel. Mivel az egyház ellenezte a kényszeráttérítést, a csőcselék elvonulása után nem volt akadálya a túlélők zsidó hitre visszatérésének. Isaac azonban a bűntudata miatt vezekelni akart. Két nappal a vész elmúlta után gondosan megjavíttatta háza megsérült ajtaját:

Anyja, aki megkeresztelés nélkül élte túl a pogromot, sérülten feküdt a megrongált házban, és amikor meghallotta fia szándékát, könyörgött neki a saját életéért és a fiáért, de hiába. A férfi elszántan bezárkózott a házba. Megkérdezte gyermekeit, akik érdekében beleegyezett, hogy megkereszteljék: "Akarjátok, hogy leöljetek titeket Istenünk oltárán?" A gyermekek, akiket a krónika korábban úgy írt le, hogy még nem képesek megkülönböztetni a jót a gonosztól, így válaszoltak: "Tégy velünk, amit akarsz" - egy világos utalás Ábrahám Izsáknak adott válaszára: "Isten majd gondoskodik magának a bárányról az égőáldozathoz, fiam". A férfi a zsinagógába viszi a gyermekeit és ott, a Tóraszekrény előtt leöli őket: "És ráfröccsentette vérüket a Tóraszekrény oszlopaira ... és ezt mondta: 'Legyen ez a vér vezeklés az összes bűnömért' "Majd visszatér apja házába és felgyújtja. Ekkor értjük meg, miért javíttatta meg előbb az ajtót - hogy a bentiek ne szökhessenek meg. Tehát az anyja halálra égett. Majd a férfi visszatér a zsinagógába és azt is felgyújtja: "És az istenfélő ember saroktól sarokig, faltól falig járt kezeit kinyújtva (imádkozva) Mennyei Atyjához, és imádkozott Istenhez a tűzből, nagy és szép hangon." Keresztények, akik látták, mi történik, kiabáltak hozzá: "Gonosz ember, gyere ki a tűzből" - és még ki is próbálták húzni, de ő visszautasította, hogy kimenjen. "És az ártatlan, igaz és istenfélő ember ottégett." Így jellemzi (korabeli zsidó, B.Cs.)krónikásunk az embert, aki sajátkezűleg ölte meg anyját, gyermekeit és gyújtotta fel Mainz zsinagógáját, nem a pogrom tetőpontján, hanem két nappal később, amikor a keresztesek már nem voltak a városban! (144-145.old.)

És a sokat emlegetett, a gyermekeit a "goj" anyától a zsidó legenda szerint sokkal erősebben szerető jiddise máme egy hátborzongató képviselője, a zsidó anya példaképe a közösség ideológusainak, társadalommérnökeinek normaadó műveiben:

"... egy bizonyos Ráhel Mainzban kérte barátját, hogy ne szánja az ő négy gyermekét:
És egy barátja eljött és fogta a kést, hogy leölje gyermekeit. És amikor a gyermekek anyja látta a kést, hatalmasan és keserűen felkiáltott és verte az arcát és a mellét és ezt mondta: Hol a te kegyelmed, ó Isten?! És az asszony keserű lélekkel mondta a barátjának: Ne öld le Jicákot fivére, Áron előtt, hogy ne láthassa bátyja halálát. És az elmenekült előle, és az asszony fogta a fiút és megölte, és ő kicsi volt és nagyon kedves. És az asszony kitárta karjait, hogy magára fogadja a vért és a ruhájára felfogta a kifröcskölődő vért (ahogy a Templomban volt szokás) És amikor a gyermek, Áron látta, hogy a fivérét legyilkolták, felkiáltott: Ne ölj meg engem! És elbújt az egyik szekrény alatt. És az asszonynak volt két lánya, Bella és Madrona, a ház büszkeségei, szépek, szüzek, a férje, Jehuda rabbi leányai; és a leányok fogták a kést és megélezték, hogy ne legyen vele gond és kinyújtották a nyakukat és az anyjuk Izrael Úristenének áldozta őket... És amikor a derék asszony befejezte gyermekeinek a Teremtő számára feláldozását, felemelte hangját és fiát hívogatta: Áron, Áron, merre vagy? Irántad sem érezhetek szánalmat és könyörületet. És kihúzta őt a lábainál fogva a szekrény alól, ahová bújt és feláldozta őt a magasságos Isten előtt. És magához fogta őket a két kezével, a méhe mellé, kettőt az egyik oldalról és kettőt a másikról, és mellette haltak meg, mikor az ellenségek bejöttek a szobába és ott találták ülve őket és (az anyát) gyászolva őket.... És amikor látták a gyermekeket legyilkolva, lesújtottak rá (az anyára) és megölték a gyermekek felett. (158.old.)

Yuval több példát is hoz rá, hogy a megdöbbentő eseményeket jól látó, zsidó szomszédaikat a csőcselék elől bújtató keresztények, köztük papok, püspökök igyekszenek megvédeni a feláldozásra szánt zsidó gyermekeket saját szüleiktől! (162. old)

Yuval Shalom Spiegel nyomán utal rá, hogy a gyermekeiket feláldozó "mártírok" Ábrahám példájára hivatkoztak, azonban a bibliai változatban Isten a döntő pillanatban leállítja az áldozatot. Az 1096-os események igazolási "szükséglete" nyomán az askenázik körében fősodorrá vált "Izsák Megkötözése", az Akeda történetének az addigi marginális midrási értelmezése, hogy Ábrahám ténylegesen feláldozta Izsákot. (160.old.) Tehát az askenázi írástudók a Tóra parancsaival teljesen szembenálló, POGÁNY ideológiát és gyakorlatot legitimálnak! Lásd a "vérvád"-viták tipikus lehengerlő érvét, hogy "a zsidóknak a Tóra szigorúan megtiltja ezt, vagy azt." Na és? Keresünk egy alternatív értelmezést a Midrásból...
(Alább látni fogjuk, hogy még maga Rasi is elég hasonlóan értelmezte Ábrahám készségét a ténylegesen végigvitt áldozatra és Rasi nem egy "marginális" tekintély a Talmudban...)

Zsidók által bemutatott emberi égőáldozat, Holokauszt

Az Izrael ártatlan gyermekeinek feláldozását dicsőítő liturgikus versekben rendszeresen felbukkan az égőáldozat(holokauszt!) kifejezés:

"A Mártíromság olyan, mint egy égőáldozat a mennyei oltáron, mely közelebb tudja hozni a Megváltást és a földi oltár újjáépítését.A mártírok kiontott vére forr a mennyei oltáron, felkeltve a bosszúálló Isten haragját." (Yuval, 149.old.)

A mainzi Parnas által (családja sajátkezű lemészárlása után) magára gyújtott zsinagóga utalás a Jeruzsálem elpusztításakor a zsidó papok által magukra gyújtott Templomra. (148.old.)
Yuval részletezi a korabeli vallásos irodalom fény-tűz szimbolikáját az 1096-os zsidó emberáldozatok kapcsán, mely eljátszik a héber fény (or) és tűz (ur) szavak hasonlóságával is.
Eszerint, aki tűzben ég el, miközben feláldozza magát (vagy feláldozzák más zsidók, a szüleik), annak elégése a "Nagy Fénybe", a Mennybe jutását jelenti. (150-151.old.)

A Messiás eljövetelének előfeltétele egy kiválasztott kisebbség alijája

Az 1096-os szörnyűségek után, azokkal összefüggésben is felerősödtek az ötödik zsidó évezred végével kapcsolatos messianisztikus, millenarista várakozások. A Messiás eljövetelére való felkészülés keretében megjelent egy új eszme, a cionizmus egyfajta középkori csírája:

"És senki nem gondolhatja, hogy a Messiás Király egy tisztátlan országban fogja felfedni magát. ...  És abba a tévelygésbe se essen senki, hogy ő Izrael országában a gojok között fog megjelenni ... De nyilvánvaló, hogy máris ott lesznek Izrael földjén a Tóra tanulmányozói, és istenfélő emberek és nagy tettek véghezvivői a világ mind a négy sarkából, egy egy városból és kettő egy nemzetségből, mindenki, akinek szíve inspirálta őt, és akikben felfénylett a tisztaság szelleme, alkalmassá téve a szent szeretetére. És azután a Messiás Király meg fog jelenni köztük. (Beszédek a Messiás Királyról, Gógról és Magógról, 268.old.)

Az idézetben kifejezett eszme egy totális újítás. (...) A hagyományos felfogás szerint a Messiás fogja összegyűjteni a szétszóródott Izraelt a Száműzetés minden részéből és visszavinni őket a Cionba, éppúgy, ahogy kivezette őket Egyiptomból, miközben még egy idegen országban éltek. Tehát az Egyiptomból való kivonulás egy modellként szolgál a jövőbeli Megváltáshoz, amiből következik, hogy a megváltás meg fogja előzni a Cionba visszatérést. (268. old.)

Ez volt tehát a hagyományos nézet az újítás megjelenéséig és ma is ez például a Neturei Karta, a modern Izrael Állam létét elutasító ortodoxzsidók álláspontja.

(A szöveg szerzője) és mestere úgy gondolja, hogy egy zsidó közösség jelenléte Izrael Földjén egy előfeltétel a Messiás megjelenéséhez." (269.old.)

"Ezért hát egy kiválasztott kisebbség Izrael Földjére vándorlása egy lényeges állomása bármiféle messianisztikus forgatókönyvnek, és (a megváltás) e ponttól kezdve természetes módon magától fog kibontakozni." (270. old.)

Ez is egyértelmű előképe a judaizmus hagyományában a modern cionista messianisztikus tervnek! A "kiválasztott kisebbség Izrael Földjére vándorlása" fordulatát olvasva nem lehet nem gondolni arra, hogy Yuval a sorok között céloz a modern cionista mozgalom e vallási forrására.

A könyv alapján a Holokauszt analógiája és gyökere világos: a zsidóság szellemi elitje 1096-ban és az 1930-as években egyaránt úgy gondolta, hogy joga van gyermekeit (a közösség kisebb befolyású tagjait, a kiszsidó tömegeket) kultikusan feláldozni, mert ez elhozza a zsidó Megváltást és annak keretében a szétszóratásban élő zsidók túlélő maradékainak egybegyűlését a Cionban. Perverz , csak a Kiválasztottságtudat alapján magyarázható (ha nem is érthető) logika, hogy Isten miért a "gojokon" fogja megbosszulni a zsidó kezek által kiontott ártatlan zsidó gyermekek (és felnőttek) vérét...

Az emberáldozás a felszínre szökik a judaizmus pincéjéből

Utolsó megidézett forrásként érdemes még Yuval könyvét egybevetni egy másik izraeli szerző előadásával, aki a pszichoanalízis szemszögéből közelíti Izsák Ábrahám általi feláldozása történetének átértelmezését a judaizmusban,  kapcsolatban a zsidó válságkorszakokban feléledő emberáldozat gyakorlatával. Ne arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a szerző által hivatkozott Jacques Lacant egyébként teljes joggal nevezik sarlatánnak, ez a konkrét gondolatmenet helyességét most nem érvényteleníti. Témánkhoz elég fontosnak és megvilágítónak tűnik, ezért az írás zömét idézem:

Itzhak Benyamini: "Az Akeda-Komplexus: Az Akeda és ellen-narratívái a Judaizmusban, Analízis Lacannal". (ALMANAC of Psychoanalysis, Vol. V, 2006.)

Jacques Lacan szemináriuma: “Bevezetés Az Atya Neveibe"különösen fontosak az izraeli olvasónak, akit érdekel a vágy státusza a zsidó hagyományban, az Akeda, Izsák Ábrahám általi feláldozása bibliai történetén keresztül  (...)

A szeszélyes Isten, aki áldozatot akar és örömét leli a lemészárlásban, ugyanaz az Isten, aki parancsát megbánva arra utasítja a megdöbbent Ábrahámot, hogy álljon meg, mert visszafogja a vágyát. Rasi nyomán Lacan azt állítja, hogy Ábrahám a meghiúsulás kompenzációjául legalább egy kis sikerélményt akart, ezt mondatva Ábrahámmal:

Amikor Ábrahám arról értesül az angyaltól, hogy nem kell feláldoznia Izsákot, Rasi szerint ezt mondja: Hát akkor most  mi legyen? Ha így áll a dolog, ok nélkül jöttem ide? Mindegy, megvágom egy kicsit, hogy csak egy kis vér folyjon ki. Szeretnéd ezt, Elohim?

A következőkben az Akeda zsidó hagyományával fogok foglalkozni, folytatva Lacan elemzését, aki utal Rasi kommentárjaira Ábrahámról, aki kéri, hogy legalább egy kis vért kionthasson, de azt Isten elutasítja, ugyanaz az Isten, aki ekkor ehelyett a Brit-Milá (körülmetélés) szinekdochéját adományozza Ábrahámnak.

(...)

De Lacan nyomán azt is érthetjük, hogy a vágy zsidója állandóan ott áll a bálványimádás élvezetébe való visszaesés küszöbén, a "csak egy kicsivel többet..." szenvedélye formájában, a Sötét Isten általi elnyeletés kísértése miatt.

És valóban, a zsidó mitológia és történelem bizonyítja számunkra, hogy ez a judaizmusban elnyomott elem gyakorlatilag tartósan létezik, még ha ritkán is tör a felszínre.

Elemzésemben bemutatom az Akeda, a "megkötözés" alternatív mitológiáját, egy történetet, mely egy olyan Izsákról szól, aki fel lett áldozva, felszállt a mennybe és feltámadott. Foglalkozok a zsidó történelemmel is, melyben zsidók rémisztően katasztrofális időszakokban legyilkolták fiaikat és lányaikat annak reményében, hogy egy hallgató Isten kizökken közömbösségéből és megváltja népét. Ezen elemzés és korunk Izrael állama szakadatlan válsága alapján azt is megkérdezem: hol áll a jelentések e tájképében a mai zsidó, Izrael országának zsidója? Még mindig elegendő-e a Milá, mint Szó?

A. Az önfeláldozás mítosza

Különféle kutatók állítása szerint egykor, az Első Templom időszakában és azután a korai héberek mitológiájának keretében létezett az Akeda történetének egy alternatív hagyománya. Vagyis a bibliai szöveg, mely elutasítja Izsák megölését, egy ellentétes álláspontot képvisel azzal szemben, mely úgy tűnik, tovább élt a korai héber hívők között.

A Biblia szerint, akárcsak az ősi keleti vallások szerint az elsőszülött fiú az Istené. Ennek a tulajdonjognak a rituális következményei gyakran a gyermek isteneknek való tényleges feláldozásában nyilvánultak meg.  A Biblia azonban e szemlélettel szemben egy szimbolikus alternatívát nyújt: Az elsőszülött ajándékként kerül Isten számára felajánlásra, amit a gyermek templomi szolgálata formájában teljesítenek, vagy a zsidók által a mai napig gyakorolt módon, az elsőszülött fiú megváltása által, egy szertartás útján, melyben az apa megváltja fiát Isten képviselőjétől, a Kohentől, a paptól. Hozzátehetjük, hogy a körülmetélés egy szinekdotikus helyettesítése az eredeti leölésnek, a fiú teljes teste és lelke feláldozásának. (Szinekdotikus, vagyis egy rész jelképezi az egészet, az előbőrt áldozzák fel az egész gyermek helyett, B.Cs.)

A Tóra által képviselt bátor állásponttal szemben szakadár irányzatok megkövetelték, hogy Ábrahám áldozza fel fiát. A fiú feláldozásához ragaszkodó Istennek ez a sötét víziója meglepő módonolyan válságok idején bukkant fel, melyek akkor következtek be, amikor Isten elfordította az arcát (választott népétől, B.Cs), amikor a zsidók igyekeztek ezt az arcot felfedni, megkísérelve kirángatni Istent a zsidók szenvedése idején mutatott közömbösségéből.

(Nem mondhatnánk, hogy Ábrahám lényegében eszközül használta a fia leölését ahhoz, hogy feloldja vegyes érzelmeit e ravasz Isten felé, vagy másképp fogalmazva, hogy Isten felfoghatatlansága feltüzelte a zsidó ösztönét a gyilkosság elkövetésére?)

A Bölcsek műve (a Misna), mely a Második Templom időszakának végefelé és lerombolása után íródott, Izsák feláldozásának egy másik verzióját ismerteti. Ebben az alternatív mítoszban Ábrahám és Izsák egyetértésben igyekszenek eleget tenni Isten eredeti követelésének Izsák feláldozására és sikeresen végre is hajtják a feladatot: a fiú feláldoztatik, a mennybe emelkedik és feltámad. Izsák nemcsak feláldoztatik, hanem lelkesen feláldozza magát, mivel bátorítja apját a feladat véghezvitelére. Ezt az ellenmítoszt a Bölcsek bizonyára a héber szóbeli hagyományból vették. (Nem is kell mondani, hogy ez a mítosz nagy fokban visszatükröződik a Pál-féle mítoszban Jézus, a Fiú feláldozásáról, amely oly hasonló a történet Izajás könyve 53-ban található korábbi változatához, "Isten Szolgájának" sztorijához).

B. Az Önfeláldozás Mítoszának gyakorlatba ültetése

Az ellen-mítosz idővel megjelent a valóságban: válságok idején a zsidók Izsák önfeláldozásának ellenmítoszát olyan példamutató ideálnak tekintették, melyet újra kell játszani annak keretében, amit később  “Kiddush ha-Shem,” martíromság néven neveztek el. Ezt az ideált alkalmazták a Hasmóneus korban aktív fanatikusok idején Hanna és hét fia (nyilván megtörtént eseten alapuló) mítoszában, később a Róma elleni lázadásban, a Második Templom lerombolása idején Maszada öngyilkosainak történetében elbeszélve, valamint Bar Kohba későbbi felkelése idején.

Azonban a legfeltűnőbb példára, amely a legtisztább kapcsolatot mutatja az Akeda ellenmítoszával, az Első Kereszteshadjárat (1096) atrocitásai idején került sor. Zsidók gyilkolták le gyermekeiket, bár e tettek "mártíromságnak" nevezése csak arra tett kísérlet volt, hogy elfedjék a zsidó vallási törvények megsértését.

A fiak és lányok e feláldozása lényegében egy Isten elleni dühkitörés volt, az aktív eszközül használás és szembeszegülés egy formája, még további szörnyűségek okozása zsidók számára azokon túl, amiket nemzsidóktól szenvedtek el.

E cselekmények célja az volt, hogy Istent rákényszerítsék közömbössége feladására. A zsidó hagyomány doktrínái között ez a közömbösség az "Isten Arcának Beárnyékolódása" (Hester Panim), amikor katasztrófaidőszakokban Isten úgy dönt, hogy elrejti arcát Izrael Fiai elől. (Ezt a doktrinális magyarázatot használják főleg ortodox zsidók a Holokauszt megmagyarázására, amely az európai zsidók többségét érintette Isten létezése ellenére).

Az Istennek ebből az önmagába zárkózottságából, hallgatásából való felébresztésére irányuló kísérlet, egy párbeszéd kezdeményezése önfeláldozás által, kapcsolódik egy másik dologhoz is, az árnyék, a Sötét Oldal judaizmusbeli fogalmához, amit nevezhetnénk a megszentségtelenítési komplexusnak, főleg a nemzsidók vonatkozásában.  A bibliai szövegben találkozunk a Másik (Isten) parancsával az ellenség, különösen Amálek totális elpusztítására, népirtás elkövetésére. A zsidók a bibliai kortól a Bölcsek korán át kifejlesztettek egy védekezési mechanizmust Isten erkölcstelen követeléseivel szemben, és ezt alkalmazták a bosszuló viselkedés helyett.  Azonban az önfeláldozás által az ellenségeit kiirtó Választott Nép megszentségtelenítésének árnyéka újra felszínre bukkan. Az önfeláldozás által megvalósul a cselekedet végső célja, Isten feldühítése, hogy álljon bosszút Izrael ellenségein és semmisítse meg őket.

(Hogy a rabbinikus judaizmus bölcsei "kifejlesztettek egy védekezési mechanizmust Isten erkölcstelen követeléseivel szemben, és ezt alkalmazták a bosszuló viselkedés helyett" az zsidó részről egy elterjedt mentegetőzés, de Horowitz cáfolja könyvében: 

"Goldberg a New Yorker-beli cikkében gálánsan a zsidó hagyomány védelmére kel, (megint csak nem egészen pontosan) kijelentve, hogy az amálekiták kiirtására vonatkozó parancsolat "talán a leginkább figyelmen kívül hagyott parancsolat a Bibliában". Ezt nem úgy értette, hogy magában a Bibliában volt figyelmen kívül hagyva, hanem "a rabbik, akik a Judaizmust formálták", akik Goldberg szerint "alig tudták magukat rávenni a gyilkosságért járó halálbüntetés alkalmazására és még sokkal kevésbé a népirtás alkalmazására", a morális problémát úgy oldották meg, hogy kinyilvánították: "az amálekiták már nem léteznek". Ez azonban nyilvánvalóan nem igaz. Nemcsak, hogy "a rabbik, akik a Judaizmust formálták", vagyis a talmudista bölcsek soha nem jelentettek ki ilyet, hanem még maga Majmonidész is - mint sok kommentátor megjegyezte - egyértelműen sugallta nagy tizenkettedik századi törvénykönyvében, hogy ellentétben az ősi Kánaán "hét nemzetével", melyeket szintén kiirtásra ítélt a bibliai parancsolat, az amálekiták még élnek és támadnak."

Ez Benyamini írásának egyetlen polkorrekt farka, nem lehet panaszkodni, farokszűrőnk szinte beporosodik...Izraelben élve nem lehet életbiztosítás így szembemenni a cionizmus habzószájú szélsőségeseivel! Más kérdés, hogy a primitív hitharcosok nemigen olvasnak eldugott egyetemi írásokat...)

A szövegben idáig jutva már sokadszorra tűnhet számunkra nyilvánvalónak, hogy a zsidó és  keresztény múltban közös messianisztikus-millenarista forradalmi eszme és a judaizmusban történelmileg vallási ideológiaként kialakult bosszúprovokáló vérkultuszos emberáldozat eszme mintául szolgált a modern cionista mozgalom és annak titkos projektjeként a huszadik századi "Holokauszt"  forgatókönyvéhez.

Azonban míg ezt a következtetést Cohn és Yuval művei esetén csak mi magunk tehetjük meg prezentált tényfeltárásuk alapján, legfeljebb gyanítva, hogy a sorok között maguk is sugallták ennek lehetőségét, addig Benyamini FÉLIG maga is megteszi ezt a logikus továbblépést! Azt ugyan még ő sem meri kimondani, hogy az Akeda-sztori ellen-narratívája, a teljes, sőt tömeges emberáldozatnak a judaizmusban válságkorszakokban feltörő atavizmusa magához a Holokauszthoz is mintául szolgált volna, azt viszont kimondja, hogy ez a szörnyű vallási tan a Holokauszt után, napjainkban is élő és népszerű viselkedésmintát képez az izraeli szélsőjobb veszett irányzataiban:

C. Ultra-cionista zsidók és a robbantás a Sziklamecsetnél

Ez a szándék az önfeláldozás ellenmítoszának újrajátszására Isten feldühítése és Izrael fiai bosszúllásra sarkallása céljából ma is megfigyelhető a fanatikus zsidó jobboldal domináns csoportjaiban.  E vágy megnyilvánult az 1980-as években, amikor a zsidó földalatti mozgalom képviselői megkísérelték felrobbantani a Sziklamecsetet, az iszlám szentélyt, mely a jeruzsálemi Templomhegyen áll. Céljuk az arabokkal aláírásra kész békeszerződés szabotálása volt, amely szerződést az izraeli polgárok egy jelentős része elszántan támogatott még a Szentföld egyes részeiről való lemondás árán is. Az összeesküvők remélték, hogy a Sziklamecset lerombolása egy szörnyű háborút robbanthat ki Izrael és az egész arab világ között.  Ekkor, ezt az ítéletnapot látva Izrael Istenének nem lenne más választása, mint megváltani a zsidó népet. A robbantási kísérletet meghiúsították, Áldott legyen a Szent Név, de egy ilyen forgatókönyv fantáziaképe nem kevés szélsőjobboldaliban ma is elevenen él.

Ez a fantáziakép bizonyos értelemben egy kinövése az Abraham Yitzhak Kook rabbi és fia, Zvi Yehuda rabbi által megfogalmazott megváltási víziónak. Az ő teológiájuk nyújtja a messianisztikus cionizmus és a Gush Emunim mozgalom ideológiai támaszát, amely a szekuláris cionizmust csak a Megváltás előzményének tekinti. (Ennek középkori előképét idéztem Yuval könyvéből, B.Cs.) Kook számára a megváltást élő emberek hajtják végre; a dolog nem vár a Végső Napokig, mint az ultraortodoxok (a haredik) hiszik. A cionizmus aktív folytatásával a zsidók meggyorsítják a Megváltó eljövetelét, kikényszerítve Istentől a megváltást.

(Ez a látásmód végül elérte az ultraortodox judaizmust is, ahol főleg a Chabad-mozgalomhoz kapcsolódók támogatják, ahol az ő felfogásuk a Megváltó eljöveteléről perverzül összekeveredik a szélsőjobboldali cionizmussal és egy keresztény-típusú messianisztikus hittel a Lubavicsi rabbiban (Menachem Mendel Schneerson rabbi), mint olyan személyben, aki nem hal meg, hanem feltámad, mint a Mennyei Messiás)  (...)

(A szöveg pszichoanalitikus befejezése most nekünk nem túl érdekes.)

Ne szerénykedj, Jahve, tudom én, hogy mit szeretnél...

Ha netalán Norman Cohn esetében feltételezne is valaki olyan vakságot (én nem), hogy nem vette észre történelmi modelljének a modern cionizmusra is illését, ha valaki lehet is bizonytalan benne, hogy vajon Yuval észrevette-e, hogy a (zsidó áldozatokkal elkövetett) zsidó rituális gyilkosság hagyománya a Holokauszt receptje is (én nem), Benyamini esetében ezt a vakságot feltételezni teljes képtelenség! Olyan "szendvicslátás" nincs a világon, hogy a kutató látja a jelenség kialakulását a múltban, élesen látja alkalmazását a jelenben, épp csak a jelen Izraeli valóságának kialakulásában döntő jelentőségű "tegnap" vagy történelmileg "fél órával ezelőtt" döntő fontosságú drámája, a Holokauszt esetében ne venné észre ugyanezt, ami még a magamfajta amatőrnek is kiüti a szemét, nemhogy neki, a felkészült szakembernek. De ENNEK kimondását tényleg ne várjuk izraeli állampolgárságú egyetemi oktatóktól, ez maga korunk Legfőbb Gondolatbűne! Viszont legyünk hálásak e derék kutatóknak, akik elmennek a lehetséges határig és azon túl is fél kocsihosszal az intuitív sejtés olyan tények feltárásával való alátámasztásában, amiket leginkább csak a judaizmus hagyományait belülről ismerők találhatnak meg.

Az egy másik téma, hogy a zsidók mindig megmaradtak-e más zsidók, zsidó gyermekek, stb. gyilkos feláldozásánál és csak az ő vérüket használták-e rituális célra vallásuk hivatalos törvényeit a legnagyobb mértékben megsértve, vagy pedig mégsem csak az e tényeken joggal megdöbbent keresztények fantáziája ment egy szükségtelen lépéssel tovább a "vérvád" felé, ahogy Yuval bizonygatja könyvében. Ezt máskor lesz érdemes megvizsgálni.

A Benyamini által idézett "Messianisztikus Cionizmus" alapgondolata, hogy a Megváltást emberek hajtják végre, valójában ismert és tudatos volt a nem különösebben vallásos cionista aktivisták számára is, a Holokauszt résztvevői számára is (nem csak, vagy nem éppen az áldozat szerepében!!!), érdemes itt még egyszer idézni a Kaszner-vonat egyik szervezője és a túlélésre jogosultak egyik szelektálója, Szilágyi Ernő emlékiratait és ismertetője (Novák Attila) kommentárját:

"Születése óta kettős volt az arculata a cionista gondolatnak. Politikai munka és gyakorlat szürkesége mögül időnként, épp válságos órákon, tüzes fénnyel ragyog felénk a messiási látomás…” – írja.[5] De a messiási látomás kiötlője nem istenség, hanem az ember: „Az ember maga az, aki megváltja magát. És önmagán keresztül Istenét is…” – szögezi le nietzschei–buberi felhangokkal a szerző.

Természetesen az Istenre, Isteni Tervre, Elrendelésre hivatkozás régi, perverz módszere a millenarista felforgatómozgalmak és a történelemmanipuláló gnosztikus kabbalisták beavatott belső körének is (a "kettő" nagyrészt egybeesik), akik régóta, korszakokon keresztül "Istent játszanak" és gonosz, de nagyon is materiális, emberi tevékenységük nyomán az emberiségre még teljes pusztulás is várhat, terveiktől legalábbis nem idegen ez a fajta Végítélet!!!

Holokauszt-teológia

Korábban idéztem, hogy a zsidóirtás emléke és állami erőszakkal biztosított hivatalos kultusza korunkra már egy kész "Holokauszt-vallás" formáját ölti. Az ironikus-szatirikus forma ellenére azt a szöveget is komolyan vehetjük, azonban vannak a jelenségnek teljesen komoly megfogalmazásai is: Wikipédia: Holokauszt-teológia

A komoly képű és a Wikipédián sok mellébeszélésbe csomagolt, polkorrekt dumából  csak néhány olyan elemet ragadok ki, melyek alátámaszthatják, hogy az eseményeket teológiailag értékelő zsidó vallási tekintélyek egy része vagy sejtéssel, vagy beavatotti tudással rendelkezik elméletünk tárgyáról, mely szerint a zsidóirtás a cionista tervek része, egyfajta gigantikus vallási ("vallási") célú és gyökerű emberáldozat a mártíromság judaista "Kiddush Hashem", "Isten Neve Megszentelése" elve középkori átértelmezése szerint.

Az első értékelés bizonyos értelemben nem is hülyeség, de ennek alkotója biztosan nem volt a cionista nagykutyák terveibe beavatva:

Richard Rubenstein

Richard Rubenstein professzor "Auschwitz után" c. írása szerint a Holokausztra adható egyetlen intellektuálisan tisztességes válasz Isten elvetése, annak felismerése, hogy végső soron minden létezés céltalan. Nincs isteni terv, vagy cél, nincs Isten, aki kinyilatkoztatná akaratát az emberiségnek, Isten nem törődik a világgal. Az Embernek kell megállapítania és megteremtenie a saját értékeit az életben. Ezt a nézetet a zsidó vallás minden változatának képviselői elutasították, de műveit széles körben olvasták a zsidó közösségben a 70-es években.

Annyiban biztosan igaza van, hogy nincs olyan Isten, amely a zsidókat, vagy bárkit etnikai alapon Választott Népévé tette volna... (gnosztikus jobboldali szellemi kábítószergyárosaink is hazudnak, külön Magyarok Istene sem létezik!) Talán azt ösztönösen érezte, hogy amit Isteni Tervnek neveznek (pl. az ő népében), azok emberi manipulációk.

Emil Fackenheim

Emil Fackenheim arról a felfogásáról ismert, hogy a Holokausztban egy új isteni Kinyilatkoztatást kell látnunk.  Fackenheim szerint a Holokauszt egy "korszakteremtő esemény".

Ez teljesen beleillik a történelemgyárosok terveibe, ilyen eseménynek számnták a Nagy Emberáldozatot, ami persze maga a Világháború volt (mindkettő, vagy az eddigi egynek a két felvonása) és amin belül csak a jókora zsidóirtás kapott kultikus emlékezetet. Valóban Új Korszak megnyitását erőszakolták ki a gigantikus összeesküvés irányítói a mészárlások praktikus és szimbolikus következményeivel, olyanét, mely az emberiségnek nem hiányzott.

Az alábbi teológus is kapizsgálja, hogy itt kultikus áldozattal van dolgunk:

Ignaz Maybaum

Egy ritka nézet részeként, melyet nem vett át semmilyen számottevőbb zsidó, vagy keresztény közösség, Ignaz Maybaum a Holokausztot a bűnök átvállalása legmagasabb formájának tekinti. A zsidó nép valójában az Izajás-féle "szenvedő szolga". A zsidó nép szenved a világ bűneiért.  Felfogásában: "Auschwitzban a zsidók az emberiség bűneit magukra vállalva szenvedtek."

A Wiki állításával szemben ez a "zsidóság, mint az Emberiség Krisztusa"-motívum gyakran megjelenik hivatalos polkorrekt (zsidó) szimbolikus ábrázolásokon is.
Dan Cohn-Sherbok: A keresztre feszített zsidó - húsz évszázad keresztény antiszemitizmus c. könyvében idézi:

"Például a brit zsidó teológus, Ignaz Maybaum azt állítja, hogy a zsidók Isten szenvedő szolgája és áldozati bárány szerepében az emberiség bűneiért haltak meg a koncentrációs táborokban. Maybaum számára Auschwitz a Golgota analógiája és a nácikat Isten akarata eszközének tekinti. Maybaum szerint a Jeremiás 27:6-ban Isten szolgájaként szereplő Nebukadnezár analógiájára Hitler az isteni eszköz szerepét játszotta egy bűnös világ megtisztításában. Istent egy sebészként ábrázolja Auschwitzban, aki egy szükséges műtétet hajt végre, kivágva Izrael egy részét az emberiség testének megújítása érdekében. A zsidók tehát Istennek a világ és népei feletti uralma elhozataláért szenvednek, Isten által kijelölt küldetésük a történelmi haladás elősegítése és az emberiség egy új korszakba juttatásának szolgálata."

A gondolat legdurvább változatában a (szerintem) főcionisták által halálba küldött zsidó tömegeket vádolja bűnösséggel és nyilvánítja őket olyanoknak, akik rászolgáltak büntetésükre, hogy cserébe az Arra Méltók (a Szent Cionisták), bejuthassanak a földi mennyországba, Izrael Államba. E pofátlan teológia megalkotója nem más, mint a hirhedt Yosef Ovadia rabbi, a legnagyobb izraeli ultraortodox párt, a Sasz spirituális vezetője, Izrael korábbi szefárd főrabbija:

"A Holokauszt hatmillió áldozata bűnösök lelkének reinkarnációja volt, olyan embereké, akik megsértették a törvényt és mindenféle olyat tettek, amit nem szabad tenni. Ők azért születtek újjá, hogy vezekeljenek."

A wiki-cikkben kibogozhatatlan a forrás, de ha hiteles, a rabbi még a fentire is rá tudott tenni egy jókora lapáttal:

"Még azt is állítják, hogy kijelentette: Hitler egy küldött volt, akinek Isten munkáját kellett elvégeznie, mielőtt eljön a Messiás."

Amennyiben tényleg mondott ilyet, az teljesen alátámasztaná sejtésemet, hogy Ovadia is tagja a cionizmust irányító beavatottak körének, akik nemhogy nem haragszanak Hitlerre, hanem tudják, hogy az ő emberük, ügynökük volt és hogy a nácizmus harci feladata, a Holokausztot beleértve az ő emberkézzel összekontárkodott "Megváltási" tragikomédiájuk nélkülözhetetlen fázisa. Ugyanez tűnik ki Maybaum értelmezéséből is.

Ovadia rabbi e mondásáról is hírhedt a világban:

"Mi szükség van a gojokra? Ők fognak dolgozni, ők fognak vetni, ők fognak aratni. Mi ülni és enni fogunk, mint egy effendi. Ezért lettek a gojok teremtve."

Ezek szerint nemcsak a "gojok" kihasználására kész az "effendi", hanem a cionista, világuralmista Belső Párt egyik tagjaként a Külső Párti, kevésbé kiválasztott zsidók tömegeinek kifacsarható és eldobható citromkénti alkalmazására is.

A fenti "bűnös zsidók pusztultak el a Holokausztban" (a cionizmus iránti közömbösségük volt a bűn...) állítással ugyan szembeszáll a Chabad-szekta "Messiása", de összeesküvéselméletünket nem cáfolja, sőt:

Menachem Mendel Schneerson

A Holokauszt, mint isteni büntetés magyarázatát elvető haredi személyiségek között a legfontosabb a Lubavicsi rabbi, Menachem Mendel Schneerson, aki szerint Isten ilyen ábrázolása blaszfémia. (...) Elvetette a magyarázatot, hogy a Holokauszt az érintett nemzedék bűneinek büntetése lett volna, ezt mondva: 'Hatmillió zsidó elpusztítása olyan szörnyű módon, amely felülmúlta az összes korábbi nemzedék kegyetlenségét, nem valószínű, hogy bűnök büntetéseként történt volna. Talán még maga a Sátán se találna elegendő mennyiségű bűnt ahhoz, hogy ilyen népirtást eredményezzen! Egyáltalán nincs racionális magyarázat a Holokausztra, kivéve a tényt, hogy ez isteni elrendelésre történt... hogy miért történt, az meghaladja az emberi felfogóképességet - de kizárt, hogy bűn büntetése lenne. Épp ellenkezőleg: Mindazokat, akiket meggyilkoltak a Holokausztban, "Kedoshim"-nak, "Szenteknek" nevezik, mivel őket I-n nevének megszenteléseként gyilkolták meg..."

Emlékszünk rá Yuval könyvéből, illetve a "tiszta áldozat" (judaista) vallási szabályából, hogy az Isten Vérbosszúját a Kiddush Hashem, a Név Megszentelése (az eredetihez képest módosult) elve keretében történő kiprovokálásához ÁRTATLANOKAT "kell" feláldozni a "mennyei véroltáron", tehát a Lubavicsi Rebbe ragaszkodása az áldozatok ártatlanságához teljesen logikus, különben az áldozat nem érné el a hatást, még elmaradna a "goj" nemzetek hullahegyekké változtatása... A lubavicsi szekta vezetője szintén beletartozhatott a Nagy Tervbe Beavatottak szűk körébe, elnézve például, hogy világszerte mennyi vezető politikus ápol feltűnően jó kapcsolatot a Chabad helyi vezetőivel, kapásból mondjuk Obama,  Putyin, vagy Orbán Viktor... 

Összefoglalva:

Korunk egyre elburjánzóbb és egyre nagyobb hatalmi terrorral kikényszerített Holokauszt-kultusza hazugságai eltakarják a tényeket, de a zsidóirtás jelenségének vallási eredetét mégis önkéntelenül elárulják, már az elnevezéssel is. A Holokauszt a gnosztikus-kabbalista felforgató háttérhatalmi erők aljas  történelemmanipulációján belül a messianisztikus cionista tervek elengedhetetlen elemeként valósult meg.

A pokoli logikájú tervben a nácizmus és a cionizmus együtt egy érdekes kétfenekű millenarista mozgalom-párost alkotott, melyet ugyanazok a körök hoztak létre. (Most nem beszélve az egyidejűleg szintén általuk létrehozott harmadikról, a bolsevizmusról.) A náci rezsimnek és ideológiának a fogyóeszköz szerepét szánták, valahol az űrrakéta elhasználása után leváló fokozatához hasonlóan, ahol a nácizmusnak csak a cionista "rakéta" célbajuttatásában volt kiszolgáló szerepe, eleve leselejtezésre, kiégésre volt tervezve. A Nagy Előadás rendezői ördögi groteszkséggel kettős szereposztást írtak a résztvevők egy részére, például Hitler a náci Ezeréves Birodalom, mint millenarista mozgalom saját apokaliptikus koreográfiája szerint az e rezsim Szentjeit jelentő Tisztafajú Árják részére a Megváltót játszotta, míg a "keretdarabban", a cionista drámában épp ellentétpárját, a másik főszereplőt, az Antikrisztust! (Az egyszerűség kedvéért nevezzük így a zsidó  apokalipszisben is!)

A zsidók a náci előadásban a Gonosz Antikrisztus katonái, népe közé számítanak, míg az ezt a náci millenarista utópiát "elfogyasztó" cionista utópiában épp a Megváltó üdvözülésre méltó Szentjei közé, a nácik pedig fordítva...

A zsidóirtás a cionizmus számára hajtott praktikus hasznain túl kultikus célú is volt, vallási alapelve a népirtási parancsolatokat magában foglaló judaizmuson belül, annak formális szabályait felülíró emberáldozati kultusz, vérkultusz, a Kiddush Hashem, Isten Nevének Megszentelése.

A cionizmus és a Holokauszt mögött álló vallási-messianisztikus próféciáknak ősidők óta alapeleme a zsidó világuralom igérete, e célt is szolgálják az irracionális jóslatok modern történelmi megvalósítási folyamatai, de ezt nem indokolt minden zsidó uralmaként elképzelni, hiszen a tapasztalatok szerint a legkiválasztottabbak sátáni hierarchiája a zsidók tömegeit éppúgy kész áldozati bárányként használni, mint bárki mást.


Kapcsolódó korábbi bejegyzések:

• Kiddush Hashem - a Holokauszt zsidó receptje I. Hitler, a cionista báb
• Santo Subito - A zsidó pápa
• A gettókapuk belülről zárásának technikájáról
• Zsidók öltek zsidókat, hogy a túlélőket Izraelbe kényszerítsék
• Az Út Edomba - az illuminátus nihilizmus frankista gyökerei, avagy a hamis zsidóasszimiláció
• Mikor hazudik egy hivatalos, polkorrekt vérvád-szakértő?
• Petőfi, az elméleti sakter
• A zsidó misztika álruhája: a Modern Kultúra