2017. október 13., péntek

A megformált gondolatok szócsövei !!!




A megformált gondolatok szócsövei !!!


Három Tavasz - sőt négy!

1848, MARXius Idusa




Gyermekkoromban, a 70-es évek tipikus szocialista úttörő-kiszes ünnepciklusa volt a Három Tavasz.

A Kádár-rendszer hivatalos kultusza magától értetődően kapcsolta össze egy ünnep-folyamba a három tavaszi nagy napot, március 15-ét, az 1848-as forradalom napját, március 21-ét, az 1919-es Tanácsköztársaság, vagy Kommün kikiáltása napját és április 4-ét, annak akkori ünnepnapját, amikor a szovjet hadsereg "felszabadította" az újra csonkává vált ország utolsó települését is. Egyébként a konkrét faluról és napról voltak történészviták, de ezt a napot és Nemesmedves falut kanonizálták a rezsim számára  legfőbb ünnep számára. A legfőbb, hiszen a Vörös Hadsereg nélkül hazánkban sose jutott volna még egyszer hatalomra kommunista vezetés.

Az 1989-es "rendszerváltás"/módszerváltás óta természetesen ez egy hivatalosan agyonhallgatott téma, illetve, ha valahol felmerül, többnyire a "komcsik" visszaélésének szokás minősíteni, hogy Haladó Hagyomány címen kisajátítottak maguknak és ideológiai előfutárukként tüntettek fel mindenféle "nemzeti szabadságkűzdelmet". Ezt természetesen valami aljas visszaélésnek tulajdonítja a szocialista ideológia és rendszerpropaganda, az akkori hivatalos történelemoktatás részéről a mai ideológiai fősodor. A közelgő márciusi ünnep kapcsán le kell szögeznem, hogy miközben a korábbi történelmi események és folyamatok egy részének ilyen felhasználása a rendszer önlegitimációja, propagandája részéről, főleg az 50-es években esetleg valóban tartalmazott önkényes visszaéléseket, vagy minimum erős torzításokat, az 1848-as forradalom ekkor a kommunizmus szentjeivé avatott hősei esetében semmiféle lényegi visszaélés, igazságtalan "kisajátítás" nem történt!

Nem teljesen értek tehát egyet az alábbi, korunk fősodor nézetét tükröző oktatási útmutatással (bár a sztálinista kor kultuszképzési jelenségét tényszerűen bemutatja): 
Lobogónk: Petőfi” – a költő pártállami kisajátítása

Az újabb világégés idején, a nemzetiszocialista Németország árnyékában Petőfi mint politikai szimbólum ismét időszerűvé vált. E szimbolikus tőkét használta ki később a Magyar Kommunista Párt, amikor Petőfi politikai örökösének tüntette fel magát. A költő halálának 100. évfordulója alkalmából mondott beszédében – amikor a szovjet megszálló csapatok támogatását élvező kommunista párt már magához ragadta a hatalmat – Horváth Márton, a kultúrpolitikai vezetés második embere kimerítő alapossággal sulykolta hallgatóságába azt, amit 
Lunacsarszkij szovjet népbiztos klasszikus tömörséggel így fogalmazott megPetőfi „saját korának bolsevikje volt”. A költő pártállami kisajátítása nemcsak a magyar politikatörténetre tartozik, hanem az irodalomtörténetre is, mert az egész magyar írótársadalomnak Petőfi példáját kellett követnie.
Horváth előadásának címe – a 
Lobogónk: Petőfi – jelszó, sőt kormányprogram lett."
Az életmű kritikus vizsgálata alapján Petőfi VALÓBAN SAJÁT KORÁNAK BOLSEVIKJE VOLT! 
A bejegyzés folytatása

Lunacsarszkij pedig a felforgatás kulisszatitkaiba alaposan beavatott mozgalmárnak, ideológusnak tűnik, aki képben volt, mi áll Marxék munkásdemagógiája mögött és kik tartoztak közéjük a "hőskorban", mint már láttuk a Wurmbrand-könyvet ismertető korábbi bejegyzésben
Marx sátánista volt! ):
Lunacsarszkij, egy vezető filozófus, aki egy időben a Szovjetunió kulturális minisztere is volt, írta Szocializmus és vallás c. könyvében, hogy Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé.
Szerencsés dolog tehát, hogy a szocializmus idején ösztönözve voltak a történészek, kutatók, hogy keressék, felmutassák a folyamatosságot, illetve ideológiai-személyi összefüggéseket, kapcsolatokat az 1848-as Népek Tavasza, vagyis egyfajta Világforradalom, annak hazai résztvevői és a nemzetközi forradalmi mozgalom olyan vezetői között, mint Marx és Engels. Nem mondom, hogy ma kimondottan be lenne tiltva az ilyen megközelítésmód a történészek, irodalomtörténészek számára, vannak is esetek rá, hogy például Petőfit mai kutatója le"balszélsőzi", szélsőbaloldalizza, azonban a kommunista felforgatók és a magyar 48-as politikusok, ideológusok, propagandisták és más vezető személyiségek szoros kapcsolataival nem igazán szokás büszkélkedni.

(A Petőfit bolseviknek nevező Lunacsarszkijjal a fentebb idézett szöveg forrásán, az ELTÉ-n is egyetérthetnek egyesek, hiszen például Margócsy István "balszélsőzése" is ilyesmit jelent egy kicsit óvatosabb fogalmazásban... Itt csak megjegyzem, hogy a romantikus-nacionalista álhős-kultuszokat önmagában indokoltan leleplező szerzők egy része egyértelműen ballib világnézeti háttérrel és ösztönnel cselekszik így, nem tudva, tudatosítva, hogy 
a Választott Nép-tudat mintájára megalkotott modern-kori romantikus nacionalizmusok modellje tipikus illuminátus, ballib szellemi termék, fegyver, méreg. Mi azonban ezt is észrevesszük...)

A szocializmuskori könyveket pedig e téren nem érdemes egy legyintéssel elintézni, mert tapasztalatom szerint még az ötvenes években kiadottaknál is inkább csak az események politikai értékelése, frazeológiája terén vannak a kor ideológiájához erőszakolt szélsőségek, amiket nyilván tudunk mai szemmel a helyükön kezelni, a későbbieknél pedig ezek az ideologikus, propagandisztikus következtetések jelentősen visszafogottabbak, a bennük tárgyalt tényanyag pedig mindenképpen értékes, ezek meghamisításával eddig nem találkoztam. (Az értékelésük sem önmagában hibás számomra, csak többnyire helyeslik a radikális forradalmárkodást és elítélik a forradalmat fékező konzervatívabb szereplőket.) Vagyis 1848 forradalmainak  tárgyszerű értékelésében hasznát vehetjük annak, hogy korábban a világforradalmár erőkkel való kapcsolatok feltárását kimondottan bátorította a politika. Az ekkor publikált tények saját világnézetünk szerinti értékelése pedig már a mi feladatunk.
Három Tavasz
A Kádár-korszak hivatalos kultuszának jeleként Petőfi szülővárosában, Kiskőrösön 1975-ben avatták fel a "Három Tavasz" szoborcsoportot. Az első alak nyilván Petőfi, a szobrokon megszokott eszményítéssel, a második egy rangjelzés nélküli Monarchia-egyenruhás (nyilván vörös-)katona,  a harmadik szovjet katonának nem tűnik, talán egy 1975-ös "mai fiatal". A három alakot beburkoló zászlót vörösnek sejthetjük, semmi nem utal trikolórságára és a 19-es, meg a 45-ös "Tavasz" zászlaja egyaránt vörös volt. (Természetesen a mai hivatalos magyar zászló háromszínűsége is csak 1848-as újítás, kimondottan az illuminátus "Nagy Francia Forradalom" trikolórjának mintájára, elsőnek Martinovics Ignác javasolt új magyar trikolórt...) 

E nézőpontból kell kiegészítenünk tehát a "Három Tavaszt" egy negyedikkel, ami igazából még csak tavaszelő, vagy télutó, hiszen 
1848. február 15-éről van szó, a Kommunista Kiáltvány Marx és Engels általi megjelentetésének napjáról. És itt mindjárt a közepébe vágtunk a ma nem igazán hangoztatott összefüggéseknek, hiszen biztos vagyok benne, hogy a mai olvasók nem kis részének már az is meglepő lehet, hogy a kommunizmus ezen szimbolikus "kinyilatkoztató irata", a kommunista vallásban kb. a Mózesnek átadott kőtáblák megfelelője időben és térben ennyire közel jelent meg a Népek Tavasza forradalmaihoz, köztük a miénkhez, illetve, hogy lényegében JELADÁS szerepét töltötte be azok kirobbantásához! Ugyanis az európai forradalmi hullám eseményeit egyetlen korai szicíliai megmozdulás kivételével közvetlenül megelőzte e híres-hírhedt dokumentum kiadása.

Egy korábbi bejegyzésben (
ÁTVERT Népek Tavasza) már idéztem Henryk Pająkot ("Uzsora - az emberiség rákja"), de találunk más szerzőknél is utalást arra, hogy a Marx-Engels szerzőpáros a szimbolikus-ideológiai jeladáson és programadáson túl nemcsak forradalmi propagandatevékenységet folytatott a Neue Rheinische Zeitung: Organ der Demokratie hasábjain, hanem konkrét szervezői feladatai is voltak a Népek Tavasza forradalmainak összehangolása terén:
Az 1848-as év nemcsak a "Kommunista Kiáltvány" éve, hanem szintén, vagy főleg az ún. "Népek Tavaszáé" is, melyet az akkori európai rend ugyanezen gyújtogatói készítettek elő. Kövessük nyomon e "Népek Tavasza" időrendjét és a világ gyújtogatóinak ezzel kapcsolatos utazásait: 1848 márciusában szinte egyszerre robbannak ki forradalmi felfordulások Budapesten, Bécsben, Prágában, Berlinben, Münchenben, Milánóban, Velencében, Palermóban, Firenzében. Utcai zavargások törnek ki Dublinban, Kölnben, Londonban, Frankfurtban, Stuttgartban, Badenben, Schleschwig-Holsteinben, Szászországban, Galíciában és Dalmáciában is.


A gyújtogatók útjai e forradalmi forrongás közben: 1848 márciusában Marx Brüsszelből Párizsba megy, júniusban Kölnbe, 1849 májusában megint Párizsba és onnan Angliába, amikor már tudja, hogy az európai forradalom kudarcot vallott. 1848 márciusában Kossuth kikiáltja Magyarország függetlenségét, de már augusztusban Törökországba szökve menti az irháját, onnan pedig Angliába megy. (A Pająk könyvében így szereplő elírás, vagy tévedés nem változtat a gondolatmenet és a tények tanúsága lényegén,  természetesen a trónfosztás és Kossuth menekülése 1849-ben történik, valóban  rövid időn belül, április-augusztus során. B.Cs.) F. Engels 1848 júniusában Párizsból Kölnbe utazik, augusztusban eljut Itáliába, onnan szökik Manchesterbe, Angliába.


A polkorrekt történelemkönyvekben Európa e többtucat központban történő egyidejű felgyújtási kísérletét a nagyhatalmi zsarnokságok megdöntése, "a munkás- és paraszttömegek életének javítása" kísérletének nevezik.  Nem írnak róla, hogy Európa szétverése ezen kísérletének semmi köze nem volt holmi "osztályharchoz", ez a keresztény, monarchikus Európa elleni harc volt.
A "Népek Tavasza" valódi arca

Pająk Marx felforgató útjának állomásai között itt meg sem említi a számunkra legfontosabbat, Bécset, de erre később fogunk visszatérni. 

Most még csak azt a részt idézzük a Kommunista Kiáltványból, amely programszerűen kinyilvánítja, hogy a Marx, Engels és felforgató társaik által irányított (a háttérből pedig a globális zsidó uzsoratőke átal pénzelt, lásd később!) kommunista mozgalom miért támogatott osztályharcos céljaival látszólag nem azonos célokat kitűző "polgári" forradalmakat! Ez azért is fontos, hisz a már említett meglepetés oka, mely főleg a hazafias olvasókat érheti a Kiáltvány, Marx, Engels és a Népek Tavasza, de főleg a mi március 15-énk egy lapon említése miatt, éppen az, hogy a hazafias közönség túlnyomó része nyilvánvalóan antikommunista, magát Marx és társai világnézeti ellenfelének véli, ugyanakkor őszintén hiszi, hogy március 15. forradalmárai és a magyar "szabadságharc" vezetői nemzetünk történelmének legnagyobb hősei, legjobb hazafiaink közé tartoznak: 
IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz
A II. fejezetben elmondottak után magától értetődik, hogy mi a kommunisták viszonya a már megalakult munkáspártokhoz, tehát az angol chartistákhoz és az észak-amerikai agrár-reformerekhez.
A kommunisták a munkásosztály közvetlen céljaiért és érdekeiért küzdenek, de a jelen mozgalomban egyszersmind a mozgalom jövendőjét képviselik. Franciaországban a kommunisták a szocialista-demokrata párthoz csatlakoznak a konzervatív és radikális burzsoázia ellen, nem mondva le arról a jogukról, hogy kritikai magatartást tanúsítsanak a forradalmi hagyományokból sarjadzó szólamokkal és illúziókkal szemben.
Svájcban a radikálisokat támogatják, de nem tévesztik szem elől, hogy ez a párt ellentmondásos elemekből áll, egyrészt francia értelemben vett demokrata szocialistákból, másrészt radikális burzsoákból.
A lengyeleknél a kommunisták azt a pártot támogatják, amelyik az agrárforradalmat vallja a nemzeti felszabadulás feltételének, azt a pártot, amely az 1846. évi krakkói felkelést életre hívta.
Németországban a kommunista párt, mihelyt a burzsoázia forradalmi módon lép fel, együtt küzd a burzsoáziával az abszolút monarchia, a feudális földtulajdon és a kispolgáriság ellen.
Egyetlen pillanatra sem mulasztja el azonban, hogy a munkásokban a lehető legvilágosabban tudatosítsa a burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen ellentétet, hogy így a német munkások azokat a társadalmi és politikai feltételeket, amelyeket a burzsoáziának uralmával meg kell teremtenie, azonnal mint megannyi fegyvert a burzsoázia ellen fordíthassák, hogy így, a németországi reakciós osztályok megdöntése után, nyomban meginduljon a harc maga a burzsoázia ellen.
Németországra irányítják a kommunisták legnagyobb figyelmüket, mert Németország polgári forradalom küszöbén áll, és mert ezt az átalakulást általában az európai civilizáció előrehaladottabb feltételei között és sokkal fejlettebb proletariátussal hajtja végre, mint Anglia a XVII. és Franciaország a XVIII. században, a német polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet.
Egyszóval, a kommunisták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politikai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgalmat.
E világos programpont alapján  támogatták (illetve valószínűleg szervezték!) a kommunista ideológusok és vezetők az európai forradalmi hullám keretében a mi magyarországi 48-as forradalmunkat is, amely szintén csak "előjáték" Marxék számára a nagy Aktusban, az emberiséggel való alapos kicseszésben...

A szocializmus idején komoly történészek és újságírók is feltettek olyan kérdéseket, főleg március 15. táján, hogy például "Olvashatta-e Petőfi a Kommunista Kiáltványt?". Általában arra jutottak, hogy nincs semmi bizonyítéka, hogy olvasta volna, ezt persze én sem tudom bizonyítani, azonban itt érdemes összevetnünk a Kiáltvány záróképét a pesti forradalom harci kiáltványa, a Nemzeti (valójában "Nemzeti"!!!) Dal egyik fő képelemével, még akkor is, ha a tágabb kor illuminátus trón- és oltár-démonizáló propagandájában a "zsarnokság" egyik leggyakoribb szimbóluma az elnyomott népek lánca, tehát a közvetlen kapcsolat nem szükségszerű:
"A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól. A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek."
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Szintén idéztem már korábban a kommunisták egyik fő jelképe, a pentagram meglepő jelenlétét az 1830-31-es lengyel "szabadságharc" vezetői és egy meggyőző feltételezés szerint Petőfi életművében: Ostrołęka véres (ötágú) csillaga
A "Bem Apót" ismertté tevő lengyel felkelés végsőkig kitartó harcosai számára tervezett érdemrend:  




És a lengyel felkelő kormány egyik miniszterének párizsi sírja: 

Hamvas Levente Péter: "Tündérasszony vitriolban. Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János vitézben "  c. tanulmánya pedig Petőfi két művének okkult, vagyis rejtett ezotérikus tartalmának feltárása során bemutatja azt is, hogy János Vitéz mesés útjának állomásai szintén egy pentagramot rajzolnak ki. Az útvonal lengyelországi állomásán a mese sztorijában nem is történik semmi, láthatóan csak azért kellett Petőfinek beiktatnia, hogy teljes legyen a Marxék által a felforgatás egyik fő jelképének megtett régi okkult (pl. a katárok által használt) ötágú csillag:


Világ Proletárjai, Egyesüljetek!
Külön lesz érdemes folytatni Bem sztorijának feltárását, itt most csak vázlatosan jegyezzük meg, hogy:
  • Bem ebben a pentagram-jelű, nyugati szabadkőműves központ jeladására kirobbantott felkelésben lett nemzetközileg ismert harcosa az európai okkult-forradalmár szubkultúrának
  • 1848-ban nagyjából akkortájt vállalja egy időre a bécsi forradalom harcoló csapatainak vezetését, amikor Marx Bécsben agitálja egy bő hétig a proletárokat,* egyenesen onnan szökik Magyarországra, (a döntő csatát és esélyes mártírsorsot a magyarországi lengyel légió tagjainak vádja szerint nem bevárva, katonáit sorsukra hagyva, mint majd nálunk is...)
  • Marx buzdítására Bécs felmentésére sereggel induló, tehát "internacionalista kötelességét" teljesíteni igyekvő Kossuthtól  szakadt szökevény létére "magától értetődően" nagy fontosságú vezéri posztot és teljesen szabad kezet kap, hazai tisztek sorát előzve. Sőt, a bukás előtt lesz még Fővezér is. VALAKIK "fentről", a világforradalmi központból utasíthatták a kiérdemesült internacionalista harcos kinevezésére Kossuth Elvtársat. (Hogy kik, arra támpont, ahogy Marx később dühöng, hogy a balfék Kossuth lekéste a bécsi csatlakozást...**)
  • A pentagramos forradalomban elhíresült Bem tábornok szárnysegédül a pentagramos, okkult beavatottságát a Testvéreknek rejtjelezett művekkel jelző Petőfit  veszi maga mellé...    (kik hívhatták fel a magyarul nem tudó, költészet iránt nem érdeklődő Bem figyelmét Petőfi Testvérre? Kik igyekeztek a folyamatosan kreált Petőfi-imázs megkoronázásául előre bebiztosítani egy kultikus hősi halált?)
  
*  "Marx Károly, aki a bécsi események hírére egyenesen odasietett, hogy közvetlen közelből figyelhesse meg a forradalom fegyveres technikáját, három év múlva, 1852-ben nagyon lesújtó véleménnyel volt erről az egész eseménysorozatról" (Supka Géza: 1848 - 1849, Magvető, 1985. 429.old.)


**  '... csakis a tények hiányos ismeretében írhatta le Marx 1852-ben a nem minden részében igazságos kritikáját, amellyel egyedül a magyar forradalmat illette Bécs alatti magatartásáért (...) "Ilyen körülmények között - írja Marx - Magyarországnak nyilvánvaló kötelessége az lett volna, hogy habozás nélkül és minden rendelkezésére álló erővel segítségére siessen nem a bécsi országgyűlésnek, nem is a bécsi közbiztonsági bizottmánynak, vagy másféle vezető bécsi hatóságnak, hanem magának a bécsi forradalomnak... Ez persze némi veszéllyel is járt, ámde kicsoda nyert meg valaha is csatát, ha nem vállalt bizonyos rizikót is? (...) Abban a katonai hibában, amelyet azzal követtek el a magyarok, hogy csak vesztegeltek-vesztegeltek, amíg végülis a császári csapatoknak sikerült az erőiket összevonniok, továbbá az a másik hiba, hogy a magyarok belementek a schwechati gyengécske katonai tüntetésbe, amely aztán úgy is végződött, aminő véget megérdemelt, tudniillik egy gyalázatos vereséggel, ebben a katonai hibában bizonyára sokkal nagyobb veszedelem rejlett, mint ha Jellasics zűrzavaros rablóbandáján keresztültörik magukat, és így vonulnak be merészen Bécs városába." ' (Supka Géza, 421-422.old.)

Hogy 1848 tavaszára, de persze már 1847-re, tehát a Kommunista Kiáltvány megjelenését megelőzően is a művelt emberek Magyarországon is éppúgy széles körben ismerték a "Kommunizmus" fogalmát és pontosan értették annak programját, mint Európa-szerte mindenhol, annak jónéhány nyoma van. Most csak néhány példát ragadok ki erre.
A márciusi ifjak, a radikálisok közé tartozó Birányi Ákos nézeteit, Köztársasági Kátéját az 1848-ban Pesten megalakított Kommunista Kör terjeszti: 


A magyar sajtó története 1705-1892:


"a Köztársasági Lapok, az ifjú Birányi-Schultz Ákos szerkesztésében október 11-én kezdődött. (...) A lap elsősorban a republikanizmusnak volt szócsöve. Birányi azonban, az általa kiadott Köztársasági Káté(1848) előszavának tanúsága szerint, a „socialis respublica” híveként a polgári világ új társadalmi problémáiba is igyekezett alaposan betekinteni. Ebben előadja, hogy ismeri a proletárok nyomorát, hiszen maga is „sokszor véres verítékkel izzadt már a munkában”. Együttérez hát a proletariátussal. Ez olyan, mint egy „nagy vulkánhegy”, amelyben „a tűzanyag évezredek óta gyűlik, s minél később, annál borzasztóbb robaj és pusztítással fog az kitörni”. Megelőzésül „socialismust” javasolt. Ezen olyan köztársaságot ért, „hol a társadalom nemcsak jogot ad, mely szerint minden ember szellemi s anyagi jólétre önerejével felküzdhessen, hanem ő maga is tettleg gondoskodik az illető eszközökről”. Ilyen – a nemzeti műhelyek mintájára – a „munkarendezés”, a „vagyonszabályozás”, a „czélszerű törvények” hozatala és az „egyesülés”. Ettől Birányi megkülönbözteti a „communismust”, ahol „az ország összes vagyona s javai egy {II-1-131.} közállományi tőkét képeznek, melynek jövedelmeiből ki-ki tehetsége, szolgálatai s érdemeihez szabott részt húz”; ehhez azonban „az emberi nem lehető legnagyobb műveltsége kívántatik”. Lukácsy Sándor helyesen utal arra, hogy az ilyenféle nézetekkel Birányi nemcsak a szélesebb radikális táboron, hanem még a márciusi ifjak körén belül is a ritka kivételek közé tartozott." 
Egy is sok lett volna, de nem volt ez olyan fehér holló... Ez a program volt olyan ismert és keltett olyan aggodalmakat az országban, hogy a radikálisok szócsövében, a forradalmi terror vezetője, Madarász László testvére, Madarász  József által szerkesztett Debreczeni Lapokban Irányi Dániel védekezni kényszerül a vád ellen, hogy a 48-49-es forradalmárok legradikálisabbjai kommunizmust akarnaktehát nagyon is zörgött a haraszt: 
Tájékozódás Debrecenben c. írásban Irányi Dániel a jogegyenlőség elvei mellett szállt síkra.Ugyanakkor visszautasította azt, hogy a radikálisokat terroristáknak és proletáriusoknak nevezzék. (...) "Avvagy talán azt akarják vele kifejezni, hogy a communizmus felé gravitálunk?Legyetek nyugodtak, nagyságos urak! -folytatja - megélünk mi saját emberségünk, becsületünk után." És egy nagyon lényeges mondat: "Nem kívánunk mi megosztozni földben és földi vagyonban: csak jogban és szabadságban akarunk osztozni veletek." (Takács Ferenc: Két flamingó. Magvető, 1982. 121-122.old.)
Hogy Birányi mégsem volt olyan "ritka kivétel" a radikális táborban, azt bizonyítja Vajda János 1869-es "Egy honvéd naplója" c. visszaemlékezésének e részlete is az 1848-as baloldal ideológiai érdeklődéséről:
"Két hónap múlva már túl voltunk a republika, szocializmus, kommunizmus fogalmain, Vasváry már az 'Icaria' alapelveit magyarázgatta."
Vajda következő mondata jelzi, hogy neki és túlélő társai zömének addigra benőtt a feje lágya:
"Azt hiszem, mai napság minden veszély és balirányzat gyanúja nélkül hozhatom elő az eredetiségeket, miután ma mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy magyar nemzeti létünk biztosításának palládiuma a királyság."
Akiknek megadatott, kiszabadultak a 48-as kábulatból, de e visszaemlékezés is igazolja, hogy nem mai belemagyarázás a 48-as forradalom hazai radikálisai és a 48-as Kommunista Kiáltvány között összefüggést felmutatni. Petőfi, Vasvári és társaik nagyon is olvashatták a Kommunista Kiáltványt és valószínűnek tűnik, hogy olvasták is, hasonló kommunista művekhez hasonlóan.Nem utolsósorban Bem is jelét adta, hogy ismeri a fogalmat, hisz a lengyel légió tagjaival való kölcsönös, ellene megkísérelt merényletig fokozódó pesti viszálykodása során épp azzal a váddal igyekszik lejáratni a légió vezetőit, hogy azok kommunisták és Moszkva fizetett ügynökei...
Engels az Új Rajnai Újság egyik leghátborzongatóbb végkicsengésű cikkében (A Magyar Harc,1849. január 8.) így dicséri nagy magyar harcostársát:
Az 1848-i forradalmi mozgalomban először, 1793 óta először merészeli egy túlerőben levő ellenforradalmi erőktől körülvett nemzet a gyáva ellenforradalmárok dühével a forradalmi szenvedélyt szembeállítani, fehér terror ellen a vörös terrort bevetni. Hosszú idő óta először találkozunk egy valódi forradalmár személyiséggel, egy emberrel, aki népe nevében el merte fogadni egy könyörtelen harc kihívását, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben: Kossuth Lajossal.
A túlerő félelmetes. Egész Ausztria, 16 millió fanatizált szláv a frontvonalban 4 millió magyarral szemben. Népfelkelés, nemzeti fegyvergyártás, pénzkibocsátás, 
rögtönítélő bíráskodás a forradalmi mozgalom ellenfeleinek, permanens forradalom, röviden tehát a dicsőséges 1793-as esztendő összes fő jellemzőjét újra megtaláljuk a Kossuth által felfegyverzett, megszervezett és lelkesített Magyarországon. Ez az úgyszólván 24 óra alatt, a teljes pusztulás árnyékában felállított forradalmi szervezet hiányzott Bécsben, melyet egy hasonló megléte esetén Windischgrätz soha nem tudott volna elfoglalni. Meglátjuk, hogy sikerülni fog-e elfoglalnia Magyarországot e forradalmi szervezet ellenére.” 
Már ennyi alapján is meggyőződhettünk arról, hogy a másfél évszázados, de még korábbi hagyományt folytató, és máig nagyon hatásos álhazafias propagandaagymosás látszatai ellenére az 1848-as világforradalom magyar kiadása valójában "Marxius Idusán" tört ki...

Együtt a Piros Zászlók alatt, szabadkőműves kézfogással




1848 Romboló Géniuszai: Petőfi-Marx-Lucifer


Március 15-i "ünnepi bejegyzéssorozatom" előző része:  Három Tavasz - sőt négy! 1848, Marxius Idusa



"Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi Európának minden hatalma: a pápa és a cár, Metternich és Guizot, francia radikálisok és német rendőrök."

Karl Marx, Frederich Engels:  A Kommunista Párt Kiáltványa,  1848.február 15.


Marx és Engels, a Népek Tavasza kitörésének jeladói mindjárt a Kiáltvány és a lázadás elején világossá tették a szereposztást, hogy ki kivel van a Világforradalomban.
Korábbi bejegyzésekben feltettem a kérdést, hogy vajon " Petőfi csak a forradalmi, jakobinus, vagy netán az 1848-as Kommunista Kiáltványhoz is kötődő eszmék lelkes híve volt, ami nem kis karrier- és becsvággyal párosult nála, vagy pedig egy az egyben volt szervezeti kapcsolata is a világszétverő mozgalmakkal, konkrétan a szabadkőművességgel." A szervezeti-titkostársasági  kapcsolat lehetőségeivel ugyan csak később fogok foglalkozni, azonban egy kis célirányos összehasonlító elemzés mindjárt konkretizálja az összefüggést a Petőfi-életmű és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.

Korábban láthattuk, hogy 
Petőfi műveiben tipikus illuminátus programpontok tükröződnek, hogy verseiben kabbalai motívumok tűnnek fel, hogy képviselője egy tipikus nihilista-sátánista eredetet sejtető vérkultusznak, vérontáskultusznak. Jeleztem, hogy a gnosztikus alapú felforgató mozgalmak Voegelin-féle definíciója alapján Petőfi tipikus gnosztikus forradalmár, ennek bizonyítékait verseiben egy későbbi bejegyzésben tervezem feltárni.

A jelen bejegyzésben bemutatott kapcsolat felismeréséhez több szempontból is fontos iránymutatónak bizonyult 
Wurmbrand zseniális könyve a sátánista Marxról. Mindjárt kezdetnek fontos párhuzam, hogy amint a kommunista ideológia megteremtői és a nemzetközi forradalmi mozgalom vezetői nem gondolták komolyan az elnyomottak felszabadítását, azt csak demagóg, megtévesztő retorikaként hangoztatták ilyet sötét céljaik érdekében, éppúgy a magyar reformkor és 1848-49-es forradalom és önpusztító belháború legfőbb, tudatos mozgatói, vezetői is egészen romboló valódi célokat rejtettek el a szabadság-demagógia mögött, vagy ilyen célokat követők ügynökei, kreatúrái voltak. Petőfi a tudatos nihilista példája, Kossuth az ügynöké, aki szintén jól tudhatta, kiknek dolgozik. Mai, megrendíthetetlennek tűnő hőskultuszuk tragikusan ellentétes a nemzeti érdekkel és azzal, hogy a történelem az élet tanítómestere lehessen számunkra, mai problémáink megoldásához adhasson útmutatót, hiszen ehhez a valódi történelmet kellene ismernünk, nem a manipulatív legendákat.

Ahogy 
Marx sem felszabadítani akarta a kizsákmányoltakat, hanem a régi gnosztikus-kabbalista cél szerint elpusztítani az emberiséget, a teremtés művét, éppúgy Petőfinek sem volt fontos se a magyar haza, se a magyar nép valódi érdeke, ő is az embergyűlölet és emberpusztítás pokoli eszméjének, vallásának bűvkörébe került.A bejegyzés folytatása

Wurmbrand Marx sátáni, világrombolást áhító ifjúkori versei és drámája elemzése során rámutat, hogy Marx - diákkori becenevén "A Romboló" - nyilvánvalóan ismerte a hírhedt "libertinus" nihilista, a szadizmus névadója, de Sade márki munkáit, ami tükröződik e korai írásaiban, vagyis egyazon sátánizmus történelmi irányzatához tartoztak:
"Vagyis Marx is csak a Sátán szócsöve, amikor A kétségbeesett invokációja c. versében kimondja: 'Bosszút akarok állni Azon, aki a magasban uralkodik.'
Hallgassuk az Oulanem végét:
Ha van Valami, mely elemészt,
Közepébe ugrok, ezáltal 
lerombolom a világot —A világot, mely köztem és a Mélység között magasodik
Szilánkokra zúzom kitartó átkaimmal
 
Nyers valója köré vetem karjaimat: Velem ölelkezve a világ némán kimúlik, És akkor lesüllyed az abszolút semmibe, elpusztulva, létezés nélkül —  Ez élet lenne a javából!
Marxot valószínűleg  de Sade márki szavai ispirálták: 
'Utálom a természetet. Szeretném szétvágni földgömbjét, megakadályozni keringését, leállítani a csillagok körzését, kidönteni a térben lebegő bolygókat, lerombolni, ami a természetet szolgálja, védeni, ami kárt tesz benne — egy szóval: tevékenységemmel ártani akarok neki... Talán képesek leszünk megtámadni a napot, megfosztani tőle a világegyetemet, vagy felhasználni a világ felgyújtásáraEzek bűnök lennének a javából!'
Marx és de Sade ugyanazokat az eszméket propagálják. A becsületes emberek, akárcsak az isteni sugallatra hallgató emberek gyakran igyekszenek embertársaikat szolgálni olyan könyvek írásával, melyek növelik azok tudását, javítják erkölcseiket, vallásos érzésekre serkentik őket, vagy legalább kikapcsolódást és szórakozást nyújtanak. Az ördög az egyetlen lény, amely kiválasztott szolgálóin keresztül szándékosan csakis rosszal táplálja az emberiséget. 
Az Oulanem-ben  Marx azt teszi, amit az ördög tesz: az egész emberi nemet kárhozatra szánja."
És épp erre szánja az emberiséget Petőfi is! Alábbi verseit olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy jól ismerte Sade és Marx írásait, verseit és azoknak a teremtett világ elleni agresszióját fogalmazta újra, a teremtést a gonosz Demiurgosznak tulajdonító és ezért gyűlölő gnosztikusok ősi vágyait visszhangozva:
Egy fiatal íróhoz

Jőj és ontsd lelked villámait,
S lángjaikkal gyujtsd föl a világot;
Rendűljön meg a föld, amidőn
Mennydörgő jelszódat elkiáltod.

Pest, 1845. szeptember 10-24. között
Hegyen ülök
Ősszel szép csak a természet énnekem,
A haldokló természetet szeretem.
(...)
Szeretném, ha vadfa lennék erdõben,
Még inkább: ha tüzvész lenne belõlem;
Elégetném ezt az egész világot,

Mely engemet mindörökké csak bántott.

Pest, 1845. október 16. - november 25. között
Az őrült

Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem
... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január
(a vers Petőfi gnosztikus hitvallása, ez megér majd egy külön elemzést!) 
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!
 HA JŐNE OLY NAGY FERGETEG

Ha jőne oly nagy fergeteg,
Mely meghasítná az eget,
És e hasitékon át
A földgolyót behajítaná!

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
E világromboló misztikus nihilizmus egy fontos korábbi képviselője természetesen Jacob Frank zsidó szektája, amely, mint Gershom Scholemtől tudjuk, a modern kor hajnalán látszólagos marginalizáltságával, a judaizmusból kiközösítettségével szemben valójában a zsidó szellemi elit titkos fősodrává vált. És - de ezt már nem Scholem írja, bár nyilván tudott róla - részben a haszid misztika közvetítésével a modern globális kultúra 19-20. századi "elzsidósítása", de még inkább a korábbi civilizációk értékrendje szétbomlasztása folyamatának legfőbb szellemi forrása lett. 
Paweł Maciejko "A frankizmus"

"
Az Élethez Vezető Útnak van egy mélyen apokaliptikus jellege is; ez nemcsak a kialakult intézmények lerombolását foglalja magában, hanem a teremtés világának abszolút megtagadását is, a látható világegyetem teljes építménye lerombolásának megkísérlése formájában."
Természetesen a frankizmus is gnosztikus alapokon állott: 
Wikipédia - Frankizmus

Netanel Lederberg szerint 
Frank egy gnosztikus filozófiával rendelkezett, melyben volt egy "igazi Isten", amelynek létezését eltakarta egy "hamis Isten". Ez az "igazi Isten" csak a "hamis Isten" által teremtett társadalmi és vallási struktúrák totális lerombolása útján volt feltárható, ami teljes antinomianizmushoz, törvénytagadáshoz vezetett. Frank számára már a jó és a gonosz közötti különbségtétel is egy, a "hamis Isten" által kormányzott világ terméke.
 (E törvénytagadás és filozófiai forrása Petőfi számára közvetítése kapcsán lásd a következő részben Heine "nagy kőtábla-rombolását")

Ezt a frankista világrombolási elvet fogalmazza meg Petőfi a korábbi példákon túl alábbi őrjöngésében is,  melynek vérontáskultuszos perverziója mellett eltörpül a felgyújtott Róma lángjait megéneklő Néró legendabeli alakja:
A GYÁVA FAJ, A TÖRPE LELKEK...

Mit mondotok, mit tesztek akkor,
Ha a világnak sarkai
Földindulástul, mennydörgéstül
Tőből meg fognak ingani
,
Ha összevesz, mint négy vadállat,
És pusztít mind a négy elem,
S én vérbe mártott lantomat majd
Véres kezekkel pengetem!

Pest, 1848. május
(Beugrik az Internacionálé sora, "A Föld fog sarkából kitörni..."!) Természetesen "gyáva faj", "törpe lelkek" (máshol "sehonnai bitang emberek") mindazok, akik nem vágynak a nihilista költőhöz és elvtársaihoz hasonlóan a világmindenség elpusztítására, vagyis Petőfi szerint ilyen alacsonyabbrendű embertársai túlnyomó többsége! Ez a gnosztikus forradalmárok tipikus elidegenedésének jele a társadalomtól, a világtól, melyre csak demagógiából, hazugul hivatkoznak, valójában megvetik és vesztét kívánják. Tulajdonképpen őszinte volt a költő, amikor szabadszállási választóit "hitvány embereknek" nevezte választási kampányröpiratában, csak épelméjű nem volt, ha csodálkozott, hogy erre kaszával-kapával zavarták el a választókerületből. Akkor hazudott, amikor "A néppel tűzön-vizen át" lózungját hirdette - hacsak nem arra gondolt akkor is, hogy tűzbe-vízbe vezeti a népet, hogy ottpusztuljon, Marx fenti példája nyomán...

A gnosztikus, társadalomtól elidegenedett 
"amorális szupermen-elit" (Norman Cohn kifejezése) tipikus képviselőjének embergyűlölete Petőfi nemegy versében jelenik meg hajmeresztő módon:
APÁM MESTERSÉGE S AZ ENYÉM

Mindig biztattál, jó apám:
Kövessem mesterségedet,
Mondtad, hogy mészáros legyek...
Fiad azonban író lett.
Te a taglóval ökröt ütsz,
Tollammal én embert ütök - -
Egyébiránt ez egyre megy,
Különböző csak a nevök. 


Pest, 1845. január
HÁNY CSEPP VAN AZ ÓCEÁNBAN

Hány csepp van az óceánban?
Hány csillag az égen?
Az emberiség fejin hány hajszál van?
S hány gonoszság szivében?

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
 NEM SŰLYED AZ EMBERISÉG...
Nem sűlyed az emberiség!
Ilyen gonosz vala rég,
Ilyen gonosz már kezdet óta...

Hisz különben nem kellett vóna
Százféle mesét,
Eget, isteneket,
Pokolt és ördögöket
Gondolni ki, hogy zaboláztassék.

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
MIDŐN A FÖLDÖN

Midőn a földön még csak pár ember vala,
Már meghalt egyik a másiknak általa.
Ábelt megölte Kain.
Ha a világ végén majd újolag
Két ember lesz a föld határain,
Ők is bizonnyal így egymásra rontanak,
S az, aki megmarad ott,
Nőül fog venni egy vadállatot.
Talán e vadállatnak méhibül
A réginél szelídebb emberfaj kerül


Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Fel sem tűnt az ifjú forradalmárnak, hogy ő ezt a "gonosz" emberiséget, honfitársait épp azért ostorozza, vádolja lépten-nyomon gyávasággal, hitványsággal, mert túlnyomó többségük békés termelő munkát végez és családi életet él, eszébe sem jut "szelíden" kiontandó vértengerekről, a világ összedőléséről, királyok, osztályellenségek és másként gondolkodó "belső bitangok" kiirtásáról ábrándoznia  - százezerszám! - ahogy ő és maroknyi összeesküvő társa teszi a gnosztikus-millenarista amorális szupermenekből álló önjelölt elit tagjaként...

Hogy kik a törpék, a férgek és kik a szellemóriások, a fénylények, a szupermenek, akikre természetesen másféle erkölcsi szabályok érvényesek, mint a porban nyüzsgőkre, afelől nem hagy kétséget e tömör 
gnosztikus ön-apoteózisban:
KIK A FÖLD ALACSONY PORÁBÓL

Kik a föld alacsony porából,
Mit minden féreg gázol,
A naphoz emelkedtek,
Ti szárnyas, óriás lelkek!
Hogy van, hogy titeket a törpe világ
Mindig kicsínyeknek kiált?...
Természetes! hiszen a tölgy a bérceken
Kisebbnek tetszik, mint a fűzfa idelenn

Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt





De nem elég a saját magasabbrendűség tudata, a porban maradtakat, az egész világot gyűlölni és büntetni kell:
A VILÁG ÉS ÉN

Megvetésem és utálatomnak
Hitvány tárgya, ember a neved!
A természet söpredéke vagy te,

S nem király a természet felett.
A teremtés legutósó napján
Alkotott az isten tégedet,
Elfáradt már ekkor a munkában,
S így jelessé nem teremthetett

Szeretélek téged egykor, s szívem
Veled hű szövetséget köte,
Megvetésem és utálatom lett
E szövetség kettős gyermeke;
Jól ismerlek, te nem érdemelsz mást,
Nem, mint megvetést s utálatot...

Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát,
Avvagy talpad mással nyalatod.

S azt hiszed tán, te nyomoru pára!
Mint te, én is olyan rab vagyok?
Azt hiszed, hogy én dicséretedre
Vagy gyalázatodra hallgatok?
Azt hiszed, hogy tettben és irásban
Engem aggódásnak férge rág,
És szorongva kérdezem magamban:
Mit fog erre szólni a világ?

Hidd, ha jónak látod; ámde tudd meg:
Én nem függök tőled semmiben,
Amily útat választott magának
Lelkem, rajta egyenest megyen.
És ha tetszik engem fölemelned,
Ám emelj föl, mint bálványodat;
Ha fölültetsz fejed tetejére,
Majd kirúgom szolgafogadat


Pest, 1845. január

"Marx és a Sátán" - Petőfi és a Sátán!


A már látott közös világrombolási motívumot kiegészítve az előző versekben tomboló embergyűlölet és gonosz uralkodási vágy mintája, tanítómestere is lehetett az ifjú sátánista Marx, újra Wurmbrand könyvéből ("Marx és a Sátán") idézek:
Marx: A kétségbeesett invokációja

Így egy isten elragadta tőlem mindenem
Átokban és a küldetés kínpadján.
Összes világai visszavonhatatlanul elmúltak!
Csak a bosszú maradt nekem!
A magasba, a fejek fölé építem trónomat,
Jegesen rémisztő lesz a csúcsa.
Korlátja babonás rettegés legyen.
Udvarmestere a legsötétebb agónia

E szavak: “A magasba, a fejek fölé építem trónomat” és a vallomás, hogy aki e trónon ül, csak rettegést és agóniát fog árasztani magából, emlékeztet minket Lucifer büszke dicsekvésére:

"Én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat" (Izajás 14:13)
Az idézett rész kicsit hosszabban Izajás könyvéből:

Iz 14.12 Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket?
Iz 14.13 Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon.
Iz 14.14 Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez!

Marx ifjúkori művére emlékeztet az is, ahogy Petőfi ezt a luciferi szerepmodellt követi alábbi versében
Képzetem

Még mit nem mondanak!
Hogy az én képzetem
Alant jár, magasra
Föl nem röpíthetem.
Lent jár a föld szinén,
Ha ugy tartja kedve,
Sőt a föld alá is
Van gyakran sülyedve;
Mint buvár, sülyed a
Mélységek mélyére,
A legmélyebb tenger:
A szív fenekére.
De ha mondom neki:
Szállj a magasra fel!”
Felszáll 
s a légben, mint
Pacsirta, énekel.
S ha ekkor biztatom:
„Még följebb, képzetem!”
Vele a sasokat
Rendre megkergetem.
A sas mind elfárad,
De nem fárad ő el,
Egy utat kezd a leg-
Magasabb felhővel.
És a felhőknek sem
Társa ő sokáig
,
Egyenest fölfelé
Tör az ég boltjáig,
És ha ekkor épen
Napfogyatkozás van:
Az elsötétedett
Nap mellett elsuhan,
Elsuhan mellette,
Egyet pillant rája,
S megkerűl a napnak
Elveszett pompája.
És az én képzetem
Még ekkor sem pihen,
Hanem a legfelső
Csillagzaton terem
,
S ott, hol már megszűnik
Az isten világa,
Uj világot alkot
Mindenhatósága


(Pest, 1845. augusztus elején.)
"...emelj föl, mint bálványodat; Ha fölültetsz fejed tetejére..." - A magasba, a fejek fölé építem trónomat”
(Bafomet trónja alatt a leigázott Világot jelképező földgömb található.)

Wurmbrand nyomán már többször  idéztem, hogy Lunacsarszkij szerint "Marx félretett minden kapcsolatot Istennel és helyette a Sátánt állította a proletárok menetoszlopai elé."

Petőfi is Lucifert, a Csillagot, Hajnalcsillagot (Izajás: "te fényes csillag, hajnalnak fia") állítja a Forradalom élére, mint Marx: 

1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!
...
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;

Debrecen, 1848. október vége - november 16.
E versre még visszatérünk, mert a Petőfi-életmű sötét értelmezésének bizonyítékait töményen tartalmazza, itt most a forradalmat vezérlő Sátán himnikus dicsőítése és a kedvenc jelképes piros szín  hangoztatása mellett még a rituális vérkultusz vallomását kell kiemelni:
Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk.
Az alábbi korai versben is együtt van a fentebb tárgyalt apokaliptikus világrombolási vágy, a kultikus vérontás vágya és rejtjelezve a forradalom vezetője, Lucifer
VÉRES NAPOKRÓL ÁLMODOM

Véres napokról álmodom,
Mik a virágot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.

(...)

Ha rabbá tesznek, lesz aki
Homályos börtönömbe jő el,
S föl fogja azt deríteni
Fényes hajnalcsillag-szemével.

Berkesz, 1846. november 6.
( Lucifer Petőfi verseiben történt kódolt elrejtését érdemes lesz máshol folytatni, lesz még feltárnivaló! )

 Lucifer forradalomba vezeti a népet:

"Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!"

 (Zichy Mihály "A Démon fegyverei (A rombolás géniuszának diadala)" c. festményében valójában, mint egész életművében a rombolás Démonának oldalán állt, megfestette Petőfi mennybemenetelét is, ez a kép is a Pápát és  Cárt, vagyis a Szent Szövetség jelképes vezetőit démonizálja, akárcsak bevezetőjében Marx Kommunista Kiáltványa, és a Köztársaságot, a párizsi Kommünt dicsőíti. Azonban a kép mégis nagyon jól megragadja a Rombolás, a Lázadás, a Mindent Elpusztítás Démonát, Lucifert, akiben a festő akarata ellenére a Világforradalom és annak 1848-as felvonása gonosz géniuszát láthatjuk meg. Az Igazság erősebb a festő-propagandista vakoló elkötelezettségénél, forradalomdicsőítése leleplezéssé lett!)

Folytatás következik!




"...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve" - Heine, Petőfi példaképe





A sorozat korábbi részei:



"Heinét zsidó faji adottságai különösen alkalmassá
tették a nagy kőtábla-rombolásra" (Szerb Antal)

Az irodalomtörténetben közhelynek számít, hogy Petőfi egyik kedvenc költője és példaképe Heine volt. Azonban ez az ismeret tulajdonképpeni közhelyessége ellenére sem terjed ki a lényegre, arra, hogy egyrészt milyen mélységig terjedt Heine mintaadó és közvetítő hatása Petőfi életművére, másrészt, hogy ez a forrás és minta tulajdonképpen mit is képviselt, különösen politikai-ideológiai vonatkozásban, a politika alatt gyakorlati-szervezeti kapcsolatokat is értve. Hogy kik, milyen jellegű politikai közegek felé jelentette Heine az egyik
fontos összekötő kapcsot Petőfi számára.



A sorozat előző részeiben már láttuk, hogy az 1848-as Népek Tavasza egy (egyelőre nagyrészt az európai kontinensre korlátozódó) Világforradalom volt, melynek jeladói, irányítói nem utolsó sorban Marx és Engels voltak,  a Kommunisták Szövetsége ideológiusai és szervezői. Láttuk, hogy a szereposztás már a start pillanatában, a világforradalmi jeladás funkcióját betöltő Kommunista Kiáltványban készen állt,  egyik oldalon a Szent Szövetség, a "Reakció", a másikon a "Haladás" erői, a kommunisták és mindenféle "felszabadító" mozgalom álcáját magukra öltő illuminátus felforgatók. Reménytelen erőlködés tehát (bár sajnos egyelőre a többségnél sikeres) bármilyen jogos indoklást keresni az események folyamatában ahhoz az állításhoz, hogy a magyar nemzet "jogosan nyúlt az önvédelem fegyveréhez".

A fegyver a magyarok többsége kezében a nemzeti önsorsrontás fegyvere volt és hogy így legyen, azt
 az illuminátusok által dominált magyar szellemi élet a Reformkor évtizedein át, sőt a Martinovics-féle összeesküvés óta szakadatlanul készítette elő:
"De az mindenesetre az Athenaeum érdeme, hogy szórványos és többnyire ingerült híradások után elsőként fordult komoly érdeklődéssel a szocialista elméletek felé."
"...a folyóirat páratlan eredményt mutathat fel: a szabadelvűséget olyannyira általánossá tette a közvéleményben, hogy ellenzéki lap létére szinte hivatalos tekintéllyel bírt, mely ellen csak egy törpe minoritás ágaskodott, és rövid idő alatt a nemzetnek olyan szellemi vezérkarát alakította ki, mely bízvást vállalhatott nagyobb és – noha ekkor még senki sem gondolt rá – majdan forradalmi feladatot is."
A jelek szerint VALAKIK nagyon is gondoltak e majdani forradalmi feladatra!

Láttuk, hogy Petőfi épp ennek az öngyilkos, magyarellenes, idegen felforgatóközpontokból kezdeményezett országháborító harcnak volt az elsőszámú propagandistája, ennyiből teljesen indokolt is, hogy a köztudatban Kossuth mellett éppen ő a forradalom elsőszámú jelképe, sőt, sok vonatkozásban még Kossuthot is megelőzi, mint a forradalom "ikonja". Az ikon szó használata azonban itt szentségtörő, mert szentkép helyett itt igazából "démonképet" kellene mondanunk, ha létezne ilyen kifejezés. Hazafias közönségünk meghatározó többsége világnézeti ellenfele a kommunizmus embergyilkos, embergyűlölő, sátáni ideológiájának és politikai gyakorlatának, ugyanakkor egy sokévszázados kollektív (világméretű) agymosás következtében nem képes felismerni az általa szentként tisztelt ál-"szabadsághősök", köztük Petőfi Sándor eszmei-gyakorlati kapcsolatát, azonosulását a kommunista táborral, amely tábor az ő korában természetesen már létezett és amely táborban a 20. században kiteljesedő gulág-falanszter gyakorlatához ekkor, a 19. század derekán már javában formálódott a pokoli program. 

E sátáni irányzat  a napjainkra elvileg túlhaladott, megbukott kommunista politikai formáción túlmutatóan tovább rombolja az emberi civilizációt, erkölcsi-együttélési örökséget, évezredek humánus vívmányait egy emberellenes globalizáció, uzsoracivilizáció formájában, melyhez a kommunista berendezkedés szovjet formája is csak egy átmeneti hordozó volt, elhasználódása után "van másik". Ennek a sátáni gyökerű, a Teremtés Művével ellenséges romboló irányzatnak a szellemi hátterét képviselte az a felforgató közeg, amely eszméinek Magyarországon Petőfi volt a leghatásosabb szócsöve.

Mindenképpen szükséges lesz e felforgató eszmék hazánk felé közvetítése  szervezeti-titkostársasági  kapcsolatait kutatni, bár a dolog lényegénél fogva e körök igyekeztek teljesen eltüntetni illegális tevékenységük nyomait. Addig is nézzük meg alaposabban, hogy minimum az eszmei szinten, illetve konkrét szövegek hatása, utánzása révén ki volt az egyik fő összekötő kapocs Petőfi és például az ifjú Marx az előző részben látott "sátáni versei" között! Ugyanis nemigen találunk utalást arra, hogy Petőfi és Marx, vagy például Sade márki művei között bármilyen közvetlen kapcsolat lett volna. (Bár műveik hasonlósága nagyon is utal ilyen kapcsolatra, gyanús, hogy itt is az eltüntetett nyomokkal van dolgunk, vagy ha szerencsénk lesz, talán idővel még elő is kerülnek ilyen nyomok.)

A jelenleg rendelkezésünkre álló (úgy értem, még egy amatőr internet-kalóz rendelkezésére is álló...) források alapján Heine az egyik fő összekötő kapocs, akinek személye és művei máris konkretizálják az összefüggést a Petőfi-művek és a misztikus nihilista világpusztítás ideológiai forrásai között.A bejegyzés folytatása


Heinrich Heine: Német lírai költő és zsidó politikai agitátor


Először is nézzük egy nem-PC forrásból, ki volt Heine (az életrajz szokványos elemeit PC-forrásokból bárki megismerheti):

The Occidental Observer:  
Heinrich Heine: Német lírai költő és zsidó politikai agitátor - részletek
Száz évvel Adolf Hitler hatalomrajutása előtt olyan esemény történt Németországban, ami előrevetítette a legrosszabbakat, amik a jövőben megtörténnek a németek és zsidók viszonyában.  Ez a német reakció volt az "Ifjú Németország" mozgalomra, amit néhány fiatal zsidó vezetett azzal a céllal, hogy bizonyos liberális társadalmi reformokat vezessenek be, beleértve a nagyobb lehetőségeket a zsidók számára a német társadalom minden területén. A kampány során a résztvevők olyan dolgokat mondtak és tettek, amit a német hatóságok és a lakosság jelentős része sértőnek és ellenségesnek érzékelt. A mozgalom középpontjában a sokak által a zsidó mentalitás és természet megtestesülésének tekintett világhírű költő, Heinrich Heine állt.
Egy korábbi bejegyzésben (Hamis történelem, hamis nemzeti hősök - Petőfi) már részletesebben foglalkoztam vele, hogy Petőfi és "márciusi ifjú" társai egy, az Ifjú Németország mintájára alakított Ifjú Magyarországmozgalom tagjaiként készítették elő a forradalmat, illetve, hogy általában a világ sok országára kiterjedő "Ifjú-" mozgalmak a politikai felforgatásnak az okkultizmussal és a szervezett bűnözéssel összefonódó keltetői voltak. Ismertettem Webster Tarpley elméletét is a Palmerston, Mazzini és a Rotschildok által kézben tartott "emberkertről", melyben az egyes "felszabadító" mozgalmak a felszabadítás demagógiájának örve alatt egymásnak uszítják a népeket. Ez rövid választ ad azokra a véleményekre, melyek szerint még ha Petőfi és Kossuth szélsőségesek is voltak, a magyarságnak mégis szükségszerűen jogos önvédelmi harcot kellett folytatnia 48-49-ben a nemzetiségi felkelők ellen. Az érvelés hamis, hiszen épp a forradalmárok világközpontja uszította egymás ellen az emberkert nemzetiségi ifjú-mozgalmait, Kossuth és Petőfi pedig e felforgató központ helyi káderei voltak. Az Ifjú Németország törzsgárdája ismeretében nem meglepő, hogy a magyar szatellit-szervezet ifjú írói mind lelkes filoszemita propagandát fejtettek ki... 
Heine egy súlyosan meghasonlott ember volt. Még fiatal korában hamar elismerték Németország legnagyobb Goethe utáni romantikus költőjének. Költészete szépsége és tárgya miatt úgy vélték róla, hogy szerette a hazáját, különösen a Rajna-vidéket, de mire  középkorú lett, egy keserű, gúnyos kritikussá vált, szinte mindennel szemben ellenségessé, amit azelőtt szeretett és csodált. Bármilyen egyéb ismert ok híján úgy tűnik, életét és személyiségét, sőt még egészségét is egy pszichológiai összeütközés tette tönkre genetikai öröksége, lényegében természetének zsidó lényege és a világ kultúrája között, melyben élt. Goethe Faustjának egy sora jól jellemzi ezt az állapotot: “Két lélek lakozik keblemben, ó jaj, örök harcban egymással.”
A Düsseldorfban szerény jómódban élő, enikailag zsidó szülőktől 1797-ben született kis Harry Heine, ahogy nevezték, egy túlnyomórészt római katolikus városban kezdte életét, melynek zsidó lakosai a német többség zömével ellentétben üdvözölték Napóleon liberális reformjait. A leendő költőt szülei négy éves korában német óvodába adták, miközben egyidejűleg otthon tanították a zsidó hagyományokra és további zsidó vallási képzést nyújtottak neki egy magániskolában. Harry a helyi ferences kolostor líceumába járt, ahol katolikus papok, gyakran jezsuiták tanítottak.
(...)
A napóleoni reformok előtt a németországi zsidók bizonyos korlátozások alá estek ambícióik és tevékenységük terén. A szakmai pályák közül csak a medicina állt nyitva előttük. De az új liberális légkörben a zsidók, köztük a különféle fejedelmek korábbi "udvari zsidói", az üzleti élet hagyományos pénzkölcsönzői rövidesen a modern bankszakmában kamatoztatták ismereteiket. A korai zsidó bankvállalatok legsikeresebbje a Rothschild Ház volt, melynek alapítója, Meyer Amschel Rothschild az 1789-es Francia Forradalmat követő Koalíciós Háborúk során szerezte vagyonát. Az uralkodó osztály gazdasági szövetségeseiként a zsidó bankárok gyakran bárói rangot kaptak, bár polgárjogot továbbra sem. Harry szerencséjére nagybácsija, Salamon gyors karrier útján az egyik ilyen sikeres bankárrá vált Hamburgban.
(...)
"Heine műveit politikailag időnként radikális liberálisnak nevezték, máskor egyértelműen forradalminak. Megismerkedett és baráti viszonyban maradt Karl Marxszal és Friedrich Engelsszel. Harry Heine, a német lírai költő végül az internacionalista Heinrich Heinévé vált, a politikai költővé és irodalomkritikussá.
Részlet egy másik ismertetésből e politikai életműről: 
Heinrich Heine (1797 - 1856) 

"Heine egy szülőhazájába tett látogatás után, a német cenzorokkal dacolva  egy hosszú szatírikus verset publikált: 
"Németország - Egy téli rege" címmel (1844). Ezt a támadást a reakciós körök, a Metternich-féle rendszer politikai rendje ellen a fiatal Karl Marxszal való barátsága hónapjai idején írta. A vers vége felé Hamburg védő-istennője Németország jövőjének vízióját egy éjjeliedényben mutatja meg a költő-narrátornak. Ugyanebben az évben a sziléziai takácsok erőszakosan tiltakoztak elviselhetetlen munkakörülményeik ellen és Heine melléjük állt versével: '"Átkos hazánk is, hazug hazátok, / Hol csak a gyalázat tenyész, meg átok, / Bimbóra gázol a durva láb, / S dögön a pondró hízik tovább. – Szőjjük csak, szőjjük."' Friedrich Engels angolra fordította a verset, ami később azt eredményezte, hogy Heine az egyik legtöbbet tanulmányozott költő lett a kommunista országokban.

Még két versszak a kommunisták által annyira szeretett műből, a német haza szülöttjétől:
A sziléziai takácsok  

Könnyük se csordul, csak ülnek zordul,
Előttük rokka, foguk csikordul,
Ez a gyolcs Germánia szemfödele,
Három nagy átkot szövünk bele.
Szőjjük csak, szőjjük. 

(...)


Átkos a király is, urak királya,
Ki nem hederít a nyomor jajára, kinyúz belőlünk minden garast,
S mint a kutyákra, golyót szalaszt.
Szőjjük, csak szőjjük.
Heine egzisztenciája majdnem élete végéig, Salamon nagybácsija haláláig a tőle kapott éves apanázson alapult. A szerencsétlen takácsok kizsákmányolásáért felelős világkapitalizmus rendszeréhez talán volt annyi köze a Heine megélhetését is biztosító bankágazatnak, mint az illuminátus program alapján démonizált királynak, ha nem több. A verset propagandájukban hasznosító Marx és Engels kimondottan sürgették, hogy mielőbb legyen kapitalizmus ott is, ahol még nincs (fejletlen országokban, falun), mert ez teszi proletárrá a korábban önellátó egzisztenciájú kisemberek tömegét, például a parasztokat, akik csak ekkor használhatók fel a kommunista forradalmak ágyútöltelékeként...

Még egy részlet 
az Occidental Observer Heine-cikkéből:
Heinét, a lírai költőt szerették és tisztelték a német nyelvterületen és ez máig is tart, éppúgy, ahogy Heinét, a szatírikus prózaírót különösen becsülik a zsidó diaszpórában.
A többség számára könnyebb Heinét olyan zsidó költőnek és kritikusnak tekinteni, aki virtuózzá vált a német lírai költészetben, éppúgy, ahogy Heifetz, Stern és mások virtuózzá váltak a német zenében, mint egy olyan német költőnek tekinteni, aki őszintén kűzdött egy szabadabb Németországért.
Szarkasztikus, hamis és szándékosan sértő megjegyzéseivel olyan emberek, intézmények és települések ellen, melyek ifjúkorában nevelték és tanították, Heinrich Heine, a politikai agitátor érthetően megharagította a német népet, mely egyértelműen hálátlan árulónak tekintette őt, amiért becsmérelte a német kultúrát és értékeket és megpróbálta helyettesíteni ezeket a sajátjaival. Ennek következtében megsértette a civilizált viselkedés alapszabályát, melyet megtanulhatott volna hányatott élete során, és amit a héber mondás így fogalmaz meg: “Ne dobj sarat a kútba, melyből ittál!”
A fenti értékelést alátámasztja a "Németország - Egy téli rege" előbb említett részlete:
Tüzelt az istennői arc,
nyilván a koronába
szállott a rum, s imígy beszélt
hozzám tűnődve, fájva:

"Öregszem. Hamburggal vagyok
épp egyivásu - hajdan
gadóckirálynő volt anyám
az Elba-torkolatban.

Carolus Magnus volt atyám,
monarcha, nagy-hires név,
bölcsebb volt és hatalmasabb
a porosz Nagy Frigyesnél.

A széket, hol megkoronáztatott,
ma Aachenben találod;
a szék, amelyen éjjel ült,
az jó anyámra szállott.

S e szimpla bútor rám maradt,
- anyácskám nem soká élt -
de meg nem válnék tőle ma
a Rothschild vagyonáért.

Nézd, repedt támlabőrrel áll
a sarokban az árva,
a moly rég összerágta már,
és likacsos a párna.

De menj, emeld föl vánkosát
s aztán alatta nézz szét,
egy kerek nyílást látni ott
meg egy nagyöblű csészét. - -

Varázsedény - a mágikus
erők mind benne forrnak,
s ha beledugod a fejed,
meglátod, milyen a - holnap.

A német jövőt látod itt -
hullámzó, zagyva téboly -,
ne borzadj, ha miazma-raj
száll föl e zagyvalékból!"

Igy szólt és furcsán kacagott,
s mert gyáva sose voltam,
azonnal mentem s koponyám
a rém nyílásba toltam.

Megigértem, hogy hallgatok.
Amit ott láttam, én nem
mondhatom el - micsoda szag! -,
nem, nem szabad beszélnem!...

Az az illatjóslatos edény
undorít ma is - abból
valami kevercs tört elő
kel- s bagaria-szagból.

Uram, borzalom volt a szag,
mely orrlikamba szállt ott;
mintha kipucolna valaki
harminchat ronda árkot.

A Jóléti Bizottságban ezt
Saint-Just mondotta hajdan:
Rózsavíz s pézsma nem segít
súlyosabb fajta bajban.

De német jövőnk illata
lehengerelt akármit,
amit orrom érzett valaha -
nem, nem birtam sokáig...
(Nyilvánvalóan inspirálta a nagy zsidó agitátor-előd szülőhazája jövőjét az éjjeliedényben láttató "tréfája" az arámi-jiddis családnevű Spiró György hírhedt versét is: "Jönnek a dúlt-keblű mélymagyarok megint,
fűzfapoéták, fűzfarajongók, jönnek a szarból".)


A bolsevikok Prófétája 


A talán "veleszületett polkorrektség-hiány" miatt vesztegzár alatt tartott "Winston Smith -  The Ministry of Truth" weboldal  Jacob Schiff kapcsolata a Romanovok meggyilkolásával c. rövid cikke ismerteti az orosz cári család bolsevikok általi kivégzésének egy furcsa kapcsolatát Heine életművével.

1918. július 17-én Jekatyerinburgban az Ipatyev-ház pincéjében a bolsevik kivégzőosztag végrehajtotta a feladatot, amit még Marx tűzött ki számukra a Kommunista Kiáltvány előszavában, név szerint megnevezve a cárt az új világrend főellenségei sorában. Később a falon a fehérek néhány misztikusnak tűnő jel mellett megtalálták 
Heine: Belzacár című versének e mondatát németül:
De Belzacárt udvari cselédhada
megölte még az éjszaka

(Fordította: Vas István)
A mondat szinte szó szerint idézi a Bibliából, Dániel könyvéből az utolsó babiloni király végzetét:
 Dán 5.30 Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.
Heine, a zsidó politikai agitátor számára érthetően jelképes ellenség Belzacár, a zsidók ellensége:
Szikrázik arannyal a lakoma,
kifosztva Jehova temploma.

Csak nevetek rajtad, Jehova —
én, Belzacár, Babilon ura!

Zsidó írás a falon, zsidó bosszú. Rembrandt: Belzacár lakomája
A kivégzés színhelyének falára talán egy művelt, zsidó értelmiségi bolsevik írta fel a mondatot, nem éppen véletlenül Heinéét, a "zsarnokölés" prófétájáét, aki barátja volt a cárt a kommunista mozgalom (vörös) feketelistája élére helyező Marxnak.  A német mondatban a falon Belzacár nevét olyan, egy betű betoldásával módosított helyesírással írták, hogy benne legyen a "cár"... (mint magyarul is)Egy ismert "összeesküvés"elmélet szerint az uralkodó családjának kivégzésére  maga Jacob Schiff, a cári rendszer ellen már régóta "pénzügyi magánháborút" viselő globalista bankár, a Kuhn, Loeb & Company bank elnöke adott parancsot New Yorkból. (Az "elmélet" forrása Jüri Lina: "Under the sign of the scorpion" c. könyve, a bolsevik kivégzőosztag parancsnokának küldött sürgönyökre hivatkozva, 276-277. old.)
Schiff egyik vezető tagja volt az USA Federal Reserve rendszerét néhány évvel azelőtt létrehozó (főleg zsidókból álló) bankárköröknek, ő volt a zsidó ügyek és a cionizmus lelkes támogatója, az orosz-japán háborúban a japán hadikölcsönök főszervezője és a bolsevik mozgalom egyik legfőbb anyagi támogatója, hatalomba finanszírozója. A cár elleni magánháborúját (pontosabban a zsidó globalista bankárokét) a cári kormányzat "zsidóüldözéseivel" indokolta. (Ezek propagandacélú mítosz jellegéról jó cikksorozat: Occidental Observer: 
Myth and the Russian Pogroms, Part 2: Inventing Atrocities)
A bolsevik forradalomnak a globalista zsidó  bankárok általi finanszírozását és azon belül Schiff kiemelt szerepét nagyon eredeti módon "cáfolja" Antony C. Sutton "
A Wall Street és a bolsevik forradalom" c. könyvének II. sz. Mellékletében, formálisan azt bizonygatva, hogy nincs kemény bizonyíték a felforgatókat támogató körök zsidóságának és valamiféle zsidó világuralmi tervnek az összefüggésére, illetve utóbbi létezésére. Gondos történészként alaposan, szó szerint idézi a "cáfolt" USA külügyminisztériumi, nagykövetségi és brit titkosszolgálati jelentéseket, megadva a forrás külügyminisztériumi irattári számát is, nyilvánvalóan olvasóira kacsintva, hisz e cáfolat nélkül korunk hivatalos szférájában nem lehetett volna elismert történész (és így is kirúgták egy fontos állásból, már nem él): 
Tény, hogy Jacob Schiff nyilvánosan kijelentette, hogy az orosz forradalom az ő pénzügyi közreműködésének köszönhetően győzött és hogy 1917 tavaszán Jacob Schiff kezdte pénzelni a zsidó Trockijt egy oroszországi társadalmi forradalom végrehajtása céljából.
(...)
A névtelen szerző (akinek munkahelye az USA Háborús Kereskedelmi Tanácsa volt)2 azt állítja, hogy a kapcsolat e szervezetek és a bolsevik forradalom általuk történt finanszírozása között megmutatja, "hogyan alakult ki az együttműködés a zsidó multimilliomosok és a zsidó proletárok között."
(Itt inkább a zsidó értelmiségi-kalandor-aktivistákra gondoljunk, csak szellemi-erkölcsi értelemben "proletárok", a bolsevikok nem gyári munkások voltak.)
(...) egy későbbi brit hírszerzési jelentés ezt a nem köntörfalazó vádat fogalmazza meg: 
ÖSSZEFOGLALÁS: Mára egyértelműen bizonyított, hogy a bolsevizmus egy zsidók által irányított nemzetközi mozgalom;  az összehangolt tevékenység érdekében információk áramlanak az amerikai, franciaországi, oroszországi és angliai vezetők között....
Visszatérve Heinére, Schiff, a Bolsevikok Bankárja 1914-ben 100 000 dollárral támogatta a New York-állambeli Cornell Egyetem Heine-kurzusát, személyesen megnyitva az első előadást, beszédében hangsúlyozva Heine zsidóságát és német szülőhazája általi "üldözöttségét".
Winston-cikk szerzője összevetve az ismert tényeket, hogy a bolsevik vezetők jókora része, köztük Trockij éppen New Yorkból érkezett Oroszországba a cárt megdöntő 1917-es februári forradalmat követő hetekben-hónapokban és hogy a cári család kivégzésének helyén a Heine-idézet volt az "írás a falon", felteszi a kérdést, hogy lehet, hogy az idézet falra írója résztvevője volt a Schiff által fizetett Heine-kurzusnak?
Ha így volt, ha nem, az idézet többszörösen nagyhatású szimbólum volt épp ott:
- a bibliai "írás a falon"
- a zsidók istene a gojok egy újabb királya uralmának vet véget
- BelzaCÁRt saját szolgái ölik meg (a Biblia szerint a zsidók rabszolgák voltak Babilonban)
- egy ősi bibliai történetről szóló zsidó verset, mint próféciát váltanak valóra

A cár megölését és uralma végét a zsidó végrehajtók nyilvánvalóan a Zsidó Isten akaratának tekintették, aki a kabbalisták hite szerint minden zsidóban és csak a zsidókban benne lakozik.
Petőfi számtalan királygyilkolást követelő versben követi Mestere, Heine példáját... Idéztem, hogy Lunacsarszkij szerint "Petőfi kora bolsevikja volt" és Petőfi is a világromboló (és virág-romboló... ki a virágot romba dönti, jó ember nem lehet...) erők Prófétája volt:
Látom fátyolodat, te sötét mélytitku jövendő,
És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e
Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta,
Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derűlök
És örülök szilajan. A háboru istene újra
Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
És a népeket, eldöntő viadalra, kihíja.

( Az ítélet, 1847)
(Vagy csak be volt avatva a tervekbe...) 

Amit Marx, Petőfi és elvtársaik 1848-49-ben még nem tudtak elérni, az a "prófécia" nagyrészt épp 1918-ra valósult meg, ekkorra elűzték trónjáról az orosz cárt (őt meg is ölték családostól), a Heine által szintén gúnyolt és átkozott német uralkodót és a Petőfi által leghevesebben démonizált magyar királyt. Néhány évvel korábban döntötték meg a titkoszsidó (Dönme) IFJÚ-Törökök a szultán uralmát, valóra váltva ezzel Sabbatáj Cví régi igéretét és megnyitva Palesztinát a cionista állam előtt.


Világrombolás családi vállalkozásban


Ezek után talán nem is olyan meglepő a nem éppen közismert adat, hogy Marx, Heine és a Rothschildok a kölcsönös baráti kapcsolatokon túl mind rokonok voltak!:

Családfa. Nagyításhoz kattints a képre!

Ennyit a jobboldali nyilvánosságban terjesztett elméletekről, hogy "Kossuth 1848-ban pénzügyi szabadságharcot folytatott a Rothschildok ellen". A Kossuth elvtársát a "Népek Tavasza" során nyugatról biztató, instruáló és káderekkel ellátó Marx nem ellenfele, hanem TAGJA volt a Rothschild-klánnak! Kossuth a mesterségesen keltett konfliktusban a "Rothschild táborban" harcolt, mint a felforgatók internacionáléja magyarországi tagpártjának helytartója. Szokásuk szerint a Rothschildok két vasat tartottak a tűzben és a konfliktus másik résztvevőjét is manipulálták, de a forradalmi oldal volt szőröstül-bőröstül az övék, ahol a beavatott vezetők ezt tudták, míg a másik oldalt ügynökeik révén befolyásolták és annak vezetői ezzel nem voltak tisztában.


Az antiklerikális példakép



Heine a "zsarnokölési próféta"-szerepkörön túl a templomok meggyalázásában is ideológusa a bolsevikoknak.  "Németország - Téli rege":
De nézd csak ezt a monstrumot,
holdas fénybe szőttet!
Sátánian, sötéten áll
a kölni dóm előtted.

Szellemi Bastille-nak szánta ezt
furfangosan az Egyház:
sorvassza a német agyat
ez óriási fegyház!

(...)

Igen, sőt lesz idő, mikor
a csonka dómot ólnak
használják, s belső termein
lovakat csutakolnak.
Petőfi, "A gyűldei ifjakhoz": 
Pap és ravaszság, pap és árulás,
     Pap és minden rosz... egy!
Ott a gonoszság, ott van a pokol,
     A kárhozat, hová ily férfi-szoknya megy

Okos volt, aki öltözetjöket
     Barnának rendelé,
Fehér ruhát azért nem hordanak,
     Mert azt sötét lelkök befeketítené

Mint öltözetjök, lelkök oly setét,
     Ők éjszakának gyermeki;
Azért látjátok őket mindenütt
     A szabadság, e napfény ellen küzdeni.
Petőfi jól felismerhetően követi példaképe jelzőit, motívumait:

 "sötét", "holdas fénybe" - "napfény ellen", "sátánian" - "pokol", "furfangosan az egyház" - "pap és ravaszság", "Bastille" - "szabadság ellen".

(A "gonosz, furfangos pap" motívumot Arany János, Petőfi barátja és annak nyílt  természetével szemben ráadásul alattomos felforgatótársa is felhasználta  "
János pap országa" című 1848-as antiklerikális propagandaversében.)

Heine, Téli rege: "...lesz idő, mikor / a csonka dómot ólnak / használják, ..." 
Az itélete egy szögön
kandít a lomb alól ránk;
a vérbíróság bosszuja -
"Ó, Nap, te vádoló láng!"

Petőfi, "1848":
Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül,
A kék eget vesszük boltozatnak,
oltárlámpa lészen benne a nap!
 Fekete Sándor: Heine Petőfiről c.  tanulmányában olvassuk:
(Heine) "1828-ban így írt Moses Mosernek: „Az emberi egyenlőség szeretete, a klérus gyűlölete sohasem volt hatalmasabb bennem, mint éppen most.” "
Szintén Fekete idéz fel egy egykori titkosrendőri jelentést, melyből láthatjuk, hogy Petőfi Heine hű tanítványa volt (Petőfi forradalma):
Peregriny cenzor, szavahihető autoritás cenzúraügyekben, épp most beszélte el a következőket: Petőfi Sándor, egy körülbelül 23 éves fiatalember, mint költő ismert, nemrég cikket adott át neki cenzúrálás végett s ebben nagyon sértő kirohanások akadnak a katolikus papság ellen, melyeket Peregriny törölt. Petőfi aztán beállított Peregrinyhez és vitára kelt vele a kihagyott részek miatt. Föltette ezt a kérdést is: Vajjon a katolikus papok sérthetetlenek-e – és eljő az idő, és már nincs messze, amikor ő (Petőfi) kardjával a papok beleiben fog vájkálni.


"...a menny fog a földre leszállni..."



A zsidók (Hess, Marx, stb.) által kifejlesztett kommunista ideológia földi mennyországot ígérő utópiája a zsidó gnosztikus kabbalában gyökerező eszme:

Részlet a 
"Gilgul neshamot", a lélekvándorlás kabbalista koncepciója angol nyelvű wikipédia cikkéből:
"Amikor az összes Szikrát sikerül összegyűjteni spirituális forrásukhoz, elkezdődik a Messiás Kora. Ez a metafizikai teológia kozmikus jelentőséggel ruházza fel minden egyes ember életét, mivel minden egyénnek saját feladatai vannak, amiket csak ő hajthat végre. Ezúton a gilgulok (reinkarnációk) segítik az egyéni lelket ebben a kozmikus tervben. Ez megmagyarázza annak a kabbalai logikáját is, hogy a jövőbeli eszkatologikus Utópia miért lesz ezen a Világon, mivel csak a legalsó, Anyagi Szféra a beteljesült Teremtés célja. "
Heine gyermekkorában nemcsak zsidó vallási nevelésben részesült, hanem később kimondottan a Kabbalával is megismerkedett: 
"...idősebb korában, amikor fájdalmas betegséget kellett elszenvednie, Heine komolyan tanulmányozta a Kabbalát..."  (The Jewish Tribune, 2006, dec.7.)
Heinrich Heine: Németország - Egy téli rege
Én újabb dalt, barátaim,
újat és jobbat zengek:
mi már a földön, idelenn
építjük föl a mennyet
.

Le a nyomorral! Itt akarunk
boldogabb, jobb jövendőt -
ami munkás kéz nyomán terem,
ne falják rusnya bendők.

Petőfi:  AZ ITÉLET
Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,
Az örök üdvesség; s érette a mennybe röpűlnünk
Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni.


Dr Jekyll és Mr Hyde - a romantikus hazafi sátánista emberiséggyűlölővé változik


Az Occidental Observer már idézett cikkében (Heinrich Heine: Német lírai költő és zsidó politikai agitátor ) olvassuk:
Heinétől idézik, hogy ezt mondta:
 “Egykor volt egy szép hazám; a tölgyek oly magasra nőttek ott; az ibolyák lágyan hajladoztak. Csak egy álom volt”.
Az átváltozás teljes volt. Heine elhagyta ifjúkora újszövetségi angyalait ószövetségi öröksége démonaiért.

Az angyalok által őrzött ifjú Dr Jekyll
A démonok által megszállt Mr Hyde

Erre a heinei vallomásra olyan fokban rímel Petőfi verse, hogy a mintaadást biztosra vehetjük:
VÁLTOZÁS

Nem úgy van, amint volt. A földön
Minden mindegyre változik.
Multam s jelenkorom két testvér,
S egymást tán meg sem ismerik.  

A tenyeremben hordtam egykor
Szivem, barátsággal tele;
Nem volt szükség, hogy kérjék tőlem:
Magam kináltam mást vele

Mostan ha kérik szívemet sem
Adom, nem adom senkinek.
Azt hazudom, ha jőnek hozzám:
"Nincsen szivem, eredjetek!"

Egykor ha szerelemre gyúltam:
Plátói szerelem vala.
Oly szentül hittem, hogy minden lyány
A mennyországnak angyala

Azt hittem!... most tudom, hogy inkább
Ördög, mint angyal a leány;

S nem sírok, ha nem kellek egynek,
Akad helyette akarhány

A hazaszeretet napom volt,
Mely melegíté lelkemet;
S mi mostan? holdvilág, mely sárga
Hideg sugárt arcomra vet.
 

Egykor ha a világ megbántott,
Kivánkozám a sírba le;
Most, épen mert bánt, élni vágyok,
Dacolni van kedvem vele. 

Agyag voltam, hig, engedékeny,
Egy ujjal is átszúrható;
Márvány vagyok... ki rám lő: rólam
Rá visszapattan a golyó. 

Fehér bor, szőke lyány, fényes nap
Hatottak egykor lelkemig;
Vörös bor, barna lyány, sötét éj,
Kedvem most bennetek telik! 

Szalkszentmárton, 1845. október 8-16. között
Ez a változás egy sátánista beavatás eredményéről vall! A hazaszeretet szögre akasztásának beismerése kiábrándíthatná a Petőfit hősüknek tartó hazafiakat - ha olvasnák... És ha lenne szemük a látáshoz, mert ha a prot-kur nevelés kábulatában olvassák, nem fogják felfogni, mit olvasnak.

(Az "inkább ördög, mint angyal a leány" az egyik tipikus gnosztikus hittétel kifejezése, hasonló fordul elő "Az őrült"-ben is:  "Kerüld az asszonyt!".  A Teremtés Művét, a földi világot megvető, gyűlölő gnosztikusok - legalább elvben- elítélik a szaporodást, az élet továbbadását. Ez is ott áll korunk abortusz- és eutanázia-propagandája mögött.)

Hogy a "sátánista" nem egy rutinná vált jelző egy olyan bloggertől, aki nyakra-főre lesátánistáz ismert közszereplőket, köztiszteletben álló építészt beleértve, hanem tények kutató összerakásából kirajzolódó meglepő eredmény, ahhoz nézzünk meg most csak egy-két kisebb adalékot, mert Petőfi és köre szó szerinti sátánizmusának koncepcióját alaposabban meg kell majd vizsgálni:

Korábbi bejegyzésemben idéztem Wurmbrand: Marx és a Sátán c. könyvéből:
'Heinrich Heine, a neves német költő Marx egy harmadik bensőséges barátja volt. Ő is sátánimádó volt, ezt írta:
Hívtam az ördögöt és megjelent itt,
Arcát fürkésznem csodálva kell,
Nem csúnya ő, nem is sántít,
Ő egy elbűvölő, bájos ember.
"Marx Heinrich Heine nagy rajongója volt. ... Meleg, szivélyes kapcsolatban álltak."
Miért rajongott Marx Heinéért? Talán az ilyen sátánista gondolatokért: 
Arra vágyok, hogy ... néhány szép fa álljon az ajtóm előtt, és ha a Jóisten teljesen boldoggá akar engem tenni, megadja nekem az örömöt, hogy hat, vagy hét ellenségemet felakasztva láthatom ezeken a fákon. Könyörületes szivem megbocsátja nekik haláluk után mindazt a rosszat, melyet életükben ellenem elkövettek. Igen, meg kell bocsátanunk ellenségeinknek, de csak azután, hogy felakasztották őket.

Nem vagyok 
bosszúvágyó. Szeretném szeretni ellenségeimet. De nem szerethetem őket, mielőtt nem állok bosszút rajtuk. Csak akkor nyílik meg számukra a szivem. Amíg az ember nem áll bosszút, keserűség marad a szivében.
Lehet bármilyen rendes ember bensőséges barátja valakinek, aki így gondolkozik?'
Fekete Sándor: "Petőfi forradalma":
"S ekkor döbbentem rá arra, amit addig nem vettem észre: legkedvesebb költőmnél elképesztő gyakran fordulnak elő a megtorlás fogalmai, a börtön, a bitófa, a kötél, az akasztás és társai. Később nemcsak a verseket, hanem a teljes életművet figyelembe véve megszámoltam: az akaszt, akasztanivaló, akasztat(ik), akasztófa, akasztófáravaló legalább nyolcvanszor bukkan elő, s vegyük még ehhez a börtönt, bitófát, kötelet, a származékszavaival 91-szer (!) előforduló hóhért(...)"
A Heine által annyira dédelgetett bosszú témája, melyet Wurmbrand tiszteletes (joggal) a sátánimádás egyik jeleként értékel, Petőfi verseiben is tipikus:
Beszél a fákkal a bús őszi szél:

Hány drága élet hullt már érted el,
Oh szent szabadság! és mi haszna van?
De lesz, ha nincs: tiéd a diadal
Majd a csatáknak utósóiban,
S halottaidért bosszut is fogsz állni,
a bosszuállás rettentő leszen!...
Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik
Kis feleségem mélyen, csendesen.
(A fenti vers Koltón született 1847 szeptemberében.  Petőfi nászútján a kegyetlen bosszúról ábrándozik...)
Újév napján (1849):

Nekünk most az isten kevés,
Mert ő nem eléggé kemény; 
Hozzád imádkozom, pokol,
Az új esztendő reggelén:
"Öntsd szíveinkbe minden dühödet,
Hogy ne ismerjünk könyörületet,
Mig e gazok
Közűl a földön egy mozog!"  
Szörnyű a bosszúvágy a "Szerelem átka" c. versében is:
De ami átka van a széles világnak,
Ha isten meghallgat, mind reátok szállnak

Mindkettőtök élte legyen halhatatlan,
Hogy szenvedhessetek örökös kinokban.
Éljetek, mig eljön az üstököscsillag,
Melytől a rengő föld sarkai bomolnak.

Kivánom: váljatok kővé mind a ketten,
Szivetek a kíntól hogy meg ne repedjen.
Te csábító férfi, amint most kebled ég:
Azt olyan mértékben örök lángok egyék.

S te szószegő asszony, bűnbánó könnyeid
Szünetlen folyjanak a világ végeig,
És a patakba, mely szemeidből ered,
Könnyed patakjába fuladjon gyermeked.
 Ez a könnybe-vérbe fojtás is visszatérő perverz mániája Petőfinek:
A KIRÁLY ESKÜJE:

Föl, ha istened van,
Föl magyar nép, és e
Gaz királyt legottan
Fojtsuk az ártatlan
Áldozat vérébe!


BESZÉL A FÁKKAL A BÚS ŐSZI SZÉL:

Vérpanoráma leng előttem el,
A jövendő kor jelenései,
Saját vérök tavába fúlnak bé

A szabadságnak ellenségei!...
A bosszú a központi eleme Petőfi a címével is tételünket alátámasztó "A hóhér kötele" c.rémregényének, melynek rejtett üzenetére még visszatérünk.

Heine a már többször idézett 
Németország - Egy téli rege c. versében is eldicsekszik sátán-cimborájával való bensőséges viszonyával, amit az ironikus stílus ellenére én komolyan veszek:
nem zavart, két nagy csillag ült

a két nagy furcsa szemben.
(...)
Mondd csak, e puszta éjszakán
mit taposod a sarkam?
Mindig itt vagy, ha óriás
érzések tüze lobban
szivemben, s forró gondolat
villáma jár agyamban.
(...)
Flegmatikusan válaszolt,
únt volt a hangja, száraz:
"Ne exorcizálj, kérlek, és
e pátosszal se fárassz!
(...)
Praktikus, higgadt fő vagyok,
s ami benned még csak álom,
teremtő eszme, gondolat,
azt én realizálom.
(...)
Én vagyok a te liktorod
s mögötted járok egyre,
villogó bárddal váltom át
gondolataid - tettre."

A kettőjük közötti harmonikus együttműködés és munkamegosztás e bemutatása után Heine gondolatát a sötét kísér(t)ő a kölni dómban őrzött "
Három Szent Királyok" csontjainak bárddal való szétzúzása útján váltja valóra. 
Egyiknek még a szája is
mozgott, azt fejtegette
hosszan, hogy részemről miért
méltó a tiszteletre.

Először azért, mert király,
másodszor, mert halott már,
harmadszor, mivel szent - de mind-
ez kevéssé hatott rám.

Kacagva csengett válaszom:
"Mindez hiába! Látom,
minden vonatkozásban a
multé vagy már, barátom.

El innen, el! A föld alatt
a helyetek! El innét!
Az élet elkobozza most
e dús kápolna kincsét.

Jövendőnk víg lovasai
tanyázzanak a dómban
.
S ha nem tágíttok szépszerint,
puskatus ver ki onnan!"
Újra a Weishaupt-féle királydémonizálás programja ez, a cárgyilkoló bolsevikok prófétájától, Belzacár végzetének dalnokától. (Még akkor is, ha itt a gyűlölet tárgyai jelképesek, hiszen nem feltétlenül valódi királyok ereklyéjéről van szó). Nem kell ragozni a Petőfi-életműben visszaköszönő hatást:Petőfi levele Aranynak, 1847, február 23:
"Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt, egyik kutya, másik eb."
Ennyit arról, hogy a 48-as forradalom jelképét, Petőfit az "idegen elnyomás" indította királygyűlölő versei írására...A sorozat előző részében már láttuk, hogy Petőfi Heine barátjához és rokonához, Marxhoz hasonlóan a csillagszemű Lucifert állította a forradalom élére és hozzá írt rajongó dicshimnuszokat olyan kódolt nyelven, amely az átlagos olvasóknak nem tűnik fel, de a megfejtéshez nem szükséges nagyon mély beavatottság. (Elég pl. a Kitalált Újkort olvasni... :-)  )
Változás-ban tehát megalapozottan láthatjuk egy sátánista beavattatás önvallomását. Bálványa, Heine nyomán Dr Petőfi is Mr Hyde-dá változott.

A Nagy Kőtáblaromboló és legjobb magyar tanítványa



Szerb Antal: Petőfi Sándor
"Amit Byron kezdett, a kontinensen Heinrich Heine folytatta és teljesítette. Heinét zsidó faji adottságai különösen alkalmassá tették a nagy kőtábla-rombolásra: szentimentalizmusnak és gyilkos iróniának az állandó keverése Byron számára különcség volt, Heine számára természetes önkifejezés, mert szentimentalizmus és irónia minden zsidóban közvetlen szomszédok. Mikor így megtalálta a sémát az önmaga kifejezésére, az egész költészetet közvetlen önkifejezésnek használta fel. A versei többé nem szerelemről és tavaszról szóltak, mint a klasszicista versek, hanem egyszerűen Heinrich Heinéről és semmi másról. A kifejezésbeli közvetlenség szintén zsidó faji adottság: a zsidó lélek sarkalatos ellentéte mindennek, ami egyenruha, ami koturnus, ami ünnepélyesség, ami szigorú forma. A zsidóság általános formabontó hatása részben ebből az iszonyodásból származik.
Byron már a harmincas években is erősen hat Magyarországon; le is fordítják, de inkább a világfájdalom gőgjét tanulják el belőle, mint Széchenyi is ifjúkorában. A formabontás főképp Heine hatásának tulajdonítható, akit 1837 óta szorgalmasan fordítanak magyarra, ismertetik és ódákat írnak hozzá. Természetesen Petőfi költészete éppoly kevéssé hasonlít Heinéére, mint Heinéé Byronéra. Ha filológiai értelemben vett hatásról lenne szó, nem foglalkoznánk vele ilyen hosszasan. Itt csak az elvről van szó, melynek a követésében Byron és Heine példát adtak Petőfinek (...)"
A zsidóság és a lázadás kapcsolatát jól értő Szerb Antal tehát nem tulajdonított nagy jelentőséget Heine Petőfire gyakorolt filológiai hatásának, de mi e bejegyzésben annál inkább!
(Szerb Antal a "faji adottságok" kifejezést nyilvánvalóan nem a náci, vagy magyar zsidótörvények értelmében használta és ha nem esett volna közvetve e törvények áldozatául, később nyilván "nemzetkaraktert", vagy hasonlót írt volna helyette.)

*(utólagos megjegyzés: tévedtem,
 Szerb Antal nagyon is tudatosan használta a "zsidó faj" kifejezést és nagyon is a zsidó hagyomány értelmében. E fajelmélet német importváltozatába halt bele.)

A köztudatban Petőfi legismertebb kölcsönzése Heinétől az Úti levelek műfaja:

Wikipédia: 
Petőfi Sándor
"élményeit egy cikksorozatban feldolgozta, melyet Úti jegyzetek címmel az Életképek című szépirodalmi lapban tett közzé 1845 július havában. Heine Reisebilderen című munkája inkább csak a tervet adta a költőnek, hogy útját cikkekben írja meg, "
De ettől jóval többről van szó:

Fekete Sándor: 
Heine Petőfiről
"a Petőfi ellen acsarkodó kortársi kritikában – mint ismeretes – nemritkán gyanúsították költőnket a német pályatárs utánzásával, sőt olykor plagizálásával is. Később jelentkeztek a jóakarók, akik elkezdték bizonygatni, hogy ezek a hatások nem érintik Petőfi eredetiségét, megint mások sajnálkodó modorban azon fáradoztak, hogy a magyar költő „hibáiért” a léha Heinét tegyék felelőssé."

"Nem az a célunk, hogy felmentsük Petőfit az utánzás vádja alól, hanem az, hogy a kétségtelen utánérzések vagy többé-kevésbé tudatos kapcsolódások jellegét tanulmányozva megvilágító fényt vethessünk az átvevőre, sőt az átadóra is, hasonlóságaik és különbségeik elemzése révén jobban megismerhessük őket és az általuk képviselt költői irányzatokat."
Petőfi büszke volt rá, hogy Heine is ismeri és dicséri őt:
"Tizenegy esztendővel később ugyanis Tompa Mihály egyik, Arany Jánoshoz írt levelében beszámolt arról, hogy „1846-ban vagy 47-ben” Petőfi mintegy eldicsekedett Heine elismerő véleményével. „Költeményeimből – mesélte eszerint Petőfi Tompának – olvastak Heinének, ki így kiáltott fel: »Ah! ez nagy költő, mint Burns vagy Béranger.«”3"
Fekete gyűjtött néhány példát a szó szerinti átvételekre:
"Az 1830-as francia forradalom idején Heinét éppoly lázas lelkesedés ragadta el, mint amilyennel Petőfi üdvözölte az 1848-as francia forradalmat. Heine azt mondta, hogy előre megérezte a forradalmat, miként azok a madarak, amelyek előre jelzik a természet forradalmait,22 s Petőfi – talán nem függetlenül Heinétől – „prófétai ihletét”, „ha úgy tetszik”, „állati ösztönnek” nevezte, „úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt”.23 A francia forradalom híre mindkettőjükben harci vágyat ébresztett, cselekedni akartak. „…minden gondolatom lobogó lánggal ég. Hiába mártom fejemet a tengerbe. Ezt a görögtüzet víz nem oltja el…” – írta Heine 1830-ban.24„…a lelkesedés olyan, mint a görögtűz; a víz nem olthatja el…” – mondta Petőfi 1848-ban, talán megint csak nem függetlenül Heinétől.25"
 Talán... :-)

Fekete Sándor: 
Mezítláb a szentegyházban c. művében rámutat Petőfi A farkasok dala című verse és Heine Németország - Egy téli rege egy részlete összefüggésére:
... a német költő szintén a kutyák és farkasok szembeállítására építi eszmei mondandóját. Miután biztosítja „farkastársait”, hogy sohasem állt a kutyák mellé, így summáz:

Farkas-fog maradt a fogam,
És farkas-szív a szívem.
Számítsatok rám, véletek
Üvöltök én is itt lenn –


Pár évvel később, 1847-ben Petőfi is hasonló célzattal nyúlt a kutyák és farkasok allegorikus példázatához.
Azonban a Heine-utánzás központi jelentőségét Petőfi életművében és annak is a legtitkosabb, beavatatlanok számára álcázott, konspiratív magjában nem is a szavak, motívumok átvétele, hanem az alábbiak bizonyítják:

Többször hivatkoztam már 
Hamvas Levente Péter: Tündérasszony vitriolban - Alkímiai és rózsakeresztes vonatkozások a János Vitézben c. izgalmas és egyelőre egyedülálló tanulmányára, amiben leleplezi a titkot, hogy Petőfi rejtjelezve adta beavatott társai tudtára járatosságát az okkult tanokban. Nemcsak a János Vitézben mutatja ki Hamvas az ezotérikus elemek mellett még a kor forradalmi mozgalmai által már jelképként használt pentagramot is, hanem A hóhér kötele c. (esztétikai értéke alapján joggal szinte ismeretlen)  rémregényből is megfejti a rejtett üzenetet. (Vagy egy részét...) Mi már Wurmbrand elemzése nyomán egybevetettük Heine sátánizmusát, bosszú-kultuszát Petőfiével és e silány műnek épp ez, a bosszú a központi eleme, már a címadás is Petőfi kötél-mániájának hódol. Hamvas ezzel nem foglalkozva a rózsakeresztesség egyik, vagy fő alapító atyja, Johann Valentin Andreae nevének elrejtését mutatja ki a főszereplők neveiben.

Egy másik tanulmány egy részlete izgalmasan folytatja tovább ezt a kutatási irányt, nem tudom, mennyire tudatosan:
Acél Zsolt: Elbeszélés és élettörténet Petőfi Sándor János Vitéz című művében

"A János vitéz 27 énekből áll, miként ugyanennyi fejezetre oszlik a szintén szigorúan szerkesztett Petőfi-próza, A hóhér kötele is. Heine két verses költeménye, A helység kalapácsával és a János vitézzel közel egy időben keletkező Atta Troll. Ein Sommernachtstraum és a Deutschland. Ein Wintermärchen szintén 27 fejezetből áll."

"Ebben a vonatkozási körben Heine és Petőfi mintha egymásra utalna.”39 Az alcímek Shakespeare-utalása (A Midsummer Night’s Dream; The Winter’s Tale) az Atta Troll és a Németország összetartozását hangsúlyozza, ahogyan Petőfi két műve is – az életmű ismeretében – egységet alkot: Heine általában a romantika, míg Petőfi a romantikus népiesség időszerűségére kérdez rá a hasonló terjedelmű és formájú (27 énekes, négysoros versszakokból álló, 8 és 7 szótagos, illetve felező tizenkettesben írott) művekben, ráadásul a Németország és a János vitéz alcíme ugyanúgy fölidézi a mese műfaját.
Fried István ésszerű megállapítása szerint Heine és Petőfi művei között nincs filológiai érintkezés, csak véletlenszerű egybeesés. Ugyanakkor az Atta Troll első, a most ismerttől jelentősen eltérő szövegvariánsa már 1843-ban megjelent, míg a Németországot is tartalmazó verseskötet különlenyomatait már 1844. szeptember 17-én elküldi a szerző egy – valaha sokat idézett – levél keretében Párizsba, Karl Marxhoz.
Heine művei alkalmasint, A hóhér kötele bizonyosan a huszonhetes szám jelentőségét
bizonyítják."

A Hóhér kötele tehát sokszorosan is okkult,  rejtett tartalmú mű, melynek számmisztikáját egyelőre
talán nem is értjük. (mindenesetre 27=3*3*3, három a köbön...)
Ráadásul a versformába rejtett titkos kapcsolat a rejtjeles szövegű Petőfi-regényt épp a Németország -Egy téli rege c. Heine verssel (is) köti össze, melyet annyiszor idézek e bejegyzésben, mert olyan sok Petőfi-műre hatott. Melynek olyan emberiségellenes és németellenes üzenete van az elvileg német költő részéről.(Embernek meg gyakorlatilag is ember volt, csak rossz...)

E tudatosan elrejtett összefüggések ismeretében már arra is gyanakodhatunk, hogy a Heine-Petőfi kapcsolat sem kizárólag irodalmi minta követését jelentette, hanem titkostársasági, konspiratív kapcsolatot is jelentett, bár esetleg közvetítőkkel! Nagyon érdekes ezen összefüggésben Marx nevével is találkozni az irodalmi tanulmányban... E téma kibontásához azonban további kutatásokra, ismeretekre lesz szükség.

Mind testvérek vagyunk, de én vagyok a Nagy Testvér!


Részlet a már idézett (fősodor) 
finn Heine-életrajzból:
Marx szintén olvasta Heine verseit és levelezett vele, annak ellenére, hogy Heine kijelentette: "Elismerem, hogy mind testvérek vagyunk, de én vagyok a nagy testvér és ti vagytok a kistestvérek."
"Minden állat egyenlő, de egyes állatok még egyenlőbbek!"
A fentebbi családfa ismeretében ezt tekinthetnénk családon belüli rangsorvitának is, de itt többről van szó. Láttuk, hogy Heine gyermekkorában szabályos zsidó vallási nevelésben részesült és idősebb korában tanulmányozta a kabbalát. "Nagy Testvér" figurája a zsidó misztikus nihilizmus egyik legpokolibb képviselőjénél, Jacob Franknál tűnik fel:
Gershom Scholem: "Jacob Frank és a frankisták"
"Frank fő újításának három pontja:
(1) Lehagyta a Sabbateánizmusból annak kabbalista teológiáját és a homályos metafizikai spekulációkat, melyekbe öltöztetve volt, helyettesítve egy populárisabb és szinesebb változattal, mitológiai képekben megfogalmazva. Az ismeretlen és egyelőre elérhetetlen "Jóisten", a "Nagy Testvér" (más néven "Ő, aki Isten színe előtt áll") és az anya, vagy szűz, vagy egyszerűen Ő - nőnemben, a Sekinah és Szűzmária hibridje alkotja a frankista Szentháromságot. Frank Sabbatáj Cvíben, Baruchiásban és saját magában a "Nagy Testvér" küldötteit és valahol reinkarnációit látta, akik küldetése a szentháromság női elemének megjelenésével, vagy egy inkarnációjával teljesedne be. Frank tanítása a "régi könyvek" kidobásáról éles ellentétben állt híveinek hajlamával arra, hogy továbbra is tanulmányozzák ezeket, főleg, akik zsidók maradtak.
Yakov Leib HaKohain, Dönmeh West: 'A Hit Istene' Sabbatáj Cvínél :
A korai sabbatájizmus  - és később Cví 18. századi örököse, Yakov Leib Frank - egy alapvető és forradalmi tana volt, legalábbis a zsidó teológia szempontjábó, hogy  a Teremtő Isten és Izrael Istene"különböző" Istenek voltak, vagy legalábbis Isten különböző emanációi, és hogy miközben a Teremtő Isten központi jelentőségű volt a formális judaizmus számára,  Sabbatáj Cví számára  Izrael Istene(vagy ahogy Frank később elnevezi, "Nagy Testvér") volt A Hit Istene.  Sok
kutató, köztük Gershom Scholem mutatott rá a nyilvánvaló párhuzamra e koncepció és a korai gnoszticizmus felfogása között; (...)
Nagy Testvér figyel téged


Nagy Testvér "Szabadságához" minden lerombolásán át vezet az út


Nem véletlen, hogy a Trón és az Oltár (főleg a katolikus egyház) zsarnoksága alóli felszabadítást hirdető Heine tevékenységét Szerb Antal "Nagy Kőtábla-rombolás"-ként jellemzi. Az előbb látottak ismeretében kézenfekvő, hogy hol keressük e "szabadság"-felfogás szellemi forrását.
Önkéntelenül adódik a kérdés, vagy inkább állítás: Heine és nyomában Petőfi szabadságeszménye azonos Jacob Frankéval???!!!
Forrás: Újszerű kép Petőfiről (Margócsy István: Petőfi Sándor c.könyvének recenziója)


"A szabad elvű [!] Petőfi című fejezet a költészetében igen jelentős szabadságeszmével foglalkozik. Margócsy mindenekelőtt azt emeli ki, hogy Petőfi „szabadság"-a többféle értelmezést tesz lehetővé: egyéni, társadalmi, nemzeti és világszabadságot, különféle felsőbbségektől való függetlenséget. Annyira általános ez a szabadságfogalom, hogy minden konkrétumot nélkülözve egyben ki is üresedik. A „szabad elvű" írásmóddal azt kívánja jelezni Margócsy, hogy Petőfi nem nevezhető a kor politikai szóhasználata szerint szabadelvűnek, liberálisnak. Szabadságeszméjének éppen differenciálatlansága miatt válhatott utókorában különféle politikai törekvések „lobogójává". "
Nem biztos, hogy Margócsy itt felismerte a lényeget, vagy talán nem mert mindent kimondani. Hogy nincs konkrét tartalma a szabadságeszménynek, az attól is lehet, hogy a legtotálisabb nihilizmus szabadságeszménye ez, amely minden lerombolását tűzi ki célul a "szabadság" elérése közben, mint Frank!
"A sabbateanizmus Jacob Frank változatában egy gátlástalanul nihilista jelleget öltött. Az igaz hívő, akinek titkos szívében Isten van, a "hallgatás terhe" alatt köteles keresztülmenni az összes valláson, rítuson és fennálló renden anélkül, hogy bármelyiket elfogadná, sőt, mindet belülről megsemmisíti, ezáltal igazi szabadságot hoz létre. A szervezett vallás csak egy álcaruha, amit fel kell venni, majd el kell vetni a "szent tudás", a a hely gnózisa felé, ahol az összes hagyományos értéket megsemmisítik az "élet" áramlatában."

"Ez az út a tudatos vallási anarchiához vezetett: "A hely, ahová megyünk nem áll semmilyen törvény uralma alatt, mert azok mind a halál oldalán állnak, de mi az élet felé megyünk." E cél eléréséhez szükséges volt a törvények, tanítások és szokások megszüntetése, megsemmisítése, melyek korlátozzák az élet energiáját, de ezt titokban kell tenni; (...)" (Gershom Scholem: Jacob Frank és a frankisták)
Frankisták:  "az összes hagyományos értéket megsemmisítik az 'élet' áramlatában."
Petőfi:             "Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik az élet,"
Frankisták:  "köteles keresztülmenni az összes valláson, rítuson és fennálló renden anélkül, hogy      
                       bármelyiket elfogadná, sőt, mindet belülről megsemmisíti, ezáltal igazi szabadságot hoz 
                       létre"
Petőfi:           "Régi szentek / Mind elestek, / Földúlt szobraik kövébül / Uj dicső szentegyház épül"
                      "Egy vallás van a földön: szabadság!"

Meglepően jó irányban kapisgálja Petőfi szabadságvallása lényegét Szerb Antal, talán ő jutott a legmesszebbre, úgy félútig a jelenség felismerésében:
"Hogy Petőfi nem volt vallásos a szó általános értelmében, annak csak az lehet a magyarázata, hogy vallási energiáit transzponálta valami másra, vagyis hogy a maga módján volt vallásos. Petőfi vallásossága a szabadság imádata volt. (...)
Szabadságvallása nem volt elszigetelt jelenség a korban. Sőt 
ez a szabadságvallás a XIX. század közepén a miszticizmusnak a korszerű formája. Ezt hirdeti Lamennais abbé rendkívül széles hatású művében, ennek a költője az angol Shelley, akit Petőfi jól ismert és szeretett; magyar földön Kossuth beszédei és hírlapi cikkei szintén vallásos bibliai pátosszal beszélnek szabadságról és függetlenségről. De Kossuth nem misztikus, és a függetlenség számára fontosabb a szabadságnál. A misztikus liberalizmusnak Petőfi az egyedülálló képviselője, nem számítva a későbbi Petőfi-utánzókat, akiknél séma lett, ami Petőfi számára vallási élmény volt."  (Szerb Antal: Petőfi Sándor)
Azt még Szerb Antal sem ismerte fel, hogy ez a valóban vallási misztika a kabbalai-sabatájista-frankista nihilista misztika, a vallás pedig, melynek körébe e misztika tartozik, a Sátán-hit. Wurmbrand hangsúlyozza, hogy a kommunista propaganda állításával ellentétben Marx és társai természetesen nem voltak ateisták, nagyon is elismerték Isten létét, csak éppen lázadtak ellene, a Gonosz oldalára álltak. A szabadságra hivatkozás pedig a kísértés, a csábítás ősi trükkje ezen az oldalon.

Petőfi persze ebben is szó szerint követte Heinét: 
A szabadság új vallás, korunk vallása. Ha Krisztus nem is istene ennek a vallásnak, mégis: magasrangú papja, s neve boldogítón sugárzik fel a tanítványok szívében. A francia nép pedig az új vallás választott népe, az ő nyelvén jegyezték fel e vallás első evangéliumait és dogmáit, Párizs az új Jeruzsálem”. ( Heine: Útirajzok. Angliai töredékek)

Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esti imádságom, mindennapi kenyerem a franciaforradalmak története, a világnak ez az új evangéliuma, amelyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit.” (Petőfi naplójából, Pest, 1848. március 17.)


Akik állatfarmot terveztek az emberiségnek - az ideológus disznók



Végül térjünk vissza Heine és Petőfi történelmi
szerepéhez,  hogy (mások mellett) ők voltak a Bolsevizmus Prófétái!


A "Winston Smith Igazságügyi Minisztérium" weboldal "A Rothschildok költője és 1842-es jóslata a kommunizmusról" c. bejegyzése idézi Heine 1842 július 12-i cikkét azon sorozatából, melyet az Augsburger Zeitung közölt névtelen levelek formájában. A cikk Heine Marxszal történt első találkozása ELŐTT másfél évvel született, amikor Marx még csak 23 éves, Heine 44. Marx a kommunista ideológia, mint a rombolás ideális trójai falovának eszme-csíráját a zsidó misztikában járatos mentoraitól, Moses Hesstől, Heinétől és bizonyára még néhány más, hasonló spirituális gyökerekkel rendelkező veterán felforgatótól kapta.
Heine írta 1842. július 12-én:
Mi lehet a vége ennek a mozgalomnak (Kommunizmus), amelyhez, mint mindig, Párizs adta meg a jelet? Ez egy háború lesz, a legszörnyűbb rombolás háborúja, amely - ó jaj! - a civilizáció legnemesebb nemzeteit fogja a porondra hívni, hogy együtt pusztuljanak el.  Németországra és Franciaországra gondolok. Angliát, a nagy tengerikígyót, mely mindig vissza tud siklani vizi fészkébe és Oroszországot, mely a maga hatalmas tajgáival, sztyeppéivel és jégmezőivel szintén a legbiztonságosabb odúval rendelkezik, ezt a kettőt nem lehet teljesen megsemmisíteni egy átfogó politikai háborúban, még a legegyértelműbb vereségekkel sem; de Németország egy ilyen esetben sokkal nagyobb veszélyben van és még Franciaország politikai létét is rettentő csapás érheti. De ez, hogy úgy mondjam, csak az első felvonás, vagy prológus lehet a nagy drámában. A második az európai, vagy Világforradalom lesz, a nincstelenek gigantikus csatája a vagyonosok ellen, és ebben nem lesz nemzeti, vagy vallási kérdés, mert csak egy haza lesz, a Föld, és csak egy vallás, az ebben az életben való boldogságé. Egyesülni fognak-e a múlt vallási tanaiminden országban egy elkeseredett ellenállásra, ezúton egy harmadik felvonást alkotva a nagy színjátékban?  Vagy a régi Abszolutista hagyomány fog újra színre lépni, de ezúttal egy új jelmezben és új buzdító jelszavakkal? Hogy fog ez a dráma végződni? Én nem tudom, de úgy vélem, hogy végül a nagy tengerikígyó fejét szétzúzzák és lenyúzzák Észak medvéjének bőrét. És akkor bizonyára csak egy nyáj lesz és egy pásztor — egy szabad pásztor egy vas pásztorbottal — és egyetlen nagy ember-nyáj, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve. Vad és sötét idők jönnek  nagy robajlással, és a prófétának, aki új Apokalipszist akar írni, új fenevadakat kell elképzelnie, olyan rettentőket, melyekhez képest Szent János régi szimbólumai gyöngéd galamboknak és idilli énekeknek fognak tűnni.  Az istenek el fogják takarni arcukat az emberiség miatti szánalmukban, akiket annyi éven át babusgattak, és talán még a saját sorsuk miatti félelemből is. A jövő szagában ott az orosz bőr, vér, blaszfémia és sok-sok verés a kancsukával. Javaslom utódainknak, hogy vastag bőrrel jöjjenek a világra.   (Heinrich Heine Művei, VIII. kötet. London: William Heinemann. 1893. 303-305. old.)
Nyomát sem találjuk a cikkben valamiféle humanista szabadságvágynak, elnyomottak felszabadítása sürgetésének,  jó ügy képviseletének, csak azt a fajta sátánista kéjelgést, pusztítás- és szenvedésokozás-vágyat, ami tipikus Marx és Engels sok írásában, például amiben Engels 1849-ben a magyar ügy és Kossuth magasztalása kapcsán egész reakciós nemzetek leendő kiirtását helyezi kilátásba " a következő világháború" során.
(Tehát ők a 48-49-es forradalmi hullámot is világháborúnak tekintették - teljes joggal, és ezt ünnepli hazafias közönségünk kokárdával minden március 15-én... A Heine-cikkben akár még Németország második világháborús, világégésbe ágyazott pusztulása FORGATÓKÖNYVÉNEK egy korai csíráját is megláthatjuk!)

Petőfi az előbbiekben már sok példán idézett, szokott módon szó szerint veszi át a kifejezéseket és a pokoli eszméket mesterétől, épp csak rímbe faragja a publicisztikát: 
"És akkor bizonyára csak egy nyáj lesz és egy pásztor — egy szabad pásztor egy vas pásztorbottal— és egyetlen nagy ember-nyáj, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve."
Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
Ne valljon mást senki, bégessen mind egyformán! Vesszenek a Másként Gondolkodók, az Osztályellenségek, az Antikommunisták... Börtönbe a Szabadság Ellenségeivel! :-) 
"Világforradalom lesz, a nincstelenek gigantikus csatája a vagyonosok ellen, és ebben nem lesz nemzeti, vagy vallási kérdés, mert csak egy haza lesz, a Föld, és csak egy vallás "
"Világforradalom lesz, a nincstelenek gigantikus csatája": 
A háboru istene újra
Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván
Lóra ül és végigszáguld a messze világon,
És a népeket, eldöntő viadalra, kihíja. (Az ítélet)
Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona. (1848)
 "nem lesz nemzeti (...) kérdés, mert csak egy haza lesz, a Föld":
Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni:
A jók s a gonoszak.  (Az ítélet)
"és csak egy vallás":
Egy vallás van a földön: szabadság!  (1848)
"Vad és sötét idők jönnek  nagy robajlással": 
Rettenetes napokat látok közeledni, minőket
Eddig nem látott a világ  (Az ítélet)


 "...és egyetlen nagy ember-nyáj lesz, mind egyformán nyírva és egyformán bégetve": 

Egy nyáj, egy akol - aki mást béget, rettentőn lakol






 




Elvtársak, Két Láb Rossz!!! Felszabadítunk titeket a Zsarnokság alól!








E hoszú bejegyzés végén érdemes áttekinteni a kibontakozó összképen és eltűnődni rajta, hogy sikerülhetett a magyar közönséget ilyen kollektíven hipnotizálni, ilyen tartósan és sikeresen elhitetni vele, velünk, hogy Petőfi a Szabadság Költője és a többi 48-as forradalmárral együtt Nagy Nemzeti Hősünk, a legnagyobbak egyike. A hipnózis nélkül már önmagában az életmű szorgalmas, nyitott szeműátolvasása is meggyőzhet bárkit e hőskép tarthatatlanságáról.

A Heine-kapcsolat ilyen felületes, kizárólag internetes források felszíni átnyálazásán alapuló feltárása is végleg bebizonyítja, hogy Petőfi a modern kor legaljasabb, legemberiségellenesebb köreinek, a misztikus nihilizmust, sátánizmust a leghatékonyabb fegyverrel képviselő globalista bankárköröknek és kreatúrájuknak, a kommunista mozgalomnak és ideológiának vált önkéntes, lelkes propagandistájává. Petőfi költészetének forrásai között kikerülhetetlen a Rothschild-Marx-Heine-klán! 

Hazafias közönségünknek még a különféle (többnyire "a magyar a Választott Nép" áruval házaló) sarlatánok szellemi kábítószereivel mérgezett tagjai is, amennyiben ismernék, kivétel nélkül elutasítanák Heine viszonyulását szülőhazájához, hogy a német jövőt az ürülékben látta és hogy a Marxot, Engelst előrevetítő politikai publicisztikájában az egész világ várt pusztulásán belül elsősorban Németország remélt pusztulásán örvendezett. Épp így utasították el Heine e hazaáruló viszonyulását szülőföldjéhez a kortárs német és magyar hazafiak. Nem lehet nem észrevennünk, hogy Petőfi reakciója az általa alaposan ismert, még versformájában is utánzott hazaáruló, emberiségáruló Heine-művekre nem a kor és a mai utókor éplelkű (bár gyakran félrevezetett) hazafiainak reakciójával esett egybe, ő ezt az árulást bálványozta, lelkesen utánozta.


Lunacsarszkij jól tudta: Petőfi nem hazafi volt, hanem kora bolsevikja.


Folytatás következik!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése