2016. június 1., szerda

A hangyáké, vagy idegen civilizációé lesz a föld.




A hangyáké, vagy idegen civilizációé lesz a föld.


Infláció vagy defláció? Netán mindkettő?

Olyan biztonságban vagyunk, mint a házak!”
Mire számíthatunk a készülő válság során? Infláció vagy defláció vár ránk? Úgy tűnik, ebben a kérdésben a közgazdászok sem értenek egyet. Egyesek úgy gondolják, hogy az észnélküli pénznyomtatás és a túlzott kormánykiadások idővel hiperinflációhoz vezetnek, míg mások a deflációt generáló gazdasági tényezőkre próbálnak rámutatni, azt állítva, hogy amikor a jelenlegi lufi-gazdaság végül kidurran, hihetetlen mértékű deflációra számíthatunk. Mi akkor az igazság? Lehetséges, hogy mindkét jelenséget megtapasztaljuk? 
Valószínűleg a következő pénzügyi pánik hatására először egy deflációs hullám indul el, amit példa nélküli infláció követ majd, a központi bankok és politikusok reakcióinak köszönhetően. Sokan azt sem fogják tudni milyen irányba induljanak, hogy mentsék, ami menthető. Egy biztos: a pénzügyi bizonytalanság egyre erősödik és a különböző helyzetek különböző stratégiákat követelnek.
Elsőként nézzük meg a deflációt gerjesztő tényezőket.

A pénzforgás 50 éves mélyponton

A pénzforgás 50 éve nem volt ilyen alacsony szinten az Egyesült Államokban, ami a gazdasági tevékenységek lassulásának egyértelmű jele. Ahogy az a mellékelt ábrán is látható, a recessziók során a pénzforgás mindig lelassul. Bár a politikusok megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy jelenleg nincs recesszió, a pénzforgás tovább lassul, ami komoly deflációs hatást gyakorol a gazdaságra.

Kereskedelmi mérleghiány

Minden egyes hónapban több pénz hagyja el az Egyesült Államokat, mint amennyi érkezik. Ez évi szinten körülbelül 500 milliárd dollár hiányt jelent, ami szintén a deflációt erősíti. A rendszerből tehát fogy a készpénz, és ezért gondolja a kormány, hogy növelni kell a költségvetési hiányt, a Fed pedig, hogy még több pénzt kell nyomtatni. Megpróbálják visszapumpálni a rendszerbe a kiáramló pénzt. 1975 óta 8000 milliárd dollárral több pénz távozott, mint amennyi érkezett. A kereskedelmi mérleghiány az USA legnagyobb gazdasági problémája, pedig sajnos sok amerikai azt sem tudja, hogy ez mit jelent.

Bérek és a GDP

Az egyik legnagyobb inflációgerjesztő tényező a lakossági fogyasztás. Azonban a lakosság nem tud fogyasztani, ha nincs miből. Jelenleg a bérek rekord alacsony szinten állnak a GDP-hez viszonyítva, ami megint csak a deflációt erősíti. Ahhoz, hogy a fogyasztás növekedni tudjon, az embereknek előbb pénzhez kell jutni, de inkább azt látni, hogy egyre több a munkanélküli és a jól fizető állásokat olyan munkahelyek váltják, amiből alig lehet megélni.

Amikor a lufi kidurran

A világ eddigi legnagyobb adósságlufijában élünk, és amikor ez kidurran, a pénzforgás még jobban lelassul és még kevesebb hitel lesz. Ezt láthattuk 1930-ban és 2008-ban is.
A következő válság során lesz idő, amikor úgy tűnik majd, hogy szinte senkinek nincs pénze. Az olcsó hitel fogalma már csak emlék marad.
Amikor az adósságlufi kidurran a készpénz lesz az úr, legalábbis egy ideig. Azoknak lesz a legnehezebb, akiknek semmi megtakarításuk sincs.
A jelekből úgy tűnik, hogy a pénzügyi elit is valami ilyesmire számít és készül. PéldáulWarren Buffett, habár számos nyilatkozatban beszélt arról, hogy milyen jó részvényekbe fektetni most, ő maga 49 milliárd dollár készpénzen ül. A milliárdos befektető soha nem tartott még vissza ennyi készpénzt életében.
Vajon tud valamit?
Természetesen egy újabb válság kitörése hihetetlen nyomást helyezne az amerikai kormányra és a Fed-re. Valószínűleg a korábbiaknál is drámaibb inflációgerjesztő intézkedések mellett döntenének, hogy újra élesszék a rendszert.
A készpénz tehát nem sokáig lesz nagyúr. Sőt! Rövid idő kell csak ahhoz, hogy nagyúrból értéktelen papírszemétté váljon. Természetesen az amerikai kormány és a Fed ilyen irányú intézkedései az egész világra kihatnának, és minden bizonnyal megadnák a kegyelemdöfést a dollárnak.
Ezért számítanak jó vésztartaléknak az arany, az ezüst és egyéb kézzelfogható javak hosszú távon.
Tehát az elkövetkezendő években deflációra és inflációra egyaránt számíthatunk és egyik sem lesz kellemes.



Az inflációs ráta is hazugság



Lehet-e manapság hinni a kormány által közölt gazdasági adatoknak? Az Egyesült Államokban például sok vita alakult ki mostanában az igencsak furcsafoglalkoztatottsági számokkörül, de, ami ennél is fontosabb, hogy az inflációs adatoknak sincs sok köze a valósághoz. 1978 óta több mint húsz alkalommal változtatták meg az inflációs ráta kiszámításának képletét. Az ország vezetői folyamatosan új módszereket keresnek, hogy az infláció mértéke alacsonyabbnak tűnjön a valóságnál.
John Williams, a shadowstats.com munkatársa szerint, amennyiben az inflációs adatokatma is ugyanazzal a módszerrel számítanák ki, mint amivel 1990-ben tették, az infláció jelenlegi mértéke 5% lenne. Ha pedig az 1980-ban alkalmazott számítást választanánk, az inflációs ráta 9% lenne. Ehelyett elvárják tőlünk, hogy elhiggyük, az infláció mindössze 2% körül mozog az Egyesült Államokban. Aki szokott vásárolni vagy tankolni, nyilván tudja, hogy az árak ennél sokkal komolyabb mértékben emelkedtek.
John Williams nem az egyetlen személy, aki megpróbál fényt deríteni a valós inflációs adatokra. Az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet adatai szerint például tavaly 8 százalék volt az infláció mértéke az USA-ban. A Pittsburgh NPR hírcsatorna a következőket írta weboldalán:
A kormány szerint a fogyasztói árak csupán nagyon kis mértékben emelkedtek a tavalyi év során. Aki úgy érzi, hogy az élet sokkal drágább lett, hasonlóan gondolkozik, mint az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet.
Az amerikai statisztikai hivatal fogyasztói árindexe szerint az infláció mértéke 3,1% volt 2011-ben. Az Amerikai Gazdasági Kutatóintézet napi árindexe szerint viszont a mindennapi élet kiadásai 8%-kal emelkedtek tavaly. Ez azért van, mert az általuk alkalmazott képlet figyelembe veszi a lakhatással, gépjárműhasználattal, bútorokkal, háztartási készülékekkel és egyéb gyakran vásárolt termékekkel kapcsolatos kiadásokat is.
Melyik adatnak higgyünk?
Zerohedge a következőket írta például:
A 2012 szeptember hónapra vonatkozó alap fogyasztói árindex (base CPI), ami olyan triviális tényezőket, mint az élelmiszer és energiaárak nem vesz figyelembe, mindössze 0,1%-ot emelkedett. Azon kiváltságosok számára viszont, akik még mindig esznek és van munkahelyük, ahová autóval jutnak el, az emelkedés 0,6% volt. Bár lassan a két halmaz metszete – azok, akik esznek ÉS autóval járnak – olyan kicsi, hogy már említést sem érdemel.
Az eddigi áremelkedéseket figyelembe véve a legtöbb ember nehezen veszi be a hivatalosan közölt adatokat, pedig ez semmi ahhoz képest, ami néhány hónapon belül várható, hiszen az idei szezonban tapasztalt aszály rendkívüli módon súlyosbíthatja a helyzetet.
Reuters a következőket írta:
Az 50 éve nem tapasztalt mértékű aszály eredményeként az amerikaiak kénytelenek lesznek mélyebben a zsebükbe nyúlni, ha bizonyos luxuscikkekhez szeretnének hozzájutni a jövőben. Ilyen luxuscikk például a megfizethető hús.
Az aszály által megtizedelt legelők miatt a gabonaárak az egekbe szöktek és a szintén emelkedő takarmányárak miatt sok gazda kénytelen volt egész állományát vagy annak egy részét levágni. Ennek eredményeként a rendelkezésre álló húsmennyiség csökkeni, a húsárak pedig növekedni fognak.
(Időkjelei) Magyarországon is hasonló helyzet várható. APénzcentrum.hu a következőképpen foglalta össze a helyzetet:
Akár 30 százalékkal is drágulhatnak a sütőipari termékek, így a kenyér is, mivel az idei év aszályos időjárása miatt jelentős mértékben emelkedik az alapanyagok ára. A hús- és tejtermékeknél 20 százalékos áremelkedés várható.
Fokozza a problémát, hogy Magyarországon a takarmányozás kukorica alapú, amelyből jelentős termékcsökkenés várható. Ha csökken a termelés, csökken a kínálat, az árak emelkednek.
Nagyon sokan úgy dönthetnek, hogy képtelenek kigazdálkodni a költségeket, és felszámolják az állományt, ez a folyamat már el is indult.
Sokan nem veszik figyelembe, de a vízdíjak is jelentősen emelkedtek az utóbbi években. Egyes területeken az Egyesült Államokban a városi víz ára megháromszorozódott 12 év alatt és egyes szakértők szerint évente további 5-15 százalékos emelkedés várható.
Hiába az egyértelmű, mindenki számára látható tények, az amerikai Fed kitart amellett, hogy az árak stabilak. Tulajdonképpen az „alacsony infláció” volt az egyik indok, amiért az amerikai központi bank szerint a mennyiségi enyhítés, értsd, pénznyomtatás, jó döntés volt.
Ugyanezt gondolták a Weimári Köztársaság idején is a 20-as években. Nekik, mint tudjuk, nem vált be.
Szóval este, amikor a barátokkal a világ helyzetéről vagy arról beszélgettek, hogy mibe érdemes pénzt fektetni, (kitérve esetleg arra, hogy nemsokára kapható lesz a mini iPad), az alábbi áttekintő táblázat segíthet kicsit perspektívába helyezni a dolgokat.
Julian Callow, a Barclays elemzője, mindent összefoglalt, amit a világ pénzügyi egyensúlyáról és a legfontosabb szereplők gazdasági teljesítményéről tudni szerettünk volna (de nem mertünk utánanézni) ebben a praktikus táblázatban:








Egyéb jelölés hiányában a GDP-hez viszonyított százalékban


Amikor már a mentőcsónak is süllyed



Milyen közel lehet a számadás napja a globális pénzrendszer számára? Az augusztus valószínűleg viszonylagos nyugalomban telik. Európában szinte mindenki szabadságon van. A nyár végével azonban veszélyes vizekre érhetünk és bármi megtörténhet. A legtöbb pénzügyi válság a múltban ősszel tört ki. A figyelem középpontjában az euró áll, de ha a vezetők úgy döntenének is, hogy minden áron egyben tartják a monetáris uniót, a problémák nem fognak elmúlni.
Görögországban és Spanyolországban már most is nagyon kritikus a helyzet és egyre több ország követi őket szerte a világon. Számos bank áll a csőd szélén és a hitelezés szinte mindenhol leállt.
Közgazdászok, pénzügyi szakemberek és sok józanul gondolkozó ember készül a legrosszabbra az ősz beálltával.
Az International Business Times a következőket írta:
Hogy mi a konszenzus? A világgazdaság a végső visszaszámlálásnál tart, amiből már csak három hónap van hátra. A befektetők augusztus-szeptemberre írták be az összeomlást a naptárukba.
Jim Reid, a Deutsche Bank stratégája, aki egy pénzügyi teória alapján 2010 óta mondja, hogy a monetáris és fiskális politikából hiányzó rugalmasság a baj egyik okozója, kedden azt mondta „úgy érzem Európa bebizonyította, hogy igazunk van”.
Az USA még bebizonyíthatja, hogy a teória nem egyetemes,” írta Reid, azonban „ha az USA pénzügyi ciklusa átlagos hosszúságú, az elmúlt 158 év történelmét véve alapul (33 ciklus), akkor a válság augusztus végén fog elkezdődni.”
A globális pénzrendszer rendkívül összetett, így lehetetlen pontos időjóslatokba bocsátkozni. A közgazdászok, akik mégis megpróbálkoztak ezzel a múltban sokszor váltak a nevetség tárgyává.
Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy vészesen gyűlnek a viharfelhők felettünk.
Az alábbi 10 tényező alapján ki-ki döntse el maga, mi várható, illetve mikor:
1. Európa pénzügyi jövője szempontjából számos fontos esemény várható szeptemberre. A Reuters a következőket írta erről:
Szeptemberben egy német bíróság semmissé nyilváníthatja az új euró-mentőalapot, a mentőcsomag ellenes hollandoknál is választások lesznek, miközben Görögország megpróbálja újratárgyalni saját pénzügyi túlélésének feltételeit, és dönteniük kell, hogy az adófizetők nyelik-e le az Athénnak adott állami kölcsönök miatti óriási veszteségeket.
Ezek tetejébe az eurózónának azt is ki kell találnia, hogyan fogja megmenteni a már elindult újabb dominókat, Spanyolországot és Olaszországot, illetve, hogy mit tesznek, ha ez nem sikerül.
2. A Reuters arról ír, hogy Luis de Guindos, spanyol gazdasági miniszter szerint országának 300 milliárd eurós mentőcsomagra lenne szüksége.
3. Spanyolország egyre mélyebbre süllyed a válságban. A spanyol gazdaság 0,4%-otzsugorodott 2012 második negyedévében, az első negyedéves 0,3%-os zsugorodás után.
4. A munkanélküliségi ráta jelenleg 24,6%-on áll Spanyolországban.
5. A Wall Street Journal szerint egy 30 milliárd eurós lyukat fedeztek fel a görög pénzügyi mentőcsomagban.
6. A Morgan Stanley azt jósolja, hogy a munkanélküliség 2013-ban meghaladhatja a 25%-ot Görögországban.
7. Az előrejelzések szerint a görög gazdaság összesen 7%-kal zsugorodik 2012 során.
8. Wolfgang Schäublenémet pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Európa többi része nem tesz több engedményt Görögország számára.
9. Nagy-Britannia gazdasága is elindult a lejtőn. Az ország gazdasága egyedül 2012 második felében 0,7%-kal zsugorodott.
10. Az általános üzleti tevékenységekre vonatkozó Dallas Fed index 13,2%-ot esettjúliusban. Ez a sokak számára komoly meglepetést okozó adat újabb jele annak, hogy az USA egy újabb válság felé tart.
Van valami remény a láthatáron? Az európai vezetők több rövidtávú megoldással próbálkoztak már, sikertelenül.
Az eurózóna egyik diplomatája néhány napja a következőket mondta:
Két éve tart a mentőcsónak felpumpálása. Olyan döntéseket hozunk, amelyek éppen hogy csak annyi levegőt juttatnak a csónakba, hogy ne süllyedjünk el és a csónak közben ereszt is. A lyuk elkezdett nőni és most már kevesebb levegő jut be, mint amennyi távozik, tehát süllyedünk.”
Mi a megoldás?
Bőven akadnak közgazdászok az Atlanti óceán mindkét oldalán, akik még mindig is azt javasolják, hogy folytassuk a pumpálást. Szerintük a pénznyomtatás a megoldás.
Habár az USA szó szerint úszik a több ezermilliárd dollárra rúgó adósságban, a New York Times „közgazdásza”, Paul Krugman, bátran hirdeti, hogy itt az idő az újabb pénznyomtatásra és hitelfelvételre. Büszke arra, hogy a Keynesianizmus követője ésvéleménye szerint mindenkinek ezt kellene tennie.
Az óceán túlpartján, a Telegraph nemzetközi gazdasági szerkesztője, Ambrose Evans-Pritchard is a pénznyomtatást javasolja:
Nem kell mondanom, hogy a végletekig menő monetáris élénkítést támogatom, sok ezermilliárd eszközfelvásárláson keresztül, régimódi nyitott piaci műveletekkel, a pénz mennyiségi hatását kihasználva (nem a hitelkamat módosításával), hogy megakadályozzuk a deflációt, amíg a névleges GDP el nem éri a megfelelő szintet, amikor is fel lehet hagyni az élénkítéssel.
Valóban még több adósság lenne a válasz?
Az Egyesült Államokban a forgalomban lévő pénzmennyiség az ország történelmében először átlépte a 10.000 milliárd dolláros határt. Az elmúlt harminc évben ez az összeg ötszörösére emelkedett.
Sajnos ugyanezen időszak alatt a GDP sokkal lassabb ütemben növekedett.
2012 második negyedévében például az Egyesült Államok államadóssága 274,3 milliárddollárral emelkedett, a GDP ezzel szemben mindössze 117,6 milliárddal.
Nem az a baj, hogy kevés pénz van forgalomban.
Inkább az adósság túl sok.
A fiat valutákkal azonban ez már csak így megy. Mindig fennáll a kísértés, hogy többet nyomtassanak. Ezért van az, hogy eddig minden fiat valuta, ami valaha létezett előbb-utóbb összeomlott.
A pénznyomtatás nem old meg semmit, csupán a problémák jellege változik meg.
Akár hogyan nézzük, a vezetők idővel kifogynak a lépésekből és ezt egyre több ember látja. Talán ezért látja mindenki egyre pesszimistábban a gazdaság helyzetét.
Eddig is lefelé haladtunk, de most egy hirtelen töréshez értünk az úton.



Államilag kijelölt gondnokok figyelik a gyerekeket és szülőket Skóciában már a szülészeten is



Forrás: Scottish Express

A kórházi tartózkodás alatt megítélik az újszülöttek szüleinek nézeteit a faji kérdéseket és a különbözőséget illetően a skót kormány legújabb családellenes intézkedése szerint.

A fenti intézkedést kitaláló egészségügyi bizottság egy másik beteg kezdeményezése keretében pedig kérdőíveket töltet ki a gyerekekkel, akár óvodáskorúakkal is, amelyben egy tízes skálán kell értékelniük szüleiket és gondviselőiket.
A projekt a baljós és igen orwelli, Skóciában éppen bevezetés alatt álló „Csináljuk Jól Minden Gyerekkel” nevű (Getting It Right For Every Child, GIRFEC) állami rendszer égisze alatt fut.
A terv része az is, hogy minden gyerek számára kijelölnek egy állami gondviselőt, hivatalos kifejezéssel „Megnevezett Személyt”, akinek törvényben garantált joga lesz beleszólni, hogy a szülők hogyan nevelik gyerekeiket.
A GIRFEC rendszer része az a javaslat is, ami szerint a gyerekek személyes adatait több adatbázisban is tárolnák, amelyeket a szociális munkások, a tanárok és egyéb állami hivatalnokok használhatnának.
A „szülői alkalmasság a jólét biztosítására” kérdőívet Lanarkshire-ben vezették be egy közös program keretein belül, az egészségügyi és helyi hatóságok bevonásával.
A program egyik részének lényege, hogy a szülőket a szülészeti osztály dolgozóinak bevonásával figyelnék, hogy felmérjék szülői alkalmasságukat.
Amennyiben úgy gondolják, hogy további vizsgálódásra van szükség, egy másik kérdőív segítségével többek között olyan kérdéseket tesznek fel nekik, hogy „tiszteletben tartják és értékelik-e a különbözőséget” vagy „kellő fontosságot tulajdonítanak-e a faji, etnikai és kulturális örökségüknek”.
A Lanarkshire-i „eszközkészlet” része a gyerekek számára készített kérdőív is, amiben a gyerekeknek egy tízes skálán kell értékelniük szüleiket vagy gondviselőiket különböző területeken.
A kicsiket, akik akár óvodáskorúakat is, különböző szuggesztív kérdésekkel próbálják válaszadásra ösztönözni, mint például, hogy „van-e valaki, aki komolyan meghallgatja a véleményüket és ötleteiket vagy bármit, amit mondani akarnak?”
Emma Carr, a Big Brother Watch szervezet igazgatója a következőket mondta:
Miért kezeli a skót kormány gyanúsítottként a szülőket? A szülésznőket pedig nem kellene ilyen feladatokkal terhelni és arra kérni, hogy a gyámhatóság szerepét átvéve megfigyeljék az újdonsült szülőket, amikor nekik ennél sokkal fontosabb feladatuk van.
Az ilyen állami, bürokratikus túlkapások azt az érzést keltik, hogy minden szülő gyanúsítottnak számít. Az egészségügyi szolgálatnak inkább azzal kéne törődnie, hogy a leendő szülők a lehető legjobb egészségügyi ellátást és támogatást kapják, nem pedig rendőrösdit játszani és a szülőket a különbözőséggel kapcsolatos nézeteikről faggatni.
Az óvodáskorú gyerekektől pedig „hivatalos” véleményt kérni saját szüleikről igazi katasztrófához vezethet. Mi történik, amikor egy ötéves nem kapja meg az áhított játékot karácsonyra? A hatóságoknak el kéne gondolkozni azon, hogy mit akarnak elérni. Az ilyen kérdőívekkel játszótéri besúgókká nevelik a gyerekeket.”
A Lanarkshire-i GIRFEC hírlevélben az áll, hogy a tanárok hamarosan „egyetlen kattintással elérhetik a gyerekek jólétére és szélesebb világára vonatkozó legfontosabb adatokat”, miközben a hatóságok állítják, hogy az adatok tárolása nem központilag történik.
Ez egy tipikus példája annak, amikor az állam túlságosan sokat akar tudni az emberek magánéletéről,” mondja Jackson Carlaw, a skót konzervatívok szóvivője egészségügyi kérdésekben.
Az egészségügyi szolgálat szóvivője elmondta, hogy a legtöbb szülő csak a kérdőív első részét töltené ki, ami az egészségügyi kérdéseket és „szülői alkalmasságot” vizsgálja, és csupán „a családok kis részének” kellene kitölteni a részletesebb kérdőívet a szülésznő segítségével.
Hozzátette, hogy a felmérést a családdal közösen, támogatólag töltik ki. Az így összegyűjtött információk kizárólag a csecsemő jólétét szolgálják, és csak erre használják. A szülőknek joga van megtagadni azoknak a kérdések a megválaszolását, amik számukra kényelmetlenek.”






A Stasi állampolgár születése



Forrás: Activist Post
A floridai Palm Beach rendőrségének programja az egyik első ilyen jellegű kezdeményezés az Egyesült Államokban. A Közösségi Partnerek a Terrorizmus Ellen (CPAT) kezdeményezés a Belbiztonsági Minisztérium által a Városi Biztonsági Alapnak adott félmilliárd dollár segítségével jött létre. Ric Bradwhaw serif, a CPAT alapítója, így magyarázza a névtelen bejelentésekre felállított forródrót célját:
Azt akarjuk, hogy az emberek felhívjanak minket, ha valaki az utcájukban gyűlöli a kormányt, vagy gyűlöli a polgármestert és le akarja lőni. Mi baj lehet abból, ha valaki bekopog hozzá és megkérdezi: „Hahó! Minden rendben van?”
Bradshaw tudni akarja, hogy ki beszél a rendszer ellen és kinek van „Ne taposs rám!” (az amerikai szabadság és függetlenség egyik mottója) poszter a hálószobája falán. A weboldalán közzétett videó arra szólít fel, hogy bármilyen gyanús tevékenységet jelentsünk, például, ha valaki túl sok képet készít egy hídról.
A helyi hatóság sokszor olyan dolgokat is megtehet, ami a Belbiztonsági Minisztériumnak tilos. George W. Bush például bevezette a TIPS (a Terrorizmus Információs és Védelmi Rendszer rövidítése, ami egyúttal azt is jelenti, hogy „füles”) műveletet, amelyen keresztül minden állampolgár jelenthette a gyanús tevékenységeket.
Különösen olyan emberek jelentéseire számítottak, akik bejáratosak voltak magáningatlanokba, mint a vízvezeték- vagy tévészerelők. A TIPS programot végül felfüggesztették, mert az egyre erősödő kritika az egykori kommunista Kelet-Németország titkosrendőrségéhez, a Stasi-hoz hasonlította.
A CPAT egyes kritikusai a program alapítóját, Ric Bradshaw-t ért korrupciós vádakkal próbálják támadni a kezdeményezést, de a legfontosabb kérdés azért mégis az, hogy miként fogják az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések befolyásolni az átlag amerikai mentalitását, amikor rájön, hogy az egész kormányt bevetheti szomszédja ellen.
Bradshaw azzal nyugtatja a közvéleményt, hogy a rendőrség „tudja, hogyan kell kiszűrni a frivol panaszokat”. Azonban Jim Donahue, elismert rendvédelmi szakember szerint a serif hivatalát „olyan fajta emberek vezetik, akik ellen az édesapja a II. Világháborúban harcolt.”
Sajnos nagyon is sok dokumentum és bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy annak lehetősége, hogy a szomszédunkat feljelenthetjük egy véleménynyilvánítás vagy egyéb békés magatartás miatt, milyen hatással van a társadalomra. Az ilyen hatalom a legrosszabb tulajdonságokat hozza ki az emberekből, azokat jutalmazva, akik hazudnak és visszaélnek mások bizalmával. A polgári besúgók hálózatának létrehozása nemcsak Stasi vagy Náci államot, hanem Stasi vagy Náci állampolgárokat is eredményez.
A „Gestapo és a német társadalom: a rasszista politika betartatása” című kitűnő könyvében (Oxford, 1990), Robert Gellately történész lebilincselő és egyúttal szomorú bepillantást nyújt a diktatúra, a bűnrészes lakosság és a „másik” állami üldözése közötti hármas együttműködésbe.
A könyv egy véletlen találkozás eredményeként született. Gellately kutatómunkát végzett a II. Világháborúval kapcsolatban egy német levéltárban, amikor a könyvtáros megemlítette, hogy van náluk egy 19.000 darabos Gestapo anyag, aminek megsemmisítésére a náciknak nem volt idejük. Bár az anyag csupán Németország egyik régióját fedte le, Gellately megpróbálta minél több régióra kiterjeszteni kutatását és hátborzongatóan hasonló eredményre jutott.
Az akták alapjaiban változtatták meg a náci Németországban folyt besúgói és kémkedési tevékenységről korábban alkotott véleményét.
Korábban, amikor németeket kérdezett a titkosrendőrség jelenlétéről abban az időben, azt válaszolták, hogy „mindenhol ott voltak”, minden függöny mögött és minden kapualjban. Végtére is, mi más módon tudta volna a Gestapo kideríteni, hogy hol bujkálnak a zsidók, hogy kik zúgolódnak a kormány ellen, vagy kinek a birtokában van betiltott irodalom? Ezeket a dolgokat a titokzatosság leple és az idő múlása védte.
Gellately olyan lakossági kémhálózatra bukkant, ami elárasztotta a Gestapót a „szomszédok” viselkedésével és hátterével kapcsolatos különféle pletykákkal és jelentésekkel (igazakkal és hamisakkal). A Gestapó fő feladatát így leginkább az információ átrostálása képezte.
A Gestapó azért volt annyira sikeres az elnyomásban, mert az átlagember lelkes részvételét élvezte. A jelenség még véletlenül sem a németek esetleges jellembeli hiányossága, hanem az emberi természet bizonyos hajlama felé mutat.
Gellately leírja, hogy a legtöbb informátort banális tényezők motiváltak, mint például a kapzsiság, a féltékenység vagy apró-cseprő nézeteltérések, nem pedig a félelem vagy a haza és a biztonság iránt érzett elkötelezettség.
Az üzlettársak feljelentették egymást a vállalat feletti teljes tulajdonjog megszerzéséért. Az irigyek feljelentették a gazdagabb szomszédot, az elhagyott szeretők a riválist. Természetesen ott voltak azok is, akik élvezték a fontoskodást és, hogy a hatóságok odafigyeltek arra, amit mondtak.
2001-ben „Hitler támogatása” címen megjelent másik könyvében azt mondja, hogy a Náci Németország nem csupán egy maroknyi gonosz elit munkájának eredménye volt, de a kellő számban aktívan közreműködő állampolgárok „gyümölcse” is. Könyvében figyelmeztet az „itt ilyen nem történhet meg” mentalitás veszélyeire is, mert az együttműködés motivációjául szolgáló tényezők sajnos megtalálhatók az emberi természetben minden országban.
Gellately elmeséli egy német asszony történetét, aki a BBC által a munkájáról készített filmben is szerepelt. „Amikor megmutatták neki a Gestapó általa aláírt dokumentumát, amiben egy zsidóasszonyt jelent fel, elismerte, hogy az aláírás hiteles, majd hozzátette, „De én nem ez vagyok!” A nő egy alapvető igazságot fogalmazott meg a társadalom tagjairól.
Amikor a rosszindulatot hatóságilag bátorítják és jutalmazzák, amikor az erkölcstelen viselkedésnek nincsenek következményei, sok ember igen komoly mélységekbe tud süllyedni. Az állam kifejezőivé válnak. Ezzel ellentétben, amikor a rosszindulatot a társadalom elítéli és bünteti, ugyanezek az emberek soha senkit nem bántanának. Az emberi kapcsolatokat sokszor (főleg igazi istenhit nélkül) a pénzügyi és pszichológiai ösztönző erők alakítják.
[Időkjelei: Sajnos mi magyarok is (ki első, ki másodkézből) nagyon jól tudjuk, hogy miről beszél.]
A TIPS és CPAT rendszerek, vagy akár Janet Napolitano „Ha látsz valamit jelentsdkampánya, a legrosszabbat hozzák ki az amerikaiakból, vagy bármilyen más állam polgáraiból, ahol hasonló programot vezetnek be, tetteiket pedig, legyenek bármilyen elítélendők, azzal magyarázzák majd, hogy „azok nem ők voltak”.
Pedig de. Legalábbis ezzé válhat az átlag amerikai, ha az állam felhatalmazásával, anonimitását megőrizve, bajba juttathatja azokat, akiket nem kedvel. A hatalmi elit ilyen embereket szeretne. Barack Obama nem véletlenül szólította fel az Ohio Egyetem diákjait május 5-i beszédében, hogy „utasítsák el” azokat a hangokat, amelyek azt mondják, hogy „a diktatúra a sarkon túl leselkedik”. Inkább azt szeretné, hogy az amerikaiak szomszédaikat, ne pedig a köréjük épülő diktatúrát figyeljék.
Továbbá pedig testvéreim, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” – Filippibeliek 4:8
E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog utálat az ő lelkének: A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, a hazugságlehelő hamis tanú, és aki szerez háborúságokat az atyafiak között!” – Példabeszédek 6:16-19

A Facebook minden lépésünket követi, akkor is ha kijelentkezünk



Forrás: Natural News
A mindenki számára ismert Facebook közösségi médiabirodalom néhány nappal ezelőtt új „funkciókat” mutatott be felhasználóinak, ami sokak szerint igazi rémálom a személyes adatok védelme szempontjából. Van azonban egy ennél is ijesztőbb, eddig rejtve maradt funkció, amit Nik Cubrilovic, ausztrál vállalkozó, író és hekker fedezett fel, miszerint a Facebook mostantól minden online tevékenységünket nyomon követi, függetlenül attól, hogy be vagyunk-e jelentkezve vagy sem.
A Facebook által bevezetésre kerülő minden változtatással személyes adataink védelme egyre kevésbé biztosított. A legutóbbi „legfrissebb hírek” szolgáltatással például a Facebook minden online lépésünket közzéteszi Facebook barátaink, sőt a teljes netes nyilvánosság számára. Ami pedig a legborzasztóbb, hogy mostantól a kijelentkezés sem véd meg ettől, mert a Facebook úgynevezett állandó cookie-k segítségével, minden olyan weboldalon nyomon követi tevékenységünket, amely Facebook gombokat vagy widget-eket használ, akár be vagyunk jelentkezve akár nem.
A Facebook akkor is tudja, mit csinálunk és látja, milyen oldalakat látogatunk a neten, ha ki vagyunk jelentkezve,” írja Nik Cubrilovic blogjában. „Az egyetlen megoldás, ha az ember minden Facebook cookie-t töröl a böngészőből vagy esetleg megtehetjük, hogy egy külön böngészőt használunk a Facebook-ra és egy másikat minden egyébre,” írja Cubrilovic. (Egyéb tippek és érdekességek, például a Facebook kommentje és Nik válasza Nik blogjában: http://nikcub-static.appspot.com/logging-out-of-facebook-is-not-enough)
Vajon hány Facebook felhasználó fog értesülni erről az újításról? A weboldal természetesen nem közölte felhasználóival, hogy nyomon követi őket és nem létezik hivatalos leírás vagy mód a „funkció” kikapcsolására.
A Facebook híres arról, hogy önkényesen megváltoztassa az oldal működési mechanizmusát, beleértve a személyes beállításokat is, a felhasználókra hagyva, hogy valahogy kibogarásszák, hogyan állítsák vissza a korábbi beállításokat és védjék meg valamilyen szinten személyes adataikat, miután azokat önkényesen nyilvánosságra hozták. A Facebook átállt a felhasználók által engedélyezhető funkciók használatáról, aminek a lényege, hogy a felhasználók eldönthették, akarják-e a funkciókat, a sokkal bonyolultabb „letiltásos” megközelítésre, ahol a drasztikus változtatásokat a felhasználónak kell valahogy letiltani, azaz rájönni, hogyan állíthatják vissza a korábbi beállításokat (amennyiben ez egyáltalán lehetséges még).
A regisztrálásnál még van választása a felhasználónak, de ezt követően a Facebook alapbeállításai a ’tegyünk minden közzé’ politikát követik,” mondja David Vaile, az ausztrál New South Wales Egyetem (UNSW) kibertérbeli törvények és eljárások központjának ügyvezetője a Facebook „hihetetlen mértékű és szemtelen adatgyűjtési módszereiről.”
A Facebook ismét olyasmit tett, aminek megértése meghaladja a legtöbb felhasználó képességeit, miközben személyes adataik szinte semmilyen védelmet nem élveznek. A helyes hozzáállás az lenne, mint ahogyan a legtöbb weboldal ezt a politikát követi, hogy ’a felhasználó kifejezett kérése vagy utasítása nélkül semmit nem teszünk közzé.’”

Ángyán József: Kiülök a függetlenek közé 


2013.05.28. 12:58 FN24
Eljött a szakítás ideje. Alanyunk a hétvégén minden eddiginél határozottabban ekézte a fideszes földtörvényt, a héten pedig az Országgyűlésben teszi ugyanezt. Végszavazás június tizedikén, aztán lép: mandátumát megtartja, ősztől kiül a függetlenek közé. Bölcsek Tanácsára vágyik. Nagy interjúnkban arról is beszél, Orbán Viktor "példát statuál" vele, megmutatja a frakciónak: "az Ángyán, akit én hoztam ide, az is így végzi, ha nem tagozódik be".
Tanár úr a hétvégén ismét jól beledurrantott a nullás lisztbe.

Ismét. Az önök lapjában nyitottam frontot a magyar föld védelme érdekében, most...
Mi lesz most? Nem fejezi be a mondatot?

Még nem. A remény hal meg utoljára. Azon erőlködöm jó ideje, hogy visszafordítsam a szekeret.
Aligha fog sikerülni. Célegyenesben a földtörvény, két hét múlva zárószavazás.

Valóban nincs sok okom optimizmusra.
Szóba sem áll önnel a pártja. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságában rá se néztek a módosító javaslataira, arra sem kaptak esélyt, hogy a Ház elé kerüljenek.

Felháborító. A testület egyben szavazott kétszáz módosító indítványról, MSZP-sekéről, jobbikosokéról, benne a mi hetven javaslatunkról. Tizenhárom kormánypárti képviselő együtt emelte a kezét a javaslataink ellen. Ez elég világos üzenet. Eldőlni látszik, hogy a nagybirtok előtt Magyarországon nem lesz felső határ. 
 
Fotók: Berecz Valter

Lesz az. Igaz, emelték: ezerkétszáz hektárról ezernyolcszázra.

Saját tagoktól, részvényesektől, alkalmazottaktól, azok rokonaitól bármennyit tovább-bérelhet egy-egy társaság. Ráadásul az előhaszonbérleti jogban az állattartó telepek működtetői mindenkit beelőznek.

Csányi Sándor ezt kérte a csípőteleki tehenészet megnyitóján.

És meg is kapta, amit követelt: kiváltságot.

Miért fáj önnek néhány gazdaságosan működő nagybirtok? Budai Gyula azt mondta hétfőn a Parlamentben, az állam tartja magát ahhoz, hogy a kiadott állami földek nyolcvan százaléka kis- és középbirtokosokhoz kerül, és csak a maradékot kapják a nagybirtokosok.

Egyelőre azt sem tudni, mi az a kicsi és mi az a közép, ugyanis nem definiálták. Az üzemszabályozási törvény csak eztán jön, miközben úgy lenne logikus, hogy a földtörvénnyel együtt tárgyaljuk.

Ötszáz hektár lehet a középbirtok teteje.

Franciaországban 274 hektár a nagybirtok átlaga. A másik akna, hogy az úgynevezett integrátorok is állami földhöz juthatnak, méghozzá korlátlanul. Miközben normális viszonyok között ők nem termelnek, hanem a gazdálkodók összefogása a feladatuk. Őrület, ami itt megy. Az oligarcháké lesz minden.

A kormány cáfolja ezt. És arról beszél, hogy különösen a külföldtől igyekszik megvédeni a földet.

Ki is számít külföldinek?

Aki nem magyar állampolgár.

Úgy általában ez a helyes válasz. De a földtörvény tervezetében az EU-n kívüli állampolgárok a külföldiek. Az unión belüliek nem.

Vannak egyéb kritériumok is. Például a helyben lakás.

Simán kijátszható. Tudja, mit csinál itt egy osztrák vagy egy holland? Beballag az adóhivatalhoz, fizet valamennyi adót, és megkapja az igazolást, miszerint itt gazdálkodik.

Több év helyben lakás kell, hogy földhöz jusson.

Megoldják.

Jövő májusban lejár a külföldiek magyarországi földvásárlását ideiglenesen lehetetlenné tevő moratórium. Sőt a moratórium hosszabbítása is. Többször nem kérhetünk hosszabbítást.

Már miért ne kérhetnénk? 
 
"Történtek már csodák végszavazás előtt az utolsó pillanatban is"

Mert ezt írja elő az uniós szabályozás.

És? Ki hozta ezt a szabályt? Nem az EU? De. Akkor meg is változtathatja. Legalább föl kéne vetni a kérdést. De a mi kormányunk meg sem említi ezt Brüsszelben. Miért?

Nyilván puhatolóztak a színfalak mögött, s lepattantak.

Az a helyzet, hogy jottányit sem változtak az okok, melyek miatt annak idején moratóriumot kértünk. Például nem közeledett egymáshoz a magyar és az európai földár. Kataklizmát okoz, ha jövő tavasszal rászabadítjuk a magyar földre a piacot.

Azzal aligha vádolható a kormány, hogy külföldiek kezére akarná játszani a magyar termőföldet.

Én sem hiszem, hogy akarattal csinálják.

Hát akkor?

Nem tudom. Nem értenek hozzá. Vagy nem elég bátrak. A csatlakozási szerződés aláírása óta átalakult a világ, benne Európa. Új összefüggésbe kerültek az erőforrások, a föld, a víz és a többi. A nemzeti megmaradás szempontjából stratégiai kérdés, hogy az ország rendelkezhet-e az erőforrásai fölött. Külföldön is egyre többször kerül elő ez a gondolat, lehetne szövetségeseket találni. A gyógyszer és a fegyver nem tartozik az áruk szabad áramlásának kategóriájába - az élelmet, legalább az alapvetőeket is ide kéne sorolni, hiszen az legalább olyan nemzetbiztonsági kategória. A táplálék nem olyan, mint egy ceruza, hogy mindegy, Kínában gyártják-e, vagy a szomszédban. Na, ebben volna értelme szabadságharcnak.

Mi lesz most önnel? Már a múlt héten azt lehetett hallani, a tavaszi idényt kihúzza a frakcióban, aztán ősztől kiül a függetlenek közé. Most hétvégén ön azt nyilatkozta a NOL-nak: úgy látja, addig marad, amíg kedve tartja. Biztos ebben?

Nagyjából. A főnök...

Orbán.

Igen. Szóval azt mondta a gyulai kihelyezett frakcióülésen - ez lejött a sajtóban is -, hogy "nem csinálunk belőled mártírt", meg azt is, "addig maradsz, amíg bírod". Én pedig elég szívós vagyok.

Mivel húzta ki Gyulán a gyufát?

Fölálltam, és szépen elmondtam, mi a baj ezzel az egész földüggyel. Mire a miniszterelnök úr ideges lett. Pedig olyan szakmai kérdéseket tettem föl, hogy mi lesz az integrációval, és a többi. Azt is elmondtam, nem úgy van, ahogy a miniszter úr állítja, hiszen nem ezerhatszáz család kapott földet. 
 
"Eszem ágában sincs menni, maradok köztetek, hogy lássatok"

Hanem?

Hát, ha a Mészáros családot huszonöt családnak veszem, kijön az ezerhatszáz, de az a huszonöt família mind Mészáros, na, ne szórakozzunk már egymással. Ugyanez a helyzet a harmincötszörös nyertes Gerzsányszkiékkal Borsodban. Ezt így elmondtam a frakció előtt, gondolhatja, micsoda örömünnep tört ki. A miniszterelnök azonnal magához vonta a szót, nem hagyta, hogy a minisztere, az előterjesztő Fazekas válaszoljon, és durva személyes támadást intézett ellenem. Megállt a levegő, láttam a frakciótagok arcán: nem sejtették, hogy ilyesmi indulat is van a miniszterelnökükben. Példát akart statuálni. Megmutatni a frakciónak: az Ángyán, akit én hoztam ide, az is így végzi, ha nem tagozódik be.

Megijedt?

Á.

Tényleg Orbán emelte önt államtitkárrá. Legalább elgondolkodott, hátha jogos a miniszterelnöki felháborodás?

Nincs min morfondíroznom, hiszen tudom, hogy a tények engem igazolnak. Persze, nem esett jól. Különösen azután, ahogy a kormányába invitált annak idején. A botrány után többen odajöttek hozzám a frakcióból, köztük egykori tanítványaim is, kérdezték, nem érzem-e rosszul magam. Javasolták, menjek haza.

És?

Mondtam, eszem ágában sincs menni, maradok köztetek, hogy lássatok. Hagyok esélyt a léleknek, hadd dolgozzon. A lelkiismeretem tiszta: elmondtam, mi az igazság, figyelmeztettem a társaságot a következményre, és azt is láthatták, hogy egyetlen felvetésemre sem válaszolt a miniszterelnök. Lelke rajta mindenkinek.

A hétvégi mondatai miatt nem állították szőnyegszélre?

Nem. Bent ültem a hétfői frakcióülésen, nem szóltak egy szót sem, még csak nem is utaltak a hétvégi konferencián elhangzottakra. Tényleg nem akarnak mártírt csinálni belőlem, még a nagyfiúk sem. Sosem tartoztam a belső körhöz, nem tudom, mi zajlik. Abban sem vagyok biztos, hogy földügyben zajlik-e még bármiféle gondolkodás, vagy ez már a végrehajtás fázisa. Sőt, inkább az ellenkezőjében vagyok biztos.

Földügyben ki osztja a lapokat? Orbán?

Van válaszom, de bizonyítani nem tudom, ezért nem is mondom.

Mi lesz most?

Megvárom a földtörvény június tizedikei végszavazását. Előtte a részletes vita során ezen a héten teszek még egy kísérletet, igyekszem ismét elmagyarázni, micsoda szakadék felé száguldunk. Hogy engem aztán semmiféle vád ne érhessen. Ez az utolsó esély.

Mármint a Fidesznek is arra, hogy házon belül tartsa önt.

Arra is. Történtek már csodák végszavazás előtt az utolsó pillanatban is.

Ez most nem az a helyzet.

Nem. Ezzel együtt lehetőséget kínálok az én oldalamnak, hogy gondolja át. Hogy velem mi lesz, teljesen mindegy, na de a néppárti politikához meg a vidékstratégiánkhoz csak vissza kellene kanyarodni.

És ha tizedikén mindent a terv szerint szavaz meg a frakció?

Akkor lépnem kell. Ott már nincs sok gondolkodnivaló.

Azon azért vacillálni kell, hogy visszaadja a listán szerzett mandátumát a pártjának, vagy kiül a függetlenek közé.

Már ezen sem kell gondolkodni: kiülök a függetlenek közé. Annyival csak tartozom az embereknek, hogy nem hajítom a lovak közé a gyeplőt, hanem végigcsinálom a maradék időt a parlamentben, akármilyen nehéz lesz is. A függetlenek közül próbálom majd folyamatosan összehasonlítani a kormányprogramot a tettekkel. 
 
"Elég kínos lesz, ha netán nem adnak szót"

Sok nyilvánossághoz nem fog jutni.

A viták, például az üzemszabályozási törvény vitája során nem lehet korlátozni a hozzászólást sem az általános, sem a részletes vitában. Finomkodnom nem kell, nem köt majd a frakciófegyelem. Mondjuk eddig sem finomkodtam. Nyilván kitesznek majd a mezőgazdasági bizottságból, mert ott aztán végképp nem hiányzom. Állítólag kicsit kritikusabb vagyok, mint az ellenzék. Közölte is Font Sándor elnök a legutóbbi bizottsági ülésen, hogy háromszáz százalékkal többet teljesítek kormánypárti oldalról, mint az ellenzékiek. Szóval kitesznek, nem úgy, mint a Balogh Józsit.
Orbánnal verekedni veszélyesebb, mint komondoros Terikét tanítani.

Szűkebb lesz körülöttem a tér, ez biztos, de a bizottsági ülésekre bemehetek, és elég kínos lesz, ha netán nem adnak szót.
Hat hónapig kötelező lesz a függetlenek között ülni. És aztán? Onnan merre vezethet az út? Hívják önt az LMP-be és a Jobbikba is.

Ahhoz képest, ami ezen az úton az országra várhat, elhanyagolható, mi lesz velem. Összekapaszkodtam az Élőlánccal és a Váralja Szövetséggel, velük jártam az országot, tizennyolc fórumot tartottunk. Ez egy tisztességes társaság. Velük vagyok.
Ők aligha juttatják be önt a 2014-es országgyűlésbe - már ha egyáltalán ambicionál még négy év képviselőséget.

Az Élőlánc pártként is be van jegyezve.
LMP, Jobbik?

Ők is csatlakozhatnak az Élőlánchoz.
Az Élőláncból aligha lesz parlamenti párt.

Nem tudom. Egy biztos: én nem fogok pártba beülni. És egyéniben sem fogok indulni.
Vagyis jövő tavasszal befejezi a parlamenti pályafutását.

Be. Jön a nyár, lesz idő átgondolni az életemet, ősszel pedig meglátjuk, kik, milyen csapatok mozdulnak. Egyre több a várakozó, akinek nincs megfelelő politikai ajánlat, amire szavazna... Volt ebben az országban valamikor Bölcsek Tanácsa, ahová nem választották az embert, hanem a tisztes élete vége felé természetesen bekerült. Jó néhány erre méltó nagyszerű magyar embert látok én, akik még, hála Istennek, velünk vannak, és akikkel - a nemzet élő lelkiismereteként - föl lehetne állni. Hetven-nyolcvan fölött ugyan milyen ambíciója lehetne más az embernek, minthogy szeretné ezt a népet segíteni. Más szintre helyezni ezt az egész politikát.
Naivnak tűnik.
Lehet. De ez a lezsugázás, ami zajlik, nem az én világom.

Kapcsolódó:
   
Ángyán két héten belül kiléphet a Fidesz-frakcióból 

Eddig 2,36 milliárdot vitt el az ócsai 

lakópark 

Lehet hogy Ócsa környékén lesz az új 

koncentrációs táborunk, Recsken már nem 

merik kiépíteni.

2013. május 28., kedd, 06:15 MTI/Világgazdaság 
HVG
Az ócsai szociális családiház-építési program eddig 2,36 milliárd forintba került - tudta meg a Világgazdaság a Belügyminisztériumtól.

A lap keddi számában ismerteti: ez az összeg a nyolcvan ház felépítésének árát, a teljes infrastruktúrát és a közfoglalkoztatottak bérét is magában foglalja. Az elkészült közművezetékeket már az eredetileg tervezett 500 lakásra méretezték.

A nyolcvanból egyelőre húsz házba költözhetnek be a lakók - emlékeztet a lap -, az állami segítségnek ugyanis szigorú feltételei vannak. Az első határidőig, február 15-ig 588 család pályázott, de közülük csak húszat találtak alkalmasnak, ezért is módosították a feltételeket.

A május 10-i határidővel kiírt második pályázaton azok is indulhattak, akiket közmű-, közösköltség-tartozás miatt lakoltattak ki (ha banki jelzálog is volt a lakásukon), és egységesen 25 millió forintban határozták meg az elárverezett ingatlan értékhatárát.

A második körben már csak 23 család jelentkezett, de az első kiírásban sikertelenül kandidálók pályázatait is figyelembe veszik majd. Döntés június 21-ig várható, de - mint a lapnak az Emberi Erőforrások Minisztériumánál hangsúlyozták - ezzel nem zárul le a projekt, hiszen a rendelet alapján egészen az év végéig jelentkezhetnek a bajba jutott családok.

Kapcsolódó:
   
A Bajnaira égett bélyeg: a Hajdú-Bét csődje és tragikus következményei 
Mit akar ez a büdös zsidó eddig csak a libások haltak éhen , most a nemzetet akarja elveszejteni, a vakolók zsidó módszert erőltetnek mindenkit megvesztegetni , ja hogy futja a libák árából. Igen és sajnos törleszteni is kéne az Amerikában felvett hitelekből valamit , hisz ahogy Amerikát lenyúlták a cionisták , most hazánkat akarják zsebre vágni, ezekkel az éhes zsidó férgekkel örökös kamatrabszolgává szeretnék silányítani nemzetünket. Gondolkozz még a cigányok sem szavaznának ezekre hisz még nekik sem tud nyújtani egy elfogadható létminimumot.
Mi csak a láncainkat veszítjük el , ha a férges zsidó bandáról tudomást sem veszünk, menjenek Galíciába és ott választassák meg magukat , és tegyenek valamit a Gázai övezet koncentrációs táboráért, és ha már felhoztuk e táborokat az Amerikai több mint 800 drb koncentrációs táboraiért is szót emelhetnek és ott keresgéljék az igazságot. Nálunk meg fizesse ki az elrabolt libák árát , és húzzon el a picsába innét és vigye az egész rabló baloldali ingyenélő zsidó haverjait is , akár az Amerikai koncentrációs táborokba.



A professzor szerint Róma bukásának 

igazi oka a KAMAT volt 



2013-05-23 
ebredezes.hu
Az ókori Görögország hanyatlásának oka

Az ókori Görögországban a pénzkölcsönzők a nyújtott hitelekért 36%, illetve ennél is magasabb kamatot követeltek. E követelésük biztosítékaként viszont az árutermelő földműveseknek és kézműveseknek zálogba kellett adniuk a vagyonukat. Ez azzal járt, hogy a parasztok elveszítették földjeiket, házaikat, munkaeszközeiket. Még családtagjaik is kötelesek voltak a rokonaik adósságaiért kezességet vállalni. Ennek az eladosítási folyamatnak az eredményeként a szabad görög polgárok rövid idő alatt adósrabszolgákká váltak. Egy részük külföldre menekült, a többség azonban saját hazájában veszítette el szabadságát. El kellett tűrniük, hogy hitelezőik rabszolgaként adják el őket. A rabszolgaság, amely fenntartotta a rabszolgák, mint áruk létrejöttének a körülményeit, tetemes kamatjáradékot biztosító, virágzó üzletággá vált. A rabszolgák száma idővel sokszorosan felülmúlta a szabad polgárok létszámát. A görög rabszolgákat a görög pénzvagyon-tulajdonosok tehát pénzért vásárolták, és nem a háborúkban szerezték, mint korábban. A rabszolgaság így a tőke szabad mozgását biztosító jövedelmező pénzbefektetési formává vált.

A bányászatban dolgozó görög rabszolgák 33%-tól 50%-ig hoztak hasznot. A bútorgyártást végző rabszolgák pedig 30% biztos járadékhoz juttatták a pénzbefektetőket. Ha bármely görög városállam szükséghelyzetbe került, akkor a pénzvagyon-tulajdonosok ezt felhasználták az állam és a lakosság további eladósítására, kamatjövedelmük növelésére. Az ókori befektető pénzemberek gondoskodtak arról, hogy olyan hitelezési törvények legyenek, amelyek a lakosság többségét belekényszerítik az adósrabszolgaságba.

A görög magas kultúra hanyatlásához vezető első felkelések éppen azért törtek ki, hogy ezeket az igazságtalan hitelezési szabályokat megváltoztassák. Az ókori Görögországban nem egyszerűen a pénzvagyonos elit volt a bajok oka, hanem a kamat-mechanizmussal működtetett pénzrendszer. 

A Római Birodalom hanyatlásának oka

A Római Birodalom hanyatlásának oka is a kamatszedő pénzrendszer volt. A Római Birodalom idején mindössze kétezer család birtokolta egész Rómát. A szabad földművelő parasztok helyét a rabszolgák foglalták el. Az önálló iparos réteg sem tudott az olcsó rabszolgamunkával versenyezni, s ezért elszegényedett, majd végleg tönkrement. A Római Birodalom jogrendszere lehetővé tette, hogy az adós - végső soron - a saját személyi szabadságát is zálogba adja. Ha egy kölcsönvevő nem tudta fizetni a kamatokat, a hitelező egyszerűen elvette személyes szabadságát és adósrabszolgává tette. A kamat révén igen gyorsan gazdagodó pénzvagyonos réteg egyre szegényebbé tette a társadalom többi részét, amely gazdaságilag szinte elvérzett. A szabad polgárok helyére rabszolga-munkaerőt kellett szerezni, ezért a gazdasági szükségesség kényszerítette ki az állandó hódító háborúkat. A Római Birodalom központja a meghódított provinciákat könyörtelenül kizsákmányolta. A birodalom központi részei az alapvető élelmiszerek tekintetében egyre inkább a távoli területek terményeire voltak utalva. A nagy távolság viszont bizonytalanná tette az ellátást, amely komoly zavarokhoz vezetett. Az elszegényedett római polgárok olyan segélyezésre szoruló réteget alkottak, amely teljesen ki volt szolgáltatva a gazdagok megvesztegetésének és manipulálásának. E reménytelen tömeg féken tartása érdekében a legkülönbözőbb szórakoztatási módszereket alkalmazták. Ekkor vezetik be, például a gladiátor küzdelmeket. Az érem másik oldala az volt, hogy a pénzvagyonos réteg mértéktelen gazdagodása következtében pazarló luxusban élt.

Gustav Ruhland a Freiburgi Egyetem professzora, aki Bismarck kancellár megbízásából több éven át kutatta a magas kultúrák és birodalmak felbomlásához vezető okokat, megállapította, hogy a pénzvagyon túlzott centralizációja és koncentrációja miatt borult fel a pénzügyi-gazdasági egyensúly. Ez az egyensúlyvesztés tükröződött a politikai viszonyokban, a közélet minden területén és megjelent a kultúra mélyülő dekadenciájában is. Ebben a helyzetben már csak a pénzvagyonosok tudták érvényesíteni akaratukat. Az általános erkölcsi hanyatlás eredményeként eluralkodott a kíméletlen haszonlesés, az örökségvadászat és a korábban megvesztegethetetlen bírák is lepénzelhetővé váltak. A protekciózás és a magánkapcsolatok érvényesítése egyre jobban akadályozta, hogy arra alkalmas, hozzáértő és erkölcsös személyek intézzék a közügyeket és kerüljenek vezető pozíciókba. A kamatmechanizmus destruktív módon befolyásolta a magánszférát is. A korábban szentnek és felbonthatatlannak tartott házasság könnyen megváltoztatható szerződéssé alakult át. Kialakult és iparrá fejlődött a prostitúció. Az átlag rómainak már nem volt lehetősége arra, hogy tisztességesen keressen pénzt, miután a pénzvagyon-tulajdonosok valamennyi termelőeszközt megszerezetek maguknak, és azt az olcsóbb rabszolga-munkaerővel működtették. 

A politikai vezetés is fokozatosan a pénzvagyon-tulajdonosok és bankárok kezébe ment át. Polgárháborúk kezdődtek és általánossá vált a társadalmi nyugtalanság. A társadalom hátrányos helyzetű részének a féken tartása - a társadalmi béke megőrzése - egyre több állami kiadást vett igénybe. Az állam eladósodása az adók ugrásszerű növeléséhez vezetett. A rendszer fokozatosan irányíthatatlanná vált, noha egyre szigorúbb jogszabályokat hoztak a kézbentartására. Így például betiltották a szabad foglalkozásválasztást és helyébe a kényszerintézkedések léptek.

Mindez annyira legyengítette belülről az egykor hatalmas Római Birodalmat, hogy a végül néhány gyengén felfegyverzett barbár germán is el tudta foglalni. Így történt, hogy Odoaker germán vezér könnyűszerrel elmozdíthatta a trónjáról a Nyugat-Római Birodalom utolsó császárát, Romolus Agustulus-t Krisztus után 476-ban. A teljesen eladósodott és csődbejutott római államnak nem volt már pénze. Az általános hanyatlás eredményeként a pénzrendszer is eltűnt a gazdasági életből, és átadta a helyét a rossz hatékonyságú naturál-gazdálkodásnak, azaz az autarchiának és a cserének. Az általános társadalmi hanyatlás a kamat-kapitalizmus rendszerének a következménye volt.
 
A kamat-mechanizmus létrehozta a pénzvagyon példátlan koncentrálódását, de egyben a tőke olyan egyoldalú korlátlan uralmát valósítatta meg, amely az egész rendszert aláásta, és végül felbomlasztotta. 

Ha a Római Birodalom hanyatlásának ezt a tünet-együttesét a globális kapitalizmus jelenlegi rendszerére alkalmazzuk, akkor megállapíthatjuk, hogy a kamat-kapitalizmus mai világrendszere is a szétesés és a felbomlás szakaszába érkezett. Ma már a világgazdaság centrum országaiban is eladósodott az állam, a gazdaság és a lakosság. Különösen a parasztságra nehezedik fokozott nyomás. Az élelmiszereket növekvő mértékben külföldről importálják. A felgyorsult monopolizálódás eredményeként az önálló vállalatok egyre nagyobb számban mennek csődbe és tűnnek el. A politikai élet irányítása a pénzrendszert birtokló és irányító szűk réteg kezébe került, amely egyben a világ 400 legnagyobb multinacionális cégének a tulajdonosa is.

A kenyér és a cirkusz ismét szerephez jut. Ma a cirkusz szerepét a látványos sportok, a labdarúgás, az autóvezetés, a tenisz és a művészi igény nélküli silány kultúrtermékek töltik be. A kamatgazdaság eredményeként kialakul az egyes országokon belül, és világszinten is, a kétpólusú rendszer. Ez egyrészt a pénzügyi közösségből, és az általa felnevelt és pozícióba helyezett integrált hatalmi elitből áll, másrészt pedig a bérből és fizetésből élő függő helyzetű százmilliókból, valamint a segélyezésre és szociális támogatásra szoruló tömegekből.

A kamatmechanizmussal működtetett pénzgazdaság - az ókorhoz hasonlóan - most is túlnépesedést idéz elő. Ennek oka az, hogy mindazon személyek munkája feleslegessé válik, akinek tevékenységéből a pénzoligarchia nem tud a maga számára kamatjövedelemhez jutni. Ma is tanúi vagyunk, hogy a gazdagság egy szűk pénzvagyonos réteg kezében halmozódik fel, amely mértéktelen luxusban él. A közerkölcsök vonatkozásában is megjelentek a dekadens jelenségek: a házasságok fellazultak, növekszik a válások száma, illetve azoké, akik sohasem élnek ilyen közösségben, mindez kiegészül az utódnevelés felelősségét mellőző szexuális kapcsolatok beteges kultuszával. Beindult az egyes kábítószerek fogyasztásának legalizálása. Elfogadottá vált a nagy vállalatok vonatkozásában is a korrupció, a csalás és a hazugság, ha pénzügyi sikerrel jár. Folyamatosan nő a munkanélküli segélyre és szociális támogatásra szorulók számra, s ezért egyfajta államszocializmus kialakulásának lehetünk a tanúi. A segélyből élők viszont többé nem nevezhetők szabad polgároknak, mert eltartásukért személyes szabadságuk, azaz önálló akaratérvényesítésük elvesztésével fizetnek.

A jelenlegi kamatmechanizmussal működtetett pénzrendszer összeomlása azért elkerülhetetlen, mert a gazdasági élet egészéhez képest a pénzmennyiség háromszoros tempóban növekszik, mint az előállított termékek és szolgáltatások mennyisége. Egy ilyen belső feszültség elkerülhetetlenül felbomlasztja a rendszer egészét. A válság jelei már mutatkoznak, és ha bekövetkezik, akkor a mi civilizációnk is felbomlik. Mivel a kamatkapitalizmus uzsoracivilizációja globális így, először a világtörténelemben, napjainkban lehetünk tanúi globális méretű gazdasági összeomlásnak.

A birodalmak hanyatlását mindig felgyorsította az államok fokozódó eladósítása, amely végül is elvezetett összeomlásukig. Ezt bizonyítja a Francia Forradalom is. Az állam a forradalom kitörését megelőző évben, 1788-ban, adósságszolgálatra és kamatfizetésre kényszerült fordítani az állami bevételek 70-át. Ezt az óriási pénzügyi terhet az akkori francia kormányzat csak fokozott adóztatással és gazdasági restrikcióval tudta előteremteni. Ezek vezettek végül éhséglázadásokhoz, majd pedig a már megszerveződött nemzetközi pénzügyi oligarchia által mozgatott forradalom kitöréséhez.

A történelemben ez a folyamat újból és újból ismétlődik. Az I. Világháború kitörését felgyorsította az akkori európai államok példátlan eladósodása. Nemcsak Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia adósodott el, de még a dinamikusan fejlődő Németország is. A XX. század elején a német nemzeti vagyon növekedése évi 2 milliárd márka volt. Ez azonban csak a felét tette ki az évi adósság-növekedésnek. Az állam, a vállalatok és az egyes állampolgárok mind eladósodtak. Ennek az adósságnak a kamatjövedelmét a pénzvagyon-tulajdonos oligarchia és a tulajdonában lévő bankok tették zsebre. 1870-ben a Deutsche Bank 15 millió márka alaptökével rendelkezett, amely 1908-ig a tízszeresére növekedett. A németországi bankszektor egészének az ellenőrzése alatt álló vagyon pedig 3 milliárd márkára nőtt. Egyszerű számítással megállapítható, hogy ennek a növekedési ütemnek a megtartásával 1918-ra az egész német gazdaság 150 milliárdnyi vagyona a német bankszektor tulajdonába került volna. Ez csak azért maradt el, mert 1914-ben kitört az I. Világháború.
A tőzsdék egyik előnye: a középréteg elszegényítése

A kamattal működtetett pénzrendszerben a társadalom vagyona - bizonyos idő elmúltával - szükségszerűen a pénzvagyonnal rendelkező szűk csoport tulajdonába kerül. A vagyonkoncentráció már a XX. század elején is olyan méreteket öltött, hogy a világ vezető országaiban csupán néhány család ellenőrizte a nemzetgazdaságokat. Ennek tükörképe az állam és a lakosság súlyos eladósodása. Az irányítási pozíciókat kisajátító pénzvagyonos csoport olyan zárt kört alkot, amelybe rendkívül nehéz bekerülni. Az egyre nagyobb szerephez jutó tőzsdék és pénzpiacok - a részvényekkel való manipuláció révén - különösen alkalmasak az emberek nyereségvágyának és játékszenvedélyének a felkeltésére. A részvénytőke kibővülésével a tőzsdéket irányító nagybefektetők rá tudják tenni a kezüket a társadalom kevésbé tehetős rétegeinek a pénzére is, mivel megfelelő pénzmennyiség és bennfentes tájékozódás hiányában egyedül a nagybefektetők képesek akkor kivonni vagyonukat a tőzsdéről, amikor a részvények ára a csúcson van. Ezzel a kizárólag általuk irányított folyamattal magukhoz tudják ragadni a társadalom jelentős részének a megtakarításait. Minden tőzsde-összeomlás a pénzvagyonos réteg számára előnyösen rendezi újjá a pénzügyi és vagyoni viszonyokat.

Visszatérve a magas kultúrák és birodalmak hanyatlására, legyen szó a görögökről, a rómaiakról, az arabokról vagy az angolszászokról, a hanyatlás és felbomlás végső okai mindig a gazdasági életben, közelebbről a pénzrendszerben lelhetők fel. A pénzrendszer szükségszerű elfajzását pedig a benne működő kamatmechanizmus idézi elő. A szovjet birodalom bukása mélyén is gazdasági okok voltak, bár itt az államkapitalizmus és a tervgazdaság jelenléte miatt másképp működött a pénzmechanizmus romboló hatása. Ha a szovjet sajátosságoktól eltekintünk, a romboló mechanizmus működésének menete szinte mindig ugyanaz volt. A kamatok egyrészt aránytalan vagyonkoncentrációhoz, másrészt egyre növekvő eladósodáshoz vezettek. Ez létrehozta a kamatfüggőség viszonyait, annak összes gazdasági és kulturális következményeivel együtt. A kamatfüggőség a társadalom hanyatlásához, dekadenciájához vezetett. Megjelentek "a kenyér és cirkusz" perverz manipulálási módszerei. Az általános hanyatlás végül pénzügyi, gazdasági és társadalmi összeomláshoz, a birodalmak felbomlásához vezetett.
Befejezésül foglaljuk össze a kamatmechanizmus romboló hatásának a menetét az ókori Rómában.

A kamatmechanizmus romboló hatásának a menete az ókori Rómában
ˇ A lakosság növekvő eladósodása, a parasztság megsemmisülése, az ország elnéptelenedése.
ˇ A világhódítást követi a rómaiak semmire tekintettel nem lévő nyerészkedése. A helytartó, az adóbérlő, a római kereskedő és pénzkölcsönző egymást szárnyalta túl a tartományok kiszipolyozásában.
ˇ A római parasztság eltűnésével a nép kenyérellátása egyre távolabbról történő gabona behozataltól válik függővé.
ˇ A példa nélkül álló választási megvesztegetések eredményeként a polgárok "kenyérhez és cirkuszhoz" jutnak.
ˇ Az állam fegyveres erejét a magán-kamatjáradék behajtására használják a tartományokban és a szomszéd államokban.
ˇ Mesés mértékben megnövekszik a gazdagság, a luxus, és az élvezetek hajszolása.
ˇ Általánossá válik a közerkölcsök megromlása, az örökség-vadászat, az uzsora, a zsarolás, a bírák, és az állami hivatalnokok megvesztegetése. A korábban szentnek tartott és felbonthatatlan házasság könnyen felbontható szerződéssé válik. Erős mértékben fokozódik a prostitúció, a házastársak elhagyása és felgyorsul az ország elnéptelenedése.
ˇ A nemesség fokozatosan eltűnik, és a politikai vezetés a bankárok kezébe megy át. A világ kereskedői a fővárosban tömörülnek. Megkezdődnek a polgárháborúk. A proletárok állami költségen való ellátása, a kényszerszolidaritáson alapuló államszocializmus gyors kiszélesedéséhez vezet.
ˇ Az államcsőd krónikussá válik. A lakosság létszámának csökkenése tovább tart. A pénzgazdaság fokozatosan eltűnik. Helyére ismét a naturálgazdálkodás lép.

Ha el akarjuk kerülni a kamatkapitalizmus romboló hatásának a modern formában és globális méretekben történő megismétlődését napjainkban, akkor fel kell adni azt a téveszmét, hogy csak kamatszedő magánpénzrendszerrel működtethető a modern gazdaság.
Át kell térni

1. a pénzgazdaságról a termelő gazdaságra,
2. a forgalom elsődlegességéről az érték-előállítás elsőbbségére,
3. a kamatszedő magánpénzrendszerről a kamatmentesen működtetett közpénzrendszerre,
4. a pénzközpontú gazdaságról az emberközpontú gazdaságra,
5. a spekuláció elsőbbségéről a teljesítmény elsőbbségére,
6. az ellenőrizetlen szervezett magánhatalom rendszeréről az ellenőrzött közhatalom rendszerére,
7. a formális demokráciáról a gazdasági-pénzügyi esélyegyenlőséget minden egyes ember számára folyamatosan megújító érdemi demokráciára,
8. a fenntartható növekedésnek - "fejlődésnek" - nevezett fenntartható kamatszedésről a fenntartható erőforrások biztosítására,
9. az önrendelkezés felszámolásáról az önrendelkezés kiszélesítésére,
10. a beolvasztó integrációról az egyenjogú társulásra,
11. a nemzetállam felszámolásáról az egyént védelmező nemzeti és egyházi közösségek - a nagyobb család - védelmére,
12. az egyoldalú technikai modernizációról a társadalmi viszonyok igazságosabbá tételét is megvalósító folyamatos társadalmi modernizációra.

Csak így érhető el, hogy az ember - minden egyes ember -, akit Isten egyedül teremtett a saját képmására és látott el az alkotó értelem szikrájával, optimálisan kibontakoztathassa képességeit és teljes értékű életet élhessen.

forrás: 
2003. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció II. 


A génjeink felett is az állam rendelkezne?



Forrás: naturalnews.com
Egy Egyesült Államok kormánya úgy gondolja, hogy az emberi gének is a tulajdonát képezik. Erre az érdekes következtetésre az alapján jutunk, hogy az amerikai szabadalmi hivatal feljogosítva érzi magát, hogy bejegyezze különböző magánvállalatok és egyetemek szabadalmi igényeit az emberi génekre.
A mai napig több mint 4000 génre van bejegyezve tulajdonjog az amerikai szabadalmi hivatalnál, többnyire magáncégek és egyetemek nevére. Tulajdonjogot csak úgy ruházhatunk át valakire, ha az előtte a miénk volt, ebből az következik, hogy az állam genetikai kódunk tulajdonosának tekinti magát.
Jelenleg az ember genetikai kódjának 20 százaléka valakinek a tulajdonában van. A tulajdonosok hozzávetőleg kétharmada magáncég, a fennmaradó egyharmaduk pedig egyetem.
A legtöbb ilyen szabadalmazott emberi génnel egy Incyte nevű cég rendelkezik, szám szerint 2000 darabbal.
A gének ilyen jellegű tulajdonlása tulajdonképpen a genetikai rabszolgaság egy formája. Miért?
Például, amikor valakinek gyereke születik, ez a genetikai kód lemásolásra kerül. Mivel a genetikai kód 20%-a szabadalmazott, azaz valaki másnak a tulajdona, a gyerekvállalás jogi értelemben genetikai kalózkodásnak számít.
A cégek, amelyek ezeknek a génszakaszoknak a tulajdonosának tekintik magukat, jogdíjat követelhetnének minden születő gyerek után.
Remélhetőleg erre soha nem kerül sor, de az amerikai jogrend értelmében lehetséges.
A szélsőséges példa célja, hogy rávilágítsunk, itt alapvetően egy emberjogi kérdésről van szó. Az amerikai szabadalmi hivatal ezeknek a szabadalmaknak a bejegyzésével legalapvetőbb emberi jogainkat sérti, tulajdonképpen áruba bocsátva az emberi testet a multi-millió dolláros haszon érdekében, amit a genetikai kíséreltektől és kezelésektől remél.
Egy friss példa erre a celebvilágból Angelina Jolie esete, aki kettős emlőeltávolításon esett át, miután kimutatták nála a BRCA1 jelű gént, ezzel hihetetlen reklámot generálva a BRCA1 géniparnak, mivel példáját követve rengeteg nő végezteti el ugyanezt a vizsgálatot, ami a jogdíjak miatt 3-4000 dollárba kerül.
Az amerikai legfelsőbb bíróság éppen a múlt hónapban tárgyalta a génszabadalmaztatás jogosságának kérdését egy konkrét ügyben. A bíróság döntése sok ezermilliárd dollár sorsát befolyásolja, ugyanis a szabadalmi díjakból ilyen összegeket kaphat a génipar a génkísérletek és kutatások után.
Már az is megkérdőjelezhető, hogy joga van-e a legfelsőbb bíróságnak dönteni ebben az ügyben. Egyetlen bíróság sem rendelkezhet az emberi gének felett. Egyetlen kormánynak vagy emberi testületnek sem lehet hatalma a Teremtő felett. Az emberi DNS minden ember sajátja és bármilyen tulajdonjogi követelés ezekre semmisnek tekinthető.
Mi mást lehet még szabadalmaztatni?
Amennyiben a legfelsőbb bíróság jóváhagyja az emberi gének üzleti célú szabadalmaztatásának jogosságát, a lejtőn nem lesz megállás. Onnantól kezdve szabad az út és bármelyik ezzel foglalkozó cég igényt tarthat a növények, állatok vagy akár emberi testrészek szabadalmára.
Abszurdnak tűnik? Vegyük figyelembe, hogy a Monsanto ugyanezen logika alapján több pert is nyert már. A Monsanto, miután az általa szabadalmaztatott GMO magokat a szél befújta bizonyos gazdaságokba (tulajdonképpen megfertőzve ezáltal az ottani nem GMO termést), beperelte a gazdákat és a pert meg is nyerte. Hogy mi volt a gazdák bűne? A Monsanto szellemi tulajdonának ellopása.
Ne legyenek kétségeink. Az emberi, állati és növényi gének szabadalmaztatásának legfőbb célja, hogy ezeket „jogi” eszközként bevethessék az emberek feletti hatalom megerősítésére.
Talán arra jó lesz hogy a zsidó szervkereskedelmet legalizálja és így ők jogot nyernek a szerveink kereskedelmére az emberek elrablására és szerveiknek kiárusítására. Lesz majd egy törvény melyre hivatkozhatnak majd ha lebuknak az emberrablásban , vagy szervkereskedelemben.


Kissinger: Építsük Kínával a „Világrendet”



Időkjelei: Úgy tűnik, az események kezdenek felgyorsulni és az elit egyre bátrabban ki meri mondani végső célját: a világkormány felállítását, aminek élére idővel az Antikrisztus áll majd.
Forrás: infowars.com
A fenti videóban Henry Kissinger, a Rockefeller család pártfogoltja és ügynöke arra szólít fel, hogy a kínai kommunista rezsim és az Egyesült Államok közös erővel építsék fel a globalista diktatúrát.
Az a feladatunk, hogy a történelem során először megtaláljuk a módját, hogyan építhetünk olyan világrendet, ami tényleg globális alapokra épül,” mondta Kissinger az Ázsia Társaság előtt a múlt héten. Sokat beszélünk a világközösségről, de az igazság az, hogy még soha korábban nem létezett ilyen világközösség,” majd kifejtette, hogy Kínának és az Egyesült Államoknak össze kell fognia ennek érdekében.
David Rockefeller mély tisztelettel nyilatkozott Mao Ce-tungról, a XX. Század egyik legnagyobb tömeggyilkosáról.
Rockefeller ideális vezetőnek tartotta Mao-t és az általa vezetett forradalmat és tisztogatást a világkormány felállításához szükséges sablonnak tekinti.
Függetlenül attól, hogy milyen ára volt a kínai forradalomnak [közvetve célozva a forradalom során megölt több tízmillió emberre], annak sikere egyértelmű, nemcsak abban, hogy hatékonyabb és elszántabb kormányt eredményezett, hanem a magasabb szintű erkölcs és közös cél bevezetésében is… A Kínában Mao vezetése alatt végbement társadalmi kísérlet az emberi történelem egyik legfontosabb és legsikeresebb kísérlete volt,” írta Rockefeller a New York Times 1973. augusztus 10-i számában.
Rockefeller bizalmasa most úgy gondolja, eljött az idő a Mao módszer alkalmazására az egész világon.


A bankárok szerint az Egyesült Államokat és Európát is legyőzték már

Az idők jelei egyre nyilvánvalóbban láthatók körülöttünk. A készülő egységes világkormány, vagy globális kormányzás, ahogy a hatalmi elit szereti hívni, gyors ütemben épül. A hírekben hallott események jó része ennek nyílt színrelépését hivatott előkészíteni, hogy az egész világ üdvözölhesse az új hőst, a világ megmentőjét: az Antikrisztust és zseniális új pénzrendszerét. – Joseph Candel
Forrás: Inforwars.com
CNBC csatornán egy érdekes riportot lehetett látni néhány nappal ezelőtt, amiben több pénzügyi elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA a központi bankok és vezetőik irányítása alatt áll, akiknek végső célja egy világkormány felállítása. A műsor azért szokatlan, mert úgy tűnik, hogy már a fővonalas média sem próbálja leplezni mi is történik valójában.
A műsorvezető a következő kérdést intézte a vendégekhez:
Mindannyian a központi bankároknak dolgozunk? Ez már a globális kormányzás vagy egységes világ a központi bankárok vezetésével? A központi bankok akarata szerint élünk és halunk?”
A kérdésre válaszolva: mindannyian a központi bankok rabszolgái vagyunk,” felelte az egyik vendég.
A központi bankok vezetőinek és a szabályok, törvények megalkotóinak a lekötelezettjei vagyunk, nem a gazdasági alapszabályok irányítanak bennünket,” tette hozzá egy másik meghívott.
Ez csak egy aprócska, bár ritka példája annak, amit a banki elit a szemünk láttára tesz a világkormány felépítése érdekében és az emberek kárára.
Miután a főáramú média évtizedekig „összeesküvés elméletként” kezelte a témát, mára lehullt a lepel és az emberek kénytelenek szembenézni a valósággal.
A hatalom a világkormányt erőlteti ránk „megoldásként”. Azt próbálják az emberekbe sulykolni, hogy az egyetlen járható út és működőképes megoldás, ha a hatalmat néhány elit vezető kezében összpontosítják, egy új világvaluta bevezetésével kiegészítve.
Rachman arriving to Bilderberg Conference
Rachman a Bilderberg konferenciára tartva
A gazdasági válság kibontakozásakorGideon Rachman, a Financial Times újságírója (aki azóta, munkája elismeréseként, az idei Bilderberg találkozóra is meghívást kapott), szerkesztői cikkében kijelentette, „minden készen áll” egy diktatórikus világkormány felállítására, amit a technokrata elit kényszerít az emberiségre. 
Rachman 2008-as felhívása óta a világkormány színrelépésének előkészületei komoly előrehaladást mutatnak. Franciaország, Írország, Németország, Belgium, Olaszország, Görögország, és persze az IMF és az Európai Központi Bank is a Goldman Sachs bankárainak irányítása alá kerültek.
A technokraták szégyenkezés nélkül adják a világ tudtára terveiket.
2009-es megválasztását követően az EU új elnöke, Herman van Rompuy azt mondta, hogy a pénzügyi válság és a globális felmelegedés elleni küzdelem célja, hogy előkészítsék „bolygónk globális irányítását.” „2009 a globális kormányzás első éve,” mondta.
Még ugyanebben az évben a pápa is csatlakozott Van Rompuy-hoz, amikor egy „globális politikai hatóság” felállítását szorgalmazta a globális gazdaság irányítására.
Robert Zoelick, a Világbank elnöke, szintén nyíltan hirdette a G20-ak csúcstalálkozóján, hogy a terv a nemzeti szuverenitás felszámolása és a globális kormány bevezetése.
A globális kormányzást sürgető szervezetek és személyek retorikájának fontos része a globális valuta bevezetésének népszerűsítése is.
2000-ben mondott beszédében, Sirkka Hämäläinen, az EKB ügyvezetői tanácsának egyik tagja azt mondta: „Végezetül szeretnék kitérni Paul Volcker próféciájára. Lehet, hogy igaza volt, és egy napon tényleg egységes világpénzünk lesz. Talán az európai integrációt, más területi integrációkhoz hasonlóan, egy teljes mértékben integrált világhoz vezető megoldásnak tekinthetjük.”
Jean-Claude Trichet, az EKB korábbi elnöke, a Külkapcsolatok Tanácsa előtt mondott beszédében egyértelművé tette, hogy a Globális Gazdasági Gyűlés (GEM), amelyik a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) bázeli központjában jön össze, „a globális kormányzás legfőbb csoportosulásává válna a központi bankok között.”
Trichet hozzátette, hogy a BIS ülések célja, hogy biztosítsák, „a rendszer következetes haladását az igazi globális kormányzás felé.”
A globális kormányzás pontos mikéntjére is kitért:
A globális kormányzásra sok definíció létezik. A gazdasági és pénzügyi világban úgy gondolom a globális kormányzás nemcsak a nemzetek feletti és nemzetközi intézményeket foglalja magában, hanem a globális szinten progresszívan létrejött informális csoportokat is. Ezek az informális csoportok (G7, G10, G20, stb.) kulcsfontosságú szerepet töltenek be a globális koordinációban, ott ahol a döntéseket még mindig nemzeti szinten hozzák, legyen az átgondolt szabványok, szabályok, törvények meghatározása vagy makrogazdasági irányelvek koordinálása.”
A politikai hatalom számos más tagja is nyíltan hirdeti a globális kormányzás szükségességét, nemcsak a pénzügyi válságra adott válaszként, hanem az ember által állítólag előidézett globális felmelegedés megoldásaként is.
2009-ben Bank Ki-moon ENSZ főtitkár elismerte, hogy az egyre lankadó globális felmelegedés ürügyén kivetett karbonadót egy globális testület szedné:
Egy globális kormányzati szervet állítunk fel ennek bevezetésére és kezelésére.”
Meg tudjuk csinálnicímmel megjelent New York Times szerkesztői cikkében Ban Ki-moon leírja, hogy a széndioxid kibocsátás csökkentését célzó törekvések „elengedhetetlen eszköze egy globális kormányzati szerkezet felállítása.”
David De Mayer Rothchild, ismert globalista és környezetvédő is a globális kormányzásra vonatkozó tervekről beszélt egy Bloomberg interjú során.
Már túl vagyunk a beszéden. A történelemből tudjuk, hogy a globális kormányzás féle tervek kivitelezése ezekre a kérdésekre nagyon nehéz a valóságban.”
Az ENSZ 2010-es tervezete félreérthetetlenül megmutatta, hogy a globális felmelegedés hisztériát és a „túlnépesedést” a középosztály felszámolására, a vagyon globális újraelosztására és a növekvő népvándorlás leplezett támogatására használják.
A 2011-es Durbani Klímacsúcson az eddigi legőrültebb és legdrákóibb klímaváltozási egyezmény született, amely értelmében a nyugatnak „a karbonadó” fizetésén keresztül kötelessége tiszteletben tartani „Földanya jogait”. A karbonadó nem egyéb, mint a világkormány finanszírozását szolgáló pénzalap.
Manapság a globális kormányzásra irányuló törekvések egyre nyíltabbak. Az alábbi idézetek viszont megmutatják, hogy a terv és az erőfeszítés több évtizedre nyúlik vissza.
Ma Amerika szörnyülködne, ha ENSZ csapatok vonulnának be Los Angelesbe, hogy helyreállítsák a rendet. Holnap hálásak lesznek érte. Amikor eléjük tárjuk a helyzetet, önként mondanak majd le személyes jogaikról, saját jólétükért és biztonságukért cserébe, amit a világkormány biztosít majd számukra.” – Henry Kissinger
Hálásak vagyunk a Washington Postnak, a New York Times-nak, a Time Magazinnak, kitűnő kiadványaiknak és igazgatóiknak, akik részt vettek üléseinken és közel negyven éven át betartották ígéretüket, hogy a hallottakat bizalmasan kezelik. Lehetetlen lett volna megvalósítani világméretű tervünket, ha azokban az években a nyilvánossággal is meg kell küzdenünk. Ma azonban a világ sokkal kifinomultabb és készen áll arra, hogy a világkormány felé meneteljen. Az intellektuális elit és a központi banki vezetők nemzetek felett álló szuverenitása mindenképpen jobb, mint az elmúlt századok során gyakorolt nemzeti önirányítás.” – David Rockefeller
A következő évszázadban a nemzetek, ahogyan ma ismerjük őket, megszűnnek létezni. Valamennyi állam egyetlen, globális hatalmat fog elismerni. A nemzeti szuverenitás mégsem volt olyan jó elképzelés.” – Strobe Talbot, Bill Clinton kormányának külügyminiszter helyettese a Time magazinnak nyilatkozva, 1992
Egy új globális egyezségre van szükségünk – a világ országai és kontinensei közötti megállapodásra.” – Gordon Brown
A globális kormányzás előkészületeit látjuk. Azonban egyet kell értsünk, és el kell fogadnunk a kötelező érvényű elkötelezettséget.” – George Papandreou, Görögország korábbi miniszterelnöke
Sokunk számára úgy tűnik, hogy egy világméretű konfliktus elkerüléséhez először is meg kell erősítenünk az Egyesült Nemzetek Szövetségét, hogy elindulhassunk a világkormány felé vezető úton, saját törvényhozó, végrehajtó, bírói és a béke megőrzéséhez szükséges rendfenntartó szerveink mintájára. Ennek elérése érdekében természetesen nekünk, Amerikaiaknak bizonyos szinten fel kell adnunk szuverenitásunkat. Ezt a keserű pirulát le kell nyelnünk. Ehhez bátorság, és az új rendben való hit kell. Pat Robertson néhány éve írt könyvében azt mondta, hogy világkormányra van szükségünk, de csak amikor a Messiás eljön. Ő szó szerint úgy értette, hogy minden ezt megelőző világuralmi törekvés az ördög munkája. Hát akkor csatlakozzatok hozzám. Örülök, hogy itt ülhetek a Sátán jobbján.” – Walter Cronkite



Felkészülés az eljövendőkre



Sokszor érezzük azt, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhetünk, de sajnos minden jel arra mutat, hogy a mostaninál is súlyosabb válság vár a világra, hiszen a globalisták célja olyan kétségbeesett helyzetet teremteni, amiben az emberek bármit hajlandóak elfogadni a kilábalás érdekében. A világot minden szinten a világkormány és leendő vezetőjének, az Antikrisztusnak a felemelkedésére készítik elő. – Joseph Candel
Forrás: SHTFplan.com
A globális kormányzás bevezetésére kitalált rendszer az összeomlás szélén áll. A számadás napja közeledik.
Az Egyesült Államok kormányának bizonyos tagjai és a globális kormányzás előkészítésében segédkező bennfentesek nagyon is tisztában vannak a jelenlegi rendszer korlátaival és szavatossági idejével. Tudják, hogy hamarosan ütközőponthoz érünk.
Nem véletlenül folynak soha nem látott mértékű beszerzések a készenléti rendőrségnél, az amerikai védelmi minisztériumnál és több más rendvédelmi szervnél.
Tudják, hogy mi várható. Összeomlás.
Tisztában vannak az irányított összeomlás részleteivel. Tudják, hogy ennek köszönhetően részesül jelenleg 100 millió amerikai az állami segély valamilyen formájában és ezért vándorol a nép jelenlegi és jövőbeli vagyona hol gyorsabb, hol lassabb ütemben egy maroknyi bankár zsebébe.
Tudják, hogy kevés idő van a számadásig és nem akarják, hogy az a nap felkészületlenül érje őket. Ezért akarnak 30.000 drónt a fejünk fölé, ezért van szükség több ezer készenléti rendőrre az utcákon és ezért akarják, hogy az emberek azon vitatkozzanak, hogy vajon Obama újraválasztása vagy Romney megválasztása hozza el a szabadítást.
Sokan, sajnos a legtöbben, még mindig nem értik, hogy semmilyen elnök megválasztása sem hozna változást. (Időkjelei: És ez sajnos a legtöbb országra elmondható.)
Mindegyik úgy táncol, ahogy a háttérhatalom, más szóval azok az emberek fütyülnek, akik senkinek nem tartoznak számadással a föld gazdaságának tönkretételéért.
A tömeges elektronikus megfigyelés, a sok ezer drón, a készenléti rendőrségek, a hadsereg hazai bevetésre történő felkészítése és aszükségállapot bevezetését előkészítenihivatott törvények és elnökivégrehajtási utasítások mind azonos irányba mutatnak. (http://idokjelei.hu/2012/02/iteletnap-torveny-a-szovetsegi-kormany-osszeomlasa-esetere/)
A globalisták tudják mi következik és készülnek.
Lehet, hogy nekünk is ezt kellene tennünk, mert olyan idők köszönthetnek ránk, amilyetlegtöbbünk nem élt még át életében. Miközben a világ példanélküli változásokon megy át, el kell fogadnunk, hogy nehéz, éhezéssel, lázongásokkal és vérontással súlyos idők közelednek.
Ma több millió embernek az Egyesült Államokban, Európában és Ázsiában az is gondot okoz, hogy ételt tegyen az asztalra. Több tucat háború vagy konfliktus folyik a világban ebben a pillanatban, amelyekben férfiak, nők és gyerekek halnak meg. Az elmúlt hónapok során milliók mentek az utcákra a világ szinte minden szegletében, miközben a rendszer, ahogyan azt eddig ismertük összeomlik körülöttünk.
Ha a szemünk előtt álló tények illetve folyamatosan zajló események nem győzik meg az embereket arról, hogy valósidőben történik a világ irányított destabilizációja, akkor nem tudni mi képes erre.
Az állam készül. Lehet, hogy nekünk is ezt kellene tennünk? Kezdjük mondjuk azzal, hogy kinyitjuk a szemünket vagy felébredünk.
Ha nem ment a bankkal majd megy a tankkal, besoroljuk a népet valamelyik koncentrációs táborba átnevelés véget és kiengedjük őket , majd mint biorobotok, és az ellenállás így fel lesz számolva . A polgáraink önként és dalolva mennek robotolni, és már is megvalósul a huszonegyedik századi kamatrabszolgaság . Orvellia így egy újabb kísérlet lesz a kommunizmus után, hogy a birodalmak korszaka lejárt azt látjuk , és hogy vissza megyünk az időbe a rabszolgatartó társadalomba, ezért kell a kamatrabszolgaságot az egész világra kiterjeszteni, hogy a zsidó bankárkaszt uralhassa a világot. Veszed a lapot hülye goj , te csak azért élhetsz , hogy kiszolgáj egy kiválasztott népet , melynek többsége elmebeteg .


A „Szép új világ” építése a legmagasabb körökben

Az utolsó idők jeleit, a Világkormány vagy közkedvelt nevén a globális kormányzás térnyerésének jeleit ma már mindenhol láthatjuk. Számos esemény célja nem más, mint felkészíteni a világot ennek a kormányzásnak és majdani vezetőjének, az Antikrisztusnak az elfogadására. Aki nyitott szemmel jár látnia kell az írást a falon, látnia kell a színfalak mögött tevékenykedő globalisták kezének munkáját. – Joseph Candel
Doha Bank: Az ENSZ „Magas szintű tematikus vitafórumát a világgazdaság helyzetéről” 2012. május 17-18 között tartották az ENSZ New Yorki ECOSOC termében, amelynek egyik kerekasztal beszélgetésén Mr. R. Seetharaman, a Doha Bankcsoport elnök-vezérigazgatója is részt vett, írja a 4-traders.com.
Hiszel az Új Világrendben? Akkor biztos egy paranoiás őrült vagy. Netán mégsem? Az alábbi cikk arra próbál rámutatni, hogy a négy éve tartó pénzügyi válságra ajánlott globális megoldások és az ENSZ-alapú „Új Világrend” megvalósítása szorosan összefügg egymással.
Ez nem egy összeesküvés elmélet. Az alábbi néhány gondolat Katar legnagyobb magánbankjának elnök-vezérigazgatójától, R. Seetharaman-tól származik.
Egyesek azt mondhatják, hogy kit érdekel egy aprócska és sokak számára furcsa közel-keleti ország bankvezetőjének elemzése. Azonban fontos észben tartani, hogy a hatalmi erők komoly hangsúlyt fektetnek az iszlám elnyugatosítására, és a Katarhoz hasonló kicsi közel-keleti országok tökéletes eszköznek bizonyulnak arra, hogy pénzügyi éket verjenek ebbe a komoly erőnek számító közösségbe, térségbe.
A Bloomberg médiaóriás támogatásával Katart választották a LIBOR-t helyettesíteni hivatott QIBOR létrehozására, napi referenciapontot biztosítva a fedezet nélküli hitelek bankközi kamatlábára. Milyen volumenről is beszélünk? Úgy 90.000 milliárd dollárról.
Katar igenis nagyjátékosnak számít és így Mr. Seetharaman is fontos szereplője a piacnak.
További részletek a 4-traders.com cikkéből:
Mr. Seetharaman kiemelte a válság kezelésére hozott szabályozási reformokat. „A G20-as országok vezetésével, a Pénzügyi Stabilitási Bizottság (FSB), az IMF és a BIS koordinálásával megtörtént a válság kezelésére alkotott szabályozási reformok felülvizsgálata. A Dodd-Frank Wall Street reform és az amerikai Fogyasztóvédelmi törvény segítettek bevezetni a válság kezelésére létrehozott szabályozási reformokat.
A Volcker Szabály is ennek a szabályozásnak a keretében került bevezetésre a sajátszámlás kereskedés korlátozása érdekében. A tőzsdefelügyelet (SEC) emellett keményebb szabályok bevezetését kezdeményezte a fedezeti alapok és magántőke társaságok részére. Az FSB, az IMF és a BIS makro felügyeleti keretrendszerek kidolgozásán ügyködnek, többek között a túlzott tőkeáramlás hatásának mérséklésére. A rendszer szempontjából fontos pénzintézetek, szabályozások, az árnyékbanki tevékenységek felügyelete és a kockázatkezelési gyakorlat szintén a felülvizsgálat alatt álló területek közé tartoznak.
Bizonyára mindenki hallott már az ENSZMillenniumi Fejlesztési Célokról. A Wikipedia szerint közülük nyolcat mind a 193 ENSZ tagállam és legalább 23 nemzetközi szervezet elfogadott, mint 2015-ig teljesítendő célokat. Ezek a következők:
  • Véget vetni a súlyos szegénységnek és éhínségnek
  • Megvalósítani a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást
  • Előmozdítani a nemek közötti egyenlőséget és segíteni a nők felemelkedését
  • Csökkenteni a gyermekhalandóságot
  • Javítani az anyai egészségügyet
  • Küzdeni a HIV/AIDS, a malária és más betegségek ellen
  • Biztosítani a környezeti fenntarthatóságot
  • Globális partnerség kiépítése a fejlesztés érdekében
Jól hangzik, ugye? Sajnos tudva, hogy az ENSZ a világot uralni kívánó hatalmi elit egyik fontos eszköze, a látszat csal. A „környezeti fenntarthatóság” például egy tipikus Trójai Faló az igazi ökofasizmus bevezetésére, hogy az ember életének és megélhetésének minden aspektusát „zöld irányítás alá” hajthassák.
A cikk tovább taglalja Mr. Seetharaman lelkes álláspontját a kérdésben és azt is megtudhatjuk hogy jönnek ide a Millenniumi Fejlesztési Célok:
Mr. Seetharaman az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait a szabályozási reformokhoz és a gazdasági fejlődéshez hasonlította. „A globális szerkezet jelenlegi átszervezése az egyik ENSZ Millenniumi Fejlesztési célt, ’a fejlesztés érdekében kiépítendő globális partnerséget’ támogatja, amelynek célja egy nyitott, szabályozott, előrelátható, nem diszkriminatív kereskedelmi és pénzügyi rendszer kialakítása. A gazdaságoknak muszáj a fenntartható fejlődés elveit beépíteni irányelveikbe és programjaikba, a környezeti források veszteségeinek visszafordítása érdekében.
Ezzel az egyes gazdaságok a ’környezeti fenntarthatóság’ Millenniumi Fejlesztési Célt is elérhetik. A pénzügyi szektor is kiveheti részét a fenntartható fejlődésből a „klímaváltozás kezelését és a globális felmelegedés enyhítését” célzó kezdeményezések támogatásával.
Az idézetből láthatjuk, hogy a globális szabályozási reformokat is úgy alakították, hogy azok összhangban legyenek más diktatórikus kezdeményezésekkel. A kérdés, hogy hogyan.
A válasz (természetesen) … erőszakkal.
Mr. Seetharaman kijelentéseiből kitűnik, hogy a szabályozási intézkedések felhatalmazzák a legfelső szabályozó testületeket, hogy rákényszerítsék a nagybankokat az ENSZ irányelvek betartására.
Ezekből a hangzatos mondatokból úgy tűnik az elit globális szabályozási menürendszerek segítségével készül a hatalom formális átvételére. Ebbe a hatalomba beletartozik a tőkeáramlás és a saját számlás kereskedés (ami meghatározza, hogy mibe fektethetünk) irányítása valamint az a kényszer, hogy a globális piacok résztvevői legszemélyesebb adataikat és legbizalmasabb üzleti információikat is megosszák a hatóságokkal, ha kereskedni akarnak.
A nagy Szem előtt semmi sem maradhat rejtve.
Az emberek általában nem követik szoros figyelemmel a globális szabályozási kérdéseket, azonban ebből a cikkből kiderül mennyire szorosan összefonódtak a pénzügyi és politikai hatalmak az elit legmagasabb szintű párbeszédében. Az Új Világrend lépésről lépésre valósul meg a szemünk előtt.



Az új Xbox One egy játéknak álcázott megfigyelőeszköz lesz



Emlékszem, amikor a videójátékok arról szóltak, hogy Mario segítségével kimentsük a királylányt az ellenség karmaiból, és amikor ez sikerült, a játék befejeződött, a gépet pedig ki lehetett kapcsolni. Az új Xbox One megjelenésével ennek a kornak úgy tűnik vége, mivel a sokak által kedvelt konzol legújabb modellje egy kikapcsolhatatlan megfigyelőeszköz lesz.
Az Xbox One a mozgás és hangérzékelésre kifejlesztett Kinect tartozékkal együtt lesz kapható és alapértelmezés szerint a kamera és mikrofon mindig bekapcsolt állapotban vannak. Ez még csak hagyján, de a Kinect csatlakoztatása nélkül az eszköz egyáltalán nem használható, így a kamera és a mikrofon akkor is működik, amikor maga az eszköz ki van kapcsolva, a kamera pedig a sötétben is lát. Mire képes még? Például le tudja olvasni a játékos arckifejezéseit és meg tudja állapítani, hogy hány ember tartózkodik a szobában. Arról is keringenek hírek a videójáték oldalakon, hogy a Microsoft az alapján fizettetne díjat az eszközön lejátszott filmek vagy játékok után, hogy hányan vannak a helységben.
Azt pedig senki sem tudja, hogy a rögzített adatokkal mi történik, illetve, hogy milyen adatbázisba kerülnek továbbításra, hiszen a játék csak működő Internetkapcsolattal hajlandó elindulni. A Microsoft azzal indokolja ezt a tulajdonságot, hogy csak így lehetséges a gép bekapcsolása az „Xbox on” (Xbox bekapcsol) hangutasítással. Ez egyben azt is jelenti, hogy az Xbox folyamatosan figyeli minden szavunkat, nehogy lemaradjon az „Xbox on” parancs teljesítéséről.
Az új képességek, amelyekre senki sem vágyott a felhasználók közül, komoly aggályokat keltettek szerte a világon.
Tim Vines, a Civil Liberties Ausztrália szervezettől a GamesFIX-nek nyilatkozva elmondta, hogy a Microsoftnak igencsak sok kérdésre kell válaszolnia egy olyan konzollal kapcsolatban, ami minden szót hall és minden mozdulatot lát.
Meg kell adni a lehetőséget az embereknek, hogy kikapcsolhassák a kamerát és a mikrofont, akkor is, ha az esetleg korlátozza az eszköz funkcióit,” mondta. Az adatvédelem arról szól, hogy „mi döntjük el, mit osztunk meg,” mondta.
Természetesen, amennyiben a Microsoft ezt nem teszi lehetővé, az emberek a pénztárcájukkal is szavazhatnak. Ne vegyék meg az új Xbox-ot.
Vines szerint a Microsoft köteles lenne elárulni, mi történik a felhasználók adataival.Mivel az új játék az ausztrál törvények értelmében kimeríti a kémeszköz fogalmát, a cégnek nyilatkozni kellene arról, hogy más is hozzáférhet-e ezekhez az adatokhoz.”
Peter Schaar, berlini adatvédelmi biztos szerint az Xbox One nem egyéb, mint egy játéknak álcázott megfigyelőeszköz.
Az Xbox One mindenféle személyes információt rögzít folyamatosan. Figyeli a reakcióidőmet, a tanulékonyságomat, az érzelmi állapotom, majd ezeket az adatokat egy külső szerver segítségével feldolgozza és akár harmadik feleknek is tovább küldheti. Önmagában az a tény, hogy a Microsoft kémkedhet utánam a saját nappalimban egy beteg rémálom.
A helyzeten az sem sokat segítene, ha a Microsoft úgy dönt, mégis lehetővé teszi a kamera és a mikrofon kikapcsolását, mert a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogy ezeket a beállításokat a gyártó, egy szervezet vagy akár a technikához kicsit is értő elmebeteg könnyűszerrel felülírhatja távirányítással. Egy korábbi cikkben már leírtuk, hogy maga David Petraeus, a CIA igazgatója is elismerte: az internetre kapcsolt eszközöket az állampolgárok megfigyelésére használják.
Szóval nézzük csak. Akarok több száz dollárt fizetni a saját megfigyelésemért? Hadd gondolkozzak egy kicsit… Ööö, nem!


A kormányok kihasználják az új szuper kémszoftver adta lehetőségeket

Az idők egyik fontos és aggasztó jele, hogy az embereket már nem is nagyon izgatja, hogy minden lépésüket megfigyelik és rögzítik. Minden üzenetet elolvashatnak, a különböző műholdak segítségével lehallgatják telefonbeszélgetéseinket és minden bankkártyával fizetett vásárlás is rögzítésre kerül. Az adatbázisok és modern keresőszoftverek segítségével meg tudják állapítani, hogy éppen hol vagyunk és bizonyos mértékig azt is, hogy mit csinálunk vagy mik a preferenciáink. A Világkormány hivatalosan még nincs hatalmon, de Nagytestvér már most is figyel, és egyre szorosabbra húzza a hurkot a világ körül. (Joseph Candel)
Egy nemrég megjelent jelentés kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a világ kormányai egy kifinomult kémszoftver segítségével kémkednek saját állampolgáraik után.
A Citizen Lab, a Toronto Egyetem digitális kutatólaboratóriumának jelentése részletesen leírja, hogy a bűnözök nyomon követésére ajánlott szoftvert disszidensek és emberjogi aktivisták megfigyelésére használják.
A „Szigorúan bizalmas: a digitális kémkedés üzleti kihasználása” címmel kiadott jelentés a FinSpy nevű kémszoftverre összpontosít, aminek segítségével valósidőben megfigyelhetők a webmail hálózatok és közösségi oldalak és képes titkosított adatok és kommunikációk gyűjtésére is, a célszemélyek tudta nélkül.
2011 decemberében a WikiLeaks elkezdte közzétenni a FinFisher brosúrákat és videókat, amik arról adtak hírt, hogy a szoftver lehetővé teszi a kormányok számára a kiválasztott célcsoportok vagy célszemélyek megfigyelését, mégpedig olyanokét, akik „rendszeresen változtatják tartózkodási helyüket, titkosított vagy anonim kommunikációs csatornának használnak és külföldön élnek.”
Egy másik említésre méltó dolog a FinSpy szoftverrel kapcsolatban, ahogy azt Jean Marc Manach az OMNI-tól megjegyzi, hogy képes átvenni az irányítást bármilyen ismert operációs rendszer felett, anélkül, hogy a vezető 40 Antivirus rendszer észlelni tudná.
A jelentés hatására a Firefox böngésző készítője, a Mozilla jogsértés megszüntetésére felszólító meghagyást adott be a FinFisher anyavállalatához, a Gamma International-hoz, mert szerinte a FinSpy „azt a látszatot kelti az emberekben, hogy a Mozilla Firefox-ról van szó.”
A Hosni Mubarak egyiptomi vezető bukása körüli időben az egyiptomi titkosszolgálat irodáit átfésülő disszidensek megtalálták a Gamma-val egy bizonyos szoftver öthónapos üzemeltetésére szóló 380.000 dolláros szerződést.
A Citiezen Lab jelentés azt is leírja, hogyan használták a szoftvert az aktivisták és disszidensek megfigyelésére Bahrain-ben.
Az alábbi térképen látható az a 36 ország [Nézzenek oda kit látunk!], amelyekről kiderült, hogy otthont adnak a FinFisher Command and Control szervereinek, amelyekhez a kártevő program csatlakozik, hogy begyűjtse az adatcsomagokat (nagyításhoz kattints a képre):
A FinFisher a kémszoftver mobil változatát is kínálja ügyfeleinek, hogy a hatóságok a mobiltelefonokon áthaladó adatokban és kommunikációkban is kutakodhassanak, akkor is, ha azok titkosítottak.
Éppen két héttel a jelentés megjelenése előtt, Eric Schmidt, a Google elnök-vezérigazgatója a Wall Street Journalnak nyilatkozva azt mondta, hogy „a digitális forradalom gyakran figyelmen kívül hagyott sötét oldala” olyan technológiákat használ, amelyek „hihetetlenül sok mindenre képes eszközöket kínálnak a diktátorok számára az ellenállás elnyomására.”
Minden, amire egy rezsimnek szüksége lehet egy elnyomó, digitális rendőrállam létrehozásához, beleértve az állampolgárok valósidejű megfigyeléséhez és az adathalászathoz szükséges szoftvereket is, már kereskedelmi forgalomban van,”mondta Schmidt.
A Citizen Lab jelentésből kiderül, hogy a kormányok keményen kihasználják ezt a helyzetet.
A kutatók összegzésül megállapítják, hogy az ilyen, egyre nagyobb képességekkel rendelkező megfigyelőeszközök „komoly kihatással vannak nemcsak a disszidensekre és aktivistákra, de állampolgárságtól függetlenül mindannyiunkra nézve,” amennyiben azt feltételezzük, hogy egyelőre jogunkban áll biztonságossá tenni saját kommunikációnkat.






CIA igazgató: „Minden adatot akarunk, és örökre tároljuk”

Időkjelei: „Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva,” (Máté 10:30) mondta Jézus tanítványainak, biztosítva őket, hogy Isten minden teremtményével törődik. A globális rendszer is mindenkiről mindent tudni akar, de sajnos nem az emberiség iránti szeretet, de még csak nem is a manapság olyan sokszor emlegetett biztonság, hanem leginkább a teljes hatalom megszerzése érdekében.
Forrás: The Blaze
Google szerverek, Douglas megye, Egyesült Államok
A mai technológia által létrehozott adat aranybánya témakörét érintve, Ira „Gus” Hunt, a CIA technológiai igazgatója múlthét szerdán elmondta, hogy a kémügynökség megpróbál „mindent összegyűjteni, amit lehet, és azt örökre megtartani.” 
Hunt a GigaOM New Yorki konferenciáján mondott beszéde során elismerte, hogy az ügynökség minden ember Twitter és email üzeneteit, videóit és egyéb adatait gyűjti és rögzítni. És igen: szándékosan teszi ezt.
Minden információ értékét a jövőben érkező egyéb adatok vagy információk határozzák meg, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az eredeti információhoz,” mondta Hunt. „Mivel a nem létező pontokat nem lehet összekötni, így hajt bennünket az igyekezet, hogy mindent összegyűjtsünk és azt örökre megőrizzük.”
Huffington Post a következőket írta:
Hunt észrevételei azután kerültek a média figyelmébe, hogy a Federal Computer Week jelentette, a CIA egy óriási, 600 millió dolláros, 10 évre szóló szerződést kötött az Amazon felhő szolgáltatására. Az ügynökség nem kívánta kommentálni a cikkben foglalt információkat, de Hunt beszéde alapján, amelyben többször is említette a felhő használatát, arra lehet következtetni, hogy a CIA számára nagyon fontos, hogy hatalmas tárhely és elemző kapacitással rendelkezzen.
Hunt megjegyezte, hogy bizonyos méreteken felül az adattárolás már nem praktikus, hozzátéve, hogy az „örök időre” történő tárolást idézőjelben értette. Ugyanakkor azt is mondta, hogy az 1 petabájt (1015 bájt = 1 millió gigabájt) RAM kapacitást igénylő számítások érdeklik. Ez olyan hatalmas memóriamértet, amit eleddig csak nukleáris robbanások szimulálása használtak.
A „pontok összekötésével” kapcsolatban megemlítette Umar Farouk Abdulmutallab, a karácsonyi merénylő esetét, amikor a CIA elvileg minden szükséges információ birtokában volt ahhoz, hogy azonosítsa a potenciális merénylőt, mégsem tudták megállítani. Ettől függetlenül az ügynökség továbbra is kitart álláspontja mellett, hogy végtelen mennyiségű adatot tároljon.
Nagyon közel járunk ahhoz, hogy az emberiség által generált minden információ felhasználásával végezzünk kereséseket és számításokat,” mondta Hunt.
Remélem tudják, hogy a mobiltelefonoknak köszönhetően mindig tudni lehet, hogy az ember éppen hol tartózkodik. Akkor is, ha ki van kapcsolva. Remélem tudják.”
Mindenkinek fel kellene tenni a kérdést, hogy milyen jogokkal rendelkezik e téren és kinek a tulajdonában vannak saját adatai.”









Fekete dobozok az Internet megfigyelésére

Nagytestvér a színfalak mögül egyre szorosabb felügyeletet valósít meg a világ felett és egyre több ország részvételével folyik a majdani világkormány és a teljes kontrol felállításához szükséges infrastruktúra kiépítése, természetesen „az emberek jóléte és biztonsága érdekében”. Az egyre másra megjelenő megfigyelési technológiák is hozzájárulnak a folyamat felgyorsulásához, mint ahogy az alábbi cikkből is kiderül. (Joseph Candel)
Forrás: Daily Mail
A brit kémügynökségek úgynevezett „fekete dobozokat” akarnak telepíteni az ország valamennyi kommunikációs hálózatába, hogy segítségükkel megfigyelhessék az állampolgárok Internethasználatát. Az illetékes parlamenti bizottság által készített jelentés szerint a rendszer mindent rögzítene, amit a britek tesznek vagy mondanak online. A kémhálózat az úgynevezett Deep Packet Inspection (rövidítve DPI – magas szintű csomagelemzés) technológiát alkalmazná, hogy a Facebook, Twitter, Skype és hasonló szolgáltatásokon folyó kommunikációtól kezdve a pornó weboldalakra tett látogatásokig mindent rögzítsen. A polgárjogi és adatvédelmi aktivisták és szakemberek heves tiltakozással reagáltak a hírre, kijelentve, hogy a technológia az eddiginél sokkal kiterjedtebbmegfigyelési lehetőségeket adna a kormánynak.
A brit parlament Titkosszolgálati és Biztonsági Bizottsága által készített jelentés a titkosszolgálati szervek szemszögéből elemzi a kormány Kommunikációs törvénytervezetét, ami új megfigyelési hatalmat adna a vezetők kezébe. A kormány azzal érvel, hogy a terrorizmus és a magas szintű bűnözés elleni harcban elengedhetetlen a kommunikációs adatokhoz való gyors hozzáférés. A törvény elfogadása azért késik, mert a liberális demokraták nem támogatják. Jonathan Evans, az MI5 vezetője a következőket mondta a bizottságnak:
A különböző információkhoz való hozzáférés bizony igen fontos. Ez nyomozásaink egyik fontos alapja. Azt hiszem kijelenthetem, hogy egyetlen olyan komoly nyomozásról sem tudok, ahol ne használtunk volna kommunikációs adatokat, mert ebből tudjuk megállapítani célpontjaik személyazonosságát, tartózkodási helyét és az időpontokat.”
A hatóságok állítják, hogy szó sincs korlátlan hozzáférésről, mivel bár az üzenetek küldője, fogadója, az üzenet küldésének módja és ideje elérhető számukra, az email üzenetek tartalmának elolvasásához bírósági végzés kell.
Ugyanez a helyzet a mobil hívásokkal is. A tényleges lehallgatáshoz bírósági engedély kell. A törvényjavaslat kritikusai szerint, mivel a hívásadatok és a hívások tartalmának szétválasztására igen bonyolult, az egyik maga után vonná a másikat. Az aktivisták arra is rámutattak, hogy a kormány nem hezitál kritizálni más tengerentúli rezsimeket, amikor azok hasonló eszközöket alkalmaznak az ellenállók leküzdésére.
Emma Carr, a Big Brother Watch szabadságjogi szervezet igazgatója, a következőket mondta:
Az a tény, hogy a kormánynak nincs szüksége bírósági végzésre az eszközök telepítéséhez és az összegyűjtött adatok felhasználáshoz, komoly aggodalomra ad okot.”
Jim Killock, a szabad Internetért kampányoló Open Rights Group ügyvezetője szerint az igazi veszély a jelentés által „szűrőként” definiált eszközökben, alkalmazásokban rejlik, ami a megfigyelési rendszer része lenne.
Elmagyarázta, hogy ez egy keresőmotorhoz hasonlóan működne, csak a keresés az emberek magánadataiban történne, hozzácsatolva a találatokat a felhasználó által alkalmazott online és telekommunikációs fiókokkal.
Ez a szűrő összekapcsolná az ember mobiltelefonjából, email üzeneteiből származó információkat a böngészési előzményekkel és telefonos hívásnaplókkal, így a rendőrség könnyen meg tudja állapítani kik a barátaink, miről mi a véleményünk és kivel hol találkoztunk. Azonnali megfigyelés egy gombnyomásra. Ezt jelenti.”
A kormány számára a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a tengerentúli szolgáltatóktól is megszerezzék a kívánt információkat, akik nem biztos, hogy olyan szívesen tesznek eleget a brit kémügynökség kéréseinek.
A bizottsági jelentés szerint az eszköz különösen ilyen esetekben bizonyulna hasznosnak:
Az ügynökségek számára fontos, hogy az együttműködésre nem hajlandó tengerentúli kommunikációs szolgáltatóktól származó adatokhoz is hozzáférjenek.”
A jelentés nem tért ki arra, hogy milyen szolgáltatókat céloznának, bár a Facebook, a Twitter, a Hotmail és a Google Chat mind nagyon népszerűek Nagy-Britanniában és a jelentés több helyen is, bár más összefüggésben, említi őket. A törvény egyelőre még csak javaslat, és bár a jelentés több kritikát is megfogalmazott, elvetette azokat a vádakat, hogy kivitelezhetetlen vagy zsarnoki lenne, figyelmeztetve, hogy a technológiai fejlődés az új megfigyelési jogosultságok nélkül „súlyos hatással lenne a titkosszolgálati hivatalokra”.
A jelentés megfogalmazásából arra lehet következtetni, hogy nem tartják valószínűnek, hogy a kíváncsi szemek és fülek elől adataikat védeni kívánó egyének által esetleg alkalmazott titkosítási technikák képesek lennének túljárni a kormány eszén.
Hallottuk, hogy a kormány rendelkezik bizonyos (törölve) opciókkal a titkosítás jelentette kihívások kezelésére,” áll a jelentésben. A következő két bekezdést kitakarták.
Mr. Killock, az Open Rights Group-tól kétli, hogy a kormány rendelkezne a komoly digitális kódolási módszerek feltöréséhez szükséges eszközökkel.


Jön a Japán összeomlás?

A világ harmadik legnagyobb gazdaságának pénzrendszere a teljes összeomlás szélén áll, és ennek hatását a föld minden pontján érezni fogjuk. Senki nem tudta pontosan megjósolni, mikor üt be a japán gazdasági krach, de abban a legtöbben egyetértettek, hogy a számadás napjaegyszer eljön. Az ország gazdasága immár egy évtizede válságban van, a GDP-hez viszonyított adóssága pedig jóval meghaladja a 200 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az adóbevételek 50 százalékát az adósság fenntartására kénytelenek fordítani.
Végső kétségbeesésében a központi bank szerepét betöltő Bank of Japan óriási pénzösszegeket pumpált a rendszerbe. Eleinte úgy tűnt, ez az intézkedés meghozza a kívánt eredményt, mivel a gazdasági tevékenység erősödése egy időre felpörgette a japán tőzsdét, sajnos azonban a pénznyomtatás komoly negatív következményekkel is jár. Egy idő után a befektetők elkezdenek magasabb hozamot követelni a pénzükért és ez felveri a kamatokat. A japán kormány azonban ezt nem engedheti meg magának, mivel alacsony kamatok nélkül az állam pénzügyileg összeomlana, a gazdaság pedig nem lenne képes növekedni.
A magas kamatokat mindenáron el kell kerülniük, ugyanakkor a központi banki intézkedések éppen hogy felverik őket.
Sokan aggódnak az országban. Május 23-án a Nikkei 7,3 százalékot zuhant. Ilyen mértékű esést két éve nem tapasztaltak, majd rá néhány napra újabb 3,2 százalékos csökkenést regisztráltak.
Vajon elkezdődött a világ harmadik legnagyobb gazdaságának összeomlása? Amennyiben az összeomlás hirtelen következik be, a hatás Európában és Észak-Amerikában is komolyan érezhető lesz.
Graham Summers a következőket mondta:
Ahogy Japán jelezte, amikor a kötvényárfolyamok esnek, a részvények is rosszul járnak. Ma a japán kötvénypiac 7%-ot esett. Az egész piac 7%-ot esett, annak ellenére, hogy a Bank of Japan 19 milliárd dollárt pumpált a rendszerbe.
Így néz ki, amikor egy központi bank kezdi elveszíteni az irányítást. Ami ma Japánban történik, hamarosan az USA-ban folytatódik.
Aki azt gondolja, hogy a Fed nem reszket ettől, rosszul gondolja. A Fed ezermilliárd dollárt pumpált külföldi bankokba, abban a reményben, hogy megállíthatja a lavinát mielőtt az USA-ba ér. A japán helyzet megmutatta, hogy ez nem fog sikerülni.
Befektetők figyelem! A pénzrendszer figyelmeztető jeleket ad le.
A pénznyomtatás teljesen tönkreteszi a jent. A japán központi bank intézkedései példanélküliek: bejelentették, hogy két év alatt 1,4ezermilliárd dollárnak megfelelő összeget akarnak pumpálni a gazdaságba.
Ez 70%-a annak az összegnek, amit a Fed az USA-ban tesz, de a japán gazdaság az amerikainak csupán egyharmada,” idézi Kyle Bass befektetőt a Business Insider. Bass elmondta, hogy mindenki, akivel Japánban beszél, teljes beletörődéssel szemléli a helyzetet. Ha a kamatok felmennek, az Japánnak game over.”
A ciprusi és görög problémák aprócska porszemek ahhoz képest, amit a japán pénzválság okozhat. Ez a kártyavár több ezermilliárd dollár értékű befektetést veszélyeztet a világon.
A japán események súlyos figyelmeztetésül szolgálnak az Egyesült Államok számára is, mert ahogyan Japánban az átmeneti tőzsdei fellendülést zuhanás követte, a Fed pénzgyártási kampányának is hasonló következményei lesznek.
A történelemben még egyetlen egy lufi sem maradt épen. Idővel mindegyik kidurrant. Ez történik majd a Fed által felfújt megalufival is, és ez a durranás soha nem látott következményeket fog okozni, amelyeket leginkább a lakosság, nem pedig a bankok fognak elszenvedni.
(Időkjelei) Bár az alábbi videó tavaly készült, nagyon jól rávilágít a lényegre:






A Pentagon gazdasági hadviselésre készül

Forrás: The Australian
A vendégek a Hadviselés Elemző Laborban gyűltek össze, a Pentagon legmagasabb rangú egyenruhás tisztjeivel és a megszámlálhatatlan, normális körülmények között kizárólag nukleáris háború szimulálására használt képernyővel körülvéve.
A procedúra elkezdődött és a vendégek munkához láttak.
Ha az ember maga elé idézi a Dr. Stranglove-ban látott irányítóbázist, nem jár messze a valóságtól,” mondja James Rickards, az egyik résztvevő.
Nem a szó szoros értelmében vett hadgyakorlatra, hanem a Pentagon első gazdasági hadgyakorlatára vállalkoztak a meghívottak. Az illetékesek nem szívesen nyilatkoznak az eredményekről.
Gazdasági háború? Elég hihetetlenül hangzik, pedig minden újabb dollár adóssággal egyre közelebb kerül a valósághoz.
A színfalak mögött a hadsereg komolyan aggódik a gazdaság helyzete miatt. Hiszen kinek a tulajdonában van az USA adóssága? Kína, tehát az Egyesült Államok egyik legnagyobb ellenfelének tulajdonában, ami ennek az újfajta vérnélküli, de igen kegyetlen háborúnak a célpontjává teszi az Államokat.
James Rickards nem katona, hanem bankár, és több tucat Wall Street-i kollégájával együtt még 2009-ben csatlakozott az Applied Physics Laboratory marylandi központjában tartott hadgyakorlat sorozathoz, amikor a Pentagon először kezdett aggódni a gazdasági fejlemények miatt.
A résztvevőket öt csapatra osztották: Amerika, Oroszország, Kína, a Csendes óceán partvidéke és a „szürke csapatra”, ami a nehezen meghatározható különítményeket, mint például terrorista szervezeteket képviselte. Minden csapat egy külön „bunker szobát” kapott azzal az utasítással, hogy bármilyen pénzügyi, gazdasági eszközt (valuta, adósság, részvények, arany, stb.) használhatnak, hogy az ellenséget térdre kényszerítsék. Minden tranzakciót számítógépen szimuláltak és a résztvevőket arra biztatták, hogy semmilyen fondorlattól vagy kegyetlen módszertől ne riadjanak vissza. A bankároknak tetszett a felállás.
Ezek az emberek semmilyen körülmények között nem jöttek volna össze maguktól, de egy Wall Street-i tőzsdéző számára semmi sem olyan csábító, mint amikor rossz fiút játszhat, ráadásul kifejezett felkérésre,” mondja Rickards, a hadgyakorlat egyik tervezője, aki korábban ügyvezető igazgató volt.
A hadgyakorlat eredménye megdöbbentette a hadsereg tisztjeit.
Az elmúlt néhány év során Kína folyamatosan vásárolt amerikai kincstárjegyeket, így mára az Egyesült Államok elsőszámú hitelezőjévé vált. Egy kínai döntés arról, hogy az ázsiai nagyhatalom megszabadul ettől az adósságtól feje tetejére állítaná a gazdaságot. Elméletben Kína ezzel a lépéssel bármilyen külpolitikai célt képes lenne elérni, mivel így az amerikai adósok nem tudnák tovább törleszteni adósságukat.
Paul Bracken a Yale Egyetem professzora, magántőke szakértő, valamint az USA védelmi minisztériumának bizottsági tanácsadója, a 2009-es legnagyobb és az azt követő számos kisebb hadgyakorlat egyik főszereplője volt.
Az első hadgyakorlat után minden résztvevő megdöbbent mennyire nagy a veszély,” mondta.
A Pentagon emberei hozzászoktak, hogy harcászati eszközökkel nyerjenek csatákat, ahol az számít mennyi hajója és rakétája van a hadseregnek. Ez a hadgyakorlat új stratégiákra világított rá.”
Természetesen a gazdasági hadviselés nem új keletű fogalom. Istennek Egyiptom királyára, az akkori fáraóra küldött csapásai, ahogyan az Mózes második könyvében olvasható, az első ilyen ismert példa. Winston Churchill Hitler legyőzésére hozta létre a Gazdasági Hadügyminisztériumot. Azóta Dél-Afrikától a volt Szovjetunióig, számos ország ellen vezettek be gazdasági embargót, hogy ezzel térdre kényszerítsék az ellenfelet.
Itt azonban másról van szó. Ma már minden piac globális, a pénzügyek összefonódnak, a manipulációk technikai lehetőségei pedig azonnaliak. A 70-es években a nyugat leginkább attól félt, hogy ellenségei állandóan egy atombomba indítógombján tartják ujjukat. Ennek mai megfelelője a kínai vezetőség ujja az amerikai kincstárjegyek eladását elindító gombon.
Bracken professzor szerint Kína „óriási veszélyt jelent”, ugyanakkor a hatalmas olaj és gáztartalékokkal rendelkező Oroszország gondolkozás nélkül gazdasági hadviselést indított szomszédjai ellen, és Kínánál sokkal nagyobb kárt képes okozni.
Egy másik veszélyforrás, ami szintén destabilizálná az Egyesült Államokat, ha a legfőbb olajtermelő országok dollár helyett az euróban történő kereskedésre állnának át. Végül pedig egy terrorista szervezet is képes lehet komoly összeomlást előidézni fedezeti alapok segítségével vagy számítógépes támadásokon keresztül.
A gazdasági hadgyakorlat megmutatta, hogy a katonai és gazdasági döntéshozást jobban össze kell hangolni. A bankok és kötvények ma már egyfajta fegyvernemnek számítanak. „Ettől a hadsereg rendkívül ideges, mert hozzászoktak, hogy az irányítás az ő kezükben van. Éppen ezért érzik szükségesnek, hogy jobban megértsék a gazdasági folyamatokat,” magyarázza Bracken professzor.
Ha valaki szembe akar szállni az amerikai hadsereggel milliárdokkal kell rendelkezzen, de ha ugyanezt megteheti pénzügyi, gazdasági fegyverek segítségével és sokkal kisebb befektetéssel… miért ne?” mondja Mr. Rickards.
Nagy-Britannia ízelítőt kapott ebből, amikor tavaly néhány tőzsde sokk hatására három brit cég milliókat veszített. A British Telecom 969 millió fontot veszített egyetlen augusztusi napon, míg a Next ruhaóriás 275 millió fonttal lett szegényebb. A biztonsági szolgálat nyomozást indított, hogy az először technikai hibának gondolt eset helyett, nem egy adott ország célzott támadásáról volt-e szó.
Amennyiben azok direkt támadások voltak a londoni tőzsdén, az csak egy gazdasági riválistól, nem pedig egy bűnszervezettől eredhetett,” mondja. „Kegyetlen verseny folyik a vezető pozíció megszerzéséért, a nyugat pedig vesztésre áll.”
A Pentagonbeli hadgyakorlat végén a 80 résztvevő felmérte a károkat.
Kína nyert, anélkül, hogy fegyverhez nyúlt volna, a katonák pedig azon törték a fejüket, hogy vajon még mindig csupán hadgyakorlatról van-e szó.



Az amerikai pénzrendszer összeomlása – Tényleg megtörténhet?

Forrás: Casey Research
Az ember bekapcsolja a tévét, a rádiót, szinte mindegy melyik pénzügyi hírműsorról van szó, és egymást érik az értékpapírokról, a kötvény- és árupiacok helyzetéről szóló elemzések, vélemények. Legtöbbször ezek a vélemények az adott elemzőnek a gazdasági kilátásokról alkotott rendíthetetlen véleményével együtt hangzanak el.
A nagy zajban sajnos elvesznek azok a hangok, melyek az USA, és vele együtt szinte az összes fejlett ország monetáris helyzetéről, illetve annak egyre valóságosabb veszélyt jelentő összeomlásáról szólnak. Olyan ez, mintha egy óceánjáró tisztjei a hajó pontos útirányán veszekednének, miközben a hajó már régen jéghegynek ütközött és menthetetlenül süllyedni kezdett.
És mégis, ha nekiszegeznénk a kérdést a világ pénzügyi értelmiségének, „Valóban megtörténhet-e a dolláralapú pénzrendszer összeomlása?” 99%-uk leplezetlen gúnnyal reagálna. Egy ilyen forgatókönyv elképzelhetetlen!
Valóban?
Egyszerűen fogalmazva, az USA monetáris rendszere nem más, mint „pénz a semmiből”, azon egyszerű oknál fogva, hogy amióta Nixonnak köszönhetően a dollárnak nincs arany fedezete, a világ pénzrendszerének nincs kézzelfoghatóbb alapja, mint a politikusok ígérete, hogy nem nyomtatnak többet a kelleténél.
A nyomtatási korlát feloldását a politikusok politikai népszerűségüket növelő programok kezdeményezésére és az azokhoz szükséges bürokrata had felállítására használták, fittyet hányva arra, hogy megengedheti-e magának az ország pénztárcája vagy sem.
Az ilyen programok általában a politikai kampányok alatt vagy negatív üzleti tendenciák során születettek a szavazók „Csináljanak már valamit!” felszólítására reagálandó, figyelmen kívül hagyva a költségvetés egyensúlyát. Végtére is az a képesség, hogy a hitelfenntartáshoz szükséges pénzeket nyomtatás útján is elő lehet teremteni, megkérdőjelezi a deficitnövelő kiadások miatti aggodalmakat.
Dick Cheney, volt elnökhelyettes, aki pénzügyi szempontból konzervatívnak tartja magát, 2002-ben levetette az álarcot, amikor kijelentette: „Reagan bebizonyította, hogy a deficit nem számít.”
Alan Greenspan, korábbi Fed elnök és Larry Summers, Barack Obama pénzügyi tanácsadója, két külön interjúban szinte szó szerint ezt nyilatkozták. Más szavakkal ugyan, de lényegében azt mondták, hogy „az USA nem válhat fizetésképtelenné, hiszen a kormány további pénzeket vehet fel illetve nyomtathat, hogy jövőbeli fizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni.”
Természetesen Greenspan és Summers egy nyílt csődről, nem pedig „egyszerű” nemfizetésről, azaz az infláció miatt kialakult burkolt fizetésképtelenségről beszéltek. Sajnos, amit a hatalmi elithez hasonlóan ők sem látnak [vagy úgy tesznek, mintha nem látnák], hogy az 1971 óta felhalmozott adóssághegy hamarosan olyan méreteket ölt, hogy saját súlya alatt fog összeomlani, magával rántva az egész monetáris rendszert.
Nehéz ellenérvekkel szolgálni a helyzet súlyosságát illetően. Figyelembe véve, hogy az amerikai kormány és tulajdonképpen a világ valamennyi nagy gazdaságának adóssága visszafizethetetlen, tartalékaik pedig a visszafizetésre vonatkozó alaptalan ígéretek csupán, egyértelmű, hogy a fiat pénzrendszer újraindítása elkerülhetetlen.
Nevetséges!” mondják a pénz urai.
Természetesen mindenkinek szíve joga rájuk hallgatni, de ha lehetséges tanulni a történelemből, egyértelműen látható, hogy a monetáris rendszer összeomlása nagyon is időszerű.
Ne hagyjuk, hogy a pénzpiacok napi mozgásával kapcsolatos, apró rezgésnek számító, ezernyi hír miatt a monetáris rendszerben észlelhető tektonikus dübörgés észrevétlen maradjon.















Fokozott háborús felkészülésre szólították fel a Kínai Népi Felszabadító Hadsereget

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen;” – Máté 24:6-7
Forrás: Voice of America
Miközben Kína és Japán között egyre erősödik a feszültség, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, a főparancsnokság által kiadott kiképzési direktívában azt az utasítást kapta, hogy készüljön háborúra.
A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg és a Kínai Népi Fegyveres Rendőri Testületek legfőbb feladata felkészülni és megnyerni a csatákat. Ennek fontos része az éles ütközetekre történő komoly gyakorlatok lefolytatása és a magasan kiképzett, modern technikákban jártas állomány létrehozása,” idézi a direktívát a Népi Felszabadító Hadsereg hivatalos lapjának angol verziója. A direktívát „Utasítások a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 2013-as katonai képzésére” címmel adták ki.
A korábban kiadott direktívák többnyire a hadsereg egyes ágai közötti koordinációra összpontosítottak, így a legújabb utasítás erős szóhasználata különösen szembetűnő.
Ami különösen figyelemre méltó, hogy a harci készülődésre való felszólítás egy konkrét kínai kifejezést használ,” mondta Taylor Fravel, az MIT egyetem kínai külügyi szakértője.
Dél-Kína Morning Post cikke szerint a „dazhang” kifejezés „háború vívását” jelenti. A kifejezés a tavalyi direktívában nem szerepelt.
Bár a hivatalos direktíva nem említi Japánt, egy arról szóló kommentár, ami szintén a Népi Felszabadító Hadsereg hivatalos lapjában jelent meg, egyértelművé teszi, hogy az ellenség Japán lenne.
A kommentár, a Szenkaku-szigetek körüli egyre erősödő feszültségre hivatkozva azt állítja, hogy az Abe Sinzo vezette új japán kormány azon mesterkedik, hogy Vietnamot, a Fülöp-szigeteket és más kelet-ázsiai nemzeteket is bevonjon a konfliktusba, hogy „sakkban tarthassák Kínát”.
Japán védelmi erői rendszeres hadgyakorlatokat tartanak a Szenkaku-szigetek körüli konfliktusra összepontosítva és azzal dicsekednek, hogy figyelmeztető lövéseket adnak le a kínai megfigyelőhajókra,” írja a kommentárban Guo Jianyue, a lap egyik rangidős újságírója. „A Kína és Japán közötti konfrontáció a vizek kölcsönös légi megfigyeléséről háborús fenyegetéssé erősödött, amire nem sok példa volt a II. Világháború óta.”
Az erősödő háborús retorika ellenére, Allen Carlson, a Cornell Egyetem docense úgy gondolja, hogy a nyilatkozatok csupán erőfitogtatásnak tekintendők Kína részéről.
Én még mindig úgy gondolom, bár előfordulhat, hogy tévedek, hogy ennek jelentős része csupán blöff, annak is a szélsőséges formája, és így természetesen fennáll a veszély, hogy ennek ellenére komoly konfliktussá eszkalálódhat. Ez azonban még nem hadüzenet vagy közvetlen katonai akció,” mondta.
Carlson professzor hozzátette, hogy Kína 1979 óta nem vett részt semmilyen hosszabb vagy komoly közvetlen katonai konfliktusban.
Természetesen a múlt tettei nem garantálják a jövő kimenetelét, de amíg ezt a vonalat nem lépik át, fenntartom, hogy Kína nem szándékozik ennél messzebb menni.”


Az Antikrisztus megjelenése, uralma és háborúi

A Dániel próféta könyvének 11. fejezetében található próféciák majdnem 2000 éves időtartamot ölelnek át, Nagy Sándor idejétől kezdve, egészen az eljövendő világdiktátor, az Antikrisztus koráig. A fejezetben sok rész elég világosan, egyértelműen fogalmaz, például az Antikrisztus jellembeli tulajdonságairól és kormányáról. Ugyanezt nem mondhatjuk el az Antikrisztus által a hatalom megszerzésére indított háborúkról. Ezekkel kapcsolatban sok minden nem egyértelmű még. A végső időkről szóló más bibliai próféciákhoz hasonlóan, ezek sem értelmezhetőek addig, amíg időben közelebb nem érünk hozzájuk. Persze találgatni lehet, de vigyáznunk kell, hogy ne legyünk dogmatikusak. Nyitottnak kell lennünk más értelmezésre is, hogy az Úr az idő előrehaladtával felfedhesse előttünk, mi is történik valójában.
Dániel 10. fejezete tulajdonképpen a 11. előkészítése. Időszámításunk előtt 538-ban, Cyrus, a nagy perzsa uralkodó idejében, három hét imádkozás után egy angyali üzenethozó jelent meg Dánielnek. (Dániel 10, 1-6) „Jöttem pedig – szólt a hírnök – hogy tudtodra adjam, ami a te népedre az utolsó időkben következik – a végső időben –mert a látomás azokra az időkre szól.” (Dániel 10, 14)
A látomás végső időkre szóló része a Dániel 11, 21-ben kezdődik: „21 És ennek helyébe egy útálatos áll, akire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel (csellel) jut az országhoz.”
Az Antikrisztust itt, egy „útálatos” személynek ábrázolja a Biblia. Isten így látja őt. A világ nagy része ezen a ponton úgy gondolja majd, hogy az Antikrisztus egy csodálatos személy – a világ megmentője. Nem egyértelmű azonban mit ért a Biblia az alatt hogy „nem adnak neki rangot.” Talán azt jelenti, hogy uralkodik ugyan, de hivatalos cím nélkül. Békével jön, alattomban, ügyes politikai fondorlatokkal. Remek diplomáciai érzékkel jut hatalomhoz.
Dániel 11, 22 – Az Antikrisztus első csatája?
22-es vers: „És a beözönlő seregek elárasztatnak az ő orczája előtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is.”
Noha békével jut hatalomhoz, utána viszont erőszakkal győzi le ellenségeit, hogy megerősítse a pozícióját. Ez jelenthet háborút, háborús fenyegetettséget, de a „beözönlő seregek” kifejezés inkább háborúra enged következtetni.
A „szövetséges fejedelem is megtöretik” feltehetően azt jelenti, hogy az Antikrisztus is az egyezség része, nem pedig azt, hogy a szövetséget megszegik ekkor. Dániel 9, 26 és 27-ből tudhatjuk, hogy az Antikrisztus egy békeszerződést köt, (lásd lent) így egyértelmű, hogy ő maga a szövetség fejedelme.
23-as vers: „Mert mióta barátságot kötött vele, mindig álnok volt. Maroknyi néppel vonul ellene, és győz.”
Dániel 9, 26. 27 is úgy említi az Antikrisztust, mint a szövetség fejedelmét, aki megerősíti a szövetséget sokakkal egy héten át (hét éves időszakon át). A szövetség aláírásával veszi kezdetét az Antikrisztus uralkodásának hét éve, aminek végén Jézus visszatér a földre és véget vet a gonosz uralmának, valamint elviszi magával mindazokat, akik elfogadták őt megváltóként. Ez az elragadtatásnak nevezett esemény.
Az Antikrisztus által kötött egyezmény, amolyan békeszerződés félének tűnik, talán a zsidók, keresztények és muzulmánok közötti békés együttélést hivatott megoldani a közel-keleten. Elképzelhető, hogy az Antikrisztus eléri, hogy Jeruzsálem a három világvallás fővárosa legyen, ahol a muzulmánok, keresztények és a zsidók szabadon gyakorolhatják vallásukat. Ez a szövetség lehetővé teszi a zsidóknak, hogy újjáépítsék hajdani templomukat a Mória hegyen, hogy ismét élőáldozatot mutathassanak be Istennek, ami abbamaradt, amikor a rómaiak szétrombolták a templomot i.sz. 70-ben. (A Dániel 11, 31-ben az Antikrisztus megszünteti a mindennapi áldozatot, tehát nyilvánvalóan előtte lehetővé kellett tennie annak visszaállítását, ha később véget vet neki, és az egyezmény lehet ennek egyik eszköze.)
Noha az Antikrisztus első csatája a hét évre szóló egyezmény aláírása előtt történik (22, 23-as versek), a Biblia nem részletezi, ki ellen is visel hadat. Ha ez a háború a közel-keleten lesz, és sokan így gondolják, akkor izraeli és amerikai csapatok is valószínűleg részt vesznek benne, hiszen ők vannak jelen a térségben.
Az Antikrisztus csalárdul cselekszik.” Ravasz lesz és elhiteti az embereket, hiszen azt olvassuk, hogy „kevés néppel győz.” Ez jelentheti azt, hogy az Antikrisztust a „kisemberek”, a szegények juttatják hatalomra, de az is elképzelhető, hogy egy maroknyi ember, a globális elit segítségével ragadja magához a hatalmat.
24-es vers: „Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző egy ideig.”
Ez úgy hangzik, mintha szétosztaná a vagyonát, hogy elnyerje az általa leigázott országok szegényeinek a szimpátiáját. A 39. versben olvasottak is ezt igazolják: „a földet elosztja jutalom gyanánt”, valószínűleg a politikai hatalom fejében. „Olyat tesz, amit nem cselekedtek sem az ő atyái, sem az ő atyáinak atyái.” A történelem során, igen kevesen osztották szét a megszerzett zsákmányt a legyőzöttek között. Ez alól az egyetlen említésre méltó kivétel, a kommunizmus.
Dániel 11, 25. 26 – Az Antikrisztus második háborúja?
Az Antikrisztus első katonai ellenfeléről a 25-ös versben olvashatunk. „Azután összeszedi erejét és bátorságát, és a déli király ellen vonul nagy haderővel. A déli király is háborúra készül igen nagy és hatalmas haderővel, de nem tud győzni, mert árulást követnek el ellene.”
Úgy tűnik, hogy a déli király serege még nagyobb. Ahogyan azt már említettük, ha ez a csata a közel-keleten lesz, akkor az USA és Izrael is érintve lesznek.
26-os vers: „Azok teszik tönkre, akik az ő kenyerét eszik. Serege szétszéled, és sokan esnek el halálra sebzetten.”
A csata kimenetele megváltozik, amikor a déli királyt saját emberei elárulják, talán éppen az Antikrisztus ravaszsága miatt, amit az előző vers említ.
Ez a háború valószínűleg az egyezmény aláírása után (22-23 vers), de a Nagy Nyomorúság kezdete (három és fél évvel az egyezmény aláírása után), azaz a szerződés megszegése előtt lesz.
27-es vers. „Mindkét király rosszat forral. Egy asztalnál ülve hazugságokat beszélnek, de eredménytelenül, mert a vég ideje meg van szabva.”
Úgy tűnik, hogy először az Antikrisztus háborút vív a hatalomra jutásért, majd megköti az egyezményt (22-23 vers), végül csatázik a déli királlyal (25-26 vers). Ezt követően békét próbálnak kötni és valószínűleg megerősítik a korábban aláírt egyezményt.
28-as vers: „Azután az északi király visszatér országába sok kinccsel. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát végrehajtva tér vissza országába.”
Az Antikrisztus itt még nem szegi meg az egyezményt, de ezt tervezi, mert a többiek nem tartják be feltételeit.
Dániel 11, 29-31 – Az Antikrisztus harmadik háborúja?
29-es vers: „Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint először.”
Ez megint háborúnak hangzik a következő vers miatt:
30-as vers: „Mert kitteus hajók jőnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget.”
Ciprus felől, azaz nyugatról érkeznek a hajók.
31-es vers: „És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.”
Ez egy kulcsfontosságú vers, hiszen a Dániel 9, 27-el együtt elárulják, hogy a hét évre szóló szövetséget, az Antikrisztus három és fél év után megszegi, elfoglalja a hamarosan újjáépülő zsidó templomot, „megszünteti a minden napi áldozatot”, és felállít valamit, amit a Biblia„pusztító utálatosságnak” nevez. (Erről a Jelenések könyve 13. fejezetében a „fenevad képmásaként” is olvashatunk.)
Ötszáz évvel azután, hogy Dániel kapta ezt a próféciát,  Jézust tanítványai második eljövetele és a világ vége jeleiről kérdezték. Jézus így válaszolt: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen… Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” (Máté 24, 3. 15. 21).
Úgy tűnik, hogy három háború előzi meg az egyezmény megszegését. Egy a megkötése előtt robban ki, egy valamikor az első három és fél év során, és a harmadik, közvetlenül a szövetség megszegése előtt, ami végül annak felbontását, végét hozza el.
Zsarnokság és győzelem a Nyomorúság idején
A 32-35-ig tartó versek az utolsó három és fél évről, az egyezmény megszegését követő időszakról beszélnek: „És akik gonoszul cselekszenek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hízelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik. És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tűz miatt, fogság és rablás miatt napokig. És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel (számításból). És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idő még hátra van.”
Noha sokan követik majd az Antikrisztust, lesznek, akik kétségbeesetten keresik majd az igazságot, és azok, akik ismerik Isten igéjét és készek bizonyságot tenni hitükről, milliókat fognak tanítani és bátorítani.
Az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik.” Az Ördög és erői mindent megtesznek, hogy megállítsák őket, de Isten igaz gyermekei a végsőkig kitartanak majd.
36 és 37-es versek: „És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre is hajtatik. Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével (vágyával), és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát.
Az Antikrisztus annyira el lesz telve önmagától, hogy Istennél is nagyobbra tartja majd magát. 2 Thesszalonikabeliek 2, 4 –ben olvashatjuk, hogy „maga ül be, mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.”
Az Istenek istene ellen is vakmerően szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, végre is hajtatik.” A Jelenések könyve 13, 5 arról ír, mennyi ideig tart majd ez az időszak. „És adaték néki hatalom (a Fenevadnak, az Antikrisztusnak), hogy cselekedjék negyvenkét hónapig (három és fél évig).”
38-as vers: „Ezek helyett az erődök istenét tiszteli, olyan istent, akit ősei nem ismertek tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakővel és egyéb értékes dolgokkal.”
Ez az „erődök istene”, jelentheti a fegyverkezést, és az a tény, hogy ezt az istent „arannyal és ezüsttel” jutalmazza, utalhat a hadi kiadásokra. Ebben nincs semmi új, már Dániel idejében is fontos volt a hadviselés, sokat áldoztak a háború istenének, és már akkor is sokat költöttek a fegyverkezésre és a sereg fenntartására. Ami újdonságnak számít, és csak a jelenkorra jellemző az a nukleáris fegyverek alkalmazása „az isten, akit nem ismertek az ő atyái”.
39. vers: „És az erődített városokban így tesz az idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. ”
Ez az „idegen isten” lehet, hogy a Fenevad képe lesz, amiről a Jelenések 13, 14. 15 ír. „És elhiteti (az Antikrisztus) a földnek lakosait a jelekkel, amik adatának neki, hogy cselekedje a fenevad előtt, azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevad képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, és megelevenedett. És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek.”
A vers által leírtak arra engednek következtetni, hogy ez a kép, vagy képmás egy szuperszámítógép lehet, ami a világ minden lakosának adatait tartalmazza majd (az adatbázis már tulajdonképpen már elkészült), ami felett az Antikrisztus rendelkezik majd. Ezen keresztül fut majd a világ pénzrendszere, valamennyi tranzakció ennek ellenőrzése alatt áll majd. A rendszerhez a 666-os számnak is köze lesz valamilyen módon.
Jelenések könyve 13, 16-18: „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”
Dániel 11, 40-42 – Az Antikrisztus negyedik háborúja?
40-es vers: „De a vég idején összetűz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja azokat.”
Ez a háború a második három és fél év során lesz, a Nagy Nyomorúság idején, talán már egészen a végén, mert, amint azt néhány verssel később olvashatjuk, az Antikrisztus hatalma ekkora már végéhez közeledik. Ez is az Észak királya (az Antikrisztus) és a dél királya (valószínűleg Izrael az USA támogatásával) között zajlik.
Dániel csak számára ismert kifejezéseket használhatott a látomás leírásánál, tankok helyett szekereket, légitámadás helyett forgószelet említ például.
41-es vers: „És bemegy a dicső földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az ő kezéből: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java.”
Edom, Moáb, és Ammon a mai Jordániában találhatók.
42-es vers: „És kezeit az országokra veti, és Egyiptom földe meg nem menekedhetik.”
43-as vers: „És ura lesz Egyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; líbiabeliek és etiópok lesznek az ő kíséretében.”
Ura lesz az arany és ezüst kincseknek”, arra enged következtetni, hogy nagy gazdasági hatalma lesz, amit a Jelenések könyve 13, 16-18 is  megerősít.
Líbiabeliek és etiópok lesznek a kíséretében.” Eszerint ezek az országok követni fogják az Antikrisztust.
Dániel 11, 44 – Az Antikrisztus ötödik háborúja?
44-es vers: „De a keletről és északról jövő hírek megrémítik, ezért kivonul nagy haraggal, elpusztít és kiirt sokakat.”
Ez megint úgy hangzik, mint egy újabb háború, vagy esetleg a 40-42 versekben leírt háború folytatása, és valószínűleg a Nyomorúság vége felé történik. Ha ez egy újabb, ötödik háború, a versből úgy hangzik, hogy keleti népek ellen vívja az Antikrisztus.
Északról való hírek”, talán egy puccs vagy zavargások hírét jelenti hazájából vagy nézeteltérést Észak-Amerikával.
Kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen sokakat.” Ez megint háború lehet, talán nukleáris, melynek során az Antikrisztus és szövetségesei elpusztítják „Babilont”, ahogy a Jelenések könyve 14, 8 és 17, 16 versekben és az egész 18. fejezetben olvashatjuk. Ez a háború valószínűleg közvetlenül Jézus visszatérése és az elragadtatás előtt lesz.
45-ös vers: „És felvonja az ő sátor-palotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.”
A „dicsőséges hegy” a jeruzsálemi Mória hegye. Ez nem azt jelenti, hogy az Antikrisztus ilyen sokáig várt arra, hogy felállítsa főhadiszállását Jeruzsálemben, inkább csak utalás arra, amit három és fél évvel korábban az egyezmény megszegésekor tett, amikor felállította képmását a templomban vagy környékén (Dániel 11, 30. 31) és istennek nyilvánította magát az egész világ előtt, betiltva minden egyéb vallás gyakorlását (2. Thessalonikabeliek 2, 3-4).
És a végére jut és senki sem segíthet rajta.” Az Antikrisztus összegyűjti erőit az Armageddon síkságra néző Megiddónál Izrael északi részén az uralmát ellenző országok ellen, uralkodásának legnagyobb csatájára. Ekkor azonban Jézus közbelép, vele minden megváltott gyermeke, hogy közös erővel elpusztítsák az Antikrisztus erőit, a történelem legnagyobb ütközetében, az Armageddoni csatában.  (Jelenések 16:12-16, 19:11-21) Ezt végre egy boldog kor követi, az ezer évig tartó millennium. A boldog kezdet!
(A bibliai verseket a Károly Gáspár illetve az Új Bibliafordításból idézzük.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése