Támadás az USS Liberty ellen
(Hazánkért, 2002. március)
Mások mindig bűnöznek, Izrael mindig ‘csak téved’
“Csalással viselj háborút”
A Moszadból hűtlenül kilépő Viktor Osztrovszky ügynök szerint az izraeli titkosszolgálat mottója: “Csalással viselj háborút.” Ez tehát a világ legkönyörtelenebb és legfélelmetesebb kémszervezetének, a cionista Moszadnak a politikája, ami a nemzsidó nemzetekre vonatkozó, az “Izrael Istene” által, prófétáikon keresztül kiadott ószövetségi parancsok egyike:
“Irts ki minden népet, akit Isten aládrendel. Szemed nem szabad hogy sajnálja őket. Senkit se hagyj életben, aki lélegzik.” (Deuteronomy 7:16, 20:16)
“Csalással viselj háborút.”- Mit jelent ez a parancs? -“Ha nem tudod elkerülni, viselj háborút. De jobb az esélyed a nyerésre, ha ravasz vagy!” Vagy pedig ezt: “Viselj hadat és csalj!”?
35 esztendő elmúltával várható-e a háborús bűncselekmény beismerése a zsidó állam részéről? Mivel államalapítását Izrael a Bibliára a Tórára és a Talmud törvényeire alapozza, tagadhatatlan, hogy az USS Liberty ügyében IS a szent parancsokat követte.
Senkise várja, hogy majd Izrael bevallja szándékos bűncselekményét, hiszen az a Motor Torpedo Boat 23/MTB 23, amely hatalmas lövedéket küldött a Liberty oldalába, ma fő helyen van kiállítva az izraeli múzeumban az általuk nagyrabecsült tengerészeti műemlékek között.
A talmud-zsidó nem tekinti bűnös cselekménynek a nemzsidóval szemben elkövetett gaztettet vagy igazságtalanságot. A zsinagóga nagy bölcsének Maimonidesznek tanítása szerint, ‘ha zsidó zsidót megöl, akkor vétkezik a Tízparancsolat, Ne ölj! tilalma ellen, és halállal büntetendő. Ám ha nemzsidót öl meg, még ha az prozelita [a zsidó vallásra áttért keresztény] is, a zsidótörvény nem bünteti halállal a zsidó merénylőt’. (Ezért maradnak el mindenütt és mindenkor a zsidók elleni számonkérések!)
Az ilyen tanokból azt következtethette a zsidó, hogy nemzsidót -- tehát keresztényt is -- szabad megölni. S ha valóban megtette, emiatt nem érzett lelkiismeret-furdalást, ha az volt a felfogása, hogy a nemzsidók voltaképpen nem is emberek, hanem barmok, mely esetben a nemzsidók megölése csupán annyi, mintha állatot ölt volna meg. Semmibe sem vette, ha csak nem kellett félnie a világi bíró büntetésétől.
***
A Hatnapos arab-izraeli háború negyedik napján, 1967. június 8-án fényes nappal izraeli bombázógépek és hadihajók sortüzet nyitottak a nemzetközi vizeken cirkáló amerikai USS Liberty nevű kémelhárító hadihajóra.
Már hónapokkal a támadás előtt olyan rémhírek szállingóztak, hogy ‘Egyiptom megtámadta Izraelt’. Ezért az USS Liberty Afrika nyugati partjaitól gyors sebességgel indult útnak megfigyelésre.
Ugyanakkor, elektronikus lehallgató-állomásokkal feszerelt repülőgépek is felszálltak Athén katonai repülőbázisa és az izraeli-egyiptomi partok között. Június 8-án ezek a gépek héber nyelvű szóváltásokat hallottak és rögzítettek az izraeli támadásról, amiket most 35 évvel az esemény után James Bamford hozott nyilvánosságra a Body of Secrets c. könyvében.
A támadás első perceiben Joseph Tully az USS Saratoga repülőgép-anyahajó kapitánya segélykérési üzenetet kapott a Libertyről, és azonnal repülőgépeket küldött segítségül. De Tully kapitány gépjeit Washingtonból perceken belül visszaparancsolták! Ezen idő alatt vesztette életét 34 amerikai.
Miért nem volt szabad segíteni?
Az USS Libertyt a Hatodik Flottához (6th Fleet) intézett segítségkérése mentette meg, bár a segítség soha nem érkezett meg, mert Lyndon B. Johnson amerikai elnök megparancsolta, hogy a repülők azonnal térjenek vissza az anyahajóra. (Az elnök nyílván nem akarta szégyenbe hozni kedvenc szövetségesét, Izraelt. Ez fontosabb volt, mint az amerikai katonák élete?) De a segélykiáltás legalább elzavarta az izraeli támadókat.
Izrael szerint,
‘a Színáj-partoktól 14 mérföldnyire hajózó USS Libertyt az izraeliek az egyiptomi El Quseir nevű hajónak vélték, ahonnan izraeli alakulatokat támadás érte. Mivel az izraeliek egyiptomi hajónak vélték a Libertyt, megtámadták’.
Ellenben a támadás előtt izraeli felderítőgépek egészen alacsonyan legalább 5 és fél óráig köröztek a hajó felett, amelyen az amerikai zászlót szabadon lengette a szél. A kékszínű Dávid-csillagos repülőgép pilótája még a Libertyn jól látható GTR-5 jelzést is jelentette, tehát képtelenség azon állítás, miszerint a Libertyt egyiptomi hajónak vélték.
Spanyol, lebanoni és német rádiósok és magán a hajón is hallották az izraeli főhadiszállásnak leadott pilótajelentéseket, hogy “ez amerikai hajó!” Mégis megtámadták...
A támadást rakétákkal, gépfegyverekkel, torpedókkal és napalmbombákkal hajtották végre, ami harmincnégy halálos áldozatot és 171 sebesültet követelt. [Emlékirataiban az Izrael-barát Johnson amerikai elnök azt állítja, hogy ‘mindössze 10 áldozat volt’.]
Miért történt a támadás?
Az izraeliek attól tartottak, hogy a titkos CIA-Moszad megállapodást a külügyminisztérium majd valamilyen módon veszélyezteti. Ugyanakkor a CIA szemmel akart tartani minden izraeli megmozdulást. Ezért történt, hogy az USS Liberty nevű kémhajót működésben lévő elektronikus felszereléssel a Földközi tenger keleti felébe rendelték, közel a Színáj-félszigethez, hogy figyelje az izraeli és arab jelzéseket. A Liberty feladata volt részletesen tájékoztatni a Nemzetbiztonsági Hivatalt Washingtonban az arab és az izraeli hadmozdulatokról tengeren, szárazföldön és levegőben. Ha akár a Szovjetunió, akár az ENSZ beavatkozik: mindkét lehetőség kárára lett volna Izraelnek.
A Liberty viszonylagos közelsége a parthoz Izrael háborús tervét fenyegette. Ha ez a hajó folytatja az izraeli jelzések és a haderők mozgásának ellenőrzését, akkor ez eljuthat a külügyminisztériumból az ENSZ-hez. Ami még rosszabb: az ENSZ tájékoztathatná az egyiptomiakat, tehát tönkretehetik az izraeliek haditervét.
Az izraeli külügyminisztert Washingtonba hívták és közölték vele, hogy a háborúskodást haladéktalanul le kell állítani, amint az ENSZ, az Egyesült Arab Köztársaság kérésére elrendeli a fegyverszünetet. Amikor a követ tiltakozott, a diplomácia nyelvén tudomására hozták, hogy az USA-nak tudomása van róla, hogy Jordániát hamis jelzésekkel ugratták be a háborúba. Nyilvánvaló volt, hogy amennyiben a Liberty folytatja az adásait, úgy végzetessé válhat Izrael számára, ha felfednék, hogy az izraeliek megszegték az ENSZ tűzszüneti parancsát.
Az izraeliek tudták, hogy a CIA-Moszad-terv, ami gyors háború lett volna Egyiptom ellen június második felében, veszélyeztetve lehet, ha a külügyminisztérium közben megállapodásra jut Egyiptommal.
Izraeli katonatisztek és újságírók tanúvallomásai szerint az izraeli alakulatok 1967. június 8-án legalább ezer arab foglyot végeztek ki az El Arish nevű színáj városban. Gabby Bron történész írta az izraeli Yediot Ahronot c. folyóiratban, hogy június 8-án reggel saját maga szemtanúja volt a kivégzéseknek.
Mivel az USS Liberty csak 13 mérföldnyire volt a parttól, az izraeliek attól tartottak, hogy az amerikaiak a tömeggyilkosságokat észreveszik.
Izrael évtizedek óta tagadja, hogy ‘a támadás szándékosan rosszindulatból történt volna, sőt tévedés volt az egész.’ De a lassan előkerült bizonyítékok arra mutatnak, hogy az izraeliek attól tartottak, hogy az USS Liberty ellenőrzi szíriai Golan Fennsík megszállására irányuló előkészületeiket, ami másnapra be is következett.
1982-ben egy izraeli pilóta — aki hosszasan beszélt az ügyről Paul N. McCloseky amerikai kongresszusi képviselővel — elmondta az áldozatok hozzátartozóinak, hogy ő akkor azonnal felismerte a Libertyt, mint amerikai hajót, és értesítette a főhadiszállást. Azt a választ kapta, hogy “ne törődjön az amerikai zászlóval és folytassa a tüzelést”. Mivel a parancsot nem volt hajlandó végrehajtani, visszatért a főhadiszállásra, ahol azonnal letartóztatták.
Egy másik, kettős állampolgársággal rendelkező izraeli őrmester elmesélte a hozzátartozóknak, hogy amikor a pilóta telefonált, ő akkor éppen a főhadiszállás harcászati termében tartózkodott. A pilóták és mindenki más nagyon jól tudta, hogy amerikai hajót támadnak. Ezt a nyilatkozatot az őrmester visszavonta miután Izraelből fenyegető telefonhívásokat kapott.
Az áldozatok hozzátartozói változatlanul azzal vádolják Washingtont, hogy Izrael háborús bűnét elhallgatja a nyilvánosság előtt. De vajon miért? James Ennes, aki ama tragikus napon az USS Liberty kapitánya volt, ezt írja könyvében:
“Az ügyet hivatalos körökben az első naptól kezdve máig mellőzik.”
Mindez annak ellenére, hogy Dean Rusk akkori külügyminiszter és a ‘Joint Chief of Staff’ (vezérkar) elnöke Thomas Moorer tengernagy egyértelműen Izraelt vádolják az amerikai hajó ellenséges megtámadásával.
D. Rusk kijelentette:
“Sohasem voltam elégedett az izraeliek magyarázkodásaival... Nem hittem akkor, és a mai napig sem hiszek nekik. A támadás felháborító cselekmény volt!”
“Ilyen fontos kulcsszemélyiségek erős nyilatkozatai ellenére, — írja Ennes — senki az akkori kormányban nem tett jelentős lépéseket az ügy tisztázása érdekében.”
Végül, 1991. november 6-án Rowland Evans és Robert Novak újságírók nyilvánosságra hozták, hogy Beirutban az amerikai követség lehallgatta az izraeli rádióadást, amelyben izraeli pilóta jelentette: “Ez a hajó, amerikai!” Az izraeli parancsnokság figyelmen kívül hagyta a jelentést és parancsot adott a támadás folytatására. Evans és Novak tehát megállapították, hogy az izraeliek azért támadták meg az USS Libertyt, mert úgy gondolták, hogy
“a hajó minden üzenetet lehallgathatott volna az IDF (izraeli védelmi bázis) és katonai alakulatai között, mialatt a Golán Fennsík megtámadására készülnek.”
A jelentést Dwight Porter, Libanon akkori amerikai követe is hitelesítette. Izrael és védelmezői a mai napig kiállnak amellett, hogy a támadás “tragikus szerencsétlenség volt, hisz’ háborúkban sokszor történnek tévedések.” Izrael a legjobb felderítő készülékekkel felszerelt amerikai hajót holmi negyvenéves, rozsdás egyiptomi csónaknak nézte.
James Ennes leírja, hogy az amerikai tengerészet kivizsgálása is csak a személyzet képzettségére és a hiradások elvégzésére összpontosította a figyelmet. A kivizsgálás idején megtiltották a haditengerészetnek, hogy Izrael bűnösségét felülvizsgálják, és a nyomozók tanúvallomásokat sem engedélyeztek, amik egyértelműen bizonyították volna a támadás szándékosságát, s hogy Izrael kifogásai hamisak. Pedig a 171 sebesült túlélő, mint szemtanú beszélhetett volna a 40 percig tartó sortűzről, s hogy a vízre leeresztett mentőcsónakok lövöldözéséről is.
Még James Ennes tanúvallomását sem engedélyezték, s mivel Izraelt nem találták bűnösnek [!], tanúvallomásokra nem is volt szükség! Az áldozatok hozzátartozóinak ez nem kivizsgálás, hanem közönséges leplezés.
A bizonyítékok és tanúvallomások ellenére, eddig egyetlen amerikai kormány sem szedett össze bátorságot, hogy szembenézzen az izraeli lobbyval, és felelősségre vonja Izraelt.
1986-ban Walter Jacobsen amerikai tengerészparancsnok és jogász a George Washington egyetemen részletes tanulmányt készített az USS Liberty-ügyben. Megállapította, hogy a támadás több pontban is megsértette a háborús bűnökre vonatkozó Genfi Egyezmények törvényeit, amiket az amerikai kormány sem tart tiszteletben azzal, hogy nem hajlandó az ügyet kivizsgálni. Jacobsen rámutatott, hogy a támadás törvényellenes volt, még az ENSZ alapokmánya szerint is.
Izrael hivatalos álláspontja
“Megállapították: egyértelmű és tagadhatatlan a bizonyítékok és a harcászati naplók alapján, hogy az amerikai USS Liberty hajót nem szándékosan rosszindulatból támadták meg; hanyag bűncselekmény sem történt, a támadás csupán ártatlan tévedés volt.” [Az izraeli kormány hivatalos nyilatkozata, 1967]
“Háború idején gyakoriak a balesetek. Az USS Liberty támadása súlyos tévedés volt. Tíz hivatalos amerikai és három izraeli kivizsgálás eredménye szerint a támadás tragikus tévedés volt, amit Jitzhak Rabin is alátámaszt önéletrajzában.
Amikor az izraeliek rájöttek, hogy amerikai hajót támadtak meg, azonnal értesítették Tel Avivban az amerikai követséget, és segítségül siettek résztvenni a mentési szolgálatokban. Izrael 13 millió dollárt adományozott az áldozatok és sebesültek megsegítésére. (Futotta az évi hárommilliárd amerikai segítségből. - szerk.) Az ügyet a két kormány diplomáciai úton 1987. decemberében lezárta.”
***
Az Interneten -- izraeli szemszögből -- magyarázat olvasható az USS Liberty megtámadásáról, amihez főleg Jitzhak Rabin önéletrajzát, valamint Hirsh Goodman, Ze’ev Schiff cikkeit a Jerusalem Postból, és a CNN televízió Larry King c. Műsorát használják forrásként, ahová a Liberty egyetlen túlélőjét sem hívták meg!
A legjelentősebb az, hogy az amerikai kormány, karöltve a sajtóval, elhallgatja az USS Liberty támadását. Miután a sérült hajó, két másik amerikai hajó kíséretében halottakkal és sebesültekkel megérkezett Málta szigetére, a legénységnek Isaac Kidd tengernagy megparancsolta, hogy a titkos jellegű ügyről soha senkinek ne beszéljenek.
“ Soha, ismétlem soha senkivel erről nem tárgyalhatnak, még a feleségeikkel sem. Amennyiben mégis beszélnének, a hadbíróság ítéletére és életfogytiglan börtönbüntetésre, vagy még rosszabbra számíthatnak.”
***
James Ennes szerint az izraeliek célja az volt, hogy a szíriai Golán Fennsíkot zavartalanul, Amerika bármiféle beavatkozása nélkül, megszállhassák. Ezt sikerrel végre is hajtották! - amerikai véráldozattal: 34 halott, 171 sebesült. James Bamford viszont azt állítja, hogy a támadásnak kizárólag egy célja volt: ‘mindenkit elpusztítani, és a hajót elsüllyeszteni’.
Izrael változatlanul ragaszkodik a “tragikus szerencsétlenség” meséhez, pedig Bamford könyvében a National Security Agency/NSA héber nyelvű hangfelvételei cáfolhatatlan bizonyítékok arra, hogy az izraeliek támadása nem volt véletlenség.
Eddig számos fontos könyv jelent meg az USS Libertyről: az egyiket (Assault on the Liberty, 1980) James Ennes írta, a hajó akkori kapitánya, aki maga is súlyosan megsebesült. John E. Borne, The USS Liberty c. munkájában alaposan cáfolja az izraeli “tragikus szerencsétlenség és véletlen tévedés” meséjét. Végül James Bamford 720 oldal terjedelmű National Security, Body of Secrets c. könyvében hatvan oldalon át tárgyalja a Liberty sorsát. Tavaly augusztusban, félévi késéssel, a History Channel televízió is foglalkozott a Liberty történetével, és tanúkat szólaltatott meg. Az adást februárra tervezték, ám Izrael követelte, hogy a saját álláspontját is filmre vegyék.
A műsoron részt vett Richard Dekmejjan amerikai professzor szerint,
“ a támadást lekicsinyíteni vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni végzetes tévedés. Izrael elhatározta, hogy megszerzi magának a Golán Fennsíkot -- az ENSZ által kiadott fegyverszünet parancs ellenére -- és [a zsidó állam] egyszerűen nem akarta, hogy Amerika tudomást szerezzen a tervekről. De izraeli katonák sem akartak nézőközönséget, mialatt El-Arishban egyiptomi hadifoglyokat mészároltak le, akikkel a saját sírgödrüket ásatták meg. Talán Izrael megpróbálta megsemmisíteni a Libertyt és a háborús bűncselekményt bizonyító rádiójelentéseket? Azt remélte, hogy elsüllyeszti a Libertyt, amivel végül Egyiptomot vádolják?” /www. wrmea. com/
A neves zsidó professzor dr. Alfred Lilienthal, The Zionist Connection című könyvében a témának egész fejezetet szentel, döbbenetes részletességgel és hiteles adatokkal.
Remélhetőleg mindez megzavarja a Kongresszusban az ügy körül uralkodó síri csendet, és teljes kivizsgálást indít. Az áldozatok hozzátartozóinak, de az amerikai népnek is jogában áll végre megtudni az igazságot. +++
Felhasznált Internet-források:
q Washington Report on Middle East Affairs, 1993. június
www.washington-report.org/backissues/0693/9306019.htm
q The New Republic
www. thenewrepublic. com/72301/oren072301. htm
q The USS Liberty
www. us-israel. org/jsource/History/liberty. html
q Paul Findley: Deliberate Deceptions
www.halcyon.com/jim/ussliberty/findley
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése