Az új osztályharc és a Nibiru

Az új osztályharc és a Nibiru

Talán furcsa a megközelítés, de szerintem igaz. Az Európai Unióba – amely nem más, mint a gyenge kis államok új gyarmati sorba kényszerítése – beterelt nemzetek egész sorának mai helyzete és politikája, valamint a nép e politikához való viszonya nem más, mint egy új osztályharc, amely fordított előjellel ismétli meg a történelmet.

Mert mi is volt a kommunista társadalmak kialakulásának indítéka? Az elnyomó kapitalista rend elleni harc. (Igaz persze, hogy ezt primitív és értékellenes sztálinista emberek harcolták, de az előkészítést a nemzetközi cionista és zsidó szervezetek végezték.

Korunkban viszont másképpen csapódik le a kizsákmányoló prolik – azaz az elnyomó kapitalisták – elleni harc. Ugyanazok a hazaáruló kommunisták lettek a kizsákmányoló hazaáruló kapitalisták, akik az előző hatvan évben annak az ellenkezőjét hirdették, mint amit ma tesznek. Értendő ez a fiatalabb generációra is, hiszen Gyurcsány is, mint a KISZ és a magyarországi spicli-hálózat tagja a kapitalizmus elleni munkáshatalom harcának egyik fő támogatója volt számos más mai vezetővel együtt. Ma már ezt a korszakát igyekszik felejteni és feledtetni, hiszen maffia-uralma lehetőséget is ad arra, hogy saját skizofréniáját kivetítse az egész országra. De maradjunk a tárgynál!

Ma tehát a cionista világhatalmat előkészítő hazaárulók nem a prolik, az egyszerű munkából élő emberek, hanem az a milliárdos bűnöző söpredék. Akik pedig ez ellen az „osztály” ellen harcolnak, az a többség, azaz a nép. Illetve a nép nagyobbik része, amely nem csupán a mindennapi kenyérért vívja a nehéz küzdelmet, hanem nemzetének megmaradásáért, hagyományai megőrzésének lehetőségéért, létéért saját szülőföldjén. Trianon ahhoz képest, mai ma Magyarországon a magyarsággal történik, csupán egy apró tévedés lehetett. Ugyanis ma Magyarországon körülbelül azonos eljárás folyik a magyarok ellen, mint Ceausescu Romániájában. A mai Romániai helyzet viszont sokkal rózsásabb a magyarságot illetően, mint a mai magyarországi magyar polgároké. Nos, ez vezet ahhoz az osztályharchoz, amely forradalomhoz, vérengzéshez és pusztításhoz vezet(ne). De nem vezet! Ugyanis, bár Magyarországon Orbán Viktor (szekér)tábora immár jóval nagyobb mint a kommunistáké és a cionistáké együttvéve, mégis hallgat a többség. Az osztályharcot néhány radikális szervezet és személy vívja, mert a többségi jobboldalnak, avagy a jobboldaliak többségének óriási vesztenivalója van még ma is. Nem megy az utcára, mert a Rózsadombi házában a HÍRTV-n kényelmesebb nézni a radikálisok utcai számháborúját. Ma is él az a hamis önigazolás, miszerint „nem vehetek részt, mert az állásommal játszom”. Álszent jobboldali lapírók harsogják nézeteiket az elmúlt időszakról, de csak addig a határig, ameddig a párt, vagyis a Fidesz engedi a gyeplőt. Ha valaki tovább megy és esetleg a nyugati sajtó magyarellenes cikkeinek idézeteit hozza lapjában, mint főszerkesztő, azt úgy rúgja ki a „jobboldali” milliárdos laptulajdonos, hogy a lába se érje a földet. Így járt Kocsis L. Misi barátom is, akinek a helyét máris egy olyan jobboldali főszerkesztő vette át, aki 1956-ról régebben másképpen vélekedett mint ma, hiszen az MSZMP-ben aligha volt módja kiállni azokért a hősökért, akik ma kinevezése miatt világszerte felháborodtak.

A politikában ma nincs nemzeti elkötelezettség, nincs komoly program a népességfogyás leállítására, és nincsen elképzelés a nép, a társadalom erkölcsi megújulásának elősegítésére sem a jobboldalon, sem az egyházak berkeiben. Hiszen amikor a debreceni református püspök Krisztus Urunk szenvedése és a zsidó holocaust között egyenlőséget tesz, az több mint arcátlanság és hitetlenség. Amikor Erdő Péter érsek egy ÁVH-s, pufajkás zsidó vezetőtől vesz át kitüntetést, nos az sem igazán azt jelzi, hogy nem ugyanazt a szekeret tolja, mint maga a zsidó vezető. És nem akarnám bántani Románia egyik magyar anyanyelvű EU-képviselőjét, aki a cigányok elleni előítéletek miatt emelte föl szavát. Egyházi ember, így neki elnézhető, hogy számára minden ember Isten teremtményeként egyforma… csakhogy: - amit ma ez a kisebbség Magyarországon, Csíkországban vagy a taljánoknál véghez visz, az nem elhessegeti az előítéletet, hanem a cigány terror elleni fellépésre buzdít minden normálisan gondolkodó polgárt bárhol a világon. Erőszak, lincselés, fémlopás még a műemlékekről is, gyilkosság, rablás, betörés és minden, amit a Büntető Törvénykönyv egyáltalán megemlít, mint büntethető dolgot. A büntetés kérdése már más, mert a cionisták ma éppen úgy revolvereznek a cigányokkal és a fasisztázással, mint korábban a Habsburgok és a kumenisták tették. Ide sorolandó még a buzerancia is. A meleg társadalom, azaz a beteg, genetikai sérüléssel születettek egyenrangúsítása. Budapest jó példa volt erre, de jó példája ez a mai parlamenti politikai erők erkölcsi normáinak is. Egyetlen parlamenti párt sem a szennyet, a fajtalankodó ócska, hivalkodó, és tömegeket megbotránkoztató buzeránsokat ítélte el, hanem az ellenük fellépő – kissé felbőszült – fiatalokat. A zsidók és a cigányok is a buzik pártján állnak, persze maga Sólyom Lala bácsi is egyetértett a tojással dobálózó bűnös, a férfi-nő kapcsolatot normálisnak tartó terroristák elleni szigorúbb fellépéssel. Orbán is elítélte a nem buzikat, pedig neki négy óhéber nevő porontya van (akik rágnák a küszöböt – ha nem ezt tenné a „keresztény Magyarországot akartam” ágyútalpas Józsi követője). A jólétből ugyanis egy keresztény nemzet érdekében sem képes kiszállni sem Orbán, sem Dávid Ibi, aki szintén nem a buzik önmutogatását és a pedofilia elismerésének és tiszteletének előkészítését ítélte el, hanem az egészséges és erkölcsi értékeket védő ellentüntetőket.

Érdekes osztályharc ez… igazi felkelés tehát, de csak szűk keretek között, és úgy, ahogyan azt a hatalom elfütyüli. Hiszen a zsidók magyarellenes megnyilvánulásait nem büntetik, amiért joggal reagál egy kis hazafias csapat – és joggal hőbörök otthon, TV-t nézve a fotelforradalmár jobboldali. A cigányok bűncselekményeit a hatóság nem bünteti, mert a megélhetési bűnözés kifejezés meghonosodott a bíróságokon, hiszen maga Daróci Dávid (nomen est omen!) kormányszóvivő rokonságát és Veres János pénzügyminiszter egykori kollégáit – a színesfém kereskedőket – ugyan ki merné felelősségre vonni? A buzikat pedig volt államtitkári és SZDSZ-es politikai erők védik, bár mostanában – nagyon helyesen - szokott pofont is kapni az ügyvivő a buzi-felvonulás alkalmából…

Bezzeg a Magyar (és a többi nemzeti) Gárda, a Jobbik és még néhány szervezet úgy szúrja a hatalom és a cionista karmesterek szemét, mint a sósav gőze. Mindenki fasiszta, aki nem kedveli, ha a közvécében megsimogatják a fenekét pisilés közben, vagy éppen a nagymamája füléből fényes nappal kitépik a fülbevalót, netán elviszik a lélekharangot a templomból. És van aki azt sem kedveli, ha nemzeti nagyjainkat a pufajkás kis zsidó köpködi a köztévében, vagy hittestvére a turul-szobrot takargatja az UV-B sugárzástól védendő a budai Böszörményi úton. Peresze aki ezeket az apróságokat emlegeti, az is szemét fasiszta, akit az Árpád-sávos zászlajára kellene felkötni.

Ha pedig Ságvári Endrét a mai hatalom hős vértanúként emlegeti, annak ellenére, hogy lelőtt egy szolgáltban lévő rendőrt – és ezért ő is golyót kapott annak kollégájától -, akkor a mai osztályharcban is jogos a rendőrség elleni fellépés. Mert ma a rendőrség a buzikat, a választási csalással hatalomra került pártot, a cigányokat és a magyargyűlölő cionistákat védi a magyarsággal szemben. A kör bezárult, és a mai osztályharc alapjának és mintájának tekinthetjük a régi kommunista sejtek terrorcselekményeit, tevékenységét. Illetve csak tekinthetnénk… ugyanis a mai magyar társadalom a fentiek ellenére sem mozdul, eltűri a sorozatos megaláztatást a nemzeti és vallási minoritásoktól, mert amit korábban lopott az veszélybe kerülhet, ha nemtetszését a Parlament előtt fejezi ki. Marad az osztályharc tevőleges része a kis utcai csoportokra, a mély felháborodás pedig a fotelforradalmárokra, akik bár helytelenítik mindazt, amit leírtam, mégis hallgatnak, és csak egy-egy sör mellett, baráti társaságban mondják el véleményüket.

A mai Magyarország tehát megszűnt létezni, s ismét azt mondom: - Trianon szerencsés megoldás volt a maga nyomorával együtt a magyarság elcsatolt részeire nézve. Ugyanis a román vagy a tót nacionalizmus megvédi a vele együtt élő magyarságot is a cionista megsemmisítéstől és megszállástól, amelynek ma szemtanúi vagyunk az egykor volt anyaországban.

Akkor mi a megoldás? – kérdezhetnéd Kedves Olvasó. Nos van, aki Csaba királyfit várja, mások Somlyó hegyére mennek imádkozni, megint mások pedig a Szentkorona megváltó erejében bíznak… precízen vigyázva arra, hogy ne kelljen semmit tenni a reménykedésen kívül. Pedig a megoldás közelít hozzánk és az edllen tényleg nem tehetünk semmit. A Nibiru. 2009 májusától már fényesen látható lesz az égen, s még lesz két évünk gondolkodni, hogy mit kellett volna tennünk egyenként és nemzetként. Aki pedig 2011 után megmarad közülünk, az talán néhány évszázadra utódainknak leírhatja, hogy milyen világot éltünk a háromezer évente megjelenő és pusztító (rendcsináló) bolygó eljövete előtt. Azt is meg kell írnia majd a jövő generációi számára, hogy e második osztályharc helyett illett volna inkább gondolkodni, hinni, magzatainkat megtartani, és a hazát nem elárulni, hanem megvédeni. Végül: abban csak reménykedhetnek a Nibiru után megmaradottak, hogy az osztályharccal együtt a cionizmust is magával viszi a Földnél tízszer nagyobb „megoldás-bolygó”… amelyről sumér eleink írtak nekünk. Csak mi nem olvastuk el!

Stoffán György