2018. október 12., péntek

,,K ,, az ÁVH gyilkossági csoportja








,,K ,, az ÁVH gyilkossági csoportja

Mar 13, '10 1:16 PM
for everyone

(Részletek M. Szabó Imre, a Securitate egykori vezetőjével Mihail Pacepa tábornokkal készített interjújából. Duna Tv)Mihail Pacepa tábornok

Sokkoló tények a terrorbrigádokról, az együttműködésre kész Ceausescuról és az '56-os forradalom "veszett kutyáiról". (A Duna TV által 2004. február 23-án bemutatott, Egy kémfőnök becsülete című film részletének szöveges változata.)
- Milyen feladatokat kapott a Securitatéban?

- Amikor besoroltak 1951-ben hadnagyként, előadóként kezdtem. Négy évvel később a külföldi kémelhárításhoz kerültem, oda már őrnagyként, s a Német Szövetségi Köztársaságban tevékenykedő kémelhárító-egység vezetője lettem. Ott főleg ipari kémkedéssel foglalkoztam. Románia külföldi ipari kémelhárításának 1960-ban lettem a vezetője. A román elnök, Nicolae Ceausescu műszaki fejlesztési tanácsadójának 1972-ben neveztek ki. Ő megbízott még az ország nukleáris és asztronautikai programjának vezetésével is.
- Mikor kezdett el hinni a kommunista tanokban? Hitt-e egyáltalán, és ha igen, akkor meddig?

- Igazán soha nem hittem a kommunizmusban. Egészen az 1960-as évekig be sem léptem a pártba. Az ipari kémkedés hasznosságában viszont hittem, és ezzel akarva-akaratlanul elfogadtam a rezsimet. Ugyanis azt láttam, Románia népe éhezik. Pedig nem is olyan régen Európa legnagyobb olaj- és gabonaexportőre volt. Négy év háború a németek oldalán, utána a híres győzedelmes szovjet hadsereg felszabadítása felért egy sáskajárással. Romániának tehát úgy kellett a nyugati technológia, mint egy falat kenyér. Akkor a második világháború után sok fiatal román értelmiségi - és ez bizonyára maguknál, magyaroknál is így volt -hazafias lázban égett. Hajlandó volt kipróbálni mindent, a kommunizmust is annak érdekében, hogy újjáépítsék, felélesszék szenvedő hazájukat. Én egy voltam ezek közül...
- Beszéljen a KGB által kiagyalt K-részlegről!
Mikor és meddig dolgozott nekik? Hány gyilkosságot követett el ez a szervezet? És önnek volt-e befolyása rájuk?


- Nem tudok semmiféle kémszervezetről, amit így neveztek.
Úgy tűnik, K volt a magyar ÁVH gyilkossági csoportja, amit a Szovjetunióban 13-as osztálynak hívtak. Nálunk Z jellel működött Nicolae Doicanu tábornok csapata. Húsz éven át ők rabolták el a politikai menekülteket és vitték vissza Romániába. Ők végezték ki külföldön azokat a romániai embereket, akik kellemetlenek, nemkívánatosak voltak a párt számára. Ezt az egységet Ivan Aniszimovics Fagyejev, a szovjet PGU, a KGB első igazgatóságának az új szovjet kémszervezetének a parancsnoka szervezte meg Romániában, 1957 márciusában. Ő volt az, aki Kelet-Berlinben a szovjetellenes tüntetéseket brutálisan elfojtotta. Olyan kíméletlenül öletett, hogy Sztálin és Berija belügyminiszter azonnal visszahívta Moszkvába. Később ismét a nemzetközi színtérre lépett. Bukaresti ténykedését azzal kezdte, hogy kijelentette: Sztálin megbocsáthatatlan hibát követett el akkor, amikor az állambiztonsági erőket a Szovjetunió emberei ellen vetette be. A mi ellenségeink Amerikában vannak. A DIE Fagyejev irányításával kialakította saját nyugati osztagait a DIE keretein belül az a ntikommunista vezetők elrablására és kivégzésére. A zért kapta a Z-csoport nevet, mert a Z az ábécé utolsó betűje, tehát a végső megoldásra utalt. Az egység ütőereje Kelet-Berlinben rendezkedett be, mert innen a Nyugat-Berlinbe csalt célpontok, emberek könnyen elrabolhatók és kivégezhetők lettek. Az akkori Kelet-Berlin lett a központja az Európában körözött emigránsok, antikommunisták likvidálásának. Berlin keleti részén működött a logisztikai központ. Ott áll huszonnégy órás készültségben a kommandó, ezer kém, nyugatnémet rendszámú mentő. Rendőrautóval, jelentős taxiállománnyal és kiképzett terroristákkal rendelkeztek. Információik naprakészek voltak. A PGU semlegesítő akciónak nevezte tevékenységét. Volt semlegesítői tanácsadója, egy PGU főtiszt. Azokat, akik hajlandóak voltak együttműködni velük később persze a DIE-vel is, visszaküldték ügynökként. Ha nem teljesítettek, megölték őket...
- Hogyan avatkoztak be a titkosszolgálatok az 56-os magyar forradalomba?

- .Hamarosan kiderült, hogy Szerov és Szaharovszkij előző este érkeztek Bukarestbe Nyikita Hruscsovval és Georgij Malenkovval, akit éppen akkortájt váltottak le a miniszterelnöki posztról, ám a politikai bizottságnak tagja maradt. Sejtettem, itt valami nagy dolog készül. Szerov elmagyarázta, hogy konzultációra érkezetek Romániába, méghozzá a Magyarországon történő veszélyes események miatt. Szerov közölte: Moszkva cáfolhatatlan bizonyítékokat szerzett be, amelyek arra utalnak, hogy Magyarországot elözönlötték a nyugati ügynökök. Rémhíreket terjesztenek a lengyelországi politikai zavargásokról, feltüzelik a magyar társadalom legalját, hogy lázadjanak fel a népi kormány ellen. Ezért Hruscsov úgy döntött, komoly szovjet katonai erőt küld Romániába a magyar határ mellé. A román pártvezetők még csatlakozásukat is felajánlották. Ám azt Hruscsov megtiltotta, mert nem akarta nemzetközi konfliktussá fokozni a magyar válságot
M.Szabó Imre





Mar 6, '10 7:00 AM
for everyone
  
2010.03.05 16:20  MNO - Udvardy Zoltán
Törökország visszahívta washingtoni nagykövetét azután, hogy az Egyesült Államok képviselőházának külügyi bizottsága határozatot hozott az örmények ellen a török állam által elkövetett, 1915-ös népirtásról, elfogadva, hogy genocídium történt. A nem kötelező jellegű határozat arra kötelezné az Obama-adminisztrációt, hogy népirtásként hivatkozzon a történtekre.
Az Egyesült Államok számára Törökország kulcsfontosságú állam: katonákat küldött Afganisztánba, megnyitotta repülőtereit az iraki hadműveletekben részt vevő amerikai gépek előtt, és ami még ennél is fontosabb: a Biztonsági Tanácsban jelenleg Törökország elnököl, emiatt pedig meghiúsulhat az Irán elleni újabb szankciók bevezetése. (hírTV)
Ez a határozat olyan próba elé állítja az amerikai népet, mely megmutatja: mennyire elkötelezettek az általános emberi értékek irányában, egyben fontos lépés az emberiség elleni bűnök megelőzése irányában – így fogalmazott Edouard Nalbandian örmény külügyminiszter a bizottsági határozat 23-22 arányú elfogadása után.

Kevésbé nevezhető lelkesnek az ankarai fogadtatás; Törökország azonnal visszahívta, a hivatalos megfogalmazás szerint konzultációra, washingtoni nagykövetét. Abdullah Gül török elnök elítélte a határozatot, mely szerinte olyasmivel vádolja a török népet, melyet az nem követett el. Ankara álláspontja szerint kellő stratégiai rálátás nélkül hozták meg amerikai képviselők ezt a döntést, nem számolva azzal, hogy Törökország régi NATO-szövetséges és a térségben fontos szerepet játszik az amerikai érdekek érvényesítésében.

A törökök, érvel Ankara, Afganisztánban és Teherán irányában, az iráni atomprogram kezelésében is komoly érdekeltséggel rendelkeznek, mint partnerek és közvetítők.

Óvakodj a töröktől

Korábban Hillary Clinton külügyminiszter óvta a bizottságot attól, hogy erre az állásfoglalásra jussanak, de ez nem aggasztotta a képviselőket, meghozták az örmény genocídiumot elítélő határozatot. Howard Berman, a bizottság elnöke úgy vélte, Ankara nem tartja be feltétlenül fenyegetéseit, hiszen Amerika sem tesz hasonló lépéseket.

A bizottság felszólította Barack Obama amerikai elnököt, hogy éves elnöki beszédében tegye szóvá a 1,5 millió örmény előre megfontolt és szisztematikus kiirtását, a genocídiumot.


1,5 millió áldozat

Az örmény kérdés aknamezőnek számít bármely állam Törökországgal kiépített kapcsolatában. Miután az 1915 és 1917 között, az Ottomán Birodalom által elkövetett mészárlásokat népirtásnak minősített e az Európai Parlament és Kanada is, az amerikai örmény diaszpóra szintén nyomást gyakorolt, hogy Washington hasonló álláspontra jusson.

Az örmények adatai szerint 1,5 millió társukat gyilkolták le a törökök az I. világháború alatt, míg Törökország 3-500 ezer örmény halt meg – Ankara úgy fogalmaz, nem népirtás során, hanem az Ottomán Birodalom összeomlásakor kialakult káosz következtében.















Fotók: Reuters
(BBC, lefigaro.fr) 

Igaza van Ankarának nem a törökök irtották ki az Örményeket, hanem a zsidók . Az európa szerte fellángolt ifju mozgalmak vezetősége Törökországban majdnem mind zsidó volt. Az irányítást a zsidók adták e mészárláshoz, és ők most is halgatnak pedig az első holokausztot mint látjuk ők követték el az Örményekkel szemben. Lapozzatok vissza a történelem tanulmányaitokhoz és elemezzétek a helyzetet, ne hagyjátok hogy megvezessenek benneteket. De Drábik János munkái is foglalkoznak a témával, az interneten elérhető közegben rátalálsz a történelmi tényekre a zsidó hóhérok bosszújára, hol tényleg 1,5 millió örményt kényszerítettek a halálba. Döbbenetes igazságtalanság, míg ezek kárognak, addig , kiderül, hogy 1,5 millió emberen követtek el gencídiumot. És ez nem összehazudott számháború, szégyen hogy ezek diktálnak holokausztot a népeknek röhej hogy van aki komolyan is veszi a zsidókon kívül, kik a csendes és terror holokauszt most is gyakorolják. Ha nem hiszed üsd be a Google- ba csendes és terror holokauszt címszót és győződj meg a mocskos valóságról. Ne hagyd hogy átmossák az agyad , a zsidó média bambává varázsol, ha nem teszel ellene semmit. Az új világrendnek ilyen gépi robotok kellenek, kik csak robotolnak és ha kell meghalnak a cionista sátánimádó pénzrabló zsidó hatalmi őrületben szenvedő kiválasztottnak hitt metszett farkúakért.


Az 1956 utáni megtorlás során kivégzettek listája




A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából




A következő lista az 1956-os forradalom harcaiban résztvevő, a forradalmat követő megtorlás során kivégzettek, vagy börtönben meghaltak nevét tartalmazza. A halálos ítélet fő indoka a meghozott ítéletekben nem minden esetben az 1956-os tevékenység volt.
Nagy Imre kivégzett miniszterelnök újratemetésekor, 1989június 16-án a Hősök terén tartott megemlékezésen Mensáros László,Rékasi Károly és Orosz Helga 235 kivégzett nevét olvasta fel a tömegnek – de már ekkor világos volt, hogy a lista valójában hosszabb.
Zárójelben az 1956-os tevékenység helye vagy módja és a kivégzés ideje. A lista nem teljes.


Lista [szerkesztés]

A, Á B C Cs D Dz Dzs E, É F G Gy H I, Í J K L Ly M N Ny O, Ó Ö, Ő P Q R S Sz T Ty U, Ú Ü, Ű V W X Y Z Zs

[szerkesztés]

Á [szerkesztés]

  • Ábrahám József szerszámkészítő (kémügy, 1924–1958június 9.)
  • Ács Lajos ipari tanuló (nemzetőr, fegyverrejtegető 1938–1959szeptember 8.)

[szerkesztés]

[szerkesztés]

Cs [szerkesztés]

[szerkesztés]

E, É [szerkesztés]

[szerkesztés]

[szerkesztés]

Gy [szerkesztés]

[szerkesztés]

  • Hajnal Sándor (1959. július 21.)
  • Hangódi István (1957. december 31.)
  • Harazin János gazdálkodó (gyilkosság, 1908–1957. augusztus 31.)
  • Harmincz István segédmunkás (Gyóni Nemzetőrség, 1928–1957. október 25.)
  • Hámori István filmes (Baross téri csoport, 1917–1961. augusztus 26.)
  • Hegedűs Géza (1959. november 18.)
  • Herczegh József sütősegéd (fegyverrejtegetés, 1933–1957. október 4.)
  • Horváth István hegesztő (fegyverrejtegetés, 1936–1957. január 26.)
  • Hrabák István (1960. április 9.)
  • Hullár Gábor hentes (fegyverrejtegetés, 1924–1957. február 7.)
  • Huszár László rakodómunkás (hűtlenség, 1932–1959. november 21.)
  • Huzián István szabósegéd (Köztársaság tér, gyilkosság, 1924–1959. december 22.)

I, Í [szerkesztés]

  • Ignéczi Károly (1959. december 18.)
  • Illésy Gábor (1957. október 4.)
  • Illyés László (1958. május 14.)
  • Ivicz György villanyszerelő (Rákoczi téri csoport, 1936–1958. február 18.)
  • Izsó András (1959. október 15.)

[szerkesztés]

  • Jakab András (1959. december 18.)
  • Joó Lajos (1960. január 27.)
  • Józsa György könyvelő (fegyverrejtegetés, 1933–1957. április 12.)
  • Juhász András (1959. december 18.)
  • Juhász Áron Ferenc(1960. február 20.)

[szerkesztés]

  • Kalapos János (1960. január 27.)
  • Kálmán Dezső kocsis, sorkatona (szervezkedés, 1934–1958. november 15.)
  • Kanyó Bertalan lakatos (Ózd, 1900–1957április 27.)
  • Károlyi László (1961. április 11.)
  • Katona István gazdálkodó (fegyverrejtegetés, 1920–1957október 17.)
  • Katona József (1958május 7.)
  • Katona Sándor nyomdász (fegyverrejtegetés, 1915–1957. február 12.)
  • Csontosné Kenderesi Mária (1958február 14.)
  • Keller Károly alkalmi munkás (Dózsa György úti csoport, 1925–1959. október 28.)
  • Kicska János katonatiszt (szervezkedés, gyilkosság, 1931–1958. november 15.)
  • Kiss Antal fűtő (Mosonmagyaróvár, 1933–1957. december 31.)
  • Kiss István segédmunkás (Széna-téri csoport, 1928–1958. október 16.)
  • Kiss Sándor (1957. május 17.)
  • Klenovszky István segédmunkás (Corvin köz, 1936–1958. október 4.)
  • Kocsis Sándor rendőr (Soroksári Nemzetőrség, 1928–1957. szeptember 4.)
  • Kokics Béla segédmunkás (Széna-téri csoport, 1924–1958. május 8.)
  • Kolompár Mátyás vándoriparos (emberölés, 1924–1957. október 7.)
  • Kolonics János bányász (Széna-téri csoport, 1935–1959. május 6.)
  • Kolozsi István segédmunkás (Ózdi polgárőrség, 1913–1958. október 22.)
  • Komár József (1959. december 18.)
  • Komjáti Ferenc rakodómunkás (Miskolc, 1927–1957. július 20.)
  • Kondorosi Imre lakatos (Dózsa György úti csoport, 1922–1959. október 28.)
  • Kormos Zoltán (Corvin-közi csoport, 1956. november 1.)
  • Korsós József géplakatos, sorkatona (Dunakeszi, 1935–1958. augusztus 9.)
  • Kósa Ferenc béres (Köztársaság tér, 1938–1958. június 25.)
  • Kósa Pál asztalos (Nemzeti Bizottság, 1921–1959. augusztus 5.)
  • Koszterna Gyula lakatos (Forradalmi Bizottság, 1933–1959. július 30.)
  • Kovács Dezső hőszigetelő (VII. ker. Nemzetőrség, 1920–1958. október 7.)
  • Kovács Ferenc segédmunkás (Landler Jenő utca, 1931–1957. június 26.)
  • Kovács Imre segédmunkás (VII. ker. Nemzetőrség, 1929–1958. október 7.)
  • Kovács István (1957. október 31.)
  • Kovács József főkönyvelő (Szegedi felkelés, 1926–1958. október 6.)
  • Kovács Lajos vájár (Baross téri csoport, 1927–1961. augusztus 26.)
  • Kóté Sörös József vándoriparos (Vajdahunyad utcai csoport, 1927–1959. február 26.)
  • Kőrösi Sándor katonatiszt (szervezkedés vezetése, 1932–1958. március 6.)
  • Krausz Gyula fémmunkás, sorkatona (Dózsa György úti csoport, 1934–1959. október 28.)
  • Kuti István (1959. július 7.)

[szerkesztés]

  • Lachky Albert szerszámkészítő (Köztársaság téri kivégzések, 1933–1958. november 28.)
  • Lakos János gazdálkodó (Gyón-i Nemzeti Bizottság, 1920–1957. október 25.)
  • Laurinyecz András bányász (Széna-téri csoport, 1927–1957. november 29.)
  • Lengyel László kőművessegéd (kivégzések végrehajtása, 1936–1957. július 20.)
  • Léderer Jenő Tibor bányász (szándékos emberölés, 1935–1957. február 15.)
  • Lénárd Ottó pék (szervezkedés vezetése, 1929–1958. január 28.)
  • Losonczy Géza (államminiszter, 1917–1957december 21., a börtönben meghalt)
  • Lukács László esztergályos (hűtlenség, 1923–1959. január 13.)

[szerkesztés]

  • Magori Mária segédmunkás (Dózsa György úti csoport, 1913-1959. október 28.)
  • Magyar János traktoros, sorkatona (szervezkedés, 1934–1958. november 15.)
  • Magyar Zoltán vasesztergályos, határőr (Ózdi felkelés, 1933–1958. október 22.)
  • Major Ernő szíjgyártó (Csepeli Nemzetőrség parancsnoka, 1915–1958. március 6.)
  • Major János (1959. december 2.)
  • Dr. Makó Kléger László (1959. július 25.)
  • Maléter Pál (honvédelmi miniszter, 1917–1958június 16.)
  • Mansfeld Péter ipari tanuló (Széna-téri csoport, 1941–1959március 21., a legfiatalabb kivégzett)
  • Marényi Ernő (1957. október 31.)
  • Mayer Antal villanyszerelő (Köztársaság tér, 1913–1958. január 14.)
  • Mányi Erzsébet adminisztrátor (1937–1957. február 2.)
  • Mecséri János katonatiszt (Budai körzet parancsnoka, 1920–1958. november 15.)
  • Meggyesi Ágoston (1959. október 6.)
  • Menyhárt Gyula (1959. július 2.)
  • Mészáros István (1959. július 6.)
  • Micskó Ferenc (1959. április 7.)
  • Micsinai István lakatos (XX.ker. Nemzetőrség, 1917–1957. április 18.)
  • Minczér József bányász (fegyverrejtegetés, 1932–1956. december 20.)
  • Modori Sándor bányász (Wesselényi utcai csoport, 1923–1958. október 7.)
  • Molnár Imre határőr (kémkedés, 1934–1957. október 3.)
  • Molnár Károly géplakatos (XVIII. ker. Nemzeti Bizottság, 1930–1958. július 5.)
  • Molnár Sándor bányász (Székesfehérvár, 1933–1958. március 6.)
  • Monostori Lajos (1959. november 3.)
  • Motzer Nándor katonatiszt (hűtlenség, 1930–1959. április 9.)

[szerkesztés]

  • Nagy András vasesztergályos (hűtlenség, 1934–1958. június 11.)
  • Nagy Imre (miniszterelnök, 1896–1958június 16.)
  • Nagy István (1960. december 1.)
  • Nagy József szállítómunkás (gyilkosság, 1929–1958. február 28.)
  • Nagy József alkalmi munkás (Széna-téri csoport, 1929–1958. november 28.)
  • Nagy József bányász (vasúti robbantás, 1934–1959. április 23.)
  • Nagy József hentes (Corvin köz, 1936–1959. február 18.)
  • Nagy Lajos (1957. október 1.)
  • Nagy Mihály (1959. december 18.)
  • Nagy Sándor (1959. július 30.)
  • Nagy Zoltán bányász (Miskolc, 1926–1957. július 20.)
  • Németh József vízvezeték-szerelő (Dózsa György úti csoport, 1912–1959. október 28.)
  • Nickelsburg László műszerész (Baross téri csoport vezetője, 1924–1961augusztus 26., az utolsó kivégzett)
  • Noé János (1959. november 14.)
  • Németh Dániel (1960. március 13.)

Ny [szerkesztés]

  • Nyemcsok György (1961. december 13-án a Szegedi BV Intézetben öngyilkos lett)

O, Ó [szerkesztés]

  • Oláh Miklós raktáros (Miskolc, 1935–1957. április 12.)
  • Onestyák László szerszámköszörűs (Berzenczey uti csoport, 1938–1958. november 22.)
  • Ozsvár Károly rakodómunkás (Ráday utcai csoport, 1933–1959. május 14.)
  • Michalidesz Györgyné Ócsai Mária (1959. április 7.)

Ö, Ő [szerkesztés]

  • Ökrös Vince (1959. október 2.)

[szerkesztés]

  • Palotás József kovácsmester (Baross tér, 1935–1958. március 14.)
  • Panczer Ferenc villamoskalauz (Köztársaság tér, 1902–1958. október 23.)
  • Patkó István (1960. március 3.)
  • ifj. Patyi István Kömüves (Kiskunmajsa, 1913–1957. október 10.)
  • Pálházi Ferenc szobafestő (kivégzésekben részvétel, 1903–1959. május 10.)
  • Pálinkás-Pallavicini Antal (honvédőrnagy, Mindszenty hercegprímás kiszabadítója, 1922–1957december 10.)
  • Pekó István segédmunkás (Kiskunmajsa, 1914–1957. október 10.)
  • Pesti István (1959. október 2.)
  • Petrus József bányász (Pécs, 1936–1958. március 5.)
  • Péch Géza üzemmérnök (szervezkedés, 1930–1958. április 22.)
  • Pércsi Lajos katonatiszt (Schmidt-kastély, 1911–1958. május 10.)
  • Pintér József géplakatos (fegyverrejtegetés, 1936–1957. január 16.)
  • Pongrácz János (1959. október 15.)
  • Pólya Ferenc Sándor villanyszerelő (fegyverrejtegetés, 1913–1957. április 8.)
  • Pópa (Papp) József segédmunkás (Széna-téri csoport, 1927–1958. április 16.)
  • Preisz Zoltán rendőrtiszt (kémkedés, gyilkosság, 1925–1957. május 10.)
  • Preszmajer Ágoston traktoros (Práter utca, 1934–1957. november 7.)

[szerkesztés]

  • Dr. Rajki Márton ügyvéd (Újpesti Forradalmi Bizottság elnöke, 1901–1959. július 30.)
  • Rasztik Péter (1960. január 27.)
  • Renner Péter térképész (Corvin köz, 1933–1958. február 5.)
  • Rémiás Pál katonatiszt (Juta domb, 1930–1958. november 15.)
  • ifj. Rizmajer József segédmunkás (Kakucs, 1935–1957. augusztus 31.)
  • Romvári József (1957. június 15.)
  • Rusznyák László bányász (Széna-téri csoport, Bányász Brigád megszervezője, 1933–1957. november 29.)
  • Raman Szundar (1960. február 20.)

[szerkesztés]

  • Bakos Gyuláné-Salabert Erzsébet segédmunkás (Több budapesti csoport, 1930–1958november 28.)
  • Schiff János segémunkás (fegyverrejtegetés, 1930–1957. április 25.)
  • Sikó Dezső kazánfűtő (Miskolci felkelés, 1930–1957. július 20.)
  • Silye Sámuel vasesztergályos, sorkatona (Kőbánya, 1932–1959. november 21.)
  • Simon Gábor varrógépműszerész (Baross tér, 1934–1958. november 18.)
  • Sipos István (1960. augusztus 1.)
  • Sipos Zsigmond (1957. augusztus 15.)
  • Smrek Benjámin (1957. szeptember 4.)
  • Soltész József cipész (Bakonyi csoport, 1927–1956. december 15.) (a legelső kivégzett)
  • Somlai István lakatos (Köztársaság tér, 1936–1957. április 27.)
  • Somlyói Nagy Sándor gyári munkás (Újpesti Nemzetőrség parancsnoka, 1902–1959. július 30.)
  • Somogyi Tibor sorkatona (XXI. ker. Nemzetőrség, 1935–1958. március 6.)
  • Sörös Imre elektrolakatos (szervezkedés, 1932–1958. február 5.)
  • Spannberger György lakatos (fegyveres harcok, 1913–1957. november 8.)
  • Steiner Lajos fuvaros (VII. ker. Nemzetőrség parancsnoka, 1930–1959. augusztus 5.)
  • Havrilla Béláné-Sticker Katalin takarítónő (Vajdahunyad utcai csoport, 1932–1959. február 26.)

Sz [szerkesztés]

  • Szabó István gazdálkodó (Apátvarasdi Nemzetőrség, 1920–1957. június 27.)
  • Szabó János, "Szabó bácsi" gépkocsivezető (Széna-téri csoport, 1897–1957január 19.)
  • Szabó János gépkocsivezető (Kecskemét, 1928–1960. március 2.)
  • Szabó József (1959. október 3.)
  • D. Szabó Károly villamoskalauz (Ócsai Nemzeti Bizottság, 1924–1959. január 14.)
  • Szabó Lajos betanított munkás (Corvin köz, 1930–1959. február 18.)
  • Szabó László (1961. április 8.)
  • Szabó Pál katonatiszt (szervezkedés vezetése, 1915–1958. november 15.)
  • Szántó Farkas Béla katonatiszt (XVIII-ker. Béke téri csoport, 1929–1958. december 29.)
  • Szász Zoltán bányász (kivégzések végrehajtása, 1930–1957. június 20.)
  • Szegedi Flórián vízvezeték-szerelő (Kispesti csoport, 1929–1958. szeptember 3.)
  • Szelepcsényi István villanyszerelő (Nagykovácsi csoport, 1932–1959. szeptember 8.)
  • Szendi Dezső katonatiszt (Forradalmi Katonai Tanács, 1923–1958. november 15.)
  • Szente István kocsikísérő (Csepeli Nemzetőrség, 1937–1958. december 23.)
  • id. Szente Károly kocsikísérő (Csepeli Nemzeti Bizottság, 1906–1958. december 23.)
  • Szigethy Attila országgyűlési képviselő (a börtönben halt meg, 1912–1957)
  • Dr. Szilágyi József vállalati osztályvezető (Nagy Imre titkárságvezetője 1917–1958április 24.)
  • Szilágyi László terv-előadó (Nyíregyházi Munkástanács elnöke, 1924–1958. május 6.)
  • Szirmai Ottó dramaturg (Tűzoltó utcai csoport, 1926–1959. január 22.)
  • Szivák István villanyhegesztő (Dózsa György úti csoport, 1934–1959. október 28.)
  • Szívós Géza fuvaros (fegyverrejtegetés, 1931–1957. január 3.)
  • Szívós Mihály (1956november 12., az első kivégzett)
  • Szmrek Benjámin gazdálkodó (gyilkosság, 1934–1957 szeptember 5.)
  • Dr. Szobonya Zoltán jogász (Jánoshalma, 1909–1958. szeptember 29.)
  • Szörtsey István könyvelő (Kilián laktanya, 1891–1957. november 21.)
  • Szrogh Sándor (1957. május 17.)

[szerkesztés]

  • Takács Kálmán vasesztergályos (Budakeszi felkelés, 1909–1958. november 6.)
  • Talló Mihály (1960. január 27.)
  • Tihanyi Árpád tanár (hűtlenség, 1916–1957. december 31.)
  • Tomaszovszki András villanyszerelő (szervezkedés, 1923–1958. május 6.)
  • Toracz Sándor bányász (Baross téri csoport, 1930–1958. szeptember 3.)
  • Tóth György gazdálkodó (fegyverrejtegetés, 1909–1957. szeptember 3.)
  • Tóth Ilona orvostanhallgató (Kollár István halála, 1932–1957. június 26.)
  • Tóth József kocsikísérő (Vajdahunyad utcai csoport, 1927–1959. február 26.)
  • G. Tóth László segédmunkás (Miskolci szervezkedés, 1914–1957. július 20.)
  • Tóth László (1961. november 23.)
  • Tóth Tibor segédmunkás (Kisfaludy utcai csoport, 1937–1959. december 22.)
  • Török Ferenc (1959. november 3.)
  • Török István vasesztergályos (Győr, 1930–1958. december 2.)
  • Törzsök Géza szabósegéd (szervezkedés, 1911–1958. május 20.)
  • Tunbász Ákos adminisztrátor (szervezkedés, hűtlenség, 1935–1959. március 27.)
  • Tutsch József gépszerelő (Köztársaság tér, 1929–1959. szeptember 24.)

U, Ú [szerkesztés]

  • Újvári József bányász (szervezkedés, 1927–1958. június 25.)

[szerkesztés]

  • Vajgel Mihály (1961. december 13.)
  • Varga József segédmunkás (fegyverrejtegetés, 1928–1957. január 22.)
  • Varga Miklós (1960. szeptember 12.)
  • Varga Péter földműves, határőr (szervezkedés, gyilkosság, 1933–1958. október 22.)
  • Vass Lajos segédmunkás (Práter utcai csapat, 1936–1958. november 28.)
  • Veréb László szerszámkészítő, sorkatona (hűtlenség, 1935–1959. október 6.)
  • Viskovics János segédmunkás (szervezkedés, gyilkosság, 1918–1958. november 12.)

[szerkesztés]

  • Weintráger László rendőr (gyilkosság, 1928–1958. január 15.)

[szerkesztés]

  • Zódor János bányász (gyilkosság, 1936–1958. október 24.)
  • Zöld Ádám segédjegyző (hűtlenség, 1911–1959. május 15. a börtönben meghalt)
  • Zrínyi János gazdálkodó (fegyveres szervezkedés, 1925–1958. március 14.)

Zs [szerkesztés]

  • Zsigmond Imre gazdálkodó (gyilkosság, 1924–1957. december 31.)
  • Zsigmond László kocsifelíró (szervezkedés, 1921–1958. február 5.)
Az ÁVH- s megtorlás teljes volt , a sok spicli, nem is magyar országban élt, ők Judapestiek voltak, a nyelvük két arasznyi , hogy a mai politikai elittet a rablások sulya miatt talpra tudják nyalni, mondanomsem kell ezek is zsidók ÁVH- s leszármazottak likudosok vakolók.


Ugy éltem itt, mint a bugyborék a vizen…”


Péter Gábor börtönben írt feljegyzései, 1954. május-augusztus

1953. január 3-án Rákosi Mátyás Lóránt utcai villájában letartóztatták Péter Gábort és feleségét[1]. Péter Gábor 1945 óta állt a magyar politikai rendőrség élén. E szervezet több átalakítás után 1950. január 1-én függetlenedett a Belügyminisztériumtól, és már csak a Minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóságként (ÁVH) dolgozott tovább. Péter Gábor azonban kezdettől fogva csak egyetlen politikai vezetőt ismert el maga felett, Rákosi Mátyást, a Magyar Kommunista Párt (MKP), majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkárát. Az Andrássy út 60-ból, majd a Jászai Mari téri „Fehér Ház”-ból[2] általa nyolc évig irányított szervezet munkája során elkövetett törvénytelenségek mögött jórészt tehát Rákosi közvetlen parancsai álltak. Rákosi parancsait pedig Moszkva útmutatásai, illetve az általa vélt szovjet elvárások inspirálták. A „piszkos munka” elvégzése után, amikor már nemigen volt szükség a hű alattvaló további szolgálataira, koncepciós elemeket is tartalmazó per keretében került sor Péter Gábor és tizenhét társa elítélésére. Pétert - Moszkva példáját hűségesen követve – eredetileg cionista összeesküvésben való részvétel miatt tartóztatták le, Sztálin halála után azonban ezt a koncepciót ejtették, és végül is elsősorban az ÁVH által elkövetett törvénytelenségekért ítélték el.
Péter Gábor államvédelmi altábornagyot a Budapesti Hadbíróság, mint elsőfokú bíróság 1953. december 24-én megtartott zárt tárgyalásán első rendű vádlottként bűnösnek mondta ki népellenes bűntettben, hűtlenség bűntettében, halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, folytatólagosan elkövetett hivatali hatalommal való visszaélés bűntettében, folytatólagosan elkövetett személyes szabadság megsértésének bűntettében, folytatólagosan elkövetett külföldre szökés elősegítésének bűntettében és folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűntettben, s ezekért életfogytiglani börtönre, a közügyektől tíz évi eltiltásra, teljes vagyonelkobzásra és lefokozásra ítélte.[3] A Katonai Felsőbíróság, mint másodfokú bíróság 1954. január 15-én a Péter Gábor és társai bűnügyében zárt fellebbezési tárgyaláson a Péter Gábor első rendű vádlott vonatkozásában a terhére helyesen megállapított társadalmi tulajdon elleni bűntettet a felhívott minősítő körülményeken felül bűnszövetkezetben elkövetett cselekménynek is minősítette, a büntetés mértékét azonban nem változtatta meg.[4]
Péter Gábor tehát jogerős börtönbüntetését töltötte 1954 késő tavaszán és nyarán, amikor ceruzával néhány papírlapra leírta gondolatait: 1. Rajk Lászlóról és a Rajk-ügyről, 2. Kádár Jánosról és a Kádár-ügyről, 3. saját magáról, érzéseiről, gondolatairól. A két koncepciós ügy ekkori felelevenítése korántsem volt véletlen. Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett halála után megkezdődtek a koncepciós perek felülvizsgálatai, melyeket az államvédelmi szervek jelentősen befolyásoltak. Az MDP Politikai Bizottsága (PB) 1954. március 24-én, valamint május 19-én hozott határozatai alapján a Belügyminisztérium vizsgálati szervei és a Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Osztálya megkezdték a felülvizsgálatot Kádár János, Rajk László, Sólyom László, Szűcs Ernő és társainak ügyében.[5]
1949-től kezdve a diktatórikus rendszer jellegéből adódó terror már a kommunistákat is fenyegette. Rajk László volt belügy- és külügyminisztert szervezkedés gyanúja miatt 1949. május 30-án őrizetve vette az ÁVH. A Budapesti Népbíróság különtanácsa 1949. szeptember 24-én bűnösnek mondta ki népellenes bűntett (besúgás), hűtlenség bűntette (kémkedés), valamint demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettében, és ezekért halálbüntetésre ítélte. Az ítéletet 1949. október 15-én hajtották végre. A koholt vádak alapján konstruált Rajk-per egyik célja a Tito-ellenes szovjet politikával való azonosulás kifejezése, a másik pedig a népszerű és potenciális politikai vetélytárstól való megszabadulás lehetett.
A Rajk-ügy alakításában és a vizsgálatok folyamán fontos szerepet játszott Péter Gábor, mint az ÁVH vezetője. Rajk belügyminiszterré történő kinevezése (1946) után éles ellentét alakult ki közte és Rajk között. Belügyminiszterként ugyanis Rajk Péter Gábor hivatali felettese lett, s mint ilyen, időnként utasításokat adott Péter és az ÁVH számára. Ez sértette Péter hiúságát, aki többször nehezményezte, hogy Rajk beleavatkozik a munkájába. Péter idővel igyekezett olyan hangulatot kialakítani az ÁVH-n belül és a párt vezetői között, hogy Rajkot tudatos ellenségnek tüntesse fel, aki emberei révén be akar épülni az ÁVH-ba azért, hogy kémkedjen. Szerinte Rajk mindenre képes, csak hogy ő lehessen a vezető. Ezek a motívumok többször visszaköszönnek az alább olvasható dokumentumok egy részében is (lásd az 5-6. dokumentumot[6]). Péter ezekben többször kiemeli, hogy Rajk mennyire szeretett vezérkedni, sőt törekedett is rá, szívesen befolyásolta ennek érdekében az embereket. A feljegyzésekben beszámol Rajk munkásmozgalmi tevékenységéről is. Elismeri, hogy az illegális időkben nagyon komolyan dolgozott, a munkában pontos, munkabíró, lendületes volt, ha nem is hozta meg mindig a legmegfelelőbb döntéseket. Fenntartja viszont azt a véleményét, hogy mindezeket csak annak érdekében tette, hogy a hatalom birtokosa lehessen. Rajk a személyes kapcsolatait és a pártot is csak eszköznek tekintette a hatalomhoz, így szerinte mindenképpen a párt ellensége volt. Péter szerint ez abban is megnyilvánult, hogy míg Kádár elismerte, hogy „mi csak addig vagyunk alkalmasak a Párt vezetésére, ameddig haza nem érkeznek Moszkvából akiket a vezetés megillet” (lásd az 5. dokumentumot), addig Rajk sosem mondott ilyet, és „agyonhallgatta” a Szovjetuniót is. Péter elismeri, hogy a Rajk-ügy nyomozása során nemigen voltak tárgyi bizonyítékok, nagyobbrészt a vallomások alapján vették őrizetbe az embereket. A szükséges vallomások kikényszerítése érdekében pedig verések is előfordultak. Az ügy vizsgálata során őt magát lassan kiszorította Szűcs Ernő és Belkin, így egyre kevésbé szólhatott bele az eseményekbe. Bár Rajk és Rankovics[7] kitalált paksi találkozóját már annak idején is hiteltelennek tartotta, a vádak további részeit továbbra is igaznak vallja, szerinte nem volt benne egyéb koncepció. Rajkról tehát összességében igen negatív képest fest, egyáltalán nem hisz ártatlanságában.[8]
1951 tavaszán tovább folytatódtak a munkásmozgalmi vezetők elleni koncepciós perek, most a hazai kommunisták újabb csoportját tartóztatták le. 1951. április 20-án őrizetbe vették Kádár János volt belügyminisztert is. A Budapesti Megyei Bíróság 1951. december 18-án Kádár Jánost bűnösnek találta háborús bűntett, demokratikus államrend elleni szervezkedés vezetése és hűtlenség bűntettében, és ezért őt életfogytig tartó börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és tíz évig a közügyektől való eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság 1952. december 26-án jogerősen helyben hagyta a Kádár János és társai perében első fokon meghozott ítéletet.[9]
A közölt dokumentumok közül abban a kettőben (lásd a 4. és a 7. dokumentumot[10]), amelyekben Péter Gábor Kádár Jánosról ír, az elsődleges kérdés az volt, hogy Kádár valóban horthysta besúgó volt-e, illetve hogy milyen szerepe volt az 1943-as pártfeloszlatásban. Beszervezett ügynök volt-e Kádár? Kinek az ötlete volt a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) feloszlatása és helyette a Békepárt létrehozása? Ezekben a kérdésekben Péter mintha mentegetni akarná Kádárt. Meggyőződése szerint ugyanis Kádár nem lehetett rendőrségi besúgó, hiszen akkor őt magát is többször lebuktathatta volna, miközben az illegális nyomdát szervezte, amelyre előszeretettel vadásztak akkortájt a horthysta detektívek. Péter véleménye az, hogy a pártfeloszlatás nem Kádár saját ötlete volt, hanem ezt mások befolyására tette, bár igaz, hogy 1943 májusának végén konkrétan ő maga javasolta. Kádár ugyanis felnézett Donáth Ferencre, nagyon nagyra becsülte őt. Donáthra azonban Haraszti Sándor volt igen nagy hatással, aki nagyon jó kapcsolatot tartott fenn a parasztpárti Kovács Imrével. Így, Péter szerint, bár Donáth tette „a bogarat” Kádár fülébe, tehát ő győzte meg Kádárt, hogy oszlassák fel a kommunista pártot és alakítsanak Békepártot helyette, végül is Donáthon keresztül Haraszti és Kovács Imre befolyása érvényesült Kádárnál. Kádár így nem tudta, nem is tudhatta, hogy végül is kinek az érdekeit képviselte a pártfeloszlatással. Péter feljegyzéseiben azzal is vádolja Donáthot, hogy bár tagja volt a Békepárt vezetésének, nem akarta a kommunista párt újraalakítását. Ennek ellenére Horváth Mártonnal együtt Péter 1944. szeptember 10-én újra megalakította a pártot.
Péter beszámol a hármas bizottság munkájáról is. Ismert, hogy az MDP Politikai Bizottsága 1951. április 21-i ülésén egy háromtagú bizottságot küldött ki Kádár János és társai ügyének kivizsgálására. A bizottság tagjai: Farkas Mihály, Kovács István és Kiss Ferenc.[11] Péter rettenetesen fájlalta, hogy nem vehetett részt e bizottság munkájában. Ezt ő egyértelműen személye iránti bizalmatlanságnak tekintette. Leírta, hogy bár ő sok mindent nem hitt el Kádár vallomásából, nem mert nekik szólni, hiszen csak megérzései voltak, bizonyítékai nem. Bár a kihallgatói szerint Kádárt nem bántalmazták, szerinte a kihallgatások során Kádár egyszerűen beijedt, és azt mondta, amit kihallgatói hallani akartak. Gyáva volt bevallani az igazságot, Farkas Mihályék pedig hittek neki.
Péter beismeri, hogy vezetésével az ÁVH bűnös mulasztásokat követett el a Kádár-ügyben is. Elismeri, hogy nem voltak megfelelő bizonyítékok az őrizetbe vételek előtt, felelőtlenül végezték a kihallgatásokat, látszatsikerekre és nem a valóság megismerésére törekedtek, megengedhetetlen módszereket alkalmaztak az őrizetesekkel szemben. Így azok mindent bevallottak, a vallomásokat pedig nem ellenőrizték le. Saját felelősségét abban is látja, hogy nem mondta el kétségeit a vallomások igazságtartalmával kapcsolatban, amivel megakadályozhatta volna, hogy az ÁVH hamis jelentést küldjön a Központi Vezetőség (KV) elé, s ezzel megtévessze a pártot. Kádárral kapcsolatban a börtönből Péter még javaslatokat is tesz. Mivel szerinte Kádár nem volt rendőrségi besúgó, a pártfeloszlatás eredetileg nem az ő ötlete volt, és mert szerinte szereti a párt főtitkárát, arra kéri a jelenlegi vezetőket, hogy „Engedjék ki Kádár Jánost” (lásd a 4. dokumentumot)[12].
Péter Gábor a papírra vetett feljegyzései során többször ír saját magáról is. Beszámol róla, hogy milyen kínokban volt része letartóztatása után (5 hónapig bilincsben volt, másfél évig magánzárkában tartották). Szerinte az ő ügyéből is egy koncepciós ügyet csináltak, mint a Kádár-ügyből. Így javasolja, hogy csinálja ezt is Farkas Vladimír, ő ért ugyanis az ilyen ügyekhez igazán, hiszen ő csinálta a koncepciót a Kádár-ügyben is. Ezzel gyakorlatilag beismeri a Kádár-ügy hamis jellegét.
Kifejti, hogy életében két személytől kapta a legtöbbet: feleségétől és Rákosi Mátyástól. Írásaiban többször kiemeli feleségéhez való ragaszkodását, érte való aggodalmát, azt, hogy sohasem becsülte meg igazán, pedig megérdemelte volna. Rákosihoz kötődő szoros lelki kapcsolatára talán még a feleségénél is több utalás található a dokumentumokban. Már az illegalitás alatt is minden veszélyben kiállt Rákosi mellett, a röplapokra többször ráírta, hogy az igazi kommunista párt az, ahol Rákosi Mátyás neve ott áll. Még a börtönből is tudatja, hogy „mindig is szeretni fogom a Párt Főtitkárát” (lásd a 4. dokumentumot).
Elismeri, hogy ő csak egy három és fél elemit végzett szabómunkás, aki nyolc évig volt ugyan a politikai rendőrség vezetője, mégsem tudta magát kellőképpen képezni. Hibáinak okaként részben ezt a műveletlenségét, részben környezetének kedvezőtlen befolyását látja. Tudja, hogy kaphatott volna kötelet is, ha e mentő körülményeket és az eddigi munkáját nem vették volna figyelembe.[13] Most azonban a börtönben megismerkedhetett a szovjet szépirodalommal, amely igazán nagy hatással van rá. Nem is bánja már, hogy börtönbe került, itt legalább olvashatja őket, kint úgysem tette ezt.
1957 tavaszán és nyarán az 1956 előtti törvénysértések néhány kiemelt alakját újra bíróság elé állították és elítélték. Így történt ez Péter Gáborral is. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1957. június 15-én tartott zárt tárgyaláson hozott ítéletében Péter Gábor első rendű vádlottat bűnösnek mondta ki több rendbeli hamis vád bűntettében, szám szerint meg nem állapítható rendbeli hivatali hatalommal való visszaélés bűntettében, két rendbeli halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, és folytatólagosan elkövetett szolgálati hatalommal való visszaélés bűntettének súlyos esetében. S mindezekért tizennégy évi börtönre, mint főbüntetésre, valamint tíz évre a törvényben felsorolt egyes állampolgári jogai gyakorlásától való eltiltásra és lefokozásra, mint mellékbüntetésre ítélte.[14] Az egykor rettegett vezető végül 1959. január 10-én egyéni kegyelemmel szabadult. Szakszervezeti könyvtárosként dolgozott nyugdíjazásáig. Nyolcvanhat évesen, 1993-ban hunyt el.
A közölt dokumentumok a V-142673/5 zárt I/1-e számú dossziéban találhatók. A zárt anyagok olyan iratsorozatokat jelentenek, amelyek az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején vezető pozíciót betöltő személyek koncepciós perei és az 1956-os „nagy perek” közül azokat tartalmazzák, amelyek az ÁBTL-be kerültek.[15]
A dokumentumokat betűhíven, azaz az eredeti kézírásnak megfelelően teszem közzé. Úgy gondolom, ez a fajta közzététel segíti leginkább Péter Gábor személyiségének[16], általános műveltségének és lelkiállapotának megismerését. Az írás közben keletkezett értelemzavaró elírások és szóhiányok feloldására szögletes zárójelbe rakom az általam helyesnek vélt szóalakokat. Mivel az eredeti szöveget több mint ötven évvel ezelőtt kézzel és ceruzával írták (amely folyamatosan kopik a használat során), így egyes szavak helyesírása bizonytalan, ilyenkor a jelenlegi helyesírási szabályoknak megfelelően írom le az adott szavakat. Az iratok a rajtuk jelzett szigorúan titkos minősítésüket elvesztették.
 Szemléltetésként csak egy párat:

7. Péter Gábor dátum nélküli saját kezű feljegyzése

Balázsi Alezredes Ur!                                                                     Szigorúan bizalmas

Kifogásolta, (jogosan) hogy keveset irok. Most pótolom. Arra kérem, bármennyire nincs is ideje, olvassa el.
Milyen jelentést küldenék a Pártba most a Kádár-ügyben, ha ÁVH-s lennék?

Összefoglaló jelentés a Kádár János ügyében.
A Párt utasitására a Kádár János ügyet, abból a célból, hogy a Párt a valóságot ismerje, kivizsgáltuk. A következőket állapitottuk meg.
Az ÁVH, Péter Gábor vezetése alatt a Kádár-ügyben bünös mulasztásokat követett el és félrevezette a Pártot. Az ÁVH feladata lett volna szivós, lelkiismeretes, alapos munkával bizonyitékokat összegyűjteni, azokat leellenőrizni és ennek alapján javaslatot tenni az őrizetbevételekre. Nem igy történt. Megfelelő bizonyitékok hiányában történtek az őrizetbevételek. Felelőtlenül mentek a kihallgatások. Nem érezték át a felelőségét egy ilyen komoly ügynek. Nem a valóság kideritésére törekedtek, hanem a látszatsikerekre. Az őrizeteseknél megengedhetetlen módszereket alkalmaztak, erős rábeszélés, állandó megfélemlitést, még fizikai kényszert is alkalmaztak egyes őrizeteseknél. Ennek a kihallgatási módszernek az lett az eredménye, hogy az őrizetesek mindent elvállaltak és aláirtak, amire kihallgató rábeszélte. A vallomásokat (melyeket ilyen bünös módon csikartak ki) nem ellenőrizték le, sőt még szinesitették is. Ennek a bünös módon való kihallgatásnak eredményeként születtek meg olyan vallomások, melyek bizonyitást nem nyertek. Kényszer hatása alatt született, a valóságnak meg nem felelő vallomásokat küldtek át a Pártba. Félrevezették a Pártot. Sulyos bünt követtek el és ebben bünös elsősorban Péter Gábor, aki az ÁVH vezetője volt (és a Központi Vezetőségnek tagja.)
Kádár János 1932-ben a rendőrségen áruló magatartást tanusitott, ezért Kádár Jánost a Kimszből[100] kizárták. (Második lebukása alkalmával Kádár János a rendőrségen nem vallott.)
1941-ben Kádár Jánost Gács László bevonta az illegalis mozgalomba. Rövid idő alatt magas funkcióba került, területi titkár, K.B.tag, 1943 febr. a titkár lett.
1943 febr, márc, ápr.ban Kádár János Donát Ferencnek, Péter Gábornak több izben emlitette, hogy „jó lenne ezzel a Szakival egyszer beszélni a két párt együtt müködéséről”. Péter Gábor ezt továbbitotta Orbán Lászlóhoz. Donát Ferenc továbbitotta Haraszti Sándorhoz. 1943 április közepén Orbán László találkozott Schiffer Pálal[101] (véletlenül), Schiffer felvetette Orbánnak „jó lenne, ha a ti részetekről egy vezető ember összejönne Szakival és megbeszélnék a két párt együttmüködését” A Szaki péntek este eljön hozzám a megbeszélést az én lakásomon meglehet tartani, a cimem benne van a telefonkönyvben. Ha nektek ez igy megfelel, Donáton keresztül üzenjétek meg, mondta Schiffer mert Donát, Haraszti eltudnak érni telefonon. Ezeket közölte Orbán Péterrel abból a célból, hogy továbbitsa Kádár Jánosnak. Péter az üzenetet Kádárnak átadta. Kádár János elment Schiffer lakására abból a célból, hogy Szakasitsal találkozzon. (Schiffernek feltünt, hogy Kádár cipője milyen tiszta, mintha autóból szállt volna ki gondolta Schiffer, mert az utca poros volt.) Amikor Schiffer Kádárt meglátta, azt mondta „hát én ismerlek téged a VI. Ker. szoc.dem. pártbol, te vagy a Csermanek”. Amikor Szakasits meglátta Kádárt, azt mondta „ismerős az arca, valahol a Pártba már találkoztunk.”
Kádár-Szakasits leültek az asztalhoz (Schiffer ki-be járkált.) Szakasits tartott egy politikai beszámolót a háboruval kapcsolatban (mi lehet, hogy lehet) és azt mondta „nincs kifogásunk az ellen, hogy kommunisták bejárjanak a szakszervezetbe és a szoc dem pártba, mit kell nekik az utcán találkozgatni illegalisan”. (Amikor Kádár ezt közölte Péterrel, Péter azt válaszolta Kádárnak, ez a Szakasits, ez egy hüe [hülye], hát eddig is bejártak a kommunisták a szakszervezetbe és a szoc. dem. pártba, mit gondol ő megfogjuk neki mondani ki a kommunista? Nem érdemes evvel beszélni.) (Egyébként ez tényleg igy volt,)(ezt az ÁVH részére írom.) Abba maradtak még egyszer fognak találkozni.

Körül-belül 4-hét mulva, 1943 május 25. körül a fentiekre egyáltalán nem hivatkozva Kádár felvetette a Párt átszervezését, nevének megváltoztatását, feloszlatását. (Lépésről-lépésre vitte ezt előre az ismert körülmények között, ahogy már elözőleg leirtam.)
Miért volt Kádár János ebben a kérdésben olyan (pasziv alaptermészete ellenére) aktív és következetes? (Igyekezett meggyőzni mindenkit és különböző érveket hozott fel.)
Kádár János gyáva ember, 32-ben a rendőrségen áruló matartást [magatartást] tanusitott, a Kimszből  kivolt zárva. Évekig távol tudta magát tartani még a legális mozgalomtól is. Az élete abból állt, hogy a Dob-u 10-be egy öreg zsidóhoz a kávémérésbe bejárt sakkozni reggeltől-estig. A Klauzál-téren megismerkedett egy Fenákel nevü puha, ingadozó fiuval[102], evvel beszélgettek ők a munkásmozgalomról, szakmát nem tanult, kifutó volt egy esernyősnél, szervezett munkás nem volt, esténkint eljárt beszélgetni Csont Ferenchez[103], (aki a Madzsar[104]-Sándor Pál[105] féle elvont, trockista intellektuel társaságnak volt egyik vezetője (Csontnak a rendőrséggel is igen gyanus kapcsolata volt) Csont elméletét magába szívta „elfogadta”. „Tanult tőle”. De ugyan ez a Kádár János volt Szegeden is a börtönbe. (A szegedi csillag-börtön amikor a Párt Főtitkára ott raboskodott egyetemet jelentett a kommunisták részére.) A Párt Főtitkára meghallgatta és azt mondta neki ott Szegeden a börtönbe „nézze maga még fiatal ember, a hibát amit elkövetett kijavithatja, helyrehozhatja, jóváteheti, tanuljon sokat és ha kikerül, igyekezzen becsületes, rendes ember lenni.” És Kádár Jánosban, aki igen értelmes (és nem kapkodós alaptermészetü) ez megmaradt. Ez a kettősségmegmaradt be jellemezte. Az, hogy ő a szegedi börtönben a Párt Főtitkárával beszélhetett adta a bátorságot neki az illegalitáshoz, a kötelességtudatot, az illegalis mozgalomhoz. Az, hogy a rendőrségen fiatalkorábán betört és kivolt zárva önbizalmát csökkentette, gyávaságát fejlesztette. Tudta; most ő az illeg. Párt titkára. Tudta, hogy Rózsa Ferencet egy rövid évvel azelőtt az Andrássy-laktányában csendőrnyomozók agyonverték[106]. Schönhercz Zoltánt 6-hónappal azelőtt a Margit Köruton[107] felakasztották[108]. Mi várhat őrá, ha lebukik? Igy gondolkozott „az még csak rendbe van, ha agyonvernek (mint Rózsa Ferencet) vagy felakasztanak, (mint Schönhercz Zoltánt) de mit csinálok akkor ha nem birom a nagy verést, amit ezek a rohadt csendőrnyomozók mostanába csinálnak, csak jönne valaki valahonnan, aki átvenné a vezetést, ugy sem vagyok én erre alkalmas, nincs meg nekem az a tudásom, amit ez a feladat igényel, (csak ne bukott volna be ez a Kovács, szaladgáljon ő), de mit csináljak, nem hagyhatom abba a munkát magamnál alkalmasabb embert nem látok most erre, hátha nem tart már olyan soká az illegalitás, mégis ha hazajön a Párt Főtitkára azt fogja mondani „ugy látszik mégis használt, amit Szegeden, a börtönben mondtam, ígyekezett jóva tenni az elkövetet hibát”. Ez a remény tartotta benne a lelket, ez lökte afelé, hogy nem állt le bár félt, gyáva volt. (Nekem ő ezekről a gondolatokról sohse beszélt, de egyrészt ismerem őt, másrészt Joli azt mondta „a fene látott még ilyent, hogy két embernek az alaptermészete ennyire hasonlitson egymáshoz mint a Kádár és Péteré” és Jolinak igaza van ugyanazok a nem kommunistákat jellemző tulajdonságok, kényelmesség, gyávaság, gerinctelenség ami Kádárban meg van, bennem is meg van, a kényelmesség bennem erősebben (különösen az utóbbi időben) mint Kádárban, a gyávaság, gerinctelenség Kádárban erősebb. […][109] Anyagiakban Kádár nálam külömb volt, mert ő komolyan vette a takarékosságot, én könnyelmü voltam, persze Kádár is szerette a szépet és jót, azért ahogy ezt mondani szokták, kabinetkérdést nem csinált belőle. Azért Csapónak[110] azt mondta „csináljon nekem is egy olyan gödröt[111] mint Péternek van, hadd áztassam ki benne a lábam”. Meg azt is, hogy „a szomszéd kert jó lenne, ha ide tartozna, hadd tudjak én is ugy sétálni, mint a Péter”. Amikor minden készen volt, ravaszkodott, azt mondta „nézze Csapó intézze el, hogy ez ne az ÁVH-hoz tartozzon, hanem a Párthoz”. (Tudom nagyon eltértem a tárgytól. Igy nem lehet megközelitően sem átküldeni a Pártba a jelentést. Én sem küldeném át, és ha én nem küldeném, a mostani vezetők még kevésbbé küldik igy át. Mégis visszakanyarodok a kiinduláshoz, hogy küldeném át a jelentést?)[112]
Közbejöttek a következő dolgok. Szakasits bogarat tett a fülébe. Donát (friss kapcsolata volt) lenyügöző hatással volt rá, borzalmasan felnézett a Donátra, nekem ilyeneket mondott „ilyen embereket látod, mint az Albert (ez volt Donát illegalis neve) elhanyagolták, nem használták fel, tudod milyen okos ember, nagyon jó feje van” (mellesleg ebben igaza volt.) Ez határozta meg Kádár viszonyát Donáthoz. Nagyon felnézett rá. Nagyon a hatása alá került. Hallgatott rá, befolyása alatt tartotta. Lassanként a kontaktus ugy alakult közöttük, hogy Donát „becsülte” Kádárba az értelmes prolit. Kádár pedig fejlesztette magába azt a nedvet, amit annak idején még a Madzsar-Sándor Pál-Csont társaságnál magába szívott. (Donát nagyon felnézett Harasztira, Harasztit ilyen Madzsar-Sándor Pál féle szellem hatotta át, Donát mindig ugy beszélt Harasztiról „az öreg, a régi kommunista” nagyon sokra értékelte. (Véleményem szerint Donát sokkal okosabb, mint Haraszti.) Donát javaslatait Kádár minden meggondolás nélkül több esetben átvette. Nagyon sokat találkoztak és beszélgettek abban az időben. Kádár nálam sokkal olvasottabb volt, rendelkezett bizonyos müveltséggel. Donát müvelt ember. Nyelvezetük közelebb került[113]. A Pártnak a vonala [volt] akkor nemzeti frontot[létrehozni] a háboru ellen. Összefogni mindenkivel, aki hajlandó a fasizmus, a háboru ellen harcolni. Ezt Donát ugy magyarázta a szoc demek (akikhez neki szoros kapcsolata volt) a parasztság (nem hangsulyozta ki rétegeződés szerint) szívesebben fog velünk dolgozni, ha röpiratainkat nem mint K.párt adjuk ki, mert ettől félnek. Ez Kádárra hatott. (Talán Kádár sem volt tisztába még akkor, azzal hogy igen, helyes együtt müködni a szoc demekkel, kg,al, parasztsággal és mindenkivel, aki hajlandó a háboru, a fasizmus ellen harcolni, de nem ugy, hogy a Pártot feloszlatjuk, mert pont abban a helyzetben 1½-évig (1943 májustól 1944-szeptember) egy ilyen országot, amely háborut visel a Szovjetunió ellen semmi körülmények között nem lett volna szabad Párt nélkül hagyni. Tudni kellett volna hogy a K.P.ot semmiféle Béke párt nem pótolja, tudni kellett volna, hogy a pártfeloszlatás azt jelenti, hogy a munkás osztály forradalmi vezetés nélkül marad. Lehet, hogy Kádár akkor ezt még nem tudta. (én még kevésbbé, csak éreztem.) A Kádár (és Péter) alaptermészetét meghatározó gyávaság és bizonyos félelem. Donát erős befolyása (Péter passzivitása). Ezek hatottak Kádárra. (Szakasits bogara, kis bogarat jelentett Kádár-fülébe, ő sokkal okosabb Szakasitsnál, ez egymagában sohse hatott volna annyira Kádára, azonkivül látta, hogy én Szakasitsot lefigymáltam és hüének [hülyének] neveztem.) Lassanként ugy alakult a helyzet, nem Kádár vezette Donátot, hanem Donát Kádárt (Donát ezt finoman csinálta, (nincs semmi bizonyitékom arra, hogy célzattal) „becsülte” Kádárban a természetes észt, az értelmet, a fogékonyságot, az érdeklődést, az általanos müveltségért elsajátitására való hajlamot, a mozgalmi nyelvezetet, olyan tanácsadó szerepét töltötte be gondolta „ezzel az emberrel érdemes foglalkozni”, főnyeremény, hogy ő a Párt vezetője, rajta keresztül gyakorlatílag tudja érvényesíteni helyesnek vélt elgondolásait, amit egyrészt Haraszti, másrészt a Parasztpárt jobb szárnya, személyesen Kovács Imre (mert neki Kovács Imrével állandó kapcsolata volt) ültettek el nála. Igy érvényesült Donátnál Haraszti-Kovács Imre befolyása és így került Haraszti-Kovács Imre szelleme Kádárhoz Donáton keresztül és talál utat a Kommunista Párthoz, és vezetett végül a Pártfeloszlatáshoz. Gyakorlatilag ez abban is megmutatkozott, hogy amikor Kádár Donáthoz kezdett közeledni, ahogy vele (és Szirmaival) szorosabb lett a kapcsolata, Tonhauserral[114] és velem lazult a kapcsolata és ez nem egyszerűen személyi átváltást jelentett Kádártól, hanem bizonyos politikai elcsuszást is (mert Tonhauser meg meg én, bár politikailag nem vagyunk képzettek volt bízonyos (esetleg) egészségesnek nevezhető proletár ösztönünk (tudom, az ösztönösségröl mi a Párt véleménye, akkor mégis ez volt a helyzet) és ameddig Kádár Donátot nem ismerte, hanem Tonhauserral és velem volt szorosabb kapcsolata nem voltak ilyen gondolatai. Ugy tudnám megfogalmazni. Kádárra Donát olyan befolyással volt birt és legalább annyira tudott rá hatni, mint rám Dr. Bálint István idegorvos az ÁVH-n[115]. (Ez a hasonlat sántit, mert sokkal jobban tudott rá hatni, szinte Donát befolyása érvényesült a későbbiek folyamán majdnem állandóan a Béke Pártban Kádáron keresztül. Még 1944 szeptember 10.én is, amikor Horvát Mártonnal a Körtéren egy lakásba (Novák Károly lakásán, amit Orbán szerzett) megalakitottuk ujra a Kommunista Pártot, ketten Horvát Mártonnal az ablak mellett levő asztalnál ültünk, ott irtuk (ketten) a röpiratot melyben bejelentjük, hogy a Béke Párt megszünt és a Kommunista Párt ujra megalakult. Külön, fölülre még ráirtam kézirással, hogy „Rákosi Mátyás pártja” (Farkas Vladimir alez. a Contiba pofon vágott, azt mondta, miért hivatkoztam kollégiumi ülésen a Párt Főtitkárára mindig? Nem csak a kollégiumi ülésen hivatkoztam, hanem Horvát Márton meg tudja mondani, az én javaslatom volt, rá is irtam, hogy „Rákosi Mátyás Pártja” amikor bejelelentettük a Kom. Párt. megalakulását.

[ÁBTL 2.1 I/1-e 17-27. Kézzel, ceruzával írt szöveg, dátum és aláírás nélkül.]


1. Péter Gábor 1954. május 16-ai saját kezű feljegyzése[17]

Rajk ügy.
Rajk és társainak előzménye volt Szőnyinek[18] és társainak (Vági[19], Földi[20], stb.) előállítása, illetve őrízetbevétele, annak alapján, hogy Szőnyi az amerikaiakkal, illetve Fielddel[21] volt kémkapcsolatban.
Szőnyinek volt egy vallomása, hogy utasításra jelszóval fel kellett keresni Rajkot.[22]
Cseresznyésnek[23] volt több vallomása Rajkról. (Spanyolországról, belügyről.)
Rajk elsősorban ezeknek a vallomásoknak alapján lett őrizetbe véve, de nem lett figyelmem kívül hagyva az sem, hogy a rendőri pártszervezeteket feloszlatta.
Az ÁVH B.embereiről[24] elkérte a névjegyzéket.
Kevés volt a tárgyi bizonyiték. Nagyobbrészt az őrízetesek vallomása alapján történtek az őrízetbevételek.
Módszerek voltak, a vallomások elismertetése szembesitések alapján (Cseresznyés szembesitve lett Rajkkal.
Előfordultak verések is. (Rajk is meg lett verve.)
Kezdetben Rajkot én hallgattam ki.
Előfordult, hogy éjjel fáradtan 3-7 ig egy folytában folyt kihallgatása.
Ez a kihallgatás „drótra”[25] lett felvéve. A kihallgatást többen végig hallgatták. (Később a drótot is.) Kár, hogy Farkas Vladimir alezr.[26] ezt megsemmisitette, mert ez bizonyítaná, hogy itt nem volt koncepcíó.
Később Szücs[27] folytatta a kihallgatásokat (Károlyi[28] is) Amikor Szücs és Belkin[29] megkezdte Rajk kihallgatását, engem kirekesztettek (lassan aszisztálója, nem vezetője és kihallgatója voltam az ügynek, tudom ez nem ment, a felelős én vagyok.)
Szücs egy alkalommal, amikor első izben referált nekem Paksról, az arcán valami mosolygást láttam, ami azt az érzést váltotta ki belőlem, hogy ez a paksi találkozó nem lehet igaz. Ezt Szüccsel közöltem, de később is annyira állitotta, hogy igaz, nekem viszont az érzésen kivül semmi bizonyitékom nem volt, rá hagytam. (2, 3-esetben kifejtettem álláspontomat, hogy én ilyent nem csinálnék.)
Felelőséget érzek abban is, hogy a vallomásokat nem ellenőriztem le, Szücs zavaros, homályos tájékoztatását tudomásul vettem. Meg kell mondanom, sokszor szédült velem a világ. Nem tudtam, mit hihetek Szücsnek, mit nem.
Rajk társainál, Cseresznyés be volt szervezve angoloknál, jugoszlávoknál.
Szőnyi, Vági, Földi bevoltak szervezve az amerikaiaknál (Field.)
A vallomásokra részleteiben már nem emlékszem, arra sem kinek volt ki a kihallgatója.

                                                1954.V.16
                                                                   Péter Gábor

[ÁBTL 2.1 I/1-e 12-14. Kézzel, kék tollal írt szöveg, Péter Gábor saját kezű aláírásával. Az első oldal tetejére kézzel, kék tollal, de más írással a következő számsort írták fel: 26-312.]
A ,, K ,, csoport lesújt a belső erőkre is zsidó egy élet volt ez , aki sokat tudott azt már mondvacsinált ürüggyel likvidálni kellet, nehogy eljárjon a szája. Működött a savaskád, a húsdaráló, és váltották egymást a ,, K .. csoport tagjai is. Nehogy sokat tudjanak a rendszer ledarálta őket is.



Maga ajánlkozott az ÁVH-nak, hogy a segítségükre lesz

Délceg volt, és sikeres. Vagy szerencselovag? Nemzeti hős, aki borsot tört Rákosi orra alá? Aki feleségül vette a köztársasági elnök leányát, és alkuk árán lett diplomata New Yorkban, Kairóban. 1948 végén bitóra került. 29 éves volt. Csornoky Viktor életrajzát Az akasztófa két oldalán címmel a Svédországban letelepedett 75 esztendős Szűcs András írta meg. KURCZ BÉLA interjúja.
Mi késztet valakit arra, hogy éveket szánjon Csornoky múltjának felkutatására? 

A rokonság. Édesapámnak az egyik húga Viktor édesanyjának a testvéréhez ment férjhez.

Mondják: Csornoky kalandor volt, politikai hazardőr.

Szerintem egy átlagos fiatalember, aki azonban a szellemiekben nem volt átlagos. Öt nyelven beszélt, több diplomája volt. Karrierjét 1945 előtt a kisgazdapártban kezdte építgetni. Szorgalmával, eszével tipikus példája volt a magyarrá asszimilálódott, sikeres zsidó értelmiséginek.

Miért került Rákosiék célkeresztjébe? 

Halálra ítélésének másnapján azt írta a Szabad Nép: Csornoky célja az volt, hogy „a népi demokratikus államrend helyett a magyar állam területén egy kapitalista gazdasági rendszerre alapuló polgári, liberális államhatalom és társadalom épüljön”. Ám amikor megérezte, hogy lehetetlenre vállalkozott, megpróbálta a Tildy családot külföldre menekíteni. Megpróbálta a köztársasági elnököt és famíliáját „disszidáltatni”. Ami azért elég nagy blama lett volna. 




A hátsó sorban baloldalt Csornoky Viktor; elöl Tildy Zoltán és felesége
Kémnek nevezték. Bűnös volt?

„Hűtlenségi ügye” Tildy lapátra tételét szolgálta. S hogy a szociáldemokrata Szakasits Árpád megfelelő állami pozíciót kaphasson. Tény: Csornoky titkosított követségi táviratok tartalmát írta meg külföldön élő magyaroknak. Ám e táviratokról a lapok és a rádiók már hírt adtak, így tartalmuk nem volt titkos. Emellett saját szakállára hosszabbított meg útleveket, és csináltatott útlevélűrlapokat disszidálni kívánó családtagjainak. Magítéléséhez ismerni kell a történelmi eseményeket: az 1945-ös, megnyert választások után a kisgazdapárt nem alakíthatott kormányt, mert a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság mindenáron koalíciós kormányt követelt. Tildy ezt követően Rákosiéknak szimpla bábjává vált, megtett mindent, amit kértek tőle. Kellett tehát találni valami erős ürügyet, hogy megszabaduljanak tőle, hogy leváltsák. És ha a köztársasági elnök egyik legközelebbi rokona a család tagjait amerikai segítséggel próbálja külföldre szöktetni, ezért igen súlyos megtorlás járt. (A leszalámizós politika eredményeképpen 1947 februárja és 1948 júliusa között a kisgazdák négy neves vezetőjét sikerült kivonni a közéletből. A Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát; Nagy Ferenc miniszterelnök jobbnak látta Svájcban meghúzódni; Varga Béla is emigrációba kényszerült, a református lelkipásztor Tildy pedig házi őrizetbe került 1956 májusáig, miután a Csornoky-ügy miatt lemondatták.)
Tudjuk, hogy a jóindulatú lelkészt gyakran a felesége irányította.

Rákosi visszaemlékezéseiben olvasható: „Megmondtam neki nyíltan, Chornokyt (Rákosi így írta a nevét! – A szerk.) akárhova küldjük Nyugatra, csak nem fér a bőrébe, baj lesz vele, intrikálni fog... amiből nemcsak neki, hanem Tildynek is kellemetlenségei származnak. Felajánlottam, példának okáért, legyen kijevi konzul vagy valami hasonló, de Tildyné tőkés országhoz ragaszkodott... Vállalta, ők kezeskednek érte... Nem tartott azonban sokáig, s kaptuk a híreket, hogy felvette a kapcsolatot a külföldre szökött magyar ellenforradalmárokkal, no meg természetesen az amerikaiakkal... Elhatároztuk, példát statuálunk.” Lett is példa: hazahívták, felelősségre vonták.
De miként maradt ki a „megtorlásból” a Tildy család?

Rákosi kivételesen megtartotta szavát: Tildy ellen semmit nem tervezett. Tildyné volt férjének a rossz szelleme. Már leánykorában is nagyravágyó tervei voltak: Magyarország „nagyasszonya” akart lenni. Veje, Csornoky vele volt akkor is, amikor az elnök felesége Amerikában járt 1947 májusában. Ekkor is beszélhettek a szökésről, de Tildyné kairói tartózkodása alatt is. Viktor az anyósának, Tildynének a „segédletével” sétált bele a csapdába. Nem tagadta meg a hazatérést. Biztosítékul az anyósa szolgált, akit azonban Rákosi „átvert”.
Timár István ezredes – mellesleg Csornokynak osztálytársa volt, majd kihallgatója – 1948. augusztus 17-én főnökének, Péter Gábor altábornagynak írt jelentésében amiatt aggódott, hogy a tárgyaláson „olyan megállapítások fognak elhangzani, amelyek politikailag nemkívánatosak”. Sikerült-e ezt megakadályozni? 




Szakasits Árpád és Rákosi Mátyás
Egyik tárgyalás sem volt nyilvános. Kizárólag a hivatalos személyek voltak jelen. Tildyékről semmilyen negatívum nem szivárgott ki. A vádlott kizárólag Csornoky volt.Végzetében milyen szerepet játszott Szász Béla, a Rajk-ügyről szóló, Minden kényszer nélkül című kötet szerzője, aki művében nem tesz említést Csornokyról?

Érdemes Szász kötetét összevetni az általam előbányászott dokumentumokkal. Ezekből kitűnik: a neves szerző maga ajánlkozott hazajövetele után az ÁVH-nak, hogy ebben az ügyben a segítségükre lesz. Többször is Kairóba utazott, és a követségen dolgozó segítőtársaival együtt szerezték meg a Csornokyt kompromittáló adatokat. Szász önként jelentkezett besúgónak, és kairói útjaival hozzájárult egy ártatlan ember kivégzéséhez.
Milyen szerep jutott Nagy Péter irodalomtörténésznek, aki épp akkoriban volt titkár a kairói követségen?

Nagy Péter 1948-ban a kairói magyar követségen teljesített szolgálatot. A későbbi jeles irodalmár krimibe illő módon lopta ki főnöke papírkosarából az indigókat és egyéb hulladékot, majd azokat és más, Csornoky „bűnösségére” valló dokumentumokat Szásszal elküldte Magyarországra. Ezekből lett a tárgyi bizonyíték.
Miért hagyta Tildy, hogy így legyen? 

Tildy puha személyiségében keresendő a válasz. Rég le kellett volna mondania, már a Magyar Közösség kreált ügyében vétót kellett volna emelnie. Nem beszélve Kovács Béla sorsának alakulásáról, mert azt is kívülállóként nézte végig. Eközben Rákosi és köre világméretű rémképet vázolt fel: egy kalapba rakták Nagy Ferenc miniszterelnök Svájcba menekülését, az olasz kommunisták hatalomból való kiszorítását, valamint az amerikaiak tervét: a magyar kommunistáknak a hatalomból való kiebrudalását, természetesen a köztársasági elnök feleségének segítségével, hiszen Tildyné ezért ment Amerikába. Majd Csornokyra vonatkozóan egyes „tények” ismertetése után Rákosi bejelentette: „gondos politikai tervet készített a párt”, miként lehet a Csornoky-ügyet felhasználni, hogy „tanuljon belőle a nép”. (Tildyt 1948. augusztus 3-án Szakasits váltja, amiért az új államfő – Rákosi feljegyzései szerint – nem győzött eléggé hálálkodni.)
Tildyné ugyan furfangos aszszony volt, de arra aligha számíthatott, hogy fel fogják akasztani a vejét.

A család cserbenhagyta a volt követet. A tárgyalás előtt – a biztonság kedvéért – készült egy aláírás nélküli jegyzőkönyv, amely szerint a „tanú” Tildy Zoltán nem is tudott Csornoky tervéről, őt „csak úgy” akarták külföldre csempészni. Az elnök fia, Tildy László ugyan közeli hozzátartozóként nem lett volna köteles vallomást tenni, mégis vallott. Szerinte az egész szöktetési terv Viktor egyéni akciója volt.
 






A zsidó, aki elárulta magyar sorstársait is 
2011. június 4. 10:51:3



Az ÁVH őrnagya volt Fotó: MTI/Horváth Júlia
Rajnai Sándor fontos alakja az úgynevezett kommunista békeidőknek, annak ellenére is, hogy korábban államvédelmi őrnagy volt, és Rákosi Mátyásnak is írt jelentéseket zsidóként – zsidókról: szinte ugyanolyanokat, mint amilyeneket az SS vagy a Gestapo készített egykoron. A róla készült árulkodó iratok egy részét viszont eltüntették, megsemmisítették, így Kádár János kegyeibe is visszakerülhetett, pedig 1950-ben részt vett a későbbi „első ember” kihallgatásában.

És köze van Nagy Imréhez is: abban játszott fontos szerepet, hogy a miniszterelnököt és társait Romániába hurcolták. 1992-ben kivándorolt Izraelbe, 1994-ben halt meg Detroitban. Tettei miatt többször is elítélhették volna, a felelősségre vonás azonban az ő esetében is elmaradt.

Titkos jelentés a zsidóságról


  Bonyolult időket élünk. Olyannyira bonyolultakat, hogy még most sem tudunk mit kezdeni a még bonyolultabb idők történéseivel, embereivel. Mint például Rajnai Sándorral, az úgynevezett kommunista békeidők több főnöki posztot is betöltő egyik fontos alakjával. Mivel a róla árulkodó iratok egy részét megsemmisítették, még Kádár kegyeibe is visszakerülhetett, noha 1950-ben az ő kihallgatásában is részt vett. Tettei miatt többször is elítélhették volna, a felelősségre vonás azonban esetében is elmaradt.

Rajnai (Reich) SándorA magyar zsidóság 1945-ben, a nyilas rémuralom után úgy érezte, szabad emberré válhat hazájában, mert a kommunista eszme mindenki számára egyenlőséget hirdetett. Joggal gondolhatták azt a zsidó emberek, hogy származásuk miatt nem érheti őket többet megaláztatás, elhitték a soha többé fasizmust, soha többé nácikat, és soha többé nyilasokat! – hangzatos jelmondatokat. A kommunista párt felkínálta azt a lehetőséget, hogy akik úgynevezett kisnyilasok voltak, miután bevallották múltjukat, beléphettek soraiba. Így aztán sokan átléptek a kommunista pártba, ezáltal megúszva a felelősségre vonást mindazért, amit nyilasként esetleg elkövettek.

Hatalomátvétele után Rákosi Mátyás gondosan ügyelt arra, hogy noha a vele együttműködő vezetőtársai szinte kivétel nélkül zsidók voltak, Moszkva felé mégis azt bizonygassa, hogy ő a nagy Szovjetunió hithű követője, aki ha kellett, zsidó származását is megtagadta. Az összes fontos pozícióba azonban hitsorsosait helyezte.

Üdvözítő volt a kommunista blokk számára Izrael megalakulása 1948-ban, mert joggal hihette azt, hogy Izrael állama a kommunizmus igazi bástyája lesz a Közel-Keleten. Izrael azonban elkezdte járni a saját útját, és nem állt be a sztálini csatlós országok közé. Sztálin, aki legalább annyira gyűlölte a zsidóságot, mint Hitler, készült a cionista perekre. Rákosi sem akart lemaradni tőle, s Magyarországon is cionista perre készültek, ezért különböző csatornákon keresztül rendszeresen megfigyelés alatt tartották a magyar zsidóságot, jelentéseket készíttettek a zsidó hitközségről, valamint mindazokról, akikről betegesen a cionista összeesküvést feltételeztek.

Péter Gábor ÁVH-vezér állandó megfigyelés alatt tartatta az izraeli követséget, és felhasználva különböző adatbázisokat, az ÁVH hozzá hűséges, zsidó származású tisztjeivel pontos kimutatásokat készíttetett. A többi között 1953. december 7-i keltezéssel is készült egy ÁVH-s jelentés Rákosi Mátyásnak a zsidóságról. A jelentés aláírója Rajnai Sándor államvédelmi őrnagy, IV-es osztály. A Belügyminisztériumban az Nyt.sz. 82-15510/1953. számon is készült egy összegzés a magyar zsidóságról. A jelentés természetesen titkos volt. (Forrás: Magyar Országos Levéltár, 276. f. 65. 184. ö. e. 174-176-os lap.)

A jelentés szinte majdnem ugyanolyan, mint amelyeket annak idején az SS vagy a Gestapo készíttetett Európa országaiban a zsidóságról. A különbség azonban az, hogy ezt a jelentést egy zsidó származású ember, bizonyos Rajnai Sándor írta, aki 1992-ben vándorolt ki Izraelbe, majd 1994-ben hunyt el Detroitban. Felvetődik a kérdés, hogy ilyen sötét ÁVH-s múlttal hogyan fogadták be ezekbe az országokba?

Rajnai 1949-ben a Dzerzsinszkij állambiztonsági főiskolán tanult Moszkvában. Igaz, Magyarországon ez vagy az ehhez hasonló előélet még ma is előnyt jelent, hiszen most is többen vannak vezető beosztásban, vagy tetszelegnek főszereplőként akár a jobboldalon is azok közül, akik például a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végeztek. Rajnai élete során sok felelős beosztást betöltött, s 1968-ban rendőr vezérőrnaggyá nevezték ki. Biztos megérdemelte, mert azon kívül, hogy elárulta a magyar zsidóságot, két másik jelentős fegyvertényt is végrehajtott.

Részt vett az 1956-ban Tökölön tárgyaló fegyverszüneti delegáció letartóztatásában, majd – Révész Sándor – fedőnéven Nagy Imre és társainak Romániába hurcolásában is vezető szerepet játszott. Ő tartóztatta le a romániai őrizetben lévő Nagy Imrét és társait, s a Gyorskocsi utcai vizsgálati börtönbe szállíttatta őket. A Nagy Imre-csoport vizsgálatát és perét lebonyolító külön részleg vezetője volt egy másik, zsidóságát megtagadó – az 1930-as években a cionista mozgalomhoz kötődő, Tel-Avivban élő – Vida Ferenc népbírósági elnökkel, aki a Nagy Imre-per népbírósági elnöke is volt.

Ha belegondolunk abba, hogy Rajnai és a hozzá hasonlók miképpen viselkedtek saját hitsorsosaikkal, felvetődik a kérdés: a magyar zsidóság miért nem akar tudomást venni ezekről a szomorú tényekről, miért nem látja be ennyi év után sem, hogy hiába tartották 1945 után a kommunizmust védőbástyájuknak, az sok esetben nemhogy védelmet nem nyújtott számukra, hanem inkább ellenségként viseltetett irányukban?

De térjünk vissza Rajnai múltjához! Kit is engedett be annak idején Izrael és Amerika? Vajon ennyire nem tudták, ki Rajnai, vagy nagyon is tudták, és éppen ezért volt fontos mindkét országnak, hogy megírja több száz oldalas visszaemlékezéseit? Rajnai mindenre hajlandó volt 1950-ben, még Kádár kihallgatásában is részt vett. Aztán 1962-ben a moszkvai Magyar Nagykövetség tanácsosa lett, a posztot 1966-ig töltötte be, majd visszakerült a BM állományába, ahol megbízták a III/I-es osztály csoportfőnöki teendőinek ellátásával. Ez a határon túli hírszerzés irányítását jelentette. Rajnai nagykövetként is ténykedett: 1978-tól Bukarestben, 1982 és 1989 között Moszkvában. Befolyásosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1982-ben Horn Gyulával szemben az MSZMP KB tagjává választották. Sok elismerést kapott, kétszer tüntették ki a Szovjetunióban, egy-egy alkalommal pedig Csehszlovákiában és Bulgáriában, de nem tudni, miért. Mondani sem kell, nagy károkat okozott, nálunk azonban elmaradt az igazságtétel, pedig Rajnait többszörösen is elítélhették volna. A haza elárulásának vádjával egészen bizonyosan. Ehelyett azonban, mivel a róla szóló iratok egy részét megsemmisítették, még Kádár János kegyeibe is visszakerülhetett. Sokan követtek el bűnöket az úgynevezett kommunista békeidőkben, bűnöket a zsidóság ellen, de ha ezeket zsidók követték el, akkor is feltétlenül meg kell történnie a felelősök megnevezésének és bűneik nyilvánosságra hozatalának.

A Rákosinak készített ÁVH-s jelentés első oldala

Forrás: Magyar Országos Levéltár, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
Vámos György


Nyílt levél a Magyar Köztársaság közjogi méltóságainak

rübezal, p, 2006-10-13 07:11 Alvilág
A sajtó minden oldaláról érkezett beszámolóiból, valamint a hozzánk eljutott egyre sokasodó egyéni híradásokból értesülünk arról, hogy a miniszterelnök balatonöszödi beszédének nyilvánosságra kerülését követő tüntetések és zavargások kapcsán indult rendőrségi, ügyészségi és bírósági eljárások során egyértelmű sérülést szenvedtek az alkotmányos elvek, a törvények és az emberi jogokat védő nemzetközi egyezmények.


A hatályos magyar Alkotmány és törvények következetesen a bíróságokra és az ügyészségekre bízzák az alkotmányos rendnek továbbá az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek védelmét. Kimondják, hogy az állampolgárokkal szemben kegyetlen, embertelen és megalázó eljárás nem folytatható. Kimondják, hogy a büntetés kiszabásánál a tettarányosságot, az elkövető személyét figyelembe kell venni.
A sokféle érdekkörből és társadalmi csoportból folyamatosan érkező hírek és beszámolók egybehangzó tartalma alapján nyilvánvaló, hogy a rendőrség és más nyomozati szervek bűnüldözési eljárása nem kevés esetben téves irányt vett. A tettesek elfogása során nem kis részben ártatlan személyeket is őrizetbe vettek. Nyilvánosságra kerültek olyan adatok és tények is, amelyek szerint a rendőrség messze túllépte jogosítványait, amikor a társadalmi rendet nem veszélyeztető, pusztán a bűncselekmények helyszínén jelenlévő személyeket vett őrizetbe. Ez az alkotmányosságot sérti.
Még súlyosabb megítélés alá esik, ha az ügyészség ártatlan személyek vagy a társadalomra jelentéktelen mértékben veszélyes cselekmények elkövetői ellen is előzetes letartóztatás kényszerítő intézkedését indítványozta, noha a szükséges és indokolt bizonyítékok nem álltak rendelkezésre. A legsúlyosabb megítélés alá azonban az esik, ha független, csak a törvényeknek alávetett bírák, akiknek döntése garanciális jellegű, a tömegével előállított gyanúsítottakat megfelelő bizonyítékok és körültekintő eljárás híján, a kötelességszerű érdemi vizsgálat nélkül helyezték előzetes letartóztatásba. Több esetben már első fokú ítéletet is hoztak olyan személyekkel szemben, akiknek - az eset összes körülményeit megismerve - bűnössége kétséges vagy olyan jelentéktelen, hogy a rájuk kiszabott büntetés messze eltúlzott. Sérti a jogállamiságot, hogy esetenként személyükben és a tett tárgyi súlyában kismértékű társadalomra veszélyes cselekmények büntetése messze nincs arányban a közelmúlt nem egy igen kirívó, jelentős súlyú bűncselekménye elkövetőjével szemben alkalmazott ügyészi indítvánnyal illetve meghozott ítélettel. Ugyanakkor a bírói függetlenséget súlyosan sértőnek tekintjük és elítéljük az eljárásban részt vevő ügyészek és bírák személyes adataival történő visszaélést.
A kifogásolt alkotmánysértő bűnüldözői és ítélkezési sorozat hazai jogtörténetünk legrosszabb időszakát idézi. A naponta érkező híradások az indokoltan vagy indokolatlanul előzetes letartóztatásba helyezett gyanúsítottakkal szemben alkalmazott kegyetlen és embertelenül megalázó bűnüldözői cselekményekről tudósítanak. Ez az alkotmánysértő gyakorlat elfogadhatatlan úgy a Magyar Köztársaságban, mint az Európai Unióban, amely különleges hangsúlyt fektet a jogállam és az emberi jogok védelmére. Különösen fájdalmas és megdöbbentő, hogy e súlyos jogsértésekre éppen az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján kerül sor a hazai hatóságok részéről.
Mi, a magyar jogásztársadalom tagjai hivatásunknál fogva is elítéljük a törvénysértő eljárásokat, amelyek az utóbbi hetekben Magyarországon jelentős számban megtörténtek. Kérjük, hogy alkotmányos kötelezettségével összhangban, jogi lehetőségeit felhasználva és társadalmi súlyával élve szíveskedjék mindent megtenni annak érdekében, hogy a törvénysértéseket haladéktalanul megszüntessék, a már elkövetett jogsértéseket a leghamarabb kivizsgálják, elkövetőiket felelősségre vonják, a sérelmet szenvedettek pedig teljes kártérítést kapjanak.
Nekünk nincsenek alkalmas eszközeink a jogellenes gyakorlat leállítására. Azonban magyar jogászként, akik az Alkotmányra és az igazság szolgálatára esküdtünk, mégsem hallgathatunk, mert vétkesek közt cinkos, aki néma, de még inkább felelős, aki bár tehetné, de nem tesz meg mindent a jogállamiság érvényesülésért. Mert a jogállamot és a demokráciát csak jogszerű és alkotmányos eszközökkel szabad védelmezni.
Dr. Herczegh Géza, a Hágai Nemzetközi Bíróság nyugalmazott bírája
Dr. Jávor Béla ügyvéd,
Dr. Király Miklós, tanszékvezető egyetemi docens
Dr. Zlinszky János, volt alkotmánybíró


Kapják:
A Magyar Köztársaság elnöke,
A Magyar Országgyűlés elnöke
A Magyar Alkotmánybíróság elnöke
A Legfelsőbb Bíróság elnöke,
A Legfőbb ügyész
Az Országos Rendőrfőkapitány
Az igazságügyi és rendészeti miniszter
Valamennyi ombudsman
A magyar országgyűlés alkotmányügyi bizottságának elnöke
A magyar országgyűlés rendészeti bizottságának elnöke
A magyar országgyűlés emberi jogi és kisebbségi bizottságának elnöke
A magyar országgyűlés valamennyi frakcióvezetője
 Nem véletlenül neveznek benneteket ÁVH- soknak, a módszer ugyan az elkövetők is zsidók. Mit vársz tőlük ÁVH- s utódok, a hatalom tébolyult megszállottai, ha kikerülnek a hatalomból egyből hazaárulókká válnak, és nekünk ezekkel kell együtt élni.



130 év szégyen


2012.04.04., 11:08 2012.04.04., 15:09 11060 69
A mérsékelt és a barbár kollektivizmus között egyre nehezebb lavírozni.
1882. május 23-án Ónody Géza képviselő ismertette a parlamentben Adamovics József tiszaeszlári plébános három nappal korábban publikált levelét. A plébános a középkori „vérvádat”felelevenítve azt sejttette, hogy a faluból eltűnt Solymosi Eszter „rituális gyilkosság” áldozata lett, amelyet a helybéli zsidók követtek el. Az inkvizíció legsötétebb századainak babonáira építő kampány okozta felháborodás olyan nagy volt, hogy TiszaIstván (Kálmán természetesen  - I. Gy.) miniszterelnök, néhány nap múlva, utasította a rendőrséget az antiszemita röplapok begyűjtésére. Amit aztán a Tiszaeszlárt környező falvakban zavargások követtek.
A súlyosan átpolitizált, tanúk befolyásolásával tarkított vizsgálat sohasem tárta fel Solymosi Eszter eltűnésének valós körülményeit. A bíróság a „rituális gyilkosság” vádlottjait felmentette. A szomorú ügyre - amelyet elhűlve figyelt a külvilág és amelyet Kossuth Lajos Magyarország szégyenének nevezett - Ónody Géza és társa, Istóczy Győző képviselő rövid életű politikai karriert építettek.
2012. április 3-át találta alkalmas időpontnak Baráth Zsolt, a Jobbik képviselője, hogy Magyarország parlamentjében folytassa Ónody és Istóczy képviselő urak munkásságát. Mindjárt némi aktuál-politikai üzenettel fűszerezve a középkori mondandót, miszerint a nemzetközi pénzügyi körök összeesküvése akadályozta meg a dualizmus korának bíróságát az igazság felderítésében. Ónody és Istóczy uraknak ekkora marhaság nem jutott az eszébe, haló poraikban bizonyára hálásak az ötletért.


Íme, Baráth képviselő úr agymenése, a videó közzétevője szerint Fónagy János „dühös” válaszával.
Dehogy dühös Fónagy János, a FIDESZ képviselője, a Fejlesztési Minisztérium államtitkára. Nagyon, túlságosan is mértékletes. Csak éppen, jól hallhatóan, roppant szomorú. Talán már sejti, hogy a kollektivizmus mérsékeltebb (konzervatív-elitista, népnemzeti, vagy akár balos) és brutális, nemzetiszocialista változatai között a lavírozás egyre reménytelenebb. „Ezzel a felszólalással a Jobbik oda helyezi magát, ahol sokan gondolják.”
Pedig mi ebben a meglepetés? A dolgok, ha nincs erejük megkapaszkodni, a legmélyebb pont felé görögnek. A nacionalizmus, mindenféle csoport-szupremáciák 21. századi újjászületése - az anti-globalizációs, anti-liberális, demokrácia-ellenes, kollektivista kurzusok - mind a nemzeti elitek utóvédharcának részei, amelyekkel megpróbálják megőrizni honfitársaik feletti monopóliumaikat. Ki várta, hogy a nemzeti elitek szó nélkül tűrik előjogaik elporladását? Ahol pedig a kultúra és a helyi elit deficites, ott teret nyer a kollektivizmus legbrutálisabb szélsősége, a nácizmus is.
A jegyzőkönyvek tanúsága szerint Ónody és Istóczy képviselő urak megszólalásait Magyarország parlamentjében füttyögés, pfújolás, a tiltakozás hangjai kísérték. 2012. április 3-án, Baráth képviselő úr felszólalása közben, az ország házában halálos csend volt.
*
Ugyanezen a napon Kövér László, Magyarország ideiglenes köztársasági elnöke, csodálkozásának adott hangot, amiért az Európai Unió az IMF-fel folytatandó tárgyalások megkezdését politikai követelésekkel köti össze.

Baráth Zsolt: "Tiszaeszlár 130 éve" + Fónagy János dühös válasza (2012-04-03)

Hiába sírsz - Solymosi Eszter vére (Tiszaeszlár)



Izrael nem reklámozott, valódi története 1



Izrael nem reklámozott, valódi története 2



Izrael nem reklámozott, valódi története 3



Izrael nem reklámozott, valódi története 4



Israel soldier vs Palestin Girl - Magyar felirattal



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése