2018. május 23., szerda

Tudomány I.









Tudomány I.


EGY ÚJ ENERGIATÁROLÁSI MÓDSZER TELJESEN ÁTALAKÍTHATJA AZ ALTERNATÍV ENERGETIKÁT


2013.03.14

A UCLA és egyiptomi tudósok véletlenül találtak rá az energiatárolás egy új módjára. Ez a hiányzó láncszem a napenergiához, a víz- és elektromos hajtású autók pedig gyors, apró és biológiailag lebomló akkumulátorokkal láthatók el. A Penicillin, Teflon, mikrohullámú sütő és pillanatragasztó mind egy "véletlen" folytán kerültek feltalálásra. Most a grafén szuper-kondenzátor korunk egyik talán legfontosabb "véletlen" felfedezése, mely megváltoztathatja az energiatárolást minden területen. A UCLA csapat kutatói Richard Kaner kémikus vezetésével egy kereskedelmi forgalomban kapható DVD írót használtak fel arra, hogy szénalapú lemezeket állítsanak elő, másnéven grafént.

A "baleset" akkor történt, amikor a Kairói Egyetem végzőse Maher El-Kady összekötött egy kis darab grafént egy LED-el, ami úgy viselkedett, mint egy szuper-kondenzátor, mely jelentős mennyiségű villamos energiát képes tárolni. A lézer-írott grafén ideális mint szuper-kondenzátor, mert hatalmas felülettel rendelkezik, 1520 négyzetméter grammonként.
Íme a magyarázat:

A történet egy mókás sárkányeregetéssel kezdődött Amerikában, egy kulcs és egy villám segítségével. Az egész egy villamos árammal teli palackban végződött. Benjamin Franklin elektromos palackja ma mint leideni palack ismert. Ez egy egyszerű elektromos áramköri elem, másnéven kondenzátor. Mint elektromos tároló eszközök, nagyon egyszerűek. Bárki készíthet otthon ilyet egy üvegedényből és alumínium fóliából.

A kondenzátoroknak több előnye is van a Lítium, a Nikkel-fém hibrid és más kémiai akkumulátorokhoz képest. Az akkumulátorok kémiai energiából elektromos energiát állítanak elő, ezzel szemben a kondenzátorok elektromos töltést tárolnak azáltal, hogy egy vékony akadály van a palack egyik oldalán, ami tárolja a többlet elektronokat. Tehát a kondenzátoroknak nem kell maró savkeverékeket, lúgokat és mérgező fémeket tartalmazniuk, mit ahogy jelenlegi elemekben és akkumulátorokban megtalálhatók. A kondenzátorok számtalanszor feltölthetők, ráadásul nagyon gyorsan. Néhány tantál és elektrolitikus kondenzátor most is feltöltődik és kisül pár milliószor a számítógépedben, miközben ezt olvasod.

Ha a kondenzátorok annyira csodálatosak, miért ne használhatnánk akkumulátorok helyett autókban, laptopokban és mobiltelefonokban? A probléma az, hogy a kondenzátorok nem képesek túl sok energiát tárolni. Egy Lítium-Ion akkumulátor mérető leideni palack több mint 500 ezerszer több energiát képes tárolni. A grafén kondenzátor amit a UCLA tudósai készítettek egy leideni palack kapacitásának akár 4 milliárdszorosát is képes tárolni.


Mivel a működési feszültsége lényegesen alacsonyabb, ezért lehet, hogy a leideni palack energiasűrűségének csak a 40 ezerszeresét képes produkálni, de ez az energiasűrűség már közel van egy kémiai akkumulátoréhoz. Ez mindent megváltoztat.

intellihub


JÖN A PAN-STARRS-ÜSTÖKÖS!


2013.02.26
Mielőtt belevágnánk az első idei fényes üstökösünk beharangozásába, szögezzük le, hogy az üstökös fényességének előrejelzése nem egzakt tudomány, ezek a gyakran égi kaméleonoknak is nevezett vándorok sokszor megtréfálják még a legfelkészültebb csillagászokat is. Általában csak esélyekről beszélhetünk, bizonyosságról sosem, így most így úgy fogalmaznánk, hogy nagyon jók az esélyek akár két fényes üstökös érkezésére is 2013-ban. Az egyik már itt van a nyakunkon.

TIZENHAT ÉV UTÁN LÁTHATUNK SZABAD SZEMMEL ÜSTÖKÖST

Csaknem tizenhat szűk esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy ismét reménykedhessünk: hazánkból is szabad szemmel, könnyen és hosszabb időn keresztül megfigyelhető üstököst láthatunk. Az idén két komoly esélyes is van, a C/2011 L4 (PANSTARRS) és a C/2012 S1 (ISON) üstökösök. Emlékeztetőül: 1997 tavaszán a Hale-Bopp látszott utoljára kitűnően, azóta voltak ugyan szépséges üstökösök, de 2007-ben a C/2006 P1 (McNaught) és 2011 decemberében a C/2011 W3 (Lovejoy) üstökösök megfigyelése sem volt kedvező számunkra.
Ignacio Diaz Babillo csodálatos felvétele február 17-én készült Buenos Airesből. Az üstökös széles, sárgás csóvája porból áll, de a fej körül látható zöldes korona arra utal, hogy gázok is nagy mennyiségben szabadulnak fel az üstökös magjából. Mivel az anyagkibocsátás március 10-éig még nőni fog, igen szép látványban lehet részünk március közepén.

A NASA legfrissebb közleménye szerint a C/2011 L4 (Pan-STARRS)-üstökös szabad szemmel láthatóságához fűzött reményeink valóra válhatnak, ugyanis az üstökös legnagyobb fényessége a +2 és +3 magnitúdójú csillagokéhoz lesz majd hasonló március közepén. Ez kissé elmarad a korábban előre becsült +1, esetleg 0 magnitúdótól – úgy tűnik, a Nap felé közeledő üstökös gáz- és porkibocsátási aktivitása valamelyest lecsökkent –, de még így is jól látható lehet március első napjaitól a nyugati alkonyati égbolton. Mivel a megfigyeléshez szükség van némi észlelési gyakorlatra, érdemes felkeresni valamelyik közelünkben működő bemutató csillagvizsgálót, ahol segítenek megtalálni a Naphoz viszonylag közel, de azért biztonságos távolságban látszó üstököst. Az égitest jelenleg csak a déli féltekéről látható, de nagyjából március 8-ától már hazánkból is érdemes keresni a napnyugta utáni órában. Az kométa március 10-én éri el napközelpontját, ekkor 0,302 CsE-re (1 csillagászati egység kb. 150 millió km) megközelíti csillagunkat, vagyis a Merkúr távolságán belülre kerül. Mi a távolodó, és reményeink szerint az erős napsugárzás hatására igencsak aktív üstököst figyelhetjük meg. Talán egészen április közepéig szabad szemmel is látható marad, utána pedig még hónapokig megfigyelhetjük távcsővel. Az üstökös története azonban nem ma kezdődött.

PISZKÉSTETŐRŐL IS MEGFIGYELIK AZ ÜSTÖKÖST

Mai ismereteink szerint 2013-ban tehát két fényes, szabad szemmel is jól látható üstökösben gyönyörködhetünk, így ez az esztendő valóban az üstökösök évének ígérkezik. A témáról a Kulin György Csillagászati Szabadegyetem keretében 2013. február 26-án hallhatunk bővebben a Polaris Csillagvizsgálóban, továbbá a TIT Budapesti Planetáriuma új műsorként márciustól bemutatja Nyerges Gyula "Az évszázad üstököse!?" című műsorát.
Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontja Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet piszkéstetői obszervatóriumának 1 méteres RCC teleszkópjával még 2012 májusában Tóth Imrének sikerült megfigyelnie az egy évvel korábban a Hawaii-szigetek egyik obszervatóriumából felfedezett Pan-STARRS-üstököst. Az R (vörös) szűrővel készített CCD-felvételekből egy animációt állított össze. Az üstökös látszólagos égi mozgását úgy érzékelteti az animáció, hogy az üstökös mindig a kép közepén marad és a háttércsillagok mozognak ehhez képest. A kométának már csóvája is volt, de iránya az oppozíciója közelében lévő üstökösnél a Földről nézve kifelé, a Nappal csaknem ellentétes irányban volt. Ezért a csóva látszólag rövidnek mutatkozott, jóllehet a térben már nagy távolságra elnyújtott lehetett. Az üstökös a megfigyelések idején a Skorpió csillagképben tartózkodott, így a felvételeken a nyári égbolt tőlünk nézve viszonylag alacsonyan delelő részén készültek.
A C/2011 L4 (Pan-STARRS)-üstökös helyzete a nyugati égen március 7-e és 20-a között 30 perccel napnyugta után. Az égitest láthatósága folyamatosan javul, ám a hónap közepétől a növekvő Hold fényével zavarni fogja az üstökös észlelését.

A piszkéstetői megfigyelések idején a közeledő üstökös a kisbolygók fő-övének peremvidékén járt. Naptávolsága mintegy 4,50 CsE, földtávolsága pedig 3,50 CsE volt. A felvételeken az üstökös kómája mintegy 15-20 ívmásodperc (90°:60:60) látszó átmérőjűnek mutatkozott, ami a kométa földtávolságát figyelembe véve mintegy 38-50 ezer kilométer valódi átmérőnek felel meg, tehát már a nagy naptávolság ellenére is már igen aktív volt az üstökös magja.
 

Forrás: NASA Science News
http://mno.hu


100 MILLIÓ ÉVES KOPONYÁT ÉS FOGAKAT TALÁLTAK SZÉNBE ÁGYAZÓDVA PENNSYLVANIÁBAN



Egy ősi koponya és fog első példányát találta meg Ed Conrad 1982-ben egy karbonkori időkből származó antracit lelőhelyen Pennsylvaniában, de a  Smithsonian intézet szakértői elutasították ezt, szerintük ez nem egy kövület, csupán egy szikladarab. Azonban az állkapocsszerű terület belsejében megkövesedett fogak találhatók , és egy vizsgálat kimutatta, hogy az anyaga "összeegyeztethető egy fog vagy csont eredettel".

Ahogy telt az idő, Ed tovább keresett ugyanazon a helyen, és eközben folyamatosan kerültek elő szokatlan dolgok, melyek hasonlítottak egy csont körvonalaira, bár sziklaszerűek voltak a maguk barnás elszíneződésével és a tömegüket tekintve.

Körülbelül egy évvel később, ugyanazon a területen, nem messze attól a helytől, ahol az emberszabású csontdarabokat találta, Ed felfedezett egy hatalmas sziklát, melyben egy jól elkülöníthető tárgy volt látható, ami nagyon hasonlított egy emberi koponyára.

Tulajdonképpen Ed több százszor megnézte a leletet, de csak azután kezdte tanulmányozni, mikor felismerte, hogy amit lát, az egy állkapoccsal lefelé álló emberi koponya.

Ez az a szikla a kiálló emberi koponyával, melyet Ed Conrad 1982-ben fedezett fel, egy évvel azt követően, hogy egy emberi koponyábl származó mintát talált. Ugyanazon a területen került elő a lelet, ahol a lefelé álló állkapcsú koponya is. A  Smithsonian intézet azóta már elismerte, hogy valóban hasonlít egy ember koponyájára.
Wilton M. Krogman nemzetközileg elismert csontszakértő az "Emberi csontok a törvényszéki orvostanban" című könyv szerzője, büszkén tartja az egyik Ed Conrad által felfedezett csont példányát, melyet ő egy emberi koponya részeként azonosított, melynek  szemüregi része hiányzik.

A különleges minta CT vizsgálatának elvégzésekor egy emberi koponya érdekes jellemzői tárultak fel.

Ez egy tömör sziklába ágyazódott óriási koponya, mely felvet néhány problémát a materialisták számára

"Számodra ez egy ártalmatlan dolognak tűnhet. De tudtad, hogy több mint 500 ember szerzett doktori címet a "Piltdowni ember" tézisére alapozva? Merem állítani, senki sem fogja visszaadni a doktoriját miután ez kiderült, és ezek az emberek már több százezer embernek tanították ezt." Wyatt, Newletter Five

1982-ben Dr. Lyall Watson kijelentette: "Ezek a kövületek, amik a családfánkat díszítik annyira ritkák, hogy a legtöbb tudóst ez megnyugtatja. Figyelemre méltó tény, hogy az emberi evolúcióra vonatkozó összes tárgyi bizonyíték egy hátsó szobában, egy koporsóban található meg!"

Hasonlóképpen egy 1994-es cikkében a Time Magazin elismerte, hogy: "Annak ellenére, hogy egy évszázada folynak ásatások, az ilyen ősmaradványok rendkívül szórványosak. Még az a néhány nyom is, mely nem illik bele a képbe, teljesen felforgat mindent. Gyakorlatilag minden jelentős felfedezés mély repedéseket okozott a hagyományos nézeteken, és erőszakos tudósok új elméleteket agyaltak ki, dühös viták közepette."

Mielőtt fejlettebb radioaktív technikákat alkalmaztak volna a kormeghatározásban, kétfajta módszert használtak a fosszíliák korának megbecslésére. Az egyik a geológiai szint volt, amiben a mintát találták.

A másik, amit különösen emberi maradványoknál alkalmaztak, az a kinézet alapján történő meghatározás, hogy vajon majomszerű "primitív", vagy modern emberszerű volt-e. Ezt a két kritériumot még most is alkalmazzák, mivel a legtöbb ősi emberi maradvány teljesen megkövesedett, és a C-14-es vizsgálat ilyenkor nem használható.

Azt már régen felismerték, hogyha a korai emberi maradványokat aszerint rendezik, hogy azok vajon a primitívség milyen fokán álltak, akkor éles ellentmondást fognak találni azok kor szerinti megtalálási helyével.

GIGANTOPITHECUS" és "MEGANTHROPUS"
Volt egy faj vagy embercsoport melyet Ausztráliában találtak antropológusok, az úgynevezett "meganthropus". Ezek az emberek nagyon magasak voltak - becslések szerint 7-12 méteresek, attól függően, milyen forrást olvasunk.

Ezeket az embereket hatalmas méretű szerszámokkal együtt találták, így emberszerűségük kérdéses. Négy állkapocs töredéket és több ezer fogat találtak Kínában, melyet " gigantopithecus blacki"-nek neveznek a megtalálás helyéről elnevezve. Az állkapocs és a fogak mérete alapján 10-12 méter magas lehetett, és körülbelül 1200 kiló.
(Fotó: óriás méretű állíólag emberi combcsontot találtak Törökországban)

A probléma az, hogy az emberi maradványok elég ritkák, és általában csak a legkeményebb csontok, állkapcsok és koponyák élik túl.

A kérdés az, hogy a Gigantopithecus egy ember, vagy egy majom? Az mindenképpen világos, hogy valaha nagyon magas emberek éltek. A tudósok természetesen félnek attól, hogy kinevetik őket, és ahelyett, hogy ezeknek az embereknek a valós méretéről beszélnének, akiknek a koponyája és csontjai, fogazata nagyobb volt, mint a miénk, szívesebben használják velük kapcsolatban a robosztus kifejezést.

Az antropológusok elég sok időt fordítanak annak eldöntésére, hogy mi is egy majom, vagy egy ember, akiknek leszármazottai lehetünk. A legtöbb hozzáértő szerint a  Gigantopithecus egy majom volt, (sokkal jobban beleillik az evolúció elméletbe), de legalább a megtalálói, és még páran nem nagyon látnak különbséget a Gigantopithecus állkapcsa és fogai, valamint az úgynevezett őseinktől származó hasonló leletek között.

Mint már említettük, sokan úgy vélik, hogy a meganthropus a mega-szerszámaival "ember" volt. Szerszámokat találtak ugyanazon a területen, ahol az óriás méretű embert is, de a tendencia az volt, hogy azokat más "típushoz" kapcsolták, melyeket ugyanott találtak.
MEGANTHROPUS
A mega méretű szerszámok összehasonlítása után, melyeket hat fő helyszínen találtak, jelentős hasonlóságok mutatkoztak a kézi fejszék, kések, és bárdok, valamint egyéb eszközök tekintetében, melyeket két szerszámkészítő kultúra alkotott. Ezeket azóta "késői" és "korai fázisú"-nak nevezik, a "korai fázis" a legrégebbi és legprimtívebb, a "késői fázis" a fejlettebb kivitelezésű szerszámokat jelenti. Az a réteg, melyben a "korai szakasz"-ra jellemző eszközök előfordulnak, azok az időszámítás előtti 60 és 180 ezer év közötti időszakra tehetők.Egy példa a mega méretű szerszámra, ami 40 centiméter hosszú (fenti kép).

Ezen a képen óriás méretű nyílhegyek láthatók.

Az őslakók megszállása a Bathurst régióban legalább 50 ezer évre nyúlik vissza, így nyilvánvaló, hogy a benszülöttek egymás mellett éltek a mega szerszámokat használó emberekkel.
Ezen a fotón a bal felső sarokban a biológusok által  Australopithecusnak elnevezett ember koponyája látható, a jobb oldalon a Meganthropus koponyája. Balra alul egy mai ember koponyája  a csimpánz koponyájával együtt figyelhető meg.

Óriási kőkorszaki emberi eszközöket találtak, például fejszéket, ütő és zúzó eszközöket, késeket, melyek súlya 3,5 illetve 16 kilogramm között mozog.

Ezek a leletek valójában megegyeznek a Meganthropus által használtakkal, a Java-i óriáséval, aki Délkelet-Ázsiában élt kb. egymillió évvel ezelőtt, magassága akár 12 méter is lehetett, a súlya több mint egy tonna.

Századunk elején néhány szokatlanul nagy emberi fog és állcsont bukkant fel, melyek olyan nagyok, hogy egykori tulajdonosuk akár a 6-9 méteres magasságot is elérhette.

Ha valaki hisz a biblia állításaiban, azok tudhatják, hogy jelenlétük nem volt rejtély, az özönvíz előtt éltek óriások.















Óriások valának a Földön abban az időben...
Egy afgán "óriás" egy amerikai katona mellett.


Forrás: 
beforeitsnews
http://ujvilagtudat.blogspot.hu




HÁTBORZONGATÓ: SPONTÁN ÖNGYULLADÁS VÉGEZHETETT A FÉRFIVAL – VIDEÓ!


2013.02.25


A hatóságok szerint elképzelhető, hogy spontán öngyulladásban halt meg egy 66 éves férfi az oklahomai Sallisaw-ban február 18-án.

A
 Fox News híradása szerint a szomszédok, miután érzékelték, hogy tűz van, bementek a házba, ahol először füstöt láttak. Azt hitték, a szemét gyulladt ki, de aztán megpillantották az idős férfit, aki égett.

A helyi hatóságok vizsgálata szerint a tűz nem terjedt tovább, nem volt látható forrása, a férfin kívül nem égett más az ingatlanban. Azt, hogy mi okból csaptak fel a lángok, nem tudták egyelőre meghatározni, így nem zárták ki a spontán öngyulladást sem, mint lehetőséget. A cikk szerint a férfi erős dohányos hírében állt, valamint az alkoholt sem vetette meg.


A spontán emberi öngyulladás egy megmagyarázatlan állítólagos jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad - írja a wikipedia. Az öngyulladáseredményezhet pusztán hólyagos bőrt vagy égési sebeket, de szélsőséges esetben a teljes test hirtelen lángba borulását is. Az utóbbi a leggyakrabban felismert esete a spontán öngyulladásnak. Rengeteg a találgatás és vita a jelenséggel kapcsolatban, tudományos tényként nem sikerült ugyan bizonyítani, de sok elmélet megpróbálta megmagyarázni a létezését. Bár matematikailag kimutatható, hogy az emberi test elegendő energiát tárol zsír és egyéb szövetek formájában, amit elégethet, az emberi test rendes körülmények között nem képes saját lángot előállítani.

http://www.pecsistop.hu


A TELEPÁTIA, TELEKINÉZIS ÉS GONDOLATOLVASÁS FELÉ ELEKTROMOS TETOVÁLÁSSAL


2013.02.25
Forrás: io9.com

A homlokon elhelyezve
electronic-tattoos-370x208.jpgAz új fejlesztésű elektromos tetoválások segítségével az emberek hamarosan képesek lehetnek irányítani a pilóta nélküli repülőket vagy a telepátiához hasonló módon beszélni mobiltelefonon, anélkül, hogy egy hangot is kiadnának.
Todd Coleman, a San Diego-i California Egyetem kutatómérnöke olyan kevésbé tolakodó eszközök kifejlesztésén dolgozik, amelyekkel az ember idővel képes lesz a gépeket gondolataival irányítani. A gépek gondolattal történő vezérlése már nem a tudományos fantasztikum birodalmába tartozik. Az elmúlt években számos olyan agyi implantátumot fejlesztettek ki, amiknek segítségével az ember képes erre. Az elsődleges kutatási terület jelenleg a mozgáskorlátozottak segítése, akik így gondolataikkal tudnák irányítani művégtagjaikat.
Az agyi implantátumok elhelyezése azonban komoly orvosi procedúra, így felhasználásuk egyelőre tényleg csak orvosi céllal történne. Coleman és csapata éppen ezért olyan vezetéknélküli flexibilis technológiát próbál kifejleszteni, amit egy tetováláshoz hasonló módszerrel lehet elhelyezni a homlokon és mégis képes a gondolatolvasásra.
Olyan eszközt akarunk kifejleszteni, amit egy szórakozóhelyen is lehet használni,” mondja Coleman. Az eszköz csupán 100 mikron vastagságú, ami megegyezik az átlagos emberi haj átmérőjével. A tetováláson elhelyezett áramkörök gumi állagú poliészterből készülnek, így rendkívüli mértékben képesek nyúlni, hajlani vagy gyűrődni, anélkül, hogy megsérülnének. A bőrön elhelyezve alig látható, így viselése szinte észrevétlen.
Az eszköz képes észlelni az agyhullámokhoz köthető elektromos jeleket, azonkívül napelemekkel és antennákkal is felszerelhető, a vezeték nélküli kommunikáció létrehozásához. További tartozékok lehetnek a hőérzékelő a bőr hőmérsékletének mérésére, vagy a fényérzékelő a vér oxigéntartalmának mérésére.
Coleman és kollégái rájöttek, hogy a tetoválás segítségével képesek érzékelni az agy által kibocsátott, az ember érzelmi állapotát tükröző hullámokat. Ennek egyik felhasználási területe lehet például a koraszülött csecsemők megfigyelése, hogy időben észlelhessék az esetleges rohamok érkezését.

Az MC10 cég megalapításával az eszköz kereskedelmi marketingje már elkezdődött, a digitális egészségügy, orvosi szolgáltatások, ipari és katonai területeken, sőt, szépészeti felhasználásra is ajánlják.

AZ ELEKTROMOS TELEKINÉZIS, DIGITÁLIS TELEPÁTIA ÉS GONDOLATOLVASÁS FELÉ

Mivel az eszköz képes észlelni bizonyos agyhullámokat, ezen a területen semmivel sem marad alul a hagyományos elektródákkal szemben, viszont nincs szükség vezetékekre és egyéb tolakodó eszközökre a testen.
A fejlesztés eredményeként lehetővé válhat egy olyan számítógépes program kifejlesztése, ami a tetováláson keresztül érkező digitális jeleket értelmezni tudja és képes lehet megmondani, hogy a viselője mire gondol.
Coleman csapata korábbi kísérletekben elérte már, hogy elektródákkal ellátott önkéntesek repülőket irányítsanak Illinois-i kukoricaföldek felett. Az elektromos tetoválások erre még nem alkalmasak, de „aktívan dolgozunk azon, hogy ez is sikerüljön,” mondja Coleman.
parts-of-tattoo-370x244.jpgAz eszközt a test más részein, például a nyakon is el lehet helyezni. Amikor az ember gondolatban mond valamit, a torok izmai működésbe lépnek, akkor is, ha nem mondja ki a szavakat. A jelenséget szubvokalizációnak hívják. A nyakon elhelyezett elektromos tetoválások így szubvokális mikrofonként működhetnek, lehetővé téve a néma, vezeték nélküli kommunikációt.
Demonstráltuk, hogy érzékelőink képesek venni a torok izomzata által kibocsátott elektromos jeleket, így az emberek képesek lesznek gondolatban kommunikálni,” mondja Coleman. A torkon elhelyezett elektromos tetoválások segíthetnek az okostelefonoknak a beszédfelismerésben, tette hozzá.
Coleman megjegyezte, hogy az agyimplantátumok egyelőre jobban tudják olvasni az agyhullámokat, azonban több kutató, például Miguel Nicolelis, a Duke Egyetem ideggyógyász professzora is megjegyezte, hogy nagy szükség van kevésbé tolakodó technológiákra. „Az emberek szeretnének csupán gondolataik segítségével navigálni saját környezetükben, vagy gondolattal irányított játékokat játszani,” mondta Nicolelis, aki nem vett részt a kutatásban.


http://idokjelei.hu


RETTENTŐ SUGÁRNYALÁBOT OKÁDIK A KOZMIKUS SZÖRNY - MIT TENNE EZ VELÜNK? FOTÓ!



2012.10.26

Közel fénysebességű kiáramlást figyeltek meg a csillagászok, mely egy szupermasszív fekete lyukból nyúlik ki a világűrbe mintegy kétmillió fényévnyi távolságba,
Az óriási energiájú kiáramlás a durván hatmilliárd fényév távolságban található PKS 0637-752 jelű kvazárból nyúlik ki a csillagközi térbe. A 
hirek.csillagaszat.hu az Astrophysical Journal Lettersre hivatkozó cikke szerint az ausztráliai ATCA antennarendszerrel készített új felvételen a gigantikus sugár úgy tagolódik váltakozó fényes és sötét részekre, mint a sugárhajtású repülőgépek utánégetőinél látható, a kiáramló gáz háromdimenziós lökéshullámai által létrehozott periodikus mintázat, úgynevezett Mach-gyűrűk.

Leith Godfrey, a vizsgálatot vezet tudós véleménye szerint a jelenségre az egyik lehetséges és legérdekesebb magyarázat az, hogy a galaxis centrumában található szingularitásba történő, részleteiben máig nem teljesen értett anyagbehullási folyamat által létrehozott kifúvásban megfigyelhető mintázat ugyanolyan okból jön létre, mint a sugárhajtóművekből kiáramló gázban. Amennyiben Godfrey meglátása helytálló, akkor a kifúvás fényes foltjai közötti távolság hasznos és fontos információt nyújthat a kiáramlás hajtómechanizmusáról és a környező tér sűrűségéről - áll a Magyar Csillagászati Egyesület hírportálján.
Egy ilyen kifúvás működését fontos lenne megérteni, mivel a teóriák szerint azok stoppolják a galaxisban folyó csillagkeletkezést, mondhatni megszabják, hogy mekkorára nőhet a csillagvárosuk. A projektben részt vevő másik szakember, Jim Lovell szerint a kiáramlás nagy röntgenintenzitására nem érvényesek a jelenlegi modellek, az új eredmények e területen is előrelépést jelenthetnek.



Forrás: Pécsi STOP/hirek.csillagaszat.hu   |   STOP


MEGFIGYELŐBÁZISOK A HOLDON 1. RÉSZ



2012.10.18
1. rész
Az utóbbi hetekben világhálóra került egy olyan figyelemre méltó, Holddal kapcsolatos videó, mely rendkívül érzékletesen mutatja be az égi kísérőnkön mindig is létező földönkívüli jelenlétet.
A Hold tele van földönkívüli bázisokkal - ez persze már rég evidencia minden komoly igazságkereső számára, de az utóbbi egy-két évben feltett Holddal kapcsolatos videók között már egyre gyakrabban feltűnnek olyan "ufós" felvételek is, melyek talán még az ingadozó szkeptikusokat is meggyőzhetik arról a nyilvánvaló tényről, hogy Holdunkon ( meg egyébként Naprendszerünk minden holdján ) sok ( valójában rengeteg ) civilizáció tart fent megfigyelőbázist, legtöbbször az adott hold felszíne alatt.
Az alábbi videóban is jól láthatóan egy holdi kráter, az Arisztarkhosz keleti, legfényesebb részének felszínalatti nyílásából jön elő egy 13 hajót számláló "ufó-flotta" :


WARNING! ALERT! UFO FLEET 2013 STARTING FROM ALIEN MOONBASE FU


Ugyanakkor ez a videó nem csak az utóbbi évek legjobb holdi "ufó-flotta"-felvételeit mutatja be, a földönkívüli jelenlét hiperrealitását, hanem felhívja a figyelmünket magára az Arisztarkhosz kráter különleges jelentőségére is, mivel az utóbbi évszázadok csillagászati megfigyelései éppen azt támasztják alá, hogy ez a kráter volt mindig is a Hold látható oldalán a legtöbb "anomáliát", különleges fényjelenségeket és mozgásokat felmutató terület.
Ezt bizonyítja az a híres lista is, mely a 'NASA Technical Report R-277; Lunar Events' címet kapta még 1968-ban, mikor is a NASA megrendelt a ( kamu ) Holdra szállása előtt az amerikai csillagászoktól egy olyan listát, mely felsorolja 1540-től 1967-ig a megfigyelők/ csillagászok által észlelt összes Hold-anomáliát.
Ha pedig ezt a listát végigtanulmányozzuk, akkor az 576 felsorolt jelensége között nem kevesebb, mint 223 Arisztarkhosz-anomália észlelést találunk! Azaz 427 év alatt észlelt anomális jelenségek mintegy 39%-a csak az Arisztarkhoszhoz kötődik!
És hogy még a legszkeptikusabbaknak is legyen min rágódni, a teljes NASA-listából kiemeltük az összes Arisztarkhosz-észlelést. Lista itt nézhető meg: 




FELCSERÉLŐDNEK A MÁGNESES PÓLUSOK - MI VÁR A FÖLDRE?


2012.10.16

Kutatók szerint késésben van a mágneses pólusok cserélődése, egyesek szerint akár az is bekövetkezhet, hogy több kisebb pólus marad. A cserélődés elképzelhetetlen dolgokat indíthat be, akár a mágneses mezejét is elvesztheti a Föld - a Mars közel négymilliárd éve járt hasonlóan.

A Föld mágneses pólusainak cseréje körülbelül 250 ezer évente szokott bekövetkezni - állítják tudósok, akik szerint az utolsó váltás óta közel 800 ezer év telt el, így küszöbön állhat a soron következő pólus-vándorlás. A Földet viszont csak a mágneses tér védi meg, amely az űrből érkező halálos sugárzást téríti el. Ha ez nem volna, bolygónk ugyanúgy nézne ki, mint például a Mars, ahol körülbelül négymilliárd éve tűnt el a mágneses mező.

Földünk eddigi túlélését a mező mindenkori helyreállítódásának köszönhette, ez minden pólusváltás után bekövetkezett eddig. A váltás alatt átmenetileg csökkenő erő azonban nemcsak az élővilágra hat - mivel a madarak, halak, emlősök vándorlása a mágneses tér érzékelésén alapul -, de az emberiség technikai vívmányai is veszélybe kerülhetnek: a műholdakat a mező gyengülése miatt felerősödő napszél teheti tönkre.

Conall Mac Niocaill, az oxfordi egyetem Földtani Tanszékének kutatója szerint geológiai nyomokból lehet kikövetkeztetni a változások idejét, a minták arról árulkodnak, hogy átlagosan 250 ezer évente történik meg a pólus-csere. "Az utolsó ilyen esemény azonban 800 ezer évvel ezelőtt volt. Az északi pólus a múlt században 1500 kilométerrel odébb vándorolt, és körülbelül 10 százalékkal csökkent a mágneses mező ereje" - idézi a brit tudós szavait az 
index.hu cikkében.

A mágneses mező földre gyakorolt hatásait jelenleg három új űrszondával kutatja az Európai Űrhivatal: kettő 450 kilométeres, míg a harmadik 550 kilométeres magasságban keringve gyűjtenek adatokat a mágneses mező hatásáról, illetve a Nap sugárzásáról.

Ciaran Beggan, az edinburghi egyetem geológusa szerint a pólusváltozásra a megkövesedett lávából lehet következtetni: a kihűlt magmában található vasban gazdag kőzet elrendezésére a mágnesesség is hatással van - a Föld különböző tájain található geológiai emlékek a tudós szerint meglehetősen kaotikus képet nyújt. Beggan véleménye az a témában, hogy ötszáz év alatt létrejöhet olyan állapot is, hogy két pólus helyett több is kialakul, és annak következményeire nem lehet egyelőre következtetni.


http://www.pecsistop.hu


ÓRIÁSI SZEMGOLYÓT VETETT KI A VÍZ FLORIDÁBAN


2012.10.16
3420290_6e8b1d82bd721f1797cbf18b4ae29779_wm.jpgKorábban is előfordult már, hogy valamilyen tengeri állat maradványát sodorta ki a hullámverés, ám egy kislabda méretű szemet még sose dobott partra a tenger. A szakemberek így most azt tanulmányozzák, hogy miféle állattól származhat az az óriási kék szem, amit egy férfi talált szerdán a Pompano Beach-en – írja aFoxnews.

A megtaláló azt mondta, hogy az óriási szem messziről kirítt a cigarettacsikkek és a tengerifű közül, amit általában a dagályzónában a parton találni. "Nagyon friss volt, vérzett is, amikor betettem a szatyorba – mondta, aki ezután hívta a rendőrséget, akik jég közé tették a szemet, hogy azt Floridai Hal- és Vadbiológiai Kutatóintézetben megvizsgálhassák. Az intézet szóvivője elmondta: a szem nyilvánvalóan valami tengeri állattól származik, elképzelhető, hogy egy óriás tintahal, egy bálna, vagy egy különösen nagy méretű hal szeme.

Charles Messing, az Új Skóciai Egyetem oceanográfiai központjából a hír alapján előbb tintahalra tippelt, azonban a kép alapján úgy gondolja, hogy a legvalószínűbb, hogy egy kardhal szeméről van szó. Hasonlóan látja Heather Bracken-Grissom asszisztens biológus a Miami Egyetemről, aki szerint vagy tintahalé vagy kardhalé a szem. A szakember elmondta, hogy a kollégáit lázba hozta az internetre feltöltött kép az óriás szemről és azóta is azt vitatják, hogy milyen lényé lehetett.

3420290_6e8b1d82bd721f1797cbf18b4ae29779_wm.jpg
A mélytengerben élő óriás tintahal szeme nagyon hasonlít a képen lévő szemre, kékes és a pupilla alakja is megegyezik, továbbá könnyen eltávolítható a testtől.

http://paranormal.hu


ÖNGYÓGYULÁS ÉS PLACEBO



2012.10.13
Placebo, nocebo, öngyógyítás. Önbecsapás. Pszichológiai jelenség, vagy valós gyógyító képesség rejtőzik bennünk? Az orvostudomány régóta keresi a választ a kérdésre.

1350102134_35_ft6906_plac4.jpg Úgy tűnik, mintha az ember kilógna az állatvilágból. Viszonylag könnyedén leszünk betegek, komoly fájdalmaink vannak. Gyakran fordulunk orvoshoz, de gyakran előfordul, hogy ők sem tudnak segítani. De mintha az állatoknál nem így működne. Ha csak a körülöttünk élő állatokat figyeljük, mát tapasztalunk. Sokkal ritkábban lesznek betegek, mintha a sérülések se fájnának nekik annyira, és komoly betegségekből képesek felgyógyulni orvosi segítség nélkül.

Valóban így van ez, vagy csak rosszak a megfigyeléseink? Mi óvjuk magunkat a legkisebb sérüléstől is, fertőtlenítjük sebeinket, gyógyszereket szedünk. Egy kutya, macska, egy szarvas, vagy akár a halak is komolyabb sérülés esetén is képes minden külső segítség nélkül felépülni. Erre bizonyíték az állatokon visszamaradt komoly hegek. (Persze itt most nem számoljuk azt az esetet, ha sérülése miatt egy ragadozó kapja el.) Az állatoknak miért megy ez, nekünk miért nem? Nem vagyunk rá képesek? Vagy ez is csak a civilizáció egyik következménye, hogy elveszítettük ezt a képességünket?

A kérdés nem egyszerű. A civilizációnak köszönhetően elszakadtunk természetes közegünktől, elfelejtettük az ott szerzett képességeinket. Hol van már a hajdani szagló- és ízlelő-képességünk, a hallásunkról már ne is beszéljünk.

Ráadásul a civilizációs környezetünk, az együttélés, a zsúfoltság, a sokszor nem „emberi” mesterséges körülmények, nem nekünk, hanem a betegségeknek kedveznek.

De valami mégis van. Tudatosan nem tudjuk irányítani, nem tudjuk beindítani, de spontán módon gyakran működik. Erre nagyon sok példát ismerhetünk. Sokáig kételkedtek a létezésében, de végül az orvostudomány véletlenül, mondjuk úgy, a kutatások melléktermékeként igazolta. Ez a Placebo-hatás.

A latin kifejezés: placebo azt jelenti, hogy "tetszeni fogok". A 14. században így hívták azokat az embereket, akiket temetéskor a család azért bérelt, hogy a közvetlen rokonság mellett az elhunytat sokan elsirassák. Orvosi értelemben a placebo 1811-ben jelent meg, amikor egy orvosi lexikonban úgy szerepel, ez olyan gyógyszert jelent, melyet főleg azért adnak, mert tetszik a betegnek, és nem azért, hogy meggyógyítsa.


A második világháborúban egy Henry Beecher nevű amerikai aneszteziológus ápolónője –– miután kifogytak a fájdalomcsillapítóból – csak sóoldatot adott az egyik sérült katonának. Meglepetésre az ál-fájdalomcsillapító csökkentette a sérült katona fájdalmát, és megakadályozta a sokk kialakulását. A háború után Beecher 1955-ben publikálta nagy visszhangot keltett „The Powerful Placebo” tanulmányát. Érdekesség, hogy egyes vélemények szerint Beecher a placebo-hatást és azt a tényt, hogy a hatóanyag nélküli tabletták is beindíthatják az emberi szervezet gyógyulását, problémává tette, és ezzel a démonizálással saját felfedezését ölte meg. A Placebot gyakran negatív értelemben, amely megszülte a Placebo-paradoxont. Nem etikus placebót használni a gyógyításnál mert, az megtéveszti a beteget, mert nem gyógyszert kap. De ugyanúgy nem etikus „nem használni olyasmit, ami gyógyít”.

A placebo-hatás

A placebo-hatás kutatását a gyógyszerkísérletek hozták el. Beecher tanulmányának hatására az amerikai kongresszus 1962-ben törvényt hozott a gyógyszerek kötelező teszteléséről. A klinikai tesztekben a placebo egyik célja az új hatóanyagok tesztelése. Ha egy hatóanyagtól valakinek javul az állapota, de nem lehet tudni, hogy a gyógyszeres kezelés tudata, illetve a gyógyszerbe vetett hit, vagy pedig valóban a gyógyszer fiziológiai hatása okozta nála a javulást, akkor érdemes kísérlethez folyamodni. Ilyenkor a betegek egyik csoportjának valódi hatóanyagot adnak, a többieknek pedig placebót – miközben egyik csoport sem tudja, hogy valódi gyógyszert kap-e vagy sem. A hatóanyag hatása akkor tekinthető igazoltnak, ha a valódi gyógyszerrel kezeltek nagyobb mértékben javulnak, mint a kontrollcsoportok. Szintén érdekesség, hogy a vizsgálat eredményében szerepe lehet annak is, hogy az orvos tudja-e, hogy a betege hatóanyagot kapott, vagy placebot. Ezért vezették be a dupla vakteszteket, ahol az orvos sem tudja, a kísérlet alanya mit kapott.

A vizsgálatok megdöbbentő eredményeket hoztak. A placebós csoportban a gyógyulási arány gyakran megközelíti (sikertelenebb termék esetén meghaladhatja) a tényleges gyógyszert szedő csoportét. A betegek nagy részének állapota javult szőlőcukor-tablettáktól vagy az infúzióban kapott fiziológiás sóoldattól. A kísérletek óriási száma igazolta az eredményt.

Úgy mondják: „A jó orvosság vagy csíp, vagy keserű, vagy drága”. Ez valóban így van. A gyógyszer hatását a farmakológiai hatáson kívül más tényezők is befolyásolják: a gyógyszer jellemzői (ár, íz, alak, szín, név, kiszerelés); a beteg jellemzői ( iskolázottság, kor, műveltségi szint, személyiség, eddigi tapasztalatok); a gyógyszert felíró jellemzői (hírnév, személyiség, státusz, tekintély, életkor , bőrszín ); a környezet, amiben a gyógyszert felírták ( rendelő, laboratórium ); a társadalmi, gazdasági és kulturális környezet.

Erre már számtalan konkrét példa van. Ugyanaz a gyógyszer hatásosabb, ha fehér vagy piros színű, mintha zöld. Egy híres orvos „kezei” között jobban gyógyulnak a betegek, az ő általa felírt ugyanaz az orvosság jobban gyógyít. Az egészségügyben azért van továbbra is mindenki fehérben, mert a betegek számára ez az „orvosi” környezet. A szakrendelőben adott ugyanaz a kezelés jobb eredményeket hoz. A keserű gyógyszer, ha megédesítik, kevésbé hatásos. És még hosszan lehetne sorolni a példákat.

Szintén érdekes az aktív placebohatásnak nevezett jelenség. A betegeknek szükségük van a gyógyszerek mellékhatásaira, mert ettől érzi úgy, hogy gyógyszert kapott. Hogyha a mellékhatásokból a beteg rájön, hogy aktív szert kapott, ez általában további járulékos, akár huszonöt százalékos placebohatással jár együtt.

Ezek után több kérdés merül fel? Valóban betegek vagyunk és a testünk, az agyunk gyógyítja meg önmagát. Vagy a betegségek egy részét csak „képzeljük”, az agy okozza a tüneteket? Ha agy agyunkat meggyógyítjuk, akkor a testi tünetek is eltűnnek. Az orvostudomány legnagyobb kihívása az lett, hogyan tudnák ezt a gyógyítás szolgálatába állítani. Ez lett az egyik legtöbbet kutatott terület. A kutatók próbálják felderíteni a hatásmechanizmust: hogyan gyógyítja meg a testet az agy.
 

forrás:/toochee/



KÖZELEG A FÖLDI MÁGNESES PÓLUSOK CSERÉJE



2012.10.13
dipole_small.jpgTöbb százezer éve késik a Föld mágneses pólusainak helycseréje, ezért a tudósok arra számítanak, hogy ez hamarosan megtörténik. A több ezer éven át tartó folyamatot egy többpólusú, kaotikus időszak előzi meg, és egy elmélet szerint ez néhány évszázadon belül bekövetkezhet.A Mars kutatása nemcsak arra jó, hogy megismerjük a távoli bolygó múltját, hanem arra is, hogy következtetni tudjunk a Föld jövőjére. Egy dolog védi meg a Földet attól, hogy élettelen kőgolyóvá váljon: a mágneses tér, ami eltéríti az űrből érkező halálos sugárzást. A tudósok attól tartanak, hogy a mágneses mező sérülékenyebb, mint azt korábban gondolták, és a kozmikus védőpajzs akár ötszáz élven belül eltűnhet, miközben áthelyeződnek a pólusok.
Geológiai leletek arról tanúskodnak, hogy a Föld mágneses pólusai 250 ezer évenként helyet cserélnek. Az utolsó ilyen esemény azonban 800 ezer évvel ezelőtt volt. Az északi pólus a múlt században 1500 kilométerrel odébb vándorolt, és körülbelül 10 százalékkal csökkent a mágneses mező ereje – állítja Conall Mac Niocaill, az Oxford Egyetem kutatója. A tudós szerint mindez arra utal, hogy közeleg az átfordulás ideje. Ennek a hatását nehéz megjósolni, de az biztos, hogy óriási következményekkel járna.

A Marson elvégzett kutatások alapján a vörös bolygó 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt vesztette el a mágneses mezejét. A földi élet alapja, hogy a bolygónk eddig mindig helyreállította a mágneses mezejét, és bízhatunk abban, hogy a következő pólusváltásnál is ez történik majd. De arra fel kell készülnünk, hogy már a mező fokozatos gyengülése is komoly veszélyeket rejt. Az emberiség egyre jobban támaszkodik a műholdak által begyűjtött és közvetített adatokra, és ha gyengül a mágneses védelem, a napszél használhatatlanná teheti az űrbéli eszközeinket. Az élővilágot is megzavarhatja a pólusok vándorlása, hiszen rengeteg állat – madarak, méhek és halak – a mágneses mező segítségével navigál. A földi mágneses tér létrejötte a bolygónk mélyében lezajló folyamatoknak köszönhető; a magban örvénylő olvadt vas és nikkel által generált dinamómechanizmus gerjeszti a mágnesességet. A folyamatra az óceáni áramlatok és a földkéregben lévő mágneses kőzetek is hatással vannak. Hogy pontosan miként is változik a mágneses mező, azt az Európai Űrhivatal három új űrszondája hivatott kideríteni. A novemberben elinduló Swarm projekt két műholdja 450 kilométeres magasságban méri majd a mágnesességet, míg a harmadik műhold 530 kilométer magasan a Nap hatását vizsgálja. A tudósok az új adatok segítségével pontosítják a mágneses mező mozgásával kapcsolatos számítógépes modelljeiket, így jobban megismerjük az előttünk álló változásokat.
Ciaran Beggan geológus, a földmágnesesség specialistája lávafolyások vizsgálatával kereste a választ arra, hogy miként zajlik le egy pólusváltás. Amikor a láva kihűl és megszilárdul, a vasban gazdag olvadt kőzet elrendeződésére a mágneses mező is hatással van. A lávából kialakult kőzet tehát a mágneses mező egyfajta geológiai emléke. Ezek az emlékek a föld különböző pontjain másképp néznek ki, ami Beggan szerint arra utal, hogy a pólusváltás meglehetősen kaotikus és véletlenszerű folyamat.
A geológus szerint akár 500 év alatt létrejöhet egy olyan kaotikus állapot, amelyben nem két erős pólusa van a bolygónak, hanem sok-sok pólus szétszórva a bolygó felszínén. Ezzel kapcsolatban azonban kevés tudományos bizonyíték áll a rendelkezésünkre, további kutatások szükségesek annak eldöntésére, hogy pontosan milyen állapotban van a Föld védőpajzsa, és mi vár ránk a következő évszázadokban.

http://paranormal.hu





A RÁKGYÓGYSZER NYOMÁBAN - ELEMZÉS 1.



2012.09.29
Még mielőtt belevágnánk utazásunkba, szeretnénk leszögezni, hogy eme cikk csupán első fejezete, egy többrészes elemző cikksorozatnak, ezért elképzelhető, hogy a kérdések megválaszolása helyett újabbak merülnek föl a kedves olvasóban.  A történet meglehetősen összetett, és példa nélküli abban a tekintetben, hogy milyen hatalmas mennyiségű információ maradt fenn róla még így, több évtized távlatából is, ezért a Legendavadász csapata úgy döntött, hogy ahelyett, hogy egy 15-20 oldalas óriási elemző cikket zúdítana az olvasókra, megpróbálja inkább három, nagyjából egyenlő részre osztani azt, és eladagolni azt. Így aztán ha valakinek hiányérzete maradna a cikk befejeztével, ne csüggedjen, hamarosan jön a folytatás, hogy a végén egy kerek egésszé álljon össze. Vajon Royal Rife megdöbbentő története valóban igaz, vagy csak egy jól szituált átverés, melyet valaki, vagy valakik gondosan kiviteleztek?
rife1.jpg
rife2.jpg
Rife 1888. május 16-án született a nebraskai Elkhornban, mintegy második gyermekként. Testvére később csecsemőhalandóságban életét vesztette, anyja pedig születése után 7 hónappal távozott el az élők sorából. Ez érthetően mély nyomott hagyott a kis Rife életében, csupán túlzott fiatal korának volt köszönhető, hogy felnőtt korára kiheverte a történteket. Apja, Sir Royal Rife gépészmérnökként dolgozott, s egyike volt a legjobbaknak szakmáján belül. Nagyon elfoglalt ember volt, szinte egész nap dolgozott, ezért nagyon kevés időt tudott csak fiával tölteni. Később átmeneti megoldásként nővérére bízta őt, mely helyes döntésnek bizonyult. Elmondása szerint úgy nevelte a fiút, mintha csak a sajátja lett volna. Egészen 1905-ig itt nevelkedett, amikor is érdekelni kezdték az orvoslás, és a tudomány témakörei, később ezt az álmot hajszolta. A John Hopkins egyetemen kezdte meg orvosi tanulmányait, azonban végül nem ez lett hivatalos szakmája, ugyanis azt vette észre, hogy egyre jobban kezdi érdekelni a bakteriológia. Izgalmasnak tartotta, s mivel szerette az új dolgokat, és imádott felfedezni, rögtön megtalálta élete szenvedélyét. Rengeteg különböző baktériumról, és egyéb élőlényről készített képet az iskolának, s kitartó munkájáért a heidelbergi egyetem díszdoktorává fogadta őt 1914-ben. Egyre többet kezdett foglalkozni a mikroszkópok fölépítésével, technikájával, később pedig egy újfajta optikát fejleszt ki, mely felkelti a Carl Zeiss, a híres Zeiss mikroszkópok atyjáról elnevezett cég fejesét is. Később együtt dolgozott hosszú éveken át Zeiss-gyárral, és rife3.jpgújdonsült barátjával, és kollégájával, Hans Luckel-lel. 1946-ban egy műhelyt építtetett, később pedig üzlettársi kapcsolatba került egy Ernst Abbe nevezetű rejtélyes ürgével, akinek volt egy szokatlan elmélete a mikroszkópok kapcsán. Egyébként ő volt az, aki elsőként bevezette a napi 8 órás munkarendet, emlékezvén arra, hogy apja 14 órákat dolgozott minden nap. Feltevése szerint, bár a tudományban használt optikák technológiai határai teljesen végtelennek, szabadnak tűntek, mégis voltak korlátai, annak ellenére is, hogy az emberek azt hitték, hogy a legjobb mikroszkópokkal látni lehet a világ legkisebb szerves élőlényeit is. Ő azonban felvetette a nagy talányt, vajon tényleg nincs már hová fejlődni a mikroszkópoknak? A válasz természetesen nem volt, az ő részéről, s azt bizonygatta, hogy az akkori technika bármennyire is fejlett, még nem elég ahhoz, hogy a molekuláknál is kisebb organizmusokat vizsgáljanak, ezáltal a tudomány lelkesedésének egy csapásra pofont adott, mondhatni. Abbe rámutatott arra, hogy az optikai felbontás teljesen a fényhullámhosszoktól függött, amiről köztudott volt, hogy csak az élőlények egyharmadát volt képes láthatóvá tenni, a maradék körülbelül 75% a látható fény hullámhosszán kívülre esett, így azok soha nem váltak vizsgálhatóvá. Az extrém ultraviola fény 0.4 mikronos hullámhossza sem lett volna használható az ennél kisebb, például 0.15 mikronos élőlények megvilágításához. Ez a teória, illetve elképzelés aztán kedvét szegte, s rendre elbátortalanította a legtöbb optikatervezőt akkoriban. A mikroszkópok felbontása tehát korlátozott volt, és az újabbnál újabb típusok kifejlesztése hiába valónak álomkergetésnek tűnt. Mivel a felbontás volt az egyetlen eszköz ezekben a készülékekben ahhoz, hogy egy adott „objektum” részletes, strukturális felépítését vizsgálják, az Abbe által ismertetett limitáció jelentős állóvízbe csalta az optikai mikroszkópos kutatásokat.
rife4.jpgAkkoriban a mikroszkópot még egészen hagyományos kézműves módszerekkel készítették. A távcsőkészítésben már bevett volt a pontos elméleti számításokon alapuló tervezés, amelyet azonban a mikroszkóp esetén a szerkezet sokkal nagyobb összetettsége, illetve a lencsék sokkal kisebb mérete miatt nem tudtak alkalmazni. Az éles és torzításmentes képet adó mikroszkópokat tapasztalati alapon, csiszolgatással, állítgatással hozták létre, amiben legfeljebb műhelytitokként őrzött tapasztalati szabályok segítettek. Zeiss úgy gondolta, hogy a legjobb műhelyekkel csak úgy veheti fel a versenyt, ha a mikroszkópot is pontos számítások alapján készítik; hozzá is kezdett ennekrife5.jpg kidolgozásához, de csakhamar kitűnt, hogy nincs meg hozzá a megfelelő matematikai felkészültsége. Ekkor fordult Abbe-hoz. Abbe-nak még sokéves megfeszített kutatómunkára, eredeti és távlatos elméleti belátásokra, technikai ötletek sokaságára volt szüksége, hogy célhoz érjen. A kísérletek Zeisst az üzleti csőd közelébe sodorták, de ő nem vesztette el bizalmát Abbe-ban, aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. A Zeiss műhely ettől kezdve piacvezető lett a szakmában, és viharos fejlődésnek indult. Abbe 1868-ban feltalálta az apokromatikus lencserendszert a mikroszkóp számára. Ez jelentős áttörés volt, a mikroszkópok elsődleges és másodlagos torzítását is képes volt kiküszöbölni. Azonban még mindig nem tette lehetővé, hogy vírusokat, vagy egyéb organizmusokat vizsgáljanak, pláne nem élőben.  Ez inkább mikroszkóp történelmileg fontos, hogy az olvasók jobban átlássák az akkori technológia fejlettségét, és annak nyilvánvaló korlátait.
rife6.jpg
Térjünk vissza egy kicsit Rifera, és az ő életútjára. Californiába próbált szerencsét Point Loma városában, ahol később szerelmes lett egy Mamie Quin nevű nőbe. 1912-ben össze is házasodtak, azonban különös módon, máig rejtélyes okok miatt soha nem született gyermekük 45 évig tartó házasságuk alatt. Rife egyébként művelt rife7.jpgember volt, imádta a verseket, és otthon volt az irodalomban, mint témában. Ebből adódóan gyakran írt rövidebb verseket feleségének arról, hogy mit érez iránta. Házasságuk 1957-ben, az asszony halálával ért véget. De kanyarodjunk kicsit vissza Rife korai éveire, hogyan is indult be pályafutása. 1912-ben (épp mikor megházasodott feleségével) munkát kezdett keresni, de nem járt túl nagy sikerrel. Túl tapasztalatlan volt, emiatt szinte sehol sem alkalmazták. Végül egy Henry Timken nevű úr ajánlott fel neki egy testhezálló feladatot. Henry igazi versenyszellem volt, szerette a versenycsónakázást, mondhatni sportember volt, a technikai sportok csodálója. Leszerződtette a férfit, hogy építsen neki egy motort az egyik motorcsónakjába, amivel képes lehet elérni a 100 mérföldes sebességet. A motor, amit Rife épített 2700 lóerős volt, ami egy kisebb csodának számított abban az időben. A dolog pikantériája, hogy végül maga Rife vezethette a csónakot, amivel meg is nyerte a versenyt, s csaknem 97 mérföld per órás sebességcsúcsot ért el. Ez a rekord később hatvan éven át megdöntetlen maradt. Henry Siner, Rife egy korábbi jó barátja, akivel az egyetemen is együtt tanult, egy John Crane nevű riporternek a következőket nyilatkozta arról, hogyan ismerkedett meg Henry Timken, és Royal Rife.
rife9.JPG
Egy géniusz volt, egy abszolút géniusz, ez nem is kérdés! Mr. Timken nagyon szerette a versenyeket, igazi versenyszellem volt. Egy nap aztán valaki megemlítette neki Rife nevét, és azt, hogy milyen figyelemre méltó teljesítőképességgel rendelkezik a gépészmérnökség terén. Royal Rife egy „Kitty Hawk V.” elnevezésű motort készített, mellyel saját, Mrs. America nevű csónakját hajtotta. A csónak soha nem robbant le! Soha!”
 rife8.jpg
Később Rife Henry sofőrje lett főállásban, s ez lassú, de biztos, egyre szorosabb barátságot szőtt kettejük között. Henry-t lenyűgözte Rife átfogó, masszív tudása a bakteriológiáról, és a mikroszkópokról. Timken cége komoly anyagi nehézségeket élt át ekkoriban, a használhatatlan, de már legyártott acél jelentős többletköltségeket jelentett, és nem utolsó sorban anyagpocséklást. Rife egyszer azt mondta, hogy ő talán tud megoldást a problémára. Nem kellett sok idő, és Royal Rife megépített egy olyan röntgen szemet, mely képes volt át röntgenezni az acélt, és észrevenni benne a hajszálnyi nagyságú repedéseket is. Állítólag a szerkezet még a gyárban kiszűrte a futószalagon a hibás acéldarabokat, s azonnal sípolni kezdett. Ezzel dollármilliókat spórolt meg a cég, Timken pedig egy életre szóló havi fizetéssel hálálta meg barátjának az üzletmentő ötletet. Ez lehetővé tette Rife számára, hogy ismét visszatérjen a bakteriológiai kutatásaihoz.
rife10.jpg
Amelia C. Bridges, Henry nővére váratlanul beteg lett, orvosai sem tudták megmondani, hogy pontosan mi az oka rosszulléteinek, de állapota egyre súlyosabbá vált. Henry mivel tudta, hogy Rife nagyon is járatos a bakteriológiában, őt kérte fel, hogy vizsgálja meg Ameliat. Rengeteg vizsgálat, és tesztt elvégzése után arra kezdett gyanakodni, hogy maga az étel okozza a nő betegségét. A Bridges villa konyhájában fellelhető összes ételből mintát vett, és bevizsgálta, mint később kiderült, valóban az étel volt a különös kór kiváltója, ugyanis szalmonella baktériumot sikerült izolálnia mikroszkópja alatt. Amelia később teljesen felépült betegségéből a felfedezésnek köszönhetően, s emiatt roppant hálás volt Rifenak, s Henry mellett már ő is zseninek tartotta. Amelia egyébként egész életében különböző egészségügyi problémákkal küzdött, de ezek után mindig csak Royal Rife felügyelete mellett engedett orvosokat a közelébe, benne bízott meg a legjobban. Mikor 1940-ben meghalt, Rife teljesen összeomlott, ugyanis mint későbbi vallomásaiból kiderült, egy második anyaként tekintett a nőre, rengeteg könnyet hullatott érte. A búcsút még jobban nehezítette a tény, hogy halála után egy jelentős összeget hagyott rá. 50.000 dollárt.
rife11.jpg
Mrs. Bridges rendkívűl rossz kondícióban volt, csak rövidebb időszakokra látszott teljesen egészségesnek, és ez mindig Rife-nak volt köszönhető. Senkit nem engedett közel magához a doktorok közül, csak őt. Gyakran látogatta meg, főleg akkor, mikor nagyon beteg volt. Én akkor még csak gyerek voltam, de pontosan emlékszem rá, milyen nyugodt, kellemes személyiség volt. Kifejezetten jó hatással volt Amelia-ra.” Henry Siner 
Amelia még halála előtt egy hatalmas ajándékkal is meglepte Rife-ot és feleségét. Egy garázsban biztosított nekik egy viszonylag tágas házat, mely a Bridges villa közvetlen szomszédságában helyezkedett el. A doktor itt élt, és első laboratóriumát is itt alakította ki. Ez volt az első laboratóriuma abban a tekintetben, hogy valamennyi tudományos műszer megtalálható volt benne a különféle standard eljárásokhoz. Mrs. Bridges, és Henry Timkin, illetve a többi családtag közösen pénzelték a doktor kutatásait, és a laboratórium működtetését.

Elkezdődik a munka
1915-1920-ig saját laboratóriumában dolgozott mikroszkópjaival a különböző kórokozó mikroorganizmusok felismerésén, és osztályozásán, besorolásán. A húszas évek végére egyre jobban flusztrálta az akkori (és mai) elektron-mikroszkópok erős limitációja. Már fentebb említettük, hogy az ismert organizmusok mintegy 75%-a a látható fény spektrumán kívülre esik, ezért a kutatók a sötétben tapogatóznak és csak fekete-fehérben, az elpusztított minták látható tetemeit tudják vizsgálni, ami egyébként ma is pontosan ugyanígy van, tehát Royal Rife jóval megelőzte korát, mint az későbbi felfedezéseiből kiderül. Persze ez hihetetlennek tűnhet sokaknak, és felteszik magukban a kérdést, ennyire fejletlen lenne még ma is a mikroszkopikus tudomány, legalábbis ami a technikát illeti? Nos, a válasz egy határozott igen.  
Könnyen utána lehet járni az adatoknak, azonban még mielőtt a kedves olvasók vad kalandozásba kezdenének internet szerte, hogy bizonyosságot keressenek maguknak, be is szúrnánk egy rövid gyorstalpalót, mely nagyvonalakban taglalja azt, amit a mikroszkópokról tudni érdemes.
rife12.jpgA mikroszkóp csaknem 400 éves múltra tekint vissza. Az elsőt Hollandiában készítették valamikor 1590 és 1608 között. Mind a dátum, mind a feltaláló(k) kiléte bizonytalan. Három szemüvegkészítőt szoktak feltalálóinak nevezni: Hans Lippershey-t (aki az első igazi teleszkópot is kifejlesztette), Hans Janssen-t, és fiát, Zacharias-t. A korai mikroszkópok lencséinek minősége igen gyenge volt, ezért torz képet adtak. Ennek ellenére ezek a meglehetősen durva eszközök óriási segítséget jelentettek az állatok, a növények és az ember szervezetének megismerésében. A legelterjedtebb mikroszkópféle – az elsőként felfedezett – fénymikroszkóp. Ez egy optikai eszköz, ami egy, vagy több lencsét tartalmaz, melyek segítségével nagyított képet állít elő. A fénymikroszkópon kívül sok más mikroszkópfajta létezik, ennek ellenére durván két nagy csoportba foghatók: optika elméletet használó, valamint letapogató mikroszkópok. Az optika elméleti mikroszkópok működésének alapja, hogy a mintán áthaladó, vagy a felületéről visszaverődő sugarakat egy optikai rendszer nagyított képpé alakítja. A használt sugarak lehetnek elektromágneses (például látható fény), vagy elektronsugarak. Ide tartoznak az összetett fénymikroszkópok, a sztereómikroszkópok, illetve az elektronmikroszkópok.
rife14.jpg
A fénymikroszkópok, mivel látható fényt használnak, a legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott mikroszkópok. Friss kutatások kimutatták (lásd Brian J. Ford tanulmánya az egyszerű mikroszkópokról), hogy még az olyan egyszerű mikroszkópok is, melyek csupán egy lencsével rendelkeztek, megdöbbentően tiszta képet tártak a korai mikroszkopizálók szeme elé. Manapság több lencséből felépülő összetett mikroszkópok szolgálják a tudományt sok területen, főleg a biológiában és a geológiában. A fénymikroszkópok fénytörő lencséket alkalmaznak, melyek gyakran üvegből, néha műanyagból készülnek. Ezek segítségével irányítják a fényt a szembe, vagy más fényérzékelőbe. A fénymikroszkóp nagyítása legtöbbször maximum 1500-szoros, elméleti felbontásuk 0,2 mikron. Speciális technikákkal (úgy, mint a konfokális pásztázó mikroszkópia) képesek vagyunk átlépni ezt a nagyításhatárt, de a diffrakció miatt a felbontás nem növelhető minden határon túl.
rife13.jpgAz elektronmikroszkópokat, melyek fény helyett elektronsugarakat használnak, rendkívüli nagyítások elérésére tervezték. Mivel az elektronok hullámhossza sokkal kisebb, mint a látható fényé, sokkal finomabb felbontást tesznek lehetővé. Az elektronsugár legnagyobb hátránya, hogy a levegőn keresztülhaladva szétszóródik, ezért használatához vákuum szükséges. Az elektronmikroszkóp lencséi nem a fénytörés elve alapján működnek, hanem elektromágnesek. Úgy alakítják ki őket, hogy a mágneses erővonalak közel párhuzamosak legyenek az elektronok mozgásával. Miután az elektronok keresztülhaladtak a berendezésen, foszfor ernyőn, fényképlemezen, vagy CCD érzékelőn fogják fel őket. Az elektron sugárzás hullámhossza lényegesen kisebb a fénysugár hullámhosszánál, ami sokkal erősebb nagyítást tesz lehetővé. Az elektronmikroszkópnak azonban vannak komoly hátrányai:
- mivel vákuumban működik, illékony anyagok megfigyelésére nem alkalmas.
- viszonylag sokba kerül nemcsak a készülék, de üzemeltetése is, mert például mágneses tér-mentes és rázkódásmentes környezetet kíván.
- a minta előkészítése komplikált.
rife16.jpg
A vizsgált tárgyaknak tehát vákuumban kell lenniük, és tárgyaknak kell lenniük, mert az élőlények nem bírják a légüres teret. Ezért van az, hogy mikroszkóp alatt csak „halott” tetemeket vizsgálhatnak a tudósok, és kutatók. Az Ebola vírust azért sikerült lekapni egyébként, bár az lehet, hogy nem is élőlény a legfrissebb tanulmányok szerint. Royal Rife szerint ezen limitáció(k) miatt szinte lehetetlen valaha is kideríteni a legtöbb kór igazi okát. Ezek után nem sokkal az úgynevezett frekvencia készülékein kezdett el dolgozni, melyek később oly világhírűvé tették főleg az orvosi körökben. Egy 1939. május 6-i újságcikkben adott interjújában elárulta, hogy elektromos stimulációkkal kapcsolatos kísérleteket végez különböző mikroorganizmusokkal. Feltevése szerint a fény látható spektrumán kívülre eső frekvenciák a kulcsai annak, hogy láthatóvá tegyék a mikrobák megmaradt közel 75%-át, vagy legalábbis nagy részüket. Ha ezek a frekvenciák rezonáltak, elméletben láthatóvá váltak a mikrobák. Néhány hónapos kísérletsorozat után sikerült elérnie gyakorlatban is ezt, ezzel óriási, szinte szenzációs áttörést ért el az elektronmikroszkópok használatának terén. Már semmi sem állt útjába, hogy véghez vigye élet egyik legnagyobb kísérletsorozatát, mely egyben életművévé is vált. Különböző eszközöket szerzett be a munkához, frekvencia generátorokat, hogy képes legyen magas frekvenciákat gerjeszteni, kémcsöveket és, bakteriológiai eszközöket a kísérletekhez, ketreceket a kísérleti alanyoknak (patkányok, egerek), kamerákat, hogy dokumentálja az alanyok reakcióit a tesztsorozatokra, és a műveleteket, végül különböző gépi felszereléseket ahhoz, hogy az általa elgondolt designokat, terveket megalkossa. Később megismerkedett Dr. Lee DeForest-tel, aki egy amerikai feltaláló volt, s többek között az első vákuumcső, az úgynevezett Audion, és a ma is ismert rádiós technológia alapjai is az ő nevéhez fűződnek. Nem véletlen aggatta rá a sajtó a rádió atyja jelzőt. Nagy segítségére volt Dr. Rife-nak a különböző frekvencia generátorok tervezésében, és megépítésében.
rife17.JPG
Kísérletei közben szokatlan, addig nem várt dolgokat tapasztalt. Az egyik felfedezése az volt, hogy rendkívül kisméretű (kb 50-120 nm) baktérium/vírus kinézetű részecskék "brown-mozgásban" vannak, amelyek messze kisebb méretűek a megszokott baktériumi méreteknél, és sokkal elevenebbek a megszokott baktériumi lomha mozgásoknál. A másik felfedezés még ennél is sokkal érdekesebb. Szuperfinom mikroszkópjainak köszönhetően felfedezte, hogy minden ilyen kisméretű és betegségeket keltő organizmusok sebezhetőek egy speciális frekvencia-besugárzással, ami más élő közegre egyáltalán nincs hatással. Ezt a frekvencia besugárzást el is nevezte M.O.R. (Mortal Oscillatory Rate) néven, amit, annyit tesz, mint a vírus halálos oszcilláló frekvenciája. Későbbi elmondások alapján ezeket a frekvenciákat nem lehetett hallani, az emberi fül számára nagyrészük érzékelhetetlen volt, míg voltak olyanok is, melyeket valóban lehetett hallani, ha nagyon fülelt az ember.


A rák frekvenciája magas, az emberi fül nem képes fölfogni, viszont a Tuberkulózisé (tévesen Tuberkolózisnak írják rengetegen – a szerk.) alacsony. Ha nincs egy pontos frekvenciaértéked, akkor nincsen semmid! Pontosan egytized méter távolságban működik, ha ez nagyobb, vagy kevesebb, megint nem százszázalékos az eljárás. Mindennek pontosnak kell lennie, és egyedinek az éppen adott organizmusra. A ráknak is van egy jól meghatározott frekvenciája, akárcsak Tuberkulózisnak!” Dr. Rife
 rife19.JPG
Az első mikroszkóp
De hogyan is volt képes látni, és vizsgálni az élő mikrobákat? Bár már fentebb belementünk pár gondolat erejéig ennek magyarázatába, azonban még mielőtt tovább mennénk a történetben, nem ártana utána járnunk, vajon hogyan is keletkezett ez a rejtélyes mikroszkóp. Minden bizonnyal sokakat érdekelné a dolog. 1920-tól kezdve rengeteg különböző organizmust izolált, és kiemelten foglalkozott a Tuberkulózis baktériumával. Első kísérleti sikereként könyvelte el, hogy sikerült a baktérium rúdalakzatba rendeződött változatát elpusztítania frekvencia besugárzással, azonban az öröm túl korai volt. A baktériumot már korábban egy Robert Koch nevezetű tudósnak is sikerült megölnie kémiai úton, vakcinákkal, és antitoxinokkal, azonban a kísérleti egerek később mégis elpusztultak, akárcsak Rife tesztalanyai. Rife gyanúja szerint ez azért következett be, mert egy további vírus szabadultak fel/el, mikor a rúdalakzatú baktériumot elpusztította. Tovább folytatta kutatásait, s idővel rá kellett jönnie, rengeteg olyan mikroorganizmus létezik, melyeket egyszerűen nem lehet látni annyira kicsik, még a molekuláknál is parányibb alakot öltenek. A standard mikroszkópok egyike sem volt képes fizikai, és technológiai korlátai miatt láthatóvá tenni az általa hitt vírust, ezért határozta el magát amellett, hogy egy sokkal fejlettebb, korát megelőző mikroszkópot próbál készíteni. Mivel a híres mikroszkópgyár tulajdonos, Carl Zeiss gyárában rengeteg időt töltött, tanulmányai során egyre biztosabbá vált abban, hogy lehetséges olyan mikroszkópot készíteni, mellyel a vírusokat, vagy az ennél is kisebb organizmusokat látni lehet.
rife18.JPG
1920-ban munkához is látott, majd háromévi tervezés után elkészítette a világ akkori (és talán máig) legfejlettebb mikroszkópját, melynek legnagyobb hasznát saját laborjában látta. 9 éven át használta, s ezalatt az idő alatt olyan mély felfedezéseket tett segítségével, melyre azelőtt egyetlen tudósnak sem volt lehetősége. Ez adta a mozgatórugót, és a megfelelő technológiai hátteret ahhoz, hogy megalkossa a frekvencia készüléket, mellyel aztán gond nélkül tudta gyógyítani a rákot, mintegy 100%-os sikerrátával. A cikk második részében erről számolunk be részletesen, illetve arról, hogyan is reagált erre az orvostudomány, és az elnyomó, tőkeorientált gyógyszeripar.
Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Barnabási László
Kovács Tímea
http://legendavadasz.blog.hu













A RÁKGYÓGYSZER NYOMÁBAN - ELEMZÉS 2.



2012.09.29
Jelentős áttörések:
Cikkünk előző részében alaposan kiveséztük Royal Rife életrajzát, illetve azt, hogyan lett belőle népszerű, és híres bakteriológus. Ott hagytuk abba nyomozásunkat, hogy Rife megépítette a világ legfejlettebb mikroszkópját, mellyel a legkisebb organizmusokat is gond nélkül tudta vizsgálni. Azt már tudjuk hogyan keletkezett, de azt még nem, hogy pontosan hogyan is működött. Lemernénk fogadni, hogy sokakat érdekelnének a technikai részletek.

rife20_1.jpgAz öreg tudta, hogy minden élő organizmus kémiai anyagokból épül fel, s ezeknek más-más egyedi kémiai összetétele van. A modell első, nem végleges prototípusában még petróleum gondoskodott a megfelelő világításról, ám az eredménnyel egyáltalán nem volt megelégedve, és újra tervezte csaknem az egész szerkezetet. Időközben felötlött benne a talány, mi van, ha a petróleumot egy sokkal erősebb fényre cseréli le. Az első prototípus ugyanis a petróleum és néhány technikai bravúr segítségével képes volt kémiai anyagokat láthatóvá tenni az épp vizsgált organizmusokban úgy, hogy megvilágította azokat, majd a fény visszaverődési index segítségével egy színt rendelt hozzájuk. Amikor egy ilyen kémiai részecskét fény ért, mindig a hozzá legjellemzőbb módon, és színben világított, így aztán minden anyagnak meg volt a maga színárnyalata, amiről felismerhető volt. Rife elmélete ebből az alapötletből indult ki: Mi van, ha más fényforrással, fényhullámhosszokkal világítja meg a vírusokat? Szerinte így láthatóvá válnának Ezt rés-spektroszkópiával, precízen állítható és forgatható kvarc-prizmákkal, túlnyomórészt ibolyántúli fénysugárzások két ilyen, a minta által kiválasztott, egymástól kissé eltérő hullámhosszával tudta volna elérni. Ezek a kiválasztott, többnyire a látható fény spektrumán kívül álló frekvenciák voltak azok, amik rezonálva láthatóvá tették a mikrobákat. Ez a két fény-hullámhossz interferenciát okozott, ami így nagyobbá vált, és már a látható fény spektrumába esett. Itt fontos megjegyezni, még mielőtt naivan rákérdezne valaki a dologra: az első prototípus a kémiai anyagokat tudta láthatóvá tenni, a második, már végleges modell pedig magát az élőlényeket, vírusokat, ami nem ugyanaz!
rife21.JPG

A munkálatokhoz, és a végleges modell befejezéséhez tehát szükség volt még néhány főbb elemre, mint a prizmákra, illetve egy nagyon erős fényforrásra. A fényforrásról egy általa megtervezett 2000 gyertya fényerejével bíró lámpa gondoskodott. Ez a lámpa egy Risley prizmát használt, aminek segítségével lehetőség nyílt arra, hogy a fény különböző hullámhosszait elszeparálja egymástól. Bizonyára sokan nem tudják, mi is ez a híres neves Risley prizma, ezért szánjunk is rá néhány sort! A Risley prizma két ikerprizmát tartalmaz, melyek rendszerint egyenlő csúcsszöget zárnak be, el lehet őket forgatni anélkül, hogy az egyik a másikkal összeakadna. Lényege, hogy a bejövő sugarakat a megfelelő irányba tereljék, vagy ún. letapogató rendszerként használják őket. Optikai kapcsolóként is használhatók, ha az egyiket függetlenül a másiktól elforgatjuk. Több magazinban, és újságban beszámoltak az elkészült, már működő prototípusról, mindegyikben megkísérelték megfejteni, pontosan hogyan is működik.
rife22.JPG
Az egyik népszerű tudományos folyóiratban a következőket írták: „Egy 2000 gyertya erejével bíró lámpa fénye hullik alá a mikroszkóp közepén elhelyezkedő parányi nyílásba, ahol az átlátszó kvarc-prizmákon megtörve láthatóvá teszi a baktériumokat. Fönt pedig 16 kiváló minőségű, glicerinbe mártott kvarclencse foglal helyet, melyek magnetizálják a baktériumok kiterjedését ciklusonként 12.000-szer.” Ezáltal beindul az a fényhullámhosszon való rezgés, mely, mint már említettük, interferenciát okozva láthatóvá tette az eddig láthatatlan organizmusokat. Ez a Rife által tervezett mikroszkóp volt a legfejlettebb akkori készülék a világon, az öreg valami teljesen egyedülállót tett le az asztalra.

A Los Angeles Times így írt: „Arra a tényre alapozva, hogy az emberi szem a bejövő fényhullámok segítségével állítja elő a képet, amit lát, feltételezhetően az ennél kisebb (a fényhullámoknál is kisebb) objektumokat már nem képes érzékelni. Dr. Rife a kvarc-prizmákkal megtörte ezeket a fénysugarakat, ezáltal láthatóvá téve azt, amit eddig nem voltunk képesek vizsgálni: a végtelenül parányi objektumokat.”
rife23.JPG
Ugyanezen magazin (Los Angeles Times) 1931 december 12-i számában pedig ez volt olvasható: „Dr. Rife állítása szerint mikroszkópjának darabjai a világ különböző meg nem nevezett részein készültek. Teljesen tiszta kvarc lencséket használt, ugyanis ezek 48-50%-kal több fényt engednek át, mint bármi más anyag. Egy hatalmas fényerejű lámpa is helyet kapott a készülékben. A fény sugara hideg volt, elég hideg ahhoz, hogy állítása szerint az élő organizmusokat 5-6 órán át, sértetlen formájukban vizsgálhassa.  A kísérleteit csaknem 300-400-szor megismételte csak hogy biztos legyen a dolgában, mindegyik ugyanolyan pozitív eredménnyel zárult. Később Dr. Rife volt az első, akinek lehetősége nyílt látni, és megvizsgálni a Tuberkulózis vírus formációját. Ez a formáció akkor terjedt szét a testben, mikor a baktérium formációt elpusztította frekvencia besugárzással. Elmélete tehát helyes volt, és a Tuberkulózis vírus formájához is megtalálta később a megfelelő frekvenciát, amivel lehetősége nyílt arra, hogy elpusztítsa.
Sokáig dolgoztam a Tuberkulózison, nagyon sokáig, de megérte! Megtaláltam a frekvenciát a baktérium állapothoz, és később a vírus formációt is sikerrel pusztítottam el a tesztalanyok szervezetéből. Nem használtam vakcinákat, vagy egyéb kémiai anyagokat, kutatásaim során egyértelművé vált, hogy ezek csak a Tuberkulózis baktérium változatát ölik meg. Emiatt hunytak el a tesztalanyok az első kísérleteim során! Azt hiszem még néhány év, és bármiféle betegséget gyógyíthatóvá tehetünk” Dr. Rife (egy interjúban) 
Még mielőtt továbbmegyünk, szeretnénk tisztázni, hogy valójában hány mikroszkópot is épített Rife élete során. Azalatt, a 40 év alatt, mely alatt különböző organizmusokat vizsgált, és figyelt meg, csaknem 40 tudományos díjat zsebelt be, és a Heidelberg-i egyetem is kitüntette lélegzetelállító felfedezéseiért. Ezen időszak alatt összesen öt vírusmikroszkópot készített, ezek közül négy prizmatikus volt. Az elsőt (#1) 1923-ban fejezte be, ez kör alakú kvarclencséket használt, melyek glicerinbe voltak mártva, és a köztük lévő hézagok is ezzel voltak feltöltve. Egészen 1933-ig használta, amikor is egy újabb típus tervezésébe kezdett. Az ezt követő modellek egyébként már mind prizmatikusak voltak, azaz kvarckristályokat tartalmaztak, és használtak, ez sokkal nagyobb nagyítást tett lehetővé. Az egyik legtöbbet emlegetett mikroszkópja a hármas számú (#3) volt, melyet leggyakrabban csak Univerzális mikroszkópnak hívtak, vagy Univerzális Vírus Mikroszkópnak. Ezt a típust Rife körülbelül 1933-ban tervezte, és építette meg. Ez volt, és még most is ez a valaha készített legfejlettebb fénymikroszkóp. 60000-szeres nagyítással, és 31000-szeres felbontó képességgel rendelkezett, amivel Rife akár 10 nm-es alakzatokat is képes volt vizsgálni, s ezzel felülmúlta az elektronmikroszkópokat. Ugyanis, mint már a cikkünk első részében említettük, az elektronmikroszkópok úgy működtek, és működnek ma is, hogy elengedhetetlen a vákuum számukra, illetve a magnifikáció, ezek együttesen azonban azt eredményezik, hogy a vizsgálandó organizmusok elpusztulnak, tehát csakis halott objektumok „tetemeit” lehet velük megfigyelni, élő reakciókat, természetes viselkedésüket nem. Ebben rejlett az Univerzális Vírus Mikroszkóp jelentősége, továbbá abban, hogy az elektronmikroszkópokkal ellentétben színes képet adott az organizmusokról. Rife mikroszkópja, így összes többi mikroszkópja úgy tette lehetővé az élő mikrobák megfigyelését, hogy variálta a magnifikációt, azaz hullámhosszok rezgetésével érte el, hogy azok láthatóvá váljanak. (szintén cikkünk első részében található meg részletesen)
A „Journal of The Franklin Institute” nevű folyóirat 1944-es februári számában a következőket írják a pontos technikai működésről: „A mikroszkóp 1933-ban készült Rife laboratóriumában, és egészen pontosan 5682 alkatrészt tartalmaz. Híréhez méltóan valóban az egyik legfejlettebb mikroszkópjáról van szó. Az optikai rendszer, így a benne lévő lencsékkel, és prizmákkal, beleértve a megvilágító egységet, mind kvarckristályokból készültek, melynek egyik különlegessége a sok közül, hogy átengedi magán az ultraibolya sugarakat. A megvilágító egység, mely az organizmusok láthatóságáért volt felelős, 14 lencséből, és prizmából állt. Ezek közül három a nagy fényerősségű lámpa közvetlen közelében voltak. Négy a Risley prizmában, mely az első három felett helyezkedett el, és hét az akromatikus kondenzátorban, mely legfölül helyezkedett el. A fényforrás, és a vizsgált organizmusok között még két henger alakú fekete kvarc kristály is megtalálható volt. Ezek feleltek a fény polarizálásáért, mikor ezek áthaladtak a mintákon. Az Univerzális Mikroszkóp többfajta objektívet használt: 1.12-es száraz lencsét, 1.16 víz immerziós objektív, 1.17 olaj immerziós objektívet, és egy 1.25 olaj immerziós objektívet. Minden bizonnyal bennetek is azonnal felmerült a kérdés, hogy mi a fene is az az immerzió, illetve immerziós objektív. Nos, tulajdonképpen olyan fénymikroszkópok, amelyben a tárgy fedőlemeze és az objektív közötti részt folyadék tölti ki. Leggyakrabban cédrus olajt vagy cukoroldatot használnak erre a célra. A folyadéknak ugyanakkora a törésmutatója, mint a fedőlemeznek, olyan, mintha az objektív közvetlenül a fedőlemezbe merülne. A folyadék növeli az objektív effektív apertúráját, így felbontását. Tehát a Rife mikroszkóp több immerziós objektívet használt egyszerre, egy bonyolult mechanizmussal egybeágyazva egymást, így tette lehetővé, azt a kisebb technikai csodát, amiért most róla egyáltalán írunk. Mivel az Univerzális Vírus Mikroszkóp jóformán minden mikroszkopikus munkára alkalmas volt, nagyon összetett szerkezetnek tartották, az is volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen sok apróbb alkatrészből tákolta össze az öreg. Csaknem negyedmillió dollárba került akkoriban, ma pedig 7 millió dollárért lehetne egy hasonlót előállítani.

Amikor a figyelem középpontjába kerül:
Mialatt Rife szorgosan dolgozgatott laborjában az eljárás tökéletesítésén, híre egy csapásra terjedni kezdett a világsajtóban, s lassan beszivárgott az orvos közösségekbe is. 1929. november 3-án a San Diego Union című lapban egy cikk jelent meg róla „Egy környékbéli, aki leleplezi a baktériumokat!” címmel. A cikk interjúk, és magyarázatok mellett rengeteg fotót tartalmazott különböző baktériumok, és vírusok képeivel, melyeket Dr. Rife saját maga izolált. Ezután az újságcikk után valami aztán megindult, s egyre több hasonló napilapban, és magazinban megjelent kutatásaival. Mondhatni felkapta a média, és a világsajtó. „Rife mikroszkópja új távlatokat nyithat a baktériumkutatásban” állt az egyik tudományos magazin címlapján. Nem kellett eltelnie túl sok időnek, a hír az orvosokhoz is eljutott, s mindenki egyre kíváncsibbá vált Rife munkásságát illetően. Orvosok tucatjai látogattak el San Diego-ba, hogy saját szemükkel győződjenek meg magáról a mikroszkópról, és a kísérletekről.

Dr. Johnson, Dr. Kendall, és a K-medium:
Valamikor a késői 1931-ben Dr. Arthur Isaac Kendall-hoz, a Chicago-i egyetem bakteriológiai kutatóprofesszorához is eljutott a mikroszkóp, és Royal Rife híre. Nagyon kíváncsi volt, vajon mennyi igaz az egészből, ezért kapcsolatba lépett egy kollégájával, Dr. Milbank Johnson-nal, majd San Diego-ba látogattak, hogy megbizonyosodjanak a dolgokról. A Los Angeles Times 1931 december 27-i számában erről egy cikk is megjelent, mely még jobban részletezi a három fő nagyágyú (Dr. Rife, Dr. Kendall, és Dr. Johnson) találkozását.

rife24.jpgMikor Dr. Kendall először hallott erről a „csodamikroszkópról”, melyet egy fiatal San Diego-i készített, csak legyintett, azonban azonnal megindult benne a kíváncsiság. Dr. Milbank Johnson-nal, régi barátjával és kollégájával is kapcsolatba lépett, nem-e tud valamit erről a rejtélyes készülékről, de ő sem tudott biztos információkkal szolgálni róla, ellenben szintén roppant kíváncsi volt. Végül összetoboroztak egy kisebb, orvosokból, és szakemberekből álló csoportot, majd San Diego-ba látogattak. Név szerint az alábbiak: Dr. Kendall, Dr. Milbank Johnson, Drs. Alvin G. Foord, Joseph D. Heitger, Fosdick Jones, közülük az első kettő kivételével mindenki Pasadena-ból jött. A mikroszkóp teljesen új terveken alapult az előző, végleges prototípussal ellentétben, ugyanis tizenhat helyett csupán tizenöt kvarclencsét tartalmazott, ezáltal nyolcszor olyan erős nagyításra volt képes, mint korabéli társai. Dr. Milbank a Pasadena kórházban szervezte meg a találkozót, ahol a fentebb említett nevek jelen voltak. Ez a találkozó jelentős mérföldkövet jelentett Rife életében. Dr. Kendall meglepetésként magával hozott egy mintát, melyben Typhosus bacilusok voltak megtalálhatók. A dolog érdekessége azonban leginkább az volt, hogy ezeket a bacilusokat egy olyan mesterségesen létrehozott valamiből tenyésztette ki, melyet úgy nevezett el, hogy „K-medium” (Próbáltunk rá viszonylag tűrhető magyar megfelelőt aggatni, de eddig nem jártunk sikerrel. Elképzelhető, hogy nincs. Ha ne adj Isten, valaki tudná a megfejtést, bekerülhet a Legenda vadász dicsőségcsarnokba) Ez a rejtélyes K-medium nem volt más, mint egy fehérje kulturális közeg, amolyan mesterséges dolog, mely lehetővé tette, hogy a baktériumokban megtalálható vírus adagokat, vírus darabkákat izolálni lehessen. Ezzel  lehetségessé vált, hogy úgy reprodukáljanak baktériumokat, és vírusokat, hogy nincs többé szükség élő mintákra. Egyébként ekkoriban még ment a vita, melyben nagyon sok tudós véleménye nem egyezett, mondhatni mindenkinek más elképzelése volt a dolgokról, ez pedig az, hogy vajon a vírusok mikor alakulnak át baktérium közeggé, illetve mi ennek az oka.
rife25.jpg

Vírusok és mutációk:
1931 december 12-én a Science Newsletter-ben egy cikk jelent meg a kutatásokról: „A Dr. Kendall által használt anyag egy Typhoid (Tífusz egy fajtája) kitenyésztett bacilusközeg volt, melynek mérete átlagos volt, egy átlag szabványmikroszkóppal is látni lehetett. Azonban mikor ezeket a bacilusokat „megetették” a Kendall által tervezett K-medium-mal, azok rendre visszaalakultak a láthatatlan formájukba. A K-medium, mint később kiderült róla, képes volt minden baktériumot átalakítani egy ugyan „láthatatlan”, de szűrheti, vizsgálható formába (Rife mikroszkópja által)  Ezután egy átlagos, de nagyon fejlett mikroszkópon át ellenőrizte a mintákat, szinte semmit sem látott apró, szürke pontokon kívül. Ellenben Rife szupermikroszkópjával, ugyanis a mintákat ebben újra megvizsgálva már láthatóak voltak az ovális alakú, elnyúlt testek, melyek zöldeskék színben pompáztak. Ez a fölfedezés később pleomorfózis néven vált ismertté, azonban sokan még ma sem ismerik el, mint bizonyított tényt. Hogy mi is ez a fogalom, és pontosan milyen folyamatot takar? A pleomorfózis lényege a különböző bakteriális életformák egymásba alakulási képessége. Egyszerűbben fogalmazva ez olyan, mint két érték egymásba válthatósága, legjobban a különböző hosszúsági váltószámokkal lehetne érzékeltetni. 1 métert át lehet váltani 10 dm-re, vagy éppen 100 cm-re. Az érték, tehát a lényegi esszencia ugyanaz marad, épp így működik a pleomorfózis. Ezzel bizonyíthatóvá tették a mikrobák egymásba válthatóságát (pleomorphism), amit bizonyosság végett több mint 300 alkalommal megismételtek, mindig azonos és pozitív eredménnyel. A kísérletek két korábbi tudós, név szerint Pierre Bechamp, és Dr. Edward C. Rosenow munkásságát is megerősítették, akik szintén korábban már megfigyelték a szóban forgó folyamatot, azonban akkoriban még vajmi keveset tudtak róla. A tudomány mára már érti a pleomorfózis lefolyását, azonban még mindig akadnak fehér foltok jócskán a témában. Később természetesen sikerült megtalálni a tífusz megfelelő frekvenciáját, amivel ettől kezdve gyerekjáték volt elpusztítani a baktérium, és vírus formációit is. Ettől kezdve Rife munkássága egy csapásra szinte reflektorfénybe került. Hirtelen mindenki kíváncsi lett, többet emlegették a nevét, mint más híres orvosokét. Rife később többször is dolgozott huzamosabb ideig Dr. Alvin G. Foord-dal, aki patológusként kereste kenyerét a Pasadena kórházban, néhány év elteltével pedig az amerikai patológusok szövetségének elnökévé választották. Másik közeli kollégája Dr. Milbank Johnson volt, aki a Pacific Mutual Life Insurance nevű cégnek dolgozott. Dr. Johnson volt Rife élete talán legnagyobb mecénása, hatalmas, és befolyásos ismertségi körrel rendelkezett, s ez lehetővé tette számára, hogy különböző neves orvosok, és szakemberek elé tárja Royal Rife munkásságát és kísérleteit. Rengeteg találkozót szerveztek, Rife felfedezése pedig megindult a biztos hírnév felé.

Minden betegség megszűnt”:
Dr. Milbank teljesen le volt nyűgözve Rife munkásságát illetően, és szeretett volna egyre nagyobb publicitást koholni a kutatásoknak, azért Pasadena-ban meg is szervezett egy vacsorát jeles szakemberek, és orvosok részvételével, melynek neve találóan „The end to all disease” (Minden betegség megszűnt) lett. A vacsorán 44 tekintélyes egészségügyi szakember jelent meg, hogy méltassák Dr. Rife eddigi kutatásait, és azok eredményeit. 1932 nyarán Rife Chicago-ba látogatott, hogy tovább folytassa a kutatásokat Dr. Kendall-lal. Kendall a világszerte ismert bakteriológust, Dr. Edward C. Rosenow-t is meghívta a Rochester-i Mayo klinika bakteriológiai osztályáról. Rosenow ezelőtt már többször hallott Rife-ről, méghozzá sosem találnátok ki kitől. Az egyik páciensétől, méghozzá Henry Timken-től. Ugyanarról az emberről van szó, aki korábban szoros barátságot kötött Rife-fal, illetve pénzelte a laboratóriumát. Ők hárman aztán megismételték azon korábbi kísérleteket, melyeket már Rife önmaga is, és Kendall társaságában is elvégzett néhány hónappal ezelőtt, de ez amolyan bizonyítási procedúrának nézett ki, hogy kizárják a hibalehetőségeket, illetve demonstrálják Rosenow-nak az eljárást. 3 nap múlva Rosenow aztán hazament, teljesen le volt nyűgözve, s később levelet írt Rife-nak.
Azok után, amit láttam, hogy mennyire professzionálisan megtervezett, és megépített mikroszkópot sikerült letennie az asztalra, teljesen átértékeltem saját munkásságomat is. 3 felejthetetlen napot köszönhetek Önnek. Remélem a jövőben sikerül eljárását, és kutatásait a széles közönség elé tárnia, és elmagyaráznia azt, ami a mai kor tudósainak még mindig lehetetlen!
1932. augusztus 26-ban a fent említett bakteriológus egy neves tudományos folyóiratban is publikált:”Jelentettem a Mayo klinikának, hogy sokkal fontosabb kutatások, és kísérletek részese leszek az elkövetkező 3 napban, Július 5-én, 6-án, és 7-én. Dr. Kendall, és Dr. Rife invitált meg egy tanulmányra, melynek keretében a baktériumok egymásba válthatóságát demonstrálták a tífusz baktériumon szemléltetve. Arra kértek, hogy hozzak magammal saját magam által tenyésztett Streptococcus (torokgyulladásért felelős) baktériumot is. Egyúttal szeretném megismételni egy korábbi beszámolómat is, mely nagyrészt Rife mikroszkópjával kapcsolatos, azt hiszem itt most ez a lényegi esszencia. (teljesen el volt szállva ettől a mikroszkóptól. – a szerk.) Mivel mindannyian szakmabeliek voltunk, izgalommal töltött el az egész folyamat, az, ahogy a pusztán elméletre alapozott eljárás életre kel. Lenyűgöző, amit Rife, és Kendall elértek, a pleomorfózis valóban működik. Dr. Rife a saját maga által készített mikroszkópot teljesen rutinosan kezelte annak ellenére, hogy külsőre elég bonyolult szerkezetnek látszott. Minden bizonnyal az is volt. Míg ők tették a dolgukat, én is bekapcsolódtam a munkába átlagos Zeiss típusú mikroszkópommal. Rife szupermikroszkópja mellett döbbentem rá a mai mikroszkópok erős limitációjára, és arra, hogy valóban egy igazi mestermű született a kezei között, mely hatalmas löketet adhat a bakteriológiának, mint tudományágnak.”

Dr. Rife később Dr. Rosenow-val is hosszú éveken át dolgozott együtt különféle mikroorganizmusokon, köztük a már említett Streptococcus-on. Royal Raymond Rife diadalmenete tehát tovább folytatódott. A nagyszerű felfedezések sora nem állt meg, sőt, az igazán fantasztikus tudományos eredmények még csak ezután következtek, Rife ugyanis kifejlesztett egy eljárást, melynek segítségével gyógyítani lehetett a rákot. 16 emberi páciensen kísérleteztek, ebből 14 meggyógyult a határidő lezártáig, kettőnek pedig kellett még egy kis idő, de szintén meggyógyultak. A gyógyítás tehát 100%-os volt! 
Szerkesztők:
Barnabási László
Kovács Tímea
http://legendavadasz.blog.hu


TITOKZATOS PIRAMISOK A TENGER ALATT



2012.09.29
Mu, Atlantisz, Lemuria. Legendás, írott történelem előtt mítoszok, legendák ködébe rejtező, titkos tudások szülőhelyeként újra és újra felkelti az emberiségség örök kívácsiságát a tudás forrásával kapcsolatban.
globalis.jpgJapán partjainál titokzatos civilizáció nyomaira bukkantak a kutatók és kincsvadászok. Még 1986-ban találta meg a romokat egy könnyűbúvár egy Yonaguni nevű sziget partjainál, s azóta számos elmélet született a tenger alatt rejtőző épületekkel kapcsolatban. Azóta egy sor merülést végeztek szakértők is az azóta Yanaguni monuments-nek keresztelt romokhoz, azonban a több ezer éves kultúra továbbra sem tárta fel titkait.

Az bizonyos, hogy az épületeket hozzávetőlegesen 8-10 000 évvel borította el a tenger, így az azokat építő civilizációnak mintegy öt évezreddel meg kellett előzni a fáraók tündöklését. A régészek és történészek igen szkeptikusak a lelettel kapcsolatban, mert ha pontos az épületek kormeghatározása, az komolyan átértelmezheti a jelenlegi történelem szemléletünk alapjait.

A tenger alatti építményt sokan leginkább a piramisokhoz hasonlítják, amelyek formáját már több ősi civilizáció építészeti kultúrájában megtalálták. A kutatók egy része komolyan hisz abban, hogy az ősi civilizációkat valamilyen közös tudás vezette az egymáshoz hasonló épületek megalkotásához. Egyes elképzelések szerint Atlantisz legendás tudása a kataklizma után a szétszóródott túlélők között újjáéledhetett. Az elsüllyedt kontinens létezésére azonban konkrét bizonyítékot mindezidáig nem találtak a kutatók. A japán lelettel szemben megfogalmazott legkeményebb kritikák szerint a Yonaguni monuments nem más, mint egy épületnek látszó erózió szabdalta tengeralatti sziklaképződmény, meglepő formájú koralltelepekkel. Az elmúlt években a Yonaguni monuments a tengeralatti régészet egyik legnépszerűbb és legvitatottabb zarándokhelyévé vált.

Forrás: 
Ezotop http://www.fenyportal.hu


A HOLD RODEÓZIK AZ ÉGEN




2012.08.15
Manapság a Föld nagy változásokon megy keresztül. Los Angeles egy rekord hideg nyarat élt át, később pedig rekord meleg következett…

Brazília és Bolívia egyes részeit rekord alacsony hőmérséklet rázkódtatta meg, hidegebb, mint az Antarktiszon volt július legnagyobb részében. Halak milliói, rengeteg aligátor és édesvízi delfin pusztult el. Az időjárás megbolondult az egész Földön de a fő médiumok legfeljebb éghajlatváltozásról vagy globális felmelegedésről beszélnek. Nem szólnak azonban az Igazi Okról, mert az szerintük túl ijesztő.
A világ minden részén egyre több ember lesz tanúja a nyári és téli napkelte és napnyugta helyének megváltozásának. Ennek a nyilvánvaló oka, hogy a Föld nyáron a korábbi ekliptika síkja alá, télen pedig afölé kerül. A Hold szintén össze-vissza rodeózik az égen. A média meg meg sem szólal. Olvashatunk jelentéseket (még nem bizonyítottak) hogy egy úgynevezett “gag utasítás” van érvényben, mely szerint a témával foglalkozó szakértőknek alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy nem hozzák nyilvánosságra ezeket a tényeket. A fenn, messze északon élő Inuit nép viszont számos történetet hozott nyilvánosságra a nap helyzetének változásáról az ő vidékükön, melyre egy meteorológus azt mondta, hogy az “egy optikai csalódás, amit az szokatlanul magas látóhatár okoz”.
Ezek a változások azonban az egész világon láthatóak. Hétköznapi emberek a világ minden részéről arról számolnak be, hogy a Nap és a Hold helyzete megváltozik az égen. És itt nem csak centiméterekről van szó. A változások enyhén szólva is elképesztőek. A Nap évezredek óta legfeljebb a Ráktérítőig ment északra, ami Mexico középső részén húzódik. Manapság viszont a nyár elején Maine (északi állam az Egyesült Államok keleti partján) irányában kel és Seatlle (nagyváros az Egysült Államok nyugati parjának északi részén) irányában nyugszik.
A hivatalos tudomány szerint a legmagasabb pont, amit a Hold elér 28,5 °, ehelyett, legalábbis az elmúlt pár évben jelentősen túllpte ezt a határt. Bárki megfigyelheti, hogy a Hold lent dél-keleten kel és délnyugaton nyugszik, legalábbis az északi szélesség 41 fokán az Egyesült Államok középnyugati részén. Aztán két hét múlva meg észak-keleten kel és észak-nyugaton nyugszik.
A WIRED magazin és más lapok szerint a tudósokat teljesen zavarba ejtik a megmagyarázhatatlanul magas dagályok és a “szemtelenül óriási hullámokról” szóló beszámolók, melyek csak úgy a nagy kékségből jönnek. A szökőárak és földrengések is egyre gyakoribbak a világ sűrűn lakott területein. A Nap szintén szédítő iramban változik manapság. Ráadásul idén nyáron, ugyanazon a napon, mikor egy nagy meteorit becsapódott a Jupiterbe, valami becsapódott a Vénuszba is. Mindkettőt ugyanazon a napon észlelték!
Bárki könnyen megfigyelheti, hogy a Nap túlságosan északon kel nyáron és túlságosan délen télen és ezek a változások maguk is folyamatosan változnak.
/hir.webege.com/


BIZARR LÁTVÁNY: ÓRIÁSI IKERGYŰRŰ JELENT MEG AZ ÉGEN – VIDEÓ!


2012.08.05

Meglehetősen furcsa felhőről készült videó a napokban. A légköri jelenség keskeny, halvány gyűrűként lebeg az égbolton Hawaii felett.

A videó a világhálóra július utolsó napjaiban került fel. Feltöltője annyit árult el, hogy ez a látvány fogadta, mikor kinézett a házából, hogy pontosan hol lakik, azt nem tette közzé.

Íme a bizarr jelenség: Ez a HAARP. MŰKÖDÉS KÖZBEN.




MEGVAN AZ ISTENI RÉSZECSKE



2012.07.23
Nagy valószínűséggel megtalálták a Higgs-bozont a Nagy Hadronütköztetőben, de a létezéséhez még további vizsgálatokra van szükség. Az isteni részecskének tartott higgs a részecskefizika egyik kulcseleme, mert a világunkat leíró részecskefizikai elmélet, a standard modell szerint a higgs ad tömeget a többi részecskének.

Az európai részecskefizikai központ szerda reggeli bejelentései még nem igazolják az isteni részecskének tartott Higgs-bozon létezését, de a kutatók szerint 2012-ben kiderül, valóban létezik-e a részecske.
A CMS detektor legújabb eredményei szerint egy új részecskét találtak 125,3 +-0,6 GeV (gigaelektronvolt) tömeggel (a CERN kutatói decemberben 125 GeV köré szűkítették a Higgs-bozon előfordulási helyét) és 4,9 szigma valószínűséggel. Az ATLAS detektor ezeket 5 szigmás valószínűséggel megerősítette, vagyis biztos, hogy létezik a részecske. A fizikusok mindaddig nem beszélnek felfedezésről, ameddig a statisztika el nem éri az úgynevezett 5 szigmás határt. Ez az érték azt jelenti, hogy mindössze 0,00006% annak a valószínűsége, hogy a detektorok jelei alapján felállított hipotézis - azaz, hogy új részecskét találtak - téves. Az ATLAS és CMS detektorok jelszintje 4,5 és 5 szigma között van.
Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban a higgsről van-e szó, további vizsgálatok szükségesek, és igazolni kell, hogy a megtalált bozon rendelkezik a higgsnek megfelelő tulajdonságokkal. A most közölt eredmények megfelelnek a Nature folyóirat által hétfőn megszellőztetett információknak.
Mitől isteni részecske?
Az európai részecskefizikai kutatóközpont, a Genf melletti CERN üzemelteti a világ legnagyobb részecskegyorsítóját, a Nagy Hadronütköztetőt (Large Hadron Collider, LHC). A berendezés egyik fő feladata a Higgs-részecske (Higgs-bozon, higgs) felfedezése. A Higgs-részecske megfigyelése nagy lépés lenne annak a folyamatnak a megértésében, amely az elemi részecskék tömegének a kialakulásáért felelős. A standard modell szerint ugyanis Higgs-bozonok nélkül az elemi részecskéknek nem lehetne tömegük. A Higgs-részecskék által keltett Higgs-mező kitölti az egész Univerzumot, és az elemi részecskék a Higgs-mezővel való kölcsönhatás során nyernek tömeget. A Nagy Hadronütköztetőben protonokat ütköztetnek össze, és ennek során a Higgs-mezőt hordozó Higgs-részecskék keletkezhetnek. A Higgs-részecske gyorsan más részecskékre bomlik, amelyeket már érzékelhetnek a detektorok.
A Higgs-részecske utáni kutatás oroszlánrésze a Nagy Hadronütköztetőben zajlik. A kitűnően működő részecskegyorsító adatai alapján egyre pontosabban lehet behatárolni a Higgs tömegét, azaz lehetséges előfordulási tartományát. A 2011 nyarán megállapított tömegtartomány 114 és 141 GeV közé esett. A CERN decemberben ezt tovább szűkítette: eszerint a Higgs-bozon lehetséges tömege az ATLAS detektor mérései szerint 116 GeV és 130 GeV között, míg a CMS detektor mérései szerint 115 GeV és 127 GeV között van.

http://legendavadasz.blog.hu


A MAJÁK ÉPÍTETTE VÍZRENDSZER TÖBB MINT EZER ÉVEN ÁT ÜZEMELT


2012.07.18
Bámulatos vízellátórendszert építettek a legegyszerűbb eszközökkel a maják; az építményt a guatemalai Tikal város ásatásain fedezték fel. Az építmény már 1700 évvel ezelőtt is tökéletesen szűrte és ülepítőberendezéssel tisztította az ivóvizet csaknem nyolcvanezer ember számára. Számos gyűjtőmedence, csatorna és egy vezérlőközpont gondoskodott arról, hogy az esőzések után az értékes folyadékot szétosszák a tárolókba, hogy aztán később lecsapolják őket.


A régészek egy többszintű, zsilipekkel ellátott hatalmas gátat is találtak.

Ez a maják területének legnagyobb ismert hidraulikus építménye - írták a kutatók a Proceedings of the National Academy of Sciences című amerikai tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban.

"A maják olyan ügyesen építették meg a vízrendszert, hogy több mint ezer éven át kiszolgálta a régió egyre növekvő népességének igényeit.

A tározókból, vezetékekből és gátakból álló rendszer lehetővé tette a majáknak, hogy egész évben ellássák a lakosságot az esős időszakban gyűjtött vízzel" - olvasható a Vernon Scarborough, a Cincinatti Egyetemi munkatársa és kollégái által írt összegzésben.

A régészek szerint az újonnan felfedezett "palotát" a klasszikus maja időszakban, időszámításunk szerint 250 körül építették. Az építmény 80 méter hosszú, tíz méter magas és több mint 14 ezer köbméter építőanyagot foglal magába.

A gát arra szolgált, hogy felfogja a Tikal belvárosának kockaköves padlóján elfolyó vizet. A töltés egy hatalmas gyűjtőmedencéhez kapcsolódik, amely csaknem 75 ezer köbméter víz tárolására képes - ez a mennyiség 25 olimpiai úszómedencét töltene meg.

Az ivóvíz tisztításához a maják több gyűjtőmedence kivezetésénél az uszadék és homok szűrésére ülepítőmedencéket alakítottak ki. Az organikus szennyeződéseket is eltávolították: kukoricadarát kevertek a vízbe és erjedni hagyták. Az ártatlan baktériumok aztán felbontották az organikus anyagokat.



A maják a legegyszerűbb eszközöket használták, hogy környezetüket céljaiknak megfelelően átalakítsák. A klasszikus maja korszakban Guatemala déli részén a mainál tízszer többen, mintegy ötmillióan éltek.

A rendelkezésre álló forrásokat mégis kevésbé zsákmányolták ki a maják, mint a mai égetéses irtások, a legelőgazdálkodás, a mezőgazdaság - mutattak rá a szakértők, akik szerint a maja konstrukció megismerése sokat segíthet a trópusi országok vízgazdálkodásának fenntarthatóvá formálásában.

forrás:/mti/ http://paramoral.eu


"TISZTA" ENERGIÁT SZOLGÁLTAT - ÖTSZÁZ TERAWATTOS TELJESÍTMÉNYT PRODUKÁLT A VILÁG LEGNAGYOBB LÉZERRENDSZERE



2012.07.18
Ötszázbillió watt (500 terawatt/TW) rekordteljesítményt produkált a világ legnagyobb lézerrendszere, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium NIF-berendezése.

A ScienceDaily tudományos hírportálon olvasható ismertetés szerint a tizenkét évi munka eredményeként 2009-re megépült National Ignition Facility (NIF), vagyis az irányított termonukleáris fúziót begyújtó "szerkezet" egy futballpálya-alapterületű tízemeletes épületet tölt ki.

Százkilencvenkét független óriás lézernyalábból álló rendszerről van szó, amely a Napban és a csillagokban lejátszódó termonukleáris folyamatokat hivatott lemásolni, s ezáltal "tiszta" energiát szolgáltatni.

A lézernyalábok nehéz hidrogénizotópok parányi gömböcskéjét célozzák meg, hogy beindítsák a termonukleáris reakciót.

A termonukleáris fúzió során a hidrogén két nehézizotópja, a deutérium és tricium magjainak egyesülésekor egy hélium atommag képződik. Amikor ezek az izotópok magas hőmérsékleten egyesülnek, a tömegük egy kis része elvész, viszont óriási mennyiségű energia szabadul fel.

Természetes körülmények között termonukleáris fúzió a csillagok belsejében zajlik, ahol az óriási gravitációs nyomás teremt kedvező feltételeket a 10 millió Celsius fokon zajló folyamat számára. A Földön a jóval kisebb nyomás mellett a fúzió létrehozásához lényegesen magasabb hőmérsékletet, 100 millió Celsius fokot kell biztosítani. A NIF-ben az extrém hőmérsékletet lézernyalábokkal hozzák létre, amelyek 1,8 megajoule energiával veszik célba a hidrogén nehézizotópjait.

A NIF az idén már harmadszor állít fel rekordot - március 15-én 1,8 megajoule energiával 441 TW teljesítményt ért el. Július 3-án rekordnak számító 1,89 megajoule energiával 423 terawattot, július 5-én pedig 1,85 megajoule-lal 500 terawattot produkált a berendezés.




Az 500 TW ezerszer meghaladja az Egyesült Államok energiafogyasztását bármely adott időszakban, az 1,85 megajoule pedig bármely más lézerberendezés működési energiájának a százszorosa.

"A NIF valóra váltotta a két évtizeddel ezelőtt megálmodott célokat" - hangsúlyozta Edward Moses, a létesítmény igazgatója.

Richard Petrasso, a Massachusettsi Műszaki Egyetem professzora szerint az 500 terawattos teljesítmény olyan feltételeket teremt, amelyek eddig csupán a csillagok belsejében léteztek. Raymond Jeanloz, a Kaliforniai Egyetem, Berkley csillagászprofesszora áttörésnek nevezte a NIF eredményeit, amelyek lehetővé teszik anyagok kutatását extrém körülmények között.

http://paramoral.eu


UFÓK NÉLKÜL IS PONTOSAK A CSILLAGÁSZATI BARLANGRAJZOK



2012.07.18
blogs.computerworld.comA Lascaux-barlangban talált rajzok meglepően pontosan ábrázolnak egy olyan csillagképet, amely a legújabb horror sci-fi, a Prometheus barlangrajzain is feltűnik. Őseinknek azonban nem volt szükségük mozibeli ufók segítségére a pontos csillagászati ábrák elkészítéséhez.

A mozikban már hetek óta fut Ridley Scott filmje, a Prometheus, amely sajátos mítoszvilágot próbál teremteni. A horror sci-fi mítoszai természetesen többnyire kitaláltak, a film néhány eleme azonban olyan ősi ábrázolásokra utal, amelyeknek tényleges történeti, csillagászati és
régészeti alapjuk van. A filmben barlangi ábrázolásokra utaló jelek sokasága fordul elő. A Prometheus kitalált skót barlangjában például olyan tenyérnyomok tűnnek fel, amelyeket a valóságban a 10-20 ezer évvel ezelőtti emberelődök is készítettek.Barlai Katalin, a Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet nyugalmazott főmunkatársa, aki archeoasztronómiával (csillagászati régészettel) is foglalkozik, ugyan nem látta a filmet, de amikor vele beszélgettünk - könyveket lapozgatva -, ráismertünk a Prometheusban feltűnő csillaghalmazokhoz hasonló ábrázolásokra.

                                                             Lascaux-i barlangrajzok

"Sajátos módon csak a múlt század hatvanas éveitől kezdve, Stonehenge behatóbb vizsgálata kapcsán döbbentek rá a tudósok arra, hogy már évezredek óta olyan fejlett aggyal rendelkező emberek laknak a Földön, akik képesek pontos csillagászati megfigyelésekre" - mondja Barlai Katalin. Ehhez nem földönkívüliekre, hanem magára az emberre volt szükség. Márpedig a Homo sapiens jóval az írott történelem előtt képes volt a csillagok leírására, ha nem is a mai tudományos módon tette ezt.

A Lascaux-barlangra rímelhet a Prometheus

A történelem előtti népek számára éjszaka a csillagokon és a Holdon kívül nem voltak fények. A látóhatár pedig nem volt beépítve épületekkel, sőt légszennyezés sem volt. Így több halvány csillagot láthattak az égbolton, mint manapság. Bár pontosan érzékelték a csillagok helyzetét és mozgását, a változásokra nem mai magyarázatokat adtak. A dél-franciaországi Lascaux-barlang híressé vált színes rajzairól azért érdemes beszélni Barlai Katalin szerint, mert a Prometheus című filmben megjelenő egyes csillagászati ábrák rímelhetnek erre.

A múlt század negyvenes éveiben ismertté vált barlangban, az úgynevezett Bikák termében a déli falon három bölény vagy bika alakja látható. Az egyikük fején belül elszórt kis foltok, pöttyök vannak a szem körül. Nyaka fölött pedig jobbra egy hat pontból álló kis ábra, amelyet a csillagászok a Fiastyúk (Pleiadok) csillaghalmazzal azonosítanak. Ez utóbbi pontegyüttes éppen így megjelenik a navajo indiánok ábrázolásai között (1983-ból származó adatok szerint). Amikor ezt, illetve a szabad szemmel is látható csillaghalmazról a navaho indiánok készítette ábrázolást tette elénk Barlai, akkor rögtön beugrott e sorok írójának a Ridley Scott-film részlete, amely tehát a Fiastyúkra utalhat a moziban is látott barlangrajzon.

                                  A bika nyaka feletti hat pont utalhat a Fiastyúk csillagképre

Hat vagy hét csillag

A Fiastyúk szabad szemmel láthatóan hat csillagból áll, de előfordul egy hetedik csillag ábrázolása is. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a különböző kultúrákban nagyjából azonos alakzatként fedezték fel az égen. A valóságban a Plejádokban sokkal több csillag van, amelyek fizikailag is összetartozó, úgynevezett nyílthalmazt alkotnak. A csillagkép számos kultúrát ihletett meg. A Bibliában is található utalás rá, de Japánban is rendkívül népszerű: például a Subaru autógyár emblémája is e csillagokat idézi.

A lascaux-i ábrázolások történetével többek között Michael Rappenglück német csillagász foglalkozott behatóan. A Nap a barlangba a nyári napforduló, tehát június utolsó harmada táján süt be. A radioaktív szénnel történt kormeghatározás szerint a rajzok kora 18 és 15 ezer év közé tehető. Kézenfekvő gondolat volt egy mai csillagásztól megvizsgálni, hogy ennek a feltűnő csillagképnek lehet-e valami köze a Nap évi útjához, s akartak-e a régiek közölni valamit ezzel kapcsolatban.

                                             A Fiastyúk csillagkép a valóságban

A számítások eredményeként az adódott, hogy 17 300 évvel ezelőtt voltak a Plejádok a napév folyamán a leglátványosabb helyzetben. Tizennyolc nappal az őszi napéjegyenlőség után lehetett a legjobban megfigyelni a Fiastyúk csillagképet, röviddel napkelte előtt. 161 nappal később, éppen a tavasz kezdetén, éjfélkor, érte el a legnagyobb delelési magasságát a Fiastyúk. Augusztus végén pedig teljesen eltűnt  a napnyugta sugaraiban. A Fiastyúk tehát a tavasz kezdetét jelentette elődeink számára - magyarázta Barlai.  

Barlai is ellenőrizte a számításokat

E számításokat különböző számítógépes programokat használva többen is elvégezték (köztük egy részletüket maga Barlai is). Tehát "Lascaux népének" lényeges volt, hogy a Plejádok időbeli viselkedését megörökítse. Annak a Bikának a feje is érdekes, amelyik "a hátán hordja" a Fiastyúkot. Szeme az Aldebaran csillagot jelenti, ez az egyik legfényesebb vörös fényű óriáscsillag. Az elszórt kis foltok, pöttyök a fején pedig a Hyadok vagy népies nevén Méhkas nevű szintén nyílt csillaghalmaz.  

Bár nincs közvetlen kapcsolatban a filmmel, érdemes elgondolkozni azon, hogyan változik meg a csillagképek helyzete az égen az ezredévek folyamán. A mi mérsékelt földrajzi szélességünkön azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos pont körül,- ez jelenleg a Sarkcsillag -, az éjszaka folyamán elfordul az ég. Nagyobb északi szélességek felé haladva egyre határozottabb az a benyomásunk, hogy az égbolt mint óriási búra borul a fejünk fölé, és csaknem a fejünk fölött van az a pont, amely körül ez a búra naponta elfordul.

112 ezer év múlva

Évezredek alatt az égbolt képe nagyon megváltozik. Ennek oka az úgynevezett precesszió, vagyis hogy Földünk tengelye igen lassú körmozgást végez. A Föld tengelye, amely körül naponta megfordul, nem merőleges a pálya síkjára, amelyen a Nap körül kering, azzal szöget zár be. Ez a "ferde" tengely mint egy óriási búgócsiga nyele még lassú körmozgást is végez. Mintegy 26 ezer évig tart, amíg a teljes kört megteszi, és visszatér nagyjából ugyanarra a pontra.

Mivel mi emberek a Földhöz rögzítve mozgunk, számunkra a Föld tengelye jelenti a mindenkori észak-déli irányt. Ez az irány azonban a hozzánk képest mozdulatlan égboltnak mindig más pontjára mutat, és ilyen módon koronként más és más "sarkcsillagot" jelöl ki.

                                                                     Az égi pólus precessziója

Mintegy 112 000 év múlva a Lant csillagkép legfényesebb csillaga jelöli majd az északi irányt. Utána a pólus, áthaladva a Herkules és a Sárkány egyes csillagain, nagyjából visszatér jelenlegi helyére. A csillagképek helyzetének, látványának rendkívül lassú változása tehát a Föld forgási tengelyének körmozgásából, precessziójából következik.

Egyes északi kultúrákban az égbolt mítoszokban rögzített "megszokott" képének lényeges megváltozása katasztrófaként jelentkezik  Ilyen felfogást találunk a finn, az észt, a lapp költészetben, és még közelebbi nyelvrokonainknál, a hantiknál, manysiknál is.

Mindenesetre a Bika, a Méhkas és a Fiastyúk csillagkép barlangfalra rajzolásához nem volt szükségük 18 ezer éve élt elődeinknek ufók segítségére. Nélkülük is pontosan le tudták írni az égboltot - állítja az archeoasztronómus.

ORWELL GONDOLATRENDŐRSÉGE A VALÓSÁGBAN: A GONDOLATOLVASÓ SISAK




Emlékszünk George Orwell 1984-ének gondolatrendőrségére? Az egykor futurisztikusnak számító szervezet felállításához szükséges technológia újabb eszközét alkották meg egy „gondolatolvasó” sisak formájában. „A magánszféra legbelső területe az emberi elme. Ez a sisak ide hatol be,” nyilatkozta Eric Elbot, a gyártó Veritas elnök-vezérigazgatója.
A futurisztikus külsejű sisak fémkefe érzékelői leolvassák az agy reakcióját, miközben mondjuk bombaleírások vagy Osama bin Laden arca villan fel a sisak üvegének belsején. A gondolatolvasó sisak az „eseményhez köthető potenciálnak” nevezett (Event Related Potentials – ERPs) agytevékenység meghatározáson alapul. Amikor az agy felismer valakit egy konkrét, már sokak által dokumentált reakció jön létre, amit P300-nak neveznek. Amikor meglátunk egy arcot és felismerjük, hogy ez Jani, Mari vagy Anya, az agyunk címkével látja el a képet, amikor is az EEG szintje hirtelen esik, körülbelül 200-500 ezredmásodperccel az arc megpillantását követően. Az esés jelzi, hogy felismertük az illetőt. Ugyanez a reakció tapasztalható egy kép, tárgy, hely vagy akár név felismerésekor.
A felismerés emlékezésre utal, az emlék pedig ismeretet feltételez. A Veritas célja egy olyan elektroencephalogram (EEG) sisak létrehozása, ami segíthet az ellenség azonosításában.
De vajon kinek az ellenségéről van szó?
Természetesen a Veritas első vásárlója az Egyesült Államok hadserege lesz, de idővel „a rendfenntartó erők, büntetőjogi szervek és nagyvállalatok jelentkezésére is számít a cég. Előbb-utóbb a mobiltelefonokban is helyet talál,” mondja Elbot az IEEE Spectrum-nak. „Természetesen ez egy potenciális eszköz a gonosz kezében. Ha kizárólag a kormány rendelkezne vele, rendkívül veszélyes volna.”
Az EEG-vel eddig laboratóriumi „terrorista merényleteken” kísérleteztek, amelyek során megpróbálták azonosítani a résztvevőket és megállapítani ellenséges szándékukat. A Veritas azonban valódi terroristák fejébe szeretné nyomni a sisakot. Elbot elmondása szerint az amerikai hadsereg már élesben is bevetette a Veritas egyik korábbi eszközét, a BrainTruth-t (agyi igazság), hogy a Mexikóból az Egyesült Államokba tartó iráni ügynökök gondolataiban turkáljon.
Elbot úgy képzeli el a sisak jövőjét, hogy mondjuk Afganisztánban, felhajtják a gyanús elemeket és mindegyiknek sisakot nyomnak a fejébe, aminek segítségével a katonák azonnal meg tudják állapítani, hogy ellenséggel van-e dolguk vagy sem. Elbot reményei szerint az ősszel esedékes amerikai hadgyakorlatra elkészülnek a prototípussal.
Egy másik említésre méltó rendőrállami újítás a lézerszkenner, amit egy-két éven belül munkába állíthat az amerikai belbiztonsági hivatal az USA repülőterein. Az új szkenner egy kanadai cég fejlesztése és nagyságrendekkel gyorsabb és pontosabb a jelenleg használt hasonló berendezéseknél.
A lézeres spektrométer ijesztően hatékony, 50 méterről képes leszkennelni valakit, és molekuláris szintű információkat nyerni róla. A lézer adatait egy számítógép valós időben értékeli ki, és képes kimutatni már néhány molekulányi drogot vagy robbanóanyagot is. Vagy akár megmérni az ember adrenalinszintjét, esetleg megállapítja, mit reggelizett, a ruháján, vagy a bőrén levő, szabad szemmel nem is látható méretű morzsákból.

Gizmodo szerint „az eszköz tízmilliószor gyorsabb és egymilliószor pontosabb, mint minden eddig használt rendszer, tehát nemcsak véletlenszerűen lehet vele néhány embert ellenőrizni, mondjuk egy repülőtéren, hanem minden, a hatótávolságon belül elhaladó személyt leolvas.
Hamarosan sem a molekuláink, sem a gondolataink, de még a szívverésünk sem lesz többé a magánügyünk. Az EFF arról adott hírt, hogy az Intel és az Apple is a szívhang felismerésen alapuló azonosító rendszerek alkalmazását fontolgatja. Az Apple esetében a szívhang az iPhone jelszavának helyébe lépne.
Ausztráliában egyes börtönökben alkalmaznak már ehhez hasonló technológiát, a börtön biztonsági kameráiban, és olyan érzékenyek, hogy egy egér szívverését is képesek „meghallani”.
CSI rajongók csalódottak lesznek, de az egykor kétséget kizáróan tudományosnak gondolt törvényszéki módszerek ma már igencsak megkérdőjelezhetőek. Az FBI szép csendben elkezdte felülvizsgálni azt a több ezer esetet, ahol a gyanúsítottakat ilyen hibás törvényszéki bizonyítékok alapján ítéltek el.
Ez a legnagyobb ítélet utáni felülvizsgálat kampány, amit az FBI valaha végzett. Minden hajszál és textil bizonyítékot megvizsgálunk, egészen 1985-ig visszamenőleg, és amennyiben a bizonyíték rendelkezésre áll, még régebbi eseteket is előveszünk,” írta a Washington Post.
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium illetékesei évek óta tudnak arról, hogy a hibás törvényszéki bizonyítékok ártatlan emberek elítéléséhez vezettek, de egészen mostanáig nem vizsgálták felül az ügyeket.”
Az ilyen és ehhez hasonló információk még aggasztóbbak, hiszen fennáll annak veszélye, hogy valakit „gyanús elemként” rögzítenek egy adatbázisban, mondjuk egy gondolatolvasó sisak vagy molekuláris spektrométer adatai alapján.
Azt egyelőre nem tudni, hogy egy embert el lehet-e ítélni ilyen „törvényszéki” bizonyítékok alapján, illetve, hogy használhatják-e az adatokat bűntettek megakadályozására, de az elég világos, hogy a gondolatrendőrség intézménye hamarosan megjelenik a színen. Orwell művéből tudjuk, hogy a gondolatrendőrség feladata a gondolatbűntettek felderítése és a gondolatbűnözők elfogása. A gondolatrendőrség külön figyelemmel kíséri mindazokat, akik a hivatalos irányelvektől eltérnek, és más fényben világítják meg a világ folyását.
Ilyen világban szeretnénk élni? Hol vannak az emberi szabadságjogok? Hol van a szólás szabadsága? Ezek az elvek lassan már csak régmúlt idők emlékeiként élnek tovább.

http://idokjelei.hu


GONDOLATTAL IRÁNYÍTOTT ROBOT AVATÁRTEST



2012.07.17
Forrás: Kurzweilai.net
Első ízben sikerült egy fMRI gépben fekvő embernek egy több száz kilométerre lévő robotot csupán gondolatai segítségével irányítani.
A végcél természetesen az, hogy az Avatar című filmben látottakhoz hasonló felölthető testet hozzunk létre, de persze ettől még nagyon messze vagyunk,” mondja Abderrahmane Kheddar, a japán Fejlett Ipari Tudományok és Technológia Intézet robotika kutatólaboratóriumának igazgatója.
A tele-működtetésű, más szóval egy ember által távirányítással működtetett robotok már évtizedek óta léteznek. Kheddar és kollégái azonban egy lépéssel továbbmentek. „Az igazi testet öltés messze meghaladja a klasszikus telepátiát, mert az előbbinél az ember igazán úgy érzi, hogy a test, amit magára ölt valóban saját maga része,” mondja Kheddar. „Ezt az érzést akarjuk elérni.”
A cél elérése érdekében a nemzetközi Virtuális Testet Öltés és Robotika Újra Testet Öltés projekt kutatói egy fMRI berendezés segítségével szkennelték Tirosh Shapira, egyetemi hallgató agyát, miközben ő képzeletben testének különböző részeit mozgatta. Egy virtuális avatárt próbált mozgatni azáltal, hogy képzeletben mozgatta jobb és bal karját és lábait.  (Lásd a videót: http://bcove.me/c0mivseh)
A szkenner leolvassa, érzékeli az agy elsődleges motorikus kéregállományának vérellátásában bekövetkező változásokat, az adatok segítségével pedig a kutatócsapat képes volt felállítani egy algoritmust, ami alapján azonosítani tudták az egyes mozdulatokhoz tartozó gondolatokat. A parancsokat internetkapcsolat segítségével küldték el a franciaországi Béziers Technológiai Intézetben elhelyezett kisméretű robotnak.
A felállás lehetővé tette, hogy Shapira majdnem valósidőben irányítani tudja a robotot gondolatai segítségével, miközben a robot fején elhelyezett videó kamerán keresztül a robot perspektíváját is látta. Amikor arra gondolt, hogy a bal vagy jobb kezét mozgatja a robot 30 fokot balra vagy jobbra mozdult. Amikor arra gondolt, hogy a lábait mozgatja, a robot elindult előre.

A testet öltés érzetének tesztelésére a kutatók egy tükörrel is ellátták. „Úgy éreztem, hogy ott vagyok,” mondja Shapira. „Egy bizonyos ponton megszakadt a kapcsolat. Az egyik kutató felemelte a robotot, hogy megnézze mi a probléma, én pedig felkiáltottam, hogy ’Hé! Tegyél le!’”
Az agyat nagyon könnyű megtréfálni, hogy egy külső entitást a sajátjaként kezeljen. Több mint egy évtizeddel ezelőtt pszichológusok rájöttek, hogy meg tudnak győzni embereket arról, hogy egy gumikéz a sajátjuk, azáltal, hogy az egyén elé helyezték és úgy simogatták, mintha az az illető valódi keze volna. „Azt vizsgáljuk, hogy milyen érzéki illúziókat tudunk hozzátenni a rendszerhez a projekt következő fázisában, hogy növeljük a testet öltés érzetét,” mondja Kheddar. Az egyik ilyen illúzió az izmok stimulálása lenne, ami a mozgás érzetét keltené.
A kutatók az algoritmus finomításán is dolgoznak, hogy ne csupán az agy éppen aktív területeit vegyék figyelembe, hanem az agyi aktivitás pontos mintáit. Ez lehetővé teszi majd, hogy egy adott gondolatfolyamat a mozgások nagyobb spektrumát tudja irányítani. „Például gondolhatunk arra, hogy különböző sebességgel mozgatjuk az ujjainkat és ezt a séta vagy fordulás különböző sebességeivel párosíthatjuk,” mondja Cohen, aki a Rómában rendezett BioRob 2012 konferencián mutatta be a csapat eredményeit.
Egyelőre a robottestet csak egészséges emberek öltötték magukra. A következő fázisban a kutatók szeretnének együttműködni Adrian Owen csapatával a kanadai Western Ontario Egyetemen, hogy robottestüket lebénult vagy kommunikációra nem képes embereken is kipróbálják.
Szerintem ez igen figyelemreméltó és a lehető legtágabb értelemben is megmutatja hová tartunk. El akarjuk érni, hogy a teljesen magukba zárt vagy akár vegetatív emberek is kommunikálni tudjanak,” mondja Owen. A kutató figyelmeztet ugyanakkor, hogy még hosszú út áll előttük, mire a technológia tényleg képes lesz segíteni a betegeken.
Az elektroencephalogram (EEG) technológia, ami a fejre erősített elektródák segítségével rögzíti az agy elektromos aktivitását, valószínűleg jobb megoldásnak bizonyul az fMRI alkalmazásánál, mivel olcsóbb, használata pedig kényelmesebb, ha hosszabb ideig kell viselni. Habár az EEG technológiát alkalmazták már robotok irányítására, a műszer által rögzített adatok nem olyan pontosak, mint az fMRI által szolgáltatott információk. Ettől függetlenül a kísérlet „érdekes bepillantást enged abba, hogy mi mindenre lehet képes az ember a jövőben,” mondja Owen.

http://idokjelei.hu


EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB A FÖLD MÉLYÉNEK TITKAIHOZ



2012.07.08
Az ötvenes években született az elképzelés, hogy a kutatók megpróbálják elérni a Föld eddig ismeretlen mélységeit, és lefúrnak egészen a bolygó köpenyéig. Számos próbálkozás történt, és fél évszázad után végre közel kerültek a célhoz, a Chikyu hajó segítségével.
Forrás: Smithsonian
Harry Hess a Mohole-terv bemutatás közben
A japán Chikyu (magyarul Föld) nevű fúróhajó feladata, hogy véghezvigyen egy eddig lehetetlen küldetést. A hajó méreteinél még megdöbbentőbb a belőle kiemelkedő 100 méterre magasodó fúrótorony, a legnagyobb, amelyet hajó eddig hordozott. Nem meglepőek a méretek azonban, ha arra gondolunk, feladata lefúrni egészen a Föld köpenyéig, olyan mélyre, amely eddig senkinek sem sikerült. Ha sikerül eljutniuk a köpenyig és mintát venni, az nagyban hozzájárul a bolygó fejlődésének megértéséhez.
A hajó jelenleg Japán partjainál tanulmányozza a tavalyi Tohoku földrengés okait, segítséget nyújtva a kutatóknak a földrengések előrejelzésében. A 2007-ben tengerre bocsátott hajó már számos expedíciót hajtott végre az Integrated Ocean Drilling Program (IODP) keretében. Az 57 ezer tonnás monstrumot arra tervezték, hogy képes legyen 7000 méteres mélységbe lefúrni, és mintákat venni a Föld köpenyének anyagából. Az elképzelés már 1951-ben megszületett, de a technológiai és pénzügyi feltételek mostanáig nem voltak megfelelőek.
Bár történtek fúrások az elmúlt évtizedekben, sosem jutottak mélyebbre a szükséges út egyharmadánál. A legközelebbi pont a köpeny felső határához Costa Rica partjai mentén található, 1507 méter mélységben. Az óceáni kéreg itt csupán 5,5 kilométer vastag, tehát kisebb utat kell megtenni a köpeny eléréséig.
A Chikyu küldetése a tavalyi japán földrengés és cunami után egy időre félbeszakadt, de az idén áprilisban új rekordot állított fel az ismét munkába álló hajó. A legmélyebb, 1978-ban elért pont 7048,5 méterrel a tengervíz szintje alatt húzódott. A Chikyu fúrója azonban már 7740 méter mélyre jár a tengerszinttől.
Forrás: IODP/JAMSTEC
A Chikyu kutatóhajó
A kutatók abban reménykednek, hogy meglepetés is várja őket az extrém mélységekben. Ugyan kevés az esélye, de előfordulhat, hogy élőlényekre bukkannak. Csupán mikrobák képesek elviselni azt a hatalmas nyomást és magas hőmérsékletet, amely ott uralkodik. Az élet jelenléte a Föld mélyén már régebb óta ismert, a kérdés az, hogy vajon milyen mélységig képesek az élőlények megmaradni.
A Mohole-terv
50 évvel ezelőtt, néhány kutatóból álló csoport belevágott a Mohole-tervbe, amelynek fő célja az volt, hogy lefúrjanak az óceáni kéreg mélyére, majd azon túl, elérve a felső köpenyt, mintát vegyenek belőle. Maga az ötlet egy földtudós klub egyik találkozóján született, 1957 áprilisában.
A terv akkoriban technológiai- és pénzügyi nehézségek következtében meghiúsult, az álom azonban most újraéledhet. A kutatók szerint akár egy évtizeden belül lehetségessé válik, hogy a fúrófejek egészen a Föld köpenyéig hatoljanak. Egy földköpenyből származó minta olyan tudományos értéket képviselne, mint az Apollo-program Földre szállított holdkőzetei. Számos, a Föld eredetéről és fejlődéséről szóló tudományos kérdésben és vitában segíthetnék a kutatókat.
Forrás: IODP/JAMSTEC
A fúrás menete
A Mohole-terv fő célja elérni a kéreg és a köpeny határát, és mintát venni a köpeny felső részéből. A földköpeny litoszférához tartozó részének anyagát elsősorban peridotitok (kis szilíciumtartalmú, piroxénból-olivinból-spinelből álló kőzetek) alkotják. A peridotitok jelentősége, hogy ezek az óceáni bazaltlávák forráskőzetei, illetve ezek képezik az úgynevezett ofiolitok (hegységképződés során a kontinensekre tolódott óceáni kéreg, és az arra települt üledékek) alsó részét.
A Föld belső szerkezete
A Föld belseje eltérő halmazállapotú és sűrűségű övekre oszlik. A legkülső kőzetburka a kéreg, amely csupán 1 százalékát alkotja a Föld tömegének. Változó vastagságú, az óceáni lemezek esetében csupán 5-8 kilométer, míg a szárazföldek alatt 30-60 kilométer vastagságú is lehet. A kéreg alatt helyezkedik el a bolygó tömegének legnagyobb részét adó köpeny, amely közel 2900 kilométer vastagságú, szilikátokban gazdag gömbhéj. Egy átmeneti réteg után következik a mag, a Föld vasban gazdag legbelső öve, a Föld középpontjáig, 6378 kilométeres mélységig.
A kéreg és a köpeny közötti határt Mohorovieia-féle törésfelületnek (Andrija Mohorovieia tiszteletére, aki elsőként figyelte meg, hogy a szeizmikus hullámok sebessége megváltozik kb. 30 kilométer mélységben, tehát valamilyen törési felületnek kell ott húzódnia) vagy röviden Mohonak nevezik (innen ered a Mohole-terv elnevezése is).

Az eredeti terv kiagyalói bár nem jutottak el a kitűzött célig, mégis jelentős eredményt értek el. A Mohole-terv keretében először sikerült mintát venni az óceáni kéregből (1961-ben a Guadalupe sziget közelében): 3800 méteres mélységből, 170 méter vastag üledékréteg alól hoztak felszínre óceáni bazaltot. Mindez akkor 1,5 millió dollárba került, ma ugyanez körülbelül 40 millió dollár lenne. Az amerikai kongresszus azonban 1966-ban visszavonta a támogatást, így a terv évtizedekig szunnyadt.
Azóta több program indult a megvalósítás érdekében: a mélytengeri fúrás program (Deep Sea Drilling Project), az óceánfúrási program (Ocean Drilling Program) és a jelenleg is folyó integrált óceánfúrási program (Integrated Ocean Drilling Program), amelynek részeként a Chikyu is tevékenykedik.
Nem mindegy hol fúrnak
A fúráshoz ideális pont megtalálásához több faktort kell figyelembe venni. Legfontosabb, hogy sekély vízben legyen, ne legyen a közelben vulkáni aktivitás, illetve hogy a lehető legalacsonyabb legyen a kéreg hőmérséklete. Alacsony vízmélység az óceánközépi hátságoknál található, itt azonban folyamatosan képződik az új kéreglemez, nagy a vulkáni aktivitás. Nehéz tehát a helyválasztás, az eddig kijelölt pontok mindegyike a Csendes-óceánban található.
Forrás: IODP/JAMSTEC
Tervezett (sárga) és végrehajtott (piros) expedíciók 2007-2012 között
Eddigi fúrásrekordok
A Föld szárazföldi kérgében az eddigi legmélyebb fúrás a Kola-félszigeten található. Az 1970-ben indított fúrás egy évtized alatt jutott el 12 kilométeres mélységig, végül 1989-ben állították le 12 261 méteres mélységben. Az eredeti terv 15 kilométert irányzott elő, amellyel elérték volna a kéreg alsó határát, és belefúrtak volna a köpenybe. Lefelé haladva a hőmérséklet azonban gyorsabban emelkedett a számítottnál (12 kilométeren 180 fok uralkodott a várt 100 fok helyett), ez jelentősen megterhelte a fúrófejet. 15 kilométeren pedig már 300 fok lett volna, így a fúrást 1989-ben leállították.
A Kola-félszigeten található lyuk a legmélyebb, de nem a leghosszabb furat. Ezt a címet a 12 300 méteres Maersk BD-04A nevezetű olajkút viseli, amely Al-Shaheennál, Katarban található. Az óceáni mélyfúrások során azonban nagy nehézséget jelent a több ezer méteres vízoszlop, így a legmélyebb lyuk jóval alatta marad a szárazföldinek.

Információk a mélyből
A Föld köpenyéből vett minták rengeteg információval szolgálnak a geológusoknak. A földköpeny teszi ki a bolygó anyagának mintegy 68 százalékát, így puszta tömege miatt is fontos megismerése. Összetételének és változásainak ismerete segít megmagyarázni, hogyan formálódott és fejlődött a Föld, illetve jobban megérthető a lemeztektonikai ciklus.
Igaz, hogy egyetlen furatból még nem derül fény az összes rejtélyre, viszont ahogy Harry Hess mondta 1958-ban: "Egy lyukon keresztül még nem tudunk meg mindent a Föld belsejéről, de ha nincs első, nem lesz második, harmadik, se századik. Valahol el kell kezdeni."
Mélységi bioszféra
A Földön még a legbarátságtalanabb és legelképzelhetetlenebb helyekre is beférkőzik az élet. Nincs ez másképp a Föld mélyén sem. A kutatók sokáig nem is sejtették, hogy milyen hatalmas mennyiségű mikroorganizmus él mind a szárazföldi, mind az óceáni kéreg mélységeiben. Becslések szerint - széntömegben kifejezve - 90 milliárd tonna mikroorganizmus él a mélységi bioszférában, amelynek túlnyomó részét nem baktériumok, hanem a régebben ősbaktériumoknak nevezett, ma már önálló birodalomba sorolt archeák alkotják.
Elterjedésüknek a nyomás, illetve a hőmérséklet szabhat határt. Eddig a legmélyebb fúrásoknál is találtak élőlényeket. Az általuk elviselt hőmérséklet felső határát 110 Celsius-foknak tekintve a szárazföldi kéregben 4 kilométer, az óceániban pedig 7 kilométer mélységig lehetnek jelen.

http://www.origo.hu


DIMENZIÓKAPUK LÉTEZÉSÉNEK BIZONYÍTÉKÁT JELENTETTE BE A NASA EGYIK KUTATÓJA



2012.07.07
astargatepic.jpgSci-fi szerzők kedvenc témája az a bizonyos "kapu", vagy más néven féregjárat. Egy különleges átjáró az időben vagy a térben, amelyen át az utazók hatalmas távolságokra juthatnak el egyetlen szempillantás alatt, csakhogy egy ilyen ajtó egyben út az ismeretlenbe. Persze, ha egyáltalán létezik.

Ez azonban a NASA egyik munkatársának legutóbbi bejelentése után, már nem kérdés többé: bizony, hogy létezik. 
Saját honlapján közölte ugyanis a szenzációsnak tűnő hírt az Amerikai Űrhajózási Hivatal, majd hamarjában egy közel négy perces kisfilmet is készítettek, amelyben megpróbálják annak lényegét, a laikusok számára is érthetővé tenni.Az Iowai Egyetem, plazmafizikusa, Jack Scudder jött rá, hogy a Föld mágneses mezeje bizonyos helyeken összekapcsolódik a Nap mágneses mezejével, létrehozva ezzel egy állandó, folyamatos és megszakítás nélküli kapcsolatot a Föld és a Nap között. Ezeken a kapcsolatokon, vagy ahogy ők nevezik X-pontokon, pedig vannak úgynevezett kapuk, amelyekről egyelőre sejtelmük sincs, hogy hova vezethetnek.

A bejelentéssel egyidőben azt is közölték, hogy 2014-ben, egy több évig tartó misszióba kezd a NASA, melynek során az energia részecske detektorokkal és mágneses érzékelőkkel felszerelt űrhajók legfontosabb feladata lesz megfejteni a különös kapuk titkait.

A feladat persze távolról sem egyszerű. A NASA azonban egyelőre egy néhány soros tényhíren kívül csak az alábbi rövidebb videót hozta nyilvánosságra a témával kapcsolatban, amelyből a felfedezés több részlete is kiderül és amelynek magyarul feliratozott változata itt megtekinthető:


A NASA bejelentette, hogy bizonyítékot talált a dimenziókapuk létezésére



Az eredeti videó itt található:
Elgondolkodtató az is, hogy a mindig szkeptikus NASA miért jelentene be ilyen hírt? Talán így akarja velünk elfogadtatni azt, hogy a közelgő kataklizma során portálok fognak megnyílni?

vilaghelyzete blog / ittvannak.hu / paranormal.hu


MEGSZÜLETTEK AZ ELSŐ GMO BABÁK


2012.07.03
Forrás: Daily Mail
what-is-in-vitro-fertilization.jpgNéhány nappal ezelőtt került napvilágra az információ, hogy már megszülettek a világ első genetikailag módosított csecsemői.
Az információ szerint összesen 30 egészséges baba született az Egyesült Államokban folytatott kísérletek eredményeként, amelyek rengeteg vitát váltottak már ki az eljárás etikusságát illetően.
Egyelőre két csecsemő genetikai vizsgálatának eredményei készültek el, amelyek azt mutatják, hogy a babák három „szülő” génjeivel rendelkeznek.
Tizenöt gyerek született az elmúlt három év során a New Jersey-i Reproductive Medicine and Science programjának eredményeként.
A kísérletben résztvevő nők valamennyien nehezen vagy egyáltalán nem voltak képesek gyereket foganni korábban. A kísérleti alanyok petéjébe női donoroktól vett extra géneket ültettek a megtermékenyítés előtt, hogy ezzel segítsék a fogantatást.
Két egyéves kisgyerek genetikai vizsgálata kimutatta, hogy három felnőtt, két nő és egy férfi DNS-ét is örökölték.
Az a tény, hogy a gyerekek örökölték ezeket az extra géneket és azokat képesek voltak beépíteni saját genetikai állományukba, azt jelenti, hogy ezeket a géneket képesek lesznek tovább örökíteni utódaikba.
Az emberi gének megváltoztatása egyet jelent a saját fajunkat meghatározó alapvető jellemzők megváltoztatásával, amit a világ legtöbb tudósa nem tart helyesnek.
A genetikusok attól tartanak, hogy a törekvés eredményeként új emberi fajok alakulhatnak ki, akik több, „jobb” vagy megrendelt tulajdonságokkal rendelkezhetnek, mint például a nagyobb erő vagy magasabb intelligencia.
A Human Reproduction (emberi szaporodás) folyóiratban írva a Jacques Cohen által vezetett kutatócsoport azt mondja, ez az „első alkalom, hogy az emberi génállományt módosították, egészséges utódokat eredményezve.”
Egyes szakértők komoly kritikával illették a kísérleteket. Lord Winston, a nyugat-londoni Hammersmith kórháztól a BBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy „semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy megérné ezzel módszerrel kísérletezni a meddőség kezelésére… Rendkívüli módon meglep, hogy a kutatásnak ebben a fázisában egyáltalán ilyen beavatkozásokat elvégeztek. Nagy-Britanniában semmi esetre sem lenne megengedhető.”

John Smeaton, a Meg Nem Született Csecsemők Védelmére alakult Szövetség országos igazgatója elmondta, hogy „az ember rendkívüli szimpátiát érez azok iránt a párok iránt, akik meddőségi problémával küzdenek. Ez a projekt azonban még inkább bizonyítja, hogy a lombik bébi programok eredményeként a csecsemőket egyre inkább futószalagon érkező tárgyaknak tekintik.”
Ez egy rendkívül aggasztó lépés az emberiség számára a rossz irányba.”
Cohen professzor és kollégái azt tapasztalták a meddő nőknél, hogy a petében található mitokondriumok nem működnek megfelelően. A kezelés részeként a donorok petesejtjeiből apró tű segítségével egészséges mitokondriumokat vettek, majd azokat a meddő nők petesejtjébe juttatták.
Mivel a mitokondrium is tartalmaz géneket, a kezelés eredményeként születő csecsemők mindkét nő DNS-ét öröklik és a megváltozott génállományt anyai ágon továbbadják utódaiknak.
A mesterséges megtermékenyítési eljárásokat felügyelő angol Emberi Megtermékenyítés és Embriológiai Hatóság (HFEA) szóvivője elmondta, hogy Nagy-Britanniában nem engedélyeznék a módszert, pont azért, mert az az emberi génállomány módosításával jár.
Jacques Cohen briliáns, de ellentmondásos személyiségnek számít a szakmában, aki arról híres, hogy folyamatosan a mesterséges megtermékenyítési módszerek határait feszegeti.
A professzor tavaly bejelentette, hogy jelenlegi ismeretei és szaktudása birtokában lehetővé vált, hogy gyerekeket klónozzon. A lehetőség felvetése laikusokból és a szakma legtöbb képviselőjéből elszörnyedést vált ki.
Egyetlen délután elegendő lenne a feladathoz bármelyik tanítványomnak,” mondja a professzor, hozzátéve, hogy „legalább három személy” kereste már meg azzal a kéréssel, hogy klónozzon gyereket számára. A professzor elutasította a kéréseket.

http://idokjelei.hu









A ROVAROK IS FIGYELNEK



2012.06.21
Forrás: Activist Post
A kép illusztráció
Az amerikai hadsereg először 2011 júniusában ismerte el hivatalosan, hogy rovarméretű drónok kifejlesztésén dolgozik.
A Wright-Patterson légibázison működő, „mikro légierőkéntemlegetett rovarflotta egységeinek kifejlesztéséhez a molylepkék, sólymok és egyéb repülő állatok repülését és felépítését vették alapul a tervezők.
Az erőfeszítés lényege, megtalálni a módszert arra, hogy az emberek szeme előtt is láthatatlanok maradhassunk,” a különböző felderítési akciók és merényletek során, magyarázza Greg Parker, légiközlekedési mérnök.
A Cessna méretű, titkos támadásokra használt pilóta nélküli repülőket már mindenki ismeri. A Pentagon hozzávetőlegesen 7000 ilyen drónnal rendelkezik.
2011-ben, a 2030-ig tartó időszakra, a Pentagon 5 milliárd dollárt igényelt a kongresszustól a drónok fejlesztésére.
A technológia jelenleg a „kém legyek” kifejlesztésének irányába tart, amelyek atomfegyverek és az ellenséges erők felderítésére alkalmas apró érzékelőkkel és mikro kamerákkal is rendelkeznek.
Parker a helikoptereknél alkalmazott technológia segítségével éri el, hogy a szitakötők mozgását utánzó, számítógéppel vezérelt, rendkívül pontos, apró repülők a legkényesebb felderítési feladatokat is képesek legyenek elvégezni.
Olyan technológiát próbálunk kifejleszteni, ami minden esetben sikeres, akkor is, ha fúj a szél vagy azt sem tudni, hogy pontosan hol helyezkedik el a felderítendő jármű.”
Ez viszont nem
A DARPA 18 km/h sebességre képes kém-kolibrik és kiborg molylepkék létrehozásáról számolt be. A DARPA-n belül egy egész egység (Hybrid Insect Micro-Electro-Mechanical Systems project – HIMEM) dolgozik olyan rovarok kifejlesztésén, amelyek saját idegrendszerükhöz kapcsolt kamerákkal rendelkeznek, és távirányítással működtethetőek.
Az Egyesült Államokban több intézet is hasonló technológiák kifejlesztésén dolgozik. A Kaliforniai Műszaki Egyetem kutatói például egy olyan „mikro szárnyas” kifejlesztésén dolgoznak, ami kényelmesen elfér az ember tenyerén. A Harvard Egyetemen pedig olyan légyszerű robotot építettek, amely másodpercenként 120 szárnycsapásra képes.
2007-ben a Repülő rovarok és robotok nemzetközi szimpóziumán japán kutatók távirányítású molylepkét mutattak be.

Miközben az amerikai hadsereg azt akarja elhitetni a nyilvánossággal, hogy ezeket az új drónokat kizárólag tengeren túli akciók alkalmával vetik be, az igazság az, hogy a rovar robotokat számos alkalommal látták amerikai köztereken.
Sokak szerint a rovar robotokat leginkább a Védelmi Minisztérium használja megfigyelési célokra.
A mikro megfigyelő eszközök továbbfejlesztésére irányuló kísérletek jelenleg is nagy erőkkel folynak. Például olyan rovarokat próbálnak kitenyészteni, amelynek közvetlenül a testébe lehetne telepíteni az irányításukhoz szükséges szoftvert. A CIA 1970 óta próbálkozik ezzel.
Az Izraeli Légi Irányítási Művek (Israel Aerospace Industries - IAI) lepke-alakú drónja az eddigi legapróbb repülő megfigyelőeszköz. A lepke-drón egy helikopterhez hasonlóan képes a célpont felett lebegni és 0,15 grammos fényképezője és memória kártyája segítségével fényképeket készíteni. Ez a lepke annyira élethű, hogy még a madarakat és a rovarokat is megtéveszti.



LASSAN ÖLŐ LÁTHATATLAN SUGÁRZÁS?



2012.06.19
Életünket elektromágneses sugarak kereszttüzében éljük, mi több, mi magunk részben azokból álló mezőt kaptunk, tudniillik, az aurát. Így kulcskérdés, hogy mi erősíti, és mi nem támogatja a 21. században az embert életminőségének kibontakozását. Sok meggyőző és egymásnak ellentmondó tanulmány jelenik meg világszerte az elektroszmog hatásairól. Ezúttal legmegalapozottabb érveket és kutatási eredményeket gyűjtöttük csokorba.
Sokat hallunk a Napból érkező elektromágneses és egyén sugárzásokról, amelyek dózisa az elmúlt években mintha megnövekedett volna, illetve a Föld védőpajzsa mintha egyre inkább vékonyodna, így mi is egyre védtelenebbé válunk. A világűrből csak úgy záporoznak ránk a kozmikus részecskék, amelyek egész egyszerűen kivéthetetlenek és simán áthaladnak a testünkön és az auránkon, úgyhogy azokkal semmit sem tudunk kezdeni. De ez már eleve ad egy alapterheltséget.
Ha mostanában kitekint valaki az ablakon, akkor láthatja, hogy mennyi zivatarfelhő úszik az égen, s milyen hatalmas erejű villámok csapkodnak. Nos, ennek van egyfajta mérhető sugárzása, hiszen olykor még a hátunkon is feláll a szőr.
Újabb sugárzásfajtát alkot a földsugárzások széles skálája, amelyek az utóbbi években egyre jobban gyengítik az ember vegetatív működését, számos degenerációt okozva ezzel, ugyanakkor egy másik tartományban határozottan emelik az aura rezgését, ami az emberek tudatában és tudatalattijában is kézzelfogható változásokat vált ki, nevezetesen, egyre nyitottabbakká válunk a spirituális és anyagtalan eszmék iránt.
A gondot a nem természetes, tömeges méretekben használt és egyre szaporodó elektromágneses eszközök által kibocsátott sugárzások fajtái jelentik. Ahol elektromosság van, ott megjelentik a mágneses tér is. A sok kicsi pedig sokra megy. Saját fülemmel hallottam, amint egy egyetemi oktató cáfolta, hogy több százezer voltos magasfeszültség alatt állva nincs semmilyen komolyabb veszélynek kitéve az emberi test. Az aurát nyilván nem említette, mivel az emberi elektromágneses mezőben nem „hisz”. Sajnálatos módon a tapasztalat mást mutat, az elektroszmog megemelkedett dózisa napi több órában – pláne, ha a lakásunk vagy a munkahelyünk esik a sugárzási zónába – számottevő veszélyeket rejt magában. Ha nem volna két évtizedes tapasztalat, amely igazolná, hogy az elektromosság által gerjesztett mágnesesség veszélyes, akkor talán elfogadható lenne egy tudós ember magyarázata, de az ártalmas sugárzások hatására rákossá vált betegeket ez aligha vigasztalja meg.
Arról van szó, hogy az embernek mint élőlénynek semmi szüksége nincs ilyen mértékű mesterséges sugárzásözönre. Ez természetellenes. Aki ezt nem látja be, az nem ebben a világban él. Azt állítani az elektromos vezetékekről, hogy semleges hatásúak, már erős technicista elfogultságról tanúskodik. Természetesen én is elkötelezett vagyok, csak én abba az irányba, hogy ne ártsunk magunknak és ne hagyjuk magunkat átverni. Hallgassunk a józan eszünkre és az ösztöneinkre!
Az elektromágneses sugárzásoknak egészségügyi következményei vannak! Noha nem mindenkire hatnak egyformán, de az érzékenységünk, a fogékonyságunk és a betegséghajlamaink szerint előbb-utóbb mindenképpen az extrém magas elektromágneses besugárzottság kárvallottjai leszünk. Merthogy a sugárzások behatolnak a sejtjeinkbe és megváltoztatják azokat. Ezek a hatások annál kevésbé súlyosak, minél jobban megközelítjük a természetes állapotot, és minél hatékonyabban védekezünk az elektroszmog károsító hatásaival szemben. Minél kisebb a kitettségünk az elektromágneses sugárzásnak, annál jobbak az esélyeink. De a kört kiterjeszthetjük egyebek mellett a mikrohullámokra is.
Mit befolyásol az elektromágneses sugárzás? (Egyszerűbb volna azt kérdezni, hogy mit nem.)
Hatással van az idegrendszerünkre, az agy- és szívműködésünkre, a vérkeringésünkre, a metabolizmusunkra, a mozgásszerv-rendszerünkre, az érhálózatra, a bőrre stb. Kimutathatóan gyengíti az immunrendszert, hiszen a biokémiai folyamatokra is jelentős befolyással van az elektromágneses sugárzás. Ezen kívül tipikusan fejfájást, koncentrációs zavarokat, neurotikus szimptómákat, agressziót, szem- és fülkárosodást okozhat testi szinten első körben, amelyektől – mint tapasztalhatjuk – nem választhatók el a pszichikai hatások sem.
Az elektromágneses erőtér kihat a hormonrendszer működésére, aminek a következménye túlzás nélkül állíthatjuk, hogy beláthatatlanok. Manipulálja a sejtosztódást, ezáltal beleszól a sejtek degeneratív folyamataiba. Ez nem csak a felnőtt lakosság körében, hanem a magzatok, az újszülöttek, illetve a csecsemők fejlődésére is rányomhatja a bélyegét: genetikai problémákat, kromoszóma rendellenességeket és a fejlődésben bekövetkező degenerációkat okozhat.
Az elektromágneses sugárzás képes megváltoztatni a sejtek közötti információcserét. Még az álmainkra is hatással van az, hogy milyen mágneses mező bombáz folyamatosan bennünket.
Ha nem pihenjük ki magunkat, mert nem tudunk a sugárzásoktól regenerálódni, akkor fáradékonyabbak leszünk napközben, emelkedik a stressz-szintünk, ingerlékenyebbekké válunk és innentől kezdve a problémák mágnesként vonzhatják magukhoz egymást.
A legnagyobb nehézséget szerintem az okozza, hogy az emberek nem kapnak szabatos felvilágosítást a fent említett problémaforrásokról és hatásmechanizmusokról. Sokan magától értetődően nem olvasnak szaklapokat. Ráadásul, mivel ezek a sugárzások láthatatlanok, könnyű kijelenteni, hogy nem hiszünk bennük.
Azt javasolom, hogy ha tehetjük, akkor tudatos döntésekkel és eszközökkel védekezzünk minden káros elektromágneses sugárzás ellen, mert alattomos és lassan ölő hatásaik lehetnek.

http://www.boldognapot.hu


STARGATE – CSILLAGKAPU



2012.06.18

Kutatási anyag 1993-ból - átdolgozva és kibővítve 2006.07

           Az egész Földre kiterjedő energia-áramlási rendszer

A Földünknek, akárcsak az élőlényeknek, megvan a maga „érrendszere”. Csak míg az élőlények ereiben vér folyik, addig szülőbolygónk megfelelő áramlási rendszerében energia.

A globális léptékű energia-áramlási rendszer feltérképezésében Sunderson – amerikai, valamint Nyikolaj Goncsarov szovjet kutató tette meg az első lépést.. Sikerült ugyanis felismerniük a rendszer geometriáját. Miután felismerésüket magán a földgömbön ábrázolták, 12 szabályos ötszögből és 20 szabályos háromszögből álló elrendezést kaptak.



Amikor munkájuknak nekifogtak, igazából nem ilyesfajta rendszert kerestek, pusztán a Föld különleges pontjait kívánták feltérképezni, nagy léptékben. Olyan különleges pontokat, ahol hajók, repülők tűntek el, úgymond tehát a „végzetes térségeket” azonosítottak be, mint amilyen pl. a Bermuda-háromszög, az Ördög-tenger, vagy az Afar-háromszög.

Munkájukat folytatván, az egyes „végzetes térségek” mellett, feljegyezték a földmágnesesség rendellenességeinek, a szélsőséges légköri nyomásváltozásoknak, a legpusztítóbb szélviharoknak a megjelenési helyeit, a jellegzetes egyirányú légáramlásokat, az ásványi kincsek leggazdagabb lelőhelyeit, az óceánok mélyén húzódó hegygerinceket és begyűrődéseket, a vulkánikus tevékenységről és földmozgásokról legismertebb pontokat, az óceánok áramlatainak gigantikus méretű örvényeit, sőt, még a madarak legfontosabb telelőhelyeit is.

Az imént felsorolt, más-más szempontok szerint fontos térségek, szépen illeszkedtek az általuk korábban felismert szabályos rendszerbe.

A régmúlt legfontosabb színhelyei ugyancsak e geometriai rendszer csomópontjaiban találhatók: Egyiptom, az Indus-völgyi civilizáció, Észak-Mongólia, Írország, Húsvét-szigetek, az ősi Peru, stb.

A Föld „végzetes helyeit” megfigyelve azt tapasztaljuk, hogy az őket övező misztikumot nyugodtan félretehetjük, a térképen adódó hálózati pontok ugyanis éppenséggel a legnagyobb mágneses anomáliákat jelzik, napkitörésekkor itt fejlődnek ki a legerősebb mágneses viharok. Ugyancsak ezeken a helyeken a legerősebbek a hurrikánok és a tengeri örvények. Mind-mind igen fontos tényező az ember-alkotta szerkezetek „eltűnésére”.

A Földünkre borított háló azonban egyes, földtani és/vagy egyéb jelentőséggel bíró helyszíneket nem jelöl. Talán a rendszert még tovább kellene finomítani. Ehhez természetesen sokkal jobban meg kell ismerni annak működését.

Persze ez az energiarendszer nemcsak a Föld fizikai működésére gyakorol alapvető hatást, hanem az életre magára is. A dolog innentől kezdve válik még izgalmasabbá.

Magának a rendszernek a kialakulására és tulajdonságainak okára még nem sikerült válaszolni.


A Ley-vonalak rendszere

A teljes szülőbolygónkat behálózó energiarendszernek megvannak a jóval kisebb léptékű, de számunkra nem kevésbé érdekes „helyi” változatai is. Alfred Watkins munkássága nyomán ezek az energia-áramlási csatornák kapták a Ley-vonalak elnevezést.

Többféle néven hivatkoznak – kultúrától függően – ezekre az energia-csatornákra, mint pl. sárkányvonalak, ugarvonalak, tündérösvények, stb. A név különbözősége ellenére az közös bennük, hogy rajtuk ősidők óta ménhírek, dolmenek, kőgyűrűk, rendkívül régi épületek, mesterséges dombok, és ugyancsak mesterségesen elhelyezett, ingókövek találhatók. Mára már több tízezer ilyen vonalat tártak fel. Működésük pontos megismerése még gyerekcipőben jár, azonban Dr. Wilhelm Reich már odáig jutott, hogy az energiavonalak segítségével képes volt esőt előidézni., vagy éppenséggel eloszlatni a viharfelhőket. Halála előtt közvetlenül az űrhajózásban való felhasználhatóságukat kutatta.

A vonalak mentén elhelyezett ingókövek nemcsak iránymutatóként szolgáltak, hanem energia-fókuszáló szerepük is volt, hiszen pl. a pákozdi Pogánykő közelben 12, különböző erősségű Ley-vonal találkozik.

Meghatározott helyeken „gyógyító-köveket” állítottak fel tízezernél is messze több évvel ezelőtt élt őseink.

Ami különös, hogy az egész rendszer szinte él és lüktet, ahogy azt Dobogókőn, megfelelő Hold- és Napállásnál, bárki megtapasztalhatja.

A vonalak többnyire nyílegyenesen futnak.

Miként lehet megtapasztalni, hogy ezekben a vonalakban energia áramlik?

Az ilyen jellegű sugárzásokra érzékenyebb emberek beszámolnak róla, hogy az egyik vonalon állva kellemes bizsegést éreznek, a másik vonal esetleg éppen a fáradtság érzetét kelti bennük, a harmadik esetleg áramütésszerű zsibbadást okoz, míg a negyedik melegséget. A pontos kiváltó mechanizmus nem ismert még.

Igen fontos dolog lenne, ha e vonalak energetika működését pontosan felderítenénk, többé nem lennének ugyanis energia-gondjaink sem, hiszen közvetlenül bolygónk energiáját tudnánk megcsapolni. A kimerítés veszélye sem fenyegetne, mivel a Nap és a Hold folyamatosan újratölti a rendszert, mint valami hatalmas akkumulátort. A tiszta energia tehát kéznyújtásnyira van, talán mindössze néhány centiméterre tőlünk.

Gyógyító energia

Egyes megalitikus emlékhelyekről, mint amilyen pl. a Nagy-Britanniában található Moel Ty Uchaf, azt tartják, hogy gyógyító energia áramlik bennük, ám a felállított kövek villámokat és mennydörgést is képesek előidézni, sőt, időnként állítólag odébb vándorolnak. A köveket megérintve az emberek egy része bizsergést, olykor áramütést érez. E jelenségről elsőként Dion Fortune tett említést 1936-ban. A szent helyeket „energiaközpontoknak” nevezte. Arthur Lawton 1939-ben megjelent könyvében felismerte a kapcsolatot az ősi emberek által elhelyezett építmények és a kozmosz között.




Egyesek szerint a kőépítmények csak jelzik az energia-központokat, míg mások szerint konkrétan beavatkoznak az energia-áramlási rendszerbe, pl. különböző összetételű és formájú kőzetek, kristályok felhasználásával. Az egyes energiaáramok polaritását befolyásolják a holdfázisok, valamint a kozmikus hatások is. A kristályok segítségével az energia-áramlatok eltéríthetők, esetleg időlegesen kikapcsolhatók.

A Kőkorszaki emlékhely, Moel Ty Uchaf, nemcsak erről híres. 1974 telén ugyanis a közvetlen közelében zuhant le egy repülő csészealj. A közeli Llandrillo-ban élő szemtanúk elmondták, hogy erős robbanást, majd azt követően morajlást hallottak, mindeközben erős fényű, narancssárga színű tűzgömb jelent meg a hegyek felett. A hegyi utat napokra lezárta a Királyi Légierő, szakértői ufókutatókkal együtt közösen vizsgálták ki az eseményt. A pásztoroknak a védelmi minisztérium képviselő személyesen tiltották meg, hogy nyájaikat a kérdéses területre tereljék.



Létezik egy beszámoló arról is, hogy két, Királyi Légierő felségjelzést viselő, terepjáró hagyta el a helyszínt, két földönkívüli testét szállítva, akiket a roncsok közül szedtek össze, és azonnal Dél-Angliába, Porton Downba szállították őket a kutatóközpontba.

Feltétlen meg kell itt jegyezni, a lezuhant repülő csészealjak túlnyomó többségének hátterében balsikerű katonai kísérletek állnak és nem földönkívüliek! Talán jelen esetben is. A hivatalos források bizonyára ezt soha sem fogják nekünk részleteiben is elmondani...

Tápiószentmárton

Nekünk magyaroknak is megvannak természetesen a magunk „gyógyító helyei”, ezek közül talán a leghíresebb, folyamatosan a legtöbb embert vonzó, a tápiószentmártoni Attila-domb.




Az Attila domb a Kincsem Lovaspark területén fekszik. A terület a múlt század elejéig a Blaskovich nemesi család birtoka volt, itt nevelkedett a verhetetlen csodakanca, Kincsem is. Emlékére 1999-ben múzeum nyílt a Lovasparkban.



Gróf Blaskovich Ernő, Priscos Rhetor korabeli leírása alapján valószínűsítette, hogy hajdanán itt állhatott Attila fapalotája, ezért ásatásokat kezdett a területen. Ennek köszönhetően 1924-ben itt találták meg a legjelentősebb szkíta kori leletünket, az Aranyszarvast, mely jelenleg a Nemzeti Múzeum féltett kincse. Ezen kívül számos új-kőkori, réz-, bronz-, vas-, szarmata-, avar- és Árpád-kori használati és dísztárgy került a felszínre. Ez azt támasztja alá, hogy esetleg, a terület jótékony hatását is felismerve, már Kr.e. 4-5000 évvel ezelőtt is éltek itt emberek. A hely régészeti védettséget élvez, mert a terület teljes feltárása még nem történt meg.

Jelenleg itt lótenyésztés folyik, valamint a Kincsem Lovaspark SE fogathajtó és díjugrató versenyzőinek felkészülése. Természetesen a Parkba látogatók is kipróbálhatják a lovaglást, kocsikázást. Egy könnyű sétára található az őshonos állatok parkja, ahol a jellegzetes szikes ősgyepen szürke marha gulya legel és megtekinthetőek a mangalicák, rackajuhok, szamarak és őshonos lábasjószágok.



15 hektáron érezhető az a természeti erő, mely a köztudatban „energia” fogalomként ismert, az egész Kincsem Lovaspark területén megnyilvánul, beleértve annak létesítményeit (szálloda, étterem, istállók, udvar) is. Bár a jelenség középpontja az Attila-dombon van, a jelenség intenzitásban, térben és időben állandóan változik. A hatásmechanizmusban nem az erősség dominál.

Ma már köztudott, hogy minden betegség egyfajta energiahiányos állapot következménye. Az itt tapasztalható sugárzás segít helyreállítani és megőrizni a testi, lelki egyensúlyt. Az egész szervezetben harmonizálja az energia áramlását, tehát nem csupán egy szervre hat, hanem az egész szervezetre. Az alapvető működést segíti, öngyógyító folyamatokat indít be. Valakinek már egy alkalom is elég, másoknak a hely kúra-szerű felkeresése javallott.

Az első, amit érezhetünk, az energia megtapasztalása. Kézen, lábon, egész testen bizsergés, melegség, vagy éppenséggel hidegség, érezhető. Ám mindezt nem mindenki érzi és a különböző megnyilvánulások megtapasztalásának hiánya nem akadálya a gyógyító folyamatok beindulásának.

Meditatív, révületi állapot kedvezően befolyásolja a kívánt hatás elérését.

Nem tudni kinél, milyen betegségnél és milyen változások indulnak be. A tudományos adatgyűjtés és az adatok feldolgozása jelenleg is folyik. Ha sikerülne megismerni a hatásmechanizmus hogyanját és mikéntjét, az orvoslás tudománya sokat kamatoztathatna belőle.

Rollright

Az eddigi legátfogóbb vizsgálat földünk energia-áramlatainak felkutatására az 1977-ben, Paul Devereux kezdeményezésére Angliában meghirdetett Dragon-Project, azaz Sárkány-terv volt. A felhívást tíz éven át tartó, olykor rendkívül nehéz körülmények között végzett, ám hihetetlenül alapos és minden részletre kiterjedő munka követte. A kutatók két csoportra oszlottak. Egyikük szigorúan, a tudomány által elfogadott eszközökkel mért, míg a másik csoport parapszichológiai eljárásokat használt. Figyelmüket elsősorban a Rollright-kövekre összpontosították.



Rögtön megadta a kutatás alaphangját a teljesen ismeretlen természetű rádiójelek érzékelése. Emellett folyamatosan jelzett a Geiger-Müller számláló is.

A térségben az ultrahang-tartományt is monitorozták. Ugyanis évekkel korábban felfigyeltek már kutatók a Ley-vonalak felől érkező szokatlan ultrahang-jelekre. Néhány különleges adottságú ember hallotta is ezeket. Hallotta „énekelni” a köveket. Most mindezt sikerült igazolni is. Pirkadat előtt észlelték a legerősebb kilengéseket, Napfelkelte után a jelek fokozatosan gyengültek, majd elhaltak. Olykor napokon át nem történt semmi változás, legfeljebb éjszakánként rezdült meg egyszer-kétszer a mutató.



A megfigyeléseket úgy összegezték, hogy a holdfázisok, valamint a napfoltok száma valamiképpen hatást gyakorol a térségben elhelyezett kövek környékén tapasztalt ultrahang-kibocsátásra. A jelenség hatásmechanizmusa sajnos teljes mértékben ismeretlen. Viszont egy dologban tisztábban láthatunk, ugyanis a megfigyelés következményeképpen most már biztosak lehetünk abban, hogy az érzékeny fülű utazókkal nem a képzeletük játszott, amikor „éneklő kövekről” beszéltek. A Rollright kövek védettek, és közülük is fokozottan védett a  a King Stone - azaz a Király Kő.



Ha a kövek képesek ultrahangokat kibocsátani, már pedig minden erre vall, akkor ez, az átlagos emberi fül számára nem hallható hangrezgés, fókuszálható, megfelelően elhelyezett kövekkel. ily módon elősegíthető az emberi szövetek regenerálódása - amennyiben az illetőt a megfelelő helyre állítjuk. Magvak csírázása is felgyorsítható ultrahang segítségével. Nem kizárt, hogy bizonyos termékenységi „rítusokat” nagyon is konkrét céllal és konkrét helyeken végeztek, nem is beszélve a rendkívüli precizitással megválasztott időpontról és körülményekről.

A Sárkány-terv kissé átformálódva, de 1991-től folyamatosan zajlik. Önkéntesek alszanak a köveken, illetve a kövek közvetlen környékén, miközben tudósok azt próbálják kideríteni, van-e bármiféle köze a jelen lévő sugárzásoknak az emberi tudat- és tudatalatti működésére. Arra is kíváncsiak, vajon jelentkeznek-e olyan álmok, látomások, melyek az energia-központokban megfigyelhetők.


Magyarországi Ley-vonalak

Mások példáját követve, az 1990-es évek elején megpróbáltuk felderíteni a magyarországi Ley-vonal rendszert, megkeresni a hazánkban legjellemzőbb energia-központokat. Álláspontunk szerint, mivel az energia-ösvények az egész világra kiterjedő hálózatot alkotnak, akkor ennek a hálózatnak szükségképpen Hazánkban is vannak elemei. Olyan helyeket kerestünk elsősorban, melyek valamilyen „csodálatos esemény” kapcsán híressé váltak, és a katolikus egyház jelentős búcsújáró helyei közt tartja számon, de ugyanilyen alapossággal kerestük a „jelenési helyeket”, látomások helyeit, de gyógyforrások, különleges ikonok, szentképek, olykor „szent” források helyeit.



Munkánkat néhány körülmény hátráltatta, ugyanis legnagyobb sajnálatunkra, amikor valamilyen természetfölötti élményt tapasztalnak az emberek, és beszámolójukkal megkeresnek tudósokat, akkor a tudósok általában az illető bejelentő elmeállapotát kezdik el vizsgálni és nem magát a jelenséget, a megtapasztalt tényt. Nem kell mondani, ez a fajta hozzáállásuk mennyire árt a tudománynak, de a megfigyelőknek is, akik legközelebb nem mernek kiállni észleléseikkel.

A tudományt leginkább a „szokatlan” jelenségek megismerése viszi előre, s nem pedig az ilyeneknek való hátat fordítás. Mindezek ellenére tekintélyes mennyiségű anyag gyűlt össze az évek során archívumunkban.

Ahogy egyre-másra gyűltek térképünkön a különböző „szent helyeket” jelölő pontok, úgy vált mindinkább felismerhetővé az a rendszer, melyet alkotnak. Több száz kilométeren át vezető nyílegyenes vonalak, több tucat kilométeres sugarú körívek bukkantak fel. Nem hittünk a szemünknek!

Az ország egyik legnagyobb erővonal-csomópontja látható itt, Csobánka közvetlen közelében, a Pilisben. Közel hasonló jelentőségű csomópont található Gyulán és Lentiben. Ezek a helyek sok szempontból kitüntetettek.

A fő égtájakkal egybeeső, ezért „fő” vonalnak tekintett egyenesek meghúzása után néhány mellékvonal is előbukkant. Igazából csak ekkor mutatkozott meg az összefüggés a vonalrendszer és az ingókövek, illetve a kunhalomként (más vidékeken kurgán, mound, stb. néven) ismert dombok között. Ugyanis kiderült, hogy ezek az olykor több mint tízezer évvel ezelőtt, mesterségesen emelt halmok olyan rendszert alkotnak, amely pontosan beillik a korábban említett fővonalak rendszerébe. Ráadásul, amikor a vonalakat meghosszabbítottuk a környező országok felé, azt tapasztaltuk, hogy azok gyakorlatilag tökéletesen egybeesnek a Daniken és mások kutatásai alapján feltárt egyenesekkel. Pl. az egyik Dánián és Németországon áthaladó vonal áthalad a csobánkai szentkúton, Petőfiszállás-Szentkúton, a szegedi Dómon, valamint és az ókori jóshelyen Delphoin is.  A kérdéseket mi is feltettük: Mi ez? És mi ennek az egésznek az értelme? Mindez a véletlen műve lenne csupán?



A Szentes közelében tapasztalt fő Ley-vonalak. Jól látható, hogy egyikük városunk főutcájával egybeesik, s öt templommal is közvetlenül érintkezik.

Csobánka
Magyarország legjelentősebb „energia-központja” Csobánka. Négy Fő Ley-vonal metszi itt egymást. A településhatárában, egy domboldalon fakadó forrás már hosszú évszázadok óta ismert gyógyító hatásáról.

A Pilis-hegység déli peremén lévő község Pest megyéhez tartozik. Szerbek alapították a XVII. század végén, német és szlovák lakosságát a XVIII. század folyamán nyerte. A Szentkút eredetileg az ortodox szerbek búcsújáró helye volt, katolikus kultusza későbbi és német eredetű.



A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak.

A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.

Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.



A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide.

A kápolnát az 1930-as évek végén átépítették. Bár az átalakítással sok régi fogadalmi kép kikerült a templomból, a felajánlás századunkban is szokás volt. Máig sok imameghallgatás történik itt. A zarándokok egy része zöld ágat visz haza Csobánkáról, más része a forrásból vizet.

Illés napján a szerb zarándokok a kereszt előtt építettek oltárt. Mise után a pap megszentelte a forrást, ennek vizével pedig a búcsúsokat.

Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2). Jönnek zarándokok más Mária-ünnepeken is, és különösen szombatonként, mert a szombatot Mária napjának tartják. Egyéb búcsúi: Kisasszony napja (szeptember 8), illetőleg Illés-nap (július 20). A csobánkai búcsújáró kápolna vadregényes természeti környezetben fekszik. Hosszú erdei úton, kellemes sétával közelíthető meg. Rövidebb hétvégi kirándulások céljának is alkalmas.




Petőfiszállás-szentkút

A Csobánkán és Budapesten áthaladó, majd Delphoit is metsző vonal következő állomása Petőfiszállást-Szentkút. Az egyetlen nagy-alföldi, artézi forrás helye. Szintén ismert búcsújáró hely.

Az egykori Ferencszállás a XIII. században Magyarországra beköltözött kunok települése volt a Kiskunság területén. A templommal rendelkező falu életét a török hódítás törte meg. Lakói a portyázó török-tatár hadaktól nagyobb biztonságot jelentő Kecskemétre költöztek be. A falu határa hosszú ideig Kecskemét és más kun, jász települések legelője volt. 1745-ben a jászkunok önmegváltásakor a puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta magához.

A legenda szerint 1791-et írtak, amikor egy pásztor, nyáját az éjszakai órán is legeltetvén egy ismeretlen forrásra bukkant, amelynek vizében Mária nagy fénnyel tündöklő alakját pillantotta meg. A hír gyorsan elterjedt a környéken és sokan jöttek a forráskúthoz csodát látni, vizéből pedig az otthonmaradt hozzátartozóknak vinni. A hagyomány ezt a csodát azzal magyarázta, hogy a falu papja a betörő törökök elől az Oltáriszentséget a templom előtti forráskútba rejtette.

Az 1700-as évek végén, mondja egy másik legenda, egy béna koldus jött a Szentkúthoz. Megmosakodott vizében, s a lába meggyógyult. Mankóit leszúrta a földbe, amelyek kihajtottak és terebélyes fává nőttek. E fákat később a búcsúsok szilánkonként elhordták.

A meginduló búcsújárás hatására a kiskunfélegyházi tanács a helyszínen egy kőkeresztet emeltetett. A zarándoklatokat azonban 1793-ban a váci püspöki hatóság betiltotta. Ennek hatására a város elrendelte a forrás betömését. Egy tanyai ember, akinek a földjén a búcsúsok a friss vetést sokszor letiporták, trágyával tömte el a víz útját. Ám a víz a piszkot kihányta, s még nagyobb erővel tört föl. Ezt égi intésnek tekintették, s ettől kezdve senki sem mert a forráshoz nyúlni. Körülkerítették, védőtetőt emeltek föléje és különösen Pünkösdkor és Kisasszony napkor (szeptember 8.) nagyon sokan látogatták.



A búcsújárás miatt Kiskunfélegyházán 1873-ban kápolnaépítő bizottság alakult. A templom építéséhez a középkori Ferencszállás elpusztult templomának köveit is felhasználták. Egy évtized múlva készen volt a templom és előtte a szent keresztút tizennégy stációja. A szentkút környékét Kiskunfélegyháza város 1888-ban megvásárolta és fásította. A millennium emlékére megépült a Skapulárés Szűzanya kápolnája, majd a Prágai Kisjézus képoszlopa, s végül a Lourdes-i barlang, amely egyúttal szabadtéri oltár is. A stációkat egy fedett folyosón újjáépítették.

A kegyhely sajátos szertartása a búcsús ünnepek gyertyás éjszakai körmenete. A tágas pusztán, ahol a látóhatárt csak néhány fa korlátozza, hatalmas égbolt borul a virrasztó búcsúsokra. A teremtmény-érzéssel eltöltött híveknek megtapasztalt Istenélményük van. A kegyhely jellegzetessége a búcsúsok adományaiból összegyűlt Mária-múzeum kiállítása. A kegyhely legendáját és történetét Móra Ferenc is felhasználta Ének a búzamezőkről című regényében.


A Ley-vonalak mibenléte

          Már korábban is használtunk különböző típusú sugárzásmérőket repülő csészealjak leszállási nyomainak, valamint gabonaköröknek vizsgálatára. Az eredeti (vagyis nem ember által elkészített) nyomok mindig fokozott háttérsugárzást mutattak, mely sugárzásnak sem keletkezését, pontos viselkedési módját, sem pedig minden egyes összetevőjét nem ismerjük pontosan, ám tulajdonságaiban annyira jellegzetes, hogy egyértelműen megkülönböztethető, és a rendelkezésre álló fizikai ismeretek alapján ilyen típusú sugárzás sem mesterséges, sem természetes keletkezéséről nem tudunk.

         A sugárzásmérőkkel aránylag pontosan fel tudtuk deríteni ezeket a különleges tartományokat. A műszerek elektromágneses - mikrohullámú, infravörös és ultraibolya, valamint alfa, béta és gamma tartományban dolgoztak. A Ley-vonalak szélessége olykor a 20 métert (!) is elérte, a jellemző érték ennek a számnak a tizedrésze körül volt, de egész keskeny vonalakkal is találkoztunk.

A vonalak mentén elektromos töltésáramlást is kimutattunk, ami jó magyarázat lehet a gyógyforrások kialakulására. Ugyanis, a töltések folyamatos jelenléte miatt a kőzetek tulajdonságai a piezoelektromos-hatás miatt megváltoznak, emellett, a felfakadó forrás ionösszetételében is bekövetkezhetnek változások, emiatt a víz gyógyvízzé válhat, révén egyes beteg sejtek nem tudják elviselni a normális vízétől eltérő ionösszetételt.

A piezoelektromos-hatást érhetjük tetten a kőzetek összenyomódásakor is, pl. geológiai törésvonalak mentén. Ilyen helyeken a kőzetek szilárdsága és vezetőképessége megváltozik. A törésvonalak mentén könnyebben fakadnak források, az előtörő víz minőségére pedig hatással vannak a környező kőzetek, azok fizikai, illetve elektromos tulajdonságai. Mindezek megváltoztathatják a víz fizikai, de kémiai tulajdonságait is. Így születnek a gyógyvizek.

A síkvidékeken a dombok, a hegyes vidékeken az ingókövek, ménhírek jelzik, a vonalak haladási irányát, egyben gyakran erősítőkként is működnek. Nem feltétlen minden domb és minden ingókő, hiszen azoknak csillagászati, temetkezési és egyéb szerepük is volt. Bár, a két rendszert olykor lehetetlen szétválasztani.

A mérésekből az derült ki, hogy a Ley-vonalak rendszere szorosan összefügg a földmágneses térrel, annak mintegy felszíni megjelenése. Habár a naptevékenység, a földmágneses viselkedések olykor gyorsan változnak (a vonalak energiatartalma is igen széles határok közt ingadozik, még az időjárás, napállás, holdállás hatására is!), a fővonalak helye hosszútávon megmarad, miközben egyes kisebb energiájú alhálózatok időlegesen megszűnhetnek, illetve újra kialakulhatnak.

Ha a fővonalak megmaradnak - márpedig így tesznek - akkor felfoghatók állóhullámokként, a fővonalak ráadásul egyfajta minimál-potenciálfelületet is alkotnak, hiszen függőleges kiterjedésük is van (hasonlóan a szappanbuborékokat egymástól elválasztó síkokhoz), levonható tehát a következtetés: a Ley-vonalak nem mások, mint a földmágneses tér földfelszínen tükröződő alakzatainak minimál-potenciálfelületei.



Magyarországon és környezetében 456-tól napjainkig keletkezett földrengések epicentrumai, valamint a legfontosabb törésvonalak.

 Mindezek mellett, a Ley-vonalak gyakorlatilag egybeesnek a legfontosabb geológiai törésvonalakkal is. A geológiai törésvonalak pedig igen sok furcsa jelenséget produkálnak önmagukban is. Leginkább fényjelenségeket. A dolog érdekessége az, hogy az legtöbb fényjelenséget „Szűz Máriaként” azonosítják. Ennek miértje nem ismert még. A törésvonalakkal való egybeesés természetesen fokozza a piezoelektromos hatást is, sok esetben egyenesen kiváltója ezeknek.

A Ley-vonalak többszörös kereszteződése az emberi tudatra gyakorolt hatást is fokozza. Nem véletlen, hogy pontosan ilyen helyeken mentek fel táltosaink a hegyekre révületbe esni, azaz belelátni a jövőbe. Pontosan tudták, hogy ezeken a helyeken, megfelelő technikát alkalmazva, igenis bele lehet látni a jövőbe. Sőt, a többi táltossal is kapcsolatba tudtak lépni. Meg még sok mindenki mással.

Az sem véletlen, hogy a Föld leghatalmasabb építményei szintén ilyen pontokon, vagy közvetlen közelükben találhatók. Mint pl. az egyiptomi nagy piramisok (azaz peremesek). Ezek a vonalak ugyanis a már tárgyalt hatások mellett további furcsasággal rendelkeznek: anyagszállításra is felhasználhatók! Ha pl. egy szállítandó kő felszínét elektrosztatikusan feltöltik, a kő szépen végiglebeg célállomásáig, ahol azután csak be kell illeszteni a pontos helyére. Nem ismert a pontos mechanizmus, miként hajtották ezt végre. De azt biztosan tudjuk, hogy Merlin pontosan ezzel a módszerrel építette Camelot várát.

A Ley-vonalak adta energetikai hátteret felhasználják a repülő csészealjak is közlekedésük során, hiszen a megfigyelt „légifolyosóik” éppenséggel a főbb Ley-vonalakkal esnek egybe.

De ilyen vonalak mentén tűnnek fel a gabonakörök, s a legtöbb „természetfelettinek” tartott esemény is vagy a vonalak mentén, vagy a csomópontokban észlelhető.


Kunhalmok - kurgánok

"Ti vagytok a mi katedrálisaink" - Illyés Gyula nevezte így a kunhalmokat, az Alföldnek ezeket a sajátos tájképi elemeit. Az egykor vízjárta síkság jellemző földpiramisai Győrffy István, a honi néprajztudomány jeles képviselője szerint "olyan 5-20 méter magas, 20-50 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el. A legvalószínűbbnek az tetszik, hogy a kunhalmok többségét a honfoglalás előtt itt élő népek temetkezési és őrhelyéül hozták létre, s a későbbi időben ezek lettek a ’vigyázóhalmok’ és a határhalmok.”



Szelekovszky László - Békés megye kunhalmai - című könyvéből

Az elgondolás szép, csakhogy a kunhalmok száma már önmagában is elgondolkodtató: 40.000 lehetett belőlük (levéltári adatok és katonai térképek szerint)! Mivel pedig errefelé sűrű erdőségek voltak, a kunhalmokon állva sem lehetett messzebb látni...

A kunhalmok elsősorban tájképi, régészeti és növénytani értékként fontosak. Emellett azonban számos halomhoz történelmi események, legendák, hiedelmek, irodalmi emlékek és egyéb néprajzi kuriózumok fűződnek.

Sajnos mind több a jellegét vesztett (befásított, beépített, megcsonkított) halom. De az is rontja a látványt, ha a halom környékén létesítmények (távvezetékek, épületek, roncsolt területek) találhatók.

A kunhalmokat, kurgánokat azonban nem véletlenszerűen helyezték el elődeink, és mivel tekintélyes részük megsemmisült, eredeti rendszerük már csak töredékesen tárható fel.

A Föld valamennyi sík területén emeltek kurgánokat. Az eurázsiai sztyeppéken, de Amerikában, sőt, Ausztráliában is. Minden bizonnyal ugyanazzal az eredeti céllal: a Föld energiaösvényeinek fókuszálására és felhasználására. Ettől eltérő cél minden bizonnyal későbbi korokhoz köthető.

Az alföld legmagasabb kunhalma a Békésszentandrás közelében található Gödény-halom.

Csongrád megye legmagasabb kurgánja a Sáp-halom. Méréseink gyakori színhelye. A Szentes és Szegvár határán emelkedő halom körül azonosították az azonos nevű falut. A hagyomány szerint Sáp nevű vitézről nevezték el, aki a törökök ellen vívott harcban itt esett el. A halom tetején egykor templom állt.





1730-ban Mikoviny Sámuel csillagász itt végezte szögméréseit, ezért a Sáp-halom térképtörténeti emlékhely is egyben. Ennek emlékét egy tábla is őrzi a halom tetején.

Közelében Árpád-kor temetőt találtak.



Térkapuk?

A Ley-vonalak rendszerének és fizikájának megismerése egészen távolra is vezethet. Mindebben az a furcsa, hogy ez a tudás egykoron már az emberiség birtokában volt, és alkalmazta is azt mindennapi élete során. Miről is van szó?

A többszörös Ley-vonal kereszteződésekben impulzus-mágnesestér van jelen. Ráadásul ez a tér asszimetrikus és a felharmonikusok igen nagy frekvenciákon rezegnek. Lásd Rollright.  Az így létrejött tér nemcsak az agyra és a viselkedésre hat (jelenések, parajelenségek, stb.), hanem magának a térnek a szerkezetére is. Ilyen helyeken - adott időpontokban - nyílik meg az időkapu, tárul fel a jövő vagy a múlt. Ha ezt figyelembe vesszük, mindjárt érthetővé válik, miért azokon a helyeken épültek jósdák, ahol.

Mindezeken túl térkapu is megnyílhat, vagyis, ha valaki ismeri ezen helyek titkát, a működési mechanizmusát, azaz a fizikáját, akkor az illető a tér egy másik pontján is meg tud jelenni, esetleg egy párhuzamos világban is. A sok-sok eltűnés mögött esetleg ilyen „spontán” bekövetkezett jelenség is állhat. Egyben magyarázatot kaphatunk bizonyos „égből pottyant” állatok felbukkanására is.

Az idő- és térkapuk helyes használatával a természet szinte korlátlan uraivá válhatunk. Jelenleg azonban erre abszolút alkalmatlanok vagyunk…                                                               

Forrás, Aranyi László honlapja:  http://aranylaci.x3.hu/leylines/leylines.htm



1 megjegyzés:

  1. Jó napot, Josef Lewis vagyok. Egy elismert, törvényes és akkreditált hitelező. Nagyon gyorsan és egyszerűen nyújtunk kölcsönöket, személyi kölcsönöket, autóhiteleket, otthoni hiteleket, diákhiteleket, üzleti kölcsönöket, feltalálói kölcsönöket, adósságkonszolidációt. stb.

    Kapjon engedélyt egy üzleti vagy egyéni hitelre ma, és szerezzen pénzeszközöket ugyanazon a alkalmazási héten. Ezek a személyes kölcsönök jóvá lehet hagyni, függetlenül a hitelezéstől, és sok boldog ügyfelünk van, aki támogatja ezt a követelést. De nemcsak megkapja a szükséges kölcsönöket; akkor a legolcsóbb lesz. Ez a mi ígéretünk: Garantáljuk a legalacsonyabb kamatlábat minden olyan kölcsön esetében, amely ingyenes fedezetet nyújt.

    Törekszünk arra, hogy pozitív tartós benyomást hagyjunk ügyfeleim elvárásainak túllépése során. Célunk, hogy méltósággal és tisztelettel kezeljük, miközben a legmagasabb minőségi szolgáltatást időben biztosítjuk. Nincs szükség társadalombiztosításra, és nem szükséges hitelesítési ellenőrzés, 100% -os garancia. Kérjük, azonnal válaszoljon az alábbi részletek alapján, ha érdekel a kölcsön, és mentes a csalásoktól.

    E-mail: progresiveloan@yahoo.com
    Hívás / szöveg +1 (603) 786-7565 köszönöm



    VálaszTörlés