2017. november 21., kedd

Hírháló szerint. II.



Hírháló szerint. II.


Jogszerű és erkölcsös a magyar emberek kifosztása 

2013, december 16 - 14:26 alfahir.hu 


Legalábbis a Kúria szerint. Kibújt a szög a zsákból, a Kúria döntött: nem ütközik jogszabályba és jó erkölcsbe, és nem színlelt szerződés a devizaalapú kölcsönszerződés. A Jobbik és a civilek utcára hívják az embereket. 
Az egykori Legfelsőbb Bíróság, vagyis a Kúria épülete előtt tiltakoztak a devizakárosultak szervezetei, ahová a mellettük egyedül kiálló Jobbik képviselőit is meghívták. Z. Kárpát Dániel és Vona Gábor közös sajtótájékoztatón hangsúlyozta, nyomás alá kell helyezni a politikát azért, hogy végre valódi lépések szülessenek a devizakárosultak ügyében. 
A mai helyzet nem alakulhatott volna ki, ha a magyar igazságszolgáltatásban és a politikában minden rendben lenne. Az utóbbi egy évben a devizahitelek ellen tiltakozók több mint 150 demonstrációt hoztak tető alá, kijelenthető, igenis sikerült ellenerőt támasztani a banki kifosztógépezettel szemben, sokkal erősebben, mint ahogy a politikának sikerült - mondta Z. Kárpát Dániel a tüntetésen. 
A nemzeti radikális politikus ezért arra biztat mindenkit, hogy egyesével kérjék számon mind az egyéni- mind a listán bejutott képviselőket, mit tettek, pontosabban mit nem tettek a devizakárosultak érdekében az utóbbi három és fél évben. 
A képviselő leszögezte: a hitelkárosultak ügye nem csak őket és családjaikat, hanem egész Magyarországot romba döntheti. Ha a futamidő végéig kipörögnek ezek a hitelek, akkor további 27 ezer milliárd forint beszedésére kerül sor, tehát durván az éves magyar nemzeti összterméket oda kell, hogy adja a magyar lakosság a külföldi tulajdonú hitelintézeteknek, akik jobbára kiszivattyúzzák a profitot hazánkból - véli a képviselő. 
A jövőnkre, az unokáink jövőjére megy ez a játék, hiszen a hitelek jobbára öröklődnek, emiatt van kiszáradva a magyar gazdaság, ezért semmiféle kilábalási lehetőség nem lesz rendbetétel és elszámoltatás nélkül. 
Az biztos, ha a mostani kormányzat hasonló, kétharmados felhatalmazást kap, a károsultak biztosan nem számíthatnak segítségre, hiszen eddig sem tette meg. El kell érni, hogy bárki, aki perre menne a bankjával szemben, térítésmentesen tehesse azt meg. A Jobbik képviseli a károsultak álláspontját, az itt megjelenő civilek hangját közvetíteni tudjuk a parlamentben - mondta Z. Kárpát. 
A képviselő szerint a civilek, jogvédők és országgyűlési képviselők együtt tudnak dolgozni, meg kell szüntetni a kicsik legyünk érzést, azt, hogy egyes ember nem tud hatni a politikára. 
Ha a fideszes képviselők "érezni fogják a törődést", ha a károsultak felkeresik és elszámoltatják őket, hogy miért nem tettek meg mindent a saját választóikért, akkor itt meg fog mozdulni valami. 2010-ben a Jobbik 500 ezer aláírást gyűjtött, a kormány lépni kényszerült, csináltak egy végtörlesztést, bár ez kétségtelen tény, hogy még csak csonka eredmény. 
 
Demonstrálók transzparensekkel a Jobbik és az otthonvédelmi civil szervezetek demonstrációján a budapesti Markó utcában, a Kúria épülete előtt - MTI Fotó: Kallos Bea

Z. Kárpát Dániel hangsúlyozta, igenis a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítással és kártérítéssel egy hét alatt elszámoltatható lenne ez a bankrendszer. Vajon miért nem áll érdekében egyetlen politikai erőnek feltennie ezt a kérdést. Rámutatott: a devizának nevezett bankhitelek mindössze egyötöde mögött áll valódi deviza. 

A képviselő emlékeztetett a devizahitel-károsultakat képviselő szervezetek által összeállított Teherlerázás című kiadványra, amelyet ma a parlamentben fel fog mutatni, hogy igenis összefoglalásra került az a javaslat, amely az eladósodottságra ad megoldási javaslatokat. Ezek után senki nem hivatkozhat arra, hogy nem tud arról, hogy mekkora a baj, és nem tud arról, merre kéne menni - zárta sajtótájékoztatóját a szakpolitikus. 

Nyomás alá kell helyezni a politikát

Vona Gábor átvéve a szót hangsúlyozta, a folyamatos demonstrációval nagyon fontos nyomást tudnak helyezni a kormányra. A parlamenti képviselők nagy többsége elszakadt a magyar valóságtól, fogalmuk sincs a magyar emberek életéről. 

Itt vagyunk, egymás szemébe nézünk, de ez nem a Jobbik érdeme. Ez a többi párt szégyene, akik nem mernek a saját szavazóik elé állni, pedig a devizahitelesek között vannak MSZP-sek, fideszesek, LMP-sek, KDNP-sek. Ők nem azért szavaztak a pártokra, hogy bejutva azok levegőnek nézzék őket. Itt kéne állnia a többi pártoknak is, hogy elmondják a véleményüket, erről kellene szólnia a közéletnek. 

Ha megnézzük az elmúlt 24 évet, akkor azt látjuk, itt csak forgács van. Magyarországon az állam, az önkormányzatok, a vállalkozások és az emberek is eladósodottak. Miközben a kormány azt mondja, jobban teljesít az ország, akárhol járok az országban, pont az ellenkezőjét tapasztalom. Ez a kormányzás nem valami új kezdete, hanem az elmúlt 24 év megkoronázása. 

Az államadósság valójában a nemzet adóssága. Az ország több szinten van eladósodva, és ezt mind-mind a magyar emberek fizetik. A pártelnök hozzátette: naivitás a bankoktól megoldást várni. A bankok nem szociális intézmények, talán nem is rájuk kell harapni, hiszen nem haragudhatunk a skorpióra ha csíp, a dögevőre, ha dögöt eszik. Nekik az a dolguk, hogy minél nagyobb profitot begyűjtsenek. Az a bűnös, aki ezt a bankoknak megengedi, amelyek jogtalan és igazságtalan profitra tehetnek és tesznek is szert. 
 
Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke beszél a Jobbik és az otthonvédelmi civil szervezetek demonstrációján a budapesti Markó utcában, a Kúria épülete előtt - MTI Fotó: Kallos Bea

Vona Gábor úgy fogalmazott: tegyük fel, hogy a devizahiteles kérdés holnap megoldódna. Rendbe jönne az élete a devizakárosultak élete? Nem. Ezen károsultak többségének élete tönkrement. Elvesztették a munkahelyüket, a lehetőségeiket. A helyzet már sokkal rosszabb. Az a kérdés, hogyan tudják a tönkretett életüket rendbe tenni. 

Láttuk, hogy volt végtörlesztés, ami jó, csak éppen azokon segített, akik a legjobb anyagi kondíciókban élnek. Volt egy árfolyamgát, ami egy sikertelen konstrukció, az eszközkezelő maga a bohózat, egy merő tragikomédia. Ennyit tud felmutatni a kormány. 

Ha a civil szervezetek nem lennének, akkor a kormány azt mondaná: megoldotta ezt a problémát. Ha nem helyeznének nyomást a kormányra, akkor az már régen feladta volna ezt az ügyet. Le kell vonni ezt a nagyon fontos következtetést: nyomás alá kell helyezni a politikát, személyesíteni kell, oda kell állni a képviselő elé - mondta. 

Nem szabad abbahagyni a tüntetéseket, mert a kormány célja egyértelmű: a választások utánig ki akarják húzni. Emlékeztetett: a bankoknak november 1-jéig hagytak haladékot, ha addig nem nyújtanak be saját javaslatot, akkor a kormány benyújtja a saját javaslatát. 

És mi történt azóta? Semmi. Akkor most a Kúriát kérdezik meg. 

Egyértelmű a képlet, a kormány a döntést húzza. Valójában nem akarja eldönteni a kérdést, menekül, mert fogva tartja a banktőke, miközben a háttérben megállapodtak, folyamatosan egyeztettek és egyeztetnek, és csak eljátsszák a felszínen, hogy egymással rosszban lennének. 

A Jobbik arra tesz javaslatot, hogy ne egy helyen tartsunk tüntetést, hanem egy időben több helyen, hiszen sokaknak már arra sincs pénzük, hogy felutazzanak Budapestre. Januártól helyezzünk még nagyobb nyomás alá a kormányzatot, a politikát. Ezek az emberek az igazságot akarják - zárta beszédét Vona Gábor. 

A bankok érdekeit képviseli a Kúria?

"Nem ütközik jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződés a devizaalapú kölcsönszerződés" - döntött a Kúria polgári kollégiuma jogegységi határozatában hétfőn. 
 
Wellmann György kollégiumvezető tájékoztatót tart a Kúria ülése után - MTI Fotó: Kovács Tamás

Wellmann György, a kollégium vezetője a testület jogegységi ülése után ismertette: a devizaalapú kölcsönszerződések olyan szerződések, amelyekben az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait. 
 
Darák Péter, a Kúria elnöke (b) és Wellmann György, a testület polgári kollégiumának vezetője a kollégium ülésén - MTI Fotó: Kovács Tamás

A Kúria kollégiumvezetője kitért arra is: a devizahiteles perek mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi probléma káros következményeit nem lehet kizárólag jogi úton felszámolni és a megoldást nem lehet kizárólag a bíróságoktól várni. 
A Kúria mai döntése, amely Z. Kárpát Dániel és Vona Gábor sajtótájékoztatója után született újra bebizonyította, sem a magyar igazságszolgáltatás, sem a politika nagy része nem áll a magyar emberek és devizahitelesek oldalán. 
Z. Kárpát Dániel a Facebook oldalán úgy reagált: "Nem voltak illúzióink. Most, ahogy korábban már megígértük, még inkább fokozni fogjuk a nyomást a károsultak érdekében." 
Kapcsolódó: 
   Az évszázad csalása 
   Az évszázad legnagyobb csalása Magyarországon! Ébresztő Magyarok! 
   Az évszázad pénzügyi csalása-Devizahitelezés-Egy Sorbonne prof véleménye 
   A devizahitel az évszázad csalása 
   Ismét a devizaadós nyert - jogerős az ítélet 
   Devizahitelek: az egységes joggyakorlatot hiányolja Orbán 
   A Kúria a bankok oldalára állt 

Életbe lépett a földtörvény 

2013. december 16. 07:30 piacesprofit 
Kevés jogszabályt kísért akkora tiltakozás, mint az új földtörvényt, ami miatt még az egyébként hagyományosan összezáró kormánypárton belül is ellentétek robbantak ki. A most hatályba lépett jogszabály ugyanis teljesen átszabhatja a jelenlegi birtokviszonyokat, miközben a magyar - és az uniós - állampolgárok jelentős részét kizárja a földvásárlók köréből. 
Jó néhány jogszabállyal elevenébe vágott az elmúlt években a magyar társadalomnak és vállalkozásoknak a jelenleg regnáló kormány: a szerencsejáték-törvény, a kaszinótörvény, a trafiktörvény, az elektronikus útdíj, az online kasszákra való átállás. A sor hosszú, ám ezek közül talán a legsúlyosabb - még ha sokan nem is érzik most még - az új földtörvény, amelynek egy része most lépett hatályba. A fontosságát az is jelzi, hogy még az egyébként hagyományosan összezáró Fideszen belül is szakadást okozott a jogszabály, amelynek elfogadását is példátlan botrány kísérte. De miről is szól a törvény tulajdonképpen? 
A vidékfejlesztési miniszter tavaly július 12-én terjesztette a parlament elé az új földtörvényjavaslatát, de a törvénytervezet kialakítása immár csaknem két éve zajlik, ami meglepő a kormányzat eddigi törvényhozói vehemenciáját figyelembe véve. Az új földtörvény több ütemben lép hatályba: egy része december 15-én, majd a többi rendelkezés 2014. január 1-jén, március 1-jén és május 1-jén. A törvény kétharmados, tehát megváltoztatásához komoly politikai földindulásra lenne szükség. 
Enyhén szólva is furcsa szabályozás 
A földtörvény - a kormányzati indoklás szerint - azért született, hogy ezzel korlátozhassuk, hogy külföldi gazdasági társaságok nagyobb méretű mezőgazdasági területet vásárolhassanak fel Magyarországon. Az új törvény azért kellett ehhez, mert a földvásárlási moratórium 2014 áprilisában lejár, így - elméletben - meg kell nyitnunk a földpiacunkat más uniós országok jogi és magánszemélyei előtt. A korlátozásra azért van szükség, mivel a magyar föld lényegesen olcsóbb, mint a nyugat-európai földterületek, értéke viszont a kétezres évek óta emelkedik. A magyar termőföld ezért régiós összevetésben igencsak jó befektetésnek számít.) 
Finánctőkétől félti a földet Ángyán
Ángyán József, volt államtitkár kilépett a Fidesz-frakcióból a földtörvény elfogadása után. A képviselő szerint a most életbe lépő földforgalmi törvény alkalmatlan arra, hogy megvédje a helyi gazdálkodók számára a földet, ezért meg kell változtatni, mert - amint mondta - "a hazánk és a megmaradásunk a tét. Ugyanis aki megszerzi az erőforrásainkat, a földünket, a vizeinket, azt csinál velünk, amit akar, vagyis a puszta létünk forog kockán". Szerinte a most elfogadott törvény lehetővé teszi a földtulajdon maximális méretének családon belüli megsokszorozását, és nem szab korlátot a bankok földszerzésének sem. Ez utóbbi pedig azzal fenyeget, hogy "a finánctőke ráteszi a kezét a magyar földre, és akkor végünk" - fogalmazott a politikus. Szerinte az integrátor szerepre szánt, úgynevezett mintagazdaságok is arról szólnak, hogy állami földkoncesszióhoz juttassanak tőkés társaságokat. "A mohóság nem ismert határokat, és mindent visz" - tette hozzá.

Az Orbán-kormány duplacsavarral "oldotta meg" a kérdést. Minden, uniós és magyar állampolgár vásárolhat földet - egy hektárt, de többet nem - jogi személyek azonban nem tulajdonolhatnak termőföldet. Egy hektárnál többet csak "földműves" vehet. Földművesnek azok a magyar és uniós állampolgárok számítanak, akiknek a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott mezőgazdasági vagy erdészeti képzettségük van, vagy legalább három éve mező- és erdőgazdasági tevékenységet folytatnak Magyarországon, vagy legalább 25 százalékban a tulajdonukban álló, itt bejegyzett mezőgazdasági termelőszervezet tagjai. Az unión kívüli államok polgárainak földszerzési tilalma fennmarad. Ugyanakkor a törvény ezekkel a kitételekkel a magyar állampolgárok túlnyomó részét is kizárja a földszerzésre jogosultak köréből. 

Földet cserével akkor lehet szerezni, ha az új tulajdonosnak egyébként is van földje az adott településen, vagy ott lakik, vagy lakhelye, illetve agrárüzemének központja - legalább három éve - maximum 20 kilométerre van annak a helységnek a közigazgatási határától, ahol a föld van. Földet ajándékozni csak közeli hozzátartozónak, bevett egyháznak, önkormányzatnak és az állam javára lehet. 

A törvény alapján a földművesek 300 hektár földet szerezhetnek meg, birtokmaximumuk pedig - a termelőszervezetekhez hasonlóan - legfeljebb 1200 hektár lehet. Az állattartó telepek üzemeltetői és a vetőmagtermelők viszont a korábban tervezett 1200 helyett 1800 hektár földet birtokolhatnak. Kikerült azonban a törvényből a családi gazdaságok méretét 500 hektárban maximáló rendelkezés. Egy négytagú család tehát elméletben akár 7200 hektár földet is birtokolhat, sógorokkal együtt ennek akár a többszörösét is. A jogszabály szerint a 300 hektáros földszerzési maximum túlléphető a törvény hatálybalépésekor meglévő föld kisajátítása miatt kapott kártalanítás összegéből vett területtel, valamint közös tulajdon, illetve házastársi vagyonközösség megszűnése esetén. 
Ezért kellene a magyar föld a nyugati befektetőknek
A régióban vezetjük a földárak tekintetében a listát, ám ha nyugatra tekintünk, ott brutális különbségek mutatkoznak a hektáronkénti ár tekintetében. Nem véletlen, hogy a nyugati szomszédok szívesen vennék a magyar birtokokat, jó befektetés ez.

Elértéktelenedik a föld

Termőföld eladásakor az elővásárlási jog első helyen az államot illeti. Ezt követi a földet legalább három éve használó földműves, aki vagy szomszéd, vagy helyben lakik, vagy akinek a lakhelye, illetve üzemközpontja legalább három éve olyan településen van, amely a település határától legfeljebb 20 kilométerre fekszik. A jövőben ténylegesen csak az vehet földet, aki földműves, helyben él, a gazdákból alakult földbizottság jóváhagyja, majd egy állami hivatal is engedélyezi a vásárlást. Ennek megfelelően az új földtörvény rendelkezik a helyi földbizottságok létrehozásáról. Ezek jóváhagyása lesz szükséges a termőföld adásvételéhez. Tagjuk legalább három, legfeljebb kilenc helyi gazdálkodó lehet. A szerződés életbe lépéséhez a mezőgazdasági igazgatási szerv jóváhagyása szükséges.A nehézkes folyamat azonban várhatóan elriasztja majd a potenciális vevőket - akik amúgy is csak egy szűk körből kerülhetnek ki. Az eddig töretlenül emelkedő földárak ezért várhatóan esni fognak, szak emberek erre korábban fel is hívták a figyelmet. 
Nem tetszik a bankoknak az új földtörvény
A Magyar Bankszövetség szerint az új földtörvény tervezete nehezíti a hosszú távú finanszírozást, és növeli a hitelezés kockázatát. A parlamentnek benyújtott törvényjavaslat, amely elsődlegesen a termőföld tulajdonjogának megszerzésére és a földhasználat rendszerének újraszabályozására irányul, jelenlegi tartalmával jelentősen megnehezíti a termelők, különösen a mezőgazdasági üzemek hosszú távú finanszírozását, és növeli a hitelezés kockázatát a szakmai szövetség közleménye szerint.
További részletek itt olvashatók!

"Ha adják-veszik a földet, vagy lejár a bérlet, új szerződést kell kötni, tehát ha bármi történik a földhasználatban, vagy a föld tulajdonjogában, az csak akkor lesz érvényes, törvényes, ha azt egy hatóság engedélyezi. Tehát minden darab földügyletre egy hatósági pecsét kell, várhatóan a helyi földbizottságoktól. Ennek az igazi problémája nem csak abban rejlik, hogy a korrupció veszélye nagyon nagy, hanem az igazi baj az, hogy teljes a bizonytalanság ezek után. Tehát ha valaki megnézte a törvényt, úgy gondolja, hogy teljesen jó eladói, vagy vételi helyzetben van, lebonyolítja az alkut, megköti az üzletet, - ne adj isten fel is készült rá, pénzzel, technikai háttérrel, kötelezettségvállalással, az még mindig abba a helyzetbe a kerülhet, hogy a hatóság annyit mond: nem" - mondta korábban Horváth Gábor a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. 
Jelenleg mintegy egymillió olyan földtulajdonos van Magyarországon, aki a földjét nem maga műveli, hanem bérbe adja. Mivel a jövőben csak az vásárolhat földet, aki megműveli, ezeknek a tulajdonosoknak a vagyona várhatóan leértékelődik. Ma mintegy hárommillió hektár megművelt föld nem magántulajdonban van, hanem "csak" földhasználati joggal rendelkeznek felette. A bérlő általában a termőföld hozadékának évente 3-4 százalékát fizeti a tulajdonosnak. Ha a törvény végigviszi azt a szándékot, hogy ezeknek a külső tulajdonosoknak a földje a termelők tulajdonává kell váljon, akkor az csak egy módon mehet - remélhetőleg -, hogy a bérlő megvásárolja az általa használt földtulajdont - ha a helyi bizottság, vagy az állami hivatal engedi. 
A zsebszerződések ellen 
Az új szabályozás a zsebszerződések ellen is fellép. A földdel kapcsolatos szerződéseket csak államilag készített, sorszámozott nyomtatványon lehet érvényesíteni, a jogalkotói szándék szerint ezzel kiszűrhetőek a zsebszerződések, illetve a zsebszerződések a fiókban maradnak, nem léphetnek hatályba. A zsebszerződések büntetőjogi szabályozása 2013. július 1-jén lépett hatályba. Eddig az időpontig az érintettek szabadon, jogkövetkezmények nélkül feltárhatták a megkötött megállapodásokat, ezt követően azonban 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel kell szembenézniük. Az ügyletek feltárásához fűződő társadalmi érdek a résztvevők megbüntetéséhez fűződőnél erősebb, így az ügylet feltárása hatóság előtt, még mielőtt az tudomást szerezne róla - korlátlan enyhíthetőséget tenne lehetővé az eljárás során. 
A téma részletes hátterét itt olvashatja! 

Átveszi az állam az uralmat a teljes tankönyvpiacon 

2013. december 15., vasárnap, 18:55 HVG 
Vasárnap este nyújtotta be a parlamentnek Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a tankönyvpiac teljes államosításáról szóló törvényjavaslatát, amit kedden már el is fogadhat az országgyűlés. Január elsejétől ennek értelmében a tankönyvek teljes ellátása, így a terjesztés, előállítás állami kézbe kerül. 
A törvényjavaslatot várhatóan kivételes sürgős eljárásban, már kedden, az idei utolsó ülésnapon elfogadja a parlament, legalábbis erre utal, hogy már január 1-jén hatályba lépne. A javaslat államosítja a tankönyvellátást, illetve feloszlatja tankönyves vállalkozók testületét. A törvényjavaslat indoklásának 6.pontja egyértelműen fogalmaz: "jogi értelemben is megszűnik a piaci elvekre épülő tankönyvellátás, és megvalósul az állam teljeskörű felelősségére épülő állami közfeladatként megszervezésre kerülő köznevelési tankönyvfejlesztés és -ellátás". 
Egy októberi kormányrendelet alapján már számítani lehetett a törvényre, azonban a Nyomda- és Papíripari Szövetség a hét elején jelezte megdöbbenéssel értesültek a törvényjavaslatról. Szerintük, egy ilyen központosított gyártás teljes mértékben ellehetetleníti annak a 20-25 nyomdának a működését - köztük például a 450 éves múlttal rendelkező Alföldi Nyomdáét, vagy éppen Dabasi Nyomdáét, Dürer Nyomdáét, Kaposvári Nyomdáét stb. -, amelyek meghatározó tevékenysége a tankönyvgyártás. 
A kormány részéről a tankönyvek fejlesztésének és terjesztésének központosításáról a tárca oktatásért felelős államtitkársága korábban azt közölte Világgazdaság című lappal, hogy a tananyag egységes tartalmi szabályozása feleslegessé teszi a jelenleg átláthatatlan, a valódi választás lehetőségét korlátozó tankönyvválasztékot. Mint írták, a kormány nem foglalkozik az "egy évfolyam, egy tárgy, egy tankönyv" híreszteléssel. 
Kapcsolódó: 
   Kötelező tananyag mindenkinek: a holovallás tízparancsolata 
   Felhívás pedagógusoknak, tananyag-fejlesztőknek Holokauszt témában folytatandó 5 napos amerikai tanulmányútra 
   Finnugratás III - A valódi "Habsburg-tananyag" a magyar őstörténetről 
   Nem tanítják a finnugor rokonságot Finnországban? 
   A finnországi tananyag 
   150 millióért erőlteti a kormány a finnugor rokonságot 
   Finnugor világtalálkozó négy év múlva Lahtiban 
   Az egyiptomi történelem kezdetei Kr. e. 3000 körül 
   A HONFOGLALÁS 
 
Magyarország "jobban teljesít"

A pécsi Minerva könyvtárban nagykabátban vannak az olvasók, mert nincs pénz fűtésre. 2010 óta ugyanis a felére csökkent a könyvtár támogatása. 
Közben Kerényi Imre egymilliárdért adja ki a kedvenc könyveit, a "rezsicsökkentést" pedig százmilliókért hirdetik óriásplakátokon. 
pecsiujsag.hu Fideszfigyelő 
A Dashka kő (123 millió éves 3 dimenziós világtérkép az Uralban) 



Kiakadtak a mérnökök az államosítási terveken 

2013. december 16., hétfő 13:12 Index 
Államosításként fogják fel a magyar mérnökök a kormánynak azt a tervét, hogy 2014 és 2020 között az uniós beruházások tervdokumentációját csak állami tervezőirodák állíthatnák össze. A terv továbbá súlyosan versenyellenes, és nemcsak a magánszférát teszi tönkre, hanem a teljes magyarországi tervezést, állítják. 
A tervezői magánvállalkozások szürkeállományának, a vállalkozó mérnökök és építészek szellemi kapacitásának államosítása. 
- így jellemzi Kovács István a Mérnök újság cikkében a 1731/2013. (X. 11.) kormányrendeletet. Jogszabály írná elő ugyanis, hogy az uniós programoknál a nagy infrastrukturális projektek, állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlanberuházások esetében a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történjen meg. 
 
Barsiné Pataky Etelka - Fotó: Kollányi Péter

Az ügyben Barsiné Pataky Etelka okleveles építőmérnök, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke is felszólalt, hiányolva a kormány részéről a mérnökök megkeresését. Véleménye szerint nem jelent megoldást a tervek állami szolgáltatása, sőt ehhez sem a szervezeti, sem az eszközrendszer nincs meg. 

Kovács István szerint 2014-20 között évi 400-500 milliárd forintos forrásra lehet számítani, ami rengeteg mérnököt érint. Az állami és az önkormányzati kapacitás viszont véges, ezért azt csak a meglevő magánkapacitások államosításával lehet megteremteni. 

Ez egyfelől súlyosan versenyellenes lenne, másfelől pedig erősen vitatható, hogy a kormányhatározat által elvárt befolyásmentesség megteremthető. Az új állami tervezőirodák ugyanis nem tisztán szakmai felettessel működnének, egy közalkalmazotti státuszban nem lehet független egy mérnök. A szocializmus állami tervezőirodáiban 22-25 ezre fő dolgozott, a tervezőmérnökök és építészek becsült száma most viszont csak 12-15 ezer fő. 

Kovács hozzáteszi: tudják, hogy az uniós pénzek elköltése nem volt zökkenőmentes, de ehhez támadhatatlan tervek kellettek volna, amire a pályázók sajnálták a pénzt. 

Végül reményét fejezi ki, hogy a többezres szakembergárdát nem tudják összetoborozni, és az állami-önkormányzati szféra felismeri: megvalósíthatatlan a terv. 


A NAV botrányról... (Horváth András)

Tartalom: A volt NAV-os elemző az általa felfedett ügyről beszél. A legfelsőbb körök mégsem nevezik - egyelőre - ügynek az ügyet. A vállalkozók ezért is teszik fel magukban a kérdést miért pont rám száll az adóhatóság és a nagyokat - a tudtával - szabadon futkosni hagyja... Az interjúban több "érdekes" dolog felvetődik, mely előtt értetlenül áll - szerintünk - az egész magyar társadalom. 


Új, még nagyobb banki botrány a láthatáron? 

december 7, 2013 Civilkontroll 
A libor-botránynál is viharosabb ügy jöhet - írja a Süddeutsche Zeitung. A bajor lap értesülése szerint több globálisan müködő pénzintézet állitólag a valuta-árfolyamáokkal manipulált. 
A lap szerint pénzügyi hatóságok Európában és az Egyesült Államokban közösen annak a gyanúnak mennek utána, amely szerint nemzetközi tevékenységet folytató bankok manipulálták a valutakurzusokat. Ennek során állítólag azzal a szándékkal kötöttek ügyleteket idegen valutákban, hogy annak kurzusát megfelelő időpontban befolyásolhassák. 
A jövőbeni valutakurzusok ismerete aranyat ért, mert a bankok erre fogadást köthetnek. A feltételezett kurzusmanipuláción kívül gyanú merült fel arra nézve is, hogy a bankok egymás között illegálisan egyeztettek, ahogy ezt a német pénzügyi felügyeleti hatóság megerősítette a Süddeutsche Zeitungnak. Amennyiben a gyanú megerősödik, a botrány mérete még nagyobb is lehet, mint a libor-botrány, hiszen a globális devizapiac napi forgalma kereken 5,3 milliárd dollár, és a manipulációk miatt mindenki kárt szenvedhet, aki valutákat vált át, legyen az nagykonszern, vagy magánügyfél - írja a Münchenben megjelenő befolyásos német lap. 
Mint írják, a brit pénzügyi felügyelet már április óta vizsgálódik az ügyben, a német pénzügyi felügyeletet nyáron vonták be. "Eddig nincs olyan támpontunk, hogy valamely német bank kereskedői is belekeveredtek volna a manipulációkba" - hangoztatta a német bankfelügyelet vezetője, Raimund Röseler. Ám hozzáfűzte, hogy a vizsgálatok még nem értek véget. 
 



Esemény fejlemények és a Felszabadítási petíció - Kobra 

12/15/2013 Új Világtudat 
Eddig több mint 12 ezer ember voksolt a szavazásunkon, és több mint 88 százalékuk azt támogatja, hogy induljon be az Esemény a lehető leghamarabb. Ezt a szavazást a kínaiak körében más módon folytattuk, mivel a Portal 2012 weboldal Kínában blokkolva van, és a kínai lakosság nem tud közvetlenül itt szavazni. Kínában további 388 ember szavazott, ebből 339 (87%) most szeretné megtapasztalni az Eseményt. 
Volt néhány őrült ember, akik megpróbálták eltéríteni a szavazási folyamatot (az Ellenállás tudja, hogy kik ők), de a legtöbb szavazat érvényes és valós, és képviseli a bolygó felszínén élő felébredt lakosság egy fontos részét. 
Az Ellenállási Mozgalom megvárta, amíg a szavazók száma eléri a 12 ezer embert, majd értékelte a helyzetet. A 12 ezer ember egy bizonyos kritikus tömeget képvisel a felébredt lakosság körében, és egyértelmű, hogy túlnyomó többségük kifejezte szabad akaratát, és támogatja azt a lépést, melyet hamarosan meg kell tenni. Ez egy erőteljes exopolitikai nyilatkozat, amit komolyan kell venni. 
A szabad akarat rendkívül fontos. A szabad akarat szikrája mindannyiunkban az isteni szikra, mely tulajdonképpen közvetlen kapcsolatunk az Eggyel / Forrással / Teremtővel. A Forrás nem egy energia vagy egy személy rajtunk kívül, hanem mindnyájunk legmélyebb aspektusa, és valójában az isteni szikra bennünk az, ami megtette szavazatát. Az Esemény akkor fog megtörténni, amikor minden isteni szempontja, mi itt a felszínen, az Ellenállás a felszín alatt, és a pozitív Földönkívüli fajok a felszín felett szinkronizált módon összehangolódtak, hogy kiváltsák a Galaktikus Központi Nap impulzusát. Kollektívan van beleszólásunk ebbe a folyamatba, bár nem mi vagyunk benne az egyetlen érintett résztvevők. 
Figyelembe véve a jelenlegi fejleményeket, az Ellenállási Mozgalom és a pozitív Földönkívüli Fény fajok teljes összhangban az Egy/Forrás akaratával úgy döntött, hogy nem várja meg a nem fizikai sík teljes megtisztítását, hogy kiváltsák az Eseményt. Ez lehetővé fogja tenni az éteri implantátumok könnyebb szétesését, amint ezek az implantátumok szembenéznek a változások fizikai bizonyítékaival, hatékonyan fel fog oldódni az összes beültetett elme program és a megmaradt éteri mátrix. 
Bizonyos kockázatokat fel fognak vállalni a Fény erők, hogy felgyorsítsák az Eseményt, de ez azt is jelenti, hogy az átmenet nem lesz olyan sima, mint azt eredetileg remélték. Hogy az Esemény valójában mikor történik meg, még nem ismert, mivel az új terv még nem teljesen végleges. 
Az Ellenállási Mozgalom kifejezte aggodalmát a felébredt emberi populáció vezető tagjai közötti együttműködés hiánya miatt, ami sokkal nehezebbé teheti az egész átalakulási folyamatot az emberiség számára. Másrészt megértik, hogy az együttműködés nem könnyű, amikor az igazi lelki iránymutatás egyértelműen hiányzik a bolygó felszínén. Ezért úgy döntöttek, hogy kapcsolatot kezdeményeznek az Esemény után a lakosság felébredt azon tagjaival, akik erre nyitottak lesznek, és felajánlják számukra a lelki útmutatást. Az Esemény utáni első fázisban az Ellenállás nem foglalkozik közvetlenül az emberek tömegeivel, hanem instrukciókat fognak adni az emberi népesség felébredt részének, hogyan kell kezelni a bolygószintű helyzetet, és az emberek nagy tömegeit. Így egy partnerség jön létre, amely kölcsönös bizalomra és megértésre épül. 
A mélyebb megértés elősegítése érdekében, hogy mi az Esemény, és hogy elmagyarázzam a jelenlegi planetáris helyzet hátterét, egy interjút készített velem Alfred Labremont Webre az Exopolitika TV-ben: 
http://exopolitics.blogs.com/exopolitics/2013/12/cobra-mandela-funeral-a-psyop-galactic-frequency-shifts-now-favor-the-event-and-fair-new-currency-system.html 
Annak ellenére, hogy elértünk egy 12 ezer fős kritikus tömeget, nagyon fontos, hogy december 21-ig lehet szavazni, amikor a voksolás lezárul. Van erő a számokban, és minél több ember szavaz, annál inkább képes a kollektív szabad akarat hozzájárulni a helyzethez. 
Az RM2m speciális csoport további támogatást kért tőlünk. Bár a felébredt lakosság jelentős része kifejezte akaratát, de az Esemény tervének további értékelése érdekében a bolygó felszíni lakosságának jobban részt kell vennie. 
Ezért kérnek néhány önkéntest, hogy folytassanak utcai felméréseket a saját országukban ebben a kérdésben. Szükségünk van legalább három független felmérésre (lehetőleg három különböző kontinensen), legalább 200 (lehetőleg 1000) ember szavazatával, egy kicsit más módon, hogy jobban megértsük az általános felszíni népesség szempontjait. Arra kérjük az önkénteseket, hogy lépjenek velünk kapcsolatba a cobraresistance@gmail.com címen, és további utasításokat fognak kapni, hogyan végezzék a felmérést. Az eredmények és az Ellenállás általi értékelésük ebben a blogban fognak megjelenni. 
Továbbá az RM2m speciális csoport megkért, hogy hozzunk létre egy petíciót, amely segíti a cselekvést az Eseményre, hogy mielőbb megtörténhessen. A Fény erőknek szükségük van 144 ezer aláírásra, mint a kollektív szabad akarat kifejeződésére, hogy megadja számukra a zöld fényt tervük következő fázisának végrehajtásához. A petíció itt írható alá: 
http://www.thepetitionsite.com/576/357/913/planetary-liberation-now/ 
A Fény erők azt kérték, hogy ezt a linket több módon terjesszük, hogy minél több aláírás összegyűlhessen a lehető leghamarabb. 
Az RM2m speciális csoport további frissítést fog adni a helyzetről, amikor szükséges. 
Győzelem MOST! Felszabadítás MOST! 
Kobra 
Bővebb információ az Eseményről itt olvasható: http://felkeszulesavaltozasra.blogspot.hu/ 









Kedves Olvasó!
 

Folytatjuk a klubtagsági módban való hírlevélküldést. Kérem, ne sajnáljon havonta 500 Forintot a Hírhálótól fennmaradására!
Részletek: 
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=klubtagnak&id=013186
(Azonosítóját kérjük, ne felejtse el megadni: 013186)

Köszönettel: 
Kovács János



Dankó János: Yotengrit - jóslat 


Az alábbiakban olvasható jóslatot hét magyar táltos kapta 1946-47 körül Lápkumánja táltos szellemétől. Maga az idézet pedig Máté Imrének, a rábaközi táltos hagyományok őrzőjének Yotengrit című könyvéből származik (második kötet). 

A jóslatban igen találó leírást kapunk az elmúlt ötven év eseményeiről. Magában foglalja az 53-as berlini felkelést, az 56-os magyar és a 68-as csehszlovákiai forradalmat is. Ami ennél is figyelemreméltóbb, az a jelen politikusaink meghökkentően pontos leírása. Azonban szerepelnek a szövegben olyan események is, amelyek még a mai magyar ember számára is a jövőt jelentik. S ami a szomorú, hogy ezek a jövendölések cseppet sem szívderítőek, hiszen egy meglehetősen véres háború képét festik elénk. Természetesen a jövő mindig mozgásban van, tehát még megvan a lehetősége annak, hogy ezt az előre felvázolt eseményt valamelyest megváltoztassuk. 

(A címben szereplő számok éveket jelölnek, s értelemszerűen a közlés idejétől, azaz 1946-47-től kell számítani.) 
 
Még öt-hét!

A medvebocsot lépre csalják és elverik rajta a port. 

Ez a berlini felkelésre vonatkozó rész.

Még nyolc-kilenc! 
A Duna két partján 
vérben úszik a hulló lomb, 
és ösvények tapostatnak 
a hanyatló Nap palástján. 

Egyértelműen 1956 őszi népfelkelése rajzolódik ki.

Nevet kiáltanak. 
A nevén szólított Öreg tétovázik 
de vállalja sorsát. 
Ifjak ragadnak fegyvert, 
nők és férfiak egyaránt. 
Közel a győzelem. 

A fegyveres felkelés kirobban a provokáció következtében, ahogyan a cionisták tervezték. Felismerhető Nagy Imre személye, és bizonytalankodása.

Ekkor megelevenednek az árnyékok 
Az igazi harcosnak kedvét szegik. 
Az ügyet Nyugattól-Keletig elárulják. 
Szerencsés, ki időben kereket oldhat. 
Nagy az érvágás! 

A kezdeti sikereket követően az oroszok előbb kivonulnak, majd visszafordulnak. Hatalmas páncélos egységek rohanják le a szabadságharcosokat. A nyugat csak biztat, de szándékosan nem cselekszik. Csapdába csalta a magyar harcosokat. Nagy menekülés következik, több, mint 200 ezer magyar menekül nyugat irányába. Magyarország elveszíti maradék értelmiségét is.

A Négy Folyó Városának Igaz Emberét 
kiejtik az ablakon. 
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot, 
és a Vasmacskák Városának fattyát 
teszik meg helytartónak. 
Ő megöleti a Tétovázó Öreget. 
Az ifjúságon bosszút áll. 

Talán a legdöbbenetesebb pontosságú része ez a jóslatnak. A Négy Folyó Városának Igaz Emberének sorsáról Marschalkó Lajosnál olvashatunk az Országhódítók című könyvében. Íme, az idézet a könyvből:
"A keresztény kereskedők egyesületének a Baross Szövetségnek tagjai kollektíve népellenesek, mert konkurenciát csináltak az országhódítók kereskedelmének. Ugyanezért dobják ki az ÁVH negyedik emeletéről Wünscher Frigyest, a Hangya vezérigazgatóját, akit még a népbíróság sem tudna semmiféle jogcímen elítélni.
Wünscher Frigyes városa pedig Győr, s így megvan a négy folyó is: Duna, Rába, Rábca, Lajta.
A továbbiakban a kopasz zsarnok Rákosi (Roth Manó), akit az oroszok kivittek magukkal Oroszországba. A Vasmacskák Városának Fattya pedig Kádár. A város neve FIUME, ahol Kádár világra jött, -kikötőváros- ő maga egyben fattyú is, mert apja ismeretlen. Anyja veszi a nevére Csermanek néven. A Kádár nevet jóval később veszi fel. A névben nem a hordókészítő mesterségre kell gondolni, hanem inkább a kádi = hadvezér fogalomra. Valamit bizonyára hallott a szó-mágia erejéről.


Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet. 
Jutalmazzák az elvtelenséget, 
mindent pénzben mérnek. 
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon. 
A gyerek nyűg. 

A gulyás-kommunizmus alatt erkölcsileg lehanyatlik a nemzet. Az "összekacsintás": biztatás a kis lopásra. Te is hazavihetsz ezt-azt! Hatalmas károkat okoz a lelkekben.
A legnagyobb veszteség a 6-7 milliós abortusz. Ha ez nem történt volna, ma akár 25-30 milliós erős nemzet lehetnénk.


Még húsz-huszonegy!
 
A kétfarkú oroszlán elbődül, 
de ugrani nem mer. 
A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre. 
A víg mosoly torz vigyorra változik. 
Itthon a földművest már megtörték. 
Még nevén a föld, 
de cseléd sajátjában. 
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs. 

Csehszlovákia 1968-ban. A "bársonyos forradalom" A Varsói Paktum értelmében magyar katonák is kénytelenek bevonulni az oroszok parancsára. Ez végzetesen sokat ront a felvidéki tótokkal való viszonyban a következő évtizedekben.
A tsz-esítéssel valóban földönfutóvá lett a lakosság nagy része. Ekkor jött létre a panel-erdő, s a kiszolgáltatott, ígéretekkel irányítható tömegbázisa az elnyomó rendnek.

   
Még negyven és néhány!
 
A nagykövet cselt vet, összeesküvést sző. 
Korábbi ellenfelek összefognak. 
Rést vágnak a kerítésen. 
Meglazítják a medvebocs láncát, 
a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is. 
Nem hálásak. 
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik. 
Harsona jelzi a szabadság kezdetét. 

A nagykövet ugyan külügyminiszter (Horn) de lehet, hogy nem ő volt az értelmi szerző. Mindenesetre keleti és nyugati rábólintással kinyitják a nyugati határt, s ennek következtében leomlik a berlini fal. Németország újból egyesül.
Csehszlovákia pedig felbomlik. A Szovjetúnió is felbomlik.


A szürke marhát napos legelőre engedik 
A csorda megszédül a szabadságtól. 
A barmok egymást öklelik. 
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit. 

Itt rólunk, magyarokról van szó. Sajnos, nemzetegyesítés helyett pártosodás történt, ami egyértelműen nem a mi rendszerünk, hanem az elnyomó rendé! Egymás öklelése pártszínekben siralmasan ismerős kép úgy-e?
Hornékat a nép leszavazta, az MDF és a szadesz kerülnek a hatalomra. Antall és Göncz.


A Jóindulatú Beteg kerül élre 
Mások intézkednek. 
A földművestől elveszik örökét, 
és dobra verik. 

A senkiháziak vérszemet kapnak. 
Bitangok tékozolják a fényt. 

A jóindulatú beteg Antall József. Szabadkőműves tanácsadók és "háziorvosok" befolyása alatt áll. A kárpótlás címen végrehajtott gaztett nyertesei a pénzemberek.
Megyényi országrészek kerülnek idegen karmokba zsebszerződésekkel.


Gyülekeznek a dögmadarak. 
A Nagy Tengert átröpüli 
a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly. 
Megérkezik a kánya is - osztozkodni. 

David Rockefeller csicskása Soros György. "Jótéteményei" nagy bajokat hoznak a magyarság számára. A kánya Soros párja: Munk Péter kanadai milliárdos. Ő is jól jár a Westend plaza fifikás "finanszírozásával".

Megint terelgetik a népet. 
Hiteket erőltetnek. 
Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók. 
BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik, 
buta lúddá tekerítik. 
Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE 
Elfordul tőlünk, vagy mink őtőle! 

A jóslatnak talán a legfontosabb üzenete, figyelmeztetése ITT található. Gondoljunk bele, mennyi ármánnyal, évszázadokon átívelő kegyetlenséggel próbálták és próbálják meg a könyörtelenség urai elválasztani a magyar népet igaz Istenétől! Ezzel próbálkozott a judeo-kereszténység a maga inkvízíciójával, máig gyakorlatban lévő fenyegetőzéseivel, látványos elhatárolódásaival. Az elmúlt évszázad hasonló gyökerű ateizmusa és állami terrorizmusa, mely éppen napjainkban felvirágozni látszik ismét!
Kulcskérdés tehát, hogy a magyar nép visszatalál-e az ő Istenéhez, mert hatékony segítséget csak akkor remélhet!!!!!!!


A Régi Nagy Csata Városában 
EZEK papjai dűlőre jutnak, és új lovat nyergelnek. 
Összeesküsznek Isten Képmása ellen 
a Könyörtelenség Hatalmasaival. 

A G8-ak Szentpétervárott? Vagy a Bilderbergek?

A galambnak álcázott karvaly és a kánya 
Égig érő fára segítik a Kiskanászt. 
Szívében király, álmaiban császár. 
Szépen szól, rondán cselekszik. 
Zsákja feneketlen. 
Letaszítják - újra mászik. 

A karvaly és a Kánya Soros és Munk. (A Munk felvett név: Munkács városa nevéből van) A kiskanász nem más, mint Orbán, akiről kevesen tudják, hogy kóros hatalomvágy kínozza. Megbízható forrásból tudjuk, hogy gyakran áll pszichiátriai kezelés alatt. Egyszer az USA-ban is kezelték. Ott jelentette ki, hogy az USA elnöke szeretne lenni. (....álmaiban császár!)
A hiszékeny választók mostanság tapasztalják, hogy a kiskanász jól becsapta őket. Szépet ígért, amit most fütyül betartani. Nem is teheti, hiszen ez a második Soros-kormány. Az a bolond, aki ilyet választ magának!


Még ötvenöt-hatvan!
 
Az íjfeszítő sarja lukas hajóra száll. 
Az ő ingével-gatyájával tömítik a rést. 
Messze jutottak a parttól, 
már nem tud kiszállni. 

Az íjfeszítő sarjában ismét magunkra ismerhetünk. A lyukas hajó az eu! Egy darabig hazánk ellopott javaival tartották fenn. Most azonban sorra jönnek mások is. Görögország, Írország, Portugália. (PIG) Az áruló országgyűlés olvasás és értelmezés nélkül szavazta meg a Lisszaboni Szerződést!

A döglött sárkány kutyáit 
a koronázatlan Cár veszi pórázra. 
A szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre. 
Saját táborából ütnek pártot ellene, 
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja. 
Paprikajancsiból csinál vezért. 

A Szovjetúnió maradékát Putyin vette kézbe. A szűkszavú (bár inkább ostobaságokat beszélő) tárnokmester : D-209 ügynök, Medgyesi. Valóban puccsal távolítják el. A paprikajancsi: Gyurcsány.

A nemzet tűri - nem látja meg rajta 
a rángató madzagokat. 
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi 
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet. 
Nyegle és buta. 
A Kiskanász malmára hajtja a vizet. 
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket. 

Az átlag-magyar nem látja azt az összefüggést, amely akár Gyurcsánytól, akár Orbántól kiindulva Soroson, vagy Putyinon át a Bilderbergekeig, azon belül pedig a Rothschildokig, Rockefellerekig vezet.

Nemes lovag-ősök fehér liliomán 
tipródik a nemzet. 
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos. 
A különb nem viszi sokra, mert irigylik. 
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt. 
Lenézett népek mögött kullog a magyar! 
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld! 

Ez a versszak nem kíván magyarázatot, értjük, érezzük, tapasztaljuk. Az azonban megrendítő, hogy a magyar föld "repülő szőnyeggé válik" E szerint nem lesz elegendő erő a megtartására.

eddig a múlt 


innen a jövő:

 
Még hatvan-hetven!

A rátarti úr napszámért kunyerál. Már érezni a közelgő gazdasági összeomlást!
Már mindent elkótyavetyéltek. Most játszák el az egészségügyet! Ez után a földünk jön!
Csak alantas szolgálatok maradnak, Már nem maradt más! A Talmud kettős mércéje 
égbekiáltó árulások. szerint vagyonosodási vizsgálatok özöne ellenünk!
Lesznek, kik alattomos ellenséggel a középosztály kisemmizése érdekében!
fújnak egy követ. 
Bevezetik a hét tevét, (Rakétarendszer izraeli érdekekért!) Megkezdődött!!!
hogy az innen köpködhessen lángot - Pld.: Tubes!!!
a bikát nyergelő asszonyra. (Európa többi népe!)
Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is. 

A Kost Áldozó 
két fia tovább marakodik. Zsidó-arab ellentét?
A tevék magyar hajcsárai 
Manó bőrét húzzák Krisztus képére, 
hogy megtévesszék a népet, 
és aranyra válthassák a félhold csillogását. 

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő fiát segítik, Orbánt! 
más magyarok meg a másikat. 
Kettészakad a nemzet, 
lángra lobban az Ország. 
A lángot vér oltja. 
Magyar magyart gyilkol, 
de a bika hátáról is ide lőnek 
a hét teve miatt. Európából! 
A nép fele elpusztul. (Istenünk így szabadít meg a prolitól?) 
A szomszédok megmozdulnak, 
de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is. (India?) (energiamező?) 
A megszeppent maradék 
UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t. Itt térünk vissza igaz Istenünkhöz, ősi 
A haragosok megbocsátanak egymásnak, vallásunkhoz! 
az irigy örül más szerencséjének, 
a rátarti nem rázza a rongyot, Sajnos, csak ekkora trauma tudja összefogásra 
a közönyös siet segíteni. kényszeríteni ezt az önfejű felelőtlen népet! 
Ekkor a MAGYAROK ISTENE őrül állítja 
a zenélő sivatagok tigrisét, (talán India, atomhatalom, és fele lakossága hun rokonunk!)
        vagy inkább: az energiamező, a "kvantum"
 
és böcsületes alkuval 
visszakerül, ami visszajár. A Kárpát-medence ismét magyar irányítás alá kerül 
Új kor veszi kezdetét minden égtáj felé, egyet értésben a társnemzetekkel 
YOTENGRIT, az ŐS-TENGEREK ISTENE nevében. 
A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE győzedelmeskedik. 
Kapcsolódó: 
   Tóth Ferenc: 2007/ nyirkai jóslat 1948. / I. - Táltosok jövendölése 2018-ig 
   2007/ nyirkai jóslat 1948. / II. 


Gonda László: Kásler a "megváltó" ...?! 
Hát ez is egy szomorú történet lett végül. 
Lenyúlta Lászlóéktól tiszta vörösben a "Haza nem eladót", majd íme a program, amellyel a "munkásosztály majdan mikor végre felépítjük a szocializmus legmagasabb fokát, a kommunista paradicsomba kerül: 
"... ügyészeket, politikusokat, bírákat törvényszék elé állítjuk. 
az államadósság törlesztését felülvizsgálás miatt meghatározatlan időre felfüggesszük. 
... 
Állami tulajdonba vesszük a 
- nemzetbiztonsági szempontból fontos ágazatok mindegyikét. 
- az energia és közműhálózati szektort, 
- a teljes úthálózatot, autópályákat, vasútvonalakat. 
- a lakosság élelmiszer alapellátását biztosító termelői szektor, 
- az egészségügy, a kötelező nyugdíjrendszer és az ingyenes oktatás, 
- a fegyveripar és a honvédelem, mind állami kézbe fog kerülni. 
... 
A Kádár rendszerre jellemző létbiztonságot, kiszámíthatóságot és a nyugati világra jellemző szabadságot teremtünk meg közösen. Ebből a munkából mindenkinek ki kell vennie a rá eső részét, a szavazónak is azzal, hogy az X-et A Haza Nem Eladó Mozgalom pártra és annak jelöltjére teszi, illetve abban, hogy segíti a mozgalom programját minél szélesebb körben megismertetni." 
"Munkás ököl vas ököl, oda súlyt ahová köll!" 
Ja és az állami alkalmazott, az tisztességgel, becsülettel, megvesztegethetetlenűl végzi majd a dolgát ... mint a Kádár rendszerben, amely "kinevelte a proli magyarországot". Majd egyesek felébrednek és hová lóg a kicsiny kacsója ...? Na hová is? 
Több dolog "teccene" nekem is, de egészében nézve elszomorító, h valaki ennyire elveszíti a józan értékítéletét és az ország és lakóinak állapotát, helyzetét. 
Béke veled, és Isten óvjon, kedves Árpád 
Kapcsolódó: 
   Kásler: Méltó választ ígértem - hát íme! 
   Sztálin öröksége 

Szent Koronánkból próbált gúnyt űzni három osztrák "humorista" a követségen - a nagykövet a nyikhajok kidobása helyett még be is kapcsolódott a magyarellenes gyalázkodásba 

2013-12-18. 20:09 Kuruc.info 
Alább található olvasónk levele. Kíváncsian várjuk, kimerül-e a kormány keménykedése portálunk blokkolásában, vagy esetleg másokkal szemben is mer lépéseket tenni (ha már a külhonba szakadt testvéreinket elnyomó trianoni "utódállamok" esetében csak seggnyalásra volt képes négy éven keresztül). 
Tisztelt Szerkesztőség! 
Mivel diplomás fiatalként nem tudtam sehol elhelyezkedni itthon, mint oly sok sorstásam, én is külföldön vállaltam munkát, hogy némi kis pénzt összeszedve mielőbb hazatérhessek, és családot alapíthassak. Két és fél éve Bécsben dolgozom. 
Tegnap este egy fárasztó nap után, miután hazaértem, kapcsolgattam egy kicsit a tévét. Az osztrák közszolgálati csatornán, az ORF 1-en belefutottam a Wir staatskünstler című kabaréba. A három "humorista" a Burgtheater színpadán arról beszélt, hogy milyen szánalmas az osztrák politikai helyzet, hogy az SPÖ ugyanolyan rossz, mint az ÖVP, majd egyikük, megnyugtatva a közönséget megjegyzi, hogy még mindig jobb a helyzet, mint Magyarországon. Hogy mindennek utánajárjanak, elmentek Magyarország bécsi nagykövetségére, ahol ez a három kretén Szalay-Bobrovniczky Vince nagykövetet faggatta, elsősorban a művészet magyarországi helyzete után érdeklődve. 
Beszélnek a művészet szabadságáról, majd rövid időn belül eljutnak odáig, hogy törvénybe van iktatva, hogy a Szent Koronát nem szabad kigúnyolni. Ekkor az egyik majom előveszi a Szent Korona műanyagból elkészített másolatát egy kék szemeteszacskóból, majd a fejére teszi. (Én ebben a pillanatban mondtam volna, hogy kamera állj, a kijárat pedig arra van!) 

Így folytatódik a beszélgetés, nagykövetünk pedig csak nyökög, dadog, zavartan nevetgél összevissza. Eközben (tudva, hogy éppen magyar felségterületen vannak) Florian Scheuba grimaszokat vág a koronával a fején, és kérdezi, hogy ezért akkor már büntetés jár-e. Szalay-Bobrovniczky pedig erre is próbál valamit válaszolni, de ez már senkit nem érdekel, mert eddigra Magyarország első embere Ausztriában a három "humorista" udvari bolondjává válik. Majd természetesen szóba kerül a magyarországi liberálisok kedvenc témája, hogy a Szent Korona miért a Parlamentben van, és egyébként sem eredeti, csak egy utánzat, mert az eredeti Stephanskrone (Ausztriában így nevezik) elveszett... 

Beszélgetnek tovább, a nagykövet dadogva elmondja, hogy ő megértéssel van a kabaré iránt, mert a kabaré így müködik. Scheuba megkérdezi, hogy ezek szerint, ha valaki börtönbe kerül, ő közbenjárna-e érte, hogy szabadon engedjék? Ekkor a "humorista" szándékosan leejti a kezéből a koronát a földre, majd átdobja az asztal másik végén ülő társának, aki a korona másolatát az arca elé téve grimaszol, s közben dedós csúfolást hallatva mondja, hogy "na-na-na-na-na-na, hülye Szent István-korona..." 

És a mi nagykövetünk, az állítólagos nemzeti, konzervatív és keresztény Fidesz embere ezt szépen, mosolyogva végignézi, és hagyja, hogy a gondosan felépített magyargyalázást nyugodtan betetőzze ez a három nyomorult. 
Ahogy visszatérünk a Burgtheaterbe, a közönségnek elmondják még, hogy sajnálják, hogy a kamera már nem mutatta, de a nagykövet az íróasztalán álló lámpabúrára helyezte a koronát, ami annak kicsúfolása... 
Minden erőmmel azon leszek, hogy a választásokig minél több ismerőssel, baráttal, rokonnal (szinte mindegyik családtagom a Fideszre szavazott 2010-ben) megértessem, hogy egyetlen nemzeti párt létezik Magyarországon, a Jobbik, amelyik remélem, nyerni fog, és végre-valahára parkolópályára teszi az összes pipogya, megalkuvó, gyáva diplomatát, felváltva őket olyanokkal, akiknek egyetlen egy vezérelvük van: magyar érdek mindenek felett! 
Szebb jövőt kívánva: 
egy a félmillió magyar kitántorgóból 
Íme a videó: http://www.youtube.com/watch?v=zuzAzh6hk9U 
Frissítés: olvasónk levele Martonyinak (holnap elküldi neki postán, közzétesszük majd az esetleges választ is), avagy az ezt az esetet is a közvélemény elé táró portálunk üldözése helyett talán a magyarellenesség visszaszorításával és becsületünk megóvásával kellene a kormánynak foglalkoznia: 
Külügyminisztérium 
Martonyi János 
2013. december 18. 
Tárgy: koronagyalázás Bécsben 
Tisztelt Martonyi Úr! 
Megdöbbenve értesültünk több millió magyar honfitársammal együtt, hogy három osztrák humorista, név szerint Florian Scheuba, Thomas Maurer, Robert Palfrader Magyarország bécsi nagykövetségén Szalay-Bobrovniczky Vince úr jelenlétében és közreműködésével gúnyt űzött a Magyar Szent Koronából, annak másolatát többek között lehülyézve, szándékosan földre dobva, szájkosárnak használva, majd pedig egymásnak labdaként dobálva. 
Miközben a három osztrák illető fent leírt - és képekkel mellékletben illusztrált módon - gúnyolódott a Magyar Szent koronával, Szalay-Bobrovniczky Vince, ahelyett, hogy rendreutasította volna őket, vigyorogva asszisztált nemzeti jelképünk gyalázásához. 
Valószínűleg eddig elkerülte az Önök figyelmét, hogy 2013. július 1-től nemzeti jelképeink (Himnusz, a nemzeti lobogó és a Szent Korona) megsértése bűncselekmény, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. 
Mivel nagykövetségünk hazánk felségterülete, álláspontunk szerint a három humorista elkövette az említett bűncselekményt, Szalay-Bobrovniczky Vince pedig hazánkat képviselő nagykövetként (!) bűnrészesként és bűnsegédként vigyorogva és aktívan részt vett ebben a bűncselekményben. 
Kérjük szíves válaszukat - kívánnak-e bármit tenni ez ügyben, kezdve a feljelentéstől Szalay-Bobrovniczky Vince azonnali visszahívásáig, és Ön személy szerint felelősnek érzi-e magát a történtekért. 
Végül, de nem utolsó sorban, várjuk válaszát arra vonatkozóan, hogy - divatos szóhasználattal élve - szándékukban áll-e legalább olyan buzgalommal elhatárolódni Szalay-Bobrovniczky Vince tettétől, mint teszik azt a zsidó jelképek megsértésekor. 
Dr. N. A. 

Meddig tűrjük? Sokkoló beszámolók Felvidékről 

Véget kell vetni a lagymatag "jószomszédi politikának", és követelni kell a felvidéki magyarokkal szembeni szlovák jogsértések beszüntetését, s az őshonos magyar közösség nemzeti önrendelkezésének jogát. Ezt támasztja alá dr. Nagy Tibor és Tajnay Mária megrázó előadása. 
Elhangzott a Nemzeti Jogvédő Szolgálat által Budapesten, 2013. december 10-én tartott konferencián, ahol bemutatták a Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében című könyvet, amely interneten is olvasható itt: http://www.morvaikrisztina.hu/ vagyhttp://media.wix.com/ugd/55b554_df8d2b173efc4496ae265caee11ee585.pdf 



Vörös Győző méhkasba nyúlt, mert az ősegyiptomi igazság egy szeletét tette le a közvélemény asztalára 

2013-11-15 szabadonebredok.hu 
Vörös vihar Théba felett- Miért tilos erről beszélni is akadémikusi körökben? (részlet)" A Pantokrátor-képről, melyet Vörös Győző egyiptológus megtalált és bemutatott, az is kiderül, hogy megtalálási helye valószínűleg egy proto-keresztény templom, mely mintegy 1600 éves lehet, így a benne lévő feliratok és képek is ebből a korból valók. Kiderült közben az is, hogy ezek a ma koptnak mondott keresztényeket akkor anakorétáknak nevezték, akik - számtalan vélemény szerint - az eredeti Krisztus-hit követői voltak. Ezeknek a vezetője volt (állítólag) az a thébai Szent Pál, aki az ottani fehér-szerzetesek rendjét megalapította. Aligha véletlen viszont az, hogy a fehér csuhás magyar Pálos rend megalapítója, Boldog Özséb éppen róla nevezte el a magyar pálos (pilisi) rendet. 

Az egyiptomi fehér szerzetesrend is pálos rend volt, csak hát ott őket Bálosnak (Pálosnak), vagy Pilisi-nek (Philistin-nek) nevezték. És ne feledjük, hogy Árpád fővárosa a Pilisben volt, valamint azt sem, hogy Árpád papsága és szolgálattevő udvari törzse a Pilisiek (a Pálos-Bálosok) voltak. Ezt bizonyítja az a történelmi tény, hogy a kicsinyke Pilis megye volt az ország első megyéje, míg csak a keresztény vallás fel nem oszlatta, és a fővárost el nem vitték erről a tájról. 

Az egyiptomi anakorétákat másként manicheusoknak nevezték. Ők ugyanis a Mani-kus vallásnak, az egyistenhitnek a képviselői voltak, akik az Apa-Anya-Fiú háromszentségét hirdették. Tagadták viszont a római zsidó-keresztény egyház paulinus tanait és az ősi napisteni erkölcsöket vallották. Éppen ezért eretneknek minősültek, akiket a katolikus egyház V. századi győzelme után Ázsia- és Európa-szerte üldöztek és gyilkoltak. Ez volt az oka annak, hogy Egyiptomban is a föld alá kényszerültek. (Ne feledjük, hogy ez idő tájt égettek fel az ősi könyvtárakat, így az alexandriait is, hogy megsemmisítsék az ősi napisteni vallási iratokat, és a Krisztus tevékenységével kapcsolatos egyiptomi és arameus okmányokat.) 

Tulajdonképpen itt jutottunk el a lényeghez. A feltételezhető királysír egyik termében volt ezeknek az első Krisztus-hitűeknek az egyik temploma. Ebben a templomban szerepel egy rendkívül fontos jelkép, a Pantokrátor-kép, ami tulajdonképpen Krisztus-Istent jeleníti meg, nevezetesen a partus-avar keleti ornamentikával. Ennek a thébai Pantokátornak azonban van egy nagy baja: azonos a magyar korona felső Isten-Pantokrátorával. Mindketten egy díszes trónuson ülnek, egyazon kultikus pózban. Jobb kezüket parthus módra üdvözlésre emelik, bal kezükkel a Könyvet (a Törvénytáblát) tartják. Fejük körül glória látható, melynek egyaránt három belső sugárnyalábja van. 

Az istenalaktól jobbra és balra a Napnak és a Holdnak az ábrája van, ami az Őstérnek, a Csillagrendszernek az uralmát jelenti. (A magyar korona Krisztus-Pantokrátorának a glóriájában csak két sugárnyaláb van, és más a feliratos ábra. Mindezek szinte kísérteties pontossággal egyeznek meg egy állítólag 600 éves intervallum ellenére.) A thébai Pantokrátort ugyanakkor egy körlánc veszi körbe és a főalak alatt két egyenlő karú kereszt látható. 

Ez az egyiptomi Pantokrátor óriási felfedezés. Ennek léte nemcsak azt jelenti, hogy a kereszténység első 400 éve másként alakult, mint azt ma tanítják, hanem az úgynevezett proto-keresztény vallások szerepének átértékelése is szükségessé válik. A thébai Pantokrátor semmiképpen sem "keresztény" Pantokrátor. Sokkal inkább "körösteni", vagyis Kör-isteni Atya, a Nap és Hold főistene a neve. (A keresztény szó akkor nem létezett, illetve nem is létezhetett, mert a kereszténység nem a kereszttől kapta a nevét, hiszen ez csak a 400-as években jelent meg mint jelkép. A Kriszt-nek vagy Christ-nek nevezett Krisztus Kör-istent jelent, akárcsak a Christien-nek, Kristian-nak írt nevek, melyek az ősi magyar nyelven Kör-istent jelentenek.) 

Ez az aligha vitathatóan 1600 éves Pantokrátor van jelen a magyar koronán, melyet ma pápai koronának tanítanak, s a koráról éppen napjainkban folyik éles vita. Csomor Lajos és Pap Gábor ugyanis egységes avar koronáról beszélnek, ami azt jelenti, hogy Árpád előtti korban készült, tehát minimálisan is a VIII. században, de inkább előtte. A hivatalos és akadémikus tudomány ezt kétségbe vonja, és azt bizonygatja, hogy a korona maximum az 1200-as években készülhetett. Sőt azt is sugallják, hogy a mai formáját II.József korában hamisították össze, amiben lehet igazság, ami a hamisításokat illeti. 

A Vörös Győző-i "világbotrány" azonban összedönti ezeket a magyarellenes hamisításokat és torzításokat. Meg kell ugyanis válaszolni az alapkérdést: mit keres egy anakoréta-manicheus Atyaisten-Pantokrátor (nem Jézus az, mert a nap és hold a főistent jelenti) a magyar koronán, vagy ha fordítva teszem fel a kérdést: Mi köze van az avar-hun-magyar koronának Egyiptomhoz? 

A válasz erre a második kérdésre is nagyon kellemetlen, mert azt kell mondani, hogy: sok. 

Badiny Jós Ferenc és mások is arról beszélnek, hogy a Kárpát-medencében méheknek nevezett nép élt valaha. Badiny Jós Ferenc prof. ezt a mah-gar névvel indokolja. Az egyiptomi fáraók és istenek mézeskas alakú koronát viseltek, melyet kétoldalt méhszárnyak vesznek körül, és belőle egy kunkor, a méh csápja emelkedett ki. 
Mindennek felvetése azonban pontosan úgy tilos, mint a sumér-magyar kapcsolatok létezése, és a róla való beszélgetés is, akadémikus körökben. Az egyiptomi kapcsolat felvetése pedig már ennél is nagyobb bűn. Vörös Győző a szó szoros értelmében a méhkasba nyúlt, mert az ősegyiptomi igazság egy szeletét tette le a közvélemény asztalára." 

Práczki István 

Jó hírt kaptak a hopik és az apacsok 

2013. december 11., szerda, 16:54 MTI - HVG 
Mégis kedvező eredménnyel zárult az apacs és hopi indiánok számára rituális maszkjaik sokat vitatott hétfői párizsi árverése, a maszkokat ugyanis egy amerikai alapítvány azért vásárolta meg, hogy visszaadja az indián törzseknek. 
Az Annenberg Alapítvány összesen 530 ezer dollárt, azaz 116 millió forintot fizetett az apacs indiánok három és a hopi indiánok 21 maszkjáért, mivel azok "nem valók sem aukciósházakba, sem magángyűjteményekbe" - közölte szerdán az alapítvány Párizsban. 

Ezek a tárgyak óriási jelentőségűek a hopi és az apacs indiánok számára, és nem szabad árverésre bocsátani őket "kapkodva, a két törzzsel való konzultáció nélkül" - állt az aukciósházhoz intézett felhívásban. 
Tavasszal a Neret-Minet francia cég vette semmibe amerikai őslakos törzseket támogató aktivistáknak, köztük Robert Redford Oscar-díjas filmszínésznek azon kérését, hogy ne árverezzen el amerikai törzsi ereklyéket, és 70 maszkot 930 ezer euróért adott el. 
Az amerikai őslakosok kultikus tárgyainak árverése 1990 óta tiltott az Egyesült Államokban, Franciaországban azonban nem létezik hasonló törvény. 
A színes, a hopik által kacsinának nevezett maszkok szellemeket ábrázolnak és vallási szertartások és táncok alkalmával viselik őket. Az indiánok számára már tárgyaik katalógusban való bemutatása is a hagyományaik megsértésével egyenlő. 
A legutóbbi népszámlálási adatok szerint mintegy 18 ezer hopi indián él az Egyesült Államokban, többségük egy kelet-arizonai rezervátumban. A hopik szerint szentségtörést követnek el azok, akik gyűjtik vagy eladják ősi tárgyaikat, amelyeket különféle, például beavatási szertartásaik során használnak. 
Kapcsolódó: 
   Simon Péter - Ősi magyar nyomok észak-amerikai indián földön 
   A legnagyobb holokauszt, ami a Földön létezett - és a "Hálaadás" valódi háttere 

Így erősítik a gyerekek immunrendszerét egy szibériai óvodában 

kedd, december 17, 2013 4:59 du. erdekesvilag.hu 
Egy oroszországi, pontosabban szibériai óvodában egészen elképesztő módon erősítik a kisgyerekek immunrendszerét. A mínusz 10-15 fokos hidegben az udvaron a mezítlábas, alsóneműre vetkőzött óvodások jéghideg vízzel locsolják le magukat. Aztán futnak egy kört, kicsit felmelegszenek odabent, majd ismét kimennek és még egyszer túlesnek a hideg fürdőn. 

A krasznojarszki 317-es számú óvoda szerint az eljárás teljesen biztonságos, és semmi bajuk nem lesz a gyerekeknek tőle, sőt elkerülik őket a vírusok és járványok. Az óvónők szerint náluk senki sem betegszik meg az extrém immunerősítésnek köszönhetően. A sokat támadott óvoda szerint csak azok a gyerek vehetnek részt a fagyos immunerősítésen, akiket már évek óta szoktatnak hozzá a hideghez, és orvosi vizsgálaton is részt vettek. A különös módszert 13 éve vezették be és a szülők nagy részének nincs kifogása ellene. 
 
  



Puzsér: lehet újra Nagy-Magyarország, de amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt nem lehet jóvátenni 

2013-11-27 15:03 nemzeti.net 
A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van. Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, meg nincs ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat kell fizetni, mint előfizetési díjat, a tudatunkkal fizetünk érte, és a reklámok során szedik be azt a díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám, a te döntéseiddel kereskedik, a reklám tulajdonképpen a tudat gyarmatosítását jelenti. A tudat, a XX. században felfedezett kontinens, amelyet kolonizálni kell, mint anno Amerikát. Ennek a folyamata, a modern marketingben ölt testet. 
A reklámok nézésére nem kötelezve vagyunk, hanem szocializálva. Nem azért nézed a reklámot, mert kijön a "Reklám Hatóság" és megbüntet, hanem azért mert nem vagy kellően tudatos, vagy nem vagy a tudatod iránt kellően felelős. Azért nem tudod nem nézni a reklámot, mert nem te nézed a reklámot, hanem a reklám néz téged. Benned van egy "kicsi én", egy tudatalatti, ami nézi, akkor is, ha elhatározod tudatosan. Ezek a reklámok nem a tudatunkkal kommunikálnak, hanem a tudatalattinkkal. A reklám nem meggyőzni akar, legkevésbé informálni. A reklám nem egy közszolgáltatás, a reklám az egy zsarnokság, egy olyan intézmény, amire pár évtized múlva úgy fognak visszagondolni, ahogy mi visszagondolunk azokra az időkre, amikor általános és legális volt a gyermekmunka, vagy azokra a harmadik világbeli országokra, ahol ma is legális. Vagy a rabszolgaság intézményére. Ahogy a gyermekmunka, úgy a reklám is barbárság. Ahogy a gyermekünket óvjuk és védjük, úgy a tudatunkat is kellene. Ugyanann yi jogun k és okunk, sőt ugyanakkora kötelességünk védeni. 
A reklám a tudatot támadja, de a tudattalanon keresztül hat a döntéseinkre, olyan döntésekkel kapcsolatban, amelyek nem eléggé tudatosak, ezért hallgatunk a tudattalanunkra. A reklám azt a célt szolgálja, hogy bennünk egy bizalmat építsen ki a többi termék rovására, de ez nem intellektuális, és nem racionális. Nem arról van szó, hogy valahogy meggyőznek minket, hogy ez a mosópor jobb, mint a többi. A reklám nem akar meggyőzni semmiről, hanem egy logót, egy szlogent, egy kellemes dallamot és egy harmonikus vonzó körülményrendszert akar beágyazni a tudattalanba. Egy kellemes asszociációval akarja párosítani a logót, meg a szlogent, a színvilágot, meg a dallamot. Sok érzékszerven keresztül támad, egyszerre támadja a muzikalitásunkat, a vizualitásunkat, ha nem mosóporról van szó, akkor sok esetben a szexualitásunkat, de még az értelmünket is. De, nem azt a részét, amelyik racionális, hanem az értelmünknek azt a részét, amely a szlogenre fogékony, azt a részét, ami a verseket szereti, a nyelvi harmóniát támadja. 
Tehát, nagyon sok érzékszervet támad egyszerre és a célja az, hogy számunka az a termék, ismerős legyen majd, amikor a polcnál vagyunk. A reklám itt és most tőlünk semmit nem akar, hanem sunyi és alattomos módon elültet bennünk egy mémet, és az lesz a dolga a mémnek, hogy amikor megtalálja a párját a szupermarket polcán, és párosodjon. Hogy a bennünk lévő mém, és a polcon lévő mém találkozzon, és az egyik bevonzza a másikat. 
A termék spektrum 90%-a esetében a reklám nem azt a funkciót szolgálja, hogy egy kiélezett versenyben versenyelőnyhöz juttasson bizonyos cégeket, más cégek meg lemaradnak a versenyben. Ez a hazugság! A reklám a piac felosztását jelenti, a legtöbb esetben tök egyenlő alapon. Például, három fontos szereplő harmad-harmad-harmad arányban felosztja a piacot a reklámok révén, és az összes többi cégnek a kiszorítása a cél, és a piacot felosztani a reklámozók között. Azt gondolom, hogy, ez rejtett kartellezés. 
A másik nagy hazugság hogy, a reklám a műsort szolgálja, a reklám a műsorért van. Ha, megkérdezed a kereskedelmi tévéseket, hogy miért van a reklám, ezt fogják mondani: "Azért, hogy sugározni tudjunk maguknak műsorokat, mert ezek a műsorok nincsenek ingyen, valamiből finanszírozni kell a műsorokat, mi pedig önökért vagyunk, hogy önök szórakozzanak". Ez a hazugság, valójában pont fordítva van, nem a reklám szolgálja a műsort, hanem a műsor szolgálja a reklámot. A kereskedelmi tévé nem azért van, hogy te szórakozz, hanem azért, hogy az agyadat mossa a reklámokkal, és azért van szükség a műsorokra, hogy te két reklámblokk között ott maradj, és ez rögtön tartalmazza a választ arra a kérdésre is, hogy vajon miért olyan mocsok, aljadék, szemét, szar színvonalúak a tévéműsorok. Azért ilyen szarok, hogy a következő reklámra még öntudatlanabb, még emberalattibb legyél, mint amilyen az előző reklámblokk során voltál. Az a célja és a funkciója a tévéműsornak, hogy reklámblokk és rek lámblokk között egyre lejjebb, lejjebb és lejjebb nyomja a befogadás küszöbét, hogy egyre kritikátlanabb legyél a reklámok iránt. Mindezt azért mert ez jót tesz az értékesítésnek, ez "know-how" része, a kereskedelmi marketing működésének a része az, hogy a műsornak szarnak, aljadék színvonalúnak kell lennie. A műsornak a reklám színvonalához kell igazodnia, mivel a reklám a cél, és a műsor az eszköz, nem a reklám fog a műsorhoz alkalmazkodni, hanem a műsor a reklámhoz. A reklám pedig az ismert legaljább színvonal. 
Az összes reklám amit az életedben láttál, az egyetlen reklám, csak specializálva van. Ennek az egyetlen reklámnak egyetlen egy üzenete van, az pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. Hogy, az anyagi javak felhalmozásától te boldogabb ember leszel, a reklám első szándékkal ezt reklámozza. Ilyen módon egy BMW reklám egy kicsit Opelt is reklámoz, és Omo reklám egy kicsit Persilt is reklámoz. 
 
Puzsér Róbert

A kereskedelmi televíziózás, alapvetően reklám orientált, mivel a reklámok alapvetően az anyagi részeddel kommunikálnak. A halandó részeddel kommunikálnak. A halálfélelemtől sújtott részeddel kommunikálnak. Tele vagy halálfélelemmel, és ez elől a fogyasztás rejtekébe menekülsz, mert addig amíg felhalmozol, addig amíg fogyasztasz, amíg vásárolsz, amíg javakat sajátítasz el, addig azzal az érzettel élsz, hogy növekszel, hogy vagy, hogy jobban vagy, hogy a létedben elmélyülsz. Veszel magadnak egy karórát, egy ruhát, és ezzel nagyobb súllyal, nagyobb nyomással nehezedsz a létbe. Kiterjedtebb vagy attól, amit megveszel. Ha meglopnak téged, az az érzésed, hogy kevesebb vagy, így közelebb rántanak a halálhoz, a megsemmisüléshez. Azt amit ma megveszel, amit megeszel, azt amit ma felveszel, amibe beülsz, azzal halhatatlanabb vagy. Ez persze nem igaz, ez egy illúzió. Arról van szó, hogy szorongunk. Minden szorongás alapja a halálfélelem, és az ezzel kapcsolatos szorongásunkat egysz erűen a fogyasztás oldja. A reklám erre megy rá, ezt az ösztönünket korbácsolja fel. 
A lényeg az, hogy a műsorok a reklámok színvonalához fognak igazodni, és így jön létre, a kereskedelmi televíziózás intézményrendszere, amely gyakorlatilag reklám szintű agymosás. Már mindegy, hogy reklámot nézel, vagy műsort mert hasonló a nívótlansága. Meg mer valaki esküdni arra, például, hogy az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt megszakító reklámblokk? 
Az eddig mindig működött, hogy lefelé hajtják a befogadásnak a küszöbét. Mindig a legkisebb közös többszörös. Az emberi tudat olyan, mint a víz a kisebb ellenállás felé folyik. Ha kis lépésenként, mondjuk fél évenként, csökkentik a színvonalat, akkor gyakorlatilag le lehet rombolni egy civilizációt ezzel. 
Arról beszélek, hogy milliárdokat költünk közoktatásra, eközben a szemünk láttára pusztul le minden, mindaz amit felépítettük. Felépítjük nappal, leromboljuk éjszaka, mint Déva vára. A közoktatás által a következő generáció értelmi színvonalát valamilyen színvonalra hozzuk, eközben a kereskedelmi televíziók és a reklámok lerombolják mindezt. És nem hogy végignézzük, frekvenciát biztosítunk hozzá. Az a frekvencia, amin az RTL Klub és a TV2 sugároz az a miénk, azt mi bérbe adtuk, mi a magyar állam. Itt aztán változhat, Nemzeti Együttműködés, meg Nemzeti Közép Kormánya, meg Reform Kormányzás, és jöhet Gyurcsány és jöhet Orbán a kereskedelmi tévék azok továbbra is maradnak. Az a frekvencia nemzeti kincs. 
A Barátok közt egyébként jó példa a színvonal zuhanásra. Amikor bevezették a Barátok köztöt Magyarországon, mikor is volt egy évtizede? 1999? Tehát 14 éve. Az első évben a Barátok közt akkorát bukott, mint az ól ajtó, nem nézte senki, nem volt nézője. Tök nyilvánvaló, hogy miért, mert a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt - egy minimális nívó ugyan, de valami szint - azt olyan mélyen múlta alul, hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. A Szomszédokban kiváló színészek játszottak szarul, de a Barátok köztben szar színészek játszanak mégszarabbul. A Barátok köztöt egy éven keresztül senki sem nézte, de a vezetőség pontosan tudták, hogy ez egy nagyon erős kommunikációs brand, és hogy működni fog, csak hinni kell benne, és nagy meggyőződéssel tolni. És úgy tolták végig az első évben, hogy nem nézte senki, de tudták a nemzetközi tapasztalatok alapján, hogy működni fog. És eltelt egy év, és eltelt másfél év, és szépen lassan az emberek megtör tek, és elfelejtették, hogy mi volt az a színvonal, amihez korábban igazodtak, és elkezdték zabálni a szart. A mocsokkal addig bombázták az embereket, hogy a pajzs elvékonyodott, és végül elengedett. Ez történt. És most nézzük meg az embereket, nem lehet őket leszoktatni a Barátok köztről, már nem lehet. 
Komolyan mondom, mióta kereskedelmi televíziózás van Magyarországon az felbecsülhetetlen, és jóvátehetetlen. Az energiaszektort vissza lehet venni állami kézbe. A termőföldet, vagy a vizet, vagy lehet újra Nagy-Magyarország, visszacsatolhatjuk Erdélyt, a Felvidéket, meg a Kárpátalját, még bármi lehet. De, azt a rombolást, amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt soha nem lehet jóvátenni már. Azt nem lehet visszavásárolni. 
Ki kell állnunk azért, hogy a tudatunk nem gyarmat, nem kőolaj, nem bauxit, nem egy olyan ásványkincs, amit ki lehet aknázni, amire koncessziót lehet vásárolni és ki lehet aknázni. Azt kell először felfogni, hogy a reklám nem üzleti kérdés, hanem emberjogi kérdés. Ha ezt lefektetjük, akkor akkor ennek a mentén öntudatosan ki kell állni a tudatunk iránti jogunk mellett. Jogom van a tudatomhoz! Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez, hanem ahhoz a kulturális kontextushoz, amiben az életemet élni akarom, és ezt nem engedem mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták mohóságának a tárgya vagy az eszköze. 
Mit lehet tenni ez ellen? Én hiszek a televízióban, hiszem, hogy sok jó dologra lehet használni. Szerintem, a a tévé egy csodálatos találmány, ami jobbá teheti az életünket és egy nagy civilizációs vívmány, de ami elátkozott és aljas az a kereskedelmi televízió, ezt kell felszámolni. Azt gondolom, hogy van a tévézésnek is fényes és sötét oldala. A sötét oldala a kereskedelmi tévézés, a fényes oldala az előfizetéses tévézés. Az előfizetéses tévézés az egy korrekt üzlet. Százszor korrektebb dolog, hogy egy műsorért pénzt kérek, mint ha cserébe elkérem a tudatod, telefosom és visszaadom. Létezik az előfizetéses tévé, például az HBO. Hol írtam alá azt a szerződést, hogy a tévé és a reklám összenőtt? Szerintem nem nőtt össze! 
Ez az üzleti modell nem haldoklik, hanem szárnyal. Sorozatokat gyárt, pedig maga az üzleti terv nem erről szólt, amikor létrehozták. De, mára akkora tőkéjük van, hogy most már saját gyártású filmjei vannak, saját gyártású sorozatai vannak, amiket sugároz, amik a legjobb és legszínvonalasabb sorozatok. 
Ezt a háborút nem nekünk, hanem a gyerekeinknek kell majd megnyerni, mi valószínűleg nem fogjuk megélni ezt a változást. A kereskedelmi televíziózás és a reklám már defenzívában van, a fiatal korosztály körében, és az okos tévé, már kiszűrhetővé teszi a reklámot. De ez nem megoldás. Gondoljunk bele milyen nívójú televíziózás az, hogy nézel egy műsort, jön a reklám és a tévéd automatikusan átkapcsol egy másik csatornára, ahol éppen nincs reklám és azt nézed tovább. Milyen színvonalú élet, milyen színvonalú szórakozás, milyen nívójú szabadidő az, ahol te attól függően nézel sorozatot, vetélkedőt, vagy ismeretterjesztőt, hogy hol van éppen reklám? Én nem szeretnék így élni. 
A lényeg az az, hogy valóban kitelt a reklám ideje. 
A mai nemzedékek már nincsenek a kereskedelmi tévézésnek annyira a hatása alatt, mint az előző, de sajnos, ez a 17 év megtörtént. Ha ezeket a frekvenciákat csak 20 évvel később osztják ki, akkor ma más országban élnénk, egy összehasonlíthatatlanul jobb helyen. Azt gondolom, hogy az önvédelmet nem az egyénre kell bízni, hanem felülről kell szervezett módon megtervezni, és megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az államnak kell finanszírozni a televízió csatornákat, és ha az állam nem fogja akkor senki nem fogja, akkor majd a cégek, majd a reklámok... 
Tényleg arról van szó, hogy nincs ingyen ebéd, vagy az állam azt mondja, hogy felszámolom a kereskedelmi televíziózást, bevezetem és kötelező érvényűvé teszem az előfizetéses televíziózást, és minden háztartás kap mondjuk 5 csatornát az államtól alanyi jogon. Eltelik egy hónap, és ha váltani szeretnél valamelyik csatornát dobod, felveszel helyette újat. Ha nem elég az öt, akkor fizetsz, és kapsz még annyit, amennyire csak pénzed van, és hónapról hónapra váltogathatod a saját portfóliódat. Abban hiszek, hogy egy ilyen valódi versenyben, 5-10 éven belül kirostálódna a hagyományos értelemben vett kereskedelmi tartalom. Tehát az Éjjel-nappal Budapest, a Barátok közt és az ilyenek, mivel, hogy ezek alapvetően a reklámok mellé lettek gyártva, olyan tartalom ami a reklámnak a mankója.Azt gondolom, hogy az előfizetéses rendszerben egyszerűen kihullana. Nem máról holnapra, de szépen, lassan kihullana. 
Sokba kerülne, de nem lehet mindenről nyugger-szoci módon gondolkodni. Nem lehet mindenről úgy gondolkodni, hogy még egy bőrt lehúznak, még tévéadó is lenne. Igen, valószínűleg egy újabb adóteher lenne, de a tévét valaki finanszírozni fogja, vagy a cégek, vagy mi. Én azt mondom, hogy akkor vegyük a magunk kezébe. Ez olyan, hogy aki fizeti a cigányt, annak húzza a nótát. Ha nem fizetünk érte, akkor az ő tartalmuk lesz, ha fizetünk érte, akkor a miénk. Ezért valaki fizet, minden körülmények között. 
(A fentiek az Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvénysorozat 2013. november 26.-i alkalmán hangzottak el) 
Kapcsolódó: 
   Telehipnózis 
   Híres szabadkőművesek 
   Ez a Fidesz "egyháza": rejtett kamerával a Hitgyüli vonagló szektásai között 

AHOL A FŰ SEM NŐ 

2013.09.12. TudnodKell 
Okostelefonok és a Wi-Fi routerek 
Több mint elekroszmog! 



dr. Damm Andrea - VÉLEMÉNY A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁNAK 2013. DECEMBER 16-I DÖNTÉSÉRŐL 

A Kúria jogegységi döntést hozott a devizahitelek kérdésében, amelyet jogászok és szakemberek sokan vitatnak. Alább közzétesszük dr. Damm Andrea véleményét, amelynek megállapításai súlyosan döngenek:

        
"Ez a döntés nem fejlesztés, hanem megzavarás. Ez a döntés bizonyos részében felülírja a hatályos jogszabályok tartalmát és rendkívüli mértékben sérti a bírói függetlenséget." 
        
"Itt az ideje tömegesen megtenni a feljelentéseket az egyéni ügyek tényállásainak útján a konkrét bűncselekményeket elkövető pénzügyi intézményi tisztviselőkkel szemben." 
        
"Itt az ideje, hogy a Bankszövetség viselje következményét annak, amikor 2006. január 26-án azt adta a társadalom tudtára, hogy hosszú távon nyugodtan felvehetnek idegen devizában kölcsönt..." 
        
"Itt az ideje annak, hogy a PSZÁF vezetői számot adjanak kiadványaik félrevezető tartalma miatt, amelyek bíztatták a polgárokat a kölcsönök felvételére." 
        
"Ebben az országban nem volt társadalmi méretű gazdasági változás. Ebben az országban társadalmi méretű gazemberség volt és van, társadalmi méretű félrevezetés volt és van." 
        
"A legszomorúbb az, hogy a mi országunk vezető elitje az egyetlen Európában, aki nem hajlandó ezen ügyletfajta súlyos társadalmi és gazdasági következményeit elhárítani. Az egyetlen ország, amelynek kormánya/bírósága nem ismeri fel ezen ügyletfajta becstelenségét, társadalom és nemzetromboló hatását." 
VÉLEMÉNY A KÚRIA JOGEGYSÉGI TANÁCSÁNAK 2013. DECEMBER 16-I DÖNTÉSÉRŐL
A döntés bevezetője szerint a Kúria Polgári Kollégiuma - mint jogegységi tanács - a Kúria elnökének elnökletével meghozta jogegységi határozatát a deviza alapú kölcsönszerződésekkel kapcsolatban felmerült egyes elvi kérdések tárgyában. Érzékelhető a döntés tartalmából, szövegezéséből és rövid indoklásából, hogy ez a döntés nem hosszas kutatómunka, nagy számban egymásnak ellentmondó jogerős ítéletek, megfontolt, tudományos alapú elemzés útján, hanem kapkodva, szinte kényszerhelyzetben született meg. Ez a szomorú. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett devizahiteles ügy adósainak jogérvényesítését illetően nem volt szükségszerű ezekről a kérdésekről a jogegységi tanácsnak most döntést hoznia. Nem volt olyan számú, azonos tényállás mellett született, ellentétes tartalmú ítélet, amelyre alapítani lehetett volna e döntés szükségszerűségét. Ez a döntés kizárólag a pénzügyi intézmények érdekét szolgálja - látszólag. Hála a Teremtőnek, működött azonban e megfogalmazások során is az az évszáza dok óta a magyar lélekben meggyökeresedett túlélési ösztön, amelynek segítségével olyan módon fejezte ki a tanács döntéseit, amelyek könnyedén fordíthatók a pénzügyi intézmények ellen. Minden megfelelő szakmaisággal bíró jogászember érzékelheti, hogy ez a döntéssor mind megfogalmazásában, mind szókészletében, mind szakmai és retorikai színvonalában, mind a jogi terminológiák használatát illetően messze elmarad bármely kúriai döntéstől, amelyet valaha is megismerhettünk. Egyedi ügyekben, kevésbé fajsúlyos kérdésekben meghozott határozatok is magasabb színvonalat képviselnek, mint amit e döntéssor mutat. Már csak azért is remélem, hogy ezt a döntést ténylegesen nem a kúriai bírák hozták meg, mert nehezen elviselhető, ha évtizedek alatt kiemelkedett szakmai idolok, példaképek hullanak alá egy ilyen döntés miatt. Magyarország vezető elitjében kizárólag azok a bírák szabadok, akik e döntés ellen szavaztak. 
Ma a legfontosabb feladat az adósok megnyugtatása, különösen így Karácsony ünnepe előtt. Minden ilyen döntés azt eredményezheti, hogy emberek sokasága kerül végső elkeseredésbe. Ezt társadalmunk nem hagyhatja, oda kell figyelnünk egymásra, oda kell figyelnünk mindenkire, aki ilyen kölcsön terhét nyögi! Nem szabad, hogy végső, nem reális következtetéseket vonjanak le az érintettek! 
A jogegységi határozatok alkalmazása kötelező a bíróságokra, de nagyon fontos az, hogy jogszabály tartalmát nem írhatja felül, s nem alkothat jogszabályt. Ez utóbbit a tanács a rövid indoklásban ki is fejtette. Mégis úgy tűnik, azzal, hogy definíciót határozott meg az első döntésében, átlépett egy jogalkotói határt, s sajnos ez úgy történt meg, hogy nem adott választ ügyletek sokaságának adottságaira. Nem ismert, milyen ismeretanyagból állapította meg a tanács azt, hogy ezen ügyletek a forintkölcsönnél kedvezőbb kamatozásúak voltak, amikor a pénzügyi intézmények általában nem mutattak be az adósoknak lehetséges forint kölcsönt, s így annak kamatát sem ismerhették meg. A saját kutatásaim során az idegen devizához kötött kölcsönök szerződésekben rögzített kamata a 4 %-tól a 22 %-ig terjed. Miként mutatható ki ilyen széles határok között mozgó kamatmértékben a kedvezőség? Árfolyamváltozás hatásainak egyoldalú vállalásáról beszélni akkor, amikor tömegesen fordultak elő a szer ződések kölcsön összegének meghatározásakor nem a pénzügyi intézmény tényleges árfolyamának számításával megállapított idegen devizában összegek, miként lehetséges? Volt olyan intézmény, amely 2007-ben 1997-es (!) svájci frank árfolyamnak megfelelő összegben határozta meg a kölcsönt devizában! 
Ha a Kúria azt kívánta ezzel mondani, hogy akkor deviza alapú kölcsön az ügylet, ha az adott intézmény adóssal ismertetett, igazolt forint kölcsöneinek kamatánál kedvezőbb kamattal nyújtotta azt és ténylegesen meghatározták a felek idegen devizában a kölcsön összegét, amelynek átadásával megvalósult a kölcsön jogviszony, semmi értelme vitatkozni ezzel, mert nincs ügylet, amelynél ezt a pénzügyi intézmény igazolni tudná. Tartok tőle azonban, hogy ebben a kijelentésben mást és többet kívántak mondani. 
A 2. pontban megfogalmazott elvek egyrészről azért voltak szükségtelenek, mert periférikusan fordultak elő ilyen indokok a keresetekben, másrészről pedig mindig az adott szerződés tartalma, annak létrejötte körüli körülmények, a tényleges és lényeges megállapodások határozzák meg azt, hogy egy szerződés jogszabályba ütközik-e, jóerkölcsbe ütközik-e, uzsorás-e, lehetetlen szolgáltatásra irányul-e, színlelt-e. A magyar polgári jogban vannak szerződéstípusok azok megkötése és értelmezése dimenziójában. Nincsenek azonban szerződéstípusok akkor, amikor a szerződés tartalmát, az adott felek viszonyát kell értelmezni, megállapítani. Akkor csak az a szerződés van, azt kell vizsgálni. Ez a megfogalmazás pont olyan, mintha azt mondta volna valamely szerződéstípusra - pl. öröklési szerződésre - a Kúria, hogy annak érvénytelensége a szerződésfajta általános adottságai miatt nem állapítható meg. Ugye milyen érdekes lenne? Pedig nem mondott mást a Kúria, mint ezt. 
A 3. pont az, amellyel lehetne valamit kezdeni, de ezt már tartalmazzák jogszabályok és korábban meghozott kollégiumi állásfoglalások is. A fennálló joggyakorlat ezen alapon áll. 
A 4. pontban írtak a mindennapokban használt jogkövetkezmény, nem lett volna szükséges ezt külön kimondani. Vélhetően azt gondolták a bankok, hogy ha ezt még így, erre a szerződésfajtára külön kimondja a jogegységi tanács, akkor gyakrabban lehet majd kiküszöbölni az érvénytelenségi okot. Nagyon szűk az az érvénytelenségi kör, amelyben ezt alkalmazni lehet, a gyakorlat be fogja bizonyítani, mint ahogy már ezt eddig is bebizonyította. Hogyan pótol a bíróság soha meg nem határozott költségeket? Hogyan küszöböl ki olyan érvénytelenségi okot a bíróság, mint a kamat hiánya, amelyről a feleknek a szerződés megkötésekor kell megállapodnia? Hogyan pótol törlesztőrészleteket és azok számát? Reményeim szerint sehogy, mert a felek megállapodását nem pótolhatja a bíróság! 
Ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, akkor ez azt jelenti, hogy az érvénytelennek minősített kikötés nem vált ki joghatást, a szerződés azonban egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket - mondta ki a tanács. Ezzel csak az a probléma, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdése kimondja a szerződés semmisségét azon esetekre, amelyeknek a szerződés nem felel meg. Nem azt mondja, hogy csak azon hiba, hiányosság nem alkalmazható, hanem azt, hogy az egész szerződés semmis. A jogegységi tanács pedig, mint fent írtam, nem jogalkotó és döntése nem írhatja felül jogszabályok tartalmát. 
A 7. pontban írt megállapítás sajnos a Polgári Törvénykönyv 241. §-ának teljes kiiktatása a polgári jog rendszeréből. Azt mondja, hogy a bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását. Igen, kérem, minden szerződés egy-egy konkrét egyedi szerződés a devizahitelnek mondott szerződések között. Nincsenek tömegesen kötött szerződések. Minden adósnak meg van a maga egyedi szerződése. Ebben az országban nem volt társadalmi méretű gazdasági változás. Ebben az országban társadalmi méretű gazemberség volt és van, társadalmi méretű félrevezetés volt és van. Attól, hogy vannak azonos típusú szerződések, nem jelenti azt, hogy az egyén ne orvosoltathatná a saját maga egyéni, személyétől és magatartásától függetlenül beállott, jelentős, hátrányos változásokat. E pont utolsó mondata jogász embere k számár a értelmezhetetlen. Remélem, a részletes indoklásban lesz rá magyarázat. 
Az indoklásban azt közölte a tanács, hogy a jogegységi határozat célja az volt, hogy a több ezer folyamatban lévő perben a joggyakorlat továbbfejlesztése útján elősegítse az ügyek egységes szempontok szerint történő elbírálását. Ez a döntés nem fejlesztés, hanem megzavarás. Ez a döntés bizonyos részében felülírja a hatályos jogszabályok tartalmát és rendkívüli mértékben sérti a bírói függetlenséget. Remélem, a bírák hivatásuk tekintélyének megőrzése érdekében nem rendelik alá magukat elvtelenül és vakon egy ilyen szakmailag megalapozatlan, minősíthetetlen döntéssornak. 
Az indoklásban továbbiakban a jogegységi tanács magyarázkodik. Egy jogegységi tanácsnak nem kell magyarázkodnia. Egy jogegységi tanács olyan szintű intézmény egy adott államban, hogy ha döntésében teljesen biztos és hisz benne, ha döntését megalapozottan és körültekintően hozta meg, nem kell döntésének tartalmát illetően szabadkoznia. Mégis ezt tette. A bíráknak nem átéreznie kell a polgárok helyzetét, akik egyébként megteremtik az ő magas jövedelmüket, hanem törekedniük kell arra, hogy a szerződések gazdasági egyensúlyát fenntartsák és semmisítsék meg a megtévesztés, információhiány útján megkötött olyan szerződéseket, amelyek megkötésének célja az egyik fél részéről a másik fél teljes anyagi kifosztása volt. Abban a szerződésben lehet hinni, s azt kell fenntartani, amelyben a felek egyenrangúak, mellérendelt szerepük nem sérül és amelyek megkötését követően mindkét fél érvényesítheti a másikkal szemben az előre nem látható, tőle függetlenül keletkezett hátrányos követke zményeke t. 
A szerződés szentsége a becsület és az adott szó szentsége. 
Ezekben az ügyekben általánosságban becsületről, tisztességről beszélni a pénzügyi intézményeket illetően nem lehet. A pénzügyi intézmények évek óta gyakorolt arrogáns, pöffeszkedő, a társadalom széles rétegeit semmibe vevő viselkedése társadalmi és politikai rendszerünk tünete. Ennek széles társadalmi összefogással és a vezető elit cseréjével lehet gátat szabni. 
A jogásztársadalom, aki ezekkel az ügyekkel foglalkozik, eddig nagyon úri, kíméletes módon viselkedett a pénzügyi intézmények tisztségviselőivel szemben. Itt az ideje tömegesen megtenni a feljelentéseket az egyéni ügyek tényállásainak útján a konkrét bűncselekményeket elkövető pénzügyi intézményi tisztviselőkkel szemben. Itt az ideje, hogy azok is bűnhődjenek, akik fehér gallérjuk mögé bújva, alattomos módszerekkel próbálják kifosztani a társadalom széles rétegeit. Itt az ideje, hogy a Bankszövetség viselje következményét annak, amikor 2006. január 26-án azt adta a társadalom tudtára, hogy hosszú távon nyugodtan felvehetnek idegen devizában kölcsönt, mert a forint árfolyama nemhogy gyengülni, hanem igen nagy valószínűséggel hosszú távon jelentősen erősödni fog. S ehhez még táblázatokat és elemzéseket is közöltek, mindent megtéve ahhoz, hogy emberek százezreit vezessék félre. Itt az ideje annak, hogy a PSZÁF vezetői számot adjanak kiadványaik félrevezető tartalma miatt, am elyek bí ztatták a polgárokat a kölcsönök felvételére. 
A legszomorúbb az, hogy a mi országunk vezető elitje az egyetlen Európában, aki nem hajlandó ezen ügyletfajta súlyos társadalmi és gazdasági következményeit elhárítani. Az egyetlen ország, amelynek kormánya/bírósága nem ismeri fel ezen ügyletfajta becstelenségét, társadalom és nemzetromboló hatását. A pénzhatalom elitje ebben a társadalomban úgy ugrál a nemzet polgárainak fején, ahogy akar. Ez a döntéssor ezt jelenti. 
Budapest, 2013. december 17. 

        
dr. Damm Andrea
Továbbította az MVSZ Sajtószolgálat 8162/131218 mvsz.hu 


Miért nem jogos a Kúria döntése 
Ugyanarról a témáról a tegnapi felvételek közül bővebben a 
Somogy Televíziónál: 
http://www.somogytv.hu/videok/miert/97030/ 
rövidebben az Echo Televíziónál 
http://www.echotv.hu/napi-aktualis-2013-12-19-napi-aktualis-2-resz 
cím alatt nyilatkoztam. 
Siófokon 2013. december 20. napján. 
Léhmann György 

Az 50-es évek árnyai!
Ángyán József független országgyűlési képviselő közleménye 

2013. december 19., csütörtök 17:52 OS 
A Tisztesség és Emberség Szövetsége mozgalom kezdeményezőjeként Magyarország becsületes polgáraihoz fordulok, és segítségüket kérem egy - az 50-es éveket idéző - ügyben. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda a NAV feljelentése alapján ma reggel fél 8-kor házkutatást tartott, "nyomozati cselekményt hajtott végre" Horváth Andrásnál, a NAV volt munkatársánál, és iratokat foglalt le, valamint számítógépe merevlemezét is elvitte. Hogy jól értsük: a "közösségek állama" nem a közös kasszák megrablói és az őket fedezők körében hajt végre azonnali "nyomozati cselekményt"! Nem azok körében, akikkel kapcsolatban pedig bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja merülhetett fel, ha Horváth András feljelentése alapján maga az ügyészség is vizsgálatot rendelt el. Nem ellenük indul "nyomozati cselekmény", mielőtt a bűnjeleket eltüntetnék, hanem az ellen, aki lelkiismeretének szavára hallgatva és a nyilvánosságot vállalva a feljelentést megtette. 
Ez itt a vége a közösségek érdekeit védő állam mítoszának! Itt már csak az együttes kiállás, a közösségek és a nyilvánosság ereje segíthet. Arra kérem minden tisztességes honfitársamat, hogy együtt álljunk ki a mellett az ember mellett, aki bátran kiállt miértünk! Ez most már nem csak róla, hanem a mi megmaradásunkról is szól. Ha a mohó, zsákmányszerző maffiacsaládokat kiszolgáló állam brutalitása rajta átgázol, azt mi sem éljük túl, akkor közösségeink, de gyerekeink is pusztulásra lesznek ítélve. 
    Kiadó: Ángyán József független országgyűlési képviselő 
Kapcsolódó: 
   Házkutatás volt Horváth Andrásnál 
   Elvitték Horváth híres zöld dossziéját is 
   Horváth András kéri a volt munkatársait, kövessék az ő példáját és ne hallgassanak 
   Volner János: "Rekordszámú kilenc fővel képviselteti magát a 2/3" 



Aki följelentett egy miniszterelnököt - Dr. Völgyesi Miklós, Jakab István 



Videó: http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=c352e8412 
Műsor tartalma 
A Barsai jelentés hátterében egy lelkiismeretes kitartó, buldog bíró állt. Tényekkel, bizonyítékokkal megalapozott vádiratokat készített a 2006. őszi terrorcselekmények hátterében álló bűnözők elítéléséhez. Ki tudja miért, ezek az emberek ma is szabadlábon járnak, sőt újabb politikai karrieren gondolkodnak. Megkérdőjelezhető a jogállamiság, illetve felmerül az alapkérdés, hogy ki irányítja a magyar parlamentet és közéletet. 


Gaudi az MSZP-nek: Lopott holmi visszajár 




Sütő Gábor: Kik miatt vesztegel az ország? 


/2014 DÓZSA GYÖRGY ÉVE LEGYEN, NE IDEGEN JELKÉPÉ!/ 

Legújabb kori történelmünkben adódtak kedvező helyzetek, amikor országunk sikere nagyrészt vezetőink döntéseitől függött, ám a legtöbbször kudarcot kellett elkönyvelnünk. Sokan tették fel a kérdést: miért, kik miatt nem sikerült kiaknázni a lehetőségeket? A kisiklatott rendszerváltás kudarcaival terhelt két évtized után pedig tömegesen kérdezzük ugyanezt, mivel a világháborúkat követő két nemzeti vagyonvesztés után elszenvedtük a harmadikat. Akik és ahogy végrehajtották a privatizációt, nem magyar nemzeti érdekeket szolgáltak; abban segédkeztek, hogy nemzeti vagyonunk döntő részét külföldiek és belföldi nemzetidegenek szerezzék meg. 

Tévednénk, ha mindezt, s a szomszédságunkban és nemzetközi szinten bekövetkezett országunkat érintő eseményeket nem kapcsolnánk össze a barátságtalan hazai és külföldi erők törekvéseivel. Áskálódásuk nyomán erősödik fel időnként a magyarellenes politikai-szellemi hangvétel Európában, közvetlen szomszédságunkban. Megrázó, de országunkban is. 

Kik állnak emögött? A kegyetlenül szétszórt, de elszakíthatatlanul összetartó nemzet önmagát kérdezi: miért nem halad kellően az anyaország, s rája támaszkodva a nemzet? Kiknek a szándékai érvényesülnek országunk, nemzetünk akaratával szemben? 

Kérdezzük, bár tudjuk a választ: a valamikori szocializmus haszonélvezőinek a fondorlatai, akik megtévesztéssel átügyeskedték magukat a mostani rendszer kiváltságosaivá is, s képmutatóan elítélgetik a nyomasztó fejlemények miatt növekvő nosztalgiát. Ne kiáltsanak fel győzelemittasan, hogy íme, a régi rendszer visszasírása, mert nem az, hanem a mai rendszer bírálata, amit a politikai szereplőknek a nemzet elvárásainak szellemében kellene kezelniük. De - tisztelet a kivételeknek - nem teszik. Eljárásuk ismét történelmi tévedésnek bizonyulna, ha nem tudatosítanánk, kik teszik mindezt, kik idézik elő a magyar-magyar ellentéteket is. Észre kell vennünk a sokkoló jelenséget: két Magyarország van létrejövőben, egy új idegen neoliberális és az ősi természetes hazafias. Vannak, akik leegyszerűsítve, de a lényeget kifejezőbben úgy fogalmaznak, egy zsidó és egy magyar, s ha nem teszünk ellene, rövidesen csak egy lesz: neoliberális zsidó. Ezen se hördüljön fel senki, hogy lám, antisz emitizmu s, hanem józanul mérlegelje az elmúlt évszázad, különösen napjaink szemünk előtt zajló eseményeit. Csak azt állapíthatja meg, a zsidóság annyi társadalmilag káros hatású előjogra, olyan helyzeti előnyre tett szert, hogy a magyaroknak kell harcolniuk az egyenjogúságért a saját hazájukban. A sorsunkat pecsételnénk meg, ha e szemünket kibökő ténnyel mit sem törődnénk. 

Ne a fenti állításokon szörnyülködjön hát senki, hanem azon, hogy a kormány- és ellenzéki pártok egyaránt elítélik, ha az okokat kutatva, egy párt felveti, nemzetbiztonsági szükséglet a kettős állampolgárságú képviselők neveinek nyilvánosságra hozása. Ilyen rendelkezés van érvényben Izraelben, az USA-ban és sok más országban. Mi miért ne lehetnénk tisztában országuk érdekviszonyaival? Az interpellációra a kormányfő azt a választ adta ugyan, hogy nem látja akadályát, ám semmi nem történt. A kérdés ugyanaz: miért, és kik akadályozzák? 

A formailag kettős, valójában egyoldalú idegen kötődésű honfitársaink pedig továbbra is szervezkedhetnek ellenünk Budapesttől Tel-Avivon át Brüsszelig, Washingtonig és Stockholmig. Ezért senki ne higgye el, hogy antiszemita tett, ha magyar párt azt javasolja, legyen nyilvános, ki a kettős állampolgár az Országgyűlésben. Viszont magyarellenes tett, ha a nem magyar kézben lévő közszolgálati hírközlő eszközök, a javaslatát meghamisítva, a zsidóság sajnáltatását célzó fegyvert faragnak belőle. De magyarellenes a tett hiánya is, ha a Jobbik izraeli-zsidó részről követelt betiltása, azaz, a belügyeinkbe beavatkozásuk miatt elmarad a kormányzati tiltakozás, sőt ennek kapcsán mintha nagykoalíciós összetartás körvonalazódna. 

Az idegen akarat előtti meghátrálás arról árulkodik, egyes politikusok nemcsak önmagukat alázzák meg - ami együgyű hiba - hanem nemzetünket is - ami megbocsáthatatlan bűn. Akik ezt vállalják, rosszul teszik, mert a 2014-es választásokon nemzetként el kell döntenünk, kiknek szavazunk bizalmat, kik azok, akik elkötelezettek a magyar Magyarország újrateremtése mellett, s a gyarmati sorsból ki szeretnék vezetni az országot. Bár sokan megtették, újra és újra meg kell neveznünk kik húztak rossz irányba, s most is álnok módon hátráltatják a kilábalást. De ma már ez kevés, meg is kell akadályoznunk a túlhatalmuk birtokában elkövethető mindenki számára - így önmaguknak is - kártékony tetteiket. 

A választási harcban kerüljük hát a mellébeszélést, mert éppen e kertelő, a magyar indíttatást óvatoskodásból háttérbe szorító magatartás az egyik fő oka problémáinknak. Csurka István az "Áldozat. Sorskérdésünk sorsa" című tanulmányában végigvezeti, hogy Tiszaeszlár óta, különösen a rendszerváltást követően emiatt, valamint a pénzügyi zsarolás következtében, nem mi gyakoroljuk a döntő befolyást sorsunk alakulására. Bár részben mi magunk is - kormány, pártok, választók - jóhiszeműségünk, gyávaságunk, egyesek árulása miatt, okai és okozói vagyunk a helyzetünknek. 

Tekintsünk szét a szereplők között, nézzük, kitől mit várhatunk. 

Az európaiságát elvesztő Európa

Az európai integráció valamilyen szinten mindig létezett, s hasznos és támogatandó, akárcsak az emberiség vívmányainak globalizálódása. Ám nem mindegy, kik vezénylik, s kiknek az érdekében. Az integrációnak eredetileg a kereszténység vetette meg az alapját, amit most az EU, a történelmi tényekkel szembe menetelve, az alkotmányából is kihagyott. A kereszténységet lehet méltatni, vagy bírálni, de bárgyúság elhallgatni, s helyébe, V. Havel megfogalmazása szerint, "ateista civilizációt" létrehozni. Az unió egyik alapító atyja, R. Schuman - mintha ráérzett volna az elferdülés veszélyére - figyelmeztetett: "Az egyesült Európa vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz." Be is bizonyosodik, a hit hiánya is akadályozza az integrációt. Az EU nem európai, hanem voltaképpen Izrael és az USA (ebben a fontossági sorrendben) érdekképviselete; s mindkét országban beteges szinten üldözik is a kereszténységet. Ezzel magyarázható, hogy Brüsszelnek Európától elidegenült sajátos érdeke, sőt hitv ilága al akult ki (a zsidó-kereszténységet prédikálja). Számtalan példa mutatja, mennyire így van. Legutóbb Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke (akinek az EU-ban sem posztja, sem keresnivalója nincs) felhívására létrehozták a "Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsát", amely felszólította a tagállamokat, vonják kormányzati felügyelet alá az "intoleranciára" hajlamos polgáraikat, mivel "az intoleranciával szemben nem szükséges toleranciát gyakorolni". Innen egyenes út vezet a társadalmi békétlenség eluralkodásához, az "egyenlőbbek" faji diktatúrájának érvényre juttatásához. A székely autonómia, a magyar kisebbségek sanyarú sorsa, a Benes-dekrétum érvényben tartása nem érdekli az EU-t, ám egy nem is tagállam, sőt ázsiai ország álproblémáját központi kérdéssé lépteti elő. Idegen érdekeket követve, eltájolja az európai országokat, hogy amint a két világháborúban, ma sem ismerjék fel érdekeiket. Afganisztánban, Irakban, Líbiában és majd más helyeken menjenek önként az izrae li-ameri kai vágóhídra. 

Az elmúlt évek eseményei bizonyították azt is, az EU nem a hangoztatott, de mára elfelejtett szociális piacgazdaság szervezete, hanem a globális finánctőke intézménye. Nem azért hozták létre, hogy a népeknek jobb legyen, hanem hogy a tőke kevesebb akadállyal minél nagyobb haszonra tehessen szert. A történelminek beállított USA-EU szabadkereskedelmi szerződés, ha létrejön, még inkább alárendeli az európai országokat a jórészt zsidó globális nagytőkének. 

Az ellenzéki baloldal, elnevezésével és szavaival ellentétben, az EU-nak e politikáját próbálja "magyarra átültetni". Méltatandó, hogy a Fidesz-KDNP viszont a keresztény Magyarország és Európa híve. Egyértelműbben kiáll értük, mint maguk az egyházak. Mindkét jelenségre érdemes odafigyelnünk. 

Ugyanakkor, bármennyire lelkesítően is hathat, s még ha az EU-nak bírálólag címezve halljuk is, elgondolkodtató a "Magyarország jobban teljesít" jelszó. Tényszerűen ugyan igaz, de miben teljesít jobban? Az alapvetően nem magyar érdekeket szolgáló feltételek végrehajtásában. A kormány igyekezete tagadhatatlan, eredményeket is hoz, de ezek nem mindig a nemzeti céljainkat segítik elő. A nyilatkozók tehát nem mást állapítanak meg, mint hogy intézkedéseik jobban megfelelnek az EU követelményeinek, de - lehet, és reméljük, hogy akaratuk ellenére - nem feltétlenül a nemzeti érdekeinknek. Emlékezzünk: Gyurcsány kierőszakolta, hogy az Országgyűlés olvasatlanul írja alá a Lisszaboni szerződést, s a következményeit hosszú ideig fogjuk nyögni. E keserű tapasztalat ellenére, 2012 februárjában az Országgyűlés az európai fiskális paktum szövegének ismerete nélkül felhatalmazást adott a kormányfőnek az aláírására. Magyarázhatják, de mindkét sarkalatos okmányt hallgatólagos nagy-koalíciós egyetér tésben fogadták el, s mindkét eljárás az EU érdekeit szolgálta. Pedig nem az idegen és mesterséges követelmények érvényesítésében kell jobban teljesítenünk, hiszen minél jobban teljesítjük azokat, annál hatékonyabban dolgozunk nemzeti érdekeink ellen, ugyanis az egyre egyenlőtlenebbekké válók között az azonos követelmények csakis igazságtalanok lehetnek. Meg is akadályozták és a jövőben is megakadályozzák az áhított felzárkózást. 

Mi viszont nem lehetünk igazságtalanok, látnunk kell, amikor a kormány kiáll nemzeti érdekeink mellett, ki van téve a hazai és nemzetközi neoliberális erők ádáz támadásának. Támogassuk is, ha azért küzd, hogy legyen ismét saját tulajdonú iparunk és mezőgazdaságunk, mivel a rendszerváltás utáni új "szövetségeseink" elhallgatott, de kíméletlenül érvényesített előfeltétele volt ezek szétverése, ami ellen előző kormányaink nemcsak semmit sem tettek, hanem elősegítették. Brüsszel euroidegen érdekek által meghatározott, a normális gazdasági tevékenységet akadályozó mesterséges pénzügyi kritériumok teljesítését követeli, sőt büntet, ha ez nem sikerül. Milyen rendszer az, amelyben nem a népjólét, hanem illetéktelenek által kitűzött, elidegenült pénzügyi mutatók teljesítése a cél? Szerencsére vannak jelei, hogy bár a Fidesz-KDNP-kormány az európai integráció híve, de - helyesen - nem feltétlen EU-párti, mert érzékeli, hogy e szervezet nem európai úton jár, ezért a magyar érdekeket védelme zni kell vele szemben is. Mozgási lehetőségei azonban korlátozottak. Az EU-ban az a politikailag primitív elképzelés uralkodik, hogy minden közös legyen, ezért óhatatlanul egyre diktatórikusabb jellegű. Brüsszel téveszméken lovagol, néha nálunk is részrehajlók kezében van a döntés, az MSZP EU-képviselői pedig kifejezetten országunk lejáratásán ügyködnek. 

A hatalmas hajtóerőt képező nemzeti törekvéseket felkaroló konföderatív Európára lenne szükség. Az európai elkötelezettségű, de nemzetállamokra támaszkodó integrációnak valóban sok előnye lehetne. Mintha az Orbán-kormány nem ellenezne ilyen fordulatot. 

Izrael és a rasszista zsidó vezetők

Az illetékes illetéktelenek kényesnek állítják be e témakört, említését is büntetik, hogy tabuként kerüljük. Ennek folytán a nemzeti érdekeinktől elkülönült izraeli-zsidó érdekek annyira behálóztak mindent, hogy a magyar érdekérvényesítés akadályát képezik. Az izraeli és a hazai rasszista zsidó vezetők a sajátos érdekeiket kegyetlenül követő gyakorlatot űznek. A zsidókat kiválasztottnak tekintő Talmud alapján állnak, ami nem is vallásra tanít, hanem a világi életben mások kárára történő érvényesülésre, akiket nem is embereknek, hanem gojoknak tekint, s velük szemben mindent megenged. 

A saját országukban élhetnek eszerint, de tisztességtelen a befogadó népeket kényszeríteni e "szabályok" elfogadására. Ám nincs rá remény, hogy eltérnének e megélhetési zsidó életviteltől Pedig emiatt a zsidó nép a globális pénzhatalom áldozata, hiszen előőrsként veti be az emberiség elleni harcban. A létét kockáztatja, mivel előbb-utóbb nemzetközi lázadás tör ki ellene, akár rájön erre a zsidó nép, és elkergeti rasszista vezetőit, akár nem. 

Mindezek miatt azon a ponton vagyunk, hogy Csurka István találó kifejezése szerint "palesztinokká válunk a saját országunkban". E folyamat zajlik is! A számtalan zsidó emlékhelyen túl Regionális Holokauszt Emlékpark Oktatási Vallási Turisztikai Központ épül Vácott, a Józsefvárosi pályaudvart hatmilliárd forintért ugyanilyen központtá alakítják, Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye Európai Oktatási Központot is létrehoznak, 2015-ben állítólag Magyarország megpályázza a "Nemzetközi Holokauszt-oktatási Szövetség" elnöki posztját (Vajon mit kell a holokauszton oktatni?), Csepelen új zsinagóga épül, és hasonló hírek tucatjai, ha nem százai borzolják a kedélyeket. S ha engedjük, jövőre folyamatosan részünk lesz benne, ahogy a "Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság" vezetői nem szűnnek meg lelkendezni róla. (Borzalom maga az elnevezés is: miféle "magyar holokausztról" beszélnek? Fogalmazni sem tudnak. Avagy valakik tényleg magyar holokausztot készítenek elő?) Nem elég, hogy a holok auszt már tantárgy a magyar oktatásban, az Emlékbizottság tervezi, hogy "emléktábla figyelmeztessen a vészkorszakra minden olyan iskola falán, ahol elhurcolt diákok tanultak és tanárok tanítottak". (Nem kellene ilyen szűkmarkúnak lenni, s csupán az iskolákban elhelyezni emléktáblát, hanem mindenhol, ahol csak megfordultak. Ideje lenne a tantermek falairól eltávolítani Kossuth, Petőfi, Széchenyi, Deák képeit is, s helyettük Golda Meir, Sharon, Herzl és Netanjahu képeit elhelyezni ...!?) 

Döbbenetes, hogy szülővárosomban, Karcagon, ártatlan tizenéves kisdiákokat "múltkutatással" bíztak meg; papírról olvasták fel, hogy Schück Salamon rabbi után érdeklődnek. Németh Gyula nyelvészünkről, Mándoky Kongur István turkológusunkról, Gaál László gimnáziumi igazgatónkról, Körmendi Lajos költőnkről semmit nem tudtak, Györffy István néprajztudósunkról is alig. A város ma élő, országosan ismert, ott lakó, vagy elszármazott szülötteiről (mint Györfi Lajos és Györfi Sándor szobrász testvérpárunk és sokan mások) egyáltalán nem tudtak. Nagykunok helyett "nagykohnokat" kerestetnek velük. Akik az ártatlan fiatalkákat Karcag múltjának tájolt kutatására kényszerítik, s fejükbe sulykolják, hogy Schück Salamon az "őskarcagi", szellemi hatásában a devizahitelhez hasonló kártevést okoznak. Sőt súlyosabbat, mert e tekintetben még a politikai akarat is hiányzik a felelősségre vonásukhoz. 

Nemrég Veszprémben közterületet akartak elnevezni Hoffer Ármin rabbiról, mert a "holokauszt idején veszett oda", holott a nevezett természetes halállal hunyt el még 1941-ben. A veszprémiek tiltakozása példamutató és követendő. Nem volt azonban akadálya, hogy a Bérkocsis utca egy részét suttyomban átnevezzék Schreiber Sándor utcára. Mérlegre tenni sem lehet, hogy Magyarországért Schreiber, vagy a tiltó listára került nagyjaink tettek-e többet. Az átnevezésekben vitatható szerepet játszó főpolgármesteri hivatal ilyesmit nem vesz észre? S miért történhet meg, hogy a Vásárcsarnokban Izrael piacának megnyitásán a főpolgármester-helyettes kijelenti: "Budapest közös városunk". Budapest Izraellel közös városunk? Ennyi riasztó jel mellett ez nem tekinthető elszólásnak. Ahogy az sem, ha az Országházban a külügyi államtitkár Izraelt hízelgően a "nyolcadik szomszédunknak" nevezi. 

A közelmúltban azt is kikényszerítették, hogy az auschwitzi múzeum fenntartásához hozzájáruljunk. Már Zánka is a terjeszkedésük áldozata. Mindent eluralnak, s az ország telis tele van zsidó emlékhelyekkel. És mi nemcsak semmit nem kapunk cserébe, hanem késhegyig menő harcot folytatnak a magyar jelképek, például a Turul emlékművek ellen, s akadályozzák magyar személyiségek emlékének ápolását. A legnagyobb magyar tragédiának, Trianonnak sincsenek méltó emlékhelyei. Kik tekintik normálisnak, hogy száz zsidó emlékhelyre jut egy trianoni emlékmű. Izraelben ez jó arány lenne. De Magyarországon? 

Nem nehéz eldönteni, az ostobaság, vagy a magyarellenesség nagyobb-e a hasonló felháborító akciókban, de mindkettő benne van. Mondhat bárki a Jobbikra, amit akar, de egyedüliként kimondta az igazságot: újabb milliárdok a bűntudatérzésünk erősítésére, s megszégyenítésünkre - a saját pénzünkből! Politikusaink ne más nép tragédiáján siránkozzanak, hanem a sajátunkon. De nézzenek szét jobban Izraelben is, ha már miniszterek, legmagasabb méltóságok sorozatban zarándokolnak oda, mert feltehetőleg nem találnak egyetlen trianoni emlékművet sem. De annyi holokauszt emlékhelyet sem, mint Magyarországon! 

Egészségügyi, oktatási és egyéb intézményeink pénzhiánnyal küszködnek, több száz településen nincs tornaterem, uszoda. Ezen kellene segíteni! Mégis az oktalan és mértéktelen zsidó igények kielégítésére áldoznak pénzt folyamatosan. Méghozzá hiába, mert egyrészt feneketlen zsákba öntik a pénzt, másrészt a zsidó szervezetek hálátlanok, a legkisebb ürügy kapcsán világraszóló magyarellenes kampányba kezdenek. 

Mi pedig kapkodjuk a fejünket olyan jelenségek láttán, hallatán, mint az idegesítő hanukás csilingelés a közszolgálati rádiókban. Kiknek a fülét sértette az "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!" dallama? Megszervezték végre a Magyar Dal Napját, de csak egy napig tarthatott (nem úgy, mint az izraeli piac a Vásárcsarnokban), s nem győzték hangsúlyozni, hogy politikamentesnek kell lennie. A nándorfehérvári diadal évfordulóján az egyik tv-ben Hunyadi János neve el sem hangzott, viszont ódákat zengtek Kapisztrán Jánosról. Az Ötvenhatosok terén a magyarságból menetrend szerint gúnyt űző kiállítást rendeztek. A hírközlő eszközök október 6. kapcsán csak annyit közöltek, hogy a miniszterelnököt és a tizenhárom vértanút kivégezték, nem említve, kik végezték ki őket. Vajon kik adtak rá utasítást, hogy ne nevezzék meg a zsidó anyától született Julius Jacob von Haynaut, vagy az osztrák sógorokat? 

Nagy a baj, ha a hivatását felelősséggel végző újságírónak mérlegelnie kell, hogyan írja meg az igazságot, nehogy megvádolhassák antiszemitizmussal, és "politikailag korrektnek" fogadják el. Talán soha nem folyt országunkban ilyen méretű magyarellenességgel párosuló kormányellenes uszítás sem, miközben a rasszista zsidó újságírók Kelet helyett most Nyugatnak panaszkodnak kórusban, hogy Magyarországon, sérül, vagy nincs is sajtószabadság. És igazuk van, ez nem sajtószabadság, hanem az ő sajtódiktatúrájuk! 

Még azt is kifogásolják, ha kijelentjük, Magyarország a magyaroké. De árulják el, mi ebben a helytelen? És ha kivetnivalót találnak benne, mit akarnak, kié legyen? Az övéké? Lassan már azt is sérelmezik, hogy a csodaszarvasnak nem a menórára emlékeztető hétágú szarva volt. Vádaskodó, harácsoló, bosszúálló nyomulásuk sejteti, céljuk a teljes uralom megszerzése, a magyar Magyarország megszüntetése. Ezért szemükben akadály minden és mindenki, ami, és aki magyar. Pedig pénzügyi, hírközlési, kulturális és néhány más területen már-már minden kulcspozíció a kezükben van. Márpedig ha nemzetünk fiai elől a létfontosságú területeken elzárják az érvényesülés, a hozzáférés útját, az út előbb-utóbb az egész nemzet előtt elzáródik. Nem lehet csak a számarányok alapján ítélni, de esztelenség figyelmen kívül hagyni; sem állampolgári, sem más joguk nincs rá, hogy kisajátítsanak tevékenységi területeket, s hallgatólagosan magyarellenes numerus clausust vezessenek be. Az államalapító többsé g egyetl en szektorban sem szorulhat kisebbségbe, mert ezzel a demokrácia jóvátehetetlenül sérül, ahogy történik is. 

Lehetetlen felsorolni a mindennapos magyarellenes jelenségeket. Ezek nem véletlenek, "szakmai" szempontok sem indokolják őket. Nem tudni, kik kezdeményezik, engedélyezik, intézik, de ne gondoljuk, hogy sejtésünk téves. A pénzügyek, a szellemi élet kulcspozícióinak többségében nem magyar érzelmű egyének ülnek. Mindezen csak az értetlenkedhet, aki nem ismeri Herzl Tivadar "A zsidó világgyarmat programja" c. írását és a Talmudot. E helyzetben egyetlen önmagunkat becsülő, nemzetünk sorsáért aggódó válaszunk lehet: a leghatározottabb tiltakozás, s akár komoly figyelemfelhívó akciók, amiknek már rég itt az ideje. Remélhetőleg a kormánynak sem jön rosszul ilyen támogatás. 

A helyzetet súlyosbítja, hogy a rasszista zsidó vezetőkkel egy húron pendülő, magukat baloldalinak beállító vezetők is nemzetünk ellen politizálnak. El akarják hitetni, hogy "csak" a kormány - sőt "csak" a kormányfő - ellen lépnek fel. Követelik, ne hazaárulózzunk, mert demokrácia van. Mi tagadás, nem szívesen tesszük, de amíg hazaárulás van, mindaddig lesz hazaárulózás is. A jelenlegi demokrácia pedig a kisebbségek és a másságok kierőszakolt torz demokráciája a természetes hajlamú nagy többséggel szemben, azaz nem demokrácia, nem népuralom. A neoliberális rasszista szellemi diktatúra főleg a gondolkodó magyarokat veszi célba, akiket az erkölcsiségében megkérdőjelezhető furakodás önvédelemre sarkall és kezdik hallatni a szavukat. Senki ne is féljen kimondani az igazságot, mert még inkább aláássa helyzetünket. 

Egyes politikusaink viszont nem állnak a helyzet magaslatán. Nem tudható, hogy saját álláspontjukat hangoztatják-e, vagy felülnek a háttérhatalomként egyeztető, idegen befolyás alatt álló apparátus téveszméinek, avagy egyszerűen felmondják a leckét. Egyik miniszter a "Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában" című nemzetközi konferencián az Országházban a magyar állam felelősségéről szónokolt, holott történelmi tény, hogy a magyar állam önmagát sem tudta megvédeni a német megszállással szemben. Hogyan védhetett volna meg másokat, akik nem is védekeztek, ám, ahogy utólag kiderült, elvárták volna, hogy mások életüket áldozzák értük. Hasonló helyzetben voltak a megszállt európai államok, amelyek kivétel nélkül sokkal kevesebbet tettek a zsidók védelmére, mint Magyarország, őket mégsem érik olyan vádak, mint minket. "A holokauszt a legnagyobb nemzeti trauma számunkra" - jelentette ki ugyanitt egy másik miniszter. Idegen népnek harmadik ország által okozott tragédiája a m i legnag yobb nemzeti traumánk? Bántó szándék nélkül mondjuk, a bársonyszékekből elhangzó hasonló téveszme túl sok, oda meg túl kevés. Innen már egy lépésre sincs a magyar nép kollektív bűnössége, amit - örökös kártérítés kikényszerítésének reményében - belénk szeretnének szuggerálni. 

Nyugtalanító, hogy egyes kormányzati embereket, néha legfelsőbb közjogi méltóságokat is, játszi könnyedséggel vesznek rá, hogy elnézzék, sőt támogassák mesterkedéseiket. Ők pedig mintha nem is vennék észre, hogy aláássák saját tekintélyüket, rontják választási esélyeiket, s aláaknázzák a magyar jövőt. A mi szavazati akaratunk röpítette őket magas állásokba, nem tehetnek úgy, mintha nulláról indulnának, s a történelem velük kezdődne, és innentől az ő személyes akaratuk szerint alakulna. Más megnyilvánulásaik miatt becsült politikusoknak mintha nem lenne annyi előrelátásuk, hogy mindezzel súlyosbítják helyzetünket. Figyelniük kellene rá, hogy emiatt nem veszít-e sok szavazatot a Fidesz. Ha ez megtörténik, a saját gyengesége, nem pedig az ellenzék ereje miatt következik be. A választóknak a választásokon ugyanis lesz választóvonaluk, éspedig nehogy valóban magyar holokauszt következzen be. 

Célszerű emlékeztetni, a rasszista zsidó elit aknamunkája mindkét világháborúban fokozta veszteségeinket, s szerepet játszott abban, hogy Horthy nem tudott kilépni a II. világháborúból, ahogy Juhász Gyula a "Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban" c. könyvében részletezi. Az idézett angol külügyminisztériumi jegyzék közli, a zsidó világszervezetek szerint "Magyarországon a zsidók biztonságban élnek, de a háborúból való kilépés vagy annak akár a kísérlete miatt Németország megszállná Magyarországot, és ezzel a zsidók biztonsága veszélybe kerül." Az angol válasz: "Azt mondtam, hogy a lehetőség már elő lett terjesztve ..., mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára." Ilyen és hasonló akciókkal a trianoni után "kijárták" részünkre a súlyosbított trianoninak minősülő 1947-es párizsi békeszerződést is. 

Ha a zsidósághoz kapcsolódó második világháborús eseményeket képesek lennének objektíven megítélni, hálásaknak kellene lenniük Magyarországnak. Horthynak is, aki mindvégig ellenezte a deportálást. Véletlen lenne, hogy a kenderesi kriptáján "A hálás zsidóság" feliratú koszorút láthatunk, vagy kétszínűséggel állunk szemben? Nem véletlen azonban, hogy a nürnbergi perben csak tanúként hallgatták meg, s portugáliai emigrációjában zsidó ismerősei biztosították a megélhetését. A magyarkodással nem vádolható Karsai László történész is elismeri: "megállapíthatjuk, hogy a magyar zsidók döntő többségének élete nem forgott közvetlen életveszélyben az ország német megszállásáig." Ennek dacára eszeveszetten vádolják, támadják azt az országot, amely a világháború viharaiban védte őket. Önmaguknak ártanak, mert a következtetés csak egy lehet: nemcsak telhetetlenséggel és gátlástalansággal állunk szemben, hanem hálátlansággal is. 

Nemrég valamennyiünk szeme előtt játszódott le a rasszista zsidó vezetők és hazai kifutóik erkölcsi-politikai beállítottságát szemléltető igencsak beszédes példa. A dunai árvíz alatt nem hallottunk róla, hogy az egyre hangoskodóbb zsidó szervezetek ott lettek volna a védekezésnél. Rájuk vonatkozóan e fenyegető veszély időszakában egyetlen, ámde igencsak jellemző hír jelent meg: Megtartották a hazai és határon túli zsidó hitközségek debreceni találkozóját, ahol bejelentették: másfél milliárd forintos alapot hoz létre a kormány és a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök), ebből a pénzből 2014-ben azokat a nem vallási zsidó szervezeteket támogatják, amelyek a zsidó kultúrát terjesztik határon innen és túl. Épületek, valamint egy síremlék felújításához, továbbá egy emlékhely kialakításához is segítséget nyújt a kormány. Megújul több magyarországi zsinagóga, köztük a debreceni is. Emlékhellyé alakítják a kőszegi tömegsírt, felújítják a budapesti Kozma utcai temetőb en lévő első világháborús síremléket, valamint a szabadkai zsinagógát. 

Az ország a gáton volt, ám a zsidó vezetők és szervezetek nem az árvíz elleni küzdelemre mozgósítottak, ahogy az országunkat, nemzetünket fenyegető egyéb veszélyek ellen sem hadakoznak, sőt egyes képviselőik inkább elősegítik, okozzák és fokozzák azokat. Az egész ország láthatta, a homokzsákok helyett ezúttal is a pénzeszsákokat cipelték. 

Ítélhetünk, és ítéljünk is e példából!

Ez időszakban is elkeseredett harcot folytattak az ellen, hogy magyar személyiségről nevezzenek el utcát Budapesten, nevezetesen Tormay Cécileről. S ezúttal is elérték a céljukat. A Fővárosi Közgyűlés megtiltotta, hogy Tormayról közterületet nevezzünk el. Ezt megelőzően Wass Albert, Nyírő József és mások kerültek indexre. S történt mindez ismét csak a jobb- és a baloldali fővárosi képviselők hallgatólagos egyetértésével. 

A szellemi kártevés tehát rendszeresen és zavartalanul folyik. Pedig nemcsak megzavarni, hanem véget kell vetni neki. Vezetőink azonban mintha meg lennénk babonázva. Semmire sem mernek nemet mondani, amit Izrael, vagy a hazai rasszista zsidó vezetők követelnek. Pedig mindezek ártalmas voltát még Kertész Imre is alátámasztotta. Nemrég kijelentette, hogy végig "holokauszt-bóhócnak" érezte magát. A kérdésre, hogy az emlékezet kultúrája Németországban nem vált-e "egy kicsit holokauszt-iparrá", azt válaszolta: "nem egy kicsit, hanem teljesen". Nem tette azonban hozzá, hogy Magyarországon ugyancsak. A magyarellenességéhez is hű maradt, kijelentve, "sokkal elcsodálkoztatóbb, hogy azelőtt miként tudtam egyáltalán magyarokkal együtt élni." Önkritikáját hazai bálványozói irányelvként is felfoghatnák önmaguk számára. 

Ami nálunk folyik, az már nemcsak holokauszt biznisz, hanem a politikai vakság netovábbja, és egyértelmű magyarellenesség. A múlt szüntelen, egyik oldalról haszonleső, másik oldalról kegykereső emlegetése nem teremt jövőt, de terheli a jelent. A meg nem szolgált juttatások pedig társadalmilag rombolók, élősködésre nevelnek, és azok kettőzött kizsákmányolását jelentik, akik munkájukkal előteremtik. Rossz úton járnak a politikusok, akik a múltnak szentelnek dramatizált figyelmet, s szerény anyagi eszközeinkből a múltat táplálják. A kétharmados felhatalmazás ellenére a kormányzati szervek is alázatosan tűrik a nyomulást, ezért a mi igazunk nehezen tud utat törni magának, arra sem elég, hogy kis kérdésekben győzhessünk. Az önmagukat kiválasztottnak minősítőknek mindenben, mindenhol, mindig igazat adnak. Sőt minket köteleznek rá, hogy a saját történelmünkön kívül éljünk, tagadjuk meg mindazt, ami nekik nem tetszik. 

Az utóbbi időben hivatalos közegeink már "négy történelmi egyházról" is beszélnek, holott három volt és ma sincs több. A negyediknek beügyeskedett Mazsihisz ugyanis még csak nem is egyház. Már nem is evilági, hanem túlvilági rejtély, hogy történelmi egyházaink miért lapítanak. Nem tiltakoznak a biznisz-egyházak ellen, ám közös nyilatkozatban megtagadják a harangozást Trianon évfordulóján, s szolgálatkészen ítélnek el bizonyítatlan "antiszemita" jelenségeket. Közvéleményünk dermedten figyeli, hogy nem a kereszténység és a magyar nép mellett állnak. 

Mire való ez a világi és egyházi hajbókolás? Népünktől sem a kormány, sem az egyházak nem kértek, s nem kaptak felhatalmazást ilyesmire. Vesztünkbe rohanunk, ha mindezt nem látjuk, főleg, ha nem teszünk ellene. A szolgalelkűség hatalmas és jogos ellenszenvet szül, s - ne legyen kétely - visszaüt a kormányra és az egyházakra. Ezért nem elnéző kormányra van szükség, nem is beszélve olyanról, amilyet Gyurcsány, Bajnai, Mesterházy, Schiffer körvonalaz, akik ma is a már nem létező SZDSZ nagyon is létező nyomvonalához igazodnak. Mesterházy nemrég arról papolt, hogy "A rasszizmus körülöttünk van, terjed és erősödik. A rasszizmus ott van a turulban, az árpádsávos zászlóban, ami mind a szélsőjobb szimbóluma. A rasszizmus ott van az egyetemeken és főiskolákon, ahol a szélsőjobboldaliak vélt vagy valós származás alapján listázzák a diákokat. A rasszizmus ott van a színházban, amit a szélsőjobb izgat és igazgat. A rasszizmus ott van a szélsőjobboldali újságok lapjain, amelyek nap min t nap tá madják és fenyegetik a kisebbségeket." Szánalmas, ha egy pártelnök fordítva látja a dolgokat. A rasszizmus ennél is több helyen jelen van, de a magyarellenes rasszizmus. A közelmúltban Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke az amerikai kongresszusban "Magyarország a nácizmus kapujában" címmel tartott előadást, s gyalázatos módon Magyarország ellen hangolta a jelenlévőket. 

Mindeközben egy zsidót sem láthatunk kukázni, a kilakoltatás, munkanélküliség sem fenyegeti őket. Tizennégy etnikum közül csak ők panaszkodnak üldözésre, akik pedig vitathatatlanul és hagyományosan a legjobban élnek. Özönlenek is ide ellenőrizetlenül; egy székelynek hosszú ideig kell várni a letelepedési engedélyre, ők pedig - mindeddig cáfolatlan sajtóhírek szerint - zavartalanul és ellenőrzés nélkül betelepülhetnek. Nem nehéz kitalálni kik felelősek az ilyen, és egyéb kritikus pontokon rendszeresen előforduló állambiztonsági mulasztásokért, amelyek olyan helyzetbe hozták a Moszadot, hogy a KGB megirigyelné. Mindemellett azt is elnézik, hogy a zsidók homályba burkolják önmaguk kilétét; ők nem képeznek sem kisebbséget, sem fajt, sem etnikumot, sem vallást, nem tartoznak nemzethez, s önkormányzatiságot sem vállalnak, nehogy érinthetetlenségük megszűnjön, törvénytelenül szerzett előjogaik csökkenhessenek, netán a magyar állampolgárokra vonatkozó kötelezettségeket számon kér hessék r ajtuk. 

Bár önként adódik a következtetés, hogy faji politikájukkal csak faji politikát lehet szembeállítani, ne lépjünk erre az útra, de ne tűrjük tovább a magyarellenességgel párosuló telhetetlenséget és gátlástalanságot. Láthatjuk, a rasszista zsidó vezetők a saját megnyilvánulásaikkal naponta bizonyítják, pozícióikat nem rendeltetéseiknek megfelelően, hanem arra használják, hogy egymást juttassák előnyökhöz. Ez félreérthetetlen magyarellenes magatartás, s félreérthetetlen minősítést igényel. Értse meg mindenki, nem zsidóellenesség annak felismerése sem, hogy a magyarok közötti tudatos önvédelmi összetartás és önszerveződés minden formája kifejezetten létszükséglet. 


Tetszik, nem tetszik, a rasszista vezetőket vissza kell szorítani, a pénzügyeket, a hírközlést, a kultúra irányítását ki kell venni a kezükből, s magyar kézbe adni. Szükség van a külpolitika átorientálására is. Akkor is, ha ezt antiszemitizmusnak állítják be és világgá kürtölik. Ha nem tesszük meg, sorsunk egyre rosszabbra fordul. A rasszista vezetők mindezt sohasem látják be, az egyenlőség megkövetelésében is antiszemitizmust látnak, s csakis előjogokban gondolkodnak. Sajnos, a legtöbbször sikerrel veszik rá e személetmódra a zsidóság józan tömegeit is. Ha kicsit is hajlandóak lennének tanulni a történelmükből, tiltakozniuk kellene mindez ellen, hiszen az ostor rajtuk fog csattanni. Ám ugyanolyan vakok, mint az őket szolgalelkűen kiszolgáló politikusaink. Pedig ez ahhoz hasonló vészes következményekhez vezet, mint hogy 1919-ben a harminchárom népbiztosból harminckettő zsidó volt, vagy a Rákosi-féle zsidó ötösfogat és az AVO bosszúálló rémtettei, ami 1956 egyik fő oka vol t akkor is, ha erre kevesen mernek még gondolni is. Mivel mindez nem csak magyarországi jelenség, félő, hogy a holokauszttal felérő tragédiát készítenek elő önmaguk ellen. 
Közös érdekeink védelmében nincs hát helye a félmegoldásoknak, mivel a jelen helyzetet szentesítik, akármilyen demokratikus színezetben adják elő. A tiszteletnek, ha majd egyszer kölcsönössé válik, meglesz a létjogosultsága, de a megalázkodó nagylelkűség kölcsönösség nélkül bizony nem más, mint hazaárulás és nemzetvesztés. 
Mindennek okán e kérdésben nem lehet lépésről-lépésre haladni sem, hanem megálljt kell parancsolni, majd törhetetlen következetességgel fel kell számolni a kikényszerített előjogokat. Az ország már rég rá van hangolódva a "Nem!"-re, de kormányaink félnek észrevenni. A Fidesz-KDNP-kormány remélhetőleg csatlakozik az ország hangulatához. E kérdésben még semleges sem lehet, hanem félreérthetetlenül a magyarság oldalán kell állnia. Azzal sem érvelhet tovább, hogy mindenki magyar állampolgár, akiket megvéd és egyenjogúnak tekint, mert a magyarok már nem egyenjogúak a saját országukban; védeni őket kell. Nem veszik, vagy nem akarják észrevenni, hogy a rasszista zsidó vezetők és szervezetek politikát, kultúrát, erkölcsöt diktálnak a kormány helyett, sőt a kormánynak is?! A választott vezetők nem hagyhatják, hogy a pók tovább szője a hálóját, amely elsőként az ő kezeiket bénítja le. Csak a vak nem látja, hogy Magyarországon második Izraelt szeretnének létrehozni. A két kormányzás közötti években Orbán Viktor kijelentette: "Aki nem áll ki semmi mellett, az előbb-utóbb elveszít mindent." Most ki kell állni, és tévedni tilos. A magyar megmaradás érdekében látni kell, hogy Tisza Kálmán óta a zsidó telhetetlenség és rámenősség mellett problémáink alapvető oka a magyar politikai tehetetlenség és behódolás. A zsidó felsőbbrendűség intézményesítésének folyamata azon a ponton van, hogy visszafordíthatatlanná válik. Ezért mellébeszélésnek, látszatintézkedésnek helye nincs. 
Ha a helyzet magaslatán akarunk állni, mindenki felelősen és mélyen gondolja át a tennivalóit, mert HA E KÉRDÉST NEM OLDJUK MEG - KÖZÖS ERŐFESZITÉSSEL, EMBERSÉGESEN, DE MEGINGATHATATLAN KÖVETKEZETESSÉGGEL A MAGYARSÁG JAVÁRA - HIÁBA OLDUNK MEG MINDEN MÁS KÉRDÉST, AZ EREDMÉNYT MÁSOK FÖLÖZIK LE, S A MAGYAR MEGMARADÁS NÖVEKVŐ, DE LEHET, HOGY VÉGVESZÉLYNEK LESZ KITÉVE! 
Szélsőség-e a szélsőség? 
A rendszerváltás óta körbejár két varázsszó, amelyekkel igyekeznek elhallgattatni bennünket: az antiszemitizmus és a szélsőség. Mindkettőt azok ellen vetik be, főleg a hírközlésben, de nem ritkán még az Országgyűlésben is, akik a nemzet érdekében szólnak. A jobboldali elhajlással nem vádolható politikusok, politológusok nem szűnnek meg elítélgetni a szélsőségeket. De bajban lennének, ha szabatosan meg kellene fogalmazniuk, mi a szélsőség. Honnan, mikortól, mettől, meddig, miben számít valaki szélsőségesnek? Kísérletet sem tesznek rá, pusztán dobálódznak e csodafegyvernek vélt kifejezéssel. A kormányon és ellenzékben egymást váltó pártok is sulykolják, hogy a Jobbik, illetve a Munkáspárt jobb-, és baloldali szélsőség, s mint ilyenek, elítélendőek, kirekesztendőek. Állításaik a nyilvánvaló célzatosságuk ellenére sem teljesen eredménytelenek. A tömegeket félrevezető propaganda-fogás eltereli a figyelmet a jobb- és a baloldal tévedéseiről. Miért lenne szélsőség az események b íráló ta glalása; miért szélsőséges a párt, amely Magyarországon magyar akar lenni, vagy ki mer állni a munkavállalók érdekei mellett? A társadalom nem is tekinti őket szélsőségesnek. 
Nincs arról szó, hogy közös nevezőre kellene hozni az egymástól ideológiai szakadékkal elválasztott két pártot. Bár gyakorlati szempontból nem állnak egymástól oly távol, mint gondolnánk. Ezen se szörnyülködjön el senki, hanem emlékezzen a lisszaboni szerződésre, a fiskális paktumra, amelyekre a Fidesz és az MSZP együtt szavazott. 
A nemzeti érdekekért, illetve a nemzetrontó kisebbségek és beteges másságok ellen fellépő pártok, legyenek bal-, vagy jobboldaliak, nem minősülhetnek szélsőségesnek. Ezen az sem változtat, hogy egyik-másik bírálatuk súrolja a megfoghatatlan, s az antiszemitizmussal mindig rokonított szélsőség határait, hiszen mértéket nem ismerő eljárásokat bírálnak. 
Mindennek okán nem engedhető meg, hogy a szélsőség jogi - azaz törvényileg büntethető - kategória legyen. A rasszista zsidó vezetők által kikényszerített vonatkozó törvényi rendelkezések önkényesen értelmezhetőek, magyar- és alkotmányellenesek. Mégis e kérdésben is hallgatólagos nagykoalíciós megértés-féleség van kialakulóban, sőt újabb magyarellenes megszorításokon tépelődnek. Lehet, hogy egyeseknek nem tetszik, de mind a MIÉP létrejötte, mind a Jobbik kialakulása belőle, nem véletlen, hanem a gyengülő magyar nemzeti önvédelem válasza az erősödő magyarellenességre, történelmi szükségszerűség. 
A nemzeti oldalon szétnézve, akár az anyaországban, akár a szétszaggatott nemzetünkön belül, láthatjuk, a jobboldalnak vannak egyéniségei, akik államférfiakká válhatnának. Amennyire ez örvendetes, annyira elszomorító, hogy ritkán akad közöttük kettő, akik egyetértenek, s egymás mellett tántoríthatatlanul kitartva küzdenek. Ebben része van az ellenfél mesterkedésének is, de ez sem mentség. Ellenkezőleg, nagyobb összetartásra kellene sarkallnia őket. Ám nem ez történik, ahogy az MDF története is mutatja, amely csak a megalakulásakor állt a helyzet magaslatán. Vagy közelmúltbeli példa: ha elismert magyar indíttatású újságíró leírja, hogy a Jobbik a kormány elleni gyűlöletkeltésben "versenyt fut a magyarországi balliberális bandával", akkor bizony sok kérdőjel merül fel. A jóhiszeműség vélelme a Jobbikot is megilleti, akkor is, ha a javaslatait, akcióit körültekintőbben kellene előkészítenie, partner- és kormányképesebbnek kellene mutatkoznia. Kinek jó, ha a jobboldali erők e gymásnak esnek? Ha a vita tárgyilagos egyeztetés helyett néha oly elemi erővel és vádaskodó hangnemben folyik, hogy messze túllépi a tisztázás szándékát? Nos, válaszolják meg a klasszikus kérdést: Cui prodest? 
Miért van, hogy két jobboldali párt, a Fidesz-KDNP és a Jobbik, ellenfelek, s nem keresik, ha nem is a kritikátlan, de mégis az együttműködés lehetőségét, holott magától értetendő lenne? Itt valami nincs rendjén. Párbeszéddel csillapíthatnák mindazt, amit egymásban elutasítandónak vélnek. Kívülről úgy látszik, a fő ellentét a zsidó nyomulás és a földtörvény értékelésében van közöttük. Azt ugyanis nem hihetjük, hogy naivan beugranak az antiszemitizmus és a szélsőség alaptalan vádjának Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a rasszista zsidó lobby által szervezett külföldi nyomás. A politikusoknak számításba is kell venni a körülményeket, de nem annyira idomulniuk kell hozzájuk, mint alakítaniuk kell őket. Nem szabad kényszerhelyzetet látni ott, ahol nincs. Üdvözlendő a reálpolitika, de az ország érdekét az egyformán értelmezett, a nemzeti szuverenitás védelmében minél nagyobb egységben megvalósított politika szolgálja. Ha szavakban magyar érdekeket védelmező két párt k özött fo lyamatos nézeteltérések keletkeznek, bár egyikre sem szívesen mondjuk, hogy téved, csak az egyikük értelmezése lehet helyes. Ha ténylegesen a nemzeti érdekeket követik, nem állhatnak egymástól oly távol, hogy a hatalmon lévő közigazgatási és jogi eszközökkel akadályozza a másikat, a másik pedig megkérdőjelezze az egyik indíttatását és céljait. Márpedig, sajnos, ez történik, s ezáltal fennáll a veszélye, hogy velük együtt, de miattuk a nemzet ismét történelmi pillanatot szalaszt el. 
A másik "szélsőség" a Munkáspárt. Az egyedüli igazi baloldali párt, s az egyetlen nem polgári párt, azaz más társadalmi rendszer híve. A többi szereplő a kapitalizmus híve. A Munkáspárt rá is mutat, éppen ezt manipulálja Gyurcsány, Bajnai és Mesterházy, amikor folyvást "Orbán-rendszerről" beszél, holott nem az van, hanem kapitalizmus, és problémáink ebből adódnak, sőt az "Orbán-rendszer" még igyekszik is enyhíteni ezeken. A Munkáspárt vitázik azzal a nézettel is, hogy a múlt rendszer juttatta az országot a nagytőke és a monopóliumok kezére. Ismeretes, hogy ezt Fekete János alapozta meg, akit a politikai irodalom soha nem kommunistaként, hanem zsidó bankárként említ. A folyamat a rendszerváltás utáni kormányok alatt sem kommunisták, hanem közismert zsidó személyek vezénylete alatt mélyült el. Ezt kellene kimondani. A tényből, hogy egyikük-másikuk érdekből, de nem meggyőződésből tagja volt az MSZMP-nek, vagy a KISZ-nek, nem vonható le a fenti következtetés. Legfeljebb az, h ogy ők s zemélyesen köpönyegforgatók. Nincs és ne is legyen jövője annak a politikának, amely fél kimondani még a múltbeli közismert igaz tényeket is, hanem részigazságokat általánosít, és mai szemmel láttat. 
A Fidesz-KDNP-nek a kétharmad mellett - főleg annak esetleges hiányában - megbízható szövetségesek kellenek. Amennyiben nem gondolkodik nagykoalícióban, vagy nem kényszerítik rá, ami jelenleg nemzeti tragédiával érne fel, ilyeneket csak a Jobbikban és a Munkáspártban találhat. Találhatna, de nem keresi, pedig hasonló pártok nem egy tőkés országban parlamenti pártok, és ettől még a kapitalizmus nem dől meg. A "szélsőséges" Jobbik és a Munkáspárt a szociális követeléseket harcosabban képviselik, egyes eseményekről ők mondják ki az igazságot, ami tettekké válhat. 
A Jobbik és a Munkáspárt joggal utasítja vissza a szélsőséges minősítést, bár nincs rá különösebb szükségük, hogy reagáljanak e vádaskodásra, mivel politikájuk önmagáért beszél. A magyar érdekek és értékek, a munkavállalók jogainak védelme, közüzemi szolgáltatások árainak csökkentése, munkához való jog, közmunka, adósságplafon, bankadó, közvagyon gyarapítása, stb. az ő jelszavaikban, programjaikban szerepel. Ezek egy részét a Fidesz is átvette. Egyes céljaik tehát nem állnak ellentétben. Hangsúly esik a hosszú időn át tanúsított következetességükre is, ami önmagában cáfolja a szélsőség vádját. Fogalmazási, időzítési melléfogásaik akadnak, de láthatólag mentesek a korrupciótól, s nem ragadtatták magukat embertelen cselekedetekre, mint a baloldal mostanában feltűnt harsánykodó pártocskái. 
Talán nem is tudatosult eléggé e pártokban, hogy hatalmas előnnyel rendelkeznek: jóval szélesebb tömegeket szólíthatnak meg, mint az LMP, DK, vagy akár a nagyobb pártok: a Jobbik főként a nemzeti érzelmű magyarságot, a Munkáspárt főleg a dolgozó rétegeket, és szócsöve lehet szakszervezeteknek is. Elvben tehát nagy a potenciális társadalmi bázisuk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magukat baloldalinak feltüntető, de a tőke védelmezőjévé felcsapott pártok és szaporodó pártocskák egészséges nézeteket valló tagságának nem jelentéktelen része csendben, de szemben áll az elidegenedett pártvezetéseik politikájával, s nem kizárható, hogy hajlandó más pártokra szavazni. 
Akármerről közelítjük meg a kérdést, megerősödik a vélemény, és ez meg is fogalmazható, nem azok a szélsőségesek, akikről ezt hazudják, hanem akik másokat annak minősítenek. 
(...) 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése