2017. március 3., péntek

Ma Ukrajna , holnap talán hazánk .






Ma Ukrajna , holnap talán hazánk .






A nap, amikor a magyarországi zsidó ifjak fasiszta szervezetet alapítottak Mussolini Olaszországában

"A magyar zsidó diákok kitörő evvivája fogadta Mussolini beszédét" - Horovitz Tamás úrnak, a debreceni zsidó hitközség elnökének hanukaajándékként Néhány nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy első fokon elítélték azokat a fiatalokat, akik tavaly decemberben megrongáltak négy köztéri menórát. Nem tudom, pontosan mit követtek el az ifjak, ezért tettüket nem tudom megítélni. Csupán az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a még nem jogerős ítélet szerint a vádlottaknak el kell olvasniuk Fejtő Ferenc „Magyarság, zsidóság” című vaskos kötetét. Gondolom, olvasás után szellemi élményükről be is kell majd számolniuk a kijelölt pártfogónak. Tudjuk, történelmi tárgyú könyvek esetében nemcsak az a fontos, ami a műben szerepel. Ugyanilyen fontos, sőt talán fontosabb az, amit a könyv elhallgat. Elhatároztam hát, hogy az elítélt fiataloknak a magam szerény eszközeivel segítséget nyújtok. Nemcsak a Fejtő-kötet hibáira, tévedéseire hívom majd fel a figyelmet, hanem arra is, ami a műből kimaradt. Most csak egyetlen elhallgatott apróságról írok (részletesebben majd januárban térek vissza erre a témára). 2013 tavaszán Tormay Cécile nevétől volt hangos a sajtó. A fővárosi közgyűlés ugyanis úgy döntött, hogy közterületet nevez el az írónőről. Zsidó magánszemélyek és szervezetek azonnal tiltakoztak. Horovitz Tamás, a debreceni zsidó hitközség elnöke levelet írt Tarlós Istvánnak, a küldemény 2013. május 30-án a Mazsihisz honlapján is megjelent. Horovitz többek között ezt írta: Alapvető társadalmi és morális feladat, hogy Magyarországon ne lehessen olyan személyről közterületet elnevezni, aki támogatta a numerus clausus fennmaradását, és személyesen köszöntötte a fasiszta Mussolinit, jelezve ezzel a közvélemény számára egyértelmű állásfoglalását a fasizmus eszmeisége felé. Mások megnyilatkozásaiban is történt utalás arra, hogy 1932 őszén a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének küldöttsége tisztelgett a Duce előtt, s a köszöntő beszédet Tormay Cécile mondta. Máig ezt a beszédet idézik, lobogtatják annak igazolására, hogy az írónő mekkora fasiszta volt. Pedig abban az időben az egész magyar sajtó elismerően, sőt lelkesen írt Itália vezéréről. Lehet, hogy Horovitz Tamás és mazsihiszos elvbarátai ezt nem tudják, de ez az igazság. Fejtő Ferenc könyvének 207. oldalán megemlékezik arról, hogy Magyarország 1927-ben barátsági szerződést kötött Olaszországgal. Bethlen István miniszterelnök és Benito Mussolini április elején írták alá a szerződést Rómában, s erről a jelentős eseményről minden hazai lap vezető helyen számolt be. Az Egyenlőség is, amelynek fejlécében ez olvasható: „A magyar zsidóság politikai hetilapja”. A lap a neológ zsidóság orgánuma volt, mai megfelelője a Mazsihisz kiadásában megjelenő Új Élet. Az Egyenlőség 1927. április 9-én megjelent számának címoldalán ez a cím virít: „Bethlen és Mussolini”. A terjedelmes írásból csak egy mondatot idézek: Ha a közvélemény nem tudná, úgy most elmondhatjuk itt, hogy az első szövetséget Mussolinivel mi magyar zsidók kötöttük négy évvel ezelőtt, mikor a Hittler-puccs (sic!) lehetetlenné tette, hogy diákjaink továbbra is megmaradjanak a délnémet egyetemeken. A húszas évek elején a zsidó diákokat a magyarországi zsidó vezetők kérésére Mussolini fogadta be. Ez volt tehát a Bethlen-féle szövetséget megelőző ószövetség, amelyre a zsidó hetilap 1927-ben annyira büszke volt. Az idézett cikkről részletesebben majd máskor írok, most ugorjunk inkább a következő évre. 1928 tavaszán olasz képviselők látogattak Magyarországra. Az Egyenlőség című zsidó hetilap címoldalon köszöntötte az illusztris vendégeket: Köszönet Mussolininak! Abból az alkalomból, hogy az olasz fascista képviselők Budapesten vannak, szükségesnek tartjuk, hogy e hasábokon külön is leszögezzük: mennyi hálával és köszönettel tartozik a magyar zsidóság Mussolininak. Az ő zseniális tekintete és államférfiúi belátása ismerte fel először Európában azt a nagy értéket, amelyet a numerus clausus által földönfutóvá tett magyar zsidó diákok képviselnek. Mussolini lángesze, szerető szíve és parancsszava nyitotta meg a mi bujdosó fiaink előtt az olaszországi egyetemeket. Ma Mussolini fascista államában háromszor annyi magyar zsidó diák tanul, mint a hazai zsidó egyetemeken és sok százan vannak azok a fiaink, akik elnyervén oklevelüket, megtelepedtek és ekszisztenciát (sic!) alapítottak a fascista állam jóindulatából Olaszországban. A magyar zsidóság hálájának és köszönetének akarunk szerény tolmácsai lenni akkor, amikor a nálunk időző olasz képviselőket szeretettel üdvözöljük. Kérjük őket, hassanak oda, hogy a fascista Olaszország továbbra is második otthona maradjon a magyar zsidó diákoknak és tolmácsolják köszönetünket a magyar zsidó ifjúság igaz barátjának, Olaszország nagynevű miniszterelnökének, Benito Mussolininek, ki bujdosóink ezreit mentette meg a pusztulástól. Sok-sok magyar zsidó szülő hálás szeretete tekint a nagy olasz Vezér felé. (Egyenlőség, 1928. április 21., 1. o.) Megérdemelte a Duce a köszönetet? Meg. Zsidó szemszögből nézve kétségtelenül megérdemelte. Nagy kérdés, hogy a honi zsidóság akkori háláját miért hallgatja el a mai zsidóság. Ami 1928-ban köszönetet érdemelt, ma már említésre sem méltó epizód? Mondhatja persze a Tormay Cécile nevétől megbokrosodó Horovitz Tamás, hogy az idézett szövegben nincs semmi kivetnivaló. A zsidó lap köszönete nem jelenti azt, hogy a hazai zsidóság, a zsidó vezetők szimpatizáltak volna a fasizmussal. Ez persze pehelykönnyű érv, de fogadjuk el, hiszen lovagias nemzet vagyunk. A zsidóság hálás nép, a szeretet népe, náluk például már ősidők óta működnek az emberszeretet különböző intézményei, én legalábbis ezt olvastam egy száz évvel ezelőtti cikkben: A Tan népe, az Egyisten nemzete még elnyomottságában is szervezte a gettókban az emberszeretet intézményeit, amikor más nemzetek nyereg alatt puhították a húst. (Zsidó Szemle 1917. december 14., 3. o.) Érthető tehát, hogy a többi, nyereg alatt húst puhító néppel ellentétben a Tan népe szinte perzselő szeretettel köszöntötte a zsidó ifjakon segítő Mussolinit. De történt azért más is. 1928 nyarán az Egyenlőség hosszú cikkben számolt be arról, hogy Mussolini fogadta a Padovában tanuló magyarországi zsidó diákok csoportját. A „Mussolini beszéde a páduai magyar diákokhoz” című cikk első feléből idézek: Az itteni fasiszta diákszervezet (Gruppo universitario fasiszta) vezetője, Menini a kormány megbízásából avval a felszólítással fordult hozzánk, hogy mi külföldi diákok alapítsunk egy fasiszta egyesületet. Ennek az legyen a célja, hogy mi is megismerkedjünk a fasizmus lényegével és ezáltal az olasz nemzet legsajátosabb szellemi mozgalmával. De szükséges ez azért is, hogy majd otthon, hazánkban a fasiszta eszméket általunk megismerhessék. Mi magyar zsidó diákok a legnagyobb készséggel teszünk eleget a kormány felszólításának. ((Egyenlőség, 1928. június 2., 2. o.) A cikk ezek után idézi Menini fasiszta ifivezér beszédének néhány mondatát, majd a cikkíró (Roboz László, „szigorló orvos, a padovai magyar zsidó diákok elnöke”) közli, hogy „megalakult a mi fasiszta egyesületünk”. Most, a holokauszt-emlékév alkonyán nem árt tudni, hogy magyarországi zsidó ifjak fasiszta szervezetet alapítottak Mussolini Olaszországában. Tormay ilyesmit nem tett, kedves Horovitz úr! Tormay ráadásul a saját lapjában sem tett semmit azért, hogy honfitársai a fasiszta eszméket általa megismerhessék. Bezzeg a Tan népe, a zsidó ifjak! Végezetül az említett cikk második feléből idézek egy hosszabb részt: Az olasz kormány néhány nappal ezelőtt megszervezte a páduai diákok római kirándulását. Ez a római kirándulás legteljesebb mértékben szimbólumává vált annak a meleg barátságnak, mely bennünket, magyar zsidó diákokat a fasiszta államhoz fűz. A páduai magyar diákok nagy serege néhány nappal ezelőtt utazott Rómába, hogy Mussolininál tisztelegjen. Az olasz államvasutak úgyszólván teljes szabadjegyet adtak nekik, a római pályaudvaron pedig egy 200 tagú diákküldöttség várta őket kalaplengetéssel és fasiszta üdvözléssel. Rómában vége-hossza nem volt az üdvözlésnek. A polgármester a Capitoliumban fogadta őket, majd az új Stadionban a fasiszta párt hivatalos vezetősége rendezett fogadtatást (sic!). Az üdvözlő beszédet itt Berkovics Miklós magyar zsidó diák tartotta gyönyörű olaszsággal. Mire Turati, a fasiszta párt főtitkára felelt, ki kijelentette, hogy tudja, milyen fényes eredménnyel tanulnak Páduában a külföldi diákok. A római egyetem rektora az egyetem aulájában rendezett tiszteletünkre reggelit, majd a diákok megjelentek testületileg Mussolini miniszterelnöknél. Mussolininak két magyar zsidó diák rózsacsokrot nyújtott át és erre az olasz diktátor a következő szavakat intézte a fiúkhoz: Én akartam, hogy idejöjjetek, mert meg akartalak ismerni benneteket. Kijelentem, hogy Olaszországnak nagy haszna van abból, hogy ti itt tanultok a mi földünkön. Igen fontosnak tartom ezt, mert evvel Olaszország barátokat szerez magának. De ti is boldogok lehettek fiaim, mert szemtanúi vagytok a fasiszta állam fölépítésének, mely egy új társadalmi és világrendnek veti meg az alapját. Továbbra is jó munkát és jó mulatást fiúk! Azt akarom, hogy Róma és Padova hatóságai és egyetemei továbbra is szeretettel fogadjanak benneteket és álljanak rendelkezéstekre. A magyar zsidó diákok kitörő evvivája fogadta Mussolini beszédét, ki ezután lefényképeztette magát a fiúkkal. Középen áll az olasz diktátor, a fasizmus vezéralakja és körülötte a magyar numerus clausus magyar zsidó diákjai. (Egyenlőség, i.h.) Az idézett mondat után olvassuk, hogy „a fényképet legközelebbi számunkban közöljük”. Így is történt. Az Egyenlőség következő lapszáma címoldalának alsó felét a történelmi nevezetességű fénykép tölti ki, fölötte Sándor Pál zsidó országgyűlési képviselő ódai emelkedettségű szövege olvasható. A képen sok-sok zsidó diák gyűrűjében látható a Duce. De még valami van a fényképen. Egy nagy asztal. Ennél az asztalnál írta alá egy évvel korábban a magyar és olasz kormányfő a barátsági szerződést, amelyre most a zsidó ifjak ütötték rá képletesen a maguk fasiszta pecsétjét. Vajon mi lett a sorsa ennek a nevezetes fényképnek? Horovitz Tamás úr helyében felkutatnám a zsidó levéltárat, s ha meglelném, kiakasztanám a hitközségi irodában. Mert ott a helye. Bistrán Demeter (Kuruc.info)

A szerző korábbi írásai: 
  • Tüntetés után. Forradalom előtt?
  • - Ábrahámék "közfelháborodásáról"
  • - Még egyszer Imre Kertész kommunista cikkeiről
  • - és arról, amit megpróbált eltitkolni az érettségijével kapcsolatban -
  • "Magyarországtól végképpen elszakadni: ez mentálhigiéniai kérdés" -
  • ami a Fidesz-kedvenc Imre Kertész kötetéből kimaradt - "Ez a bizonyos zsidó liberalizmus nem egyéb frusztrációnál és gyávaságnál" - Kertész Imre születésnapjára
  • - Gárdonyi Géza: "Miért van zsidókérdés? Feleljenek rá a zsidók!"
  • - "Mindig odaállt, ahol a világ bejött a kulcslyukon" - Egyszerű sorok Faludy György születésnapjára - "Pácolt nyolc pudvás múmia" - egyszerű sorok Faludy György születésnapjára (2. rész)
  • - Erdélyi-ügy, Tormay-ügy - Elfelejtett írás a Solymosi Eszter vére című vers visszhangjáról, és annak mai tanulságai - "Ilyen még nem volt az ország történetében!"
  • - Kertész Imre elfeledett turbinacikke
  • - Kertész Imre: legenda és valóság - Müller néni igaz története a Mazsihisz honlapján: "A gáz felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül" -
  • A Mazsihisz kissé hiányosra sikeredett nekrológja a pufajkásról
  • - Ungvári Tamás, a holokauszt-tagadó
  • - A Wiesel-legendárium legújabb gyöngyszeme: megjött Tibi! -
  • Nagy Imre: "Népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk emlékének" Nyílt levelek Tarlóshoz: -
  • Tudta Tarlós, hogy Mándy Iván nyilas lapban publikált, Bajcsy-Zsilinszky pedig kordában akarta tartani a zsidót? -
  • "Gyorsan előálló fizikai rosszullét fog el a zsidók közt" - nyílt levél Tarlósnak az antiszemita Móricz Zsigmond ügyében
  • - A zsidó a legősibb és legtisztább faj, a többiek csak korcsosodnak és pusztulnak? -
  • Újabb levél Tarlósnak -
  • "Mi, magyarok vagyunk az olasz fasizmusnak a legigazabb megértői és bámulói" -
  • a III. levél Tarlósnak - "Nem akarunk a nemzetközi zsidóság szemétlerakó telepe lenni"
  • a IV. levél Tarlósnak 
    Forrás: https://kuruc.info/r/9/137227/



Még egyszer Imre Kertész kommunista cikkeiről - és arról, amit megpróbált eltitkolni az érettségijével kapcsolatban


Igazság nélkül nem láthatsz - Kertész Imre születésnapjára (befejező rész) Kertész Imre születésnapjára írt cikkem harmadik, utolsó részéhez értem. Hogy miről lesz szó az alábbiakban? Kertész Imre életrajzának két homályos, eddig nem tisztázott mozzanatáról. Először arra keresem a választ, hol, mikor és milyen eredménnyel érettségizett az író. Írásom második felében Kertész zsurnalisztikai munkásságának újabb két darabját teszem közkinccsé rövid kommentár kíséretében. Elöljáróban azonban szólnom kell egy három hónapja megjelent cikkről, amelyre azon frissiben nem reagáltam, türelmesen megvártam Kertész Imre születésnapját. Augusztus 18-án jelent meg a gepnarancs.hu oldalon az ismert liberális szerző, Lévai Júlia „Leleplezés” - innen és onnan nézve című publicisztikája. A cikk témája a Kuruc.info augusztusi írása Kertész Imre magas állami kitüntetéséről és Schmidt Mária ezt megelőző, a Heti Válaszban publikált terjedelmes írásáról. Lévai többek között ezt írja: Az ügy előzménye, hogy a lap mérhetetlenül felháborodott Schmidt Mária Kertész Imréről szóló írásán, amelyben a szerző úgymond „azt hazudta, hogy (Kertész) sohasem volt kommunista”. (A kommunista szót a kuruc.info természetesen nem az eredeti, hanem a „haza- és nemzetáruló gazember, magyarellenes diktátor” értelemben használja.) Egyik szorgalmas munkatársuk, „a kiváló Bistrán Demeter” (J) ennek hírére azonnal könyvtárba vonult, hogy megnézze, mit is írt Kertész a pályája elején, az ötvenes években. Lévai nem értette meg, vagy felületesen olvasta el a kifogásolt cikket: nem Kertész Imre kitüntetésének a hírére „vonultam” (?) könyvtárba, hanem sok évvel ezelőtt magánszorgalomból, csillapíthatatlan tudásszomjtól vezérelve kutattam fel Kertész írói munkásságának korai, elfeledett darabjait. Tavaly júliusban jelentek meg azok a cikkeim, amelyekre Lévai Júlia is hivatkozik. 2013 júliusában pedig még szó sem volt arról, hogy a Nobel-díjas író a Magyar Szent István Rend birtokosa lesz. Ez azonban apróság, írt ennél sokkal érdekesebbet is Lévai Júlia. Ott tartottunk, hogy „Bistrán Demeter (J)” (?) „könyvtárba vonult”, s Kertész-cikkek után nyomozott: Közzé is tette rögtön az onnan nézve bombasztikus hatású mondatot, amely szerint Kertész „kommunista lapoknál dolgozott”. Innen nézve, a mondat nemhogy nem bombasztikus, hanem még totálisan értelmetlen is, hiszen tudjuk, hogy a Rákosi-korszakban kizárólag kommunista lapok létezhettek, attól volt totalitárius a rendszer. Bistrán ezzel a „fölfedezésével” tehát számunkra nem mondott semmit, legfeljebb azt, amit enélkül is tudunk: Kertész a pályája elején hitt a szocializmusban és aktívan írt. Annál többet jelenthet viszont a mondat a lap közönségének, amelynek tagjai a gyűlöletüket már a kommunisták és a zsidóság puszta azonosítása révén is boldogan ki tudják élni. (http://gepnarancs.hu/2014/08/leleplezes-innen-es-onnan-nezve/) Lévai idéz tőlem egy három szavas mondatot. Ilyen mondatot azonban nem írtam le: az idézőjelbe tett szavakat egy hosszabb mondatomból metélés révén tette magáévá Lévai, s nem vette figyelembe a szövegkörnyezetet sem. Pedig leírtam világosan, száraz magyarsággal, hogy Kertész Imre saját maga nyilatkozott újságírói pályakezdéséről, s arról, hogy a buchenwaldi koncentrációs táborból hazajőve belépett a kommunista pártba. Nem írtam tehát semmi „bombasztikus”-at, semmi „totálisan értelmetlen”-t. Kertész Imre saját bevallása szerint 1948 nyarán lett a Világosság című kommunista napilap munkatársa (Kertész Imre: K. dosszié. Bp., Magvető, 2006, 126. o.), s 1951. január elsején szűnt meg a munkaviszonya: „szabályos felmondólevelet kaptam kézhez a Szikra Lapkiadó Vállalattól: 1951. január elsejétől nem tartanak többé igényt a munkámra”. (I.m. 128. o.) A kertészi adatok alapján tehát évekkel ezelőtt végiglapoztam 1948 nyarától 1950 végéig a Világosság lapszámait, s elolvastam azokat a cikkeket, amelyek alatt Kertész nevét, vagy monogramját találtam. Nincs ebben a történetben semmi „bombasztikus”. Kertész pályakezdésekor léteztek még nem kommunista lapok is. Például az ellenzéki Demokrata Néppárt (Barankovics-párt) 1949 elején megszűnt lapja, a Hazánk. Például az ugyancsak ellenzéki (de azért a kommunistákkal olykor flörtölő) radikális párt lapja, az 1949 júniusában kimúlt Haladás. Nem igaz tehát Lévai azon állítása, hogy „a Rákosi-korszakban kizárólag kommunista lapok léteztek”, hiszen a szociáldemokrata párt bekebelezése, az állampárt (MDP) megalakulása után is működtek nem kommunista lapok. Például a különböző felekezeti újságok. Az Új Ember című katolikus hetilap. Vagy a zsidó hetilap, az Új Élet. Lévai Júlia szerint ezek is kommunista lapok voltak? Azért idéztem Lévai Júlia nyári írásából, mert ez a cikk is (Schmidt Mária szavával élve) a „maszatolás” mintapéldája. Lévai szerint köztudott, hogy pályája elején Kertész hitt a szocializmusban és „aktívan írt”. Ha ez a tény köztudott, akkor mivel magyarázható az, hogy eddig egyetlen irodalomtörténész sem dolgozta fel a Nobel-díjas író pályakezdését? Mi az oka annak, hogy a 2009-ben megjelent Kertész Imre bibliográfia is csak 1975-től veszi számba az író munkásságát? Ady, Kosztolányi vagy Pilinszky újságírói működése közismert. Kertészé miért kivétel? Lévai Júlia egyébként azt is írja, hogy a tavalyi írásaimban idézett Kertész-cikkekkel alapvetően nincs semmi baj, hiszen a kor íróinak jó része „nem politikában és realitásokban, hanem kizárólag eszmékben gondolkodott, így bevette a kormánymaszlagot”, aminek alapvető oka az volt, hogy „a meghirdetett, egyenlőségpárti eszmék alapjaikban humanisták, igazságosak voltak”. Megdöbbentő, hogy ezek a szavak leírathattak és megjelenhettek Magyarországon 2014-ben. A kommunista párt valóban „egyenlőségpárti eszméket” hirdetett? A meghirdetett sztálinista eszmék „alapjaikban humanisták, igazságosak” voltak? Aki ismeri a korszak kommunista sajtóját, csak megbolydult gyomorral tudja olvasni Lévai „maszatolását”. Amikor Kertész még a Madách Gimnázium diákja volt, már felszalámizták a kisgazdapártot, elhurcolták Kovács Bélát, lezajlott a Magyar Közösség-per, felakasztották Donáth Györgyöt. Amikor Kertész az utolsó gimnáziumi évét befejezte, Péter Gáborék már serényen dolgoztak a MAORT-per forgatókönyvén. Kertész már a kommunista párt lapjánál dolgozott, amikor ítélet született a MAORT-, a Mindszenty-, majd a Rajk-perben. S ez csak a jéghegy csúcsa. Az „egyenlőségpárti eszmék” olvastán nem lepődtem meg azon, hogy Lévai Júlia végül a zsidóság és a kommunizmus viszonyánál kötött ki. Pedig Kertészről szólva nem bolygattam ezt a kérdést, hiszen az engem érdeklő probléma szempontjából mellékes, hogy az író milyen származású, milyen etnikumhoz, valláshoz kötődik. Ami engem érdekel: miért a nagy hallgatás Kertész Imre pályakezdéséről, gimnázium éveiről, a kommunista sajtóban eltöltött éveiről? Miért találunk különböző forrásokban egymásnak is ellentmondó, valótlan életrajzi adatokat? Az alábbiakban két kérdést érintek. Az első: Kertész Imre iskolai végzettsége. A másik: Kertész Imre újságírói működése. Kertész Imre érettségije Kertész Imre új könyvében olvasom: Ötvenedszer írom újra az önéletrajzomat. (Kertész: A végső kocsma. Bp., Magvető, 2014, 285. o.) Bizonyára a K. dosszié című, 2006-ban megjelent műről van szó. Érdekes, hogy ebben az öninterjú formájában megírt (s ötvenszer átgyúrt) kötetben az író nem beszél arról, mikor és hol érettségizett. „Egyelőre érettségi előtt álltam” – ez a legtöbb, amit megtudunk. (Kertész: K. dosszié. Bp., Magvető, 2006, 120. o.) Egy húsz évvel ezelőtt készült interjúban is talányosan fogalmazott az író: 1945 júliusában jöttem haza, befejeztem az iskolát és hamarosan újságíró lettem. (Igyekeztem elkerülni a katonaságot, ezért iratkoztam be esti egyetemre, de 1951-ben mégis besoroztak.) Az 1946-ban alakult Szikra című lapnál kezdtem újságíróskodni. Baloldali voltam, visszatérve a koncentrációs táborból, igyekeztem radikálisan gondolkodni a világ dolgairól, s abban az évben beléptem a kommunista pártba. 1948-ban a kommunista Szabadság című lap /…/ fuzionált a Világosság című szociáldemokrata orgánummal, s utóbbi nevén, déli lapként folytatták tevékenységüket. Itt dolgoztam 1950-ig, mikoris kidobtak. 1949-ben már meglehetősen kritikus szemmel néztem, ami körülöttem zajlott, de a pártból kilépni akkor nemigen lehetett. Amikor kitették a szűrömet, behívtak katonának /…./. (Kertész: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Bp., Magvető, 1998, 181-182. o.) Tudomásom szerint az egész Kertész-életműben ez az egyetlen világos utalás arra, hogy az író sikeres érettségi vizsgát tett (egyetemi tanulmányokat ugyanis csak érettségi birtokában lehet folytatni). Azt azonban Kertész sohasem mesélte el, sohasem írta le, hogy hol és mikor tett sikeres érettségi vizsgát. Pedig egy világhírű író életrajzának minden mozzanata érdekes lehet az olvasónak. A nobelprize.org honlapon (a Nobel-díj hivatalos weboldalán) minden díjazott életrajza olvasható. Kertész Imréé is. Az angol nyelvű életrajz szerint Kertész élete így alakult a háború utáni első években: On his return to Hungary he worked for a Budapest newspaper, Világosság, but was dismissed in 1951 when it adopted the Communist Party line. After two years of military service he began supporting himself as an independent writer and translator of German-langauge authors /…/ Az angol szövegben egy szó sincs gimnáziumi tanulmányokról, érettségiről (az idézetben szereplő méretes hazugságra később még visszatérek). Az angol szöveg mellett a honlapon megtalálható egy magyar nyelvű életrajz is. Ez azonban kissé eltér az angol verziótól: /…/ 1945-ben szabadul fel Buchenwaldban. Hazatér Budapestre, 1948-ban érettségizik. Rövid újságírói pályafutás következik, majd 1951-ben, már a sztálini diktatúra beállta után, kidobják a napilaptól, ahol addig dolgozott. Behívják katonának, 1953-ban leszerel, s úgy dönt, hogy író lesz. Ez olvasható a Nobel-díj weboldalán, tehát nyugodtan tekinthetjük Kertész hivatalos életrajzának. Szirák Péter monográfiájában is az szerepel, hogy Kertész 1948-ban érettségizett (Szirák: Kertész Imre. Pozsony, Kalligram, 2003, 216. o.). Kertész Imre a budapesti Madách Imre Gimnáziumban végezte tanulmányait 1940 és 1948 között. (Zárójelben jegyzem meg, hogy osztálytársa volt Gadó György, a későbbi szabaddemokrata politikus, akinek édesapja katonai vérbíróként szolgálta a kommunista rezsimet). 1948-ban azonban Kertész Imre nem tett érettségi vizsgát az említett gimnáziumban, mert az utolsó évben (is) megbukott. 2002-ben jelent meg Temesi László (nem tévesztendő össze a Ferenc keresztnevű, Kossuth-díjas szegedi mesemondóval) „Sors és sorstalanság. Kertész Imre Nobel-díja” című könyve a szerző saját kiadásában. Az alaposnak nem nevezhető műben Kertész gimnáziumi éveiről is olvasunk. Sajnos Temesi is „maszatol”, mert a lényeget elhallgatja: Kertész „általános tanulmányi eredmény”-e ugyanis minden iskolai évben elégséges volt. Kivéve két évet: hetedik és nyolcadik osztályos korában Kertész megbukott (az utolsó évben duplázott, mert félévkor is elmeszelték). Hetedikben mennyiségtanból, nyolcadik első félévében mennyiségtanból és természettanból, a nyolcadik év végén csak mennyiségtanból kapott elégtelent. Temesi fotókópiában közli az iskolai anyakönyv egyik oldalát, a nyolcadikos Kertész Imre év végi osztályzatait, az anyakönyvi oldal alsó részét azonban eltüntette. Nem véletlenül. (A teljes oldal a cikk alatt, a frissítésben található - a szerk.) Rákattintva nagyítható A fotókópia fölött azt írja Temesi, hogy Kertész 1948. augusztus 29-én sikeres pótvizsgát tett, s „érettségi vizsgára mehet”. Az idézet nem pontos: az anyakönyvi oldal Temesi által eltüntetett részén ugyanis három bejegyzés olvasható: 1.) „A tanári testület általános ítélete: javítóvizsgálatot tehet.” 2.) „Javítóvizsgálaton mennyiségtanból elégséges osztályzatot kapott, érettségi vizsgálatot tehet. Bp., 1948. augusztus 29-én.” Alatta két aláírás. (A dátum rosszul olvasható az anyakönyvben, lehet, hogy a helyes dátum augusztus 22.) 3.) „A Berzsenyi Gimn. igazgatója 795/1948 sz. alatt értesített, hogy az érettségi vizsgálaton magyar nyelvből elégtelen osztályzatot nyert. A dec. havában tartandó érettségire utasíttatott a Berzsenyi Gimn-ben.” A harmadik bejegyzést nem akarta megosztani olvasóival Temesi László, ezért csonkította meg az iskolai anyakönyvi oldal fotókópiáját. Miért kellett elhallgatni, hogy a Nobel-díjas író 1948-ban az érettségi vizsgán megbukott, méghozzá magyarból? Nem éppen az a nagy diadal, hogy a magyarból szekundára érdemesített író évtizedekkel később megkapta a legnagyobb irodalmi kitüntetést? Miért kell szégyellni a bukást? Nem attól jó vagy rossz író valaki, hogy van-e vagy nincs diplomája, érettségi bizonyítványa. Örkény István kérdés nélkül is beszélt arról, hogy hetedikes korában elégtelent kapott magyarból, mert nem tanult. Méghozzá az ország egyik legjobb gimnáziumában, a budapesti Piarista Gimnáziumban. Ki vitatná, hogy (saját szavaival élve) a „csúnya szeplő” ellenére Örkény kitűnő író lett? Az én problémám tehát tömören: miért kell hallgatni arról az életrajzi tényről, hogy Kertész Imre megbukott az érettségi vizsgán? Az iskolai anyakönyveket nem lehet eldugdosni az idők végezetéig. Jöjjenek a száraz tények. A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban 1948. szeptember 6-án készült, 795/1948. számú, „Az 1948. év szeptember havában teljes és kiegészítő érettségi vizsgát tett tanulók anyakönyve” címet viselő dokumentumban a 3. számon szerepel Kertész Imre, aki teljes érettségi vizsgát tett, hiszen a nyolcadikos bizonyítványt csak az augusztus végi pótvizsga után kapta meg. Az érettségin az alábbi eredményt érte el az író: magyar nyelv és irodalom: „írásbelin nyert eredménye”: elégséges; „szóbelin nyert eredménye”: elégtelen; „végleges érettségi osztályzata”: elégtelen; történelem: szóbeli: elégséges; érettségi osztályzata: elégséges; latin nyelv: írásbeli: jó; szóbeli: elégséges; érettségi osztályzata: elégséges; német nyelv: írásbeli: jó; érettségi osztályzata: jó, természettan: szóbeli: elégséges; érettségi osztályzata: elégséges; mennyiségtan: szóbeli: elégséges; érettségi osztályzata: elégséges. Bizony elég gyönge bizonyítvány. Az író egyébként már említett önéletrajzi könyvében nem is tagadta, hogy a háború után nem nagyon koptatta az iskola padjait, hanyagolta a tanulást: Az biztos, hogy időm java részét nem az iskolapadban töltöttem. Hogyan is tehettem volna? A mozik tele voltak új és régi amerikai filmekkel. /…/ Aztán az iskolától nem messze volt a Pollack-féle asztalitenisz- és biliárdterem: reggel nyolckor az iskolában találkoztunk, de kilenckor-tízkor a szűkebb baráti társaságommal már vagy moziban voltunk, vagy a pingpongteremben, esetleg a Hungária gőzfürdőben. És az ötórai teákon egyszerre fölfedeztem a lányokat… (Kertész: K. dosszié. Bp., Magvető, 2006, 111-112. o.) Őszinte vallomás. De miért hallgatott, s miért hallgat máig a sikertelen érettségi vizsgáról? Rejtély. Ahogy az is rejtély, hogy a bukás után Kertész Imre mikor és hol szerzett, illetve szerzett-e egyáltalán érettségi bizonyítványt. A 795/1948. számú érettségi anyakönyvben az idézett érdemjegyek után az alábbi megjegyzés olvasható: A magyar nyelv és irodalomból 1948 december havában a budapesti V. ker. áll. Berzsenyi Dániel gimnáziumban javítóvizsgálatot tehet. Kertész azonban nem jelent meg a javítóvizsgán. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban 1948. december 10-én felvett, 1254/1948. számú, „Az 1948. év december havában javító érettségi vizsgálatot tett tanulók anyakönyve” című dokumentumban nem szerepel Kertész Imre neve. Kimondhatjuk tehát, hogy 1948-ban a későbbi Nobel-díjas író nem szerzett érettségi bizonyítványt, mert magyar nyelv- és irodalomból elégtelen osztályzatot kapott, s az anyakönyv tanúsága szerint a decemberi javító vizsgán nem jelent meg. Jegyezzük meg a buktató tanár nevét, megérdemli, hiszen nem akárkinek adott elégtelent: Kúthy Zoltán (nem elírás, valóban hosszú ú-val írta a nevét). Az 1948. december 10-én lezajlott javító vizsgán is ő faggatta volna Kertész Imrét. Elképzelhető, hogy Kertész Imre végül nem szerzett érettségi bizonyítványt. Ezt sem igazolni, sem cáfolni nem tudom. Azt viszont tudom, hogy az idézett iskolai dokumentumok (közokiratok) szerint 1948-ban nem kaphatott érettségi bizonyítványt. A Nobel-díj bizottság honlapján tehát valótlan adat szerepel. Jó lenne, ha az író nyilatkozna életének erről a ködös, „maszatos” időszakáról. Kertész Imre, az újságíró Említettem korábban, hogy Kertész saját vallomása szerint 1948 nyarán került a Világosság című napilaphoz. Szirák Péter említett monográfiájában is az olvasható, hogy 1948-ban Kertész „leérettségizik, a Világosság című laphoz kerül”. (Szirák: i.m. 216. o.) Kertész tehát érettségi bizonyítvány nélkül került a kommunista napilaphoz. Hogy kinek az ajánlására, milyen elvtársi segítséggel s milyen érdemek alapján került a szerkesztőségbe, nem tudjuk. Idéztem korábban a Nobel-díj hivatalos honlapján található angol nyelvű Kertész-életrajzból. Megismétlem a fontos mondatot: On his return to Hungary he worked for a Budapest newspaper, Világosság, but was dismissed in 1951, when it adopted the Communist party line. A mondat vége hazugság. A Világosság már akkor kommunista lap volt, amikor Kertész a szerkesztőség tagja lett. A szociáldemokrata párt délutáni napilapja, a Világosság 1945-ben indult, s 1948-ban, a pártegyesülésnek nevezett erőszakos aktus után fuzionált a Szabadság című, ugyancsak délutáni kommunista napilappal. 1948. június 15-én már ez szerepelt a lap impresszumában: „A Magyar Dolgozók Pártja lapja”. Lehet, hogy Stockholmban nem tudják: ennek a pártnak volt a főtitkára Rákosi Mátyás. Mintegy két héttel később ünnepelte a lap harmadik születésnapját. Az ünnepi cikkben olvassuk: Mint a Magyar Dolgozók Pártjának lapja értük meg a harmadik évfordulót. A Magyar Dolgozók Pártjának harcos katonái, a marxista-leninista világnézet hirdetői, a magyar sajtó forradalmi szellemű lapja akarunk maradni a jövőben is. (A Világosság ünnepe. Világosság, 1950. július 3., 2. o.) A harcos katonák egyike volt Kertész Imre. De nemcsak a Nobel-díj bizottság honlapja állít valótlanságot. Álljon itt egy rövid, ugyancsak angol nyelvű szöveg arról, hogyan alakult Kertész pályája 1945 után: Kertész went to live with his mother, who had lived out the duration of the war in Budapest, and completed high school. He joined the Communist Party in 1946, became disillusioned after the takeover in 1948, and began working as a journalist in Budapest for the newspaper Világosság. He was dismissed in 1950 for his political wiews.” (Sarah D. Cohen: Imre Kertész, Jewishness in Hungary, and the Choice of Identity. = Imre Kertész and Holocaust Literature. West Lafayette, Indiana, Purdue University Press, 2005, 25. p.) Tudományos, egyetemi kiadó gondozásában napvilágot látott kiadványból, Kertész Imre munkásságát elemző tanulmánygyűjteményből idéztem. A szerző elhallgatja, a külföldi olvasó pedig nem tudja, milyen lap volt a Világosság. Ajánlom ezt az idézetet a gépnarancsos Lévai Júlia szíves figyelmébe. Ha ugyanis van valami, ami „totálisan értelmetlen”, akkor Sarah D. Cohent illeti a győzelmi pálma. Szerinte ugyanis Kertész csalódott a pártban, s ezért a párt lapjának a munkatársa lett. Képzeljük el azt az ifjút, aki kiábrándul a katolikus vallásból, majd azonnal jelentkezik az első útjába eső szemináriumban, mert pap akar lenni. Nem képtelen történet? Temesi László írja említett könyvében: A könyvtárban ülve órákba telt, míg rábukkantan Kertész Imre legelső cikkeinek egyikére a Világosság 1949. január 5-i számában. Címe: Nagy építkezések indulnak Angyalföldön. Se előtte, se utána nem láttam Kertész aláírást három évfolyam átböngészése után, ami persze nem azt jelenti, hogy nem írt az ifjú újságírójelölt, elvégre sok „névtelen” írással találkoztam, bármelyik lehet az övé. (Temesi: Sors és sorstalanság. Kertész Imre Nobel-díja. H.n., 2002, 53. o.) A szerzőnek abban igaza van, hogy a cikkek többsége „névtelenül” jelent meg. Ugyanakkor az is tény, hogy Temesi nem volt kellően alapos. Én ugyanis több írás alatt láttam „Kertész aláírást három évfolyam átböngészése után”, igaz, többször is átfésültem a Világosság évfolyamait. Két, eleddig ismeretlen Kertész-írást ezennel közzé is teszek. Előbb azonban idéznem kell az író egyik legfontosabb naplójegyzetét, amelyet Schmidt Mária is citált nevezetes nyári dolgozatában: A nácikat túl kellett élni. A bolsevizmus idején semmi remény nem mutatkozott a túlélésre; a rendszer nem úgy nézett ki, mint amely véget ér. De a létezését sosem fogadtam el. Nem illeszkedtem be gondolatvilágába, nem beszéltem nyelvét /…/. (Kertész: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 85. o.) A bolsevizmus létezését tehát sohasem fogadta el – állítja a kommunista párt délutáni napilapjának egykori újságírója. S ami számomra most a legfontosabb: „Nem illeszkedtem be gondolatvilágába, nem beszéltem nyelvét”. Ezt a vallomást szem előtt tartva olvassuk el Kertész Imre alábbi két cikkét. A Rákosi-korszak egyik legsötétebb éve volt 1950. Kertész Imre ez év szeptemberében két cikket is jegyzett a saját nevével. Az első: 11 hónap után Jó munkát végzett a tervkölcsönjegyzés idején tizenegy hónappal ezelőtt a MÁVAG lemezelőkészítő műhelyében Kiss János elvtárs népnevelő. Alaposan megmagyarázta dolgozótársainak, miért kell tervkölcsönt jegyezniök, hogy miért van szüksége az államnak az ő forintjaikra és hogy a kölcsönadott forintokat megsokszorozva kapják vissza. Ő maga járt az élen: ezer forintot jegyzett. Kiss elvtárs, élmunkás jó munkájára azóta felfigyelt a Párt. Ma már a nehézipari minisztérium személyzeti osztályán előadó. A kapcsolatot azonban továbbra is fenntartja régi munkahelyével: majd minden reggel bemegy a MÁVAG-ba, ellátogat régi műhelyébe és állandóan figyelemmel kíséri dolgozó társainak életét. Azóta sok minden történt a MÁVAG lemezelőkészítő-műhelyében. A tervkölcsönjegyzés óta két új gyalúgépet, két fúrógépet, egy lemezegyengető-gépet és egy tíztonnás darut kapott a műhely. Új gépeket, amelyeken élvezet dolgozni, amelyeken jobban és többet lehet termelni és amelyek nagy mértékben hozzájárulnak, hogy a lemezelőkészítő-műhelyben egyre javul a dolgozók munkateljesítménye a maguk és az egész dolgozó nép javára. Más újat is tapasztal Kiss elvtárs, amikor ellátogat a műhelybe. Hostyánszky József az egyik napon örömmel újságolta, hogy megvette az új konyhabútort, amelyet régóta nézegettek már feleségével a kirakatban. Részletre vette meg – OKA-utalványra -, de nem gond a részletek kiegyenlítése, sőt azóta mindkét gyermekének új ruhát vásárolt, feleségének és magának pedig új cipőt. Egy másik napon Szijjártó István újságolta, hogy 3800 forintért motorkerékpárt vásárolt magának. Azután Urbán Sándor nősülése alkalmából rendezett kis ünnepséget a műhely. Az új pár új lakásba költözött és vadonatúj bútorokat vásárolt. Kiss elvtársat öröm és büszkeség tölti el, amikor meglátogatja régi munkatársait, mert a lemezelőkészítő-műhelyben, amely a MÁVAG első sztahánovista műhelye volt, ma is jó munka folyik. A napokban azután, amikor a kötvények szétosztása folyt az üzemben, Kiss elvtárs a tervkölcsönre terelte a szót. És Urbán Sándor azt mondta neki: „Bánom, hogy nem ezer forintot jegyeztem, mint te. Most látom csak, mennyire igaz volt, amit tavaly a jegyzéskor a jövőről, a tervről beszéltél nekünk.” S Kiss elvtárs csupán ennyit válaszolt: „Népnevelő vagyok. A Párt szavát tolmácsoltam.” (Világosság, 1950. szeptember 6., szerda, 5. o..) Idézzük csak emlékezetünkbe Kertész vallomását: „…nem beszéltem a nyelvét”. A fenti cikk a korszak bolsevik nyelvén íródott, tucatnyi hasonló írással találkozunk a korabeli sajtóban. Kertész másik írása sokkal fontosabb. Az ifjú újságíró megírta első vezércikkét, mely keretes anyagként, a címoldalon jelent meg: A békeharcos felelőssége A dolgozók követelésére leváltották Pasintzky mérnököt, a Ruggyantaárugyár egyik alapszervi békebizottságának titkárát. Az történt ugyanis, hogy a tömlőosztályon – amelynek Pasintzky mérnök volt a vezetője, - bércsalást fedeztek fel. A vizsgálatnál kiderült, hogy a bércsalást azért követték el az osztályon, mert Pasintzky mérnök nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést az alárendelt osztályokon, nem ellenőrizte a munkalapokon feltüntetett munkákat, - másszóval hanyag, felületes munkát végzett. Annakidején, amikor a békebizottságok megválasztása folyt a Ruggyantaárugyárban, a tömlőosztály dolgozói Pasintzky mérnökre szavaztak. Rászavaztak és elvárták tőle, hogy megállja a helyét ezen a fontos és felelősségteljes poszton. Békebizottsági titkár volt Pasintzky mérnök, - felelős a békearcvonalnak egy szakaszáért, parancsnoka a béketábor egy csoportjának. A béketábor katonájának, parancsnokának lenni gyönyörű feladat. A Ruggyantaárugyár tömlőosztályának békebizottsága ugyanazért a békéért harcol, amelyért a koreai nép a vérét ontja. Ők fegyverrel, mi munkánkkal verjük vissza az ellenség támadásait. De Pasintzky mérnök nem állt helyt, Pasintzky mérnök megfutamodott, nem érezte át mélyen a felelősséget, amellyel hazájának, a béketábornak tartozik. Hanyag munkát végzett és ezzel – akarva, akaratlanul, - teret engedett az ellenségnek. S az ellenség támadott. Befurakodott az osztály dolgozói közé és sorozatos bércsalásokkal akarta gyengíteni népi demokráciánk erejét. Helyes és példamutató magatartás volt a ruggyantaárugyári dolgozók egyöntetű fellépése a munkáját hanyagul végző békebizottsági titkár ellen. Ők megértették, amit a volt békebizottsági titkár nem értett meg: nem lehet felelőtlenül munkát végezni, mert, ha csak egy pillanatra is megtántorodunk, az ellenség malmára hajtjuk a vizet. Pasintzky mérnök esetéből sokat tanultak a Ruggyantaárugyár dolgozói. Ebből az esetből világosan látják, hogy a békeharcban nincs semlegesség. Vagy harcol valaki a békéért, vagy az ellenséget segíti. Vagy a béke oldalán áll, vagy az ellenség oldalán. Vagy a békét, az építést szolgálja, vagy azokat segíti, akik Koreában gyilkolnak. A felelőtlen, laza munka a légi banditáknak segítséget jelent, rést nyit az ellenségnek a mi békearcvonalunk egy szakaszán. Ezt a tanulságot jól a szívükbe vésik a Ruggyantaárugyár dolgozói. (Világosság, 1950. szeptember 17., vasárnap, 1. o.) Rákattintva nagyítható Ez a denunciáns iromány felkeltette az érdeklődésemet. Lévai Júlia kifejezésével élve ismét könyvtárba „vonultam” (természetesen évekkel Schmidt Mária cikke és a Szent István Rend átadása előtt), s végiglapoztam a Ruggyantaárugyár üzemi lapját, az „Emergé”-t. Förtelmes újság volt, hazudnék, ha azt állítanám, kedvtelve olvasgattam a magyartalanságoktól hemzsegő buta szövegeket. A tömlőosztályról több cikket is találtam az 1950-es évfolyamban. Ezt az osztályt mindig elmarasztalták, mert a dolgozók nem teljesítették a normát, nem volt kielégítő a munkafegyelem. Hazánkban ekkor történt a fizetéscsökkenést jelentő „normarendezés”, ekkor kezdődött meg a hajsza az úgynevezett jobboldali szociáldemokraták ellen, s ebben az időben került célkeresztbe a régi értelmiség is. A Kertész cikkében szereplő mérnök (az Emergében nem Pasintzky, hanem Pazsiczky néven szerepel) bizonyára a régi műszaki értelmiséghez tartozott, tehát el kellett távolítani. 1950 nyarán az Emergé több cikkben is foglalkozott a gyárban leleplezett „jobboldali szociáldemokrata összeesküvéssel”, amelynek feje Jánosi Miklós gyárigazgató volt. Jánosit és társait (a lapban: „Jánosit és bandáját”) bíróság elé is állították, elítélték, de témánk szempontjából ez a történet most mellékes. Amiről Kertész nem beszél: nemcsak a békebizottsági titkárt, hanem az egész bizottságot leváltották. Ráadásul már 1950 júniusában, s az újság későbbi számai alapján az a gyanúm, hogy az osztályvezető mérnököt a gyárból is eltávolították. Hogy mi lett a tömlőosztály vezetőjének a sorsa, nem tudom. Azon viszont elgondolkodtam, miért írt szeptemberben vezércikket Kertész egy két és fél hónappal korábbi ügyről. Az Emergé „Nem dolgozott békebizottságunk, leváltottuk” című írásából idézek: Műhelyünkben a békebizottság megalakulása óta nem jöttek össze a megválasztott tagok s így nem határozhatták meg azon irányelveket, melyek alapján az előttük álló feladatokat el tudták volna végezni. Nem találtunk a faliujságokon békecikkeket, nem folytattak békeagitációt ebédszünetek alatt s hanyagságuk egyik következménye az is, hogy bércsalás történhetett osztályunkon. (Emergé, 1950. július 6., 3. o.) A cikk alatt az aláírás: „Molnos Józsefné Tömlő-osztály”. Molnosné szerint tehát az egész bizottság felelős a bércsalásért, Kertész azonban csak a mérnökre hegyezi ki írását, melynek végén arra a sztálinista ésszel logikusnak nevezhető következtetésre jut, hogy a Pasintzky-féle ember „rést nyit az ellenségnek a mi békearcvonalunk egy szakaszán”. Hogyan is írta Kertész? „… nem beszéltem a nyelvét”. A bolsevizmus nyelvét. Valóban nem? Évek óta ez a Kertész-cikk jár a fejemben, nem tudom elfelejteni, mert nagyon érdekel, mi lett Pasintzky (vagy Pazsiczky) mérnök sorsa. 1950 őszén ugyanis egy ilyen cikk fölért egy följelentéssel. „Sosem volt más anyagom, mint az életem, de az legalább érdekes volt” - írja új könyvében Kertész Imre (Kertész: A végső kocsma. Bp., Magvető, 2014, 273. o.). Kár, hogy nem osztotta meg velünk életének minden érdekes részletét. Engem például nagyon érdekel, hogyan született meg egy-egy Kertész-cikk. Honnan jött például az utasítás, hogy írjon vezércikket a ruggyantárugyári mérnökről? Mert a témára biztosan nem Kertész talált rá. Akkoriban központilag vezérelt kampányok zajlottak, a kommunista újságíró egyszerű, bármikor pótolható csavar volt a gépezetben. Nem gondolkodott, föntről érkező elvtársi utasításra ragadott tollat és papírt, s teljesítette, amit a Párt megkívánt. Idéztem már az előző részben azokat a sorokat, amelyeket Kertész Imre kihagyott új kötetéből: Kedvem lenne életem egy szakaszát elbeszélni; a lelki kiforrás nehéz időszakát, a bűnbeesést, az íróvá válás nehéz és érthetetlen történetét. Talán a börtönnel kellene kezdeni. (Kertész: Mentés másként. Bp., Magvető, 2011, 211. o.) Őszintén örülnék, ha Kertész megírná a nehéz időszakot, a bűnbeesést. Olyan anyag van a kezében, amely nem mindenkinek adatott meg. Ezzel a vallomással még adósunk. Ez a vallomás lehetne az életmű koronája. Az előző részben idéztem Kertész Imre új könyvéből a meglepő kérdést: „Ki fogja észrevenni az én mélységes katolicizmusomat?” (Kertész: A végső kocsma. Bp., Magvető, 2014, 323. o.) Hadd küldjek erre válaszul egy rövid idézetet Kempis Tamás Krisztus követése című művéből: Út nélkül nem járhatsz; igazság nélkül nem láthatsz; élet nélkül nem élhetsz. (Kempis: Krisztus követése. Róma, Anonymus, 1960, 240. o.) Szép lenne, ha élete alkonyán Kertész Imre megírná az igazságot. Nem azért, hogy ítélkezzünk. Hanem azért, hogy tisztán lásson. Hogy tisztán lássunk. Kívánom, adjon az Isten elegendő erőt neki, hogy művét befejezze. Bistrán Demeter (Kuruc.info) Frissítés: íme az eredeti, teljes anyakönyvi oldal, rajta a cikk érettségiről szóló részében említett három megjegyzéssel: Az előző részek: - "Magyarországtól végképpen elszakadni: ez mentálhigiéniai kérdés" - ami a Fidesz-kedvenc Imre Kertész kötetéből kimaradt - "Ez a bizonyos zsidó liberalizmus nem egyéb frusztrációnál és gyávaságnál" - Kertész Imre születésnapjára A szerző korábbi írásai: - Gárdonyi Géza: "Miért van zsidókérdés? Feleljenek rá a zsidók!" - "Mindig odaállt, ahol a világ bejött a kulcslyukon" - Egyszerű sorok Faludy György születésnapjára - "Pácolt nyolc pudvás múmia" - egyszerű sorok Faludy György születésnapjára (2. rész) - Erdélyi-ügy, Tormay-ügy - Elfelejtett írás a Solymosi Eszter vére című vers visszhangjáról, és annak mai tanulságai - "Ilyen még nem volt az ország történetében!" - Kertész Imre elfeledett turbinacikke - Kertész Imre: legenda és valóság - Müller néni igaz története a Mazsihisz honlapján: "A gáz felrobbant, mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül" - A Mazsihisz kissé hiányosra sikeredett nekrológja a pufajkásról - Ungvári Tamás, a holokauszt-tagadó - A Wiesel-legendárium legújabb gyöngyszeme: megjött Tibi! - Nagy Imre: "Népünk szeretetéből és hálájából fonunk hervadhatatlan koszorút drága Sztálin elvtársunk emlékének" Nyílt levelek Tarlóshoz: - Tudta Tarlós, hogy Mándy Iván nyilas lapban publikált, Bajcsy-Zsilinszky pedig kordában akarta tartani a zsidót? - "Gyorsan előálló fizikai rosszullét fog el a zsidók közt" - nyílt levél Tarlósnak az antiszemita Móricz Zsigmond ügyében - A zsidó a legősibb és legtisztább faj, a többiek csak korcsosodnak és pusztulnak? - Újabb levél Tarlósnak - "Mi, magyarok vagyunk az olasz fasizmusnak a legigazabb megértői és bámulói" - a III. levél Tarlósnak - "Nem akarunk a nemzetközi zsidóság szemétlerakó telepe lenni" - a IV. levél Tarlósnak 
Forrás: https://kuruc.info/r/9/135885/



Izrael egyre jobban a fasizmus felé sodródik politikájában - mondta az egykori izraeli miniszterelnök

Aki kicsit is nyitott szemmel figyeli Izrael állam létét, tevékenységét és különösen a megszállt területeken élők ellen elkövetett visszaéléseket, bűncselekményeket, az IDF és a zsidó telepesek túlkapásait, amit az őslakos palesztin nép ellen követnek el, az egy cseppet sem lepődne meg azon a megállapításon, ami most elhangzott:
"Izrael egyre jobban a fasizmus felé sodródik Benjamin Netanyahu elnöksége alatt" 
- ezt nem más mondta, mint Ehud Barak, aki egy évtizeden keresztül volt Izrael elnöke. A 1990-es években miniszterelnökként, majd Ehud Olmert alatt védelmi miniszterként dolgozott...

Ha elsőre azt gondolnánk, ez túlzás, keressünk rá az interneten, mit nyilatkoztak vezető izraeli politikusok, döntéshozók, Izrael alapítói az ott élő arab, palesztin lakosságról....!
Forrás: RT News cikk
 
  


Song for Gaza - Pink Floyd


A fenti megrázó és megható videóban elhangzott idézeteken érdemes elgondolkodni:

"Tulajdonképpen a Föld egyetlen másik országáról sem tudnám elképzelni, hogy mindenki szeme láttára tanúi vagyunk egy egész nép ellen elkövetett kegyetlen szadizmusnak és a tettesek mégis megússzák !"(Edward Said 2003. Szeptember 25)

"Terrort, gyilkosságot, megfélemlítést és minden társadalmi szolgáltatás megvonását fel kell használnunk, hogy Galileát megszabadítsuk az arab népességétől" (Israel Koenig - 'A Koenig Memorandum')

"Amikor betelepítjük a földet, minden arab úgy fog rohanva menekülni, mint a bedrogozott csótányok a palackban" (Raphael Eitan - Az Izraeli Védelmi Erők vezetője)

"Minden alkalommal, amikor csinálunk valamit, azt mondják nekem, hogy Amerika ezt teszi, meg azt teszi majd......De egy valamit világosan hadd mondjak el: Ne aggódjatok az Izraelre gyakorolt amerikai nyomás miatt! Mi, a ZSIDÓ NÉP tartjuk kontroll alatt Amerikát és az amerikaiak jól tudják ezt." (Ariel Sharon miniszterelnök - 2001)
"Meg kell ölnünk minden palesztint, hacsak bele nem törődnek, hogy rabszolgaként éljenek itt."(Chairman Heilbrun - 1983 Október) 
"Nem létezik olyan dolog, hogy Palesztinok, soha nem is léteztek." (Golda Maier - Izrael miniszterelnöke - 1969. Június 15.)




"Ha közömbös maradsz egy igazságtalan helyzetben, akkor Te az elnyomó oldalát választod. Ha egy elefánt lába tapos egy egér farkán és Te azt mondod, hogy semleges maradsz, az egér nemigen fogja értékelni a Te közönyödet." (Desmond Tutu)



Ma Ukrajna , holnap talán hazánk .

"A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja."
(János evangéliuma 8.44)




Ingatlanspekulációs háború? Az Izrael-körüli és ukrajnai háborúskodás is egy több mint 100 éves ingatlanspekuláció kelléke?


1. 1910-ben közzétette az Alliance Israelitée, hogy a világ vagyonos zsidói összeadják a pénzt Magyarország és Galícia nem zsidó lakosai kiűzéséhez, eltüntetéséhez és országaik "kizárólagos zsidó tulajdonba vételéhez".
2. Trianonnal megbontották Magyarország területi egységét és a magyarok ellenfeleivé tették a "Magyarország szétszakítási zsákmányból" részesített szomszédos államokat.
3. Előbb a kommunista zsidók megszerezték a magyar területek feletti rendelkezést, majd a gyermekeik a rendszerváltás alkalmával magánvagyonukká tették, megszerezték azokat.
4. Az Antal kormány megengedte, hogy a külföldiek Magyarországon telephelyet létesítő cégei tetszés szerint vásárolhassanak magyar termőterületeket és egyéb ingatlanokat.
5. Pozsgay Imre (állítólag) megígérte Izraelben, hogy Ukrajnából majd áttelepülhet Magyarországra 1 millió zsidó.
6. Előbb Kissinger, majd később mások is hangoztatni kezdték, hogy Izrael már nem sokáig tartható fenn.
7. Az Izraeli elnök elkezdte nyilvánosan is hirdetni, hogy Izrael felvásárolja Magyarországot is.
8. Magyarországon elkezdődött a stratégiailag fontos ingatlanok izraeliek által felvásárlása.
9. Megkezdődött az izraeliek részére felajánlható lakóparkok létesítése.
10. Az EU vezetők megállapodtak az Izraeli vezetőkkel, hogy Izrael és az EU országainak cégei egymáshoz korlátozatlanul ("liberalizáltan") betelepülhetnek.
11. A jelenlegi kormány elfogadtatta az országgyűléssel az izraeli cégek Magyarországra liberalizáltan betelepülését.
12. Mivel Izrael körül egyre több a kiszámíthatatlan végkifejletű háborúskodás, az izraeliek fontolgatni kénytelenek a cégeik és családjaik Magyarországra áttelepítését, menekítését.
13. Ukrajnában is fokozódik a kiszámíthatatlan végkifejletű háborús feszültség, és emiatt az ukrajnai zsidók is fontolgatni kénytelenek a cégeik és családjaik Magyarországra áttelepítését, menekítését.
14. A magyarországi ingatlanfelvásárlók nagy haszonnal eladhatják a (kiprovokált) háborúk miatt életveszélyessé vált (tett) Izraelből és Ukrajnából menekülni kényszerülők számára a kivándorolt, kipusztult, bankok által csődbe juttatott magyaroktól olcsó végrehajtási áron felvásárolt ingatlanokat.
15. Az izraeli cégek tulajdonosai a cégük által bérelt, ill. megvett magyarországi termőföldek és egyéb ingatlanokat átírathatják itt született magyar és vagy kettős (izraeli-magyar, ukrán-magyar stb.) állampolgár gyerekeik és egyéb zsidó rokonaik tulajdonába.
Verőce, 2014. 03. 02. Tejfalussy András




Nem várt mellékhatás: Izraelbe "menekítenék" az ukrajnai zsidókat


Azonnali segélyt küld Ukrajnába az izraeli székhelyű Zsidó Ügynökség a zsidó intézmények védelmének megerősítéséhez - közölte a Maariv című izraeli napilap hétfőn.

Ukrajnai zsidó - a "mieinket" vajon nem akarják magukkal vinni?
Az újság értesülése szerint a nemzetközi diaszpóra és Izrael kapcsolatait ápoló Zsidó Ügynökség vezetősége rendkívüli ülésen értékelte az ukrajnai helyzetet. Ezt követően Natan Scsaranszkij elnök bejelentette, hogy azonnali segélyben részesítik az ukrajnai közösségeket.
A sajtóbeszámolóból kiderül, hogy az ülésen voltak, akik az ukrajnai zsidók azonnali tömeges Izraelbe vándorlását szorgalmazták.
Jakov Hagoel, a szervezet egyik vezetője levelet is írt Benjámin Netanjahu miniszterelnöknek, közbenjárását kérte benne a közösség zsidó államba költöztetésének támogatásához. "A megrázó helyzet nyomán fokozódik az ukrajnai zsidókért érzett aggodalom" - fogalmazott Hagoel.
"A tüntetők egy része már eljutott a zsidó közösség lakónegyedébe, és ott üzleteket tettek tönkre. Sokan elhagyják a várost a közlekedés és a gazdaság teljes megbénulása miatt" - tette hozzá, megjegyezve, hogy "sajnálatunkra a jelenlegi helyzet előtt is veszélyes volt Ukrajnában kipával vagy más zsidó jelképpel mutatkozni."
(MTI)





Publicisztika :: 2009-10-29. 20:35

Lipusz Zsolt: Reméljük, megszületett már II. Mózes, aki kivezeti népét a Kárpát-medencéből

Simon Peresz, Izrael államelnöke két éve egyértelműen és félreérthetetlenül kijelentette: országa gyarmatbirodalmat épít ki tőkebefektetések által, s a zsidó állam cégei és pénzoligarchiája felvásárolják – más országok mellett – Magyarországot is.
E pofátlanul őszinte kijelentés után a hazai belpolitikában nem történt semmi, ami önmagában közbotrány. Az összes parlamenti párt, hatalombitorlók és az „ellenzék” egyaránt kussolt. Néhány szerencsétlen tollforgató pedig Peresz fogadatlan prókátoraként próbálta és próbálja a mai napig mentegetni a menthetetlent, hazugsággal és hamis fordítással rágalmazva meg Hering Józsefet, az ominózus beszéd nyilvánosságra bocsátóját. Magyarország izraeli gyarmatként történő kezelése a zsidó államban evidencia, magától értetődő tény. Sok ottani iskolában tanulnak a növendékek magyarul, mondván, hogy új hazájuk nyelvét sajátítják el.
Geopolitikai, demográfiai és természetföldrajzi tény, hogy történelmileg belátható időn belül a zsidóságnak mai szállásterületéről költöznie kell. A Kárpát-medence a maga kimeríthetetlen természeti, ásványkincsekben, ivóvízben bővelkedő, istenadta gazdagságával az új honfoglalók első számú célpontja. A zsidó állam Kárpát-medencében történő megalapítása korántsem új keletű gondolat. Már 1910-ben megjelent a Russischen Invaliden hasábjain az Alliance Israelitée felhívása, amely a következő gondolatokat tartalmazza: „Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek, és teljesen úrrá legyetek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek. Ha erre nem volna elegendő anyagi eszközötök, a párizsi szövetségünk minden erővel segíteni fog titeket. Erre a célra a szövetségünk máris gyűjtéseket rendez, és az adományok váratlan bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciai és magyarországi területeket a galíciaiak és magyarok kezéből kiragadjátok, és hogy azok kizárólag zsidó kézre kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összegeket áldoznak, s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek.”
A százéves projektet már csaknem megvalósították a tervezet kiagyalóinak kései leszármazottai. Mi adhat a magyarságnak erőt és kitartást ahhoz, hogy megakadályozza ősei szülőföldjének idegen kézbe jutását és zsidó provinciává süllyedését? A nemzeti ellenállás céltudatos megszervezésén túl talán az a remény éltethet bennünket, hogy megszületett már az új, II. Mózes, aki lángoló oszlopként utat mutatva kivezeti népét a Kárpát-medencéből.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info






Cionista offenziva Magyarország ellen




Izrael a nagy békekötő...  

Sejtettem én, hogy a Magyar Parlament egyre inkább hasonlitani fog az Izraeli Knesszethez, de hogy a honatyák és honanyák nagykoaliciója egy hülye képviselő hülye indítványa miatt sárga csillaggal ékesíti hitvány önmagát, meglep kissé. Azt jelenti mindenesetre, hogy a törvényhozó hatalom a Cionizmus oldalán kötelezte el magát. Ők nyilván tudják mi a Cionizmus; de tudják választóik is? Aligha. Hát beszéljünk róla, ill. az "antiterrorista" terroristák terrortámadásáról.
Ha van kurtább valami a nyúlfaroknál, az a nép [demos] emlékezete. Erre épül a demokrácia [A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A szó töve a δημος (démosz) nép szó, a κρατειν (kratein) jelentése uralkodni, a ία (ia) pedig egy képző.] Ez szabados fordításban, és a valóságban is, a kretének lát szat uralmát jelenti... Mindazonáltal arra gondoltam, hányok egy kis borsót a falra, hisz úgyis ráérek.
Tézisemet a baloldali kép segítségével próbálom levezetni. Felteszek egy kér dést. "Óh átlag magyar! Neked [akinek megadatott, hogy azzal az IQ-val, amit örököltél, négyévenként akár fülkeforradalmat csinálj], mi minden jut eszedbe a képről? Ha semmi, vagy úgyszólván semmi, megpróbálok segíteni. Persze a cikket nem muszály elolvasnod. Úgy lehet nem is szerzesz tudomást róla. Sebaj, neked már úgyis tökmindegy. Én meg miért is ne írjam le, ami a bögyömet nyom ja?
Ha mégis olvasásra adod a fejed, kezdhetjük is. Figyelj a szemüvegesre. Mit látsz? Hát egy ronda zsidót. De vigyázz, ne ítélj korán, hisz épp ez a két tulajdonság, amiről az ipse per abszolute nem tehet. Ne légy tehát zsigerből antiszemita!
Ha viszont azt mondom, az illető politikai tömeggyilkos, izraeli miniszterelnök és Nobel békedíjas egyszemélyben, mit szólsz hozzá? Hogy ez nem lehetséges? Már hogyne lenne lehetséges! Mi a magyarázat? Hát a Cionizmus természete!
Az ujkori politikai cionizmust a legnagyobb magyar találta fel. Széchenyi? Egy fenét! A Herzl Tivadar. Írt is róla egy köny vet "A zsidó állam" címen. Ez nálunk annyira fontos, hogy kiadtuk bélye gen is (150 Ft.). Mondanám, hogy olvassák el [itt a linkje ], de fölösleges, mert az elképzelt állam úgy hasonlít a létezőre, mint Lenin judeobolsevik demokráciája Marx tökére. A könyv 1896-ban jelent meg. Az első cionista világkongresszusra pedig, minő véletlen, 1897-ben Bázelben került sor. Ott, a jelek szerint, már a cionista világállam tervét vázolták fel. Erről is kiadtak egy könyvet utólag; igen kalandos körülmények között, és persze nem a zsidók. Kitalálják? Igen a Cion Bölcseinekjegyzőkönyveiről van szó. Ennek hitelességét a zsidók tagadják. Ez nem meglepő tekintve, hogy a Talmudnak sincs általuk hitelesnek elismert fordítása.
Visszatérve Herzl könyvére, van a benne néhány figyelemreméltó passzus. Ilyen az, hogy a zsidó is nemzet, pontosabban faj, amelynek jellegzetes szaga van, és magával (magában) hordozza az antiszemitiz must mindenüvé, ahová beteszi a lábát. Erre kellett Tivadarnak a bibliai őshaza (ahol a zsidók nem érzik egymás sza gát). Dehát ez a gyakorlatban nem így müködik. A zsidó továbbra is diaszpórákban él. Számára a külföld is zsidó bel föld és ott olyan büszke a fajára és a szagára, mint a melegek a végbélyílásukra, ill. a péniszükre.
De térjünk vissza a fenti szemüvegesre Beginre, akit a jelenkori Izrael történetébe kell ágyaznunk, mint "alapító atyát".
Az államalapités előzményei ismertek, persze nem eléggé széles körben, de nem mehetek vissza Kr.e. 3761. október 7 én 11 óra 10 perc 20 másodpercéig, azaz a Kr.e. 5761 évig, ahonnan a zsidók jogai datálódnak. A hírhedt "Balfour nyilat kozattól" indulok, amit már korábban körbe - körbe jártam [1, 2, 3, 4 ]. A nyilatkozat mogyoróhéjba tömörített lényege "1917.november 2-án adták ki, a brit kormánynak egy bizalmasan kezelt állami jelentése volt az Oszmán Birodalom szétosztásáról, miután az I. világháború véget ér. A levél a brit kabinet 1917 október 31-ei álláspontját mutatja, melyben a britek támogatják a cionistákat egy zsidó "nemzeti haza" létrehozásában Palesztinában, azzal a kikötéssel, ha ez nem jár együtt 'a területen' élő más népek önren delkezési jogainak csorbulásával." [Ami a népek önrendelkezési jogát illeti, ahhoz az angolok szerfölött értenek. Ez igazolják többszáz éves gyarmatbirodal muk történelmi eseményei...]
Itt adódik egy bökkenő. A mindentudó Goooogle a palesztina+angol+zsidó+viszály keresőszavakra semmiféle kombi nációban nem ad találatot (?), mintha ilyen nem is lett volna, pedig... Persze mielőtt kitört volna az igazi gyalázat történt egy és más. A történetekben igen sok a mese - meskete. A lényeg viszont az hogy 'a területen' mintegy ezer éve élő 'más' népet - a palesztinokat - részben kiírtották, részben elüldözték, részben rezervátumokba kényszerítették, és miután mindezt megtették [a bibliai ősökre (Józsué) emlékeztető aljassággal, ill. bestialitással], most folyton a békéről akarnak tárgyalni. Hogy voltaképp kivel és miről, nem világos. 
A továbbiak megértéséhez szükséges visszapillantás keretében nem Izraelt, hanem Jeruzsálemet helyezem a történé sek középpontjába, mivel Izrael mint fogalom túlzottan cseppfolyós. E végtelenül hosszú és végtelenül bonyolult histó riát könyvek ezrei tárgyalják. Teljeskörü ismeretekre szert tenni nem lehet. Egy viszonylag rövid és mindenképp világos összefoglalás a Parókia Közösség honlapján jelent meg részletekben [ I, II, III ]. A lebilincselő história annak is érde kes lehet, aki nem kedveli a történelmet, netán a zsidókat se'. A következő szövegidézeteket ebből vettem.
A tanulmány szerint "Jeruzsálem vallási jelentőségét Dávid és Salamon uralkodása alapozta meg." Ehhez immár bátran hozzátehetjük, a politikait is. Dávid és népe azonban nem volt Jeruzsálemben őshonos, hanem csellel és erőszakkal foglalta el azt. Az erő joga azonban csak addig érvényes, amíg egy új erősebb hódító el nem ragadja a hadizsákmányt.
Dávid ls Salamon királysága az "Egységes Izraeli Királyság egy egykori királyság Izrael földjén. A történészek fennállá sát kb. Kr. e. 1020 és Kr. e. 930 közé datálják, bár a pontos dátumokban nincsen egyetértés.A Biblia szerint az egységes királyság előtt a zsidó törzsek konföderációban éltek a bíráknak nevezett ad hoc karizmatikus vezetők irányítása alatt." Ez mindössze 90 esztendő. Ezt követően Jeruzsálem számtalanszor cserélt gazdát. Évszázadokon átugrálva jutunk egy mérföldkőhöz "A zsidó háború vége Jeruzsálem lerombolása lett Kr.u. 70-ben. Titus római diadalívén láthatók a fogságba vitt zsidók a Menórával és a Templom kincseivel." Több mint érthető, hogy a zsidók ebbe nem nyugodtak bele. Következett a Bar Kochba féle lázadás "Hadrián (117-138) a zsidók kedvében akart járni, Jeruzsálemet is fel akarta építeni, de a régi templom helyén Jupiternek akart templomot emelni. Állítólag ez a terv robbantotta ki a felkelést, amely soha nem tapasztalt borzalmakkal 132-től 135-ig tartott." A Hősök, ahogy ez lenni szokott, pórul jártak. Ezt követően a történelem, ill. a népek betemették a romokat, az emlékeket és az eszméket is. Jeruzsálem zsidó, majd római kora után jöttek és évszázadokig álltak fent a bizánci, arab, jeruzsálemi keresztény királyság, mamelukok, ottomán - török, angol mandátum (1917 - 1948) és végül Izrael állam korszakai. Akinek képszerü látása van a mai Izraelt egy olyan síremléknek látja, amelyre a születés dátumát (1948) már rávésték, de a halálozásét még nem, minthogy a leendő halott még él. De meddig? Öröklét nem létezik. Halandók az egyének, a társadalmak, az államok és a vallások egyaránt. Kivétel nincs! Ennek legékesebb bizonyítéka épp Jeruzsálem története.
A brit "mandátum korszaktól" folytassuk a gombolyítást . Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a népek mérhetetlen szen vedései legalább annyira következnek az angol érdekpolitizálásból, mint a zsidó agresszivitásból. Mélységesen igaz az a több változatban létező közmondás, hogy "Angliának nincsenek barátai, Angliánaknincsenek ellenségei. Angliának csupán érdekei vannak ..." A (fent idézett) "Balfour nyilatkozattal" lett a mellény félre gombolva. Aztán a hitvány ENSZ hitvány elődje a Népszövetség folytatta. 1922. jul. 24-én hozott határozatával szentesitette a brit mandátumot. Ebben rendelkezett a Zsidó Ügynökség létrehozásáról, majd kimondta "Angliának kötelessége a Zsidó Ügynökséggel együtt müködve megkönnyíteni a zsidó bevándorlást ... A Földeladásoknál figyelembe kell venni az 'intenziv cionista kolonizá ció' érdekeit."  [Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 119. old.] Beépült a határozat záradékába egy svédcsavar is "Minden palesztinai lakos polgári és vallási jogai védelemben részesülnek, bármely fajhoz, vagy valláshoz tartozzon is." [Ugyanott]
Mára nyilvánvaló, hogy Anglia a zsidók által elözönlött Palesztinában továbbra is uralkodni akart, a népek egymással szembeni kijátszásával, mint más gyarmatain. Úgy gondolta továbbá, hogy a mandátumterület egyetlen fegyveres ereje az angol gyarmati hadsereg lehet csupán. A zsidók nem így gondolták. "Helyesen" úgy vélték, hogy [zsidó módra] kolonizálni csak saját hadsereggel, azaz hóhérkülönítményekkel, lehet. Angliát maga a kolonizáció nem zavarta. A csalárd, ill. erőszakos földfelvásárlások, majd a fellahok tömeges kiűzése a földekről, nem keresztezte az angol érdeke ket.
A két hiéna mégis összemarakodott a zsákmányon!
A kezdetben alakult zsidó "önvédelmi" alakulatokat [Palmah] próbálták feloszlatni, de ez nem sikerült maradéktalanul. Látván azonban az 'intenziv cionista kolonizáció' által gerjesztett súlyos feszültségeket "Fehér Könyveket" kezdtek kiadni, amelyekben a bevándorlás korlátozását igérgették. Az 1930-as elsőt csendesen visszavonták. Majd mikor kitört az 1936-os "Nagy Felkelés" a brit hadsereg többezer embert ölt meg, ill. végeztetett ki. Ezzel a zsidók nem voltak mege légedve, hisz a brit hadsereg a földek elnéptelenítésére nem volt hajlandó, ill. igazán alkalmas. A félig - meddig tűrt, ill. támogatott Haganah és Irgun nevü szervezetek sem voltak maradéktalanul alkalmasak. Végülis az Irgunból kivált AbrahamStern harccsoport nyerte el a cionizmus pálmáját a "kétfrontos háborúban", amit a zsidók az angolok és a palesztinok ellen indítottak a TERROR eszközeivel. Az újkori terrorizmust a zsidók találták fel és alkalmazták tömegméretekben, megvalósíthatatlan (!) politikai és gazdasági céjaik megvalósítása érdekében.
A zsidó TERROR több forrásból táplálkozik. Az első és talán legfontosabb a "bibliai ihletés": a Mózes által előírt, Józsué által végrehajtott és Jahve szívének is kedves tömeges emberirtások gyakorlata. A második a frusztrációs düh, annak tudat alatti átélése kapcsán, hogy a Nagy Izrael hagymázos álma megvalósíthatatlan. A harmadik a civilizált "keresz tény" népek, ill. államok minden mértéket alulmúló aljas és gyáva cinkossága Palesztina új státusának kialakítása kap csán.
A zsidó TERROR nem csupán a palesztinok és az angolok ellen irányult, hanem az egész világ ellen, különös tekintettel a jogrendre, az erkölcsi világrendre, valamint a nemzetek biztonságára és szuverenitására. [Erre lentebb, a tények ismertetése után, még visszatérek.]
Az első tanulságos eset †Lord Moyne, Öfelsége kormánya közel-keleti ügyei Kairóba akkreditált miniszterének 1944. december 6-án történt meggyilkolása volt. Azért kellett meghalnia, mert tájé koztatta saját kormá nyát a palesztinai helyzetről, azaz nem falazott a zsidók nak... Eliahu Hakim és Eliahu Ben Zouri, zsidó terroristák, a "Stern banda" tagjai ölték meg gépkocsijában. A szadista drezdai mészáros Churchill brit miniszter elnök felháborodást szinlelt. "Nagy-Britannia kénytelen lesz megvál toztatni a cionizmussal kapcsolatos álláspontját, amennyiben Öfelsége kormá nyának törekvéseivel a cionizmus visszaél és olyan gengsztermódszerek alkalmazására használják fel, amelyek semmiben sem maradnak el a nácizmus módszerei mellett." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 23. old.] A müfelháboro dás nem a zsidóknak, hanem az angol Alsóháznak szólt. Öfelsége kormánya a cionista terrorizmus legodaadóbb támogatója ma is. Ami a "nácizmus módszereit" illeti, a III. Birodalom külföldön nem gyilkolta százszámra vélt, vagy valódi ellenségeit.
"1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta." Jeruzsálem "szabad város" státust kapott [volna] nemzetközi igazgatás alatt.
Most három térképet illesztek ide. A Baloldali a '47-es ENSZ felosztás terve. A középső a jelenlegi fiktív Palesztina térképe, a jobboldali pedig a hírhedt "annexiós" térkép. 

















 


















A jobbszélső térképen, 2000-ben, még jól látható zöld "palesztin törmelék" azóta gyakorlatilag felszívódott. Itt épít Izrael legszívesebben új lakótelepeket, ill. húz falakat. Gázát pedig lövik... Azaz per ma nem lövik, viszont gőzerővel építkez nek az egykori Ciszjordániában, amiért az ENSZ megfigyelői státust adott a gázai kormányzatnak.
1.)
Kissé bővebben erről az ENSZ határozatról
Engem speciel az is zavar, hogy cionista (?) sajtópatkányok eltömeszelik a hírcsatornákat, hogy a magyar olvasó ne juthasson valós információkhoz. Hogy miről van szó?

A Népszabadság (csak) azt írja, hogy  "2012.11.29-én Az ENSZ közgyűlése elsöprő többséggel, 138:9 arányban, 41 tartózkodás mellett szavazta meg New Yorkban helyi idő szerint csütörtök este, hogy Palesztina állandó megfigyelőből a szavazati joggal nem bíró megfigyelő ország státuszába avanzsáljon. Azt viszont csak az Oroszország Hangjából olvashatom, hogy "Az ENSZ Közgyűlése Izraeltől azt követelte, hogy vonuljon ki az 1967-ben elfoglalt Golán-fennsíkról, ne nevezze többé fővárosának Jeruzsálemet (!) és kezdjen béketárgyalásokat a palesztinokkal. A Közgyűlés dokumentumában kimondatott, hogy bármely intézkedés Izrael, vagyis a megszálló ország részéről, arra vonatkozólag, hogy Jeruzsálemben saját törvényeket, igazságszolgáltatást, és igazgatási rendszert vezessen be, törvénytelennek és jogtalannak számít. A dokumentumban kihangsúlyozzák azt is, hogy a mindent átfogó, igazságos és azonnali hatállyal meghozott döntés ebben a kérdésben figyelembe kell hogy vegye a törvényes aggályokat mind a palesztin, mind az izraeli részről”. És mi az izraeli válasz? Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő a kormány vasárnapi ülésén: 'Építkezünk (!) Jeruzsálemben, és ezt folytatjuk az összes olyan területen is, amelyek hez Izrael térképén stratégiai érdekek fűződnek'. Izrael 3000 új lakóegység építését jelentette be (zum trucc) , miután az ENSZ Közgyűlése csütörtökön "nem tag megfigyelő állam" szintre emelte a világszervezetben Palesztina státuszát.Ezért kérdem tisztelettel: mi indokolhatná egy olyan állam létezési jogának elsimerését, amely így viselkedik az egész világgal szemben. Megint kérdem továbbá, miről tárgyalhatna közvetlenül az izraeli állam és a nemlétező palsztin állam képviselete?

És mit tesztek ti "magyarok"? A „Mindannyian Együtt Jeruzsálemért” zsidó alapítvány kalózlobogói alatt veritek a tamtamot. Tudjátok, kik ők? "A keresztény-zsidó párbeszéd erősítésére Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, és Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke. Az alapítvány célja Jeruzsálem jövőjének és múltjának, szellemi, vallási, kulturális jelentőségének, szerepének kutatása, képviselete, népszerűsítése révén a zsidó-keresztény civilizáció értékeinek erősítése." És mit gondoltok? Jeruzsálemért lehet"úgy" harcolni, ahogy "Bibi" Netanjahu (fent) meghirdette, az egész világgal szemben?
Nem! Itt a fegyvereké lesz a szó, úgy ahogy az eredeti történet folytatódik.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------5.)Tegyük tényszerüvé a nagy cirkusz cionista (!) jellegét.

Nemrég [2011. novemberében] ülésezett Budapesten az Izraelt Támogató Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítványa (IIACF). A díszes társaság a nemzetközi sajtótájékoztatón történelmi  jogi és erkölcsi alapokra hivatkozva leszögezte, hogy "Jeruzsálem Izrael örök és oszthatatlan fővárosa. Vasárnap a nemzetközi konferen ciával párhuzamo san cionista nagygyűlést (!) tartott a Mindnyájan Együtt Jeruzsálemért Mozgalom a Hit Parkban Izrael-barát képviselők, számos hazai politikus, diplomata, valamint a Hit Gyülekezete részvételével. Az ünnepi rendezvényen Ilan Mor izraeli nagykövet a zsúfolásig telt csarnokban a gyülekezetben lévő „pozitív energiát" dicsérte, és megköszönte, hogy a zsidó állam nincs egyedül. Hálát adott azért, hogy országának vannak barátai Magyarországon és szerte a világban, akik nemet monda nak a terrorizmusra, és igent a békére. Az épületes história Németh Sándor honlapján olvasható.
Vigan szarunk tehát az ENSZ-re, amely [lásd fentebb], felszólitotta Izraelt ne nevezze többé fővárosának Jeruzsálemet (!) Mi következik ebből? Nemcsak (a gyagyás) Orbán masírozik szemben Európával, hanem cion bölcseinek magyarországi tábora is.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
3 .)
"Támad" az ENSZ!
Kedves magyar cionista "honfitársaim"! Immár nyilvánvaló, hogy széllel szemben pi... -hadakoztok!
Az ENSZ "Közgyűlése felszólította Izraelt arra, hogy tegye lehetővé nukleáris létesítményeinek nemzetközi ellenőrzését. A helyi idő szerint hétfő este elfogadott határozatot 174 tagállam támogatta, 6 ellene voksolt, míg ugyancsak 6 ország tartózkodott a szavazástól. A legközelebbi tömeges utcai provokáció alkalmával ezt eszetekbe fogják juttatni.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"1948. április 9-én, egy pénteki napon a kora hajnali órákban a Menachem Begin vezette Irgun terrorszervezet, valamint a Yitzhak Shamir irányítása alatt álló Stern gang fegyveresei rátámadtak a Deir Jászin nevű kicsiny, mindössze 750 lakosú palesztin településre. Az akció váratlanul érte a helyieket, mivel a falu kívül esett (!) az 1947-es ENSZ-felosztási terv nyomán Izrael számára juttatott terület határain." A lakosokat az utcára szólították, majd legéppuskázták. A halottak számán a történészek vitatkoznak...
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------4.)
Egy "szemléletesebb" képet tettem be a korábbi helyett. Ezen több a hulla... Rájöttem, hogy a "Stern gang" keresőszavakra a Google többezer találatot ad. Ezek között találtam a Stern bélyeget is. Lám Izrael megbecsüli saját cionista gyilkosait. Jut eszembe, egy bélyegsorozatot kellene kiadni a gyilkosokról és ugyanúgy szétosztani a honatyák - honanyák között mint a sárga csillagokat, hogy a parlamenti ülések alatt nyalogat hassák kedvenceik hátsó felét.

Szivderitőek a palesztin exodus képei is a "Stern korból". Mutatóba ideillesztek egyet. Azt teszem hozzá, hogy a fenti "kivándorlási" adatok szerint többmillió ember járta ugyanezt a Golgotát mezitláb Palesztina útjain...

Hej' cionisták! Megemlegetitek még ezeket a "szép napokat"! Olvasgassátok csak a Tórát attól a paszustól, amely így kezdődik: "Szemet szemért..."
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 
Így születhetett meg vérben és vasban a "modern, demokratikus Izrael", azaz dehogyis született, 'újjáalakult' ...  "Azizraeli államot 1948. május 14-én alapították újjá. Az ország a történelmi Júdea és Izrael, ókori zsidó királyságok területén helyezkedik el." [Wikipédia]

Hogy mit kell a "véren és vason" érteni?

Először az első arab izraeli háborút, ami egyáltalán nem volt háború! Az izraeli hadsereg népirtó - elnéptelenítő "had járata" volt a palesztinok ellen. "függetlenségi háborúnak" is becézték. Állitólag a palesztin állam kikiáltása napján tört ki, azáltal hogy "arab hadseregek" támadtak Izraelre (?). Ilyen gyorsan még Guderian páncélosai se' tudtak vágtázni. A háború "demográfiai mérlege" mindenesetre a következő volt. "A térségbeli viszonyok átrendeződésének következ ményeként több százezer palesztinnak kellett elhagynia addigi otthonát. Ennek máig tartó hatásai vannak a térség egészére nézve politikai és gazdasági szemszögből is. A palesztinok négy nagyobb hullámban hagyták el a későbbi Izrael területét, 1948 novemberéig bezárólag. A palesztinok a legnagyobb számban a környező arab országokba mene kültek, főleg Jordániába (1.800.000) Libanonba (300.000) Szíriába (414.000) de a ma a Palesztin Nemzeti Hatósághoz tartozó területeken (Gázai övezet) is több mint 600.000 minősül menekültnek. Az izraeli vezetés törvényeket hozott a palesztin 'visszavándorlás' megakadályozására, akik ezeket megszegik azok ellen fellépnek a hatóságok. A törvények lehetetlenné teszik, hogy korábbi palesztin földtulajdonosok visszakövetelhessék a birtokaikat." A zsidó bot egyik vége a "Visszavándorlási törvény". A másik végéről a "Visszatérési törvényről" lentebb lesz szó. 
Többször leírtam már, hogy a zsidóság alighanem a saját cionistáinak terrorizmusa miatt szenved a legtöbbet. Lehet túlozok, de olvassák el az alábbi tanulságos esetet.
"Az iraki zsidók, akik gyakorlatilag a 'babiloni fogság', azaz több mint két és félezer év óta éltek Mezopotámiában, illetve a mai Irakban, nem akartak Izraelbe menni ("alijázni") erre Izraelből küldött ügynökök ... megvásároltak több magasrangu kormánytisztviselőt és az ő közremüködésükkel bombamerényleteket hajtottak végre az iraki zsidók által látogatott középületek ellen. Többek között felrobbantották a bagdadi központi zsinagógát. A merényleteknek több halálos áldozatuk volt ... Megindult a kétségbeesett zsidók 'menekülése' Izraelbe." [Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 230 old.  Kossuth 1973.]

A büdös brit oroszlán nemcsak †Lord Moyne meggyilkolását nyelte le, hanem annál sokkal cifrább dolgokat is. Maga Ben Gurion, Izrael későbbi elnöke, adott utasitást az izraeli terror alakulatoknak arra, hogy indítsanak fegyveres akciókat az angol csapatok, ill. katonai létesítmények ellen. Az eredményes terrorak ciókról kötetetket lehetne írni. Itt és most talán elég lesz egyetlen mondat. "Az angol katonai rendőrség egy hónap alatt ötszáz (!) robbantást jegyzett fel. Gázától a sziriai határig 186 helyen rongálták meg a vasút vonalat." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 25 old.] Így már kezd érthetővé válni, miért ajvékolnak a zsidók a terror miatt - ha azt nem ők gyakorolják...
A britek persze léptek. Megindították az u.n. "Agatha hadmüveletet". Ez jól indult. Elkapdováltak és internáló táborokba dugtak vagy kétezer zsidó terroristát. Lefoglaltak fegyvereket, lőszereket és kompromittáló íratokat is. Ez utóbbiakat akkurátusan beszállították a jeruzsálemi King David Hotelbe, amely az angol titkosszolgálat a CIC [Criminal Investigation Department] főhadiszállása volt. Emiatt a Menachem Begin által vezetett Irgun felrobbantotta a szállodát. Több mint kétszáz halott maradt a romok alatt. Erre Begin azt mondta a "robbanás minden várakozást felülmúlt". Ez rá - a dögevőre - jellemző, mivel az iratok a CID páncélszekrényeiben sértetlenül átvészelték az akciót. A sikert tehát a halottak jelentették.2.)
Egy kedves olvasóm figyelmeztetett hogy a robbanóanyagot tartalmazó tejeskannákat egy bizonyos Golda Meir csempészte be a szállodába. No és mit kapott érte? Izrael miniszterelnöke lett. Ez a "mindenkinek érdeme szerint" cionista elve, ill. gyakorlata. Több gyilkos miniszterelnök: Meir, Begin, Shamir, Sharon, Olmert, Netanjahu, stb. (!) bizonyítja ezt. [Rabin gyilkost kegyeletből hagytam ki a névsorból, mert őt - egy hozzátok hasonló "mégcionistább" cionista meggyilkolta...]
A következő "jellegzetes" akció †Folke Bernadotte gróf kivégzése volt. A gróf a háború idején Svéd Vöröskereszt Szervezet elnöke volt "és a zsidók tízezreit mentette meg a koncentrációs táboroktól." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 31 old.] 
[Más kérdés, hogy a világ és mi is az alighanem  szélhámos Raoul Wallenberget ünnepeljük ugyanezért...]
Szegény gróf, dehogy tudta, hogy a hiéna kacagása és hálája egyaránt hamis. Azt hitte, hogy mint a zsidók jóbarátja és az ENSZ palesztinai jószolgálati megbizottja meggyőződése szerint ügyködhet. Egy frászt! A zsidók elégedetlenek voltak vele, mert két nép és két állam méltányos érdekeit próbálta érvényre juttatni és a ketté nem szakítható Jeruzsálemnek nemzetközi státust javasolt. Sternék - akiket akkor Yitzhak Shamir dirigált - 1948 július 9-én nemzetközi sajtókonferenciát rendez tek és figyelmeztették Bernadotte-ot, ha nem hagyja el az ENSZ törzskarral együtt Palesztinát, úgy bánnak vele mint az angolokkal.

Bernadotte maradt, és lőn... 1948 szeptember 17-én gépkocsijában agyonlőtték a vele utazó francia ENSZ megfigyelővel Serot ezredessel együtt. A merénylet egyik szervezője erről később így számolt be. "Amikor a kórházban a műtőasztalra helyezték, nyolc lövedéket találtak a testében ... egyet pedig a homlokában. A kegyelemlövést. Így szólt a parancs. Biztosak akartunk lenni." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 36 old.] És mi lett Shamirral? Miniszterelnök lett ő is. Tiszta sor, nemde?

Hogy is írta Radnóti?
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Ez az a kor, amelyet mindközönségesen a cionista terrorizmus korának nevezünk, melynek jelképe a sárga csillag, amivel manapság parlamenti képviselőink ékítik ronda porhüvelyüket. A gyilkosság további pikanté riája, hogy a gyilkos a jeruzsálemi rendőrfőnök házában dekkolt, amíg a "zűrzavar" el nem ült. A szervező pedig "Friedmann Jellin volt ... ezért nyolcévi börtönbüntetésre ítélték. ... Pár hónap mulva amnesz tiát kapott ... A börtönből egyenesen az izraeli parlament párnás székébe ült ... Még a rács mögött volt, amikor jelölték erre a magas funkcióra." [V.P. Boroviczka: "Izraeli hírszerzők" 38 old.] 
Az ENSZ és a [szemét] Nyugateurópa napirendre tért a dolog fölött.
Itt egy kis szünetet tartok - kimegyek hányni...
Izrael 1949.05.11-én lett az ENSZ tagállama és ripsz - ropsz már 1950-ben meghozták a "Visszatérési Törvényt", amely minden zsidó fajú (!) egyénnek biztosítja, hogy Izrael területén letelepedjen, azaz oda "visszatelepedjen". A Törvény teljességgel figyelmen kivül hagyja, hogy a térséget több mint ezer esztendeje palesztinok lakják. Azaz - miket zagy válok itt össze - dehogy hagyja figyelmen kivül. Begin 1958 október 28-án az alábbi "szózatot" intézte a katonákhoz.
 "Nektek izraelieknek  nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszen vezhetünk velük míg meg nem semmisítjük az. ú.n. arab kultúrát, amelynek romjain felépitjük a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk Szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé az Eufrá tesz és a Tigris gazdag völgyeit... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetősé günk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszerít jük az arabokat a teljes engedelmességre." [Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 238. old.  Kossuth 1973.]
Most vizualizáljuk Begin, a zsidó rém, látomását [ami azonos a kollektív zsidó tudattal]. Az általa megjelölt terület többezer éves kultúrák, a nagy "folyami civilizá ciók" területe. Iránt nem említette a Mojse, mert Irán nem az arab, hanem a perzsa kultúrkörhöz tartozik. Az ám, de Iránnak meg atombombája lesz, ha lesz (...), tehát ugyanúgy le kell gázolni és meg kell semmisíteni, mint Irakot, akinek szintén nem volt atombombája... Mindegy, mert Babilon sáros a zsidók szemében a fogság miatt. A fogságból épp a perzsák szabadították meg izrael fiait [nem pedig Jóisten/Jahve, ahogy hirdetik], dehát az már régen volt. No meg Egyiptomnak is ideje kihúznia a gyufát, mert ott meg melózni kellett a zsidóknak, mikorra József dicsfénye megkopott. Azzal a rongyos tíz csapással még koránt sincs lekvittelve a zsidó számla.

Nem a mai cikkem témája, de a napnál világosabb, hogy Izrael állam, ill. a világzsidóság tényleg az "úgynevezett" arab kultúra megsemmisítésére törekszik. Ami azonban az arabok teljes engedelmességre kényszerítését illeti, hát azzal bizony bajok vannak... Itt és most ez sem téma.
Az ENSZ-nek, amelynek megbizottját felkoncolták a zsidók, eleinte még volt némi gerince. 1975. november 10-én 72 szavazattal 35 ellenében (32 hiányzással) elfogadta, a 3379-es határozatot, melynek értelmében "A cionizmus a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik formája". 1991. december 16-án azonban 111:25 arányban (13 hiányzással) visszavonták ezt a határozatot. A cionizmus ezáltal szalonképessé vált...
Most itt tipródik hazánkban, hazánkon és vezényelni próbálja az antiszemitizmus elleni "népmozgalmat".

A zsidók a "Háláchát", saját törvénykezésüket, óhajtják mindenütt bevezetni, nálunk is. Értsék meg, ezt mi nem akarjuk. Önök értik is. Híveik, hogy ne mondjam csahosaik, viszont nem.
Azok akik ma a Parlamentben és más nyilvános helyeken sárga csillaggal parádéznak talán nem tudják, hogy a tűzzel játszanak. A sárga csillagot a történelem szörnyü logikája szerint a csikos pizsa ma és rajta a háromszög váltja fel. Ezt hangoztatják önök is. Ha így gondolják, miért szórakoznak vele? Nem ismerik a magyar közmondást: "ne fesd az ördögöt a falra mert egyszercsak megjelenik". (?)
A cionistákat szolgálni, saját nemzetükkel szemben, látszólag kifizetődő üzlet. De nézzék csak a képen feszitő két daliás katonát. Anvar Szadat az egyik, Hoszni Mubarak a másik. Egykor Egyiptom "fáraói" voltak, de a cionizmust szolgálták mindketten. A hajdanán piramisokat építő egykori fellahok utódainak ez nem tetszett. Szadatot saját elitgárdájának katonái lőtték agyon egy parádén. 
Mubarakot a Tahrir téri lázadók taszították le a trónról és az "Arab tavasz" börtöné ben halt meg. Óh be ronda hulla lett belőle... Ebben a furcsa (hulla) "szépségversenyben" csak Szadat előzi meg. [L. a lenti képen.]
És tudják melyik képen látható még Szadat e cikk kereté ben? Hát felül a demonstrációs képen, a nézőnek háttal, a szemüveges Begin karjaiban (karmaiban) Lám ide vezethet a zsidó cimboraság.

És most engedjék meg nekem, hogy kilépjek kissé e cikk keretéből, illetve gondolatmenetéből annak érdekében, hogy gondolataimnál maradhassak... Izrael új fáraót talált Egyiptomnak a "Muzulmán Tetvériség" politikusa Mohamed Murszi személyében.Mára kiderült, hogy Izrael csak azért volt hajlandó leállítani tankjait a Gázai övezet határán, mert titokban megegyezett az áruló Murszival. Miben is? Hát csak abban, hogy Murszi az izraelieket és az amerikaiakat beengedi Egyiptomba, a Gázai övezethez, hogy egyiptomi területről kiindulva számolhassák fel az övezetbe vezető átkelőket és azokat a földalatti folyosókat, amelyeket az izraeli légierőnek nem sikerült az övezet bombázása során lerombolni. Murszi ennek jegyében ruházta fel önmagát teljhatalommal. Erre megint "lángolni" kezdetta Tahrir tér, de nemcsak a tér! Az egyiptomi tüntetők több „Muzulmán testvérek” mozgalmi irodát gyújtottak föl Alexandriában, Szuezben, Port Szaídban és Ismailiában. Legkevesebb 15 ember szenvedett károkat az egyiptomi zavargások ban. Erről adott hírt pénteken az arab al- Dzsazíra hírcsatorna." A jelek szerint a "fellahoknak" ez a legújabb zsidó pakli se' smakkol. De talán nem is ez a legnagyobb baj a gázai lukak körül. A baj az, hogy az övezetben bódorog egy beduin törzs, amely veszettebb még a talibánoknál is. Ezek garantálják az Egyiptom és a Gázai övezet közötti "kishatárforgalmat" és ezek robbantgatják az Egyiptomból Izraelbe vezető olajvezetékeket. Kiírtani pedig kb. úgy lehet őket, mint a tálibokat...
Murszi fáraó is predesztinálva van tehát arra, hogy dicstelen elődei dicstelen sorsára jusson. Majd lehozom a hulla képét ha elkészül (kikészítik). Kiváncsi vagyok, hogy mutat majd és hova illeszthető a szépséglistán. Tudom, morbid vagyok, de semmivel sem morbidabb, mint a helyzet.
* * *
Szóval kedves sárgacsillagos "honfitársaim", akik ma vidáman rajcsúroztatok a Kossuth téren és arénáztok holnap a Parlamentben, gondoljatok a benneteket körülölelő történelemre: a multra, a jelenre és főleg a jövőre, ne csússzon ki teljesen a kezeitek közül. Továbbá hogy nem minden papsajt!

6.) Cion hülyéi.
Eddig ezen a honlapon csak "cion bölcseiről" volt szó, ami olyan tévhitet kelthetett, hogy a cionista, meg a bölcs egymás szinonímái.  Hogy ez mennyire nincs így, épp most igazolódott be a cionista hecckampány jóvoltából. Vadai Mihály Zsolt barátomtól egy szerfölött érdekes leveletkaptam. Hosszú, de érdemes elolvasni. A levél lényege, hogy az Egyesült Államokban közérdekü, sőt publikus adat a szenátorok és a szenátusi képviselők vallási hovatartozása is. A kimutatás egészét nem tehetem közzé, csupán egy darabkáját. A képecskére kattintva elolvashatják a teljes listát. Isten bizony nem azért pécéztem ki Kaliforniát, mert a lista némi zsidó túlreprezentált ságot igazol...

Namármost, ha hihetünk honi cionistáinknak, hogy a nyilvántartásba vétel a deportálással folytatódik, akkor sürgősen befogadási egyezményt kell kötnünk [az izraeliek után] az amerikai zsidókra is.  Képzel jék el, hogy mutatnának Barbara Boxer és Dianna Feinstein kisasszonyok kopaszra nyirva, csikos pizsamában, sárga csillaggal? Brr! Meg a zsidó kápók - fütykössel? Oóóh! Mentsük hát' át őket gyorsan. Csak egy dolog miatt aggódom, ha kiszállnak a repülőből nem facsarja majd az orrukat - a szag?
Még valamit. Egyre inkább a bögyömben van a cionista hecckampány zsidó krampusza Ungvári Tamás. A jó úr wikipédiás nacionáléjában olvasom "Fulbright vendégprofesszorként négy esztendőt töltött a kaliforniai (!) Claremontban. IREX csereprofesszorként a Columbia, Yale és Harvard egyetemeken tartott előadásokat. Művelődéstörténetet tanított a Zsidó Egyetemen, a Rabbi Szemináriumban." Ennél fogva a kérdés úgy vetődik fel: hülye a professzor úr (?), vagy minket gojokat néz hülyéknek (?). Kérdéseimet rövidesen felteszem...
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
7.)  Harc a "gój kultúra" ellen.
Ma [12.12.08] sztárügyvéd kollegám Dr. Magyar György étvágygerjesztőengömbölyded ábrázatára Nyitottam ki az ATV-t. Épp a zsidó - keresztény párbeszéd szükségességéről értekezett. Nem tehetek róla, de erről a zsidó - palesztin párbeszéd abszolut abszurd volta jutott eszembe. Annál is inkább, mert már tegnap este elolvastam "hazánkfia" Naftali Kraus értekezését a "gój kultúra elleni harcról", a közelgő Hanukka ünnep kapcsán.
Nem most szúrt szemet nekem ez a bősz cionista, hanem jóval korábban, amikor elolvastam "Az ősi forrás" c. könyvét. Írtam továbbá egy blogot  s majd a tavalyi Hanukka ünnep kapcsán egy kommentárt "Judapest fényei" cimmel. Ez utóbbi megírására az késztetett, hogy Naftalin ur harcot hirdetett a "gój kultúra" ellen. Most ezt megismétli, imígyen [írása a képre kattintva elérhető.] Ebben ismétli korábbi önmagát és hozzáte szi "A zsidó történelem tele van csodákkal. Itt is, egy maroknyi nép elutasítja a rákényszerített hellén kultúrát, nemet mond az erőszakos szekularizációra, végül fellázad az önkényuralom ellen." Mit jelent mindez [belemagyarázás nélkül]. Azt mindenekelőtt, hogy a harc nem párbeszéd, ahogy a magyargyuri prédikálja. A hellén kultúra tulajdonképp azonos a fehér ember kultúrájával és részben azonos a keresztény kultúrával. Naftalin úr ugyanazt deklarálja , amit Menachem Begin a hadseregnek mondott, [lásd fentebb] hogy az arab kultúra romjain kell felépíteni a zsidó kultúrát, csak ő a fehér - keresztény világkultúra elpusztítását hirdeti. Ez arról árulkodik, hogy még Beginnél is hülyébb. A zsidó és arab kultúra ugyanis nem ötvöződtek olyan szorosan, mind a zsidó, ill. fehér- keresztény kultúra. Ennek a kultúrának az emlőit ill. anyagi forrásait szopják az olyan zsidó "magyarok", mint Kertész Imre és Konrád György, meg a magyar nyelv börtönébe szorult Kertész Ákos. Mi lenne ezekkel az urakkal, ha ivrítül kellene "prózálkodniuk" és a zsidó államtól igényelnének apanázst egy többszázmilliós film, vagy egy szabadpiacon eladhatatlan könyv kiadására.

Adva van tehát egy megbuggyant zsidó szélsőséges és mit tesznek ellene hit és fajtársai. Miért nem határolódnak el, amint ezt tőlünk magyaroktól követelik minduntalan.
Köves Slomó(ka), Feldmájer Péter, Schweitzer József. Zoltai Gusztáv és ti többiek! Ugyan miért nem határolódtok el ettől a lököttől? Vagy nem is lökött? Hát persze hogy nem! Ő ugyanolyan cionista, mint ti vagytok. Egy követ fújtok vele és azt hiszitek egy szájból egyszerre lehet hideget is, meleget is fújni. Tévedtek. Mi a "gój kultúra" kurucai nem fogunk ehhez asszisztálni. És még azon is elgondolkodunk, hogy kultúra e valójában az amit ti annak neveztek. Ha harc, legyen harc. A hadüzenet gyalázata a tiétek.
2012.12.02
Sz. Gy. 
A honlap új szolgáltatása az anonym (névtelen) hozzászólási lehetőség biztosítása, ami alatt azt kell érteni, hogy a valódi név helyett nicknevet (álnevet, becenevet) is lehet használni. Ilyen értelemben a "névhasználat" viszont kötelező! Kérem továbbá feltüntetni annak az írásnak a címét (címrészletét), amelyhez az olvasó hozzászól. Ezen "adatok" hiá nyában a hozzászólást nem teszem közzé! [Aki nevét mailcímét is megadja felvételre kerül levelező listámba és megkapja körleveleimet. Levélcímét a honlapon nem tüntetem fel.] Sz. Gy.  


Hogyan öljünk meg gojokat és befolyásoljunk embereket


Simon Peresz izraeli miniszterelnök beszéde 2007. 10. 10. - Izrael fölvásárolja Magyarországot
Új világrend kategória




Na ki is a felforgató terrorista az országot lerohanó zsidó különítmény , vajon az Orosz hadsereg vagy a cionista bankárkülönítmény kiknek a természeti kincseiken olaj ,gáz ,vasérc , és a többi mellet Oroszországot akarták beszorítani a határaikon belülre , hogy egy első csapással térdre kényszerítsék , és megszerezzék azt a temérdek természeti kincsekben gazdag föld területet amit most Oroszországnak hívnak , de ha ez a terv nem sikerült Napóleonnak , Hitlernek , majd pont a retkes bankárkasztos zsidóknak fogják átadni a hazájukat , és az atomtölteteiket , mert ugyan a zsidóknak is van 400- 500 atomtöltetük , de ha az orosz elszánja magát és egy – két interkontinentális rakétát szór a kis terrorista államra , úgy érzem még írmagjuk sem marad a metszetfarkúakból , a különleges alakúlataik meg össze szedik a bankárkaszt 300 családját , azt a 6000 főt akik nyomorba döntötték már egy jó párszor az emberiséget , és tárgyalás ide – vagy oda likvidálják a világ fő terroritáit kik az uzsora kamattal terrorizálnak , és a világ nagyobb része már most is kamatrabszolga . Igen kamatrabszolga a XXI. - dik században , és kérdem én ki akarja leélni az életét kamatrabszolgaként , épp ezért likvidálni kell a büdös zsidó bankárkasztot , még mielőtt ők likvidálják a tervbe vett emberiség ritkítási programjukkal 500 millióra csökkentik az emberiség létszámát.

Hát bizony ez is holokamu program , és tudjátok ezt is épp bőrrel akarják megúszni , mint a két világégést , és itt is lesz majd egy balak réteg akik elviszik a balhét , mint nálunk a Gyurcsány helyett elviszik a balhét a cigány gyilkosok , pedig az egész arra let volna kihegyezve , hogy a balhéból polgárháború kerekedjen ki , ahol vihették volna a földet a vízkészletünket , és a többi természeti kincseinket , míg mi háborúzunk a cigányokkal. És milyen nehezére esett a hatalomnak a titkosszolgálatok ellen fellépni , pedig a MOSZAD , CIA , nyakig benne volt , ezek a kis hülyék meg bevették a horgot , és szarban hagyták őket, még csak véletlenül sem ejthették ki a titkosszolgálati részvételt az ügyben , szegény DARÓCZINAK azért kellet megöngyílkolnia magát a gyilkosság BT felügyelete mellet , hogy véletlenül se tudjon a Gyurcsányra vallani, a kis összekötőt el tették láb alól, pedig milyen szerelmes volt a lelkem , és tudva lévő , hogy az emberek ilyenkor öngyilkosok lesznek hogy beteljesedjen a szerelem . A Gyurcsány is így látja , neki mikor ajálják fel a kötelet , mint annak idején a török udvarban aki selyem zsinórt kapott annak illet felkötnie magát. 


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)