|
|
Wichtl
Frigyes: Szabadkőműves gyilkosságok
ELŐSZÓ.
A
zsidóság világuralmi törekvéseinek alapelveit már az u.
n. próféták rakták le.
Esdrás (Ezra) Krisztus előtt
450-ben a fajvédelemben keresi
a világuralom
megszerzésének alapját. Megeskette Izrael népét,
hogy
nem házasodik össze idegenekkel és elkülöníti magát az
idegenektől.
Esaiás szerint a zsidóság világuralomra
jut, minden nép és ország neki szolgáland,
faji
Istenének, Jahvenek intenciói szerint.
A zsidó szopja
a népek tejét, a királyok emlőjét és a földet mindörökké
bírni fogja.
A zsidóság kis számánál fogva
egyedül nem lett volna képes világuralmát megalapítani,
ez
okból különféle szervezeteket hozott létre,
amelyekben
a gojokat a zsidó célok előmozdítására járomba
fogta.
Ezek közé a szervezetek közé tartozik a
szabadkőművesség is.
A szabadkőműves nem más, mint
lelkileg körülmetélt zsidó.
(Mesterséges zsidó, amint
azt Luderndorff tábornok mondja.)
A zsidó világuralom
becsületes eszközökkel nem lett volna elérhető,
ez
okból a faj zsidó szabadkőművesség kétféle módszert
alkalmaz: a) erkölcsi törvénybe; b) büntetőtörvénybe
ütközőket.
Ad a). Az erkölcsi törvénybe ütköző
módszerek közül kiemeljük a következőket:
elkövetni a
rosszat és elrejteni a kezet (a tettest vagy felbujtót),
nemes
érzések felkeltésével és felhasználásával nemtelen
(világuralmi) célokért küzdeni,
kizsákmányolni
(bankzsidó),
szétbontani (forradalmi zsidó),
mást
tenni és mást mondani,
elnyomni a jót és elősegíteni
az aljast,
a profánokat (a nemzsidókat és nem
szabadkőműveseket) félrevezetni,
kétféle mértéket
alkalmazni, másképp cselekedni a zsidóval és a
szabadkőművessel szemben,
mint a profánokkal
szemben,
befurakodni minden zsidó- és szabadkőműves
ellenes szervezetbe és
azt titokban, de alaposan
tönkretenni,
a dolgok folyását teljesen önkényes
irányban vezetni.
Ad b). Az a) alatti módszerek nem
merítik ki a zsidó szabadkőműves
világuraImi törekvések
módszereit.
Sokkal fontosabbak a büntetőtörvénybe
ütköző módszerek.
Első helyen állanak ezek között
a szabadkőműves zsidó gyilkosságok.
Ennek magva a zsidó
,,Din Toire" szervezetben keresendő.
A ,,Din
Toire" a zsidóság és a szabadkőművesség gyilkossági
szervezete.
Bosszúszervezet.
Maffia.
Kamorra.
Ez a
zsidó szabadkőműves alvilági titkos szervezet halálos
ítéleteket hoz.
Minden politikai gyilkosságot ez a
szervezet követ el. Ehhez a szervezethez tartozik
Schwartzbart,
aki Petljura tábornokot meggyilkolta az
állítólagos ukrajnai pogromért. Ehhez a szervezethez
tartozik Frankfurter Dávid is (apja a horvátországi
Vinkovcén rabbi), aki Gustloff Vilmost a svájci németek
nemzeti szocialista vezetőjét Davosban orvul legyilkolta.
E
szabadkőműves zsidó gyilkos szervezet részére a Szovjet
Biro-Bidjanban (Amur vidék) külön zsidó államot
alkotott.
Ez a szervezet a nemzeti szocializmus
szovjetellenes veszedelmével szemben 1933-ban, mindjárt a
német nemzeti szocializmus uralomrajutása után társult a G.
P. U. szovjetszervezettel. Azóta a ,,Din Toire" és a G.
P. U. közösen gyilkolják a fasizmushoz és a nemzeti
szocializmushoz tartozó vezető egyéniségeket.
1914.
június 28-án Serajevoban a zsidó Princip, továbbá
Cabrinovits és Ciganovits szabadkőművesek meggyilkolják
Tankosits szabadkőműves szerb őrnagy felbujtására Ferenc
Ferdinánd trónörököst és feleségét. A vizsgálat
kiderítette, hogy ezt a gyilkosságot a szabadkőművesek
tervezték és hajtatták végre. A szabadkőműves páholyokban
a gyilkosságot már évekkel előbb elhatározták és ezt egy
francia folyóirat (a Revue Internationale des Sociétés
Secrètes) már 1912-ben közzé is tette. (1912. évf
787-788. old.)
1934. október 9-én Marseille-ben
Kelemen Georghieff körülmetélt zsidó meggyilkolta Sándor
jugoszláv királyt.
Ennél a gyilkosságnál fel kell
tenni azt a kérdést is, hogy kinek használt?
Kik a
gyilkos aktív bűnrészesei?
Sándor szerb király nem
helyeselte a francia-szovjet barátkozást, ami kitűnik abból
is, hogy Wrangel seregének jó része Szerbiában talált
menedéket. Ezt bizonyítja az a meleg barátság is, amelyet
Sándor szerb király a Harmadik Birodalommal szemben táplált.
A zsidó szovjet-szabadkőművesség ezért tette el láb alól
s ezáltal Franciaország beleesett a Szovjet ölébe vagy ha
jobban tetszik, a szovjet-zsidóság karmai közé.
Ilyen
gyilkosságot nem is lehetett volna elkövetni másképpen,
hanem csak úgy,
ha ez a gyilkosság a vendéglátó hatalom
beleegyezésével történik, annál is inkább, mert a szerb
hatóság előre figyelmeztette a francia hatóságot arra,
hogy a király élete ellen merényletet készülnek elkövetni.
(V. ö. Henry Petit francia író: ,,Alexandre de Yugoslavie
victime d' une Conjuration Maçonnique",
magyarul:
,,Sándor
Jugoszlávia királya egy szabadkőműves összeesküvés
áldozata")
Minden gyilkos gangster a zsidó
szabadkőművesség szolgálatában áll.
Ezek közé a
zsidó gangsterek közé tartozik a Szovjet külügyi
népbiztosa: Litwinoff-Wallach-Meer-Finkelstein, akiről a
Matin 1908. január 19-én ezeket írja:
,,1907. július
hónapban egy fegyveres banda fényes nappal Tiflisben,
a
Kaukázus fővárosában megtámadott egy postakocsit, mely
250.000 rubelt szállított.
A fegyveres banda 35 egyént
gyilkolt le.
1908. január 17-én a francia rendőrség
az északi pályaudvaron (Gare de l' Est)
letartóztatott
két banditát, akiknél a Tiflisben elrabolt rubelek egy
részét megtalálták.
(Az elrablóit 500 rubeles
bankjegyek számai egyeztek a letartóztatott banditáknál
talált
500 rubelesek számaival.) A banditák egyike Frida
Jampolska Dehtiarik,
a másik Ábrahám Borissouk nevet
mondott be, de kitűnt,
hogy az utóbbi azonos
Wallach-Meer-rel, aki a vincennesi bombamerényletbe is
bele
van keveredve. Wallach-Meert a Santé (párisi fegyház),
Frida
Jampolskat a St. Lazare-fegyházba szállították."
A
zsidó szabadkőműves gangsterek jellegzetes példája a
szabadkőműves Stavisky,
aki a francia kis tőkéseket 650
millió frankkal lopta meg.
Az ilyen szabadkőműves
rablásoknak és tolvajlásoknak az a hátterük,
hogy a goj
ereje takarékosságában van. Takarékosággal a goj
függetleníteni tudja magát a zsidó szabadkőművességtől
és nem lesz a zsidó szabadkőműves rabszolgájává. A zsidó
szabadkőműves gangsterek ezt a goj tartalékot semmisítik
meg, hogy világuralmuk megalapozását ily módon is
előmozdítsák. Ennek a Stavisky-ügynek a hátterét
kiderítette Prince vizsgálóbíró, akit a zsidó
szabadkőműves maffia azon a napon gyilkoltatott le, amikor
éppen ki akarta fejteni expozéját Franciaország első
bírája előtt. Prince hulláját a szabadkőművesek és
zsidók a vasúti sínekhez kötöztették, amelyeken egy
mozdony ment keresztül, aktáit pedig elrabolták.
Miért
nem közönséges gyilkos, közönséges betörő, tolvaj,
sikkasztó a zsidó szabadkőműves és miért gangster? Azért,
mert rendőrökkel, bírákkal, képviselőkkel és
miniszterekkel dolgozik s utóbbiak választásait
finanszírozza is. Vagyis a közönséges gyilkos, betörő,
tolvaj, sikkasztó saját számára dolgozik, míg a fajzsidó
szabadkőműves gangster Sion dicsőségére.
Lehet,
hogy ezek a gyilkosok, betörők, tolvajok, sikkasztók nem
ismerik egymást, aminthogy egy nagy zenekarban is
előfordulhat, hogy a klarinétosok nem ismerik a
nagybőgősöket, de azért ugyanazt a symphoniát játsszák
és ugyanannak a karmesternek a pálcájának
engedelmeskednek.
Parisban Gougenot des Mousseaux kiadja
könyvét: ,,Le juif." Megjelenése után a könyv a
könyvárusi forgalomból eltűnik, valamint a könyv szerzője
is különös körülmények között.
Albert Monniot,
mikor a ,,Le crime rituel chez les juifs" című könyvét
írja, tanulmányozni akarja a Quai d' Orsayn a damaskusi
rituális gyilkosságra vonatkozó iratokat. A francia
külügyminisztérium az engedélyt nem adja meg.
Syveton
képviselő a szabadkőműves besúgások botrányának
alkalmából a francia kamara nyílt ülésén a
belügyminisztert felpofozza. Az erre megindult per tárgyalása
előtt két nappal Syveton képviselőt szobájában halva
találják, gázcsövel a szájában. A vizsgálat kiderítette,
hogy Syvetont a szabadkőművesek és zsidók Maurice Leleu
(Lulu) titkos rendőrrel gyilkoltatták meg.
Almereida
(Malvi belügyminiszter cinkosa) vallani akar Malvi
szabadkőműves francia zsidó miniszter ellen. Azon a napon,
amikor a vizsgálóbíró Almereida kihallgatását
foganatosítani akarja, őt cellájában cipőzsinórra
felakasztva találják, holott ágyban fekvő beteg volt és
cipőt cellájába be sem vitt. Almereida erre az éjszakára
speciális ápolót kapott. A zsidó fogházorvos természetes
halált állapított meg. Ugyanezen a véleményen volt a
fogház őr is, aki azt a kijelentést tette, hogy ,,a
fogházban a halál mindig természetes": (,,En prison la
mort est toujours naturelle".)
Végül felemlítem
e könyv szerzőjének a halálát, akit a szabadkőműves
zsidóság szintén rejtélyes körülmények között gyilkolt
meg.
Wien, 1936. március.
Dr. NÉMETH
ISTVÁN.
Egy titkos társaság él közöttünk,
amelyről kevés szó esik.
Tagjaik egymást titkos
szavak, különleges kézfogás és bizonyos jelek által
ismerik meg. Ezek a jelek nyakjel, melles hasjelek, amelyek ama
büntetésekre emlékeztetik őket, amelyeket nekik el kell
viselniük, ha hallgatási kötelezettségüket valaha
megszegnék. Ezek a nyakátvágás, szívkitépés,
hasfelmetszés. (Ama titkos társaság tagjai azt állítják,
hogy ezeket a ,,büntetéseket" ma már nem
alkalmazzák.)
A felvétel figyelemreméltó és
titokzatos szokások szerint történik, amelynél egy feketére
festett kamra, egy csontváz és egy koporsó játszanak
jelentős szerepet. A ,,világosságot keresők", azaz
azok, akik ebbe a társaságba be akarnak lépni, előzőleg
mindenféle borzalmas dolgoknak kell magukat alávetniök és
bizonyos borzalmakat kell kiállniok, hogy bátorságuk
tanújelét adják.
Ez a titkos szövetség, mely az
egész világra kiterjed, nem kicsiny; sok százezer ,,testvér"
felett rendelkezik, akik kölcsönösen segíteni kötelesek
egymást, egymást kölcsönösen támogatják, felemelik és
előretolják. Aki titkaik után nyomoz, az általános
közmegvetésben részesül, aki ennek ellenére tovább kutat,
az jó hírnevét, vagyoni helyzetét és életét
kockáztatja.
Ez a különös titkos szövetség a
szabadkőművesrend vagy szabadkőművesszövetség; jelenleg
jóval több, mint három millió tagot, illetve ,,testvér"-t
számlál, akik különféle ,,fokokéba vannak osztva;
,,inas"-nak lépnek be és bizonyos próbaidő eltelte
után ,,legény"-nyé lépnek elő, hogy később
,,mesterré" legyenek. Ez a három legalsó fok a
szabadkőművességben politikailag csaknem jelentéktelen. Az
ezekbe tartozókat a fontos dolgokba nem avatják be, azonban
azt hiszik, hogy ha egyszer a ,,mester fok"-ot elérték,
akkor ,,tudó" szabadkőművesek lesznek és minden titkot
tudni fognak.
Semmit sem tudnak! És ha valaha egyikük
valamit tudna, azt nem szabad elismernie. Rendesen azt sem
tudják, hogy felettük még ,,magas fokok" is vannak, azt
sem tudják, hogy környezetükből ki rendelkezik magasabb
fokkal és milyennel; mert ugyan a felsőbb fokúak ismerik az
alsóbb fokúakat, de fordítva nem! Az úgynevezett ,,magas
fokok" a 4. fokkal kezdődnek és rendszerint a 33. fokig
terjednek. Ott a legsajátságosabb és a legkülönösebb
címek és méltóságok fordulnak elő. Így pl. ,,a kegyelem
fejedelme, Libanon fejedelme, Jeruzsálem nagyhercege, a Nap
lovagja, az érckígyó lovagja, Szent András lovag, a királyi
titkok fenséges fejedelme" stb. Ezek a magasfokú
szabadkőművesek, akik politikailag rendkívül tevékenyek és
e mellett olyan elveket vallanak, amelyeket az erkölcsös
világ megvetni valóknak tekint. Ezek a magasfokú
szabadkőművesek a gyilkosságoktól sem riadnak vissza és
náluk minden bűntett meg van engedve, ha az hatalmuk
előmozdítására szolgál. ,,A szabadkőművességben a
gyilkosság meg van engedve!" Ezt a klasszikus kifejezést
használta a szabadkőműves és bombavető Cabrinovits
testvér, amikor Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen
elkövetett merényletéért a bíróság felelősségre vonta.
Ugyanis Ferenc Ferdinánd meggyilkolása kizárólag a
szabadkőművesség műve, amelynek nem volt más célja, mint
félretolni a legerősebb férfiút Ausztriában, ezt az
államot rombadönteni és ezáltal a német birodalmat is
magával rántani a romlásba,
A trónörökös
meggyilkolását már 1912-ben határozták el a francia
magasfokú szabadkőművesek. A ,,beavatottak" körében
ez nem volt titok. 1912-ben egy svájci magasfokú
szabadkőműves már a következőképen nyilatkozott: ,,Ferenc
Ferdinánd rendkívül kiváló ember. Kár, hogy halálra van
ítélve és hogy a trónhoz vezető úton meg fog halni."
És az ismert párisi Sybilla, Madame de Thèbes,
,,jóslataiban" 1913. évre a következőt jövendölte:
,,Az, akinek Ausztriában uralkodásra kellene jutnia, nem fog
uralkodni. Egy fiatal ember fog uralkodni (IV. Károly király),
aki egyelőre még nincs arra kijelölve." Madame de
Thèbes az ,,osztrák császári háznak ezt a tragikus
eseményét" 1913-ra jósolta. Amikor az nem következett
be, 1913 decemberében ezt a jóslatot másodszor a következő
szavakkal jövendölte meg: ,,az osztrák császári házban a
tragédia, melyet megjövendöltem, eddig ugyan nem következett
be, azonban egész biztosan be fog következni és pedig már a
jövő év (1914) első felében." Két nappal ez
időtartam eltelte előtt, 1914. június 28-án meggyilkolták
a trónörököst! A főbűnösök mind szabadkőművesek
voltak, így a gyilkosok Grabec és Cabrinovits, a szerb vasúti
tisztviselő Ciganovits, aki a gyilkosoknak browningokat,
kézigránátokat, bombákat és mérget adott, továbbá a
szerb Tankosits őrnagy, aki a fegyvereket személyesen
vásárolta és végül a szerb hittudós, dr. Kasimirovits; ő
értesítette a gyilkosok titkos toborozása után a
szabadkőművesek ,,fejedelmeit" Budapesten, Parisban,
Kiewben stb. a küszöbönálló gyilkosság kiviteléről és
felhajtotta a szükséges pénzeszközöket. Ezek nem
feltevések, hanem okiratszerűen megállapított tények,
amelyeket szándékosan agyonhallgatnak. És maga a trónörökös?
Ő tudta, hogy őt a francia magasfokú szabadkőművesek
halálra ítélték és hogy életére törnek. Ebből nem is
csinált titkot, azonban senki sem adott hitelt ennek a szörnyű
hatalomnak, amely titokban dolgozik és amely a trónörökösre
mért ütésével magát Ausztriát akarta találni és
elpusztítani!
Ausztriánál maradva: I. Ferenc József
ellen is követtek el gyilkos merényletet, amelyre az idősebb
emberek bizonyára emlékeznek. A bombavető tettes Oberdank
Vilmos szabadkőműves testvér volt, akinek 1882-beli
merénylete nem sikerült. Kivégezték. De már 1914-ben az
olaszországi Nagy Kelet hivatalos páholylapjában mint ,,hőst
és mártírt" ünnepelték, ,,aki fiatal életét a
hazának (értsd: a szabadkőművességnek!) hozta áldozatul."
(V. ö. ,,Rivista massonica Italiana", 1914. 435. l.)
I.
Ferenc József fivérét, Miksa főherceget, később Mexikó
császárát 1867-ben a felkelő mexikóiak egyik
,,hadbírósága" halálra ítélte. Árulás útján
került ellenségei kezeibe; élükön Juarez magasfokú
szabadkőműves állott, aki Miksa császár kivégzése után
--- Mexikó elnöke lett.
Rudolf trónörökös
öngyilkossága is a szabadkőművesek műve, Rudolf
trónörököst világkörüli útja után a walesi herceg, a
későbbi VII. Eduárd angol király vezette be a
szabadkőművességbe. Később a magyar nagypáholy tagja
lett. Egy vadászat alkalmával Erdélyben az egyik Teleki gróf
vendége volt, aki szintén szabadkőműves volt. Ott egy
nagyobb vadásztársaság jelent meg és egy pezsgős
mulatságnál egy iratot tettek a trónörökös elé, melyben
köteleznie kellett magát arra, hogy a magyar hadsereg
önállósága és Magyarország függetlensége mellett szót
emel. A trónörökös, aki cselekedete horderejének tudatával
nem bírt, aláírta ezt az okmányt. Később vonakodott
mámoros állapotában aláirt ígéretének eleget tenni és a
tervezett államcsíny, amellyel Rudolf trónörökösnek
Magyarország koronáját kellett volna megszereznie és
toszkanai János főhercegnek kellett volna Ausztria
császárának lennie, elmaradt. A szabadkőművesek azonban
nem tágítottak az adott nyilatkozattól és a trónörököst
halálba kergették. Ennélfogva Rudolf trónörökös
öngyilkossága nem más, mint egy gyenge, akaratnélküli és
menthetetlen embernek a kétségbeesett cselekedete. És a báró
Vecsera Máriával való szerelmi tragédia? Ez többé-kevésbé
egy véletlen kísérőjelenség volt, de semmiesetre sem
tettének indítóoka. Toszkanai János főherceg azután,
amidőn az államcsíny végleg meghiúsult, minden címről és
rangról lemondott és mint egyszerű Orth János önként
száműzetésbe ment, hogy a szabadkőművesek hálójából
kimenekülhessen! Az utolsó ártatlan szemtanú, Wolf erdész,
akinek annakidején meg kellett esküdnie a sírontúli
hallgatásra is, 1919 júliusában, tehát az összeomlás után
meggyilkolták. Kik voltak a tettesek? A ,,Zágrábi Napilap"
egyik közlése szerint --- boszniai rablók voltak. Hogy ezek
minő drágaságokat akartak ettől az öreg embertől
elrabolni, az mindenesetre rejtélyes...
Hogy vajon
Erzsébet királyné, illetve császárné meggyilkolása is a
szabadkőművesek műve-e,
amellyel közvetve I. Ferenc
Józsefre akartak csapást mérni, az egyelőre még nincs
tisztázva,
azonban tény, hogy a tettes, Luccheni,
anarchista volt.
Továbbá az is tény, hogy hasonló
gaztettekhez gyakran anarchistákat bérelnek fel
a
szabadkőművesek: Így pl. Pressi anarchistát, aki II.
Humbert olasz királyt Monzában 1902-ben meggyilkolta.
Egyes
további a Habsburg-Lotharingia-i házban történt sajátságos
halálesetek a következők: Mária Terézia férje,
Lotharingiai Ferenc, szabadkőműves volt; 1765. augusztus
18-án Innsbruckban hirtelen halt meg. II. József, a ,,kalapos
király" titkos szabadkőműves volt és csaknem kizárólag
szabadkőműves tanácsadói voltak. Ennek ellenére
szükségesnek látta a szabadkőművesek ellen erélyesen
fellépni. Belgiumban, mely akkor Ausztriához tartozott,
politikai üzelmeik miatt bezáratta a szabadkőműves
páholyokat, Ausztriában korlátozta a páholyok számát és
egy császári kéziratban a szabadkőműves testvérek
,,alakoskodásairól" beszélt. Éppen rendkívüli
eréllyel akart ellenük eljárni, kiváltképp, mert
szabadkőművesek voltak, akik a török háborút
(1788---1790.) kitervezték, amikor is hirtelen 49. életévében
(1790. február 20.) meghalt. Fivére és utóda, II. Lipót
császár, szintén szabadkőműves volt, azonban
figyelmeztették és megfelelően felvilágosították; éppen
a szabadkőműves titkos szövetséget szándékozta alaposan
megrendszabályozni, amidőn legszebb férfikorában, 1792.
március 1-én, röviddel 45. életévének elérése előtt
hirtelen meghalt. Mérgezés következtében halt meg; a
gyilkos Colombe szabadkőműves testvér volt, akit a francia
Jakobinuskormányzat bérelt erre fel. Ugyanez évnek
ugyanabban a hónapjában gyilkolta meg a szabadkőműves
Ankarström III. Gusztáv svéd királyt (1792. március
16.)
Lipót fia és utóda, I. Ferenc József, annyira
meg volt győződve a szabadkőművesek veszélyességéről,
hogy röviddel trónralépése után rendeletet adott ki, amely
a szabadkőműveseket egész Ausztriában elnyomta. Hogy
mennyire szükséges volt ez a tilalom, onnan látszik, hogy
Hebenstreit, Prandstätter, de Riedel, Martinovic stb.
testvérek összeesküvést szőttek: a császár
megtámadására, a foglyok kiszabadítására és Bécs város
egy részének a felgyújtására. Ezzel egyidőben fedeztek
fel Innsbruckban egy összeesküvést, melynek vezetői
ugyancsak szabadkőművesek voltak. Ettől fogva a
szabadkőművességet Ausztriában eltiltották. Csak az
összeomlás óta, az ú. n. ,,dicső" 1918-as forradalom
óta léptek fel nyíltan a szabadkőműves testvérek, miután
1870 óta a ,,humanitárius egyesületek" leple alatt
rendőrileg megtűrtek voltak.
Ámde gyerünk vissza a
jelenkorba!
1911. október 5-én az osztrák
szociáldemokrata párt vezére, a szabadkőműves dr. Adler
Viktor a képviselőházban egy hallatlanul lázító beszédet
mondott az akkori igazságügyminiszter dr. lovag Hohenburger
ellen. Hirtelen --- amidőn a beszéd éppen tetőfokát érte
el --- őt lövés dördült el a karzatról az
igazságügyminiszter ellen. S vajon ki volt a gyilkos, aki
annyira gyűlölte az igazságügyminisztert, hogy feltétlenül
meg akarta ölni? Egy szerb volt Dalmácia legdélibb részéből,
névszerint Njegns, aki pont ebből a célból vállalkozott a
napokig tartó utazásra. Napokkal előbb Bécsben
szociáldemokraták vezették őt körül, megmutatták neki a
Szent István templomot és a Parlamentet, stb. Hogy ki bérelte
fel a gyilkosságra, ezt nem árulta el. Hosszú
börtönbüntetésre ítélték s egyedül az a körülmény
mentette meg a hóhér kötelétől, hogy az összes lövések
hibáztak. A tulajdonképpeni értelmi szerzőket és
felbujtókat sohasem lehetett megtudni.
Egy másik eset:
1916. október 22-én meggyilkolták gr. Stürgkh osztrák
miniszterelnököt. Itt a tettesség pontosan be volt
bizonyítható, mert a bűntettest letartóztatták és átadták
a bíróságnak. A szabadkőműves dr. Adler Viktor fia, Frici
volt. Igen jellemző, hogy Frici is szabadkőműves volt; egy
svájci páholy magasfokú szabadkőművesei közé tartozott.
Bírósági kihallgatásakor szószerint azt mondotta, hogy:
,,Véleményem szerint a törvénytipróval szemben minden
állampolgár jogosult az erőszakra s mindenki jogosult
magának saját maga jogot szerezni, ha ezt a kormány
magatartása szükségessé teszi. Az erőszak minden
állampolgárnak nemcsak joga, hanem meggyőződésem szerint
kötelessége is!" Ez a felfogás teljesen megfelel a skót
felsőfokú szabadkőművesség tanainak. A kérdés csak az,
vajon Adler Frici szabadkőműves testvér ezt az ,,ölesre
való jogot" minden egyes más állampolgárnak is
hajlandó-e megadni? Adler Frici szabadkőműves testvérnek
ezrével lehetnek meggyőződött hívei; azonban kétségkívül
százezrével vannak ellenzői is, akik éppen az ő politikai
tevékenységének nagy részét a mai tömegnyomor okának
tulajdonítják. Következetesen gondolkozva, minden egyes
ellenfelének jogosultnak kellene lennie, őt egyszerűen
lepuffantani. Ha ez eddig nem történt meg --- mily
körülménynek tulajdonítható ez? A politikai
tisztességérzetnek, a nagy igazságnak és nem utolsó sorban
a nem szabadkőművesek krisztusi gondolkodásmódjának, akik
magukat a ,,ne ölj!" parancshoz tartják. Abban a
pillanatban mégis, amidőn Adler nézetét ellenfelei körében
is helyeselnék, ez az egyoldalú kímélet megszűnne: úgy
némelyike ama különös államművészeknek, akik ma a
szegény népet agyonkormányozzák, hirtelen az ,,örök
Keletbe" segíttetnék át...
A szabadkőműves
magasfokok először Franciaországban alakultak ki. Az ú. n.
,,nagy" francia forradalmat (1789-1794) a szabadkőművesek
készítették elő; ezt ők maguk mondják és nincs is ok
saját beismerésükben kételkedni. Az összes, ú. n.
enciklopédisták, mint Voltaire, Montesqaieu, Diderot
Helvetius stb. testvérek mind szabadkőművesek voltak. De a
forradalom terroristái is, mint Danton, Robespierre, stb.
szabadkőművesek voltak. Annak idején Louis Philipp, Orleans
hercege volt a nagymester, akinek a Bourbonok elűzése utáni
Franciaország királyának kellett volna lennie. Palotájában
voltak a szabadkőműves összeesküvők titkos összejövetelei,
ahol többek között a terrorista ezred megalakítását is
elhatározták és egyúttal megnevezték ama személyeket is,
akik legközelebb ennek a politikának áldozatul fognak esni.
Pontosan ugyanazok, akiket a francia forradalom első heteiben
a párisi városháza terén felakasztottak vagy másutt
meggyilkoltak, pontosan ugyanazok, akiknek fejeit kopjákon
Páris utcáin körülhordoztak! Igenis, a szabadkőművességben
meg van engedve a gyilkolás.
Nemkülönben XVI. Lajos
király meggyilkolása (kivégzése 1793. január 21-én) is
közvetlenül a szabadkőművesek műve volt, melyet már
1786-ban határoztak el. Felesége, Mária Antoinette, Mária
Terézia szerencsétlen leánya tisztán átlátott a
szabadkőműveseken. Nevezetes fivéréhez, II. Lipóthoz
intézett sorai, amelyben a szabadkőműves üzelmekről
figyelmezteti, írván: ,,Nagyon óvakodj az egész
szabadkőműves szövetségtől; már úgyis figyelmeztettek
Téged; ezen az úton remélnek ezek a szörnyetegek innen
minden országban ugyanahhoz a célhoz érni. Isten óvja
Hazámat és óvjon Téged is egy ilyen szerencsétlenségtől!"
Ez a levél már a forradalmi időből származik, 1790.
augusztus 17-én írták, egy félévvel idősebb bátyja, II.
József titokzatos halála után. II. Lipót, --- mint már
említettem --- 1792. március 1-én halt meg, mint a
szabadkőművesek áldozata mérgezés által. Mária
Antoinette nem sokkal élte túl fiatalabb fivérét; 1793.
október 16-án rettenetes sértések és megalázások között
vezették a vérpadra, ő azonban végig megőrizte nemes
magatartását és királyi méltóságát.
A francia
forradalom egyik legförtelmesebb vérebe Jean Paul Marat volt,
némiképp Kun Béla egyik elődje. Egyike volt a szeptemberi
gyilkosságok (1792) fő értelmiszerzőjének; benyomult a
konventbe és ott vad fenyegetések között követelte XVI.
Lajos király halálát és minden hívének, nemkülönben a
birtokosoknak a kifosztását. Marat, mint Kun Béla,
szabadkőműves volt és --- tisztán véletlenül --- szintén
zsidó származású volt!
Hogy I. Napoleon, aki maga is
szabadkőműves volt, magáévá tette azt az alapelvet, hogy:
,,a szabadkőművességben a gyilkosság meg van engedve",
az általánosan ismeretes (V. ö. pl. Pichegru francia
tábornok meggyilkolását, akit 1804. április 5-én a
börtönben megfojtottak.) Azonban ugorjuk át ezt és a
következő időt és csak az utolsó 50 esztendő figyelemre
méltó tényeit ragadjuk ki.
Megállapítandó itt,
hogy minden páholynak (azaz minden szabadkőműves
egyesülésnek) és még inkább minden nagypáholynak (azaz
nagyobb számú szabadkőműves páholyok szövetségének)
saját törvényszéke van. Ily törvényszékek
illetékességének köre majd kisebb, majd nagyobb. Bizonyos
páholyok és nagypáholyok azt a jogot igénylik maguknak,
hogy halálos ítéleteket hozhatnak és azokat végre is
hajthatják! Ez a tény kétségen kívül áll és a német
szabadkőművesek is elismerték, még ha kizárólag nem német
páholyokról és nagypáholyokról (Grand Orient-okról) van
is szó.
Íme egy példa: a német-francia háború
alatt (1870-71) 1870. szeptember 16-án 10 párisi páholy egy
esztelen vádat emelt és idézést bocsátott ki Vilmos
poroszországi király (később császár) és a trónörökös
(később III. Frigyes császár) ellen esküszegés miatt.
1870. novemberében a ,,IV. Henrik páholy" Párisban egy
körlevelet bocsátott ki, amelyben 1871. március 15-ére
Lausanne-ba (Svájc-ba) kongresszust hívott egybe
,,szabadkőműves ítéletre" a két fejedelmi
szabadkőműves végett. Más páholyok Lyon-ban
(Franciaország) már 1870. november 26-án a következő
,,ítéletet" hozták:
1. Vilmos (Poroszország
királya) és mindkét társa, Bismarck és Moltke... törvényen
kívül állanak, mint három veszett kutya.
2. Összes
testvéreinknek Németországban és az egész világon ez
ítélet végrehajtása kötelességükké tétetik.
E
három bestia mindegyikére (1. Vilmos-ra, Bismarck-ra,
Moltke-ra) egymillió frank engedélyeztetett, fizetendő az
ítélet végrehajtóinak vagy örököseinek a hét központi
páholy által.
Ez nem elegendő, --- mondotta --- a
magasfokú szabadkőműves zsidó, Isaac Adolf Cremieux, annak
idején az egész francia szabadkőművesség legbefolyásosabb
embere, aki I. Vilmos fejére szintén egymillió frank külön
jutalmat tűzött ki. Azonban az egész világon nem akadt
senki sem, aki ezt a Judás-díjat ki akarta volna érdemelni.
Vagy talán mégis? Kapcsolatba hozható-e talán Max Hödl
lipcsei bádogossegéd tette, aki 1878. május 5-én
szociáldemokrata uszítás következtében 5 éles lövést
tett a német császárra anélkül, hogy megsebesítette
volna. Vagy talán mégis összefügg Karl Eduard Nobiling
1878. június 2-án I. Vilmos császár ellen elkövetett
merénylete a francia szabadkőművesek kitűzött jutalmával?
Nobiling sokat érintkezett szociáldemokrata körökkel.
Röviddel a gyilkos kísérlet után öngyilkosságot követett
el és anélkül, hogy öntudatát hosszabb időre visszanyerte
volna, 1878. szeptember 10-én meghalt.
Az is tény,
hogy
Bismarck ellen gyilkos merényletet követtek el Kissingen
fürdőhelyen
1874. július 13-án, azonban bizonyítékok
a
szabadkőműves felbujtás összefüggésére hiányoznak.
Ami
azonban Moltke-t illeti, úgy az ő halála valóban
,,siettetettnek" látszik.
Elhunyta előtti napon
(1891. április 24-én) egész Berlinben az a hír terjedt
el,
hogy Moltke már meghalt. Százával ostromolták meg a
napilapok szerkesztőségeit
azzal a kérdéssel, hogy
igaz-e ez a hír? Az egyik újság elküldte egyik
munkatársát
Moltke lakására, hogy a helyszínén
tudakozódjék. Moltke nyugodtan ült íróasztalánál,
az
újságíró felhívta lapja szerkesztőségét és
jelentette,
hogy Moltke a legjobb egészségnek örvend,
azonban egy óra múlva Moltke már halott volt.
I. Vilmos
császárnál hasonlóképpen ismétlődött meg ez
a
figyelemreméltó tény, hogy halála (1888. március 9) három
nappal előbb
a ,,Neues Wiener Tagblatt"-ban már mint
bekövetkezett volt jelezve.
Ez volt a közvetlen oka annak,
hogy Georg Ritter von Schönerer hosszú
időre távol
tartotta magát a politikai élettől. Végül III. Frigyes
császár, a nemes szenvedő a német császári trónon, egy
Mackenzie nevű angol orvos kezelése alatt rákban
meghalt,
akinek orvosi tudományát egyébként annak idején
a német orvosi körök nagyon kétségbevonták...
Még
egy szó az időelőtti halálhírekről a sajtóban.
A
legtöbb esetben egy rosszul sikerült hírlapírói
,,pontosság"-ról, néha
az esetnek üzleti
kihasználásáról van szó.
Azonban az ember nem tud attól
a gondolattól szabadulni,
hogy egy ily ,,halálhír"
egy bizonyos sajtó részéről néha
a legszelídebb
formája lehet egy szabadkőműves halálos ítélet
végrehajtásának,
így nagyon sok dolog világos, mert ha
valaki öreg, törődött és azonfelül még szívbajos is,
úgy az a körülmény, hogy saját halálát az összes
napilapokban olvassa, nagyon könnyen olyan idegállapotot
válthat ki, hogy valóban hamarosan meghal. Ekként azután
--- mint Moltke esetében --- a régen hozott szabadkőműves
halálos ítélet ,,végre van hajtva". Talán többet
mondhatna
Hermann Bahr testvér, aki az utóbbi években a
szabadkőművességtől elfordult,
mire azután nemrég őt
is ,,holtnak" nyilvánították. Joggal kérdezhetjük,
hogy
ez valóban csak a véletlen játéka, vagy pedig szabadkőműves
büntetésről
van-e szó Hermann Bahr ,,árulása"
miatt?
,,A természet kegyetlen" mondotta a
szabadkőműves Goethe, barátjának,
Schillernek, különös
halálakor (1805. május 5.); ,,a természet kegyetlen,
de
--- fűzte hozzá --- az emberek még kegyetlenebbek."
És
Goethe testvér többet tudott a titokról, amely az
illuminátus és magasfokú szabadkőműves
Friedrich
Schiller felett lebegett, akit éjfélkor,
mint egy
gonosztevőt minden szertartás nélkül temettek el...
A
ki nem derített haláleseteknek egész sorozata függ össze
a
zsidó francia Dreyfus százados ügyével
(1894-1903.).
Dreyfus szabadkőművest hazaárulással
vádolták.
Egy d' Attel nevű százados azt mondotta,
hogy
Dreyfus röviddel ünnepélyes rangfosztása előtt neki és
egy másik tanúnak
teljes vallomást tett bűnéről.
Dreyfus testvér barátainak természetesen
igen
veszélyesnek látszott ez az ember. Egy napon d' Attel
kirándult a környékre
és visszatértekor a vasúti
kocsiban halva találták; a holttest
kékes volt és már a
feloszlás nyomai látszottak rajta.
Azonban d' Attel
százados megelőzőleg barátjának, Chaulin
Servinière-nek híven
elmondta Dreyfus százados
vallomását. Chaulin Serviniére
választókerületébe
utazott és holttestét a síneken találták meg. Laurenceau
prefektus jelentette a kormánynak, hogy aranyküldemények
mentek át a határon
az áruló Dreyfus barátainak; azt
gondolta, hogy külföldi
zsidók részéről
megvesztegetésre szánt összegekről van szó,
akik
fajtestvérüket akarják kiszabadítani. Laurenceau-t
jelentéstétel végett Párisba
rendelték, ahol a
,,Terminus" szállóban szállt meg, --- a következő
napon szobájában
halva találták. Rocher fogházfelügyelő
azt állította,
hogy Dreyfus azt mondotta, hogy:
,,Igen,
bűnös vagyok, de nem az egyedüli bűnös".
Rocher
meghalt; hogyan és hol, ez ismeretlen.
A Rennes-ből való
Valerio százados volt a Dreyfus-perben a fő terhelő tanuk
egyike,
aki nemsokára garnizonjába való visszatérése
után meghalt.
Annak idején a szabadkőművesek páholyaihoz
közelálló lapok cinikus nyíltsággal írták,
hogy: ,,a
sors maga is részt kér Dreyfus századosból!"
(Ha a
szabadkőművesek a ,,sors"-ot (fatum) valamibe
belevonják,
úgy az mindig nagyon gyanús.) A francia
köztársaság akkori elnöke,
Felix Faure testvér, a
Dreyfus-per revíziója ellen foglalt állást.
Egy hónappal
később --- hirtelen meghalt.
A közelebbi körülmények
sohasem derültek ki, mert, holttestét néhány
órával
halála után bebalzsamozták, miáltal halála
okának
megállapítása lehetetlenné vált. S vajon kik
voltak Dreyfus százados
,,ártatlanságának"
leghevesebb védelmezői?
Kivétel nélkül szabadkőműves,
még pedig különösen zsidó testvérek;
noha a különös
halálesetek egyike sincs tökéletesen tisztázva,
mégis
mindenkit gondolkodóba ejt azoknak nagy száma a
Dreyfus-perben.
És nos még egy eset, amely a
világháború kitörése előtti utolsó napon történt:
Jean
Jaurés-t, a francia szociáldemokraták egyik legkiválóbb
vezérét és a béke hívét
1914. augusztus 31-én
Párisban a Croissant kávéházban lelőtték.
Noha a
gyilkost, Villain-t letartóztatták,
mégis féltek ellene
az eljárást lefolytatni, mert túl sokat tudott és képes
lett volna
titkos megbízóit elárulni. És így megtörtént
a hallatlan igazságügyi botrány,
hogy egy letartóztatott
gyilkos a világháború egész tartama alatt ,,vizsgálati
fogságban" ült, míg 1919. március 31-én politikai
izgalmak következtében beállott beszámítatlanság miatt
--- felmentették! Természetesen a háború alatt nem lehetett
őt elítélni, mert a szabadkőműves háborús uszítás
titka napvilágra került volna; azonban felmenteni sem
lehetett volna, mert a világháború kimenetele még
bizonytalan volt és a francia szabadkőművesek, azaz az egész
kormánnyal együtt drága életükért remegtek. Noha Jean
Jaurès is szabadkőműves volt, de csak alacsonyabb
fokú
s nem tartozott a ,,tudók" közé, vagyis
azokhoz, akik a világháborút tervszerűen
évek óta
előkészítették a ,,teutoni császárhatalom"
félretolására és országának
köztársasággá való
átalakítására. Jean Jaurés a békeszerető
munkástömegek
kedvelt embere volt s attól féltek, hogy a
borzasztó vérfürdő előkészítése elé,
amely Európát
azután elérte, komoly akadályokat gördíthet.
Ez elég
ok volt a háborúra uszító franciáknak,
hogy e férfiú
életének gyors végét előkészítsék.
Jean Jaurés
halála világosan szabadkőműves gyilkosság,
de nemcsak
Villain tartozott volna a vádlottak padjára, hanem a
köztársaság elnöke,
Poincaré, Briand miniszterelnök
testvér,
Delcassé hadügyminiszter és a francia Grand
Orient egész legfelsőbb tanácsa is.
És olyan francia
szabadkőművesek is voltak,
akik mindjárt a világháború
kezdetén a német fejedelmek
,,elítélését"
kívánták: a párisi ,,L' Avant Garde" páholy egy külön
törvényszék beiktatását követelte II. Vilmos, I, Ferenc
József, majd a bajor, szász és württembergi, stb. királyok
felelősségrevonására, --- oly kívánság, mely azután a
háború végén, mint az összes szövetséges hatalmak
követelése újult meg. Egy igazi ,,páholytörvényszék"
elé egyáltalán nem idézhették a német császárt, mert
II. Vilmos sohasem volt szabadkőműves s így ,,szabadkőműves
esküt" sem szeghetett meg. Azonban egy ,,legfelsőbb
bíróság", amely erre az esetre az összes ellenséges
államok szabadkőműveseiből külön állíttatott össze,
volt a feladatra hivatva, hogy a német császárt az egész
világ előtt pellengérre állítsa, mint olyant, akinek
lelkiismeretét a szörnyű háború terheli és ezzel egyúttal
eltereljék a figyelmet a háború egyedüli okozóiról a
,,szabadkőművesség fejedelmeiről".
Ennél a
francia páholynál még tovább ment az angol Horatio
Battomley testvér, aki ,,John Bull" című lapjában nem
kisebb dolgot követelt, mint hogy II. Vilmos császárt egy
titkos nemzetközi társaság végezze ki! Ez a tény nagyon
különös megvilágítást nyer, ha tudjuk, hogy az ú. n.
,,angol" Battomley testvért tulajdonképpen --- Levy-nek
hívják.
Az angoloknál a politikai gyilkosság nem
ritka. Megjegyzendő, hogy minden vezető politikus, minden
államférfiú, minden hadvezér, stb. szabadkőműves;
természetesen ebben a kimondott szabadkőműves államban a
királyi hercegek és maga a mindenkori király is
páholytestvérek. VII. Eduárdot, a ,,körforgókirály"-t
az angol páholyok egyszerűen a XX. század legnagyobb
szabadkőművesének mondják és Anglia nagyságát a
szabadkőművesek egyedüli művének tüntetik fel. Nem csoda,
ha tudjuk, hogy az ,,angliai egyesült Nagypáholy"
egyedül jelenleg több, mint 400.000 szabadkőműves testvért
foglal magában. Röviden szólva: Angliában mindenki, akinek
neve és rangja van, szabadkőműves és a hivatalos angol
politika nem más, mint az angol szabadkőműves fejedelmek
politikája; hogy ezek között számos zsidó van, az
közismert tény. Az angol kormányzat és az angol
szabadkőművesek esetleg a leghelytelenebb és a
legirtózatosabb eszközökhöz is hozzányúlnak, sőt még a
legutolsótól, a politikai gyilkosságtól sem riadnak vissza,
ha az törekvéseiket elősegíti. Ide tartozik pl. az angol
követnek, Findlaynek gyilkos merénylete Christianiában
(Norvégia) az ír vezér, Sir Roger Casement ellen. Az ördögi
tervet Casement hű inasa idejében elárulta; a leleplezett
angol követnek, Findlay-nek még a legcsekélyebb
kellemetlensége sem lett; sőt még követségi állásából
sem hívták vissza! Az angol politika ír ellenzője elleni
gyilkos merénylet tulajdonképpeni értelmi szerzője nem
kisebb ember volt, mint az angol külügyminiszter, Sir Eduard
Grey testvér. Sir Roger Casement éppen a világnagypáholy
terveit akarta keresztezni és aki ezt teszi, az a halálé; a
békebarát, Jean Jaurès testvér éppen úgy, mint a
nemes ír vezér, Casement, a török Talaat Bey éppen úgy,
mint a német követ, Mirbach gr. és sokan mások. Casement
később ellenségei kezébe jutott és kivégezték.
Ami
a török belügyminiszter, Talaat Bey elleni gyilkos
merényletet illeti, Konstantinápolyban egy örmény
összeesküvők elleni perben megállapították, hogy az agol
Lord Kitchener testvér 20.000 font sterlinget (annak idején
500.000 koronát) tűzött ki Talaat fejére; ennek ellenére
az angol szabadkőművesek Lord Kitchenert éppen mint a
szabadkőművesek példaképét ünnepelték. A
szabadkőművességben a gyilkosság teljességgel meg van
engedve. Ez természetesen nem vonatkozik minden ,,testvér"-re,
azonban a megállapodáskor és a ,,tudó" elöljárók
megbízására vérdíjat tűznek ki a halálos ítélet
végrehajtására.
Ide tartozik továbbá Mirbach gr.
esete. Ezt a német követet 1918. július 6-án Pétervárott
a kommunista Leninkormányzat alatt az orosz ellenforradalmárok
ántánthű pártja gyilkolta meg. Vezetőjük a zsidó
Kerensky testvér, azelőtt ügyvéd volt, majd --- nemsokára
a cárizmus bukása után --- egy ideig Oroszország
leghatalmasabb embere, míg Lenin testvér (Uljanow =
Cedernboom) meg nem buktatta. A gyilkos merénylet vezetőjeként
egy bizonyos Sawinkow-ot említenek, azt az embert, aki már
előbb az egykori orosz minisztert, Plehwe-t meggyilkolta.
Sawinkow Kerensky testvér alatt hadügyminiszter volt,
nemsokára nagy befolyást gyakorolt rá és végül őt az
ántánt táborába vezette, miáltal az orosz népet és
békereményeit becsapta és Kerensky testvér --- milliomos
lett. Ama tény igazságát maga Kerensky is igazolja, aki
1918. július 5-ére vonatkozólag azt mondotta, hogy:
,,Mirbach német követ meggyilkolása egy szerencsés esemény,
amelynek örül!"
Mindezeket a merényleteket
hosszú kéz készítette elő. Így von Eichhorn német
tábornagy és adjutánsa, von Dressler kapitány ellen is,
akiket Kiew-ben 1918. július 30-án gyilkoltak meg. Azonban
már előző napon a szabadkőműves ,,Matin" (Páris!)
sokatmondóan azt írta, hogy Eichhorn fejére egy ,,hazafias
titkos szövetség" magas díjat tűzött ki! Hogy minő
,,hazafias titkos szövetség" ez, amellyel a
szabadkőműves ,,Matin" oly jó kapcsolatokat tartott
fenn, könnyű kitalálni. A ,,Norddeutsche Allgemeine Zeitung"
1918. június 20-án ismét tudta jelenteni, hogy az angolok
II. Vilmos császár fejére 1 millió márkát, egy
tengeralattjáró elpusztítására 300.000 márkát, lázadásra
bujtogatásért 50.000 márka jutalmat tűztek ki!
Az
sem kétséges, hogy Konstantin görög király meggyilkolása
is előre meg volt tervezve. Tatoi-ban felgyújtották a
királyi erdőt, a majort elhamvasztottak és a király csak 20
görög áldozatkészsége által menekült meg, akik őt saját
életük kockáztatásával keresték meg. Ez a merénylet
Venizelos diktátor és 33-fokú szabadkőműves testvér műve,
volt, aki angol és francia megbízói szellemében
cselekedett. És miért? Azért, mert Konstantin király
vonakodott népét a világháborúba belevinni, hadseregét és
flottáját a szövetséges hatalmak rendelkezésére
bocsátani. Ugyanígy szabadkőműves cselekmény volt a bolgár
követség elleni bombamerénylet Athénben; a letartóztatott
merénylőnél, Samut-nál egy 20.000 frankról szóló csekket
találtak. Az erőszakos Venizelos testvér ilyesmiket
természetesen csak azért merészelt, mert a pireusi kikötőben
angol-francia flotta volt összevonva, amelynek ágyúit Athén
felé irányították. Az egyesült flotta egy francia
szabadkőműves képviselőnek, Jonnart testvérnek a
parancsnoksága alatt állott, aki 1917. június 11-én
Konstantin király lemondását követelte, mert visszautasítás
esetén Athént összelöveti és romokká változtatja. Ezt
szabadkőműves nyelven ,,A kis nemzetek védelmének"
hívják! Venizelos testvér azonban mint diktátor nem
kevesebb, mint 2500 tisztet dobatott ki a görög hadseregből,
az előző miniszterelnököket és tekintélyes politikusokat,
mint Skuludis-t, Rallis-t. Gunaris-t stb. letartóztatta vagy
távollétükben elítéltette, számos tábornokot
élethossziglan bezáratott és a görögök százait, akik
erőszakos politikájával nem értettek egyet, kivégeztette.
Sokaknak, akik halálra ítéltettek, koporsójukat maguknak
kellett a kivégzés helyére cipelniök... Ezenfelül
Venizelos testvér 9669 állami tisztviselőt és tanítót
bocsájtott el, ami az összes tisztviselők 2/3-a.
A
szabadkőműves nyelvben, amely minden fogalmat a feje tetejére
állít, az ily felkapaszkodott egyeduralmát ---
demokráciának, a jámbor és becsületesen gondolkodó
Konstantin királyt ellenben,
aki tényleg a békeszerető
nép akaratát képviselte, --- tirannusnak nevezik!
Az
angol-amerikai páholybefolyás Kínában is észrevehető. Itt
csak arra utalunk,
hogy Kína utolsó császára
Kü-Ang-Hsii, titokzatos módon halt meg, nemkülönben
édesanyja,
Tse-Hsii is. Kínát köztársaságnak
nyilvánították, a 3 éves Pudschi-t (trónörököst)
félretolták és a miniszterelnöki széket az új ,,kínai
köztársaságban" Sun-yat-sen 33-fokú
szabadkőműves
testvér foglalta el.
Olaszországban
a politikai gyilkosság úgyszólván általános szokás.
A
karbonárik (szénégetők) a minden keresztények előtt
ismeretes
4 betűből álló I. N. R. I. felírást
a
maguk módja szerint úgy magyarázzák, hogy ,,Justum necare
reges Italiae",
azaz jogos Olaszország királyait
megölni, --- egy alapelv, amelyhez pl. Orsini szénégető
követett,
amidőn III. Napóleon császár elleni gyilkos
merényletét 1858-ban Párisban elkövette.
Orsinit
kivégezték. De nemcsak a karbonárik, hanem az olasz
szabadkőművesek is
csatlakoztak az alapelvhez, így
mindenekelőtt a 33-fokú Giuseppe Mazzini testvér,
aki
bevallotta, hogy egyszer egy összeesküvőnek egy tőrt adott,
hogy a ,,tirannust",
piemonti Albert Károly királyt
útjából eltávolítsa. Mazzini testvér (1853) összeesküvő
társai által
Milánó utcáin osztrák katonákat is
leszúratott, hogy lázadást idézzen elő.
1854-ben
ugyanezek a gonosztevők a pármai herceget gyilkolták meg és
bírák,
akik az összeesküvőket elítélték, sorozatos
erőszakos halállal múltak ki.
Sőt a Mazzini-féle komité
annak idején a nápolyi II. Ferdinánd királyt halálra
ítélte és egész Olaszországban röplapokat terjesztett,
amelyek a politikai gyilkosságot megengedettnek
tüntették
fel. 100.000 dukát jutalmat biztosítottak annak, aki II.
Ferdinándot, a ,,tirannust"
meggyilkolja. Erre egy
Agesilas Milano nevű katona a gyilkos merényletet (1858)
elkövette,
azonban elfogták és kivégezték. Amidőn 4
évvel később a szabadkőműves
Garibaldi Nápolyba
bevonult, Milano édesanyja részére az
állampénztárból
nyugdíjat eszközölt ki és a későbbi
miniszterelnök, Francesco Crispi testvér
Milano tettét
nyilvánosan is helyeselte. Igaz, hogy Crispi testvérnek
sajátságos múltja volt;
fiatalkorában bombakészítésnél
működött közre!
Hogy II. Humbert olasz királyt
1902-ben Monza-ban egy anarchista meggyilkolta,
azt az egész
világ tudja, de kevesen tudják, hogy a gyilkos, az anarchista
Angelo Pressi szintén szabadkőműves volt; egy amerikai
páholyhoz tartozott, a gyilkosság végrehajtására pedig
páholytestvérei bérelték fel.
Ismeretes, hogy az
olasz Goilitti miniszter hevesen ellenezte,
hogy Olaszország
a világháborúba bekapcsolódjék, ezzel szemben
az
olaszországi Grand Orient, az olasz szabadkőművesek
leghatalmasabb egyesülete,
minden eszközzel igyekezett
Olaszországot a háborúba belevinni. Goilitti-t kiátkozták,
száműzték és megfenyegették, hogy megölik; menekülnie
kellett, hogy a szabadkőművesek üldözésétől
megszabaduljon. A háború egyik másik ellenzője Pollio
tábornok,
az olasz vezérkar főnöke volt, aki szóban és
írásban óvta Olaszországot
a világháborúban való
részvételtől. De mi történt? Hirtelen meghalt és halála
sohasem nyert kifogástalan magyarázatot.
Achille
Balloni 33-fokú olasz nagymestert is meggyilkolták (1917).
Ő
az olasz szabadkőművesség egyik másik irányzatához
tartozott s talán
a háború meghosszabbítását
ellenezte.
A tettes sohasem tudódott ki.
A portugál
királyi ház elűzése elismerten az ottani szabadkőművesek
műve.
Vezetőjük a ,,híres" magasfokú szabadkőműves
Sebastiano Magalhaes
da Lima szenátor és miniszter volt.
A
,,tudó" szabadkőműves fejedelmek világtörténelmi
cselekedeteik végrehajtása
előtt kölcsönösen ki
szokták egymást oktatni.
Bizonyos mértékben előkészítik
a hangulatot, hogy a testvérek kezdettől fogva tudhassák,
a
bejelentett eseménnyel szemben hogyan viselkedjenek.
Így
1907. decemberében a legtiszteletreméltóbb Magalhaes da Lima
testvér Párisba utazott,
ahol a ,,tudó"
szabadkőműves-körökben sorozatos előadást tartott,
amely
a következő jellegzetes címet viselte:
,,A monarchia
hanyatlása Portugáliában, a közeledő köztársaság
felállítása."
Az igen magasztos 33-fokú Magalhaes
da Lima testvért Párisban a legfelvilágosultabb
Mózes
testvér, a franciaországi nagypáholy
szövetségtanácsának tagja,
a legünnepélyesebb módon
fogadta.
Már akkor megírta az ismert és rettegett
szabadkőműves-ellenes
Tourmentin abbé, hogy a portugál
szabadkőművesek a portugál
királyi házra nagy csapást
fognak mérni. Annak az aggodalmának adott kifejezést,
hogy
Karlos királyt rövid időn belül el fogják űzni, vagy meg
fogják gyilkolni.
Tourmentin aggodalmai nagyon is igazoltak
voltak; 10 héttel később úgy Karlos király,
valamint
idősebbik fia, Louis trónörökös is, gyilkos merénylet
áldozata lett. Tourmentin
abbé nyilvánosan és
határozottan a szabadkőműveseket vádolta a
királygyilkosságért.
A portugál szabadkőművesek
azonban jobbnak látták hallgatni az ügyről. Hogy mennyire
jogos volt Tourmentin szemrehányása, az kilátszik egy
francia szabadkőműves lapból,
a ,,Courrier Europeen"-ból,
amely magát a királygyilkosságot nem kifogásolta,
csak
azt sajnálta, hogy a szabadkőművesek által gyűlölt Franko
miniszterelnök
megmenekült; a villámnak, mely a királyt
és fiát találta, csak egy hibája volt,
hogy az ,,oly sok
gaztett és förtelem fő értelmi szerzőjét"
megkímélte.
A gyűlölt Joano Frankónak az volt a
,,bűne", hogy királyával egyetértőén a
parlamenti
Augias-istállót alaposan meg akarta tisztítani
a szeméttől és meg akarta szabadítani
a megvesztegethető
és megvásárolható miniszterektől.
Karlos király
fiatalabbik fia és utóda, Manuel, fiatal,
könnyelmű
életű és tapasztalatlan, egy valódi és igazi
operette-király volt,
aki atyja trónjára lépett. Azonban
vele is hamar elbántak.
Minthogy egy újabb gyilkosság
nagy kockázattal járt,
a királyt egyszerűen
számkivetésbe küldték.
S ezt vajon hogyan csinálták
meg? A recept nagyon egyszerű.
Elsősorban igyekezni kell a
befolyásos állásokat szabadkőművesekkel betölteni
(zsidó
származás előnyben).
Majd valamilyen magasztos célból
ünnepi lakomát rendeznek és a királyt is meghívják.
A
király nagyon megtisztelve érzi magát és természetesen nem
mond nemet.
Majd amidőn az ünnepélyes hangulat tetőfokát
érte el, akkor ,,hirtelen"
kitör a jól előkészített
forradalom. A királynak úgy magyarázzák,
hogy neki élete
megmentésére csak egy lehetősége van: az azonnali
menekülés.
Egy különösen hű inas, természetesen
szintén szabadkőműves,
hajlandó a királyt biztonságba
helyezni.
A forradalmároknak természetesen előre
gondoskodniok kell, hogy a királynak a menekülést
megkönnyítsék.
Ezt a koronás fők elűzésére
bevált biztos
módszert --- szabadalmazva minden
kulturáltamban --- 1910-ben Lissabonban
is igénybe vették.
A portugál flotta egy rendkívül megbízható
embernek,
Candido dal Reis szabadkőműves testvérnek a
parancsnoksága alatt állott.
Nevezett a brazíliai Reis
Áron vasútigazgató egyik unokaöccse volt.
A lissaboni
,,híres" érsek Netto Salamon volt;
ez ismét
rokonságban volt a Párisban lakó Netter testvérrel,
aki
az ,,Alliance Israelite" bizottsági tagja volt.
A
miniszteri és más magas tisztviselői állások hasonlóan
nagy,
részben a szabadkőművesek kezeiben voltak.
Merőben
,,véletlenül" abban az időben, 1910. októberében a
brazíliai köztársaság elnöke,
Hermes da Fonseca marsál
testvér Lisszabonban tartózkodott.
Tiszteletére nagy
ünnepi lakomát rendeztek, amelyre a fiatal Manuel királyt is
meghívták.
Az életvidám, tapasztalatlan és gyanútlan
király tényleg belement a kelepcébe.
Éppen mialatt a
király egészségére koccintottak, hirtelen kitört a
forradalom.
A szabadkőműves vendégek között látszólag
nagy zavar támadt,
ezer kósza hír szárnyalt a teremben;
szemtanúk jönnek és jelentik,
hogy a hajóágyúk
Lissabon város felé vannak irányítva.
Mások tudni
vélik, hogy a tömeg már a királyi várba hatolt be;
ismét
mások jelentik, hogy az elégedetlen nép az utcákon
viharosan követeli
a király lemondását stb. Anarchista
merénylettől félnek, indítványokat tesznek,
tanácsokat
adnak és ismét elvetik azokat.
A vendégek a legnagyobb
aggodalmat színlelik drága uralkodójuk életéért.
Manuel
király képtelen határozni, kész magát két hű és
kipróbált szolgára bízni,
akik egy oldalkijáraton a
szabadba vezetik és számos zegzugos utcácskán át a
kikötőig kísérik
. És valóban: útra készen áll ott
egy hajó teljes gőzzel a királyi menekült
biztonságba
helyezésére. Letompított fényű lámpákkal zavartalanul
halad el
a sötét éjben a hadihajók előtt és másnap
reggel a trónjától megfosztott Manuel király Anglia
vendégszerető partjára lép. Így csinálták a portugál
forradalmat. Megemlítésre méltó,
hogy Hermes da Fonseca
testvér ama Deodoro da Fonseca marsál unokaöccse,
aki
mint szabadkőműves
és az utolsó II. Pedro brazíliai
császár hadügyminisztere 1889-ben
a brazíliai
forradalmat vitte diadalra. Tudvalevő, hogy annakidején II.
Pedrót is rábírták,
hogy a menekvésben keresse üdvét
és egy hajó igénybevételével Európába hozták.
Az,
hogy a Fonseca-k zsidó származásúak, nyilván csak
,,véletlen".
Egykor Wagenseil-eknek hívták őket,
velencei nemességet vettek és
azóta ,,da Fonseca"
lett a nevük.
Spanyolország szabadkőművesei is
szívesen veszik igénybe a gyilkosságot,
mint politikai
harceszközt; természetesen a szükséges elővigyázattal
dolgoznak,
nehogy a szabadkőművességet veszélybe
sodorják.
Az anarchista Morral bombamerénylete (1905) még
mindenkinek jól az emlékezetében van.
A királyi
nászmenetnek szólt és a királyi párt,
XIII. Alfonz
királyt és Battenberg Ena hercegnőt kellett volna darabokra
szaggatnia.
Azonban a merénylet nem volt elég gondosan
előkészítve és így elhibázta tulajdonképpeni
célját.
Hogy minő érzelmekkel viseltettek a
szabadkőműves testvérek ez eseménnyel szemben,
az
kitűnik a ,,Revue Maçounique" című szabadkőműves
folyóirat 1905 júliusi számában megjelent tudósításból,
ahol a következő olvasható: ,,1905. május 31-én, Madridban
egy szörnyű anarchista bomba robbant, amelyet Morral a
királyi nászmenetre hajított.
A merénylet számos
áldozatot követelt és csak azok hiányoztak, akiket találnia
kellett volna.
A fiatal királynak fékeznie kellett volna
hiúságát és le kellett volna mondania ünnepségeken való
ragyogásról, amelyeknek a tétlenül nézőkre végzetesnek
kellett lenniök!"
A szabadkőműves újság egyetlen
szót sem talál a gaztett elítélésére,
sőt nem átall
még a fiatal királynak tenni szemrehányást egy önként
érthető
cselekedetéért; emellett a sorok közt még
sajnálkozás nyer kifejezést,
amiért a bomba éppen
azokat kímélte meg, akiket el kellett volna találnia.
Morralt
azonnal letartóztatták és bíróság elé állították;
védője,
egy bizonyos Bulot nevű elszánt ügyvéd és
azonfelül szabadkőműves volt,
aki az ú. n. ,,érdekes
esetet" oly ügyesen tudta csűrni-csavarni,
hogy a
gyilkos gazfickót, Morralt, valóban --- felmentették!
És
maga a ,,Revue Maçonnique" című szabadkőműves újság
az,
amely 1906. januári számában ezt az
igazságtalanságnak csellel megszerzett
győzelmét
olvasóinak, a páholytestvéreknek, gúnyos ujjongással merte
tudtul adni.
A szabadkőműves újságok a világháború
alatt is
többé-kevésbé nyíltan merészkedtek arra
célozni,
hogy XIII. Alfonz király uralmának napjai meg
vannak számlálva! És jellemző,
hogy ezek a tudósítások
Angliából jöttek, abból az országból,
,,amely 23,
többnyire zsidó ügyvéd által kormányoztatik."
Legalább
is ezt írta az angol ,,John Bull" című újság, amelyet
már az említett
,,angol" Horatio Battomlay ,,Levy"
ad ki.
És Levy úrnak az angol kormányzatról szóló
jellemzése bizonyára nem alaptalan.
Szerencsére XIII.
Alfonz idejekorán átlátott szabadkőműves tanácsadóin
és
a ,,híres" miniszterelnököt, Romanones gróf
testvért,
még éppen ama pillanatban mentette fel, amikor
a spanyol kereskedelmi flottát az angoloknak szándékozott
eladni...
Az északi államokban a szabadkőműves
gyilkosságok aránylag nagyon ritkán fordulnak elő.
Ez
talán azzal van összefüggésben, hogy a Nagypáholyok
Svédországban, Norvégiában és
Dániában
nemkeresztények felvételétől szabályszerint
vonakodnak.
Így a szabadkőműves Ankarström testvér
tettét, aki 1792. március 16-án a svéd királyt,
a
szabadkőműves III. Gusztávot egy álarcos bálon hátulról
leszúrta, csak futólag érintjük.
A gyilkosságot
egyébként már 1786-ban a Majna-Frankfurtban
egy
szabadkőműves kongresszuson határozták el;
hogy
Svédország királyát, III. Gusztávot és Franciaország
királyát,
XVI. Lajost az útból el kell távolítani. II.
Oszkár, Svédország királya,
aki maga is szabadkőműves,
sőt szabadkőműves főrend volt,
szerencséjének
köszönhette, hogy legalább életét megmenthette.
A
norvégok vagy helyesebben: bizonyos befolyásos körök
Norvégiában
egyáltalában nem voltak megelégedve II.
Oszkár uralmával.
A karlstadti szabadkőműves páholyban
határozatot hoztak,
hogy a királyt egyszerűen
lemondatják, ami (1906) meg is történt.
És nem egyszer
csak mint országának legfelsőbb
szabadkőműves
méltóságviselője tudta helyzetét ettől
a sorstól megóvni.
Ezt csak akkor érthetjük meg, ha szem
előtt tartjuk,
hogy a szabadkőművességben a látszólagos
főember nem mindig
a rend igazi főembere. Királyoknak és
fejedelmeknek gyakran csak látszólag adományozzák a
legmagasabb méltóságokat, anélkül, hogy őket ennek a
,,királyi művészetnek" (azaz a szabadkőművességnek)
tulajdonképpeni titkaiba beavatnák.
Az orosz birodalom
egyes cárjainak élete fonalát hasonlóan vágta el a
szabadkőművesség.
Így gyilkolták meg pl. I. Pál cárt
alig 5 éves uralkodása után a birodalom egyes ú. n.
,,nagyjai"
1801. március 23-án, ,,mert despotizmusa
elviselhetetlen volt."
Ha pontosabban vizsgáljuk az
esetet, úgy azt látjuk, hogy I. Pál,
II. Katalin fia a
szabadkőművesség ellen szigorú tilalmat adott ki.
Pedig
I. Pál maga is szabadkőműves volt és kezdetben jóindulattal
volt a szabadkőművesség iránt, azonban később jobban
kiismerte testvéreit. S a végső eredmény? Az, hogy a
következő mondat igazságát: ,,a szabadkőművességben a
gyilkosság meg van engedve", a saját testén
érezhette.
Fia és utóda I. Sándor cár szintén
szabadkőműves volt,
sőt atyja gyilkosaival érintkezésben
is állott. Kezdetben ő is támogatta
a szabadkőműveseket,
sőt 1810-ben el is ismerte őket,
azonban a szövetség
mindig hatalmasabb és befolyásosabb lett s
amikor a skót
magasfokokat (4-33) bevezették és minden
szabadkőműves
tevékenység középpontja a magas politika
lett,
I. Sándor egy láthatatlan,
megtámadhatatlan és
kellemetlen hatalommal találta magát szemben.
Ellenfelekkel
és ellenséges emberekkel érezte magát körülvéve és
megfigyelve,
majd félelem fogta el őt testvérei részéről
és sokszor figyelmeztetve a szabadkőművesek politikai
üzelmeire, 1822. augusztus 6-án erélyes rendeletet adott
ki
minden titkos társaság, így a szabadkőműves-páholyok
ellen is.
Az összes állami hivatalnokoknak, akik a
szabadkőműves-páholyok tagjai voltak,
ki kellett azokból
lépniük és kilépésüket be kellett jelenteniük,
ellenkező
esetben állásukat azonnali hatállyal elvesztették.
Főképp
megfontolandó volt a kettős eskü, mert egy tisztviselő,
aki
esküvel volt egy páholyhoz kötve, esetleg hivatali esküjével
kerülhetett ellentétbe.
A szabadkőművesek természetesen
dühösek voltak és bosszúra gondoltak.
,,Közjólét
Szövetség" elnevezés alatt újból megalakultak és
ennek az
új titkos szövetségnek a tagjai gyilkolták meg
I. Sándor cárt Taganrog-ban,
1825. december 1-én. A
gyilkosok mind szabadkőművesek voltak.
Miért kellett
azonban egy új titkos szövetséget életre hívniok?
Ez
nemcsak véletlen jelenség, mert ha a szabadkőművesség
magas
fokain a politikai gyilkosság ,,magasabb célok"
végett meg van engedve,
akkor minden szabadkőművesnek az
egész világon ,,szent kötelessége"
mindent
megakadályozni, ami a szabadkőműves szövetségnek
mint
egésznek kárára lehet. Főleg kerülendő a szövetségnek
pellengérre való állítása.
Ezért vesznek igénybe a
szabadkőművesek gazságaik keresztülvitelénél
csaknem
mindig leplező egyesületeket, vagy meghatározott pártokat
és szervezeteket,
amelyeket sokszor ők maguk hívnak
életre. Így használták fel a szabadkőművesek
Szerbiában
a nemzeti, magas politikai egyesületet, a ,,Narodna Obrana"-t,
mint ködsüveget, Olaszországban a ,,Carbonari"-kat és
anarchistákat, Spanyolországban a szabadgondolkodókat
(ferreristákat), Portugáliában a ,,Fehér Hangyák"-at
(formiga bianca),
Törökországban az ,,Ifjú Türükök"-et
stb.
Oroszországban, Magyarországon és Németországban
az újabb időben a bolsevikieket
és spartakusokat és az
nagyon figyelemreméltó,
hogy a bolsevikiek vezetői, mint
Lenin (Cedernboom-Uljanow),
Trozki (Bronstein),
Kun Béla
(Kohn),
Kurt Eisner (van Israelowicz)
mind
szabadkőművesek és a szabadkőművesség kommunista
irányzatához tartoznak.
Hogy a szabadkőművesség e
fajtájához a német szabadkőműveseknek nincs más
közük,
mint a nevük, ez minden további nélkül
elismerendő. Azonban ezek a német szabadkőművesek,
melyeknek száma alig 60.000, a világ-szabadkőművesség 3
milllió ,,testvére" mellett egyáltalán nem számít,
ezeket a német szabadkőműveseket a külföldiek többnyire
mint ,,hátramaradottakat" kezelik, lemosolyogják,
kigúnyolják és megvetik.
Stoljipin orosz miniszter
meggyilkolása is a szabadkőművesekhez vezet.
Stoljipin
volt ugyanis az, aki minden eréllyel és szigorral
tiltakozott
a szabadkőműves rendnek Oroszországban való
törvényes elismerése ellen.
Az általa kiadott elutasító
határozat szószerint a következőképpen hangzik:
,,...A
szabadkőművesség ,,jótékonykodási céljai" nyílt
társaságok által is jól megvalósíthatók,
amelyek a
kormányzat felügyelete alatt állanak;
ezzel szemben a
szabadkőművesség politikai céljai a múlt század kezdete
óta,
amióta a páholyokat Oroszországban betiltották, a
legkevésbé sem változtak."
Ezzel Stoljipin a
saját halálos ítéletét írta alá; 1911. szeptember 13-án
meggyilkolták.
A tettes Herschkovitz Bagrow nevű orosz
zsidó volt, aki az orosz titkos rendőrségbe lopódzott be és
Stoljipint egy színházban --- még pedig a cár jelenlétében
--- orozva lelőtte.
Megemlítendő továbbá az agg
Károly román király meggyilkolása. Ez a
Hohenzoller-törzsből származó nemes fejedelem, aki hű volt
a központi hatalmakhoz, ellenségeink szabadkőműves állami
machinációinak lett az áldozata, akik Romániát céljaik
végett a háborúba akarták belehajszolni. Ugyanaz nap halt
meg mérgezett kávé elfogyasztása következtében, amikor a
hős német csapatok Antwerpent rohammal elfoglalták (1914.
szeptember 9.). Szűk környezetének egyes tagjai ugyancsak
heves mérgezési tünetek között betegedtek meg.
Abdul
Mamid szultánnak trónfosztása ugyancsak a szabadkőművesek
műve volt.
Az összeesküvők fészke annak idején
Szaloniki volt, az a város,
amelynek 110.000 lakosa közül
nem kevesebb, mint 70.000 zsidó volt.
Önként érthető,
hogy abban az emlékezetes küldöttségben,
amely az öreg
szultánnal elcsapatását közölte, zsidók is részt
vettek
--- így pl. a zsidó ítélőmester, Emauel Carasso testvér a
,,Macedonia"
páholyból --- s egyáltalában a zsidók
úgy a török szabadkőművességben,
mint az ,,ifjú
törökök" pártjában is hangadó szerepet játszottak.
Kimagaslóan működtek
itt közre pl. az ú. n. ,,török"
Cohen Dávid, Ricci Raffaelo, Mehmed Djavid, Bey testvérek,
stb.
Hogy vajon Woodrow Wilson különös megbetegedése
egy szabadkőműves ,,ítéletre" vezetendő-e vissza, az
egyelőre még eldöntetlen. Mindemellett lehetséges, hogy a
szabadkőművesség fejedelmei e kőművesi bűvésztanoncnak,
aki hirtelen a ,,Mestert" akarta játszani és a 14
pontjához makacsul akart ragaszkodni, egy kis emléklapot
adtak; valószínűleg azért, hogy Wilson testvérnek
hatalmukat és az ő tehetetlenségét jobban tudatába
véssék!
Hogy Clemenceau testvér, a vérszomjas
,,tigris", inkább egy politikai süllyesztőben tűnt el,
semhogy a ,,szabadkőművesség fejedelmeinek"' akarata
ellen a francia köztársaság elnöki méltóságát merte
volna magának megszerezni, az elvitathatatlan tény. Amiről
azonban az újonnan megválasztott elnök, Deschanel testvér
megfeledkezett, aminek az lett a következménye, hogy tisztán
véletlenül, éjszaka a robogó vonat ablakából kizuhant,
miközben --- ismét csak véletlenül --- roppant fontosságú
akták nyomtalanul eltűntek. Ez egyelőre legalább
háromszoros ködbe burkolt titok...
És Essad pasa
testvér meggyilkolása Párisban 1920. június
12-én?
Látszólag ez az eset is a politikai
szabadkőműves-gyilkosságokhoz tartozik.
Essad pasa, aki
annakidején az albán trónra pályázott, az az ember,
akinek
1914. februárjában az ismert bécsi szállodában,
a
,,Meissl és Schadn"-ben néhány szabadkőműves
méltóságot viselőknek
a kitörés előtt álló
világháborút kellett volna tudtul adnia.
I. Ferenc
József röviddel ezelőtt adományozta Essad pasának
a
Ferenc József-rend nagykeresztjét.
Essad pasa testvérnek
szólt Ferenc Ferdinándnak az az éles megjegyzése,
amikor
az ellene elkövetett első bombamerénylet 1914. június 28-án
sikertelen maradt
s Ferenc Ferdinánd akkor gúnyosan
megjegyezte,
hogy:
,,ha a gyilkos suhancokat tényleg meg
is fogják,
úgy azok a legnagyobb valószínűség
szerint
a Ferenc József-rend nagykeresztjét fogják
megkapni!" Pillanatnyilag Essad pasa
gyilkosának
ösztönzője, egy albán tanító, név
szerint Rustem Aveni,
még nem került elő.
A nevezett
állítólag felhevült haragjában cselekedett, mert a
hűtlen
Essad pasa testvér hazáját, Albániát, a
délszláv államnak elárulta.
Mások személyes bosszúról
beszélnek.
Azonban, hogy Rustem Aveni, a kisfizetésű
albán tanító,
honnan szerezte a pénzt egy ilyen
költséges párisi utazáshoz,
erről az összes
szabadkőműves újságok mélyen hallgatnak. Minden
valószínűség szerint itt ismét a legfelsőbb szabadkőműves
hatóságok megbízásából végrehajtott ,,ítéletről"
van szó.
Mindenesetre még sok dolog van az Ég és a
Föld között, amelyekről a mi iskolai tudásunk még álmodni
sem mer.
FÜGGELÉK.
Mi minden történik két
rövid év leforgása alatt a mesterségesen
gyártott
közvélemény kulisszái mögött?
Mióta
Németországban a nemzeti szocializmus uralomra jutott,
más
országokban is kezdik a titkos hatalmaknak, a
szabadkőművességnek
és zsidóságnak veszedelmes voltát
felismerni.
Már most 1933-ban nem történt semmi
rendkívüli politikai esemény,
mivel a nemzetekfeletti
hatalmak körében általában arra számítottak,
hogy a
nemzeti szocializmus legfeljebb néhány hónapig tarthatja
magát.
Midőn ez a remény mindjobban
elhalványult,
megkezdődött a vad háborús uszítás
Németország ellen.
A francia kormány a
Franciaországot fojtogató szabadkőművesség
nyilvánvaló
befolyására, de túlnyomólag a francia nép akarata
ellenére,
katonai szövetséget kötött a Szovjetunió
zsidó uraival és
így Németország bekerítésén kezdett
munkálkodni.
Ekkor, 1934. februárjában, bekövetkezett
a szerencsétlen belga királynak rejtélyes,
előre
megjósolt halála. Mindenki tudta, hogy ez azért
történt,
mert a király nem engedte magát és népét egy
Németország elleni
új háborúba belelovalni. Nem egy
német nemzeti szocialista,
hanem Hutchinson Graham Seton
angol alezredes volt az,
aki ,,Your verdict"
(Ítéletetek) című ismert munkájában
a
szabadkőművességet vádolta meg a belga király erőszakos
halálának előidézésével
Röviddel ezután
megbuktatták a belga külügyminisztert,
de Broqueville
grófot, aki Albert király halála után férfiasan állást
foglalt a béke
mellett s az ő helyére a zsidó Hymans-t
ültették.
Ugyanígy elküldték a belga vezérkar
békeszerető főnőkét Nuyten-t.
A legnagyobb dániai
újság, a ,,Berlingske Tidende"
1935. évi november hó
30-i számának esti kiadásában
az ,,Old Moores Almanac"
alapján egy olyan asztrológiai jóslatot közölt,
amely
szerint 1936. januárjában veszély fenyegetné a fiatal belga
királyt.
Magában a Szovjetunióban is történnie
kellett valami rendkívülinek. Az ,,osztályöntudatos"
kommunista proletár nagyon elcsodálkozhatott, amikor egy szép
napon azt olvashatta a lapokban, hogy pont a zsidó
Radek-Sobelsohnt bízta meg a Kreml hivatalosan azzal, hogy a
Szovjetunióban ismét életre hívja a szabadkőművességet
és hogy az ő védnöksége alatt Oroszország legfontosabb
városaiban már újra felállítottak hat szabadkőműves
páholyt. Az ,,osztályöntudatos" kommunista munkás,
akinek számára a szabadkőm
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése