Deák János
Napjaink
és a jövő háborúja
A
jövõ háborúinak várható jellegét figyelembe véve ma már
igényként jelentkezik a fegyveres erõk alapvetõ reformjának
elõkészítése és végrehajtása. A jövõ háborúiban és
fegyveres konflik tusaiban nem lehet majd azokkal a fegyveres erõkkel
a feladatokat végrehajtani, illetve a feladatok végrehajtásában
részt venni, amely fegyveres erõket a múlt háborúira hoztak
létre, szerveztek és készítettek fel. A jelen helyzetet kellõen
értékelõ államokban már megkezdték, illetve befejezték az új
nemzeti biztonsági stratégiák, koncepciók, illetve az új katonai
(védelmi) stratégiák kimunkálását, amelyek már figyelembe
veszik, figyelembe fogják venni nemcsak az átmeneti 10–15 éves
idõszak, de az azt követõ idõk háborúinak, fegyveres
konfliktusainak jellegét és az abból adódó követelményeket is.
Helyzetünkbõl adódóan ez a dolgozat a tájékozódás, a
felkészülés és mindenekelõtt a továbblépés fontosságára
szeretné felhívni a figyelmet. A korszerû katonai képességek ma
még csak a legfejlettebb országokban léteznek, másutt viszont
elvárható – legalább szakmai szinteken – a követõ jellegû
elméleti lépéstartás a kutatók, a hadtudomány mûvelei
részérõl. A szerzõ a témáról leírt gondolatait megosztva,
azokat vitató, erõsítõ, vagy más megvilágításba helyezõ
véleménynyilvánításra, hozzászólásra kéri az olvasókat.
A
történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy az államok –
függetlenül a történelmi korszakoktól – gyakran indítottak
háborút, éltek a fegyveres erõszak eszközével politikai céljaik
elérése érdekében.
A
földi civilizáció öt és fél ezer éve alatt több mint 15 ezer
háború és fegyveres konfliktus zajlott le, melyekben milliárdos
nagyságrendû volt az elpusztultak száma. A kutatások azt
mutatják, hogy az emberiség történelme során csupán mintegy 300
évet élt békében. Napjainkban a Föld országainak egyharmada
háborút folytat, vagy háborús körülmények között él. Az
elmúlt évszázadban a legutolsó évtized jelentette ilyen
szempontból a rekordot. Az 1990-es években több mint 100 háború
folyt a Földön, melyekben 90 ország vett részt (jóval több,
mint a második világháborúban), és mintegy 9 millió ember
pusztult el.
A
háború, a fegyveres erõszak mindig is az államok közötti
ellentétek feloldásának legdurvább eszköze volt. A politikusok
gyakran választották és választják ma is a háborút a vitás
kérdések megoldásaként, illetve a hatalmi érdekeik érvényesítése
céljából, meg sem próbálva a különbözõ helyzetek rendezését
más, nem katonai eszközökkel és módszerekkel. Több ezer év
tapasztalata bizonyítja, hogy az államok nagy többségének
katonapolitikája a szomszédaikkal fennálló ellentétekre épült
és gyakran eredményezett fegyveres összeütközést. Mindez azt
követelte, hogy az államok folyamatosan nagy létszámú, jól
képzett és jól felszerelt, szomszédaikkal összemérhetõ erejû
és fegyverzetû haderõvel, vagyis szimmetrikus szembenállási
képességgel rendelkezzenek.
A
hidegháború néhány évtizede alatt a háborúk, illetve a
fegyveres konfliktusok többsége valamilyen formában kapcsolatban
volt a két szuperhatalom katonai szembenállásának stratégiájával.
Az erõegyensúly és szimmetria, valamint annak megértése, hogy a
globális összecsapás önpusztításhoz vezetne, visszatartotta a
nagyhatalmakat a közvetlen összeütközéstõl, és inkább a helyi
háborúkban való részvételt választották, ahol lehetõség volt
más nemzetek fegyveres erõit felhasználni a saját érdekükben.
Idõvel azután a helyi háborúk elõkészítése, kirobbantása már
szinte készséggé vált. A hidegháború befejezésének
pillanatától a világ különbözõ országaiban elfoglaltság
nélkülivé vált a professzionális katonák tömege. Ma õk
képezik a 20. század második fele „veteránjai”-nak csapatát.
A világ több régiójában még megmaradtak a katonai szervezeti
struktúrák olyan szegmensei, amelyeket a hidegháború szereplõi
hoztak létre és amelyek jól beágyazódtak a különbözõ
társadalmakba. Különösen „gazdag” ilyen szempontból a Közel-
illetve a Közép-Kelet, ahol a 20. század utolsó negyedében
szinte iparszerûen folyt az iszlám világ különbözõ országai
katonai szakembereinek felkészítése. A világ egyes régióiban
jelenleg is a rendelkezésre álló, jól kiképzett katonák,
valamint a jelentõs pénzügyi eszközök képezik és adják a
bázisát a nyugati világgal szembenálló erõknek.
Napjainkban
ezen erõk szembesülve a kontaktus
nélküli hadviselés, vagyis
a közvetlen harci érintkezés nélküli hadmûveletek, harci
események új technológiáival, illetve eszközeivel – mellyel
szemben õk tehetetlenek – azt választották, hogy gyökeresen
átalakították az általuk viselt háborúk formáit, módjait és
teljesen új stratégiával – alkalmazva a
terrorizmus, illetve
a gerilla-hadviselés módszereit
is – folytatják harcukat.
A
múlt század utolsó évtizedéig a háborúknak és fegyveres
konfliktusoknak szimmetrikus
és közvetlen (kontaktusos) jellegük volt
– vagyis az ellenséggel való közvetlen hadmûveleti-harcászati
érintkezésben folytak –, melyek során az erõk erõkkel, a
fegyverek fegyverekkel, a haditevékenységek formái és módjai
adekvát formákkal és módokkal álltak szemben. A 90-es évektõl
viszont a háborúk, a fegyveres konfliktusok – különösen az
Öböl-háborúk 1991-ben és 2003-ban; a Jugoszláviával szembeni
katonai fellépés 1999-ben; valamint az Afganisztánban végrehajtott
hadmûvelet 2001 telén – azt mutatják, hogy a háborúk, a
fegyveres konfliktusok új irányt vettek. Ezek a háborúk –
legalább is a hadmûveletek idõszakában – formai és tartalmi
szempontból már átmenetet
képeznek, közelítenek
a háborúk új nemzedékéhez.
A
hadügyben bekövetkezett változások egyik központi eleme – és
rendszerformáló eszköze – volt és marad ma is
a tudományos-technikai
fejlõdés következtében állandóan korszerûsödõ
haditechnika, mindenekelõtt
a fegyverzet. Az új, korszerû fegyverek létrehozása, hozzáértõ
alkalmazásuk, valamint a hadmûvészet megfelelõ elveinek
kimunkálása nem csupán a gyõzelem kivívásának legfontosabb
tényezõi voltak a háborúkban, hanem alapvetõen megváltoztatták
a háborúk jellegét is.
A
háborúk minden idõben fegyveres küzdelemmel folytak, ami
megkövetelte a fegyveres erõk és a haditechnikai eszközök, ezen
belül kiemelten a fegyverzetek alkalmazásának magas fokú
szervezettségét, amely nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen a
kitûzött célok elérése.
Ezzel
együtt mégis azt kell megállapítanunk, hogy csak néhány esetben
volt a földi civilizáció során olyan történelmi idõszak,
amikor az új fegyverzet megjelenése alapvetõen megváltoztatta a
fegyveres küzdelem formáit és módjait, és ami katonai téren
forradalmi változást hozott, egyben a háborúk új generációjának
beköszöntét is jelentette. Bizonyos idõre, gyakran hosszabb
átmeneti idõszakra volt szükség ahhoz, hogy az államok elérjék
a készenlétet az alapjaiban megváltozott jellegû fegyveres
küzdelemre.
A
hadtörténelemben számos technológiai újítás, új fegyver,
fegyverrendszer megjelenése ismert, de közülük kevés bizonyult
döntõ eszköznek. A háborút megnyerõ „titkos fegyverek” az
esetek többségében nem igazolták a hozzájuk fûzött reményeket
és a rájuk fordított költségeket. Mégis voltak olyan idõszakok,
amelyek során a haditechnikában, katonai technológiában
bekövetkezett ugrásszerû fejlõdés, az új eszközök
alkalmazásához kapcsolódó szervezeti és doktrinális
változásokkal együtt forradalmi átalakuláshoz vezettek a
hadügyben.
A
hadviselésben bekövetkezett generációs változásokkal foglalkozó
hadelméleti felfogásokat vizsgálva
azt találjuk, hogy bár a generációk közti elválasztó vonalak
meghúzásában nincs egyetértés, de általános az a vélemény,
hogy különbözõ hadviselési korszakok léteznek. William S. Lind
egy korábbi cikkében („A háború változó arculata: A negyedik
generáció felé”, Military Review, 1989 októbere) a hadviselés
új korszakának magyarázatához négygenerációs
megközelítést alkalmaz.
V.
Szlipcsenko vezérõrnagy, az
orosz vezérkari akadémia kutatási osztályának vezetõje,
a hadviselés
fejlõdését 1993-ban öt nemzedékben foglalta össze.Véleménye
szerint az elsõ generációs
hadviselés a tûzfegyver nélküli erõk küzdelme volt.
A második nemzedéket
a lõpor és a huzagolás nélküli lõfegyverek megjelenése hozta
magával. A huzagolt csövû lõfegyver, a tûzerõ növekedése, a
nagyobb hatótávolság, a lõszabatosság javulása, a nagy
tûzgyorsaság jelentette a harmadik nemzedéket.
A negyedik nemzedéket
az önmûködõ tûzfegyverek, a harckocsik, a repülõgépek, a
megnövelt szállítóképesség és a korszerû híradóeszközök
vezették be. A hadviselés ötödik generációja
– Szlipcsenko szerint – a nukleáris fegyver megjelenésével
értelmezhetõ.
Az
orosz kutatók szerint a nagy pontosságú lõszereknek az 1991-es
Sivatagi Vihar hadmûveletben történt alkalmazása azt bizonyítja,
hogy a hadviselés negyedik nemzedékénél tartó Irak olyan
globális erõ ellen próbált küzdeni, amely a hatodik
generáció küszöbén
állt.
A
nemzedékek közötti elválasztó vonalak kérdésében és a
hatodik generáció tartalmát illetõen a fenti nézet – önmagában
– vitatható, amennyiben nem foglalkozik azokkal a szervezési és
doktrínális területekkel, amelyek a következõ generációra való
áttéréshez szükségesek.
Ezzel
együtt megállapíthatjuk, hogy egy olyan katonai hatalom, amely
képes a hadviselésben a generációs változások megvalósítására
és rendelkezik a szükséges akarattal, illetve erõforrásokkal,
döntõ katonai elõnnyel bír bármely potenciális ellenféllel
szemben, amíg fennáll a generációs különbség.
Azok
a gazdaságilag fejlett országok, amelyek kellõ idõben
rendszeresítették a legkorszerûbb fegyvereket, általában
megkezdték a háborúk új, hatodik korszakára való felkészülést.
Más országok, melyek hasonló fegyverekkel egyáltalán nem, vagy
csak minimális mennyiségben rendelkeztek, szintén kénytelenek
voltak valamilyen módon alkalmazkodni a fegyveres küzdelem, illetve
a háború megváltozott formáihoz és módjaihoz. Megjegyzendõ,
hogy bár a hadseregek, a katonák fõ feladata mindig is a leendõ
háborúra való felkészülés volt, mégis nagyon gyakran különbözõ
okok miatt – többek között a jövõ háborúja jellegének
helytelen prognózisa következtében – a katonákat az elmúlt
háborúkra készítették fel, azokra a háborúkra, melyeknek
generációja már letûnt a történelem színpadáról. Ez
elsõsorban abból adódik, hogy a korábbi, különösen a
gyõzelemmel végzõdött háború tapasztalatait olyan mintának
tekintették (és tekintik), amit a jövõ háborúiban is követnünk
kellene. Ez különösen vonatkozik a csapatok és egészében a
fegyveres erõk struktúrájának, szervezetének alakítására, a
fegyverzet és a haditechnikai eszközök rendszerben tartására,
nemkülönben a fegyveres küzdelem formáival, módjaival
kapcsolatos gondolkodásra, elképzelésekre.
A
háborút továbbra is úgy kell tekintenünk, mint bonyolult
társadalmi-politikai jelenséget, amely a harc különbözõ
formáinak összességét foglalja magába, így a politikai, a
diplomáciai, az ideológiai, a gazdasági, az információs, a
környezeti, illetve a fegyveres harcot, küzdelmet is. A háborút a
politika és a fegyveres erõszak ellentmondásos egysége jellemezte
történelmünk teljes idõszakában.
A
dolgozat tárgyát illetõen legfontosabbnak az látszik, hogy idõben
fel kell ismernünk az új típusú háborúk beköszöntének
idejét, és mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az
állam, illetve a szövetség ne maradjon el – a katonai
fejlesztések és átalakítások terén – más, hasonló
lehetõségekkel rendelkezõ államoktól, szövetségektõl. Itt
azonban figyelembe kell vennünk azt is, hogy az új típusú, új
generációs háborúra való felkészülés általában jóval
drágább és jóval nehezebb és bonyolultabb is, mint az a
korábbiakban volt.
Ebben
a cikkben – tapasztalataink és a szakirodalom felhasználásával,
a nyugati, illetve keleti szakértõk nézeteinek összevetésével,
nem utolsósorban a helyi konfliktusokban, háborúkban ténylegesen
részt vett katonai szakértõk véleménye alapján – csupán a
következõ kérdésekre szeretnénk a választ
megfogalmazni: milyenek
lehetnek napjaink és a jövõ háborúinak típusai, fajtái,
formái; hogyan változik a fegyveres küzdelem jellege ezekben a
háborúkban; beszélhetünk-e a háborúk generáció változásáról,
vannak-e ennek jelei napjainkban; a hadügy forradalma milyen
hatással lesz (lehet) a jövõ haderejének szervezetére,
fegyverzetére, alkalmazására? Amenynyiben
szándékunk teljes mértékben nem járna sikerrel a
gondolatébresztést is eredménynek tekintenénk.
Napjaink
háborúinak, katonai mûveleteinek lehetséges típusai, fajtái és
formái
A
korszerû háborúkat és fegyveres konfliktusokat – melyek
jelenleg is folynak a világ különbözõ térségében, illetve
bekövetkezhetnek a 21. század elsõ negyedében – a fegyveres
küzdelem jellegét tekintve két
csoportra oszthatjuk: az ún. „kontaktusos” jellegû háborúkra
és fegyveres konfliktusokra, melyeket
alapvetõen hagyományos fegyverekkel, konvencionális szervezetû és
felszereltségû haderõkkel vívnak meg, illetve az ún. „kontaktus
nélküli” háborúkra és fegyveres konfliktusokra, melyek
során a legkorszerûbb eszközök kerülnek alkalmazásra,
mindenekelõtt a nagy pontosságú fegyverrendszerek.
A
21. század elsõ negyedében nem zárhatók ki sem az államok
közötti, sem a kisebb katonai-politikai koalíciók közötti
háborúk. Belsõ
(polgár-) háborúk, illetve fegyveres konfliktusok bekövetkezésének
a valószínûsége jelentõs, ezen belül pedig a világ egyes
térségeiben tovább nõhet a polgárháborúk kitörésének
veszélye, különösen az egyre élezõdõ, megoldatlan társadalmi
válságok miatt. Ezek a háborúk általában közvetlen hadmûveleti
és harcászati érintkezésekkel, az alkalmazott katonai technológia
viszonylag alacsony szintje miatt, kontaktusos jelleggel fognak
végbemenni és – függetlenül méreteiktõl – a küzdõ felek
nagy emberveszteségével, illetve a lakosság, valamint az anyagi
javak jelentõs pusztulásával járnak.
Miközben
a lehetséges háborúk többségében a fegyveres küzdelmet –
várhatóan – közvetlen, kontaktusos jelleggel vívják majd meg,
feltételezhetõ, hogy a gazdaságilag fejlett országok többségében
ezzel egyidõben folytatják majd a haderõ felkészítését a
kontaktus nélküli háborúkra.
A
napjainkban zajló helyi háborúk és fegyveres konfliktusok gyakran
rendõri mûveletekre emlékeztetnek. Ezekben
a lokális (szubregionális) háborúkban a vezetõ katonai
hatalmaknak, szövetségeknek nem ritkán az a céljuk – akár
vállalva, akár nem –, hogy a „kényelmetlen” rezsimeket,
kormányokat megfosszák hatalmuktól, az adott területet (országot)
katonai-gazdasági ellenõrzés alá vonják. Az ilyen mûveleteket
általában a legfejlettebb katonai hatalmak vezetik a jövõben is,
és azok során mind kontaktusos, mind kontaktus nélküli módon
fognak tevékenykedni. A hasonló katonai mûveletek általában
aszimmetrikusak lesznek és végrehajtásukra többnemzeti koalíciós
összhaderõnemi csapat-csoportosításokat hoznak létre. A korábbi
hatalom megdöntését követõen, az adott ország
demokratizálódásának támogatására a többnemzeti haderõ
meghatározott kontingensei még évekig az adott országban
állomásozhatnak, mint azt a jelenlegi tapasztalatok is mutatják.
A
jelenleg folyó, illetve a 2030-ig tartó átmeneti idõszakra
prognosztizálható katonai mûveleteket két nagy csoportra
oszthatjuk: a háborús
katonai mûveletekre, illetve
a nem
háborús katonai mûveletekre. (Lásd
az ezt részletezõ m1. sz. ábrán).
A
háborús katonai mûveletekhez sorolhatjuk az
általános, több hadszíntéren folyó nagyméretû háborút, a
hadszíntéri (regionális) háborút, a helyi (lokális) háborút,
valamint a belsõ (polgár-) háborút. Ugyancsak a háborús katonai
mûveletekhez tartozhatnak a válságreagáló mûveletek egyes
fajtái is.
A
nem háborús katonai mûveletek –
válságreagáló
mûveletekre, illetve állandó, békeidõszaki mûveletekre
oszthatók. A válságreagáló mûveletek egyes fajtáit fegyveres
katonai erõ alkalmazásával folytatják, más fajtáinak
végrehajtása során a tevékenység fegyver nélküli.
1.
számú ábra:
A katonai mnűveletek típusai
A katonai mnűveletek típusai
Részleteiben
a háborús katonai mûveletek felosztása
A
háborús katonai mûveleteken belül az általános, több
hadszíntéren folyó (nagyméretû) háború során
globális mûveletek kerülhetnek végrehajtásra, és hadászati
mûveletek folyhatnak a különbözõ hadszíntereken. A globális
mûveletekhez sorolhatók a hadászati nukleáris erõk mûveletei, a
rakéta-légi (nukleáris) támadás elhárítása érdekében
folytatott hadászati mûveletek, valamint a kozmikus (mûholdbázisú)
erõk mûveletei. A nagyméretû (többhadszíntéri) háború
keretei között a hadszíntereken folyó hadászati mûveleteken
belül kontinentális, illetve óceáni hadszíntéri hadászati
mûveletek folyhatnak, melyek érdekében légi (rakéta- és
mûholdbázisú), valamint légvédelmi hadmûveletek kerülhetnek
végrehajtásra a hadszíntereken, illetve azokon belül az egyes
hadászati (esetenként hadmûveleti) irányokban.
A
regionális (hadszíntéri) háborúk mind
a kontinentális, mind az óceáni hadszíntereken bekövetkezhetnek.
A kontinentális hadszíntéren folyó háború keretében támadó,
illetve védelmi (egyes esetekben egységes) hadmûveletek
folyhatnak. A hadszíntér egyes irányaiban, körzeteiben önálló,
haderõnemi, illetve összhaderõnemi kötelék-hadmûveletek,
valamint beltengeri flotta (flották) mûveletei egészíthetik ki a
fõcsoportosítás hadászati mûveleteit. A szárazföldi
mûveleteket az óceáni, illetve a beltengeri flották, a
tengerészgyalogság, a hadászati légierõ, valamint a
rakéta-kozmikus erõk támogathatják. A hadszíntéri háborúban a
mûveletek elõkészítésének idõszakában, illetve a
haditevékenységek során a deszant-, illetve különleges erõk
bevetésével, valamint az ellenséges deszantok és különleges
erõk elleni mûveletekkel számolni kell. A hadszíntéri háborúban
fontos szerep juthat a légi-kozmikus-rakéta védelem hadászati
rendeltetésû erõinek is. A szárazföldi hadmûveletek folyamán a
területvédelmi erõk, illetve a gerilla erõk aktív tevékenysége
várható.
Az
óceáni hadszíntéren folyó háború
fõ terhét a haditengerészeti erõk viselik. Ennek megfelelõen az
óceáni (nyílt tengeri) hadszíntéri háború keretében
meghatározóak lesznek a óceáni flották hadászati mûveletei,
melyekben a szárazföldi haderõnem kijelölt csapatai is részt
vehetnek. Az utóbbiak elsõsorban a szigeteken és a partvidéken
folyó hadmûveletek végrehajtása során kerülhetnek bevetésre.
Az óceáni hadszíntéri háborúkban a hadászati légierõ,
valamint a rakéta-kozmikus erõk is részt vesznek. Az óceáni
hadszíntéren folyó háború – csakúgy, mint a kontinentális –
minden esetben összhaderõnemi lesz, ami nem zárja ki az önálló
haderõnemi mûveletek végrehajtását.
A
helyi (lokális) háború szintén
kialakulhat mind szárazföldi, mind pedig óceáni (tengeri)
körzetekben. A szárazföldi körzetekben folyó helyi háborúk
során összhaderõnemi hadmûveleteket, esetenként önálló
haderõnemi mûveleteket hajtanak végre. A helyi háborúkban,
fegyveres konfliktusokban a szembenálló felek fegyveres erõinek
fejlettségi szintje akár hasonló, megközelítõleg azonos is
lehet, de erõsen különbözõ is, ebbõl adódóan a fegyveres
küzdelem ezekben az összecsapásokban szimmetrikus, de
aszimmetrikus is lehet. A szárazföldi hadmûveletekben nemzeti,
illetve többnemzeti (szövetséges) összhaderõnemi alkalmi harci
kötelékek kerülhetnek bevetésre. A szárazföldi körzetekben
folyó aszimmetrikus helyi háborúkban egyre nagyobb szerep jut a
hadászati légierõnek, illetve a haditengerészet erõinek,
valamint a rakéta-kozmikus (mûholdbázisú) erõknek. A helyi
háborúkban ma már a deszant, illetve a különleges (speciális)
erõk alkalmazása általánossá vált.
Az
óceáni (tengeri) körzetekben folyó helyi háború kereti
között is – elsõsorban – összhaderõnemi mûveletek folynak,
ami nem zárja ki az egyedi haderõnemi mûveleteket. Az óceáni
(tengeri) körzetekben folyó aszimmetrikus helyi háborúkban
számolni kell az óceáni flották erõinek, a hadászati légierõ,
valamint a rakéta-kozmikus (mûholdbázisú) erõk részvételével.
Itt is nagy – adott helyzetben meghatározó – szerepük van a
különleges (speciális) erõknek a különbözõ rendeltetésû
illetve állományú tengeri és légideszantoknak.
A
belsõ (polgár-) háború általában
belsõ erõk között alakul ki (a kormányzat erõi és a
szembenálló erõk között, illetve a különbözõ nem kormányerõk
között), de végbemehet külsõ erõk aktív támogatásával,
illetve részvételével is. A belsõ (polgár-) háború kitörhet
és folyhat, helyi, hadszíntéri, de akár nagyméretû,
többhadszíntéri háború kereti között, illetve idõszakában,
de megvívhatják önállóan is. A belsõ (polgár-) háborúk
kitörése általában kiváltja a felelõs nemzetközi szervezetek,
katona-politikai szövetségek, nem ritkán egyes katonai hatalmak
reagálását, általuk szankciók bevezetését, érvényesítését,
végsõ soron katonai beavatkozásukat meghatározott erõk mellett,
illetve a polgárháborúban részt vevõ felekkel, vagy csak egyes
résztvevõkkel, adott esetben egy meghatározott résztvevõvel
szemben. A belsõ (polgár-) háborúk ilyen módon válságreagáló
mûveleteket (békemûveleteket) válthatnak ki, melyek keretében a
katonai erõk más – fegyver nélküli – elsõsorban humanitárius
igénybevételére is sor kerülhet. A polgárháborúk kitörésének,
illetve eszkalálódásának veszélye megelõzõ katonai fellépést
válthat ki a fentebb jelzett szervezetek, hatalmak részérõl.
Lényeges
körülmény, hogy a kitört belsõ- (polgár-)háború helyi
(lokális), illetve hadszíntéri (regionális) háborúvá
eszkalálódhat, kritikus helyzetben – különösen nagyhatalmak
különbözõ oldalon történõ beavatkozása esetén – nagyméretû
háború kialakulásának komoly veszélye is bekövetkezhet.
A
nem háborús katonai mûveletek felosztása
A
nem háborús katonai mûveleteken belül a
válságreagáló fegyveres mûveleti fajtákhoz sorolhatjuk a
fegyveres konfliktusokat; a terror elleni küzdelmet, illetve a
„szabadság kiterjesztésének” katonai támogatását; a
béke-(támogató) mûveleteket; a belsõ rend helyreállításának
katonai feladatait; a (be)fogadó nemzeti támogatás végrehajtását.
A fegyver nélkül végrehajtható válságreagáló mûveletként
értelmezhetjük a migrációs kezelésének katonai támogatását;
a katasztrófa elhárításában, illetve a humanitárius
segítségnyújtásban való katonai részvételt. A válságreagáló
mûveletek fontos eleme a polgári-katonai együttmûködés
folyamatos fenntartása, valamint a lélektani mûveletek
végrehajtása is.
A
fegyveres konfliktusok háborús, illetve nem háborús
(válságreagáló) katonai mûveletként is értelmezhetõek. A
fegyveres konfliktusok általában szomszédos államok
(államcsoportok) között, elsõsorban a határkörzetekben, tengeri
(óceáni) partmellékeken, szigeteken, valamint az államok belsõ
határain, autonóm és nemzetiségi területeken, illetve
geopolitikai, geostratégiai ütközõterületen, gazdaságilag
illetve katonailag fontos körzetekben keletkeznek és folynak le.
Fegyveres konfliktusként foghatók fel a szándékos, fegyveres
légtérszuverenitást-sértõ behatolások, illetve azok fegyveres
elhárítása, valamint a különleges (speciális) erõkkel történõ
mélységi, mögöttes területi behatolás és feladatvégrehajtás
is, illetve annak fegyveres felszámolása.
A
terror elleni küzdelem, illetve a szabadság kiterjesztését
támogató katonai mûveletek alatt értjük: a
politikai akarat támogatásának különbözõ formáit, így a
katonai erõvel való demonstrálást; a megelõzõ katonai
fellépést, kiemelten annak leghatározottabb formáját – a
megelõzõ csapást; az általános katonai fellépést, vagyis a
katonai erõ bevetését; a stabilizálás, illetve demokratizálás
katonai erõvel történõ támogatását.
Ezekben
a mûveletekben a szemben álló felek közötti különbségek
általában lényegiek, a
katonai erõk nem egynemûek, a fegyveres tevékenység várhatóan
aszimmetrikus. Különbözik a technikai ellátottság, a struktúra,
a katonák felkészültsége és kiképzettségük szintje. Ezekben a
mûveletekben a fejlett technológiákkal szemben a korábbi idõk
haditechnikáját találjuk. A modern katonai szervezetekkel szemben
pedig elavult, illetve nem katonai szervezõdések is megjelennek.
A
katonai aszimmetria nem jelenti az egyik fél teljes és minden
tekintetben alárendelt helyzetét a másik féllel szemben. A
technológiailag fejletlenebb fél is kerülhet elõnyösebb
helyzetbe, minthogy jobban megválaszthatja az összecsapások
helyét, idejét, módját, illetve bírhatja a lakosság, esetenként
más erõk támogatását is. A fegyveres küzdelem során ennek
következtében felerõsödhet a gerilla hadviselési forma, ami
idõlegesen sikereket eredményezhet a bevetett erõkkel szemben, de
hozhat végleges sikert is. A bevetett erõk rendszerint
többnemzetiek, a hadviselés alapvetõen szövetségi formában
folyik, más országok érdekelvû támogatásával. A (had)mûveletek
célját politikai érdekek determinálják, a területfoglalások
általában korlátozottak, a nagyobb veszteségekkel járó mûveleti
formákat kerülik. A hadmûveletek, harcok, csapások
objektumorientáltak, alapvetõvé válik a nagy pontosságú
(precíziós) fegyverrendszerek alkalmazása.
A
terrortámadásokat, illetve a terror jellegû katonai mûveleteket
végrehajtó, állami és nem állami vezetésû (támogatású) erõk
elleni küzdelemben a katonai erõkkel való részvétel, illetve a
terrorizmus elleni harc folyhat mind háborús, mind nem háborús
keretek között.
Ugyanakkor
a globalizáció korában megjelent terrorizmust katonai szempontból
is meg kell különböztetni mind a korábbi terrorcselekményektõl,
mind pedig a különbözõ irreguláris hadviselési formáktól. A
gerilla hadviselés, a paramilitáris szervezeteket bevonó fegyveres
konfliktusok, a polgárháborúk egyes formái, de akár a
válságreagáló erõkkel szembeni fegyveres ellenállási formák
nem mindig tartoznak a nemzetközi terrorizmus jelenségi körébe.
A
nemzetközi terrorizmusra a pusztító erõszak, a megrettentést
kiváltó tömeges méretû áldozat, a szervezettség, a szimbolikus
célok, az államoktól általában független, de támogatott
szervezetek és ideológiailag manipulált végrehajtók jellemzõek.
A nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben a katonai erõ azonban
fontos szerepet játszhat. Így a terrorista akciók, cselekmények
megelõzésében, a terrorcsoportok felderítésében, blokkolásában,
felszámolásában, üldözésében, valamint a következmények
felszámolásában vehetnek részt a katonák.
Azoknak
a katonai mûveleteknek a csoportjába – melyek mind háborús,
mind nem háborús keretek között folyhatnak – (egy változatban)
a következõk tartozhatnak: a szankciók érvényesítésének
katonai támogatása, kutatás-mentés, légtérellenõrzés,
felderítõ mûveletek; információs és információ védelmi
mûveletek, a pszichológiai, valamint polgári-katonai
együttmûködési mûveletek.
Ugyanakkor
békeidõszakban a haderõ állandó feladata a kutató-mentõ
szolgálatok, a légtérellenõrzés folyamatos fenntartása, illetve
az információs (felderítõ), illetve információvédelmi
tevékenységek végrehajtása.
A
háborúk generációváltásának elsõ jegyei az ezredfordulón
Amikor
a hidegháborút követõ idõszak legjellemzõbb és legnagyobb
léptékû katonai mûveleteirõl beszélünk, akkor általában az
1991. évi, illetve a 2003. évi Öböl-háborúkat említjük meg.
Az Amerikai Egyesült Államok hadereje ezekben a háborúkban
vonultatta fel és vetette be legújabb fejlesztésû haditechnikai
eszközeit és új hadászati, hadmûveleti, illetve harcászati
eljárásokat alkalmazott.
Ugyanakkor az
elsõ és szinte teljes egészében kontaktus nélküli katonai
mûvelet, ami
leginkább magában hordozta a háborúk új generációjának
jegyeit – nézetem szerint – az 1999.
évi Jugoszláviával szembeni katonai fellépés volt, amit
sokan „koszovói háború”-nak neveznek. A több mint két
hónapon át tartó stratégiai légi támadás tapasztalatai a
szakirodalomban feldolgozásra kerültek. Témánk szempontjából a
legfontosabb tanulságok és következtetések az alábbiak lehetnek.
Elõször: ez
volt az információs korszakban az elsõ koalíciós háború
Európában, amelyben 19 állam 78 napon át fenntartotta
együttmûködését.
Másodszor: ez
volt az elsõ olyan fegyveres beavatkozás, amit kizárólag a
légi-háború eszközeivel hajtottak végre, ugyanakkor mégis
összhaderõnemi volt, minthogy a légierõ mellett a haditengerészet
is részt vett a mûveltekben.
Harmadszor: a
NATO nem olyan háborút tervezett, aminek a célja Jugoszlávia
„legyõzése” lett volna. A NATO részleges légi hadmûveleteket
hajtott végre annak a politikai célnak a megvalósítása
érdekében, hogy Milosevic-et tárgyalóasztalhoz kényszerítse.
Negyedszer: a
NATO Tanácsban lefolytatott viták világossá tették, hogy nem
tudnak konszenzust elérni a szárazföldi erõk alkalmazása terén.
Ennek oka – többek között – abban volt, hogy a demokráciák a
saját katonák veszteségét el akarták kerülni. A Katonai
Bizottság nem volt elég meggyõzõ a tekintetben, hogy nem létezik
olyan háború, amit meg lehet vívni veszteség nélkül.
Ötödször: bebizonyosodott,
hogy az ilyen típusú konfliktusokban nem csak az aszimmetrikus
válaszokkal kell számolni, hanem fel kell készülni arra is, hogy
az adott országot stabilizálni kell. A „koszovói háború”-ban
a NATO azért volt ilyen szempontból kedvezõ helyzetben, mert
Macedóniában volt az „Extraction Force”. Ha ez az erõ nem lett
volna a helyszínen, a légi mûveleteket követõen heteknek kellett
volna eltelniük, hogy a NATO-csapatokat a konfliktus körzetébe
szállítsák. Ebbõl is adódott az a tanulság, hogy a NATO reagáló
képességét fokozni kell.
Hatodszor: a
konfliktus választ adott arra a kérdésre is, hogy hol van az
ellenség, adott esetben egy diktátor, legérzékenyebb pontja? A
háborúban nem a szárazföldi csapatok megsemmisítése volt az
elsõdleges cél. Milosevic-nek valószínûleg igazán fontos
azoknak, illetve annak az elvesztése volt fontos, akik és ami az õ
hatalmának bázisát képezték. Ezek a rendõrség, a médiák
feletti uralom, az ipari és infrastrukturális létesítmények
voltak. Amikor ezeket a célokat a NATO nagy pontossággal
megsemmisítette, akkor kezdõdött el az ellenállás feladása.
Hetedszer: Koszovó
mégsem bizonyíték arra, hogy a jövõ háborúja – legalábbis
az átmeneti idõszakban – csak a légi hadmûveletek
végrehajtásával megnyerhetõ. A szövetségi erõknek a jövõben
is összhaderõnemi mûveletekre kell felkészülniük.
Nyolcadszor: a
NATO le tudta vonni a szükséges következtetéseket. Elsõként
azt, hogy a hatékonyabb vezetés, felderítés érdekében
fejlesztéseket szükséges végrehajtani a vezetési rendszer, a
híradás terén. Második területként a felderítést lehet
kiemelni, minthogy az európai szövetségesek nem rendelkeztek
például olyan felderítõ rendszerrel, amivel a föld felszínén
mozgó célokat be lehetett volna mérni. Pilóta nélküli
repülõeszközeik, robotrepülõgépeik – melyekkel nem csak
felderítést, hanem csapásmérést is végre lehetett volna hajtani
– az európaiknak szintén nem voltak. Nagy pontosságú
levegõ-föld rakétákból is csak néhány ország rendelkezett
minimális mennyiséggel. A harmadik kritikus terület a légi
utántöltés. A negyedik a reagáló képesség hiánya. Végül
pedig szükségesnek látszott az információs mûveleteket
végrehajtó NATO-erõk létrehozása.
Kilencedszer: az
Európa számára levont következtetések talán a fentieknél is
fontosabbak. Az Egyesült Államok és az európai NATO-tagállamok
katonai teljesítõképessége közötti különbség a „koszovói
háború”-ban egyértelmûvé vált.
Az
1999-es hadmûveletek során bebizonyosodott, hogy csak az amerikaiak
rendelkeztek azon képességekkel, hogy minden eszközükrõl egy
valós idejû helyzetképet alkossanak. Az amerikai mûveleti
parancsnoknak nem csak arra volt lehetõsége, hogy minden amerikai
bevetést valós idõben kövessen, hanem arra is, hogy a képernyõn
minden egyes rakétaindítást megtekintsen.
Az
amerikai légerõ adta a bevetett repülõgépek zömét.
Vadászbombázóik fegyverzete olyan hatásos lõtávolsággal
rendelkezett, ami kizárta a feladatok végrehajtásakor a saját
veszteségeket. Az amerikai légierõ rendelkezett azokkal az
eszközökkel és eljárásokkal, melyekkel a lelõtt repülõgépek
pilótáit kimentették a bevetési körzetbõl.
Összegzésül: a
koszovói mûveletek tanulságát illetõen, azt gondolom, hogy ez a
háború, ha nem is a jövõ modellje, de adott egy irányultságot a
jövõ háborúira, fegyveres
konfliktusaira vonatkozóan is, nem szólva más tanulságokról,
amelyek kifejtése meghaladná e cikk kereteit.
Az
1991-es Öböl-háborúra – csak egy gondolat erejéig –
visszatérve, közismert, hogy az Amerikai Egyesült Államok a
szárazföldi csapatokat a 38 napig tartó
légi-kozmikus-haditengerészeti csapásmérõ hadmûvelet
befejezését követõen vetette be, amikor Irak gyakorlatilag már
teljes vereséget szenvedett.
A
kontaktusos jellegû szárazföldi hadmûveletet megállították,
amikor a páncélos felderítõ erõk elérték az Eufrátesz folyót.
A szárazföldi erõk fõ feladata ezt követõen az volt, hogy
fogadják az iraki haderõ magukat megadó katonáinak tömegeit.
Az
Egyesült Államoknak akkor nem volt célja az iraki vezetés
eltávolítása a hatalomból. Ha ilyen politikai cél lett volna,
úgy a Szaddam-rezsim megdöntését követõen még hosszú ideig az
elfoglalt országban kellett volna maradnia a koalíciós haderõ
meghatározott részének, mint ahogyan ez a 2003-as hadjárat után
be is következett.
Az
elsõ Öböl-háborúban az egyik legfontosabb tanulság az volt,
hogy a többnemzeti haderõ amerikai vezetése meg tudta gyõzni,
pontosabban képes volt félrevezetni az iraki hadvezetést azzal
kapcsolatban, hogy a háborút régi módon, a szárazföldi
mûveletek forgatókönyve szerint fogják megvívni. Az irakiak erre
készültek, mély szárazföldi védelemre rendezkedtek be és
várták a haditevékenységek kezdetén a szárazföldi hadmûveletek
megindítását. Nem ez történt, a háború más forgatókönyv
szerint folyt le, a lényegi feladatokat illetõen kontaktus nélküli
formában és módon.
A
2003. évi második Öböl-háború már markánsabban tartalmazta a
jövõ háborúinak jegyeit. Míg az elsõ Öböl-háború a
történelem elsõ
digitális háborúja volt,
addig a második már az elsõ hálózatos
vezetésû háborúként
vonul be a hadtörténelembe.
A
tapasztalatok feldolgozása még folyik, de már érzékelhetõek a
jövõre vonatkozó lényeges változások irányai, melyek közül a
következõket érdemes kiemelni:
Elõször: a
háborúkban már a közeli jövõben meghatározó lesz az
összhaderõnemi jelleg, a háromdimenziós hadviselési mód,
a „hálózatos”
vezetés, az
össze nem függõ harctér, a nagy pontosságú eszközök tömeges
alkalmazása.
Másodszor: a
haderõ számára olyan fegyverrendszereket, harceszközöket és
felszereléseket fognak gyártani és beszerezni, amelyek megfelelnek
az új típusú háború követelményeinek, elsõsorban nagy
pontosságú csapásmérõ fegyverrendszereket, hálózatos
harcvezetésre alkalmas informatikai eszközöket, korszerû
rádióelektronikai és elektronikai hadviselési eszközöket,
robotrendszereket, mindenekelõtt pilótanélküli felderítõ és
csapásmérõ repülõgépeket.
Harmadszor: a
változások azt mutatják, hogy a jövõben létszámában kisebb,
de felszereltségében, kiképzettségében jóval magasabb fokon
álló haderõre lesz szükség.
A
jövõ háborúinak várható jellege
Abból
a célból, hogy széleskörûen és tudományos igénnyel tudjuk
elemezni a tudományos-technikai fejlõdés szerepét, illetve annak
eredményeképpen a létrehozott új fegyverek, fegyverrendszerek
hatását a hadviselésre, a háborúk új generációinak
megjelenésére, elviekben el lehet fogadni, hogy a fegyveres
küzdelemnek négy – egymással szoros kapcsolatban álló –
összetevõje volt, van és lesz. Ezek
a következõk: az ellenség fegyveres erõinek és objektumainak
pusztítása, a saját erõk és objektumok védelme, a fegyveres
erõk tevékenységének támogatása, az erõk és eszközök
irányítása, vezetése a fegyveres küzdelemben.
Komplexitásukban
ezek az egymással szoros kölcsönhatásban álló feladatrendszerek
képezték és alkotják a fegyveres küzdelem tartalmát a háborúk
bármely nemzedékében. Lényeges körülmény, hogy mindig létezett
egy fontos összetevõ – az információs hadviselés, illetve harc
–, amely vitathatatlanul jelen volt a legkorábbi háborúkban is,
és a harcok, küzdelmek minden formáját végigkísérte. Az
információs harc folyt az ókortól fogva a politikai, a
diplomáciai, az ideológiai, a gazdasági, a pszichológiai, a
felderítõ és nemzetbiztonsági téren, különösen a fegyveres
küzdelem sikere érdekében.
A
jövõ háborúi, fegyveres konfliktusai nagy változásokat fognak
hozni a fegyveres küzdelem módjaiban, formáiban, illetve
kategóriáiban. A jövõ kontaktus nélküli háborúiban a
legfontosabb, alapvetõen új jelenség mindenekelõtt az a törekvés
lesz, hogy kikapcsolják az ember közvetlen részvételét a
harcból.
A
korábbi elveknek megfelelõen a harcok, hadmûveletek, illetve a
hadászati mûveletek általában kétdimenziósak voltak (a támadó
és a védelmi harc, hadmûvelet kiterjedése szélességével és
mélységével volt jellemezhetõ), a függõleges dimenzió (a
légtér) általában kiegészítõ jellegû volt. A jövõben mindez
más módon – több esetben fordítva – képzelhetõ el. A jövõ
háborúiban a fõerõkifejtések általában a harmadik dimenzióban
– a levegõben és a kozmikus térségben – összpontosulnak
majd, a földi mûveletek több esetben kiegészítõ, támogató,
illetve befejezõ jelleget nyernek.
Mindennek
következtében lényegesen megváltozik a fegyveres erõk
felépítése. A struktúrák és szervezetek alapvetõen a nem
nukleáris hadviselés körülményeit feltételezve alakulnak, bár
a belátható idõszakban a nukleáris fegyver még minden bizonnyal
egy sor ország katonai arzenáljában megmarad.
A
rakéta-nukleáris fegyvert –
az
azzal rendelkezõ országokban – ma még úgy tekintik, mint a
nemzeti biztonságuk szavatolásának, minden feladatra alkalmas és
legbiztosabb tényezõjét. A nukleáris fegyvert egy sor – sem
politikailag, sem katonailag funkcionálisan nem értelmezhetõ –
tulajdonsággal ruházzák fel, miközben a kihívások és
fenyegetések, mint a gazdasági, a politikai, az ideológiai, a
pénzügyi, a környezeti és más veszélyek semlegesítésére a
nukleáris fegyver semmiféle tekintetben nem alkalmas. Ma már
teljes bizonyossággal megerõsíthetõ
az a – már a hidegháború befejezõ idõszakában elfogadott –
álláspont, hogy:
Elõször: a
nukleáris fegyver alkalmazása totális fegyveres erõszakként
értelmezhetõ nem csak a küzdõ feleket érintõen, de az emberiség
egészére vonatkozóan is.
Másodszor: a
nukleáris háború mint a fegyveres küzdelem sajátos formája
megsemmisítené a háború tartalmát is.
Harmadszor: a
nukleáris háborúban politikai célt elérni nem lehet, a nukleáris
háborúnak nem lehet gyõztese.
Bíznunk
kell abban, hogy az emberi értelem oda hathat, hogy a nukleáris
fegyver minden típusát betiltják. Mindazonáltal, amikor a háborúk
új nemzedékérõl, a jövõ háborúiról készítünk prognózist,
nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelen realitását, a nukleáris
és más tömegpusztító fegyverek meglétét, illetve azok
alkalmazásának lehetõségét sem. Meg kell állapítanunk, hogy a
nukleáris fegyverhez jutott közép- és kishatalmak kezében a
nukleáris fegyver különösen veszélyes. Fegyveres konfliktusban –
akár elrettentésül, akár a katonai vereség várható
bekövetkezésének tudatában – ezen hatalmak részérõl a
nukleáris fegyver, vagy más tömegpusztító fegyver bevetésével
számolni kell.
Szakértõi
körben vitát válthat ki az a megállapítás, hogy azon
katonai (nagy)hatalmak fegyveres erõi, melyek képesek a kontaktus
nélküli háborúk végrehajtására, várhatóan két haderõnembõl
fognak állni: a hadászati védelmi-, illetve a hadászati
csapásmérõ, támadó erõkbõl (azon belül nukleáris csapásmérõ
erõkbõl), valamint a szükséges állományú, de nem nagy méretû
mobil reagáló erõkbõl. A
szövetséges, illetve nemzeti haderõk egységes hadászati-,
hadmûveleti vezetési rendszerrel fognak rendelkezni.
Lényegesen
megnõhet a nem nukleáris hadászati csapásmérõ, illetve védelmi
erõk mennyi sége és szerepe. Ezen
erõk fegyverzetében a fõ súlyt a nagy pontosságú, illetve az új
fizikai elvek alapján mûködõ eszközök képezik. Jelentõsen nõ
a légi és mûholdbázisú erõk, illetve a rakéták, szárnyas
rakéták, valamint a mûholdbázisú támadó eszközök elleni
védelem, valamint a rádióelektronikai harc erõinek szerepe.
Várhatóan
értelmüket és jelentõségüket vesztik, illetve tartalmilag
alapvetõen megváltoznak a hadászat elméletének olyan fogalmai,
mint a hadászati szétbontakozás (azon belül a fegyveres erõk
egészének és az állam gazdaságának mozgósítása, a
hadmûveleti szétbontakozás, a csapatok és a tartalékok
átcsoportosítása), a kontinentális hadszíntereken a hadászati
támadás, illetve hadászati védelem.
Az
átmeneti idõszakban – 2030-ig – változni fog a jelenlegi
haderõnemek szerepe. A
korábbi kontaktusos jellegû háborúkban a fõ terhet – szinte
kivétel nélkül – a szárazföldi csapatok viselték, minthogy
éppen ennek a haderõnemnek volt a feladata – a gyõzelem elérése
érdekében – az ellenség fegyveres erõinek, gazdasági
potenciáljának szétverése, az addigi politikai rendszerének
megdöntése. Mindehhez a szárazföldi erõkkel birtokba kellett
venni az ellenség területét.
A
kontaktus nélküli, vagyis a közvetlen hadmûveleti-harcászati
érintkezés nélküli háborúkban az esetek többségében nem lesz
szükség az ellenség területének elfoglalására. Elég
lehet a hadászati (nem nukleáris) csapásmérõ erõkkel, nagy
pontosságú fegyverrendszerekkel, kontaktus nélküli mûveletekkel
rombolni és szétverni az ellenség gazdasági potenciálját, az
állami-közigazgatási központjait, az infrastruktúráját, az
energiaellátó-, a kommunikációs rendszereit, amelynek hatására
az ellenség állami-politikai rendje össze fog omlani. Fegyveres
erõi, amelyek a korábbi háborúkra lettek felkészítve,
megfosztva gazdasági bázisaiktól, elveszíthetik a
harcképességüket. Nem zárható ki az sem, hogy már a háború
legelején az állami és katonai vezetési objektumokra távolról
végrehajtott, váratlan, tömeges, nagy pontosságú csapás
eredményeképpen teljesen megbénul az ellenség állami és katonai
vezetési rendszere. Az ellenség fegyveres erõi, melyek a korábbi
hadászati-hadmûveleti elvekhez ragaszkodva a fõ hangsúlyt a
szárazföldi erõk konvencionális mûveleteire helyezik, adott
esetben – még ha közvetlen csapások nem is érik õket –
demoralizálódnak és elvesztik harcképességüket. A szembenálló
fél haderejének morális állapotára az is hatással lehet, hogyha
nem lesz kivel hagyományos felfogásban harcérintkezésbe kerülni,
közvetlen módon ütközetbe, harcba vetni a csapatokat.
A
korábbi háborúkban a szárazföldi hadmûveletek,
harctevékenységek során a pusztítandó fontos objektumok és
célok általában a harcászati zónában helyezkedtek el. A jövõ
kontaktus nélküli háborúiban a pusztítandó objektumok mind a
hadászati, mind a hadmûveleti-harcászati mélységben
elhelyezkedhetnek, vagyis a hadszíntér, illetve a háborús térség
teljes mélységében. Pusztításukhoz elegendõ mennyiségû
különbözõ hatótávolságú nagy pontosságú és pilótanélküli
eszközre, új fizikai elvek alapján mûködõ fegyverekre, illetve
földi, légi, tengeri, valamint mûholdbázisú hordozókra van
szükség. Nem arról van szó tehát, hogy a fegyverek minden
fajtájának „lavinaszerû” tüzével árasszuk el az ellenséget,
hanem arról, hogy a nagy pontosságú fegyverrendszerekkel sebészi
pontosságú csapásokkal pusztítsuk az ellenség legfontosabb
katonai, állami és gazdasági objektumait.
Itt
kell szólnunk az átmeneti idõszak – és várhatóan a jövõ
– háborúinak új hadviselési elvérõl – a hatásalapú
mûveletekrõl szóló
elképzelésekrõl.
Már
napjainkban is jól érzékelhetõ, hogy szemléletváltozás
következik be az ellenség és a hadszíntér értelmezését
illetõen. Az ellenség már nem összefüggõ arcvonalat képezõ,
folyamatos ellenállást kifejtõ, horizontálisan elhelyezkedõ
ellenerõ, hanem különbözõ erõközpontokat, politikai,
gazdasági, katonai ellenállási gócokat felmutató komplex
formáció. A különbözõ rendeltetésû ellenséges erõközpontok
a hadszíntéren sajátos területi elrendezettséget képeznek,
miközben egymással kommunikációs és logisztikai kapcsolatban
állnak. A hadszíntéren tehát az említett központok együttesen
alakítják ki a különbözõ feladatokat végrehajtó, viszonylag
önálló, zárt rendszerek egymástól kölcsönösen függõ, három
dimenzióban mûködõ mátrixrendszerû védelmi felépítményét,
amit a szembenálló félnek a mûveletek során elemeznie,
értékelnie, majd tevékenységében korlátoznia kell. Minthogy az
említett erõközpontok egymással alá- és fölérendeltségi
viszonyban állnak, így ha egy kiválasztott központ ellen (azon
belül a központban található nagy értékû és nagy fontosságú
célpontok ellen) céltudatos támadást hajtanak végre, úgy ez
hatással lesz a többi kapcsolódó központ mûködésére is.
A
korábbi mûveletekhez képest az a lényegi változás, hogy
kialakul egy láncreakcióhoz hasonlító ráhatási-pusztítási
folyamat, melynek
során a kezdeti közvetlen hatással (elsõ csapással) további
közvetett hatásokat (másod-, harmad- és n-ik típusú és számú
hatásokat) lehet elérni, ami a teljes rendszerre fejt ki
negatív összhatást.
Az elõidézett hatások hatásának, vagyis
az összhatás eredménye, illetve annak kiváltása, elemzése,
értékelése képezi a hatásalapú mûveletek lényegét.
A
hatásalapú mûveletek elvének megjelenésével és alkalmazásával
a hadmûveletek és a háború vezetése a nehezen számszerûsíthetõ,
parancsnoki megérzéseken alapuló, szubjektív jelleget is magán
viselõ hadmûveleti mûvészetrõl mindinkább az egzaktabb
hadtudományi területekre tér át. A hadmûveleti mûvészet elemei
nem tûnnek el, ezután is lehet majd a háború vezetésének
mûvészetérõl beszélni, csak most már igen korszerû és erõs
számítógépes technikai háttérre alapozott mûvészetrõl és –
nem tagadva továbbra sem a személyiség szerepét – kevésbé a
hadvezér intuíciós megérzéseire támaszkodó vezetésrõl.
Az
átmeneti idõszakban a haderõkben megjelennek a humán- és
roboterõ-elemekbõl álló vegyes struktúrák. A
légi, földi, vízi, víz alatti és ûrrobotok elsõ generációs
változatai nem csak harctámogató, illetve harci kiszolgáló
feladatokra lesznek alkalmasak, hanem csapásmérésre is.
Fontos
változások várhatók egyéb vonatkozásban is. A fejlett
haderõkben megjelenik, illetve egyes haderõkben általánossá is
válhat a számítógépes
hálózatra támaszkodó hadmûveleti-harcászati
vezetési mód (NCW – Net
Control Warfare ).
Az új vezetési módszer a legkorszerûbb átviteli (híradó)
rendszerek alkalmazását feltételezi. Mindez egy új
hadmûveleti-harci képességet eredményezhet. Az ilyen képességgel
rendelkezõ erõk jelentõs fölényben lesznek más haderõkkel
szemben.
A
hálózatközpontú hadviselésre alkalmas
vezetési eszközök és a hatásalapú mûveletek forradalmi
változásokat fognak eredményezni a hadviselésben, növelve az
azokat alkalmazó haderõk információs, döntési, vezetési és
végrehajtási fölényét. Ugyanakkor mindezen képességek
megszerzése komoly technikai korszerûsítést igényel, a
vezetõktõl pedig szemléletváltást, új eljárások
elsajátítását.
A
jövõ háborúinak kezdetén a nagy pontosságú
fegyverrendszerekkel, a pilótanélküli repülõeszközökkel és
más fegyverekkel, illetve különleges csapatokkal, legfõképpen a
ténylegesen felfedett légvédelmi eszközöket, vezetési pontokat,
híradó csomópontokat, a legfontosabb repülõtereket,
repülõbázisokat, illetve a válaszcsapás eszközeit célszerû
pusztítani. Az azt követõ tömeges nagy pontosságú csapások
várhatóan az ellenség gazdaságának, infrastruktúrájának,
energetikai berendezéseinek, kommunikációs rendszerének
pusztítására kerülnek kiváltásra az ellenség területének
teljes mélységében, legyenek azok a Föld bármely körzetében.
Eltérõen
a korábbi háborúk gyakorlatától, a jövõ háborúiban a
különbözõ telepítésû nagy pontosságú szárnyas rakéták
huzamosabb idõn keresztül folytatódó, tömeges alkalmazása
mellett a támadó fél nagy mennyisében fog bevetni – a
hadszíntér teljes mélységében – különbözõ rendeltetésû,
más típusú pilótanélküli repülõeszközöket is. Az utóbbiakat
egyidejûleg fogják alkalmazni a hadászati légi-kozmikus
irányokban, vagyis az erõkifejtések egy irányba történõ
összpontosítása nélkül, ami egy rendkívül bonyolult
légi-kozmikus hadmûveleti helyzetet eredményezhet a szembenálló
fél felelõsségi illetve védelmi zónáiban.
Azon
államok fegyveres erõinek harci potenciálját tehát, melyek a
belátható jövõben képesek lesznek az új típusú háborúk
megvívására, a korszerû nagy pontosságú csapásmérõ, illetve
védelmi fegyverrendszerek összessége fogja alkotni, melyek
alkalmazásával lehetõvé válhat a háború politikai céljainak
elérése a nukleáris fegyverek, illetve az élõerõ bevetése
nélkül is. Ennek jegyében várhatóan már a közvetlen elõttünk
álló idõszakban (az évszázad második-harmadik évtizedében) a
fegyveres erõkben elsõdlegessé válnak azon haderõnemek, melyek
fegyverzetében nagy pontosságú támadó (csapásmérõ), illetve
védelmi fegyverek, valamint új fizikai elvek alapján mûködõ
fegyverek lesznek.
Az
átmeneti idõszak haditechnikai fejlesztései negatív hatással is
lehetnek. A demokratikus, fejlett világgal szembenálló, de a
csúcstechnológia birtokába jutó hatalmak belátható idõn belül
olyan földi és mûholdbázisú vezetési, infokommunikációs,
illetve nagy pontosságú eszközök és fegyverek birtokába
juthatnak, amelyek komoly kihívást jelenthetnek a demokratikus
fejlett államok számára.
Az
új generációs háborúk idõszakában átalakuló hadászatban új
elem lehet, hogy a hadászati nukleáris visszatartás (elrettentés)
elvét kiegészítheti, illetve felválthatja a hadászati nem
nukleáris visszatartás (elrettentés). A
hadászati nem nukleáris visszatartás nagyobb határozottsággal
létrehozható, mint a nukleáris, minthogy a nukleáris fegyverek
bevetésének összehasonlíthatatlanul súlyosabb, politikailag,
morálisan sem vállalható következményeitõl eltérõen a nem
nukleáris nagy pontosságú fegyverrendszerekkel lehetõvé válik
nemcsak elháríthatatlan súlyos pusztítással fenyegetni az
ellenséges állam gazdaságának életfontosságú – speciálisan
kiválasztott – objektumait, hanem megelõzõ csapást is
végrehajtani azokra, mintegy demonstrálva a visszatartás szándékát
és határozottságát. A nagy pontosságú fegyverrendszerekkel
végrehajtható reális fenyegetésen alapuló visszatartási
képesség nagyobb lehet, mint a nukleáris fegyverek alkalmazásán
alapuló nem reális fenyegetés.
A
nagy pontosságú fegyverrendszerek létrehozása, fejlesztése,
korszerûsítése, illetve a szükséges mennyiségben történõ
elõállítása, alkalmazásuk földi, légi, tengeri és
mûholdbázisú lehetõsége, valamint informatikai támogatása
azonban csak a gazdaságilag, katonailag legfejlettebb, legerõsebb
országokban lehetséges. Már ma láthatóak azok az egyes államok
közötti határvonalak, amelyek elválasztják a legmodernebb
fegyverrendszereket elõállítani és alkalmazni képes államokat
azoktól, amelyek erre soha nem lesznek képesek, illetve meg sem
tudják azokat vásárolni. Már csak ebbõl adódóan is, azok az
országok, amelyek lemaradnak a katonai fejlesztések terén –
törekedni fognak arra, hogy megtartsák nukleáris
fegyverkészletüket (amennyiben azzal rendelkeznének), illetve más
tömegpusztító fegyvereiket, mint a gyengébb állam egyetlen
visszatartásra alkalmas eszközét az erõsebbel, erõsebbekkel
szemben.
A
nagy pontosságú fegyver nem
csupán a reális visszatartás eszköze lehet, hanem lehetõvé
teszi bármely ellenség gazdasági potenciáljának megsemmisítését,
ezáltal a gyõzelem kivívását is. Figyelembe véve a nagy
pontosságú fegyverek erõsebb legitimitását a nukleáris
fegyverekkel szemben, következtetésként megállapítható, hogy a
jövõben a nagy pontosságú fegyverrendszerek részben átvehetik a
reális visszatartás funkcióját a nukleáris fegyverektõl.
Ugyanakkor a
nagy pontosságú fegyverrendszerek intenzív fejlesztése magában
hordozza a világ stratégiai helyzete megbontásának lehetõségét
is. Utalni
kell arra, hogy a nagy pontosságú fegyver létrehozása, a fegyver
magas fokú harci lehetõségei, amelyeket az utóbbi tizenöt év
háborúiban tapasztalhattunk, feltétlenül elindította az
ellenfegyverek kifejlesztését, és ezzel együtt a nagy pontosságú
támadó (csapásmérõ), illetve védelmi fegyverrendszerek új
generációjának fejlesztését, és így megalapozta a
fegyverkezési verseny új szakaszát.
A
nem nukleáris hadászati elrettentés realizálásának
céljából néhány legfejlettebb országban a 2025–2030-at követõ
idõszakban várhatóan új
fejlesztésû felderítõ-csapásmérõ harci rendszereket fognak
alkalmazni, melyek
magukba foglalhatják:
Elõször: a
felderítõ rendszereket, azon belül az ellenség támadáshoz való
elõkészületét jelzõ hadászati figyelmeztetõ rendszert, az
ellenség által a nagy pontosságú fegyverrendszerek rövid idõn
belüli alkalmazását felderítõ-jelentõ rendszert, valamint az
ellenség rakéta, légi, kozmikus, haditengerészeti csapásmérõ
mûveletének kezdetét felderítõ-jelentõ rendszert.
Másodszor: a
hadászati nagy pontosságú nem nukleáris erõket és eszközöket.
Harmadszor: a
nem nukleáris visszatartó erõk és eszközök automatizált
vezetési rendszerét.
Negyedszer: a
technikai támogatás és kiszolgálás erõit és eszközeit.
Az
erõknek és eszközöknek a hadászati nem nukleáris visszatartás
rendszerébe történõ kijelölése nem jelenti azt, hogy ez minden
tekintetben azonnal felváltja a nukleáris visszatartás rendszerét.
Bizonyos ideig, de lehetséges, hogy még hosszabb idõszakon
keresztül ezek a rendszerek feltételezhetõen párhuzamosan fognak
létezni, azután fokozatosan a nem nukleáris nagy pontosságú
eszközökkel való ellátás mértékében a hadászati nem
nukleáris visszatartás válik az államok katonai biztonsága
garantálásának alapvetõ és reális eszközévé. Megjegyzendõ,
hogy a hadászati nem nukleáris visszatartás vezetése a
nukleáristól eltérõen megvalósítható – a központi irányítás
fenntartása mellett – az alárendelt hadászati parancsnokságok
révén is, ami megnövelheti a visszatartás rugalmasságát és
hatékonyságát.
Amennyiben
az arra felkészült állam, szövetség a jövõben új típusú
háborút indít, akkor abban a katonai-politikai célok elsõsorban
a kontaktus nélküli, tömeges nagy pontosságú csapások, illetve
rádióelektronikai és informatikai mûveletek kiváltásával
érhetõk el, az esetek egy részében más mûveletek feleslegessé
is válhatnak. Az ilyen háborúk jellegét mindenekelõtt a
felderítõ-informatikai és csapásmérõ komplexumok állományába
tartozó nagy pontosságú fegyverrendszerek, valamint a
rádióelektronikai harc eszközrendszerei alkalmazásának módjai
és formái határozzák meg.
Várhatóan
ezek az eszközök a késõbbiek során egységes harci rendszerbe
integrálódnak, egységes információs-informatikai mezõbe, mely
átfogja a világûrt, a légteret, a tengereket és óceánokat,
valamint a szárazföldet. Ebben a keretben a nagy pontosságú
fegyverrendszerek a vezetési rendszerekkel együtt gyökeresen meg
fogják változtatni a katonai mûveletek jellegét már a belátható
jövõben.
A
jövõ háborúiban megváltoznak a hagyományos, megszokott
elképzelések nemcsak a hadászat, hanem a hadmûveleti elmélet,
valamint a harcászat terén is. Az
új típusú háborúkban a korábbi mûveleti méretekhez képest
megnõhetnek a térbeli kiterjedések. Nem lesznek kiemelt fõcsapás
irányok, minthogy a csapásokat a háborús térségben
(hadszíntéren) minden irányból és minden irányba mérhetik. Már
a legközelebbi 15–20 évben várható, hogy a háborúk ma még
legkorszerûbbnek tartott formái és módjai (mint például a
csapatcsoportosítások megsemmisítés nélküli kiszorítása
céljából végrehajtott hadmûveletek) is elveszíthetik
értelmüket. A legkorszerûbb hagyományos harci technikát és
fegyverzetet az új típusú háborúkban már csak egyes, azok
bevetését még igénylõ feladatokra alkalmazzák majd, elsõsorban
a belsõ, területvédelmi, illetve a válságreagáló mûveletekben
közvetlenül bevetett erõk, a szükséges helyzetekben.
A
korábbi háborúkban a csapás, a harc, a hadmûvelet a hadmûvészet
meghatározó kategóriái voltak. A jövõ kontaktus nélküli
háborúiban itt is alapvetõ változás várható. Ismert, hogy a
korábbi háborúk során – kivételt képeznek a „hidegháború”
egyes idõszakai – az ellenség erõinek közvetlen szétverésében
a harcmezõn a harcászat játszotta a vezetõ szerepet. A jövõ
háborúiban az ellenség egyidejû pusztításában háborús
színtér méretek között fõ szerepet a hadászat fogja játszani.
A döntõ katonai mûveletek a légi-kozmikus térségben, mint a
háború fõ színterén fognak lejátszódni, a támadást
elszenvedõ országok szuverenitása már itt is alapvetõen sérülni
fog, általában nem lesz szükség területük birtokbavételére,
de még a különleges, illetve légimozgékonyságú erõk
behatolására sem.
A
szárazföldi csapatok összfegyvernemi alegységeinek, egységeinek,
magasabbegységeinek és seregtesteinek alkalmazása a jövõ
háborúiban a támadó fél részérõl általában korlátozott
lesz. A
katonai szervezetek összhaderõnemivé válnak, alapvetõ formájuk
a különbözõ rendeltetésû „kötelék”, „alkalmai harci
kötelék” lesz. A
lexikonokból kimaradnak majd az olyan fogalmak, mint a harcászati,
hadmûveleti, de még a hadászati terepszakaszok és szárnyak is. A
fegyveres küzdelem olyan korábbi kifejezései, mint front,
hátország, peremvonal el fogják veszíteni tradicionális
jelentésüket.
Összességében nehéz
lesz különbséget tenni a hadászat és a hadmûvelet elmélete és
gyakorlata között. A
hadászati-hadmûveleti elvek új tartalmat nyerhetnek. Ezek
közül mintegy összegzésképpen kiemeljük a legfontosabbakat,
amelyek 2015–2020 után már várhatóan gyakorlattá válnak:
Elõször: a
kontaktus nélküli háborúkban a hadászati, illetve
hadmûveleti-harcászati felderítõ-csapásmérõ harci rendszereket
összehangoltan és egyidejûleg alkalmazzák – fõ feladatként az
ellenség gazdasági-katonai potenciáljának pusztítására.
Másodszor: ezekben
a rendszerekben az alapvetõ eszközök az ellenség
harcászati-hadmûveleti fegyverrendszereinek hatótávolságán
kívül telepített, és az ellenség teljes mélységére hatni tudó
nagypontosságú fegyverrendszerek lesznek.
Harmadszor: a
nukleáris fegyverek hatása a háború politikai, illetve katonai
céljainak elérésére jelentõsen csökkenhet. A nukleáris fegyver
ugyanakkor megmard egy sor ország fegyverzetében.
Negyedszer: a
kontaktus nélküli háborúk jellegébõl adódóan az esetek
többségében a hadmûveleti területeken szükségtelenné válik a
szárazföldi erõk és eszközök csoportosításának létrehozása.
Ötödször: a
fegyveres erõk haderõnemeinek, illetve fegyvernemeinek
erõfeszítését két, egymással kölcsönhatásban lévõ irányban
kell összehangolni – a hadászati támadó, illetve a hadászati
védelmi mûveletekben.
Hatodszor:
a korábbi háborúk közismert három fõ elemébõl – a tûz, a
csapás és a manõver – a nagy pontosságú fegyverrendszerek
által kiváltott csapások, illetve az azokkal történõ manõver
döntõ fontosságú lesz.
A
felsorolt hadászati-hadmûveleti elvek mellett nem szabad
elfelejteni, hogy ha a védõ fél nem lesz kész új típusú
háborút viselni, úgy a rendelkezésére álló nukleáris
fegyverekre, szárazföldi erõire, hagyományos légierejére,
illetve légvédelmére építi majd védelmét. A támadó fél
feltételezhetõen ebben az esetben sem fogja összpontosítani
erõkifejtését a védõ fél fegyveres erõinek szétverésére,
minthogy azok semmiféle fenyegetést nem jelentenek a támadó fél
számára. Ugyanakkor a válaszcsapásra alkalmas eszközei lesznek
az elsõsorban pusztítandó objektumok. Ezek kikapcsolásával a
védõ nem lehet hatással a korszerûbb eszközöket alkalmazó
támadó félre.
A
„gyõzelem” fogalmának tartalma alapvetõen megváltozik. Mint
fentebb már említettük, az eddigi összes háborúban a gyõzelem
eléréshez szét kellett verni az ellenség fegyveres erõit,
általában az õ területén, ezzel párhuzamosan a háborúk
többségében lerombolták az ellenség gazdasági potenciálját,
azt követõen pedig megdöntötték (leváltották) az addigi
politikai-állami vezetést.
Mindezt
nem lehetett elérni az ellenség területének elfoglalása nélkül,
vagyis a „katonák csizmájával” rá kellett lépni az ellenség
földjére. Sok esetben a megszállás évekig, évtizedekig tartott,
ami óriási költségekkel járt, minthogy a megszállt területen
állomásoztatott csapatokat jó színvonalon kellett ellátni, magas
fokon kellett tartani kiképzésüket, harckészültségüket. A
történelem erre sok példát ismer. A jövõ háborúiban a
gyõzelem általában az ellenség legfontosabb objektumainak,
kiemelten a gazdasági potenciáljának pusztításával érhetõ el.
Az ellenség fegyveres erõi, melyek mögött már nem lesz gazdasági
háttér, várhatóan el fogják veszteni harcképességüket.
A
fentiekbõl levonható egy eléggé kategorikus, de nagyon fontos
következtetés: a jövõ háborúiban, melyek majd 2025–2030 után
következhetnek be, a gyõzelem eléréséhez a támadó félnek nem
szükséges elfoglalnia a védõ fél területét, de még
„kontaktus”-ba sem szükséges kerülnie vele, elegendõ lehet
egy rakéta-kozmikus-tengeri csapásmérõ mûveletet végrehajtása,
amelyben szükségképpen ötvözõdik a rádióelektronikai, illetve
az információs-informatikai eszközök, eljárások széles körû
alkalmazása.
*
* *
A
prognóziskészítés minden idõben egyik legfontosabb összetevõje
volt és maradt bármely állam katonai tervezésének. Ahhoz, hogy a
védelmi szférában bevezetett rendszabályok, illetve a fegyveres
erõk felkészítése reális legyen és megfeleljen az adott korszak
követelményeinek, azokat már jó elõre meg kell alapozni. Csak
így képzelhetõ el, hogy a fegyverzet és a haditechnikai eszközök
fejlesztése, korszerûsítése terén nem lesz lemaradás, de az is,
hogy a gazdaság forrásait racionálisan használjuk fel. Ahhoz,
hogy meglássuk mindazt az újat, ami megjelenhet a közeli és a
távolabbi jövõ háborúiban, szükségessé válik a tegnap és a
ma hadelméletének tudományos igényû vizsgálata, a korábbi
tapasztalatok feldolgozása és az eredmények folyamatos
figyelembevétele. El kell ismernünk azonban, hogy eközben néhány
nézet, amely a távolabbi jövõre vonatkozik nagyon is
szubjektívnek, hipotetikusnak, sõt néha fantasztikusnak is tûnhet.
A
jövõ háborúiról szóló
elképzelések ugyanakkor nem
csupán a hadtudomány mûvelõinek
problémája kell, hogy legyen, és a kutatás területe nem is
szûkülhet le a fegyveres erõkre, illetve a fegyveres küzdelemre.
Ez az egész társadalomra kiható tudományos problémát jelent,
amely összefügg – a történelmi tapasztalat tudományos
törvényszerûségei alapján – a jövõ megismerésével, annak
részeként a háborúk új, következõ nemzedéke jellegének,
természetének valószínûsítésével.
A
hadviseléssel kapcsolatos tudományos elõrelátás eredményeit a
politikai, a gazdasági és nem utolsó sorban a katonai tervezés
során figyelembe kell venni. Ezért a katonai prognóziskészítésben
célszerû, ha részt vesznek a kormányzati szervek, a különbözõ
minisztériumok és fõhatóságok, illetve a tudományos
kutatómûhelyek, mindenekelõtt a hadtudomány képviselõi. Csak a
kormányzati, illetve a kormányzathoz kapcsolódó szervek és
szervezetek képesek teljes körûen átfogni a gazdasági,
politikai, szociális, környezeti, jogi, nemzetiségi és végsõ
soron a katonai problémakörök komplexumát.
A
hadviselési generációváltás megvalósításának három
elõfeltétele van: a
technológiai fejlesztés, a doktrínális megújulás és a
szervezeti alkalmazkodás. Jelen dolgozatban e három feltételbõl
alapvetõen a technikai-fegyverzeti, illetve technológiai
fejlesztések várható hatásai kerültek kiemelésre.
A
nemzeti, illetve szövetségi összhaderõnemi doktrínák jelentik a
hadviselés új generációiba való belépés feltételét.
Ugyanakkor a doktrínák szinte kiáltanak a szükséges eszközökért,
amelyek nélkül nem lehet biztosítani a mûveleti parancsnok
számára a szükséges adatokat, feltételeket a hadmûvelet
politikai és katonai céljainak eléréséhez.
A
szervezeti alkalmazkodás szükségességéhez sem férhet semmi
kétség. Itt csak a harcvezetõkre, illetve törzstisztekre
összpontosítva azt erõsíthetjük, hogy az alkalmi összhaderõnemi
kötelékek léte kikényszeríti a haderõnemek képességeit jól
ismerõ szakértõk közös munkáját, mert õk mûködnek együtt,
hogy a leghatékonyabban érvényesítsék a kötelék minden erejét
és képességét az adott ellenséggel szemben. Ezért szükséges
az, hogy az összhaderõnemi magasabbparancsnoki tisztképzés olyan
tiszteket készítsen fel, akik behatóan ismerik minden haderõnem
képességét, alkalmazásának elveit és rendjét. Az
összhaderõnemi tisztek képzése arra kell irányuljon, hogy
megtanítsák õket a haderõnemek összességének együttes,
egymást erõsítõ hatására a 21. századi hadászati mûveletben,
a hadmûveleti feladatok során, illetve harcban.
Eljutott-e
a hadügy forradalma a hagyományos hadviselés új generációjának
küszöbére? Úgy tûnik, hogy igen. A
vezetõ katonai hatalmaknak – mindenekelõtt az Egyesült
Államoknak – már megvan, vagy hamarosan meglesz a technológiája
ehhez. Ez pedig döntõ lesz majd a „hagyományos” mûveleti
képességek terén, különösen hadmûveleti szinten.
Itt
a helye annak, hogy két rövid gondolatot megemlítsünk. Elsõként
azt, hogy a témával kapcsolatos – viszonylag szegényesnek látszó
– külföldi szakirodalom mellett magyar hadtudományi kutatók is
érdeklõdést mutatnak a jövõ konfliktusai, háborúi iránt. Így
elismeréssel lehet említeni Várhegyi Istvánnak, a hadtudomány
kandidátusának aktivitását. Az általa készített tájékoztatók
egyes részeit – az õ hozzájárulásával – e cikkben is
felhasználtuk. Itt köszönöm meg – nevek nélkül is – azt a
segítséget is, amit a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
tanárai adtak a cikk elkészítése során.
A
jelen cikk távolról sem tudja bemutatni annak a problémának
teljességét, amit a jövõ háborúira vonatkozó
gondolkodásunkkal, felkészülésükkel függ össze.Mindez
további kutatást és véleményezést feltételez, amit a cikk
szerzõje nagy szakmai empátiával fogadna, annál is inkább,
minthogy még elég sok kérdést meg sem tudott fogalmazni, nemhogy
azokra választ is adhatott volna.
FELHASZNÁLT
IRODALOM
[1]
A Magyar Köztársaság nemzeti katonai
stratégiája (tervezet) [Honvédelmi Minisztérium, 2004. július.]
[2]
A Szövetség Stratégiai Koncepciója
[Washington D. C., 1999. április 23–24. NATO-tükör dokumentáció,
1999. nyár.]
[3]
The National Security Strategy of the United
States of America [The White House Washington, 2002. September.]
[4]
A prágai csúcstalálkozó nyilatkozata. Új
kihívások a prágai csúcstalálkozó után. [Belügyminisztérium,
2002. pp. 249–263.]
[5]
Aktualnüje Zadacsi razvitija Vooruzsonnüh szil Rosszijszkoj
Federacii [Moszkva 2003.]
http://www.rian.ru/rian/intro.cfm?doc – id=261
http://www.rian.ru/rian/intro.cfm?doc – id=261
[6]
Military Stratgy of the Czech Republic [Prague, 2002. (The Government
Resolution of the Csech Republic of 29 April 2002 no. 438).]
[7]
Modern War, Modern Law, and Army Doctrine: Are We in Step for the 21
st Century? Parametrs, Spring 2002, pp. 45–59.
[8]
Gyarmati István: A Magyar Honvédség az
Európai Unióban [Hadtudomány, 2004/2. pp. 23–20.]
[9]
Várhegyi István: Hálózatalapú mûveletek
elvi kérdései [Kézirat, Budapest, 2004.]
[10]
Bowdish, R. H.: Forradalom a hadügyben: a
hatodik nemzedék [Military Review, 1995/6., pp. 26–33.]
[11]
Slipchenko: A hadviselés hatodik nemzedéke [Field Artillery, 1993.
október, 38–41. oldal.]
[12]
Szternák György: A nagy pontosságú fegyverek és
fegyverrendszerek elleni védelem és harc kérdései [Kandidátusi
értekezés, HM VKTI, 1991.]
[13]
Klaus Neumann: Der Gewalt nicht nachgeben [Truppenpraxis/
Wehrausbildung 11/1999, pp. l 732–742, 799.]
[14]
S. Lind, William: „A háború változó
arculata: A negyedik generáció felé” [Military Review, 1989.
október.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése