Konyha technikák

Konyha technikák

Nutella - házi mogyorókrém (egészségesebb verzió)

 2012.11.17. 18:15

Szerintem sokkal valódibb, finomabb, mogyorósabb íze van a házilag elkészített mogyorókrémnek, mint bármelyik üzletben kapható próbálkozásnak. Ráadásul ha mi készítjük, tudjuk pontosan, mi kerül bele. Feltehetőleg semmi mesterséges. Számomra olyan fenséges íze van, hogy szó szerint sajnálom azokat az embereket, akik mogyoróérzékenyek, és nem fogyaszthatják. Ha ez így van, még mindig elkészíthető szezámmaggal, s közel hasonló ízt kapunk. Feltéve, ha szezámmagot viszont fogyaszthatunk...

A recept:

Hozzávalók:

• 1 marék mogyoró
• víz
• 1 csapzott kanál karobpor vagy kakaópor (szerintem karobbal finomabb...)
• édesítőszer - méz, gyümölcscukor, barnacukor, xilit,aszalt gyümölcs (pl:datolya) stb.
• aprítógép (min. 500 Watt)

Elkészítés:

Ha a mogyoró nincs megpirítva eleve, akkor egy teflon edényben enyhén megpirítjuk. (Finom illata és íze lesz.)
Ha pirított mogyoró van a birtokunkban, akkor erre nincs szükség. Egyszerűen az aprítógépbe tesszük. Hozzáadjuk a karobot (vagy kakaót). Összedaráljuk. Egy tálkába szórjuk, amikor már teljesen por állagú lett és egy kevés vizet, valamint ízlésünknek megfelelő mennyiségű édesítőszert keverünk hozzá. Az elkészült krémet kenyérre kenjük. Tovább ízesíthetjük, ha a kenyérre teszünk gyümölcsöt - például ananászt vagy almát, vagy körtét.

Parti és vendéglátó falatnak is kitűnő csemege. Pláne, ha kis kockákat készítünk, tetejükre szép kis gyümölcsszeletet teszünk, fogpiszkálóra szúrjuk. Gyorsan elkészül és persze azonnal elfogy.

Csak egy dolgot ajánlok hozzá: Mértékletességet - feltéve, ha nem akarunk pattanásokat, vagy nehezebb gyomrot.

Nemcsak kenyérre kenve, de süteményhez is remek krémet készíthetünk gyorsan a mogyoróval így. Megtölthetünk vele palacsintát is, vagy kalácsot, kelt-tészta félét.

Mit? hogyan? miért? Válaszok a helyes konyhatechnikák alkalmazására

 2012.06.04. 20:30

A 2012-es első félév utolsó előadásának lehettünk hallgatói „Nem titok az egészség” témakörben, amely során az előadó – Tóth Gábor, aki az Élelmiszeripari Egyetemen végzett élelmiszeripari mérnökként – a konyhaművészet egészséges rejtelmeibe vezetett be minden résztvevőt, tévhiteket oszlatva el és új ismereteket adva a főzés, párolás, pirítás, olajban és roston sütés, grillezés, mikrohullámú kezelés, hűtés, mélyhűtés, szárítás és egyéb műveletek jellemzéséről egészségvédelmi szempontból.

 

Az előadás legelején az előadó leszögezte, hogy azokat a főbb információkat igyekszik megosztani, amelyeket részben az Élelmiszeripari Egyetem tananyagai, jegyzetei, részben elmúlt 12 év konyhatechnikai tapasztalatai adtak és adnak Számára.

A konyhatechnikákkal és az étkezéssel kapcsolatban legelőször is kitért arra, hogy létezik olyan irányzat, ami szerint egyátalán ne főzzünk, felejtsük el az ételkészítési technológiákat. Mindent a lehető legegyszerűbben nyersen fogyasszunk el. Ez egy alap axióma.

Egyrészt muszáj valami előkészítő, tisztító technológiának bevetni. Másrészt vannak bizonyos ételek, amelyeket kifejezetten hő kezelni kell. Persze van, amit nyersen is fogyaszthatunk, és maga a nyers étel alapú étrend is jó lehet, ha a kellő ismeret megvan hozzá és ez alkalmazásra is kerül.

Sokszor szokták ostorozni a nagyüzemeket is, viszont ne felejtsük el, hogy van néhány technológia, ami csak nagyüzemben képzelhető el. Pl. konyhában védőgázos csomagolást nehezen tudunk kivitelezni. Ehelyett fagyasztásnál a levegőt kiszorítva fagyasztunk le élelmiszereket.

Déli gyümölcsöket etilénnel érlelik. Otthon is lehet etilénnel érlelni. Minden gyümölcs termel érése során etilént. Ha érése során egy lezárt zacskóba tesszük, nem engedve, hogy a gázok eltávozzanak, tulajdonképpen önmagukat érlelik. De az alma mellé tett gyümölcs is jobban érik. Ezzel a módszerrel siettethetjük az érlelést.

Amikor csak lehet, otthon készítsük az ételeket, a kérdés azonban az, hogyan?

Az ételkészítés gyakorlatának elméletéről van szó.

Cél: Megőrizni az étel beltartalmi értékét. Vitamin és ásványi anyag tartalmat megőrizni. Ehhez pedig kíméletes technológia használata kell.

Kuktafazék ugyan 100 fok felett dolgozik, de mégis kíméletesen főz, ha rövid ideig használjuk. Tehát az idő függvénye magas hőmérsékleten fontos. Rövid idő magas hőmérsékleten kezelve a barátunk.

Ellenben az elektromos párolóedények 60-70 fokon tartják a levegőt hosszútávon. Ez rosszabb, mint a kuktában párolt étel. Az egyik legrosszabb megoldás. Hosszú időt szánunk rá alacsonyabb hőmérsékleten. A vitaminoknak nem tesz jót a hosszú feldolgozási idő.

Amikor az a célom, hogy az élőflórák (baktériumok) elpusztuljanak, de a vitaminok megmaradjanak. 5-10 perces intenzív hőhatás a vitamin nagy részét megtartja. Kuktában rövid ideig készült káposzta - 10 perc után még mérhető C-vitamin tartalommal bír. Avitaminbomlás lassabb folyamat, nem egy perc alatt semmisül meg. Több tízperces hőkezelés kell a vitamin elpusztításához. Ezért sem ajánlottak az elektromos párolóedények.

Rostok puhítása alapcél. Szükség van rostokra. Barátaink. A túl sok nyers rost nem mindig jó. Párolás során a rostok megdagadnak. Könnyebben emészthető a párolás során kezelt rost. Pl: Sárgarépa nyersen sok enzimet tartalmaz, viszont karotint alig. Ellenben félig párolva másfélszeres karotin, teljesen párolva kétszeres mennyiségű karotin képes felszívódni.

Sütőtök nyersen sárgarépával finom, ízletes. Karotin tartalma nyersen szintén kevésbé szívódik fel, noha rengeteg hasznos fitokemikália van a nyers sütőtökben. Tehát mérlegelni kell, mikor kell nyers, mikor kell párolt ételt fogyasztani. Milyen céllal választjuk az adott zöldséget.

Gőzölés során a keményítők a növényekben megduzzadnak. Duzzadt keményítő könnyebben kezelhető és emészthető. Keményítőtartalmú élelmiszereket érdemes áztatni. Pl gabonafélék, burgonya.

Natúr pelyhek nyers fogyasztása hasnyálmirigy megnagyobbodáshoz,  2-es cukorbetegséghez vezethet, valamint, bélvérzést okozhat. Egészséges ha a müzli-reggeli nem nyers formában kerül fogyasztásra. Érdemes a zabpelyhet, natúr pelyheket egy kevés vízben felfőzni.

A kenyérkészítés nem véletlen terjedt el. Szakmailag érdekes dolog. Kelesztéskor a keményítő további feltárást végez. Az igazi kovászos kenyér sokkal könnyebben emészthető, mint az élesztős. Íze is más. Manapság azonban kovászaromát használnak a sütőiparban.
Élesztőmentes napok beiktatása fontos. Nem szabad minden nap élesztős terméket fogyasztani.

Búza elterjedése miatt napjainkban az alternatív gabonákat nem fogyasztják. Pl. köles, amaránt, árpa, hajdina, stb.

Szintén cél: Jóízű, egészséges étel készítése kíméletes technológiával.

Gabonát mindig főzni kell, kivéve nyers gabonacsírák.

Hüvelyesek – csíráztatás esetén nem kell hővel kezelni, amúgy általánosan áztatni pl: éjszaka áztatás és az első főzővizet is le kell önteni.

Keményítőtartalmú krumplit és rizst is főzzük. Kelkáposzta, kelbimbó, karfiol, sütőtök, répa érdemes időnként főtt formában is előtérbe helyezni.

Állati termékeket is hő kezeljük. Nyers tej ellenjavallott napjainkban már, hiszen az állatokat olyan rovarok, ízeltlábúak támadhatják meg, csíphetik meg, amelyek a vérbe, sőt tejbe kerülve súlyos állapotokat idézhetnek elő.

Tej, tojás hús hal tehát mind hőkezelést igényelnek.

Ha nem jó az otthoni konyhatechnikánk, mindent tönkre tehetünk.

Sokszor ostorozzuk a gyorséttermek sült burgonyáját.

Milyen módszerek előzik meg a forró (szója) olajban történő készre sütésüket?

Előkészítik őket lassú előfőzéssel, de ekkor még nem puhulnak meg teljesen.

Minden növényben elképesztően sok levegő, légrés van. Ezeket a légréseket telíteni kell. Ha olajjal telítenék, sem gazdaságos, sem igazán finoman fogyasztható sem lenne. Ezért a légrések az előfőzés által vízzel telítődnek.  Így logikusan, nem olajjal telítődik. Előfőzést követően lecsepegtetik a burgonyaszálakat, szárítják, elősütik, lefagyasztják és készre sütik az étteremben általában szójaolajban.

Hogyan készítsünk egészségesen sültburgonyát, szalma krumplit? Otthon friss olajba sütni a nem előkészített burgonyátegészségtelenebb, mert víz helyett olajjal telítődnek a levegő rései.  Amennyiben ilyen krumplit szeretnénk fogyasztani, lobogó sós vízbe kell mártani 15-20 másodpercre az apróra vágott burgonyát, megszárítani (különben az olaj szétfröcsöghet), és utána olajban kisüthető. Így epére, gyomorra, túlsúlyra kevésbéártalmas.

Túlfőzés is helytelen eljárás. Túl sok vizet önteni zöldség alá helytelen, mert– kilúgozzuk. Csak tisztító kúra esetén érdemes szétfőzni. Szétfőzve a zöldségekből kioldjuk az ásványokat, így káliumleves lesz belőle. Lúgosító hatása van. Ilyen káliumlevesek léböjt-táborokban is előfordulnak. Tehát otthon levest készítve kerüljük a bő vízben történő teljesen puhára főzést. Hiszen a legtöbb értékes táplálék ez által kifőzésre kerül, és nem jut be a szervezetbe hasznos felhasználásra. Ezért inkább pirítsuk (olaj és zsiradék nélkül), majd pároljuk (kevés vízen) a zöldségeket, és a végén a fűszerezéshez, ízesítéshez öntsük fel valamennyi vízzel, de ekkor már ne főzzük sokáig. Így jobban megőrizhetjük a zöldségeink beltartalmi értékét, és egészséges levest fogyaszthatunk.

Gyümölcsleveseket főzés nélkül készítsük, kizárólag turmixgéppel.

A konyhában való tevékenységeink során nagyon fontos dolog azoxidáció, amire különösen figyeljünk. Ha egy terméket megvágtunk, turmixoltunk, azonnal oxidációnak van kitéve. Igyekezzünk ezért mielőbb felhasználni.  Oxidáció hő hatására gyorsul, oxidáció során pedig további tápanyagok távozhatnak a növényből.

Olajban sütés esetén ne használjuk fel újra az olajat.  Az égetett olajok állása közben is oxidáció lép fel – még sötét helyen tárolás esetén is.  Elképesztően rákkeltő az olaj újbóli felhasználása.

Amennyire csak lehetséges kerüljük az olajban sütést, rendkívül káros.

Régen az emberek aszaltak a nap melegét felhasználva árnyékban. Ez mind a mai napig a legegészségesebb vízelvonási módszer. Hosszútávon nagyon kíméletes eljárási mód, főleg ha az aszalógépünkön állítható a hőmérséklet. Elképesztően tartós termék áll elő, amelyet télen is fogyaszthatunk.  C-vitamin tartalmukat is megtartják az aszalványok. Tiszta levegőn, árnyékban kinn is aszalhatunk gyümölcsöt, zöldséget. Az egyik legjobb tartósítási módszer.

Sózás is tartósít. Tudni kell róla, hogy vízelvonó hatású, és egy határon túl már nem egészséges. Zöldségeket, krémeket tartósíthatunk sóval, főtt ételhez adva gondoljunk arra, hogy megnövel(heti) az étel sós ízét.

Füstölés. Fizikai füstölés nem egészséges. Sóval, füsttel, nitrites páccal tartósít az élelmiszeripar. Füstölést általánosan nem ajánlják, nem egészséges. Inkább füst aromával kezeljük az ételt a kívánt füstölt íz elérése érdekében. Füstgázok tisztított esszenciája a füstaroma.  Az aromák nem mindig szerencsések, de a füstaroma mértéktartóan, enyhén használva nem okoz betegséget.

Régiek használták az erjesztést. Erjesztési folyamatok: Tejsavas, alkoholos és élesztős, kevert savas.

Újabban a kefíreket, joghurtokat genetikailag módosított szervezetekkel érik el az élelmiszeriparban. 

Az előadáson eddig a hosszú távú konyhatechnikai műveletekről volt szó.

Mindennap használatos konyhatechnika:

 Előtisztítás. Szerencsés, ha nem ugyanazon a helyen tisztítjuk az élelmiszert, mint ahol feldolgozzuk. Érdemes a kertből leszedett, piacról hazahozott élelmiszert kerti csapnál megmosni. Vagy házban külön helyiségben. Ha látnánk, mi minden jön le a nyersanyagról, mennyi kórokozó, teljesen másként állnánk ehhez a kérdéshez. Ha mosogató felett dolgozunk, utána rögtön fertőtleníteni kell, mert keresztfertőzést okozhatunk – hasfájás, hasmenés, gyomorproblémákat okozhat. (Bővebben olvasható erről Tóth Gábor Beteg táplálékaink című könyvében.)

Tojás megfogása után kezet kell mosni, majd a területet fertőtleníteni. Hűtőben elkülönítve kell tárolni – lehetőleg dobozában.

Fontos a körültekintő eljárás.

Hámozás. Elveszítünk vele egy kis tápanyagot, de szükséges. Ha lehetséges, helyette erre a célra használatos dörzskefével dolgozzunk. Előtte a zöldséget be kell áztatni. A legnehezebben elérhető szennyeződések is fellazulnak. Egy viszonylag tiszta növényt áztatással és dörzskefével konyhakészre lehet hozni. Ráadásul több tápanyag marad meg.

Gabonáknál is fontos az előkészítés. Koptatás, gőzölés, csíráztatás. Gabonaiparban is alapvető előkészületek vannak.

Amint felaprítottuk az élelmiszert, nincs időnk. Oxidáció tápanyagot pusztít. Másnapra a tápanyag általánosságban 50-60%-a csökken.

Nedves hővel történő kezelés a főzés, párolás, gőzölés.

Főzés napjainkban már elavult technológia. Bő vízben főzni nem tanácsos. Pároljunk helyette. Párolás során fontos, hogy ne nyitogassuk sűrűn a fedőt. Pároláskor igyekszünk a beltartalmi értéket megőrizni.

Rizs, köles, kásák pelyhekből – enyhe, gyors pirítás szárazon, utána történik a vízzel való felengedés. Szárazon pirítani – nem olajon. Fertőtleníti a gabonát a pirítás, és elősegíti a víz felvételét. Az előpirított élelmiszerek beltartalmi értéke magasabb. A rizsszemeket mossuk meg, majd olaj nélkül kicsit pirítsuk át figyelve arra, hogy a rizsszemek ne égjenek meg, ne süljön le!

Párolás során vízgőzzel dolgozunk – előnyös, mert alkalmazása során nem képződik rákkeltő anyag.

Túl sok víz használatakor túl sok anyag oldódik ki. 100 fokos főzésnél az élő anyagok ínaktiválódnak, ezért inkább pároljunk, mint főzzünk.

Ne főzzük, pároljuk teljesen puhára a zöldségeket. Ha a zöldség belseje ropog, kívül puha – vitamintartalma és emészthetősége jó! Tehát a belseje maradjon kemény!  Félpuha megoldás régi-új technológia, szemben az agyon hő kezelt élelmiszerekkel. Nyílván van olyan zöldség, ami elveszíti az élvezetét ilyen eljárás során. (PL: Lilakáposzta – nyersen ajánlottabb fogyasztani.)

Szárazhő hatására pörzs vagy pörk anyagok készülnek, ezek a barnulási termékek. Aminosavak, fehérjék és szénhidrátok egymással reakcióba lépnek. Nem enzimes barnulás történik. Kromoszómakárosító, tehát rákkeltő hatása van az ilyen módon készített ételeknek.

Kávét is ilyen pörköléssel készítik. Kávé természetes sötét színe, pörkölés során is tovább sötétül. Óvatosan kell bánni a gabonakávékkal is. Pörkölés kimondottan rákkeltő anyagokat produkál. Kakaó is hasonló. A pörkölés nem pirítás.

Aki reggel éhgyomorra kávéval kezd, elképesztő irritációt ad a gyomornak. Rákkeltő kockázata van.

Sütés. Napraforgó olaj 180-220 fokon forr. Ezen a hőfokon egy élelmiszer nem maradhat egészséges. Olajban sütés idején az olajat beszívja a termék, nehéz a gyomornak, epének, hasnyálmirigynek sem jó. Sütés során vékonyan kikenni kókuszolajjal a tepsit, és így hővel sütőben sütni egészségesebb. Kicsit szárazabb lesz, de salátafélékkel fogyasztva finommá tehetjük. Kerüljük az olajban történő sütést (rántott ételek, olajban sült kelt tészták) .

Sok pörkanyag és az izgató anyagok hajlamosítanak refluxra, gyomorirritációra, hasnyálmirigy problémára, vékony és vastagbél betegségre.

Sült burgonyát rágjuk péppé.

Roston sütés. 1 szelet BBQ hús elfogyasztásával annyi benzopirén kerül a gyomorba, mint jelentős számú cigaretta elszívásakor. Csak dohányzáskor a tüdőbe, sült evése során a gyomorba. Tehát egyfajta rákkeltő kockázatot hordoz.

Sültektől való mentességet javasoljuk. Sülteket esetleg tepsiben készítve. Egyszer-egyszer nem halálos, de hosszútávon rendszeresen készítve és fogyasztva kerüljük el.

Palacsinta esetenként elfogadható. Tej és tojást kihagyni, inkább növényi fehérjékkel készíteni. Rákkeltő hatása így elenyésző, de nem feketére sütni. Gofrisütő jobban szabályozható. Almával lazítható a tésztája, lágy pépet biztosít. Arany barnára sütve elkerülhető a rákkeltő hatás. Kerüljük el a fekete színű anyagok képződését.

Kenyérpirító használata során a kenyeret egész keresztmetszetében átsütve fogyasszuk.  A belül puha pirított kenyér nem igazán fogadható el. Kétszersült, vagy teljesen pirított kenyér ajánlott.

Mikrohullámú kezelés általánosan nem javasolt.  Nem visszafordítható változások történnek a fehérjeszerkezetekben. Inkább langyosításra használjuk, alacsonyabb hőfokon.

Mézet, olajat utólag adjunk az élelmiszerekhez. Aszalványokat nem érdemes belefőzni az ételekbe, kásákba, hiszen teljes értékű ételek. Gabonát megfőzve az aszalványt nyersen rakjuk hozzá. Gyümölcslevet is utólag tesszük az ételbe.

Habarás során alternatív liszteket is használjunk. Zabpehely, köles, durumliszt – könnyebben emészthető ételt kapunk.

Pirospaprika krém készítése házilag (Piros arany)

 2012.10.31. 17:22

Hajdanán a paprikák dísznövényekként pompáztak a nemesi és urasági kastélyok kertjeiben. Ezen megállapításnál arra gondolok, hogy vajon léteznek-e ma is olyan dísznövények, amelyekről még nem, vagy csak alig fedeztük fel, hogy étkezésre is alkalmasak? Bizonyára. Kell, hogy létezzenek. Már csak azért is, mert ahogy éveim számában előre haladok, úgy ismerek meg egyre több és több növényt, amelyről korábban nem, vagy szinte alig hallottam. Például egész gyerekkoromban ismertem, láttam a feketebodzát, de bizony egészen az elmúlt egy-két évig nem tudatosult bennem, hogy mennyire értékes növény, amelyből nem csak lekvárt, de szörpöt is lehet készíteni. Sőt emellett számos betegség "gyógyszere" is lehet. Nos a paprikáról csak ezt az egy mondatot szerettem volna kiemelni. Én örülök, hogy abban a korban élek, amikor tudjuk, hogy ehető, sőt nem csak ehető, hanem különféle módokon felhasználható. Az egyik remek felhasználási módja, a piros paprikából készített paprikakrém, amely ételek ízesítésére (valamint színezésére) kitűnően alkalmas. Ennek az elkészítési módját mutatom most be:

A recept:

  

Hozzávalók:

• 2-3 kg kápia vagy pritamin paprika (akár vegyesen is)
• só
• kevés víz
• üvegek
• befőzési fólia

 

Elkészítés:

A paprikákat megmossuk, majd feldaraboljuk és egy kevés vízen megsózva elkezdjük párolni őket úgy, mint ahogy a lecsót is. Vannak, akik ezt olajos alapon készítik. Én egészségesebbnek tartom, ha nem égetünk, nem hevítünk olajat.
Mások pedig hagymás olajon, mint a pörköltet - készítik. Ezt sem ajánlom, ha az egészséges étrend irányvonalát szeretnénk követni.

Amikor a paprikák megpuhultak, megpárolódtak, botmixerrel összeturmixoljuk, majd előre elkészített "sterilizált" üvegekbe töltjük a paprikaszószt. Befőzési fóliát teszünk rá, a kupakkal jól lezárjuk és száraz dunsztba fejtetőre állítva megvárjuk, míg néhány nap alatt kihűl. Mikor már nem ad le meleget egyik üveg sem, pincébe vagy kamrába tesszük és szükség esetén felhasználjuk őket. Levesek, mártások, pörköltek, pástétomok ízesítésére nagyszerű "piros aranyunk" lesz, ami bearanyozza ételeink ízét! :)

Chiliszósz, csípős paprikakrém házilag

 2012.10.31. 17:45

Wikipédia szerint: "Az erek alapi részén az ún. óriás sejtek tartalmazzák a kapszaicint, amitől ízét csípősnek érezzük." Ez a titka annak, hogy miért csíp a csilipaprika. Az előbb bemutattam az édes paprikából készült krémet, most pedig a tüzes ízvilág kedvelőinek is elárulom, lehet házilag is chiliszószt készíteni. Az eljárás lényegében ugyanaz. Az igazság az, hogy először tüzes paprikakrémet készítettem, mert férjem nagyon kedveli a csípős ízt. Ezt követően gondoltam arra, hogy miért ne kedvezhetnék magamnak és a nem csípős ételeknek, ezzel a logikával készült az édesebb krém. A csípős szószhoz végül is bármilyen paprika jó. Vegyesen zöld, piros és sárga színű paprikákat használtam fel. Azért nem lett olyan erősen piros színe, elég, hogy az íze az.

Hozzávalók:

• 2-3 kg csípős paprika
• só
• fokhagyma
• kevés víz
• üvegek
• befőzési fólia

 

Elkészítés:

A paprikákat megmossuk, majd feldaraboljuk és egy kevés vízen megsózva elkezdjük párolni őket úgy, mint ahogy a lecsót is. Fokhagymát is apríthatunk bele. Vannak, akik ezt olajos alapon készítik. Én egészségesebbnek tartom, ha nem égetünk, nem hevítünk olajat. Felvágás után ügyeljünk arra, hogy a szem és a száj környékét ne dörzsöljük meg az ujjunkkal, ami a paprikákkal érintkezett, mivel irritáció léphet fel. Néhány éve véletlen bogyiszlói paprikát vettem a piacon - tv paprika helyett. Lecsóba elkezdtem feldarabolni és a végén mindkét kezem annyira égett, mintha megégettem volna, vagy erős napozáson égtem volna le. Szerencsére a panthenol sprayt a tenyeremre fújva rövid idő alatt helyreállt a bőr. Tehát a csípős paprikákkal óvatosabban kell dolgozni.

Amikor a paprikák megpuhultak, megpárolódtak a fedő alatt, botmixerrel összeturmixoljuk, majd előre elkészített "sterilizált" üvegekbe töltjük a paprikaszószt. Befőzési fóliát teszünk rá, a kupakkal jól lezárjuk és száraz dunsztba fejtetőre állítva megvárjuk, míg néhány nap alatt kihűl. Mikor már nem ad le meleget egyik üveg sem, pincébe vagy kamrába tesszük és szükség esetén felhasználjuk őket. Aki szereti a csiliszószt, nyilván tudja, mibe és hogyan használja fel. Lehetőség erre végtelen. Csak csínnyán bánjunk vele, nehogy a gyomrunk megérezze... Mértékkel, nagyon keveset. Lehetőleg főzés után adjuk az ételhez.

Kókusztej (készítése házilag)

 2012.08.01. 20:10

Számtalan receptemben szerepelt már a növényi tej, mint hozzávaló. Meglehetősen sok a növényi tejek készítésének módja. Most a számomra legkedvesebb (legalább is jelenleg) növényi tej, a kókusztej készítését mutatom be.

 

 

 

A recept:

Hozzávalók:

• 1 csésze kókuszreszelék (A legjobb, ha van igazi kókuszdiónk és abból sikerül kikaparni.)
• 3 csésze víz
• 1 csipetnyi só
• igény szerint édesítő (gyümölcscukor, nyírfacukor, méz, stb...)

Elkészítés:

A kókusztejnek, ahogy a többi növényi tejnek is két elkészítési módja van.

Az egyik, amikor éjszaka ázik - jelen esetben - a kókusz, más esetben az olajos mag. Majd ezt követően kerül feldolgozásra. A másik - általam előnyben részesített módja, - nem igényel éjszakás áztatást.

Azért is jobban kedvelem ezt az elkészítési lehetőséget, mivel ritka az, amikor előző este én fixen tudom, hogy másnap kókusztejet innék, vagy használnék fel ételkészítéshez.

Szóval a gyorsabb verzió:

A vizet felforraljuk (buborékozzon). Egy csipetnyi sóval hozzásegítjük a forrást, amikor a forráspont már közel van. A felforrt vízbe egyszerűen beleszórjuk a kókuszreszeléket. Átkavarjuk, majd ismét forralunk rajta egyet. Fedővel hűvösebb helyre tesszük. (Nagy melegben pl. hideg vízbe állítjuk, vagy hidegebb kőre, padlólapra tesszük.)

Amíg kihűl jut időnk másra. Arra mindenképp, hogy a turmixgépünket elővegyük, ha nincs mindig kéznél.

Az a jó, ha a turmixgép teljesítménye legalább 500 Watt. A kihűlt kókuszos-vizes egyveleget a turmixgépbe töltjük és néhány percig (2 perc minimum) turmixoljuk. Amikor már sokáig turmixoltuk, egyszerűen csak sűrű szövésű szűrőn keresztül átöntjük a kancsónkba, vagy tároló edénybe. Ha nincs sűrű szövésű szűrőnk (micsoda nyelvtörő!:) ), akkor használhatunk tiszta harisnyadarabot, vagy gézt is a művelethez. Nekem van két szuper műanyag szűrőm, amit teák szűréséhez használok emellett. Hipermarketekben lehet ilyet kapni. De eurós, vagy százforintos boltban is láttam már.

Szóval az elkészült kókusztej (nekem kb. 7 dl lett) hűtőben 2, max. 3 napig eláll, bár én a frissesség híve vagyok. Ha csak lehet, felhasználom még aznap, legfeljebb másnap. Mézzel és egy kevés kis vaníliával lehet az ízét igazán megbolondítani. A maradék - felfőtt kókuszreszelék süteményekbe, reggeli kásákba, esetleg kenyérbe keverhető, de régebben én még fasírthoz is hozzáadtam. (Talán erről is írok egyszer - még kép hiányában vagyok, csak kolléganőm egyike ízlelhette, mikor még nem blogoltam.)

Kata tepsis csirkecombja

Nem tudom, máshol, más "szakmában", hogy van, de mi, "újságírótyúkok", ha összekerülünk, miután a környék szaftos pletykáit elosztottuk és a magunk módján a világot is "megváltottuk", biztos, hogy a főzésnél kötünk ki. A fakanál körüli elméletgyártás legtöbbször úgy kezdődik, hogy valamelyik bedobja a sarkalatos kérdést: "adjatok valami jó tippet, finom és gyorsan készülő kajára!" Ez a varázsige, mert innen aztán egymást túlbeszélve jönnek a jobbnál jobb receptek. Egyik alkalommal Kata mesélte el, hogy milyen szenzációs tepsis csirkecombbal kápráztatta el a családját, s még nem is posztolt a konyhában órákon át. Az ötlet nagyon megtetszett, azonnal megjegyeztem és azóta már többször is elkészítettem.
Hozzávalók: 4-6 db. csirkecomb (alsó és felső egyben), 6-8 db. koktélparadicsom, vagy 1-2 db paradicsom karikára vágva, 2 nagy alma, 1-2 paprika, 3-4 cikk fokhagyma, 1 nagy fej hagyma, só, bors, fűszerpaprika.

A csirkecombokat megmossuk, leitatjuk a víztől, majd sózzuk, borsozzuk, megszórjuk fűszerpaprikával. Egy tepsi alját vékonyan kikenjük olajjal és ebbe fektetjük a csirkecombokat.


Ezután rászórjuk a karikára vágott hagymát, a fokhagymacikkeket, a karikára vágott paprikát és a magházától megtisztított cikkekre vágott almát, illetve a paradicsomot. (A koktélparadicsomot egészben, ha nincs ilyen, akkor a másikat karikára vágva.) Ezután a tepsit alufóliával lefedjük, majd a sütőben kb. félórát sütjük, aztán levesszük róla a fóliát és addig sütjük, míg szép pirosra pirul a comb. A comb mellé nem szükséges köret, hiszen a tepsiben sült zöldségek és alma körteként is felfogható. Salátával, illetve savanyúsággal tálaljuk, csak húsnapon fogyasztjuk.

Jó fakanálforgatást!

Ételízesítő házilag

Volt nekem egy szeretett nagybátyám, aki nagytudású élelmiszervegyész volt, a sör-, égetett italok és üdítők nagyipari gyártásában vannak elévülhetetlen érdemei. Sok esetben családtagokon, rokonokon "tesztelte" egy-egy újabb termék minőségét, ezért soha nem volt furcsa, ha Laci bátya valamit csak úgy elénk rakott, "na, kóstold meg és mondj véleményt róla!" felszólítással. Ám, azt soha nem felejtem el, amikor egy alkalommal valami sárgás-fehér port kóstoltatott meg és azt kérdezte: "szerinted, ez mi?" Vonakodva kóstoltam meg, hiszen annak előtte mindig valami színes löttyről kellett véleményt mondani és legtöbbször mindegyikről kiderült: nagyon finom. Ez viszont por volt és semmi étvágygerjesztőt nem sugallt a színe. De mivel Laci bátya kért, és bíztam benne, hát megkóstoltam. "Vegeta" - vágtam rá azonnal, amint megnyalintottam a kiskanál hegyén a port, mire nagybátyám jelentőségteljes pillantás kíséretében mondta ángyomnak: "na ugye, megmondtam". Keveset értettem az egész párbeszédből, meg nem is igazán érdekelt akkoriban, hiszen ez a történet valamikor az 1970-es évek végén zajlott, amikor még középiskolás voltam, de akkoriban már "kéz alatt" (értsd: feketén) árulták a magyarországi rokonok által tonnaszámra hozott ételízesítőt, amit nálunk egyáltalán nem lehetett kapni. A kíváncsiságom viszont akkoriban is határtalan volt, és noha egyáltalán nem érdekelt, hogy nagybátyám már megint mit kotyvaszt, azt azért megkérdeztem tőle: "mi van, talán nem az?" Nagybátyám erre hosszas magyarázatba kezdett az umami ízről, meg a szójaszószban természetes módon előforduló nátrium glutamátról, de azt is elmondta, hogy nagymennyiségben cukornádból, cukorrépából, keményítőből és melaszból állítják elő és ízfokozóként használják különféle élelmiszerekben. De mondott mást is, ami szöget ütött a fejemben már akkor. "Ezzel, amit kóstoltál csak annyi a gond, hogy szintetikus módon állították elő laboratóriumi körülmények közepette" - mondta bátyám miközben szigorúra merevedtek jóságos vonásai. Ezek után millió kérdésem lett, amire bátyám rendre igyekezett megválaszolni, lényeg, hogy megértettem, nagybátyám - aki élelmiszer ügyekben még tudja is, mit beszél - nem tanácsolja, hogy nátrium glutamáttal dúsított ételízesítőt használjunk ételeink készítésében. Ezután volt is némi vitám jóanyámmal, mert nem akartam megenni a húslevest - pedig nagyon szerettem - mert Vegeta volt benne. És igen, miután saját konyhám lett, sem használtam soha ezt az ételízesítőt. De mivel nagyon trendi volt ételízesítőt használni évekig kísérleteztem és keresgéltem egy olyan receptet, ami leginkább hasonlít ama gyári ízéhez. A legtökéletesebbnek a keresztanyám féle ételízesítő volt, azonban soha nem tudott mennyiségeket, arányokat mondani, csak sorolta a zöldségek nevét, amit beletett. Ha pedig a mennyiségre kérdeztem rá, mégis miből, mennyit, frappáns válasza volt: "maga magát mutatja". Vagyis keresztanyám lényegében színre rakta össze az ételízesítőjét és a különféle színű zöldségek keveredése adta az összhatást. Magyarán, ha úgy látta, kell bele még egy kevés piros, akkor paradicsomot darált még az örleményhez, ha a zöldet hiányolta, akkor petrezselyemzöldet, vagy zellerzöldet adott hozzá. Ja, és fiatalasszonykoromban mindig ellátott bőségesen ételízesítővel, amit aztán egész évben hasnálhattam. Sok év múltával - amikor már a keresztanyám befőzős kedve is alábbhagyott - bukkantam rá Bokor Katalin Befőzés cukor nélkül? című receptes könyvecskéjére és ebben találtam rá a Vegeta néven jegyzett receptre. Azóta ez alapján készítem az ételízesítőmet és igen, éppen olyan jó, mint a keresztanyámféle.
Hozzávalók: 1 kg sárgarépa, 1 kg petrezselyem, 1 kg magvalt paprika (vegyesen, piros és sárga), 20 dkg karfiol, 20 dkg hagyma, 40 dkg zeller, 20 dkg paradicsom, 20 dkg karalábé, 2 fej fokhagyma, egy-egy nagy csokor petrezselyem- és zellerzöld, félkiló só.

Minden zöldséget megpucolunk és alaposan megmosunk, majd akkorára daraboljuk, hogy a húsörlőbe tudjuk darálni. Rendre mindent ledarálunk, a zöldeket is, majd az egész örleményhez hozzáadjuk a sót és kézzel alaposan összekavarjuk. Azonnal tisztára mosott üvegekbe rakjuk és mehet a kamarába. Tartósítószer nem kell bele, mert a só tartósít. Egész évben használható különféle ételek ízesítésére csak figyelni kell a sózásra. A húslevesnél akkor tegyük a levesbe, amikor még együtt fő a hús a zöldségekkel, vagyis még mielőtt leszűrnénk, mert ha a leszűrt levesbe tesszük, a zöldségörlemények úszkálni fognak a leves tetején, ami ront aspektusán.Jó fakanálforgatást!

Székely szőlő - fűszeres szőlőlekvár

Székely szőlő - öcsém szerint ez éppen olyan mint a magyar narancs: "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!" Na, majdnem ilyen a székely szőlő is, ugyanis Gyergyó vidéke egyáltalán nem a szőlőseiről híres. Sőt! Épp ellenkezőleg, arról híres, hogy itt még a szőlő sem terem meg, mert túlságosan kevés neki napsütés és az érlelő meleg ahhoz, hogy mosolygós szőlőfürtök érjenek be őszire. Azonban néhány éve - nem tudni, hogy a Jóistennek, vagy a globális felmelegedésnek köszönhetően - nálunk is beérik szőlő. Igaz, meg sem közelíti sem méretében, sem zamatában a dobrudzsai homok dombhátakon, illetve a tokaji szőlősökben mosolygósra érő kilót is megütő fürtöket, de a ribizlinél alig nagyobb szőlőszemek jóízűek, zamatosak, s legfőképp a miénk, nálunk terem. Igaz, hogy öcsém még a kilencvenes évek elején azért ültette a két szőlőtőkét a terasza mellé, hogy levelei hűs árnyékot tartsanak a perzselő nyári napsugarak elől. Mi is örültünk neki és nem csak az árnyék miatt, hanem azért is, mert nyár elején jóízű töltikét lehetett tölteni a leveleibe, függetlenül attól, hogy az egész nyáron szépen gömbölyödő szőlőszemek az első szeptemberi hóharmattal mind egy szemig lefagytak. Aztán három évvel ezelőtt öcsém büszkén tette az asztalra az első termést: "Mit szólsz hozzá, ez itt termett a teraszon!" A családi kupaktanács összeült, kóstolgattuk, ízlelgettük és mindannyian igen zamatos, jóízűnek találtuk. Igaz kicsit több volt a magja, mint amit megszoktunk a piacon vásárolt szőlőben, de igen nagyra értékeltük, hogy dacolva a gyergyói szélsőséges időjárással, mégiscsak termést hozott, ráadásul jóízűt. Tanakodtunk, mit is kezdjünk vele, mert bornak kevés, megenni csak úgy magára sok, kompótnak nem alkalmas a magjai miatt. Mit kezdjünk hát vele? Aztán hirtelen támadt egy ötletem, amit rögtön vázoltam öcsémnek. "Hozd fel, és valamit kitalálok vele, még én sem tudom, mit..." Ez már egy komoly érv egy székely menyecskétől, öcsém adta is szívesen és helyben megegyeztünk: "felibe". Vagyis ez annyit jelent, hogy bármit készítek belőle, fele az övék. És ez így becsületes, elvégre egész évben az öcsém gondozza, metszi , védi a szőlőtőkét, takargatja télen is a mínusz 30 fokos hidegekben. Na szóval, az történt, hogy a húszliteres vederben lévő szőlőt egy napig nézegettem, kerülgettem, hümmögtem mellette, de fogalmam sem volt, mit kezdek vele. Egy dolgot viszont nagyon biztosra tudtam: bármit készítek is belőle, annak fele az öcsém családját illeti. Aztán elővettem a mindenkori fő tanácsadómat Vicuska barátném keresztanyjának, Gergely Éva néninek a szakácskönyvét. Abból okosodtam ki és készítettem ezt az igen finom szőlőlekvárt - azóta immár három évben egymás után. Az idén ez a munkálat a múlt hét végére esett, mert november elejére ért be a szőlő. :) Emiatt értelemszerűen nem készülhetett elTrinity VKF! kiírására.
Hozzávalók: minden liter szőlőléhez 60-70 dkg cukor (igazából nem mértem, hanem rézésből raktam hozzá), kb. 8 liter szőlőléhez 2 citrom héjastól felkarikázva, egy teáskanál szegfűszeg és egy teáskanál fahéj.

A munkálatokat azzal kezdjük, hogy a gerezdről leszemezzük a szőlőt, alaposan megmossuk, majd egy edényben vizespohárnyi víz hozzáadásával megrottyasztjuk. Lényeg, hogy annyira megpuhuljanak a szőlőszemek, hogy a magtól könnyedén elváljon a húsa.
Ezután hagyjuk hűlni, majd amikor annyira langyos, hogy könnyedén tudunk dolgozni vele, akkor tüllbe, vagy gézbe töltjük (ebben az esetben egy régi függönydarabba, mert erősebb) és kicsavarjuk.






Az így nyert levet főni tesszük és addig főzzük, míg sűrűsödni kezd. Ekkor hozzáadjuk a cukrot - ettől fel fog hígulni kicsit, de nem kell pánikba esni - a karikára vágott citromot és a fűszereket egy gézbatyuba kötve.
Ezután addig főzzük - többször is megkavargatva, mert a cukorral már lesülhet - míg jó sűrű lekvárt nyerünk belőle. Üvegekbe töltjük, de másnapig nem kötjük le, hogy bőrt húzzon a tetejére, így akár évekig is eláll - nekem van a tavalyiból és tavalyelőttiből is. Úgy áll, mint a gyöngy. Igen ízletes jóízű lekvár, bármilyen süteménybe, palacsintába használható, de megteszi vajas-lekváros kenyérnek is. Tésztanapon fogyasztható.

Káposzta savanyítás

Elsóztam a káposztámat télire még a halottak hete előtt, ugyanis mifelénk nem tartják szerencsésnek a káposzta sózását a Mindenszentek ünnepe előtti héten. És úgy igaz, beblogolhattam volna hamarabb is a receptet, de előre megfontolt szándékkal nem tettem, nehogy valaki fellelkesüljön és épp a halottak hetén sózza el a káposztáját, majd aztán engem szidjon azért, mert ahelyett, hogy megsavanyodott volna, merohadt a belseje. Na, most ezt lehet nyugodtan babonaságnak kikiáltani, de én egyik évben megjártam, hogy a halottak hetén elsózott káposztám karácsony környékére nem lett olyan, amilyen máskor szokott. Érdekes módon minden fejnek a közepétől kezdett rohadni kifelé, alig tudtam megmenteni néhány levelet, amibe aztán betölthettem a karácsonyi töltöttkáposztát, de egész télen nélkülöznünk kellett a savanyúkáposztát. Amikor édesanyámnak megmutattam a közepétől rohadó káposztafejeket, gondolkodás nélkül rávágta: "ugye, halottak hetén sóztad el, pedig megmondtam, hogy akkor nem tanácsos, stb. stb.?" Szóval, azóta babonaság ide meg oda, én bizony vagy halottak hete előtt, vagy halottak hete után sózom el a káposztámat és mióta betartom ezt az aranyszabályt, úgy áll a káposztám, mint a gyöngy. Sőt, inkább hajlok többévszázados tapasztalatnak nevezni azt a tudást, amit mások babonaságnak neveznek. Már nem egyébért, de a szárhegyieknek például azért maradt fenn az évszázadok során a teljesen sajátos egyedi káposztájuk, mert betartottak minden babonaságnak kikiáltott szabályt és nem törődtek azzal, hogy ki mit gondol, vagy mond róluk ennek kapcsán. Többek közt a szárhegyi, híres vékonylevelű, korongformájú káposztát mindig Szent Anna kilencedjén (június 13. környékén) palántálják ki a káposztatermő földre. Utána kétszer megkapálják, majd azután vágják le, miután a fagy kétszer a lábán megcsípte. Utána még legalább egy hétig gúlába rakva magában érlelik, ezalatt egy utóérési folyamaton megy át a káposzta, a fejek kifehérednek zamatossá válnak. Ezután "pucolják fel", vagyis leszedik a külső leveleit és kezdik árulni a piacokon. A szárhegyi káposztáról még tudni kell, hogy nagyon vékony a levele, például a töltelék rizsszemei jól kivehetők a levélen keresztül a töltöttkáposztában. Az erezete is vékony, nagyon hamar beérik, karácsonykor már zamatos savanyúkáposztából lehet főzni a karácsonyi ünnepi töltött káposztát, de minőségét a pince hűvösében tartva megőrzi egészen Pünkösdig. Ahol jó hűvös a pince még nyár közepén is van zamatos savanyú káposzta. Na de a káposztasózás fortélyait akartam elmesélni eredetileg, de muszáj volt ezt a kis kitérőt tennem a szárhegyi káposztáról, amit "torzsás" falumbeliek termesztenek, mert ennél sokkal gyengébb minőségű káposztának akkora reklámot keltenek, mintha a mennyei paradicsomban teremne és az erezete minimum aranyból lenne. Akkor én is dícsérhetem nyugodtan a szárhegyi vékonylevelűt, mert annyira úgysem tudnám, mint amennyire megérdemelné. 

Szóval, a káposzta sózásához először is hordó kell. Akinek van pincéje, megéri, hogy beszerezzen egy komoly fahordót, mert abban érik igazi zamatossá a káposzta, de műanyag hordóban is jó minőségű káposzta érik. A munkálatokat a hordó alapos kimosásával kezdjük, ha fahordónk van, azt jó alaposan ki kell subickolni súrlókefével, majd alaposan kiöblíteni tiszta vízzel, aztán szellőztetni kell az udvaron, hogy párologjon el a szaga, majd használat előtt fel kell tölteni vzzel, hogy degedjen ki a fa és ne szivárogjon a káposztalé a hordóból. Ha műanyag hordóba sózzuk a káposztát, akkor elég, ha mosogatószeres vizzel alaposan kimossuk és kiöblítjük, de ezt sem árt szellőztetni. Mondjuk az én esetemben ez úgy történt, hogy amint kiürültek a káposztás hordóim - mert nekem kettő van egy 15 literes és egy 30 literes - még nyár elején, kimostam őket és fedetlenül kiraktam a teraszra. Ott várakoztak egészen addig míg káposztasózásra került a sor, akkor szépen újra kimostam őket, kiöblítettem és csak ezután raktam bele a káposztafejeket.
Na most, édesanyámtól úgy tanultam - ő pedig apai nagyanyámtól tanulta -, hogy előbb egy jó nagy csokor csombort és kaprot megmosunk, a hordó aljára helyezzük, majd lobogó sós vízzel leforrázzuk és hordót befödjük, hogy a fűszeres aroma jól járja át. Édesanyám szerint ezt egyrészt azért kell így csinálni, mert "mi így szoktuk", másrészt, mert a forrázástól intenzívebb a fűszer aromája. Amíg a hordót átjárja a fűszeres aroma, addig a káposztafejeket előkészítjük a hordóba rakásra.


Vagyis a nagyobb fejeknek kifúrjuk a közepét és megtöltjük sóval, a kisebb fejek torzsáit kereszt alakban bemetsszük - természetesen ezt is csak azért, mert "mi így szoktuk".
Amire ezzel elkészülünk a hordó aljában is kihűl a fűszeres lé és minél szorosabban kezdhetjük belerakni a káposztafejeket. Igyekezzünk úgy elhelyezni, hogy minden kis üreg ki legyen töltve, a káposztafejek között keletkező lyukakba kisebb fej káposztákat rakjunk, de tehetünk közéje vöröskáposztát vagy céklát is - amitől szép vörös lesz a káposztalé - illetve szúrhatunk közéje tormát is. De aki ennél is pikánsabban szereti tehet közéje birsalmát, babérlevelet és borsot is. Az idén nem raktam a hordóba semmi plusz "cicomát", mert olyan kedvemben voltam, hogy idén csak egy sima savanyúkáposztát készítek. De a tavaly tettem. Amikor a hordó megtelt káposztával, akkor lefödjük és egy napig hagyjuk, hogy "izzadjon" a sótól a káposzta. Vagyis másnap látni fogjuk, hogy a káposzta felületén harmatcsepphez hasonló vízcseppek jelennek meg, ez - édesanyám szerint - attól a sótól van, amit a torzsa közepébe helyeztünk. Ha ezze is megvolnák, akkor ellevezhetjük a káposztát, vagyis sóoldatot készítünk forralatlan, tiszta vízben. Nálunk a csapvíz erre alkalmas, ahol nem jó a vezetékes víz, ott használjanak igazi forrásvizet - nem palackozottat (!), hanem olyat, ami a föld mélyéből bugyog a felszínre. A sóoldat úgy készül, hogy egy liternyi hideg vízhez egy púpozott kanál sót teszünk, amit addig kavargatunk míg teljesen feloldódik. Na most a hordó méretétől függ, hogy összesen mennyi kell, én az ötliteres fazekamban szoktam egyszerre ötliternyi sós levet készíteni, amit ráöntök a káposztára, majd újabbat vegyítek, azt is ráöntöm, egészen addig, míg teljesen ellepi a káposztafejeket a víz. Ha széles a hordónk teteje tiszta fapálcikákkal szorítsuk le a káposztafejeket úgy, hogy teljesen befödje a sós lé. Miután elleveztük, másnap nyissuk ki a hordót és nézzük meg mennyire apadt le a lé, mert a káposzta beszívja és lehet, hogy utána kell pótolni. Ezután egyéb dolgunk nincs, mint legalább két hétig időnként megrázogatni a hordót - ha akkora, hogy könnyedén tudjuk mozgatni - vagy pedig egy gumicsővel fújjunk levegőt bele, hogy elősegítsük a káposzták közé szorult levegő kiszabadulását. Ugyanis, ha ezt nem tesszük, akkor hibás erjedés indulhat el, ami a káposzta megpuhulását, megbarnulását eredményezheti. Itt is a tejsavas erjedés következtében savanyodik meg a káposzta, erről még írtam a hordós savanyúságnál. Lényeg, hogy a tejsavas erjedéshez 15-20 fokos hőmérséklet kell, ezen a hőmérsékleten már az ellevezést követően erős habzással elindul a tejsavas erjedés.
Az előerjedés 10-14 nap alatt lezajlik, ekkor megint nyissuk ki a hordót és alaposan mossuk meg a hordó födelét és a káposztanyomó követ, illetve azokat a fapálcikákat, amivel leszorítottuk a káposztafejeket. Ha azt tapasztalnánk, hogy nagy hézagok keletkeztek és még férne bele káposzta, nyugodtan tehetünk még néhány fejet utólag is bele, illetve ha leapadt volna a leve, pótoljuk további sós lével. A lassú erjedés ezután is folytatódik, de hozzávetőleg hat hét alatt teljesen befejeződik a tejsavas erjedés. Az idén annyit "újítottam" a káposztasózáson, hogy a kisebbik hordómat bent hagytam a konyhába, ti. november végére már savanyú káposztát akarok enni,
a nagyobbik hordómat pedig kiraktam a teraszra és ott is tartom karácsonyig, mert azt akarom , hogy abban később érjen meg a káposzta. Mellesleg a jól savanyított káposzta érlelés után szép sárgás-fehéres színű, a levelei könnyen lebonthatóak és rugalmasak. Egyaránt fogyasztható hús-, zöldség és tésztanapon, akár nyersen savanyúságként, akár bármilyen formában megkészítve.

Használat közben, ahányszor a hordót kinyitjuk, vigyázzunk a tisztaságra, és minden alkalommal mossuk le a fedőt, a követ, vagy műanyaghordó esetén a leszorító pálcikákat.

A savanyú káposzta azonkívül, hogy bőséges C–vitamin forrás, egyben természetes gyógyszer is. A savanyú káposztában és annak levelében ugyanis a joghurthoz hasonlóan jelentős mennyiségű élő tejsavbaktérium van, amely az emésztőrendszerben elpusztítja a rothadást előidéző baktériumokat. Ezáltal a helytelen táplálkozásból eredő méregképződés leáll, és a vér fokozatosan megtisztul. Ráadásul a savanyú káposzta magas rosttartalma megszünteti a bélrenyheséget, ami a bélrendszerben felgyülemlett káros anyagok gyakori kiürítését, és a szervezet további méregtelenítését eredményezi. A vér és az emésztőrendszer fokozatos tisztulása a szervezetre gyakorolt jótékony hatáson túlmenően tisztítja a bőrt is. A szervezet méregtelenítése a ráncosodásnak indult bőrt felfrissíti, és üdévé, feszessé teszi. A savanyú káposzta leve kozmetikai célokra is kiváló, mert a zsírréteg feloldásán kívül vitaminokkal és enzimekkel táplálja a bőrpórusokat, eltünteti a pattanásokat, tejsavtartalma pedig fertőtleníti és finomítja a bőrt.

Jó fakanálforgatást! 

Csirkenevelés házi módra

Forrás: Szerző: Kucsma Vivien | http://www.agraroldal.hu/

A növénytermesztés és az állattenyésztés a modern ember számára rejtelmes tudománynak számít. Így sokan nem is mernek belevágni, pedig nem nagy ördöngösség.

Az egyik legjelentősebb haszonállatunk talán a tyúk. Hogy miért? Szinte a végtelenségig lehet szaporítani, hiszen 6-7 hónapos korától kezdve évente 200-300 tojást tojik. A nagyméretű haszonállatokhoz viszonyítva a baromfikevesebb takarmányból állít elő 1 kg élősúlyt. Mondhatjuk tehát, hogy a baromfi gyorsan és gazdaságosan válik élelmiszerré. Nem is beszélve arról, hogy mennyivel egészségesebb élelmiszerré például a sertésnél. Élettani folyamatának egy másik végterméke pedig milyen jól esik reggelente a tányérunkon rántottaként, lágyon, vagy éppen tükörtojásként.

Kezdődik a szezon – Hogyan fogjunk hozzá a csirkeneveléshez?

Csirkenevelés - A fajta

Ha már tyúktartásra adtuk a fejünket, elsőként talán az a kérdés fogalmazódik meg bennünk, hogy milyen fajtát vegyünk. Rengeteget hallhatunk a médiában a brojler húscsirkéről, vagy a leghorn tojótyúkokról. A rossz hír az, hogy a kiemelkedő teljesítményű, tojás- vagy hústermelésre kitenyésztett, hibridizált tyúkfajták „kényesek” a mi kis baromfiudvarunkba. Nem tudnánk gazdaságosan fenntartani őket, illetve kihasználni azt a képességüket, amire kitenyésztve lettek. Házkörüli tartásra kimondottan kettős hasznosítású fajták az alkalmasak. Ilyenek a Plymouth, Rhode Island, New Hampshire, Bábolna Tetra H, és még sok más. Ezek a tyúkok nem rendelkeznek kiemelkedő tojás- vagy húshozammal, azonban erősebb a testalkatuk, szívósabbak és valljuk be, finomabb is az a baromfi, amit mi neveltünk. A legjobb választás azonban mindig az őshonos fajta. Ezért erősen ajánlott a az erdélyi kopasznyakú, a fehér magyar, vagy a magyar kendermagos.

Fontos megjegyezni, hogy ne mindig a látszatra menjünk. Olykor a különleges tollazat és alkat nem jelent jót. Az ilyeneknél mindig fennáll a megbetegedés veszélye, mivel a különlegessége miatt csökkenhet a betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Ha logikusan akarunk gondolkozni, ott van például a gatyás tyúk. A lábtollazatán sokkal nagyobb eséllyel tapadnak meg a kórokozók.

Csirkenevelés - Beszerzés

Ha eljön a szezonja, sok faluban és városban szoktak tartani állatvásárt. Egy másik bevált módszer, ha személyesen a tojástermelőtől vesszük megtermékenyített tojásokat, de csak akkor, ha már vannak kotlósaink, vagy keltetőgépünk és ismerjük, hogy jó tenyészetből származik a tojás. Ugyanígy a termelőtől vehetünk 2-3 hetes, előnevelt jércéket. Érdemes előnevelt csirkét venni, mivel üzemileg be vannak vakcinázva és ilyen korban már szinte 0 % az állomány mortalitása.

Csirkenevelés - Az ól

A baromfi ól elhelyezésekor ügyeljünk arra, hogy szélvédett, napos helyen legyen, emellett legyenek természetes vagy mesterséges árnyékot adó tereptárgyak a környékén. Az ólnak nem kell bonyolultnak lennie, készülhet téglából vagy fahulladékból a lényeg, hogy ne legyen huzatos és a falak simák legyenek, hogy a repedésekben, résekben ne telepedjenek meg az élősködők. Hagyjunk rajta akkora nyílást, amin mi is beférünk almozáskor és az évente egyszeri fertőtlenítő meszeléskor.

Méretét tekintve itt egy kis táblázat:

Tyúkok száma	Ól  szélessége	Ól hosszúsága	Ól magassága  elől	Ól magassága hátul
25-30 tyúk	2,5 méter	3 méter	2,4 méter	1,6 méter
40-50 tyúk	3,5 m	4 m	2,4 m	1,6 m
70-80 tyúk	4 m	5 m	2,4 m	1,6 m
90-100 tyúk	4,5 m	6 m	2,6 m	1,7 m

A szabadon tartott baromfi ösztönös viselkedése az, hogy éjszakára nehezen elérhető magaslatot keresnek az éjjeli ragadozók elől. Ezen igényüket ülőrudak behelyezésével elégíthetjük ki. Ülőrudakból annyit helyezzünk el amennyi az összes állatnak elég. A rudakat úgy kell kialakítani, hogy egy állatnak 20-30 cm helyre van szüksége. A rudakat nem kell magasra rakni, csak a biztonságérzetüknek kell. Annál fontosabb, hogy a rudak egy szinten legyenek egymáshoz képest, így elkerülhető lesz a jobb helyért folytatott lökdösődés és nem lesznek comb-, szárny-, és mellsérülések ebből adódóan.

Az almozás megkönnyítése érdekében alakítsuk ki úgy a bejáratot, hogy könnyen kihúzható legyen a trágya. Az alomszáraz avarból, fűrészporból, vagy szalmából visszapótolható. A szerves hulladék pedig mehet a komposztálóba. Célszerű dupla bejáratot kialakítani a tyúkólon, tehát a nagy ajtón legyen egy kis ajtó is a tyúkoknak. Mindkét ajtót jól zárhatóvá kell tenni a ragadozók ellen. Még a kertvárosban is megél a nyest és a görény. Karcsú testük miatt kis réseken is beférnek, ezért minden rést gondosan be kell tömni.

Az udvarban állataink kapirgálási, és porfürdőzési igényeiket is kielégíthetik. Érdemes tehát egy nagyobb területet elkeríteni részükre, ahol egy állatra legalább 1-2 négyzetméter jut. Érdemes például traktor gumit feltölteni homokkal, hogy a tyúkok fürdőzhessenek benne. Nyáron hűsítik ezzel magukat, illetve a fürdőzéssel megszabadulnak a tetvektől. A tyúkok szívesen csipegetnek zöldet, ezért időnként szabadon engedhetjük őket. De ilyenkor gondoskodnunk kell a veteményes és a virágoskert biztonságáról.

Csirkenevelés - Etetés-itatás

A magvak, illetve a táp etetésére legalkalmasabb az önetető. Lehetőség szerint olyan berendezést válasszunk, amelyből az állatok nem tudják kiszórni a takarmányt. A táp- és terményboltokban különböző életszakaszoknak és hasznosítási irányanak megfelelően összeállított tápok és magkeverékeket lehet kapni. Ezek általában tartalmazzák a szükséges fehérjéket, meszet és vitaminokat is. Beszerzésük és használatuk egyszerű. Emellett az emberi étkezésre fel nem használt, de nem romlott maradékok (hámozott zöldség héja, ételmaradékok, száraz kenyér) is gond nélkül adhatunk nekik. Fontos, hogy az udvaron legyen apró szemű kavics is, hogy azt felcsipegetve könnyebb legyen az emésztésük.

A vízről célszerű egy könnyen tisztítható önitató berendezés segítségével gondoskodni. Az itató legyen olyan magasan, hogy abba ne tudjanak földet vagy almot kaparni, és ne tudják azt ürülékükkel beszennyezni. Legegyszerűbb, ha téglát rakunk alá.

 

 

Csirkenevelés - Tojásrakás

A tojásrakás átlagosan hat hónapos korukban kezdődik el. A termelés innentől kezdve az első évben a legmagasabb, majd évről évre csökken. A három évesnél idősebb tyúkok tojástermelése elhanyagolható, kotlósnak azonban még kiválóak lehetnek. A tojásrakás évszaktól függően ingadozik. Háztáji körülmények között a legkevesebb tojásra télen, illetve a legnagyobb hőség idején számíthatunk átmenetileg akár teljesen le is állhatnak a termeléssel.

A tyúk zárt, félhomályos, biztonságos helyre szeret tojást rakni. A tojóládát fából készítsük, hogy könnyű legyen esetleg mozgatni. A tyúkok közötti veszekedések elkerülése miatt érdemes egyszerre több, egyforma vagy rekeszes tojóládát készíteni szalmával kibélelve.

Egyes tyúkok nagyobb hajlamosságot mutatnak a kotlásra. Ezt kihasználva frissíthetjük a saját állományunkat. Érdemes a kotlóst éjszakára elkülöníteni a többitől, hogy a keléskor, illetve a csibenevelés további 2-3 hete alatt ne háborgassa a többi tyúk. A kotlás és a csibevezetés idején természetesen nincs tojásrakás, ezért ez gyakran nemkívánatos jelenség. Az ilyen tyúkot napos helyen el kell különíteni, szükség esetén a vizét is korlátozni. Normális esetben 3-4 nap alatt elmúlik a kotlása, de hosszú távon csak a levágás a megoldás.

Csirkenevelés - Kell egy férfi a házhoz

Normális esetben a domináns kakas tart rendet a baromfiudvarban. Sajátos jelzésekkel hívja fel a veszélyre és az ennivalóra a tyúkok figyelmét. Úgy számoljunk, hogy egy kakas 8-12 tyúkkal bír el. Ha kiscsibékre vágyunk, ezt az ivararányt mindenképpen tartsuk meg. A beltenyésztés elkerülése érdekében az ivarérett, nem kívánatos kakasokat vágjuk le.

Csirkenevelés - Betegségek, kórokozók, rossz szokások

Az egészséges baromfi mozgékony, gyakran táplálkozik. Tolla fényes, taraja és nyaklebenye élénk színű. Az ettől eltérő állat valószínűleg beteg és az állomány érdekében el kell különítenünk. Ha az állapota nem javul, vágjuk le. Leggyakrabban a különböző belső vagy külső élősködők okozhatnak gondot. Az ól tisztántartásával, változatos takarmányozással és a természeteshez közeli tartással elejét vehetjük az állomány legyengülésének. A tollcsipkedés, a kannibalizmus és a tojásevés rossz szokás. Az ilyen állatot mihamarabb vágjuk le, vagy végezzünk rajta csőrkurtítást. A csőrkurtítás talán nem tűnik a leghumánusabb módszernek, de hatásos, és ha jól végezzük, a baromfi meg sem érzi. Lényege, hogy a csipkedő tyúkot kiemeljük az állományból és egy erősebb ollóval a felső csőrkáva egy apró darabját lecsípjük. A káva legvégén nincs lágy szövet, így a tyúk nem érez semmit, azonban fontos hogy a kurtítás pontos legyen és a csőr hosszirányára merőleges legyen. Ilyenkor az alsó csőrkáva hosszabb, mint az alsó, és így nem tudja megfogni és kitépni a másik tollát.

Csirkenevelés - Összegzés

Összegezve a baromfitartás anyagi szempontból gazdaságos más háziállattal szemben. Sok időt nem igényel, reggel és dél körül elég megetetni őket, és utántölteni az itatókat, délután pedig begyűjteni a tojásokat, sötétedéskor pedig bezárni az ólba. És végül, ami a legfontosabb, hogy tudjuk, mi kerül az asztalra.

Házi joghurt növényi tejből

Évekig tehéntejből készítettem a házi joghurtot, egy igen egyszerű módszerrel (lásd lentebb), de aztán a gyerekektejallergiája miatt elkezdtem ismerkedni a növényi tejek világával.

Vettem egy növényi tejkészítő gépet, ami ugyan nem teljesen olyan növényi tejet készít, mint amilyen a bolti, de én jó megoldásnak tartom, több szempontból is.

Első helyen az áll, hogy elég drágák a boltban kapható zab-, rizs- ill. szójatejek.

A második, hogy e három fajtán kívül, más típusú növényi tejet én még nem láttam, amitől még lehet, hogy létezik, csak erre felénk nem kapható.  Házilag pedig így többféle alapanyagból is tudok növényi tejet készíteni (pl. köles).

A gabonatej-készítő géppel sokféle tejet készítettem már, mígnem egyszer eszembe jutott, hogy a hagyományos házi joghurtkészítés mintájára megpróbálkozzak a házi növényi joghurtkészítéssel is.

Tehéntejből készült joghurt

A tehéntejből úgy készítem a joghurtot, hogy felforralom a házi tejet, megvárom míg kicsit hűl (ha nincs folyadékhőmérő, akkor saccolni kell a megfelelő hőfokot), olyan kézfejre cseppentett melegségűnek kell lennie, majd beleöntöm egy tejeskannába vagy edénybe és belekeverem azoltóanyagot, ami  boltban kapható natúr joghurtot jelent.

Ezt követően pokrócok közé teszem és általában másnap reggelig állni hagyom. Ez így natúr ízű lesz, s tetszés szerint gyümölcsökkel ízesíthető.

Ugyanezt az eljárást alkalmazom a növényi joghurtkészítésnél is.

Növényi joghurt készítése

Itt előzetesen elkészítem a kívánt növényi tejet -nálunk a rizs- és a kölestej a kedvenc-, forrón hozzáadom a növényi zselésítőt, az agar-agart ( kevés hideg folyadékkal elkeverem a port és úgy adom hozzá a forró tejhez, hogy ne kapja össze és ne legyen csomós), majd ahogy hűl a tej, úgy fog zselésedni.

Nagyjából 40-45 fokos állapotban (folyadékhőmérő híján kézfejre cseppentéssel állapítható meg) adom hozzá a növényi joghurtot, alaposan összekeverem, majd vagy egy tejeskannában hagyom vagy pedig kiporciózom kisebb üvegekbe. Melegen kell tartani több órán keresztül.

Ízében persze más, mint a bolti, natúran kicsit szokatlan, de gyümölccsel jól ízesíthető. Nyáron friss gyümölccsel  (nagyon finom málnával, barackkal), télen pedig fagyasztottal turmixolom össze illetve tetszőlegesen ízesíthető.

Mennyiségi útmutató:

1 l növényi tej
a növényi tej literéhez számítva 1-1 ½ tk agar-agar
fél pohár bolti joghurt (Joya)

Állítólag kapható növényi joghurt oltóanyag is, de ennek még nem sikerült utánajárnom.

Pacal pörkölt csülökkel bográcsban

Neánál is  Az otthon ízei:  játék van gyertek,még két napig lehetőség van rá ! Olyan étel receptet kell küldeni, ami régi jól bevált szülőktől, nagyszülőktől örökölt recept. Hát nálunk az egyik ilyen étel recept a pacal! Gyerek koromban emlékszem szüleim,de főleg apa nagyon szerette . Dédi ha kedvezni akart,(már pedig sokszor akart) mindig ezzel lepte meg a családot. De mindig  hozzá tette, el  mesélte,hogy régen a szegények eledele volt,mindent becsuktak,hogy ne érződjön ki a szaga ,hogy mit is főz.(Na ez, mára már nem igaz!   mert igen szép ára van!) Akkoriban én még csak a krumplit ettem meg belőle szafttal,ami az idők folyamán lassan változott, átalakult.Először is  úgy, csak ne nekem keljen elkészíteni ,  ne is lássam az előkészületét , és akkor már került egy kis pacal is a köret mellé,de erről szó sem volt.Hiszen először mindig a dédi  ,  idővel anyu,és most már, én jó magam  is elkészitem .Hiszen a fiamnak is , egyik kedvence  ez az étel.Idén születésnapjára is ezt  kérte, rendelte,na ez akkor készült kint bográcsban. És annyiban változott a recept,hogy ma már,van amikor  kerül bele csülök is. És csak megjegyzem ,előre rendelnem kellett a hentesnél, hogy kapjak is belőle ! 

Hozzávalók: 2 kg szép fodros  pacal,1 kg kicsontozott csülök hús, 4-5 fej vöröshagyma,4 gerezd fokhagyma,  3 db paradicsom,2 db paprika, só, bors, kevés vegeta,  majoránna, 1  ek örőlt kömény, házi piros paprika, 10 dkg házi zsír, házi készítésű piros arany,vagy erős darált paprika krém. 1 db csipős csili paprika. abáláshoz: 1 fej vöröshagyma kockára vágva,3 db babérlevél,kevés só.

Elkészítése: A pacalt alaposan átmossuk kiáztatjuk kevés ecetes vízben.Majd  ketté  vágjuk ,és oda tesszük egy nagy fazékba az abalevet a kockára vágott hagymával, és a  babér levéllel,,bele tesszük a pacalt,és főzzük 1 órán át. Majd leszűrjük ,4 cm  hosszú csíkokra vágjuk,utána keresztbe 1 cm csíkokra vágjuk.Közben lehet izzítani a tüzet a bogrács alatt,amiben zsíron üvegesre dinszteljük a felkockázott hagymát,majd hozzáadjuk a megmosott szintén kockára vágott paradicsomot,és a karikára vágott paprikát csumával együtt.Pár perc elteltével levesszük a bográcsot a tűzről hozzáadjuk a piros paprikát, a csíkokra vágott pacalt, a  fűszereket,és felöntjük annyi vízzel,hogy ellepje. És egy fél óra elteltével hozzáadjuk,a szintén alaposan megmosott, kockára vágott csülök húst,most már együtt főjön tovább.Az elpárolgott vizet folyamatosan pótoljuk,egészen addig míg a pacalt szét nem tudjuk nyomni ujjal, szaftja pedig sűrű ragacsos  lett, na ekkor van kész!

Sós vízben főtt burgonyával  , kovászos uborkával, csípős ecetes alma paprikával tálaljuk.

Közkívánatra: gomba eltevése télire, ezúttal üvegbe, nem a fagyasztóba

Ajajjj...hol volt, hol nem volt....

Részemről egy fél éves gondolat érett meg abban a pillanatban mikor a tonhalas recepttel elindítottam ezt a blogot.

Majd jött az ehavi VKF kiírás, témája a gomba. Ami nagy kedvenc. S hogy a lelkesedésem ne csappanjon, hanem ha lehet akkor növekedjen, jött az előző beírásomra pár kedves kérés, hogy ugyan osszam már meg a gomba üvegbe történő házi eltevésének általam ismert titkát. Ezt szívesen teszem, hisz miért is ne élvezhetnék azok télen is a gomba ízét, akik nyáron, ősszel sikerélménnyel térnek haza az erdőből pár finomsággal megpakolt szatyor, kosár fejében. Könyveljétek akkor ezt a recetúrát is a 37-ik VKF-es fordulóra.

Szóval Édesanyám verziója, ami az én konyhámban is alkalmazást nyert.

Gombákat szépen megtakarítom, szárukat kifordítom a kalapból, ha kukacos, akkor azt kivágom (na jó, tolerancia kérdése, hogy valamennyi maradhat-e benne hús címen a gombákban....nálam valamennyi szokott, de nem sok), amelyik nagyon mocskos és késsel nem lehet megkapirgálni azokat kissé lemosom, de utána jól lecsöpögtetem. Amelyik tiszta, azzal semmi más teendő nincs mint darabolom, majd a megmosott, darabolt gombával együtt beleteszem egy fazákba/lábosba s odateszem a főzőlapra. Álltalában enged annyi levet, hogy ne kelljen semmilyen folyadékkal pótolni. Szóval olajat semmiképp nem teszek alája. Mikor már elég jól rotyog, s relatív megpuhult a gomba (nem kell rettenet puhára főzni, mert még jön a dunsztolás), akkor szalicilt szórok bele, s lezárom a tüzet. Csírátlanított üvegekbe szedem a gombát s a lötyit, rájuk csavarom a kupakot, s egy nagy fazék aljába régi kukták kerek, lyukas....minek a fenének nevezzem ama alkatrészét amit teszk, na inkább lefotózom,

szóval fazék aljára ez kerül, rá a gombás "borkányok", majd vízzel feltöltöm (az a jó, ha a víz a kupakokat ellepi kissé) s odateszem ismét a tűzre. Miután a víz felfőtt, lángot takarékra veszem, s hagyom rotyogni olyan 3,5-4 órát. Ha netán időszűkébe szenvedne a ház asszonya, ezt el lehet osztani 2 napra is. Azaz ma rotyogtatom 2 órát, lezárom, majd rá 1-2-3-4 napra ismét egy dunsztolás, ismételten víz felfővésétől számított következő 2 órán keresztül. Mikor a dunsztolási idő lejárt, üvegeket hagyjuk kihűlni (pl. másnapig) a dunsztoló fazékban. Majd mehetnek a kamra, pince polcára.

Amire azért figyelni kell: 

• csakis és kizárólag olyan gombát használjunk amiről teljesen meg vagyunk győződve, hogy jó. Ha bármilyen kételyünk merülne fel a gomba ehetőségét illetően, akkor vagy megmutatjuk a szakbarbárnak, vagy irány a kuka.
• vannak olyan gombák amelyek a hőkezelés hatására rontanak az esztétikai értékén a remekművünknek. Ilyen lehet pl. a cserepes gereben, baromira feketít. De hasonló gomba a tinóruk (vargánya, hirip....mert ugye ahány ház, annyiféle elnevezése a gombáknak) között is akad. Miképp van olyan tinóru amiről én úgy tanultam, hogy nem ehető.
• a következő megjegyzésem az már inkább az ízvilágunk miatt íródik le: vannak akik úgy szeretik a gombákat, hogy az ételben kiérezhető legyen egy bizonyos fajtának a jellegzetessége, ezért nem keverik őket. Mások pedig kimondottan szeretik a vegyes kombinációt. Vegyes gombából én spec imádom a fenyőalját. Másik nevén az ízletes rizikét. Képet most nem tennék erről, aki nem ismeri, nyugodtan guglizzon rá a képkeresőben, nekem dobott ki pár hasznosíthatót. 

Most kapásból ennyi, ha siker koronázza eltevésünket, akkor ha netán volt oly szerencsénk, hogy annyi gomba került üvegekbe, hogy következő szezonig nem fogynak el, akkor sincs ok aggodalomra, nyugodtan felhasználható következő télen is a maradék készlet (nálam volt olyan üveg amelyik sikeresen elbújt, így harmadik évben fedte fel előttünk a tartalmát).

Aki szereti a savayúságot, s akad annyi és olyan minőségű gombája, az bátran ecetes lébe is dughatja az erdő ehető kincsét. Rókagomba, fenyőalja eme kategória. Erre nincs olyan receptem amit mostanság alkalmaztam volna, uhhó ez most csak tipp volt.

Szóval kiránduló ruhába beöltözni, s irány az erdő. Aki olyan környezetben lakik, tuti kaphat annyi gombát, hogy többet visz haza mint egyszeri kajálásra valót. Sajna Brassó közelében ilyen hely nincs, múltkor pedig nem jött össze nekem a gombászás, az égi áldás (némelyeknek az idénre már átok) beleszólt.

Hát így alakult az én házi vegeta vadászatom a neten , amit még felszínre lökött a válogatás , és megtetszett a szememnek , és a kíváncsiságom is megvolt rá azt itt olvasgathatjátok . Remélem nektek is tetszik egyik másik bejegyzés , vagy éppen erre vadásztál , hát most az öledbe hullott . Nagyon elkalandoztam a konyha világában ideje visszatérni a valósághoz , mert a közel -keleten talán most kezd kibontakozni egy újabb háborús tűzfészek , melyet a cionista amerikai zsidók szítanak . Remélem egyszer valaki megtanítja őket reszketni a háborútól , olyannyira hogy soha többé nem keverik a szart , és úgy megritkítják őket , hogy hírmondójuk is alig akad . Bankárjaikat is lemészárolják , és kitiltják az országokból . A zsidó uzsorabankrendszert felszámolják , és áttérnek az iszlámbankrendszerre. Mielőtt világháborúvá szélesedik ez a konfliktus hiszem hogy lesz olyan palesztin , vagy más arab aki testére szerelt biológiai vagy vegyifegyvert robbant e piszkos terrorista fajzatoknál . De jó volna ha atomtöltetet is robbanthatnának a Kneszet közelébe, hogy ne mással legyenek elfoglalva , csak magukkal . Én azt hiszem az emberiség ellen elkövetett atrocitásuk miatt megérdemelnék már a halált akár egy piszkos bomba útján is , csak pusztuljanak már ki , hogy az emberiség fel tudjon lélegezni . Soha nem merjük ezt kimondani , mert félünk , hogy bekövetkezik , hát kimondva tényleg következzen be legyen vége a zsidó terrornak . Ha maradnának azokat egyenként gyomláljuk ki. Hogy ne rettegjen minden évben az emberiség , hogy most kit akarnak már megint háborúra kényszeríteni a cionista pénzhatalom bábujaik . Vajon megéljük még , hogy a cionista bankárok kik a háborúkat pénzelték és a nyakunkra hoztak két világháborút , és kiirtották így az emberiség felét , de egyetlen egy rohadt zsidó bankárt sem láttam háborús bűnösként egyetlen biróság előtt sem háborús bűnösként felelőségre vonva halálra ítélve felakasztani, és teljes vagyonelkobzásra ítélve megfosztva ,látni szaggatott ruhában az utcasarkon koldusként kéregetni , és a többi ingyenélőt kiutasítva az országokból ötkilós csomaggal valamelyik repülő járatra rakva kiutasították volna őket. Most megint egy hideg telünk lesz , ha a háború elszabadul a közelkeleten , és a gazdaságunk romokba lesz , a zsidók tesznek róla , mi meg megint megszívjuk mint a gőgös borz , de mikor szívatjuk meg a zsidókat mi is már , hogy ne ők legyenek a megmondó emberek , ők szenvedjék el azt a gyalázatos tetteket amit másoknak kieszeltek . Mi meg az utálatunkon kívül , ne engedjük hogy jól érezzék itt magukat , hogy úgy döntsenek minél többen , hogy el kell hagyni ezt az országot . Hát ezt kívánom néktek , hogy ez a trend így megforduljon , és magyar ország végre a magyaroké legyen a hazaárulók is szedjék a sátorfájukat és huzzanak a zsidók után , ott jók lesznek WC pucolóknak , hisz arra valók voltak itt is , de ott a zsidók szarát pucolhatják. Áld meg Isten a Magyart , hogy így legyen , és a zsidókkal a hazaárulók is eltünjenek ebből az országból. Ti meg kik ezt olvassátok tegyetek róla , hogy ez meg is valósuljon , igaz magyarként ez a feladatunk , hogy a hazánk megmaradjon. Szánd meg Isten a magyart , hogy véghez tudja vinni tettét , és holmi helytartók ne tudják tévútra vezetni e népet , de minden helytartót balesetnek álcázott módon likvidálni tudjuk , mint ők Dianát , Kenedit, vagy az osztrák Hajdert. Azt hiszem egy itteni helytartó jelöltet könnyebb lesz eltenni mint e nagy embereket , csak csináljátok , és a haza fényre derül . Igaz hogy ők biorobotokkal dolgoztatnak , de mi meg nagyobb elszántsággal végezzük a munkánkat . Lesz még egyszer ünnep a világon mikor a nemzetek szabadak lesznek , és nem birodalmakba terelik őket mint a barmokat, és ez a népek szabadsága elhozza a szebb jövőt is mely után százezrek epednek , kis hazánkban , és szerte a világban milliók és milliók esdekelnek – SZABADSÁG – SZABADSÁG .