Balázs Judit
Gazdaság –
vállalkozás - versenyképesség az iszlám társadalmakban
Budapest-Sopron-Kairó
2008
Gazdaság – vállalkozás -
versenyképesség az iszlám társadalmakban
1. Bevezetés –problémafelvetés
2. Az iszlám elterjedése
3. Az iszlám hitvilága
4. A korai iszlám világ
5. Iszlám kapitalizmus
6. Az iszlám és a korai globalizáció
7. Az iszlám tanítása a gazdaság
működéséről
8. Tőkeképződés, vállakózói réteg az
iszlám világban
9. Az iszlám és a non profit szervezetek
– Egyiptom példája
10. A klasszikus iszlám bankrendszer
11. Modern iszlám bankrendszer
a. Alapelvek
b. Tanácsadó testület
c. Iszlám kereskedelmi jog
12. Az iszlám és a neoliberalizmus
13. Az iszlám és a Nyugat kapcsolata
14. Kritikai összegzés
Végjegyzetek
Mellékletek
Irodalom
Mottó:
„az iszlám dín wa daula, azaz vallás és állam
egyszerre”
Bevezetés –problémafelvetés
Ha történelmi távlatokban nyomon követjük a világgazdaság alakulását
óhatatlanul, megtaláljuk a kapcsolatot a gazdaság és a társadalmat átható,
uralkodó vallás tanításai között. Az összefüggés teljesen logikus, hiszen a
vallások olyannyira a mindennapok részévé váltak, olyannyira áthatották a közgondolkodást,
és ezen keresztül a gazdaságpolitika elveit, hogy óhatatlanul hatást gyakoroltak a
gazdasági életre. A kérdés azonban az, hogy az egyes vallások, az
individualista, vagy a közösségi eszmékre épülő religiók milyen módon hatottak
a gazdaságra, hogy a vallás mennyiben
segítette elő a fejlődést, a haladást, a versenyképesség alakulását, vagy
mennyiben vált éppen a mindezek gúzsba kötőjévé?
Vajon szerepe volt az uralkodó vallásnak
abban, hogy társadalmak-gazdaságok az adott világ meghatározott időszakában legfejlettebbjének
minősültek, és vajon mi okozta a hanyatlásukat? Társadalmak tündöklése és
bukása mögött felfedhetjük-e a vallás szerepét?
Mennyiben ösztönözte a vallás a
társadalmi-gazdasági berendezkedés javítását, a szociálisan igazságos
elosztást, újraelosztást, vagy éppen a társadalmi polarizációt generáló
rendszerré vált. A kérdés megválaszolásánál azonban e pontnál nagyon éles
különbséget kell tenni az individualista vagy a közösségi érdekeket szem előtt
tartó vallások között. Melyik jelent versenyelőnyt, melyik versenyhátrányt?
A fenti felvetések kapcsán keresünk választ,
- leszűkítve a vallások körét az iszlámra - , hogy a vallásnak milyen szerepe volt
a gazdasági növekedésben, fejlődésben, vagy igaz-e a tétel, hogy
bizonyos vallások pozitív szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi
fejlődésben, mások inkább az elmaradottság konzerválását segítik elő?
E kérdéskör kapcsán abból kell kiindulnunk,
hogy bár elsődlegesen a vallás szerepét vizsgáljuk, nem szabad elfelejtenünk,
hogy ma az iszlám világot alkotó országok, a fejlődő vagy harmadik világ, a
világgazdaság általánosnak mondott, klasszikus fejlődési úttól eltérő
fejlődési-növekedési stádiumokon mentek keresztül. A kapitalizmus kialakulása
is eltérő a „klasszikus” formától. A vallás és a kapitalizmus modifikált
kialakulási módjának együtthatása sajátos társadalmakat-gazdasági, formációkat
eredményezett.
A nyugati, szekularizált társadalmakat átható
individualista vállalkozói szemlélet magas újraelosztási költségekkel
szembesül. Ezzel szemben a közösségi érdekre épülő társadalmak versenyelőnybe
kerülnének, ha a kapitalizmusnak nem egy modifikált, sajátos útját
járták volna be, ami egy, a nyugati világtól eltérő kapitalista
társadalmat-gazdaságot, tőkés réteget termelt ki.
Mennyiben jelent modifikált kapitalista
fejlődési utat az iszlám országokban kialakult társadalmi-gazdasági rendszer?
Számos szempont alapján lehetne elemezni a modifikált fejlődési út
sajátosságait. Témánk szempontjából azonban
relevánsnak látszik a tőkés réteg, a burzsoázia kialakulásának genezisét,
rétegződését, érdekeit-érdekellentéteit vizsgálni, majd az iszlámmal
kölcsönhatásban megjeleníteni.
Az iszlám elterjedése
2008-ra az iszlám követőinek száma meghaladta az eddigi legnagyobb
hitkövetőket képviselő keresztények
számát és ezzel számszerűen a világ legerősebb vallásává lépett elő. Az iszlám a fejlett nyugati világban,
Európában és Amerikában is a második legnagyobb vallási közösség, amely ma az
emberiség mintegy két ötödét mondhatja hívének.
A XXI. század elején mintegy 5000 vallási közösséget, egyházat és
szektát tartanak nyilván. A hívők számáról hivatalos adatok nincsenek. Az
alábbiak, különböző egyházaktól származó becslések.
Római katolikus 1200
millió
Egyéb keresztények 800 millió
Iszlám 1300
millió
Hinduizmus 900 millió
Buddhizmus 360 millió
Hagyományos kínai vallás 225 millió
Afrikai és más törzsi vallások 250 millió
Shikkek 23 millió
Judaizmus 14 millió
Bahai 6 millió
A muzulmán népesség áttekintése (becslés):
Afrika 273.28
Ázsia 701.870
Európa
24.400
Észak-, dél-Amerika, Ausztrália
2.440
Összesen 1001.99
A világ 172 országából 53 azoknak a száma, amelyekben a muzulmán
lakosság a népesség 50%-át meghaladja.[1] Figyelemreméltó, hogy az iszlám terjedt leggyorsabban, s hatása a
fejlődő világban különösen jelentős, és mert sokan tekintik az iszlámot a XXI
század globális konfliktusai egyik fő forrásának.
Az iszlám hitvilága
Az iszlám monoteista vallás, hittételeinek
alapja az egyistenhit, a próféta tanítására való hagyatkozás, és a halál utáni
létbe vetett hit.[2] . Nem tagadja a
kereszténységet, bár felfogása szerint Jézus egyike volt a profétáknak.
Egyébként az iszlámhivők a saját hitükön és a kereszténységen kívül más vallást
nem ismernek el. Az általánosan elfogadott világvallások számukra nem vallások,
bár igazán értelmezni sem tudják..[3]
Az bár iszlám az egyisten hit alapján áll, de
ez a vallás is az indivídumot tekinti a társadalom alapkövének, és
hangsúlyozza, hogy az ember személyes felelősséggel tartozik tetteiért Isten
előtt. Ez az elszámoltathatóság, a
monoteista vallások jellegzetes tétele. Az iszlám úgy tekint a világra, mint
kapcsolatok hálózatára és alapvetően konzervatív jellegű. Azaz bizonyos
értelemben megkövesedett nézetek sokasága, mely nem vette figyelembe –legalább
is a dogmák szintjén – a változásokat és nem ahhoz alakította a gazdaság működésének
alapelveit. Az iszlám szerint ugyanis a nem dogmatikus cselekedetek alapvetően
megzavarhatják az iszlám alapokon nyugvó gazdaság rendszerét, megbonthatják az
igazságosság elvén alapuló gazdasági tevékenységek sokaságát. Ezzel az iszlám
valójában, és újra hangsúlyozni kell a dogma szintjén – gátolja a piaci
rugalmasságot. Az iszlám tanítása szerint magántulajdon és a magán
vállalkozás az iszlám hitű emberek alapvető joga, de csakis a morális
határokon belül. Az igazságosság a legalapvetőbb parancs, amelyet az iszlám
hirdet.[4][i]
A korai iszlám világ
A világvallások közül az iszlám a legfiatalabb, megalapításának
évét 622-re teszik. Ez a késői vallásalapítás talán magyarázatot ad arra, hogy
számos vonatkozásban az iszlám „fejlettségét” tekintve emlékeztet a középkor
keresztény világára.
Az iszlám
aranykora, vagy más néven, az iszlám reneszánsz, általánosan elfogadott nézet szerint a 8-tól 13 századig terjedő
időszakra tehető, igaz, néhány szakértő szerint a 14-15 századra is kihatott.
Erre a néhány évszázadra az iszlám világ katonai, gazdasági és kulturális
fölénye volt jellemző a nyugattal szemben, hiszen az iszlám kultúra ebben a
korban maradandót alkotott mind mérnöki, tudományos, oktatási, gazdasági,
művészi téren is, amiből a későbbi századokban a nyugat is profitált.
Iszlám
kapitalizmus
A kapitalizmus,
mint szabad piac, a kalifátus korára nyúlik vissza, ahol a piacgazdaság
kifejlődött, és a szabad kereskedelem első formái létrejöttek a 8.
és a 12. század
között. A monetáris gazdaság egy erős valután (dinár) alapult.
Új üzleti
technikák és formák fejlődtek ki, szervezetek alakultak, amelyek a gazdaságot
és a kereskedelmet szervezték meg. Ebben a korban jelentek meg olyan máig
használatos üzleti formák, mint a hitellevél (a hitelkártya
egy korai formája), a pénzre beváltható csekk, az üzleti szerződések, a
nemzetközi piac. Olyan kifejezések kerültek be ekkor a köztudatba, mint a
profit, a veszteség, a tőke, a tőkemozgás, a tröszt, a bankár, a pénzváltó, a kettős könyvelés. a korai kapitalizmusnak ezek
a formái aztán a középkori Európában adaptálódtak a 13 században. A bankrendszer főként a kereskedelemben volt hatásos,
hiszen lehetővé tette a nehézkes pénzforgalom nélküli kereskedelmet, azon kívül
a külső befektetők bevonását
Mi tette a
középkori iszlám világot lényegesen fejlettebbé, mint a korabeli Európát? Mindenekelőtt
egy sor olyan műszaki találmány, ami a mai napig használatos, a középkorban
fejlesztettet ki, és olyan muzulmán feltalálók kreativitását dicséri, mint al-Dzsazari, akit a mérnöki
tudomány atyjaként emlegetnek.
A világ az iszlám
mérnököknek
köszönhet számos forradalmi újítást, mint a vízi erő ipari méretű alkalmazása,
a szélenergia hasznosítása, a gőzerő kiaknázása, és a fosszilis
energiahordozók, mint a petróleum. Az első vízimalmok a 7. században
létesültek, míg a 9. századtól széles körben elterjedtek.
Muzulmán
mérnökök számos olyan műveletet tettek ipari méretűvé, amit az ókorban
még kézi erővel végeztek. A 18. századi
európai ipari forradalmat tulajdonképpen egy ezt megelőző középkori iszlám
ipari forradalom tette lehetővé.
Az iszlám
aranykora az addigi mezőgazdaság
átalakulását is jelentette, ami az „iszlám agrokulturális forradalom” néven vonult
be a történelembe. Számos iparág illetve technológia
fejlődését a már említett „iszlám agro-kulturális forradalom” segítette elő,
mint: az asztronómiai műszerek kifejlesztése, a kerámiagyártás, a vegyipar, a desztillálási módszerek, az üveggyártás, a papírgyártás, az illatszergyártás, a gyógyszerkészítés, hajóépítés, textilszövés, az ásványok
bányászata stb. Az első üzemek is ezekben az iparágakban létesültek.
Ezek a
technológiai ismeretek a késő középkori Európába is eljutottak, főként a 12. századi
latin fordítások révén. Például az első üveggyártó üzemek Európában a 11. században
létesültek Bizáncban.
Néhányan
ezt a kort „pax islamica” vagy a „Afrika és Ázsia felfedezésének kora” névvel illetik,
mikor az iszlám meghódította Dél-nyugat Ázsiát és Észak-Afrikát, a muzulmán
kereskedők és felfedezők, pedig bejárták az addig ismert világot, nyugaton az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig, míg keleten a Kínai-tengerig. Ez azt
jelenti, hogy a 7. és a 13. század
között az iszlám birodalom volt a világ vezető gazdasága.
Az iszlám és a korai globalizáció
Ali Mazrui, afrikai eredetű kiváló
iszlamista társadalomtudós találóan fogalmazta meg az egyházak és a
globalizáció kapcsolatát, s kiemelte, hogy a vallások globalizáló szerepe jóval
megelőzte a gazdaságét:[5]
A globalizáció legkorábbi
formái az iszlám aranykorára nyúlnak vissza, mikor az ismeretek, a kereskedelem
és a gazdaság, az addig egymástól elzárt régiók az iszlám birodalomban
integrálódtak, az iszlám hitű felfedezők, tengerészek, tudósok, kereskedők és
utazók révén.
Egy
lehetséges magyarázat a korai globalizálódás kialakulására az iszlám, mint vallás
a kereszténységtől eltérő elterjedési formájában keresendő.
Az iszlám
globalizálódása ugyanis nem úgy kezdődött, hogy egy meglévő birodalom tért át
egy új vallásra, ami megkönnyítette elterjedését, hanem a vallás követői
alulról építkezve alakítottak ki birodalmakat, ami a vallás terjedésében
nagyobb szerepet adott az erőszaknak. Ezzel szemben Sayyid Mawdudi , pakisztáni
iszlamista tudós, akinek tanításai különösen nagy hatást gyakoroltak a muzulmán
világra. Az iszlám globalizáló szerepének erkölcsi vonzatát emelte ki,
annak alapján, hogy az iszlám.” …olyan társadalmi rendszert ajánl az egész
emberiség számára, amelyik a hiten, az erkölcsön alapul és nyitva áll minden
nép számára…..Az iszlám végső célja egy olyan globális állam, amelyben
nincsenek faji vagy nemzeti előítéletek. Ez a globális rendszer mindenki
számára egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosít majd. Az ellenséges
versengést olyan együttműködő rendszerrel váltja majd fel, amelyben az emberek
segítik egymást.”[6]
Az „umma wahida”, vagyis a Muzlimok egységes közösségének koráni eszméje
átsugárzik az államhatárokon[7]
A globális gazdaság korai formáit az iszlám
kereskedők hozták létre az addig ismert világban mindenhol, ahol megtelepedtek.
Ez magával hozta számos olyan növény világméretű elterjedését, amit addig az
elszigetelt régiókban termeltek, ezzel egyidőben pedig a termelésükhöz
szükséges technikák is elterjedtek. Olyan növények terjedtek el, mint a cirok Afrikából, a
citrusgyümölcsök Kínából, és számos növény Indiából, mint a rizs, a mangó, az ipari növények közül, pedig a gyapot és a cukornád.
Ebben az időben dolgozták ki a máig használatos szántási módszert, amikor egy
területet kétszer szántottak egy évben.
Néhány szakértő „növényi globalizációnak”
nevezi ezt a kort, ami együtt járt a növénytermesztés gépesítésével, ami a termés
növekedését hozta magával, ami további messzemenő változásokat hozott a
gazdaságban, a népszaporulatban és a városok növekedésében stb.
A megnövekedtet
termés szükségessé tette a növények ipari méretű feldolgozását, ami először a
cukorgyártásban jelentkezett, és így létesültek az első üzemek a cukor feldolgozására és
finomítására. A cukrot a 8. századtól terjesztették el az arabok és a berberek szerte
a birodalomban.
Az iszlám tanítása a gazdaság működéséről
Az iszlám gazdasági élete erőteljes szabályokra és isteni utasításokra
alapszik. Az ember életének fenntartására munkával keresi meg a szükséges
anyagi alapot, és nem csak kötelesség, hanem egy nagyszerű erény is ugyanakkor.[8] Egy
munkaképes személy bűnt követ el, ha valaki mástól függ anyagilag, ez egy
szociális megbélyegzés és hálátlanság az emberiség iránt.
Az iszlám hitűnek önfenntartónak kell lennie.
Az iszlám mindenféle pénzkeresési formát
elismer, ha az nem helytelen, vagy nem bűn útján történik.
Továbbiakban, amit az egyén létrehoz, vagy megkeres
tisztességes munkával, az az ő vagyona, amire sem az állam, sem más nem tarthat
igényt. Csupán kötelességeit kell betartani a társadalommal szemben. Ezért a
tulajdonjogért cserébe csupán teljesíteni kell kötelességeit a társadalommal
szemben, és bizonyos adókat kell fizetnie az államnak. Ha ezt megteszi, akkor
minden jogát védi az állam, és bátran, biztonságosan vállalkozhat.
Tőkeképződés, vállalkozói réteg az iszlám világban
Ha a tőkeképződés, vállalkozói
osztály rétegződését vizsgáljuk az iszlám világban, csak egy általános sémában
gondolkozhatunk, ugyanis egy országokra, régiókra lebontott elemzés jelen
tanulmány keretén túlmutatnának. Fontos azonban e témakör felvetése, ugyanis ha
a tőkeképződés folyamatát, a kialakult vállalkozói rétegedet az iszlám
alapelvekkel való összefüggésben vizsgáljuk óhatatlanul ellentmondásokra, az
iszlám alapelvek sajátos érvényesülésére bukkanunk.
Vizsgáljuk meg
közelebbről a burzsoázia egyes rétegeinek gazdasági helyzetét, és érdekeit,
érdekközösségét. Előre kell bocsátani,
hogy a rendelkezésre álló statisztikai bázis nem tette lehetővé az egzakt
számadatokra építő tudományos alapon történő elemzést, miután az iszlám
országokban általánosan alkalmazott statisztikai számbavétel nem alkalmas a
pontos számszerűsítésre a kívánt bontásban. . Így többé-kevésbé becslésekre
lehetett hagyatkozni, a jelenségek, folyamatok elméleti megragadásához, absztrakciókhoz.
A vállalkozók
„osztályát” alapvetően két nagy rétegre bonthatjuk. A tőketulajdon nagyságán
alapuló skála két végpontján helyezkednek el a tőkések rétegei. Az alsó
végponton kézműves kistőkés, családi háttérrel, rendszerint 5-6 alkalmazottal
dolgozó kisvállalkozók állnak. Ide tartoznak még a kiskereskedők,
közvetítő-kereskedők, spekulánsok. A tőkésosztályon belüli részarányukra
vonatkozóan még becslésekbe sem merünk bocsátkozni, Valójában ezzel a réteggel
élt tovább a hagyományos kézműves tradíció. Általában az általuk megtermelt
árumennyiség a nagyipari termeléssel együtt a nemzeti össztermék túlnyomó
részét képezi, miután a középtőkés réteg csak sporadikusan alakult ki.
Érdekes
jelenség, hogy a nagyipari termelés mellett a kisipar is annak köszönhetően élt
tovább az iszlám országokban, hogy egy speciális kapcsolat alakult ki a kis- és
nagyipar között. Az Európában jól ismert trenddel szemben a nagyipari termelés
mutatkozik sok esetben drágábbnak az adott országban, és az így előállított
termékek valójában egy speciális fizetőképes réteg igényeit elégíti ki. Ezzel szemben a kisipari termelés
messzemenően nem meríti ki a tőkés rentabilitás kritériumait. Valójában csak a
kistermelő és családjának a túlélését biztosítja. De miután a termelés a
hagyományos, lokális igények, kielégítését szolgálja, szükség van rá, s így
ideig-óráig megélhetési alapul szolgált. De éppen ezért nem került sor
tőkeképződésre, és így nem vált lehetővé a kistőké középtőkévé válása sem.
A
kis- és középtőkés rétegek között csak nagyon laza gazdasági kapcsolat állt
fenn, nem jelentettek egymásnak konkurenciát sem, más- és más társadalmi
szinthez kapcsolódtak, egymástól elszigetelten léteztek. Pontosan ez jelentette
a kistőke számára a túlélési lehetőséget, mialatt ugyanakkor a kistőkés rétegen
belül húsbavágó harc folyik a túlélésért. A nagytőke, mint egy idegen test állt
szembe a kistőkével, egy teljesen más világot képez. A két réteg között olyan
mély szakadék tátong(ott), amit a kistőke önmaga erejéből képtelen áthidalni.
A
kistőkés vállalkozások középszintű vállalkozásokká válását az a világ határolta
be, ahova maguk a kistőkések tartoznak.
Bármilyen paradoxonnak tűnik, de életképességüket a kisvállalkozások
területén a termelőerők stagnálása biztosította, azáltal, hogy fenntartotta a
széttöredezett belső piacot, nem hozta létre a szerves belső kapcsolatrendszert
a kis- és középvállalkozások között, vagyis a létét mindazoknak a jelenségeknek
köszönhette, amelyek a kapitalizmus teljes körű kibontakozásának útjába áll.
„Tőkehiearchia”
automatikusan meghatározza az adott vállalkozó gazdasági pozícióját. A kapitalizmus „természeti törvényén” túlmenően
az állami gazdaságpolitika határozza meg a tőke életfeltételeit. És ezek a
feltételek egyértelműen a nagytőke érdekeinek felelnek meg. Ez az érdek
összekapcsolódik a külföldi tőke érdekeivel és együttes megjelenésük, valamint
az állami beavatkozás ösztönző szerepe vezetett oda, hogy a nagytőke,
történelmi léptékekkel mérve nagyon gyorsan érte el a jelenlegi pozícióit. Azaz
egy felülről irányitott tőkekoncentráció és centralizáció eredménye. Ennek
megfelelően nem valósul meg a középtőke gazdasági stabilizálódása, sőt, a már
ezt a szintet elért vállalkozás is számtalan rizikófaktorral szembesül. A
végeredmény a vékony középtőkés réteg szociális lecsúszása, egyik oldalon, míg
az általános polarizálódás következményeképpen a másik oldalon a nagytőke erősödése
figyelhető meg, mialatt a kistőke a túlélésért küzd.
Az iszlám és a non profit szervezetek – Egyiptom példája
A non profit szektorra az
iszlám hitű fejlődő országok többségben ugyanaz az intézményi sokszínűség, az
afrikai, a nyugati és az iszlám kultúra elemeinek egyidejű jelenléte jellemző.
Az
egyiptomi non profit szektort, hasonlóan a többi iszlám ország gyakorlatához, szintén
a különböző (iszlám, kopt és nyugati) típusú intézmények egymás mellett élése
jellemzi. Mint a többi közép-keleti országban is, Egyiptomban nagy történelmi
hagyományai vannak a non profit tevékenységnek. Ez egyaránt köszönhető az
"Al Waqf", vagyis jótékony célú hagyatékok iszlám tradíciójának,
valamint az "Al Zakat", vagyis adományozási előírásnak, amelynek
értelmében minden muzulmán hívő köteles éves jövedelmének 2,5 százalékát
jótékony célokra használni.
Bármennyire erősen gyökerezik is ezekben a
tradíciókban, az egyiptomi non profit szektor az elmúlt években számottevő
fejlődésen ment át, bár a növekedés üteme valamelyest elmaradt a más fejlődő
országokban tapasztalttól. Ennek az elmaradásnak az egyik oka valószínűleg az
volt, hogy az állam továbbra is bizalmatlansággal viseltetett a non profit
szektor iránt. Ez a bizalmatlanság még a Nasser kormány idején alakult ki,
amikor a radikális iszlám csoportok a non profit szervezetek segítségével
próbáltak tömegmozgalmat szervezni az új rezsím modernizálási törekvései ellen.
Ezt megelőzendő, az egyiptomi kormány 1964-ben olyan restriktív törvényi
szabályozást alakított ki, amely kifejezetten akadályozta a non profit
szervezetek szaporodását. Ez a 32. számú törvény felhatalmazta az államot, hogy
szélesen definiált nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva megakadályozza
bizonyos nonprofit szervezetek (például a korábban már feloszlatott "iszlám
testvérek egyesülete") létrehozását vagy újjáélesztését. (Ez utóbbi
egyébként minden tiltás ellenére máig is a legerősebb illegális egyesület
Egyiptomban.)
A
bejegyzés állami engedélyeztetésén túl, a szabályozás a Szociális
Minisztériumnak széleskörű beleszólási jogot biztosított a non profit
szervezetek vezetésébe és irányításába. A kormány a hagyományos "Al
Waqf" intézményeket már korábban ellenőrzése alá vonta, amikor
irányításukra 1960-ban külön minisztériumot hozott létre. Az Al Waqf
Minisztérium feladata az volt, hogy a vallási előírásokat követő jótékony célú
hagyatékok felhasználásáról rendelkezzen és államosítsa a kopt és az iszlám
kórházakat. Ráadásul a kormánynak sikerült közvetítőként beépülnie a hívők és a
mecsetek közé, amennyiben kötelezővé tette, hogy a mecseteknek szánt
fejlesztési és jótékony célú adományokat egy állami bank (Nasser Bank for
Social Work) gyűjtse össze.
A non profit szektor fejlődése Egyiptomban - főleg az
ország politikai helyzete miatt - viszonylag lassú volt. A Szociális
Minisztérium felügyelete alá tartozó non profit szervezetek száma 1985 és 1990
között csak évi 2 százalékkal emelkedett. Ezek az adatok azonban természetesen
nem tükrözik azt a sokkal gyorsabbnak tűnő fejlődést, ami az informális,
hivatalosan be nem jegyzett iszlám egyesületek körében következett be. Ezek a
szervezetek, amelyeket mint a "népi iszlám" intézményes
megtestesülését szokás értelmezni, valóságos második társadalmat hoztak létre,
s olyan oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak, amelyeknek a
biztosításáról a gazdasági nehézségekkel küszködő kormány képtelen gondoskodni.
A valójában az iszlám mozgalom politikai hatalmát építő szervezetek
eredményesen szorítják ki az államot az oktatás és szociális ellátás
területéről.[9]
A
klasszikus iszlám bankrendszer
Az iszlám klasszikus időszakának számító 8-12
századig terjedő időszakot, az iszlám aranykoraként vonult be a történelembe.
A kalifátus idején egy fajta
“előkapitalizmusról”, szabad piacgazdaságról beszélhetünk. Egy fajta korai
“piacgazdaságról”, kereskedő kapitalizmusról, “iszlám kapitalizmusról”. Az erőteljes monetáris kapitalizmus alapját a
stabil és értékes fizetőeszköz, a dinár képezte és a monetáris területek
messzemenően függetlenek voltak egymástól.
Egy sor “újítást” vezettek be
az iszlám bankrendszer keretében, pl. a szerződést, a váltót, a távolsági
kereskedelemben alkalmazható partnerség fogalmát.
Ilyen fogalmak születek, mint:
hitel, tartozás, profit, könyvelő, vagyonkezelő, elzálogosítás,
átruházás, veszteség, tőke, tőkeakkumuláció, takarékbetét. Kölcsön, pénzváltó,
letét, ügynökség és ezzel már a 13. században messze megelőzték a középkori
Európát.
Az iszlám jogtudósok és
“közgazdászok” soraiban általános kialakult nézet határozta meg a kamatszedést.
Az uzsorakamatot az iszlám jog elvetette és jogtalannak ítélte meg.
Pénzkölcsönzés után nem lehetett kamatot szedni. Nem számított azonban ebbe a
körbe azok az eszközök, melyek a bank tevékenységhez tartoztak. Így a
pénz-rendelet arról határozott, hogy például anyagokra, így papírra, alapvető
fémekre “járulékot ” lehetett kivetni.
Az iszlám jogtudomány terminológiája szerint “többlet értéknek”
minősítette ezt az összeget, és így nem kamatnak könyvelték el.
A Koránra hivatkozva a saria igy fogalmaz: Allah mondta, hogy "minden vagyon Allahé",
és akik kamatot fizetnek, vagy szednek, azok "háborúban állnak Istennel és
Mohameddel". A saria másik forrása, a prófétai szunna (hagyomány) még a
kamat fogalmát sem ismeri.[10] Többek
között ezekre hivatkozva kezdték követelni később a modern iszlám mozgalmak,
hogy a bankok is tartsák be a szunnát, és töröljék el a kamat intézményét.
Az iszlám
szabályrendszere nem válik szét világi és vallási szférára, hanem egyaránt
kiterjed az élet minden területére. Vagyis, mivel az iszlám törvénykezés, azaz
a saria szerint tilos "pénzből pénzt csinálni", ha egy hithű muzulmán
pénzintézet betétszámlát kínál az ügyfeleinek, arra természetesen nem fizet
kamatot. Helyette viszont, a saria szabályainak megfelelő befektetéseket
eszközöl, amelyek hozamait megosztja a betéttulajdonosokkal. Vagy mai analógiát
alkalmazva, vegyük például az itthon is népszerű lakáshiteleket: Ezek szerint ha egy iszlám bank "lakáshitelt
nyújt", akkor először megvásárolja a kiszemelt ingatlant, majd
gyakorlatilag bérbe adja azt a hitel igénylőjének. Hasonló szisztéma szerint
alakulnak az arab kisvállalkozói hitelek is: a bank részesedést vásárol az
adott vállalkozásban, majd a tevékenység hasznaiból lassan
"visszaszedi" a kezdeti hozzájárulás összegét.[ii]
Konkrétan a befektetésekre vonatkozóan a saria
öt alapelvet fogalmaz meg:
1.
nem
foglalhatnak magukban kamatfizetést,
2.
az
ügyletben meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak, azaz a vallásos adónak,[11]
3.
az
üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy
szolgáltatás előállítására.
4.
tilos
az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív
ügyleteket, és végül,
5.
az
üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk
és veszteségek ellen.
A bank intézménye tehát – az iszlám elvek
szerint – jóval több, mint "nyereséggyár". Az arab bankoknak
társadalmi felelősségük van! Egy ilyen hitelintézet minden egyes dolgozójának
olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép,
lássa, itt még a tőke felhasználása is
vallásos cselekedetnek minősül. Az iszlám elveivel tehát csak olyan
finanszírozási ügyletek egyeztethetőek össze, amelyekben a finanszírozó a pénze
fejében csak az annak felhasználásából elért haszonból – ami természetesen nem
kapcsolódhat szeszgyártáshoz, szerencsejátékhoz vagy egyéb kétes hírű
iparágakhoz – kap egy előre meghatározott arányú részt. A résztvevők ugyanilyen
arányban viselik azonban a vállalkozás esetleges veszteségeit is. A
mezőgazdasági beruházások esetén például, ha rossz a termés, és ez kárt okoz a
termelőnek, a banknak is méltányos hányadban le kell mondania a kölcsön
összegének visszaköveteléséről.[12]
Az első “kísérleti” modern iszlám rendszerű bankot Egyiptomban alapították. Ahmad El-Najjar
nevéhez fűződik a bank létrejötte, és valójában takarékpénztár jelleggel
működött, és a Mit Ghamr egyiptomi várossal szoros kooperációban dolgozott,
nyereség megosztáson alapult. 1963-1967 közöttre tehető e tevékenysége, ezalatt
9 hasonló bank működött az országban
1972-ben Mit Ghamr Takarékpénztár A Nasr Társadalmi
Bank részévé vált, majd 1975-ben megalakult az Iszlám Fejlesztési Bank. 1975
ben megnyitotta kapuit az első kereskedelmi bank Dubai Iszlám Bank
Az eddigi gyakorlatban azonban
változás várható. 2007-ben Yasin Abu
Bakr Argriwings vezetésével a Halaal Credit Limited bankot alapította meg, ami
egy hibridet jelent a z autentikus iszlám bank és a kisvállalkozásokat
finanszírozó bankrendszer között. Az
iszlám bankrendszer bizonyos modifikáción megy keresztül. A bank ugyani 6
hónaponként a nyereség 3 százalékát könyveli el a betétesek számláján.[13]
Az iszlám bankok tevékenységének legfontosabb területei:
- Az iszlám tiltja a kamatszedést, mert az uzsoraügylet.
- Nem tiltja azonban a nyereség egy részének az átengedését, mert ez nem ellentétes s Koránnal
Aktív iszlám
bankügyletek:
Murababah
·
Aktív importfinanszírozás, belkereskedelem,
nyersanyag, késztermék berendezés kereskedelme
·
Mudarabah
·
A bank az ügyfélrendelkezésre bocsátja az üzleti
tevékenységéhez szükséges
teljes tőkét
·
Musharakah
·
A bank és az ügyfél közösen fektet be egy
projektbe
·
Iljara lízinghez hasonló ügylet
·
Résztulajdonlás nyugati bankokban
Alapelvek
Az iszlám bankok funkciójukat, feladatköreiket
tekintve alapvetően ugyanúgy működnek,
mint az egyéb bankok, azzal a különbséggel, a saria, azaz az iszlám
törvénykezés hatálya alá esik tevékenységük. A lényeges eltérés azonban abban
rejlik, hogy a bankok megosztják a nyereséget és a veszteséget is a betétesek,
és nem szedhetnek kamatot. Értékmegőrzés is a feladatai, közé tartozik,
úgyszintén vegyes vállalatok létesítése, haszonbérlet alkalmazása.[iv]
Az iszlám jelzálog rendszer
működését úgy lehetne jellemezni, hogy a jelzálogkölcsönt felvevő nem maga
vásárolja meg azt a tárgyat, vagy ingatlant, amire szüksége van, hanem a bank
vásárolja meg a számára, és nyereséggel adja át. Ugyanakkor a vevő számára
biztosított a részletfizetés. Késedelmes
fizetés esetén nincs külön büntető összeg kirovás, de a bank, hogy bebiztosítsa
magát különböző kiegészítő, járulékos összegeket, számit fel a vevőnek.
Ingatlan esetében a vevő nevére kerül az ingatlan a vásárlás napjától
kezdődően. Hasonló módon lehet például gépjárműhöz jutni. Azzal a különbséggel,
hogy a tulajdonjog csak akkor száll át a vevőre, ha a teljes vételárat kifizette.
Néhány bank “lebegő” bérleti
díjait is alkalmazhat. Általában a bank és a vevő között egy partneri kapcsolat
jön létre, és az ügylet kezdetén azonos összeggel szállnak be, pl. egy ingatlan
vásárlásába. Ismeretes egy sajátos „joint venture” alkalmazása, amikor is a
banktőkével, a partner, pedig munkaerővel lép be az üzletbe.
Iszlám bankok semmilyen olyan
jellegű üzletbe nem társulnak be, ami valamilyen formában is kapcsolatban áll
az alkohollal, disznóhússal vagy szerencsejátékokkal. Elvben a bankok 100
százalékos biztonságot garantálnak, ez azonban gyakorlatban messzemenően nem
így néz ki. 100 százalékos tartalék-aránnyal jegyzik a bankokat, elvben, a
gyakorlatban nem igazán lehet erre példát találni.( A melléklet néhány mintát
közöl az Iszlám bankrendszer működési
elveit lefektető okiratból.)
A világ bankrendszerét
tekintve a fenti elvek szerint működő iszlám bankok részaránya valójában nagyon
kis hányadot képvisel a bankvilágban. Elsősorban a kisvállalkozásokkal állnak
kapcsolatban. Csupán néhány országban jelentős a tevékenységűk, pl.
Bangladeshben.
Tanácsadó
Testület
Iszlám bankok működésének előfeltétele egy u.n. Saria,
azaz Iszlám Tanácsadó Testület létrehozása, akik őrködnek az iszlám elvek
betartása felett. Jóllehet, az utóbbi időben olyan hangok is hallatszanak, hogy
a bankok működése és az iszlám alapelvek nem összeegyeztethetők.
Hosszan lehetne még sorolni az
Iszlám bank működési elveit, mechanizmusát. Itt is jelen van a biztosításnak
egy bizonyos formája, a vagyontárgyak megőrzési banki funkció, a speciális
vegyes vállalatok létesítése, egyfajta részvény-kibocsátási tevékenység. Minden
egyes ügyletfajtának a lényege azonban, hogy ugyan elvben a bankok nem
számíthatnak fel kamatokat, de számos kibúvó létezik, ami kamat nagyságú
hasznot hoz a bankoknak, csak éppen más elnevezés alatt kerül elszámolásra. A
lényegi különbség a nem iszlám bankokhoz képest, azonban, hogy az ügyfelek
részesülnek a bank hasznában, de veszteségiben is osztoznak.
A másik nagyon lényeges
különbség, hogy az iszlám bankok elsősorban a kisvállalkozásokat
finanszírozzák, úgy is lehetne mondani, a “szegények” bankja, és ezzel
valójában szociális funkciókat is betölt.
Az iszlám kereskedelmi jó értelmében tiltott
minden olyan kereskedelmi ügylet, ami bárminemű köze lenne a
szerencsejátékokhoz, vagy szerencsejátékhoz hasonló kereskedelmi ügylethez.
Ugyancsak tiltja mindazon ügyletek bonyolítását, ami nagy kockázattal jár, vagy
az eladásra vagy vételre szánt árú ismeretlen, vagy beszerzése bizonytalan. Az
iszlám jog egy hasonlattal él az ilyen típusú ügyletek vonatkozásában. Így
fogalmaz: ”bizonytalan árú esetében a kereskedelmi adás-vétel olyan, mintha az
égről adnánk el a madarakat, vagy tengerből a halakat.”.
Ugyancsak tiltja az iszlám
mindazon kereskedelmi ügyletek bonyolítását, ahol a következmények
kiszámíthatatlanok “Kis kockázatú” üzleteket engedélyez az iszlám, de mi
minősül kis kockázatnak, erre vonalozóan nincs szigorú megkötés. Az Iszlám Bankok elsősorban a kisvállalkozásokat
finanszírozzák, és ezzel a társadalom “alsó” pólusának a vállalkozásait segítik
Az iszlám és a neoliberalizmus
Az iszlám és a neoliberális
gazdaságpolitika együtthatására vonatkozóan ellentétes nézetekkel szembesülünk.
Egyértelműen pozitívan ítéli meg az a kutató, aki egyaránt híve az iszlámnak és
a gazdasági liberalizmusnak. „Az iszlám országaiban vége a stagnálás
korának. Lám, mit tesz a liberális gazdaságpolitika és az iszlám elegye.
A 20. század
tekintélyuralmi és szocialista rendszerei nyomorra kárhoztatták a muzulmánokat.
Mai politikai rendszereik kevésbé elnyomóak és áttértek a piacgazdaságra.
Következésképp a muzulmánok előtt is megnyílt a jólét útja”
Tételének igazolására a török
példát hozza fel. E szerint becslésekre hivatkozva
2004 és 2008 között az egy főre eső török nemzeti vagyon egyötödével nő. Ez
éppen elég magyarázat arra, miért győzött Erdogan
miniszterelnök muzulmán pártja a júliusi választáson. Az előző, világi és
etatista kormányok idején az infláció elszabadult és a gazdaság stagnált. A
muzulmán demokraták viszont stabilizálták az árakat, és négy év óta
egyfolytában 6% körül van a növekedés üteme.
Törökország példája nem
egyedi: az egész muzulmán világban gyorsul a növekedés. Harminckét iszlám
ország növekedési átlaga meghaladja a világátlagot, de legalább is azzal
egyenlő mértékű (5,5%), ha leszámítjuk az olajtermelő országok adatait.
„Mindez rácáfol arra a sok
évtizedes tételre, hogy az iszlám ellehetetleníti a gazdasági növekedést.
Valójában a szóban forgó országokat a szocializmus öröksége húzta vissza: a
polgárságot megfosztották javaitól vagy elüldözték, önellátást hirdettek, és
központi tervezést vezettek be.”
Az idézet optimista prognózissal
folytatódik: „Az 1980-as évektől kezdve a liberális gazdaságpolitika
kerekedett felül, s ennek meg is lett az eredménye. Az infláció még mindig
magas (7,6%), de ha az iszlám világ modernizálja középszerű teljesítményt,
nyújtó államapparátusát, az infláció is csökken majd, növekedés dolgában, pedig
utolérhetik a ma éllovas Kínát és Indiát.”
Az iszlám kifejezetten
megbecsüli az üzleti sikert. Maga a próféta is vállalkozó volt, és áruslányt
vett feleségül. Nem véletlen hát, hogy az iszlám ihletésű kormányok többsége
piacgazdaság-párti.[v] Legalábbis
így értelmezi a történteket a neves francia kutató legújabb könyvében.[14]
A neoliberális gazdaságpolitika
mindenhatóságával áll szemben az a nézet, mely megállapítja, hogy, „a
neoliberális globalizáció a béke és a növekedés ígéretével érkezett, de háború
és gazdasági válság lett az eredmény… Nem csak a növekedés bizonyult
mulandónak, hanem az országok és népek minimális gazdasági stabilitása is
eltűnőben van .[15].elég
arra utalni, hogy az évtizedek óta megszűnt éhínség újra felütötte a fejét. Még
azokban országokban is, ahol a
társadalom belső iszlám szervezése mindenki számára juttat annyit, amennyi a
napi szükségletet fedezi.[16] A
globalizáció tehát nem tudta tartósan javítani az emberek, az országok jólétét.
A béke volt a globalizáció
másik ígérete. A béke záloga, pedig a világméretű növekedés lett volna. Azonban
a szegénység növekszik, a gazdasági kirekesztés és bizonytalanság, pedig a
terrorizmus és a fundamentalizmus terjedését segíti elő.
Az iszlám és a Nyugat kapcsolata
A globalizáció az elmúlt
évtizedek egyik meghatározó, önmagában igen ellentmondásos folyamata.
Mindenekelőtt a gazdaság és ehhez kapcsolódóan a pénzügyek, valamint az
információ-kommunikáció szférájára terjed ki. A globalizáció több szempontból
is kapcsolatban áll a civilizációval illetve a civilizációkkal. A globalizáció
negatív hatásainak meghatározó szerepük van abban, hogy a globalizáció maga
hívja életre saját ellenreakcióját, a civilizációs-kulturális fragmentációt.
Az iszlám
értékrendjének összehangolhatósága vagy konfliktusossága. A XXI század elején egyébként
az iszlám, a nyugati kulturális értékekkel szembenálló legbefolyásosabb eszmei
irányzat a fejlődő világban. Iszlámista tudósok között sokan élesen támadják, s
úgy tekintik a globalizációt is, mint a Nyugat törekvését arra, hogy uralmát
kiterjessze a világ többi részére, főként gazdasági eszközökkel. Az
individuális Nyugattal szemben az iszlám világot alapvetően a közösségi érdek
tartja össze, a nagycsaládi szolidaritás. Ezt próbálja maga alá gyűrni a lassan
mindent átható globalizáció.
A hidegháború
befejezése óta ugyanis az USA vezette Nyugat valójában „fogást keres” a világon.
A vörös bolsevista világbirodalomban
olyan ellenséggel szembesült a NATO, amelyet Amerika tapasztalatból alig
ismert, s amely az öreg kontinenssel a szárazföldön határos volt. A zöldre átfestett veszedelem csapdájába
esni annál kézenfekvőbb, mert egyrészt a Közel-Keleten, az arab világ szívében
megteremtett Izraelnek ez már fél évszázada ellenlábasa, s másrészt irigylésre
méltó az arab államok olajtartaléka
Az ellenség –
mint mindig – karikaurizált szörny. Rémkép. A nyugati képernyőkre meghívott
„szakértők” napról napra avval ámítják a bámuló nagyközönséget, hogy a
terrorizmus, az agresszivitás, az intolerancia és a fundamentalizmus a Korán
sajátos tana.
Igen jelentős
és legolvasottabb publikációs fórumok, mint a Foreign Affairs, vagy a New York
Times sorozatban adtak helyet a „zöld veszedelmet” ismertető írásoknak. Nem
elszigetelt, ötletszerű írásokról van szó, hanem egy összefüggő stratégiai
elképzelés tömeglélektani elkészítéséről.
Amelyet egyrészt módszeresen követnek könyvek, másészt e tanulmányokat a
tekintélyes napilapok népszerűsítik, és hangulatkeltő iskolapéldákkal
bizonygatják.[17] „A NATO vártáján érzékeny
fülekre talál a muzulmán támadás előrejelzése, sőt megelőző csapásnak,
mondhatni keresztes hadjáratok meghirdetése.” [18]
Az elektronikus
posztmodernkor egyik sajátossága, hogy felerősödtek a Kelettel kapcsolatos
közhelyek. A televízió, a film és a média minden ága az információ tömegét jól
begyakorolt, sablonos formában tálalja. Ami a semmitmondó általánosságok és
kulturális szterotipiák nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy „Keletről”, az
iszlámról kialakított kép megfeleljen az „elvárásoknak”.
Három tényező
rovására irható, hogy az iszlám legegyszerűbb megnyilvánulásai is politikai
felhangot kapnak, és hamis színben tüntetik fel a vallástól átitatott
társadalmakat.
- A nyugati világ arab és iszlámellenes előítéletei,
- Arab-izraeli konfliktus,
- Kulturális nézőpont hiánya, amely lehetővé tenné az arabsággal vagy az iszlámmal való azonosulást, vagy legalább is a vonatkozó kérdéskör érzelmektől ments, pártatlan megvitatását.
Az emberi
jogok kérdésköre szorosan összefonódott a nyugati diskurzussal és az emberi
jogok kérdéskomplexumának a felvilágosodás filozófiájában gyökerező (vagyis
megint csak nyugati) eredetével. A viták általában nem az emberi jogok egyes
konkrét tételeire, hanem a kérdéskör filozófiai beágyazottságára és a nyugati
civilizációban való gyökerezettségére irányulnak. Mihelyt ezt a külső burkot
lehántjuk, egy sor olyan konkrétumot találunk, amelyek nem csak a nyugati
civilizáció sajátjai. A nem nyugati civilizációk is igyekeznek viszont ezeket
saját civilizációjuk filozófiai gyökerezettségére visszavezetni - például az
iszlám civilizáció a sariára. Ez is oka, hogy a nem nyugati civilizációk
homlokegyenest ellentétes álláspontokat képviselnek e kérdésben. Egyes muzulmán
teoretikusok - akik az emberi jogok nyugati filozófiai gyökerezettségének adnak
nagyobb hangsúlyt - az emberi jogok és az iszlám összeegyeztethetetlenségét
vallják. Mások ellenben, akik magukból a konkrétumokból indulnak ki, a kettő
teljes összeegyeztethetősége mellett foglalnak állást, egyesek, pedig
kifejezetten azt állítják, hogy az isteni törvénynek köszönhetően az iszlámban
az emberi jogok sokkal jobban érvényesülnek, mint a nyugati civilizációban
A XXI.
század jövő konfliktusainak valószínűsíthető vallási töltetét, a világpolitikai
folyamatok jövőjével összefüggésben fogalmazta meg Samuel Huntington amerikai
társadalomtudós, aki civilizációk összeütközését, és ebben az iszlám növekvő
szerepét jósolta. Véleménye szerint elsősorban az iszlám és a Konfucianizmus
támadja a keresztény eszméken alapuló olyan értékeket, mint a demokrácia, a
szabadság, az emberi jogok. Különösen nagy jelentőséget tulajdonít a több mint
egymilliárd hivőt tömörítő iszlámnak: Huntington az iszlám és a nyugat
összeütközését jósolja. Véleménye szerint az afrikai és latin amerikai
civilizációk, amelyeknek központi államai nincsenek továbbra is a nyugattól
maradnak függő helyzetben.[19]
Kritikai
összegzés
Ha a Korán vonatkozó szuráit
elemezzük és összevetjük a valósággal nem kevés ellentmondásra, figyelhetünk
fel. Részletesebb analízis azonban sok
esetben magyarázatot szolgáltat, vagy legalább is segít megérteni egy másfajta
gondolkodást, más típusú eszmerendszerre alapuló logikát. Mindez azonban nem
oldja fel azokat az ellentmondásokat, ami a dogma és a valóság között tátong.
Az iszlám tanítása
szerint a gazdasági kapcsolatok rendszere az igazságosságra alapul.
Megkérdezzük, hogy alakulhattak a ki éppen az iszlám világban a végletesen
polarizált társadalmak? A választ a Korán 57. 5-7 szurájában találjuk, ami
szerint „a világon minden Istené, aki kiosztja tulajdonát szolgái között, és
rájuk bízza azt” Egy más helyen azonban a fentiekkel ellentétben így
fogalmaz: Egyforma lehetőség áll rendelkezésükre és szabadon vállalkozhatnak
is.
Az iszlám
szerint az osztályok között” harmónia uralkodik, a félem és gyanú nélkül.”
Ezzel szemben az iszlám világban úgy a köztársaságok, mint a monarchiák
félelmetes katonai erővel tartják fenn hatalmukat. S jóllehet az iszlám későbbi
értelmezése elveti a kapitalista vagy kommunista társadalmi rendszert, illetve
egyiket sem azonosítja az iszlámmal, e helyett az iszlám a
kommunista állam teljes felsőbbségének helyébe Isten jótékony hatalmasságát
helyezi; és a kommunista osztályharcokat erőteljes erkölccsel, közös
felelősség tudattal, összetartással cseréli fel. Másrészt bebiztosít a
kapitalista kizsákmányolás ellen és a tulajdonosok kihasználó magatartása ellen.
A tőkeképződés
folyamatait vizsgálva kitűnt, hogy a kapitalista fejlődés modifikált útját követve
a középtőke nem tudódott megerősödni, így hiányzik a társadalomból az erős
polgárság, a társadalom stabilizáló ereje a középréteg. Ebből következik a
társadalom instabilitása, sebezhetősége. Ha azonban az iszlám tanításával és
hitvilágával vetjük össze, kiviláglik, hogy az uralkodó hit bizonyos
stabilizáló erőként hat és hatott. Nemcsak az eleve elrendeltetés hite alapján,
hanem a családi összetartás kohéziós ereje folytán is. Így itt az iszlám pozitív hatása egyértelmű, a
társadalom belső fezültsége az iszlámban részben feloldódik, és a radikális,
fundamentalista elemeket leszámítva, valójában társadalmi békét hirdetnek.
Az iszlám
bankrendszer elvei alapján az arra lenne hivatott, hogy a kis és középvállatokat
segítse. Az alapelvek ténylegesen ezt sugallják, ugyanakkor a globalizáció
„közbeszól”, a külföldi bankok elszívják a tőkét, a történelmileg kialakult
tőkés rendszer, pedig nem a kis- és középvállalatok megerősödését segítik elő,
hanem a fennálló polarizált vállalkozói réteg, a nagytőké, és a lokális
igényeket kielégítő kisvállalkozások egymás mellett élése folytatódik.
Az iszlám alapelveiben a gazdaság működését
nem matematikai számadatok, piaci igények, termelési kapacitás alapján képzeli
el, hanem szerinte az erkölcsi normák az irányadók. A becsületes munka, Isten
szolgálata. Ugyanakkor ezen elvek ellen vétők „megbüntetését” az istenre bízza,
azaz a túlvilági elszámoltatás részévé teszi. Vagyis az iszlám tanítása ellen
vétőket nem szankcionálja a földi létben. A Korán így fogalmaz: „Ha a munkaadó nem fizeti meg a jogos
fizetést, vagy le akar vonni belőle, vagy habozik megadni azt, akkor büntetendő
dolgot követ el, Isten törvénye szerint…… a becsületes kereskedelmen Isten
áldása van………a végső döntés Allah kezében van.” [20]…Ez az
igazságos, egyenes üzlet útját mutatja az embereknek. A csalók jövője a mocsok,
ítéletük szörnyű lesz” [21]
Az iszlám „erkölcsös profitról ír”,
kérdés azonban, hogy milyen igazságos erkölcs az, amelyik olyan társadalmakat
termelt ki, ahol a profitráták eltérőek, és ezt helyesnek a tartják gazdasági élet különböző
szereplői számára?
Még a 13.
században is az iszlám a világ vezető ereje volt. Miért változott meg az iszlám
világ helyzete, miért nem volt alkalmas ez a modell arra, hogy megtartsa vezető
helyét a világban. Feltehetően sok szempont alapján lehetne elemezni a
kérdéskört, e helyen azonban a vallás szerepére keressük a választ. Miért a
keresztény világban alakul ki a kapitalizmus, holott az iszlám világban már
századokkal korábban megtaláljuk a csiráit a korai kapitalizmusnak. A válasz
valószínűleg abban keresendő, hogy a keresztény világban a dogmával szemben az
értelem kerekedett felül, az iszlámban ezzel szemben megkövesedtek a vallási
előírások, a dogmák. Más vallásokat sokkal nagyobb mértékben jellemez a
misztikum és a megérzések szerepének hangsúlyozása. A keresztény vallás azonban
a hit alapjává teszi az értelmet és a
logikát, mint az elsődleges utat a vallási igazság megismerése felé.[22]
Ha elfogadjuk,
hogy a logika és az értelem hozzájárul a tudomány fejlődéséhez, akkor
kijelenthetjük, hogy a keresztény vallás sokat segített a tudás
akkumulálódásában, amely a gazdasági növekedés legfontosabb tényezője
Maga az iszlám
rendszer, pedig nem kedvezett a versenynek, és ahol nem érvényesül a verseny,
ott a társadalom óhatatlanul stagnálásra van ítélve. Ugyanakkor az iszlám
terjedésének a feudális abszolutizmus megerősödése Európában is gátat szabott,
és földrajzilag is behatárolta az iszlám világ további területi növekedését. Az
iszlám világ jó része az Oszmán Birodalom kereteibe tartozott, és az Oszmán
Birodalom hanyatlása óhatatlanul vonta maga után a hódoltsági területek
stagnálását, sőt visszaesését[23].
Ezzel az
iszlám rendszerének fejlődése már a 12-13. századra lényegében leállt. Míg
Európában újjászületik a klasszikus antik kultúra, Athén és a római res publica
szelleme, addig az iszlám világában a társadalom megmerevedik
Máig
is a hadsereg és a bürokrácia irányítja a muzulmán államokat. Így aztán hiába
is volt évszázadokon keresztül a nyugat-európainál jóval magasabb a mezőgazdaság,
az ipar, a kereskedelem, a tudomány, az irodalom és a művészetek színvonala, az
autonóm város és polgára mégsem jelent meg. Az iszlám világ hatalmas városai
nem önálló gazdasági tevékenységüknek köszönhetően, hanem a mindenkori
uralkodók hatalmi központjaként virágzanak fel, lakóik a katonák és
hivatalnokok kiszolgálásból élnek.
A
kereskedők, bankárok, iparosok minden vagyonuk ellenére is kiszolgáltatottak
maradnak a fegyveres erőkkel szemben, az egyén csakis a közösség tagjaként
számíthat védelemre. Ilyen közösségnek megmarad a család, a “klán”, a törzs, és
a legmagasabb szinten pedig maga az umma, az igazhívő muzulmánok közössége, ami
akkor is állandó, ha az uralkodók és dinasztiáik sorra váltják egymást a
hatalomért folytatott állandó küzdelemben.
Ha az iszlám és a neoliberális gazdaságpolitika
viszonyát vizsgáljuk, mindenképpen túlzónak ítélhető meg az a vélemény, ami a
vallás és a gazdaságfilozófia együttesének tudja be az egyes iszlám országok
gazdasági növekedését. Elfelejtkezik azonban a gazdasági növekedés mögött meghúzódó
felgyorsult polarizációra, ami mértéktelenül megnövelte a szegények tömegeit, felerősítette
a létbizonytalanságot. A neoliberális gazdaságpolitika ugyanakkor olyan
irányban hatott a tőkeképződésre, hogy nem ösztönözte a középtőke, a kis- és
középvállalkozások megerősödését, pontosan annak a rétegnek, amely a társadalom
gerincét, stabilitását hivatott biztosítani.
Ugyanakkor az iszlám típusú gazdaságfilozófia
sarkalatos pontja a bankrendszer vallási elvekkel összhangban történő
működtetése. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy a világ
népességének közel egyötöde muzulmán, de azoknak a pénzügyi szolgáltatásoknak
az értéke, amelyek megfelelnek az iszlám törvényeknek, kevesebb, mint 200
milliárd dollárra becsülhető, akkor kétségessé válik a rendszer hatékonysága. A
közel-keleti magánvagyon ennek az összegnek a négyszerese.
Ha az iszlám
világ és a Nyugat kapcsolatát vizsgáljuk, kitűnik, hogy amikor az iszlám a
világ vezető civilizációja volt a korabeli Európa (az USA még nem is létezett)
ehhez képest minden tekintetben alárendelt helyet foglalt el. Két civilizáció
kommunikációját, a nemzetközi rendszer szereplői közötti kapcsolatokat
alapvetően befolyásolta, mekkora a szereplők "súlya", milyen a
pozíciójuk, hogyan alakulnak az erőviszonyaik. Az iszlám és a Nyugat, később az
iszlám és az USA szinte sohasem volt egy súlycsoportban, nem voltak
egyenrangúak, kapcsolatrendszerük mindig aszimmetrikus volt. Ma, a Nyugat,
elsősorban az USA a mindent átható globalizáció révén maga alá kívánja gyűrni a
világmás civilizációit, aminek –úgy tűnik –egyedül az iszlám tud ellenállni. Az
iszlám ugyanis több mint egy vallás, egy életforma. Az ezzel szembenállás,
pedig kitermelte a szörnyű választ, a terrorizmust.
A Nyugat
részéről a civilizációs pluralizmus elvetése már önmagában hordozza a
nemzetközi totalitarizmusra való késztetést. A késztetés, pedig realitássá
válhat abban a pillanatban, ahogy konfrontálódik a neoliberális
gazdaságpolitika eredményeként újratermelődő világszegénységgel.
S végezetül:
egy, a perzsáktól átvett elvnek megfelelően az iszlám ín az aula, azaz vallás
és állam egyszerre. A vallás világa állandó, a hatalomé forgandó. E hatalom az
iszlám világban egyértelműen “a kard emberei”-é volt és az ma is, amihez “a
toll emberei” csak asszisztálnak.
[1] Simai Mihály, Az egyházak és a XXI. század világának
szociális kihívásai. Magyar ENSZ
Társaság konferenciáján elhangzott előadás. 2006
[2] Már az iszlámot megelőző korban, az ókori Egyiptomban is a halál utáni
létet tekintették az örökkévalónak, a földi lét csak átmenet az örökkévalósághoz.
Számos ókori relief ábrázolja a holt lélek megjelenését a túlvilági bírók
előtt, ahol is számot kell adnia a földi létében elkövetettekről. Egyiptom
példára utalva, az iszlám túlvilági életről vallott elképzelése alapvetően tér
el a fáraók birodalmának e téren vallott hitétől. Ami nem véletlen, hiszen az
iszlám az arab hódítók vallása, s mint ilyen semminemű köze nincs az ókori
Egyiptomhoz. Érdekes, hogy az iszlám hitűek nagy fontosságot tulajdonítanak
például a piramisoknak, de elvetik az azokhoz kapcsolódó túlvilági élet
gondolatát. Fontosnak tartják, hiszen az állami bevételek elsőrendű forrása a
turizmus. Jóllehet, maguk az arabok nem szeretik, ha a „piramisok népeként”
könyvelik el őket.
[3] Saját tapasztalatokra tudok hagyatkozni,
ugyanis hallgatóimmal, arab barátaimmal folytatott beszélgetésekből az derült
ki, hogy az iszlámon és a kereszténységen kívül semminemű hitet nem ismernek el vallásként.
Rákérdeztem, hogy szekta? Válasz: semmi sem. Ilyen nincs.
[4] Lásd még: Botos Katalin: A világvallások gazdasági
tanítása és a globális piacgazdaság. Internet.
[6]
Sayyid Abul A la Mawdudi:Nationalism and India.
Pathankot:Maktaba-i.-Jamaat-i-Islami, 1967.24.old
[7] idézi
Simai…….
[8]Érdekes elgondolkodni az egyre többet
hangoztatott öngondoskodás fogalmán. Az, hogy nincs ingyen az oktatás, az
egészségügyi ellátás, és a legtöbb országban nyugdíjat sincs. eddig is
köztudott dolog volt. Akik fizetnek, azok helyett is fizetnek, akik nem
fizetnek. Vagyis van egy rétege a társadalomnak, akiket megélhetési hívőknek
neveznek. Az iszlám vallás egyik fő pontja, hogy mindenkinek adakoznia kell a
nálánál szegényebbek javára. Így egyesek ezt kihasználva mások vallási
meggyőződéséből élnek, azaz ezekből az adományokból
[10] Miután a hagyományok szerint egy törzs
köteles volt gondoskodni az elesett tagjainak megélhetéséről, még magáról
Mohamedről is feljegyezték, hogy "rokoni kölcsönt" kapott, amelyből
aztán egy egész karavánt szerelt föl. Mikor pedig nagy haszonnal túladott
rajta, visszafizette a kölcsön (eredeti) összegét, és a nyereségből tovább élt.
[11] Az iszlám 5 alapelvének egyike a jótékonyság
gyakorlása. A jövedelemmel rendelkező hívek rendszeres összeget juttatnak a
mecseteknek és ezekből az összegekből tartják el a mecsetek a szegényeiket.
Ramadan idején a tehetősebbek a napi böjt végén megvendégelik a szegényeket,
egész utcahossznyi asztalokat teríttetnek, ahol bárki rászoruló helyet
foglalhat.
[12] Bár mindez rendkívül leszűkíti a hívők
mozgásterét a mai pénzügyi világban, a közismerten tehetős és talán kevésbé
elkötelezett hitéletű arab uralkodók – az idő múlásával – természetesen
megtalálták a maguk "kiskapuit". Például a világ egyik leggazdagabb
embereként jegyzett Alwaleed Bin Talal herceg, akinek már pár évvel ezelőtt is
20 milliárd dollárra rúgott a vagyona, portfoliójának döntő hányadát amerikai
Citigroup részvényekben tartja, megszabadulva ezáltal az arab etika béklyóitól.
[13]Az iszlám törvényeknek megfelelő közös szabályozást
tervez pénzintézetei számára nyolc muzulmán ország,- Malajzia, Indonézia, Irán,
Szaúd-Arábia, Pakisztán, Szudán, Bahrein és Kuvait - amelyek központi
bankjainak vezetői Iszlám Pénzügyi Szolgáltatások Tanácsa néven már létre is
hoztak egy testületet Malajziában. A cél az, hogy az érintett országokban
kínált pénzügyi termékek úgymond tükrözzék a muzulmán értékeket.. Az új
testület közös irányelveket állít fel, azzal a céllal, hogy majd rávegyék a
tagállamokat azok elfogadására. Emellett olyan pénzügyi szolgáltatásokat
népszerűsít, amelyek tiszteletben tartják a muzulmán hitet.
[15] Állapítja meg Vandana Shiva neves indiai
fizikus, közgazdász szakértő, számos könyv, tudományos értekezés szerzője.
[16] Az iszlám egyik alappillére az u.n.
zakat, vagyis a könyörületesség. E szerint minden kereső a fizetésének
meghatározott százalékát leadja a mecseteknek, és abból tartják el a
szegényeket.
[17]
Részletesebben lásd: Balázs Judit, Ellenség pedig kell. In: Valóság.
(nyomdában)
[18]
Ankerl Géza: Nyugat van Kelet nincs. 179. Old. Osiris Kiadó 2001.
[19]
Huntington: The Clash of
Civilizations and the Remaking of World Order (1996),
[20] Korán: 2:274-276
[22] Botos ..op.cit.
[23] Az Oszmán Birodalom hanyatlásának okairól,
lásd: Balázs Judit: Gazdaság az Oszmán Birodalomban. Lövér Print. 2007.
Terebess Ázsia tár online.
Végjegyzetek
[i] Ennél a
pontnál óhatatlanul vetődik fel a kérdés, hogy egy alapvetően iszlám hitű
ország esetében, nevezetesen Egyiptomban hogyan alakulhatott ki az „igazságos
elosztás” elve alapján egy mértéktelenül polarizálódott társadalom, ahol a
lakosság 30, más adatok szerint 50%-a él a létminimum tájékán, míg a világ száz
leggazdagabb embere közül 2 egyiptomi. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük,
hogy a Nasszer-i időszakban általános államosításra került sor, a földbirtokok,
vállalkozások mind állami kézbe kerültek, tehát nem lehet szó egy korábban, a
kapitalizmus a korábbi szakaszában felhalmozott vagyonról. Az államosított
vagyonokra vonatkozó kárpótlási perek jelenleg folyamatban vannak Egyiptomban.
[iii] A modern "iszlám
bankolás” az iszlám világon kívüli régiókban ma még nagyon fiatal szakmának
számít – mindössze 30 éve "jegyzik". Tudományos alapjait Muassam Ali
fektette le, aki szinte misszionáriusi elhivatottsággal fogott hozzá 1985-ben
az első iszlám pénzügyi konglomerátum, a DMI (Dar Al-Maal Al-Islami, azaz
Muszlim Pénzügyi Hivatal) szakmai tekintélyének megalapozásához, amelynek
egyben alelnöke is volt. Később, 1991-ben Ali alapította meg Londonban az első
Muszlim Bank és Biztosítási Intézetet (Institute of Islamic Banking and
Insurance) is, amelynek következményei a mai napig mozgásban tartják a brit
pénzügyi központot.
Két évig tartó
előkészítő tárgyalások után, 2007 ősszén nyithatta meg kapuit az első önálló,
iszlám elvek szerint működő bank az európai pénzvilág egyik központjában,
Londonban. A bank felügyelő tanácsa papokból áll, és – a brit bankjog keretein
belül – kizárólag a saria, vagyis az iszlám törvénykezés szerint irányítják az
üzletpolitikáját. A The Islamic Bank of Britain (IBB) csakis az
"etikus" befektetések, azaz a Korán, illetve a szunna ide vonatkozó
passzusaival összhangban álló üzleti célkitűzések mellett kötelezheti el magát.
Az IBB a kamatszedés és kamatfizetés elhagyásán túl a felszámolt ügyleti
díjakat is előzetes megállapodás tárgyává teszi. Ezen kívül nem finanszíroz
dohány-, szesz- vagy pornóiparral kapcsolatban álló vállalkozásokat. Mindez némileg
meghosszabbítja a befektetések elbírálásának átfutási idejét, hiszen a
bizottság tagjainak minden egyes ügyletet külön-külön meg kell vizsgálnia.
[iv] A vallási alapokon
kezelt befektetések iránt világszerte egyre nagyobb igény és érdeklődés
mutatkozik. Mivel Földünk minden ötödik lakója muzulmán vallású, nem meglepő,
hogy legintenzívebben az iszlám alapelveit figyelembe vevő termékek és
szolgáltatások kezdtek szaporodni. Erre válaszul Dow Jones, a világhírű Dow
Jones Ipari Átlag nevezetű tőzsdeindex létrehozója, összeállította a Dow Jones
Islamic Markets Indexes (Dow Jones Iszlám Piaci Indexek) csoportot, amely
működése első öt évében mintegy 27 százalékkal múlta felül a szintén közismert
– az amerikai tőzsdék mindenkori legjobb 500 ipari cégének részvényárfolyamából
számított – S&P500 index átlagos megtérülését. 1997-ben az iszlám típusú
pénzügyi tranzakciók forgalma összesen évi 160 milliárd dollárt tett ki, és évi
10-15 százalékos növekedést mutatott. 1998-ban a világ 43 országában mintegy
200 iszlám bank és pénzügyi intézmény működött, amelyek összesen 100 milliárd
dollárt kezeltek. Már, hat évvel később, ez az összeg több mint 200 milliárd
dollárt tett ki, és Dow Jones véleménye
szerint erkölcsös profitot hoztak
[v]
Az iszlámot, mint reklámfogást nem egy esetben használják fel, mint az
alábbi példa is bizonyítja.”Ne idióta módra, hanem elkötelezetten igyál” -
szólít fel immár Németországban is az igazhitűek kóláját, a Mecca Colát
kitaláló és gyártó Tofik Matluti tunéziai származású vállalkozó. Aki igaz
mozlim, az nem issza a Nagy Sátán, az amerikaiak Coca-Coláját, hanem hazafi
módjára iszlám kólát fogyaszt. Az ötlet zseniális, a piac több mint
reményteljes. Az iszlám kólát Szaúd-Arábiától Afganisztánig milliók isszák,
forgalma a The Economist szerint egyetlen negyedév során negyven
százalékkal nőtt. Az iszlám kóla íze a több cukor miatt émelyítőbb az amerikai
mintánál.
Melléklet
Néhány tipikus iszlám banki művelet:
Vásárlás és visszavásárlási megállapodás
A bank számára lehetőség van a követelések halasztott
eladására, majd visszavásárlására. A diszkontált áron történő visszavásárlás
lehetőséget ad a banknak, hogy kamatok felszámítása nélkül ne szenvedjen
veszteséget az ügyletnél.
Halasztott fizetéssel történő eladás
Az ilyen típusú ügylet esetében a halasztott
fizetés összegébe egy bizonyos százaléknyi profitot építenek be, mely mindkét
partner egyetértésével történik. A profit nagysága nagyjából megegyezik a nem
iszlám pénzpiacon alkalmazott kamat nagyságával.
Hitelre történő eladás
E típusú ügylet valójában egy
finanszírozási technikát feltételez, szerződésen alapul, melybe egy
meghatározott összegű profitot kalkulál be az eladó, és ez lehetővé tesz egy
későbbi fizetést, vagy akár részletfizetést. A megállapított ár lehet magasabb
vagy alacsonyabb, mint az azonnali eladásra és szállításra kínált árú ára.
Nyereség megosztás
A nyereség megosztás egy megállapodás, a bank, vagy a vállalkozó között, ahol is a
bank a tőkét biztosítja, a vállalkozó mozgósítja a rendelkezésre álló
alapokat a közös vállalkozás érdekében. A vállalkozó biztositja a munkaerőt, a szaktudást és a
managementet. A nyereség végül megoszlik
a bank és a vállalkozó között egy előre megállapitott arány szerint.
Többletköltség
A
koncepció arra épül, hogy az eladásra szánt áru ára egy meghatározott többletköltséget is
magába foglal. A bank időarányos kompenzációt kap az eladott áruk után. Ez egy
fix összeg, amit a bank például ingatlanok eladása után élvez.
“Salam”
Tipusu ügylet, amikor a vevő előre fizet egy
későbbi szállitás igéretében. Salam, csak meghatározott áruk esetében
müködtethető. Nem érvényes például arany eladásra ezüstért, vagy forditva.
Ajándék
Önkéntesen ajándékot adhat aa hitelfelvevő a hitelezőnek a hitel rendelkezésre
bocsájtásának fejében.
Haszonbérlet, vagy bér
A
fenti ügylet jelentése, hogy az
igénybevevő fix árat vagy bért fizet az
áruért vagy szolgáltatásért.
Haszonbérleti szerződés
Megállapodás
a bank és a vevő között, miszerint a bank használatra átaad épületet,
felszereléseket. A bérleti időre a tulajdonjog átszáll a bérlőre.
Irodalomjegyzék
Abdlwahab Meddeb /Frank Berberich Az iszlám rákfenéje
A piacra épülő világrend válsága
NOL • Munkatársunktól • 2003. március 26.
Balázs Judit: Gazdaság
az Oszmán Birodalomban. Lövér Print. Sopron.2007. pp.
107 ISBN: 978-963-06-4225-5
Balázs Judit: Az
Oszmán Birodalomtól a Modern Törökországig. Budapest-
Kairó. Lövér Print. pp.178. 2008. ISBN 978-963-06-5476-0
Balázs Judit: Új tipusú ellenségkép – aszimmetrikus háború.
In: A népességtől a
természeti erőforrásokig, Sopron 2006. pp. 246-253.
Botos Katalin: A világvallások
gazdasági tanítása és a globális piacgazdaság
Iszlám + liberális gazdaság =
jólét NOL • Metazin • 2007. július 31.
Korán. Terebess Ázsia Lexikon. www.terebess.hu
Lester M. Salamon:. http://www.nonprofitkutatás. 537 szektor születik.
Simai Mihály, Az egyházak és a XXI. század világának szociális
kihívásai. Magyar
ENSZ Társaság konferenciáján elhangzott
előadás. HUN-IDA.Kht. Budapest. 2005
Dunai Péter Totaliter,
veszedelmes, intoleráns iszlám? In: Népszabadság 2001.
november 5.
Rostoványi ZsoltA civilizáció(k)
globalizálódása, avagy a globalizáció
(de)civilizálódása?Magyar Tudomány, 2002/6 785. o.
Zalán Eszter Jó üzlet lett a ramadán In: Népszabadság • • 2008. október 1.
Megjelent:Gazdasági biztonság az iszlám társadalmakban. In: szakmai szemle. A Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsának Kiadványa. 2009/1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése