Az igazság a devizahitelekről!

Az igazság a devizahitelekről!

Tuesday, December 13, 2011 Szerző: Fényadó

Avagy, miért támadja a zsidó-keresztény kultúrkör az iszlámot?

Szerző: Elek Attila Független SZABAD EURÓPA www.szabadeuropa.com 2011.12.12.

Ezen a héten újra folytatjuk leleplezésünket a jelenlegi pénzügyi világról. Csakhogy ma a szokásosnál is nehezebb dolgunk van. A múlt héten ugyebár megírtuk, hogy két dolog osztja meg az embereket leginkább, a politika és a vallás. Ha én leírom, hogy hülye Gyurcsány! Az ország egyik fele örvendezik vala, a másik meg fasisztának tart. Ha leírom, hogy Viktor nem ezt ígérted, sokan lengetik a zászlót és vállba veregetnek, míg az Orbán-hívek újjal mutogatnak rám, hogy kommunista. Elég szűk, de szerencsére, azért növekvő – azok tábora, akiket nem a vakhit vezérel, hanem meg is akarja érteni a leírtakat.

Nagyon fontos, hogy amit írok, az egyfajta igazság, az én igazságom, nem kell vele egyetérteni, nem kell elfogadni. Azonban érdemes rajta elgondolkodni, összevetni egyéb tapasztalatokkal és eldönteni mindenkinek a saját igazságát. Egyet ostobaság tenni, vakhitből, zsigerből elutasítani.
A mai cikk azért nehéz, mert nem csak politikai van benne, hanem vallás is. Politika ÉS vallás. Kemény dió, néhány olvasónak nem lesz elfogadható, mert bántani fogja saját hitét, amit képtelen feladni egy kis gondolkodás kedvéért. Senkitől nem kérem azt, hogy dobja el hitvilágát. Miért is tenném. Össze lehet azt egyeztetni, sok mindennel. Az más kérdés, hogy a hit nem egyenlő mindig azok "hivatalos" képviselőivVágjunk hát bele!

Szóval devizahitelek! Az országot fojtogatja a svájci frank (továbbiakban CHF) alapú hitelek sokasága. Családok százezrei élnek felmondott hitelekkel, titkolják, szégyellik, be sem vallják, még a közeli ismerőseiknek sem, akiknek persze ugyanúgy fel van mondva a hitelük. De! Vegyünk egy kicsit vissza, és a ne a devizahitelekkel foglalkozzunk első lépésben, hanem a sima (forint) hitelekkel. 
Azt vettem ugyanis észre ismerősökkel beszélgetve, hogy sokaknak fogalmuk sincs a hitelek felépítéséről. Mint matematika tanárt ez nagyon zavar. Nézzünk egy példát. Egy fickó felvesz 10 millió forintot 15 éves futamidőre, mert lakást akar venni. Beballag a bankhoz, ahol a bank megvizsgálja a hitelképességét és tesz egy ajánlatot. A fedezet a vásárlandó ingatlanon lévő banki jelzálog, a fickó, mint adós és általában egy kezes. Emberünknek mi a kérdése? Mennyi a kamat ill. a THM (teljes hiteldíj mutató). A bank azt mondja 10% illetve zavarosan mondja, hogy bubor + 3%, ami gyakorlatilag mozgó kamatot jelent, a mindenkori jegybanki kamathoz képest 3%-kal többet. Az egyszerűség kedvéért legyen végig 10%.

Nos, már sokan itt elbuknak. Valamilyen érthetetlen oknál fogva az emberek egy része azt hiszi, hogy a 10 millióhoz hozzáadják a 10% kamatot elosztják a futamidő hónapjaival és kijön a törlesztő részlet. Nos, természetesen nem így van. A 10% kamatot minden évben felszámolják! Sőt, a kamatra is kamatot számolnak, ezt hívjuk kamatos kamatnak! Ezért van az, hogy egy 10 milliós kölcsönre – ha közben nem törlesztenénk – cc. 41 milliót kellene visszafizetnünk. Horror! De „szerencsére” törlesztünk, már az első hónaptól kezdve. Igen ám, de mit? Hát a kamatot! A futamidő 15 éves vagyis 15-ször 12 hónap, azaz 180 hónap. A bank havi törlesztésre 110 ezer forintot kér, tehát a 10 millió forintra visszafizetünk majdnem 20 milliót. A csapda az, hogy hiába fizetünk vissza egy év alatt 1.320.000 forintot, azt vesszük észre, hogy az első év letelte után még mindig tartozunk 9.800.000-rel.
Sokan bele sem gondolnak, tehát, hogy a kamatos hitel eleve egy kizsákmányolás. Különös tekintettel arra, amit már leírtunk, hogy a bank ezzel a pénzzel, amit nekünk kikölcsönöz, nem is rendelkezik.Emlékeztető itt!

A devizahitelnél annyi a plusz csapda, hogy míg a nemzeti valutában aránylag kiszámítható az uzsora visszafizetése, addig a CHF alapúnál az árfolyam mozgása miatt a 10 millió felvett hitelből simán lehet 40-60 millió visszafizetés is. Ezért a falusi uzsorás cigányt, már viszik is a börtönbe ugyebár! Ez meg törvényes. Törvényes? Nos, nem biztos. 

Először is a bank törvénytelenül járt el, amikor a hitelképességet megállapította. Ha ugyanis az adós nem tud fizetni, akkor annyi. A legtöbb, amit a bank tehetne, hogy az ingatlant elveszi és megpróbálja eladni. DE! Nem lehetne ezek után az adóssal szemben semmilyen követelése. A bank nem mondhatja azt, hogy elvettem a hazádat, de csak 10 millióért tudtam eladni és még tartozol 25 millióval. Nem! Ez ugyanis törvénytelen, mert a bank ezek szerint rosszul mérte fel a hitelképességet. Ennek kellene lenni az egyik megoldásnak, a „szabad elsétálást” törvénybe kellene iktatni. Vettem egy autót, de nem tudom fizetni, visszaadom a banknak és felejtsük el egymást. A bankok csak és kizárólag ebben az esetben tárgyalnának valóban és érdemben az adósokkal, mert így veszthetnek. Most komolyan kit fog motiválni, hogy elveszik az autóját és a lakását és még többel tartozik a banknak, mint amennyi hitelt felvett? Senkit. Ennek a vége – könnyen megjósolhatóan – csak az öngyilkosságok számának drasztikus növekedése lesz illetve a bankfiókok ostroma és megsemmisítése. Amelyik bank ezt nem látja az vak és nem tartja szem előtt saját üzleti érdekeit, a betéteseinek biztosságát és a tulajdonosai pozícióit sem.

Halkan jegyzem meg, hogy mivel a hitelösszeg a felvétel pillanatában nem állt a bank rendelkezésére, ezért a CHF-ben természetesen soha nem is vette fel azt anyabankjától, ez egy CHF ALAPON elszámolt, de természetesen forinthitel, egy szélhámos és rossz termék. Ha egy étel mondjuk mérgező, és többen belehalnak, akkor a bűnöst börtönbe zárják. Ez egy mérgező banki termék, akik kitalálták mérget szórtak a banki piacra, és ezek nem a politikusok között keresendők. Nem kérdés, hogy azonnal forintosítani kell az összes devizahitelt a felvételkori árfolyamon. Ezt titkos háttértárgyalásokkal kell a bankokkal megbeszélni, nem politikai lózungokkal operálni, mint a végtörlesztés. Fel kell kínálni nekik, hogy ők adják meg a pontos megoldást és ütemezést, de adják meg, mert különben törvényileg lesz megoldva a dolog. De nem lehet szarakodni. Orbánék sajnos értékes másfél évet veszítettek el a töketlenkedésükkel. 

De, hogy jön ide a vallás? – kérdezheti a Kedves Olvasó. Nos, kérem, világon van 7 milliárd ember, de ennek több mint a fele máshogy kezeli a pénzügyeket, mint a zsidó-keresztény kultúrkör. Ez itt most nem egy másik vallás melletti korteskedés, csak az igazság leírása. Az iszlám tiltja a kamatszedést! Már maga a vallás, bűnnek tartja. A Korán, mint a szentírásuk leírja, hogy aki kamatot szed az bűnös. Hoppá!

Igen ám, de a kereszténység és az iszlám egy tőről fakad, minden ellenkező híresztelés ellenére, Jézust például prófétaként ismerik el. A mi Bibliánkban, János könyvének második fejezete írja le a templom megtisztítását. Amikor Jézus első alkalommal megy Jeruzsálembe, hogy bemutatkozzék, mint az isteni törvény beteljesítője, a pogányok udvarában színes társaság veszi körül, hatalmas a nyüzsgés-mozgás, áldozati állatokat vásárolnak, és itt üzletelnek a pénzváltók is. Jézus felborítja a pénzváltók asztalait és kiűzi a kufárokat (kereskedőket) a templomból. Isten háza ugyanis nem üzlet és nem bank.  

A kamatszedés egy nem józan dolog és nem támogatja a társadalom hosszú távú túlélését, bele van kódolva a feszültség, mert az örökösödés útján kizsákmányolásra nyújt lehetőséget, kialakítva egy modernkori rabszolgatársadalmat, ahol a láncokat a hitelkamatok helyettesítik. 
De hát, hogy volt(van) ez az iszlámban. Azon a földrajzi területen is volt kamat, de Mohamed Próféta egyenesen megtiltotta a kamat alkalmazását, ami az ő idejében elérte az évenkénti 100 százalékot, azaz megfelelt az uzsora mai értelmezésének és látta, hogy hová vezet ez az út. A XX. századra azonban a parancsolat súlyos kényszerhelyzetet teremtett: bankokra a muzulmán országokban is szükség volt, ezek működtetése pedig csak különleges kompromisszumok formájában volt elindítható és fenntartható. Az áthidaló elv az volt, hogy kamatot sem a betétek, sem a felvett hitelek után nem fizettek, hanem „a vállalkozás hasznából” kellett részesedést juttatni annak a félnek, amelyik a pénzét átengedte. Az alapkövetelmény az, hogy a haszon egy részének átengedése mögött mindig legyen valós munka, teljesítmény vagy közreműködés. De csak akkor kell törleszteni, ha van munka, ha van termelés. Persze sokféle alkalmazás alakult ki, például a „lakáshitelnél” először a bank nevére kerül a ház, és a bérlő, saját bevételi alapján, önkéntesen, és/de kamatmentesen törleszt.

Nem tudom hány olvasónak mondtam újdonságot, de lehet, hogy vannak néhányan, akik nem hallották ezeket az adatokat. Most képzeljék el, hogy mekkora veszélyt jelent az iszlám, a zsidó-keresztény világuralomra törő pénzügyi elitre. Mi lenne, ha a keresztények és zsidók sem akarnának kamatot fizetni, sőt egyenesen etikátlannak és elnyomónak tartanák azokat, akik ilyet tesznek? Tessék belegondolni! Adják, még ehhez hozzá, hogy az arab országok olajban gazdag területeket birtokolnak.
Önök mit tennének, ha a pénzen keresztül akarnák irányítani a világot? Lehetséges, hogy le kéne járatni az arabokat? Megérné még az is, hogy arab lerombolják a saját országuk ikertornyait, csak hogy terroristákat csináljanak belőlük? Megérné, hogy megöljenek egymillió irakit, hogy aztán ne kerüljenek elő a tömegpusztító fegyverek? Lehetséges lenne, hogy érdemes lenne atombomba gyártásával vádolni őket, mikor „nekünk” persze dugig van a padlás robbanófejekkel? Lehetséges, hogy nem is az arabok az igazi ellenségek? Lehetséges, hogy az igazi ellenség láthatatlanul megbújik a háttérben és csak összeugraszt minket?

Bank, kamat nélkül - mégis nyereséges

Sunday, December 11, 2011 Szerző: Fényadó

ALLAH BANKTÖRVÉNYE - Bank, kamat nélkül

Kudor Emese

Miközben manapság mindenki a magas kamat miatt aggódik, a modern világ egy kis szegmense nem is ismeri ezt a fogalmat: az iszlám vallás ugyanis tiltja, hogy a bankok kamatot követeljenek hiteleik után.

Egy bank alapvető működése két tevékenységbe sorolható: pénzbetétek befogadása és hitelek nyújtása. Az előbbiekre kamatot fizet, az utóbbiak után kamatot szed, majd a kettő különbsége képezi a nyereséget. Ennek ellenére léteznek olyan bankok is, amelyeknek üzleti alapelvei között szerepel az, hogy nem számolhatnak fel kamatokat, vagyis nem kereskedhetnek tisztán pénzzel. A helyzet abszurdnak tűnik, pedig egyáltalán nem lehetetlen: az iszlám bankok kezdettől fogva pontosan ezen az elven működnek, és mégis nyereségesek.

A muzulmán hit és értékrendszere az emberi élet szinte minden területét átfogja: a társadalmi és gazdasági, politikai és jogi életet csakúgy, mint a kulturális és erkölcsi ügyeket. Az iszlám törvénykezést, jogrendet saríának hívják, s ez még a bankéletet is szabályozza. Az üzleti élet egyik különleges ágazata az iszlám bankrendszer, amely az iszlám törvénykezés alapján működik. Konkrétan a befektetésekre vonatkozóan a saria öt alapelvet fogalmaz meg: először is nem foglalhatnak magukban kamatfizetést, másodszor az ügyletben

meg kell jelennie a jótékonysági adakozásnak,

azaz a vallásos adónak, harmadszor az üzlet nem irányulhat az iszlám értékrendjével szembenálló termék vagy szolgáltatás előállítására. Ezen kívül tilos az amúgy elkerülhető kockázatok vállalása, kerülni kell a spekulatív ügyleteket, és végül, az üzlet tagjainak kölcsönösen vállalniuk kell, hogy biztosítják egymást a károk és veszteségek ellen.

Egy malajziai iszlám bank forrás: www.biyokulule.com

A felsorolt elvek értelmében engedélyezett például a letét vagy a hitelezés, ám szigorúan tiltott a haszonelvű finanszírozás. A jogelvek alapján a pénz egyszerűen egy eszköz, amivel a dolgok értékét mérjük, de önmagában állva nincs értéke. Ez alapján pénz előállítása tisztán pénzből – például kamat alapján – tiltottnak minősül. A saría szerint az ilyen kontraktusok

kiszipolyozzák vagy kihasználják a szerződő felek egyikét,

ezzel növelhetik a vagyon elosztásának egyenlőtlenségét, ez pedig megengedhetetlen. Ebben az értelemben a gazdaságnak, illetve a bankoknak is szem előtt kell tartaniuk a „közjót”, s elő kell segíteniük a környező társadalom gazdasági-társadalmi jólétét is.

Emellett az iszlám pénzintézetek nem foglalkozhatnak olyan ügyletekkel, amelyeknek valamifajta közük van például az alkoholhoz, a sertéshúshoz, a dohányhoz, a pornográfiához vagy a szerencsejátékokhoz. Ezek ugyanis ellentétben állnak az iszlám értékrendjével. Tiltott még a fix lekötésű kötvény, s minden olyan ügylet, amelyben a profitot kamatszázalékok határozzák meg.

A bank intézménye tehát – az iszlám elvek szerint – jóval több mint "nyereséggyár".

 

fotó: Adek Berry via www.theepochtimes.com

Az arab bankoknak társadalmi felelősségük van. Egy ilyen hitelintézet minden egyes dolgozójának olyan magatartást kell tanúsítania, hogy bárki, aki a bankkal kapcsolatba lép, lássa: itt még

a tőke felhasználása is vallásos cselekedetnek minősül.

Az iszlám elveivel tehát csak olyan finanszírozási ügyletek egyeztethetőek össze, amelyekben a finanszírozó a pénze fejében csak az annak felhasználásából elért haszonból kap egy előre meghatározott arányú részt.

A résztvevők ugyanilyen arányban viselik azonban a vállalkozás esetleges veszteségeit is. A mezőgazdasági beruházások esetén például, ha rossz a termés, és ez kárt okoz a termelőnek, a banknak is méltányos hányadban le kell mondania a kölcsön összegének visszaköveteléséről.

Hogyan épülhetnek be ezek a törvények a pénzügyi tevékenységek hétköznapjaiba? Létezik néhány jellegzetes mechanizmus, amelyet a bankok alkalmaznak. Az egyik az iszlám jelzálog. Ebben az esetben a bank nem kölcsönöz pénzt az ügyfélnek, hogy megvásárolja a kívánt árut, hanem maga a bank vásárolja meg a terméket az eladótól és magasabb áron adja el a vásárlónak, így realizál implicit módon profitot.

Az ügyfélnek megadatik a lehetőség, hogy részletekben fizesse vissza az ellenértéket, azonban nem szab ki büntetést a törlesztése késedelmekor. Annak érdekében, hogy elkerülje a fizetésképtelenséget,

a bank szigorú kezességet követel.

Egy innovatív módszert is alkalmaznak még az iszlám bankok: a társulást. Ekkor a bank és az ügyfél egy kölcsönös egyezményen alapuló társulást hoz létre, amelynek a tőkéjét egy meghatározott arányban közösen viszik be. A pénzből ingatlant vásárolnak, amit a társulás majd kiad az ügyfélnek bérfizetésért cserébe, amit elosztanak egymás közt a befektetett tőkéjük függvényében. Ezzel egy időben az ügyfél részletekben megvásárolja a bank tulajdonrészét, amíg a teljes eszköz átruházódik az ügyfélre és a társulás megszűnik.

A konzervatív pénzügyi rendszer miatt az iszlám bankszektor szerencsésen túlvészelte a gazdasági válság nagy zuhanásait. Egy közel-keleti üzleti portál, a MEED összesítése szerint az Arab-öböl országainak bankjaiban az utóbbi egy évben harmadával nőtt a mérlegfőösszeg, a bevételek pedig 22%-kal híztak – írja az Origo.

Az igazsághoz tartozik mindeközben az is, hogy az iszlám bankok nyereségessége is csökkent, ami főleg a forrásköltségek emelkedésének és az ingatlanpiaci árak csökkenésének volt a következménye. 2008-ban a profitok ezzel együtt is 6 százalékkal emelkedtek, ami ugyan jelentős lassulást jelentett, de legalább nem csúsztak mínuszba a bankházak. A szakértők szerint az iszlám bankok szerencséje abból adódik, hogy korábban kimaradtak a piac robbanásszerű emelkedéséből is – azaz most abból profitálhatnak, hogy az elmúlt években nem nyertek sokat az azóta eléréktelenedett eszközökön, jegyzi meg az Origo.

Ez a pénzügyi politika lassan beszivárog Európába is: Londonban 2004-ben adták ki az engedélyt Európa első iszlám bankjára, az idei évtől kezdve pedig Párizsban is nyílhatnak bankfiókok. Kereslet minden bizonnyal lesz a saríat tiszteletben tartó hitelintézmények iránt, mivel a nyugat-európai államokban jelentős iszlám közösségek élnek.

Forrás: islamic-banking.com, wikipedia.org, origo.hu

A pénzügyi világ rákos daganata

Saturday, December 3, 2011 Szerző: Fényadó

Barikad.hu

Dereguláció. Így hívják a pénzügyi világ betegségének egyik legpusztítóbb kiváltó okát. Nyugodtan nevezhetjük civilizációnk rákos daganatának, hiszen pont úgy falja fel és emészti el a világot, ahogy a rák az embert. A daganatos megbetegedéseket a szabályozatlan, kontrollálatlan sejtszaporulat okozza, beépülve és károsítva a biológiai szöveteket. Közgazdasági értelemben a dereguláció jelentése röviden: a szabályozottság mértékének, az állam szerepvállalásának csökkentése a piaci, pénzügyi hatások érvényesülésének nyomására. Tehát a dereguláció pont úgy növekszik, beépülve, kontrollálatlanul, áttéteket képezve és végzetesen károsítva az állami szöveteket, mint egy rákos daganat az élő, emberi szervezetben. Ahogy a ráknak, természetesen a deregulációnak is van kiinduló pontja.

Kórelőzmény

A jelenlegi, szinte felfoghatatlan pénzügyi hatalom kialakulásának több évszázados múltja van. A dereguláció lényegében ennek a hatalomnak a gátlástalan és kapzsiságot tükröző túlburjánzása. Minél több pénz és profit, erkölcsi aggályok és bármiféle gazdasági, vagy állami kontroll nélkül, csupán ez számít nekik.

A II. világháborút megelőző nagy gazdasági világválság hatására az Amerikai Egyesült Államok szigorú ellenőrzés alá vonta a pénzügyi szektort. A bankok többnyire helyi vállalkozásként működtek, amelyek nem spekulálhattak a betétesek megtakarításával. A világháború után Amerika valódi nagyhatalommá vált és rohamosan fejlődött gazdaságilag. Van egy mondás azonban: akinek sok pénze van, az még többet akar. Az 1970-es vége felé egyre dominánsabbá váltak azok a neoliberális elképzelések, amelyek szerint a pénzügyi szektor szabályozása káros és meg kellene szüntetni a szabadpiaci korlátozásokat. Az 1980-as évek elejére a deregulációs lobbi győzelmet aratott és az államilag szabályozott kapitalizmust felváltotta a neoliberális kapitalizmus. Az amerikai kongresszus két olyan törvényt is elfogadott, amely megvalósította a pénzügyi szektor deregulációját. Először a betétgyűjtő intézmények deregulációjáról és monetáris ellenőrzéséről (Depository Institutions Deregulation and Monetary Control Act) szóló 1980-as, majd az 1982-es Garn-St. Germain-törvényt szavazták meg a kongresszus tagjai. Az új törvények a kamatlábak fokozatos deregulációját írták elő, és elősegítették a pénzügyi szektort felosztó korlátozások lazítását. Vagyis, lehetővé vált az amerikai típusú takarék és hitelbankok számára, hogy kockázatos befektetésekre használhassák betéteseik pénzét. Még egyszerűbben fogalmazva: a bankok fogták a kisemberek megtakarított pénzét és afféle pénzügyi kaszinózásba fogtak. Ez gyakran súlyos katasztrófákhoz, banki sikkasztáshoz, csődökhöz vezetett és persze a kisemberek kisemmizéséhez.

A pénzügyi szektor térhódításának következő állomása az 1933-as Glass-Steagall törvény eltörlése volt. A Glass-Steagall létrehozta a szövetségi betétbiztosítási alapot, illetve teljesen szétválasztotta a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységet. 1999-ben azonban a Clinton-kormány alatt ennek homlokegyenest az ellenkezőjét valósították meg a Gramm-Leach-Bliley törvény elfogadásával. Lényegében ez a törvény alapozta meg a gátlástalan spekulációk lehetőségét és innen egyenes út vezetett a 2008-as gazdasági válságig, valamint a továbbra is tartó súlyos pénzügyi zavarokig. A Gramm-Leach-Bliley törvény lehetővé tette, hogy a kereskedelmi bankok, brókercégek, biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, intézményi befektetők és hedge fundok befektethessenek egymás termékeibe.

Az Egyesült Államok ezzel gyakorlatilag teljesen lemondott pénzügyi szuverenitásáról és a hatalmat néhány befektetési banknak (Goldman Sachs, Morgan Stanley, Lehman Brothers, Merill Lynch, Bear Stearns), pénzügyi konglomerátumnak (Citigroup, JP Morgan), értékpapír biztosítónak (AIG, MBIA, AMBAC) és mindezek kiszolgálóinak, a hitelminősítőknek (Moody’s, Standar & Poor’s, Fitch) adta át.

Pénzügyi buborék, avagy a rákos daganat

A dereguláció megvalósulásával Pandora szelencéje kinyílt és a bankok gátlástalanul elkezdtek – mindenféle hitelbírálat nélkül – a magánszemélyeknek alacsony minőségű jelzáloghiteleket nyújtani, melyek magasabb kamatozásúak voltak. 2000 és 2003 között a jelzáloghitelek száma, majdnem a négyszeresére nőtt. Az új rendszer több billió dollárnyi jelzálog és egyéb hitelt kapcsolt össze a nemzetközi befektetőkkel. A Központi Banknak (Federal Reserve) szabályozó szerepe lehetett volna, de nem élt ezzel a jogával és a deregulációt támogatta. A bankok pedig újabb és újabb kölcsönszerződéseket írtak alá lakáshitelekhez.

A dereguláció nyomán született új rendszerben a befektetési bankok, a pénzügyi konglomerátumok, az értékpapír biztosítók és a hitelminősítők mind összejátszottak a gyors és elképesztően hatalmas profit érdekében. A kölcsönök minősége senkit sem érdekelt, csak az, hogy minél többet tudjanak eladni belőlük.

A kölcsönnyújtók eladták a jelzáloghiteleket a befektetési bankoknak, akik több ezer ilyen kölcsönszerződést és egyéb más hitelt gyúrtak össze biztosítékkal védett tartozásokká (Collateralized debt obligations – CDO). Ezután a bank fogta ezeket a tartozásokat és befektetőknek adta el. Látszólag minden rendben volt, hiszen a hitelminősítők, ki tudja mire alapozva, AAA-s besorolást, vagyis a legjobb befektetési értéket adták a bankok által eladott biztosítékkal védett tartozásoknak. A „jó minőségű értékpapírok” pedig rendkívül népszerűvé váltak a nyugdíjalapok körében. És így ment ez… Évente több százmilliárd dollár folyt át az ilyesféle értékpapírosításon.

A biztosítók szintén kiszakították a saját részüket az értékpapírosításból. Hitel-nemteljesítési csereügyletekkel (Credit Default Swap – CDS) kezdtek el kereskedni. Ez lényegében a befektetők számára kialakított biztosítási forma volt, amely azt jelentette, hogy a biztosítékkal védett tartozásokkal (CDO) rendelkező befektetők, egy bizonyos befizetés ellenében kártérítési ígéretet kaptak a biztosítóktól. A normál biztosítással ellentétbe azonban az úgynevezett CDS-t bármelyik befektető megvásárolhatta a biztosítótól, ha az általa nem birtokolt biztosítékkal védett tartozások ellen akart spekulálni. Mivel a hitel-nemteljesítési csereügyletekre szintén nem létezett szabályozás, ezért a biztosítókat semmi sem kötelezte arra, hogy kárenyhítő alappal rendelkezzenek. De ez őket nem is érdekelte és arra ösztönözték üzletkötőiket, hogy minél több CDS-t adjanak el, anélkül, hogy valójában kártérítést tudtak volna fizetni, ha valamelyik biztosítékkal védett tartozás bedőlne…

Így táplálta a deregulációnak köszönhetően a pénzügyi szektor gátlástalan kapzsisága és ostoba felelőtlensége egyre csak nagyobbra és nagyobbra azt a rettegett gazdasági buborékot, amely végül 2008-ban kipukkadt.

A válság lecsap: Gyors áttétképződés

A befektetési bankok elárasztották az értékpapír piacot alacsony minőségű jelzáloghiteleket tömörítő biztosítékkal védett tartozásokkal, csak idő kérdése volt, hogy mikor dőlnek be. 2007-re már közel 1,3 millió amerikai ingatlan volt ingatlanárverés tárgya, hiszen a bankok olyanoknak is hitelt nyújtottak, akik nem tudták visszafizetni a kölcsönöket. A kisajátítások pedig csak tovább növekedtek 2008-ig, amikor is bekövetkezett a nagy bumm.

A „beragadt” ingatlanok és a kockázatos, rossz minőségű hitelek száma bedöntötték a kölcsönnyújtókat, akik nem tudták többé eladni hiteleiket a befektetési bankoknak. A befektetési bankoknak pedig több százmilliárd értékű eladhatatlan, alacsony minőségű jelzáloghiteleket tömörítő biztosítékkal védett tartozások és ingatlanok maradtak a kezükben. Az összeomlást az átláthatatlanul keresztbiztosított rendszer sem tudta meggátolni, hiszen nem léteztek kárenyhítő alapok. A láncreakció beindult, magával sodorva bankokat, biztosítókat, ingatlanfejlesztőket, pénzügyi és ingatlanalapokat. A kór megállíthatatlanul terjedt, előbb más gazdasági ágazatokban, majd az egész világon, az Egyesült Államoktól, Európán át, egészen Ázsiáig súlyos áttéteket képezve.

Az amerikai pénzügyi szektor kapzsisága, amely évtizedeken át táplálta a deregulációs folyamatokat az Egyesült Államokban, csaknem romba döntötte az egész világot.

Az Egyesült Államokban és a legtöbb országban kétségbeesve igyekeztek menteni a menthetőt és megállítani az egyre súlyosbodó tüneteket. A különböző országok kormányai pénzintézeteket, bankokat és biztosítókat államosítottak, illetve tőkésítettek fel, hogy elkerüljék azok csődjét. Számos országnak nemzetközi pénzügyi szervezetek (pl.: IMF) segítségét kellett kérnie a krízis megoldása és a gazdaságaik stabilizálása érdekében, ám a „segítségnek” minden esetben komoly ára volt. Emberek milliói veszítették el a munkájukat, létbiztonságukat, a szociális rendszerek az összeomlás szélére kerültek, a nemzetgazdaságok sok esetben gazdasági „lélegeztetőgépre” kerültek és a pénzügyi szervezetek kiszolgáltatottaivá váltak.

Tehát valójában megoldás nem született, csupán időhúzást elősegítő intézkedések, melyek a válság előidézőit hivatottak megvédeni a társadalmak széles rétegeinek kárára.

Válságkezelők, vagy inkább válsággenerálók?

Az Egyesült Államok pénzügyminiszteri posztján évtizedek óta többnyire olyan személyek váltják egymást, akik mind valamely, deregulációs folyamatot támogató pénzügyi intézetnek voltak a vezetői, elemzői, közgazdászai vagy tanácsadói. Az 1982-es Garn-St. Germain-törvénynél, Donald Regan, a Merill Lynch befektetési bank ügyvezető igazgatója töltött be pénzügyminiszteri posztot. A Clinton-kormányzat és a Gramm-Leach-Bliley törvény elfogadásának idején egymást váltotta Robert Rubin, a Goldman Sachs volt ügyvezetője és Lawrence Summers, a Világbank egykori vezető közgazdásza és a dereguláció egyik leghangosabb támogatója. A Bush-kormányzat alatt nevezték ki pénzügyminiszterré Henry Paulson-t, a Goldman Sachs ügyvezető igazgatóját, aki 2006-ban a Wall Street legjobban fizetett vállalatvezetője volt, miután a Goldman Sachs több milliárd dollár értékben adott el biztosítékkal védett tartozásokat, melyek alacsony minőségű jelzáloghiteleket tartalmaztak. Timothy Geithner, a jelenlegi amerikai pénzügyminiszter a válság alatt a Központi Bank (Federal Reserve - FED) new york-i fiókjának volt az elnöke. Jelentős szerepe volt abban, hogy megjutalmazták a Goldman Sachs-t a hitelek elleni spekulációért.

A gócpontban, az Egyesült Államokban továbbra is azok diktálják a pénzügyi szektor működését, és az állam gazdaságpolitikáját, akik tevékenyen részt vettek a deregulációs folyamatok okán létrejövő hitelválság táplálásában.

A 2008-as válság hatásai, a dereguláció elszabadulásának következményei pedig a mai napig érezhetőek világszerte, hiszen a gazdasági zavarok nem szűntek meg, a pénzügyi rendszer rákja súlyos áttéteket képzett és egy újabb, az elemzők szerint jóval nagyobb krízis előjelei tapasztalhatóak.

 

Nótin Tamás - barikad.hu

VilágPanoráma: Memento Mori * Emlékezz a halálra

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=vT4qHaR16vw

VilágPanoráma: Hitlerizmustól a Hitelizmusig

http://www.youtube.com/watch?v=z9iVQN_bMq0

Betelt a pohár: meg kell dönteni a bankároligarchia hatalmát!

Sunday, November 20, 2011 Szerző: Fényadó

 

Régen itt lenne az ideje annak, hogy lerántsuk végre a leplet az IMF, a Világbank, a hitelminősítők és az egész úgynevezett „nemzetközi pénzügyi rendszer” elképesztő szélhámosságairól. A magyarság sorsa, sőt saját és a családunk megélhetése múlik azon, hogy mindenki világosan megértse: a „nemzetközi pénzügyi intézmények” valójában bűnszövetkezetek, és az egyes államok életébe történő beavatkozásaik súlyosan sértik az adott ország alkotmányát, a demokrácia elveit, az egyetemes erkölcsöket és a jogrendet.

Kedves Olvasó, elgondolkodott már azon, pontosan mi történik akkor, amikor az IMF úgymond „pénzt kölcsönöz” egy adott ország számára? Másképpen feltéve a kérdést: honnan származik az a „pénz”, amit nekünk az IMF, vagy bármely más bank „hitelként” odaad? Ha nagy naivan azt gondoljuk, hogy az IMF a tagállamok befizetéseiből – a nekünk, mint magánszemélyeknek kölcsönző bankok pedig a betétesek pénzéből – adja a hiteleit, akkor hatalmasat tévedünk. Ugyanis a forgalomban lévő pénz legnagyobb része (hogy pontosan hány százaléka,azt nehéz lenne megmondani, de bizonyosan egyre nagyobb hányada) nem más, mint úgynevezett „hitelpénz”, amit a bank hoz létre abban a pillanatban, hogy kihelyezi a „kölcsönt”. Amikor tehát bármely, magát banknak nevező bűnszövetkezet – legyen az akár az IMF - kölcsönt nyújt, akkor csak annyi történik, hogy – a megfelelő (a hitelfelvevőre nézve persze mindig hátrányos)„szerződések” aláírása után – a számítógépen megnyomnak néhány gombot, és az „ügyfél” megkapta a „hitelt”, melyet persze kamatostul kell visszafizetnie. Magyarán: a bank a semmiből pénzt teremt, az ügyfél pedig kemény munkával megteremti annak a virtuális pénznek a kamatokkal megnövelt ellenértékét. Tulajdonképpen tehát egyre több és több munkával előállított valódi értékekkel fizetünk a semmiért. Meddig tűrjük ezt? Miért kell a pénzügyi oligarchák hatalmának és jólétének biztosítása érdekében halálra dolgoznia magát millióknak?

A magukat közgazdászoknak nevező szélhámosok handabandázásai nyomán, az emberek nagy többsége teljes mértékben hajlamos elveszíteni a józan eszét. Én most a magam részéről arra kérnék mindenkit, gondolkodjon logikusan és józanul. Ha valaki például összeadja azokat az összegeket, melyekkel a világ államai tartoznak az IMF-nek és a Világbanknak, olyan iszonyatos nagyságú számot fog kapni, melynek a töredéke sem jön össze a két pénzügyi intézmény tagállamainak befizetéseiből – ami ékes bizonyítéka ennek a világszélhámosságnak, amelynek lényege az, hogy a bankok a maguk kénye-kedve szerint állítanak elő pénzt, amit hitelként kihelyeznek, adósrabszolgaságba és pusztulásba kényszerítve a népeket.

A józan, paraszti ész nevében feltehető természetesen számos más kérdés is, többek között az, miképpen lehetséges, hogy miközben egyre több ember, egyre többet dolgozik (most már a nők is kivétel nélkül munkahelyeken dolgoznak, de az egyetemisták, a diákok, sőt a nyugdíjasok egyre nagyobb része is dolgozik,legtöbb esetben bagóért), miért él az emberek nagy része mégis egyre rosszabbul, és miért van egyáltalán „válság”? A kérdés persze költői, mert nyilvánvalóan arról van szó, hogy a pénzoligarchia a nyakunkon élősködik, és a végsőkig kizsákmányol minket, és alighanem a saját hatalmának fenntartásához szükséges diktatórikus intézkedések (amit a „biztonság erősítése” címszó alatt adnak be nekünk), valamint a külső erőforrások megszerzéséhez nélkülözhetetlen háborúk (amit „terrorizmusellenes háborúnak”, meg a „demokrácia terjesztésének”, „humanitárius akciónak” neveznek ezek a hazugok) is irdatlan összegeket emésztenek fel.

Mit tehetünk? Olyan nincs, hogy semmit. Vagy legalábbis meg kellene próbálnunk megmenteni népünket, saját magunkat és a minket körülvevő természeti környezetet. (Mely utóbbi is főként a harácsoló pénzoligarchia profitéhségének esik áldozatul.) Lehetséges megoldás, hogy tüntetéseket szervezünk a bankok székházai elé, bojkott mozgalmat indítunk a bankok ellen, tömegesen tagadjuk meg az adósságok visszafizetését, aláírásgyűjtést indítunk annak érdekében, hogy a magyar kormány tagadja meg az elmúlt évtizedekben felvett hitelek visszafizetését, és elő lehetne állni azzal a követeléssel is, hogy lépjünk ki az IMF-nek és Világbanknak nevezett bűnszövetkezetekből.

A Magyar Gárdának javasolnám, hogy ha bármiféle IMF-küldött, vagy az úgynevezett hitelminősítők valamelyik képviselője magyar földre beteszi a lábát, derítse fel, melyik luxusszállóban vert tanyát az illető, és – békés eszközökkel bár, de – tegye elviselhetetlenné itteni tartózkodását.

Ezen kívül lehetséges lenne például a Nemzeti Jogvédő Szolgálat bevonásával perek

sokaságát is indítani az úgynevezett bankok ellen – beleértve a maffiaszerű IMF-et és a Világbankot -, például azon az alapon, hogy olyan pénzeket követelnek, amelyek soha sem voltak az övék (mivel a hitelezés aktusa előtt nem is léteztek), de valószínűleg lehetne perelni a „nemzetközi pénzügyi intézményeket” (a bűnöző hitelminősítőket is beleértve) azért is, mert beleavatkoznak Magyarország belügyeibe, amire a magyar alkotmány szerint senkinek sincsen joga.

Ha pedig bárki is azzal jönne, hogy „fogalmam sincs a realitásokról”, akkor a válaszom az, hogy de igenis van, mert tudom, hogy a „realitások” az adott hatalmi struktúra függvényei. Ha tehát majd sittre vágjuk a harácsoló, bűncselekményeket elkövető bankárokat és az eddig a nép zsírján élősködő „elit” más tagjait, akkor az lesz a „realitás”, hogy ők a börtönben csücsülnek. „Veszedelmes szélsőségesnek és populistának” pedig majd azt fogjuk nevezni, aki a szabadon bocsátásukat követeli.

Az idő sürget. Nincs mire várnunk. A bankároligarchia hatalmának megdöntése túlélésünk nélkülözhetetlen feltétele.

Perge Ottó

További részletek: http://kuruc.info/r/7/88315/#ixzz1eHPX70hk

 

Otromba jogsértés a végtörlesztés európai nagybankok szerint

Tuesday, November 15, 2011 Szerző: Fényadó

- AZ ARCÁTLANSÁG NETOVÁBBJA! -

Az európai bankrendszer stabilitását féltve kéri hét magyar pénzintézet tulajdonosa, hogy az Európai Unió lépjen fel a szerintük jogsértő végtörlesztési törvény ellen.

Levelet írt az Európai Bizottságnak (EB) nyolc európai nagybank, azt kérve, hogy a testület támogassa őket a magyar kormánnyal szemben, a végtörlesztésről folytatott vitájukban - jelentette kedden a Reuters.

A hírügynökség tudósítója által megismert, november 14-ei keltezésű levél Michel Barnier-nek, az EB pénzügyi szabályozásért felelős biztosának szól. Az áll benne, hogy a piacinál sokkal alacsonyabb áron lehetővé tett végtörlesztés a bankok jogainak "otromba megsértése".

"Felhívjuk a bizottságot, hogy sürgősen, azonnal intézkedjen az Európai Unió alapvető szabadságjogainak és elveinek megsértése ellen" - írja a nyolc pénzintézet, másutt is megismételve, hogy "örömmel fogadnák" a biztos "hatékony lépéseit" a Magyarország által elkövetett szerződésszegés "leállítására és helyrehozására".

A levelet az MKB (BayernLB), az Erste, a CIB (Intesa Sanpaolo), a K&H (KBC), a Volksbank, az UniCredit és a Raiffeisen tulajdonosának vezetője írta alá (utóbbi a Raiffeisen Bank International anyabankja, a Raiffeisen Zentralbank vezetője is).

A bankvezérek azzal érvelnek, hogy a törvény éppen akkor rak terheket az általuk vezetett intézményekre, amikor a szabályozók és a piacok megnövelt tőkemegfelelési mutatót várnak el, ezért destabilizálja az európai bankszektort.

A Reuters cikke megjegyzi, hogy a három anyabankon keresztül érintett Ausztriában nagy felháborodást váltott ki a magyar végtörlesztési törvény, és az Európai Bizottság is jelezte már fenntartásait az ügyben. (Az osztrák pénzügyminiszter nemrég közölte, hogy Ausztria felülvizsgálati kérelemmel fordult az EU-hoz.)

A pénzügyi felügyelet egy héttel ezelőtti összesítése szerint eddig a közel 30 ezer végtörlesztő 44 milliárd forint veszteséget okozott a bankoknak. A legtöbben saját forrásból törlesztenek, forinthitel-szerződést e célból ötszáznál is kevesebben kötöttek. A K&H összesen 25 milliárd forintos veszteségre számít, a Raiffeisen 22 milliárdos bukást vár.

A magyar kormányzat és a hazai bankok viszonya két hete váratlanul javulni látszott: Matolcsy György gazdasági miniszter a bankszövetség képviselőivel közösen tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre nem lesz új devizahiteles mentőcsomag, a további megoldásokat "a bankokkal közösen" kell megtalálni.

Az igazság a banki hitelezésről! Az infláció valós oka!

Thursday, November 10, 2011 Szerző: Fényadó

Figyelem! Már az elején a szokásos felhívás. Ne is olvassa tovább, ha politikai hívő. Nem érdemes azoknak olvasni, akik szerint Orbán Viktor (vagy éppen Gyurcsány Ferenc) az isten és a megváltó. Ne olvassa tovább, aki igazat ad Kövér Lászlónak, miszerint az ország utolsó reménye ez a kormány. A politikai vakhit, az ellenségkeresés, a kommunistázás, a fasisztázás és a cigányozás, zsidózás nem visz előbbre. Nézzük meg a valódi elnyomókat és a „rendszer” működését. Aki velünk tart az fogja meg a szék karfáját, mert szokás szerint – elsőre - nem fog hinni nekünk.

Nézzük hát! Először is, itt az egyik legnagyobb hazugság, amivel megtévesztenek minket. Így szól: A bankok a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe! Nos, kapaszkodjon meg, de ez nem igaz. Amit Önnel elhitetnek az a következő. A betétesek beviszik a bankba a pénzüket. Tegyük fel 1 millió forintot, amire a bank fizet (az egyszerűség kedvéért) 10% éves kamatot. Azután a bank fogja magát és kihelyezi ezt az 1 millát 20%-os kamatra. A közte lévő különbség a bank haszna. Hazugság!

Ebből ugyanis egy bank sem élne meg, hiszen nem tudna elég betétet gyűjteni. Ezért tehát a Föld bolygón, mintegy 100 éve, az USÁ-ból kiindulva és immár minden demokráciában használva kialakult a tartalékráta intézménye. Mit jelent ez? A törvény szerint minden banknak joga van (a tartalékrátát figyelembe véve) a betétek többszörösét kihelyezni hitelként. Ez egy nagyon elhallgatott dolog, még sokszor a banki alkalmazottak sincsenek vele tisztában. Még ők is azt hiszik, hogy a betétesek pénzét helyezik ki hitelbe. Magyarországon jelenleg ez a tartalékráta 2-5% között mozog.

A bankok saját maguk választják meg félévente. De mit jelent ez pontosan? Példa. A bank ugye gyűjtött 1 millió forint betétet. Tegyük fel az 5 % tartalékrátát választja, az azt jelenti, hogy ehhez a tartalékhoz képest helyezhet ki 100% hitelt. Egy kis 4. osztályos matematika anyag. Ha egy bank gyűjt 1 millió forint betétet (ez lesz a százalékérték), a százalékláb (percent) 5%, akkor mennyi az alap, jelen esetben mennyi pénzt helyezhet ki hitelbe?  A képlet szerint ugye, az alap egyenlő a százalékértek szorozva 100-zal, osztva a százaléklábbal. (elfelejtette már ugye?). Az eredmény 20 millió forint. Ez tehát azt jelenti, hogy egy bank 1 millió forint betétre 20 millió forintot jogosan és törvényesen helyez ki hitelbe. (Mellesleg, ha 2% pontos tartalékrátát választ, akkor 50 milliót. Hoppá!) Na, ezen már lehet persze haszon.

(Figyelem! Utólagos kiegészítés. Nagyon sokan írtak e-mailt, hogy a fenti százelékszámítás rossz! Hát igen! Annyira nem hihető a dolog, hogy sokaknak egyszerűen nem megy bele a fejébe és keverik a százalékértéket és az alapot. Mint matematika tanárnak, szomorú a szívem, sajnos nem tud az ország százalékot számolni. 4. osztályos anyag, ugye annak idején szöveges feladat volt. Az 1 millió forintot kell tartalékolni és a kérdés úgy hangzik. Mennyi pénznek az 5%-a 1 millió forint, és nem az, hogy 1 millió forintnak mennyi az 5%-a. Nagyon fontos különbség. Éppen ez a csapda lényege!) 

Hihetetlen, igaz? Igen ám, csap a homlokára a Kedves Olvasó, de nem jó! Honnan van a banknak 19 millió forintja, amit kihitelez? Ez az, ez az, ez az! Ez itt a csapda! Mi most az úgynevezett kereskedelmi bankokról beszélünk. Honnan veszik a pénzt? Nagyon egyszerű, egy másik banktól. Ezt a híradásokban úgy emlegetik, hogy anyabankjuktól (vagy esetleg egy másik nagyobb kereskedelmi banktól - bankközi hitelzés). Igen ám, de ezekre a bankokra is ugyanúgy vonatkozik a tartalékráta szabálya. Hát akkor ők honnan veszik a pénzt? A válasz, a jegybankjuktól. Illetve normál esetben a saját jegybankjuktól. Így működne egy normális, nemzetgazdaságban a bankrendszer. Végső soron, ugyebár az állam (akinek elvileg a tulajdona a saját nemzeti bankja) így teremt pénzt, a forgalomba lévő áruk fedezésére. Ezt hívjuk pénzkibocsájtásnak, vagy pénznyomtatásnak.

Természetesen nem kell nyomdában kinyomtatni a pénzeket. A teljes pénzkészletnek általában 3-4%-a csupán a készpénz állomány, a többi ún. elektronikus vagy számlapénz. Soha nem fogjuk meg, soha nem látjuk, csak egy bankkivonat vagy egy SMS formájában. Egy normál állam tehát a jegybankján keresztül szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét és azokat hitelek formájában juttatja el a gazdaságba.
Két hiba van mindössze! Maga a rendszer magában foglalja a pénzromlást, azaz az inflációt. Ugyanis a bankok kamatos kamatot számítanak fel a hitelért, persze ők is fizetnek érte, de nyilván kisebb kamatot. És ez az ő igazi hasznuk - felvenni a „bankközi” piacon mondjuk 10% éves kamatért 10 milliót és kihelyezni azt 30% kamatra (THM-re) hitelként. A betétgyűjtés csak álca, mindössze azért kell, hogy meglegyen a tartalékráta összege és azért, hogy minket megtévesszenek azzal a dumával, hogy betétesek pénzét helyezik ki. 

Az a pénz, amit Ön felvesz bármelyik bankban, akkor és ott nem is létezik még. Ön kérvényezi, a bankja egy másik banktól kérvényezi, és az a bank a nemzeti banktól kér. Annak meg nincs pénze, de joga van létrehozni és nyomtat Önnek pénzt, ill. ugye jóváírja egy számlán. Tehát így keletkezik a pénz. Ön a semmit veszi fel hitelként.
Így működik a kapitalizmus. Így működik a bankrendszer. De ez belefér! Ez még működhet is. Ez még tolerálható!

De vigyázat! A világot elárulták! Egy szűk pénzhatalmi „elit”, pár családi dinasztia kihasználva a világ minden demokráciájában a politikusok hataloméhségét rávették ezeket a fickókat egy közös árulásra. Szépen lassan a világ összes országa be lett szőve, senki sem menekülhetett. Kezdték az USÁ-val mintegy 100 éve, és most már minden nemzet benne van. Mi is! De mi is ez a világméretű árulás? Nos, a következő! Ma már nagyon kevés államnak van a saját kezében a pénzkibocsátásának a joga. Az eredetileg az állam által tulajdonolt, vagyis közvetve a nemzetek saját maguk által birtokolt nemzeti bankok függetlensége megszűnt és immár magánkezekben vannak. (A legnagyobb hazugság meg az, hogy szerintük őrizni kell a nemzeti bankok függetlenségét, de nem tőlük, hanem tőlünk állalpolgároktól!) Az USA nemzeti bankja, a FED pár család (Rothschildok, Rockefellerek) tulajdona. A FED keresztül ellenőrzik az Európai központi bankot.

Az amerikai jegybank szerepét betöltő - magyarul magánkézben lévő - FED épülete

Ahhoz, hogy ezt elérjék, ráerőltették a közös pénzt, az eurót az Unióra. Immár ők ellenőrzik az európai pénzkibocsátás mértékét. Az Európai Központi Bank tulajdona többek között immár a Magyar Nemzeti Bank is. Az USÁ-ban, Európában, Magyarországon tehát bárki hitelt vesz fel, végső soron a Rothschildoknak, Rockefellereknek fizet kamatos kamatot. Minden állam, akinek tartozása van, nekik tartozik. Az IMF, a Világbank a központi bankokon keresztül az ő irányításuk alatt áll. 
És mindezt miért? Mert ha valaki hitelt vesz fel a világon nem a saját nemzete, állama, kormánya nyomja meg a bankóprésen a gombot, hanem ő. Ez a világ népeinek legnagyobb elárulása. A nemzetek rabszolgasorba döntése.

Mi meg azt hisszük, hogy a „befektetőket” kell megnyugtatni. Nincsenek, nem is léteznek befektetők. Az egész egy nagy kábítás. Természetesen vállalati szinten keletkezhetnek nagy vagyonok. Mi történik ilyenkor? Amennyiben ezek az elnyomók úgy érzik, hogy néhány vállalat, vagy iparág túlzottan megerősödött és veszélyezteti hatalmukat, akkor csinálnak egy kis válságot. Egy ideig nem nyomtatnak elegendő mennyiségű pénzt. Ettől egy sor cég csődbe megy, a jobbaknak meg zuhan az áruk. Ők aztán szépen suttyomban felvásárolnak iparágakat. A 2008-as válságban például megszerezték a teljes napenergia ipart. Így azt a pénz, amit hitel formájában nekünk adnak, azt náluk is tudjuk csak elkölteni.
Térjen magához, vegyen egy mély lélegzetet, mert most felteszem a kérdést! Hogyan akar Orbán Viktor (és a mindenkori magyar kormány) bármit is tenni, ha az alapok nincsenek meg?

Ne feledjük Nathan Rothschild híres mondását is: "Add a kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát, s én nem törődöm vele, hogy ki hozza a törvényeit". És sajnos odaadtuk, odaadták. Ráadásul úgy, hogy nem mondták meg nekünk, eltitkolták. Nekünk csak a kiszolgáltatottság maradt.

Forrás: http://szabadeuropa.shp.hu/hpc/web.php?a=szabadeuropa&o=heti_tema_2011_11_07__DhMY

SOS... Bank Átverésnek Vége!

Monday, November 7, 2011 Szerző: Fényadó

SOS... Bank Átverésnek Vége!
2011. november 07. - 09:56
(ennek ellenére a kormány még mindig a bankok mellett áll)

A párizsi Sorbonne Egyetem doktori iskolájának a kutató professzora Dr. Lentner Csaba által a holnapi Demokratában megjelenő nyilatkozatából idézek:
A cikkből részlet itt olvasható (FONTOS el kell olvasni, nem vagyunk felelőtlenek illetve nem is voltunk soha):

A hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek.
A rendszer bedőlésért elsődlegesen ők a felelősek!

Kérdés: -A deviza hitelek drámája szinte sorstragédia lett. Hogy jutottunk idáig?

Dr.Lentner: - Tisztázzunk valamit mindjárt az elején! Teljességgel téves és helytelen a szóban forgó probléma kör esetében deviza hitelről beszélni. Ez ugyanis nem az!

Kérdés: - Hanem mi?

Dr.Lentner:
- Gigantikus átverés. A svájci jegybank legfrissebb adatai azt igazolják, hogy a külföldi Bankok Magyarországon működő leány bankjai az általuk nyújtott hiteleket nem refinanszíroztatták frankkal, nem vettek föl valós bank közi frank hitelt, és nem bocsátottak ki frank alapú kötvényeket sem. A Svájci Nemzeti Bank pénz kibocsátása ugyanis nem növekedett olyan mértékben, amilyen mértékben szükséges lett volna ezen csere ügyletekhez. Egyszerűen nincs annyi frank a piacon, amennyi a frank alapúnak mondott hitelek fedezete kellene legyen....

Az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt.

Kérdés: - Akkor mire alapozták a bankok ezeket a hiteleket?

Dr.Lentner :
- Nagy valószínűséggel úgynevezett swap ügyletekre.... Meggyőződésem, hogy a szükséges átvilágítások olyan eredményeket hoznának, melyek alapjaiban megváltoztatnák az adósok szorongatott helyzetét, sok esetben akár büntetőjogi következményekkel is járhatnak a Bankok vonatkozásában. A rosszhiszeműség ugyanis nem győzőm hangsúlyozni, okkal vélelmezhető! Az ebből fakadó Banki veszteségeket pedig a pénzintézeteknek házon belül kell orvosolniuk, azt semmi szín alatt nem terhelhetik rá az Ügyfelekre, akik nem tudták, nem is tudhatták, hogy csapdába csalják őket! Tehát kedves átvert becsapott hitelesek robbant a bomba, mert nincs frank, nincs CHF, nincs árfolyam kockázat!"

A Fehér Kéményseprők szakmai csoportjában is megfogalmazódik a cikk alapján a következő kérdés sor:

Felmerül a további kérdés a leírtak alapján, mely szerint a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében "Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat" és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen?

Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal?

A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból?

A Miniszterelnök és a Matolcsi Miniszter úr miért a bank vezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége is szóba jöhet?

Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában? Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért?

A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok?

A legfontosabb kérdés!

A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban és a teljes vagyona zár alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását?

Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal?

Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, nagy értékű tulajdonszerzéseket?

Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató cégekkel?

http://www.feherkemeny.com/2011/11/07/sos-bank-atveresnek-vege

Kapcsolódó videó: BENNFENTESEK http://vimeo.com/23116284

Most retteghetnek csak igazán a bankok

Thursday, October 13, 2011 Szerző: Fényadó

A Legfelsőbb Bíróságon felülvizsgálati eljárásban szeptember 27-én elbírált Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek szerződéseivel kapcsolatos bírósági vizsgálat terjedelmére a Legfelsőbb Bíróság Sajtótitkársága a részitélet kihirdetése után az alábbi mondatokkal fejezte be közleményét:
Végezetül a Legfelsőbb Bíróság rámutatott arra, hogy a per tárgya kizárólag az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmények felsorolásának érvényessége. Amennyiben az okok közül egy, több, vagy akár mindegyik tekintetében az új eljárásban az érvénytelenség megállapításra kerül, az azzal a következménnyel jár, hogy az adott körülményben bekövetkezett változásra hivatkozva nem lehetett jogszerűen a konkrét szerződést egyoldalúan módosítani.
Amennyiben az okok közül egy, több vagy akár mindegyik érvényesnek bizonyul, az még nem jelenti azt, hogy az érvényesnek minősített, az ÁSZF-ben, illetve a blankettaszerződésben szereplő körülményben bekövetkezett változás minden további feltétel teljesülése nélkül alapul szolgálhatott a múltban, illetve alapul szolgálhat a jövőben a jogszerű egyoldalú szerződésmódosításra, mivel az egyoldalú jogszerű szerződésmódosításnak további feltételei vannak, melyeket részben a Hitelintézeti törvény 210. § (4) bekezdése részletez és a feltételek egy része jelen részítéletben is rögzítésre került.

Ebből tudhatta meg mindenki azt, hogy az alperes egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatának teljes körű vizsgálatára a Legfelsőbb Bíróság előtt ugyanúgy nem került sor, mint az eljárás korábbi szakaszaiban sem, és állapíthatta meg azt, hogy a tárgyalás napja előtt túlzóak volt a sajtóban az olyan megállapítások, hogy "Ettől a pertől rettegnek a bankok", majd tárgyalás napja után a hatályon kívül helyezés miatt az is, hogy "Fellélegezhetnek a bankok".

Én ezt éppen fordítva látom. Hiszen a másodfokú ítélet helybenhagyása esetén mindösszesen a Partiscum XI. Takarékszövetkezetnek valamennyi szerződésmódosításairól lett volna végérvényesen megállapítva azt, hogy érvénytelen, de ettől még a többi banknak rettegni szerintem azért nem kellett volna, mert más alperes ellen indított perben a bíróság ítéletét azzal mégsem indokolhatta volna, hogy a perben nem vizsgált, Partiscum XI. Takarékszövetkezet egyoldalú szerződésmódosítását elbíráló bírósági döntések szolgáltak alapul más Pénzintézet elleni per elbírálása során.

Ellenben azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Partiscum XI. Takarékszövetkezet elleni per felülvizsgálati eljárásában hozott határozatában a hatályon kívül helyezett ügynek újra tárgyalása során vizsgálandó szempontokat ismertette, irányt adott minden devizaalapú kölcsönszerződés érvénytelensége miatt perelhető pénzintézet elleni hasonló tárgyú bírósági eljárásban követendő szempontokra.

Ugyanis nem kell ahhoz feltétlenül jogegységi döntésnek születni, hogy más bíróságok határozatukban más perekben a Partiscum XI. Takarékszövetkezet elleni perben hozott Legfelsőbb Bíróságnak határozatában olvasható szempontokra, megállapításokra hivatkozzon. A jogalkalmazási gyakorlatban az alsóbb fokú bíróságot köti a Legfelsőbb Bíróság döntése, és ilyen módon egyfajta precedens jog a hazai jogalkalmazásnál létezik.

Mindezeket előrebocsátva és a Legfelsőbb Bíróság határozatának ismeretében annak meggyőző szakmaiságát, érvelésének tökéletes logikáját állítva szerintem most már tényleg retteghetnek a bankok.

Hiszen az alperesi pénzintézet milyenségétől függetlenül az adósok által indított, vagy indítandó egyéni perekben nincs más dolga az alsóbb fokú bíróságnak a jövőben mint az, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozatát, az ott írt szempontokat szem előtt tartva értékelje az egyéni perben beszerzett bizonyítékokat.

Az pedig immár teljesen mindegy lesz az egyéni perek bírósága számára, hogy a Partiscum XI. Takarékszövetkezet alperes elleni közérdekű peres eljárás a jövőben a hatályon kívül helyezést követően miként alakul.

Ezek után ez kit érdekel?
(...)

Ezek után állítom azt, hogy a bankoknak most már igazán van okuk rettegni.

Nem azért, mert a Partiscum XI. Takarékszövetkezettel kapcsolatosan milyen bírósági határozatok születtek és várhatóan fognak születni, hanem azért, mert a devizaalapú kölcsönszerződések egyes szerződési feltételeinek semmiségére alapított egyéni peres eljárásokban a Legfelsőbb Bíróság útmutatása alapján lefolytatandó bizonyítási eljárás, valamint ezek alapján a szerződések értékelésének szempontjai a helyi, vagy megyei bíróságok számára immár adottak.

Nem lehet kétséges a jövőben az, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeire vonatkozó, bíróság előtt érvényesíthető kérelmek eredményre vezetnek.

A Szegedi Ítélőtábla és Legfelsőbb Bíróság tette a dolgát úgy, ahogy tisztességes bíróságtól elvárható.

A többi pedig már nem ezeknek a bíróságoknak dolga.

Vegye mindenki tudomásul, hogy keresetlevelet megírni, vagy a pert kezdeményezni a bíróság a károsultak helyett nem fog.

Siófokon 2011. október 2. napján. 
Léhmann György

A magyarhülyítés újabb fejezete, avagy tévhitek az államadóssággal kapcsolatban

Tuesday, October 4, 2011 Szerző: Fényadó

Forrás: Szabad Europa

...
No, kezdjük egy kitalált történettel. Átlagos magyar család, Kovácsék. Kovács, Kovácsné egy fiú és egy lány gyermek. Kovácsék építgetik életüket, dolgoznak, szeretnének anyagilag is előrébb jutni, tervezgetnek. 2000-ben terveznek egy lakásvásárlást, bemennek a bankba, de a kedvezményes kamattámogatású (Fidesz-kormány) hitelt nem képesek felvenni, mert 100 ezer forint lenne a havi részlet, nekik meg 150 ezer az összjövedelmük. Meghagyják tehát a kamattámogatást a gazdagoknak. Azok fel is veszik, van aki 4-5 lakást, házat is vesz belőle és kiadja albérletbe, abból fizetve a törlesztőket. A kormány meg az adófizetők pénzéből gavalléran fizet a tehetőseknek. Kovácsékat 2005-ben felhívja egy hitelközvetítő, hogy van egy remek ajánlata lakásvásárlásra. Ki is megy lakásra és elmondja, hogy a forinthitelnél, ami már nem is támogatott (közben kormányváltás volt és az új kormány nem akarta fizetni a már több százmilliárdos kamattámogatást), ezért így már 110 ezer lenne a havi törle sztése egy vágyott lakás vásárlása esetén.

Sok vakegér pártpolitikus nem érti, nem azért vettek fel az emberek devizahitelt, mert olcsóbb volt a kamata pár százalékkal, hanem mert fele volt a törlesztőrészlet. Ha nem lett volna devizahitel semmilyen hitelt nem vett volna fel a magyar. Csányi meg egyenesen azzal kábít, hogy magyarok azért vették fel a devizahitelt, hogy nyerészkedjenek. És ez az ember az ország elismert guruja. Röhej. Itt várjuk a nyerészkedő devizahitelesek jelentkezését.

Ezzel szemben neki van egy új terméke, ami svájci frank alapon számítódik és a 110 ezer helyett csak 60 ezer a havi törlesztőrészlet. Kovácsék felkapják a fejüket. 60 ezer! Ez már közel jár ahhoz az összeghez, amit ki tudnának fizetni. Gyors tanácskozás, el lehetne költözni a szülőktől, lenne végre saját hálószoba és külön gyerekszoba. Ráadásul mindez szép, új lakás, jó helyen. Nosza, vágjunk hát bele! Kereseti igazolás, rohanás a bankba, 60 oldal aláírása, közjegyző 30 oldal. Ügyvád, adás-vételi, földhivatal, egyebek. Költözés. Öröm. És az élet megy tovább. 

A magyarok százezrei vesztették el munkájukat, vagy kerültek rosszabb feltételekkel új munkába.

Kovácsék éldegélnek. Kovács másodállást is vállal, mert jött egy szórólapon, egy rendkívüli ajánlat. Vadonatúj Suzuki SX4-es most 0% önrésszel és mindössze havi 9.900.- induló részlettel. Soha nem volt még autójuk, mennyivel könnyebb lenne az élet vele. Új lakás, új autó, 3 szoba, négy kerék, két gyerek. Egy kicsit hajtós ugyan az élet, mert a gépkocsiba tankolni is kell és már 200 forint a benzin, de Kovácsék bíznak magukban, sokat dolgoznak. 2006-ban Kovácsné állást vált, hogy több legyen a fizetése, mert emelkednek a költségek, a gyerekek iskolába mentek és bizony az nem 2 forint. 2008, itt a világ vége. Kovácsnak teljesen váratlanul felmondanak munkahelyén. Pár nap után Kovács összeszedi magát, nem akar munkanélküli lenni, mert, egyrészt szeret dolgozni, másrészt, abból nem él meg. Egy vállalkozónál kap munkát. Ez azonban teljesen más, mint az előző munkahelye, ahol 3.-án mindig a számláján volt a pénze. Itt azt látja, hogy a főnöke, aki maga is hiába dolgozik 24 órát nem képes pontosan fizetni. Csúszik a pénz! Részletekben jön, ráadásul egy része zsebbe. Kovács először mérges a főnökére és elkezd titokban más állás után nézni. Kétségbe esve tapasztalja, hogy állami munkahely nincs, a multiknál is leépítések vannak, a többi lehetőség meg hasonló, mint a mostani helye.

Egyik este a felesége bejelenti, hogy őt is elbocsájtották. Kovácsék megrémülnek, mi lesz most velük? Ki segít rajtuk? Kinyitják a TV-t. Ott minden este egy ambíciózus népvezér beszél. Tízezerek előtt tart nagygyűlést. Azt mondja, hogy ő tudja a megoldást. Kovácsék minden este figyelik, mit is kellene tenni. Közben nem tudják fizetni a lakáshitelt, a bank felmondja a szerződést. Választások közelednek. Kovácsék a TV-ben azt látják, hogy az ellenzéki népvezér azt mondja: " Magyarországon nem fordulhat elő, hogy bárkit is elveszítse a tetőt a feje felül. Magyarországon nem lesznek kilakoltatások." Kovácsék hisznek a vezérnek, aki ezen kívül még munkát is ígér és nagyarányú adócsökkentést. A választáskor odateszik az ikszet a neve mellé.
Ma Kovácsék végrehajtás alatt vannak, rájuk nem vonatkozik már a kilakoltatási moratórium, ők nem mehetnek Ócsára, nekik nincs pénzük a matracban, hogy előtörlesszenek, hiszen már lassan kenyérre sem telik. Azóta Kovácsné havi 48 ezerért sárga mellényben utcát söpör és levelet kapirgál, szégyenében ott sül ki a szeme, de hát a gyereknek enni kell. Kovács azóta egy másik vállalkozásnál van, az előzőt ugyanis felszámolták. Tudja, hogy nem azért nem fizet kevesebbet neki az új főnök, mert smucig, hanem azért, mert maga is a csőd szélén táncol. Ő rosszabbul járt a nagy adócsökkentéssel és jövőre még rosszabbul fog járni. Kovács már beletörődött mindebbe, mert barátaival beszélgetve tudja, hogy a többeik sincsenek jobb helyzetben. 

Kovácsék hittek a népvezérnek. Nem kell más csak egyszeri nagyarányú adócsökkentés továbbá Magyarországon nem veszti el senki sem a tetőt a feje felül, itt nem lesznek kilakoltatások!

A TV-t már nem nézik, pedig ott a népvezér ill. annak magyar hangja mindennap elmondja, hogy milyen jól járt mindenki és mennyivel csökkent az államadósság. Kovács a zsíros kenyér vacsora felett éppen adogatja össze a sárga csekkjeit és azt látja, hogy az ő adóssága ebben a hónapban sem csökkent, hanem nőtt.

Ennyi a mese. Magyarország ma több százezer Kovács család hazája. Eközben meg kormányunk azon töri a fejét, hogy - érthetetlen módon - az eddig szapult megszorítások politikájának útjára lép. Hihetetlen nagyságú, 1000 milliárd forintos csomag 2012-ben és még lehet, hogy ez sem lesz elég.

Miközben küzdünk az államadósság ellen, érthetetlen, hogy nincs egy matematikus a kormány közelében, aki elmagyarázná neki, hogy a kútba öntjük a pénzt.

1. A magyar nép sarcolása árán a kormány 4%-kal csökkentette a GDP arányos államadósságot nyáron.
Befektetői válasz: A "befektetők" nem, hogy megnyugodtak volna, hanem válaszul leértékelték a forintot. Mivel az adósság 40% devizában van alig telik el 3 hónap és ugyanannyi az adósságunk, mint a "csökkentés" előtt.

Következmény: A magyar nép éhezik, tönkremegy, de közben a kormány odadob az uzsorásoknak 6,7 milliárd dollárt (1345 milliárd forintot). Mellesleg a nyugdíjpénztárból 3000 milliárd forint volt, hol a többi pénz? Kérdés, kinek az érdeke az ilyen hebehurgya "adósságcsökkentés"?

2. Miközben a kormány elsődleges célja az államadósság csökkentése megveszi a MOL mintegy 25%-át 514 milliárd forintért, ezzel növeli az államadósságot.

Befektetői válasz: Ezután a kormány két hónap alatt elintézi, hogy a MOL árfolyama majdnem felére csökkenjen, és ezzel több, mint 200 milliárd forint veszteség érjen minket. A Befektetők fele annyi pénzért vehetnek most MOL papírt, mint azt a kormány tette.

Következmény: Kérdés, miért nem az alacsony árfolyamon vették meg a MOL-t, hiszen csak a vak nem látta, hogy ilyen intézkedések után meredeken csökkeni fog a tőzsde. Ki járt jól, hová mentek a pénzek?

3. 2011 őszére a kormány újabb államadósság csökkentő lépést jelentett be, amellyel elvileg újabb 3-4%-kal csökkenne az államadósság. Ez persze hazugság, mert a forint leértékelődése miatt, már újra 80% felett van az. Erről mély hallgatás van. És amíg a magyar nem vesz elő egykockás papírt és egy ceruzát, vagy egy számológépet, addig majd behülyítik azzal, hogy ez egy újabb 4%-os csökkenés. A valutatartalékból fizetjük vissza az újabb 4 milliárd dollárt. Idén tehát a kamattörlesztéseket kívül a kormány odaajándékoz a hitelezőinknek több, mint 10 milliárd dollárt, miközben a rendszerváltás óta a legnagyobb megszorítás lesz 2012-ben. A Bokros csomag összegének kb. háromszorosa csak az eddig bejelentett intézkedések összege. 

Bokros Lajos csomagjának többszöröse jön 2012-ben. Tudjuk nem "megszorítás", de tölünk vesszik el a pénzt, hívjuk bárhogy is!

Befektetői válasz: Az ember azt várna, hogy ha ilyen jó fiúk vagyunk és ennyit törlesztünk, akkor a "befektetőink" a hitelezőink megnyugodnak és jelentősen csökken a kamatteher és ezért a jövőben kevesebb uzsorakamatot kell fizetnünk. Ehelyett a következő történik. A magyar államadósság kockázata soha nem látott magasságokba emelkedik. Sokkal több uzsorakamatot kell fizetnünk a hitelekre, mint a törlesztés előtt, ezért ezzel is emelkedik az államadósság. Ráadásul évek nem fordult olyan elő, hogy a befektetők nem vesznek meg állampapírt. Most igen.

Következmény: Nagy mese tehát az, hogy meg kell nyugtatnunk a "befektetőinket" és akkor jól járunk, kevesebb kamat, és jobb hitelfeltételek. Nos, nem! Aki ezt nem látja, az nem érti, a nemzetközi pénzemberek elnyomó cselekedeteit. Nem érti mik a valódi következmények.

4. A kormány rájön arra, hogy bármit is csinál, csak a rövidebbet húzhatja!
Befeketői válasz: Szoríts meg, nyúzd meg a népet! Ha nem teszed, elmozdítunk a hatalomból.

Következmény: Ez a kormány is megszorít, bármit mondott is előtte.

Ki kell mondanunk, hogy az államadósság nem fog attól automatikusan csökkeni, hogy pénzt fizetünk vissza. Az uzsorásnak nem érdeke, hogy visszafizessük az adósságunkat, csak a kamatokat.

Ezért marad hát a cirkusz! Biztos nem fog csökkeni az államadósság a következőktől:

Az új alkotmánytól, a NENYITŐl, az alkotmány asztalától és annak szolgájától, a VIDEOTON bajnoki címétől, az új közoktatási törvénytől, az MLSZ működésétől, Gyurcsány bezárásától, Lázár Audijából lett Skodájától, Szíjjártó focijától, az egyházügyi törvénytől, a VIDEOTON-os Garancsi kerékpárügyi biztosi kinevezésétől. Viszont ezek a cirkuszok alkalmasak arra, hogy a nép ezekkel legyen elfoglalkva lesse a Gyurcsány pert! Egy a lényeg ne gondolkozzék a magyar! 

Amíg mi élvezzük a CIRKUSZT, addig a lényeget nem vesszük észre. 10 milliárd dollár tőkét törlesztettünk és ugyanannyi lesz az államadósság pár hónapon belül. Közben meg éhezünk, de tapsolunk az előadásnak.

 

Az évszázad pénzügyi csalása -Te vagy az áldozat

Tuesday, October 4, 2011 Szerző: Fényadó

A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak.
A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett,  Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – az én szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is. 



© copy right Antalffy Tibor. Személyemre hivatkozás mellett a szerzői jogról lemondok.

P.S.

Tömegesen kapom az E-maileket, amikben tanácsot kérnek tőlem. Tanácsot nem adok, de leírom mit tennék, ha nekem lenne CHF tartozásom. Haladéktalanul benyújtanék egy keresetlevelet az illetékes bírósághoz, vagyis ahol a hitelt nyújtó bank székel. Nem fogadnék ügyvédet, mert az is pénzbe kerül és egyes ügyvédek máris meglovagolják a CHF konjunktúrát és egy szabvány kereset levél megírásáért van pofájuk 100 rongyot kérni. Ezek a nyomor vámszedői, aljas banda. A keresetlevélben kérném a szerződés érvénytelenítését és az eredeti állapot visszaállítását a következő indoklásokkal:

1) A 38.000 – 98.000 Ft törlesztő részlettel meg voltam tévesztve. E témában a bank magyarázata hamis, ezt a hatalmas különbséget semmi nem indokolja.

2) Az egyoldalú szerződés megváltoztatás lehetőségével lényegében lemondta jogaimról, ami ütközik a Ptk. 8. §. (3) bekezdésével, amely kimondja: „A jogképességet korlátozó szerződés semmis.” Igaz esetenként van helye bizonyos jogokról történő lemondásnak, de  a Ptk. 207. §. (3) bekezdése kimondja, hogy: „Ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.”

3) Szerződéskötéskor a bank megszegte a Ptk. 205. § (4) bekezdését: „A felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően ,is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.”  Hamis az a banki érvelés, hogy ők se látnak a jövőbe. Minden gazdasági szakembernek tudnia kell, hogy a svájci gazdaság messze túlszárnyalja a magyart, ezért hosszútávon (20-30 év) a  CHF:HUF arány igen kedvezőtlenül fog alakulni az adós részére. Arra is fel kellett volna hívni a figyelmet, hogy csak abban a pénznemben ésszerű hitelt felvenni, amelyikben a jövedelem érkezik.

4) A Ptk. 209. §. (1): „Ha az általános szerződési feltétel tisztességtelen, a kikötést a sérelmet szenvedő fél megtámadhatja.” Már pedig a kamatláb, és kezelési költségek, valamint a kockázati felár önkéntes megváltoztatása kifejezetten tisztességtelen.”

5) A Ptk. 210. §. (1): „Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerte.” – (4): „Akit a másik fél megtévesztéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja.

Akinek tisztességes (túl tisztességes) ügyvédre van szüksége, annak ajánlani tudom: Dr. B. Németh Lászlót. T:209-7783. – 1111Bp. Irinyi J. u. 47. E-mail: nemeth.laszlo10chello.hu – Az ügyvéd úr az egyéni eset áttanulmányozásáért és a kereset levél megírtásáért, benyújtásáért 30.000 forintot kér. A tárgyaláson való részvételért 20.000 forintot. Már nyert ilyen pert, amit kérésre bizonyítani tud.

Forrás: Tibor bá’ online

Idióták hülyesége - a hülyeség idiótizmusa

Monday, September 26, 2011 Szerző: Fényadó

Nagy bajba kerülhetnek, akik nem tudnak végtörleszteni
2011. 9. 26. 11:29 MTI - VG

A DEVIZAALAPÚ HITEL EGY TECHNIKAI ELSZÁMOLÁS - ERGÓ EGY BANK SEM VETT FEL DEVIZÁT, AMIT DEVIZA ALAPON KELLENE TÖRLESZTENI, FORINTOT KAPTAM, FORINTBAN TÖRLESZTETTEM. RÁADÁSUL "VALUTÁT KAPTAM" ...

A devizaalapú hitelek végtörlesztéséből eredő pótlólagos kereskedelmi banki devizaigény jegybanki finanszírozása négymilliárd euróig kezelhető lenne - vélekedtek legújabb helyzetértékeléseikben londoni felzárkózó piaci elemzők.

Egyes citybeli vélemények szerint az MNB-nek bizonyos feltételekkel ennek több mint a kétszeresére is lenne kapacitása. A Morgan Stanley bankcsoport londoni felzárkózó térségi elemző stábja befektetőknek összeállított új elemzésében közölte: magyar bankokkal folytatott konzultációi alapján 10-30 százalék közé valószínűsíti a devizahitelesek részvételi arányát a végtörlesztési programban, és számításai szerint ez 2-6 milliárd euró közötti devizahitel-végtörlesztést jelentene.

A ház szerint a jelenlegi devizatartalékokat tekintve 4 milliárd euróig kezelhető lenne a kereskedelmi bankok devizaigényének jegybanki finanszírozása, ennél több azonban "már problémákat okozhat".

Az MNB tartalékpozíciója most "erősebb, mint valaha", és kétszerese a Nemzetközi Valutaalap (IMF) pénzügyi védőcsomagja előtti, 2008-as szintnek. A jelentős rövid futamidejű külső adósságállományt is figyelembe véve azonban a tartalékok "már nem tűnnek annyira bőségesnek" - áll a Morgan Stanley londoni értékelésében.

A cég hangsúlyozza, hogy jövőre 3,5 milliárd euró IMF-hitelhányad és további 1,5 milliárd euró devizakötvény-adósság válik esedékessé.

A Morgan Stanley citybeli elemzőinek véleménye szerint összességében "kényelmesnek" tekinthető a jegybanki tartalékpozíció, ám "a muníció mennyisége nem végtelen".

A BNP Paribas bankcsoport közép-kelet-európai stratégáinak hétfői összeállítása szerint 4-5 milliárd eurónyi újonnan jelentkező banki devizakeresletet az MNB "könnyedén" tudna kezelni tartalékaiból, sőt a jegybank akár 10 milliárd eurót is felhasználhat - feltéve, hogy nem akarja a nemzetközi tartalékok és a rövid futamidejű devizaadósságok rátáját az 1:1 paritás alá csökkenteni -, és még így is "viszonylag stabilan tudná tartani" a forintot.

A cég szerint azonban, ha ennél bármennyivel több devizafinanszírozásra lenne szükség, vagy ha a magyar befektetési termékekre rakódó kockázati felárak még tovább emelkednének, az már jelentős forintgyengülési kockázatot teremtene, és ez "rendkívül rossz hír lenne" azoknak a devizahiteleseknek, akik nem tudják a végtörlesztési program alapján visszafizetni adósságukat.

Az, hogy az MNB devizafinanszírozást ajánlott fel tartalékaiból a végtörlesztési terv által érintett kereskedelmi bankoknak, egyelőre valószínűleg korlátozza az euró forintárfolyamának emelkedését, azonban növekszik a középtávú országkockázat - állapították meg a BNP Paribas felzárkózó piaci elemzői. Hozzátették: jelenleg nem számítanak arra, hogy a magyar törlesztéskockázatára köthető piaci biztosítási csereügyletek (credit default swaps, CDS) - amelyek a magyar szuverén adósságkockázat befektetői megítélését tükrözik - érdemben csökkennének. Ez a kockázati mérőszám az utóbbi időszakban - követve az általános európai árazási folyamatot - jelentősen emelkedett.

Az egyik vezető londoni piaci adatszolgáltató, a CMA DataVision szakelemzőinek kimutatása szerint a magyar kormánykötvények CDS-tranzakciói az 524,9 bázispontos előző záró után a hétfői londoni kereskedésben 555 bázispontra drágultak középárfolyamon.

Az elmúlt kereskedési hét elején 460-470, a nyár elején még 255 bázispont körüli magyar CDS-árazásokat mértek Londonban.

A hétfőn kialakult magyar CDS-középárfolyam azt jelenti, hogy a magyar szuverén törlesztési leállás kockázatára kínált biztosítási tranzakciók éves díja meghaladja az 550 ezer eurót minden 10 millió euró magyar államadósság után az irányadó ötéves futamidőre, vagyis jelenleg több mint a kétszerese a nyár elején mért szintnek.

A BNP Paribas elemzőinek hétfői értékelése szerint a mostani kockázati környezetben "nem lehet határozottan kizárni", hogy az MNB vészkamatemelésre szánja el magát, abban az esetben, ha az euró 300 forint fölé drágul, és "egy ideig ott is marad".

Az idei MNB-kamatemelés nem konszenzusos előrejelzés a Cityben, de a 300 forint feletti euró más nagy londoni házak szerint is kamatemelési küszöb lenne.

A Capital Economics - az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcég - a várható közép-kelet-európai jegybanki kamatpályákról befektetőknek összeállított új előrejelzésében azt jósolta, hogy ha az euró forintárfolyama 290 felett marad, az MNB-kamatcsökkentés lekerül a napirendről, ha pedig az árfolyam 300 forint fölé emelkedne, akkor "szinte bizonyossá válna" a kamatemelés.

A Commerzbank befektetőknek Londonban kiadott minapi devizapiaci körképe szerint ha tovább gyengül a forint az euróval és a svájci frankkal szemben, akkor növekedne a valószínűsége annak, hogy a magyar jegybank - ahogy arra már korábban is volt példa - egyszerre akár 3,00 százalékpontos kamatemelést is végrehajthat a forintgyengülés fékezése végett.
Morgan Stanley Magyarország Elemző Kft. - az elmúlt évek árbevétele 

A deviza alapú hitelszerződésekről

Monday, July 4, 2011 Szerző: Fényadó

Forrás: http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/figyelemre-melto-irasok/5358.html

DR. LÉHMANN GYÖRGY: Beszédem a Kossuth szobor előtt. Tisztelt Szerkesztőség!

2011.07.03

Abban a megtiszteltetésben volt részem tegnap – július 1-én ½ 19. órakor – hogy a „Tüntetés a bankok túlkapásai ellen" elnevezésű rendezvényre meghívva tájékoztatást adhattam Budapesten a Kossuth szobor előtt a devizaalapú kölcsönszerződések miatt kialakult állapotnak bíróság előtti és egyéb jogi rendezhetőségéről.

Beszédem után felkértek a jelenlévők arra, hogy foglaljam írásba mindazt, amit ott elmondtam azért, hogy ezt papíron terjeszthessék. Ennek a felkérésnek eleget téve igyekszem tartalmilag hűen leírni az alábbiakban mindazt, amit ott elmondtam:

Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit!

A bankvilág ugyanúgy mint tegnapi napon az Echo televízióban Boros Imre közgazdász igyekszik elhitetni velünk azt, hogy a már meglévő devizalapu kölcsönszerződések következményeinek megváltoztatására nincs mód. Érthetetlen számomra az, hogy közgazdász képzettségű embereknek miért kell beleavatkozni ily módon olyan dolgokba, amihez képzettségénél fogva nyilvánvalóan nem ért, vagy ha mégis ért hozzá, miért ad nyilvánvalóan téves tájékoztatást.

Ugyanis hivatásomra tekintettel tényként állapíthatom meg azt, hogy a már megkötött devizaalapú kölcsönszerződések alapján megállapítható törvénytelenségek kiküszöbölése jogi szempontból meglehetősen egyszerű, nem bonyolult bírósági eljárás eredményeként minden további nélkül elérhető.

Független, befolyástól mentes bírósági tevékenység esetén, ugyanis sajnos egyet kell értenem az USA Külügyminiszterének néhány nappal ezelőtt elhangzott azzal a kijelentésével, hogy aggódik a magyar bíróság függetlensége miatt is. Én is aggódom, hiszen ha az aggódásra nem lenne okom, akkor hazánk nem lenne a korrupciós lista 50. helye környékén hosszú évek óta úgy, hogy közben a szomszédos Ausztria a 16. helyen áll. Hozzátéve azt, hogy a Külügyminiszter Asszony által képviselt ország jobban tette volna, ha 55 évvel ezelőtt aggódott volna inkább hazánk függetlenségéért.

Beszédemmel célom az, hogy meggyőzzem Önöket állításom igazáról, ezért meglehetősen sok jogi fogalmat is kénytelen vagyok elmondani a bizonyítás érdekében. Másként nem megy.

Mielőtt ebbe bele kezdenék, a Kossuth szobor előtt állva kötelességemnek tartom felidézni azt, hogy 162 évvel ezelőtti napon a mostanihoz hasonló nemzetkatasztrófa előtt állt hazánk azzal a különbséggel, hogy az akkor hazánkra támadó idegen hatalmak nyíltan megmondták azt, hogy mi a szándékuk hazánkkal, míg mostani kártevők ennél rosszabbak. A Ptk. 237. §-nál ismert szóval élve a mostaniak csalárdak, azaz a szónak jelentése szerint álnok, kétszínű, csaló magatartásúak.

Előzményeként a devizaalapú kölcsönszerződés problémájának elmondom, hogy lakáshitelek esetén ilyen fajta kölcsönszerződést soha nem kötöttek volna meg akkor, ha a 12/2001. (I.31.) Korm. rend. végrehajtásával kapcsolatosan a magyar állam úgy járt volna el, hogy ebben a jogszabályban ígérte.

A lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabályról van szó, melynek bevezetőjében azt ígérték, hogy a gazdasági lehetőségekkel összhangban a házasoknak a többgyermekes fiatal családoknak, valamint más hasonló rászorultaknak ad az állam támogatást. Aztán az országos építésügyi előírásokat semmibevéve a balatonparti településeken üdülőházas üdülőterületnek minősülő Balatonparton lakóházasnak csúfolt építkezést lehetővé tették csak azért, hogy az állam gazdasági lehetőségeivel ennek a jogszabálynak alapján elsősorban ne a házasokat, többgyermekes fiatal családokat, valamint a hasonló rászorultakat támogassa, hanem azokat, akik akár százkilométeres távolságban lakva luxusüdülővel rendelkezzenek a Balatonparton.

A luxusüdülő pedig köztudottan nem olcsó, és mondjuk 50-100.000 ilyen állami támogatású luxusüdülő miatti kölcsönösszeg pedig szerintem elkerülte 2001-től 2006-ig az 1000 milliárd forintot is. A gazdasági lehetőségek ezért kimerültek és jöhetett a devizaalapú hitel.

Helyesen állapította meg Róna Péter közgazdász erről a bankok által egyoldalúan meghatározott szerződésről azt, hogy olyan mint egy kitöltetlen váltó. Ugyanis a kölcsönszerződésből nem állapítható meg az, hogy az adós konkrétan milyen körülmények között fogja a részére rendelkezésére bocsátott kölcsönösszeget a hitelező részére visszafizetni. A Ptk. 523. § 1. bek-ben meghatározottak szerint a szerződésnek ez a hiányossága a létre nem jött szerződés fogalmát is kimerítheti, ezért csupán egyféleképpen lehet ezt a szerződés létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges szerződési feltételt értelmezni.

Úgy, hogy a kölcsönszerződés ténylegesen nem akkor jött létre, amikor azt aláírták, hiszen akkor még a szerződés létrejöttéhez szükséges minden kellék a szerződésbe nem volt leírva, hanem akkor, amikor a hitelező később egyoldalú, adósnak címzett nyilatkozataival felhívást tett arra, hogy most ennyivel emelem részletes indokolás nélkül a törlesztőrészletet, majd azt közölte, hogy most pedig annyival.

Sajátos elképzelés a gazdasági hatalmukkal visszaélő hitelezők számára az ilyen fajta szerződés értelmezés nem vitásan akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Ptk. 205. § szerint szerződés a felek egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre, de a bankok ezzel a szerződéskötési módszerrel eldöntötték azt a vitát, hogy a szerződés érvényes, vagy érvénytelen.

Sikerült ily módon semmis kölcsönszerződést létrehozniuk.

Ugyanis 2006. március 1-től kezdődően a Ptk. 209. § 4. bek. első mondata megállapítja azt, hogy az egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető, valamint a Ptk. 209/B 2. bek-be kimondja azt, hogy az egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. Arról pedig, hogy bankok által önhatalmúan tett közlése a törlesztőrészletek emelésének világos-e vagy sem, érthető-e vagy sem, majd akkor nyissunk vitát, ha egyetlen alkalommal is elfogadható és törvényes, tényeken alapul indokolását adja a tájékoztatásának.

Semmiségre határidő nélkül lehet hivatkozni a Ptk. 234. § szerint, semmis szerződésből pedig sem jogok, sem kötelezettségek nem származhatnak a szerződés érvénytelensége folytán, így fel nem tudni fogni a bankoknak azt a bátorságát, hogy az általuk is tudottan semmis szerződés alapján nyakló nélkül követelőznek, fenyegetőznek és igyekeznek tisztességes embereket a lakásukból eltávolítani.

Meggyőződésem az, hogy amennyiben a korrupciós listának nem az 50., hanem a 16. helyén lenne országunk, ezt meg nem mernék tenni.

A törlesztőrészlet emelésének egyébként a kölcsönszerződés szövegezéséből következően két alapvető oka lehet. Vagy a kamat emelésére okot adó körülmény következik be, vagy árfolyamváltozás történik a devizaalapú kölcsönszerződésben meghatározott deviza és forint árfolyam között. Svájci frank alapú szerződéseknél a közreadott PSZÁF tájékoztató szerint a kamat elsősorban a svájci frank kamatától függ, de mivel 2008. őszén a svájci frank kamata csaknem a nullára csökkent, majd csekély mértékben emelkedett, emiatt a törlesztőrészlet nem emelkedhetett volna jelentősen, míg az árfolyamváltozás viszonyítása a korábbihoz képest olyan a hányadost eredményez, mely egyidejűleg a törlesztőrészlet emelkedésének mértékét is adja tisztességes szerződési feltétel esetén. Csakhogy a törlesztőrészlet ennek csaknem kétszeresével nőtt.

Ezért is volt indokolt feljelentésemet a Legfőbb Ügyészséghez csalás bűncselekményének alapos gyanúja miatt megtennem.

Visszatérve a szerződés lényegéhez, a hitelező és adós között létrejött kölcsönszerződés pontosan olyan polgári jog szerződés, mint a többi, azaz ebben a felek egyengjoguak, és mellérendeltek. Semmivel sem illeti meg több jog egyiket, mint a másikat még akkor sem, ha közben nálunk a bankároknak a hatalommal a legkülönbözőbb összefonódása van.

Az állam tartsa távol magát ezektől a szerződésektől még akkor is, ha tart attól, hogy a bankok bedőlhetnek, újabb konszolidálásra szánt pénzt kérhetnek, vagy éppen az államnak bankoktól remélt különadója kerül veszélybe. Egyedül az élethez való jog alkotmányos kötelezettségének tegyen eleget a lakhatási jog veszélybe kerülése esetén az állam.

Egyébként pedig a most alkotott árfolyamrögzítésre vonatkozó törvényjavaslat módfelett tisztességtelen volt azért, mert az eszerinti szerződés módosítási kötelezettsége az adósoknak arra is utalhat, hogy a Kormány kifejezetten a bankok indokolatlan védelme okából az adósokkal megerősítteti a kölcsönszerződést azért, hogy többé érvénytelenségre a Ptk. 237. § 4. bek-e figyelembevételével ne hivatkozhassanak.

2008. március 1-től kezdődően hála istennek alkalmazandó belföldi bíróság által is az 1993. április 5-i 93/13. számú Európa Tanács Irányelv, melynek alapján 243/08. szám alatt Európai Közösségek Bírósága által hozott döntés szerint tisztességtelen szerződési feltételek a szerződésben nem jelentenek kötelezettséget az adósokra nézve. Ebből következik az, hogy ha az előbb elmondottak szerinti törlesztőrészlet emelés teljesen egyértelműen tisztességtelen a magyar törvények szerint, és az adós hivatkozik arra, hogy a magyar bíróságok által elfogadott Európai Közösségek Bíróságának döntése szerint ennek a tisztességtelenségnek alapján kötelezettsége nem áll fenn, tessék csak mondani, hogy a bankok mitől is lettek olyan helyzetben, hogy mégis követelőznek?

Mégis mit képzelnek ezek magukról?

Talán ha lennének szívesek ilyen esetben bírósághoz fordulni azért, hogy a bíróság döntsön az egyenlő jogokkal rendelkező felek vitájában. Ugyanis ennek a vitának a rendezése a bíróság dolga és az fordul oda, aki követelőzni óhajt. Talán attól tartanak, hogy ha bíróság elé kerül az általuk diktált szerződésük akkor az Európa Tanács 93/13. számú irányelve előírásának eleget téve a nemzeti bíróság hivatalból is vizsgálni fogja a szerződés szerződési feltételeinek tisztességtelen jellegét?

Mégis mit képzelnek a bankárok akkor, amikor ők tudják legjobban azt, hogy törvénytelen, tisztességtelen, semmis, csalárd módon létrejött szerződést köttettek alá az adósokkal, majd mindenféle bírósági eljárás nélkül erőszakos módon lépnek fel.

Mégis minek képzelik ezek a hazámat?

Végül indokolt foglalkoznom azzal is, hogy a kölcsönszerződés szerinti, hitelezőket megillető rendkívüli felmondás jogának egyik indoka az adós fizetésképtelensége. Tehát időben ez azt jelenti, hogy amikor az adós már nem tudott fizetni, ezt követően valamikor a hitelező a szerződést vagy felmondja, vagy sem.

A probléma ebből az, hogy az adós nem jókedvében nem tud fizetni, hanem azért, mert valamilyen rajta kívül álló olyan körülmény következett be életében, ami a teljesítését lehetetlenné teszi. Ez pedig azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor a teljesítést lehetetlenné tevő körülmény bekövetkezett, akkor a Ptk. 312. § alapján a szerződés megszűnik a törvény erejénél fogva. Nem kell ehhez nyilatkozat sem, bírósági döntés sem, és ezért a hitelező már régesrég elveszítette azt a jogát, hogy a szerződést megszüntesse akkor, amikor a felmondását közli. Ugyanis teljesítés lehetetlenülése okából megszűnt szerződést felmondani nem lehet.

És így jutottam el a legizgalmasabb jogi problémához.

Ahhoz, melynek ténybeli alapja az, hogy a hitelező Bank a kölcsönszerződés megkötésekor többszázezer forintot felszámolt az adóst terhelve hitelbírálati díj, beállítási jutalék és a legkülönbözőbb jogcímeken azt ígérve, hogy ennek az ellenszolgáltatásnak fejében elvégzi mindazt az ellenőrzést, ami a 723/B/2005. számú alkotmánybírósági határozatra tekintettel még a személyes adatokhoz való alkotmányos jog sérelmével is járhatott csak azért, hogy az ügyletkötés biztonságos legyen.

Másképpen fogalmazva ellenszolgáltatás fejében a hitelező bank azért is szedett be pénzt, hogy az adós számára azt a látszatot keltse, hogy a szerződés biztonságos, és adós által teljesíthető.

Ezt a kötelezettségét szegi meg a bank akkor, amikor kiderül, hogy a szerződés mégsem biztonságos és idő előtt megszűnik teljesítés lehetetlenülése okából.

Ezért Róna Péter szavai szerint hibás a termék, és a hibáért a bank felel.

A törvény szerint pedig a 312. § 3. bek-e alapján ilyen esetben bekövetkezik az, hogy a kötelezett szabadul a tartozása alól, és követelheti kárának megtérítését.

Nem hiszem, hogy túlzok akkor, ha azt mondom, hogy csak a mi, korrupciós listán 50. helyen lévő hazánkban fordulhat elő ilyen. Hogy egy bank, aminek mulasztása, hibás teljesítése folytán a törvény szerint sürgősen el kellene kerülni még az adóst is nagy ívben, nemhogy a házát, fogja magát és mindenféle bírósági eljárás nélkül megbízzon akár kétes hírű cégeket is az adósok lakásának kiürítése céljából, csak hazánkban fordulhat elő. És talán Afrika egyes országaiban.

Ami pedig az általam szerkesztett keresetlevelek alapján lehetséges, adósok által indítandó bírósági eljárásokat illeti, természetesen ügyelni kell arra, hogy a szerződés megszűnése előtti állapot esetén módja legyen a bíróságnak a Ptk. 237. § 2. bek-e alapján az érvénytelen részek kiküszöbölésével egy tisztességes szerződési feltételeket tartalmazó szerződést létrehozni, felhasználni azt a jogi lehetőséget, amit a Ptk. 209/B § 2. bek. második mondata biztosít az adósok számára. Azt, hogy tisztességtelen szerződési feltétel esetén semmiségre csak az adósok érdekében lehet hivatkozni.

Az elmondottakra tekintettel javaslom azt, hogy Boros Imre közgazdász, valamint az Országgyűlésben helyet foglaló mindazon képviselők, akik nem észlelték eddig a nemzetnek ezt a szégyenét, most már ez ügyben végképp hallgassanak el. Engedjék azt, hogy a problémát azok rendezzék le, akik a szerződést megkötötték.

A fogadatlan prókátorok már leszerepeltek, többé rájuk nincs szükség.

Ellenben a nemzet szégyenének kiküszöböléséhez az adósok helytállására most nagy szükség van. Csak úgy van értelme remélni a törvényesség helyreállítását, ha több ezer keresetlevéllel egyenként, nem spekulálva arra, hogy hátha másvalaki kikaparja a gesztenyét, a bírósági peres eljárást megindítják vagy a bank székhelye szerinti bíróságon, vagy az ügyletkötés helyén. Illetékfeljegyzési jogot legalább kérelmezve. Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy mi lesz akkor, ha elveszítjük a pert. Ez a bíróság dolga. A mi dolgunk pedig az, hogy tegyük azt, amit 162 évvel ezelőtti napon, hasonlóan reménytelen helyzetben még mindig megtettek az igazukért harcolni hajlandó magyarok.

Akkor vesztettek, hiszen augusztus 9-én Temesvár következett. De a hitükért a magyarok akkor az életüket adták. Most meg hasonló helyzetben a perköltségen lamentálunk.

Kérek 10.000 peres eljárást megindítani, és nem kell Temesvárra gondolnunk. Egyébként pedig szégyellem magam.

Siófokon 2011. július 2. napján. Léhmann György

DR. LÉHMANN GYÖRGY (86OO Siófok Szűcs u. l. - tel. 84/313-176begin_of_the_skype_highlighting 84/313-176 end_of_the_skype_highlighting és O6-2O/49-39-85l) e-mail:

lehmann@invitel.hu

Beküldte: G. H. Attila

Börtönbe megy a jegybank volt elnöke - nem magyar hír!

Sunday, May 29, 2011 Szerző: Fényadó

Négy év börtönbüntetésre és másfél millió eurós pénzbüntetésre ítélte szombaton egy milánói bíróság Antonio Faziót, az Olasz Bank volt kormányzóját, mert bizonyítottnak találta a 2005. decemberi bankbotrányban való felelősségét.

A két és fél éve tartó perben összesen 17 embert állítottak bíróság elé tőzsdei spekuláció és a szabályozó hatóság tevékenységének akadályozása vádjával. Fazio - aki 1993-2005 között állt a Banca d'Italia élén - 2005 decemberében mondott le a Berlusconi-kormánnyal való több hónapos szembenállás után, bár végig ártatlanságát hangoztatta.

Az olasz bankbotrány azután robbant ki, hogy kiderült: az Olasz Népbank (Banca Popolare Italiana - BPI) nyilvános vásárlási ajánlatot tett az Antonveneta banknak, míg az Unipol a Nemzeti Munkaügyi Bankot (BNL) akarta megvásárolni azért, hogy megakadályozzák a holland ABN Amro, illetve a spanyol BBVA bank vásárlási szándékát. A nyomozók által végzett telefonlehallgatásokból a vizsgálat azt szűrte le, hogy "szoros cinkosság" volt Fazio, az olasz bankok hazai kézben tartásának meggyőződéses híve és Fioriani között, akkor, amikor a jegybank kormányzója hivatalosan engedélyt adott a BPI-nek ajánlata megtételére.

Gianpiero Fioranit, az Olasz Népbank (BPI) korábbi tulajdonosát egy év és nyolc hónap szabadságvesztésre ítélték ugyancsak szombaton, míg az Unipol volt elnökére, Giovanni Consortéra három év szabadságvesztést és egymillió eurós bírságot szabtak ki.

(MTI)

Fedezet nélkül gyártják a bankok a pénzt - Dr.Drábik János

Dr. Drábik János: Miért parkol 4000 milliárd a nemzeti bankban, ha a ga

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=4bGf6XsJofo

Drábik János; NEM FIZETEK !! (Hol a pénz ? 1945-2011)

http://www.youtube.com/watch?v=L5A1Tvat7QM

Pálffy István Betiltott Jegyzete

http://www.youtube.com/watch?v=PpHPXyL4cHg

Zsidók(Rotschildok,Habsburgok,Hajnau,Fuggerek) , Magyar királyság,

http://www.youtube.com/watch?v=IENB1DLMCrs

És még azt hangoztatjuk , hogy a jelenlegi kormány nemzeti . Hát nem zsidó kormányunk van nekünk itt Judapesten . A svájcisapka akció a rablók otthon érzik magukat. És a cigányzsidó mit csinál a likud testvér seggét nyalja.

A dróton rángatott Jancsi bohóc esete

Szájfolyamrögzítést Lázár Jánosnak!

Úgy kéne egy kommunikációs szakember a Fidesznek, mint Aranypart Levinek az agybeültetés. Nem, nem Nemzeti Trubadúr Péter klónozott kisöccsére, Nemzeti Giroszra, vagy a magyar Mr. Szemceruza és Szemhéjpúder cím örökös viselőjére, Garamvölgyi Lászlóra gondolok, hanem valami igazi nagyágyúra. Aki nem olyan sötét, mint az ágyú, hanem legalább olyan élesre van töltve. Nekik sokkal előnyösebb, nekünk kevésbé szórakoztató, a devizahiteleseknek meg nagyságrenddel olcsóbb volna minden.

Most képzeljük el az erőlködést, ahogy Kovács "igenis, Mrs. Kroes" Zoltán, Trubadúr Petya és Habony Árpád, Kedves Vezetőnk titokzatos kommunikációs tanácsadója egymás mellé teszi mind a három kreatív agysejtjét, hogy találnának már ki közösen valami stratégiát erre a kormányülésre, amin a nép kiválóan elrágódik a lényeg helyett. Ugyanis a Gyurcsányt rabláncra kampány vérszegény lett akár egy tüdőbeteg szúnyog, és nem tölti be maradéktalanul a kitűzött célját. A nép, ez a hülye nép az istennek sem akar Gyurcsányon rágódni, mert vagy pont szarik rá, vagy ismeri a forgatókönyvet: kreálnak vádat a láncos fényképért, aztán meg elviselik, hogy nem csak a Kijafasz Meliák hanem saját európai pártcsaládjuk is köpőcsészének nézze őket.

Kellett tehát valami, ami ellensúlyozza az impotens gazdaságpolitikát, az államosítandó iskolák és egészségügyi intézmények tervét, a választási törvény tervezetét, és úgy egyébként bármit, ami vasárnapig szerelemgyerekként megszületik a konzervatív keresztény érdekházasságban. Ez a valami hangozzék jól, lehessen kiolvasni belőle a bátorságot, utaljon némileg a forradalmi jellegre, utaljon a kormány szocialista - akarom mondani szociális - érzékenységére, és minimum legyen lehetetlen kivitelezni. Pluszbónusz, ha az ellenség, izé, ellenzék egyik pártjának zászlaja alól lopják el ezt a valamit. Így esett, hogy két kézzel ugrottak neki a Jobbik retorikai csomagjának, és lopták el belőle az egyetlen dolgot, ami a cigányozás-gárdázás szentsége mellett megtalálható volt benne: a devizahitelesek eredeti árfolyamon történő végelszámolásának lehetőségét.

Ez a többcélú lehetőség felelt meg leginkább minden kritériumnak: felkapja rá a fejét még a külföld is, a belföldi vitákról nem is beszélve. Lehet szólni a havereknek: tesókáim, ezúttal Lázár mond megint valami kurva nagyot Kósa helyett, jólfigyeljetek, okosak legyetek. Ráadásul már a fő páholytárs és MLSZ elnök sincs veszélyben, ő kiárulta a családi részvényeszcájgot időben, még az előző fordulóban. Lázár meg a Nagy Bejelentés után legfeljebb elmondja, neki tessék csak a szavára figyelni és semmi másra.
A hajszál ott esett a takonypüré tetejére, hogy elhittétek: veletek nem történhet meg, hogy ezeken az ötleteken visítva röhögjenek a gazdasági szakemberek. A megvalósíthatóság konvergál a nullához, az országkockázat növelését, a stabilitás eldobását, a bankrendszer megrengetését, a hitelezési hajlandóság nullára redukálását, a befektetők maradék jogbiztonságba vetett hitének eldobását aligha fogjátok bevállalni a nullás negyedév, és a növekedés minimalizálódása mellett. Cserébe ismét bedöntöttétek a forintot és a tőzsdét, hazavágtátok az OTP-t, eltőzsdéztetek néhány százalékot ismét a MOL csomagból, és úgy általában kibasztatok megint a devizahitelesekkel is.

Ennyire nem képes a sok ostoba frakción belüli devizahiteles, - akik elhitték a szocialista kormány ármányát, és hagyták magukra erőltetni a frankhitelt, Kósával az élen - hogy felmérje: havi fordulónap sokaknak a tizedikei fizetésnaphoz igazítva, 12-15. közé esik. Ezért kilencedikén hazavágni a forintot, pláne sokadszor, nem jó ómen. Ha eddig nem volt világos segítek: az akut csuklásroham nekik köszönhető a felcsúti és hódmezővásárhelyi családi fészekben. Az igaz, hogy a találgatás beindult, elhangzott pár mi lenne, hogy lehetne, egyáltalán megérné-e, és ha igen, kinek, de aztán gyorsan irányt is váltott az ötletelés. A szakembereket inkább érdekli a felelősség: most vajon Soros György sorsára jut Lázár János is a hasonló teljesítményért? Sorosnak legutóbbi OTP shortolásajogerősen félmilliárdba került, ki állja most a költségeket?
Vagy Lázárnak bármit lehet, amit kitaláltok az jó ahogy van, elvégre következmények nélküli ország vagyunk, ahol dísznek lesz főügyész, és a tanú mellé nem kell ügyvéd. Utóbbit azért a helyetekben átgondolnám újra, mert valami azt súgja, nektek is lesz raport néhány kiemelt ügyben. Ezeket a kommunikációs blöfföket tartsátok magatokban legközelebb, mert elég sokba kerülnek. Lázár, ha a zsebébe nem is nyúl félmilliárdért, legalább annyit nyifogjon, hogy bocsesz.

Esetleg még az lehet, hogy ti ezt tényleg nem mértétek föl, nem kérdeztétek meg senkitől, nem egyeztettétek le senkivel, és magatoktól gondoltátok komolyan. Ebben az esetben inkább hazudjatok, tagadjátok le, mert elkeserítő volna szembesülni a ténnyel, hogy ostobábbak vagytok attól is, amilyennek kinéztek.

A másik csőszájfék

Szijjártó válthatja Lázárt

Az fn.hu úgy tudja, a miniszterelnök szóvivõjébõl lehet a Fidesz-frakció új vezetõje, ha Lázár János igent mond a humán csúcstárca vezetésére. Ha nemet mond, másik tárcát kaphat.Ha Lázár János miniszter lesz, Szijjártó Péter lehet a Fidesz-frakció vezetõje – értesült kormányközeli forrásból az fn.hu. Ahogy a Népszabadság megírta, Orbán Viktor felajánlja Lázárnak a humán csúcstárcát.

Frakcióvezetõ lehet a 30-as játékosból. Fotó:Szigetváry Zsolt / MTI

Lapunk, minisztériumi forrásból úgy tudja, hogy a jelenlegi frakcióvezetõ már meg is kezdte a felkészülést az új posztra, a tárca szakértõinek ugyanis a szokottnál is alaposabb anyagokat, tanulmányokat kellett készíteniük és küldeniük Lázár János titkárságára.

Árulkodó jel lehet, hogy múlt hétfõn a Mathias Corvinus Collegium által szervezett, a felsõoktatás magyar és nemzetközi trendjeirõl, és az új felsõoktatási törvényrõl szóló kerekasztal-beszélgetésére nem Hoffmann Rózsát vagy Dux Lászlót hívták meg a szervezõk, hanem Lázár Jánost. A frakcióvezetõ végül a parlamenti kötelezettségei miatt nem érkezett meg a rendezvényre.

A kilenc éve frakcióvezetõ-helyettes és jelenleg miniszterelnöki szóvivõ Szijjártóról lapunk több fideszes képviselõt is megkérdezett, ám úgy tûnik a fiatal politikus elfogadottságát illetõen mindent felülír, hogy Orbán Viktor bízik benne.

Nagy kérdés, hogy – ha Lázár tényleg érkezik a NEFMI-be – maradnak-e az államtitkárok, különös tekintettel a szociális ügyekért felelõs Szócska Miklósra (vele elégedetlenek a Fideszben) és az oktatást felügyelõ Hoffmann Rózsára, akivel Lázár többször konfrontálódott, miután Lázár Hódmezõvásárhelyen gyakorlatilag Hoffmann elképzeléseivel ellentétesen alakított ki mûködõ oktatási modellt.

Földi László, a parlament oktatási bizottságának kereszténydemokrata tagja szerint az államtitkárcsere egyelõre nincs napirenden, ezért pártja nem gondolkodik új nevekben.

Ugyanakkor a Fideszben arról is lehet hallani, hogy Lázár inkább a közigazgatási tárcát kapná, mivel a NEFMI átalakítása rengeteg konfliktussal járna, a kormányfõ pedig a választások óta elég kritikusan néz Navracsics Tiborra.

Úgy tudjuk, Orbán nehezményezi, hogy Navracsics mostanában sokat szerepel a külföldi sajtóban, másrészt a KIM-et vezetõ politikus egy frakcióülésen azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az ülés alatt végig egy külföldi szakkönyvet olvasott.

Hogy nem csak a devizahitel , de a földtörvény is , de a trafik mutyi is mélyen szánt a magyar ugarban .

Lázár János megsértődött

Lézer Dzsonni felizgatta magát. Hogyne tette volna, mikor kritika és bírálat érte a Nemzeti Légvár Törvényhozásának egy darabját. Mint ilyenkor rendesen a fejében eluralkodó túlnyomás most is fújt egy akaratlan takonygömböcöt szigorúan a jobb orrlikából, aztán legalább fejben kirohant magából a legközelebbi bankfiók elé és ott ordította: Mivanmi?! Szar a törvény, mi? Akkor vegyétek tudomásul baszki, hogy TI ITTEN NEM KAPÁLTOK! Oszt'jónapot! Majd a kezében tartott jelképes földművelési eszközt belevágta a portálüvegbe - fejben jól tud ám esni az ilyen - és egyenes derékkal jelentősége teljes tudatában elvonult. A valóságba akkor csöppent vissza, mikor a balkezes kozák pisztolyra hajazó ormányán hangosan elpukkant a bubi, és szeplőkkel telehintette az arcot, aminek hordásához útvonalengedély és a túlméretes szállítmányokhoz használt rendkívüli kíséret szükséges.

Mert az csak ne legyen már, hogy az agrárszektor fejlesztését hitelekkel finanszírozó Bankszövetség aggodalmaskodjon a földtörvényen. Mikor az úgy fasza ahogy van. Tessék, el lehet olvasni, hogy minden a földoligarchák terveinek megfelelően alakul. (olvasható méretért katt) 

Orbán kapitány jóárasítja a termőföldet, aggálynak helye nincs, fikciót ne gyártsunk! Az teljesen normális, ha a törvényeknek megfelelő személyek esetében is a Lokális Budai Gyula Bizottsághoz kell fordulni jóváhagyásért. Mit lehet tudni, elképzelhető, hogy valamelyik oligarcha családnak nagyobb szüksége van arra az eladósorba került földdarabra, mint Jóska Pista Béla mezei földművesnek. Ebben az esetben az ügylet megtagadható, és majd a megfelelő személy tesz visszautasíthatatlan ajánlatot. Nem kell aggódni, csak rá kell pillantani erre a táblázatra amiből azonnal és egyértelműen kiderül, a földosztás a legmesszebb menőkig igazságos. Semmi mutyi, semmi részlehajlás. 

Ezek után ezeknek a bankároknak még van pofájuk azt mondani, hogy ez aggályos. A nerszótárban nincs is ilyen szó! 

Mi lesz most a sok kisebb nagyobb földhöz jutott pártkatonával? Kanyok Attila - Mengyi Roland kampányfőnöke - 80 ezer forintos bétéjébe 5, azaz ÖT ezer forinttal betársult Kavalec Anita - Mályi alpolgármestere - honnan fog most hitelhez jutni, hogy az elnyert 494 hektárt meg tudják művelni, he? Még a végén odalesz a kockáztatott tőke, segg lesz csinálva a szájból, elillan a kis befektetés - nagy haszon vezérelv ami a fideszeseknek kapát adott a kezükbe. Pártkatonák meg csak nem énekelhetik a munkanélküliek himnuszát a Munkaügyi Központ előtt sorban állva, hogyaszongya:

Nincs már semmi bajunk,
munkanélküliek vagyunk,
boldog minden napunk,
sohasem dolgozunk!

Megoldás kell, most! Nyilván nem a törvényt kell átírni, mert az anomália legalább annyira a rendszer szerves része, mint Kusza Szem unortodox módon széles látókörű tekintete, ami végponttól végpontig csupa csudasikert lát. Állami Agrárbank kell ide, meg valami olcsó hitel. Lehetne mindjárt kamattámogatott, annak kiosztása a Fideszben hagyomány, a terhet fizetni meg a társadalomnak évtizedekig. Pénz nincs rá, de a 300 milliárdos munkahelyvédelmi akciótervre sincs, úgyhogy aggódni nem kell. Majd lesz. Ha másképp nem unortodox módon. Ennyivel igazán hozzájárulhatna a nemzet a Mészáros Lőrincek, Nyerges Zsoltok, rokonok, barátok és az Orbán Ráhel udvarló családjának további felemelkedéséhez. 

Különben sosem lesz az ötezret kockáztató Kavalec Anitából nemzeti nagytőkés.

Vegyétek tudomásul , hogy ezt az országot kövenként fogjuk felépíteni , vagy ellopni. A bontás már elkezdődött, de nyakunkon a csőd, mire a cigányok felébrednek nekünk ezt el kell lopni. A Lázár majd eltrereli a figyelmet , de neki is kell egy – két víkendházra való anyag nőnek a gyerekek , és kóserok az uborkák , nem lehet állandóan az uzsorával foglalkozni. A zsidó barátainknak is szállást kell biztosítani a devizahiteles játékot már kijátszottuk ott már nincs hitelünk, és sajnos csak a magyar családok fele bukott bele , és már nem tudjuk elrabolni az ingatlanaikat. Pedig milyen jól alakult , a családok felvették a kölcsönt , mi állástalanná változtattuk őket a végrehajtó zsidó maffia , már ott volt a kilakoltatáson , és árverezték is az otthonokat . Egy jó pár politikus maffia társam besöpört így négy - öt házat is , de sok lett a zaj körülöttünk , én ugyan próbáltam a figyelmet elterelni a trafikmutyival , és a földtörvénnyel , de nem sikeredett igazán . Bármerre jártam csak a téglák ragadtak rám , már vagy három víkendházra való összegyűlt. Lehet hogy építek én is egy trafikot , és a munkanélküli hajléktalanoknak lesz ahol elkölthetik a segélyt.

Álom Hódmezővásárhely távlati képe a téglánként össze hordott lopott valóság, hogy ebből mi valósul meg az a madársereg ami ott cikázik az égen az még valóság lesz.

A FÉLELEMVALLÁS

 

Az ábrahámi vallások (zsidó, keresztény, iszlám), mint félelemvallások lényege az, hogy

• kiinduló axiómaként megnevezzük a JÓT (pl. Isten, vallásos hűség),  
• ezzel automatikusan megteremtjük a ROSSZAT (pl. sátán, valláselhagyás), és innentől a JÓ szolgálata és a ROSSZ elleni küzdelem ad értelmet létünknek.

 

Ezzel szemben a keleti vallások pontosan arra az ösztönös hibánkra hívják fel a figyelmet, ami minden problémánk alapja: fixáljuk a nézőpontunkat, ezzel értékes megfigyelésektől fosztjuk meg magunkat. Ezért jobb, ha nem a dolgok JÓ és ROSSZ voltára, hanem a dolgok szükségszerű és kölcsönös egymástól függésére helyezzük a hangsúlyt. A taoizmus arra hívja fel a figyelmünket, hogy azzal, hogy azt mondjuk „szürke”, automatikusan megteremtjük a „nem-szürke” fogalmát is, tehát semmi nem létezik önmagában.

„Amikor valaki valamit jónak nevez, automatikusan teremt egy „rossz”-at is, mert minden fogalom szükségszerűen valamilyen szemponton alapszik. Ha egy fogalomnak csupán egyetlen szempontja lenne, a fogalom maga értelmetlenné válna.”

 „A taoista hit alapja a természetben fennálló folyamatos egyensúlyra való törekvés az ellentétek között.”

Ahogy nem lehet részecskét előállítani anti-részecske egyidejű megjelenése nélkül, úgypénz sem teremthető „antipénz”, tehát adósság megjelenése nélkül. A pénzeszközhöz mindig valamilyen társadalmi adósság tartozik. Ezt a társadalmi adósságot a „pénzeszköz” megszerzése ellenében bárki törlesztheti a pénzbirtokos felé valamilyen jószág átadásával. Ha pl. az aranypénz tulajdonos elsősorban aranyat akart, hogy ékszert készítsen belőle a nejének, és nem pl. szamarat szerezni az arany által, akkor az adott aranypénz érme elveszti pénz jelentését, és dísztárgyként funkcionál a birtokos életében.

 

A most uralkodó neoliberális közgazdasági felekezet „neoprimitív” asszociációs rendszerében

• a ROSSZ az adósság és az interveniáló állam, főleg a költekező állam, és
• a JÓ a pénzmegtakarítás és a szabad piac.
• Ez a hit nem törődik azzal, hogy nem létezik a JÓ, azaz a pénz, a ROSSZ, az adósság, benne az államadósság nélkül.

 

Kérdés: Ha mindenki szerezni akar pénzt, ki fog költekezni? Az állam?

 

Válasz: Nem, mert az állam direkt finanszírozásától a saját jegybankja el van tiltva az 1980-as 90-s évek óta. A neoliberális paradigma arra a számviteli téveszmére épül, hogy az  államadósság adat növekedése feltétlen növeli a pénzmennyiséget. A neoliberális gondolattársítás így folytatódik: a pénzmennyiség növekedés inflációt okoz, és az infláció rossz, mert a pénzbőség által lehetősége van arra a termelőnek, hogy egyszerűen megemelje a termékei árát ahelyett, hogy fejlesztene, ezért a pénzbőség nem pusztítja el a nem elég költséghatékony vállalkozásokat.

 

Az olyan neoliberális gazdaságszabályozási dogmák, mint pl. a Maastrichti Kritériumok, nem veszik figyelembe sem az adott pénzfajta nemzetközi elfogadottságának, sem a szabad áru- és tőkeáramlásnak a jelentőségét (röviden: a globalizációs fejleményeket).

• Pl. az olcsó kínai áru kiszorítja a piacról a drága hazait, mivel a kínaiak elfogadják a dollárt és az eurót,
• a termelési kapacitásokat pedig a tőkések áthelyezték Nyugatról Kínába.
• Ezért az inflációt az elmúlt időszakban elsősorban nem a jegybankárok döntései, hanem a nemzetközi verseny tartotta alacsony szinten. Az a nemzetközi verseny, amit a termelők folytatnak a fogyasztók kegyeiért.

 

Ilyen körülmények között a JÓ és a ROSSZ fogalmát újra kellett volna gondolni.

 

Kérdés: Miért, az államadósság adat növekedése nem növeli a gazdaságban forgó pénzmennyiséget?

 

Válasz: Nem feltétlen. Mivel a pénz és az adósság egymást teremti, ezért az államadóság által teremtett pénzt a bankrendszer képes megsokszorozni hitelezési aktivitásával: ma már a privát adósok és privát adósságok megteremtése 3-szor nagyobb mértékben felel a pénzmennyiség alakulásáért, mint az államok. Az ING felmérése szerint az összes adósságmennyiség (vagy másfelől: pénzmegtakarítás mennyiség) negyede mögött van csak államadósság. A globális adósság 222,3 billió dollárjából csak 55,7 billió dollár a kormányzatok tartozása. Ha a privát adósságállomány nagyobb mértékben épül le, mint ahogy nő az államadósság adat, akkor a pénzmennyiség csökken a rendszer egészében.

A Nagy Állami Adósságleírás:

Ráadásul az államokkal szembeni privát követeléseket (másfelől az államadósságokat) egy az egyben kivásárolhatnák a monetáris kormányzatok a privát megtakarítóktól (állampapír tulajdonosoktól), ezzel jottányit sem nőne az államadósság adat, csak a jegybankokhoz kerülne a pénz követelés lába, majd az így, magukkal szemben megszerzett követelést (másfelől adósságot) egyszerűen elengedhetnék az államok, azaz megszűntethetik. Nevezzük ezt a Nagy Állami Adósságleírásnak. Ezzel viszont megszűnne az államadósság, aminek nem kisebb a jelentősége, minthogy nem kellene a privát szférára adókkal rárontani egy likviditási válság közepén csak azért, mert romlik az államadósság/GDP mutató. A privát szféra korábbi állampapír megtakarítóinak felszabaduló, mondjuk 55,7 billió dollárja banki számlákon, mint banki passzívumokban húzódna meg, amíg tovább nem hitelezik végre valakinek a bankok. 

 

Az állam tehát feltőkésíthetné a bankokat, és maga is elkezdhetne évekig újra úgy költekezni, (gazdaságot stimulálni), ahogy akar, mégsem feltétlen növelné meg a gazdaságban forgó összes pénzmennyiséget akkorára, mint a Nagy Állami Adósságleírás előtt volt, amikor a bankok aktívabban hiteleztek.      

 

Kérdés: A közgazdászok a válság hatására felülvizsgálták azokat a szabályokat, célszámokat, amelyek alapján a gazdaság helyzetét értelmezik, és a közgazdasági játéktér szereplőit koordinálják?

 

Válasz: Alapvetően nem. A Bundesbank elnöke, a német monetáris politika szellemi vezére, Jens Weidmann 2012. szeptemberében az inflációt az ördög eszközének nevezte, amivel elpusztíthatja a pénzügyi rendszert. Weidmann ezt  a gondolatot Mefisztótól vette, aki maga a Sátán megtestesülése Goethe (1749-1832) Faust című művében.  

 

Kérdés: A németek arra a több évszázados félelemre alapoznak, hogy az aranyfedezet nélküli államadósság tétel növekedése, vagy az, hogy az állam a saját adósságát megveszi, majd elengedi, növelheti az inflációt, mert nagyra növeli a gazdaságban forgó papír pénzmennyiséget az árukínálathoz képest, és ez ROSSZ, az ördög műve?

 

Válasz: Igen. A Bundesbank korábbi elnökének, Axel Webernek állítólag azért kellett lemondania, mert az Európai Központi Bank kormányzótagjai előtt azt mondta 2010-ben egy aktuális tőzsdepánik kapcsán, hogy a központi banknak most állampapírokat kellene vásárolnia. (Carlo Bastasin: Saving Europe; Bookings Institution Press;2012)

A véleményvezérek többsége nincs tisztában a pénz számviteli mibenlétével. Buddhista mondás: a meg nem értés félelmet szül, és a félelem ideges haragot. Akik nem értik, hogy az aranypénzt is a társadalmi adósság teremtetette, tehát nem értik azt, hogy nem létezhet pénz adósság nélkül, azok félnek az adósságtól, és szentségtörésnek tartják, ha az állam a saját adósságát finanszírozza. Rettegnek az olyan megoldásoktól, amikor a kormányzat államadósság-papírok megvételére ad ki pénzt.  Nem értik, hogy ettől még nem növekszik az államadósság, csupán a pénz követelés lába az államhoz kerül, azaz magának tartozik. Az aranyfedezetű pénz korszakában született 19.századi irodalmi műből vett idézetek használatával az inflációt az ördög eszközének ábrázolják a német közgazdászok: ezalapján úgy tűnik, még nem néztek szembe azzal a ténnyel, hogy már nem árupénz, hanem hitelpénz renszerben élünk. Illene különbséget tenni az aranystandard rendszert jellemző árupénz logika, és a hitelpénz mögötti konspirációs játéktér logikája között. Ha a megtakarítók a számukra felszabadított pénzforrásokból újabb megtakarítási eszközöket, pl. frissen kibocsátott állampapírokat vesznek, és nem fogyasztanak, akkor nem növekedhet az olyan reálgazdasági termékek ára, mint élelmiszer, háztartási cikkek, stb., tehát nem feltétlen lesz infláció. 

Ha viszont a megtakarítók elkezdenek fogyasztani, akkor a növekvő fogyasztás növekvő keresletet jelent. A növekvő kereslet húzza az árakat, ráadásul a kereslet kielégítéséhez munkaerőre lehet szükség, tehát emelkedhet a munkaerő ára is, azaz a bérszínvonal. Ilyen forgatókönyvben az infláció nem feltétlen Sátán műve. Maga Milton Friedman (1912-2006), a neoliberális iskola leghíresebb tagja az inflációgerjesztést, és a korlátlan kötvényfelvásárlást receptként írta fel Japánnak 1998-ban. Ennyit a gazdasági médiában hallható, olvasható szokásos inflációs rémisztgetés értelméről.    

 

Einstein vallásról alkotott elmélete szerint először is be kell látnunk, hogy a vallás egy összetett érzület. Ezért azt javasolja, rögtön különböztessük meg a vallási érzület három szintjét:

(1)   a primitív szinten a vallás pusztán félelemvallás,

(2)   a műveltebb szinten az erkölcsi aspektus jelenik meg benne,

(3)   és sok tudós, mint pl. ő is, átéli a kozmikus szintet, ami nem más, mint vallásos meggyőződés az ok-okozati törvényszerűségek érvényesülésében, a természeti törvények harmóniájában.

 

Einstein szavai szerint: aki az ok-okozat hipotézist komolyan veszi,

 „…a félelemvallásnak nála helye nincs, épp oly kevéssé a szociális és erkölcsi vallásnak. Olyan isten, aki jutalmaz és büntet, számára már csak azért is elképzelhetetlen, mert az ember külső és belső törvények szükségessége alapján cselekszik, tehát Isten szempontjából épp úgy nem lenne felelős, mint egy élettelen tárgy az általa végrehajtott mozdulatokért. Ezért - eléggé jogtalanul - a tudománynak azt vetik a szemére, hogy az erkölcsöt aláássa. Az ember etikai magatartása együttérzésen, nevelésen és szociális kötelességeken nyugszik, és semmiféle vallási alapokra nincs szüksége. Elég szomorú volna az emberekre nézve, ha a halál utáni büntetés félelmével és a jutalmazás reményével kellene őket kordában tartani.” 

(Albert Einstein (1934): Hogyan látom a világot, 32-33. oldal, Gladiátor Kiadó, Budapest, 1996.)

 

Ha az uralkodó (neoliberális) közgazdasági paradigmák a költekező állam és az infláció kapcsolatáról, és az államadósság JÓ vagy ROSSZ szerepéről nem pusztán a primitív félelemvallás einsteini jegyeit hordoznák magukon, hanem nagyobb hangsúlyt kapna az ok-okozati megközelítés, akkor a véleményvezéreknek is feltűnt volna, hogy az ok-okozati láncok önhivatkozási hurkokat írhatnak le. Ezzel elérkeztünk az amerikai közgazdász, Irving Fisher (1867-1947)  1933-ban megfogalmazott adósság leépítési elméletéhez (debt deflation), illetve a  rettegett spekuláns, Soros György „reflexivitási elméletéhez”:

 

„A valóság tapasztalati érzékelését (percepció) és a valóságot kétirányú, reflexív kapcsolat köti össze. Ez kezdetben önerősítő, majd végül önpusztító fellendülés/hanyatlás folyamatok, illetve buborékok kialakulását eredményezheti.”

„A tudományos elméletek szokásos jellegétől eltérően a reflexivitás elmélete nagyobb biztonsággal tudja magyarázni a már megtörtént eseményeket, mint ahogy ezen elmélet alapján az eseményeket előre lehetne jelezni. Így ennek a felismerésnek a birtokában a társadalomtudósoknak, ezen belül a közgazdászok gyökeresen meg kellene változtassák módszertanaikat. Minden kialakuló buborék egy valóságon alapuló trendre, illetve a trendhez kapcsolódó téveszmére bontható. Ez a két elem pedig reflexív kölcsönhatásban áll egymással.

Soros György az elmélet megalapozása kapcsán megkülönbözteti a világ megértésére, megismerésére irányuló észlelő (kognitív) és a világ befolyásolására, megváltoztatására irányuló cselekvő (manipulatív) funkciót. Fontos meglátása szerint a két funkció elszigeteltségéből nem indulhatunk ki. A megfigyelt társadalmi jelenségek – így a pénzpiacokon részt vevők – személyére semmiképpen sem érvényes a két funkció elszigeteltsége. Ha ez igaz, akkor a két funkció kölcsönhatásra lép egymással. Így a szereplők döntéseiket nem alapozhatják kizárólag ismeretekre, a tudásra, hanem a jövőbeli eshetőségekkel is számolniuk kell. Ezen a ponton Soros György reflexivitás elmélete lényegében a játékelmélet gyakorlati alkalmazhatóságának felfedezését jelenti a társadalomtudományok általános módszertana kérdésében. Soros hangsúlyozza, hogy a pénzpiacon domináns szerepet játszó szintetikus eszközök és értékelési modellek a racionális elvárások téves elméletén alapulnak. A reflexivitás elméletének alkalmazása elől elzárkózó, a tudományos kutatás egységességét valló közgazdaságtan azonban lehetetlenné teszi a társadalmi események természeti eseményektől lényegükben eltérő jellegzetességeinek kutatását. Soros tétele szerint a tévedés elkerülhetetlen. A végső igazság az emberi elme számára elérhetetlen, azok az ideológiák, amelyek ilyet ígérnek törvényszerűen tévednek.”

A lényeg az, hogy mindig vizsgálni kell az ok-okozatok láncolatát, és késznek kell lennünk elengedni az éppen meglévő előítéleteinket: pénzügyi vallási dogmáinkat. Sokan nem vesszük észre, hogy amit tudásunknak vélünk, az csak hiedelem vagy előítélet. A Maastrichti Kritériumokat arra a hiedelemre építették fel, hogy az infláció a legfőbb rossz, ami a gazdasággal történhet. Nem az. A kilátástalanság, a munkanélküliség és a csődök növekvő száma rosszabb. Az infláció mellékjelensége is lehet a végre meginduló növekedésnek.  Lazítani a maastrichti célszámokon és/vagy államadósságokat elengedni nem az ördög műve lenne, és nem a pokolba vezetne, hanem a racionális ember tudományos válasza lenne a változó körülményekre, és a körülményekkel együtt változó problémákra. Nem az ember van az államadósság adatért, hanem az államadósság van az emberért.