ÜGYNÖKÖK A MŰVÉSZVILÁGBAN

ÜGYNÖKÖK A MŰVÉSZVILÁGBAN

• TELTHÁZAS KÖNYVBEMUTATÓ

Gervai András: Fedőneve: "szocializmus". Jelenkor, 2010.

Ha III/III-as ügyről van szó, akkor zsúfolásig megtelik az előadóterem. Így volt ez december 7-én is a Nyugati téri Alexandra Kiadó panorámatermében, ahol Gervai András Fedőneve: "szocializmus" című könyvét mutatta be Havas Henrik. A kötet – Bódy Gábortól Szabó Istvánig – számos ismert filmes és színházi személyiség ügynökmúltját tárja fel.

Az est elején Havas egy megkülönböztetéssel nyitott. Megkülönböztette egymástól az árulót és az árulkodót. Az előbbi megnevezés a besúgót illeti, az utóbbi az őt leleplezőt. Tulajdonképpen ennek a feszültséggel árnyas ellentmondásnak a jegyében zajlott le az egész este.

Mégsem az egykori politikai besúgók leleplezésének kaján öröme a lényege a könyvnek, hanem a Kádár-rendszer anatómiájának felmutatása, hiszen annak, mint rendőrállamnak szerves része volt a III/III-as ügynökhálózat – mondta Gervai András Havas Henrik felvetésére, ezzel is mintegy visszautasítva, hogy ő egyszerű árulkodó volna. 

Ezt követően szinte máris elhangzott a név, az, amelyik bombaként robbant, amikor a a filmes szakmából felmerült az ügynökök neve. Szabó István! Megint polarizálódtak a vélemények. Havas szerint a Szabó-ügyet csak azért fújták fel, mert nemzetközi hírű művészről van szó. Másik III/III-as esetében nem problémáznának ennyit. Azzal is menteni próbálta a híres filmrendezőt, hogy mivel huszonéves korában szervezték be, mindez felfogható ifjúkori botlásként is. Nem mást hozott fel analógiaként, mint Kossuth Lajost, akit szintén huszonéves korában azzal gyanúsítottak, hogy elsikkasztotta a zempléni kolerajárvány árváinak a vagyonát. Amikor öregkorában Kossuth már  Amerikában élt, Ferencz Józsefnek felajánlották, előkaparják ezt a  fiatalkori ügyet, és meglobogtatják a Nagy Vízen túl. Az agg császár azonban csak legyintett: ne tegyék, mert e rút gyanúsítgatás az Udvarra fog visszahullani. Havas nyilván arra célzott ezzel az adomával, hagyják békén Szabót. Nem tették. Sőt! Gervai szerint egyáltalán nem számít a kor, a besúgás pedig becstelenség. Különben is, Szabó István jelentései gyűlölködőek, számos estben kifejezetten személyeskedőek is. Havas szerint viszont épphogy kellettek ezek a tapasztalok ahhoz, hogy olyan zseniális filmeket tudjon rendezni, mint a Mephisto és a Redl ezredes. Ha nem lett volna ügynök, nem tudta volna megcsinálni.

– Gondolod?! – harsant fel ekkor egy fojtott feszültséget sugárzó ironikus hang a közönség sorában. Ernyei Béláé volt az. A színész később szót kért, felállt. Fájdalmas hangon beszélt arról, hogy egyáltalán nem volt olyan szelíd, vagy következmények nélküli az ügynökök tevékenysége, a III/III-as hálózat munkája, ahogy azt egyesek beállítják mostanában. Az ő külföldre távozásának legnagyobb oka is abban keresendő, hogy állandóan zaklatták. Legalább háromszor is berendelték a Rudas László utcai kapitányságra, zsarolták, fenyegették, legyen ügynök, mert baj lesz. Végül idegbetegnek tette magát, így úszta meg a beszervezést. Ám továbbra is figyelték. Így aztán hiába kapott főszerepeket TV-ben, színházban, inkább külföldön telepedett le, csakhogy nyugalma legyen végre. De mindvégig úgy érezte, elüldözték a saját hazájából. 

Ezután szóba került az újságíró Földessy Dénes, akit 1953-ban szerveztek be, 1985-ben feljelentette a szeretője férjét, hogy az az NSZK-ba utazik, és 14 ezer márkát akar kicsempészni egy vámos ismerőse segítségével. Egy néhány hónappal későbbi tartótiszti megjegyzésből kiderül, hogy a besúgott ellen vám- és deviza-bűncselekmény miatt vádat emeltek. Földessy a szeretőjét is feljelentette, hogy az a két lányával disszidálni akar az NSZK-ba.

Bódy Gábor 1974-ben egy Nyugat-Németországba kéziratokat és szamizdatiratokat kicsempésző fiatal lányt súgott be, mintegy magánszorgalomból. Állítólag szóba került, hogy a filmnyelvet megújító rendezőt - ez az öngyilkossága előtti időben történt - átadja a magyar titkosszolgálat a Stasinak. Ernyei hozzászólásából egy másik férfi a közönségből éppen az idegbeteg-szálat vette elő, de ellenkező előjellel. Azt mondta, az ügynöki munka munka, tehát nem megvetendő, olyan szakma, amelyet ráadásul csak teljesen ép pszichéjű emberek végezhettek. Gervai azzal vágott viszza, hogy ez felszólalás szerecsenmosdatás, a besúgás becstelenség és nem szakma. Hiszen a beszervezés alól ki lehetett bújni, vagy később meg lehetett szabadulni a szolgálattól. Például Ember Judit és Mamcserov Frigyes sem akart együttműködni. Teuchert Józsefet ugyan beszervezték a börtönben, de gyakorlatilag semmi terhelőt sem jelentett.

A pszichológiai téma folytatódott a beszélgetésben is. A jelentések stílusa és írásbeli kompozíciója, sőt grafológiai elemzések alapján kiderült, az ügynökök többségének személyisége leépült, szétesett az évek során. Ám akadtak olyanok is, akik kivirultak, kiteljesedtek, szinte esszéket "publikáltak" a titkos jelentésekben. (És voltak olyanok is, akik alámerültek: egy híres filmes, Máriássy Félix, ismerősei homoszexualitásán gúnyolódott.) Szóba került Szalkai Sándor, Dobrányi Géza ügynökmúltja, a kulturálatlan tartótisztek cinizmusa vagy az, hogy például Szlovákiában is nyilvánosságra hozták az ügynökök listáját, amit nálunk máig nem tettek meg. 
Havas megemlítette, valahogy szőrén szálán eltűnt a 168-óra dosszié. Merre lehet? 
– Mozgásban van – mondta Gervai, mire rekedt nevetés tört fel a hallgatóság sorában. 

Gervai András, akit a múltban újságíróként, filmkritikusként ismerhettünk, elmondta, nem csak elméletileg foglalkoztatja az ügynökmúlt, a szocializmus alulnézete. Jövőre megjelenő Alagsori történetek című novelláskötetét is a szocializmus atmoszférája ihlette. 

Interjú Gervai Andrással

Én lettem a besúgó

Fedőneve: „szocializmus”címmel írt könyvet a filmes és színházi életet átszövő titkosszolgálati tevékenységről Gervai András. A szerző legutóbb 2006-ban került reflektorfénybe, amikor lebuktatta a főiskolás éveiben ügynökként tevékenykedő Szabó Istvánt.

Négy évvel ezelőtt sokan támadták Oscar-díjas rendezőnk ügynökmúltjának leleplezése miatt. Az új könyvével kapcsolatban milyen reakciók születtek?

- Most is érzékelem, hogy van ellenállás a témával szemben. A kiadó tulajdonosa, amelyiknek eredetileg megmutattam a Fedőneve: „szocializmus" szinopszisát, azt mondta, gondolkozott, hogy miért pont ő adjon ki olyan könyvet, amiből az derül ki, hogy az ember sárkányfogvetemény. Egy másik kiadó azt válaszolta kedves, udvarias hangú levélben, hogy őt hányinger kerülgeti ettől a témától. Szerettük volna a könyv bemutatóját egy reprezentatív moziban megtartani, de az igazgató azt felelte, értsem meg, hogy neki a rendezőket kell képviselnie és védenie. Folyamatosan érzem egyeseknek a témával szembeni fenntartásait, megvetését, utálatát, ugyanakkor négy éve is éreztem, és most is számtalan jele volt annak, hogy ismerősök és ismeretlenek is szimpatizálnak velem, és támogatásukról biztosítanak.

Egy ilyen könyvben van üzleti lehetőség?

- Ezen nem gondolkodtam.

A rendszerváltás óta kitűnő könyvek születtek a témában - mások mellett Kenedi Jánostól, Ungváry Krisztiántól, Szőnyei Tamástól -, mégis úgy látom, sajnos nem sok változást hoztak. Van értelme?

- Ez nagy kérdés. Definiálni kellene, mit jelent az, hogy van-e értelme. Ha azt nézzük, hogy egy ilyen könyvnek a hatására rövid távon változik-e a törvényi szabályozás - illúzió lenne ilyet gondolni -, akkor azt mondom, nincs értelme. Hosszabb távon? Lehet, hogy ötven év múlva előveszik majd a könyvemet, vagy azt mondja egy tanár, hogy „a Gervaiban nézz utána". De rövid távon ez kicsit olyan, mint számtalan értelmiségi tevékenység, hogy egymásnak csinálunk színházat, egymásnak írunk, egymás kiállításaira megyünk el. Fájdalmas és szomorú dolog, ha az ember a mélyére gondol annak, amit kérdez, mert így nézve kicsit falra hányt borsó, amit mondok. Számomra mégis személyes ügy is, mert úgy érzem, hogy nekem elszámolnivalóm volt a múlttal.

Könyvében külön fejezetben foglalkozik azzal az időszakkal, amikor 2006 elején leleplezte Szabó Istvánt. Azt írja, hogy úgy érezte, mintha kiütötték volna, miután elolvasta a rendező mellett kiálló, száz közéleti szereplő, művész és politikus aláírásával megjelentetett nyílt levelet. Meddig tartott ez az érzés?

- Körülbelül egy hónapig tartott, amíg ilyen sok támadás ért. Bizonyos embereknek olyan érdekérvényesítő képessége van, hogy szinte én lettem a besúgó. Ez egy abszurd helyzet volt, sokszor éreztem úgy, hogy meg kell szólalnom, de végül nem szólaltam meg, mert számtalan ember kiállt az ügy mellett. Az egyik fő vád az volt, hogy szándékosan időzítettük a cikk megjelenését a Filmszemle idejére. Ezzel kapcsolatban például a Magyar Hírlapban annak idején Makai József azt írta, hogy persze, ha szeretem Szabót, amint rábukkanok a levéltárban a dossziéjára, rögtön megeszem, lenyelem az egészet.

Szabó István felesége, Gyürei Vera azt nyilatkozta, hogy „inkább a patkányokkal kellene foglalkozni, akik mindent elrontanak".

- Ezt feltehetőleg rám meg az Élet és Irodalomra értette. Sajátos. A listára visszatérve, az ember elgondolkozik azon, hogy lebukott néhány jeles ember, művészek, sportolók, és azok mellett nem volt ilyen flottatüntetés. A másik véglet pedig Tar Sándor, akit nagyon nagy írónak tartok. Nem azt mondom, hogy ilyen szellemű nyilatkozatot kellett volna közzétenni, de mindenképpen jó lett volna, ha - függetlenül az ő ügynöki tevékenységének erkölcsi megítélésétől - jó néhányan melléállnak: ez erőt adott volna neki ahhoz, hogy ne úgy éljen és haljon meg, mint egy kutya. Összességében az a véleményem, hogy akármilyen sokra is vitte valaki művészként, közéleti személyiségként, az nem adhat felmentést az erkölcsi bűnei alól.

Benedikty Béla a Népszavában azt írta: „Abból, hogy valaki besúgó volt, nem következik semmi."

- Az az érdekes, hogy mikor ezt olvastam, elszörnyülködtem, és azt mondtam, képtelenség. Azóta viszont eltelt öt év, száznál több dosszié megfordult a kezemben, és úgy gondolom, valami igazság van benne. Nagyon fontos tudni, hogy az adott személyt hogyan, milyen körülmények között szervezték be, és milyen volt az ügynöki tevékenysége. A könyvből az is kiderül, hogy jelentős különbség van ügynök és ügynök között még olyan helyzetben is, amikor mind a két személy retorziója ugyanaz volt, mint például Szabó Istváné és Kézdi-Kovács Zsolté.

A jelentéseiket olvasva nekem úgy tűnik, hogy Szabó szinte élvezte, hogy ezt csinálhatja, gusztustalanul feltérképezett hozzá közelálló embereket...

- Ráadásul nem is ismerjük a huszonegy, anonimizált jelentésének a tartalmát. Elek Juditról például egy egész jelentést írt.

Ennél csak Bódy Gábor jelentései durvábbak, aki tanácsokat is adott a tartótisztjeinek.

- Máriássy Félix jelentései is borzalmasak. Szándékosan nem idéztem például, amit Thurzóról mondott, pedig eltelt harminc év a halála óta, de tapintatból nem tettem. Vincze Imre zeneszerző magánéletéről is írt, az olyan, mint egy vészbíróság az ötvenes évekből, mint egy ítélet szövege.

Visszatérve 2006-ra, a nagy leleplezésre: Mester Ákos a 168 órában azt írta, „a titok feltárásának módszerét és időzítését illetően lehet kis hányingerünk".

- 2005. november elején állították ki a kutatási engedélyemet. Három-négy hét után került kezembe a Szabó-dosszié, az volt a legelső, amit megtaláltam. Mert ez nem úgy van, mint a kávéházban, hogy kérek egy feketét: nem kértem, hogy adják ide a Szabó-dossziét, hiszen nem is tudtam a létezéséről. Akkor még nagyon kezdetleges vagy semmilyen volt a levéltár adatbázisa. Aztán másfél-két hónapig dolgoztam az anyaggal, és az csak véletlen, hogy éppen a Filmszemle idejére készült el.

Újabb idézet: Bölcs István, a 168 óra főszerkesztő-helyettese írta, hogy feltették a kérdést Szabónak, miért nem hozta nyilvánosságra a múltját. Bölcs szerint „talán a legsúlyosabb teher a legendaság".

- Arra gondolhatott, hogy Szabó nem akarta lerombolni saját szobrát. Pedig az emberek többsége amúgy sem akart mást, mint megbocsátani Szabónak. Csak annyit kellett volna mondania, hogy fiatal voltam, kényszer hatása alatt álltam, nagyon szerettem volna a főiskolán maradni. Ahogy Kézdi-Kovács Zsolt írása alapján következtethettünk rá, hogy ez lehetett a zsarolás alapja. Elnézést kellett volna kérnie, és ennyi.

Kaptak segítséget a karrierjük előmozdításához a szolgálatokkal együttműködni hajlandó művészek?

- Bódy Gáborról hallottam Föld Ottótól, a filmgyár igazgatójától - aki nem tudta, hogy Bódy ügynök volt -, hogy nagyon jó kapcsolatai voltak, mindent el tudott intézni. Megtörtént, hogy forgatás közben le kellett állni, mert elfogyott a pénz, de Bódy egy-két telefonnal elintézte a folytatást. Ember Juditnak pedig egyszer azt mondta, hogy a filmkészítés érdekében az ördöggel is szövetkezne.

Ezek szerint nem állítható, hogy a szerencsétlen ügynökök csak a fenyegetettség hatására jelentettek.

- Ez biztosan nem állítható. Nagyon sok esetben úgy kezdődött, hogy az illetőt megzsarolták, kényszer hatására vállalta az együttműködést, de évek múlva nem ritkán megszerette a munkáját. Persze nagyon sokan megpróbáltak szabadulni: a hatvanas évek közepétől az újonnan beszervezetteknek majdnem a fele rövid idő után megtagadta az együttműködést. És voltak olyanok, akik nem kényszer hatására, hanem meggyőződésből, valamint anyagi érdekből működtek együtt.

Egyébként néhány évvel ezelőtt öt szakember az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában hatvan ügynök jelentéseit elemezte, s kimutatta, hogy a besúgók nagyobb részénél szétesett a személyiség, az együttműködés kifejezetten rosszat tett: előbb-utóbb frusztráltak, ziláltak, zaklatottak lettek. Voltak azonban néhányan olyanok is, akik kifejezetten élvezték a besúgást, kivirultak, kiteljesedtek.

Farkasházy Tivadar szintén elítélte Szabó lebuktatását. A Heti hetesben azt mondta, mindaddig nem hiszi, hogy jelentései bárkinek is árthattak, amíg nem áll elé „egyetlen ember, aki azt állítja, hogy neki derékba törték a pályafutását".

- Erről szól a könyvem, csak el kell olvasni. Persze azok, akik nosztalgiát éreznek a Kádár-rendszer iránt, ne adj' Isten, érintettek, hatalmuk volt, vagy a korszak kiváltságait élvezték, valószínűleg nem olvassák el.

Számtalan példát hozok rá, hogy mennyit ártottak. Az egyik leglátványosabb talán Földessy Dénes, aki harminchét éven át jelentett. Egy rendező, miután elolvasta a róla szóló írásomat, azt mondta, ő volt az egyszemélyes BM. Élvezte az együttműködés előnyeit, fizetéskiegészítést adtak neki, a BM-mel való együttműködés kerek évfordulóin jutalmakat kapott, éjjel-nappal utaz­-­tatták. Miket írt, kiknek ártott? Jelentett a szeretője férjéről, hogy valutát akar kicsempészni az országból: az egy-két hónappal későbbi tartótiszti jelentésből kiderül, hogy a férfi ellen eljárást indítottak, bíróság elé állították. De például ugyanez az ügynök jelentett a saját szeretőjéről, hogy azt tervezi, lányai érettségije után kinn akar maradni velük az NSZK-ban. A tartótiszti megjegyzés: utasítottuk ezt meg ezt a szervet. Annyira sok és közvetlen példa van, hogy vaknak és süketnek kell lennie annak, aki azt mondja, ezek nem érvek.

Azt írja, hogy mindennek ellenére nem az ügynökök a főbűnösök, még csak nem is az őket működtető hivatásos állomány, hanem az a nyolc-tíz ember, aki a Kádár-rendszert irányította. Ezek közül talán egy ember él ma, Biszku Béla. Mit gondol, állítsák bíróság elé?

- Úgy pontosítanám a megjegyzést, hogy nem nyolc-tíz emberre, a párt legfelsőbb vezetőire szűkíteném, hanem magára a nomenklatúrára, a hatalomra, arra a néhány ezer emberre, akik a fontos posztokat a kezükben tartották, és akik az elnyomó apparátust, a pártot és az államgépezetet irányították.

És velük kapcsolatban is, mint a tisztekkel és az ügynökökkel kapcsolatban is azt vallom, hogy hacsak nem bizonyítható rájuk köztörvényes bűntett elkövetése - mondjuk parancsot adtak valaki ártatlan ember megölésére -, nem kellene ellenük jogi eljárást kezdeményezni. Biszku idős ember, esetében ez kontraproduktív is lenne.

Az utolsó idézet: Kéri László 2006-ban azt mondta, „mélyen meg vagyok győződve, hogy mindkét fél kicsemegézte mindig ezeket az archívumokat: ha ti leveszitek a mi Szabó Pistánkat, akkor mi levesszük a ti Paskaitokat. Végtelenül aljas, ami itt folyik".

- Ez egy komolytalan megjegyzés. Körülbelül olyan szintű, mint amikor azt mondták, hogy a jobboldal áll mögöttem. Van bizonyos számú kutató, jobboldali, baloldali, semmilyen oldali, én semmilyen oldali nem vagyok. A kutatók dolgoznak, és hol ez, hol az az anyag jelenik meg.

Eloszlathatná az ilyesféle gyanút, ha mindent nyilvánosságra hoznának, és mindenki számára hozzáférhetővé tennék a dokumentumokat.

• Az általunk lenézett Szlovákiában ez megtörtént: az interneten bárki megtekintheti.

Veszélyben Trump elnöksége?

Jogi puccsal tartanák távol a Fehér Háztól

Morvay Péter 2016. 12. 16. (XX/50

Múlt heti számunkban már írtunk arról, hogy politológusok és befolyásos publicisták győzködik a republikánus elektorokat a sajtón keresztül, hogy ne Donald Trumpra, hanem Hillary Clintonra (vagy ha erre nem hajlandók, legalább bárki másra, csak ne Trumpra) szavazzanak december 19-én. Úgy tűnik, erre nincs igazán fogadókészség (lapzártánkig a 306 republikánus elektorból csupán egy jelezte, hogy kihátrál Trump mögül), ezért új jogi módszerekkel próbálkoznak azok, akik távol akarják tartani Donald Trumpot a Fehér Háztól.

Miután Hillary Clinton jelentősen – mintegy 2,8 millióval – több szavazatot kapott országosan, mint Donald Trump, ezért sokan magát az elektori testületet szüntetnék meg, de hát egy lezajlott választás esetén nem illik a szabályokat visszamenőleg megváltoztatni, és az elektorokról az alkotmány is rendelkezik, ezért a direkt választásra legkorábban 2020-ban lenne esély áttérni.  

James Clapper­tõl tájékoztatást köve­telnek a „külföldi beavatkozásokról”.

A novemberi szavazás után az első hullámban az újraszámlálási kezdeményezések álltak a frontvonalban. Miután Hillary Clinton a kampányban ismételten leszögezte, hogy a maga részéről feltétel nélkül elfogadja a végeredményt, így stábja csupán „besegített” Jill Stein zöldpárti jelölt kezdeményezésébe. Az újraszámlálás azonban nem hozta meg a remélt fordulatot a kiszemelt államokban, sőt Wisconsinban a revízió nyomán még 137 plusz szavazatot találtak Donald Trump javára. Ez az út tehát lezárult, és mint sejteni lehetett, nem tolonganak azok a republikánus elektorok sem, akik a győztes Donald Trump helyett inkább másra adnák szavazatukat december 19-én. Ez érthető is, hiszen a „hűtlen elektorok” neve akár évszázadokra bevonul a történelemkönyvekbe, így pontosan tudjuk, kik voltak 1788 – vagyis az első amerikai elnökválasztás – óta azok, akik „kiszavaztak”. Összesen 157 ilyen elektor volt a 228 év alatt, a legutóbbi 2004-ben, amiből azért látszik, nem túl gyakran fordul elő, hogy valaki szembement volna az őt delegáló államban kifejezett választói akarattal. És akik mégis megtették, azok sem fordították meg egyetlen esetben sem a választás végeredményét. Ráadásul most Trumpnak az elektori testületben elért nagyarányú (306-232) győzelme miatt nem elég néhány hűtlen elektor a fordulathoz. (Egy szorosabb eredmény esetén alighanem sokkal nagyobb lenne a kísértés, hogy valamilyen módon „átcsoportosítsanak” néhány szavazatot.)

Ám mindez nem jelenti azt, hogy a Trump-ellenes tábor (amelyhez távolról sem csak demokraták tartoznak) ne próbálkozna újabb módszerekkel a republikánus elnök hivatalba lépésének megakadályozására. Ehhez kétségkívül nagy segítséget nyújtott Obama elnök, aki utasítást adott arra, hogy „teljes körűen” vizsgálják ki, történt-e külföldi beavatkozás az elnökválasztásba. Ezt követően – láss csodát! – az amerikai mainstream sajtó még aznap tudomást szerzett arról, hogy készült több olyan hírszerzési jelentés, miszerint orosz hackerek Donald Trump oldalán beavatkoztak az amerikai elnökválasztásba.

Az első hallásra nagyon súlyos vádat árnyalja az, hogy a képviselőház részére készült CIA-jelentések titkosak, így tartalmukról a közvélemény csak a The Washington Post kiszivárogtatása nyomán szerzett tudomást. Másrészt azt senki nem állítja, hogy a feltételezett hackerek a szavazási folyamatba avatkoztak volna be, vagy a választási eredményt manipulálták, csupán a Wikileaks e-mail-botrányában segíthettek kiszivárogtatásokkal. De itt sem állítja senki azt, hogy Julian Assange álhíreket tett volna közzé, mindössze az történt, hogy a nyilvánosságra került levelezések – finoman szólva – kedvezőtlen színben tüntették fel a demokrata pártot. (Régi szokás, hogy a rossz hírért nem a vétkest, hanem a hírvivőt hibáztatják.) Mindenesetre a feltételezett orosz beavatkozás híre beindította a gépezetet. Először közös közleményt adott ki Chuck Schumer, a demokraták szenátusi vezetője, John McCain, a fegyveres erőket vizsgáló bizottságot vezető republikánus szenátor, illetve Lindsey Graham republikánus és Jack Reed demokrata szenátor. Azt sürgették, hogy kongresszusi vizsgálóbizottság álljon fel „az elnökválasztás előtti hackertámadások miatt”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

latot.

A szavazatok újraszámlálá-sa Michigan államban. Nem hozta meg a remélt fordulatot . latot.

Életmentés közadakozásból

Ki felel a kórházak működőképességéért?

Makki Marie-Rose 2016. 12. 16.

Lehet azon elmélkedni, hogy a kórházi eszközbeszerzés kinek a feladata lenne, de az biztos, hogy ha tönkremegy egy gép, akkor azt a napi betegellátás biztosítása érdekében sürgősen pótolni kell. Úgy néz ki, hogy ezt nálunk leginkább közadakozással lehet megoldani – mondta el lapunknak a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány elnöke. A szervezet, amely ősszel sikeresen kampányolt egy lélegeztetőgépért, most két tönkrement altatógép sürgős pótlása miatt kéri az emberek segítségét.

„Hatalmas összefogással, az emberek fantasztikus támogatásával pár hónap alatt összegyűlt akkora összeg, hogy a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány új, életmentő lélegeztetőgépet tudjon vásárolni az intenzív osztályon fekvő gyermekek részére. Óriási segítség ez a gyermekegészségügyi intézménynek, hiszen évente 270-300 olyan, súlyos állapotú gyermeket gyógyítanak, akiknek életét mentheti meg a korszerű, mai technológiáknak megfelelő eszköz” – írja közleményében a Heim Pál Kórház alapítványa.

A kórház intenzívosztály-vezetőjének jelzése szerint most két altatógép romlott el, amiket sürgősen pótolni kellene, ezért az alapítvány újabb gyűjtést indított életmentő gépek beszerzése céljából. Az osztálynak ugyanis az évi több mint 5000 műtét lebonyolításához égetően szüksége van az altatógépekre. Smrcz Ervin, a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány Kuratórium elnöke szerint eddig szakemberhiány nehezítette csak a szervezést, de mostantól a működő altatógépek száma is nehézséget okoz. Ezért ismét kérik az emberek támogatását, hogy a műtétre várás ideje ne hosszabbodjon.

Norbi, a kórházfestő

„Hálapénz helyett inkább kórtermeket festek ki ingyen. A szüleim büszkék rám, hiszen miről híres egy cigány? Vagy a zenéről, vagy arról, hogy segélyt kér, vagy börtönben ül. De arról nem, hogy dolgozik, pláne segít” – mondja Lakatos Norbert, a kórházak felé jótékonykodó szobafestő-mázoló és épületszobrász.Hogy jött az ötlet, hogy kórházakban fessen?
– Amikor a kislányom nyolchónapos volt, egy fertőzés miatt a kistarcsai kórházba került. Egy hétig volt bent, és én az első három napban ott voltam vele, mert féltem attól, hogy nem látják el őt rendesen, mivel roma. Nagyon meglepődtem az orvosok és nővérek hozzáállásán, mert igen lelkiismeretesen bántak minden kisgyerekkel – annak ellenére is, hogy milyen környezetben és milyen eszközökkel dolgoznak, vagy milyen a fizetésük. Ezt szerettem volna valahogy meghálálni nekik.Miért nem pénzt adott?
– Mert nekem sincs sok, meg ha adok egy borítékot egy orvosnak, abból a kollegái nem járnak jól. Az osztályra pedig nagyon ráfért a felújítás. Megkaptam a lehetőséget, hogy kifessem a nővérszobát. Kórtemet sajnos nem lehetett, mert azok telítettek voltak. A gyerekosztály felújítás címén abban az évben egy új linóleumot kapott, miközben hullott a vakolat.Hogyan jöttek az újabb megkeresések?
– Feltettem facebookra képet a nővérszobáról a festés előtt és után, hozzá szöveget, hogy meg kell becsülni Magyarországon az orvosokat, ápolókat, hogy ilyen körülmények között szívvel-lélekkel dolgoznak, és azt, aki elveszítette ezt a lelkesedést, azt hozzuk vissza. Ezt megosztottam az ismerőseimmel, és a vállalkozókkal, akiknél dolgoztam, finoman célozva arra, hogy nektek van bevételetek. Én megérzek minden forintot, amit oda költök, de megtehetnétek ti is akár.Ezt felkapták?
– De még hogy: nem gondoltam volna, hogy 3 nap alatt 10 ezer lájk és 30 ezer megosztás lesz belőle. Az ezt követő médiafelhajtásnak köszönhetően egy vállalkozó is mellém állt, aki állta az anyagköltséget. Az első két kórházat még egyedül csináltam meg, a többit már csapattal. Nagyon sokan írtak nekem építőiparban dolgozó személyek, belsőépítészek, grafikusok is, hogy jönnének segíteni ingyen, ahogy én, és nem szakmabeliek is csatlakoztak. A grafikus például a II. sz. Gyermekklinikán gyönyörű képet csinált a falra. Visszatértem a Flór Ferenc Kórházba is, ahol kifestettük az egész koraszülött osztályt, ami akkor már legalább 20 éve nem volt kifestve. A kórházaknak vannak ugyan karbantartó részlegeik, de azok sincsenek eleresztve anyagilag.Most is vállal karitatív munkát?
– Persze, ha megkeresnek, mindig megyek. Egy munkára akár 20 embert is tudok mozgósítani. Legutoljára a Totalcar magazin keresett meg azzal, hogy menjek le Toldra az Igazgyöngy Alapítvány ifjúsági központját kifesteni, amit egyedül csináltam meg.Közben miből tartja fenn a családját?
– Amikor ezeket csinálom, nem keresek, tehát emiatt is igyekszem gyorsan végezni a munkával. Amúgy egyéni vállalkozóként – vagy inkább próbálkozóként – dolgozom, mert alkalmazottként az építőiparban megélni csak nagyon jó cégnél lehet, amelyik tényleg bejelent, és ki is fizet. Ez egy rettenetesen kiszolgáltatott állapot, és nem azért, mert rasszizmus van, ezt nem romákkal is ugyanúgy megcsinálják. Nem véletlen, hogy kevesen jönnek haza dolgozni.Ön is dolgozott külföldön?
– Igen, egy hónapja még Hollandiában voltam, mert jött a téli időszak, nem volt munkám, és egy vállalkozó nagyon jó fizetést kínált. Két hónapot töltöttem kint, főleg Németországban. De ez nem nekem való, mert nem jó elszakítva lenni a családomtól: én 25 éves vagyok, a párom 22, a kislányom kétéves – nem akarok kimaradni az életükből. Én a tehetségemet, a szaktudásomat magyar embereknek akarom átadni, itt akarok dolgozni, normálisan megélni, eltartani a családomat. Ha egy cipő kell Zsófinak, ne azon kelljen gondolkodnom, hogy pelenkát vegyünk vagy cipőt. Én nem a cigányságomból akarok pénzt csinálni, nem felajánlásokat akarok, meg segélyt, meg adományokat, hanem munkalehetőséget.Szülei mivel foglalkoznak? Mit szólnak a jótékonykodásához?
– Apám kőműves, gyerekkorunk óta dolgoztunk mellette, a kisebbik bátyám burkoló, a nagyobbiknak hét szakmája van, ő most a vendéglátásban dogozik, a húgom pedig tanul. Vannak persze irigy emberek is, akik szerint én biztos tele vagyok pénzzel, ha jótékonykodom. De sokan büszkék rám, így a család is, hiszen a romákról az hírlik, hogy segélyen élnek, börtönben vannak, nem pedig az, hogy dolgoznak és segítenek, sőt dolgozva segítenek. (Makki Marie-Rose, Jankovics Tímea)

Az OEP az alapítványi gyűjtésről úgy nyilatkozott, hogy ez teljesen bevett módszer az eszközök pótlására, ami viszont erősen vitatott álláspont. „Az, hogy egy kórház létfontosságú gépeit is közadakozásból kell előteremteni, kicsit olyan, mintha a BKV létrehozna egy alapítványt, hogy gyűjtést indítson a metrószerelvények kerekeinek pótlására. Persze nem kizárt, hogy még erre is sor kerül” – vélekedett kérdésünkre Kincses Gyula volt egészségügyi államtitkár. Hozzátette: ma Magyarországon rögzítve vannak a kórházak működésének minimumfeltételei, amit a tulajdonos és fenntartó kell, hogy szavatoljon. A szükséges eszközök, gépek beszerzése tehát az állam, azok működtetésének finanszírozása pedig az OEP feladata. Az alapítványoknak nem a minimumfeltételeket kellene biztosítaniuk, hanem a betegek, dolgozók életkörülményeit javító beruházásokat finanszírozni – állította Kincses Gyula.  

Smrcz Ervin, a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány Kuratórium elnöke árnyaltabban fogalmazott: nálunk sokkal gazdagabb országokban – és sokkal racionálisabban működő ellátórendszerek mellett – is alapítványok segítik a kórházak munkáját, azzal a különbséggel, hogy ott a legújabb, nagyon drága csúcstechnikai eszközöket szerzik be alapítványokon keresztül, míg nálunk létfontosságú berendezéseket pótolnak ezen a módon. „Többek között ez a különbség gazdag és szegény ország között” – állította lapunknak Smrcz Ervin, aki szerint az alapítvány fennállása, azaz 1990 óta ez a helyzet.

A fenntartóváltás következményeivel kapcsolatban annyit mondott: amikor még a fővároshoz tartozott a kórház, az önkormányzat évente biztosította az egyes kórházak eszközigényét. Az állami fenntartásba vétellel bevezették az évenkénti központi ellátást. „Idén például mindenhol lecserélték a képalkotó műszereket, ami hatalmas összegbe került a mi kórházunkban is. Ez jó módszer lehetne, ha a kórházak eszközállománya átlagosan nem 10-15 éves lenne. Ezekkel nem biztos, hogy meg lehet várni, amíg egy újabb nagy beszerzéssel az adott műszercsoportot lecserélik. Fejlettebb országokban a műszereket 3-4 évente korszerűbbekre váltják” – tette hozzá az elnök, aki szerint, ha tönkremegy egy gép, akkor azt a napi betegellátás biztosítása érdekében sürgősen pótolni kell. Nálunk leghatékonyabban ezt az alapítványokon keresztül, azaz közadakozások megszervezésével lehet megoldani. A gyermekkórházi alapítvány bevételét kétharmad részt az egyszázalékos felajánlások, egyharmadrészt a céges és magánadományok teszik ki.   

A fejlesztések sorsa azért sem mellékes, mivel a Közép-Magyarországi Gyermekgyógyászati Centrumként működő kórház egész Magyarországról fogadja a betegeket, hiszen több szakmában csak itt van gyermekellátás. A helyzet az elmúlt években fokozódott, mivel vidéken rengeteg rendelő és kórházi osztály bezárt, főleg az orvoshiány miatt. Növekszik tehát a nyomás a kórházon, ezért is kell az intenzív osztályt fejleszteniük. „Most a legsürgősebb a korszerű altatógépek beszerzése, melyeknek darabja 10 millió forint – a kórházban tíz altatógép üzemelt, ebből kettőt kell pótolni. Lélegeztetőgépből a szükséges tíz helyett hat van, ezek beszerzése jövő évben folytatódik” – sorolja a kuratóriumi elnök. Az alapítványnak köszönhetően rendszeresen cserélhetők az elavult vagy tönkrement gépek, így a Heim Pál Gyermekkórház még az egyik legjobban műszerezett intézménynek számít az országban.

Ugyanakkor Budapest-szerte nagyon elavult a kórházak épületállománya, ez alól a gyermekkórház sem kivétel, ezért az alapítványnak kezdettől kiemelt célja az épületek korszerűsítése. A fővárossal összefogva 2009-re valósult meg a gyermekbelgyógyászat újjá-építése, most pedig a kormány egymilliárd forintos támogatásával újabb épületfejlesztés készül.

A fővárosi tömbkórházak tervére és a gyermekkórház további sorsára vonatkozó kérdésre reagálva Smrcz Ervin utalt arra: a Heim Pál Gyermekkórház régóta tervezett két tömbépületéből 1983-ban az egyik épült meg. A másik, a betegágyakat tartalmazó B épület megépítésével kapcsolatban most újból érzékelhető kormányzati szándék – ha ez megvalósulna, akkor a gyerekkórházi ellátást is tömbösíteni lehetne a fővárosban.

Talán nem stadion építésére kellene fordítani az adó forintjainkat, de ha a szabadkőműves páholy kiadta , hogy az első helyen a koncentrációs táborok kiépítésének kell megtörténni , akkor ne csodálkozz , mert a vakolók szolgáló leánya a politikusi garnitura azt végre is hajtja , hisz e maffia minden tagja egyben szabadkőműves is , így az egyiknek lövetni kellet , a másiknak lerabolni az országot , és a létszámot 6 millió alá kell csökkenteni , így kivándorol másfél millió emberünk a sűrű éjszakán , és bevándorol 5 millió askenázi kazár , még jó , hogy a muszlimokat nem fogadják be , hisz akkor új mecseteket , új lakóparkokat kellene építeni nekik , mint a cionista zsidóknak , akik elfelejtették kifizetni az alvállalkozókat . Még egy építőipari csőd hazavágná az egész országot . A megoldás e lakóparkokba helyezzlk el a muszlimokat 10 – 20 – at egy lakásba , így talán itt hagynák az országot , és s tájakra mennének a cionisták is , mert , hogy nem tudnának egymás mellet élni az biztos , főleg , ha még egy kis cigány berelepítés is folyna e lakóparkokba . Vagy ha nem ez történne a cionisták kifizetnék a lakóparkok építési költségeit most már kamatostul , vagy kiköltöznének a rablott othonokból !!!

Szinte önként jelentkezett ügynöknek

Peterdi Pál

Peterdi Pált nem nagyon kellett agitálni, különféle előnyökért cserébe maga is kereste annak lehetőségét, hogy segítse az állambiztonságot – derül ki a néhai humorista és újságíró beszervezését feltáró levéltári aktákból. Mező Gábor, a Hamvas Intézet munkatársa a Pesti Srácok.hu-n írt Peterdi Pál ügynöki múltjáról, ugyanitt a vonatkozó dokumentumokat is bemutatták. Egyetlen vágya állítólag az volt, hogy feleségét is elvihesse külföldi útjaira, ezzel lehetett végül megfogni őt, és kapta a "Pálmai" nevet.

Peterdi Pált sokan a televízió Ez + Az című műsorából ismerhették. Övé volt a Tücsök és bogár című rovat, amelyben a nyomtatott sajtóban megjelent bakikból szemlézett.

Beszervezési dossziéja szerint Peterdi Pál 1961-ben adott be útlevélkérelmet, hogy feleségével együtt kéthetes látogatásra Bécsbe utazzon. Az állambiztonság ekkor kezdte körbeszaglászni a jelentésekben megbízhatónak és rendszerhűnek mondott újságírót, aki már az útlevélosztályon folytatott első beszélgetésen burkoltan felajánlkozott: örömmel megismerkedik azokkal a bécsi újságírókkal, akik érdeklik a kora kádári hatalmat.

„Peterdi Pál pontosan tisztában lehetett azzal, hogy mire kérik, és semmilyen gátlást, vonakodást nem mutatott” – írja Mező Gábor.

A Képes Sport főmunkatársaként dolgozó Peterdi az ügynöknyilvántartásban „Pálmai” lett, és elsősorban külföldi újságírókra állították rá. Egyebek mellett a Helsinkiben tartott Világifjúsági Találkozóról (VIT) jelentett. A baloldali világtalálkozóról groteszk módon azt írta, hogy az imperialisták kiprovokált verekedésekkel zavarták meg az eseményt.

© Fortepan / Rádió és Televízió Újság

Peterdit végül 1965-ben vették fel az állambiztonság titkos állományába. Aláírt nyilatkozata szerint „tudomása volt arról, hogy a Magyar Népköztársaság állambiztonsági szervei és a közte lévő kapcsolat szigorúan bizalmas”.

Először a jégkorong-vb-n megismert kanadai–magyar sportújságíróra, Bastyovanszky Lászlóra állították rá, akivel Peterdi Vitray Tamással együtt készült könyvet írni a hokiról. Peterdi Pál további titkos küldetései az ígéret szerint a cikk folytatásából derülnek majd ki – ígérik a Pesti Srácok.hu-n.

Peterdi Pál 2000 novemberében hunyt el, 75 évesen.

Kósa: Az MSZP már kijött volna Simicska ügynöközős sztorijával

Magyarországon 25 évvel a rendszerváltás után még mindig lehet botrányt keltően ügynöközni: ezúttal Simicska Lajos Fidesz-közeli oligarcha bizonytalanodott el sajtónyilvánosan abban, hogy negyed százada nem jelentett-e róla mégis a kommunista állambiztonságnak legjobb barátja, a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor. A jelenlegi kormánypárt képviselőit kérdeztük arról, hogy a hatalomban töltött összesen kilenc évük alatt miért nem tettek semmit azért, hogy ne itt tartson Magyarország 2015-ben.

A szocialisták már kijöttek volna Simicska ügynöközős sztorijával

https://www.youtube.com/watch?v=YmESw867fLk

Orbán Viktor ügynök volt és MINDENKIRŐL jelentett! (Feltárja: Molnár F. Árpád "ÉLI")

https://www.youtube.com/watch?v=KQsuq_CTUeA

Blikk: Szuhay Balázs éveken át jelentett Klapka Györgyről

Közismert művészek jelentettek az állambiztonságnak a rendszerváltás előtt Klapka Györgyről, a besúgók egyike a Blikk szerint a már elhunyt Szuhay Balázs volt.

Viktor fedőnéven beépített ügynökként szolgálta ki a hatalmi rendszert Szuhay Balázs, a 2001-ben elhunyt színész-újságíró – állítja a Blikk.

A lapnak Klapka György számolt be arról, hogy amikor kikérte a levéltárból a róla szóló állambiztonsági aktát, amelyből kiderül, hogy a rendszerváltást megelőzően kik jelentettek róla az állambiztonságnak, egy 350 oldalas aktát kapott. Klapka a Blikknek azt mondta, hogy nem lepte meg, hogy megfigyelték, az viszont már igen, hogy az anyjáról és a Buenos Airesben élő bátyjáról is jelentettek.

Szuhay Balázs népszerű szerepében, Hiszékeny úrként a Zseb TV műsorában

Miközben Klapka állítása szerint azért kérte ki az aktát, mert valaki azt súgta neki, hogy egy egykori énekesnő volt a besúgója, egy másik ügynököt talált, akiről állítása szerint nem is sejtette volna, hogy jelent róla. (Arról nem szól a Blikk híre, hogy az énekesnővel kapcsolatos gyanú beigazolódott-e.) Mivel Klapka aláírt a levéltárban egy papírt, amelyben vállalja, hogy az illető halála után 30 évig nem hozza nyilvánosságra a nevét, csak körülírni tudta az illetőt, amiből a Blikk következtette ki, hogy Szuhay Balázsról lehet szó.

Szuhay Klapkához hasonlóan Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult, később szintén a kecskeméti Katona József Színházban volt színész, és már 1960-ban is jelentett. Mindenki szerette, mert humoros, barátságos, behízelgő modorú ember volt, persze arról fogalmunk sem volt, hogy beépített ügynök – mondta róla Klapka, aki elárulta, hogy egy megszűnt szatírikus hetilap főszerkesztője is volt a besúgója, márpedig Szuhay 1992-ben a Ludas Matyi főszerkesztője lett.

Klapka Györgyből ismert kereskedő lett

© Youtube

Klapka egyébként arról is beszámolt a Blikknek, hogy az is szerepel az anyagában, hogy pénzért csempészett Kelet-Berlinből a nyugati oldalra embereket, amiért az NDK-ban halálra ítélték. "Eddig soha nem láttam az ítéletet, most ebben az anyagban ez is benne van, akárcsak az ellenem kiadott nemzetközi elfogatóparancs" – mondta.

Balavány: Ilyen lesz a Negyedik Birodalom

Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?

(Jézus rabbi szavai, Máté 16, 2-3.)

Az éneklés évei lassan elmúlnak, a nagyra nőtt lelkek a pincékbe bújnak, Európa kiadó!

(Európa Kiadó)

Szerintem nagyjából vége a világnak, annak legalábbis, amit a világunknak gondolunk. Ahogy a modernizmus felfalta önmagát a múlt század első felében, mára az ún. posztmodern liberális demokrácia termelte ki a maga vesztét. Mindenesetre a Nyugat bukásáról évek óta beszélő, „illiberális” államot meghirdető Orbán Viktornak e tekintetben, sajnos, igaza van – csak ő motorja, valamint politikai haszonélvezője a folyamatnak, a nyugati világ népei pedig a vesztesei lesznek.

Nem gondolom túl merész jóslatnak, hogy néhány év alatt Amerikából szélsőjobboldali diktatúra válik. Franciaországból és Nagy-Britanniából szintén, Olaszországból is, Lengyelhont nem is kell említeni. Minden kétséget kizáróan egy autoriter radikális párt kormányoz tovább Magyarországon (a Jobbik vagy a Fidesz, tökéletesen mindegy). Merkelt, az egyik utolsó nyugati mohikánt megbuktatják, vagy merénylet áldozata lesz. A NATO összeomlik, az Európai Néppárt szétesik vagy radikalizálódik, az északi jóléti államok sorra kapitulálnak, végül Putyin bekebelezi az egész katyvaszt, egy új – az Európai Unió romjain keletkezett  – atlanti-eurázsiai szövetség jegyében.

Így fog létrejönni a Negyedik Birodalom.

De miééért?

A prognózisok többnyire nagyhatalmi tömbök játszmáit, érdekköröket és -szférákat emlegetnek. Az egyik szerint mindennek a kulcsa az olaj, a másik szerint az ivóvíz, a harmadik szerint a bankrendszer, és így tovább. Ritkán számolnak a legfontosabb tényezővel: azzal, hogy az emberek többsége az érintett országokban hogyan érez és mit gondol. Nem számolnak a halmozódó frusztrációkkal, félelmekkel és dühökkel, amire egyszerűen nem gyógyír a posztmodern liberális demokrácia. Például azért nem, mert az egy ideológiai konstrukció, ami csupán egy viszonylag csekély létszámú réteg szívügye. A többiek gondolkodását nem felvilágosult társadalomfilozófiai tézisek, hanem a hétköznapi életük tapasztalatai határozzák meg. Nem absztrakt erkölcsi normák alapján hoznak ítéleteket, hanem az elsődleges, nyers, sokszor negatív érzelmeik alapján.

Hiába rögzítette a „haladó” elit a nyugati alkotmányokban a posztmodern liberális alapvetéseket, és hiába vált ez egyfajta értelmiségi „hagyománnyá”, ha az átlagembernek még mindig túl bonyolult, tehát riasztó a világ, és senki nem magyarázza el érthetően. Egyszerűbben fogalmazva: a liberális demokrácia nem teljesítette, amit ígért. Nem hozta el az aranykort, nem vezette be a népet az Ígéret Földjére, az emberek nemhogy boldognak, még szabadnak sem érzik magukat. A vezetők globalizmusról, szabadkereskedelemről, tudományról, genderkutatásról, politikai korrektségről és ilyenekről beszélnek valami fura, irritáló, idegen nyelven, amiből az átlagember annyit ért, hogy blablabablabla. Nem tudja, mi a francnak kéne bárkivel is toleránsnak lennie. És nem is érdekli. Az érdekli – természetesen –, hogy miért gazdagok a gazdagok, miért szegények a szegények, miért drága a sör és a kenyér, miért fullasztó a szmog, és miért hal meg rákban a fél rokonsága. És tetszik neki, amikor ezekre egyszerű, bár hamis válaszokat kap. Imádja az egyszerű, bár hamis válaszokat.

A Harmadik Birodalom szerintem azért jöhetett létre, mert a propaganda, amire épült, hatalmas tömegek érzéseit fogalmazta meg. Olyan érzéseket, amiket az addigi vezető réteg finnyásan lenézett. Aztán akadt egy őrült, aki egész népeket volt képes megdelejezni és pusztulásba hajszolni, mert azt mondta az embereknek: „nektek van igazatok!”. Na, ez katartikus. Erre, természetesen, lelkes karlendítés a válasz.

Fenntartható terrorizmus

A Negyedik Birodalom létrejöttét hatalmas ováció kíséri majd. Az extázis ragadós lesz, mint valami járvány, az emberek az utcákon táncolnak, tombolnak és üzekednek, és aki nem vesz részt önfeledten ebben az őrületben, vagy őrületnek meri nevezni, azt elkergetik, megfenyegetik, akár meg is lincselik, mint árulót, bomlasztót, a régi rendszer emberét.

A Negyedik Birodalom a fenntartható terrorizmus eddigi legnagyobb kísérlete lesz. A terrorállam akkor fenntartható – ha nem is örökre, de sokáig –, ha az ellenséget (aki lehet a zsidó, az arab, a cigány, az evangéliumi keresztény, a meleg, „liberális” értelmiségi stb.) csaknem teljes létszámban kiiktatják, a maradékot megfélemlítik és integrálják, a tömegekkel meg elhitetik, hogy mindezt az ő nevükben tették. És tudjátok, miért könnyű ezt elhitetni? Mert – tulajdonképpen – csakugyan így van.

Egy hatékony diktatúra el tudja érni, hogy féljék és szeressék egyszerre. Ha ezt eléri, nyert ügye van. Aztán már csak az egyensúlyra kell ügyelnie: ne szeressék a vezető réteget a bratyizó bizalmaskodásig, és ne féljék a gyűlöletig. Ki kell építenie, természetesen, egy globális besúgóhálózatot, amelynek segítségével bárki könnyedén feljelenthet bárkit; így az emberek egymást gyűlölik inkább, mint a vezetőiket. A tömegtől hősiesen át kell vállalni a gondolkodás pokoli terhét, egyszerűen meg kell mondani neki, hogy mi a jó és mi a rossz; meg kell mutatni azok sanyarú sorsát, akik ezt nem voltak hajlandók elfogadni, és harsányan megünnepelni azok előmenetelét, akik igen.

Körülrajongott középszer

A Negyedik Birodalomban lesz valamennyi jólét; nem lesz majd például munkanélküliség, hanem pártmunka és/vagy kényszermunka lesz, amiből így-úgy mindenki meg tud majd élni. Hatalmasat fejlődik a hadiipar. Hadköteles lesz minden férfi, talán minden nő is.

Európa helyén éveken belül olyan államok működnek majd, amelyekben kizárólag állami kontroll alatt működhet a média. A kultúra művelése is állami feladat lesz, azzal a céllal, hogy zengje a Birodalom dicsőségét. A kiemelkedő tehetségek sorsa gyanakvás és lepisszegés lesz, mert a Negyedik Birodalom a középszerűséget emeli piedesztálra. Középszerűek lesznek a színészek, a zenészek, a tévébemondók, a humoristák, középszerű és uniformizált lesz a divat, és az irodalom előregyártott szópanelekből építkezik.

A történelemkönyveket átírják és egységesítik, az ünnepeket is. Új időszámítást fognak bevezetni. A gyermeknevelés kizárólag a Birodalom valamelyik bevett vallásának keretei közt folyhat majd. Újfajta aranyborjúkat és egyéb totemállatokat lesz kötelező imádni. Megerősödik a személyi kultusz, az uralkodó dinasztia születésnapjait, házasságkötéseit és egyéb dolgait össznépi hekatomba kíséri.

A magyar név megint

A Negyedik Birodalom kiépítésben Magyarországnak meghatározó szerepe lesz. Nem, ezt a mondatot újraírom: a Negyedik Birodalom kiépítésében Magyarországnak meghatározó szerepe van. Ezért később, mikor a hatalmi struktúra megszilárdul, Magyarország valamiképpen vezető pozíciót tölt majd be – esetleg a kisebb renitens államok feletti kontrollt is megkaphatja egy nagyvonalú hatalmi alku részeként. Ezt a magyar állampolgárok zöme történelmi igazságtételként fogja értelmezni. Hangos beszédek harsognak majd arról, hogy a magasrendű germán, kelta, gall és latin birodalmi ambíciók hogyan léptek végre szövetségre a pánszláv gondolattal, kikeveredve a történelem hínárjából, megtisztulva a Magyar Szellem tüzében.

Világbékéről lesz szó, új aranykorról és rég áhított szabadságról.

Napnál világosabb, hogy a Negyedik Birodalmat e sorok írója nem fogja túlélni. Családjával együtt fogják elüldözni vagy levadászni. Mindenki erre a sorsra jut, aki valaha is kerékkötője volt a Negyedik Birodalomnak, kivéve persze, ha megtér, megbánja a bűneit, és megnevezi a cinkosait. A politikai korrektséget felváltja majd a kötelező hitvallás. Aki felesküszik a birodalom alapértékeire –  lojalitás, hódolat, panaszmentesség, ilyesmi –, az polgárjogot nyer. Akinek nincs polgárjoga, az pária. A páriákat nem illeti meg az élet joga sem. Dicsőség lesz felkutatni és megölni őket.

Tudom, sokan legyintenek. Azt mondják, hogy ez azért túlzás, idáig nem fajulhatnak a dolgok. Legyen igazuk. De felhívnám a figyelmüket: mikor kezdtek kirajzolódni a Harmadik Birodalom körvonalai, akkor is sokan legyintettek, mondván, hogy nem történhet meg az, ami végül bekövetkezett.

De mi ugye nem akarunk a zsidó világbirodalomban kamatrabszolgaként élni , éljen ott Hitler leánya a muszlimokkal , mert a német nép inkább hazát cserél , minthogy zsidó , és muszlim elnyomásban éljen !!!

Rothschild megkövesedett álma így talán a történelem szemét dombjára kerül Merkelel együtt .

Vagy ti úgy tudjátok , hogy már a kisembereket is biorobottá formálták , nem csak a vezetőket , vagy a vezetők szolgálatára beosztott jólképzett szabadkőműves cionista páholytagokat . Kik , ha elhangzik a vezényszó akár önmegsemmisítésre is , de a célfeladatát végrehajtva megy a halálba !!!, mint az a sok hamis zászlós műveletnél történt , ahol balekként vitték el a balhét Többszörös kódolással az események szilánkjaira hullatva nem igen tudják összerakni , és bizonyítani , hogy kitervelt gyilkosságvolt !!!

Vajon mikor kapnak egy olyan feladatott , hogy a páholyokat , kell felszámolni 33 fokozatosokal az élen !!!

Hogy mondod – ahhoz az alvilágnak kellene szervezettebb , és egységesebbnek lenni !!! Honnan tudod , hogy ez az egység még nem állt össze – a lényeg az , hogy zsidó féreg ne kerüljön az almába !!!

Egyszerre volt besúgó és megfigyelt Mikó Imre

Besúgó volt Mikó Imre jogász-politikus, az erdélyi magyarság egyik legismertebb képviselője – írja tanulmányában Stefano Bottoni. A történész titkosszolgálati iratok segítségével követte végig Mikó Imre életét, amelyről kétrészes dokumentumfilmet is forgatnak, a tervek szerint jövő tavaszra – írja a Transindex.

Stefano Bottoni tanulmánya kétrészes, az elsőt a Magyar Kisebbség című folyóiratban már publikálták. Ebben Mikó Imre korai politikai karrierjét, majd a kommunista fordulat utáni hányattatásait vázolja a szerző egészen a hetvenes évekig.

A jogi doktorátus megszerzése után Mikó Imrének a harmincas évek végén több közéleti funkciója is volt: ő vezette az Országos Magyar Párt bukaresti irodáját, a Nemzeti Újjászületési Front magyar tagozatát, valamint főtitkára volt a Magyar Népközösség bukaresti jogvédő irodájának.

A második bécsi döntés után országgyűlési képviselő lett Budapesten, az Erdélyi Párt országos politikai főtitkára és meghatározó háttérembere. Ebben az időszakban jó viszonyt ápolt számos baloldali értelmiségivel. Ekkor írta máig alapvető jog- és kisebbségtörténeti vonatkozású műveit: a „Huszonkét év. Az erdélyi magyarság politikai története 1918. december 1-től 1940. augusztus 30-ig”, valamint „Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika” című doktori értekezését.

Az Erdélybe bevonuló szovjet csapatok 1944 októberében elhurcolták Kolozsvárról. Négy évet töltött orosz fogságban, megtanult oroszul, majd Kolozsvárra hazatérve az államosított Unitárius Gimnáziumban tanított orosz nyelvet és irodalmat.

Bottoni szerint Mikó remegő írása is arra enged következtetni, hogy első alkalommal rendkívül erős pszichikai kényszer alatt szervezték be a politikust. Jelentéseiben önkritikát gyakorolt, de ismerősei 1944-1948 utáni tevékenységéről csak általános szinten volt hajlandó jelenteni, és ezt tartótisztjei többször is kifogásolták.

Mikót 1958-ban, a magyar forradalmat követő tisztogatási hullámban megbízhatatlannak nyilvánították, és a tanügyből eltávolították. Raktári munkásként dolgozott a megyei könyvterjesztő vállalatnál, majd egyetemi jegyzeteket árult egy kis boltban.

Közírói tevékenységét csak a hatvanas évek második felében, a Ceauşescu-rendszer első éveiben folytathatta, megválasztották az Unitárius Egyház főgondnokává is. Rehabilitációja 1970-ben zárul le, amikor a nemzetiségi irodalom kiadásáért felelő kiadó, a Kriterion lektoraként dolgozhatott 1976-os nyugdíjba vonulásáig.

A Securitate harminc év alatt több mint kétezer oldalt, körülbelül tízkötetnyi iratanyagot „termelt” Mikó Imréről és szűk környezetéről. A dokumentumok nagy része úgynevezett „követési dossziéból” származik, ahová a Mikó Imrére vonatkozó adatokat, hálózati jelentéseket és az operatív játszmákat összefoglaló átiratokat gyűjtötték. Az iratcsomó kisebbik, de több száz oldalas részét Mikó Imre négykötetes hálózati dossziéja adja.

Mivel az 1950-es és az 1970-es években a belügyi szervek egyszerre forrásnak és célszemélynek tekintik Mikó Imrét, a két iratcsomó között meglehetősen sok a tartalmi átfedés – írja Bottoni. A Securitate egészen 1976-ig informálódott róla.

Stefano Bottoni tanulmányának következő részét várhatóan év végéig publikálja a Magyar Kisebbség. Jövő tavaszra kétrészes dokumentumfilmet is készítenek Mikó Imre életéről, Domokos János rendezésében. A stáb Mikó Imrét ismerő személyeket keres, valamint a vele kapcsolatos fotókat vagy Super 8-as felvételeket – írja a Transindex. 

Hálózati személyek Bárándytól Tőke Péterig. Új lista

Bárándy György, Droppa György, Kurucz János, Nógrádi György, Olajos Csaba, Spánn Gábor, Tőke Péter, Vörös Vince. Valamennyien az állambiztonsági szolgálatnak dolgoztak. Az 1956-os Intézet internetes oldalán nyilvánosságra hozta a titkos hálózta tagjait, 181 fedőnévből 110-et azonosított. Feladatuk volt a rend biztosítása Nagy Imre temetésén.

A nyilvánosságra hozott listán található hálózati személyeknek ugyanaz volt a feladatuk: kapcsolataikat vagy éppen pozíciójukat kihasználva az újonnan létrejövő pártok (Fidesz, SZDSZ, FKGP), szervezetek (Duna Kör, Történelmi Igazságtétel Bizottság) vezetésében is terjesszék, hogy politikai demonstráció helyett méltóságteljes gyászszertatást kell tartani, újságíróként írjanak békítő hangú, csendesítő cikkeket, és diplomáciai vonalon is az állambiztonsággal egyeztetett szempontokat hangoztassanak.

Vörös Vince a kisgazdapárton belül, Olajos Csaba az MDF-ben volt hivatva leszerelni a szélsőséges megnyilvánulásokat. Olajos volt az újratemetés rendezőgárdájának a vezetője. Az SZDSZ vezetésében Kakukk nevű besúgót egyelőre nem tudták azonosítani. Rajta van a listán az SZDSZ akkori sajtóreferense, a Vista Utazási Iroda mai ügyvezetője, Kurucz János is. Neki figyelemmel kellett kísérnie az SZDSZ Ügyvívői Testület üléseit, befolyásolnia kellett volna a ravatalozás helyszínének kiválasztását, hogy az a lehető legkevésbé frekventált helyen legyen, az újratemetés napján pedig a külföldi tudósítók terveiről kellett információt szerezni

A Duna Kör több vezetője is kapcsolatban volt az állambiztonsági szolgálattal, Így Droppa György, aki SZDSZ-esként vett részt a rendezvényen, továbbá az ugyancsak  az SZDSZ-hez kötődő Duna körös Hoffman József.

Több újságírót azzal bíztak meg, hogy nyugtató hangvételű cikkekkel dolgozzák meg a közvéleményt az újratemetés előtt. A Reform főszerkesztője, Tőke Péter például azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről, és interjút készít a lapba, amihez a megfelelő háttéranyagokat az állambiztonsági szervek biztosítják. Erőss Lászlót azzal bízták meg, hogy figyelje a Nyilvánosság Klub prominens személyeit, gyűjtsön információkat a szándékaikról, és szorgalmaza olyan álláspont meghozatalát, amely nyugalomra int. Spánn Gábornak az volt a feladata, hogy a Magyar Televíziónál bejelentkezett külföldi forgatócsoportokról és rádióriporterekről készítsen listát és gyűjtsön információkat. A Szabad Európa Rádiónak az újratemetésről tudósító Szekeres László szintén ügynök volt.

Diplomácia vonalon dolgozott az állambiztonsággal együttműködve Bárándy György ügyvéd, akinek szintén többévtizedes múltja volt a szolgálatnál. Azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és katonai attasénak. Bárándy 1989. október 23. operatív biztosításának előkészítésekor is feladatot kapott. 

Külföldön dolgozott az állambiztonságnak Nógrádi György, ma biztonságpolitikai szakértő, aki 1989. május 10. és június 16. között Nyugaton tartózkodott. Kiutazása előtt eligazítást kapott, hogy az NSZK kormányköreiben, illetve az ellenzéki pártok képviselőinél  hangoztassa, súlyos következményekkel járhat, ha Nagy Imréék újratemetés politikai demonstrációvá alakul át.

A BM III. Főcsoportfőnökség részletes operatív intézkedési terve Nagy Imre és társai újratemetése előkészületeinek biztosítására - benne a bevethető ügynökállománnyal.

1989.05.

Belügyminisztérium (BM)

Dátum: 1989. május 12-14. között (A dokumentum dátumozásakor nem írták be a napot, de a szövegösszefüggés alapján május 12-14. közötti lehet a keletkezés ideje.) Levéltári jelzet: ÁBTL 1.12.2. 6. doboz A dokumentumban említett hálózati személyek: "Brutus" fn. kapcsolat. III/II. "Rabe József" tmb. III/II. "Meggyes" tmb. III/II-7. "Boros" fn. ü. III/II. "T.T." alkalmi operatív kapcsolat "Losonczy Péter" tmb. III/II. "Szántó József" tmb. III/II. "Ábrahám András" tmb. III/II. "László" tmb. III/II. "Landa" tmb. III/II. "Bokor Péter" tmb. III/II. "Erdei Lajos" tmb. III/II. "Temesvári" tmb. III/III-2. "Ádám András" tmb. III/III-2. "Kocsis Lajos" tmb. III/III-2. "Érdi" tmb. III/III-3-a. "Szigeti" tmb. III/III-3. "Sensei" tmb. III/III-3. "Boros" tmb. III/III-3. "Nádasdi" tmb. III/III-3. "Szilárd" tmb. III/III-3-a. "Tóth Győző" tmb. III/III-3-a. "László Gábor" tmb. III/III-4. "Tamás" tmb. III/III-4. "Trójai" tmb. III/III-4. "László" tmb. III/III-4. "Horváth András" tmb. III/III-4. "Kovács Gábor" tmb. III/III-4. "Kerecsen" tmb. III/III-4. "Gyűjtögető" tmb. III/III-4. "Székely László" tmb. III/III-4. "Amatőr" tmb. III/III-4. "Edward" tmb. III/III-4. "Nagy László" tmb. III/III-4. "Manager" tmb. III/III-4. "Bíró" tmb. III/III-4. "Hollós" tmb. III/III-5. "Fáklya" tmb. III/III-5. "Hidas" tmt. III/III-5. "Orosz" tmb. III/III-5. "Kati" tmb. III/III-5. "Miskolci" tmt. III/III-5. "Lázár" tmb. III/III-5. "Koncz Zoltán" tmb. III/III-5. "Somkos" III/III-5. "Csillag" hsz. III/III-5. "Barta János" tmb. III/III-5-b. "Pálinkás" tmb. III/III-5-b. "Miklós Iván" tmb. III/III-5-b. "Kakukk" tmb. III/III-5. "Árva Ádám" tmb. III/III-5-a. "Pálinkás Ilona" tmb. III/III-5. "Viktor" tmb. III/III-6-a. "Vadász" tmb. III/III-6. "Raguza" tmb. III/III-6-a. "Beck Tamás" tmb. III/III-6-b. "Mészáros" hsz. III/III-6. "Doki" hsz. III/III-6-a. "Cyrano" hsz. III/III-6-a. "Erdélyi Miklós" tmb. III/III-6 "Virág" III/III-6. "Keszthelyi" III/III-6. "Mészáros" III/III-6. A dokumentumban szereplő nyílt állományú állambiztonsági tisztek: Pallagi Ferenc r. vőrgy. belügyminiszter-helyettes Horváth József r. vőrgy. III/III. csoportfőnök A dokumentumban említett SZT-állományú állambiztonsági tisztek: "E-12" III/III-5 (rangja nélkül említve) "E-15" III/III-5 (rangja nélkül említve) "E-3" III/III-5 (rangja nélkül említve) "E-9" r. szds. III/III-5 Kézzel írt megjegyzések:

Kapcsolódó személyek: Nógrádi György, dr.

tovább>>

A BM III. Főcsoportfőnökség részletes operatív intézkedési terve Nagy Imre és társai újratemetése előkészületeinek biztosítására - benne a bevethető ügynökállománnyal.
<<előző dokumentumok: 6 / 63 következő>> 1989.05. Belügyminisztérium (BM) Dátum: 1989. május 12-14. között (A dokumentum dátumozásakor nem írták be a napot, de a szövegösszefüggés alapján május 12-14. közötti lehet a keletkezés ideje.) Levéltári jelzet: ÁBTL 1.12.2. 6. doboz A dokumentumban említett hálózati személyek: "Brutus" fn. kapcsolat. III/II. "Rabe József" tmb. III/II. "Meggyes" tmb. III/II-7. "Boros" fn. ü. III/II. "T.T." alkalmi operatív kapcsolat "Losonczy Péter" tmb. III/II. "Szántó József" tmb. III/II. "Ábrahám András" tmb. III/II. "László" tmb. III/II. "Landa" tmb. III/II. "Bokor Péter" tmb. III/II. "Erdei Lajos" tmb. III/II. "Temesvári" tmb. III/III-2. "Ádám András" tmb. III/III-2. "Kocsis Lajos" tmb. III/III-2. "Érdi" tmb. III/III-3-a. "Szigeti" tmb. III/III-3. "Sensei" tmb. III/III-3. "Boros" tmb. III/III-3. "Nádasdi" tmb. III/III-3. "Szilárd" tmb. III/III-3-a. "Tóth Győző" tmb. III/III-3-a. "László Gábor" tmb. III/III-4. "Tamás" tmb. III/III-4. "Trójai" tmb. III/III-4. "László" tmb. III/III-4. "Horváth András" tmb. III/III-4. "Kovács Gábor" tmb. III/III-4. "Kerecsen" tmb. III/III-4. "Gyűjtögető" tmb. III/III-4. "Székely László" tmb. III/III-4. "Amatőr" tmb. III/III-4. "Edward" tmb. III/III-4. "Nagy László" tmb. III/III-4. "Manager" tmb. III/III-4. "Bíró" tmb. III/III-4. "Hollós" tmb. III/III-5. "Fáklya" tmb. III/III-5. "Hidas" tmt. III/III-5. "Orosz" tmb. III/III-5. "Kati" tmb. III/III-5. "Miskolci" tmt. III/III-5. "Lázár" tmb. III/III-5. "Koncz Zoltán" tmb. III/III-5. "Somkos" III/III-5. "Csillag" hsz. III/III-5. "Barta János" tmb. III/III-5-b. "Pálinkás" tmb. III/III-5-b. "Miklós Iván" tmb. III/III-5-b. "Kakukk" tmb. III/III-5. "Árva Ádám" tmb. III/III-5-a. "Pálinkás Ilona" tmb. III/III-5. "Viktor" tmb. III/III-6-a. "Vadász" tmb. III/III-6. "Raguza" tmb. III/III-6-a. "Beck Tamás" tmb. III/III-6-b. "Mészáros" hsz. III/III-6. "Doki" hsz. III/III-6-a. "Cyrano" hsz. III/III-6-a. "Erdélyi Miklós" tmb. III/III-6 "Virág" III/III-6. "Keszthelyi" III/III-6. "Mészáros" III/III-6. A dokumentumban szereplő nyílt állományú állambiztonsági tisztek: Pallagi Ferenc r. vőrgy. belügyminiszter-helyettes Horváth József r. vőrgy. III/III. csoportfőnök A dokumentumban említett SZT-állományú állambiztonsági tisztek: "E-12" III/III-5 (rangja nélkül említve) "E-15" III/III-5 (rangja nélkül említve) "E-3" III/III-5 (rangja nélkül említve) "E-9" r. szds. III/III-5 Kézzel írt megjegyzések:  Kapcsolódó személyek: Nógrádi György, dr.

Hálózati személyek életrajzai

Ön itt van:

• FŐOLDAL
• >
• ÉLETRAJZOK
• >
• ÉLETRAJZ RÉSZLETES ADATOK

"Ábrahám András" tmb.
életrajzok: 1 / 183 következő>> A kémelhárítás (III/II.) ügynöke volt. 1989-ben az amerikai nagykövet és egy amerikai tanácsos ismerőse. 6-os karton nincs. Dosszié nincs. Csak a lakcíme ismert. 1982-ben a Budapest XI. ker. Kérő u 20. IX. 57. alatt lakott és a kémelhárítás III/II-1-a alosztályának hálózati személye volt. (a III/II-1 osztály feladata az USA és egyes latin-amerikai országok hírszerzésével szembeni elhárítás vol "Albert" tmb. <<előzőéletrajzok: 2 / 183következő>> Azonosítatlan. Fedőneve: "Albert" 6-os karton nincs. Dosszié nincs Titkos megbízott (tmb.) minősítése volt. 1989-ben a BRFK III/II-2. hálózati személyei közé tartozott. A BRFK állambiztonsági részlege "Albert" fedőnevű titkos megbízottat is azok közé sorolta, akikre számítani lehetett a június 16-i események kapcsán. Kapcsolattartó operatív tisztje Tari Miklós r. szds. volt. (BRFK III/II-2.)  "Amur" tmb.   <<előzőéletrajzok: 3 / 183következő>> Azonosítatlan Fedőneve: "Amur" 6-os karton nincs. Dosszié nincs. Az ÁBTL közlése szerint nyilvántartásukban szerepel, azonban iratanyaga 2020. december 31-ig minősített" tmb. 1989-ben a BRFK III/II-2 hálózati személyei közé tartozott. A BRFK állambiztonsági részlege "Amur" fedőnevű titkos megbízottat is azok közé sorolta, akikre számítani lehet az június 16-i események kapcsán. Kapcsolattartó operatív tisztje "Vera" tmb.-vel közösen Tasnádi László r. szds. volt. (BRFK III/II-2)

Antal László Aladár
<<előző életrajzok: 4 / 183 következő>> Recsk, 1946. ápr. 5. 1977-ben (beszervezésekor) Cegléden dolgozott a Pest Megyei Szolgáltató Vállalatnál, mint fotólaboráns. Fedőneve: "Rolf Jenő" Titkos megbízott. Beszervezésének ideje: 1977. jan. 10. Hazafias alapon szervezték be, kulturális vonalra. Titkosított (01-es) hálózati személy volt. Gábor Róbert r. tzls. szervezte be 31 évesen a BRFK III/III-B alosztályához. A BRFK állambiztonsági részlege "Rolf Jenő" fedőnevű titkos megbízottat is azok közé sorolta, akikre számítani lehetett a június 16-i események kapcsán. Azt kapta feladatul, hogy délelőtt a ravatalozás helyszínén tartózkodik, és fényképeket készít. A BM kitűzőt is biztosított neki. Egy- másfél óránként kellett telefonon bejelentkeznie. Kapcsolattartó operatív tisztje szabadságon volt, ezért Gábor Róbert r. őrgy. (hajdani beszervezője) foglalkozott vele.  "Aradi" tmb. <<előzőéletrajzok: 5 / 183következő>> Azonosítatlan. Fedőneve: "Aradi". 6-os karton nincs Ügynöki pályafutása nem ismert. Titkos megbízott volt. Alosztály: BRFK III/III-B. (kulturális terület, vagy egyéb belső elhárítás) 1989. jún. 16-án "Tófalusi" és "Aradi" hálózati személyekkel közösen Oláh István r. fhdgy. (BRFK III/III-B) volt a kapcsolattartója. Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban az volt a feladata, hogy délelőtt a Hősök terén tartózkodjon, és óránként telefonon jelentsen a hangulatról.

Balogh Mihály László
<<előző életrajzok: 6 / 183 következő>> Budapest, 1958. máj. 6. Foglalkozása nyomdász. 1987-ben (beszervezésekor) a Fővárosi Autótaxi Vállalat alkalmazásában állt. 1989-ben a Szolidaritás Munkás-szakszervezeti Szövetség tagja. Fedőneve: "Keszthelyi Zoltán" (Az 1989-es iratokban csak "Keszthelyi" néven említik.) Beszervezésének dátuma: 1987. febr. 18. 6-os kartonja szerint 29 évesen szervezték be, és hazafias alapon, kulturális vonalon foglalkoztatták. Beszervezője Gábor László r. őrgy. volt. A BM III/III-4-c. alosztályon (elhárítás a "nemzeti" ellenzékkel szemben) kezdték el foglakoztatni, de 1987 szeptemberében átkerült a BM III/III-6-a. alosztályhoz. (A III/III-6. osztály az ellenséges propagandaanyagok készítésének és terjesztésének elhárításával foglakozott.) Titkos megbízott minősítést kapott. Titkosított (01-es) kategóriájú hálózati személy volt. Nagy Imre és társai 1989. június 16-i újratemetésének operatív előkészületeikor azt a feladatot kapta, hogy a Szolidaritás Munkás-szakszervezeti Szövetség megemlékezéssel kapcsolatos célkitűzéseit figyelemmel kísérje, illetve azokat az állambiztonsági szervek által kívánt irányba befolyásolja. Október 23-ai megemlékezések operatív előkészítésekor szintén a Szolidaritás Munkás-szakszervezeti Szövetség szándékait kellett figyelnie. Az ÁBTL-ben nincs dossziéja.

"Balogh Péter" tmb.
<<előző életrajzok: 7 / 183 következő>> Azonosítatlan. Fedőneve: "Balogh Péter" 6-os karton nincs. Dosszié nincs. Titkos megbízott. Alosztályok: 1989-ben a BRFK III/III-A alosztály hálózati személyei közé tartozott. A BRFK állambiztonsági részlege "Balogh Péter" fedőnevű titkos megbízottat is azok közé sorolta, akikre számítani lehetett a június 16-i események kapcsán. Feladata szerint délután-este kellett a helyszínen lennie. Kapcsolattartó operatív tisztje "Katona Zoltán" titkos megbízottal közösen Szabó Zoltán r. fhdgy. volt (BRFK III/III-A). 1989. október 23-a kapcsán "Balog Péter"-re, mint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetén belüli hálózati személyre számítottak a szervek. Banos György, dr. <<előzőéletrajzok: 8 / 183következő>> Budapest, 1953. aug. 9. Állatorvos. 1980-ban (beszervezésekor) Mezőtúron, a Magyar-Mongol Barátság TSZ-ben dolgozott. A rendszerváltás idején az INCONNU csoporttal állt kapcsolatban. Fedőneve: "Kovács István" Titkos megbízott (tmb.) minősítést kapott. Beszervezésének dátuma: 1980. máj. 23. Hazafias alapon szervezték be 27 éves korában, kulturális vonalra. A Szolnok megyei III/III. osztály kezdte el foglakoztatni. Beszervezője és első tartótisztje Urbán István r. fhdgy. volt. 1984-ben átkerült a BM III/III-4-b. alosztályra. (Az alosztály feladata a szektásnak tekintett párttagok, trockisták és álbaloldaliak megfigyelése és ellenőrzése volt.) 1987-ben - a BM III/III-6. osztály megalakításakor - átkerült a BM III/III-6-b. alosztályhoz. (A III/III-6. osztály az ellenséges propagandaanyagok készítésének és terjesztésének elhárításával foglakozott.) A III/III. Csoportfőnökség biztosítási terve szerint az INCONNU csoporttal kellett részt vennie a június 16-i ravatalozáson. Az ÁBTL-benn jelenleg egy munkadossziéja található: ÁBTL 3.1.2. M-40 277 (1980-1984., Szolnok megyei III/III.). Ebben Szarvas, Karcag, Szolnok, Budapest - de leginkább Mezőtúr - társadalmi életéről, valamint több külföldi útjáról (USA, Kanada), és az ottani magyar emigrációról adott jelentéseket.

Bárándy György, dr.
<<előző életrajzok: 9 / 183 következő>> Törökszentmiklós, 1919. szept. 23. Ügyvéd, közéleti személyiség, Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter édesapja. 1941-ben végzett a jogi egyetemen, 1948-ban jegyezték be az Ügyvédi Kamarába. 1951-től két évre Kistarcsára internálták, majd fizikai munkás volt. 1956-ban vették vissza az Ügyvédi Kamarába. Fedőneve: "Bokor Péter" Titkos megbízott volt. Egyelőre nem került elő a 6-os kartonja, csak az ÁB Operatív Nyilvántartó Osztály 1988. július 13-i értesítése, amelyből kiderül, hogy "Bokor Péter" a BM III/II-3-b. alosztály hálózati személye azonos Bárándy Györggyel. Az ÁBTL-ben jelenleg egyetlen 227 oldalas munkadossziéja kutatható az 1960- közötti időszakból, az ÁBTL 3.1.2 M-18 661. sz. alatt. Az ÁBTL nyilvántartásában még egy , a III/II-3. osztályhoz tartozó munkadossziéjának száma szerepel ÁBTL 3.1.2 M-28 769. sz. jelzettel és 1968-as évszámmal, de maga a dosszié nem lelhető fel a levéltárban. 1960 augusztusában "Bokor Péter" beszámolót készített múltbeli ügynöki tevékenységéről a belügyi szerveknek. Ebben leírta, hogy 1949 tavaszán Sármány József őrnagy szervezte be a katonapolitikai osztályhoz (Katpol), azzal kecsegtetve, hogy munkáját Ausztriában kellene végeznie. 1949 áprilisában "dobták át" a határon. Ausztriában Salzburgba ment, ahol feladatának megfelelően az ismerőseiről, és a köztük lévő CIC-ügynökökről végzett felderítést. Munkájáért pénzt kapott, azonban a küldemények 1949 nyarára elakadtak, ezért rövid időre visszatért Magyarországra, majd újra átdobták a határon. Közben a Katpol vezetőjét letartóztatták, 1949 őszén kivégezték, a szervezetét pedig a következő év elején beolvasztották az ÁVH-ba. Az ügynök tartótisztje, Sármány József is belekeveredett a tisztogatásba és letartóztatták. "Bokor Péter" pedig visszatért. Feltehetően ezután dekonspirálódott. 1951-53 között internálták Kistarcsára. 1959 júliusától dolgozott a II/5-e. alosztálynak. (A II/5. osztály foglakozott 1957-62 között a belső elhárítással.) Tartótisztje ekkor dr. Horváth József r. szds. volt. (A későbbiekben, 1985-től 1990 januárjáig a BM III/III. Csoportfőnökség vezetője, r. vezérőrnagy.) "Bokor Péter" ekkor a 48. sz ügyvédi munkaközösség tagja volt (Rudas László u. 67.), és főként a budapesti ügyvédi munkaközösségekben dolgozó ügyvédekről, politikai megnyilvánulásaikról írt jelentéseket. Feladata az igazságügyi vonalon tevékenykedő ellenséges személyek felderítése volt. A jelenleg olvasható munkadosszié keletkezése idején sűrűn ír jelentéseket, és ebben minden általa fontosnak vélt eseményt megemlített. Gyakran számolt be munkaközösségen belüli kollégáinak és más ügyvéd ismerőseinek rendszerellenes kijelentéseiről, politikai vicceiről. (Többek között dr. Gáspár Miklós, dr. Csák Zoltán, dr. Görgényi Dezső. Dr. Puskás Károly megnyilvánulásairól.) "Bokor Péter" 1960 augusztusában munkahelyet váltott és rögtön jelentést írt új főnökéről, Pray Ferenc könyvelőről, aki szerinte ügynök, csak az kérdés, hogy külföldnek dolgozik-e, illetve a hazaiaknak. Jelentett még az 1942-44-es antifasiszta ellenállási mozgalomban részt vett, Platthy Pál vezette csoportról, akiket személyesen is ismert, és az 1956-os forradalom alatt, az újjáalakult Kisgazdapárt VI. kerületi szervezetében történtekről. 1961 áprilisától Vásárhelyi György r. szds. lett a tartótisztje. A dosszié utolsó jelentését 1962. november 24-én adta az informátor. Munkadossziéja végén Vásárhelyi György (már r. őrgy.) értékelte "Bokor Péter" tevékenységét. Ebben az alábbiak is olvashatóak: "Az ügynök múltjában több tisztázatlan probléma volt, konkrét ügyben 1962-ig nem foglalkoztattuk. Hangulatjelentései többé-kevésbé értékesek voltak, az általunk meghatározott személyeket minden esetben felkereste. Jelentéseit ellenőriztük, ennek alapján megállapítást nyert, hogy az ügynök nem dezinformált bennünket. (…) 1962 elején, a volt II/2. osztály ideiglenesen átvette tőlünk az ügynököt és konkrét feladattal bízta meg. Az osztály által megszabott feladatát kb. egy év alatt hajtja végre. Figyelembe véve "Bokor Péter" külföldi kapcsolatait, célszerűbb, ha a III/II-1-c. alosztály foglakoztatja. Ezt az illetékes vonaltartó alosztállyal megbeszéltük. Mivel a III/II-1-c alosztály az ügynök részére új "M" dossziét nyitott, és véglegesen átadjuk "Bokor Péter"-t, a 10-63268. sz. "M" dossziét lezárjuk és irattárba helyezzük. 1968-ban a III/II-3. osztály foglalkoztatta. 1988 júliusában a BM III/II-3-b. alosztály foglalkoztatta. (A III/II-3. osztály feladata - az USA, NSZK, Ausztria kivételével - a többi európai NATO-ország és semleges államok hírszerzésével szembeni elhárítás volt. Az alosztály feladatai nem ismertek.) Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészítésével kapcsolatban, "Bokor Péter" azt a feladatot kapta, hogy az állambiztonsági szervek által meghatározott koncepciót sugallja ismerőseinek, a francia nagykövetnek és a katonai attasénak. 1989. október 23-a operatív biztosításának előkészítésekor megbízták, hogy az állambiztonsági szervek operatív érdekeinek megfelelő lépéseket tegyen a francia nagykövetség, és ezen belül a francia hírszerző rezidentúra felé. Bárándy György a közölt állambiztonsági dokumentumok rá vonatkozó részeivel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette. (tovább) A nyilatkozatában foglaltakat nincs okunk kétségbe vonni.

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR
1956-OS INTÉZET ÉS ORAL HISTORY ARCHÍVUM

___890616 - DOKUMENTUMOK ANATÓMIÁJA: BÁRÁNDY GYÖRGY NYILATKOZATA___Vissza A Nagy Imre-temetéssel kapcsolatos állambiztonsági dokumentumokban szereplő személyek nyilatkozatai, közlései Erre az oldalra várjuk az 1989. június 16-ával kapcsolatos dokumentumokra vonatkozó személyes történeteket! 56intezet@iif.hu  A „tárgy” mezőbe, kérjük írják be: 890616 Itt kattinthat a 890616 – Egy nap anatómiája című tartalomszolgáltatásra. Itt kattinthat a tartalomszolgáltatás 1989. június 16-a és az állambiztonsági szervezet dokumentumai című módszertani bevezetőre. Itt kattinthat A dokumentumok anatómiája főlapjára Bárándy György nyilatkozata Bárándy György ügyvéd a Független Hírügynökségnek pénteken azt mondta, hogy ez egy 60 évvel ezelőtt kezdődött történet: „az állambiztonságiak elbeszélgettek velem, és rá akartak venni erre-arra. Fél év múlva Kistarcsára internáltak, két évet töltöttem itt, majd miután Nagy Imre feloszlatta a tábort, három évig krumplit zsákoltam a csarnokban. 1956-ban jegyeztek vissza az ügyvédi kamarába. Később, többi közt francia, német, belga és holland embereknek voltam a jogtanácsosa, őket különböző eljárásokban kellett képviselnem.” Bárándy György hozzátette, hogy „nem sugalltam semmit, mit tudtam volna sugallni én egy katonai attasénak? Az újratemetés napján egy hajón ünnepeltem a születésnapomat unokatestvéremmel, aki szintén 1919-ben született, és három hónap korkülönbség van köztünk.” Az ügyvéd azt állítja, nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadja, hogy néha megkeresték „ezzel vagy azzal”. Egy példát is említett: „a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban, mit csinálnak ott. Átmentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy mi van náluk, és elmondtam, hogy a francia nagykövet érdeklődik. A kérdésre adott válasszal visszatértem a francia nagykövethez.”

Bartis Ferenc
<<előző életrajzok: 10 / 183 következő>> Szárhegy (Gyergyószárhegy), 1936. júl. 4. - Budapest, 2006 jún. 9. Író, költő, újságíró. Székelyföldön született. Felsőfokú tanulmányait öt különböző egyetemi kar hallgatójaként végezte, mielőtt diplomát szerzett. Újságíró-szerkesztői tevékenységét a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél kezdte, majd a csíkszeredai Hargitánál dolgozott Az ötvenes évektől kezdődően részt vett az erdélyi magyar politikai, társadalmi mozgalmakban. Az 1956-os magyarországi forradalom után az elsők között tartóztatták le Erdélyben, előbb halálra ítélték, majd az ítéletet többévtizedes börtönbüntetésre változtatták. 10 évet ült börtönben. Kiszabadulása után a marosvásárhelyi Új élet riportere lett. 1984-ben kiutasították szülőföldjéről, és megfosztották román állampolgárságától, ezért Magyarországra települt. 1987-ben (beszervezésekor) a Képes 7 című újságnál dolgozott. 1988-89 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője és a Ring munkatársa volt. Bartis Ferenc és közeli barátai 1989-ben Magyarországon politikamentes társadalmi szervezetként megalapították és bejegyeztették az Összmagyar Testület-et, amelynek első, alapító elnöke lett. 1992-től a clevelandi Árpád Akadémia tagja, 1995-től az '56-os Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja és főtitkára volt. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, és az '56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. Fedőneve: "Székely László" Beszervezésének dátuma: 1987. okt. 27. 6-os kartonja szerint hazafias alapon szervezték be, kulturális vonalra. Titkos megbízott minősítést kapott. A BM III/III-4-c. alosztály foglakoztatta (elhárítás a "nemzeti" ellenzékkel szemben). Beszervezője és tartótisztje Gábor László r. őrgy. volt Nagy Imre és társai újratemetésével kapcsolatban az volt a feladata, hogy konszenzust pártoló cikket írjon a Világ c. újonnan megjelenő lap 2. számában. (A cikket megírta, de név nélkül. Világ, 2. szám, 1989. jún. 1. 18-19. o.) Az emigráns magyar szervezetek temetésre beutazó prominens tagjai ellenőrzésekor az állambiztonsági szervek "Székely"-re is számítottak, aki dr. Szász Zoltán és Kálmán László "temetésre beutazó USA-állampolgárok" kíséretében vett részt a szertartásokon. Az augusztus 20-án várható események operatív előkészítésekor azt a feladatot kapta, hogy az egyik országos napilapban írjon vezércikket, amelyben megfontolt magatartásra ösztönöz, és magyarellenesnek nyilvánít minden olyan megmozdulást, amely az ünnepségek megzavarását célozza. Október 23-a előtt a nyugati emigráns magyar szervezetek céljainak felderítése során "Székely", feladata szerint fogadta az USÁ-ból érkező kapcsolatait, és szándékaikról még időben informálta tartótisztjét. Az ÁBTL-ben nincs dossziéja.

A többit, már böngésszétek ki az állományból , és ne lepődjetek meg de valaki titeket is figyelt !!!!

Ez itt egy nyilvános álomány , de lehet , hogy holnap már titkosítani fogja valaki , Ha úgy gondolod , hogy közérdek , és ezt másnak is illik tudni másold le az állományt , és ozd meg , hátha ezt később veszik észre , és még valaki tovább adhatja e besugó hálózat névsorát.

Tőke Péter
<<előző életrajzok: 8 / 8 Ikervár, 1945. jan. 1. Író, újságíró 1972-ben (beszervezésekor) a Hétfői Hírek, később a Reform munkatársa volt. A rendszerváltás idején a Reform főszerkesztője. Több regényt is írt Peter Sheldon néven. (Nem azonos a sci-fi és meseregény író Tőke Péterrel) Fedőneve: "Hidas" Informátor, majd titkos megbízott minősítést kapott. (Az 1989-es iratokban titkos munkatársként említik, ami a legmagasabb fokozat volt a hálózati személyek közt.) Beszervezésének dátuma: 1972. szept. 13. 6-os kartonja szerint hazafias alapon szervezték be, és "kulturális, tájékoztatás-hírközlés" vonalon foglakoztatták a BM III/III-4-c. alosztályon (elhárítás a "nemzeti" ellenzékkel szemben). Beszervezője és tartója Bolovits György r. hdgy. volt. 1977-től a III/III-5-a. alosztály foglakoztatta (elhárítás a Magyar Rádió és Televízió, az MTI, a MÚOSZ és az Írószövetség területén). Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészületei kapcsán azt a feladatot kapta, hogy információkat szerez a független lapok temetéssel kapcsolatos terveiről, és interjút készít a Reform című lapba. Lehetőleg Szilágyi Sándort, Hegedűs B. Andrást és az egyik özvegyet kellett megkeresnie a kérdéseivel. (Ezek az interjúk nem jelentek meg) "Hidas", mint a Reform főszerkesztője, interjút akart készíteni a belügyminiszterrel is. A megfelelő háttéranyagokat a állambiztonsági szervek biztosították. Egy rövid interjú valóban készült is Horváth István belügyminiszterrel (és egy másik Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszterrel), mellette "Puccs nélkül" egy másik cikke is megjelent. Reform, 1989. máj. 26. 4-5. o. A Reform jún. 2-i számának 6. oldalán is van egy interjú: "Horváth István hisz abban, hogy most is szót értenek" (nincs a szerző, de a mellette lévő cikket "A mi népünk nem ellenség" címmel Tőke jegyzi). Az ÁBTL-ben nem lelhetőek fel dossziéi. Ügynök múltjára 2005-ben derült fény.

Győri Béla Ferenc
<<előző életrajzok: 59 / 183 következő>> Győri Béla Ferenc Miskolc, 1942. okt. 21. 1965-ben (beszervezésekor) agrármérnök volt az emődi TSZ-ben. 1989-ben a Magyar Rádió Politikai Adások Főszerkesztőségén dolgozott. A rendszerváltás után a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának főszerkesztője, a Magyar Fórum szerkesztője, a MIÉP szóvivője volt. Fedőneve: "Miskolci", előtte "Riporter" Informátor, titkos megbízott, majd titkos munkatárs volt. (hálózati személyek esetében ez utóbbi volt a legmagasabb besorolás) Beszervezésének dátuma: 1965. nov. 12. Hazafias alapon szervezték be, ifjúsági elhárítás vonalra. A Borsod megyei RFK III/III-1. alosztálya kezdte foglakoztatni. Beszervezője és első tartótisztje Soós László r. fhdgy. volt. 1966-ban átkerült a BM III/III-2-a. alosztályra (elhárítás felsőfokú intézményekben). 1967-ben fél évig a Szolnok megyei III/III. osztályon volt, majd a BM III/III-4-a. alosztály foglakoztatta (radikális ellenzékiekkel szembeni eljárások). Itt Kovács Istvánnak hívták a tartótisztjét. 1977-ben a BM III/III-5-a. alosztályra került. (Ez a részleg a Magyar Rádió és Televízió, az MTI, a MÚOSZ és az Írószövetség területén folytatott elhárító munkát.) Az 1989. június 16-a operatív előkészítésénél tájékoztatnia kellett az állambiztonsági szerveket a Magyar Rádió Politikai Adások Főszerkesztőségének - temetéssel kapcsolatos - műsorterveiről. Az ÁBTL-ben jelenleg nem lehető fel dossziéja.

Nógrádi György, dr.
<<előző életrajzok: 132 / 183 következő>> Budapest, 1949. máj. 22. Biztonságpolitikai szakértő. 1981-ben (beszervezésekor) egyetemi oktató volt a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1989-ben jelentette meg Az NSZK biztonságpolitikája a '80-as években c. könyvét. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem tanára. Fedőneve: "Raguza" Titkos megbízott minősítése volt. Beszervezésének dátuma: 1981. jún. 17. 6-os kartonja szerint elvi-hazafias alapon szervezték be 32 éves korában, ifjúságvédelmi vonalra. A BM III/III-2-a. alosztály kezdte el foglakoztatni (Ez a részleg felsőfokú intézményekben folytatott belső elhárítás.) Beszervezője és tartótisztje Nagy Sándor r. hdgy. volt. 1987-ben átkerült a BM III/III-6-a. alosztályra. (A BM III/III-6. osztályon foglakoztak az ellenséges propagandaanyagok készítésének és terjesztésének elhárításával.) A Nagy Imre és társai újratemetésének operatív előkészítésére összeállított intézkedési terv szerint 1989. május 10.- június 16-a között "Raguza" tmb. külföldön fog tartózkodni. A dokumentum szerint kiutazása előtt eligazítást fog kapni, hogy NSZK kormánykörökben, illetve az ellenzéki pártok képviselőivel folytatott beszélgetéseiben hangoztassa aggályait a Nagy Imre újratemetés politikai demonstrációvá alakítása kapcsán. Feladata szerint hangsúlyoznia kell, hogy egy ilyen fordulat veszélyezteti az eddig elért eredményeket. Az intézkedési terv szerint "Raguza" rendszeres kapcsolatban állt a BND és a CIA képviselőivel. A Nagy Imre és társai újratemetésének előkészítésére létrehozott állambiztonsági operatív bizottság május 29-i ülésének emlékeztetője szerint "Raguza" tmb. "meghatározott feladata szerint" már kiutazott, hazatérése után be fogják számoltatni. Nógrádi György dr. a közölt állambiztonsági dokumentumok rá vonatkozó részeivel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette. (tovább) A nyilatkozatában foglaltakat nincs okunk kétségbe vonni

Vörös Vince
<<előző életrajzok: 179 / 183 következő>> Kisbicsérd, 1911. febr. 23. - Pécs, 2001. ápr. 3. 1935-től volt tagja az FKGP-nek, 1945-47 között a párt főtitkárhelyettese. 1943-45 között a Magyar Parasztszövetség alelnöki, 1945-48 között a szövetség főtitkári tisztét látta el. Tagja volt az 1944-ben alakult Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, annak jegyzőjeként tevékenykedett. 1948 őszén, a Magyar Parasztszövetség feloszlatása után, hazaköltözött szülőfalujába. 1950-ben kuláklistára tették, ezért felajánlotta földjét az államnak. 1952-től farmvezető volt a Hetvehelyi Állami Gazdaságban, majd agronómus, illetve pénztáros volt. 1955-ben lefoglalták a házát, családját ezután favágóként tartotta el. 1956. október-novemberben bekapcsolódott az FKgP és a Parasztszövetség újjászervezésébe. November 4-én Kovács Béla kísérőjeként menedéket kért az USA követségén, de elutasították. 1957-től kocsikísérő, majd 1958-tól tíz éven át a kenyérmezői sertéshizlalda brigádvezetője, közben szakszervezeti titkár volt. Ezt követően karosszériadíszítő lakatos lett Pécsett, majd magtáros a kővágószöllősi téeszben, illetve portás a pécsi vízműveknél. A rendszerváltás előtt bekapcsolódott a politikai életbe, 1988-89-ben a Kovács Béla Politikai Társaság elnöke, 1989 júniusától 1990 májusáig az FKGP elnöke. 1992-ben kizárták a pártból, 1994-ben visszavették, s megkapta az örökös tiszteletbeli elnöki címet. Vörös Vince 1990-94-ig volt parlamenti képviselő, s betöltötte az Országgyűlés alelnöki tisztét is. Fedőneve: "Virág Benedek" Beszervezésének dátuma: 1960. máj. 26. Ügynök, majd titkos megbízott minősítése volt. Beszervezésének alapját a levéltár anonimizálta. Kémelhárítás vonalra szervezték be 49 éves korában a Komárom megyei III/II. alosztályhoz. Beszervezője Berta Lajos r. fhdgy. volt. További tartótisztjei: 1962 novemberétől Lovász János r. aldgy., 1965 márciusától Tausch László r. alhdgy Az ÁBTL-ben ebből az időszakából két munkadossziéja olvasható. Számuk: M-29 041. (1960-63 - 385 oldal) és 3.1.2 M-27 210 (1964-67 - 210 oldal) "Virág Benedek" ügynököt elsősorban olyan Esztergom környéki személyekkel kapcsolatban használták fel, aki '56-ban vagy más alkalommal disszidáltak, majd hazatelepültek. Az állambiztonságiak elsősorban kémekre vadásztak, illetve információkat gyűjtöttek kémgyanús személyekről. Tartói "Virág Benedek" tevékenységével messzemenően elégedettek voltak. Öntevékeny és szorgalmas hálózati személy volt. A tudomására jutó gyanús ügyletekről, kisebb bűnügyekről is nagy buzgalommal írt jelentéseket. Időnként - feladatának megfelelően - megpróbálta "beugratni" a megfigyelt személyeket, hátha elszólják magukat vagy kiadnak valamilyen információt. Kisgazda vonalon is jelentett. 1965 májusában - felsőbb utasításra - felvette a kapcsolatot korábbi kisgazda képviselőtársával, Dancs Józseffel, aki a Szabad Föld szerkesztőségében dolgozott. "Virág" közölte a szervekkel az egész levelezését, továbbá jellemzést írt Dancsról. 6-os kartonjából az derül ki, hogy Virág Benedeket 1967. okt. 28-án hírszerzési lehetőség hiánya miatt kizárták. 1978. április 20-án a BM III/III-3-a. alosztálynál aktiválták újra ("F" (Figyelő) dossziés személyek, volt politikai foglyok ellenőrzése). Titkosított (01-es) kategóriájú hálózati személy volt. 1989. június 16-án az FKgP nevében vett részt a Hősök terén és a temetőben a búcsúztatón. Feladata volt, hogy kora, múltja és politikai tekintélye bevetésével leszerelje az esetleges szélsőséges megnyilvánulásokat. Augusztus 20-a előtt azt a feladatot kapta, hogy a Kisgazdapárton belül vesse latba befolyását, a várható események nyugodt mederbe terelése érdekében. Október 23-a előtt ugyanez volt a feladata.  Igen 183 fő adatai sorakoznak itt a listába vannak olyanok akiket nem azonosítottak , gondolom ők még mindig az állomány tagjai , és hogy ezekből mennyi volt szabadkőműves ???? hát , becsüljétek meg van itt egy jó pár páholy sok az isten szamara elférnek benne , a lényeg , hogy megfigyelnek jelentenek , és ha kell likvidálnak . Hogy miért nem számolták fel a rendszert , mert a legfőbb vakoló páholy nem adott rá engedélyt , hogy felszámolják , valakit még mindig így zsarolnak a titoktartás fejében !!!! Például a Viktort így nem lehet megnevezni besúgónak !!!!

Itt lestek rád a kommunisták éjjel-nappal

HERCZEG MÁRK

2013.01.13. 08:49

A budapesti XIII. kerületben a nyugatra szökött, jellemzően zsidó polgárok által hátrahagyott lakásokban rendezkedtek be az ÁVH-sok és a III/III-as ügynökök, akik a titkosszolgálat messze leglenézettebb elemei voltak, mégis sokaknak tönkretették az életét. A BUPAP most az állambiztonsági lakások között rendezett sétát, amiből kiderült, hogy miből rendezte be Péter Gábor a barátnője lakását, hogyan halt meg Aczél György apja, és hogy milyen ürüggyel tüntették el Raoul Wallenberg szobrát.

Azért jó mínusz 2 fokban arról hallgatni egy szociológust, hogy milyen nyomorultak lehettek az ÁVH vagy a III/III ügynökei, mert át lehet érezni, hogy milyen reménytelen lehetett a megfigyeltre várni, aki után hiába nyomoztál hónapokig, semmit sem értettél meg abból, amit csinált. A BUPAP (Budapesti Aszfaltprojekt) sétáin azért ennél többet is meg lehet tudni egy csomó érdekesség mellett, de illúzióink ne legyenek: az ügynökmúlttal kapcsolatban most már úgysem bontják ki „az igazság minden részletét”.

A szónoknak nincs szája

Két és fél óra alatt jártuk be Újlipótvárosnak az állampárt titkosszolgálatainak ügynöklakásait, és az azokhoz köthető szimbolikus helyszíneket. A séta a Jászai Mari téri Képviselői Irodaháznál, azaz a Fehér házban kezdődött. Az épület 1950 és 1953 között az Államvédelmi Hatóság központja volt. Az építkezést Rajk László felügyelte, akiből aztán belügyminiszter lett, így Kádár János vette át a helyét. A 9 millió állampolgár közül több mint egymillióról őriztek itt adatokat, vagyis szinte minden családot számon tartottak. 1953-ban Rákosi helyett jött Nagy Imre, az ÁVH-át pedig összevonták a Belügyminisztériummal, így felesleges volt ekkora apparátust továbbműködtetni. 1961-ben légkondícionálókkal szerelték fel az épületet, mert beköltözött az MSZMP Központi Bizottsága, és itt is maradt a rendszerváltásig.

12

Bernáth Aurél: MunkásállamGaléria: Nyilván tartanak - Újlipótváros(Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

A bejárattal szemben Bernáth Aurél 1968-as alkotása, a Munkásállam című freskó látható, amit 1991-től 2004-ig egy függönnyel takartak le. És mivel kiderült, hogy nem tudják átszállítani a szoborparkba – mert amellett, hogy speciális anyaggal be van kenve, enyhén dől is, hogy ne álljon meg rajta a por – úgy hagyták, ahogy van. A reneszánsz stílusú festményért Bernáth a második Kossuth-díja mellett 17 évi átlagkeresetet kapott. A mű tele van kikacsintással: a paraszt vietnami papucsban szánt, egy másik üres zsákot cipel, Nagy Imrén nincs szemüveg, a szónoknak pedig, akire csak a két megrendelő alakja, a hátul sakkozó Kádár János és Aczél György nem figyel, nincsen szája.

Nemkívánatos lett a neve

A Margit híd pesti hídfőjénél azért álltunk meg, hogy megnézzük az emléktáblát, ami nincs. Merker Dávid szociológus itt elmondta, hogy a hidat a visszavonulásra felkészülő németek 1944-ben robbanószerekkel szerelték fel, hogy majd felrobbanthassák, amikor a szovjetek már túl közel lesznek, de november 4-én véletlenül megtörtént a detonáció, ráadásul a délutáni csúcsforgalomban. Több mint száz ember meghalt, villamosok estek a Dunába. A kommunistáknak ezért jelképes volt a híd helyreállítása, és emléktáblával mondtak köszönetet az újjáépítőknek. A hosszú listán ott volt Gerő Ernő közlekedési miniszter, így később, amikor 1956 után változott a helyzet, egyszer csak eltűnt a tábla, de a helye máig ott maradt.

A kommunizmus lúzerei

Nem messze innen áll az ÁVH egykori étkezdéjének üres épülete. A szocializmusban az a legenda terjedt, hogy az étkezdét a Fehér házzal akkora alagutak kötötték össze, amikben még teherautók is elfértek.

12

Az ÁVH egykori étkezdéje ma üresen állGaléria: Nyilván tartanak - Újlipótváros(Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index)

Az ÁVH-sok és az ügynökök jellemzően munkás vagy paraszti származásúak voltak, főleg Kelet-Magyarországról. Nekik a párt kitörést jelentett, ezért könnyebben beszervezhetők voltak. Viszont az komoly gondjuk volt, hogy gyakran nem értették, hogy egyáltalán miről beszélget két-három baloldali értelmiségi egy lakásban, és az ilyen esetekről készült jelentések az állambiztonságnál zűrzavart okozhattak. Később kiderült, hogy III/III-asnak lenni nemcsak a leglenézettebb munka, hanem még zsákutca is a karrierben, innen nem nagyon volt hová feljebb kerülni. Az egyetlen kivétel talán Harangozó Szilveszter volt, aki a nyolcvanas évek végére állambiztonsági miniszterhelyettes lett.

Itt minden úgy van, ahogy volt

A besúgás házai

Az állambiztonságnál kétféle ügynöklakást különböztettek meg: a konspirált lakások (K) állami tulajdonba tartoztak, és a fontosabb ügyekben eljáró ügynökök és más beszervezett személyek látogatták őket, a találkozási lakások (T) pedig magánemberek birtokában volt, és többnyire „önzetlen hazafiasságból” vagy „meggyőződéses segítőkészségből” adták kölcsön őket az operatív akciókra és a megfigyelésekre. Nagykép>>>
A legjobban a Katona József utca adja vissza az ügynökidők hangulatát, mert nagyjából változatlan maradt. Újlipótvárosból a külföldi kapcsolataikat felhasználva sokan, jellemzően zsidó polgárok mentek nyugatra, így a hátrahagyott lakásaik jó szolgálatot tettek az ÁVH-nak.
Az államosított vagy lefoglalt ingatlanok sorsáról az Elhagyott Javak Kormánybizottsága döntött, ami gyakorlatilag osztogatta ezeket a BM és az ÁVH embereinek. Péter Gábor, az ÁVH feje – akiről Kádár kikötötte, hogy a Fehér házban jó nagy irodát alakítsanak ki neki – például innen rendezte be a barátnője lakását.

Földi: Egyetlen sikertelen beszervezési kísérletem volt

Regisztráljon és használja a Pladform rendszerét (X)

Zsarolás, pénz, meggyőzés: Földi László, a hírszerzés egykori műveleti igazgatója a titkosszolgálatok módszereiről, a politikai kapcsolódásokról és az ügynöklisták nyilvánosságra hozataláról is beszélt a Heteknek adott interjúban.

Ötvenezer ügynök adatait hozná nyilvánosságra a kormány. Ön azok közé tartozik, akik ellenzik az ötletet. 

Két ellentétes álláspont van ebben a kérdésben: az egyik a szakmáé, amit én nyíltan képviselek, a másik a történészeké. A történész kutat, publikál és véleményt mond, miközben a szakma nem beszélhet. Ebből kifolyólag a közvélemény egy ügynöklista nyilvánosságra hozatalából szükségképpen torz képet kapna. Egyébként pedig ezek a dokumentumok ma már csak az érintetteket, a megfigyelteket érdeklik.

És azokat, akik sosem tudták elfogadni a diktatúrát.

Emlékeim szerint társadalmunk - kényszerből, vagy kevésbé kényszerből - igenis elfogadta azt a rendszert, amiről beszélünk. A rendszerváltás előtt eljött hozzánk, a hírszerzéshez Horváth József, a belső elhárítás főnöke, és szűk körben is azt mondta, hogy a magyar

ellenzék nem számottevő. Ezzel azt akarom mondani, hogy utólag nem elegáns ellenzékivé és demokratává válni és a múlt feltárásáért kardoskodni.

A szakmai érv pedig az, hogy a titkosszolgálatnak nincs eleje és nincs vége. Itt csak kontinuitás van, vagyis nem lehet kiragadni egy bizonyos időszakot, mert az előzmények nélkül önmagában nem lesz értelmezhető, másrészt a feltárás hatással lesz a jelenre is. A rendszerváltást követően megkeresett minket az FBI igazgatója, és azt kérte, hogy adjuk át az Amerikában dolgozó magyar ügynökök listáját. Amikor csodálkozva néztünk rá, hozzá tette, hogy Antall miniszterelnök úrral meg van beszélve. Felhívtuk Antallt, hogy nem vagyunk hajlandóak átadni a listákat, mire ő azt mondta, hogy szó sem volt erről. Magyarul, az FBI blöffölt. Aztán az igazgató sértődötten elment. Pár hét múlva szólt a telefon. A CIA jelentkezett, hogy ja, ha ti ilyen kemény fickók vagytok, akkor veletek együttműködünk. Az a CIA, amely addig elég komoly ellenfél volt. Ennek ellenére nem azt vizsgálta, hogy milyen társadalmi rendszerben működtünk, hanem azt, hogy hogyan igazodunk a szakmához.

Természetesen minden érintettnek joga van megismerni az előző korszakot. Be lehet menni a levéltárba, ki lehet kérni a rólunk készült dossziét.

De éppen a besúgó neve nem derülhet ki. Márpedig ez nem lényegtelen kérdés.

Miért, mi változik, ha kiderülne?

Ha például kiderülne, hogy rólam „Kaktusz” ügynök jelentett, de nem tudhatnám, kit takar a fedőnév, elkezdhetnék gyanakodni: ez a barátom volt, vagy a másik, vagy a harmadik? És amíg nem tudom meg, addig lehet, hogy mind a hárommal megromlik a kapcsolatunk, holott csak az egyikük volt „Kaktusz”.  

Nekem nincs időm arra, hogy a régmúlton elmélkedjek. A bosszúval pedig nem nagyon tudok azonosulni, még akkor is, ha el tudom fogadni emberi tényezőként. Nem keresem a múltamban azt, hogy ki ártott nekem, mert semmit nem tudok ezzel megoldani.

 

Nem bosszúra gondoltam, hanem tisztázásra. Sok ember szeretné tudni, hogy miért alakult éppen úgy a pályája, ahogy. Főleg, ha valakinek kisiklott az élete, de nem érti, miért.

És ezt meg fogja tudni fejteni?

Lehet, hogyha elolvashatja a jelentést, amelyben a besúgó eláztatta a főnökénél, akkor megérti az összefüggést: ’73 augusztusában készült a jelentés, ’73 októberében kirúgták a munkahelyéről, de a hivatalos indoklás hazugság volt. A jelentést elolvasva tehát rájön az összefüggésre, és már csak az a kérdés: ki volt a besúgó?

És az nem elképzelhető, hogy bár valaki tényleg felnyomta, de mégsem ezért rúgták ki? Még ha el is olvashatja a jelentéseket, töredékes képet fog kapni, és lehet, hogy teljesen hibás következtetéseket fog levonni.

Én abból indulok ki, ami a gyakorlat volt: az információk 80 százalékát nem használtuk fel soha semmilyen formában. A titkosszolgálati tevékenység ugyanis nem nyomozás, hanem megelőzés. Nekünk akkor van szerepünk, amikor még nem történt meg valami. De honnan tudom meg, hogy mi fog történni? Sehonnan! Ezért kell mindent adatot begyűjtenünk, személyekről, helyzetekről, problémákról, körülményekről. És ha ezekből le tudunk vonni konzekvenciát, akkor meg tudjuk akadályozni, hogy lerombolják a World Trade Centert. Ha nem tudjuk összerakni a képet, akkor le fogják rombolni.

A lényeg tehát az, hogy a titkosszolgálatoknál iszonyatos mennyiségű - fölöslegesnek nem mondanám, de mondjuk úgy - töltelékinformáció keletkezik, és úgy gondolom, még nem telt el annyi idő, hogy ezzel érzelemmentesen szembe tudjunk nézni. Ráadásul a ’70-es, 80-as években a magyar titkosszolgálatnak nem volt akkora befolyása, hatalma és orientációs szerepe, mint az ’50-es, ’60-as években, amivel pedig előszeretettel összemossák.

A szakmai érvekkel szemben van egy súlyos morális ellenérv: nem kellene egyenlőségjelet tenni egy diktatúra titkosszolgálata és egy demokrácia titkosszolgálata közé.

Amíg az előző kérdésfelvetéssel magánemberként talán egyet is tudok érteni, ezzel még egyet sem tudok érteni. Amerikában az ’50-es években boszorkányüldözés zajlott az FBI részéről például a művészvilágban, Hollywoodban. Paranoiásan féltek tőle, hogy kommunista bérencek, ügynökök hatoltak be a művészetbe és általában mindenhová, ezért ártatlan embereket hurcoltak meg, az egyiket beszervezték a másik besúgására, tömegesen figyeltek meg és hallgattak le embereket. Ez mitől volt erkölcsösebb, ha már a morált kéri számon, mint az úgynevezett diktatúrák fenntartása?

Egyébként diktatúra és diktatúra között is óriási különbség volt: Az NDK a folyamatos hidegháborús helyzetből adódóan találta ki magának a totális elhárítást.  Nem vitatom, hogy az ottani rendszer helytelen és embertelen is volt egy picit, de értem az okát. A Szovjetunió olyan volt, mint ma Oroszország. Tessék szíveskedni beutazni Oroszországba, természetesen vízummal rendelkezve. El kell tölteni négy napot úgy, hogy nincs szállodai vagy rendőrségi bejelentője, de még az 5. napon is ott tartózkodik. Amikor elhagyná az országot - én jártam így - akkor lekapcsolják és kikérdezik, hogy hol volt és mit csinált. Romániában a Securitate-hoz való tartozás társadalmi rang volt. Ez azt jelentette, hogy nem is az volt a kérdés, hogy ez előremenetelt jelentett-e vagy sem, hanem azt, hogy, aki nem tartozott ebbe a rendbe, az gyakorlatilag senki volt. A külkereskedőtől kezdve a közhivatalok alkalmazottjain keresztül a médiamunkásokig mindenki érintett volt. De nem úgy, hogy együttműködött, hanem tagja volt a rendszernek. Ezzel szemben Magyarországon ugyan sokan együttműködtek, de közülük kevesen voltak tagjai a rendszernek. Természetesen működött titkosszolgálat, emberek is sérültek, ez tény. De nagyon sokan megtagadták az együttműködést, és ennek ellenére nem érte semmilyen retorzió őket.

Önnek is voltak sikertelen beszervezési kísérletei?  

Egyetlen ilyen esetem volt, még a rendszerváltás előtt. Kinéztem egy illetőt, akiről tudtuk, hogy hamarosan Amerikába utazik. Megpróbáltam beszervezni, de nem volt együttműködő. Egyébként évekkel később ez az ember miniszter lett Magyarországon.  

Ez az eset éppen azt igazolja, hogy akik együttműködtek, saját döntésük alapján tették. Ez esetben miért ne ismerhessük meg a nevüket?

Árnyaljuk a képet. Ötvenezer névről beszélünk. A ’80-as években könnyebben lehetett nemet mondani, de elképzelhető, hogy a ’60-as években ennek akár fizikai következményei is voltak. Bárándy György ügyvéd régi jó barátom. Ő mesélte, hogy az ’50-es években bevitte az ÁVO. Az asztalon egy pisztoly és egy gumibot feküdt. Az ÁVO-s felszólította, hogy vallja be, hogy amerikai kém. Ő azt mondta, így van, amerikai kém. A kihallgató döbbenten kérdezte, miért vallotta be. Bárándy azt felelte: „nézze, itt a pisztoly meg a gumibot. Lelőni nem fog, mert el kell velem számolnia. A verést viszont nem szeretem, ezért inkább bevallom. Előbb-utóbb úgyis kivernék belőlem.”

A lényeg az, hogy ne listákról beszéljünk, hanem konkrét helyzetekről. Másrészt határozottan tagadom, hogy a titkosszolgálat kizárólag gazfickók gyülekezete, egy olyan eszköz a politika kezében, amit mindig rosszul használ. Hanem ellenkezőleg: egy olyan szervezet, amely az ország biztonságáért dolgozik. És ha ezt elfogadjuk, akkor azt is el kell fogadni, hogy rendkívül rossz bizonyítványt állítanék ki magamról, ha egy politikai fordulatra hivatkozva kiadnám az ügynökeim nevét. Ez esetben ugyanis nagyon is jól tennék az emberek, ha eszük ágában nem lenne szóba állni a szolgálatokkal, mert attól tartanának, hogy egy újabb fordulat esetén ők is lebuknak.  Informátorok nélkül viszont hogy védjem meg az országot, mondjuk a terrorizmustól?

Miféle fordulatról beszél?

Az elmúlt 20 év számomra arról szólt, hogy a hatalomváltások után rendre elkezdtek foglalkozni az előző kormány ügyeivel, és ebben a titkosszolgálatot is felhasználták. Én azzal a megoldással tudok egyetérteni, hogy ha van bűn, legyen hozzá bűnös. De olyan nincs, hogy először van bűnös és legyen hozzá végre bűn. Sajnos mi mégis ezt játsszuk. Ennek eredményeképpen az elmúlt 20 év alatt hiába védtük a szakmát és annak módszereit, sikerült leamortizálni.

Ön most úgy beszél a titkosszolgálatról, mint valami szeretett lényről.

A titkosszolgálat egy nagyon érzékeny műfaj. Tudom, hogy civileknek hallgatva ez döbbenetes, de értsük meg, hogy a nemzet biztonságáról kell garanciát adnia. Embereket szervez be, hálózatot épít, miközben olyan eszközöket alkalmaz, amit egyébként a PTK, a BTK, és az Alkotmány is megkérdőjelez. De hát éppen ezért titkos, éppen ezért fontos, hogy „ne akard tudni, hogy működik.”

Persze lehet olyan politikai döntést, hozni, hogy nekünk nem kell titkosszolgálat. Ha viszont annak idején nem zavarták szét a szolgálatot és megmaradt a folytonosság, akkor hagyni kell a szervezetet úgy dolgozni, ahogy azt ennek a munkának a szabályai és logikája diktálja.

Nemrégiben beszélgettünk, és akkor azt mondta, hírszerzőként elhatározta, hogy otthon nem hazudik. Vagyis hogy a magánéletben nem használja fel a szolgálatoknál alkalmazott eszközrendszert. Mit lehet tudni erről az eszközrendszerről?  

A cél eléréséhez alkalmazott eszköz lehetett pénz, lehetett zsarolás, meggyőzés. Lehetett akciószervezés, egy véletlennek tűnő szituáció kialakítása. Az egyik nagyon eredményesnek bizonyult külföldi beszervezésem egy könyvtárban kezdődött. Az illető úgy élte meg, hogy véletlenül leöntöttem a kávémmal, majd a bocsánatkérést követően spontán elkezdtünk beszélgetni. A kapcsolatteremtés tehát nem feltétlenül jelent brutalitást.

A „feltétlenül” itt egy nagyon fontos szó.

Valóban. Volt olyan is, hogy mielőtt aláírt, gázolt a szerencsétlen.  

Ezt nem pontosan értem...

Az illető, akire szükségünk volt, abban a tudatban élt, hogy súlyos balesetet okozott, és annak eltusolása árán vállalta az együttműködést. Valójában nem gázolt el senkit, mi rendeztük meg a szituációt. A feladat végrehajtása szempontjából nem válogatunk.

***

Névjegy

Földi László már a rendszerváltás előtt is a hírszerzésnél tevékenykedett. Neve a ’90-es évek közepén, a Nyírfa-ügy kapcsán vált ismertté, amikor műveleti igazgatójaként Kelet-Magyarországon „dolgozott rá” szervezett bűnözői csoportokra. Munkája során hozzájutott néhány szocialista politikust terhelő információhoz, de állításait nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani – az ügyet követően a szocialista kormány titokminisztere, Nikolics István jogosulatlan adatszerzés miatt menesztette.

Az Orbán-kormány idején a megfigyelési ügy kapcsán került elő újra Földi László neve. Az akkori titokminiszter, Kövér László megbízására ő vásárolta meg azt a hangfelvételt, amelyen a fideszes politikusok megfigyelésével kapcsolatos megbízás volt rögzítve. Földi az Orbán-kabinet idején vásárolta meg a Defend Kft-t; az őrző-védő cég több állami megbízást is kapott.

A Fidesz választási vereségét követően a Defend csődbe ment. Ezt követően 2002-ben Földi részt vett – az uniós kapcsolatépítéssel, lobbizással foglalkozó – Magyar Európa Egyesület megalakításában, majd 2005-ben rövid ideig az MDF kampányigazgatója lett. Jelenleg a Bioenergia Szolgáltató Zrt. igazgatóságának elnöke.

Hetek

A Los Angeles-i magyar maffia nyomában (1. rész)

Üzletembereket, a kilencvenes évek leszámolásos merényleteinél célpontként felbukkant alvilági figurákat, és az LGT zenekar Amerikában meggyilkolt gitárosát is összefüggésbe hozták rendőrségi források azzal a bűnszervezettel, amely a hetvenes-nyolcvanas évektől a rendszerváltásig regnált Kaliforniában. De vajon mi a valóság és mi csupán legenda mindabból, amit az amerikai és magyar bűnüldözők egyaránt a Los Angeles-i magyar maffiaként emlegettek anno? Kétrészes cikksorozatunkban ennek járunk utána.

A hírt most hallom először. Egyébként nem hiszem, hogy működne ott komoly magyar szervezett bűnözői csoport” – válaszolta még 1994-ben a rendszerváltáskor Los Angelesből hazatért Bodnár György üzletember (a Szaknévsor alapítója) a HVG-nek arra a kérdésre, hogy vajon kikre gondolhatott Tonhauser László (ma már nyugalmazott rendőrezredes), amikor az ORFK ezredeseként „egy hazánkba törekvő Los Angeles-i magyar bűnözői maffiáról” beszélt. Talán nem véletlen, hogy éppen Bodnár Györgynek tették fel a kérdést. Egyrészt az állítólagos Los Angeles-i magyar maffia a hírek szerint a papír-írószer bizniszben volt érdekelt (ezért is nevezték „papírmaffiának”), márpedig Bodnárnak odakint papír-írószer kereskedelemmel foglalkozó cége volt. Másrészt az Egyesült Államokban Bodnár börtönben is ült, de a miértet firtató újságírói kérdésre az ominózus interjúban mindössze annyit felelt: „Ha többet tudnak, írják meg, ha pedig nem, akkor nyomozzák ki. Erről ennyit.” A választ a Magyar Nemzet 1978. május 8-ai számában találtuk meg. Eszerint – ha hinni lehet a lapnak – Bodnárt 1974-ben csalás miatt ítélték el 30 hónapra, néhány hónap után azonban megszökött a börtönből.

Bodnár mellett a városi folklór még Fenyő János 1998-ban meggyilkolt médiatulajdonost is összefüggésbe hozta a Los Angeles-i magyar maffiával, s ezt erősítette meg Fenyő egykori pszichológusa és bizalmasa, Perczel Tamás azon állítása, miszerint Fenyőt egy még Los Angelesből ismert barátja 1997-ben zsarolta is „kaliforniai múltjával” kapcsolatban.

Rendőrségi forrásaink azonban azt állítják: sem a rovott múltú Bodnár György, sem Fenyő János nem tartozott ahhoz a körhöz, amelyet Los Angeles-i magyar maffiaként emlegettek anno az amerikai és a magyar rendőrök, valamint a kaliforniai sajtó. A magyar maffia – állították – különféle csalásokban (főként biztosítási csalásokban), betörésekben, védelmi pénzek szedésében és pénzbehajtásban utazott. Az Amerikai Magyar Szó egyik tudósítása néven is nevezte a szervezet állítólagos vezetőjét, Simon Csaba üzletembert.

A Los Angeles-i Állami Ügyészség egyik tisztviselője, William Kupper egy büntetőeljárásban eskü alatt nyilatkozta: Simon beismerte neki, majd tagadta, hogy ő lenne a magyar maffia vezetője. A büntetőeljárás, amelyben Simon is „képbe került”, üzlettársa, Szendrő István ellen indult, akit azzal vádoltak, hogy fegyverrel fenyegetett meg egy nőt, aki ugyanabban a Beverly Hills-i irodában dolgozott, ahol a felesége. A cselekményt Szendrő védői is elismerték, de azzal érveltek, hogy kliensük nem lőtt, így a nőnek az ijedtségen kívül nem esett bántódása.

Simon: nem vagyok maffiafőnök (Oldaltörés)

Simon Csaba és Szendrő István 1967-ben együtt - büntetőítélet elől - menekült el Magyarországról, egyes forrásaink szerint a hazai titkosszolgálat segítségével. Los Angelesben Simon Csaba az erőszakos ügyektől távol tartotta magát, Szendrő István (vagy ahogy ismerősei nevezték: Szendrő Öcsi) már kevésbé volt óvatos: a magyar maffia „fegyveres embereként” ismert férfi inkább az öklét és a fegyverét használta, mintsem az eszét. „Szendrő Öcsi kokainozott, ivott, és feltűnő viselkedése felhívta Simonra a rendőrök figyelmét. Ezt Simon is tudta, aki egy idő után már veszélyes tehernek érezte társát” – mesélte rendőrségi forrásunk.

A szóbeszéd, miszerint Simon lenne az amerikai magyar maffia vezetője, a nyolcvanas években még Magyarországra is eljutott. A Simon Csaba ismeretségi körébe tartozó Zalatnay Sarolta énekesnő (aki vendégeskedett is Los Angelesben az üzletembernél) "Bocsásd meg a mi vétkeinket" című könyvében interjút közölt az általa jó kiállású gengszterként jellemzett Simonnal. Ebben a gyanúba kevert üzletember határozottan tagadta, hogy bármilyen maffia vezére lenne, különösen nem a kaliforniai magyar maffiáé, amely szerinte nem is létezik.

Simon Csaba szavait erősítette meg a hvg.hu-nak egyik régi ismerőse is, akinek odakint szintén a papír-írószer üzletben volt érdekeltsége. „Simon nem volt semmiféle maffiának a vezetője. Ő pusztán egy üzletember volt. Ebben az iparban nem is lehetett olyan nagy pénzt leakasztani, ami miatt maffiamódszerekre, erőszakra lett volna szükség. Képtelenségnek tartom, amit állítanak róla egyesek” – mondta a neve elhallgatását kérő üzletember, elismerve ugyanakkor azt az információnkat, hogy Simon közvetlen környezetéhez tartozott Szendrő Öcsi, illetve a később rendőrgyilkossá vált Markó Béla is, utóbbi a ’70-es évek végétől disszidálásáig a magyarországi alvilág legkeményebb alakjának számított.

Ráadásul azt Simon is elismerte Zalatnaynak adott interjújában, hogy Los Angelesben néha csak erőszakkal lehet érvényesülni a piacon. „Nálunk (értsd: Amerikában) nem lehet a pénzedért valakit perelni, ott a pénzt meg kell védeni. Legtöbb esetben erőszakkal. Erőszak alatt érts egy-két pofont vagy ehhez hasonlót. (…) a leghatásosabb, ha azt, aki becsap, megbünteted egy-két pofonnal” – mesélte Simon. Sőt arról is sztorizgatott, hogy egy általa „megrendelt” verés miatt majdnem eltette őt láb alól az izraeli maffia két embere, de ő – használva fegyverét – végül megúszta a támadást. „Életemben ez volt az egyetlen, amikor ilyesmivel szembekerültem” – mondta a történet kapcsán Simon.

A szóbeszéd szerint – s erre Simon is utal az interjúban – a "szervezetüknek" 300 tagja volt. Erre vonatkozóan semmiféle adatot, információt nem találtunk, s kétségtelenül túlzónak tűnik ez a létszám, noha anno az amerikai sajtó is hangoztatta.

Amerikába jöttek

Tény, hogy Los Angelesbe a hetvenes-nyolcvanas években időről-időre érkeztek a szocialista óhazából megpattant alvilági figurák, s a rendőrök gyanúja szerint nem egynek Szendrőék segítettek a disszidálásban. Így léphetett meg Magyarországról Zubovics Gyula Tamás és Horváth Zoltán is. Idehaza mindketten ismert betörők voltak, s egyben érintettek a nyolcvanas évek elején lezajlott betöréssorozatban, az ún. Presztízs-ügyben.

Ez utóbbi - egyes rendőri vezetők szerint – a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásának első állomása volt. Olyannyira, hogy a Zubovics Tamás Gyula által a nyolcvanas évek elején alapított, betörőkből, tippadókból és orgazdákból álló bűnbanda leleplezésére 1981-ben egy külön, 36 főből álló nyomozócsoport alakult. A nyomozókat Tonhauser László vezette, de vizsgálóként Pintér Sándor (az Orbán-kormány későbbi belügyminisztere) is dolgozott az ügyön. Zubovicson kívül a Presztízs-ügynek több olyan szereplője is volt, akinek a neve a rendszerváltás után is szerepelt bűnügyi hírekben. Egyikük Mészáros Péter, vele másodrendű vádlottként a nemrég zajló kecskeméti maffiaperben találkozhattunk.

A Presztízs-ügy gyanúsítottjai olyan lakásokat, villákat rámoltak ki, ahol esetenként több millió forintos értékeket szerezhettek meg. Rendőri forrásaink szerint előfordult, hogy Los Angelesből adtak megrendelést a betörőknek arra, milyen ékszereket, műkincseket, festményeket, vagy antik tárgyakat jutassanak ki külföldre, s a „futár” nem egy ízben az éppen disszidáló bűnöző volt. A Presztízs-ügy gyanúsítottjai rövid idő alatt több milliós vagyonra tettek szert. 

Los Angelesből fizetett ügyvédek (Oldaltörés)

„Ha egy-egy esetben sikerült is gyanúsítottakat produkálni, az begubódzott, nem volt hajlandó szóba állni a rendőrséggel. Ugyanakkor az ország legjobb ügyvédei jelentek meg körülötte, és mindent megtettek, hogy védencüket kiszabadítsák. (…) Szervezetté vált a bűnözés” – emlékszik vissza erre az időszakra Nem kérek bocsánatot című könyvében Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes.

A rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol – információink szerint – Szendrőékkel találkozott. Ez – állítják rendőri forrásaink – nem történhetett volna meg abban az időben anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.
Titkosszolgálati szál

Könyvében Tonhauser egyébként utalt is arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a bűnözői csoport egy-egy tagja, valamint a Los Angeles-i társaság között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát”, majd „elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is”, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben.

Hasonló kijelentést tett Dr. Kiss Ernő rendőr dandártábornok, az Országos Rendőr-Főkapitányság Bűnüldözési Igazgatóságának volt főigazgatója, igaz, már 2000-ben, az olajügyek és a szervezett bűnözés között az esetleges korrupciós ügyek feltárására létrehozott parlamenti vizsgálóbizottság előtt.   "A titkosszolgálatok szerepe a magyarországi szervezett bűnözéshez... - megint egy olyan terület... Tonhauser úr elég plasztikusan mondta, hogy a politikai rendszerváltozás előtti időszakokban milyen dolgok voltak. Akkor voltak olyanok - és azt hiszem, ma már ez nem tartozik a titkok körébe, volt olyan lehetősége az akkori állambiztonsági szervnek, hogy megjelent egy papírral és elvitte a bűnügyet. Akkor volt az MSZMP KB-nál és egyéb más szerveknél hatásköri lista, és emlékszem arra, hogy nagy barbatrükk kellett ahhoz, hogy egy KB-tagot, a valamikori Egyesült Izzó vezérigazgatóját a magyar rendőrség gyanúsítottként kihallgassa, mert ehhez főtitkári engedély kellett" - mondta Kiss.

Tonhauser gyanúját megerősítették a társaságot jól ismerő Los Angeles-i forrásaink is, akik szerint a kiszöktetett bűnözők között gyakran dúló belháború éppen amiatt folyt, mert nem tudták, ki kinek dolgozik és kinek vagy milyen szervnek a megbízásából, segítségével jutott ki Kaliforniába. Noha a magyarok egymás között hasonlóan erőszakosak voltak, mint az olasz, orosz vagy latin-amerikai maffiacsoportok, mégis kínosan ügyeltek arra, hogy ne sértsék más nemzetiségű bűnözői szerveződések érdekköreit.  

Ellenlábasok

Úgy tudjuk, hogy Zubovicsék és a Szendrő-féle társaság között folyamatos háborúskodás dúlt. Noha Szendrőék segítették kijuttatni Zubovicsot és Horváthot, a két betörő később – más betörőtársakkal, például Rigor Sándorral és Kolovics Jánossal együtt – önállósította magát, és elszakadva Szendrőéktől kizárólag betörésekre szakosodott.

Zubovicsék társaságában tűnt fel a világhírű Brodszky Miklós zeneszerző unokaöccse, Putter Tamás is, akire egy ízben rá is lőttek, ám ő túlélte e merényletet. Putter egyik régi ismerőse azonban a hvg.hu-nak nyilatkozva kizártnak nevezte, hogy az időközben kábítószerfüggővé vált Putter bármilyen bűnszervezet tagja lett volna, azt azonban elismerte, hogy Zubovicsékkal összejárt. "Putter vígan megélt a nagybátyja utáni jogdíjakból, hatalmas villája volt Beverly Hillsben. Az igaz, hogy Zubovicsék szállították neki a kokaint, de nem hiszem, hogy betörésekben sáros lett volna" - mesélte régi ismerőse a hvg.hu-nak.

Pedig a Zubovics-féle társaság olyannyira veszélyes volt, hogy folyamatosan figyelte az FBI - jóllehet ugyanilyen figyelemmel kísérte Simonékat is. Mindenesetre Rigort, Kolovicsot és Horváthot le is tartóztatták. Házuk átkutatásakor betörésből származó értékeket is találtak a szövetségi nyomozók. Ugyanehhez a körhöz tartozott még információink szerint T. Pál is, akinek a neve – Zubovicshoz hasonlóan – a kilencvenes években Magyarországon zajló alvilági leszámolásban ismét előkerül. Igaz, akkor - Zubovicshoz hasonlóan - már célpontként.
A Los Angeles-i magyar maffiáról szóló cikksorozatunk második része itt olvasható.

A Los Angeles-i magyar maffia nyomában (2. rész)

Magyar származású amerikai üzletembereket, a kilencvenes évek leszámolásos merényleteinél célpontként felbukkant alvilági figurákat, és az LGT zenekar Amerikában meggyilkolt gitárosát is összefüggésbe hozták rendőrségi források azzal a bűnszervezettel, amely a hetvenes-nyolcvanas évektől a rendszerváltásig regnált Kaliforniában. De vajon mi a valóság és mi csupán legenda mindabból, amit az amerikai és magyar bűnüldözők egyaránt a Los Angeles-i magyar maffiaként emlegettek anno? Kétrészes cikksorozatunkban ennek próbálunk utánajárni.

1982-től tűnik fel Simon Csaba környezetében Magyarország leghírhedtebb, legkeményebb gengsztere, Markó Béla.

A hazai alvilág királyának tartott Markó Béla még odahaza – többi bűntársához hasonlóan - piti betörőként kezdte karrierjét, majd „felszívva” magát, már mással végeztette el a betöréseket, míg ő tippeket adott. Megtehette, hiszen bensőséges kapcsolatokat épített ki a hazai művészvilággal: budapesti lakásán tartott házibulijain ismert zenészek, énekesek és befolyásos elvtársak fordultak meg. Megesett, hogy amíg gazdag vendégei nála mulatoztak, addig Markó emberei kirámolták otthonukat. A budapesti gengszterkirály már akkor éles lőfegyverrel járt, amikor még társai többsége „csak” gázsprayt vagy riasztópisztolyt tartott magánál.

„Gondolkodás nélkül ütött, és ha beindult, nem ismert se embert, se istent” – jellemezte őt a hvg.hu-nak egyik ismerőse. Markó nevével Zombori Attila Mesél az alvilág című könyvében is találkozhatunk (igaz, ott elváltoztatták a nevét, Makó Bélaként emlegetik), amelyben egy Juszuf nevű betörő isteníti. „Jó vonalai voltak külföldre is, biztos orgazdái voltak. Minden szempontból a csúcson volt. (…) Ékszerészek, gazdag maszekok, magánzók és életművészek látogatták a lakását, ahol a legmenőbb kurvák lesték a vendégek minden óhaját. (…) A legkiválóbb gengszter, akit valaha ismertem” – mesélte a betörő.
Markó lelövi Szendrőt

Markó szintén a Presztízs-ügy egyik gyanúsítottjaként szökött meg Magyarországról (a Presztízs-ügyről cikksorozatunk első részében írtunk), Los Angeles-i magyar barátai segítségével. Mint a leghírhedtebb gengsztert, Magyarországon folyamatos megfigyelés alatt tartották a rendőrség bűnügyi figyelői és a titkosszolgálat is. Egyik reggel kék dzsekijében gyalog kisétált a Keleti pályaudvarra, felszállt a Wiener-Walzerre, majd nem sokkal később a rendőrségi figyelők azt regisztrálták, hogy egy kék dzsekis, Markóhoz kísértetiesen hasonló alak leugrik a vonatról és taxiba száll. Mire elfogták és azonosították, kiderült: egyik hasonmása akadt horogra, Markó pedig már valahol Ausztriában jár. A férfi hamar Mexikóba utazott, ahol névházasságot kötött egy amerikai nővel, hogy az Egyesült Államokban telepedhessen le. A rendőrség köreiben sokan gyanítják, hogy Markó kiszöktetésében a magyar titkosszolgálat is segédkezhetett, mert - mint egy forrásunk megjegyezte - "Markó önmagában túl primitív volt egy ilyen jól kitervelt akció végrehajtásához".

Nem sokkal megérkezése után Markó Béla fejbe lőtte Szendrő Istvánt az áldozat Beverly Hills-i lakásának fürdőszobájában, egy házibuli során. Ám a börtönt megúszta, mivel a bíróság önvédelemnek minősítette a tettét.

Talán véletlen egybeesés, talán nem, de Markó egy nappal azelőtt végzett Szendrővel, hogy a városi törvényszéken tárgyalni kezdték volna Szendrő egy régebbi fegyveres támadását, amely ügyben Simon Csaba is a hatóságok látókörébe került. (Szendrő bírósági ügyére cikkünk első részének elején tértünk ki bővebben.)

Meggyilkolják az LGT gitárosát (Oldaltörés)

Ám Simon Csaba közvetlen környezetében nemcsak Szendrő István vált gyilkosság áldozatává. A Locomotiv GT alapító gitárosát, a szintén ehhez a körhöz tartozó Barta Tamást is Los Angelesben ölték meg.

A legendás zenész 1974-ben „ragadt kint” az Egyesült Államokban, amikor az LGT Kaliforniában vendégeskedett. Barta zenészkarrierre vágyott a tengerentúlon is, de később szembesülnie kellett azzal, hogy ez a nálánál jóval tehetségesebb amerikai gitárosoknak sem megy könnyen - állítják egykori ismerősei. Amerikai pályafutása tragikus véget ért: 1982. február 16-án meggyilkolták.

Haláláról számos legenda kering, ami abból is fakad, hogy egykori zenésztársai is csak sejtik, mi lehetett a gyilkosság háttérében. „(Barta) beszállt a papírbizniszbe, a papírmaffiába. (…) Az a rémhír terjeng itt Magyarországon, hogy minden magyar, aki kimegy Amerikába és nem tud mihez kezdeni, ide kerül. Itt valami okos magyar főnök lehet, gondolom, aki látja ezeket a megszeppent, gatya nélküli magyarokat üres kofferrel, és beszervezi őket. Egy barátjával együtt később ki akartak szállni. Önállósítani akarták állítólag magukat, és elloptak valami címlistát. Kérték tőlük vissza, de nem adták. Akkor megfenyegették őket. Ennek a barátjának eltörték a kezeit, és két hónapra meghalt a Tamás” – mesélte egy interjúban Somló Tamás, amikor a gitáros halálának okairól faggatták.
Farkas: Markó helyett lőtték le Bartát
Másként emlékezett viszont a történtekre a maffia egyik állítólagos tagja, az ezredforduló környékén Amerikából hazatért Farkas József. Az egyik kaliforniai börtönből állítása szerint néhány éve szabaduló, majd az Egyesült Államokból kiutasított bűnöző a Zsaru magazin újságírójának fecsegett a Barta-gyilkosságról. Ő azt állította: Markóék már korábbról ismerték Bartát. „Nem voltam ott, de elmesélték, hogy Tomi elment Markóékkel tárgyalni. Ott (Markó) Béla a szokásos módon meghülyült, megütötte a tárgyalópartnerét, mire a testőr fegyvert rántott. Béla lehasalt, Tomi meg csak állt ott, könnyű célpont volt. Markó óriási temetést akart rendezni, de aztán megijedt, hogy a zsaruk begyűjtenek bennünket” – állította Farkas, aki szerint Barta naiv volt, nem tudta, mibe keveredett. „A szerencsétlen túl becsületes volt, nem tudta, régi ismerősei igazából mivel foglalkoznak. Szinte borítékolni lehetett, hogy alkalomadtán ő kapja majd az első golyót” – mesélte a gengszter.

Farkas szavahihetőségét ugyanakkor erősen megkérdőjelezi, hogy a riportban azt állította: Markó beszélte rá Bartát arra, maradjon az Egyesült Államokban, és társuljon vele. Ez már csak azért is nehezen képzelhető el, mert Barta Tamás Markó Amerikába érkezése előtt már nyolc éve az Államokban élt. (Másrészt rendőrségi forrásainknak semmit nem mondott Farkas József neve.)
Önállósodni akart?

A hvg.hu rendőrségi forrásból úgy tudja, a Simon Csaba cégénél dolgozó Barta Tamás önállósodni akart, és ez vezetett halálához. Gyilkosai állítólag boltjában keresték fel, majd a szintén az üzletben tartózkodó egyik munkatársával együtt lelőtték.

Simon Csaba szerint azonban Barta Tamás kábítószerezett, illetve kereskedett is a droggal, s így akadhatott valakikkel konfliktusa, ami a tragédiához vezetett. „(Barta) nekem dolgozott. Aztán önálló lett, és lelőtték. Elhiheted, hogy nem az én írószereim miatt. Nagyon jó gyerek volt, de állítólag kábítószerügybe keveredett, és ebbe Amerikába bele lehet halni” – mondta Simon a cikkünk első részében már említett, Zalatnay Saroltának adott interjújában.

Hasonló véleményt hangoztatott a hvg.hu-nak egy szintén a kaliforniai papír-írószer üzletben annak idején érdekelt magyar üzletember, Simon egyik ismerőse is. „Nem volt ebben a bizniszben annyi pénz, hogy bárkit is meggyilkoljanak azért, mert meglopja a főnökét, vagy elhappolja a cég ügyfélkörét. Barta kábítószerrel kereskedett, emiatt kellett meghalnia. Gyakori volt azon a piacon, hogy az alkalmazottak loptak, vagy leléptek az ügyfélkör listájával. De ezért még nem ölték meg őket” – reagált forrásunk arra a szóbeszédre, miszerint Bartát azért ölték meg a papírosok, mert a cégtől lenyúlt egy, az ügyfélkör neveit tartalmazó listát - erre a listára utalt Somló Tamás is.

Túlélők és halottak, avagy visszatérés az óhazába (Oldaltörés)

Bár Simon ellen indult eljárás az Egyesült Államokban, a rendőrségnek soha nem sikerült rábizonyítani semmit. A férfi a rendszerváltáskor tért végleg haza (Simon Azulai néven), korábban mindössze egy alkalommal, édesapja temetésére jöhetett Magyarországra, ám információink szerint ez a látogatás is egy közte és egy magyar nyomozó között létrejött alkunak volt köszönhető. Magyarországon részt vett a privatizációban (a zalaegerszegi ruhagyárban lett érdekeltsége), majd tőzsdézett, de köztörvényes bűncselekmény gyanújával soha többé nem került a magyar rendőrség látókörébe.
A megzsarolt besúgó

Nem úgy Zubovics Gyula, aki szintén 1990-ben tért haza. Budapesti irodájában felkereste B. Józsefet, akitől – egy korábbi kölcsön miatt – 400 ezer dollárt követelt. B. József (vagy ahogy barátai nevezték: Jozsó) korábban Los Angelesben sülve-főve együtt volt Zuboviccsal, aki csak később jött rá, hogy barátja egyben az FBI besúgója is.

B. József – miután visszatért Magyarországra, és tisztes vállalkozásba fogott – beijedt Zubovics fenyegetésétől és a rendőrséghez fordult. Az „FBI ügynökeként” védelmet kért a magyar zsaruktól, mindhiába: a rendőrség nem tudta megvédeni, ráadásul ekkor még hivatalosan a magyar hatóságoknak nem volt kapcsolata az amerikai szövetségi nyomozókhoz. Így aztán az egyik rendőrtiszt egy volt kollégáját és annak biztonsági cégét bízta meg B. József védelmével.

A volt rendőrből lett magánnyomozó és B. József közösen keresték fel Svájcban a berni amerikai nagykövetségen Robert Michael Pfenninget, a követség jogi attaséját, aki egyben az FBI európai igazgatója is volt 1993-ig. Pfenning a volt rendőrön keresztül juttatta el Budapestre mindazokat az információkat, amit az FBI Simomról, Zubovicsról és a többiekről összegyűjtött. (Az FBI információink szerint a már említett személyeken kívül S. Györgyöt, O. Kirsteint és B. Zsoltot is - szakszóval élve - "feldolgozta", de a szövetségiek látókörébe került Simon Csaba egyik Los Angeles-i üzlettársa, A. A. Pál egykori magyar disszidens is, aki a hatvanas években Magyarországon a Katonai Térképészeti Intézetnél dolgozott, ennélfogva kapcsolat lehetett közte és a magyar katonai titkosszolgálat között.)

Szerencsesorsjegy és vérmérgezés

Zubovics Gyulát az FBI 1990-ben köröztette (amiért Los Angelesben nem jelent meg egy idézésen), de mivel ekkor Magyarországon tartózkodott, az amerikai rendőrök tehetetlenek voltak. A magyar rendőrök azonban tájékoztatták Pfenninget arról, hogy a Németország és Magyarország között gyakran autóval ingázó Zubovics legközelebb mikor lépi át Hegyeshalmot, így a férfit Ausztrián át követve végül Németországban el tudták fogni. Az Egyesült Államokba vitték, de miután tisztázta magát, elengedték, így visszatérhetett Magyarországra.

Olajbizottság előtt

"1979-80-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal az ügy (Presztízs-ügy - a szerk.) nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, mondom, egy részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek, összeszedik az információkat és azt megfelelõen csoportosítva a politikusok kezébe adják.” (Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes nyilatkozata 2000. október 30-án az Országgyűlés olajbizottsága előtt.)

A Zubovics által megfenyegetett B. József viszont mihamarabb igyekezett megszabadulni magyarországi üzleteitől, majd felszívódott – nem kizárt, hogy az FBI tanúvédelmi programját vette igénybe, ismerősei szerint ugyanis jelentkezett erre a programra, annyira tartott Zubovicstól, akinek meggyőződése volt, hogy B. József nyomta fel őt a szövetségieknél. 
        
Zubovics pedig tovább üzletelt, immáron Magyarországon. Nevéhez fűződött a kilencvenes évek elején nagy sikerrel futó Express Money szerencsesorsjegy kitalálása. A vállalkozónak Szentendrén voltak érdekeltségei, többek között a Cats Night Club éjszakai bár, ahol a nyolcvanas évek egyik ismert betörőjének, a Presztízs-ügyben anno szintén érintett „Buksinak” is munkát adott, s ahol – forrásaink szerint – politikusok, ismert közéleti személyiségek is megfordultak. „Tamás ebben az időben már nagyon adott a látszatra. Szeretett volna üzletember módjára élni, nem akart bajba kerülni, ahogy a legtöbb Los Angelesből hazatért magyar gengszter sem. A bárjában például tiltotta, hogy kábítószer legyen, noha ő maga szívott. Nem akart balhét, de az alvilágban volt tekintélye” – mesélte a hvg.hu-nak egy közeli ismerőse. 

Zubovics bűnözői karrierje hét évvel hazatérése után ért véget: 1997. május 5-én, az akkor már 51 éves férfit Szentendrén robbantották fel, amikor épp szállt be terepjárójába. A merényletet ugyan túlélte, és már gyógyulófélben volt a Honvéd Kórházban, ám miután abbahagyta az antibiotikumos kezelést, vérmérgezésben elhunyt. Érdekes momentum, hogy két héttel felrobbantása előtt - információink szerint - életveszélyesen megfenyegette Zalatnay Sarolta egyik üzlettársát, P. Máriát egy elszámolási vita miatt: Zubovics P. Máriától és annak egyik üzlettársától több száz millió forintot követelt.  (Zalatnay Sarolta baráti viszonyban volt Zuboviccsal, ő mutatta be a férfit - mint új ügyfelet - P. Máriának.)

A szintén Los Angelesből hazatért T. Pál szerencsésebb volt, bár ő is megszenvedte a kilencvenes években dúló alvilági háborút: 1996. november 21-én budapesti garázsa előtt lőttek rá kilencszer, s bár életveszélyesen megsebesült, túlélte a támadást. Értett a fenyegetésből, s ma már forrásaink szerint az alvilágtól visszavonultan, „tiszta” vállalkozásaiból él.

Szintén Zubovicsék köréhez tartozott Dóri Sándor vállalkozó, aki a rendszerváltás után a kaszinóbizniszbe szállt be. A kaszinótulajdonost 1997-ben akarták felrobbantani, majd lelőni, de mindkét merényletet túlélte. Ezt követően külföldre távozott.
Markó Béla halála

Russel L. Kuster

Az időközben kábítószerrel való visszaélés miatt az egyik amerikai börtönt is megjáró Markó Bélát Los Angelesben érte utol végzete. 1990. október 9-én egy hollywood-i magyar bárban randalírozott az akkor 37 éves maffiózó, s tűzpárbajba keveredett a bár egyik vendégével, az 50 éves Russel L. Kuster rendőrnyomozóval. Markó halálosan megsebesítette Kustert, akiben azonban még volt annyi erő, hogy agyonlője a gengsztert. Kuster hős lett, temetéséről címlapon számolt be a Los Angeles Times napilap.

A Los Angeles-i magyar maffia tagjai közül Markó Béla halála után (és már közvetlenül azt megelőzően is) egyes bandatagok visszatértek Magyarországra, mások áttelepültek Clevelandbe, illetve New Yersey-be. A kint maradtak közül néhányan az orosz maffiához csatlakoztak. 

Az új generáció

Los Angelesben a rendszerváltás után egyetlen magyar bűnöző nőtte ki magát – tudtuk meg rendőrség közeli forrásból. M. Ernő nem tartozott a Szendrő-féle társasághoz, ő már jóval később, a kilencvenes években telepedett le Kaliforniában. Az angol-orosz nyelvszakon végzett, majd odakint orosz nyelvtudásának is köszönhetően az orosz maffiával „összeborult”, s évekig azok védelmét élvező fiatalember a Los Angelesben feketén dolgozó magyaroknak közvetített munkát, de érdekelt volt a kábítószer-kereskedelemben is. Saját fuvarozócége volt. Jelenleg az egyik amerikai fegyintézetben csücsül: zsarolásért és önbíráskodásért ítélték el.

Szinte teljes kudarc az "elszámoltatás", Orbán erre az esetre csúnya jövőt jósolt

Pálmai Erika

Máig nem sikerült komoly skalpot szerezniük a kormánypártoknak elszámoltatás címén. A döglődő ügyek a választási kampányban pöröghetnek fel újra.

Két, parkolópályára állított kormánybiztos, mára az internetről is eltüntetett „elszámoltatás” portál, jellemzően nyomozati szakban elhaló ügyek – igencsak sikertelennek fest 2016-ban a 2010-es választások előtt nagy hévvel meghirdetett fideszes elszámoltatás. A jelenlegi állás szerint a „kirakatper”, a sukorói telekcsere miatt indult büntetőügy is csúfos kudarcnak ígérkezik: Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. egykori vezetője ugyanis a közelmúltban másodfokon a letöltendő börtön helyett felmentő ítéletet kapott, méghozzá azzal az indoklással, hogy nem érte kár az államot, nem volt szándékosság, ezért bűncselekmény sem történt. Ez különösen annak fényében kínos, hogy a poszton Papcsák Ferencet váltó Budai Gyula egykori „elszámoltatási biztos” – akit azóta a külügyminisztériumba „száműztek” – ebben az ügyben igyekezett Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is a vádlottak padjára ültetni, nem sok sikerrel. Igaz, a sukorói telekcsere miatti verdikt még nem jogerős, a 2009-ben indult ügy harmadfokon, a Kúrián folytatódik.

„A magyar emberek jövője elszámoltatás nélkül nem lehet sikeres”

– adott iránymutatást már 2010 márciusában a Fidesz programja, amihez Orbán Viktor már miniszterelnökként tette hozzá, hogy „az elszámoltatást azért kell véghezvinni, hogy még egyszer senkinek se fordulhasson eszébe a közpénzeket különféle trükkökkel kitalicskázni”. A következő két évben a két elszámoltatási biztos „elfogyasztása” mellett 1442 ügy kivizsgálása kezdődött meg, 61 ügyben büntetőfeljelentés is született, ám ezekből is csak hét jutott el a vádemelési szakaszba. Azóta pedig lényegében néma csend, és mások talicskáznak.

Gyurcsány Ferenc és Tátrai Miklós. Felmentés

© Fazekas István

Bár nagy erők mozdultak meg, igazi „nagyvadat” egyet sem sikerült börtönbe juttatni. A vádlottak padjára küldött egykori kormánypárti politikusok – például Hagyó Miklós, Hunvald György, Juhász Ferenc, Szilvásy György, Molnár Gyula – vagy felmentő ítélettel sétálhattak ki a bíróságról, vagy néhány esetben az ügyészi indítványnál jóval enyhébb büntetéssel. Az eljárások többsége pedig húzódik, mint a rétestészta (lásd táblázatunkat).

Az eredményekre a kormány sem igazán büszke: tavasszal váratlanul eltűnt az internetről az elszámoltatás sikereinek kommunikálására szánt honlap. A hivatalos magyarázat szerint átszervezés nyomán archiválták az oldalt, és ezért nem érhető el például Budai Gyula korábbi jelentése sem.

A Lázár János miniszter által még a választások előtt felsorolt piszkos ügyek listájának élén az úgynevezett BKV-ügy állt, mondván: a közlekedési vállalat 2010 előtt az MSZP és az SZDSZ kifizetőhelye volt. Az erre épülő vád azonban első fokon megbukott, a nokiás dobozos kenőpénzről elhíresült ügyben a bíróság előtt a vádat képviselő ügyész maga ismerte el, hogy a vádirat vesztegetésre vonatkozó legsúlyosabb állítása nem bizonyítható. Az ezzel kapcsolatos vádpont alól Hagyót fel is mentették. Igaz, hűtlen kezelés miatt első fokon két év börtönt kapott. De Budapest egykori szocialista főpolgármester-helyettese emiatt sem kerülne rács mögé; büntetése végrehajtását négy évre felfüggesztették. A perben – ami már másodfokon folytatódik – 15-en ültek a vádlottak padján, közülük hatan felfüggesztett börtönt, hárman pénzbüntetést kaptak, hat embert pedig felmentettek.

© hvg

Egyelőre 4:0-ra áll a vádhatósággal szemben Tátrai Miklós is, akit hűtlen kezeléssel is megvádoltak a sukorói telekcsere mellett a bábolnai földeladásokkal és a moszkvai kereskedelmi kirendeltség eladásával kapcsolatban, de ez még egyetlen ügyben sem állt meg a bíróság előtt. A Fradi-pálya gyanúsnak mondott eladása miatti eljárás pedig már nyomozati szakban hamvába holt. A balul elsült „elmúltnyolcévezés” után lehetett meghurcolt mártír az azóta az MSZP elnökének is megválasztott Molnár Gyulából is, miután a Kúria minden vádpont alól jogerősen felmentette.

Eddig bukta volt a Hunvald-per is a Fidesz szempontjából, de ezt a jelek szerint még nem adta fel a vádhatóság. A korábbi perekben keletkezett iratok ismertetésével a közelmúltban perújítás kezdődött a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az egykori erzsébetvárosi szocialista polgármester hűtlen kezelés miatti ügyében. Éppen abban, amelyben minden vádlottat – így Hunvald mellett például Weinek Leonárdot, a zuglói önkormányzat 2010 előtti szabaddemokrata polgármesterét is – felmentették. A bűnösség látszatának fenntartásához persze már az is elég lesz, hogy az ügy újraindult. Ahogy azt a Simon Gábor elleni, az MSZP titkos számláival kapcsolatos ügy lezáratlansága is mutatja, a kormánynak már a gyanúk, a vádak lebegtetése is elegendő – különösen választási kampányok idején. Ha később jogilag elbukik is az ügy, vagy enyhe ítélet születik, az már nem hír, s kevesen vannak azok is, akik az évekig tartó pereskedésekből kikecmeregve maguk keresnék a reflektorfényt.

Talán kezdhetnék a szabadkőműves páholyoknál az elszámoltatást , és a beépített politikusokkal akik eddig megakadályozták az elszámoltatást , sőt a nokiás bandának kártalanítást harcolt ki !!!! Hisz nem ő volt az ügy meteremtője , ő csak a balek szerepét vállalta és vitte el a balhét , akihez nem lehetett nyúlni , még volt annyi hatalma , hogy a kártéritéseket elintézze nekik , hisz a szerveket leállították az ügyről parancsra , ők meg nem beszéltek ugye innen már ismerős a helyzet a maffia omerta törvénye érvényesült . A maffia állam berendezkedett a pénzoligarchia mellet most a maffia pénzszivattyúit is tömködni kell pénzzel ,mert a kormányzó párt a vakolókkal egy bűnbandát alkot a maffia államot létrehozva most megpróbálják örökletessé tenni a hatalmat , hisz a buta nép még mindig alszik , és eddig sikerült minden hatalmat a kezükbe összpontosítani , hát ha nem tudnád ez a zsidó maffia állama , és te mint goj másod osztályú állampolgár , bocs kamatrabszolga , ki éhbérért dolgozol , míg ők dőzsölnek , te nem tudsz mit adni a gyerekednek , hol ott mindenkinek látni kellene , hogy itt a kirablásunk történik ezerrel , megállítani !!! , csak úgy ha minde ingó ingatlanjaikat rájuk gyújtjátok !!!

Más elszámoltatásra ne várj , hisz könyékig benne vannak a rablásba az igazság szolgáltatás rendszerei is ez itt a gazság szolgáltatására szakosodott gyilkosság BT .

Elő a molotov koktélokat , sok itt a páholy , sok itt a zsinagóga , sok itt a törvényen kivőli gazember , sok itt a rablógyilkos , és sok itt a földönfutó hülye goj !!!!

Ébresztő !!!!

Kísértet járja be Európát , de ez nem a kommunizmus kísértete ez a zsidó magyar maffia kísértete mely felfalja Európa kereszténységét .

Inkább most égessetek el minden vakoló zsidó maffiózó rablógyilkost , mint , hogy zsidó , vagy muszlimok rabszolgái legyenek unokáitok !!!!

Ha nem gyújtjátok be a tüzeket majd ők felégetnek mindent , és könyörtelenül !!!

Kis unokák déd unokák a nagyapáitok hagyta rátok ezt a gyarmati rabszolgaságot , mert mikor kellet , csak a fülke forradalmár szerepet vállalta fel a karos székben ülve nézte , hogy húztak el mellette az élet eseményei , sehonai bitang emberként drágább volt az életük mint a haza becsülete .

Ne szülj rabot van itt elég rabszolga inkább arra tanitsd meg az élőt , hogy egy helytartót megölve vállalja az önkéntes halált , hisz hamarabb elfogynak mint a gojok , és akkor szülj , és meséld el mit vállalt értük az ősi korosztály !!!!

Hogy ők ne rabszolgaként , de szabadon élhessenek !!!!!

Tábor tüzek égnek helytartók batyuval osonnak az éjben , virrad már a kikelet , nem épül már párhuzamos társadalom , úton a zsidó , a cigány a muszlin be sem jött ne engedd , hogy állam az államban kisajátítsák e néptől a hatalmat , de a szabadkőműves páholyoktól is szabadulj meg , mert még egy TRIANONT nem hever ki ez az ország !!!!!

Mert volt már trianoni vakolás , Vakoltak az ÁVH – s szabadkőműves zsidók , és vakolnak a maffia zsidó szabadkőművesek épp most !!!

Talpra magyar üzeni Petőfi Barguzonból , de a szabadkőműves vakolók akkora lármát csapnak , hogy nem hallod a hangját , itt az írás a szemeden még nincsen hályog olvasd , és cselekedj !!!!