Gazdasági válság III.
Hiperinflációval a világkormányért BIS módra
Forrás: The
Daily Bell
A Market
Watch-ban
vasárnap megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:„A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) burkoltan jóváhagyta, hogy a világ legnagyobb központi bankjai könnyítsenek a bankok likviditási helyzetén. „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges likviditást,” jelent meg a BIS negyedévente kiadott jelentésében.”
A
BIS épülete Bázelban
Magyarul:
Gerjesszük az inflációt és minden rendben lesz.
Sokszor
beszéltünk arról, hogy a hatalmi elit a Nagy Gazdasági
Világválsághoz hasonló válságot akar, hogy ezen keresztül
elérje igazi célját, a világkormány megalakulását. A fenti
cikk ugyanezt az alaptételt erősíti.
Tehát
a BIS jóváhagyja az összehangolt enyhítést. Ennél azonban
többet tesz: „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb
valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság
során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok
hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges
likviditást.”
Gondoljunk
bele: A BIS, akármi
is legyen igazi szerepe a
globális piacon, azt akarja, hogy a bankok sok pénzt
nyomtassanak. A
BIS, a központi bankok központi bankja,
nemcsak egy aprócska kereskedőház. A BIS a leghatalmasabb (és
legkevésbé ismert) globális üzleti szervezet ma a világon. Sok
titok veszi körül, működésének mikéntjeiről csak kevesen
tudnak.
Természetesen
annakidején, 1930-ban valaki létrehozta, és azóta az a valaki
vagy valakik legalább 200 másik jegybankot, vagy más néven
központi bankot hoztak létre szerte a világon, amelyek szinte
egytől egyig a BIS felé tartoznak számadással.
Ki
volt az és hogyan történt? Fogalmunk sincs.
Ki
mondja meg egy államfőnek, hogy alakítson központi bankot? Nem
tudjuk. Valaki tudja esetleg?
Miért van
ma Líbiának,
Afganisztánnak és Iraknak központi bankja, amikor korábban nem
volt? Legalábbis nem olyan formában, mint most. Olvasott valaki a
megalakulásukról?
Ez
a mindent romba döntő pénzrendszer nem egy fa vagy bokor. Nem
magától nőtt fölénk és nem természetes úton jött létre. Azt
is meg merjük kockáztatni, hogy azok, akik létrehozták tudták
mit csinálnak.
Az
elit úgy tesz, mint aki nem tud semmit. Kognitív disszonanciát
hoznak létre, mert tudják, hogy az emberek nem szeretik, ha valami
ellentmond korábbi elképzeléseiknek. Ha ma megkérdezünk egy
átlagembert az utcán arról, hogy vajon a hatalmi elit gazdasági
világválságot akar-e előidézni, esetleg hiperinflációt
gerjeszteni, valószínűleg megkapnánk az „Ezt meg honnan
szalajtották?” pillantást.
Pedig
nem őrültség. Az Európai Unió és az euró egy egész európai
generációt zúz porrá. Kína zuhanóban, az Egyesült Államok
pedig még a 2000 egynéhányban elindult válságból sem lábalt ki
és nem is fog a közeljövőben.
A
monetáris katasztrófa a fiat pénz monopóliumból ered. A várható
dollár expanzió a II. Világháborút követően életbe léptetett
rendszer egyenes következménye.
Nem
nehéz átlátni, hogy mi történik, ha az ember egy időre leveszi
a hangot a fővonalas média csatornáiról. Elemezzük azt, ami VAN
és azt, amit JAVASOLNAK és minden világos lesz.
A
Daily Bell (az eredeti cikk publikálója) azért képes immár négy
éve pontos képet festeni a piaci helyzetről, mert arról ír, ami
történik, nem arról, amit a fővonalas média mond.
Anthony
Wile négy éve megjelent High
Alert című könyvében a
következőket olvashatjuk:Amerikán, és bizonyos mértékig az egész nyugaton, egy pénzügyi hurrikán vonul át. Óriási tévedés lenne ezt hullámvölgynek nevezni. Az ehhez hasonló események időszakosan történnek, az utolsó ilyen periódus, ami a mostanihoz képest csak apró viharnak nevezhető, a 70-es években volt.
A nyugati valutákat már most is megfolytja az infláció, amit lassan hiperinflációnak is nevezhetünk. A dollár zuhanását késlelteti az a tény, hogy a világ többi központi bankja a gyenge dollárhoz igazítja saját valutáját.
Murray Rothbard a következőképpen ír a hiperinflációról: „A hiperinfláció rosszabb, mint egy válság, mert elpusztítja az ország valutáját, ami a gazdaság lételeme. Elpusztítja a középosztályt és valamennyi fix jövedelemből élő osztályt, megfékezhetetlen káoszt teremtve. Ami pedig a legrosszabb, óriási munkanélküliséget teremt és rontja az életkörülményeket, hiszen az emberek úgy érzik, már dolgozni sem érdemes, ha egyáltalán találnak munkát, hiszen akármennyit is keresnek, az egy óra alatt elértéktelenedik.”
Valami
ilyesmire gondolhatott a BIS is. Ezt a sorsot szánják nekünk azok,
akik szeretnének megszabadulni a középosztálytól, hogy
létrehozhassák a világkormányt. A káoszból rend taktika
klasszikus példája. Figyeljük azt, ami történik, ne azt, amit
mondanak!
A
BIS inflációt akar és burkoltan jóváhagyja az
inflációgerjesztést, ami közvetlenül a jelenlegi pénzrendszer
bukását eredményezi. Végül is az „ő” rendszerük. Ők
hozták létre. Nézték, amint felemelkedik és elbukik. Előre
tudták, hogy a vége a piac zsugorodása és esetleg a hiperinfláció
lesz.
A
zsugorodás, a válság kezdeti szakasza, már végbement. A legjobb
az lenne, ha az elit veszni hagyná a zuhanó piacokat, hogy minél
gyorsabban megtörténjen a földet érés. Valószínűleg nem ezt a
forgatókönyvet választják. Ehelyett óriási központi banki
inflációra készülnek az egész világon. Ez a fenti Market Watch
cikk legfőbb üzenete a mi megítélésünk szerint.
A
BIS ezzel politikailag korrekt módon azt mondja, hogy a jelenlegi
nyomor és kétségbeesés nem elég mély. A szenvedés mértéke
kevés. Az új világrend csak a tömegek sírján születhet meg és
egyedül a hiperinfláció (és/vagy a háború) képes a kívánt
mértékű káoszt előidézni.
Az euró hanyatlása egy hosszú távú világuralmi terv része
Forrás: Global
Research
Az
európai vezetők erőfeszítései, ennek a rengeteg egymástól
annyira különböző országnak a beleerőltetésére egy merev
pénzügyi ketrecbe, eleve kudarcra van ítélve. Ez azonban a
globális világvaluta bevezetésére kialakított hosszú távú
terv része, ami semmi egyébre nem jó, minthogy még több nyomort
hozzon a hétköznapi embernek.
Egyre
többen gondolkoznak el azon, hogy „Vajon hová tették az
európaiak az eszüket, amikor elfogadták az egységes európai
valutát?”
Prokrusztész a
görög mitológiában Poszeidón fia volt, aki áldozatait
az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagytermetű volt
és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen
beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal
azonos hosszúságú nem lett.
A
„mindenkinek egyméret” ókori története úgy tűnik visszatért
a XXI. században, ahol az európaiakat sikerült rávenni, hogy
magukra vállalják ezt az égbekiáltóan ellentmondásos
koncepciót, amit ma eurónak hívunk.
A
franciák és németek által kitalált, az angolok által
bojkottált, a svájciak által lenézett, a németek által kezelt
és a többiek által elfogadott közös valuta nem más, mint a
boldog tudatlanság mintaképe, ami most végre ledobta álarcát,
hogy mindenki megláthassa ocsmány képét: egy lehetetlen
mechanizmust, ami kizárólag az elit bankároknak kedvez, minden
dolgozónak pedig nagyon rossz.
Ez
az álarc egészen mostanáig képes volt elfedni az óriási és
szinte mindenre kiterjedő ellentmondásokat: a 17 eurózóna
tagállam relatív méretét, erősségeit, profilját, életstílusát,
történelmét, gazdasági tulajdonságait, munkaügyi politikáját,
nyugdíjrendszerét, iparát, emberi és természeti erőforrásait,
Németországgal és Franciaországgal az egyik, Görögországgal,
Portugáliával és Írországgal a másik oldalon.
Nem
először mondjuk, hogy az euró szavatossági ideje hamarosan lejár.
A 10 évvel ezelőtti születésekor segédkező eurokraták talán
kicsit hosszabb életet reméltek számára, esetleg abban bíztak,
hogy megéri a felnőttkort. Azt azonban a kezdetektől tudták, hogy
egyszer meg kell halnia, hiszen éppen ecélból hozták létre.
Az
euró ugyanis nem a végcél, hanem egy átmenet, mondhatni híd a
sokkal ambiciózusabb globális valutához, amit a hatalmi elit által
irányított globális központi bank hivatott majd kiadni, amikor
eljön az ideje.
A
probléma, amivel szembenézünk, hogy a 2008-ban Európát ért
pénzügyi hullámverés mára egy igazi pénzügyi cunamivá dagadt,
ami az egész euró rendszert elsöpörheti és ez még csak a bajok
kezdete.
A
mai euró probléma a különböző szuverén gondok egyik variánsa,
mivel amikor egy ország vezetői úgy döntenek, hogy felelőtlenül
átengedik országuk szuverenitását vagy annak egy részét, legyen
az monetáris, politikai, pénzügyi, gazdasági, igazságügyi vagy
katonai, jobban teszik, ha átgondolják, mit tesznek, és mik
lehetnek tetteik közép és hosszú távú következményei.
A
nemzeti szuverenitás átengedése azt jelenti, hogy valaki más,
valahol máshol hozza majd meg az országra vonatkozó döntéseket
más emberek érdekei alapján. Amíg az érdekek egyeznek nincs
gond, de amint a felek érdekei eltérnek egymástól hatalmi harc
alakul ki. A hatalmi harcokban pedig egyetlen közös tényező van
minden esetben: az erősebb győz.
Az
eurózónában óriási hatalmi harc alakult ki. Vajon ki fog győzni?
Ki fogja ráerőltetni a követendő politikát a másikra?
Németország Görögországra vagy fordítva? Franciaország
Portugáliára vagy fordítva? Nagy-Britannia vagy Spanyolország?
Németország vagy Olaszország?
Ez
pedig csupán a nyilvánosság számára is látható frontvonal. Ott
van még az árnyaltabb, kevesebb médiafigyelmet kapó magánfront,
ahol az igazi globális hatalmi döntések születnek.
Olaszország
új miniszterelnöke, Mario Monti vajon az olasz nép érdekei
szerint hozza majd döntéseit vagy az Európában egyébként is
általa elnökölt Trilaterális Bizottságban ülő mega-bankároknak
engedelmeskedik? Ugyanezt a kérdést feltehetjük az új görög
miniszterelnök, Lucas Papademos esetében is, aki szintén tagja a
Trilaterális Bizottságnak. De akkor már ne hagyjuk ki a többi EU
kormányt sem, ahol az igazi hatalom szintén a Trilaterális
Bizottsági, Bilderberg, Világgazdasági Fórum és Chatham House
tag bankárok, iparmágnások és médiacárok kezében van.
A
globális elit mindent megtesz annak érdekében, hogy az euró minél
tovább megmaradhasson a majdani világvaluta féle vezető úton,
ami előbb-utóbb az euró és a dollár helyébe lép. Ehhez
hozzátartozik mindkét valuta irányított összeomlása is,
miközben teljes erővel épül a „globális dollár” vagy valami
hasonló új ellentmondásos pénznem irányába vezető sárgaköves
út.
Az
amerikai dollár összeomlását nem lesz nehéz kivitelezni: nem
kell hozzá egyéb, mint felszólítani a fővonalas médiát, hogy
kihirdesse a dollár hiperinflációját és a király meztelenségét
mindenki beismeri.
Vajon
itt tartunk már? Talán még nem. Abban biztosak lehetünk, hogy
addig lesz még néhány mentőintézkedés, egy-két pénzügyi
kemoterápia az euró és a bankok megmentése érdekében, bár
láthattuk, hogy egyiket sem lehet megmenteni, csak inkább valahogy
mesterségesen életben tartani.
Kérdésem
tehát a görögök, olaszok, spanyolok, portugálok, írek, de még
a franciák és a németek számára is a következő:
Engedelmeskedtek Prokrusztész felszólításának és
lefekszetek Brüsszelben felállított ágyára?Kínai zuhanás?
Forrás: The
Daily Bell
A
Forbidden China klipjéből:Durran a kínai ingatlanpiaci lufi – Jó vagy rossz fejlemény? A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi összefoglalója szerint Kína ingatlanpiaci fluktuációja óriási veszélyt jelent az ország jövő évi növekedése szempontjából. 2012-ben Kína növekedése az idei 9,3%-ról az előrejelzések szerint 8,5%-ra esik vissza. A közepes méretű városokban található ingatlanok átlagárának esése mellett, egyes szakértők szerint az ingatlanpiaci lufi kidurranni készül.
Ez
elit üzenete a társadalom számára:Kínának
vannak problémái, de biztos, hogy finoman fog földet érni. Kína
óriási hatalom, az Isten is a világ vezetésére teremtette.
Természetesen
nem vesszük be az üzenet. Az Európában kialakult káosz közepette
a fővonalas média javarészt hallgat Kínáról. Szerintem, ha egy
átlagembert megkérdezünk, mi a véleménye Kínáról valami
olyasmit kapunk válaszként, hogy „ez a hatalmas ázsiai ország
vezeti majd be az emberiséget a XXI. századba.” Legalábbis
valami ilyesmit hallott.
A
hatalmi elit mémjeinek megfigyelőjeként
úgy gondoljuk ez csak amolyan elitista taktika. A Szovjetunió
antitézise nélkül az elit legfontosabb üzenete mostanában nem
jut át olyan hatékonyan az emberekhez.
A
nagy arab-keresztény konfliktus sem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket és ma már sem Oroszország sem Kína nem képes elég
félelmet kelteni az emberekben. Legalábbis nem annyit, mint a volt
Szovjetunió.
A
világuralomra törő hatalmi elitnek szüksége van valamilyen
„szintézisre” ahhoz, hogy a földön élő több milliárd
embert a kívánt irányba terelje. Feszültség nélkül nincs
manipuláció. Most úgy tűnik egy kicsit leragadtak.
Úgy
gondoljuk, ezért hallgatnak mostanában a szerintünk leköszönőben
lévő Kínával kapcsolatban. A fővonalas médiának nem szabad
erről említést tennie, legalábbis erre lehet következtetni, vagy
maximum finom földet érésről beszélhetnek, ha már muszáj
felhozni a témát. Ezzel szemben szerintünk a földet érés egy
cseppet sem lesz finom.
Hogyan
érhet földet finoman 1,3 milliárd ember, amikor Kína gazdasága
elvileg 25 éve 12%-os növekedést produkált minden évben?
A
kínai nagyvárosok ingatlanainak kihasználtsága 75-80, sőt néhol
mindössze 65% mostanában, főleg az üzleti projektek esetében. Az
épületek minősége pedig hitvány. Kína nemcsak üres, hanem üres
és rossz minőségű városokat épített.
A repülőterek tetőszerkezetét egy erősebb szél lefújja. A
vonatok összeütköznek, a felüljárók leszakadnak. Az üres
belvárosi negyedeket megeszi a penész.
Eltúloznánk
a helyzetet? Mi áll a fent idézett videóban? „Durran a kínai
ingatlanpiaci lufi.” Pont ez a lényeg. A kínai ingatlanpiaci lufi
már az év első felében kidurrant és az első statisztikák most
kezdenek napvilágot látni.
Persze
a kínai statisztikáknak nehéz hinni, de az azért nyilvánvaló,
hogy lufival állunk szemben. Márpedig ha ez a lufi durran, jobb
arrébb állni.
Nem
is olyan régen azt írtuk, hogy ez „legfontosabb történet a
világon.” A kijelentés még most is megállja a helyét, hiszen
Kína a háromlábú világgazdaság harmadik lába. Az amerikai láb
megrepedt. Az európai láb kicsavarodott. Mi történik, ha a kínai
láb darabokra törik? Mondjuk gazdasági világválság?
Néhány
további szemelvény a Forbidden China videójából:
Li
Kegiang, az ingatlanpiac szabályozásáért felelős kínai
miniszterelnök-helyettes, november 25-én azt nyilatkozta, hogy Kína
ingatlanpiaca kritikus állapotban van.
Az ingatlan adásvételek számának csökkenése ellenére a kormány
tovább kívánja lassítani a lakáspiacot.
A
New York Times cikke szerint Sanghajban a luxusingatlanok egy hatoda,
Pekingben ugyanezek egynegyede, Senzenben pedig egyharmada üresen
áll. Az üres ingatlanok száma Kínában meghaladta a nemzetközi
veszélyességi standardok szintjét. A New York Times felteszi a
kérdést, hogy Kína ingatlanpiaci lufija kidurrant-e.
Xie
Guozhong azt mondja az elmúlt évek rossz gazdasági helyzete
Kínában az ingatlanpiacnak köszönhető. Az ingatlanfejlesztő
vállalkozások valószínűleg egymás után húzzák majd le a
redőnyt az elkövetkező hónapok során. A vállalkozások állami
megmentése rossz hatással lenne a gazdaságra, ismét bebizonyítva,
hogy a kínai pénzteremtő modell pénzt lop a kormánytól és a
bankoktól. A jelenlegi gazdasági modell semmilyen menekülési
útvonalat nem biztosít Kína számára.Készüljünk a szuverenitás feladására, mondja Páramo
Forrás: ZeroHedge
José
Manuel González Páramo
Az
Európai Központi Bank igazgatósági tagjának José Manuel
González-Páramo-nak a beszédéből csupán az alábbi szemelvényt
érdemes jól az eszünkbe vésni, ezt azonban ne mulasszuk el
megtenni:
„Nem engedhetjük teljesen át a pénzügyi kormányzást a pénzpiacoknak. Az eurózóna a világ második legnagyobb monetáris régiója és nem támaszkodhat teljes mértékben a hitelminősítők véleményére és a piacok hangulatára. Megelőző és lineáris jellegű gazdasági kormányzásra van szükség és ez még inkább kiemeli mondanivalóm lényegét: az eurózóna legfontosabb feladata egy sokkal átfogóbb gazdasági kormányzás bevezetése.
Ez még szorosabb gazdasági és pénzügyi integrációt jelent az eurózóna számára és szükségessé teszi a szuverenitás átengedését a Gazdasági és Monetáris Unió szintjére, fiskális, szerkezeti és pénzügyi szabályozások kérdésében.”
Más
szóval ahhoz, hogy az embereket megvédjük a hitelminősítők
„hülyeségétől”, melyek hosszú évek torzításai és
hazugságai után végre elkezdtek valós képet festeni az egyes
országok helyzetéről, valamint a piacoktól, melyek teszik, amit
tesznek, mint tudjuk, megbüntetve azokat, akik rosszul fogadnak,
Európának fel kell készülnie, hogy szuverenitását átadja az
erősebbnek (jobban hangzik, mint az Anschluss). Pénz beszél, kutya
ugat, a szó pedig jelenleg Németországé. Tehát a sikertelen
monetáris kísérletnek köszönhetően Németországnak mégiscsak
sikerül régi terve, mégpedig egyetlen csepp vér kiontása nélkül.
Az euró halála? A befektetőknek nem kell a német államkötvény
Forrás: CNBC
A
befektetők a
legrosszabbtól tartanak az
euró ügyében, miután a német államkötvények aukcióján igen
csekély érdeklődés mutatkozott a régió legerősebb gazdaságának
papírjai iránt. Az egyik elemző odáig ment, hogy az európai
fizetőeszközt a „haláltusájukat járó” valuták közé
sorolta.
Németország
az árverésre bocsátott 6 milliárd euró értékű, 10-éves
futamidejű papírok mindössze 60%-át tudta eladni, ami az elmúlt
16 év során, vagyis amióta Németországban eurót használnak
fizetőeszközként, a leggyengébb keresletnek számít az ország
adóssága iránt. A legstabilabb európai gazdaság által
értékesítésre bocsátott adósság ilyen mértékű elutasítása
új szintre emeli a válságot.
„A
„bund” elutasítása egyenlő az euró elutasításával, ami
pedig egyenlő az euró haláltusájával,” írja Mark Steele, a
BMO Capital Markets elemzője. „Korábban is volt már néhány
gyenge német árverés. Nem erről van szó. A lényeg, hogy milyen
gyengén teljesít az euró a gyenge árverést követően.”
Az
árverést követően az euró több mint 1%-kal esett a dollárhoz
képest, elérve az egyheti mélypontot, sőt akár az olasz és
görög válság közepén jegyzett októberi mélypont alá is
eshet. A bejelentés, hogy ezentúl mindkét országot technokraták
irányítják egy rövid időre javította az euró helyzetét.
Az
Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) nem biztosítja
ugyanazt a tűzerőt az Európai Központi Bank számára, mint
amilyennel a Fed rendelkezik és amit fel is használt az Egyesült
Államok hitelválsága során, amikor a monetáris mennyiségi
enyhítés keretében felvásárolva az amerikai kincstárjegyeket.
Németország, az inflációtól tartva, nem akarta a Fed példáját
követve felvásárolni más országok rossz adósságát.
„Angela
Merkel, kancellárasszony ellenezte, hogy az EKB-t az adósság
tőkésítésére használják,” mondta Dennis Gartman.
„Németország nem is szeretne ilyen fogalmakban gondolkozni, de
lehet, hogy nem lesz más választása.”
Mostanában
arról reppentek fel hírek, hogy az Európai Szerződés átdolgozott
verziója értelmében, Európában is lehetőség nyílik mennyiségi
enyhítésre, csak más néven és kerülő úton. Az egyik opció
szerint az EKB pénzt kölcsönözne az IMF-nek, amely ezért
cserébe felvásárolná az
éppen bajban lévő ország rossz adósságát, mielőtt az
megfertőzné a többi országot.
„A
rakétavetőkhöz már késő van,” mondta Mitchell Goldberg, a
ClientFirst Strategy elnöke. „Most már interkontinentális
ballisztikus rakétákra van szükség. A helyzet nagyon gyors
ütemben romlik.”
A
befektetők folyamatosan vásárolták a német papírokat, miközben
egyik válság sújtotta területről a másikra menekültek: először
Írországból, majd görög, olasz és Spanyolországból végül
Belgiumból. Szerdán azonban a 10-éves futamidejű Bund-ok értéke,
a sikertelen árverés után jelentősen esett, 2,05% fölé, sőt,
az azonos futamidejű amerikai kincstárjegyeknél is magasabbra
nyomva a hozamot, ami október eleje óta nem fordult elő.
„Az
euró jelenlegi formájának végnapjait látjuk,” mondta Brian
Stutland, a Stutland Volatility Csoport feje. „Nem látok esélyt
az euró feltámadására, hacsak a Fed be nem jelenti a QE3-at (3.
mennyiségi enyhítést), amellyel ezúttal euró adósságot
vásárolnának fel.”Olaszország új Bilderberg vezetője
Forrás: The
New American
Monti
ismerteti kormánya tagjait
Olaszország
új miniszterelnöke, Mario Monti, aki kritikusai szerint
államcsínnyel vette át a hatalmat Olaszországban, a globális
elit prominens tagja, a szó legszorosabb értelmében. Nem egy,
hanem két befolyásos elit szervezetnek, a titokzatos Bildergerg
csoportnak és a David Rockefeller féle Trilaterális Tanácsnak is
tagja.
A
„Szuper Marionak” csúfolt Monti emellett a világ egyik
legbefolyásosabb pénzintézetének, a Goldman Sachs-nak
a nemzetközi
tanácsadója.
Amikor
az olasz kormány a gazdasági szakadék mélyére zuhant, miután az
ország állampapírjainak hozama tarthatatlan magasságokba
emelkedett, Silvio Berlusconi a lemondás mellett döntött. Giorgio
Napolitano, olasz elnök néhány napon belül felkérte Montit a
kormányalakításra.
November
16-án az új miniszterelnök, aki az ország „gazdasági
minisztere” is lesz egyben, nyilvánosságra hozta az egytől egyig
bankárokból, technokratákból és ügyvédekből álló leendő
kormány tagjainak névsorát. A tervezett reformok ismertetését
követően a szavazás nélkül kijelölt Monti-csapat hivatalba
lépéséről bizalmi szavazással döntöttek.
Egyes
olasz pártok támogatják, míg mások ellenzik az új vezetést.
Berlusconi pártjának hűséges tagjai egy bankárok és az Európai
Unió által megtervezett államcsínyről beszélnek.
„Berlusconi
elmozdítása egy igazi „olasz meló” volt,”
nyilatkozta Roberto
Maroni,
korábbi belügyminiszter.
Monti:
Egy igazi bennfentes
A
Bilderberg csoport hivatalos weboldalán a „szervezőbizottság”
tagjaként
feltüntetett Monti kritikusai szerint a bankár tökéletes a
szerepre. A többek között Monti segítségével szerveződő
csoport a világ legbefolyásosabb egyéneit tömöríti magába:
média mágnásokat, királyi családok tagjait, katonai vezetőket,
vezető bankárokat, országfőket, fontos cégek vezetőit és sok
más kulcsfontosságú személyt.
Monti
emellett a Trilaterális
Bizottság európai ágának elnöke is.
A szintén titkosnak számító csoport sem szűkölködik befolyásos
elit tagokban. David Rockefeller, a hírhedt bankár eredetileg az
Észak-Amerika, Európa és Japán közötti szorosabb együttműködés
érdekében alapította 1973-ban. „Egyesek azt feltételezik, hogy
mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült
Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve
engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális
politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek
másokkal. Hívhatjuk egységes világnak,” írta Rockefeller
2002-ben készült önéletrajzában. „Ha ez a vád, bűnös vagyok
és ezt büszkén vállalom.”
Monti
több kisebb, a szorosabb integrációt és a globalizációt
népszerűsítő szerveződés tagja még. Régóta támogatja egy
európai gazdasági kormány felállítását és nagyobb beleszólást
adna Brüsszelnek a társadalmat szabályozó törvények
megalkotásába.
A
mentőterv
„Őszinte
meggyőződésem, hogy országom képes megbirkózni ezzel a nehéz
helyzettel,” nyilatkozta a napokban Monti. Egy biztos, segítségben
nem lesz hiánya.
Az
Európai Központi Bank, bár csendesen, de kijelentette, hogy
mindent megtesz a tékozló olasz kormány megmentéséért. A
Bloomberg híre szerint az EKB elkezdte azolasz
kötvények nagymennyiségű felvásárlását a
héten.
„Nincsenek
igazi vásárlók,” nyilatkozta Mohit Kumar, a Deutsche Bank
európai kamatstratégiai vezetője a hírcsatornának. Az elemzők
szerint az EKB lépés célja az új olasz kormány és kormányfő
iránti bizalom megalapozása.
Monti
első feladata kemény új adók bevezetése lesz, amivel reményei
szerint elnyerheti az EU uralkodóinak elismerését. Az új adókat
komoly megszorítások követik majd. Monti kijelentette, hogy a
növekedés serkentése lesz elsőszámú célja, ami figyelembe véve
a tervezett adóemeléseket nem lesz könnyű feladat.
„Remélem,
hogy jó kormányzással hozzájárulhatunk a politikai erők
megnyugvásához és erősebb kohéziójához,” mondta Monti az
Unió vezetői előtt.
Az
olasz kormány több ezermilliárd eurós adósságban úszik, ami
messze meghaladja az ország GDP-jének 100%-át, a piac pedig úgy
tűnik nem hajlandó több pénzt kölcsönözni az országnak az EU
noszogatása, garanciái és tetemes hozamok nélkül.
Az
EU és az eurózóna támogatói mindent megtesznek, hogy elkerüljék
kormányközi hatalmuk és valutájuk összeomlását. Olaszország,
az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága azonban a legtöbb
szakértő szerint túl nagy falat a kimentésre, még a kialakuló
diktatórikus mechanizmus számára is, melynek elsődleges feladata
jelenleg a csődbe ment kormányok és bankok megmentése az
adófizetők pénzéből.
A
2013-ban esedékes következő hivatalos választásokig Monti-nak
van néhány éve, hogy valóra váltsa reformterveit, bár
Olaszországban sokan a választások azonnali kiírását akarják.
Nem
választott vezető. Pénzügyi diktatúra. Nem felel senkinek a
tetteiért. Már két világháborút a nyakunkba varrtak. Nem kell
nekünk a birodalmi státusz, maradjunk csak meg nemzetállamként,
és az Európai térség is legyen nemzetállamok szövetsége. Nem
kell a zsidó világbirodalom, nem kell a kamatrabszolgaság ,
egyáltalán nem kellenek nekünk a zsidó rablók. Nem akarunk
Merkel negyedik birodalma lenni, már az apja sem tudta összehozni a
harmadik birodalmat, Ő önként mondjon le a zsidó világbirodalom
megteremtéséről. Nem kellenek Hitlerek, nem kellenek az
uzsorakamatos cionista zsidó bankárok. Nem kell nekünk a
globalizáció. Nemzet államokat akarunk. A libatolvaj Bankárokat
megtestesítő bajnaik gyurcsányok , és a vagyonukat össze rabló
különböző szerveződések a nemzeti vagyonunkat adják vissza ,
hogy ne éhezhessenek a XXI. században Magyarországon a gyerekek.
Munkát és megélhetést minden családnak , a kibaszot rabló
zsidókat meg vezessék ki az országból . Ez itt nem az ígéret
földje nekik. Ez itt a temetőjük lesz , csak még élesedjen
kicsit a helyzet. Az ÁVH unokák nem akarnak menni , de eljön az
idő mikor már nem is tudnak menni. Bedaráljuk őket mint a
nagyapjuk tette a magyarsággal 56 előtt, Te büdös ÁVH zsidó
menj míg nem leszel haleledel, rabold ki Galíciát ha hagyják itt
kitelt a bérletetek, húzzatok a más világba, had legyen nemzet e
nép. Az agykontrol alatt tartott politikusaink is belátják zsidók
nélküli társadalmat kell építenünk, hogy Magyarország
megmaradhasson. Ki a zsidókkal e hazából , de a nemzeti
vagyonunkat rázzák ki a zsebükből előtte.
Miért nő az aranyeladások volumene és mi várható ezután
Forrás: The
Daily Bell
„Miközben
a Dow Jones igencsak küszködött az elmúlt néhány hét során,
az arany komoly meglepetést okozott a piaci tendenciák szakértői
számára azzal, hogy a EU adósságválság közepette árfolyamának
mozgása szorosan követte az értékpapírok árfolyamát. A
decemberi amerikai arany határidős ügyletek árfolyama 3.80
dolláros esés után 1716 dolláron áll unciánként.”
A
jelenség egy érdekes kérdést vet fel, amit megpróbálunk
körüljárni ebben a cikkben. Két héttel ezelőtt a Dow Jones
ipari átlag árnyalatnyit emelkedett az arany árfolyamával
egyetemben. A múlt hét előtti héten a Dow 300 pontot esett és az
aranyeladások ezzel együtt emelkedtek. Ebből sokan arra a
következtetésre jutottak, hogy az arany árfolyama követi a
részvényárfolyamok mozgását.
A
szakértők egyre hangoztatják, hogy a befektetők megpróbálnak
biztonságos papírokba menekülni, amikor baj van a tőzsdén. Az
emberek az értékpapíroktól és az aranytól egyaránt
megszabadulnak, amerikai kincstárjegyre cserélve az elvileg
kockázatosabb befektetési formákat. [Hozzátennénk, hogy
komolyabb eséseknél sok befektető azért adja el aranybefektetése
egy részét, mert valamiből muszáj pótolnia veszteségeit és
erre az arany a legkézenfekvőbb és legbiztosabb megoldás.]
Ez
egy olyan üzenet, amit az elit megpróbál az emberekbe sulykolni:
„Az arany éppen olyan befektetési eszköz, mint az IBM, Exxon
vagy OTP részvények.” Néhány fontos szempontot azonban
kihagynak a képletből.
Kezdjük
az elején. Az uralkodó hatalom gyűlöli az aranyat. A pénz
hatalma a központi bankok pénznyomtatási jogából ered. Ha az
emberek képesek a szó szoros értelmében a föld alól pénzt
teremteni elő, akkor még mindig rendelkeznek némi hatalommal saját
boldogulásuk irányítása felett, a hatalmi elittől függetlenül.
Ezt
az olyan emberek, akiknek elsődleges célja a világ feletti uralom
megvalósítása nehezen tolerálják. Ha az emberek képesek
másoktól függetlenül vagyonra szert tenni, akkor az elit nem
rendelkezik teljes hatalommal. A teljes hatalom megszerzése pedig
tervük egyik legfontosabb állomása.
Ebből
következőleg az elit mindent megtesz az arany árfolyamának
manipulálása és gyengítése érdekében. Ezért láthatjuk, hogy
a fiat pénz tartós emelkedésének periódusai vagy ahogyan
manapság már magyarul is hívják a „bika piac” sokkal tovább
tart, mint az arany tartós emelkedése. Az elit mindent megtesz
annak érdekében, hogy a pénzpiacok tartós emelkedése minél
tovább tartson. Az utolsó nemesfém bika piac a 70-es években volt
és körülbelül 10 évig tartott. Utána egy 20 éves fiat pénz
bika piac következett. Az arány kettő az egyhez.
A
mostani nemesfém bika piac 2000 körül kezdődött. Az arany
árfolyama 2000 óta folyamatosan emelkedik. Természetesen a tőzsde
is emelkedő tendenciát mutat és ez némiképp elhomályosította
az arany tündöklését. Ennek eredményeként a fővonalas média
igazolva látja magát, amikor üzleti periódusok vagy tendenciák
azonosítása helyett kijelenti, hogy az arany árfolyamának
emelkedése csak egy újabb lufi.
Ez
a megállapítás igen távol áll a valóságtól. A 2000-et követő
néhány év során hihetetlen mértékű monetáris élénkítéseket
hajtottak végre és az ilyen jellegű támadásoknak még most sincs
vége. Ez történik, amikor az értékpiacok elszállnak. Első
lépésként a központi bankok elkezdenek pénzt nyomatatni az
értéktőzsde inflálódása érdekében, egészen addig, amíg a
fellendülés zuhanásba nem megy át.
Ezt
persze nem lehet a végtelenségig folytatni. Előbb-utóbb a piaci
torzulások túl károssá válnak. Mindennek van határa és mára
sikerült elérni ezt a határt. Az ezredforduló környékén a piac
óriási mértékben zsugorodott és az ösztönzések csak rontottak
a helyzeten. A folyamat megfordult és az arany árfolyama (az
ezüsttel együtt) emelkedésnek indult.
Mivel
a folyamat megfordult (tehát elindult a nemesfémek bika piaca)
tudni lehetett, hogy az ösztönzések nem járhatnak sikerrel, és
így is lett. Ezeket a sikertelen próbálkozásokat hívjuk ma
„hitelválságnak” és „ingatlanpiaci válságnak”. A
folyamat az Egyesült Államokból indult, de rövid idő alatt az
egész világra átterjedt.
Sokan
sokféle okot hoznak fel az ingatlanpiaci válság kialakulására,
de amikor az ember kellő távolságból és megfelelő rálátással
szemléli a helyzetet, a valóság egyértelművé válik. Az
osztrákoknak igazuk van. A modernkorban a gazdaságot a központi
bankok által irányított infláció határozza meg. A fellendülést
zsugorodás vagy más szóval zuhanás követi és ennek nem volt
köze a szabályozások elégtelenségéhez. Ez egy tisztán banki
jelenség.
Sokszor
beszéltünk már arról, hogy véleményünk szerint a mostani
egyben a végső zuhanás is. A dolláralapú tartalékrendszer
halott. Akkor halt meg, amikor a Fed 16 000 milliárd dollárt
nyomtatott a csőd szélén álló bankok és pénzintézetek
kimentésére a 2008-as válság idején.
A
hatalmon lévő erők ezt természetesen nem szeretnék beismerni. A
mai internetkorszakban még ádázabbul harcolnak a manipuláció
nyomainak eltüntetéséért. Miközben azon munkálkodnak, hogy a
jelenlegi pénzrendszert egy új világvalutára cseréljék, a
meglévő rendszert is életben akarják tartani.
Ennek
érdekében megpróbálnak zavart kelteni a folyamatok azonosítása
terén. Nem akarnak az arany fellendülési periódusáról vagy bika
piacáról beszélni, mert akkor kénytelenek lennének kimondani,
hogy igenis a fellendülés és a zsugorodás időszakai felváltva
követik egymást, amit szintén nem akarnak, mert akkor viszont azt
kellene beismerniük, hogy ezeket a destruktív periódusokat a
központi bankok idézik elő.
Céljuk
elérése érdekében inkább mindenféle történeteket találnak
ki. A legújabb ilyen történet, hogy az arany is csupán egy a sok
befektetési forma közül, és a többi értékpapírhoz hasonlóan
követi a tőzsde mozgását, az elmúlt néhány hét tőzsdei
eseményeit hozva fel bizonyítékként.
Természetesen
van némi igazság a dologban. Az intézmények is elkezdtek aranyat
vásárolni és aranybefektetéseiket a többi értékpapírhoz
hasonlóan adják és veszik. Azt kijelenteni azonban, hogy a
befektetők megpróbálnak megszabadulni aranybefektetéseiktől (és
helyettük amerikai kincstárjegyeket venni), amikor esik a tőzsde,
nevetséges feltételezés.
Az
arany a 70-es években is követte a Dow Jones mozgását. Azokban az
években is együtt emelkedtek és estek, legalábbis nagyjából.
Valószínűleg azért, mert a nagy intézmények azokban az években
is vásároltak aranyat.
1979-ben
és 80-ban azonban valami más is történt. Az arany árfolyama az
egekbe szökött. Bárki ellenőrizheti. Rövid idő alatt 400
dollárról egészen 800 dollárig emelkedett, majd ismét visszatért
ugyanarra a szintre. Előfordulhat, hogy ugyanez történik majd
ennek az emelkedési időszaknak a végén is, de még nem tartunk
ott.
Egyesek
azt mondják, hogy a 80-as évek tendenciái az óriási mértékű
infláció miatt anomáliának számítanak, azonkívül azokban az
években próbálták a Hunt testvérek sarokba szorítani a világ
ezüstpiacát és ez okozta az arany szárnyalását. Ez
természetesen nem igaz. A központi banki periódusok miatt a
mostani arany bika piac is hasonlóképpen kell, hogy végződjön,
amennyiben semmi nem jön közbe. Ez szinte elkerülhetetlen.
Miért?
Mert a hatalmi elit a végsőkig kitart a pénznyomtatás és
inflációgerjesztés mellett a bukásra ítélt fiat pénzrendszer
életben tartása érdekében. Elképzelhető, hogy mesterségesen
előidézik az aranypiac zuhanását, ahogyan tették ezt 1980-ban
is.
„De
hiszen az akkori hirtelen emelkedés és zuhanás a piaci manipuláció
következménye volt!” – mondják egyesek. Igen, a piacot valóban
manipulálták, de ha nincsenek a Hunt testvérek lett volna valami
vagy valaki más. Az ilyen hirtelen irányváltás általában a
manipuláció jele.
A
lényeg, egy befektető szempontjából, hogy a 70-es években be
lehetett csapni az embereket a tőzsdei mozgások magyarázatát
illetően. Valószínűleg legtöbben egyetértettek a párhuzammal
és elhitték, hogy az arany is csak olyan befektetés, mint a többi.
Aki
ezt gondolta tévedett. A mai tőzsdei világban a bika piacok mindig
éles emelkedéssel zárulnak a központi bankrendszernek
köszönhetően, amely mindent megtesz, hogy a közönséges náthát
tüdőgyulladássá alakítsa.
Ez
egy jó hasonlat a jelenlegi piacokra. A piac most enyhén lázas, de
mire az elit mindennel végez, a lázból gyógyíthatatlan, mindent
felemésztő betegség lesz. Csak találgatni lehet, milyen
magasságokba emelkedhet még az arany ára.
Természetesen
ilyen magas árak mellett az emberek papíron vásárolnak aranyat.
Innen erednek a veszteségek. Kérdezzük csak meg Gerald Celente-t,
aki hatjegyű arany futures befektetését veszítette el az MF
Global csődje miatt a napokban (melynek története külön cikket
igényelne).
Ez
a példa egy újabb tényezőt hoz előtérbe. A központi bankok
által generált piaci periódusok hatására a pénzügyi
visszaélések száma is emelkedett. Ez elkerülhetetlen. Az egyes
visszaélések leleplezését az elit arra használja, hogy még több
törvényt és szabályozást vezessen be, tovább összpontosítva a
hatalmat a kormány kezében, amivel saját központi banki
csalásuknak biztosítanak támogatást.
Ne
higgyünk tehát a tőzsdeindexet követő aranyárfolyam meséjének.
Emlékezzünk inkább a 70-es évekre. Akik akkor arannyal
rendelkeztek és akkor léptek ki, amikor a tőzsdeindexet elhagyva
az arany árfolyama az egekbe szökött vagyonokat kerestek.
Egyszerűnek
hangzik a történet: „Tartsuk aranybefektetésünket, amíg az
árfolyam el nem éri az 5000 dollárt és akkor adjunk el.” Igaz?
Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Az Internet forradalomnak
köszönhetően sok értelmes ember nagyon is tisztában van a fent
leírtakkal, és ezt a központi bankokat irányító elit is tudja.
Ennek ismeretében nehéz elképzelni, hogy az elit hagyná, hogy az
arany elérje az 5000 dolláros (vagy ki tudja milyen magas)
árfolyamot.
Valami
közbe fog szólni. Egy háború talán. Esetleg egy előre
megtervezett promóciós kampány a Wall Street és a
tőzsdespekulánsok ellen vagy egy súlyos, egyre terjedő gazdasági
válság, melynek hatására elkobozzák a magánkézben levő
befektetési aranyat és egy új világvalutát hoznak létre. Talán
mindhárom egyszerre.
Akik
vettek aranyat és/vagy ezüstöt bizonyára elnyerik jutalmukat
(bizonyos mértékig) mielőtt mindez megtörténne (amennyiben a
fenti elmélet megállja a helyét), de fontos az óvatosság.
Valószínűleg éppen periódusváltás előtt állunk, így aki
figyelmen kívül hagyja ezt az eshetőséget, a modern történelmet
és annak tanulságait hagyja figyelmen kívül. Utoljára a 30-as
években szállt el ilyen mértékben a piac és jól tudjuk mi lett
az eredménye.
A
New Yorki Fed illegálisan pénzt nyomtatott, Roosevelt pedig úgy
próbálta eltusolni, hogy pár napra bezáratta a bankokat. Akkor az
elit minden fortélyát bevetette, hogy másra hárítsa a
felelősséget. A Wall Street-re mutogattak, ezreket tartóztattak
le, több száz vagy ezer vállalatot tettek tönkre, drákói
törvényeket hoztak (melyek tovább nyújtották a válságot és
intézményesítették a Fed-et) elkobozták az emberek tulajdonában
lévő aranyat és végül, amikor már semmi sem működött
elindítottak egy világháborút.
Nyilván
egyesek ezt összeesküvés elméletnek nevezik majd. Szerintem
egyértelmű, hogy történelmünket a háttérből irányítják,
így a valóságelmélet találóbb kifejezés lehet.
Akárhogyan
nevezzük, a lényeg, hogy hamarosan ismét szemtanúi lehetünk
ennek a kipróbált receptnek…
Banki hatalomátvétel Európában
Az összeomlást előidéző pénzügyi terroristák most az EU adósságválság megmentőiként díszelegnek
Ahogyan
arra jó ideje figyelmeztettünk, ugyanazok a pénzügyi terroristák,
akik a gazdasági összeomlást előidézték most a válságot
kihasználva a gazdaság megmentőiként tetszelegnek, miközben egy
igazi banki puccsot felügyelnek a Goldman Sachs beépített
emberivel az élen, akik mostantól Olaszországot és az Európai
Központi Bankot is irányítják.
A
puccs célja egy európai szuperhatalom létrehozása az euró
adósságválságát kihasználva, hogy a mostanáig megmaradt kevés
szuverén hatalom is Brüsszel teljes fennhatósága alá kerüljön.
A globalisták elindították a folyamatot, saját kezűleg jelölve
ki a választás nélkül kinevezett személyeket a görög és olasz
miniszterelnöki posztra.
Silvio
Berlusconi Európa Gaddafi-ja volt. Utálatos természete ellenére
Berlusconi igazi akadályt jelentett a bankpuccs számára, így
rövid úton megszabadultak tőle, de nem a nép akaratából, hanem
a piacot irányító bennfentesek manőverezésének segítségével.
„Hétfőn
úgy tűnik a befektetők kollektív döntést hoztak arra
vonatkozóan, hogy nem szeretnék Berlusconit a harmadik legnagyobb
európai hatalom élén látni, ami kritikus magasságba repítette
Olaszország hitelkamatait. A hét végére, nemcsak Berlusconinak
fellegzett be, hanem a demokratikus választás lehetőségének is.
A piacok döntöttek, mégpedig úgy döntöttek, hogy nincs szükség
választókra. „Az országnak reformokra nem választásokra van
szüksége,” mondta Herman van Rompuy, az Európai Bizottság
elnöke pénteki római látogatása során,” írja Stephen
Faris a Times-ban.
A
Berlusconit leváltó volt EU biztos Mario Monti a tökéletes
globalista beépített ember mintaképe. A Goldman Sachs tanácsadója,
a David Rockefeller féle Trilaterális Bizottság európai ágának
elnöke és a Bilderberg csoport prominens tagja. Az elit biztosan
számíthat rá a puccs következő lépése során, melynek lényege
a hatalom további összpontosítása lesz azokban a kezekben, melyek
a válságot előidézték.
„Ezek
ugyanazok a bűnözők, akik a pénzügyi katasztrófát előidézték.
Ez olyan mintha egy rakás piromániást kérnénk fel a tűz
eloltására,” írjaAlessandro
Sallusti,
a Berlusconi család tulajdonában lévő milánói Il Gornale lap
szerkesztője.
Ehhez
hasonlóan, napokkal azután, hogy George Papandreou, görög
miniszterelnök kihirdette a népszavazást, kiadták útját, hogy
helyét átvehesse az Európai Központi Bank volt alelnöke, a
Harvard Egyetem professzora és a bostoni Fed korábbi vezető
közgazdásza, Lucas Papademos.
Papademos
és Monti pontosan azért kerültek választás nélkül pozícióikba,
hogy főnökeiken kívül senkinek ne tartozzanak közvetlen
számadással, ami újabb bizonyítéka az Európai Unió
demokráciaellenes és diktatórikus alapjainak.
Említettük
már az eurózóna összeomlására figyelmeztető retorika
erősödését, ami nem egyéb, mint a hatalom további
összpontosítását célzó újabb húzás.
És
igen. Ma már az Európai Központi Bankot az eurózóna és azon
belül Olaszország, Franciaország és Spanyolország megmentőjeként
üdvözlik.
Na
és ki lett megmentőnk,
az Európai Központi Bank legújabb elnöke? Nem más, mintMario
Draghi,
a Goldman Sachs korábbi alelnöke. Látjuk már a trendet?
A
mentőcsomaghoz kötött feltételek természetesen pont azt a célt
fogják elérni, amit az eurokraták elterveztek: egy szorosabb
politikai uniót, ahogyan Angela
Merkel,
német kancellárasszony éppen tegnap nyilatkozta. Ez pedig nem
egyéb, mint egy európai szuperhatalom, ami a maradék
szuverenitásuktól is megfosztja Európa nemzeteit.
Az
egész EU adósságválság nem egyéb, mint a már fent is említett
banki államcsíny, melynek célja a hatalmat azoknak a kezébe
juttatni, akik a válságot 2008-ban a hitelek hirtelen megvonásával
elindították.
A
lufit kidurrantó csalók most a világ megmentőinek szerepét
játsszák, akik elhozzák a szabadítást, ha Európa nemzetei
hajlandók átadni a hatalmat a választás nélkül kijelölt
brüsszeli diktátoroknak.
Az eurózóna hamvaiból emelkedhet fel az új európai birodalom
Forrás: The
American Dream
Az
eurózóna válsága és várható összeomlása az európai (és a
világ) hírcsatornáinak vezető híre a napokban. Sok ember tévesen
azt feltételezi, hogy ez az euró végét és a tagállamok korábbi,
de legalábbis egy saját valutához való visszatérést jelenti.
Sajnos ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Sokkal inkább az
elittől megszokott „káoszból rend” elv újabb példáját
láthatjuk. Az elitnek esze ágában sincs feladni az Európa
egyesítésére és központosítására irányuló törekvéseit,
sőt, a jelenlegi káosz kitűnő alkalom, hogy a jelenlegi eurózóna
hamvaiból egy új „Európai Egyesült Államok” hatalmat
hozzanak létre. Az elmúlt hónapok során Európán egyre inkább
eluralkodott a pánik és a félelem. Az euró ólomként süllyed,
súlyos pénzügyi gondokat hozva a kontinensre és az egész
világgazdaságra. Az elit számára egy ilyen kiterjedt válság
tökéletes alkalmat kínál egy új rendszer bevezetésére.
Megoldásként pedig nem a régi rendszerhez való visszatérést,
hanem az eddiginél is sokkal szorosabb integrációt és
központosított hatalmat fognak felajánlani.
Az
„Európai Egyesült Államok” csak egy kitalált név, de igen
jól szemlélteti a körvonalazódó új birodalom lényegét.
Az
elit azzal is tisztában van, hogy Európa országai és lakosai csak
végső kétségbeesésükben fogadnának el egy ilyen megoldást. A
színpad készen áll a mindent elsöprő válság elindítására. A
fővonalas média mindent megtesz, hogy előkészítse a hangulatot
és tudtára adja az embereknek, hogy a válság elkerülhetetlen,
megoldás pedig nincs a láthatáron. A megoldás nem látható, mert
ha előre elárulnák, milyen megoldásban gondolkoznak, tervük
könnyen kudarcba fulladhatna.
A Telegraph a
következőket írja:„Az eurózóna összeomlása egy pillanat alatt elsöpörné az európai gazdaság felét, a 30-as évek világgazdasági válságához hasonló nyomorba taszítva a kontinenst, figyelmeztetett az Európai Bizottság elnöke.”
[Értjük
az üzenetet? Eurózóna, azaz egyesült Európa nélkül a nyomor
vár ránk.]
Egyes
lapok már pénzügyi
armageddonról írnak:„A válság kezelhetetlenné válása miatt a politikusok tegnap este már az eurózóna feloszlásának előkészületeiről beszéltek.
Miközben az államkincstár és a brit pénzügyi vezetők a válságnak Angliára kifejtett hatásait próbálták mérsékelni, David Cameron arra figyelmeztetett, hogy eljött a közös európai valuta „igazságának pillanata”.
Vince Cable, gazdasági miniszter ennél is messzebb ment és valóságos pénzügyi „Armegaddonról” beszélt, miközben a brüsszeli vezetőség a teljes káosz elszabadulására figyelmeztet.”
Sokaknak
nehéz elhinni, de az elit kifejezetten várja az eurózóna teljes
összeomlását.
Miért?
Egyszerű.
Az összeomlás végre lehetővé tenné számukra a mindig is
tervezett új rendszer bevezetését. Egy pénzügyi válság,
akármilyen nehézségeket hoz is, csak átmeneti állapot, az
általuk megálmodott „új Európa” viszont reményeik szerint
kiállja majd az idő próbáját.
Egyre
több hír jelenik meg a Nicolas Sarkozy és Angela Merkel által
titokban felvetett új, sokak által kétsebességesnek nevezett
eurózónáról, amelynek csak az erősebb gazdaságok lehetnének
tagjai.
A Telegraph a
következőket írta erről a napokban:„Franciaország terveket sző egy külön eurózóna felállítására, amely saját egyezménnyel, parlamenttel és központtal rendelkezne. Egy ilyen lépés jelentősen gyengítené az Európai Unió erejét.”A fenti cikk egy másik passzusa megpróbálja felkészíteni az olvasót a végső megoldás elfogadására, ami „megerősítené az eurózóna tagállamok közötti kapcsolatot”:
„A feltételezések szerint Franciaország és Németország célja a kezdeményezéssel az eurózóna tagállamok közötti egység megerősítése, új adókon és jogi intézkedéseken keresztül, hogy megakadályozzák a túlzott mértékű eladósodást és költekezést.”
Amit
ezek a cikkek nem mondanak ki, hogy hosszú távon Franciaországnak
és Németországnak esze ágában sincs bárkit is kihagyni a
szövetségből. Azt akarják elérni, hogy félelmet keltsenek a
„gyengébb” országban és azt éreztessék velük, hogy
kimaradnak a „buliból”, hogy nem lehetnek része az elit klubnak
és ezáltal rákényszerítsék őket a szorosabb európai
integráció és az általuk előterjesztett új szabályok
elfogadására.
Emlékezzünk
majd vissza ezekre a sorokra! A pénzügyileg gyenge lábakon álló
országok, Olaszország vagy Görögország például, előbb vagy
utóbb ugyanúgy része lesznek az új „gazdasági blokknak”.
Mielőtt
ez megtörténhet, a vezetők hagyni fogják, hogy az adósságválság
lefusson és megtegye a kívánt hatást. Az euró valószínűleg
soha nem látott mélységekbe süllyed és egy rövid időre káosz
uralkodik majd Európán.
Egy
nemrégiben megjelent cikk aCrackerjack
Finance oldalán
tökéletesen összegzi az eurózóna problémájának lényegét:„Mára egyértelművé váltak az eurózóna szerkezetének gyengeségei. Egy 17 szuverén tagállamból álló csoport úgy döntött, hogy egységes valutát vezet be, a monetáris politika irányítását pedig átadja egy közös központi banknak. Ugyanakkor a 17 szuverén ország egymástól teljesen eltérő erényekkel, iparral, adósságszinttel, költségvetési hiánnyal, munkaügyi szabályokkal és adózási törvényekkel rendelkezik. Figyelembe véve a különbözőségeket, kész csoda, hogy az eurózóna képes volt jelenlegi formájában egy teljes évtizedig fennmaradni.”
A
nemzeti valutákhoz való visszatérés helyett azonban az elit egy
még szorosabban integrált birodalmat akar.
A Guardian egyik
cikke Angela Merkel-t idézi:„Angela Merkel, német kancellárasszony elmondta, hogy a helyzet igen kellemetlenné vált és a politikai integrációs folyamat felgyorsítására szólította fel az eurózóna tagállamokat. ’Eljött az új Európa megszületésének ideje,’ mondta. ’A világ sebesen változik, tehát készen kell állnunk, hogy szembenézzünk a kihívásokkal. Ehhez több kell Európából, nem pedig kevesebb!’”Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke még merészebben nyilatkozott:
„Az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso a legújabb olasz válság kibontakozásával felszólította az EU országokat, hogy „egyesüljenek, vagy fogadják el a megsemmisülést.” „A gazdasági és geopolitikai rend fundamentális változásainak vagyunk szemtanúi, ami arra a meggyőződésre juttatott, hogy vagy egyesült erővel haladunk előre vagy darabokra esünk. Átalakulás hiányában Európára a hanyatlás vár. Ez egy döntő pillanat. Vagy egyesítjük erőinket vagy elfogadjuk a megsemmisülést,” mondta Barroso.”
A
cél elérése és a folyamat elindítása érdekében az elit által
megálmodott egyesült Európa iránt elkötelezett politikusokat
ültetnek a kulcsfontosságú pozíciókba Európa szerte.
Olaszországban
Berlusconit Mario Monti, egy gazdasági szakember követi majd.
(Berlusconinak sok mindent elnézett az elit, de amint az eurót és
az eurózónát kezdte kritizálni sorsa megpecsételődött.)
Monti
a Yale egyetemen szerezte diplomáját, az Európai Bizottság tagja
és a Trilaterális Bizottság európai ágának elnöke, mellesleg a
Bilderberg csoport tagja.
Görögországban
George Papandreou helyére Lucas Papademos kerül.
Papademos
a Harvard Egyetemen végezte tanulmányait, korábban a görög
központi bank elnöke és az Európai Központi Bank alelnöke,
valamint a bostoni Fed vezető közgazdásza volt. Papademos szintén
tagja a Trilaterális Bizottságnak.
Nem
figyelemre méltó, hogy az elitista szervezetek tagjai egymás után
jelennek meg a legfontosabb pozíciókban?
Milyen
is lesz ez az új Európa? A Daily
Mail cikke a
„Negyedik Birodalom felemelkedéséhez hasonlítja Németország
európai térnyerését” és a következő igen megdöbbentő
megállapítást teszi a mélyebb gazdasági integrációt illetően:„Ez a szuverenitás teljes elvesztését jelentené azokban az országokban, melyek egykor a Harmadik Birodalom vasökle alatt léteztek 70 évvel ezelőtt.
Ne legyenek kételyeink a pénzügyi uniót illetően. Az új pénzügyi rendszer közös gazdaságpolitikát, egységes adórendszert, egységes társadalombiztosítási rendszert, közös adósságot, egyesített gazdaságot és egyetlen, közös pénzügyminisztert jelent, és valamennyi német.
Nem
hangzik túl jól. Az elit azonban ezt akarja. Mint mindig, a cél
most is még több hatalmat szerezni.
Egyelőre
Európa lakossága nem akarja ezt az új európai „valamit”.
Ezért van szükség még több káoszra, bizonytalanságra és
félelemre.
Ezért
biztos, hogy összeomlás jön.
Az
elit reményei szerint a válság után létrejöhet mindenkori
álmuk: egy olyan új, szorosan integrált európai birodalom,
amilyet a világ az ókori Róma bukása óta nem látott.A kínai kassza is kiürül
Forrás: The
Daily Bell
Az
Economist cikkéből: A cégeknek fogy a pénze, ami súlyos
következményekkel jár dolgozóik számára… Egyre több munkás
nem kapja meg bérét… Az infláció visszaszorítása érdekében
tett erőfeszítések fájdalmas mellékhatásokkal járnak. Kínában
az egyre szűkülő hitellehetőségek miatt a pénzszűkében levő
vállalatok felfüggesztették a bérek kifizetését a fizikai
munkát végző dolgozók számára. Ma már a korábban irigyelt
állami szektor is érzi a pénzhiányt. A sok ezer kilométeres
vasúthálózaton folyó munkák szinte teljesen leálltak, a
munkások pedig arra panaszkodnak, hogy nem kapták meg fizetésüket.
Milyen
üzenetet próbálnak a társadalom felé közvetíteni Kínáról?
„Ezek a kommunisták Kínában aztán tényleg tudják, hogyan kell
vezetni egy kapitalista gazdaságot! Európánál vagy Amerikánál
jobban csinálják, az biztos! A szocializmus valahogyan „kiokosítja”
az embereket.”
Mi
egy kicsit másképpen látjuk a helyzetet. Az Economist szerkesztői,
akik mellesleg még soha nem találkoztak olyan diktatúrával,
amiről ne tudtak volna egy-két jó szót szólni, úgy tűnik falba
ütköztek Kína esetében. A kapitalizmus reménysége (a kommunista
Kína) le van égve, a földet érés pedig nem lesz zökkenőmentes.
Miután
évekig dicshimnuszokat zengtek Kínáról és az élettel teli kínai
„szabadpiacról” az Economist szerkesztői szemben találták
magukat a rideg valósággal, melynek eredménye a kínai kommunisták
hiperaktív, a lehetetlenségig stimulált gazdaságának
lepadlózását taglaló fenti gúnyirat.
Ezt
természetesen nekünk nem kellene értenünk. Ez a társadalmi
üzenet az elitnek szól, végtére is a kínai kommunisták gyilkos
önkényuralmi gazdasága a nyugati anarchista és „szabad”
gazdasággal szemben sok mindent jól csinált. Néhány további
szemelvény a cikkből:Kínában általában a nagyszámú és sokszor igen messziről bejáró ingázók az elsők, akik a pénzhiányt megérzik. Egy februári törvénymódosítás megtiltja a munkaadóknak a fizetések visszatartását, amennyiben a cégnek a szükséges pénz rendelkezésére áll. A törvény sajnos nem sokat javított a 150 millió vidéki ingázó helyzetén, akik a fizikai munka oroszlánrészét végzik az országban. A 2008-ban előirányzott 600 milliárd dolláros élénkítő csomagot nagyjából elköltötték. A központi kormány utasította az állami bankokat, hogy fogják vissza a hitelezést az infláció megfékezése érdekében, ami a július hónappal záródó 12-hónapos időszak alatt 6,5% volt, majd szeptemberre 6,1%-ra csökkent.
A Wenzhou városában az elmúlt hetek során kialakult hitelválság eredményeként több tucat üzletember, cégét magára hagyva elmenekült, több ezer dolgozót hagyva maga mögött kifizetetlenül. Az állami cégek sincsenek sokkal jobb helyzetben. A sínfektetés két rekordéve után a vasút is súlyos gondoknak néz elébe. A kormány meggondolta magát korábbi gyorsvasút-építési elképzeléseiket illetően, miután júliusban két halálos kimenetelű szerencsétlenség is történt.
A döntésben ugyanakkor jelentős szerepe volt a hitelforrások kiapadásának is. Az angol nyelven megjelenő China Daily lap szerint a vasútiparban dolgozó ingázók jelentős része hónapok óta nem kapott fizetést. Az elégedetlenség egyre nő a munkások körében. Az állami média által idézett egyik vasúti vezető elmondta, hogy a China Railway Engineering Corporation, az ország legnagyobb mérnöki cégének dolgozói július óta 2000 keresetet adtak be a hatóságoknak. Egy másik lap, az Economic Information Daily szerint a pekingi vezetést rendkívüli módon aggasztja a sok bérhátralék és a tiltakozások növekvő száma. A cikkből kiderül, hogy a vasúti projekteknek mindössze egyharmada halad a tervek szerint.
A
hatalmi elit nyilván szerette volna szembeállítani Kína
„életerős” és kvázi felülről irányított gazdaságát
(saját jelzőik) a nyugat kaotikus és irányíthatatlan (saját
jelzőik) gazdaságával, de úgy tűnik Kína a vártnál gyorsabb
ütemben esik darabokra. Az állami kézben levő kínai központi
bank nem kezeli túl jól a földet érést.
A
rothadó, üresen
tátongó kínai városok és
hitvány, dülöngélő felhőkarcolók, a tékozló és korrupt
központi bank, a menekülő vállalkozók és az egész országban
erősödő erőszakhullám (ami olyan súlyos, hogy hivatalosan már
nem is írnak róla) komoly jelzések a probléma súlyosságát
illetően.
A
kínai csoda halott. Annyira mondhatjuk valódinak, mint amennyire a
késői huszadik század fogyasztói őrülete az anglo-amerikai
„zsenialitás” termékének tudható be. Nem. A modern,
irányított történelem lényege nem más, mint az elit által
irányított pénzalapú élénkítés és központi banki bőkezűség.
Aki ezermilliárdok felett rendelkezik, az egész világ felett
rendelkezik. Ilyen egyszerű. Ez nemcsak az Egyesült Államokra, de
Kínára is igaz.
Mi
valóságos akkor Kínában? A fejlődés jelenlegi állapota? Netán
a pénzügyi hatalom? A kínai központi bank, a nyugati központi
bankokhoz hasonlóan, több tízmilliárd dollárt tud meglebegtetni,
hogy elhitesse a világgal a kínai csoda valódiságát. Igen, a
kínai nép egy ősi, bölcs és hatalmas kultúra örököse, de egy
országot nem lehet 30 év alatt felépíteni. Vagy igen?
Szerintünk
nem. Központi banki szuperpénz nélkül nem lehetséges. Tőlünk
azonban azt várják, hogy ennek ellenére elhiggyük a csodát,
ahogyan azt is el kell hinnünk, hogy a kínai központi bank
zseniális technokratái képesek lesznek „zökkenőmentesen
landolni” ezzel a hatalmas országgal, akármit is értenek
ezalatt. Hát hazudna nekünk az elit? Tényleg megtenné?
Amikor
eljön az összeomlás, márpedig jön, a háromlábú szék
mindhárom lába kitörik. Amerika, Európa ÉS Kína sem lesz képes
tovább hajtani a modern, központi bankrendszeren alapuló
gazdaságot. A világ a történelem eddigi legnagyobb válságába
süllyed. Hogyan tovább?
Az
elit vajon a függöny mögött várja, hogy bonyolult projektjük
következő jelenetét elkezdhessék? És mi lesz az? A világkormány?Vajon Görögország Izland példáját követve a bankok helyett az országot menti meg?
Izland nem a bankokat mentette meg, hanem saját gazdaságát
Izland
ajtót mutatott a bankoknak és gazdasága ma jobb állapotban van
szinte minden olyan ország gazdaságánál, akik hagyták, hogy a
bankok diktáljanak.
Barry
Ritholtz májusban
a következőket mondta:„A bankok kimentése helyett, amit mellesleg Izland nem tudott volna kivitelezni, inkább biztosítékot nyújtott a betétekre (ahogyan azt az FDIC is teszi) és hagyták, hogy a kapitalizmus természetes folyamata tegye a dolgát.”
Most
sokkal jobb helyzetben vannak, mint az USA vagy Írország, akik nem
ezt az utat követték.
Más
nemzetekkel, például az Egyesült Államokkal és Írországgal
ellentétben, akik milliárdokat pumpáltak pénzintézeteikbe, hogy
felszínen tartsák azokat, Izland a legnagyobb hitelezőket
vagyongondnokság alá helyezte. Úgy döntött nem fogja megvédeni
az ország bankjainak hitelezőit, akiknek eszközei 209 milliárd
dollárra, az ország GDP-jének 11-szeresére dagadtak.
„Izland
helyesen cselekedett, azzal hogy biztosította kifizetési
rendszerének folyamatos működését, és hagyta, hogy a hitelezők,
nem pedig az adófizetők, állják a veszteséget,” mondta Joseph
Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel díjas közgazdásza. „Írország
ezzel szemben mindent rosszul csinált. Ők a legrosszabb modellt
követték.”
Írország
a bankok valamennyi kötelezettségére garanciát nyújtott, amikor
azok bajba jutottak és eddig 46 milliárd eurót pumpált a
pénzintézetekbe, a csőd szélére sodorva az országot. Ezek után
kénytelen volt elfogadni az Unió mentőcsomagját.
A
nagy bankrendszerrel rendelkező országok követhetnék Izland
példáját, mondja Adriaan van der Knaap, az UBS AG vezérigazgatója.
„Egy
ilyen döntés nem zavarná meg a pénzrendszert,” mondja van der
Knaap, aki korábban Izland bankhatározati bizottságának
tanácsadója volt.
Arni
Pall Arnason, Izland gazdasági minisztere azt mondja, hogy a döntés,
miszerint a hitelezők osztoztak az ország pénzügyi veszteségein,
megmentette az ország jövőjét.
„Amennyiben
garanciát adtunk volna a bankok kötelezettségeire, ugyan olyan
helyzetben lennénk, mint Írország,” mondja Arnason.
„Kezdetben
a bankok és egyéb európai pénzintézetek azt mondták nekünk,
hogy soha többet nem fognak hitelt nyújtani Izlandnak,” mondja
Einarsdottir. „Akkor 10 év volt, majd 5, most pedig azt mondják,
hogy ismét lehet szó hitelről.”
Még
az IMF
is dicsérte Izland
stratégiáját:Az első olyan országként, amely a globális gazdasági válság teljes erejét megtapasztalta, Izland egyesek szerint tökéletes példája annak, hogyan lehet a társadalmi szerkezet elpusztítása nélkül legyőzni egy mély gazdasági válságot.
Görögország előtt ugyanez a döntés áll
George
Papandreou, görög miniszterelnök a demokráciát választotta,
amikor bejelentette, hogy népszavazást tartanak az Unió és az IMF
által a mentőcsomag fejében rájuk rótt drákói megszorító
intézkedésekről.
(Pontosabban
fogalmazva azokról a csökkentésekről, amelyeket Görögországnak
a neki hitelező és a csődje esetén sokat vesztő, nagy európai
bankok megmentéséért kell végrehajtania, nem beszélve az európai
bankokkal szorosan összefonódott Wall Street-i bankokról, akik
szintén hatalmas összegeket veszítenének egy görög csőd
esetén.)
A
helyzet ismerős. Ez történt 2008 vége és 2009 eleje táján,
amikor a Wall Street hatalmas mennyiségű rossz hitelt folyósított
és felmerült kimentésének kérdése.
A
különbség, hogy az Egyesült Államokban nem tartottak
népszavazást. A Bush kormány közölte a kongresszussal, hogy ha
nem hagyják jóvá azonnal és feltétel nélkül a hatalmas
mentőcsomagot, „gazdasági Armageddonra” számíthatnak. (Hank
Paulson, akkori pénzügyminiszter, mentőcsomag hiányában a
szükségállapot elrendelését is kilátásba helyezte.)
Természetesen a kongresszus azonnal engedelmeskedett. Hank Paulson,
Ben Bernanke és Timothy Geithner (a New Yorki Fed vezetőjeként)
elkezdték lapátolni a pénzt a bankokba. Az Obama kormány (és
Geithner, most már, mint pénzügyminiszter) pedig még nagyobb
tételben folytatta.
Tehát
ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a Wall Street viselje tetteinek
és hanyagságának következményeit, kimentették és inkább az
adófizetőkre hárították a terhek és következmények viselését.
A
helyzet valószínűleg másképp alakult volna, ha az amerikaiakat
is megkérdezik. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak
nagytöbbsége ellenzi a mentőcsomagokat. A legkevesebb az lett
volna, hogy szigorú feltételekhez kössék a mentőcsomagok
folyósítását, így a bankok kénytelenek lettek volna lenyelni az
általuk nyújtott uzsorahitelek miatti veszteségeket, vagy segíteni
a lakástulajdonosok jelzáloghiteleinek csökkentésében.
Elvárhatták volna tőlük azt is, hogy javítsák a kisebb helyi
bankok tőkeállományát és szigorúbb rendelkezések elfogadását.
Az EU-n most már csak a korlátlan pénznyomtatás „segíthet”
Forrás: The
Daily Bell
Köszönjük
Németország… Az EU vezetők közül egyedül Angela Merkel
érkezett a szerdai csúcsra szilárd felhatalmazással. Figyelemre
méltó pillanat. Tudomásom szerint soha nem volt példa arra, hogy
egy nemzeti parlament előzetes szavazást követelt és tartott
volna egy EU megállapodást illetően. Egy ilyen elv bevezetésével
talán elkerülhettük volna a korábbi könyörtelen
egyezménymocsarat és az Európai Bizottság épületében létrejött
titkos megállapodások eredményeként megvalósult EU
hatalomerősödést. Köszönjük Németország. Köszönjük a német
alkotmánybíráknak, hogy vétójogot biztosítottak a Bundestag-nak
a nemzeti szuverenitás rovására történő EU túlkapások ellen.
– UK Telegraph, Ambrose Evans-Pritchard
A
társadalom felé közvetített domináns üzenet: Európa
végre megkapta a probléma kezeléséhez szükséges mentőcsomagot.
Miért nem voltak erre képesek korábban? A politikusok az utolsó
pillanatig húzzák az időt…
A
Daily Bell elemzése:
Természetesen
mára mindenki értesült az EU „csodálatos” mentőcsomagjáról.
A fent idézett cikkből azonban kiderül, miért nem fog működni.
Le a kalappal Ambrose előtt. A fővonalas médiától nem szoktuk
meg az ilyen egyenes megfogalmazást, még a Telegraph-tól sem.
Az
eurokrata zsenik által rendszeresen bejelentett „csodák” nem
egyebek, mint az elit domináns üzenetei a tömegek számára: A
válságokat a legokosabb emberek hivatottak megoldani… és a
kormány vezető beosztású tagjai azok, akik ezzel a kvalitással
rendelkeznek. Hiszen éppen ezért vannak ilyen pozícióban, hogy
megoldják a számunkra, egyszerű halandók számára túl összetett
problémákat.
A
valóság sajnos kissé eltér ettől. A bajokat, amikre sokszor nem
létezik megoldás, pont a kormányok okozzák. Elképzelhető, hogy
az euró válság is éppen ilyen. A monetáris merevség, az
irányíthatatlanná vált adósságok és a banki fizetésképtelenség
rosszindulatú keveréke úgy tűnik eleve bukásra ítélt és
irrelevánssá tett minden potenciális megoldást.
A
fenti cikk nem indul kedvezően. Igazából nem derül, ki miért is
kellene köszönetet mondanunk Németországnak, de most nem
Pritchard hálájának iróniáját akarjuk elemezni, hanem
következtetéseit.„A szomorú igazság, hogy Merkel és az EU javaslatai ostobák, a pénzügyi manőverezés, szemfényvesztés és bűvészmutatványok legrosszabb példái. Ahogyan arra számos közgazdász rámutatott, a javaslatok a kockázatok koncentrációjához vezetnek. Németország 211 milliárd eurós hozzájárulása az alaphoz technikailag nem sérül, de a nagy, vagy esetleg teljes veszteség kockázata jelentősen nő. A hitelező államok a görög, portugál és olasz adóssággal szembeni védett pozícióból a legrosszabb helyzetbe kerülnek.
Színvallásra kényszeríthetik az illetékeseket, de az eredmény könnyen Franciaország és számos egyéb állam leminősítése lehet. A válság terjedését lelassítás helyett felgyorsítaná. Miért akarna Németország ilyen destruktív politikát követni? Mert nem meri átlépni a 211 milliárd eurós vörös vonalat, ami szimbolikus fontosságúvá vált a Bundestag-ban és mert ideológiai és társadalmi okok miatt elvetették az egyetlen megoldást, ami még megállíthatná az eurozóna válságát: az Európai Központi Bank teljes tüzérségi erejének bevetését.
Egyértelmű, hogy euro-földön szükség van egy igazi hitelezőre, akihez végső kétségbeesésükben fordulhatnak a bajbajutottak. Igen. Fennáll a kockázat, hogy az EKB kötvényvásárlásai a deficit krónikus pénzesítésévé fajulnak. Annak viszont még nagyobb a kockázata, hogy az EFSF, a javaslatok szerint, egy katasztrofális eseménysorozatot fog beindítani.”
Ez
a három bekezdés összefoglalja a probléma lényegét. Az EU
központi bankja nem tud elegendő mennyiségű pénzt nyomtatni a
növekvő adósságválság hatástalanítására. Az Egyesült
Államokban a Fed 16.000 milliárd dollár értékben nyújtott
rövidtávú kölcsönöket a beragadt piacoknak 2008 elején.
Legutóbb pedig úgy 75.000 milliárd dollárt garantált a Bank of
America rossz derivatíva kölcsöneiért. [Megint a derivatívák!]
Ezek
óriási számok! Nincs ember, aki fel tudná fogni mit jelent 75.000
milliárd dollár. Szerintem ez olyan, mint elképzelni a végtelent.
Ezért írunk olyan sokszor arról, hogy a dolláralapú
tartalékrendszer meghalt, a halál ideje pedig 2008 volt. Nem
lehetséges ilyen mennyiségű pénzt kibocsátani. Az összeg
felfoghatatlansága elárulja a turpisságot.
Ugyanakkor
bizonyos értelemben az ilyen agresszív intézkedések egyelőre
működni látszanak. A rendszer, a káosz és végromlás ellenére,
még tovább vánszorog. A központi bankok által kibocsátott, a
stabilitást célzó, felfoghatatlan mennyiségű pénzek egy ideig
még működnek.
Hosszú
távon szerintünk nem fognak, de a rövidtávú gyorsmegoldásokat
kereső politikusok és bankárok számára elfogadható válasznak
tűnik a lehetetlen összegekkel való dobálózás, amivel az
eredendő problémát, a túlságosan nagy tőkeáttétet próbálják
eltalálni.
Erre
próbál Evans-Pritchard rámutatni cikkében. Hasonlítsuk össze a
16.000 milliárd és 75.000 milliárd dollárt az EU által a
tagállamoktól nagy nehezen kisarcolt 400 milliárd euróval. Csepp
a tengerben.
Evans-Pritchard
rátapintott a probléma lényegére. Az Egyesült Államokban a Fed
annyi pénzt bocsát ki amennyit akar. Az EU központi bankja ezt nem
teheti meg. Így nem marad más, mint tovább vitázni a
mentőcsomagokra szánt fix összegekről, amikor végtelen
mennyiségű pénzre lenne szükség. Az „elég” soha nem lesz
elég.
Ez
történik, amikor egy (a kormány ígéretén alapuló) fiat-pénz
összeomlik. A központi bankok csak nyomtatnak, nyomtatnak
végeláthatatlanul, amíg a szóban forgó pénz teljesen
elértéktelenedik vagy beüt egy válság, ami legalább a bankok
némelyikét megmenti a fennálló gazdasági szerkezet keretein
belül. Az EU a második eshetőséget reméli, de jelenleg úgy
tűnik, néhány kártyája hiányzik ahhoz, hogy övé legyen a kör.
Ilyen korlátlan hatalmú tüzérségi erővel jelenleg csak a Fed
rendelkezik.
Természetesen
azt szeretnénk, ha ez a romlott rendszer teljesen összeomlana. Egy
ilyen esemény sokakat, legtöbbünket, szörnyen nehéz helyzetbe
hozna, de monetáris infláción és háborún keresztül menteni meg
a rendszert még szörnyűbb. Ha összeomlana a rendszer, a
szörnyűségnek legalább lenne értelme.
Evans
Pritchard elmagyarázza a probléma forrását. Korlátlan
pénznyomtatás nélkül semmilyen „mentőcsomag” nem lesz
elegendő. Az EU-t csak az Európai Központi Bank pénznyomtatása
mentheti meg. Az igazi kérdés tehát az EU-hívők és befektetők
(vagy nem befektetők) számára: Megkapja-e az EKB a korlátlan
pénznyomtatási hatalmat valamikor a közeljövőben? Ki mit gondol?
És ha nem, hogyan tovább…?A derivatívákról közérthetően
A derivatíva piac közérthető magyarázata
Heidi
egy detroiti bár tulajdonosa. Egy napon rájön, hogy szinte minden
vendége munkanélküli alkoholista, és már nem igen engedhetik meg
maguknak, hogy bárjába járjanak. A probléma megoldására Heidi
új marketing tervvel áll elő, aminek lényege, hogy vendégeinek
nem kell azonnal fizetniük az elfogyasztott italokért, azaz hitelre
ihatnak. Az egyes vendégek fogyasztását egy könyvben vezeti.
Hamarosan
elterjed a hír, hogy Heidi bárjában hitelre lehet inni és ennek
eredményeként egyre többen kezdik látogatni a szórakozóhelyet.
Hamarosan Heidi bárja lesz Detroit leglátogatottabb szórakozóhelye.
Mivel
a vendégeknek nem kell azonnal fizetniük a fogyasztott italokért
nem tiltakoznak, amikor Heidi időről időre megemeli a bor és a
sör, a két legnépszerűbb ital árát. Ennek eredményeként a bár
bruttó forgalma komoly emelkedésnek indul.
A
helyi bank fiatal és dinamikus alelnöke rájön, hogy ezek a
vendég-hitelek értékes eszközök lehetnek a jövőben
és megemeli Heidi hitelkorlátját. Nem lát kockázatot a dologban,
hiszen fedezetként ott vannak a munkanélküli alkoholisták
adósságai.
A
bank központjában a tőzsdei szakértők ezeket a vendég-hiteleket
ITALKÖTVÉNNYÉ, ALKESZKÖTVÉNNYÉ és RÓKAKÖTVÉNNYÉ alakítják.
Ezeket az értékpapírokat azután csomagok részeként nemzetközi
értékpapírpiacokon forgalomba hozzák. A naiv befektetők nem
igazán értik, hogy a számukra AAA minősítésű, biztosított
kötvényként eladott értékpapírok valójában munkanélküli
alkoholisták adósságai. Ennek ellenére a kötvényárak egyre
emelkednek és az értékpapírok hamarosan a legkapósabb eszközzé
válnak az ország brókercégeinél. Egy napon, bár a kötvényárak
még mindig emelkednek, a helyi bank kockázati igazgatója úgy dönt
ideje behajtani a Heidi bárjába járó italozók által
felhalmozott adósságokat. Az igazgató kiértesíti Heidit.
Heidi
követeli az adósságok megfizetését alkoholista vendégeitől, de
lévén ők valamennyien munkanélküli alkoholisták nem tudják
visszafizetni az elfogyasztott italok ellenértékét. Mivel Heidi
nem tudja teljesíteni a bank követelését kénytelen csődöt
jelenteni. A bár bezár és a tizenegy alkalmazott elveszíti
állását.
Egyik
napról a másikra az ITALKÖTVÉNYEK, ALKESZKÖTVÉNYEK és
RÓKAKÖTVÉNYEK értéke 90%-ot zuhan. Az összeomlott kötvények
miatti értékvesztés hatására a bank elveszíti likviditását,
így nem tud újabb kölcsönöket folyósítani, befagyasztja
hiteleit és leáll helyi gazdasági tevékenységével.
Heidi
beszállítói nagyvonalúan hosszú fizetési határidővel
szállítottak a bárnak és saját cégük nyugdíjalapjait is
különböző KÖTVÉNYEKBE, azaz kölcsönalapú értékpapírokba
fektették. Most rájönnek, hogy nemcsak Heidi irányukba fennálló
tartozását kell veszteségként leírniuk, hanem saját kötvényeik
feltételezett értékének 90%-át is elveszítették.
Borbeszállítója csődöt jelent és lehúzza a három generáció
óta működő cég redőnyét. Sörbeszállítóját felvásárolja
egyik riválisa, aki azonnal bezárja az üzemet és elbocsátja
annak 150 dolgozóját.
Szerencsére
a bankot, a brókerházat és azok vezetőit kimenti egy multi-millió
dolláros, feltétel nélküli készpénzinjekció, amit kormánybéli
barátaik nyújtanak számukra. A mentőcsomaghoz szükséges pénzt
középosztálybeli, antialkoholista alkalmazottak adóemeléséből
teremtik elő, akik sohasem jártak Heidi bárjában.
Most
már mindenki érti? Így talán könnyebb átlátni a koncepció
lényegét…A derivatíva válság, ami elpusztíthatja a jelenlegi pénzügyi rendszert
Forrás: The
Economic Collapse
Sok
ember nem is sejti, hogy a Wall Street mára egy óriási pénzügyi
kaszinóvá alakult. A nagy Wall Street-i bankok évi sok tízmilliárd
dollárt keresnek a derivatívapiacon
és a pénzvilágban senki sem akarja, hogy a buli véget érjen.
A
„derivatíva” (származékos vagy derivatív ügylet,
származtatott ügylet), mint fogalom bonyolultnak hangzik, de
igazából nem nehéz megérteni mit is takar. Tulajdonképpen csak
egy szakmai kifejezés, ami nem más, mint egy tét valamilyen
ügyletre.
Eredetileg
ezeket a téteket kockázati fedezetként használták, de mára a
derivatíva piac soha nem látott kiterjedésű spekulációs piaccá
nőtte ki magát. A globális derivatíva piac spekulatív értékét
600 ezermilliárd és 1,5 ezerbillió (1,5 x 1015) dollár közötti
értékre becsülik.
Ne
feledjük, hogy az egész világ GDP-je körülbelül 65 ezermilliárd
dollár. A derivatíva ügyletek olyan mértékű veszélyt
jelentenek a globális pénzügyi rendszer számára, hogy Warren
Buffet egyszer „pénzügyi
tömegpusztító fegyvernek” nevezte.
A
világot irányító hatalmak egyelőre a kaszinó életben tartását
látják jónak, de ez a szemétből épült hatalmas hegy
előbb-utóbb a világra szakad majd.
Amikor
ez megtörténik az eredményeként kialakuló derivatíva válság
az egész globális pénzügyi rendszert elpusztíthatja.
Sokan
azért nem beszélnek a derivatívákról, mert nem értik miről is
van szó. Talán néhány meghatározás segíthet ebben.
Egy Bloomberg
cikk a
következőképpen próbálja körülírni:„A derivatívák a spekulációkkal szemben fedezetül szolgáló pénzügyi eszközök. Értékpapírokból, kötvényekből, kölcsönökből, valutákból és árukból származnak vagy adott esetben bizonyos eseményekhez kötődnek, ami lehet például az időjárásban vagy a kamatokban történő változás.”
A
kulcsszó a „spekuláció”. A Wall Street kereskedői mindent
spekuláció tárgyává tesznek.
Az Investopedia a
következőképpen írja körül a derivatívák fogalmát:„Olyan értékpapír, amelynek értéke egy másik mögöttes eszközből származik. Maga a derivatíva tulajdonképpen egy szerződés kettő vagy több fél között. Értékét a mögöttes eszköz értékének ingadozása határozza meg. A leggyakoribb ilyen mögöttes eszközök a részvények, kötvények, áruk, valuták, kamatok és piaci indexek. A legtöbb derivatívára a magas tőkeáttét jellemző.”
Egy
derivatívának nincs saját értéke. A derivatíva tulajdonképpen
egy külön tét. Ezekre a külön tétekre általában a magas
tőkeáttét jellemző.
Mára
a pénzvilágban ezek a külön tétek irányíthatatlanná váltak.
Szinte mindenre lehet külön tétet tenni és a nagy Wall Street-i
bankok óriási pénzeket keresnek rajtuk. Ennek a rendszernek szinte
egyáltalán nincsenek szabályai és teljes egészében a nagy
nemzetközi bankok uralják.
Az
elmúlt néhány évtized során a derivatíva piac mérete
megsokszorozódott. Graham
Summers,
a Phoenix Capital Research vezetőjének becslése szerint a globális
derivatíva piac spekulatív értéke megközelíti az 1,4 ezerbillió
dollárt 1,4 (1,4 x 1015) és a Seeking Alpha számára írt cikkében
megpróbálja szemléltetni az összeg méretét:Ha a világ összes részvényének az értékét összeadjuk, teljes piaci tőkésített értékként 36 ezermilliárd dollárt kapunk. Ugyanezt a kötvényekkel elvégezve körülbelül 72 ezermilliárd dollár jön ki. A derivatíva piac értéke ezzel szemben 1,4 ezerbillió dollár.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szám mesefilmbe illő nagyságúnak hangzik, ezért megpróbálom másképpen is szemléltetni.
1,4 ezerbillió dollár:
A világ valamennyi értéktőzsdéjének 40-szerese,
A világ összes részvényének és kötvényének a 10-szerese,
A világ GDP-jének a 23-szorosa.
Az
ezerbillió egy nagyon nagy szám. Ha most azonnal elkezdenénk
számolni 32 millió évre lenne szükségünk, hogy elérjünk 1
ezerbillióig.
Igen,
a srácok ott a Wall Street-en nagyon elszabadultak. A legtöbb ember
nem tudja, de a 2008-as válságot is javarészt a derivatív
ügyleteknek köszönhetjük és minden bizonnyal a derivatívák
lesznek a következő válság kirobbantói is.
A
derivatívákban levő legnagyobb kitettséggel jelenleg a JP Morgan
Chase, Bank of America, Goldman Sachs, Citigroup, Wells Fargo és a
HSBC Bank USA rendelkeznek, a Morgan Stanley-ről nem is beszélve.
Mint láthatjuk pont az „elbukni túl nagy bankok” rendelkeznek a
legnagyobb kitettséggel.
Amikor
„robbantják a bankot”, mindenki veszíteni fog. A világ
országainak kormányai előléphetnek, hogy megpróbáljanak
mindenkit kimenteni, de az egész világon nincs annyi pénz, ami
képes lenne a derivatíva piac robbanásából származó romokat
helyreállítani. [Így állhatnak majd elő egy teljesen új
rendszerrel, és csakis így lesz hajlandó a világ ezt az új
rendszert elfogadni. - Szerkesztő]
Minden
eddiginél nagyobb derivatíva válság közeledik.
Mostantól
érdemes figyelni a hírekben a „derivatíva/származékos
ügyletek” vagy „derivatíva válság” kifejezések említését.
Amikor ez a válság ideér, a gazdaság villámgyorsan fog darabokra
esni.
Lehetséges, hogy valójában egyetlen szuper-társaság irányítja a globális gazdaságot?
A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-át felügyeli
1318
transznacionális társaság alkotja a globális gazdaság magját -
a vonalak az egyes társaságok között a tulajdonrész meglétét
jelzik
A
Zürichi Egyetem által végzett kutatás „bebizonyította”, hogy
egy bizonyos cégekből, főleg bankokból álló csoport óriási
hatalommal rendelkezik a világ gazdasága felett. A tanulmány a
világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti
tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a
globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető
„térképet”.
A
kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy
szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett
rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének
vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb
20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel. A szoros
kapcsolat ugyanakkor azt jelenti, hogy ez a hálózat rendkívül
sérülékeny is egyben.
„Tulajdonképpen
a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,”
mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex
rendszerelméleti kutatója, a PLoS One folyóiratban hamarosan
megjelenő tanulmány társszerzője.
A
tanulmányban leírt egyes feltételezéseket kritika is érte,
például, hogy a tulajdonrészt a csoport feletti hatalommal,
irányítással teszi egyenlővé. A svájci kutatóknak azonban
nincs miről vitatkozni, ők csupán a természetben megtalálható
rendszerek modellezésére használt matematikai képleteket
alkalmazták a világgazdaságra, a 37 millió társaság és
befektető adatait tartalmazó Orbis 2007 adatbázisból származó
információk felhasználásával.
John
Driffil, a University of London közgazdásza, makrogazdasági
szakértő, a New Scientist magazinnak elmondta, hogy a tanulmány
értéke nem abban rejlik, hogy megállapítja, kik is uralják a
világgazdaságot, hanem abban, hogy fényt derít a világ
legnagyobb cégei között fennálló szoros kapcsolatokra.
A
2008-as gazdasági összeomlás megmutatta, hogy az ilyen szoros
egybefonódott hálózatok rendkívül sérülékenyek lehetnek. „Ha
egy cég bajban van, a probléma továbbterjed,” mondja
Glattfelder.
A
kutatás még további elemzéseket igényel, de az eredmények
rendkívül hasznosak lehetnek a globális vagyonhálózat gyenge
pontjainak feltárásában és a jövőbeli
katasztrófák megakadályozásában. A összekapcsolódások
megvizsgálása arra is rámutathat, hogy az összeesküvés
elméletekkel ellentétben, a cégek nem a világ feletti uralomért,
hanem üzleti okból csatlakoznak a hálózathoz. [A
piramis alján nem tudják mi történik a piramis tetején -
Szerkesztő] A
147 cég túl sok egyéni érdeket képvisel ahhoz, hogy igazi
politikai hatalommal bírjon, bár az is igaz, hogy közös érdekből
képesek egyként cselekedni. A piaci reformok támogatói nagy
sajnálatára az egyik ilyen közös érdek pont a változások
iránti ellenállás.Rachman megmutatja Amerika végét
A tagadás nem egy stratégia… Nemrég összefutottam egy nyugállományba vonult diplomatával, aki büszkén mesélte, hogy ő találta ki a „hanyatlás kezelés” kifejezést, ami az 1945 utáni brit külpolitika központi feladata volt. „Sok kritikát kaptam,” meséli, „de azt hiszem a kifejezés hűen kifejezi akkori feladatunkat és szerintem jól végeztük a dolgunkat.” Egy mai amerikai diplomata, pláne politikus, soha nem merne hasonló nyilatkozatot tenni. Sajnos. Ha Amerika képes lenne nyíltan belátni, hogy globális hatalmának vége, sokkal egyszerűbb lenne racionális vitát indítani a helyzet kezeléséről. – Gideon Rachman, Financial Times
A
társadalom felé közvetített domináns üzenet: Nézzétek,
Amerika süllyed! Nincs mit tenni, fogadjuk el a helyzetet. Ilyen
előfordul időnként a történelem során.
A
Daily Bell helyzetelemzése
Régen
volt, amikor legutóbb felfigyeltünk Gideon Rachman valamelyik
írására a Financial Times-ban. Rachman szerint Amerika hanyatlása
egyszerűen elkerülhetetlen és nem a háborúra szomjazás és
monetáris összeomlás eredménye. Úgy gondolja egyszerűen fordult
a kocka.
A
mi véleményünk természetesen eltér ettől. Szerintünk Amerika
problémáit Amerika, vagy még inkább a központi bankokat
hatalmukban tartó elit családok csoportja és a háborúkhoz és
egyéb vállalkozásokhoz szükséges pénzt készségesen előállító
segítőik hozták Amerikára, akik egyik legfőbb célja a személyes
szabadságjogok eltörlése és egy általuk irányított
világkormány felállítása.
Ki
ez az ember, aki ilyen elkerülhetetlennek hangzó bizonyossággal
beszél Amerika végéről? Gideon Rachman 2006-ig a globális
felmelegedés, az Európai Unió és hasonló álügyek egyik vezető
szócsövének, a Financial Times-nak a vezető külpolitikai
tudósítója volt. Cikkei leginkább az amerikai külpolitikára, az
Európai Unióra és a globalizációra koncentrálnak valamint egy
blogot is vezet az FT.com weboldalán. 2008 decemberében „És most
a világkormány” címmel megjelent posztját számos blogger,
köztük Alex Jones is az elit világuralmi terveinek bizonyítékaként
említette.
Az
olvasottak alapján értelemszerű, hogy Rachman kiszámított terv
szerint, konkrét céllal írja cikkeit. Feladatai közé tartozik
kihangsúlyozni a hatalmi elit domináns üzenetét a társadalom
számára: „Amerika aranykora véget ért és semmi értelme ezért
bárkit is okolni vagy javító intézkedéseket hozni az
elkerülhetetlen megakadályozására.”
Természetesen
Amerika hanyatlásával azonos ütemben erősödik az
internacionalizmus. Amerika lakossága nagyon is útjában állt a
globalista terveknek, mert az Egyesült Államok a globális
kormányzás szempontjából kulturálisan disszonáns. Az országra
a republikánus kultúra jellemző, erős libertariánus
(szabadságpárti) táborral.
Amerika
nem Európa, bár az internetnek köszönhetően az európaiak is
kezdenek felébredni és egyre többen látják az egységes
világrend sötét felhőként fokozatosan rájuk nehezedő
elnyomását.
Eddig
nem sikerült elvenni a „vörös államok” (hagyományosan
republikánus) lakosságának fegyvereit, és ez nem a próbálkozás
hiányának köszönhető. Ez a populista tábor bizonyos fokig még
mindig hisz az individualizmusban és Amerika kivételes státuszában,
ami problémát jelent a világkormányt bevezetni kívánó elitnek.
Így lesz érthető a Financial Times alapozó munkájának
fontossága.
Amerika
hanyatlása természetesen nem az újságírók munkájának
eredménye. Az országot alapos jogi támadásokkal törték meg és
kötötték béklyóba egyre bővülő és fölösleges törvények
és rendelkezések hadával.
Amerika
bukásában fontos szerepe volt központi bankjának, a sávos
adózásnak, a hadseregnek és az informatikai-ipari komplexumnak,
ami úgy tűnik minden állampolgárt, főleg a törvénytisztelő
réteget, microchippel akar ellátni.
Rachman
persze másként látja a helyzetet:„Az a hit, hogy Amerika vezető helyzete megdönthetetlen, tette lehetővé az adósságplafon megemeléséről szóló vitát, ami majdnem államcsődhöz vezetett. Az igazi párbeszéd hiánya miatt az amerikai közvélemény nem elég felkészült az új korszakra, így az emberek reakciója a hazai problémákra nem lesz higgadt, sőt nagyon is dühös és irracionális visszahatások várhatók.”
Ez
az utolsó bekezdés sokat elárul. Az angloszféra elit, ahogy azt
eddig is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy mit szabadított
a világra. A mai internetes korszakban világméretű manipulációik
nem maradhatnak titokban és egyre több ember számára mutatkoznak
meg téveszthetetlenül. Információhiány idején az emberek egyre
inkább az Internet felé fordulnak, hogy megtalálják a problémák
forrását.
Az
elit mindenáron a világkormány hatalomra jutását akarja, ehhez
pedig káoszra és még nagyobb válságra van szüksége. Azzal is
tisztában vannak, hogy ilyen méretű nyomor megteremtésével
óvatosan kell bánjanak, hiszen az egész visszaüthet rájuk.
A
XXI. századot nem szabad összehasonlítanunk a XX. századdal. Az
elit elveszítette a hatalmat a média felett [bár gőzerővel
dolgoznak az Internet irányításán és korlátozásán is] és nem
képes homogén üzenetet közvetíteni a tömegek felé. Soha nem
volt tervük ennyire nyilvánvaló, mint most, így vigyázniuk kell,
hogy a folyamat előrehaladtával nehogy túlzott mértékben vagy
idő előtt tegyék irányukban ellenségessé az embereket.
A
lényeg, hogy az elit irányított hanyatlást akar. Muszáj kordában
tartaniuk a tömegeket, legalábbis egyelőre, miközben a
globalizmus szakadéka felé hajtják őket, hogy a megfelelő
pillanatban egyszerre lökhessenek le mindenkit.A Bank of England elnöke szerint minden idők legnagyobb pénzügyi válsága vár a világra
A világ minden idők eddigi legnagyobb pénzügyi válságával néz szembe, nyilatkozta a Bank of England elnöke tegnap
Sir
Mervyn King, a Bank of England elnöke
Sir
Mervyn King, az angol jegybank szerepét betöltő Bank of England
elnöke azt követően nyilatkozott, hogy a bank monetáris tanácsa
úgy döntött 75 milliárd font újonnan előállított pénzt
pumpál a gazdaságba, hogy végső kétségbeesésében megpróbálja
megakadályozni az újabb hitelválságot és a brit recessziót.
A
közgazdászok szerint a bank döntése a mennyiségi enyhítés vagy
eszközfelvásárlási program folytatásáról, azt mutatja, hogy a
pénzintézet egyre jobban aggódik a gazdaság helyzete miatt és
több hasonló döntés meghozatalát vetíti előre a jövőben.
Sir
Mervyn elmondta, hogy a bankot egy globális pénzügyi katasztrófa
előjelei kényszerítették az intézkedés meghozatalára.
„Ez
a legsúlyosabb pénzügyi válság, amit valaha láttunk, legalábbis
1930 óta nem volt ehhez fogható, de lehet, hogy annál is
súlyosabb. Nagyon szokatlan körülményekkel kell megbirkóznunk,
de fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és helyes döntéseket
hozzunk.”
A
döntés bejelentésekor a bank elmondta, hogy az eurózóna
adósságválsága komoly terhet jelent a bank pénzforrásai és a
pénzpiacok számára.
A
monetáris tanács (MPC – Monetary Policy Committee) azt is
elmondta, hogy az infláció miatt a háztartások valós bevételeire
nehezedő nyomás valamint a kormány kiadáscsökkentő intézkedései
egyre negatívabb hatással lesznek a hazai fogyasztásra.
A
kilátások romlása azt mutatja, hogy a mennyiségi enyhítés
elindítása helyes döntés volt, nyilatkozta a bank. A pénzügyi
szakértők szerint a bank döntése a „Titanic” katasztrófájához
hasonló léptékű csapás a nyugdíjasok, a nyugdíj előtt állók
és a megtakarítással rendelkezők számára. Sir Mervyn szerint ez
csekély áldozatnak számít, ha cserébe sikerül megmenteni a
gazdaságot a válságtól.
A
mennyiségi enyhítés azt jelenti, hogy a bank pénzt állít elő
elektronikus úton [virtuálisan], amiből eszközöket, például
államkötvényeket vásárol. Elméletben a bankok az így befolyt
készpénzt vállalkozói és személyi hitelek folyósítására
használják.
Az
államkötvények iránti kereslet növelésével, a mennyiségi
enyhítés, a kamatokból származó bevételek csökkenését idézi
elő, azaz a kötvénytulajdonosok kevesebb hozamra számíthatnak.
Az intézkedés kritikusai szerint ez növeli az inflációt és
gyengíti a font árfolyamát.
Az
angol Nyugdíjalapok Országos Szövetsége tegnap a tárgyalások
azonnali megkezdését sürgette a szövetség és a miniszterek
között, hogy megvitassák az intézkedés negatív hatásait a
kötvényhozamokra és a nyugdíjalapokra. Joanne Segars, a szövetség
ügyvezetője elmondta, hogy a mennyiségi enyhítés miatt a
munkaadóknak többet kell fizetni nyugdíjjárulék gyanánt és a
deficit növekedésével tovább nehezíti a járulékok kifizetését.
„Ez további terheket ró a munkaadókra olyan időkben, amikor a
gazdasági problémák miatt már eleve nehéz helyzetben vannak,”
mondta.
Ros
Altman, a Saga magazintól azt mondta, hogy az újabb mennyiségi
enyhítés egy igazi „Titanic szerencsétlenség”, ami még
mélyebb szegénységbe taszítja a nyugdíjasokat. Amellett, hogy
inflációnövelő hatással van a gazdaságra, a kötvényhozamok
csökkenése miatt az életjáradékok drágulnak, ami „lényegesen
kevesebb nyugdíjat jelent az újonnan nyugdíjba menőknek”.Az arany árfolyamának esése a gazdasági hadviselés része
Bob
Chapman legújabb elemzésének kivonata, International
Forecaster
Az
elmúlt két hétben tapasztalt zuhanás az arany és az ezüst
árfolyamában a korrupció és hatalmi arrogancia új fejezetét
nyitotta meg előttünk és még inkább egyértelművé tette
vezetőink burkolt gonoszságát. A múlt héten, egyetlen hét
leforgása alatt, az arany árfolyama csaknem 200, az ezüsté pedig
10 dollárral esett. 53 éve foglalkozunk arany és ezüst
befektetésekkel, de ehhez fogható 1987. október 19-e óta
nem történt, amikor a Bank of England 100 dollárért adta az
aranyat a Fed és az amerikai államkincstár utasítására, akik az
IMF-től vettek aranyat kölcsön.
Ez
nem volt legális, ami cseppet sem zavarta őket, hiszen ma már az
Illuminátus elit bármit megtehet. Ronald Reagen-nek köszönhetően
már sok évvel ezelőtt megalakult az „Elnöki Pénzpiaci
Munkacsoport”, amely legitimizálta a korrupciót, hogy a
pénzrendszer jobban alkalmazkodjon a gazdaságot uraló vállalati
önkényuralomhoz.
A
pénteki zárást követően tudatták velünk, hogy a Comex-et
irányító CME 21%-kal megemelte az arany, 16%-kal az ezüst és
18%-kal a réz értékesítéséhez szükséges fedezeti letétet.
Visszatekintve egyértelműen látszik, hogy a banki bennfentesek és
kereskedők már a hét elején tudtak ennek a hihetetlen méreteket
öltött pszichológiai háborúnak az elindításáról. Nem
kétséges, hogy a kormány manipulálta a piacokat. Ma Amerikában
és egyre több országban az ilyen bűntettek kifizetődnek.
Nézzük
a másik oldalt. A támadás csupán korlátozott mértékű kárt
képes okozni. A legfontosabb tényezők nem változtak, sőt
megerősödtek. A pénzügyi összeomlás elindult és hónapokig,
vagy akár évekig is eltarthat. Nem látunk a színfalak mögé, de
ismerjük a történelmet és tudjuk mi a végcél: egy világkormány
felállítása. Ilyenkor legjobb, ha az ember az időrendi sorrendre
hagyatkozik, ami alapján biztosabban megjósolhatjuk, mi következik.
Ezúttal tudjuk, hogy mélyponthoz közeledünk, mégpedig olyan
mélyhez, amilyet eddig még nem láttunk. A fő arany és
ezüstvásárlók repeshetnek az örömtől egy ilyen lehetőség
láttán. Rengeteg szuverén állam rendelkezik még komoly
dollártartalékokkal, és pont egy ilyen alkalomra vártak, hogy
dollárjukért „olcsó” aranyat és ezüstöt vehessenek. A mai
arany- és ezüstpiaci körülmények igen eltérnek a két évvel
ezelőttitől. A nagyjátékosok most vesznek. Korábban ennek az
ellentéte volt igaz, hiszen a legtöbb szuverén állam évről évre
csak eladott és mindkét nemesfém gyenge kezekből erős kezekbe
vándorolt.
A
monetáris és pénzügyi helyzet Európában, Nagy-Britanniában és
az Egyesült Államokban romokban hever. A magánkézben levő
Federal Reserve, a Bank of England és az Európai Központi Bank
elveszítették hitelességüket. Mit hozott az új „kártyaleosztás”
(„Operation Twist” – a Fed új pénzpolitikája)? A kötvények
árfolyama erősödött, az értékpiacokon pedig egy tájfun söpört
végig. A Fed nem merte elindítani a harmadik mennyiségi enyhítést,
és ha nem állnak elő valami új ötlettel a DOW több ezer pontot
zuhanhat. Az arany- és ezüstárfolyamok által elszenvedett
veszteség már bekerült a történelemkönyvekbe és megindult az
emelkedés. Túl sokan akarnak megszabadulni devizájuktól, ahhoz,
hogy alacsonyan maradjon az arany árfolyama. A Fed legújabb
intézkedései a legtöbb pénzügyi szakember szemében már a
vicckategóriába tartoznak. Amennyiben nem tesznek valamit egy héten
belül, a piacok és gazdaságok sorsa meg van pecsételve. Az elit
tisztában van ezzel, ezért támadták az aranyat és az ezüstöt.
Ezt pedig azért tették, hogy a befektetők a lépést egy általános
visszavonulásnak könyveljék el, és ne a Fed inkompetenciáját
lássák benne. Az árfolyamesésnek semmi köze nem volt a
valósághoz, de ez sokak számára nem meglepetés. A módszert az
arany- és ezüstkartell rendszeresen alkalmazza.
Ez
a legutóbbi kudarc két komoly problémát is felvet. Az egyik
Európa és Görögország. A rendszer jellegéből adódó globális
kockázat minden kanyarban ott leselkedik. Az Európai
Rendszerkockázati Testület felszólította az országokat, hogy
készüljenek fel a csőd közelébe jutott bankok feltőkésítésére.
És mint mindig, amikor már minden forrás kiapadt, az adófizetők
pénzéhez nyúlnak. Akik most sem veszik észre, hogy a világ
legnagyobb piramisjátékáról van szó, tényleg nem értik a
lényeget. Már az első mennyiségi enyhítéskor látni lehetett,
hogy a vezetők kizárólag a pénzügyi szektort mentették ki, és
most Európában is ugyanez folyik. Amit a britek és az amerikaiak
nem értenek, hogy a legrosszabb még hátra van számukra.Pénzpiaci pillanatkép
Forrás:
The Economic Collapse
Tudjuk,
hogy a jelenlegi hitelre épült gazdasági rendszert eleve bukásra
programozták, de vajon a globális pénzpiacok lassan követhetetlen
hirtelenséggel történő mozgása mit jelent a közeljövőre
nézve? Összeomlást? Lassulást? Egy biztos, a befektetők szédítő
sebességgel mentik ki pénzüket a tőzsdékről és óriási
fogadásokat tesznek az S&P október körüli zuhanására. Az
európai adósságválság teszi a dolgát és szinte mindenhol a
világon furcsa pénzügyi tranzakciók folynak. Mit jelent mindez?
Reméljük, még nem tartunk a teljes összeomlásnál, de
emlékezzünk, hogy a történelemben eddig minden tőzsdekrach
ősszel következett be.
Íme,
21 pénzpiaci esemény, amire érdemes odafigyelni:
1. Hihetetlen
mennyiségű fogadás
történik az S&P
500 zuhanására a
napokban. A CNN szerint a múlt hónapban történt a legtöbb ilyen
fogadás az elmúlt egyéves időszakban, és ez semmi ahhoz képest,
amit októberre várnak a befektetők. Amennyiben tényleg tőzsdei
összeomlás lesz október során valaki nagyon sok pénzt fog
keresni.
2.
A befektetők óriási mennyiségű pénzt vonnak ki a tőzsdékről.
Vajon tudnak valamit, amit mi nem? A Financial
Post a
következőket írja:Április óta a befektetők több pénzt vontak ki az USA tőkealapjaiból, mint a Lehman Brothers bukását követő öt hónap során, 2100 milliárd dollárral tetézve Amerika pénzügyi gondjait. Körülbelül 75 milliárd dollárt vontak ki részvényekre specializálódott alapokból a Bloomberg által a washingtoni Investment Company Institute-tól gyűjtött adatok alapján. 2008. október és 2009. február között, a Lehman bukását követő öt hónap során a tőkekiáramlás 72,8 milliárd dollár volt.
3.
A Siemens több mint fél
milliárd eurót vett ki két
vezető francia bankból, hogy azután az Európai Központi Bankban
helyezze el. Vajon tudnak valamit, vagy csak idegesek?
5.
Az EKB még több olasz
és spanyol államkötvényt vásárol,
hogy lehűtse az európai válság miatti növekvő aggodalmakat.
6.
A FED, az EKB, a Bank of England, a Bank of Japan és a Svájci
Nemzeti Bank bejelentették, hogy „korlátlan”
mennyiségű pénzt bocsátanak
az európai kereskedelmi bankok rendelkezésére október és
december között.
7.
Idén a legnagyobb olasz
bank értéke
a felére, míg a második legnagyobb olasz bank értéke 44%-kal
csökkent.
8.
Angela Merkel koalíciójának helyzete nem túl fényes a helyi
választásokon. Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 82%-a
úgy gondolja,
hogy a kormány nem jól kezeli a görög válságot. A német
közvélemény ellenzi a mentőcsomagokat, ami nem túl jó hír
Görögország számára (bár a csőd és az euró zónából
történő kilépés látszik a legjobb megoldásnak az ország
számára).
9.
Görögország a teljes gazdasági összeomlás szélén áll.
A Guardian megfontolandó
statisztikai adatokról írt a napokban:Gondoljuk meg milyen horderejű válsággal állunk szemben. A 2009-es és 2010-es zsugorodás után a GDP további 7,3%-kal csökkent 2011 második negyedévében. A munkanélküliek száma elérte a 900 ezret és a szakértők úgy gondolják, hogy a 11 milliós országban hamarosan 1,2 millió ember lesz munka nélkül. Ezek az adatok kísértetiesen hasonlítanak a 29-30-as évek Nagy Világgazdasági Válságára.
10.
2009-ben az adósság GDP-hez viszonyított aránya 115% volt. Ma ez
az érték körülbelül 160%.
A rájuk erőltetett megszorító intézkedések a legkisebb
mértékben sem segítettek hozzájárulni az ország hosszú távú
problémáinak megoldásához.
11.
Az egyéves futamidejű görög államkötvények hozama
jelenleg 129%-on
áll.
Mindössze egy évvel ezelőtt hozamuk 10% volt.
12.
Filippos Sachinidis, görög helyettes pénzügyminiszter azt mondta,
hogy Görögországnak mindössze egyetlen
hónapra elegendő pénz áll rendelkezésére az
ország működésének fenntartásához.
13.
Olaszországban az adósság GDP-hez viszonyított aránya jelenleg
120%,
és az olasz gazdaság Görögországhoz viszonyítva jóval nagyobb.
14.
A portugál kétéves állampapírok hozama jelenleg több mint 17%,
az egy évvel ezelőtti 4%-hoz képest.
15.
Kínát is egyre inkább aggasztja az európai bankok helyzete.
A Reuters a
következőket írja:Kína onshore devizapiacának egyik nagy piacteremtő állami bankja több európai bankkal is felfüggesztette a határidős deviza ügyleteket és swapokat az Európában kialakult adósságválság miatt, nyilatkozta két forrás is a Reuters hírügynökségnek.
16.
Jelenleg az európai központi bankok több aranyat vesznek, mint
amennyit eladnak, amire 20
éve nem volt példa.
18.
Izrael amerikai állampapírjainak 46%-ától,
Oroszország pedig 95%-ától szabadult
meg. Vajon ők is tudnak valamit?
19.
A pénzpiacok arra várnak, hogy a Fed újabb kötvényvásárlási
tervet jelentsen
be, ami még jobban leszoríthatja a hosszú távú kamatokat.
20.
Amennyiben néhány vagyonos befektető úgy gondolja, hogy az Obama
kormány adótervezete a kongresszus elé kerülhet, hamarosan
elkezdhetik lefaragni kötvényállományukat, hogy elkerüljék
adókiadásaik jelentős emelkedését 2012-ben.
21.
A Merill Lynch nemrég kiadott tanulmánya szerint 80%
esély van
arra, hogy az amerikai gazdaság újabb válságba süllyedjen.
Amikor
a pénzpiacok ilyen érzékenyek, egy apró szikra is elég, hogy
mozgásba hozza a dominókat.
Reméljük,
nem történik olyasmi, ami begyújtja a szikrát, mert a jelen
helyzetben egy újabb válság beláthatatlan következményekkel
járna.
Az amerikai pénzrendszer összeomlása – Tényleg megtörténhet?
Forrás: Casey
Research
Az
ember bekapcsolja a tévét, a rádiót, szinte mindegy melyik
pénzügyi hírműsorról van szó, és egymást érik az
értékpapírokról, a kötvény- és árupiacok helyzetéről szóló
elemzések, vélemények. Legtöbbször ezek a vélemények az adott
elemzőnek a gazdasági kilátásokról alkotott rendíthetetlen
véleményével együtt hangzanak el.
A
nagy zajban sajnos elvesznek azok a hangok, melyek az USA, és vele
együtt szinte az összes fejlett ország monetáris helyzetéről,
illetve annak egyre valóságosabb veszélyt jelentő összeomlásáról
szólnak. Olyan ez, mintha egy óceánjáró tisztjei a hajó pontos
útirányán veszekednének, miközben a hajó már régen jéghegynek
ütközött és menthetetlenül süllyedni kezdett.
És
mégis, ha nekiszegeznénk a kérdést a világ pénzügyi
értelmiségének, „Valóban megtörténhet-e a dolláralapú
pénzrendszer összeomlása?” 99%-uk leplezetlen gúnnyal reagálna.
Egy ilyen forgatókönyv elképzelhetetlen!
Valóban?
Egyszerűen
fogalmazva, az USA monetáris rendszere nem más, mint „pénz a
semmiből”, azon egyszerű oknál fogva, hogy amióta Nixonnak
köszönhetően a dollárnak nincs arany fedezete, a világ
pénzrendszerének nincs kézzelfoghatóbb alapja, mint a politikusok
ígérete, hogy nem nyomtatnak többet a kelleténél.
A
nyomtatási korlát feloldását a politikusok politikai
népszerűségüket növelő programok kezdeményezésére és az
azokhoz szükséges bürokrata had felállítására használták,
fittyet hányva arra, hogy megengedheti-e magának az ország
pénztárcája vagy sem.
Az
ilyen programok általában a politikai kampányok alatt vagy negatív
üzleti tendenciák során születettek a szavazók „Csináljanak
már valamit!” felszólítására reagálandó, figyelmen kívül
hagyva a költségvetés egyensúlyát. Végtére is az a képesség,
hogy a hitelfenntartáshoz szükséges pénzeket nyomtatás útján
is elő lehet teremteni, megkérdőjelezi a deficitnövelő kiadások
miatti aggodalmakat.
Dick
Cheney, volt elnökhelyettes, aki pénzügyi szempontból
konzervatívnak tartja magát, 2002-ben levetette az álarcot, amikor
kijelentette: „Reagan bebizonyította, hogy a deficit nem számít.”
Alan
Greenspan, korábbi Fed elnök és Larry Summers, Barack Obama
pénzügyi tanácsadója, két külön interjúban szinte szó
szerint ezt nyilatkozták. Más szavakkal ugyan, de lényegében azt
mondták, hogy „az USA nem válhat fizetésképtelenné, hiszen a
kormány további pénzeket vehet fel illetve nyomtathat,
hogy jövőbeli
fizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni.”
Természetesen
Greenspan és Summers egy nyílt csődről, nem pedig „egyszerű”
nemfizetésről, azaz az infláció miatt kialakult burkolt
fizetésképtelenségről beszéltek. Sajnos, amit a hatalmi elithez
hasonlóan ők sem látnak [vagy úgy tesznek, mintha nem látnák],
hogy az 1971 óta felhalmozott adóssághegy hamarosan olyan
méreteket ölt, hogy saját súlya alatt fog összeomlani, magával
rántva az egész monetáris rendszert.
Nehéz
ellenérvekkel szolgálni a helyzet súlyosságát illetően.
Figyelembe véve, hogy az amerikai kormány és tulajdonképpen a
világ valamennyi nagy gazdaságának adóssága visszafizethetetlen,
tartalékaik pedig a visszafizetésre vonatkozó alaptalan ígéretek
csupán, egyértelmű, hogy a fiat pénzrendszer újraindítása
elkerülhetetlen.
„Nevetséges!”
mondják a pénz urai.
Természetesen
mindenkinek szíve joga rájuk hallgatni, de ha lehetséges tanulni a
történelemből, egyértelműen látható, hogy a monetáris
rendszer összeomlása nagyon is időszerű.
Ne
hagyjuk, hogy a pénzpiacok napi mozgásával kapcsolatos, apró
rezgésnek számító, ezernyi hír miatt a monetáris rendszerben
észlelhető tektonikus dübörgés észrevétlen maradjon.Az európai adósságválság célja a politikai hatalom konszolidációja
Forrás: Activist
Post
„Amennyiben
az eurozóna kettészakad, nehéz megakadályozni az egész unió
kettészakadását. Az Európai Unió nélkül Európa nem lehet
biztonságban.” – Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter
Hát
igen. A félelemkeltéssel nem spórolnak az európai vezetők
mostanában, miközben az újabb „válságot” a politikai hatalom
konszolidációjára használják. Ez a jól bevált módszer most is
működik és a pénzügyi és politikai vezetés nem is késlekedik
bevetésével, hogy az Európai Egyesült Államok létrehozásához
hiányzó hajlandóságot megteremtse. Mindezt természetesen az
összeomlás elkerülése érdekében tett erőfeszítések nevében.
Az
üzenet egyértelmű: még szorosabban központosított politikai és
gazdasági hatalom nélkül az emberekre szenvedés vár.
Sajnos
ez egy ígéret, nem pedig jóslat.
Mostanra
egyértelművé vált, hogy az elejétől fogva ez volt a terv.
„Egy
valuta-unióhoz nagyobb politikai és gazdasági egységre van
szükség. Ez a kezdetektől, a projekt 10-15 évvel ezelőtti
indulásától egyértelmű volt,” nyilatkozta Luc Frieden,
Luxemburg pénzügyminisztere.
Csakhogy
nem minden ország sietett feladni szuverenitását és gazdasági
függetlenségét, így szükség volt egy jó kis válságra,
megtámogatva a szakértői kórussal, hogy a közvéleményt
áthangolják.
Gerhard
Schroeder, volt német kancellár már idejekorán nekilátott a
terep előkészítésének, amikor az Európai Egyesült Államok
létrehozását szorgalmazni kezdte. „A jelenlegi válság
könyörtelenül egyértelművé teszi, hogy a valutaunió nem
létezhet közös fiskális, gazdasági és társadalmi politika
nélkül,” nyilatkozta, hozzátéve, hogy „ehhez fel kell adni
nemzeti szuverenitásunkat.”
„Az
Európai Bizottságból egy olyan kormányt kellene létrehoznunk,
amit az Európai Parlament felügyel. Ez pedig nem más, mint az
Európai Egyesült Államok.”
Christine
Lagarde, az IMF új elnöke arra figyelmeztetett, hogy a fejlődő
gazdaságok „új, veszélyes fázisba léptek” a gyenge gazdasági
növekedés és erőtlen politikai vezetés ördögi köre miatt.
Laragde, Schroeder-hez hasonló hangnemben, hasonló megoldást
javasol: „Közös, bátor tettek nélkül fennáll a veszély, hogy
az erős gazdaságok növekedés helyett hanyatlani kezdenek.”
Történetesen, ebben a nyilatkozatban az adósságról, mint a
probléma részéről nem esett szó.
Soros
György is hozzátette a magáét, amikor nemrégiben egy európai
államkincstár létrehozását javasolta a válság elkerülése
érdekében. „Még ha sikerül is elkerülni a katasztrófát, egy
dolog biztos: a deficit elkerülése miatti nyomás elnyújtott
eurozóna válságot eredményezhet, ami kiszámíthatatlan politikai
következményekkel járhat.” Soros kategorikusan kijelentette
„nincs más megoldás, mint létrehozni a hiányzó láncszemet:
egy európai államkincstárat, adószedési és így hitelezési
joggal felruházva.”
Timothy
Geithner, amerikai pénzügyminiszter, bár nyilvánosan nem
támogatta a kezdeményezést, elmondta, hogy „erőteljes
intézkedésekre van szükség.” Természetesen kollégáihoz
hasonlóan ő is szorosabb egységet szorgalmaz. „A megosztottság
nagyon káros hatással van a helyzetre, de az egyes országok és az
Európai Központ Bank közötti konfliktus a követni kívánt
stratégiát illetően ennél is rosszabb.” Más szóval az egyes
országoknak és az Európai Központi Banknak egységes irányelvekre
és irányításra van szüksége.
A
Federal Reserve továbbra is részt vesz az Európai Központi Bank
megtámogatásában a válság globális elterjedését
megakadályozandó. „Az iránti aggodalmában, hogy az európai
adósságválság az egész globális gazdaságot tönkreteheti, a
Federal Reserve csütörtökön megnyitotta páncéltermeit a többi
ország központi bankjai számára, hogy elejét vegye egy esetleges
dollárhiánynak,” írja a Washington Post. Összegeket nem
közöltek a rövidtávú valuta swapokat illetően, de végtére is
az első néhány ezermilliárd után már ki számolja?
Tehát
az úgynevezett válság elkövetői összhangban nyilatkoznak a
katasztrófa elkerülésének módjáról: Adjatok nekünk még több
hatalmat az adók és a törvények felett és cserébe mi majd
szinten tartjuk a nyomort.
Bár
a pénzügyi válságot kifejezetten a hatalomátvétel érdekében
gyártották, a gazdasági összeomlás veszélye ettől még nagyon
is valóságos, hiszen a bankok bármikor leállíthatják a
rendszer. Amennyiben a fenyegetések nem hozzák meg a kívánt
eredményt, azaz nem lesznek képesek beterelni a nyájba a behódolni
nem akaró nemzeteket, egyszerűen beváltják ígéretüket és még
komolyabb megszorításokat vezetnek be, amíg a megkínzottak fejet
nem hajtanak követeléseiknek.Az európai pénzügyi rendszer vége idézetekben
Forrás: The
Economic Collapse
Az
európai pénzügyi válság egyre mélyül, olyannyira, hogy mára
az euró, sőt talán az egész Unió jövője
is kérdésessé vált. Egy európai összeomlás az egész
világgazdaságot káoszba taszítaná. Az Európai Unió
gazdasága az Egyesült Államokénál is nagyobb. Európa
többFortune
500 céggel
büszkélkedhet, mint az Egyesült Államok. Az európai szuverén
adósságválság az egész világon végigsöprő pénzügyi
válságot eredményezhet és nagy valószínűséggel az euró végét
jelentené. Egyre több ember kérdőjelezi meg a monetáris unió
jövőjét. Egyik mentőcsomag a másikat követi, mégis jelenleg
5-6 állam áll a csőd szélén. Észak Európában egyre kisebb
hajlandóság mutatkozik a mentőcsomag-akciók folytatásának
támogatására. A vezetőknek lépniük kell, mégpedig hamarosan,
ha el akarják kerülni a katasztrófát, csakhogy Európában a
dolgok általában igen lassan haladnak.
A
legtöbb európai
bank óriási
kitettséggel rendelkezik a szuverén adósságokban és tőkeáttétük
is veszélyes mértékű. Egy esetleges görög, portugál vagy olasz
csőd, több nagybank csődjét is eredményezheti és igazi pénzügyi
pánikot indíthat el.
Természetesen
a bankokat minden bizonnyal kimentenék, de ahogyan azt 2008-ban az
USÁ-ban láttuk, egy ilyen intézkedés nem elegendő a
világgazdasági válság elkerülésére.
Mára
egyértelművé vált, hogy az európai monetáris unió szerkezete
rossz. A mélyen eladósodott országok nem rendelkeznek rugalmas
adósságkezelő módszerekkel és a gazdag nyugat-európai országok,
mint például Németország polgárainak elege van abból, hogy az ő
szorgalmas munkával megkeresett pénzüket dél-európai
feketelyukakba lapátolják.
A
mentőcsomagokat sem lehet a végtelenségig folytatni. Európa
politikai és pénzügyi vezetői tisztában vannak ezzel és tudják,
hogy félelmetes ütemben közeledik a
számadás napja.
Az
alábbi idézetek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az
európai pénzügyi rendszer haldoklik, az euró túlélése
veszélyben van és az Unió, szerkezeti átalakítás nélkül, nem
képes fennmaradni.
Az
alábbi 20 idézet egyértelművé teszi, hogy a fentiekkel Európa
vezetői is tisztában vannak.
1. Jacek
Rostowski,
lengyel pénzügyminiszter kijelentette, „az európai elit,
beleértve a német elitet is, kénytelen lesz eldönteni, hogy
hajlandók-e bármilyen árat megadni az euró túléléséért.
Amennyiben a válasz nem, fel kell készülnünk az euró zóna
irányított lebontására.”
2. Stephane
Deo, Paul Donovan és Larry Hatheway,
az UBS svájci bankóriás munkatársai: „A jelenlegi szerkezettel
és a jelenlegi vezetés alatt az euró működésképtelen. Vagy a
jelenlegi szerkezetnek vagy a vezetésnek kell megváltoznia.”
3. Herman
Van Rompuy,
az EU elnöke: „Az euró sohasem rendelkezett a működéséhez
szükséges infrastruktúrával.”
4. Christian
Wulff,
német elnök: „Úgy gondolom, hogy politikailag megkérdőjelezhető,
hogy az EKB óriási mennyiségben vásárolja fel az egyes
nemzetállamok államkötvényeit. A központi bank függetlenségének
megőrzése érdekében az EU működéséről szóló Egyezmény
123. Paragrafusa megtiltja az Európai Központi Bank közvetlen
hiteleszköz vásárlását.”
5. Josef
Ackerman,
a Deautsche Bank elnök-vezérigazgatója: „Nyílt titok, hogy
számos európai bank nem élné túl a könyvszerinti szuverén
adósság piaci értéken történő újraértékelését.”
7. Christine
Lagarde,
az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Az idei nyár eseményei
azt mutatják, hogy egy új, veszélyes fázisba léptünk.”
8. Hermann
Otto Solms,
a Bundestag Elnök-helyettese: „Meg kell vizsgálnunk, vajon nem
volna-e jobb a valutaunió és Görögország számára az adósság
átütemezése és az euro zónából történő kilépés.”
9. Alastair
Newton,
a Nomura Securities London stratégiai elemzője: „Úgy gondoljuk,
hogy kritikus időszak kezdődött az euró zóna számára, és a
kiválás vagy szétesés esélye az év végéig, akármilyen
formában is, nagyobb, mint valaha a válság kezdete óta.”
10. Gerhard
Schroeder,
volt német kancellár: „A jelenlegi válság könyörtelenül
egyértelművé teszi, hogy nem lehet közös valutánk közös
pénzügyi, gazdaság- és társadalompolitika nélkül.”
11. Mervyn
King,
a Bank of England elnöke: „A bankválság kezelése is igen nehéz
volt, de ott legalább voltak állami szektorbeli mérlegek, ahová
át lehetett vezetni a bajokat. Amikor már szuverén adósságról
van szó, nincs válasz. Nincs semmilyen gát.”
12. Soros
György:
„Egy gazdasági összeomlás szélén állunk, ami akár
Görögországban is elindulhat. A pénzügyi rendszer még mindig
rendkívül sebezhető.”
13. Angela
Merkel,
német kancellárasszony: „Az eurót fenyegető jelenlegi válság
az 1957-es Római Egyezmény óta eltelt néhány évtized eddigi
legnagyobb erőpróbája Európa számára.”
14. Stephane
Deo, Paul Donoval és Larry Hatheway,
az USB svájci bankóriás szakértői: „A tagállamok gazdaságilag
jobb helyzetben lennének, ha sohasem csatlakoztak volna az euró
zónához. Ez európai monetáris unióval kapcsolatban félrevezették
Európa lakosságát.”
15. Giacomo
Vaciago,
a Milánói Katolikus Egyetem professzora: „Az elmúlt tíz év
távlatából nézve egyértelmű az euró bukása, akkor is, ha ezt
nem szabad kimondani.”
16. Herman
Van Rompuy,
az EU elnöke: „Túlélő válságon megyünk keresztül. Együtt
kell működnünk, ha azt akarjuk, hogy az euró zónával együtt
túléljük a válságot, mert amennyiben, az euró zóna nem éli
túl a válságot, az Európai Unió sem fogja túlélni.”
19. Christine
Lagarde,
az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Egyértelműen bizalmi
válságról van szó, ami tovább nehezíti a helyzetet. Olyan
intézkedésekre van szükség, melyek képesek megtörni ezt az
ördögi kört.”
20.
Angela
Merkel,
német kancellárasszony: „Az euró veszélyben van… Amennyiben
nem kezeljük ezt a veszélyt, a következmények kiszámíthatatlanok
Európára nézve.”
A
fent idézett személyek mind az euró megmentésén szorgoskodnak.
Nem fogják feladni a csatát harc nélkül. Európa politikai és
pénzügyi vezetői meg vannak győződve arról, hogy a válasz a
még szorosabb európai integrációban rejlik.
Herman
Van Rompuy nagyon egyértelműen fogalmaz a válság kimenetelével
kapcsolatban.„Az euró zóna válsága az európai integráció megerősödését fogja szolgálni. Ez komoly meggyőződésem.”Az európai elit ma már az „Európai Egyesült Államok” megalakulásáról beszél.
„Az Európai Bizottságnak egy olyan kormányt kellene létrehozni, amit az Európai Parlament felügyel. Ez lenne az „Európai Egyesült Államok,” nyilatkozta a napokban Gerhard Schroeder, korábbi német kancellár.
Európa
azonban, ahogyan azt korábban említettük, lassan reagál az
eseményekre. Az adósságválság hamarosan fordulóponthoz érkezik
és kétséges, hogy az európai sebesség elegendő lesz-e ennek
megállításához.
Előfordulhat,
hogy az euró teljes, vagy részleges összeomlásának és óriási
pénzügyi válságnak leszünk szemtanúi Európában, amire az elit
mélyebb integrációval válaszol, a válságból való kilábaláshoz
vezető egyetlen „megoldásként” tálalva.
A
probléma-reakció-megoldás elvének újabb tökéletes példája.
A
„probléma” a súlyos pénzügyi válság és gazdasági
hanyatlás Európában.
A
„reakció” az európai lakosság kétségbeesése és az iránti
könyörgése, hogy valaki végre állítsa helyre a dolgokat.
A
„megoldás” természetesen az „Európai Egyesült Államok”
megalakulása, a korábbinál sokkal mélyebb gazdasági és
politikai integrációval, amit az európai pénzügyi és politikai
elit már régóta szeretne elérni.
Jelenleg
a legtöbb ember ellenzi a gazdasági és politikai integrációt.
Németországban például a megkérdezettek 76%-a nem hisz az euró
jövőjében és minden
ötödik németellenzi
az Eurókötvények bevezetését.
Úgy
tűnik, egy súlyos kimenetelű válságra van szükség ahhoz, hogy
az emberek Európában megváltoztassák álláspontjukat.
Sajnos
minden arra utal, hogy pontosan ez fog történni.A pénzügyi pánik 25 előjele
Forrás: The
Economic Collapse
A
múltban bekövetkezett pénzügyi pánikok mind ősszel történtek.
Emlékezzünk csak 1929-re, 1987-re vagy 2008-ra. Itt a szeptember és
a pénzügyi világban egyre több jel mutat arra, hogy hamarosan
megnyomják a pánik gombot. Egyik rossz hír a másikat követi az
Egyesült Államokból és Európából egyaránt. Mi okozza mindezt?
Az elmúlt néhány évtized alatt egy hatalmas adósságlufi alakult
a nyugati világban, ami a bőség hamis látszatát keltette. Ahhoz,
hogy egy adósságlufi épen maradjon, a teljes adósságmennyiségnek
folyamatosan és egyre növekvő ütemben növekednie kell. Nem
véletlenül hallunk annyit a hitelválságról. A szörnyet táplálni
kell, folyamatos hitel nélkül nem tud fennmaradni. Ma már a
világgazdaság nem képes létezni hitel nélkül, mondhatni a hitel
a gazdaság alapja. Amikor ez a lufi kidurran, azt az egész világ
érezni fogja.
A
pénzintézetek nem kerülnének bajba, ha mindig annyi hitelt
vehetnének fel, amennyit csak akarnak, rendkívül alacsony kamatra.
Az a probléma, hogy a hitelezők egyre kevésbé hajlandóak olyan
intézményeknek és országoknak hitelt adni, amelyek már eleve
nyakig járnak az adósságban.
Például
a kétéves futamidejű görög kötvények hozama jelenleg 40%. A
befektetők nem bíznak a görög kormányban, így óriási kamatot
kérnek a kölcsönadott pénzért.
A
pénzügyi világban egyre nő a félelem, a hitellehetőségek pedig
szűkülnek. Ez egy ördögi kör. Amikor nincs elegendő mennyiségű
hitel, a gazdaság lelassul és egyre több vállalkozás megy
csődbe. Ennek hatására a pénzintézetek még szűkmarkúbbak a
rendelkezésre álló, eleve kevesebb hitellel, hogy elkerüljék a
rossz adósokat. A lassabb gazdaság miatt a kormány adóbevételei
csökkennek, ami növeli a költségvetési hiányt, így a kormány
kénytelen még több hitelt felvenni. Az állam eladósodása súlyos
gazdasági problémákat eredményez, ahogyan azt Görögország
esetében láthattuk. A kör egyre szűkül.
Sokat
beszélünk az Egyesült Államokat érintő gazdasági problémákról,
a helyzet azonban az, hogy a következő válság epicentruma Európa
lehet.
Az
EU három opció közül választhat. Követheti a mélyebb gazdasági
integráció felé kijelölt utat (ami a tagállamok szuverenitásának
elvesztését hozná magával), dönthet úgy, hogy megpróbálja
tartani a helyzetet, ameddig csak lehet és kimenti a bajba jutott
országokat, illetve megszüntetheti az eurót és a tagállamok
visszatérhetnek eredeti valutájukhoz.
Egyik
megoldás sem egyszerű. A gazdasági integráció iránti politikai
hajlandóság hiányzik Európában, így a második két lehetőség
tűnik valószínűbbnek. Akárhogyan is alakulnak a dolgok
a jövőben,
jelenleg a pénzpiacok megbénultak a félelemtől. Senki sem tudja
mi fog történni, de a legtöbben úgy érzik nem sok jóra
számíthatnak.
Az
alábbiakban 25 olyan előjelet soroltunk, fel ami a pánik előtti
hangulatra utal:
1.
A Merrill Lynch legújabb tanulmánya szerint 80%
az esély arra,
hogy az Egyesült Államokban újabb válság fog kitörni.
2.
A Bank of America lesz a következő Lehman Brothers? A Bank of
America részvényeinek árfolyama
40%-kal esett az
elmúlt néhány hónap alatt. Bár Warren Buffet néhány napja 5
milliárd dollár értékben vásárolt Bank of America részvényt,
a bajokon ez az összeg nem képes segíteni. Egy elemzés szerint a
banknak rövid időn belül 40-50
milliárd dollár
új tőkére lenne szüksége.
4.
A nagy nemzetközi bankok összesen 60
ezer alkalmazott elbocsátását
jelentették be eddig és ősszel további elbocsátások várhatók.
A New
York Times ezt
írta:Szinte minden nagybank megpróbálja csökkenteni kiadásait. Az UBS bank 3500 alkalmazott elbocsátására készül, ami munkavállalói állományának 5%-a. A Citigroup szép csendben, apránként bocsátja el alkalmazottait. A Bank of Amerika összesen 10.000 munkahelyet készül megszűntetni, ami munkavállalóinak 3,5%-a. Az ABN Amro, Barclays, Bank of New York Mellon, Credit Suisse, Goldman Sachs, HSBC, Lloyds, State Street és Wells Fargo bankok mind elbocsátásokra készülnek, ami összesen több tízezer munkahely megszűnését jelenti.
5.
A hitelpiacok kezdenek kiapadni.
Emlékezzünk 2008-ra! Sokan úgy gondolják, hogy az akkori helyzet
megismétlődhet.
6.
A Konferencia Bizottság bejelentette, hogy az amerikai Fogyasztói
Bizalmi Index a júliusi 59,2 pontról 44,5
pontra esett
augusztusban. Ez a legutóbbi válság óta a legalacsonyabb érték.
7.
A Michigan Egyetem Fogyasztói Hangulat Indexe 20
ponttal esett az
utolsó három hónap során. Ez 30 éves mélypontnak számít.
8.
A philadelphiai Fed regionális termelői felmérése katasztrofális
adatokat
mutatott:A felmérés legszélesebb körű mutatója a termelői helyzet tekintetében, valamint a jelenlegi aktivitásra vonatkozó diffúziós index a júliusi enyhén pozitív 3,2 pontról augusztusra -30,7 pontra esett. 2009 óta ez a legalacsonyabb érték.9. A Bloomberg hírügynökség szerint a II. Világháborút követően minden olyan alkalommal, amikor a GDP éves esése meghaladta a 2%-ot az Egyesült Államok gazdasága válságba jutott:
1948 óta, minden olyan esetben, amikor a négy-negyedéves változás meghaladta a negatív 2 százalékot a gazdaság hanyatlásnak indult. Nehéz egy ilyen történelmi pontossággal bíró mutatóval vitatkozni.10. A gazdasági hangulat Európában is romlik. A Reuters beszámolója szerint:
A jövőbeli gazdasági aktivitást igen pontosan előrejelző, legújabb európai bizottsági felmérés azt mutatja, hogy a gazdasági hangulat a 17 euró tagországban a júliusi 103 pontról 98,3 pontra esett augusztusban, romló optimizmussal valamennyi szektorban.
12.
Az Európai Központ Bank óriási mennyiségű szuverén adósságot
vásárolt fel a bajba jutott országoktól, Görögországtól,
Portugáliától, Spanyolországtól és Olaszországtól. Ennek
eredményeként az EKB
túlzott mértékű tőkeáttétellel rendelkezik.
13.
A legtöbb európai
bank túl
sok tőkeáttétellel rendelkezik és túl nagy a kitettsége az
európai szuverén adósságokban.
14.
Az Európában folyó politikai csatározás a görög mentőcsomag
meghiúsulásával fenyeget. Satyajit
Das nemrég
megjelent cikkében ír a helyzetről:A vita tárgya a második mentőcsomaghoz szükséges biztosíték. Finnország 500 millió eurót követelt és kapott készpénzben a második mentőcsomaghoz adott 1400 millió euró fejében. A Görögország és Finnország közötti meggondolatlan külön megállapodásról értesülve most Ausztria, Hollandia és Szlovákia is különleges bánásmódot követel. Legalább egy német parlamenti képviselő feltette a kérdést, hogy vajon Németország miért nem kap ilyen biztosítékot.15. Angela Merkel, német kancellárasszony próbálja egyben tartani a görög mentőcsomagot, de Németországon eluralkodott a mentőcsomag ellenes hisztéria, így nagyon úgy tűnik, ahogy Ambrose Evans-Pritchard cikkében is olvashatjuk, Merkel asszonynak nem sikerül megszerezni a mentőcsomag megszavazásához szükséges szavazati többséget:
A német média beszámolói szerint Merkel kancellárasszony saját koalíciójából 23 képviselő a mentőcsomag ellen készül szavazni a Bundestagban, beleértve tizenkettőt a 44 bavariai Keresztény Szocialista Párt (CSU) képviselői közül. A kancellárasszony így kénytelen lesz az ellenzéki szavazatokra támaszkodni, megkockáztatva a kormány összeomlását.16. Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter arra figyelmeztet, hogy az európai állapotok összeomlást eredményezhetnek. Rostowski szerint mélyebb gazdasági integráció hiányában az euró zóna nem sokáig lesz képes fennmaradni:
Két választás van: lényegesen mélyebb makrogazdasági integráció vagy az euró zóna összeomlása. Nincs harmadik út.
17.
A német
szavazók négyötöde ellenzi
az Eurókötvények bevezetését, így a mélyebb integráció
jelenleg nem tűnik megvalósíthatónak.
18.
Amennyiben valami balul sül el a görög mentőcsomaggal
kapcsolatban, Görögországnak vége. A Puru
Saxena cikke
a következőket írja:Görögország kormányadóssága jelenleg a GDP 160%-a, a görög adósság átlagos hozama pedig 15%. Így amennyiben a görög adósság átütemezés nélkül kerül továbbgörgetésre, az adósságok után fizetendő kamatok önmagukban a GDP 24%-át fogják kitenni. Másképp fogalmazva, ha nem engedik el az adósság egy részét, Görögország gazdaságának majdnem egynegyedét a kamatfizetések fogják felemészteni.
19.
A globális bankrendszer körülbelül 2
ezermilliárd dollár kitettséggel rendelkezik
a görög, ír, portugál, spanyol és olasz államadósságban.
Tudva, hogy mekkora tőkeáttéttel rendelkezik a globális
bankrendszer, egy ekkora kitettség számos nagybankot is letörölhet
a térképről.
20. Christine
Lagarde,
az IMF vezetője, arra figyelmeztet, hogy az európai bankoknak
„sürgős újratőkésítésre van szüksége.”
21.
Egy európai válság beköszöntével az események
felgyorsulhatnak. John
Mauldin,
neves pénzügyi tanácsadó a Business Insider-ben megjelent
cikkében erről beszél:Csak idő kérdése egy igazi válság kirobbanása Európában, ami gyorsabb lesz, mint azt bárki is gondolná. Képzeljük el a Lehman Brothers-t szteroidokon. Európa az USÁ-tól kapta a jelzáloghitel-válságot és egy még súlyosabb banki válsággal viszonozza a szívességet. Mivel az USA gazdasága jó esetben is már eleve csak stagnál, az eredmény egy hosszú és komoly válság lehet. Tartsuk nyitva a szemünket!
22.
Az USA ingatlanpiaca még mindig romokban hever. Egy nemrégiben
kiadott jelentés szerint az ingatlanárak 5,9%-kal
estek a
második negyedév során, múlt év második negyedévéhez
viszonyítva. Ez a legnagyobb visszaesés 2009 óta. Az alacsony árak
ellenére alig akad, aki manapság ingatlant vásárol. Az amerikai
Ingatlanközvetítők Országos Szövetsége szerint a használt
ingatlanértékesítések 3,5%-kal estek
júliusban. Az elmúlt négy hónapban ez volt harmadik olyan hónap,
amely során ez az adat esett. A használt ingatlaneladások száma
az igencsak rossz tavalyi évhez képest is alacsony.
24.
A Morgan Stanley szerint az Egyesült Államok és Európa
„veszélyesen
közel áll a válsághoz”
és
igen komoly esélyt lát arra, hogy az elkövetkező 6-12 hónap
során ez be is következzen.
25. Narayana
Kocherlakota,
a Minneapolis-i Fed elnöke azt mondta, annyira aggódik a gazdaság
helyzete miatt, hogy feladja az újabb monetáris enyhítéssel
szembeni ellenállását. Elképzelhető, hogy a Fed hamarosan újabb
monetáris mennyiségi enyhítést zúdít a gazdaságra?
A
globális gazdaság helyzete 2008 óta nem volt ilyen kritikus. A
világ egy megmentőre vár, aki fehér lovon érkezve sok
ezermilliárd dollár vagy euró olcsó hitelt pumpálhat a
gazdaságba. Egy ilyen „csoda” nélkül a hitelválság
elkerülhetetlen.
A
legtöbb ember nem szeretné, ha a 2008-as események
megismétlődnének. Az akkori alapvető problémákra azóta sem
találtak megoldást. A világgazdaság még mindig egy óriási
adóssághegyen áll, illetve erről a hegyről készül lezuhanni. A
világ vezetői valószínűleg mindenre képesek, hogy ezt
elkerüljék, de a végén, mint a kártyavárak általában, ez is
összeomlik.
Reméljük
a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra.Heteken belül piaci összeomlás jöhet, figyelmeztetnek a bankárok
A Lehman Brothers csődje által elindított összeomlásnál is komolyabb bajok jöhetnek a hitelpiacokon tapasztalható jelek szerint
Több
nagy európai bank adósságának biztosítási összege soha nem
látott magasságokba emelkedett. Az összeg az amerikai pénzügyi
csoport három évvel ezelőtti összeomlásakor elindult pénzügyi
válság során jegyzett összegeknél is magasabb.
A
Royal Bank of Scotland, BNP Paribas, Deutsche Bank, Intesa Sanpaolo
és még számos bank kötvényeire szóló hitelkockázati swapok
(CDS)* komoly figyelmeztető jeleket adtak múlt hét szerdán. A
Royal Bank of Scotland hitelkockázati swapok 343,54 bázisponton
cseréltek gazdát, ami azt jelenti, hogy 10 millió font értékű
államilag támogatott kötvény csőd elleni éves biztosítási
díja jelenleg 343.540 font (körülbelül 105 millió forint).
A
Royal Bank of Scotland kötvények biztosítása jelenleg többe
kerül, mint 2008 októberében, amikor az adófizetők pénzéből
kimentették a bankot és itt is egyértelműen látszik a
hitelbefektetői bizalom drámai gyengülése a bankok iránt.
Egy
londoni bankvezető szerint „a probléma a likviditás hiányában
rejlik, ez okozza a bajt a bankoknál. Olyan, minta megint 2008
lenne.”
„Szerintem
egy jelentős piaci sokk felé tartunk, ami úgy szeptember október
tájékán érheti el a piacokat és komolyabb lesz, mint bármi,
amit eddig láttunk,” mondta egy nagy európai bank tisztviselője.
* CDS
– Credit Default Swap – A hitelkockázat transzferálását
lehetővé tevő származékos ügylet, amelyben a védelem vevője
meghatározott időközönként, meghatározott összeget (swap
spread) fizet a védelem eladójának, aki kezességet vállal az
adós kötelezettségeire.
A Pentagon gazdasági hadviselésre készül
Forrás: The
Australian
A
vendégek a Hadviselés Elemző Laborban gyűltek össze, a Pentagon
legmagasabb rangú egyenruhás tisztjeivel és a megszámlálhatatlan,
normális körülmények között kizárólag nukleáris háború
szimulálására használt képernyővel körülvéve.
A
procedúra elkezdődött és a vendégek munkához láttak.
„Ha
az ember maga elé idézi a Dr. Stranglove-ban látott
irányítóbázist, nem jár messze a valóságtól,” mondja James
Rickards, az egyik résztvevő.
Nem
a szó szoros értelmében vett hadgyakorlatra, hanem a Pentagon első
gazdasági hadgyakorlatára vállalkoztak a meghívottak. Az
illetékesek nem szívesen nyilatkoznak az eredményekről.
Gazdasági
háború? Elég hihetetlenül hangzik, pedig minden újabb dollár
adóssággal egyre közelebb kerül a valósághoz.
A
színfalak mögött a hadsereg komolyan aggódik a gazdaság helyzete
miatt. Hiszen kinek a tulajdonában van az USA adóssága? Kína,
tehát az Egyesült Államok egyik legnagyobb ellenfelének
tulajdonában, ami ennek az újfajta vérnélküli, de igen kegyetlen
háborúnak a célpontjává teszi az Államokat.
James
Rickards nem katona, hanem bankár, és több tucat Wall Street-i
kollégájával együtt még 2009-ben csatlakozott az Applied Physics
Laboratory marylandi központjában tartott hadgyakorlat sorozathoz,
amikor a Pentagon először kezdett aggódni a gazdasági fejlemények
miatt.
A
résztvevőket öt csapatra osztották: Amerika, Oroszország, Kína,
a Csendes óceán partvidéke és a „szürke csapatra”, ami a
nehezen meghatározható különítményeket, mint például
terrorista szervezeteket képviselte. Minden csapat egy külön
„bunker szobát” kapott azzal az utasítással, hogy bármilyen
pénzügyi, gazdasági eszközt (valuta, adósság, részvények,
arany, stb.) használhatnak, hogy az ellenséget térdre
kényszerítsék. Minden tranzakciót számítógépen szimuláltak
és a résztvevőket arra biztatták, hogy semmilyen fondorlattól
vagy kegyetlen módszertől ne riadjanak vissza. A bankároknak
tetszett a felállás.
„Ezek
az emberek semmilyen körülmények között nem jöttek volna össze
maguktól, de egy Wall Street-i tőzsdéző számára semmi sem olyan
csábító, mint amikor rossz fiút játszhat, ráadásul kifejezett
felkérésre,” mondja Rickards, a hadgyakorlat egyik tervezője,
aki korábban ügyvezető igazgató volt.
A
hadgyakorlat eredménye megdöbbentette a hadsereg tisztjeit.
Az
elmúlt néhány év során Kína folyamatosan vásárolt amerikai
kincstárjegyeket, így mára az Egyesült Államok elsőszámú
hitelezőjévé vált. Egy kínai döntés arról, hogy az ázsiai
nagyhatalom megszabadul ettől az adósságtól feje tetejére
állítaná a gazdaságot. Elméletben Kína ezzel a lépéssel
bármilyen külpolitikai célt képes lenne elérni, mivel így az
amerikai adósok nem tudnák tovább törleszteni adósságukat.
Paul
Bracken a Yale Egyetem professzora, magántőke szakértő, valamint
az USA védelmi minisztériumának bizottsági tanácsadója, a
2009-es legnagyobb és az azt követő számos kisebb hadgyakorlat
egyik főszereplője volt.
„Az
első hadgyakorlat után minden résztvevő megdöbbent mennyire nagy
a veszély,” mondta.
„A
Pentagon emberei hozzászoktak, hogy harcászati eszközökkel
nyerjenek csatákat, ahol az számít mennyi hajója és rakétája
van a hadseregnek. Ez a hadgyakorlat új stratégiákra világított
rá.”
Természetesen
a gazdasági hadviselés nem új keletű fogalom. Istennek Egyiptom
királyára, az akkori fáraóra küldött csapásai, ahogyan az
Mózes második könyvében olvasható, az első ilyen ismert példa.
Winston Churchill Hitler legyőzésére hozta létre a Gazdasági
Hadügyminisztériumot. Azóta Dél-Afrikától a volt Szovjetunióig,
számos ország ellen vezettek be gazdasági embargót, hogy ezzel
térdre kényszerítsék az ellenfelet.
Itt
azonban másról van szó. Ma már minden piac globális, a pénzügyek
összefonódnak, a manipulációk technikai lehetőségei pedig
azonnaliak. A 70-es években a nyugat leginkább attól félt, hogy
ellenségei állandóan egy atombomba indítógombján tartják
ujjukat. Ennek mai megfelelője a kínai vezetőség ujja az amerikai
kincstárjegyek eladását elindító gombon.
Bracken
professzor szerint Kína „óriási veszélyt jelent”, ugyanakkor
a hatalmas olaj és gáztartalékokkal rendelkező Oroszország
gondolkozás nélkül gazdasági hadviselést indított szomszédjai
ellen, és Kínánál sokkal nagyobb kárt képes okozni.
Egy
másik veszélyforrás, ami szintén destabilizálná az Egyesült
Államokat, ha a legfőbb olajtermelő országok dollár helyett az
euróban történő kereskedésre állnának át. Végül pedig egy
terrorista szervezet is képes lehet komoly összeomlást előidézni
fedezeti alapok segítségével vagy számítógépes támadásokon
keresztül.
A
gazdasági hadgyakorlat megmutatta, hogy a katonai és gazdasági
döntéshozást jobban össze kell hangolni. A bankok és kötvények
ma már egyfajta fegyvernemnek számítanak. „Ettől a hadsereg
rendkívül ideges, mert hozzászoktak, hogy az irányítás az ő
kezükben van. Éppen ezért érzik szükségesnek, hogy jobban
megértsék a gazdasági folyamatokat,” magyarázza Bracken
professzor.
„Ha
valaki szembe akar szállni az amerikai hadsereggel milliárdokkal
kell rendelkezzen, de ha ugyanezt megteheti pénzügyi, gazdasági
fegyverek segítségével és sokkal kisebb befektetéssel… miért
ne?” mondja Mr. Rickards.
Nagy-Britannia
ízelítőt kapott ebből, amikor tavaly néhány tőzsde sokk
hatására három brit cég milliókat veszített. A British Telecom
969 millió fontot veszített egyetlen augusztusi napon, míg a Next
ruhaóriás 275 millió fonttal lett szegényebb. A biztonsági
szolgálat nyomozást indított, hogy az először technikai hibának
gondolt eset helyett, nem egy adott ország célzott támadásáról
volt-e szó.
„Amennyiben
azok direkt támadások voltak a londoni tőzsdén, az csak egy
gazdasági riválistól, nem pedig egy bűnszervezettől eredhetett,”
mondja. „Kegyetlen verseny folyik a vezető pozíció
megszerzéséért, a nyugat pedig vesztésre áll.”
A
Pentagonbeli hadgyakorlat végén a 80 résztvevő felmérte a
károkat.
Kína
nyert, anélkül, hogy fegyverhez nyúlt volna, a katonák pedig azon
törték a fejüket, hogy vajon még mindig csupán hadgyakorlatról
van-e szó.„Hirtelen és fájdalmas összeomlás” várható az USA korábbi főszámvevője szerint
Forrás:
Infowars.com
David
Walker, az amerikai kormányzati ellenőrzési hivatal korábbi
operatív vezérigazgatója és volt főszámvevő komoly
figyelmeztetést adott ki az adósságplafon megemelésére vonatkozó
kompromisszumos megállapodás megkötését követően.
„Kevesebb,
mint három év múlva ott fogunk tartani, ahol ma Görögország, az
adósság nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét
illetően,” mondta.
Görögország
adóssága meghaladja a GDP 100%-át és lassan eléri a 150% is, ami
olyan súlyosnak számít, hogy az EU és az IMF mentőcsomagja
nélkül az ország fizetésképtelenségéhez vezetett volna.
Az
Egyesült Államok szintén nagyon közel áll a 100%-os arányhoz,
az ország GDP-je pedig kevesebb, mint évi egy százalékos
növekedést mutat.
„Ezt
kiemelten fontos jelzésként kellene értelmeznünk,” mondta
Walker, hozzátéve, hogy azonnali és komoly intézkedésekre van
szükség a kormánykiadások átütemezése érdekében, hogy
elkerülhető legyen a teljes összeomlás a későbbiekben.
Walker,
aki nemegyszer felszólalt már a szövetségi kormány pazarló
magatartása ellen, arra figyelmeztetett, hogy „a tünetek helyett
a baj forrását kellene kezelni,” hozzátéve, hogy az
adósságplafon és vele együtt a költségvetési deficit
megemelése a Görögországéhoz hasonló helyzethez fog vezetni.
„Értsük
meg, ha a kormány valamennyi 2010. Szeptember 30-ig esedékes
kötelezettségének eleget akart volna tenni, beleértve az ország
közadósságát, a fedezetlen nyugdíjkifizetéseket, a nyugdíjasok
egészségbiztosítását, a társadalombiztosítási
kötelezettségeket, medicare kiadásokat és még egy sor egyéb
kötelezettséget és előre nem látható kiadást, 61 600
ezermilliárd dollárnak kellett volna lenni az államkasszában,”
magyarázta Walker.
„Ha
egy ország költségvetési deficitje és adóssága folyamatosan
növekszik, a jogosultságon alapuló programok és katonai kiadások
szerkezeti reformjának hiányában az adósságplafon emelése előbb
utóbb elkerülhetetlenné válik.”
„Amerika
sem immunis az adósságválság ellen,” mondta Walker. „Azt
gondolják, mi nem megyünk csődbe, mert annyi pénzt nyomtatunk
amennyit csak akarunk. Ugyanakkor súlyos kamatkockázatokkal, valuta
és inflációs kockázatokkal nézünk szembe. Ha az igazi válság
elér bennünket, az hirtelen fog megtörténni és igen fájdalmas
lesz.”
A
probléma hosszú távú megoldását illetően Walker azt mondta
leginkább a népszerű lökhárító matrica szövegével tudná
jellemezni elképzelését: „Korlátozott hatalom a kormánynak,
szabadság az egyénnek és pénzügyi felelősség mindenkinek.”
„Én
csatlakoznék egy ilyen kezdeményezéshez, azzal a feltétellel,
hogy először felnyitnám a motorháztetőt és megnézném mi a
baj,” majd hozzátette, hogy „a jobb és a baloldal is olyan
ígéreteket tesz, melyek ellentétben állnak kötelességükkel és
az országnak tett hűségesküjükkel.”Ezer kép felér egy szóval: értéktelen
Forrás: Zero
Hedge
Jeff
Clark a Casey Research-től érdekes történelmi albumot állított
össze egy manapság egyre több embert foglalkoztató kérdéssel
kapcsolatban: Hogyan változhat egy valuta értéke x-ről nullára?
Ez nem történhet meg! Legalábbis a dollárral biztosan nem. Igaz?
„A
történelem tanulsága szerint egyetlen fiat valuta sem tartott
örökké. Előbb vagy utóbb mindegyik tönkrement. Az ember azt
gondolná, hogy ilyesmi csak harmadik világbeli országok
valutájával fordulhat elő, pedig nem így van. Függetlenül
attól, hogy az adott nemzet gazdaságát mennyire stabilnak vagy
erősnek gondolták, ha vezetőik visszaéltek saját valutájukkal
az ország drága árat fizetett a hibáért,” írja Jeff Clark.
Azt
is hozzátehetjük, hogy még soha egyetlen gazdaság sem omlott
össze hiperdefláció miatt. Egyetlen egy sem. Amint az adósságteher
fenntarthatatlanná vált, a hatóságok minden esetben megtalálták
a módját, hogy közbelépjenek, és a végletekig hígítsák
valutájukat, hogy kielégítsék a kereslet igényeit. Az ókori
Rómától, a weimari köztársaságon és a Szovjetunió bukásán
át a modern pénzrendszer bukásáig, ahol valószínűleg most
tartunk, valamennyi esetben ez történt.
Egy
bizonyos tűrő határon túl a „hit és hitel által fenntartott”
pénz nem képes betölteni a neki szánt funkciót és nem marad
belőle más, mint egy darabka papír. Ez éppen úgy igaz a
tartalékvaluták absztrakt koncepciójára is.
„Az
alábbi valuták között láthatunk néhány régi áldozatot is, de
ami számomra megdöbbentő, hogy mennyi szűnt meg saját életünk
során. Mindenki megszámolhatja hányat talál, ami születése óta
omlott össze vagy szűnt meg,” írja Clark.
A
lista korántsem teljes. Több ezer valuta szűnt már meg a világon
és ezzel vissza is érkeztünk a poszt címéhez. Mennyit érnek ma
ezek a képek, mert, hogy másnak nem igen lehet nevezni őket? —
Pontosan.
Vajon
ez a sors vár az amerikai dollárra is? A közös tényező, ami a
fenti valuták végét eredményezte az adósság és a deficit volt.
Ezt
figyelembe véve érdemes megfontolni a következőket:
A
Morgan Stanley 2009-es jelentése szerint nem volt még precedens a
történelemben arra, hogy egy olyan ország ahol az adósság
GDP-hez viszonyított aránya meghaladta a 250%-ot ne szenvedett
volna el súlyos pénzügyi válságot vagy magas inflációt. Az
Egyesült Államok teljes adóssága ma eléri a GDP 400%-át.
Marc
Faber befektetési guru szerint, amikor egy ország adóssága eléri
az adóbevételek 30%-át az ország valutájának vége. Michael
Murphy pénzügyi elemző számításai szerint az USA ezt idén
októberben éri el.
Peter
Bernholz, hiperinfláció szakértő elmondta, hogy „a
hiperinflációt a kormány költségvetési deficitje okozza.”
Ebben az évben az Egyesült Államok költségvetési deficitje el
fogja érni a 1500 milliárd dollárt. Ilyen mértékű költségvetési
deficit még nem volt a történelem során.
A
Federal Reserve 1913-as megalapítása óta a dollár elveszítette
vásárlóerejének 95%-át.
Függetlenül
attól, hogy a dollár teljesen elértéktelenedik, vagy csupán
másodrangú valutává válik, egyre nagyobb esély van arra, hogy a
fenti listán a zöldhasú is megjelenjen.
Ez
komoly hatással lenne Amerika lakosságának életszínvonalára. A
pénz elértéktelenedése ugyanakkor csak az egyik probléma lesz,
amivel szembe kell néznünk, és az ellen legalább van védekezés,
ha az ember értékálló valutába fekteti pénzét, ami jelenleg az
arany.
Egy
biztos, amikor pénzről van szó, az „értéktelennél” nincs
rosszabb jelző.Putyin huliganizmussal vádolja az Egyesült Államokat a pénznyomtatás miatt
Forrás: Rianovosti
Vladimir
Putyin, orosz miniszterelnök huliganizmussal vádolja az Egyesült
Államokat, amiért az amerikai kormány pénznyomtatással próbálja
kezelni az ország pénzügyi problémáit.
„Hála
Istennek, vagy talán szerencsétlenségünkre, mi nem nyomtatunk
tartalékvalutát. Ezzel szemben mit tesz az USA? Úgy viselkednek,
mint a huligánok. Bekapcsolják a nyomtatót és szétszórják a
pénz szerte a világban, nem törődve legfontosabb
kötelezettségeikkel,” nyilatkozta Putyin az Orosz Tudományos
Akadémián, gazdasági szakemberek számára tartott konferencián.
Putyin
a második mennyiségi monetáris enyhítőprogram (Quantitative
Easing 2), melynek keretében a Fed 600 milliárd dollár értékben
vásárol amerikai kincstárjegyet, június 30-i befejezésére
reagált megjegyzésével. A tavaly március 30-án befejezett első
mennyiségi enyhítés az elsőnek csupán a fele értékben pumpált
frissen nyomott dollár milliárdokat a gazdaságba.
Az
orosz vezetés azt szeretnék, ha a dollár tartalékvaluta szerepét
egy valutakosár venné át, amelynek természetesen az orosz rubel
is része lenne, bár elemzők szerint reálisabb célkitűzés lenne
a rubelt a FÁK regionális tartalékvalutájává fejleszteni.A görög tragédia több európai országot magával ránthat
Írta:
Bob Chapman, forrás: The
International Forecaster
Görögország
és Európa még mindig válságos helyzetben van, a megoldást még
nem sikerült megtalálni. Görögország számára előbb vagy utóbb
elkerülhetetlenné válik a csőd. A bankoknak és az euró zóna
országainak nem lett volna szabad hagyni, hogy a helyzet idáig
fajuljon. Nem lehet egyetlen kamatlábat alkalmazni minden
gazdaságra, mivel minden egyes ország a fejlődés más-más
fázisánál tart. Az Európai Unió és az euró zóna létrehozása
ellentétben áll az antropológiai és kultúriális történelem
több ezer éves alapelveivel. Ezt figyelembe véve az EU vezetői
nem lesznek képesek megmenteni Görögországot, sem a másik öt
bajba jutott európai országot, és ezzel egyidőben még az eurót
és az Európai Uniót is. Ez egy lehetetlen feladat, ha másért nem
a költségek nagysága miatt. Az ambíciózus mentési kísérlethez
nem kevesebb, mint 4-6 ezer milliárd dollárra lenne szükség.
Előbb vagy utóbb mind a hat országnak ki kell lépnie az euró
zónából, 11-re redukálva a jelenlegi 17 tagállamot, további
bajokat vonva magukra a jövőben
az egyelőre még kitartó, de gazdaságilag gyengébb országok
miatt. Ebből következőleg az Euró hamarosan már a múltté.
Mindenesetre nem valószínű, hogy a központi európai fizetőeszköz
váljon a világvalutává, illetve az EU a világkormány
sarokkövévé.
Rövidtávú
megoldás hiányában Görögország csődje és az euró zónából
történő kilépése elkerülhetetlen ahhoz, hogy rendbe tegyék
házuk táját. Amennyiben mégis előállnak egy rövidtávú
megoldással, az maximum egy évvel lenne képes késleltetni az
elkerülhetetlent: a csődöt, és a fent leírt forgatókönyvet.
A
probléma nem Görögország. A probléma Görögország, Írország,
Portugália, Spanyolország, Olaszország és Belgium. Valamennyien a
görögországihoz hasonló helyzetben vannak. Ha egyszer Görögország
dől, a másik öt ország is követni fogja. Nem lesz más
választásuk, mint kilépni az euró zónából, fizetésképtelen
bankok és országok sorát hagyva maguk után, ami Angliára, az
Egyesült Államokra és az egész világra negatív hatással lenne.
A hat ország gondjai együtt olyan súlyosak, hogy könnyen az egész
világgazdaság összeomlásához vezethetnek.
A
sorban valószínűleg az amúgy is forrongó Spanyolország a
következő. Spanyolországot követi Olaszország és Belgium. A
Spanyolországból érkező hírek aggasztóak. A rendőri brutalitás
egyre erősödik, most már nőket és gyerekeket is megtámadnak
minden ok vagy provokáció nélkül. A munkanélküliségi ráta a
spanyol fiatalok körében 43%. A helyzet robbanásra kész,
javulásra pedig nem sok remény van.
A
problémák Kínát sem kerülik el, a világkereskedelem lassulása
az ázsiai óriásra is hatással van, a munkanélküliség pedig
náluk is emelkedik. A gondok egész Ázsiára kihatnak, beleértve
Ausztráliát és Új-Zélandot is. Ezt a válságot a világ minden
egyes országa meg fogja érezni, bár nem egyforma mértékben.
Rövid
és középtávon úgy gondoljuk, hogy ezek a problémák a dollár
ideiglenes erősödéséhez vezetnek. Azt mondhatjuk, hogy jelenleg a
dollár a rossz valuták legjobbika. Bár a nemesfémek árfolyama
már most is hihetetlenül magas, azt gondoljuk, hogy az arany és az
ezüst újabb rekordokat fog megdönteni, mivel egyre több befektető
ébred rá, hogy az arany az egyetlen igazi valuta.
A
pénzügyi szektorban tevékenykedő cégekre nehéz idők várnak,
sokan közülük nem fogják átvészelni a válságot. A következő
felvonáshoz képest az elmúlt három év gyerekjátéknak fog
tűnni.A gazdasági válság nem a véletlen műve
A
világon végigsöprő gazdasági válság nem a véletlen műve,
tudatosan tervezték így.
Amit
Louis McFadden kongresszusi képviselő mondott a Nagy Gazdasági
Világválságról a mostani helyzetre éppen úgy igaz. A banki
ügyekért felelős házbizottság elnökeként azt mondta: „A
[válság kirobbanása] nem véletlen volt, hanem gondosan
megtervezett és előkészített művelet. A nemzetközi bankárok
kétségbeejtő helyzetbe akarták hozni a világot, hogy mindenki
vezetőjeként emelkedhessenek fölénk.”
Amit
ma a gazdaságban és a pénzügyi világban tapasztalunk nem
újdonság. A történelemben számos precedenst találhatunk. A
bankárok és buzgó segítőik ugyanazokat az eszközöket
használják ma, mint tették tíz vagy akár száz évvel ezelőtt.
Ezek a bankok a nagyvállalati fasizmus és monopólium képviselői.
Mérhetetlen vagyonukon keresztül szinte valamennyi kormányt és
azok igazságszolgáltatási rendszerét hatalmukban és irányításuk
alatt tartják. Ezért nem hallgatnak ránk, a népre, saját
választott képviselőink. A tőzsde urai és a bankok már
réges-régen megvásárolták őket. Ezek ugyanazok az emberek, akik
a legtöbb háború mindkét oldalát finanszírozzák évszázadok
óta. Saját bankjaikon és a Nemzetközi Fizetések Bankján (Bank
for International Settlements – BIS) keresztül irányítják a
globális pénzmosást és az egész világot behálózó kábítószer
kereskedelmet, ami mindig is a legjövedelmezőbb vállalkozásuk
volt. Az elit pénzügyi hatalmának legfontosabb pillére immáron
több évszázada a kábítószer kereskedelem.
Ezek
a bankárok, a Wall Street és a londoni tőzsde bennfenteseivel
közösen irányítják társadalmainkat, különös tekintettel az
üzletvilágra, pénzügyekre és a gazdasági életre. Szinte
valamennyi fontos eseményt ők irányítanak a háttérből, ahogyan
azt a 90-es évek vége felé kialakult dotkom lufi és a 2003-tól
2006-ig tartó ingatlanpiaci lufi esetében is láthattuk. Egy 2000
óta tartó lefelé irányuló trend szemtanúi vagyunk és még nem
értünk a verem fenekére. Szabadpiacról nem beszélhetünk többé,
hiszen a piacokat a kormányokat háttérből irányító elit
manipulálja.
A
médiában egymást követik a csalásokról szóló hírek. Az
ingatlanpiac zuhanórepülésben van és egyelőre még a
kényszerleszállásra alkalmas helyszínt sem sikerült találni. Az
amerikai, angol és európai bankokat átmenetileg kimentették a
központi bankok pénznyomdái. Egyre több országról derül ki,
hogy költségvetési deficitje fenntarthatatlanná vált. A
gazdasági fejlődés leállt, az infláció pedig minden nap egyre
magasabb, miközben az arany és az ezüst árfolyama könyörtelenül
emelkedik. A szegények egyre szegényebbek, a középosztály pedig
szép lassan eltűnik. Egy birodalom szándékos elpusztításának
vagyunk szemtanúi.
A
rendszert bukásra programozták. Csak a felszínen maradáshoz évi
4,3 ezermilliárd dollárt kell pumpálni a rendszerbe, amíg a
függöny mögött állók meg nem adják a jelet a dugó kihúzására.
A görög csőd, a közel-keleten terjedő háborús hangulattal
megtetézve lehet az a tényező, ami elindítja a dominót. Vajon
figyelemelterelésről van szó? Ez az a háború, amit megjósoltunk?
Elképzelhető. Mindenesetre, hamarosan ki fog derülni.
A
Bilderberg európai tervezői megdöbbenve tapasztalták, hogy
Görögország nem hajlandó országos pénzügyi és gazdasági
öngyilkosságot elkövetni.
Miközben
Európában szemünk láttára bontakoznak ki a dráma eseményei,
Amerikában a Fed egyre több pénzt és hitelt termel, bekebelezve
az amerikai kincstárjegyek 80%-át. Ez természetesen egyre növekvő
inflációt, majd hamarosan hiperinflációt eredményez az Egyesült
Államokban, Angliában és az EU-ban. A gazdasági válság
legkeményebb időszaka következik, ahogy a fizetésképtelenség
egyre inkább egyértelművé válik. A legtöbb amerikai, angol és
EU bank fizetésképtelen, amiről a nyilvánosság a bankok sajátos
kettős könyvelése és könyvelési szemfényvesztése miatt nem
tud.
Nem
létezik egyszerű megoldás. A piramisjáték egy-két éven belül
a végéhez ér és akkor nem szeretnék a bankárok helyében lenni.2013-ra kitörhet a „tökéletes gazdasági vihar”
Forrás: Moneynews.com
"Vállalkozás-ellenes
törvények - munkanélküliség - kilakoltatások"
Az
Egyesült Államok pénzügyi problémái, a kínai gazdaság
lassulása, az európai adósságátrendezés és a japán stagnálás
együttes hatása soha nem látott „tökéletes vihart”
gerjeszthet a világgazdaságban 2013-ra, mondta Nouriel Roubini a
New York Egyetem professzora.
Az
esély három az egyhez, hogy ezek a tényezők egymás hatását
felerősítve 2013-tól visszavetik a gazdasági növekedést, mondta
Roubini, aki a jelenlegi globális pénzügyi válság kitörését
is megjósolta.
„A
helyzet már most is érzékeny,” mondta. „Mindenki szenved a túl
sok köz- és magánadósságtól, ami egyre nagyobb súllyal
nehezedik a világra. Legkésőbb 2013-ra elérjük a válság
mélypontját.”
Az
egyre emelkedő munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokban, a
növekvő olaj és élelmiszerárak, az emelkedő kamatok Ázsiában
és a földrengés okozta kereskedelmi fennakadás Japánban komoly
hátráltató erőt jelentenek a világgazdaság számára. A
részvényárfolyamok globálisan 3,3 ezermilliárd dollárral estek
május eleje óta és Roubini szerint a pénzpiacok a jövő év
közepétől elkezdhetnek aggódni a kockázati tényezők
együtthatása miatt.
A
45 országot felölelő tőzsdei világindex (MSCI AC World Index)
4,7%-ot zuhant ebben a hónapban a legutóbb napvilágot látott
adatok hatására. Ilyen adat például az Egyesült Államok
hivatalos munkanélküliségi rátája, ami 9,1%-ra emelkedett
májusban, jelezve, hogy a világgazdaság veszített erejéből. Az
amerikai kincstárjegyek árfolyama emelkedett a múlt héten, így
immár kilencedik hete folyamatosan csökken a kétéves futamidejű
papírok hozama, ami 2008 óta a leghosszabb ilyen időszak és
valószínűleg annak köszönhető, hogy a jóslatok szerint a Fed
folytatja gazdaságélénkítő hadjáratát.
A
„tőkeáttétel csökkentés fenntartása”, a gazdaságélénkítő
programok megszüntetése és a bizalom fokozatos elvesztése 2011
második felére a globális bővülés lelassulását
eredményezheti, mondta Roubini.
Az
Egyesült Államokban a költségvetési deficittel járó kockázatok
kezelésének hiánya kötvénypiaci „felkeléshez” vezethet
Roubini szerint.
„Az
idei, a jövő és minden bizonnyal a 2013-as évre vonatkozó
költségvetési hiány még mindig több mint évi ezermilliárd
dollár lesz,” mondta Roubini szingapúri beszédében. „Fennáll
a kockázat, hogy a kötvénypiac vigilantistái felébrednek az
Egyesült Államokban, ahogyan Európában is ez történt,
magasabbra nyomva a kamatokat és ezzel ellehetetlenítve a
kilábalást.”
Európában
a hatóságok kénytelenek lesznek átütemezni a görög, az ír és
a portugál adósságot, mert ha tovább halogatják, a folyamat
sokkal kevésbé lesz kontrollálható, tette hozzá Roubini.
A
görög küzdelem
Az
EU vezetői minden erejükkel azon vannak, hogy még június 24-e
előtt olyan megoldást találjanak a görög adósságproblémára,
amiben a mentőcsomag terhét megoszthatják a
kötvénytulajdonosokkal. Közben az euró-zóna legnagyobb
adósságterhét cipelő görög kormány további kölcsönök után
kutat megtetézve a múlt évi 110 milliárd eurós mentőcsomagot.
Kína
A
kínai gazdaság 2013 környékére várt földet érése sem lesz
zökkenőmentes, mivel a kormány növekedésélénkítő
befektetései többletkapacitást generálnak a gazdaságban, mondta
Roubini a riportereknek.
„Kína
most már nemcsak a nettó exportra, hanem a fix befektetésekre is
egyre erősebben támaszkodik,” ami mára elérte a GDP 50%-át.
„Ez két súlyos problémát okoz majd a jövőben:
óriási mértékű bedőlt hitelt a bankrendszerben és hihetetlen
mennyiségű többlet kapacitást.”
Az
elmúlt két év során Kína 2,7 ezermilliárd dollár értékben
nyújtott hitelt, amely eredményeként az ingatlanárak, a hatósági
árkorlátozás, a megemelt kauciók és a második ingatlan
megvásárlásának korlátozása ellenére is a mindenkori
legmagasabb szinten állnak. (Kapcsolódó: Kína
64 millió üres lakása)
Roubini
2006-ban a globális pénzrendszer katasztrofális összeomlását
jósolta, ami 2008-ban a Lehman Brothers összeomlásával el is
indult és most is tart.Az élelmiszerválság súlyosbodik az elmúlt 35 év legnagyobb, Észak-Európát sújtó aszálya miatt
Forrás: The
Australian
Bernard
Maquis tehenei az évnek ebben a szakaszában, normális esetben
friss füvet legelnének a réten a közép-franciaországi Limousin
régióban. Idén azonban a zsenge fű helyett kénytelenek a hideg
téli napokra szánt szénával beérni, mivel a hónapok óta tartó
szárazság miatt a fű mindenhol elszáradt.
Bernard
Maquis a tehenek eladását fontolgatja, akár áron alul is, hiszen
így könnyen takarmány nélkül találhatja magát ősz végére.
„Már aludni sem tudok. Nem tudom mi lesz,” panaszkodik.
Bernard
Marquis nincs egyedül. Észak-Európában 1976 óta nem volt ekkora
aszály, a politikusok pedig gazdatüntetésekre, vásárlói
elégedetlenségre és megemelt költségvetési terhekre számítanak
a rossz időjárás következményeként.
A
harmadik világ országai is a tüntetések számának növekedésére
számíthatnak, ahogy az európai hőhullám hatására az árak
egyre magasabbra szöknek, újabb tömegeket taszítva szegénységbe.
„Válsággal
állunk szemben, a válságot pedig kezelni kell,” mondja Nathalie
Kosciukso-Morizet, francia környezetvédelmi miniszter asszony.
A
meteorológusok szerint Észak-Európában a szokásosnál 50%-kal
kevesebb eső esett az elmúlt két hónapban, míg a hőmérséklet
4 Celsius fokkal volt magasabb az átlagnál.
Franciaországban
vízhasználati korlátozásokat vezettek be az ország több mint
felében és az aszályt már most az 1976-os szárazsághoz
hasonlítják, amikor az ország búzatermésének java tönkrement.
Michele
Blanchard, a francia meteorológiai intézet, a Meteo-France
klimatológiai osztályának mérnöke szerint a különbség az,
hogy „1976-ban a hőhullám júniusban, nem pedig áprilisban
érkezett.”
Németországban
a napsütéses órák száma a szokásos kétszerese volt a tavaszi
hónapokban, egyes vidékeken pedig a várt csapadékmennyiség 5%-a
esett mindössze. „Kétségbeesetten várjuk az esőt,” mondta
Andrea Adams, a Rhineland-Palatinate tartomány gazdaszövetségének
szóvivője.
Elmondta,
hogy a búza már most elsárgult, a cukorrépa alig nőtt valamit, a
rozs pedig összekunkorodott és halódik.
Bernard
Maquis a franciaországi Limousin régióban azt mondta, hogy a
kukoricának, amivel a teheneit télen etetni szokta, ilyenkor úgy
20 cm magasnak kellene lennie. „Idén csak vegetál a termés,”
mondta, hozzátéve, hogy minden jel szerint kénytelen lesz
takarmányt vásárolni. „A takarmány viszont olyan drága, hogy
nem éri meg. Egyszerűbb felszámolni a gazdaságot.”
Franciaországban
egyre több gazda adja el állatait, a hangulat pedig egyre forróbb.
Délnyugat Franciaországban a gazdák úttorlaszokat állítottak,
több órára megbénítva a forgalmat a múlt héten, mert nem
kaptak engedélyt, hogy ideiglenesen vizet vegyenek a folyókból.
A
francia kormány már hónapokkal ezelőtt 948 millió eurós segélyt
kért Brüsszeltől, de a gazdák azt követelik, hogy a kormány
garantáljon kamatmentes hitelt a mezőgazdaságnak, hogy
átvészelhessék az idei nyarat.
Belgiumban
a flandriai regionális tanács azt mondta, hogy saját
költségvetéséből biztosítana EU-s segélyt a gazdáknak, majd a
kifizetett összegeket visszakövetelné Brüsszeltől. A 332 millió
euró előteremtése azonban nem egyszerű feladat.
Franciaországban
a pékek 5 euró centes (kb. 13 forint) drágulásra számítanak a
bagett árában, míg Észak-Rajna-Vesztfáliában a paradicsom
26%-kal lesz drágább idén. A kormányzó pártok mindkét
országban attól tartanak, hogy a drágulás kormányellenes
hangulatot ébreszt majd az emberekben, amit a szélsőséges
mozgalmak kihasználhatnak.
Mivel
az aszály Kínát és az Egyesült Államok déli részét is
sújtja, az ENSZ élelmezésügyi hivatala, a FAO éhséglázadásokra
számít a szegényebb országokban.
Az
illetékesek elmondták, hogy a gabonafélék globális ára 71%-kal
emelkedett az elmúlt 12 hónap alatt és bár Moszkva ígérete
szerint felemeli a búza, árpa, rozs, kukorica és liszt exportjára
bevezetett tilalmat, ez csak átmeneti megoldást nyújthat a
problémára.
Európa
több atomerőműve is jelezte, hogy az alacsony vízszint miatt több
folyóparti erőműnél kényszerszünet elrendelése válhat
szükségessé.
A
pezsgő-szőlőt termelő gazdák jelezték, hogy idén nagy
valószínűséggel szeptember helyett augusztusban lesznek
kénytelenek leszüretelni a termést.
Kína túladott rövidlejáratú amerikai kincstárjegyeinek 97%-án
Kína
megszabadult rövidlejáratú amerikai állampapírjainak 97%-tól,
így már csak 5,69 milliárd dollár értékben rendelkezik ezzel a
típusú amerikai állampapírral a 2009-es 210,4 milliárd dolláros
rekordhoz képest, áll az Amerikai Államkincstár 2011. márciusi
jelentésében.
A
kincstárjegyek az államkincstár által kibocsátott, az állam
adósságát megtestesítő értékpapírok, ami után az állam
éves, féléves gyakorisággal fizet kamatot.
A
Kína tulajdonában lévő amerikai kincstárjegyek elszámolása az
államkincstári jelentés9.
oszlopában található.
Egészen
tavaly októberig a kínaiak általában az eladott kincstárjegyek
árából hosszúlejáratú amerikai állampapírokat vásároltak,
így teljes amerikai állampapír állományuk értéke nem
változott, sőt október előtt még növekedést is mutatott.
Október
óta azonban Kína a hosszúlejáratú állampapíroktól is
elkezdett megszabadulni, így az államkincstár
jelentése szerint a
novembertől márciusig terjedő öt hónap folyamán Kína
értékpapír állománya folyamatosan csökkent.
A
2008-as esés előtt, az amerikai
pénzügyminisztérium adatai szerint
Kína csupán szerény mennyiségű rövidlejáratú kincstárjeggyel
rendelkezett, ami 2008 augusztusában mindössze 19,8 milliárd
dollárt jelentett. Amikor George W. Bush 2008. októberben aláírta
az amerikai pénzügyi szektor kimentésére szánt 700 milliárd
dolláros mennyiségi enyhítő csomagról szóló törvényt, amit
2009 februárban Barack Obama intézkedése követett egy újabb 787
milliárd dolláros csomag jóváhagyásával, Kína rövidlejáratú
amerikai állampapír állománya az egekbe szökött.
2008.
augusztusban, a banki mentőcsomag és a gazdaságélénkítő
program beindítása előtt, Kína összesen 573 milliárd dollár
értékben rendelkezett amerikai adósságalapú befektetéssel. Ez
az összeg 2009 májusa után is, amikor Kína elkezdte a
rövidlejáratú papírok állományát csökkenteni, tovább
növekedett, egészen októberig, amikor az ázsiai óriás összesen
1,1753 ezer milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai
állampapírral.
Március
végére, amikorra Kína már megszabadult amerikai kincstárjegyeinek
97%-ától, a rekordállományhoz képest, az USA értékesíthető
államadóssága majdnem megduplázódott a 2008. augusztusi
összeghez képest, azaz elérte a 9,11 ezer milliárd dollárt.
Ebből a 9,11 ezer milliárdból 5,8 ezer milliárd közepes lejáratú
kincstárjegy, 1,7 ezer milliárd rövid lejáratú kincstárjegy,
931,5 milliárd hosszúlejáratú államkötvény és 640,7 milliárd
pedig TIPS, azaz inflációhoz igazodó amerikai állampapír volt.
Az
amerikai államkincstár 2012 márciusáig kénytelen lesz 1,7 ezer
milliárd dollárnak megfelelő állampapírt visszavásárolni és
azokra új vevőket találni. Egyelőre úgy tűnik Kína nem fog
sorba állni értük.
A naponta
kiadott kincstári adatok szerint
múlthét csütörtökön az Egyesült Államok teljes államadóssága
14,34 ezer milliárd dollár volt, amelyből 9,74 ezer milliárd
köztulajdonban, míg 4,61 ezer milliárd más kormányok
tulajdonában van.
Hiperinflációval a világkormányért BIS módra
Forrás: The
Daily Bell
A Market
Watch-ban
vasárnap megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:„A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) burkoltan jóváhagyta, hogy a világ legnagyobb központi bankjai könnyítsenek a bankok likviditási helyzetén. „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges likviditást,” jelent meg a BIS negyedévente kiadott jelentésében.”
A
BIS épülete Bázelban
Magyarul:
Gerjesszük az inflációt és minden rendben lesz.
Sokszor
beszéltünk arról, hogy a hatalmi elit a Nagy Gazdasági
Világválsághoz hasonló válságot akar, hogy ezen keresztül
elérje igazi célját, a világkormány megalakulását. A fenti
cikk ugyanezt az alaptételt erősíti.
Tehát
a BIS jóváhagyja az összehangolt enyhítést. Ennél azonban
többet tesz: „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb
valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság
során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok
hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges
likviditást.”
Gondoljunk
bele: A BIS, akármi
is legyen igazi szerepe a
globális piacon, azt akarja, hogy a bankok sok pénzt
nyomtassanak. A
BIS, a központi bankok központi bankja,
nemcsak egy aprócska kereskedőház. A BIS a leghatalmasabb (és
legkevésbé ismert) globális üzleti szervezet ma a világon. Sok
titok veszi körül, működésének mikéntjeiről csak kevesen
tudnak.
Természetesen
annakidején, 1930-ban valaki létrehozta, és azóta az a valaki
vagy valakik legalább 200 másik jegybankot, vagy más néven
központi bankot hoztak létre szerte a világon, amelyek szinte
egytől egyig a BIS felé tartoznak számadással.
Ki
volt az és hogyan történt? Fogalmunk sincs.
Ki
mondja meg egy államfőnek, hogy alakítson központi bankot? Nem
tudjuk. Valaki tudja esetleg?
Miért van
ma Líbiának,
Afganisztánnak és Iraknak központi bankja, amikor korábban nem
volt? Legalábbis nem olyan formában, mint most. Olvasott valaki a
megalakulásukról?
Ez
a mindent romba döntő pénzrendszer nem egy fa vagy bokor. Nem
magától nőtt fölénk és nem természetes úton jött létre. Azt
is meg merjük kockáztatni, hogy azok, akik létrehozták tudták
mit csinálnak.
Az
elit úgy tesz, mint aki nem tud semmit. Kognitív disszonanciát
hoznak létre, mert tudják, hogy az emberek nem szeretik, ha valami
ellentmond korábbi elképzeléseiknek. Ha ma megkérdezünk egy
átlagembert az utcán arról, hogy vajon a hatalmi elit gazdasági
világválságot akar-e előidézni, esetleg hiperinflációt
gerjeszteni, valószínűleg megkapnánk az „Ezt meg honnan
szalajtották?” pillantást.
Pedig
nem őrültség. Az Európai Unió és az euró egy egész európai
generációt zúz porrá. Kína zuhanóban, az Egyesült Államok
pedig még a 2000 egynéhányban elindult válságból sem lábalt ki
és nem is fog a közeljövőben.
A
monetáris katasztrófa a fiat pénz monopóliumból ered. A várható
dollár expanzió a II. Világháborút követően életbe léptetett
rendszer egyenes következménye.
Nem
nehéz átlátni, hogy mi történik, ha az ember egy időre leveszi
a hangot a fővonalas média csatornáiról. Elemezzük azt, ami VAN
és azt, amit JAVASOLNAK és minden világos lesz.
A
Daily Bell (az eredeti cikk publikálója) azért képes immár négy
éve pontos képet festeni a piaci helyzetről, mert arról ír, ami
történik, nem arról, amit a fővonalas média mond.
Anthony
Wile négy éve megjelent High
Alert című könyvében a
következőket olvashatjuk:Amerikán, és bizonyos mértékig az egész nyugaton, egy pénzügyi hurrikán vonul át. Óriási tévedés lenne ezt hullámvölgynek nevezni. Az ehhez hasonló események időszakosan történnek, az utolsó ilyen periódus, ami a mostanihoz képest csak apró viharnak nevezhető, a 70-es években volt.
A nyugati valutákat már most is megfolytja az infláció, amit lassan hiperinflációnak is nevezhetünk. A dollár zuhanását késlelteti az a tény, hogy a világ többi központi bankja a gyenge dollárhoz igazítja saját valutáját.
Murray Rothbard a következőképpen ír a hiperinflációról: „A hiperinfláció rosszabb, mint egy válság, mert elpusztítja az ország valutáját, ami a gazdaság lételeme. Elpusztítja a középosztályt és valamennyi fix jövedelemből élő osztályt, megfékezhetetlen káoszt teremtve. Ami pedig a legrosszabb, óriási munkanélküliséget teremt és rontja az életkörülményeket, hiszen az emberek úgy érzik, már dolgozni sem érdemes, ha egyáltalán találnak munkát, hiszen akármennyit is keresnek, az egy óra alatt elértéktelenedik.”
Valami
ilyesmire gondolhatott a BIS is. Ezt a sorsot szánják nekünk azok,
akik szeretnének megszabadulni a középosztálytól, hogy
létrehozhassák a világkormányt. A káoszból rend taktika
klasszikus példája. Figyeljük azt, ami történik, ne azt, amit
mondanak!
A
BIS inflációt akar és burkoltan jóváhagyja az
inflációgerjesztést, ami közvetlenül a jelenlegi pénzrendszer
bukását eredményezi. Végül is az „ő” rendszerük. Ők
hozták létre. Nézték, amint felemelkedik és elbukik. Előre
tudták, hogy a vége a piac zsugorodása és esetleg a hiperinfláció
lesz.
A
zsugorodás, a válság kezdeti szakasza, már végbement. A legjobb
az lenne, ha az elit veszni hagyná a zuhanó piacokat, hogy minél
gyorsabban megtörténjen a földet érés. Valószínűleg nem ezt a
forgatókönyvet választják. Ehelyett óriási központi banki
inflációra készülnek az egész világon. Ez a fenti Market Watch
cikk legfőbb üzenete a mi megítélésünk szerint.
A
BIS ezzel politikailag korrekt módon azt mondja, hogy a jelenlegi
nyomor és kétségbeesés nem elég mély. A szenvedés mértéke
kevés. Az új világrend csak a tömegek sírján születhet meg és
egyedül a hiperinfláció (és/vagy a háború) képes a kívánt
mértékű káoszt előidézni.
Az euró hanyatlása egy hosszú távú világuralmi terv része
Forrás: Global
Research
Az
európai vezetők erőfeszítései, ennek a rengeteg egymástól
annyira különböző országnak a beleerőltetésére egy merev
pénzügyi ketrecbe, eleve kudarcra van ítélve. Ez azonban a
globális világvaluta bevezetésére kialakított hosszú távú
terv része, ami semmi egyébre nem jó, minthogy még több nyomort
hozzon a hétköznapi embernek.
Egyre
többen gondolkoznak el azon, hogy „Vajon hová tették az
európaiak az eszüket, amikor elfogadták az egységes európai
valutát?”
Prokrusztész a
görög mitológiában Poszeidón fia volt, aki áldozatait
az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagytermetű volt
és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen
beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal
azonos hosszúságú nem lett.
A
„mindenkinek egyméret” ókori története úgy tűnik visszatért
a XXI. században, ahol az európaiakat sikerült rávenni, hogy
magukra vállalják ezt az égbekiáltóan ellentmondásos
koncepciót, amit ma eurónak hívunk.
A
franciák és németek által kitalált, az angolok által
bojkottált, a svájciak által lenézett, a németek által kezelt
és a többiek által elfogadott közös valuta nem más, mint a
boldog tudatlanság mintaképe, ami most végre ledobta álarcát,
hogy mindenki megláthassa ocsmány képét: egy lehetetlen
mechanizmust, ami kizárólag az elit bankároknak kedvez, minden
dolgozónak pedig nagyon rossz.
Ez
az álarc egészen mostanáig képes volt elfedni az óriási és
szinte mindenre kiterjedő ellentmondásokat: a 17 eurózóna
tagállam relatív méretét, erősségeit, profilját, életstílusát,
történelmét, gazdasági tulajdonságait, munkaügyi politikáját,
nyugdíjrendszerét, iparát, emberi és természeti erőforrásait,
Németországgal és Franciaországgal az egyik, Görögországgal,
Portugáliával és Írországgal a másik oldalon.
Nem
először mondjuk, hogy az euró szavatossági ideje hamarosan lejár.
A 10 évvel ezelőtti születésekor segédkező eurokraták talán
kicsit hosszabb életet reméltek számára, esetleg abban bíztak,
hogy megéri a felnőttkort. Azt azonban a kezdetektől tudták, hogy
egyszer meg kell halnia, hiszen éppen ecélból hozták létre.
Az
euró ugyanis nem a végcél, hanem egy átmenet, mondhatni híd a
sokkal ambiciózusabb globális valutához, amit a hatalmi elit által
irányított globális központi bank hivatott majd kiadni, amikor
eljön az ideje.
A
probléma, amivel szembenézünk, hogy a 2008-ban Európát ért
pénzügyi hullámverés mára egy igazi pénzügyi cunamivá dagadt,
ami az egész euró rendszert elsöpörheti és ez még csak a bajok
kezdete.
A
mai euró probléma a különböző szuverén gondok egyik variánsa,
mivel amikor egy ország vezetői úgy döntenek, hogy felelőtlenül
átengedik országuk szuverenitását vagy annak egy részét, legyen
az monetáris, politikai, pénzügyi, gazdasági, igazságügyi vagy
katonai, jobban teszik, ha átgondolják, mit tesznek, és mik
lehetnek tetteik közép és hosszú távú következményei.
A
nemzeti szuverenitás átengedése azt jelenti, hogy valaki más,
valahol máshol hozza majd meg az országra vonatkozó döntéseket
más emberek érdekei alapján. Amíg az érdekek egyeznek nincs
gond, de amint a felek érdekei eltérnek egymástól hatalmi harc
alakul ki. A hatalmi harcokban pedig egyetlen közös tényező van
minden esetben: az erősebb győz.
Az
eurózónában óriási hatalmi harc alakult ki. Vajon ki fog győzni?
Ki fogja ráerőltetni a követendő politikát a másikra?
Németország Görögországra vagy fordítva? Franciaország
Portugáliára vagy fordítva? Nagy-Britannia vagy Spanyolország?
Németország vagy Olaszország?
Ez
pedig csupán a nyilvánosság számára is látható frontvonal. Ott
van még az árnyaltabb, kevesebb médiafigyelmet kapó magánfront,
ahol az igazi globális hatalmi döntések születnek.
Olaszország
új miniszterelnöke, Mario Monti vajon az olasz nép érdekei
szerint hozza majd döntéseit vagy az Európában egyébként is
általa elnökölt Trilaterális Bizottságban ülő mega-bankároknak
engedelmeskedik? Ugyanezt a kérdést feltehetjük az új görög
miniszterelnök, Lucas Papademos esetében is, aki szintén tagja a
Trilaterális Bizottságnak. De akkor már ne hagyjuk ki a többi EU
kormányt sem, ahol az igazi hatalom szintén a Trilaterális
Bizottsági, Bilderberg, Világgazdasági Fórum és Chatham House
tag bankárok, iparmágnások és médiacárok kezében van.
A
globális elit mindent megtesz annak érdekében, hogy az euró minél
tovább megmaradhasson a majdani világvaluta féle vezető úton,
ami előbb-utóbb az euró és a dollár helyébe lép. Ehhez
hozzátartozik mindkét valuta irányított összeomlása is,
miközben teljes erővel épül a „globális dollár” vagy valami
hasonló új ellentmondásos pénznem irányába vezető sárgaköves
út.
Az
amerikai dollár összeomlását nem lesz nehéz kivitelezni: nem
kell hozzá egyéb, mint felszólítani a fővonalas médiát, hogy
kihirdesse a dollár hiperinflációját és a király meztelenségét
mindenki beismeri.
Vajon
itt tartunk már? Talán még nem. Abban biztosak lehetünk, hogy
addig lesz még néhány mentőintézkedés, egy-két pénzügyi
kemoterápia az euró és a bankok megmentése érdekében, bár
láthattuk, hogy egyiket sem lehet megmenteni, csak inkább valahogy
mesterségesen életben tartani.
Kérdésem
tehát a görögök, olaszok, spanyolok, portugálok, írek, de még
a franciák és a németek számára is a következő:
Engedelmeskedtek Prokrusztész felszólításának és
lefekszetek Brüsszelben felállított ágyára?Kínai zuhanás?
Forrás: The
Daily Bell
A
Forbidden China klipjéből:Durran a kínai ingatlanpiaci lufi – Jó vagy rossz fejlemény? A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi összefoglalója szerint Kína ingatlanpiaci fluktuációja óriási veszélyt jelent az ország jövő évi növekedése szempontjából. 2012-ben Kína növekedése az idei 9,3%-ról az előrejelzések szerint 8,5%-ra esik vissza. A közepes méretű városokban található ingatlanok átlagárának esése mellett, egyes szakértők szerint az ingatlanpiaci lufi kidurranni készül.
Ez
elit üzenete a társadalom számára:Kínának
vannak problémái, de biztos, hogy finoman fog földet érni. Kína
óriási hatalom, az Isten is a világ vezetésére teremtette.
Természetesen
nem vesszük be az üzenet. Az Európában kialakult káosz közepette
a fővonalas média javarészt hallgat Kínáról. Szerintem, ha egy
átlagembert megkérdezünk, mi a véleménye Kínáról valami
olyasmit kapunk válaszként, hogy „ez a hatalmas ázsiai ország
vezeti majd be az emberiséget a XXI. századba.” Legalábbis
valami ilyesmit hallott.
A
hatalmi elit mémjeinek megfigyelőjeként
úgy gondoljuk ez csak amolyan elitista taktika. A Szovjetunió
antitézise nélkül az elit legfontosabb üzenete mostanában nem
jut át olyan hatékonyan az emberekhez.
A
nagy arab-keresztény konfliktus sem váltotta be a hozzá fűzött
reményeket és ma már sem Oroszország sem Kína nem képes elég
félelmet kelteni az emberekben. Legalábbis nem annyit, mint a volt
Szovjetunió.
A
világuralomra törő hatalmi elitnek szüksége van valamilyen
„szintézisre” ahhoz, hogy a földön élő több milliárd
embert a kívánt irányba terelje. Feszültség nélkül nincs
manipuláció. Most úgy tűnik egy kicsit leragadtak.
Úgy
gondoljuk, ezért hallgatnak mostanában a szerintünk leköszönőben
lévő Kínával kapcsolatban. A fővonalas médiának nem szabad
erről említést tennie, legalábbis erre lehet következtetni, vagy
maximum finom földet érésről beszélhetnek, ha már muszáj
felhozni a témát. Ezzel szemben szerintünk a földet érés egy
cseppet sem lesz finom.
Hogyan
érhet földet finoman 1,3 milliárd ember, amikor Kína gazdasága
elvileg 25 éve 12%-os növekedést produkált minden évben?
A
kínai nagyvárosok ingatlanainak kihasználtsága 75-80, sőt néhol
mindössze 65% mostanában, főleg az üzleti projektek esetében. Az
épületek minősége pedig hitvány. Kína nemcsak üres, hanem üres
és rossz minőségű városokat épített.
A repülőterek tetőszerkezetét egy erősebb szél lefújja. A
vonatok összeütköznek, a felüljárók leszakadnak. Az üres
belvárosi negyedeket megeszi a penész.
Eltúloznánk
a helyzetet? Mi áll a fent idézett videóban? „Durran a kínai
ingatlanpiaci lufi.” Pont ez a lényeg. A kínai ingatlanpiaci lufi
már az év első felében kidurrant és az első statisztikák most
kezdenek napvilágot látni.
Persze
a kínai statisztikáknak nehéz hinni, de az azért nyilvánvaló,
hogy lufival állunk szemben. Márpedig ha ez a lufi durran, jobb
arrébb állni.
Nem
is olyan régen azt írtuk, hogy ez „legfontosabb történet a
világon.” A kijelentés még most is megállja a helyét, hiszen
Kína a háromlábú világgazdaság harmadik lába. Az amerikai láb
megrepedt. Az európai láb kicsavarodott. Mi történik, ha a kínai
láb darabokra törik? Mondjuk gazdasági világválság?
Néhány
további szemelvény a Forbidden China videójából:
Li
Kegiang, az ingatlanpiac szabályozásáért felelős kínai
miniszterelnök-helyettes, november 25-én azt nyilatkozta, hogy Kína
ingatlanpiaca kritikus állapotban van.
Az ingatlan adásvételek számának csökkenése ellenére a kormány
tovább kívánja lassítani a lakáspiacot.
A
New York Times cikke szerint Sanghajban a luxusingatlanok egy hatoda,
Pekingben ugyanezek egynegyede, Senzenben pedig egyharmada üresen
áll. Az üres ingatlanok száma Kínában meghaladta a nemzetközi
veszélyességi standardok szintjét. A New York Times felteszi a
kérdést, hogy Kína ingatlanpiaci lufija kidurrant-e.
Xie
Guozhong azt mondja az elmúlt évek rossz gazdasági helyzete
Kínában az ingatlanpiacnak köszönhető. Az ingatlanfejlesztő
vállalkozások valószínűleg egymás után húzzák majd le a
redőnyt az elkövetkező hónapok során. A vállalkozások állami
megmentése rossz hatással lenne a gazdaságra, ismét bebizonyítva,
hogy a kínai pénzteremtő modell pénzt lop a kormánytól és a
bankoktól. A jelenlegi gazdasági modell semmilyen menekülési
útvonalat nem biztosít Kína számára.Készüljünk a szuverenitás feladására, mondja Páramo
Forrás: ZeroHedge
José
Manuel González Páramo
Az
Európai Központi Bank igazgatósági tagjának José Manuel
González-Páramo-nak a beszédéből csupán az alábbi szemelvényt
érdemes jól az eszünkbe vésni, ezt azonban ne mulasszuk el
megtenni:
„Nem engedhetjük teljesen át a pénzügyi kormányzást a pénzpiacoknak. Az eurózóna a világ második legnagyobb monetáris régiója és nem támaszkodhat teljes mértékben a hitelminősítők véleményére és a piacok hangulatára. Megelőző és lineáris jellegű gazdasági kormányzásra van szükség és ez még inkább kiemeli mondanivalóm lényegét: az eurózóna legfontosabb feladata egy sokkal átfogóbb gazdasági kormányzás bevezetése.
Ez még szorosabb gazdasági és pénzügyi integrációt jelent az eurózóna számára és szükségessé teszi a szuverenitás átengedését a Gazdasági és Monetáris Unió szintjére, fiskális, szerkezeti és pénzügyi szabályozások kérdésében.”
Más
szóval ahhoz, hogy az embereket megvédjük a hitelminősítők
„hülyeségétől”, melyek hosszú évek torzításai és
hazugságai után végre elkezdtek valós képet festeni az egyes
országok helyzetéről, valamint a piacoktól, melyek teszik, amit
tesznek, mint tudjuk, megbüntetve azokat, akik rosszul fogadnak,
Európának fel kell készülnie, hogy szuverenitását átadja az
erősebbnek (jobban hangzik, mint az Anschluss). Pénz beszél, kutya
ugat, a szó pedig jelenleg Németországé. Tehát a sikertelen
monetáris kísérletnek köszönhetően Németországnak mégiscsak
sikerül régi terve, mégpedig egyetlen csepp vér kiontása nélkül.
Az euró halála? A befektetőknek nem kell a német államkötvény
Forrás: CNBC
A
befektetők a
legrosszabbtól tartanak az
euró ügyében, miután a német államkötvények aukcióján igen
csekély érdeklődés mutatkozott a régió legerősebb gazdaságának
papírjai iránt. Az egyik elemző odáig ment, hogy az európai
fizetőeszközt a „haláltusájukat járó” valuták közé
sorolta.
Németország
az árverésre bocsátott 6 milliárd euró értékű, 10-éves
futamidejű papírok mindössze 60%-át tudta eladni, ami az elmúlt
16 év során, vagyis amióta Németországban eurót használnak
fizetőeszközként, a leggyengébb keresletnek számít az ország
adóssága iránt. A legstabilabb európai gazdaság által
értékesítésre bocsátott adósság ilyen mértékű elutasítása
új szintre emeli a válságot.
„A
„bund” elutasítása egyenlő az euró elutasításával, ami
pedig egyenlő az euró haláltusájával,” írja Mark Steele, a
BMO Capital Markets elemzője. „Korábban is volt már néhány
gyenge német árverés. Nem erről van szó. A lényeg, hogy milyen
gyengén teljesít az euró a gyenge árverést követően.”
Az
árverést követően az euró több mint 1%-kal esett a dollárhoz
képest, elérve az egyheti mélypontot, sőt akár az olasz és
görög válság közepén jegyzett októberi mélypont alá is
eshet. A bejelentés, hogy ezentúl mindkét országot technokraták
irányítják egy rövid időre javította az euró helyzetét.
Az
Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) nem biztosítja
ugyanazt a tűzerőt az Európai Központi Bank számára, mint
amilyennel a Fed rendelkezik és amit fel is használt az Egyesült
Államok hitelválsága során, amikor a monetáris mennyiségi
enyhítés keretében felvásárolva az amerikai kincstárjegyeket.
Németország, az inflációtól tartva, nem akarta a Fed példáját
követve felvásárolni más országok rossz adósságát.
„Angela
Merkel, kancellárasszony ellenezte, hogy az EKB-t az adósság
tőkésítésére használják,” mondta Dennis Gartman.
„Németország nem is szeretne ilyen fogalmakban gondolkozni, de
lehet, hogy nem lesz más választása.”
Mostanában
arról reppentek fel hírek, hogy az Európai Szerződés átdolgozott
verziója értelmében, Európában is lehetőség nyílik mennyiségi
enyhítésre, csak más néven és kerülő úton. Az egyik opció
szerint az EKB pénzt kölcsönözne az IMF-nek, amely ezért
cserébe felvásárolná az
éppen bajban lévő ország rossz adósságát, mielőtt az
megfertőzné a többi országot.
„A
rakétavetőkhöz már késő van,” mondta Mitchell Goldberg, a
ClientFirst Strategy elnöke. „Most már interkontinentális
ballisztikus rakétákra van szükség. A helyzet nagyon gyors
ütemben romlik.”
A
befektetők folyamatosan vásárolták a német papírokat, miközben
egyik válság sújtotta területről a másikra menekültek: először
Írországból, majd görög, olasz és Spanyolországból végül
Belgiumból. Szerdán azonban a 10-éves futamidejű Bund-ok értéke,
a sikertelen árverés után jelentősen esett, 2,05% fölé, sőt,
az azonos futamidejű amerikai kincstárjegyeknél is magasabbra
nyomva a hozamot, ami október eleje óta nem fordult elő.
„Az
euró jelenlegi formájának végnapjait látjuk,” mondta Brian
Stutland, a Stutland Volatility Csoport feje. „Nem látok esélyt
az euró feltámadására, hacsak a Fed be nem jelenti a QE3-at (3.
mennyiségi enyhítést), amellyel ezúttal euró adósságot
vásárolnának fel.”Olaszország új Bilderberg vezetője
Forrás: The
New American
Monti
ismerteti kormánya tagjait
Olaszország
új miniszterelnöke, Mario Monti, aki kritikusai szerint
államcsínnyel vette át a hatalmat Olaszországban, a globális
elit prominens tagja, a szó legszorosabb értelmében. Nem egy,
hanem két befolyásos elit szervezetnek, a titokzatos Bildergerg
csoportnak és a David Rockefeller féle Trilaterális Tanácsnak is
tagja.
A
„Szuper Marionak” csúfolt Monti emellett a világ egyik
legbefolyásosabb pénzintézetének, a Goldman Sachs-nak
a nemzetközi
tanácsadója.
Amikor
az olasz kormány a gazdasági szakadék mélyére zuhant, miután az
ország állampapírjainak hozama tarthatatlan magasságokba
emelkedett, Silvio Berlusconi a lemondás mellett döntött. Giorgio
Napolitano, olasz elnök néhány napon belül felkérte Montit a
kormányalakításra.
November
16-án az új miniszterelnök, aki az ország „gazdasági
minisztere” is lesz egyben, nyilvánosságra hozta az egytől egyig
bankárokból, technokratákból és ügyvédekből álló leendő
kormány tagjainak névsorát. A tervezett reformok ismertetését
követően a szavazás nélkül kijelölt Monti-csapat hivatalba
lépéséről bizalmi szavazással döntöttek.
Egyes
olasz pártok támogatják, míg mások ellenzik az új vezetést.
Berlusconi pártjának hűséges tagjai egy bankárok és az Európai
Unió által megtervezett államcsínyről beszélnek.
„Berlusconi
elmozdítása egy igazi „olasz meló” volt,”
nyilatkozta Roberto
Maroni,
korábbi belügyminiszter.
Monti:
Egy igazi bennfentes
A
Bilderberg csoport hivatalos weboldalán a „szervezőbizottság”
tagjaként
feltüntetett Monti kritikusai szerint a bankár tökéletes a
szerepre. A többek között Monti segítségével szerveződő
csoport a világ legbefolyásosabb egyéneit tömöríti magába:
média mágnásokat, királyi családok tagjait, katonai vezetőket,
vezető bankárokat, országfőket, fontos cégek vezetőit és sok
más kulcsfontosságú személyt.
Monti
emellett a Trilaterális
Bizottság európai ágának elnöke is.
A szintén titkosnak számító csoport sem szűkölködik befolyásos
elit tagokban. David Rockefeller, a hírhedt bankár eredetileg az
Észak-Amerika, Európa és Japán közötti szorosabb együttműködés
érdekében alapította 1973-ban. „Egyesek azt feltételezik, hogy
mi egy titkos összeesküvés része vagyunk, amely az Egyesült
Államok érdekei ellen dolgozik, „internacionalistának” nevezve
engem és családomat, akik egy szorosabban integrált globális
politikai és gazdasági szerkezet létrehozásáért szövetkeznek
másokkal. Hívhatjuk egységes világnak,” írta Rockefeller
2002-ben készült önéletrajzában. „Ha ez a vád, bűnös vagyok
és ezt büszkén vállalom.”
Monti
több kisebb, a szorosabb integrációt és a globalizációt
népszerűsítő szerveződés tagja még. Régóta támogatja egy
európai gazdasági kormány felállítását és nagyobb beleszólást
adna Brüsszelnek a társadalmat szabályozó törvények
megalkotásába.
A
mentőterv
„Őszinte
meggyőződésem, hogy országom képes megbirkózni ezzel a nehéz
helyzettel,” nyilatkozta a napokban Monti. Egy biztos, segítségben
nem lesz hiánya.
Az
Európai Központi Bank, bár csendesen, de kijelentette, hogy
mindent megtesz a tékozló olasz kormány megmentéséért. A
Bloomberg híre szerint az EKB elkezdte azolasz
kötvények nagymennyiségű felvásárlását a
héten.
„Nincsenek
igazi vásárlók,” nyilatkozta Mohit Kumar, a Deutsche Bank
európai kamatstratégiai vezetője a hírcsatornának. Az elemzők
szerint az EKB lépés célja az új olasz kormány és kormányfő
iránti bizalom megalapozása.
Monti
első feladata kemény új adók bevezetése lesz, amivel reményei
szerint elnyerheti az EU uralkodóinak elismerését. Az új adókat
komoly megszorítások követik majd. Monti kijelentette, hogy a
növekedés serkentése lesz elsőszámú célja, ami figyelembe véve
a tervezett adóemeléseket nem lesz könnyű feladat.
„Remélem,
hogy jó kormányzással hozzájárulhatunk a politikai erők
megnyugvásához és erősebb kohéziójához,” mondta Monti az
Unió vezetői előtt.
Az
olasz kormány több ezermilliárd eurós adósságban úszik, ami
messze meghaladja az ország GDP-jének 100%-át, a piac pedig úgy
tűnik nem hajlandó több pénzt kölcsönözni az országnak az EU
noszogatása, garanciái és tetemes hozamok nélkül.
Az
EU és az eurózóna támogatói mindent megtesznek, hogy elkerüljék
kormányközi hatalmuk és valutájuk összeomlását. Olaszország,
az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága azonban a legtöbb
szakértő szerint túl nagy falat a kimentésre, még a kialakuló
diktatórikus mechanizmus számára is, melynek elsődleges feladata
jelenleg a csődbe ment kormányok és bankok megmentése az
adófizetők pénzéből.
A
2013-ban esedékes következő hivatalos választásokig Monti-nak
van néhány éve, hogy valóra váltsa reformterveit, bár
Olaszországban sokan a választások azonnali kiírását akarják.
Nem
választott vezető. Pénzügyi diktatúra. Nem felel senkinek a
tetteiért. Már két világháborút a nyakunkba varrtak. Nem kell
nekünk a birodalmi státusz, maradjunk csak meg nemzetállamként,
és az Európai térség is legyen nemzetállamok szövetsége. Nem
kell a zsidó világbirodalom, nem kell a kamatrabszolgaság ,
egyáltalán nem kellenek nekünk a zsidó rablók. Nem akarunk
Merkel negyedik birodalma lenni, már az apja sem tudta összehozni a
harmadik birodalmat, Ő önként mondjon le a zsidó világbirodalom
megteremtéséről. Nem kellenek Hitlerek, nem kellenek az
uzsorakamatos cionista zsidó bankárok. Nem kell nekünk a
globalizáció. Nemzet államokat akarunk. A libatolvaj Bankárokat
megtestesítő bajnaik gyurcsányok , és a vagyonukat össze rabló
különböző szerveződések a nemzeti vagyonunkat adják vissza ,
hogy ne éhezhessenek a XXI. században Magyarországon a gyerekek.
Munkát és megélhetést minden családnak , a kibaszot rabló
zsidókat meg vezessék ki az országból . Ez itt nem az ígéret
földje nekik. Ez itt a temetőjük lesz , csak még élesedjen
kicsit a helyzet. Az ÁVH unokák nem akarnak menni , de eljön az
idő mikor már nem is tudnak menni. Bedaráljuk őket mint a
nagyapjuk tette a magyarsággal 56 előtt, Te büdös ÁVH zsidó
menj míg nem leszel haleledel, rabold ki Galíciát ha hagyják itt
kitelt a bérletetek, húzzatok a más világba, had legyen nemzet e
nép. Az agykontrol alatt tartott politikusaink is belátják zsidók
nélküli társadalmat kell építenünk, hogy Magyarország
megmaradhasson. Ki a zsidókkal e hazából , de a nemzeti
vagyonunkat rázzák ki a zsebükből előtte.
Miért nő az aranyeladások volumene és mi várható ezután
Forrás: The
Daily Bell
„Miközben
a Dow Jones igencsak küszködött az elmúlt néhány hét során,
az arany komoly meglepetést okozott a piaci tendenciák szakértői
számára azzal, hogy a EU adósságválság közepette árfolyamának
mozgása szorosan követte az értékpapírok árfolyamát. A
decemberi amerikai arany határidős ügyletek árfolyama 3.80
dolláros esés után 1716 dolláron áll unciánként.”
A
jelenség egy érdekes kérdést vet fel, amit megpróbálunk
körüljárni ebben a cikkben. Két héttel ezelőtt a Dow Jones
ipari átlag árnyalatnyit emelkedett az arany árfolyamával
egyetemben. A múlt hét előtti héten a Dow 300 pontot esett és az
aranyeladások ezzel együtt emelkedtek. Ebből sokan arra a
következtetésre jutottak, hogy az arany árfolyama követi a
részvényárfolyamok mozgását.
A
szakértők egyre hangoztatják, hogy a befektetők megpróbálnak
biztonságos papírokba menekülni, amikor baj van a tőzsdén. Az
emberek az értékpapíroktól és az aranytól egyaránt
megszabadulnak, amerikai kincstárjegyre cserélve az elvileg
kockázatosabb befektetési formákat. [Hozzátennénk, hogy
komolyabb eséseknél sok befektető azért adja el aranybefektetése
egy részét, mert valamiből muszáj pótolnia veszteségeit és
erre az arany a legkézenfekvőbb és legbiztosabb megoldás.]
Ez
egy olyan üzenet, amit az elit megpróbál az emberekbe sulykolni:
„Az arany éppen olyan befektetési eszköz, mint az IBM, Exxon
vagy OTP részvények.” Néhány fontos szempontot azonban
kihagynak a képletből.
Kezdjük
az elején. Az uralkodó hatalom gyűlöli az aranyat. A pénz
hatalma a központi bankok pénznyomtatási jogából ered. Ha az
emberek képesek a szó szoros értelmében a föld alól pénzt
teremteni elő, akkor még mindig rendelkeznek némi hatalommal saját
boldogulásuk irányítása felett, a hatalmi elittől függetlenül.
Ezt
az olyan emberek, akiknek elsődleges célja a világ feletti uralom
megvalósítása nehezen tolerálják. Ha az emberek képesek
másoktól függetlenül vagyonra szert tenni, akkor az elit nem
rendelkezik teljes hatalommal. A teljes hatalom megszerzése pedig
tervük egyik legfontosabb állomása.
Ebből
következőleg az elit mindent megtesz az arany árfolyamának
manipulálása és gyengítése érdekében. Ezért láthatjuk, hogy
a fiat pénz tartós emelkedésének periódusai vagy ahogyan
manapság már magyarul is hívják a „bika piac” sokkal tovább
tart, mint az arany tartós emelkedése. Az elit mindent megtesz
annak érdekében, hogy a pénzpiacok tartós emelkedése minél
tovább tartson. Az utolsó nemesfém bika piac a 70-es években volt
és körülbelül 10 évig tartott. Utána egy 20 éves fiat pénz
bika piac következett. Az arány kettő az egyhez.
A
mostani nemesfém bika piac 2000 körül kezdődött. Az arany
árfolyama 2000 óta folyamatosan emelkedik. Természetesen a tőzsde
is emelkedő tendenciát mutat és ez némiképp elhomályosította
az arany tündöklését. Ennek eredményeként a fővonalas média
igazolva látja magát, amikor üzleti periódusok vagy tendenciák
azonosítása helyett kijelenti, hogy az arany árfolyamának
emelkedése csak egy újabb lufi.
Ez
a megállapítás igen távol áll a valóságtól. A 2000-et követő
néhány év során hihetetlen mértékű monetáris élénkítéseket
hajtottak végre és az ilyen jellegű támadásoknak még most sincs
vége. Ez történik, amikor az értékpiacok elszállnak. Első
lépésként a központi bankok elkezdenek pénzt nyomatatni az
értéktőzsde inflálódása érdekében, egészen addig, amíg a
fellendülés zuhanásba nem megy át.
Ezt
persze nem lehet a végtelenségig folytatni. Előbb-utóbb a piaci
torzulások túl károssá válnak. Mindennek van határa és mára
sikerült elérni ezt a határt. Az ezredforduló környékén a piac
óriási mértékben zsugorodott és az ösztönzések csak rontottak
a helyzeten. A folyamat megfordult és az arany árfolyama (az
ezüsttel együtt) emelkedésnek indult.
Mivel
a folyamat megfordult (tehát elindult a nemesfémek bika piaca)
tudni lehetett, hogy az ösztönzések nem járhatnak sikerrel, és
így is lett. Ezeket a sikertelen próbálkozásokat hívjuk ma
„hitelválságnak” és „ingatlanpiaci válságnak”. A
folyamat az Egyesült Államokból indult, de rövid idő alatt az
egész világra átterjedt.
Sokan
sokféle okot hoznak fel az ingatlanpiaci válság kialakulására,
de amikor az ember kellő távolságból és megfelelő rálátással
szemléli a helyzetet, a valóság egyértelművé válik. Az
osztrákoknak igazuk van. A modernkorban a gazdaságot a központi
bankok által irányított infláció határozza meg. A fellendülést
zsugorodás vagy más szóval zuhanás követi és ennek nem volt
köze a szabályozások elégtelenségéhez. Ez egy tisztán banki
jelenség.
Sokszor
beszéltünk már arról, hogy véleményünk szerint a mostani
egyben a végső zuhanás is. A dolláralapú tartalékrendszer
halott. Akkor halt meg, amikor a Fed 16 000 milliárd dollárt
nyomtatott a csőd szélén álló bankok és pénzintézetek
kimentésére a 2008-as válság idején.
A
hatalmon lévő erők ezt természetesen nem szeretnék beismerni. A
mai internetkorszakban még ádázabbul harcolnak a manipuláció
nyomainak eltüntetéséért. Miközben azon munkálkodnak, hogy a
jelenlegi pénzrendszert egy új világvalutára cseréljék, a
meglévő rendszert is életben akarják tartani.
Ennek
érdekében megpróbálnak zavart kelteni a folyamatok azonosítása
terén. Nem akarnak az arany fellendülési periódusáról vagy bika
piacáról beszélni, mert akkor kénytelenek lennének kimondani,
hogy igenis a fellendülés és a zsugorodás időszakai felváltva
követik egymást, amit szintén nem akarnak, mert akkor viszont azt
kellene beismerniük, hogy ezeket a destruktív periódusokat a
központi bankok idézik elő.
Céljuk
elérése érdekében inkább mindenféle történeteket találnak
ki. A legújabb ilyen történet, hogy az arany is csupán egy a sok
befektetési forma közül, és a többi értékpapírhoz hasonlóan
követi a tőzsde mozgását, az elmúlt néhány hét tőzsdei
eseményeit hozva fel bizonyítékként.
Természetesen
van némi igazság a dologban. Az intézmények is elkezdtek aranyat
vásárolni és aranybefektetéseiket a többi értékpapírhoz
hasonlóan adják és veszik. Azt kijelenteni azonban, hogy a
befektetők megpróbálnak megszabadulni aranybefektetéseiktől (és
helyettük amerikai kincstárjegyeket venni), amikor esik a tőzsde,
nevetséges feltételezés.
Az
arany a 70-es években is követte a Dow Jones mozgását. Azokban az
években is együtt emelkedtek és estek, legalábbis nagyjából.
Valószínűleg azért, mert a nagy intézmények azokban az években
is vásároltak aranyat.
1979-ben
és 80-ban azonban valami más is történt. Az arany árfolyama az
egekbe szökött. Bárki ellenőrizheti. Rövid idő alatt 400
dollárról egészen 800 dollárig emelkedett, majd ismét visszatért
ugyanarra a szintre. Előfordulhat, hogy ugyanez történik majd
ennek az emelkedési időszaknak a végén is, de még nem tartunk
ott.
Egyesek
azt mondják, hogy a 80-as évek tendenciái az óriási mértékű
infláció miatt anomáliának számítanak, azonkívül azokban az
években próbálták a Hunt testvérek sarokba szorítani a világ
ezüstpiacát és ez okozta az arany szárnyalását. Ez
természetesen nem igaz. A központi banki periódusok miatt a
mostani arany bika piac is hasonlóképpen kell, hogy végződjön,
amennyiben semmi nem jön közbe. Ez szinte elkerülhetetlen.
Miért?
Mert a hatalmi elit a végsőkig kitart a pénznyomtatás és
inflációgerjesztés mellett a bukásra ítélt fiat pénzrendszer
életben tartása érdekében. Elképzelhető, hogy mesterségesen
előidézik az aranypiac zuhanását, ahogyan tették ezt 1980-ban
is.
„De
hiszen az akkori hirtelen emelkedés és zuhanás a piaci manipuláció
következménye volt!” – mondják egyesek. Igen, a piacot valóban
manipulálták, de ha nincsenek a Hunt testvérek lett volna valami
vagy valaki más. Az ilyen hirtelen irányváltás általában a
manipuláció jele.
A
lényeg, egy befektető szempontjából, hogy a 70-es években be
lehetett csapni az embereket a tőzsdei mozgások magyarázatát
illetően. Valószínűleg legtöbben egyetértettek a párhuzammal
és elhitték, hogy az arany is csak olyan befektetés, mint a többi.
Aki
ezt gondolta tévedett. A mai tőzsdei világban a bika piacok mindig
éles emelkedéssel zárulnak a központi bankrendszernek
köszönhetően, amely mindent megtesz, hogy a közönséges náthát
tüdőgyulladássá alakítsa.
Ez
egy jó hasonlat a jelenlegi piacokra. A piac most enyhén lázas, de
mire az elit mindennel végez, a lázból gyógyíthatatlan, mindent
felemésztő betegség lesz. Csak találgatni lehet, milyen
magasságokba emelkedhet még az arany ára.
Természetesen
ilyen magas árak mellett az emberek papíron vásárolnak aranyat.
Innen erednek a veszteségek. Kérdezzük csak meg Gerald Celente-t,
aki hatjegyű arany futures befektetését veszítette el az MF
Global csődje miatt a napokban (melynek története külön cikket
igényelne).
Ez
a példa egy újabb tényezőt hoz előtérbe. A központi bankok
által generált piaci periódusok hatására a pénzügyi
visszaélések száma is emelkedett. Ez elkerülhetetlen. Az egyes
visszaélések leleplezését az elit arra használja, hogy még több
törvényt és szabályozást vezessen be, tovább összpontosítva a
hatalmat a kormány kezében, amivel saját központi banki
csalásuknak biztosítanak támogatást.
Ne
higgyünk tehát a tőzsdeindexet követő aranyárfolyam meséjének.
Emlékezzünk inkább a 70-es évekre. Akik akkor arannyal
rendelkeztek és akkor léptek ki, amikor a tőzsdeindexet elhagyva
az arany árfolyama az egekbe szökött vagyonokat kerestek.
Egyszerűnek
hangzik a történet: „Tartsuk aranybefektetésünket, amíg az
árfolyam el nem éri az 5000 dollárt és akkor adjunk el.” Igaz?
Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Az Internet forradalomnak
köszönhetően sok értelmes ember nagyon is tisztában van a fent
leírtakkal, és ezt a központi bankokat irányító elit is tudja.
Ennek ismeretében nehéz elképzelni, hogy az elit hagyná, hogy az
arany elérje az 5000 dolláros (vagy ki tudja milyen magas)
árfolyamot.
Valami
közbe fog szólni. Egy háború talán. Esetleg egy előre
megtervezett promóciós kampány a Wall Street és a
tőzsdespekulánsok ellen vagy egy súlyos, egyre terjedő gazdasági
válság, melynek hatására elkobozzák a magánkézben levő
befektetési aranyat és egy új világvalutát hoznak létre. Talán
mindhárom egyszerre.
Akik
vettek aranyat és/vagy ezüstöt bizonyára elnyerik jutalmukat
(bizonyos mértékig) mielőtt mindez megtörténne (amennyiben a
fenti elmélet megállja a helyét), de fontos az óvatosság.
Valószínűleg éppen periódusváltás előtt állunk, így aki
figyelmen kívül hagyja ezt az eshetőséget, a modern történelmet
és annak tanulságait hagyja figyelmen kívül. Utoljára a 30-as
években szállt el ilyen mértékben a piac és jól tudjuk mi lett
az eredménye.
A
New Yorki Fed illegálisan pénzt nyomtatott, Roosevelt pedig úgy
próbálta eltusolni, hogy pár napra bezáratta a bankokat. Akkor az
elit minden fortélyát bevetette, hogy másra hárítsa a
felelősséget. A Wall Street-re mutogattak, ezreket tartóztattak
le, több száz vagy ezer vállalatot tettek tönkre, drákói
törvényeket hoztak (melyek tovább nyújtották a válságot és
intézményesítették a Fed-et) elkobozták az emberek tulajdonában
lévő aranyat és végül, amikor már semmi sem működött
elindítottak egy világháborút.
Nyilván
egyesek ezt összeesküvés elméletnek nevezik majd. Szerintem
egyértelmű, hogy történelmünket a háttérből irányítják,
így a valóságelmélet találóbb kifejezés lehet.
Akárhogyan
nevezzük, a lényeg, hogy hamarosan ismét szemtanúi lehetünk
ennek a kipróbált receptnek…
Banki hatalomátvétel Európában
Az összeomlást előidéző pénzügyi terroristák most az EU adósságválság megmentőiként díszelegnek
Ahogyan
arra jó ideje figyelmeztettünk, ugyanazok a pénzügyi terroristák,
akik a gazdasági összeomlást előidézték most a válságot
kihasználva a gazdaság megmentőiként tetszelegnek, miközben egy
igazi banki puccsot felügyelnek a Goldman Sachs beépített
emberivel az élen, akik mostantól Olaszországot és az Európai
Központi Bankot is irányítják.
A
puccs célja egy európai szuperhatalom létrehozása az euró
adósságválságát kihasználva, hogy a mostanáig megmaradt kevés
szuverén hatalom is Brüsszel teljes fennhatósága alá kerüljön.
A globalisták elindították a folyamatot, saját kezűleg jelölve
ki a választás nélkül kinevezett személyeket a görög és olasz
miniszterelnöki posztra.
Silvio
Berlusconi Európa Gaddafi-ja volt. Utálatos természete ellenére
Berlusconi igazi akadályt jelentett a bankpuccs számára, így
rövid úton megszabadultak tőle, de nem a nép akaratából, hanem
a piacot irányító bennfentesek manőverezésének segítségével.
„Hétfőn
úgy tűnik a befektetők kollektív döntést hoztak arra
vonatkozóan, hogy nem szeretnék Berlusconit a harmadik legnagyobb
európai hatalom élén látni, ami kritikus magasságba repítette
Olaszország hitelkamatait. A hét végére, nemcsak Berlusconinak
fellegzett be, hanem a demokratikus választás lehetőségének is.
A piacok döntöttek, mégpedig úgy döntöttek, hogy nincs szükség
választókra. „Az országnak reformokra nem választásokra van
szüksége,” mondta Herman van Rompuy, az Európai Bizottság
elnöke pénteki római látogatása során,” írja Stephen
Faris a Times-ban.
A
Berlusconit leváltó volt EU biztos Mario Monti a tökéletes
globalista beépített ember mintaképe. A Goldman Sachs tanácsadója,
a David Rockefeller féle Trilaterális Bizottság európai ágának
elnöke és a Bilderberg csoport prominens tagja. Az elit biztosan
számíthat rá a puccs következő lépése során, melynek lényege
a hatalom további összpontosítása lesz azokban a kezekben, melyek
a válságot előidézték.
„Ezek
ugyanazok a bűnözők, akik a pénzügyi katasztrófát előidézték.
Ez olyan mintha egy rakás piromániást kérnénk fel a tűz
eloltására,” írjaAlessandro
Sallusti,
a Berlusconi család tulajdonában lévő milánói Il Gornale lap
szerkesztője.
Ehhez
hasonlóan, napokkal azután, hogy George Papandreou, görög
miniszterelnök kihirdette a népszavazást, kiadták útját, hogy
helyét átvehesse az Európai Központi Bank volt alelnöke, a
Harvard Egyetem professzora és a bostoni Fed korábbi vezető
közgazdásza, Lucas Papademos.
Papademos
és Monti pontosan azért kerültek választás nélkül pozícióikba,
hogy főnökeiken kívül senkinek ne tartozzanak közvetlen
számadással, ami újabb bizonyítéka az Európai Unió
demokráciaellenes és diktatórikus alapjainak.
Említettük
már az eurózóna összeomlására figyelmeztető retorika
erősödését, ami nem egyéb, mint a hatalom további
összpontosítását célzó újabb húzás.
És
igen. Ma már az Európai Központi Bankot az eurózóna és azon
belül Olaszország, Franciaország és Spanyolország megmentőjeként
üdvözlik.
Na
és ki lett megmentőnk,
az Európai Központi Bank legújabb elnöke? Nem más, mintMario
Draghi,
a Goldman Sachs korábbi alelnöke. Látjuk már a trendet?
A
mentőcsomaghoz kötött feltételek természetesen pont azt a célt
fogják elérni, amit az eurokraták elterveztek: egy szorosabb
politikai uniót, ahogyan Angela
Merkel,
német kancellárasszony éppen tegnap nyilatkozta. Ez pedig nem
egyéb, mint egy európai szuperhatalom, ami a maradék
szuverenitásuktól is megfosztja Európa nemzeteit.
Az
egész EU adósságválság nem egyéb, mint a már fent is említett
banki államcsíny, melynek célja a hatalmat azoknak a kezébe
juttatni, akik a válságot 2008-ban a hitelek hirtelen megvonásával
elindították.
A
lufit kidurrantó csalók most a világ megmentőinek szerepét
játsszák, akik elhozzák a szabadítást, ha Európa nemzetei
hajlandók átadni a hatalmat a választás nélkül kijelölt
brüsszeli diktátoroknak.
Az eurózóna hamvaiból emelkedhet fel az új európai birodalom
Forrás: The
American Dream
Az
eurózóna válsága és várható összeomlása az európai (és a
világ) hírcsatornáinak vezető híre a napokban. Sok ember tévesen
azt feltételezi, hogy ez az euró végét és a tagállamok korábbi,
de legalábbis egy saját valutához való visszatérést jelenti.
Sajnos ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Sokkal inkább az
elittől megszokott „káoszból rend” elv újabb példáját
láthatjuk. Az elitnek esze ágában sincs feladni az Európa
egyesítésére és központosítására irányuló törekvéseit,
sőt, a jelenlegi káosz kitűnő alkalom, hogy a jelenlegi eurózóna
hamvaiból egy új „Európai Egyesült Államok” hatalmat
hozzanak létre. Az elmúlt hónapok során Európán egyre inkább
eluralkodott a pánik és a félelem. Az euró ólomként süllyed,
súlyos pénzügyi gondokat hozva a kontinensre és az egész
világgazdaságra. Az elit számára egy ilyen kiterjedt válság
tökéletes alkalmat kínál egy új rendszer bevezetésére.
Megoldásként pedig nem a régi rendszerhez való visszatérést,
hanem az eddiginél is sokkal szorosabb integrációt és
központosított hatalmat fognak felajánlani.
Az
„Európai Egyesült Államok” csak egy kitalált név, de igen
jól szemlélteti a körvonalazódó új birodalom lényegét.
Az
elit azzal is tisztában van, hogy Európa országai és lakosai csak
végső kétségbeesésükben fogadnának el egy ilyen megoldást. A
színpad készen áll a mindent elsöprő válság elindítására. A
fővonalas média mindent megtesz, hogy előkészítse a hangulatot
és tudtára adja az embereknek, hogy a válság elkerülhetetlen,
megoldás pedig nincs a láthatáron. A megoldás nem látható, mert
ha előre elárulnák, milyen megoldásban gondolkoznak, tervük
könnyen kudarcba fulladhatna.
A Telegraph a
következőket írja:„Az eurózóna összeomlása egy pillanat alatt elsöpörné az európai gazdaság felét, a 30-as évek világgazdasági válságához hasonló nyomorba taszítva a kontinenst, figyelmeztetett az Európai Bizottság elnöke.”
[Értjük
az üzenetet? Eurózóna, azaz egyesült Európa nélkül a nyomor
vár ránk.]
Egyes
lapok már pénzügyi
armageddonról írnak:„A válság kezelhetetlenné válása miatt a politikusok tegnap este már az eurózóna feloszlásának előkészületeiről beszéltek.
Miközben az államkincstár és a brit pénzügyi vezetők a válságnak Angliára kifejtett hatásait próbálták mérsékelni, David Cameron arra figyelmeztetett, hogy eljött a közös európai valuta „igazságának pillanata”.
Vince Cable, gazdasági miniszter ennél is messzebb ment és valóságos pénzügyi „Armegaddonról” beszélt, miközben a brüsszeli vezetőség a teljes káosz elszabadulására figyelmeztet.”
Sokaknak
nehéz elhinni, de az elit kifejezetten várja az eurózóna teljes
összeomlását.
Miért?
Egyszerű.
Az összeomlás végre lehetővé tenné számukra a mindig is
tervezett új rendszer bevezetését. Egy pénzügyi válság,
akármilyen nehézségeket hoz is, csak átmeneti állapot, az
általuk megálmodott „új Európa” viszont reményeik szerint
kiállja majd az idő próbáját.
Egyre
több hír jelenik meg a Nicolas Sarkozy és Angela Merkel által
titokban felvetett új, sokak által kétsebességesnek nevezett
eurózónáról, amelynek csak az erősebb gazdaságok lehetnének
tagjai.
A Telegraph a
következőket írta erről a napokban:„Franciaország terveket sző egy külön eurózóna felállítására, amely saját egyezménnyel, parlamenttel és központtal rendelkezne. Egy ilyen lépés jelentősen gyengítené az Európai Unió erejét.”A fenti cikk egy másik passzusa megpróbálja felkészíteni az olvasót a végső megoldás elfogadására, ami „megerősítené az eurózóna tagállamok közötti kapcsolatot”:
„A feltételezések szerint Franciaország és Németország célja a kezdeményezéssel az eurózóna tagállamok közötti egység megerősítése, új adókon és jogi intézkedéseken keresztül, hogy megakadályozzák a túlzott mértékű eladósodást és költekezést.”
Amit
ezek a cikkek nem mondanak ki, hogy hosszú távon Franciaországnak
és Németországnak esze ágában sincs bárkit is kihagyni a
szövetségből. Azt akarják elérni, hogy félelmet keltsenek a
„gyengébb” országban és azt éreztessék velük, hogy
kimaradnak a „buliból”, hogy nem lehetnek része az elit klubnak
és ezáltal rákényszerítsék őket a szorosabb európai
integráció és az általuk előterjesztett új szabályok
elfogadására.
Emlékezzünk
majd vissza ezekre a sorokra! A pénzügyileg gyenge lábakon álló
országok, Olaszország vagy Görögország például, előbb vagy
utóbb ugyanúgy része lesznek az új „gazdasági blokknak”.
Mielőtt
ez megtörténhet, a vezetők hagyni fogják, hogy az adósságválság
lefusson és megtegye a kívánt hatást. Az euró valószínűleg
soha nem látott mélységekbe süllyed és egy rövid időre káosz
uralkodik majd Európán.
Egy
nemrégiben megjelent cikk aCrackerjack
Finance oldalán
tökéletesen összegzi az eurózóna problémájának lényegét:„Mára egyértelművé váltak az eurózóna szerkezetének gyengeségei. Egy 17 szuverén tagállamból álló csoport úgy döntött, hogy egységes valutát vezet be, a monetáris politika irányítását pedig átadja egy közös központi banknak. Ugyanakkor a 17 szuverén ország egymástól teljesen eltérő erényekkel, iparral, adósságszinttel, költségvetési hiánnyal, munkaügyi szabályokkal és adózási törvényekkel rendelkezik. Figyelembe véve a különbözőségeket, kész csoda, hogy az eurózóna képes volt jelenlegi formájában egy teljes évtizedig fennmaradni.”
A
nemzeti valutákhoz való visszatérés helyett azonban az elit egy
még szorosabban integrált birodalmat akar.
A Guardian egyik
cikke Angela Merkel-t idézi:„Angela Merkel, német kancellárasszony elmondta, hogy a helyzet igen kellemetlenné vált és a politikai integrációs folyamat felgyorsítására szólította fel az eurózóna tagállamokat. ’Eljött az új Európa megszületésének ideje,’ mondta. ’A világ sebesen változik, tehát készen kell állnunk, hogy szembenézzünk a kihívásokkal. Ehhez több kell Európából, nem pedig kevesebb!’”Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke még merészebben nyilatkozott:
„Az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso a legújabb olasz válság kibontakozásával felszólította az EU országokat, hogy „egyesüljenek, vagy fogadják el a megsemmisülést.” „A gazdasági és geopolitikai rend fundamentális változásainak vagyunk szemtanúi, ami arra a meggyőződésre juttatott, hogy vagy egyesült erővel haladunk előre vagy darabokra esünk. Átalakulás hiányában Európára a hanyatlás vár. Ez egy döntő pillanat. Vagy egyesítjük erőinket vagy elfogadjuk a megsemmisülést,” mondta Barroso.”
A
cél elérése és a folyamat elindítása érdekében az elit által
megálmodott egyesült Európa iránt elkötelezett politikusokat
ültetnek a kulcsfontosságú pozíciókba Európa szerte.
Olaszországban
Berlusconit Mario Monti, egy gazdasági szakember követi majd.
(Berlusconinak sok mindent elnézett az elit, de amint az eurót és
az eurózónát kezdte kritizálni sorsa megpecsételődött.)
Monti
a Yale egyetemen szerezte diplomáját, az Európai Bizottság tagja
és a Trilaterális Bizottság európai ágának elnöke, mellesleg a
Bilderberg csoport tagja.
Görögországban
George Papandreou helyére Lucas Papademos kerül.
Papademos
a Harvard Egyetemen végezte tanulmányait, korábban a görög
központi bank elnöke és az Európai Központi Bank alelnöke,
valamint a bostoni Fed vezető közgazdásza volt. Papademos szintén
tagja a Trilaterális Bizottságnak.
Nem
figyelemre méltó, hogy az elitista szervezetek tagjai egymás után
jelennek meg a legfontosabb pozíciókban?
Milyen
is lesz ez az új Európa? A Daily
Mail cikke a
„Negyedik Birodalom felemelkedéséhez hasonlítja Németország
európai térnyerését” és a következő igen megdöbbentő
megállapítást teszi a mélyebb gazdasági integrációt illetően:„Ez a szuverenitás teljes elvesztését jelentené azokban az országokban, melyek egykor a Harmadik Birodalom vasökle alatt léteztek 70 évvel ezelőtt.
Ne legyenek kételyeink a pénzügyi uniót illetően. Az új pénzügyi rendszer közös gazdaságpolitikát, egységes adórendszert, egységes társadalombiztosítási rendszert, közös adósságot, egyesített gazdaságot és egyetlen, közös pénzügyminisztert jelent, és valamennyi német.
Nem
hangzik túl jól. Az elit azonban ezt akarja. Mint mindig, a cél
most is még több hatalmat szerezni.
Egyelőre
Európa lakossága nem akarja ezt az új európai „valamit”.
Ezért van szükség még több káoszra, bizonytalanságra és
félelemre.
Ezért
biztos, hogy összeomlás jön.
Az
elit reményei szerint a válság után létrejöhet mindenkori
álmuk: egy olyan új, szorosan integrált európai birodalom,
amilyet a világ az ókori Róma bukása óta nem látott.A kínai kassza is kiürül
Forrás: The
Daily Bell
Az
Economist cikkéből: A cégeknek fogy a pénze, ami súlyos
következményekkel jár dolgozóik számára… Egyre több munkás
nem kapja meg bérét… Az infláció visszaszorítása érdekében
tett erőfeszítések fájdalmas mellékhatásokkal járnak. Kínában
az egyre szűkülő hitellehetőségek miatt a pénzszűkében levő
vállalatok felfüggesztették a bérek kifizetését a fizikai
munkát végző dolgozók számára. Ma már a korábban irigyelt
állami szektor is érzi a pénzhiányt. A sok ezer kilométeres
vasúthálózaton folyó munkák szinte teljesen leálltak, a
munkások pedig arra panaszkodnak, hogy nem kapták meg fizetésüket.
Milyen
üzenetet próbálnak a társadalom felé közvetíteni Kínáról?
„Ezek a kommunisták Kínában aztán tényleg tudják, hogyan kell
vezetni egy kapitalista gazdaságot! Európánál vagy Amerikánál
jobban csinálják, az biztos! A szocializmus valahogyan „kiokosítja”
az embereket.”
Mi
egy kicsit másképpen látjuk a helyzetet. Az Economist szerkesztői,
akik mellesleg még soha nem találkoztak olyan diktatúrával,
amiről ne tudtak volna egy-két jó szót szólni, úgy tűnik falba
ütköztek Kína esetében. A kapitalizmus reménysége (a kommunista
Kína) le van égve, a földet érés pedig nem lesz zökkenőmentes.
Miután
évekig dicshimnuszokat zengtek Kínáról és az élettel teli kínai
„szabadpiacról” az Economist szerkesztői szemben találták
magukat a rideg valósággal, melynek eredménye a kínai kommunisták
hiperaktív, a lehetetlenségig stimulált gazdaságának
lepadlózását taglaló fenti gúnyirat.
Ezt
természetesen nekünk nem kellene értenünk. Ez a társadalmi
üzenet az elitnek szól, végtére is a kínai kommunisták gyilkos
önkényuralmi gazdasága a nyugati anarchista és „szabad”
gazdasággal szemben sok mindent jól csinált. Néhány további
szemelvény a cikkből:Kínában általában a nagyszámú és sokszor igen messziről bejáró ingázók az elsők, akik a pénzhiányt megérzik. Egy februári törvénymódosítás megtiltja a munkaadóknak a fizetések visszatartását, amennyiben a cégnek a szükséges pénz rendelkezésére áll. A törvény sajnos nem sokat javított a 150 millió vidéki ingázó helyzetén, akik a fizikai munka oroszlánrészét végzik az országban. A 2008-ban előirányzott 600 milliárd dolláros élénkítő csomagot nagyjából elköltötték. A központi kormány utasította az állami bankokat, hogy fogják vissza a hitelezést az infláció megfékezése érdekében, ami a július hónappal záródó 12-hónapos időszak alatt 6,5% volt, majd szeptemberre 6,1%-ra csökkent.
A Wenzhou városában az elmúlt hetek során kialakult hitelválság eredményeként több tucat üzletember, cégét magára hagyva elmenekült, több ezer dolgozót hagyva maga mögött kifizetetlenül. Az állami cégek sincsenek sokkal jobb helyzetben. A sínfektetés két rekordéve után a vasút is súlyos gondoknak néz elébe. A kormány meggondolta magát korábbi gyorsvasút-építési elképzeléseiket illetően, miután júliusban két halálos kimenetelű szerencsétlenség is történt.
A döntésben ugyanakkor jelentős szerepe volt a hitelforrások kiapadásának is. Az angol nyelven megjelenő China Daily lap szerint a vasútiparban dolgozó ingázók jelentős része hónapok óta nem kapott fizetést. Az elégedetlenség egyre nő a munkások körében. Az állami média által idézett egyik vasúti vezető elmondta, hogy a China Railway Engineering Corporation, az ország legnagyobb mérnöki cégének dolgozói július óta 2000 keresetet adtak be a hatóságoknak. Egy másik lap, az Economic Information Daily szerint a pekingi vezetést rendkívüli módon aggasztja a sok bérhátralék és a tiltakozások növekvő száma. A cikkből kiderül, hogy a vasúti projekteknek mindössze egyharmada halad a tervek szerint.
A
hatalmi elit nyilván szerette volna szembeállítani Kína
„életerős” és kvázi felülről irányított gazdaságát
(saját jelzőik) a nyugat kaotikus és irányíthatatlan (saját
jelzőik) gazdaságával, de úgy tűnik Kína a vártnál gyorsabb
ütemben esik darabokra. Az állami kézben levő kínai központi
bank nem kezeli túl jól a földet érést.
A
rothadó, üresen
tátongó kínai városok és
hitvány, dülöngélő felhőkarcolók, a tékozló és korrupt
központi bank, a menekülő vállalkozók és az egész országban
erősödő erőszakhullám (ami olyan súlyos, hogy hivatalosan már
nem is írnak róla) komoly jelzések a probléma súlyosságát
illetően.
A
kínai csoda halott. Annyira mondhatjuk valódinak, mint amennyire a
késői huszadik század fogyasztói őrülete az anglo-amerikai
„zsenialitás” termékének tudható be. Nem. A modern,
irányított történelem lényege nem más, mint az elit által
irányított pénzalapú élénkítés és központi banki bőkezűség.
Aki ezermilliárdok felett rendelkezik, az egész világ felett
rendelkezik. Ilyen egyszerű. Ez nemcsak az Egyesült Államokra, de
Kínára is igaz.
Mi
valóságos akkor Kínában? A fejlődés jelenlegi állapota? Netán
a pénzügyi hatalom? A kínai központi bank, a nyugati központi
bankokhoz hasonlóan, több tízmilliárd dollárt tud meglebegtetni,
hogy elhitesse a világgal a kínai csoda valódiságát. Igen, a
kínai nép egy ősi, bölcs és hatalmas kultúra örököse, de egy
országot nem lehet 30 év alatt felépíteni. Vagy igen?
Szerintünk
nem. Központi banki szuperpénz nélkül nem lehetséges. Tőlünk
azonban azt várják, hogy ennek ellenére elhiggyük a csodát,
ahogyan azt is el kell hinnünk, hogy a kínai központi bank
zseniális technokratái képesek lesznek „zökkenőmentesen
landolni” ezzel a hatalmas országgal, akármit is értenek
ezalatt. Hát hazudna nekünk az elit? Tényleg megtenné?
Amikor
eljön az összeomlás, márpedig jön, a háromlábú szék
mindhárom lába kitörik. Amerika, Európa ÉS Kína sem lesz képes
tovább hajtani a modern, központi bankrendszeren alapuló
gazdaságot. A világ a történelem eddigi legnagyobb válságába
süllyed. Hogyan tovább?
Az
elit vajon a függöny mögött várja, hogy bonyolult projektjük
következő jelenetét elkezdhessék? És mi lesz az? A világkormány?Vajon Görögország Izland példáját követve a bankok helyett az országot menti meg?
Izland nem a bankokat mentette meg, hanem saját gazdaságát
Izland
ajtót mutatott a bankoknak és gazdasága ma jobb állapotban van
szinte minden olyan ország gazdaságánál, akik hagyták, hogy a
bankok diktáljanak.
Barry
Ritholtz májusban
a következőket mondta:„A bankok kimentése helyett, amit mellesleg Izland nem tudott volna kivitelezni, inkább biztosítékot nyújtott a betétekre (ahogyan azt az FDIC is teszi) és hagyták, hogy a kapitalizmus természetes folyamata tegye a dolgát.”
Most
sokkal jobb helyzetben vannak, mint az USA vagy Írország, akik nem
ezt az utat követték.
Más
nemzetekkel, például az Egyesült Államokkal és Írországgal
ellentétben, akik milliárdokat pumpáltak pénzintézeteikbe, hogy
felszínen tartsák azokat, Izland a legnagyobb hitelezőket
vagyongondnokság alá helyezte. Úgy döntött nem fogja megvédeni
az ország bankjainak hitelezőit, akiknek eszközei 209 milliárd
dollárra, az ország GDP-jének 11-szeresére dagadtak.
„Izland
helyesen cselekedett, azzal hogy biztosította kifizetési
rendszerének folyamatos működését, és hagyta, hogy a hitelezők,
nem pedig az adófizetők, állják a veszteséget,” mondta Joseph
Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel díjas közgazdásza. „Írország
ezzel szemben mindent rosszul csinált. Ők a legrosszabb modellt
követték.”
Írország
a bankok valamennyi kötelezettségére garanciát nyújtott, amikor
azok bajba jutottak és eddig 46 milliárd eurót pumpált a
pénzintézetekbe, a csőd szélére sodorva az országot. Ezek után
kénytelen volt elfogadni az Unió mentőcsomagját.
A
nagy bankrendszerrel rendelkező országok követhetnék Izland
példáját, mondja Adriaan van der Knaap, az UBS AG vezérigazgatója.
„Egy
ilyen döntés nem zavarná meg a pénzrendszert,” mondja van der
Knaap, aki korábban Izland bankhatározati bizottságának
tanácsadója volt.
Arni
Pall Arnason, Izland gazdasági minisztere azt mondja, hogy a döntés,
miszerint a hitelezők osztoztak az ország pénzügyi veszteségein,
megmentette az ország jövőjét.
„Amennyiben
garanciát adtunk volna a bankok kötelezettségeire, ugyan olyan
helyzetben lennénk, mint Írország,” mondja Arnason.
„Kezdetben
a bankok és egyéb európai pénzintézetek azt mondták nekünk,
hogy soha többet nem fognak hitelt nyújtani Izlandnak,” mondja
Einarsdottir. „Akkor 10 év volt, majd 5, most pedig azt mondják,
hogy ismét lehet szó hitelről.”
Még
az IMF
is dicsérte Izland
stratégiáját:Az első olyan országként, amely a globális gazdasági válság teljes erejét megtapasztalta, Izland egyesek szerint tökéletes példája annak, hogyan lehet a társadalmi szerkezet elpusztítása nélkül legyőzni egy mély gazdasági válságot.
Görögország előtt ugyanez a döntés áll
George
Papandreou, görög miniszterelnök a demokráciát választotta,
amikor bejelentette, hogy népszavazást tartanak az Unió és az IMF
által a mentőcsomag fejében rájuk rótt drákói megszorító
intézkedésekről.
(Pontosabban
fogalmazva azokról a csökkentésekről, amelyeket Görögországnak
a neki hitelező és a csődje esetén sokat vesztő, nagy európai
bankok megmentéséért kell végrehajtania, nem beszélve az európai
bankokkal szorosan összefonódott Wall Street-i bankokról, akik
szintén hatalmas összegeket veszítenének egy görög csőd
esetén.)
A
helyzet ismerős. Ez történt 2008 vége és 2009 eleje táján,
amikor a Wall Street hatalmas mennyiségű rossz hitelt folyósított
és felmerült kimentésének kérdése.
A
különbség, hogy az Egyesült Államokban nem tartottak
népszavazást. A Bush kormány közölte a kongresszussal, hogy ha
nem hagyják jóvá azonnal és feltétel nélkül a hatalmas
mentőcsomagot, „gazdasági Armageddonra” számíthatnak. (Hank
Paulson, akkori pénzügyminiszter, mentőcsomag hiányában a
szükségállapot elrendelését is kilátásba helyezte.)
Természetesen a kongresszus azonnal engedelmeskedett. Hank Paulson,
Ben Bernanke és Timothy Geithner (a New Yorki Fed vezetőjeként)
elkezdték lapátolni a pénzt a bankokba. Az Obama kormány (és
Geithner, most már, mint pénzügyminiszter) pedig még nagyobb
tételben folytatta.
Tehát
ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a Wall Street viselje tetteinek
és hanyagságának következményeit, kimentették és inkább az
adófizetőkre hárították a terhek és következmények viselését.
A
helyzet valószínűleg másképp alakult volna, ha az amerikaiakat
is megkérdezik. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak
nagytöbbsége ellenzi a mentőcsomagokat. A legkevesebb az lett
volna, hogy szigorú feltételekhez kössék a mentőcsomagok
folyósítását, így a bankok kénytelenek lettek volna lenyelni az
általuk nyújtott uzsorahitelek miatti veszteségeket, vagy segíteni
a lakástulajdonosok jelzáloghiteleinek csökkentésében.
Elvárhatták volna tőlük azt is, hogy javítsák a kisebb helyi
bankok tőkeállományát és szigorúbb rendelkezések elfogadását.
Az EU-n most már csak a korlátlan pénznyomtatás „segíthet”
Forrás: The
Daily Bell
Köszönjük
Németország… Az EU vezetők közül egyedül Angela Merkel
érkezett a szerdai csúcsra szilárd felhatalmazással. Figyelemre
méltó pillanat. Tudomásom szerint soha nem volt példa arra, hogy
egy nemzeti parlament előzetes szavazást követelt és tartott
volna egy EU megállapodást illetően. Egy ilyen elv bevezetésével
talán elkerülhettük volna a korábbi könyörtelen
egyezménymocsarat és az Európai Bizottság épületében létrejött
titkos megállapodások eredményeként megvalósult EU
hatalomerősödést. Köszönjük Németország. Köszönjük a német
alkotmánybíráknak, hogy vétójogot biztosítottak a Bundestag-nak
a nemzeti szuverenitás rovására történő EU túlkapások ellen.
– UK Telegraph, Ambrose Evans-Pritchard
A
társadalom felé közvetített domináns üzenet: Európa
végre megkapta a probléma kezeléséhez szükséges mentőcsomagot.
Miért nem voltak erre képesek korábban? A politikusok az utolsó
pillanatig húzzák az időt…
A
Daily Bell elemzése:
Természetesen
mára mindenki értesült az EU „csodálatos” mentőcsomagjáról.
A fent idézett cikkből azonban kiderül, miért nem fog működni.
Le a kalappal Ambrose előtt. A fővonalas médiától nem szoktuk
meg az ilyen egyenes megfogalmazást, még a Telegraph-tól sem.
Az
eurokrata zsenik által rendszeresen bejelentett „csodák” nem
egyebek, mint az elit domináns üzenetei a tömegek számára: A
válságokat a legokosabb emberek hivatottak megoldani… és a
kormány vezető beosztású tagjai azok, akik ezzel a kvalitással
rendelkeznek. Hiszen éppen ezért vannak ilyen pozícióban, hogy
megoldják a számunkra, egyszerű halandók számára túl összetett
problémákat.
A
valóság sajnos kissé eltér ettől. A bajokat, amikre sokszor nem
létezik megoldás, pont a kormányok okozzák. Elképzelhető, hogy
az euró válság is éppen ilyen. A monetáris merevség, az
irányíthatatlanná vált adósságok és a banki fizetésképtelenség
rosszindulatú keveréke úgy tűnik eleve bukásra ítélt és
irrelevánssá tett minden potenciális megoldást.
A
fenti cikk nem indul kedvezően. Igazából nem derül, ki miért is
kellene köszönetet mondanunk Németországnak, de most nem
Pritchard hálájának iróniáját akarjuk elemezni, hanem
következtetéseit.„A szomorú igazság, hogy Merkel és az EU javaslatai ostobák, a pénzügyi manőverezés, szemfényvesztés és bűvészmutatványok legrosszabb példái. Ahogyan arra számos közgazdász rámutatott, a javaslatok a kockázatok koncentrációjához vezetnek. Németország 211 milliárd eurós hozzájárulása az alaphoz technikailag nem sérül, de a nagy, vagy esetleg teljes veszteség kockázata jelentősen nő. A hitelező államok a görög, portugál és olasz adóssággal szembeni védett pozícióból a legrosszabb helyzetbe kerülnek.
Színvallásra kényszeríthetik az illetékeseket, de az eredmény könnyen Franciaország és számos egyéb állam leminősítése lehet. A válság terjedését lelassítás helyett felgyorsítaná. Miért akarna Németország ilyen destruktív politikát követni? Mert nem meri átlépni a 211 milliárd eurós vörös vonalat, ami szimbolikus fontosságúvá vált a Bundestag-ban és mert ideológiai és társadalmi okok miatt elvetették az egyetlen megoldást, ami még megállíthatná az eurozóna válságát: az Európai Központi Bank teljes tüzérségi erejének bevetését.
Egyértelmű, hogy euro-földön szükség van egy igazi hitelezőre, akihez végső kétségbeesésükben fordulhatnak a bajbajutottak. Igen. Fennáll a kockázat, hogy az EKB kötvényvásárlásai a deficit krónikus pénzesítésévé fajulnak. Annak viszont még nagyobb a kockázata, hogy az EFSF, a javaslatok szerint, egy katasztrofális eseménysorozatot fog beindítani.”
Ez
a három bekezdés összefoglalja a probléma lényegét. Az EU
központi bankja nem tud elegendő mennyiségű pénzt nyomtatni a
növekvő adósságválság hatástalanítására. Az Egyesült
Államokban a Fed 16.000 milliárd dollár értékben nyújtott
rövidtávú kölcsönöket a beragadt piacoknak 2008 elején.
Legutóbb pedig úgy 75.000 milliárd dollárt garantált a Bank of
America rossz derivatíva kölcsöneiért. [Megint a derivatívák!]
Ezek
óriási számok! Nincs ember, aki fel tudná fogni mit jelent 75.000
milliárd dollár. Szerintem ez olyan, mint elképzelni a végtelent.
Ezért írunk olyan sokszor arról, hogy a dolláralapú
tartalékrendszer meghalt, a halál ideje pedig 2008 volt. Nem
lehetséges ilyen mennyiségű pénzt kibocsátani. Az összeg
felfoghatatlansága elárulja a turpisságot.
Ugyanakkor
bizonyos értelemben az ilyen agresszív intézkedések egyelőre
működni látszanak. A rendszer, a káosz és végromlás ellenére,
még tovább vánszorog. A központi bankok által kibocsátott, a
stabilitást célzó, felfoghatatlan mennyiségű pénzek egy ideig
még működnek.
Hosszú
távon szerintünk nem fognak, de a rövidtávú gyorsmegoldásokat
kereső politikusok és bankárok számára elfogadható válasznak
tűnik a lehetetlen összegekkel való dobálózás, amivel az
eredendő problémát, a túlságosan nagy tőkeáttétet próbálják
eltalálni.
Erre
próbál Evans-Pritchard rámutatni cikkében. Hasonlítsuk össze a
16.000 milliárd és 75.000 milliárd dollárt az EU által a
tagállamoktól nagy nehezen kisarcolt 400 milliárd euróval. Csepp
a tengerben.
Evans-Pritchard
rátapintott a probléma lényegére. Az Egyesült Államokban a Fed
annyi pénzt bocsát ki amennyit akar. Az EU központi bankja ezt nem
teheti meg. Így nem marad más, mint tovább vitázni a
mentőcsomagokra szánt fix összegekről, amikor végtelen
mennyiségű pénzre lenne szükség. Az „elég” soha nem lesz
elég.
Ez
történik, amikor egy (a kormány ígéretén alapuló) fiat-pénz
összeomlik. A központi bankok csak nyomtatnak, nyomtatnak
végeláthatatlanul, amíg a szóban forgó pénz teljesen
elértéktelenedik vagy beüt egy válság, ami legalább a bankok
némelyikét megmenti a fennálló gazdasági szerkezet keretein
belül. Az EU a második eshetőséget reméli, de jelenleg úgy
tűnik, néhány kártyája hiányzik ahhoz, hogy övé legyen a kör.
Ilyen korlátlan hatalmú tüzérségi erővel jelenleg csak a Fed
rendelkezik.
Természetesen
azt szeretnénk, ha ez a romlott rendszer teljesen összeomlana. Egy
ilyen esemény sokakat, legtöbbünket, szörnyen nehéz helyzetbe
hozna, de monetáris infláción és háborún keresztül menteni meg
a rendszert még szörnyűbb. Ha összeomlana a rendszer, a
szörnyűségnek legalább lenne értelme.
Evans
Pritchard elmagyarázza a probléma forrását. Korlátlan
pénznyomtatás nélkül semmilyen „mentőcsomag” nem lesz
elegendő. Az EU-t csak az Európai Központi Bank pénznyomtatása
mentheti meg. Az igazi kérdés tehát az EU-hívők és befektetők
(vagy nem befektetők) számára: Megkapja-e az EKB a korlátlan
pénznyomtatási hatalmat valamikor a közeljövőben? Ki mit gondol?
És ha nem, hogyan tovább…?A derivatívákról közérthetően
A derivatíva piac közérthető magyarázata
Heidi
egy detroiti bár tulajdonosa. Egy napon rájön, hogy szinte minden
vendége munkanélküli alkoholista, és már nem igen engedhetik meg
maguknak, hogy bárjába járjanak. A probléma megoldására Heidi
új marketing tervvel áll elő, aminek lényege, hogy vendégeinek
nem kell azonnal fizetniük az elfogyasztott italokért, azaz hitelre
ihatnak. Az egyes vendégek fogyasztását egy könyvben vezeti.
Hamarosan
elterjed a hír, hogy Heidi bárjában hitelre lehet inni és ennek
eredményeként egyre többen kezdik látogatni a szórakozóhelyet.
Hamarosan Heidi bárja lesz Detroit leglátogatottabb szórakozóhelye.
Mivel
a vendégeknek nem kell azonnal fizetniük a fogyasztott italokért
nem tiltakoznak, amikor Heidi időről időre megemeli a bor és a
sör, a két legnépszerűbb ital árát. Ennek eredményeként a bár
bruttó forgalma komoly emelkedésnek indul.
A
helyi bank fiatal és dinamikus alelnöke rájön, hogy ezek a
vendég-hitelek értékes eszközök lehetnek a jövőben
és megemeli Heidi hitelkorlátját. Nem lát kockázatot a dologban,
hiszen fedezetként ott vannak a munkanélküli alkoholisták
adósságai.
A
bank központjában a tőzsdei szakértők ezeket a vendég-hiteleket
ITALKÖTVÉNNYÉ, ALKESZKÖTVÉNNYÉ és RÓKAKÖTVÉNNYÉ alakítják.
Ezeket az értékpapírokat azután csomagok részeként nemzetközi
értékpapírpiacokon forgalomba hozzák. A naiv befektetők nem
igazán értik, hogy a számukra AAA minősítésű, biztosított
kötvényként eladott értékpapírok valójában munkanélküli
alkoholisták adósságai. Ennek ellenére a kötvényárak egyre
emelkednek és az értékpapírok hamarosan a legkapósabb eszközzé
válnak az ország brókercégeinél. Egy napon, bár a kötvényárak
még mindig emelkednek, a helyi bank kockázati igazgatója úgy dönt
ideje behajtani a Heidi bárjába járó italozók által
felhalmozott adósságokat. Az igazgató kiértesíti Heidit.
Heidi
követeli az adósságok megfizetését alkoholista vendégeitől, de
lévén ők valamennyien munkanélküli alkoholisták nem tudják
visszafizetni az elfogyasztott italok ellenértékét. Mivel Heidi
nem tudja teljesíteni a bank követelését kénytelen csődöt
jelenteni. A bár bezár és a tizenegy alkalmazott elveszíti
állását.
Egyik
napról a másikra az ITALKÖTVÉNYEK, ALKESZKÖTVÉNYEK és
RÓKAKÖTVÉNYEK értéke 90%-ot zuhan. Az összeomlott kötvények
miatti értékvesztés hatására a bank elveszíti likviditását,
így nem tud újabb kölcsönöket folyósítani, befagyasztja
hiteleit és leáll helyi gazdasági tevékenységével.
Heidi
beszállítói nagyvonalúan hosszú fizetési határidővel
szállítottak a bárnak és saját cégük nyugdíjalapjait is
különböző KÖTVÉNYEKBE, azaz kölcsönalapú értékpapírokba
fektették. Most rájönnek, hogy nemcsak Heidi irányukba fennálló
tartozását kell veszteségként leírniuk, hanem saját kötvényeik
feltételezett értékének 90%-át is elveszítették.
Borbeszállítója csődöt jelent és lehúzza a három generáció
óta működő cég redőnyét. Sörbeszállítóját felvásárolja
egyik riválisa, aki azonnal bezárja az üzemet és elbocsátja
annak 150 dolgozóját.
Szerencsére
a bankot, a brókerházat és azok vezetőit kimenti egy multi-millió
dolláros, feltétel nélküli készpénzinjekció, amit kormánybéli
barátaik nyújtanak számukra. A mentőcsomaghoz szükséges pénzt
középosztálybeli, antialkoholista alkalmazottak adóemeléséből
teremtik elő, akik sohasem jártak Heidi bárjában.
Most
már mindenki érti? Így talán könnyebb átlátni a koncepció
lényegét…A derivatíva válság, ami elpusztíthatja a jelenlegi pénzügyi rendszert
Forrás: The
Economic Collapse
Sok
ember nem is sejti, hogy a Wall Street mára egy óriási pénzügyi
kaszinóvá alakult. A nagy Wall Street-i bankok évi sok tízmilliárd
dollárt keresnek a derivatívapiacon
és a pénzvilágban senki sem akarja, hogy a buli véget érjen.
A
„derivatíva” (származékos vagy derivatív ügylet,
származtatott ügylet), mint fogalom bonyolultnak hangzik, de
igazából nem nehéz megérteni mit is takar. Tulajdonképpen csak
egy szakmai kifejezés, ami nem más, mint egy tét valamilyen
ügyletre.
Eredetileg
ezeket a téteket kockázati fedezetként használták, de mára a
derivatíva piac soha nem látott kiterjedésű spekulációs piaccá
nőtte ki magát. A globális derivatíva piac spekulatív értékét
600 ezermilliárd és 1,5 ezerbillió (1,5 x 1015) dollár közötti
értékre becsülik.
Ne
feledjük, hogy az egész világ GDP-je körülbelül 65 ezermilliárd
dollár. A derivatíva ügyletek olyan mértékű veszélyt
jelentenek a globális pénzügyi rendszer számára, hogy Warren
Buffet egyszer „pénzügyi
tömegpusztító fegyvernek” nevezte.
A
világot irányító hatalmak egyelőre a kaszinó életben tartását
látják jónak, de ez a szemétből épült hatalmas hegy
előbb-utóbb a világra szakad majd.
Amikor
ez megtörténik az eredményeként kialakuló derivatíva válság
az egész globális pénzügyi rendszert elpusztíthatja.
Sokan
azért nem beszélnek a derivatívákról, mert nem értik miről is
van szó. Talán néhány meghatározás segíthet ebben.
Egy Bloomberg
cikk a
következőképpen próbálja körülírni:„A derivatívák a spekulációkkal szemben fedezetül szolgáló pénzügyi eszközök. Értékpapírokból, kötvényekből, kölcsönökből, valutákból és árukból származnak vagy adott esetben bizonyos eseményekhez kötődnek, ami lehet például az időjárásban vagy a kamatokban történő változás.”
A
kulcsszó a „spekuláció”. A Wall Street kereskedői mindent
spekuláció tárgyává tesznek.
Az Investopedia a
következőképpen írja körül a derivatívák fogalmát:„Olyan értékpapír, amelynek értéke egy másik mögöttes eszközből származik. Maga a derivatíva tulajdonképpen egy szerződés kettő vagy több fél között. Értékét a mögöttes eszköz értékének ingadozása határozza meg. A leggyakoribb ilyen mögöttes eszközök a részvények, kötvények, áruk, valuták, kamatok és piaci indexek. A legtöbb derivatívára a magas tőkeáttét jellemző.”
Egy
derivatívának nincs saját értéke. A derivatíva tulajdonképpen
egy külön tét. Ezekre a külön tétekre általában a magas
tőkeáttét jellemző.
Mára
a pénzvilágban ezek a külön tétek irányíthatatlanná váltak.
Szinte mindenre lehet külön tétet tenni és a nagy Wall Street-i
bankok óriási pénzeket keresnek rajtuk. Ennek a rendszernek szinte
egyáltalán nincsenek szabályai és teljes egészében a nagy
nemzetközi bankok uralják.
Az
elmúlt néhány évtized során a derivatíva piac mérete
megsokszorozódott. Graham
Summers,
a Phoenix Capital Research vezetőjének becslése szerint a globális
derivatíva piac spekulatív értéke megközelíti az 1,4 ezerbillió
dollárt 1,4 (1,4 x 1015) és a Seeking Alpha számára írt cikkében
megpróbálja szemléltetni az összeg méretét:Ha a világ összes részvényének az értékét összeadjuk, teljes piaci tőkésített értékként 36 ezermilliárd dollárt kapunk. Ugyanezt a kötvényekkel elvégezve körülbelül 72 ezermilliárd dollár jön ki. A derivatíva piac értéke ezzel szemben 1,4 ezerbillió dollár.
Tisztában vagyok azzal, hogy ez a szám mesefilmbe illő nagyságúnak hangzik, ezért megpróbálom másképpen is szemléltetni.
1,4 ezerbillió dollár:
A világ valamennyi értéktőzsdéjének 40-szerese,
A világ összes részvényének és kötvényének a 10-szerese,
A világ GDP-jének a 23-szorosa.
Az
ezerbillió egy nagyon nagy szám. Ha most azonnal elkezdenénk
számolni 32 millió évre lenne szükségünk, hogy elérjünk 1
ezerbillióig.
Igen,
a srácok ott a Wall Street-en nagyon elszabadultak. A legtöbb ember
nem tudja, de a 2008-as válságot is javarészt a derivatív
ügyleteknek köszönhetjük és minden bizonnyal a derivatívák
lesznek a következő válság kirobbantói is.
A
derivatívákban levő legnagyobb kitettséggel jelenleg a JP Morgan
Chase, Bank of America, Goldman Sachs, Citigroup, Wells Fargo és a
HSBC Bank USA rendelkeznek, a Morgan Stanley-ről nem is beszélve.
Mint láthatjuk pont az „elbukni túl nagy bankok” rendelkeznek a
legnagyobb kitettséggel.
Amikor
„robbantják a bankot”, mindenki veszíteni fog. A világ
országainak kormányai előléphetnek, hogy megpróbáljanak
mindenkit kimenteni, de az egész világon nincs annyi pénz, ami
képes lenne a derivatíva piac robbanásából származó romokat
helyreállítani. [Így állhatnak majd elő egy teljesen új
rendszerrel, és csakis így lesz hajlandó a világ ezt az új
rendszert elfogadni. - Szerkesztő]
Minden
eddiginél nagyobb derivatíva válság közeledik.
Mostantól
érdemes figyelni a hírekben a „derivatíva/származékos
ügyletek” vagy „derivatíva válság” kifejezések említését.
Amikor ez a válság ideér, a gazdaság villámgyorsan fog darabokra
esni.
Lehetséges, hogy valójában egyetlen szuper-társaság irányítja a globális gazdaságot?
A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-át felügyeli
1318
transznacionális társaság alkotja a globális gazdaság magját -
a vonalak az egyes társaságok között a tulajdonrész meglétét
jelzik
A
Zürichi Egyetem által végzett kutatás „bebizonyította”, hogy
egy bizonyos cégekből, főleg bankokból álló csoport óriási
hatalommal rendelkezik a világ gazdasága felett. A tanulmány a
világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti
tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a
globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető
„térképet”.
A
kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy
szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett
rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének
vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb
20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel. A szoros
kapcsolat ugyanakkor azt jelenti, hogy ez a hálózat rendkívül
sérülékeny is egyben.
„Tulajdonképpen
a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,”
mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex
rendszerelméleti kutatója, a PLoS One folyóiratban hamarosan
megjelenő tanulmány társszerzője.
A
tanulmányban leírt egyes feltételezéseket kritika is érte,
például, hogy a tulajdonrészt a csoport feletti hatalommal,
irányítással teszi egyenlővé. A svájci kutatóknak azonban
nincs miről vitatkozni, ők csupán a természetben megtalálható
rendszerek modellezésére használt matematikai képleteket
alkalmazták a világgazdaságra, a 37 millió társaság és
befektető adatait tartalmazó Orbis 2007 adatbázisból származó
információk felhasználásával.
John
Driffil, a University of London közgazdásza, makrogazdasági
szakértő, a New Scientist magazinnak elmondta, hogy a tanulmány
értéke nem abban rejlik, hogy megállapítja, kik is uralják a
világgazdaságot, hanem abban, hogy fényt derít a világ
legnagyobb cégei között fennálló szoros kapcsolatokra.
A
2008-as gazdasági összeomlás megmutatta, hogy az ilyen szoros
egybefonódott hálózatok rendkívül sérülékenyek lehetnek. „Ha
egy cég bajban van, a probléma továbbterjed,” mondja
Glattfelder.
A
kutatás még további elemzéseket igényel, de az eredmények
rendkívül hasznosak lehetnek a globális vagyonhálózat gyenge
pontjainak feltárásában és a jövőbeli
katasztrófák megakadályozásában. A összekapcsolódások
megvizsgálása arra is rámutathat, hogy az összeesküvés
elméletekkel ellentétben, a cégek nem a világ feletti uralomért,
hanem üzleti okból csatlakoznak a hálózathoz. [A
piramis alján nem tudják mi történik a piramis tetején -
Szerkesztő] A
147 cég túl sok egyéni érdeket képvisel ahhoz, hogy igazi
politikai hatalommal bírjon, bár az is igaz, hogy közös érdekből
képesek egyként cselekedni. A piaci reformok támogatói nagy
sajnálatára az egyik ilyen közös érdek pont a változások
iránti ellenállás.Rachman megmutatja Amerika végét
A tagadás nem egy stratégia… Nemrég összefutottam egy nyugállományba vonult diplomatával, aki büszkén mesélte, hogy ő találta ki a „hanyatlás kezelés” kifejezést, ami az 1945 utáni brit külpolitika központi feladata volt. „Sok kritikát kaptam,” meséli, „de azt hiszem a kifejezés hűen kifejezi akkori feladatunkat és szerintem jól végeztük a dolgunkat.” Egy mai amerikai diplomata, pláne politikus, soha nem merne hasonló nyilatkozatot tenni. Sajnos. Ha Amerika képes lenne nyíltan belátni, hogy globális hatalmának vége, sokkal egyszerűbb lenne racionális vitát indítani a helyzet kezeléséről. – Gideon Rachman, Financial Times
A
társadalom felé közvetített domináns üzenet: Nézzétek,
Amerika süllyed! Nincs mit tenni, fogadjuk el a helyzetet. Ilyen
előfordul időnként a történelem során.
A
Daily Bell helyzetelemzése
Régen
volt, amikor legutóbb felfigyeltünk Gideon Rachman valamelyik
írására a Financial Times-ban. Rachman szerint Amerika hanyatlása
egyszerűen elkerülhetetlen és nem a háborúra szomjazás és
monetáris összeomlás eredménye. Úgy gondolja egyszerűen fordult
a kocka.
A
mi véleményünk természetesen eltér ettől. Szerintünk Amerika
problémáit Amerika, vagy még inkább a központi bankokat
hatalmukban tartó elit családok csoportja és a háborúkhoz és
egyéb vállalkozásokhoz szükséges pénzt készségesen előállító
segítőik hozták Amerikára, akik egyik legfőbb célja a személyes
szabadságjogok eltörlése és egy általuk irányított
világkormány felállítása.
Ki
ez az ember, aki ilyen elkerülhetetlennek hangzó bizonyossággal
beszél Amerika végéről? Gideon Rachman 2006-ig a globális
felmelegedés, az Európai Unió és hasonló álügyek egyik vezető
szócsövének, a Financial Times-nak a vezető külpolitikai
tudósítója volt. Cikkei leginkább az amerikai külpolitikára, az
Európai Unióra és a globalizációra koncentrálnak valamint egy
blogot is vezet az FT.com weboldalán. 2008 decemberében „És most
a világkormány” címmel megjelent posztját számos blogger,
köztük Alex Jones is az elit világuralmi terveinek bizonyítékaként
említette.
Az
olvasottak alapján értelemszerű, hogy Rachman kiszámított terv
szerint, konkrét céllal írja cikkeit. Feladatai közé tartozik
kihangsúlyozni a hatalmi elit domináns üzenetét a társadalom
számára: „Amerika aranykora véget ért és semmi értelme ezért
bárkit is okolni vagy javító intézkedéseket hozni az
elkerülhetetlen megakadályozására.”
Természetesen
Amerika hanyatlásával azonos ütemben erősödik az
internacionalizmus. Amerika lakossága nagyon is útjában állt a
globalista terveknek, mert az Egyesült Államok a globális
kormányzás szempontjából kulturálisan disszonáns. Az országra
a republikánus kultúra jellemző, erős libertariánus
(szabadságpárti) táborral.
Amerika
nem Európa, bár az internetnek köszönhetően az európaiak is
kezdenek felébredni és egyre többen látják az egységes
világrend sötét felhőként fokozatosan rájuk nehezedő
elnyomását.
Eddig
nem sikerült elvenni a „vörös államok” (hagyományosan
republikánus) lakosságának fegyvereit, és ez nem a próbálkozás
hiányának köszönhető. Ez a populista tábor bizonyos fokig még
mindig hisz az individualizmusban és Amerika kivételes státuszában,
ami problémát jelent a világkormányt bevezetni kívánó elitnek.
Így lesz érthető a Financial Times alapozó munkájának
fontossága.
Amerika
hanyatlása természetesen nem az újságírók munkájának
eredménye. Az országot alapos jogi támadásokkal törték meg és
kötötték béklyóba egyre bővülő és fölösleges törvények
és rendelkezések hadával.
Amerika
bukásában fontos szerepe volt központi bankjának, a sávos
adózásnak, a hadseregnek és az informatikai-ipari komplexumnak,
ami úgy tűnik minden állampolgárt, főleg a törvénytisztelő
réteget, microchippel akar ellátni.
Rachman
persze másként látja a helyzetet:„Az a hit, hogy Amerika vezető helyzete megdönthetetlen, tette lehetővé az adósságplafon megemeléséről szóló vitát, ami majdnem államcsődhöz vezetett. Az igazi párbeszéd hiánya miatt az amerikai közvélemény nem elég felkészült az új korszakra, így az emberek reakciója a hazai problémákra nem lesz higgadt, sőt nagyon is dühös és irracionális visszahatások várhatók.”
Ez
az utolsó bekezdés sokat elárul. Az angloszféra elit, ahogy azt
eddig is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy mit szabadított
a világra. A mai internetes korszakban világméretű manipulációik
nem maradhatnak titokban és egyre több ember számára mutatkoznak
meg téveszthetetlenül. Információhiány idején az emberek egyre
inkább az Internet felé fordulnak, hogy megtalálják a problémák
forrását.
Az
elit mindenáron a világkormány hatalomra jutását akarja, ehhez
pedig káoszra és még nagyobb válságra van szüksége. Azzal is
tisztában vannak, hogy ilyen méretű nyomor megteremtésével
óvatosan kell bánjanak, hiszen az egész visszaüthet rájuk.
A
XXI. századot nem szabad összehasonlítanunk a XX. századdal. Az
elit elveszítette a hatalmat a média felett [bár gőzerővel
dolgoznak az Internet irányításán és korlátozásán is] és nem
képes homogén üzenetet közvetíteni a tömegek felé. Soha nem
volt tervük ennyire nyilvánvaló, mint most, így vigyázniuk kell,
hogy a folyamat előrehaladtával nehogy túlzott mértékben vagy
idő előtt tegyék irányukban ellenségessé az embereket.
A
lényeg, hogy az elit irányított hanyatlást akar. Muszáj kordában
tartaniuk a tömegeket, legalábbis egyelőre, miközben a
globalizmus szakadéka felé hajtják őket, hogy a megfelelő
pillanatban egyszerre lökhessenek le mindenkit.A Bank of England elnöke szerint minden idők legnagyobb pénzügyi válsága vár a világra
A világ minden idők eddigi legnagyobb pénzügyi válságával néz szembe, nyilatkozta a Bank of England elnöke tegnap
Sir
Mervyn King, a Bank of England elnöke
Sir
Mervyn King, az angol jegybank szerepét betöltő Bank of England
elnöke azt követően nyilatkozott, hogy a bank monetáris tanácsa
úgy döntött 75 milliárd font újonnan előállított pénzt
pumpál a gazdaságba, hogy végső kétségbeesésében megpróbálja
megakadályozni az újabb hitelválságot és a brit recessziót.
A
közgazdászok szerint a bank döntése a mennyiségi enyhítés vagy
eszközfelvásárlási program folytatásáról, azt mutatja, hogy a
pénzintézet egyre jobban aggódik a gazdaság helyzete miatt és
több hasonló döntés meghozatalát vetíti előre a jövőben.
Sir
Mervyn elmondta, hogy a bankot egy globális pénzügyi katasztrófa
előjelei kényszerítették az intézkedés meghozatalára.
„Ez
a legsúlyosabb pénzügyi válság, amit valaha láttunk, legalábbis
1930 óta nem volt ehhez fogható, de lehet, hogy annál is
súlyosabb. Nagyon szokatlan körülményekkel kell megbirkóznunk,
de fontos, hogy megőrizzük a nyugalmunkat és helyes döntéseket
hozzunk.”
A
döntés bejelentésekor a bank elmondta, hogy az eurózóna
adósságválsága komoly terhet jelent a bank pénzforrásai és a
pénzpiacok számára.
A
monetáris tanács (MPC – Monetary Policy Committee) azt is
elmondta, hogy az infláció miatt a háztartások valós bevételeire
nehezedő nyomás valamint a kormány kiadáscsökkentő intézkedései
egyre negatívabb hatással lesznek a hazai fogyasztásra.
A
kilátások romlása azt mutatja, hogy a mennyiségi enyhítés
elindítása helyes döntés volt, nyilatkozta a bank. A pénzügyi
szakértők szerint a bank döntése a „Titanic” katasztrófájához
hasonló léptékű csapás a nyugdíjasok, a nyugdíj előtt állók
és a megtakarítással rendelkezők számára. Sir Mervyn szerint ez
csekély áldozatnak számít, ha cserébe sikerül megmenteni a
gazdaságot a válságtól.
A
mennyiségi enyhítés azt jelenti, hogy a bank pénzt állít elő
elektronikus úton [virtuálisan], amiből eszközöket, például
államkötvényeket vásárol. Elméletben a bankok az így befolyt
készpénzt vállalkozói és személyi hitelek folyósítására
használják.
Az
államkötvények iránti kereslet növelésével, a mennyiségi
enyhítés, a kamatokból származó bevételek csökkenését idézi
elő, azaz a kötvénytulajdonosok kevesebb hozamra számíthatnak.
Az intézkedés kritikusai szerint ez növeli az inflációt és
gyengíti a font árfolyamát.
Az
angol Nyugdíjalapok Országos Szövetsége tegnap a tárgyalások
azonnali megkezdését sürgette a szövetség és a miniszterek
között, hogy megvitassák az intézkedés negatív hatásait a
kötvényhozamokra és a nyugdíjalapokra. Joanne Segars, a szövetség
ügyvezetője elmondta, hogy a mennyiségi enyhítés miatt a
munkaadóknak többet kell fizetni nyugdíjjárulék gyanánt és a
deficit növekedésével tovább nehezíti a járulékok kifizetését.
„Ez további terheket ró a munkaadókra olyan időkben, amikor a
gazdasági problémák miatt már eleve nehéz helyzetben vannak,”
mondta.
Ros
Altman, a Saga magazintól azt mondta, hogy az újabb mennyiségi
enyhítés egy igazi „Titanic szerencsétlenség”, ami még
mélyebb szegénységbe taszítja a nyugdíjasokat. Amellett, hogy
inflációnövelő hatással van a gazdaságra, a kötvényhozamok
csökkenése miatt az életjáradékok drágulnak, ami „lényegesen
kevesebb nyugdíjat jelent az újonnan nyugdíjba menőknek”.Az arany árfolyamának esése a gazdasági hadviselés része
Bob
Chapman legújabb elemzésének kivonata, International
Forecaster
Az
elmúlt két hétben tapasztalt zuhanás az arany és az ezüst
árfolyamában a korrupció és hatalmi arrogancia új fejezetét
nyitotta meg előttünk és még inkább egyértelművé tette
vezetőink burkolt gonoszságát. A múlt héten, egyetlen hét
leforgása alatt, az arany árfolyama csaknem 200, az ezüsté pedig
10 dollárral esett. 53 éve foglalkozunk arany és ezüst
befektetésekkel, de ehhez fogható 1987. október 19-e óta
nem történt, amikor a Bank of England 100 dollárért adta az
aranyat a Fed és az amerikai államkincstár utasítására, akik az
IMF-től vettek aranyat kölcsön.
Ez
nem volt legális, ami cseppet sem zavarta őket, hiszen ma már az
Illuminátus elit bármit megtehet. Ronald Reagen-nek köszönhetően
már sok évvel ezelőtt megalakult az „Elnöki Pénzpiaci
Munkacsoport”, amely legitimizálta a korrupciót, hogy a
pénzrendszer jobban alkalmazkodjon a gazdaságot uraló vállalati
önkényuralomhoz.
A
pénteki zárást követően tudatták velünk, hogy a Comex-et
irányító CME 21%-kal megemelte az arany, 16%-kal az ezüst és
18%-kal a réz értékesítéséhez szükséges fedezeti letétet.
Visszatekintve egyértelműen látszik, hogy a banki bennfentesek és
kereskedők már a hét elején tudtak ennek a hihetetlen méreteket
öltött pszichológiai háborúnak az elindításáról. Nem
kétséges, hogy a kormány manipulálta a piacokat. Ma Amerikában
és egyre több országban az ilyen bűntettek kifizetődnek.
Nézzük
a másik oldalt. A támadás csupán korlátozott mértékű kárt
képes okozni. A legfontosabb tényezők nem változtak, sőt
megerősödtek. A pénzügyi összeomlás elindult és hónapokig,
vagy akár évekig is eltarthat. Nem látunk a színfalak mögé, de
ismerjük a történelmet és tudjuk mi a végcél: egy világkormány
felállítása. Ilyenkor legjobb, ha az ember az időrendi sorrendre
hagyatkozik, ami alapján biztosabban megjósolhatjuk, mi következik.
Ezúttal tudjuk, hogy mélyponthoz közeledünk, mégpedig olyan
mélyhez, amilyet eddig még nem láttunk. A fő arany és
ezüstvásárlók repeshetnek az örömtől egy ilyen lehetőség
láttán. Rengeteg szuverén állam rendelkezik még komoly
dollártartalékokkal, és pont egy ilyen alkalomra vártak, hogy
dollárjukért „olcsó” aranyat és ezüstöt vehessenek. A mai
arany- és ezüstpiaci körülmények igen eltérnek a két évvel
ezelőttitől. A nagyjátékosok most vesznek. Korábban ennek az
ellentéte volt igaz, hiszen a legtöbb szuverén állam évről évre
csak eladott és mindkét nemesfém gyenge kezekből erős kezekbe
vándorolt.
A
monetáris és pénzügyi helyzet Európában, Nagy-Britanniában és
az Egyesült Államokban romokban hever. A magánkézben levő
Federal Reserve, a Bank of England és az Európai Központi Bank
elveszítették hitelességüket. Mit hozott az új „kártyaleosztás”
(„Operation Twist” – a Fed új pénzpolitikája)? A kötvények
árfolyama erősödött, az értékpiacokon pedig egy tájfun söpört
végig. A Fed nem merte elindítani a harmadik mennyiségi enyhítést,
és ha nem állnak elő valami új ötlettel a DOW több ezer pontot
zuhanhat. Az arany- és ezüstárfolyamok által elszenvedett
veszteség már bekerült a történelemkönyvekbe és megindult az
emelkedés. Túl sokan akarnak megszabadulni devizájuktól, ahhoz,
hogy alacsonyan maradjon az arany árfolyama. A Fed legújabb
intézkedései a legtöbb pénzügyi szakember szemében már a
vicckategóriába tartoznak. Amennyiben nem tesznek valamit egy héten
belül, a piacok és gazdaságok sorsa meg van pecsételve. Az elit
tisztában van ezzel, ezért támadták az aranyat és az ezüstöt.
Ezt pedig azért tették, hogy a befektetők a lépést egy általános
visszavonulásnak könyveljék el, és ne a Fed inkompetenciáját
lássák benne. Az árfolyamesésnek semmi köze nem volt a
valósághoz, de ez sokak számára nem meglepetés. A módszert az
arany- és ezüstkartell rendszeresen alkalmazza.
Ez
a legutóbbi kudarc két komoly problémát is felvet. Az egyik
Európa és Görögország. A rendszer jellegéből adódó globális
kockázat minden kanyarban ott leselkedik. Az Európai
Rendszerkockázati Testület felszólította az országokat, hogy
készüljenek fel a csőd közelébe jutott bankok feltőkésítésére.
És mint mindig, amikor már minden forrás kiapadt, az adófizetők
pénzéhez nyúlnak. Akik most sem veszik észre, hogy a világ
legnagyobb piramisjátékáról van szó, tényleg nem értik a
lényeget. Már az első mennyiségi enyhítéskor látni lehetett,
hogy a vezetők kizárólag a pénzügyi szektort mentették ki, és
most Európában is ugyanez folyik. Amit a britek és az amerikaiak
nem értenek, hogy a legrosszabb még hátra van számukra.Pénzpiaci pillanatkép
Forrás:
The Economic Collapse
Tudjuk,
hogy a jelenlegi hitelre épült gazdasági rendszert eleve bukásra
programozták, de vajon a globális pénzpiacok lassan követhetetlen
hirtelenséggel történő mozgása mit jelent a közeljövőre
nézve? Összeomlást? Lassulást? Egy biztos, a befektetők szédítő
sebességgel mentik ki pénzüket a tőzsdékről és óriási
fogadásokat tesznek az S&P október körüli zuhanására. Az
európai adósságválság teszi a dolgát és szinte mindenhol a
világon furcsa pénzügyi tranzakciók folynak. Mit jelent mindez?
Reméljük, még nem tartunk a teljes összeomlásnál, de
emlékezzünk, hogy a történelemben eddig minden tőzsdekrach
ősszel következett be.
Íme,
21 pénzpiaci esemény, amire érdemes odafigyelni:
1. Hihetetlen
mennyiségű fogadás
történik az S&P
500 zuhanására a
napokban. A CNN szerint a múlt hónapban történt a legtöbb ilyen
fogadás az elmúlt egyéves időszakban, és ez semmi ahhoz képest,
amit októberre várnak a befektetők. Amennyiben tényleg tőzsdei
összeomlás lesz október során valaki nagyon sok pénzt fog
keresni.
2.
A befektetők óriási mennyiségű pénzt vonnak ki a tőzsdékről.
Vajon tudnak valamit, amit mi nem? A Financial
Post a
következőket írja:Április óta a befektetők több pénzt vontak ki az USA tőkealapjaiból, mint a Lehman Brothers bukását követő öt hónap során, 2100 milliárd dollárral tetézve Amerika pénzügyi gondjait. Körülbelül 75 milliárd dollárt vontak ki részvényekre specializálódott alapokból a Bloomberg által a washingtoni Investment Company Institute-tól gyűjtött adatok alapján. 2008. október és 2009. február között, a Lehman bukását követő öt hónap során a tőkekiáramlás 72,8 milliárd dollár volt.
3.
A Siemens több mint fél
milliárd eurót vett ki két
vezető francia bankból, hogy azután az Európai Központi Bankban
helyezze el. Vajon tudnak valamit, vagy csak idegesek?
5.
Az EKB még több olasz
és spanyol államkötvényt vásárol,
hogy lehűtse az európai válság miatti növekvő aggodalmakat.
6.
A FED, az EKB, a Bank of England, a Bank of Japan és a Svájci
Nemzeti Bank bejelentették, hogy „korlátlan”
mennyiségű pénzt bocsátanak
az európai kereskedelmi bankok rendelkezésére október és
december között.
7.
Idén a legnagyobb olasz
bank értéke
a felére, míg a második legnagyobb olasz bank értéke 44%-kal
csökkent.
8.
Angela Merkel koalíciójának helyzete nem túl fényes a helyi
választásokon. Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 82%-a
úgy gondolja,
hogy a kormány nem jól kezeli a görög válságot. A német
közvélemény ellenzi a mentőcsomagokat, ami nem túl jó hír
Görögország számára (bár a csőd és az euró zónából
történő kilépés látszik a legjobb megoldásnak az ország
számára).
9.
Görögország a teljes gazdasági összeomlás szélén áll.
A Guardian megfontolandó
statisztikai adatokról írt a napokban:Gondoljuk meg milyen horderejű válsággal állunk szemben. A 2009-es és 2010-es zsugorodás után a GDP további 7,3%-kal csökkent 2011 második negyedévében. A munkanélküliek száma elérte a 900 ezret és a szakértők úgy gondolják, hogy a 11 milliós országban hamarosan 1,2 millió ember lesz munka nélkül. Ezek az adatok kísértetiesen hasonlítanak a 29-30-as évek Nagy Világgazdasági Válságára.
10.
2009-ben az adósság GDP-hez viszonyított aránya 115% volt. Ma ez
az érték körülbelül 160%.
A rájuk erőltetett megszorító intézkedések a legkisebb
mértékben sem segítettek hozzájárulni az ország hosszú távú
problémáinak megoldásához.
11.
Az egyéves futamidejű görög államkötvények hozama
jelenleg 129%-on
áll.
Mindössze egy évvel ezelőtt hozamuk 10% volt.
12.
Filippos Sachinidis, görög helyettes pénzügyminiszter azt mondta,
hogy Görögországnak mindössze egyetlen
hónapra elegendő pénz áll rendelkezésére az
ország működésének fenntartásához.
13.
Olaszországban az adósság GDP-hez viszonyított aránya jelenleg
120%,
és az olasz gazdaság Görögországhoz viszonyítva jóval nagyobb.
14.
A portugál kétéves állampapírok hozama jelenleg több mint 17%,
az egy évvel ezelőtti 4%-hoz képest.
15.
Kínát is egyre inkább aggasztja az európai bankok helyzete.
A Reuters a
következőket írja:Kína onshore devizapiacának egyik nagy piacteremtő állami bankja több európai bankkal is felfüggesztette a határidős deviza ügyleteket és swapokat az Európában kialakult adósságválság miatt, nyilatkozta két forrás is a Reuters hírügynökségnek.
16.
Jelenleg az európai központi bankok több aranyat vesznek, mint
amennyit eladnak, amire 20
éve nem volt példa.
18.
Izrael amerikai állampapírjainak 46%-ától,
Oroszország pedig 95%-ától szabadult
meg. Vajon ők is tudnak valamit?
19.
A pénzpiacok arra várnak, hogy a Fed újabb kötvényvásárlási
tervet jelentsen
be, ami még jobban leszoríthatja a hosszú távú kamatokat.
20.
Amennyiben néhány vagyonos befektető úgy gondolja, hogy az Obama
kormány adótervezete a kongresszus elé kerülhet, hamarosan
elkezdhetik lefaragni kötvényállományukat, hogy elkerüljék
adókiadásaik jelentős emelkedését 2012-ben.
21.
A Merill Lynch nemrég kiadott tanulmánya szerint 80%
esély van
arra, hogy az amerikai gazdaság újabb válságba süllyedjen.
Amikor
a pénzpiacok ilyen érzékenyek, egy apró szikra is elég, hogy
mozgásba hozza a dominókat.
Reméljük,
nem történik olyasmi, ami begyújtja a szikrát, mert a jelen
helyzetben egy újabb válság beláthatatlan következményekkel
járna.
Az amerikai pénzrendszer összeomlása – Tényleg megtörténhet?
Forrás: Casey
Research
Az
ember bekapcsolja a tévét, a rádiót, szinte mindegy melyik
pénzügyi hírműsorról van szó, és egymást érik az
értékpapírokról, a kötvény- és árupiacok helyzetéről szóló
elemzések, vélemények. Legtöbbször ezek a vélemények az adott
elemzőnek a gazdasági kilátásokról alkotott rendíthetetlen
véleményével együtt hangzanak el.
A
nagy zajban sajnos elvesznek azok a hangok, melyek az USA, és vele
együtt szinte az összes fejlett ország monetáris helyzetéről,
illetve annak egyre valóságosabb veszélyt jelentő összeomlásáról
szólnak. Olyan ez, mintha egy óceánjáró tisztjei a hajó pontos
útirányán veszekednének, miközben a hajó már régen jéghegynek
ütközött és menthetetlenül süllyedni kezdett.
És
mégis, ha nekiszegeznénk a kérdést a világ pénzügyi
értelmiségének, „Valóban megtörténhet-e a dolláralapú
pénzrendszer összeomlása?” 99%-uk leplezetlen gúnnyal reagálna.
Egy ilyen forgatókönyv elképzelhetetlen!
Valóban?
Egyszerűen
fogalmazva, az USA monetáris rendszere nem más, mint „pénz a
semmiből”, azon egyszerű oknál fogva, hogy amióta Nixonnak
köszönhetően a dollárnak nincs arany fedezete, a világ
pénzrendszerének nincs kézzelfoghatóbb alapja, mint a politikusok
ígérete, hogy nem nyomtatnak többet a kelleténél.
A
nyomtatási korlát feloldását a politikusok politikai
népszerűségüket növelő programok kezdeményezésére és az
azokhoz szükséges bürokrata had felállítására használták,
fittyet hányva arra, hogy megengedheti-e magának az ország
pénztárcája vagy sem.
Az
ilyen programok általában a politikai kampányok alatt vagy negatív
üzleti tendenciák során születettek a szavazók „Csináljanak
már valamit!” felszólítására reagálandó, figyelmen kívül
hagyva a költségvetés egyensúlyát. Végtére is az a képesség,
hogy a hitelfenntartáshoz szükséges pénzeket nyomtatás útján
is elő lehet teremteni, megkérdőjelezi a deficitnövelő kiadások
miatti aggodalmakat.
Dick
Cheney, volt elnökhelyettes, aki pénzügyi szempontból
konzervatívnak tartja magát, 2002-ben levetette az álarcot, amikor
kijelentette: „Reagan bebizonyította, hogy a deficit nem számít.”
Alan
Greenspan, korábbi Fed elnök és Larry Summers, Barack Obama
pénzügyi tanácsadója, két külön interjúban szinte szó
szerint ezt nyilatkozták. Más szavakkal ugyan, de lényegében azt
mondták, hogy „az USA nem válhat fizetésképtelenné, hiszen a
kormány további pénzeket vehet fel illetve nyomtathat,
hogy jövőbeli
fizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni.”
Természetesen
Greenspan és Summers egy nyílt csődről, nem pedig „egyszerű”
nemfizetésről, azaz az infláció miatt kialakult burkolt
fizetésképtelenségről beszéltek. Sajnos, amit a hatalmi elithez
hasonlóan ők sem látnak [vagy úgy tesznek, mintha nem látnák],
hogy az 1971 óta felhalmozott adóssághegy hamarosan olyan
méreteket ölt, hogy saját súlya alatt fog összeomlani, magával
rántva az egész monetáris rendszert.
Nehéz
ellenérvekkel szolgálni a helyzet súlyosságát illetően.
Figyelembe véve, hogy az amerikai kormány és tulajdonképpen a
világ valamennyi nagy gazdaságának adóssága visszafizethetetlen,
tartalékaik pedig a visszafizetésre vonatkozó alaptalan ígéretek
csupán, egyértelmű, hogy a fiat pénzrendszer újraindítása
elkerülhetetlen.
„Nevetséges!”
mondják a pénz urai.
Természetesen
mindenkinek szíve joga rájuk hallgatni, de ha lehetséges tanulni a
történelemből, egyértelműen látható, hogy a monetáris
rendszer összeomlása nagyon is időszerű.
Ne
hagyjuk, hogy a pénzpiacok napi mozgásával kapcsolatos, apró
rezgésnek számító, ezernyi hír miatt a monetáris rendszerben
észlelhető tektonikus dübörgés észrevétlen maradjon.Az európai adósságválság célja a politikai hatalom konszolidációja
Forrás: Activist
Post
„Amennyiben
az eurozóna kettészakad, nehéz megakadályozni az egész unió
kettészakadását. Az Európai Unió nélkül Európa nem lehet
biztonságban.” – Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter
Hát
igen. A félelemkeltéssel nem spórolnak az európai vezetők
mostanában, miközben az újabb „válságot” a politikai hatalom
konszolidációjára használják. Ez a jól bevált módszer most is
működik és a pénzügyi és politikai vezetés nem is késlekedik
bevetésével, hogy az Európai Egyesült Államok létrehozásához
hiányzó hajlandóságot megteremtse. Mindezt természetesen az
összeomlás elkerülése érdekében tett erőfeszítések nevében.
Az
üzenet egyértelmű: még szorosabban központosított politikai és
gazdasági hatalom nélkül az emberekre szenvedés vár.
Sajnos
ez egy ígéret, nem pedig jóslat.
Mostanra
egyértelművé vált, hogy az elejétől fogva ez volt a terv.
„Egy
valuta-unióhoz nagyobb politikai és gazdasági egységre van
szükség. Ez a kezdetektől, a projekt 10-15 évvel ezelőtti
indulásától egyértelmű volt,” nyilatkozta Luc Frieden,
Luxemburg pénzügyminisztere.
Csakhogy
nem minden ország sietett feladni szuverenitását és gazdasági
függetlenségét, így szükség volt egy jó kis válságra,
megtámogatva a szakértői kórussal, hogy a közvéleményt
áthangolják.
Gerhard
Schroeder, volt német kancellár már idejekorán nekilátott a
terep előkészítésének, amikor az Európai Egyesült Államok
létrehozását szorgalmazni kezdte. „A jelenlegi válság
könyörtelenül egyértelművé teszi, hogy a valutaunió nem
létezhet közös fiskális, gazdasági és társadalmi politika
nélkül,” nyilatkozta, hozzátéve, hogy „ehhez fel kell adni
nemzeti szuverenitásunkat.”
„Az
Európai Bizottságból egy olyan kormányt kellene létrehoznunk,
amit az Európai Parlament felügyel. Ez pedig nem más, mint az
Európai Egyesült Államok.”
Christine
Lagarde, az IMF új elnöke arra figyelmeztetett, hogy a fejlődő
gazdaságok „új, veszélyes fázisba léptek” a gyenge gazdasági
növekedés és erőtlen politikai vezetés ördögi köre miatt.
Laragde, Schroeder-hez hasonló hangnemben, hasonló megoldást
javasol: „Közös, bátor tettek nélkül fennáll a veszély, hogy
az erős gazdaságok növekedés helyett hanyatlani kezdenek.”
Történetesen, ebben a nyilatkozatban az adósságról, mint a
probléma részéről nem esett szó.
Soros
György is hozzátette a magáét, amikor nemrégiben egy európai
államkincstár létrehozását javasolta a válság elkerülése
érdekében. „Még ha sikerül is elkerülni a katasztrófát, egy
dolog biztos: a deficit elkerülése miatti nyomás elnyújtott
eurozóna válságot eredményezhet, ami kiszámíthatatlan politikai
következményekkel járhat.” Soros kategorikusan kijelentette
„nincs más megoldás, mint létrehozni a hiányzó láncszemet:
egy európai államkincstárat, adószedési és így hitelezési
joggal felruházva.”
Timothy
Geithner, amerikai pénzügyminiszter, bár nyilvánosan nem
támogatta a kezdeményezést, elmondta, hogy „erőteljes
intézkedésekre van szükség.” Természetesen kollégáihoz
hasonlóan ő is szorosabb egységet szorgalmaz. „A megosztottság
nagyon káros hatással van a helyzetre, de az egyes országok és az
Európai Központ Bank közötti konfliktus a követni kívánt
stratégiát illetően ennél is rosszabb.” Más szóval az egyes
országoknak és az Európai Központi Banknak egységes irányelvekre
és irányításra van szüksége.
A
Federal Reserve továbbra is részt vesz az Európai Központi Bank
megtámogatásában a válság globális elterjedését
megakadályozandó. „Az iránti aggodalmában, hogy az európai
adósságválság az egész globális gazdaságot tönkreteheti, a
Federal Reserve csütörtökön megnyitotta páncéltermeit a többi
ország központi bankjai számára, hogy elejét vegye egy esetleges
dollárhiánynak,” írja a Washington Post. Összegeket nem
közöltek a rövidtávú valuta swapokat illetően, de végtére is
az első néhány ezermilliárd után már ki számolja?
Tehát
az úgynevezett válság elkövetői összhangban nyilatkoznak a
katasztrófa elkerülésének módjáról: Adjatok nekünk még több
hatalmat az adók és a törvények felett és cserébe mi majd
szinten tartjuk a nyomort.
Bár
a pénzügyi válságot kifejezetten a hatalomátvétel érdekében
gyártották, a gazdasági összeomlás veszélye ettől még nagyon
is valóságos, hiszen a bankok bármikor leállíthatják a
rendszer. Amennyiben a fenyegetések nem hozzák meg a kívánt
eredményt, azaz nem lesznek képesek beterelni a nyájba a behódolni
nem akaró nemzeteket, egyszerűen beváltják ígéretüket és még
komolyabb megszorításokat vezetnek be, amíg a megkínzottak fejet
nem hajtanak követeléseiknek.Az európai pénzügyi rendszer vége idézetekben
Forrás: The
Economic Collapse
Az
európai pénzügyi válság egyre mélyül, olyannyira, hogy mára
az euró, sőt talán az egész Unió jövője
is kérdésessé vált. Egy európai összeomlás az egész
világgazdaságot káoszba taszítaná. Az Európai Unió
gazdasága az Egyesült Államokénál is nagyobb. Európa
többFortune
500 céggel
büszkélkedhet, mint az Egyesült Államok. Az európai szuverén
adósságválság az egész világon végigsöprő pénzügyi
válságot eredményezhet és nagy valószínűséggel az euró végét
jelentené. Egyre több ember kérdőjelezi meg a monetáris unió
jövőjét. Egyik mentőcsomag a másikat követi, mégis jelenleg
5-6 állam áll a csőd szélén. Észak Európában egyre kisebb
hajlandóság mutatkozik a mentőcsomag-akciók folytatásának
támogatására. A vezetőknek lépniük kell, mégpedig hamarosan,
ha el akarják kerülni a katasztrófát, csakhogy Európában a
dolgok általában igen lassan haladnak.
A
legtöbb európai
bank óriási
kitettséggel rendelkezik a szuverén adósságokban és tőkeáttétük
is veszélyes mértékű. Egy esetleges görög, portugál vagy olasz
csőd, több nagybank csődjét is eredményezheti és igazi pénzügyi
pánikot indíthat el.
Természetesen
a bankokat minden bizonnyal kimentenék, de ahogyan azt 2008-ban az
USÁ-ban láttuk, egy ilyen intézkedés nem elegendő a
világgazdasági válság elkerülésére.
Mára
egyértelművé vált, hogy az európai monetáris unió szerkezete
rossz. A mélyen eladósodott országok nem rendelkeznek rugalmas
adósságkezelő módszerekkel és a gazdag nyugat-európai országok,
mint például Németország polgárainak elege van abból, hogy az ő
szorgalmas munkával megkeresett pénzüket dél-európai
feketelyukakba lapátolják.
A
mentőcsomagokat sem lehet a végtelenségig folytatni. Európa
politikai és pénzügyi vezetői tisztában vannak ezzel és tudják,
hogy félelmetes ütemben közeledik a
számadás napja.
Az
alábbi idézetek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az
európai pénzügyi rendszer haldoklik, az euró túlélése
veszélyben van és az Unió, szerkezeti átalakítás nélkül, nem
képes fennmaradni.
Az
alábbi 20 idézet egyértelművé teszi, hogy a fentiekkel Európa
vezetői is tisztában vannak.
1. Jacek
Rostowski,
lengyel pénzügyminiszter kijelentette, „az európai elit,
beleértve a német elitet is, kénytelen lesz eldönteni, hogy
hajlandók-e bármilyen árat megadni az euró túléléséért.
Amennyiben a válasz nem, fel kell készülnünk az euró zóna
irányított lebontására.”
2. Stephane
Deo, Paul Donovan és Larry Hatheway,
az UBS svájci bankóriás munkatársai: „A jelenlegi szerkezettel
és a jelenlegi vezetés alatt az euró működésképtelen. Vagy a
jelenlegi szerkezetnek vagy a vezetésnek kell megváltoznia.”
3. Herman
Van Rompuy,
az EU elnöke: „Az euró sohasem rendelkezett a működéséhez
szükséges infrastruktúrával.”
4. Christian
Wulff,
német elnök: „Úgy gondolom, hogy politikailag megkérdőjelezhető,
hogy az EKB óriási mennyiségben vásárolja fel az egyes
nemzetállamok államkötvényeit. A központi bank függetlenségének
megőrzése érdekében az EU működéséről szóló Egyezmény
123. Paragrafusa megtiltja az Európai Központi Bank közvetlen
hiteleszköz vásárlását.”
5. Josef
Ackerman,
a Deautsche Bank elnök-vezérigazgatója: „Nyílt titok, hogy
számos európai bank nem élné túl a könyvszerinti szuverén
adósság piaci értéken történő újraértékelését.”
7. Christine
Lagarde,
az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Az idei nyár eseményei
azt mutatják, hogy egy új, veszélyes fázisba léptünk.”
8. Hermann
Otto Solms,
a Bundestag Elnök-helyettese: „Meg kell vizsgálnunk, vajon nem
volna-e jobb a valutaunió és Görögország számára az adósság
átütemezése és az euro zónából történő kilépés.”
9. Alastair
Newton,
a Nomura Securities London stratégiai elemzője: „Úgy gondoljuk,
hogy kritikus időszak kezdődött az euró zóna számára, és a
kiválás vagy szétesés esélye az év végéig, akármilyen
formában is, nagyobb, mint valaha a válság kezdete óta.”
10. Gerhard
Schroeder,
volt német kancellár: „A jelenlegi válság könyörtelenül
egyértelművé teszi, hogy nem lehet közös valutánk közös
pénzügyi, gazdaság- és társadalompolitika nélkül.”
11. Mervyn
King,
a Bank of England elnöke: „A bankválság kezelése is igen nehéz
volt, de ott legalább voltak állami szektorbeli mérlegek, ahová
át lehetett vezetni a bajokat. Amikor már szuverén adósságról
van szó, nincs válasz. Nincs semmilyen gát.”
12. Soros
György:
„Egy gazdasági összeomlás szélén állunk, ami akár
Görögországban is elindulhat. A pénzügyi rendszer még mindig
rendkívül sebezhető.”
13. Angela
Merkel,
német kancellárasszony: „Az eurót fenyegető jelenlegi válság
az 1957-es Római Egyezmény óta eltelt néhány évtized eddigi
legnagyobb erőpróbája Európa számára.”
14. Stephane
Deo, Paul Donoval és Larry Hatheway,
az USB svájci bankóriás szakértői: „A tagállamok gazdaságilag
jobb helyzetben lennének, ha sohasem csatlakoztak volna az euró
zónához. Ez európai monetáris unióval kapcsolatban félrevezették
Európa lakosságát.”
15. Giacomo
Vaciago,
a Milánói Katolikus Egyetem professzora: „Az elmúlt tíz év
távlatából nézve egyértelmű az euró bukása, akkor is, ha ezt
nem szabad kimondani.”
16. Herman
Van Rompuy,
az EU elnöke: „Túlélő válságon megyünk keresztül. Együtt
kell működnünk, ha azt akarjuk, hogy az euró zónával együtt
túléljük a válságot, mert amennyiben, az euró zóna nem éli
túl a válságot, az Európai Unió sem fogja túlélni.”
19. Christine
Lagarde,
az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Egyértelműen bizalmi
válságról van szó, ami tovább nehezíti a helyzetet. Olyan
intézkedésekre van szükség, melyek képesek megtörni ezt az
ördögi kört.”
20.
Angela
Merkel,
német kancellárasszony: „Az euró veszélyben van… Amennyiben
nem kezeljük ezt a veszélyt, a következmények kiszámíthatatlanok
Európára nézve.”
A
fent idézett személyek mind az euró megmentésén szorgoskodnak.
Nem fogják feladni a csatát harc nélkül. Európa politikai és
pénzügyi vezetői meg vannak győződve arról, hogy a válasz a
még szorosabb európai integrációban rejlik.
Herman
Van Rompuy nagyon egyértelműen fogalmaz a válság kimenetelével
kapcsolatban.„Az euró zóna válsága az európai integráció megerősödését fogja szolgálni. Ez komoly meggyőződésem.”Az európai elit ma már az „Európai Egyesült Államok” megalakulásáról beszél.
„Az Európai Bizottságnak egy olyan kormányt kellene létrehozni, amit az Európai Parlament felügyel. Ez lenne az „Európai Egyesült Államok,” nyilatkozta a napokban Gerhard Schroeder, korábbi német kancellár.
Európa
azonban, ahogyan azt korábban említettük, lassan reagál az
eseményekre. Az adósságválság hamarosan fordulóponthoz érkezik
és kétséges, hogy az európai sebesség elegendő lesz-e ennek
megállításához.
Előfordulhat,
hogy az euró teljes, vagy részleges összeomlásának és óriási
pénzügyi válságnak leszünk szemtanúi Európában, amire az elit
mélyebb integrációval válaszol, a válságból való kilábaláshoz
vezető egyetlen „megoldásként” tálalva.
A
probléma-reakció-megoldás elvének újabb tökéletes példája.
A
„probléma” a súlyos pénzügyi válság és gazdasági
hanyatlás Európában.
A
„reakció” az európai lakosság kétségbeesése és az iránti
könyörgése, hogy valaki végre állítsa helyre a dolgokat.
A
„megoldás” természetesen az „Európai Egyesült Államok”
megalakulása, a korábbinál sokkal mélyebb gazdasági és
politikai integrációval, amit az európai pénzügyi és politikai
elit már régóta szeretne elérni.
Jelenleg
a legtöbb ember ellenzi a gazdasági és politikai integrációt.
Németországban például a megkérdezettek 76%-a nem hisz az euró
jövőjében és minden
ötödik németellenzi
az Eurókötvények bevezetését.
Úgy
tűnik, egy súlyos kimenetelű válságra van szükség ahhoz, hogy
az emberek Európában megváltoztassák álláspontjukat.
Sajnos
minden arra utal, hogy pontosan ez fog történni.A pénzügyi pánik 25 előjele
Forrás: The
Economic Collapse
A
múltban bekövetkezett pénzügyi pánikok mind ősszel történtek.
Emlékezzünk csak 1929-re, 1987-re vagy 2008-ra. Itt a szeptember és
a pénzügyi világban egyre több jel mutat arra, hogy hamarosan
megnyomják a pánik gombot. Egyik rossz hír a másikat követi az
Egyesült Államokból és Európából egyaránt. Mi okozza mindezt?
Az elmúlt néhány évtized alatt egy hatalmas adósságlufi alakult
a nyugati világban, ami a bőség hamis látszatát keltette. Ahhoz,
hogy egy adósságlufi épen maradjon, a teljes adósságmennyiségnek
folyamatosan és egyre növekvő ütemben növekednie kell. Nem
véletlenül hallunk annyit a hitelválságról. A szörnyet táplálni
kell, folyamatos hitel nélkül nem tud fennmaradni. Ma már a
világgazdaság nem képes létezni hitel nélkül, mondhatni a hitel
a gazdaság alapja. Amikor ez a lufi kidurran, azt az egész világ
érezni fogja.
A
pénzintézetek nem kerülnének bajba, ha mindig annyi hitelt
vehetnének fel, amennyit csak akarnak, rendkívül alacsony kamatra.
Az a probléma, hogy a hitelezők egyre kevésbé hajlandóak olyan
intézményeknek és országoknak hitelt adni, amelyek már eleve
nyakig járnak az adósságban.
Például
a kétéves futamidejű görög kötvények hozama jelenleg 40%. A
befektetők nem bíznak a görög kormányban, így óriási kamatot
kérnek a kölcsönadott pénzért.
A
pénzügyi világban egyre nő a félelem, a hitellehetőségek pedig
szűkülnek. Ez egy ördögi kör. Amikor nincs elegendő mennyiségű
hitel, a gazdaság lelassul és egyre több vállalkozás megy
csődbe. Ennek hatására a pénzintézetek még szűkmarkúbbak a
rendelkezésre álló, eleve kevesebb hitellel, hogy elkerüljék a
rossz adósokat. A lassabb gazdaság miatt a kormány adóbevételei
csökkennek, ami növeli a költségvetési hiányt, így a kormány
kénytelen még több hitelt felvenni. Az állam eladósodása súlyos
gazdasági problémákat eredményez, ahogyan azt Görögország
esetében láthattuk. A kör egyre szűkül.
Sokat
beszélünk az Egyesült Államokat érintő gazdasági problémákról,
a helyzet azonban az, hogy a következő válság epicentruma Európa
lehet.
Az
EU három opció közül választhat. Követheti a mélyebb gazdasági
integráció felé kijelölt utat (ami a tagállamok szuverenitásának
elvesztését hozná magával), dönthet úgy, hogy megpróbálja
tartani a helyzetet, ameddig csak lehet és kimenti a bajba jutott
országokat, illetve megszüntetheti az eurót és a tagállamok
visszatérhetnek eredeti valutájukhoz.
Egyik
megoldás sem egyszerű. A gazdasági integráció iránti politikai
hajlandóság hiányzik Európában, így a második két lehetőség
tűnik valószínűbbnek. Akárhogyan is alakulnak a dolgok
a jövőben,
jelenleg a pénzpiacok megbénultak a félelemtől. Senki sem tudja
mi fog történni, de a legtöbben úgy érzik nem sok jóra
számíthatnak.
Az
alábbiakban 25 olyan előjelet soroltunk, fel ami a pánik előtti
hangulatra utal:
1.
A Merrill Lynch legújabb tanulmánya szerint 80%
az esély arra,
hogy az Egyesült Államokban újabb válság fog kitörni.
2.
A Bank of America lesz a következő Lehman Brothers? A Bank of
America részvényeinek árfolyama
40%-kal esett az
elmúlt néhány hónap alatt. Bár Warren Buffet néhány napja 5
milliárd dollár értékben vásárolt Bank of America részvényt,
a bajokon ez az összeg nem képes segíteni. Egy elemzés szerint a
banknak rövid időn belül 40-50
milliárd dollár
új tőkére lenne szüksége.
4.
A nagy nemzetközi bankok összesen 60
ezer alkalmazott elbocsátását
jelentették be eddig és ősszel további elbocsátások várhatók.
A New
York Times ezt
írta:Szinte minden nagybank megpróbálja csökkenteni kiadásait. Az UBS bank 3500 alkalmazott elbocsátására készül, ami munkavállalói állományának 5%-a. A Citigroup szép csendben, apránként bocsátja el alkalmazottait. A Bank of Amerika összesen 10.000 munkahelyet készül megszűntetni, ami munkavállalóinak 3,5%-a. Az ABN Amro, Barclays, Bank of New York Mellon, Credit Suisse, Goldman Sachs, HSBC, Lloyds, State Street és Wells Fargo bankok mind elbocsátásokra készülnek, ami összesen több tízezer munkahely megszűnését jelenti.
5.
A hitelpiacok kezdenek kiapadni.
Emlékezzünk 2008-ra! Sokan úgy gondolják, hogy az akkori helyzet
megismétlődhet.
6.
A Konferencia Bizottság bejelentette, hogy az amerikai Fogyasztói
Bizalmi Index a júliusi 59,2 pontról 44,5
pontra esett
augusztusban. Ez a legutóbbi válság óta a legalacsonyabb érték.
7.
A Michigan Egyetem Fogyasztói Hangulat Indexe 20
ponttal esett az
utolsó három hónap során. Ez 30 éves mélypontnak számít.
8.
A philadelphiai Fed regionális termelői felmérése katasztrofális
adatokat
mutatott:A felmérés legszélesebb körű mutatója a termelői helyzet tekintetében, valamint a jelenlegi aktivitásra vonatkozó diffúziós index a júliusi enyhén pozitív 3,2 pontról augusztusra -30,7 pontra esett. 2009 óta ez a legalacsonyabb érték.9. A Bloomberg hírügynökség szerint a II. Világháborút követően minden olyan alkalommal, amikor a GDP éves esése meghaladta a 2%-ot az Egyesült Államok gazdasága válságba jutott:
1948 óta, minden olyan esetben, amikor a négy-negyedéves változás meghaladta a negatív 2 százalékot a gazdaság hanyatlásnak indult. Nehéz egy ilyen történelmi pontossággal bíró mutatóval vitatkozni.10. A gazdasági hangulat Európában is romlik. A Reuters beszámolója szerint:
A jövőbeli gazdasági aktivitást igen pontosan előrejelző, legújabb európai bizottsági felmérés azt mutatja, hogy a gazdasági hangulat a 17 euró tagországban a júliusi 103 pontról 98,3 pontra esett augusztusban, romló optimizmussal valamennyi szektorban.
12.
Az Európai Központ Bank óriási mennyiségű szuverén adósságot
vásárolt fel a bajba jutott országoktól, Görögországtól,
Portugáliától, Spanyolországtól és Olaszországtól. Ennek
eredményeként az EKB
túlzott mértékű tőkeáttétellel rendelkezik.
13.
A legtöbb európai
bank túl
sok tőkeáttétellel rendelkezik és túl nagy a kitettsége az
európai szuverén adósságokban.
14.
Az Európában folyó politikai csatározás a görög mentőcsomag
meghiúsulásával fenyeget. Satyajit
Das nemrég
megjelent cikkében ír a helyzetről:A vita tárgya a második mentőcsomaghoz szükséges biztosíték. Finnország 500 millió eurót követelt és kapott készpénzben a második mentőcsomaghoz adott 1400 millió euró fejében. A Görögország és Finnország közötti meggondolatlan külön megállapodásról értesülve most Ausztria, Hollandia és Szlovákia is különleges bánásmódot követel. Legalább egy német parlamenti képviselő feltette a kérdést, hogy vajon Németország miért nem kap ilyen biztosítékot.15. Angela Merkel, német kancellárasszony próbálja egyben tartani a görög mentőcsomagot, de Németországon eluralkodott a mentőcsomag ellenes hisztéria, így nagyon úgy tűnik, ahogy Ambrose Evans-Pritchard cikkében is olvashatjuk, Merkel asszonynak nem sikerül megszerezni a mentőcsomag megszavazásához szükséges szavazati többséget:
A német média beszámolói szerint Merkel kancellárasszony saját koalíciójából 23 képviselő a mentőcsomag ellen készül szavazni a Bundestagban, beleértve tizenkettőt a 44 bavariai Keresztény Szocialista Párt (CSU) képviselői közül. A kancellárasszony így kénytelen lesz az ellenzéki szavazatokra támaszkodni, megkockáztatva a kormány összeomlását.16. Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter arra figyelmeztet, hogy az európai állapotok összeomlást eredményezhetnek. Rostowski szerint mélyebb gazdasági integráció hiányában az euró zóna nem sokáig lesz képes fennmaradni:
Két választás van: lényegesen mélyebb makrogazdasági integráció vagy az euró zóna összeomlása. Nincs harmadik út.
17.
A német
szavazók négyötöde ellenzi
az Eurókötvények bevezetését, így a mélyebb integráció
jelenleg nem tűnik megvalósíthatónak.
18.
Amennyiben valami balul sül el a görög mentőcsomaggal
kapcsolatban, Görögországnak vége. A Puru
Saxena cikke
a következőket írja:Görögország kormányadóssága jelenleg a GDP 160%-a, a görög adósság átlagos hozama pedig 15%. Így amennyiben a görög adósság átütemezés nélkül kerül továbbgörgetésre, az adósságok után fizetendő kamatok önmagukban a GDP 24%-át fogják kitenni. Másképp fogalmazva, ha nem engedik el az adósság egy részét, Görögország gazdaságának majdnem egynegyedét a kamatfizetések fogják felemészteni.
19.
A globális bankrendszer körülbelül 2
ezermilliárd dollár kitettséggel rendelkezik
a görög, ír, portugál, spanyol és olasz államadósságban.
Tudva, hogy mekkora tőkeáttéttel rendelkezik a globális
bankrendszer, egy ekkora kitettség számos nagybankot is letörölhet
a térképről.
20. Christine
Lagarde,
az IMF vezetője, arra figyelmeztet, hogy az európai bankoknak
„sürgős újratőkésítésre van szüksége.”
21.
Egy európai válság beköszöntével az események
felgyorsulhatnak. John
Mauldin,
neves pénzügyi tanácsadó a Business Insider-ben megjelent
cikkében erről beszél:Csak idő kérdése egy igazi válság kirobbanása Európában, ami gyorsabb lesz, mint azt bárki is gondolná. Képzeljük el a Lehman Brothers-t szteroidokon. Európa az USÁ-tól kapta a jelzáloghitel-válságot és egy még súlyosabb banki válsággal viszonozza a szívességet. Mivel az USA gazdasága jó esetben is már eleve csak stagnál, az eredmény egy hosszú és komoly válság lehet. Tartsuk nyitva a szemünket!
22.
Az USA ingatlanpiaca még mindig romokban hever. Egy nemrégiben
kiadott jelentés szerint az ingatlanárak 5,9%-kal
estek a
második negyedév során, múlt év második negyedévéhez
viszonyítva. Ez a legnagyobb visszaesés 2009 óta. Az alacsony árak
ellenére alig akad, aki manapság ingatlant vásárol. Az amerikai
Ingatlanközvetítők Országos Szövetsége szerint a használt
ingatlanértékesítések 3,5%-kal estek
júliusban. Az elmúlt négy hónapban ez volt harmadik olyan hónap,
amely során ez az adat esett. A használt ingatlaneladások száma
az igencsak rossz tavalyi évhez képest is alacsony.
24.
A Morgan Stanley szerint az Egyesült Államok és Európa
„veszélyesen
közel áll a válsághoz”
és
igen komoly esélyt lát arra, hogy az elkövetkező 6-12 hónap
során ez be is következzen.
25. Narayana
Kocherlakota,
a Minneapolis-i Fed elnöke azt mondta, annyira aggódik a gazdaság
helyzete miatt, hogy feladja az újabb monetáris enyhítéssel
szembeni ellenállását. Elképzelhető, hogy a Fed hamarosan újabb
monetáris mennyiségi enyhítést zúdít a gazdaságra?
A
globális gazdaság helyzete 2008 óta nem volt ilyen kritikus. A
világ egy megmentőre vár, aki fehér lovon érkezve sok
ezermilliárd dollár vagy euró olcsó hitelt pumpálhat a
gazdaságba. Egy ilyen „csoda” nélkül a hitelválság
elkerülhetetlen.
A
legtöbb ember nem szeretné, ha a 2008-as események
megismétlődnének. Az akkori alapvető problémákra azóta sem
találtak megoldást. A világgazdaság még mindig egy óriási
adóssághegyen áll, illetve erről a hegyről készül lezuhanni. A
világ vezetői valószínűleg mindenre képesek, hogy ezt
elkerüljék, de a végén, mint a kártyavárak általában, ez is
összeomlik.
Reméljük
a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra.Heteken belül piaci összeomlás jöhet, figyelmeztetnek a bankárok
A Lehman Brothers csődje által elindított összeomlásnál is komolyabb bajok jöhetnek a hitelpiacokon tapasztalható jelek szerint
Több
nagy európai bank adósságának biztosítási összege soha nem
látott magasságokba emelkedett. Az összeg az amerikai pénzügyi
csoport három évvel ezelőtti összeomlásakor elindult pénzügyi
válság során jegyzett összegeknél is magasabb.
A
Royal Bank of Scotland, BNP Paribas, Deutsche Bank, Intesa Sanpaolo
és még számos bank kötvényeire szóló hitelkockázati swapok
(CDS)* komoly figyelmeztető jeleket adtak múlt hét szerdán. A
Royal Bank of Scotland hitelkockázati swapok 343,54 bázisponton
cseréltek gazdát, ami azt jelenti, hogy 10 millió font értékű
államilag támogatott kötvény csőd elleni éves biztosítási
díja jelenleg 343.540 font (körülbelül 105 millió forint).
A
Royal Bank of Scotland kötvények biztosítása jelenleg többe
kerül, mint 2008 októberében, amikor az adófizetők pénzéből
kimentették a bankot és itt is egyértelműen látszik a
hitelbefektetői bizalom drámai gyengülése a bankok iránt.
Egy
londoni bankvezető szerint „a probléma a likviditás hiányában
rejlik, ez okozza a bajt a bankoknál. Olyan, minta megint 2008
lenne.”
„Szerintem
egy jelentős piaci sokk felé tartunk, ami úgy szeptember október
tájékán érheti el a piacokat és komolyabb lesz, mint bármi,
amit eddig láttunk,” mondta egy nagy európai bank tisztviselője.
* CDS
– Credit Default Swap – A hitelkockázat transzferálását
lehetővé tevő származékos ügylet, amelyben a védelem vevője
meghatározott időközönként, meghatározott összeget (swap
spread) fizet a védelem eladójának, aki kezességet vállal az
adós kötelezettségeire.
A Pentagon gazdasági hadviselésre készül
Forrás: The
Australian
A
vendégek a Hadviselés Elemző Laborban gyűltek össze, a Pentagon
legmagasabb rangú egyenruhás tisztjeivel és a megszámlálhatatlan,
normális körülmények között kizárólag nukleáris háború
szimulálására használt képernyővel körülvéve.
A
procedúra elkezdődött és a vendégek munkához láttak.
„Ha
az ember maga elé idézi a Dr. Stranglove-ban látott
irányítóbázist, nem jár messze a valóságtól,” mondja James
Rickards, az egyik résztvevő.
Nem
a szó szoros értelmében vett hadgyakorlatra, hanem a Pentagon első
gazdasági hadgyakorlatára vállalkoztak a meghívottak. Az
illetékesek nem szívesen nyilatkoznak az eredményekről.
Gazdasági
háború? Elég hihetetlenül hangzik, pedig minden újabb dollár
adóssággal egyre közelebb kerül a valósághoz.
A
színfalak mögött a hadsereg komolyan aggódik a gazdaság helyzete
miatt. Hiszen kinek a tulajdonában van az USA adóssága? Kína,
tehát az Egyesült Államok egyik legnagyobb ellenfelének
tulajdonában, ami ennek az újfajta vérnélküli, de igen kegyetlen
háborúnak a célpontjává teszi az Államokat.
James
Rickards nem katona, hanem bankár, és több tucat Wall Street-i
kollégájával együtt még 2009-ben csatlakozott az Applied Physics
Laboratory marylandi központjában tartott hadgyakorlat sorozathoz,
amikor a Pentagon először kezdett aggódni a gazdasági fejlemények
miatt.
A
résztvevőket öt csapatra osztották: Amerika, Oroszország, Kína,
a Csendes óceán partvidéke és a „szürke csapatra”, ami a
nehezen meghatározható különítményeket, mint például
terrorista szervezeteket képviselte. Minden csapat egy külön
„bunker szobát” kapott azzal az utasítással, hogy bármilyen
pénzügyi, gazdasági eszközt (valuta, adósság, részvények,
arany, stb.) használhatnak, hogy az ellenséget térdre
kényszerítsék. Minden tranzakciót számítógépen szimuláltak
és a résztvevőket arra biztatták, hogy semmilyen fondorlattól
vagy kegyetlen módszertől ne riadjanak vissza. A bankároknak
tetszett a felállás.
„Ezek
az emberek semmilyen körülmények között nem jöttek volna össze
maguktól, de egy Wall Street-i tőzsdéző számára semmi sem olyan
csábító, mint amikor rossz fiút játszhat, ráadásul kifejezett
felkérésre,” mondja Rickards, a hadgyakorlat egyik tervezője,
aki korábban ügyvezető igazgató volt.
A
hadgyakorlat eredménye megdöbbentette a hadsereg tisztjeit.
Az
elmúlt néhány év során Kína folyamatosan vásárolt amerikai
kincstárjegyeket, így mára az Egyesült Államok elsőszámú
hitelezőjévé vált. Egy kínai döntés arról, hogy az ázsiai
nagyhatalom megszabadul ettől az adósságtól feje tetejére
állítaná a gazdaságot. Elméletben Kína ezzel a lépéssel
bármilyen külpolitikai célt képes lenne elérni, mivel így az
amerikai adósok nem tudnák tovább törleszteni adósságukat.
Paul
Bracken a Yale Egyetem professzora, magántőke szakértő, valamint
az USA védelmi minisztériumának bizottsági tanácsadója, a
2009-es legnagyobb és az azt követő számos kisebb hadgyakorlat
egyik főszereplője volt.
„Az
első hadgyakorlat után minden résztvevő megdöbbent mennyire nagy
a veszély,” mondta.
„A
Pentagon emberei hozzászoktak, hogy harcászati eszközökkel
nyerjenek csatákat, ahol az számít mennyi hajója és rakétája
van a hadseregnek. Ez a hadgyakorlat új stratégiákra világított
rá.”
Természetesen
a gazdasági hadviselés nem új keletű fogalom. Istennek Egyiptom
királyára, az akkori fáraóra küldött csapásai, ahogyan az
Mózes második könyvében olvasható, az első ilyen ismert példa.
Winston Churchill Hitler legyőzésére hozta létre a Gazdasági
Hadügyminisztériumot. Azóta Dél-Afrikától a volt Szovjetunióig,
számos ország ellen vezettek be gazdasági embargót, hogy ezzel
térdre kényszerítsék az ellenfelet.
Itt
azonban másról van szó. Ma már minden piac globális, a pénzügyek
összefonódnak, a manipulációk technikai lehetőségei pedig
azonnaliak. A 70-es években a nyugat leginkább attól félt, hogy
ellenségei állandóan egy atombomba indítógombján tartják
ujjukat. Ennek mai megfelelője a kínai vezetőség ujja az amerikai
kincstárjegyek eladását elindító gombon.
Bracken
professzor szerint Kína „óriási veszélyt jelent”, ugyanakkor
a hatalmas olaj és gáztartalékokkal rendelkező Oroszország
gondolkozás nélkül gazdasági hadviselést indított szomszédjai
ellen, és Kínánál sokkal nagyobb kárt képes okozni.
Egy
másik veszélyforrás, ami szintén destabilizálná az Egyesült
Államokat, ha a legfőbb olajtermelő országok dollár helyett az
euróban történő kereskedésre állnának át. Végül pedig egy
terrorista szervezet is képes lehet komoly összeomlást előidézni
fedezeti alapok segítségével vagy számítógépes támadásokon
keresztül.
A
gazdasági hadgyakorlat megmutatta, hogy a katonai és gazdasági
döntéshozást jobban össze kell hangolni. A bankok és kötvények
ma már egyfajta fegyvernemnek számítanak. „Ettől a hadsereg
rendkívül ideges, mert hozzászoktak, hogy az irányítás az ő
kezükben van. Éppen ezért érzik szükségesnek, hogy jobban
megértsék a gazdasági folyamatokat,” magyarázza Bracken
professzor.
„Ha
valaki szembe akar szállni az amerikai hadsereggel milliárdokkal
kell rendelkezzen, de ha ugyanezt megteheti pénzügyi, gazdasági
fegyverek segítségével és sokkal kisebb befektetéssel… miért
ne?” mondja Mr. Rickards.
Nagy-Britannia
ízelítőt kapott ebből, amikor tavaly néhány tőzsde sokk
hatására három brit cég milliókat veszített. A British Telecom
969 millió fontot veszített egyetlen augusztusi napon, míg a Next
ruhaóriás 275 millió fonttal lett szegényebb. A biztonsági
szolgálat nyomozást indított, hogy az először technikai hibának
gondolt eset helyett, nem egy adott ország célzott támadásáról
volt-e szó.
„Amennyiben
azok direkt támadások voltak a londoni tőzsdén, az csak egy
gazdasági riválistól, nem pedig egy bűnszervezettől eredhetett,”
mondja. „Kegyetlen verseny folyik a vezető pozíció
megszerzéséért, a nyugat pedig vesztésre áll.”
A
Pentagonbeli hadgyakorlat végén a 80 résztvevő felmérte a
károkat.
Kína
nyert, anélkül, hogy fegyverhez nyúlt volna, a katonák pedig azon
törték a fejüket, hogy vajon még mindig csupán hadgyakorlatról
van-e szó.„Hirtelen és fájdalmas összeomlás” várható az USA korábbi főszámvevője szerint
Forrás:
Infowars.com
David
Walker, az amerikai kormányzati ellenőrzési hivatal korábbi
operatív vezérigazgatója és volt főszámvevő komoly
figyelmeztetést adott ki az adósságplafon megemelésére vonatkozó
kompromisszumos megállapodás megkötését követően.
„Kevesebb,
mint három év múlva ott fogunk tartani, ahol ma Görögország, az
adósság nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét
illetően,” mondta.
Görögország
adóssága meghaladja a GDP 100%-át és lassan eléri a 150% is, ami
olyan súlyosnak számít, hogy az EU és az IMF mentőcsomagja
nélkül az ország fizetésképtelenségéhez vezetett volna.
Az
Egyesült Államok szintén nagyon közel áll a 100%-os arányhoz,
az ország GDP-je pedig kevesebb, mint évi egy százalékos
növekedést mutat.
„Ezt
kiemelten fontos jelzésként kellene értelmeznünk,” mondta
Walker, hozzátéve, hogy azonnali és komoly intézkedésekre van
szükség a kormánykiadások átütemezése érdekében, hogy
elkerülhető legyen a teljes összeomlás a későbbiekben.
Walker,
aki nemegyszer felszólalt már a szövetségi kormány pazarló
magatartása ellen, arra figyelmeztetett, hogy „a tünetek helyett
a baj forrását kellene kezelni,” hozzátéve, hogy az
adósságplafon és vele együtt a költségvetési deficit
megemelése a Görögországéhoz hasonló helyzethez fog vezetni.
„Értsük
meg, ha a kormány valamennyi 2010. Szeptember 30-ig esedékes
kötelezettségének eleget akart volna tenni, beleértve az ország
közadósságát, a fedezetlen nyugdíjkifizetéseket, a nyugdíjasok
egészségbiztosítását, a társadalombiztosítási
kötelezettségeket, medicare kiadásokat és még egy sor egyéb
kötelezettséget és előre nem látható kiadást, 61 600
ezermilliárd dollárnak kellett volna lenni az államkasszában,”
magyarázta Walker.
„Ha
egy ország költségvetési deficitje és adóssága folyamatosan
növekszik, a jogosultságon alapuló programok és katonai kiadások
szerkezeti reformjának hiányában az adósságplafon emelése előbb
utóbb elkerülhetetlenné válik.”
„Amerika
sem immunis az adósságválság ellen,” mondta Walker. „Azt
gondolják, mi nem megyünk csődbe, mert annyi pénzt nyomtatunk
amennyit csak akarunk. Ugyanakkor súlyos kamatkockázatokkal, valuta
és inflációs kockázatokkal nézünk szembe. Ha az igazi válság
elér bennünket, az hirtelen fog megtörténni és igen fájdalmas
lesz.”
A
probléma hosszú távú megoldását illetően Walker azt mondta
leginkább a népszerű lökhárító matrica szövegével tudná
jellemezni elképzelését: „Korlátozott hatalom a kormánynak,
szabadság az egyénnek és pénzügyi felelősség mindenkinek.”
„Én
csatlakoznék egy ilyen kezdeményezéshez, azzal a feltétellel,
hogy először felnyitnám a motorháztetőt és megnézném mi a
baj,” majd hozzátette, hogy „a jobb és a baloldal is olyan
ígéreteket tesz, melyek ellentétben állnak kötelességükkel és
az országnak tett hűségesküjükkel.”Ezer kép felér egy szóval: értéktelen
Forrás: Zero
Hedge
Jeff
Clark a Casey Research-től érdekes történelmi albumot állított
össze egy manapság egyre több embert foglalkoztató kérdéssel
kapcsolatban: Hogyan változhat egy valuta értéke x-ről nullára?
Ez nem történhet meg! Legalábbis a dollárral biztosan nem. Igaz?
„A
történelem tanulsága szerint egyetlen fiat valuta sem tartott
örökké. Előbb vagy utóbb mindegyik tönkrement. Az ember azt
gondolná, hogy ilyesmi csak harmadik világbeli országok
valutájával fordulhat elő, pedig nem így van. Függetlenül
attól, hogy az adott nemzet gazdaságát mennyire stabilnak vagy
erősnek gondolták, ha vezetőik visszaéltek saját valutájukkal
az ország drága árat fizetett a hibáért,” írja Jeff Clark.
Azt
is hozzátehetjük, hogy még soha egyetlen gazdaság sem omlott
össze hiperdefláció miatt. Egyetlen egy sem. Amint az adósságteher
fenntarthatatlanná vált, a hatóságok minden esetben megtalálták
a módját, hogy közbelépjenek, és a végletekig hígítsák
valutájukat, hogy kielégítsék a kereslet igényeit. Az ókori
Rómától, a weimari köztársaságon és a Szovjetunió bukásán
át a modern pénzrendszer bukásáig, ahol valószínűleg most
tartunk, valamennyi esetben ez történt.
Egy
bizonyos tűrő határon túl a „hit és hitel által fenntartott”
pénz nem képes betölteni a neki szánt funkciót és nem marad
belőle más, mint egy darabka papír. Ez éppen úgy igaz a
tartalékvaluták absztrakt koncepciójára is.
„Az
alábbi valuták között láthatunk néhány régi áldozatot is, de
ami számomra megdöbbentő, hogy mennyi szűnt meg saját életünk
során. Mindenki megszámolhatja hányat talál, ami születése óta
omlott össze vagy szűnt meg,” írja Clark.
A
lista korántsem teljes. Több ezer valuta szűnt már meg a világon
és ezzel vissza is érkeztünk a poszt címéhez. Mennyit érnek ma
ezek a képek, mert, hogy másnak nem igen lehet nevezni őket? —
Pontosan.
Vajon
ez a sors vár az amerikai dollárra is? A közös tényező, ami a
fenti valuták végét eredményezte az adósság és a deficit volt.
Ezt
figyelembe véve érdemes megfontolni a következőket:
A
Morgan Stanley 2009-es jelentése szerint nem volt még precedens a
történelemben arra, hogy egy olyan ország ahol az adósság
GDP-hez viszonyított aránya meghaladta a 250%-ot ne szenvedett
volna el súlyos pénzügyi válságot vagy magas inflációt. Az
Egyesült Államok teljes adóssága ma eléri a GDP 400%-át.
Marc
Faber befektetési guru szerint, amikor egy ország adóssága eléri
az adóbevételek 30%-át az ország valutájának vége. Michael
Murphy pénzügyi elemző számításai szerint az USA ezt idén
októberben éri el.
Peter
Bernholz, hiperinfláció szakértő elmondta, hogy „a
hiperinflációt a kormány költségvetési deficitje okozza.”
Ebben az évben az Egyesült Államok költségvetési deficitje el
fogja érni a 1500 milliárd dollárt. Ilyen mértékű költségvetési
deficit még nem volt a történelem során.
A
Federal Reserve 1913-as megalapítása óta a dollár elveszítette
vásárlóerejének 95%-át.
Függetlenül
attól, hogy a dollár teljesen elértéktelenedik, vagy csupán
másodrangú valutává válik, egyre nagyobb esély van arra, hogy a
fenti listán a zöldhasú is megjelenjen.
Ez
komoly hatással lenne Amerika lakosságának életszínvonalára. A
pénz elértéktelenedése ugyanakkor csak az egyik probléma lesz,
amivel szembe kell néznünk, és az ellen legalább van védekezés,
ha az ember értékálló valutába fekteti pénzét, ami jelenleg az
arany.
Egy
biztos, amikor pénzről van szó, az „értéktelennél” nincs
rosszabb jelző.Putyin huliganizmussal vádolja az Egyesült Államokat a pénznyomtatás miatt
Forrás: Rianovosti
Vladimir
Putyin, orosz miniszterelnök huliganizmussal vádolja az Egyesült
Államokat, amiért az amerikai kormány pénznyomtatással próbálja
kezelni az ország pénzügyi problémáit.
„Hála
Istennek, vagy talán szerencsétlenségünkre, mi nem nyomtatunk
tartalékvalutát. Ezzel szemben mit tesz az USA? Úgy viselkednek,
mint a huligánok. Bekapcsolják a nyomtatót és szétszórják a
pénz szerte a világban, nem törődve legfontosabb
kötelezettségeikkel,” nyilatkozta Putyin az Orosz Tudományos
Akadémián, gazdasági szakemberek számára tartott konferencián.
Putyin
a második mennyiségi monetáris enyhítőprogram (Quantitative
Easing 2), melynek keretében a Fed 600 milliárd dollár értékben
vásárol amerikai kincstárjegyet, június 30-i befejezésére
reagált megjegyzésével. A tavaly március 30-án befejezett első
mennyiségi enyhítés az elsőnek csupán a fele értékben pumpált
frissen nyomott dollár milliárdokat a gazdaságba.
Az
orosz vezetés azt szeretnék, ha a dollár tartalékvaluta szerepét
egy valutakosár venné át, amelynek természetesen az orosz rubel
is része lenne, bár elemzők szerint reálisabb célkitűzés lenne
a rubelt a FÁK regionális tartalékvalutájává fejleszteni.A görög tragédia több európai országot magával ránthat
Írta:
Bob Chapman, forrás: The
International Forecaster
Görögország
és Európa még mindig válságos helyzetben van, a megoldást még
nem sikerült megtalálni. Görögország számára előbb vagy utóbb
elkerülhetetlenné válik a csőd. A bankoknak és az euró zóna
országainak nem lett volna szabad hagyni, hogy a helyzet idáig
fajuljon. Nem lehet egyetlen kamatlábat alkalmazni minden
gazdaságra, mivel minden egyes ország a fejlődés más-más
fázisánál tart. Az Európai Unió és az euró zóna létrehozása
ellentétben áll az antropológiai és kultúriális történelem
több ezer éves alapelveivel. Ezt figyelembe véve az EU vezetői
nem lesznek képesek megmenteni Görögországot, sem a másik öt
bajba jutott európai országot, és ezzel egyidőben még az eurót
és az Európai Uniót is. Ez egy lehetetlen feladat, ha másért nem
a költségek nagysága miatt. Az ambíciózus mentési kísérlethez
nem kevesebb, mint 4-6 ezer milliárd dollárra lenne szükség.
Előbb vagy utóbb mind a hat országnak ki kell lépnie az euró
zónából, 11-re redukálva a jelenlegi 17 tagállamot, további
bajokat vonva magukra a jövőben
az egyelőre még kitartó, de gazdaságilag gyengébb országok
miatt. Ebből következőleg az Euró hamarosan már a múltté.
Mindenesetre nem valószínű, hogy a központi európai fizetőeszköz
váljon a világvalutává, illetve az EU a világkormány
sarokkövévé.
Rövidtávú
megoldás hiányában Görögország csődje és az euró zónából
történő kilépése elkerülhetetlen ahhoz, hogy rendbe tegyék
házuk táját. Amennyiben mégis előállnak egy rövidtávú
megoldással, az maximum egy évvel lenne képes késleltetni az
elkerülhetetlent: a csődöt, és a fent leírt forgatókönyvet.
A
probléma nem Görögország. A probléma Görögország, Írország,
Portugália, Spanyolország, Olaszország és Belgium. Valamennyien a
görögországihoz hasonló helyzetben vannak. Ha egyszer Görögország
dől, a másik öt ország is követni fogja. Nem lesz más
választásuk, mint kilépni az euró zónából, fizetésképtelen
bankok és országok sorát hagyva maguk után, ami Angliára, az
Egyesült Államokra és az egész világra negatív hatással lenne.
A hat ország gondjai együtt olyan súlyosak, hogy könnyen az egész
világgazdaság összeomlásához vezethetnek.
A
sorban valószínűleg az amúgy is forrongó Spanyolország a
következő. Spanyolországot követi Olaszország és Belgium. A
Spanyolországból érkező hírek aggasztóak. A rendőri brutalitás
egyre erősödik, most már nőket és gyerekeket is megtámadnak
minden ok vagy provokáció nélkül. A munkanélküliségi ráta a
spanyol fiatalok körében 43%. A helyzet robbanásra kész,
javulásra pedig nem sok remény van.
A
problémák Kínát sem kerülik el, a világkereskedelem lassulása
az ázsiai óriásra is hatással van, a munkanélküliség pedig
náluk is emelkedik. A gondok egész Ázsiára kihatnak, beleértve
Ausztráliát és Új-Zélandot is. Ezt a válságot a világ minden
egyes országa meg fogja érezni, bár nem egyforma mértékben.
Rövid
és középtávon úgy gondoljuk, hogy ezek a problémák a dollár
ideiglenes erősödéséhez vezetnek. Azt mondhatjuk, hogy jelenleg a
dollár a rossz valuták legjobbika. Bár a nemesfémek árfolyama
már most is hihetetlenül magas, azt gondoljuk, hogy az arany és az
ezüst újabb rekordokat fog megdönteni, mivel egyre több befektető
ébred rá, hogy az arany az egyetlen igazi valuta.
A
pénzügyi szektorban tevékenykedő cégekre nehéz idők várnak,
sokan közülük nem fogják átvészelni a válságot. A következő
felvonáshoz képest az elmúlt három év gyerekjátéknak fog
tűnni.A gazdasági válság nem a véletlen műve
A
világon végigsöprő gazdasági válság nem a véletlen műve,
tudatosan tervezték így.
Amit
Louis McFadden kongresszusi képviselő mondott a Nagy Gazdasági
Világválságról a mostani helyzetre éppen úgy igaz. A banki
ügyekért felelős házbizottság elnökeként azt mondta: „A
[válság kirobbanása] nem véletlen volt, hanem gondosan
megtervezett és előkészített művelet. A nemzetközi bankárok
kétségbeejtő helyzetbe akarták hozni a világot, hogy mindenki
vezetőjeként emelkedhessenek fölénk.”
Amit
ma a gazdaságban és a pénzügyi világban tapasztalunk nem
újdonság. A történelemben számos precedenst találhatunk. A
bankárok és buzgó segítőik ugyanazokat az eszközöket
használják ma, mint tették tíz vagy akár száz évvel ezelőtt.
Ezek a bankok a nagyvállalati fasizmus és monopólium képviselői.
Mérhetetlen vagyonukon keresztül szinte valamennyi kormányt és
azok igazságszolgáltatási rendszerét hatalmukban és irányításuk
alatt tartják. Ezért nem hallgatnak ránk, a népre, saját
választott képviselőink. A tőzsde urai és a bankok már
réges-régen megvásárolták őket. Ezek ugyanazok az emberek, akik
a legtöbb háború mindkét oldalát finanszírozzák évszázadok
óta. Saját bankjaikon és a Nemzetközi Fizetések Bankján (Bank
for International Settlements – BIS) keresztül irányítják a
globális pénzmosást és az egész világot behálózó kábítószer
kereskedelmet, ami mindig is a legjövedelmezőbb vállalkozásuk
volt. Az elit pénzügyi hatalmának legfontosabb pillére immáron
több évszázada a kábítószer kereskedelem.
Ezek
a bankárok, a Wall Street és a londoni tőzsde bennfenteseivel
közösen irányítják társadalmainkat, különös tekintettel az
üzletvilágra, pénzügyekre és a gazdasági életre. Szinte
valamennyi fontos eseményt ők irányítanak a háttérből, ahogyan
azt a 90-es évek vége felé kialakult dotkom lufi és a 2003-tól
2006-ig tartó ingatlanpiaci lufi esetében is láthattuk. Egy 2000
óta tartó lefelé irányuló trend szemtanúi vagyunk és még nem
értünk a verem fenekére. Szabadpiacról nem beszélhetünk többé,
hiszen a piacokat a kormányokat háttérből irányító elit
manipulálja.
A
médiában egymást követik a csalásokról szóló hírek. Az
ingatlanpiac zuhanórepülésben van és egyelőre még a
kényszerleszállásra alkalmas helyszínt sem sikerült találni. Az
amerikai, angol és európai bankokat átmenetileg kimentették a
központi bankok pénznyomdái. Egyre több országról derül ki,
hogy költségvetési deficitje fenntarthatatlanná vált. A
gazdasági fejlődés leállt, az infláció pedig minden nap egyre
magasabb, miközben az arany és az ezüst árfolyama könyörtelenül
emelkedik. A szegények egyre szegényebbek, a középosztály pedig
szép lassan eltűnik. Egy birodalom szándékos elpusztításának
vagyunk szemtanúi.
A
rendszert bukásra programozták. Csak a felszínen maradáshoz évi
4,3 ezermilliárd dollárt kell pumpálni a rendszerbe, amíg a
függöny mögött állók meg nem adják a jelet a dugó kihúzására.
A görög csőd, a közel-keleten terjedő háborús hangulattal
megtetézve lehet az a tényező, ami elindítja a dominót. Vajon
figyelemelterelésről van szó? Ez az a háború, amit megjósoltunk?
Elképzelhető. Mindenesetre, hamarosan ki fog derülni.
A
Bilderberg európai tervezői megdöbbenve tapasztalták, hogy
Görögország nem hajlandó országos pénzügyi és gazdasági
öngyilkosságot elkövetni.
Miközben
Európában szemünk láttára bontakoznak ki a dráma eseményei,
Amerikában a Fed egyre több pénzt és hitelt termel, bekebelezve
az amerikai kincstárjegyek 80%-át. Ez természetesen egyre növekvő
inflációt, majd hamarosan hiperinflációt eredményez az Egyesült
Államokban, Angliában és az EU-ban. A gazdasági válság
legkeményebb időszaka következik, ahogy a fizetésképtelenség
egyre inkább egyértelművé válik. A legtöbb amerikai, angol és
EU bank fizetésképtelen, amiről a nyilvánosság a bankok sajátos
kettős könyvelése és könyvelési szemfényvesztése miatt nem
tud.
Nem
létezik egyszerű megoldás. A piramisjáték egy-két éven belül
a végéhez ér és akkor nem szeretnék a bankárok helyében lenni.2013-ra kitörhet a „tökéletes gazdasági vihar”
Forrás: Moneynews.com
"Vállalkozás-ellenes
törvények - munkanélküliség - kilakoltatások"
Az
Egyesült Államok pénzügyi problémái, a kínai gazdaság
lassulása, az európai adósságátrendezés és a japán stagnálás
együttes hatása soha nem látott „tökéletes vihart”
gerjeszthet a világgazdaságban 2013-ra, mondta Nouriel Roubini a
New York Egyetem professzora.
Az
esély három az egyhez, hogy ezek a tényezők egymás hatását
felerősítve 2013-tól visszavetik a gazdasági növekedést, mondta
Roubini, aki a jelenlegi globális pénzügyi válság kitörését
is megjósolta.
„A
helyzet már most is érzékeny,” mondta. „Mindenki szenved a túl
sok köz- és magánadósságtól, ami egyre nagyobb súllyal
nehezedik a világra. Legkésőbb 2013-ra elérjük a válság
mélypontját.”
Az
egyre emelkedő munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokban, a
növekvő olaj és élelmiszerárak, az emelkedő kamatok Ázsiában
és a földrengés okozta kereskedelmi fennakadás Japánban komoly
hátráltató erőt jelentenek a világgazdaság számára. A
részvényárfolyamok globálisan 3,3 ezermilliárd dollárral estek
május eleje óta és Roubini szerint a pénzpiacok a jövő év
közepétől elkezdhetnek aggódni a kockázati tényezők
együtthatása miatt.
A
45 országot felölelő tőzsdei világindex (MSCI AC World Index)
4,7%-ot zuhant ebben a hónapban a legutóbb napvilágot látott
adatok hatására. Ilyen adat például az Egyesült Államok
hivatalos munkanélküliségi rátája, ami 9,1%-ra emelkedett
májusban, jelezve, hogy a világgazdaság veszített erejéből. Az
amerikai kincstárjegyek árfolyama emelkedett a múlt héten, így
immár kilencedik hete folyamatosan csökken a kétéves futamidejű
papírok hozama, ami 2008 óta a leghosszabb ilyen időszak és
valószínűleg annak köszönhető, hogy a jóslatok szerint a Fed
folytatja gazdaságélénkítő hadjáratát.
A
„tőkeáttétel csökkentés fenntartása”, a gazdaságélénkítő
programok megszüntetése és a bizalom fokozatos elvesztése 2011
második felére a globális bővülés lelassulását
eredményezheti, mondta Roubini.
Az
Egyesült Államokban a költségvetési deficittel járó kockázatok
kezelésének hiánya kötvénypiaci „felkeléshez” vezethet
Roubini szerint.
„Az
idei, a jövő és minden bizonnyal a 2013-as évre vonatkozó
költségvetési hiány még mindig több mint évi ezermilliárd
dollár lesz,” mondta Roubini szingapúri beszédében. „Fennáll
a kockázat, hogy a kötvénypiac vigilantistái felébrednek az
Egyesült Államokban, ahogyan Európában is ez történt,
magasabbra nyomva a kamatokat és ezzel ellehetetlenítve a
kilábalást.”
Európában
a hatóságok kénytelenek lesznek átütemezni a görög, az ír és
a portugál adósságot, mert ha tovább halogatják, a folyamat
sokkal kevésbé lesz kontrollálható, tette hozzá Roubini.
A
görög küzdelem
Az
EU vezetői minden erejükkel azon vannak, hogy még június 24-e
előtt olyan megoldást találjanak a görög adósságproblémára,
amiben a mentőcsomag terhét megoszthatják a
kötvénytulajdonosokkal. Közben az euró-zóna legnagyobb
adósságterhét cipelő görög kormány további kölcsönök után
kutat megtetézve a múlt évi 110 milliárd eurós mentőcsomagot.
Kína
A
kínai gazdaság 2013 környékére várt földet érése sem lesz
zökkenőmentes, mivel a kormány növekedésélénkítő
befektetései többletkapacitást generálnak a gazdaságban, mondta
Roubini a riportereknek.
„Kína
most már nemcsak a nettó exportra, hanem a fix befektetésekre is
egyre erősebben támaszkodik,” ami mára elérte a GDP 50%-át.
„Ez két súlyos problémát okoz majd a jövőben:
óriási mértékű bedőlt hitelt a bankrendszerben és hihetetlen
mennyiségű többlet kapacitást.”
Az
elmúlt két év során Kína 2,7 ezermilliárd dollár értékben
nyújtott hitelt, amely eredményeként az ingatlanárak, a hatósági
árkorlátozás, a megemelt kauciók és a második ingatlan
megvásárlásának korlátozása ellenére is a mindenkori
legmagasabb szinten állnak. (Kapcsolódó: Kína
64
millió üres lakása)
Roubini
2006-ban a globális pénzrendszer katasztrofális összeomlását
jósolta, ami 2008-ban a Lehman Brothers összeomlásával el is
indult és most is tart.Az élelmiszerválság súlyosbodik az elmúlt 35 év legnagyobb, Észak-Európát sújtó aszálya miatt
Forrás: The
Australian
Bernard
Maquis tehenei az évnek ebben a szakaszában, normális esetben
friss füvet legelnének a réten a közép-franciaországi Limousin
régióban. Idén azonban a zsenge fű helyett kénytelenek a hideg
téli napokra szánt szénával beérni, mivel a hónapok óta tartó
szárazság miatt a fű mindenhol elszáradt.
Bernard
Maquis a tehenek eladását fontolgatja, akár áron alul is, hiszen
így könnyen takarmány nélkül találhatja magát ősz végére.
„Már aludni sem tudok. Nem tudom mi lesz,” panaszkodik.
Bernard
Marquis nincs egyedül. Észak-Európában 1976 óta nem volt ekkora
aszály, a politikusok pedig gazdatüntetésekre, vásárlói
elégedetlenségre és megemelt költségvetési terhekre számítanak
a rossz időjárás következményeként.
A
harmadik világ országai is a tüntetések számának növekedésére
számíthatnak, ahogy az európai hőhullám hatására az árak
egyre magasabbra szöknek, újabb tömegeket taszítva szegénységbe.
„Válsággal
állunk szemben, a válságot pedig kezelni kell,” mondja Nathalie
Kosciukso-Morizet, francia környezetvédelmi miniszter asszony.
A
meteorológusok szerint Észak-Európában a szokásosnál 50%-kal
kevesebb eső esett az elmúlt két hónapban, míg a hőmérséklet
4 Celsius fokkal volt magasabb az átlagnál.
Franciaországban
vízhasználati korlátozásokat vezettek be az ország több mint
felében és az aszályt már most az 1976-os szárazsághoz
hasonlítják, amikor az ország búzatermésének java tönkrement.
Michele
Blanchard, a francia meteorológiai intézet, a Meteo-France
klimatológiai osztályának mérnöke szerint a különbség az,
hogy „1976-ban a hőhullám júniusban, nem pedig áprilisban
érkezett.”
Németországban
a napsütéses órák száma a szokásos kétszerese volt a tavaszi
hónapokban, egyes vidékeken pedig a várt csapadékmennyiség 5%-a
esett mindössze. „Kétségbeesetten várjuk az esőt,” mondta
Andrea Adams, a Rhineland-Palatinate tartomány gazdaszövetségének
szóvivője.
Elmondta,
hogy a búza már most elsárgult, a cukorrépa alig nőtt valamit, a
rozs pedig összekunkorodott és halódik.
Bernard
Maquis a franciaországi Limousin régióban azt mondta, hogy a
kukoricának, amivel a teheneit télen etetni szokta, ilyenkor úgy
20 cm magasnak kellene lennie. „Idén csak vegetál a termés,”
mondta, hozzátéve, hogy minden jel szerint kénytelen lesz
takarmányt vásárolni. „A takarmány viszont olyan drága, hogy
nem éri meg. Egyszerűbb felszámolni a gazdaságot.”
Franciaországban
egyre több gazda adja el állatait, a hangulat pedig egyre forróbb.
Délnyugat Franciaországban a gazdák úttorlaszokat állítottak,
több órára megbénítva a forgalmat a múlt héten, mert nem
kaptak engedélyt, hogy ideiglenesen vizet vegyenek a folyókból.
A
francia kormány már hónapokkal ezelőtt 948 millió eurós segélyt
kért Brüsszeltől, de a gazdák azt követelik, hogy a kormány
garantáljon kamatmentes hitelt a mezőgazdaságnak, hogy
átvészelhessék az idei nyarat.
Belgiumban
a flandriai regionális tanács azt mondta, hogy saját
költségvetéséből biztosítana EU-s segélyt a gazdáknak, majd a
kifizetett összegeket visszakövetelné Brüsszeltől. A 332 millió
euró előteremtése azonban nem egyszerű feladat.
Franciaországban
a pékek 5 euró centes (kb. 13 forint) drágulásra számítanak a
bagett árában, míg Észak-Rajna-Vesztfáliában a paradicsom
26%-kal lesz drágább idén. A kormányzó pártok mindkét
országban attól tartanak, hogy a drágulás kormányellenes
hangulatot ébreszt majd az emberekben, amit a szélsőséges
mozgalmak kihasználhatnak.
Mivel
az aszály Kínát és az Egyesült Államok déli részét is
sújtja, az ENSZ élelmezésügyi hivatala, a FAO éhséglázadásokra
számít a szegényebb országokban.
Az
illetékesek elmondták, hogy a gabonafélék globális ára 71%-kal
emelkedett az elmúlt 12 hónap alatt és bár Moszkva ígérete
szerint felemeli a búza, árpa, rozs, kukorica és liszt exportjára
bevezetett tilalmat, ez csak átmeneti megoldást nyújthat a
problémára.
Európa
több atomerőműve is jelezte, hogy az alacsony vízszint miatt több
folyóparti erőműnél kényszerszünet elrendelése válhat
szükségessé.
A
pezsgő-szőlőt termelő gazdák jelezték, hogy idén nagy
valószínűséggel szeptember helyett augusztusban lesznek
kénytelenek leszüretelni a termést.
Kína túladott rövidlejáratú amerikai kincstárjegyeinek 97%-án
Forrás: CNSNews
Kína
megszabadult rövidlejáratú amerikai állampapírjainak 97%-tól,
így már csak 5,69 milliárd dollár értékben rendelkezik ezzel a
típusú amerikai állampapírral a 2009-es 210,4 milliárd dolláros
rekordhoz képest, áll az Amerikai Államkincstár 2011. márciusi
jelentésében.
A
kincstárjegyek az államkincstár által kibocsátott, az állam
adósságát megtestesítő értékpapírok, ami után az állam
éves, féléves gyakorisággal fizet kamatot.
A
Kína tulajdonában lévő amerikai kincstárjegyek elszámolása az
államkincstári jelentés9.
oszlopában található.
Egészen
tavaly októberig a kínaiak általában az eladott kincstárjegyek
árából hosszúlejáratú amerikai állampapírokat vásároltak,
így teljes amerikai állampapír állományuk értéke nem
változott, sőt október előtt még növekedést is mutatott.
Október
óta azonban Kína a hosszúlejáratú állampapíroktól is
elkezdett megszabadulni, így az államkincstár
jelentése szerint a
novembertől márciusig terjedő öt hónap folyamán Kína
értékpapír állománya folyamatosan csökkent.
A
2008-as esés előtt, az amerikai
pénzügyminisztérium adatai szerint
Kína csupán szerény mennyiségű rövidlejáratú kincstárjeggyel
rendelkezett, ami 2008 augusztusában mindössze 19,8 milliárd
dollárt jelentett. Amikor George W. Bush 2008. októberben aláírta
az amerikai pénzügyi szektor kimentésére szánt 700 milliárd
dolláros mennyiségi enyhítő csomagról szóló törvényt, amit
2009 februárban Barack Obama intézkedése követett egy újabb 787
milliárd dolláros csomag jóváhagyásával, Kína rövidlejáratú
amerikai állampapír állománya az egekbe szökött.
2008.
augusztusban, a banki mentőcsomag és a gazdaságélénkítő
program beindítása előtt, Kína összesen 573 milliárd dollár
értékben rendelkezett amerikai adósságalapú befektetéssel. Ez
az összeg 2009 májusa után is, amikor Kína elkezdte a
rövidlejáratú papírok állományát csökkenteni, tovább
növekedett, egészen októberig, amikor az ázsiai óriás összesen
1,1753 ezer milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai
állampapírral.
Március
végére, amikorra Kína már megszabadult amerikai kincstárjegyeinek
97%-ától, a rekordállományhoz képest, az USA értékesíthető
államadóssága majdnem megduplázódott a 2008. augusztusi
összeghez képest, azaz elérte a 9,11 ezer milliárd dollárt.
Ebből a 9,11 ezer milliárdból 5,8 ezer milliárd közepes lejáratú
kincstárjegy, 1,7 ezer milliárd rövid lejáratú kincstárjegy,
931,5 milliárd hosszúlejáratú államkötvény és 640,7 milliárd
pedig TIPS, azaz inflációhoz igazodó amerikai állampapír volt.
Az
amerikai államkincstár 2012 márciusáig kénytelen lesz 1,7 ezer
milliárd dollárnak megfelelő állampapírt visszavásárolni és
azokra új vevőket találni. Egyelőre úgy tűnik Kína nem fog
sorba állni értük.
A naponta
kiadott kincstári adatok szerint
múlthét csütörtökön az Egyesült Államok teljes államadóssága
14,34 ezer milliárd dollár volt, amelyből 9,74 ezer milliárd
köztulajdonban, míg 4,61 ezer milliárd más kormányok
tulajdonában van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése