Gazdasági
válság II.
Európa vakon halad az összeomlás felé, figyelmeztetnek vezető közgazdászok
Az euró rendszer használhatatlanná vált és drasztikus változtatások hiányában a teljes összeomlás felé tart, „kiszámíthatatlan gazdasági veszteségeket és emberi szenvedést eredményezve,” figyelmeztetnek vezető közgazdászok
Európa
„vakon halad a katasztrófa felé” figyelmeztet 17 szakértő,
akik az elmúlt hetek során arra hívták fel a figyelmet, hogy „a
fő adós országokban a helyzet drasztikusan romlott.”
„Az
emberek egyre inkább azt érzik, hogy a jelenlegi válságnak soha
nem lesz vége, semmi sem állíthatja meg a dominókat. Ennek véget
kell vetni. Az utolsó dominó, Spanyolország, napokra van a
likviditási válságtól,” mondják a közgazdászok. A szóban
forgó szakértők között van a Német Közgazdászok Tanácsának
két tagja és a London School of Economics két vezető euró
szakértője is. Valamennyien az euró támogatói.
„A
drámai helyzet okozója az eurózóna rendszer, ami jelen
szerkezetében teljességgel működésképtelen. Az ok, a rendszer
teljes összeomlása,” mondják a közgazdászok.
[Időkjelei:
Azzal a különbséggel, hogy az összeomlást minden jel szerint
eleve ésszándékosan
programozták a
rendszerbe, hogy helyére idővel egy még nagyobb, totalitárius
rendszer léphessen.]
„Valamennyi
európai nemzet, amelyik részt vett a hibás rendszer tervezésében
felelős a kialakult helyzet orvoslásáért. Közös válasz
hiányában az euró megszűnése elkerülhetetlen,” írják az Új
Gazdasági Gondolkodás Intézet számára közösen készített
jelentésben.
A
figyelmeztetés azután érkezett, hogy a spanyol
fejlemények hatására
veszélyes szintre emelkedtek az olasz hitelkiadások. Az olasz
értékpapírok árfolyama mondhatni szabadesésben van, amióta
egyértelművé vált, hogy a júniusi EU csúcs nem volt képes
megtörni az omladozó bankok és szuverén államok közötti
kölcsönhatást.
A
válság gellert kapott és most Németország felé halad, ahol a
júliusi PMI termelési index hároméves mélypontra esett. Ott
tartunk, hogy már Németország hitelképességét is
megkérdőjelezik.
Kedden
az amerikai kötvényóriás PIMCO közölte, hogy folytatja a német
kötvénypiacról történő kivonulását, miután a Moody’s
negatívra rontotta Németország,
Hollandia és Luxemburg AAA hitelbesorolásának kilátását.
„További leminősítésre számítunk,” nyilatkozta a csoport.
A
Moody’s arra figyelmeztet, hogy a görög kilépés, valamint a
spanyol és olasz helyzet utóhatásai és a német bankok tetemes
kitettsége a legrosszabb helyzetű eurózóna tagországokban
„sokkot eredményezhetnek” Németországban. A figyelmeztetés
nem volt azonnali hatással a német hitelpiacokra.
A
Moody’s az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS), tehát
Európa mentőalapjának kilátását is stabilról negatívra
rontotta kedden.
A
17 szakértő szerint a bajt egy végső hitelező intézmény
létrehozásával lehetne azonnal orvosolni, ami ütközőként
szolgálna a kötvénypiacok számára. Ezt az EKB mobilizálásával
vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus bankká alakításával
lehetne elérni, hogy az így kölcsönt vehessen fel az Európai
Központi Banktól.
A
javaslat a Német Szakértői Tanács által felvázolt terven
alapul. Minden ország a Maastrichti 60%-os GDP arányos
adósságplafon feletti adóssága összegével járulna hozzá az
alaphoz. Minden ország maga felelne saját adósságáért, de azért
lehetősége lenne kölcsönt felvenni közös kötvények
formájában. Más szóval Németország hitelkártyájával fizetné
a hiányzó összeget.
Az
adósságot 20 év alatt kellene visszafizetni, ami alatt minden
ország köteles lenne valuta, arany és egyéb tartalékokat képezni
a veszteségek fedezetére. Ez a fiskális unió ellentéte: az
eurózóna visszatérne a fiskális szuverenitáshoz és mivel a
kötelezettségek rögzítettek lennének, az alap pedig
önkiegyenlítő, a felállás nem lenne ellentétben a német
alkotmánnyal.
A
szerzők szerint egy ilyen lépés „megváltoztatná a játékot”.
Igaz, hogy Németországnak sokba kerülne, de még mindig
nagyságrendekkel kevesebbe, mint minden más alternatíva esetén. A
Német Szakértői Tanács szerint az ország 3000 milliárd eurós
kárt könyvelne el, amennyiben a monetáris unió szétesik. Ezt
az összeget az euró-szkeptikusok igencsak vitatják.
A
keményvonalas német politikusoknak szánt burkolt kritikaként, a
szakértők elmondták, hogy a válság gyökere az elmúlt évtized
féktelen tőkeáramlásai okozta fellendülés-válság hullámvasút,
nem pedig gondatlan nemzetek kötelességmulasztó viselkedése volt.
„Az egyes országok ellen kimért büntetések mértéke nem
tükrözi hűen a büntetést elszenvedő nemzetek felelősségének
arányát,” írják.
Ez
azonban nem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi irányvonal
fenntarthatatlan. Az egyre mélyülő válság „alapjaiban rázza
meg a deficittel küzdő országok egész társadalmi szerkezetét”.
Mivel
a megoldásnak még csak az árnyéka sem látható, a negatív hatás
mind az adós, mind pedig a hitelező országokban érezhető. A
kérdés csupán az, hogy az északi vagy a déli államoknál telik
be a pohár először.A szerző Amerika összeomlására figyelmeztet
Forrás: WND.com
Az
egekbe szökő államadósság, a romló erkölcs és egyre erősödő
lelki közöny és hitvesztés idején az egyik legújabb New York
Times bestseller írója, akit sokan csak „Modern Nostradamusként”
emlegetnek, arra figyelmeztet, hogy Amerikára kataklizmikus
összeomlás vár a nem túl távoli jövőben.
Az
„Összeomlás: képes lesz-e Amerika leküzdeni a jelen gazdasági
és lelki kihívásait?” című legújabb könyvében Joel C.
Rosenberg, ezt a sok politikus, értelmiségi, író és mások által
feltett kérdést feszegeti az Egyesült Államok jövőjével
kapcsolatban.
„Ami
leginkább aggaszt, hogy az amerikai társadalom minden szintjén a
vezetés epikus méretű összeomlását tapasztaljuk,” nyilatkozta
Rosenberg a WND-nek. „Valami nagyon rosszul sült el az amerikai
kísérletben. A családok összeomlanak, az államadósság
robbanásszerűen emelkedik, mind a bal, mind pedig a jobboldali
szakértők arra figyelmeztetnek, hogy irányt kell váltanunk, mert
a jelenlegi gazdasági, társadalmi és kulturális trend
fenntarthatatlan.”
„Sajnos
sok vezető nem tud kitörni a régi kerékvágásból, az emberek
pedig félnek, hogy beszakad alattuk a jég.”
Rosenberg
egyik korábbi nagysikerű könyve „Az utolsó Dzsihád” néven
jelent meg, amelyben az olvasó egy eltérített utasszállítót
követhet nyomon, amint az egy kamikaze küldetésre indul egy
amerikai város ellen. Rosenberg a könyvet 9 hónappal 2001.
szeptember 11 előtt írta. Azóta hívják Modern Nostradamusnak. Az
USA Irak elleni háborújáról is írt négy hónappal annak
elindítása előtt.
Rosenberg
több amerikai és izraeli vezető, például Benjamin Netanjahu,
valamint a Forbes Magazin kiadója, Steve Forbes mellett is szolgált
kommunikációs tanácsadóként.
A
könyvben Rosenberg felteszi a kérdést, hogy a történelem
leggazdagabb és leghatalmasabb nemzete vajon végleg hanyatlásnak
indult vagy a történelmi reneszánsz korhoz hasonló időszak vár
rá.
Sok
amerikai úgy gondolja, hogy az Egyesült Államok hanyatlása
visszafordíthatatlan és a gazdasági és társadalmi összeomlás
veszélye hatalmas, írja Rosenberg.
Több
megdöbbentő felmérésről is olvashatunk a könyvben. Az NBC News
és a Wall Street Journal közös, 2008-as felmérése szerint az
amerikaiak 73 százaléka már akkor úgy gondolta, hogy az Egyesült
Államok hanyatlásnak indult. A Fox News 2010-es felmérése szerint
pedig az amerikai lakosság 80 százaléka az amerikai gazdaság
teljes összeomlására számít. A CNN 2011-es közönségszavazásának
eredménye szerint az amerikaiak a nagy Világgazdasági Válsághoz
hasonló válságtól tartanak az Egyesült Államokban.
Az
ország 15 ezer milliárd dolláros államadóssága és 65 ezer
milliárd dolláros fedezetlen kötelezettségei (amit a kormánynak
a társadalombiztosítás, a Medicare és Medicaid alapoknak kell
kifizetnie) fenntarthatatlanok, az államnak ezeket soha nem lesz
miből kifizetnie.
Rosenberg
megemlíti, hogy egyedül az Egyesült Államokban 53 millió
csecsemő esett az abortusz áldozatául
1973 óta.
Ez
az adat önmagában is borzalmas. Azt azonban sokan elfelejtik (a
liberális táborban), írja Rosenberg, hogyha egy olyan
társadalombiztosítási rendszert alakítanak ki, amelyben a
fiataloknak kellene állni az idősek ellátását és megölnek 53
millió fiatalt, a válság garantált.
A
családok morális, lelki és gazdasági hanyatlásnak indultak. A
Federal Reserve egyik legfrissebb jelentése szerint a családok
átlagjövedelme a 2007-es 126.400 dollárról 77.300 dollárra esett
2010-re, ami 39 százalékos csökkenés.
„Érezni
a hanyatlást, de a legtöbb ember számára ez mégis megfoghatatlan
gondolat,” mondja Rosenberg. „Azt mondják, hogy ’De hát mi
nem vagyunk Görögország!’ Ugyanakkor a családokban megindult a
hanyatlás, az összeomlás. A kérdés, hogy mikor illetve, hogy
elérjük-e azt a pontot, ahonnan nincs visszaút és elindul az
ország teljes gazdasági, kulturális és morális összeomlása.”
„Úgy
is fogalmazhatunk, hogy eljön-e az a pont, amikor Isten már nem
kegyelmez az országnak és védelmező keze helyett ítéletet
mutat.”
Amerika
összeomlásának kérdését egyre többen, egyre nyíltabban teszik
fel, amire Rosenberg számos példát sorol fel könyvében.
Egy
2010-es Fox News interjúban Judd Gregg, volt szenátornak szegezi a
kérdést a műsorvezető Greta Van Susteren, „Összeomolhat-e az
USA gazdasága?”
„Igen,”
válaszolta Gregg. „Pontosan ez fog történni.”Az európai katasztrófa és a globális gazdaság elkerülhetetlen összeomlása
Minden
kezd összeállni az utolsó idők nagyjelenetéhez. Az globalista
elit, a föld gazdasági, politikai és egyéb problémáit
kihasználva és irányítva tereli a nemzeteket egy utolsó,
globális diktatúra felállítása és vezetője, az
Antikrisztus megjelenése felé.
– Joseph Candel
Forrás:
The Extinction Protocol, The
Economic Collapse
Igen
kérem szépen. Most már hivatalosan is kétségbe lehet esni a
globális gazdaság állapota miatt. Az európai pénzrendszer
szétesőben, a landolás pedig kemény lesz. Amennyiben Európa
megmentése lett volna a terv, már megtették volna. A nagyhatalmú
bennfentesek már kimenekítették a pénzüket minden sebezhető
pozícióból és készen állnak, hogy meglovagolják a készülő
káoszt. Az elkövetkezendő néhány hónap során lassított
felvételként nézhetjük, amint Európában egyik szerencsétlenség
követi a másikat, míg végül, valószínűleg ősszel, a nyári
szabadságok után, tetőzik a helyzet.
Sok
ember nem fogja fel, milyen mértékben befolyásolja Európa
helyzete az egész világgazdaságot. Európa lakossága még az
Egyesült Államok lakosságánál is nagyobb. Gazdasága és
bankrendszere is jelentősebb.
A
világon ma minden mindennel összefügg és egy európai pénzügyi
összeomlás globális recessziót eredményezne. Amennyiben ez
megtörténik, évek kellenek a kilábaláshoz. Kemény idők várnak
ránk és ez nemcsak Európára, hanem az Egyesült Államokra is
igaz, ahol még az előző válság sem ért véget. Belegondolni is
nehéz, milyen mélységekbe süllyesztheti az országot ez az újabb
recesszió.
A
legnagyobb probléma a hihetetlen mennyiségű adósság, mind
Európában, mind pedig az Egyesült Államokban.
Sokan
élvezettel költötték eddig a kölcsönpénzt, de most eljött a
visszafizetés ideje. Willem
Biter,
a Citigroup vezető közgazdásza szerint Olaszországnak és
Spanyolországnak is komoly segítségre lesz szüksége.
Annak
ellenére, hogy a görög választások végül a mentőakció
folytatásának kedveztek, Görögországnak le kell nyelnie a
megszorítások igencsak keserű piruláját és semmi kilátásuk
nincs arra, hogy a visszafizetést átütemezzék, ahogyan azt sok
görög reméli. Angela
Merkel kijelentette,
hogy Németország egy arasznyit sem enged a görög mentőcsomag
feltételeiből. Mellesleg a Citigoup elemzői szerint még
mindig 50-75%
között van az
esélye annak, hogy Görögország mégiscsak kilép a monetáris
unióból az elkövetkezendő 12-18 hónap során.
Aki
még mindig valamilyen globális pénzügyi csodára vár, felhagyhat
a várakozással.
Ha
az európai vezetőknek lenne egy rendkívüli terve a kontinens
megmentésére, már előálltak volna vele. (Idők jelei: de mint
tudjuk, egyelőre nincs szándékukban megmenteni az Uniót.
Megvárják, amíg mindenki padlót fog és kétségbeesésében
hajlandó bármit elfogadni.)
A
kártyavár lassan összedől és a lapok nem rendezetten hullanak
majd le. Még nagyon sok ember fogja elveszíteni az állását és
az otthonát a következő néhány évben. Minden esély megvan rá,
hogy ez a válság az előzőnél is keményebb legyen.Hosszú, forró nyár vár a globális pénzrendszerre
A
világban és ezen belül a pénzvilágban jelenleg folyó események
komoly jelentőséggel bírnak a végső idők szempontjából.
Jelentőségük mértékét és a végkifejletüket sok tényező
befolyásolja: az emberek döntései, reakciói, a politikai vezetők
döntései és természetesen az eseményeket a háttérből irányító
globalista elit döntései. – Joseph Candel
Forrás: The
Economic Collapse
Úgy
tűnik 2012 nyara hasonló lesz 2008 nyári hónapjaihoz. A globális
gazdaság rossz bőrben van. Az üzleti tevékenységek és a
hitelezés az egész világon lassuló tendenciát mutatnak és sokan
attól tartanak, hogy ez teljesen megbéníthatja a globális
pénzrendszert.
2011
vagy 2010 nyarának kezdetén nem álltak ilyen rosszul a dolgok.
Minden jel arra mutat, hogy vihar készülődik. A globális
bankrendszer egy adósságokból, kockázatokból és tőkeáttételből
álló, ingatag piramisra hasonlít. Egy ilyen rendszer működéséhez
teljes bizalom és stabilitás szükséges.
Amikor
a bizalom elveszik, eluralkodik a félelem és a pánik és a
kártyavár egyszerűen összeomlik. Egy igazi csoda hiányában
2013-ra egészen más világ köszönthet be.
A
következő 21 idézet, adat és tényező arra utal, hogy hosszú
forró nyár vár a globális pénzrendszerre:
1.
Egyre több hír röppen fel arról, hogy egyes nagy pénzintézetek
nem engedik el a szokásos nyári vakációra alkalmazottaikat, mert
komoly pénzügyi válságra számítanak ezekben a
hónapokban. Kenneth
Schortgen Jr a
következő Twitter bejegyzéseket idézte cikkében:Todd Harrison: Azt hallani (nincs megerősítve), hogy a PIMCO megkérte alkalmazottait, mondják le nyaralásaikat, mert mindenkire „szükség lesz a fedélzeten” egy Lehmann-jellegű esemény bekövetkezésekor. Megerősítés?
Todd M. Schoenberger: @todd_harrison @pimco én ugyanezt hallottam, de a JPM-nál is ez van „néhány” ember esetében. Egy fedezeti alap üzleti ebéden hallottam ma.
Todd
Harrison a díjnyertes Minyanville internetes média vállalat
elnök-vezérigazgatója, Todd Shoenberger pedig a Blackbay Csoport
vezérigazgatója és a Cecil College segédprofesszora.
2.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) arra figyelmeztet, hogy a
globális hitelezés volumene 2008
óta a
leggyorsabb ütemben zsugorodik.
5.
Az amerikai bankrészvényekre is rájár a rúd. A Morgan Stanley
részvények például 40
százalékkal estek az
elmúlt négy hónap során.
7.
A 10-éves futamidejű amerikai kincstárjegyek rekord mélységbe
süllyedtek, mert a befektetők félnek és a biztonságra
törekednek. Az USA
Today a
következőket írta:„A kincstárjegyek 1,46 százalékon állnak, mert az emberek ki vannak akadva,” mondja Mark Vitner, a Well Fargo Economics közgazdásza.
8.
A termékmegrendelések volumene háromszor is
esett az elmúlt négy hónap során az Egyesült Államokban, ami
azt jelzi, hogy nincs jele a kilábalásnak.
9.
A munkahelyteremtés mértéke mélyen a várt értékek alatt
alakult, a (hivatalos) munkanélküliségi ráta pedig 8,2
százalékra emelkedett
az Egyesült Államokban.
10.
A fejlett országok gazdaságai egymás után lassulnak le. Ambrose
Evans-Pritchard a
következőket írta:Brazília már az első negyedévben elhervadt. India növekedése kilenc éve nem volt ilyen lassú. Kína HSBC ipari indexe tovább csökkent májusban, a megrendelések pedig komolyan zuhantak.
11.
A japán részvények 28
éves mélyponton voltak
két hete. (Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=AcYf6lzyRhk)
12.
Az elmúlt öt év alatt a görög, spanyol, olasz, portugál, ír és
ciprusi tőzsdék több
mint 50 százalékkal estek.
Vajon Európa többi része is csatlakozik a trendhez?
13.
A görög gazdaság lassan leáll. A kifizetetlen közüzemi
számlák komoly
gondot okoznak.A kifizetetlen villanyszámlák már az áramszolgáltatás biztonságát veszélyeztetikGörögországban. Az állami tulajdonú LAGIE szolgáltató és hatalmas árampiaci klíring intézet, egy ideje nem fizet a független áramtermelőknek a tőlük kapott áramért.
Az áramtermelők ebből kifolyólag nem fizetnek a földgázt szállító Depa gázipari cégnek, így annak nincs pénze, hogy szállítóit kifizesse. A kifizetés június 22-én válik esedékessé saját szállítójának, ami nem más, mint az orosz Gazprom.
A Gazprom természetesen ragaszkodik, hogy kifizessék tartozásukat, különben elzárják a csapot és a Depa nem fogja tudni ellátni a független termelőket, akik így kénytelenek lesznek leállítani üzemeiket, ami esetben az ország elektromos ellátásának egyharmada esne ki.
14.
A becslések szerint a spanyol bankrendszerben a bedőlt
jelzáloghitelek összértéke hozzávetőlegesen 273
milliárd dollár.
15.
Egyedül márciusban 66
milliárd eurót vettek
ki a spanyol bankokból és vittek ki az országból. Ez mindenkori
rekordnak számít, pedig ez még a francia és a görög választások
előtti időszakban történt.
16.
A munkanélküliségi ráta 24,4% Spanyolországban,
azonban a 25 év alatti korosztályra vetítve meghaladja az 50
százalékot.
17. Silvio
Berlusconi,
volt olasz miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy Olaszország
hamarosan drasztikus lépésekre kényszerülhet…„Az emberek döbbenten néznek. A bizalom összeomlott. Még soha nem láttuk ilyen sötétnek a jövőt,” mondta. A munkanélküliség a fiatalok körében 27-ről 35 százalékra emelkedett egyetlen év alatt. Visszatért a terrorizmus. Anarchisták támadást intéztek Roberto Adinolfi, az Ansaldo Nucleare, az olasz nukleáris mérnöki társaság vezetője ellen, az adóhatóság vezetője pedig majdnem megvakult egy levélbombától.
„Amennyiben Európa nem hajlandó meghallgatni követeléseinket, egyszerűen el kell búcsúznunk az eurótól. Vagy megmondhatjuk a németeknek, hogy lépjenek ki ők az eurózónából, ha nem tetszik nekik a helyzet,” mondta.
19.
Svájc azzal fenyeget, hogy tőkekorlátozásokat
vezet be,
hogy megállítsa a hihetetlen mértékű pénzbeáramlást más
európai bankokból.
20. Robert
Zoellick,
a Világbank elnöke arra figyelmeztet, hogy „2012 nyara”
2008-hoz hasonlóan alakulhat:„A görög események átterjedhetnek Spanyolországra és Olaszországra. 2012 nyara a 2008-as események vészjósló visszhangjának tűnik.”21. Joschka Fischer, Németország korábbi kancellár-helyettese (főkancellárja) arra figyelmeztet, hogy az egész EU széteshet a válság eredményeként:
„Ne hitegessük magunkat: ha az euró szétesik, az Európai Unió is szétesik, olyan mértékű globális gazdasági válságot idézve elő, amilyet a ma élő generációk nem tapasztaltak még.”
Mikor
volt példa egyszerre ennyi negatív gazdasági hírre? Talán
2008-ban.
Példanélküli
időket élünk.Európai szuperállam német vezetéssel
Június
28-29-én Európa pénzügyi vezetői újabb tanácskozásra gyűlnek
össze, hogy előterjesszék tervüket az adósságválság
megoldására. A megoldást, amint az várható, nem adják ingyen.
Az
emberek nem szívesen adják fel szabadságukat, ahogyan egyetlen
ország sem mond le egykönnyen szuverenitásáról. Nem véletlenül
látjuk, hogy az egyes országokban kialakuló, illetve sokszor
szándékosan előidézett pénzügyi krízisek „megoldásaként”
a vezetők újabb problémákat teremtenek, vagy tovább mélyítik a
már meglévő gondokat. Adósságot adósságra halmoznak, míg
végül minden ország a hitelezők rabszolgájává válik, és nem
marad más hátra, mint elfogadni a globalisták megoldását: a
világkormány, vagy jelen esetben az ahhoz vezető Európai Egyesült
Államok bevezetését, ami átmeneti békét és gazdasági
stabilitást hoz majd.
„A
tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak
királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat
egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják
erejüket és hatalmukat a fenevadnak.” (Jelenések 17:12-13)
A
pénzügyi válság megoldásaként az európai vezetők egyre
közelebb kerülnek egy tényleges, az eddiginél sokkal szorosabb
szövetségi egység létrehozásához Európában.
Most
már Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is egy központi
hatalom létrehozására buzdítja Németországot, ami átvenné a
hatalmat az egyes országok költségvetési és pénzügyi
politikája felett, mivel az eurózóna válság rájuk is negatív
hatással van.
Az Index a
következőket írja:Június végén az európai intézmények vezetői előállnak egy tervvel, ami az eurózóna közös kormányzását készítheti elő. A német támogatással kovácsolódó terv mögött nagy a zsarolási potenciál: a kezelhetetlen adósságok szétterítésébe a németek akkor mennének bele, ha a tagállamok feladnák szuverenitásuk igen jelentős szeletét. Az elmúlt két és fél év mintha ennek a főpróbája lett volna.
Több mint két éve szokás az aktuálisan közelgő európai válságtanácskozásokat sorsfordítónak nevezni. A június végére tervezett Európai Tanácsra is érvényes ez, és akár még az is kiderülhet, hogy „ez most tényleg olyan lesz”. Valami nagy tervvel készülnek előrukkolni Európa vezetői, valami olyannal, ami előkészítheti az Európai Egyesült Államokat.
A
június végére tervezett tanácskozás valóban komoly változásokat
hozhat Európában. A tanácskozáson előterjesztésre kerülő
javaslat szerzői között szerepel Mario
Draghi,
az EKB elnöke (a Goldman Sachs korábbi alelnöke) és José Manuel
Barroso, az Európai Bizottság elnöke is (aki egy maoista
szervezet vezetőjeként
kezdte pályafutását), Angela Merkel felügyeletével.
Természetesen
számos európai vezető attól tart, hogy egy német vezetés alatt
álló európai szuperállam bármiben rákényszerítheti akaratát
a többi tagállamra. Mivel úgy tűnik a vezetők között nincs
egyetértés, elképzelhető, hogy a terv megvalósításához a
válság további mélyítésére illetve további államok
bedöntésére van szükség.
Nagy-Britannia
például egyelőre hallani
sem akar egy
ilyen megoldásról és David Cameron kijelentette, nem fog olyan
megállapodást aláírni, ami egy szorosabb fiskális egység
bevezetésére irányul.
Számtalan
vezető szájából hallhattuk ugyanakkor, hogy az eurózóna csak
egy szoros pénzügyi egység bevezetésével működhet hatékonyan,
ehhez pedig az szükséges, hogy a gazdag régiók támogassák a
szegényebb országokat. Ez egy nagyon fontos pont, mivel tudjuk,
hogy a világkormány kommunista ideológiájú lesz, és részben
azzal nyeri meg a tömegeket, hogy a válság megoldásaként
szétosztja a gazdagok, vagy gazdag országok javait a szegényebbek
között.
„Zavartalanul
eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem
elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket
osztogat híveinek, és az erődök megtámadására is terveket sző
egy ideig.” (Dániel 11:24)
Nem
tudjuk, hogy a hamarosan kezdődő tanácskozás eredményeként ez
az új egység valóban létrejön-e, de az biztos, hogy minden efelé
mutat. A kétnapos tanácskozás után valószínűleg többet tudunk
majd.
Az Index cikkéből:Egészen biztos, hogy a június 28-29-i csúcson nem jelentik be, hogy Európa kormányai mostantól valamiféle elöljáróságokká fejlődnek vissza. De hogy erre löknék a kontinens történelmét, az elég valószínű. A terv lényege, hogy az európai országok költségvetési politikája, adórendszere, bankrendszere, nyugdíjrendszere, szociálpolitikája, munkajoga minél egységesebb legyen, és minél inkább központi ellenőrzés alá kerüljön. Az ördög persze a részletekben van, de az irány egyértelmű: a nemzeti mozgástér nagyon nagyot szűkülne.
Magyarországra a terv belátható ideig biztos nem vonatkozik. Ez ugyanis csak a közös pénzt használókra terjedne ki. Most már nem cél, hogy mindenki egyetértsen, a német kormány világossá tette: aki bújt, bújt, aki nem, nem, megyünk. Még az is benne van, hogy a zónán belül alakul ki egy erősebben integrált csoport.
Spanyol baj: ez a bankbotrány nem vicc
Forrás: Time.com
A
madridi Plaza Mayortól nem messze található kisboltban az egyik
vevő bankkártyával fizetett a sörért. A kártyát kiállító
bank nevére pillantva, a boltos, Juanjo Martínez, nem tudta
megállni, hogy el ne süssön egy viccet: „Biztos, hogy mást nem
akar venni? Használja, amíg még lehet.”
Az
utóbbi négy évben, a válság kirobbanása óta, leginkább az
akasztófahumor jellemezi a spanyol köztereket, azonban az elmúlt
néhány hét alatt a hangulat észrevehetően borúsabb lett. Május
25-én a Bankia, az ország negyedik legnagyobb bankja beismerte,
hogy összesen 23 milliárd euróra lenne szüksége a csőd
elkerüléséhez. A bejelentés napján és minden azóta eltelt
munkanapon a spanyol 10-éves futamidejű államkötvények és német
megfelelőik közötti spread a kritikus 500-as érték felett
maradt, amin túl egy ország számára tulajdonképpen lehetetlenné
válik adósságának finanszírozása. A fekete humort fokozatosan
düh váltja fel.
Nehéz
megállapítani ki a nagyobb célpont: a spanyol állam vagy a
bankok. Akármi is a helyzet a két tényező szoros kapcsolatban
áll. Végtére is a szocialista kormány döntött a Bankia
létrehozásáról még 2010 decemberében, amikor hét csőd szélén
álló bankot összeolvasztottak, annak reményében, hogy a
létrejövő új bank talán immunisabb lesz a spanyol hitelezők
toxikus eszközeivel szemben. A bankot Rodrigo Rato, az IMF egyik
korábbi vezetője és a 2011-es választásokat megnyerő Populáris
Párt prominens tagja irányította. Május 7-én Rato hirtelen
lemondott, utódja pedig a bank részleges államosítását kérte.
Két héttel később a Bankia beismerte, hogy a februári pénzügyi
jelentésben szereplő 306 millió eurós nyereséggel szemben
igazából 3 milliárd eurós veszteséget könyvelt el 2011-ben.
Május 25-én a bank teljes tanácsadó bizottsága lemondott, miután
további 20 millió eurót kértek, amit a kormány, megszegve
korábbi ígéretét, hogy a közpénzeket nem fogják banki
mentőcsomagokra költeni, oda is ígért. Három nappal később a
Bankia anyavállalata, a BFA, bejelentette, hogy a spanyol történelem
legnagyobb, 3,2 milliárd eurós veszteségét könyvelte el.
Nehéz
eldönteni melyik rosszabb: azt feltételezni, hogy az IMF volt
vezetője hazudott részvényeseinek, vagy, hogy a bank nem volt
képes kiszámolni eredmény kimutatását. Egy blog bejelentette,
hogy a Playmobil Bankia kiadásávál lepi meg a gyerekeket, hogy
megismerhessék „az egyetlen olyan bankot, ahol a rabló a pult
másik oldalán ül.” A játék természetesen 20 milliárd euróba
kerül.
A
humor mögött természetesen komoly aggodalmak rejlenek. A Bankiának
összesen 10 millió betétese van és további 400.000 ember
rendelkezik Bankia tulajdonrészvénnyel.
Annak
ellenére, hogy Spanyolországban a munkanélküliségi ráta
meghaladja a 23%-ot és a megszorítások miatt csökkentek a
nyugdíjak és szociális juttatások, Spanyolország eddig elkerülte
a görögországihoz hasonló utcai zavargásokat. A jelek azonban
afelé mutatnak, hogy ennek a viszonylagos nyugalomnak vége.
„Azt
hiszem ez lesz az a bizonyos utolsó csepp,” mondja Ignacio
Escolar, a Politico korábbi főszerkesztője és a legnépszerűbb
spanyol politikai blog, az Escolar.net létrehozója. „A kormány
pontosan kétszer annyi közpénzt készül egy bankba pumpálni,
mint amennyit az oktatástól és az egészségügytől elvont. Nincs
pénz a tanárok fizetésére, de van a Bankia számára. A közösségi
oldalak forrnak a dühtől.”
„Újságírói
aggyal még talán meg tudom érteni, hogy nincs más alternatíva,
mint közpénzből megmenteni a Bankiát,” mondja Escolar. „De,
hogy az átláthatóságnak még a látszatát sem tartják fenn,
nagyon aggasztó. Úgy kezelik az ügyet, mintha egy hurrikánról
lenne szó. Egy olyan természeti katasztrófáról, ami felett nincs
hatalmuk és senki sem felelős érte.”
Május
29-én, miközben a spread 500 fölött maradt és a BFA beismerte,
hogy összesen 40 milliárd euró toxikus eszközzel rendelkezik, a
Twitteren futótűzként terjedt a hír, hogy a Bankia lemondott
igazgatói 14 millió eurós végkielégítést kaptak.
„Mind
szégyentelen tolvajok,” mondja Monica Besado, miközben beugrik a
Caja Madrid takarékbank, a Bankia egyik leánybankjának fiókjába.
„Minden pénzem kivenném, de a többi bank se különb. Aki nem
hagyja el az országot, nincs hová forduljon.”Terjedő bankrohamok Európában – Mi következik?
Amikor
a világ egy újabb globális háború kirobbanása vagy súlyos
gazdasági összeomlás előtt áll hová fordulnak az emberek
segítségért? Minden újabb válság erősíti a hajlandóságot,
hogy bármit vagy bárkit elfogadjanak, aki kihúzza őket a bajból.
Amikor elérkezettnek látja az időt, az Antikrisztus előáll a
megoldással: „Össze kell fognunk! Én pedig megmutatom hogyan!”
– Joseph Candel
Forrás: MoneyandMarkets.com
2007.
december 3-i, „Vészesen
közeledik a pénzügyi pánik” című írásunkban konkrétan
megjósoltuk, hogy a Lehman Brothers lesz a következő nagy Wall
Streeti vállalat, amelyik összeomlik.
2008.
március 17-én, „Közelebb
a pénzügyi összeomláshoz” néven megjelent cikkünkben,
pontosan 182 nappal az esemény előtt, ismét azt mondtuk, hogy a
Lehman Brothers lesz a következő vesztes, figyelmeztetve arra is,
hogy egy ilyen csőd teljes pénzügyi összeomláshoz vezethet.
Most
pedig, kezdve múlt
heti számunkkal,
arra figyelmeztetünk, hogy ISMÉT egy Lehman-kaliberű sokk jöhet.
Milyen
új jelek mutatnak erre? A modern gazdaság koporsójának utolsó
szögeit jelképező bankrohamok fokozatosan terjednek a PIIGS
országokban és talán még azokon túl is.
Görögországban
ez már igen jelentős méreteket öltött, ahogy több millió görög
próbálja kimenteni pénzét az eurózónából történő esetleges
kilépés előtt.
Spanyolországban
is kezd felgyorsulni a jelenség, ahol az összesen ezermilliárd
euró betétállománnyal rendelkező lakosság azt latolgatja vajon
az ő hazájuk lesz-e a következő kilépő.
A
portugál, ír, olasz, sőt még a francia bankok is sebezhetőek egy
ilyen pénzkiáramlással szemben. Miután a roham két-három
országot megfertőzött, nincs megállás.
Ismerősen
hangzik?
Nem
véletlen. Ugyanez történt tavaly, amikor a befektetők
megpróbáltak megszabadulni a leggyengébb európai országok
kötvényeitől.
A
mostani helyzethez hasonlóan elsőként Görögországot, a
leggyengébb láncszemet érintette a roham, utána következett
Spanyolország, Portugália, Olaszország és végül
Franciaországnak is jutott belőle.
Hamarosan
minden európai országot megfertőzött a roham, arra kényszerítve
a központi bankokat, hogy ígéretüket megszegve több mint
ezermilliárd euró értékben nyomtassanak új pénzt.
Most,
minden igyekezetük ellenére, ismét meg kell küzdjenek az ezúttal
a betétesek felől érkező rohammal.
A
lakossági bankrohamok azonban könnyebben terjednek és
veszélyesebbek, mint a befektetői ostromok.
Átterjednek
az utcákra és megfertőzik a rádióhullámokat. Az ilyen események
sokak számára a Nagy Gazdasági Világválság idejét idézik.
Ezek az események azonnali veszélyt jelentenek a bankrendszerre
nézve.
A
New York Times a következőket írta:„Egy esetleges ostrom által okozott zűrzavar rendkívüli módon megnehezítené az Európai Unió vezetőinek a válság enyhítésére és az európai gazdaság újraélesztését célzó hosszú távú terv kidolgozására tett kísérleteit, hiszen a már meglévő problémák mellett még a bankok feltőkésítésével is meg kellene küzdeniük.
’Egy bankroham nagyon hirtelen el tud indulni,’ mondta Matt King, a londoni Citigroup nemzetközi pénzgazdálkodási szakértője. ’Az este még minden rendben van, reggelre pedig már túl késő.’”
A
Times pedig arra mutat rá, hogy „2008 szeptemberében hasonló
likviditási problémák indították el a pénzügyi válságot a
Wall Streeten, miután az ideges befektetők először a bajban lévő
pénzintézetekből vették ki a pénzüket, majd egy idő után az
egészségesekből is.”
A
lényeg tehát, hogy Európa és az Egyesült Államok
elkerülhetetlenül halad egy újabb Lehman-típusú sokk felé.Jim Cramer újabb bankrohamokat és pénzügyi anarchiát jósol Európában
Egy
gazdasági összeomlás tökéletes alkalom és lehetőség lenne az
Antikrisztus és a
készülő világkormány számára,
hogy végre nyilvánosan is magához ragadja a hatalmat. A világ
egyre inkább olyan kétségbeejtő helyzetbe kerül, hogy tárt
karokkal fogadja majd az új diktatórikus hatalmat, az
Antikrisztust pedig hősnek és a világ megmentőjének tekinti
majd, hiszen véget vet a gazdasági válságnak és ezzel sok
országot rávesz az együttműködésre.
„Az
ő helyére áll egy gyalázatos. Nem úgy adják neki a királyi
méltóságot, hanem váratlanul jön, és a királyságot csellel
szerzi meg… Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és
olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát,
zsákmányt és kincseket osztogat híveinek…” (Dániel 11:21,
24) – Joseph Candel
Forrás: The
Economic Collapse
Jim
Cramer, a CNBC egyik vezető riportere egy vasárnapi gazdasági
vitaműsorban kijelentette,
hogy Európára „pénzügyi anarchia” vár, valamint, hogy néhány
héten belül Spanyolországban és Olaszországban is bankrohamok
kezdődhetnek. Ezek igen kemény kijelentések egy ismert fővonalas
médiaszemélyiség szájából.
Talán
ez a „néhány hét” kissé túlzás, de az biztos, hogy az
európai bankrendszer bajban van és egy görög kilépés rendkívül
negatív hatással lenne például a spanyol, olasz és portugál
bankokra.
Elindultak
a híresztelések az „okos” pénz kiáramlásáról a spanyol és
olasz bankokból. Elképzelhető, hogy némelyik bank ezek közül
összeomlik? Vajon ez esetben kimentenék őket? Nehéz megjósolni
pontosan hogyan alakul ez a „pénzügyi anarchia”, de egy biztos,
az európai pénzrendszerre nehéz idők várnak.
Mit
tehet Európa? Hiába a megszorító intézkedések, az
adósságok mennyisége egyre nő.
Költsék tovább a pénzt és tegyenek úgy, mintha nem kellene
számolni a következményekkel?
Barack
Obama pont erre bátorította az európai vezetőket a G8-ak
találkozóján. Azonban Obama „növekedéspárti”
gazdasági
terve nem számol, milyen terhet jelentenek majd ezek az extra
ezermilliárdok a jövő generációinak.
Németország
ezzel szemben azt szeretné, ha az eurózóna többi tagországa nem
költene többet annál, mint amennyi bevétele van, de a francia és
görög választások kimeneteléből ítélve a két ország
lakossága nincsen túlságosan elragadtatva a
„számoljuk-fel-az-adósságot típusú” jóléti modellel.
A
görög választások nem voltak képesek új kormányt produkálni,
tehát június 17-én új választásokat tartanak.
Egyes
uniós politikusok az új görög választásokat népszavazássá
akarják alakítani a görög kilépés kérdésében. Amennyiben a
következő görög kormány hajlandó lesz betartani a korábban
elfogadott megszorításokat, Görögország valószínűleg az
eurózónában marad, legalábbis egyelőre. Amennyiben az új
kormány nem veszi figyelembe a megszorításokra vonatkozó
megállapodásokat, Görögország valószínűleg a monetáris unió
elhagyására kényszerül.
John
Praveen,
a Prudential International Investments vezető befektetési
stratégája a következőket mondta a helyzetről:„Amennyiben az eurózóna-párti nagy pártok nem lesznek képesek elegendő támogatottságot szerezni egy koalíció létrehozásához és a radikális baloldali Sziríza és egyéb euró és megszorítás ellenes pártok szerzik meg a többséget, igen nagy a kaotikus görög kivonulás valószínűsége, ami alaposan megrengetné a piacokat.”
A
felmérések szerint a Sziríza párt jó helyzetben van. A párt
vezetője, Alexis
Tsipras kijelentette,
hogy tervei között szerepel a megszorításokkal végzett
„kísérletek megállítása”, hozzátéve, hogy az eurózóna
Görögországgal kapcsolatos intézkedései a „görög nép ellen
elkövetett bűntettek”.
A
németek persze másképp látják a helyzetet. Ők leginkább azt
szeretnék, ha a görögök nem költenének többet a bevételüknél.
A
németeknek elegük van abból, hogy pénzt pumpáljanak
Görögországba, a görögök viszont nem akarnak pénzügyi
fegyelmet gyakorolni.
Június
17-e közeledtével a pénzpiacok egyre idegesebbek. Art
Hogan,
a Lazard Capital Partners-től a következőket nyilatkozta:„A jövő hét csupán az egyik a négy hét közül, ami a görög választásokig hátravan még. Minden apró Görögországból érkező hír azt juttatja eszembe, milyen csúnya lehet egy [esetleges] görög kilépés.”
A
legtöbb görög inkább az eurózónában maradna, ahogyan a legtöbb
európai politikus is ezt akarja.
Egyes
jelentések szerint azonban folynak egy esetleges kilépés
előkészületei. A Reuters a
következőkről számol be:„A De La Rue (DLAR.L) vészforgatókönyvet készített a görög drachma nyomtatására arra az esetre, ha Görögország elhagyná az eurózónát és a brit pénznyomdához fordulna segítségért, nyilatkozta egy ipari forrás a Reuters-nek pénteken.”Karel De Gucht, EU kereskedelmi biztos, néhány nappal ezelőtt szintén a görög kilépéssel kapcsolatban nyilatkozott:
„Másfél évvel ezelőtt, fennállt volna a dominó effektus veszélye,” mondta, „azonban ma már léteznek olyan szolgálatok az Európai Központi Bankon és az Európai Bizottságon belül is, amelyek készek előállni egy vészforgatókönyvvel, amennyiben Görögországnak mégsem jön össze a terv.”Görögországban eközben vészesen fogy a pénz. Az Ekathimerini-ben megjelent cikk szerint a görög kormány júniusra kimerítheti kereteit:
„A közkassza júniusra kiürülhet, ez azonban két tényezőtől függ. Először is a bevételektől: május első 10 napján a bevételek a vártnál körülbelül 15 százalékkal voltak alacsonyabbak, ami viszont ennél is aggasztóbb, hogy a csökkenés akár az 50 százalékot is elérheti. A számvevőszék május 23-ra ígérte a május első 20 napjára vonatkozó adatokat, bár a hónap utolsó három napja számít a legkritikusabbnak, amikorra a teljes 3,6 milliárd eurós bevételből 1,5 milliárd euró beérkezését várják.
Másodsorban pedig attól, hogy az IMF és az EFSF részletek folyósításra kerülnek-e. Ez egyelőre nem biztos, a döntést pedig kizárólag politikai alapon hozzák majd meg mindkét intézménynél, a látható fejleményektől függően. A hónap elején a várt 5 milliárdnál 1 milliárddal kevesebbet hagyott jóvá a monetáris unió.”
Június
mindenképpen fontos hónap lesz Görögország, és így az egész
világ számára.
A
fogyasztók és cégek egyre több pénzt vesznek ki a görög
bankokból, aminek eredményeként az ország még azelőtt
fizetésképtelenné válhat, hogy a kormány pénze elfogyna.
Egy
bank számára a betétek jelentik az életet, a görögök pedig
egyedül május 15-én 800 millió eurót vettek ki számláikról.
A Telegraph pedig
arról számolt be, hogy már a nagy ügyfelek is elkezdték kivenni
pénzüket. Az érintett Santander Bank próbálja megnyugtatni a
nyilvánosságot, hogy a pénzük biztonságban van.
Senki
sem tudja hol áll meg a kör.
Romano
Prodi,
korábbi olasz miniszterelnök szerint a görög kilépés hatására
„a kártyavár összedőlhet,” ami destabilizálná a globális
derivatíva piacot.
A
derivatíva piac egyensúlya rendkívül érzékeny. A legtöbb cég
úgy gondolja, hogy a dolgok nem fognak jelentősen eltérni a
„normális” állapottól. Ha azonban Európában pénzügyi
anarchia alakul ki, a rendszer stabilitásának vége és a már
meglévő problémák mellé megérkezik a derivatíva válság is.
Ahogyan
nemrég a JP
Morgan esetében láttuk,
a derivatívákból származó veszteségek rendkívül gyorsan
tetemes összeggé dagadhatnak. (Időkjelei: Az
egyes bankok derivatíva kitettségének szemléltetése.)
Először
azt közölték, hogy a JP Morgan derivatív ügyletekből származó
vesztesége 2 milliárd dollárt tett ki, majd fokozatosan egyre
magasabb összegek jöttek ki és meg sem álltak 5 milliárdig.
De
még ez is aprópénznek fog tűnni, ha egy esetleges európai
összeomlás az Egyesült Államokat is eléri. Graham
Summers a
következőket írta:A Reuters szerint, amennyiben Spanyolországot és Olaszországot, valamint a kötvénykockázati swapokat és közvetett kitettségeket is hozzátesszük, az amerikai bankok úgy 4000 milliárd dollár kitettséggel rendelkeznek az Európai Unióban.
A viszonyítás kedvéért megemlíteném, hogy a teljes amerikai bankrendszer 12 000 milliárd dollárt tesz ki.
Érdekes
napok várnak ránk barátaim.
Reméljük
a legjobbakat, de készüljünk fel a legrosszabbra.A svájci bank nem rendelkezett ügyfele aranyával
Forrás: King
World News
Egon
von Greyerz, aKing
World News-nak adott interjú soránelmondta,
hogy amikor egyik ügyfelük át akarta szállítani vagyonkezelő
cégéhez a saját tulajdonában lévő aranyát, kiderült, hogy a
svájci bank, ahol eddig tartotta nem rendelkezett az arannyal.
Egon
von Greyerz a
svájci Matterhorn Vagyonkezelő alapítója és társtulajdonosa.
Greyers szerint „óriási kockázatot jelent aranyat a
bankrendszerben tartani.”
Először
azonban lássuk mi a véleménye az európai bankrohamokról:
„Ez
hihetetlen, Eric. Írni sem lehetne ’jobb’ történetet.
Bankrohamok Görögországban, Spanyolországban, most már egy
francia bankban is. Az egyik legnagyobb jelzálogbanknál alakultak
ki gondok. Írország. Azt gondolták, ők rendben vannak, erre
kiderül, hogy még több pénzre van szükségük.”
„A
dominók tovább dőlnek. Ez még csak a kezdet. Európában nem
vagyunk messze attól, hogy a félelem elhatalmasodjon és a
mostaninál komolyabb bankrohamok kezdődjenek. Több olyan ország
van, amelyik azt gondolja, hogy rendben van, pedig nem ez a helyzet.
Vegyük Németországot például. Akárhogyan is alakulnak a dolgok,
Németország problémákkal fog szembenézni.”
„Voltak
ugye a G8-as találkozók, és Angela Merkel-nek rossz kedve volt,
mert mindenki irányából rá nehezedett leginkább nyomás, hogy
több pénzt teremtsen elő Európa és Görögország megmentésére…”
„Természetesen
ez számára politikailag teljesen elfogadhatatlan. Nem teheti meg.
Már most is rengeteg szavazatot veszített a választásokban.
Természetesen Görögország pisztolyt tart Németország fejéhez
azzal, hogy azt mondja ’Több pénzt akarunk, de megszorítások
nélkül.’”
„Szerintem
ez a zsarolás működni fog Németország és az EKB felé, mert a
politikusok úgy gondolják, még mindig olcsóbb megmenteni
Görögországot, mint egész Európát feltőkésíteni. Ez
természetesen rövidtávú gondolkodás, de a legtöbb kormány
rövidtávon gondolkozik, azt feltételezve, hogy a következő
választások során úgyis veszítenek. Ezek a pénzek azonban csak
növelni fogják a végső veszteséget.”
„Ott
van akkor még Anglia és a svájci bankrendszer, amelyek túl nagy
falatnak számítanak ezeknek az országoknak. Az elkövetkezendő
hónapok során rájuk is súlyos nyomás nehezedik majd. Ebben
biztos vagyok.”
Visszatérve
a hiányzó arany kérdésére Von Greyerz elmondta, hogy az egyik
nagy svájci bank nem rendelkezett az ügyfele tulajdonát képező
komoly mennyiségű allokált arannyal:
„Próbáljuk
nyomatékosítani ügyfeleink számára, hogy vegyék ki aranyukat a
bankrendszerből. Nemcsak azért mert további bankrohamok várhatók,
hanem azért is mert aranyat a bank kezelésében tartani veszélyes.
Tehát nem elég, ha valaki fizikai arannyal rendelkezik, az is
fontos, hogy ez ne a bankrendszeren belül legyen a tulajdona.”
„Éppen
nemrégiben történt, hogy egyik ügyfelünk egy komoly mennyiségű
aranyat akart egy svájci bankból a mi páncéltermünkbe szállítani
és kiderült, hogy a bank nem rendelkezik az arannyal, annak
ellenére, hogy ez allokált
arany volt.
Nem értettük miért a késlekedés (miért nem érkezett meg az
arany a mi páncéltermünkbe), míg végül kiderült, hogy azért
nem, mert a bank nem rendelkezett az arannyal. Hihetetlen, de mégsem
meglepő.”
„Ez
csak megerősíti, amit mindig is gondoltam: az arany nincs
biztonságban a bankban, függetlenül attól, hogy allokált vagy
sem. Úgy tűnik, némelyik bank sem rendelkezik vele. Rendkívül
kockázatos aranyat a bankrendszerben tartani.”Hogyan omolhat össze az eurózóna néhány hónap alatt
Forrás: Business
Insider
A
helyzet a múlthéten kezdődött, és mára igen kapós téma lett:
Görögország esetleges kilépése az eurozónából már nem
tabutéma.
A Financial
Times külön
cikkben írt arról, hogy a központi bankok vezetői nyíltan
tárgyalják az ügyet.
A Bloomberg is
számos európai pénzügyi illetékest idézve beszél ugyanerről
az eshetőségről, megjegyezve, hogy a görög kilépés nem
kívánatos, de elképzelhető.
A
Der Spiegel „Viszlát Akropolisz” címmel megjelent vezércikke
szintén Görögország eurózóna kilépéséről ír, jelezve, hogy
az elképzelés a fősodrású gondolkozásban is fontos téma lett.
A
lényeg, hogy miközben Görögországban folynak a belső
csatározások, Európában pedig a Görögország nélküli eurózóna
lehetőségéről tárgyalnak, az ország helyzete napról napra
romlik.
A
legtöbben azért továbbra is úgy gondolják, hogy a görög
kilépés, annak sokak szerint rémálomba illő következményei
miatt, nem fog megtörténni.
Paul
Krugman igen borús képet fest arról, miként omolhat össze az
euró, mindössze néhány hét leforgása alatt.
Valahogy
így képzeli el a forgatókönyvet:Görögország „nagyon is elképzelhetően a jövő hónap során” kilép az eurózónából. A spanyol és olasz bankokból óriási mennyiségű összegeket próbálnak Németországba menteni. Ennek következtében bankok tömege fordulna az Európai Központi Bankhoz kölcsönért a banki összeomlást elkerülendő. Esetleg átutalási és készpénzfelvételi korlátozásokat vezethetnek be.
Ezen a ponton Németország döntésre kényszerülne: Vállalja a spanyol/olasz, stb. adósságok terhét vagy hagyja összeomlani az egészet. Az euró vége.
Krugman
következtetése szerint „egy ilyen forgatókönyv esetében
hónapokról, nem évekről beszélünk.”
A
forgatókönyv extrémnek hangzik, pedig a jelen helyzetben
egyáltalán nem elképzelhetetlen. A lényeg, hogy a görög kilépés
elindíthatja a dominókat. Az eurózónából történő kilépés
szörnyű következményekkel járhat, amivel mindenki tisztában
van, és részben ezért gondolja a legtöbb befektető, hogy ez nem
fog megtörténni. A helyzet ilyen mértékben drámai.A DHS informátor szerint Amerika „kiterjedt polgárháborúra készül”
Forrás: Before
It’s News
A TruNews
Rádióbanmúlthét
szerdán elhangzott, rendkívül felkavaró interjúban Doug Hagmann,
magánnyomozó megosztotta a hallgatókkal az egyik magas beosztású
forrásától kapott információkat, amelyek szerint az amerikai
Nemzetvédelmi Minisztérium (DHS) „kiterjedt polgárháborúra”
készül Amerikában.
„Egy
kiterjedt gazdasági összeomlásra készülünk, emberek,” mondta
Hagmann a TruNews házigazdájának, Rick Wiles-nak. „Gondjaink
vannak… A szövetségi kormány civil felkelésekre készül,”
mondta, hozzátéve, hogy „valahányszor katonai csapatmozgásról,
katonai felszerelések mozgatásáról, a rendőrség katonai
eszközökkel történő felszereléséről, lőszerbeszerzésekről
és hasonlókról hallunk… a tömeges felkelésekre készülnek (a
nemzetvédelemnél).”
Hagmann
elmondta, hogy a forrás szerint a DHS aggodalmai a dollár
összeomlása és a hiperinfláció okozta következményekből
erednek. Mit eredményezhet a világ elsődleges tartalékvalutájának
számító dollár összeomlása egy 311 milliós országban, ahol
szinte mindenkinek van fegyvere?
A
görögországi tüntetések komoly problémát jelentenek, azonban
az semmi ahhoz képest, amit felfegyverzett amerikaiak által
kirobbantott felkelések okozhatnak. Ez egy olyan nemzetbiztonsági
kockázat, amit a Pentagon is részletesen tárgyalt nemrégen
kiadott jelentésében, nyomatékosítva mekkora veszélyt jelenthet
egy ilyen esemény például egy kiterjedt hadgyakorlat idején, mint
például, amilyet tavaly tartottak az Egyesült Államokban, ahogyan
arról Jim
Rickards közgazdász,
a hadgyakorlat egyik résztvevője is beszámolt.
Hagmann
forrása megerősítette Rickards elméletét, amely szerint az 1000
milliárd dollár értékű amerikai kincstárjegy tulajdonos, Kína
által hozott intézkedések, az Orosz lépések által képviselt
veszéllyel megtetézve (lásd az aranyfedezetű rubel kibocsátására
vonatkozó terveket) részben válaszul az USA Irán és Szíria
ellen képviselt politikájára, a dollár összeomlását
eredményezhetik.
„A
forrásomat 1979 óta ismerem,” magyarázza Hagmann.
„Járőrtisztként kezdte és jelenleg a DHS fennhatósága alatt
működő szövetségi hivatal munkatársa, olyan beosztásban, hogy
minden irányelvváltozásról és tervről tud. Azt mondta, hogy
amit látunk, az csupán a jéghegy csúcsa. Arra készülünk,
mármint a kormány arra készül, hogy kiterjedt polgárháború
alakul ki az országban, mondta a forrásom.”
„Ez
nem túlzás,” tette hozzá, megerősítve Gerald
Celente,
a Trends Research Institute alapítójának tavalyi előrejelzéseit.
Celente a dollár összeomlására és felkelésekre számít
Amerikában még ebben az évben.
Celente
tavalyi előrejelzései óta a határozatlan idejű fogvatartásról
szóló NDAA törvény és az Országos Védelmi Erőforrás
Felkészülés végrehajtói utasítás Barack Obama aláírását
követően törvényerőre emelkedtek.
A
DHS legújabb beszerzési pályázata 450 millió üreges lőszerre
(aminek használata, a lőszer különösen durva hatásmechanizmusa
miatt, civilek számára több országban tiltott) újabb
találgatásokat indított el egy esetleges tragikus eseménysorozat
kirobbanására Amerikai földön.
Ami
igazán megdöbbentővé teszi a folyamatot, hogy ezeket a
példanélküli eseményeket egy választási év során hajtották
végre.
A
végrehajtói hatalom és a DHS által az elmúlt évtized során
fokozott tempóban végzett előkészületek – a Patriot
törvénytől 1számos
végrehajtási utasításig, amelyek egytől egyig a személyes
szabadságjogok fokozatos elvesztését eredményezik – csupán a
készülő rémálom „kezdetét jelentik,” mondja Hagmann.
„A
választások közeledtével a helyzet romlani fog,” tette hozzá
Hagmann. „Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán lesznek-e
választások ebben az országban. Ennyire komoly a helyzet és ezt
saját forrásaimtól tudom. Az egyik forrásom nem győzte
kihangsúlyozni mennyire komoly a helyzet. Ezek valós dolgok. Ezek
az emberek, a Nemzetvédelmi Minisztérium (DHS), kész harcolni az
amerikai nép ellen.”
„Ki
ellen készül harcolni a DHS? Egy újabb észak a dél ellen vagy a
jenkik a szövetségiek ellen helyzet?” kérdezte Rick Wiles az
interjú során Hagmann-től.
Hagmann
elmondta, hogy a helyzet sokkal komolyabb bármilyen két amerikai
frakció harcánál. Országos vészhelyzetre számítanak, ami a
nemzeti valuta körül forog.
„A
DHS arra számít, és ismétlem, ezt saját forrásaimtól tudom,
hogy a dollár fenntarthatatlanná válik,” mondta Hagmann. „Az
ténykérdés, hogy Amerika már nem képes finanszírozni saját
adósságát. Hiperinfláció jön… a dollár elértéktelenedik…
A gazdasági összeomlás komoly lesz, és a legtöbb embert teljesen
felkészületlenül éri majd.”
Az
egyórás rádióműsor keretében elhangzott interjú
meghallgatható itt.- Wikipedia: A törvény lehetővé teszi a rendfenntartó szervek számára, hogy bírói végzés nélkül figyelhessenek telefonvonalakat, e-maileket, személyes orvosi, pénzügyi és egyéb iratokat, valamint eltöröl több, az országon belüli hírszerzést korlátozó rendszabályt. Kiterjeszti az pénzügyminiszter hatáskörét a pénzügyi tranzakciók ellenőrzésére, kiváltképp a külföldi egyének és szervezetek esetében, és nagyobb szabadságot ad a rendfenntartó szerveknek és a bevándorlási hivatalnak a terrorizmussal gyanúsított bevándorlók letartóztatására és kitoloncolására. A rendelet továbbá meg is változtatta a terrorizmus definícióját úgy, hogy az magában foglalja a belföldi terrorizmust is, ezzel megnövelve azon tevékenységek számát, melyek felderítésére kihasználhatóak az általa nyújtott plusz hatáskörök. Alig másfél hónappal 9/11 után a rendeletet a kongresszus mindkét házában nagy többséggel megszavazták, és mind a Republikánus, mind a Demokrata párt támogatását élvezte. [↩]
A spanyol összeomlás veszélyét nem szabad félvállról venni
Forrás: The
Daily Bell
Az
S&P két fokozattal, BBB pluszra rontotta Spanyolország
hitelbesorolását, negatív kilátással, figyelmeztetve, hogy
romlik a kormányköltségvetés helyzete és a bankok állami
megtámogatása szükségessé válhat. A hitelminősítő a spanyol
gazdaság zsugorodását várja 2012-ben és a jövő év során is,
újabb kihívások elé állítva az ország vezetőit. Esther
Barranco, a spanyol gazdasági minisztérium szóvivője a
Reuters-nek nyilatkozva elmondta, hogy „a hitelminősítő nem
vette figyelembe a spanyol kormány által életbe léptetett
reformokat, amelyek komoly hatással lesznek a spanyol gazdaságra.”
Az S&P szerint az eurózóna intézkedései nem voltak képesek
növelni a bizalmat a gazdasági kilábalást illetően, sem pedig
stabilizálni a tőkeáramlást. A monetáris uniónak meg kell
találnia a módot, hogy direkt támogatást nyújtson a bankoknak,
hogy ez a teher ne a kormányokra háruljon. – UK Telegraph
Az
elit üzenetének lényege, a fenti és hasonló cikkeken keresztül,
hogy a spanyol leminősítés csupán átmeneti bukkanó az ország
gazdasági helyzetének alakulásában.
Vajon
nem inkább arról van szó, hogy elkezdődött Spanyolország és
vele együtt az egész EU összeomlása?
Több
mint ezer esztendőn keresztül Spanyolország Európa központjának
számított és sorsa meghatározta az egész kontinens helyzetét.
Amerre pedig Európa halad, arra halad az egész nyugati világ.
A
leminősítés tulajdonképpen a spanyol helyzet megerősítése.
Önmagában nem sok hatással van az összképre, csupán a
hitelfelvételt nehezíti meg.
Spanyolország
gondjai azonban messze túlmutatnak a hitelfelvételi gondokon, ami
egyébként lassan elképzelhetetlen méreteket ölt. A spanyol
problémák mélyek és egyúttal veszélyesek, mint ahogyan a többi
dél-európai PIIGS ország helyzete is.
A
spanyol összeomlás kérdésében három tényező játszik fontos
szerepet. Először is ott vannak a Mariano Rajoy által vezetett
Populáris Párt (PP) által kieszközölt „megszorítások”.
Mindössze 100 nappal Rajoy megválasztását követően ezek az
intézkedések általános sztrájkhoz vezettek. A kormány állítása
szerint mindössze 800.000 dolgozó vett részt az országszerte
szervezett mintegy 100 tüntetésben, de a szakszervezetek szerint
milliók vonultak az utcákra. A megmozdulások helyenként erőszakba
torkollottak.
Másodszor
a fiatalok tömegesen hagyják el az országot. A fiatalok körében
jellemző 50 százalékos munkanélküliség miatt a nem
megállapodottak könnyebb helyzetben vannak. Ők egyszerűen fogják
magukat és elmennek. Többféle célállomás létezik, de sokan
Dél-Amerikába, például Argentínában és Chilébe költöznek.
Harmadszor
pedig az autonóm területeken egyre erősebb az elégedetlenség és
nő a nyugtalanság. Spanyolország hihetetlen történelmének
köszönhetően az ország számos etnikai szubkultúra otthona. A
sokféle etnikumból „kirakott” ország szétszakadni látszik a
szuverén adósságválság hatására.
Katalónia,
Baszkföld, Galícia és Andalúzia saját önkormányzattal
rendelkező autonóm területek és mindegyikben, de különösen a
baszkoknál egyre erősebb nyugtalanság tapasztalható. Madrid
fekete lyukként szippantja el a forrásokat, gyorsabb ütemben,
minthogy újratermelődhetnének.
Ott
van akkor még a király személye is. A spanyolok mostanában igen
dühösek Juan Carlosra, aki elefántvadászatra Afrikába ruccant
néhány héttel ezelőtt. Nem tudni a király miért akar
elefántokra lövöldözni, de az időzítés ennél rosszabb nem is
lehetett volna.
A Guardian a
következőket írta az esetről:„Miközben a munkanélküliség elérte a 24 százalékot, a megszorító intézkedések mindenki elevenébe vágnak és a gazdaság másodszor is válságba merült, a 74 éves uralkodó a médiának nyilatkozva elmondta, hogy éjszaka nem tud aludni a fiatal munkanélküliek kétségbeesett helyzete miatt. Azonban egy szerencsétlen esés egy botswanai exkluzív szafari táborban, a fürdőszobába menet, egészen másról árulkodik. Az uralkodó elefánt, bivaly és egyéb különleges állatok vadászatára érkezett az afrikai országba.”
A
király vadászkalandja napi 10.000 euróba (majdnem 3 millió
forint) került és Szíria és Szaúdi-Arábia egyaránt szóba
kerültek az utazás finanszírozóiként. Függetlenül attól, hogy
ki állta a számlát, a király rosszabb időpontot nem igen
választhatott volna egy bokarándulásra.
A
Guardian szerint az utazás annyira feldühítette a király iránt
egyébként igen elnéző spanyol sajtót, hogy azóta folyamatosan a
királyi család ügyeit firtatják.
Szokatlan
idők köszöntöttek Spanyolországra, a hihetetlen (és jelentősen
alábecsült) munkanélküliségtől, az egyre fojtóbb
megszorításokon keresztül az autonóm területek növekvő
nyugtalanságáig van min rágódni. Egyelőre nem tudni, hogy
Spanyolország a görögök sorsára jut-e, de a jelek nem túl
bíztatóak.
Spanyolországot
nem szabad Görögországhoz hasonlítani. Spanyolország,
Franciaországgal és Németországgal egyetemben Európa gazdasági
tengelyének fontos része, és egykor, nem is olyan régen, a világ
egyik kimagasló nagyhatalma volt. Egy spanyol csőd nem kis esemény
lenne. Biztos, hogy valaminek a végét és egy másik valaminek a
kezdetét jelentené.
Annak
a bizonyos új valaminek pedig az EU, de legalábbis az euró nem
valószínű, hogy része lenne.
Japán bajban van – Gazdasági összeomlás és újabb földrengés?
Időjelei:
Az európai gondok komolyak, azonban sok ember nem is gondolná, hogy
Japán is jó eséllyel pályázhat a globális összeomlás
kiváltója címért. Amint azt az alábbi videóban Max Keiser
vendége, Dan Collins is kifejti, Japán komoly bajban van. Ilyen
ingatag gazdasági helyzetben egy újabb földrengés tényleg a
kegyelemdöfést jelentené az egykor oly hatalmas és virágzó
ország számára.
A
hallott adatokat figyelembe véve el tudjuk képezelni tehát, milyen
hatással lenne egy újabb katasztrófa, az amúgy is gyenge lábakon
álló országra és ezáltal az egész globális gazdaságra. Ne
felejtsük el, Japán a világ harmadik
legnagyobb gazdasága.
A Japan
Today a
következőket írja egy esetleges tokiói földrengés
következményeiről:
Közel
9600 lenne a halálos áldozatok száma és további 150.000 ember
sebesülne meg egy megarengés esetén Tokióban. Egy ilyen
katasztrófa a japán főváros jelentős részét romba döntené,
áll a kormány által készíttetett jelentésben.
Az
ijesztő szimulációról szóló jelentés kiadásakor Japán még
mindig messze van az észak-keleti part teljes helyreállításától,
amit a Richter-skála szerinti 9.0-es erősségű, pusztító
földrengés és az azt követő cunami a földdel tett egyenlővé.
A
tavaly márciusi katasztrófa 19.000 halálos áldozatot követelt és
a jelen generáció legsúlyosabb nukleáris katasztrófáját
okozta.
Tokió
viszonylag sértetlenül megúszta a szerencsétlenséget, de egy
7.3-as erősségű földrengés a világ egyik legnagyobb és
mindenképpen a legsűrűbben lakott városában 9600 életet
követelne, további 147.000 sebesülttel és 21.900 súlyos
sérülttel, az előrejelzés szerint.
Az
áramkimaradás és a közlekedési hálózat sérülése miatt
hozzávetőlegesen 5,2 millió ember nem tudna hazajutni otthonába,
és a rengés körülbelül 378.000 épületben okozna kárt vagy
döntene romba és 188.000 egyéb építészeti szerkezet égne
porrá.
Egy
esetleges cunami a Tokiótól több száz kilométerre fekvő, de
szintén a tokiói helyi önkormányzathoz tartozó csendes-óceáni
szigeteket is elérné, de valószínűleg magában a fővárosban
nem okozna további kárt illetve nem járna halálos áldozatokkal.
Tokió
az 1923. szeptember 1-i földrengés után.
A
földrengésekkel gyakran sújtott Japán legnagyobb városa négy
tektonikus lemez találkozása mentén fekszik és egy 7.0-es vagy
nagyobb erősségű földrengés négy éven belüli előfordulásának
esélye 50%, a Tokiói Egyetem Földrengéskutató Intézetének
felmérése szerint.
A
kormány által készített előrejelzés nem foglalja magában a
további 35 millió lakost számláló külső Tokióban esetleg
bekövetkező károkat illetve halálos áldozatokat.
1923-ban,
Tokiót és a környező területeket egy 7,9-es erősségű
földrengés rázta meg, 140.000 halottat és egy romba döntött
várost hagyva maga után.
Pénzügyi Armageddon közeledik: Spanyolország a teljes összeomlás szélén
Közeledik
az idő, amikor az eddigieknél is komolyabb gazdasági válság
köszönt a világra, olyan általános kétségbeesést
eredményezve, hogy az emberek bármilyen „megoldást” hajlandóak
lesznek elfogadni a kilábalás érdekében. A közvéleményt ezzel
is a világkormány felemelkedésére és a Bibliában
Antikrisztusként emlegetett diktátor színrelépésére készítik
elő, aki „megoldásának” részeként új pénzügyi rendszert
vezet majd be. – Joseph Candel
A
Spanyolországból érkező gazdasági és technikai adatok egy igazi
katasztrófa közeledtére mutatnak, ami elindíthatja a dominókat
Európában.
A
hihetetlenül súlyos ingatlan- és jelzálogpiaci összeomlás, a
szuverén adósságválság és az elképzelhetetlen arányú
tőkeáttéttel rendelkező, szinte minden komoly szabályozást
nélkülöző spanyol bankok által fűtött gazdasági vihar teljes
erővel tombol Spanyolországban.
Az
IMF és az EKB tisztában vannak azzal, hogy a spanyol gazdaság túl
nagy a kimentéshez, ami nem túl jó hír, figyelembe véve, hogy az
országból érkező gazdasági adatok és egyéb mutatók szerint
közel van a teljes összeomlás. Lehetséges, hogy Spanyolország
fogja elindítani az európai dominókat?
Már
tavaly figyelmeztettünk, hogy a görög csőd is pénzügyi
Armageddont eredményezhet és ugyanakkor az Egyesült Államok is
végleg elveszítheti pénzügyi szuverenitását.
Végül
Görögország tényleg csődbe ment, a fővonalas média azonban
mindent megtett, hogy ennek következményeit jelentéktelen
eseményként tüntesse fel, a szakértők pedig váltig állították,
hogy a válság nem fog átterjedni más gazdaságokra.
Nem
mondtak igazat. Nem véletlenül vezettek be 2500
eurós korlátot a
készpénzes tranzakciókra Spanyolországban. Az IMF
is megkongatta a vészharangot az
adósságválsággal kapcsolatban, kijelentve, hogy nem remélik a
válság megszűnését 2012 során. [Időkjelei: Érdemes lett volna
megszámolni ki hányszor hallotta vagy olvasta az elmúlt napokban
Christine Lagarde, IMF vezért „az égen gyülekező sötét
felhőkről” beszélni a magyar médiában.] Az IMF okkal
figyelmeztet az euro összeomlására és a teljes pénzügyi pánik
kirobbanására.
Eléggé
félreérthetetlen. Akár olvasunk vagy hallunk róla a médiában
akár nem, Spanyolországon a sor.
Kapaszkodjunk,
mert az egész globális gazdasági rendszer rengeni fog.
További
friss gazdasági adatok és táblázatok a spanyol helyzettel
kapcsolatban itt:Zerohedge.comAz IMF az euro válságot a globális pénzhatalom bevezetésére használja
Forrás: The
Daily Bell
A Bloomberg weboldalán
néhány napja megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:Az IMF több pénzt akar pénzes ládájába a spanyol bajok miatt… Az európai vezetők Washingtonba utaztak, hogy feltöltsék pénzes ládájukat a válság kezelésére, miközben a spanyol kormány egyre nehezebben tud megbirkózni piaci és pénzügyi gondjaival. Három héttel azután, hogy az európai vezetők nyilvánosságra hozták, hogy az euróövezet segélyalapja átlépte a szimbolikus ezermilliárd dolláros határt, a spanyol helyzettel kapcsolatos aggodalmak tovább drágították a hiteleket Spanyolország számára. Az IMF április 20-22 között tartandó tavaszi ülését nyilván a válság ellen bevethető eszközök megtárgyalása dominálja majd.
"Globális
adósságválság - Megszorítások"
Milyen
üzenetet szűrhetünk le a fővonalas médiában közölt cikkekből,
azaz mit próbál elhitetni az elit a világgal? „A megszorítások
működnének, ha Európa végre hajlandó lenne az
együttműködésre.”
A
világ vezetői, élükön a Nemzetközi Valutaalappal és a központi
bankokkal szinte észrevétlenül milliók és milliárdok helyett
ezermilliárdokban kezdtek beszélni.
A
fenti intézményeket üzemeltető elit célja a világkormány
megalakítása és az Európai Unió az egyik legfontosabb lépcsőfok
efelé. Az európai pénzügyeket stabilizálni hivatott
megszorítások tulajdonképpen az elit eszköztárának részét
képezik és kijelentett szándékuknak pont az ellenkezőjét érik
el velük.
A
globális akció segítségével az elit bizonyos nemzetközi
intézményeket akar feltőkésíteni és nagyobb hatalommal
felruházni. A szokásos káoszból rend taktika, ahogyan a fent
idézett cikk további szemelvényei is hűen tükrözik:A nemzetközi nyomásnak engedve, hogy többet tegyenek a válság megfékezése érdekében, az európai kormányok, merészebb javaslat hiányában, a múlt hónapban megállapodtak, hogy további 500 milliárd eurót tesznek félre a már meglévő 300 milliárd mellett, egy 800 milliárd eurós gazdaságvédelmi alap létrehozása érdekében.
Azzal, hogy 150 milliárd eurót felajánlottak az IMF-nek, az „európai kormányok megtették a maguk részét,” mondta Joerg Asmussen, az EKB igazgatótanácsának egyik tagja április 13-án. „Most arra számítok, hogy ez Európán kívüli barátaink és partnereink is hozzátegyék a maguk részét az IMF forrásaihoz.”Ezt a probléma-megoldás képletet bárki könnyen megértheti, akiben megvan rá a szándék. A hatalmi elit leginkább félelemalapú kampányok segítségével próbálja rávenni az embereket, hogy adják fel hatalmukat és vagyonukat a globalista intézmények javára. Egy korábbi cikkben is kifejtettük az elvet:
Fontos megérteni, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet mesterségesen lett kialakítva. A világgazdaság a központi bankok által nyomtatott fiat, vagy papírpénz monopóliumon alapul. Ez az a rendszer, ami látszólag összeomlasztotta a fél világ gazdaságait és jó úton halad Kína összeomlasztása felé…
Az EU válság akkor kezdődött, amikor bizonyos szegényebb országok nagyobb összegeket kaptak Brüsszeltől gazdaságuk „felzárkóztatására”. Ezeknek a pénzeknek elvileg az volt a célja, hogy a bürokrácia kezelni tudja a helyi egyenlőtlenségeket és egészségesebb pénzügyi környezetet alakítson ki.
Természetesen ez a támogatás egyfajta kenőpénz volt. Az egyes nemzetek elit vezetői zsebre vágták a pénzeket és biztosították, hogy országuk belépjen az EU-ba. A belépést követően ezek az országok további pénzeket kaptak a vezető elit bankoktól.
A 2008-as összeomlást követően egyértelművé vált, hogy a PIIGS országok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott hiteleket. Valószínűleg kezdetben is ez volt a terv. Miután a helyzet egyértelművé vált, a hatalmi elit elsődleges célja az lett, hogy a vezetőkkel a „megszorításokban” láttassák a megoldást.
A cél egyértelműen olyan nyomor és kétségbeesés megteremtése, hogy az emberek végül hajlandóak legyenek elfogadni a világkormányt és az általa felajánlott pénzeket. A háttérben működő elit több évszázada próbálja irányítani a történelem alakulását a modern globális összeesküvés keretein belül.A Bloomberg cikkből az IMF hatalmának kiterjesztésére lehet következtetni, amihez az EU válság szolgáltatja az alapot, ugyanakkor egyes fejlődő országoktól is 500 milliárdos bővítést remélnek, azzal érvelve, hogy az európai válság más nemzetekre is átterjedhet. Az IMF fejenként félmilliárd dollárt vár azoktól az országoktól, amelyeket állítólag védeni akar a válsággal szemben. A Reuters a következőket írja:
Az euróövezet kövérebb pénzes ládát szeretne a spanyol aggodalmak miatt… Christine Lagarde, az IMF vezetője „igazi előrelépést” remél a mostani összejöveteltől.
Januárban az IMF azt nyilatkozta, hogy 600 milliárd dollárra van szüksége az „ártatlan szemlélődők” védelmére, akiket szintén érinthetnek az európai gazdasági bajok. Pénteken a G-20-ak vezetői azt nyilatkozták, hogy az IMF 400 és 500 milliárd dollár közötti összegre számíthat tőlük.
A pénzgyűjtő kampány során 50 milliárd dollárra számítanak Japántól és ugyanekkora összegre Kínától és Szaúdi-Arábiától, az EU-tól már odaígért 250-300 milliárd mellett. Kisebb összegekre számítanak továbbá Oroszországtól, Mexikótól és Brazíliától.
Így
növekszik az IMF. Tehát úgy 150 milliárd dollár Európától és
néhány százmilliárd a „fejlődő” országoktól. Érdekes
megemlíteni, hogy a Bloomberg és Reuters cikkekben szereplő számok
között van némi eltérés. Elvégre mi is az a néhány
százmilliárd barátok között?
Az
igazság az, hogy senki sem tudja pontosan, mennyi pénz mozog a
vezetők között, illetve, hogy hová is tartanak ezek az összegek.
Az idézett cikkek célja a kezdeményezés népszerűsítése nem
pedig pontos számadatok közlése. (Időkjelei: Érdemes
megfigyelni, hogy minden alkalommal, amikor az IMF vagy más elit
pénzintézmények vezetői nyilatkoznak, minden médiumban naponta
legalább egy tucatszor hallhatjuk és olvashatjuk gondosan
megfogalmazott üzeneteiket.) A lényeg, hogy olyan összegekkel
dobálózzanak, ami szinte isteni hatalommal ruházza fel a
vezetőket.
Sokszor
később kiderül, hogy a számokkal kapcsolatos nyilatkozatok nem
feleltek meg a valóságnak. Az európai szuverén adósságválságot
elvileg már évekkel ezelőtt „megoldották” az erre
előirányzott összegek rendelkezésre bocsátásával. A globális
válságokat legtöbbször szándékosan idézik elő. Nem véletlenül
tartanak ilyen sokáig. Minél hosszabb a válság, annál több
lehetőség van az elit által szükségesnek látott változtatások
bevezetésére.
A
jelen helyzetben is látható a szándék: olyan kétségbeesést
kelteni az emberekben, hogy bármilyen változtatást elfogadjanak,
ami javíthat életminőségükön.
Ezen
a szemüvegen át vizsgálva láthatjuk, hogy a XX. század
valamennyi „izmusa” ugyanezt a tervet volt hivatott előrevinni.
Miután sikerült az embereket a kormánytól függővé tenni, a
hatalom most eltünteti a gazdaságot eddig alátámasztó
díszleteket. A világkormányt is valószínűleg a XX. század
kezdeti kormányformáihoz hasonló módszerekkel vezetik be, egy
olyan gyógyírt kínálva fel általa, ami a világ valamennyi baját
meggyógyíthatja.
Egyelőre
nem tudni, hogy az IMF végül a világ központi bankjává
alakul-e, az SDR-ral, mint új globális valutával kiegészítve, de
az biztos, hogy mindig a gazdasági történések középpontjában
áll, inkább, mint a BIS vagy a Világbank.
Az európai válságnak koránt sincs vége
Forrás: The
Economic Collapse
Európában
javulás helyett igazi gazdasági rémálom kezd kibontakozni. A
kormányok fenntarthatatlan adósságokat halmoztak fel, a
megszorítások és kiadáscsökkentések azonban minden esetben
további lassulást eredményeztek. A politikusok tulajdonképpen két
rossz „megoldás” közül kénytelenek választani. Az
adósságokat nem halmozhatják tovább, a kiadások csökkentésével
viszont a válság elmélyülését okozzák és még a lakosság is
fellázad ellenük.
Görögország
tökéletes példa erre. Évek óta haladnak a megszorítások útján
és gazdaságuk szó szerint a szakadék szélén táncol. A
tüntetések lassan az ország életének részévé válnak. Az
Egyesült Államok is jól tenné, ha figyelné ezeket az események,
hogy lássa hogyan ér véget az adósság-buli. A legtöbb európai
országban még csak a megszorító intézkedések bevezetésének
kezdeti szakaszánál járnak, mégis a munkanélküliségi adatok az
euró bevezetése óta eltelt időszak legmagasabb értékeit
mutatják. A munkanélküliségi ráta 10 hónapja folyamatosan
emelkedik, jelenleg 10,8%-nál
tart és
sajnos tovább emelkedik.
A
globális elit prominens tagja, Soros György éppen a
napokban nyilatkozott
az európai helyzetről egy
dán lapnak:Az euró válság tovább fog mélyülni, így akár még az Európai Uniót is lerombolhatja. Hozzátette: a válságnak még koránt sincs vége, a fiskális paktum, a megszorító politika pedig rossz irányba tereli az uniós gazdaságokat, amikor a gazdaság élénkítésére már csak monetáris politikai eszközök állnak majd a kormányok rendelkezésére.
Ahogy
egyik gazdaság a másik után süllyed válságba, az európai
pénzügyi rendszerre nehezedő nyomás egyre erősödik. Az európai
bankrendszer majdnem négyszer
nagyobb,
mint az amerikai. Amennyiben az európai bankrendszer összeomlik (és
erre komoly esély van), az az egész világot megrengeti. A
következő pénzügyi válság epicentruma minden jel szerint Európa
lesz.
A
következő 27 statisztikai adat mindenesetre efelé mutat:
Görögország
2.
2010-ben Görögországban a munkanélküliségi ráta 12,5%,
2011-ben 17,3% volt,
jelenleg pedig 21,8%-on áll.
7.
Egyes megszorító intézkedések hihetetlenül szigorúak. 2010-ben
például a köztisztviselők fizetését 40%-kal csökkentették.
8.
A megszorító intézkedések ellenére a görög költségvetési
hiány 2012-ben még mindig a GDP
7%-a
körül lesz.
10.
Nem mellékes, hogy a nagy gazdasági nehézségek közepette néhány
komoly betegség ismét felütötte a fejét. A Guardian a
következőket írta:Athén központi kerületeiben az intravénás kábítószer használók körében az HIV/AIDS fertőzöttek száma 1250%-kal nőtt 2011 első tíz hónapjában az előző év hasonló időszakához képest, az Orvosok határok nélkül adatai szerint, miközben a malária lassan járvánnyá fajul a déli vidékeken, amire 1970 óta nem volt példa.
Spanyolország
14.
Spanyolország GDP-je körülbelül1400
milliárd dollár.
A három legnagyobb, az összeomlás szélén álló spanyol bank
eszközállománya körülbelül 2700
milliárd dollárt
tesz ki.
Portugália
21.
Márciusban a portugál bankok 56,3
milliárd eurós
kölcsönt vettek fel az Európai Központi Banktól.
23.
Az adósság minden formáját számba véve Portugáliában
(kormány, üzleti és fogyasztói), összértékük a GDP 360
százalékát teszi
ki.
Olaszország
24.
A munkanélküliségi ráta a fiatalok körében 31,9
százalékra emelkedett,
ami mindenkori rekordnak számít.
25.
Olaszország nemzeti adóssága a görög, ír és portugál adósság
összértékének körülbelül 2,7-szerese.
26.
Csak a 2012-ben esedékessé váló adósságok összege, amelyeket
az olasz kormány kénytelen lesz tovább görgetni, a GDP
körülbelül 23,1
százalékát teszi
ki.
Ezeket
az adatokat látva vajon miért nem omlott még össze Európa? A
hatalmon lévők minden eszközt bevetettek. Az Európai Központi
Bank például úgy döntött, hogy hihetetlen pénzhegyeket ad
kölcsön az európai bankoknak, ami két dolgot eredményezett:
1.
Egyrészt megakadályozta, hogy a veszélyben lévő európai bankok
összeomoljanak,
2.
ezek a bankok pedig a kapott pénzt arra használták, hogy szuverén
állampapírokat vásároljanak, ami alacsonyan tartotta a kamatokat.
Ez
a játék azonban nagyon sebezhetővé tette az Európai Központi
Bankot. Az EKB mérleg szerinti eszközállománya több mint 1000
milliárd dollárral
nőtt az elmúlt kilenc hónap során. Az EKB mérlege jelenleg
nagyobb, mint Németország GDP-je, tőkeáttétele pedig 36:1.
Meddig
lehet nyújtani ezt a befőttes gumit? Lehet, hogy hamarosan
megtudjuk.
Az
európai pénzügyi rendszer hihetetlen arányú tőkeáttéttel
működik, és ez a stabilnak gondolt országok bankrendszerére
éppen úgy igaz.
A
nagy német bankokra jellemző tőkeáttét arány például 32:1,
és ezek a bankok óriási szuverén adósságok birtokosai.
Egy
adósságválságot nem lehet még több adóssággal megoldani. Az
új adósságokkal az Európai Központi Bank csak néhány hónapnyi
haladékot tudott vásárolni. Mint minden pénzügyi lufi, a
szuverén adósságlufi is kidurran egyszer.
Jó
volt a buli, de a kockázatra, adósságra és tőkeáttétre épült
piramis most már bármikor ránk omolhat. Csupán idő kérdése. A
repedések a falon egyre nagyobbak. Remélhetőleg van még néhány
hónapunk addig, de manapság semmi sem garantált. Egy dolog látszik
csak biztosnak: a globális pénzrendszer összeomlása.
Amikor
ez megtörténik vajon milyen „megoldást” erőltetnek ránk
vezetőink?
Ezen
addig is érdemes elgondolkozni.
Az éhezők viadala a valóságban: A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására
Forrás: The
Independent
Az
élelmiszerárakat a nagy befektetési bankok spekulációi verik fel
a világ szegényei számára, milliókat kárhoztatva éhezésre és
nyomorra. Az élelmiszer befektetések volumene 65 milliárdról 126
milliárd dollárra emelkedett az elmúlt öt év során, az elmúlt
30 év legmagasabb árait produkálva, olyan hirtelen
áremelkedésekkel, amelyeknek nem sok köze van a valós
élelmiszerellátási lánchoz, mondja egy vezető amerikai
élelmezésügyi szakértő.
A
fedezeti és nyugdíjalapok valamint a Goldman Sachs-hoz, Morgan
Stanley-hez és Barclay-hoz hasonló befektetési bankok uralják az
élelmiszerek árupiacait. Ezek mellett a nagyágyuk mellett eltörpül
a valós élelmiszertermelők és vásárlók által bonyolított
tranzakciók volumene. A búza határidős piacán például a
befektetések 61%-át kizárólag pénzügyekkel foglalkozó
kereskedők tranzakciói teszik ki, a Világfejlesztési Mozgalom
(World Development Movement – WDM) szerint.
2011-ben
a mezőgazdasági termékeket érintő spekulációs befektetések
20%-kal meghaladták a világ országai által biztosított
mezőgazdasági segélyek teljes összegét. A Goldman Sachs, a
mezőgazdasági piac legnagyobb szereplője, 2009-ben 950 millió
dollárt keresett élelmiszer befektetési spekulációkkal, a
Barclays Capital, a világ harmadik és a brit piac elsőszámú
játékosa pedig 540 millió dollárt keresett 2010-ben a jelentés
szerint. A Goldman Sachs és a Barclays Capital nem kívánták
kommentálni az adatokat.
A
szabályozás 2000-ben történt feloldása előtt a mezőgazdasági
határidős piacot leginkább gazdák és élelmiszer felvásárlók
használták, akik az árváltozásokkal szemben próbálták védeni
magukat, mint például a búza, a kukorica vagy a cukor esetében.
Amikor George W. Bush 12 évvel ezelőtt aláírta a Határidős
Árupiaci Modernizációs törvényt, a kizárólag pénzügyi
érdekeltségű kereskedők özöne lepte el a piacot, a Goldman
Sachs-szal az élen, akiket egy cseppet sem érdekelte maga az
élelmiszer, amit megvásároltak, kizárólag az árváltozások
eredményeként keletkező haszonért szálltak harcba, mondja
Olivier De Schutter, az ENSZ ombudsmanja az élelemhez való
jogokért.
„Ezek
a piacok hihetetlen mértékben kiszélesedtek az olyan pénzügyi
befektetők érkezésével, akiket a rövidtávú hasznon kívül
semmi sem érdekel. Őket nem érdekli maga a fizikai termék, nem
akarnak búzát vagy kukoricát vásárolni, csupán egy vételi vagy
eladási ígéretet vásárolnak. Az árupiacnak az ilyen jellegű
pénzesítése azt eredményezi, hogy az árak egy spekulatív logika
alapján változnak. Ezzel magyarázhatjuk azt is, hogy miért
emelkednek hirtelen az árak, illetve, hogy miért pukkadnak szét a
lufik nagyon rövid idő alatt. Az áraknak egyre kevésbé van köze
a kínálat-kereslet viszonyához,” mondja De Schutter.
Az
élelmiszerárak 30-éves rekordot döntöttek 2008-ban,
éhséglázadásokat eredményezve Mexikóban és Bangladesben. 2010
szeptemberében az árak még magasabbra emelkedtek, és bár azóta
kissé visszaestek, még mindig a 2008-as válságszint felett
járnak. Az ENSZ Élelmezésügyi Programja szerint ez egy „csendes
éhség cunamit” eredményezett. Az alapvető élelmiszerek magas
ára, a globális válsággal megtetézve, további 115 millió fővel
növelte a világ éhezőinek számát 2008 óta, így számuk ma
meghaladja a 925 milliót.
A
magas árak igazi katasztrófát jelentenek a szegényeknek, akik
bevételük átlag 60%-át költik élelmiszerre, mondja De Schutter.
Most
már nem csupán a megszokott helyeket érintik a spekulátorok által
gerjesztett élelmiszerválság. Az Oxfam szerint 2010 és 2011
szeptembere között Örményországban az árak a következők
szerint emelkedtek: a cukor 46%-kal, a tojás 49%-kal, a sajt
38%-kal, a sertéshús 34%-kal, a tejpor 30%-kal, a vaj pedig
26%-kal. Az áremelkedés eredményeként az élelmiszerfogyasztás
valamennyi kereseti csoportban csökkent: a szegények között 14%,
a középosztálynál pedig 5%-kal.
Karen
Badishyan, közgazdász Gyumri-ban él férjével és két
gyerekükkel. „Bevételünk 70%-át ételre költjük, így egyre
inkább spórolnunk kell. Komoly pénzszűkében vagyunk. Sok pénzt
kellett kölcsönkérnünk és nem tudjuk, hogyan fogjuk
visszafizetni. Örményországban, az, hogy valakinek állása van és
keményen dolgozik, nem jelenti azt, hogy el is tudja látni a
családját,” mondja.
Violet
Waithira, kenyai munkanélküli, egyedül tartja el nyolcéves
kislányát és 83 éves édesapját. Amikor az árak hirtelen
emelkedni kezdtek Kenyában a család kénytelen volt szorosabbra
húzni a nadrágszíjat: „Kihagytuk az ebédet és azt a kevés
ételt, amink volt félretettük vacsorára. Cukornélküli teát
ittunk és sokszor reggelizni sem tudtunk. Nagyon messzire kellett
utaznom, hogy folytatni tudjam a mosónői munkát, de sokszor olyan
gyenge voltam, hogy összeestem. Vacsorára egy-két bögre vízzel
és sóval összekevert lisztet ettünk. Nagyon nehéz volt az
életünk.”
Kenyában
az élelmiszerárak emelkedésének számos oka volt, a választások
utáni erőszakhullámtól a szárazságig, mondja Njoki Njoroge
Njehu, a Mumbi Leányai Globális Kutatóközponttól, de globális
tényezők is közrejátszottak: „Sok vállalat folytatott
spekulációt az élelmiszerekkel és rengeteg pénzt kerestek vele.
Tették pedig mindezt a hétköznapi kenyaiak, mexikóiak, argentinok
és egyéb országok lakosainak rovására, ahol lázadások törtek
ki a magas árak miatt.”
A
szakértők között nincs egyetértés abban, hogy az áremelkedést
a spekuláció okozza-e vagy egyéb tényezők is közre játszanak,
mint például a klímasokk, a bioüzemanyagok terjedése vagy
bizonyos élelmiszerek iránti kereslet növekedése. Jayati Ghosh,
az Új-Delhi-i Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdaságtan professzora,
a között a 450 professzor között volt, akik tavaly az árupiac
szabályozását követelték a G20-as vezetőktől. A professzornő
szerint, bár a bioüzemanyagok kérdése is fontos, jelenleg a
spekuláció az egyik okozója a hirtelen áremelkedéseknek. A búza
világpiaci árát hozza fel példának, ami 2010 júniusa és
decembere között megduplázódott, pedig a globális búzaellátás
nem csökkent.
David
Hallam, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetétől
azt mondja, hogy az áremelkedésnek és az extrém áringadozásnak
igenis a spekuláció az oka, és a piac szabályozására van
szükség. „Amennyiben egy tényezőről kiderül, hogy erősíti
az ármozgást, a kérdés kezelése rendkívül fontos és
mindenképpen tenni kell valamit,” mondja.
Az
Obama kormány a Dodd-Frank törvény formájában próbálta
szabályozni az árupiacot még 2010-ben, de a Wall Street jogi
kifogásai miatt a törvény a mai napig nem lépett életbe. A
tavaly júliusi G-20-as csúcstalálkozón döntés született az
úgynevezett „pozíciókorlátok” bevezetéséről, ami azt
jelenti, hogy korlátoznák, mennyi árupiaci szerződéssel
rendelkezhet egy befektető, de egyelőre az Egyesült Államokon
kívül egyetlen ország sem vezette be a szabályt. A G-20-ak
egyetlen intézkedése az ügyben ez idáig a Mezőgazdasági Piacok
Információs Rendszerének létrehozása, amely a globális
termésszintekre és rossz termésekre vonatkozó adatokat hivatott
összegyűjteni, a téves információk vagy pletykák terjedését
és a piaci pánikok kialakulását elkerülendő.
Az
EU jelenleg is tárgyal az árupiac szabályozásáról. Christine
Haigh, a Világfejlesztési Mozgalomtól (WDM) azt mondja, az EU
által előterjesztett javaslatok nem hatékonyak, de még van
lehetőség a változtatásra. A WDM aggasztónak tartja, hogy
Nagy-Britannia a szigorú korlátok helyett, a lazább szabályozást
jelentő „pozíciókezelés” bevezetését támogatja.
„Az
elmúlt néhány évben tapasztalt rendkívüli mértékű élelmiszer
áremelkedések borzasztó csapást jelentenek a világ szegényei
számára és visszataszító azt látni, hogy a bankok és
pénzintézetek erre még rá is tesznek egy lapáttal. A megfelelő
szabályozás bevezetése elengedhetetlen,” mondja.
De
Schutter szerint a változtatások bevezetése nem lesz könnyű:
„Hihetetlen lobbi tevékenység folyik. Ezek rendkívül bonyolult
jogi dolgok és a törvényhozók lassan kifogynak az igazi
szakértőkből, hiszen kizárólag a pénzügyi kérdésekben
járatos szakemberek tudnak segíteni nekik. Nagyon kevés
törvényhozó rendelkezik az ilyen problémák kezeléséhez
szükséges tudással, így sokszor a releváns megjegyzések vagy
javaslatok hozzáfűzése is komoly kihívásnak számít. Nehéz
idők várnak ránk: a klímasokkok, az aszályok és áradások
egyre szélsőségesebbek és számuk emelkedik. Egyre nehezebb
megjósolni, hogy milyen termés várható, így a spekuláció egyre
vonzóbb egyes kereskedők számára. Ennek fényében még fontosabb
lenne, hogy elejét vegyük a spekulációknak és megakadályozzuk,
hogy a helyzet tovább romoljon.”
10 esemény a dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése felé
Forrás: The
Economic Collapse
A
történelem során talán a dollár volt a legközelebb az igazi
globális valuta státuszhoz. Az amerikai dollár évtizedeken
keresztül uralta a nemzetközi kereskedelmet. Ez rengeteg előnnyel
járt az USA pénzrendszere és fogyasztói számára és hihetetlen
globális hatalmat biztosított az amerikai kormánynak. Jelenleg (az
Egyesült Államokat nem beleszámítva) a világpénztartalékának
60%-a dollárban van.
De vajon meddig?
Az
amerikai média hallgat a kérdésben, pedig számos erős gazdaság
komoly lépéseket tett a dollár leváltása felé. Számos
olajtermelő ország már nem dollárban kereskedik, ami komoly
csapás az olajdollár számára.
Már
a nagy nemzetközi intézmények, mint az ENSZ és az IMF is a dollár
tartalékvaluta státuszának egy új globális valutára való
leváltásáról írnak, ami elképzelhetetlen hatással lenne/lesz
az USA gazdaságára.
A
változtatások egyik fő támogatója a világ második legnagyobb
gazdaságával rendelkező Kína. Egyes elemzői számítások
szerint Kína gazdasága 2016-ra megelőzi az Egyesült Államokét
és 2040-re pedig háromszor
nagyobb lesz.
Az
elmúlt néhány évben Kína és más feltörekvő hatalmak, mint
például Oroszország, több megállapodást is kötöttek, amelyek
elsődleges célja a dollár leváltása. A dollár egyeduralmának
tulajdonképpen már vége.
Amerika
gazdasága fokozatosan gyengül és hamarosan nem lesz mivel
indokolni a dollár elsődleges tartalékvaluta szerepét. A
következőkben összegyűjtöttük azt a 10 tényezőt, amelyek
igazolni látszanak, hogy a dollár korábbi státuszának és
erejének vége:
1.
Kína és Japán már nem dollárban kereskednek egymás között
Néhány
hónappal ezelőtt a világ második és harmadik legnagyobb
gazdaságai, Kína és Japán, megállapodtak, hogy egymás közötti
kereskedelmüket dollár helyett saját valutáikban folytatják. Ez
egy rendkívül fontos lépés volt, amiről az amerikai média
szinte egy sort sem írt. A BBC a
következőket jelentette a megállapodásról:Kína és Japán bejelentették, hogy terveik szerint egymás között direkt módon fogják váltani saját valutáikat, egyrészről az üzleti költségek csökkentése valamint a bilaterális kereskedelem támogatása érdekében.
A megállapodás eredményeként a kínai és japán cégek közvetlenül átválthatják saját valutájukat a másikéra.
Jelenleg minden cégnek először dollárt kell vásárolnia, és csak azután válthatja át a másik valutájára az ügylet fedezetét, ami extra költséggel jár.
2.
A BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és
Dél-Afrika) is azt tervezik, hogy az egymás közötti
kereskedelemben saját valutáikat fogják használni
A
BRICS országok erőfitogtatása folytatódik. A köztük létrejött
új egyezmény saját valutáikat erősíti a dollár helyett.
Egy indiai
hírcsatorna a
következőket írta:A BRICS öt feltörekvő országa (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) nagyobb gazdasági momentumot remél a két egyezménytől, amelyek a BRICS országok közötti kereskedelmet hivatottak támogatni.
A két egyezmény, amelyeket az öt ország vezetői egyszerre írtak alá, lehetővé teszi a helyi cégeknek, vállalkozásoknak, hogy saját valutáikban kereskedjenek egymással, nyilatkozta Sudhir Vyas, az indiai külügyminisztérium gazdasági kapcsolatok államtitkára.
Az egyezményektől a BRICS országok közötti kereskedelem volumenének növekedését várják, ami 28%-kal emelkedett az elmúlt néhány év során, de a jelenlegi 230 milliárd dolláron még messze elmarad az öt gazdasági nagyhatalom teljes potenciáljától.
3.
Orosz-kínai valuta megállapodás
Oroszország
és Kína már
több mint egy éve saját valutáikban kereskednek egymással. A két
ország vezetői egyre erőteljesebben támogatják egy új globális
tartalékvaluta bevezetését és mindkét nemzet eltökélt szándéka
a dollár hatalmának megtörése.
4.
A kínai valuta növekvő használata Afrikában
Melyik
ország ma Afrika legfőbb kereskedelmi partnere? Elárulom, hogy nem
az Egyesült Államok.
2009-ben Kína
lett Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere és
egyre agresszívabban szorgalmazza saját valutája használatát a
déli kontinensen.
Az
Afrika legnagyobb bankjának számító Standard
Bank a
következőket írta:Úgy képzeljük, hogy Afrika és Kína legalább 100 milliárd dollárnak megfelelő kereskedelmi forgalmat fog renminbi-ben bonyolítani 2015-ig, ami több mint a 2010-re vonatkozó teljes bilaterális kereskedelmünk volumene.
Kína
eltökélte a nemzetközi kereskedelem átformálását. Jelenleg
70.000 kínai cég bonyolítja határon túli kereskedelmét a kínai
valutában.
5.
A Kína és az Egyesült Arab Emirátusok közötti megállapodás
Kína
és az Egyesült
Arab Emirátusok megállapodtak,
hogy dollár helyett saját valutáikban folytatják az egymás
közötti olajkereskedelmet.
Az
Egyesült Arab Emirátusok nem számít nagyjátékosnak az
olajtermelésben, de a lépés mindenképpen veszélyezteti az
olajdollár rendszert. Mi történik, ha más olajtermelő országok
is kedvet kapnak a lépéshez?
6.
Irán
Irán
hozta a legagresszívabb intézkedéseket a dollár kereskedelmi
fizetőeszköz státuszának megdöntése érdekében. India például
részbenarannyal
fog fizetni az
Irántól vásárolt olajért.
Az
Egyesült Államok és Irán közötti feszültség enyhülésére
nem sok remény van a közeljövőben, ezért elég valószínű,
hogy Irán továbbra is mindent megtesz az Egyesült Államok
gyengítése érdekében.
7.
A kínai-szaúdi kapcsolatok
Melyik
ország vásárolja a legtöbb olajat Szaúdi-Arábiától? A válasz
ebben az esetben sem az Egyesült Államok, hanem Kína.
Kína 1,39
millió hordó olajat
vásárolt Szaúdi-Arábiától februárban, ami 39%-os emelkedést
jelent az egy évvel korábbi mennyiséghez képest.
Szaúdi-Arábia
és Kína összefogtak egy új olajfinomító megépítése érdekében
Szaúdi-Arábiában, és a két ország vezetői mindent megtesznek a
köztük folyó kereskedelem bővítése érdekében.
Mennyi
ideig áll még ki Szaúdi-Arábia az olajdollár mellett, ha
legfontosabb ügyfele, Kína más irányba megy? Ez egy nagyon fontos
kérdés.
8.
Az ENSZ is egy új globális tartalékvaluta bevezetését
szorgalmazza
Az ENSZ több
olyan jelentést is kiadott, amiben a dollár, mint tartalékvaluta
leváltását javasolja. Alább például egy olyan globális
tartalékrendszerről ír, amiben a dollár már nem játszana
főszerepet:Létrehozhatnánk egy új globális tartalékrendszert, amelyben már nem az amerikai dollár lenne az egyetlen tartalékvaluta.
9.
Az IMF is egy új globális tartalékvaluta mellett érvel
A
Nemzetközi Valutaalap is számos jelentést adott ki, amelyekben az
amerikai dollár leváltását javasolja egy új világvalutára.
A „Tartalék
felhalmozás és a nemzetközi monetáris stabilitás” című,
egy korábbi tanulmányában, az IMF egy új, „Bancor” nevű
globális valuta bevezetéséről ír, amit egy új globális
központi bank bocsátana ki:
Egy
új globális központi bank által kibocsátott Bancor,
mint globális valuta, a gazdaság stabil, értékőrző alapja
lehetne, ami nem egy konkrét ország gazdasági helyzetéhez
kötődik. A kereskedelem és a pénzforgalom gyors növekedésével
és a globális integráció erősödésével egy ilyen szélesebb
perspektívára van szükség a növekedés fenntartásához.
10.
Szinte az egész világ gyűlöli az Egyesült Államokat
Az
Egyesült Államok iránti érzelmek szinte az egész világon
negatívak, és ezt a tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Néhány
évtizeddel ezelőtt a világ nagy része még ennek az ellenkezőjét
gondolta. Aki kételkedik a változásban, utazzon el néhány helyre
a világban. Sok amerikai, főleg Európába utazva, inkább
kanadainak vallja magát utazás közben, mert így pozitívabb
fogadtatásban reménykedhet.
Amennyiben
Amerika népszerű lenne, talán még lenne némi esély a dollár
státuszának megőrzésére, de a helyzet ennek éppen az
ellenkezője.
Mi
történik tehát, ha a dollár tartalékvaluta státusza megszűnik?
Michael
Payne nemrégiben
megjelent cikkében erre próbál rávilágítani:A dollár hanyatlása radikális változást jelent majd az amerikai életstílus szempontjából. Amikor ez a gazdasági cunami eléri az Egyesült Államokat, a 2008-as válság egy aprócska hullámnak tűnik majd. Az amerikai életstílus szempontjából igen kellemetlen változásokat hoz majd, a hihetetlen mértékben elszabadult infláció, a magas jelzálog és hitelkamatok növekedése valamint az élelmiszer, ruha és benzin áremelkedések miatt. Az élet minden területére negatívan hat majd.
A
legtöbb amerikai nincs tisztában azzal, hogy az Egyesült
Államokban még mindig mennyire olcsó az üzemanyag a világ más
részeihez képest. Európa egyes országaiban kétszer annyiba kerül
a benzin, mint az USA-ban. Persze, igaz, hogy az adónak is komoly
szerepe van ebben, de leginkább a dollár olajkereskedelmi
fizetőeszköz státuszának tudható be.
A
világ olajfogyasztásának egynegyedét az Egyesült Államok
használja fel. Az egész amerikai gazdaság az olcsó üzemanyagtól
függ, hiszen az áruknak óriási távolságokat kell megtenni.
Mi
lesz, amikor az üzemanyagárak a mostani kétszeresére emelkednek?
Emellett
a dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése a kormányadósság
fenntartásának jelentős drágulását is jelenti majd.
Egyelőre
még mindig komoly kereslet van az amerikai állampapírok iránt,
hiszen a világ országai kénytelenek jelentős mennyiségű
dollártartalékkal rendelkezni a nemzetközi kereskedelem miatt.
Mi
történik, ha ez megváltozik?
Mi
történik, ha hirtelen elapad a világ dollár iránti étvágya?
Természetesen
ezek a változások nem egy nap alatt fognak bekövetkezni, de ha
egyszer elkezdenek felgyorsulni az események, az apró változások
hirtelen lavinává duzzadhatnak.
Európa összeomlását az egész világ megérezné
Forrás: The
Economic Collapse
Az
eurozóna munkanélküliségi rátája jelenleg 10,7%, ami a
legmagasabb érték az euró bevezetése óta, pedig az előző
válság során soha nem emelkedett 10,2% fölé. Éppen
csakbejelentették,
hogy az eurozóna válságban van és a munkanélküliség máris
rekord magasságokba emelkedett. Mi lesz később?
Úgy
tűnik Európa gondjai ezzel csak elkezdődtek. Az európai szuverén
adósságválság tovább mélyül és egy újabb globális válság
van a láthatáron. Az EU lakossága és bankrendszere összességében
nagyobb, mint az Egyesült Államoké és több Fortune 500 cég
működik területén. Európa pénzrendszerének összeomlását az
egész világ megérezné.
A
munkanélküliségi adatok bizonyos országokban megdöbbentőek.
A
fiatal munkavállalókra vonatkozó adatok ennél is elszomorítóbbak.
Görögországban
a 25 év alattiak 48,1 százaléka Spanyolországban pedig 49,9
százaléka van munka nélkül.
A
háttérhatalom egyelőre nem hagyta, hogy Görögország és a főbb
európai bankok csődbe menjenek, de egyre több jel mutat arra, hogy
a „leszámolás napja” közeledik.
Az
Európai Központi Bank például néhány napja bejelentette, hogy
európai bankoktól nem fogad el biztosítékként görög kötvényt.
Számos
nagy európai bank jelentett hihetetlenül magas, nem várt és a
görög adósságból eredő veszteséget. A Reuters a
következőket írja:A görög adósságválság sebei újra felnyíltak, amikor számos európai bank kénytelen volt komoly veszteséget elkönyvelni csütörtökön, miközben vezetőik arra figyelmeztettek, hogy a régió ingatag pénzügyei továbbra is fenyegetik a gazdasági növekedést és az eredményeket.
Franciaországtól Németországig, Nagy-Britanniától Belgiumig, a régió négy legnagyobb bankja összesen 8 milliárd euró veszteséget jelentett be a múlt évre, görög kötvényeiknek köszönhetően.
„1929 óta nem voltunk ilyen komoly bajban gazdaságilag,” nyilatkozta Jean-Paul Chifflet, a Credit Agricole elnöke.
A
Nemzetközi Swaps és Derivatíva Szövetség
úgy döntött, hogy a görög adósság-megállapodás nem
eredményez kötvénykockázat swap (CDS) kifizetéseket. Ennek
következtében a magán kötvénytulajdonosok nem igen lesznek
hajlandóak önként elfogadni a küszöbön
álló adósságcsere-megállapodást.
(http://index.hu/marciusban_indul_a_gorog_adossagcsere/)
Ez
a döntés komolyan megingatja a kötvénykockázati swapokba vetett
bizalmat. Végtére is elsődleges céljuk, hogy „biztosítékot”
szolgáltassanak arra az esetre, ha valami közbejön. Ha azonban nem
fizetnek, amikor szükség lenne rá, mire jók?
A
német szavazóknak elege van abból, hogy fekete lyukakba öntsék a
pénzüket. Egy mostanában végzett közvélemény kutatás szerint
a németek nagy része ellenzi az újabb görög mentőcsomag(ok)
lehetőségét.
Nem
egy német politikus egyértelművé tette álláspontját az
ügyben. Hans-Peter
Friedrich,
német belügyminiszter a következőket nyilatkozta a Spiegel által
készített interjúban:„Görögország esélyei arra, hogy lábra álljon és ismét versenyképes gazdaság lehessen, sokkal nagyobbak a monetáris unión kívül, mint annak részeként,” mondta, hozzátéve, hogy a kényszer kilépést nem támogatja. „Nem arról beszélek, hogy Görögországot ki kell rúgni, hanem olyan ösztönzéseket kell létrehozni, hogy a kilépés ellenállhatatlan opció legyen.”
A
görög médiában számos olyan cikk jelent meg, amely Angela
Merkelt Hitlerként ábrázolja. A mentőcsomagokat ellenző
szélsőbaloldali politikai pártok egyre népszerűbbek, az emberek
dühe pedig folyamatosan nő.
A Guardian a
következőket írta:Athén utcáin egyre érezhetőbb a németellenesség. Az egyik görög lap a legtöbb ellenszenvet Angela Merkelre irányítja, nácinak csúfolva a főkancellárt az újság címlapján.
A 40 éves Niki Fidaki azt mondja a görögök az adóemelések és a közszolgáltatások csökkentése miatt dühösek leginkább Németországra és a trojkára. „Az embereknek nincs pénzük ekkora adóra. A fizetésem kevesebb lett, de több adót kell fizetnem. Én még szerencsés vagyok, mert a barátaim felének munkája sincs. A görögök azt utálják, hogy még több pénzt kérnek tőlünk, de nincs. Az embereknek nincs munkája és nincs pénzük, hogy gondot viseljenek a gyerekeikről.”
A
hangulat fokozatosan romlik az országban, már nem kell sok ahhoz,
hogy beteljen a pohár. Az eurozóna egy igazi lőporos hordó.
Miért
tűnik úgy, hogy az Egyesült Államok jobb helyzetben van a jelen
pillanatban? Az egyik fő ok a megszorító intézkedések hiányában
keresendő. Egyelőre Barack Obama állja a hamis jólét költségeit,
azzal, hogy óránként 150
millió dollárt vesz
kölcsön a gyerekeinktől és az unokáinktól.
Természetesen
ez az őrült költekezés csak még nagyobb összeomlást eredményez
majd a maga idejében, de a legtöbb ember úgy tűnik, nem aggódik
efelől. Néhány számadat javult és ez elég.
Figyeljük
Európát, mert Amerika ugyanarra veszi az irányt!
Előrevetített PIIGS fosztogatás: 3233 tonna arany
Forrás: ZeroHedge
Bár
a fővonalas médiában nem sokat hallani róla, az elmúlt 48 óra
legfontosabb híre kétségkívül az volt, hogy szuverenitása és
még néhány számára fontos dolog elvesztése mellett, a görög
lakosság aranykészletének is búcsút mondhat hamarosan, méghozzá
teljesen törvényes módon, hiszen az ország élére felülről,
választások nélkül elhelyezett bankár vezetők önkényesen
megváltozatták az alkotmányt, ami ezt a lépést lehetővé teszi.
Az új alkotmány feljogosítja az ország hitelezőit (értsd:
fizetésképtelen európai bankok), hogy megszabadítsák
Görögországot aranytartalékától, ami az Arany Világtanács
adatai szerint legalább 111,6 tonnát jelent.
A
kör bezárul, az európai periféria banki intervenciója elérte
célját: az arany elkobzását. Mégis mennyi aranyat rabolhatnak a
banki oligarchák? (Hihetetlen mennyi weboldal gondolta, hogy az
arany érinthetetlen, mivel azt regionális és országos bankok
őrzik és ezért olyan erős az euró. Sajnos nem így van és erre
nem is kell más bizonyíték, mint az arany várható lefoglalása
és átvándorlása olyan országokba, ahonnan az soha többé nem
tér vissza.)
Ahogyan
azt az Arany
Világtanács legújabb adataiból láthatjuk
a PIIGS országok, akikre valószínűleg a görögökéhez hasonló
sors vár, várhatóan 3234 tonna aranytól lesznek kénytelenek
megválni, ha a fenti lépés valóban bekövetkezik. Erre annál is
inkább megvan az esély, mivel a várható alkotmánymódosítások
a következő fontos lépés, a magánkézben lévő
aranybefektetések beszolgáltatásának elrendelését is nyilván
megkönnyítik majd.
Mennyi
pénzről beszélünk? Mai áron körülbelül 185 milliárd
dollárról (138 milliárd euró). Természetesen mire a piac észbe
kap, és rájön mi történik, a sárgafém spot ára sokkal
magasabb lesz. Az is lehet persze, hogy sokkal alacsonyabb, értsd
rögzített, hiszen az aranypiac nem tudni meddig lesz még nyitott,
amikor is visszatérnek a Roosevelt féle aranyelkobzás és
árrögzítés napjai.
Az
alábbi táblázatban a 40 legtöbb arannyal rendelkező ország
aranykészletét láthatjuk tonnában és tartalékuk százalékában.
Szegény Írország mindössze 6 tonnájával lecsúszott a listáról.
(Magyarország 3 tonnájával pedig…)
Soros erőszakos tüntetéseket és pénzügyi összeomlást jósol, kemény fellépéssel a kormánytól
Forrás: Infowars.com
Bár
a jelen körülmények között nehéz pontosan megjósolni
rövidtávon mi vár ránk, időnként bepillantást nyerhetünk a
színfalak mögé egy-egy bennfentes segítségével. Soros György
tud egyet, s mást az elit dolgairól és a destabilizációs
folyamatról. Volt része megtapasztalni mindkét oldalt, a náci
megszállástól, valuták megbuktatásáig sok mindenben részt vett
már, így nem szabad figyelmen kívül hagyni nyilatkozatait,
függetlenül azok céljától.
Figyelembe
véve milyen befolyással és rálátással rendelkezik gazdasági és
politikai körökben, ha valaki, akkor ő biztosan tudja, mire
számíthatunk.
A
„2008-as
összeomlás és mit jelent ez Sorosnak”
című
könyvében arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi csapdából nincs
kiút, mindegy mit tesz a kormány.„Mit jelent egy korszak vége? Szerintem a relatív stabilitás hosszú korszakának végét jelenti, aminek alapját az Egyesült Államok nagyhatalmi szerepe és a dollár tartalékvaluta státusza szolgáltatta. Szerintem most a politikai és pénzügyi bizonytalanság korszaka kezdődik, amit remélhetőleg az új világrend felemelkedése követ.”Mindössze négy évvel később, Soros szerint a könyvében említett bizonytalanság előtt állunk. A Daily Beast a következőket írja:
A most 81 éves Soros 60-éves karrierje során először beismeri, nem tudja, mit tegyen. „Nehéz tudni mi a helyes út, ismerve a fellendülés éveiben okozott károkat,” mondja Soros. A befektető nem hajlandó semmilyen információt megosztani jelenlegi portfoliójáról, nehogy valaki azt higgye ebből is pénzt akar csinálni.
…
Puhánnyá vált a híres shortoló? Hát, igen. Harmincharmadik emeleti sarokirodájában ülve, a davosi fórumra készülve, jobban aggódik a túlélés, mint vagyona sorsa miatt. „Ilyen időkben a túlélés a legfontosabb,” mondja bagolyszerű szemüvege mögül. Kijelentésével nem eszközeink védelmére céloz. Úgy érti, próbáljuk meg elkerülni a katasztrófát. Véleménye szerint a világ a modernkori történelem legveszélyesebb korszaka előtt áll, „gonosz” korszak előtt.
Európa fokozatosan konfliktusokkal tarkított káoszba süllyed. Az Egyesült Államokban utcai zavargások, felkelések várhatók, amire a kormány brutális eszközökkel és a szabadságjogok megkurtításával válaszol majd. Az egész globális gazdasági rendszer összeomolhat.
…
„Nem tudok vidám hírekkel szolgálni. Karrierem során még soha nem volt szerencsém ilyen súlyos és nehéz helyzethez,” nyilatkozta Soros a Newsweek-nek. „Nagyon nehéz idők várnak ránk, amit sok szempontból a 30-as évekhez hasonlíthatunk. A fejlett világban tapasztalható általános lassulás egy teljes évtizednyi stagnálással vagy még rosszabbal fenyeget. A legoptimistább forgatókönyv szerint is deflációs környezet lesz uralkodó, a legrosszabb esetben pedig összeomlik a pénzügyi rendszer.”
Soros múltbeli tapasztalataira támaszkodva azt mondja, hogy a globális gazdasági válság annyira lesz súlyos és megjósolhatatlan, mint a kommunizmus bukása. „A szovjet rendszer összeomlása egy rendkívüli esemény volt és most hasonló eseményeket tapasztalunk a fejlett országokban, anélkül, hogy igazán felfognánk mi is történik valójában.”
…
Az emberek dühének erősödésével elkerülhetetlenek a további tüntetések az Egyesült Államokban. „Igen, igen, igen,” mondja Soros szinte jókedvűen. A lázongásokra adott válasz károsabb lehet, mint maga az erőszakhullám. „Ez tökéletes ürügyet szolgáltat majd arra, hogy miért vet be a kormány kemény eszközöket a rend helyreállítására, ami extrém esetben egy politikailag elnyomó rendszer kialakulásához vezethet, ahol az emberek egyéni szabadságát korlátozzák. Ez teljesen ellentétben áll az Egyesült Államok hagyományaival.”
A
Soros által előrevetített forgatókönyvek nem hangzanak túl
pozitívan.
Az
őt ért kritikáktól függetlenül Soros tudja, mit beszél.
Kapcsolatban áll a világ gazdasági, pénzügyi és politikai
nagyjátékosaival. Soros a rend teljes felbomlását is
elképzelhetőnek tartja az Egyesült Államokban, tüntetéseket,
erőszakot és pénzügyi összeomlást vár, amire a kormány
elnyomása lehet a válasz.
Nincs
jobb tanácsa, minthogy fussunk fedezékbe. Szerinte az ár jön és
senki sem állíthatja meg.
India arannyal fizetne az iráni olajért?
Forrás: Debka.com
India
lehet az első ország, amelyik dollár helyett arannyal fizetne az
Irántól vásárolt olajért, a DEBKAfile titkosszolgálati és
iráni forrásai szerint. A forrás úgy gondolja, Kína hamarosan
követheti India példáját. India és Kína együttesen napi 1
millió hordó olajat vásárolnak, vagyis Irán 2,5 millió hordós
teljes exportjának 40%-át. Mindkét ország aranynagyhatalomnak
számít.
Az
aranyra történő átállással Új Delhi és Peking lehetővé
tenné Teherán számára, hogy a központi banki eszközeire váró
befagyasztást és az EU külügyminiszterek által 23-án elfogadott
embargót megkerülve kereskedjen. Az iráni olajexport körülbelül
20%-át jelenleg az Európai Unió vásárolja fel.
A
fent említett hihetetlen nagyságú tranzakciók hatására az arany
árfolyama valószínűleg tovább emelkedik, a dolláré pedig
tovább gyengül majd a világ piacain.
Az
Irán második legnagyobb ügyfelének számító India évi 12
milliárd dollár értékben vásárol iráni nyersolajat. A forrás
szerint Delhi a tranzakciókat két állami tulajdonú bankon
keresztül végzi majd: a kalkuttai UCO bankon, amelynek az indiai
kormány és a Reserve Bank of India a tulajdonosa, valamint
Törökország hetedik legnagyobb, szintén állami tulajdonban levő
bankján keresztül.
A
múlt hét során indiai delegáció járt Teheránban, hogy a
fizetés részleteit megbeszéljék az új szankciók tükrében. A
két fél megállapodott, hogy az olajért részben japán jenben
részben rúpiában fizetnének. Az aranyfizetésre való átállást
titokban tartották.
A
lépéssel India csatlakozik Kínához, megkerülve az Egyesült
Államok kezdeményezésére bevezetett és az EU által is
elfogadott szankciókat az iráni olaj és gazdaság ellen.
Törökország a múlt hét során nyilvánosan is bejelentette, hogy
csak akkor fogadja el az Irán elleni szankciókat, ha azokat az ENSZ
Biztonsági Tanácsa szavazza meg.
Az
EU döntés értelmében a tagállamoknak mostantól tilos új
olajszállítási megállapodásokat kötni Iránnal, majd július
1-től a már meglévő szerződéseket is fel kell mondaniuk, így
attól kezdve a tilalom a teljes Unióra és az Egyesült Államokra
is érvényes lesz. Az EU külügyminiszterek az olajszállítmányokkal
kapcsolatos tranzakciók kezelését végző iráni központi bank
eszközeinek befagyasztásáról is döntöttek.
Ugyanakkor
a szankciók által Iránra mért gazdasági csapások erejét
jelentősen csökkenteni fogják a török és indiai bankokon
keresztül végzett ügyletek. Kína pedig semmilyen formában nem
kíván csatlakozni az Irán elleni szankciókhoz.
A
DEBKAfile titkosszolgálati értesülései szerint Teherán Kínával
és Oroszországgal is alternatív, dollármentes pénzügyi
megoldásokat dolgozott ki az olajszállítmányok kifizetésére,
Peking és Moszkva pedig mindent megtesznek a részletek titokban
tartása érdekében.
India is csatlakozik a dollármentes zónához
Forrás: Zerohedge
Két
hete arról
írtunk,
hogy bár az Egyesült Államok és Európa úgy tesz, mintha minden
rendben lenne, és nem lennének likviditási gondjaik, Ázsiát nem
lehet becsapni. Aki töprengett már azon, hogyan fog kinézni a
dollár tartalékvaluta státuszának megszűnése, egyik olvasónk
szerint „nem durranással, hanem nyöszörgéssel” jön el. Jelen
esetben pedig egy egész sor kétoldalú megállapodással, amint
arról ezek a cikkek is bizonyságot tesznek: Kína
és Japán kihagyják a dollárt, Kína
és Oroszország elhagyja a dollárt a két ország közötti
kereskedelemben, Kína
és Irán dollármentes olajkereskedelme, India
és Japán 15 milliárd dolláros egyezménye valamint Irán
és Oroszország dollár helyett riálban és rubelben kereskednek.
„India
és Irán megállapodtak, hogy évi 12 milliárd dolláros
olajkereskedelmüket mostantól rúpiában folytatják, a szankciók
miatti több mint egyéves fizetési gondokat követően, tudtuk meg
egy kormányforrásból pénteken.”
Tehát,
hogy összefoglaljuk a helyzetet: Japán, Kína, Oroszország, India
és Irán, a legnagyobb energiatermelők és leg termőképesebb
nemzetek a világon, fokozatosan felhagynak a dollárban történő
kereskedelemmel egymás között. Ezeket a kétoldalú
megállapodásokat minden bizonnyal fokozatosan kiterjesztik majd más
országokra is, hála Barack Obama külpolitikájának, ami sarokba
szorította őket, így nem is maradt más választásuk, mint
alternatív, dollármentes megoldás után nézni.
Ezt
leszámítva a dollár még mindig a világ tartalékvalutája, csak
ki tudnánk számolni valahogy, hogy mennyi képzeletbeli pénzt kell
fizetni, a „fejlett világbeli” képzeletbeli biztosítékokért.
A Reuters a
következőket írja India csatlakozásáról a dollármentes
klubhoz:India küldöttsége Teheránba érkezett, hogy megtárgyalják a két ország közötti fizetéseket, majd végül az indiai rúpia használatában egyeztek meg.
„Az Iráni Központi Bank számlát nyit egy indiai bankban az importért járó fizetések fogadására,” közölte a forrás, aki közvetlen információval rendelkezik az ügyben. „A rendszer rövid időn belül életbe lép.”
A forrás nem nevezte meg a szóban forgó bankot, de egy másik forrás szerint az UCO bank lehet az egyik jelölt, mivel semmilyen amerikai érdekeltséggel nem rendelkezik.Szóval milyen ország is ez az India?
Csupán a világ negyedik legnagyobb olajtermelője, fogyasztásának 12%-át veszi Irántól, azaz napi 350-400 ezer hordót, amivel Kínát követve ők Irán második legnagyobb olajvásárlói. Washington azonban még szorosabb pénzügyi szankciókat vezetett be Irán ellen és azt akarja, hogy Ázsia, Teherán legfontosabb olajpiaca, csökkentse olajimportját, hogy ezzel nyomást gyakoroljon a muzulmán országra, atomprogramjának lassítását remélve a lépéstől.Az Európa bejáratának szerepét betöltő Törökországról se feledkezzünk meg (akik nagyon dühösek mostanában).
Törökország és Irán csütörtökön megállapodtak, hogy bővítik pénzügyi kereskedelmüket egymással és fokozatosan megerősítik banki kapcsolataikat.Amikor a dollár elbukik, és a valutát leértékelik, elkezdődhet a barterezés:
Rahul Khullar, India kereskedelmi államtitkára elmondta, hogy küldöttsége megpróbál olyan megoldást találni Iránnal, amivel megkerülhetik az Egyesült Államok szankcióit és megvédhetik olajellátásukat és elősegíthetik az indiai exportot.
A kormányforrás szerint Irán beleegyezett, hogy növeli indiai importját, aminek összege 2,7 milliárd dollár volt a tavalyi év során. Fontos import termék a sajtolt olajtermékek melléktermékei, a rizs és a tea.
„A megállapodás némiképp megvédi Iránt az árfolyam ingadozásoktól,” mondta a forrás.A helyzet iróniája, hogy a fent említett szankciókkal és embargóval az Egyesült Államok és Európa lábon lövi magát, mert az intézkedés új utakat nyit az érintett országok számára, amit nem lehet nyílt ellenállásnak nevezni. Az ázsiai dollármentes klub országai így több nyersolajhoz juthatnak és olcsóbban, miközben monetáris kapcsolatuk szomszédaikkal erősödik, és egyre kevésbe függnek a világ leáldozóban levő tartalékvalutájától.
Az Egyesült Államok számára rendkívül fontos, hogy Ázsia támogassa Irán elleni szankcióit, hiszen Irán napi nyersolaj exportjának több mint felét ők veszik meg. Az Európai Unió elvileg elfogadta, hogy január 23-tól tilalmat vezet be az iráni nyersolaj importra.
Az iráni nyersolaj legnagyobb felvásárlójának számító Kína visszautasította a washingtoni szankciókat, mivel ezzel szerinte az Egyesült Államok túllépi hatáskörét, és az ázsiai nagyhatalom nem kívánja veszélyeztetni a számára oly fontos importot az OPEC második legnagyobb olajtermelőjétől.
A
szükség lehet a legtöbb dollármentes megoldás szülőanyja, de
az biztos, hogy a szükség szülőatyja Barack Obama.
Káoszból rend: Az IMF globális mentőakciója Európáért
Forrás: The
Daily Bell
A
világ vezető lapjai és hírcsatornái, köztük a Telegraph, a
Guardian és a Montreal Gazette (de ide sorolhatnánk szinte az
összes magyar médiumot is) megírták a Christine Lagarde által
festett helyzetjelentést az európai válságról:Az IMF azt akarja, hogy a világ mentse meg Európát… Christine Lararde, az IMF elnöke azt hangoztatja, hogy a jelenlegi egyre súlyosbodó válságot csak együttes erővel lehet legyőzni. Az európai pénzügyi válság „eszkalálódik” és olyan súlyossá vált, hogy azzal az eurózóna tagállamok nem képesek egyedül megbirkózni. Úgy tűnik a brit adófizetők mégiscsak részt vesznek az IMF által nemzetközileg koordinált mentőakcióban. Kézzelfogható tettek hiányában a világ a 30-as évekhez hasonló válságba süllyedhet.
Az
elit forgatókönyvéhez hűen, Christine Lagarde, IMF vezér
bejelentette, hogy az eurózóna és talán maga az euró
megmentéséhez világméretű összefogásra van szükség.
A
reakció várható volt, hiszen tökéletesen illik az elit
stratégiájába, aminek lényege egy globális válság kialakítása,
hogy azután megoldásként egy még szorosabban központosított
hatalmat vezethessenek be. A globális kormányzás felállítása
során némi veszteség elkerülhetetlen.
Természetesen
az elit szeretné megtartani az EU-t, sőt legfőbb szándéka annak
kibővítése, de az alternatív forgatókönyvnek is megvannak a
maga előnyei. Káoszból rend.
Itt
lép a képbe az IMF. A Nemzetközi Valutaalap színrelépése nem
meglepő, hiszen pont a globális kormány előkészítése céljából
hozták létre az II. Világháború után. Modernkori történelmünk
tulajdonképpen nem más, mint az egymást követő háborúk és
gazdasági válságok története, amelyek mind a szorosabb
társadalmi, politikai és gazdasági hatalom megvalósulása felé
hajtják a világot.
Ezt
„irányított történelemnek” nevezzük, mert nemcsak a várható
eredmények, de az azokat előidéző események is előre láthatóak.
Shakespeare szavaival élve: „Színház az egész világ,
és színész benne minden férfi és nő.”
Természetesen
Shakespeare nem arra gondolt, hogy világunkat egy maroknyi ember
felülről irányítja, de a XIX. és XX. századra már ez volt
jellemző.
A
háború és a központi bankrendszeren alapuló gazdaság kettős
fegyverének segítségével a londoni City-ben székelő hatalmi
elit és washingtoni, Tel-avivi és vatikáni leányvállalatai
lépésről lépésre haladnak a globális kormányzás felé.
Különböző
félelemkeltő hadjáratok segítségével az elit megpróbálja
rávenni a középosztályt, hogy hatalmát, gazdagságát és
szabadságjogait önkéntesen adja át az erre a célra felállított
globális mechanizmusnak. Az egyik ilyen, mindent átszövő
intézmény a központi bankok által pénzelt ENSZ. Az IMF is nagyon
fontos része ennek a mechanizmusnak. Néhány további szemelvény a
média által festett képből:Christine Lagarde azután szólalt fel az eurózóna megmentését célzó intézkedések ügyében, miután kiderült, hogy egyes európai országok nem akarják támogatni az egységes valuta megerősítését célzó új európai egyezményt. Magyarország és a Cseh Köztársaság nem sok hajlandóságot mutat az egységes európai adózást bevezető új egyezmény aláírására. David Cameron már megvétózta a brit részvételt. Az IMF vezér „igen borúsnak” ítélte a helyzetet.
„Nincs olyan gazdaság a földön, legyen az szegény, fejlődő, közepesen vagy nagyon fejlett, amelyik immunis lenne a kialakult és egyre súlyosbodó válsággal szemben,” nyilatkozta Christine Lagarde. „Ha a nemzetközi közösség nem képes együttműködni, a gazdaságra az összehúzódás, növekvő protekcionizmus és elszigetelődés vár.”
„Pontosan ez történt a harmincas években és nyilván senki nem szeretné, hogy ismét átéljük azokat az eseményeket, melyek az akkori válságot követték,” nyilatkozta hozzátéve, hogy „ez a válság túl nagy ahhoz, hogy néhány ország képes legyen leküzdeni. Minden ország és régió együttműködésére szükség van.”
Láthatjuk,
az IMF vezér elég félreérthetetlenül fogalmaz. Bár úgy
gondoljuk a válság nem a véletlen műve, a jelen helyzetben ez
tulajdonképpen irreleváns. Amikor egy válság vagy háborús
helyzet már kialakult az események szinte maguktól követik
egymást. Az elitnek csak meg kell ragadni a kínálkozó
lehetőséget.
Mrs.
Lagarde hűségesen játssza a neki szánt szerepet. Az euró
válságot a gordiuszi csomóhoz hasonlította, aminek kioldásához
Nagy Sándor kardjára van szükség. „A középen állókkal
kezdődik, majd az egész nemzetközi közösség részvétele is
szükségessé válik, valószínűleg az IMF irányításával.”
Az
IMF előre gondolkozik, tudva, hogy az európai és Európán kívüli
országok kénytelenek lesznek még több pénzzel hozzájárulni a
helyzet megoldásához, a pénzek pedig az IMF-en keresztül
folynának be természetesen. „Jelenleg tárgyalások folynak és
szerződések készülnek az alap és a tagok között arról, hogy
mennyi pénzre lesz szükség a válság megoldásához,”
nyilatkozta az IMF egyik szóvivője.
Így
épül a világkormány. Hirtelen az IMF, aminek az elit amolyan
globális központi banki szerepet szán, az EU megmentésére tett
erőfeszítések vezetőjévé, koordinátorává lépett elő.
Megjegyeznénk, hogy sem az EU sem az euró nem szorul segítségre.
A (99% számára) legjobb és legegyszerűbb megoldás az lenne, ha
mindkettőt veszni hagynák. A világ egy rövid időre megállna,
majd összeszedné magát és menne tovább.
Mint
tudjuk azonban, káosz nélkül nincs központi hatalom, központi
hatalom nélkül pedig nincs globális kormány. A folytatást
ismerjük.Minden jel a káosz felé mutat
Forrás: msn
Money
A
szigorú megszorító intézkedések, különösen Európában tovább
rontják az amúgy is nehéz gazdasági körülményeket. A
történelem azt mutatja, hogy ezt általában a polgári
elégedetlenség és tiltakozó megmozdulások követik.
Nem
kell messzire visszamenni az időben, hogy az ember rájöjjön: a
társadalmunkat összetartó erő szétesőben van. Ráfoghatjuk a
több éve tartó gazdasági viharra, a bizonytalanságra, az egymást
egyre gyorsabb ütemben váltó növekvő és csökkenő
tendenciákra, a munkanélküliségre vagy arra, hogy a pénzügyi
függetlenség egyre több ember számára elérhetetlen álommá
vált. A legtöbb ember, megkockáztatom 99%-unk számára a mai
társadalmi rend igazságtalan leosztásnak tűnik. Amerikában az
emberek egyre dühösebbek. Politikai beállítottságtól függően
ki-ki az egyik pártot gyűlöli, a másikkal pedig elégedetlen és
ez nemcsak Amerikára igaz.
A
világon az év első felében végigsöpört arab-tavasz a
közel-keleti és afrikai rezsimek ellen irányult, legutóbb pedig
Vlagyimir Putyin ellen lázadtak fel országa lakói. Kínát
megfojtják az egyre emelkedő fogyasztói árak, mások ugyanott a
lakásárak zuhanása miatt aggódnak. Ami miatt viszont a legtöbb
közgazdász igazán aggódik mostanában az az Európában
tapasztalható nyugtalanság. Nyugtalanság, ami könnyen erősebb
indulattá alakulhat, és ami az egész globális gazdaságot
érzékenyen érintheti, még mélyebb válságba taszítva az
Egyesült Államokat is 2012-ben.
A
legijesztőbb, hogy sok közgazdász szerint egy újabb válság a
legpozitívabb kilátás ajövőre
nézve. Milyen lehet a legrosszabb eshetőség? Két spanyol
közgazdász megvizsgálta az Európában zajló események
legfontosabb elemét, a már amúgy is túlterhelt emberekre
rákényszerített megszorításokat, és felvázolták milyen
hatással lehetnek ezek az intézkedések a társadalomra és milyen
megmozdulások várhatók. Szerintük minden jel a káosz felé
mutat.
A
káoszelmélet
Jacopo
Ponticelli és Hans-Joachim Voth a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem
közgazdászai az európai kormányok megszorító intézkedéseinek
a társadalomra kifejtett hatásait tanulmányozzák 1919 és
napjaink között. Arra jöttek rá, hogy „a megszorító
intézkedések minden esetben együtt jártak a politikailag motivált
erőszakkal és társadalmi bizonytalansággal” és
bebizonyították, hogy a megszorítások szigorúsága szoros
összefüggésben áll a társadalmi elégedetlenség mértékével.
A rendelkezésre álló adatok segítségével egy káosz métert
állítottak fel, jelölve az egyes időszakokban történt
eseményeket, mint például merényleteket, forradalom kísérleteket,
sztrájkokat, felkeléseket, tüntetéseket. Az adatok azt mutatják,
hogy a káosz mélysége egyenes arányban van a megszorító
intézkedések szigorúságával, az pedig nyilvánvaló, hogy
Európára és hamarosan az Egyesült Államokra is egyre szigorúbb
megszorítások várnak a jövőben. Amit eddig láttunk csak ízelítő
abból, ami előttünk áll. Európa tudna mesélni egyet-mást.
Az
eurózóna válságra tett hivatalos válaszlépések elleni
tüntetések, tömeges közalkalmazott elbocsátások, a
nyugdíjkorhatár felemelése, a villanyszámla alapján
megállapított ingatlanadók, hogy csak néhányat soroljunk,
hozzájárultak a portugál és ír kormányok bukásához, a
politikai vezetés leváltását eredményezték Spanyolországban,
azonkívül Görögországban és Olaszországban technokraták
vették át a hatalmat az ország irányítása felett. Miért? Mert
a történelmet közvetve a gazdaság gyengülése által kiváltott
tiltakozások hajtják, amit a megszorítások, adóemelések és
megvonások tovább gerjesztenek.
Annak
idején az éhséglázadások, a korrupció, az óriási
kormányadósság és az adóterhek megemelése vezettek a Francia
forradalom kitöréséhez [egy kis segítséggel az elittől], ami
XVI. Lajosnak a fejébe került. Az amerikai hazafiak is az
igazságtalan adók miatt indították el harcukat a függetlenségét.
Adolf Hitler hatalomra jutását is a Nagy Gazdasági Világválság
miatt kialakult borzasztóan nehéz körülmények, Németország I.
világháborús adósságának megfizetése és az akkor még
aranyfedezetű pénzrendszerből eredő pénzhiány segítették elő.
Még
semmit nem láttunk az igazi káoszból. A fenti gazdasági nézetek
és a napokban tárgyalt új eurózóna egyezmény alapján
egyértelmű, hogy Európára és a világra nehéz idők várnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése