Mit
szólsz Churchill ezen megdöbbentő idézetéhez?
Churchill
1960-ban, Bernben mondta a következőket: „Németországnak
megbocsáthatatlan bűne a második világháború előtt az volt,
hogy kísérletet tett gazdaságának kiszakítására a
világkereskedelmi rendszerből, és arra, hogy kialakítsa saját
pénzügyi rendszerét, amelyből a pénzvilág nem tud többé
profitálni." A nemzetközi pénzhatalomnak ez az ügynöke
levonta a következtetést is: „Lemészároltuk a gaz
disznót.”
Mint
láthatjátok a II. világégés nem a Németek miatt történt ,
ez is a Bankárkaszt számlájára írható és tették ezt
bűtetlenül százmiliók életét kioltva a rohadék vakolók
eltervezték , és a nemzeteket össze ugrasztva végre is hajtatták
a politikai helytartókkal az élen a lebutított népeket a
mészárszékbe üzték , úgy hogy minden uzsoracivilizációs
bankárt likvidálni kellene , ha volna a pucátokban vér , de ti
csak kamatrabszolgák vagytok , már azt sem tudjátok mi az hogy
szabadság , fotelben ülve kapjátok a napi izgalmat , és
megvárjátok , hogy helyettetek gondolkozva a szátokba adják a
mondanivalótokat a világról , már nem is igen kell becsippezni
benneteket , hisz élő halottak vagytok . Eszitek a mű kajákat
mely megbetegit benneteket , bekapkodjátok a bogyókat , mely a
betegségre volna jó , de azt mem látjátok , hogy a
mellékhatásaik a betegségetek forrásai , és az orvosoknak nem
az a feledatuk , hogy meggyógyítsanak benneteket . Hanem , hogy el
tudják sózni azt a rengeteg gyógyszert az állati gojoknak , kik
már csak beszélő szerszámok , és most azon vannak , hogy
likvidálni kell benneteket mert az erőforrások csak egy milliárd
emberre fedezhető hosszab távra , úgy , hogy kalkuláld be , hogy
a te családod megy a mert feleslegessé váltál a hétmilliárdból
csak egy milliárd maradhat a zsidó fasizmus szerint , és akkor
ezek szapulják a Hitlert , ki uri ember volt ezekhrz képest , hisz
felvirágoztatta németországot a ép az volt a baj , hogy
független pénzügyi birodalmat valósítottak meg , és így nem
lehetett sarcolni őket !!!
Lássátok
be hogy likvidálni kell őket , mert ők nem kegyelmeznek senkinek
ez lesz ám az igazi holokamu . Ha a zsidó fasizmus uralkodik el a
föld országaiban . Minden nemzetnek ki kellene űzni a
cionistáikat az országból , hogy a saját népét meg tudja
védeni a zsidó fasizmustól !!!
Zsidó
kommunisták: Dokumentumok. (c) Michael A. Hoffman. Minden jog
fenntartva
A
színjátszás mesterei.
A
keresztény Oroszország (és fél Európa- a fordító) elleni
holokauszt elkövetői a holokauszt "túlélőinek"
nevezik magukat. A baloldali képek ugyanarról az emberről
készültek két különböző helyzetben. A baloldalon Martin
"Gray"-t látjuk nyugalomba vonulása után. Foglalkozása
az volt, hogy hamis antik tárgyakat adott el hiszékeny vevőknek.
Kezében tömegesen eladott zsebkönyvét tartja "Azoknak,
akiket szerettem" , mely tele van hőstetteivel, mint
szentekhez hasonló "holokauszt túlélő"-éivel, akit
állítólag arra kényszerítettek, hogy a testeket vigye ki a
treblinkai "Gázkamrából". A korábbi kép a fiatal
Grayt mutatja, mint a szovjet NKVD sokszorosan kitüntetett tisztjét
(az NKVD a vad KGB még vadabb elődje), és aki keresztények
millióinak meggyilkolásáért felelős Oroszországban és
Keleteurópában. Még elismert kutatóknak is be kellet ismerniük,
hogy Gray könyve pont olyan hamis, mint az antik tárgyak,
melyekkel kereskedett. De Gray csalása szimbolikusan jellemzi a
többi kommunista hullarablót, akik gyalog menekültek nyugatra
szegénynek álcázva, "holokauszt túlélőkként"
üldözve, és akiket úgy ünnepeltek, mint a világmindenség
szentjeit és mártírjait. Időközben az a holokauszt, melyet ők
végeztek keresztények milliói ellen, tovább csúszik lefele
Orwell memórialyukának sötét világába.
Charles
Dickens Twist Olivér-jének 13. fejezetében megjegyzi, hogy a
zsidó Fagin kimeríthetetlen forrása volt a színjátszásnak és
az álruháknak.
"A kommunista összeesküvés
nemzsidó tagjai Chambers és Hiss voltak... Mindenki más zsidó
volt és velünk jött a
pokolba."
Richard
Nixon elnök mondása 1971-ben, ahogy följegyezte a Fehér Ház
hangszalagja és ahogy a Nemzeti Levéltár elrakta 1999-ben.
Whittaker Chambers és Alger Hiss-re hivatkozik. (Forrás: N.Y.
Times, 1999 október 7 és Newsweek, 1999 október 18,
30.oldal)
"Jogos azt a nagyszámú zsidót kritizálni,
akik, különösen a bolsevik forradalom utáni első évtizedekben
együttműködtek a szovjet kormánnyal más népek
üldözésében."
Michael Mills kutató állítása,
az ausztráliai kormány egy hivatalos személyiségéé (Forrás:
Forward, 2000 március 10)
A princetoni zsidó professzor
Arno Mayer jelentős könyvében "Miért nem sötétedett el az
ég?" azt állítja, hogy az Oroszországi német támadás
azért történt, hogy megsemmisítse a bolsevi (szovjet kommunista)
ideológiát. Nyugaton biztosan nem a németek voltak az egyetlenek,
akik úgy látták, hogy "Szovjetoroszország a zsidóság
diktatúrája".
1920 február 8-án egy fiatal brit
író hasonló megfigyelést írt le az Illustrated Sunday
Herald-ban:
"Nem lehet eltúlozni a nemzetközi és
nagyrészt ateista zsidók szerepét a bolsevizmus kialakításában
és az oroszországi forradalomban."
Ezt Winston
Churchill írta. Noha később eladta lelkét sokkal többért, mint
harminc ezüstpénzért, analízise a szovjet kommunizmus eredetéről
metszően igaz marad.
Churchill kifejezte azt a döntő
meglátást, hogy a zsidó kommunisták bűnei, melyeket németek és
oroszok ellen követtek el, bosszúvágyat ébresztenek az
áldozatokban:
"A szovjet intézményekben a zsidó
többség még meglepőbb. A terror rendszerének túlnyomó, ha nem
tényleg az összes részét zsidók képezték, a különbizottságok
az ellenforradalom leverésére zsidókból, némely esetekben zsidó
nőkből álltak."
"Ugyanez az ördögi zsidó
többség volt jelen Kun Béla rövid terrorrendszerének idején.
Ugyanez volt a helyzet Németországban (különösen
Bajorországban), amikor ez az őrület ideiglenesen uralkodni
tudott a legyőzött német népen."
"... a tény,
hogy sok esetben a bolsevikok általános ellenségessége zsidó
érdekeket és zsidó imahelyeket megkímélt, ahhoz vezetett, hogy
a zsidókat Oroszországban gazemberekkel azonosították, akik most
hatalomra kerültek... Fölösleges említeni, hogy az orosz nép
keblében intenzív bosszúvágy gyűlt össze." (Vége a
Churchill idézetnek).
"... egy levél, melyet XII.
Pius küldött 1919-ben a Vatikánnak, amikor még Eugenio Pacelli
bíborosnak hívták és Münchenben volt pápai nuncius jelenti
helyettesének kellemetlen élményeit bolsevik forradalmárokkal,
akik terrorizálták a katolikus papokat és a német polgárságot.
A levél úgy írja le vezetőjüket, Max Lievent, mint "Oroszt
és zsidót". A levél ír Lieven úr társairól is: "Mind
zsidók". Pacelli bíboros írása a zsidó kommunistákról
aligha volt egyedi 80 éve." (N.Y. Times, 1999 november 3,
).
Chaim Bermant, ezt írja a zsidó Chronicle -ban (1991
augusztus 30-án ): "A kommunizmus számolta föl a gyűlölt
cárt, a kommunizmus mozdította el a gátakat a zsidók elől,
megtiltotta az antiszemitizmust, a kommunizmus az, amely legalábbis
az első napokban megnyitotta az utat a zsidók előrehaladása
előtt."
Joseph Sobran, a politikai elemző kimutatja,
hogy a kommunizmus ilyen "nemzetiségi részének"
kimutatása megnehezíti egy kedvelt történelmi hazugság
terjesztését, idézünk tőle ".. a kommunizmus etnikai
története valószínűleg megnehezíti annak a szokásos "érzelgős
zsidó történelemszemléletnek" a fennmaradását, amely
szerint a zsidók mindig és mindenütt a nemzsidó előítélet és
üldözés áldozatai."
Lenin, akinek anyai nagyapja,
Izrael Blank zsidó volt, azt mondta, hogy a zsidók a legjobb
forradalmárok: "Az ügyes orosz majdnem mindig zsidó vagy van
benne zsidó vér." (Dmitri Volkogonov Lenin: Új életrajz,
112 oldal). Lenin ügyes volt és forradalmi is. Valószínűleg
sajátmagáról beszélt.
Wayne McGuire, a Harvard Egyetem
kutatója ezt írja: "Lenin zsidó volt az izraeli visszatérési
törvény szerint: Zsidó nagyszülője volt. Úgy tűnik, hogy
Lenin nemcsak zsidó volt, de zsidó rasszista és soviniszta is,
noha eszméit erről a veszélyes témáról erősen a háttérben
tartotta, valószínűleg azért, mert ezek erőteljes ellentétben
álltak a marxizmus föltett általánosságával. Lenin zsidó
rasszista volt, aki előszeretettel adta zsidóknak a 'szellemileg
legkihívóbb föladatokat'. Beismerte, hogy a kommunista
terroristák élcsapatának legalább 50%-a zsidókból
állt."
Lenin kijelentette: "Kiirtjuk a
burzsoáziát mint osztályt." Bűntársa, Apfelbaum (Zinoviev)
ezt mondta: "A forradalom érdekei megkövetelik a polgári
osztály fizikai megsemmisítését." Kik alkották ezt a
polgárságot? Biztosan nem zsidók. Trotzki egy tippet adott
azonosításukra egy 1937-es interjújában egy New Yorki zsidó
újságnak a Daily Forwardnak: "Minél tovább él a romlott
polgári osztály, annál barbáribb lesz az antiszemitizmus
mindenütt."
Burzsoázia (polgárság) volt a zsidó
kódszó a nemzsidóra. A kommunisták hatalomra jutása után az
első törvényerőre emelt törvény az antiszemitizmusra mondott
ki halálbüntetést. (Izvesztyija, 1918 július 27-én).
A
fő kommunista zsidó parancsnok mondta: "könyörtelenül,
kivétel nélkül százasával fogjuk ellenségeinket megölni.
Legyenek ezrek; saját vérükbe fullasztjuk őket. Lenin és
Uritzky, Zinovjev és Volodarsky véréért, folyjon a burzsoázia
vére - több vér! Amennyi csak lehetséges!" (Krasznaja
Gazeta, 1918, szeptember 1).
A zsidó bolsevikok a
politikát a nemzsidó veszély ellenőrzés alatt tartásának
tekintették. Első hajtóerejük a keresztények, főleg a paraszti
polgárság gyűlölete volt. A keresztény parasztság rendszeres
kiirtását, mint afféle férgekét Lenin 1918 nyári támadása
indította el, majd az 1921-es kényszer éhenhalasztás folytatta,
melyet a nyugati történetírás szinte teljesen elhallgat.
Az
angliai, londoni "zsidó Chronicle" 1999 szeptember 3-i
irodalmi melléklete szerint a zsidó kommunista író, Isaac Babel
jelen volt a szovjet kommunisták gyűlésén, "A zsidók
gyűlése Vinogradov komisszárral tárgyalt, aki lelkesen mondta:
'Hatalmon vagytok. Minden a tietek.' Babel írt a zsidók
"leplezetlen gyűlöletéről is a lengyel dzsentrik iránt".
A
"zsidó Chronicle" szerint Babel írt a kommunista "Red
Trooper" c. lapnak is, és egy vele rokon szovjet komisszár
elmondta, hogy hogyan akarnak bánni a kozákokkal: "A
forradalmi görbe először meg akarta szabadítani a kozákokat sok
magukba szívott előítélettől, de a központi bizottság egy
karcsapással fogja kitörölni őket". Babel nem mond
véleményt arról, hogy mennyi az esélye a kozákok sikeres
kiirtására, akik 'előítéleteket szívtak magukba', amely
valójában szépítő kifejezés a bűnös antiszemitizmusra.
("Zsidó Krónika" ugyanott)
"A huszas évek
végén és a harmincas évek elején Babelt tartották a
legjelentősebb szovjet irodalmi tehetségnek. Az 1934-es első
írókongresszuson mondott beszédében hűségéről és alázatáról
biztosította a forradalmat, a kormányt és az államot. Még
Sztálin irodalmi stílusát is dicsérte." ("zsidó
Krónika" ugyanott)
Történetében "A rabbi fia"
Babel egymás mellé állítja Lenin és Mózes Maimonides rabbi
képét. Megjegyzi, hogy a kommunista iratok szegélyén gyakran
vannak "héber szövegek".
Valentin Rasputin, a
szibériai regényíró ezt írta 1990-ben: "Azt hiszem, hogy
ma a zsidóknak itt Oroszországban felelősséget kellene érezniük
azért a bűnökért, hogy forradalmat csináltak és annak
következményeiért. Felelősnek kellene érezniük magukat a
terrorért, amely a forradalom alatt és különösen a forradalom
után volt jelen... Bűnük nagy. Folyamatos kampányt folytattak a
paraszti osztály ellen, akiknek földjét brutálisan
államosították és akiket könyörtelenül
legyilkoltak."
Alekszander Szolzsenyicin életrajzírója
elmondja, hogy milyen volt orosz gyerekként a zsidó kommunista
elit gyerekei közt lenni: "Tízéves korában gúnyolódó
úttörők keresztet véstek a nyakára és több mint egy évig
gúnyolták emiatt. Szolzsenyicin fiatalemberként olyan
egyetemisták között volt, akiknek szülei magas állásokban
voltak. Az úttörők és a Komszomol tagjainak többsége,
legalábbis Rosztovban, zsidó gyerekek voltak..."(Michael
Scammell, Szolzsenyicin: Életrajz, 64 o.).
A nemzetközi
hírügynökség, RNS híre szerint (újranyomta a "The
keresztény News," 1996 január 8-án 2. oldal), "A
keresztény papságból kb. 200 ezer főt, akik közül sokat
keresztre feszítettek, megskalpoltak és más módon kínoztak,
öltek meg a korábbi Szovjetunió kb. 60 évig tartó kommunista
megszállása során, jelentette egy orosz bizottság hétfőn (1995
november 27-én),... 40 ezer templomot romboltak le 1922 és 1980
között..."
Itt van a világtörténelem
legemberirtóbb politikai mozgalma, amely a legnagyobb koncentrációs
táborokat és a legborzalmasabb rabszolga munkarendszert hozta
létre a huszadik században, amelyben keresztények millióit
mészárolták le (A Gulag koncentrációs táborrendszer méretéről
C. Andrew és O. Gordievsky írt: "KGB: A történet belülről"
c. művében és a N.Y. Times-ban 1990 október 22-én, 82. oldal.
Ezekből a táborokból egyet sem őriznek meg az utókornak. A
legtöbbet már régen szétverték különleges katonai egységek;
lásd Michael Specter, "Hideg emlékeztető", N.Y. Times,
1994 december 3.
Ennek a mozgalomnak legfelső fokain zsidó
kommunisták álltak és a világ viszonylag csöndes a holokausztot
és a háborús bűnöket illetően, melyeket ez a teljesen kóser
rendszer követett el, és nem azonosítja azokat a személyeket,
akik ennek a rendszernek az építészei voltak.
Auschwitz
ott van mindenki nyelve hegyén, de ki hallott Kolymáról,
Magadanról, a Solovetsky szigetekről és a többi pokoli szovjet
központjáról az emberek megsemmisítésének Keletszibériában?
Ki látott könyveket és filmeket az embermilliókról, akik
dolgoztak, megfagytak és éhenhaltak a Fehér tenger - Balti
tengeri csatorna építésénél, amely fölött a zsidó
tömeggyilkos, Genrik Jagoda győzedelmes és kolosszális szobra
tornyosult?
A tömeggyilkosság zsidó kommunista korszaka
eltűnt a történelemben minden idők legnagyobb rejtő akciójában.
Csak gyakorlott csalók, akik a gyakorlott színpadi varázsló
rutinjával bűvészkednek, tudtak ilyen gaztettet véghezvinni az
emberiség maradéka ellen. Az emberiséget arra vették rá
trükkjeikkel, hogy állandóan a zsidó áldozatok legkisebb
bűnhődésére, emlékére és ünneplésére koncentráljon és a
káinjegyet - a vezérszavak a háborús bűn és maga a holokauszt
- Németországra és a németekre süsse egyedül, mint azok
egyedüli jegye, és ez a trükk a pszichológiai hadviselés
legmesteribb teljesítményeinek egyike az illúziók
évkönyvében.
A zsidók hatalma a nyugati világban
annyira megnőtt, hogy összemérhető a "holokauszt"
propaganda megnövekedésével, ahogy az izraeli író, Moshe Leshem
leírta: "Izraeli és amerikai zsidók teljesen egyetértenek
abban, hogy a holokauszt emléke nélkülözhetetlen fegyver --
olyan, melyet állandóan kell használni a közös ellenség
ellen... Zsidó szervezetek és egyének így állandóan azon
munkálkodnak, hogy a világot erre emlékeztessék. Amerikában a
holokauszt emlékének őrzése ma egy évi 100 millió dolláros
vállalkozás, melynek egy részét a kormány fizeti." (Bálám
átka, 228. oldal)
Ezért mondja Edgar Bronfman, a
milliárdos kanadai Seagram vállalat whiskykereskedője és a
hatalmas zsidó világkongresszus elnöke: "A növekvő számú
revizionistát nem lehet figyelmen kívül hagyni. Minden eszközt
meg kell ragadnunk arra, hogy megállítsuk a revizionizmust,
mielőtt túl késő lesz."
Azért kell megállítani,
mert a revizionizmus az egyetlen eszköze annak, hogy megállásra
kényszerítsük a szent embereket, hogy be ne végezzék, amit
annak idején Oroszországban, Magyarországon és Bajorországban
megkezdtek, csak ma intellektuális eszközökkel akarják céljukat
elérni.
Vegye figyelembe azt a tényt, hogy azok, akik
korunk zsidó gyűlöletének és kirohanásainak a tárgyai, a
németek, a legalacsonyabb születési aránnyal és a legmagasabb
magzatelhajtási aránnyal bíró népek egyike. Minden évben
sokkal több német hal meg, mint amennyi születik.
Az
öngyűlölő németek nemcsak a maró gázkamra bűnösség
áldozatai. A szervezett kereszténység (pontosabban az egyház
által képviselt kereszténység) manapság alig több egy nagy
pulykatollnál, amely hajlong, hízelkedik és csúszik-mászik a
zsidó felszentelés és jóváhagyás keresése közben.
Megmentőjük zsidó vezetést hívott annak idején, "A pokol
gyermekeit" (Máté, 23:15), de azok, akik úgy vélik, hogy ma
az Úr nevében szólnak, a szenteknek és a világmindenség
bölcseinek hívják őket.
Csak egy ilyen alaposan
meghamisított világban, mely csalással van átitatva, tudott e
nemzetközi média kedélyesen üldögélni, amikor a vérszomjas
zsidó komisszár ükunokája, David Axelrod, lelőtt egy idősebb
palesztin párt 1990 novemberében, az izraeli "kach"
terrorcsoport részeként.
Ds képzelje el - ha tudja -
hogy mekkora lenne a ricsaj, ha egy náci bűnöző lőtt volna le
egy török házaspárt Németországban. A siránkozás,
jajveszékelés és a soha meg nem szűnő "Soha ne felejts"
és "A történelem leckéi" szivárogna a közös TV
készülékekből a Földön mindenütt mint egy mérgező, fertőző
tankból, mert ami világos egy ilyen kettős mérce esetén az az,
hogy a történelem igazi leckéit nem tanítják, és maga az
emlékezés a cionista önszerelem túsza.
Tizenhat millió
német nemzetiségű embert erőszakkal kitelepítettek Sziléziából,
Morvaországból és a Volga vidékéről a második világháború
végén. Ennek a könnyes menekülésnek a során két millióan
haltak meg - agyonlőtték őket, éhenhaltak, halálra erőszakolták
őket és agyonverték őket. Kérdezzen meg ezer ember közül
egyet, vagy akár tízezer ember közül egyet az utcán - "Hallott
róla?" A válasz nem lesz.
A Steven Spielberg filmek,
melyekben embereket zsúfolnak marhavagonokba, csak a zsidó
áldozatoknak vannak fönntartva. A 800 ezer többnyire moszlém
csecsen, akiket zsidó komisszárok deportáltak és vademberként
zsúfolták őket Kazahsztán felé tartó marhavagonokba, ahol
útközben negyed millió halt meg, nem elégíti ki Hollywood
igényeit a filmművészetben való megörökítésre.
A
szovjet marhavagonban való deportálások több mint fél millió
észt, lett és litván keresztény érintettek, akiket a Gulágra
deportáltak. A Baltikum lakosságának 12%-át vagy Szibériába
deportálták, vagy a szovjet zsidó titkosrendőrség helyben ölte
meg őket. Ki tud erről? Ki törődik ezzel? Ki próbálja
megakadályozni, hogy ez valaha megismétlődjék a történelemben?
Ehelyett 1995-ben Litvánia elnöke elzarándokolt a Vad Yashemi
izraeli gázkamra emlékműhöz, hogy hason csússzon és
"bocsánatért" esedezzen népe számára, akik a zsidó
kommunista gyilkosok áldozatai voltak. Alázatosan bocsánatáért
esedezni helyes, ha az igazság ezt követeli. Ha hamis tanúk
vallomásai alapján azért teszik ezt, hogy a farizeusokat
példaképként ábrázolják, az a jog kigúnyolása.
A
bolsevik időben a szovjet kommunista párt 52%-a volt zsidó, noha
zsidók a teljes lakosság 1.8 %-át tették ki. (Stuart Kahan, a
Kreml farkasa, 81. oldal)
A következő lista néhány
vezér zsidó kommunista gyilkost sorol föl, komisszárokat,
kémeket, árulókat és propagandistákat (a másodneveket
zárójelben említjük). Ez a lista nagyon nem teljes. Minden zsidó
kommunista fölsorolásához oldalak százai kellenének.
Zsidó
kommunisták.
V.I Lenin, legfelső diktátor. Leon
Bronstein (Trotsky): a szovjet vörös hadsereg főparancsnoka.
Grigory Apfelbaum (Zinovjev): végrehajtó-bizottsági tag, szovjet
titkosrendőrség Solomon Lozovsky: képviselő szovjet
külügyminiszter. Maxim Wallach (Litvinov: szovjet külügyminiszter.
Yuri Andropov: a szovjet KGB igazgatója, később a Szovjetunió
legfelsőbb diktátora.
Jacob Sverdlov: a Szovjetunió első
elnöke, elnöke a cári család lemészárlóinak - nőké és
gyerekeké- a Nagy Katalin cárnőről elnevezett városban,
Jekatyerinburgban (melyet 1924-ben a gyilkosok tiszteletére
Szverdlovszknak neveztek el)
Jacob Yurovsky: a szovjet
biztonsági rendőrség parancsnoka. Yurovsky vezette azt a gyilkos
brigádot, amely végrehajtotta Szverdlov parancsát és
lemészárolta a cári családot, beleértve a cár lányainak
halárlra bajonettezését is. Az Ipatyev ház, ahol az alagsorban
folyt a mészárlás, érintetlenül állt 1977-ig, amikor az akkori
idő helyi kommunista elnöke, Borisz Jelcin elrendelte annak
lerombolását, nehogy az a zsidóellenes érzelmek szentélyévé
váljon.
Lazar
Moiseyevich Kaganovics képe a baloldalon látható): Sztálin fő
tömeggyilkosa, milliók halálát rendelte el, és a keresztény
emlékhelyek és templomok nagybani lerombolását, beleértve a
Megváltó Krisztus nagy katedrálisáét is. Amikor a katedrális
romjai között állt, Kaganovics ezt nyilatkozta: "Oroszország
anyácskát ledöntöttük. Fölhasítottuk szoknyáját." (
N.Y. Times, 1995 szeptember 26. ).
Mikhail Kaganovics: A
nehézipar megbízott képviselője, a rabszolgamunka felügyelője,
Lázár fivére. Róza Kaganovics: Sztálin szeretője, Lázár
nőtestvére. Paulina Zhemchuzina: A központi bizottság tagja, a
szovjet külügyminiszter, Molotov felesége. Olga Bronstein: tiszt
a szovjet cseka titkosrendőrségnél, Trotzki nővére, Kamenyev
felesége.
Genrikh Yagoda: A szovjet titkosrendőrség
feje, rendkívül "hatásos" tömeggyilkos. (A zsidó
költő, Romain Rolland, a Nobel díj nyertese, himnuszt írt Jagoda
dícséretére. )
Matvei Berman és Naftaly Frenkel: A
Gulág haláltábor rendszer alapítói.
Lev Inzhir, a
szovjet haláltáborok szállítási ügyeinek és
adminisztrációjának komisszárja. Boris Berman: a szovjet
titkosrendőrség végrehajtó tisztje és Matvei fivére. K.V.
Pauker: a szovjet NKVD titkosrendőrség működésének
vezetője.
Firin, Rappoport, Kogan, Zhuk: haláltáborok és
a rabszolgamunka komisszárjai, ők felügyelték a dolgozók
tömeges elhalálozását a Fehér Tenger- Balti tengeri csatorna
építésénél.
M.I. Gay: parancsnok , szovjet
titkosrendőrség. Slutsky és Shpiegelglas: parancsnok, szovjet
titkosrendőrség. Isaac Babel: tiszt , szovjet
titkosrendőrség.
Leiba Lazarevich Feldbin (Aleksandr
Orlov): parancsnok , szovjet Vöröshadsereg ; tiszt , szovjet
titkosrendőrség. Feldbin volt a vezetője a szovjet belügyi
rendőrségnek a spanyol polgárháborúban. Ő felügyelte a
katolikus papok és parasztok lemészárlását Spanyolország.
Yona
Yakir: tábornok , szovjet Vöröshadsereg , tagja a központi
bizottságnak. Dimitri Shmidt: tábornok , szovjet Vöröshadsereg.
Yakov ("Yankel") Kreiser: tábornok , szovjet
Vöröshadsereg. Miron Vovsi: tábornok , szovjet
Vöröshadsereg.
David Dragonsky: tábornok , szovjet
Vöröshadsereg , a Szovjetunió hőse. Grigori Shtern: tábornok ,
szovjet Vöröshadsereg. Mikhail Chazkelevich: tábornok , szovjet
Vöröshadsereg. Shimon Kirvoshein: tábornok , szovjet
Vöröshadsereg. Arseni Raskin: képviselő - parancsnok , szovjet
Vöröshadsereg. Haim Fomin, Brest-Litovsk parancsnok , szovjet
Vöröshadsereg. Minden száz közül legalább egy szovjet tábornok
zsidó volt (Canadian Jewish News, 1989 április 19 ).
Olyan
tábornokoknak, akik maguk nem voltak zsidók, gyakran zsidó
feleségük volt. Ilyenek voltak Voroshilov marsall, Bulganin
marsall, Peresypkin marsall és Pavel Sudoplatov tábornok
(Sudoplatov keresztény vezetők százait gyilkolta le, többek
között az ukrán katolikus érseket, Teodor Romzhát). Ez a zsidó
feleség "biztonsági rendszabály" a politbüro tagokra
is kiterjedt, mint pl. Andrei Andreyev és Leonoid Brezhnev.
Sergei
Eisenstein: olyan kommunista propaganda filmek rendezője amelyek a
keresztény parasztokat (kulákokat) förtelmes, pénzéhes
parazitáknak ábrázolják. A kulákokat később irtották. (
például Eisenstein 'Bezhin Meadow' c. filmje).
KOMZET:
bizottság a zsidó kommunisták letelepítésére azokon a
földeken, melyeket az Ukrajnában meggyilkolt keresztényektől
vettek el, alapította az amerikai zsidó befektető Julius
Rosenwald.
Ilya Ehrenburg, szovjet propagandaminiszter és
németellenes gyűlöletirodalom terjesztője az 1930-as évektől.
Ehrenburg arra bujtogatta a szovjet Vöröshadsereg katonáit, hogy
német civileket erőszakoljanak és öljenek meg. Egy német nő
jelentése szerint Ehrenburg kárörömmel nézte az előrehaladó
szovjet csapatokat és a "rossz időket a szőke boszorkányok
számára".
A szovjet csapatoknak írt brosúrájában
Ehrenburg ezt írta: ".. a németek nem emberek.. Semmi sem
szerez nekünk nagyobb örömet, mint német hullák." (Anatol
Goldberg, Ilya Ehrenburg, 197 olad.). Goldberg egyetért azzal, hogy
Ehrenburg, "...mindig gyűlölte a németekat...most, hogy
háború volt, régi előítéletéből kovácsolt magának tőkét.
" (ugyanott, 193 oldal).
Egy másik brosúráról,
melyet a Vöröshadseregben osztogattak, amikor a katonák Danzig
felé közeledtek, ezt írja egy történész: "A csapatoknak
brosúrák millióit dobták le Ilja Ehrenburg üzenetével és
Sztálin aláírásával: 'Vöröshadsereg katonái! Öljétek a
németeket! Öljetek meg minden németet ! Öljetek! Öljetek!
Öljetek!" (Christopher Duffy, Vörös vihar a Birodalom előtt
(=Red Storm on the Reich)).
A szovjet vezetőség
elismerte, hogy Ehrenburg az egész német nép kiirtását
szorgalmazta ( Pravda, 1945.április 14) [A Pravdának jiddis nyelvű
kiadása is volt, Einikeyt címmel] Ehrenburg Lenin díjat kapott és
Sztálin díjat. Iratait az Izraeli Yad Vashem 'Holocaust' múzeumra
hagyta.
Solomon Mikhoels: szovjet propagandakomisszár.
Szovjet film propagandisták: Mark Donsky, Leonid Lukov, Yuli
Reisman, Vasily Grossman,Yevgeny Gabrilovich, Boris Volchok és
Lillian Hellman (régi filmjeit ma is bemutatja az amerikai
televízió)
Szovjet
propagandista: Jevgenyij Khaldei, aki lefényképezte, amikor a
sarlós-kalapácsos lobogót a Reichstag épületére fölhúzzák
1945 május 2-án. Ezután külön repülőgép várt arra, hogy
Khaldeit, Sztálin fő Tassz fényképészét a moszkvai
laboratóriumba vigye, ahol tovább retusálták a fényképet.
(Leretusálták a negatívról a fosztogatás nyomait, az órákat a
szovjet katona kezéről, és Khaldei felhőket és füstöt adott a
képhez, hogy fokozza a drámai hatást. (lásd Khaldei képét és
szeretett zászlóját balra). Khaldei vezető szovjet
propagandistaként dolgozott tovább míg a Pravdától 1972-ben
nyugdíjba nem ment. Kommunista propagandáját büszkén állítja
ki a New Yorki és a San Franciscoi zsidó múzeum. A N.Y. Times
írója Vicki Goldberg ujjongott a vértől itatott szovjet zászló
fülhúzásakor, amely parasztok és keresztények millióinak
lemészárlását jelképezi; úgy ír róla, mint "...a
nemzeti (és világszerte) ismert jelképe a győzelemnek, az
igazságnak és a bosszúnak."(1997 január 31, B-26
oldal).
Zsidó antifasiszta bizottság (JAC): a Bolsevik
YEVKOM új formája, Sztálin gyűjtőcsatornája, mellyel pénzre,
támogatásra és politikai befolyásra tett szert
Szovjetoroszország számára a világ zsidóságától és a
gázkamra atrocitások terjesztésének propagandájára. ( The
Black Book (= A Fekete Könyv)).
Nikolai Bukharin: Lenin
vezető gondolkodója. Samuel Agursky: komisszár. Karl Radek:
központi bizottsági tag. Mikhail Gruzenberg (Borodin) komisszár.
A.A. Yoffe: komisszár. David Ryazanov: Lenin. tanácsadója. Lev
Grigorievich Levin: orvos, ő mérgezte meg Sztálin 's ellenségeit.
Lev Rosenfeld (Kamenev): központi bizottsági tag.
Ivan
Maisky: Nagybritannia szovjet követe Itzik Solomonovics Feffer:
szovjet titkosrendőrségi komisszár. Abraham Sutskever: szovjet
partizán-terrorista. Mark Osipovich Reizen: szovjet propagandista,
három Sztálin díjat kapott. Lev Leopold Trepper: szovjet
kémszolgálati tiszt.
Kun (Kohn) Béla: Magyarország
fődiktátora 1919-ban. Kun később Sztálin vezető terroristája
volt a Krím félszigeten. Kun követője Rákosi Mátyás , zsidó
kommunista, Magyarország keresztényeinek tömeggyilkosa. A zsidó
Telegraph Agency jelentése szerint 1997 május 14-én, a zsidók
"... kulcsszerepet játszottak a kommunista hatalom
Magyarországi bevezetésében. Az 1950-es évek brutális elnyomása
idején a rendszer öt fő vezetője zsidó volt (Rákosi Mátyás,
Gerő Ernő, Farkas Vladimir, Hegedüs András, Vas Zoltán, Nyers
Rezső, Piros László, Aczél György és sok társuk...)
"
Zakharovich Mekhlis: Sztálin fő kivégzője.
Henrykas Zimanas: A Litvániai kommunista terroristák vezetője,
keresztények mészárosa.
Moshe Pijade (néha Piade-nek
írják): parancsnok a Jugoslav kommunista Néphadseregben. Tító
fő mészárosa, horvát keresztények százezreit végezte ki.
Pijade később a Jugoszláv kommunista parlament elnök volt. A
jugoszláv kommunista néphadseregben legalább tizennyolc tábornok
volt zsidó. The jugoszláv kommunista párt erőteljesen támogatta
a zsidó harcosok palesztinai fegyverszállításait az 1940-es
években.
A
háború utáni Lengyelország teljesen zsidó uralom alatt volt,
mint a titkosrendőrség vezetője, a kínzások mestere, Jacek
Rozanski, a politbüro parancsnoka Jacob Berman (kép jobbra)
és
a komisszárok Minc, Specht (Olszewski) és Spychalski. Ezek az
emberek katolikus lengyelek tízezreit gyilkolták meg vagy
deportáltak Kolymára és más sarkköri haláltáborba.
A zsidó
kutató, John Sack szerint sok lengyel úgy vélte (És nem ok
nélkül), hogy "zsidók irányították az állambiztonságot.
A hivatal vezetője Jacob Berman volt, egy zsidó, és majdnem, vagy
majdnem minden osztályvezető zsidó volt." Sack beszámol
arról, hogy Sziléziában a kommunista titkosrendőrség
tisztjeinek 75%-a zsidó volt. Megjegyezte, hogy a Lengyelország
kommunista terrorgépezetben működő zsidók közül sokan
változtatták lengyelre a nevüket, mint Romkowski tábornok ,
Rozanski ezredes , Studencki kapitány és Jurkowski hadnagy. (John
Sack, The New Republic, (= az új köztársaság) 1994, február 14,
6 oldal. Sack ebben a cikkében megcáfolja Daniel Jonah Goldhagen,
a "Hitler készséges kivégzői" irójának néhány
hitvány kutatását, aki a zsidó mentalitásra jellemző kettős
erkölcs szerint elutasítja annak a bizonyított ténynek az
elismerését, hogy zsidók vezették a lengyel kommunista
titkosrendőrséget, és éppen Goldhagen nyilvánítja ki rasszista
mítoszt, hogy az egész német nép bűnös a népirtásban. Sack
jó munkát végez annak bebizonyításában, hogy Goldhagen hamis
dolgokat közöl Lengyelországról.)
Lengyelországban
"...átlagon fölüli arányban voltak zsidók a kommunisták
között. 1930-ban, a mikor arányuk a legnagyobb volt, a tagok
35%-a volt zsidó. A kommunista fiatalok szervezetében a zsidók
aránya még magasabb volt, míg a központi bizottság pozícióit
zsidók foglalták el. A kommunizmus azért tetszett a zsidóknak,
mert jobban ellene volt az antiszemitizmusnak, mint a többi lengyel
párt. A zsidó kommunisták közvetlenül a II. világháború után
érték el legnagyobb eredményeiket, amikor a párt vezetése
teljesen a háború előtti kommunisták kezébe került, akik
gyűlölték az antiszemitizmust. (Sheldon Kirshner, Kanadai zsidó
hírek, 1992 november 5, 16.o.)
Természetesen ha ma
foglalkoznak a zsidók, kommunisták és katolikusok múltjával
Lengyelországban a kormányban, a médiákban vagy az egyetemeken,
nem említik meg a lengyel katolikusok tömegeit, akiket a zsidó
kommunisták megöltek. Ehhelyett a lengyel parasztok egy kisebb
lázadását emlegetik, akik fölháborodva a zsidók szerepén a
kommunista terrorban 1946 júliusában megtámadtak zsidókat, és
ezt ma a "Kielcei pogromnak" nevezik és ez a "vita"
központi témája. A támadás okát általában nem említik.
Ehelyett a katolikus parasztokat pokoli bigottaknak nevezik, akik
"vak, esztelen gyűlölete" a "szegény üldözött
zsidók ellen" "Isten kiválasztott népének még egy
mártíromságot" jelentett.
De Lengyelország akkor
katolikus vezetése, Hlond Kardinális, aki tisztességes vezető
volt és a zsidó zsarnokság elleni keresztény ellenállás
rendíthetetlen képviselője Lengyelországban, aki nagyon
különbözik az áruló zsidószerető mai pápától, azt
állította, hogy a Kielcei támadás oka a zsidók elleni
ellenérzés volt, akik 'ma elfoglalják Lengyelország minden
vezető pozícióját a (kommunista) kormányban és arra
törekednek, hogy olyan kormányt hozzanak létre, melyet a
lengyelek többsége nem tart kívánatosnak." (Ugyanott,
Kirshner).
Ahogy Piotr S. Wandycz a Yale Egyetemen
megfigyelte: "Az átlagos lengyelnek észre kellett vennie,
hogy a sztálini időszak alatt az ország leghatalmasabb emberei
--Berman és Minc-- mindketten zsidók voltak, ahogy a
legfélelmetesebb állambiztonsági ember Rozanski is az volt."
(N.Y. Könyvszemle, 1983 aug. 18, 51 oldal).
Ebben
a szakaszban érdemes megemlíteni, hogy a pápai trón lengyel
elfoglalója, II, János Pál következetesen arra használta
tekintélyét és jelenlétét, hogy a nácizmus politikailag
korrekt áldozatait szentté avassa és rájuk emlékezzen. Ez a
pápa soha egy szóval sem említette meg nyíltan a lengyel
katolikusok , spanyol katolikusok , horvát katolikusok , litván
katolikusok lemészárlását a zsidók keze által - túlságosan
el volt foglalva a soáról való énekléssel, és a farizeusok
hadára úgy hivatkozott, mint "Hívő idősebb testvéreinkre",
hivatalosan elismerte Izrael államot, melyet sok ortodox haredi
zsidó is istenkáromlásnak és förtelmes dolognak tart, és a
német népet a "bestia képének" nevezi.
Solomon
Morel (képe a bal oldalon látható): Háború utáni, németek
számára berendezett koncentrációs tábor parancsnoka volt
Lengyelországban. Sztálin szándékosan nevezett ki zsidókat az
ilyen táborok élére. Morel németek ezreit kínozta és gyilkolta
meg, néha önkezével (lásd "Salamon haragja", Village
Voice, 1993 március 30, és John Sack, Szemet szemért ) Morel is
kényelmesen él Tel Avivban. Morel táborának német túlélői
követelték Morel háborús bűnöskénti elítélését, de Morelt
nem lehet törvény elé vini. Végül is ő csak védtelen
németeket gyilkolt meg, hol itt a probléma?
Julius
Hammer, M.D.: New York torzszülött és az amerikai kommunista párt
alapítótársa. Armand Hammer: pénzfölhajtó és financírozó
Lenin és Sztálin számára, Julius fia. "A kommunista párt
volt a legzsidóbb párt Amerikában. A fiatal kommunista ligának
legalább tizenkilenc százaléka zsidókból állt és vezetőinek
mindig legalább negyven százaléka. " (Forrás: "Pakn
Treger: Jiddis gyökerektől a zsidó kultúra határaira ,"
1997 ősze, 18 o.).
Lev Davidovich Landau: Sztálinista
fizikus, a szovjet atombomba társfejlesztője. Klaus Fuchs:
segített az atombomba titkainak ellopásában és Sztálinhoz
juttatásában. Ruth Werner: ezredes, Vöröshadsereg GRU
kémszolgálata, Fuchs segítője. Julius és Ethel Rosenberg:
ellopták az amerikai atombomba titkait Sztálin számára. Morris
Cohen (Peter Kroger): a Rosenbergek segítője. Markus Wolf: of
német kommunista titkosrendőrség (Stasi) vezetője.
Howard
Fast: amerikai kommunista propagandista Sztálin érdekében. David
Dubinsky: Sztálin szövetségese, az U.S. nemzetközi női ruházati
ipari szakszervezet vezetője. Nahum Goldmann: a zsidó
világkongresszus, megalapítója, kommunista propagandista. Rabbi
Moses Rosen: ügynök, a Román kommunista párt tagja. Victor
Rothschild: brit kémfőnök, Sztálin ügynöke.
Mark
Zborowski: "...történészek őt tartják a szovjet
terrortevékenység minden idők legfélelmetesebb szovjet kémének."
(Stephen Schwartz, Forward, 1996 január 26,). Zborowski, aki
orvoskutató, meggyilkolt egy disszidenst egy mérgezett naranccsal
a Párizsi szovjet kórházban. Zborowski részt vett más
gyilkosságokban is 1936 és 1937-ben. Az 1940-es években egyszerre
dolgozott az amerikai zsidó bizottságnak és a KGB-nak. Az 1960-as
években Zborowski orvoskutatóként dolgozott a Mount Zion
kórházban San Franciscoban. Számos pszichiátert és orvost
képezett ott ki. 1990-ben halt meg ( lásd: "Doktor Zborowski
és Monsieur Etienne furcsa esete " Philippe Videliertől, a Le
Monde Diplomatique-ban ,1992 decemberében).
1936-1939
között, amikor Sztálin "nemzetközi brigádjának" erői
szét voltak szóródva Spanyolországban, hogy harcoljanak a
katolikusok ellen, zsidó kommunisták alkották a csapatok
legnagyobb többségét. "Több mint 40,000 önkéntes harcolt
a nemzetközi brigádban...Az önkéntesek között nagy számban
voltak zsidók: 7,000 és 10,000 közötti számban voltak a
nemzetközi brigádban és ők alkották az amerikai rész több
mint egy harmadát." A zsidó kommunista Milton Wolff volt az
amerikai rész utolsó parancsnoka. Hyman Katz Rabbi azért
csatlakozott hozzájuk, hogy harcoljon a spanyol keresztények
ellen. ( Jeffrey Sharlet, "Bajkeverők," Pakn Treger, 1997
ősze pp. 16, 18 és 24).
A kommunisták 6,549 spanyol
papot, 283 védtelen apácát és 13 püspököt mészároltak le.
"Ciudad Realban, Spanyolország központjában meggyilkolták a
püspököt és az egyházközség minden egyes papját. Egyetlen
egy sem menekült meg." --Dr. Warren H. Carroll, a kommunista
forradalom 70. éve, 184-185, 188-189.o. (szintén Justo Perez de
Urbel, a spanyol polgárháború katolikus mártírjai [Kansas City,
Missouri: The Angelus Press, 1993).
Sztálin
propagandaügynöke Spanyolországban a New Yorki Leon Rosenthal
volt.
1948 október 16-án 50,000 zsidó kommunista vonult
ki a moszkvai Vörös Térre, hogy üdvözölje az első izraeli
küldöttséget Moszkvában. Sztálin támogatta a cionizmus 1947-es
Palesztina felosztására irányuló tervét, döntő volt az, hogy
rögtön elismerte az újonnan megalakult Izrael államot és Izrael
ENSZ-beli fölvételére szavazott.
1951-ben a kommunista
és marxista pártoknak huszonhárom képviselőjük volt az izraeli
Kneszetben. A kibucrendszer volt az ország legerősebb mozgalma, és
a leghatalmasabb kibucvezetők szinte mind marxisták voltak. A
legnagyobb izraeli ünnep május elseje volt, melyet gyűlésekkel,
fölvonulásokkal, vörös zászlókkal és kommunista énekekkel
köszöntöttek.
Még nemrég, 1987-ben is izraeliek látták
el a KGB-t az amerikai hadi és államtitkokkal (UPI hírközvetítés,
Richard Sale, 1987 december 13, és "A városi lap"
[Washington, DC],1988 január 15, ). Jonathan Jay Pollard része
volt egy ilyen kémszervezetnek. A brit áruló és kommunista
kémnek, Kim Philbynek az izraeli Moszád segített abban, hogy a
Szovjetunióban találjon menedéket. (Sunday Telegraph [Anglia],
1989 április 16). Ez volt a legmegfelelőbb, mert Philby KGB
partnere Moszkvában szintén zsidó volt.
Románia
kommunista rendszere előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött
az USA-val évekkel ezelőtt, mert Izrael nyomást gyakorolt a
kongresszusra érdekében (N.Y. Times, 1992 január 18, 23 o.). Az a
jelentés, hogy a cionista zsidó mozgalom kommunistaellenes,
félrevezetés. Az igazság bonyolultabb. A cionizmuson belül
létezik egy jobbszárny és egy balszárny. A jobboldaliak, mint a
terrorista Jabotinsky és Stern fasiszta módon cselekedtek. A
baloldali cionisták mint David "bolsevik vagyok"
Ben-Gurion csodálták a szovjet zsidó modellt és ezt akarták
Izrael állam politikai gazdasági modelljévé tenni.
"A
nemzeti és faji sovinizmus az embergyűlölő kannibál szokások
csökevénye. Az antiszemitizmus a faji sovinizmus szélsőséges
formája és a kannibalizmus legveszélyesebb csökevénye. A
Szovjetunió törvényei az aktív antiszemitákat halállal
büntetik. (Sztálin összegyűjtött művei, 13. kötet, 30.
oldal).
Az afrikai nemzeti gyűlést (ANC) Délafrikában
két kommunista zsidó, Albie Sachs, "egyik legelső elméjük"(
London Sunday Times, 1993 aug. 29) és Yossel Mashel Slovo (Joe
Slovo) vezette.
Slovo egy Litvániai zsidó városkában
született, jiddisül beszélve nőtt föl és a Talmudot
tanulmányozta. Az ANC radikális szárnyához csatlakozott, az
Umkhonto we Sizwéhez 1961-ben, és ennek lett parancsnoka. Őt
nevezték ki a délafrikai kommunista párt titkár tábornokának
1986-ban. ("Joe Slovo," zsidó krónika, 1995 január
13).
Slovo tervezett sok ANC terroristatámadást,
beleértve az 1983-as autóbombásat, melynek 19 halálos áldozata
volt, és sokakat megsebesített... Slovo sokszor utazott a
Szovjetunióba, 60. születésnapján szovjet érdeméremmel
tüntették ki... Slovo meggyőződéses kommunista,
marxista-leninista a legcsekélyebb erkölcs nélkül, akinek csak a
győzelem számít, bármibe is kerül az, bármekkora is a
véráldozat. Slovo nem mond ellent eszméinek, mint a 'kommunista
észkombájn' az ANC fegyveres harca mögött. Számára a
délafrikai fehérek félelme egyrészt az ANC növekvő hatalmának
a jele, és döntő szerepe van annak siettetésében, melyet ő
'végső győzelemnek' nevez. 'Forradalomi erőszak hozta létre azt
a sugalmazó hatást, amelyre szükségünk volt és ez szerezte meg
az ANC számára a győzelmi állást' - mondta Slovo. ("Lázadó
stratéga keresi az apartheid végét", L.A. Times, 1987 Aug.
16, 14 o.). Amikor Nelson Mandela ANC-je átvette a hatalmat
Délafrikában, Slovo lett a lakásügyi miniszter.
Nelson
Mandela és Joe Slovo köszönti egymást a csata végén a zsidó
bolsevizmus vértől átitatott sarlós-kalapácsos zászlója
előtt. Slovo, a jiddisül beszélő litván zsidó volt a
Délafrikai kommunista párt tábornok titkára és az ANC hadi
ágának igazgatója, amely számos terrorbombázást követett el
fehér civilek ellen. Mandelát nagy államférfiként üdvözölte
Nagybritanniában II. Erzsébet királynő 1996-i karácsonyi
üzenetében a birodalomhoz.
Ha ránézünk ezekre az
ijesztő személyekre, akik csak a csúcsa annak a zsidó
jéghegynek, ami a szovjet kommunizmus volt és akik felelősek
harminc milliónál több ember haláláért; ha észrevesszük,
hogy milyen keveset írtak le vagy vittek filmre ezek bűneiről,
akkor elkezdjük megérteni, hogy a kizárólagos koncentrálás a
zsidók bűneire, valósakra és képzeltekre, egyfajta
propaganda.
Ha nagyobb teret szentelnének a zsidó
kommunisták holokausztja bemutatásának a parasztság és a
keleteurópai és orosz keresztények ellen, akkor a németek
"különös rosszasága" faji csalásnak minősülne.
A
második világháború során végzett német akciókat légüres
térben kell szemlélni azért, hogy az Új Világrend előrébb
jusson rejtett céljában, a zsidó világuralom elérésében.
Ha
a náci akciókat összefüggésbe hoznák a zsidó kommunizmus
förtelmes bűneivel az oroszországi és keleteurópai
keresztényekkel szemben, a közvélemény megértené, hogy Hitler
és a nácik reakció volt, ha erőteljes és ellensúlyozatlan is a
zsidó kommunista emberirtásra Keleteurópában élő keresztények
és parasztok ellen.
Ezért van az, hogy a hollywoodi
filmek soha nem dokumentálták a zsidó kommunizmus alapvető
tényeit, ezeket soha nem vitatták egyetemi tanfolyamokon és soha
nem hozták képüket nyilvánosságra korunk színes
folyóirataiban. Ezért nem lehet megvenni Malcolm Muggeridge
könyvét, a "Moszkvai telet", melyet a zsidó kommunista
keresztényellenes holokauszt szemtanúja írt le.
A Sunday
Telegraphban (London, Anglia: 1990 november 18) azt kérdezik:
"Miért nem adták soha többet ki a könyvet? (Moszkvai tél).
A válasz valószínűleg abban rejlik, ahogy Muggeridge kezeli a
'zsidó kérdést'. A Tél Moszkvában zsidókkal foglalkozik. Az
természetesen tény, hogy a korai bolsevikok aránytalanul nagy
számban voltak zsidók, és ennélfogva a komisszárok és
aparátcsikok is..." A
radikális igazság a történelemben kampány leírja ezeket a
tiltott tényeket és az a vezető motivációja, hogy
szembeszegüljön az olyan sztálinista cenzorcsapatokkal mint az
ADL és a Simon Wiesenthal központ. Mindkét szervezet, ha
lehetősége lenne rá, lezárná ennek a cikknek az íróját, mint
ahogy ezt megteszik Németországban, Ausztriában vagy
Franciaországban. Rendszeresen 'kémjelentéseket' küldenek
ezeknek a kormányoknak a keresztény és németpárti írókról.
1995-ben az ADL segítette egy 69 éves amerikai író elítélését,
Hans Schmidtét, akit Németországban börtönbe zártak, mert
Floridában kiadott egy újságot. A zsidó cenzorok azt szeretnék,
ha világszerte hasonló törvényeket hoznának, melyek alapján
olyan írókat és kutatókat ítélnének el, akik nem nyalják az
ő talpukat vagy nem imádják az aranyborjút.
A
revizionizmus az, mely megmutatja a történelem másik oldalát,
mely hangot ad a zsidó kommunizmus áldozatainak hangtalan
millióinak. A hiú cionisták gyűlölködőnek tekintik azokat,
akik jogukat követelik arra, hogy tovább okádjanak naponta egy
vízlépcsőnyi hányadékot nagyszüleink és őseink szent
emlékére. Hogy védjük magunkat eredetünk és őseink
megbecstelenítése ellen, az biztosan nem gyűlölet. Ez önvédelmi
jog a pszichológiai hadviselés idején.
Copyright(c)2000
by Michael A. Hoffman II.Minden jog
fönntartva.
http://www.hoffman-info.com
P.O. Box
849, Coeur d'Alene, Idaho 83816 U.S.A.
A
ránk szabadított terror zsidó álarca mindenüt felütötte a
fejét, amit le kell vágni ki kell irtani őket nehogy
megismételjék cselekedeteiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése