A hazugságok háttere
A
2001 szeptember 11-i
merényletek háttere, és az aktuális USA politika |
****
***** |
||
1. Terroristák, akik névtelenek akarnak maradni, de jó széles nyomokat hagynak. Egy terrortámadásnál, a mindenkori elkövetö terrorszervezet mindig jelentkezik, és kinyilvánítja követeléseit, ill. propagálják elképzeléseiket (lásd RAF, ETA, gerillák, stb). Csak a titkosszolgálatok nem tesznek ilyet, ha gyilkosságot vagy terrorakciót követnek el, illetve esetenként magányos elkövetöket prezentálnak tettesként. A 2001 szeptember. 11.-i merényletek után SENKI nem jelentkezett. A tettesek nyilvánvalóan ismeretlenek akartak maradni. Mégis olyan óvatlanok voltak, hogy egy autót, melyben a Korán egy példánya volt, valamint egy arab nyelvü repülési útmutató, otthagytak a bostoni repülötér elött, holott tisztában voltak azzal, hogy soha többet nem térnek oda vissza. Ilyet csak akkor tesz valaki, ha szándékosan hamis nyomokat akar hátrahagyni. 2. Gyanúsan gyors háborús kedv. Már a támadások utáni elsö órában kijelenti Bush (jun.) elnök, hogy a támadást iszlám terroristák követték el. Nemcsak az elkövetöket, hanem az öket esetleg bújtató országokat is háborúval fenyegeti. Még a legcsekélyebb bizonyíték sem áll senki rendelkezésére az elkövetöket illetöen, Bush (jun.) ennek ellenére kissé túl gyorsan tesz világpolitikai méretü kijelentéseket. 3. Kétségbevonható bizonyítékok (1.) A bizonyítékok gyorsan jöttek, mintegy hívásra: Állítólag Bostonban megtalálták a terroristák autóját. Majd megtudhattuk, hogy 2 táskát nem csekkoltak be, s ez a 2 táska véletlenül a terroristáké, melyeknek tartalma: Korán, arab nyelvü repüléshez való útmutató, egy búcsúlevél útmutatóval a terrorista társaknak. Ez enyhén szólva eléggé valószerütlen. Egy fanatikus iszlám terrorista soha nem adná fel poggyászként a Koránját, maximum kézitáskában magával vinné a fedélzetre. Profi pilótáknak nincs szükségük Boeing használati utasításra az utolsó pillanatban, és profi terroristáknak nincs szükségük klisé-szerü utasításokra, mint ahogy az az állítólagos búcsúlevélben áll: "Ellenörizzétek fegyvereiteket, késeiteket..... mosollyal az arcotokon halljatok meg." 4. Kétségbevonható bizonyítékok (2.) Szeptember 13.-án a médiából megtudhattuk, hogy a WTC romhalmazában találtak egy útlevelet, ami az egyik terroristáé volt. A felrobbanó repülögépek állítólag még az acélt is megolvasztották. Képes egy útlevél, ami papírból van arra, hogy egy ilyen infernóból kirepüljön anélkül, hogy kigyulladna ? Mekkora annak a valószínüsége, hogy pont az egyik elkövetö útlevele repül így ki a gépböl sértetlenül? 5. A filmfelvételek. A CNN-nek voltak saját irodái a WTC-ben, ezt a CNN többször megerösítette non-stop híradásai közben. A CNN azonban soha nem jelentette, hogy haltak volna meg a munkatársaik közül a WTC porig rombolt épületeiben. A CNN és vezetöje, Walter Issacson olyan gyorsan ott volt az esemény helyszínén, hogy a második becsapódást már élöben közvetítette. Késöbb bemutattak egy felvételt az elsö becsapódásról, melyet véletlenül egy amatör készített. állítólag hallotta a közeledö gép hangját, és elkezdett filmezni. A gyanús az a felvételen, hogy a kamera nem a gépet keresi, rá se keres, csak az épületre van állítva, ahol SEMMI nem történik, majd pont ott, azon a ponton csapódik be az elsö gép, ahova néz a kamera. Melyik amatör lenne képes egy repülö hangjára így reagálni, majd találó elörelátással a megfelelö toronyra irányítani a kamerát? 6. Bush elnök 9 óra elött látta az elsö gép becsapódását. A Fehér Ház hivatalos weboldalán 2 interjú található Bush elnökkel, melyekben arról kérdezik, hogy hogyan érezte magát, amikor a merényletekröl hallott. 2001 december. 4.-én, válaszként Bush a következöt mondta: I was sitting outside the classroom waiting to go in, and I saw an airplane hit the tower -- the TV was obviously on. And I used to fly myself, and I said, well, there is one terrible pilot. I said, it must have been a horrible accident. http://www.whitehouse.gov/news/releases/2001/12/20011204-17.html Ugyanezt nyilatkozta az öt kérdezöknek 2002 január. 5.-én: http://www.whitehouse.gov/news/ releases/2002/01/20020105-3.html Képzeljük csak el: Az Egyesült Államoknak, mint világhatalomnak az elnöke azt látja, hogy az USA és a világgazdaság egyik fö szimbólumába belerepül egy utasszállító gép, de ö nagy nyugodtan, napirendje szerint bemegy egy osztályterembe és elmagyaráztat magának egy praktikus olvasással kapcsolatos tanulási módszert. Ö úgy gondolja, hogy ez a baleset egy "borzasztó rossz pilóta" hibájából adódik. Elöször is, köztudottan a New York feletti égen repülési tilalom van érvényben, másodszor pedig soha nem tenne ilyet egy utasszállító gép pilótája. Már az elnöknek ez a személyes magyarázata is kissé valószerütlen. A két becsapódás között 18 perc telt el. Bush várt egy kicsit, majd fogadták az iskolában, ahol gyerekekkel is találkozott, és a magyarázatokat is végighallgatta. Mennyi ideig tarthatott ez? Bizonyára 10-15 percig, a szigorú, zsúfolt, és gyors napi programját feltételezve. Ez azt jelenti, hogy amit Bush a képernyön látott, az maximum 3-8 perccel az elsö becsapódás után lett leadva. Csakhogy ebben az idöpontban még egy TV állomás sem sugározta az elsö becsapódás képeit. Mit láthatott Bush elnök? A http://www.apfn.org webcímen a következö kommentárt olvashatjuk ezzel kapcsolatban: "Ha abból indulunk ki, hogy egy titkosszolgálat hagyta jóvá a merényletek elkövetését, legvalószínübb a CIA, akkor az is valószínü, hogy akik a szálakat a háttérben irányítják, akarták, hogy Bush, a "bünössé tevö" elözetes töblettudással rendelkezzen. Egy CIA általi élö közvetítést látott volna limuzinja speciális készülékén?" Ne felejtsük el, hogy apja, Bush (sen.) korábban a CIA fönöke volt. Bush elnök tehát bemegy az osztályterembe, majd egy kis idö után, jön delegációjának vezetöje, Andrew Card, aki közli vele, hogy egy második gép is belerepült a másik WTC toronyba. Bush meglepöen nyugodt marad, még egy gyerekcsoportot is meghallgat, akik állattörténeteket olvasnak fel neki, ám egy fél órával késöbb nyilvánosan már bosszúról és háborúról beszél. 7. Egy összehangolt akció, melyet lehetetlen külföldröl koordinálni. 1 órán belül 4 nagy-hatótávolságú utasszállítógép eltérítése olyan magas szintü komplex szervezést igényel, amit semmilyen terrorcsoport nem képes külföldröl létrehozni. Minden biztonsági rendszert ki kellett játszani, s mindazt úgy, hogy semelyik ország titkosszolgálata ne szerezzen róla tudomást; s ez gyakorlatilag ma már képtelenség, azaz lehetetlen ( müholdas megyfigyelés, telefon-, Internet-kommunikáció megyfigyelése), föleg, ha a szervezést egy arab országból, vagy Afganisztánból irányították volna. 8. Szokatlanul üres repülögépek. Járat AA 077:289 Hely, 64 utas (a gép 3/4-e üres) Járat AA 011:351 Hely, 92 utas (a gép majdnem 3/4-e üres) Járat UA 175:351 Hely, 65 utas (a gép 4/5-e üres) Járat UA 093:289 Hely, 45 utas (a gép 4/5-e üres) Az American Airlines (AA) és a United Airlines(UA) mindig ilyen kevés utassal repül? Mert akkor rég tönkrementek volna. Éppen ezért, ha egy társaság gépén kevesebb, mint a helyek 50% van eladva, a légitársaságok általában lemondják az utat, illetve más járataikkal kombinálják, mert egy légitársaság sem engedheti meg magának félig teli gépek üzemeltetését. Föleg ebben az esetben, mert az utak különösen hosszúak voltak (Keleti parttól Kaliforniáig), s ilyen utaknál a nem gazdaságos utasszám igen magas veszteséget jelent. Egyébként pedig normális esetben soha nem történik az meg, hogy egy gép 75-80% ig üres. Aznap azonban 4 gép szállt fel egyszerre, ilyen kevés utassal! (http://www.eirna.com ) A merénylethez nagy Boeing gépekre volt szükség, teli tankkal (45.000 l kerozin), ám relatív kevés utassal, de nem emberségböl, hanem azért, hogy a 289, vagy 351 utas nehogy lefegyverezze az elkövetöket. Ez valós veszély volt, és ez be is következett, a 4/5-ig üres UA 093-as járaton, ahol az utasok védekeztek, s ez által a gép idö elött le is zuhant. Melyik terrorszervezet képes elérni, hogy telitankolt repülök, hosszú távú járatként, kevés utassal induljanak, annak ellenére, hogy ez a légitársaságnak magas anyagi veszteséggel jár? 9. Körözött terroristák nevei az utaslistán. Pár nappal a támadások után, nyilvánosságra hozták az utaslisták alapján azoknak a neveit, akiket terroristaként azonosítottak, köztük az FBI által is keresett terroristák neveit, mint Atta, Alomari, stb. Ez azt jelenti, hogy az összes terrorista a SAJÁT NEVÉRE foglalt jegyet a járatokra!!? Többet közülük köröztek! De senki nem vett észre semmit... 10. Mindkét torony váratlan összeomlása. A két torony összeomlását hivatalosan azzal magyarázzák, hogy azok az emeletek, amikbe a gépek becsapódtak, rázuhantak az alattuk lévö emeletekre, és ezek tömege okozta a torony összedölését. Ez a magyarázat nem indokolja, hogy miért zuhant össze az alapokig mindkét épület. Erre azt mondják, hogy a felrobbanó kerozintankok megolvasztották az emeleteket tartó acélhornyokat. Ez az acélszerkezet 1300 C tól olvad meg. Szénhidrogének, mint a kerozin, égés közben maximum 800 C -t érnek el, ezt is optimális égéskörülmények között, azonban egy acél és azbeszt közeg, nem nevezhetö optimális közegnek. A tüzoltóság szakemberei, akik szakértönek mondhatók, csak azért mentek föl a tornyokba, mert meg voltak arról gyözödve, hogy nincsenek közvetlen veszélyben. Azóta bebizonyosodott, hogy az elsö tüzoltócsapatok Orio Palmer és Ronald Bucca vezetésével a 78.-emeletig, azaz a becsapódás helyszínéig eljutottak. Egyiköjük sem tudósított 1300 C forróságú tűzröl és olvadó acéltartókról, és még statikailag instabil elemekröl sem, amit az is bizonyít, hogy erösítést kértek. Pár perccel késöbb a torony leomlott! (Csak most, hónapokkal késöbb szabadott az ö családtagjaiknak azoknak a rádióbeszélgetéseknek a felvételeit meghallgatniuk, amik akkor elhangzottak, igaz azzal a kitétellel, hogy soha senkinek nem beszélnek a hallottakról!) Ezt vizsgálja jelenleg az amerikai szerzö, Eric Hufschmid könyvében, melynek címe Idö fájdalmas kérdésekhez (Time for Painful Questions). 11. A tanuk robbanásokról beszélnek. Több túlélö, akik ki tudtak menekülni az épületekböl, egymástól függetlenül, élö TV interjúkban számoltak be robbanásokról. Pl. Steve Evans is, aki a BBC-nek így nyilatkozott: "Történt egy robbanás. Nem gondoltam, hogy ez egy robbanás volt, de a torony teljes alapzata megremegett! és akkor, amikor már mi kint voltunk, bekövetkezett a második robbanás, majd azt követte egy egész sorozat robbanás.... Döbbenetes, hogy ez a robbanás, a robbanások sorozata ilyen pusztítást végzett." Egy színesböri üzletember, aki teljesen porosan rohant ki a WTC-böl, a következöket mondta a Dán DR-TV1 nek: "A nyolcadik emeleten egy hatalmas robbanás letaszított a lábamról." A német Sat1 csatorna szintén élöben mutatott embereket, akik a tornyokból menekültek kifelé. Egyiküket, Tom Canabant azonban még interjú közben, müködö kamera elött állított meg két FBI ügynök, majd elvezették. Azonban több tüzoltó is hallotta a robbanásokat. Louie Cacchiolo, szintén tüzoltó, a következöket nyilatkozta a People magazinnak: "Az embereimet felvittem lifttel a 24. emeletre, hogy evakuáljuk az ott lévö irodai dolgozókat. Amikor utoljára jöttünk lefelé, egy bomba robbant." Valóban mindkét torony precízen zuhant önmagára, csak port és romokat hagyva maga után. Robbantási szakértök szerint magas fokú precizitás kellett volna ahhoz, hogy a tornyok ilyen szabályosan omoljanak össze. Egy igen tekintélyes robbantási szakértö rögtön, a romok helyzetét látva azt a feltevését hangsúlyozta, hogy az épületeket robbanóanyag segítségével döntötték romba. Ez a szakértö, Van Romero az újmexikói Bányászati Technológiai Intézet alelnöke volt. 12. Bizonyítékok megsemmisítése. Ha nem a repülögépek becsapódása, hanem ténylegesen robbantások okozták a két torony teljes összeomlását, ennek a nyomai fellelhetöek lennének a romok között. Pontosan ez a vizsgálat maradt el. Valamilyen rendeletre hivatkozva, még mielött egy vizsgálóbizottság összeállhatott volna, a romokat gyorsan eltakarították! William A. Manning, az amerikai tüzoltó magazin, a Fire Magazin föszerkesztöje ezt a tettet nyilvánosan a "bizonyítékok megsemmisítésének" nevezte. 2002 március 6.-án a kongresszus tudományos bizottsága azt közölte, hogy a vizsgálatokat akadályozzák, mert "Néhány fontos acéloszlop maradvány eltünt, Még mielött a vizsgálatot végzök a szerencsétlenség helyszínére érkeztek volna"! A fémroncsok gyors eltakarításáért egyedül egy cég, a Newark-i "Metal Management" volt felelös. Csak Shanghaj-nak több mint 50.000 tonna szétroncsolt fémtartószerkezetet adtak el, ócskavasként. A cég mellesleg ragyogó teljesítményével mellékesen 3 millió dollárt keresett. 13. Elörelátó, ominózus pénzügyletek. 2001 július 26.-án Larry Silverstein úr mindkét WTC torony bérleti jogát megszerezte. Ez hála az ausztrál-izraeli partnerének, Frank Lowy-nak, nagyon elönyös kondíciókkal sikerült neki. Lowy, Lewis Eisenberg barátja, aki vezetöje az amúgy állami kézben lévö New York-i kikötöi hivatalnak, amihez a WTC tartozott. Az ingatlan spekuláns Larry Silverstein azon nyomban 3,55 milliárd dollárra biztosította a WTC komplexumot, amely összeget a bonusz járadékokkal együtt be is fog kaszálni, mint ahogy azt ingatlan-konszernének média fönöke Harold Rubenstein nyilvánosan közölte. 48 nappal azután, hogy megkötötte Eisenberggel a bérleti jogi szerzödést, a WTC - böl nem maradt más, mint egy hegy ócskavas és törmelék. 14. A biztonsági rendszer hihetetlen meghibásodása a Pentagonnál. 8.45-kor csapódott az elsö gép a WTC elsö tornyába, 9.03-kor a második. 9.30-kor Bush már háborúról beszél Amerika ellen. Mégis, 9.47-kor, egy órával az elsö merénylet után, a VILÁG legjobban biztosított épületébe, melynek saját radar- és rakétarendszere van, a Pentagon épületébe is belezuhant egy repülögép. A Pentagon elleni merénylet nem következett be váratlanul. A gép már egy órája letért az elöírt légifolyosóról, és akkor már az egész országban, s különösen a biztonsági eröknél, legkésöbb 9. 03-óta a legmagasabb készültségi fok volt elrendelve. A francia szerzö, Thierry Meyssan megjelent könyvében, melynek címe a Effroyable Imposture magyarul : A megrendezett terrorizmus (a könyv pl. Németországban megjelent a Kassel-i Defacto kiadónál http://www. edition-defacto.de) -, fotókat közöl a becsapódás helyéröl a Pentagon épületében. A fotók mellett, az arányok érzékeltetéséhez, a Boeing gépet is megmutatja. A Boeing szárnyfesztávolsága körülbelül a háromszorosa a fotókon látható becsapódási lyuknak, mely a Pentagon épületén keletkezett! Máig vita tárgya, hogy találtak-e repülögéproncsokat a helyszínen. Tényleg egy repülögép csapódott be a Pentagonba? Vagy esetleg itt is bombákat használtak? Ez mondjuk megmagyarázná, hogy miért nem látta SENKI a repülögépet. Na de akkor hol volt az a gép? 15. A titkos Bush-Blair feljegyzések. A tekintélyes angol újság, a "London Telegraph" 2002 október 8.-i számában nyilvánosságra hozott olyan információkat, melyek szerint az IRA több titkosított telefonbeszélgetést hallgatott le, melyek Bush és Blair között hangzottak el. A beszélgetésekben Bush elárulja titkos szándékait az iraki háborúval kapcsolatban, és azt is, hogy elöre tudott a szeptember 11.-i merényletekröl. Az interneten megjelent Telegraph cikk címe , amit a lap írországi tudósítója, Thomas Harding írt, így hangzott: "Bush-Blair transcript seized by IRA spyes" -magyarul: A Bush-Blair kódot az IRA megtalálta. Harding ezt írja: "A bizalmas dokumentumok, melyek az IRA kémei kezébe kerültek, dekódolt telefonbeszélgetéseket tartalmaznak, melyek Tony Blair és Bush elnök között zajlottak. Ezt tegnap a biztonsági szolgálatok (security sources) is megerösítették.... A közlemény, hogy az IRA titkos dokumentumokhoz jutott, az Egyesült Államokban valószínileg a megdöbbenés egész hullámát fogja elindítani. Davi Trimble Észak-Írország miniszterelnöke és képviselöje az Ulster-i unionistáknak, a republikánus kémtörténetet a következökkel kommentálta: "10x rosszabb ez, mint a Watergate."!!! A titkos dokumentumok leleplezték, hogy mit árult el Bush (jun.) Blair-nek Irakkal kapcsolatos szándékairól. Bush nehézségekröl beszél egy Irak elleni háború elkezdésével kapcsolatban, mert az összes titkos felderítési adat szerint, Irak semmilyen katonai fenyegetést nem képvisel. Ebben az összefüggésben beszélt a továbbiakban Bush és Blair az olajkérdésröl. Bush hangsúlyozza, hogy a Szaúd-arábiai olajkészletek sokkal csekélyebbek, mint az iraki készletek. Irak a Bush-féle olajbirodalom számára igen fontossá vált, mert cége egy 11 milliárd dolláros pert nyert a konkurens TEXACO-val szemben. Igy a Bush-féle PENNZOIL cég a korábbi TEXACO területeket veheti célba. A továbbiakban kiderül a dokumentumokból, hogy Bush (jun.) azért retteg egy élö Husszeintöl, mert attól tart, hogy Saddam tudja, s így tanúként léphet fel Bush (sen.) ellen, annak az Irak-iráni háború létrejöttében játszott szerepe miatt. Akkoriban Irán ellen az irakiak vegyi fegyvereket vetettek be, mely fegyverek vegyi hatóanyagai az amerikai La Farge cégtöl származtak. Bush (sen.) volt akkoriban ennek a cégnek a fö tulajdonosa. A cég elnöke pedig akkoriban Hillary Rodham Clinton volt!!! [ lásd http://www.gulfwarvets.com, valamint a "Spiderís Web-The secret history of how the White House illegally armed Iraq", von Alan Friedman (Journalist der Financial Times of London), Bantam Books, 1993.-c. könyvet. ] A továbbiakban Bush és Blair arról a veszélyröl beszél, hogy a Mossad által zsarolhatókká válhatnak azáltal, ha kiderül, hogy tudtak elöre a szeptember 11.-i merényletekröl. Hogy ez a hír ne terjedhessen tovább, ezt a témát legmagasabb körökböl, az úgynevezett "D-feljegyzéssel" látták el. S ha mégis kiszivárogna valami a titkos beszélgetésekböl, azt hamisítványnak fogják kikiáltani. Ha valaki az angol törvényhozásba beágyazott "D-feljegyzést" Angliában megszegi, a rendörség különleges egysége az érintett szerkesztöség számítógépeit, nyomdagépeit, irodai eszközeit, de még az autóit is lefoglalhatja. Mégse sikerült teljesen megakadályozni, hogy ez az információ ne terjedjen tovább. Lásd még: http://www.skolnicksreport.com ("THE OVERTHROW OF THE AMERICAN REPUBLIC", Part 18 by Sherman H. Skolnick 10/8/2, Secret Transcripts expose Bush) 16. Ki húzott hasznot a merényletek idözítéséböl? A terroristák nagyon pontosan tervezik meg merényleteiket és azok idöpontját. 2001 nyarán világszerte egyre hangosabbá vált a kritika az USA és Izrael politikájával szemben. A Dél-afrikai rasszizmus elleni konferencia csúcspontja az volt, amikor az USA-t és Izraelt rasszizmussal vádolták. A Durban-i záró protokollban a következöket fektették le: "A rabszolga-kereskedelem az emberiség elleni büntettnek számít". Ez a határozat biztosította sok harmadik világbeli ország követelését jóvátétel fizetéséért az Egyesült Államokkal szemben a több száz éves rabszolga-kereskedelem miatt, miután US-zsidó világszervezetek a második világháborús üldözésekért hatalmas összegi jóvátételeket követeltek. Az USA és Izrael képviselöi tüntelöleg kivonultak a konferenciáról, annak állítólagos antiszemita tendenciája miatt. A világ közvéleménye felfigyelt az amerikai hatalmi politikára és protestált a maga részéröl. Az amerikai-izraeli imázs mélyponton volt és az igen különös körülmények között megválasztott Bush (jún.) pedig nevetség tárgyát képezte. Iszlám terroristák számára 2001 szeptemberében elkövetni egy merényletet, a legnagyobb ostobaság lett volna. Amire az USA és a pro-izraeli erök számára ebben a fázisban szükség volt, az nem volt más, mint egy iszlám szélsöségesek által elkövetett brutális merénylet, melynek hatására az USA az áldozat szerepébe kerül, és a kocka máris fordul. Pontosan ez történt 09.11.-én. A kívánt hatás: Amerika és az egész nyugati világ egyesült a terrorizmus elleni harcban. Iszlám terroristák számára a következményeket nem volt nehéz belátni. Logikus dolog lett volna egy olyan idöpontban, amikor a világ közvéleménye soha nem látott mértékben kritizálta az USA politikáját, mindezt egy örült terrorakcióval romba dönteni és az iszlám ellenségeinek ezzel ideális ürügyet, szolgáltatni egy ellencsapáshoz?? (http://www.larouchepub.com) "A világnak most világháborút kell folytatnia Izrael ellenségei ellen azért, ami New Yorkban és Washingtonban történt" - idézi Ehud Barak volt izraeli miniszterelnököt a Le Monde 2001.09.13-i számában. 17. A Bin Laden beismerö videó. 2001 decemberében hirtelen elökerül egy videofelvétel, amit állítólag US-csapatok véletlenül Jalalabad-ban találtak. Igen, egy Afgán város poros romjai között, az amerikai katonák találnak egy videokazettát. Minden városban amerre járnak, minden videokazettát megnéznek? Nem afgán felirat állt a kazettán, hogy ennyire feltünt nekik? Vagy esetleg angol nyelvi? Vagy a kazettának egészen más a története? Mindenesetre a kazetta éppen a megfelelö idöben került elö, amikor a kezdeti háborús eufória már lecsengöben volt, s így a világ közvéleménye megint felrázódott. Maga a felvétel nagyon sötét és a rajta lévö hangok is igen rosszul hallhatóak. A döntö mondatok elhangzásakor Bin Laden arca nem is látszik a sötétben. Bin Laden ismeröi szerint nem az ö hangja és beszédstílusa hallható a felvételen. Más szintén kritikus megfigyelök szerint meg sem lehet állapítani, hogy a rosszul megvilágított turbános alak egyáltalán a hírhedt terrorista-e. Nagyon valószínütlen, hogy Bin Laden (aki tagadja, hogy a felvételen ö van) egy videokamera elött hencegne a merényletekröl, illetve, hogy menekülö Al-Quaida tagok pont ezt a videofelvételt felejtenék magukkal vinni! Amit Bin Laden a felvételen mond, az pont az amit a háborús kedvü amerikai vezetök hallani akarnak. Amit állítólag Bin Laden a videón mond, az gyakorlatilag lehetetlen: mégpedig, hogy a merényleteket ö és Mohammed Atta szervezték meg Afganisztánból és arab országokból, és hogy a társaik gyakorlatilag a merényletekig nem is tudták mi az akciók célja!! Ennek ellenére mégis képesek voltak 2 gépet mérnöki pontossággal nekivinni a WTC tornyoknak, illetve 1 géppel rázuhanni a Pentagonra, mégpedig elözetes ismeretek nélkül!! 18. A kábítószer komponens. 1979 óta, a Szovjetunió afganisztáni intervenciója óta támogatja az USA és a CIA különösen az afgán felkelöket, melynek következményeként az ország a világ legnagyobb nyers ópiumszármazék elöállítójává vált. A Tálibok 2001 februárjában megsemmisítették a történelmi Buddha szobrokat és a teljes ópiumtermést (US tulajdon!!). Ezt az eseményt a nemzetközi sajtó is közli 2001 május 17.-én, még Colin Powell-nek is meg kell dicsérnie a tálibokat, a kábítószer elleni harcban végzett munkájukért. 43 millió dollárt ígér jutalmul nekik! Az Egyesült Államok még 2001 májusában is nyíltan támogatta az afganisztáni tálib rendszert, ami egyébként is amerikai támogatással jött létre. Micheal C. Ruppert, volt Los Angeles-i rendörtiszt ahttp://www.copvcia.com -on nyilvánosságra hozta jelentését, ez ügyben: Még röviddel ezelött is Afganisztán szállította a globális nyers ópiumszármazékok 75%-át, mely a CIA jelentös bevételét képezte. A CIA jelentös részt vállalt az afganisztáni heroin-laboratóriumok kiépítéséböl. A termesztök 300$/kiló összeget kapnak, a nagykereskedök vásárlásnál 10. 000 $-t fizetnek. Melyik más terméken van ekkora haszon? A tiszta éves nyereség több mint 1 billó US$. Az afganisztáni északi Szövetség idöközben beleegyezett, hogy újra termel ópiumot, ha újra hatalomra kerül. Ki hiszi még el azt, hogy a több millió tonna kábítószer, amit évente forgalmaznak, valamiféle magányos dílerek cipösarkába rejtve kerül be a különbözö országokba? Nem, itt egész repülögép-szállítmányokról van szó, és a szolgálatok megint semmit nem vesznek észre, pontosan, mint 09.11.-én. ( ????????????????????????????? ) 19. Az olaj komponens. Jó ideje ismeretes, hogy a Kaszpi-tenger vidékén (Gruzia, Csecsenföld) hatalmas olajkészleteket fedeztek fel. Amerikai olajkonzorciumok Pakisztánon és Afganisztánon keresztül vezetékeket akarnak kiépíteni lefelé az Arab-tengerhez. Idöközben már mindkét ország kormányai készek együttmiködni az amerikai nagyvállalatokkal. Az egyik olajcég, mely a vezetékeket építené és már tanulmányokat is készített, az a Halliburton, melynek mostani fönöke az a Richard "Dick" Cheney, akit Bush (jun.) elnök nevezett ki alelnökké, és aki már papa Bush alatt, mint védelmi miniszter, az öböl háború alatt olyan bátran megvédte az amerikai érdekeltségeket. 20. A dátum. - ( úgyis mint kabbalisztika ) Szeptember 11.-e már korábban nagyobb események dátuma volt. 1978. 09.11.-én írták alá a Camp David-i egyezményt. 1990.09.11.-én röviddel az Irakiak kuvaiti inváziója után tartotta meg Bush (sen.) elnök azt a beszédét, melyben elöször követelte nyilvánosan az "uj világrend" szükségességét. Napra pontosan 11 évvel utána, 2001.09.11.-én történtek azok a merényletek, melyek után a világ nem úgy néz ki többé, mint korábban. Ez pedig 23 évvel történt Camp David után, amire Wilson regénye, az "Illuminatus" emlékeztet minket, melyben a hátsó hatalmak számára olyan fontos 23-as számról van szó.(lásdhttp://www.prophecyandpreparedness.com ) A Pentagon épülete, ami szintén érintett volt a merényletekben, kapcsolódik a dátumhoz. Az okkult jelentésü ötszög alakú épület alapkövét ünnepélyes ceremónia kíséretében, 1941.09.11.-én tették le, melynek 60. születésnapját egy "különleges" tüzijátékkal ünnepelték. 09.11.-töl pontosan 111 nap van hátra az év végéig. Ezekkel a dátumokkal és számokkal különbözö okkult tényezök vannak kapcsolatban. Iszlám terroristák soha nem használnák a számmisztikában és az asztrológiában - mely praktikák szerintük a "sátán eszközei" - jelentéssel bíró dátumot akciójuk idöpontjához. Ez a számmisztika a talmudi Kabbala-nak felel meg. Ezen irányzat képviselöi MINDEN lépésüket bonyolult technikákkal elöre kiszámítják, mely technikák a nem beavatottak számára teljesen érthetetlenek. 21. A WTC tornyok szokatlanul üresek voltak. A WTC tornyokban egy átlagos napon több, mint 50.000 ember dolgozott. Ha fanatikus terroristák lettek volna az elkövetök, egy ilyen gondosan kidolgozott merényletet bizonyára akkor hajtottak volna végre, amikor "minél több átkozott kapitalista üzletember" tartózkodik a tornyokban, ergo bizonyára nem 9 óra elött, amikor még kevesen vannak az épületekben, és a felsöbb vezetök sincsenek a helyükön. Kezdetben több tízezer áldozatról szóltak a híradások, ám a számok gyorsan csökkentek. Hónapokkal késöbb újra lefelé korrigálták az áldozatok számát. 2002.01.09.-én az áldozatok száma 2893, beleszámítva a repülögépeken lévöket és a személyzetet, valamint a 300 tüzoltót. Ez "csak" 1200 személy TORNYONKÉNT. Ez így is borzasztó, de akkor is marad a TABU kérdés: Hol voltak a többiek??? Rögtön egy másik tabukérdést vet fel az elsö kérdés, mégpedig: A támadások utáni híradások szerint a WTC tornyok voltak az arab világ szemében a cionista-zsidó világgazdasági hatalom fellegvárai, és ezért lettek a támadások fö célpontjai. Ezen körök hány magas rangú vezetöje vált a merényletek szerencsétlen áldozatává? 22. Haszon a tözsdén. 2001 szeptember 17.-én a CBS 60-Minutes c. müsorában a következöröl tudósít: Magas rangú amerikai személyiségek a kormány és a CIA köreiböl, röviddel 09.11. elött eladták a légitársaságokban lévö részvénycsomagjaikat. Hivatalosan erre azt közölték, hogy az eladásokat követik, de semmi nem történt és az ügyet többet fel sem említették a médiában. Független nyomozati szervek felfedezték, hogy a legaktívabb személy a börzei tranzakciókban egy bizonyos A. Krongard nevü úriember volt, aki a CIA Executive Director-ja, azaz a CIA hivatalban lévö igazgatója. (Lásd pl.. in http://globalresearch.ca/articles vagyhttp://www.tetrahedron.org ) 23. Hangulatkeltés az új világrendhez. A harmincas évek óta tündököl az 1$-os bankjegyeken egy piramis képe, "a mindent látó szem"-mel, alatta a következö felirat Novus Ordo Seclorum-magyarul "új világrend". Amióta Bush (sen.) 1990.09.11-i megtartotta beszédét, a kifejezés általánosan ismert. Az amerikai rezsim, amely a jelenlegi elnököt kissé ironikusan békeszeretönek mondja, nagyon is harcias. Mióta a bölcs amerikai elnök, Monroe által hozott törvényt (semmilyen helyi konfliktusba való be nem avatkozás, az USA területén kívül) az elsö világháború alatt Wilson elnök eltörölte, az amerikai rezsim számtalan háborút viselt, és olyan tömeggyilkosokkal, mint pl. Sztálin, leállt tárgyalni. Gondoljunk csak a II. világháború végén a békekonferenciára, ahogy az amerikaiak "békésen" ücsörögtek Sztálin mellett. Milyen volt az amerikai béke a II. világháború után? Míg zajlott a hidegháború, tényleges háborúk is folytak USA jelenléttel: Korea (1950 - 1953), Guatemala (1954, 1967 - 1969), Indonézia (1958), Kuba (1959 - 1961), Belga-Kongo (1965), Vietnam (1961 - 1975), Laos (1964 - 1973), Kambodzsa (1969 - 1970), Grenada (1983), Iran (via Irak, 1980 - 1988), Líbia (1986), Panama (1989), El Salvador, Nicaragua (nyolcvanas évek), Irak (1991 óta), Bosnia (1995), Sudan (1998), Szerbia (1999). És most Afganisztán. Nemsokára Irak? Szomália? Jemen? Irán? Syria? Lybia? Sudan? É-korea? Hova fog ez vezetni? 24. Mit jelent mindez? A szeptember 11.-i terrortámadások nem "egy Amerika elleni" támadások voltak, mint ahogy azt MINDIG is hangoztatták, hanem egy támadás a demokrácia, és a jogállamiság ellen. A WTC tornyokat szándékosan robbantották fel és a repülögépeket is csak ürügyként használták fel, hogy legyen indok egy világot rengetö változásra - s mindezt az ördögien zseniális tettet az egész világ szeme láttára -, hogy a tervek valódi kiagyalói rövid- és hosszú távú céljaikat egy csapásra elérjék. Valamint, hogy a számukra megfelelö eszközök alkalmazásának semmi ne álljon az útjába. Mindenesetre a számtalan egyértelmü nyomból logikus a következtetés: Ezt a sátáni tettet a legmagasabb körök tervezték és hajtották végre, olyan körök, amik gyakorlatilag KORLÁTLAN anyagi hatalom fölött rendelkeznek, titkosszolgálati körökben szintén korlátlanok a lehetöségeik, és rendelkeznek bármikor félrevezethetö, vagy fanatizált Kamikázé-végrehajtókkal. Ez a valóban embertelen tett fog elég ürügyet szolgáltatni számukra ahhoz, hogy földünk, társadalmaink szerkezetét, a terrorizmus elleni szent harc és a biztonság álcája alatt radikálisan saját szándékaiknak megfelölen átalakítsák, mellesleg hatalmas nyereségekre szert téve az olaj- és kábítószerüzleteikkel. Az amerikai kormány már most rendszeresen átlépi a jogállamiság kereteit, és saját alkotmányát veszi semmibe, ill. érvényteleníti annak pontjait, s a polgárjogok a terrorizmus elleni harc ürügyén folyamatosan sérülnek, a saját határain belül. Egyre több a terroristaellenes törvény, ami sérti az állampolgárok jogait, melyek igazi célja a TOTÁLIS és globális ellenörzés. Ezt a folyamatot támogatja a technikai "haladás" is, melynek már most bármikor bevethetöek lennének az "áldásai", ( bör alá épített ID chip-ek, ujjlenyomatos polgári igazolványok, stb.); ez már csak idö kérdése és a kézpénzforgalom helyetti bankkártya rendszert is leváltja egy még ellenörizhetöbb technika, és még sorolhatnánk. Ami 2001.09.11.-én történt, az nem a vége, hanem csak a bevezetöje további hihetetlen eseményeknek és hazugságoknak, melyeket valószínüleg már nem lesz ennyire könnyü átlátni. |
|||
Ne azt gondold, amit megmondanak neked! Legyen TÉNYLEG saját véleményed! Ne hagyjuk megfélemlíteni magunkat! MI VAGYUNK TÖBBEN!! Ez a bolygó a miénk is!!!!!!! Ne hagyjuk, hogy mindent tönkre tegyen a PÉNZ "demokráciája" ! |
Elsődleges terrorizmus
Marschalkó
Lajos:
VILÁGTERROR - VILÁGURALOM
A hamu
tüzesedni kezd az elfojtott parázsban, a vulkán kráteréből
kitörni készül a lávazuhatag, amely egykor elpusztította
Pompejit és Herculanumot, Sodomát, Gomorhát.
A
földkerekségnek van egy központi problémája, amelyről nem mer
beszélni senki. A keresztény világnak van egy tabuja, amely
érinthetetlen. Van „szent-tehén komplexum”, amelyhez éppúgy
nem szabad hozzányúlni, mint India szent majmaihoz.
Mindezt úgy
hívják, zsidó kérdés.
Aki ma ezt
említi, azt elsősorban bolondnak tekintik, a pszyhiáter
terrorizmus és sarlatánizmus, vagy az úgynevezett
„igazságszolgáltatás” hatáskörébe utalják.A fehér
ember és az egész kultúr-világ ennek a
világterrorizmusnak igájába nyög,csak éppen nem akarja
tudomásul venni, hogy milyen sorsot szántak neki.
Mint előző
oldalainkon már megírtuk: Hitler, Rosenberg téves úton keresték
a zsidó probléma nyitját, mikor faji alapra helyezték
át a kérdést és Mózes, Ezdrás, Nehémiás isteni
kiválasztottságról szóló elméletével szembe állították az
árja-germán kiválasztottsági dogmát. Negatív és - mint az
eredmény mutatta - háborúvesztő, terméketlen, negatív-judaizmus
volt ez. De barna ingben, horogkeresztes karszalaggal is
ugyanazt hirdette, mit Mózes, Ezdrás és Nehémiás 5000 évvel
megelőzőleg faji, nacionalista és nemzetek feletti alapon, mint a
zsidó nép számára kiadott különleges isteni parancsolatot.
A
zsidó-kérdés kulcsa nem. a
faji, hanem a hatalmi alap. Milyen
méretű e világban egy 13-16 milliós nép politikai, gazdasági,
szellemi hatalma és milyen alapon jöhetett ez létre?
Ostobaság
azt hinni és hirdetni, hogy a zsidó alacsonyabb rendű faj, mint a
germán, kelta, vagy magyar, indus, turáni. Ellenkezőleg! A zsidó,
a maga nézőpontja szerint magas intelligenciájú fajta, amely ma
már semmi esetre sem azonosítható az egykönyvű
Talmud-zsidóval, a koszos kis galiciánerrel. A keresztény
emberiség, sőt a zsidóság legnagyobb liberálisai és
szabadsághősei azonban világosan látták, hogy a Tan, a Talmud
és a Thóra a világtörténelem legnacionalistább,
legsovénebb, leghatalomratörőbb népét, a legkülönlegesebb
népi képletet nevelték ki a zsidóból. Népet,
amely csak akkor
tud létezni és élni ha kezében tart minden kulcs-pozíciót,
minden hatalmat és léte, megmaradása érdekében minden népet
terrorizálni tud.
Talán nem
érdektelen, hogy Herzl Tivadar a cionizmus apostola a
földkerekség legintelligensebb zsidóságából származott: a
budapestiből. De ugyancsak Magyarországon született egy másik,
meghallgatatlan zsidó próféta is, akinek nevét talán nagyon
kevesen ismerik, Herzl Tivadar tanainak száz százalékos
ellentéte, dr. Fejér Lajos.
Dr. Fejér
Lajos vérrel, szívvel, lélekkel zsidó volt. Azonban mikor már
Magyarország határain is tombolt a hitlerizmus, úgy, mint a nagy
zsidó próféták, akik hiába akarták népüket megváltani
és megmenteni a Jehova, vagy Hitler bosszúja elől, hatalmas
könyvet írt, amely talán egyetlen tökéletes felismerése
a zsidó-kérdésnek. Miután magyar nyelven jelent
meg és Európában már a második világháború előszelei
fújtak, dr. Fejér Lajos könyve idegen nyelveken nem jutott el a
politikusok, az államférfiak asztalára és természetesen
meghallgatatlanul maradt még a magyarországi zsidóság
legmagasabb, legintellektuálisabb köreiben is.
Dr. Fejér
Lajos, az európai zsidóság tragédiája közeledtén, valami
kísérteties felismerésre bukkant, amely nem volt tetszetős sem
az asszimilánsoknak, sem a cionistáknak és mégkevésbé
hitleristáknak. Ez a felismerés annyiból állott, hogy
ahitleri és rosenbergi nacionálszocializmus és a
mózesi, vagy talmudi cionista zsidónácizmus között
nincs semmiféle különbség. Adolf Hitler a fajvédő
törvények tekintetében szerény epigonja volt Mózesnek, a zsidó
Führernek. A hitlerizmus nem volt más, mint negatív júdaizmus. A
marxizmus és a kapitalizmus pedig ugyanígy egymás édestestvérei.
A marxizmus -
írja a nagy zsidó tudós és publicista - tökéletes
parafrázisa a zsidó messianisztikus hitnek. Szellemi vigasztalás,
amelyet a gazdasági és politikai elnyomatásban lévő
munkásosztály részére rajzolt meg Marx, a tan apostola.
S folytatja
tovább: „Minden zsidó eszmével foglalkozó cikk, akár pap,
akár profán zsidó írja, par excellence, politikai cikk. A zsidó
eszme nem vallási eszme, hanem a nemzeti, állami
törvényközösség eszméje. A zsidóság az egész
világot átfogó irredenta mozgalom, amelynek szellemi forrása
a zsidó vallás, hivatásos agitátorai a Papok és médiuma a
zsidó népi anyag.
Juda Halevi
szerint a népek sorában az isteni kiválasztottság folytán olyan
elsőbbséget élvez, amelyet meg nem oszthat és nem is oszt meg
más népekkel.
Ez a felfogás
jelentené - érvényesülésében a népek faji alapon nyugvó
hierarchiáját, amelynek élén a zsidóság állam, ő képezné a
népek arisztokráciáját. Az így kialakuló világban olyan
kasztrendszer fejlődne ki (de nem hivatási, hanem
faji alapon), ahol az emberek közt a fokozati rendszer,
mint az indusoknál, a nagy tömegnek lealjasításához
vezet: ahol már nem is jön emberszámba és az
állat rendfokára alásüllyedt pária”.
„Iróniája
a sorsnak, amely a népek és fajok történetét igazgatja,
hogy a hitlerizmusban olyan faji politika nyer kíméletlen
alkalmazást, amely árja - faj elnevezés alatt a német fajra
ugyanazt a kiválasztottsági teóriát érvényesíti, - de
egyedül és kizárólag a zsidósággal szemben! - amit a
zsidó vallás alkalmazna a zsidó faj javára, ha fejlődésének
irányában uralomhoz jutott volna. És
alkalmazná a világ összes fajtáival szemben!”
És
olvasván egy zsidó próféta, az eichmanni KZ-ben elpusztult nagy
magyarországi zsidó bölcselő sorait[1],
úgy érezzük, hogy ismét a Mene Tekelt írják a Fehér Ház és
a Kreml falára. Egyetlen
faj arisztokratizmusa, vagy plutokráciája fenyegeti az egész
földkerekséget. Egyetlen faj kiválasztottjai ülnek
a New York Times, a Time a német 4 milliós Bild-Zeitung
asztalainál, a televíziók, rádiók szerkesztői szobáiban.
Akarunk-e hát a „népek arisztokráciájának” nyomorult
elnyomottjai lenni? Akarjuk-e amit egy becsületes magyar
zsidó, dr. Fejér Lajos jósolt meg, hogy az
állat foka alá süllyedt pária legyünk?
A zsidóság
mindenkor is a terrorizmus népe volt. Josephus Flavius, a szintén
nagy és kiváló zsidó történelemtudós „A zsidó háborúról”
szóló könyvét kell elolvasnunk ahhoz, hogy meglássuk: a
bolsevizmus nem marxi és lenini találmány. Az ó-korban is volt,
a mainál sokkal rosszabb bolsevizmus - annyi csekélyke
különbséggel -, hogy a GPU- és Cseka-módszereket
akkor még nem idegen népek, hanem saját fajtájuk,
saját népük vezetői ellen folytatták a mai
„humanisták”.
Josephus
Flavius zsidó volt. Százezres galilei hadsereget vezetett két
római cézár - Titus és Vespasianus vasfegyelmű légiói ellen.
Megverték, legyőzték. Ez még mit sem változtatott zsidó
hazafiságán.
Flavius
József, akkor kezdett lélekben is a rómaiak oldalára állani,
mikor látta, hogy a Templomot, amelynek nagyságáról, szépségéről
senki se adott nálánál szebb és jobb leírást, hirtelen
megszállja a csőcselék, a zsidó mob és Jeruzsálem fölött
úrrá lesz egy olyan terrorista, - ma úgy mondanánk - bolsevista
uralom, amelynél szebbet, véresebbet, kegyetlenebbet nem
álmodhatott se Lenin, se Sztálin, se Derzsinszkij.
A Titus és
Vespasianus légiói által már-már megközelített Jeruzsálem
belállapotairól, az ókori bolsevizmusról így ad hírt az 7 900
év előtti hírnök:
„A
zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint
valami tisztátalan állatok csordáját úton, útfélen
mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket (nobiles) és
a fiatalságot megkötözve börtönbe csukták, arra számítva,
hogy kivégeztetésük halogatásával többeket párthívükül
megnyerhetnek...”
Mik ezek, ha
nem a szovjet-orosz bolsevizmus, az ÁVH, Cseka, GPU 1900 év előtti
módszerei?
Mert Josephus
Flavius folytatja:
„Kivégeztetésük
előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kellett
elszenvedniök; testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és
kínzástól, és amikor már nem volt hely a testükön a
kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket - a kardra... A
népet pedig olyan félelem, rettegés szállotta meg, hogy
nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga
halottját. Tizenkétezer nemes ember pusztult el így”.
A zélóták
gyilkolási dühe - írja Flavius - főként bátor és jeles
férfiak ellen irányult, azt tartva, hogyha ezeket irigységből
kipusztítják, ezzel az
erényektől valófélelemtől is megszabadulnak. Kivégezték
tehát, sok mással együtt, Goriont egy származásra, mint
tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús
férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban - a
szabadságot!”
A bolsevizmus
lefelé szintező jellegzetessége ott lángolt már a római légiók
által ostromolt Jeruzsálemben is. „A nagy bűntényekre és
a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanazon büntetés volt:
tudniillik a - halál, s ez elől csakis az menekült, aki
alacsony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető
legsilányabb ember volt”.
Egyenesen
rémítő, ahogy Josephus Flavius leírja a zsidó terroristák
hatalmába tartott Jeruzsálem akkori állapotait: A zsidó
terroristák „ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt
előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók, valamit esznek;
nyomban bedöntve hát az ajtókat, és a félig
összerágott ételt az emberek torkából húzták ki,
evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg
embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megdögönyözték;
nőket, akik markukban valamit rejtegettek. megtépázták. Nem volt
könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a
valamit rágcsáló gyereket földhöz vagdalták... A
tekintélyesebb és gazdag embereket maguk a zsarnokok elé kísérték
s egyrészűket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz
tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost
elárulni akarták a rómaiaknak”. (Szovjet kirakat-perek!)
Vajon nem-e a
Szovjetunió és a keleti államok bolsevizmusáról írta Josephus
Flavius?:
„Az
uralom fölött egymással mindkét részről villongásban voltak,
a gazságokban azonban egyetértettek... Nem
bírom egyenkint felsorolni gáztetteiket, s ezért röviden csak
annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha
egy más város sem szenvedett annyi mindenfélét és
emberemlékezet óta nemzet, nem volt még féktelenebb a
gonoszlelkűségben”.
Nem egy
útszéli antiszemitának, vagy „elvadult náci gyilkosnak”,
hanem a galilei hadak „héber főparancsnokának” félelmetes
ítélete ez saját nemzete fölött.
Szinte a
hátunk borzong tőle, hogy idézzük Josephus Flavius könyvének
egyik fejezetét, „arról az asszonyról, aki éhségében
megsütötte a fiát”. A héber hadvezér, későbbi történetíró
állításait azonban 1900 éven át tényekként fogadta el a világ
és a tárgyilagos történetírás. Ezek szerint bizonyos
Mária nevű asszony, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták
a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát.
„Te
nyomorult kis gyermek, mondá - írja Josephus Flavius, - kinek
tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a
rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az
osztályrészed; az éhség pedig előbb utólért, mint a
rabszolgaság, ezeknél még a lázadók, még rettenetesebbek. Légy
tehát az én eledelem, légy a lázadóknak
a bosszuló szelleme és légy
az emberi életnek egy meséje, ami még csak egyedül
hiányzik a
zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket
mondva megölte a fiát és miután megsütötte a
felét megette... Ennek
a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz
is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnálkozásuknak
adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meggyűlölték
ezt a nemzetet. A cézár pedig azért Isten előtt beszámolt
magáról; mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette
nekik, hogy mindazok, amiket csak elkövettek, feledve
lesznek”.
A türelmes
rómaiak számára is betelt végre a mérték. A cézár rohamra
vezényelte légióit, mikor a Templomot a felkelő bolsevisták
felgyújtották és Flavius szerint 1 600 000 zsidó pusztult
el a rómaiak ellen vívott háború idején. Titus
cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta:
„Ahányszor
csak győztem, mindig békére szólítottalak fel benneteket,
mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn
a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam
a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek
kímélettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a
Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlataimat és a
templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel” - fejezi be
Flavius, aki ezután már csak a cézár római diadalmenetéről
ír.
A divus
caesar, aki helyreállította a római birodalom békéjét, nem
sejthette, hogy amikor szétűzi és elhurcolja a zsidókat, 1900
évre terjedő szerencsétlenséget szabadít a világra. Mert, csak
oktalan „antiszemita” mondhatja, hogy a zsidóság
okvetlenül a békétlenség, a héber Flavius szerint
„féktelen gonoszlelkűség” népe.
Azonban, senki
nem tagadhatja, hogy minden nép sorsát, jellemét,
magatartását, az új és újabb nemzedékek gondolkodásmódját
a tradíció, a nevelés határozzák meg. Mikor Titus cézár
szétűzte a zsidókat, akkor a terror és a terrorizmus népét
szabadította a világra.
A tegnapi és
a mai zsidók sem tagadhatják: e népet, nem a fajiság, nem a
vérség nevelték azzá, amivé lett, hanem a Tan, amely ott van a
szentkönyvekben lefektetve. Ott volt már akkor is, amidőn Titus
légiói Jeruzsálem falai alatt állottak. Ott volt korábban is és
a lerombolt Templomban olvasták tudós papok és főpapok „Isten
igéjét”, amely soha nem is volt más, mint a zsidóság állami
törvénye, amely a zsidót azonosította Istennel. S ez a
Tan, akárhogy is nézzük és a kereszténység egyik része hiába
vallja magáénak az Ó-szövetség (Tóra) tanait, a minden népek
elleni nacionalizmus, a népgyilkosság és népirtás vallása!!!
Humanitásról,
filantropiáról szóló üres szavak helyett elő kell venni az
Ó-szövetséget, a Tórát, a Talmudot, Sulhán Árukot, amelyek
mind a nem-zsidó népek megvetését, a nemzsidó ember szabad
kirablását hirdetik.
A nagy magyar,
katolikus hebreológus, aki tökéletesen tudott héberül, Huber
Lipót kalocsai kanonok, minden úgynevezett antiszemitizmus
nélkül, a héber betűk fotokópiájával bizonyítja ezt a zsidó
terrorizmust. Idézi az Albó, Széfker ikkarim 1861 Lemberg-i
kiadását, amely szerint teste, lelke a bálványozónak (a nem
zsidóknak) szabad, mennyivel inkább vagyona (pénze), mert
helyes megölni a bálványozót. „Öljétek meg azt, akinek nincs
vallása (a vallástalant)”. Így figyelmeztet a Tóra a
bálványozókra, nemzsidókra. És Mózes, a nagy Führer,
kiadja a Jehovától közvetlenül kapott parancsot: Egyáltalán
senkit se hagyj életben”. (Ó-szövetség, Mózes, V. 20. 16.)
Senki sem
tagadhatja, hogy a zsidóság híven megtartotta a nemzeti és
vallási parancsokat.
Huston Stewart
Chamberlain, „A XIX. évszázad alapjai”, .,Die Grundlagen des
neunzehnten Jahrhunderts” alapvető művében olvassuk, hogy a
szétűzetés útón a zsidók Ciprus-szigetén olyan terrorista
lázadást rendeztek, az akkor már hanyatló római birodalom
ellen hogy annak 400 000 nem-zsidó, földközi-tengeri ember
esett áldozatául. Említettük azt is, hogy a régi, klasszikus
Rómában Ciceró, a nagy történetíró, római szenátor és a
római hatalom egyik legkiemelkedőbb szellemisége, a bíróság
előtt csak halkan sugdosva mert a bírákhoz szólni, mert - mint
mondotta - a zsidók anyagilag tönkreteszik, ha őszintén beszél.
Miután a Kr.
u. második évszázadban Ciprus-szigetén többségben voltak
és ott meg akartak alapítani egy új zsidó nemzeti államot
egyetlen napon legyilkoltak a sziget lakosságából 220
000-et és egyedül Cyrene városában 240 000
nem-zsidót Pusztítottak el. (Momsen: Römische Geschichte
V. 543. oldal.)
A terror és
népgyilkosság népe Titus cézár jeruzsálemi győzelme után
szétáradt a világ minden részébe. A zsidóság egy jelentős
része a mai Spanyolországban kötött ki. A nyugati gót királyok
- miért, miért nem? - minden kedvezménnyel, elárasztották a
zsidó bevándorlókat. A hála az volt, hogy - Chamberlain szerint
- a spanyolok ellen tisztán üzleti érdekből a nyugati gót
királyság, a befogadó állam ellen, szövetségesül hívták
a mórokat.
A kalifák
segítségével aztán, mint a feltétlen zsidóbarát Heman
„Die Weltstellung der Juden” (1882. 24. old.) írja, -
összpontosítottak a maguk kezében minden anyagi és szellemi
hatalmat. A mór állam elpusztult, ami azonban a zsidóknak mindegy
volt. Az időközben felépült spanyol államban ugyanúgy kezükbe
vettek minden hatalmat, pénzt, gazdagságot.
„Az
ország gazdagsága teljesen az ő kezeikben volt: a földbirtok
az uzsorások tevékenysége és a spanyol nemesség eladósodása
következtében mindinkább az ő birtokukba került. Az
államtitkároktól a pénzügyminiszterig minden hivatal,
minden adó- és pénzügy a zsidók hatalma alatt állott. Egész
Aragonia tulajdonképpen zsidó zálogban volt. Hatalmukat
főként kiváltságok
megszerzésére használták fel. Például
adósság követelése esetén egyetlen zsidó esküje a
kereszténnyel, arabbal szemben, elég volt a bizonyításra,
míg a keresztény esküje a zsidóval szemben, egyáltalán nem
volt érvényes. Hatalmukkal oly mértékben visszaéltek, hogy
végül is a nép felkelt ellenük”. (Antiszemitizmus? - A
szerző.)
Ugyanilyen
hatalomátvételre készültek azonban Nagy Károly német-római
birodalmában, amely kegyesen befogadta őket. Nagy Károly az
adóbehajtást, az államigazgatást csaknem átruházta a
zsidókra. Mint adóbérlők és az állami hivatalok vezetői ezek
hamarosan a különféle kiváltságokat szerezték meg a maguk
számára. A zsidó bűnözőt mérsékeltebb büntetésre ítélték,
mint a keresztényt, a vásár-napokat, szombatról vasárnapra
helyezték át.
Nagy Károly,
aki a keresztény középkor legnagyobb politikai lángesze volt,
rendelkezett bizonyos célirányos gyengeséggel. „Engedményeket
tett s az ügyes zsidó csalásnak és a zsidóság
diplomáciájának”. (Maurice Pinay: Verschwörung gegen die
Kirche". 463. oldal.)
„Ezekben
az időkben - írja Graetz a zsidóság neves történetírója
- a zsidók voltak a világkereskedelem főképviselői”.
Az ugyancsak
zsidó Kastein megállapítja, hogy a zsidó kereskedelem már
az évezredfordulón Franciaországtól Indiáig és Kínáig
terjed és a zsidó hitközségek az egész világon úgy működtek,
mint kereskedelmi ügynökségek. A zsidó Schedechias volt a
császár bizalmi orvosa és a zsidók az ő segítségével
jutottak be az udvarhoz.
„A
zsidó taktika - írja Maurice Pinay - az volt, hogy hűen szolgálni
a császárt, hogy ekként a keresztény államban minden hatalmat a
maguk számára hódítsanak. Nagy Károly halála után fia Ludvig
került a trónra, aki még jobban áldozatául esett a zsidó
hatalmi törekvéseknek”.
„Ha
új, tetterős keresztény vezetők nem harcoltak volna a
zsidó bestia
ellen, a római-germán szent birodalom már 11 évszázadnak előtte
a zsidó imperializmus áldozatává vált volna”. (Maurice
Pinay. Verschwörung gegen die Kirche 467. oldal.)
Ezt
megelőzőleg azonban az egész világkereszténységet fenyegette
az arianizmus, amelynek vezetője a Líbiában született zsidó
Arius volt, aki a keresztény szentháromság tanával a régi zsidó
dogmát, az egyetlen zsidó istenség, a Jehova-tanát igyekezett a
keresztény egyházakba becsempészni, ötödik hadoszlopa útján.
Hány és hány keresztény esett áldozatául e terrorisztikusan
terjesztett tannak. Hány és hány nem-zsidó lett
áldozatává a Julianus apostata által kötött
ál-keresztény és zsidó szövetségnek, amelynek
során a császár megígérte a zsidóknak, hogy saját költségén
építteti újra Jeruzsálemet és a Templomot?
„A
Julián császár kedvezéseitől elkapatott zsidók, a
keresztények iránti fanatikus gyűlöletükben Palesztina és
Szíria különböző városaiban vakmerően elpusztították a
keresztény bazilikákat. Példájukat követték az egyiptomi
zsidók is” - írja Abrosius. (A. d. Theodosium ep 29. 18.)
Amidőn N.
Konstantin utóda Konstancius császár az áriánusokhoz
pártolt. Egyiptomban a pogányok és a zsidók karddal, botokkal
rohanták meg a (keresztény) népet a templomokban. Szerzeteseket
lábbal tiportak és így öltek meg. (Athanasius Encycl. ad episc.
nr. 3. Közölve, Huber Lipót által.)
Alexandriában
- a legnagyobb zsidó diasporában - 418-ban felgyújtották a
keresztények Szt. Alexander templomát; s mikor a keresztények
ennek megmentésére siettek, borzalmas vérfürdőt
rendeztek a keresztények között.
Amikor Phokas
kelet-római császár uralma alatt a perzsa király rátámadt a
kelet-római birodalomra, a kereszténység ellenségeivel
rokonszenvező szíriai zsidók a szíriai Antiokiában „a
város keresztény lakosságának nagyrészét leöldösték és
óriási máglyán elégették”. (Nicephorus.
Historia Eccles. XVIII. Cap. - Huber Lipót.)
Kr. u. 614-ben
a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet és ott rengeteg
keresztény foglyot ejtettek. „A zsidók pedig sáskaseregként
özönlöttek a perzsák táborába, és tőlük - kiki tehetsége
szerint potom áron mintegy 90 000 keresztény foglyot
vásároltak meg, akiket aztán kisebb-nagyobb csoportokban
kegyetlenül lemészároltak”.
A római
birodalmon kívül például Perzsiában szintén hatalmas
méretekben folyt a zsidóterror. Kr. u. 343-ban Sapur perzsa király
uralkodásának 35 éve alatt 16 000 keresztény szenvedett
vértanúságot. Csak egyetlen napon 129 apácát végeztek ki a
zsidók. („Az akkor teljesen zsidó uralom alatt állott
Perzsiában, Sapur zsidói száz püspököt és más egyháziakat
végeztettek ki”.) (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység
63. old.)
Arábiában a
Kr. u. 522-ben hatalomra jutott zsidó király, kegyetlen
üldözést kezdett a keresztények ellen. Negraán városában a
zsidó király 4000 keresztényt ölt meg.
„A
vérengző zsarnok Hakim (Hakem egyiptomi kalifa 996-1021) a
zsidók biztatására (a mai Spanyolországban) több ezer
keresztény templomot pusztított el és
a keresztények százezreit mészároltatta le. (Huber Lipót:
Zsidóság és kereszténység 71. old.)
A terror népe
mindig is értett hozzá, hogy mohamedán, vagy keresztény
királyokat, államhatalmakat mint használjon fel, meghódított
népek elnyomására.
Kastiliában
1350-ben, mint 15 éves gyermek került a trónra „Kegyetlen
Péter”, aki a kastiai zsidóvezért Samuel Ha-Levi Abulafia-t
nevezte ki előbb pénzügyminiszterré, majd az ország első
miniszterévé.
„Sajnos
a történelem bizonyítja, írja Maurice Pinay, - ha a zsidók
valamely keresztény, vagy nem-keresztény országban a hatalmat
kezükbe veszik, akkor
a gyilkosságnak és terrornak olyan hulláma indul meg, amelybett
patakokban folyik a keresztény és pogány vér”. A
fiatal királyt zsidó miniszterek és asztrológusok (a mai
pszychiáterek megfelelői!) vették körül s mikor a nemesség és
a király rokonsága fellázadt a korlátlan zsidó terror ellen
„Péter úgy érkezett Kastiliába, mint egy
vérszomjas, éhes farkas a juhnyájba. És előtte
haladt a rémület, oldalán a Halál és nyomán folytak a
vérpatakok”.
A zsidók
Kastiliában elérték „hatalmuk csúcspontját”. A pápa
kiátkozta Pétert és Kastilia keresztény alattvalóit feloldozta
minden, az államnak tett eskü alatti kötelezettségeik alól.
Addig azonban, amíg erre az intézkedésre sor került, ezrek
és tízezrek estek áldozatául a „keresztény” uralkodó
lobogói alatt folytatott zsidó terrornak.
Ma már
tulajdonképpen felesleges beszélni arról a zsidó terrorról,
amely elborította Spanyolországot. A spanyol államot és népet a
végleges leigázás veszélye fenyegette. Zsidók voltak a
földbirtokosok, a király miniszterei, a püspökök.
Kialakult az ál-kereszténnyé vált zsidók arculata, a marannóké,
akik kifelé ugyan keresztények voltak, de befelé a zsidó vallási
szokásaikat, szertartásaikat követték s csupán egyetlen
céljuk volt: meghódítani a keresztény spanyol államot.
Spanyolországban már a nép, sőt az arisztokrácia felkelése
fenyegette, mikor Torquemada, az inkvizíció vezetője azt
ajánlotta a királynak és királynőnek, hogy szólítsa fel a
zsidókat: vagy térjenek keresztény hitre, vagy hagyják el
az országot.
Az 1492.
március 31-én kelt királyi parancs a spanyol és a
világtörténelemben kiemelkedő fordulópont. A terror népét
kötelezték, hogy négy hónapon belül vagy elhagyja az
országot, vagy keresztény hitre tér.
Mikor a
kiutasítási rendelet megjelent, Abarbanel a király zsidó
kincstartója a legelőkelőbb marannókkal megjelent a palotában,
hogy 300 000 arany, abban az időben jelenlegi dollár milliárdokat
jelentő összeg felajánlásával, a rendelet visszavonására
bírja. Minderről tudomást szerzett Torquemada főinkvizítor, aki
kezében feszülettel megjelent az Alhambrában, s így szólt az
ingatag királyi párhoz: „Iskarióti Judás 30 ezüst pénzért
árulta el ezt; felségtek 300 000 aranyért akarják elárulni” -
és elhagyta a termet. Erre az uralkodó pár állhatatos
maradt.
1492.
augusztus 2.-án 30 000 zsidó család, kb. 150 000 zsidó; mások
szerint 350.000, a király hajóin elhagyta Spanyolországot. Sokan
Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a
Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak
egészen Budáig.
Portugáliában
4 év múlva, 1496-ban Manuel király szintén elűzte a terror
népét.
A „népek
arisztokráciája faji alapon” azonban ment és vándorolt
tovább, szerte a világon. Jeruzsálem? Egyiptom, Perzsia, Róma,
Spanyolország, Portugália, Oroszország? Mindenütt ott maradt
nyomukban az országpusztulás. Ott maradtak a kifosztott népek
nyomorban.
S ott maradt
az, amit a magyarországi származású zsidó próféta, dr.
Fejér Lajos, a művelt, okos és éppezért az eichmanni KZ-ben
elpusztult, modern zsidó látott meg:
„A
zsidó faj
vonása ma is, hogy
véleményét, sőt világnézetét, ráerőszakolja(helyesen
mondva: ráterrorizálja) a
világra”.
A
kultúra nem egy nép, vagy egy faj monopóliuma. A keresztény
népek egyike sem tekintheti magát a többivel szemben
„kiválasztottnak”, vagy hivatottabbnak a kultúra
ápolásában. Csak éppen a zsidó faj, amely a keresztény népek
kultúrájának ápolásában részt
nem vett és több mint kétezer
évet kizárólag, vallástudományának fejlesztésében
töltött. - Talmudját és kabaláját művelte - őrizett
meg olyan faji önhittséget,
amely az egyes zsidóban állandóan ébren tartja azt a faji
suggestiót, hogy ő is a többi népeknél különb szellemi
képességek birtokában van” -
írja Fejér Lajos (Zsidóság: 315. oldal).
„A
népek faji alapon nyugvó arisztokráciája”, akkor érte el a
világtörténelem során soha nem élvezett hatalmát, mikor a
hitleri birodalmat amerikai, angol, orosz fegyverek legyőzték.
Az új, a
„demokratikus” Nyugat-Németország az amerikai átnevelők,
zsidó terroristák, OSS és CIA-zsidók uralma alatt elvesztette
minden képességét az önállóságra. Ha a világtörténelem
során van nemzeti szerencsétlenség, az a német tragédia. E
népnek eltörték a gerincét: nürnbergi-perrel, hazugsággal,
terrorral, hamis igazságszolgáltatással, Morgenthau-tervel,
licenzírozott újságok félrevezetésével, minden erkölcs,
vallás, nemzeti érzés, gyalázatos destrukciójával.
Nyugat-Németországban
csak 30 000 zsidó él, de épp itt bizonyosul be, hogy a
„népek arisztokráciájának”, legyen az csak harmincezer
főnyi, nagyobb hatalma lehet, mint magának az ötvenkét milliós
nemzetnek és kormányának.
A zsidó
hatalomnak Nyugat-Németország fölött tényleges alapja: 1. a
nagy Adenauer tévedése, amely abból indult ki, hogy az Izraelnek
nyújtott, egyszer, s mindenkorra szóló 3 és félmilliárd DM-es
„jóvátétellel” megnyerheti a világ-zsidóság szimpátiáját
és Amerika, valamint a világ-zsidóságától hátbiztosítást
kaphat, a bolsevista veszedelemmel szemben. (Élete utolsó
időszakában mondta, a Der Spiegel című nagy magazinnak adott
intervjújában: „Vigyázzunk! A világ-zsidóságnak nagy
hatalma van!” Mintha csak Ciceró mondotta volna a legfelsőbb
római törvényszék előtt.) 2. Az adenaueri megalkuvásnak
következménye nem az volt, amit a bölcs kancellár várt; a
demokratikus Németország becsületének, világtekintélyének
helyreállítása, hanem a Nyugat-Németország ellen megindított
és a végtelenségig fokozott zsidó gyűlölet-propaganda
Tel-Avivtól New Yorkig és végestelen végig, a földkerekségen.
Az Izrael javára megkötött 3 és félmilliárd márkás
„jóvátétellel” Adenauernak nem sikerült nemzetét
kiszabadítani a zsidó terrorizmus nyomása alól.
Ellenkezőleg! Jöttek az újabb és újabb cionista követelések,
zsarolások! Mikor Eichmann Adolfot közönséges emberrablás
és a világ „humanista” közvéleményének hallgatása
mellett elrabolták Buenos Airesből, J. C. Burg, a mélységesen
kiábrándult és okos zsidó író a „Zsidóság sorsa
hóhérok és csalók között” című könyve szerint, Adenauer
New Yorkban „véletlenül” találkozott az éppen ott
tartózkodó Ben Gurionnal, akinek 500 millió DM-ről szóló
csekket adott át, azzal a kéréssel, hogy az Izraeli bíróság
előtt ne azonosítsák a mai nyugatnémet államot a hitleri
Harmadik Birodalommal. Ben Gurion „a nagy barát”
zsebre tette a csekket, ami azonban nem akadályozta a
világ-zsidóságot abban, hogy ne folytassa a Nyugat-Németország
elleni megvadult gyűlöletpropagandát.
Az eredmény
szörnyű és világ-veszélyes, mert a terror előbb-utóbb
csődbe kergeti a nyugatnémet államot. Jönni fog a
munkanélküliség és annak segítségével a
szovjet-bolsevista hatalom özönlik be majd a Rajnáig és a
francia, olasz kommunisták millióinak segítségével, egészen a
spanyol határig.
A
megfélemlített és a demokratikus rendért minden zsarolással
kétségbeesett versenyt futó Nyugat-Németország eddig 35
milliárd DM-et fizetett ki a zsidók „egyéni kártalanítására”.
A Wiedergutmachung összege el fogja érni az ötven, esetleg
százmilliárd DM-et is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szerte a
világon egész ügyvédkolchozok alakultak hamis tanúk
verbuválására, a kártalanítások hamis eskü alatti
nyilatkozatokkal való igazolására, ha tudjuk, hogy a német
Wiedergutmachung hivatalok számtalan tisztviselőjét kellett
megvesztegetettség miatt elítélni és ha ehhez hozzávesszük,
hogy a többiek - épp ezért? - állandó megfélemlítettségben
élnek, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Nyugat-Németország
ma a kétmilliós Izrael, gyarmata lett.
Európa
területén különféle terrorista-szervezetek épülnek fel. Ilyen
például a ludwigsburgi „náci bűnöket üldöző hatóság”,
amely egy vörös múltú zsidó, Bauer legfőbb államügyész
hatalma alatt áll. Ilyen a Wiesenthal Simeon által vezetett bécsi
zsidó dokumentációs központ, amely szoros együttműködésben
van a ludwigsburgi, de egyben a moszkvai szovjet-hatóságokkal.
Ezek
működésének „fényében” lehet meglátni, hogy a fehér
emberiség a német nemzeti szocialista hatalom legyőzése
után a világterrorizmus uralma alá jutott. Közel
negyedszázaddal a „náci bűnök” elkövetése után a
ludwigsburgi nyugatnémet államügyészség, szoros egyetértésben
az izraeli titkos-szolgálat náci „háborús bűnöst”
keres. Óriási költségekkel nyomoznak Martin Borman, Mengele,
az auschwitzi orvos felkutatására. Auschwitzi kirakat-perek
folynak, amelyek során a földkerekség legtöbb államából
hatalmas költségekkel hajtják fel a tanúkat, akiknek legnagyobb
része - dr. Latenser védőügyvéd szerint, - hamis
tanú. A nyilvánvaló hamis tanút nem esketi meg a
bíróság, nehogy egy zsidónak baja essék. A hamis tanú mehet és
futhat, miután a német munkás adójából felvette a 9000
márkás tanúdíjat. És a hamis tanúk miatt hányan, de hányan
választják az ártatlanul elítélt kisnácik közül a börtönben
az önkéntes halált, mint az egyetlen kivezető utat a XX.-ik
század igazi győztesei és igazi bűnöseinek terrorja elől való
menekvést.
Ennek a
Szovjetnél is rosszabb, hangtalanul gyilkoló terrorizmusnak
legkiválóbb fegyvere, az amerikai zsidók által felépített
nyugatnémet „demokratikus” sajtó, amelynek megteremtésére a
megszállás idején az amerikai-angol zsidó sajtótisztek, a Hans
Habek, a Henry Ormondok, a gyűlölet tűzköréből máig sem
szabadult emigránsok adták a lizenceket és a sok milliós
alaptőkét. A „demokratikus” Nyugat-Németország sajtó cárja
ma Axel Springer, aki négymilliós Bild Zeitungjával, a
monopolizált sajtó-konszernjével a közönyös német
munkástömeg, közvélemény-csináló atyaistene. A német
intelligenciának szánt, kétségtelenül magas nívójú Der
Spiegelt, a nyugatnémet sajtódestrukció magazinját Rudolf
Augstein szerkeszti, aki halovány náci múltja ellenére Challoner
angol sajtó-őrnagy és két zsidó emigráns kezéből kapta a
megbízatást a német lélek, a német ifjúság
„felvilágisítására” mivel szerencsésebb a helyzet a
többi jelentős nyugatnémet lapoknál, ahol a múltjukat
titkoló karrierista egykori náci újságírók versengenek
zsidó kollégáikkal a nemzeti és szellemi, immár az erkölcsi
értékek rombolásában, hajdani bajtársaik kegyetlen üldözésében.
Azonban akármilyen mértékben süllyednek erkölcsileg a
zsidó-világterror szolgálatában, akármilyen lelkesen
szolgálják is ki a cionizmust és akármilyen hévvel
magyarázzák, hogy-a német újra-egyesítés érdekében meg
kell alkudni a világ-zsidóság hatalmával, a világszerte folyó
Németország elleni külföldi, gyűlölet-hadjárat nem enyhül
egy árnyalatnyival sem.
Nem is fog
enyhülni soha, mert itt nemcsak a Thóra és Talmudból ismert
ötezer éves bosszú folyik, hanem ennél is sokkal több. Mert
minden eichmanni emberrablás, auschwitzi, treblinkai és sobibori
kirakat-per mögött ott áll az igazi nagy cél és az
ó-szövetségi ígéret beváltása utáni világhajsza:
adjatok és fizessetek még több Wiedergutmachungot!
A sokak által
megcsodált Nyugat-Németország és a neo-demokrácia a
satellit-szellem, a régi Landsknecht-mentalitás Amerikánál is
tipikusabb megtestesítője. Ha újabb és újabb jóvátételek
kizsarolósa céljából a zsidók merényletet akarnak elkövetni
Ben Gurion nagy barátja, Konrad Adenauer ellen, ha aljas
rágalmakkal, a zsidó-gyilkosság gyanújával „kilövik” a
kormányból prof. Oberlündert, a menekültek nagy,
szudéta-német patrónusát, ha moszkvai, budapesti, prágai
segítséggel és egy Wiesenthal-szerű galiciáner be akarja
bizonyítani, hogy Lübke nyugatnémet köztársasági elnök
„koncentrációs lágereket épített” a hitleri idők alatt;
akkor ő ellene indul meg hajsza, nemcsak a kommunista államokban,
hanem a moszkvai és - természetesen - new yorki lapokban.
A világterror
irányítói már beleszólnak abba is, hogy ki legyen a német
kancellár, mint ez George Kiesinger megválasztása után történt,
aki „náci múltja” miatt elsőszámú megzsarolható alanya
lett a cionista-kommunista világterrornak. A világterroristák ma
már ott tartanak, hogy elő akarják írni az ötvenkét milliós
német népnek, ki legyen a következő köztársasági elnök. A
new yorki „Aufbau” című német nyelvű cionista újság már
odáig megy a terrorizmusban, hogy egyenesen Hamburg zsidó
főpolgármesterét, dr. Herbert Weichmannt ajánlja,
sőtköveteli Nyugat-Németország jövendő
köztársasági elnökének, mert ezzel a választással
„a német nép bebizonyítaná, hogy úrrá lett a hitleri múlt
fölött”.
Különös
német végzet, hogy ezt a népet azért gyűlölték Nyugaton,
mert Goetheket, Beeothoweneket, Clausewitz-méretű nagy katonákat
adott a világnak, ma pedig azért vetik meg, -
mint ezt több angol, francia, szovjet-orosz, sőt kínai politikus
megállapítja, mert saját fészkébe piszkít, önmagát gyalázza,
kisebbíti, a zsidó világterror hatása alatt. És a
világzsidóság kajánul nevet a német politikusok, államügyészek,
bíróságok megdöbbentő szolgalelkűségén,
mellyel meghajlik a „népek arisztokráciája előtt” és
szüntelenül, csak az Ó-szövetségi parancstól reszket:
„Mert
a nép és az ország, amely néked nem szolgáland elvész
és a népek mindenestül elpusztulnak. És
szopod a népek tejét és királyok emlőjét szopod!” - jósolta
a már idézett Ézsaiás.
Nyugat-Németország
leigázása, erkölcsi és politikai felbomlasztása nem német
és legkevésbé nemzetiszocialista, hanem európai és
világ-tragédia, a XX. század legsötétebb fejezete, mert az
1945. május 9.-én támasztott erkölcsi, politikai űrön
keresztül mint a tüzes láva-folyam árad be a bosszú, a terror,
a szovjetbefolyás.
A zsidó
világhatalom, amelynek - nagyobbrészt hamis eskü alatti
nyilatkozatokra és hamis izraeli, lengyelországi tanúk
vallomására 35 milliárd márkát fizettek ki a nyugatnémetek
– olyan terrort gyakorol; amelyhez hasonló nincs se Vörös
Kínában, se a Szovjetunióban. S ez a terror - a világhódítók
hideg terrorja rosszabb, mint a gépfegyveres, vagy a
hajdani tungid-terror. Az csak a testet tudja megölni. Ez
azonban a lelket, az erkölcsi magatartás tisztességét öli
ki Goethe, Schiller, Beethoven, Nietsche, a feltalálók,
orvostudósok egykori nagy nemzetéből.
Adenauertől
kezdve, Ludwig Erhardt és Kiesinger kancellárokig a nyugatnémet
nép mindig úgy szerette magát a világ előtt csillogtatni,
mint a nagy német nép egyedüli és kizárólagossági joggal
felruházott képviseletét, arról azonban kevesen tudtak, hogy a
német Bundestag, a bonni parlament, a szövetségi német
kormány, a szövetségi államok kormányai, az igazságszolgáltatás
szervei, a rendőri hatóságok legtöbbje az izraeli és
new yorki parancskiadási központ alantas végrehajtó hatóságaivá
váltak.
A
világ-zsidóság ma már úgyszólván minden német ügybe
beleüti az orrát és terrorisztikusan parancsolni akar a 18
milliós világkisebbség nevében az 52 milliós népnek.
Nahum Goldmann, a World Jewis Congress legfőbb terroristája
„radikális változásokat” követel a nyugatnémet iskolák
demokratikus tantervében, a világzsidóság javára.
Ugyancsak a World Jewish Congress az egész világon hecceket rendez
Nyugat-Németország ellen, mert a hesseni Landtagba bevonult néhány
National Demokratische Partei által választott képviselő.
Beleszólnak abba, hogy ki kaphatja meg a Deutsche Stiftung
nagydíját. S ha véletlenül egy olyan nagy szellemi ember
kapja meg, mint Armin Mohler, a konzervatív, elfogultságoktól
mentes német író, akkor rögtön rásütik a bélyeget, hogy
„antiszemita”.
Az újságok,
az idegen talpnyalásra berendezett államügyészek és
politikailag megfélemlített bírák, ülnek az államügyészi és
bírói magas pulpitusokon és ítélkeznek nem a németség, hanem
a világzsidóság nevében. Ma már nemcsak Shakespeare
Velencei kalmárját törölték a német színházak
műsoráról, hanem már ott tartanak, hogy ha egy bremeni kávés-cég
osztogatja a kávét hőn szerető német vásárlóknak, akkor arra
kényszerítik, hogy a reklámot vonja vissza, mert abban egyetlen
egyszer előfordul a „zsidó” szó.
Ma már a
keresztény egyházak legkitűnőbbjei sem védettek a sorozatos, és
pimaszkodó zsidó támadástól. Köln érseke Frings kardinális,
csak annyit kérdezett egy hozzá belopakodott Nussbaum nevű
amerikai rabbinustól: Biztos-e Ön abban, hogy hatmillió zsidó
pusztult el a hitleri koncentrációs táborokban?”
Huszonnégy
óra múltán Frings kölni kardinális a zsidó világsajtónak
olyan pergőtüzébe került, hogy kénytelen volt dementálni,
visszavonulni, magyarázkodni és végül is részt venni a
zsidó-keresztény testvériség hetén.
Még ennél is
megdöbbentőbb a világ-zsidóság akciója az oberammergaui
passió-játékok ellen. Az európai nagy pestis elmúlása
után fogadalmi ajándékként felajánlották az oberammergauiak,
hogy 10 évenként előadják a Krisztus szenvedéseiről szóló
passiójátékokat. Négyszáz éven keresztül játszották
egyszerű hegyi parasztok, falusi lányok, asszonyok hét órás
előadást betöltő passiót. Pontosan úgy, ahogy az, az
Új-szövetségben írva van. Nem tettek hozzá egy szót sem és
nem vettek el egyet sem az apostolok megnyilatkozásaiból. Amikor
aztán a cionisták meghirdették a világ-bojkottot az
oberammergaui játékok ellen, a városi tanács felfogadta
Hans Schwaighofer rendezőt, aki átírta a több száz éves szöveg
egyes jeleneteit, hogy abból kiküszöbölje „az antiszemita
megjegyzéseket”. Mert amit az Új-szövetség ír, ami kétezer
éven át érvényes volt a kereszténység számára, íme
antiszemitizmus lett. Schwaighofer a játékban szereplő zsidókat
és keresztényeket „allegorikus figurákkal”
helyettesítette. Mi más ez, mint a világuralom terrorja alatt.
Az ősi cél
újra itt látható: dechristianizálni az egyházat, úgymint
az arianusok, a marannusok, vagy a szabadkőmívesek akarták.
Összekavarni az eszméket, meghamisítani a Bibliát is, hogy aztán
a Vatikánban egy napon majd ne a Miatyánkot imádkozzák, hanem a
Kol-nidré imádkozása előtt, mint a világ minden zsinagógájában
ma is, felhangozzék a Sátán egyházának szörnyű átkozódása:
„Háborúval
sújtsa (Isten) a kutahait (a kereszténységet) és fejedelmét
(értsd Szamaélt az ördögök fejét, aki a rabbinizmus szerint
kormányozza a kereszténységet). Takarja (a kereszténységet)
felhő hat hónapon át, hogy fekély csapásával kínoztassék.
Verje meg himlővel és büntesse haraggal és dühvel. Mert az
Örökkévalónak vérontása leszen (Boszrában=Rómában, a
kereszténység országaiban). Rendezd ezt (a vérontást)
Boszrában; buktasd meg a királyt (=a pápát) a Te dühödben és
akkor ébreszd majd üdvöd szeretteidnek (a zsidóknak). Te
örökkévaló nem fogod megtagadni irgalmasságodat. (Huber
Lipót: Zsidóság és kereszténység 455. oldal.)
A
kereszténység kétezer éves történelméről két nézet
uralkodik. Az egyik - amit egy nagy magyar szellemi ember dr.
Vágó Pál hirdet, hogy a Thórában zseniálisan levezetett zsidó
világhódítás csakis a kereszténységet teperte le. Ennek pedig
történelmi oka, az a világosan bizonyítható tény lenne, hogy
Krisztus apostolai egyszerűen nem értették meg mesterüket.
Ezek lelkében
a mózési hit oly mély nyomokat hagyott, hogy az új vallást el
sem tudták képzelni a Thóra nélkül. Ez kiderül azokból a
vitákból, amelyek az Evangéliumnak „Az apostolok cselekedetei”
halálát követő 15.-ik évben tartott zsinatukon még arról
vitatkoztak, hogy szabad-e körülmetéletlen embert megkeresztelni,
ill. bevenni a keresztény közösségbe? Nem tudták megérteni,
hogy a Megváltó univerzális erkölcstana a zsidó törzsi
elzárkózó erkölcstannal összeegyeztethetetlen. Nem
értették meg, hogy Krisztus tanítása egyenesen a zsidó
istenkiválasztottság tana ellen irányult, amelynek megdöntése
logikusan a zsidó közösség felbomlásához vezetett volna. Ha
az apostolok következetesen ezen az úton maradnak és
diadalra viszik Krisztus antijudaista erkölcstanát, csakis ebben
az esetben teljesíthették volna azt a küldetést, amellyel a
Megváltó emlékének tartoztak, mert csakis ebben az esetben
válthatta volna meg Krisztus a világot a sátán
zsinagógájától.
A létet
fenyegető e végveszéllyel a synhedrion tisztában is volt, amikor
a főpap azzal az indoklással mondta ki a halálos ítéletet,
hogy jobb, ha egy ember hal meg mintsem, hogy egy nép pusztuljon
el.
Ezzel szemben
az apostolok azzal, hogy az új vallás történelmi alapjául
megtartották a mózesi hitet - amelyet az ő jogutóduk a
keresztény Egyház a Biblia ó-szövetségi részével együtt
szentté avatott - és egy önmagának ellentmondó ideológiával
szerencsétlenítették meg híveiket, nem adtak többet annál,
mint amit egy szakadár zsidó szekta adhatott; egy olyan
ideológiát, amely gyakorlati megvalósításában minden
tekintetben kedvezett a zsidó hatalmi törekvéseknek. A
zsidók - mert hiszen az apostolok, ha vérségileg nem is, de
világnézetükben ezek voltak - meghagyták izraeli használatra a
harcos politikai messiást, a keresztényeknek pedig egy jámbor
Krisztust adtak, aki azt tanítja, hogyha jobb képeden pofon ütnek,
tartsd oda a balt is, ha hétszer bocsátottál meg hiába, bocsáss
meg hetvenhétszer, ne törődj a földi javak gyűjtésével - bízd
ezt a zsidókra - viseld türelemmel szolgaságodat, mert
mindezért a túlvilágon bőségesen jutalmaztatol.
Amennyire ez
igaz, ugyanannyiban igaznak látszik a másik vélemény is,
amely szerint a keresztény egyházak kétezer éve nem állott
másból, mint a zsidó beszivárgás és terrorizmus,
antiszociális gondolat elleni elkeseredett harcból.
Ezt a harcot
árulta el XXIII. János és VI. Pál pápa, nem nagyon
dicsőséges uralma alatt, a Vatikán. A zsidó világterror
behatolt az ökumenikus világ-zsinatra és megvalósította az
ariánusok és marannusok nagy álmát: az antijudaista
keresztény-szellem leigázását.
Hitlert
legyőztük! mondták a második világháború diadalmasai. - Most
következik Jézus Krisztus !
És a vatikáni
zsinat aláírta a kereszténység halálos ítéletét. Legalizálta
önmaga fölött is, a zsidó világterrort!
Másodlagos terrorizmus
A terror Másodlagos terrorizmus.
Az európai emberekben talán még ma sem teljesen tudatosult, hogy békésnek tűnő hétköznapjaikat gyakorlatilag közvetlen, állandó háborús veszély fenyegeti. Vannak, akik viszont ezt mondják: a harmadik világháború már elkezdődött. Ám ez a fegyveres konfliktus a háborúnak egy egészen új formáját hozta el: nem reguláris hadseregek között, nyílt szembenézéssel, betartva a szabályokat, kímélve a polgári lakosságot – hanem alattomosan, hátulról, minden becsületet felrúgva, ártatlan, fegyvertelen civileket, nőket, gyermekeket, öregeket gyilkolva. „Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra” – parancsolja Isten Törvénye (2Móz 21:14). Írásunkban a terrorizmus jellegzetességeit vizsgáljuk.
A terrorizmus a polgárokon gyakorolt szándékos, módszeres erőszak, mely az általa kiváltott félelmen keresztül politikai célokat kíván megvalósítani… Erőszak alkalmazása ártatlan embereken, akik legitimnek nyilvánított konfliktusterületen kívül tartózkodnak” – hangzik Benjamin Netanjahu egykori izraeli miniszterelnök meghatározása. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerint a terrorizmus „előre kitervelt és politikailag motivált erőszakos cselekmény, melyet civilekkel szemben félkatonai szervezetek vagy ügynökök hajtanak végre, általában egy célcsoport befolyásolása céljából”.
Paul Pillar, a CIA antiterrorista részlegének egykori vezetője szerint minden terrorista akciónak négy jól körülírható közös jellemzője van:
1. Előre kitervelt és nem hirtelen felindultságból végrehajtott akciók.
2. Politikai és nem bűnügyi motiváltság jellemzi őket. A maffiától eltérően ezeknek az akcióknak nem pénzszerzés, hanem a fennálló politikai rend megváltoztatása a célja.
3. A célpontok civilek, nem katonai létesítmények vagy felfegyverzett katonák.
4. Félkatonai szervezetek hajtják végre, nem pedig egy nemzet hadserege.
A terrorizmus története
A terror szó a francia forradalom időszakából származik, ahol a „regime de la terreur” véres időszaka 1793-tól 1794-ig tartott. „A terror nem más, mint gyors, kemény és merev igazságszolgáltatás” – vélekedett Maximilien Robespierre, aki később maga is a véres igazságszolgáltatás egyik lefejezett áldozata lett…
A terrorizmus gyökerei ennél jóval korábbra nyúlnak vissza. Az első század idején a Bibliában is szereplő zelóták az idegen római hatalom képviselőit gyilkolták nyilvánosan. Vallási indíttatású gyilkosságokat követtek el Indiában a hetedik századtól kezdődően egészen a tizenkilencedik század közepéig tevékenykedő thádzsí-kultusz tagjai, akik ártatlan járókelőket fojtottak meg a terror és pusztulás hindu istenségének, Kálinak bemutatott rituális áldozatként. Történészek egymillióra teszik a thádzsí-terroristák áldozatainak számát… Az iszlám terrorizmus tizenegyedik századi képviselői, a síita asszasszinok szintén civileket gyilkoltak, az akciók előtt rendszerint kábítószert fogyasztva (innen a nevük: asszasszinok, eredeti jelentése: hasisevők).
Európában a modern kori terrorizmus egyik első képviselője az orosz anticárista Narodnaja Volja (A Nép Akarata). Politikailag motivált és a társadalom támogatását is megnyerni szándékozó terrorista csoportként gondosan válogatták meg célpontjaikat, ügyelve arra, nehogy akcióiknak ártatlan áldozataik is legyenek. Legismertebb akciójuk II. Sándor cár meggyilkolása volt 1881-ben.
1914-ben Ferenc Ferdinánd meggyilkolása olyan terrorcselekmény volt, amely elősegítette az első világháború kirobbanását. A modern kori iszlám terrorizmus egyik első eseményére pedig 1968. július 22-én került sor, amikor palesztin terroristák egy Rómából Tel Avivba tartó utasszállító repülőgépet térítettek el. A huszadik század második felétől a terrorizmus különböző formái közül már az iszlám terror jelenti a legnagyobb kihívást a világ számára.
A terrorizmus formái
Meghatározásunkban a terrorizmus hat alapvető formáját különböztetjük meg: a nacionalista, a vallási és ezen belül is az iszlám, a baloldali, a jobboldali, az anarchista és az államilag szponzorált terrorizmust.
A nacionalista terrorizmus fő jellemzője egy önálló nemzetállam létrehozásáért folytatott harc. Célja a nemzetközi figyelem ráirányítása egy elkeseredett „felszabadítási küzdelemre”. A terrorizmus ezen formájának több esetben sikerült nemzetközi támogatást, szimpátiát elnyernie. Jellemző továbbá, hogy a nacionalista terroristák magukat „szabadságharcosoknak”, és nem terroristáknak tartják. Az Írország újraegyesítéséért küzdő IRA, a Spanyolországtól független, önálló baszk államért harcoló ETA és a Törökországtól független kurd állam megalapításáért tevékenykedő Kurd Munkapárt jellemzően nacionalista terrorizmust folytató szervezetek. Bár egyesek a palesztin terrorista csoportokat is ebbe a kategóriába sorolnák, a palesztin terroristák célja a nemzetállam megalapítása mellett Izrael és a zsidóság fizikai megsemmisítése, így nem nevezhetőek kifejezetten nacionalista terroristáknak.
A terrorizmus második fő kategóriája a vallási terror. Azok a terroristák tartoznak ide, akik vallási meggyőződésük alapján használnak erőszakot hitük terjesztése, túlvilági érdemek megszerzése vagy más ideológiák és ezek követőinek felszámolása céljából. Példaként említhetjük Oszama bin Laden al-Kaida hálózatát, a palesztin Hamaszt vagy a libanoni Hezbollahot, amelyek a későbbiekben részletezett iszlám terrorizmus képviselői. A japán Aum Sinrikjo (Legfelsőbb Igazság) apokaliptikus kultusz is idetartozik, amelynek tagjai tizenkét ember halálát okozták 1995-ben, amikor a tokiói metróba halálos szaringázt engedtek.
Az IRA plakátja
A harmadik kategóriába tartozó baloldali terroristák célja a kapitalizmus megdöntése, kommunista államok létrehozása. Mivel az idetartozó terroristák szerint a civilek többsége kapitalista kizsákmányolás áldozata, nem a civilek meggyilkolásával, hanem befolyásos, vagyonos személyek elrablásával vagy épületek lerombolásával igyekeznek magukra hívni a figyelmet. A német Baader-Meinhof csoport, az olasz Vörös Brigád, az 1970-es években Amerikában tevékenykedő Weathermen és a japán Vörös Hadsereg példái a baloldali terrorista szervezeteknek.
A terrorizmus negyedik kategóriája a jobboldali terror, amely talán a legkevésbé szervezett formája a terrorizmusnak. A jobboldali terroristák célja a demokratikus nemzetállamok megdöntése és fasiszta államok létrehozása. Az antiszemita és rasszista neonácikat, neofasisztákat, szkinhedeket soroljuk ide.
Az ötödik kategóriába helyezzük az anarchista terrorizmust, amely az 1870-es évektől az 1920-as évekig világszerte tapasztalható jelenség volt. Képviselőinek célja kormányok megdöntésével az anarchia megteremtése. Számos államfő lett ennek a terrornak az áldozata, például a 25. amerikai elnök, William McKinley is, akit egy anarchista magyar bevándorló gyilkolt meg.
Külön kategóriába sorolják azokat a terrorista csoportokat, amelyeket kormányok pénzelnek. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma szerint napjainkban Irán az első számú szponzora a terrorizmusnak, de Irak, Szíria, Líbia, Szudán, Észak-Korea és Kuba ugyancsak finanszírozó, „cinkos államok” (Rogue States). Az Irán által támogatott Hezbollah, a Szíria, Líbia és Irak által pénzelt Abu Nidál Szervezet és a líbiai támogatottságú japán Vörös Hadsereg példái államilag szponzorált terrorszervezeteknek.
Némelyik terrorista csoport egyszerre több kategóriába is tartozik, például a csecsen terroristák nacionalista és iszlámista jegyeket is magukon hordoznak, így a beszlani túszdráma elkövetői is –, akik 331 civil és 11 katona halálát okozták 2004. szeptember 1-jén.
Az iszlám terrorizmus
Megfigyelhető, hogy az 1990-es éveket megelőzően a politikailag motivált terroristák óvatosak voltak. Véres akcióikkal megdöbbenést kívántak okozni, de korlátozták is magukat, nehogy szimpatizánsaik ellenük forduljanak. Sem a palesztin PFSZ, sem az ír IRA nem akartak túllőni a célon: nem akarták a világ közvéleményét maguk ellen fordítani. Brian Jenkins terrorizmus-szakértő úgy fogalmaz, hogy a terroristák akkoriban „sok nézőt, de kevés áldozatot” akartak.
A kilencvenes évektől kezdődően azonban a terror fő áramlatává már az iszlám terrorizmus vált, ahol a minél több áldozat a cél. Kialakulásának gyökereit szociális igazságtalanságokban, a Korán tanításaiban és a palesztin–izraeli konfliktusban keresik.
Jessica Stern, a Harvard Egyetem előadója szerint az olyan arab országokban, mint Afganisztán, a szegénység vezet az újabb terroristák feltűnéséhez. „Kiábrándultság, szegénység és elkeseredettség élteti ezeket a reakciós erőket” – vélekedik Bill Clinton, az USA egykori elnöke.
Valójában kevés összefüggés található egy térség gazdasági helyzete és a militáns iszlám jelenléte között. Országok vagyoni helyzetéből és a gazdasági fejlődés szintjéből nem lehet kikövetkeztetni azt, hogy a radikális iszlám milyen befolyással bír egy adott területen. Ha pedig az egyéneket vizsgáljuk, a felmérések egyértelműen azt bizonyítják, hogy a radikális iszlámisták többsége nem nincstelen, hanem kiegyensúlyozott családi háttérből származó, középosztálybeli ember. A szeptember 11-ei terroristák életrajzát tanulmányozva még azt az ironikus következtetést is levonhatnánk, hogy a terrorizmus fő kiváltói a pénz, az oktatás és a társadalmi privilégiumok…
„Az iszlám a béke vallása” – szögezte le George W. Bush a WTC-t ért támadásokat követően. Vallási vezetők és politikusok egyaránt élesen tiltakoztak az ellen, hogy a terrorizmus gyökereit a Koránban kellene keresni. Néhány Korán-idézetet olvasva azonban más kép tárul elénk…
„Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor aztán nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg őket!” (47. szúra 4. verse) „Amikor a szent hónapok elteltek, öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek őket, fogjátok el és börtönözzétek be őket, és minden leshelyen fekve várjatok rájuk.” (9. szúra 5. verse)
„Készítsetek föl ellenük ami fegyveres erőt és csatamént csak tudtok, hogy ezáltal félelmet keltsetek (terrorizáljatok) Allah ellenségeiben és a ti ellenségeitekben és rajtuk kívül másokban, akiket ti nem ismertek, de Allah ismeri őket!” (8. szúra 60. verse)
A mai iszlám terrorizmus alapvetően nem nacionalista vagy arabista, hanem iszlámista jellegű. Az egykori egyiptomi elnök, Gamal Abdel Naszszer és az iraki diktátor, Szaddám Huszein még szekuláris, pánarab ideológiai alapon álló politikusok voltak. Oszama bin Laden már az iszlámista ideológia képviselője. Az 1979-es iráni forradalmat követően jelent meg az iszlámizmus mint a terror közvetlen kiváltó oka, ahol a fő célpont már a „Nagy Sátán”, az Egyesült Államok és a „Kis Sátán”, Izrael. Őket követi a célpontok listáján a Nyugat.
A terroristákat gyászolják, miközben az ártatlanokat gyűlölik
Az iszlám világ radikalizálódása az első öbölháborút követően vette kezdetét. Napjainkban talán semmi sem fenyegeti annyira a zsidó–keresztény kultúrát, mint a militáns iszlám térhódítása.
A radikalizálódás folyamatának és a terror globális elterjedésének kulcsfontosságú szereplői voltak a palesztinok. Harcuk Izrael állama és a zsidóság ellen irányul. A Palesztin Hatóság 1974-ben megfogalmazott és azóta vissza nem vont célja az úgynevezett „szakaszos terv” megvalósítása, melynek első lépcsője a független palesztin állam létrehozása, a második az Izraellel szembeni küzdelem folytatása az újdonsült palesztin állam területéről, a harmadik pedig egy Izraellel szembeni totális háború kiprovokálása a környező arab nemzetek részéről. A Palesztin Alapokmány fenyegetően szögezi le: „A Palesztin Felszabadítási Szervezet székhelye al-Kudsz (Jeruzsálem)…”
Dr. Ahmad Abu Halabiya, a gázai Iszlám Egyetem rektora még nyíltabban fogalmaz: „Ne kegyelmezzetek a zsidóknak, bárhol is éljenek, bármelyik országban… Harcoljatok ellenük… Ahol találjátok, ott öljétek meg őket.”
Nemcsak a palesztin, hanem az iszlám terrorizmusnak is egyik fő célja Izrael megsemmisítése, hiszen az iszlám felsőbbrendűségét hirdető szélsőségesek a zsidó állam megalapítását és létezését tragédiaként élik meg.
Az iszlám terrorizmus másik célpontja az USA, amelynek Izrael-barát politikáját már régóta rossz szemmel nézik az arab nemzetek. Szemükben Amerika újragyarmatosító nemzet, amely Izraelt mint előretolt helyőrségét támogatja. Sok arab vélekedik úgy, hogy Amerika közel-keleti politikájának nem más a célja, mint hogy rájuk kényszerítse az erkölcstelen nyugati kultúrát, és felszámolja az iszlám vallást. Hisztérikus reakciók kísérték azt, mikor az első öbölháború idején az amerikai katonák szalonnát (disznóhúst) ettek, vagy olyan újságpapírt használtak WC-papírként, amelyen Korán-idézetek szerepeltek…
Az iszlámisták haragja azért is irányul az Egyesült Államokra, mert Amerikában él a legtöbb evangéliumi keresztény – a radikális muszlimok megaláztatásként és rabságként élik meg azt, ha keresztény állam fennhatósága alatt kell élniük.
Végül fontos megemlítenünk, hogy sok arab számára botrány az, hogy Amerika a közel-keleti olajmezők feletti kontrollal rendelkezik, és támogatja az öbölmenti országok – Kuvait, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek – despota rendszereit.
Amerika kényszerült rá az első öbölháború után, hogy megvédje az iszlám szent helyeket, Mekkát és Medinát a szélsőségesektől. Ugyanis ha a szélsőségesek kezébe kerülnének az iszlám szent helyek, az valószínűleg a mostani világrend bukását jelentené. Amerika nemcsak Izraelt, hanem Szaúd-Arábiát is védelmezi a Közel-Keleten, hiszen az iszlám két fő szellemi központja itt található. Ezzel a nagyon népszerűtlen szerepvállalásával egy újabb világháborútól tartja távol a feleket…
Terrorellenes koalíció
Az Egyesült Államok a szeptember 11-ei terrortámadás után hadat üzent a terroristáknak, és egyértelművé tette, hogy nem tesz különbséget a terroristák és az őket szponzoráló államok között. Az iraki háborút követően azonban az USA-nak még nem sikerült demokratizálnia Irakot, ami sajnos napról napra növeli az Amerika-ellenességet a térségben és az egész világon.
Míg Tony Blair angol és John Ho-ward ausztrál miniszterelnök több alkalommal nyíltan kiálltak George W. Bush terrorellenes küzdelme mellett, Németország, Franciaország, Oroszország és a Vatikán viszonyulása már nem egyértelmű. Nyugat-Európában egyre gyakrabban hangzik el az a vélemény, hogy a terrorizmusellenes háború maga is terrorizmus, és hogy az Egyesült Államok közel-keleti (Izrael-barát) politikája a valódi oka a terrornak. Innen pedig egy kis lépés vezet ahhoz a véleményhez, hogy a terrorizmus fő kiváltója Izrael.
Az arab országok közül is vannak olyanok, amelyek csatlakoztak a terrorellenes harchoz, bár ők az Izraellel szemben elkövetett terrorcselekményeket szabadságharcnak tartják.
Ennek a kettős mércével való politizálásnak ékes példája Szaúd-Arábia, amely a palesztin terrorizmust támogatja, a királyság ellen irányuló terrort viszont üldözi. Jordánia és Egyiptom Izraelhez való viszonyát is egy kettősség jellemzi, és mindkét országban fennáll egy iszlámista forradalom veszélye.
Irán és az atom
Irán volt a színhelye az első modern iszlámista állam megteremtésének. Irán ma regionális nagyhatalom szeretne lenni a Közel-Keleten, ez a cél pedig csak az atombomba birtoklásával érhető el. Célja ezért atomfegyverek előállítása vagy megszerzése, és komoly források szerint az ország már rendelkezik is ilyen tömegpusztító fegyverrel. Bár ez máig a jövő nagy titka, Irán ebből a szempontból nagyon kiszámíthatatlan. Félő, hogy nem elrettentésre, hanem pusztításra használná az atombombát – például Izraellel szemben.
Sokakat nyugtalanít Iránnak a kommunista Észak-Koreával kibontakozó egyre szorosabb együttműködése, mivel az utóbbi államnak máris van atombombája. Mások szerint Irán maga is képes lesz előállítani a bombát. A pakisztáni atomprogram atyjának tartott dr. Abdul Kadeer Khan maga is beismerte, hogy országa nukleáris technológiát adott el Iránnak. Oroszország és Kína támogatja az iráni atomprogramot, mit sem ügyelve arra, hogy az ajatollah beszédeiben továbbra is gyakran visszatérnek a „Halál Amerikára! Halál Izraelre!” felkiáltások…
Sajnos nem csak Iránon keresztül eszkalálódhat a terrorizmus problémája. Instabil a politikai helyzet az atombombával rendelkező Pakisztánban és a nemrégiben még tálibok uralta Afganisztánban is. Az Egyesült Államok stabilizáló ereje nélkül könnyen válhatnak ezek az államok a terrorizmus eszközeivé. A radikális iszlám Boszniában is jelen van – a Sarm-el-Sejk-i akciónál használt robbanóanyag állítólag Szerbiából származott. Ez a térség még könnyen lehet olyan terrorista csoportok kiképzőhelye, amelyek célpontja Közép-Európa.
A terrorizmus elleni harc vezetői. Meddig bírják a nyomást?
Mi várható?
Az iszlám világ radikalizálódása világméretű jelenség. A londoni terrortámadások döbbenetes sajátossága, hogy az akciókat Angliában született muszlimok követték el. Megfigyelhető, hogy a tősgyökeres európai lakosságban növekszik a bizalmatlanság a muszlimok iránt, akikkel kapcsolatban többször az volt a tapasztalat, hogy először muszlimok, és csak ezután polgárai az adott országnak, ahol élnek. Ezt igazolja az az eset, amikor az első öbölháború idején egy muszlim amerikai katona hirtelen tüzet nyitott katonatársaira. Az Abu Garib börtön fogolykínzásaira is egy amerikai muszlim hívta fel a figyelmet…
„A terrorizmust aktívan támogató vagy gyakorló angol muszlimok száma rendkívül alacsony – a teljes iszlám lakosságnak kevesebb mint egy százaléka” – vélekedik a brit Sunday Times hírszerzési forrásokra támaszkodva. Az angol muszlimok egy százaléka azonban tizenhatezer embert jelent! Tehát az angol hírszerzés szerint Angliában akár tizenhatezer ember is „aktívan támogatja vagy vesz részt” terrorista akciókban. Amennyiben ez az arány kivetíthető a többi nyugat-európai ország iszlám lakosságára, a terroristáknak hatalmas tartalékaik vannak…
Kik az igazi terroristák?
Eduardo,
v, 2006-12-17 19:56 Cionizmus
Közkívánatra!!!
Mi
folyik a háttérben azaz miről nem szólnak a jelentések II
(Norberto
Ceresole írása nyomán...)
Két robbantásos merénylet színhelye volt az argentínai főváros, Buenos Aires. Mindkét esetben zsidó intézmény volt a cél és mindkét esetben a zsidó fundamentalista kémelhárító szervezet, Shin Beth mozgatta a fonalakat... 1992 március 17-én az izraeli nagykövetség épülete repül a levegőbe, 29 halottat és sok sebesültet okozva. 1994 július 18-án az AMIA épülete szenved hatalmas károkat.
Két robbantásos merénylet színhelye volt az argentínai főváros, Buenos Aires. Mindkét esetben zsidó intézmény volt a cél és mindkét esetben a zsidó fundamentalista kémelhárító szervezet, Shin Beth mozgatta a fonalakat... 1992 március 17-én az izraeli nagykövetség épülete repül a levegőbe, 29 halottat és sok sebesültet okozva. 1994 július 18-án az AMIA épülete szenved hatalmas károkat.
Itt
működött több cionista szervezet társaságában a Histadrut is,
amely a palesztin-izraeli békefolyamatok közismert támogatója
volt. A halottak száma 86, a sebesülteké több száz. A
nyomozások, amelyeket kizárólag izraeli hatóságok végeztek-
Shin Beth vezetésével-, nem hoztak konkrét eredményeket. Izrael
hivatalosan Iránt és a Hiszbollah szervezetet tette felelőssé.
Lényeges megjegyezni, hogy a palesztin-izraeli béketárgyalások
éppen ez idő tájt kaptak intenzív lendületet... Az argentínai
zsidó terrorista agressziók hátterének megértéséhez lapozzunk
vissza a közelmúltba;
A
Buenos Airesben végrehajtott merényleteket szoros összefüggésben
kell kezelnünk az izraeli belpolitika kríziseivel, amelyek az
1991-es madridi konferenciát előkészítő időszakra súlyos
válsággá fejlődtek
Az
izraeli társadalmon belül folyó erőszakos harc teljes
terjedelmével kisugárzott a nemzetközi zsidó élettérre. Ez a
válság elsősorban a következő országokat érintette; Izrael,
USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Argentína. Egyidejűleg
három síkon fejlődik ki a konfrontáció; kulturális vagy
teológiai (fundamentalista-vallás a laikus cionizmussal szemben),
társadalmi (telepesek és a már integrált lakosság között) és
az államapparátuson belüli (a különböző biztonsági szervek
között).
A
madridi konferenciát az USA szorgalmazta, amit Shamir kormánya –
hűen a „régi” izraeli hagyományokhoz- alakoskodva elfogadott.
Ettől a perctől kezdve Rabin tábornokkal az élén, a munkáspárt
és a cionista mozgalom vezetői vállvetve támogatták azt a
tervjavaslatot, amely mélyrehatóan a „területek békéjét”
volt hivatott szolgálni, szigorú és kizárólagos izraeli
ellenőrzés mellett.
Ez
az igyekezet erőszakos reakciót váltott ki az 1967-es katonai
győzelem óta Izraelben sikeresen konszolidálódott fundamentális
vallási körökben, valamint a nemzetközi zsidó közösségekben,
amelynek a fontos társadalmi szerepet játszó argentin is szerves
része. Ez az év a kiegyezés, a fundamentalista-vallási és
ultra-nacionalista erők (Beguin, Shamir, Sharon stb.) megbékélésének
éve volt.
Az
állambiztonsági szerveken belüli szociális és vallási törés,
különösen a kémelhárító Shin Beth-nél volt érezhető.
A
madridi konferencián kibocsájtott „békejavaslat” a
fundamentális zsidóság számára felért, a messiási
kinyilatkoztatásban megjósolt végső katasztrófa kezdetével.
Reakciójuk számos terrorista akcióban nyilvánult meg, amelynek
egy része a buenos-airesi merénylet is volt.
A
buenos-airesi merényletek logikus összefüggéseinek megértéséhez,
elengedhetetlen az ezt megelőző, a nemzetközi zsidóságot érintő,
de legkülönösebben Izrael határain belül lejátszódott
események időrendi sorrendben való elemzése. A rendelkezésre
álló anyag egyértelmű bizonyítja a zsidó terrorizmus extrém
megnövekedését és a zsidó terrorista csoportosulások gombaszerű
szaporulatát. (Mindez a „békefolyamatok” kísérőjelenségeként!)
1989-90-91.
Terrorista merényletek sorozata rázza meg Izraelt, amelyeknél,
kivétel nélkül a célpontok a „béketervet” elfogadó és
támogató zsidó személyiségek, akiket ma „ál-zsidók”-ként
kezelnek. Ezek az akciók hivatalosan a Kach csoport számlájára
írhatók, akiket sikarim vagy „sárga ingesek”-ként ismertek.
1991 szeptember 30-a, Madridi Konferencia megnyitása
1992
március 17, robbanás Izrael buenos-airesi nagykövetségén, ahol
ez időben a Shin Beth kémelhárító szervezet, valamint a
dél-amerikai kontinens egyéb zsidó intézményeinek vezetői
tanácskoznak. A robbanás akkor következik be, amikor az ügynökök
éppen az épületen kívül tartózkodnak.
1992
májusa; béketárgyalásokat előkészítő megbeszélések
Washingtonban, Bécsben, Brüsszelben, Tokióban és Ottawában.
1993
június 13. A munkáspárt vezetőjeként, Isaac Rabin nyeri a
választásokat Izraelben. Legelső intézkedése a Shin Beth
strukturális újraszervezése. A kémelhárító szervezet
tevékenységét állami szintre emeli, amelynek fő feladata az
Izraelben tevékenykedő fundamentalista zsidó csoportosulások,
elsősorban Ciszjordániában, megfigyelése. Ügynökei parancsot
kapnak a telepesek szervezeteibe történő integrációra.
1992 augusztusa, Izrael először nyilatkozik a Golán-fennsíkról, mint szír tulajdonról és „a terület visszaszolgáltatását” említi meg. (A Golán 13.000 zsidó telepesnek ad otthont)
1993 augusztus 30. Az izraeli parlament jóváhagyja a „Gaza-Jerikó-tervezet”-et
1993 szeptember 9-13. Kétoldali megegyezés születik Izrael és a Paéesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) között Washingtonban (Oslo I)
1994 január 16. Szír-amerikai csúcstalálkozó Genf-ben. Rabin egy mihamarabbi izraeli népszavazást helyez kilátásba, a Golán-Tsahal Szíriának való visszaadására.
1994 február 25. Baruj Goldstein, zsidó származású, amerikai orvos, több mint 40 palesztint mészárol le egy hebroni mecsetben.
1994 február-május. Kairói megegyezés. Gáza és Jerikó nemzetközi határainak rögzítése.
1994 május 25. Jordánia és Izrael béketervezet
1994 július 1. 27 év száműzetést követően Jasszer Arafat visszatér Palesztinába.
1994 július 18. Robbanás az AMIA épületében Buenos Airesben. A zsidó szervezetek székházában egyértelműen a „béketerv” megvalósításáért szorgoskodtak.
1992 augusztusa, Izrael először nyilatkozik a Golán-fennsíkról, mint szír tulajdonról és „a terület visszaszolgáltatását” említi meg. (A Golán 13.000 zsidó telepesnek ad otthont)
1993 augusztus 30. Az izraeli parlament jóváhagyja a „Gaza-Jerikó-tervezet”-et
1993 szeptember 9-13. Kétoldali megegyezés születik Izrael és a Paéesztin Felszabadítási Szervezet (PLO) között Washingtonban (Oslo I)
1994 január 16. Szír-amerikai csúcstalálkozó Genf-ben. Rabin egy mihamarabbi izraeli népszavazást helyez kilátásba, a Golán-Tsahal Szíriának való visszaadására.
1994 február 25. Baruj Goldstein, zsidó származású, amerikai orvos, több mint 40 palesztint mészárol le egy hebroni mecsetben.
1994 február-május. Kairói megegyezés. Gáza és Jerikó nemzetközi határainak rögzítése.
1994 május 25. Jordánia és Izrael béketervezet
1994 július 1. 27 év száműzetést követően Jasszer Arafat visszatér Palesztinába.
1994 július 18. Robbanás az AMIA épületében Buenos Airesben. A zsidó szervezetek székházában egyértelműen a „béketerv” megvalósításáért szorgoskodtak.
1994
október 26. Megszületik a békekötés Jordánia és Izrael
között.
1995 szeptember 28. (Oslo II) A Taba-i megegyezés Jordánia és Izrael között
1995 november 4. Meggyilkolják Isaac Rabint. A nyomozási eredmények egyértelműen a Shin Beth merényletben való részvételét igazolják.
A körülmények több mint érdekesek. A buenos-airesi merényletek térben és időben való elhelyezése. Mint azt később látjuk, a fundamentalista zsidó terroristák akcióiban Izrael állam egy és ugyanazon alapszervezete érintett; a kémelhárítás, a Shin Beth, amelynek többek között feladata, a világ összes izraeli nagykövetségének védelme és a kínzásos vallatás Izraelben, valamint a megszállt területeken.
8. A Rabin-gyilkosságot követően készített vizsgálat nyilvánosságra hozott kivonata (Shamgar-komisszió) fontos információkat tartalmaz a Shin Beth kém-és elhárító szervezet fundamentalista zsidóság soraiba történő beolvadásáról. A legjellegzetesebb vonás mindig, hogy az akció befejeztével soha nem derül ki, ki volt a nyomozó és ki a nyomozott. Egy kiváló példa erre „doktor Kastner meggyilkolása”. Egy magyar zsidóról van szó, aki állítólagosan a Gestápóval működött együtt. Gyilkosa, Zeev Eckstein egyike volt a Shin Beth ügynökeinek, akik a „bosszúállók” csoportját alkották. 35 és fél évvel később hasonló esetnek lehetünk tanúi. Egy Shin Beth titkos ügynök (Avishay Raviv) válik „bevetésképtelenné”, akinek feladata lett volna Rabin gyilkosának, Ygal Amir, szintén titkos ügynök megfigyelése.
9. Ygal Amir, Rabin meggyilkolása előtt, gazdag tapasztalatokra tett szert az állambiztonság és a külpolitika területén. (Litvániában dolgozott, ahol az Izraelbe visszatelepülő szovjet zsidóság szervezése folyt). Tevékenységét a Shin Berth szervezet ügynöke, Avishay Raviv támogatta és pénzelte.
1995 szeptember 28. (Oslo II) A Taba-i megegyezés Jordánia és Izrael között
1995 november 4. Meggyilkolják Isaac Rabint. A nyomozási eredmények egyértelműen a Shin Beth merényletben való részvételét igazolják.
A körülmények több mint érdekesek. A buenos-airesi merényletek térben és időben való elhelyezése. Mint azt később látjuk, a fundamentalista zsidó terroristák akcióiban Izrael állam egy és ugyanazon alapszervezete érintett; a kémelhárítás, a Shin Beth, amelynek többek között feladata, a világ összes izraeli nagykövetségének védelme és a kínzásos vallatás Izraelben, valamint a megszállt területeken.
8. A Rabin-gyilkosságot követően készített vizsgálat nyilvánosságra hozott kivonata (Shamgar-komisszió) fontos információkat tartalmaz a Shin Beth kém-és elhárító szervezet fundamentalista zsidóság soraiba történő beolvadásáról. A legjellegzetesebb vonás mindig, hogy az akció befejeztével soha nem derül ki, ki volt a nyomozó és ki a nyomozott. Egy kiváló példa erre „doktor Kastner meggyilkolása”. Egy magyar zsidóról van szó, aki állítólagosan a Gestápóval működött együtt. Gyilkosa, Zeev Eckstein egyike volt a Shin Beth ügynökeinek, akik a „bosszúállók” csoportját alkották. 35 és fél évvel később hasonló esetnek lehetünk tanúi. Egy Shin Beth titkos ügynök (Avishay Raviv) válik „bevetésképtelenné”, akinek feladata lett volna Rabin gyilkosának, Ygal Amir, szintén titkos ügynök megfigyelése.
9. Ygal Amir, Rabin meggyilkolása előtt, gazdag tapasztalatokra tett szert az állambiztonság és a külpolitika területén. (Litvániában dolgozott, ahol az Izraelbe visszatelepülő szovjet zsidóság szervezése folyt). Tevékenységét a Shin Berth szervezet ügynöke, Avishay Raviv támogatta és pénzelte.
10.
A buenos-airesi merényletek mozgatóját, minden kétséget
kizáróan, a fundamentalista zsidóság messiási „ars
poeticá”-jában (Izrael erőszakos térhódítása kontra Izrael
állam) valamint a Shin Beth felfedhetetlen, kettős szerepében
találjuk. Izrael hivatalos reakciója, a Mosszad és az argentin
zsidó lobby szájíze szerint, nem váratott sokáig magára. A
merényletekért az „arab terrorizmus”-t tette felelőssé, élve
természetesen egy belső argentin összeesküvés és abból
leszármaztatható „dél-amerikai holokauszt” szabad opciójával.
A szándék több mint áttetsző. Argentína pszichológiai és
fizikai térdre kényszerítés. A hadviselés kétsíkú:
a) A nemzetközi közvélemény figyelmének elterelése Izrael belső problémáiról, egyidejűleg a peronista „kreol nácizmus” fokuszálása, egy olyan időpontban, amikor a nemzetközi zsidóság több ország ellen kampányharcot folytat.
b) Az argentin igazságszolgáltatás megakadályozása, amely leleplezhetné az országban működő zsidó szélsőséges csoportok bomlasztó tevékenységét.
Leszögezhetjük;
A „béketárgyalások” felvétele és Rabin meggyilkolása között egyértelmű folyamatok körvonalai rajzolódnak ki. Az egész nyugati világra nézve a zsidó ideológia hódoltatásának idejét éljük, míg térben Izrael és a diaszpóra zsidóságának szüntelen terjeszkedése tapasztalható. A buenos-airesi merényletek láncszemként beleillenek, időben és térben, egy nagy horderejű, időben, térben, metódusban, ideológiában nem szétválasztaható konfliktusok sorozatába.
(X)
Miért foglakozunk Argentínával?
1.
Még ha nincs is pontos adat arról, hogy Soros György teljes vagyona hány százmillió (vagy milliárd?) dollárt tesz ki, azt tudni lehet, hogy a mega-spekulátor a legnagyobb ingatlan, ingó és szarvasmarha befektető Argentínában, és igen szaftos érdekeltségei vannak Brazíliában és Venezuelában is. Az argentin lap Pagina 12 „Argentína új tulajdonosa”-ként apostrofálta, egy olyan országról van szó, ahol csak a 90-es évek elején jelent meg befektetőként.
Az ingatlanok vásárlására szakosodott IRSA nevű cégén keresztül, Soros, Argentína legnagyobb ingatlan vállalkozójává vált. Tulajdonában van több bevásárló központ Buenos Airesben, évi eladásai évi 800 millió dollárt tesznek ki, és 130 különböző ingatlan ország szerte. Többek között két felhőkarcoló, egy luxus igényeket kielégítő kikötő, luxus lakóépületek, lakóparkok, a Buenos Airesi központi vásárcsarnok, stb. Ezen kívül, birtokában van az argentin Loans Bank össztőkéjének 27, 5 %, amely a jelzáloghitel piac 40%-át birtokolja.
Soros közel áll ahhoz, hogy a dél-Amerikai ország legnagyobb földbirtokosává váljon. Nevén van több mint 500.000 hektár föld, és 150.000 szarvasmarha –ezzel ő a legnagyobb vágó marha tulajdonos Argentínában. (Érdekességképpen: 60 év után most „hirtelen” megnyílt az amerikai (USA) piac, az argentin hús termékek importja előtt!) Tervei között szerepelnek további pénzügyi beruházások az élelmiszeriparban és az élelmiszer kereskedelemben is.
(Forrás: Institute for Global Communications – IGC és InterPress Third World News Agency))
Soros György „argentin” partnere az az Eduardo Elsztain, aki a hivatalos tulajdonosa a fent említett IRSA Holding ingatlan befektető cégnek. Elsztain üzleti partnere viszont, Edgar Bronfman, a Zsidó Világtanács elnöke (World Jewish Congress)
www.worldjewishcongress.org
A Zsidó Világtanács, nemzetek fölötti szervezet melynek elsődleges célja „Izrael megsegítése”
Eduardo Elsztain jelenleg a Zsidó Világtanács pénztárnoka.
Alább, a Zsidó Világtanács (WJC) vezetősége.
WJC STEERING COMMITTEE MEMBERS
Edgar M. Bronfman, President, WJC
Pierre Besnainou,
President, European Jewish Congress
Zeev Bielski,
Chairman, Jewish Agency for Israel/
World Zionist Organization
Matityahu Droblas,
Chairman, WJC Israel Branch
Eduardo Elsztain, WJC Treasurer
Mendel Kaplan, Chairman, WJC Executive
Alexander Machkevich,
President, Euro-Asian Jewish Congress
Israel Singer, Chairman, WJC Governing Board
Evelyn Sommer,
Chairman, North American Jewish Congress,
President WJC American Section
Jack Terpins,
President, Latin American Jewish Congress
Stephen E. Herbits, Secretary General,
2.
Herzl Tivádar” Palesztina vagy Argentinia*?
Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e előnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem előtt fogja tartani.
Argentinia a föld egyik természetileg leggazdagabb országa, nagy kiterjedésű sík felülettel, gyér népességű és mérsékelt klímájú. Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részéről lemondjon. A mostani zsidó beszivárgás természetesen lehangoltságot okozott ott; fel kellene Argentiniát az új zsidó vándorlás lényeges különbségei felől világosítani.
Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Ő felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra előőrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva. A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznők a szent helyek mellett a díszőrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszőrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma tizennyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.”
Herzl Tivadár: Der Judenstaat (A zsidó állam) 16. oldal, 1896
*Argentinia az eredetíben
a) A nemzetközi közvélemény figyelmének elterelése Izrael belső problémáiról, egyidejűleg a peronista „kreol nácizmus” fokuszálása, egy olyan időpontban, amikor a nemzetközi zsidóság több ország ellen kampányharcot folytat.
b) Az argentin igazságszolgáltatás megakadályozása, amely leleplezhetné az országban működő zsidó szélsőséges csoportok bomlasztó tevékenységét.
Leszögezhetjük;
A „béketárgyalások” felvétele és Rabin meggyilkolása között egyértelmű folyamatok körvonalai rajzolódnak ki. Az egész nyugati világra nézve a zsidó ideológia hódoltatásának idejét éljük, míg térben Izrael és a diaszpóra zsidóságának szüntelen terjeszkedése tapasztalható. A buenos-airesi merényletek láncszemként beleillenek, időben és térben, egy nagy horderejű, időben, térben, metódusban, ideológiában nem szétválasztaható konfliktusok sorozatába.
(X)
Miért foglakozunk Argentínával?
1.
Még ha nincs is pontos adat arról, hogy Soros György teljes vagyona hány százmillió (vagy milliárd?) dollárt tesz ki, azt tudni lehet, hogy a mega-spekulátor a legnagyobb ingatlan, ingó és szarvasmarha befektető Argentínában, és igen szaftos érdekeltségei vannak Brazíliában és Venezuelában is. Az argentin lap Pagina 12 „Argentína új tulajdonosa”-ként apostrofálta, egy olyan országról van szó, ahol csak a 90-es évek elején jelent meg befektetőként.
Az ingatlanok vásárlására szakosodott IRSA nevű cégén keresztül, Soros, Argentína legnagyobb ingatlan vállalkozójává vált. Tulajdonában van több bevásárló központ Buenos Airesben, évi eladásai évi 800 millió dollárt tesznek ki, és 130 különböző ingatlan ország szerte. Többek között két felhőkarcoló, egy luxus igényeket kielégítő kikötő, luxus lakóépületek, lakóparkok, a Buenos Airesi központi vásárcsarnok, stb. Ezen kívül, birtokában van az argentin Loans Bank össztőkéjének 27, 5 %, amely a jelzáloghitel piac 40%-át birtokolja.
Soros közel áll ahhoz, hogy a dél-Amerikai ország legnagyobb földbirtokosává váljon. Nevén van több mint 500.000 hektár föld, és 150.000 szarvasmarha –ezzel ő a legnagyobb vágó marha tulajdonos Argentínában. (Érdekességképpen: 60 év után most „hirtelen” megnyílt az amerikai (USA) piac, az argentin hús termékek importja előtt!) Tervei között szerepelnek további pénzügyi beruházások az élelmiszeriparban és az élelmiszer kereskedelemben is.
(Forrás: Institute for Global Communications – IGC és InterPress Third World News Agency))
Soros György „argentin” partnere az az Eduardo Elsztain, aki a hivatalos tulajdonosa a fent említett IRSA Holding ingatlan befektető cégnek. Elsztain üzleti partnere viszont, Edgar Bronfman, a Zsidó Világtanács elnöke (World Jewish Congress)
www.worldjewishcongress.org
A Zsidó Világtanács, nemzetek fölötti szervezet melynek elsődleges célja „Izrael megsegítése”
Eduardo Elsztain jelenleg a Zsidó Világtanács pénztárnoka.
Alább, a Zsidó Világtanács (WJC) vezetősége.
WJC STEERING COMMITTEE MEMBERS
Edgar M. Bronfman, President, WJC
Pierre Besnainou,
President, European Jewish Congress
Zeev Bielski,
Chairman, Jewish Agency for Israel/
World Zionist Organization
Matityahu Droblas,
Chairman, WJC Israel Branch
Eduardo Elsztain, WJC Treasurer
Mendel Kaplan, Chairman, WJC Executive
Alexander Machkevich,
President, Euro-Asian Jewish Congress
Israel Singer, Chairman, WJC Governing Board
Evelyn Sommer,
Chairman, North American Jewish Congress,
President WJC American Section
Jack Terpins,
President, Latin American Jewish Congress
Stephen E. Herbits, Secretary General,
2.
Herzl Tivádar” Palesztina vagy Argentinia*?
Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e előnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem előtt fogja tartani.
Argentinia a föld egyik természetileg leggazdagabb országa, nagy kiterjedésű sík felülettel, gyér népességű és mérsékelt klímájú. Az argentiniai köztársaságnak legnagyobb érdekében állana, hogy javunkra területének egy részéről lemondjon. A mostani zsidó beszivárgás természetesen lehangoltságot okozott ott; fel kellene Argentiniát az új zsidó vándorlás lényeges különbségei felől világosítani.
Palesztinia a mi felejthetetlen történelmi hazánk. Ez a név egymagában hatalmasan megragadó varázzsal lenne népünkre. Ha a szultán Ő felsége nekünk adná Palesztinát, ennek fejében magunkra vállalhatnók Törökország pénzügyeinek teljes rendezését. Európa számára ott egy darab sáncot alkotnánk Ázsiával szemben, ellátnók a kultúra előőrsi szolgálatát a barbársággal szemben. Mint semleges állam, egész Európával összeköttetésben maradnánk, amely egész existenciánkat biztosítani volna hivatva. A kereszténység szent helyei tekintetében a területenkívüliség valamely népjogi formáját lehetne felállítani. Mi képeznők a szent helyek mellett a díszőrséget és létünkkel biztosítanók ezen kötelezettségünk betartását. Ez a díszőrség lenne a zsidókérdés megoldásának nagy szimbóluma tizennyolc ránk nézve szenvedésekkel telt évszázad után.”
Herzl Tivadár: Der Judenstaat (A zsidó állam) 16. oldal, 1896
*Argentinia az eredetíben
Hozzászólás megjelenítési lehetőségek
A választott hozzászólás megjelenítési
mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.
Kedves Eduardó!
Turulka,
h, 2006-12-18 19:53
Nagyon
örülök az írásodnak! Amit írtál azt úgy vélem igaz. A
CELADE-UNO épületében /Santiago-Chile/ nagyon sok cionista
ügynöknek van diplomáciai utlevele. Buenos Airesből a gép
mintegy háromnegyed óra alatt éri el Santiágót. Ez az útvonal
volt a legrövidebb, ezért választotta ezt az útvonalat a zsidó
terrorista.
Üdv.: Turulka
Üdv.: Turulka
„...Budapest a mi Jerusolájimünk, a Duna a mi Jordánunk... –
Eduardo,
h, 2006-12-18 18:41
„...Budapest
a mi Jerusolájimünk, a Duna a mi Jordánunk... – utal a századvég
liberális zsidóságának hangulatára egy későbbi keltezésű
cionista írás. (Gróf Teleky egy nyilatkozata. Zsidó Szemle, 1921.
június 17.) Lehet, hogy ez a hitvallás is közrejátszott abban,
hogy a magyarországi cionizmusnak csak nagy nehézségek árán
sikerült gyökeret eresztenie a székesfővárosban századunk első
évtizedében. Miközben a vidék kis- és nagyvárosaiban –
különösen a nemzetiségi területeken – egymás után alakultak
a cionista egyletek, addig Budapesten évekig erre nem került sor.
„Budapesten... a mozgalom sehogysem akart megalakulni – írja a
hazai cionizmus egyik pionírja, Kahán Nison visszaemlékezéseiben.
1901-ben megalakult ugyan... egy cionista egylet, mely azonban
kevésszámú tagjainak... lelkes igyekezete dacára sem tudott
gyökeret verni. (A magyar cionizmus multjából. Zsidó Szemle,
1933. december 14.) Rezignáltan írta Herzl 1903-ban a
Magyarországon tapasztalt „patriótacionizmus-ról a mozgalmával
rokonszenvező zsidó parlamenti képviselőnek, Mezei Ernőnek: „...
a magyar cionizmus elsősorban csak piros-fehér-zöld lehet, és
igazán nem vagyok annyira elfogult, hogy ezt rossznéven venném
Magyarországon".in:
http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/04/herzl.html
Rózsa-Flores Eduardo رﻭﺸﺎ ﻔﻠﻮرﺱ ﺃﺪﻭرﺪﻭ
A karaván megy, a kutyák ugatnak, a karaván megy… Arab közmondás
http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/04/herzl.html
Rózsa-Flores Eduardo رﻭﺸﺎ ﻔﻠﻮرﺱ ﺃﺪﻭرﺪﻭ
A karaván megy, a kutyák ugatnak, a karaván megy… Arab közmondás
Eduardo !! Le a kalappal
zola,
h, 2006-12-18 19:37
Eduardo
!!
Le a kalappal elötted !! Csodálatosak az adataid !!
Nagyon sok köszönettel
zola
Le a kalappal elötted !! Csodálatosak az adataid !!
Nagyon sok köszönettel
zola
"Izraeli" ügynökök robbangatnak?
Eduardo,
h, 2006-12-18 12:32
“Buenos
Aires - Argentína
Az Ezeiza nemzetközi repülőtéren letartoztatták egy izraeli diplomatát! Táskájában jelentős mennyiségű robbanóanyagot szállított!”
Vajon erről miért nem szólnak a jelentések?
Valami bűzlik Argentínában.
Mi is történt a repülőtéren?
Pár hete, (a hír szeptemberi, de jónak láttam újra leközölni!) súlyos incidensre került sor a Buenos Aires-i Ezeiza nemzetkőzi repülőtéren. A helyi és a nemzetkőzi sajtó azóta is hallgat. A Kalki Nemzetkőzi Független Hírügynökség (melynek szintén, örömmel, dolgozom) saját megbízható forrásaira hivatkozva a világhálón terjeszti a hírt.
Egy augusztusi szerdán, a délutáni órákban a Repülőtér Biztonsági Szolgálata (RBSz) letartoztatott egy magas rangú cionista diplomatát, percekkel azelőtt, hogy az illető felszállna a Chilébe induló repülőgépre. Kézitáskájában jelentős mennyiségű robbanóanyagot fedezték fel. A diplomata dühödt tiltakozása ellenére a RBSz rohamosztaga letartoztatta és tájékoztatta a Belügyminisztériumot, amely azonnal parancsot adott ki az eset szigorú titokban tartására.
Ezután megjelentek a repülőtéren a kormány tisztviselői, akik mindenáron azt szerettek volna elérni, bocsássák szabadon a diplomatát, és-sőt ne maradjon írásos nyomának az “incidensnek”. Ezt az osztag parancsnoka és helyettese megtagadta és nem sokon múlott az, hogy tettlegességig fajuljon a vita a katonák és a civil ügynökök között. Természetesen az egyenruhások arra hivatkoztak, ha engednének a kormány tisztviselői óhajának, a teljes felelősséget újra nekik kellene elvállalniuk egy esetleges merénylet bekövetkezte esetén.
Miért újra? Mik az előzmények?
1994. július 14-én gyanús körülmények között “valakik” fölrobbantották az AMIA (Asociación Mutual Israelita Argentina – Argentin Izraelita Segélyegylet) épület komplexumát. A robbanás következtében 85 ember halt meg, és több mint 300-án serültek meg, többségben zsidók. Iránt és a Hezbollah-ot vádoltak meg a merénylettel. Azóta, a gyanúsítottakat szabadon engedték bizonyítékok hiányában. A vizsgálatot levezető argentin ügyész ellen pedig vizsgálat folyik és lehet nem ússza meg a börtönt. Ezt megelőzően 1992-ben egy másik gyanús merénylet következtében 29 ember halt meg a cionista állam nagykövetségénél. (itt a vizsgálat, megállapította -1997-ben- ámde erről is hallgat a média- hogy, szó sem lehetett semmiféle autó-bombáról, hanem hogy a robbanás az épületen belül történt, és hogy a külső kráter utólag lett megásva azért, hogy a helyi cionisták számára hasznos, “autó-bomba” elméletet alátámasszák).
Pár héttel azelőtt, hogy Izrael, a cionista állam, elindítana “veszett kutyait” (Moshe Dayan volt zsidó hadügyminiszter szavai) Palesztina és Libanon ellen, a DAIA (argentin zsidó szervezetek szövetsége) és a Wiesenthal központ dörgedelmes sajtónyilatkozatokat tették közzé figyelmeztetve egy lehetséges “harmadik merényletre” Argentínában. Ezzel párhuzamosan az USA-ból, a Fehér Házból és a Pentagonból kiszivárogtatták olyan információkat miszerint “vizsgálatok folynak” és, hogy tény a “latens veszélyt” jelentő hármas határ (Argentina-Brazil-Paraguay) merthogy ott, állítólag, nagyszámú arab-muszlim közösség telepedett le. Még azt is terjesztették “lehetséges, hogy –a hármas határnál- Al Qaida sejtek is tartózkodnak”.
Az Ezeiza-i repülőtéren letartoztatott izraelit, végül elengedték. Pár órával az incidens kezdete után, a cionista “diplomatát” föltették egy, külföldre, induló repülőgépre.
A biztonsági szolgálatnak megtiltottak bárminemű nyilatkozatot, titoktartásra köteleztek az ügyben érintett tiszteket.
A következtetések levonását meghagyom a kedves olvasóknak.
Rózsa-Flores Eduardo
Az Ezeiza nemzetközi repülőtéren letartoztatták egy izraeli diplomatát! Táskájában jelentős mennyiségű robbanóanyagot szállított!”
Vajon erről miért nem szólnak a jelentések?
Valami bűzlik Argentínában.
Mi is történt a repülőtéren?
Pár hete, (a hír szeptemberi, de jónak láttam újra leközölni!) súlyos incidensre került sor a Buenos Aires-i Ezeiza nemzetkőzi repülőtéren. A helyi és a nemzetkőzi sajtó azóta is hallgat. A Kalki Nemzetkőzi Független Hírügynökség (melynek szintén, örömmel, dolgozom) saját megbízható forrásaira hivatkozva a világhálón terjeszti a hírt.
Egy augusztusi szerdán, a délutáni órákban a Repülőtér Biztonsági Szolgálata (RBSz) letartoztatott egy magas rangú cionista diplomatát, percekkel azelőtt, hogy az illető felszállna a Chilébe induló repülőgépre. Kézitáskájában jelentős mennyiségű robbanóanyagot fedezték fel. A diplomata dühödt tiltakozása ellenére a RBSz rohamosztaga letartoztatta és tájékoztatta a Belügyminisztériumot, amely azonnal parancsot adott ki az eset szigorú titokban tartására.
Ezután megjelentek a repülőtéren a kormány tisztviselői, akik mindenáron azt szerettek volna elérni, bocsássák szabadon a diplomatát, és-sőt ne maradjon írásos nyomának az “incidensnek”. Ezt az osztag parancsnoka és helyettese megtagadta és nem sokon múlott az, hogy tettlegességig fajuljon a vita a katonák és a civil ügynökök között. Természetesen az egyenruhások arra hivatkoztak, ha engednének a kormány tisztviselői óhajának, a teljes felelősséget újra nekik kellene elvállalniuk egy esetleges merénylet bekövetkezte esetén.
Miért újra? Mik az előzmények?
1994. július 14-én gyanús körülmények között “valakik” fölrobbantották az AMIA (Asociación Mutual Israelita Argentina – Argentin Izraelita Segélyegylet) épület komplexumát. A robbanás következtében 85 ember halt meg, és több mint 300-án serültek meg, többségben zsidók. Iránt és a Hezbollah-ot vádoltak meg a merénylettel. Azóta, a gyanúsítottakat szabadon engedték bizonyítékok hiányában. A vizsgálatot levezető argentin ügyész ellen pedig vizsgálat folyik és lehet nem ússza meg a börtönt. Ezt megelőzően 1992-ben egy másik gyanús merénylet következtében 29 ember halt meg a cionista állam nagykövetségénél. (itt a vizsgálat, megállapította -1997-ben- ámde erről is hallgat a média- hogy, szó sem lehetett semmiféle autó-bombáról, hanem hogy a robbanás az épületen belül történt, és hogy a külső kráter utólag lett megásva azért, hogy a helyi cionisták számára hasznos, “autó-bomba” elméletet alátámasszák).
Pár héttel azelőtt, hogy Izrael, a cionista állam, elindítana “veszett kutyait” (Moshe Dayan volt zsidó hadügyminiszter szavai) Palesztina és Libanon ellen, a DAIA (argentin zsidó szervezetek szövetsége) és a Wiesenthal központ dörgedelmes sajtónyilatkozatokat tették közzé figyelmeztetve egy lehetséges “harmadik merényletre” Argentínában. Ezzel párhuzamosan az USA-ból, a Fehér Házból és a Pentagonból kiszivárogtatták olyan információkat miszerint “vizsgálatok folynak” és, hogy tény a “latens veszélyt” jelentő hármas határ (Argentina-Brazil-Paraguay) merthogy ott, állítólag, nagyszámú arab-muszlim közösség telepedett le. Még azt is terjesztették “lehetséges, hogy –a hármas határnál- Al Qaida sejtek is tartózkodnak”.
Az Ezeiza-i repülőtéren letartoztatott izraelit, végül elengedték. Pár órával az incidens kezdete után, a cionista “diplomatát” föltették egy, külföldre, induló repülőgépre.
A biztonsági szolgálatnak megtiltottak bárminemű nyilatkozatot, titoktartásra köteleztek az ügyben érintett tiszteket.
A következtetések levonását meghagyom a kedves olvasóknak.
Rózsa-Flores Eduardo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése